01. rész. Egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja Figyelemzavar és hiperaktivitás

01. rész

Szabó Csilla–Vámos Éva

Egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja – Figyelemzavar és hiperaktivitás

Készült a „Koncepció kialakítása a diagnosztikus ellátórendszer intézményi struktúrájának megújítására és koncepció kidolgozása diagnosztikus módszertani protokollok egységes, átfogó alkalmazására, valamint Diagnosztikai kézikönyv elkészítése” c. kutatási program keretében, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. megbízásából a „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002) kiemelt projekt keretében. Szakmai vezető Kapcsáné Németi Júlia A Diagnosztikai kézikönyv „Egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja – Figyelemzavar és hiperaktivitás” c. fejezetét írták Szabó Csilla pszichológus Vámos Éva gyógypedagógus Szakmai lektor: Lányiné dr. Engelmayer Ágnes PhD, gyógypedagógus, klinikai gyermek-szakpszichológus Kutatásvezető, alkotószerkesztő dr. Torda Ágnes gyógypedagógus, klinikai gyermek-szakpszichológus Olvasószerkesztő Szerencsés Hajnalka © Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft, 2012

TARTALOM 1. A figyelemzavar és hiperaktivitás meghatározása, jellemzői és diagnosztizálása a nemzetközi gyakorlatban ...............................................................................................................5 1.1. Meghatározás és jellemzők ....................................................................................................5 1.1.1. Az ADHD kialakulásában szerepet játszó okok ..........................................6 1.2. Az ADHD diagnosztizálása .....................................................................................................6 1.2.1. Az Amerikai Egyesült Államokban ajánlott diagnosztikai gyakorlat ........8 1.2.2. A Nagy-Britanniában követett gyakorlat .............................................................8 2. A hazánkban aktuálisan megvalósuló diagnosztikus gyakorlat ..............................10 2.1. Az ADHD diagnosztizálást végző intézményrendszer: az egészségügyi ellátórendszer és a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok .............................................................................................10 2.2. Az ADHD diagnosztizálása egészségügyi intézményekben ..................................11 2.3. A szakértői bizottságokban folyó diagnosztikus gyakorlat ...................................12 2.3.1. A szakértői bizottságok ...............................................................................................12 2.3.2. A sajátos nevelési igény megállapításában mutatkozó eltérések......13 2.3.3. A diagnosztikus munka során alkalmazott jó gyakorlatok ...................13 3. A diagnosztikus protokoll szempontrendszere .................................................................18 3.1. Követelmények a diagnosztikus protokollal kapcsolatban ...................................18 3.2. Amit a szakértői véleménynek tartalmaznia kell ......................................................18 4. Az ADHD javasolt diagnosztikai protokollja ........................................................................20 4.1. Az ADHD diagnózis felállításának életkorokhoz kapcsolódó dilemmái ..........20 4.1.1. Óvodáskor .............................................................................................................................20 4.1.2. Késő gyermekkor, korai serdülőkor.......................................................................21 4.2. A diagnosztikai folyamat lépései ......................................................................................22 4.2.1. A fejlődéstörténet áttekintése ..................................................................................22 4.2.2. Differenciáldiagnózis .....................................................................................................22 4.2.3. Az intellektuális képességek feltárása ...............................................................23 4.2.4. A gyermek megfigyelése ..............................................................................................23 4.2.5. A részképességek vizsgálata és komorbid zavarok megállapítása ..........23 4.3. A vizsgálati protokoll szerkezete, a tevékenységek, módszerek, eszközök . és személyek szükséges köre az ADHD megállapításához .....................................26 5. Az ajánlott beavatkozási formák és területek ....................................................................31 6. Javaslatok a tanórai foglalkoztatásokhoz .............................................................................31 7. Összefoglalás .........................................................................................................................................33 Irodalom..................................................................................................................................................34 8. 8.1. Felhasznált irodalom .............................................................................................................34 8.2. Webográfia .................................................................................................................................39 8.3. Tesztfejlesztők, -forgalmazók honlapjai ........................................................................39

3

4

1. AZ ADHD meghatározása, jellemzői és diagnosztizálása a nemzetközi gyakorlatban

1.

A figyelemzavar és hiperaktivitás meghatározása, jellemzői és diagnosztizálása a nemzetközi gyakorlatban

1.1.

Meghatározás és jellemzők

A figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) gyakori gyermekkori zavar, melyet a figyelmetlenség, túlzott aktivitás és impulzivitás tünetegyüttes (szindróma) korai megjelenése, állandósága és súlyossága jellemez (SWANSON és mtsai, 1998). A viselkedés gátlásának (behavioral inhibition) fejlődési zavaráról van szó, mely az önirányítás, a viselkedés, valamint a célorientált cselekvések megszervezésének az akadályoztatásában nyilvánul meg (SCHWEAN és McCRIMON, 2008). A rendelkezésünkre álló statisztikák szerint az iskoláskorú gyermekek 3-7%-át érinti (APA, 2000). Bár az ADHD mindkét nemnél előfordul, nagyobb valószínűséggel jelenik meg fiúknál, mint lányoknál RANSCHBURG, 1998; SELIKOWITZ, 2010). A megoszlási arány 3:1, amely az életkor előrehaladtával csökkenhet (SWANSON és mtsai, 1998). Bár a zavarok még kora gyermekkorban, gyakran iskoláskor előtt megjelennek (BARKLEY, 2003), maga a probléma többnyire csak később válik nyilvánvalóvá (SELIKOWITZ, 2010) és az esetek jelentős részében serdülő- és felnőttkorban is megmarad (BIEDERMAN és mtsai, 2010). Az ADHD gyakoriságára vonatkozó hazai felmérés nem áll rendelkezésre, a felkutatott szakirodalom a gyakorisági adatokat jellemzően külföldi szakirodalmi forrásokra hivatkozva adja meg. Az ADHD zavart okoz a viselkedésben, a szociális kompetenciákban és az iskolai teljesítményben (SCIUTTO és mtsai, 2000). A zavarban érintett gyermekek tipikusan fejlődő társaikhoz képest jelentősen több iskolai kudarccal szembesülnek, több mint felük egyéni oktatásban részesül, nagyobb valószínűséggel helyezik át őket speciális osztályba, illetve ismételnek osztályt (FARAONE és mtsai, 1993). Tanulmányaikat korábban megszakítják, alacsonyabb fokú képesítést szereznek, munkahelyükön gyakrabban küzdenek problémákkal. Tipikusan fejlődő társaikhoz képest gyermekkorukban többször kerülnek kapcsolatba a rendőrséggel, felnőttkorukban pedig nagyobb valószínűséggel vonják őket büntető eljárás alá (YOUNG és mtsai 2003). Társaik körében kevésbé népszerűek és baráti kapcsolataik száma alacsony (NIJMEIJER és mtsai, 2008). A mindennapi iskolai életben megfigyelhető, hogy ezek a gyermekek a számukra nehezebb feladatokat könnyebben feladják vagy éppen valamilyen elterelő mechanizmussal (bohóckodás, a tanítási óra zavarása, lógás) elkerülik. Nehézséget okoz számukra csoportmunkában dolgozni, munkájukat sokszor a legutolsó pillanatban végzik el, a dicséretre gyakran nem adekvát módon reagálnak. (SELIKOWITZ, 2010) 5

08. rész – Figyelemzavar és hiperaktivitással küzdő gyermekek vizsgálatának diagnosztikus protokollja

1.1.1. Az ADHD kialakulásában szerepet játszó okok

Az ADHD kialakulására vonatkozóan számos magyarázó elv született. A neuropszichológia rohamos fejlődésével egyre inkább igazolódni látszik az a feltételezés, miszerint az ADHD a prefrontális lebeny működésében kulcsfontosságú szerepet játszó neurotranszmitterek rendellenes működésével hozható összefüggésbe (SCHNEIDER és mtsai, 2006; LI és mtsai, 2006; SELIKOWITZ, 2010). A fejlődés során a prefrontális kéreg – a szakirodalomban végrehajtó funkciók gyűjtőnéven ismert – különböző összetett kognitív funkciókért válik felelőssé (TÁRNOK és mtsai, 2007). A végrehajtó funkciók működésére vonatkozó viselkedésalapú kutatásokat elemző metaanalízis alapján, bár egyértelműen nem erősíti meg az ADHD-s személyek ilyen jellegű deficitjét, úgy tűnik, hogy a gátlást, vigilanciát, téri munkamemóriát és tervezést mérő feladatok eredményei mentén olyan különbségek mutatkoznak az ADHD-s és nem ADHD-s személyek között, melyeket nem lehet teljességében a csoportok közötti intelligenciaszint-különbségnek, iskolai teljesítménybeli különbségnek vagy egyéb zavarok meglétének tulajdonítani (WILLCUTT és mtsai, 2005). Hazai kutatások eredményei is megerősítik azt az elképzelést, miszerint az ADHD mögött a végrehajtó funkciók zavara áll (TÁRNOK és mtsai, 2007; MÉSZÁROS G. és mtsai, 2008; KÓBOR és mtsai, 2010). A végrehajtó funkciókat mérő feladatok során elért gyengébb eredmények tehát általában hasznosnak bizonyulnak az ADHD diagnózis felállításához, azonban a teszteken elért átlagtartományba tartozó eredmények nem zárják ki a zavar meglétét (SEIDMAN, 2006). Az agyi aktivitás korszerű vizsgálati tapasztalatait leíró tanulmányokból az is kiderül, hogy, ha viselkedéses szinten nem is mutathatóak ki minden esetben különbségek az ADHD-s és a kontrollcsoportok között, agyi aktivitás szintjén szignifikáns eltérések észlelhetők (BOOTH és mtsai, 2005; MULAS és mtsai, 2006; DURSTON és mtsai, 2003; MOSER és mtsai, 2009; BRANDEIS és mtsai, 2002).

1.2.

Az ADHD diagnosztizálása

A pszichiátriában elterjedt diagnózis az ADHD-t – a viselkedéses jegyek alapján – három kategóriában azonosítja. Ezek • a figyelmetlenség, • a hiperaktivitás és • az impulzivitás (APA, 1994) (részletesebb leírását ld. SELIKOWITZ, 2010).

6


Ahhoz, hogy ADHD-ről beszélhessünk legalább hat vagy ennél több olyan tünet megléte szükséges, amelyek a használt pszichiátriai referenciák (DSM–IV) (APA, 1994) szerint a hiperaktivitást és figyelemzavart specifikusan jellemzik, és amelyek a vizsgálatot megelőző utolsó fél évben állandóan, legalább két területen (iskola, család, kortársak) jelen voltak. Feltétel továbbá, hogy néhány tünet már 7 éves kor előtt megjelenjen (1. táblázat). 1. táblázat. Az ADHD tünetei (APA, 1994 alapján)

Figyelemzavar

Hiperaktivitás és impulzivitás

Nem figyel a részletekre.

Állandóan izeg-mozog.

Figyelmét nehéz tartósan lekötni.

Nem tud hosszan ülve maradni, amikor kellene.

Mintha nem hallaná, ha szólnak hozzá.

Állandóan rohan, ugrál, mászkál.

Nem követi a feladatot, gyakran félbehagyja.

Játék- vagy pihenőhelyzetben képtelen csendben maradni.

Szervezetlen a feladatai ellátásában.

Folyton mozgásban van, mintha „felhúzták” volna.

Kerüli a mentális erőfeszítést igénylő feladatokat.

Túl sokat beszél, túl hangos.

Gyakran elveszíti a tárgyakat.

A kérdések végét meg sem várva már válaszol.

Külső ingerek könnyen eltérítik.

Nehezére esik kivárni a sorát.

Feledékeny a napi dolgaiban.

Gyakran félbeszakít másokat.

Az ADHD diagnosztizálását nagymértékben nehezíti az a tény, hogy ezek a gyermekek viselkedéses szinten tipikusan fejlődő társaiktól csak a szimptómák intenzitásában, állandóságában és csoportosulásában térnek el (JOHNSON, 1997). A pontos diagnózis felállításában az is nehézséget okoz, hogy az esetek kétharmadában iskoláskorú gyermekeknél az ADHD mellett legalább egy, de akár több társuló zavar is megjelenhet (BURGIC-RADMANOVIC és BURGIC, 2010): • 30-40%-nál oppozíciós magatartászavar (THE MULTIMODAL TREATMENT STUDY STUDY OF CHILDREN WITH ADHD COOPERATIVE GROUP, 1999; MICHANIE és mtsai, 2007), • 15-20%-nál viselkedési zavar (PIERCE, 2003) mutatható ki, • továbbá a viselkedési problémák mellett az ADHD-s személyek 15-20%-nál depresszió, • 20-25%-nál szorongás, • 30-35%-nál nyelvi zavarok (PIERCE, 2003), • 73-75%-nál tanulási zavarok jelentkeznek az olvasás, írás és matematika terén is (MAYES és CALHOUN, 2006).

7

10. rész – A pszichés fejlődés zavaraival élő gyermekek komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja

1.2.1. Az Amerikai Egyesült Államokban ajánlott diagnosztikai gyakorlat

Az Amerikai Egyesült Államokban az ajánlott vizsgálati módszerek: • szülővel, tanárral és gyermekkel folytatott klinikai interjú, • standardizált viselkedésértékelő kérdőívek, • az iskolai előmenetel vizsgálata, • illetve a gyermek viselkedésének (osztályteremben és kevésbé strukturált helyzetekben) klinikai megfigyelése (AMERICAN ACADEMY OF PEDIATRICS, 2000). Ezzel megegyezően a Kaliforniai Egyetem munkatársai (BROCK és CLINTON, 2007) – az utóbbi 15 évben megjelent irodalom áttekintése alapján (összesen 42 tanulmány) – arra a következtetésre jutottak, hogy az ADHD diagnózis felállításához a szinte egyetemesen javasolt eljárások közé a viselkedési skálák, az interjú, a laboratóriumi/pszichológiai vizsgálat, valamint a viselkedés közvetlen megfigyelése tartozik. A pszichológiai vizsgálat az intelligencia mérése mellett a pedagógiai és a neuropszichológiai vizsgálatokat foglalja magába (BROCK és CLINTON, 2007). 1.2.2. A Nagy-Britanniában követett gyakorlat

A Brit Pszichológiai Társaság és Királyi Pszichiátriai Kollégium (The British Psychological Society & The Royal College of Psychiatrists) gondozásában megjelent nemzeti klinikai gyakorlati kézikönyv (Attention Deficit Hyperactivity Disorder: Diagnosis and Management of ADHD in Children, Young People and Adults) az ADHD diagnózis felállítására a klinikai interjút, az orvosi vizsgálatot, a szülői és tanári viselkedési skálák alkalmazásáttartja alapvető fontosságúnak. A személy direkt megfigyelése, a kognitív neuropszichológiai vizsgálat esettől függően javasolt. A klinikai interjú lefolytatására gyermekorvos, pszichiáter, klinikai pszichológus vagy erre kiképzett szakszemélyzet alkalmas. A 2-3 órát igénybe vevő félig strukturált interjú célja a problémákkal kapcsolatos előzmények alapos feltárása, mely kiterjed a családi, az egészségi, a szociális, az oktatási és a demográfiai adatok megszerzésére is. Az orvosi vizsgálatot pszichiáter vagy gyermekorvos végzi, elsődleges célja az ADHD jellegű viselkedést okozó egyéb zavarok kizárása, úgymint halláskárosodás, epilepszia, pajzsmirigy-rendellenesség, vashiányos anaemia, továbbá az ADHD-val esetlegesen együtt járó egyéb zavaroknak, mint a diszpraxiának, Tourette-szindrómának, alvási zavaroknak a felismerése. Amennyiben az ADHD mellett tanulási nehézség is feltételezhető, akkor klinikai vagy pedagógiai szakpszichológus további vizsgálatokat végez, melyek az általános értelmi képességek és a részképességek meghatározására terjednek ki. A szerzők mindezeken

8


túl a Developmental NEuroPSYchological Assessment (továbbiakban: NEPSY) (KORKMAN, KIRK és KEMP, 1998; KEMP és KORKMAN, 2010) használatát emelik ki, de a hatékony terápiás kezelés érdekében a felmerülő problémáktól függően további eljárások alkalmazását is javasolják (FARAONE és GRAHAM, 2009). Külföldön az ADHD diagnosztizálásához az egyik leggyakrabban használt neuropszichológiai eszköz a folyamatosteljesítmény-teszt, illetve ennek különféle változatai. A teszt megoldása egy begyakorolt válaszadás gátlását igényli. A teljesítmény a téves riasztás vagy elkövetési hiba, a kihagyásos hiba, a válaszok reakcióideje, illetve a szignáldetekciós döntéselméleten alapuló érzékenység (d’) és elvárás (β) paraméterei mentén értékelhető (CONNERS és mtsai, 2003). A kihagyásos hibák száma a figyelmetlenség, míg az elkövetési hibák száma az impulzivitás jelzői. Az érzékenység az inger intenzitásának és a személy szenzitivitásának a függvénye, míg az elvárás a döntéshozatal stratégiájával lehet összefüggésben. Az érzékenység feltételezhetően a célinger és nem célinger közötti diszkriminációs képességet tükrözi, az elvárás pedig a személy válaszadásának módját mutatja (gyorsan válaszol, ezáltal növeli a hibák lehetőségét vagy meggondoltabb választ ad) (RICCIO és mtsai, 2001). További, elterjedt vizsgálati eszközök közé tartoznak • a NEPSY, • a munkamemória-feladatok, • a Stroop-teszt, az „Állj-jelzés” teszt és • a válaszgátlási feladatok.

9


2.

A hazánkban aktuálisan megvalósuló diagnosztikus gyakorlat

2.1.

Az ADHD diagnosztizálását végző intézményrendszer: az egészségügyi ellátórendszer és a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok

Hazánkban az ADHD diagnosztizálása két intézményrendszerben történik. Az egészségügyi ellátórendszerhez tartozó gyermekpszichiátriai szakambulanciák, osztályok diagnosztikai tevékenysége az egészségügyi szolgáltatások elérését teszik lehetővé. A közoktatás rendszerébe tartozó tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok az ágazati jogszabályok szerint szakértői véleményt állítanak ki, amely a közoktatási/köznevelési szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltétele. A két intézményrendszer közti átjárhatóság nincs szabályozva, a szülő együttműködése teszi lehetővé a vizsgálatok eredményének megismerését a szakorvos, illetve a bizottság számára. Mindkét ágazatban a BNO–10 szerinti klasszifikáció az elsődlegesen alkalmazott, de emellett használják a DSM–IV szerinti besorolást is. A szakmai munkanyelvben és a szülők tájékoztatásában is a következő fogalmak terjedtek el: • figyelemzavar hiperaktivitással vagy anélkül, • figyelemzavar/figyelemzavar hiperaktivitással. A BNO szerinti szindrómaelnevezés – az aktivitás és a figyelem zavara – a nevelésben, oktatásban, így a szakértői és rehabilitációs tevékenységben sem honosodott meg. A DSM–IV szerinti elnevezés mellett szól, hogy a környezet által kevésbé felismerhető, az aktivitás szabályozásának zavarát mutató, de hiperaktivitás nélküli variáns besorolására is lehetőséget ad. Mivel e diagnosztikai kategória esetében zavaró a szóhasználatban tapasztalható sokféleség, javaslatot teszünk az egységesítésre. A szakértői bizottság az ADHD-t megállapító szakértői véleményében meghatározza a gyermek számára a megfelelő közoktatási szolgáltatás típusát és formáját, az egyéni fejlesztési terv kötelező tartalmát képező fejlesztési feladatokat, valamint azokat a környezeti elvárásokat (igazodás az egyéni pedagógiai igényekhez, bánásmód, tervezési és szervezési technikák), amelyek a képességek kibontakozásához szükségesek. Az első szakértői vizsgálat és az ezt követő felülvizsgálatok megállapításaira támaszkodva segítséget nyújt a pedagógusnak, tanácsadással és képzéssel támogatja a szülőket gyermekük

nevelésében

és

önálló

tanulásra

szoktatásában.

Az

egészségügy

intézményeiben történő orvosi kivizsgálás kapcsán kerülhet sor a szóba jöhető 10

2. A hazánkban aktuálisan megvalósuló diagnosztikus gyakorlat

gyógyszeres

kezelések

elindítására

és

kontrollálására.

Ugyancsak

szakorvosi

kompetencia az ADHD egyes, figyelemzavarral is járó kórformáktól való elkülönítése. A hazai diagnosztikai gyakorlatot az egészségügyi intézményekre vonatkozó rövid áttekintés után a szakértői és rehabilitációs bizottságok tevékenységének elemzésével mutatjuk be.1

2.2.

Az ADHD diagnosztizálása egészségügyi intézményekben

A Pszichiátriai Szakmai Kollégium 2009-ben dolgozta ki a hiperkinetikus zavar kórismézésének, kezelésének és gondozásának szakmai irányelveit. A gyermekek kivizsgálásának folyamatában gyermekpszichiáter, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus (osztályos kivizsgálás esetén a foglalkoztató nővér) egyaránt részt vesz (PSZICHIÁTRIAI SZAKMAI KOLLÉGIUM, 2009, webográfia 2.). A diagnózis felállítása – a hiperaktivitást okozó egyéb betegségek kiszűrésére irányuló neurológiai és belgyógyászati vizsgálatok mellett – • a gyermek közvetlen megfigyelése, • a szülőkkel történő klinikai interjú, • a szülők és pedagógusok által kitöltött kérdőívek [Gyermekviselkedési Kérdőív –CBCL (ACHENBACH, 1991), Képességek és nehézségek (elterjedt használatban: Erősségek és gyengeségek) kérdőív – SDQ GOODMAN és mtsai, 1999), „Gyermek M.I.N.I.” kérdőív (LECRUBIER és mtsai, 1997; SHEEHAN és mtsai, 1997), Conners Pontozó Skála (CONNERS és mtsai, 1998), Hiperkinetikus Zavar Kérdőív (DUPAUL és mtsai, 1998)], • valamint a figyelmi funkciók vizsgálata alapján történik (GÁDOROS, 2010). A hazai pszichiáterek által kidolgozott diagnosztikai protokoll a végrehajtó funkciók vizsgálatára szolgáló neuropszichológiai tesztek eredményeit értékes többletinformációként kezeli, de az ilyen jellegű teszteket nem tekinti a diagnózis szerves részének (PSZICHIÁTRIAI SZAKMAI KOLLÉGIUM, 2009; GÁDOROS, 2010).

1 A szakértői és rehabilitációs bizottságok jelenlegi gyakorlatának feltárásában 18 szakértői bizottság működött közre. Kérdőíves eljárással, valamint kiegészítő interjúk feldolgozásával nyertünk betekintést a diagnosztikai gyakorlatukba.

11


2.3.

A szakértői bizottságokban folyó diagnosztikus gyakorlat

2.3.1. A szakértői bizottságok

A szakértői bizottságok ADHD megállapítására vonatkozó jelenlegi gyakorlatának elemzése előtt szükséges annak bemutatása, mely esetek tartoznak illetékességi körükbe. A szakértői bizottság feladata a sajátos nevelési igény megállapítása. A kategóriába tartozó állapotokat a közoktatási jogszabályok határozzák meg. A sajátos nevelési igény nem feleltethető meg mechanikusan a szakorvosi diagnózisoknak, amit az orvosi nómenklatúrától való eltérés is jelez. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény többszöri változtatással igyekezett meghatározni a sajátos nevelési igény fogalmi körébe tartozó állapotokat. A változások a fő fogyatékossági kategóriákat kevéssé érintették, az ADHD-t azonban a „más fogyatékosság” gyűjtőfogalmába sorolhatták be a bizottságok. E gyűjtőfogalom tartalmazta többek között a „POS szindromás” elnevezést, amelybe a leírói szerint a hiperaktivitás és figyelemzavar is beletartozik. A 2003. évi változás nyomán „kóros hyperaktivitás vagy kóros figyelemzavar” elnevezéssel sorolta fel a törvény. 2007-től a „tanulás vagy a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethető tartós és súlyos rendellenessége”-re változott a kategória elnevezése, a protokoll készítésekor hatályos közoktatási törvény 121. § 29. pontja és a 4/2010. OKM rendelet2 9. § alatt módosított felsorolás szerint • a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenessége, • a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos rendellenessége kategóriákba sorolva tudják a szakértői bizottságok az érintett gyermekek, tanulók sajátos nevelési igényét megállapítani. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 2012. szeptember 1-jei hatályba lépése után az „egyéb pszichés fejlődési zavar (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar)” körébe sorolható be (4. § 23). Észrevehető tehát a jogalkotó törekvése arra, hogy kövesse a korszerű diagnosztikus kategóriákat, illetve fogalomhasználatot. Ezért utalni kell arra, hogy a rövidesen megjelenő DSM–V újabb változtatást tesz majd szükségessé. Az állapot a tünetek súlyossága alapján spektrumon helyezhető el, az együtt járó vagy környezeti hatásra kialakuló zavarok, nehézségek vonatkozásában is sokféleség jellemzi. A szakértői bizottságok egységes gyakorlatának feltétele a sajátos nevelési igény megállapításában a súlyosság mértékének egységes megítélése.

2 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; 4/2010. (I. 19.) OKM rendelet a pedagógiai szakszolgálatokról.

12


2.3.2. A sajátos nevelési igény megállapításában mutatkozó eltérések

Atekintetben, hogy egy adott tanév alatt diagnosztizált sajátos nevelési igényű gyermekek körében mekkora az ADHD diagnózisának gyakorisága, nagy szórást, 3-20%-ot- tapasztalunk.3 A jelentős eltérés magyarázható egyrészt az eltérő vizsgálati körülményekkel (a vizsgáló felkészültsége, az eljárás rendje, feltételek), továbbá adódhat az enyhébb tünetekkel járó esetek eltérő megítéléséből, de abból is, ha valamely társuló rendellenesség (diszlexia, szenzomotoros fejlődés zavara) fennállása esetén az ADHD-t tekintik elsődleges diagnózisnak. A megkérdezett szakértői bizottságok 61%-a rendelkezik az ADHD diagnosztikájában felkészült szakemberekkel, 39% pedig azt jelezte, hogy nem érzi magát felkészültnek az ADHD megállapításában. Gyakrabban állapítanak meg ADHD-t azok a bizottságok, amelyek jó gyakorlatról, felkészült szakemberekről nyilatkoztak és/vagy szoros kapcsolatban állnak egészségügyi intézménnyel. A bizottságok a korábbi gyermekpszichiátriai szakrendelésen megállapított ADHD diagnózist csak az esetek 30%-ában minősítik sajátos nevelési igénynek. A megállapított összes ADHD-diagnózis 70%-ánál a szakértői bizottságban végzett komplex vizsgálat eredményétől függően és csak súlyos rendellenesség esetén állapítanak meg sajátos nevelési igényt. A hozott gyermekpszichiátriai diagnózis figyelembevételében tapasztalt eltérő eljárás nem mutat összefüggést a gyakorisági adatokkal. A gyermekpszichiátriai diagnózis egyes körzetekben komplex vizsgálaton alapul, míg más körzetekben nem. Problémaként fogalmazták meg a bizottságok, hogy azoknál a gyermekpszichiátriai, neurológiai kórképeknél – így az ADHD esetében is –, amelyek csak tartósabb megfigyelés után, illetve meghatározott életkortól diagnosztizálhatóak, szükséges lenne a BNO szerinti besorolásra való kötelezettség feloldása. Jelenleg a megfigyelés szakaszában a szakértői bizottságoknak nehézséget okoz a sajátos nevelési igény megállapításához kötött szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása. 2.3.3. A diagnosztikus munka során alkalmazott jó gyakorlatok

A szakértői bizottságok jó gyakorlatai jogszerű és egyben a szakszerű munkát támogató törekvéseket tükröznek. Ilyen támogatást jelent, ahol protokoll alapján történik a figyelemzavar/hiperaktivitás megállapítása, különösen, ha az minőségi követelményekkel támogatott. Három szakértői bizottság rendelkezik protokollal, kettőben működik

3 14 szakértői bizottság által közölt adatok alapján.

13


minőségirányítási rendszer, melyből az egyik ISO alapú. Azok a bizottságok, melyekben nem honosodott meg a minőségirányítás rendszere, a protokoll használatát belső vezetői ellenőrzéssel követik nyomon, valamint a szakemberek számára ellenőrző lista került bevezetésre a 4/2010. OKM rendelet 6. sz. mellékletében foglaltak önellenőrzésére. A minőség biztosítását vezetői ellenőrzés mellett szakértői ellenőrzés is segíti. A protokoll szerinti eljárás illeszkedik a rendeletben foglaltakhoz, és tartalmazza a vizsgálat területeit, eszközeit. Az ADHD vizsgálata széles körű, célja a diagnózis meghatározásán túl annak megállapítása, hogy a gyermek a beilleszkedésében, teljesítményében tartósan és súlyosan akadályozott-e. A súlyosság megítélésére nincs kidolgozott értékelő eszköz. Cél továbbá a társuló és rehabilitációt igénylő zavarok feltárása, a fejlesztés és egyéb szükséges szolgáltatások javaslata. Az ADHD megállapítására és a sajátos szükségletek feltárására irányuló vizsgálat specifikus területei a hazai gyakorlatban: • célirányosan bővített anamnézis, • szociális képességek, • veszélyérzet, • aktivitásszabályozás, • figyelem, • munkamemória, • szerialitás, • taktilis észlelés, • vesztibuláris észlelés, • alvás ritmusa, • étkezési, toaletthasználati szokások. A szakértői bizottságok 68%-a a szakmai elvárásoknak úgy tesz eleget, hogy az erre specializálódott szakembereik végzik az ADHD megállapítását. A szakemberek közt a gyermekpszichiáter mellett végzettségét tekintve gyógypedagógus és pszichológus egyaránt található, akik képzéssel, önképzéssel készültek fel a feladatra. A vizsgálatokhoz az intézmények 80%-ában használnak kérdőívet a figyelemzavar/hiperaktivitás diagnosztikájában: Conners TRS-R (CONNERS és mtsai, 1998), Hiperkinetikus zavar kérdőív (DUPAUL és mtsai, 1998), SDQ (GOODMAN és mtsai, 1999), Gyermekviselkedés kérdőív (ACHENBACH, 1991). A kérdőívet kiértékelő személy végzettségét, képzettségét illetően nincs egységes gyakorlat. A jelenlegi hazai gyakorlatokat a 2.táblázat összegzi a 15. oldalon.

14


2. táblázat. A szakértői és rehabilitációs bizottságok jelenlegi gyakorlata az ADHD diagnosztizálására

Életkori ciklusok • Korai életszakasz • Óvodáskor • Kisiskolás kor • Iskoláskor felső szakasza • Középiskola

A vizsgálat oka • Társuló magatartásproblémák miatt kialakuló krízishelyzet családban, intézményben • Fejlődésbeli elmaradás • Teljesítményproblémák • Differenciáldiagnosztika • A szolgáltatás típusának meghatározása

A vizsgálat célja • Komplex megismerést szolgáló első vizsgálat • Differenciáldiagnosztika • Felülvizsgálat • Folyamatdiagnosztika

TEVÉKENYSÉG Anamnézis, problématörténet

Jelen státusz

MÓDSZER

I. Előzmények

ESZKÖZ

• dokumentumelemzés: kérelem, orvosi adatlap, kérelem, orvosi adatlap, orvosi szakvélemények, • pedagógiai jellemzés kérdéssorok az általános anamnézis felvételéhez, pedagógiai jellemzéshez szülői kikérdezés

részben kötött interjú

• kikérdezés • dokumentumelemzés

• részben kötött interjú • kérelem, pedagógiai jellemzés, kérdőív

SZEMÉLY • gyógypedagógus, • pszichológus, gyermekpszichiáter szakorvos

• gyógypedagógus, • pszichológus

II. Viselkedés, figyelem vizsgálata • interjú • megfigyelés • kérdőíves kikérdezés • teszt

• Conners TRS-R, ADHDRS, SDQ, SNAP-IV, Gyermekviselkedés kérdőív • Szék-lámpa teszt, Pieron-teszt, Bourdonteszt, d2 próba

• gyógypedagógus • pszichológus • gyermekpszichiáter

15

08. rész – Figyelemzavar és hiperaktivitással küzdő gyermekek vizsgálatának diagnosztikus protokollja III. Értelmi képességek vizsgálata standardizált teszt

profilelemzésre lehetőséget adó teszt: WISC–IV

• pszichológus, • gyógypedagógus (szupervízió mellett)

IV. Részképességek vizsgálata Nagymotoros funkciók

vizsgálati eljárás, próbamódszerek

Oseretzky-teszt

gyógypedagógus

Finommotoros funkciók


A. Uden-féle ujjpraxiateszt, Berges–Lesine: Gestus imitációs teszt

gyógypedagógus

Vizuális észlelés


intelligenciatesztek megfelelő próbái

gyógypedagógus

Akusztikus észlelés


bármely, a tanulási zavarok körében ajánlott próba, eljárás

gyógypedagógus

Taktilis észlelés, taktilis érzékenység

próbamódszerek, szülői kikérdezés

kérdőíves kikérdezés, Ayres-teszt megfelelő próbája

gyógypedagógus

Vesztibuláris észlelés, próbamódszerek, vesztibuláris érzékenység, szülői kikérdezés preferencia

vesztibuláris érzékenység, Ayres-teszt megfelelő próbája

gyógypedagógus

Vizuomotoros koordináció


Bender-próbák

gyógypedagógus

Munkamemória



gyógypedagógus

Szerialitás



gyógypedagógus

Nyelvi-kommunikációs képesség


• intelligencia tesztek szókincspróbái, • Peabody Passzív Szókincset Vizsgáló Teszt (PPVT), GMP

gyógypedagógus és/ vagy logopédia szakos gyógypedagógus

Szociális képességek

• megfigyelés • vizsgálati eljárások, próbamódszerek

• videofilm, • intelligenciatesztek , megfelelő próbái


• videofilm • életkornak megfelelő eszközkészlet


V. Szabadidős tevékenység • szülői kikérdezés • megfigyelés

16


A szakértői biztosságokkal folytatott interjúk alapján megállapítható, hogy a bizottságok az ADHD gyanújával vagy orvosi diagnózisával érkező gyermek sajátos nevelési igényének megállapításához fontosnak tartják a komplex vizsgálatot. A vizsgálat része a teljesítmény és a képességek optimalizált környezetben történő megismerése, valamint a támogató vagy hátráltató környezeti hatások feltérképezése is. A bizottság mindezek ismeretében hozza meg döntését és határozza meg javaslatait. A gyermek és környezete kapcsolatát az ADHD gyakran jelentősen megterheli. A jó gyakorlatok körében ezért végezetül ki kell emelni az érintett szülőknek tartott szülőképzést, a pedagógusoknak tartott módszertani továbbképzéseket.

17


3.

A diagnosztikus protokoll szempontrendszere

3.1.

Követelmények a diagnosztikus protokollal kapcsolatban

A diagnosztikus protokollal szemben támasztott követelmény, hogy • egyenlő eséllyel tegye lehetővé az állapot felismerését vagy kizárását és a fejlesztéshez való hozzáférést, függetlenül a lakóhelytől, szociális helyzettől és egyéb tényezőktől; • szakmai irányelveket nyújtson a zavar és súlyosságának egységes diagnosztikus megítéléséhez; valamint • megfeleljen a közoktatás, köznevelés ágazati szabályozóinak is, illetve azok változásától függetlenül a lehetséges mértékben időtállóan biztosítsa az egységes eljárást. Az ellátás (sajátos nevelés igény) körébe akkor tartozik a gyermek, ha a figyelemzavar/ hiperaktivitás (BNO–10 F90.0, F90.1) diagnózis fennáll és annak mértéke súlyos. A sajátos nevelési igény körébe tartozó komorbid állapot második állapotként kerül meghatározásra a BNO–10 szerinti besorolással.

3.2.

Amit a szakértői véleménynek tartalmaznia kell…

1. A szakértői véleményben egyértelműen meg kell fogalmazni az orvosi diagnózist,

majd a köznevelési szolgáltatásra való jogosultságot (sajátos nevelési igény, a súlyos pszichés fejlődési zavar esetén biztosított szolgáltatások). A nemzetközi és hazai gya-

korlat elemzése alapján a szakértői és rehabilitációs bizottságok számára egységes használatra javasolt elnevezés: • figyelemzavar, • figyelemzavar aktivitászavarral, • figyelemzavar hiperaktivitással. 2. Mivel az ADHD súlyosan megterhelheti a gyermek kapcsolatát a szülővel, pedagógussal másrészt a környezeti hatások optimalizálása már az együttműködés eléréséhez is szükséges lehet, a szakértői vélemény kulcsfontosságú része a sajátos fejlesztési feladatok és tanácsok megfogalmazása. Itt kell a bizottságnak meghatároznia az egyéni fejlesztési terv fő területeit, valamint segítséget nyújtania a szülőnek és pedagógusnak a gyermekkel követendő bánásmód kialakításához.

18

3. A diagnosztikus protokoll szempontrendszere

3. E protokoll szerinti eljárás indokolt továbbá, ha a figyelemzavar/hiperaktivitás (BNO-10 F 90.0, F 90.1) nem igazolható ugyan, de egyes tünetei tartósan fennállnak, biológiai okra visszavezethetőek és a vizsgálatok a kognitív fejlődés valamely területén további fejlődési rendellenességet igazolnak. A szakértői véleményben meg kell fogalmazni a fennálló súlyos rendellenességek együttes hatását, a közoktatási szolgáltatásra való jogosultságot (sajátos nevelési igény, a súlyos pszichés fejlődési zavar esetén biztosított szolgáltatások). 4. Az egységes eljárás érdekében ki kell még térni azokra az esetekre, amelyek nem tartoznak vagy nem e jogcímen tartoznak a sajátos nevelési igény körébe. Amennyiben a sajátos nevelési igény körébe nem tartozó magatartászavar, beilleszkedési nehézség áll fenn, akkor ez a vizsgálati eredményben szövegesen kerüljön feltüntetésre, a bizottság a gyermek személyére és nevelési igényeire szabott javaslataiban ezekre is kitér, a diagnosztikai elnevezést azonban nem alkalmazza.

19


4.

Az ADHD javasolt diagnosztikai protokollja

Tekintettel arra, hogy az ADHD diagnosztizálására a mai napig nem született egy általánosan elfogadott, minden kritériumnak eleget tevő, megbízható diagnosztikai tesztbattéria, a megfelelő diagnózis felállítása igen körültekintő rendszerszemléletet és hosszabb megfigyelési időt igényel. Önmagában egyik eszköz sem alkalmas az ADHD diagnosztizálására, azonban mindegyik értékes információval szolgál. A végső diagnózis felállítása a különböző tesztekben kapott eredmények átgondolt, szakszerű értelmezése alapján kell, hogy történjen. A szakszerű értelmezés megkívánja, hogy a szakemberek jártasak legyenek az ADHD és a differenciáldiagnosztikai szempontból releváns szakirodalomban mind a diagnosztika, mind pedig a pedagógia, gyógypedagógia vonatkozásában. Erre nagy mennyiségű külföldi szakirodalom mellett hazai kutatási anyagok, valamint összefoglaló irodalom (SELIKOWITZ, 2010; SZŰCS, 2003.; WENDER, 1993) is rendelkezésre áll.

4.1.

Az ADHD diagnózis felállításának életkorokhoz kapcsolódó dilemmái

4.1.1. Óvodáskor

Az ADHD diagnosztikus kategória felállítására legkorábban az óvodáskorban kerülhet sor, azonban a diagnózis felállításával nagyon óvatosan kell bánni, ugyanis ebben az életkorban a figyelemzavar és hiperaktivitás jelenléte nem feltétlenül az ADHD indikátora. Ebben az életkorban az ADHD diagnózisa akkor mondható ki, ha a gyermek szélsőségesen aktív, impulzív, sérülések elkerülése érdekében folyamatos felügyeletet igényel, az ilyen aktivitás a szülőnek nagy problémát okoz, akinek sokszor nincs megfelelő energiája a gyermek viselkedésének kordában tartására (AAP, 2000). Amennyiben az ADHD gyanúja fennáll, úgy a diagnózis felállításához leggyakrabban használt eljárások közé ebben az életkorban is a viselkedési skálák, az interjú, a viselkedés direkt megfigyelése, valamint a figyelem hiperaktivitás/impulzivitás vizsgálata tartozik (SMITH és CORKUM, 2007).

20

4. Az ADHD javasolt diagnosztikai protokollja

4.1.2. Késő gyermekkor, korai serdülőkor

Az ADHD diagnosztizálásakor szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy késő gyermekkorban, korai serdülőkorban az ADHD-szimptómák egyre kevésbé szembetűnőek, különösen a szélsőséges hiperaktív megnyilvánulások ritkulnak (túlzott mozgékonyság, futás, mászás, képtelenség az egy helyben ülésre), és a külső viselkedéses megnyilvánulásokat belső nyugtalanság váltja fel (APA, 2000). Tekintettel arra, hogy az ADHD tünetei az életkor előrehaladtával változnak, illetve súlyosságuk szempontjából akár jelentősen csökkenhetnek, a felülvizsgálat során a zavar fennállása/elvetése érdekében ismételten szükséges a komplex gyógypedagógiai-pszichológiai és orvosi vizsgálatot lefolytatni (3.táblázat).

3. táblázat. Vizsgálati tevékenységek a vizsgálatok során

Vizsgálati típus Tevékenység

Első vizsgálat

Felülvizsgálat

A klinikai kérdés tisztázása

igen

az előző vizsgálattól eltelt időszak megismerése, kiemelten fontos a kapott szolgáltatások és azok hatékonyságának feltérképezése

Orvosi vizsgálat

igen

szükség szerint

Viselkedés feltárása

igen

igen

Általános értelmi képességek mérése

igen

szükség szerint

Differenciáldiagnosztikai szempontok mérlegelése

igen

igen

Végrehajtó funkciók vizsgálata

igen

igen

Komplex neuropszichológiai vizsgálat

igen

igen

Komorbid zavar vizsgálata

igen

igen

Viselkedés megfigyelése

igen

igen

21


4.2.

A diagnosztikai folyamat lépései

Az ADHD diagnosztikai protokoll javasolt folyamatát az 1. ábra szemlélteti (26. oldal). A diagnosztikai eljárás életkortól függetlenül – természetesen az életkornak megfelelő vizsgálati eljárások használatával – ugyanazokat a mozzanatokat foglalja magába. A pontos diagnózis felállításához a gyermekkel és szüleivel több alkalommal szükséges találkozni. 4.2.1. A fejlődéstörténet áttekintése

A vizsgálat első mozzanataként a gyermek fejlődéstörténetének áttekintése javasolt a szülő bevonásával. Ez egyrészt magában foglalja a gyermek korábbi élettörténetére vonatkozó dokumentációk, a pedagógia vélemények elemzését, másrészt pedig a klinikai interjút. A klinikai interjú során a részletes anamnézis felvétele mellett az alábbi kérdésekre szükséges kitérni: • az ADHD szimptómái mikor, milyen körülmények között jelentkeznek, • a szimptómák mikor jelentek meg, mennyire tartósak, • a családban előforduló hasonló típusú viselkedés, • tanulási nehézségek megléte, • emocionális problémák. 4.2.2. Differenciáldiagnózis

Másik fontos mérföldkő a differenciáldiagnózis, az ADHD-ra is jellemző viselkedést okozó egyéb tényezők kizárása. Ide tartoznak egyrészt a fiziológiai, pszichés eredetű problémák és a pszichiátriai zavarok (pajzsmirigy-rendellenesség, hallás-, látáskárosodás, intellektuális képességzavar, autizmus, epilepszia, receptív beszéd zavara, egyéb), másrészt pedig a viselkedést kedvezőtlenül alakító külső környezeti tényezők (pl. a gyermek a tanórákon nem azért figyelmetlen, mert a tananyagot unalmasnak találja vagy mert éhes/fáradt; a gyermek más kultúrában szocializálódott és az iskola nem vonja be az ő szociális tapasztalatait a tananyagba, olyan zsúfoltságban él a gyermek, ami agressziót és figyelmetlenséget vált ki, stb.) kizárása. Mindez a szakértői tudás mellett az orvosi vizsgálat, illetve a viselkedési skálákon kapott eredmények értelmezése alapján történik. A viselkedési skálák amellett, hogy az ADHD viselkedés szintjén megnyilvánuló szimptómáit beazonosítják, információt nyújtanak további viselkedési és érzelmi zavarokról is.

22


4.2.3. Az intellektuális képességek feltárása

A vizsgálat fontos részét képezi a gyermek intellektuális képességeinek feltárása, ugyanis a diagnosztikai kategória felállításának alapkövetelménye, hogy az ADHD szimptómák súlyosságát a gyermek átfogó értelmi képességeihez viszonyítva állapítsuk meg. 4.2.4. A gyermek megfigyelése

A vizsgálat során a gyermek közvetlen megfigyelése mind társas helyzetben, mind vizsgálati helyzetben (szülő jelenlétével, szülő jelenléte nélkül) elengedhetetlen fontosságú. A megfigyelt viselkedésjegyeket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból szükséges elemezni. A javasolt viselkedési jegyek és megfigyelési szempontok a következők: • követi-e az instrukciókat; • figyel-e, amikor hozzá beszélnek; • a tartós, mentális erőfeszítést igénylő feladatok során mutat-e ellenállást; ha igen, milyen mértékűt; • külső ingerek, zajok könnyen elterelik-e a figyelmét; • jellemző-e, hogy meggondolatlan, gyors, emiatt esetleg helytelen választ ad; • mennyire tud egy helyben megülni, • babrál-e, • sokat beszél-e, • elkezdi-e megoldani a feladatot, mielőtt a vizsgálatvezető az egész instrukciót végigmondta volna. Mint ahogy az a folyamatábrából is jól látható, az egyértelműen nem igazolható esetekben pszichiátriai osztályon történő kivizsgálás vagy folyamatos figyelemmel kísérés mellett halasztott diagnózis felállítása javasolt. 4.2.5. A részképességek vizsgálata és a komorbid zavarok megállapítása

Amennyiben az ADHD diagnózisa megerősítést nyer, a megfelelő terápiás ellátásra vonatkozó javaslattétel érdekében szükséges a részképességek alapos vizsgálata, illetve a komorbid zavarok megállapítása. Ezen vizsgálatok elvégzésére egy újabb időpontot érdemes kijelölni. A pedagógusok által kitöltött viselkedési skálák eredményeinek elemzése is fontos információkkal szolgál a gyermek sajátos működési struktúrájának feltárásában. Mivel ezek első vizsgálatra történő bekérése a mindennapi

23


gyakorlatban nehezen valósítható meg, ezt a második vizsgálati alkalomra javasoljuk. Ily módon az első vizsgálatra beérkező pedagógiai jellemzéseket objektív viselkedés skálák eredményeivel tudjuk kiegészíteni. A további részképességek vizsgálatakor a végrehajtó funkciók működését vizsgáló neuropszichológiai tesztek mellett a panaszoktól függően a komorbid zavaroknak (oppozíciós magatartászavar, viselkedési zavar, depresszió, szorongás, nyelvi zavar, tanulási zavar) megfelelő protokoll szerinti feltárása szükséges. Hazánkban jelen pillanatban korlátozott a végrehajtó funkciókat vizsgáló standardizált, magyar normával is rendelkező tesztek elérhetősége és legtöbb esetben mindössze kutatási célokból állnak rendelkezésre. A nemzetközi trendnek is megfelelő alaposabb, pontosabb diagnózis megállapítás érdekében a jövőre nézve elengedhetetlen fontosságúnak tartanánk ezeknek a teszteknek a mielőbbi magyar adaptációját. Mindemellett külföldön szintén széles körben alkalmazott a NEPSY (KORKMAN, KIRK és KEMP, 1998; KEMP és KORKMAN, 2010) neuropszichológiai tesztbattéria. A teszt magyar adaptálása – Csépe Valéria vezetése alatt – az MTA Pszichológiai Intézet fejlődés-pszichofiziológiai kutatócsoport munkájának köszönhetően megtörtént, azonban jelenleg csak kutatási célokra történő felhasználása megengedett. Javasoljuk a kutatócsoport megkeresésével a teszt magyar standardizálását, mely nemcsak az ADHD, hanem további zavarok pszichodiagnosztikájában is értékes információkkal szolgálna.

24


1. ábra. Az ADHD megállapításának folyamatábrája4

Vizsgálati kérelem • Pedagógiai vélemények, az élettörténetre vonatkozó adatok elemzése • Részletes anamnézis, klinikai interjú • Viselkedéses kérdőívek, skálák • Értelmi képességek vizsgálata

Kizárható az ADHD? IGEN

NEM

A jelzett problémák átgondolása, ezekre vonatkozó javaslattétel

Egyértelműen igazolható az ADHD diagnózisa?

Halasztott diagnózis

NEM

IGEN

VAGY Pszichiátriai osztályon történő kivizsgálás

NEM A jelzett problémák átgondolása, ezekre vonatkozó javaslattétel

Folyamatos figyelemmel követés

Megerősítést nyert az ADHD?

IGEN További részképességek vizsgálata ADHD diagnózis felállítása, javaslattétel a terápiás ellátására vonatkozóan KONTROLL (FELÜL-)VIZSGÁLAT

• A diagnózis megállapítása óta eltelt időszakra vonatkozó információk gyűjtése • Pedagógiai jellemzések elemzése 4

Az ábra a szerzők munkája.

25


4.3.

A vizsgálati protokoll szerkezete, a tevékenységek, módszerek, eszközök és személyek szükséges köre az ADHD megállapításához 4. táblázat. A javasolt diagnosztikai protokoll eljárásai, eszközei

TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA)

MÓDSZEREK

VIZSGÁLATI ESZKÖZÖK5

Vizsgálatok óvodáskorban

SZEMÉLYI FELTÉTELEK

A vizsgálat előzményeinek feltárása

• Kikérdezés, • A tünetek előfordulási klinikai interjú helye, gyakorisága, • Dokumentációintenzitása, időtartama elemzés • Jelen állapot, exploráció • Élettörténet (orvosi-biológiai anamnézis, funkciófejlődés, érzelmi-szociális fejlődés, jelentős életesemények, otthoni és intézményes nevelés, eddigi intervenciós próbálkozások, familiáris adatok)

• Félig strukturált interjú • Kórházi zárójelentések, korábbi vizsgálati vélemények • Óvodapedagógus által készített jellemzések, vélemények

• Gyógypedagógus • Pszichológus • Gyermekpszichiáter

A személyes vizsgálat részei Viselkedés feltárása

• Standardizált viselkedési skálák felvétele


Profilelemzésre is • Wechsler Preschool and Primary Scale • Pszichológus alkalmas standarof Intelligence – Third Edition • Gyógypedagógus dizált intelligencia(WPPSI–III) szupervízióval tesztek • 6 éves kortól: Wechsler Intelligence Scale for Children – Fourth Edition (WISC–IV, Wechsler gyermek-intelligenciateszt, IV. kiadás) (WECHSLER, D., 2003, magyar adaptáció: NAGYNÉ RÉZ és mtsai, 2007, hazai forgalmazó: OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.)


Lásd: megfelelő protokoll

5

26

• Gyermekviselkedési kérdőív (CBCL) • Pszichológus (ACHENBACH, 1991, magyar adaptáció: • Gyógypedagógus RÓZSA és mtsai, 1998) • Képességek és nehézségek kérdőív (SDQ) GOODMAN és mtsai, 1999, magyar adaptáció GERVAI és SZÉKELY, 2009 • Conners pontozó skála (CONNERS és mtsai, Magyarországon kutatási célokból használják. • SNAP-IV (SWANSON és mtsai, 2005, webográfia 3.)

Az adaptációra, standardizálásra javasolt eszközöket kékkel jelöltük.

• Gyermekpszichiáter • Pszichológus

4. Az ADHD javasolt diagnosztikai protokollja TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA)

Végrehajtó funkciók vizsgálata • Figyelem • Gátlás • Munkamemória • Flexibilitás • Tervezés

MÓDSZEREK Adaptált és adaptálásra váró tesztek



• Conners’ Kiddie Continuous Perfor• Neuropszichológus mance Test Version 5 (K-CPT V.5) vagy (CONNERS, 2001) • Pszichológus • Éjjel-nappal Stroop GERSTADT • Gyógypedagógus és mtsai, 1994, (Magyarországon szupervízióval kutatási célokból használják) • Fluenciafeladat (MÉSZÁROS A. és mtsai, 2011) • Számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Corsi-típusú feladatok (Magyarországon kutatási célokból használják) • Fordított számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Hallási mondatterjedelem teszt (JANACSEK és mtsai, 2009) • 6 éves kortól: Wisconsin kártyaszortírozási teszt (HEATON és mtsai, hazai forgalmazó OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • Rey-komplex ábra-B (KÓNYA és VERSEGHI, 2001; KÓNYA és mtsai, 2000)

Komplex • NEPSY-tesztbattéria (KORKMAN, KIRK neuropszichológiai és KEMP, 1998; KEMP és KORKMAN, eljárások 2010, magyar adaptáció: MTA Pszichológia Intézet Fejlődés-pszichofiziológiai Kutatócsoport, Csépe Valéria) Megfigyelés

• Strukturált megfigyelés



Megfigyelési szempontok, megfigyelési rács

• Gyógypedagógus • Pszichológus

Vizsgálatok kisiskolás korban A vizsgálat előzményeinek feltárása • Kikérdezés, • A tünetek előfordulási klinikai interjú helye, gyakorisága, • Dokumentációintenzitása, időtartama elemzés • Jelen állapot, exploráció • Élettörténet (orvosi-biológiai anamnézis, funkciófejlődés, érzelmi-szociális fejlődés, jelentős életesemények, otthoni és intézményes nevelés, eddigi intervenciós próbálkozások, familiáris adatok)



27

08. rész – Figyelemzavar és hiperaktivitással küzdő gyermekek vizsgálatának diagnosztikus protokollja TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA)

MÓDSZEREK


A személyes vizsgálat részei


Viselkedés feltárása



Profilelemzésre is • Wechsler Preschool and Primary Scale • Pszichológus alkalmas standarof Intelligence – Third Edition • Gyógypedagógus dizált intelligencia(WPPSI–III) szupervízióval tesztek • 6 éves kortól: Wechsler Intelligence Scale for Children – Fourth Edition (WISC–IV, Wechsler gyermek-intelligenciateszt, IV. kiadás) (WECHSLER, D., 2003, magyar adaptáció: NAGYNÉ RÉZ és mtsai, 2007, hazai forgalmazó: OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • Woodcock–Johnson Kognitív Képességvizsgáló eljárás (KATONA, 2000)




Adaptált és adaptálásra váró tesztek

28

• Gyermekviselkedési kérdőív (CBCL) (ACHENBACH, 1991, Magyar adaptáció: RÓZSA és mtsai, 1998) • Képességek és nehézségek kérdőív (SDQ) GOODMAN és mtsai, 1999, Magyar adaptáció GERVAI és SZÉKELY, 2009 • Conners pontozó skála (CONNERS és mtsai, 1998) Magyarországon kutatási célokból használják. • SNAP-IV (SWANSON és mtsai, 2005, webográfia 3.)

• Pszichológus • Gyógypedagógus


• Folyamatos teljesítményteszt • Neuropszichológus (CONNERS, 2000, Magyarországon vagy kutatási célokból használják) • Pszichológus • 9 éves kortól: d2 (hazai adaptáció: • Gyógypedagógus RÓZSA és KŐ, 2009, hazai forgalmazó: szupervízióval OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • 1–2. osztály: Éjjel-nappal Stroop (GERSTADT és mtsai, 1994, Magyarországon kutatási célokból használják) • 3–4. osztály (az olvasási teljesítmény függvényében) • Fluenciafeladat (MÉSZÁROS A. és mtsai, 2011) • Trail-making teszt (TOMBAUGH, 2004, Magyarországon kutatási célokból használják) • Számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Corsi-típusú feladatok (CORSI, 1972, hazai adaptáció: RACSMÁNY és mtsai, 2007) • Fordított számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Hallási mondatterjedelem teszt (JANACSEK és mtsai, 2009)

4. Az ADHD javasolt diagnosztikai protokollja TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA)

MÓDSZEREK

VIZSGÁLATI ESZKÖZÖK5 • London tornyai (SHALLICE, 1982, Magyarországon kutatási célokból használják) • Wisconsin kártyaszortírozási teszt (HEATON és mtsai, 2000, hazai forgalmazó: OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • Rey-komplex ábra-B (KÓNYA és VERSEGHI, 2001; KÓNYA és mtsai, 2000)


Komplex • NEPSY-tesztbattéria (KORKMAN, KIRK neuropszichológiai és KEMP, 1998; KEMP és KORKMAN, eljárások 2010, magyar adaptáció: MTA Pszichológia Intézet Fejlődés-pszichofiziológiai Kutatócsoport, Csépe Valéria)

• Neuropszichológus vagy • Pszichológus • Gyógypedagógus szupervízióval

Megfigyelés






Vizsgálatok felső tagozatban A vizsgálat előzményeinek feltárása • Kikérdezés, • A tünetek előfordulási klinikai interjú helye, gyakorisága, • Dokumentációintenzitása, időtartama elemzés • Jelen állapot, exploráció • Élettörténet (orvosi-biológiai anamnézis, funkciófejlődés, érzelmi-szociális fejlődés, jelentős életesemények, otthoni és intézményes nevelés, eddigi intervenciós próbálkozások, familiáris adatok)



A személyes vizsgálat részei Viselkedés feltárása


• Gyermekviselkedési kérdőív (CBCL) (ACHENBACH, 1991, Magyar adaptáció: RÓZSA és mtsai, 1998) • Képességek és nehézségek kérdőív (SDQ) GOODMAN és mtsai, 1999, Magyar adaptáció GERVAI és SZÉKELY, 2009 • Conners pontozó skála (CONNERS és mtsai, 1998, Magyarországon kutatási célokból használják) • SNAP-IV (SWANSON és mtsai, 2005, webográfia 3.)

• Pszichológus • Gyógypedagógus

29

08. rész – Figyelemzavar és hiperaktivitással küzdő gyermekek vizsgálatának diagnosztikus protokollja TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA)

MÓDSZEREK




Profilelemzésre is • Wechsler Intelligence Scale for Children • Pszichológus alkalmas standar– Fourth Edition (WISC–IV, Wechsler • Gyógypedagógus dizált intelligenciagyermek-intelligenciateszt, IV. kiadás) szupervízióval tesztek (WECHSLER, D., 2003) (Magyar adaptáció: NAGYNÉ RÉZ és mtsai, 2007, hazai forgalmazó: OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • 16 éves kortól: Wechsler Adult Intelligence Scale – Fourth Edition (WAIS–IV, Wechsler intelligenciateszt, IV. kiadás, WECSHLER, 2007, magyar adaptáció: RÓZSA és KŐ, 2009 • Woodcock–Johnson Kognitív Képességek Tesztje (WOODCOCK és mtsai, 2003, hazai adaptáció: KATONA, 2000)




Adaptált és adaptálásra váró tesztek


• d2 (hazai adaptáció: RÓZSA és KŐ, • Neuropszichológus 2009, hazai forgalmazó: OS Hungary vagy Tesztfejlesztő Kft.) • Pszichológus • Folyamatos teljesítményteszt • Gyógypedagógus (CONNERS, 2000, Magyarországon szupervízióval kutatási célokból használják) • Stroop teszt (GERSTADT és mtsai, 1994, Magyarországon kutatási célból használják) • Fluenciafeladat (MÉSZÁROS A. és mtsai, 2011) • Trail-making teszt (TOMBAUGH, 2004, Magyarországon) • Számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Corsi-típusú feladatok (CORSI, 1972, hazai adaptáció: RACSMÁNY és mtsai, 2007) • Fordított számterjedelemi teszt (RACSMÁNY és mtsai, 2005) • Hallási mondatterjedelem teszt (JANACSEK és mtsai, 2009) • n-t vissza feladat • London tornyai (SHALLICE, 1982, Magyarországon kutatási célokból használják) • Wisconsin kártyaszortírozási teszt (HEATON és mtsai, 2000, hazai forgalmazó: OS Hungary Tesztfejlesztő Kft.) • Rey-komplex ábra-B (KÓNYA és VERSEGHI, 2001; KÓNYA és mtsai, 2000)

Komplex • NEPSY-tesztbattéria (KORKMAN, KIRK neuropszichológiai és KEMP, 1998; KEMP és KORKMAN, eljárások 2010, magyar adaptáció: MTA Pszichológia Intézet Fejlődés-pszichofiziológiai Kutatócsoport, Csépe Valéria) • CANTAB-tesztek (webográfia 1.) Megfigyelés




30



5. Az ajánlott beavatkozási formák és területek

5.

• • • • • • • • •

6.

Az ajánlott beavatkozási formák és területek

A hely és az idő fokozott strukturálása Viselkedésrendezés, kognitív terápia alkalmazása megerősítések adásával A szülő és a többségi pedagógus felkészítése és bevonása (képzés, tanácsadás) Tervszerű és egyénre szabott motiválás, életkortól függően tárggyal, tevékenységgel A szociális készségek fejlesztése: szociális helyzetek értelmezése, szociális kommunikáció Tevékenységi kör, érdeklődés bővítése, társas időtöltések tanítása A figyelmi funkciók fejlesztése A vizsgálat során feltárt egyéb részképességek fejlesztése Aktivitásszabályozást fejlesztő nagymozgásos program az életkornak megfelelő tevékenységbe ágyazottan

Javaslatok a tanórai foglalkoztatásokhoz

• A tevékenység-központú pedagógiai környezet, kooperatív technikák alkalmazása. • Lehetőség szerint az ADHD-val küzdő gyermeknek kisebb létszámú osztályban történő elhelyezése javasolt. • Lehetőség szerint a gyermeket ültessük az első padba, a tanári asztalhoz közel, a zajforrásoktól távol, látóterében csak a szükséges anyagok legyenek. • Javasolt ezeknek a gyermekeknek a napi pontos időbeosztás kialakítása és ennek a betartása, változás esetén pedig a gyermeket erre előre figyelmeztessük. • Fontos az egyértelmű és rövid szabályok gyakori ismertetése, következetes betartatása, konkrét következményekkel való összekapcsolása. A szabályok ismertetése után javasolt, hogy a gyermek a saját szavaival ismételje meg a szabályokat. Segítségül szolgálhat, ha a szabályokat vizuálisan is megjelenítjük. Tevékenységváltáskor ajánlatos a szabályokat újra ismételni. • Sikerélmények biztosítása, azonnali megerősítés. • A tananyag több szempontú szemléltetése, megközelítése, a tanórán a feladatok változatosságának és újszerűségének biztosítása. • A hosszabb feladatokat bontsuk apróbb lépésekre, a lépések között engedjük, hogy szünetet tartson (pl. pár percig csukja be a szemét és hajtsa a fejét az asztalra vagy csendben álljon fel a helyén és mozgassa meg kezét és lábát, törölje le a táblát, öntözze meg a növényeket, hegyezze meg a ceruzáját). 31


• Javasolt ugyanakkor a feladatok nehézségi fokát a gyermek egyéni szintjéhez igazítani, ugyanis ha a feladat meghaladja az egyéni szintjüket, akkor hajlamosak a feladatokat feladni, frusztrálttá válni és ellenkezőleg: a számukra túl egyszerű feladatok esetén könnyen figyelmetlenné válnak, unatkoznak. • Javasolt, hogy az ADHD-s gyermeknek munkája során saját üteméhez igazodóan adjunk időhatárokat. • Önálló feladat megoldatását akkor kérjük, ha a pedagógusnak lehetősége van a passzív odafigyelésre. • Az ADHD-sok oktatását elősegíti a lehetőség szerint azonos nemű, jobban tanuló és jobb magaviseletű mentor bevonása.

32

7. Összefoglalás

7.

Összefoglalás

Tekintettel arra, hogy hazánkban nemcsak az ADHD, hanem egyéb fejlődési zavarok, kórképek esetében sincs egységesen elfogadott, országos érvényű diagnosztikai protokoll, a jövőre nézve jelen kezdeményezés fontos mérföldkőnek és biztatónak tekinthető. Már korábban is megfogalmazódtak azok a ma is aktuális igények (CSÉPE, 2008), miszerint az országos szintű, egységes diagnosztikai protokollok kidolgozása mellett égetően sürgős feladat lenne a különböző diagnosztikai kórképek felállítását elősegítő megfelelő tesztek, eljárások adaptálása, standardizálása. Mindemellett szükséges lenne nemcsak a komplex diagnózis felállításában részt vevő pszichológusok, gyógypedagógusok, orvosok speciális továbbképzése, hanem a pedagógusok megfelelő felkészítése a különböző gyermek- és serdülőkorban előforduló zavarokkal kapcsolatos ismereteik folyamatos bővítésével. A pedagógusoknak a különböző fejlődési zavarokkal kapcsolatos tájékoztatása egyrészt segítségül szolgál az érintett gyermekek megfelelő megközelítésére, oktatására, másrészt a klinikai kép alapvető jellegzetességeinek ismeretében adekvátabb, felkészültebb információkat tudnak szolgáltatni a szakértői bizottságokhoz beérkező pedagógiai véleményben. Tekintettel arra, hogy az ADHD diagnosztikai eljárására a mai napig nem született egységes diagnosztikai protokoll, melynek segítségével a problémával küzdő személyek azonosítása biztosabbá válna, ezen hiány pótlásán túl, szükségesnek látszik a szakértői bizottságok kereteinek átstrukturálása is. Ez egyrészt a vizsgálati idő növelését, a többszöri vizsgálati alkalmak biztosítását, másrészt szükség esetén a tartós megfigyelés biztosítását, harmadrészt a neuropszichológiai tudás beépítését a szakértői munkába, és végül a különböző ellátó intézményrendszerekkel történő szorosabb együttműködést jelentené. Mindez felveti azt a korábban már szintén megfogalmazódott igényt, hogy a gyermekek ellátásával, fejlesztésével, diagnózisával kapcsolatos információkat egy egységes, a szakértők számára hozzáférhető adatbázisban tároljuk.

33


8.

Irodalom

8.1.

Felhasznált irodalom

ACHENBACH, T. M. (1991) Manual for the Child Behavior Checklist / 4-18 profile. University of Vermont Department of Psychiatry, Burlington, VT

AMERICAN ACADEMY OF PEDIATRICS (AAP) (2000) Clinical Practice Guideline: Diagnosis

and Evaluation of the Child with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder. Pediatrics, 105,

1158–1170.

AMERICAN PSYCHIATRIC ASSOCIATION (APA) (1994) Diagnostic and statistical manual of mental disorders (4th ed.). Washington, DC

AMERICAN PSYCHIATRIC ASSOCIATION (APA) (2000) Diagnostic and statistical manual of mental disorders (4th ed., text rev.). Washington, DC

BARKLEY, R. A. (2003) Issues in the diagnosis of attention-deficit/hyperactivity disorder in children. Brain & Development, 25, 77–83.

BIEDERMAN, J., PETTY, C. R., EVANS, M., SMALL, J., FARAONE, S. V. (2010)

How persistent is ADHD? A controlled 10-year follow-up study of boys with ADHD. Psychiatry Research, 177, 299–304.

BOOTH, J. R., BURMAN, D. D., MEYER, J. R., LEI, Z., TROMMER, B. L., DAVENPORT, N.

D., LI, W., PARRISH, T. B., GITELMAN, D. R., MESULAM, M. M. (2005): Larger deficit sin

brain

networks for response inhibition than for visual selective attention in

attention deficit hyperactivity disorder (ADHD). Journal of Child Psychology and Psychiatry,

46, 94–111.

BRANDEIS, D., VAN LEEUWEN, T. H., STEGER, J., IMHOF, K., STEINHAUSEN, H. (2002)

Mapping brain functions of ADHD children. International Congress Series, 1232,

649–654.

BROCK, S. E., CLINTON, A. (2007) Diagnosis of Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (AD/HD) in Childhood: A Review of the Literature. The California School Psychologist, 12, 73–91.

BURGIC-RADMANOVIC, M., BURGIC, S. (2010) Comorbidity in children and adolescent psychiatry. Psychiatria Danubina, 22, 298–300.

CONNERS, C. K. & MHS STAFF. (Eds.) (2000) Conners’ Continuous Performance Test II: Com-

puter Program for Windows Technical Guide and Software Manual. Multi-Health Systems., North Tonawanda, NY

CONNERS, C. K. (2001) Conners’ Kiddie Continuous Performance Test Version 5, Multi-Health System Inc.

34

8. Irodalom

CONNERS, C. K., EPSTEIN, J. N., ANGOLD, A., KLARIC, J. (2003) Continuous Performance Test Performance in a Normative Epidemiological Sample. Journal of Abnormal Child Psychology, 31, 555–562.

CONNERS, C. K., SITARENIOS, G., PARKER, J. D., EPSTEIN, J. N. (1998) Revision

and standardization of the Conners Teacher Rating Scale (CTRS-R): factor, structure, reliability, and criterion validity. Journal of Abnormal Child Psychology, 26, 279–291.

CORSI, P. M. (1972) Human memory and the medial temporal region of the brain. Dissertation Abstracts International, 34(02), 891B

CSÉPE V. (2008) A különleges oktatást, nevelést és rehabilitációs célú fejlesztést igény-

lő (SNI) gyermekek ellátásának gyakorlata és a szükséges teendők. In FAZEKAS K., KÖLLŐ J., VARGA J. (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Oktatás és

Gyermekesély Kerekasztal Ecostat, Budapest, 139–166. [online: ] http://mek.oszk. hu/08200/08222/08222.pdf

DUPAUL, G. J., POWER, T. J., ANASTOPOULOS, A. D., REID, R. (1998) ADHD rating scale–IV: Checklists, norms, and clinical interpretation. Guilford Press, New York

DURSTON, S., TOTTENHAM, N. T., THOMAS, K. M., DAVIDSON, M. C., EIGSTI, I., YANG, Y., ULUG, A. M., CASEY, B. J. (2003) Differential Patterns of Striatal Activation in Young Children with and without ADHD. Biological Psychiatry, 53, 871–878.

FARAONE, S. V., BIEDERMAN, J., LEHMAN, B. L., SPENCER, T., NORMAN, D., SEIDMAN, L. S.,

KRAUS, I., PERRIN, J., CHEN, W. J., TSUANG, M. T. (1993) Intellectual Performance and

School Failure in Children With Attention Deficit Hyperactivity Disorder and in Their Siblings. Journal of Abnormal Psychology, 102, 616–623.

FARAONE, S. V., GRAHAM, P. (2009) Attention Deficit Hyperactivity Disorder. Diagnosis and management of ADHD in children, young people and adults. The British Psychological Society and The Royal College of Psychiatrists, London

GÁDOROS J. (2010) Újabb ismereteink a gyermekkori hiperkinetikus zavar klinikumáról. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, 3, 110–114.

GERVAI J., SZÉKELY M. (2009) Képességek és nehézségek kérdőív (SDQ). [online:] http://

www.sdqinfo.com/py/doc/b3.py?language=Hungarian (Letöltés dátuma: 2012. 02. 26.)

GOLDEN, C. J., FRESHWATER, S. M. (2002) The Stroop Color and Word Test. A Manual for Clinical and Experimental Uses. Stoelting Co. Al

GOODMAN R. (1999) The extended version of the strengths and difficulties questionnaire as a guide to child psychiatric caseness and consequent burden. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 40, 791–799.

HEATON, R. K., CHELUNE, G. J., TALLEY, J. L., KAY, G. G., CURTISS, G. (2000) Wisconsin Card Sorting Test Manuel. PAR, USA

35


JANACSEK K., TÁNCZOS T., MÉSZÁROS T., NÉMETH D. (2009) A munkamemória új

magyar nyelvű neuropszichológiai mérőeljárása: a hallási mondatterjedelem teszt (HTM). Magyar Pszichológiai Szemle, 64, 385–406.

JOHNSON, T. M. (1997) Evaluating the hyperactive child in your office: Is it ADHD? American Family Physician, 56, 155–161.

KATONA, N. (2000) A Woodcock-Johnson Kognitív képességvizsgáló eljárás nemzetközi változatának magyarországi adaptálása. Előadás. Magyar Pszichológiai Társaság XIV. Pszichológia Nagygyűlése, Absztrakt kötet . Budapest, 2000. május 30.–június 2., 256.

KEMP, S. L., KORKMAN, M. (2010) Essentials of NEPSY-II Assessment. John Wiley & Sons, INC, New Jersey

KÓBOR A., TAKÁCS Á., CSÉPE V. (2010) A végrehajtó funkciók neuro-pszichometriai perspektívából. Pszichológia, 30, 233–252.

KÓNYA A., VERSEGHI A. (2001) A Rey tesztek hazai tapasztalatai. In Racsmány M., Pléh Cs. (szerk.): Az elme sérülései. Kognitív neuropszichológiai tanulmányok. Akadémiai

Kiadó, Budapest, 175–187.

KÓNYA, A., VERSEGHI, A., REY, T. (2000) A Rey-tesztek hazai tapasztalatai. Magyar Pszichológiai Szemle, 55, 545–558.

KORKMAN, M., KIRK, U., KEMP, S. L. (1998) NEPSY: A developmental NEuroPSYchological assessment. The Psychological Corporation, San Antonio

LECRUBIER, Y., SHEEHAN, D. V., WEILLER, E., AMORIM, P., BONORA, I., SHEEHAN,

H. K., JANAVS, J., DUNBAR, G. C. (1997) The MINI International Neuropsychiatric

Interview (M.I.N.I.) a short diagnostic structured interview: reliability and validity according to the CIDI. Europian Psychiatry, 12, 224–231.

LI, D., SHAM, P. C., OWEN, M. J., HE, L. (2006) Meta-analysis shows significant

association between dopamine system genes and attention deficit hyperactivity disorder (ADHD). Human Molecular Genetics, 15, 2276–2284.

MAYES, S. D., CALHOUN, S. L. (2006) Frequency of reading, math, and writing

disabilities in children with clinical disorders. Learning and Individual Differences,

26, 145–157.

MÉSZÁROS A., KÓNYA A., KAS B. (2011) A verbális fluenciatesztek felvételének és értékelésének módszertana. Alkalmazott Pszichológia (megjelenés alatt)

MÉSZÁROS G., TÁRNOK ZS., OLÁH SZ., GÁDOROS J. (2008) Gyermekkori pszichiát-

riai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, 63, 117–141.

MICHANIE, C., KUNST, G., MARGULIES, D. S., YAKHKIND, A. (2007) Symptom Prevalence of ADHD and ODD in a Pediatric Population in Argentina. Journal of Attention

Disorders, 11, 363–367.

36

8. Irodalom

MOSER, S. J., CUTINI, S., WEBER, P., SCHROETER, M. L. (2009) Right prefrontal brain activation due to Stroop interference is altered in attention-deficit hyperactivity disorder – A functional near-infrared spectroscopy study. Psychiatry Research:

Neuroimaging, 173, 190–195.

MULAS, F., CAPILLA, A., FERNÁNDEZ, S., ETCHAPAREBORDA, M.C., CAMPO, P., MAESTÚ, F., FERNÁNDEZ, A., CASTELLANOS, F. X., ORTIZ, T. (2006) Shifting-Related Brain Magnetic

Activity in Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder. Biological Psychiatry, 59, 373–379.

NIJMEIJER, J. S., MINDERAA, R. B., BUITELAAR, J. K., MLLIGAN, A. HARTMAN, C.

A., HOEKSTRA, P. J. (2008) Attention-deficit/hyperactivity disorder and social dysfunctioning. Clinical Psychology Review, 28, 672–708.

PIERCE,

K.

(2003)

Attention-Deficit/Hyperactivity

Primary Psychiatry, 10, 69–76.

Disorder

and

Comorbidity.

RACSMÁNY M., LUKÁCS Á., NÉMETH D., PLÉH CS. (2005) A verbális munkamemória magyar nyelvű vizsgálóeljárásai. Magyar Pszichológiai Szemle, 4, 479–505.

RANSCHBURG J. (1998) Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

RICCIO, C. A., WALDROP, J. J., REYNOLDS, C. R., LOWE, P. (2001) Effects of Stimulants on the Continuous Performance Test (CPT) Implications for CPT Use and Interpretation. The Journal of Neuropsychiatry and Clinical Neurosciences, 13, 326–335.

RÓZSA, S., GÁDOROS, J., KŐ, N. (1998) A Gyermekviselkedési Kérdőív. ELTE Belső Kiadvány, Budapest

SCHNEIDER, M., RETZ, W., COOGAN, A., THOME, J., RÖSLER, M. (2006) Anatomical

and functional brain imaging in adult attention-deficit/hyperactivity disorder (ADHD)

– A neurological view. European Archives of Psychiatry and Clinical Neuroscience, 256, 32–41.

SWANSON, J. M., SERGEANT, J. A., TAYLOR, E., SONUGA-BARKE, E. J. S., JENSEN, P. S., CANTWELL, D. P. (1998) Attention-deficit hyperactivity disorder and hyperkinetic disorder. Lancet, 351, 429–434.

SWANSON, J. M. (1983)

SCHWEAN, V. L., McCRIMON, A. (2008) Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder: Using the WISC-IV to inform intervention planning. In PRIFITERA et al (ed.)

WISC-IV Clinical Assessment and Intervention. 194–216. Academic Press of Elsevier, San Diego

SCIUTTO, M. J., TERJESEN, M. D., FRANK, A. S. (2000) Teacher’s knowledge and misperceptions of attention deficit/hyperactivity disorder. Psychology in the schools,

37, 115–123.

37


SEIDMAN, L. J. (2006) Neuropsychological functioning in people with ADHD across the lifespan. Clinical Psychology Review, 26, 466–485.

SELIKOWITZ,

M.

(2010)

ADHD

a

hiperaktivitás-figyelemzavar

tünetegyüttes,

Geobook Hungary Kiadó, Szentendre

SHEEHAN, D. V., LECRUBIER, Y., SHEEHAN, H. K., JANAVS, J., WEILLER, E., KESKINER, A., SCHINKA, J., KNAPP, E., SHEEHAN, M. F., DUNBAR, G. C. (1997) Reliability and validity

of the MINI International Neuropsychiatric Interview (MINI) according to the SCID-P. European Psychiatry, 12, 232–241.

SMITH, K. G., CORKUM, P (2007) Systematic Review of Measures Used to Diagnose Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder in Research on Preschool Children. Topics in

Early Childhood Special Education, 27, 164–173.

SZŰCS M. (2003) Esély vagy sorscsapás? A hiperaktív, figyelemzavarral küzdő gyerekek helyzete Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

TÁRNOK ZS., BOGNÁR E., FARKAS L., ACZÉL B., GÁDOROS J. (2007) A végrehajtó funkciók

vizsgálata

Tourette-szindrómában

és

figyelemhiányos-hiperaktvitás

zavarban. In RACSMÁNY M. (szerk.): A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei. 191–209.

Akadémiai Kiadó, Budapest

THE MULTIMODAL TREATMENT STUDY OF CHILDREN WITH ADHD COOPERATIVE

GRO-UP (1999) A 14-month randomized clinical trial of treatment strategies for attention-deficit/hyperactivity disorder. Archives of General Psychiatry, 56,

1073–1086.

WENDER, P. H. (1993) A hiperaktív gyermek, serdülő, felnőtt. Medicina Könyvkiadó, Budapest

Wechsler, D. (2003) Wechsler Intelligence Scale for Children, Fourth Edition (WISC-IV) Psychological Corporation, San Antonio, TX. Magyar adaptáció: NAGYNÉ RÉZ I., LÁNYINÉ ENGELMAYER Á., KUNCZ E., MÉSZÁROS A., MLINKÓ R., BASS L., KŐ N., 2007, OS Hungary Tesztfejlesztő Kft., Budapest

WECHSLER, D. (2008) WAIS-IV. Wechsler Adult Intelligence Scale – Fourth Edition. Pearson Assessment, San Antonio, TX. Magyar adaptáció: RÓZSA S., KŐ N., MÉSZÁROS A., KUNCZ E., MLINKÓ R. OS Hungary Tesztfejlesztő Kft, Budapest

WILLCUTT, E. G., DOYLE, A. E., NIGG, J. T., FARAONE, S. V., PENNINGTON, B. F. (2005)

Validity of the Executive Function Theory of Attention Deficit/Hyperactivity Disorder: A Meta-Analytic Review. Biological Psychiatry, 57, 1336–1346.

WOODCOCK, R. W., McGREW, K. S., MATRER, N. (2003) Woodcock-Johnson Kognitív Képességek Tesztje. Magyar Nyelvű Nemzetközi Kiadás. The Woodcock–Munoz Fundation, Nashville

YOUNG, S., TOONE, B., TYSON, C. (2003) Comorbidity and psychosocial profile of adults

with Attention Deficit Hyperactivity Disorder. Personality and Individual Differences, 35, 743–755.

38

10. rész – A pszichés fejlődés zavaraival élő gyermekek komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja

8.2. Webográfia 1. CANTAB Tests http://www.cantab.com/cantab-tests.asp (Letöltés dátuma: 2012. 02. 26.) 2. PSZICHIÁTRIAI SZAKMAI KOLLÉGIUM (2009) Az Egészségügyi Minisztérium szakmai

irányelve. A hiperkinetikus zavar (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar) kórismézé sé-ről, kezeléséről és gondozásáról. (2012.02.26.) http://www.emki-minosegfejlesztes. hu/site/conf/upload/dokumentum

3. SNAP-IV elérhetősége: http://www.ADHD.net (Letöltés dátuma: 2012. 02. 26.)

8.3. Tesztfejlesztők, -forgalmazók honlapjai OS Hungary Tesztfejlesztő Kft. http://www.oshungary.hu/ (Letöltés dátuma: 2012. 02. 26.) PEARSON http://www.pearsonassessments.com (Letöltés dátuma: 2012. 02. 26.)

39

01. rész. Egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja Figyelemzavar és hiperaktivitás

Recommend Documents