Jerome Coctoo
l I
Lelke bolondjai
, \
(
~.~)~ --., '
.
I
. \/~ ¥~
~,l
~ /' .'
.
\
I,
:?::.
Ritkak es ertekesek azok a baratsagok, amelyek kezdetere rnond hatni nem is ernlekszunk, mert szinte szuletesunkig nyulnak vissza. Reszesei es taruii voltunk es vagyunk egymas eletenek, Nagyon koszonorn baratnornnek Edit B.-nek a sok segitseget es azt. hogy van. J. C.
[
[
nO..........,.~...·;.~~t~...l':"...lkl·~.'
.:.,.. .. _"........ '~ .•,'r,.··
.........•...--
..
© Jerome Coctoo
Szerelmemuek, aki oly csoddlaios es rendkiuiili ember
Kiadja a Jerome Coctoo Konyvek Kiad6ja Felelos kiado a kiad6 iigyvez et6je l-evelezesr cim:
[email protected] Nyomdai el6keszites Mocsonoky Gabor Nyomdai munkalatok Kanai Nyomda Fele16s vezeto Kanai J6zsef © D. Koronyi Agnes, 2005 Muveszeti vezeto Diner Tamas
Kreatfv konzultans Acsai Cyorgy
Koordinaci6s tanacsad6 Birkas Edit
A borit6t es a szerzo portrejar Diner Tamas fot6muvesz keszitette.
Kulon koszonst Ibos Ferencnek (COMP-Press Kft.) ISBN 963 218 267 7
"Az eletben sok mindent ki kell probalni, hogy meg tudjuk, mi az, amit szeretiink. Ha nyitottak vagyunk az ismeretlenre, megadatik, hogy neha tiszta szfvbol elmosolyodjunk. Azt mondjak, ha eljon eletunk utol so pillanata, nem azt banjuk, amit tettunk, hanem amit nem tettiink meg. Ha szivvel es lelekkel szernlel juk a vilagot, elobb utobb valaszt kapunk minden ker desunkre. Igaz, neha egy negyed, vagy akar egy fel evszazadot kell varnunk ra." Jerome Coctoo
~
- "Nem ugy, te all], s felelj: ki vagy?" - Az Ordog ... - zongorazta be rovid gondolkodas utan Isabelle a klaviaturan a valaszt, majd elmosolyodott, es az enter gomb lenyoma saval elkiildte a neten. Mar hetek 6ta tervezte, hogy ha ideje engedi, kalandozik egy kicsit a vilaghalon. Erne kalandozas idaig csak vagy alom volt, de most, hogy az osz elsa napjaiban tarol6 natha ledontot te a labarol, kitepve a zfirzavaros hetkoznapokbol es New York-i ott hona fogsagaba itelve, boven jutott ideje e fajta kalandozasra. Miutan egy kiad6s delutani alvas utan estefele felebredt, keszitett maganak egy forr6 csokoladet, letelepedett az iroasztalahoz, es bekapcsolta a szamftogepet, Eloszor belepett egy chat szobaba, ahol pacifistak gyii lekezete beszelgetett, aztan pedig belebotlott Hamletbe. Az ismeret len Hamletbe, akit egy shakespeare-i mondattal stilszeruen udvozolt. A shakespeare-i mondatra hamleti valasz erkezett, amely egyben ki letet firtat6 kerdes is volt. Isabelle-t varatlanul erte a kerdes. Nem akarta a val6s tenyeket valaszolni, hogy a Isabelle Kensington, a Prestige magazin fiatal munkatarsa Manhattanbol, sokkal inkabb va lami keptelen es vad valaszt szeretett volna adni Hamletnek. Mikoz ben belekortyolt a csokoladeba, egyik nagynenikeje jutott eszebe, aki szertelen kislany koraban ordogfiokanak becezte. Apja han szeretett mondasa volt, hogy az elsa gondolat csakis j6 gondolat lehet. Tiszta, aszinte es minden befolyastol mentes. Igy, mikozben a kihfilofelben leva csokolade meg epp csak hogy tancot lejtett torkan, maris ugy dontott, hogy erne gondolatmenetnek tamasztva hatat, mero egysze ruseggel az Ordog nevet kuldi valaszkent shakespeare-i monol6gok rejtelyebe burkol6z6 beszelgetopartnerenek. A hatas nem maradt el. 7
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...._
~&~..it~ z~':'l"""V\J"~,~:·-:_~,$n,..«'
.................
..
.. ,·,;:-,,~-'-,,4~
- Az ORDOG? - kerdezett vissza erezhetoen meglepodve Ham let, nyomtatott nagy bettikkel benizve az otbetiis sz6t. - Nem is udvarfi, tiszt vagy fokamanls, hanem az ORDOG! _ is metelte meg Isabelle.
el alapteruletet. A nappali tele volt kalandos ficakokkal, rnelytol mas ember sfrogorcsot kapott volna, de 0 boldogan engedte szabadjara fantaziajat, es ezeket az izgalmas kiugr6kat otletesen rendezte be. Az - Mily szepsegu? PiIlantasod tarolja a ferfiui sziveket, vagy netan egyikbe k6nyvespolcot epittetett, mig a masikba antik berger fotelt, karod eros, s termeted dalias? - erkezett kisvartatva Hamlet kavet allolampat es viragokat helyezett. A terasz melletti legnagyobb ficak kezd kerdese. lett a kedvenc kuck6ja. Ott kapott helyet iroasztala es szamitogepe. - Mit szeretnel? Az vagyok, mit kivansz - mosolyodott el Isabelle, Alakas falait hofeherre festette, mig a kiugr6 reszeket angolvorosre, Az angolvoros szimi feliileteket gyonyoru topolyafa keretbe foglalt es elkiildte a valaszr, Kezdett egyre jobban tetszeni neki ez a ker regi terkepek diszitettek, a nappali feher kanapeja felett egy Picasso, dezz-felelek jatek az ismeretlen Hamlettel, aki barhollehetett a fold goly6bison, akar Del-Afrikaban, Svajcban, Oroszorszagban, netan az etkezoasztal mellett pedig nehany kis Miro-rajz vonta niagara a Sk6ciaban, de az is konnyen meglehet, hogy Chicag6ban vagy eppen tekintetet. Finom vonalvezetesfi feher parnak es huzatok, allolampak es gyertyak uraltak a hatalmas teret. Az antik es modern butorokat Bostonban. Sat, meg az az ortiltseg is benne volt a pakliban, hogy ne zsenialis erzekkel tarsitotta, melynek kovetkezteben lakasa egy iga hany saroknyira Isabelle lakascit6l a Gramercy Park es a Huszonhato zi meghitt hangulatu, elegans manhattani otthon lett, ahova egy fa dik utca sarkan leva Internet-kavehazban uldogel, bar ez ut6bbinak igen kicsi volt a val6szinusege. raszto nap utan mindig szfvesen tert haza. Miutan a varos fenyeirol visszaterelte figyelmet a szamit6gep monitorara, meg jo feloran at - Hosszu barna haj, gyonyoru mosoly, igeza szempar. .. _ erkez tek kisvartatva Hamlet vagyai. csevegett az ismeretlen Hamlettel. Ujdonsiilt ismeroset meroben er dekes, egyedi es intellektualis figuranak itelte meg, aki az elmult ko - Hosszu barna a hajam. Selymes, mint a simogat6 tavaszi szello, zel haromnegyed oraban remekul elsz6rakoztatta. A cseveges alatt Illata, mint a viragos mezo - tfirt fule mage egy, a feltuzott hajab6I alahu1l6 napszitta szokeveny tincset Isabelle.
Hamlet nehany aprosagot elarult magarol, melyekbol Isabelle sza - Es a szemed szine?
mara kiderult, hogy beszelgetopartnere minden bizonnyal egy ferfi, - Mint a tenger.
aki feltiinoen muvelt es szeles vilaglatassal bir, Hamlet, Isabelle nat hajanak gy6gyitasara, mezzel edesitett, fahejjal es mentaval izesitett - Haragos zold, vagy melykek? - kivancsiskodott Hamlet. teareceptet javasolt, mely nagyanyja csaladi recepturajabol volt valo, - Villarnokaj szor, es megis simogat. Ne feledd, az Ordog va gyok!
es allitasa szerint meg az ily, a vilaghalon csevereszo ordogoknek is - Mely fOldresz az otthonod?
a gyogyulasara szolgalhat. Isabelle lelkere kototte, hogy feltetlenul keszitse el az eletet ad6 nedfit, merthogy minden bizonnyal az ordo - Az Ordog6k szigete. A tfiz es a viz vonzasaban _ irta be nevetve
g6k szigeten is akadnak effele foldi j6khoz hasonlatos dolgok, mint Isabelle a szamit6gepbe a valaszr, majd jolesoen hatradalt kenyelmos a tea, a mez, a fahe] meg a menta, legfeljebb mashogy hivjak oketo karosszekeben, es az ablakon kitekintve neharw pillanatig elmeriilt Miutan Isabelle bucsut vett cseveg6partneretol, elkeszitette a teat. New York ejszakai fenyeibe. Lakasab611enyugozo kilatas nyilt a va A hamleti nedu meglepoen finom volt. A menta, a mez es a faMj rosra, me]yben nap mint nap hosszti percekig gyonyorkodott. Szeret aromajanak elegye kiilOn6s izvilag kapuit tarta fel el6tte. Nehany tc a Gramercy Park es a Huszonharmadik utca sarkan leva lakasat, pillanatig gondolatai meg Hamlet kbriil cikaztak, majd visszabujt az mely szazhusz negyzetmeterenek minden egyes szegletet mara mar agyba, es elaludt. belakta. A tizenkettedik emeleten leva ]akas kiilOnos varazsa a kozel Masnap deltajban frissen es j6kedvuen ebredt. A harom napnyi negymeteres belmagassagban rejlett. Egy hata]mas nappaJi, egy ta pihenes es a hamleti tea megtette hatascit, a betegseg nyomtalanul el gas konyha, ket hal6szoba es egy trapez formaju fUrdoszoba foglalta illant. Ugy tunt, sikerUlt kikuraInia magat, es acelosan vaghat neki a 8 9
kozelg6 hetvegi kis kiruccanasoak. Miutan befejezett egy felkesz in terjut, melynek leadasi hatarideje szorftotta, kesziten egy kis harap nivalot, majd beletemetkezett Conrad Falton Csigahaz cirmi regenyo. be. Este Manhattan egyik legelegansabb partijara volt hivatalos, igy miutan a konyv vegere ert, elovette estelv] ruhajat, a haloszoba ajtaja ra akasztotta, majd leiilt a kanapera, es nehany percig gyonyarkodatt benne. A ruhanak egeszen egyedi szine volt, melyet leginkabb ugy lehetett meghatarozni, hogy pezsgo es cappuccino szinenek elegye. Rogton megdobbant a szive, amint megpillantotta a szinesebbnej szinesebb nagyesh~lyik erdeieben. Amikor felpr6balta, az elado szaja tatva maradt a dobbenettol. A ruha ugy allt rajta, mintha a tervezd direkt neki, Miss Isabelle Kensingtonnak alrnodra volna. Az anya ga valamifeh- egeszen egyedi, konnyti esesti selyem volt, hatul hosz szan felsliccelve, vall an vekonyka panttal, A kisse szukftett egyenes szabasr finom ivu dekoltazs tette oly izgalmassa, hogy foldi halando csak nehezen tudta levenni rola a szemet, Isabel1e mosolyogva nyugtazta magaban, hogy az esti parti take letes alkalom ana, hogy magara altse az alomszsp ruhakaltemenyt, amely joval tobb volt egyszeru estelyi ruhanal. Keszftett egy csesze kavet, amelyet jolesoen elkortyolgatott, majd beiilt egy kad forro furdobe, Fel nyo1c tajban feloltozort, az alkalomhoz il10en kismin kelte mag
lommal varta, hogy kiknek a tarsasagaban kortyolgathatja a kokte lokat. A feltorekvo ujgazdagok szamara maga volt a vegso beteljese des, ha meghivot kaptak egy D'Estelle partira, ahol hazassagok, sok milliard dollaros iizletek kottettek, valamint hihetetlen mennyisegfi pletyka cserelt gazd
10
11
•••••••••••••••••••••••••
l..
............__="',"'"""""'...... """.."""'' '.' ' "==".'' "',,,,.,,,,,,== .• ""~.,,,,,,,·.o·,,,,.::··::;",.,,::·
::;;r';':~
hajanak minden egyes szala feliilmulhatatlan tokeletesseggel simult a koponyajara. Szokasahoz hiien most is gyonyonien kisminkelt es feltfinoen elegans volt, amint ferje, Walter Manetti oldalan pezsgot kortyolgatott. Hosszti, sziik, fekete Chanel estelyi ruhat viselt, mely nek mely dekoltazsat es ujjait finom csipke diszitette. Amint megpil lantotta Isabelle-t, boldog mosolIyal arcan hozzasietett. - De j6, hogy itt vagy! - karolt bele a lanyba, majd a fulebe sugta: - Doglesztoen nezel ki. - Hello, Walter! - udvozolte Isabelle Patricia ferjet, aki azon magas poziciot betolto kevesek koze tartozott, akiket cseppet sem sze ditett meg a hatalom, es akik, hfien egykori onmagukhoz, kedves, segitdkesz fickok maradtak. - Szia, Isabelle! Mar kerestunk - mosolvgott a ferfi, es a ket no fele, nyujtott egy-egy latvanvosan feldfszitett koktelt. - Ezt nektek valasz tottam. - Koszonjuk, dragam - vette el a poharat Patricia, es vegigfuttatta tekintetet a korulottuk setalgato elegans, illusztris vendegeken, - Hat, ezt nem hiszem el- mondta halkan, mikozben a terasz fele pillantott, [ ahonnet masodszulott fia, Bruno integetett fele. ; - Miert? Mire szarnitottal? - jegyezte meg kurtan Walter, es nyug-; tat6lag magahoz olelte az asszonyt. - Ne foglalkozz vele, dragam. , - Mar hogy tudnek nem foglalkozni vele? Tegnap direkt felhfv- : tam a figyelmet, hogy ez egy elegans parti, iigyhogy ahhoz tartsa magat - duhongott a no. Bruno nehany pillanat rruiltaval mar ott allt melletttik, es oly ked
vesen olelte at anyjat, hogy annak minden diihe, de legalabbis annak
a nagy resze, szertefoszlott.
- Sziasztok! - ult kajan mosoly Bruno arcara. - Felvehettel volna valami mast - jegyezte meg halk anyai szi gorral Patricia, mikozbsn tiizetesebben vegigmerte a fiat. Bruno, aki nehany eve divattervezokent dolgozott a sajat maga altal alapitott . es igazgatott negyszemelyes vallalatanal, szokasahoz htien nem oko zott csal6dast, es ismetelten, mint oly sokszor mar, sikeriilt megdob bentenie konszolidalt sziileit, azok baratait, ismeroseit es jelen eset ben mindazokat, akik a D'Estelle-partira hivatalosak voltak. Vilagit6 narancssarga terdnadragot, piros bakancsot es egy szines, mintakkal . tarkitott hosszu ujju pamuttrik6t viselt, mely minden bizonnyalleg
12
ujabb kreacioja lehetett. Vallig era, szoke, rasztas. 16g6 hajat imitt amott feherre festett csikok diszitettek, orraban pedig nadragiaval azonos szinfi piercing viritott. Az ifju Manettire minden j6indulattal es kedvesseggel sem lehetett azt mondani, hogy belesimult az ele gans estelyi ruhak es oltonyok vilagaba. _ Igazan egyedi viseletet valasztottal Mrs. D'Estelle tiszteletere. fiam - mondta Walter Manetti, aki mindig csakis kifogastalan kulso vel es eleganciaval mutatkozott, es remek kozgazdasz hireben allt. Oly neves szakember volt, hogy nehany eve at valasztottak az alla mok egyik legnagyobb biztositotarsasaganak elnoki szekebe. _ Latnatok a mellkasszorzetemet - mosolygott Bruno. - Zebra csikos. _ Inkabb ne mutasd meg - jegyezte meg magara eroltetett nyu galommal Patricia, aki nem ertette, vajon hol rontotta el kisebbik fia neveleset. _ Na j6! Akkor en elvegyiilok - vett bucsut Isabelle-tel es szuleitol Bruno, es egy koktelpoharral a kezeben visszaindult Mrs. D'EsteIle csodalatos teraszara. _ Lepjunk lUI rajta - pillantott ferjere Patricia. Huszonhat evvel ezelott talan inkabb szinhazba kellett volna mennimk, gondolta magaban szokasahoz hiien Manetti, mikozben igyekezett masodsziilOt~enek kulonos h6bortjait eIfogadni a csikos mellszdrzettel, rasztahajjal es piercingekkel egyiitt. Bruno azonban [atszi konnyedseggel meg Igy is kepes volt meglepeteseket okozni, mikozben szep lassan araszolt el6re a divat toplistajan. A minap pel daul megkerte apjat, hogy kisse mozgassa meg kapcsolatait a British Airwaysnel es segitsen neki jegyet szerezni egy zsufolasig teli New York-London [aratra. Bruno ket hetet a szigetorszagban szandekozott eltolteni egy Emesto Rappy-divatbemutat6 miatt, ahol a szakrnaban, aki elt es mozgott, megmutatta magat. Az ifju Manetti ugy velte, hogy ezek az esemenyek letfontossaguak szamara. Egy-egy ilyen utazas alkalmaval mindig j6 nehany barati es uzleti kapcsolatra szert tett, melyeket aztan New Yorkban zsenialisan kamatoztatott. Walter gondolkodas nelkiil eleget tett fia keresenek, es Brun6t maris tart ka rokkal varta Carol Backon marketingigazgat6 a British Airways Fifth Avenue-i irodajaban. Manetti utols6 pillanatban ugy Helte meg, nem art, ha odasz61 Carolnak, ne lepadjon meg Bruno extrem stilusat61. 13
Walter szavaira a no dobbenettel hangjaban, amit hallhat6an igyeke zett leplezni, csak ennyit valaszolt: - "Epp itt all el6ttem tigrisb6r palastban." Miutan Manetti letette a telefont, meg nehany percig elgondolkod va ult belvarosi irodajaban, es megallapitotta magaban, hogy fianak ismetelten sikerult meglepetest okoznia, probara teve tiirokepesse get. Ha az ismeretsegi korben sz6ba kerult a legifjabb Manetti, min denki el6tt egy oltonyt es nyakkend6t visel6 fiatalember kepe otlott fel, aki minden bizonnyal apja nyomdokaiba lep es csak ida kerdese, hogy valamelyik jo nevti cegnel elfoglalja az egyik igazgat6i szeket, Amint Bruno eltfint a parti kavalkadjaban, Patricia igyekezett elte relni gondolatait narancssarga terdnadragot es piros bakancsot viselo fiarol, es Peter Nickson el6z6 esti konyvbemutatojarol kezdett mesel ni, Walter pedig melyrehato eszmecserebe keveredett Berkeleyekkel, akik a Berkeley & Brothers hajotarsasag tulajdonosai voltak. A Berke ley hajotarsasag amolyan aparol fiiira szallo vallalat volt: Jeff nagy apja, William Berkeley alapitotta meg az ezerkilencszazharmincas evekben ket teherszallito haj6val, es amikor az oreg visszavonult, Jeff apjira, az ifjabb William Berkeleyre szallt a ceg. (j vezette kozel ot evtizeden at es viragoztatta fel a tarsasagot. Mire a csaladi hagyoma nyokat kovetve Jeff ult az igazgat6i szekbe, a hajotarsasag mar kozel harem tucat teherszallitoval es negy olajszallito tankerrel biiszkel kedhetett, Jeff Berkeley a ceget a Walter Manetti altal igazgatott biz tositotarsasagnal biztositotta, igy ha 6k ketten osszefutottak, mindig akadt mirol beszelgetniuk. - Merre lehet Bruno?! - futtatta vegig kis ido rruiltaval aggodal mas tekintetet Patricia a vendegeken. Minden bizonnyal ugy gondol ta, nem art, ha szemmel tartja masodszulottjet, mikozben megprobal ja j61 erezni magat. - Ne foglalkozz mar a kisfiaddal! - vetett rosszall6 pillantast Manetti a felesegere. - Szerintem ereszkedj terdre, es aki nem hosszu nadragot visel es szaros a laba, az Bruno - javasolta a legegyszerubb, bar nem eppen kivitelezheta megoldast Isabelle. - Majd elokeriil- hessegette el aggodalmat a lany szavaira az asz szony.
_ Mondd, dragam, ki lesz a kovetkez6 interjualanyod? - pillantott kivancsian Patriciara Jeff Berkeley felesege. _ Nem akarom elkiabalni, de ugy nez ki, hogy a jova hetfon Fran ciaorszagba utazom. Boris Boulard-ral keszitek interjut. _ Boris Boulard-ral. a hires festomuvesszel? - kialtott fel a no. _ Nagy formatumu ember. Ugye 6 az, aki evekkel ezel6tt egyutt elt azzal a gyonyoru szinesznovel. Sophie Bertillinivel? _ Igen _ b6lintott Patricia. - Most, ugy tudom, facer, amolyan maganyos oroszIan. Ket h6nap kemeny alkudozasba telt, mire nagy nehezen igent mondott - mosolyodott el boldogan es buszken. _ Monsieur Boulard azok koze tartozik, akik mesterien tartjak magu kat tavol a mediatol. Allitolag evek 6ta nem adott interjut senkinek. Bevallom, kicsit izgulok is. Patricia kozel masfel eve inditott be egy tij rovatot a magazinnal Brilians elmek dmen. New Yorkban ritkasagszambe meno volt, hogy egy f6szerkeszt6 tollat ragadjon es onallo interjtisorozatba kezdjen. A foszerkesztok altalaban ir6asztaluk mogul iranyitoUak a szerkesz toseg h~bolyult eletet, es esziik agaban sem volt irasra vetemedni, mondvan. hogy a jelenlegi poziciojuk elereseig ugyis tobb szazezer karakterrel gazdagitottak mar az amerikai sajtot, estenkent pedig nehany pohar whiskyvel es egy-ket Xanaxszal igyekeztek oldani a benniik felhalmozodott fesziiltseget. E f6szerkeszt6kkel ellentetben Patricia, faradsagot nem ismerve, hihetetlen energiaval iranyitotta a hires Prestige magazin eletet, es szent elhatarozasa volt, hogy lij rovataban csakis olyan nagysagokat csip tollvegre, akik kiveteles tehetsegiikkel es tudasukkal gazdagitjak az omberiseget. lgy aztan az elrmilt h6napokban nem kisebb szemelyisegekkel lilt le beszelget ni, mint a Nobel-dijas Giuseppe Marasco, Anna Pertol es Armando Fellan. A rovat olyannyira nagy sikert aratott, hogy az interjukat sza mos eur6pai magazin atvette a Prestige-tel. Patricia pedig lelkesen es elszantan tervezte a jov6t, es ugy Hint, hogy Brilians elmek sorozata ban a J6isten a legfels6 hatar, a non plus ultra, aki ha nemet mondana felkeresere, Patricia elfogadna donteset. _ Ez fantasztikus! - lelkendezett Mrs. Berkeley, es oldalba b6kte a ferjet. _ Hallod, Jeff, Patricia k6vetkezo brilians elmeje Boris Boulard lesz!
15
14
:
sa
R'efre·t~~cltl~il'rr.:J<'*;~-""!;%ii'k-r,c",
~'---''''~
Ir·
- Cratulalok - b6lintott elismer6en a magas ferfi. - Ezt meg hogy csinalta?
- Hat, nem volt konnyfi.
- Imadom Boulard kepeit - folytatta Jeff. - Az irodam egyik falan is egy Boris Boulard-festmeny fiigg. Ket eve a parizsi kiallitasan va saroltam. Mit megadnek erte, ha magaval mehetnek! Boulard szerin tern korunk egyik legnagyobb fest6muvesze - mondta lelkesen, majd hozzatette: - Ha nem a legnagyobb. Ejfel mar javaban elmtilt, amikor Patricia, Isabelle es Walter biicstit vettek a hazigazdaktoj. - Mit tervezel hetvegere? - pillantott Patricia Isabelle-re, amint ki Ieptak az Upper East-Side-i haz kapuian. - Elutazunk videkre, de vasarnap este mar itthon leszek. - Erezzerek j61 magatokat! Mi meglcitogatjuk Walter nagybcityjat New Jerseyben. Most iinnepli a nyokvanotOdik sZiiletesnapjat. Meg hivlak, miel6tt utnak indulok Franciaorszagba - nyomott egy puszit bucsuzoul baratnoje arcara az asszony. - Aludjatok j61, es j6 hetveget! - iilt be a rea varakoz6 taxiba Isabelle, es mosolyogva bucstit intett.
NEW YORK CITY
- Hazamehet, Liz! Hetfo reggel a Barens kontra Thompson anya
got, kerem. keszftso az asztalomra. J6 hetveget! - intett titkarn6jenek
Vincent Burnet, majd nehanv jegyzetet becstisztatott elegans fekete
bar irattaskajaha, es maga mogott hagyta irodajat.
Harom 6ra fele jart, amikor beiilt autojaba, es elindult a Gramercy Park iranyaba. Vincent Bumet hires manhattani ugyved volt. Irodaja legitarsasagok es nagyvallalatok jogi kepviseletor latta el. A negyven koruli ferfi az orok gyoztes hfreben allt, Ha valakit Burnet kepviselt a targyal6teremben, annak szinte biztosan nyert iigye volt. Hatalmas . stabbal dolgozott, es mindig a legnagyobb koriiltekintessel vegezte munkajat, fgy kepes volt a biztos vesztesre allo iigyeket is visszahozni a godor melyerol. Kollegaihoz hasonl6an fiatalkoraban 6 is vegigiarra a szamarletrat. Az egyetem elvegzese utan egy friss oxfordi diplomaval 16
a zsebeben a Simon & Petersonsnal helyezkedett el, ahonnet ropke ket ev multaval tovabblepett a Harvynshoz. Mig a Simon & Petersonsnal apro-csepro szerzodesek es cegalapitasok kotottek Ie minden idejet, ad dig a Harvynsnal j6val sokretfibb es izgalmasabb munkaja volt. Eleinte a hajozasi joggal foglalkoz6 reszlegre keriilt, majd amint ott bizonyitott, felelossegteljesebb pozici6ba helyeztek, az ugynevezett VI.c. csoport ba. A VI.c. szektorban dolgoz6 ugyvedekhez a Harvyns legfontosabb ugyfelkore, a konszernek es a marnutvallalatok tartoztak. Vincent kozel tiz even at dolgozott a Harvynsnal, es ezalatt az ido alatt kelloen meg alapozta hirnevet. Amikor megalapitotta sajat irodajat, tucatjaval kapta a megbizasokat. Nemelyik ceg azert ragaszkodott szemelyehez, mert mar dolgozott vele, es sikeres egyiittmukodest tudtak maguk mogott, mig masok egykoron a vesztes oldalon alltak, es ugy veltek, ellenfe luk ugyvedje. Vincent Burnet remekiil vegezte munkajat. Vincent elete amolyan amerikai alom-modell volt. Mikozben karrierje sikeresen Ivelt felfele. megnosiilt, es sziiletett egy kislanya. Tokeletes csalad, biztos anyagi hatter es egy gyonyorU villa Long Island legelegansabb reszen, Amint a Gramercy Park es a Huszonkettedik utca sarkara ert, felreallt autojaval, zsebebol el6htizta telefonjat, es jelezte, hogy meg erkezett, Isabelle vallara kapta utazotaskajat, egy fut6 pillantast vetett a tu korre, es lesietett a ferfihoz. Beiilt Vincent melle a kocsiba, es elin dultak Amagansett fele, hogy egy meghitt hetveget toltsenek a Sir Walton nevet viselo szallodaban.
-4 - Ez igen cstinya tares, Mrs. Manetti, raadasul elmozdult - pillan tott Patriciara a St. George Memorial Hospital iigyeletes trauma to 16gusa vasarnap este. - L1~a ezt itt, asszonyom? - mutatott az atvi Iagitott rontgenfelvetelekre. - Ezt sajnos operalni kell, meghozza az este folyarnan. Maris kiirom a surgossegi mfitetet. Ket oran belul a mfitobe visszuk, addig adok egy fajdalomcsillapito injekci6t. Patricia dobbenten hallgatta dr. Falton szavait, melyeket az elso pillanatokban keptelen volt felfogni. 17
- A negyedik emeleten, egyagyas szobaban tudjuk elhelyezni a feleseget. Remelsm, megfelel-Iepett egy never Walter Manettihez. - Igen. Nagyon koszonom! - b6lintott a ferfi, es megszoritotta Patricia kezet. - Minden rendben Iesz, dragam - eroltetett nyugalmat' az arcara. Miutan az asszony megkapta a fajdalomcsillapit6t, a szobajaba vittek. Arnint Walter elintezte a sZiikseges formasagokat, 19iilt felese ge melle, es megnyugtat6an atolelte a vallat. - Borzaszt6 ez az egesz! - mondta konnybe labadt szemmel Patricia. - Nekem holnap reggel Honfleurbe kellene utaznom. - Ezzel most ne foglalkozz. Atteszed az intenu; egy rnasik ido pontra - igyekezett megoldast talalru az asszonyt aggaszt6 proble mara Walter. - Az lehetetlen! Sz6 se lehet r6la! - csattant fel izgatottan a no. - De dragam, ilyen allapotban nem tudsz elutazni! - Hosszu h6napokig tart6 gyozkodes es egyeztetes eredmenyr- ez a talalkozn Boris Boulard-ral. Tudod, mennyi munkamba es hanv te lefonhivasba kerult, mire vegul belement es igent mondott?! - Ha megtudja, mi torrent, bizonyara kapsz egy masik idopontot. - Nem. Nem fog masik idopontot adni. Erzem, ha lemondom ezt a talalkozoj, orokre ktitba esik - gondolkodott el a no, majd nehany pil lanatnyi hallgat
hangjat. - A St. George Memorialb61 beszelek, Itt fekszem a sebesze
ten torott labbar-- halkult el a hangja. Siras fojtogatta, amelyen igye
kezett feliilkerekedni. - Kerlek, ne kerdezz semmit, csak gyere ide.
Rendben. Maris indulok - mondta dobberuen Isabelle.
- Varlak. A negyszazhuszonnyolcas szobaban vagyok.
Isabelle, amint letette a telefont, rogton magara huzorr egy inget
egy farmernadraggal, majd a haz elott leintett egy taxit, es a korhazba
vitette magM. Fel ora rmilva mar Patricia agya mellett alIt.
- Neked kell Honfleurbe utaznod helyettem. Csak te vagy alkal
mas ra, hogy elkeszitsd az interjut Boris Boulard-ral _ jelentette ki
hatarozott hangon a no. Isabelle-nek nehany pillanatig torkaban dobogott a szive Patricia szavait hallva, de vegiil ugy dontott, nem tarja fel a gondolatait ba
ratnoje elott, miszerint nem lehet tul kellemes feladat, Jeff Berkeley szavaival elve, a kor legnagyobb festorrniveszevel interjut kesziteni, aki raadasul arrol hires, hogy nem nyilatkozik a media jeles kepvise ldinek. Erezte, hogy minden bizonnyal csakis Patricia ugyessegenek, makacssaganak es kitartasanak volt koszonheto, hogy Boris Boulard egy interju erejeig beadta a derekat, - Rendben Patti, megcsinalom - mondta gondolkodas nelkul, hogy a no arnugy is ketsegbeejto helyzeten ne rontson tovabb, - Koszonoml - nezett ra halasan Patricia, aki minden bizonnyal eszrevett valamit a Ian yon atsuhano riadtsagbol. - Most aztan j61 be dobtalak a mely vizbe - mosolyodott el. - Tudod, neha nem tul kony nyu ezekkel a brilians elmekkel. Lehet, hogy nem lesz leanyalom. - Nem baj. J61 tudok uszni es fuldokolni is - tfirt a fiile mage egy hajtincset Isabelle. - Ne torodj sernmivel, csak azzal, hogy meggy6 gyulj. Nehany sz6t meg valtottak az honfleuri utazasrol, majd kenyte lenek voltak bticsiit venni egymastol. Patriciat betoltak a rruitobe, Isabelle pedig beiilt egy taxiba, es hazament. Este tizenegy mar [a vaban elrmilt, mire belepett lakasa ajtajan, Utazotaskajabol kiuritette a hetvegi kiruccanas ruhadarabjait, es nekilatott csomagolni. Olyan hirtelen erte az honfleuri utazas, hogy beletelt nehany oraba, mire rendezni tudta gondolatait. Miutan befejezte a csomagolast, rendelt egy telefonos ebresztest, es megpr6balt elaludni, de hosszu percekig csak almatlanul forgol6dott. Kozben a Vincenttel toltott hetvegere gondolt, majd Patricia es Honfleur korul cikaztak gondolatai. Patricia a kora reggeli Concord-jaratra foglalt helyet, mondvan, hogy minden Boeingen eltoltott ora a ket kontinens kozott elfecse relt ido. Igy Isabelle a Concord fedelzetenek business osztalyan, ti zenegyezer meter magasan az ocean felett barnulhatta a napfelkelte utolso pillanatait, rnikozben reggeli kavejat kortyolgatta. Alig negy 6raval kes6'bb a gep pontosan es zokkenomentesen Ian dolt a Charles de Gaulle kifut6palyajanak betonjan. Emlekezett ra, hogy Patricia, rovidke k6rhazi beszelgetesiik alatt, amikor Boris Boulard-ral kap csolatban utbaigazitotta, emlitette a ferfi konyakok iranti rajongasat. A tranzitban vasarolt egy iiveg Hennessy X.O-t, hogy megse allitson be a hires festomuveszhez iires kezzel. Titokban remelte, hogy az X.O majd Msegiti az elsa kinos perceken, amig kozli Boulard-ral, hogy
18 19
~
&c.
'i
F
kenytelen lesz vele beerni Patricia helyett. Szerette volna, ha ezt az~" apr6cs~a.informaci6~ meg ~ew Yorkb~1 megtelef~naIja~a ferfinak,f'
_ Mesebeli _ gondoIta magaban, es becsongetett. . Nehany pillanattal ~es~'bb a kertb61 kisziirodo tompa zajokat hal de Patncla, elvetette javaslatar, mondvan, hogy szmte biztos benne'I'"E.1ott, majd a kertkapu kinyilt. , lemondana Boulard a nehezen kicsikart interjtit azzal a remek indok-js. _ Udvozlom! Keruljon beljebb! _ mondta kellemes mely ha~gon hogy halasszak el a beszelgetest, amig az interjtit keszfto csontiai.. . ;.•. a.z. el6tte allo otven koruli magas, vallu ferfi; feher, fmom , " , ,;:pi;lplininget es kremszimi a 1110 A rovidke vasarlas utan Isabelle az Intercar pulljahoz ment, ahOI!.:[iAmolyan otthoni lezser eleganclava~ mguJJa nehany~zor vissza ~~lt ~gy alkalmazott mosolyogva a kezebe nyomta a Prestige magazin£c.mrve. Olyan benyomast keltett, mintha csak a bnt gyarmatvIlag altal,rendelt berauto pap~rjait'"ma!d a parkol6ba kiserte, hogy a for-'~';egyik klubjabol cseppent volna Honfleurbe. , lTI,asa,gokat be~artva atadJ~ a ,tUZ~lroS BMW coupe ~ulcsait. Isabelle.. _ J6 ester _ mosolygott kedvesen Isabelle, es engedelmeskedett az bucsut vett a fIatalembertol, es elmdult Honfleur fele. Boris Boulard-linvitalasnak.
~~l este ~yoIcra volt megbeszelve a taIalkoz6 a ferfi hazaban, Het feleI" Boulard becsukta a kertkaput, majd kezet nyujtott.
jart, amikor Isabelle, maga mogott hagyva az aut6palyat, begordult ai: _Boris Boulard vagyok.
tengerparti kisvaros egyik hoteljenek parkol6jaba. A prornenad men-I _ Isabelle Kensington.
t~n, f~kv6, .h~!o~any I,azacsz~nur~ festett Hotel Fontaine a tengerpart Akkor j61 gondoItam, hogy ma~a nem Patricia Manetti.
vIlagahoz Illo tunemenyes kis szalloda volt, mely akarva akaratlanul j, _ Mib61 [ott ra? _ csodalkozott a lany.
is rnagara ,~.~mz?tta az arra setalok tekintetet. Isabelle, miutan elfog-" Akivel telefonon beszeltern, otven koruli, ramen~s ~olgy.lehet _
lalta szobaJat, sietve lezuhanyozott, atoltozort, majd megragadta az : ' mosolyodott el a ferfi. _ Maga meg ... _ hallgatott el n~hany pillanat eleg~ns papirzacsk6 fillet, mely az X.G-t rejtette rnagaban, es lementt1'a, miel6tt befejezte a mondatot _ meg messze ~~n att.~l. ' "
a szalloda halljaba, hogy titbaigazitast kerjen. Miutan a recepci6s i",s; _ Sajnos az indulas el6tt nehany oraval Patn~~a ~ltorte a labat, 19y
kedves~n ,el~a~y~razta neki, hogy Boris Boulard haza a szallodcit6li;'ertjottem _ tfirt zavartan egy hajtincset a fiile moge Isabelle. - Keny negyedoranYI setara van, Isabelle tigy dontotr, gyalogosan teszi meg .: -telen lesz velem beerni. .
ezt a kis tavolsagot. Nem volt tul bonyolult odajutni, csupan vegigss- ~ ,', _ Remek! Jojjon! Megyek el6re, mutatom az utat _ mondta Bons
tal a promenadon, es a Villa Mers melletti kis utcacskaban elindul fel- •. Boulard, mikozben boldogan nyugtazta magaban, hogy nem azzal az
fe,le meterre saccolta a Boulard ' igencsak celtudatos es Pa.tricia a Presti.?e haz es a promenad kozti tavolsagot, ammek megtetelo alig nehany gazin f6szerkeszt6jevel kell eltoIteme az estet, hanem eg~ ~ronyOl U
percet vesz igenybe, Isabelle tigy velte, hogy a seta segft majd abban, fiatal n6vel, akivel akar tobb estet is szivesen eltoltene. Orult. hogy
~o?y lelekben is megerkezzen a tengerparti kisvarosba. Hisz nehany ] megsem mondta le az interjut az utols6 pillanatba~,a,ho~yan a.~t ter el6tt oraval.ez meg New York levegojet szivta, most meg nem gyozott vezte. Ugy velte, Isabelle Kensington, la~~anya .k~r~~tolJa ~z .ossze~ betelm a tengerpart balzsamos illataval. Nyolc el6tt nehany pereeel unalmas kerdesert, amelyet a vele keszult eddlgl tobb szaz mterJu ert a Villa Mers ele, ahol befordult a kis utcaba, es elindult felfele az saran a sajt6 jeles kepvisel6i a nyakaba ztidftottak. , enyhen lejt6s domboldalon. Az utcacskat jobbr61-balr61 kertek szeIsabelle mikozben a termesk6vel kikovezett kisse kanyargos ker ti osvenye~ kovette a ferfit, megkonnyebbiilten azt a ~eg~llapftas,~ gelyeztek. AIig tett nehany lepest, es ott ,lIlt egy vaskos kis tOmorfa k,~p,u eI6tt., ~ kertbe nem lehetett belatni a magasra nott dtis soveny- tette magaban, hogy gordiilekenyen .ttilesett az akadalypalya elso tol es a kentesre felfut6 borostyant61, mely szemlatomast oly j61 erezszakaszan, a bemutatkozason, es Bons Boulard nemcsak hogy kel lemes meglepetes szamara, de meg raadasul feltunoen charme-os, te magat ezen az honfleuri videken, hogy a kertkapu felett magasod6 boltivet is teljesen koriilfonta, es megallfthatatlanul ktiszott tovabb. j6kepu pasas is.
~al, osszef~r~nak.
i. . •.••••..
szel~s ~k~, nadr~?ot ~lseIt:. h~z,za m~ll,ennyel.
I' _ t _
~ domboldal~n. ~. re~e~ci6s ~gy sza~
er6szak~s
M~nettivel,
~~,~
20 21
zmr'TW'P'"iiiitrl'""~li>'''''n~~~~,,,,_
- Udvozlom szereriv hajlekomban - mondta Boulard, amint a kerf - 6, X.O! A konyakok konyakja - mosolyodott el Boulard elisme rnelyen megbuv6 hazhoz ertek. - Foglaljon helyet - invitaIta vende ressel a szemeben. get egy r6zsalugas melletti nagy di6faasztalhoz, amelyet fotelek ko - J6 az izlese - jegyezte meg bajosan Isabelle, es kenyelmesen hat szoruja font korul, rad6lt a kerti fotelben, majd tekintetet beletemette a ferfi arcaba. Bo - Ez varazslaros! Mintha a paradiesomban lennenk - gy6kerezett ris Boulard amolyan Maximilian Sehellhez hasonlatos fizimiskaval f6ldbe Isabelle laba nehanv pillanatra, amint megpillantotta a buja birt, Karakteres area es markans, szep vonasai voltak. Napbarnitotta novenyzat oleleseben a regi villat, majd leult az egyik fotelba. homlokat ket barazda szantotta. Sotetbarna szemparja felett szep ivfi - Furesa - mosolyodott el a ferfi. - En szo szerint ugyanezt mond szemoldok ult, Vallig er6, kisse 6sziil6, enyhen hull amos hajtineseit tam, amikor eloszor jartam itt. Utana meg azt, hogy itt szeretnek elni. nyakszirtjen egeszen egyedi, a regi inka viseletre ernlekezteto ekszer - Elad6 volt? fogta ossze, mely leginkabb egy szeles jegygyurure hasonlitott. Te - Azt meg akkor nem tudtam. Egy baratom, akinek a esaladja t6s kintetebol es mozdulataibol hihetetlen nyugalom es harmonia sugar gy6keres honfleuri, elhozott egyszer ide, hogy megmutassa a domb zott, amint a lugas egyik szegleteben allo antik zsurkocsirol leemelt oldalra vezet6 kis utcacskat. Meg gyermekkorab61 emlekezett ra, ket vekony fahi konyakospoharat, majd visszasetalt az asztalhoz, es hogy van itt egy csodalatos villa, ahova egyik osztaIytarsahoz, Luea belehuppant az egyik fotelbe. Baldonihoz gyakorta atjart jatszani, Eloszor hosszasan esengettiink, - Csodalatos a kertje - pillantott a rozsakra Isabelle. de senki sem nyitott ajt6t. A kapu nem volt kulcsra zarva, igy a bara - Amilyennek a j6isten megteremtette. tom unszolasara hivatlan vendegkent bejottunk. A haz kisse romos, - Szokott itt is dolgozni? - probalta a kezd6d6 beszelgetest eel allapotban, lakatlanul allt ennek a mesos kertnek a kozepen. Elha iranyba terelni a lany, taroztarn, hogy ha a jelenlegi tulajdonosa nem akar megvalni t6le, - Most ne beszeljunk a festesrol - dorrnogte mely hangjan olyan pimaszul magas arat kinalok erte, hogy arra ne lehessen nemet Boulard, mikozben a dug6t konnyed mozdulattal kiesavarta a mives, mondani. A baratom kideritette, hogy gyermekkori jatsz6tarsa ne-' gombolyded iivegb61. - Inkabb k6stoljuk meg ezt a mennyei nediit! hany eve egy balesetben meghalt, es a felesege orokolte ezt az 6si esa ontott egy keyes konyakot a tulipan forrnaju poharakba. - Szereti a ladi birtokot. Az asszony Marseille-ben elt, es eseppet sem erdekelte konyakot? - dugta vissza a dug6t egy er6teljes mozdulattal a palaek az honfleuri villa sorsa. Amikor felkerestem, hogy megvasarolnam a nyakaba. hazat, minden habozas nelkul igent mondott. fgy aztan nehanv na-. - Az igazat akarja hallani? - pillantott kerdon Isabelle a ferfira. pon belul, amint az ugyvedek elkeszitettek a hivatalos iratokat, a vil - Ahogy maga is! Ha j61 sejtem - vonta fel szernoldoket Boulard la boldog tulajdonosa lettem. Ennek mar hat eve - magyarazta a ferfi. a valaszon. - Persze rendbe hozattam, es belul kisse atalakittattam. A manzard. - Meg soha eleternben nem k6stoltam - mondta rovid vacillalas szint a festekek birodalma - pillantott a hatalmas ives ablakokra _, az utan kisse zavartan. also szint pedig az enyem, - Akkor most elvesziti az artatlansagat - nezett sokatmond6an Isabelle, mikozben hallgatta a ferfi szavait, elmeriilt a haz Ienyti Isabelle kek szernebe a ferfi, mik6zben a lany ele tette az egyik poha g6z6 latvanyaban. A terrakotta szinure festett falak java reszet boros rat. - Maga meg gyermek ... - fUzte hozza, mikozben orrahoz emelte tyanfiigg6ny boritotta, a bejarati ajt6 jobbjan es baljan eIhelyezked6 ket poharat, es j61esot szippantott a felaraml6 illatb61. - Mennyei - je k6oszlop a manzardszintr61 nyil6 tiinemenyes kis terasz tart6pillerjei . gyezte meg elmosolyodva. voltak, az ablakokat pedig finom fvu kihajtott spalettak szegelyeztek. Isabelle erezte, hogy nem hagyhatja sz6 nelklil a ferfi pimasz meg - Ezt majd elfelejtettem! - huzta el6 a tetszet6s papirzaesk6b61 az jegyzeset, mellyel fiatal korat ilIette. Tudta, ket valasztasa van. Vagy iiveg konyakot, es a ferfinak nyujtotta. nem reagaI a gyerek kifejezesre es akkor nagy val6szfnuseggel az 22
23
egesz beszelgetesukre ranyomja majd a belyeget, hogy Boulard kis hulyenek konyveli el, vagy nem hagyja szo nelkul, es visszavag. Ro vid vivodas utan az ut6bbit valasztotta, kockaztatva azt, hogy esetleg kutba esik az egesz interju, es tires kezzel ter vissza New Yorkba. - Szerelmeskedett mar New York felett lebegve egy holegballon ban, Boris? - nezett kerdoen Boulard-ra. - Meg nem - valaszolt felcsigazott erdeklodessel tekinteteben a ferfi a nem eppen szokvanyos kerdesere, majd elmosolyodott. - Fel adorn. Aki sakkot ad, az konnyen mattot kaphat. - Ez benne van a pakliban - emelte orrahoz poharat Isabelle a ferfit utanozva, mikozben nyugtazta magaban, hogy az imenti, kisse illetlen kerdesevel helyrebillentette beszelgetesuk menetet. - Tudja, en amolyan regi vagasu. hagyomanytisztelo pasas va qyok - dorzsolte meg hatalmas lapatkezevel borostas allat a ferfi. Es bevallom, hogy a Waldorf-Astoria tetolakosztalyanal magasabbra meg nem jutottam. Isabelle a poharaban esillog6 konyakba temette tekintetet, mikoz ben Boris szavait hallgatta. - [obbat nem is valaszthatott volna a szuzessege elvesztesere> emelte szeme ele poharat Boulard, melyrehatoan tanulmanyozva az ital szinet es selymesseget. - Hennessy X.O. A konyakok faraoja. Ezernyolcszazhetvenben sziiletett. A Hennessy-csalad es baratai re szere keszitettek, Tobb szaz, legalabb fel evszazadon M erlelt parlat bol tev6dik ossze. Erzi, milyen csodalatos az illata? -Totyogtette meg poharat orrahoz emelve Boulard, majd melyet szippantott a felararn 16 ftiszeres illatbol. Isabelle kovette a ferfi mozdulatait, aki mester modjara tarta fel e16tte a konyakok konyakjanak titkait. - Hagyja, hogy a pohar a tenyerebe simuljon es az ital atvegye a teste meleget, A h6 hatasara az illataromak aktivizalodnak, Egy j6 konyak ot evtizednyi erleles utan lesz a csucson - kortyolt bele az X.O-ba a ferfi. - Eloszor esak kiesit kortyoljon es engedje, hogy szet aradjon a szajaban ez a mennyei nedu. A nyelve hegyen es a szajpad lasan hosszasan fogja erezni a selymes aromat. Isabelle, megfogadva a fedi tanaesM, hosszasan izlelgette eletenek ~. els6 korty ~?ny~~jat. Hagyta, hogy a f(iszeres aroma felkusszon ege- I. szen az orruregelg. J
- Az elmult haromszaz evben semmit sem valtoztattak a keresz tesek altal bevezetett vorosrez leparloustokon - horpintette ki a po harahan maradt konyakot Boulard. - A VS-nek es a VSOP-nek sokkal erdesebb az ize, de az X.O-nal az erdesseget elhalvanyitjak az evtize dek, mignem kialakul ez a selymes buke. - Cyiimolcs aromaju - jegyezte meg Isabelle. - A szarmazasi helyenek jelleget jelzi - mosolyodott el a ferfi, es ismet toltott egy keyes konyakot az tires poharakba. - Tudja, a ko nyak a lezart palaekban barmeddig eltarthat6, de ha egyszer kinyit jak, meg kell inni. Ez amolyan aranyszabalyl Ahogy rruilnak az orak, ugy romlik a minosege. - Cyonyorti a szfne - pillantott a ferfi kezeben levo tivegre. - Az eresi folyamatot konyakba aztatott tolgyfaforgaccsal teszik egyenletesse, a kivant szfn eleresehez pedig karamellt hasznalnak. - Karamellt?! Nem gondoltam volna - szippantott melyet a hfi vos leveg6b6l Isabelle, majd hatrahajtotta fejet, es az egboltra emelte tekintetet, - Egyre korabban sotetedik - jegyezte meg Boulard. Telihold volt, es egyetlen felh6 sem iiszott folejuk, mely eltakarta volna a milli6nyi apr6 esillagot, melyek arany fenyukkel tinnep16be oltoztettek az egboltot. - Varazslatosl - s6hajtott nagyot a lany, majd megprobalt megke resni nehany csillagkepet, Boulard hosszasan nezte Isabelle-t, amint az oblos kerti fotelban hatradolve a Kismedvet es a Nagymedvet keresgelte. Felttinoen keeses, szep nyaka van, allapitotta meg magaban. Tet szett neki a fiatal n6 szabadsaga, mely pillanatokra sem feledhet6 baja es szepsege melle parosult. Az elrruilt evtizedek soran tobb tueat uj sagiroval hozta ossze az elet, akik mindig esak egyet akartak, interjut kesziteni a vilaghfrti festorruivesszel, Boris Boulard-ral. Eleinte nehany nyal hajland6 volt beszelgetni, de aztan ugy dontott, hogy a media jeles kepviseloi e16tt bezaria kapujat. Nem szerette az ujsagirokat, akik va ratlanul felbukkanva belegazoltak az eletebe, majd badarsagokat irtak r6la a magazinok hasabjain. Erezte, hogy mindegyik firkaszt az onima dat motivalta, es Pulitzer-dijkent konyveltek el magukban, hogy Boris Boulard-t tollvegre esiphettek, melyr6l aztan j6l lehetett esevereszni egy-egy partin a koktelok k6stolgatasa kozben. Mindegyik eeltudatos,
,!
24
~
I
l
25
pokhendi alak volt, es teljesen el volt ajulva onnonmagatol. A beszel getesek alatt pedig unalmasak voltak, es az altaluk oly eredetinek velt, szokasos kerdeseket szcgeztek neki, melyeket mar beteve ismert. Mar a mozdulatot is utalta, amint kitettek ele az asztalra a diktafont, es oly izgatottan tertek ra az els6 kerdesre, mintha a spanyolviaszt talaltak volna fel. Pedig altalaban mindegyik firkasz ugyanazokkal a kerde sekkel inditott, hogy mikor fogott eleteben eloszor eesetet a kezebe, ki a peldakepe, es mit vinne magaval egy lakatlan szigetre? A kerdesek egyt61 egyig unalmasak es szokvanyosak voltak, mikozben kerdezo juk szemeben latszott. hogy meg van gy6z6dve rola, hogy zsenialisan es egyedi m6don kozeliti meg a festomtivesz eletet, Eszebe jutott az a negyven koruli dekorativ n6, aki ot-hat evvel ez el6tt felkereste a londoni Masst6l, hogy interjut keszitsen vele. A n6 elegans Dior kosztumot viselt, es hihetetlen mennyisegti smink bori totta az arcat. Szokere festett hajtinesei pedig kikemenyitve alltak feje tetejen a tobb kil6nyi lakkt6l, melyet fodrasza rafujt. Latszott rajta, hogy azon n6nemii egyedek koze tartozik, akik smink nelkiil meg a szemetet sem teszik ki a kapu ele. Boulard el6huzott a zsebebol egy zaesk6 dohanyt, es mikozben pipajat megtOmte, barnulta Isabelle-t, aki ott tilt vele szemben, es eseppet sem emlekeztette azokra az ujsagir6kra, akiket eddig a sors az utjaba taszitott. A fiatal n6 elragad6 es termeszetes volt, ahogyan elete els6 pohar konyakja utan a esillagokat bamulta. Szemlatomast az egbolt esillog6 varazsa teljesen lebilineselte. Boulard-nak tetszett, hogy nem erre az alkalomra vasarolt meregdraga kosztumot, hanem hosszu, egyenes szabasu, tortfeher szoknyat viselt es egy konnyed feher bluzt, Napbarnitotta boret nem boritotta kil6nyi smink, es fri zurajat sem kernenyitette doboznyi hajlakk. Feltuzott hosszu hajabol lagyan hulltak nyakaba a napszitta hajtinesek. Boulard, mikozben hosszasan pofekelve meggyujtotta pipajat, nvugtazta magaban, hogy Isabelle Kensington nem azon firkaszok koze tartozik, akiket szlvebol utal, hanem azok koze, aki nem azt kerdezi, mikor fogott eleteben eloszor eesetet, hanem azt, hogy ke felt-e mar New York felett lebegve egy h6legballonban, majd pedig, miutan megkostoljak a konyakok konyakjat, nem szorongva ulnek a hires festomfivesz asztalanal, hanem atadjak magukat a esillagos egbolt varazsanak.
26
- Hany eves? - csuszott ki Boulard szajan a kerdes, melyen egy eseppet onmaga is meglepodott. - Szamit az? - valaszolt Isabelle, mikozben tekintetet egy pillanat ra sem emelte le a tejiitrol. - Egyebkent huszonot, - Uristen! Meg akkor is szulettek emberek? - jegyezte meg a ferfi, majd elovigyazatosan hozzaftizte: - Nem mattnak szantam, csupan erdekelt, - Ertem - b6lintott Isabelle, es poharat a kezebe vette. Mestere ta nitasa szerint hagyta, hogy belesimuljon tenyerebe a tulipan forma ju kehely vekony fala, majd melyet szippantott a felaramlo fuszeres aromabol. Boulard elmosolyodott Isabelle mozdulatain, es elmeriilt pipaja fiistjebe. - Maga szerint ez utan a ket pohar konyak utan fel tudok meg allni? - nezett kerdoen Boulard-ra a lany, - HM, azt nem tudom - ontott nehany korty nedfit az tires poha rakba a ferfi, - De en igen, ugyhogy majd hazaviszem. Tudja, ha egy palaekot kibontunk, annak utana minden 6ra esak art. - Miert nem a roset vagy a Barbie-t szereti?! - s6hajtott almosan Isabelle. - Azokat is szeretem, de a konyakot jobban - nevetett a ferfi. Isabelle ismet hatrahajtotta fejet, es ujfent elmeriilt a esillagos eg boltba, Boulard pedig a finom illatu pipafiistbe burkol6zva barnulta a n6t. A n6t, aki nem tett ki elebe diktafont az asztalra, es aki, enge delmeskedve keresenek, soha tobbe nem hozta sz6ba a festeszetet. - Vigyen haza - jelentette ki Isabelle a negyedik pohar konyak utan. - Meg felig tele van az tiveg! - vonta fel mosolyogva szernoldoket a ferfi. - Banorn is en! - bandzsitott bohokasan a Iany, - Rendben, hazaviszem, de holnap va rom reggelire. - Legyen inkabb egy boseges tiz6rai - alkudozott Isabelle. Tudta, hogy ennyi konyak utan esak delelott tiz tajban fog kikaszalodni az agyb6l. - Maris jovok - runt el a kert vegeben Boulard, majd nehany pil lanat rruilva el6tolt a bokrok kozul egy amolyan az ezerkilencszazas evek derekan gyartott nagykerekii kerekpart, amilyet Isabelle a regi l'
f
r
i
27
T
~,
Bergman-filmekben latott, meg a Londoni Kozlekedesi Muzeum vit rinjeben. Isabelle a konyakok konyakjat minden porcikajaban erezte, mi kozben a kertkapuig elsetalt. - [ojjon! - iiltette maga ele a vazra a n6t Boris, majd lenduletesen kerekezni kezdett. - Mondja, mindenkivel ezt csinalja, aki interjut akar magaval ke sziteni? - probalt kenyelmesen elheIyezkedni a keskeny csovazon Isabelle, de nehany mozdulat utan erezte, hogy ez csupan remenyte len vagy marad, es a bicikli kerneny csovaza olyan messze van a ke nyelerntol, mint a foldgolyobistol a Kismedve es a Nagymedve, vagy mint egy harlemi sarki hotdogarus sfitojeben keszult hamburger a Parrotsban felszolgalt zoldborsmartasos belszintol. Erezte, hogy a keskeny vaz kenyelmesebb nem Iesz, viszont ha folytatja a feszkelo dest, elobb-utobb egy arokban fog kikotni Boris Boulard-raI es az os regi kerekparral a nyakaban. Egy pillanatra Patricia jutott eszebe, aki ha nem tori el labat a szuletesnapi weekenden, most itt kiserthetne a sorsot hegyes orru Cucci cipojeben kalimpalva. - Nem szoktam interjtikat adni - dormogte mely hangjan Boulard. Tizenegy tajban [art, mikor a ferfi bekarikazott a szalloda kertjebe, majd behuzta a csikorgo feket, es lesegitette Isabelle-t a vazrol. - Akkor holnap varom. Jon, amikor jon... Bar, ha van kedve, meg a tizorai el6tt csatlakozhat hozzarn! - forditotta meg egy konnyed mozdulattal az osregi kerekpart Boulard, majd feIpattant ra, es bti csut intett. - Rendben. Jo ejt. Es kosz a fuvart! - mosolyodott el Isabelle. Par pillanatig meg nezte, amint a ferfi egyre tavolodik a tenger parttal parhuzamos promenadon, majd a recepcion elkerte a kulcsat, es felment a szobajaba. Kisse kaban ledobalta ruhait az egyik fotelra, es farad tan vegigheveredett a hatalmas franciaagyon. Olyan gyorsan zuhant alornba, hogy meg az ejjeliszekrenyen allo kis olvasolampat sem volt ideje eloltani. Melyen es nyugodtan aludt. Almaban a Napa-volgyben kalan dozott. Ugy nyolc-tiz eves gyermek lehetett. Nagyapjaval sarkanyt eregettek a csaladi birtok kuriajanak kertjeben. A sarkany egyre ma gasabbra szallt, 6k pedig nagyokat nevettek. Hosszas jMszadozas utan a sarkany vekony madzagja belegabalyodott a kert vegeben allo
28
( i
I
l f! f
J ,
f
Dreg almafa egyik agaba, mely roskadozott a boseges termestol, es elszakadt. Isabelle ketsegbeesetten sirva fakadt. Nagyapja felemelte, magahoz olelte, majd letorolte konnyeit. - Nezd, milyen gyonyonien szalll - mondta mely, nyugalmat araszto hangjan, - Cyorsan kivanj valamit. Elviszi az alrnaidat ege szen a csillagokig. Isabelle szipogva elmosolyodott, majd nagyapjaval sokaig nezte meg a szel jatekanak engedelmesked6 szines papirsarkanyt, amint hosszu utra indult a kek egbolton. Almaba beszfirodott egy muzsika lagy dallama. A sarkany egyre tavolabb es tavolabb szallt, mar egeszen kicsiny volt a messzeseg ben, majd eltfint a felh6k felett, de a dallamok meg mindig sz6ltak. A Napa-volgybeli alornvilagban hosszu perceknek Hint, de a valo sagban csak pillanatok lehettek, mire raeszrnelt. hogy az agy melletti telefon rnuzsikal kitartoan, Resnyire nyitotta szemet, es a keszulek utan tapogatott. Lelekben meg a szines papirsarkany kepzeletbeli tancat figyelte, amint az a csillagok fele repiti alrnait, mikozben eset lentil fiilehez emelte a telefonkagylot, - Jo reggelt! - hallotta meg Boris Boulard mely hangjat, mely ked yes es baratsagos volt. - Hanv 6ra van? - kerdezte halkan. - Het - jelentette ki oly mero egvszertiseggel a ferfi, mintha csak azt mondana delutan kett6kor, hogy szepen sut a nap. -Azt mondta, csatlakozik! - Persze, persze - probalt eletet lehelni magaba Isabelle. - Husz perc mulva a hotel elott varom. - Rendben. Ott leszek - mondta, vegleg bucsut veve a Napa-volgy felett tancot lejt6 papirsarkanytol. Letette a telefonkagyl6t, es par percig barnban maga ele bamulva tilt az agy szelen, majd a teraszajtohoz ment, es sarkig tarta. A reggel htivosebol j6les6t szippantott, es kilepett a kicsiny balkonra. Tenyeret a mives kovacsoltvas korlatra tette, es elmosolyodott. A vegtelennek tuna ocean olyannyira kek volt, hogy mar-mar tulszarnyalta a kep zelet hatarait. A szello, hatara kapva a tenger sos aromajat es a mirtu szok edes ilIatat, selymesen simogatta baret. A foveny almos es tires volt, csupan ket ferfi kocogott a parton a tavolban. lsabelle-t lenyu gozte az ebredez6, szezonvegi tengerpart meghitt baja: a vegtelennek 29
tUn6 nyugagyak sora, az osszecsukott kek-piros naperny6k es a nor mandiai promenadokra oly jellemz6, a parttal parhuzarnosan fut6 keskeny setany, mel yet a franciak fabol keszitettek es sullyesztettek a homokba. Nehany piIlanatig meg elvezte a leleksirnogato latvanyt, majd sietve lezuhanyozott. Miutan a forr6 viz vegleg felebresztette, egy konnyed mozdulattal feltfizte hajat, magara hiizott egy vilagos kek farmernadragot, egy pul6vert, majd belebujt cipojebe. A cip6 amolyan pehelykonnyu, elegans vonalvezetesfi, bor papucscipo volt, melyen nehany napja New Yorkban, a Prada kirakataban akadt meg a szeme. Olaszorszagbol importalt modell volt, puha es konnyii, mintha nem is lenne a laban. Atvetette maga el6tt taskajanak keskeny szijat, es lesietett a szalloda bejarata ele, Boris Boulard egy padon iil dogelve mar varta. Pipajaba meriilve egy napilapot olvasott. Harmo nia es nyugalom sugarzott belole, amint labat keresztbe vetve, hatat kenyelmesen a pad tamlajanak tamasztotta, Hatalmas lapattenyere ben eltunt a rozsafabol faragott pipa, amint egy mely szippantas utan elemelte szajatol. Feher vaszonnadragot es sotetzold pul6vert viselt. A pul6ver egy feltUn6en elegans St. Gill darab volt, melyet a Francia Riviera yachtklubjainak tehet6sebb haj6sai hordtak. - J6 reggelt! - ugrott fel frissen Boulard, amint Isabelle megalIt mellette. - Mehetiink! - mosolyodott el a lany. - J61 aludt? - szippantott melyet pipajabol a ferfi, es megragadta a mellette arvalkodo fonott kosar fulet, - Remekiil! Meg almodtam is. - Mit almodott? Legalabb a konyakok konyakja a mennyorszagba repitette?! - vonta fel suru szemoldoket kivancsian a ferfi, - Butasagokat. Egy szines papfrsarkanyrol, amely a kivansagom mal ee;eszen a csiIlagokig repult - mosolyodott el Isabelle. - Es mit kfvant? - Nem tudom. Felebresztett a telefon. - Akkor bizonyara azt kivanta! - Lehet - nevetett a lany - Hova megyiink? - A kikotobe. Utana pedig a piacra. Egy baratomat varom ebedre, ugyhogy illene foznom valami inyencseget. Szeretnem, ha maga is eljonne - mondta komolyan Boulard. - Ezt vegyem meghivasnak?
30
- Annak szantam - reszelte meg torkat a ferfi, - Elfogadja? - Igen. Koszonom - bolintott csodalkozva Isabelle. - Remek! - mosolyodott el Boris, majd elgondolkodva elmerult pipajaba. A halaszkikoto j6 negyedoranyira volt a hotelt6l egy patk6 forma jii, kicsiny obolben. - Lenyugozol - sohajtott Isabelle, amint a tavolbol megpillan totta a vizen ringat6z6 kis halaszbarkakat es a parton nyiizsg6 em bereket, akik eppen hatalmas halokat aggattak fel hosszu farudakra, hogy kiszaritsak es megtisztitsak azokat a tengeri moszatoktol es eloskodokt61. - Ilyenkor nagy itt a surges-forgas - pillantott a lanyra Boulard. Tudja, hajnali negy tajban gazdag zsakmany remenveben kifutnak, hogy az este kivetett halokat felszedjek, Ily korai oraban juthat a leg frissebb halhoz az ember. Latja azt a sotetkek haj6t, feher csikkal az oldalan? - mutatott az obol tulso partjara a ferfi. - Nicolas Garmond e, t6le szoktam vasarolni. [oravalo ember, mar a dedapja is halaszat b6l elt, Ezeknek az embereknek a tenger az elete, Egyszeni, am cso dalatos lelekkel birnak - jegyezte meg Boulard, majd elgondolkodva nehanyat pofekelt pipajabol. - Nicolas-nak nagy csaladja van. A ket id6sebb fiat egyetemre jaratja. A kozepso nem igazan kedveli az is kolapadot, ugy tfinik, a nagyapja es az apja nyomdokain szeretne jar ni, es halasz lesz. A legkisebb, Jean-Philippe meg csak tizenegy eves. Nagyon tehetseges gyerek. Zongoramfivesznek keszul. Megigertem neki, hogy ha betolti a tizenhetedik eletevet, el viszem a londoni Royal Academyre felvetelizni ... Isabelle-t lenyfigoztek Baris Boulard kedves szavai. A vilaghfru festdrruivesze. aki bepillantast engedett mindennapjaiba. Aki nem csak kitarta el6tte elete kapujat, de reszeseve is tette ezzel a reggellel. Aferfi olyan szeretettel es kedvesen meselt a halaszrol es csaladjarol, hogy Isabelle mar-mar latta maga el6tt a kis Jean-PhiIippe-et, aki egy tizenegy eves fiu minden lelkesedesevel szolaltatja meg a zongora billentyiiit. - J6 reggelt, Boulard ur! - integetett mar messzirol a kek barkan munkalkod6 ferfi, amint megpiIlantotta 6ket. - Udvozlom, Nicolas! - mosolyodott el Boulard. - Milyen volt a fogas? 31
_ Boseges - csapta hatra boldogan sapkajat a mokany halasz, ki nek sfirf Fekete gondor haja, mosolyg6s kek szeme es vakit6 feher fogsora volt. - Remek nap ez, Boulard ur! Latorn, maganak is - pil lantott Isabelle-re. majd lekapta fejer61 sapkajat. es udvariasan bolin tott, - Orvendek, kisasszony! _ J6 reggelt! - mosolyodott el a lany. _ Mi volt rna a hal6ban? - erdek16dott Boulard. _ Tudok adni naphalat, t6kehalat, tintahalat meg lepenyhalat, es van nehany scampi is - csapta vissza buszken feje bubjara sapkajat
a ferfi. _ Tudja mit, Nicolas? Csomagoljon be vagy ket tucat scampit es adjon naphalat, meg lapenvhalat is harem f6re - pofekelt pipajabol elgondolkodva Boris. _ Az iskolai k6rus koncertet ad Trouville-ban. Jean-Philippe is fellep. Jojjenek el, Boulard ur! Nagy mcgnszteltetes lenne - mond ta boldogan a ferfi, mikozben becsomagolta a halakat. - Ez ajandek. Nehany Szent [akab-kagylo. meg feketekagy16 ... J6 lesz el6etelnek nyomott Boulard kezebe a halak melle meg egy pakkot. - Tettem bele egy kis jeget is, ugyhogy b6ven kibirja hazaig. Ha kedviik szottyan, urkozben meg egy kavet is megihatnak Pabricional. _ Koszonjiik. Nicolas - markolta meg a felig megtelt kosar fillet
tojassal meg nehany kosar gyumolccsel es zoldseggel. Megvan a varazsa - mosolyodott el a ferfi, es melyet szippantott pipajabol, Szombat reggel mindig nagy itt a forgalom. Tudja, a haziasszonyok errefele koran jarnak vasarolni, Ilyenkor szerzik be a hetvegere va 16t - jegyezte meg, mikozben a macskakoves teren setalva elmeriiltek a szinesebbnel szinesebb zoldsegek es gyiimolcsl)k erdejeben, - ]l'>j jon! Nezzunk valami salatanak val6t -lepett az egyik arushoz. Isabelle kovette, es mosolyogva nezte, amint Boulard a zoldsegek kozott valogat. - Ferjnel van? - kerdezte varatlanul a ferfi, mikozben a paradicso mokat betette a kosaraba. - Nem. Nem vagyok ferjnel valaszolt roviden Isabelle. - Baratja van? - Igen, van baratom. - Es miert nem veszi el magat? - vetelezett szemiigyre alaposan egy k6kuszdi6t Boulard, majd fulehez emelte, es konnyeden megraz tao - Talan fel lekotelezni magat? Ezt is kerern - dobta fel, majd kapta el rogbilabda modjara nagy lapattenyerevel a gyumolcsot. - ROSSZlil teszi. Ilyen gyonyoru n6ket nem szabad hagyni csak ugy szabadon szaladgalni. Bizonyara egy taknyos zoldfulii. - Negyvenegy eves, es ennel azert kicsit bonyolultabb a hely zet - ttirt fule moge egy alahullo hajtincset zavartan Isabelle. - De en keszitek magaval interjut, vagy maga keszft velern? - piIlantott napszernuvege mogi.il a ferfira, majd egy fonott kosarban tornyosulo sz616kupac tetejerol leernelt egy csodas furtot, es az asztalka mogott allo gazdanak nyujtotta, aki szemlatomast boldog lelekkel csomagol ta terrnenyeit helybeli torzsvasarloinak. - Ezt kerern! - A! Beletrafaltarn - jegyezte meg mely hangjan Boulard, mikoz ben tovabbsetaltak az arusok kozott, - Csak nem beleszeretett egy n6s pasasba!? - Ker? Mezedes - nviijtotta a ferfi fele a kivanatos furtot, lecsip pentve rola egy g6mb61yded szemet. Boulard megk6stolta a szolot, es elmosolyodott. - J61 valasztott. En a masik kosarbol Yettem volna. - Az vastag heju, es kisse fanyar az ize. Fajtajelleg. Ez viszont az istenek ajandeka. Ledus es edes, mint a nektar. - Maga meg honnan tud ilyeneket? - csod(ilkozntt Boulard. >
1,.
~
I ~
~
Boris. _ Ne feledje, keyes olfva es sok fokhagyma! - kialtott utanuk a
t
halasz. _ Nem feledem! Es koszoniuk a meghfvast! Ott leszunk - intett
"
t
bucsut Boulard.
_ Keves oliva es sok fokhagyma? - nezett kerdoen a ferfira Isabelle,
mikozben a piac fele vettek az iranyt.
_ Tudja, en nemcsak a halat, de a legjobb recepteket is Nicolas-tol
kapom - nevetett Boulard.
A piac a kikot6t61 alig nehany percnyire volt, ket saroknyira a kis varos foteretcl. a templomkert melletti teren. _ Gyakran jar ide? - kerdezte Isabelle. _ Nicolas-t minden heten felkeresem, van, hogy ketszer is, es olyankor a piacot is utba ejtem. Itt frissebb az aru, mint a varosszeli szupermarketben. Meg aztan, tudja, szeretem ezeket az embereket. A kornyez6 falvakb61 hetente haromszor felkerekednek par tucat
, 32
33
l
ii1 c
F,
--------"1
_
_ A nagyapam sz616sgazda a Napa-volgyben. Dgyhogy illik egy ket dolgot tudnom a sz616r61. Tudja, az evek folyaman ram ragadt. - Es a sziilei? _ Elvaltak - s6hajtott nagyot a lany, - Az apam amolyan rruivesz lelek, az anyarn pedig uzletasszony, Szerintem a kezdett61 fogva ha lalra volt itelve a hazassaguk. Az anyam imadja a penzt, a csillogast es a nagyvilagi eletet. az apam pedig akkor boldog. ha egy konyvvel a kezeben uldogelhet kedvenc foteljaban, vagy kifuthat a vizre. Van egy kicsiny vitorlashajoja, amelyet nagy becsben tart. Az oreg bar ka, ahogyan 6 nevezi, megvan ugy hatvaneves. Gyermekkoromban nem mult el hetvege ugy, hogy ne huztuk volna fel a vitorlakat, es ne futottunk volna ki akar csak egy orara is. Emlekszem. imadtam az oreg barka illatat. Ot- vagy hateves lehettem, es ugy ereztem, mintha a vitorlak meseorszagba repitenenek - mosolyodott el az ernlekeken Isabelle. _ J6 lehet egy sz616sgazda unokajanak lenni - csillant fel a ferfi szeme, - Igen, az - nevetett a lany, - A nagyapam fantasztikus ember. Boulard csodalattal nezte a lany arcat, mikozben a mezedes sz616t szemezgette, es erezte, hogy Isabelle gondolatban a Napa-volgybeli sz616skert Iankain kalandozik. Miutan boszereztek az obedhez valet. a promenadon elindultak Boulard haza fele. _ Menjunk inkabb egeszen a parton, a homokban - javasolta Isabelle. - Mar vagy tizenot oraja, hogy megerkeztem Honfleurbe, es meg nem tettem a labamat a fOvenyre. Tudja, az olyan mas, mint itt - mosolyodott el, majd hozzatette: - New York forgataga utan... _ Hat akkor menjunk a homokban! - nevetett Boulard, es elindult a tenger fele. Alig felora elteltevel mar a regi villa kertjeben uldogeltek. A ferfi kibontott egy iiveg Barbie-t, majd a haz delnyugati szeglete mellett, a grillezesre es egyeb finomsagok elkeszitesere kialakitott, nyitott kis szaletliben nekilatott az ebed elkeszitesenek. A szabadteri siit6hely, regi cserepekkel boritott tetejevel es termesk6 pad16zataval melt6 parja volt a haznak. Boris e16sz6r nagy odafigyelessel bepacolta a Nicolas-t61 vasarolt halakat, majd apr61evelU rucolab61, paradicsom bol, olivabogy6b61 es hagymab611atvanyos salatat keszitett.
J.
I [
!.
~
tf
I
,
~. ~
i
!
t
II !
1
[
i
l r
i I
~
!
[
f
I
t r
- A jo paradicsom illatan erezni lehet, hogy sokat idozott a na pon - mondta mosolyogva, mikozben orrahoz emelt egy voroslo fur tot. - Az olivaolajat majd csak az utols6 pillanatban ontjuk ra, kulon ben 6sszeesne az egesz. Isabelle arnulattal nezte, amint Boris Boulard alig nehany perc alatt osszeutott egy martast, es konnyed mozdulatokkal megmosta, majd megtisztitotta a feketekagy16kat, kozben pedig a gasztron6 mia apr6 fortelyairol meselt. A ferfi mesterszakacsokat megszegye nit6 konnyedseggel keszitette el a haromfogasos ebedet. A feladatot szemlatomast nem munkanak, hanem szorakoztato kalandnak, a gasztron6mia miiveszetenek elte meg. Mikozben Isabelle hallgatta szavait es figyelte mozdulatait, megallapitotta magaban, hogy re mekiil telik honfleuri kiruccanasa es Boris Boulard, akire a Concord fedelzeten csak felve mert gondolni, lebilincselo, izgalmas es szo rakoztat6 charmeur, aki egeszen kulonos hatassal van ra. Patricia szavai alapjan a Boulard-ral valo talalkozast rovidnek es feszelye zettnek kepzelte, ugy gondolta, a hires festormivesz egy oracskat beszelget majd vele, aztan fel is lit, Ie is ut, mehet vissza New York ba Isten hirevel. Ehhez kepest viszont egeszen mas volt a helyzet: Boulard, aki elefantcsonttornyaban visszavonultan elt es evek 6ta nern adott interjut senkinek, nemcsak az e16z6 estet, hanem a mai napot is vele toltotte. Isabelle nem ertette pontosan, minek koszon heti ezt a megtiszteltetest. csupan azt erezte, hogy mar az elso pil lanattol kezdve talan tulsagosan is eros szimpatia, sot vonzalom tarnadt kettejiik kozt, - Milyen New York felett lebegve egy holegballonban ... ? - ker dezte varatlanul Boulard, mikozben megk6stolta a martast, - A fantaziajara bizom - martott be Ie egy kiskanalat Isabelle is a sarga krembe. - Segitsen! - Remek, de ta13n egy keyes citrom meg kell bele - izlelgette a martast Isabelle. - Va16ban. Meg egy kis mentalevel is - pillantott szeme sarka b61 mosolyogva Boulard a lanyra, es felbevagott meg egy citromot. - Tudja, kellene egy keyes segitseg a fantaziamnak - facsarta be Ie egy fel citrom levet a martasba, majd a megtisztitott kagyl6kat beleontot te a fazekba.
t
34
ff ~::
k
35
A forr6 olivaolaj sistergett a hfivos feketekagy16t6l, melyek heja r6l a vizcseppek g6zkent csap6dtak fel. Boulard sietve rahelyezett az edenyre egy fed6t, es lehuppant egy fonott fotelba. - Repitsen New York fole! - d6lt hatra kenyelmesen, es lehunyta szernet, Isabelle belekortyolt a Barbie-ba, es elmosolyodott. Par pillanatig nezte a ferfit, aki csak arra vart, hogy a varos felett lebegjen, majd belekezdett a mesebe. - Elemelkedni a foldtol csodalatos erzes - tfirt fiile moge egy szo keveny hajtincset, es hatrahajtva fejet, tekintetet a kek egbolton jat szadoz6 felh6kbe temette. - Elszakadnak a korlatok, es megsziinik le tezni minden hatar: a gravitaciotol a tarsadalom diktalta szabalyokig. Ahogy egyre magasabbra emelkedik a hclegballon, ugy tolti el az em bert a szabadsag erzese. Olyan mas illata van a leveg6nek, es valahogy feledesbe merul az id6. Az ocean hatalmas hullarnainak feher fodrai apr6 hopiheknek tunnek, a varos pedig egy nyiizsg6 makettasztalnak latszik. Minden percr6l percre valtozik, ahogy a voroslo napkorong egyre lejjebb ereszkedik a horizonton. Eloszor aranyra, majd mely vorosre festi a betondzsungelt. Ahogy a napsugarak szoge csokken, ugy n6nek az arnyekok. Monumentalisak lesznek, s mellettiik a Sza badsag-szobor es az Empire State Building csupan gombostUfejnyi ja teknak tfinik. Mie16tt a napkorong teljesen eltfinik a latohataron, meg egy fut6 pillanatra megmutatja hatalmat. A holegballon pedig hang talanullebeg a fenyek es az arnyekok felett. Aztan kigyiilnak a varos fenyei, mintha Szent Ivan ejszakaja lenne, es a vilag osszes szentja nosbogara egy kupacban nyuzsogne. Mozg6 fenyfuzerek halozzak be keresztiil-kasul a varost, Olyan, mint egy hangyaboly, melynek lak6i apr6, csillog6 igazgyongyoket cipelnek a hatukon. Egyszerre varazs latos es lenyugozd. Istenkent tekinthet le rajuk az ember a milli6nyi csillag kozul. Mintha csak kinezne a szobaja ablakan. - A haloszobaja ablakan - jegyezte meg Boulard, aki a mese koz ben kinyitotta a szemet, es a felh6ket bamulo lanyt figyelte. - Megjott a vendege - pillantott a ferfira Isabelle, amint meghal lotta a kertkapu csengojet. - 6, persze! - nezett elgondolkodva a lany szernebe. - Csengettek - vonta fel a szemoldoket Isabelle. - Nem nyit ajt6t? - De igen - alIt fel a ferfi a fotelb6l. - Tudja, epp New York felett lebegtem - mosolyodott el, es megdorzsolte az allat. 36
I •£ t
I tI
(
f
~
- Es milyen volt? - Csodalatos. Az arnyekok va16ban lenyugozoek - indult nyulank lepteivel a kertkapu fele. Alig nehany pillanat multaval vendegevel az oldalan tert vissza a nagy di6faasztalhoz. - Ismerje meg a legjobb baratomat - zengte melv hangjan Boris. Isabelle felallt, es tekintetet a ferfi baratjara emelte. Nem hitt a sze menek. A vilaghini Carl Coburn allt e16tte. - Isabelle Kensington - nyujtotta kezet a ferfi fele, s kozben igye kezett palastolni meglepodottseget. - Carl Coburn. Orulok, hogy megismerhetem. Isabelle bajosan elmosolyodott, es visszahuppant a kerti fotelba. Alomszerfi volt es megis valosag, Oly keptelensegnek ttint, hogy nemcsak Boris Boulard-ral, hanem Carl Coburnnal is egy asztalnal ul. Mintha csak az elet trefalkozna vele, es labai ele teritene Boulard melle desszertkent Carl Coburnt is. Azt a Carl Coburnt, aki a vilag irodalom egyik nagyra becsiilt kortars iroja, s akinek az elrruilt evti zedben megjelent regenyei, az Oroszlan a ketrecben, a Szivfajdalom, a Lassu tfiz, a Hid a vegtelenbe es a Bronto taroltak szelteben-hossza ban a foldgolyobison, maguk ala gyiirve oly neves szerzok regenyeit, mint Andrew J. Robert, Frederic Sconter es Alexander Schubacki. Carl Coburnt egyszertien csak az irodalom Csornolungmajakent emlegettek. Vilaghiru es megkozelithetetlen volt mindenki szamara, akarcsak a Mount Everest legmagasabb csucsa. Azt tette az irodalom mal, amit Paganini a hegediijatekkal. Zarkozott eletet elt, es csak nagy ritkan jelent meg egy-egy konyv bemutat6n. Olyankor aztan nemcsak a rajong6 tekinteteknek, de tobb tucat riporter kamerajanak is kereszttuzebe keriilt. A vilaghiru Iro a francia tengerparton, Deauville-ben elt, Honfleurt6l nehanv kilo meterre, de Londonban es Romaban is fenntartott egy lakast. Isabelle, mikozben belekortyolt a Barbie-be, ropke pillantast ve tett a ferfira. Coburn otven koruli, amolyan atlagos pasas volt. Vallig er6, hatrafesult, enyhen 6szii16 koromfekete haj szegelyezte keskeny, kisse hosszukas arcat, Melyzlild szeme es feltun6en finom vonasai kedvesseget es nyugalmat arasztottak. Kifinomult izleser6l arulko d6 keskeny szemiiveg csiicsiilt orrnyergen, melynek kerete szemmel leithat6an igenyes es meregdraga Pierre Cardin-darab volt. Olyan,
I
t
37
melyet a legmodernebb technologiaval, titanium felhasznalasaval keszitettek, s igy akar utni-vagni is lehetett, es seriilesnek meg csak a nyoma sem latszott rajta. Coburn szinek iranti vonzalma valahol embrionalis stadiumban megakadt a feketenel es a fehernel. Gardrobszekrenye minden bi zonnyal egy sakktablahoz hasonlitott a legjobban. Mindig vagy tiszta feherben, vagy tiszta feketeben mutatkozott. Ugy tfint, most e szoka satol kicsit eltert, es a sotet szin egyseget megbontva a fekete pulove rehez es cipojehez egy feher farmernadragot huzott. . - Fantasztikus illatok vannak - jegyezte meg selymes muzsikalo hangon, olyanon, amilyenen csak egy gordonka szol, es ragyujtott egy szal cigarettara. Boulard kiontotte a kagy16kat egy hatalmas taiba, es e16vett egy iiveg Brunello Montachin6t. - '91-es evjarat - forgatta meg kezeben a palackot. - Remek - b6lintott elismer6en Carl. - Neked elojateknak megteszi. Ma az italvalasztaskor Isabelle kedvet kerestem - ontott a poharakba keveske bort, majd a lanyra pillantott. - Tudja, a baratom inkabb whiskyrajongo, meg vodka, ko nyak, rum... - A! fgy, ebben a sorrendben? - mosolyodott el Isabelle. - Sz6val maga New Yorkb61 jott! - nezett a lanyra kedvesen Coburn. - Igen... 'Iegnap erkeztem. - Gyakrabban kellene New Yorkba utaznunk, ha ilyen elragad6 szepsegek szaladgalnak az utcakon - pillantott baratjara sokatmon doan a ferfi. - Mi kell ahhoz, hogy kivalasztott lehessek, mint Boris? - fordult Isabelle fele. - Ezt meg hogy erti? - Hogy interjtit keszitsen velem, es hosszu orakon at elvezhessem a tarsasagat. Isabelle egy ropke pillanatra zavartan Boulard-ra pillantott, majd Carlra szegezte tekintetet. - Talan csak annyi, hogy a f6szerkeszt6m eltorje a labat. Boris, mikozben felszeletelt egy ropog6s baguette-et, mosolyogva hallgatta Carl flortoleset, melynek szervajat Isabelle jatszi konnyed seggel kimeletlenul visszatitotte.
l ~. I
f
l [
t
} r.
~
I.
!
~f
- Isabelle Kensingtonra! - emelte poharat koccintasra Boulard, es letilt a nagy di6faasztalhoz. - Imadok tunkolni - martott bele egy baguette-darabkat a feke tekagy16kb61 kicsorg6 lebe Coburn. - Szegeny megboldogult bacsi karnnak igencsak szigoni felesege volt, aki helytelennek tartotta az effele kilengest - mosolyodott el, mikozben egy kagy16t kicsippentett a hejabol. - fgy aztan Gerard bacsi kozel negyven even at kenytelen volt minden vasarnap a jol bevalt m6dszerhez folyarnodni: "Jaj, ez a franya kenyer, hat nem beleesett mar megint a szaftba!" - K6stolja meg! Nagyon finom - nyujtott egy baguette-darabot a lany fele Boris. - A kagyl6k a tfiz melegenek hatasara kinyiltak, es a fazekba kifolyt a bennuk lev6 sos le. Ugyis mondhatnam, hogy sajat levukben f6ttek meg. Sz6val ez az izletes szaft nem mas, mint tenger viz, olivaolaj es fokhagyma elegye. - Va16ban remek! - izlelte meg az atitatodott kenyeret Isabelle, majd elmerult a kagyloevesbe. Az ebedet kovetoen estebe nyuloan beszelgettek Coburn legut6bb megjelent konyverol, Honfleurr61, a New York-i magazinrol. Patricia Manetti brilians elmeirol, es a rruiveszet szabadsagarol. Coburn, mikozben egy pohar whiskyt kortyolgatott, hosszasan barnulta a lanyt, amint az hallgatta Boulard-t. Szernlatomast csungott a ferfi szavain. - Meddig marad Honfleurben? - kerdezte, amint Boris befejezett egy sz6rakoztat6 tortenetet. - Meg nem tudom - gondolkodott el Isabelle. - Talan nehany na pig. Erdekes modon, ami6ta megerkeztern, New York es a magazin valahogya feledes homalyaba veszett. - Mesz holnap Parizsba? - fordult kisvartatva Carl Borishoz. - Igen. Koran reggel indulok - b61intott Boulard, majd Isabelle-re pillantott. - Ne agg6djon, nem szokorn meg, csak egy eloadast tartok a Mfiveszeti Akadernian. Delutanra mar itthon is leszek. - A riportalanya meg16g - mosolygott Coburn, es ontott rnaganak meg egy pohar whiskyt. - Mit csinal holnap? - pillantott kerdoen Isabelle-re, - Majd kalandozom egy kicsit a kornyeken. - Szivesen korbekalauzolom - ajanlotta a ferfi. - Nagyon kedves, de nem szeretnek a terhere lenni.
I;
38
t
tlj
f f
i
39
- Szeretem az edes terheket - gyujtott ra egy szal cigarettara Carl, es elmosolyodott. - Igerem, sietek vissza. Hetkor a hotel lobbyjaban varom - jegyez te meg Isabelle-re pillantva Boulard, es elgondolkodva belekortyolt a Montachin6ba.
DEAUVILLE, FRANCIAORSzAc
Carl Coburnnal a talalkozot delelott tizenegy orara beszeltek meg Deauville foteren, a Matisse kavehazban, Mikor Isabelle odaert, Coburn mar egy naperny6 alatt uldogelt, es konyvet olvasott. - J6 reggelt! - koszont kedvesen, amint a ferfi asztalahoz lepett, - Od vozlom, Isabelle! - ugrott fel udvariasan Carl, majd miutan a lany leiilt, visszahuppant szekebe, es olebe tette a konyvet. - Iszunk egy kavet, miel6tt utra keliink? - Remek otlet - b6lintott Isabelle. - Koszonorn! Coburn, miutan megrendelte a kavekat, a lanyra pillantott. - Hogy aludt? - Nagyon j61. Egesz ejszakara nyitva hagytam a teraszajt6t. Fan tasztikus itt a leveg6 - tiirt kisse zavartan fule mage egy hajtincset. Koszonom, hogy vallalkozott ra, es megmutatja a kornyeket. - Boldogan. Orulok, hogy igy alakult. Mikozben megittak kavejukat, Carl Coburn olyan kedvesen beszelt a varosrol, mintha tunderorszagban lennenek, Elmeselte Isabelle-nek Deauville tortenetet, hogy melyik pekboltban lehet a legfinomabb frissen stilt, meg meleg croissant-t kapni a nap bar mely szakaban, es hol erdemes zoldspargat es r6zsacsokrot vasarol ni. Aztan nehany mondattal feltarta a varos lelket, mely a csodala tos videk, a nyugalom es az ocean nyujtotta latvany otvozodesebol taplalkozik es taplalja lak6it. Isabelle arnulattal hallgatta a ferfi szavait, amint Deauville 6szbe burkol6dz6 meghittsegerol meselt. A meghittsegrol, melynek oleleseben ororn felebredni es tollat ra gadni. Amig Boris Boulard-bol egyetlen sz6t sem lehetett kihuzni a kepalkotas muveszeter6l, addig Coburnb6l aradtak a szavak az iras szereteter61. 40
~,
_ Tudja, eletem egyik legcsodalatosabb pillanata az volt, amikor a kezemben tartottam az els6 konvvern keziratat, Ennek mar huszonot eve - kavargatta kavejat a ferfi. _ A Macao. Gyonyoru regeny - mosolyodott el Isabelle. _ Talan azert aratott olyan nagy sikert, mert egy tiszta lelek vallo masa volt. Persze, az6ta is minden elkeszult keziratnal nehany pilla natra atsuhan rajtam a boldogsag lehelete, de az elsoseg jogat orokre a Macao birtokolja. Az els6 mindig els6 marad, es azt hiszem, ez az eletben mindenre vonatkozik. Az els6 pohar whisky, az elsa tanc, az els6 szerelem, az els6 cs6k, az els6 gy6zelem mind-mind egy cso das vilagot tar fel az ember el6tt - gyujtott ra egy szal cigarettara, majd nehany masodpercnyi hallgatas utan folytatta. - Egy varazsla tos erzest. amelybe ha belek6stolunk, orokre erezni szeretnenk annak edesseget - ult tunekeny mosoly az arcata. - Aztan felgyorsultak az esemenyek, es egyszer csak azon kaptam magam, hogy sodr6dom az arral. Emlekszem, amikor a kiadonal kitfiztek a megjelenes id6pont jat, riadtsag es ketsegbeeses lett rajtam urra, Borzaszt6an ereztem magam - szegezte tekintetet a lanyra. - Felelem. Peltern a megjele nest61. Hogy elindul valami. Egy visszafordithatatlan lavina. - Es legy6zte a felelmet? _ J6 nehany nap kellett hozza - b6lintott Carl. - Az elet nem mas, mint egy kihivasokkal teli akadalypalya. ami arra j6, hogy legy6zziik .ifelelmeinket - csapta ossze az oleben hever6 konyvet. Isabelle ropke pillantast vetett a borit6ra. _ Rhett - olvasta hangosan a konyv cimet. - Mir61 szol? - A lelkek vandorlasarol. Isabelle csodalkozva pillantott Coburnra. A ferfi melyet szippan tott cigarettajab6l, es kozben elgondolkodva a lanyra szegezte tekin tetet. Coburn oly hosszasan tudott cigarettajabol szippantani. hogy orokkeval6sagnak tfintek erne pillanatok. Dgy tfint, mintha velejeig belekiiszna a vekony dohanvhengerbe. es lelke melyen egyesiilne vele, kozben pedig tekintetet mindig egyetlen pontra szegezte, de pillantasa soha sem arulkodott gondolatair61. Ilyenkor csupan erezni lehetett, hogy melyen szanto eszmefuttatasok cikaznak fejeben. _ Tudja, az ernberek a szuletest elfogadjak. de a halal gondolatat ne!J1. Pedig a kezdet es a veg ugyanugy osszetartozik, ahogyan a fent a lent fogalma. Az egyik nem letezhet a masik nelkiil. Vagy mint
I Is !'
~
~
~
r~
li.
41
az orom es a banat. Ha nem letezne banat, nem ismernenk az oromot. Kicsi nelkul nines nagy es cstinya nelkul nines ertelme a szepneK folytatta elmosolyodva. - A megfoghatatlan lelek eppoly titokzatos az ember szamara, mint a vilagegyetem mibenlete.-fgy,a-llTtneI< 'hi-= masztva hatunkat, nemelyek Istenben es a rnennyorszagban hisznek, mig masok a lelek vandorlasaban, - On kikhez tartozik? - pillantott a ferfira kerdon. - Talan mirtdkettdhoz. Csupan mashogyan nevezik aket,pedig mindket tit vegen ugyanaz var rank. - Furcsa, de en nem felek .a halaltol - suttogta Isabelle. - Amig masok riadt tekintettel emlegetik az elmulast, addig engem itt beliil megnyugtat6 erzes tolt el - tette mellkasara tenyeret. - Ez megrna gyarazhatatlan. Tudom, bizonyara nevetsegesnek talalja. - Egyaltalan nem. A halaltol nem kell felni, Az elrruilasnem rossz dolog, csupan azok elik meg tragikusan, akiket itthagvunk. Hatalmas iirkent hianverzet tatong korulottuk, es ez csak sok-sok ev elteltevel toltodik meg - hallgatott el nehany pillanatra Carl. - Az ernlekek arra val6k, hogy ezt a tatongo (irt m e g t o l t s e k . · - " - Akkor nem art, ha j6 sok van beloliik! - mosolyodott el bajosan Isabelle. - Valahogy tigy - nevetett a lany szavain Coburn. Tetszett neki, hogy mig oly sokan nyomaszt6nak talaltak volna erne, a halalrol foly tatott eszmecseret, addig Isabelle nemcsak hogy konnyeden hallgatta szavait, de meg meg is mosolyogtatta. - Maga nagyon szerencses csil lagzat alatt sziiletett - mondta elgondolkodva. - Lehet, de mibol gondolja? - Csupan erzern. - Szerintem maga is. - Ugy veli? - Csodalatos erzes lehet tigy megirni egy konyvet, mint ahogyan a Bront6t megirta. - Talan egyszer, valami kapcsan majd megismeri azt az erzest. Ha az ember bizik es hisz onmagaban, eselyt ad es kap arra, hogy valami zsenialisat alkosson. Legyen az barmi! Jegyezze meg, Isabelle, a~_ eletet tigy kell elni, hogy minden pillanatban tortenhet velunk valami csodalatos dolog. Csak eszre kell venni. Persze az ellentetje is megeshet - hallgatott el nehanv pillanatra. - Mint ahogyan egy pakli
Jartyab61 ugyanolyan esellyel huzhatjuk a karo kettest, mint a treff aszt. Az mar csakis rajtunk rmilik, hogy mit kezdunk vele. A Bronto megirasa elotti evben tul sok rossz lapot osztott nekem a sors. Ugy dontottem, elvonulok a kulvilagtol, Nehany honapig visszavonultan eltem, Szerencsere hamar rajottem, hogy a magamra zart ajt6val sok kal tobb j6b61 maradok ki, mint rosszb6l. Es kulonben is, azt hiszem, a rossz megtalalja az embert, barhol is van. Tudja, ketfele ember lete ~ik. Az egyik szerint feIig tires a pohar; a masik szerint feIig tele van. Szerencsere en az ut6bbiak koze tartozom. - Es beirta a nevet a vilagirodalomba - mosolyodott ellsabelle. - A Bronto megirasakor ezt meg nem sejtettem. Csupan azt erez tern, hogy valami j6 sziiletik. - Milyen erzes volt, amikor radobbent, hogy egy fantasztikus nui vet alkotott? - Mi tagadas, csodalatos es egyben szokatlan is, de hamar meg tanultam lubickolni benne - nezett elgondolkodva maga ele, mikoz ben tovabb szivta cigarettajat, majd Isabelle-re pillantott. - Tudja, ha valaki eljut az Eszaki-sarkra, akkor masnap reggel ott megy el possenteni,
NEW YORK CITY
f
Patricia Manetti, remekiil athidalva agyhoz kotottseget, korha zi szobajat egy het erejeig amolyan ideiglenes foszerkesztoi irodava leptette elo. Napjaban tobbszor jarultak a szfne ele munkatarsai. akik szempillantas alatt remekiil hozzaszoktak a nem eppen szokvanyos helyzethez, miszerint a St. George Memorial falai kozott zajlanak a fo szerkesztoi megbeszelesek. Az elsa latogatasnal meg, az udvariassag szabalyait betartva, mindenki hatalmas viragcsokorral erkezett, de a kilencedik bokreta lattan, amikor a szoba kezdett egy maffiafonok ra vatalozojahoz hasonlftani, Patricia megelegelven a helyzet abszurdita sat, szarruizetesre Itelte a csokrokat, es kijelentette, hogy az elkovetke z6 szazhatvannyolc oraban egyetlen szal viragot sem akar latni. - Akkor mi legyen ezekkel az oldalakkal? - nezett gondterhelt te kintettel az asszonyra Peter [ohannson, a magazin egyik szerkesztoje,
!
4,3
,.. •. ; •. '
f
I J
i t:
r i
[
t
42
f
1
aki oreg motoroskent immar harorn evtizede elte a szerkeszt6k vihar felh6kkel tarkitott eletet, - Hagyjak szabadon a Boulard-interjunak - vagta ra hatarozott hangon Patricia. - De nyakunkon a lapzarta' - Ne aggodalmaskodjon mar annyit! Isabelle addigra hazaer, Be szeltern vele telefonon... Ket interjut is hoz nekunk - mondta boldo gan az asszony. - O! - csodalkozott a ferfi, majd kivancsian megkerdezte: - Ki a masik? - Nem fogja elhinni! Boris Boulard melle ezusttalcan kapjuk a vi laghiru irot, Carl Coburnt. - Hiszen ez fantasztikusl - akadt el Peter Johannson lelegzete, mi kozben szernebe izgatottsag kuszott, Latszott rajta, hogy Ielke repes az oromtol es a megtiszteltetestol, hogy a hires ir6val keszulo beszel getest 6 szerkesztheti. - Hogy sikeri.ilt Isabelle-nek? - Nem tudom - vanta meg vallat az asszony. - Csak annyit mon dott, hogy az elet igy hozta. - Hat igen, a sors nagy pokerjatekos - mosolyodott el a ferfi, - Carl Coburn osszes konyvet olvastam, nemelyiket tobbszor is. Lenytigozd tehetsegnek tartom. Amit a Bronto cfrmi regenyeben mfivelt...! - so hajtott nagyot. - Sokakat maga ala gytirt a vilagirodalom ringjeben, - A Iapzarta miatt meg ne fajjon a feje - mondta kedvesen Patricia a ferfi lelkesedeset latva. - Mar nem faj - nevetett Peter [ohannson. - Ha azt mondja, meg Iesz az anyag, akkor meglesz. Maga nagyon j6 f6szerkeszt6 - lepett az agyhoz, es egy kezcsokkal bucsut vett. - Tudom, kicsit morbidul hangzik, de j6 hetvegef - Az lesz: Penteken leveszik a fekv6gipszet, ugyhogy hazamehe tek - ujsagolta boldogan a no. - Hetfon reggel tizkor az irodarnban folytatjuk - intett bucsut. Miutan Peter Johannson becsukta maga mogott az ajt6t, Patricia elgondolkodott a ferfi szavain. Orult, hogy sikeriilt kivasalnia szer kesztoje rancolodo lelket, es a Coburn-interju hirevel bearanyoznia elkovetkezo napjait. Patricia zsenialis erzekkel bant az emberekkel, mely adottsaga, szakmai tudasaval parosulva, vaI6ban elsorangu fo szerkesztcve tette.
44
DEAUVILLE, FRANCIAORSzAc
t
f
1:,
Pelot el6tt nehany perccel, pontot teve deauville-i kirandulasuk ve gere, leiiltek a Bar de Ia Mer teraszara, es rendeltek ket Gingerin6t. - Azt hiszem, hianyzik az eletembol a jatek - figyelte hosszasan Carl a szornszedos asztalnal iild6gelo hat ev koruli fiucskat, aki epp apr6, szines rmianyag figurakkal rakta korul az el6tte tornyosul6 ha bas tortaszeletet. A figurak szernlatomast feltve orzott gyujtemenye ertekes darabjai voltak, felvonultatva indian es olornkatona harcoso kat, egy dinoszaurusz csaladot, Batmant es a vadon ragadoz6it. - Pedig az fontos ... - jegyezte meg Isabelle, majd beleturt taska jaba, kivett beI61e egy kindertojast, es a ferfi kezebe nyomta. - Soha nem kes6 folytatni! Coburn a csokoladetojasra pillantott, es elnevette magat, majd le harnozta r6Ia a csomagolast, es kettetorte, - Nezzuk csak, mi van benne! - vette alaposabban szemiigyre a szertehu1l6 alkatreszeket, - Egy naperny6t tart6 teknosbeka - hajtogatta szet a figurat abra zol6 papirost Isabelle. Miutan osszeraktak a jatekot, Carl jelentosegteljes mozdulattal po hara melle allitotta. - Koszonorn - mondta. - Nem szabad, hogy ezek az aprosagok kikopjanak az eletunkbol. Kell neha papirsarkanyt eregetni a parkban, es kavicsot rugdalni az utcan... - horpintette ki a poharaban maradt italt Isabelle. -- Koszo nom ezt a mai napot. Nagyon j61 ereztem magam. - briilOk, hogy magaval tarthattam - nezett sokatmondoan a lany szemebe Carl. Nehany percig meg beszelgettek, majd elsetaltak a parkoloban allo kocsiig. - Ilyenkor szeretem a varost - gondolkodott el a ferfi az elnep telenedett plazs fele fordulva. - [uliusban es augusztusban mindig elmenekulok, Fel eszakra. Norvegiaba, Finnorszagba, vagy eppen Skociaba. Olyankor elviselhetetlen itt a tomeg, Zsiifolasig mcgtelnek a szallodak, estenkent pedig az etterrnekben nem lehet asztalt kap ni. Sokakat a loarveresek, a golfpalyak es a kaszinok vonzanak, mig masok csupan azert jonnek, mert sikk Deauville-ban Wlteni a nyarat. 45
_
Viszont amint bekoszont a szeptember, kiiirul a varos, es visszakapja
bajos charme-jat. Isabelle hat tajban ert vissza a szallodaba. Lezuhanyozott, majd ve gigheveredett az agyon. Alighogy belekezdett az honfleur-i helyi na pilap tanulmanyozasabe. a telefon diszkret zenehangon megsz6lalt. _ Hogy van? - hallotta meg Boris Boulard kedves, mely hangjat. amint fulehez emelte a kagyl6t. _ Koszonom j6l! Nagyon kellemesen telt a nap Deauville-ban... Csak nem visszaerkezett Parizsbol? _ De igen... Fel ora mulva ott vagyok rnagaert, _ Rendben - csengett kedvesen Isabelle hangja. _ Melegen oltozzon! Vizre szallunk - hallgatott el nehany pilla natra a ferfi, majd hozzatette: - Felteve, ha van kedve! _ Melegen oltozom - mosolyodott el Isabelle, es letette a kagyl6t. Nehany percig meg olvasgatott, majd magara huzott egy farmer nadragot es egy vastag, feher, kotott pul6vert. Miutan nehany laza fonattal ket copfba fonta hajat, fejebe nyomott egy baseballsapkat. es lement a hallba. Boulard mar vart ra egy fotelban uldogelve. Kedvesen udvozolte a lanyt, majd nehany pillanatig rajta felejtette tekintetet. _ Tiinemenyes - jegyezte meg felcsillan6 mosollyal arcan. Szemlatomast tetszett neki Isabelle ket varkocsa, mely bajosan ki kandikalt az amerikai haditengereszetet hirdet6 NAVY feliratu sap ka al6l. _ Mehetiink? - nezett kerdoen Isabelle. _ Persze, persze - b6lintott a ferfi, - Orulok. hogy j61 telt a napja. _ Carl remek idegenvezet6nek bizonyult - mosolygott a lany, majd a szalloda parkolojaban allo tUzpiros BMW coupehoz lepett, es kivett csomagtart6jab61 egy rovidke dzsekit. - Igyekszem megfogad ni a tanacsat. _ Cyonyoni kocsi - futtatta vegig tekintetet elismer6en az aut6n Boulard. _ Patricia rendelte - csapta le a kocsi csomagtart6jat. - En inkabb az uj Chrysler Touringot valasztottam volna. _ Latom. van erzeke a kocsikhoz! _ Csupan a klasszikus forma kat szeretem - nevetett Isabelle. _ Patricia Manetti ugye szrike holgy? _ Igen ... De mibol gondolta? - csodalkozott a lany, 46
- Rendszerint a szoke n6k valasztanak tiizpiros aut6t - mosoly gott csibeszesen a ferfi. - Lehet - nevetett Isabelle, mikozben elindultak a kikoto iranvaba. - Tudja, neha vizre szallok halaszni Nicolas Garmond-nal. Este, amikor kiveti a halokat, es masnap hajnalban, amikor begyujti a zsakmanyt. Kulonos es csodalatos elmeny, Csak mi, a halaszbarka, a vegtelen ocean es a remeny... A nagy fogas remenye. Amiota e16 szor kihaj6ztam Nicolas-val, maskent tekintek az oceanra, Sokkal na gyobb alazattal es tisztelettel, mint azel6tt. 0gy gondoltam, megosz tom magaval ezt az elmenyt. .. - 0, csodalatosl Nagyon szeretem a tengert! - lelkendezett Isabelle. Alig nehany perc elteltevel ott alltak Nicolas Garmond haj6ja mel lett. Ahalasz oromteli kialtassal udvozolte 6ket, mikozben felsegitette a lanyt a fedelzetre. Boulard-ral valtott nehany sz6t, majd beinditotta a kom6tosan pofekelo motort. A halaszbarka sebesen siklott a nyilt viz fele, amint Nicolas lassu, am hatarozott mozdulattal elforditotta a kormanykereket es gazt adott. Isabelle erdeklodve vizsgalta a fedel zeten hever6 halokat, bojakat, teniszlabda nagysagu szines gombo ket es a tobb tucat, halaszathoz szukseges eszkozt, - Ezeket az uszo labdacskakat korben a halo peremehez kell rog ziteni>- vett tenyerebe egy citromsarga gombot Boris. - Figyelmezte tik az arra jaro haj6kat a halaszhalora. - Es ez? - mutatott egy nagy bojara a lany. - Ezek amolyan emlekeztetok. Tudja, a halaszoknak mindig tobb teruletiik van a nvilt vizen, Altalaban ezeket nagy bojakkal jelolik meg. Nemelyikiiknek tobb tucat helye is van. Soha sem vetik ki halojukat ket egymast koveto napon ugyanazon a helyen. Dgy tartjak, akkor gyer lenne a fogas, Nicolas-nak legalabb tizenot helye van, ahova ki jar. Ma a Csillagarok nyugati oldalahoz es a Maria-zatony eszakkeleti csucskehez megyiink. Azt mondja, teliholdkor rengeteg ott a hal. Isabelle amulattal hallgatta a ferfi szavait, amint a halaszok kulo nos vilagarol meselt. Mikor kiertek a nyilt vizre, letelepedtek a fedel zetre. Isabelle folhuzta terdet, es hatat egy faladanak tamasztotta. - Erzi az ocean illatat? - s6hajtott Boulard. - Finom, balzsamos - mosolyodott el Isabelle. - Egeszen mas, mint a parton. Ez gyonyoru! - temette tekintetet a horizont fele eresz 47
kedo vorosld napkorongba, mely fenyevel apr6 gyemantokat hintett a fodroz6d6 vizre. - Mintha a mindensegbe siklanank. - Azt mondjak, a viz az elet bolcsoje - mosolyodott el a ferfi, - Egy polinez legenda szerint az ember es a fold a tengerbol szi.iletett. Sze rintuk Maohi, a tenger istene ural mindent, ugyhogy lehet, hogy va l6ban a mindensegben siklunk. - Jart Polineziaban? - Egyszer. Meg a kilencvenes evek derekan. Magaval ragado, eg zotikus vilag. A polinezek otezer eve halaszatbol es kagylogyujtoge tesbol elnek. A mindennapjaikat a tenger tisztelete es szeretete vezerli. Fatorzsekbol vajjak cs6nakjaikat. Ha mar a cs6nak megszolgalta az eletet es tobbe nem szallnak vele vizre, otthagyjak a parton. Ugy tart jak, a csonak szent targy, es bun lenne elpusztitani ... Nezze csak ott azt a vilagito bojat! - mutatott a tavolba a ferfi. - A Csillagarok nyugati szegletet jelzi. Ott vetjiik ki az elsa halot, Van kedve segiteni? - Igen, boldogan! - bolintott Isabelle. - Nezze csak! fgy nil Az uszo labdakon leva kotelet a halo pere men kikepzett hurokba fiizzuk es a kapoccsal rogzftjiik. - Rendben - utanozta Boulard mozdulatait Isabelle. - Eloszor kisse iigyetlen az ember, de mire a tizedik hurokhoz er, mar belejon - figyelte a ferfi a Iany mozdulatait. Mire Nicolas Garmond leallftotta a haj6 motorjat, vegeztek a jel zolabdak feltuzesevel. Kibontottak a halot, majd az egyik veget a haj6 oldalan leva rudhoz rogzitettek, a masikat pedig a barka faraba vittek. Nicolas a markaba szontotta, es karjaval nagy ivfi lenduletet veve, j6l begyakorolt mozdulattal a tavolba hajitotta. Isabelle amu lattal nezte, amint a hatalmas halo a Ievegoben fatyolkent szetnyflik, majd nehany pillanatig arnyekot vet a vizre, mie16tt alamerul a mely be. Nicolas ismet beinditotta a haj6 motoriat, es kicsi gazt adva lassan elsiklott a vilagito bojaig. Boris eloldotta a rudhoz rogzitett biztosi tokotelet, es a bojara kapcsolta. Meg nehany jelzofenyt kihelyeztek a halo kore, majd tovabbindultak a Maria-zatony fele. Isabelle par percig nezte az egyre tavolod6 szines kis labdakat, melyek szabalyos kart formalva lebegtek a felszinen, majd letelepedett Boulard melle, hogy a masodik ha16t is e16keszitsek a meri.ilesre. Mar egeszen beso tetedett, mire vegeztek a munkalatokkal a zatony peremenel. A szel kisse feltamadt, es hullamokat korbacsolt a vizen. 48
- Nem fazik? - olelte at gyengeden a lanv vallat Boulard, hogy vedelmet nytijtva a hiivos fuvallattol, felmelegftse. - Csak kicsit megborzongtam - szippantott melyet a friss tengeri levegobol Isabelle, es az egboltra pillantott. - Csodalatos este van. Vajon mi lehet a Galaxisunkon tul? - tiinodott el nehanv pillanatig. Boulard a lany szavain elgondolkodva a csillagok fele emelte te kinteh~t.
- William Blade egyszer azt mondta: "Ha kitarnank az erzekeles
!'Puj~t, minden olyannak tfinne, mint valojaban. Vegtelennck."
- Egyek vagyunk a sok milliard kozul! - s6hajtott Isabelle. - Galaxisunk dinamikus eletet el- folytatta Boris. - Csillagok szu letnek es pusztulnak el benne. Hidrogentartalmuk kimerul, fenyuk kialszik, es meghal a csillag. Mulatsagos: 'Iestunk ugyanazon anya gokbol all, mint a csillagokc. - Akkor csillagporbol vagyunk - mosolyodott el Isabelle. Boulard ragytijtottpipajara, majd hosszasan nezte a lanyt. Isabelle nek egeszen kulonos kisugarzasa volt. Oly finom es szep vonasok uraltak arcat, mintha csak egy inkognit6ban leva hercegn6 lenne Iunderorszagbol. Elragado volt a nagy di6fa asztalnal, a villa kertje ben, az honfleuri piacon setalva, es itt, Nicolas Garmond halaszhajo janak fedelzeten, Tizora mar javaban elrruilt, mire behaj6ztak a kikotobs. A Martenban ittak egy kis lelekmelegit6t, majd visszasetaltak a szallodaba. - Btijjon gyorsan agyba, holnap koran kifutunk! - Be kell gytijteni a zsakmanvt - mosolygott Isabelle. - Nicolas azt mondja, j6 fogas lesz. Fel otre magaert jovok. - Koszonom az ester, csodalatos volt. - Varja ki a reggelt! Ugyesen mozog a hajon - jegyezte meg ked vesen a ferfi, es bucsut intett. Isabelle felment a szobajaba, vett egy forr6 zuhanyt, majd bezuhant az agyba, Amikor a recepci6s hajnali negykor ebresztette telefonon, meg mert volna eskiidni ra, hogy csupan nehanv percet aludt. Kial vatlanul, de lelkeben lelkesedessel vette fol ruhait, majd egy konnyed mozdulattal feltuzte hajat. H6na ala csapta baseballsapkajeit, es lesie tett a hotel halljaba. Boulard alig nehany perc elteltevel megerkezett. Citromsarga, kapucnis viharkabatot, visszahajtott szani farmernad ragot, sotetkek kotott pulovert es sarga gumicsizmat viselt. Szeles 49
vallanak, a vitorlas viharkabatnak es a csizmanak koszonhetoen ver beli haj6s latszatat keltette. - J6 reggelt! Keszen all a nagy probata? -lepett Isabelle-hez. - Indulhatunk - huzta fejebe sapkajat a lany, Mikozben a kikoto fele setaltak, Boulard meselt a Maria-zatonyt korullengo Iegendakrol es a kardhalak vonulasarol. Alig negyed ora elteltevel mar Nicolas Garmond hajojan tapostak a fedelzet deszkait. - Ez hihetetlen! Nem gondoltam volna, hogy hajnalban itt ek kora az elet - mered t a kikoto szaja fele sikl6 halaszhajok farvizere Isabelle. - Tudja, kisasszony, ilyen a halaszok elete. Reggel nyole orara a piacon, az iizletekben es az etterrnekben kelliennie a friss fogasnak - magyarazta a lany csodalkozo pillantasat latva Nicolas. - J6 reggelt, Boulard iir! - alit meg a hajo mellett egy voroses sz6ke fiatalember. Feher, szepl6k tarkitotta arcboren piros pozsgak arulkodtak arrol, hogy az elrruilt percekben igencsak furgen szapo razta lepteit, Nehany pillanatig esetlenul teblabolt, majd a kezeben szorongatott Yacht Sport feliratu elegans papirzacsk6t Boulard fele nytijtotta. - Meghoztam, amit rendelt uram - mosolygott almos te kintettel. - Koszonom, Pierre - vette el a zacskot Boris. - J6 fogast' - vett siet6sen bucsut a fiu, majd sarkon fordult, es elsietett. Latszott rajta, feltett szandeka, hogy egy-ket ora erejeig visszabujjon agyaba, es a sportiizlet nyitasaig szenderegjen meg egy keveset. - Erre szuksege lesz - nytijtotta Isabelle-nek Boulard a tetszet6s zacsk6t. Isabelle szetnyitotta a papirzacsk6t, es kiemelt bel6le egy citrom sarga gumicsizmat. - 6, koszonom! - mosolyodott el. - A fogas begyujtesekor elkel a fedelzeten a csizma - huzott fejere egy fekete sapkeit a ferfi. Isabelle felhuzta a csizmeit, es j61 belegyomoszolte nadragja szarat. - Remelem, j6 a meret! - figyelte Boris a lany mozdulatait. - Igen ... Pont eltalalta. - Indulunk! - intett felejiik a kormanyallasb6l Nicolas, es beindi totta a halaszhaj6 motorjeit. 50
Boulard eloldotta a kikotokoteleket, es kisiklottak a nyilt viz ira nyaba. Az ocean nyugodt volt, es csak egy-egy szello borzolta meg felszinet. A halaszhajo, orraval a vizet hasitva, sebesen siklott a Csil lagarok fele. Amint elertek a jelzobojakat, Nicolas leallitotta a hajo motorjat, es horgonyt vetett. Kezdetet vette a halaszhalo kiemelese. Kotelek, kamp6k es csigak segitsegevel a fedelzeten agaskod6 vasda ru karnpojahoz rogzitettek a halo peremen vegigfuto behuzokotelet, es beinditottak a csorlot. Nehany pillanatig lelegzet-visszafojtva var tak, majd csodalattal figyeltek, amint a halaktol duzzadoz6, hatalmas halo kom6tosan kiemelkedik a vizb61. Kulonos latvany volt. Az ezus tosen csillog6 zsakmanybol alazudulo viz milli6 kristalygyongykent hullott az oceanba. - Szerencset hozott a kisasszony! - kialtott oromteli hangon Nicolas, mikozben a darut 6vatosan elforditotta, hogy a teli halo a rakodoter ajtaja fole keruljon, Boulard a leveg6ben zsak formajara l6g6 halohoz lepett, es kony nyed mozdulattal kioldotta az aljan leva nyilast. A ficankolo halak megallithatatlanul zudultak a rakterben leteritettjegtablakra. Nehany peldany iranyt tevesztett, es a fedelzeten landolt, igy a tat kornyeken bokaig lehetett gazolni a tintahalak, a rakocskak es a lepenyhalak sii nijeben. Miutan a halo teljesen kiurult, Nicolas a rakterbe terelte a szokevenyeket, es elindultak a zatony fele. A halaszhalobol arado s6s halszag belengte korulottuk a levegot, A fedelzet csuromvizes volt, a kotelekbol es a szmes jelzolabdacskakbol csepegett a viz. Isabelle megerezte a halaszat kiilonos varazsat, hogy mi az, ami Nicolas-t es tarsait magneskent vonzza nap mint nap a hullarnok koze. Lenyu gozte az ocean szepsege es ereje, melyrol Boulard elaz6 este oly lel kesen meselt. Az oceanbol arado ellenallhatatlan era, mely kuzdeni akarassal es tartassal tolti meg a halaszok lelket. - Azt mondjak, a halaszathoz hodfto lelek kell-lepett a lany mel le Boris, majd lecsavarta egy fern termosz tetejet, es a mellette lev6 bOgrekbe forr6 kavet ontott. - A zsakmanyra! - nyoIDta Isabelle ke zebe az egyik cseszet. - A zsakmanyra! - kortyolt bele a feketekaveba a lany. - Ez nagyon finom - sZippantotta be a hajnal huvosebe felaraml6 aromas gazt. - Fekete arany - temette tenyerebe bogrejet a ferfi. - Amely meg h6ditotta a vilagot. Gondolta volna, hogy idaszamitas elatt negyezer
51
evvel szuletett Etiopiaban? Mig az etiop torzsek isteni nedtinek tar tottak, addig az oIasz biborosok tiltottak a fogyasztasat. Azt mond tak, fekete, mint az ordog. - Egeszen kulonos az aromaja - pillantott a ferfira csodalkozva Isabelle. - Talan azert, mert jamaicai - mosolyodott el Boulard. - A vilag legjobb kaveja. A hires Blue Mountain. Ezerketszaz meter ma.gasan, a hegyekben termesztik. Kezzel szuretelik es szernenkent valogatjak. Azt hiszem, ezzel a mennyei arornajaval csupan meghalalja a gon doskodast. - Nagyon finom. - Nicolas azt mondja, holnapra vihart j6solnak - horpintetts ki a cseszejeben maradt utols6 kortyot a ferfi, Miutan begyujtotrek a zatonynal kifeszitett halot, Nicolas sietosen beinditotta a haj6 motorjat, es a part fele vette az iranyt. Amint ki kotottek, a halasz szetvalogatta es ladakba pakolta a halakat, majd kiszolgalta a parton toporg6 szallitokat, akik hut6kocsijaikkal szet hordtak az aznapi fogast az tizletekbe es ettermekbo. Mindig a hala szok voltak azok, akik mar napkeltekor tudtak, milyen hallesz a napi extra ajanlat a kornyekbeli ettermekben. - Kapjunk be valamit reggelire! - javasolta Boulard, miutan bti csut vettek Nicolas Garmond-t6l. - Rendben. Farkasehes vagyok - bolintott egyetertoen Isabelle. A kikotore nezo Bar des Artistra esett a valasztasuk. Ez az ette rem fel evszazada nyitotta meg ajtajat a gasztron6mia rajong6i el6tt. A Bar des Artistnak egeszen egyedi, magaval ragad6 hangulata volt, melyet a helybeliek a tulajdonosno szemelyenek es a kikoto kozel segenek tulajdonitottak, es emiatt eloszeretettel latogartak, Alighogy letelepedtek az egyik asztalhoz, a pincer maris felszolgalta elejiik a halaszok reggelijekent ismert etelsort, mely tojasbol, sonkabol, kol baszkakbol, aranybarnara stilt pirft6sb61, sortesztaba forgatott stilt alrnabol es kavebol allt. Mikozben jolesoen falatoztak, tekintetuk neha elkalandozott az ablakon at a kikotoben ringat6z6 haj6kra es a vegtelen oceanra. - A rulettasztalnal tigy tartjak, hogy a szfiz kez szerencset hoz kevergette kavejat elgondolkodva Boulard. - Ma reggel Nicolas az elrruilt evtized legnagyobb fogasat tudhatta magaenak, tigyhogy ugy
52
l
- mosolyodott el Boris. - Nehany nap pal ezelott Ie akartam mondani ezt az interjut Patricia Manettivel. - Miert nem tette? - Valahova elkevertem a telefonszamat - gyujtotta meg pipajat, es sokatmond6an a lany szemebe nezett. - Szerencsere. Isabelle kisse zavartan lesiitotte szemet, majd a kikotoben hor gonyz6 hajokra terelte tekintetet. - Akkor Nicolas most szabadsagra mehet - kanyarftotta vissza beszelgetesuket a halaszbarkara. - lgy is fogalmazhatunk, de azt hiszem, boven akad munkaja a parton is. Hajojavitas, halofoltozas ... Tudja. a halaszok csak a vizen erzik j61 magukat. A reggelit kovetoen meg hosszasan beszelgettek, majd setalni indul tak az ovaros macskakoves utcain, Isabelle-t teljesen lenytigozte a kis
53
Yaros. Deauville-t mar jol ismerte, viszont Honfleur utcacskain most eloszor kalandozott. Boulard megmutatta, hol sziiletett a hires zene szerz6, Eric Satie, meselt a halasznegyedrol. a St. Catherine keruletrol, Monet-rol, Boudinrol es Tautem mama hires vendeglojerol, ahol fest mennyel is lehetett fizetni, akarcsak a parizsi etteremben, a Coupole ban. Del fele [art, amikor leiiltek egy kavehaz teraszara megpihenni. - Szia - allt meg asztaltikrial egy vekonyka fiucska, _ Szia, Jean-Philippe! - mosolyodott el Boulard. - Hova ilyen sie t6sen? _ A, csak probara megyek, de meg van fel oram - vonta meg a vallat a gyerek. - Meghivhatunk egy fagylaltra? _ 6, igen! - tilt le az egyik szekre. es erdekl6d6 tekintettel Isabellere pillantott. _ Ismerd meg a h6lgyet. Isabelle Kensington New Yorkbol. Afiatal ember [ean-Philippe Garmond - ejtette meg a bernutatast Boris. A kisfiu udvariasan kezet nvujtott, majd elgondolkodva nezte Isabelle-t. Boulard kozben kirendelte a fagylaltkelyhet, es komotosan megt6mte pipajat. _ Hu ... de nagyon szep - lobalta labat jatekosan a fiiicska, majd kerdoen a ferfira pillantott. - 6 lesz a feleseged? Boulard kisse zavartan elmosolyodott. _ Nezd, meghoztak a fagylaltodat! - pillantott a felejuk k6zeled6 pincerre. _ Ugye jottok a koncertre? - martotta be le a kehelybe kanalat Jean-Philippe. _ Ott lesziink - mondta kedvesen Isabelle, akit szemlatomast teljesen lenyug6z6tt a kisfiu, Jean-Philippe-nek egeszen s6tetbarna, . hatalmas loknikban logo gondor haja es gy6ny6ru zold szeme volt. Tekintete pedig j6val tobb ertelmet es szeretetet sugarzott egy atlagos tizeneves kisfiuenal. _ Nektek fogok jatszani - csillogott a fiucska szeme, es elmerult a gyiim6lcs6kkel dfszitett kehelybe. Miutan az utols6 cseppig kikanalazta a fagylaltot a mives iiveg poharbol, felugrott, es siet6sen bucsut vett, majd par lepes megtetele utan tetovazva visszafordult, es Borisra pillantott. - Nektek halszagotok van!
- Hajnalban kifutottunk az apaddal begyujteni a fogast - nevetett a ferfi. - A, igy mar erteml - kialtott Jean-Philippe, es szaporazva lepteit folytatta utjat a koncert el6tti probara. Ket cappuccino mellett meg uldogeltek feloracskat, majd vissza indultak a hotelbe. - Szerintem hozzuk rendbe magunkat - javasolta Isabelle, amikor a szalloda ele ertek. - Csak nem azt akarja mondani, hogy arad belolunk a halszag?! mosolygott csibeszesen a ferfi, - Jean-Philippe szerint igen - huzta orrahoz puloveret Isabelle, majd felnevetett. - [ean-Philippe-nek igaza van. - Utana varom! Es ne feledje, este koncertre megyiink - intett bu csut Boulard. Isabelle, miutan rendbe szedte magat, az esti koncerthez illoen elegansan feloltozott, es atsetalt a villaba, Kellemes szeptemberi nap volt. Olyan, amikor meg elvezni lehet a kert varazsat. Kenyelmesen letelepedett egy nyugagyba, amig Boris par percre visszavonult a konyhaba, hogy keszitsen egy kavet, amolyan jamaicai fekete ara nyat. Mikozben a nyugagyban siippedve figyelte az egyik fan szok decselo madarpart, olmos faradtsag lett rajta urra. Olyan, amikor azt gondolja az ember magaban, hogy csak nehany pillanatra lehunyja a szemet, aztan pedig melv levegot vesz, es szarmizi a szemhejara nehezed6 almot. A hajnali keles benyiijtotta a szamlat. Mire Boulard elkeszitette a kavet, Isabelle elaludt. A ferfi, mikor visszatert a kertbe, nehany pillanatig talcaval a kezeben allt, es nezte a nyugagyban fekv6 lanyt, majd a nagy diofaasztalra letette a cse szeket, es visszasietett a hazba. Felmarkolt egy koteg papirt es ne hany rajzceruzat, majd letelepedett Isabelle melle az egyik fotelba, es rajzolni kezdett. A lany gyonyoru volt. Arcan oly nyugalom es beke honolt, amilyen csak egy edesdeden alv6 angyalen honolhat. Borist teljesen Ienyiigozte Isabelle lenye. Nyakanak kecses vonala, szep IVU valla, finom vonasai es napszitta hajtincsei. Mikozben konnyed moz dulatokkal huzta a vonalakat, minden porcikajat atjarta az ismeros es mar-mar elfeledett erzes. Az erzes, amely magneskent vonzot ta a rajzpapir ele, es amely legut6bb evekkel ezel6tt egy kis afrikai faluban, a Zambezi-folyo menten tort ra, egy kosarfono varandos 55
54
bcnnszulott asszony lattan. Boulard ritkan rajzolt, akkor is csak neha egy-egy vazlatot, Inkabb szivesebben ragadott ecsetet es keltette a vasznon eletre a fejeben megsztiletett kepet. Most viszont mindenrol elfeledkezve lazasan siklott keze a papir felett. Delutan negy fele jart. amikor Isabelle ebredezni kezdett. Amint resnyire nyitotta szemeit, rogton megpillantotta a ferfit. Boulard tekintete csillogott, arcarol pe dig kulonos szenvedely es boldogsag sugarzott. _ Csak nem? - mosolyodott el, amint tekintettik talalkozott. _ [ol aludt? - kerdezte kedvesen Boris, es folytatta a munkat. _ Nagyon - hunyta le nehany pillanatra a szemet Isabelle. _ A kaveja sajnos mar kihfilt, de maris keszitek egy masikat - tette Ie par perc elteltevel ceruzajat Boulard, amint befejezte a kepet. - Szeretem a hideg kavet. - Biztos benne? _ Aha ... - tapaszkodott ki Isabelle a nyugagybol. az asztalhoz ment, es belekortyolt a langyos italba. _ Megnezi? - pillantott ra kerdoen a ferfi. _ Ha megnezhetem... - tilt le Boris melle, es szemrevetelezte a rajzokat. - Ezek gyonyoruek - mosolyodott el. _ Olyanok, mint a modellem - dorzsolte meg elgondolkodva bo rostas allat, majd komotosan megtomte pipajat. es meggyujtotta a dohanyt, Boris Boulard-t mindig kellemes aromaju pipafilst lengte korul. Edes, kulonos illat, mellyel nem lehetett betelni. Kenyelmesen hatradolt a fotelban, keresztbe vetette labait, es meselni kezdett. Me selt Afrikarol. a varandos bennszulott asszonyr6l, egy kep szuletese r61 es a fesh~szetr61, amely hateves kora 6ta meghatarozza eletet. Isabelle csodalattal hallgatta szavait. Szinte lubickolt benntik, amint Boulard lelke melyeig megnyilt. Szeme egyfolytaban mosoly gott, mikozben a lany ele tarta eletet. Hat elott nehany perccel Boris az orajara pillantott, majd magara kapott egy elegans zak6t. Mikozben a kert vegebe setaltak, Isabelle a falnak tamasztott ismeros kerekparra pillantott. _ Arulja el, hol szerezte ezt az 6sregi biciklit? - kerdezte moso lyogva. _ Itt volt. A hazzal egytitt vettem - nyitotta ki a garazsajt6t Boris. Egy tfizpiros Jaguar E-type es egy fekete Austin Princesse csillo gott el6tttik. 56
- Az mondta, hogy a sz6ke nok valasztanak tiizpiros aut6t! - pil lantott csodalkozva Boulard-ra Isabelle. - Meg az otvenes pasasok - nevetett a ferfi. - A kedvencem - tette tenyeret a motorhazra. - Ezerkilencszazhatvannegyben, a Beatlessel egyszerre sztiletett. Betiltek az E-type-ba, es atkocsikaztak Trouville-ba, A szabadteri koncert fel hetkor vette kezdetet a kisvaros foteren, Nicolas Garmond fia, jean-Philippe negyed nyolckor lepett a szinpadra. A kisfiu megha t6dott, komoly tekintettelletilt a zongora melle, majd amint leutotte az els6 billentyiit, erezhetoen megnyugvas kuszott arcara. Mozdulatai konnyedek voltak, szaja szegletebe pedig aprocska mosoly telepedett, mikozben simogat6 dallamokat csalt el6 a hatalmas Bosendorfer-zon gorabol. Oly termeszetesseggel bant a hangszerrel, mintha csak egy vele sztiletett testresze volna. Miutan befejezte Beethoven Holdfeny szonatajat, vigyazzba vagta magat, es meghajolt. Mire a koncert veget ert, a leveg6 hdmerseklete husz fok ala zuhant. - Meg a vegen megfazik - teritette zakojat Boris a lany vallara, mikozben az aut6 fele setaltak, - Nem gondoltam, hogy ilyen hfivos lesz - huzta ossze magan a feloltot Isabelle. - Ilyenkor mar kiszarnithatatlan az id6jaras errefele - inditotta be a Jaguar motorjat Boulard, es ralepett a gazpedalra. - Keszitek egy ferro teat, az majd atmelegtti. Fel kilenc tajban jart, amikor begordultek az honfleuri villa garazs behajtojara. - Jojjon! - nyitotta ki az auto ajtajat udvariasan a ferfi, majd sza porazva lepteiket besiettek a hazba. - Maris begyujtok a kandalloba. Ilyenkor szeptemberben neha mar elkel a tfiz melege - mosolyodott el, es nehany fahasabot helyezett a ttizterbe. Isabelle megallt, par pillanatig figyelte a Ierfi mozdulatait, majd vegigfuttatta tekintetet a nappalin. Boris Boulard otthona nemcsak kivulrol. de belulrol is egeszen egyedi es magaval ragad6 volt. Ot vozodott benne a rusztikus francia videki stilus, az angol gyarmati vilag es az honfleuri tengerpart hangulata. A mennyezet alatt vaskos bama gerendak szeltek at a teret, az aljzatot pedig erettbarna hajo padlo boritotta. A nappali egyik oldalan a f6 helyet termesk6b61 epf tett, nyitott tuzteru kandall6 foglalta el, melynek gerendabol acsolt
1
57
parkanyan egy regi gyertyatart6 es afrikai szobrocskak diszelegtek. A kanda1l6 elott egy borrel karpitozott kanape. ket fiiles fotel, egy fabol es novenyi rostokb61 keszitett karosszek es egy alacsony, am vaskos asztalka allt, melynek lapjat szines motivumok tettek egeszen kulonlegesse. A padl6t az asztalka alatt amolyan szottesszeru szo nyeg boritotta, mely izgalmasan vonultatta fel a voros, a narancssar ga es a kek szin kiilonfele arnyalatait. A vastag falakon csodalatos festmenyek fiiggtek, melyek kozul Isabelle szeme rogton megakadt egy Matisse-on es ket Klimten. _ Lenyugozd - lepett egy, a Lingel-szekrenykehez hasonlatos iivegezett szekreterhez, amely tobb tucat gy6ny6ru pipanak adott otthont. _ Tudja, a pipazas szerelmesei elosz6r csak negy-ot pipaval kez dik, aztan nehany evtized multaval egyszer csak azon kapjak ma gukat, hogy komoly pipagyujtemeny tulajdonosai lettek - gyujtotta meg a tiizet Boulard, es Isabelle melle setalt. - Ezzel en is igy vol tam. Az ember, ahogy jar kel a vilagban. mindig beleszeret egy-egy gy6ny6ru darabba - mosolyodott el. - Az ott peldaul egy Kapp & Peterson - nyitotta ki a szekreny ajtajat, es leemelt egy pipat a helye rol. - Klasszikus forma. lrorszagban keszult. az irek pedig ragasz kodnak a hagyomanyos vonalvezeteshez. Abszolut minoseg. Ez itt a dan Jorgen L. rruihelyeben keszult - emelt Ie egy masik pipat a pole r61. - A piparmiveszet remekmuvei keriilnek ki a mester keze al6I. Valosagos ekszerkoltemeny - nyujtotta Isabelle-nek. A lany 6vatosan elvette a Jorgen L. remekmtivet, es alaposabban szemiigyre vette selymes fenyu feluletet. _ Val6ban lenyug6zo - mosolyodott el. - Es az ott? - mutatott egy, a legfelso sorban helyet foglal6 mahag6niv6r6s pipara, melyen ki csiny Feher, kor alaku emblema diszelgett. _ J6 szeme van - nevetett a ferfi, - Azok ott a kekverfiek. Az angol pipak. Tudja, a pipa es a pipadohany a tizenhatodik szazad vege fele Angliabol indult hodlto utjara. egy angol urnak, Sir Walter Raleigh nek k6sz6nhetoen. Az angolok emeltek megfelelo rangra a pipazast. fgy aztan a pipagyartas az Egyesiilt Kiralysagban indult viragzasnak. Angliab61 szarmazik az 6sszes szep klasszikus pipaforma. Az angol pipak es dohanyok fehilmulhatatlanok es utolerhetetlenek - helyezte vissza a szekrenykebe a kezeben leva pipakat Boulard, es leemelt a
58
polcrol egy angol kekverfit. - Ez egy Billiard Standton. A legkonven cionalisabb forma. Bruyere-gyokerbol keszult a Dunhill ceg rmihelye ben - pillantott elismeressel a kezeben tartott pipara. - A Dunhill pi paknak fantasztikus az ize, Olyan, amilyet almodni sem mer az ember. Egyes fanatikus pipazok csak az angol pipakat ismerik el- hajtotta be a szekreny ajtajat, es Isabelle-re pillantott. - Elkeszitem a teat. J6t tesz majd - ment be a nappalibol nyil6 hatalmas konyhaba a ferfi. A konyha szin- es stilusvilaga melto szeglete volt a regi villanak. Natur fabutorok, egy szinesre mazolt kemence, nehany csokor leven dula, egy puhafa etkezoasztal es egy kozepen allo pultsziget adta meg kulonos varazsat. A pult felett szeles gerendarol rezedenyek es suteshez szukseges eszk6z6k csiingtek. Boulard feltett egy karma vi zet a tfizhelyre, majd letelepedtek a kandallo elotti fotelekbe. - Lenytigozo az otthona - pillantott a ferfira Isabelle. - Orulok, hogy tetszik - piszkalta meg a kanda1l6ban langolo tu zes hasabokat Boris. - HoI keszitettek ezt az asztalkat? Valahogy olyan misztikus vette alaposabban szemiigyre az asztallapot diszito motivumokat a lany. - Afrikaban. Harem eve a dernvenek torzsfonoketcl kaptam ajan dekba. Mesemondo asztalnak hivjak. - Mesemondo asztalnak? - nezett csodalkozva Isabelle. - A torzs ferfi tagjai az eletuk folyaman legalabb egy ilyen asztal kat keszitenek, de van, amikor t6bbet is. Amikor csaladot alapitanak, akkor jon el az asztalkakeszites ideje. Az erdoben kivagjak a megfelelo fat, majd hosszas es alapos munkaval kifaragjak es asztalla acsoljak. Amikor tokeletes simasagu a feliilete, egymashoz szorosan kapcsolo do, kiilonfele meretfi negyzet es teglalap forrnakat rajzolnak ra ugy, hogy teljesen beboritsak az asztal lapjat, majd szines motivumokat festenek belejiik. Minden figuranak es szinnek megvan a jelentese, Nezze csak! Ez itt a folyot. ez a napkorongot, ez pedig a vadaszatot jelenti - huzta vegig mutatoujjat az egyik kepecsken. - A nepi b61 cselet ugy tar~a, hogy a mesemond6 asztalka a keszitese soran tUre lemre, b6lcsessegre tanit, majd amikor elkesziil, szeretettel es 6ssze tartassal ajandekozza meg keszitojet. Estenkent a csalad letelepszik k6re, es feItarjak titkait. Azt a t6bb szaz t6rtenetet, amelyet magaban rejt. Mindig mast es mast er a megtiszteltetes, hogy az asztalka hir
59
mondoja legyen. A mesemondasnak egyszerii a jah~kszabalya. A hir mond6 feldob az asztalka felett egy kavicsot, es amelyik kepecskere esik, annak segitsegevel belekezd egy tortenetbe. Aztan tovabblep egy szornszedos negyzetbe es igy tovabb. A kepecskek motivumai es figural fektetik le a tortenet alapkoveit. amin a hirmondo lepkedhet. Ha a hirmond6 elert az asztalka lapjanak szelere, meseje veget ert. A bennsziilottek a nap ajandekanak hivjak amikor estenkent az asz talka kore sereglenek. Olyankor az apr6cska gyerekek tatott szajjal es amulattal hallgatjak a feln6ttek es nagyobb testvereik szavait, melye ket az asztalb61 csalnak e16. _ Ez csodalatos - mosolyodott el Isabelle. _ Nemelyik mesemond6 asztalkanak az evek folvaman tobb szaz tortenete gyiilik ossze. Ezt az asztalt Romohon torzsfonok a negye dik gyermeke szuleteset kovetoen keszitette. Meg csak kettoszaz tizenegy tortenete van - pillantott a szfnes kepecskekre a ferfi, majd hozzatette: - Egyel6re. _ Akkor meg csak kamasznak szamit - nevetett Isabelle. - Bizo nvara meg nagyon sok tortenetet rejt magaban. _ Nezzuk, mi a kett6szaztizenkettedik - bokott ra az egyik ke pecskere Boulard, es meselni kezdett. Mely hangja simogat6 volt, amint egy vadaszatrol, egy titokzatos fold alatti t6r61, egy fiatal n6r61 es egy mass6nak nevezett edes gyii molcsrol meselt. Isabelle elbtivolve hallgatta, amint a mesemond6 asztalka egy ujabb rortenete szuletik. _ Csodalatos volt - mosolygott a ferfire, amikor az befejezte a tor tenetet. _ Szivesen folvtatnarn meg, de az asztallap veget ert - emelte el ujjat az utols6 keprol. es Isabelle-re pillantott. - Holnap maga kovet kezik - mosolyodott el, majd felallt, es a konyha Iele indult. - Hozom a teat. Isabelle meg nehany pillanatig nezegette a kulonos motivumokat, aztan a kandall6ban felcsap6 langokba temette tekintetet. _ Bourbon vanilia - tette le az asztalra nehany perc elteltevel a cseszeket a ferfi. - Azt hiszem, egy ilyen huvos estehez ez illik - iilt vissza a fotelba, es kom6tosan megtOmte pipajat. _ Egy iijabb kekverti? - pillantott a kis feher markajelzesre Isa belle.
60
- Nehany h6napja vasaroltam Londonban - gyujtotta meg szer tartasosan a dohanyt Boulard. Isabelle belekortyolt a g6zolg6 teaba, majd elismer6en a ferfira pi l lantott. - Mennyei az ize es az illata is. - Egyike a legjobbaknak - pofekelt nehanyat a pipajabol Boris. A nappalit nehany perc elteltevel vanilia es pipadohany edes aro mas illatanak elegye lengte be. - Es a pipadohany? - nevetett Isabelle, rnikozben melyet szippan tott a finom illatb61. - Erdekes m6don a n6k imadjak a pipadohany illatat - mosoly gott Boris. - Talan azert, mert finom - gondolkodott el a lany. - Olyan izgat6 es titokzatos ... Akarcsak egy finom sutemeny, amelybcl kierzodik a vanilia edessege, a reszelt citromhe] aromaja, egy csipetnyi dio olajos saga, de megis titok fedi alkot6inak kiletet. - Ez egy angol esti dohany - nevetett a ferfi Isabelle szavain. Ugynevezett Night Cup. Konnyii, edes, izpaccal keverve, es megbo londitva nemi ffiszerezessel. - Reg6ta pipazik? - Dgy ket evtizede. Azel6tt cigarettaztam, de aztan beleszeret tern a pipazasba. Megh6ditotta a szivemet. A pipazas rmiveszetenek, akarcsak egy finom aromas dohanynak, megvan a varazsa. Amig egy szal cigarettara szinte eszrevetleniil ragyujt az ember, addig a pipa zas idoigenyes dolog - mosolyodott el. - Megvaltoztatja az ember eletritmusat. Nyugalomra es megfontoltsagra szoktat. Egy pipat. ha az ember megtomott es meggyuitott, mindig vegig kell szivni, kulon ben hamar elhasznalodik. Szornyfi ize es rossz szaga lesz. A pipazas nak vannak iratlan szabalyai, Peldaul, hogy lassan kell szivni, ezert a pipazashoz nyugalomra van szukseg. Nem lehet gyorsan pipazni. Talan epp ez a szertartasossag adja meg a varazsat - gondolkodott el nehany pillanatra. - Egy jo pipa es egy finom zamatos dohany a mennyorszagba repit - pofekelt nehanyat a ferfi. - Es a szivarok? - Szivarozni csak nagy ritkan szoktam. Akkor is, csak ha egy-egy kinllyi darab keriil a kezembe. - Amolyan kekveru? 61
- Igen ... - nevetett a ferfi. - Amolyan kekverti. Ejfel fele jart, amikor Boulard visszavitte a hotelba Isabelle-t. - Reggelizziink egyiitt itt a szallodaban kilenckor - javasoIta, mi kozben udvariasan kinyitotta a kocsi ajtajat a lany e16tt. - Rendben - b6lintott Isabelle. - Reggel varom. Miutan felment szobajaba, nyolcra kert egy telefonos ebresztot, majd bezuhant az agyba, es alomba merult. Masnap reggel Boris, a megbeszeltek szerint, a szalloda etterme ben vart ra. - Gondoltam, kiruccanhatnank egy kicsit Honfleurbol - vajazott meg egy szelet aranybarnara sult pirit6st, majd kerdon a lanyra pil lantott. - Van egy csodalatos fennsik a varostol nyugatra, Grandcamp fele. - Remek! - mosolyodott el Isabelle. - Akkor rna kirandulunk. - Tudja, Honfleur lenytlgozo hely, de a kornyeke is. Meg kell hogy ismerje - kortyolt bele kavejaba a ferfi, majd a videkrol kezdett me selni. Isabelle, mikozben hallgatta szavait, mar-mar latta maga el6tt a fennsfkot es az arra kanyarod6 kis utat. Tizenegy fele jart, amikor beiiltek az E-type-ba es elindultak Arramanches iranyaba. - Menjunk a parti uton! A masik gyorsabb, de unalmasabb - ka nyarodott Ie egy keresztezodesnel a tenger iranyaba Boris, amint maguk mogott hagytak a varost. - A helybeliek hivjak parti utnak, talan azert, mert helyenkent kozvetlenul az ocean partjan kanyarog. A turistak nem nagyon ismerik. Utvesztokkel tarkftott, egysavos, 6cska utnak tartjak, es inkabb a gyorsabb es [arhatobb tizenharrnast valasztjak, igy igencsak gyer a forgalma. Egyebkent tenyleg utvesz t6kkel tarkitott - mosolyodott el a ferfi. - En is j6 parszor eltevedtem, mire megtanultam, mikor es merre kanyarodjak. Isabelle csodalattal nezte a kicsiny falvakat, melyeken atgordul tek. Boulard-nak igaza volt Honfleur kornyeket illetoen. - Mi az ott? - pillantott egy tavoli dombtet6 fele. - A Szent Anna kolostor. Ma is rruikodik. A rendfonokasszony, Leanda never, kedves id6s holgy, Gyakorta jar Honfleurbe. Sokan Angyaler6dnek becezik, A masodik vilaghaboruban korhazkent mukodbtt, titokban pedig az ellena1l6k mentsvara volt. Sokak eletet mentette meg a viharos id6kben.
62
- 0, ez gyonyoni! - temette tekintetet az elejuk tarulo latvanyba Isabelle, amint egy eles kanyarral az tit a tenger fele vette az iranyt. Delet utott az ora, mire elertek a fennsikhoz. - Innet gyalog megyiink tovabb - allitotta Ie a kocsi motorja t Boulard. - Csupan nehany perces seta - szippantott melyet a friss levegab61, majd kivett a csomagtart6b61 egy tetszetos piknikkosarat es egy pokr6cot. - Keszultem - mosolyodott el. Amikor a fennsikra ertek, a lelegzete is elallt a panorarnatol. - Hat ez ... 6 istenem, milyen gyonyoru! - barnult hosszasan az alattuk elterulo oceanba, majd lehunyta szernet, es hagyta, hogy a viz fel61 erkezo lagy szello simogassa az arcboret. - Az, lenytigozo. Azt hiszem, ezzel a latvannyal soha nem lehet betelni - tette kezet gyengeden a lany vallara Boris, majd miutan ne hany pillanatig csodalta a kilatast, leterftette a pokr6cot a fiibe, es felnyitotta a piknikkosar tetejet, - Nemi hezitalas utan a Savignelly rose mellett dontottem - vett ki a kosarbol egy palack bort. - Nagyon jo valasztas - mosolyodott el Isabelle, es leult a ferfi melle. Boulard el6vett ket hofeher darnasztszalvetaba csomagolt oblos po harat, keveske rozet ontott belejiik, es az egyiket a lanynak nyujtotta. - Salut! - emelte poharat koccintasra, - Koszonom ezt a csodas kirandulast' - kortyolt bele a borba Isabelle, majd jatekosan magasba emelte poharat, es a kristalyosan attetszo rozen keresztiil szernlelte a tajat. - Hoztam sajtos szendvicset, ha megehezne - mondta kedves, mely hangjan Boulard, majd a lanyt utanozva 6 is szeme ele emelte poharat. - Bfbor naplemente, ugy het 6ra tajban - allapitotta meg a bor rozsaszirui szurojen at ele tarulo kep lattan. - lgy pedig egy 6ra fele [arhat - engedte Ie poharat Isabelle. Boris hosszasan nezte a lanyt, majd kicsomagolt egy szendvicset, es beleharapott. - Ha tehetnem, itt es most megallitanam az idot - mondta elgon dolkodva, es belekortyolt a poharaba. - Kar, hogy a pillanat nem tart orokke, - Ha tartana, akkor nehanv perc rruilva nem setalna velem a fenn sikon - mosolyodott el a ferfi szavain Isabelle, es keth~tOrt egy szog letes kenyerdarabot. 63
- Boldogan - nevetett Boulard. Miutan befejeztek a pikniket, andalogtak feloracskat. majd visz szaindultak a kocsihoz. A hazafele vezet6 uton tettek egy kis kiterot a kristalypatak volgyebe, es betertek a Chocolat Chantalba, mely a kornyek legjobb cukraszdajanak hireben allt. Negy ora tajban mar az honfleuri villa kertjeben iildogeltek. _ Reggel hivott Patricia Manetti. Holnap el kell utaznom - mondta Isabelle zavartan. - Delutan kett6 negyvenkor indul a gepem vissza New Yorkba. Atadom a helyet. Izidor jon, en pedig megyek. _ Ugy tiinik, iden kesik az oregfiu - meredt maga ele Boulard. Mindig is tudta, hogy bakovetkezik ez a pillanat, de igyekezett tudo mast sem venni rola. Most viszont, hogy a bucsuzas percei veszesen kozeledtek es mar csak alig nehany orat tolthetett a lannyal, hirtelen ketsegbeeses lett rajta urra, _ Maradjon meg nehany napig! - kiiszott aprocska barazda hom lokara. _ Szivesen maradnek, de nem tehetem. Tudja, a lapzarta - reszelte meg torkat Isabelle. - Sajnalom ... _ Ertem - hajtotta le elgondolkodva fejet a ferfi. Alig nehany napja meg csak Isabelle Kensington letezeserol sem tudott, a New York-i magazinnak adando interjut pedig ugy tervezte, egy ropke ora alatt letudja. Most azonban egeszen mas volt a helyzet. _ Hagyja ell - pillantott komoly tekintettel a lanyra. - Kit? - nezett kerdoen Isabelle. - Azt a nos pasast, akibe beleszeretett. _ Bar meg tudnarn tenni! - s6hajtott nagyot a lany. Boulard idegesen felallt, ontott maganak egy pohar konyakot, majd a lugas vegebe setaIt. Isabelle hosszasan nezte a magas, szeles vallu ferfit, amint pipaja fustjebe meriilve tOpreng es bamulja a fak kozott a tavolban neha-neha felvillan6 vilagitotorony fen yet. _ Jojjon, setaljunk egyet a tengerparton - fordult a lany fele. Isabelle mosolyogva bolintott a ferfi [avaslatara, es elindultak a tenger fele. Kellemes szeptemberi delutan volt. Az 6sz hirnokekent hfivos sze1l6 fujdogalt az ocean fe16l. A leveg6 illata meg itatoskent magaban hordozta a nvar balzsamossagat. de azert egy-egy er6s fu vallatt6l az ember kellemesen megborzongott. A plazs nyugalmat pe dig csak nehany kutyajat setaltat6 helybeli torte meg.
64
- Szoval szerelmes! - jegyezte meg mely hangjan Boulard, mikoz ben lehuppant egy nyugagyba. - Igen - b6lintott Isabelle. - Mi6ta tart? - Masfel eve - tfirt fiile moge egy hajtincset a lany, es a ferfit ko vetve leult melle egy napozoszekbe, - Hogy csavarta el a fejet az a n6s pasas? - Olyan hirtelen torrent az egesz. Egy vasarnap delelott, Connec ticutban, a helyi lovaspolopalya megnyit6 unnepsegen, Valojaban nem is akartam elutazni arra a hetvegere. Egy baratnom beszelt ra, hogy tartsak veluk - hallgatott el par pillanatra. - Az elet nem mas, mint szerencsejatek. Nem tudjuk, mi tortenik a kovetkezo pillanatban. Bemegyiink a sarki peksegbe egy vekni ke n~rert, felszallunk a buszra, levisszuk a kutyankat a parkba setalni, egy kellemes nyari napon igent mondunk egy meghivasra ... Lehet, hogy igy kezd6dik. Vagy barhogy ... - mondta halkan Boulard, mi kozben a nyugagyban hatradolve nezte, amint a larry a kek ocean hullamaiba temeti tekintetet, Vonasai oly finomak es bajosak voltak, melyekkel csak nagy ritkan ajandekoz meg a [oisten foldi halandot, Feltfizott hajabol alahullo tincseit jatekosan fujta a tenger fel61erkezo sze1l6. Borist teljesen lebilincselte Isabelle. Kecses alkata, barsonyos bore, rruiveszien szep formaju keze, hosszu vekony ujjai, melyeket oly nyugalommal pihentetett a szek karfajan, mint egy a vilag dol gaival s eletevel megbekelt id6s hOlgy az utols6 delutani teaja utan, aki egy puha, meleg pleddel letakarva uldogel a verandan, es meg egyszer utoljara felidezi emlekeit, miel6tt hosszu utra indulna az oly ismeretlen ismer6s fele, el a foldi elettol. - Aze16tt nem hittem az effele dolgokban, hogy leteznek lelektar sak, meg abban sem, hogy mindannyiunkban oly sok mindent meg elt lelkek lakoznak, es hogy mindennek megvan a miertje. - Most hisz benne? - kerdezte egy erdeklddo pillantas kisereteben a ferfi. - Talan - vonta meg vallat Isabelle. - Amikor talalkozott a tekin tetunk, az joval tobb volt mint elsa latasra szerelem. Mikozben a po 16z6k ropke bemutat6t tartottak, megittunk egy kavet es nehanv szot valtottunk. Alig nehany sz6t. Aztan megjelent a baratn6m, es intett, hogy indulnunk kell. Bucsuz6ul megfogta a kezemet, es megcs6kolt. 65
Emlekszem, olyan varatlanul ert, Kesobb aztan megertettem, hogy mihamarabb tudatni akarta velem az erzeseit. Egy-ket masodperc oly rovid a szavakra, de a tetthez eleg - mosolyodott el. --':Este~ 1l11ko' hazaertem, ket iizenet vart a rogziton. Mindkett6 t6le volt. Nehany nap rmilva talalkoztunk a battery-i kompnal a hajoallomason, Nem tudtam r6la semmit, megis minden rezdiileset ereztem. Ereztem es ismertem a megfoghatatlan lenyet. A lenyet, mely tobb volt egy nev nel, egy szuletesi datumnal, a hozza tartoz6 cimnel es utlevelszam nal, Nem kerestem ra szavakat, sem pedig magyarazatot. Pontosan tudtam, hogy ki 6. Olyan volt, mintha mar orok id6k 6ta ismernern, Boldog voltam, amikor a szernebe neztem. Ilyen erzes lehet, ami kor esengetnek az ajt6n, az asszony kinyitja, es a ferje all el6tte bo rostasan, kisse lefogyva egy kopott katonakabatban. Az az ember, akit ket eve elvittek a haboniba, es akire az elmult ket ev minden egyes napjanak minden perceben gondolt. Varta es remenykedett, Remenykedett benne, hogy tiileli a repeszekre szakad6 granatokat, a geppuskatuzet. es hazater hozza az otthonukba. Egyszer hazater es ismet erezheti az oleleset. borenek illatat, es meg sokszor lathatja szaja szegleteben a mosoly e16esalta kis barazdat, Hat igy kezd6 dott - nezett Boulard-ra. - Nem is kezdodott, inkabb folytat6dott egy talan evszazadok, evezredek 6ta tart6 kaland. Boulard a lany szavain elmosolyodott, es megdorzsolte allat. - Hat, ilyen az elet! - s6hajtott nagyot. - Kar, hogy nem ket evvel eze16tt [ott interjut kesziteni, amikor meg szabad volt a szive. - Sajnalom - reszelte meg torkat zavartan a lany, - Most jottern. - Orulok. hogy itt van - mondta hosszas hallgatas utan a ferfi, - En is - mosolyodott el Isabelle. - Szeretnem latni maskor is, kislany - tette nagy lapattenyeret gyengeden Isabelle kezere, Mikozben hosszu pereekig barnultak a fodroz6d6 oceant, tenyeret j6les6en a lany kezen nyugtatta. - Lenyiigozo! - nezte hosszasan az alaereszkedo voroslo nap korongot Isabelle. - Itt az ember lelke szabadsagra mehet - mosolyodott el Boris. Maga nagyon szerencses, Isabelle Kensington. Ilyenkor, szeptember ben a legmegkap6bb ez a videk. A barbizoni iskola tagjai is az 6sz bekoszontevel utaztak ide nagy el6szeretettel, hogy megorokitsek a Szajna-torkolatot, a tenger es a dombok olelkez6 varazsat. Azt mond 66
tak, ez az a hely, ahol soha nem latni ketszer ugyanolyan egboltot es naplementet. _ Es igazuk volt. .. Honfleur fenyei lelegzetelallit6ak - s6hajtott a
lany, _ Bfinre esabitanak. A semmitteves bfinere. Ha az ember leul ide a tengerpartra, hajlamos ra, hogy orakon at itt is maradjon, es gyonyor kodjon a percenkent valtozo latvanyban. Es tudja, mi a legfurcsabb?
Hogy nyoma sines lelkiismeret-furdalasnak. Az itt eltoltott id6 amo
lyan edes semmitteves.
_ Olyan, mintha kiszallnank az elet forgatagab6l.
_ Pontosan - nevetett a ferfi.
Mar alkonyodott, amikor elsetaltak a Hotel Fontaine szomszedsa gaban lev6 kisvendeglobe vacsorazni. A La Parisienne Honfleur leg jobb ettermenek hireben allt, mely nemesak remek konvhajaval, de hangulatos kerthelyisegevel is vonzotta az inyencsegek kedvel6it. Miutan megrendeltek a hely specialitasat, a ffiszerrnartasos piritott rak- es tintahal ermeket, keso estebe nvuloan beszelgettek. majd visz szasetaltak a szallodaba. _ Remelem. hamarosan talalkozunk - allt meg Boulard a Hotel Fontaine bejarata el6tt. _ Az j6 lenne - mosolyodott el Isabelle, majd halkan hozzatette: Tudja, nem konnyti a helyzetem. _ Tudom - b6lintott a ferfi, es kagyla modjara tenyerebe zarta a lany kezet. - Kevesen vannak a vilagon. akik yalaha ne lettek volna egy szerelmi haromszog resztvevoi. Akar igy, akar ugy, Onszantuk bol, vagy mert a sors es erzelmeik furesa jatekot jatszottak vel uk. Tud ja kislany, egy szerelmi haromszogben sohasem az els6 es a harmadik a bfinos, hanem az, aki kozepen all. Bar a szerelmet nem valasztjuk. ,il:Z egyszer esak rank talal, Nehany pillanatra elhallgatott, majd nagyot s6hajtott. - Be kell , vallanom, amikor Patricia Manettinek egy interju erejeig igent mond tam, mindenre fel voltam keszulve, egy ramenos. korosod6 n6re, kellemetlen kerdesekre. esak magara nem - nezett sokatmond6an Isabelle szernebe. - Hat, az elet kiszamithatatlan. _ Az, kiszamithatatlan - b61intott Boulard, majd buesuz6ul szoro san magahoz olelte a lanyt, es elindult hazafele. Nehany lepes utan 67
megallt, sarkon fordult, es kedves mosollyal a szemeben Isabelle-re pillantott. - Tartozik egy mesevel! - sz6lt vissza. Nem a kiepitett promenadon ment, ahogy szokott, hanem lesetalt a homokos fOvenyen egeszen a tengerig. Lassan bandukolt, majd mi elott az oreg villa fele vette volna utjat, nehany perere leult egy nyug agyba. Ragyuitott pipajara, es nezte a felvillano tarajos hullamokat, melyek Izidor elofutarakent ostrornoltak a partot.
NEW YORK CITY
- Bocsasd meg a biineimetl - Nem tehetem. En nem a j6 Isten, hanem az ordog vagyok. Az ordog biinre csabit, nem pedig megbocsatast osztogat - kiildte el Ham let meglepo keresere Isabelle a valaszt. - Most az egyszer kivetelt tehetnel! - Eladnad a lelked? - mosolyodott el Isabelle, mikozben a klavia turan beirta az ordogi kerdest. - Neked igen. Te a jobbik fajtabol valo vagy. - Nines jobbik fajta. Ami jobbnak ninik. rosszabb annal, ami rossz nak is latszik. Csak az egyik igy rossz, a masik pedig ugy, - Emigy, meg amugv? • - Valahogy ugy - gondolkodott el par pillanatra Isabelle, majd shakespeare-i nyelvezeten, mely eddig oly jol bevalt beszelgetesuk ben, tovabb szotte szavait. - Oly sok a bun, mely lelkedet nyomja? - Kinek ne lenne biine? Egy hangyat tan mar mindenki eltaposott, meg ha veletlensegbol is. Magammal hordom atyam, nagyatyam, dedatyaim bfineit is. Igy egyszerre vagyok uldozott, s uldozo, - A vilag uldozokbol es uldozottekbol all. - Te kik koze tartozol? - kivancsiskodott Hamlet. - En kivulallo vagyok. - Aruld el, ki vagy!? - Az Ordog. Az Ordog, aki a jobbik fajtanak latszik - kiildte el Isabelle a valaszt, es hatradolt karosszekeben, Erezte, hogy Hamlet tel folytatott jatszadozasa kezd egyre erdekesebbe valni. Altalaban az elet apro-csepro dolgair6l esevegtek, de neha minden magyara
68
zat nelkul Hamlet furesa iranyba terelte beszelgetesuket ugy, mint ahogy ezt most is tette. Ilyenkor hol kerdeseket tett fel, hol pedig kulonfele filoz6fiai eszmefuttatasokba bocsatkozott, melyekb61 Isabelle szamara kideriilt, hogy Hamlet intelligens, szeles vilagla tassal biro ember, aki csevegesei folytan szinte eszrevetlenul a ba ratjava valt, A hetkoznapi eszmecserekben Hamlet mindig zsenia lis megallapitasokat tett, melyekb6l Isabelle valaszt tala It egy-ket kerdesre, amelyek az evek folyarnan megvalaszolatlanul kallodtak benne. Furesa baratsag volt ez. Hamlet es az Ordog eteri szovet sege, amely barmikor veget erhetett anelkul, hogy hallottak volna egymas hangjat, lattak volna egymas tekintetet. Egyszerre tiint ve gesnek es vegtelennek. Hamlet tobbszor is probalkozott kicsiholni Isabelle-b6l egy apr6eska szamsort, amely biztositokotel lehetne elszakadasuk eseten, de Isabelle ugy erezte, telefonszama kiadasa val shakespeare-i jatekuk elveszitene minden bajat es szabadsagat. fgy inkabb magan hagyva ordogi jelrnezet tovabb lejtette tancat a vilaghalon Hamlet oldalan, mint egy alarcosbalban a maszk moge rejtozott balkiralyno. - Az ordogok szigeten mennyit tit most az 6ra? - probalkozott nemi helvmeghatarozashoz egy apr6eska adatot megtudni Hamlet. - Az att6l fiigg, hogy hogyan nezzuk? Kinek keso van, kinek pe dig koran. - Te kik koze tartozol? - erkezett kisvartatva Hamlet kovetkezo kerdese. - Az idotlenek koze. - Az j6 lehet, mert az ida nem mas, mint korlat. Lathatatlan kor lat. mely hatarokat allitva bekebelezi minden mozdulatunkat, leleg zetiinket. Akarcsak egy zsenialis tolvaj. Eszrevetlenul rabol. Elrabolja a es6kot, az olelest, a szenvedest, es orokre rabul ejti egy "kalitkaba". Ami belekeriil, az onnet sohasem szabadulhat. - Akkor ez egy sohasem kalitka, hisz a soha idohatarozo. - Egy kalitka, melybe esak odafele vezet ut. Amolyan zsakutca. Az ida eszrevetlen zsakutcaja. Mindent es mindenkit beszippant, akinek jelene van. - Es mi valasztja el a jelent a sohasemt61? - A megfoghatatlan minden, ami megis semmi. Az ida. - Szoval a sohasem.
69
- Szeretem, ha megmosolyogtatsz! -erkezett villamgyorsan Ham let valasza. - Ez olyan mint egy matematikai egyenlet - folytatta Isabelle a csevegest, - A + B szorozva C-vel = C + B szorozva A-val. Azaz A = B, B=C,C=A. - Ordogi Einstein vagy! - A sohasem bugyorb61 - nevette el magat Isabelle, pontot teve Hamlet idoelrneletere.
..
Isabelle New York-i hetkoznapjai.a szokasos forgatagban felporog ve teltek. Igyekezett j61 megszervezni eletet, de gyakorta el6fordult, hogy egy-egy megbizhatatlan munkatarsa miatt felborult az egesz napja. Igy volt ez ezen a delelotton is. Harem fotos dolgozott a magazinnal, Bob Perlton, Larry Seott es Savo Nezan. Kozuluk Bobbal dolgozott a legszivesebben. A negy venedik eletevet taposo, suru fekete haju ferfi amolyan mediterran lelekkel biro, j6 kedelyii ember volt, akire mindig lehetett szarnita ni. A vekony, gyomorbeteg kulsejfi, intellektualis fizimiskajii, har mincnegy eves Larry Scott tarsasaga mar kevesbe volt elvezetes, de meg igy is maga mage utasitotta a finn szarmazasu Savo Nezant. A huszonhet eves Savo feltfinoen jokepti, tokeletes ki.ils6vel bir6 ficko volt. Rovidre nytrt barna haja, kifogastalan oltozkodese es kedves mosolya j6 modoru, konszolidalt fiatalember kulsejet sugarozta, am aki jobban megismerte, az visitva menekult tarsasagabol. A tehet seges, am nehezen kezelhet6, megbizhatatlan ferfi folyton folyvast eszel6s dolgokkal rukkolt elo, melyek miatt nernelyek futobolond nak tartottak. Most is szokasahoz hfien ahelyett, hogy megjelent volna a szerkesztosegben, egy rovidke sms-t kuldott Isabelle-nek, hogy vegye fel Otvenegyedik utea beli otthonaban, Isabelle nem te hetett mast, mint a lapzarta szorito erzesevel gyomraban, bevagta magat autojaba, es Savo lakasara hajtott. Mar reg iitban kellett vol na lenniuk Queens fele, amikor a ferfi vizes hajjal, furdokopenyben ajt6t nyitott. - Ne agg6dj, mindjart mehetunk - vigyorgott, es eltiint a gardrob szoba iranyaba. 70
Amig Saavo visszavonult, hogy magara huzzon valamit, Isabelle lei.ilt a nappali kanapejara. Nehany pillanatig elgondolkodva barnul ta a vad szinekben pompazo meregdraga, modern butorokat, majd belelapozott egy mellette hever6 magazinba. Par pere elteltevel Savo visszatert a szobaba. A hiitoszekrenybol elohalaszott nehany tekeres filmet, majd egy hatalmas pisztollyal kezeben ledobta magat Isabelle melle a kanapera, es jatekosan belel6tt a szemkozti falba. Isabelle a csattanastol riadtan ugrott fel. - Te teljesen megorultel?' - mondta dobbenettol elhal6 hangon. - Egy hatvan eenti szeles vasbeton tart6oszlop van ott - vigyor gott a ferfi. - Igen. Es ha harem eentivel odebb megy a goly6, akkor atlosz a szomszedba, es esetleg lelovod Mrs. Kasanskyt! - Ne agg6dj, nem nyuvasztom ki az oreglanyt, Eddig meg nem ment at - nevetett Savo, majd elgondolkodva hozzatette. - Azt hiszem. - Menjiink! EI fogunk kesni - pillantott idegesen orajara Isabelle. - T6lem! Indulhatunk! - vonta meg vallat a ferfi, es dereka mage, az ovebe csusztatta a pisztolyt, majd magara kanyaritott egy zakot. - Ugye ezt nem gondolod komolyan? - pillantott ra dobbenten Isabelle. - Miert ne? - Talan azert, mert nem a kinai maffiaval talalkozunk, hanem Paul Bersehander szobraszrmiveszhez megyunk, aki mar nines az el6k soraban. - Akkor meg mi a fenenek megytink oda? - [ezusoml Te ennyire nem vagy kepben? - sohajtott Isabelle - En azert megyek, hogy interjut keszitsek a fiaval, te pedig nem azert, hogy lel6dd 6t, hanem hogy megorokitsd Bersehander egykori rmihelyet. - A! Ertern - b6logatott bargyu m6don Savo. - Dgyhogy azt a vaeakot, nagyon szepen kerlek, hagyd itthon! er6ltetett mosolyt arcara Isabelle. - Dehogy hagyom! - Nem setalhatsz pisztollyal az utcan! Ebb61 balhe lesz. - Na latod, azert kell! - esapta be lakasa ajtajat maga mogott, majd nehany pillanatra megallt a szornszedos ajt6 el6tt, es becsongetett. - Ki az? - nyitotta resnyire egy nyo1cvan koruli, madarcsontii asz szony az ajt6t, es kikukucskalt. 71
~~
~~
-Ii
~i
- Csak en vagyok, Savo, a szornszedbol - emelte fel hangjeit a fer fi. - ]61 van, Mrs. Kasansky? - Igen, koszonoml Kedves, hogy erdeklodik - kiabal t az asszony. Az iment hallottam egy nagy puffanast, esak nem osszetort valami? - De igen - b6lintott Savo. - Egy hatalmas vaza. nezett egyiitt erzoen az asszony. - Szep volt? - Ekkora - emelte esip6jeig ten veret, majd hozzatette: - Kinai. Tobb szaz darabra pattant szerteszet. - Nagyon sajnalom, kedveskem! - tette a szaja ele a kezet dob benten Mrs. Kasansky. Latszott a tekinteten, hogy elkepzeli, amint szomszedja bokaig jar a kinai vaza porcelanfoszlanyai kozott. - Viszontlatasra! Orulok, hogy j61 van! - intett bucsut Savo az asz szonynak, majd visszaterelte hangjat a normalis mederbe, es Isabelle re pillantott. - Nagyothall, de meg el.
- or -
4
Forgalmi dug6ban ulni soha sem j6 dolog. Faleg akkor nem, ha siet valahova az ember. Olyankor a koesisor all, a pereek pedig egyre gyorsabban rohannak. Isabelle egy darabig turelmesen iilt a taxi hat so ulesen, majd ugy dontott, hogy gyalogosan hamarabb megteszi a harorn haztombnyi tavolsagot. Kiszallt az autobol, es szaporazva lepteit elindult a galeria fele. Mikozben orajara pillantott, megalla pitotta, hogy a megnyit6 ketto perc rruilva kezdetet veszi. Hona ala esapta Fekete borrnappajat, melyben nehany jegyzet es felkesz interjii lapult, es futni kezdett. - Negy lepes belegzes, negy lepes kilegzes - szamolta lepteit. Ha futas kozben ilyen iitemben vette a Ieveg6t, a pulzusszarna vi szonylag esak kicsit emelkedett meg, es a futas vegeztevel a legzese is egyenletes maradt, tehat nem tort ra az ugynevezett oxigenados sag, amely kovetkezteben hosszii pereekig szolni is alig tud az em ber. Aslegzestechnika, mint mar oly sokszor, most is bevalt, Area kis se kipirult, de nem kapkodott leveg6 utan. Amint a galeria ele erve megallt, a mappa kicsuszott a hona aI61, es a papirlapok szerteszet repiiltek. - A fenebe! - s6hajtott nagyot, es leguggoIt, hogy osszeszedjc a lapokat. 72
- Hadd segitsek, kisasszony! - hajolt Ie melle egy osz haju, hat vanot koruli ferfi. - Koszonom - pillantott halas mosollyal az ismeretlen urra. - Ugy latszik, a baj csostol jon. Nem eIeg, hogy lekesem a megnyit6t, meg ez is... - Csak nem a galeriaba igyekszik? - egyenesedett fel a ferfi. - Deigen. - Ne agg6djon. Mindig kesve kezdik. - MiMI gondoIja? - csodalkozott Isabelle. - Gyakori vendeguk vagyok. Egyebkent meg a mai kiallitast en nyitom meg - mosolyodott el. - Ugyhogy nem kell annyira sietnie. NelkiiIem nem kezd6dik el. - Ez j6 - nevetett Isabelle, es az id6s urral oldalan bement a gale riaba. Miutan a megnyit6 veget ert, valtott nehany sz6t Katherine Wooddal, a galena igazgatonojevel. - Ismerjek meg egyrnast - pillantott a n6 a felejuk kozeledo idos urra. - Mr. Arnie Glassworth, a galeria egyik tulajdonosa, Isabelle Kensington a Prestige magazint61 -ejtette meg a bernutatast a no. - Inkabb fogalmazzunk ugy, hogy rruikedvelo - mosolyodott el a ferfi, es kezet nyujtott. - Ezt az elobb elmulasztottuk. Arnie Glassworth, amolyan kedves, doktorbacsis fizimiskaju ferfi volt, aki elonyos, sportos testalkatanak koszonhetoen kinino kondi ci6nak orvendett. Isabelle hosszasan beszelgetett a ferfivel, majd orajara pillantott. - Sajnos mennem kell - mondta kedvesen. - Maga mindig siet valahova? - Most esak az utea tuloldalara, a Cascade-ba. A baratom var vacsorara - mosolygott kedvesen, majd hozzatette: - Orlili:ik, hogy megismertem. - En is orulok. .. Viszlat, es j6 vacsorazast! Szerencses ficko a ba ratja - intett bucsut Mr. Glassworth, es mikozben hosszasan nezett a lany utan, sajnalta, hogy nehanv evtizeddel nem fiatalabb. Miutan Isabelle eltiint az utea forgatagaban, Arnie ivott egy pohar ka bart es ragyujtott egy szivarra, Mikozben szivarjat szivta, tekintete megakadt a mar ismer6s Fekete mappan. Mosolyogva h6na ala csapta. es ugy dontott, hogy autojahoz menet utba ejti az utea tuloldalan leva 73
·
.
Cascade-ot. Amint belepett az etterembe, r6gt6n megpillantotta a fiatal n6t. Alig tett meg nehany lepest, es foldbe gy6kerezett a laba. Nem hitt a szemenek. Isabelle Kensington mellett veje, Vincent ult. A meghitt gyertyafenyben a ferfi gyengeden atolelte a n6t. Mindkettejiik arcarol boldogsag sugarzott. A helyzet felreerthetetlen volt. Arnie Glassworth nehany pillanatig dobbenten alit, majd a teremf6n6k kezebe nyomta a mappat, hogy tavozaskor adja at a fiatal n6nek, es kiment az etterem hOI. Beult az autojaba, es elindult a gyorsforgalmi fele. Ketsegbeeses, es aggodalom lett rajta una, mel yen igyekezett feliilkerekedni. Azon emberek koze tartozott, akiknek eleteben mindig is az els6 es legfon tosabb helyen a csalad allt, Szornyfi csapaskent erte, hogy veje, akit fiakent szeret, viszonyt folytat egy fiatal novel. Tanacstalan volt. Nem tudta, mitevo Iegyen. Szerette volna a legfajdalommentesebb megol dast talalni a problemara, Nem akarta, hogy lanya tudomast szerez zen ferje viszonyarol, es azt sem talalta szerencses megoldasnak, hogy leuljon Vincenttel, mint ferfi a ferfivel es kozolje vele, hogy tud az Isabelle Kensingtonnal folytatott kapcsolatarol, majd felszolitja, hogy szakitson a lannyal. A helyzetet meg az is nehezitette, hogy a sors fur csa fintora folytan az iment hosszu percekig beszelgetett a novel, akit egeszen elragad6 teremtesnek talalt, olyannyira, hogy Vincent erzel meit is megertette. Veje egyeniseget ismerve tudta, hogy ha a ferfit szakitasra kenyszeriti. az csapot-papot hatrahagyva fiatal szerelme karjaiban kotne ki. Nem akarta, hogy unokaja apa nelkul n6j6n fel, lanya pedig az elhagyott, boldogtalan asszonyok eletet elje. Gondterhelten vezetett Long Island-i otthonaig. Amikor hazaert, ontott maganak egy pohar whiskyt, es leiilt a dolgozoszobajaban az Iroasztalahoz. Belekortyolt az italba, es elgondolkodva nagyot s6hajtott. Elhatarozta, hogy senkinek sem meseli el az etteremben latottakat, meg felesegenek sem, aki minden bizonnyal sokkal job ban ketsegbeesne. mint 6. Eddigi elettapasztalata folytan tudta, hogy el6bb-ut6bb mindig minden kiderul, foleg azok a dolgok, amiknek nem kellene kideriilniiik. Ennek ellenere ugy dontott, hogy megpro balja megkfrnelni lanyat a csalodastol, att6l, hogy tizenket evnyi bol dog hazassaga a semmibe vesszen. Ho~W megkerdojelezze az elmult evtized oszinteseget es ferje huseget. Ugy velte, hogy a n6k sokszor oly abszurd es kiszarnithatatlan medon reagalnak ferjuk esetleges felrelepesere. hogy vegul aztan 6k maguk uldozik el hitvesiiket a
74
csaladi feszekbol. A ferfiak pedig egy darabig tfirik a szemrehanyo pillantasokat, megjegyzeseket, apr6cska celzasokat, aztan egyik reg gel osszecsomagolnak egy borondbe, bedobjak kocsijuk csomagtar tojaba tenisziit6jiiket es golftaskajukat, es meg sem allnak egy ures hotelszobaig, ahol kifujhatjak magukat, hogy aztan uj eletet kezdje nek. Arnie Glassworth j61 ismerte lanya hiszterikus terrneszetet, es ugy itelte meg, hogy jobb nem probara tenni, hogyan viselkedne a megcsalt feleseg szerepeben, Elhatarozta, hogy inkabb majd szepen elsimitja a helyzetet a maga modjan, Higgadtan es nyugodtan.
HONFLEUR, FRANCIAORszAc
Carl Coburn es Boris Boulard mar kozel egy oraja beszelgettek az honfleuri villa kertjeben uldogelve. Kellemes szeptemberi este volt. Az ocean fel61erkezo szel korbacsolta hullamok kitart6an nyaldostak a homokf6venyt. Csattan6 morajuk egeszen az 6reg hazig kuszott, - Unikum - s6hajtott nagyot Boulard, amint Isabelle-re terel6d6tt a beszelgetes. - Egy ritka dragako - b6lintott mosolyogva Carl. - Mint egy hatvanhetes evjaratu Chateau Vienne - kortyolt bele poharaba Boris. Coburn elgondolkodva ragyujtott egy szal cigarettara, es tovabb szotte baratja szavait. - Van benne egyfajta torekeny baj es megis hatarozott a pillantasa. Magabiztos, pedig olyan, mint egy gyamoltalan kolyokkutya. Mint ha egyesiilne benne a tfiz es a viz, az eg es a fold - hallgatott el par pillanatra, majd halkan hozzafuzte: - Elragad6. - Megdobogtatja az ember szivet - forgatta kezeben poharat Boulard, es elgondolkodva nezte, amint a csillog6 barna ital korkoros tancot lejt az attetszo vekony iivegkehelyben. - Igen. Es te megis elengedted - pillantott apr6 szemrehanyassal tekinteteben Carl. - Nem tehettem mast - reszelte meg a torkat morcosan Boris. - Elengedted es keszl Marasztalhattad volna, hogy meg toltson itt nehany napot - szur6d6tt ki nemi szemrehanyas Coburn hangjab61. 75
- Hogy haladsz a konvveddel? - terelte el Boulard a sz6t, mie lett Isabelle olutazasan hajba kaptak volna. Tartott tole, hogy eset leg olyat mondana baratjanak, amivel megbantana. Tudta, hogy Carl eppoly hiu, mint amilyen sertodekeny, ezert ugy dontott, ahelyett hogy eselyt adna neki a sertodesre, inkabb legujabb regenyere tereli a sz6t, melyen a ferfi h6napok 6ta dolgozott. Carl mindig imadott beszelni nem csak a megjelent, de a keszulofelben leva konyveirol is. Sokszor, ily beszelgetesek alatt formalodott benne egy-egy f6hos enek szemelyisege, vagy eppen a cselekmeny varatlan es meglep6 mozzanata. Coburn melyet szippantott felig leegett cigarettajabol, s kozben legujabb regenye iranyaba terelte gondolatait. - Valami olyat csinalok, amit meg soha sem tettem - mondta maga ele meredve. - Ket konyv van el6ttem. - Az egyiket olvasod, a masikat irod? - Nem. Mind a kettot from. - Hiszen ez fantasztikus es meresz! - mondta csodalattal es elis meressel Boulard. - Be kell vallanom, hogy nagyon elvezem - csillogott lelkesen a ferfi szeme. - A legmereszebb almaimban sem gondoltam, hogy vala ha is kepes leszek ra. Az ember hajlamos arra, hogy lebecsulje onma gat. Batorsag legyozni a tolunk ftiggetlen, kulso dolgokat, melyeket az elet nap mint nap az utunkba gordft. Viszont onmagunkon fellit:: kerekedni es gyozelmet aratni hostett - idezte Szun Ce szavait. - En most epp ilyen hostettet hajtok vegre. Mindig vagyodtam ra, hogy egyszerre ket konyvet irjak. GyujtOttem az erot es a batorsagot, hogy legyen bennem eleg mersz. Telt-rruilt az ido, es mar-mar el is feledkez tern errol a vagyalomrol. Aztan hirtelen torrent valami, es azon kap tam magam, hogy azon a bizonyos masik konyvon dolgozom. Eleinte eszre sem vettem. Csak szipkazta a gondolataimat, es irta onmagat. Furcsa dolgok ezek. Az elet nagy dolgai mindig varatlanul tortennek - mosolyodott el, majd egy erdekesnek Igerkezd kalandjarol kezdett meselni, mely a minap megfUszerezte egyik delutanjat. Kilenc tajban jart, amikor bucsut vett Borist61, beiilt fekete Por schejaba, es hazahajtott. Deauville-i haza fent a domboldalon volt, kozvetlen a Griffeny birtok szomszedsagaban. A normandiai epfte szet stilusjegyeit magan viselo villa als6 szintjenek tetemes reszet egy
76
nyegyzet formaju, telikert modjara kiugr6, koroskorul iiveg nappali foglalta el. A hazbol pazar kilatas nyilt az oceanra es a varosra. Beren dezeset keves butor es letisztultsag jellemezte. A hatalmas nappali kozepen egy feher kanape es egy alacsony asztalka allt, jobbjan olva solampaval, baljan ket fotellal. Az ablakok e16tt, a foldon kulonfele szobrok es cserepedenyek sorakoztak, izgalmas formakkal gazda gftva a vegtelennek ttind teret, mely egeszen a horizontig huzodott. A nappalib61 csigalepcso vezetett a felso szintre, ahol nagymeretti dolgoz6szoba es nehany haloszoba kapott helyet. Miutan hazaert, meghallgatta az esti hirrnfisort, majd ontott ma ganak egy pohar whiskyt, es felment az emeletre. Ugy dontott, visz szavonul elefantcsonttornyaba, es irassal tolti az est hatralevo re szet. Carl Coburn dolgozoszobaja valosagos irodalmi szentely volt, mely hatezer kotetes konyvtara mellett otthont adott ket gyonyoru Iamabor fotelnak es egy sotetbarnara pacolt, tolgyfabol keszult ha talmas Iroasztalnak, melyet anyai nagybatyjatol, Andre Brackt6l orokolt. Andre bacsi a termeszettudomanyok elismert professzo rakent at evtizeden at tanitott a lyoni egyetemen. Amikor tavozott az elok sorabol, vegrendeleteben kedvenc iroasztalat az ifju Carlra hagyomanyozta, mondvan, hogy a fiuban az iras tudomanya irant figyelemremelto tehetseg lakozik. Ennek immar negyed evszazada, Carl oly nagy becsben tartotta a szeretett Andre bacsi osregi aszta 1M, hogy a rea emlekezteto targyak nernelyiket az asztal Iapjan orizte ugy, ahogyan azt megorokolte. Ilyen kultikus darab volt peldaul a bacsi szemiivege, egy iiveg beszaradt tinta nehany tollszarral, es egy doboz fejfajas-csillapito. Az asztal egy titkos fi6kot is rejtett magaban. melyben egy haborus emlekeket orzd paklikartya, nehany kiszaradt Virginia szivar es egy arany zseb6ra aludta orok almat. Carl leiilt az ir6asztalhoz, ragyujtott egy szal cigarettara, es tol lat ragadott. Mindig ejszaka volt alkotomunkaja teljeben. Olyankor mintha angyalok repitettek volna a tollat. has kozben sohasem pil lantott az orajara, mondvan, hogy az id6 mulasa csupan siirgetne, hogy alomra hajtsa a fejet. Amint belepett a konyvek birodalmaba, szamuzott az eleteb6l minden zavar6 koriilmenyt, amely hatraltatna az alkotasban. Az 6rak mulasar61 csak a szobaban tancot lejt6 suru fiistgomolyagok es a hamutalban tornyosu16 cigarettacsikkek arul kodtak. Csak amikor szemheja a faradtsagt61 61mosan elneheziilt,
77
tette le a tollat es tert nyugov6ra. Sokszor sajnalta, hogy amig gondo latai vegelathatatlanul repitenek, fizikai va16ja nem birvan a szarnya 16 iramot, esetten porba hull. "Bar tollamb6l a gondolat sebessegevel folvnanak a szavak" - mondta gyakorta. Az irassal toltott ejszakak utan mindig ataludta a delelottot. igy a kertben feszkelc madarak hajnali koncertjet csak akkor hallotta, ha Andre bacsi iroasztalanal erte a pirkadat. lgy volt ez ezen az ejszakan is. A hamutart6ban a cigarettacsikkek egyre magasabb kupacban tornyosultak, mikozben papirra vetette legtijabb regenyenek nehany oldalat. .
HONFLEUR, FRANCIAORSzAc
Ket hettel Isabelle elutazasa utan Boris Boulard ugy dontott, hogy nehany napra atruccan New Yorkba. Allandoan Isabelle Kensington [art a fejeben, es ugy erezte, nem szabad hagynia, hogy kisetaljon ele tebol a lany, igy egyik este felhfvta, hogy ket nap mulva, delutan ot kor ralalkozzanak az Otvenkettedik utca es a Madison Avenue sarkan Ievo kavehazban. Telefonbeszelgetesiikb6l kiszurodott, hogy Isabelle orul a latogatasanak, Igy nyomban foglalt egy helyet a keddi Parizs New York [aratra. Masnap kora hajnalban becsomagolt a borondjebe. autoba vagta magat, es elindult Parizs fele. Tizenegyt6l tartott egy e16adast a Mfiveszeti Akademian. majd sietve a repuloterre hajtott.
NEW YORK CITY
Isabelle, amint bclepett a Cafe Flottyba, rogton megpillantotta Bo ris Boulard-t, aki ujsagot olvasott az egyik asztalnal. Nehany pilla natra megallt. es mosolyogva nezte a ferfit. Boulard amolyan igazi jelenseg volt. Szeles valhi, charme-os es elegans, olyan, aki akarva akaratlanul is magara vonzotta a tekinteteket. A ferfi, mikozben egy masodpercre sem hagyta abba az olvasast, belekortyolt csesze kave jaba, majd mintha csak megerezte volna a rea szegez6d6 szempart, a bejarat fele pillantott.
Isabelle hozzalepett, es mosolyogva udvozolte. - Mar nagyon vartam! - hajtotta ossze egy konnyed mozdulat tal az ujsagot Boris, es udvariasan felallt, hogy lesegitse a lany ka batjat. - Ne haragudjon a kesesert. Tudja, kocsival vagyok. A kornyeken parko16helyet talalni pedig nem egyszerfi dolog. - Orulok, hogy itt van - kuszott selymesseg a ferfi hangjaba. - Mit iszik? - Egy cappuccino jol esne - mosolygott bajosan Isabelle. Boulard intett a pincernek, hogy hozzon egy cappuccin6t, majd nehany pillanatig sz6tlanul nezte a lanyt, - Maga most is gyonyoru, akar csak Honfleurben. - Hogy gyonyoni? - nevetett Isabelle. - Inkabb olyan vagyok, mint amilyen egy faraszto nap utan az ember. Ugy erzem magam, mint egy teniszlabda, amit jol megragott egy kutya ... - Sz6val, maradjunk annyiban, hogy gyony6ru - jelentette ki e1 tantorithatatlanul Boulard. - Mi ujsag Honfleurben? Hogy van a kis Jean-Philippe? - Kepzelje, ket het rruilva koncertje lesz Trouville-ban - csusztatta kezet zak6ja bels6 zsebebe a ferfi, majd elohiizott egy keskeny bori tekot, es Isabelle-nek nytijtotta. - Mig el nem felejtem, ezt maganak kuldi. Meghiv6 elete els6 onallo koncertjere, - Mondja meg, hogy ott leszek - futotta at a ciradas betiiket a larry, majd ujjait a csesze forro cappuccino kore fonta. Mikozben kavejat kortyolgatta, Boulard egy pillanatra sem vette le r6la a szernet. Bo1 dog volt, hogy ujra lathatja a kek szerrui Isabelle Kensingtont, akivel alig harem hete nehany felejthetetlen napot toltott egyutt. A New York-i lanyt, akire az elmult harem het minden egyes napjan oly sok szor gondolt. - A Central Park mellett, az East-Side-on van egy kedves kis fran cia etterern. Remek a konyhajuk. Szeretnem, ha velem vacsorazna mondta mely hangjan. - Szivesen megkostolnarn a f6ztjiiket, de egy partira vagyok hiva talos - tette le a cseszet Isabelle. - Egyik baratom a Mousenban tartja a szuletesnapjat. Nem tehetem meg, hogy nem megyek el. - A, ertem .; mondta csal6dottan a ferfi. - Pedig szerettem volna, ha velem tolti az estet. >
79 78
- Hat - gondolkodott el nehany pillanatra Isabelle. - Ha van ked ve Manhattan egyik legfelkapottabb etterrnehez es a varos legoriil tebb partijahoz, akkor magaval vacsorazhatok! - mosolyodott el. - Ailok elebe. Ugyis regen voltam szuletesnapi partin a New York-i ejszakaban! - csillant fel Boulard szeme. Het fele jart, mikor maguk mogott hagyva a hangulatos kis ka vehazat, beiiltek Isabelle autojaba, es elindultak a Hetvenkilencedik utca fele. Amint rakanyarodtak a Fifth Avenue-ra, amolyan igazi New York-i dug6ba kerultek. - Ez bizony eltart egy kis ideig - pillantott a kortilottuk acsorgo autokra Boulard, mikozben Isabelle hoI a gazpedalra, hoI pedig a fek re lepve lassan araszolt a szelsd savban. - Ez New York - tarta szet a kezet a Iany, - Vegre valaki, aki nem bosszankodik egy dug6ban! - mosolyodott el a ferfi. - Allitolag egyszer Kurt Vonnegut annyira megelegelte a va rakozast, hogy a nyolc say kozepen kiszallt a Lincolnjabol, es otthagy ta a kocsit. Tudja, ilyenkor az jellernzo az emberekre, hogy idegesen dobolnak a kormanykereken, es turelmetlenul nyomjak a dud at.. . - Mi ertelme lenne? - vonta meg a vallat a lany, - Ha mar kenv szervarakozasra ite] a csucsforgalom, akkor jobban teszi az ember, ha bosszankodas helyett inkabb sz6rakoztatja magat - hangositotta fel a radiot. - Csak figyelje a zene dallarnat, es kozben nezze az utcan setalo embereketl Olyan, mintha egy filmet neznenk. Boulard pontosan ugy tett, ahogyan Isabelle mondta. Nehany pil lanat mulva azt vette eszre, hogy a Fifth Avenue nyuzsgese atveszi a zene ritmusat, A dallamhoz simulva sietnek at az emberek a zebran, teker egy biciklis futar szlalomozva az acsorgo aut6k kozott, es pa kolnak ki a szallitok egy zoldsegkereskedest reklamozo mikrobusz b61 a Piccolo Italia elott, - Ez hihetetlenl - mosolyodott el a ferfi. - Nem minden zenere van fgy - magyarazta Isabelle. - De ez a szarn most epp a Fifth Avenue zeneje. - Tetszik! Nagyon tetszik! - nevetett Boulard, es egy kis szurke whippet agart setaltato asszonyra mutatott. - Nezze! - Es ott, azokhoz mit szol' - pillantott Isabelle ket oltonyos fiatal ferfira, akiknek kifinomult noies mozdulataikb61 kitunt, hogy szerel mi parkapcsolatban elnek egymassal.
80
A ket ferfi oly tokeletesen a zene ritmusara magyarazott egyrnas nak, hogy Isabelle es Boulard hangos nevetesben tort ki. Boris cinco gassa torzitotta hangjat, mely oly remekre sikeredett, hogy az ered menyen onmaga is meglepodott, es szabadjara engedve fantaziajat, imitalta a ket ferfi kozott zajlo parbeszedet: - Mit sz6lsz hozza, szivi, ha ma brokkolit keszitenek vacsorara? - Tudod, hogy ki nem allhatom a brokkolif - Ha sohasem k6stolod meg a sajtmartasos brokkolimat, nem is fogod megszeretni. - De ha utalom a brokkolit, akkor miert kostoljarn meg!? Es ku lonben is, a sajtmartasert sem vagyok oda. Egyiink inkabb pizzat! - A pizza is sajttal kesziil. - Az mas. Azon mozzarella van, es azt szeretem. - Rendben, akkor keszitek egy oriaspizzat, aminek az egyik fell' vegetarianus lesz, brokkolival meg zoldsegekkel, a masik felere pe dig sonkat es olivabogy6t teszek ... - Legyen rajta ananasz is. - Milyen igazad van, szivi! J61 mutat majd a brokkoli zoldje mel lett. A ferfi eltorzitott hangon eloadott parbeszeden hosszu percekig nevettek, majd Boulard meselt Isabelle-nek utazasairol, Afrika zene jerol. az ottani novenyek fUszeres illatarol es a Zambezi-folyo menten el6 baratjarol, kinel gyakorta vendegeskedik. A ferfi oly szinesen be szelt a szavannak vilagarol, hogy Isabelle-t teljesen lenyugozte. Ne gyed kilenc is elmult, mire leparkoltak a Mousentol ket saroknyira, egy mellekutcaban. - J6 leszek igy? - gombolt a zakojan egyet Boulard. - Tokeletes - igazitotta meg Isabelle a ferfi kisse felrecsuszott. ele gans selyem nyakkendojet. - Mehetimk - mosolyodott el, majd Hill' moge tfirt egy hajtincset. A Mousen valoban Manhattan egyik legfelkapottabb etterme volt, mely gyakorta adott otthont zart korfi partiknak. Mivel a New York-i elit nagy sikkje volt a Mousenban rendezni a szuletesnapi bulikat, mar h6napokkal az esemeny elott ildomos volt lefoglalni az ettermet, lgy is megesett, hogy telt haz miatt a tulajdonos tehetetleniil szettarta karjat, es a porul jart iinnepelt kenytelen volt nehany utcaval odebb, a Baltazarban vagy a Scarletben elfujni a sZii]etesnapi torta gyertyait. 81
Miutan udvozoltek az unnepeltet, Robin Scottot, Isabelle Borishoz hajolt, hogy az 6rj6ng6 zerieben halljak egyrnas hangjat. - Hatramegyunk a boxokhoz! Ott nyugisabb. - Adja a kezet, mert ebben a t6megben a vegen meg elveszftem! mosolyodott el Boulard, es kezet a lany kezebe csusztatta. Mig Isabelle maga utan htizva a ferfit attort a tancolok sokasagan, tobb tucat baratia udvozolte 6ket. - Hello, Isabelle! Kostoljatok meg a sk6ciai lazacfilet Southport martassal nevetett rajuk egy magas fiatalernber, mikozben egy szo ke bornbazoval tancolt. - Almaim asszonya - mutatott a n6re, majd eltiint a forgatagban. Miutan kerestek egy csendes zugban megbuvo szabad asztalt, ahol hallhattak egymas hangjat, rendeltek ket koktelt es egy Mclxleil-talat, mely az etterern eloeteleinek egyik specialitasa volt. - En megfogadom Darren tanacsat, es megk6stolom a lazacot - je lentette ki varakozassal teli arccal Isabelle. - Hat akkar hallgassunk Darrenra, es k6stoljuk meg a lazacot - mo solygott a pincerre Boulard, majd melyen a lany szemebe nezett, - Tud ja, kislany, tul sokat gondolok magara - mondta komoly tekintettel. Isabelle a ferfira pillantott, majd zavartan lesutotte szemet, - S6t, mondhatni, hogy csak magara gondolok - meredt Boulard a tancparkett fele. - Festes kozben. az honfleuri piacon setal va, egy pohar konyakot kortyolgatva - szegezte tekintetet ismet a lanyra. Isabelle sz6tlanul nezett a ferfira, majd lehajtotta fejet. - Ertem - s6hajtott nagyot Boris. - Az a nos pasas. - Vincent. Vincentnek hivjak - reszelte meg torkat a lany, - U gye meg nem hagyta el? - Nem - kortyolt bele az el6tte szfnesed6 Margaretaba Isabelle. Kerhetek valamit? - Hat persze. - Szeretnern, ha ez a tema tabu lenne - rajzolt kicsiny mintakat a pi1raval befutott pohar falcira a lany. - Rendben. fgerem, tobbe nem hozom sz6ba - b61intott Boulard. - Tudja, az Honfleurben t()lt6tt napok 6ta en is sokat gondolok magara. Nem mulik el nap, hogy ne jutna eszembe. Es bevallom, na gyon megortiltem, amikor felhfvott, hogy New Yorkba kesziil, de ez most fgy nem megy. >-
82
- Talan majd ha nem lesz tabu az eletunkben - mosolvodott el a ferfi a lany szavain, mely egyszerre volt fulenek edes vallomas es egyben elutasitas. _ Igen - bolintott Isabelle, mikozben a pincer az asztalra tette az eloetelt. - Ezt meg kell kostolnia! - szurta bele villajat egy scampi hu saba, majd mellettizott egy olivabogy6t, es az egeszet belernartotta a zoldffiszeres szoszba. - Hunyja Ie a szemet, es a Kikladok kozott fog ja erezni magat - nyujtotta a ferfinak a csemeget. - Pawson, Aeginan vagy akar Santorinin. - Legyen Paras - vette el a villat Isabelle kezebol Boulard. es le hunyta szemet, majd bekapta a lany altal tuzdelt kis falatot. _ Poroson, a sziget kozepen magasod6 hegy tetejen, ott, ahol az a kis kapolna van - szotte tovabb szavait Isabelle. - Innet gy6ny6rli a kilatas es egeszen messzire ellatni - tartotta meg nehany pillanatig lehunyva szemet Boris. - Es milyen finom a leveg6 illata. Szeretem ezt a s6s aromat. A tenger sos aromajanak es az leanderek edes mezenek balzsamos elegyet. Eszrevette, hogy itt masok a szinek? Mintha eletre kelnenek. Isabelle elmosolyodott es folytatta a porosi kirandulast. - Val6ban elnck, nem ugy, mint New Yorkban. nem olyan hokak. A kek olyan kek, mint a tenger, a Feher elvakftja az embert a feherse gevel es a viragok rozsaszin szirmai szinte langolnak. _ A scampi pedig mennyei - nyitotta ki Boulard a szemet. - Ezek szerint [art Poroson! - Nehany eve. Csupan atutazoban, Estetdl masnap delig. - Ezt meg hogy csinalta? _ Ket hetig vitorlaztunk a szigetek kozott. Egyik este kikotottunk Paros szigeten. Megmasztuk a hegyet, es fent toltottuk az ejszakat, A kis kapolna mellett aludtunk, halozsakban a szabad eg alatt. Cso dalatos vol t. _ Egyik kedvenc szigetem Poros. Erdekes m6don Carl is imadja G6r6gorszagot! Azt mondja, az az 6 masodik hazaja - gondolkodott el nehany pillanatra a ferfi. _ Nos, kipr6baIjMok a lazacot? - allt meg az asztalukmil Darren, mosolyt er6ltetve arcara. A ferfi ingeriiltnek es igen zaklatoth1ak tlint. _ Igen. Kosz a tanacsot! - mosolygott kedvescn Isabelle, majd hal kan hozzMuzte: - Kisse csapzottnak tunsz. Nem artana, ha rendbe
83
hoznad magad, mie16tt visszamesz a tobbiekhez - pillantott sokat mond6an az egyik box fele. - Mondja csak, hoi hagyta almai asszonyat? - vonta fel szemoldo ket kerdoen Boulard. - Csak ezt ne kerdezzel - igazgatta idegesen a nyakkendojet Scott. - Mi van veled? Az e16bb meg repdestel a boldogsagtol, most meg olyan kepet vagsz, mintha egy uf6ba botlottal volna a sarkon - neve tett Isabelle. - Olyasmi torrent velem, ami meg soha - nezett ertetlenul a fer fi. - Kirangatott a kocsijaba, es elcsabitott. Amikor megkerdeztem tole, hogy mikor lathatom iijra, azt valaszolta: .Ennyi volt!". - Sz6val maguk ketten ott kint. .. - nezett a fiiira csodalkozva Boulard. - Egyszen1en hasznalta a testemet - tarta szet karjat dobbent fel haborodassal Darren, majd sarkon fordult, es elindult a mosd6 fele, - A! Sz6val manapsag ez jarja a lanyoknal. Ugy latszik, az elmult evekben tenyleg kimaradtam j6 nehany dologb6l- futott at aprocska mosoly a ferfi arcan, - Mondtam, hogy ez egy oriilt parti, ugyhogy j6lesz, ha vigyaz a szokekkel - nevetett Isabelle. - En a napszitta barnakat szeretem. Azok kozul is csak azokat, akiknek tabu van az eleteben - jatszadozott a koktelt dfszfto szines ernyocskevel a ferfi, majd egy rejtett mosollyal a szemeben megker dezte: - Mit szolna hozza, ha holnap este megkostolnank az East Side-on annak a kis Francia vendeglonek a f6ztjet? Allit6lag van egy desszertjiik, amely, ha lehunyjuk a szemunket, egyenesen Hawaiiba repft. - Rendben. Sz6val Hawaii! Ott meg ugysem jartam. - Talalkozhatnank hetkor az East Side-on a Cafe Georgettiben, tudja, amely el6tt a varos legjobb perecet aruljak. Es esetleg vacsora elott setalhatnank egyet a Central Parkban - javasolta a Ierfi. - Aztan irany Hawaii! - nevetett a lany. - Tancol velem? - Hawaiin vagy New Yorkban? - ltt es most, Robin Scott szuletesnapi partijan. - 1gen. Szeretem ezt a szarnot. 84
Boulard vigyazzba vagta magat, kisse meghajolt, es a lanyt a tanc parketthez kiserte, majd a fiilebe sugta: - Tudja, ezt meg nekem igy tanitottak, bar mara mar kiment a di vatbol. - Nem baj, nekem tetszik. - Latja, ennek orulok! - olelte at gyengeden es vonta magahoz a lanyt. Hetek 6ta varta ezt a pillanatot, hogy karjaban tartsa Isabelle-t. Azt az Isabelle Kensingtont New Yorkbol, aki cseppet sem emlekez tette a hirhajhasz ujsagfrokra. Boldog volt, hogy magaba szivhatta a lany parfumjenek finom illatat, es erezhette, amint karcsu teste hozza simul. Hajnali kett6 is elrruilt, amikor Isabelle autojaval a Hotel Pierre ele gordiilt, bucsiit vett Borist6l a delutani viszontlatasig. es haza hajtott. Ugy dontott, kialussza magat, igy csak del tajban ment be a szerkesztosegbe. Kett6t6l haromig a magazin kovetkezo szamarol laptervezo megbeszelest tartottak, majd a szerkesztoseg] stab felvo nult a sajtoszekhaz legfelso szintjere, ahol egy parti vette kezdetet. A mediabirodalom tulajdonosai evente egy alkalommal rendeztek ilyen osszejovetelt az altaluk kiadott lapok munkatarsainak. Ilyenkor a szekhaz tetejen talalhato nagyteremben vendegul lattak a DPS-nel dolgoz6 kozel negyszaz fOt. Elcszor Richard Walton, a cegcsoport el noke mondott nehany osszegzo sz6t az elmult tizenket h6nap sikerei r6l, majd atadta a sz6t Amanda Gibson alelnokasszonynak. Amanda nak jutott az a megtisztel6 feladat, hogy a DPS nehany munkatarsat kituntesse az Edward J. Washington-dijjal. Edward J. Washington a sajt6birodalom egykori megteremt6je volt. A rola elnevezett dijat ha lalanak tizedik evfordulojara alapitottak fiai, akik nagy becsben oriz tek apjuk ernleket. Minden evben ket ujsagfro, ket fotogrMus es ket szerkeszt6 kimagas16 munkajat dfjazta a DPS vezetese a kituntetes sel. Amanda jelentosegteljes arecaI felbontotta a kezeben levo borite kot, es felolvasta a fotografusok es szerkeszt6k neveit, majd nehanv masodpercig kivart. - Az idei ev Edward]. Washington lijsagir6i dijat Patricia Manetti es Isabelle Kensington kapja - csengett hangja. Ahallgatosag tapsviharban tort ki a nevek hallatan. Isabelle nehanv pillanatig sz6hoz scm jutott a meglepetest6l, majd Patricia oldalan 85
az alelnokasszonyhoz lepett, es atvette a kis plakettet. A dijazottak a szokasokhoz hiien mondtak nehany koszono sz6t, es kezdetet vette a parti. Isabelle, Patricia jobbjan leult egyik kolleganojevel, Joanne Rivessel szemben a Prestige magazin asztalahoz, es a gratulaci6kat fogadva koccintottak egy-egy poharka pezsg6vel. - A ket kis baratno - jegyezte meg latszolag semmitmond6 tekin tet kfsereteben Joanne, de arcara kiult a lelkeben fellobban6 harag. Cratulalokl - mosolygott alsagosan, majd hozzatette: - Ne gondold, bogy ezt a ket szep szemedert kaptad. Isabelle valasz nelkul hagyta Joanne megjegyzeset, es Patriciara te relte figyelmet, aki a magazin foszerkesztojekent nehany sz6t kivant sz61ni az asztaltarsasaghoz. Patricia zsenialis sz6nok hfreben allt, es nem csak szeretett, de tudott is beszelni, Elmenyszamba men6 volt hallgatni szavait, melyek kedves mosolyaval parosulva magukkal ragadtak a hallgatosagot. Szemlatomast Patricia ilyenkor lubickolt ezekben a pillanatokban, de azert mondandojat mindig igyekezett rovidre fogni. A parti hatralevo resze kellemes hangulatban telt. Hat ora magassagaban Isabelle biicsut vett munkatarsaitol, es elindult a Borissal megbeszelt talalkozora. Mikozben leintett egy tax it a saj toszekhaz el6tt, Joanne jutott eszebe, aki apr6cska megjegyzesevel melysegesen megbantotta az oromteli pillanatokban. Pedig Joanne mindig baratsagos volt vele, nap mint nap segitettek egymas mun kajat, es neha egyiitt mentek ebedelni, igy nem ertette pontosan a n6 viselkedesenek okat, Boulard, amint megpillantotta a lanyt, azon nyomban megerezte a kedves mosoly mogott megbuvo rosszked vet. Mikozben rovidke setara indultak a Central Parkban, Isabelle mondott nehany sz6t a delutani partirol es a benne kavarg6 oromteli erzesrol. mel yet a megbantottsag arnyeka sz6 at. Boris figyelmesen vegighallgatta a lany szavait, majd nagyot s6hajtott. - Tudja, Isabelle, az ember eleteben beletelik j6 nehany evbe, mig eleri, bogy a nagy pillanatokban ne csak mellette, de vele szemben is a megfelel6 ember uljon. Az ordog mindannyiunkban benniink lakozik - mosolyodott el Boulard. - Ugyanllgy magaban is, ahogyan bennem is. Es tudja, miert zsenialis? Mert el tudja hitetni, bogy nem letezik. - Ugy gondolja? - pillantott a ferfira Isabelle. - Csupan mindenkiben mashogyan van jelen. Van, aki rabol es gyilkol, vannak, akik csak apr6bb bunoket kovetnek el - gondolko
86
dott el nehany pillanatra Boulard. - Irigyseg, feltekenyseg, hiusag. Ezek a gyilkolashoz kepest 011' apr6 bfinoknek tfinnek, bogy szin te teljesen eltorpulnek. Ezek a lelek titkos bunei, melyek ha helyet szoritanak maguknak, rossza s gonossza tehetik az embert. 011' bu nok ezek, melyeket ha nem mondunk ki, ugy gondoljuk, nem is le teznek. Pedig nagyon is leteznek es kepesek ra, hogy megrontsanak egy eletet. Furcsa dolgok ezek - dorzsolte meg allat kom6tosan a ferfi. - Amolyan huszonkettes csapdaja. Ha valaki irigy vagy felte keny egy masik emberre, akkor nem annak az eletet teszi boldogta Janna, aki az irigyseg targya, hanem onnon magaet. Az irigyseg es a feltekenyseg banatossa es megkeseredette teszi a lelket. Huszonot evvel ezel6tt volt egy nagyon j6 baratom, Gerry. Egyiitt toltottuk if jonti eveinket, kesobb pedig egyiitt hallgattuk a Sorbonne-on Elthon professzor e16adasait. 6 is rruiveszlelek volt, hozzam hasonlatosan. Szinte egyszerre ragadtunk ecsetet es kezdtiink festeni. Az els6 kial litasom utan egyre kevesebbet talalkoztunk, Egyik napr6l a masikra baratsagtalanna valt, es keriilte a tarsasagomat. Eleinte nem ertet tern, miert - s6hajtott nagyot Boris. - Csupan azt ereztern, mintha egy lathatatlan megfeszitett kar vegen egy tenver nyornna er6sen a homlokomat s tartana tavol. Gerry nem mondott semmit, es latszolag minden rendben volt, de a leIkern melyen ereztem a be161e sugarzo taszit6 er6t, mely egyre tavolabb lokott egy embertol, aki nagyon Ion tos resze volt az eletemnek, akit a baratomnak tartottam. Tele voltam megvalaszolatlan kerdesekkel. Vajon mit rontottam el, mivel ban tot tam meg? Probaltam kicsiny lepeseket tenni, hogy visszaallitsam azt az elmulo szeretetet, amely megmagyarazhatatlanul elillant, de min dig visszahokoltern a lathatatlan kar taszitasat erezve. Nem ertettem az egeszet, es igy csakis a megerzeseimre tarnaszkodhattam, melyek azt sugtak, hogy ne probaljam folytatni ezt a baratsagot. Emlekszem, banatosan ultem a Montmartre-on a Tertre ter egyik kis kavezojaban, es nem akartam elhinni, hogy egy barati szeretet minden ok nelkul elillant. Teltek multak az evek, es mi soha tobbe nem talalkoztunk. Ahanyszor eszembe jutott, mindig melyseges banatot ercztcm. - Es? - nezett kerdoen Isabelle a ferfira. _ Ket eve osszefutottunk a Charles de Gaulle tr
S7
tehetseges voltam. Elbucsuztunk egymastol, es mindegyik6nk foIy tatta az utjat, mintha mi sem tortent voIna. Tudja, kislany, az ember elobb-utobb valaszt kap minden kerdesere, Igaz, neha negyed, vagy akar fel evszazadot kell varnia ra. Ket evtized rruiltaval helvere kerul tek egy kirakos jatek darabjai, es kirajzoI6dott el6ttem egy oIy sokaig kusza kep. Tudja, mi a legfurcsabb? Nem rmilt eI a banat a IeIkem bol, sot meg csalodottsag is parosult hozza, Most is esik az es6 a szi vemben, ha Gerryre gondolok. Azt hiszem, maga most valami effelet erezhet, Csepeg az es6 odabent - tomte meg komotosan a pipajat, majd meggyujtotta az edes illatu dohanyt. - Van egy oIyan mondas, hogy bajban ismerszik meg a barat. Talan ennel csak az igazabb, hogy az oromben. A boldog pillanatoknal semmi sem arulkodik jobban az erzesekrol, Szinte eszrevetlenul feltarja a leIket es kiforditja, mint egy kezeslabast, vagy egy otujjas borkesztyut. Az orom furcsa "j6szag". Tukrot allit elenk, es szembesit onmagunkkal. Kicsavarja a Ielek sotet bugyrait. Tudom, furcsan hangzik, de sokszor a boldog pillanatok azok, amelyek kepesek a legkesenibb meglepeteseket okozni. Ugy, ahogyan leteznek kulonfele kaliberfi fegyverek, van ketlovetfi, hatlo vetfi, meg sorozatvet6 is, ugy az emberek is sokfelek. Mindenkinek megvan a maga "kari.ltszama", melyet megprobal kitolteni. Ez, saj nos, sok esetben nem sikeriil, mert feli.ilkerekednek oly ordogi erzel mek, melyekre senki sem lehet biiszke. Csak nagyon keyes ember van, aki e kiserteteket le tudja gyozni. Ok amolyan nemes lelkek. - Pedig olyan szep lehetne minden - szokott nehany konnycsepp Isabelle szernebe. - Tudja, Nietzsche azt mondta, hogy fajdalom nelkul nem erhe tunk el semmi fontosat. A fajdalom pedig a jelenlegi es az idealis aT= lapot kozti kulonbseg. Barrninerrui is legyen az, epulunk altala. El-" melete szerint nincsenek isteni adottsagok es kikovezett ut a csucs fele - olelte at gyengeden a lany vallat. Isabelle megtorolte konnybe labadt szernet, es nagyot s6hajtott. - Meg azt is mondta, hogy a boldogsaghoz veszelyes eletet kell elni - szotte tovabb mosolyogva a ferfi szavait. - Akkor most tamasz szam a maganyos filoz6fusnak a hatamat, es kezdjek el epitkezni a Vezuv oldalaban? - "Ami nem pusztit el, az erosebbe tesz" - nevetett a lany szavait hallva Boulard. - De inkabb j6jj6n velem vacsorazni. A Vezuv meg
88
varja, Es kulonben is, Nietzsche azt is mondta, hogy barhol ratorhet az emberre a beteljesedes erzese. Meg egy gyonyoruen szervirozott rokfortmartasos bekacomb mellett is. Egyebkent azt hiszem, New York van olyan veszelyes, mint a Vezuv, sot meg talan veszelvesebb vallalkozas egy kesei oran atszelni a Central Parkot, mint a Vezuv oldalan iildogeIni. Ugyhogy velemenyern szerint adjunk eselyt a be kacombnak! _ Rendben. Meggyozott - nevetett Isabelle, majd hozzaffizte: - De csakis Nietzsche filozofiajara tamaszkodva, Az East Side-i kisvendeglo remek konyhajanak koszonhetoen felkapott heIy volt. Mig Europa szarnos orszagaban sokan a Burger Paradise-okat reszesitettek elonyben, addig a kifinomult inyii, tehe tosebb New York-iak nagy eloszeretettel Iatogattak a fran cia es olasz ettermeket, meIyeknek konnyti es izletes etelei feltilrruilhatatlan ele ganciaval voltak talalva. A vendegeket elsa pillantasra lenyugozte a mezedes sargadinnyeszeleteken mfiveszi konnyedseggel hevero parmai sonka, a hollandi martasba iiltetett spargakotegek, es a tucat nyi kulonleges halkolterneny latvanya. _ A mult heten felkeresett a New York-i Guggenheim-muzeum igazgat6ja - kavargatta kavejat a vacsorat kovetoen Boris. - Felkert egy kiallitasra. - Ez csodalatos! -lelkendezett Isabelle. _ Mostanaban szeretek New Yorkban lenni, ugyhogy ma igent mondtam neki - mosolyodott el a ferfi. - Majdnem felrenyelte a desszertet, amikor meghallotta a valaszornat. Repesett az oromtol. de latszott az arcan, nem erti, hogy most minek koszonheti ezt a kis igent. Az elrruilt evben ketszer utasitottam el a felkereset. Valamikor tavaszra tervezik a kiallitas idopontjat, ezert ugy tfinik, a jovoben gyakrabban [ovok majd New Yorkba. Tudja, egy kiallitas rengeteg munkaval jar. Maceras dolog. A Disk grafikai studio tervezi a pla katokat es a meghiv6kat, az Edmond Wide kiad6 pedig az albumot. Rengeteg egyeztetes, megbeszeles - gondolkodott el Boulard. _ Ha tudok, szfvesen segitek barmiben - mosolyodott el Isabelle. _ Grommel elfogadom ezt a felajanlast - nezett sokatmond6an a lany szemebe.
4 89
Boris a pentek reggeli jarattal szandekozott visszautazni Francia orszagba, fgy a csutortok estet meg szerette volna Isabelle-lei tolteni, A lany a Pen Szinhazban adott neki randevut, ahova vilagtalan gye rekeknek rendezett jotekonysagi koncert sz6lftotta. Amikor Boris megerkezett a kicsiny szinhaz eloadotermebe, a kon cert mar javaban zajlott. Egy tires szekhez lepett, es leiilt. A nezoter tele volt gyerekekkel, akik szernlatomast megilletodotten hallgattak a muzsikat. Amint a szinpadra terelte tekintetet, rogton megpillan totta lsabelle-t, A lany egy felver hegedfis fiu es egy langolo voros haju fuvolista no kozott ult, es konnyed mozdulatokkal jatszott egy csellon. Boulard csodalattal hallgatta, amint Mozart akkordjai meg toltik a termet. A kis szinhaztermet. mely a nyugalom es a beke szige te volt a nyuzsgo nagyvarosban. Mely mintha nem a penz, a siker es a bun oleleseben lenne a belvarosban, hanem valahol egeszen tavol, a foldgolyobis tuloldalan, Ott, ahol meghalljak, ertik es ertekelik a dal lamokat, es ha megcsendiil a harang, az a pillanat arrol es csakis arrol a csendulesrol szol. Boris beletemette tekintetet Isabelle finom es er zeki mozdulataiba. Szemgyonyorkodteto volt, ahogyan a no jatszott a hangszeren. Sajnalta, hogy a vilagtalan kozonseg sohasem elheti at ezt az esztetikai gyonyort. Miutan az eloadas veget ert, a lany eltette tokjaba hangszeret, majd intett Boulard-nak, hogy par perc rmilva a szfnhaz aulajaban talalkozzanak. - Cratulalok. Gyonyoruen jatszottak - mondta elismeroen Boris, amint Isabelle a hatalmas csell6val oldalan megallt mellette. - Orulok, hogy tetszett - mosolygott kedvesen a lany, - [oval tobb volt egyszerfi tetszesnel - pillantott Isabelle-re, majd a hozzajuk lep6 kisfiura terelte tekintetet, aki edesanyja kezet szoron gatva izgatottan teblabolt, - Ne haragudjon, hogy megzavarjuk, de a kisfiarn, Toby szeretne megismerni - nezett az asszony Isabelle-re. A leiny a nyolc ev koruli fiucskara pillantott, es lehajolt hozza. - Szia, Toby! Isabelle vagyok - mondta csengo hangon, majd meg fogta a kisfiu kezet, es az arcahoz emelte. - Szia! - mondta szegyenlos pfrral a fiucska, es vegigtapogatta a leiny arc
Mikozben Boulard a meghat6 jelenetet figyelte, megallapitotta magaban, hogy a lanyban csodalatos szfv es lelek lakozik. _ Tudja, ok az ujjaikkal latnak, A tapintas mfiveszetevel - pillan tott a ferfira Isabelle, amint a kisfiutol bucsut vett. _ Koszonom, hogy reszese lehettem ennek a delutannak - moso Iyodott el Boris, majd kivancsian folytatta. - Miert epp a csellot va lasztotta? A nok altalaban a hegediihoz es a fuvolahoz vonz6dnak. - Ki fog nevetni - hajtotta le fejet a lany, - Igerem, nem fogom. _ Az apam karmester. Kislanykoromban anyarnmal jo nehanyszor elkisertuk. amikor a zenekarral kulfoldi koncertre utazott. Tetszett, hogya csell6soknak mindig ket helyet kellett foglalniuk a repuloge pen. Egyiket maguknak, a masikat pedig a hangszernek, Mr. Csel lonak. Mr. Csello, fgy szerepelt a jegyen. Tizenegy eves koromban, amikor az iskolai zeneoran hangszert kellett valasztanom, gondol tam, nem erem be egy egyszeru hegediivel vagy angolkiirtte1. Akkor mar legyen Mr. Csello - mosolyodott el a lany, - Elkepzeltem, amint az Air France irodajaban ket jegyet kerek a holnapi londoni jaratra, Miss Kensington es Mr. Csello nevre. _ Ez j6! - nevetett Boulard. - Be kell ismernem, ily eredeti indit tatast meg soha sem hallottam. Mr. Csello ... Nagyon jo. Segithetek hozni Mr. Csellot? - vette el a lanytol a hatalmas hangszertokot. _ Koszonoml - mosolyodott el Isabelle, mikozben osszegombol ta magan elegans sotetkek kabatjat. mely tengereszkabatokat idezo, allo galleros finom darab volt. _ Az etteremben sajnos csak ket fore foglaltam asztalt, nem sej tettem, hogy Mr. Csello is velunk tart - trefalkozott a ferfi, mikozben kileptek a szinhaz ajtajan. _ Mr. Csello szivesebben toltene otthon az estet - nevetett a lany, _ Kar, pedig mar terveztem, hogy rendelek egy dupla whiskyt neki is. _ Csupan ot perc seta. Itt lakom a Gramercy Park tuloldalan. _ Akkor hazavissztik Mr. Csell6t - b6lintott Boulard, es konnyed j
90
Nehany ropke masodperc mulva kiszalltak a tizenkettedik emele ten, es beleptek a Ianv lakasanak ajtajan, - Csodalatos! - vetett fut6 pillantast a nappalira Boris. - Isabelle Kensingtonos. - Orulok. hogy tetszik. Helyezze magat kenyelembe, - Mondja azt, hogy tevedekl - meredt a falon ftiggo Picass6ra a ferfi, majd lehuppant egy hofeher huzattal boritott fotelba, amely a hires tervezo, J. Echonode stilusvilagat idezte, - Iszunk egy kavet? - hagyta valasz nelkul Boulard imenti mon datat a lanv. - Igen, az j61esne - bolintott a fern. Mikozben Isabelle a kavet keszitette, a telefon diszkret csengetes sel megsz6lalt. A lany a kis hordozhato keszulekhez lepett, felvette, majd visszarnent a konyhaba. Hangjaba melegseg koltozott, amikor meghallotta a hiv6 hangjat. - Nem. Most nem. Kesobb visszahivlak ... Igen. Egy baratom. Mi ert mondod ezt? Igen. En is. Rendben - mosolyodott el, es kikap csolta a keszuleket, majd ket arany szegelyii feher porcelancseszeben szervirozta a kavet, es letelepedett a kanapera, - A baratja, Vincent volt? - kerdezte a lanyra pillantva Boris. - Igen, 0 - bolintott Isabelle, es maga ele huzta terdet. - Tenyleg gyonyoru az otthona. Lenyugozo ez a nagy ter es bel magassag - pillantott a mennyezetre a fern. - Berli? - Nem. Az enyem az egesz szint - kortyolt bele kavejaba a lany. Boulard elmosolyodott a valaszon, es nvugtazta magaban, hogy Isabelle-nek remek humora van. Ugy dontott, nem firtatja tovabb a kerdest, hisz minden bizonnyal a lany baratjaval, azzal a bizonyos Vincenttel kozosen allhatja ennek a meregdraga lakasnak a cehjet. - Amikor hazautazott Honfleurbol, probaltam elkepzelni, milyen lehet a New York-i elete, az otthona, a baratai ... - kavargatta a forro italt a ferfi. - Es? - nezett kerdoen Isabelle. - Csodalatos, legies es elegans - pillantott korul Boris. - Amikor hazajottern Honfleurb61, bevallom, napokig honva gyam volt - mosolyodott el a lany. - Hianyzott az oreg villa, Nicolas Garmond barkaja, a haJaszok reggelije, a beszelgetesek a nagy di6fa
92
asztalnal - hallgatott el nehany pillanatra, majd halkan hozzatette: -:Es az interjualanyom ... A ferfi elmosolyodott Isabelle kedves, oszinte szavain. Halas volt a sorsnak a mai delutanert, amely kitarta elotte a lany eletenek kapujat. - Meg nehany nap, es ujra atelheti Honfleur varazsat. - Igen - mosolyodott el Isabelle. - Jatsszon nekem! - Adjak amolyan hazi muzsikat? - Toltsuk Mr. Cselloval a mai estet - javasolta mosollyal szerneben Boulard. - :Es az asztalfoglalas? - Lemondom ... Majd esziink piritost. - Rendben - egyezett bele a lany. Miutan megittak kavejukat, Boris felhivta az etterrnet, Isabelle pe dig meggyujtotta a nappaliban levo tucatnyi feher gyertyat, majd le oltotta a villanyt, es elovette a csell6t. - Megengedi? - vette le zakojat Boris, es kenyelmesen visszai.ilt a fotelba, majd a gyertyakra pillantva elmosolyodott. - Nagyon han gulatos. - A hazi zenehez - nevetett a lany, - Nvugodtan ragyujthat a pipa [ara - jegyezte meg, mikozben maga ele tett egy kottat. - Ha nem zavarja. szivesen ragyujtok - huzta el6 pipajat, es meg tomte az illatos dohannyal. - Mar hianyzott az illata - jegyezte meg kedvesen Isabelle, es be lekezdett a hazi koncertbe. Eloszor ket Csajkovszkij-darabot jatszott. majd egy Chopin-mu vel folytatta. Boris atadta magat a muzsikanak, mikozben csodalattal nezte mozdulatait. A gyertyak, meleg fenyukkel korulrajzolvn a lany bajos profiljat es a hangszer konturjat, lenyugozo latvanyt nyujtot tak. A Chopin-darab utan Isabelle meg eljatszott egy rovidke etudot. majd a Hattyudallal zarta a hazi zenet, - Gybnybru volt - mosolygott a ferfi. - Nem gondoltam, hogy ekkora zenerajong6 - tette Ie <1 hangszcrt a lany. - A zene az elet fontos n~sze - szippantott melyet pipajab61 Boulard. - Es maga nagyon tehetseges.
93
- Akkor johet a pirit6s? - kerdezte huncutul Isabelle, amikor a fer fi letette a pipajat. - Segitek! Ha mar meghivtam vacsorazni - nevetett Boris, mikoz ben kovette lsabelle-t a konyhaba. - Van pastetom, calabriai kaviar, olivabogy6, egy tiveg gyomber, jegsalata, meg ontet, fagylalt es eper - vetelezte szemtigyre a hut6 szekrenyt a lany, - Remek - b6Iintott Boulard. Miutan megteritettek es keszitettek nehany szelet pirit6st, Isabelle elohuzott a hutobdl egy tiveg Lemonchin6t es egy kilencvenkettes evjaratu Krugot. - Ez el6tte - csavarta Ie a citrornlikor tetejet. - Ez pedig a kaviar hoz es az eperhez dukal - tette bele a Krugot egy pezsgosvodorbe, miutan egy feher damasztszalvetat tekert kore, A vacsora utan meg hosszasan beszelgettek, majd tizenegy tajban Boris bucsut vett, es visszaindult a szallodaba. Mikozben a taxi a Pierre Hotel fele kozeledett, boldogan nyugtazta magaban, hogy az este olyan meghitt es csodalatos volt, amilyenr61 almodni sem mert.
- En javasoltam - meredt nehany pillanatig elgondolkodva a ta volba Carl. - Szerintem rettentoen romantikus. Boulard meggyujtotta pipajat, nehanyat pofekelt bel6le, majd nyu galommal hangjaban csak ennyit mondott: - Jo utat! Coburn hunyorogva baratjara pillantott. Erezhetoen a New York-i Iany es Boris szavai korul cikaztak gondolatai. Szernmel lathatoan iz gatott lett, melyet igyekezett leplezni. Pontosan tudta, hogy Boulard rruilt heti New York-i utja soran tobbszor is talalkozott Isabelle-lel. Legszivesebben halomnyi kerdest zuditott volna baratjara, de rovid vivodas utan tigy dontott, megsem teszi. Tudta, hogy ebben az eset ben tudatlansaga mentseg Boulard el6tt.
NEW YORK CITY
Carl, mikozben egy esemyot feje fole tartva a Central Park hidjan varakozott, kicsit duhos volt magara. Boris szavai jutottak eszebe, miszerint, "imadkozz, hogy ne essen az eso", Akkor, ott, az honfleuri haz kertjeben uldogelve e mondat felett konnyeden atsiklott. Most vi szont erezte, hogy kamaszos ostobasag volt t61e okt6berben a Central Parkban randevut kerni Isabelle Kensingtont61, hisz minden epeszu, gondolkodo ember tudja, hogy i1yenkor New Yorkban [oval gyako ribb a kod, az eso es a locspocs, mint a napsutes. Orajara pillantott, majd idegesen ragyujtott egy szal cigarettara. A park teljesen kihalt volt, tigy tunt, ilyen baratsagtalan id6ben meg a kutyakat is csak egy rovidke setara hoztak Ie az utcara. Isabelle az eso okozta forgalrni dugo miatt nehany perc kesessel erkezett. Elegans, hOSSZLi fekete ka batot viselt, es jokedvuen mosolygott. Amint Carl megpillantotta a lanyt, szarmizte fejebdl az ostobasagat firtato gondolatokat. Isabelle konnyeden lepkedett fele, nem ugy, mint az emberek tobbsege, akik nyakukat behuzva, mintha az szamitana is valamit, karjukat ossze fonjak maguk el6tt, es futasnak erednek az eso el61. Szernlatomast a lanyt nem erdekelte, hogy esik, es kedves ba] lilt arcan. Carlra szcm pillantas alatt atragadt a jokedv, es nem torodott tobbe a zord id6ja rassal. A park szelen leintettek egy taxit, es a Factory-kiallit6terembe
HONFLEUR, FRANCIAORSzAc
Okt6ber elsa napjan, az oreg villa kertjeben uldogelve Carl egy kedvuen ujsagolta Borisnak, hogy az Allamokba szolitja egy meg beszeles, Andrew Perthon, a hires producer filmet szeretne keszfteni egyik regenyebol. - New Yorkban is eltoltok ket napot - gondolkodott el, es ragyuj tott egy cigarettara, majd hosszas hallgatas utan folytatta. - Mond tam mar, hogy tegnap felhivtarn Isabelle-t? - jegyezte meg felvallrol, mintha csak azt mondana, hogy vacakul aludt az ejszaka. vagy hogy St. Gillben ela edesanyjaval fel orat csevegett a minap telefonon. - Nem - vonta fel szernoldoket meglep6dve Boulard. - Meghivtam, hogy tartson velem egy Esco-kiallitasra. A Central Parkban, a hidon beszeltuk meg a talalkozot. - lrnadkozz, hogy ne essen az es6 - huzta el6 zsebebol pipajat Bo ris, es kom6tosan megtomte dohannyal. 94
9::>
_.. ,_ .,..
A
,
vitettek magukat. Salvador Esco spanyol szarmazasu szobraszrrui vesz volt, aki nemcsak tehetsegevel, de bizarr alkotasaival is felhfv ta magara a vilag figyelmet. Miutan megneztek Esco monumentalis remekrniiveit, Carl javasolta, hogy folytassak az estet aBo-Banana nevti szorakozohelyen, Isabelle meg soha sem hallott a helyrol, de gondolta, Carl bizonyara ismeri es szereti, ha ily lelkesen invitalja. New Yorkban toltott evei alatt megtanulta, hogy vagy ket tucat re mek sz6rakoz6hely van a varosban, ahol az embert soha sem eri csa- . lodas, es van tobb szaz, melyek komoly kihivasokkal kuzdenek, ugy hogy nem tanacsos nevtelen ettermekkel es barokkal kiserletezni, de most ugy dontott, a ferfi kedveert megis eselyt ad ennek a bizonyos Bo-Banananak. - Egzotikus hely - pillantott korul Isabelle, amikor beleptek a bar ba. - Nem tudtam, hogy a forroveni latin tancok kedveloje! Inkabb a becsi kering6re tippeltem volna. - En sem tudtam - nezett csodalkozva a tancparkett fele a ferfi, Bevallom, a szallodaban a szobapincer ajanlotta ezt a helyet - sugta a hiny fulebe, mikozben a pincer az egyik asztalhoz kiserte oketo - Ker tem, mondjon egy felkapott mulat6t, ahol pezseg az elet. Egyebkent kell neha a meglepetes. Csipetnyi izgalom - mosolyodott el Coburn, mikozben leiiltek a kokuszhancsfonattal belelt szekekre, majd rendelt egy Margarita koktelt es egy pohar whiskyt. - Neha a sorsra kell biz nia magat az embernek, az pedig tele van meglepetesekkel gyujtott ra egy szal cigarettara. - Lehetnenk most eppen egy indiai etterern ben is. Akkor mar inkabb ez a vad temperamentum. Es kulonben is, unalmas lenne mindig kering6t hallgatni. Az elet nagy kaland, ami a vegletek kozott, ide-oda repfti az e m b e r t . · · - Szeretem a kalandokat - nevetett a lany, - Allitolag Chartres mellett nyilt egy szalloda, arnelynek ha belepunk a kapujan, az ezer kilencszazas evek elejen talaljuk magunkat. A szemelyzet OltOzeketol a szobak berendezeseig minden korhu. - Egyszer megneznem - mosolygott Coburn. - Szivesen eltem volna abban a korban. Az igazi bekebeli vilag ban ... - Meghiszem azt - szippantott melyet cigarettajab6l a ferfi. - Sze rintem minden kornak megvan a maga baja es persze az arnyoldala is. Ugyanugy a bekenek, mint ahogyan a viharos id6knek. A rossz v
dolgok sokszor j6ra tanitanak. Sulyos, nagy aron, de tanitanak. Sok
frontvonalon harcol6 katona csak a goly6zapor kozepette, a lovesz
arokban lapulva tanulta meg ertekelni az eletet. Akkor, amikor areca I
a sarban hasalva nern tudtak, hogy merre van a jovo es merre van
az elmulas, Amikor csak a jelen letezett, es a tudejukbe beszivargo
leveg6...
- Ezt most ugy mondta, mintha ott lett volna koztuk. - Ki tudja? Lehet, hogy ott voltam, de az is lehet, hogy nem. Egyeb kent meg iro vagyok - nezett elgondolkodva a lany szemebo. - Egy jo
Iro bele tud bujni barkinek a bcrebe. Ugyanolyan melyseggel kepes
megirni egy vilaghiru balett-tancos eletutjat, egy elitelt utolso estejet,
vagy akar egy prostitualt naplojat,
- Sosem akart haboruban jatszodo regenyt irni? - kerdezte a ferfi
pillantasat latva Isabelle.
- Azt mar megtette Remarque, Norman Mailer meg Irving Shaw. Nem tagadom, izgalmas utazas egy mas korban jatszodo konyvet megalkotni - mosolyodott el. - A Lassu tfiz es a Hid a vegtelenbe megirasa talan felert ket masik elettel. Nemcsak sz6rakoztat6 jatek, de hatalmas kihivas is volt megirni 6ket. De most ezeknek az evtize deknek a szoszoloja vagyok. A mai kor embere. Azok koze tartozom, akiknek feladata az, hogy a jelen hirnokei legyenek - kortyolt bele whiskyjebe a ferfi. - Arr61 az evszazadrol frjak, melynek tanuja es re szese lehetek. Persze fontos az iroi szabadsag es az is, hogy az ember kalandozzon egy kicsit a kozepkorban meg a karabelyok kozott, mint ahogyan ezt Shakespeare, Steinbeck es meg sokan masok is tettek, de azota nagyot valtozott a vilag, es tul gyors a valtozas, ugyhogy ugyanolyan fontos, sot, talan meg fontosabb, hogy rnegorokitsuk a jelen pillanatait. .. Ugy, ahogyan azt mi latjuk. Hogy felnyissuk, Jeg alabb is megpr6baljuk felnyitni az emberek szernet, hogy he, kicsit Jassitsatok es ne rohanjatok el az eletetek e161! - emelte fel hangjat Coburn. - Hogy vegyek eszre a szinek arnyalatat, hogy minden piros mas piros, es minden kek mas kek. Hogy neha ikti1ssak ki az agyllk 'b6l az idozftett bombat, ami tik-tak-tik-tak ott bent ketyeg, es porgeti 6ket, mint egy m6kuskereket, holott nem veszik eszre, hogy a m6 kuskereken ok allni1k es hajtjak azt. Egyre gyorsabban es gyorsi1bban. Kifulladasig - s6hajtott nagyot Coburn, majd nehany pillanatnyi hilll gatas utan elmosolyodott. - Tancolunk? - nezett kerd6en Isabelle-re.
97
96
.._._-----
J
I j
- Szoval ugorjunk Ie a mokuskerekrol es vessuk bele magunkat az elet sfirfijebe? - Valahogy ugy - alit fel Coburn, es megragadta a lany kezet, - Meg eletemben nem tancoltam latin zenere - pillantott a koru lottuk lejt6 parokra Isabelle. - Elarulom, en sem. De szerintem csinaljuk ugy, mint a tobbiek emelte lenduletesen magasba a kezet Carl. - Csavarjuk ki a zene lelket! Miutan kifulladasig tancoltak, visszamentek az asztalukhoz. - Azt hiszem, ke1l6en kicsavartuk a zene lelket es magunkat is nevetett Isabelle. - Ez csodas volt! - huppant le szekere a ferfi, majd intett a pincer nek, hogy meg egy whiskyt es koktelt kernek, - Huh... Mondtak mar, hogy rernekiil tancol? - Meg nem. Tudja, nem szoktam tancolni - lotyogtette meg a po harahan uszo [egkockakat Carl. - Majd elfelejtettem, hogy iro, ugyhogy zsenialisan improvizal mosolygott Isabelle. - Loveszarok, latin zene ... - Olyan mindegy - legyintett a ferfi, es felh6rpintette a huvos italt. - Hallom, jon hozzank Trouville-ba egy koncertre. - Igen - b61intott Isabelle. - A het vegen, de csak ket napig rna radhatok. - Remek - gyujtott ra egy szal cigarettara Coburn, es rendelt rna ganak meg egy pohar w hiskyt. Ejfel javaban elmult, amikor a Broadwayn leintettek egy taxit, es Carl hazavitte a lanyr. Isabelle, mikozben farad tan bezuhant az agyba, nyugtazta rnagaban, hogy a Coburnnal toltott este teIe volt meglepetesekkel. Egy csendes kis etteremre szarrutott es arra, hogy egy oracskat beszelgetnek majd, aztan bucsut vesznek egymastol. Ehelyett viszont a ferfirol kiderult, hogy nemcsak egy kavehaz csen des szegletebon szeret uldogelni, mint a hozza hasonl6 intellektualis pasasok, hanem nyitott mindenre, a latin tanctol a Iazachorgaszatig, melyr61 az este folyaman oly lelkesen es sz6rakoztat6an meselt, hogy Isabelle kedvet kapott hozza. Amint Carl eszrevette a lany szerne ben felcsillan6 erdeklodest, a lelkere kototte, hogy egy hetvege ere jeig egyszer majd tartson veluk a Connfieldi-to partjara horgaszni. Isabelle, mielott alornba rnerult volna, nyugtazta magaban, hogy a 98
megk6zelithetetIen Carl Coburn, aki allitolag evek 6ta nem boviti ba rati koret, szines, magaval ragad6 ember, akitol az iment baratkent vett bucsut. Amint fejet a parnara hajtotta, a Margarita koktelok ha tasara egy pillanat alatt elaludt. Delelott fel tiz fele jart, amikor telefoncsorgesre riadt. Felalom ban kotoraszott az agy melletti keszulek utan, majd fiilehez emelte a kagyl6t. - Hall6 - sz61t bele almosan, - )6 reggelt! Boris Boulard vagyok. Csak nem aludt? - Mar ebren vagyok - nyitotta resnyire a szemet Isabelle. - Ez j6 valasz. Nagyon j6! - nevetett a ferfi, - Tudja, keson j6ttem haza. - Ha gondolja, visszahivom fel 6ra rruilva - javasolta elozekenyen Boulard. - Nem, ne tegye Ie! Tenyleg ebren vagyok. Vagy talan nem hihe to? - mosolyodott el Isabelle. - Maradjunk a felalomban, vagy abban, hogy ebredezik. - A baratjaval, Carl Coburnnal voltam vacsorazni. - Es j61 sikerult az cstc? - varta a folytatast Boris. - Igen ... - gondolkodott el nehany pillanatra a lany. - Meglepete sekben b6velkedett. Egy latin barban kotottunk ki, ahol Carl felfedte tanctudasa t. - Ezzel azt akarja mondani, hogy tancolt? - csodalkozott Boulard. - Meghozza remekiil- nevetett Isabelle. - [a, es rneselt a hires la zachorgaszataikrol is, meg Adorn6r6l, a kacsarol. - 0, csak nem! - nevetett a ferfi. - fgy bizzon az ember egy barat ban! - Mi ujsag Honfleurben? - valtott temat Isabelle. - Azert hivtarn, hogy megbeszeljiik a hetveget - muzsikalt kedve sen a ferfi mely hangja. - Pentek delutan erkezern, es csak vasarnap reggelig tudok rna radni. Kozbeszolt egy csaladi kotelezettseg, - En l.ondonban leszek, valamikor penteken utazom haza - mond ta elgondolkodva Boulard. - Pontosan meg nem tudom, hogy mikor, ugyhogy javaslom, talalkozzunk keso delutan a szallodaban. Hatra odamegyek magaert. 99
- Rendben - b6lintott Isabelle. Nehany pereig meg beszelgettek, majd bucsut vettek egymast61 a penteki viszontlaiasig. Isabelle letette a telefont, es j6les6en vissza hajtotta fejet a parnara, Ugy dontott, alszik meg egy oracskat. A het vegeig a nap ok oly villamgyorsan elrohantak, hogy Isabelle egyszer csak azon kapta magat, hogy egy 747-es fedelzeten iiI, or ral Parizs fell.'. Amint a gep landoIt a Charles de Gaulle-on, az Inter Car pultjanal a mar ismeros fiatalembert61 atvett egy berautot. es elindult Honfleur iranyaba. Valasztasa egy tojashej szimi Chrysler Touringra esett, mely lenyithat6 tetejevel kellemes videki kocsika zast fgcrt. Negy ora tajban erkezett meg a Hotel Fontaine-be. Miel6tt elfoglalta volna szobajat, lesetalt a tengerpartra, es leult egy nYllg agyba. Hosszasan nezte a mclykek oceant. majd lehunyta a szemet, es ha IIgatta a tenger morajat. A nap ereje mar alabbhagyott. de azert meg kellemesen simogatta bdret. Ot ora fele visszasetalt a hotelba, es elfoglalta szobajat. Felfrissitette magat. elintezett nehany telefont, majd lemont a lobbyba. Epp a szobakulcsat adta Ie a reeepei6n, amikor egy taxi allt meg a szalloda bejarata elott. Carl Coburn szallt ki a kocsibol, - J6 estet' Min6 mcglepetes! - csodalkozott Isabelle. - Boris lekeste a repii16gepet, egy ejszakai [arattal erkezik, Agg6d va hivott a Heathrow-rol, hogy hatra F'>jjek magaert, mert randevujuk van. Ma cste kenytelen lesz velem beerni - mosolyodott el a ferfi, majd hozzatette: - Van egy mondas, miszerint a varatlan randevu olyan, mint az angyalokkal tancot lejteni. Orulok. hogy magavaf tCiJthetem az estet - jegyezte meg kedvesen. - Javaslom, menjiink at Deallville-ba egy kiesit esavarogni. - J6 otlct! - b61intott Isabelle. - Lejtsiink tancot az angyalokkal! 13cLiltek a Chryslerbe, es a szomszedos Deauville fele vettek az iranyt. - Most megisllwrheti a yaros okt6beri esendjet - nezett fel a Royal Hotel nchany behajtott spalettajara, amint elsetaItak az elegans szal lod'l elott. - Egy-kCt het, es a szallodak hetven szazaleka bezar. Ta vaszig visszakapjak Deallville-t az oslak6k. Ehes? - kerdezte a seta vcgeztevel a lanyril pillantva. - Nem - rilzta meg a fejet Isabelle. - De egy tea azert j6lesne! J6jj6n, meghivom cgy eobllrni te..1ra. 100
Alkonyodott, amikor visszaindultak az autohoz. Alig negyed6ra elteltevel mar Carl hazanak tagas verandajan uldogeltek, es csodal tak a lemen6 nap voroslo langtengereben uszo horizontot. _ Boris hivja eoburni teanak - szervirozta a g6z61g6 italt a ferfi. _ Nagyon finom - kortyolt bele cseszejebe Isabelle. _ [azmin es narancshej ... Ennyi a titka - mosolygott a ferfi. majd agg6dva megkerdezte. - Bemenjiink? Nehogy megfazzonl _ Nagyon kellemes idekint. .. Az igazat megvallva nem tudok be telni a tengerpart illataval. Majd a tea felmelegft - dorzsolte ossze tenyeret Isabelle. _ Bent a fogason talal egy tueat kabatot. Bujjon bele az egyikbe. Isabelle bement a hazba, es leakasztotta az elso keze ugyebe keru 16ruhadarabot. Egy amerikai b6r repii16sdzseki volt. Tobb evtizedes multjarol kopottsaga es megfakult, elvekonyodott belese arulkodott. Mikozben magara huzta. csodalkozva olvasta a kabat belso zseben lathato betfiket, melyeket szemlatomast nagyon regen, tintaceruza val irtak. Nehany pillanatig dobbenten allt. majd visszament a ve randara. _ O! Remekul all magan - pillantott meglep6dve Carl a lanyra. - Ez akadt a kezembe... - fgy mar nern agg6dom, hogy megfazik. Isabelle leult. belekortyolt teajaba. majd elgondolkodva Coburnra pillantott. _ Ugye a Brontoban azt a nyolceves kisfiut a padlason Carl Coburnnak hivtak? A ferfi Isabelle szavaira hosszasan haIJgatott, majd a kerdesre egy kerdessel felelt. _ Milyen erzes a vilagirodalom repiil6sdzsekijet viselni? - moso lyodott el. _ Pontosan olyan, amilyennek lefrta. Azt hiszem, tigy erzem magam benne, ahogyan az a nyolceves kisfill erezhette - hllzta ossze magan a kab
,~1
vilagot, es meg a jarasa is rnegvaltozik, kozben pedig ugyanaz rna radt, aki volt, hiszen csak egy dzsekit huzott magara - szippantott melyet cigarettajabol, es kozben tavolba meredri tekintet kisereteben elgondolkodott. - Egy elegans frakk es egy j6 szivar magnassa, egy estelyi ruha pedig kiralykisasszonnya tesz - mosolyodott el Isabelle. - Volt egy csutka ceruzam, tudja, amely mar annyira kicsi, hogy nem meri megkiserelni az ember, hogy kifaragja, mert fel, hogy el: fogy - szippantott melyet cigarettajabol Carl. - Inkabb az alig lat hat6 tompa hegyevel ir. Emlekszem, minden betfi kanyarulatanal ereztem, ahogyan a fa karcolja a papirlapot. Volt meg j6 nehany rna sik ceruzam is, de azokat nem szerettem. A kis csutkat a zsebemben hordtam mindenhova, meg volt egy jegyzetfiizetem, azt is. Ha te hettem, delutanonkent felmentem apadlasra, belebujtam ebbe a ka batba, es lekucorodtam az egyik vaskos gerenda tovebe, Szerettem ott tolteni az idot. A teto mar foltozni val6 volt. Neztem, ahogyan a kusza, kicsorbult cserepek kozott utat talalva maganak a napfeny szertesz6rja vekonyka sugarnyalabjait. Volt egy regi orgona a pad lason. Eloszor azt vilagttotta meg, azutan, ahogy teltek a percek, es a napkorong egyre lejjebb ereszkedett, ugy pasztazta vegig a lukas dongaju hord6t, a torott karfaju karosszeket, a rezveretes haj6koffert es az ezernyi lomot, amely Isten tudja, mikor kerult oda. En meg csak ott ultem magamban, beletemettem az ajkamat a kabat gallerjaba, es egy nyolceves kisfiu minden erdeklodesevel szemleltern a vila got. Varazslatosak voltak szamornra ezek a pillanatok. A sotetbar nara erett, szalkas gerendak es a toredezett cserepek vilaga, meg a hatalmas repulosdzseki, melybe kenyelmesen befeszkeltern magam, es amelynek jellegzetes borillatat igyekeztem minel melyebben a tu d6mbe szivni. Aztan egyik nap kinyitottam a jegyzetfiizetemet, es a tulajdonos nevenek helyere a kis csutkaval bevestem: BRONTo. Pontosan akkora bettikkel, amekkorakkal a kabatba volt beleirva. Mar akkor tudtam, hogy egyszer majd irok egy regenyt, amelyben ez a repiil6sdzseki szerepelni fog. - Ez csodalatos - suttogta Isabelle. - Ugy veltem, egy konyv nem mas, mint gondolataink tarhaza. Az irast lenyugoz6en nagy hatalomnak tartottam. A test tapinthat6, lathat6 es muland6. A gondolat lathatatlan, de maradand6. Tudja, aZ
102
a fontos. hogy lelekkel es szenvedellyel irjon az ember, ugy, hogy laz ba hozzak a sorok. Hogy minden betu egyszerre okozzon orornet es kmzo fajdalmat. Isabelle lenyugozve hallgatta a ferfi szavait. Eszrevetlenul teltek az orak, mikozben Carl Coburn szenvedellyel es melyseggel meselt az iras muveszeter6l. Boszelgetesuk megszakfthatatlanul gorgott az ejszakaban. Csupan nehany pillanatra hallgattak el, amig Carl be ment a hazba, keszitett egy kanna forr6 kavet meg egy kis harapniva 16t, majd visszahuppant az egyik karosszekbe, es mikozben tort egy darabot a baguette-b61, maris tovabbszctte szavait. Eszre sem vettek, hogy szemerkelni kezdett az eso, es fatyolszeni para ereszkedett a kertre. Mar pirkadt, amikor Isabelle bucsut vett, beiilt a Chryslerbe, es a hotelba hajtott. Masnap reggel fel Hz tajban Boulard telefonhivasara ebredt. A fer fi, miutan sajnaIatat fejezte ki az el6z6 esti elmaradt randevujukert. javasolta, hogy egy ora mulva talalkozzanak a szallodaban. majd kocsikazzanak at Trouville-ba, es tegyenek rovidke setat a koncert kezdete elott, Isabelle, amint bucsut vett Boristol, egy forr6 zuhannyal felfrissi tette magat. majd feloltozott. Az elutazasa el6tti nap Jean-Philippe koncertjenek tiszteletere vasarolt egy elegans, hofeher nadragkosz tumot, melyre az egyik belvarosi szalon kirakataban figyelt fel. Az allo galleros. ketsoros gombolassal diszitett. combkozepig er6 ble zeren es a paszentos dereku, trapez szaru nadragon else pillantas ra lehetett latni, hogy a hires olasz divattervez6, Giorgio Salvatore remekmuvei koze tartozik. Eleganciat. konnyedseget es egyfajta fennkoltseget hordozott magaban finom anvaganak, klasszikus vonalvezetesenek es a tervez6 lelkuletenek koszonhetden. Miutan Isabelle elkeszult. elegedett pillantast vetett a tukorre, majd lement a reggeliz6szalonba, es rendelt egy csesze kavet. Megvajazott egy vskonyka szelet aranyszinfire sult pirft6st, keveske eperdzsemet csepegtetett ra, es elmeriilt a forr6 kaye g6zenek zamatos aromaja ba. Boulard alig nehany perc multaval megerkezett, es csatlakozott hozza. A ferfi haromreszes, kremszinu tropikal61tonyt, feMr inget es pasztellsarga selyem nyakkend6t viselt. _ Maga egeszen gyonyoru - pillantott a hinyra. Tekinteteben oly
csodalkozas es elegedettseg iilt, mintha csak Matisse egyik eltlint es
103
,
.,j
.j
1 megkeriil t rernekrruivet tettek volna ele. - Naprol napra szebb - alla pitotta meg mosolyogva. - Bizonvara az honfleuri leveg6 teszi - pirult elisabelle. Boulard elgondolkodva nezte a lanyt, mikozben kavejat kortyol gatta. Nem tudott betelni a latvanyaval. Miutan megreggeliztek, beultek az E-type-ba, es Trouville fele vettek az iranyt, Setaltak egy oracskat a varosban, majd elfoglaltak helyiiket a Lothenon villa disz terrneben, amely a delutani koncert szintere volt. - J6 napot, Monsieur Boulard! Orulok, hogy ismet latom, kisasz szony! - udvozolte oket Nicolas Garmond kedves mosollyal arcan.> Nagy megtiszteltetes, hogy eljottek - huzta ki magat sotetszurke 01 tonyeben buszke apa modjara, majd nehany pillanatra elobujt belole a verbeli halasz. - Reggelre jo fogas igerkezik! Latogasson el holnap a kikotobe - kacsintott Borisra. - Felreteszem maganak a legszebb halat. - Ott leszek - b6lintott egy cinkos pillantas kisereteben Boulard. Isabelle mosolyogva hallgatta a ket ferfi beszelgeteset, majd a szin padra terelte tekintetet. Trouville polgarrnestere mondott nehany sz6t a koncert elott, majd sz6litotta az ifju eloadorruiveszt. A kis Jean-Philippe megilletodotten a szinpad kozepere setalt, meghajolt, egy kecses mozdulattal hatra csapta frakkjanak hosszu szarnvat, es leiilt a zongorahoz. A kozon seg tapsviharral jutalmazta bevonulasat, majd csend borult a terem reo [ean-Philippe egyenes tartassal kihuzta magat, vekonvka ujjait a billentylizetre helyezte, lehunyta a szemet, es leutotte az els6 hangot. Mozart akkordjai megtoltottek a termet, amint ujjai konnyeden lej tettek tancukat a klaviaturan, Mozdulatain erezheto volt, hogy a kis Garmond fiuban kulonos tehetseg lakozik. A koncertet kovetden nehany sz6t valtottak Jean-Philippe-pel. A kisfiu boldog mosollyal fogadta a gratulaci6kat. Erezhetoen ifju elete nagy esemenyehez igyekezett feln6n!, mely szemlatomast sike rlilt is neki. Ot 6ra fele jart, amikor bucsut vettek a Garmond csalad t6l, es visszaindultak Honfleurbe. Isabelle-t j6les6 erzes taltatte el, amikor begbrdtiltek az oreg villa kapujan. Ortilt, hogy ujra elvezheti a buja n{)venyzetu kert es a csodalatos kis haz meghitt nyugalmat. - Carl atjan vacsorara - bontott ki egy palack portait Boulard. Ugyhogy bsszedobunk nehany remek fogast - pillantott a lanyra. 104
- Rendben! - b6lintott Isabelle. Miutan feloracskat boszelgettek a nappaliban a bart kortyolgatva, bevonultak a hatalmas konyhaba, es hozzalattak a vacsora elkeszite
sehez.
_ Gondolta volna, hogy a vikingek a szaritott t6kehalnak koszon hetik hoditasaikat? - mosolyodott el a ferfi. - Hosszu utazasaik soran ez biztositotta szarnukra a f6 elelmiszer- es feherjeforrast - bontotta ki az attetszo vakumcsomagot. - Megtisztftottak es a farkuknal fogva rudakra logattak. Harem h6nap alatt a viztartalma negyatodet elve szitette, es kiszaradt. Akar csak ez itt - kopogtatta a konyhapult lap jihoz a halat Boris. - Tartositast nem igenyelt. Isabelle mosolyogva hallgatta Boulard kalandozasat. A ferfi meg mondott nehany sz6t a h6dit6kr6l, majd fuszeres paclebe fektette a halat, meghamozott nehany aranysargara erett kortet, es felbevagta azokat. _ Az eloetel rokfortos sult korte lesz di6val - kanalazta ki kony nyed mozdulatokkal a maghazakat, majd a gytima!csoket sutopapir ra sorakoztatta, es betette a kcmencebe. Egy tetszet6s darab rokfort sajthoz keveske tejszint ontott, nemi borssal es bazsalikommal izesitette. es krernesre keverte. _ Szeretem nezni, ahogyan f6z - tlin6datt ellsabelle a ferfi moz dulatai felett, mikozben Boris megpucolt par gerezd fokhagyrnat, es a szerteszet sza1l6 attetszo hejakat tenverevel felresoparte. Boulard sz6tlanul a lanyra pillantott, es elmosolyodott. _ Mar keszen is van a korte -Tepett a kemencehez, es kivette bel6le a gyiimolcsoket. - Csak felig kell megsiitni, epp annyira. hogy a villa konnyeden atszurja. Ha kihfilt, a maghaz helvere toltjuk a rokfortkre met, es apr6 diodarabkakkal meghin~iik - ontott poharaba nehany korty port6it, majd Isabelle-hez lepett. es poharat a lany poharahoz koccintotta. - Salut! ... Szeretek f6zni - mondta elgondolkodva, mi kozben felbevagott harom j61 megtermett edesburgonyat. - Egy etel elkeszitese olyan szamomra, mint egy kep megalkotasa, azzal a hi lonbseggel, hogy az eredmeny nem csupan esztetikai, hanem gaszt ron6miai gyanyort is okoz. Nezze ezt a szint! - mutatott a burgo nya narancssarga feli.ilett"re, majd miel6tt a kemen((!be tette, nehany vekonyka szelet bacont fektetett ra. - A termeszet minden szint es arnyalatot megalkotott helyettiink, cs a labunk eJe hintette, mint egy 105
I
festopalettat. Nekunk csak hasznalnunk kell- mosolyodott el, majd Isabelle-re szegezte tekintetet. - Szeretern, ha itt van ... - En pedig szeretek itt lenni - mondta kedvesen a lany, es kisse elpirult. - Ellenallhatatlan, amikor fgy mosolyog - felejtette tekintetet Isabelle-en a ferfi. A lany tunekenyen a pacleben szunnyad6 halra pillantott, majd belekortyolt poharaba, es igyekezett elterelni a sz6t. - Mi lett volna a vikingekkel a szaritott t6kehal nelkul? Es mi lett volna a tortenelemmel? Boulard felnevetett a lany elterel6 hadrruiveleten, amint szemreb benes nelkul, artatlan bajjal valtott temat es tert vissza a vikingek mentsvaraba, Isabelle a ferfi reakciojara elmosolyodott. - Szeretek szarnyalni - vonta meg a vallat. - Szeretem, ha szamyal mondta Boris, es folytatta a fozest. Mire a vacsoraval elkeszult, Carl is megerkezett, kezeben egy uveg Bourbon whiskyt es egy szal voros rozsat szorongatva. - Ezt Isabelle-nek - nyujtotta at a lanynak a viragot, es egy puszit nyomott a homlokara. - Ezt pedig a vacsorahoz - nyomta Boris ke zebe az italt. - 0, egy kis eletviz ! - pillantott elismer6en baratjara Boulard. Talan akkor meg is kostolhatnank - csavarta le a whiskysuveg tetsze t6s kupakjat, - Ez remek otlet - huppant le a nappali egyik foteljebe Carl, es ragyujtott egy szal cigarettara, - Velunk tart? - pillantott Isabelle-re Boris, mikozben kitoltotte az ital t. - lnkabb maradok a portoinal - lotyogtette meg poharat a lany. Att61 tartok, hogy meregeros lenne... - Winston Churchill egyszer a whiskyre azt mondta: "Olyan, mint a patkanymereg. De micsoda patkanymereg!" - nevetett Boulard, es Carl kezebe nyomta az egyik poharat. - Onre, uram! - mondta a ket ferfi egymasnak. mikozben koccintasra emeltek poharaikat. Isabelle csodalkozva nezett rajuk. - Kentucky szokas - mosolyodott el a lanyra pillantva Bori.s, majd felhorpintette az italt es talalta a vacsorat. >-
106
Leultek a rusztikus etkez6asztalhoz, es atadtak magukat a fogasok . nak. A rokfortos korte, a fokhagymamartassal es stilt edesburgonya val szervfrozott tokehal es a dcsszertkent felszolgalt citromszorbet varazslatos gasztron6miai mamor volt. A vacsora vegeztevel Boulard begyujtott a kanda1l6ba, es attelepedtek a nappali kenyelmes fotelja iba. Az id6 mulasaval a tfiz ropogasat Paul Rogers dallama valtotta . fel. Ejfel fele [art, amikor Carl feltett egy John Hiseman CD-t, es meg allt a nappali kozepen. _ Igy kell a dobbal beszallni! - kialtotta. mikozben a fergeteges zenere d obolast [rnitalt. Carl mutatvanyat latva Isabelle es Boris nevetesben tortek ki. _ Zsenialis a pali! - mondta csodalattal hangjaban Coburn, es visz szault a kanda1l6 melle. Az Isabelle elutazasat kovet6 napon Boris Boulard kora reggelt61 hajnali kett6ig szinte megallas nelkul dolgozott. Olyannyira magaval ragadta az alkotas szarnyalo szabadsaga. hogy csak nehany percre tette le az ecsetet kezebol. hogy bekapjon valami harapnival6t. Faradtan. de j6kedvuen zuhant agyaba, es delelott Hz 6raig aludt. Miutan felebredt. ivott egy csesze kavet. majd el6vette borondjet. es csomagolni kezdett. Tizenegy tajt beiilt aut6jaba, es maga mogott hagyva Honfleurt, elindult Cognac megye iranyaba. Alig fel eve erte a nagy megtiszteltetes. hogy a hires Bouvivier Konyak rend tagjainak soraba valasztottak. E tiszt tel csupan otvenegy kiemelt szemelyiseg biiszkelkedhetett a fold go ly6bison. A Konyak rendet a Bouvivier csalad ezerkilencszelznegyben alapftotta Edmond Bouvivier emlekere. A rend a kerekasztallovagjai hoz hasonlatos, zart koru tarsasag volt. Tagjai soraba tartozni oly nagy megtiszteltetes-szamba ment, mint az Egyesult Kiralvsagban szert ten ni a lovagi cimre. A rend tagjai evente ket alkalommal gyultek ossze egy hosszu hetvegere. Erne talalkozok helyszfne tavasszal a Bouvivier csalad Avignon melletti videki rezidenciaja volt, 6sszel pedig mas es mas kulhoni kastelyok, melyeket a Konyak rend olyankor a pincetol a padlasig kiberelt. Az esti parti, amelyre Boris elegans meghiv6t kapott, nem a szokasos osszejovetel volt, hanem a Bouvivier csalad privat este lye, amelyre szamos koztiszteletben a1l6 szemely hivatalos volt. A Bouvivier-k az ezernY0lcszazas evek derekan vetettek meg labu kat Cognac megyeben, es provence-i birtokaik melle nehany sz616sor tarkitotta, fgeretes domboldallal gyarapftottak vagyonukat. Amikor 107
a konyakgyartas viragzasnak indult, a csalad feje ugy dontott, hogy a bevetelt maradektalanul visszaforgatja az uzletbe, es bovfti a val lalatot. Igy aztan az idd folyaman a Bouvivier-k felvasaroltak a ko nyakterme16 ovezet jelent6s reszet. Tobbek kozott az Atlanti ocean es a Charente volgy kozott elterulo, tizenharomezer hektaros Grand Champagne-t, ahonnet a legfinomabb konyak keriilt ki. Oroszlan rcszt birtokoltak meg Borderies, Petite Champagne, Fins Bois es a harmincezer hektaros, legregibb Bois ordinaires et Bois commus teru leteken. Antoine Bouvivier kitfind uzleti erzekenek es kitart6 rnunka janak koszonhetoen evtizedek rnultaval a Bouvivier-k megvasaroltak a konkurenciat jelento negy legnagyobb konyakvallalatot, es egyed uralkodova valtak a vilag konyakpiacan. Antoine Bouvivier zsenia litasat es nagysagat jellemezte, hogy miutan magaenak tudhatta az osszes nagy konvakhazat, tiszteletben tartvan a rmiltat es az alapit6k ernleket, megtartotta a j61 ismert es bevalt markaneveket, es hagyta a sajat utjukon tovabbgordulni a pinceszetek munkajat, rnondvan, hogy nyero forman nem celszerfi valtoztatni, Csupan a technika fej lodesevel lepest tartva eszkozolrek apr6 fejleszteseket a palackozo uzemekben, melyek folytan az igenyekhez felzarkozva sokszorosara nett a nediivel megtoltott iivegek szama. fgy a konyak szerelmesei valtozatlanul elvezhettek a j61 ismert cimkekkel femjelzett nedfi izet, mig minden egycs cladott palack a Bouvivier csaladot gazdagitotta, akik nagy kbztiszteletnek es megbecsulesnek orvendtek. A Bouvivier konyakhaz hires volt arrol, hogy megalakulasa 6ta egyetlen alkalma zottat sem bocsatott el. A Bouvivier-k, oseikhez hfien, nagy becsben tartottak munkasaikat. Minden naluk dolgoz6 emberrel erzekeltet tek, hogy munkaja fontos resze annak a folyamatnak, amelynek veg ercdmenyekepp egy iiveg konyak a csalad asztalara keriil Milan6 ban, New Yorkban, Londonban, vagy eppen egy kis spanyol faluban. igy aztan a pinceszet legutols6 takarit6ja is, mint a konyakceg nelkii 16zhetetlen tagja, biiszkeseggel indult nap mint nap munkaba. Amikor Antoine Bouvivier visszavonult, fia, Thomas vette at a bi rodalom vezeteset. Thomas apja, nagyapja es dedapja nyomdokait huen kbvetve iranyitotta a vallalatot. A Bouvivier-k hiresek voltak j6tekonysagi alapftvanyaikr61, valamint evrol eyre jelent6s penzosz szeggel tamogattak a kultt.'irat es a muveszetet. Gyakorta rendeztek elegans partikLlt, balokat, ahol a gazdasagi, a politikai es a kulturalis 108
elet szine java megfordult. Thomas Bouvivier tragikus hirtelenseggel bekovetkezett halala utan lanya, Catherine keriilt a Bouvivier biro dalom elere. Honfleurtol Cognac megyeig. Poitiers erintesevel, kozel at oran at tartott az ut. Boris, miutan beg6rdiilt a Francia barokk stilusjegyeit magan visel6 kastelyszallo parkjaba, elfoglalta lakosztalyat. A Ho tel Lample egyike volt a vilag legjobb szallodainak. Amellett. hogy elegancia es pazar fenyiizes jellemezte, fennkolt meghittseg uralta a hazar. Hatalmas tereivel, csodalatos regi butoraival es rruiveszi kert jevel eletre sz616 emleket hagyott a vendegekben. 6ra elott nehany perccel Boulard zuhannyal felfrissitette ma gat, majd feloltotte szmokingjat, es hajtokajara tfizte a Konyakrend apr6cska rozettajat, amely becsuletrendhez hasonlatosan megillette a kivalasztottakat. Miutan a szalloda recepci6sa telefonon jelezte, hogy az erte kuldott Rolls-Royce eloallt, vetett egy ropke pillantast a tukorre, mcgigazltot ta nyakkendojet, es maga mogott hagyta Iakosztalyat. Az unnepelyes fogadast a Bouvivier csalad rezidenciajan rendeztek, Alig tel ora el teltevel a Rolls-Royce begordiilt a csodalatos kastely parkjaba. - Monsieur Boulard! - nyitotta ki elotte a kocsi ajtajat egy diszes egyenruhat viselo fiatalember. Kiszallt az autobol, es a leteritett voros sz6nyegen lepkedve en gedelmesen kovette a ferfit egy fogadoszobaba, ahol a Konyakrend tagjai gyiilekeztek. A finom eleganciaval berendezett szalonban a diszvendegek szivarral, konyakkal es csevegessel csaptak agyon az id6t, amig az unnepseg kezdetet vette. Boulard, miutan iidvozolte a tobbieket, Etienne Danowil professzor tarsasagaban leiilt az egyik asztalhoz, es szivarra gyujtott. Nehany perc elteltevel csatlakozott hozzajuk Raynold Marceau, a rend elnoke es Alan Wichwood, a tar sadalomtudomanyok nagydoktora. Hat 6ra elott nehany perccel, hatrahagyva szivarjaikat es poharaikat, a rend tagjai bevonultak a fogadas helyszineiil szolga16 nagyterembe, es leiiltek a diszvende gek szamara fenntartott helyekre. A h6feher orchideacsokrokkal es tbbb szaz gyertyaval feldiszitett teremben mintegy haromszaz ven deg varta az iinnepelyes megnyitot. Miutan a zenekar eljatszott egy Mozart meniiettet, Raynold Marceau tartott rovid megemlekezest a Konyakrend elmult evsz<1zadar6\, majd atadta a szot a Bouvivier csa
at
109
lad legifjabb tagjanak. Boris Boulard lelegzete elakadt, amikor meg hallotta az ismeros hangot. A zenekar iranyaba merengo tekintetet villamgyorsan a mikrofon mogott allo fiatal nore szegezte. Nem hitt a szernenek. Isabelle Kensington allt az ernelvenyen. Hofeher, teste re simulo, elegans estelyi ruhat viselt, nyakat apr6 igazgyongyokbOl keszult nyakek fonta koriil. A lany maga volt a Iinomsag es noiesseg megtestesulese. Oly torekeny es gyonyoru volt az orchideacsokrok oleleseben, mintha csak egy kozejuk tartozo viragszal volna. Szeme mosolygott, hangja pedig bajosan csilingelt, amint nehany mondat tal megnyitotta a balt. Amikor elhallgatott, Raynold Marceau a kar jat nyujtotta fele, es a terem kozepere vezette. A zenekar lagy dal lammal belekezdett az angol keringobe, ok pedig ellejtettek a nyit6 tancot. Isabelle oly konnyed legiesseggel siklott a ferfi old alan, hogy a vendegsereg hosszu percekig amulattal figyelte oket, majd tobb tucat par csatlakozott hozzajuk, es a termet pillanatok alatt estelyi ruhak forgataga toltotte meg. - A kis Isabelle gybnyoru nove erett! - mosolygott elismeroen a Boulard jobbjan helyet foglal6 idos ur, - Lenyfigozo - bolintott Boris. - Kislanykora 6ta ismerem. Mar akkor is elragad6 volt ... Ugy tu dom, most New Yorkban el. Boulard, mikozben hallgatta az oregur szavait, egyetlen pillanatra sem vette Ie tekintetet Isabelle-rol. Felt, hogy elvesziti a forgatagban. Amint a tanc veget ert, felallt, es a lanyhoz setalt. - Maga aztan tud meglepetest okozni! - lepett Isabelle moge szo rosan. - Isabelle Kensington Bouvivier. Isabelle a fulenek oly ismeros, kedves mely hang hallatan megle pod ve megfordult. - Lebuktam - rnondta halkan. - Meg hogy soha sem ivott konyakot. .. - nezett ketelkedo pillan tassa I a terfi Isabelle-re. - Akarmilyen hihetetlen, de fgy van ... Illetve fgy volt mindad dig, amig Boris Boulard egy oszi delutanon nem tett elem egy pohar X.O-t. Tudja, en abort szeretem. Akar hiszi, akar nem. A nagyapam arra tanltott, hogy minden italhoz meg kell ernie az embernek. Ugyanugy, mint ahogyan a sajtokhoz is. Nem lehet fejjel menni a falnak es rogWn egy pohar konyakkal vagy Stiltonnal kezdeni. Vi 110
szont ha az ember mar megerett az elso poharra. akkor annak min den cseppjet elvezi, A borhoz is csak nehany eve ertern meg - nezett melven a ferfi szernebe. - Es az elso pohar X.O-t, amelyet egy oszi delutanon Boris Boulard a kezebe nyomott, elvezte? - Minden cseppjet - mosolyodott el. - Akkor j6 - nevetett Boulard, es magahoz olelte a lanyt. majd a fiilebe sugta: - De azert a karamellrol tudott. - Setaljunk egyet - siklott ki a valasz elal a lany. - Tul sok itt az ember. - Boldogan. Epp en is ezt akartam javasolni - dorzsolte meg ro vidre nyirt szakallat a ferfi, mikozben egy pillantassal vegigmerte Isabelle-t. Isabelle Kensington Bouvivier-t, Thomas Bouvivier unoka jat, a csalad legifjabb sarjat, aki most epp olyan bajosan vonult hosszu elegans estelyi ruhajaban, mint amikor megismerkedesukkor a nagy di6fa asztalnal uldogelve a csillagokat barnulta, miutan mattot adva azt kerdezte, hogy kefelt-e mar New York felett lebegve egy haleg ballonban. Aki elragad6 volt, es cseppet sem emlekeztette azokra az ujsagirokra, akik az elmult evtizedekben felkerestek. - Tudja, Boris, egyszerubb az Isabelle Kensington. A Bouvivier nev hallatan mindenki felkapja a fejet - jegyezte meg a larry, mikoz ben elindultak a kert fele. - Szerintern a Bouvivier nelkul is - mosolyodott el Boulard, es egy talcarol leernelt ket pohar pezsgot, majd kovette Isabelle-t a villa kert jeben. - Sokat jatszottam itt kislanykoromban - alit meg egy r6zsalugas mellett a lany, - Varazslatos hely - lepett melle a ferfi, es fele nyujtotta az egyik poharat - Pezsgot? - Koszonorn. Boulard boldogan nezte Isabelle mozdulatait. bruit a veletlenszeru talalkozasnak. Imponalt neki a New York-i lany kilete, aki a mereg draga estelyi ruhat oly termeszetesseggel viselte, mint az honfleuri pia con setalva a rojtos szani farmernadragot. - Mit keres New Yorkban? - kerdezte mely hangjan. - Ott eIek - valaszolt rbviden Isabelle. - Maga mit keres Honfleur ben?
111
Boulard hunyorogva elmosolyodott, es a lany poharahoz koccin totta poharat. - Salut, Isabelle sokatmond6an rapillantott, es belekortyolt a hfivos pezs g6be. - Imadom New Yorkot. ada kot az eletem, a munkam, a bara taim - mondta halkan, majd hatat a kertet diszit6 g6tikus kooszlop nak tarnasztotta, es nezte, amint Boulard elgondolkodva meggyuj~a pipajat. A ferfi feltunoen elegans volt. - NOlgyon j61 all ez a szmoking. Olyan benne, mint egy angollord. Meg a rovidre nyirt szakall is tetszik - mondta hosszas hallgatas utan, majd a Boris hajtokajan diszelg6 aprocska rozettara pillantott. - Nem is tudtarn, hogy a Konyakrend tagja! - Tavasszal kaptam a megtisztel6 cimet - lepett Isabelle-hez, es gyengl:"den atolelte a lany derekat, - Isabelle, Isabelle - sohajtott na gyot. - Tudja ... Isabelle a ferfi szajara tette mutatoujjat. miel6tt befejezhette volna a mondatot. Erezte, hogy Boulard valami olyat akart mondani. amire nem tudott volna mit valaszolni, A ferfi elhallgatott, majd megreszel te a tor kat, es tovabb szivta pipajat, - A F1VO honapban New Yorkba utazom. Egyik este szeretnem, ha velem vacsorazna - rnoridta varatlanul, majd mosolyogva hozzatet te: - Isabelle Kensington. - Mit szolna. ha itt hagynank a partit? - javasolta a Iany. - Muta tok egy csodalatos helyet. - Benne vagyok. - Jl'ljjbn! Oldalt, a haz mellett kiosonhatunk. A kutya sem veszi esz re - pillantott a ferfira oly huncutul, mint egy kisgycrmek, aki epp arra keszul, hogy az iskolai szortarban bekenje Iekvarral a kitornott g6lyM. Bouldl"d elmosolyodott, es k6vette a lanyt. Miutan eitvagtak a ker ten, beiiltek a garazs el6tt parkol6 Fekete Maseratiba. - Gyl1nyorll darab - jegyezte meg a ferfi - A nagyapam kedvence volt - forditotta el az indft6kulcsot Isabelle, cs dtJepett a gazpedalra. - Ami6ta meghalt, csak en hasz no.'ilom, ha itthon vagyok. Megtenne, hogy odaadja a napszemiivege met? Valahol ott van a kesztyutClrt6ban - hunyorgott a lemen6 nap sugarait61, amint az lit nyugat fele kanYilrodott.
Boulard kinyitotta a kesztyutart6t. _ Latom. buli volt! - huzott el6 egy tires Moet & Chandon palac kot, majd egy Gauloise-os cigarett<'isdoboz alatt raakad t a lany nap szsmuvegere. _ Meg majusban Cannes-ba kirandultunk - nezett sernmitmondo an az utra Isabelle. - Koszonom - vette el a ferfi kezebol a megkerult szemuveget. es sietve felvette. _ Allitolag a kek szermiek erzekenyebbek a napsugarakra - tette vissza az uveget Boulard a cigarettasdoboz es egy Zippo ongyujt{l melle, amelyek leplezetleniil arulkodtak a tavaszi kirandulasrol. Az ongyujto macsos darab volt, szinte kizarolag ferfiak hasznaltak. J6 negyedora elteltevel Isabelle lekanyarodott a foutrol, es begor diilt egy hatalmas kovacsoltvas kapun. _ Isten hozta a Konyak birodalmabanl - mondta bajosan. _ O! - vonta fel csodalkozva szernoldoket a ferfi. - Ez aztan a meglepetesl Miutan megalltak egy gy6nyoru regi kuria el6tt, Isabelle udvozol te a gazdasagi 6rt, majd egy sokat iger6 mosoly kisereteben Boulard ra pillantott. - Jajjon! A meglepetes odalent van. Boulard szorosan Isabelle rnogott lepkedve kovette a lanyt. _ Udvozlom a folyekony arany birodalmaban' - tart szelesre egy ketszarnyu. vaskos tolgyfaajt6t a lany, es felkapcsolta a vilagitast. Boulard-nak a lelegzete is elallt az elOtte feltarulo, halovany sarga fenyben uszo pince latvanyatol. _ Lenyugozo - mondta halkan. mintha csak attol felne. hogy felve ri almukbol a szunnyad6 palackokat. majd nehany pillanatra megallt. es vegigfuttatta tekintetet a vegtelennek tUn6, nemespenesz boritotta boltives vajaton. amely menten tobb ezer konyakosuveg sorakozott. _ A tar~16rendszert meg az ezernyolcszazels evekben a dedapam epittette. 0 volt a konyakhaz megalapit6ja. J6jjan' Ez meg csak a kezdet. A szavevenyes pincerendszer tizenat kilometer hosszan ka nyarog a hegy gyomraban. Nehany merf61ddel odebb, a charente-i reszlegben vegzik a leparlast es az erlelest. Amikor a konyak elerte a kivant eresi fokot es palackba toltik, akkor keriil ide. EVjarat szerint rendszerezve itt taroljak a YS-t - alit meg egy mellekag torkolato.'inal a lany, majd tovabbsetalt. - Ez a blokk pedig a VSOp-e. 113
112
.,
- Csodalatos! - s6hajtott a ferfi, mikozben lelke melyeig elmeriilt a konyakosiivegek erdejeben. - Ez egy uj termek. A Fine - emelt Ie konnyed mozduiattailsabelle egy uj tervezesfi uveget az egyik allvanyrol. - Igazi remekrmi. Simogatas a szemnek. Olyan, amely mellett nem lehet csak ugy elsuhanni. - Giorgio Balsonte tervezte - setalt tovabb Isabelle a kanyarg6s pincejaratban. - Kicsit htivos van idelent - borzongott meg, es ossze fonta maga el6tt csupasz karjat, Boulard sietve levette szmokingja kabatjat, es elozekenyen a lany ra teritette. - Kapok a mamajatol, ha megfazikl - mosolyodott el. - Koszonom. Azt hiszem, ezt az estelyi ruhat nem igazan pince latogatasra terveztek - huzta ossze magan a feloltot. - Mentsegemre szoljon, hogy csak egy partira keszultem, Itt vannak a kedvencei! simitott vegig egy sor palackon a Iany, - X.O, a konyakok konyakja jegyezte meg, majd befordult a pincerendszer egy terernrne oblosodo zsakutcajaba. - Ez itt a mennyorszagt A Paradis szentelye, - A bfinre csabito erett asszony - s6hajtott Boulard. - Folyekony aranynak nevezte a nagyapam - huzott ki egy palac kot a tarolobol a lany, es a sarga fenyfi lampa ele tartotta, majd meg billentette, es 6vatosan forgatni kezdte az iiveget. - Nezze, ahogy megtOri a fenyt, Boulard Isabelle moge lepett, feje melle hajtotta fejet ugy, hogy alla szinte mar-mar hozzasimult a lany selymes borehez, es tekintetet er dekl6dve a Paradis palackra emelte. - Csodas! - mondta, amint a konyakban, amely atengedte magan a fenyt, kulonos aranysarga alakzatok rajzol6dtak ki. Isabelle finom mozdulattal elfordftotta a palackot, hogy Borisnak megmutassa a mennyei Paradis szinenek es fenyenek titokzatos bi rodalmat. - Sotet szobaban, gyertyafenynel meg izgalmasabb es latvanyo sabb, A konyak fenye a falra vetul, es aranysargara fest mindent. - Igaza volt a nagyapjanak. Val6ban folyekony arany - suttogta a ferfi, mikozben tekintetet a palackra szegezte. Isabelle meg nehany pillanatig jatszadozott az iiveggel, majd visz szahelyezte a polcra, es folytattak setajukat a pincerendszer keleti 114
blokkja fele. Nehany perc olteltevel megaIltak egy mives vaspanttal szegelyezett ajt6 el6tt. _ Ez itt a csaladom borgyujtemenye - nyitotta ki az ajt6t. Boulard visszafojtott lelegzettellepett be a nemes borok terrnebe, Aspecialisan kialakitott tarolorekeszekben tobb szaz nernespenesszel boritott palack nyugodott. Mikozben Isabelle elmeselte egy-egy ka landos eletutat bejart nedti tortenetet. Boris alaposabban szernugyre vett nehany ritkasagszamba men6 palackot, majd a lany tide moso lyaba temette tekintetet. Isabelle olyan volt, mint egy finornan meg munkalt gyemant. Kulonos m6don otvozodott benne a modern es a klasszikus vilag. Szemeben az amerikai optimizmus csillogott, szelle misege egy eur6pai intellektusat tukrozte, kecses alakja es finom sti lusa pedig szarrnazasarol arulkodott. Nehany percet meg elid6ztek a nemes borok birodalmaban, majd beultek a kocsiba, es visszahajtot tak a Bouvivier villaba. Az estely javaban zajlott. _ Ismerje meg a mamamat! - pillantott Borisra Isabelle. _ Boldogan - b61intott a ferfi. _ Anya! Szeretnem bemutatni Boris Boulard-t - lepett edesanyja hoz a Iany, _ Oriilok, hogy szemelyesen is megismerhetem - mosolygott ked vesen az asszony. _ Szamomra a megtiszteltetes - udvozolte konnyed kezcsokkal a not Boris.
Catherine Bouvivier feltfinoen dekorativ, elegans, otven koruli
asszony volt, olyan. amilyennek a konyakbirodalom nagyasszonya
nak lennie kell. Melyvoros cstelyi ruhat viselt, amely rernekul illett
svedsz6ke, kleopatra fazonra vagott frizurajahoz.
_ Maris jovok - mondta kedvesen Isabelle, es Jules Remsen kere
sere nehany lepest odebbsetalt, hogy a ferfi bemutathassa idos nagy nenjenek.
_ Nagy tiszteloje vagyok. Lenyug()znek a festrnenyei -- pillantott
elismeroen Boulard-ra Catherine.
_ Engem pedig a kedves lanya nyugoz le,
_ Szerintem maga pedig at - mosolyodott el a no. - Tudja. olyan
szenvedellyel meselt az Honfleurben toltott napokrol. .. - hagyta be
fejezetleniil a mondatot az asszony. amint Isabelle visszalepett hoz zajuk. 115
·1'
:1,g J ~
j~
J 'l
'! ;~
,\
- A lanya egeszen kulonos teremtes - nezett sokatmond6an a n6 szernebe Boris. - Ejnye-bejnyc, csak nem r6lam beszelgettek? - vonta fel mokasan a szernoldoket Isabelle a ferfi szavaira. - Elrabolhatom, Catherine! Ezt a tancot nekem igerte - allt meg mellettuk egy ides ur, - Egy pillanat es jovok, Alain - mosolygott kedvesen a no, majd Boulard-ra pillantott. - Toltse veliink a holnap deleldttotl Varjuk egy csaladi reggelire, es igerern, nem leszunk ennyien. - Koszonom a meghivast, Catherine. Itt leszek. - Ez remek otletl - csillant fel Isabelle szeme. - A halaszok reggeli je melle legalabb felsorakozik a Bouvivier csalad reggelije is. - Beleferek a rna esti tancrendjebe? - hajolt meg felkereskent Bo ris, majd karjat nyujtotta, es a tancparkettre vezette a lanyt. Ejszaka ketto fele jart, amikor a tobbi vendeggel Boulard is bu csut vett. Masnap reggel tfzre volt hivatalos a csaladi reggeIire. Fel tiz elott nehany perccel a mar ismeros Rolls-Royce a hotel ele gordult, es a Bouvivier villaba vitte. - J6 reggelt, Boris! - koszontotte Catherine Bouvivier, amint egy kedves mosolyu inas a hazba vezette. - Isabelle nemsokara itt lesz. Allit6lag mar ebredezik. Tudja, nem eppen koran kelo tipus. - O! Akkor mely nyomokat hagyhatott benne az honfleuri tit - mo solyodott el Boris a hajnaIi halaszatra gondolva, mikozben megallt a nappali egyik szegletet diszito kom6d elott, es a folotte fiiggo Monet festmenyre szegezte tekintetet. - Varazslatos. Egy ember, aki a tavir6 zsakbol es a ffiszalakbol azt csinalta, amit Rembrandt az onarckepein. - Latom, szereti az impresszionistakat! - mondta csengo hangon Catherine. - Lenytigoznek az alkotasaik. - Tudja, az apam imadta a festeszetet, - Csodalatos! - idozott el nehany pillanatig a ferfi egy szeles aranykeretbe foglalt Chagall-kep elott. - Remek izlese volt a kedves edesapjanak. - Az impresszionistak voltak a kedvencei, de rajongott DaIiert es PicClss6ert is - setalt egy Pisarro-festmenyhez az asszony. - Ha tehet te, minden kepallkci6ra elment. Amiatt a Chagall miatt haromszor utazott New Yorkba - piIlantott a ferfi altaI csodalt kepre. - Amikor 116
hazahozta, felakasztotta a nappali falara. es estenkent egy pohar ko nyakot kortyolgatva leiilt ele. Sokszor orakig gyonyorkodott egy-egy uj szerzemenyeben. Azt hiszern. egy elfoglalt nap utan ezek az ecset vonasok usztattak nyugalmat es beket a lelkebe - sohajtott a no, es lassu leptekkel elindult a szalon fele, Boulard kovette az asszonyt, es kozben az impresszionistak ci kaztak fejeben. Olyan csodalatos erzes volt vegigvonulni a hatalmas szoban, mintha csak egy kulonleges szentelyben lepkedne. amely a tizenkilencedik szazad nagyjai, az impresszionistak e16tt hajt fot. - Foglaljon helyet, Boris. Boulard leiilt egy erettbarna borrel karpitozott chesterfield fotelba, es kenyelmesen keresztbe vetette a labat. _ Egy pohar Martinit? - kerdezte a no. _ Koszonom - b6Iintott, es tekintetet vegigfuttatta a szalonon, amelya villa egy hangulatos szeglete volt. Az angolvorosre festett fa lakon tucatnyi festmeny fuggott. melyek kozott helyet kapott ket kis Picasso-rajz es egy apr6cska Boudin-kep is, amely szemmellathat6an a rmivesz kesei korszakabol valo volt. A szalon unnepelyesseget fo kozta a kertre nezo ivelt, hatalmas ablakokon bearado napfeny, mely szinte langra lobbantotta a falakat, es eletre keltette a festeszet nagy jainak alkotasait, A ket kis Picasso Isabelle New York-i lakasat juttatta oszebe. es boldogan nvugtazta magaban, hogy a Gramercy Park-beli otthonnak semmi koze ahhoz a bizonyos Vincenthez, ahogyan azt () feltetelezte, es hogy a lany nem humornak szanta, hogy ave a haz legfelso szintje, hanem valoban az, mint ahogyan a falon 16g6 Picasso is eredeti. _ Parancsoljon - nyujtotta az asszony Borisnak az aperitifet. _ Koszonom - vette el a ferfi a finom mstszesekkel diszitett kris talypoharat a talcarol, es belekortyolt az italba. _ J6 reggelt! - Iibbent be Isabelle a szalonba, jobbjan unokanovere vel, Caroline-nal es annak ferjevel. _ J6 reggelt! - ugrott fel udvariasan Boulard a fotelb61, hogy ud vozolje oket. _ A teraszon teritettem -
tart ki egy hatalrnas livegajt6t
Catherine. _ 0, remek, anya! - csengett Isabelle hangja. - fmadok a kertben enni. 117
- Orulok, hogy elfogadta Catherine meghivasat, Boris! - jegyezte meg boldogan Caroline, - Meg en hogy ()ri..ili1kl - vetett egy sokatrnondo pillantast Isabelle re a ferfi,
/\ lanv elmosolvodott, es elindult a terasz fele. Boulard nehany lepessel lernarad va kovetto, es kozben gy()nyarhidiitt konnyed mozdulataiban. Isabelle vekonyka feher selyernbhizt es boka folott vcgz6d6 bezs vaszonszoknyat viselt, mel yen aIig eszreveheto feher csikok futottak vegig. Maga volt a finomsag es a ndiesseg. amint ke cscs mozdulattal leemeIt egy talcarol egy pohar pezsg6t, es belekor tyolt a htis italba. Boulard kisse meglazitotta nyakkendojet, es leult a lany melle. /\z angol colonialista vilagot idezo fonott kerti butorok a Bouvivier villahoz melto harrnoniaval simultak a terasz buja viragai koze. A villasreggelihez megteritett hatalmas kerek asztalon lenyii g(izo latvanv fogadta a vendegeket. - Mino csoda! - pillantott a haz asszonyara elismeressel Boris, es kihorpintette a poharaban maradt Martinit. Sok helyen megfordult mar elete soran, elvezhette a monac6i hereegi csalad vendegszeretet et, es egyik londoni latogatasa alkalmaval oly megtiszteltetesben volt resze, hogy Erzsebet kiralyno jobbjan mint diszvendeg fogyasztha tott el egy kellemes vacsorat, de be kellett vallania, hogy ez az asztal minden eddigi terftest felulmult. - Tudja, ez nalunk csaladi tradicio. Az etkezeseknek fontos szere pet tulajdonftunk - mosolygott Catherine. A reggelivel j6 kedelyii beszelgetes vette kezdetet, Tizenegy tajban csatlakozott hozzajuk Catherine ferje, Armand Pertie is, aki kedves mosollyal udvazolte az asztaltarsasagot. - Elnezest a kesesert, de kisse elhuz6dott a reggeli megbeszeles - szabadkozott, majd bntott maganak egy csesze kavet. Armand hat van fele kozeled6, j6vagasu ferfi volt, aki kozel mas fel evtizede cIt boldog hazass£1gban Catherine Bouvivier-ve\. Magas, vekony albta, egyenes tartasa es szeles valla egykori viv6 mul~ar61 6rulkodott, melynek k(isz6nhet6en meg most is remek kondicioban tartotta mag6t. Harmonia es nyugalom aradt bel6le, melyb61 erez het() vol t, hogy falt6l falig kiegyensulyozott eletet eI. Del javaban el mtIlt, amikor asztalt bontottak. - Meddig miHCld Cognacban? - kerdezte Catherine Borist6\. 11 tl
- Holnap reggel elutazom. - Rernelhetjuk, hogy meg ma latjuk, es velunk vacsorazik: Na gyon orulnenk neki! - Boldogan - mondott igent a kedves invitalasra Boulard, - Akkor este talalkozunk - alit fel az asztaltol Catherine az ora jara pillantva. - Sajnos mennem kell, fel ora rmilva varnak egy tar gyalason. Miutan bucsut vettek egymastol, Isabelle Boris Boulard-ral olda Ian bei.iIt a Maseratiba, es elindultak, hogy bejarjak a videket. Kora estebe nyuloan kalandoztak, Megneztek a konyakhaz birtokan all6 kapolnat, mel yet meg az ezerhatszazas evek derekan epittetett 1£1 nya sziiletese tiszteletere a foldterulet akkori tulajdonosa. aztan egy ebeddel egybekotott setat tettek a szornszedos l3arbczieux ovaros aban, majd felkaptattak a videk legmagasabb pontjara. a Tunder sziklahoz, ahonnan lenyugoz6 kilatas tarult a kirandulok ele. Ami kor visszatertek a Bouvivier villaba, Isabelle visszavonult nel1any percre, Boris ped ig egy poharka konyakot kortyolga tva elvezte Catherine tarsasagat. - Ugye, milyen gyonyoru? - allt meg nehany pillanatra Catherine az ebedlo falat dfszito Renoir-festmeny el6tt. - Szerette a kaposztalevest, a fokhagvrnas, olajbogvos nyulat, es kedvenee volt a fugetorta is. AIlit61ag Renoir felesege, Aline remek haziasszony volt. Collettes-i videki villajukban gyakorta lattak ven ciegi.il barataikat. Olyankor aztan mennyei izekkel vendegeltck meg az egybegyfilteket. Akkoriban hiresek voltak Renoir lakornai - lepett Boulard az asszony melle, es a kepre pillantott. Mikozben alaposab ban szemugyre vette, apr6eska, gondterhelt barazda jclent meg hOI11 lok£1n. Egeszen kazel hajolt a vaszonhoz, es beletemette tekintetet az ecsetvonasokba. - Val6ban - mondta elgondolkodva, mik6zben mcgd()rzs(ilte ri-J vidre nyirt szakallat. - Mestermllnb. Egy zseniaIis hamisit6 szinte tokeletes munk£1ja. Lenyugoz6 hamisitvany. CSllpan egy-ket, alig eszrevehet6 vonas arulkodik ... Egeszen zsenialis. lIyen j6 hamisit vannyal meg soha sem talalkoztam - b6lintott elismeroen. - Ezt nem mondja komolyan! - sapadt el Catherine. - Az i\yesmivcJ nem szoktak viecelni ~ pillantott csoda\kozva a nore.
nq
f
I i ,
j
J
J
, I
~ ~; :~
:~
i
J,
,I
l
I 1
J
- De az nern lehet! Apam a halala elotti napon vasarolta London ban, egy arveresen. Kisebb vagyont fizetett erte. Boldogan hivott fel, hogy elujsagolja, a kczebcn tartja Renoir rernekrmivet. - Sajnalom, Catherine, de ez a kep nem eredeti. - Akkor hollehet az eredeti? - Van jo nehany Renoir-gy(ijto szerte a vilagon. Bizonvara egyiktik szentelyeben 16g, egy tivegvitrinben - mondta elkornorult tekintettel a ferfi. - Nem lehetseges, hogy az edesapja tudta, hogy a kep nem erede- . ti? - igyekezett magyarazatot talalni, latva az asszony dobbent arcat, - Nem. Aparn egy fillert sern adott volna egy hamisitvanyert. - Akkor pedig erdernes felkeresnie a galeriat, ahol vasarolta - ja vasolta megnyugtatoan Boulard. - Tudja, Catherine, ezek a nagy er tekU: festmenvek rendszerint egytol egyig biztositva vannak. Ha egy aukei6n kalapaos ala kerul egy hamisitvanv, ami persze preeedens ertekfi lenne, a vevonek visszaterftik a festrneny arat. - Egy Sotheby's arveresen akadt ra az apam. - Erdekes, a Sothebys-nel tobbszoros sziiron megy at minden kep, mire kiallitasra kerul. Nem ritkan hat-nyolc nemzetkozi szaker tot is felkernek, hogy biztosak legyenek a kep eredeteben. Elmeletileg szinte lehetetlen, hogy egy hamisttvanyt kinaljanak eladasra. Egy a milli6hoz. A gyakorlatban persze becsuszhat egy-cgy gikszer. - Koszonom, Boris! Megfogadom a tanacsat. Holnap felveszem veluk a kapesolatot - mondta kisse megnyugodva az asszony. - Nagy val6szfnuseggel kikuldensk majd egy szakertot. Egy lon doni aukei6s haz nem engedheti meg maganak, hogy esorba essen a hirneven. Ha hfre megy, hogy harnisitvany kerult a kalapacsuk ala, lehuzhatjak a rolot.
NEW YORK CITY
Isabelle mar kozel egy oraja esevegett Hamlettel az este nyugal maban. Eleinte Hamlet kisse melankolikus hangulatban volt, de aho gyan multak a pereek, tigy kerult egyre inkabb elemebe. Csevegtek apr6-esepr6 dolgokr6l, a sajt6 hatartalan hatalmat61 az aggaszt6 vi lagpolitikai helyzetig, majd a tehetseg mezsgyejere tevedtek.
12D
- Van, amit kisebb es van, amit nagyobb tehetseggel gyakorlunk, de mindig minden fcjlesztheto. Barrni barrnikor aktivizalhato ben nunk - bontogatta allaspontjat Hamlet. - Ezek a dolgok ugy mukod nek, akarcsak a futas. Eleinte nehany szaz meter utan kifulladunk, de az ida rnultaval hosszu kilorneterek rnegtetelere leszunk kepesek. Aztan meg ha egy-egy nap nem huzzuk fel a sportciponket, azon kapjuk magunkat, hogy hianyzik a futas. Az emberekre az [ellemzo, hogy sok-sok mindenrol leszoknak, ahelyett hogy inkabb sok-sok mindenre raszoknanak - tett pontot a gondolatmenetre, es temat valtott. - Hogyan velekedsz a szinekrol? - A szinekr6l? - kerdezett vissza ertetlenul Isabelle. - Igen, a szinekrol, A pirosrol, a kekrol, a sargar61 es fgy tovabb. - A szinek sok mindent tukroznek. es meg tobb mindenr61 arul kodnak. Talan jobban szeretned a vilagot esak feketeben es feherben latni? - Ezen meg nem gondolkodtam - erkezett rovid szunet utan Hamlet valasza, majd ujabb kerdest tett fel. - Szeretsz jatszani? - [atek az egesz elet - zongorazta be Isabelle a klaviaturan a va laszt. - [atszik benne mindenki, bar at es ellenseg, s meg maga az ordog is. - Hogyan velekedsz a baratsagrol? - erkezett Hamlet kovetkezo kerdese. - Fontos dolog. - Szerinted mennyire fontos? - faggat6zott tovabb Hamlet. - Nagyon fontos. A baratsag igaz dolog. A baratsagot nem lehet esak ugy kicsiholnia rnagabol az embernck. Az hivas nelkul jon, a kar a szerelem. Aztan pedig nem foglalkozunk vele, hogy ki miert lett a baratunk. Meg hosszu pereekig esevegtek, majd bucsut vettek egymastol. Isabelle szeretett Hamlettel ehatelni, agymosas volt neki egy-egy faraszto nap utan, Miutan lefekudt, gondolatai Boris es Carl korul cikaztak. A ket ferfi a mult heten telefonon jelezte, hogy nehany na pan belul New Yorkba utaznak, es szeretnek, ha egyik estc vcluk vaesonlzna.
4 121
r~
1;
,~l ,~
'"},;j
i
,.~"
:1;'
Carl Coburn es Boris Boulard az Air France egyik keso esti jarata val erkezett New Yorkba. Amint landoltak a JFK kifutopalyajan, elsa dolguk volt, hogy felhfvjak Isabelle-t. A ket ferfi masnap delelottje igencsak zsufolt volt. Mig Carlnak egy konyvkiadoval, addig Boris nak a Guggenheim Muzeum igazgatojaval volt talalkozoja. Isabelle lei ugy beszeltek meg, hogy egyiitt toltik a masnap ester, es elmennek valahova vacsorazni. Carl ernlekezett.ra, hogy egyik baratja a Ielkere kototte, ha legkozelebb New Yorkban jar, Ieltetlenul Iatogasson el a Nizantyba. fgy aztan a hotel recepciosaval este nyolcra foglaltattak egy asztalt. Miutan fel nyolckor Isabelle megjelent a Hotel Mercer lobbyjaban, bevagtak magukat egy taxiba, es az etterembe hajtattak. A Nizanty feltfinoen elegans es dekorativ hely volt a West Side-on, amely aJig nehany hete nyitotta meg kapujat a nagykozonseg elott, es meg annyira ujdonsagszamba meno volt, hogy egyikiik sem ismerte. Alighogy elfoglaltak helyuket es rendeltek egy-egy poharka aperiti fet, Isabelle ismeros arcot pillantott meg. Az ifjii Manetti vagtazott be az etterem ajtajan, majd megallt, es kisse tetovazva korulnezett. Isabelle kulonc, de kedves fiunak tartotta Brun6t. A nagy New York-i ejszakaban neha elofordult, hogy egy partin osszefutottak es par percet beszelgettek. Bruno sz6rakoztat6 Figura volt, de hosszu tavon kicsit faraszto. Csak a j6isten tudja, hogyan keveredett szama ra ily idegen kozegbe, mint a Nizanty, mely, ugy tfint, a varos leg elegansabb etterrneinek soraba kivan felsorakozni, es a vendegek nagy resze sznobokb61 es vastag szivarokat sziv6 vilagfiakbol allt. Az ifju Manetti, amint megpillantotta Isabelle-t, odalepett asztaluk hoz es egy puszit nyomott a lany arcara, majd udvozolte Boulard-t es Coburnt. Bruno, oltozkodeset illetoen, szemlatornast kitett maga ert, rasztafrizuraja es orrpiercingje melle kivetelesen egy feher, trapez szaru farmernadragot, Feher inget es fekete, hosszftott szabasu zakot huzott. Bizonyara megfordult a fejeben, hogy az elegans etterembe zak6 hijan esetleg nem engedik be, ahhoz pedig nem Wit a foga, hogy egy helybeli feloltobe bujtassak, melyben nehany oraval azel6tt talan egy kellernetlen parfiimillatot araszto orosz maffi6z6 vacsorazott. - Nem hiszek a szememnek! - futtatta vegig tekintetet a fiun Isabelle, es mosolyogva megallapftotta magaban, hogy Bruno, el \'eihez ragaszkod va, kis lazad6kent, laban a piros bakancsot azert becsempeszte az elegans etterem falai kaze, mondvan, hogy piros 122
labbeli viselete nincsen megtiltva az ugynevezett aranyszabalyok kozott, _ Randi - tarta szet nevetve karjat a fiu. _ J61 meggondoltad? - vonta fel szemoldoket Isabelle. _ Azt hiszem nem, de most mar mindegy. Valahogy majdcsak ki bfrom az estet - s6hajtott Bruno, es bucsut vett. Latszott az arcan, hogy legszivesebben sarkon fordulna es messzire meneki.ilne, es hogy nines az a no, akiert megeri ingben es zak6ban vegigfeszitenie egy estet egy ilyen sznobtanyan. Elhatarozta. hogy Iegkozelebb e16 vigyazatosabb lesz majd, ne fordulhasson meg egyszer e16vele, hogy az elsd randevura ilyen etterembe cibaljak. De legalabb mar most ki mutatta a foga feherjet legujabb baratnojeloltje. hogy mifele helyeket is kedvel, igy nem lesz tobb randevu - hatarozta el magaban Bruno, mikozben letelepedett az egyik asztalhoz. _ Nem szereti a fiatalember ezt az ettermet? - kerdezte Carl a be szelgetest hallva. _ Valahogy ugy, Bruno inkabb egy goapartin, rikito bricsesznad ragban erzi j61 magat - mosolygott Isabelle, majd Boulard-ra pillant va hozzatette: - 6 Patricia Manetti kisebbik fia. - A mama buszkesege? - csodalkozott Boris. _ Nem eppen. Inkabb ugy fogalmaznek, hogy az a gyerek, akire a szi.ilei ahanyszor raneznek, azt a kerdest teszik fel magukban, vajon hol rontottak el. Kicsit extravagans, de kedves fiu. A pincer, asztalukhoz lepve, felbeszakitotta a Bruno Manettirol folytatott beszelgetesiiket. Miutan leadtak a rendelest, elmerultek egy iiveg Krugba es a ket ferfi multbeli kalandjaiba, melyeket fel valtva meseltek. elveve egymastol a sz6t. Isabelle-nek is volt nehany tortenet a tarsolyaban. melyeken a pezsgo [otekony hatasara nagyo kat nevettek, felboritva a sznobtanya kar6t nyelt nyugalmat. Kozben Bruno Manetti baratnoje is megerkezett. A no amolyan szikkasztott, szolar iurnozott festett szoke szepseg volt, akiben tobb volt a szilikon, mint a hozott anyag. Egesz este ugy tilt Bruno mellett, mint egy mo solyg6s kirakati babu, akit egy stylist beallitott, s aztan orokre ugy felejtett. Az ifju Manetti neha ketsegbeesett pillantast vetett felejiik, es leitszott a szemeben, hogy legszivesebben Isabelle es a ket ferfi tar sasagaban fogyasztana el vacsorajeit. Epp a desszertnel tartottak, amikor Bruno megallt mellettiik.
123
,;}
g
:~ ~s
"'~l;
:1'
,1
- Hova Hint a randid? - kerdezte csipkel6dve Isabelle. - Megsertodott es fakepnel hagyott - mosolygott boldogan a fiu. - Csatlakozzon hozzank! - javasolta Carl. - Orommel - huppant Ie Isabelle melle Bruno, es rogton rendelt maganak egy dupla whiskyt, hogy mihamarabb feledtesse magaban az elrruilt masfel orat. Az ifju Manetti remek tarsasagi ember volt, ugyhogy egyre felfo, kozottabb hangulatban pergett tovabb az este. - Elnezest kell kernem, de legyenek kedvesek kicsit halkabban lenni, mert zavarjak a szomszed asztalnal uloket - lepett hozzajuk kis id6 rruiltaval a pincer. - Kerern a szarnlat - nezett a ferfira morcosan Boris. - Nem ugy ertettem, uraml Nyugodtan maradjanak meg. - A szamlat - ismetelte egy szigoru tekintet kisereteben Boulard. - Nem hallotta? Az ur a szamlat kertel - csattant fel Bruno, eleg tetelt veve az elfuseralt vacsoraert, majd ratett egy lapattal. - Ez egy sznobtanya. Folytassuk mashol az estet. A pincer sarkon fordult, es nehany pillanattal kesobb Boulard ele csusztatta az elegans borrnappaba bujtatott szamlat. Tavozasukkor, engesztelesul egy iiveg Cristal pezsg6t szorongatva utanuk sietett az ajt6ba. Szemlatomast megbanta, hogy egy rossz kedvii hazaspar mi att eluldozte az este legjobb vendegeit, akik nemcsak tonhalsalatat piszkalgattak a tanyerjukon, hanem a haromfogasos vacsora melle kell6 mennyisegii alkoholt is elfogyasztottak, szabad szemmel jol lat hat6 osszeggel emelve ezzel az aznapi bevetelt, - Fogadjak el ezt a csekelyseget az etterern ajandekakent - nytij totta felejuk a draga italt. - Dugja fel maganak! - nyilvanult meg roviden es erthetoen Bruno. - En is ezt tanacsolom - kontrazott az ifju Manettire Carl, mikriz ben kimentek az etterembol. Az estet eloszor a Keatsben, majd a Merlinben folytattak, vegul pe dig Bruno Soho-negyedbeli lakasaban kotottek ki, ahol hajnali ketto kor kisse mar pitvokasan az ifjii Manetti nekilatott befesteni Coburn es Boulard mellkasszarzetet. Boris mellkasat leopardminhlsra festet te, Carlet zabracsikosra, mondvan, hogy Coburn ket kedvenc szine a
124
fekete es a feher, Mar pirkadt, amikor rendeltek egy taxit, hazavittek lsabelle-t, majd a Hotel Mercerbe hajtattak. Masnap deItajban, kisse masnaposan bar, de Boulard a zuhany alatt nemi szappan segitsegevel megszabaditotta mellkasat a tetszet6s leo pardmintatol. Szerencsejere Bruno lemoshat6 festeket hasznalt, nem ugy, mint Carl eseteben, akinek zebracsikjait valamifele tart6s hajfes tekkel festette a ferfi rnellkasara. Igy, amikor Carl hosszas suvickolas utan radobbent ennek tenyere, kenytelen volt mellkasszorzetet lebo rotvalni, melynek kovetkezteben a serkedo sz6r viszket6 erzesetol napokig oly vehemensen vakar6zott, mintha egy egesz kol6nia bolha vagy ruhatetfi koltozott volna az inge ala. Delutan Carl elgondolkodva pillantott orajara, mikozben a taxi New Haven fele gordiilt. Alig masfel 6ra mulva Borissal es Isabelle-leI volt talalkozoja a Hotel Mercer etterrneben. Egy hosszura nyult delelotti megbeszeles miatt kisse csusztak a prograIT9ai, igy a delutan folya man mindenhova tetemes kesessel erkezett. Erezte, hogy a Mercerb61 is legalabb negyven percet kesni fog, de ezzel most nem foglalkozott. Tudta, hogy az etterem megvarja. Boris es a lany pedig legfeljebb re mekul elkortyolgatnak egy-egy poharka italt a vacsora elott. - Hihetetlen. hogy elrohant ez a nehany nap New Yorkban, tfino dott, es a fak sargulo lombkoronajaba temette tekintetet, De nemcsak ez a nehany nap, hanem az elmult ket h6nap is oly gyorsan libbent tova. mint a masodperc ezredresze. Mikor a taxi egy gyonyoru villa el6tt megallt, kiszallt a kocsib6l, es lassii leptekkel elindult a bejarat fele.
~[
~
-4 Boris es Isabelle a hotel etterrneben uldogelve egy pohar koktelt mellett beszelgettek, amikor egy er6sen oszulo, elegans oltonyos ferfi lepett asztalukhoz, es szivelyesen udvozolte Boulardot. - Elbert Williams, Isabelle Kensington ejtette meg kedvesen Bo ris a bemutatast. Szemmel lathatoan megorult a talalkozasnak. igy hosszu percekig tart6 beszelgetes vette kezdetet, hogy mi van a regi baratokkal es ismen5sokkel, akikkel evtizedekkel ezel6tt nap mint nap osszefon6dott eletiik.
125
1
.~ ~
- Ha az ezerhetszazas eveket Irnank, akkor most parbajra kellene - Mit valasztottatok? - nezett kerdoen Borisra a ferfi, miutan ki- c... -hfvnom Elbertet, mert serton beszelt a baratomrol - kelt Coburn veseztek az ismeretsegi kort, - En mezes jercemellet ettem. Nagyonj .vedelmere. - Talan valoban igy kezdodnek es ernek veget Carl kap finom volt, ugyhogy batran merem ajanlanil - mosolygott kedvesen.c~ csolatai, de ez az 0 maganugye - s6hajtott nagyot. - Elbert huga - Meg nem dontottuk eI. Epp Carlra varunk - pillantott 6rajaraJ~ Boulard. t .' majdnem belehalt, amikor Carl elhagyta. Kozel egy evig kezeltek a pszichiatrian, mire talpra allt - mondta magyarazatul a ferfi visel - A j6 oreg Carlra! - s6hajtott a ferfi. - Nem lattam mar vagy nyokf kedesere. eve - hallgatott el nehany pillanatra, majd folytatta. - De nem is~ hianyzott... " ' - Sajnalom - nezett Borisra egyutt erzon Isabelle. - Ne haragudjon Elbert viselkedeseert. Meggondolatlansag volt - Metti j61 van? - kerdezte kis ida multaval B o r i s . , reszemrol szoba hozni Mettit, de szerettem volna tudni, hogyan van. - Igen - bolintott elgondolkodva Elbert. - Nehany eve ferjhez~ Nem sejtettem, hogy ily harag lakozik benne Carl irant. ment. Marseille-ben elnek. Tavaly szuletett ket fiuk. Ikrek - kuszott~ - Hat, ha eltekint a parbajtol, akkor fatylat ra - nevetett Isabelle. melegseg tekintetebe, - Azt hiszem, boldog - gyujtott ra egy cigareP~ Boulard elmosolyodott, es a lany szernebe nezett, tara, majd Isabelle-re pillantott. - Tudja, Metti a hugom... Arnugy;~ -_Egy gyonyoril szempar es a Iormas vonalak melle fontos a stilus meg Carl baratnoje volt, bar fogalmazhatnek ugy is, hogy az egyik '~ es az egyeniseg. Ezek csodas otvozodese az, ami egy not ellenallha jatekszere. De ennek mar tiz eve. Meg a mult evezredben - mosolyo-c~ =~ilqnna es izgalmassa tesz. Kell az onallo velemeny, a gondolatok,
dott el, majd elkomorult tekintete. - Vigyazzon velunk, ferfiakkal,c~ ~eha a nem. Talan meg nem art egy cseppnyi kiszamithatatlansag kisasszony! Vannak koztunk olyanok, akik atformaljak a noket, Carl sem. Ezeket senkibol sem szabad kiolni, legyen az ferfi vagy no. kozejuk tartozik. Ha beleszeret valakibe, szerelmet oruletes fellan- } golas jellemzi. Olyankor elete minden masodpero- az imadott norol sz6I. Erte, neki, hozza ... Minden Ielegzetvetelkor az illatat es minden kortynal az izet erzi. Aztan rnulnak a h6napok, es ana lassan meg NEW YORK CITY valtozik. Olyanna valik, arnilyenne Carl forrnalta. Elvesziti mindazt, arniert a masodpercek erte, neki es hozza sz6ltak. Carl pedig egyik Patricia epp a kovetkezo Brilians Elmek cfrrui rovatot vitatta meg este arra hajtja Ie a fejet, hogy a no lenyenek izgalmat unalom valtotta 'Isabelle-leI, amikor Bruno bevagtazott anyja foszerkesztoi irodajaba. fel. A tundoklo oazis sivar, szaraz homoksivatagga valt. Egyhangii si - Szevasztok! - huppant bele az egyik fotelba. - Holnap elutazom vatagga, melyben nincsenek palmafak es hils viz, csupan a kiszamft Balira - jelentette ki lazan. hatosag. Nappal perzselo forrosag, ejszaka pedig dermeszto hideg. Es - Hogy hova? - szegezte csodalkozva tekintetet fiara Patricia. - Es nem tudom, Carl tudja-e, hogy az "erte, neki es hozza" pillanatokban mennyi idot szandekozol ott tolteni, ha szabad erdeklodnom? a tiporta el az oazist. Egy ido utan, ha a nore nez, onrnaga tekint ra - NeMnynetet. Maximum ket honapot. vissza. A hugorn ebbe majdnem belehalt - s6hajtott nagyot. - Akkor - J6, hogy az utols6 pillanatban ertesttesz az utazasodroll Apad en elbucsuzorn, talan, jobb, ha nem talalkozorn CarllaI. Oriilok, hogy mar tudja? megismertem, kisasszony - mosolygott kedvesen Isabelle-re, majd - Meg nem, de majd felhivom. J61 tudod, anya, uta10m a teli New kezet nyujtott Boulard-nak, es kisetalt az etterembol. Tekinteten es . Yorkot - csattant fel az ifju Manetti, amint megerezte anyja szemre mozdulatain erezheto volt, hogy kisse felkavarta Carl felernlegetese. hany6 pillantasat. Boulard elgondolkodva meredt a ferfi utan, majd Isabelle-re pi! lantott. - Ebedeltel mar, kisfiam? .I'
•.,~
it
126
127
I
i
1 j
i I
!
.~
,
,.~
i
;$
I
1
13
'~
'~
iJ.:
'tt
',t ,1
]
~
a
;:! ;~
~
l~
!<;.
_ Meg nem, de majd bekapok valamit a klubban. Ubudban ilyen kor baromi jo meleg van. Ha jartal volna ott, te is imadnad. Kicsit 16gunk a haverokkat meg veszek egy kis anyagot a cuccaimhoz. _ Van eleg penzed? - kuszott anyai aggodalom Patricia hangjaba. _ Ne torodj vele, majd csak elleszek - intett hanyagul Bruno. _ Tudod. hogy nem szeretem, ha ilyen vagy. Delutan atutalok a szamladra egy kis penzt, de aztan ne verd el az elso nehany nap alatt, es kerlek, minden heten kuldjel egy e-mailt, amelyben beszamolsz a dolgaidr61 - s6hajtott az asszony. Patricia azon anyak koze tartozott, akik allandoan penzeltek fel cseperedett rsernetejuket, akiknek a vilag osszes kincse sem lett volt eleg. _ Hogy vannak a barataid? - vigyorgott kajanul Bruno Isabelle-re, miutan megnyugodott, hogy sinre tette utazasat. _ Remekiil. Tegnap delutan visszautaztak Franciaorszagba mondta a lany, majd hunyorogva hozzatette: - Ami azt illeti, j61 ki szurtal Carllal. A zebracsikok tul tart6sak voltak. Kenytelen volt le borotvalni a mellkasszorzetet. _ Mifele Carl, es mifele zebracsfkok? - erdeklodott Patricia. _ Par napja Boris Boulard-ral es Carl Coburnnal vacsoraztam, Osszefutottunk Brunoval, es volunk toltotte az estet - ftizott nemi magyarazatot beszelgeteslikhoz Isabelle. _ Es hogyhogy en errol nem tudok? Miert nem meselted? - nezett kerdoen a fiara az asszony. _ Remek este volt, anya! - mosolygott az ifjti Manetti. - Beneztiink egy-ket helyre. aztan felmentiink a lakasornra. _ Es? - meredt a fiara rosszat sejtoen Patricia. _ Befestettem a ket ficko mellkasat. Az egyiket leopardmintas ra, a masiket meg zebracsikosra - jelentette ki mero egyszerGseggel Bruno. _ Micsoda?! - vorosodott el Patricia. _ Ne legyel mar ugy oda! Ok is benne voltak. Vagy mit gondolsz, lokotoztem oket a fotelba, es eroszakkal festettem ki a mellkasukat? _ Mar csak az hianyozna! De bizonyara a te otleted volt az egesz. Vagy talan azt akarod mondani, hogy Boris Boulard es Carl Coburn azert utaztak New Yorkba, hogy Bruno Manettivel kipingaltassak a mellkasszorzeh.iket? - emelte fel hangjat Patricia.
_ Nem ertern. mit csinalsz ebbol ekkora ugyet. anya? -legyintett az ifjti Manetti. - Remekiil sz6rakoztunk Isabelle-leI meg azzal a ket fickoval. Kicsit sokat ittunk es kesz. _ Te nern vagy normalis' - forrnedt ra duhosen fiara az asszony. Ez mar mindennek a teteje! _ Na j6, nekem mennem kell. Lepattanok. Este meg jelentkezem ugrott fel Bruno a fotelbol. es monekulore fogva sietve tavozott anyja irodajabol. Patricia pedig erezhetoen megbocsathatatlan bfinkent hozzacsap ta fia felgongyolithetetlen bGnlajstromahoz Boris Boulard leopard mintas, es a vilagirodalorn nagyra becsiilt Irojanak. Carl Coburnnak leborotvalt mellkasszorzetet is. _ Leeg a kepemrol a bor! - mondta Isabelle-re pillantva az asz
szony.
_ Hidd el, Patti, fantasztikus este volt! Tcnyleg rernekul szorakoz tunk. Boulard es Coburn felnott emberek. es ha hiszed, ha nem, el veztek az egeszet. Egy kis New York-i orulet. - Azt mondod? _ Imadtak Brunet! Tudod, 0 annyira mas, mint Carl es Boris nyugtatgatta baratnojet Isabelle. _ Na, ez nekern egy kicsit sok mara. Bali, meg a brilians elmeim mellkasszorzete - vette fel elegans, hOSSZll kabatjat a n6. - Gyere,
menjunk at a Cafe Wienerbe, es egyiink egy kis sutemenyt'
_ Menjiink! - mosolyodott ellsabelle, megerezven, hogy a Patricia
lelkeben tornyosul6 viharfelhok lassan oszlani kezdenek.
-4 Oktober utolso penteken Vincent Burnet aposa dolgoz6szob<'ijilban
uldogelt. es egy pohar whiskyt kortyolgatott, mikozben Arnie szavait
hallgatta. Arnie Glassworth a Republikanus Part oszlopos tagja volt,
es nohany napja erdekes otlettel allt ela. Vincentet felcsigazta az ()reg
mondandoja. mely fenyes politikai karriert csillantott meg elotte. Bar
ez idaig nem foglalkozott politikavaC csupan a televizi6 es az lljsa
gok hfrei alapjan kbvette feliiletesen az esemenyeket, de most megis
apr6cska vagy tamadt benne, hogy a kfnalkoz6 lehetoseget megra
gadja, es besziilljon a valasztasi ringbe. Mer6ben llj volt szamara az
129
128
\1
r
egesz, de tudta, hogy ap6sa szavai megalapozottak, es eppen ezert megfontoland6ak. - Bryan Dampson mar tul oreg es elege van az egeszb61! Ugy don tott, visszavonul jarkalt fel s ala szobajaban Arnie, majd sokatmon d6an Vincentre pillantott. - Egy u], fiatal arc kell, olyan, akiert oda vannak az emberek! Akiert szivesen felemelik a tollat, hogy az x-et a neve melle tegyek. Sikeres vagy es jokepii - mosolyodott el a ferfi. - Ke1l6en megalapoztad a hirnevedet, es te mar letetted az asztalra, amit le kellett tenned. Lepjel tovabb, Vincent! Hatalmas karrier var radl Ha indulsz a valasztasokon, nyerni fogsz! Amikor javasoltalak a posztra, mindenki felkapta a fejet. A part vezetosege egyhangulag te ged akar. llyen meg nem volt. Eddig mindig megoszlottak a veleme nyek, es komoly vitak eloztek meg a jelolest. Most viszont mindenki melletted tette Ie a voksot. Tudod, mit jelent ez?! - Rendben, Arnie, elmegyek a hetfoi talalkozora - b6lintott Vincent, majd orajara pillantott, es felugrott a fotelb61. - Mennem kelll - 161 van, fiam - mosolyodott el a ferfi, es kikiserte Vincentet az autojahoz. - Egy ferfinak kell a kihivas - tette veje vallara tenyeret Arnie. - Gondolkodom rajta - b6lintott Vincent, majd beiilt autojaba, es elhajtott. Arnie sokciig nezett a tavolodo kocsi utan. Mikozben visszament a hazba, Vincent es a fiatal no korul cikaztak gondolatai. Vajon mi6ta tart a viszonyuk? Hetek, h6napok, vagy talan evek 6ta? Szinte biztos volt benne, hogy Vincent a lannyal tolti az elkovetkezo napokat, nem pedig uzleti utra megy Bostonba. Erezte, hogy vejet kelloen sikerult felcsigaznia. 161 ismerte Vincentet, es tudta, hogy a ferfinak impo na Ina, ha kepviselokent helyet foglalhatna az Amerikai Egyesiilt AI lamok szenatusaban. Hogy a Republikanus Part egyik zaszlovivoje kent akar cgeszen az elnoki szekig vezethet az iitja. >-
~ Isabelle epp el6szedte a gardr6bban lapul6 utazotaskajat es cso magolni kezdett, amikor a telefon megsz6lalt. - Boris Boulard vagyok - hallotta meg a ferfi kedves, mely hang jato - Varatlanul New Yorkba kellett jonnom. Tudja, a kiallitas miatt.
Ugyhogy most itt vagyok a Mercerben. Orulnek, ha lathatnam hol nap. Esetleg egyiitt ebedelhetnenkl - javasolta. - Remek lenne, de sajnos nem leszek a varosban. Elutazom a het vegere - halkult el Isabelle hangja. - Fel 6ra rruilva indulok, ugyhogy ez most nem fog menni. Sajnalom ... De esetleg hetfon egylitt vacso razhatunk, ha meg itt lesz. - Itt leszek - mondta Boulard, majd banatos hangon hozzatette: Kar, hogy holnap nem lathatom. Ha nem lesz New Yorkban, akkor en is itt hagyom ezt a btinos varost, es elfogadom az egyik baratom meghivasat a videki nyaral6jukba. - Akkor j6 pihenestl - Erezze mag at j61 a hetvegenl Hetfon talalkozunk - vett bucsut Boulard, es letette a telefont. Isabelle sietve befejezte a csomagolast, beult egy taxiba, es a Park Center parkolojaba vitette magat. Vincent mar az aut6ban vara ko zott ra, - Szia, kicsim - cs6kolta meg gyengeden a lanyt. amint beiilt mel le a kocsiba. - Bocs a kesesertl - olelte at a ferfit Isabelle. - Minden rendben? - Persze. Mehetiink. - Imadom ezeket a pentek delutanokat - inditotta be az eziist Chrys ler motorjat a ferfi, es elindult a Southamptonba vezeto gyorsforgalmi Iele, - Itt vagy mellettem, es negyvennyolc oran at ez fgy is marad. - Hova megyiink? - kivancsiskodott Isabelle. _ Emlekszel arra a kis szallodara a t6parton? Tudod, ahol a husvet el6tti hetveget toltottuk. - Ahol olyan isteni csokoladetortat ettiink? - Ott foglaltam szobat - nevetett Vincent. - Szerettem ott lenni ... Cyonyoni hely - mosolyodott el Isabelle.
4 Boris Boulard, miutan George Patisek meghivasara igent mondott, kiberelt egy jeepet, es elindult a videki nyaral6ba. A haz j6 ketora nyi autozasra volt New Yorkt61, nehany kilometerre a toparttol. egy fenyveserd6ben. George Patis ugy tervezte, hogy oregkori eveiben 131
130
~§,.
t~
;';
gyakorta tolti majd idejet az idillikus videki feszekben, tavol a nagy varos zajatol. Mar besotetedett, mire Boulard megerkezett. igy csak a hazbol kisztirodo halovany feny es a hold vilagitotta meg a magas ba nyulo fenyofakat. melyek tomeny illata megf(iszerezte a levegot. Miutan elfoglalta az egyik vendegszobat. csatlakozott a tobbiekhez. Patiseknal nepes tarsasag gytilt ossze hetvegere. A vendegek kozott volt egy manhattani sebeszorvos a felesegevel es a fiaval, egy j6 nevii grafikusm(Jveszn6, Rebecca Forst az unokanoverevel, egy fiatal ha zaspar Washingtonb61, es egy kedves id6s ur a szomszedos villabol, Az este sz6rakoztat6an, jo hangulatban telt. Szombat reggel borongos napra virradt. Komar felh6k gyi.ilekez tek az egbolton, es logott az es6 laba, de deltajban a felhok elvonul tak, es vegul egyetlen csepp es6 sem esett. George Patis javaslatara ugy dontottek, lekocsikaznak a topartra egy rovidke kirandulasra, Boulard szerette George-at, baratsaguk immar kozel ket evtizedre nyult vissza. - Mostanaban egyre gyakrabban jossz New Yorkba - pillantott Borisra a ferfi, mikozben a tobbiektol kisse lemaradva a t6parton se taltak. - Megismertem valakit, aki ha nines mellettem, rettentoen hianyzik - tfinodott Boulard. -lgy aztan, ha latni akarom, felulok egy gepre... - Sejtettem, hogy no van a dologban! - kuszott mosoly George szemebe. - Tulsagosan fiatal es tiilsagosan szep - s6hajtott Boris. - Az soha sem art! Ismered anyarn occset, Pepe bacsitl Nyaron unnepeltuk a nyolcvankettedik szuletesnapjat. A felesege. Anna het venkilenc eves. Hat eve Kaliforniaba koltoztek. Nagy lokoto az oreg! Nehany h6napja felszedett egy negyvenegy eves not, ugyhogy most szarnyal a szerelerntol. Amikor kerdeztern tole, hogy "Mondd, Pepe bacsi, milyen a fiatal szeret6d? Szep, csinos n6?" - tudod mit vala szolt? Ha megnyomom a b6ret, visszaugrik. Ugyhogy, oregem, nem baj, ha fiatal, legahlbb meg husz ev mulva is visszaugrik a b6re! - ne vetett George. A seta vegeztevel George bei.ilt Boris melle a jeepbe, es visszaindul tak a nyaraloba. Mivel George-nak be kellett ugrania a kozeli Hotel Pontivy recepciojara egy meghfvoert, melyet nehany napja hagytak ott neki, leszakadtak a nepes tarsasagtol, es rovidke kiterot tettek a t6
nyugati szeglete Iele. Mikozben Boris a hotel lobbyjaban George-ra varakozott, kellemes csilingel6 hang kisereteben kinyilt a lift ajtaja. Boulard nem hitt a szemenek. Isabelle lepett ki a liftbol, oldalan egy negyven kori.ili, sarmos ferfival. Mindkettejuk arcarol boldogsag su garzott. Isabelle elcsodalkozott, amint tekintete a ferfi szcmparjaval talalkozott. _ Micsoda meglepetes! - mondta kedvesen. _ Ori.ilOk, hogy latom - udvozolte a lanyt Boris, majd hozzatet te: _ Dgy latszik, kicsi a viJag, de legalabbis New York kornyeke. _ lsmerjek meg egymast! Vincent Burnet, Boris Boulard - ejtette meg a bemutatast a lany, _ Ori.ilok, hogy megismerhetem, Mr. Boulard! Nagy tisztel6je va gyok - mosolygott baratsagosan Vincent. Boulard udvariasan kezet nvujtott, majd ropke pillantassal vegig merte a ferfit. Vincent Burnet feltun6en szimpatikus. oszu16 halante . ku, jokepu ficko volt. Mosolyg6s szernpariabol optimizmus es ertelem sugarzott. Elegans, csikos inget es sportos szabasu, sotetkek szovetza k6t viselt. Miutan nehany sz6t beszeltek, Vincent gyengeden atolelte Isabelle derekat. es bucsut vettek Boulard-t61. Boris hosszasan nezte, . amint atsetalnak a szalloda halljan, Torkaban apr6cska gomb6cot er zett. Mielott Isabelle kilepett volna a szalloda ajtajan, egy fut6 pillanatra visszafordult. es bucsut intett. Boulard elmosolyodott, es alig eszreve hetoen bolintott. Isabelle Kensington most is gyonyoru volt. Vallig ero hajat nvakszirtjenel egy ovalis csat copfkent fogta ossze. Feher garb6t, farmemadragot es csfp6jeig er6, erettbarna szarvasbor kabatkcit viselt. Oly harm6nia sugarzott belole. ami csak keveseknek adatik meg. _ Ki volt ez a fiatal n6? - lepett Boris melle George, aki szernevel kovette a tavolodo lanyt_ Isabelle Kensington. Egy New York-i magazin munkatarse - re szelte meg torkat Boulard, hogy a gomb6ct61 bucsut vegyen. _ Nagyon szep no. Elragad6 - mondta elismeroen a ferfi. _ Az, szep - s6hajtott Boris, majd halkan hozzatette: - Annal sok kal tobb ... George csodalkozva bara~ara pillantott a szavak hallatan. _ Csak nem o ... ? - csuszott ki a szajan, amint megerezte, hogy " t6parti setajukon Boris Isabelle Kensingtonr6l beszelt. _ De igen -- meredt az ajt6 fele elgondolkodva Boulard. - 0 az. 133
132
- Mikor talalkoztok? - kerdezte George, mikozben a parkol6 fele setaltak. - Hetf6n este egyutt vacsorazunk - inditotta be a kocsi motorjat Boris, es beletaposott a gazba.
,..
Miutan Isabelle es Vincent visszatertek a delutani setabol, kiultek a szalloda kavezojanak teraszara. A ferfi maga ele tette laptopjat az asztalra, bekapcsolta a gepet, es elmerult egy szerzodestervezetbe. Isabelle nehany pillanatig fi gyelte, majd szernet lehunyva a nap fele forditotta arcat, es hagyta, hogy az er6tlen 6szi sugarak simogassak a boret. Boris Boulard es az honfleuri villa jutott eszebe, meg az egyutt toltott este a francia kis vendegloben, az East Side-on. Vincent j6 egy oran at dolgozott, majd befejezve a munkat, tekin tetet a lanyra terelte. - Mire gondolsz? - kerdezte. Erezte, hogy Isabelle valahol tavol jar, messze a kavezo teraszatol. - Semmire - vonta meg vallat a lany, - Elvezern a napozast - va laszolta kurtan. A ferfi kerdese kizokkentette kalandozasabol, es ra dobbentette arra, hogy mikozben Vincenttel uldogel a szalloda tera szan, gondolatai egy masik ferfi korul cikaznak. Bizonyara ez csak a veletlen talalkozasnak koszonheto, tfinodott el, majd Vincentre ne zett, es elmosolyodott. - Ne haragudj, hogy munkaval toltottern a delutant, de ezt be kel lett fejeznem - szabadkozott a ferfi, mikozben osszecsukta a lapto pot. - Dgy terveztem, hogy majd hetf6n delelott szakitok ra id6t, de az aposom megszervezett egy talalkozot a valasztasokkal kapcsolat ban - sohajtott nagyot. - Leulok veluk, es meghallgatom az elkepze leseiket, bar meg nem tudom, mitevo legyek ... - Lenne kedved hozza? - pillantott kerdoen Vincentre Isabelle. Washington, csillog6 nevtabla: Vincent Burnet, az Egyesult Allamok szenatora. - Talan - mosolyodott el a ferfi. - Nagyon uj terulet nekem a politi ka, de allitolag adnanak mellem egy stabot. Tanacsado, titkar, asszisz tensek... A tanacsadot, Bob Jeffersont jol ismerem. Csaladi j6 barat. 134 j r.
NEW YORK CITY
Boris es Isabelle hetfon este kilencre beszeltek meg a talalkozot a Mercerbe. _ Parancsoljanak - nyitotta ki a pincer egy kulonterem ajtajat el6t tiik. - A kisszalon megfelel, uram? - nezett kerdon Boulard-ra. _ Igen, koszonjuk. Remek lesz - b6lintott Boris, majd Isabelle-re pillantott. - Az etterem zsufolasig tele van. Felek, hogy ott nem hal lanank egymas hangjat - hallgatott el nehany pillanatra. - Az igazsag meg az, hogy kettesben akartam lenni magaval - kuszott mosoly a
szemebe. _ Ez gybnybru - lepett be a szalonba a lany, es vegigfuttatta te kintetet a hatalmas szoba kozepen allo, mtiveszien megteritett ovalis asztalon es a falakat diszito festmenyeken. A Hotel Mercer kulbnterme lenyugbz6 volt. Az asztalt hofeher damasztabrosz boritotta. kozepen orchideacsokor diszelgett, kecses feher gyertyak oleleseben. A poharak vekony falan fenykoszorukent tiikrbz6dtek az apr6cska langok. az aranyozott szegelyu tanyerok ko zepen pedig egy-egy rozsaszirom nyugodott. Az egesz olyan finom es legies volt, mintha csak a kepzelet vilagaban [arnanak. Miutan leiiltek az asztalhoz, rendeltek egy palack kilencvenkettes evjaratu Dom Perignon Cuvee-t. es kivalasztottak a fogasokat. _ Oriiltem, hogy a hetvegen egymasba botlottunk, es mi tagadas, bantam is - mondta elgondolkodva Boulard, miutan belekortyolt a pezsg6be. - Orultem, mert lathattam, es banatos voltam, hogy egy masik ferfi oldalan... _ Most viszont itt vagyok - mosolyodott el Isabelle. - Ennek nagyon orulok! A vacsora vegeztevel a pincer egy intarzias humidorbol szivarral kinalta Boulardot. Boris kivett a dobozbol egy szivart, majd ujjai kozott nehanyszor megforgatta, es meggyujtotta a vastag dohanyrudat.' _ Csak nem egy kekveru? - pillantott a ferfira Isabelle. _ De, az - mosolyodott el. - Romeo & Julieta - d6lt hatra kenyel mesen. A pincer felnyitotta egy j6vallaposabb es keskenyebb humidor te tejet. melyben a konnyti, holgyeknek valo, vekonyka kis cigarill6kat tartottak. es Isabelle-hez lepett.
135
Isabelle tetovazva Boulard-ra pillantott, aki szemlatomast teljesen elmerult a kekverfi lelkeben, majd kivett a dobozbol egy cigarill6t, es meggyujtotta. - Ha szivarozunk, akkor szivarozzunk! - mondta csilingelo han gon. Boulard Ielvonta szemoldoket, majd hosszasat szippantott a vas tag szivarb61, es szabalvos fustkarikakat eregetett a levegobe. - O! - nezett elismeroen a lany, - Ha szivarozunk, akkor szivarozzunk - mosolygott sokatmon doan a ferfi, es ujabb fustkarikakat fujt. - Lenyugozo: - nevetett Isabelle. - Gondolta volna, hogy egy amerikai benzinkut-tulajdonos unal maban potekelt eloszor karikakat az ezerkilencszazhuszas evek ta-. jekan? Allft61ag olyannyira felfejlesztette eme tudasat, hogy vegul egyetlen szippantasbol huszonhet karikat volt kepes fujni. - Mi a titka? - tilt lelkesedes Isabelle szemebe. - Ha szabad eg alatt probalkozunk a mutatvannyal, eloszor nem art felmerni a legkori viszonyokat. Peldaul er6s szelben csufos kudar cot vallhatunk, de itt ez a veszely nern fenyeget. Erdemes akkor elkez dcni a karikak fujasat, amikor mar nehany perce szfvjuk a szivarunkat. Olyankor a fust surusege mar tokeletesen alkalmas. Eloszor gyujtse ossze a fustot a szaja hatso uregeben. A nyelvet helyezze az also fog inyere es csucsoritsen a szajaval. Mikozben kis kohintesekkel kifele fuj ja a leveg6t, a nyelvet lokesszeriien mozgassa a felso ajka fele. - Huu! - nezett ketellyel szemeben a larry, - Ne agg6djon, menni fog. [oval bonyolultabbnak tfinik, mint amilyen. Probalja csak meg - mosolygott Boris. - Csucsoriteskor az ajkunkkal szabalyozhatjuk a karikak formajat es meretet. Miutan Isabelle erdeklodessel vegighallgatta a ferfi szavait, melyet szippantott a szivarkab61, es igyekezett kovetni Boulard tanacsait. - Rc)gton senkinek sem sikerlil - vigasztalta Boris, latva az elso kudarcba fulladt pr6balkozast. .. Ha legalabb fujnd a szel, lenne mire fogni - nevetett Isabelle, es folvtatta a h.istform'lzJst. Boulard mosol)'ogva nezte a Ic'my pr6balkozasdit. Isabelle mozdu Idtdi kecsesek voltak, arcvonasai pedig oly finomak, ak,lr egy almo kon ,ltsuhan6 hercegn6c.
_ Sikeriilt! - kialtott fel nehany perc elteltevel a lany. amint egy vekonyka fiistkarika kepzodott a kiaramlo fustbol. _ Litja, nern olyan bonyolult, mint amilyen latvanyos - nevetett a es fujta tovabb a fiistkarikakat. Szemmel lathatoan tetszett neki a jatek. Isabelle elragad6an ne vetett, mikozben egyre formasabb karikakat fujt a leveg6be. Ahogy teltek a pillanatok, tobb tucat fiistkarika lebegett korulottuk, melyek nehany nmekeny masodpercig, konnyeden lejtettek tancukat, majd szertefoszlottak a szalon felhomalyaba. Az egyiitt elkoltott vacsora edes emlckevel Boris masnap delutan visszarepiilt Franciaorszagba. A New York-i kiruccanJs utan mind ossze harom napra tervezte parizsi tartozkodasat. Tartott egy e16 adast a Muveszeti Akademian, es szamos apr6-csepr6 iigyet kellett elinteznie. Tobbek kozott Isabelle edesanyja, Catherine megkerte. hogy tartson vele a Sotheby's szakert6jehez, Theodor Perkinshez, akit az aukci6shaz megbizott a Renoir vizsgalataval. Theodor Perkins Londonban elt, de munkaja gyakorta sz6litotta Franciaorszagba, ahol szamos ka1l6d6 festmeny vizsgalatanal volt szukseg a szakertelmere Most is eppen egy hagyatekgyujtemeny tanulmJnyozasa Iolytan tar t6zkodott Parizsban, amely kap6ra jott nemcsak az aukcioshaznak. de Catherine Bouvivier-nek is. Amint beleptek az otven koruli ferfi irodajaba. Mr. Perkins udva riasan iidvozolte 6ket, majd nagyrabecsiileset fejezte ki Boulard-nak. SzemmellMhat6an hatalmas megtisztelteteskent elte meg, hogy a hi res fest6muvesz szolgalatar» lehet. Miutan v altotta k nchany sz6t, a ferf par hivatalos ira tot kitoltott. es az asszonyt61 atvette a Renoirt. _ Nezzuk csak. mi a helyzet ezzel a gyonyoruseggel! - vetett futo pillantast a festmenyre, majd sz6 nelkiil letette. - Amint vegeztem a vizsgalattal, ertesitem az eredmenyr61- mondta kedvesen. - Holnap hajnalban Hongkongba kell utaznom nehany hetre, ugyhogy, csak akkor tudok foglalkozni vele, ha visszajottem ~ sajnillkozott. _ Nem szamit, hfvjon, ha jutott valamire - b6lintott az ,1sszony, es 6rajara pillantott. Catherine Bouvivier az elfoglalt iizletasszonyok eletet elte, es most is feluton volt ket targyalas koz()tt, igyekezett hat r6vidre fogni a Mr. Perkinssel folytatott megbeszelest. Azon n6k k()ze tartozott, akik nem szerettek feleslegesen tlJl sok id6t vesztegctni b,1r mire is, kivcve, ha egy kellemcs vac50rar61 vagy estelyr61 volt s7.6. 137
136
Alighogy hazaerkezett. Carl csongetett a kertkapun. - Ha nem banja, Mr. Boulard, mutatnek onnek egy gyonyoni ke.?j _ Mikor jottel meg? - gyujtott ra egy szal cigarettara Coburn, mi pet. Felteve, ha van nehany perce! Harorn napja hoztak be - kuszo«~~ ~.'~ozben ales leptekkel kovette baratjat. izgalom Theodore Perkins szernebe, miutan Catherine bucsut vett'~ _ Par perce - dorrnogte Boulard. es faradtan lehuppant a kanda1l6 - Szerintem egy kallodo Monet lehet. de erdekelne a velemenve! _~~ meJIetti fotelba. csapta hona ala a Renoirt, es intett Borisnak, hogy kovesse. ...~ - Hogy telt az utad? - Boldogan megnezem - b6Jintott Boulard, es kovette a szemiive'-E!~ _ Remekiil - ontott ki ket pohar konyakot Boris, es az egyiket rog ges, erosen kopaszod6, kisse mokany ferfit, ";, ton felhajtotta. Amikor beleptek a mfiszerekkel tarkitott helyisegbe, Theodore.i1 - Miert vagy ilyen gondterhelt? rnegallt egy hatalmas asztal mellett, mel yen a Monet-eselyes festmeny<; _ Elakeriilt a Renoir - meredt a tavolba Boulard, majd megtbmte fekudt, es lelkesen meselni kezdte a kep ez idaig ismert eletutjat. mely-·; esmeggyuitotta pipajat. nek vegallomasa egy rouani padlas volt. Hangja oly felszabadultan _ De az lehetetlen! - dobbent meg Carl. csengett, mint egy kisgyermeke, aki jatszotarsra lelt a teren. A fest _ En is ezt gondoltam, amig nem lattam a sajat szememmel - so meny valoban gyonybru volt. Borist teljesen lenyugozte a szinvilaga.. hajtott nagyot a ferfi, - Be kell ismerni, zsenialis hamisitvany - pill an - Hat, ez bizony Monet a javabol, meghozza a korai korszaka tott runekeny mosollyal Coburnra. bol - vizsgalgatta a jellegzetes ecsetvonasokat, majd Perkinsre pil _ Gerry - mondta Carl, es idegesen beleszivott a cigarettajaba. lantott. - Meghozza remekrmi! majd levette szemuveget es megdorzsolte szemet. - Egy Monet! - kuszott iinnepelyesseg Theodor hangjaba. - Hilte - Ki mas? - b6lintott Boris.
volna, hogy meg vannak nyoma veszett remekmfiveil? - Es most mi lesz? - taprengett Coburn.
Nehany pillanatig megillet6dbtten alltak a festrnenyre meredve, - Megvasaralom.
majd Mr. Perkins felkapcsolt egy specialis fenyii P.A.c. citvilagit6 - Miert. elad6?
lampat, es alahelyezte a Renoirt. - Azt meg nem rudom... Talan.
- Vessunk ra egy pillantast - mondta kedvesen, majd elcsodalko _ Ertern - ttinodott el Carl. - A heten befejeztem a konyvet. Vegul
zott. - 0, ez meglepo - dobbent meg. is Kroahin lesz a cime. 'Iegnapelott atadtam a kiad6nak - jegyezte Boulard a ferfi melle lepett, es erdeklodassol a Renoirra pillantott. meg nehany masodpercnyi hallgatas utan, - Ez alatt van egy masik festmenv - mondta tomor rovidseggel _ Ez remek hirl GratuIalok - ontott maganak meg egy pohar ko Theodore. nyakot Boris. Boris nem hitt a szemenek a Renoir alatt kirajzol6d6 kep lattan, _ A kiado december elsa napjaira tervezi a konyv bernutatasat. - Ez bizony ugy tunik - mondta halkan. Az akarjak. hogy egyazon napon jelenjen meg itthon, Angliaban. a - Koszonom, hogy vetett egy pillantast a Monet-ra! - kapcsolta nemet nyelvteriileteken es az Allamokban ... Ie a lampat Theodore, es e1csomagolta a Renoirt, majd betette egy _ Akkor bizony bele kell huzniuk - csodalkozott Boris. hatalmas szefbe, _ En is ezt mondtarn - szippantott melyet a cigarettajabol Coburn. - En koszonorn. hogy megmu tatta, csodalatos darab - vett bucsiit 6k meg azt feleltek, hogy karacsony elott ez zsenialis marketingfogas. a viszontlatasig Boulard. Allitolag mar dolgoznak rajta a fordit6k. Conrad Deffon egy kulon Miutan maga m()gbtt hagyta Theodore Perkins szobajeit, atsetaJt st
139
138
- December els6 ket hete, ugy ninik, igencsak maceras lesz - foly tatta Carl. - Konyvbemutato Parizsban, Berlinben, Londonban, New Yorkban - s6hajtott nagyot, majd temat valtott, es Gregory Spears szinhazi rendezorol kezdett meselni, aki a minap megkereste telefo non, hogy szinpadra vinne egyik, tiz evvel ezelott irt darabjat.
NEW YORK CITY
November utolso hetfojere virradoan mesevilagra ebredtek a New York-iak. Hatalmas pelyhekben hullott a ho, es nehanv ora leforgasa alatt mindent ketujjnyi feher takaro boritott. Az emberek mosollyal arcukon leptek ki az utcara, amely az els6 hoesesnek mindig kijart. Az els6 hopiheknek, melyek menyasszonyi ruhaba oltoztettek a fak csupasz koronait. Mindenki tudta, hogy zord telet josoltak idenre, es lesz meg eleg bajuk a szfinni nem akaro havazassal, am megis, ezen a reggelen mindenki orult a kedves hopelyheknek. [elkepes kis havazas volt, a tel elofutara. A gyerekek vidaman szaporaztak lepteiket az iskola fele, a parkoloorak es ujsagtartok tetejerol leko tortak a habosodo feher kupacokat, hogy hogolyot formazzanak, aztan meg labnyomaikat nezegettek, melyeken kirajzolodott cipo talpuk bordazata. Ez a ho az egiek aprocska ajandeka volt. Nem okozott uttorlaszokat, forgalmi dugot, csak nehany oranyi gyonyo rfiseget, aztan masnap delutanra tunekenyen el is olvadt. Az uz letek kirakatai csillogtak a szines diszekt6l, jelezven a karacsony kozeledtet. Nehany nap multaval a fakra es a hazakra aranylo feny fiizerek kerultek, es minden sarkon allt egy sultgesztenyearus, aki a forr6 racson nagy odafigyelessel forgatta a pirulo, rozsa modjara szetnyilo gesztenyeket, amely nem csak finom iitravalo, de remek kezrnelegitd is volt a hidegben. Mikozhen Isabelle a Vincenttel valo talalkozora igyekezett, ne Mny pillanatra megallt az egyik arusnal, es degeszre tbmte a zsebet gesztenyevel. Edes volt es ropogos, akarcsak a zsenge zoldborso meg a kukorica, amelyeket nyersen is j6lesik szemezgetni. Vincent mar vart ra a kavezo egyik asztalanal iildogelve. Futo kis talalkozo volt, a ferfi alig masfel oraja javasolta. Az elet ugy hozta, hogy ket bir6sagi
140
targyalas kozott akadt egy szabad oraja, es igyekezett kihasznalni a perceket, hogy lathassa a lanyt. Isabelle jelenlete mindig boldogsag gal es eletorommel toltotte el, enelkiil elkepzelhetetlennek tartotta volna eletet. Oly udeseget lopott mindennapjaiba, mint egy luis vizii to a szavanna perzsel6 forrosagaban, Sokszor felmeriilt benne, hogy elhagyja a feleseget, de kisla nyuk miatt keptelen volt megtenni ezt a lepest. Onzo dontes lett volna reszerol, mely a kilenceves Laura lelkeben gyogyithatatlan sebet okozott volna. Feleseget, Norat tizenharorn evvel ezelott, fia tal ugyvedkent ismerte meg, majd rovidesen osszehazasodtak, Ra harom eyre megsziiletett kislanyuk, es eletuk boldog csaladi me derben folyt tovabb, Minden tokeletes volt, am amikor megismerte Isabelle-t. dobbent csak ra, hogy Nora oldalan sohasem erzett oly kiteljesed6 oromet es szerelmet, mint a lany mellett. Amiota apo sa felvetette, hogy induljon a valasztasokon, vivodas szegelyezte napjait. Tudta, ha igen16 valaszt ad a republikanus part felkeresere, dontenie kell felesege es Isabelle kozott. Ha rivaldafenybe kerul, le hetetlen lesz a lannyal valo viszonyat titokban folytatnia, ugyhogy valasztania kell. Viszont szerette a kihivasokat, az uj feladatokat, es felvillanyozta a siker, igy rettent6en vonzotta az ezusttalcan felkf nalt kepviseloi poszt.
4 Carl parizsi konyvbemutatojara december negyediken kerult sor. A kiado nagyszabasu sajtotajekoztatot rendezett a Kroahin megjelene senok tiszteletere. A konyv az elozetes tervek szerint egyazon napon kerult a polcokra Europa szamos orszagaban es az Allamokban. Erne kelloen figyelemfelkelt6 teny zsenialis reklarnfogas volt a kiado resze rol, fgy masrol sem lehetett olvasni az ujsagokban, mint Carl Coburn legujabb regenyerol. Carl konyvei reklarnozas nelkul is mindig pillana tok alatt elfogytak, de igy, ezzel az iigyes uzleti fogassal meglovagolva a kozelgo karacsonyt, a sokszorosara emelkedett az eladott peldanyok szama. A nyomdak alig gy6ztek az utannyomasokat. Carl, miutan ket napot toltott Parizsban, Berlinbe, majd Londonba utazott, onnet pedig Mrepiilt New Yorkba, hogy megjelenjen az amerikai kiad6 altaI rende zett partin, melyet a Hotel Plaza dfsztermeben tartottak.
141
A parti vegeztevel, hajnali kett6kor elcsigazottan es farad tan zu hant be az agyba, es alig varta, hogy hazautazzon Deauville-ba, es elete visszazokkenjen a normalis, megszokott kerekvagasba. Miutan tizenegy ora tajt felebredt, a szobaszerviznel rendelt egy csesze ka vet, majd felhivta Isabelle-t telefonon, hogy talalkozzanak a szalloda etterrneben egy konnyii kis brunehra. Miel6tt visszautazik Franeia orszagba, feltetleniil szerette volna latni a lanyt, Az Isabelle-lel val6 talalkozas mar a nyugalom els6 hatarkove volt a ziirzavaros napok utan, amely orommel toltotte el. Miutan a zuhany alatt felfrissitette magat, fekete nadragjahoz fekete garbot huzott, es lement az ette rembe. A Iany megerkezeset kovetoen kirendeltek a hotel brunch memisorat, amely sargadinnyet parmai sonkaval, beluga kaviart piritossal, afonyas libamajszeleteket, kulonfele gyiimolcsleveket, koktelokat es franeia pezsgot vonultatott fel. Carl hosszasan nezte a lanyt, majd koccintasra emelte poharat, es atnyujtotta Isabelle-nek legtijabb regenyet. - Nagyon koszonom, es gratulalok - olvasta el a regeny elso lapjara irt dedikalo sorokat, es elmosolyodott. - Egy ujabb sikerkonyv, arne Iyet sok millican olvasnak majd - nezett sokatmondoan a ferfire. - Vannak, akik a szorakozasert es a kalandert olvasnak, es van nak, akik azert, hogy tuleljek az eletet - pillantott a lanyra Carl. - J6 nehanvan elolvassak majd, de sokkal tobben lesznek, akik megnezik. Egy producer beleszeret, keszit bel61e egy Oscar-dfjas fiImet, arniert aztan tobb tizmillioan bemennek a mozikba. Valtozott a vilag ... Ha nem is ugy, mint evszazadokon at, de a konyv celba er - pillantott legujabb regenyere, majd ragyujtott egy szal cigarettara, es folytatta. - Azt hiszem, a Kroahin olyan konyv, amely mindenkinel betalal va lahol. Mindenkinel mas es mas helyen, de betalal, Van, akinel egy, es van, akinel tobb ponton is. Olyan nem lesz, aki kozornbosen teszi le, ha vegigolvasta. Az utols6 oldal vegen megkapja majd a harom ma sodperenyi nema esend tiszteletet, miel6tt a konyvespolcra helyezi. Es akkor mar erdemes volt megirni - mosolyodott el. Isabelle hosszasan nezte a ferfit, mik6zben szavait hallgatta. Carl arcan elegedettseg es boldogsag iilt. Dgy tunt, ezek azok a felh6tlen pillanatok, amelyeket velejeig igyekszik kielvezni. Legujabb rege nyer61 az elmult napok tiikreben nyugodtan lehetett mondani, hogy szelsebesen ivel a toplistak ele fele, raneot vetve nehany kortars ir6
hornlokara, aki mar most tudja, hogy az elkovetkezo honapokban tr6nfosztottan nyalogathatja sebeit. - Es most? - nezett a ferfira kerdoen. - Nehany bet pihenes k6 vetkezik? - Nem - szippantott melyet cigarettajabol Carl, majd belekortyolt whiskyjebe. - Nekem az iras nem munka. En nem azok koze az irok koze tartozom, akik az iroasztal mogott g6rnyedve toltik napjaikat mosolyodott el. - Akik szigoruak es kegyetlenek 6nmagukkal. Kote lesseguknek erzik a kitfizott napi or-hat vagy tiz oldal teljesiteset, igy aztan onsanyargatoan leulnek es irnak. Csak irnak es irnak, kozben pedig elveszitik az alkotas oromet. Akkor is irnak, amikor sziveseb ben uldogelnenok egy kavehazban, es akkor is irnak, amikor jobban tennek, ha egy kavehazban uldogelnenek. Aztan pedig egy atszenve dett nap utan a szemetkosarba hajitjak a lapokat. .. Nekem nines mit a szemetkosarba dobni, mert ha erzem, hogy odaval6t imek, Ie sem ulok - gondolkodott el nehany piIlanatra. - Szamomra az iras oromet jelent, ugyhogy nines mit kipihennem. Nehany honapja belekezdtem a kovetkezo regenyembc... - mondta halkan. - Azt hiszem, most arra fogok osszpontosftani. - Akkor rovidesen egy ujabb Carl Coburn-konyv kerul a polcok ra - piIlantott a ferfira mosolyogva Isabelle, mikozben kavejat kavar gatta. - Rovidesen? Ki tudja? - meruit el cigarettaja fustjebe Coburn. Talan meg az is meglehet. Nem tudom, mikorra keszulok el vele. Tavaszra, nyarra ... Tudja, egy sikerkonyv utan nehez dolga van az embernek. Az olvasok mindig jobbat es jobbat varnak, amerce egyre magasabbra kerul. A vilag torvenyszerussge, hogy a hullarnhegyet hullamvolgy koveti. Es nem azert, mert a kovetkezo konyv rossz, ha nem azert, mert az eldzo nagyon-nagyon j6. - A p6kerben a tetet gyakorta duplazzak - pillantott sokatmond6 an a ferfira Isabelle. - Talan en is duplazni fogok - h6rpintette ki a poharaban maradt italt Coburn. - Amin most dolgozom, sokkal tobbet jelent szamomra egyszenl konyvnel, ugyhogy van ra esely, hogy a hullarnhegyet hul lamhegy k6vesse, es magasan vigyem a mereet ... A lathatatlan mer eet. Vannak ir6k, akik egesz eletiikben esupan egyetlen k6nyvet irnak. Mint peldaul Army Westhon vagy Charnaka Keen. Egyetlen k6nyvet,
142 143
ami aztan bejarja a sikerkonyvek utjat, Soha tobbe nem rukkolnak el6 kovetkezo regennyel. Sok egykonyves szerzoben csupan egyet len konyv van. Kesz, kifujt, ennyi. Viszont vannak olyanok is, akikbe tobb tucat szorult, de az a bizonyos merce, amit az elsa regenytikkel j6 magasra helyeztek, visszahokolteti 6ket. Megriadnak az elvarasok t6l, es lelkuk zugaban bezarul az ajt6. Az a bizonyos ajt6, ami mogott a megiratlan konyvek lapulnak. Van kulcsuk hozza, megsem nyitjak ki. Aztan telnek mulnak az evek, es az ajt6 zarja ugy berozsdasodik, hogy vegiil mar a kuJcs sem nyitja. A megiratlan konyvek birodal rna orokre elvesz - szippantott mel yet cigarettajabol a ferfi. - Ezert aztan jobb nem [atszani azzal az ajtoval. Minel szelesebbre kell kitar ni -- mosolyodott el. - A mercevel pedig nem kell torodni. Eleg, ha az ember onrnagat adja. hisz annan magunk merceje mi vagyunk - ne vetett, majd intett a pincernek, hogy fizet. - New Havenbe kell men ncm - pillantott orajara, majd komoly tekintettel Isabelle-re szegezte szemet. - Tartson velern! Szeretnem, ha megismerne valakit. _ Rendben - bolintott elgondolkodva a lany -, de e16bb el keU intezncrn egy hivast - huzta el6 mobiltelefonjc1t, hogy huszonnegy oraval kesobbre tegye delutani talalkozojat _ Azert nem mondom. hogy ismerje meg holnap, a java heten vagy valamikor kesobb. mert nem lesz kesobb - intett Ie egy taxit a szalloda el6tt Carl. Betiltek a kocsiba, es elindultak a kisvaros fele. _ Hogy crti, hogy nem lesz kesobb? - pillantott a ferfira csodal kozva Isabelle. _ Eldanak hivjak - mondta halkan Carl. - Elda Carridannek. _ Olyan ismeros a neve - gondolkodott el Isabelle. _ Lehet... Elda mufordit6. Gyakorta publikalt a Poenben. Minden ember eleteben vannak fontos baratok. Elda nekem egy ilyen fontos barcH. Ki)zel harmine eve ismerem. Csodalatos asszony ... Az egyik Ic?;jobb kri tikusom. Rovidesen meg fog halni - s6hajtott nagyot a ferfi, majd halkan hozz5.tette: - Edes Elda ... Mar csak hetei vannak hatra, de az is lehet, hogy napjai. Amikor legut6bb New Yorkban jartam, me seltem neki egy fiatallanyr61, aki egy 6szi napon varatlanul belepett az eletembe. Akit Isabelle Kensingtonnak hivnak, es aki nem fel a ha Ijlt61 - mosolyodott el Coburn, mikijzben felidezte deauville-i beszel getesliket. - Meg kcll hogy ismerjek egymast. Szeretnem megragadni
az utolso pillanat csircsket, hogy ne kelljen egyszer maid kimondanom azt a mondatot, hogy milyen j6 lett volna, ha ismerte volna Eldat. Isabelle elgondolkodva hallgatta a ferfi szavait, Carl a haldoklik szo helyett mindig a "meg fog halni" szoosszetetelt hasznalta. Talan azert, mert mig az el6z6 a fajdalmas, keseni. visszafordithatatlan es elerkezett jelent jelentette, addig az ut6bbi fajdalommentesebb volt, ami minden foldi halandora vonatkozott. Harem ora fele [art, amikor a taxi begordtilt New Havenbe, majd atszelte a kisvarost. es megallt az egyik villa el6tt. _ Megerkezttink - mondta Carl es elindult a bejarat fele. Isabelle, mikozben kovette a ferfit, egy ropke pillantast vetett a park szegelyezte utcara, Mig Manhattanben bokaig lehetett [arni a latyakban, addig itt j6 nehany fokkal huvosebb volt a h6merseklet, Igy a reggel ota szallingozo h6 megmaradt. Puha, Feher takar6 bori
totta a haztetoket es a kerteket, meses Iatvanyba oltoztetve a videket.
Elda Carridan otthona egy ezerkilencszeizas evek elejen eptilt gyo
nyoru kis viktorianus haz volt. A homlokzaton rnivesen kidolgo zott
apr6 reszletek arclkodtak a tervezo igenyes es kifinomult munkaja
rol. A tolgyfab61 keszult kazettas bejarati ajt6n rez kopogtat6 diszel
gett, felette piros masnival atkotott karacsonyi koszoru fuggott. Carl
nehany pillanatra mega lIt az ajt6 el6tt, rnajd becsbngetett. Szemmel
lathatoan igyekezett finoman megnyomni a kopott gombocskat.
amely a hazzal egyid6s lehetett. Feliileten latszott. hogy evtizedek erinteseit hordozza, latogatok nvomat orzi, akarcsak a cip6talpak alatt megsullyedt homoru lepcsofokok. egy aparol fiura szallo kony vesbolt bejarata el6tt. Par pillanat rnultaval egy hatvan koruli, telt karcsu asszony nyitott ajt6t.
_ Szervusztok! Elda mar var benneteket! A nappaliban van.
_ Isabelle Kensington! Kate, Elda n6vere - mutatta be a ket n6t
egymasnak Carl.
_ Gyertek beljebb - intett Kate, miutan az el6szobaban nehany
5z6t vaItottak.
Mikozben Isabelle Carl oldalan kovette az asszonyt, megaIlapitot ta magaban, hogy a villa kUls6 megjelenesehez mclt6an gybnybru
biedermeier butorokkal van berendezve, melyek minden bizonnyal
regi csaladi darabok lehettek. A nappali faW csodalatos festmenyek
disziteth~k, stilusvilaguk es meretiik leginkabb Eugcn Boudin feste 145
144
~:
~,
•
szetet idezte. A tengerpartot es a plazsreszletsket abrazolo ecsetvo nasok oly leheletkonnyuek voltak, hogy szinte lebegtek a vasznon. - Megerkezett Carl es Isabelle! - ujsagolta az asszony Eldanak, aki egy kanapen fekiidt, puha gyapjupleddel letakarva. Mikor megpil lantotta vendegeit, elmosolyodott, es kisse nehezkesen feliilt, hogy udvozolje oketo Carl gyengeden magahoz olelte a not, egy cs6kot ad ott homlokara, majd bemutatta Isabelle-t. - Oriilok, hogy megismerhetlek, Carl sokat meselt r6lad! - Foglaljatok helyet! - invitalta Kate a vendegeiket. - Sutottem almaslepenyt es keszitettern teat. Karacsonyi tea, a kedvenced - pil lantott Carlra. - Sz6ljatok, ha szukseg van ram - mosolygott kedve sen, majd miutan Elda hata mogott megigazitotta a divanyparnat, hogy a no kenyelmesebben uljon, kiment a szobabol. - Nagyon finom az illata - ontott a goz01go teabol Carl. - Megtenned, hogy meggyujtod a koszoru gyertyait? - pillantott Elda Isabelle-re. - Nekem most van karacsony - ult mosoly keskeny beesett arcara, mikozben a szemebe csillogas ktiszott. Isabelle meggyujtotta a szeles selyemszalaggal atkotott feher gyer tyakat, majd tekintetet a kerek asztalkan felejtette. Az asztalt borit6 csipketerito, a delutani teahoz es sutemenyhcz megteritett angers-i keszlet a monogramos damasztszalvetakkal a haziak flnomsagarol arulkodott. Isabelle-t teljesen lenyugozte az asszony lenye. Elda ot yen ev koruli lehetett, vekonyka arcat rovid bama tincsek kereteztek, Vastag, Ieher kotott garb6t viselt, fgy nem latszott testenek csont es bar sovanysaga. Csupan koponyajara simulo parnatlan arcbore arul kodott rossz allapotarol. Gyenge volt, es erezhetoen a cseszet is nehe zere esett kezeben tartani, de szelleme brillirozott. Kozel masfel 6raja beszelgettek, amikor hangja elhalkult. - Megfajdult a hatam, nem birok tovabb ulni - mondta szomo ruan. Isabelle segitett megigazftani Elda feje alatt a parnat, hogy a no kenyelmesen vegigfekhessen a kanapen, Szemmel lathatoan fazott, fgy Carl hozott meg egy takar6t, rateritette, majd visszaiilt melle a fotelba. - Hunyd Ie a szemed, adok neked egy meset - fogta meg gyenge den az Jsszony kezet.
146
Elda halovany mosollyal Carlra pillantott, majd engedelmeskedett a keresnek. - Hunyd Ie a szemed, es angvalkent szarnyalhatsz. Mindennel sebesebben repkedhetsz csodalatosabbnal csodalatosabb helyekre. Bejarhatod az egesz vilagegyeternet. - Mindig szerettem volna eljutni Romaba, de sohasem sikeriilt mondta elhalo, rekedtes hangon a no. - Fogom a kezed, es vegigvezetlek az uton - szoritotta meg az asszony kezet, - Nezd az or ok varas fenyeitl Gyere velem! Setaljunk a Pantheon marvanypadlozatan, a Szent Peter szekesegyhaz orias kupolaja alatt, a Spanyol Iepcso melletti odon haz falai kozott, mely Keats es Shelley otthona volt egykoran. Hagyd, hogy a varos maga val ragadjon! - kuszott szenvedely Carl hangjaba. - Itatoskent szivd magadba a kiilonos mediterran varazst, melyet megfiiszerez a mfi veszet es a tortenelem, Julius Caesar, Michelangelo, Bernini es Lord Byron. Nezd ezeket a hatalmas oszlopokat! - Milyen kopott a feliiletiik - mondta szabadjara engedve gondo latait az asszony. - Tudod, az ido - mosolyodott el Coburn. _ Dobjunk be egy penzermet a Trevi-kutba - javasolta kedves baj jal hangjaban a no, jelezve, hogy belement az izgalmasnak igerkezo [atekba. - Egy otcentes megfelel? - Igen... az tokeletes lesz. - Szeljiik at a teret es kalandozzunk a macskakoves utcacskakbanl Elda area felderiilt, mikozben Carl meginvitalta egy csesze forr6 csokoladera a Cafe Grec6ba es andalgott vele a Via de Babuinon, - Tancolj velern a Piazza Navonan! - Evek 6ta nern tancoltam - mondta az asszony. _ Akkor itt az ideje! - muzsikalt kedvesen Coburn hangja. - Csak bizd ram magad. Egy es ketto es egy es ketto ... - inditotta el elsa tanclepeseiket. halkan diidolva a Becsi keringo dallamat. _ Ez csodas! Oly konnyeden siklunk, mint a lagy tavaszi szel 10... - oldodott az asszony hangja. Miutan r6mai kirandulasuk veget ert, Elda sokaig hallgatott, majd halk, am oromteli hangon megsz6lalt.
147
:r,~
1,;,
Epp gyermekkorom szinteren, a worehesteri hazban vagyok. Is tenem, erzern az illatat! - sohajtott nagyot. - Mindig edes vanilia- es sultalma illat lengte be. A kalyhaban ropog a ttiz. - Ropog - mosolyodott el Carl. - Annak a tolgynek a hasabjai, amelyet a bacsi meg a tavalyi tel bekoszonte elott apritott fel es ra kott bastya modjara a veranda ala. Az6ta teljesen kiszaradt, es mar az illata sem a regi, a frissen vagott fa illata, ami korullengi a fejsze csattanasokat. Ami odavonzza az embert a farakasokhoz, hogy aztan melyeket szippantva belole elraktarozza emlekul, es elocsalogassa a tel derekan a kiszaradt hasabok lattan... Most eppen hol jarsz? - ker dezte Carl, amint az asszony arcara mosoly simult. - Assamban ... Egy teaultetvenyen a Himalaja labanal. Furesa ... hallgatott el nehany masodpercre Elda. - Epp sziiret van. Tobb tucat bennszulott dolgozik a meredek lejton. A szuretelok kozott van egy feher boru fiatal ferfi. Ugy huszonot-huszonhat eves lehet. Talan an gol, de ki tudja, lehet, hogy sk6t, vagy Ir, Feltunoen sapadt a bore. Fe her gyolcsinget es nagy karimaju szalmakalapot visel. Alola kikunko rodik nehany vorosesszoke tines. Vajon ki lehet 0 es, hogy kerult ide? - Charlesnak hfvjak. Charles O'Briannek - sietett a no segitsegere Carl. - Egy ir katolikus csalad masodszulottje. Csaladja nagy rruiltra tekint vissza. Tara kozvetlen szomszedsagaban hiizodtak a birtokaik. Az O'Brian klan nagy koztiszteletnek es megbecsulesnek orvendett. Ut6daikat vilagjaro kedvvel aldotta meg a joisten, igy nines a foldnek oly zuga, ahol legalabb egy O'Brian ne elne. Charles Londonban latta meg a napvilagot, majd kamaszkori eveit Ceylonon toltotte. Apjanak hatalmas teaiiltetvenyei voltak a szigeten ... Isabelle csodalattal hallgatta Carl szavait, amint az ismeretlen is meros, Charles O'Brian eleterol meselt. A ferfi meghato gyengedseg gel fogta Elda kezet, mikozben feltart elotte egy kalandos utat, mely a feledes fclhomalyaba (izte a no Iajdalmait. Kezen fogva vezette az asszonyt, es egyutt szarnyaltak egy egzotikus vilag illatos cserjei kozt. Utjuk soran elidoztek a felkelo nap orszagaban, es betekintet tek a teaivas osi ritualejaba. Di)bbenetes es esodalatos volt, amit Carl a meseivel muvelt, hogy elszakitsa Eldcit a betegagytol, es kitepje a halal karmaib61. Hogy megtanftsa az asszonyt arra, hogy eletenek utols6 napjai, melyek szamara olmos evtizedeknek tunhettek, kony nyed cs simogato pillanatokkent libbenjenek tova. 148
- Faradt vagyok. .. de nem akarok aludni - mondta lehunyt szem mel Elda, amikor Charles O'Brian tortenete veget ert, - Szeretnem meg bejarni Afrikat, a norveg fjordokat, Cronlandot... - mosolyodott el. - AIudj esak - simitotta meg Carl az asszony homlokat. - A lelek alomban is szarnyal. Soha sem alszik, legfeIjebb neha-neha megpihen.
NEW YORK CITY
Isabelle este hetkor faradtan lepett be lakasanak ajtajan, Keszitett maganak egy ferro furdot, nehany esepp mandulas parfiimolajat csepegtetett beIe, majd eimeriilt a habokban. Lehunyta szemet es hagyta, hogy az edes illat atjarja orrureget, feledtetve vele az elmult napot. Ilyenkor, karacsony elotti heten valahogy tripia annyi teher nehezedett az emberekre, mint az ev tobbi napjan. Mindenki idege sen rohangalt a varos utcain ajandekok utan loholva, es felfokozott izgalommal varta az eljovendo szentestet, A haziasszonyok pedig d'egeszre tomott bevasarlokocsikat tolva rancigaltak maguk utan a gyerekeket, akiket jobban erdekeltek a plazakban setalgato mikula sok, mint hogy mennyi sonkat, sutemenvt, fagylaltot es pezsg6t kell a hfitoszekrenybe tolteni, hogy az elegend6 legyen a nepes csalad nak. Mert ha maskor nem is, de ilyenkor utnak indult a fel orszag: nagymamak, nagypapak. nagybacsik, unokak kerekedtek fel, hogy szeretteik koreben toltsek az adventi iinnepeket. Tomott koesisorok uraltak a varos utcait, es a repulotereken hering mcdjara varakoztak bsszallasra az utasok. Termeszetesen a gepek java resze kesett, a ten gerentuli jaratok sokszor orakat is, igy perer61 perere egyre jobban forrt a hangulat a tranzitokban. Isabelle kozel egy oran cit elvezte a forro furdd relaxalo hatasat. majd felhuzott egy kisse kinyult, otthoni pulovert. ontott maganak egy pohar Baileys-t, es leult a fotelba. Mikozben az italt kortyolgat ta, ropke pillantast vetett a kanapen hever6 elegans papirzacskokra, melyekben az elmult napokban vasarolt ajandekok lapultak. Parfii mok, nyakkendok, kanyvek ... Patricia minden evben nagyszabcisll karaesonyi partit rendezett az otthonukban, melyre az osszes barat juk hivatalos volt. llyenkor az asszony rendszerint nagyon kitett ma 149
Jt;' ",!\
.Iilbb kielvezzuk edesseget, minthogy elolvadna - kortyolt bele az italba a lany, - Ez j6 ... - mosolyodott el a ferfi. - Talal6, de tudja kislany, az a bizonyos fagylalt azert neha-neha elolvad. Legszivesebben ott lett volna Isabelle mellett, hogy felviditsa, de egy oceannyi tavolsag volt koztuk, ezert ugy dontott, a telefonon at mosolyogtatja meg a lanyt. Gyorsan elorantott ernlekezetebol egy porlepte vieeet. - Szilveszteri buli van az erdoben - kezdte meselni kedves mely hangjan. - A medve durvan lereszegedik, felborul es elalszik a tisz tason. Arra megy a nyuszi. Meglatja, es ugy dont, most bizony meg torolja az at ert osszes serelmet. Nekiveselkedik, es agyba- fobe veri. Masnap, mikor a medve magahoz ter, csodalkozva tapasztalja, hogy bundajat valaki megtepazta, es minden porcikaja faj. Osszehivatja az erdei tanacsot, es panaszt tesz az ismeretlen elkoveto ellen. A tanacs elnoke kerdoen nez ra. "Medve kama, val6ban semmire sem emlek szel?" "Sajnos nem", csovalja fejet a medve. "Bar dereng valarni", tfi n6dik elgondolkodva. "Mintha a fejen lett volna ket felallo valami ... " Anyuszi a mellette allo csigara pillant, es oldalba boki, .Vigyazz csi gal Szorul a hurok!" Isabelle felnevetett a viceen, amit Boris Boulard utanozhatatlan kedvesseggel meselt. - Na latja, ezt mar szeretem hallani! - mosolyodott el a ferfi, majd temat valtott, - Mit csinal szilveszterkor? - Hazautazom Cognaeba. Anvarn nagy balt rendez. Szeretnem, ha eljonne! Felteve, ha van kedve hozza' - esengett a lany hangja. - Persze, esak ha nines mas programja. - Ott leszek - kuszott izgatott boldogsag Boris hangjaba. Meg nehany pereig beszelgettek, majd bucsut vettek egymast6l a szilveszteri viszontlatasig. Miutan Isabelle letette a telefont, lekupo rodott a padl6ra, kiteritett maga ele egy esillog6, arany karacsonyi papirt, es esomagolni kezdte az ajandekokat.
gaert. Isabelle szerette Patricia partijait, melyek mindig emelkedett, jo hangulatban teltek. Mikozben a Bailey's-t kortyolgatta, fellapozta a Prestige Magazin legfrissebb, reggel megjelent szamat, mely meg festekszagot arasztott magabol, Amikor az Ingmar Zanero interjtihoz ert, elszomorodott. Boris Boulard telefonhivasa zokkentette ki a tfi nddesbol. - Mi a baj? - kerdezte aggodalmasan Boulard, amint megerezte a lany szomorusagat. - Ket hete keszitettem egy interjut az Oscar-dijas rendezovel, Ing mar Zaneroval mondta halkan Isabelle. - Hiszen ez fantasztikus - esillant fel elismeroen Boulard hangja. - Egyszeriien esak egyetlen szoval tudnam jellemezni Zanerot: zseni. Korunk egyik nagy szelleme - gondolkodott el a ferfi. - Mar jocskan benne van a korban. Talan tul van a nyolcvanon is. - Ket oran at beszelgettunk. Nagyon nagy elmenv volt. - Az elet nagy pillanatai - mosolyodott el Boris. - Olyan kortalannak ttint. Voltak pillanatok, amikor ugy esillogott a szeme, mint egy kamasze, a kovetkezo pereben pedig nyolc farad sagos evtized sugarzott a tekintetebol. Sok minden es mindenki szo ba kerult. Meglepeteskent ert, hogy Zanero j61 ismerte Hemingwayt. Masfel eve a rnagazinnal csinaltunk egy otreszes interjusorozatot kepzeletbeli beszelgetesek dmen. Az en interjualanyom Ernest He mingway volt. Zanero a lelkemre kototte, hogy feltetlenul kiildjem el neki az Irast, mert szeretne elolvasni. Orultern neki, hogy a kepze letbeli interjut olyan ember is olvashatja, akinek megadatott, hogy is merje a nagy fr6t. Aztan teltek rnultak a napok, es en nem kuldtem el. Gondoltam, megvarom, amig a vele keszult beszelgetes megjelenik a lapban, es majd a ket interjut egy kedves level kisereteben bedobom neki. Szep terv volt - halkult el Isabelle hangja. - A lap rna jott ki a nyorndabol, viszont Zanero tegnap ejszaka meghalt.Lekestern - gon dolkodott el nehany pillanatra -, de lehet, hogy a nem vart meg. - Nem tudtam, hogy Ingmar Zanero meghalt - dobbent meg Boulard. - Bar azt hiszem, 6 azok koze az emberek koze tartozott, akik orokre koztunk maradnak. Amolyan halhatatlan. - N agyapam mind ig azt mond ta, hogy az eletet ugy kell elni, aho gyan egy fagylaltot enni. Olyan nyugalommal es elvezettel. Hagyni kell megtortenni minden pillanatat, de figyelni kell ra, hogy harna" >-
, ~ii
~:
"t,1
~
.
~j
;1 !
I :~ .~
';:
f~
.~
i
t
II
J
'! .~
i f ;
151
150 ~:..
...~.,
'1'
it
COGNAC MEGYE, FRANCIAORSZAG
A Bouvivier kastely fenvpompaban tiindokolt a szilveszteri ejsza kaban, Catherine Bouvivier nagyszabasu, fenyuz6 partival akarta ernlekezetesse tenni az tijesztendot, es ez szemlatomast sikerult is neki. A balra kozel ketszaz vendeg volt hivatalos, igy csillog6 este Iyi ruhak, hajkolternenyek es elegans szmokingok kavalkadja toltotte meg a nagytermet. Az ejfel bekoszonte elott nehany perccel a pincerek pezsg6vel teli ~ poharakat hordtak korbe. Amint Boris es Isabelle befejeztek a tancot, Boulard elvett ket poharat az egyik talcarol, es a lany utan sietett. - [ojjon, mutatok valamit! - nyitott ki egy ajt6t Isabelle, es elindult felfele egy sztik kis csigalepcson. Boulard varakozassal telve kovette. - Megerkeztunk - nevetett a lany, amint a legfels6 lepcsofokra ert, es kilepett egy tet6be sullyesztett kis teraszra. - Lenyrigozo - mosolyodott el a ferfi, amint megpillantotta a fak lyakkal kivilagitott parkra nyilo Iatvanyt. - Gyerekkoromban, ha Cognacban voltunk, gyakorta feljottem ide. Szerettem itt tolteni az id6t. Mostanaban mar ritkan jovok fel. Legalabb negy-ot eve nem jartarn itt - simitotta vegig a terasz szeles kokorlatjat. Boulard melyet szippantott a huvos leveg6b61, majd a csillagos egboltra emelte tekintetet. - Varazslatosl -lepett a lany melle, es kezebe adta az egyik poha rat. -- Nezze, milyen csodalatosak a csillagkepek! Meg a Siraccuse is latszik, Latja, ott a Kismedvetol kicsit balra, az az apr6cska csillag mutatott az eg fele. - Volt egy baratom, aki az ilyen tiszta ejszakakon mindig azt mondta, hogy rna jokedviiek az istenek. Feltarjak elottiink a rnindenseg kapujat. .. - mosolyodott el. - Azt hiszem, ez a terasz pedig olyan, mint a vilagmindenseg terasza. - Lehet - nevetett Isabelle. - Hallja? Harangoznak. Ejfel van - nezett mosolyogva a lanyra. Isabelle zavartan lesutotte a szemet. majd Boulard-ra pillantott. - Boldog uj esztend6t! - koccintotta poharat a lany poharahoz. - Boldog uj esztend6t! - mosolyodott el Isabelle, es belekortyolt a pezsg6be. 152
Boulard nehany ttinekenv pillanatig nezte a lanyt, majd szorosan magahoz vonta, es szenvedelvesen megcs6kolta. - Boldog uj esztend6t! - nezett a kek szernparba. Isabelle a ferfi nyaka kore fonta karjat, es viszonozta a szenvede lyes cs6kot. - Boldog uj esztend6t! - sugta a WIebe. Boris lehunyta szernet, es hosszasan magahoz olelte a lanyt. Isabelle cs6kja olyan erzeki volt, ahogyan csak egy szerelmes n6 csokolhat. - Hiivos van - borzongott meg a Iany. - Menjiink vissza. Meg a vegen megfazik - nezett lsabelle-re, mi kozben a torkaban dobogott a szive. Miutan visszamentek a hatalmas balterernbe. mcghallgattak Catherine ujevet koszonto szavait, majd folytatodott a zene. Alig hogy ellejtettek egy kering6t, Etienne Reynold Iepett Isabelle-hez, es tancba vitte a lanyt. Mikozben egy poharka konyakot kortyolgatott, Boris a tekintetet Isabelle konnyed mozdulataiba temette. Boldogsag jarta at egesz tester, es tiirelmetlenul varta, hogy ismet atolelhesse a lanyt a tancparketten, Pirkadt, amikor Boris a tobbi vendeggel karolt ve bucsut vett, es a szallodaba hajtatott.
NEW YORK CITY
Az ev els6 h6napja kisse rapszodikusan telt. Isabelle-t ellepte a rna gazinnal tornyosul6 munka, joforman semmire nem jutott ideje. Rend szeresen kes6 estebe nyuloan dolgozott, hoI a szerkesztosegben. hoI pedig egyik interjurol a masikra rohant. Ket kollegaja kiesett a laptol, igy minden munkatarsra joval tobb feladat harult. Alig varta a hetve get, amikor kipihenheti magat. Vincenttel valo kapcsolatat bearnyekol ta a ferfi vivodasa. hogy ringbe szalljon-e a valasztasokon. Egyre job ban szoritotta az ido, hogy meghozza elete egyik legnagyobb es talan legnehezebb donteset, mely gyokeresen megvaltoztatja majd minden napjait. Ett61 a tehert61 ideges es feszult volt, es csak futo pillanatokra tudott ellazulni, es gondolataib61 szam(lzni a republikanus partot. Egesz New York allamban szakadatlanul esett aha, hatalmas for galmi dugokat okozva. A csusz6s utakon a h6kotr6k megallas nelkiil 153
'f~,
,.
"
j{
;'1
dolgoztak, de a sziinni nem akar6 havazas nap mint nap felulkere kedett teherbirasukon. A hornerseklet minusz tfz-tizenot fok kozott ingadozott, de a gyakorta feltarnado viharos ereju szel miatt j6val hi degebbnek tiint. [anuar utolso heteben, hogy lelkukbe egy cseppnyi meleget es napsutest lopjanak, Isabelle Vincenttelleutazott Floridaba egy hosszu hetvegere, Amikor a vikendezes vegeztevel a repulogep orral New York Iele a magasba emelkedett, faj6 szivvel vetettek bucsupillantast a napsutotte tengerpartra. A floridai pihenest kovetoen ismet visz szaszalltak a hetkoznapok Iorgatagaba. Szerencsere a havazas alabb hagyott, es naponta csak egy-ket orat szallingoztak a feher pelyhek, igy a kozlekedesi helyzet jelentosen javult. Isabelle estenkent, amikor hazaert, es maga mogott tudta a napot, gyakorta csevegett a neten Hamlettel, es hetente tobbszor beszelt Borissal is. HoI a ferfi hivta ot, hoI pedig 0 vette fel a kagyl6t es tarcsazott. Erdekes modon hia nyoztak neki az Honfleurben toltott napok, az oreg villa meghittse ge, a finom pipadohany illata es a kanda1l6ban ropog6 fahasabok, Boulard meg januar kozepen tervezte, hogy nehany napra atrepul az Allarnokba, de erne szandekat athuzta a havazas miatti repteri zarlat, aztan meg varatlanul Londonba kellett utaznia. lgy New York-i utjat kenytelen volt februarra halasztani. Egyik hetfo delutan Isabelle eppen hazafele indult a szerkeszto segbol, amikor megsz6lalt telefonja. Vincent volt a vonal tulso ve gen, es kerte, hogy fel 6ra mulva talalkozzanak a Central Parkban. Isabelle kisse meglepodott a ferfi hivasan, de beult egy taxiba, es a parkhoz vitette magat. Vincent hetfoi es keddi napja mindig maga volt a pokol. Ez a ket nap volt szamara a het legnehezebb resze. Isabelle pontosan tudta, hogy a ferfinak ilyenkor levegot venni sines ideje, nemhogy randevuzgatni. Erezte, hogy valami nagyon fontos dologr61lehet sz6, ha Vincent maga mogott hagyja az irodajat. - Setaljunk egy kicsit - mondta a ferfi, miutan udvozolte. - Rendben - b6lintott Isabelle. Vincent hosszu percekig hallgatott, mintha csak nehezere esne be lekezdeni mondand6jaba. - Hogy van a baratod? - kerdezte varatlanul, mikozben osszebb huzta magan elegans, hOSSZll fekete kabatjat, es ragyujtott egy szal cigarettara. 154
- Milyen baratorn? - pillantott ra kerdoen Isabelle.
- A festormivesz, Boris Boulard.
- J61, de miert kerdezed? - Isabelle megerezte a ferfiban bujkalo
zavart izgatottsagot. - Lattam a multkor, amikor egymasba botlottunk a szallodaban, hogyan nezett rad - allt meg elgondolkodva a t6parton, es komoran bamulta a jegen totyog6 kacsakat. - Ha mondani akarsz valamit, mondd, de ne Boris Boulard moge bUjj! - vagott vissza Isabelle. - Ma delben vegleg eld6lt. Indulok a valasztasokon - s6hajtott a ferfi, majd idegesen tovabbszivta cigarettajat. - Ez rernek! - b6lintott a lany, varva a folytatast. - Jefferson azt tanacsolta, hogy elonyosebb a helyzetem egy ve lem egykoru feleseggel es a lanyommal az oldalamon, mint egy fiatal baratnovel. aki a lanyom lehetne - meredt a tavolba. majd lassan a lanyra pillantott. - Ertem - b6lintott Isabelle. - Egy tanacsadot pedig azert tart az ember, hogy megfogadja a tanacsait. .. Hat akkor sok sikert - nyo mott sietve egy utols6 puszit a ferfi arcata. - Varjl Ne menj meg - ragadta meg a Vincent a lany karjat, es szorosan magahoz olelte. - Ez az
} ~
~I
, .:~
,~ ;! i
.,
l
ferfi.
Isabelle nem fordult meg, csak felemeltea kezet, es bucsut intett. Az otvenkilencedik utca es a Fifth Avenue talalkozasanal beult egy taxiba, es hazavitette magat. Hosszu orakon at sz6tlanul lilt a nap paliban, es semmitmond6an barnult maga ele. Mintha gyomraba egy rogbilabdat gyomoszoltek volna, mely onkenyesen ugy dontott. hogy orokre ott is marad. Uresnek erezte maga korul a vilagot. Mindig is tudta, hogy ez a pillanat egyszer bek6vetkezik, de egyszeruen kepte len volt felkeszlilni ra. Vincent d6ntese, hogy ringbe szal1 a vaJaszta sokon, nem volt egyszeru dontes. Hetek 6ta pedzegette a lehetoseget, talan azert, hogy feIkeszitse a szakitasra. Mindketten tudtak, hogy egy politikus mellett boldog amerikai mintacsaladot szeretnek latni 155
.~
a valasztok, nem pedig egy elhagyott feleseget es egy fiatal szeret6t. Kilenc fele jart. amikor a telefon megcsordult, es kizbkkentetto a me rengesbcil. Patricia volt a vonal tulso vegen. A no azonnal megerezte Isabelle rekedtes hangjabol, hogy tortent valami. - Vege - mondta Isabelle. - Szakitottunk. - Istenem! - s6hajtott az asszony. - Tudom, ennek igy kellett lennie - szipogott. - De olyan nehez ... Patricia nehany pillanatig tanacstalanul hallgatott, majd megpr6 balt lelket onteni baratnojebe. Tiz ora mar javaban elmult, amikor letettek a kagyl6t. A Patriciaval folytatott beszelgetes feledtette a rogbilabdat a gyomraban, csupan csak a szorft6 erzes emleke maradt meg meg egy darabig. Mivel nem jott alom a szemere, ugy dontott, cseveg egy kicsit titokzatos levelezopartnerevel, Hamlettel. - Hogy vagy en Ordogom? - erkezett kisvartatva Hamlet kerdese, - Szomorii vagyok. Szerelmek jonnek es mennek, a bucsu pedig fajdalmas - kuldte el a netre Isabelle a valaszt. A titokzatos Hamlettel kozel harom oran at csevegett. Mikozben ejjel egykor Isabelle almosan bucsiit vett tole, megallapitotta maga ban, hogy az eszmecsere fantasztikus gy6gyir volt a lelkere. Hamlet, ordogi beszelgetopartnerenek burkolt kerdeseire olyan megnyugta t6 es j6zan fejtegetesekkel valaszolt, hogy mondataiert a manhattani pszichol6gusok sirva konyorogtek volna, hogy kisse felfrissithessek az evek alatt sablonossa valt monol6gjaikat.
-4 Ket nap mulva Patricia magaba roskadva lilt be az autojaba, miu tan kilepett a St. George Memorial korhaz kapujan. A Dr. Feltonnal folytatott imenti hosszas beszelgetes romba dontotte harem nap mulva esedekes utazasat, melyre mar oly regota keszult. Egy evvel eze16tt hallett egy perui oreg bolcsrol, Hauri Ayacuch6r61, aki ha romezer meter magasan el valahol a hegyekben. A hallottak annyira felvillanyoztak, hogy elhatarozta, felkeresi a boleset, es szinesfti vele "Briliims Elmei" sorat. Hosszu h6napokba telt, mire sikeriilt Hauri Ayacucho nyomara akadnia es egy Iimai kozvetftot talalnia, akivel hoi telefonon, hoI pe dig e-mJilben tartotta a kapcsolatot. Az oreg boles evek 6ta a vilagt61 156
elzartan elt, es csak nagy ritkan fogadott vendeget, fgy igencsak ne hez volt Patricia latogatasat megszervezni. Patricia elhatarozta, hogy ha evekig kell varnia a talalkozora, akkor evekig var, de nem adja fel almat, hogy Peruba utazzon. Elszantan es makacsul haromhetente kereste limai kapcsolatat, hogy eletben tartsa az oreg bolcshoz ve zeto vekonyka szalat. A ferfi ilyenkor mindig nagyon kedves volt es sajnalatat fejezte ki, hogy egyenlore meg sernminermi hirekkel nem szolgalhat, de megnyugtatta, hogy a perui oreg mar ertesult a New York-i asszony latogatasi szandekarol es hajlik a talalkozora, bar meg nem jelolt meg pontos idopontot, amikor fogadja. A h6napok csak peregtek, Patricia pedig mindig rernenvkedve emelte fel a telefonkagyl6t, hogy a limai szamot tarcsazza. Egy hettel ezelott varatlan fordulat torrent. Perui kapcsolata kozolte vele, hogy Hauri Ayacucho Hz nap mulva varja az otthonaban. Patricia eloszor nem hi tt a fiilenek. Olyan hihetetlennek tiint, hogy nehany nap m ulva felszall egy Lirnaba tart6 jaratra. es beteljesedik a varva vart talalkozo. Azonnallefoglalta repulojegyet es Lima legelegansabb szallodajaban egy szobat, mely az utazas elso es utolso napjaiban menedeke lesz. Perui kapcsolata diohejban elmondta, hogy hosszu es faraszto utazas var ra, melynek egy reszet gyalogosan kell megtennie a hegyekben. Ahallottak utan az Alpine Sport uzletben vasarolt egy nirabakancsot es egy femvazas hatizsakot, hogy megprobalja a leheto legjobban megkonnytteni a rea varo gyalogttira nehezsegeit. Walter felvont szemoldokkel nezte feleseget. amint az a nappaliban felvette uj bakancsat, majd csatlakozott az asszonyhoz, es kimentek a kozeli hegyekbe probaturat tenni. Patricia ugy gondolta, nem art, ha kiprobalja az orm6tlan labbelit, melyben elegans, konnyu cipokhoz szokott laba igencsak furcsan erezte magat. Hallotta, hogy egy hosszu tiira elott nagyon fontos a megfelel6 bakancs kivalasztasa, mert ha az ember rossz cipoben indul utnak, az hasito Iajdalom es egeto h6lyagok okozoja lehet, megkeseritve a gyaloglas minden pillanatat. Walterrel majd egy 6ran at meneteltek, meredek osvenyeken felhagva, atlagos temp6t diktaIva, ami egy hosszabb ut megtetelehez nelkiilozhetetlen iram. Mert hat a hegyekben nem lehet majd andalogni es rae rosen acsorogni nehany meter megtetele utan. Ott bizony kitart6an mennie kell a nehez hatizsakkal a hatan, es akar forr6sag, akar szakad6 eso lesz, vegig kell csinalnia az utat a meredek osvenyen felfele.
157
A probatura vegeztevel farad tan rogytak Ie a nappali kanapejara. Walter ontott maganak egy poharka sherryt, mikozben felesege kiha mozta labat a bakancsb61. - Ez nem lehet igaz: - meredt a bokajara a no, majd ketsegbeeset ten ferjere pillantott. A gyalogttira alatt tij bakancsa kenyelmes volt, es nem okozott sernminemu egeto vizh61yagot, csupan az utolso tfz percben erezte kisse furcsan az operalt labat. Mintha a fuzot tul szo rosra huzta volna, szoritotta a cipo, mely kellemetlen volt, de ugy . dontott, felulemelkedik rajta. Wa Iter az asszonyhoz lepett, es alaposan szemrevetelezte a no labat, Patricia rruitott bokaja bucinyira dagadt a gyaloglas kovetkezteben. - Beszelned kellene Dr. Feltonnal- mondta elgondolkodva, majd nehany divanypamat helyezett az asszony laba ala. - De hM kenyelmes volt a bakancs, puha es ruganyos - ttinodott ertetlenul Patricia. - Az lehet dragarn, de tigy tilnik, tul korai volt a terheles a la badnak - horpintette ki poharabol az italt Walter, majd felemelte a telefont, es tarcsazta a St. George Memorial szamat, hogy orvosukkal megbeszeljen egy idopontot masnap reggelre. Alig tizenot ora rmiltaval Walter sejtese beigazol6dott: Patricianak meg korai lenne barrninermi gyalogttirara vallalkoznia, amely egy rovidke setanal nagyobb megterhelest jelent. Del fele jart, amikor Patricia, a St. George Memorial falait maga mo gott hagyva, beert a szerkesztosegbe. Furcsa m6don az elet ismetelte onmagat, es ugyanazt a szomorusagot kellett
o
158
megerkezett a kavezoba, Patricia szentiil meg volt gyozodve rola, hogy egyaltalan nem baj, hogy igy alakult varva vart utazasa. Tudta, hogy a lany tokeletesen megirja az interjut a perui boles oreggel, 6 meg ad dig keres egy j6 trenert, aki osszeallit egy edzestervet bokaja megerosftese re,hogy a [ovoben ne korlatozhassa terveiben. Isabelle eloszor dobbenten fogadta Patricia bejelenteset, misze rint a no nem vallalkozhat a hosszti utazasra, majd kijelentette, hogy a bizony nem utazik Peruba, es nem fosztja meg az asszonyt ettol az elmenytol. inkabb probaljanak u] idopontot kialkudni a la togatasra. Pontosan tudta, hogy Patricia az elrruilt napokban mi lyen lelkesen keszult az utazasra, es erkolcstelennek erezte volna. hogy az asszony helyett elutazzon. Patricia viszont nem adta fel, es belekezdett a perui bolcsrol sz616 mesebe, mely annak idejen ot fel villanyozta. Alig fel ora elteltevel, arnikor befejezte mondandojat. Isabelle megertette a no elszantsagat es a latogatas fontossagat, igy igent mondott az utazasra. Ropke ket napja es rengeteg elinteznivaloja volt az indulasig. igy az elkovetkezo negyvennyolc oraban alvasra szinte alig maradt ideje. Borist tobbszor is probalta hivni telefonon, de csak a rogzit6 felelt, igy rovidke bucsuzo iizenetet hagyott, miszerint elutazik Peruba, es majd jelentkezik, ha az Allamokba visszatert. Legut6bbi telefonbeszelgetes iikkor abban maradtak, hogy a ferfi a hetvegen jelentkezik. Nem akarta, hogy Boulard ertetlenseggel es aggodalommal csongesse a New York-i szamot, mig a tobb ezer kilometerre tavol van otthonatol, Az indulas reggelen begyomoszolte ruhait, fenykepezogepet es egy tucatnvi fil met Patricia ratestalt tij hatizsakjaba, majd mikor az asszony telefonon jelezte, hogy megerkezett es a haz elott var ra. maga mogott hagyta Gramercy Park-beli otthonat. Patricia ragaszkodott hozza, hogy kivi gye a repUloterre, es biicsut intsen neki a tranzit bejaratanal. - Akapcsolatomat Bob Madisonnak hivjak, egy helyi napilap mun katarsa. 6 var majd Lima repiil6teren - mosolygatt megnyugtat61ag a no, mikllzben Isabelle-t a jegykezel6pulthoz kiserte. - Ha negyvennyolc 6raval ezelott valaki azt mondja, hogy cslitor tok reggel Limaban fogok ebredni, bolondnak tartottam valna - s6 hajtott a lany. - Ezt az elet valamiert igy rendelte - mondta elgandolkodva az asszony. - Allit61ag vannak helyek, ahova nem lehet csak Llgy egy 159
·' TIll: .
,.~
.1 ;.
t,,
,,
,~
szenien eljutni, amelyeket ki kell erdemelni, Azt mondjak, Peru ezek koze tartozik. Dgy tfinik, ezt az utazast most te erdernelted ki, ugy hogy erezd magad jol! - nyomott egy puszit sietve Isabel1e arcara, majd bucsut intett. Mikozben a lany eltfint a tranzit forgatagaban, Patricia arcan ag godalom suhant at. Rernelte, hogy baratnoje sebzett lelkenek valoban gyogyir lesz a perui utazas, es minden jol alakul majd a tervek sze rint. Az American Airlines 447-es jarata kesd delutan landolt Lima repu loteren. Isabel1e, amint tulesett az utlevelvizsgalaton, alaposan szernrevetelezte a varakozo sokasagot, akik rokonaik, barataik, is meroseik fogadasara sereglettek a repuloter erkezo terrninaljaba. Isabel1e Kensington, olvasta nevet egy kis tablan, - J6 napot, Isabelle! Bob Madison vagyok - mosolygott kedvesen az alacsonv, er6sen kopaszodo, kopcos ferfi, amikor a lany hozza le pett. - Isten hozta Lirnabanl - Koszonom, hogy kijott elem] - Ez csak terrneszetes - nevetett a ferfi. - jojjon! Fogunk egy ta xit, cs elviszem a szallodaba - vette ki elozekenyen Isabelle kezebol az orm6tlan hatizsakot. Kozel egy oraba telt, mire a taxi atverekedte magat a varos nyuzsgd utcain, es a hotel ele g6rdi.ilt. - [avaslom, foglalja el a szobajat, en addig szerzek egy asztalt az ettcremben - pillantott orajara Bob. - Mindjart het ora, bizonyara ehes. - Igen - bolintott Isabelle, es a recepci6n atvette szobakulcsat. - Az etterernben varom - sz6lt utana a ferfi, mikozben a lany be szallt a liftbe. Isabelle kisse felfrissitette magat, majd Bob Madison utan ment az etterembe. A ferfi, amint megpillantotta, lelkesen integctett fell.'. Patricio perui kapcsolata mulattato Figura volt, aki a Limaban toltott ket evtized alatt szernlatomast kittinoen akklimatizalodott a helyi vi szonyokhoz. - Ez a varos egyik legjobb etterme - jegyezte meg Bob, es intett a pillcernck, hogy ket poharka sarrin6t ker. - Holnap reggel kilencre magaert F1n a kfser6je, aki elviszi az 6reg bolcshoz - avatta be az uta zas reszlcteibe a lanyt. - Egy repi.il6 tfzkor varja magukat a korok6i felsdi 1l{)pi11yan. - Azt hittem, aut6val megyi.ink! - csodalkozott Isabelle. 160
- Ugy is lehet, de egy kicsit hosszadalmas lenne. Repi.i16vel csu pan ket ora. A pil6ta, Russell Brandon regi baratom, ugyhogy j6 ke zekben lesz. A Kuhay tisztasig viszi magukat. Az a csucshoz legh) zelebbi hely, ahol biztonsagosan Ie lehet tenni a gepet. Onnet aztan gyalop kell megtennii.ik a hegytet6re vezet6 utat. - Ertem - bolintott Isabelle. - Cheers! - emelte poharat a ferfi, amint a pincer letette elejiik a sarrin6t. - Izleni fog! Helyi specialitas. mint a [apanoknal a szake mosolygott kedvesen. - Nagyon finom! Van benne valami, ami a Cointreau-re emlekez tet - allapitotta meg a lany, miutan belekortyolt az aperitifbe. A vacsorat kovetoen Isabelle bucsut vett Bob Madisontol, es fel ment a szobajaba. Els6 perui ejszakajan nehezen aludt el. es feltiinden koran ebredt. Fel nyolckor mar egy csesze feketekavet kortyolgatott a hotel ettermeben, mikozben egy mosolygos pincer folszoigalta a reg gelit. Kilenc el6tt nehany perccel a recepci6s jelezte, hogy a vendege megerkezett. Vallara vette a hatizsakjat, es lernent a lobbyba. - A nevem Marao! - It'pett hozza egy tizenket ev koruli kisfiu a kezet nvujtva. - En leszek a kiserod - mondta csillog6 szemekkel, - En pedig Isabelle vagyok - pillantott a fiucskara mosolyogva, mikozben igyekezett meglepodottseget leplezni. - Szep neved van - jegyezte meg Marao. - Gyere! Indulnunk kell - fogta meg Isabelle kezet. - A kocsi mar odakint var rank. A korok6i repter huszonot perenyi autokazasra volt a szallodatol. Amikor megerkeztek es kiszalltak a taxibol, Isabelle ugy erezte, min t ha csak a mozivasznon setalna. Eddig csak filmekben latott ehhez hasonl6t. Rovidke kifutopalya, egy lepusztult hangar, nehany nem eppen bizalomgerjeszt6 sportrepi.i16 es cgy divatjamult Coca-Cola automata. - Megkeressi.ik a pilotat - jelentctte ki hatarozott hangon Marao, es elindult a hangar fele, - Azzal a geppel megyunk, amclyiknek pi ros csik van a farkan - mutatott a tucatnyi repi.i16 egyikcre. Miutan az olajszagll hangarban el6keritettek a pil{)tat, Bob Madison bara~at, bemasztak a kis sportgepbc. Russell Brandon nem volt b6beszedu ember. Kommunikaci6ja csupan annyib61 allt, hogy neha apr6cska mosolyt er61tetett amugy komor, csontos arcara, es megnyugtatolag Isabelle-re kacsintott. E gesztusa minden bizonnyal 161
azt akarta jelenteni: Ne agg6djon, epsegben elviszem a tisztasra. Mi kozben a magasba emelkedtek, Isabelle elgondolkodva nezte Maraot, aki szemlatomast elvezte az utazast. A kisfiunak feltiinoen szep area es hatalmas barna szeme volt. Koromfekete hajtinesei csibeszes baj jal koronaztak kedves arcat. Amint elertek a repulesi magassagot, a fiucska helyi vezet6 modjara feln6ttesen meselni kezdett a videkrol, majd kerdesekkel halmozta el a lanyt. F6leg az amerikai baseball er dekelte, meg az aut6k. Russell Brandon az ut soran egyetlen szot sem szolt, de mivel Marao remek tarsalkodonak bizonyult, a kozel ket oras reptiles szinte eszrevetleniil elillant. - Akkor a megbeszeltek szerint egy het mulva jovok. Viszlat! vett sietve bucsut a pilota, miutan letette a tisztasra a gepet, majd nehanyszor felb6gette a motort, es a leveg6be emelkedett. - Hat nem eppen bobeszedii - jegyezte meg Isabelle a tavolodo gep utan pillantva. - Pil6ta - tarta szet karjat a fiucska, oly kedves bajjal, hogy a lany elnevette magat. - Ne agg6dj, ertunk fog jonni, Egyebkent meg en ugyis vigyazok rad ... - Nem agg6dom - mondta Isabelle, majd egy apr6eska s6haj kfse reteben az el6ttiik magasod6 hegyre emelte tekintetet, es Marao utan indult a csucs fele vezet6 meredek osvenyen. Rovidke pihen6t tartva kozel ot oran cit tartott az ut, Kozben a kisfiu oly kedvesseggel es lelkesedessel meselt a helyi szokasok r61, iskolajarol, baratairol es a Limatol ketszaz kilometerre fekv6 Chogun nevfi falurol, ahol csaladjaval el, hogy a kar6t nyelt pilota es a roskatag hangar a feledes hornalyaba veszett. Isabelle megtud ta, hogy a kisfiunak kilene testvere van, es 6 a hatodik a sorban. A legfiatalabb kisoccse harorneves, mig elsoszulott novere huszon negy. Marao elmeselte, hogy harom legid6sebb testvere mar nem veli.ik el. Egy koziiliik ferjhez ment, kett6 pedig Limaban dolgozik szakaeskent. - Megerkeztiink! - kialtott boldogan Marao, amint a tavolban megpillantottak egy fab61 aesolt hazat. Mesebeli lcitvany volt a hegytet6n maganyosan allo tornaeos ha zik6, es a nehany meternyire mellette lev6 kerek szaletli, amely egy zongoranak nyujtott menedeket. Ver6fenyes napsiites volt, am ami kor Isabelle a hcita moge pillantott, hogy gyonyorkodjon a magasb61
162
ele tarulo kilatasban, dobbenten latta, hogy habos felh6takar6 hom polyog alattuk. _ [o magasan vagyunk, a felh6k felett - jegyezte meg Marao. - Ott van Hami! - szaporazta lepteit. - Meghoztam a vendegedetl - csen gett a fiucska hangja, mikozben az apro termetii oreg fele szaladt. - Udvozollek a Kuhubamban' - koszontotte a lanyt Hauri. _ Szamomra a megtiszteltetes. hogy vendegul lat - mosolyodott el Isabelle. Hauri, mintha esak imahoz keszulodne, osszetette ket tenyeret, es meghajolt. Melegbarna szernebol szeretet es or am sugarzott. Napbarrutotta. kopasz, intellektualis feje vegtelen nyugalmat arasz tott. A boles oreg kortalannak tfint, csupan az arcat szanto nehany barazda arulkodott evtizedeinek szamarol. - Mar vartarn, hogy megismerjelek - mondta kedvesen. _ Orulok, hogy itt lehetek - b6lintott Isabelle, majd hozzatette: _ Nagyon kedves, de azt hiszem nem engem vart, hanem egyik mun katarsarnat - igyekezett elkeriilni az esetleges Ielreertest. - 6 volt az, aki levelben megkereste ant. Sajnos egy kis baleset erte, igy nem val lalhatta ezt a hosszu utazast - szolgalt nemi magyarazattal az oreg ember szavait hallva. - Tudom ... Ezert hlvtalak most - b6lintott megnyugtat6an Hauri, es elindult a haz fele, Isabelle elgondolkodva kovette, kozben pedig fejeben kusza gon dolatok cikaztak. Lehet, hogy semmi sem tortenik veletlensegbol. es mindennek megvan a miertje, vagy az egesz forditva miikodik, es a veletlenek szulik a mierteket? Ki tudja? - terelte el a megvaIaszolat "lanul maradt kerdeseket. es belepett a hegytet6n allo haziko ajtajan. A haz egy hatalmas helyisegbol es ket kis szobabol allt. A tagas ter kozepet fabol acsolt asztal foglalta el, ket oldalan egy-egy locaval. Az asztalt61 nehany lepesnyire nyitott teru kemeneeben lobogott a tuz. A gyalulatlan deszkakb61 kesziilt padlot gyekenyek boritottak.. az ablak el6tt pedig gmigaba esavart szines sz6ttesek sorakoztak. A boles oreg hazcit meghittseg jarta at. Hami tanyerokat es bogreket helyezett az asztalra, ezek voroses szineb61 arra lehetett kovetkeztet ni, hogy minden bizonnyal valamifele mahag6nihoz hasonlatos fabol kesziiltek. Pastetomszeru kremet es hazi keszftesu kiesiny eip6t tett a tanyerokba, a bogrekbe pedig gozolgo italt ontott.
163
- A hosszu ut soran bizonyara rnegeheztetek - mondta kedvesen,
es leult vendegei melle. Isabelle tort egy darabot a cipobol, majd keveske pastetomot kent ra. - Nagyon finom - jegyezte meg. - Saoc, saocnak hivjak - nevetett Marao. - Hauri keszfti a vilag leg jobb saocjat -Tobalta a labat boldogan, mikozben majszolta a cip6t. Az etkezes alatt kellernes beszelgetes vette kezdetet. A boles oreg erdeklodott Isabelle Limaban toltott estejerol. majd meselt a helyi szokasokrol, melyeket az idegen latogatok eleinte mindig ertetlen csodalkozassal szemlelnek. Miutan az uzsonna vegere ertek, Marao kijelentette, hogy kisse elfaradt, ugyhogy nehany orara visszavonul- . na. Leterftett a padl6ra egy szines szottest, es egy vaskos konyvvel a kezebon rahasalt. - Mar nagyon szeretnem befejezni! - mosolygott lsabelle-re pillant va. - Tudod, ezt csak akkor olvasom, ha itt vendegesksdem Haurinal, - Olvass csak - bolintott az oreg, majd messzirol jott vendegere pillantott. - Mi addig setalunk egyet. Isabelle magara huzott egy pulovert, es kovette Haurit a szabad eg ala. Nehany szaz metert Iefele mentek, majd egy meredek osvenyen a szornszedos hegycsucs fell" vettek az iranyt, amely nagy testver mod jara nehany meterrel a Kuhubamba fole magasodott. - Milyen csodalatos! - s6hajtott jolesoen a huvos levegobol Isabelle, amint a hegytetore ertek, majd szettarta karjait. - Itt a felhok kozott setalunk! Szinte megerinthetjuk 6ket - nevetett boldogan. HoI vagyunk? Hogy hivjak ezt a helyet? - Kuhunaranak - mosolygott Hauri a lany boldogsagatlatva. -6si nyelven az egyesiiles pecsetjet jelenti. Az anyafold es a vilagegyetem egybeolvadasat. Az itt el6k a f6ldgoly6bis k6ld6kekent tekintenek fel cSllcsara, ami csak nagy ritkan mutatja meg magM. Evente csupan negy-ot alkalommal, akkor viszont teljes pompajaban tiindokol. Az anyafbld megtisztulasanak hivjak ezeket az 6rakat. Lebilincselo hit vany. Ahol most allunk, a Kuhunara siivege 6nix, arany es rez otvo z6deseb61 jbtt letre. Amikor felh6kbntbset leveti, tiindoklesevel kii lbnos fenybe blt6zteti a kornyeket. A mondak szerint a hegy csucsat aranyllt kbti ()ssze bolyg6nk magjaval. Ez az ut melyen a felszin alatt kanyarog, hatalmas crokct hordozva magaban. Keveseknek adatik 164
meg, hogy ide eljussanak - mondta az oregember, es letelepedett a
foldre. - ldefenn szuletnek a legendak - mosolyodott el, majd rovid
hallgatas utan folytatta.
. Szavai bolcsessegr61 es az univerzum magas foku ismereterol arulkodtak. Meselt az elet keletkezeserol, es a foldiinket korulolelo vilagegyetemrol. Alkonyodott. amikor visszaindultak a hazba. Mi kozben lefele sataltak a Kuhunararol, Isabelle nvugtazta magaban. hogy elete nagy ajandeka ez az utazas, es hogy megismerhette a boles 6reget. Este, a vacsorat kovetoen Marao nyugov6ra tert, ok pedig egy csesze laina mellett folytattak beszelgetesuket. _ Az emberi kommunikacio tobb savon tortenik. Nyelviink sza .~akkal szol, testiink mozdulatokkal. erzelmeink, gondolataink es energiaink pedig magasabb rendfi .Jiullamhosszon" cserelnek infor 'maci6t, amely szemnek nem lathato, fulnek nem hallhato - magya Hauri. Isabelle, mikozben a ferro fozetet kortyolgatta, erdeklodve hall gatta szavait. _. A rangletran a legals6 helyet foglalja el a hang beszede. Ez a leg ~y~.zerubb halandok szarnara is elsajatfthato, rsupan a szavak jelen tesenek ismerete szuksegeltetik hozza. Ezt koveti testiink beszede, ~ffi'ely atmenetet kepez szavaink es erzelmeink kozott. Ez mar sokak sZ~p1ara nem erthet6, de kis odafigyelessel erthetove valhat. E folott ~!~erze.!meink kommunikacioja. mely egy magasabb rendii erintke zes alapkove. Kevesek szamara erzekelheto, akarcsak gondolataink, Jimelyek csupan a fiiliinknek nernak. Mindenkiben megvan az ado es a vevo, de hagytuk elsorvadni olyannyira, hogy sokan meg csak le -fezeserol sem vesznek tudomast. Nehezen hiheto, pedig ugyanolyan "kommunikaci6s eszkbz, mint a sz6, csupan mas csatorna sziiksegel tetik muvelesehez, akarcsak az energiak erzekelesehez. Ez csupan a klvalasztottak kivaItsaga. 6k azok, akik kepesek erzekelni, adni es befogadni. Az ember csupan toredeket hasznalja annak, amivel ren }elkezik.yeidaui agya kapacitasanak csak nehany szazalekat veszi ~nybe - kopogtatta meg kopasz fejet Hauri. - A kutat6k nem tudjak megfejteni,hogy miert - mosolyodott el. - Pedig oly egyszeru a va iasz, mint a legtbbb neheznek tuna kerdesre. Az evezredek folyaman egyre jobban szukitettiik tudasunkat, anelkiil hogy ezt erzekeltiik volna. Tanulmanyainkat csakis az altalunk krealt iranyba b6vitjiik 165
~i, ~:
?f
;: ~
.~
:i~ <.~;
~~J".
:~ ';
I;,
hggi:Jt~
01 Y regota, hogy mar nern tudjuk elkepzelni es elfogadnL tezhet azon kiviil mas is. Az iskolakban a betiivetessel kezd6d6ei\';t:~
megtanultuk a gy6ztes es vesztes csatakat, az uralkodok szUletesmesi;WI
bukasat, evszarnok tornkeleget, orszagaink hegy- es vizrajZar~~egy!@
keveske idealista poetikat - sohajtott az oregember, majd rovid halt1j
gatas utan folytatta. - Ennek kovetkezteben egyfajta "esotudasra"";:@
tetti.ink szert, akarcsak a kommunikacioban, melyet a nyelvoesze;;:~~
dere szfikitettiink. Azaz univerzalis tudas, mel yet nehanyszazemr,~
ev alatt veszni hagytunk, kitoltotte agyunk kapacitasanak egeszetJr~~
"Cs6tudasunk" csupan par szazalekot vesz igenybe. Szerelj-ilk-azf.~
hinni, hogy nagyok vagyunk, hatalmasak, es mi iranyitiuk a ·vl1ag6t.)~)
Kutatorobotot ki.ildi.ink a Marsra, szondakat a vilagfirbe, de "es·()'fij:.'\~
dasunk" olyannyira korlatoz, hogy csupan apro homokszemcseketG~~
esipegetiink a vegtelen sivatagban. Ha csokevenyes tudasunk es.e~'~
suit erzekeink univerzalis szinten rmikodnenek, nem vagy6dnanka;~
gyengek rnohosagara, a nagysagra - kortyolt bele a lainaba Ha:uir-<;~
Hosszu orakon at meselt meg Isabelle-nek a Ielekrol. a sZiileh~sr61;} es az elrnulasrol. Amikor a esillagok beragyogtak az egboltot. kalan-,ii dozatt egy keveset a vilagegyeternben. Beszelt a bet n6verr61,~elY';f kettoszazotvenhet esillagot rejt magaban, a szupernov.ikrol, a ke!!E'il csillagrol, a Capellarol, melynek fenye szazhatvanszor ragyogobb a ii~, napenal, es a ketszazrnilliard esiIlagot magaban foglalo k6zepes-ga-"I! laxisokrol, Miel6tt nyugovora tert, szoba hozta meg az id6t,melyl
nem art szarrnizni eletunkbol, hogy onmagunkra lelhessi.ink. ",Masnap Isabelle pirkadatkor ebredt, Marao meg edesdeden aludt, Hauri pedig az egyik ablak el6tt leterftett szottesen iilve meditalt. A kernenceben a f6z6k6 alatt lobogott a tiiz, az asztalon egy kanna for ro kaye g6z01gott. Illata belengte az egesz hazat. Isabelle leult a 16eara, antott maganak egy bogre kavet es tOrt hozza egy darabka kenyere1. KiilOnosnek erezte ezt a reggel1. Mintha egyfajta fennkoltseg ereszke dett volna a hegy esuesara. Meg a keseru kaye es a szikkadt kenyer izet is masnak erezte. Hami hazaban ismeretlen volt a eukor, igy kenytelen volt keserun inni a kavet, mely joeskan esokkentette annak elvezeti er h~ket. Most viszont, mintha esak mely almukb61 ebredtek volna fel iz lel6bimb6i, hogy feltarjak e16tte az izek es aromak zamatat. Mikozben reggelizett, Hami befejezte a meditaeiot es esatlakozott hozza. 166
pARIZS, FRANCIAORSzAc
-,~
Boris Boulard es Catherine Bouvivier delutan harem orara beszel ek meg a talalkozot a Sothebv's szakertojenek, Theodore Perkinsnek ."zirodajaban. Boulard nehany pereeel az asszony utan erkezett. Val 'loU par szot Catherine-nel. majd leultek, hogy figyelmesen vegighall {gassak Mr. Perkins mondandojat. _ Nines jo hirem, asszonyom - kezdte a ferfi. - Ne kimeljen! - sohajtott Catherine. _ Ez a festmeny nem az, amelyet az aukei6s hazunk arveresen az edesapja megvasarolt. , _ Ez biztos?! - nezett dobbenten a n6. Latszott rajta, hogy minden re szamitott, esak erre nem. _ Igen. Ezt teljes bizonysaggal allithatom - b6lintott a ferfi. - Tud ja,minden a Sotheby'snel ertekesitett festmeny hatara, a kulso borito lemez ala keriil egy altalunk jegyzett, ugynevezett Pot-szam. Ez sza bad szemmel nem lathato k6dolt szamsor, melynek letezeserol esak a .szakavatottak tudnak. A mellett, hogy szarnos inforrnaciot tartalmaz, kiolvashato be161e a festmeny kora, az ertekesites pontes [dopontja, s egyfajta biztonsagi szerepe is van. Ennek a Renoirnak a hatoldalan viszont nines i1yen regisztracios szarn, ami azt jelenti, hogy a fest menyt a megvas{ulast kovetoen valamikor kicsereltek - tarta szet karjat tanacstalanul Theodore Perkins. - De ez lehetetlen! _ Pedig igy van - nezett sajnalkozva a ferfi Catherine-reo - Lehet, hogy az edesapja orizetlenul hagyta valahol nehany orara. A szallo dai szobajaban. a gepkoesijaban ... _ Egy Renoirt nem szokott az ember a ruhatarban hagyni, amig megvaesorazik - szolalt meg Boulard, Perkins talalgat
~,.
~.
•
~
,t" !
tam hozza. Felo, bogy ha kifeszegetnenk a keretbol. megserulne festrnenv feh.ilete. Egy atvilagitolampa alatt azert megvizsgaltam. Renoir alatt van egy rnasik festmenv, Ha kivanja, Iefejthctem rola keretet, es behat6bb vizsgalatnak vethetem ala, de az igazat mezvall-' va nem latom tul sok ertelmet, - Adja el nekem ezt a kepet, Catherine! - mondta BouIard. - Meg akarja venni a hamis Renoirt? - pillantott Borisra csodal kozva az asszony. Theodore Perkins a beszelgetest hallva erdeklodve felkapta fejet, es Catherine-hez fordult. - Asszonyom, en az on helyeben erre az ajanlatra azonnal igent rnondanok A n{) riehanv pillanatig elgondolkodott, majd ertetlenul Boris Boulard-ra pillantott. Rendben. Ha annyira akarja, legyen a magac. - Koszonom, Catherine! - mosolyodott el Boris. - Akkor mar esak az arban kell megallapodniuk - reszelte meg torkat Perkins a hfvatlan ugynok szerepebe csuszva. - Szerintem nem - huzta elo csekkfuzetet Boulard, es miutan be lefirkantott egy hosszu szamsorr, kitepte a lapocskat, es atnyujtotta az asszonvnak. - De hiszen ez rengeteg penz! - meredt a csekkre Catherine. - Pontosan annyi, amennyit a kedves edesapja fizetett erte ne zctt melyen a no szernebe. - Tudja, hogy ez hamisitvanv, es ennek az osszegnek a toredeket sem eri! - Nekem igen. Pontosan annyit er, mint amennyit fizettem erte, - Cratulaiok, Mr. Boulard! - mondta dobbenettel arcan Theodore Perkins. - BaT nem ertern. hogy miert fizetett ezert a festmenyert eny nyi penzt? - Tudja, megszerettem ezt a kepet - mosolyodott el Boris. - Bevallom maganak, eddigi palyafut~~om soran ilyennel meg soha sem talalkozt~m - igilzitotta meg izgatottan orrnyergen lecsu szott szemtivcget Theodore. - Az elet telc van meglepetessel- dorzsolte meg rovidre nyirt sza krill
_ Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ez a penz a jotekonysagi alapit .nyunkat gazdagftja - jegyezte meg mosolyogva az asszony.
_ Ezzel egyetertek - bolintott sokatmond6 pillantas kisereteben
oris. _ Ez igazan nemes gesztus - jelentette ki Theodore Perkins, aki, ogy nagylelku adomannya lepett elo a hamis Rcnoirert fizetett osz ~zeg, kezdte el£ogadni a szarnara erthetetlen imenti kepvasarlast. hyugtazva magaban, hogy a gazdag emberek igencsak erdekes jate .~ait talan sosem fogja megerteni. - Kerem. Margaret, legyen kedves becsomagolni ezt a fostmenyt! - intett asszisztensnojenek. majd ne .hany sz6t valtott Catherine-nel. aki atvette a szakertoi vizsgalatrol szola hivatalos papirokat. Boulard a h6na ala esapta a kepet. es mielott az asszonyt kovetve kiment volna az irodabol. nehany pillanatra Perkins melle lepett, es halkan a fulebe sugta: _ Tudja, beleszerettem a lanyaba - pillantott a no utan, _ A, igy mar mindent ertek! - mosolyodott el a ferfi, - Sz6val a rsaladban marad. _ Ez ferfidolog, ugyhogy szeretnem. ha ez a kepvasarlas koztunk maradna. _ Termeszctescnl - pillantott cinkos tekintettel Perkins Boulard ra, majd hozzatette: - Nagyon szep lehet a holgy! _ Gyonyaru. Egy foldre szallt istenno - b6lintott mosolyogva Boris, es sZbvetsegeskent vallon veregette Theodore-t. - Koszonok rnindent! _ Viszonrlatasra, Mr. Boulard! - vigyorgott kajanul a ferfi. - Druk kolok maganak! - szoritotta okolbe a kezet, Boris beesukta maga mogott az ajt6t, es Catherine utan indult. Mi kozben ales leptekkel kovette az asszonyt, nyugtazta magaban. hogy az imenti kis bensoseges esevegessel a Theodore Perkinsben Ielrneru 16 kerdcseknek sikeriilt oly zsenialisan lltjat allnia, hogy nemcsak el oszlatta a hamis Renoir-vasarlas kortili ketelyeket, de meg szovetse geseve is tette a ferfit. Nem lett volna szerencses dolog, ha Perkins az ertetlenkedesebol ad6d6an, hazaterte utan szetktirtolte volna egesz Londonban, hogy a nagy hfrnevnek ()rvendo Boris Boulard egy va gyont fizetett a hamis Renoirert. fgy viszont, parizsi utazasat moso lyogva elkbnyvelhette ugy, hogy a hires fest6muvesz maganeletenek S20vetsegeseve valt. 169
,~
t:
,~ ~
;
1B 'i
'4 ;
.~
:1
"
~
~
1 ~
~
!
'J
~;.
_ Mennem kell! - pillantott orajara sietve a no. - Husz perc mulva ~!talalkoz6m van a ferjemmel. , ... ' ~ _ Viszlat Catherine! - vett bucsut az asszonytol, majd beult az a~to" t~jaba, es elindult Honfleur fele, Lelke mos~l~g?tt, de ~egsem me~t Iga ,~r:han oriilni Isabelle es Vincent Burnet szakitasanak. Felt, h,ogy amikor a Elarulja, hogy miert? - allt meg nehany pillanatra a no az epiiIebf t~oany hazater perui utjarol, Vincent Burnet terden allv.~, ro~sacs?kor~al kapujaban, rnielott bticsut vett volna Boulard-t61. "~'varja a repiiloteren, es lenyomja a ferfiak szokasos ,sz~ve~et~ miszerint - Tudja, Catherine, ennek a festmenynek nern szabadna h~teznie.\, §Jsabelle tavollete alatt radobbent, hogy nem tud nelkule elm. De mivel letezik, valaki megtehette, hogy rossz trefat iizzon az edes- ...~ J apjaval. Ha ez most itt bekerul egy raktarba, csak ido kerdese, hagy't ! nyoma vesszen, ugyanis zsenialis hamisitvany. Es evek rruilva, egy,; .". ugyes manipulacio kovetkezmenyekoppon, talan egyszer majd va-?; ';: PERU; KUHUBAMBA HEGY laki sok milli6 dollart ajanlana erte. Es fgy folytat6dna hosszu evti- ~; zedeken at. A hamis Renoir bejarna a fel vilagot, ahogyan ezt nagy.. Delutan negy 6ra tajban Hauri keszitett ket cses::e la~n~.t, :s ~eult valoszinfisegge] idaig is tette. Amfg leteznek hamisitvanyok, addig Isabelle melle a locara. A kemenceben lobogott a tuz, vo:oslo f~nye mindig Iesznek olyanok, akik visszaelnek veluk. fgy most egy hami melegseggel arasztotta el a kis hazat. Odakint vastag felh6ta~aro bo sitvannval kevesebb van a J?iacon, en pedig orulok, hogy tehettem ritotta az eget, es sziinni nem akar6 makacssa~gal esett az eso. . _ Ugye teged sokszor ismerosnek talalnak idegen emberek? - pil valamit a~ iigy er~e~ebe~. Es ~tilonben is, ez a hamis Renoir nero lantott a lanyra az oregember. mutatna jol a Bouvivier VIlla falan a Monet-k, Chagallok es Picass6k . _ Igen _ bolintott csodalkozva Isabelle, majd elgondolkodot~. tarsasagaban, Nem melto hozzajuk - mosolygott Boulard. - Azt hiszem, igaza van - bolintott az asszony. Val6ban, az elmult evek soran sokszor megesett vele, hogy. vala~l, akit eleteben eloszor latott, vehemensen bizonrgat~a, hog~ ismerik -- Mennyi idot tolt Isabelle Peruban? - valtott ternat Boris. - Mie lott elutazott, nem tudtunk beszelni, igy csak az uzenetrogziton ha gymast, majd hosszasan talalgatta, vajon hoi es mikor talalkoz~~tgyott !1ehan y bucsuzo sz6t. ;ak. 6 pedig hiaba mondta, hogy meg sohasem volt sz~rencseJuk - Ugy tudom, nyolc-tiz napra tervezte az utat, de meg maga sem e ymashoz, beszelgetopartnere arcan latta a ~etelyt. Eleinte k.elle getlentil erezte rnagat ily talalkozasoknal. majd megszokta a ten~t, tudta pontosan, hogy mikor repul vissza New Yorkba. ho isrneretlen emberek gyakorta ismerosnek velik. M~gaban ~edlg -- Ertem - b6lintott elgondolkodva a ferfi. eli~rezte annyival, hogy bizonyara hasor:~.it e~y nagy ~smertsegnek . T~dta, az i,gaz,at rnegvallva ortil~k, hogy Isab~ll: elu.t~zott. Pe~ gyonyoru orszag. Es most, hogy szakitott azzal a ferfival, Jot tesz neki "rvendo szemelyisegre. Arra persze nem Jott ra, hogy. k~ lehet az. ez a kis kiruccanas - s6hajtott elgondolkodva a no. - J6kor jott ez a a _ A lelkek hosszu utat jarnak be. Megfordulna~ klralyokban, ve , kben es szolgaI6kban is - mosolyodott el Haun. perui ut. Boulard nem ~itt a ftilenek. Az asszony szavaira szive szaporab :er~ De ennyi embert nem ismerhett~m - s6hajtott Isabelle. , . "_ ban kezJett vern!. _ De ok ismerhettek teged. A tekmteted. A szemed az, amely IS - HM, igen - pillantott a nore, es rnegpr6balta palastolni megle meros nekik. podbttseget es oromet, de tekintete akaratlanul is arulkodott erze _ A szemem? _ pillantott csodalkozva az ()regemberre. . seires\. _ Tekintetiink tiikrozi lelkunk me Iyseget - folyta t~a ~a 11.~1. -: A test - Ha jelentkezik a I
'I
170
~·_"·R
·1"fu'_">""_~"·I,.'
,
. " . ,
171
i, 'i'_
~
I
akar sovany es torekeny. Egy kar, egy comb, egy szep vonalu esip6 csupan buja vagyakat ebreszt, de a lelek milyensegerol nem meseJ.. Az arc. .. az arc mar annal inkabb. Az evek folyaman, ha alig eszreve hetoen is, de valtoznak a vonasok - huzta vegig az arcat szanto mely barazdan a mutat6ujjat -, es apr6 jelek arulkodnak a lelek tisztasaga r61. A szem viszont mindent elarul. A tekintet leplezetlenul tiikrozl lelkunk birodalmat. Egy szemparba pillantva feltarul a j6 es a rosSZ: Ne keresd a hasonlosagot! Benned lakozik. Isabelle csodalkozva hallgatta az oregember szavait. - A tekinteted tiszta, mint az Okutan vize, a nevetesed oszinte. Utazzunk! - fogta meg Isabelle kezet, es a lany tenyerebe illesztette tenveret; majd lehunyta szernet. Amint Hauri elhallgatott, nema esend borult a szobara. Csend, mely valahogy masfajta esend volt, mint amihez Isabelle fiile szo kott. A lany nehany pillanatig nezte az oregernber apr6 ran cos ke zet, melynek er'irrtese joleso melegseggel es nyugalommal arasztotta el egesz tester, majd tekintetet Hauri rezzenestelen arcaba temette, es lehunyta a szernet. Par perc elteltevel furesa es ismeretlen erzes keritette hatalmaba. Mintha megszunt volna letezni a gravitaeio, a kemeny padl6 a feneke alatt. Kulonos, konnyed belso lebeges lett rajta urra, mely magaval repitette a vegtelenbe. A vegtelen urbe, ahol lelke tan cot lejtett. Erezte, hogy kezdetet vette valami csoda Iatos dolog: az utazas, Az utazas, amelyre Hauri invitalta. Ahova nem kellett esomagolni, borondot eipelni es zsufolt tranzitokban va rakozni, esupan lehunyni a szemet, es atadnia magat ennek a vonz6 es esodalatos erzesnek. Az utazas a boles oreggel hosszu pereekig tartott. Nem reszese, esupan tavoli szemleloje volt az esemenyeknek. Kepek suhantak elotte: ismeretlen kulturak, tavoli orszagok kusza kavalkadja. Aztan hirtelen kitisztult a latvany. Egy fiatal ferfi setalt a tengerparton, ne hany meterreI lemaradva mogotte ket szolgal6 kovette. A ferfi hu szonm'gy-huszonot ev koriili Iehetett, es fekete boru volt. Neha hM rapiIIantott az alattval6kra, majd szemlatomast szaporazta lepteit, hogy kisse eltavolodjon tolLik. Feltlinoen szep area es gyonyoru zold szeme vol t. Nyulank teste egy hosszutavfut6 kisportolt alkatat idez teo Egyedi szabasu feher inget viselt, derekan szeles ovvel atkl)tve. Nadragjat himzes diszitette. Isabelle a zl)ld szemparb61 erezte, hogy 172
tti~ *_~,~~__ ~.~_ .
.
a fiatal ferfi testeben a perui boles oreg lelke lakozik. A ferfi megallt, hosszasan nezte a tengert, majd elmosolyodott es belegazolt a vizbe. Amint elmerult a habokban, egy uj vilag kepei jelentek meg. Hauri ez uttal pekmester volt egy del-olaszorszagi kisvarosban. Hatvan koruli, teljesen kopasz, alaesony, kopcos ember. Meleg, barna szeme josagot es szeretetet sugarzott. Napjaban ketszer sutott kenyeret, hogy vevoi ne esak reggel, de delutan is friss meleg kenyerrel terhessenek haza otthonukba. A varoska lak6i San Marconak hivtak, mivel minden si.i teskor a kelletenel ket tueattal tobb eip6t kelesztett, es azokat ingyen adta a szegeny csaladoknak. Mikor j6saganak okarol kerdeztek, min dig azt felelte, a bizony nem tiiri el, hogy akar egyetlen gyermek is korg6 gyomorral hajtsa alornra a fejet. IsabelIe elott ismet elsotetult a kep, majd par piIIanat multaval uj latvany tarult ele. Csodalkozva ta pasztalta, hogy Kolumbusz koraban van, a Santa Maria fedelzeten, es ezuttal egy hajoacs eletebe tekinthet be. Meglepo volt szamara, hogy e kulonos utazas nem idorendben tarja fel elotte az oregben lakozo lelek kalandos iitiat, hanem kuszan repiti osszevissza, nem torod ve evszazadokkal, evezredekkel. A hajoacsot Pedronak hivtak. Osz korszakalla volt, es nehezen vette a levegdt. Napegette cserzett area es kezenek kemeny, repedezett bore leplezetlenul arulkodott a ten geren toltott negy evtizedrol. Kolumbusz kora utan meg hosszasan szarnyalt ismeretlen es ismeros kulturak kusza utvesztoiben. Latta Haurit eltfint vilagokban, letunt korokban, egy kolostor falai kozott, hideg telben, lombhullat6 oszben es az okori R6maban. Mindig mas es mas testben elt, Isabelle megis erezte, hogy 6 az, a boles oreg. Vala mikor az ezernyoleszazas evek derekan jarhattak, amikor a kep hirte len megvaltozott. Hauri alIt elotte egy ut vegen. Erdekes m6don most jelenbeli onmaga volt, az az oregember, akit Isabelle mar j6l ismert. Hosszu, eitromsarga kontost viselt, szeles voros ovvel atki.1tve. Elmo solyodott, es szettarta a karjat. Mintha valakit i.idvozolne, aki ki.1ze ledik fele. Area nyugalmat es boldogsagot arasztott. Hauri mogott a tavolban egyszer esak feltunt Marao. A fiueska nevetve integetett es szaladt fele. Mozdulatai most is olyan felszabadultak es gyermekiek voltak, mint elsa talalkozasukkor, a szallodaban, amikor megfogta a kezet. Isabelle gondolta, a hata moge pillant, hogy megnezze, kit is iidvi.1zi.1lnek ily boldogan, de Hauri hirtelen elrantotta a kezet, es a kep elillant. Nyomtalanul eltunt a lebeges, az utazas veget ert. Ismet 173
II f
1 !
I
'ii
+
1
erezte a laina fuszeres illatat es a kemeny padl6t maga alatt. Amikor kinyitotta a szemet, Hauri mosolygott ra. Az oregember arcan lat szott, hogy utazasa csodalatos elrnennvel gazdagftotta. - Ez hihetetlen - suttogta Isabelle. - Egeszen a jelenig utaztam. Hauri szernoldoke fole egy apr6cska kis ranc kuszott, majd szinte eszrevetlen iii tovaillant. - Koszonom, hogy utazhattam az utleveleddel - mondta hosszu hallgatas utan. - Erezted mar azt, hogy egy elmeny altai tobb lettel, mint voltal? - Azt hiszem, most epp valami ilyesmit erzek - mosolyodott el Isabelle. - A segitsegeddel atlephettern egy olyan hatart, amelynek eddig nem tudtam, hogy van tuloldala. Csupan sejtettem - tette ossze maga elott ket tenveret, mintha imahoz keszulodne, es kozben oly csoda lattal nezte Isabelle-t, mintha egy istenno, de legalabb is egy foldre szallt angyal ulne el6tte. - Sokfele repftett az utlevelern? - kerdezte ktvancsian a Iany. - Vendegul lattal, es a vendegseg csodalatos volt. - Orulok neki. - Es a te utazasod mil yen volt? - fordult erdeklodore Hauri pilIantasa, - Egeszen rendkivuli - hallgatott el Isabelle, majd hosszas tUno des utan hozzafuzte: - Sot, annal sokkal tobb. Mikozben az oregernber melyeket sohajtva meditaciohoz keszulti dott, Marao lepett be a hazba. Isabelle-hez sietett, majd egeszen kozel hajolt hozza, es titokzatosan elmosolyodott. - Gyere, mutatok valamit! - pillantott jelentosegteljesen a Ianyra. - De hat csik az eso! - Az jo! - nevetett boldogan, es kicsiny kezet Isabelle tenverebc csusztatta. - Ha nem esne, nem tudnam megmutatni. - Menjetek csak - b6lintott Hauri. - Az esd csodalatos dolog. Meg tisztft es eletet ad - hunyta le a szemet, . A kisfiu kitarta a haz ajtajat, es maga utan huzta Isabelle-t az esore. Amint a haz mogotti verandahoz ertek, behuz6dtak a Fedele ala. - Mi a baj az esovel? - kerdezte a fiucska - Tudod, Marao, az en vilagomban az embcrek nem szeretnek se tcllni az es6ben.
ji
- Miert? nezett ertetlenul, hatalmas kerek szemmel a gyermek. - Talan azert, mert vizes lesz a ruhajuk, megazik a frizurajuk, el kenodik a sminkjiik. - Mi az a smink? - A nok kifestik az arcukat, hogy szebbek legyenek mosolyodott el Isabelle. - 0, tudom mar! - izgett-mozgott a fiucska. - A szajukra piros fes teket kennek nevetett mokasan. A tanito az iskolaban egyszer azt mondta, hogy minden no tetszeni, es minden ferfi hoditani akar, - Okos ember a tanitod nezett Mara6ra Isabelle, majd hozzatet te: - A nok mar csak ilyenek. - Nem baj. Nekem tetszik - telepedett Ie torokulesbe a veranda padlozatanak szelere a fiucska ugy, hogy teste vedve legyen az eso tol, de kezevel elerje a bambusznad csatornabol kicsorg6 vizct. - Olj ide mellem, Ugy, hogy ha kinvujtod a kezedet, a markodban ossze gyujthesd az esocseppeket. Isabelle letelepedett Marao melle, es erdeklodve figyelte a kisfiu mozdulatait. - Megtanitalak a pillanat rnfiveszetere - csillant fel a fiucska szcme. - En csak ugy hivom, hogy vizformazas, de Hauri a pilla nat rmiveszetenek nevezi - tartotta tenyeret a bambuszcsatornabol csorgadoz6 viz ala, hogy felfogja az es6cseppeket. - Tudod, ha kobdl ~agy fabol formazol valamit, akkor az orok, de ez csak most es itt lathato - kezdett ujjaival jatszadozni a fiucska. Hagyta, hogy a viz ve "gigfolydogaljon mutate, majd huvelykujjan, aztan felfogta tenverebe a cseppeket, es markaba szoritvakicsavarta a masik tenverebe, koz ben pedig ujjait behajlitva lagy mozdulatokkal szetterelte a rnarka ban kepzodott kis tavacskat. Finom mozdulatai hoi gyorsabbak, hoI pedig lassabbak voltak, attol fiiggoen, hogy milyen sebesen szerette volna, hogy az esocseppek vegiggordiiljenek vekonyka ujjain. Mi kozben jatekosan forrnazta a vizet, folyamatosan meselt lsabelle-nek az eso illatarol, a novenyek es allatok halajarol, amely koszonctenek jelkepe a szivarvany. ~. - Ez csodalatos mosolygott Isabelle, akit teljesen lenyugozott a fiucska. Marao, mikozben konnyed es lagy mozdulatokkal megalkotta a pillanat vizformait, erezhetaen lelke melyen egyesiilt veli.ik. Csillog6
174
175
~~
.. ~ ~i
szemebon latszott, hogy minden egyes attetszo kis cseppbe beIeoIvad egesz Ienye. - Proba Id ki! - nevetett a fiucska. - Az igazi csodat csak akkor erezheted, amikor forrnazod a vizet. Isabelle kinyujtotta a kezet, es kovette Marao mozdulatait. Marka ba gyiijtott egy keveske vizet, es a fiucskat utanozva forrnazni kezd teo Nehany pillanat mulva azon kapta magat, hogy oly konnyeden jatszadozik az esocseppekkel, mint simogat6 tavaszi szello a virag i Ila ttal. - Ez remek! Nagyon j6I csinalod: - lelkendezett Marao, amint az Isabelle kecses ujjain vegiggordulo cseppeket figyelte. - Hiszen ez csodalatosl - nevetett boldogan a lany, - Add tovabb masoknak is, es akkor talan majd orulnek az eso nek a te vila god ban is. Nem a ruhajukat meg a sminkjiiket feltik, ha elered. - Igerem, mindenkinek megtanitom a vizformazas muveszetet simogatta meg a fiucska fejet Isabelle.
--4 Az otodik nap reggelen verofenyes napsiitesre ebredtek. A melv kek egbolton csak egy-egy k6sza baranyfelho habosodott, es mindent vckony horeteg boritott, mintha csak az egiek porcukorral hintettek volna be a Kuhubarnbat. -- Nezzetekl Megjottek a porokuk! - kialtotr boldogan Marao. Isabelle az egbolt Iele emelte tekintetet. A latvanv Ienyugozo volt. Tobb tucat halovanv rozsaszm. gemhez hasonlatos madar kozele dett felejuk, majd kereples es gagogas kozepette alaereszkedtek, es leszalltak a hegytet6re. A friss puha ho csak ugy porzott korulottuk, amint a labuk foldet ert. - Minden evben megpihennek itt- mosolyodott el Hami a kedves v('nch~gek lilthin. - Jden nehany hettel korabban erkeztek. Vandorl6 madilrJk, fel t'SZilknak tartanak, kolteni. - Cy()ny()ruek - bi1lTIulta csodaIkozva Isabelle a porokukat, ame Iyek egy balerina kecsessegevel nyujtogattak hosszu nyakukat es bOlltogatti1k szarnyaikal. Mintha csak a faraszt6 repules utan torna gyakorlatokat vegcznenck, hogy enyhftsenek testilk zsibbadtsagan. 176
Miutan megreggeliztek, Hauri elovett egy sirnara gyaIuIt deszka lapot, az asztalra fektette, es egy vaszonzsakbol lisztet mert ra, majd munkahoz latott. Vizet, s6t kevert a Iiszthez es egy kellemes illatu fu szert, amely kiilleme alapjan leginkabb az orolt Iahejehoz hasonlitott, majd konnyed mozduiatokkal cip6kat forrnalt a tesztabol. Miutan het gombolyded cip6 sorakozott elotte, Ietakarta azokat egy feher va szonnal, hogy nehany 6ra alatt megkeljenek, es Isabelle-re pillantott. - Setaljunkl - Setaljunk - bolintott mosolyogva a lany, es elindult az oregem ber oldalan. Hauri olyan szertartasosan lepkedett a vekonv hotakaroval bo ritott hegyteton, mintha az istenek megszentelt foldjen jarna. A de rekan vastag ovvel osszefogott rozsdavoros Iepel erezhetoen tin neplobe oltoztette nemcsak a testet, de a lelket is. Megnyugvast es beket arasztott, mikozben az Andok titokzatos vilagarol meselt. Fel 6ra elteltevel Hauri megallt, par pillanatra lehunyta szemet, es a nap fele forditotta areal. Melyet szippantott a htivos levegobol, majd in tett Isabelle-nek, hogy kovesse. Egy meredek kis osvenyen, orrnotlan sziklatombok kozott Iolytattak utjukat lefele a domboldaIon, majd keletnek vettek az iranyt, egy fennsikra. - Megerkeztunk - mosolyodott el Hauri, es megallt egy magasba nyulo faragott kooszlop elOtt. Tfz-tizenot meter magas volt, amolyan totemoszlopot idezo em Iekrmi. Isabelle hosszasan nezte mivesen megmunkalt feluletet, majd kerdoen Haurira pillantott. - LeIkek emleket orzi - mondta halkan az oregember. - Het ev vel ezelott egy repulogep-szerencsetlensegben ketszazhatvannegy ember vesztette itt eletet. Egy Limaba tart6 utasszallito repitette oket a vegzetbe. Gyermekek, fiatalok, oregek, ferfiak, nok ultek fedelzeten - gondolkodott el nehany pillanatra. - Az ember kora erdekes dolog - tunodott. - A gepen tilt ket no. Egy televizios csa torna munkatarsai voltak. Mindketten nehany h6nappal a halaIlIk elott izleltek meg a siker izet. Az egyik huszonnyolc, a masik negy venegy eves voIt. Baratsagosak es kedvesek voltak egymassal, de csak a fiatal no erzesei voltak tisztak. Az idosebb no csupan a visel kedesi szabalyoknak igyekezett megfeleIni, de a szfve melyen nem szerette kolleganojet. Dtihos volt ra, hogy tizenharom evvel fiata 177
labban kapta meg ugyanazt a sikert es elismerest. amit 6. Amikor a repul6gep lezuhant, mind a ketten egyazon rnasodpercben vesztet tek eletukct, fgy ugyanannyi ideig elvezhettek a sikert - pillantott a tavolba Hauri, majd folytatta. - Az elctkort es azzal egylitt mindent a szu lctestol szarnitjuk. de csakis azert, mert az meghatarozhato idopont, amit isrncrunk ... Az ember pedig korlatolt lelek. ragasi~ kodik a fix meghatarozhato pontokhoz, es nem tudja elkepzelni a vilagot nelkuluk. Ezek amolyan mank6k, az elet mank6i, amelyek egyreszr6l tamaszt nvujtanak, rnasreszrol pedig kalodaba zarjak a lelek sz.irnvalasanak szabadsagat. A vihlgrajbveteliinkkor megkez-_ dodik a visszaszarnlalas. amely mindenkinel kulonbozo ideig tart. Ehhcz az id otartamhoz viszonyitva minden egyes ember eleteben mashogyan ertelmezheto az eletkor. Ennek tukreben a fiatalabb n6 eletebcn bekoszonto siker ugyanazon korban kovetkezett be, mint az idoscbb no eleteben. Az idosebb n6 negativ erzelmei megalapo zatlanok voltak. Csupan egy teves meggy6z6des taplalta oketo So hasern a siker eljovctele szamit. hanem az, hogy meddig mart6zha= tunk meg fclemelo erzeseben. Isabelle csodalkozva pillantott Haurira. Az bregember elmosolyo dott, es folyta tta. - Olyan sok mindcnt fordftva ertelmezunk es csinalunk ebben a vil.igban, kozben pedig meg vagyunk gy6z6dve r6la, hogy tokele> tes rend ben eliink. A te civilizalt vilagodban, a tavoli nagyvarosok ban egyrc torzult,lbban elnek az emberek. A dolgok atformal6dnak es megvaltozik jelcntesiik, az ertelmiikkel pedig senki sem tbr6dik. Peldiiul az etkezes mclr szinte teljesen elveszftette gybkereit. A tarsa dalom es a gasztronomiai divat diktalja, hogy mit mikor es hogyan egyenek ,12 emberek. A V,lrosL1k6k pedig jamborul alkalmazkodnak ezckhez ,1Z elvarasokhoz, sodr6dnak az arral, es ezaltal egyre tor zl1ltabb,l dlnak testileg-Ielkileg egyarant. Befolyasoljak oket a rek lclmok, ,1 hamburgerek es klilbnfele edes, muanyag italok. Etkezesiik rcndsLcrtclen es hatiirtalan. Akkor is esznek, amikor nem ehesek, meg egy sZl'ndvics, meg egy szelet tortJ, ut8m meg kLilbnfele tablet t'lkat Wmnek nlagl1kba, hogy rossz kiiZl;rzetlihin enyhftsenek. A tes~_ tiik jdmyftja 6kct, holott £1z lenne a dolog lenyege, hogy 6k iranyftsak azt. Fiziktli lenyiink olY£1n, mint egy finom kis gepczet - mosolyodott el Hal/ri. - Nem szabad tl'dolajozni, csordultig tolteni iizemanyaggal, 17K
es homokot szorni a fogaskerekek koze. Szellernunk hatartalan hata "Iommal bir, a test csupan porszem hozza kepest. , Delutan Marao. szokasahoz huen, egy konyvvel a kezeben leheve redett egy szottesre. Hauri pedig visszavonult rneditalni. Isabelle ma gara huzott egy szvettert. es kiiilt a verandara. Verofenyes napsutes volt, am a h6 erdekes medon nem olvadt el. Mintha a Kuhubambat vekony porcukorreteggel hintettek volna be. Az egbolt olyan kek volt, hogy nem lehetett betelni a latvanyaval. Mintha csak ugy don tott volna a j6isten, hogy a kek szin egy ujabb, ez idaig ismeretlen arnyalatat keveri ki palettajan. A porokuk hosszu csoruket rozsaszin tollkontosukbe ternettek, g61ya modjara felhuztak egyik labukat, es nyugov6ra tertek. Akadt egy-egy, amelyik meg nehany percig izga tottan fel-ala setalt, labnyomait maga mogott hagyva a hoban, majd latvan, hogy nem tortenik semmi erdekfeszfto, egy ido utan csatlako zott a tobbiekhez. Isabelle, mikozben gyonyorkodott a h6, az egbolt es a madarak festoi latvanyaban, gondolatait az elrnult napok esemenyeire terelte, Kavarogtak benne az erzesek es a kerdesek. A Haurival tett utazas egyszerre volt meglepo. dobbenetes es lenyugbz6. Nem gondolta volna, hogy ehhez hason16t yalaha is atel, Hogy mint mozivasznon peregtek le elotte a perui bregember e16zo eleteinek kopfoszlanyai. Rendez6, operator, tobb szaz fos stab kozremukodese nelkul nezhet te az Atlantiszon zajlo eletet. a waterlooi csata nehany pillanatat, es betekinthetett az 6kori r6rnai birodalom falai kbze. Sok-sok vitat ve gighallgatott mar az e16z6 elet es kiilbnfele id6sikok letezeserol. Ezek a kenyes, am or ok ternak egyes mediaszemelyisegek kedvelt kapasz kod6i kbze tartoztak, es ha elfogyott a talk-show-t megtblt6 vende gek sora, mindig elorangattak egy-egy mediumot, hogy meseljen el menyeirol. Ebb61 aztan napokig tarto 6riiletes sz6csatak kerekedtek, melyek a csucsokra emeltek a csatorna nezettsegct, a kozbnseget ket n§szre osztva, akarcsak a fegyverkezesi kerdes. Akadtak partatlanok is, akik viccelodessel iitbttek el hovatartozasukat. Isabelle eddig csu pan csak nehany k6sza gondolat erejeig foglalkozott a lelekvandorlas kerdesevel, de behat6bb tanulmanyozasra soha sem szanta el magat. Volt egy ismer6se, Melissa Saunders, aki pszichol6gusanal gyakorta reszt vett reinkarnaci6s hipn6zisban, es erdekes elmenyekr61 szamolt be. Elmeselte peldaul, hogy egyik el6z6 eleteben Marrakesben elt 179
kereskedokent, egy masikban pedig varrono volt Lyonban. Isabelle azon emberek koze tartozott, akik nyitottak voltak mindenre, legyen az keptelen vagy hiheto tortenet, igy mindig nagy erdeklodessel hall gatta Melissa beszarnoloit. Most viszont, hogy az elet furesa jatekot jatszott vele, tigy erezte magat, mint egy kosza turista, aki rovidke kirandulast tesz az alaszkai Medve-kanyonban, es ragton a masodik lepesnel egy hatalmas aranyrogbe botlik, mikozben emberek sza zai toltik a folyoparton szorgos munkaval nap mint nap az idejiiket arany utan kutatva. Rovidke vivodas utan tigy dontott, hogy minden kerdes nelkul elfogadja a perui oregt61 kapott rmiltbeli utazas ajande kat, es nem firtatja, miert es mivel erdemelte ki azt.
--4 Isabelle, mint itat6s a tintat, szivta magaba a perui oregember sza vait. Hauri ertelme es bolcsessege hatartalan volt. Szelleme nem is mert korlatokat, mikozben a vilagrnindensegrol meselt. Mar orak 6ta beszelgattek a Kuhubamba meghitt nyugalmat elvezve, amikor az embereket felepito beIs6 egysegre terelte a sz6t. - Az embereket kitolto egyseg kulonfele "sikok" osszessegebol tevodik ossze - mosolyodott el. - Sok-sok "sik" rejlik bennunk. To]» bek kozott letezik a tudas, az erzelem, az ertelem es tueatnyi viszo nyulasi "sik". Ezek kulonfele szinteken mozoghatnak. Ha egyseges szintre kerulnek, akkor alakul ki a teljes es tokeletes harm6nia az egyenben, mely csodalatos erzes. A problema abban rejlik, hogy az emberekben ezek a sikok kulonfele szinteken megrekedtek, nerne Iyik magas, mig egy masik joval alacsonyabb szinten. Ugy kepzeld el, mint egy grafikont, melyben szines oszlopok emelkednek egy tizes skalan - magyarazta Hauri. - Piros, sarga, kek, zOld ... Mind egyik oszlop egy benniink lev6 "sik" szin~et jelzi. Peldaul tegyiik fel, hogy a piros oszlop a kilences magassagig emelkedik, a sarga a negyesig, a kek a kettesig, mig a zold a hetesig ... Az oszlopok ()sszessege tiikrozi az egyent kitolt6 egyseg milyenseget. Ez alap jcln, az llgynevezett KOOR-grafikon alapjan tokeletes pontossag gal meghatarozhat6 egy-egy ember tarsadalomban betbltott helye. Hiilba kiugr6an magas az ertelem sikjanak oszlopa, ha mondjuk a hilso k()rnyezethez va16 viszonyulasi sfk esupan a kettes szintet efl
180
el. Reges-regen, amikor univerzalis tudasszinttel rendelkeztunk, rnelyrol mar meseltern neked, az egyenek birtokaban voltak a to keletes egyseg rnegteremtesenek. A bennunk lt~v6 "sikok" fejleszt het6ek, de ennek a fejlesztesnek tudasat mostanra mar nem birto loljuk. I1Ietve birtokoljuk, de nem tudjuk kezelni. Igy aztan csupan "az elettapasztalatok azok, melyekb61 az ertelern szrirojen atengedve l:ovetkezteteseket vonunk Ie. Ezen kovetkeztetesek folytan emeI kedhet vagy siillyedhet egy-egy "sik" szintje. A tapasztalas utja na -gyon rogos, nehez es idoigenyes tit, de mivel csak ez a keskeny kis osveny maradt szamunkra, kenytelenek vagyunk ezt jarni - moso lyodott el a boles oreg. Isabelle csodalkozva hallgatta mondandojat. Hauri szavait ture lem es tisztelet sz6tte at, mikozben oszlopokra bontotta, es a huszon egyedik szazadban oly kedvelt grafikonra vetftette az embert kitolto bels6 egyseg reszeit, hogy tavolrol jott vendegenek ke1l6en szemlel tethesse azt. Amikor erezte, hogy a Itmy megertette mondand6ja le nyeget, tovabb sz6tte szavait. Isabelle figyelmesen kovette, es kozben nyugtazta magaban, hogy a jelenkor tudosai az IQ-val meg az EQ-val es hasonI6kkal csupan pedzegetik a boles oreg altal mondottakat, es erne kvociensek csak apr6 morzsai az embert kitolto egyseges egesz nek. Hauri meg meselt a kezdetrol, az egykori Atlantiszrol. a kul nirak es a civilizaciok fejlodeserol egeszen napjainkig, majd nehany pillanatra elhallgatott. - Sok baj forrasa abban rejlik, hogy a kulso kornyezethez valo vi szonyulason belul az ervenyesiiles es a meggyozes sfkja rendkivul rnagas, eleri a maximalis szintet, viszont az osszes tobbi "sik" j6val alaesonyabb szinten ragadt. Az ilyen belso egyseggel rendelkez6 egyenekb61 lehetnek a diktatorok. Az adottsaguk megvan, hogy magukhoz ragadjak a hatalmat, viszont a benniik lev6 alacsony ;;sikok" kevessegeb61 ad6d6an, az altaluk tokeletesnek velt idea es ~t sekelyes es veszelyes, csupan szamukra tokeletes. Ezaltal rossz iranyba vezetik kovet6iket - s6hajtott nagyot. - Haborti es beket lenseg szegelyezi u~ukat. A politika leplebe btijvCl a partok kozott csatarozasok alakulnak ki, holott ellenteteik gyokerei (supan abban 'rejlenek, hogy mas es mas liltasm6don, tudasszinten kozelftik meg -a kerdeseket. Egyetlen problemara tobbfele megoldas is letezik, ugyanllgy, ahogyan egy nyakkend6t tucatnyi madon lehet megkot 181
f ~ ;
-.J
.1 ·1
~
:,1
:,'
>i
'I
J
i I
J
~
~il ..1:.
;F, fft1
ni. A felmeriil6 problema rnegoldasat minden egyen a sajat "sikja nak" megfelelo szinten igyekszik megtalalni, holott a lenyeg abbari rejlik, hogy egymast erositve, minel magasabb szintii egysegre t6:"~, rekedjenek, hogy sokkal nagyobb harmonia legyen a fold on, mint jelenleg van. Hauri meselt meg az ertelern "sikjan" belul a meger tesrol es a megertetesrol, hogy mas modon kell beszelni egy szan tovetonek Szokratesz gondolatair61, mint egy magas intellektussal es tudasszinttel biro embernek, majd darabjaira szedte az erzelem "sikjanak" tarhazat, . Az ejszakaba nyulo beszelgetest kovetoen, amikor nyugov6ra ter tek, kerdesek tOmkelege merult fel Isabelle-ben, melyek hosszu perce kig megvalaszolatlanul lebegtek fejeben, majd mely alomba meriilt. A Kuhubamba csucsat az idojaras szeszelye percr61 percre mas mas szmarnyalatba oltoztette. Az egyik pillanatban verofenyes nap stites volt, a masikban pedig vihar el6tti fenyek uraltak az egboltot. Neha megeredt az es6, aztan meg alabbhagyott, es csak par csepp szemerkelt. Miutan Isabelle felebredt es reggeli szokasos kavejat kor tyolgatta, kellemes zenesz6 utotte meg a fulet. Magara huzott egy pul6vert, kiment a hazbol, es a kerek szaletlihez setalt, ahol Marao jatszott a hatalmas zongoran. A kisfiii lattan egy pillanatra Honfleur es a halasz Nicolas Garmond fia, jean-Philippe jutott eszebe. - Csodalatosan zongorazol - simogatta meg a fiucska fejet, amint az befejezte a jatekot. - Gyakorolnom kell! Nem szabad, hogy a tehetsegem elsorvad jon - jelentette ki kornolvan, s kozben olyan ferfias tfiz langolt sze meben, mint egy hegyrnaszoeban, aki epp az iment h6dftotta meg a Himalaja egyik csucsat. - fgy van, Marao - mosolyodott el, es leult a fiucska melle a kes keny locara. Marao, labait jatekosan lobalva, erdeklodve figyelte, amint Isabelle vegigsimitja a megkopott billentyfiket, es jatszani kezd. Oly konnyed es finom mozdulatokkal ejtette ujjait a hangszerre, hogy a zangara szinte suttogott. - Te simogatod a billentyuket! - nevetett a fiucska. - Csupan nehany rovidke darabot tudok, amit apamt61 tanul tam. - Mivel foglalkozik a papad? - erdekl6dott Marao. 182
- Karmester. - Mi az, hogy karmester? tilt kfvancsisag a fiu szemebe, - Karmesternek hivjak azt, aki vezenyli a zenekart. Karmesteri palcaval iranyitja a zeneszeket, Osszhangban tartja a vonosokat, fu v6sokat es az titosoket. - Akkor olyan, mint egy hadvezer! ficankolt izgatottan Marao. - Olyasmi. - Kerlek, vezenyelj engem! - lelkendezett a kisfiii, majd felug rott, a pajta moge szaladt, es egy vekonyka aggal kezeben visszatert Isabelle melle. - Itt a karmesteri palcad! nyomta a lany kezebe. - Tudod, zongorajatekot nem szoktak vezenyelni. - Kerlek! - tilt vissza sietve a locara. - Rendben bolintott Isabelle, es nehany sz6val elmagyarazta a vezenyles mozdulatainak jelenteset, majd felallt, es a zangara vege hez ment. - Kezdhetjiik emelte magasba karjat. Marao komoly arccal jatszani kezdett. Mikozben ujjai tancot lejtet tek a billentytikon, szernet egyetlen pillanatra sem vette Ie Isabelle rol. [atekaval probalta kovetni a karmesteri palca parancsait, s jgy hal gyorsabban, hal pedig lassabban kanyaritotta a dallamokat. Isabelle mosolyogva vezenyelt a szitalo es6ben, amely attetszri fatyolkent vonta korul mozdulatait. A zenesz6 hallatan Hauri maga kore senderitette hosszu leplet, es kijott a hazbol. Megallt az ajt6 el6tt, a szaletli fele pillantott, es nezte Isabelle-t es Mara6t. Arcan nyugalom es beke tilt. Vonasai nem rezdtiltek, de szemebol kivehet6 volt, hogy a lelke mosolyog. - Mi volt ez? kerdezte Isabelle, amint a fiucska befejezte a jate kot. - Az en es6dalom - nevetett Marao. - Kerlek, vezenyeljel meg! Most [atszom a napsugaraknak. El6csalogatom 6ket! -lelkendezett. Isabelle ismet magasba ernelte karjat ugy, ahogyan a karmesterek szoktak egy darab kezdese el6tt, s ahogyan gyermekkent annyiszor utanozta apjat, majd apr6 mozdulattal intett Mara6nak, hogy utnak indfthatja ujjait. Marao pedig csak jatszott, jMszott. Kozben az es6 cseppek alabbhagytak, es az utols6 billentyulitesekre el6bujtak a napsugarak. - Ez hihetetlen mosolygott Isabelle. - A vanlzsdalom mondta buszken Marao. 183
\fl:
.~
't\·'1" , :r~,
,:i:
- Megtanftasz ra? Szeretnern, ha abban a vilagban, ahonnet en jottern, tobbszor sutne a nap. - Gyere, ul] mellem! - csuszott odebb a locan a fiu. Isabelle visszault Marao melle, es tekintetet a fiucskara szegezte. - Tudod, ennek a dalnak nines kottaja. Ez innet belulrol jon - tette aprocska kezet a mellkasara. - Hallgasd, es kozben nezd az es6csep peket! - utott Ie egy billentyfit. - Ez annak a koverkesnek szolt - pil lantott a szaletli fedelen csiing6 cseppre, majd leutott egy magasabb hangot. - Ez pedig annak a kicsinek ott - nevetett. - A dal elejen az es6nek jatszol, majd atlepsz rajta es elindulsz a napkorong fele. kell jatszanod, hogy el6csalogasd a sugarait. Hogy a zeneszora ked vet kapjanak elokuszni rejtekhelyukrol es rank mosolyogni - mondta komolyan, mikozben vekonyka ujjaival folytatta a jatekot. Isabelle lehunyt szemmel es hallgatta Marao dallamait, melyek oly sirnogatoak es edesek voltak fulenek, hogy szinte minden porcikajat atjartak.
hinta a parkban, egy csesze forro kakao edes ize, iskolai okolharcok udvaron, egy futo talalkozas egy regi ismer6ssel, a barati szere -tet es a szerelem, egy apro koccanas, egy tavaszi zapor, egy hullo falevel..; - pillantott tfinodve Isabelle-re az oreg. - Az emberi lelek .'furcsa joszag. Azokat tudja a legjobban gyulolni, akiket egykoron a legjobban szeretett. Hajlamosak vagyunk ra, hogy egy baratsag vagy szerelem vegeztevel az elmulas fajo pillanatait helyezzuk eloterbe, holott egykoron az hatartalan boldogsaggal ajandekozott meg ben nunket. Orommel es szeretettel, mely akkor es ott reszunke valt, es amely mint a viz, a homok es a tegla, fontos alkotoi az egyseges egesznek.A vilag, ahonnet jottel, folytonos korlatokat szul. A korla tok pedig ujabb korlatokat emelnek, melyek egyre tavolabb taszitiak az embereket a szabadsag erzetetol. Nalatok fontos mindenki mult ja, evszamok, varosok, ki hoI elt es kik voltak a szulei. Nem fontos, honnet jottunk, csak az a fontos, hogy hova tartunk. Mindegyikiink
maga valasztja ki az utat, amelyen [ami kivan, Lehet az rogos, de
viragokkal szegelyezett ... - hallgatott el nehany pillanatra. - Aztan
minden utelagazasnal dontenunk kell, merre menjunk tovabb, Ezek
a dontesek szegelyezik eletunk napjait. Ha nem tudsz donteni valami
fe161, mindig hallgass a szivedre - mosolyodott el Hauri. - Az ott be
liil soha sem fog becsapni, mindig megmutatja a helyes utat.
-- Mire megreggeliztek, Marao is felebredt es esatlakozott hozzajuk. Hajtincsei bajosan hullottak homlokaba, Almosan pislogott, mikoz ben ivott egy bogre tejet es majszolt hozza egy darabka cipot. Amikor az utolso falatot is lenyelte, izgatottan Isabelle-re pillantott. - Nernsokara indulnunk kell! - jegyezte meg, majd felugrott az asztaltol, es csomagolni kezdett. Amikor a fiucska befejezte a csomagolast, Isabelle hozzalepett, es kezebe nyomta a fenykepezogepet. melyet az egyiitt toltott napok alatt Marao nagy erdeklodessel nezegetett. - 'Iessek Marao. Ez az en ajandekom neked - mondta kedvesen. A fiucska hozzalepett, aprocska kezevel el6szor megsimogatta a szamara ertekes es izgalmas masinat, majd elvette a hiny kezeb61. Szemeb6l izgalom es boldogsag sugarzott, mikozben ugy szorftotta
magahoz, hogy ujjai egeszen belefeheredtek.
- Keszfts vele kepeket! - mosolygott ra Isabelle. - Tudod, ahogyan
mutattam.
az
Dgy
--4 Az utolso napra virradoan Isabelle kora hajnalban felebredt, Marao meg edesdeden aludt, de Hauri mar tul volt a meditalason, es a reggelihez keszulodott, Miutan kedvesen udvozolte a lanyt, cipot es sajtot tett az asztalra. - Ne feledd! Soha sem szamit, hol vagyunk ... Egy nagyvarosban, egy egzotikus szigeten, vagy akar a sivatag kozepen. Csak az szamff hogy lelkunk otthon erezze magat - mosolyodott el az oreg, es ontott egy csesze kavet lsabelle-nek. Mikozben reggeliztek, hatartalan oromet es koszonetet fejezte ki, hogy a lanv meglatogatta itt, a Kuhubamba csucsan, majd elkalando zott, es az emberek milyensegerol kezdett beszelni. - Az emberek tobbsegeben az eletuk folyaman tul sok negativ erzelem halmozodik fel - sohajtott Hauri. - Sztiletesunktdl fogva minden egyes pillanat, esemeny epit6 szamunkra, legyen az barm!, pozitiv vagy negativ dolog. Ahogyan sok minden kell ahhoz, hogy egy haz felepliljon: viz, cement, mesz, homok, tegla, melyek moleku lak tomkelegeb61 tev6dnek ossze. Nap mint nap tbbb tucat impulzus er minket, melyek aprankent es eszrevetleniil, de epftenek. A piros
185
184 ·At
1,1 ~ ~~
~
" .i; II :.~i
-f:
i"
I
: ,l
i
~
.~
i
t
1
.,i
I
~ l
:;;.
~
\'
~\
),'1'
"
A kisfiu megilletodotten b6lintott. Nehany pillanatig mozdulatla nul allt, majd onfeledt boldogsag aradt szet arcan. Ovatosan szeme hez emelte a keres6t, es belenezett. - Latlak! Latlakl - kialtott boldogan, es lenyomta az exponalo gombot. Az apr6cska kattanas hallatan vekonyka labait dobalva ugrandoz ni kezdett. - Csinaltam egy kepetl Hallottatokl Csinaltam egy kepetl - kial tozta boldogan. - Fedezd fel a vila got! - nevetett Hauri a fiucska oromet latva. Marao vallara kapta degeszre tomott hatizsakjat, es kirohant a haz ele. Isabelle es a boles oreg kovettek. - Valaszt adok a kerdesedre - nezett titokzatos mosollyal Hauri a lanyra. - Az asszony, aki levelben megkeresett, nem eleg nyitott a vi lagra. Magas ertelmi es erzelmi szinten van, de 6t mar bekebeleztek a tarsadalmi elvarasok. Eloszor mindent merlegel, kivetftve onmagara es kornyezetere, es mindig elore igyekszik felmerni az emberek el jovendo reakciojat. Mindezt kifinomult, zsenialis erzekkel teszi. Na gyon j6 vezet6, hianyzik viszont be16le a bels6 szabadsag. Szavaimat merhetetlen figyelemmel vegighallgatta volna, de aztan ertelme ira nyitasanak tukreben, magaban melyen eltemette volna orokre. Ate nyitottsagod viszont hatartalan, nem emelkedik benned a megfeleles fala, mely gatat szabna a vegtelen gondolatoknak. A benned levd bel s6 egyseg harmoniaja magas szinten van - pillantott sokatmond6an a boles oreg Isabelle-re. - Visszautazol a nyiizsg6 nagyvarosba, es a magazin oldalain hirul adod utazasod magvat a vilagnak, Te to keletes hfrviv6 vagy. Benned csodalatos lelek lakozik - ult gyenged mosoly Hauri arcan. - Cyere! Menniink kelll - ragadta meg a kisfiu Isabelle kezet. - Induljatok - helyeselt az oregernber, es bucsut intett. - Akkor megyi.ink - b6lintott Isa belle, es biicsuzoul atolelte a boles oreget, majd Mara6val oldalan elindult lefele a hegyoldalon. Negyoranyi gyaloglas utan elertek a kis tisztast, ahol a repiil6 gep mar vart rajuk. Mikozben a gepmadar a magasba emelkedett es lefrt egy tiszteletkort, Isabelle meg egy biicsupillantast vetett a Kuhunarara, amelynek csucsa most is szegyen16sen a felh6kbe bur ko16zott.
'0
NEW YORK CITY
_ Miert nem jelentkeztel? - erkezett Hamlet kerdese, amint Isabelle bejelentkezett a neten. - Csodalatos helyen jartam. - Ordogi kirandulason? - A felh6k felett. _ A felh6k felett? - kerdezett vissza kisvartatva Hamlet. _ Ott, ahol az egbolt olel korul, Ahol ha szettarod a karjaidat, megerintheted a csillagokat. _ Mar azt hittem, elveszitettelek - erkezett Hamlet valasza. mely b6l Isabelle szamara kideriilt, hogy cseveg6partnere ugyszolvan megriadt a hosszu hallgatasatol. _ Engem nem olyan konnyii elvesziteni - igyekezett megnyugtat ni Hamletet. - Akkor is fogom a kezedet, ha tavol vagyok. A baratsag err6I sz61. »: _ Csupan egy pillanat rmive. hogy elengedd! - tort felszinre Ham letb6l a felhalmoz6dott ketely es aggodalom. - lgerd meg, hogy soha sem engeded el a kezemet! _ Igerem - zongorazta be a klaviaturan Isabelle a valaszt. _ Es hoztal valami szuvenirt? - fogta cseveg6re Hamlet. - Szuvenirt?
- Ajandekot.
_ 0, ajandekot! - gondolkodott el nehany pillanatra. - Baratsagot
es halomnyi gyonyoru emleket - mosolyodott el, majd sietve bucsut
vett Hamlett6l, de megigerte, hogy rovidesen ujra jelentkezik.
Az elkovetkez6 nehanv napban Isabelle belevetette magat az Iras
ba. Miutan egy kellemes ebed mellett beszamolt Patricianak utazasa
r6l, visszavonult Gramercy Park-beli otthonaba, hogy papirra vesse a
perui boles oreg szavait es mondand6ja lenyeget. Keptelen lett volna
a szerkesztoseg zsivajaban osszeszedni gondolatait, igy bejelentette,
hogy a heten ne szamitsanak ra. Patricia tudomasul vette baratnoje
donteset, es ktvancsisagtol felfutve varta, hogy Isabelle kovetkez6 Bri
lians Elmek-irasat olvashassa. A Boris Boulard- es a Carl Coburn-in
terju hatalmas sikert aratott, fgy nem agg6dott a perui anyag miatt.
Isabelle-nek nem volt konnyu dolga, de ugy nint, sikeresen ve
szi az akadalyt. E16szor jegyzeteket keszitett, melyek~e mank6kent
187 186
~ ~ ~
i
I *¥ ~
.fI
.a-.
*
"
tamaszkodhatott, majd nekilaron felepiteni a kozel hatoldalas anya got. Amikor elfaradt, maga mogott hagyva lakasat lement a parkba, hogy kiszellc5ztesse fejet. Napjaban tobbszor tartott ilyen pihenor, hol Manhattan utcain, hoI pedig a parkban setalt, mire a negyedik nap delutanjara a perui oregrol irt cikk kerek, egyseges egessze forma lodott. Mikor pontot tett az utolso oldal vegere. onkentelcnul elmo solyodott. Ugy erezte, sikerult megoldania ezt a nem kis feladatot, fogyaszthatoan es erthet6en ugy talalnia Hauri gondolatait, hogy azt az olvasok lankada tlan erdekl6dessel vegigolvassak. es esetleg meg nehany Iuto pillanatig el is gondolkodjanak rajta, sajat eletukro kive titve a sorokat. Kozbsn Hamlettel valo csevegese visszazokkent a szokasos ke rekvagasba, es Boris Boulard-ral is jo nehanyszor beszelt tclefo non. A ferfi mar nagyon szerette volna latni, es neki is kedve volt az honfleuri kiruccanashoz, igy megbeszeltek. hogy marcius elsa napjaiban megl
- Tudom, kicsit korabban erkeztem, de gondoltam, meghallgatom az eloadast - mondta Isabelle. - A hctedik sorba iiljon, ott hallatszik a legjobban - sugta Boulard kedvescn a lanv fiilebe. - En is elarulok egy titkot - hajolt kozcl a fcrfi arcahoz Isabelle. Londonban a Royal Albert Hallban osakis a tizenegycdik sorba sza bad jegyet venni, mert ott a legjobb az akusztika. Ott meg azt is hal lani. ahogyan az elsa hegedus felemeli a vonot, - Koszonom - suttogott a L:iny suttogasara valaszul, es mosolyog va a pulpitusra setalt, Isabelle a ferfi tanacsat kovetve leult a hetedik sorba, es Ienyugozve hallgatta Boris Boulard szavait. A ferfi olyan szinesen es lendiiletcsen beszelt, hogy a teremben Ul6k szarnara megszuntek a Parizsi Miive szeti Akademia falai, es szabadon szarnvaltak evszaz.adokon at. Bo ris beszelt Leonardo Mona Lisajarol, a mozgas illuziojarol, az emberi test zsenialis festoirol, Tintorettorol es Rsmbrandtrol, Raffaello Ha rom graciajaroL majd a hallgatosagot rnagaval ragadv,l kalandozott a Szajnan Renoir evezosei kozott. es fejet hajtott
188
189
~~:
~~
- Maganak meg gyakrabban kellene velem ebedelnie - nezett me lyen a lany szernebe. - Remenykedhetak benne, hogy delutan velem tart Honfleurbe? - Sajnos nem tehetem - hajtotta Ie a fejet Isabelle. - Haza kell utaz nom anyarnhoz. Tudja, a bal 6ta nem talalkoztunk. Annak meg mar j6 ideje, es holnap van a sztiletesnapja. Torta, gyertya, meg minden... - A, ertern - fordftotta el a fejet elgondolkodva a ferfi. - De Igerern, utana meglatogatom. - Remek - csillant fel Boulard szeme, es boldogan felpattant a szekrol. - Na, jojjon kislany, ebedelni! - olelte at Isabelle vallat kedve sen. - Tudja, nem kell am tul sokat idoznie a ked yes mamanal. Meg a vegen megunja a folyekonv arany birodalmat, Ropke par perc alatt atsetaltak az akaderniatol nehany utcanyira levo kisvendeglobo. - Sajnalom, hogy az elutazasa elott nem tudtunk beszelni - nezett a lriny szernebe Boris, miutan megrendeltek az ebedet. - Az egesz olyan hirtelen jott, akarcsak osszel az honfleuri ut _ csukta ossze az etlapot Isabelle, majd hozzatette: - Mie1<5tt elutaztam, szakftottunk ... - Bizonvara nehez lehetett - s6hajtott egyiitt erzon a ferfi. - Orulok, hogy tul vagyok rajta - mosolygott megkonnyebbiilten a lany. - A Peruban toltott napok csodalatosak voltak. Mint patyolat ban az inget, ugy tisztitotta hofeherre es kemenyitette ki a lelkemet. - Ezek szerint mar nincsenek tabuk. Vincent Burnet a multe - ne zett elgondolkodva Boulard. - Azt hiszem, csupan egy artatlan mosoly maradok az eleteben. - Egy mosoly? - vonta fel szemoldokct csodalkozva a ferfi. - Egy apr6cska ajandek. Egy edes ernlek. Ha majd nyolcvansvss koraban felidezi elete pillanatait es eszebe jutok, elmosolyodik - tfirt fule moge egy hajtincset, majd perui utazasarol kezdett meselni. Boris, mikozben hallgatta szavait, megallapitotta magaban, hogy Isabelle kulonos varazsa es kisugarzasa legut6bbi talalkozasuk 6ta meg fenyesebben ragyog. Delutan negy tajban jart, amikor bucsut vettek egyrnastol. Isabelle elindult Cognac iranyaba, Boulard pedig Honfleur fele. Miutan begordulr az oreg villa kapujan, begyujtott a kandalI6ba, majd ontOtt maganak egy pohar konyakot, es leiilt az egyik fotelba. Gondolatai a Parizsban eltoltOtt delutan koriil forogtak. Hosszu perce 190
ken at bamulta a lobog6 langokat, majd hirtelen indittatastol vezerelve felment a mfiterembe festeni. Hajnali negyig pipafustbe burkol6zva, megallas nelkiil dolgozott, mire a kep elkeszult, Nehany pillanatig nezte alkotasat, majd alakanyaritotta a kezjegyet. Miutan elmosta a szines festekektol ragacsos ecseteket, ugy dontott, alszik nehany orat. Delutan kett6 tajban jart, amikor felebredt. Vett egy forr6 furdot, hogy eletet leheljen magaba, majd felhivta Carlt, hogy menjenek at Trouville ba, a Jean du Ressbe bekapni valarni tengeri herkentyfit.
4 Isabelle harom napot toltott Cognacban, majd a negyedik nap delelottjen beult a Charles de Gaulle-on berelt kocsiba, es elindult Honfleur iranyaba. Verofenyes, csodalatos nap volt. Delutan harem fele [art, amikor az oreg villa ele gordiilt, es becsongetett. - Ez aztan a meglepetesl - kialtott fel Boulard boldogan, amint kinyitotta a kertkaput, majd magahoz olelte a lanyt. - Mikor tegnap el6tt telefonon beszeltimk, feltern, hogy csak valamikor a jove heten Worn. - Harom nap eleg volt - nevetett Isabelle. Miutan bementek a hazba, Boris keszitett ket csesze kavet. melye ket csokoladetorta kisereteben szervirozott. - Nagyon finom! Nicolas Garmond felesege sutotte. Ma reggel kaptam ajandekba a naphal melle. - Mennyei! - k6stolta meg Isabelle a vastag kremrnel toltott tor taszeletet. - Imadom a csokoladetortat! A gyengem - mosolygott Boris. - 6, a fenebel -Tottyintette magara kaveja javat egy ugyetlen moz dulat kovetkezteben a lany. - Ne torodjon vele, majd kimossuk - alit fel Boulard, es kivett a szekrenybol egy in get. - Vegyc fel ezt! Kicsit nagy lesz, de Icgalabb szaraz. Amig Boris keszitett egy ujabb kavet, Isabelle atoltozott, - Segithetek valamit? - allt meg a konyhaajt6ban, mikozben ne hanyszor visszaturte az ing ujj
na rnagara, melyet a harcol6 nernet alakulatok hagytak hatra me&, ezerkilencszaznegyvennegyben, akkor is ellenallhatatlan volna, ' - 0gy erzern magam, mint egy szokott ovodas - telepedett Ie egy fu~~a~ , - Szokott ovodas - nevetett a ferfi, - Ez nagyon j6 ... - Elkesziilt a festrnennyel? - kerdezte Isabelle, miutan megittak a forr6 kavet. - Igen - b6lintott Boulard. - Iojjon. megmutatom! - indult felfele a rmiterernbe vezeto lepcson. - Ez csodalatosl - pillantott a festoallvanyon szarado kepre Isabelle. - E.s az is ott - terelte tekintetet egy masik vaszonra, - Tenyleg, milyen volt a kiallitas, amit az edesanyja nyitott meg?' - Egeszen egyedi - mosolyodott el a Iany, - Hatalmasak voltak a kepek. Akkorak, mint ez itt - mutatott egy ket rncterszer ket rneteres felfeszitett, feherre alapozott vaszonra, mely a rrnitercm egyik falara akasztva varta, hogy Boris Boulard rafesscn cgy sok szazezer dollart er6 kepet. - Oruletes szinck. Nem Iehet igazan elmondani. - Akkor mutassa! - telepedett Ie t6roklilesbe a padlora a ferfi. Isabelle par rnasodpercig vart, majd a vaszonhoz lepett. Alaposan szemrevetelezte a mellette sorakoz6 tobb tucat festekesvodrot, es sorra Iepattintotta fedeliiket. Meg nehanyszor visszatfirte az inge uj jat, majd csukl6ig belernartotta kezet a voros festekbe. Boulard meg lep6dve figyelte a lany mozdulatait. - Valahogy igy - nevetett Isabelle, es elmeriilt a munkaba. CSUPi1SZ kezevel vastagon felhordta a festekeket a Feher vaszon ra. es imitt-amott egy ronggyal belemaszatolt nernelyik szinbe. Boris amulattal nezte, amint Isabelle szines festekektol csatakos kezetdl a kep lassan onallo eletre keI. Lenyiigoztek a lany finom, am megis hatarozott mozdulatai, amint zold, kek, majd ismet voros festeket tunkolt a vaszonra. Lebilincse16 volt, ahogy a hatalmas ablakokon beszur6d6 delutani napsugarak meleg fenyeben konnyeden sz6kellt a vodr6k koz6tt. Boulard torkaban dobog6 szfvvel hosszasan nezte, majd feIallt, es Isabelle melle Iepett. - Hat, valahogy fgy neztek ki. Hogy tetszik? - Talan egy kis sarga folt meg hianyzik innet - martotta bele a ferfi a kezet az egyik vadorbe, es a tenyerere rakodott vastag fesh~krete-
192
fir ~:get egy Iaza mozduiattal egy turkizkek feliilct kozepere kente, majd ~l'megdorzS6Iteaz allat.
A sarga festek foltot hagyott a boren, _ J61 all! - nevetett Isabelle. - De meg jobb Ienne egy kis vorossel megbolonditva - huzott mutatoujjaval egy kis piros csikot Boris ar cara.
_ Maganak is - cs6kolta meg szenvedClyesen a lanyt Boulard.
majd mel yen a szernebe nezett. - Azt mondjak. ha eljon eletiink utol
56 pillanata, nem azert bankodunk, amit tettlink, hanern azert, amit
nem tettiink meg.
Isabelle festekes kezevel beleturt a ferfi hajaba. Boulard gyenge den megragadta a lany csuklojat, es hatat a vaszonnak szoritotta.
_ A kep egyszeruen lenyugozo - mondta mely hangon. - De meg
egy kicsit dolgozni kell rajta.
_ Ertern - b61intott Isabelle, es kisse elpirult.
Erezte. hogy vaszonnak tamasztott hata uj forma kat mintaz a si
kaml6s fesh"kretegb6J. Mikozben Boris egy erzeki. vad mozdulattal
lefejtette rola az inget, rnindketten tudtak. hogy erzeseik megallit
hatatlanok. Azok az erzesek, amelyek az elsa pohar Hennessy x.a
ota bujkaltak bennuk. Amint testlik egymashoz simult, minden por
cikajukban atadtak magukat a szenvedelyes szeretkezesnek. mely a
vaszonra vitt szines festekeket vad forgatagga egyesftette.
Mar alkonyodott, amikor a rmiterem padlojan fekve bamultak az
elkesziilt festmenyt.
_ Jobb lett, mint az Artist galeriaban kiallitott kepek - turt bele
a ferfi festektdl ragacsos hajaba Isabelle. - Kislanykoromban, ugy
tiz-tizenket eves lehettem, elkezdtem festeni. Absztrakt kepeket.
Aparnnak nagyon tetszettek, de az anyam, amikor meglatta az alko
tasaimat, azt kerdezte: Mondd kislanyom. mire gondoltal, mikozben
ezeket keszitetted?
_ Tudod, az absztrakt fest6k szerint, senki sem varja el a zenet61,
hogy valamir61 sz61jon, akkor miert kellene ezt a kovetelmenyt a fes
teszet ele allitani? - olelte magahoz Boris szorosan a lanyt. - A kepi.ink
lenyugaz6. Eletem legcsodalatosabb alkotasa! lmadok festeni. A fes
tek es a vaszon olyan szabadsaggal ajandekoz meg, amit csak kevesen
elhetnek at. Ennek a kepnek a megsziiletese ezt a szabadsagot messze
tUlszamyalta. Gauguin egyszer azt mondta: "Megpr6balom kivivni
193
;;"
. c "
I
magamnak azt a jogot, hogy barmit meg merjek tenni a festeszetben." Valami olyannal ajandekoztal meg, amelyr61 meg csak almodni sem mertem - cs6kolta meg gyengeden a ferfi Isabelle vallat, - Azt mondtad, konzervativ pasas vagy - nevetett a Iany, - Az is vagyok. Vagy csak voltam? Ki tudja? Konzervativ, romanti kus, es talan egy kicsit regimodi is. Peldaul, ha Angliaban Sir Edward Barnes baratom birtokan vendegeskedem, tetszik, hogy az inas ki vasalva hozza a reggeli ujsagot, hogy ne hagyhasson foltot a nyom dafestek a haz uranak ujjain. Tarsasagban pedig nem gombolom ki a mellenyemet, es szeretem a mandzsettagombot meg a terdzoknit. Egyebkent az este romantikus felvonasa meg csak most kovetkezik! - mosolyodott el a ferfi, es Isabelle-t betakarta a pokroccal, majd ole be kapta, es levitte a nappaliba. Cyengeden vegigfektette a kanapen, majd a furdoszobaba merit, es keszitett egy forr6 habfiird6t. A hatalmas sarokkad peremen nehany gyertyat gyujtott, majd visszasietett Isabelle-hez. A lany vegigfuttatta tekintetet Boris festektol ragacsos testen, es elmosolyodott. - Talan mar nem tetszem? - kerdezte kivancsian Boulard, es jate kosan megfeszitette bicepszet. - Ugy nezel ki, mint egy paintballcsatar, vagy egy vad cheyenne indian, akit festekpatronokkal tarnadtak meg a sapadtarcuak. - Akarcsak te - nevetett a ferfi, majd Isabelle-t kihamozta a pok rocbol, es a furdoszobaba vitte. - Egy romantikus indian - nevetett a lany a gyertyakra pillantva, mikozben elmeriiltek a habokban. - Aki egy kek szermi sapadtarcu fogsagaba esett - szappanozta be Boris Isabelle labat, hogy lemossa selymes borerdl a raragadt fes teket. Isabelle vett egy nagy leveg6t, es lebukott a viz ala. Nehany rna sodpercig a viz alatt lebegett, majd felbukkant, es hatat a sarokkad sikamlos falanak tamasztotta. - Cyonyoni vagy! - mosolyodott el Boulard. Delelott tizenegy tajban Boris csengetesre ebredt. Megdorzsolte a szemet, majd mosolyogva Isabelle-re pillantott. A lanv edesen aludt mellette. Par pillanatig nezte bajos vonasait, barsonyos b6ret es k6cos tincseit, majd gyengeden megsimogatta. Sietve magara kapta fiirdo kopenyet, es elindult a kertkapu fele. Mikozben egyre jobban szapo
razta lepteit. rernelte, hogy Isabelle nem ebred fel, ha a csengo meg egyszer megsz6laI. Nyakszirtjenek magassagaban egy gumival hatul osszefogta hajat. es kinyitotta a kertkaput. Carl allt elotte. _ Nem hiszek a szememnek! - pillantott keskeny szemiivege mo gul csodalkozva a baratjara. - Te meg agyban voltal? Hat ilyen is csak egyszer van az eletben! A hajnali hatkor keki Boris Boulard fel tizen kettokor meg alszik. _ Gyere be! - intett Boulard, s kozben nvugtazta magaban. hogy teljesen eIfeledkezett baratja jovetelerol. N ehany napja beszeltek meg, hogy Carl deltajban atugrik beszelgetni. - Foglalj helyet. Maris [ovok _ mondta zavartan. majd bement a haloszobaba. Isabelle szerencsere nem ebredt fel a csengoszora. Par masodpercig teblabolt, majd visz szasietett a nappaliba. Borzaszt6an erezte magat. Legszivesebben visszabujt volna Isabelle melle az agyba nezni, ahogyan a lany edesen alszik, de tudta, hogy Carl a fotelban uldogelve csak arra var, hogy beszelgessenek. Isabelle-re vagyott, arra, hogy az elsa egyiitt toltott ejszaka utan a lany a karjaiban ebredjen. Nem birta volna elviselni, hogy Isabelle arra nyissa ki a szernet, hogy tires mellette az agy. _ Azt hittem. feloltozOl! - pillantott csodalkozva Carl Boulard me zitlabas labara. - Hogyhogy delig aludtal? _ Nem egyediil toItottem az ejszakat - dorzsolte meg rovidre nyirt szakallat Boris, mikozben belehuppant az egyik fotelba. _ A! - lep6dott meg Coburn, es egy felcsigazott pillantas kiserete ben megigazitotta a szemuveget. - 13s milyen volt? Boulard valasz helyett sokatmond6an elmosolyodott. _ Yen fejjel szerelmes lettem - jegyezte meg halkan. - Belesze rettem egy csodaIatos nobe. Gyonyoru es fiatal. Tudod, olyan mas _ hunyta Ie par pillanatra szernet. - A nok tobbsege tele van gatlas sal es megfelelni vagyassaI. Talan azert, mert tul komolyan veszik az eletet. De 6 szabadon szarnval, mint egy madar. Hogy milyen volt? Csak azt tudom mondani. hogy nem er Ie a lab am a foldre - idezte baratjanak az Oroszlan a ketrecben cimfi regenyeben irt mondatat. _ Nem lehet semmi a no, ha Igy beszelsz rola! - dolt elore kivan csian Carl. - Ki az? Ismerem? _ Igen. Egy kek szemfi New York-i. Isabelle Kensington - s6hajtott Boulard.
195
194
Carl Coburn a lany nevenek hallatan elvorosodott, Nehany pilla natig lemerevedve iilt, majd varatlanul felpattant, es kirohant a haz bol. - Most inkabb elmegyek - jegyezte meg sertodotten. Boulard ertetlenul pillantott baratjara, aki oly haragos tekintettel nezett vissza ra, mintha csak azt mondta volna neki, hogy Andrew J. Robert megelazte at a bestsellerlistan, vagy hogy legujabb konvve olvashatatlan, nagy rakas szerencsetlenseg. . - Majd hivlak - vetette oda Boulard-nak mindennermi kiegeszites nelkul, es elsietett. Boris megdobbenve, ertetlenul nezett baratja utan, majd becsuk ta a kertkaput, es visszasietett a haloszobaba. Isabelle meg mindig aludt. Ledobta magarol kontoset, es bebujt a lany melle az agyba. Isabelle, mintha csak megerezte volna a ferfi kozelsegcr, megfor dult, es Boris mellkasara hajtotta a fejet. A ferfi gyengedon atolelte es nezte, amint a lany ebredezik. Mert az elsa egyutt toltott ejszaka utan az elsa reg gel pillanatait otthon atelni csodalatos erzes. Mindegyik reg gel csodalatos, de az elsa, az megis mas. Talan, mert az ember megkap valakit es valamit, amire vagyodik, es nem mulo pillanat volt, egy tovaillan6 ora egy hotelban, hanem a jelen. Egy alrnos mo soly, egy erintes, egy oleles, amely a jove pillantasa. Az ablakokon beszurodo napsugarak melegsarga fenybe oltoz tettek az honfleuri villa hatalmas konyhajat. Isabelle jolesoen bele kortyolt a csesze ferro kaveba, majd torokulesben maga ala huzta mezitlabas talpat, es beletemette tekintetet Boris mozdulataiba. A ferfi kicsavart ket poharnvi grapefruitlevet, keszitett nehany szelet piritost, es vajat, mezet, afonyadzsemet tett az asztalra, maid leult a Iannval szemben. Nem gyozott betelni Isabelle Iatvanyaval. A lany k6cos kuszasaggal feltfizott hajabol bajosan hulltak ala a tincsek. Bo ris egyik vastag fiirdakapenyet viselte, mel yet kotajevellazan ossze fogott a derekan. A sok szammal nagyobb kontos, kisse felrecsuszva, szabadon hagyta szep ivu nyakat es bal vallat. Hosszu percekig mo solyogva, szotlanul neztek egymast a meleg piritos es a frissen fott kaye illatanak oleleseben. Az elkovetkezo napokban az honfleuri haz meghittseget elveztek. Estenkent lesetaJtak a tengerpartra, gyanyorkodtek az 6ceanban es a videk felulmulhatatlan latvanyaban. 196
DEAUVILLE, FRANCIAORSzAc
Kellemes, napsutotte reggelre virradt. Meg elkelt a pul6ver, de a leveg6t mar atszotte a kozelgo tavasz illata.llyenkor sztizies tisztasag uralta Deauville-t es kornyeket, Nyoma nern volt a turistaknak, csak egy-ket helybeli setalgatott az utcakon. Carl a szokasosnal j6val ko rabban ebredt, es Hz ora tajt mar a teraszon kortyolgatott egy csesze kavet, Parizsi kiadoja, Conrad Deffon delre jelezte erkezeset, hogy atnyujtsa Carlnak a leguiabb Carl Coburn-regenyt, mel yet egyenesen a nyomdabol hoz. Ez az evek folyaman szokassa valt, hogy Conrad, a kiad6 igazgatoja szemelyesen veszi at a nyomdabol kigordulo elsa szaz peldanyt, es meg sem all Deauville-ig, hogy atnyujtsa Carlnak az immar foghat6 es tapinthat6 konyveket. Oromteli es unnepelyes pillanatok voltak ezek minden alkalommal Carl szamara, hogy ujabb rmivel bovult konyveinek sora, Conrad pedig buszke volt, hogy a lehet a vilaghiru iro kiadoja. ami nem utolsosorban fantasztikus uzlet is volt. Minden ujabb Coburn-konyv megjelenesekor a kiad6 bevetele ugrasszenien a sokszorosara emelkedett, mindenki nagy oromere, Amikor februar elsa napjaiban Carl felhivta Conradot, hogy el keszult legujabb regenyevel, a ferfi eloszor nem hitt a fulenek, majd kitoro ororn lett rajta urra. A decemberben megjelent Kroahin utan mindenki arra szamitott, hogy Coburn talan majd 6sszel, vagy a java ev elejen rukkol el6 a kovetkezo regennyel, igy ez a rekordid6 alatt megirt konyv nagy meglepetes es szenzacio volt. Tizenket ora el6tt nehany perccel gordult be Conrad a deauville-i villa kapujan. majd hona ala csapott egy konyvet, es lepteit szapo razva felsietett a hazba. Carl varakozassal teli tekintettel fogadta a ferfit. Miutan Conrad unnepelyesen atnvuitotta a k6nyvet, leultek a teraszon, koccintani a nagy alkalomra. Conrad Deffon nem ttl! elanyos kUlseju, kazepmagas, szemLiveges, er6sen kopaszod6, am megis feltun6en szimpatikus fiatalember volt, aki harminchat eves kora ellenere egy otveneves ember megfontoltsagaval elte az eletet. Nemcsak nagy irodalomkedvel6, de zseniaIis penziigyi szakember is volt, 19y harmincfas kiadoja egyre nagyobb hfrnevnek orvendett. Mikazben raer6sen beszelgettek, Carl elegedetten lapozgatta leg ujabb, meg nyomdaszagu regenyet. Szemmel lathat6an tetszett neki az eredmeny. Ketta fele jart, amikor Conrad kipakolta aut6jab6l a 197
:·~I'·. ~~i;
~;... /;1
tiszteletpeldanyokat, es elmentek ebedelni, A Bar de Soh6ra esett va lasztasuk, amely Carl egyik kedvenc torzshelye volt. Az ebedet ko vetoen Conrad visszaindult Parizsba, Carl pedig ugy dontott, hogy Honfleur fele veszi az iranyt, es atnyiijt egy-egy tiszteletpeldanyt Isabelle-nek es Borisnak. Pel at tajban jart, amikor az oreg villa kapujan csongetett. Boulard es Isabelle epp setabol tertek haza, es megorultek Carl latogatasa nak, aki boldogan ujsagolta legujabb regenye megjeleneset. Miutan nehany sz6t valtottak, Coburn leult a nagy di6faasztalhoz, hogy a konyveket dedikalja, Boris pedig visszavonult a konyhaba, es keszi tett egy teat, mondvan, hogy Isabelle meghulesen enyhiteni fog a for 1'6 ital. Mikozben Carl ragyujtott egy szal cigarettara, Isabelle kezebe vett egy konyvet, hogy alaposabban szernrevetelezze. - OROOGI TALANY - olvasta csodalkozva a nagy nyomtatott be tfikkel Irt cimet. Amint belelapozott Carl legujabb regenyebe, dobbenet es cso dalkozas lett rajta urra. Nem hitt a szemenek a sorok lattan. Hosszii percekbe telt, mire kepes volt nyugtazni magaban a tenyeket, majd elsapadva Carlra pillantott. - Mit irjak bele? - [atszadozott tollaval a Ierfi. - Talan azt, hogy az Ordognek - valaszolta Isabelle. - Az ordognek? - nezett ertetlenul egy apr6 mosoly kisereteben a lanyra. Boulard, mikozben a kannabol forr6 teat ontott, csodalkozva von ta fel szemoldoket Isabelle szavait hallva, majd egy kedves pillantas kisereteben a lany ele csusztatta a cseszet, - Ettol jobban leszel. Carl csaladi recepturaja szerint keszitettem. - Koszonorn - mondta halkan Isabelle, es jolesoen belekortyolt az ismeros aromaju, gozolgo italba. - Kedves asszony lehetett a nagy marnad, Carl. Ez szokott segiteni - tette vissza az asztalra a cseszet. Merthogy az ordogok szigeten is akadnak effele foldi jok, mint tea, Iahej meg menta - fonta ujjait a meleg csesze kore, hogy felmelegitse kezet. Coburn, mikozben dobbenten Isabelle-re pillantott az ismeros sza yak hallatan, a tollat kiejtette kezebol, majd zavartan ragyujtott meg egy sz51 cigarettara.
198
- Ugy tfinik, az elet furcsa jatekot jatszott - reszelte meg tor kat a Ian)', es hozzatette: - Hello, Hamlet! Merthogy ezek szerint te vagy Hamlet? - Te pedig az Ordog? - meredt a lanyra Coburn. - Nem is udvarfi, tiszt vagy fokarnaras - kortyolt bele elgondol kodva teajaba Isabelle, es elmosolyodott. - Mikor jottel ra? - Az iment, amikor a konyvbe belelapoztam. Eloszor nem akar tam hinni a szememnek, sot, azt hiszern, meg most sem hiszek - tii nod ott. - Ez hihetetlen! Te vagy Carl titokzatos Ordoge? - olelte magahoz nevetve Boulard Isabelle-t, majd meggyujtotta pipajat. Coburn, szokasahoz hfien vegtelennek tuna masodpercekre bele temetkezett a kezeben fustolgo vekony dohanyhengerbe. es kozben mereven barnulta Isabelle-t, majd varatlanul felugrott, a lany melle Iepett, es szorosan magahoz olelte. - Orulok, hogy megismerhette Iek - sugta alig hallhato hangon a fulebe, majd boldogsagot sugar zo, jelentosegtelies arckifejezes kisereteben visszahuppant a fotelba. Meglepodottsege szemmel Iathatoan onfeledt boldogsagba csapott at, melytol Boulard nehany pillanatra megijedt. Tudta, hogy Carl varakozassal telve almodozott a pillanatr61, amikor majd megismeri titokzatos csevegopartneret. Mindig oly imadattal beszelt r6la, akar csak egy istenndrol, akit legszivesebben orokre magahoz lancolna. Mindig azt mondta, hogy a titokzatos Ordog alarca mog()tt fantasz tikus ember lakozik, akinek nem csupan csodalatos lelke, de remek humora is van. Es, hogy ha esetleg nem olyan szep, mint amilyennek almaiban latja, akkor is gondolkodas nelkul leelne vele elete hatralevo eveit. Boulard mindig mosolyogva hallgatta Carl mondatait, es titkon remelte, hogy baratjat egyszer majd osszehozza az elet a titokzatos ordoggel, Most viszont, hogy kiderult, Coburn fektelen rajongasanak Isabelle a targya, felvont szemoldokkel szemlelte az esemenveket. Tudta, hogy a lany meg csak nem is sejti, milyen m6don dobogtatta meg a vilaghalo Hamletjenek szivet, es hogy Carl iszonvatos ostrom ba fog kezdeni, amig Isabelle-t a karjaiban nem tarthatja. J6l ismerte Coburn terrneszetet es tudta, ha a szebbik nemrol van szo, a ferfi gondolkodas nelkiil konnyeden felnigja a baratsag jatek szabalyait, hogy nehany h6napig, esetleg cvig kedvet Iclje az imadott 199
f
1 ~
l''I
•i ~
,.
noben, akit mindig kenye-kedve szerint atforrnalt, majd eltaszitott rnagatol. Coburn mar oly sokszor eljatszotta ezt az elmult evtizedek alatt, hogy Boris pontosan tudta, mire szamithat. Vagy Iel tucatszor tamija volt, ahogyan Carl baratsagai a porba hulltak. Ilyenkor harem eset volt lehetseges. Baratai megcsalva es megcsalatva Coburn olda Lin hatrahagytak exbaratnojiiket, megprobaltak romokban hevero hazassagukat megmenteni, vagy a harmadik, miszerint Carl hodi tasa nem jart sikerrel, es sertodotten 0 szakitott meg veliik minden kapcsolatot. Mikozben estebe nyuloan beszelgettek egy palack burgundi mel lett, Carl ugy dontott, hogy atnyergel egy iiveg whiskyre. Szernlato mast feltett szandeka volt, hogy az utols6 cseppig kicsavarja a pa lackot. Ejfeltajban jart, amikor Boulard hivott egy taxit, es kikiserte baratjat. Tavozasa elott Carl hosszas olelkezessel vett bucsut Isabelle tol, mellyel Boulard leIken apr6 rancokat vetett. Mikozben a kertkapu elott a kocsira varakoztak, Boris jobbnak latta, ha rogton tisztaznak egy aprosagot. Sajnalta volna, hogy Coburn szokasos szerelmi kome diaja miatt elveszitse baratjat. Titkon rernenykedett benne, hogy bar mennyire is nagy a kisertes, Carl ez esetben nem koveti el ugyanazt a hibat, amit elete Iolyaman mar tobb tucatszor elkovetett, es amelynek kovetkezteben sorra elveszitette baratait. - Sajnalorn, Carl! - mondta halkan. Coburn elgondolkodva, hosszasan szippantott cigarettajabol, majd kerdon Borisra pillantott. - Mit sajnalsz? Hogy csak masodik lehetek a sorban? - Sajnalorn, Carl, de lsabelle-t nem adorn. - Kertern en? - nezett tunekenyen Boulard-ra. - Ha akarom, elve szem - jelentette ki whiskytol tarnogatott, hatarozott hangon. - Soh a sem kapod meg - kuszott mely barazda Boris homlokara, - Lehet ... De a Iatvanyat. azt igen - pillantott a tenger fele Carl, es tovabb szivta cigarettajat. - Aludj j61, Carl! - vetett veget beszelgetesuknek Boulard, amint a taxi mellejuk gordiilt. - Te is - lilt be az aut6ba Coburn, majd Borisra meredt, es hozza tette. - Tudod, soha se mondd, hogy sohal Boulard fejcsovalva bucsut intett, es visszament a hazba. Keszitett egy forr6 furdot, amelybe jolescen elmerultek.
200
Boris elgondolkodva megdorzsolte rovidre nyirt szakallat, es gondterhelt pillantast vetett Isabelle-re, mikozben vegigheveredett az agyon. - Valami baj van? - kerdezte a lany, - Semmi, csak ez az egesz. Hamlet es az Ordog - halkult el a hangja. - Ez csak egy jatek volt. Egy sz6rakoztat6 jatek! - nevetett Isabelle, es az agyra dobta Coburn konyvet. Boulard felvette, es a borit6t nezegetve forgatta a kezeben. - Ordogi talany - olvasta hangosan a nagy voros betiikkel nyo mott cimet. - Nern gondoltam volna - vanta meg vallat a lany. - S6t, azt sem gondoltam, hogy yalaha szemt61 szemben tilok majd Hamlettel Carl Coburn szemelyeben - bujt a ferfi melle az agyba. - Ennek az eselye szinte a nullaval volt egyenlo. Hihetetlen az egeszl - Viszont Carl felcsigazva varta a pillanatot, amikor megismerhe ti a titokzatos ordogot. Tudod, azt hiszem, egy kicsit beled szeretett - tett apr6 celzast felelmere a ferfi, - Ez butasag! - nevetett Isabelle. - Bar az lenne! Fiatal vagy es naiv - pillantott gondterhelten a lany szemebe, - En pedig beled szerettem - nevetett boldogan Isabelle, es Boris .mellkasara hajtotta fejet. Boulard szorosan magahoz olelte alanyl. Megnyugodott a szavak hallatan, de tudat alatt rettegett Carl fellangolasatol.
NEW YORK CITY
Az Honfleurben toltott napok utan Isabelle fajo szfvvel utazott vissza az Allarnokba. Borissal megbeszeltek, hogy a ferfi ket heten belul utanarepul. Boulard-t szoritotta a kozelgd kiallftas, igy rengeteg inteznivaloja volt New Yorkban. Amikor Isabelle bement a szerkesztosegbe, Patricia rogton eszre vette a lany szemeben bujkalo boldog mosolyt, es orornmel nyugtaz ta magaban Boris Boulard es Isabelle szerelmet. briiIt, hogy barat 201
\1 I
if
n6je viszonylag rovid id6 alatt kiheverte a Vincenttel val6 szakitast. Isabelle els6 honfleuri utja 6ta erezheto volt, hogy Boulard es a lany kozott er6s vonzaIom alakult ki, melyrol hosszas telefonbeszelge teseik es a ferfi egyre gyakoribb New York-i latogatasai is arulkod tak. A leveg6ben volt, hogy elobb-utobb lesz koztiik valami. Patricia drukkolt Boris Boulard es Isabelle kapcsolatanak. Nagy tiszteloje volt a ferfinak, bar szernelvesen meg nem volt szerencsejuk egymashoz. - Delutan egykor talalkozom van az egyik baratnommel, Mary Curtissel. Tudod, mar meseltern Maryr6l. Szeretnem, ha te is velunk ebedelnel! - mosolygott Patricia Isabelle-re, miutan veget ert a del el6tti ertekezlet. - Boldogan - b6lintott a lany, es az asszony oldalan atsetalt az utca tuloldalan lev6 Grill House-ba. - Mary gyermekkori baratnom - ejtette meg a bemutatast Patricia, majd mosolyogva hozzatette: - Bar hallomasbol mar ismeritek egy mast! - Mary Curtis - nyujtotta kezet az asszony. - Isabelle Kensington ... Orulok, hogy vegre szemelyesen is talal kozunk. - Isabelle tegnap erkezett haza Honfleurb61 - pillantott Maryre Patricia. - 011] a szerelem Boris Boulard-ral, ugyhogy mostanaban tobb id6t tolt Europaban. mint New Yorkban. - Szeretem Borist. Egy igazi sarmor - pillantott az asszony kedve sen a Ianyra. - Legalabb Hz eve nem lattam. Parizsi eveink alatt egy barati tarsasagba jartunk. Igazabol Carl Coburn baratai voltunk, es rajta keresztul cseppentunk a miiveszvilagba. - Ismered Carlt? - csodalkozott Isabelle. - Fantasztikus egy pasi! - Az, de a mi baratsagunk mar a rruilte - tfinodott el az asszony.Coburn egy id6zitett bomba. Bonyolult, nem mindennapi eset - szo lalt meg rovid hallgatas utan. Isabelle ertetlenul pillantott Maryre. - Ezt meg hogy erted? - Hosszu eveken at nagyon jo baratok voltunk - folytatta a no, aki Manhattan egyik Iegmenobb lelekkurkaszanak hireben allt, - Ami kor Roberttel osszehazasodtunk, Parizsba koltoztiink. A ferjemet ot eyre oda helyeztek a CTU vezerkepviseletenek elere. De olyan regen volt mar - gondolkodott el nehany pillanatra. - Akkoriban
202
jelent meg Carl Ttizfeszek cirrui regenye. Nem rmilt el nap, hogy ne beszeltunk volna telefonon. Egyiitt toltottuk a hetvegeket, kirandul tunk Versailles-ba, Barbizonba, es bejartuk egesz Norrnandiat. Ami kor teherbe estern es elujsagoltam neki a nagy hirt, hogy nernsoka ra megsziiletik az ifju Robert, valosaggal kikelt magabol, es hosszu percekig duhongott, Aztan het h6nap alatt lehiggadt, es a kisfiunkat nem ritkan a ringatta alomba. Furcsa es mely baratsag volt, amig egyszer varatlanul kozolte, hogy tobbe nem akar velimk talalkozni. Mi banattal es ertetlenseggel szivunkben visszakoltoztunk az Alla mokba, es Carlt tobbe nem lattuk. Mindig megvessziik a legujabb konyvet es elolvassuk, de beszelni sohasem beszelunk r6la. Talan mert tul fajdalmas lenne. Eletiink egyik legnagyobb csalodasa volt - gyujtott ra egy szal cigarettara Mary. - Kozel egy evtized kellett hozza, hogy megertsem, Carl szinjatekot jatszik, amit 6 ir es rendez. Kedves bajba burkolva, tudatosan es zsenialis erzekkel feszegeti a baratsag hatarait, melyeket neha-neha pillanatokra at is lep. Hihe tetlen erzelrni erovel bir, es szinte eszrevetlenul iranyitja azokat, aki ket kozel enged magahoz. Mi pedig szerettuk, s6t meg most is sze retjuk - sohajtott az asszony. - Azt hittuk, hogy a baratai vagyunk, pedig csupan a bolondjai voltunk. A lelke bolondjai, Vigyazz vele, .,I Isabelle, ha bekebelez, nehezen enged el. A kivalasztottaknak pedig nem konnyii tulelni a coburni szinjatekot, mely mikozben edes, mint a mez, egyre er6sebben szorit. Orokre keseredes nyomot hagy az ember lelkeben, Raszoksz, es egyszer csak azon kapod magad, hogy nem tudsz elni nelkule, Isabelle sz6tlanul hallgatta az asszony szavait. Marya lany szeme be nezett, majd csak ennyit mondott: - Ertem. Mar keso. - Nem tudnarn elkepzelni az eletemet Carl baratsaga nelkul mondta halkan Isabelle az asszonyra pillantva. - Majd rakenyszerit - gondolkodott el nehany pillanatra Mary. Annak idejen en is igy voltam. Elkepzelhetetlennek tartottam, hogy akar egyetlen nap ne halljam a hangjat. De tudod, 6 nem eri be ennyi vel. Neki minden kell. Sot, tobb mint minden - s6hajtott a no. - Szi vesen beszelnek meg r6la, de nem tudok. Talan egyszer majd kepes leszek ra - kortyolt bele az el6tte pezsgo asvanyvizbe. - Egyiink egy kis salatat - javasolta, pontot teve a coburni baratsag vegere.
203
I i ~ !
I, ,1
~ .~
t~
i
~ .~
f
I
I
- Rendben - b61intott Isabelle, es az asszonnyal elindult a salata pult iranyaba. - Cyonyorii a cipod! - allapftotta meg Mary Isabelle labara pil lantva. - Koszonom. Meg tavaly osszel vasaroltam Parizsban. Olyan a fa zonja, rnintha a gojzervarrott cipok korabol felejtddott volna itt. Meg lattarn, es rogton beleszerettem. - Csodalatos darab! - felejtette meg nehany pillanatig a labbelin szemet az asszonv, majd hozzatette: - Ez a dicseret triplan szamit, mert egy no szajabol hangzott el - tett a tanverjaba egy kis salatat, es elnevette magat. - Latod, mar megint a lelekkurkasz sz6lt be16lem. Szakrnai artalom. - De igazad van - lepett a salatapulthoz Isabelle, es szemrevets lezte a kinalatot. - Egy no ritkan dicser meg egy masikat. - Szerencsere azert vannak, akik kimondjak a dicsero szavakat is. Akik nern, azok pedig visszagyomoszoltk a torkukon. De ez inkabb tenyleg a nokre jellernzo - helyezett nehany fustolt flirjtojast a salata tetejere az asszony, majd elgondolkodva folytatta. - A ferfiak kony nyeden megdicserik egymas nyakkendojst. A noket viszont egeszen mas fabol faragtak. Kilencven szazalekukb61 harap6fog6val sem le het kihuzni dicsero szavakat, ha egy masik ndrol van sz6. Kiveve, ha az a masik no oteves. Szeretnek elsiklani a dicseret felett. Pedig sokkal jobban ereznek magukat nehany kedves mondatt61. Tudod, nemcsak a bennunk ragadt rossz. de a bennunk ragadt jo is negativan hat vissza rank. -- Isabelle elgondolkodva hallgatta az asszony szavait, majd tanyer jan nerni ontet boritotta salatalevellel visszaindult asztalukhoz. - Ugye ismered Linda Hellart, il Porter foszerkesztojet? - kerdezts Patricia Mary tal, mikozben vekonyka szeletet vilgott a tilnyerjaban hever6Iibilmajb()1. - 19cn- b61intott az C1sszony. - Egy fennhejilz6 buta liba, raadasul meg gonosz is. - Kepzeld, C1 mult heti Elle-ben negyoldalas anyag jelent meg r6la. Az egyik fotcm egy tigris kiterftett baren fekszik tinedzsernek masz kirozva. - Pedig mar j6cskan tul van a negyvenen - jegyezte meg Mary. Bizollyciril kispC1drC1 i.iltette a pasija. A nok akkor szoktak ilyen "oru
204
letesen fiatalok es happyk vagyunk" fotozasba belemenni, ha uzenni akarnak valakinek. Megint a lelekkurkasz szolt beldlern - mosolyo dott el, majd Patriciara pillantott. - Legkbzelebb akkor szolj, ha Linda Hellar kiteritett boren fekszik egy tigris - merult el salatajaba. Miutan befejeztek az ebedet es bucsut vettek Mary tal, visszaindul tak a szerkesztosegbe. Utkozben bementek a Chantale parfumeriaba szemrevetelezni a kinalatot, majd nehanv percre megalltak a Bradson & Brokovich konyveshazban.
-4 Ket het elteltevel Boris egy Boeing 767-es fedelzeten izgatottan varta a pillanatot, hogy a gep landoljon New York repul6ten.'n, es ismet magahoz olelhesse lsabelle-t. A lany a repuloteren vart ra. 1301 dog mosoly lilt az arcata, amikor megpillantotta a ferfit. - Menjunk haza - sugta Boris fulebe. - Menjimk haza - olelte gyengeden magahoz Isabelle-t. Mikozben a parkolo fele setaltak, Boulard clgondolkodott imenti szavain. Most eloszor erkezett ugy New Yorkba, hogy nem a Hotel Pierre, a Mercer, a Plaza, vagy eppen a Waldorf Astoria fell.' vette az iranyt. hanem egy otthon fele, melyet nem csak szavaiban mondott annak, de a lelke rnelyen is otthonanak erzett. lsabelle-lel egyu tt re szeve valt eletenek, ugyanugy, ahogyan a lanyenak az honfleuri villa. Mikozben Manhattan fele gbrdi.iltek, Boris csodalattal nezte a lanvt. Isabelle vonzotta a tekintetet, nem gyozott betelni vonasaival es 1110 solyaval. Szenvedelyes ejszakak, meghitt reggelik, andalgas a parkban es gyertyafenyes vacsorak uraltak a New Yorkban toltott napokat. Egyik este, mikbzben egy pohar rozet kortyolgilttilk, Boris tekintete egy szines csikokkal dfszftett, Kodak feliriltu papirtasakril tevedt. - A perui kepek - mosolyodott el ISilbelle, miljd kinyitotta il tasil kot, es elohuzta belale a kbtegnyi fot6t. - 0, hiszen ezek remek felvetelek - lapozgatta il kepeket il fedi. A szines papirlapocskakr61 az breg perui bcilcs tekintctt ra es Milr,lo mosolygott fUlig era szajjal. De volt olyan felvetcl is, ilmelyen il filICS ka nem tudta, hogy fot6zzak, es abnlndos, hatalmas fekete szemevel elgondolkodva mcredt a tavolba. Erdekes m()don Hauri, Marilo, il
205
Kuhubarnban allo haziko es a rozsaszin porokuk pontosan olyanok voltak, amilyennek Isabelle mesei alapjan elkepzelte. Mikozben a ke peket nezegette, a Iany nernelyikhez rovidke magyarazatot ffizott, majd elmeselte Borisnak a hihctetlcn es kiilonos utazast, mclyre az oreg boles repitette. Boulard nagy erdeklodesssl hallgatta szavait, majd mikor Isabelle a tortenet vegere ert, toprengvo megkerdezte: - Es ki allt az tit vegen? - Nem tudom. Nem volt id6m hatrapillantani, hogy kinek szol az a kedves mosoly. Hauri veget vetett az utazasnak. tigyhogy nem tudhattam meg, ki allt az tit vegen - vonta meg vallat a lany, majd viccel6dve hozzatette: - Az is lehet, hogy senki. Csupan en. A het derekan Isabelle apja jelentkezett telefonon, es javasolta, hogy negy nap mulva talalkozzanak Parizsban. Vendegkarmesterkent lep fel, es szerette volna, ha lanya es Boris is ott lennenek a kozonseg soraiban, aztan eltoltenenek egy kellemes estet a Jeu de Luxorban. A ferfi nagyon akarta latni Isabelle-t, es szemelyesen is meg akarta is merni Borist. Egyik este Carl is jelentkezett telefonon, Coburn eppen Parizsban volt, es amikor meghallotta, hogy Boris es Isabelle ket nap mulva odautaznak, tigy dontott, kisse elnytijtja parizsi tartozkodasar, cs mcgvarja 6ket a szallodaban.
PARIZS, FRANCIAORszAc
A koncert este hetkor vette kezdetet, Isabelle Boris oldalan elfog lalta helyet a diszpaholvban, es izgatottan varta, hogy edesapja a szinpadra lepjen. A kozonseg halk suttogasa es tovalibben6 akkor dok toltottek meg a hangversenytermet, amint a zenekar tagjai utolso hangpr6bcit tartottak hangszereiken. Nehany perc elteltevel elhalva nyultak a fenyek, es Alexander Kensington Iepett a szinpadra. Miutan meghajolt, a karrnesteri pulpitushoz setalt, es magasba emelte karjat, A siri csendben par masodpercig kivart, majd utnak inditotta Johann Sebastian Bach muzsikajat. Boris, mikozben csodalattal hallgatta a koncertet, egyetlen masodpercre sem vette Ie szemet a szinpadr61. Isabelle apjanak tovasikl6 mozdulatai oly szerves reszeve valtak a zenenek, mintha csak Bach az 6 oramere es szolgalatara irta volna
a darabot. Alexander Kensingtonnal ez idaig meg nem talalkozott, megis, a koncert vegere elillant lelkebol mindennermi feszultseg a bemutatkozas miatt. - Csodalatos volt a koncert! - mondta elisrneressel hangjaban Boulard, miutan leirltek a [eu de Luxor egyik asztalahoz. - Szerettem a zenekarral dolgozni! Egy vendegkarmesternek min dig jobb dolga van, mint az allandonak - mosolyodott el Alexander Kensington. - Azt mondjak, ez azert van, mert "j61 ismeri a rmisorat, viszont a zenekar igazan nem ismeri 6t, es mindenki tudja, hogy a koncert vegeztevel elutazik". fgy aztan a probak alatt emelkedett, j6 a hangulat. Nincsenek csatarozasok es regota hordozott serelmek. Egyesek szerint mi, karmesterek kulonos figurak vagyunk! Tulajdon erzekunk egyedi es kifinomult. EI6szeretettel hasznaljuk az en ze nern, az en Mozartom, az en Brahmsom szoosszeteteleket - gondol kodott el a ferfi. - Szerintem pedig csupan a zene szolgaloi vagyunk, a nagy mestereke, es igyekszunk teljesiteni, ami a partituraban all. Boris elmosolyodott Isabelle apjanak szavain, es megallapitotta magaban, hogy a ferfinak remek humora van. Alexander Kensington jokepii. vekony, magas ember volt, es a karmesterek komolysaga he lyett kedves mosoly iilt arcan, Kek szemparja egy az egyben Isabelle szemet tukrozte. Tizenegy fele jart, amikor bucsut vettek a lany ap jatol, es visszamentek a szallodaba. Masnap delelott Boris eloadast tartott a Mfiveszeti Akademian, Isabelle pedig nehany 6ra erejeig talalkozott apjaval, mie16tt az Helsinki fele vette az iranyt. Harem 6ra korul Boulard maga mogott hagyva az eloadoterrnet atsietett az akademiaval szemkozti cukraszdaba, ahol Isabelle mar vart ra. Miutan ittak egy csesze cappuccin6t, lesetaltak a Szajna-partra. es egy-egy tolcser fagylalttal a keziikben leiiltek egy padra, es neztek a bouquinistakat, - Szeretem Parizst - s6hajtott Isabelle. - Az ember szive valahogy itt jobban dobog. - Camille Pissaro, Edgar Degas, Maurice Utrillo, Claude Monet is hason16an ereztek. Eduardo Arroyo az elet oxigenjenek nevezte a va rost - mosolyodott el Boris a lany szavain. - A kiralyok varosat, amely "a fest6knek koszonhet6en rMelt konnyed, elegans stilusara. Nines meg egy ilyen hely a fOldan. Szinte mindegyik keri.iletet a muveszet szavi at - nyalt bele a fagylaltba a ferfi. - A Louvre-negyed a klasz
206 207
I"
szikus fest6k, a Batignolles az impresszionistak, a Montparnasse az expresszionistak. a Nouvelle Athenes pedig a romantikusok otthona volt. Manet, Renoir, Picasso csodakat mtiveltek itt. A varos szerelme sei voltak, es igyekeztek megorokiteni ezt a kulonos atmoszferat - tu nodott el nehany pillanatra. - Aztan meg beiiltek a kavehazakba me legedni, hireket cserelni, es persze noket csabitani. A Montparnasse kavehazai nagy dolgok tamiivoltak. Az oroszok a La Coupole-ba,a nernetek a Dome-ba, az amerikaiak a Selectbe jartak nagy eloszeretet tel. Gyere, mutatok valarnit! - fogta meg Isabelle kezet, es elindultak a Diadaliv iranyaba, majd alig nehany perenyi seta utan megalltak egy haromerneletes haz elott. - Nezd! Itt bereltem eletern els6 muter met - mutatott Boris a haz padlasterere. - Meg egyetemista voltam, es emlekszem, nagyon j6 aron adtak. Egy baratommal dobtuk ossze a havi berleti dijat. Egy oreg festomfivesze, Paul Vailtone volt. Miutan meghalt, a felesege ugy dontott, valami jelkepes osszegert berbe adja. Nem akarta eladni az emlekek miatt, de mi amolyan szivesen latott vendegek voltunk. Isabelle mosolyogva hallgatta a ferfi szavait. - Az a csokoladebolt ott - pillantott az utca tuloldalara Boulard - akkoriban pekseg volt. Reggelente odajartunk meleg, ropog6s baguette-crt, meg volt egy specialitasuk, a mezes di6s sutemeny, Az volt a kedvencem. - Es a noket hoI csabitottatok el? - Terrneszetesen a kavehazakban, ahogyan azt a nagyok teth~kmosolygott sokat sejtet6en a ferfi. - De ez mara csak egy mosoly ma rad t, egy tunekeny mosoly - idezte Isabelle szavait. - K6stoljuk meg a kinalatot! - javasolta lelkesen a lany.
- Remek otlet.
Miutan atszeltek az utcat, nehany pillanatra megalltak az uzlet
rmiveszien megalkotott kirakata el6tt. A boltocskaban finom aroma JLI, semmihez sem hasonlithato csokoladeillat es tobb szaz fele, a vi l
208
kiadojaval, Conrad Deffonnal, es bcszamolt a remek hirekrol, rnisze rint legut6bbi ket regenye, a Kroahin es az Ordogi talany listavezeto helyre tortek a vilag tizenhet orszagaban. Tiz 6ra fele jart, amikor a vacsorat kovetoen bucsut vettek Carlt61, es visszavonultak hotelszobajukba. Coburn kisse morcosan tudo masul vette a tenyt, es mivel esze agaban nem volt ilyen korai oran felmenni a szobajaba, es esetleg almatlanul forgol6dni hajnalig, ugy dontott, meglatogat nehany kornyekbeli mulat6t. Erezte, hogy ne hany pohar zsibbaszt6 whisky jotekony hatassal lesz majd a lelkere ezen az ejszakan. Masnap reggel Boris kora hajnalban ebredt, Isabelle meg edesde den aludt, igy egyedUl ment Ie az etterernbe egy bogre kaveert es ne hany ujsagert. Az etterem asztalai mar reggelihez megterftve vartak a vendegeket. Friss peksutemeny es narancsdzsem edes illata lISZ kalt a levegoben. Boris elcsodalkozott, amikor megpillantotta Carlt az egyik asztalnal, egy whiskysiiveg tarsasagaban, A ferfi sapadt volt es kialvatlan, mikozben elgondolkodva kortyolgatta az italt. Latszott az arcan, hogy egyetlen hunyast sem aludt az ejszaka, melyrol elozd napi, kisse gyurott inge is leplezetleniil arulkodott. - J6 reggelt! Nem tudsz aludni? - ult le baratja melle Boris. Carl valasz nelkul hagyta a kerdest, es ontott maganak egy ujabb pohar whiskyt, majd melyrehato pillantast vetett Borisra. Boulard szeme oly fiatalosan es boldogan csillogott, mint ha huszeves lenne. Mintha az elrruilt hetek leforgasa alatt harom evtizedet visszapergett volna az ida kereke. Carl, miutan felhorpintette az italt, nchany pilla natig meg elgondolkodva hallgatott. - Na es j6t kefeltetek? Amolyan eget razo reszketoset? - meredt tunodve a tavolba.
- Menj a fenebe, Carl! - huzta elo zsebebol a pipajat Boris.
- Egyszer Etienne Renell, miutan elcsabitotta es egy ferro ejsza kat toltott Margaret Bathen hercegn6vel, sietve kiugrott az agybol, es
oltozkodni kezdett. A hercegn6 ertetleniil kerdezte, hova siet, mire
Renell roviden csak ennyit felelt: elmeselni - grimaszolt idetleniil
Coburn.
- En nem vagyok Etienne Renell- jegyezte meg Boulard, mikoz
ben megtomte pipajat, es meggyujtotta az ilIatos dohanyt.
209
'j
.I i
Coburn area elvorosodott. Erezhetoen fortyogott benne a duh es a feltekenyseg. Nagyot sohajtott, majd ontott maganak meg egy pohar whiskyt, es egy hatalmas karttyal kihorpintette poharabol, - J6 reggelt! - libbent mellejuk egy harmine koruli, festett szoke, kisse teltkarcsu no, es beleturt Carl hajaba. - Mar kerestelek, szivi huppant Ie az egyik szekbe. - A hOlgy Charlotta, a baratom Boris Boulard - ejtette meg fel vallrol a bemutatast Carl. - Tegnap este nil koran visszavonultatok, ugyhogy felterkepeztem a kozeli barokat - ftizott nemi magyarazatot Borisra pillantva. - Megnezem, mit kinalnak reggelire - ugrott fel Charlotte, es a svedasztal Iele vette az iranyt, - Hiszen ez egy konzumholgy! - vanta fel dobbenten szemoldo ket Boris. - Mondd ki nyugodtan: prosti - gyujtott ra egy cigarettara Carl. Tudod, tegnap ejszaka tul maganyos lettem volna. Nem ugy, mint teo - Ne csinald ezt! Ennek semmi ertelrne - mondta halkan Boulard. - Reszeg vagy. Fekudj le, es aludd ki magad. - Hat persze. - Magatokra hagylak - pillantott a felejtik kozeledo nore. - Azt hiszem, most nem lenne szerencses, ha Isabelle lejonne, es ilyen alla potban latna. - Felsz, hogy feltekeny le nne? - mosolygott pimaszul Coburn. - Nem - allt fel az asztaltol Boris. - Inkabb a whiskygozos lehele tedtol es egy prosti tarsasagatol szeretnem megkimelni. - Merthogy az en ejszakam nem eget razo volt, hanem whiskyg6 zos, erzelemmentes dugas - ontott maganak meg egy pohar italt Carl. - Fektidj le aludni! Majd otthon talalkozunk - vett bucsut Boris. Mikozben felsietett a szobaba, baratja korul cikaztak gondolatai. Aggaszt6nak talalta Carl jelenlegi allapotat, de pontosan tudta, ha kialussza magat, helvreall benne a rend. Alig egy ora elteltevel Isabelle-leI az oldalan beult az autojaba, es nehany napra elutaztak Provenee-ba. Boris ismert egy helyes szallo dat, mely egy kis volgvben bujt meg az Axen-to partjan. Az ott toltott meghitt napok utan Isabelle visszautazott New Yorkba, Boulard pedig hazatert Honfleurbe, es napokig nem hfvta fel Carlt. Igyekezett baratja viselkedesere es szavaira mentseget talalni, de nem volt konnyu. Ak 210
kor reggel, a parizsi hotel ettermeben a ferfibol az erzelmek beszeltek. Azok az erzesek, amelyek h6napok 6ta felgyulve tornyosultak benne, es melyekrol Boris azt gondolta, mar szertefoszlottak. Szertefoszlot tak, es nem fenyegetik baratsagukat es Isabelle-lel val6 szerelmet. Ve gtil hat nap elteltevel megesordtilt a telefon, es Carl volt a vonal tulso vegen. Mintha rni sem torrent volna, oly kedvesen esevegett hosszu pereekig, majd javasolta, hogy menjenek el ebedelni Trouville egyik kisvendeglojebe. a Tatoo-ba. Boulard szonyeg ala soporve a lelken fol tot hagy6 parizsi reggelt, igent mondott az invitalasra, es baratsaguk folytat6dott a regi kerekvagasban. Coburn mestere volt az ilyen hu zasoknak. es a nem kivant, kenyes ternak mellett, melyek eletet szege lyeztek. ugy siklott el, mintha azok meg sem tortentek volna.
NEW YORK CITY
Boris a kiallitas megnyit6ja elotti napon erkezett New Yorkba. Mi utan a muzeum munkatarsai apr6 finomitasokat eszkozoltek az inst rukei6i alapjan, Isabelle-leI ugy dontottek. hogy a Soho negyedbeli Parma Cotta etterernben fejezik be a napot egy gyertyafenyes vaesora mellett. Boris elegedett volt a rmizeum munkajaval. es most, hogy a kiallitas allt, lement rola az elokesztiletek terhe, igy feltfinoen joked vii volt. Fel kilenere az etterem zsufolasig megtelt. A vendegek sorat egy demokrata parti szenator, ket kozepkoru szineszno, es a Moon pletykalap foszerkesztc]e tarkitotta, aki hienakent tilt az etterern egyik szegleteben, ahonnet az egesz terepet j61 belatta, es furkesz te az erkez6ket. Miutan megrendeltek a vacsorat, Boris mosolyogva koecintasra emelte pezsgovel teli poharat. _ Mit szolnal hozza, ha a kiallitas utan kiruccannank nehany nap ra videkre? - javasolta. _ Tetszene. Nagyon tetszene - esillogott Isabelle szeme. Masnap reggel a reeepei6s telefonhivasa szakitotta Ielbe a regge lijtiket. _ Kisasszony, Bob Hansal vagyok a portarol. GondoItam, szolok, hogy a bejarat elott nytizsognek az ujsagfrok ... Azt hiszem, onokre varnak. 211
- Koszonom, Bob - tette Ie Isabelle a kagyl6t, es lerogyott a kana pera. - Mi ujsag? - pillantott ra kerdoen Boris. - Bob volt az a portarol. Lent tobb tucat ujsagiro var rank. Bizo nyara az a tenyerbemaszo pasi a Moont61 kurtolte szet a tegnapi va csorankat. - O! - ult Ie a lany melle Boulard, es gyengeden magahoz olel teo - Akkor bizony ket valasztasunk van. Vagy megl6gunk eloluk, es egesz nap paparazz6k loholnak a nyomunkban, va~y adunk nekik valamit - mosolyodott el a ferfi, majd hozzatette: - En az ut6bbit ja vaslom ... - Rendben - b6lintott beleegyez6en Isabelle. Att61 a perct61 kezdve, hogy eldontottek, mikent szereljek le a me dia lent varakozo kepviseloit, nem foglalkoztak tobbe a rajuk varo karnerakkal. Mig Isabelle befejezte a keszulodest, Boris elintezett ne hany telefont. Tobbek kozott felhivta a Guggenheim Muzeum igaz gat6jat, hogy a tervezettnel kisse nagyobb rohamra keszuljenek a del utani sajtotajekoztaton. A rmizeumban mar j61 ismertek a kulturara erzekenyitett napilapok es magazinok munkatarsait, akik a kiallita sok sajtotajekoztatoin rendszeresen megjelentek. Most viszont, hogy Isabelle-lei folytatott viszonya nyilvanossagra kerult, a bulvarlapok hirekre ehes munkatarsaira is szamitaniuk kellett, akiket elsosorban nem a festeszet, hanem Boris Boulard maganelete villanyozott fel. Amint kinyflt a liftajt6, Boris megfogta Isabelle kezet, es moso lyogva ennyit mondott: - Csak maradj mellettem. Az utcan riporterek es fotosok koszonija fonta 6ket korul. Villo g6 vakukat es kerdesek tomkeleget szegeztek nekik. Boris elbiivold sarmjaval zsenialisan kezelte a helyzetet. Kedvesen, nerni humorral atszove mondott nehany szot, majd a City Day ramenos munkatarsa nak szerelrnuk hofokat firtato kerdesere valasz helyett szenvedelye sen megcs6kolta Isabelle-f. Az ujsagfrok oromteli tapsviharban tor tek ki, elegedetten nyugtazva a vilaghirfi festomfivesz es a Bouvivier konyakbirodalorn ifju orokosn6jenek szerelmet, es utnak engedtek a boldog p
hoI bukkan fel a szemuk elol vesztett preda. Mert hat mindenki tudta, hogy a bulvarlapok eseteben nem egy interjura megy ki a jatek, ha nem az elkapott intim pillanatokra, melyek j61 mutatnak a cimlapon. Miutan a taxi az alornparral tovagordult a Central Park iranyaba, a media kepviseloi bevagtaztak a szerkesztosegekbe. hogy osszedob jak a fergeteges cfmlapsztorit, ami eladja majd a masnapi lapokat, - Ezt profin csinaltad - nevetett Isabelle. - Azt hittem, nem szere ted a sajt6t! - Nem is, f6leg ezt a fajtat. .. De megtanultam, hogy ha az utamba sodr6dnak, jobban teszem, ha kedvesen bartok veluk. Nehany ropke perc, es szent a beke. Megkaptak, amit akartak, elottunk pedig itt egy csodalatos nap, kettesben. - Es az a nehany ev, amikor a visszavonult Boris Boulard nem nyi latkozott senkinek? - Nem volt kiert - gondolkodott el Boris, es megszoritotta a lany kezet. - Most viszont van. A kiallitas sajtotajekoztatoja dclutan haromkor, az esti parti pedig nyolckor vette kezdetet a Guggenheim Muzeum falai kozott, A zart koru rendezvenyeken jelen volt mindenki, aki szamitott New York ban. A media munkatarsainak rendezett dclutani sajtotajekoztatot egy kulonterernben tartottak, majd vegigvezettek a nepes publiku mot a kiallitason, vegiil pedig megvendegeltek 6ket egy allofogada son. Minden tervszerfien, tokeletesseggel zajlott. Boris rernekul allta a sarat a televizi6riporterek es ujsagirok kerdeseire, akik szfinni nem akaro kitartassal ostromoltak az elefantcsonttornyab61 elobujt fest6 rmiveszt. Hat ora tajt Boris vegre maga mogott hagyta a rnuzeumot, beult egy taxiba, es Isabelle lakasara hajtatott. Alig varta, hogy vcge legyen a napnak, es masnap regget a lannyal az oldalan, elutazzon pihenni. A nehezen tul volt, de meg vart ra az esti, zart korfi megnyit6 par til amelyet az elit kornek rendeztek. A delutanhoz kepest azonban az mar setagaloppnak fgerkezett. A sajtotajekoztatot egyedUl kellett vegigcsinalnia, am az esti Iogadasra Isabelle-leI egyi.itt megy, kez a kezben, mely orommel es boldogsaggal toltotte el. Miutan hazaert, a zuhany alatt felfrissftette magat, majd ivott egy poharka whiskyt, es leheveredett. ]6les6en magahoz olelte a lanyt, es lehunyta szemet. Isabelle erezte, hogy a ferfi faradt es elgyotbrt, fgy ugy donh.ltt, masz 213
szirozassal enyhiti Boris izmainak feszultseget. Egyszer keszitett egy interjiit egy relaxacios trenerrel, aki tobbek kozott meselt az ugyne vezett relaxacios masszfrozasrol is, melynek fontossaga nem az ero kifejtesben, hanem sokkal inkabb a konnyed, simogat6 mozdulatsor ban rejlik. Fel nyolc korul Isabelle felvett egy alkalomhoz illo, hosszu ru hat, Boulard pedig magara huzott egy haromreszes, elegans oltonyt, rendeltek egy taxit, es elindultak a rmizeum fele. Az esti megnyito a delutani sajtotajekoztatohoz kepest valoban setagalopp volt, foleg Isabelle mellett, aki tundokolt az oldalan. A lany jelenlete elviselheto ve tette Boris szamara a kozel haromszaz fos vendegsereget, es azt a tomenytelen tires fecsegest, amelyet vegig kellett hallgatnia. Ejfel fele [art, amikor vegre hazaertek es bezuhantak az agyba, Masnap delelott beultek Isabelle autojaba, es kezdetet vette a ki ruccanas. A New Yorktol harorn oranyira leva Winsburg-kastely fele vettek az iranyt, amely maga volt a beke es a nyugalom szigete. A negyholdas park kozepen allo kastelyt alig ket eve epittettek a tu lajdonosok, de archaizalo stilusa olyan latvanyt es erzetet keltett, mintha mar nehany szaz eve ott allna. Sem az epitesekor, sem pedig berendezesekor nem kimeltek penztarcaikat a befektetok. igy a lak osztalyarak a csillagos eget verdestek, viszont a vendegeknekvalo ban olyan elmenyben volt reszuk, ami semmihez sem foghat6. Az otodik nap delutanjan a kastely kavezojaban eppen ferro csokoladet kortyolgattak, amikor egy negyven koruli no lepett az asztalukhoz. - Micsoda meglepetes' - ult boldog mosoly a szemebe, amikor megpillantotta Boulard-t. Az asszony felttinoen dekorativ es elegans volt. Fekete, hosszu szoknyat es garb6t viselt, mely elonyosen ki hangsulyozta karcsii alakjat. Vallig ero, sotetbarna, egyenes hosszu haj keretezte kisse keskeny arcat. Finomsag aradt belole. - De j6, hogy latlak! - allt fel sietve Boris, es gyengeden magahoz olelte a not. - Legalabb egy eve nem talalkoztunk... Firenze 6ta. Mi kor is volt? - Masfel eve. - Hogy rohan az ido ... Gyere, ulj Ie hozzank! - invitalta a ferfi. lsmerjetek meg egymast, Isabelle Kensington, Yvonne Marceau - mu tatta be egymasnak a ket not.
214
- Orulok, hogy megismerhetlek - nyujtotta kezet az asszony Isabelle-nek, es Ieiilt egy szekre. - Tenyleg csak nehany percig ma radhatok, mar egy talalkozon kellene lennem. Alighogy par sz6t beszelgettek, az egyik pincer Isabelle-hez le pett. - Kisasszony! Telefonon keresik. - Elnezest - allt fel az asztaltol a lany, es kovette a pincert a recep ci6 iranyaba. - Elragad6 teremtes - pillantott Isabelle utan Yvonne. - Egeszen elragad6. Remekul valasztottal. - Orulok, hogy igy latod - szoritotta meg egy halas mosoly kisere teben Boris az asszony kezet, majd elgondolkodva hozzatette: - Egy szenien csak beleszerettem. - Bar egy kicsit fiatal - csipkelodott a no nevetve. - Kivanom, hogy legyetek nagyon boldogok. - Latogass meg minket egyszer Honfleurbenl - javasolta a ferfi, mikozben megtbmte a pipajat. - Talan a nyar vege fele ... Mostansag ki sem latszom a rnunkabol. Tudod, keszulunk a divatbemutat6kra. - Es veled mi van? - nezett kerdoen a no szemebe Boulard. - Meg van meg a dzsigol6? - A dzsigol6t Giorgi6nak hivjak, es tizenot eve a ferjern. Mar ideje lenne megszoknod. Egyebkent meg te hagytal el. Ha nem tevedek, a mandulaszemfi kis Mieert. Giorgi6t csak nehany evre ra ismertem meg - mosolyodott el az asszony Boris apr6cska Ieltekenysegen. Arnugy j6l vagyok, es igyekszem nem foglalkozni vele, hogy a jbvo h6napban betoltom a negyvenotot. - Ez nem latszik - pillantott Yvonne-ra csibeszes mosollyal a ferfi, es meggyujtotta a pipajat. - Pedig latod, fgy elszallt az ido - gondolkodott el a no. - Nekem is egyre szaporodnak az osz hajszalaim. - Nalatok, ferfiaknal mashogyan van ez. - Hogyhogy mashogy? - vonta fel szernoldoket Boulard. - Ezek az oszii16 tincsek vonzzak a noket - mosolyodott el Yvonne. - Ti negyven es hetven kbzbtt elitek masodik viragkorotokat. - 6! Szoval ezek szerint en most a h6dft6 korszakomat elem? - ne vetett a no eszmefuttatasan Boris. 215
- De meg mennyire! Bar szerintem te mindig is azt elted - bolin tott az asszony. - Ne kerdezd, miert van ez igy, hogy a fiatal nok von zodnak ehhez a "masodik viragkorhoz". Talan azok a kis osz hajsza lak teszik, meg az a negy evtized, ami erettseggel es tartalornmaltolti meg az embert - gondolkodott el, majd a ferfira pillantott. - Remekul a II neked ez a rovidre nyirt szakall. - Csak nehany h6napja van. Eleinte borostat hagytam, de aztan ugy dontottem, hogy megnovesztem - mosolygott kedvesen Boulard, majd komoly tekintettel az asszonyra pillantott. - Meg most is gy6 nyorfi a szemed. Pont ugy csillog, mint huszonot evvel ezeldtt, - Reg volt - s6hajtott a no, mikozben nehany tunekeny pillanatra gondola taiban felidezte megismerkedesuket. - Te pedig ugyanolyan sarrnor vagy, mint amilyen akkor vol tal. Mennem kell - pillantott orajara, es sietosen egy puszit nyomott a ferfi arcara. - J6 volt teged latni ... Add at iidvozletemet a kis baratnodnek. .. - Atadom - intett bucsut Boris. - Vigyazz magadra, es ne feled kezz meg az honfleuri kiruccanasroll Boulard, mikozben nehanyat pofekelt a pipajabol, hosszan nezett az asszony utan. Yvonne kecses csfpomozgasa par masodpercre a multba repitette, egykori kozos parizsi lakasuk falai koze. Nehany perc elteltevel lsabelle visszatert a telefont61, es leult melle. - Yvonne-nak mennie kellett, kerte, hogy koszonjek el a neveben - pillantott rei Boris, es gyengeden atolelte a lanyt. - Nagyon kedves no. Itt el az Allarnokban? - Most eppen Nizzaban lakik. Regebben Parizsban elt, illetve el tunk. Yvonne a felesegern volt. De ennek mar ket evtizede ... - Nem is tudtam, hogy nos voltal! - mosolyodott el csodalkozva Isabelle, majd hozzatette: - J6 valasztas volt. - Csak egyszer ... Egyetlen egyszer. - Es? - Hat evig tartott. Talan tul fiatal voltam - tiinodott el a ferfi. - Be leszerettem egy masik nobe, es elhagytam. 6 meg nehany ev mulva hozzarnent egy olasz divattervezohoz. A valas utan j6 darabig nem talalkoztunk. Baratsagban vettiink bucsut egymastol, de azt hiszem, kicsit osszetortern a szivet. Kicsit nagyon ... Aztan ugy alakult, hogy baratok maradtunk.
216
- A nagyapam visszahivott. Mit szolnal hozza, ha a hetveget Kali forniaban toltenenk? - pillantott a ferfira kerdoen Isabelle. .. A Napa-volgyben? - mosolyodott el Boris. - A Kensingtonok osi birtokan, Csodalatos hely. - Mar alig varom, hogy lathassaml Meg sohasem jartarn azon a videken - pofekelt pipajabol nehanyat a ferfi. Pentek delelott maguk mogott hagytak a kis szallodat, es atrepul tek Kaliforniaba, A repuloteren bereltek egy jeepet, es elindultak a Kensington birtok iranyaba. Utk6zben Isabelle meselt Borisnak a vi dekrol, es a gyermekkoraban itt toltott vakaciokrol. A ferfi mosolyog va hallgatta szavait. - J6 leszek igy? - igazitotta meg nyakkendojet, amint a tavolban feltfintek a szolosor tarkitotta domboldalak. - T6keletes - vetett fut6 pillantast Boulard-ra a lany. - Egy ferfi eleteben vannak fontos pillanatok - mosolyodott el Bo ris. - Peldaul az elsa nyakkendokotes. Oscar Wilde szerint egy j61 megk6t6tt nyakkendo az elsa komoly lepes az eletben - gondolko dott el nehany pillanatra. - Meg az, amikor az imadott no bemutatja a csaladjanak. - Csak nem izgulsz? - nezett csodalkozva a ferfira Isabelle, majd elnevette magat, - De igen, izgulsz! - Nem hittem volna, hogy oszii16 halantekkal ezek a pillanatok meg egyszer bekovetkeznek az eletemben ... - Ne agg6dj, szeretni fognak! A nagyaparn es a felesege, Jessica is. - 0, kettos frontvonallesz! - Nem lesz frontvonal- vette fel napszemuveget Isabelle. - Naiv kislany - mosolyodott el Boris. - A nagyapak lelke kifur keszhetetlen, ha az egyetlen unokajukrol van szo ... - Imadni fognak - jelentette ki megnyugtat6an a lany, - Ertem. Akkor mar nem is izgulok - mosolyodott el Boulard. - Latod! Ott elottunk, az mar a birtok nyugati hatara - mutatott Isabelle a tavolban magasod6 dombokra, amelyek lankain, mint a fesfi fogai, oly szabalyosan kusztak fel a szolosorok. A Kensington haz az egyik domb tetejen. csodalatos kilatassal a hatalmas szoloskertre, uralta a gazdasagot. A nem eppen kicsiny me retii kuriat John Kensington epittette az ezernyolcszazas evek vegen, 217
I
i
amikor is a keleti partr61 Kaliforniaba telepedett at. John, aki egy New York-i kcreskedocsalad sarjakent igenesak szep vagyonnal ren delkezett, egy napon ugy dontott, hogy szakit a nagyvarosi elettel, es a Napa-volgybon rnegvasarolta almai szolobirtokM. Szolotermesz teshez erto, nagy tudasu szakemberekkel vette korul magat, akiktdl aztan az evek folyarnan olyannyira elsajMftotta a szo16termesztes fortelvait, hogy vegul mesterfokon iizte a borkeszites rmiveszetet. Fajtakat nemesftett, borrendet alapitott, es megalkotta a hires, ma napsag oly keresett Kensington bort, melynek palackjaert nernritkan harom-negyszaz dollart is megadnak az fnyenesegre vagyok. John New York-i rruiltjabol kitUno iizleti kapesolatokkal rendelkezett, igy folyamatosan erkeztek plnceszetchez a nagyobbnal nagyobb meg rendelessk, melyeknek alig gyozott eleget tenni. Kozel egy evtized leforgasa alatt a Kensington boraszatnak nem esak Kaliforniaban, de az Allarnokban is hire ment, es sikke valt a pinceszet borat fogyaszta ni. John finom formaju, keeses nyaku szamozotr palaekokban es sajat tervezesii elegans cimkevel vezette be a piaera az altala szabadal maztatott borkiilonlegesseget, igy az nemesak kituno minosegevel, de exkluziv rnegjelenesevel is felhivta magara a borkedvelok figyel met. fgy aztan a Napa-volgybeli Kensington szolosksrt tobb mint egy evszazada olajozottan rmikodort, az alapft6 John Kensington elveit hfien orizve. miszerint csakis a minoseg szamit. Az elet aztan ugy hozta, hogy a Kensington ut6dokb61 iigyve dek, tanarok, orvosok, sot meg egy baseballsztar is lett, de mindig akadt egyvalaki, aki eros affinitast erzett a szolotermesztes irant, es szivvel-Ielekkel vitte tovabb a gazdasag ugyeit. Isabelle nagyapja, George Kensington elott peldaul George apai nagynenje. Amanda vezette a szo16skertet majd harem evtizeden at. Amanda Kensington eros egyeniseg volt, akinek talan az eleh~nel is tobbet jelentett a John Kensington altaI alapftott boraszat. Amanda huszonnyolc eves kora ban megismerkedett egy virginiai iigyveddel, Samuel Andersonnal, aki eppen Kaliforniaban tOltotte a nyari szabadsagat. A ferfit teIjesen Ienyugozte az energikus, tervekkel es vagyakkal teli fiatal no, igy ne hany h6nap se telt be Ie, es meg a sziiret elott osszehazasodtak. Ket fiuk sziiletett, ifjabb Samuel es Edmond, akik anyjuknak legnagyobb banatara mindketten apjuk hivatasM vaIasztottak, es az egyetem utan az iigyvedi iroda Anderson feIiratu reztablajM Anderson & Sonsra
csereltek. Amanda pedig szernrevetelezte ket occse es huga gyerme keit, vajon kire lehetne bizni az elkovetkezendokben a Kensington szoleszet iranyitasat. Rovid gondolkodas utan az akkor meg tizenhet eves George-ra esett valasztasa, aki testvereivel ellentetben, ha tehet te, minden idejet a gazdasagban toltotte. A fiut erdekelte a szoloter mesztes es a borkeszites. igy Amanda kilene evvel kesobb nyugodt lelekkel bizta a Kensington boraszat iigyeit fiatalabbik occse masod szulottjere, George-ra. Mivel George-nak esak egyetlen fia szuletett, Alexander, aki a zenei palyat valasztotta, jelenleg ndverenek kisebbik lanya, Sarah, aki nem csupan kulsoleg, de belsoleg is a megszolalasig hasonlitott Amanda Kensingtonra, iranyitotta a mostanra ketszaz fot foglalkoz tat6 szoleszetet. Isabelle nagyapja, atadva a stafetabotot, nehany eve visszavonult, es a golfozasnak szentelte minden idejet, Legszfve sebben napkeltetol napnyugtaig a klubban utotte volna a labdat, de tizennyolc evvel fiatalabb keramikus rmivesz felesege, Jessica neha elcipelte magaval a vilag kulonbozo nagyvarosaiban rendezett kialli tasokra. IIyenkor George a felesege kedveert becsulettel vegigesinal ta a nehany napos kiruccanasokat, es talan meg elvezte is azokat. de kozben lelke melyen szamolta az orakat, hogy mikor ragadhatja meg ismet a tetszetcs barna bor golftaska fulet, mel yet nehany eve egy londoni utazasa saran vasarolt, es mely indulasra keszen mindig ott lapult aut6ja csomagtartojaban. Gondolatai pedig folyton folyvast a golfpalya rovidre nyirt gyepen kalandoztak. Hamarosan begordultek a Kensington haz ele, George Kensington epp a hatalmas veranda arnyekado htivoseben iiIdogeIt, es egy po harka feherbort kortyolgatott. Amint megpillantotta oket, lerohant a lepeson, es boldogan magahoz oleIte Isabelle-t, majd szeIes mosoly kisereteben iidvozoIte Borist. - J6I utaztatok? - kerdezte, mikozben segitett feIvinni az emeletre a esomagokat. - Remekiil! - esengett Isabelle hangja. - Jessica mar reggeI elkeszftette a szobatokat - tart szeIesre egy ketszarnyu tolgyfa ajt6t. - Nagyon oriilt, hogy jottok. Jessica a fe lesegem, nehany perc mulva itthon lesz - pillantott magyaraz61ag Borisra.
218 219
Boulard mosolyogva hallgatta a ferfi szavait. Isabelle nagyapja szimpatikus, magas, szeles vallu ember volt. Hetvenot ev korul lehe tett, de energikus mozgasanak es vitalitasanak koszonhetoen j6 par ever letagadhatott korabol. - Szeretem ezt a szobat - futtatta vegig tekintetet Isabelle az asz talt diszito gyonyoru viragcsokron es a kikemenvitett feher damaszt agynemun, amely makulatlanul habosodott a baldachinos agyon. - Tudom - b6lintott George Kensington. - Lenyrigozc ez a kilatas - lepett Boris a hatalmas boltives ablak hoz. - Allitolag a nagyapamat, John Kensingtont is ez ragadta meg, arnikor closzor itt jart, Levert ide a dombtet6re egy colopot, es a mun kasoknak azt mondta, itt assak ki az alapot. Nem volt terv meg alap rajz, minden a nagyapam fejeben szi.iletett meg. Amikor elkeszult az alapozas. lerakott a foldre nehany teglat, es azt mondta, itt legyenek a falak. Neki koszonhetoen vannak ilyen nagy, tagas szobak, Nehany h6nap alatt levezenyelte az epitkezest, Nagy forrnatumu ember volt az oreg - nevetett George. - Gyertek, igyatok egy kis hiisitot! - olelte at csaladtagkent Boris vallat. .- Csodalatos ez a hely es fantasztikus ember a nagyapad - stigta Boulard Isabelle Wiebe, mikozben kovettek az oreget a veranda rusz tikus asztalahoz, Neh'lny perc mulva Jessica is hazaert, es csatlakozott hozzajuk. Jessica eletvidarn asszony volt, aki imadta a mfiveszetet, fgy Borist rajongassal vette korul. - Nagy csodaloja vagyok a kepeinek - mondta mosolyogva, majd hozzatette: - El sem hiszem, hogy itt van nalunk! - redig itt vagyok - nevetett Boulard, es kedvesen atolelte az asz szonyt. A kancs6 bor mellett estebe nyuloan beszelgottek. Het 6ra hljt Jessica visszavonult a konyhaba, hogy talalja a vacsorat, Isabelle vele tartott, hogy segftsen. - Oriili.)k, hogy meglatogattatok - mondta George Kensington, amint Borissal kettesben maradtak. - Isabelle sokat meselt err61 a gyonyoru birtokr61. Azt hiszem, na gyon szereti maga t.
22ll
_ Ez kolcsonos - b61intott George. - Szuletese ota a az en herceg nom. Elrohantak az evek, es csodalatos nove erett. Ez az elet rend je - gondolkodott el nehany pillanatra. - A gyerekek felnonek. es a szulok meg a nagyszulok minden vagya, hogy 6k boldogok legye nek, de mi nem tudjuk oket boldogga tenni. Aztan egyszer csak jon yalaki, aki ezt a boldogsagot megadja. Az elrnult evekben aggodtam Isabelle [ovoje miatt, de most mar nem agg6dom - mosolyodott el sokatmond6an George. - Te kulonos ember vagy, aki csillogast or tetett az unokam szemebe. Az en hercegnom ismet tundokol - bon tott ki egy palack borkulonlegesseget. - Ideje, hogy megk6stoljad a Kensingtonok aranyaf - ontott ki ket poharka nedfit, es koccintasra emelte poharat. _ Mennyei - izlelte meg Boris a bart. Lenyugozte Isabelle nagy apjanak lenye. Az oreg George Kensington igazi pater familiariskent iilt a hatalmas asztalnal. Minden szavanak sulya es tartalma volt. Alig par oraja, hogy megerkeztek a Napa-volgybeli birtokra, de fur csa m6don maris otthon erezte magat. Mintha csak evtizedek 6ta ide jarna. olyan erzessel uldogelt a verandan es beszelgetett az oreg Kensingtonnal. _ A szolo meghalalja a gondoskodast - bujt elo a ferfib61 a szo losgazda, majd kezeben megforgatta a dug6t, mielott visszacsavarta volna a palackba. - A legjobb parafabol keszult. Annak is a velejebol. A j6 bornak ez kijar! - mosolyodott el. Jessica marhasultje es almatortaja rernekul illett a Napa-volgyi es tehez. _ Menjiink be a hazba, huvosek meg az ejszakak - mondta az breg a vacsorat kovetoen, es kibontott egy ujabb palack bart. - A szolo mar megszokta, de az unokam a vegen meg megfazik - mosolyodott el kedvesen. Jessica meggytijtotta a nappali allolarnpait es az asztal [olott fiigg6, oreg, szekerabroncsot idezo gyertyacsillar ket tucat gyertyajat. Boris, mikozben vegigfuttatta tekintetet a hatalrnas szoba varazslatos vila gan, megallapitotta magaban. hogy a Kensington haz nappalija affele ejszakai nappali. Megerkezesiikkor, az emeletre menet csak fut61ag latta a delutani napsugarak fenyeben. es szokvanvos nappalinak tunt a sok koziil. Most viszont a gyertyak es az ci1l61ampak fenyeben eletre keltek a soh~tbarna b6rrel karpitozott mely fotelok, a parkettat borft6
221
hatalmas, sotetvoros perzsasz6nyegek, a falakat diszitd fafaragasos pisztolyok es puskak, es a selyemperzsa kelmevel letakart pamlag szines mintazatu divanyparnai. A falakhoz simulo konyvszekrenyek uvegei hivogat6an csillogtak. Mogottuk, repedezett borkotesben Shakespeare, Hemingway es Steinbeck rruivei sorakoztak. Mikozben Boris a poharka bort kortyolgatta, a mellette allo kerek kisasztalra pillantott, melyen rnivesen megmunkalt ezustszelencek, egy levelne hezekkent hasznalt bronz Konfucius-szobor, nehany rez vitorlassekli sorakozott, es rnegallapitotta magaban, hogy a Kensington haz nap palijanak ejszakai szinvilaga olyan, akarcsak egy mahag6nib61 ke szult humidor belseje, melyben j6les6 nyugalommal szunnyadnak az igenyes gyurukkel dfszitett. a barna szin arnyalatait a tejcsokoladetol a keserucsokolade sotetjeig felsorakoztat6 szivarok. A Napa-volgyben toltott napok alatt az oreg George es Jessica ka lauzolasaval csodas kirandulasokat tettek a videken. Isabelle nagy apja olyan lelkesen tarta fel kanadai pinceszetuk kiralvnojenek, a jeg bar keszitesenek titkait, hogy az ember szinte mar-mar kedvet kapott hozza, hogy a szolosorok oleleseben elje Ie mindennapjait. Meselt az edes, illatos sz616szemekr61, melyeket az els6 fagy bekoszontekor, holdfenyes ejszakan, napkelteig szuretelnek le, s hogy minden egyes fagyott szemben egyetlen csepp jegbor lakozik. Elmondta, hogy a sz616t mindig nagy odafigyelessel, alacsony hornersekleten preselik, s igy annak viztartalma jeg forrnajaban a fiirtokben marad, es csak a mezedes sz616le csepeg a kadakba. Harem h6nap alatt aztan meny nyei nedfive erlelodik, es palackokba kerul. - A szuret olyan, akarcsak a kincskereses. Iden nagyon j6 ter rnes igerkezik - jegyezte meg, amint a Kensington boraszat bolt Ives pincejebol kifele setaltak, majd leemelt egy uveg aranyl6 bort a tarolorekeszrol, es az ajt6n bearado napfenv fele emelte. - Az elveg zett munka jutalma. A Kensingtonok ajandeka a vilagnak - mondta btiszken. A kirandulas vegeztevel Boris egy 6racskara leheveredett aludni, Isabelle pedig csatlakozott nagyapjahoz, aki bara~a tarsasagaban hu solt a verandan. - Szia, Fredo bacsi! - nyomott egy puszit az oregur arcara, aki h6feher, elere vasalt nadragban es egy sotetkek kotott szvetterben, szivarral a kezeben elvezte a Napa-volgyi naplemente latvanyat.
A Kensington hazbol egeszen kulonleges elmeny volt atelni a naple menteket, melyek hoI arany, hol pedig langolo voros szinfire festettek a vegtelennek tUn6 sz616sorokat. _ Hadd nezzelek. gyonyorusegem! - paskolta meg Isabelle pofijat Fredo, majd George Kensingtonra kacsintva megallapitotta: - Most is gyonyoru az unokad, mint mindig! George a baratja szavaira buszken elmosolyodott, es kibontott egy palack bart. _ Kepzeljetek, tegnap eladasra kinaltak nekem egy tfizpiros Lotust - meselte Fredo. - Majdnem megvettem, de az utols6 pillanat ban meggondoltam magam. Mert hat minek is nekem egy ilyen vad kanca, amelynek ha egy kicsit odalepek. maris Alaszkaban talalorn magam. Isabelle az oreg szavait hallgatva elmosolyodott, amint megkepzo dott el6tte a szvetteres Fredo bacsi a tfizpiros "majdnem" Lotusban az alaszkai h6mez6n, nehany kom6tos jegesmedve tarsasagaban. Fredo bacsi amolyan "majdnem" ember volt, akinek a majdnem es megsern szavak gyakorta szegelyeztek mondandojat. Peldaul harrnincot evvel ezel6tt egyszer majdnem megnosult, de elkovette azt a hi bat, hogy az eskuvo el6tt nehany hettel menyasz szonyat elvitte vacsorazni egy elegans etterembe. Az este rernekul zajlott mindaddig. amig fizetesre nem kerult a sor. Alfred intett a pincernek, majd amikor a szamlat kerte, higgadtan kijelentette, hogy a holgy kulon fizet. A n6 rezzenestelen arccal kifizette a szarnlajat, majd miutan Alfred hazavitte, merlegelte magaban, hogy akarja-e, es ha akarja, tudna-e a ferfi mellett leelni az eletet. A merleg nyelve er6teljesen a nem iranyba lengett ki, igy Monica Bester, a helybeli pek lanya masnapi randevujukon nehany tiinekeny pillanat lefor gasa alatt szakitott Alfreddal, aki az6ta sem erti, hoI rontotta el, es minden bizonnyal a szakitas tenyet amolyan h6bortos szeszelykent irta a lany szamlajara. Aztan a kilencvenes evek elejen majdnem vasarolt nehany resz venyt egy akkoriban indul6 szamit6gepes cegnel, amely valamifele internetszolgaltatast kezdett bevezetni a kommunikaci6 vilagaba, de az utols6 pillanatban meggondolta magat. Az6ta a kis ceg viIagmere tu vallalatta n6tte ki mag at, Alfred pedig atkozza a pillanatot, amikor csak majdnem vette ki penzet a bankb61, hogy nehany haztombbel 223
222
odebb aztan reszvenyekbe fektesse. De azert ahanyszor megpillan totta az internetes ceg logojat a televizio kepemyojen, az ujsagok hat oldalain es az oriasplakatokon, mindig buszkeseg erzete toltotte el, mondvan, hogy a mar evekkel ezelott megerezte a kis ceg sikeret. A meghiusult reszvenyvasarlast koveto evben aztan elutazott egyik unokafiverevel sielni Davosba, ahol majdnem eltorte a labat, de szerencsejere meguszta egy csunva ficammal. Sz6val, Fredo ba csi Isabelle nagyapjanak hiiseges j6 baratja volt immar het evtize de. Baratsaguk kezdete heteves korukra vezetheto vissza, amikor is a kis Alfred az iskolai focicsapat jeles tagjakent majdnem elert egy touchdownt, de a vegso sikert61 ezredmasodpercnyire lerantottak, pedig Alfred mar minden porcikajaban atelte a pontszerzes oromet, A fiii aztan olyannyira banatos volt a kudarctol, hogy sirva fakadt. George Kensington, aki, ami6ta a vilagra jott. igazi josagos lelek volt, aki mindig mindenkin segitett es megosztotta a tizoraijat azon osz talytarsaval, akinek valami oknal fogva az edesanyja nem csomagolt semmit aznapra, rogton szarnyai ala vette a kis Fredot. Elaszor meg vigasztalta, kesobb edzeseket tartott neki a futball cslnjarol-binjarol es a touchdown fortelvairol. A kensingtoni gondoskodasnak koszonhe toen nehany h6nap leforgasa alatt a kis Alfred, aki j6val kisebb es cin garabb volt a tobbieknel, az iskolai valogatott egyik oszlopos tagjava lepett e16. IIHasznald ki, hogy gyors vagy! Csak fuss es vidd a labdat" - mondta neki mindig George. Alfred pedig, megfogadva baratja ta nacsat, az evadzaro bajnoksagon az utolso percben egy touchdown eleresevel a dobog6 legfelsa fokara juttatta csapatat. Talan ez volt az egyetlen dolog Alfred eleteben, ami ele nem kellett odabiggyesztenie a majdnem jelz6t, mert a gyazelem megtortent, valos teny volt, ami rol nemcsak az egesz iskola, de az egesz varos is napokig beszelt. A kis Fredo, aki egy etteremtulajdonos masodszulottjekent latta meg a napvilagot, az iskola elvcgzese utan a csaladi iizletben kezdett dol gozni. Amikor apja meghalt, n6verevel karoltve vitte tovabb az olasz kisvendegl6t. Fredo mindig inkabb a masodhegedus szerepet t6ltotte be a csaladi iizletben navere mellett, aki All'Fredora keresztelte es id6 vel komoly etteremhcil6zatta fejlesztette az egykor fapados vendeglat. Freda csak vegrehajtotta navere utasitasait, es az evek alatt felviragoz tatott ettermekb61 komoly t6kere tett szert. Az AIl'F red 0 hal6zat, mely nek palettajan a partiszerviztal a pizza hcizhoz szalHtasig minden meg
224
talalhato volt, igencsak j6 hirnevnek orvendett. Akinek kedve tamadt az igazi olasz konyhahoz es felkereste az egyik All'Fredot, azt nem erte csalodas. Fredo bacsi hatvanotodik szuletesnapjan ugy dontott, vissza vonul, es inkabb elvezi a szivarfiist es a gondtalan hetkoznapok nyu gal mat. Igy aztan unokaoccsere bizta az All'Fredo halozatot, es csak ha kedve szottyant, hebe-hoba latogatott be az etteremhelozat legoregebb etterrnebe, melyet meg az apja alapitott.
NEW YORK CITY
A Napa-volgyben toltott napok utan Boris, ha faj6 szivvel is, de visszarepiilt Parizsba. Isabelle, miutan bucsut vett a ferfitol a La Guardian, bement a szerkesztosegbe, hogy magahoz vegye nehany jegyzetet. Patricia boldogan nyugtazta, hogy megerkezett a baratno je, es azon nyomban, csapot-papot hatrahagyva niagara kapta kabat jat. es atsetaltak kedvenc kavehazukba beszelgetni. _ Remekiil nezel ki. Gyonyoru vagy - nezte hosszasan Isabelle ar cat az asszony. Miutan rendeltek ket forr6 csokoladet, kozel masfel orat beszel gettek Boris kiallitasanak fergeteges sikererol, a Kensington szolos kertben toltott napokr61 es a hfrhajhasz pletykalapokr61, melyek egy t61 egyig cimlapon adtak hirt a hires festomuvesz Boris Boulard es a Bouvivier konyakbirodalom ifju orokosnoje. Isabelle Kensington Bouvivier szerelmi viszonyarol. talalgatvan. vajon mi6ta tart kapcso latuk. Mindegyik magazin igyekezett figyelemfelkelta es szellemes dmet adni a roluk sz616 cikknek, Igy aztan az alompartol a Boulard-i mosolyon at a titokzatos muzsaig mindent olvashatott a kfvancsi ko zonseg. Isabelle, miutan bucsut vett Patriciatol, beiilt aut6jaba, es ha zahajtott. Alighogy belepett lakasa ajtajilll, megsz61alt a telefon. Carl volt a vonal tuls6 vegen. _ Talalkozzunk hatkor az 57-ben! - javasolta muzsikal6 hangjan a ferfi. - Csak nem New York-ban vagy?! - csodaIkozott Isabelle. - Hat, masfel hete nem beszeltiink - mondta apr6 szemrehanyas sal Coburn, majd sietve hozzatette: - Oriilok, hogy hallom a hangod.
225
- Tcgnap este jottunk meg. Boris a delutani geppel mar vissza is repult Parizsba. Holnap eloadasa lesz az Akademian. - Hatkor varlak - mondta Carl, es bucsut vett. Isabelle fel ora rmiltaval rendelt egy taxit, es a Four Seasons-be vitette rnagat. Az 57, amely a hotel elegans etterme volt, Coburn kedvene New York-i torzshelyei koze tartozott. Az etterembe lep ve rogton megpillantotta Carlt, aki egy fiatal fiuval beszelgetett az egyik asztalnal, A fiu alig lehetett tobb huszonegy-huszonket eves nel. Vekony, nyulank, gyomorbeteg kiilseju es feltfinoen Feher baru volt. Langolo voros. gondor tinesek kereteztek keskeny arcat. Elgon dolkodva hallgatta Coburn szavait, majd amikor Isabelle hozzajuk lepett. udvariasan felallt, hogy udvozolje a lanyt. - John Sullivan egy baratom fia, arnugy pedig az Art Magazin ifju ujsagfr6ja - mutatta be Isabelle-nek a fiut, - John azt rerneli, hogy okosakat mondok neki - nevetett Coburn. - Mondott is - nezett karat nyelt kornolysaggal az ifju Sullivan, majd nehany pillanatnyi hallgatas utan ugy dontott, feltesz meg par kerdest. - Hogyan viszonyul egy evekkel ezelott megfrt konyvehez? Neha leveszi a polcr6\ es elolvassa? - Nem - valaszolt roviden Coburn, majd elgondolkodva folytat tao - A szfvern mindig azert dobog, amit eppen irok. Egy evekkel ez clott megirt kony vet olvasgatni olyan lenne, mintha egy n~gi szere tommel kellene nyaralni rnenni, mikozben boldog szerelemben elek egy masik novel. Isabelle elmosolyodott a ferfi szavain. Carl zsenialisan tudott ne harry sZO\'J1 megmagyarazni dolgokat. Mestere volt a hasonlatok nak, es a legfeliiletesebbnek tUna kerdesre is rovid, am velobe hatol6 valaszt adott. - Fogjak bele az els6 k6nyvembe? - pillantott kerdan Carlra a fiu. - Az elsa k6nyv megirasa szarnypr6balgatas - s6hajtott Coburn. OJyan, mint amikor beiiliink egy vadonah.ij, esillog6 aut6ba. Kapesol gatjuk a vaJt6t, gazfr6eesot adunk, beletaposunk a fekbe, nyomkod juk a tetszet6s gombokat, hogy mi mire j6, allftgatjuk az iilest, hogy a legkenyelmesebb legyen, aztan az aut6palyan kiprobaJjuk, mennyit bir, es rcpesztiink vele ketszazzal, es legalabb egyszer a maximum ra feJtekerji.ik a CD-lejatszo hangerejet. Hat ilyen. Szarnypr6baJgatas - nezett az ifju Sullivanre Carl, majd eJmosoJyodott. - Viszont a ma
226
sodik, az mar szarnyalas. Engedd ki a kezifeket, John! - esapta vallon a fiut Carl. - Hogy? - csodalkozott John. _ Engedd mar ki azt az atkozott kezifekef - emelte fel a hangjat Coburn, majd halkabbra fogva folytatta. - Tudod, nagyon sok tehet seges ember el ezen a foldgoly6bison, megsem kepesek ra. hogy vala mi maradandot alkossanak. Pedig esak egyetlen titka van a dolognak, az, hogy szep lassan levegyek a labukat a fekpedalr61 es kiengedjek a kezifeket. A tobbi mar megy magatol. Az emberek kilencvennyolc szazaleka behuzott kezifekekkel eli az eletet. Ha kiengednek ezeket az evtizedek alatt berozsdasodott fekeket. maskent latnak a vilagot. Sokkalboldogabbaklennenek. - Ertem - mosolyodott el a fiu. _ hj John! Szarnvaljl Batran fekudj ra az aramlatokra. mint egy madar - tarta szet karjait Carl repulest imitalva. - Repulj veluk! _ Szarnyalni fogok - tilt boldog mosoly a Sullivan fill arcata. - Ku szonorn - allt fel, majd bucsuzoul kezet nyujtott. _ Ne nekem koszond ... Majd magadnak - szoritotta meg Carl John kezet. A Sullivan fiu kedvesen elbucsuzott. es kisietett az etteremb6l. _ J6 a stilusa es eredeti gondolatai vannak - nezett hosszasan a fiu utan Carl, mikozbcn ragyujtott egy szal eigarettara. - De ez meg nem eleg, Ha valakiben felmeriil a kerdes. hogy ir6Iegyen-e, akkor annak mar regen vesztett ugye van. Az irok szuletnek. Nern elhataro zas kerdese, hogy frjanak. [ohnbol remek publicista lesz, de sohasem lesz akkora iro belole, mint amekkora szeretne lenni. De erre majd az ida radobbenti - sohajtott nagyot Carl. _ Nem lett volna jobb, ha ezt 6vatosan megmondod neki? - nezett kerdaen a ferfira Isabelle. - Nem. - De miert? _ Mert lehet, hogy tevedek ... Mindenkinek joga van hozza, hogy megkapja az eselyt - szippantott melyet a eigarettajab61 Coburn, majd elgondolkodva hozzatette: - N em szoktam tevedni - mosolyo dott el. Miutan attanulmanyoztak az etlapot, a faszakaes napi ajanlatara esett valasztasuk, mely spargat holJandimartasban, zoldfUszeres ho
227
,~
:~r,
Ii.
mart es afonyas gyumolcskosarkat vonultatott fel. Carl rendelt meg egy uveg nemes francia bort, majd hosszasan nezte a lanyt, Arcan oly boldog mosoly tilt, mintha valami urmepelnivalo, csodalatos dolog torrent volna az eleteben. - Mi az? Miert nezel igy? - kerdezte tunodve Isabelle. - Csak orulok, hogy itt vagy - emelte koccintasra poharat a ferfi. Mikozben a pincer felszolgalta a vacsorat, jokedviien kortyolgat tak abort. - Tudtad, hogy a hornar elassa levetett panceljat? - pillantott ta nyerjara Carl, majd megk6stolta a martast, - Nem, nem tudtam - tfinodott el Isabelle, mikozben rnegallapl totta magaban. hogy a ferH mosolyat egyfajta kedves gycrmeki ba] szoviat. - AlIit6lag negyszcr annyi nostenv 121, mint him, igy aztan a himek folyton Iolyvast dominanciaharcot vivnak. A csata kozban sokszor elveszitik olloikat, de kepesek ra, hogy ujranovesszek. Persze aztan a gyoztesek birtokoljak a legjobb buvohelveket es a legtobb nostenyt - gondolkodott el Isabelle-re pillantva, majd hozzatette: - Nem sze retnek egy hornar boreben lenni. - Kiveve egy dominans homareban - viccelodott a lany. - J6 barlang... Sok no ... - huzta fel mokasan szernoldokot Carl. - De mi a garancia, hogy nem egy elegans etterem konyhajaban vegzem? - Garancia nines, csupan esely - vonta meg vallat Isabelle. - Inkabb Carl Coburn maradnek, aki beerne egyetlen novel- hor pintette ki poharabol a bort a ferfi, - Kislanykoromban mindig vagyakozva neztem a vonu16 mada rakat. Szerettem volna egy lenni kozuluk - siklott tovabb Carl szava in Isabelle. - Repkedni a felhok felett, atszelni az oceanokat, a konti nenseket. ..
- En meg a kinai harcoshalakkal kokettaltam a sarki allatkeres kedesben. Tetszett a legyez6 Iormaju farkuk meg a fekete csikjaik ... Mentsegemre sz6ljon, hogy at-hat eves lehettem - nevetett a ferfi. Miutan a vacsora vegere ertek, atmentek a barba, es kes6 estig beszelgettek. Csapongtak, j6kat nevettek, kalandoztak egymas gyer mckkoraban, tinedzser emlekeiben es a Bouvivier konyakbirodalom falai k6z6tt. Tizenegy ora kori.il Isabelle bucsut vett Carltol, beult egy taxiba, es hazahajtatott. Mikozben az aut6 a Gramercy Park iranya
228
ba gardult, tobbszor elmosolyodott, amint felidezte Carl torteneteit. a gyermekkori apr6 csinyteveseket az orraba dugott uveggoly6t6l a vizfestekkel bekent macskaig. Ugy erezte, Carlban egy csodalatos es igaz baratra talalt, rnely ebben a feliiletes vilagban ritka kincs. Ket nap mulva Carl ismet jelentkezett, hogy a tervezettnel jobban elhuzodott New York-i latogatasa. es meg mindig a varosban van, toltsek hat egyiitt az estet. A talalkozot delutan at orara a szalloda lobbyjaba beszeltek meg, majd ugy dontottek. hogy megnezik azt az Arthur Brush vandorkial litast, amely nehany napja nyitotta meg ajtajat a nagykozonseg eI6tt. A szalloda elott bei.iltek egy taxiba, es elindultak a galeria fele. Carl feltun6en derris es [okedvii volt, mikozbcn az aut6 lass an araszolt a manhattani csucsforgalomban. _ Azt hiszcm, nehany hetre elutazom Bora Borara - ujsagolta a ferfi. _ 0, ez remek! Ott vannak azok a viz fole epiilt kis bungal6k - mo solygott kedvesen Isabelle. - Meg a csodas naplementek, amikor az egesz horizontot kitolti a voros napkorong ... _ Gyere el vel em! - mondta rovid hallgatas utan Carl, majd hozza tette: - A naplemente nelkiiled mit sem er, _ Ezt meg hogy erted? - pillantott a ferfira dobbenten Isabelle. _ Legalabb adjal remenyt! - fogta meg gyengeden a lany kezet. Carl celzasa es erintese felreerthetetlen volt. Isabelle elforditotta fejet, es hosszasan barnulta a Fifth Avenue-n setalo mozg6 arusokat, majd halk, am hatarozott hangon megsz6lalt. - Mondd, hogy baratok vagyunk! Coburn nem felelt a lany keresere. _ Mondd, hogy baratok vagyunk! - ismetelte meg Isabelle. A ferfi el6hl\zott dobozabol egy szal cigarettat, es jellegzetes moz dulataval meggyujtotta, majd elgondolkodva a tavolba meredt. _ Az istenert, Carl! Mondd mar, hogy baratok vagyunk! - kialtott ketsegbeesetten a ferfira pillantva, majd egy piros lampanal kicsapta az aut6 ajtajat, es kiugrott a kocsib6l. - Varjon! - intett Coburn a taxisnak. _ Rendben - b6lintott a Puerto Ric6-i sofar, majd egy morcos pil lantas kisereteben tort angolsaggal hozzatette: - Mondja mar neki, hogy baratok ...
229
a sargulo levelek. A kertben bokaig lehet gazolni az avarban. Az asz szony negyven koruli, de j6 nehany evvel fiatalabbnak tunik koranal. Bajos es elbfivolo. Delutan van. A kandalloban vaskos Iahasabok ro pognak. Halk zene sz6l- szippantott melyet cigarettajabol a tavolba meredve, es nehany pillanatra elhallgatott. - Talan Mozart, vagy Vi valdi. A no az ablaknal iii es korongozik. Nedves kezevel forrnalja az agyagot. Mozdulatai finomak es konnyedek, amint keeses ujjai alatt gomb6lyded forma szuletik. A kertet a lemeno nap aranyszintire fes ti. A fak rozsdas levelei mintha mezben lejtenek tancukat. Az ablakon bekuszo sugarak melegseggel simogatnak. - Boldogsag vagy szomorusag sugarzik a nobel? - kerdezte hal kan Isabelle. - Varakozas - folytatta Coburn. - Var valakit. Lelke tele van ker desekkel, de megis mosolyog. Kinn feltamad a szel, Eloszor esak egy batortalan fuvallat simitja vegig a fakat, majd nehany tunekeny pillanat multaval suvito szelroham kavarja fel a szunnyad6 avart. A fenyek lenyugozoek. A vihar elotti egbolt kulonos varazsa. A szinek tonusa megvaltozik. A konturok egyre elesebbnek tfinnek. Az arany 16 mezbe mintha tintat csepegtetnenk, amint a Fekete felhok meg nyflnak, es megered az eso. Az asszony elemeli kezet az oblosodo formarol, es tiinodve kitekint az ablakon. Mikozben elgondolkodva bamulja a hajladoz6 Iakat, elotte a korong hangtalanul forog tovabb. Isabelle a ferfi szavain elmosolyodott. Carl olyan plasztikus kepet festett ele, hogy szinte ott erezte magat a t6parti nyara16ban. Hallotta a szel siiviteset, a tiiz ropogasat, latta az aranyl6 fenyben uszo rozs das leveleket, es erezte a nedves agyag jellegzetes illatat.
Carl kiszallt a koesib6l, elhajftotta cigarettajat, es a lany utan ro hant. Isabelle ugy erezte, egy vilag omlik benne ossze. A keserusegtol annyira osszeszorult torka, mintha esak egy lathatatlan kez fojtogat na. Nem akarta elhinni es keptelensegnek tartotta, hogy baratsaguk csupan alnok csalas, Hogy az az ember, aki fontos es meghatarozo baratta lepett ela eleteben, egyetlen pillanatra sem tartotta baratja nak. Csupan a hoditas targyat, a not latta benne. Mary jutott esze be, aki a kavehazban a coburni baratsagrol meselt, amely mikozben edes, mint a mez, egyre erosebben szorit, es orokre keseredes nyomot hagy az ember lelkeben. Carlon, mikozben lepteit szaporazta, egyre jobban elhatalmaso do ketsegbeeses lett urra. Duhos volt magara azert, amit a taxiban mondott. Be kellett ismernie, hogy elhamarkodottan es ostoban tarta fel erzelmeit a Iany elott, es kepes volt ra, hogy mindent megtegyen azert, hogy Isabelle-t ne veszftse el orokre. Amint utolerte a lanyt, megragadta a karjat, es szorosan magahoz olelte. - Barat - sugta muzsikalo, kedves hangon Wiebe, majd megisme telte: - Barat... - Akkor j6 - pillantott a ferfira konnybe labadt szemrnel Isabelle. Miert kellett ennyit varnod? - Kellett - mondta roviden egy apr6eska s6haj kisereteben Carl, mikozben nyugtazta magaban, hogy sikerult kikoszorulnie a csorbat. Mire visszaiiltek a taxiba, Isabelle megnyugodott. A riadtsag es szomonisag elillant tekintetebol, es mosoly koltozott helyebe. Miutan a Madison es a Hatvanharmadik utea sarkanal leva Art Collection Caleriaban megneztek a kiallitast, Carl [avaslatara beiiltek egy ir pubba. - Mire gondolsz? - nezett a ferfira Isabelle, mikozben az elotte leva talbol sos mogyor6t szemezgetett. - Neha akkor is irok, amikor nines toll a kezemben. - Es most eppen rnirol irtal? Coburn elgondolkodva ragyujtott egy szal cigarettara, es elmoso lyodott. - A tortenet Sk6ciaban jatsz6dik - pillantott a lanyra. - A kovetkeza regenyed? - Igen - b6lintott. - Egy t6parti nyaral6, valahol fent eszakon. Elisa beth Shelley videki h5za. A no ott tolti a hetveget. Osz van. Hullanak
230
NEW YORK CITY, LA GUARDIA REPOL6TER
- I6 utat! - nyomott egy puszit baratnoje arcara Patricia, miutan ki vitte Isabelle-t a repuloterre, majd bucsut intett, es visszaiilt autojaba. Mikozben a szerkesztoseg fele araszolt a zstifolasig megtelt uta kon, gondolatai Isabelle koriil forogtak. Erezte, hogy a lany eleteben egy tij es esodalatos szakasz vette kezdetet. Isabelle egy hetet szan dekozott Honfleurben t6lteni, majd tigy tervezte, hogy Borissal visz
j
231
szater New Yorkba. Kapcsolatuk kezdete 6ta ketlaki eletet eltek, ami szemmel lathatoan nem okozott szamukra nehezseget. Verofenyes, napsutotte delelott volt, ezert Patricia ugy dontott, hogy mar kora delutan maga mogott hagyja f6szerkeszt6i irodajat es elsetal a B1oomba, szemrevetelezni az uj nyari divatkollekci6t, melyet a napokban dobtak piacra a neves divattervez6k. Mindig nagy titok es talalgatas ovezte, hogy ki mivel rukkol el6 a kozelgo nyarra. es melyek lesznek azok a nagy sikeni darabok, amelyek, elnyerve a kozonseg tet szeset, vilaghodito utnak indulnak. Ket het mulva D'Estelle-ek tavaszi partijara voltak hivatalosak, igy szoritotta az id6, hogy keressen ma ganak egy ruhakoltemenyt. Ropke egy 6ra leforgasa alatt talalt is egy csodalatos modellt, majd boldog mosollyal arcan atment a Slavinbe, hogy valasszon egy elegans cipot az estelyihez, A Slavin New York legelitebb n6i cipouzletenek szamitott, mely a nehany szaz dollaros t61 a tizenotezer dollaros modellekig tobb szaz egyedi labbelit vonul tatott fel. Bruno telefonhivasa zokkentette ki a szebbnel szebb cip6k varazsabol. Patricia ket napja nem hallotta a fia hangjat, fgy megorult a hivasnak. Bruno mindig a legkiszamithatatlanabb id6pontokban je lentkezett. HoI mindennap felhivta anyjat es atugrott a szuloi hazba vacsorazni, hoI pedig napokra eltfint azzal, hogy rengeteg a dolga. A fiu feltfinoen jokedvti volt, es javasolta anyjanak, hogy hagyjon hatra csapot-papot, es talalkozzanak egy cukraszdaban. Az asszony siet6sen rabokott az egyik cipore, becsomagoltatta, es a cukraszda fele vette az iranyt. Bruno vigyorogva vart ra az egyik asztalnal. - Mar rendeltem neked egy cappuccin6t es egy Sacher tortat nyomott egy puszit anyja arcara. - 0, kedves vagy, nagyon koszonoml - tilt Ie az asszony a fia mel le. - Mit vasaroltal? - kivancsiskodott Bruno az elegans papirtaskak lattan. - Egy estelyi ruhat es egy cip6t - mosolygott Patricia. - Hogy telt az elrruilt ket napod? - Vegasban voltam - kavargatta kavejeit Bruno. - Ozleti ut, vagy affele kiskiruccanas? - igyekezett meglepodott seget leplezni az asszony. Megszokta, hogy fia utazasairol altalaban tud, mivel Bruno ilyenkor mindig tetemes mennyisegii keszpenzt kert t6le.
232
- Kiruccanas - vigyorgott a fiu. - Szabad erdekl6dnom, milyen volt? _ Remek. Kozben megn6stiltem - jelentette ki felvallrol, anyjara pillantva. _ Micsoda! - sapadt el a n6. - Hogy megn6stiltel!? Mikor, es kit vettel ell! Egyaltalan, mi6ta ismered? - fakadt ki ketsegbeeseuen az asszony. _ Ha hagyod, vegigmondom! - emelte fel Bruno idegesen a hangjato - Svlvianak hivjak, es ket napja ismertem meg a repulogepen - kezdte Bruno. _ Es rogton el Kellett vennedl? - nezett a fiara duhosen. - Ezt egy szerfien nem hiszem el! _ Beleszerettem - jelentette ki egyszeruen a fiu. _ Egyaltalan, kicsoda ez a lany es mivel foglalkozik? _ Tudhattam volna! Hat persze, teged csak ez erdekel. nem pedig a fiad boldogsagal - szikrazott Bruno szeme. _ Eskuszom, te nem vagy normalis! Neked teljesen elment az eszed. _ Lassan harminceves vagyok. Megn6stiltem es kesz! Mi van eb ben? Ugyis mindig piszkalgattatok. hogy mikor hazasodom meg. - De nem igy! - roskadt magaba az asszony. _ Sylvia gyermekorvos. Tavaly vegzett a UCLA-no A csaladja Los Angelesben el. - Talalkoztal mar veltik? _ Meg nem, de Sylvia anyai nagymamajat mar ismerem. Nagyon j6 fej! - vigyorgott Bruno. _ Ez remek! - tolta el maga el6l a tortaszeletet Patricia. - E:s hol fogtok lakni? - probalt beletorodni a megvaltoztathatatlan tenybe. _ Los Angelesbe koltozom. Sylvia nagyanyjat61 naszajandek ba kaptunk egy hazat Bel Airben. Valami vagyonos csalad sarja az oreglany. Hogy is hivjak 6ket? - gondolkodott el Bruno. - Valami Morganfen ... Azt hiszem, olajkutjaik voltak, meg valamifele bank is. _ Morganfield? - nezett gyanakodva fiara Patricia. _ Ez az, Morganfield! Te zseni vagy, anya! Sylvia nagymamajat Marilyn Morganfieldnek hivjak. Patricia nem hitt a fulenek.
233
- Hozzon egy pohar konyakot! - intett a pincernek. - Tudja mit, kett6t. - De en nem szeretem a konyakot, anya. - Nem is neked lesz! - Ne agg6dj, tok j61 vagyok! Sylvia azt szeretne, ha nyitnek egy szalont a Rodeo Drive-on, a Gucci es a Fendi iizletek szomszedsaga ban. - Apad tudja mar? - nezett fiara kerdden az asszony, rniutan fel horpintette a ket pohar italt. - Raerek elmondani neki, amikor mar megvan az iizlethelyiseg - tiinodott Bruno. - Azt, hogy megnosultel. - Ja, azt meg nem - pillantott orajara, es siet6sen felpattant szeke r61. - Mennem kell! Osszepakolok nehany cuccot es huzok a repulo terre, mert indul a gepem - nyomott egy puszit anyja arcara. - Este felhivlak. J6 lenne, ha a jovo heten meglcitogatniitok! Megismerhetne tek a menyeteket! - sz6Jt vissza, es kiment a cukraszdabol. Patricia meg hosszii percekig uldogelt magaba roskadva az asztal nal, es nem hitte el, hogy mindez vele tortenik. Par falat erejeig meg piszkalgatta a felbehagyott tortaszeletet, majd elohuzta telefonjat, es ferje szamat tarcsazta. Walter meg az irodajaban volt, es ket csongetes utan rogton felvette a kagy16t. - De jo. hogy hivsz dragam' - ortilt meg, amikor meghallotta fe lesege hangjat. - Az iment talalkoztam Brunoval - mondta elhalo hangon a no. - Kapaszkodj meg! Tegnap megnosult Vegasban. - Micsoda? - ult dobbenet Walter Manetti hangjaba. - Mi az, hogy megnosult? - Nehany perce jelentette be, hogy megnosult - valt egyre izgatot tabba Patricia hangja. - Elkoltozik Los Angelesbe. - Ez teljesen meg6riilt! - sohajtott a ferfi, aki keptelen volt felfogni felese~e szavait. - En teljesen kivagyokt - Kit vett el ez a szerencsetlen? - dorgott Walter hangja. - Valarni Sylviat, Marilyn Morganfield unokajat. - Ez az a Marilyn Morganfield, akire gondolok? - fokoz6dott a dobbenet a ferfi hangjaban.
- Az, Walter, az! - mondta hosszas hallgatas utan Patricia. _ Csak nem azt akarod mondani. hogy a fiacskad benosult Ameri ka egyik leggazdagabb csaladjaba? - halkult el a ferfi hangja. - A fiunk, Walter, a fiunk - helyesbitett a no.
HONFLEUR, FRANCIAORszAc
- 6, csak nem a hamis Renoir?! -
nezett Borisra kerdoen Isabelle. _ De igen, az - pillantott Boulard a falnak tarnasztott kepre, amely nek szinesre festett vaszna kikandikalt a csomago16papir alol, Isabelle a ferfi olebe tilt, atolelte, majd mosolyogva a szemebe ne zett. - Sz6vaJ, miert is ragaszkodtal ehhez a kephez? _ Csak ugy megszerettem - mondta higgadt nyugalommal hang [aban Boris. _ Aha - allt fel hirtelen Isabelle, fakepnel hagyva Boulardot, es ontott maganak egy pohar BaiJey'st. - Most meg mi a baj? _ Ugye nem gondolod, hogy en ezt beveszem? - telepedett Ie dur casan a kandallo melletti fotelba, es elgondolkodva barnulta a voro sen lobog6 langokba. Boulard nehany pillanatig sz6tlanul nezte Isabelle-t. A lany profilja gyanyaru volt, amint a ropog6 tfiz fenye megvilagitotta arcat. A ferfi nagyot s6hajtott, felallt a kanaperol. a Renoirhoz lepett, letepte rola a papirt, es leiilt Isabelle-lel szemben. Nem szolt semmit, csak a lany szernebe nezett, elmosolyodott, majd zsebebol eldhuzott egy penzer met. A kerek erme elet erosen a vaszonra nyomta, es egy kis feluleten lekaparta a festeket. Isabelle csodalkozva nezte mozdulatait. _ Latod ezt itt? - mutatott Boris a Renoir kep alol el6bukkan6 vo ros foltra. - Egy pamlag huzatja. _ Ez meg hogy lehet? - hajolt kozelebb Isabelle a vaszonhoz, es alaposabban szemiigyre vette _ Egy masik festmeny van alatta - meredt a kepre a ferfi, majd a padl6ra dobta, es kenyelrnesen hatradolt a fotelban. - Egy festmeny, amely kozel harem evtizede keszult Barbatre-ban - tomte meg pi
235 234
1
! I
I
pajat komotosan, es meggyujtotta a dohanyt. - Cyonyorii nyar volt - csillant tfiz a szemeben. - Huszonegy evesek voltunk. Egesz nyarra kibereltunk egy hazat Barbatre deli reszen, a Baie de Bourgneuf-obol mellett. Carl, Gerry meg en. Carl epp az els6 regenyet irta, mi pedig Gerryvel reggelt61 estig festettiink. Amikor meg nem volt kedvimk dolgozni, csak sutkereztunk a napon, nagyokat usztunk a tengerben, es hatalmas bulikat csaptunk a helybeli fiatalokkal. Istenem, ha ra gondolok, meg most is erzem a mirtuszok edes illatat. Az obol menti oreg villanak gyonyoru kertje volt. Valosagos kis paradicsom. Buja novenyzet borftotta es ezernyi virag. A novenyek annyira j61 ereztek magukat a tengerparti paras eghajlaton, hogy az eleterotol duzzado vadszdlo felkuszott a haz tornacara es olajsargara festett falara, ege szen az ereszig. Sokszor hosszu orakon at csak uldogeltunk a kertben terebelyesedo cseresznyefa alatt, es gyonyorkodh.ink a latvanyban. Azt hiszem, nem tudtunk betelni vele - szippantott a pipajabol elgon dolkodva Boulard. - Egyik ejszaka, amikor kicsit tobbet ittunk a kel letenel, ostoba vitaba keveredtem Gerryvel a rrniveszet fejlodeserol es a tehetsegrol. Azt allitotta, hogy keptelenseg oly zsenialis kepeket festeni, mint Chagall, Monet vagy barki mas az el6deink kozul. Carl azt javasolta, hogy kossunk fogadast. Egy iiveg rum volt a tet, Ejsza ka fel egykor Gerry felcsapott egy festmenyekkel tarkftott mfivesze ti albumot. Renoir egyik zsenialis alkotasanal nyilt ki. Mivel eppen nem volt iires vasznam, megfogtam egy nehany nappal azel6tt festett kepemet, es arra kezdtem el dolgozni. Mar pirkadt, amikor letettem az ecsetet. Mivel a festmeny elkesziiltenek idotartamaban nem alla podtunk meg, igy nem szorftott az id6. A kep mar majdnem teljesen kesz volt, nehany ecsetvonas hianyzott csak. Tul sokat is ittam, meg faradt is voltam, igy lefekudtem aludni. Del fele tertem magamhoz, kisse masnaposan, de j6zanul. Gerry meg aludt, Carl pedig kint ult a kertben, es dobbenten vizsgalgatta az ejszaka festett Renoirt. Amikor raneztern a festmenyre. megijedtem. Tul j61 sikerult. Olyannyira jol, hogy batran ki lehetett volna akasztani a [eu de Pomme muzeum fala ra, az eredeti Renoirok koze. Eppen ezert ugy dontottem, nem fejezem be a festmenyt. Elsetaltam a kozeli boltba, Yettem Gerrynek egy iiveg rumot, es amikor felebredt, atnyujtottam neki. Megbeszeltiik, hogy a hamis Renoirt valamelyik este, amikor amugy is tabortiizet rakunk, elegetjiik. Teltek multak a napok, a Renoir pedig a falnak tamasztva
I ~
varta sorsa beteljesedeset. Egyik delutan Carllal bementunk a kozeli nagyvarosba, Nantes-ba, nehany dolgot beszerezni. Mire visszater tunk a viIIaba, Gerry a helybeli baratainkkal egy j6kora tabortiiz mel lett mulatott, es nevetve bejelentette, hogy mivel keyes volt a gyujt6s, tfizre dobta a Renoirt. Mi meg Carllal egyetertoen bolintottunk, es a tobbiekhez hasonloan belevetettiik magunkat az ejszakaba. Azt az ernlekezetes nyarat nem, de a Renoirt mar regen elfelejtettem. Ami kor eloszor megpillantottam a nagyapad altai vasarolt festmenyt, ne hany pillanat kellett hozza, hogy rajojjek, hamisitvany, de akkor meg nem sejtettem, hogy a kepet en festettem. Aztan amikor a londoni szakerto, Theodore Perkins megvizsgalta, es az atvilagitolarnpa alatt megmutatta a kepet, percekig nem tertem magamhoz a meglepetes t6l. A Renoir alatt ott lapult a festmenyern. Akkor dobbentern csak ra, hogy Gerry csunyan atvert. Akkor este nem egette el a kepet, hanem kivette a rarnabol, magaval vitte Parizsba, es befejezte. - Ez hihetetlen! - mondta a tortenetet hallva dobbenten Isabelle. - De nem vegzett eleg j6 munkat. A finom ecsetvonasok he lyenkent tul durvara sikeredtek - emelte fel a foldon hever6 kepet Boulard. - Latod itt ezeket? - mutatott a festmeny egy reszletere. - Amikor eloszor meglattarn a kepet, ezek a vonasok arultak el, hogy a Renoir nem eredeti -Tepett a kandall6hoz, es egy laza mozdulattal bedobta a kepet a tfizbe. - Most mar biztos lehetek benne, hogy a tfiz martaleka lett - huppant vissza a fotelba. - Es mondd, mi volt a Renoir alatti festmenyen? - pillantott hun cut kivancsisaggal Isabelle a ferfira, mintha csak erezne, hogy a torte netnek meg nincsen vege. - Hat ez az! - b6lintott Boulard. - Ki tilt a piros divanyon? - mosolyodott el a lany, - Carl es egy helybeli lany, kisse hianyos oltozetben - reszelte meg a torkat Boris. - Mennyire hianyos? - vonta fel szemoldoket Isabelle. - Elegge hianyos - dorzsolte meg rovidre nyirt szakallat nevetve a ferfi. - Ertem. Es fellehetett 6ket ismerni? - Annyira, mint a koronazasi festmenyen Buonaparte Napoleont vagya Schonbrunnban fiigg6 mellkepen Erzsebet kiralynet. De nem is ez volt a bajl A voros pamlagos kepet szignaItam es Carl irt ra ne-
I
237
236
J
hany sort, amolyan szerelmes szonettet. Amig nem fedte el a Renoir, feltett szandeka volt, hogy a festmenyt a lanynak ajandekozza. - Sz6val mindkettotok neve ott lapult a Renoir alatt? - Igen, de szerencsere a keret szegelye eltakarta, igy Theodore Perkins a vizsgalatkor esak a piros pamlagos festmenyt lathatta. - Uristen! - s6hajtott Isabelle. - Kepzelheted! Ha az edesanyad ugy dont, hogy nem adja el a kepet, es Perkins Iolytatja a vizsgalatot, igenesak kfnos helyzetbe keriiltunk volna - szippantott melyet a pipajabol a ferfi. - F6leg en. Oruletes botrany kerekedett volna az ugybol, hogy Boris Boulard huszeves koraban Renoir-harnisitokent kezdte... Bizonyara tisztara mostam volna magamat az ugybol, de nem tett volna j6t a hirnevem nek, ugyhogy halas vagyok a sorsnak, hogy sajat keziileg dobhattam a tfizbe ezt a kepet. - Ez hihetetlen! - meredt a ferfira Isabelle, majd hozzafiizte: - Hat, igy harmine ev tavlatabol, kicsit sokba kerult az az ejszaka. - Az biztos, hogy ennyi penzt meg senki sem fizetett, hogy meg vasarolja sajat fiatalkori zsengejet - mosolyodott el. - Ez a bizonyos Gerry az a Gerry, akirol egyszer meseltel? - Igen... Ha megint talalkoznek vele, legszivesebben bevernem a kepet - pillantott a Renoir hamvaira. - fgy mar ertem - kortyolta ki a poharaban maradt Bailey'st Isabelle, majd felallt, visszai.ilt a ferfi olebe, es gyengeden megcso kolta. - Latod, igy mar sokkal jobb - olelte magahoz a lanyt, majd a fu lebe sugta: - Szeretem, ha itt vagy velem. - Szeretek itt lenni - nevetett Isabelle. - Fessunkl - javasolta mosolyogva Boris. - Fessunk ... - Gyere! - ragadta meg Boulard a lany kezet, lelkes pillantasat latva. Isabelle kovette a ferfit a manzardszintre vezet6 Iepcson. A miite remben a delutani nap tompa fenye es jellegzetes festekillat fogad ta oketo Isabelle letelepedett a padlora, es Borist figyelte. Szerette az honfleuri villa rruitermet, Ahatalmas ternek kulonos varazsa volt. Ita toskent hordozta magaban Boris szellemiseget es az oreg falak han
j
238
I
J
gulatat, Boulard hona ala esapott egy tekeres vasznat, majd tobb tueat vakrama kozul kivalasztott egyet, es lei.ilt a lany melle. - Eloszor is nem art, ha az ember tud vasznat fesziteni - pillantott mosolyogva Isabelle-re, majd egy fogo es egy szogbelovo segttsege vel a puhafa ramara rogzitette a vasznat. Isabelle erdeklodessel figyelte mozdulatait. - Pr6bcild meg - adta a szerszamokat a lany kezebe. - Segftek! Fogod, feszited, rogzited ... Nem ordongosseg. Isabelle kisse tetovan utanozta Boris mozdulatait, majd az elsa si keres pillanatok utan elillant a bizonytalansaga. - Remeki.il csinalod! - biztatta a ferfi. Nehany pere rruilva a vaszon feszult a raman, es Isabelle nezegette az eredmenyet. - Akkor most johet a festek - mondta kedves, mely hangjan a ferfi. Isabelle alaposan szernrevetelezte az eeseteket es a festekeket, majd a palettara nyomott nehany szint, es munkahoz latott. Boris par pereig figyelte a lany mozdulatait, majd tekintetet a Iestoallvanyon varakozo tires vaszonra szegezte. Parszor meg vissza-viszatero pil lantasokat vetett Isabelle-re, aztan megszunt letezni szamara a kul vilag. Az eeset, a vaszon es a festekek magukkal ragadtak az alkotas kulonos es vegtelen oceanjaba. Nehany ora elteltevel Isabelle befe jezte a munkat, Miutan hosszasan nezegette elsa honfleuri alkotasat, leult a mfiterem hatalmas uvegablakai elotti karosszekbe, es a ferfi mozdulataiba felejtkezett. Erezhetoen Boris valahol mashol [art, mi kozben konnyed, am lendiiletes mozdulatokkal eletre keltette a va szon feluletet, Arcan izgatottsag es boldogsag iilt. Isabelle, mikozben csodalattal nezte, szinte vele szarnyalt az alkotas heveben. A szule tendo festrneny mar most lenyfigozo volt. Magneskent vonzotta rna gara a tekintetet. Hat ora tajban [art, amikor Boris letette az eesetet, es a lanyra pillantott. Isabelle szemeben mosoly tilt. - Mire gondolsz? - kerdezte a lany tekintetet latva. - Arra, hogy ha egy Boeing most a fejemre esne, mar akkor is er demes volt erre a vilagra szi.iletnem, mert annyi csodalatos dologban volt es van reszem, amirol mas meg esak almodni sem mer. Boulard elmosolyodott Isabelle szavain, majd a lanyhoz lepett. es gyengeden magahoz olelte.
239
- Azert az a Boeing inkabb csak maradjon odafent - sugta a HHe be. - Keves Jenne azt mondani, hogy csodalatos, gyonyonl, lenytigo z6... - pillantott a lany Boris elkeszult Iestmenyere. - Ez a kep sokkal tobb, ugyhogy tobbet erdemel egy egyszerti. elcsepelt jelzonel. - Orulok, hogy tetszik. - Ha ranezek, olyan erzes tolt el, mint amikor atolelsz, vagy ami kor egy hosszu tel utan a friss tavaszi szel az arcomba fuj, vagy egy forr6 nyari napon elrnerulve egy fagylaltkehelybe ... - Ilyen b6kot meg soha senkit61 sem kaptam - nezett a lanyra Boulard, majd Isabelle festmenyere pillantott. - Hagyjuk az elcsepelt jelz6ket - mondta komolyan. - A Iestrnenyed olyan, mint a nagyma mam mezes puszedlije - mosolyodott el. - Nagyon tetszik, bar egy apr6cska hianyossaga van. A muvesz kezjegye hianyzik rola. - Azt elfelejtettem - vonta meg vallat a lany. - Bar Picasso sem szignalta a kepeit. Mindig csak akkor kanyari totta ra kezjegyet, ha eladta vagy elajandekozta - nevetett a ferfi. Miutan maguk mogott hagytak a rmiterrnet, tettek a kandalloban izz6 parazsra nehany fahasabot, es letelepedtek a kanapera. - Ehes vagyok! - s6hajtott Isabelle. - Csak nem? - mosolyodott el Boris, majd hozzatette: - En is. Isabelle nehany pillanatig elgondolkodva figyelte a lobogo lango kat, majd hirtelen otlettol vezerelve felallt. - Ne mozdulj! Ma en keszitern a vacsorat - indult el a konyha iranyaba. Boulard kivancsi tekintettel kovette a lanyt. - Igerem, nem mozdulok mondta kedves mely hangjan, mikoz ben megpiszkalta a tuzet, majd vegigheveredett a kanapen. Isabelle a konyhaban szernrevetelezte a hfitoszekreny tartalrnat, majd egy hatalmas rusztikus talcara egy iiveg rozet, egy zacsk6 vekonyra szelt bacont, nehany szem paradicsomot, toastkenyeret, egy darabka brie sajtot es Honfleur egyik specialitasat, mezes-fti szeres fustolt sonkat tett. Boris erdeklodve figyelte, amint a lany a talcaval egyensulyozva visszatert a nappaliba es letelepedett a kand allo ele, - Egy kis eloetel - bontotta ki a palack rozet, majd felvagta a saj tot.
240
I
i t
1
J
I• 1
I ~
- Rernek! - mosolyodott el Boris, mikozben bekapott egy falatka brie-t es kortyolt hozza egy keveske bort. Isabelle a szogletes kenyerszeleteket felbehajtotta, fustolt sonkat helyezett koze, majd vekony szalonnacsfkkal korbetekerte. Leemelt a kandallokeszletbol egy nyarshoz hasonlatos hegyes rudat, es a sza lonnaba csomagolt kenyereket rahuzta. - Egeszen eredeti ... Fantasztikus vagy! - mondta nevetve Boris, mikozben csodalattal nezte, amint a lany torokulesben a foldon ulve a parazs fole tartja a nyarsat.
- Atjarja a mezes sonka es a bacon zamata - pillantott a ferfira mo
solyogva, es megforgatta a nyarsat, majd nehany perc elteltevel egy konnyed mozdulattal lehuzta rola az aranysargara suit kenyereket, melyek korul kivanatosan kunkorodtak a ropog6s baconcsikok. Mennyei! - harapott bele az egyik kenverkebe Boris.
'i ~
, ~
1 1
1 1
I
~
\
NEW YORK CITY
Az Honfleurben toltott napok utan Boris Isabelle-lel egyutt vissza utazott New Yorkba. Elvezte a ketlaki eletet, a ket vegletet, New York felporgott, nyiizsg6 sokszinfiseget, es az honfleuri meghittseget. me lyek zsenialisan ellensulyoztak egymast.
D'Estelle-ek tavaszi partija este nyolckor vette kezdetet. Mrs.
D'Estelle nagy megtiszteltetesnek vette, hogy Boris Boulard Isabelle oldalan megjelent a vendegek soraban, Az asszony Boulard nagy tiszte16je volt, es amikor felmeriilt a Iehetosege annak, hogy Boris megjelenik az estelyen, ugy dontott. hogy a tavaszi partit a festeszet jegyeben fogja emlekezetesse tenni, mely szemlatomast sikeriilt is neki. Ejfel fele jart, amikor a folytonos csevegest kovetoen a Berkeley hazaspartol leszakadtak. Nehany perc nyugalomra vagytak, fgy Bo ris es Isabelle, Patriciaval az oldalan felrehuz6dott a D'Estelle rezi dencia egyik csendes szegletebe. Boris Boulard megjeleneset kitoro lelkesedessel fogadtak a parti vendegei, es mindenki er6s kesztetest erzett, hogy eljen az ezusttalcan kinalt lehetoseggel. es ha csak egyet len szo erejeig is, de beszeljen a viJaghiru fest6muvesszel.
241
Ij
I
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Estella Manthon vagyok, nagy tisztel6je - perdult mellejiik egy strasszokkal diszitett lila ru has asszony, aki plasztikai sebeszenek tamasztva hatat, igyekezett egy negyveneves no benyomasat kelteni, de kezfejenek redozott bore leplezetleniil arulkodott rola, hogy jocskan tul van a hatvanon is. - Udvozlorn Estella! Oriilok, hogy megismerhetem - mondta ud variasan Boulard. - Lenyugoznek a festmenyei - kezdett mondandojaba a no. Maga, Mr. Boulard egy isteni tehetseg! - emelte magasba kezet, hogy szavait nyornatekositsa. - Mondtam is a ferjemnek, hogy atrende zem a floridai hazunkat. A nappaliban nem lesz mas, csak egy Boris Boulard festmeny es egy kanape. Mar meg is rendeltem a festmeny hez ilIo szovetet - folytatta fokozott lelkesedessel, amely Boulard-nak kezdett kisse kinossa valni. - A baratja, az iro, hogy is hivjakl? Carl Coburn! 6t is hatalmas tehetsegnek tartom - kapkodott izgatottan le vego utan a no, majd egy "felkinalom magamat" mosoly kisereteben kozelebb lepett Borishoz. - Mindketten langolo mfiveszekl Maguk, fiuk, lenyiigoznek engem! Boulard elgondolkodva az asszonyra pillantott. - Mi is szomjazunk a sivatagban, mint mas, korog a gyomrunk, ha ehesek vagyunk, neha fa] a fejiink es ugyanolyan fontos, hogy az lit vegen varjon rank valaki, mert anelkul az egesz mit sem er - olel te at gyengeden Isabelle-t, majd kozelebb hajolt az asszonyhoz, es Wiebe sugta: - Es elarulom, ha kutyapiszokba lepunk, ugyanolyan szalonkeptelen a cipotalpunk, tigyhogy Estella, azt hiszem, az iment kicsit ttilzott. Mi, rruiveszek, ugyanolyanok vagyunk, mint barki mas, legfeljebb egy kicsit ligyesebben banunk az ecsettel vagy a ceru zaval- mosolygott kedvesen. - Imadom magatl - kacagott cinkos kacersaggal hangosan az asz szony. Nehany szot meg udvariasan beszelgettek Estella Manthonnal, majd bucsut vettek, es kisetaltak a hires D'Estelle teraszra. A partit koveto napokban Isabelle kivonta magat a szerkesztoseg eletebol, s minden idejet Borissal toltotte, Nagyokat setaltak, piknikez tek a Hudson-volgyben, es kimentek a Canal Street-i regisegpiacra. Boulard boldogan hevereszett egy pokr6con a Central Park gye pen, es nezte Isabelle-t. Eveken at viszolygott New York nylizsgese 242
I
~
I j
] 1
1
j
1
j
I 1
1
tol, viszont erdekes medon most igy, Isabelle-lei az old alan, imadta a varost. Magaval ragadta a lany lendulete, Manhattan sokszinfi forga taga es a Gramercy Parkbeli otthon mcghittsege. Boris egy hetet toltott a varosban, Mivel az elkovetkezo napok ban ket eloadasa is volt a Miiveszeti Akadernian, vissza kellett repul nie Franciaorszagba. Parizsi tartozkodasat mindossze harem napra tervezte, mielott hazater Honfleurbe. A nyolcadik nap delelottjen Isabelle kivitte Borist a repuloterre, majd miutan hosszas bucsut vettek egymast61, beult kocsijaba, es elindult az autopalya fele. Egy interjtit kellett keszitenie a Londonban elo Max Walton divattervezo vel, aki ket hetet az Allamokban toltott, hogy elokeszitse a Walton ceg nvari divatbemutat6it. A ferfival a Hotel Davonban beszeltek meg a talalkozot. mely Walton kedvenc szallodai koze tartozott. Igaz, mas fel oranyi autokazasra volt Manhattantol, de 0 vallalva az utazast, kizarolag csakis ott volt hajland6 megszallni, ha New Yorkba szoli totta az elet, Max Walton felttinoen kedves, hatvanot koruli ferfi volt, aki va gyonat a harom evtizede alapitott reklamcegenek koszonhette. Azon kevesek egyike volt, aki az elsok kozott ismerte fel a reklamban mint uzletagban rejlo lehetosegeket, es harrnincot eves fejjel Walton Product neven megalapitotta reklamvallalatat. mondvan, hogy min den termek utja a fogyaszt6hoz a reklampiacon at vezet. Pontosan tudta, hogy az oladhatosag kulcsa a kepernyokon, az lijsagok oldala in es az 6riasplakatokon rejlik, es bar fontos a minoseg, de a tomeges eladasok merteket mindig a reklarn nagyhatalma, a befolvasolas ha tarozza meg, melyet ha j61csinalnak, kepes a csucsokra emelni es ott is tartani egy vallalatot, Es tigy nint, Max Waltonek j61 csinaljak, ezert aztan a legnagyobb nevfi vilagcegeket tudhattak klienseik soraban. A divattervezes Max eleteben uri passzio volt csupan, melybe nehany eve belek6stolt, es tigy tfint, izlett neki. Klasszikus vonalvezetesii. visszafogott szinvilagu darabokat tervezett, melyekkel elsosorban a negyven ev feletti noket celozta meg, mondvan, hogy azok dobogtat jak meg a szivet, mert nines is szebb, mint az osz derekan egy arany ba borulo lombkorona. Max Walton egy oreg r6ka profisagaval, nyomdakeszen nyilat kozott. Szavait orom es elmeny volt hallgatni. Az interjti vegeztevel Isabelle beiilt aut6jaba, es visszaindult Manhattanbe. Mar kozel egy
I
1
1 I j i
243
oraja iiton volt, amikor megsz6lalt a telefonja. Carl volt a vonal tulso vegen. - Hello, Isabelle! - Szia, Carl! - Mit viseljen Elisabeth Shelley az utols6 jelenetben? - rontott aj tostol a hazba Coburn. - Fogalmam sines - harnozott ki egy szelet csokoladet a papirja b61 a lany, - Mi ez a zaj? HoI vagy most? - Epp New York fele tartok az autopalyan es csokoladet eszem - harapott bele az eperkrernmel toltott rudacskaba. - Ket het mulva megyek Honfleurbe, es ha minden igaz, ott toltok egy egesz honapot - ujsagolta mosolyogva. - Az elrruilt napokban teljesen kiszipolyoztam az agyamat - fogta kerlelore Coburn. - Na j6! - adta be derekat nevetve Isabelle - Mi van a jelenetben? - A no beul az autojaba, es elindul a t6parti nyaraloba, oda, ahol olyan sok kellemes orat toltottek egykoron - meselte lelkesen Carl. - Osz van. Tudod, amikor hfivosek mar az estek - hallgatott el ne hany pillanatra. - Mi van rajtad? - kerdezte varatlanul - Ne hulyeskedj! - nevetett Isabelle. - Kerlek ... - Es kulonben is, nem egy t6parti nyaraloba tartok. - Mi van rajtad? - Napszemiiveg - nezett a visszapillanto tukorbe a Iany. - Es? - kerdezte izgatottan a ferfi, - Mi van rajtad meg? Vagy taIan egy szal napszemiivegben ulsz a volan mogott? - Mar megesett. Bar akkor meg egy feher furdokontos is volt raj tarn. - Izgat6 lehettel - kuszott mosoly a ferfi hangjaba. - Mar akinek. - Ha a szemtiveggel kezdted, haladjunk fentrol lefele - javasolta Carl. - Feher bluz, hosszitott a gallerja meg a mandzsettaja - csengett a lany hangja. - Fekete zako, farmernadrag es egy fekete ov, - Es a bugyid? - Tessek? 244
- Milyen bugyi van rajtad? - He, a bugyir61 nem volt szo! - Az is van rajtad! Vagy talan nem? - De igen, van rajtam bugyi. - Es mil yen? - kerdezte egyre elszantabban Coburn. - Ugye nem akarod megetetni velem, hogy a regeny utols6 fejeze teben Elisabeth Shelley bugyijarol fogsz Irni?! - Lehet. - Nem fogsz. Legyen eleg a napszemiiveg, a bluz, a zako es a far mer, meg meg kaptal egy ovet is. Bugyit nem adok - tett pontot a vita vegere Isabelle. - Rendben - nevetett Carl, majd pimaszul hozzatette: - Pedig szi vesen hallottam volna. - No, akkor folytasd az hast, Carl. Ha hazaertem. visszahivlak. Rernelem, felolvasod az utolso fejezetet. Tudni szeretnem, mit tesz a no a ruhaimban! - He! A cipot elfelejtetted. Milyen cipo van rajtad? - Mit tudom en! Talan a fekete. - Talan? - Varj egy kicsit - huzta ki bal labat Isabelle a muszerfal a161, es lepillantott labbelijere. - Fekete papucscipo - mondta nevetve, majd az utra emelte tekintetet, es ijedten elrantotta a korrnanykereket. Meg eszlelte a rohano masodperceket, amint aut6ja megpordul es neha nyat bukfencezik, aztan eros iitest erzett tarkojan. Egy csattanas a tavolban, iivegszilankok szerteszet, tovagurul6 gumiabroncs, vijjog6 szirenak, aztan sorra kigyulladnak a feklam pak, es nema, osszefuggo kocsisor kigy6zik tova. Az emberek sapad tan ulnek a volan mogott. es atfut rajtuk a gondolat, hogy milyen j6, amiert indulas elott meg megalltak egy ujsagot venni, hogy nem hajtottak at a sarga lampan, es nem nyorntak jobban a gazpedalt. Titkon halat adnak a sorsnak azert a nehany masodpercert, amely lekesette veli.ik a randevut a halallal. Csak varnak es varnak. Nem tu relmetlenek. Nehany tunekeny pillanatig arra a valakire gondolnak, aki ha meg is allt ujsagot venni, a randevut megsern keste Ie. Aztan a szirenak elhalkulnak, a varakozo autok tovagordulnek, es minden folytat6dik tovabb,
245
HONFLEUR, FRANCIAORSzAc
- Cyaszba borult a Bouvivier haz. Delekitt tizenegy 6rakor a Bouvivier csalad kapolnajaban vegso bucsut vettek Isabelle Kensington Bouvivier-tol. Mintha atok ulne a csaladon. Alig ket eve, hogy George Bouvivier-t, a Bouvivier birodalom fejet tragikus autobaleset erte, most pedig unokaja, Isabelle szenvedett halalos utkozest a New Yorkba ve zetd autopalyan, amikor az ellenkezo savban egy karnion megcsu szott, es atszakitotta a szalagkorlatot. Isabelle Kensington Bouvivier huszonhat eves volt. Edesanyja, Catherine Bouvivier utan 6 lett volna a felbecsiilhetetlen ertekfi konyakbirodalom orokose. A fiatal not tobb szazan kisertek utolso utjara ... Carl zaklatottan felkapta a taviranyitot, es kikapcsolta a televizi6t. Boulard a nappali egyik foteljaban magaba roskad va, sz6tlanul tilt. Alig negyedoraja, hogy hazaerkeztek a temetesrol. Amint a hirolvaso szavai elhallgattak, csend borult a hazra. Boris hosszii percekre te nyerebe temette az arcat, majd felegyenesedett, es fajdalmasat s6haj tott. Arcan nyugalom ult, de szemebol melyseges keseriiseg es banat aradt. Latszott rajta, hogy minden erejet ossze kell szednie, hogy tul elje ezeket a pillanatokat. Odakint szakadatlanul esett az esc, mintha csak az egiek is sirtak volna. Az egesz nyugati part kodben uszott, szinte olyan erzese volt az embernek, mintha keso osz fele jarna. - Begyujtok a kandalloba - mondta elhalo hangon Boris, es meg reszelte torkat. Mikozben a fahasabokat egymasra rakta es meggyujtotta a tuzet, Coburn ontott ket pohar konyakot. Az egyiket baratja kezebe nyom ta, majd letelepedett a kanda1l6 melletti fotelba. - Jot tesz - jegyezte meg. Boulard belekortyolt az italba, es leult Carllal szemben. - Utban hazafele megalltam egy benzinkutnal tankolni. Kozben ittam egy kavet -nezett elgondolkodva maga ele. - Ugyanolyan kaye volt, mint a tobbi. Forro es fekete ... Mikozben kortyolgattam, elve szitettem. A masodperc tort resze alatt, amig felemeltem a cseszet. Olyan fiatal volt meg - csuklott el a hangja, mikozben bamulta a vo rosen felcsapo langokat.
246
- Nem felt a halaltol - gyujtott ra egy szal cigarettara Carl, majd rovid szunet utan folytatta. - Azt hiszern, eletunk legnagyobb ajan deka volt, amellyel a j6isten megajandekozott. - Csak tul hamar elvette. - De kimeletes volt vele, es angyalkent tavozhatott, nem pedig torott szarnyu hattyukent. Orokre itt marad velunk - tette szivere kezet Coburn. - Igen... Orokre ... - bolintott Boris, es komotosan megtomte pi pajat. - Ugy erzern, mindennek vege. Coburn elgondolkodva melyet szippantott cigarettajabol, es barat jara szegezte a tekintetet. - Ne feleddl Sokszor, amikor azt hisszuk, itt a veg. akkor kezdo dik minden. Tudod, az angyalok soha nern halnak meg! Emlekszel? Boulard nehany pillanatra lehunyta a szemet, mikozben Ielidezte egykori baratnojiiket, Yolande Normandint. Huszonnyolc evesek vol tak, amikor Carllal egy majusi hetvegen megismertek a not. Yolande kocsija a Melunba vezeto uton defektet kapott, ok meg segitettek kicserelni a kereket. Yolande akkor negyvenket eves volt, es rruive szettortenetet tanitott a roueni egyetemen. Fontos, eletiiket megha tarozo baratsag alakult ki harmojuk kozott. Olyan, amire azt szoktak rnondani, hogy egy eletre szol. Letukkel es gondolataikkal taplaltak es epitettek egyrnast. Csodalattal kortyoltak az asszony baratsagat, Yolande egeszen kulonos no volt, igazi egyeniseg. Rovid, vorosesbar na haj, gyonyoni zold szern, vekonv, megis energikus alkat es a ben ne lakozo merhetetlen josag jellemezte. Azon kevesek koze tartozott, akiknek volt stilusa. Mely erzesu, kiilonos, szuveren asszony volt, aki egeszen egyedi medon szemlelte a vilagot es a dolgok letezeset. Eveken at orangyalkent mutatta a ket fiunak a kiteljesedeshez es a beteljesedeshez vezeto utat, amelyet boldogsag szegelyez. Kerdese ikre sokszor kerdesekkel es torh~netekkel felelt, de mire elhallgatott, Carl es Boris mar tudtak a valaszt. Aztan hirtelen megbetegedett, es alig egy honap leforgasa alatt meghalt. Az utols6 nehany napban a St. Patrick k6rhazban fekiidt. Boris es Carl mindennap meglatogat tak, es 6rakon at tildogeltek a szobajaban. "Te vagy ami £bldre szallt angyalunk" - mondtak mindig a n6nek. Yolandenak eros fajdalmai voltak, megis mindig mosolygott. Amikor az utolso napon bucsut vettek tole, az asszony, latva a ket konnybe labadt szempart, meg
247
nyugtat6 kedves hangjan csak ennyit mondott: " Az angyalok soha nem halnak meg." Ezt olyan terrneszetesseggel jelentette ki, hogy Bo ris es Carl lelkebe a bucsu pillanataban fajdalom helyett megnyugvas kriltozott, - Tgen... Az angyalok ... - reszelte meg hosszas hallgatas utan a torkat Boulard. - Az angyalok orokre velunk maradnak.
-4
Boris Boulard az elkovetkezo hetekben elzarkozott a kulvilagtol, Minden idejet a mfitermeben. festessel toltotte. Gyakorta napokig nem aludt, es csak akkor roskadt Ie agyaba, amikor a faradtsagtol az ecset szinte kiesett kezebol. Carl, aki kozben vehemensen legiijabb re genyen dolgozott, hetente tobbszor is meglatogatta.llyenkor Boulard kedvetlen es sz6fukar volt vele, mondvan, mostanaban inkabb fest, mint gondolkodik. Coburn pedig, mintha mi sem torrent volna, tert be szokasahoz hum az honfleuri kis villaba, hogy egy pohar konyak mellett beszelgessen keszuld regenyer61. Borist egyik reggel csengetes zavarta fel almabol. Kikaszalodott az agyb61, majd magara kapta kontoset, es kiment a kertkapuhoz. - J6 reggelt, Boulard ur! - allt elotte Nicolas Garmond, oldalan Jean-Philippe-pel. - Sajnalom, hogy felebresztettuk - szabadkozott a ferfi,
- Csak sokaig dolgoztam - dorzsolte meg rovidre nyirt szakallat Boris. - De ideje mar felkelnem ... - Nem akarjuk feltartani, csak ezt szeretnenk odaadni - pillantott a kisfiu kezeben levo, pokr6ccalletakart kosarra. - Nem zavarnak. [ojjenek beljebb! - invitalta a varatlan vendege ket. - Nagyon sajnaljuk, ami torrent! - mondta zavartan a ferfi, majd rovidke hallgatas utan folytatta. - Amikor a kisasszony legut6bb itt [art, egyik delutan hazahozta Jean-Philippe-et. A kutyank, Liza, tud ja. az ir szetter, el6tte val6 heten tizenegy kiskutyanak adott eletet. A kisc1sszony teljesen be16jiik szeretett. Sz6val ezt a kett6t valasztot ta - cmelte Ie a pokr6cot a kosarr61 a ferfi. - Gnnek szanta ajandek ba. Akkor meg nt'ill Iehetett elvalasztani 6ket az anyjukt61. Dgy volt, hogy il heten ji)n erti.ik - halkult el a hangja. - Isabelle csinaltatott 2.+8
nekik nyakbaval6 biletat, es meg egy pokr6cot is hozott. .. Tudja, az alomszag miatt. Monet es Manet. fgy nevezte el 6ket. Monet az els6 szulott - simitotta meg az e&yik kolyok fejet. - Manet pedig utolso nak latta meg a napvilagot. 0 a tizenegyedik. Boris konnybe labadt szemmel a kolykokre pillantott. - Tudom, varatlanul eri ez az egesz. Ha gondolja, visszavisszuk. .. Majd talalunk nekik gazdat - mondta megnyugtat6an Nicolas. - Monet haspok, Manet pedig orokmozgo es nagyon okos! - csi lingelt Jean-Philippe hangja. - Megtartom 6ket - mondta elgondolkodva Boulard, es olebe vet te a kolykoket. A kutyak vekonyka nyakorven kis aranysziv fityegett, Monet es Manet felirattal. Hatoldalukon bevesve ez alit: Borisnak az orok l1loso1y zt11of\t1ul. Boulard nagy tenyerevel megsimogatta a kiskutyak selymes bundajat, majd 6vatosan visszatette 6ket a kosarba. - Nagyon koszonom, Nicolas, hogy elhoztak 6ket - pillantott ha lasan a ferfira. - Ha elutazik, csak nyugodtan hozza at a kolykoket hozzank. Jean-Philippe majd gondjukat viseli, amig tavol van. Miutan bucsut vett a vendegeitol, olebe vette a kosarat, es bevitte a hazba. Letette a nappali padlojara, majd kivette belole a kolvkoket. - He1l6, Monet! He1l6, Manet! - udvozolte az llj jovevenyeket. A nyar vege fele Boris szemlatomast jobb allapotba kerult. Monet-t es Manet-t mindennap levitte a tengerpart homokos fovenvere fut tatni, ismet kijart a piacra es Nicolas Garmondhoz a halaszkikotobe, szeptemberben pedig folytatta eloadasait a Parizsi Muveszeti Aka demian. Amint a New York-i Cool Caleria tudornast szerzett rola, hogy a hires festormivesz elobujt barlangjabol, azonnal felkerestek, es kulonfele kiallitasajanlatokkal bombaztak. Amikor az honfleuri haz rmitermeben a New York-i galeria igazgat6ja, Richard Hanson megpillantotta a maganyos h6napok alatt festett kepeket, puhul6 terdizuletekkel lerogyott egy szekre. Hosszu percekig sz6tlanul tilt elottuk es barnulta azokat, majd visszarepult az Allamokba, es negy oldalas cikket irt a Time magazinba, istenkent, megkbzelithetetlen csucskent aposztrofalva Boris BOlilard-t. A galeria szeptember utols6 napjaira tervezte BOlilard leglljabb alkotasainak bemutatasat, melyeket mer6 egyszer(iseggel csak Koh 249
i-Noorkent emlegettek. Richard Hanson a kiallitast beharangoz6 oriasplakatokkal arasztotta el Manhattant. Boris Boulard neve mar onmagaban is j6l csengett es rajong6i szazait vonzotta egy-egy ki allitasara, de a Cool galena hirveresenek koszonhetoen nemcsak a New York-iak leptek el a nyolc hetig tart6 kiallitast, hanem az egesz orszagbol, s6t meg Europabol is megindult a rajong6k invazioja. A zart koni megnyit6 szeptember huszonhetediken, este nyolc 6rakor vette kezdetet, majd masnap delelott tizkor szelesre tartak a galeria ajtajat a nagykozonseg el6tt. Carl az utols6 pillanatban ugy dontott, hogy baratjaval tart New Yorkba, igy a Concord fedelzeten egyiitt szeltek at az oceant a ket kontinens kozott, Boris Boulard es Carl Coburn a Waldorf Astoria legfels6 szintjen bereltek ki egy-egy Iakosztalyt, Boulard ugy velte, hogy a varosban ez az egyetlen szalloda, ahol ke1l6en megalapozott biztonsagi intez kedesek szolgaljak a nagy hfrnevnek orvendo vendegek zavartalan nyugalmat. Ha minden hirveres nelkul inkognit6ban New Yorkba utazott, szivesen es gyakorta szallt meg a Mercerben vagy eppen a Fifth Avenue-n a Pierre-ben, de ilyenkor, amikor a rea szegez6d6 ka merak es mikrofonok kereszttuzebe kerult, inkabb a nyugalmat es biztonsagot nyujto Astoria] valasztotta. Ejfel mar javaban elmult, amikor a Cool Galena latvanyos partija utan vegre leheveredett a lakosztaly hatalmas franciaagyara. Any nyira fel volt porogve az esemenyektol, hogy nem tudott elalud ni. Ontott maganak egy pohar whiskyt, es elohalaszta borondjebdl Carl legujabb regenyet, amely alig nehany napja jelent meg a parizsi konyvnapokra, Eddig meg se ideje, sem pedig kedve nem volt bele nezni, most viszont adott volt minden, hogy elolvassa. Keptelen volt elaludni, es a konyv remek menekvest fgert a gondolatok e16!. Hajnali otig olvasta baratja legujabb regenyet, mire az utols6 oldal vegere ert. Carl konyve nem volt tul vastag, nem ugy, mint a Bronto vagy a Tiizvarazs, viszont minden sora aranyba foglalt dragakokent tundokolt, A Sk6t felfoldon es az Egyesiilt Kiralysagban jatszodo, le bilincsel6 tortenet olyannyira magaval ragadta, hogy keptelen volt letenni, amfg a vegere nem ert, Boris, mikozben levette olvas6szem uveget, megallapitotta magaban, hogy Carl regenye minden tulzas nelkul sikerkonyv lesz, amely ismetelten tarolni fog szerte a vilagon, es megmozdfthatatJan sziklatombkent uralja majd a toplistak els6
250
helyet. Delutan kett6 tajban jart, amikor kialvatlanul bar, de feleb redt. Miutan a zuhany alatt felfrissftette magat, feloltozott, es a szo baszerviznel rendelt egy kis harapnival6t. Mikozben a lagy tojashoz megvajazott egy aranybarnara pirult kenyerszeletet, apr6cska ranc kuszott hornlokara, mely hosszu percekig ott idozott, Eppen befejez te kesei reggelijet, amikor Carl kopogott a lakosztaly ajtajan. - Buj] be! - kialtott, es felhorpintette a cseszejeben maradt utolso korty kavet. - Szep j6 napot! - huppant Ie az egyik fotelba Coburn. - Hogy aludtal? - J6l, csak keveset. Elolvastam a konyvedet. - Na, es milyennek talaltad? - Remek a regenyed, Carl- jegyezte meg mely, hatarozott hangon Boulard, mikozben az ablakhoz setalt. - Orulok, hogy tetszik. - Es megtudtad, milyen bugyi volt rajta? - meredt a tavolba. - Ezt hogy erted? - csodalkozott Coburn. - Ahogyan kerdeztem. Nagyon j6 a befejezes, sot egyenesen zse nialis. F6leg az utols6 fejezet. Amikor a pasas a not faggatja. Ugye az nem a fantaziad szulemenye, hanem az utols6 beszelgetesetek volt?! - Mib6l jottel ra? - kerdezte zavartan Carl, s hangjabol kiszuro dott egy cseppnyi szegyenerzet, - Aznap reggel, amikor kivitt a repuloterre es elbucsuztunk, feher bluzt viselt, fekete zak6t, farmernadragot es egy helves fekete cipot. - Nevetett, amikor megszakadt a vonal- mondta halkan Coburn, es idegesen ragyujtott egy szal cigarettara. - Nevetett. Akkor j6 - jegyezte meg nyugalommal a hangjaban Boulard, es az ajt6 fele indult. - Hova mesz? - Egy sportklubba. - Miert? - Kibereltem egy holegballont. - Egy holegballont? - nezett ertetlenul Coburn. - 1gen... Egy holegballont. - Es mit csinalsz vele? Boulard visszafordult az ajt6b6l, es valasz helyett mutatoujjaval felfele mutatott.
251
- Veled tarthatok? - Tolem - dormogte mely hangjan Boris. - Ha nines jobb dolgod. - Ninesen - ugrott fel a fotelb6l Carl, es nyurga leptekkel baratja utan sietett. Boulard a Park Avenue-n leintett egy taxit, es az Long Island-i sportklubba vitette magukat. A hatalmas szines ballon mar indulasra keszen vart ra. Bemasztak a kosarba, a ballon kezeloje melle, es elol dottak a rogzitokoteleket. - Te megkaptad es szerethetted a tester. en pedig a lelket - mond ta Carl. Boulard valasz nelkul hagyta baratja szavait, es beleternetkezett pipaja fustjebe. Mikozben a holegballon egyre magasabbra ernelke dett a varos felett, ernlekezetebe idezve fuleben hallotta beszelgete suket, Isabelle csengo hangja t. - Milyen New Yorkfeleft lebegve egy hOlegballonban szerelmeskedni? - Afantnzinjnra bizom. - Kellene egy kis segitseg a[aniazidmnak. Repitsen New York fdle! - Elemclkedni a foldtOl csodalaios erzes. EIszakadnak a karuitok es meg sziinik letezni minden hatdr: a gravittici6t61 a idrsadalom dikialta szabdlyo kig. Ahogy egyre magasabbra emelkedika hOlegballon, ugy tolti el az emberi a ezabadeag erzese. Olvan mas illata van a teoegtmek, es valahogy[eledesbe meriil az ida. Az ocean hatalmas huluimainakfeher fodrai apr6 hopiheknek iiinnek, a varas pedig egy nyiizsga makettasztalnak ldtszik. Minden percriil perere valtozik, ahogy a vorosla napkorong egyre lejjebb ereszkedik a hori zonton. Elaszor aral1yra, majd meIyvorosre festi a betondzsungelt. Ahogya napsugarakszoge csokken, Ligy niinek az arnyekok. Ivumumenttilieak: lesznek; s mellettiik a Srabadsao-szooor es az Empire State Building csupdn gombos tlifejnyi jtiteknak tiinik. Mie16tt a napkorong teljesen eltiinik a ldtohataron, meg cgy [uto pillanatra megmutatja haialmai. A hOlegballon pedig hang talanul lcbeg a Jfnyek es arnyekok felett. Aztan kigyulnak a taros jenyei. Mintha Szent Ivan ejszakaja lcnne es a vilag osszes ezentumosbogara egyet len kupacban Ilyiizsogne. Mozg6, vilagft6 fenyfilzerek hal6zzak be keresziiil kasul a uarosi. Oluan, mint cgy hangyaboly, melunek lak6i apr6, csillog6 igazgyongyoket cipelnek a luiiukon... Egyszerre oardzslaios es lenyfigozo. lstcnkent tckintliet le niiuk az ember a millionvi csillagkoziil... - Va/ol1 mi lehei a galaxisunkon tul?
252
- William Blade egyszer azt mondta: .Ha kitanuink az erzekeles kapu jat, minden olyannak tiinne mint val6jaban. Vegtelennek." - Egyek vagyunk a socmiliiard kiizul. - Galaxisunk dinamikus eletet d. Csillagok sziiletnek es pusztutnak el benne. Hidrogintartalmuk kimeriil, fenyiik kialszik, es meghal a csillag. Mulatsagos! Testiink ugyanazon anyagokb61 dll, mint a csillage. - Akkor csillagporb61 vagyunk ...
VEGE
II
Tiinekenuek vagyunk, akiir egy mosolu." Jerome Coctoo
253