Three Men in a Boat by Jerome K. Jerome
JEROME K. JEROME: Három ember egy csónakban (Nem számítva a kutyát)
Chapter 3. (extract)
3. fejezet (részlet)
SO, on the following evening, we again assembled, to discuss and arrange our plans. Harris said:
Másnap este újra összeültünk, hogy megvitassuk és nyélbe üssük a tervünket. Harris így szólt:
"Now, the first thing to settle is what to take with us. Now, you get a bit of paper and write down, J., and you get the grocery catalogue, George, and somebody give me a bit of pencil, and then I'll make out a list."
– Az első dolog, amiben meg kell állapodnunk, az, mit vigyünk magunkkal. Jerome, végy elő egy darab papírt, és írj; te pedig, George, kerítsd elő a fűszeres árjegyzékét, aztán valaki adjon nekem egy darab ceruzát, hogy kiírjam a mi kis listánkat.
That's Harris all over - so ready to take the burden of everything himself, and put it on the backs of other people.
Ez Harris: rögtön kész mindennek a nehezét magára vállalni, hogy aztán mások vállára rakja.
He always reminds me of my poor Uncle Podger. You never saw such a commotion up and down a house, in all your life, as when my Uncle Podger undertook to do a job. A picture would have come home from the framemaker's, and be standing in the diningroom, waiting to be put up; and Aunt Podger would ask what was to be done with it, and Uncle Podger would say:
Harris engem mindig Podger bácsira emlékeztet. Sohasem láttam még akkora felfordulást a házban, mint amikor Podger bácsi vállalkozott valamire. Egyszer épp egy festmény jött meg a keretezőtől, és ott állt az ebédlőben, várva, hogy fölakasszák, mikor Podger néni megkérdezte, mi történjék vele. Podger bácsi azt felelte:
"Oh, you leave that to ME. Don't you, any of you, worry yourselves about that. I'LL do all that." And then he would take off his coat, and begin. He would send the girl out for sixpen'orth of nails, and then one of the boys after
– Hagyjátok azt csak rám. Egyikteknek se főjön miatta a feje. Majd elintézem én az egészet. Azután levetette a kabátját, és nekilátott. A lányt elküldte hat pennyvel szögért, majd az egyik fiút, hogy szaladjon utána, és
her to tell her what size to get; and, from that, he would gradually work down, and start the whole house.
mondja meg, milyen nagyságúra van szükség; és ettől kezdve rendre megmozgatta és engesztelhetetlenül agyonhajszolta az egész házat.
"Now you go and get me my hammer, Will," he would shout; "and you bring me the rule, Tom; and I shall want the step-ladder, and I had better have a kitchen-chair, too; and, Jim! you run round to Mr. Goggles, and tell him, `Pa's kind regards, and hopes his leg's better; and will he lend him his spirit-level?' And don't you go, Maria, because I shall want somebody to hold me the light; and when the girl comes back, she must go out again for a bit of picture-cord; and Tom! - where's Tom? - Tom, you come here; I shall want you to hand me up the picture."
– Gyere és add elő a kalapácsot, Will – kiáltotta –‚ te meg hozd el a vonalzót, Tom! Aztán szükségem lesz a létrára, és jó lesz, ha még egy konyhaszéket is tesztek ide, te pedig, Jim, átszaladsz Mr. Goggleshoz, és megmondod neki, hogy a papa szívből üdvözli, és reméli, hogy a lába már javul, és legyen szíves a vízszintezőt kölcsönadni. Mária, te meg ne menj el, mert szükségem lesz valakire, aki világít nekem, és ha visszajön a lány, újra el kell mennie egy darab zsinórért; te meg, Tom – hol van Tom? –‚ Tom, te idejössz; szükségem lesz rád, te adod föl nekem a képet.
And then he would lift up the picture, and drop it, and it would come out of the frame, and he would try to save the glass, and cut himself; and then he would spring round the room, looking for his handkerchief. He could not find his handkerchief, because it was in the pocket of the coat he had taken off, and he did not know where he had put the coat, and all the house had to leave off looking for his tools, and start looking for his coat; while he would dance round and hinder them. "Doesn't anybody in the whole house know where my coat is? I never came across such a set in all my life upon my word I didn't. Six of you! - and you can't find a coat that I put down not five minutes ago! Well, of all the " Then he'd get up, and find that he had been sitting on it, and would call out:
Aztán fölemeli a képet, de leejti; az kiesik a keretéből, s erre meg akarja menteni az üveget, miközben jól megvágja magát. Elkezdi a szobát körülugrálni, és keresi a zsebkendőjét. A zsebkendőt nem találja, mert benne van annak a kabátnak a zsebében, amelyet levetett, de nem tudja, hogy a kabátot hova tette. Az egész háznak abba kell hagynia a dolgát, és nekilátni a zsebkendővadászatnak, mialatt Podger bácsi jobbra-balra futkosott, és folyton az útjukban volt. – Nincs az egész házban senki, aki meg tudná mondani, hol a kabátom? Soha életemben nem láttam ilyen társaságot, szavamra mondom! Hatan vagytok, és nem tudjátok megtalálni azt a kabátot, amelyet öt perccel ezelőtt vetettem le! Ejnye, azt a… Fölállt, és rájött, hogy rajta ül a kabáton, mire így kiáltott föl:
"Oh, you can give it up! I've found it myself now. Might just as well ask the cat to find anything as expect you people to find it."
– Ó, ne keressétek tovább! Megtaláltam. Inkább a macskával kerestettem volna, mint veletek!
And, when half an hour had been spent in tying up his finger, and a new glass had been got, and the tools, and the ladder, and the
De egy félórával azután, hogy az ujját bekötöztük, és másik üveget is hoztak, s a szerszámot, a létrát, a széket és a gyertyát
chair, and the candle had been brought, he would have another go, the whole family, including the girl and the charwoman, standing round in a semi-circle, ready to help. Two people would have to hold the chair, and a third would help him up on it, and hold him there, and a fourth would hand him a nail, and a fifth would pass him up the hammer, and he would take hold of the nail, and drop it. "There!" he would say, in an injured tone, "now the nail's gone."
is odakészítették, újból neki akart látni, s az egész család, cselédestül és bejárónőstül odaállt mögéje, segítésre készen. Két emberre volt szüksége, hogy a széket fogja, egy harmadikra, aki Őt fölsegíti és odafönn fogja, egy negyedikre, aki a szöget odaadja, ötödikre, hogy a kalapácsot átnyújtsa, ő pedig fogta a szöget, és elejtette. – Ott van, ni – mondta sértődötten –‚ most meg a szög esett le.
And we would all have to go down on our knees and grovel for it, while he would stand on the chair, and grunt, and want to know if he was to be kept there all the evening.
Mindnyájunknak le kellett térdelnünk és keresnünk, mialatt ő a széken állt, és zsörtölődött, és tudni szerette volna, vajon egész este ott váratjuk-e.
The nail would be found at last, but by that time he would have lost the hammer.
A szöget végre megtaláltuk, de ezalatt elvesztette a kalapácsot.
Where's the hammer? What did I do with the hammer? Great heavens! Seven of you, gaping round there, and you don't know what I did with the hammer!"
– Hol a kalapács? Mit is csináltam a kalapáccsal? Szent isten! Heten tátjátok a szátokat, és nem tudjátok, mi lett a kalapáccsal!
We would find the hammer for him, and then he would have lost sight of the mark he had made on the wall, where the nail was to go in, and each of us had to get up on the chair, beside him, and see if we could find it; and we would each discover it in a different place, and he would call us all fools, one after another, and tell us to get down. And he would take the rule, and re-measure, and find that he wanted half thirty-one and three-eighths inches from the corner, and would try to do it in his head, and go mad.
Megtaláltuk aztán a kalapácsot is, de ekkor eltűnt szem elől az a jel, amelyet a szög helyéül a falra karcolt, és sorban mindnyájunknak föl kellett melléje a székre állnunk, és megpróbálnunk, vajon látjuk-e? Persze mind más és más helyen találtuk meg, mire mindegyikünket bolondnak nyilvánított és lekergetett. Elővette a vonalzót, és újra lemérte a távolságot: kiderült, hogy a szoba sarkától harmincegy és háromnyolcad hüvelyk távolságnak a felét kell megjelölnie; ezt fejben akarta kiszámítani, de majdnem belebolondult.
And we would all try to do it in our heads, and all arrive at different results, and sneer at one another. And in the general row, the original number would be forgotten, and Uncle Podger would have to measure it again.
Mindnyájan igyekeztünk kiszámítani, de mi is csak fejben, így mind más eredményt kaptunk, s egymásra nevettünk. Az általános izgalomban elfelejtettük az alapszámot, és Podger bácsinak újra kellett mérnie.
He would use a bit of string this time, and at the critical moment, when the old fool was leaning over the chair at an angle of fortyfive, and trying to reach a point three inches beyond what was
Ezúttal egy darab spárgát vett a kezébe, és abban a döntő pillanatban, amikor a vén bolond a székről negyvenöt foknyi szögben hajolt ki, és egy olyan pontot igyekezett elérni, amely
possible for him to reach, the string would slip, and down he would slide on to the piano, a really fine musical effect being produced by the suddenness with which his head and body struck all the notes at the same time.
három hüvelykkel volt távolabb, mint amennyire az ő keze elért, a spárga kicsúszott a kezéből, ő pedig lezuhant a zongorára, s a feje és a teste egyszerre ütött minden billentyűt, amiből gyönyörű zenei összhangzatok születtek.
And Aunt Maria would say that she would not allow the children to stand round and hear such language.
Mária néni ekkor kénytelen volt kijelenteni, hogy nem engedi meg, hogy a gyerekek itt álldogáljanak, és ilyen beszédeket hallgassanak végig.
At last, Uncle Podger would get the spot fixed again, and put the point of the nail on it with his left hand, and take the hammer in his right hand. And, with the first blow, he would smash his thumb, and drop the hammer, with a yell, on somebody's toes.
Podger bácsi végre újra kitűzte a lyuk helyét, és odatartotta bal kezével a szög hegyét, a kalapácsot jobb kezébe fogva, mindjárt az első ütésre összeverte az ujját, és nagyot kiáltva ráejtette a kalapácsot valakinek a lábujjhegyére.
Aunt Maria would mildly observe that, next time Uncle Podger was going to hammer a nail into the wall, she hoped he'd let her know in time, so that she could make arrangements to go and spend a week with her mother while it was being done.
Mária néni szelíden megjegyezte, hogy ha Podger bácsi legközelebb megint szöget készül a falba verni, tudassa vele idejében, hogy egy hétre elutazhassék a mamájához, amíg a bácsi elkészül a dologgal.
"Oh! you women, you make such a fuss over everything," Uncle Podger would reply, picking himself up. "Why, I LIKE doing a little job of this sort."
– Már az szent igaz, ti asszonyok olyan nagy dolgot csináltok mindenből – válaszolt Podger bácsi összeszedve magát. – Lám, én milyen szívesen végzek el minden effajta munkát.
And then he would have another try, and, at the second blow, the nail would go clean through the plaster, and half the hammer after it, and Uncle Podger be precipitated against the wall with force nearly sufficient to flatten his nose.
Erre aztán újra nekigyűrkőzött, és a második ütésre a szög keresztülment a vékony falon, a kalapács is félig eltűnt, Podger bácsi pedig nekiesett a falnak, de úgy, hogy majdnem összelapította az orrát.
Then we had to find the rule and the string again, and a new hole was made; and, about midnight, the picture would be up - very crooked and insecure, the wall for yards round looking as if it had been smoothed down with a rake, and everybody dead beat and wretched - except Uncle Podger.
Újra meg kellett keresnünk a vonalzót és a spárgát, új lyukat kellett a falba ütni; végre éjfél felé fönn lógott a kép — nagyon ferdén és bizonytalanul, s körülötte a fal nagy darabon olyan volt, mintha gereblyével karcolták volna össze. És mindenki halálra volt gyötörve, kivéve Podger bácsit. – No látjátok! – kiáltott föl diadalmasan, amint a székről lelépve, a takarítónő tyúkszemére taposott, s nyilvánvaló büszkeséggel szemlélte a nagy fölfordulást a szobában. – Sokan még az ilyen csekélységre is embert fogadnának!
"There you are," he would say, stepping heavily off the chair on to the charwoman's corns, and surveying the mess he had made with evident pride. "Why, some people would have had a man in to do a little thing like that!"
Harris will be just that sort of man when he grows up, I know, and I told him so. I said I could not permit him to take so much labour upon himself. I said:
Harris éppen ilyenfajta ember lesz, ha felnő, ezt én biztosan tudom, és meg is mondtam neki. Kijelentettem, nem engedhetem, hogy ilyen nagy munkát vállaljon magára:
"No; YOU get the paper, and the pencil, and the catalogue, and George write down, and I'll do the work."
– Nem, Harris; te csak tedd magad elé a papírt, a ceruzát és az árjegyzéket, George írja, a munkát pedig majd éri végzem.
The first list we made out had to be discarded. It was clear that the upper reaches of the Thames would not allow of the navigation of a boat sufficiently large to take the things we had set down as indispensable; so we tore the list up, and looked at one another!
Az első listát el kellett dobnunk. Nyilvánvaló volt, hogy a Themze felső folyása nem bírja el az olyan nagy csónakot, amely elegendő a mi nélkülözhetetlennek jelzett holmink elhelyezésére; ezért széttéptük a jegyzékünket, és összenéztünk
George said:
Megszólalt George:
"You know we are on a wrong track altogether. We must not think of the things we could do with, but only of the things that we can't do without."
– Szerintem rossz úton járunk. Nem azokat a dolgokat kell számba vennünk, amikre nincs szükségünk, hanem azokat, amik nélkül nem tudunk meglenni.
George comes out really quite sensible at times. You'd be surprised. I call that downright wisdom, not merely as regards the present case, but with reference to our trip up the river of life, generally. How many people, on that voyage, load up the boat till it is ever in danger of swamping with a store of foolish things which they think essential to the pleasure and comfort of the trip, but which are really only useless lumber.
George néha majdnem egészen értelmesen beszél, ami valósággal meglepi az embert. Egyenesen bölcsességnek kell ezt tekinteni, nemcsak a jelen esetre nézve, hanem általánosságban is, az élet folyóján való utazásunkra vonatkoztatva. Hány ember terheli meg ilyen kirándulásokon hajóját olyan ostoba dolgok tömegével, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegeti, olyan dolgokkal, melyeket az utazás élvezetéhez és kényelméhez lényegesnek tart, de amelyek valójában csak haszontalan lomok.
How they pile the poor little craft mast-high with fine clothes and big houses; with useless servants, and a host of swell friends that do not care twopence for them, and that they do not care three ha'pence for; with expensive entertainments that nobody enjoys, with formalities and fashions, with pretence and ostentation, and with - oh, heaviest, maddest lumber of all! - the dread of what will my neighbour think, with luxuries that only cloy, with pleasures that bore, with empty show that, like the criminal's iron crown of yore, makes to bleed and swoon the aching head that wears it!
Az emberek árbocmagasságig megrakják rozoga kis bárkájukat szép ruhákkal és nagy házakkal; fölösleges szolgaszemélyzettel és előkelő barátokkal, akik egy fikarcnyit sem törődnek velük; költséges vacsorákkal, amiken mindenki unatkozik; formaságokkal és divatokkal, igényekkel és fitogtatással, és – ami a legnyomasztóbb és legesztelenebb limlom – azzal a félelemmel, vajon mit fog a szomszédom rólam gondolni; olyan fényűzéssel, amely csak undorít, olyan élvezetekkel, amelyek untatnak, üres hivalkodással, amely, mint egykor a bűnösök szöges koronája, megvérzi és kábulatba ejti a fejet, amely viseli!
It is lumber, man - all lumber! Throw it overboard. It makes the boat so heavy to pull, you nearly faint at the oars. It makes it so cumbersome and dangerous to manage, you never know a moment's freedom from anxiety and care, never gain a moment's rest for dreamy laziness - no time to watch the windy shadows skimming lightly o'er the shallows, or the glittering sunbeams flitting in and out among the ripples, or the great trees by the margin looking down at their own image, or the woods all green and golden, or the lilies white and yellow, or the sombrewaving rushes, or the sedges, or the orchis, or the blue forget-me-nots.
Mindez üres lom – csak lom! Vesd ki bárkádból! Oly nehézzé teszi a csónakodat, hogy beleszakadsz az evezésbe. Oly nehézkessé és veszedelmessé válik az evező forgatása, hogy soha sincsen egyetlen bútól és gondtól mentes perced sem, sohasem jutsz egy kis pihenéshez, hogy elábrándozhass – nincs időd nézni, mily könnyedén suhannak el a reszkető árnyak a sekély habok fölött, s mint szökdécsel ide-oda a csillogó napsugár a víz fodrán, mint nézegetik magukat a part nagy fái a víz tükrében, nincs időd gyönyörködni az erdők zöldjében és aranysárga színében, a fehér és sárga liliomban, a víz komoran rohanó árjában, a sásban vagy a nefelejcs kékjében.
Throw the lumber over, man! Let your boat of life be light, packed with only what you need - a homely home and simple pleasures, one or two friends, worth the name, someone to love and someone to love you, a cat, a dog, and a pipe or two, enough to eat and enough to wear, and a little more than enough to drink; for thirst is a dangerous thing.
Vesd ki ezt a lomot, ember! Hadd legyen életed csónakja könnyű. Ne hordozd, csak amire szükséged van: lakályos otthonodat, egyszerű örömöket, egy vagy két olyan barátot, aki ezt a nevet meg is érdemli, valakit, akit szeretsz, és aki téged szeret, egy macskát, egy hű ebet, egy-két pipát, elegendő ételt és ruhaneműt, s az italból egy kicsit többet a szükségesnél, mert a szomjúság veszedelmes dolog.
You will find the boat easier to pull then, and it will not be so liable to upset, and it will not matter so much if it does upset; good, plain merchandise will stand water. You will have time to think as well as to work. Time to drink in life's sunshine - time to listen to the AEolian music that the wind of God draws from the human heart-strings around us - time to –
S meglátod, hogy csónakod simábban siklik, nem borul fel könnyen, de az sem lesz olyan nagy baj, ha éppen föl is talál fordulni, az egyszerű, jó áru állja a vizet. Lesz időd, hogy gondolkozz és dolgozz. Lesz időd élvezni az élet napsugarait – meghallgatni azt az égi zenét, amelyet Isten szele a minket környező szívek húrjaiból kicsal –‚ lesz időd rá, hogy...
I beg your pardon, really. I quite forgot.
Igazán bocsánatot kérek. Teljesen elfeledkeztem magamról.
