DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
NÖVÉNYKÓRTANI ÉS REZISZTENCIA VIZSGÁLATOK AZ ŐSZI BÚZA ROZSDA, LISZTHARMAT ÉS LEVÉLFOLTOSSÁGOK KÓROKOZÓIVAL
CSŐSZ LÁSZLÓNÉ
KESZTHELY 2007
2
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
PANNON EGYETEM GEORGIKON MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola
Témavezető: DR. HABIL FISCHL GÉZA Mezőgazdasági tudományok kandidátusa, egyetemi tanár
Munkahelyi témavezető: DR. MESTERHÁZY ÁKOS Egyetemi magántanár, MTA doktora,
NÖVÉNYKÓRTANI ÉS REZISZTENCIA VIZSGÁLATOK AZ ŐSZI BÚZA ROZSDA, LISZTHARMAT ÉS LEVÉLFOLTOSSÁGOK KÓROKOZÓIVAL
Készítette:
CSŐSZ LÁSZLÓNÉ
KESZTHELY 2007
3 BEVEZETÉS Az őszi búza (Triticum aestivum L.) gombabetegségei közül a legeljelentősebbek a rozsdagombák. Magyarországon a 70-es évek előtt a szárrozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) okozott jelentős károkat, bár fokozatosan növekedett a vörösrozsda (Puccinia recondita f. sp. tritici) jelentősége és ma már a rozsdagombák közül szinte minden évben előfordul kisebb-nagyobb károkat okozva a fajták fogékonyságától, és az időjárási körülményektől függően. A sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis) nagyobb mértékű megjelenésére az enyhe telű, hűvösebb, csapadékosabb években számíthatunk. A lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) – hasonlóan a vörösrozsdához – ugyancsak minden évben, kisebb-nagyobb mértékben fertőzi fajtáinkat. A levélfoltosságokat okozó kórokozók (Drechslera tritici-repentis, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana), bár magyarországi megjelenésüket már korábban észlelték, jelentősebb problémát 1999-től okoztak, különösen a csapadékosabb, hűvösebb években. Magyarországon az őszi búza vetésterülete 1-1,2 millió ha között változik évente, amelyen – a martonvásári és szegedi búzanemesítésnek köszönhetően - legnagyobb arányban magyar fajtákat termesztenek (1. táblázat). 1. táblázat: Őszi búza fajták mennyisége a Nemzeti Fajtajegyzéken a különböző években (forrás: Matuz 2005) Származás 1970 1980 1990 2000 2004 2005 Összesen 14 20 29 88 122 116 Ebből: magyar 4 11 19 62 81 76 Közös 2 2 2 Külföldi 10 9 10 24 39 38 Ebből: jugoszláv, horvát 5 6 6 6 4 Román 1 1 1 Osztrák 6 13 13 francia 2 1 1 4 10 10 cseh, szlovák 1 3 5 6 Német 2 2 2 szovjet, ukrán 6 2 1 1 2 2 Holland 1 1 Olasz 2 1 A 116, államilag elismert őszi búza fajta között olyan, amely a magyarországi körülmények között minden fontosabb gombabetegségekkel szemben teljesen ellenálló, nincs a fajtaszortimentben. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet vizsgálatai alapján a 72 fajtának közel fele mutat 10 % vagy az alatti természetes lisztharmat és vörösrozsda fertőzöttséget, ennél valamivel jobb az arány a sárga levélfoltosság (Drechslera triticirepentis) esetében. Azonban az olyan fajták aránya, amely mindhárom betegséggel szemben 10 % vagy az alatti fertőzöttséget mutat csak 30 %. Az EU csatlakozás után még inkább előtérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok, aminek eredményeképpen megnövekedett az igény olyan őszi búza fajták előállítására, amelyek a legfontosabb betegségekkel szemben magasabb szintű ellenállóságot mutatnak még a járványos években is. Ez az igény tovább növekedett a biotermesztés előtérbe kerülésével. Így a nemesítők számára továbbra is fontos szempont a szelekció során a törzsek betegségekkel szembeni ellenállóképessége. A Gabonatermesztési Kutató Közhasznú
4 Társaságnál már az 1970-es évek óta foglalkozunk növénykórtani és rezisztencia vizsgálatokkal, különböző szelekciós módszerek kidolgozásával, és a kapott eredmények felhasználásával a nemesítési munkában. CÉLKITŰZÉSEK A kutatómunka célkitűzése az elmúlt több mint 20 év e téren kapott legfontosabb kutatási eredményeinek bemutatása a következő témakörökben: - Az öröklődési viszonyok tanulmányozása szárrozsdával mesterségesen fertőzött és fungiciddel védett körülmények között. - Szárrozsdával mesterségesen fertőzött körülmények között vizsgáltuk a különböző hatékonyságú szárrozsda gének hatását a fertőzöttség mértékére és a termésre. - A vörösrozsda rezisztencia géneket tartalmazó búza közel izogén törzsek segítségével a rezisztencia gének felnőttkori hatékonyságának nyomon követése Magyarország különböző helyein, valamint a vörösrozsda populációban bekövetkezett változások figyelemmel kísérése magyarországi és európai szinten is. - Fajtáinkban lévő rezisztencia gének meghatározása hazai és nemzetközi kooperációban. - A molekuláris vizsgálatokhoz szükséges specifikus vörösrozsda izolátumok azonosítása és azok alkalmazása a fenotípizálási munkához. - A legfontosabb levélfoltosságot okozó kórokozók magyarországi előfordulásának és dominanciájuknak vizsgálata, valamint fajtáink ellenállóságának tanulmányozása Pyrenophora tritici-repentis-sel mesterségesen fertőzött körülmények között. - A fajták és törzsek természetes vörös-, sárgarozsda, lisztharmat fertőzöttségének és a levélfoltosságok mértékének értékelése a nemesítés számára hasznos rezisztencia források felkutatása céljából. Ugyanezen törzsek szárrozsda fertőzöttségének értékelése mesterséges fertőzéses körülmények között. - A kapott kutatási eredmények felhasználása a nemesítési munkában. KÍSÉRLETI ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK 1. A szárrozsdával szembeni ellenállóság és az ezerszemtömeg öröklődésének vizsgálata Fél diallél kísérletben kilenc, eltérő szárrozsda rezisztenciájú fajta és azok keresztezéséből származó 36 hibrid szárrozsda fertőzöttségének és ezerszemtömegének öröklődését vizsgáltuk fungiciddel védett (hatóanyag: triadimenfon, dózis: 0,5 kg/ha, az első tünetek megjelenésétől hetente) és szárrozsda rasszkeverékkel mesterségesen fertőzött körülmények között 1986 és 1987-ben. Az általános (GCA) és specifikus (SCA) kombinálódó képességi értékeket Griffing 2. módszer I. model szerint határoztuk meg (Griffing 1956), a genetikai paramétereket Jinks és Hayman (1953) módszere alapján számítottuk ki. A kísérletet a Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság újszegedi telepén állítottuk be mindkét évben. 2. Szárrozsda gének hatásának vizsgálata felnőttkorban Az Sr36, Sr31, Sr5-ös szárrozsda rezisztencia gént tartalmazó fajták szárrozsda fertőzöttségét és termését hasonlítottuk össze általunk nem ismert szárrozsda rezisztencia gént tartalmazó fajtákéval fungiciddel védett és szárrozsda rasszkeverékkel fertőzött környezetben hat éven (1993-1998) keresztül. Az eredmények értékelését egy-, két- és háromtényezős varianciaanalízissel és korrelációszámítással végeztük el. 3. Rezisztencia gének azonosítása hagyományos és molekuláris módszerekkel A rezisztencia gének azonosítását hazai és nemzetközi kooperációban és intézetünkben végeztük üvegházban, laboratóriumban és szántóföldön. E munkákat az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete (Budapest), a Prágai Kutatóintézet (Research Institute of Crop Production), a
5 COST 817-es munkacsoportja és intézetünk Búzanemesítési és Molekuláris Genetikai Osztályának együttműködése keretében valósítottuk meg. 4. A vörös- és szárrozsda, valamint a lisztharmat populáció változásának a nyomon követése A vörösrozsda populációban bekövetkező változások nyomon követéséhez a Thatcher alapú közel izogén törzseket használtuk, amelyet Dr. Kolmer (Winnipeg, Canada) bocsátott rendelkezésünkre 1994-ben. A törzsek felszaporítását és fenntartását azóta is a Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság végzi. A Dr. Knott által előállított LMPG alapú szárrozsda közel izogén törzseket Dr. Harder bocsátotta rendelkezésünkre. A lisztharmat izogén törzsek pedig nemzetközi lisztharmat kísérlet keretében kerültek a gyűjteményes anyagba. A felnőttkori reakciók megfigyeléséhez ezeket a törzseket minden évben elvetjük a Gabonakutató Közhasznú Társaság Kecskés telepi nemesítési tenyészkertjében. A vörösrozsda rezisztencia géneket tartalmazó búza közel izogén törzsek több éven keresztül az ország azon helyein is elvetésre kerültek, ahol többhelyes kísérleteink is. E munkában még az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete és az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete is részt vett Magyarországról, valamint a COST 817-es munkacsoportja. 5. Specifikus vörösrozsda patotípusok izolálása őszi búza molekuláris rezisztencia genetikai kutatásaihoz A szántóföldről gyűjtött rozsdafertőzött búza levelekről származó vörösrozsdát fogékony fajtán szaporítottuk fel üvegházban. A fogékony fajtáról 1-1 uredotelepről származó vörösrozsda uredospórákból keményítős szuszpenziót készítettünk, amelyet a 7 napos csíranövények levelére ecsettel kentünk fel. Az ezekről gyűjtött uredospóra szuszpenzióval fertőztük meg a 42 Thatcher alapú vörösrozsda közel izogén törzseket, és a fertőzés utáni 1214. napon határoztuk meg a reakciótípust az egyes vonalakon, majd a differenciáló tesztszortiment, és a 27 közel izogén törzs mintázata alapján határoztuk meg a patotípusokat. 6. A legfontosabb levélfoltosságot okozó kórokozók előfordulásának felmérése 2000 óta minden évben az ország 8-10 helyéről évente 4 alkalommal gyűjtöttünk levélmintát (összesen: 13433), amelyet nedveskamrába helyeztünk. 48-72 óra múlva a mikroszkópi azonosítás során a következő kórokozókat határoztuk meg: Drechslera tritici-repentis, Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana. Az előfordulás gyakoriságát az egyes hónapokban begyűjtött és feldolgozott minták %-ában adtuk meg. A mintagyűjtések alkalmával értékeltük a fajták természetes fertőzöttségének mértékét is. Mivel a vizuális felvételezés során a levélfoltosságot okozó kórokozók által okozott tünetek nem különíthetők el olyan egyértelműen, mint pl. a vörösrozsda a sárgarozsdától, ezért ez esetben a „levélfoltosságok” megnevezést használtuk. A levélfoltosságok mértékét az egész növényre és egész parcellára vonatkoztatva, %-os értékben adtuk meg. 7. Őszi búza fajták Drechslera tritici-repentis-sel szembeni ellenállóságának vizsgálata mesterséges fertőzéses körülmények között szántóföldön 17 őszi búza fajta levélfoltosságokkal szembeni ellenállóságát és termésreakcióját vizsgáltuk Pyrenophora tritici-repentis-el mesterségesen fertőzött és fungiciddel védett körülmények között, 4 ismétlésben, 4 m2-es parcellákon. Aratás után megmértük a termést, majd egytényezős, kéttényezős varianciaanalízis ismétlésekkel, illetve kéttényezős varianciaanalízis ismétlések nélkül és korrelációszámítással értékeltük az adatokat. A kísérletről minden évben levélmintát gyűjtöttünk a legfontosabb levélfoltosságot okozó kórokozók összetételének meghatározásához.
6 TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA 1. A szárrozsdával szembeni ellenállóság és az ezerszemtömeg öröklődésének vizsgálata Egy súlyos epidémia jelentős hatással lehet a mennyiségi paraméterek, mint pl. az 1000 szemtömeg alakulására. Egy 9 x 9-es féldiallél kísérlet keretében két éven át, különböző rezisztenciájú fajták és azok F1 hibridjeit vizsgáltuk eltérő környezetben (fungiciddel védett és szárrozsdával mesterségesen fertőzött). A szárrozsda fertőzöttség általános kombinálódó képességi értékei alapján a teljesen ellenálló GK Mini Manó (-21,97 és -58,51) és a rezisztens-mérsékelten rezisztens GK Ságvári (-15,85 és -9,60) csökkentette legjobban, míg a mérsékelten fogékony GK Örzse és a fogékony GK Korány és GK Szeged szignifikánsan növelte az F1-ek fertőzöttségének mértékét. Az ezerszemtömeg esetében fungiciddel védett környezetben a GK Ságvári, Aurora és GK Szeged mindkét évben növelte, míg a GK Mini Manó és GK Korány negatív hatással volt az F1-eik ezerszemtömegére. A szárrozsdával mesterségesen fertőzött környezetben a GK Ságvári esetében erős pozitív kombinálódó képesség hatást tapasztaltunk mindkét évben. A szárrozsdával szemben fogékony GK Szeged esetében viszont erős negatív kombinálódó képességi hatásokat kaptunk, ami azt jelenti, hogy a súlyos epidémia jelentősen befolyásolta az ezerszemtömeg manifesztálódását. A teljesen ellenálló GK Mini Manó esetében speciális hatást tapasztaltunk. Annak ellenére, hogy a fungiciddel védett környezetben mindkét évben a legkisebb ezerszemtömegűnek bizonyult a fajta, szárrozsdával mesterségesen fertőzött környezetben mégis növelte hidridjei ezerszemtömegét, amely kiváló szárrozsdával szembeni ellenállóságával magyarázható. Vizsgálatainkkal bizonyítottuk, hogy öröklődés vizsgálatok esetén fontos a stressz (betegség) mentes környezet, hogy a következtetések helytállóak legyenek. A hatékony szelekció szempontjából viszont a fertőzött részben kapott eredmények a mérvadóak. Ez esetben egyértelműen megmutatkozik a rezisztencia hatása, ki tudjuk válogatni azokat a növényeket, amelyeknek járványos környezetben sem csökken vagy csak nagyon kis mértékben a termése vagy ezerszemtömege. 2. Szárrozsda rezisztencia gének hatásának kifejeződése szárrozsdával mesterségesen fertőzött körülmények között Fajtáinkba két szárrozsda rezisztencia gén – Sr36, Sr31 – beépítésére került sor. Ez a két szárrozsda gén Magyarországon hatékony védelmet nyújt a kórokozó ellen a fertőzöttség mértékének csökkentésével. Ez megnyilvánul a termésben is, hiszen ezen géneket tartalmazó fajták termése csak igen kismértékben csökkent szárrozsdával mesterségesen fertőzött környezetben. Bár az utóbbi 25-30 évben a szárrozsda természetes előfordulása nem okozott problémát Magyarországon, ezek a fajták (GK Kincső, GK Garaboly, GK Kalász, GK Góbé, GK Csörnöc, GK Véka) egy esetlegesen fellépő szárrozsda járvány esetén is biztonsággal termeszthetők. Emellett a nemesítési munkában hatékonyan felhasználhatók az új fajták szárrozsdával szembeni ellenállóképességének javítására is. A GK Kincső esetében a hatéves kísérletsorozatban bizonyítottuk, hogy a szárrozsda rezisztens fajta termése szignifikáns mértékben csökkenhet nagy fertőzési nyomás esetében, amely megegyezik a SmedegaardPetersen és Stolen (1981) árpa lisztharmatnál, Barabás és mtsai. (1983) búza levélrozsdájánál és Wagoire és mtsai. (1998) által a búza sárgarozsdájánál tapasztaltakkal. 3. Rezisztencia gének hatékonyságának vizsgálata felnőttkorban A nemesítési munka tulajdonképpen versenyfutás a kórokozókkal. A kórokozó populáció összetételének változása – különösen, ha együtt jár egy új, virulens patotípus megjelenésével – jelentősen megváltoztathatja termesztett fajtáink fertőzöttségének mértékét. Ezért nagyon fontos nyomon követni nemcsak Magyarországon, hanem az európai térségben (COST 817) is a kórokozó populáció összetételét, hogy időben észre tudjuk venni a változásokat. Vizsgálataink alapján magyarországi körülmények között felnőttkorban hatékony védelmet
7 nyújt a vörösrozsda populációval szemben az Lr9, Lr19, Lr24, Lr25, Lr29, Lr 35, Lr38K-as, szárrozsda esetében az Sr36, Sr27, Sr31-es gén, lisztharmat gének közül pedig kisebb mértékben fertőződnek a Pm17, Pm6 és Pm5+6-os génkombinációt tartalmazó vonalak. Ezen hatékony gének közül azonban csak az Sr36 és az Sr31 fordul elő nagy gyakorisággal fajtáinkban. Ez rámutat arra, hogy az elkövetkezendő években is fontos feladat olyan rezisztencia források felkutatása és beépítése fajtáinkba, amelyek tartalmazzák a Magyarországon hatékony géneket. 4. Fajtáinkban lévő rezisztencia gének meghatározása hagyományos és molekuláris módszerekkel A nemesítési munka hatékonyságát jelentősen javíthatjuk, ha céltudatosan állítjuk össze a keresztezési programokat. Ezt nagyban elősegíti a fajtáinkban lévő rezisztencia gének meghatározása. Külföldi és hazai együttműködések, valamint saját vizsgálataink alapján számos szár-, levél- és sárgarozsda, valamint lisztharmat rezisztencia gént azonosítottak fajtáinkban (Limpert és mtsai. 1994, Johnson és mtsai. 1996, Csősz és mtsai. 1997, Manninger és mtsai. 1998, Csősz és mtsai. 1999a, Winzeler és mtsai. 2000, Szunics és mtsai. 2001, Purnhauser 2006, személyes közlés). E munkák eredményét foglalja össze a 2. táblázat. 2. táblázat: A GK Kht által nemesített őszi búza fajtákban és fajtajelöltekben azonosított rezisztencia gének Fajta
Elismerés éve GK Tiszatáj 1978 GK Szeged 1978 GK Ságvári 1982 GK Kincső 1983 GK Öthalom 1985 GK Zombor 1985 GK Bence 1987 GK István 1987 GK Örzse 1988 GK Barna 1990 GK Csűrös 1991 GK Őrség 1991 GK Kata 1991 GK Góbé 1992 GK Délibáb 1992 GK Zugoly 1993 GK Pinka 1994 GK Répce 1995 GK Marcal 1995 GK Csörnöc 1995 GK Malmos 1996 GK Kende 1996 GK Szindbád 1996 GK Kalász 1996 GK Élet 1996 GK Véka 1996
Gén/gének
Fajta
Elismerés éve GK Kunság 1998 Yr3?, TP? GK Dávid 1998 YrTP? GK Garaboly 1998 Pm8, Sr31 GK Forrás 1999 Lr3+, Sr36 GK Tenger 1999 Yr? GK Jászság 1999 Sr31,Yr9+ 2000 Pm8, Sr36, Sr31 GK Bagoly GK Szálka 2000 Sr5 GK Sas 2000 Pm2+5 GK Jutka 2001 Sr5, Yr? GK Tündér 2001 Sr31, Yr9 GK Ati 2001 Yr2?,+ GK Csongrád 2001 YrTP? GK Héja 2001 Lr?, Sr36, Yr? GK Holló 2001 Sr5 GK Margit 2001 Lr?, Sr36 GK Cinege 2002 Lr3a+ GK Csaba Fj. Lr1+Lr3a GK Gereben Fj. Lr? GK Kovász Fj. Sr31, Yr9 GK Táltos Fj. Lr3 GK Szemes Fj. Lr3+Lr3a GK Tiborc Fj. Lr?,Sr36,YrTP Fj. Lr13+, Sr36, Yr? GK Mini Manó GK Bokros Fj. Sr5, Yr? GK Boglár Fj Yr9+, Sr31
Gén/gének Lr?, Sr36 Lr? Lr?, Sr36 Lr3+, Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Lr? Sr36, Sr31 Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Sr36 Yr2,3?, TP? YrTP? Yr? Lr3a+Lr26 Pm8 Pm8 Pm5+6, Sr36 Sr36, Sr31 Sr36
5. A legfontosabb, levélfoltosságot okozó kórokozók előfordulásának felmérése Magyarországon az 1999-es csapadékos év növénykórtani helyzete hívta fel a figyelmet a levélfoltosságot okozó kórokozók jelentőségének megnövekedésére. 2000-ben kezdtük el a
8 legfontosabb levélfoltosságot okozó kórokozók előfordulásának országos felmérést. A hat év alapján megállapítható az a tendencia, hogy a Drechslera fajok és a Septoria tritici előfordulásának gyakorisága közel azonos, majd ezt követi a Stagonospora nodorum. A legkisebb arányban a Bipolaris sorokinianat találtuk meg a mintákban. A tenyészidőszak elején a Septoria triticit, míg a tenyészidőszak végén a Drechslera fajokat és a Stagonospora nodorumot találtuk nagyobb arányban, bár a Septoria tritici, számára kedvező években (2004, 2005), a tenyészidő végén is igen nagy gyakorisággal fordult elő a mintákban. Jelentős különbségeket tapasztaltunk az évjáratok és a helyek között. A vizsgált időszakban a természetes fertőződés mértéke alapján nem tudtunk következtetést levonni a fajták levélfoltosságot okozó kórokozókkal szembeni ellenállóképességére vonatkozóan. Csak egy-egy helyen és évben alakult ki értékelhető mértékű fertőzöttség. A fajtasorrend jelentősen eltért ezeken a helyeken, melynek magyarázata a kórokozó populáció összetételében tapasztalt különbségek. Problémát okozott a vizuális bonitálás során, hogy e kórokozó csoport tünetei nem különíthetők el olyan egyértelműen, mint a biotróf kórokozóké, így a fertőzöttség mértéke magában foglalja az összes fontosabb levélfoltosságot okozó kórokozó tüneteit, ezért összefoglaló néven ’levélfoltosságok’-nak nevezzük a tünetegyüttest. Azonban levélfoltossági tüneteket nemcsak az általunk vizsgált kórokozók okozhatnak, hanem genetikai és fiziológiai okok, abiotikus stresszek, vírusok, baktériumok és egyéb gombák is, ezért még helyesebb ’levélfoltosság szindrómáról’ beszélni. Először izoláltuk Magyarországon az őszi búza leveléről a Drechslera terest, amelyet ITS szekvencia analízissel és visszafertőzéssel egyaránt bizonyítottunk. Az elkövetkező években figyelemmel kísérjük a Drechslera tritici-repentis mellett a Drechslera teres előfordulását is őszi búzán, jelentőségének megítélése céljából. 6. Őszi búza fajták Drechslera tritici-repentissel szembeni ellenállóságának vizsgálata mesterséges fertőzéses körülmények között szántóföldön A levélfoltosságot okozó kórokozók nagyobb mértékű megjelenésére és kártételére alapvetően őszi búza elővetemény, illetve monokultúra esetén lehet számítani. Mesterséges fertőzéses kísérleteinkben e helyzetet szimuláltuk. A dolgozatban csak 17 fajta 5 éves eredménye van bemutatva, azonban emellett minden évben vizsgáltuk a harmad éves fajtajelölteket is, hogy e betegség csoporttal szembeni ellenállóságukról is képet kapjunk. Vizsgálataink során teljesen tünetmentes genotípust nem találtunk. Az öt év alapján a GK Selyemdur és a GK Héja levélfoltosságot okozó kórokozókkal szembeni ellenállósága volt a legjobb, míg a GK Verecke és GK Marcal bizonyult a legfogékonyabbnak. Ezeket az eredményeinket németországi és cseh országi tapasztalataink is megerősítették. A vizsgált évek közül különösen 2001-ben és 2005-ben tapasztaltunk jelentős mértékű terméscsökkenést, amely figyelmeztet bennünket arra, hogy lehetőség szerint kerülnünk kell a búza előveteményt és a monokultúrát. Ha mégis rákényszerülünk, fontos a gondos talajelőkészítés, a szármaradványok tökéletes leforgatása. A talaj felszínén maradó szármaradványok ugyanis elősegítik a levélfoltosságot okozó kórokozók fennmaradását, amely fogékony fajta és kedvező mikroklíma esetében szükségessé teheti a kétszeri védekezést. A 2005-ös év alapján úgy ítéljük meg, hogy a Septoria tritici időnként legalább olyan, de egyes helyeken talán még nagyobb problémát is okozhat, mint a Drechslera tritici-repentis. A terméscsökkenés mértéke az öt év átlagában 8 és 27 % között mozgott, de ha a 2005-ös évet vesszük figyelembe a legnagyobb mértékű terméscsökkenés elérte a 40 %-ot, amely már jelentős termésveszteség. A terméscsökkenés mértékét azonban nemcsak a levélfoltosságot okozó kórokozók befolyásolták, hanem a vörösrozsda is. Azon fajták esetében, ahol minimális volt a biotróf kórokozók megjelenése, a levélfoltosságok fogékony fajta esetében
9 15-25 % közötti termésveszteséget okoztak. Ezért a tünetek korai, nagymértékű megjelenése és felszaporodásukhoz kedvező időjárási feltételek esetén feltétlenül szükséges a védekezés. 7. Az alkalmazott módszerek és eredmények felhasználása a fajtaelőállító nemesítésben A nemesítési munka során 1990 óta kísérjük figyelemmel a termésösszehasonlító kísérletekben szereplő törzseink kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. Úgy gondoljuk, hogy a keresztezési programok kialakítása során alapvető fontosságú a 0 és 10 ACI értékű kategóriába tartozó vonalak genetikai hátterének elemzése, hogy olyan forrásokat tudjunk kiválasztani, amelyekből várhatóan nagyobb arányban származhatnak jó rezisztenciával rendelkező törzsek. E téren sajnos sárgarozsda esetében rendelkezünk a legkevesebb információval. A levélfoltosságoknál bár már több éves információnk van, de legalább 8-10 éves periódus szükséges ahhoz, hogy reálisan meg tudjuk ítélni a környezeti tényezők mellett a genetikai háttér szerepét a törzsek ellenállóképességének változásában. A legsikeresebb programnak bizonyult a GK Kincső felhasználása a fajtaelőállító nemesítésben. A GK Kincső, amely nemcsak szárrozsdával szemben, hanem vörösrozsdával és lisztharmattal szemben is jó ellenállóképességgel rendelkezik, jelentős mértékben javította fajtáink kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. Napjainkig összesen 27 fajta került elismerésre e programból (1. ábra).
10 ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1.) Bizonyítottuk Dr. Barabás Zoltán azon a hipotézisét, hogy az Sr36-os gén hatékony védelmet biztosít a magyarországi szárrozsda populáció ellen. A GK Mini Manó – amely tartalmazza az Sr36-os szárrozsda rezisztencia gént – jól örökítette szárrozsdával szembeni ellenállóképességét hibridjeiben. Ezek ezerszemtömegét fertőzött környezetben lényegesen javította. Ez az eredmény hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiek folyamán a szegedi fajtákba széles körben beépítésre került az Sr36-os szárrozsda rezisztencia gén. 2.) Igazoltuk két, hatékony szárrozsda rezisztencia gén – Sr36 és Sr31 – hatását a szárrozsda fertőzöttség mértékének csökkentésében. Kimutattuk, hogy az Sr36-os gént tartalmazó fajták termése – a GK Kincső kivételével – még nagy fertőzési nyomás következtében sem csökken szignifikánsan. Bizonyítottuk azt is, hogy az Sr31-es gén is jelentősen csökkenti a szárrozsda fertőzöttség mértékét. A terméscsökkenés mértéke, bár kissé magasabb, mint az Sr36-os gént tartalmazó fajtáké, azonban nem tér el azokétól szignifikánsan. 3.) Megállapítottuk, hogy felnőttkorban hatékony védelmet nyújt a vörösrozsda populációval szemben az Lr9, Lr19, Lr24, Lr25, Lr29, Lr35, Lr38K, szárrozsda esetében az Sr36, Sr27, Sr31-es gén, a lisztharmat géneket tartalmazó törzsek közül pedig kisebb mértékben fertőződnek a Pm17, Pm6 és Pm5+6-os génkombinációt tartalmazó törzsek. 4.) Adaptáltuk a molekuláris munkához szükséges fenotípizálási rendszert. A hasadó nemzedékekben az Lr1, Lr2a, Lr9, Lr19, Lr20, Lr24, Lr25, Lr28, Lr29, Lr52(LrW) gének jelenlétének igazolásához azonosítottunk specifikus izolátumot. Bizonyítottuk a vörösrozsda populáció nagymértékű heterogenitását is a Thatcher alapú vörösrozsda rezisztencia géneket tartalmazó búza közel izogén törzsek segítségével. 5.) Megállapítottuk, hogy Magyarországon a legfontosabb levélfoltosságokat okozó kórokozók közül a Drechslera fajok és a Septoria tritici előfordulásának gyakorisága közel azonos, majd ezt követi a Stagonospora nodorum. A Bipolaris sorokiniana előfordulása sporadikus. A kórokozó populáció összetételének változására jellemző, hogy a tenyészidőszak elején a Septoria tritici, míg a tenyészidőszak végén a Drechslera fajok és a Stagonospora nodorum fordul elő nagyobb arányban, bár a Septoria tritici, számára kedvező években, a tenyészidő végén is igen nagy gyakorisággal megjelenik. Jelentős évjárat és helyhatást tapasztaltunk. 6.) Bizonyítottuk a Pyrenophora teres előfordulását őszi búzán, Magyarországon. 7.) Többéves kísérletsorozatban meghatároztuk 17 szegedi őszi búza fajta levélfoltosságokat okozó kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. Kimutattuk, hogy a levélfoltosságokat okozó kórokozók számukra kedvező feltételek esetén, akár 25 %-os termésveszteséget is okozhatnak. 8.) A több mint 20 éves nemesítői munka során 44 őszi búza fajta létrehozásában működtem közre, amelyből 6 fajta vezető és 38 fajta társnemesítője vagyok.
11 3. táblázat: A vezetésemmel illetve közreműködésemmel előállított búzafajták listája Fajta neve
Kombináció
Bejelentés Elismerés Éve
éve
Nemesítői
Szabadalmi
részarány (%) lajstromszám
Vezetésemmel előállított fajták GK Garaboly
D12 / GK Mini Manó
1994
1998
25
215.479
GK Dávid
GK Mini Manó / GK István
1994
1998
25
215.478
GK Szálka
GK Garaboly / Mv119.88
1997
2000
30
GK Margit
CK 983 / GK Gereben // GK Mini Manó / GK Réka
1998
2001
25
GK Jutka
CK 983 / GK Gereben // GK Mini Manó / GK Réka
1998
2001
25
GK Hargita
GK Dávid / GK Kalász
2001
2003
30
Közreműködésemmel előállított fajták GK Csongor
GT 76.150 / Predgornaja 2
1977
1980
5
GK Kincső
Arthur 71 / Sava
1981
1983
5
GK Pannondur
KGST rek. Szel
1983
1985
4
GK Zombor
Kavkaz / Produttore // Sava
1983
1985
4
GK István
Kremena / Aurora
1984
1987
5
202.039
GK Örzse
Sava / Maris Huntsman
1985
1988
6
202.040
GK Szőke
Tobari 66-8156R / Bezosztaja 1
1985
1987
6
GK Bence
Artur / Sava // Libellula
1985
1987
6
192.412
GK Barna
D1 / Sava // Aquileja
1986
1990
7
202.356
GK Csűrös
Arthur 71 / Tiszatáj*2
1987
1991
7
204.648
GK Góbé
GK Mini Manó / GK Kincső
1989
1992
7
204.564
GK Olt
GK Lilla / Mv 8
1989
1992
7
213.225
GK Délibáb
HD 773 GK Mini Manó // Jubilejnaja 50 / Sadovo S / GK Mini Manó / Mv 12
1990
1992
5
209.040
GK Csörnöc
F3 pop-ból 6077 sz. törzs
1990
1995
20
GK Zugoly
GK Kincső / GK István
1991
1993
5
210.222
GK Kalász
GK Mini Manó / GK Kincső // Lovrin 24 / GK Korány
1993
1996
3
214.541
GK Élet
1993
1996
8
214.538
GK Véka
GK Öthalom // GK Ságvári / Bounty // Mv4 / Baranjka Lovrin24 / GK Mini Manó // GK Mini Manó / GK Kincső
1993
1996
3
215.022
GK Tavasz
CIMMYT-től kapott bulkból szel.
1995
1998
20
GK Verecke
Bezosztaja 1 / GK Pusztaszer
1996
1999
5
221.325
GK Tenger
GK Kincső*2 / Mv4
1996
1999
3
221.324
GK Forrás
GK Kincső / Mv4
1996
1999
3
221.326 223.671
GK Bagoly
Mv 16 / Zágrábi 241
1997
2000
5
GK Sas
Mv 16 / Zágrábi 241
1997
2000
5
GK Szivárvány
1997
2000
10
GK Csongrád
Zágrábi241 / GK Öthalom // Mv17 / GK Öthalom GK Kincső*2 / GK Mini Manó // GK Kincső / GK István
1998
2001
8
GK Héja
Mv16 / GK Zugoly
1998
2001
5
GK Holló
Mv16 / GK Zugoly 612
1998
2001
5
GK Tündér
1998
2001
9
GK Attila
GK Zugoly / 85.50 DH változata Mv4*2 // Jakometti / Rana 2 // Grana / D1 /3/ GK Mini Manó
1998
2001
5
GK Hattyú
GK Góbé // GK Öthalom / GK Mini Manó
1999
2002
5
GK Cinege
GK Zugoly / GK Élet
1999
2002
5
GK Smaragd
GK István*2 / GK Góbé Mv4*2 // Jakometti / Rana 2 // Grana / D1 /3/ GK Mini Manó
1999
2002
5
1999
2002
5
GK Rubin GK Békés
GK Garaboly / GK Kalász
2002
2005
10
GK Hunyad
GK Mura / GK Kende
2002
2005
5
GK Csillag
GK Véka / GK Kalász
2002
2005
5
GK Selyemdur
GK Novodur / GK Coopdur
1999
2001
5
223.567
1. ábra 12
13 AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK Tudományos dolgozatok: 1. Csősz, L-né (1991): Expression of inheritance of 1000 kernel weight with and without stem rust infection. (Abstr.) In: M. Vánová, J. Benada, L. Tvaruzek and R. Frecer [eds.], Conference on genetics of disease resistance in cereals. November 12-14, 1991. Kromeriz, Czechoslovakia, p. 41-43. 2. Csősz, L-né, Kertész, Z., Barabás, Z. (1986): Az ezerszemtömeg öröklődésének tanulmányozása betegségmentes és szárrozsdával fertőzött körülmények között búzában. Országos Kalászosgabona-termesztési Tanácskozás I. kötet 294-302. 3. Csősz, L-né, Matuz, J., Mesterházy, Á., Kertész, Z., Pauk, J., Cseuz, L., Purnhauser, L., Papp, M., Beke, B. (2002): Az őszi búza levélbetegségeivel szembeni ellenállóság javítása. "Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában" Debrecen, 2002. április 1112., p. 307-310. 4. Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (1992): A búzalisztharmattal szembeni rezisztencianemesítés gyakorlati eredményei. Növényvédelem, 28. évf. 5-6. sz. p. 218-221. 5. Csősz, L-né, Tyihák, E., Manninger, S.-né (1999): Első tapasztalatok a Bionnal mint szintetikus növényaktivátorral. Növényvédelem, 35(7): 327-334. 6. Csősz, M. (1993): "Twin plot" field experiments for investigation of resistance to stem rust. Annual Wheat Newsletter, Vol.39. p. 157-158. 7. Csősz, M. (2001): Breeding for complex resistance to leaf diseases in wheat. Beitrage zur Züchtungsforschung, Proceedings of the 8th Aschersleben Symposium „New Aspects of Resistance Research on Cultivated Plants”, November 16-17, 2000 Aschersleben, Germany, p. 32-37. 8. Csősz, M. (2001): Incidence of saprophytic and necrotrophic pathogens on wheat in Hungary in 2000. „Sustainabla Systems of Cereal Crop Protection against Fungal Diseases as the Way of Reduction of Toxin Occurrence in Food Webs” Conference, Kromeriz, Czeh, p.46. (Abstr.), and Proceedings p. 30-34. 9. Csősz, M. (2005): Occurence of necrotrophic leaf pathogens in wheat and their relation to symptom development in Hungary (2000-2002). Acta Agrobotanica, 58(1): 11-16. 10. Csősz, M., Bartos, P., Mesterházy, Á. (2001): Identification of stem rust resistance gene Sr36 in the wheat cultivar GK Kincső and in its derivatives. Cereal Res. Comm. 29(3-4): 267-273. 11. Csősz, M., Kertész, Z., Matuz, J., Barabás, Z. (1995): Manifestation of inheritance of 1000 kernel mass under artificial stem rust inoculated and disease free conditions in wheat. Cereal Res. Com. 23(1-2): 133-140. 12. Csősz, M., Kopahnke, D., Nagyhaska, E., Pusztai, I., Mesterházy, Á. (2003): Resistance of winter wheat cultivars against necrotrophic leaf pathogens (2001-2003 Szeged, Hungary and 2003 Aschersleben, Germany). 3rd International Plant Protection Symposium at Debrecen University, 15-16 October, 2003 Debrecen, Hungary, Proceedings, 166-170. 13. Csősz, M., Matuz, J., Mesterházy, Á. (1995): Epidemiologisches Verhalten des WeizenSchwarzrostes - Beobachtungen auf der Basis der Center-Pivot-Methode. 46.Arbeitstagung der Arbeitsgemeinschaft der Saatzuchtleiter, Gumpenstein, 1995. November 21-23., 101-109. 14. Csősz, M., Matuz, J., Mesterházy, Á. (1999): Evaluation of stem rust tolerance in wheat. Cereal Res. Comm. 27: 123-130. 15. Csősz, M., Matuz, J., Pusztai, I., Barabás, Z. (1992): A Bayleton 25WP csökkentett dózisainak hatása lisztharmat fogékony és rezisztens őszi búzafajták fertőzöttségére és termésére. Növénytermelés, 41(6): 485-495. 16. Csősz, M., Mesterházy, Á. (1992): Comparison of the inheritance expression of wheat with and without stem rust infection measured by yield and 1000 grain mass. Vortr. Pflanzenzüchtg. 24: 292-294. 17. Csősz, M., Mesterházy, Á., Papp, M. (1993): Prospects and retrospects in resistance breeding of wheat. Hungarian Agricultural Research, 2(1): 41-46. 18. Csősz, M., Mesterházy, Á., Szunics, L., Vida, Gy., Manninger, K. (2000): Leaf rust reactions of the wheat Lr near-isogenic lines in adult stage in Hungary, 1995-1999. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 35(1-4): 177-185.
14 19. Barabás, Z., Bócsa, E., Csősz, M. (1981): Die Probleme der Züchtung auf die nicht rassenspezifische Resistenz im Winterweizen. "Bericht Arbeitstagung-Gumpenstein, Band 32, 1981., 163-171. 20. Barabás, Z., Csősz, M. (1982): Stress tolerance of winter wheats. Ann. Wheat Newsl., 28: 61-62. 21. Barabás, Z.,. Beke, B., Csősz, M., Gracza, K., Kertész, Z., Matuz, J., Medovarszky, Z., Mesterházy, Á., Sallai, Á. (1984): New winter wheat cultivars. Ann. Wheat Newsl., 30: 6365. 22. Kertész, Z., Matuz, J., Bóna, L., Beke, B., Pauk, J., Csosz, M., Cseuz, L., Mesterhazy, A., Petróczy, I., Purnhauser, L., Kertész, Cs., Falusi, J., Nagy-Kutni, R. (1997): Bread wheat growing conditions and cultivar release. New bread wheat cultivars. Ann. Wheat Newsl. 43: 111-112. 23. Kertesz, Z., Matuz, J., Pauk, J., Beke, B., Csosz, M., Bona, L., Mesterhazy, A. (1993): New bread and durum wheat cultivars released. Ann. Wheat Newsl., 39: 153-154. 24. Manninger, K., Csősz, M., Falusi, J., Mesterházy, Á. (1998): Postulation of Resistance Genes to Wheat Stem Rust in Winter Wheat Genotypes from Szeged. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 33(1-2): 37-42. 25. Manninger, K., Király, Z., Barabás, Z., Csősz, M. (1988): Testing wheat seedlings for adult resistance to rust disease. Tag.-Ber., Akad.Landwirtsch.-Wiss. DDR, Berlin 271, S. 231-234. 26. Matuz, J., Bona, L., Paradi, L., Kertesz, Z., Beke, B., Csosz, M., Schulcz, M., Barabás, Z., Szebelledy, T., Purnhauser, L., Vincze, TI., Pauk, J., Mesterhazy, A., Nyitrai, A., Papp, M., Erdei, G. (1986): Untitled communication. Ann. Wheat Newsletter 32: 71-72. 27. Matuz, J., Kertész, Z., Beke, B., Mesterházy, Á., Pauk, J., Purnhauser, L., Petróczi, I., Csősz, M., Papp, M., Bóna, L., Cseuz, L., Kertész, Cs., Sági, F., Bartók, T. (1997): Wheat research at the Cereal Research Institute, Szeged. Hungarian Agricultural Research, 6(3): 8-10. 28. Matuz, J., Kertész, Z., Bona, L., Beke, B., Pauk, J., Csősz, M., Cseuz, L., Mesterházy, Á., Petróczi, I., Purnhauser, L., Papp, M., Kertész, Cs., Bartók, T., Falusi, J. (1998): Items from Hungary: the Cereal Res. Non-Profit Co., An Electric Publ. Ann. Wheat Newsl. 44. 29. Mesterházy, Á., Bartos, P., Goyeau, H., Niks, R., Csősz, M., Andersen, O., Casulli, F., Ittu, M., Jones, E., Manisterski, J., Manninger, K., Pasquini, M., Rubiales, D., Schachermayr, G., Strzembicka, A., Szunics, L., Todorova, M., Unger, O., Vanco, B., Vida, Gy., Walther, U. (2000): European virulence survey for leaf rust in wheat. Agronomie, 20(7): 793-804. 30. Mesterházy, Á., Csősz, L., Manninger, K., Barabás, Z. (1991): Vertical resistance or tolerance, a methodical challange? Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 26(3-4): 271-279. 31. Mesterházy, Á., Csősz, M., Nyitrai, Á., Papp, M. (1990): Wheat pathology. Ann. Wheat Newsl., 36: 75. 32. Pauk, J., Kertész, Z., Beke, B., Bóna, L., Csősz, M., Matuz, J. (1995): New winter wheat variety: ‘GK Délibáb’ developed via combining conventional breeding and in vitro androgenesis. Cereal Res. Com. 23(3): 251-256. 33. Purnhauser, L., Gyulai, G., Csősz, M., Heszky, L., Mesterházy, Á. (2000): Identification of leaf rust resistance genes in common wheat by molecular markers. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 35(1-4): 31-36. 34. Purnhauser, L., Gyulai, G., Tar, M., Csősz, M., Mesterházy, A., Heszky, L. (2000): Use of Molecular Markers in Wheat Breeding for Disease Resistance. In: Hrazdina G. (ed.): Use of Agriculturally Important Genes in Biotechnology, 52-57. IOS Press (NATO Science Series) Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington, D.C. 35. Winzeler, M., Mesterházy, Á., Park, R.F., Bartos, P., Csősz, M., Goyeau, H., Ittu, M., Jones, E., Löschengerger, F., Manninger, K., Pasquini, M., Richter, K., Rubiales, D., Schachermayr, G., Strembicka, A., Trottet, M., Unger, O., Vida, G., Walther, U. (2000): Resistance of European winter wheat germplasm to leaf rust results of a European ring tests. Agronomie, 20(7): 783792.
Könyvrészletek: 36. Csősz, M., Barabás, Z. (1985): A búza rassz-specifikus és nem rassz-specifikus rezisztenciájának az összevetése. in: Bajai J. - Koltai Á.: Buzatermesztési kísérletek 1970-1980. p. 610-619.
15 37. Csősz, M., Cseuz,. L., Kertész, Z., Pauk, J. (1994): The effects of biotic environmental factors on the yield of different winter wheat (T. aestivum L.) genotypes. In: Plant production on the threshold of a new century, ed.: P.C. Struik, W.J. Vredenberg, J.A. Renkema, J.E. Parlevliet, p. 481-483. 38. Kertész, Z., Matuz, J., Pauk, J., Mesterházy, Á., Papp, M., Cseuz, L., Kertész, C., Csősz, M. (1998): Traditional and novel wheat breeding methods used in Hungary. H.-J. Braun et al. (Eds.), Wheat: Prospects for Global Improvement, 37-45. Kluwer Academic Publishers., Netherlands. 39. Mesterházy, Á., Csősz, M. (1996): Breeding wheat for resistance against powdery mildew in Szeged. Eds.: E. Limpert - M.R. Finckh - M.S. Wolfe: Integrated control of cereal mildew and rusts: Towards coordination of research across Europe, COST 817, Nov. 5-10. 1994. Zürich/Kappel am Albis, p. 149-152.
Nyomtatásban megjelent konferencia összefoglalók 40. Csősz, L-né (1986): Szárrozsda rezisztencia vizsgálata diallél keresztezésben. (Abstr.) Növényvédelem, 20(9): 401. 41. Csősz, L-né (2000): Búza levélbetegségek járványtani jelentősége szegedi szemmel.46. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, február 22-23., p. 90. 42. Csősz, L-né (2001): A szaprofita gombák és nekrotróf kórokozók előfordulása Magyarországon 2000-ben. Növényvédelmi Tudományos Napok 2001. február 27-28., Budapest, p. 81. 43. Csősz, L-né (2002): Az őszi búza szaprofita gombáinak és nekrotróf kórokozóinak előfordulása Magyarországon 2000 és 2001-ben. 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2002. március 6-7., p. 69. 44. Csősz, L-né (2005): Őszi búza fajták biotróf és nekrotróf kórokozókkal szembeni ellenállósága és termésreakciója (Szeged, 2001-2004). Tavaszi Szél 2005. május 5-8., Debrecen, p. 439. 45. Csősz, L-né (2006): A nekrotróf kórokozók előfordulásának változása őszi búzán Magyarországon 2005-ben. Növényvédelmi Tudományos Napok 2006, Budapest, p. 67. 46. Csősz, L-né, Barabás, Z., Manninger, S-né, Mesterházy, Á. (1994): A rozsdagombákkal szembeni ellenállóság genetikai háttere és felhasználásának gyakorlati eredményei az őszi búza nemesítésében. Növénynemesítési Tudományos Napok '93 Budapest, 1994. január 11-12. p. 93. 47. Csősz, L-né, Barabás, Z., Mesterházy, Á. (1998): Hatékony rezisztencia gének felkutatása és felhasználása az őszi búzafajták ellenálló képességének javításában. 44. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1998. február 24-25., p. 90. 48. Csősz, L-né, Bartos, P., Mesterházy, Á. (1999): A GK Kincső őszi búzafajta és rokonsági körében lévő szárrozsda rezisztenciagének azonosítása. IV. Magyar genetikai kongresszus, Siófok, április 11-14., p. 173. 49. Csősz, L-né, Cseuz, L., Ács, P-né, Mesterhazy, Á. (1999): Levélrozsda rezisztencia géneket hordozó közel izogén búza vonalak agronómiai jellemzői és szedimentációs (SDS) értéke. V. Növénynemesítési Tudományos Napok, 1999. március 9., Budapest, p. 61. 50. Csősz, L-né, Kertész, Z. (1991): A szárrozsda fertőzés hatása őszi búzák biológiai termésére. (Abstr.) "A biotikus és abiotikus stresszrezisztencia genetikai kontrollja" c. konferencia, Budapest, 1991. nov. 27. p. 11. 51. Csősz, L-né, Kopahnke, D., Nagyhaska, E., Pusztai, L.-né, Mesterházy, Á. (2004): Őszi búza fajták biotróf és nekrotróf kórokozókkal szembeni ellenállósága és termésreakciója (Szeged 2001-2003, Aschersleben 2003). X. Növénynemesítési Tudományos Napok Budapest, 2004. február 18-19., p. 39. 52. Csősz, L-né, Kopahnke, D., Nagyhaska, E., Pusztai, L.-né, Mesterházy, Á. (2004): Őszi búza fajták biotróf és nekrotróf kórokozókkal szembeni ellenállósága és termésreakciója (Szeged 2001-2003, Aschersleben 2003). X. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2004 február 18-19. p. 39. 53. Csősz, L-né, Láda-Nagyhaska, E., Cseuz, L. (2006): Őszi búza genotípusok fertőzöttségének mértéke (biotróf és nekrotróf kórokozók) és termésreakciója Szegeden 2005-ben. XVI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2006. január 26-27., p. 27.
16 54. Csősz, L-né, Láda-Nagyhaska, E., Kertész, Z., Cseuz, L. (2006): Őszi búza fajták biotróf és nekrotróf kórokozókkal szembeni ellenállósága és termésreakciója Szegeden 2001-2005-ben. XII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2006. március 7-8., p. 54 55. Csősz, L-né, Manninger, S-né (1990): A lisztharmat és szárrozsda rezisztencia változása a szegedi búza tenyészanyagban. (Abstr.) Kórtani és rezisztencia problémák búzában és kukoricában, Tudományos Konferencia, Szeged, 1990. december 6. p. 7. 56. Csősz, L-né, Manninger, S-né (1991): A lisztharmattal és a szárrozsdával szembeni rezisztencia változása Szegeden 1986-1990 között. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1991. február 26-27. p. 74. 57. Csősz, L-né, Manninger, S-né, Johnson, R., Mesterházy, Á. (1996): Őszi búzafajták rozsdagombákkal szembeni ellenállósága felnőttkorban. Növénynemesítési tudományos napok ‘95., 1996. január 22-23., Budapest, p. 73. 58. Csősz, L-né, Manninger, S-né, Johnson, R., Mesterházy, Á. (1996): Rozsdagombákkal szembeni rezisztencia őszi búzában. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok 1996. Budapest, p. 104. 59. Csősz, L-né, Manninger, S-né, Kátay, Gy., Tyihák, E. (2000): A Bion 50 WG kezelés hatása őszi búza genotípusok lisztharmat, levélrozsda és Septoria tritici fertőzöttségének mértékére és a termés mennyiségére. 46. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, február 22-23., p. 91. 60. Csősz, L-né, Matuz, J., Kertész, Z., Falusi, J., Pusztai, L-né (1999): Nagy nedvessikér tartalmú őszi búzafajták nemesítése. V. Növénynemesítési Tudományos Napok, 1999. március 9., Budapest, p. 62. 61. Csősz, L-né, Matuz, J., Kertész, Z., Nagyhaska, E., Beke, B., Cseuz, L., Falusi, J., Mesterházy, Á., Papp, M., Ács, P-né (2005): GK Hargita a korai éréscsoport új, bőtermő, malmi minőségű őszi búza fajtája. XI. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2005. március 3-4. Budapest, p. 151. 62. Csősz, L-né, Matuz, J., Mesterházy, Á., Barabás, Z. (1993): Őszi búzafajták rassz-specifikus és nem rassz-specifikus reakciójának vizsgálata a "módosított Center Pivot" kísérletben. 39. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1993. február 23-24. p. 88. 63. Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (1994): A lisztharmat, levél- és szárrozsda izogén búza vonalak szántóföldi reakciója és a fajták betegségekkel szembeni ellenállósága. A Magyar Genetikusok Egyesülete III. konferenciája, Debrecen, 1994. p. 126. 64. Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (1999): Lisztharmattal és szárrozsdával szemben eltérő ellenállósággal rendelkező őszi búza genotípusok járványtani viselkedése. 4. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, november 3-4. p. 52. 65. Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Falusi, J. (1998): Szegedi őszi búzafajták ellenálló képessége a legfontosabb betegségekkel szemben. IV. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 1998. január 28-29., p. 35. 66. Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Szunics, L., Vida, Gy., Purnhauser, L., Manninger, S-né (2001): A búza levélrozsda közel izogén vonalak szántóföldi fertőzöttsége Magyarországon, 1995-2000. VII. Növénynemesítési Tudományos Napok 2001. január 23-24., Budapest, p. 81. 67. Csősz, L-né, Nagyhaska, E., Pusztai, L.-né, Kopahnke, D., Mesterházy, Á. (2003): Őszi búza fajták nekrotróf és biotróf kórokozókkal szembeni ellenállósága és termésreakciója Szegeden, 2002-ben. 49. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, február 25-26., p. 90. 68. Csősz, L-né, Nagyhaska, E., Pusztai, L-né (2004): A nekrotróf kórokozók előfordulásának változása és a fajták természetes fertőződésének értékelése őszi búzán. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest, 2004. február 24-25., p. 142. 69. Csősz, L-né, Nagyhaska, E., Pusztai, L-né (2004): A nekrotróf kórokozók előfordulásának változása és a fajták természetes fertőződésének értékelése őszi búzán. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest, 2004. február 24-25., p. 142. 70. Csősz, L-né, Nagyhaska, E., Pusztai, L-né (2005): A nekrotróf kórokozók előfordulásának változása 2000-2004-ben Magyarországon, és a fajták természetes fertőződésének értékelése őszi búzában. XI. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2005. március 3-4. Budapest, p. 150. 71. Csősz, L-né, Purnhauser, L., Ács, P-né, Falusi, J. (2005): Rezisztencia gének hatása a búza minőségére levélrozsda közel izogén vonalakban. XI. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2005. március 3-4. Budapest, p. 149.
17 72. Csősz, M. (1994): Possible genetic background of stem rust resistance in winter wheats from Szeged. Cereals-pathogens and stress factors interaction, First International Seminar, September 13-15, 1994. Poznan., p. 76. 73. Csősz, M. (2002): Symptom development and evaluation of resistance at necrotrofic leaf disease in wheat. 6th Conference of the European Foundation for Plant Pathology, Prague, Czech Republic, 8-14. September, 2002., p. 99. 74. Csősz, M. (2003): Identification of necrotrophic leaf pathogens in wheat and their relation to symptom development, in Hungary (2000-2002). Eds.: Agricultural Research Institute Kromeriz, Ltd.: A complex of leaf spot diseases of cereals and their effective control, Book of abstracts. 75. Csősz, M., Barabás, Z. (1987): Rezisztenciaviszonyok hatása az őszibúza (Triticum aestivum L.) ezerszemtömegének öröklődésére. Magyar Genetikusok I. Országos Konferenciája, április 27-28., p. 95. 76. Csősz, M., Barabás, Z., Mesterházy, Á. (1997): Genes effective against powdery mildew and leaf rust in Hungary, Szeged. Protection of Cereal Crops against Harmful Organisms, 1-4 July, Kromeríz, Czech Republic, Abstr. 77. Csősz, M., Bartos, P., Mesterházy, Á. (1997): Identification of stem rust resistance in cultivar Kincső (Preliminary results). Approaches to improving diesase resistance to meet future needs: Airborne pathogens of wheat and barley. 11-13 November 1997, Praha, Czech Republic, Abstr. 78. Csősz, M., Bartos, P., Mesterházy, Á., Purnhauser, L., Gyulai, G. (1999): Postulated resistance genes of several Hungarian wheat cultivars to leaf rust in seedling stage. Disease Resistance and Cereal Leaf Pathogens Beyond the Year 2000. COST 817 Workshop 9-14 November 1999. p. 31. 79. Csősz, M., Matuz, J., Kertész, Z., Mesterházy, Á., Barabás, Z. (1998): Breeding for resistance against leaf diseases in winter wheat. 7th ICPP98, Edinburgh, Scotland 9-16 August, 1998. p. 3.4.41. 80. Csősz, M., Matuz, J., Mesterházy, Á. (1996): Tolerance reaction of wheat genotypes against stem rust and powdery mildew. Proc. of the 9th European and Mediterranean Cereal Rusts & Powdery Mildew Conference 2-6 September 1996. Lunteren, The Netherlands. p. 254. 81. Csősz, M., Matuz, J., Mesterházy, Á., Barabás, Z. (1992): Field testing methods of the durable resistance of wheat to stem rust (Puccinia graminis f.sp. tritici). Symposium on durability of disease resistance, February 24-28. 1992. IAC, Wageningen, p. 42. 82. Csősz, M., Mesterházy, Á. (1995): A búza lisztharmat rezisztenciára való nemesítés eredményei és perspektívái Szegeden. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok., Hódmezővásárhely, 1995. április 21-22., p. 317-318. 83. Csősz, M., Mesterházy, Á. (1999): Partial resistance of wheat to powdery mildew, a mean to provide more powerful ways to control of disease. XIVth International Plant Protection Congress, Jerusalem, Israel, July 25-30, 1999., p. 34. 84. Csősz, M., Mesterházy, Á. (2000): Expression of resistance in wheat genotypes with specific resistance genes. 6th International Wheat Conference, 5-9 June 2000. Budapest, Hungary, p. 177. 85. Csősz, M., Mesterházy, Á. (2000): Resistance expression of wheat genotypes against stem rust, leaf rust and powdery mildew, 1992-1998. Durable Disease Resistance Symposium, EdeWageningen, The Netherlands, November 28-December 1., p. 32. 86. Csősz, M., Mesterházy, Á. Matuz, J., Barabás, Z. (1996): Stem rust epidemiology studies with the center-pivot method. Proc. of the 9th European and Mediterranean Cereal Rusts & Powdery Mildew Conference 2-6 September 1996. Lunteren, The Netherlands. p. 305. 87. Csősz, M., Mesterházy, Á., Matuz, J., Barabás, Z. (1995): Epidemic behaviour of wheat genotypes against leaf diseases (powdery mildew, stem and leaf rust) following artificial inoculation by stem rust. COST Meeting, Paris-Grignon, 30 March - 1 April. 88. Csősz, M., Šárová, J., Hanzalová, A., Čejka, L. (2005): Őszi búza fajták levélfoltossággal szembeni ellenállósága Magyarországon és Csehországban. XLVII. Georgikon Napok, Keszthely, 2005. szeptember 29-30. CD: ISBN 963 9639 03 6.
18 89. Cseuz, L., Csősz, M., Falusi, J., Bóna, L. (1995): Génmegőrzési tevékenység a Gabonatermesztési Kutatóintézet Búza Igazgatóságán. Növénynemesítési Tudományos Napok ‘94, Budapest, 1995. január 16-17. p. 71. 90. Cseuz, L., Matuz, J., Kertész, Z., Beke, B., Berki, L., Csősz, L-né, Fónad, P., Kovács, I-né, Papp, M., Purnhauser, L. (2006): GK Hunyad: új, szárazságtűrő, kiváló minőségű és nagy termőképességű szegedi búzafajta. XII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2006. március 7-8., p. 82. 91. Gyulai, G., Purnhauser, L., Hornok, K., Bottka, S., Marticsek, J., Törjék, O., Mesterházy, Á., Cséplő, M., Csősz, L., Tar, M., Heszky, L. (1999): A buzalevélrozsdarezisztencia molekuláris markerezése. IV. Magyar genetikai kongresszus, Siófok, április 11-14., p. 148. 92. Hornok, K., Gyulai, G., Purnhauser, L., Marticsek, J., Tar, M., Bottka, S., Cséplő, M., Csősz, L., Mesterházy, Á., Heszky, L. (1999): Marker selection in wheat leaf rust resistant NILs by RAPD, SSR, and ISSR-PCR. 9th European congress on biotechnology, Brussels, Belgium 1115 July, 1999. ECB9/2243. 93. Johnson, R. Manninger, K., Csősz, M., Mesterházy, Á. (1996): Vulnerability of yellow rust resistance in Hungarian wheats. Proc. of the 9th European and Mediterranean Cereal Rusts & Powdery Mildew Conference 2-6 September 1996. Lunteren, The Netherlands. p. 307-308. 94. Kadlicskó, S., Fischl, G., Hoffmann, S., Csősz, L-né (2002): Őszi búzafajták rozsdabetegségei Keszthelyen 2001-ben. XII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2002. Keszthely, január 30február 1. p. 20. 95. Kertész, Z., Mesterházy, Á., Pauk, J., Csősz, L-né, Matuz, J. (1993): Komplex rezisztenciával rendelkező búza fajtajelöltek születése és értékelése. III. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, 1993. január 27-29., p. 23. 96. Kertész, Z., Pauk, J., Csősz, M., Matuz, J. (1995): Néhány hagyományos és új elárás a búzanemesítésben.Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok, Hódmezővásárhely, 1995. április 21-22., p. 155-156. 97. Manninger, K., Csősz, M. (1997): Increase of resistance of wheat plants by pre-treatment with Nmethylated substances. Stress of life, 1-5 July 1997. Budapest, Hungary, p. 42. 98. Manninger, K., Csősz, M., Mesterházy, Á. (1999): Role of resistance genes in protection of wheat against Hungarian wheat rusts. XIVth International Plant Protection Congress, Jerusalem, Israel, July 25-30, 1999., p.38. 99. Manninger, S-né, Csősz, L-né (1996): A búza levélrozsda előfordulása és virulenciájának változása 1994-1995 években. 42. Növényvédelmi Tudományos Napok 1996. Budapest, p. 120. 100. Manninger, S-né, Csősz, L-né, Johnson, R., Mesterházy, Á. (1994): Adatok a hazai búzafajták sárgarozsda (Puccinia striiformis) rezisztenciájáról. 40. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest, 1994. február 22-23. p. 116. 101. Manninger, S-né, Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (1999): Hazai búzarozsdákkal szembeni védekezési lehetőség búzarozsda rezisztencia génekkel. Növényvédelmi Tudományos Napok 1999. Budapest, p. 113. 102. Mester, Z., Gyulai, G., Purnhauser, L., Tar, M., Csősz, L., Mesterházi, Á., Bottka, S., Heszky, L. (1999): Az (ACTG)4 primerspecifikus SSR-PCR fragmentum mint az Lr18 búzalevélrozsda rezisztenciagén lehetséges markere. VII.Sejt-, és Fejlődésbiológiai Napok, Budapest p. 49. 103. Mester, Z., Gyulai, I.G., Purnhauser, L., Bottka, S., Mesterházy, Á., Csősz, L., Heszky, L.E. (1998): ISSR-PCR analysis of leaf rust resistant nearly isogenic wheat lines. XV. EUCARPIA September 20-25. 1998. General Congress, Viterbo, Italy: Genetics and breeding for crop quality and resistance, p. 8. 104. Mesterházy, Á., Csősz, L-né (1993): A rozsdagombák elleni nemesítés eredményei a Gabonatermesztési Kutató Intézetben. "Hazai rozsdagomba kutatás múltja, jelene és jövője" c. tudományos ülés. 1993. június 10. Szeged, Abstr. 105. Mesterházy, Á., Csősz, M. (1994): Breeding wheat for resistance against powdery mildew in Szeged. 3rd Cereal Mildew Workshop, Cost 817, Zürich/Kappel am Albis, Nov. 5-10., 1994. p. 24.
19 106. Mesterházy, Á., Csősz, M. (1998): Results of the test of the near isogenic lines, 1998. COST 817: Population studies of airborne pathogens on cereals, 25-27. November 1998., Tune, Denmark, p. 28. 107. Mesterházy, Á., Csősz, M., Bartos, P., Manninger, K. (2001): Az európai levélrozsda populáció virulencia vizsgálata 1996-1999. VII. Növénynemesítési Tudományos Napok 2001. január 2324., Budapest, p. 55. 108. Mesterházy, Á., Csősz, M., Matuz, J., Barabás, Z. (1995): Effect of lower dosages of triadimefon on the epidemic build-up of powdery mildew in wheat. COST Meeting, Paris-Grignon, 30 March - 1 April (Abstr.). 109. Mesterházy, Á., Csősz, M., Papp, M., Kertész, Z., Matuz, J. (1994): Entwicklung des Sortenangebotes in Szeged mit strategischen Schwerpunkten auf Resistenz und Qualitat im Weizen. 45 Tagung der Öst. Pflzüchter, Gumpenstein, Austria. 110. Purnhauser, L., Gyulai, G., Tar, M., Csősz, L., Mesterházy, Á., Heszky, L. (1999): Use of molecular markers in wheat in breeding for disease resistance. In.: Use of Agriculturally Important Genes in Agricultural Biotechnology. Nato Advanced Research Workshop. Oct. 1721., 1999. Szeged, Hungary, p. 9. 111. Purnhauser, L., Gyulai, G., Tar, M., Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Heszky, L. (1999): Molekuláris markerek felhasználása a betegség-ellenállóságra nemesítésre búzában. 4. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, november 3-4. p. 23. 112. Purnhauser, L., Gyulai, G., Tar, M., Hornok, K., Bottka, S., Marticsek, J., Mesterházy, Á., Csősz, L-né, Cséplő, M., Heszky, L. (1999): Molekuláris markerek azonosítása a búza levélrozsda rezisztencia génekre közel izogén vonalakban. V. Növénynemesítési Tudományos Napok, 1999. március 9., Budapest, p. 100. 113. Purnhauser, L., Matuz, J., Kertész, Z., Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Beke, B., Bóna, L., Cseuz, L. (2006): GK Békés – új javító minőségű búzafajta. XII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2006. március 7-8., p. 147. 114. Tar, M., Gyulai, G., Mester, Z., Hornok, K., Purnhauser, L., Vidt, A., Bottka, S., Csősz, L., Mesterházy, Á., Heszky, L. (1998): ISSR-PCR analysis of leaf rust resistant nearly isogenic wheat lines. Gottlieb Haberlandt Symposium, IAPTC-Section Austria, IAM, BOKU, Wien, 1998. October 8-9. p. 49. 115. Tar, M., Gyulai, G., Mester, Z., Murenyetz, L., Purnhauser, L., Vidt, A., Bottka, S., Csősz, L., Mesterházy, Á., Heszky, L. (1998): Genetic analysis of leaf rust resistant nearly isogenic wheat lines by ISSR;PCR. Abstracts Book, 2nd International Symposium on Plant Biotechnology, 4-8 October 1988. Kyiv, Ukraine, Devoted to 80th Anniversary of National Academy of Science of Ukraine, p. 132. 116. Tar, M., Purnhauser, L., Csosz, L., Mesterhazy, A. (2003): Identification and application of molecular markers for Lr29 wheat leaf rust resistance gene (4-5 April 2003) XII Conference Workshop on „Microscopic Fungi – Host Resistance Genes, Genetics and Molecular Research. Book of Abstracts, Poznan, Poland 117. Tar, M., Purnhauser, L., Csosz, M., Mesterhazy, A. (2004): Identification of molecular markers linked to the wheat leaf rust resistance gene Lr20. 11th International Cereal Rusts & Powdery Mildews Conference, John Innes Centre Norwich, UK, 22-27 August 2004., p.A2.67. 118. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L., Mesterházy, Á., Gyulai, G. (2002): Identification of molecular markers for an efficient leaf rust resistance gene (Lr29) in wheat. Acta Biologica Szegediensis 46: 133-134. 119. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (2004): Az Lr20 levélrozsda rezisztencia génhez kapcsolt molekuláris markerek azonosítása. 50. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest, 2004. február 24-25., p. 156. 120. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (2005): Kapcsolt SSR marker azonosítása az Lr20 levélrozsda rezisztencia génre. Tavaszi Szél 2005. május 5-8., Debrecen, p. 400-403. 121. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (2005): SSR és AFLP markerek azonosítása az Lr20 levélrozsda rezisztencia génre búzában. XI. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2005. március 3-4. Budapest, p. 49.
20 122. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L-né, Mesterházy, Á. (2006): PCR-alapú molekuláris markerek azonosítása az Lr52 levélrozsda rezisztencia génre búzában. XII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Budapest, 2006. március 7-8., p. 50. 123. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Gyulai, G. (2002): Molekuláris markerek azonosítása az Lr29 levélrozsda rezisztenciagénre búzában. Nemesítés és androgenezis: álom és délibáb, biotechnológiai kutatás növénynemesítési céllal (Erdei Péter emlékének ajánlva).VIII. Növénynemesítési Tudományos Napok, 2002. Február 12-13., Budapest, p. 24. 124. Tar, M., Purnhauser, L., Csősz, M., Mesterházy, Á., Gyulai, G. (2002): Identification of melcular markers for an efficient leaf rust resistance gene (Lr29) in wheat. 6th Conference of the European Foundation for Plant Pathology, Prague, Czech Republic, 8-14. September, 2002., p. 102.
Népszerűsítő cikkek: 125. Csősz, L-né (1997): Minősített őszi búzafajták lisztharmattal és levélrozsdával szembeni ellenállósága, 1997-ben. Gyakorlati Agrofórum VIII. évf. 11.szám, p. 18-21. 126. Csősz, L-né (2000): A BION 50 WG alkalmazhatósága egy búzanemesítő szemével. Szerk.: NOVARTIS: Egészséges növény természetesen, BION., p. 32-33. 127. Csősz, L-né (2000): Melyik levélbetegség fontosabb? Levélrozsda? Lisztharmat? Helminthospórium? ….. Gyakorlati Agrofórum 11:6., p. 43-45. 128. Csősz, L-né (2001): Az őszi búza rozsdabetegségei, és jelentőségük a fajtaelőállító nemesítésben. Új kérdések, új irányvonalak a kalászosok növényvédelmében, Összefoglaló kiadvány, BASF. 129. Csősz, L-né (2001): Az őszi búza szaprofita gombáinak és nekrotróf kórokozóinak előfordulása 2000-ben. Gyakorlati Agrofórum, 12(4): 4-7. 130. Csősz, L-né (2001): Nemesítéssel az egészségesebb búzafajtákért. Gabonakutató Híradó, Kutatás+Marketing, 15. évf. 2. szám, p. 10-11. 131. Csősz, L-né (2004): A búza levélbetegségei száraz években. Gyakorlati Agrofórum Extra 6., p. 26-29. 132. Csősz, L-né (2004): Ellenállás a kórokozókkal szemben. Gabonakutató Híradó, Kutatás + Marketing, 18. évf. 2. szám, p. 6-7. 133. Csősz, L-né (2005): Időjárás, kórokozók és a termés. Öt év tapasztalata. Gabonakutató Híradó, K+M. 19. évf. 2. szám, p. 8-9. 134. Csősz, L-né (2006): Az őszi búza nekrotróf kórokozói. Magyar Mezőgazdaság, 61(10): 20. 135. Csősz, L-né (2006): Hat év tapasztalata az őszi búza levélfoltosságát előidéző kórokozókról. Gyakorlati Agrofórum Extra 14., p 44-47. 136. Csősz, L-né (2006): Sárga levélfoltosság vagy szeptóriás levélfoltosság. GK Növény-projektor, p. 7-8. 137. Csősz, L-né, Matuz, J., Kertész, Z., Mesterházy, Á. (2002): A 2001. évi sárgarozsda-járvány tapasztalatai. Gyakorlati Agrofórum, 13(5): 14-16. 138. Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Barabás, Z. (1984): Búzáink gombabetegségei. Magyar Mezőgazdaság, 36(46): 6. 139. Csősz, L-né, Mesterházy, Á., Papp, M., Nyitrai, Á. (1991): Ellenálló fajtákat, de hogyan? K+M plusz, p. 5. 140. Kertész, Z., Pauk, J., Csősz, M., Falusi, J. (2001): Madár, víz, szivárvány. Új GK búzafajták a nemzet piacán.Gabonakutató Híradó, Kutatás+Marketing, 15. évf. 2. szám, p. 6-7. 141. Matuz, J., Kertész, Z., Pauk, J., Csősz, M., Falusi, J. (2001): Új GK búzafajták a nemzet piacán. Molnárok Lapja 106(4): 5-9. 142. Mesterházy, Á., Csősz, L-né (1992): Lehet-e beteg az ellenálló búza? K+M Kutatás és Marketing, 6:1 p. 4. 143. Mesterházy, Á., Csősz, L-né, Papp, M. (1996): Javaslatok a növényvédelmi technológia kérdéseihez. Agrofórum K+M melléklete 7(6): 9-12. 144. Mesterházy, Á., Papp, M., Csősz, L-né (1993): Fajtáink és fajtajelöltjeink kórokozókkal és kártevőkkel szembeni ellenállósága. Kalászos gabonák fajta és termelési ajánlata, p. 15-16. 145. Mesterházy, Á., Papp, M., Csősz, L-né (1994): Javaslatok a növényvédelmi technológia kérdéseihez. Kalászos gabonák fajta és termelési ajánlata, 1994. p. 14-22.
21 Pályázati dolgozatok: 146. Csősz, L-né (1980): A búza rezisztencianemesités egyes problémái és a megoldás lehetőségei. SZAB pályamunka, Szeged,1980., 1-25. 147. Csősz, L-né (1981): A felnőttkori rozsdarezisztencia és tolerancia vizsgálata búzán. Diplomadolgozat, Szeged, 1981., 1-67. 148. Csősz, L-né (1991): A kvantitatív bélyegek öröklődésének tanulmányozása betegségmentes és szárrozsdával fertőzött körülmények között, búzában. SZAB pályamunka, Szeged, 1991. p. 1-24. II. díj.
22 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A PhD értekezésben bemutatott kísérletek és az új fajták létrehozása a szegedi búzanemesítési csoport munkája révén valósultak meg. E csoportnak 1972-től vagyok tagja. Köszönettel tartozom dr. Barabás Zoltánnak†, aki a kutatói-nemesítői pályán elindított és egészen haláláig tanított és vezetett ezen a pályán. Schulcz Józsefnénak, a kísérleti technikák elsajátításában nyújtott segítségéért. Az intézet mindenkori vezetőinek – dr. Szániel Imre, dr. Erdei Péter, dr. Frank József, dr. Matuz János –, akik biztosították számomra a kutatómunka elvégzéséhez szükséges feltételeket. Témavezetőimnek – dr. Fischl Géza, dr. Mesterházy Ákos –, akik kritikai észrevételeikkel jelentősen javították értekezésem színvonalát. Munkatársaimnak – Ács Péterné dr., Bánhidy Judit, Becsey Magdolna, dr. Beke Béla, dr. Bekéné dr. Süli Aranka, Berki László, dr. Cseuz László, dr. Dévényi Károlyné, Falusi János, Farkas János, Fónad Péter, Földesi József†, Földesi Józsefné, Gajdács Kálmánné, Gyuris Kálmán, Herczeg György, Hevesiné Bóka Szilvia, dr. Kertész Zoltán, dr. Kertész Zoltánné, Kislukács Gézáné, Kótai Csaba, Kovács József†, Kovács Zsuzsa dr. Kreuter Vilmosné†, Lajtár Tímea, Lantos Csaba, Láda-Nagyhaska Edit, Marótiné Ungi Angéla, dr. Mesterházy Ákosné, Mityók Sándorné, Nagyhaska István, dr. Papp Mária, dr. Pauk János, dr. Petróczi István, dr. Purnhauser László, Pusztai Lászlóné†, dr. Sági Ferenc†, Sándor Zoltán, Selmeczi István, Szabó Józsefné, Szalma Mátyás, Szalma Mátyásné, Szebellédy Lajosné, Széll Gyuláné, Tremmelné Tar Melinda, dr. Tóth Beáta, Tóth Károlyné, Vér Zoltánné – akik munkájukkal nagymértékben támogatták e kutatási és nemesítési eredmények elérését. Azoknak a nem intézeti kollégáknak, akik szintén előre vivő módon segítették munkámat – Aponyiné dr. Garamvölgyi Ilona†, dr. Bakonyi József, dr. Békési Pál, dr. Bócsa Ivánné, Cseh Katalin, Dégenhart Attila, dr. Füzi István, dr. Gergely László, Győri Tibor, dr. Hertelendy Péter, dr. Kajdi Ferenc, Kutas János, dr. Manninger Sándorné, Szabó Tibor, dr. Szeredi András,dr. Szeredi Attila, dr. Szunics László, dr. Vida Gyula, Zalka Andrea Dr. Doris Kopahnkenak (Federal Centre for Breeding Research on Cultivated Plants Institute for Epidemiology and Resistance, Ascherleben, Németország) a nekrotróf kórokozók vizsgálatával kapcsolatos szabadföldi és üvegházi módszerek megtanításáért és az ezzel kapcsolatos közös kísérletek végzéséért. Dr. Pavel Bartosnak, dr. Jana Palicovának és dr. Alena Hanzalovának (Research Institute of Crop Production, Prága, Csehország) a szár- és levélrozsda génazonosítási és a nekrotróf kórokózókkal szembeni ellenállóság tesztelése terén nyújtott segítségéért. Dr. Wojciech Wakulinskinak, dr. Czeslaw Zamorskinak és dr. Ewa Mirzwa-Mroznak (Department of Plant Pathology Agricultural University of Warsaw, Lengyelország) a fajták nekrotróf kórokozókkal szembeni ellenállóságának vizsgálata terén nyútott segítségéért. Hálás köszönettel tartozom férjemnek, Csősz Lászlónak† és családomnak a munkámat segítő nyugodt családi háttér biztosításáért.
23 Ugyancsak köszönettel tartozom az alábbi pályázatok anyagi támogatásáért, amellyel nagymértékben elősegítették fenti eredmények megszületését. A témavezetőként vettem részt a következő pályázatokban: Rozsdagombáknak ellenálló új búza fajták nemesítése hagyományos és új módszerekkel (OMFB 4054/93) Minimális fungicid felhasználással vagy anélkül termeszthető búzafajták és törzsek előállítása, felszaporítása és elterjesztése (OMFB 6397) Őszi búza fajták és törzsek levélszáradását okozó betegségekkel (lisztharmat, rozsdagombák, Septoria tritici,Helminthospórium tritici-repentis) szembeni ellenállóságának felmérése, a kártétel mértékének meghatározása, rezisztencia források keresése és ezek felhasználása az ellenállóképesség javításában (FVM azonosító száma: 70-a1/2000) A Drechslera tritici-repentis-el szembeni ellenállóság tesztelésére alkalmas módszerek kifejlesztése őszi búzában (FVM azonosító száma: 57-a1/2002.) Specifikus levélrozsda patotípusok izolálása őszi búza molekuláris rezisztencia genetikai kutatásaihoz (FVM azonosító száma: 58-d4/2002) Az őszi búza levélbetegségekkel szembeni ellenállóságának javítása hagyományos és molekuláris genetikai módszerekkel (Magyar-cseh TéT Cz-10/02, Cz-13/04) A Mycosphaerella graminicola és a Pyrenophora tritici-repentis előfordulásának vizsgálata, valamint őszi búza fajták reakciójának tanulmányozása (Magyar-lengyel TéT PL-2/03.) Az őszi búza Drechslera tritici-repentissel szembeni ellenállóságának genetikai alapjai és a kórokozó populáció variabilitásának vizsgálata (GVOP-3.1.1.-2004-05-0206/3.0) A résztvevő voltam következő pályázatokban: DNS markerekre alapozott szelekció felhasználása a búza komplex betegség-ellenállóságra történő nemesítésben (Biotechnológia 2000) A nekrotróf (Helminthospórium tritici-repentis) és biotróf (Puccinia spp.) kórokozók rezisztencia mechanizmusának tanulmányozása őszi búzában hagyományos és molekuláris genetikai módszerekkel (Magyar-német TéT D-22/01) COST 817-es munkacsoportja (1996-2000) A rezisztencia mechanizmusok vizsgálata a búza levél- és szárrozsda rezisztenciáját örökítő gének esetében. (OTKA T 17453, 1995-1998) A magyar búza aszály- és fagytűrésének, valamint betegség-ellenállóságának javítása növénynemesítési, genomikai és biotechnológiai módszerekkel (NKFP 4/064/2004) Rozsda és lisztharmat rezisztenciagének azonosítása búzában molekuláris markerekkel (OTKA T026559) DNS markerekre alapozott szelekció felhasználása a búza komplex betegség-ellenállóságra történő nemesítésében (OMFB-02560/2000) DNS markerekre alapozott szelekció felhasználása a búza levélrozsda és kalászfuzárium ellenállóságra történő nemesítésében (FVM pályázat) 2001-2002. évi Magyar-Román Közös Kisprojektek Alap: Együttműködés fejlesztés a búza stressz-rezisztenciájának növelésére (PHARE, VÁTI, HU.2002/000.627.03-30) Kutatási együttműködés fejlesztése korszerű növénynemesítési technikák alkalmazására (HUROSCG/05/01)
