Dontési modéllék és élétutak Rajtad múlik, hogy hova vezet az utad. Az, hogy ma hol tartasz, a múltbeli döntéseidnek köszönhető, a múltbeli választásaid következménye. Állj meg egy pillanatra, és nézz körbe az életedben! 1. Ott élsz, ahol élni szeretnél? 2. Azzal az emberrel vagy, akivel lenni szeretnél? 3. Az a munkád, amit igazán csinálni akarsz? 4. Szereted az életed? Mielőtt döntést hozol, és a jövőbe tekintesz, nézz vissza egy kicsit a múltadba, gondold végig az életed útját! Sokat segít, ha lerajzolod. Vegyél elő egy üres papírt, és valamilyen íróeszközt. A legjobb, ha nem egy tollat keresel, hanem színes ceruzákat. A feladat: rajzold le az életed útját a születésedtől kezdve egy vonallal! Ha hullámvonalat rajzolsz, egy más színnel írd oda, hogy mi történt veled a hullámvölgy mélyén és a legmagasabb pontokon. Ki volt akkor a legfontosabb személy az életedben? Mi befolyásolt a döntések meghozatalában? Hol vagy most? Hullámvölgyben vagy az emelkedő tetején? Ha kész a rajz, nézz rá, esetleg mutasd is meg valakinek, aki közel áll hozzád. Vedd sorra a fontos pontokat, vizsgáld meg, hogy a múltban hogyan hoztál meg bizonyos döntéseket. Mi az, ami bevált, mi az, ami tévútra vitt? Legyél őszinte magadhoz. Ha most egy útelágazás előtt állsz, akkor olyan döntést próbálsz meghozni, ami a jövődet befolyásolja, de a jelenben kell megtenned. Nem tudhatod pontosan, hogy hova fog vezetni, nem kaphatsz biztosítékot arra, hogy minden a legjobban fog alakulni. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy teljesen más lesz a kimenetele, mint amire most gondolsz. De ez nem baj. Nem baj, hogy nem látunk mindent előre.
1
Képzeld el egy pillanatra, hogy ezt a döntést most nem neked kell meghoznod. Képzeld el, hogy egy tündér áll előtted, kezében egy csomag, és azt mondja: „Ebben a csomagban minden benne van ahhoz, hogy boldog legyél!” Ott a jó döntés, ott van minden, ott van az, hogy kinek mit kell mondanod, mit kell válaszolnod, milyen úton kell elindulnod. Valaki döntött helyetted. Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy kinyitod a dobozt. Mit látnál benne szívesen? Minek kell lennie a dobozban ahhoz, hogy úgy érezd, az a legjobb döntés? Milyen tartalommal lennél elégedett? Mert tudod, hogy melyik a jó döntés, ugye? Csak nehéz kimondani. Nincs jótündér, nincs senki, aki átvállalja a döntés súlyát helyetted. Neked kell meghoznod, de van segítség, van, aki melletted áll. És tényleg muszáj dönteni? Mi történik, ha nem megy? Ha valaki nem képes rá? Ismersz olyanokat, akik évek óta egy helyben topognak, és nem lépnek semerre? Én igen, több ismerősöm is van, akik ezt csinálják. Az egyikük beleragadt egy munkahelybe és egy nem megfelelő párkapcsolatba. Már az elején tudta, hogy nem ő az igazi, nem volt szerelmes, csak magányos. Aztán eltelt 10 év, és még mindig együtt vannak, mert nincs jobb. De nem is lesz, ha nem tesz egy lépést a szerelem felé. A munkahelyével ugyanez a helyzet. Minden találkozásunkkor elmondja, hogy nem szeret ott dolgozni, keveset keres, nem jön ki a főnökével, nem enged neki semmi kreativitást, pedig neki annyi sok ötlete van. És miért nem mond föl? Erre ezer kifogást fel tud sorolni. Aztán pár hónap múlva elmondja ugyanazokat a panaszokat. Újra és újra. Szeretné, ha a dolgok megváltoznának, méghozzá azonnal. Valaki lökje már ki a párkapcsolatából és a munkahelyéről. Nem fog megtörténni, nem úszhatja meg a döntés felelősségét. Ismerek még valakit, aki nem jut el a döntésig. Ő is évek óta tologatja maga előtt, több barátsága is ráment már arra, hogy nem tesz magáért semmit. Sokan mondják neki, hogy lépjen, de ő nem teszi meg. A barátaival viszont már nem beszél, mert nem szeretné többször meghallgatni a „de hát mi lesz így veled?” kezdetűkérdéseket. Van jogunk bárkit is arra buzdítani, hogy változtasson? Egy baráti kapcsolatba bele kell, hogy férjen az, hogy néha tükröt tartsunk egymás elé. Ha valaki nem akar, vagy nem tud változtatni az életén, mit tehet egy külső ember? Ha a kérdésekre csak kifogások jönnek válaszul és mentegetőzés, néha védekezés, mit tehetünk? Ha látjuk, hogy az ismerősünknek merre kellene
2
mennie, de nem teszi, mit tehetünk? Tudhatjuk azt, hogy egy másik embernek mi az útja? Nem. Mindenkinek a saját felelőssége a saját útját megválasztani. Amit viszont megtehetünk az az, hogy érdeklődő és nyitott kérdéseket teszünk fel, és a válaszokat ítélkezés nélkül hallgatjuk meg. 1. Ha bármit megtehetnél, mit tennél? Hogyan szeretnél élni, ha választhatnál? Mi az, ami most jól működik az életedben? 2. Legyünk ott, legyünk nyitottak. Ha valaki előjön a századik ötletével, amit meg szeretne valósítani, akkor ne legyintsünk rá, hogy ugyan, ez sem fog összejönni, mint ahogy az előzőek sem jöttek össze. 3. Mutassunk példát! Hozzuk meg mi magunk a saját döntéseinket, és meséljünk róla. Vannak könyvek és gondolkodók által megfogalmazott modellek, most ezek közül szemezgetünk egy kicsit1. 1. John Whitmore – modell2 Fontos, hogy a helyes célt kövesd, ezért kapsz egy olyan listát, aminek segítségével minden kétséget kizáróan megtudhatod, hogy megfelelő-e az irány. Fontos, hogy a cél csábító legyen és így motiváljon, de elérhető is legyen ugyanakkor. Vizsgáld meg a célodat a következő 14 pont alapján: Speciális
Pozitív
Csábító
Mérhető
Utolérhetetlen
Legális
Aktuális
Releváns
Elfogadható
Reális
Etikus
Alapos
1
3
Reményteli
MikaelKrogerus – RomanTscheppeler, 52 döntési modell, A stratégiai gondolkodás kézikönyve, HVG Kiadó Zrt, Budapest, 2012 2 MikaelKrogerus – RomanTscheppeler, 52 döntési modell, 26. oldal
2. Következménymodell3 Vannak helyzetek, amikor úgy kell döntést hoznunk, hogy kevés az információnk. Mi segít ilyenkor? Hogyan hidaljuk át az információhiányt? Ilyenkor hajlamosak vagyunk halogatni a döntést, várni, hogy történjen valami, ami segít elhatározásra jutni. Viszont a halogatás is egyfajta döntés, csak azt nem mondjuk ki hangosan. Ha el szeretnénk halasztani a döntést, akkor jelöljünk ki egy új időpontot, írjuk le, beszéljük meg az érintettekkel is, hogy mikor lesz eredmény. Írjuk fel a különböző döntések lehetséges következményeit, majd vizsgáljuk meg, hogy melyik döntéshez milyen információra lenne még szükségünk. 3. Útelágazási modell4 Amikor csak egy út van előttünk, nem nehéz menni rajta. De mi történik, ha hirtelen egy kereszteződésben találjuk magunkat? Ha szeretjük a munkánkat, de hirtelen kapunk egy másik vonzó ajánlatot? Hogyan tudjuk a legjobb döntést meghozni? Melyik útra lépjünk rá? Nézzük, hogy a modell megalkotói szerint milyen utak léteznek: -
Hívogató út, amelyet mindig is ki akartunk próbálni
-
Álmodozó út, amelyről ábrándozunk függetlenül attól, hogy reális-e
-
Ésszerű út, amelyet azok az emberek javasolnak, akiket meghallgatunk
-
Járatlan út, amely eddig eszünkbe se jutott
-
Ismerős út, amelyen most is járunk
-
Járt út, amelyen biztonságban érezzük magunkat
Melyiket válasszuk? Első lépésként vizsgáljuk meg a korábbi döntéseinket. Fogalmazzuk meg, hogy melyik útról jöttünk! Mi az, ami az életünkben a legfontosabb? Írjunk le azonnal legalább 3 dolgot, lehetőleg gondolkodás nélkül. Miben hiszünk, mik a legfontosabb értékek az életünkben? Ki az, akinek adunk a véleményére? Gondoljuk végig, hogy ő mit mondana nekünk? Mit javasolna a helyzetünkben?
3
4
MikaelKrogerus – RomanTscheppeler, 52 döntési modell, 40. oldal MikaelKrogerus – RomanTscheppeler, 52 döntési modell, 46. oldal
4
Ki vagy mi az, aki gátol a jó döntés meghozatalában? Mit tehetünk azért, hogy átlépjünk ezen a gáton? A döntés csak a mi kezünkben van, senki nem vállalhatja át helyettünk. 4. AI – modell5 Hogy pozitívan közelítsünk a változásokhoz. Képzeld el, hogy valaki előáll valamilyen ötlettel, ami kockázatos, de nagyon csábító lehetőség. Hogyan reagálsz rá? -
A hibakereső: „Igen, az ötlet jó, de…”
-
A diktátor: „Nem!”
-
A tanító: „Nem, az ötlet nem jó, mert…”
-
A szakértő: „Igen, és azt is megnézhetjük, hogy…”
Ismered azt, amikor mondasz valamit, és a másik minden mondatát úgy kezdi, hogy „Igen, de…” ugye, milyen zavaró? Amikor nem is hallja, hogy mit szeretnél elmondani, és azonnal a kifogásokat keresi? Bármilyen javaslattal találkozik, azonnal azt a pontját keresi meg, ami miatt nem fog sikerülni, már előre eltemeti az egészet. Ő a hibakereső. Ugye, te nem ilyen vagy? A diktátort nem érdekli, te ki vagy, és mit akarsz. Mivel nem az ő ötlete volt, kizárt, hogy gondolkodjon rajta. Sok szülő is ilyen. Bármit mond, kér, javasol, szeretne a gyerek, mindenre nemet mond. (A másik véglet az engedékeny szülő. Akármire képes, bármit megenged, csak ne hisztizzen a gyerek.) A tanító az, aki elmondja, hogy mi miért nem lesz jó. Nem mond azonnal nemet, de szépen elmagyarázza, hogy miért képtelenség az ötleted. Például, amikor elmondod az ismerőseidnek, hogy szeretnél felmondani a mostani munkahelyeden, hogy vállalkozó lehess, akkor elég sokszor hallgathatod végig a következőket: „De hát ma Magyarországon nem lehet. Nem olyan a gazdasági és politikai helyzet, azért ezt még gondold meg! Feladod a biztos megélhetésed? Hát én sem olyan munkát végzek, amit szeretnék. Csinálj inkább valami mást. Keress egy hobbit…” És van, aki konstruktívan reagál. Aki megvizsgálja az ötleted több szempontból, és a megvalósíthatót keresi benne. Aki azt nézi, hogy milyen bátor és kreatív vagy, aki elkezd ötletelni, hogy ezen kívül mi mindent lehetne még megvalósítani.
5
5
MikaelKrogerus – RomanTscheppeler, 52 döntési modell, 108. oldal
Ugyanaz az ötlet, ugyanaz a felvetés, négy teljesen különböző reakció. Az első három nem viszi tovább a gondolkodást, lezárja az utakat, a lehetőségét sem adja meg annak, hogy gondolkodj még, hogy más szemszögből is megvizsgáld az ötleted. Ha viszont olyan emberrel találkozol, aki a negyedik csoportba tartozik, aki az erősségeidet keresi, akkor az utak kinyílnak, és nem lezárulnak, a perspektívád kiszélesedik, több lehetőség is felmerülhet benned. Ez nem azt jelenti, hogy eldönti helyetted, hogy mit kellene lépned, nem azt jelenti, hogy mindenképpen meg kell valósítanod az ötleted, ez csupán annyit jelent, hogy nem a gyenge pontot kutatja azonnal, hanem az erősségeket. Sokan hiszik, hogy akkor tesznek jót valakivel, ha rávilágítanak a terve gyenge pontjára. „Csak a te érdekedben mondom el ezeket! Gondold meg, hogy beadod-e a válókeresetet, ki tudja, meg tudsz-e élni egyedül. És mit mondanak majd a rokonok, barátok. És hát arra is gondolj, hogy egyáltalán nem biztos, hogy találsz jobbat. Meglátod, 10 év múlva az se lesz különb.” Segítenek az ilyen mondatok? Egyáltalán nem. Semmi olyasmit nem tud mondani, amire te magad ne gondoltál volna már át százszor. Viszont, ha elmondod valakinek, hogy azt fontolgatod, hogy beadod a válókeresetet, és ő nem azt kezdi el sorolni, hogy ez miért nem jó ötlet, hanem csak ennyit mond: „Meséld el, hogy hogyan fog kinézni az életed a válás után!”, akkor máris a jövőbe helyeződik a fókusz. Ráadásul saját magad előtt is világosabb lesz, hogy mi motivál a döntésedben, milyen változásra vágysz valójában. Döntések – nem döntések Sok olyan dolgot tanítanak nekünk gyerekkorunktól kezdve, ami abba az irányba visz, hogy halogassuk a döntéseket. Olyasmit mondanak, hogy „Ha valamit elkezdtél, fejezd is be!”, olyanokat, hogy „Ne legyél már hebrencs, ne kezdj bele folyton valami másba!”. Azt sugallják, hogy mindent alaposan át kell rágni, minden oldalról megvizsgálni, és lehetőleg a biztonságosat választani. Nem tanítanak meg kockáztatni, nem tanítanak meg bátornak lenni. Sokan nem mernek kilépni egy rossz kapcsolatból, mert az tűnik biztonságosabbnak az ismeretlennel szemben. Sokan nem mernek felmondani a munkahelyükön, hiába érzik, hogy nem nekik való, mert félnek attól, hogy elhagyják a biztos rosszat.
6
Nem kellene így lennie. Nem kellene azonnal az ötletek, vágyak gyenge pontjait keresgetni. Határozd el, hogy bárki bármit mond is neked, nem az lesz az első válaszod, hogy: -
Igen, de…
-
És arra gondoltál már, hogy ez…
-
Ne feledd, hogy a múltkor is…
-
Ismerek valakit, neki se sikerült…
-
Ez azért nem jó ötlet, mert…
Nem kell egyetértened a döntéssel, nem kell támogatnod az ötletet, de az embert, aki a bizalmába avat, igen. Van egy másik gátja is annak, hogy sokan nem lépnek rá arra az útra, amire nagyon szeretnének, ami odáig vezetne, hogy megvalósíthatnák az álmaikat. Ez pedig az álszerénység, amit szintén gyerekkorunk óta nevelnek belénk. Az a jó gyerek, jó ember, aki olyanokat mond, hogy „Nem vagyok én ebben olyan jó!”, ahelyett, hogy az igazat mondaná: „Ez az, amiben én vagyok a legjobb!” Ha kimondaná, hogy valamiben ő a legjobb, akkor az lenne a reakció, hogy nagyképű, hogy el van szállva magától, stb. Írtam már erről több cikket is, itt van az egyik, olvasd el, majd csináld meg a végén lévő feladatot: http://mediacio-bekeltetes.hu/van-erossegem-es-vallom/ A cikk címe az, hogy Döntések és életutak. Azért választottam ezt, mert azt, hogy milyen irányban halad az életünk, a korábbi döntéseink határozzák meg. Nézd meg újra az életed vonalát, amit rajzoltál! Gondold végig, hogy melyik döntésed alakulhatott volna másképp, ha akkor valaki támogat, és nem kritizál. Most is döntés előtt állsz? Akkor már tudod, hogy kivel beszéld meg: olyannal, aki nem vissza akar húzni, hanem támogat, aki hajlandó veled együtt gondolkodni. Amit ajánlani tudok: gyere el egy sétára, tapasztald meg, hogy egy támogató, erősségekre koncentráló beszélgetés csodát tehet! Itt jelentkezhetsz: http://megoldasfokuszu.hu/?page_id=24 Budapest, 2015 júniusa Gyarmati Katalin Anna
7
