ERGONÓMIA 5.6 5.1
Demográfiai változások és az ergonómia lehetőségei Tárgyszavak: ergonómia; demográfia; változáskezelés; terhelhetőség; egészségvédelem; időskorú; munkaképesség; munkakultúra.
A XXI. század elejének egyik legjelentősebb társadalmi jelensége a fejlett országokban az a demográfiai folyamat, amelynek során az átlagéletkor megnőtt, miközben a korábban megszokott kormegoszlás jelentősen megváltozott. Az elmúlt évtizedek csökkenő születési rátái oda vezettek, hogy az úgynevezett „lakosság-piramis” egyre keskenyebb alapon áll. Ez a folyamat – az egyéb paraméterek változatlansága mellett – már középtávon súlyos zavarokat okozhat a termelésben éppúgy, mint a társadalombiztosítás és a szociális ellátások területén. Enyhítheti a problémákat, ha a lakosság átlagéletkorának emelkedésével a foglalkoztatottak átlagéletkora is magasabb lesz. Mivel azonban az idősebb munkatársak esetében gyakoribbak az egészségi problémák, egyre nagyobb jelentősége lesz a „megváltozott munkaképességű dolgozók” munkafolyamatba integrálásának. Ennek megfelelően a munkakörülményeket az életkornak megfelelően és az egészségmegőrzés szem előtt tartásával kell kialakítani – ez társadalmilag kötelező és gazdaságilag szükséges. Lapunkban az elmúlt két évben többször is foglalkoztunk a demográfiai változások és az ergonómia összefüggéseivel. A téma fontossága miatt az alábbiakban ezekből a cikkekből olvashatnak összefoglalót, néhány újabb információval is kiegészítve.
Demográfiai változások és termelés A termelő vállalatok ki vannak téve az erősödő nemzetközi versenynek, amelyre rányomja bélyegét a fokozott idő- és költségnyomás és amely termelés, és innováció tekintetében minden munkatársat új kihí-
vások elé állít. A vállalatok ezért munkaerő-gazdálkodásuk optimalizálására és munkatársaik lehetőségeinek lehető legjobb kihasználására törekednek. Megfigyelhető, hogy a munkatársak életkorának emelkedésével tendenciájában növekszik a betegségek gyakorisága (1. ábra). Vizsgálatok azt mutatják, hogy ez nemcsak az életkor növekedésétől függ, hanem az emberek hosszabb ideig tartó kedvezőtlen és egyoldalú terhelése is kiválthatja. Ha a betegséggyakoriság okait vizsgáljuk látható, hogy a betegségek jelentős hányadát teszik ki a váz- és izomrendszer megbetegedései (2. ábra). 12
9,3
betegállomány, %
10 8
9,7
6,8
6
4,1
4,2
15-19
20-24
4
3,8
4
25-29
30-34
4,5
4,9
5,6
2 0 35-39
40-44
45-49
50-54
55-59
60-64
korcsoportok
1. ábra Betegállomány az életkor függvényében Az életkor-összetétel változásával szorosan összefügg azon munkatársak foglalkoztatásának kérdése, akik nem tudnak minden munkakövetelménynek a hagyományos formában megfelelni. (Ez lehet veleszületett fogyatékosság is.) Azonban egyre több olyan dolgozó tartozik ehhez a csoporthoz, akiknek teljesítőképessége az élete során változott meg. Az ok lehet betegség vagy sérülés, vagy idő előtti elhasználódás, amikor ezek hatásai korlátozzák a dolgozó foglalkoztatásának lehetőségeit. Az érintett alkalmazottakra a „megváltozott munkaképességű dolgozó” fogalmat használják. A kedvezőtlen terhelés miatt jelentkező elhasználódás fokozott valószínűsége mellett vannak az embereknek olyan képességei, amelyek az életkor miatt változnak meg. Pl. a szerelési munkákat végzők esetében bizonyos változások közvetlenül kihathatnak a munkavégzésre.
betegállományban töltött napok 100 biztosítottra
Miközben nagyobb tapasztalatra tesznek szert, és jobban megértik az összefüggéseket, más képességek csökkennek (pl. izomerő, látás vagy finom érzékelés). Mind az elhasználódás, mind az életkorfüggő teljesítményváltozás oda vezethet, hogy az idősebb dolgozók már nem tudnak szigorú normaidő mellett, nagy izomerőt igénylő szerelési feladatokat teljes mértékben elvégezni. 1800 1600
szív/keringés
1400
emésztés
1200 1000 800
pszichés betegségek váz- és izomrendszer sérülések légutak egyéb
600 400 200 0 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 korcsoportok
2. ábra Betegállományban töltött napok életkor és betegségcsoport szerint A termelésben foglalkoztatottak öregedésének figyelembevételével egyre inkább várható ezen változások megjelenése, valamint a megváltozott képességű munkatársak számának emelkedése. Ezért kell intézkedéseket tenni a kedvezőtlen terhelés megelőzését szolgáló munkakialakításra, valamint a tevékenységnek az életciklushoz igazítására. Egyre több generáció dolgozik együtt a munkahelyeken A munkavállaló népesség elöregedése miatt, az egy csoportba osztott munkatársak között különböző életkorú, egészségi állapotú, eltérő munkamorállal és életcéllal rendelkező, életük más-más szakaszát élő, különböző gondolkodásmódú kollégákat lehet majd találni. Milyen lehetőségük lesz a fiataloknak arra, hogy felelős állásba kerüljenek? Milyen legyen a bérpolitika a végzettség, tapasztalat és a beosztás figyelembevé-
telével? Hogyan alakítsák ki a munkahelyeket az idősek számára? Milyen speciális munka- és egészségvédelmi intézkedésekre lesz szükség? A generációk ütközésének elkerülése végett nagyon fontos együttélésük irányítása. Egyes személyügyi vezetők a 20–35 évesek, a 35–50 évesek és az 50 éven felüliek csoportját különböztetik meg, és több generációra kiterjedő személyügyi gazdálkodás kialakítására törekednek. A problémát lehetőséggé szeretnék változtatni, hogy ezáltal javuljon a vállalat reagálóképessége, termelékenysége, és jobban ráhangolódjon a szintén megöregedő ügyfeleire. A vállalatoknak az a fő feladatuk, hogy több generáció kapcsolatait összehangolják, és tekintettel legyenek az idős alkalmazottak elvárásaira, hogy érdekeltté tegyék őket, és hasznosíthassák tapasztalataikat. Nyilvánvaló, hogy a demográfiai értelemben vett elöregedés elkerülhetetlen, de a fiziológiai elöregedés már kevésbé nyilvánvaló. Ennek mutatója a jó egészségben, önellátásra képes állapotban töltött várható élettartam. Mindezt a munkában töltött évek és a munkaidő meghoszszabbodása szempontjából kell nézni, ezért az 50–64 éves dolgozókat kell vizsgálni. A társadalmak tudomásul vették az aktív népesség elöregedési folyamatának elkerülhetetlenségét. Ehhez azonban meg kell teremteni a gazdasági és társadalmi feltételeket. Az egészségi állapot a munkavállalás és a munkaképesség fontos eleme. Az életkor növekedésével egyre kevesebben maradnak panaszmentesek, a 65. életévtől kezdve pedig jelentkeznek a hanyatlás első jelei. A hatások nemtől, családi állapottól, foglalkozástól függően különbözőek. A vezetőknél és a szakmunkásoknál kevesebb a visszaesés, a betanított munkásoknál lényegesen több. A tapasztalatok szerint a 60– 64 évesek 80%-a ritkábban van távol, mint a 20–24 évesek, távollétük azonban jóval hosszabb mint a fiataloké. Éppen a rövid távollétek zavarják azonban leginkább a munkát, hiszen a hosszabbakra és a már előre ismertekre könnyebb felkészülni, mint a többször ismétlődő 2–2 napos hiányzásokra. A betegség okozta távollétek sűrűsödnek, ha a nyugdíjrendszer reformja későbbre tolja a nyugdíjazást. Az orvosok gyakran nem tehetnek mást, mint 3 évre táppénzbe vesznek egyes betegeket, hogy azok zökkenőmentesen érhessék el a nyugdíjkorhatárt. A három hónapnál hosszabb betegállományoknál döntő szerepet játszik az életkor. A férfiaknál az 50 éves kor, a nőknél pedig az 55 éves kor törésvonalat jelent. A betegállományokkal kapcsolatban megállapították, hogy azok a – főként fiatal – munkavállalók, akik egy alkalommal,
betegség miatt 8 napnál rövidebb ideig hiányoznak, ugyanannyiba kerülnek a vállalatnak, mint azok a – többnyire idős – dolgozók, akik legalább 4 hónapra esnek ki a munkából. Az első eset ugyanis harmincszor gyakoribb, mint a második. A vállalatoknak nincs stratégiájuk A betegség miatti távollétek részben azért okoztak az utóbbi években egyre több kiadást a vállalatoknak, mert a munkavállalók öregszenek, így egyre gyakrabban betegek. Franciaországban pl. az 50 éven felüliekre jut a betegállománnyal kapcsolatos költségek 34%-a, az egy évnél hosszabb távollétek pedig a hiányzásoknak csak 4,5%-át teszik ki. A szakembereket nem lepi meg a betegállományban töltött idő növekedése. Ezzel egyidejűleg ugyanis drasztikus mértékben csökkent az előrehozott nyugdíjba vonulók száma. Ennek megfelelően át kell szervezni a munkát. A vállalatok azonban, kevés kivételtől eltekintve, nincsenek tekintettel a megrendült egészségű dolgozókra. A megbetegedések – ízületi sérülések, depresszió stb. – egyre nagyobb száma a munkakörülmények romlására utal. A munkahelyek nehezen alkalmazkodnak a beteg dolgozókhoz. Az 50–60 évesek arra kényszerülnek, hogy betegállományba menjenek, holott – a tanulmányok szerint – megfelelő odafigyelés esetén nem jelentenének nagyobb kockázatot, mint a többi dolgozó. Sajnálatos, hogy a vállalatok csak akkor tesznek lépéseket, ha a dolgozók távolmaradása szembeötlően megnövekszik. Fontos, hogy a munkaadók törődjenek a foglalkozás-egészségügyi problémákkal és gondolkozzanak el azon, mi okozza a távolmaradást, amely a társadalom egészségének barométere. Az elöregedés nemcsak demográfiai probléma, a hiányzások 1%-os növekedése a bértömeg 1%-ának megfelelő közvetlen költséggel jár. Elmondható, hogy míg a vállalatok áldoznak az idősebb dolgozók képzésére, belső áthelyezésére és karrierfejlesztésére, nem részesítik őket semmilyen kedvezményes elbánásban. Az idősödő munkaerő által felvetett problémák stratégiai kezelése pedig már a jelenlegi ráfordítások mellett is jelentős eredményeket hozna.
A XXI. század eleje az időseké lesz A vállalatok emberi erőforrásait az eljövendő években a dolgozók átlagéletkorának növekedése, 2006-tól pedig a hajdani baby-boom gene-
ráció tömeges nyugdíjba vonulása fogja jellemezni. 15 éven belül az idősek részaránya 50% fölé fog emelkedni, az 50 évesnél fiatalabbak száma viszont változatlan marad, arányuk csökken. Módosulni fog a generációk közötti demográfiai egyensúly. A tömeges nyugdíjba vonulások miatt aktív politikát kell folytatni ezeknek a dolgozóknak a pótlására, a vállalathoz kell vonzani a legjobb pályázókat, de meg kell őrizni a vállalat régi szakértelmét és hagyományait is. Az európai országok kormányfői megállapodást írtak alá, hogy a nyugdíjkorhatárt 65 évre felemelik. Az emberierőforrás-gazdálkodás számára az idős dolgozók megtartása vagy visszacsalogatása a feladat: újra „kedvet kell csinálni” a munkában maradáshoz azoknak a dolgozóknak, akiknek a többsége már a közeli nyugdíjba vonulás gondolatával foglalkozott, némelyiküket a munkából már fokozatosan ki is rekesztették. Rendkívül összetett feladat, hogy rövid idő alatt új képzési és munkaerő-gazdálkodási politikát alakítsanak ki, amely teljesen ellentétben áll azzal, amelyet a vállalatok többsége mindeddig alkalmazott. Hiszen eddig a fiatalokat előnyben részesítették a velük járó kisebb költségek és feltételezett jobb alkalmazkodókészségük miatt. Azok a vállalatok azonban, amelyek már felvettek idősebb alkalmazottakat, megerősítették, hogy az idősek hozzáértése kiegészíti a többi generáció tudását, emellett pedig számos előnyük van: kevesebbet hiányoznak, jobb minőségű munkát végeznek, nagyobb az áttekintésük, megértőbbek stb. Az egyik véglet: Franciaország A nyugdíjrendszerek fennmaradása érdekében egész Európában az 50 éven felüliek munkában tartását ösztönző politikát folytatnak. Franciaországban a legalacsonyabb az aktív 50 éven felüliek részaránya, mert a különböző előrehozott nyugdíjazási konstrukciók lehetővé tették, hogy a vállalatok nyugdíjba engedjék idősebb dolgozóikat, és ezáltal csökkentsék bérköltségeiket. Ezeket az európai politikával ellentétes intézkedéseket azonban Franciaország ezentúl már nehezen tudja fenntartani, és csökkenteni azokat a költségeket, amelyeket eddig jórészt az állam viselt. A francia vállalatok viselkedését az idősödő munkavállalókkal szembeni magatartásukban is beállítottságuk és előítéleteik irányítják. Ha egy vállalat meg akar válni idősödő dolgozójától, mindig talál rá megtámadhatatlan indokot, ha viszont ilyet akar felvenni, akkor az életkor nem jelent számára akadályt. Franciaországban az utóbbi húsz évben
hallgatólagos érdekszövetség alakult ki a vállalatok és az alkalmazottak között abban, hogy a dolgozók előre hozott nyugdíjazásának anyagi terheit a közszférára (államra, társadalombiztosítási rendszerre) hárítsák. Így sokan 55 évesen vagy még korábban nyugdíjba vonultak. Az iparban ma már valóban nem egyértelmű, hogy a régi munkás többet is tud, mint a fiatal, hiszen a technika fejlődésének felgyorsulásával a régi ismeretek hamar elavulnak. Az új műszaki, informatikai és kommunikációs ismeretek elsajátítása pedig jelentős költségekkel jár. Ezért Franciaországban az 55. év betöltése után mindenki menekül a munkából. Ez azonban nem minden országra jellemző, felmerül tehát a kérdés, nem lenne-e jobb, ha a franciáknál sem rövidülne le a munkában töltött idő. Az USA-ban másképp gondolják Ezen a téren talán tanulni lehet az Egyesült Államok példájából. A vállalatok időben megérezték, hogy a tapasztalt dolgozók iránt, koruktól függetlenül, nagy lesz a kereslet. Ezért még a 90-es évek elején a nyugdíjas lobby, az állam és különböző alapítványok számos olyan tanulmányt finanszíroztak, amelyben rámutattak arra, hogy az érett korú dolgozók éppen olyan jó teljesítményre képesek, mint a fiatalok. A jelenlegi munkaerőhiányban az amerikai vállalatok dicsérik idősebb dolgozóik érdemeit és azokét, akiket szeretnének a nyugdíjból újra a munkába csalogatni. A személyügyi vezetők örömmel állapították meg, hogy az idősebbek sokkal ritkábban hiányoznak, mint a többi alkalmazott, tudásuk elavultsága sem igaz, és általában véve életkoruk nem csökkenti teljesítőképességüket egy olyan gazdaságban, ahol a hagyományos ipar jelentős szerepet játszik. Az idősebb alkalmazottak előnye a fiatalabbakkal szemben, hogy nagyobb az áttekintésük, jobban meg tudják szervezni munkájukat és hűségesebbek munkaadójukhoz. A korukkal járó ergonómiai problémák pedig gyakran csak annyiból állnak, hogy jó látási viszonyokat kell teremteni azoknak, akik naponta hosszú órákat töltenek a képernyők előtt. A jobb munkakörülmények megteremtése viszont valamennyi dolgozó számára szükséges. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán példája azt mutatja, hogy nincs szükség különleges intézkedésekre az idősebb dolgozók munkakörülményeit illetően, és a dolgozóknál – életkortól függetlenül – mindenek előtt a szakértelmet, hozzáértést és a képzettséget kell értékelni.
Idősödő dolgozók: értékek és problémák Az életkor előrehaladása az emberben fizikai és szellemi változásokat idéz elő. A munkaadóknak ezzel tisztában kell lenniük, és ennek megfelelően kell kialakítaniuk idősödő dolgozóik munkakörülményeit és feladatait, mielőtt még balesetek következnének be. Az alábbi összefoglaló sorra veszi a korosodó munkaerőnél tapasztalt fizikai változásokat, és tanácsokat ad a munkáltatóknak arra nézve, hogyan tudják elősegíteni idősebb alkalmazottaik szellemi frissességének és fizikai teljesítőképességének megőrzését. Mindenki tisztában van a tapasztalt munkavállalók értékeivel, de az idősödő dolgozókkal kapcsolatos problémákkal és kockázatokkal is. A munkaadó igényt tart tudásukra és tapasztalataikra, de nem szereti a sérülés vagy betegség miatt kieső munkaidőt, a kártérítési követeléseket vagy azok egyéb negatív következményeit. Éppen most, amikor pedig az idős munkaerőre sok ágazatban nagy szükség lenne, a kormányok és az általuk alkalmazott gazdaságpolitikák korai nyugdíjba vonulásra ösztönöznek, a munkáltatók pedig – az emberi öregedéssel járó egyes problémák miatt – nem merik megtartani korosodó dolgozóikat. Pedig az öregedés természetes folyamat, és idővel mindenki többé-kevésbé megtapasztalhatja az azzal járó fizikai változásokat, nevezetesen • az erő csökkenését, • az izmok merevebbé válását, • az ízületek mozgásterének beszűkülését, • a testtartás meggyengülését, • a kéz szorító erejének gyengülését, • az idegrendszer reakciójának lassulását, • a vérkeringés lassulását és a tapintási érzékelés romlását, • a látás romlását, • az agyműködés lassulását.
Erő és rugalmasság Vegyük sorra a listát. Az erő azért gyengül meg, mert az izomtömeg csökken, és az izmok már csak kisebb erőt tudnak kifejteni. Az izmok egy-egy cselekvésre lassabban reagálnak, és gyorsabban kifáradnak, mint fiatal korban. Idővel az izmok zsugorodni kezdenek és veszítenek
tömegükből. Ez természetes folyamat, amelyet azonban az ülő életmód meggyorsíthat. Az életkor előrehaladtával csökken az izmokat a csontokhoz kötő inak víztartalma. Emiatt a szövetek merevebbek lesznek, és nehezebben bírják az erőfeszítést. A csontok közét kipárnázó porc vegyi összetétele szintén megváltozik, víztartalma csökken, így erőbehatásra érzékenyebbé válik. A porcok eltorzulnak, porckopás alakul ki. A csontok közötti kötőszövetek rugalmassága csökken. Mit tehet a munkáltató annak érdekében, hogy – bármilyen korú – dolgozói ne szenvedjenek izom- vagy más lágyszöveti sérülést? Szervezett, rendszeres eljárás keretében meg kell keresnie, hogy mérhetően mely munkakörökben a legnagyobb a sérülés veszélye. Így megtudhatja, hogy milyen munkaköröket kell elsősorban megváltoztatnia, és megtalálhatja azokat is, amelyekben a munkába visszatérő alkalmazottakat tovább foglalkoztathatja. A munkaadók például a következő módokon könnyíthetik meg dolgozóik munkáját: csökkentik a statikus izomerő kifejtésével járó munkákat (pl. azokat, amelyek végzése hosszabb ideig merev testtartást igényel); több mechanikus emelőt használnak; a munkafolyamatot „semleges zónában” tartják; megszüntetik a törzs elfordításával járó feladatokat; biztosítják, hogy a felsőtest egész nap egyenes tartásban maradhasson; rendszeres testgyakorlási programokat vezetnek be. Az izmok megnyújtása, kilazítása munka után elősegíti rugalmasságuk megőrzését, és csökkenti a sérülés veszélyét. Az inak és ínszalagok állapotának megváltozása miatt beszűkül az ízületek mozgástere, és csökken rugalmasságuk. Az egész életen át végzett napi munka, valamint az egyéb mindennapi és szabadidős tevékenységek következményeként a csontok közét kipárnázó porc töredezni kezd, az ízületek begyulladnak, hideg, nedves időben fájnak. Ha ízületi panaszokban szenvedő alkalmazottak olyan munkakörben dolgoznak, amelyben folyamatosan ismétlődően nehéz terhet kell emelniük, elérniük, ellökniük vagy húzniuk, akkor betegállomány miatt munkanapok kiesésére és a munkások kártérítési követeléseire lehet számítani. Erre a problémára az a megoldás, hogy meg kell találni, hol van szükség súlyok emelésére, hordozására, húzására, lökésére, elérésére, és csökkenteni kell az ezzel járó erőfeszítést ergonómiailag kialakított kézi anyagmozgató segédeszközökkel.
A testtartás biztonsága Teher hordozásakor a biztos testtartást – többnyire „házilag tervezett”, tehát a konkrét helyzethez igazított – eszköz segítheti. Javasolt továbbá a mozgásteret bővítő gyakorlatok, izometrikus és izotonikus erőgyakorlatok, rugalmassági gyakorlatok és progresszív erő- és egyensúlygyakorlatok végzése. Vízben az ember testsúlya csökken, így az úszómedencében folytatott testedzés kevésbé terheli meg az ízületeket. A vízben végzett gyakorlatok növelik az erőt, az állóképességet és az izmok mozgásterét, csökkentik a boka duzzadását, javítják az egyensúlyt és a mozgáskoordinációt, emellett serkentik a vérkeringést, és erősítik az ízületeket. Hasznos, ha ezeket a gyakorlatokat az idős dolgozók is elvégzik, mert ezzel csökkenthetik az elbotlás és az elesés veszélyét. A tornát orvos is előírhatja. A kéz erejének csökkenését az izom és a lágy szövetek meggyengülése okozza. A kézerő gyengülése megnehezít olyan rutintevékenységeket, mint a fogás, emelés, húzás, egy csap elcsavarása vagy egy üveg kinyitása. Az idős dolgozó helyzetét megkönnyíti, ha rövidebb időt kell olyan feladatok végzésére fordítania, amelyek nagy erőkifejtést igényelnek, vagy ha az ilyen munkához gépi segítséget kap. Az emberi kézbe pontosan illeszkedő kéziszerszámok és munkaeszközök megválasztásával ellensúlyozható a kézerő csökkenése.
Szélsőséges hőmérsékletek elviselése Az idősödő ember vérellátása lassul, mert a szív nem képes olyan vérmennyiség pumpálására, mint 20 éves korban. A korosodás egyik jele a lassabb idegrendszeri reakció és a tapintó érzékelés romlása. A szervezet kevesebb inzulint termel (ami cukorbetegséget is okozhat), és csökken a pajzsmirigy működése. Mindez azt eredményezi, hogy az idős ember rosszabbul viseli el a hőséget és a hideget, mint a fiatalabbak. Az öregedés gyakran együtt jár a fiziológiai funkciók lecsökkenésével, így ha az idős szervezetet nagy hőhatás éri, kevésbé képes szabályozni a testhőmérsékletet. Nagy meleg hatására az idősebb emberek testhőmérséklete jobban megemelkedik, mint a fiataloké, szívverésük gyorsabb lesz, kevésbé izzadnak, de testük több folyadékot veszít. A testnek időre van szüksége ahhoz, hogy a kánikulához alkalmazkodni tudjon. A hőmérséklet hirtelen megemelkedése, amelyhez a szervezet még nem tudott alkalmazkodni, különösen megviselheti a szívet és
az érrendszert. A hőhatás hőgutát, szívrohamot, agyvérzést okozhat, sőt életveszélybe is sodorhatja azokat az idősebb munkavállalókat, akik akár zárt térben, akár a szabadban állandó hőségben dolgoznak. Az idősebb dolgozók érzékenyebbek a magas hőmérsékletre, mint a fiatalok, általában rosszabbul alkalmazkodnak a forrósághoz. Nagyobb a valószínűsége, hogy egészségi problémáikra gyógyszereket szednek, amelyek rontják a szervezet természetes hőszabályozási rendszerét. Az idős korban gyakori magas vérnyomás ellen szedett vízhajtók például megakadályozzák, hogy a szervezet folyadékot tároljon, és korlátozzák a bőrfelszínhez közeli véredények kinyílását. A Parkinson-kór kezelésére felírt egyes nyugtatók az izzadást gátolják. Ezek, valamint egyes krónikus betegségek (vérkeringési problémák, cukorbaj, korábbi agyvérzés, túlsúly, szívpanaszok) gyakran akadályozzák a szervezet normál reakcióit. A hőség káros hatásainak elkerülése érdekében tanácsos, hogy az alkalmazottak a lehető leghűvösebb hőmérsékletű környezetben tartózkodjanak. Zárt területen, forró helyiségben dolgozó idősebb munkavállalók esetében ennek megoldása nem kis pénzbe kerül. A legjobb védelmet a légkondicionálás nyújtja. Ahol erre nincs mód, ventilátorok mozgathatják meg a levegőt, mert a légmozgás elvonja a test által termelt hőt. Kánikulában laza, könnyű, világos öltözet a kényelmes viselet. A szabadban dolgozó munkások kalappal, napernyővel védekezhetnek. Ilyenkor többet is kell inniuk, nem szabad megvárniuk, amíg megszomjaznak. Azok a munkások, akiknek vízháztartási problémáik vannak, orvosukkal beszéljék meg, mennyi vizet igyanak, ha forróságban dolgoznak. Kerülni kell a meleg, nehéz ételeket is, mert ezek a testben hőt termelnek. A munkavállalóknak oktatást kell tartani a hőség okozta foglalkozási ártalmak tüneteiről és azok megoldásáról. A szabadban dolgozó alkalmazottaknak a hideggel is meg kell birkózniuk. Aki tartósan fagyban végzi munkáját, olyan ártalmaknak van kitéve, mint egyes testrészek, különösen a lábujjak megfagyása vagy a kihűlés. Postásoknak, építőmunkásoknak, a kereskedelmi halászatban, élelmiszerraktárakban (pl. hűtőházakban) vagy a mezőgazdaságban dolgozóknak különösen ügyelniük kell az időjárás hatásaira, a hideg okozta ártalmak megelőzésére, illetve kezelésére. Ha a testhőmérséklet csak néhány fokkal süllyed normál szintje alá, a vérerek összeszűkülnek, és csökken a végtagok vérellátása, hogy mérséklődjön a bőrfelszínen a hőleadás. Az idős alkalmazottak véredényei életkoruk miatt már amúgy is összeszűkültek, így számukra na-
gyobb veszélyt jelent, ha hideg környezetben dolgoznak. Hidegérzetet a következő négy ok vált ki: • alacsony hőmérséklet, • erős vagy hideg szél, • nyirkosság, • hideg víz. Valamennyi munkavállalót, de az idősebbeket különösen, azzal lehet a legjobban megóvni, ha nem kényszerülnek arra, hogy hosszú ideig túl forró vagy túl hideg környezetben dolgozzanak. A hideg elleni védekezés további módja a személyi védőfelszerelés alkalmazása. Az elemek elleni küzdelemben talán a legfontosabb lépés, hogy megfelelő szigetelőrétegeket alkalmazzanak. A dolgozóknak legalább három réteg ruhát kell viselniük: • egy külső réteget, amely a szél ellen nyújt védelmet, de némileg szellőzik is; • egy középső réteget gyapjúból vagy speciális műszálból, amely beszívja az izzadságot, párás környezetben pedig szigetel; • egy belső réteget pamutból, vagy jól szellőző szintetikus anyagból. Különös figyelmet kell fordítani a kéz, láb, arc és fej védelmére. Aki hajadonfőtt jár a hidegben, a teste által termelt hő 40%-át is elveszítheti. A lábat a hideg és a nedvesség ellen szigetelni kell. Váltás öltözéket kell készenlétben tartani arra az esetre, ha a munkaruha átnedvesedik. A hideg veszélyeiről valamennyi munkavállalónak oktatást kell tartani.
A látás gyengülése A korosodó dolgozóknak látási problémáik is támadnak. Annak egyik első jele, hogy valaki már „túljutott a csúcson”, hogy olvasószemüvegre szorul. 40 éves kora után az ember egyre távolabb tartja az olvasnivalót. Egyes alkalmazottak fejfájásról panaszkodnak vagy „elfárad a szemük”, ha túl közelről olvasnak, illetve közeli munkát végeznek. A távollátás természetes jelenség, amelyet gyakran olvasószemüveggel javítanak, de a munkaadónak arra is ügyelnie kell, hogy az idősebb dolgozók milyen megvilágításban dolgoznak. A munka természete határozza meg, hogy milyen legyen a megfelelő világítás. Az idősödő alkalmazottak arról is panaszkodhatnak, hogy látómezejük előtt apró pontok vagy foltok úsznak. Sokan észlelnek ilyet jól megvilágított termekben vagy a szabadban. Az úszó foltok gyakran nor-
mál jelenségek, de néha olyan szemproblémákra utalnak, mint a retinaleválás, különösen akkor, ha ezeket fényes felvillanások is kísérik. Ha egy dolgozó hirtelen változást tapasztal a pontok illetve a felvillanások típusában vagy számában, tanácsos, hogy szemésszel vizsgáltassa meg magát. A szürke hályog homályos terület a szemlencse egy részén vagy az egész szemlencsén. A szemlencse normál esetben tiszta és fényáteresztő. A hályog nem könnyen engedi át a fényt a lencsén, és így a látás elvesztéséhez vezet. Sok esetben lassan és fájdalom nélkül alakul ki, nem okoz szemvörösödést, sem könnyezést. Van olyan hályog, amelyik kicsi marad, és nem nagyon változtatja meg a látást. Ha a szürke hályog megnő, vagy megvastagszik, rendszerint sebészi úton eltávolítható. A műtét során az orvos eltávolítja a homályos lencsét, és a legtöbb esetben tiszta műanyag lencsét tesz a helyébe. A hályogműtét nagyon biztonságos, és egyike a leggyakoribb műtéteknek. A retina – recehártya – rendellenességei okozzák leggyakrabban a vakságot az Egyesült Államokban. A recehártya egy vékony réteg a szem hátoldalán. Látósejtekből áll, amelyek a vizuális képeket fogadják, és az agynak továbbítják. A recehártya-problémák fajtái az öregkorral járó makuláris (foltos) degeneráció, a cukorbetegség okozta retinopátia és a retinaleválás. Az idős alkalmazottaknak még egyéb szempanaszaik is lehetnek, ezek a szemszárazság, a könnyezés és a zöld hályog (glaukóma). A munkahelyi egészségügyi szakembereknek naprakészen kell ismerniük az idős korral járó látási problémákat, és gondolniuk kell arra, hogy a felvilágosítás a szem egészségének megőrzése szempontjából kulcsfontosságú.
A szellemi folyamatok lelassulása Idős korban az ember nemcsak fizikailag változik, hanem szellemi folyamatai is lelassulnak. Az „emlékezet” nem egyetlen tulajdonság vagy képesség, hanem több összetevőből álló folyamat. Mindegyik összetevőt az idegrendszer más-más része szabályozza. Az „emlékezet” fogalmát itt most tágabb értelemben alkalmazzuk az információtanulási, -megőrzési és -felidézési képesség minden vonatkozására. Fontos a jó egészség megőrzése ahhoz, hogy a memória optimálisan működhessen. A megismerés az észlelés, az emlékezés és a gondolkodás szellemi folyamataira támaszkodik. Sok tanulmány szerint a kognitív (megismerési) képességek általában 30–50 éves korban a leg-
jobbak, az 50-es életévek végéig, vagy a 60-as évek elejéig változatlanok maradnak, majd romlani kezdenek, de csak kis mértékben. A kognitív képességekben bekövetkező változások hatásai rendszerint csak 70 éves kor után vagy még később vehetők észre. Ezek a megállapítások az egyes korcsoportok átlagán alapulnak, de egy-egy korcsoporton belül jelentős egyéni különbségek vannak. Egy tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy hogyan változik az intelligencia az emberi élet folyamán, úgy találta, hogy 81 éves korukra csak a résztvevők 30–40%-ának szellemi képességei romlottak jelentősen. A megismerő képesség az emberek kétharmadánál eddig az életkorig csak kis mértékben csökkent. Azt is megállapították, hogy csak bizonyos kognitív képességek romlottak, mások viszont javultak, holott nagyon kevés 81 éves dolgozik teljes munkaidőben. Ez is arra mutat, hogy a munkáltatóknak nem kell félniük attól, hogy idősebb dolgozóik szellemi képességei hanyatlanak. Az életkor előrehaladtával a szellemi folyamatok és a reakcióidő lelassulnak. Az információ feldolgozásának sebessége már a 20-as éveik végén járó fiatal felnőtteknél lassulni kezd, de eleinte még észrevehetetlenül. 60 éves, vagy idősebb korban (személytől függően) az embernek általában hosszabb időre van szüksége szellemi munkák elvégzéséhez, mint a fiatalabbaknak. Olyan intelligenciateszteken, amelyeken gyors választ kell adni, az idősebbek általában rosszabbul szerepelnek, mint a fiatalok. Régen ezt a megismerő képesség csökkenésének vélték. Amikor azonban az intelligenciateszteken nincs szűkre szabott időkorlát, az idősek gyakran éppen olyan jól elvégzik a feladatokat, mint a fiatalok. Ezért ma egyes szakemberek úgy gondolják, hogy az idősebb emberek nem vesztik el szellemi képességeiket, csupán hosszabb idő alatt dolgozzák fel a szükséges információt. Az észlelés romlása, a feldolgozás lelassulása következtében a motorikus funkció is romlik. Idős korban az emberek nem olyan fürgék és ügyesek, mozgásuk nem olyan összeszedett, mint ifjú korukban. Előfordul, hogy lassabban járnak, és hoszszabb a reakcióidejük. Hangsúlyozni kell, hogy nem szükségszerűen következnek be mindenkinél a leírt változások. Személytől függően nagy különbségek vannak. Emellett az észlelőképesség csökkenése rendszerint mérsékelt, és nem zavarja a normál hétköznapi életet. Annak is számos módja van, hogy valaki ellensúlyozza hiányosságait, sőt vissza is nyerje elveszített működőképességét. Az új dolgok megtanulása egy idős személynek tovább tart, de korántsem lehetetlen.
A szellemi frissesség megőrzése A memóriaproblémák naptárak, listák és egyéb „memóriatámaszok” használatával minimálisra csökkenthetők. Az alábbiakban felsorolunk néhány módszert, amelyekkel megelőzhető vagy lelassítható az idősebb munkavállalók észlelési funkciójának csökkenése. Testmozgás A rendszeres testmozgás, a tornagyakorlatok segítenek az agy vérellátásának fenntartásában, a jó emlékezethez szükséges oxigén és tápanyag biztosításában. A gyakorlatok hatására nő az agyban az ún. BDNF (agyműködést stimuláló) faktor, amely lassítja az agysejtek normál elhalási folyamatát, és fokozza új agysejtek termelődését. Diéta és táplálkozás Ugyanazok az étkezési szokások, amelyek más egészségi, például szívproblémákhoz vezetnek, az észlelési problémákban is közrejátszanak. A legtöbb egészséges diétához hasonlóan itt is az állati zsírok minimálisra leszorítása és több gyümölcs, zöldség és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása a kívánatos. A dolgozóknak sok – naponta kb. 8 pohár – vizet vagy más egészséges folyadékot kell inniuk. Ha hosszú időn át ilyen módon étkeznek, megőrzik jó agyműködésüket, emlékezetüket és más észlelési funkcióikat. Vérnyomás és koleszterin A vérnyomás és a koleszterin egészséges szinten tartása csökkenti a memóriaproblémákat. Ezt általában diétával, testmozgással és (ha szükséges) gyógyszerekkel lehet elérni. A dolgozók szükség esetén forduljanak orvosukhoz. Fájdalom Akinek fizikai fájdalmai vannak, nem tud odafigyelni a tanuláshoz szükséges információkra. A dolgozóknak megfelelő kezelést vagy más stratégiát kell találniuk a fájdalom csökkentésére vagy kordában tartására.
Érzelmi egészség A stressz, depresszió és más pszichiátriai állapotok negatív hatást gyakorolhatnak a memóriára. A túlságosan nagy információáradatot kisebb hatékonysággal lehet feldolgozni és felidézni. A stressz termel egy olyan hormont – a kortizolt –, amely elpusztítja az agysejteket az agynak a memória szempontjából kulcsfontosságú központjaiban. A dolgozóknak minimálisra kell csökkenteniük a külső és a belső indíttatású stresszt egyaránt. Időt kell szánniuk lazításra és szabadidős tevékenységre. Szükség esetén szakemberhez kell fordulniuk tanácsért, és az útmutatásuk szerinti gyógyszereket szedniük kell. Kialvatlanság A fájdalom, stressz és egyéb érzelmi vagy fizikai eredetű egészségi problémák zavarhatják az alvást. A kimerültség és az alvásproblémák ronthatják a figyelmet és az emlékezetet. Alvást segítő szokásokat kell felvenni, például napközben kerülni kell a szundikálást, este korlátozni kell a folyadékbevitelt, lefekvés előtt kb. egy órával mérsékelni kell a tevékenykedést, minden nap azonos időben kell lefeküdni, és nem szabad az ágyban sem enni, sem televíziót nézni. Gyógyszerek Gyógyszerek mellékhatása, kölcsönhatása vagy túladagolása ronthatja a memóriát. A dolgozóknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy orvosuk tud mindazokról a gyógyszerekről, amelyeket beszednek, adagolt mennyiségükről és az általuk kiváltott reakciókról. A gyógyszerek lehetséges káros hatásával ellentétben, manapság kaphatók olyan készítmények, amelyek az emlékezetvesztést orvosolják. Ezenkívül az emlékezetvesztést kiváltó érzelmi és fizikai állapot kezelésére szedett gyógyszerek is ugrásszerű memóriajavulást eredményezhetnek. Minden lehetőséget fontolóra kell venni és meg kell beszélni az orvossal egy átfogó „agykarbantartási” program keretében. Alkohol és egyéb anyagok A túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás és kábítószer fogyasztása ronthatja a memóriát, ezért kerülendő.
A környezet és az életvitel hatása Bizonyos munka- vagy életkörülmények között az embert nagy menynyiségű méreganyag érheti, ami hozzájárul az emlékezet romlásához, ezért ez kerülendő. Ugyancsak kerülni kell mindazokat a szabadidős vagy munkával összefüggő tevékenységeket, amelyeknél – például a labdarúgásnál vagy a bokszolásnál – nagy annak a veszélye, hogy a fejet ütés éri. Ha az agy megsérül, arra ugyanolyan amyloid plakk képzésével reagál, mint amilyeneket az Alzheimer-kóros betegeknél találtak. A fejsérülés kockázatának kivédésére az élet minden területén védőeszközöket kell használni, beleértve a biztonsági öv és a védősisak viselését is.
Amit nem használunk, azt elveszítjük Többféle módon lehet mérsékelni a szellemi folyamatok lelassulását. A kutatások igazolják azt az elméletet, hogy „amit nem használunk, azt elveszítjük”. A szellemi ösztönzés növeli a megismerési tartalékot és segít abban, hogy a megismerési képesség maximális legyen. Azok, akik több olyan tevékenységet folytatnak, amely az agyat ösztönzi, általában tovább őrzik meg magasabb szinten megismerő funkciójukat, mint azok, akik ezt nem teszik. Akik magas szintű szellemi munkát végeznek, azokat lényegesen kevésbé veszélyezteti az Alzheimer-kór. Feltehetőleg az ilyen tevékenység elősegíti új neuronok képződését és a neuronok között új kötések létrejöttét. A gyakorlatoknak összetetteknek kell lenniük, és annak ellenére, hogy kihívást jelentenek, örömet kell okozniuk. A gyakorlatok legyenek újak és különfélék, ez többet ér, mint a kártyajáték, vagy más olyan tevékenység, amelyet valaki évek óta rendszeresen végez. Rendkívül jó hatást válthat ki, ha az agyat új utak kipróbálására késztetik. Még akik érdekes munkát végeznek vagy változatos életvitelt folytatnak, azok számára is hasznos lehet, ha az agynak olyan területeit foglalkoztatják, amelyeket kevesebbet használnak tipikus napi tevékenységük során. A testedzéshez hasonlóan, a memóriagyakorlatok sem mindig könynyűek, és lehet, hogy eredményük sem mutatkozik meg minden esetben azonnal, de a lehetséges haszon megéri az erőfeszítést. Minél előbb kezdjük, annál jobb, de sosincs túl késő. Ajánlani kell a dolgozóknak, hogy olvassanak és fejtsenek keresztrejtvényt, és meg kell velük ismertetni a lehetőségeket.
Az idősebb munkatársak jó mentorai lehetnek az új alkalmazottaknak. Áttekintéssel, tapasztalattal rendelkeznek, és jól ismerik a szakmát. Sok vállalat szerint az idősebb munkavállalók megbízhatók és munkaerkölcsük példamutató. Senki ne felejtse el, hogy egyszer ő is lesz „korosodó”, így az „idősödő dolgozók” problémája mindenkit érint. Összeállította: Pál András Eon, M.: Absentéisme – Un réel handicap pour les entreprises. = Personnel, 2005. 456. sz. jan. p. 30. Roth, C. L.: How to protect the aging work force? = Occupational Hazards, 67. k. 1. sz. 2005. p. 38–42. Roth, C. L.: How to protect the aging work force? = Occupational Hazards, 67. k. 2. sz. 2005. p. 52–54. Zäh, M.; Wagner, W. stb.: Demografischer Wandel und Produktion. = ZWF, 99. k. 11. sz. 2004. p. 604–608.
BME-OMIKK
3PL 4PL 5PL A2A A2B A2C ABC ASP ATP ÁFK B2A B2B B2C BDE BPR BSC C2A C2B C2C CAD CAM CAQ CCD CIM CPFR CRM CRP DISK DTS ECR EDI EIP EFT ERP ETK FIFO GSM GPS HUB IFS IS ISDN IT JIS JIT KEP KuBA LDL LIFO LM LSS LVS MDE MRP NET NRONI OCR OEM OES OMS PAN POI POS PPS PRM PZE RF RFID RMT SAW SC SCE SCEM SCIM SCM SCOR SCP S&D SG SRP TAG TLHM TMS TPN TQM TSP T&T UDT VAN VAS VMI WAC WEV WM WMS WWS WWW ZK XML XSS
LO G IS Z T IK A
[email protected] ▪ 061/ 45 75 322
