Dékánválasztás 2012 (8-13. oldal) Optikai csalódások (14. oldal) Érteni akarod a világot? (17. oldal) Az ELTETTK

TétékásNyúz XLIV. félévfolyam 5. szám XXXVIII félévfolyam 1. szám 2009. március február 03. 2012. 14.

Az ELTETTK ELTETTKHÖK ELTE TTKHÖK HÖK hetilapja info: [email protected] http://nyuz.elte.hu

Dékánválasztás 2012 (8-13. oldal) Optikai csalódások (14. oldal) Érteni akarod a világot? (17. oldal)

TTKHÖK

+-

Plusz-Mínusz

Louk Hagendoorn előadásai

9. Ökoszeminárium

Louk Hagendoorn, az Utrechti Egyetem professzora, korunk egyik legnagyszerűbb szociálpszichológusa lesz az ELTE TáTK Doktori Iskolájának vendége két előadás erejéig március 19-én és 20-án. Mindkét előadás nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel várnak! Muslim and multiculturalism Időpont: 2012. március 19. 18:00 Putnam and diversity Időpont: 2012. március 20. 17:00 Helyszín: Cseh-Szombathy terem, ELTE Lágymányosi Campus, Északi Tömb (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A 0.100/B) forrás: http://elte.hu

Az ELTE Ökoszeminárium kilencedik programja azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a filozófiában, az irodalom- és a vallástudományban. A vendégek Horgas Judit, Szántó Veronika és Béres Tamás. A beszélgetés és a játékok mellett zöld reggae fesztivált is tartanak. PROGRAM: 18:00 Játékos, gondolkodtató, kreatív feladványok és nyeremények 19:00 G Ras and the Chapel Jiggaz - akusztikus bemelegítő koncert 20:00 Kerekasztal-beszélgetés a fenntarthatóságról a filozófiában, az irodalom- és a vallástudományban – Horgas Judit (liget.org), Szántó Veronika (ELTE BTK) és Béres Tamás (Evangélikus Hittudományi Egyetem) részvételével. Moderátor: Devescovi Balázs (ELTE BTK) 22:00 Deadly Hunta (UK), Jr. Brown, CéAnne and the Budapest Riddim Band Dátum: 2012. március 22. 18:00 Helyszín: Akvárium Klub (1051 Budapest, Erzsébet tér 14.) forrás: http://elte.hu Fák oltása a Füvészkertben

Bárczi Filmklub Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a budapesti Odeon-Lloyd mozi közös filmklubjának középpontjában ebben a félévben a család témaköre áll. Mit jelent a család? Család-e, ha hiányzik valamelyik szülő, vagy épp válnak, és megkeserítik gyermekeik mindennapjait? Kell-e döntenünk család és hivatás között? Választhatunk-e magunknak családot? A vetítések utáni beszélgetések többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ, a téma legkülönbözőbb szakértőinek segítségével.A filmklubotTeszlerTamás, az Odeon-Lloyd mozi munkatársa moderálja. PROGRAM: Philippe Claudel: Oly sokáig szerettelek Vendégek: Garai Dóra pszichológus, gyógypedagógus és Kadlecsik Zoltán börtönlelkész Időpont: 2012. március 13. 18:30 Kocsis Ágnes: Friss levegő Vendég: Deszpot Gabriella művészetpedagógus Időpont: 2012. március 20. 18:00 Eric Toledano, Olivier Nakache: Életrevalók Vendég: Zászkaliczky Péter gyógypedagógus, filozófus Időpont: 2012. március 27. 18:30 David Mackenzie: Hallam Foe Vendég: Kerekes Valéria meséléskutató Időpont: 2012. április 17. 18:30 Xavier Beauvois: Emberek és istenek Vendég: Farkas Ferenc fokolarínó és Dér András filmrendező Időpont: 2012. április 24. 18:30 Susanne Bier: Egy jobb világ Vendég: Garai Dóra pszichológus, gyógypedagógus és Mispál Attila filmrendező Időpont: 2012. május 8. 18:30 Helyszín: Odeon-Lloyd mozi (1136 Hollán Ernő utca 7.) Jegyár: 650 Ft /diák, nyugdíjas; 950 Ft / felnőtt forrás: http://elte.hu Földrajzos Klub nyitó előadás Varga Nóra: Baszkföld, avagy a fiesztán és a sziesztán túl, avagy betekintés Spanyolország egy kevésbé - szinte csak a terrorizmus kapcsán - ismert tartományának mindennapjaiba. Időpont: március 14., szerda, 18:00 Helyszín: D 0-804

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogaszszony napja: a népi hiedelem szerint e napon kell a fákat oltani, ezen a napon ezt az ELTE Füvészkertben mindenki megtanulhatja és kipróbálhatja. A Füvészkert szakemberei elméleti előadást, majd gyakorlati bemutatót tartanak a fák oltásáról. Ezt követően, aki elsajátította az ismereteket, részt vett a balesetvédelmi oktatáson és erről számot is adott, gyakorolhatja az oltást. A gyakorlati próbán csak 18 éven felüliek vehetnek részt, előzetes regisztrációt követően. A szakértők természetesen folyamatosan felügyelik a munkát. Az elkészült és sikeres oltványokat készítőik hazavihetik. PROGRAM: 10:00 Elméleti előadás az oltásról: Dr. Orlóci László 11:00 Gyakorlati oltási bemutató: Dr. Orlóci László, Bőm Tamás, Palesits Zsolt, Babos András 12:00–15:00 Egyéni gyakorlati próba Aki részt kíván venni a bemutatón, annak bejelentkezést követően regisztrálnia kell az eseményre a Füvészkert honlapján, vagy postai úton! Időpont: 2012. március 25. 10:00 Helyszín: ELTE Füvészkert (1083 Budapest, Illés u. 25.) forrás: http://elte.hu

3

A főszerkesztő nadrágszéle Tartalomjegyzék HÖK ...............................................4-6 (Elnöki beszámoló; Beszámoló az EHÖK Küldöttgyűléséről; Külügyi élet a TTK-n; Kari elismerések; ETR Pénzügyi adatok) Alapítvány........................................ 7 (Megújuló módszertan) Kar ..................................................... 7 (Egy új tankönyvsorozatról) Lágymányosi Portrék ................8-13 (Interjú dr. Homonnay Zoltánnal; Interjú dr. Papp Gáborral; Interjú dr. Surján Péterrel) Tudósítás ........................................14 (Ne higgyünk a szemünknek) TTT .................................................. 15 (πrinyó ünneπ hangulat) Helyvektor ..................................... 16 (Madárfészek) Kritika ............................................ 16 (Jeremy Taylor: Bolygófalók) Cooltér ............................................ 17 (Érteni akarod a világot?) Négyeshatos ................................... 17 (Szupernagyi)

Új vizeken járva Kedves olvasóink ezen a héten egy kissé rendhagyó számot tarthatnak a kezükben, hiszen a közelgő dékánválasztás alkalmából egyfajta választási különszámot jelentettünk meg, amelyben a dékánjelöltekkel készült riportok kaptak vezető szerepet. Remélem, érdekesnek találjátok majd őket! Azonban, hogy a rendhagyóság tematikájánál maradjunk a továbbiakban is, egyszerre két dologra hívnám fel a figyelmeteket, hiszen kicsinyke brigádunk két említésre méltó dolgot is véghez vitt ezen a héten. Az első, amelyre korábban már tettem néhány utalást: az újság honlapja (nyuz.elte.hu), az informatikusunknak köszönhetően, elnyerte végre nagyjából véglegesnek mondható alakját, így most már azon kívül, hogy az aktuális szám webre tervezett változatával is szemben tudjátok találni magatokat egy szembetűnő helyen, az újságban megjelent cikkek ezentúl kötetlen formában is elérhetőekké és véleményezhetőekké váltak, nem is említve, hogy ezentúl már a legújabb ELTE-s rendezvényekről készült fotókból is szemezgethettek a Galéria menüpont alatt. A másik említésre méltó dolog, hogy immáron összeállt a Nyúz papíros formában létező archívuma, amely nem csak a szerkesztőség munkáját könynyíti majd meg, de igény szerint a számotokra is elérhetővé válik, hogy bárki részt vehessen azon a több mint húsz évre visszatekintő kalandtúrán, amely újságunk cseppet sem rövid történetét öleli fel, mondokegyekre vagy egyéb kihaltnak hitt élőlényekre vadászva. Természetesen nem csak a könyvmolyoknak szeretnénk kedveskedni, hiszen ezek megléte után már csak egy lépés a digitális változat összeállítása, amelyre – remélhetőleg a nagyon közeli jövőben – szintén sort kerítünk majd. Azonban mi is lenne az újsággal, ha figyelmen kívül hagynánk a ti véleményeteket, ezért ha kérdésetek vagy észrevételetek merülne fel lapunk működésével, összeállításával kapcsolatban, ne habozzatok levelet írni az alábbi címre, vagy felkeresni a fogadóórám időpontjában, hogy legjobb tudásunk szerint válaszolhassunk rá. Fontanji Andor főszerkesztő [email protected]

Belszíni fejtés.................................. 18 Mondok egy ................................... 18 Mozizóna ........................................ 19 (Kirándulás Boszniába; BŰN - betűzve)

A Tétékás Nyúz lelkes hallgatókat keres szerkesztőségébe. Jelentkezhetsz cikkírónak, olvasószerkesztőnek, tördelőnek, fotósnak; tapasztalat nem szükséges, mindenre megtanítunk. Jelentkezni lehet a főszerkesztőnél levélben, illetve a fogadóórájában.

TétékásNyúz XLIV. félévfolyam, V. szám.

Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Dukán András Ferenc, a HÖK elnöke. Főszerkesztő: Fontanji Andor. Vezetőszerkesztő: Fontányi A. Tördelő: Solymosi Emőke. Olvasószerkesztők: Karsai Richárd, Orsi. Címlap: Orsi. Hátlap: HGR. Rovatok: Belszíni fejtés (Panni), Cooltér (Kőnig Rita), Helyvektor (HG Roland), Kritika (Fontányi A.), Lágymányosi Portrék (Mészáros Máté), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (B. Andi), TTT (Spiller András, djkalo), Tudósítás (Jurecska Laura, Weyde Szandra). Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: [email protected]. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában 1500 példányban. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: [email protected]; személyesen fogadóidőben (péntek 12-14) Déli Hali (00.732).

TétékásNyúz

4

HÖK Elnöki beszámoló

voksolnátok a közelgő választásokon, ha tudjátok, hogy a jelenlegi vezetés milyen elvek mentén dolgozik. Hasonló alapvető koncepcionális anyag a tanulmányi érdekképviselet alapdokumentuma, amely állást foglal többek között azokban a kérdésekben, hogy hogyan kellene történnie a hallgatók szűrésének, a jogviszony megszűnését hogyan kell szabályozni és mit várunk el a Kartól, hogy a TTK-s diploma értéke megmaradjon. Ez a most közelgő dékánválasztáshoz kiemelt jelentőségű. Nagyon nehéz dolga lesz az új vezetőnek, hiszen az új törvény sok esetben egész más szabályozásokat ír elő, illetve az önköltséges hallgatók megjelenése egészen más elvárásokat támaszt a Kar vezetésével szemben. A TTK HÖK idei bevonótábora e hétvégén került megrendezésre. Mivel lapzártánkkor még nem ért véget, ezért erről a következő heti számban olvas-

hattok. Nagy örömünkre szolgál, hogy a tavalyi viszonylag alacsony részvétel után, idén sokan eljöttetek megismerkedni az Önkormányzat munkájával. A múlt héten dr. Papp Gábor volt a Választmány vendége, ezzel mind a három dékánjelölt meghallgatása lezajlott. A Kari Tanács nehéz döntés előtt áll. Ha van véleményetek vagy a leendő dékánnal kapcsolatos elvárásotok, jelezzétek bátran. A dékánjelöltek közös meghallgatására szerdán kerül sor a Kari Tanács, a Professzori Tanács és a TTK HÖK Választmány közös ülésén. Ebben a számban a közelgő jelentős esemény okán interjúkat olvashattok a három dékánjelölttel. Az EHÖK Küldöttgyűlése is ülésezett a múlt héten. Itt a TTK HÖK teljes létszámban képviseltette magát. Az eseményről az oldal másik cikkében olvashattok beszámolót. Az ösztöndíjak kiutalása is megtörtént. Aki még nem tette meg, az ETR-ben tájékozódhat a pénzügyi adatok menüpont alatt a neki kifizetett ösztöndíjak megoszlásáról. Bármilyen kérdést, problémát, és észrevételt szívesen fogadunk. A KÖB e félév eleji munkájáról a következő oldalakon olvashatjátok Tischler Orsolya, KÖB elnök írását. Dukán András Ferenc elnök ELTE TTK HÖK [email protected]

(a TTK HÖK elnöke) beszélgetést folytattak. Garbai Ádám a BTK HÖK elnöke a Talentum Iroda működéséről kérdezett és kérte, hogy az illetékesek készítsenek írásos beszámolót. A kérdésre az elnök úr röviden válaszolt. Az alelnökök közül Pauer Eszter szociális alelnök egészítette még ki beszámolóját. Az alelnökök beszámolójához nem érkezett kérdés. Az elnök beszámolóját négy tartózkodás mellett, a gazdasági alelnök beszámolóját egy tartózkodás mellett fogadta el a Küldöttgyűlés, míg a többi alelnök beszámolója egyhangúlag elfogadásra került. A második napirendi pont az ELTE EHÖK Ellenőrző Bizottságának tájékoztatója volt. Az Ellenőrző Bizottság elnökétől, Salamon Krisztinától megtudtuk, hogy két megkeresés érkezett hozzájuk az elmúlt időszakban. Mindkét problémát sikerült megoldaniuk. Ezek után az ELTE EHÖK Alapszabályának módosítása következett. Az

EHÖK Alapszabálya a sport ügyét alelnökhöz rendeli. A sportélet és a sportirányítás fejlődése az EHÖK sportért felelős tisztviselőjének szerepét megváltoztatta, ezért indokolt volt a tisztség referensi szintre minősítése. A módosítást a Küldöttgyűlés egyhangúlag megszavazta. Negyedik napirendi pontként két személyi kérdés következett. Az EHÖK Ellenőrző Bizottság tagjának választása és javaslattétel az EHÖK Jogorvoslati Bizottságának hallgatói tagjára. Utóbbi kérdésnél a TTK HÖK korábbi elnöke, Jánosi Attila neve merült fel, akit a Küldöttgyűlés egyhangúlag megválasztott. Az Ellenőrző Bizottság új TÓK delegáltja is nagy többséggel került megválasztásra. Végül az Egyebek napirendi ponttal zárult az ülés, ahol a felsőoktatási törvénynyel kapcsolatos változások HÖK-ökre rótt teendőiről volt szó. Ivancsó Veronika EHÖK Küldöttgyűlés tag

Változások előtt állunk Mire olvassátok ezt a cikket, már túl vagyunk a TTK HÖK rendes Küldöttgyűlésén, amely kedden 18:00-ra lett összehívva. A TTK HÖK-ben több személyi változás is történt, többek között valószínűleg mentorkoordinátort és szociális elnökhelyettest is választottunk. Ha nem akarjátok megvárni a jövő heti Nyúzt, a ttkhok.elte.hu-ról tájékozódhattok a változásokról. Az idei hét is ennek a jegyében telt, a Küldöttgyűlésre készülünk. A TTK HÖK Alapszabályán az utolsó simításokat végezzük, az egyes posztok iránt érdeklődőket az utolsó tudnivalókkal is ellátjuk. A mentorkoncepció előkészítése is folyamatban van, hiszen ez, a Küldöttgyűlés által elfogadott dokumentum határozza meg a következő mentorrendszer működését. A mentorjelentkezés kiírásra került, a mentor. elte.hu oldalon ti is jelentkezhettek, ha szeretnétek segíteni a szeptemberben felvételre kerülő elsősöknek. A Küldöttgyűlésre két másik alapvető dokumentumot is elfogadásra fogok javasolni. Ezek a TTK HÖK Alapelvei, amelyek az Önkormányzat döntései mögött álló elvi hátteret tisztázzák. Ez véleményem szerint különösen fontos, hiszen akkor tudjátok ti is eldönteni, hogy egyetértetek-e a képviselőitekkel, vagy inkább másokra

Beszámoló az EHÖK Küldöttgyűléséről 2012. március 6-án, kedden fél ötkor az EHÖK Ellenőrző Bizottsága ellenőrizte a mandátumokat, majd megkezdődött az EHÖK Küldöttgyűlése, amelynek most a Lágymányosi Campus adott otthont. A napirendet Kalina Gergely, az EHÖK elnöke előzetesen kiküldte, amelyet a Küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadott. Elsőként az ELTE EHÖK Elnökségének beszámolója került sorra. Kalina Gergely néhány szóval kiegészítette beszámolóját, amely után kérdéseket lehetett megfogalmazni az elnökhöz. Mint a TTK HÖK gazdasági elnökhelyettese, a beszerzések menetéről tettem fel kérdést, amely kapcsán Kalina Gergely (az EHÖK elnöke), Gavallér György (az EHÖK gazdasági alelnöke) és Dukán András Ferenc

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

HÖK Külügyi élet a TTK-n

és ami nagyon fontos: finanszírozott keretek között. Mindezekről a folyamatosan frissülő, nektek összeállított kínálatról bővebben olvashatsz a TTK HÖK honlapján, a pályázatok menüpont alatt. De kik is azok, akik a kari külügyekkel foglalkoznak, és arra szánják a szabadidejük egy részét, hogy más hallgatóknak segítsenek hozzájutni életük egyik talán legnagyobb élményéhez? Elsősorban a külügyi biztos dolga, hogy tájékoztassa a hallgatókat és figyelemmel kísérje a kimenő és beérkező hallgatók sorsát, valamint hogy minél több lehetőséget teremtsen a kari külügyi élet fejlődésére. Az ő munkáját segíti a Külügyi Csoport, amelyben minden szakterület képviselteti magát és a saját szakterületére koncentrálva specifikusan kutatja fel a legjobb ösztöndíjlehetőségeket, és segít megválaszolni a felmerülő kérdéseket az egyes lehetőségekkel kapcsolatban. Az Erasmus pályázatok bírálásakor ők

képviselik szaktársaik érdekeit és hallgatói szemszögből is segítik a szakos koordinátorok munkáját a rangsor felállításánál. A Külügyi Csoport tagjai részt vesznek a tájékoztatók szerkesztésében és a külföldről érkezett hallgatóknak szóló rendezvények szervezésében. Szintén a hozzánk érkezők életének megkönnyítése a dolga a Külügyi Mentorrendszernek (nem összekeverendő a gólyákat segítő Mentorrendszerrel, bár a feladatok hasonlóak). A külügyi mentorok dolga nem csak a tanulmányi és az egyetemi rendszerben felmerülő problémák megoldásának segítése, hanem a mindennapi élet megkönnyítése is, legyen szó bérletvásárlásról vagy akár a buli utáni hazajutásról. Nemrégiben zajlott le a külügyi mentorfelvételi, amelynek során a rendszer új, lelkes, segítőkész és életvidám mentorokkal gazdagodott. Mivel ők többen vannak, mint a beérkező hallgatók nincs mindenkinek saját mentoráltja, de közös programokon és bulikon mindanynyian támogatják a magukat néha elveszettnek érző külföldieket. Ha érdekel a Külügyi Csoport munkája, írj bátran a [email protected] címre, vagy keress meg a fogadóórámon. Ha pedig kedvet kaptál a mentorsághoz, akkor figyelj tavasszal az új mentorfelvételi hirdetésére! Koczúr Szilvia külügyi biztos ELTE TTK HÖK [email protected]

felé, ezért jelentkezni legkésőbb március 23-ig lehet az intézeti titkárságokon, illetve a Környezettudományi Centrum titkárságán. A jelentkezés nem kötelező, az intézetek jelentkezés nélkül is javasolhatják a hallgató díjazását, illetve az intézetek számára sem kötelező a jelentkezés alapján a hallgató felterjesztése. A beérkezett javaslatokat a Tanulmányi és Oktatási Bizottság április 12-ei ülésén véleményezi. A tavalyi év folyamán körülbelül negyven TTK-s hallgatót javasoltunk az elismerésre. A TOB véleményének ismeretében a Kari Tanács az április 18-ai ülésen határoz. A Kar Kiváló Oktatója cím odaítélésére a Hallgatói Önkormányzat elnöke tesz javaslatot két TTK-s oktató személyével a Kari Tanács felé. A díjjal kifejezetten az oktatási tevékenységet ismerjük el. Ezúton kérjük az olvasót, amennyiben megítélése szerint tanára

vagy kollégája méltó lehet a rangos elismerésre, mindenképp jelezze felénk a [email protected] címen Árendás Péter tanulmányi elnökhelyettesnél. Az előterjesztés elkészítésekor nagy szerepet játszanak az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezésére beérkezett eredmények több félévre visszamenőleg. Kiváltképp az oktatói munkára. A tavaly tavaszi Eötvös-napi ünnepségek keretében Simon Péter, a Matematika Intézet Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszékének oktatója és Ónodi Zsolt, a Földrajz- és Földtudományi Intézet Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékéről vehették át az elismerést. Árendás Péter tanulmányi elnökhelyettes ELTE TTK HÖK [email protected]

Erasmus és egyebek Szinte mindenki hallott már a külföldi ösztöndíjakról: az Erasmusról, a szakmai gyakorlatokról, az önkéntes munkáról. De kik azok, akik ezekkel az ösztöndíjakkal foglalkoznak, és a háttérből segítik a világot megismerni vágyókat? És vajon mi történik a hozzánk érkező külföldiekkel? Biztosan te is gondoltál már arra, milyen lenne egy ideig külföldön élni. Nyelvet tanulni, új emberekkel és egy másik kultúrával megismerkedni, talpraesetté válni bármilyen váratlan helyzet adódjon is. Nemrég zárult le az Erasmus pályázási időszaka, a TTK-n összesen 83 pályázat érkezett be alap- és mesterszakos, valamint doktori tanulmányaikat végző hallgatóktól, amelyeknek a bírálata már megkezdődött. A jelentkezőknek jelenleg annyi a dolguk, hogy izgatottan várják, mikor derül ki, ki az, aki – pályázattól függően - legalább három de legfeljebb tizenkét hónapot tölthet el egy olyan külföldi országban, amelybe talán már régóta vágyik. Természetesen az Erasmuson kívül rengeteg más, kevésbé ismert ösztöndíj is létezik, amelyekkel ugyanúgy tudományos ismereteidet bővítheted, de akár szakmai gyakorlatra vagy önkéntes munkára is el lehet utazni egy másik országba,

Kari elismerések Hagyományainkhoz híven a tavasz beköszöntével ismét elkezdődik a Kar Kiváló Hallgatója és a Kar Kiváló Oktatója elismerések előkészítése. A díjakkal a Kar évente az arra legérdemesebb hallgatóit és oktatóit tünteti ki az Eötvös-napi ünnepségek keretében. A Kar Kiváló Hallgatója cím odaítélése a tanulmányi eredmény (legfeljebb 100 pont), a tudományos- (TDK) és versenyeredmények (legfeljebb 100 pont), publikációk és oktatási tevékenység (legfeljebb 50-50 pont), illetve közéleti tevékenység (legfeljebb 100 pont) figyelembe vételével történik. A cím elnyerésének feltétele, hogy az utolsó két aktív félévben a kreditekkel súlyozott tanulmányi átlag értéke legalább 4,00 legyen. A javasolt hallgatókat az intézetek terjesztik fel a Tanulmányi Osztály

TétékásNyúz

5

6

HÖK ETR Pénzügyi adatok Avagy mi fán terem az ösztöndíj Félévkezdéskor gyakran esik szó itt a Nyúz hasábjain is rendszeres ösztöndíjakról. Nézzük, hogyan ad az állam pénzt az ösztöndíjainkra és pontosan milyen logika szerint kapjuk őket! Az egyetemek „bankszámlája” a Magyar Államkincstárban van. Ezt osztja el a Rektori Hivatal Oktatási Igazgatósága a Karok között létszámarányosan az 51/2007-es juttatási Kormányrendelet előírásai szerint, és ehhez a Rendelethez igazodik az ELTE Hallgatói Követelményrendszere, valamint a kari ösztöndíjpályázatok kiírásai és elbírálása is. Végül a Karok négyféle összegből gazdálkodhatnak az adott évben: a tanulmányi-, a szociális-, a sport/ tudományos/kulturális/közéleti/ szakmai ösztöndíjakra, valamint a hallgatói jutalomra fordítható keretekből. Nálunk a TTK-n saját ösztöndíjbizottsága van a Karnak, ami a hallgatói juttatásokat a Tanulmányi Osztály munkatársaival együtt intézi a pályáztatástól az ETR-es összegrögzítésekig. Nézzük meg rendszeres ösztöndíjaink összegének megállapítását! Legegyszerűbb eset, amikor a beérkező pályázatokat egy objektív skála – az előre kihirdetett pontrendszer – szerint értékelik, rangsorolják, majd az adott fajta ösztöndíjra kifizethető keretet szétosztják a pályázók pontszámával arányosan. Így számolják a rendszeres sport és rendszeres tudományos ösztöndíjak havi összegeit. A rendszeres közéleti pályázatoknál ehhez képest a különbség annyi, hogy ott egyetlen szempont – a végzett tevékenység idő-, illetve munkaigénye – szerint pontozzák a pályázókat egy ötfokozatú skálán, és az azonos besorolású hallgatók azonos ösztöndíjat kapnak. A helyzet ennél sokkal összetettebb a rendszeres szociális ösztöndíj esetében. Bizonyára tisztában vagytok azzal, hogy megkülönböztetünk a pályázók közül úgynevezett A vagy B kategóriásokat és nem-kategóriásokat. E kitüntetett szerepet a korábban említett rendelet szabá-

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

lyozza arra hivatkozva, hogy egy olyan hallgató, aki, ne adj’ Isten, elvesztette már egyik szülőjét, vagy például saját családot kell fenntartania, részesülhessen fix összegű támogatásban, megélhetéséhez nyújtott szociális segítségünk ne függjön a rendelkezésre álló keret szűkösségétől. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy mindegyik pályázónak el kell érnie egy kari ponthatárt, hiszen a fentiek ellenére, aki kategóriás létére jobb anyagi körülmények között él, mint a többi pályázó nagy része, annak természetesen a többiekkel szemben igazságtalan lenne szoctámot osztani. A ponthatár tehát nagy úr, ez a vízválasztó, hiszen nagyon sokan várják a támogatást – 1600-1800 pályázat érkezik be a TTK-ra egyegy pályázási időszakban. Megállapításánál két dolgot kell szem előtt tartani: a Karnak kötelező fizetni a ponthatárt elérő A és B kategóriások számára a rendeletben előírt havi 23.800, illetve 11.900 forintot – minél alacsonyabb a ponthatár, annál többen érik el, annál kisebb az esély arra, hogy ez bele fog férni az anyagi keretünkbe – viszont amennyire „pénztárcánk engedi”, a lehető legtöbb pályázónak szeretnénk anyagi segítséget nyújtani a nehéz megélhetéséhez. Ehhez minél alacsonyabb ponthatár kell. Kompromisszum kell tehát a kötelezettségeink és a segítő szándék között, hogy a lehető legalacsonyabb olyan ponthatárt állapítsuk meg, amely még nem irreálisan magas ahhoz, hogy a nem-kategóriás pályázók legnagyobb része elérje, másrészt éppen ki tudjuk fizetni a felé eső kategóriásokat. A ponthatár meghúzása után félretesszük a kategóriásoknak járó összeget és a fennmaradó kerettel számolva meg kell állapítani egy alapösztöndíjat, amelyet azok kapnak, akik épp a ponthatáron vannak, illetve egy olyan függvényt, amely

szerint a ponthatár felettiek pontszámuk (azaz rászorultságuk) szerint az egyre magasabb összegeket fogják kapni. Talán sejtitek, hogy ez felér egy analízis gyakorlattal, hiszen nem kevés igényre kell ezt a függvényt optimalizálni. A legfontosabb cél az, hogy a lehető legmagasabb összegben részesüljön minden rászoruló, ponthatár feletti pályázó. Nagy öröm, ha megengedheti magának egy Kar, hogy azok a kategóriások, akik minden pályázó közül kiugróan nehéz szociális helyzetben élnek, kaphatnak a számukra a rendeletben rögzítettnél akár magasabb összegű támogatást is. Elsősorban ugyanakkor az A és B kategóriába nem sorolható pályázatokat kell itt szem előtt tartani, hiszen szűkös anyagi korlátaink mellett legtöbbjük számára semmiképp nincs lehetőség a kategóriások számára előírthoz hasonlóan magas ösztöndíj kifizetésére, létszámarányuk viszont nagy, tehát azon kell lennünk, hogy ők a lehetőségeinkhez mérten a legmagasabb támogatást kaphassák, akár a kategóriások fix összegén felüli esetleges plusz ösztöndíjának rovására. Amiről még nem ejtettünk szót, az a tanulmányi ösztöndíj. Ezt nem a Kari Ösztöndíjbizottság, hanem a TO számolja ki úgy, hogy elvégzett kurzusainkra egyenként egy-egy összeget állapítanak meg, és ha az összegünk eléri a féléves összeghatárt, kapunk ösztöndíjat, ha nem, a mi ösztöndíjunkra szánt pénz is szétosztódik arányosan azok között, akik kapnak. Az összeghatárt az szabja meg, hogy a HKR szerint a jogosultak legfeljebb 50%-ának jár tanulmányi ösztöndíj, az egy kurzusra járó összegek számításánál pedig röviden azt veszik figyelembe, hogy menynyi a keret, hány kredites a tárgy, hány kreditet teljesítettek összesen a félévben a jogosultak együttvéve, hányan végezték el a tárgyat és milyen arányban kapták belőle a hallgatók az adott érdemjegyeket. A pontos eljárásról hamarosan egy tájékoztató fog szerepelni a TO honlapján. Tischler Orsolya Kari Ösztöndíjbizottsági elnök ELTE TTK HÖK [email protected]

Alapítvány & Kar Megújuló módszertan E-learning természettudományos tartalomfejlesztés az ELTE TTK-n Karunk, két konzorciumi partnerével közösen, tavaly ősszel közel 200 millió forintot nyert a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében kiírt elektronikus képzés- és tartalomfejlesztési pályázaton. A közel kétéves lefutású pályázat megvalósításában számos oktató mellett hallgatók is részt vesznek, eredményei pedig reményeink szerint sok hallgató tanulmányait segíti majd. A december 1-jén induló projekt gerincét összesen 68 db elektronikus tananyag elkészítése, az elektronikus tananyagok oktatását megkönnyítő, módszertani és digitális módszertani tanfolyamok tartása az oktatóink számára, illetve intézeti szintű e-learning keretrendszerek felépítése, amelyekben később az oktatás folyhat majd. A projektben a Természettudományi Kar két partnere az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány, és a Prompt-G Kft. Elképzeléseink szerint a projekt hozzájárulhat ahhoz, hogy a Természettudományi Karon is meghonosodjanak az újszerű oktatási, hovatovább távoktatási módszerek, amelyek lehetővé tennék, hogy a lehető legkevesebb idő teljen a hagyományos tantermi módszerek keretében, spórolva mind a hallgató mind az oktató idejével. Több idő maradna így kutatómunkára, laboratóriumi és terep-

Egy új tankönysorozatról A Környezettudományi alapok tankönyvsorozat című pályázatot az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Typotex Elektronikus Kiadó Kft. konzorciuma nyújtotta be 2009-ben. A pályázat, amelynek szakmai vezetője Kiss Ádám, projektmenedzsere Lengyel Tamás, pénzügyi vezetője Pintérné Karsai Barbara voltak, illetve a Typotex Kft. részéről kapcsolattartója Németh Kinga irodavezető volt, támogatásban részesült. A pályázat célkitűzései 2012. március 31-ig sikeresen teljesülnek. A projekt alapvetően az ELTE környezettan alapszakának tana n ya g f e j l e s z t é s é t c é l o z t a m e g . Tekintve azonban, hogy ehhez hasonló tankönyvsorozat a környe-

gyakorlatokra, illetve – igazodva a szomorú magyar valósághoz – a tanulmányok mellett folytatott munkára. Az új módszerek megismerését számos tanfolyam segíti, amelyeket az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány, a Prompt Kft. és a Természettudományi Kommunikáció és UNESCO Multimédiapedagógiai Központ tartják. A tanfolyamokon többek között vizualizációt, animációkészítést, webkettes eszközök oktatási alkalmazásait, e-learning keretrendszerek használatát, haladó szintű prezentáció-készítést tanulhatnak az oktatók. A tanfolyamokra oktatási tevékenységet végző hallgatók és doktoranduszok jelentkezését is várjuk. A Hallgatói Alapítvány a kezdetektől részt vesz a projekt előkészítésében, a pályázaton való indulás, és a jelen konstrukció egyik támogatója, ösztönzője volt. Úgy éreztük, itt a zettudomány szakterületről magyar nyelven még nem jelent meg, a potenciális felhasználók köre nyilván jóval szélesebb. Ez várhatóan felöleli a magyar nyelven a környezettudományt tanuló egyetemi-főiskolai hallgatók teljes körét, mintegy 1200-1400 hallgatót. A szakkönyvsorozat ugyanis átfogó ismereteket kíván adni a környezettan-környezettudomány szakterület alapjainak teljességéről. A tankönyvsorozat keretében 12 tananyag készült el, ezeket elektronikus formában lehet majd elérni a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtárból. A most lezárt projekt résztvevőinek döntő része az ELTE Természettudományi Karának oktatója. A tananyagok színvonalát a gyakorlott szerzőcsapaton kívül a minden egyes esetben az ELTE-n kívüli, a legtöbb-

remek lehetőség, hogy újabb 68 hiánypótló tananyag megírása mellett módszertani megújulást is eredményezzen egy projekt. Ennek megvalósításában Karon belül és kívül is számos támogatóra, partnerre leltünk. Úgy gondolom, az Alapítvány egyik fő feladata a projektben a hallgatói igények érvényesítése, illetve a hallgatók becsatornázása. Azon felül, hogy a projekt eredményei közvetlenül fogják majd érinteni a hallgatókat, remélhetőleg több lehetőség is adódik majd arra, hogy hallgatók is részt vehessenek a projekt megvalósításában. Várhatóan több tananyag elkészítésében, illetve az új módszerek és az e-learning keretrendszer kipróbálásában vesznek majd részt hallgatók. Egy hasonló méretű projekt menedzselésében több ember vesz részt: a projekt vezetői Tasnádi Péter a Meteorológiai Tanszék professzora és Nyitray László a Biokémiai Tanszék vezetője. Jelen sorok írója a projekt asszisztense, akinek feladata a projekt terjedelmes adminisztrációjának intézése, a szakmai ügyektől kezdve, a szerződések, alkalmazások, kommunikáció intézésén át, egészen egyes pénzügyi feladatok elvégzéséig. Elég sokrétű, sok munkával és rohangálással járó munkakör, ami még éppen belefér egy végzés előtt álló egyetemista idejébe. Jánosi Attila projekt asszisztens [email protected] Azonosító: TÁMOP-4.1.2-08/2/A/ KMR-2009-0047 Cím: Környezettudományi alapok tankönyvsorozat Kedvezményezett: ELTE, Typotex Elektronikus Kiadó Kft. Támogató: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Közreműködő szervezet: ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Elszámolható költségek: 35 000 000 Ft Támogatás: 28 000 000 Ft Futamidő: 2010.03.01. - 2012.03.31. Projektmenedzsment: Dr. Kiss Ádám szakmai vezető, Lengyel Tamás projektmenedzser, Pintérné Karsai Barbara pénzügyi vezető ször más magyar felsőoktatási intézmény legkiválóbb szakembereiből álló lektorok is biztosították. Lengyel Tamás projektmenedzser

TétékásNyúz

7

8

Lágymányosi Portrék Újra dékánt választanak a TTK-n Interjú dr. Homonnay Zoltánnal A Tétékás Nyúz rendhagyó cikksorozatában megismerhetitek a 2012-es dékánválasztás három jelöltjét. Ebben a riportban dr. Homonnay Zoltán tanár urat mutatjuk be, aki jelenleg a karunk oktatási dékánhelyettesi posztját tölti be, de talán a kérelmezők előtt nem is annyira ismeretlen ez a név. Kérem, meséljen magáról és pályájáról néhány szóban! Egész pályám az ELTE TTK-hoz köthető. 1979-ben nyertem ide felvételt mint vegyészhallgató, és bizton állítom, hangozzék ez bármily meglepően is, ha újraszületnék, akkor is vegyésznek tanulnék, mert változatlanul nagyon szeretem a kémiát és annak tanítását is. Az egyetemi évek alatt el kellett döntenem, hogy a kémia mely ágával akarok behatóbban és részletesebben foglalkozni. Több lehetőség is előttem állt, és a szerencsés véletlennek köszönhetően éppen ebben az időszakban ismertem meg Vértes Attila professzor urat, aki nem csak elindított a magkémiai pályán, hanem egészen nemrég bekövetkezett haláláig segítőm maradt. Ő ismertette meg velem a Mössbauer-spektroszkópiát, amely egy nagyon izgalmas nukleáris szerkezetvizsgálati módszer, és amit mind a mai napig szívesen gyakorlok. Miután befejeztem a tanulmányaimat TMB ösztöndíjas lettem, és így kaptam meg kandidátusi fokozatomat. 2000-ben szereztem MTA doktora címet, majd 2002-ben lettem Karunkon egyetemi tanár. Ezek mellett kétszer voltam hoszszabb ideig külföldön (USA, Németország).

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

Ezen utak során igen sok tapasztalatot szereztem, valamint kutatási szempontból is nagyon gyümölcsözőek voltak. Hét éven át voltam a Magkémiai Tanszék vezetője, később néhány évig egy MTA-ELTE akadémiai kutatócsoportot vezettem. Közel öt évvel ezelőtt megpályáztam és elvállaltam az oktatási dékánhelyettesi megbízást, amit nyugodt szívvel állítom, hogy még ma is szívesen végzek. Mely területeken látja a legnagyobb hiányosságokat illetve problémákat? Min kellene ön szerint változtatni? Több ilyen terület is van. Az első, amelyet megemlítenék, az az oktatók és az egyetemi dolgozók bérezése. A Kar munkatársai általában a közalkalmazotti bértábla szerinti kötelező minimum bérért dolgoznak, miközben annál több és értékesebb munkát végeznek. Ez a helyzet az elmúlt 15-20 év folyamatos kényszereinek a következménye, amin jó volna változtatni, hiszen nem veszíthetjük el a magasan képzett oktatóinkat azért, mert a versenyszféra a fizetésük többszörösét is képes kifizetni nekik. Egyetemünk, mint munkáltatónk vonzerejét ez jelentősen csökkenti. Természetesen ez nem egy egyszerűen megoldható probléma, és pláne nem a felsőoktatást sújtó megszorítások idején lehet majd ebben előbbre lépni. De nem adnám fel a változtatás szándékát. A másik terület az infrastruktúráé. Konkrétabban a kísérleti és laboratóriumi technikákra gondolok, amelyekben olyan mértékben vagyunk elmaradva, nem csak a nagy nyugati, hanem mostanság már a környező országok néhány egyeteméhez képest is, ami egyszerűen nem méltó a mi nagynevű és -múltú intézményünkhöz. Bár okta-

tóink, kutatóink és technikusaink szaktudása rendelkezésre áll, kísérleti eszközeink jelentős része elavult, esetleg működésképtelen. Egy közös francia-magyar doktori képzés során azt láttam, hogy a partner egyetemen minden jelentősebb mérési módszerhez, illetve berendezéshez tartozott egy mérnök, aki úgymond szavatolta a kutatás technikai és gépészeti hátterét, hogy ezzel ne a kutatást végző személyeknek kelljen foglalkozni. Ebbe az irányba kellene haladnunk. A jelen helyzetet a már említett Vértes professzor gyakran emlegetett példájával lehetne illusztrálni: annak idején a 60-as években ő azért utazott ki Rudolf Mössbauerhez Németországba, hogy laboratóriumában folyékony héliummal tudjon Mössbauer-méréseket végezni, mivel itthon nem volt erre lehetőség. Ma ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy Csehországba utazunk (Olomouc, Palacky University). Összefoglalva tehát a források ésszerű átcsoportosítására, a kollegák – és ebben az adminisztratív dolgozók is benne vannak – megbecsülésére és a kísérleti infrastruktúra korszerűsítésére lenne szükség. Oktatási ügyekkel foglalkozik, így biztosan megvan a véleménye a jelenlegi felsőoktatási szabályozásokról és keretszámokról. Megosztaná ezt velünk? Természetesen van véleményem, amely néhol helyesli, néhol elveti, azokat a dolgokat, amelyeket jelenleg a kormányzat tesz. Utóbbira példa a Rektori Konferencia véleményének figyelmen kívül hagyása az államilag finanszírozot keretszámok változtatásával kapcsolatban. Mert kik tudhatják, láthatják jobban egy rendszer működésének problémáit vagy éppen erősségeit, ha nem a

Lágymányosi Portrék benne, illetve vele együtt élő és dolgozó tanárok? Az a véleményem, hogy a felsőoktatás és úgy általában véve az oktatás egy elég lomha, nehéz komplexum, amelyben nem szabad rövid idő alatt ilyen nagymértékű változtatásokat véghez vinni. Bár minket a természettudományi képzési területen kevésbé érint a jelenlegi visszametszés, nagyon sajnálom a jogászokat és a bölcsészeket, mivel ez a módszer egyik karon sem elfogadható, intézményen belüli feszültséget kelthet, és ez senkinek se jó. Amiben viszont egyet kell értenem, az a finanszírozáshoz való általános hozzáállás. Egész egyszerűen ez az ország képtelen a befolyó adókból fenntartani nagyon nagy számú diák képzését. A magyar gazdaság nem képes ezt kitermelni, és bár tudom, hogy ez nagyon szomorú, előbb-utóbb el kell fogadnunk, hogy a diákság kénytelen lesz valamiféle hozzájárulást vállalni azért, ha minőségi oktatást szeretne kapni. Ez egyfajta ösztönzés is lenne a hallgatónak mind arra, hogy jobban tanuljon az egyetemén, mind pedig arra, hogy ha egyszer pénzt invesztált a tanulmányaiba, akkor azt utána vissza is akarja kapni, munkabér formájában – lehetőleg itthon. Nem használnám erre feltétlenül a röghöz kötés szót, inkább a finom pressziót arra, hogy itthon maradjon, és ne más országoknak termeljen. A költségvállalás kényszerével szorosan összefügg a jelenlegi gyakorlatban az átsorolás kérdése. Ez most úgy működik, hogy ha valaki nem teljesít két egymást követő aktív szemeszterben összesen 27 kreditet, akkor automatikusan átsorolják költségtérítéses képzésre, míg a visszasorolás már tanulmányi eredményhez van kötve. Úgy látom, hogy mindkét lépést tanulmányi eredményhez (is) kellene kötni és nem pedig ahhoz, hogy valaki elért-e egy adott kreditértéket vagy sem. Ezzel megint csak a jobb tanulmányi eredményre való ösztönzést erősíthetnénk. Pályázatában olvasható a PR és menedzsment célkitűzés is. Mikre gondolt itt? A menedzsment alatt főleg a karon működő hivatalok tevékeny-

ségét értem, hogy ezek mennyire szolgálják az oktatási és kutatási feladataink teljesítését. Egy másik fontos pillér a pályázati tevékenység. Jelenleg, ha egy jelentősebb pályázatot próbál a kar elnyerni, az olyan iszonyúan nagy adminisztrációs terhet ró az oktatókra, amit már alig lehet elviselni. A nagy pályázatokhoz (például a TÁMOP) a pályáztató fizetett menedzsment alkalmazását várja el, ami szerencsés esetben, ha kari munkatársakból összeállítható, akkor egy kicsit enyhíti a bérproblémákat, de külső munkatárs alkalmazása esetén a pályázati pénz egy

részének elvesztését jelenti. Nagy gondnak tartom, hogy a bizonylatolás, a „papírgyártás” kényszere túlmegy az ésszerűség határain. Ezen sokat segíthet az adminisztratív munkatársaink szakmai felkészültsége, a Kar iránti elkötelezettsége, és ebben szerintem többnyire jól állunk. A nehézségek ellenére az említett pályázatok nagyon fontosak a kutatások szempontjából és úgy gondolom, hogy a Karnak – saját menedzselhetősége érdekében is – maximális segítséget kell nyújtania az oktatóknak, hogy minél több pályázatot nyerhessenek. A PR olyan tevékenység, amelyről az embernek az eladhatóság, a piac jut eszébe. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt, hogy az oktatást nem lehet teljesen piacosítani. Úgy gondolom, hogy míg a piac tökéletesen szabályozza például a sarki fűszeresek számát a városban, addig a professzorok és kutatók számát nem képes jól szabályozni. Vagyis amikor bennünket kell rek-

lámozni, azt nem úgy kell tenni, mint például egy új joghurt esetén, amelyből, ha megeszek egy dobozzal, rögtön jobb lesz a közérzetem. A mi „termékeink” csak jóval hoszszabb idő alatt hasznosulnak a társadalom számára – ha fogalmazhatok így. Mindazonáltal az állam által felállított normatív finanszírozási rendszer magával vonta azt is, hogy reklámoznunk kell magunkat annak érdekében, hogy minél több hallgató válasszon bennünket. Ez nem kedvez a szakmai színvonalnak. A bolognai rendszer egy mai napig vitatott kérdés. Ön hogyan vélekedik erről? Mint minden újításnak, ennek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Egyértelmű hátrányt jelentett a tanárképzésben, de ezt már felismertük és hamarosan változtatásokat fogunk eszközölni ezen a téren. Előnynek gondoltuk azt, hogy míg az osztatlan képzésben csak öt év után jutott hozzá a diplomájához a hallgató, itt már 3 év után oklevéllel jutalmazzuk a munkáját, és mehet a munkaerő-piacra. Azonban a statisztikák rácáfolnak erre. Az utóbbi években az alapszakos hallgatók legalább 40-50%-a hagyta el a választott szakját anélkül, hogy végzettséget szerzett volna. Ez nagyon nagy szám és ez a folyamat jelzi is, hogy számos hibája van még a rendszernek, amelyek kijavításán dolgozni kell. Az egyik legfőbb cél persze a rugalmasság volt, vagyis az átjárhatóság megteremtése, lehetőleg európai szinten, amire véleményem szerint jóval nagyobb lehetőség lenne, ha egy dolgot abszolválnánk. Ez az egy pedig az angol nyelvű oktatás. Amíg nem történik gyökeres változás ezzel kapcsolatban, legalább a mesterképzés szintjén, addig igen kevés esélyt látok arra, hogy élhessünk a lehetőségeinkkel. Több külföldi példát tudok, ahol a mesterképzésben (természettudományi területen) az oktatás nyelve alapértelmezetten az angol és nem az anyaország nyelve. Esetleges megválasztásom esetén az egyik legnagyobb és legfontosabb feladatomnak tekintem az angol nyelvű oktatás erősítését Karunkon. Mészáros Máté [email protected]

TétékásNyúz

9

10

Lágymányosi Portrék Dékánválasztás 2012 Interjú dr. Papp Gáborral Karunk életében újfent elérkezett az a pillanat, amikor az eddigi dékánunknak, dr. Mihaletzky Györgynek lejár a megbízatása, és így új dékánt kell választanunk. A három pályázóval készített riportsorozatunk egy kis betekintést enged nekünk, hallgatóknak abba, hogy kik is ők, és mire is vállalkoznak a dékáni poszton. A pályázók: dr. Papp Gábor, dr Surján Péter és dr. Homonnay Zoltán. Ismerjük most meg dr. Papp Gábor tanár urat kicsit közelebbről! Kérem, meséljen röviden pályájáról és eddigi munkájáról! Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az ELTE és azon belül a TTK már évtizedek óta az életem szerves része, hiszen egyetemi pályafutásomat a fizika szakon kezdtem és itt is szereztem meg, az akkor még TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) minősítést, amit azóta PhD-re kereszteltek át. Tanulmányaim befejezése után Németországban Darmstadtban, Heidelbergben, valamint az USA-ban is dolgoztam. Mindhárom intézményben nehézionokkal és azok természetének kutatásával foglalkoztam, de volt arra is példa, hogy nem csak a fizika területén, hanem interdiszciplinárisan a matematika, azon belül is a véletlen mátrixok témáját vizsgáltam. Ez adta az alapot a statisztikai fizikához való áttérésemhez, majd még később a távolabbinak mondható telekommunikációs és közgazdaságtani témákkal kezdtem el dolgozni. Felmerülhet Önökben a kérdés: miért ilyen széles és egymástól távol esőnek tűnő területeket választottam? Azért, mert, ha jobban belegondolnak,

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

a nehézion fizika nem igazán gyorsan fejlődő és nem túl egzakt eredményeket közlő tudomány, míg a másik kettő a statisztika és a közgazdaságtan a kedvenc témámon, a méréseken és azok kiértékelésén alapszik. Ráadásul a gazdasági területeken elért eredmények sokkal hamarabb válnak láthatóvá és kézzelfoghatóvá, mint olyan kidolgozott elméletek és modellek, amelyeken sokszor évtizedekig vitatkoznak, hogy egyáltalán elfogadják-e a kutatók. Amikor hazajöttem Magyarországra, a kar akkori dékánja, Klinghammer István megkért, hogy két másik kollegámmal, Szalai Sándorral és Bagoly Zsolttal együtt építsük ki a kar számítógépes hálózatát és infrastruktúráját. Azért is volt kedves feladat ez számomra, mert addigra én már igen sokat foglalkoztam a számítógépes fizikával és magával az informatikai fejlesztésekkel. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, amely egyébként a nyugati egyetemeken standardnak tekinthető, mégpedig az, hogy az oktatást összekapcsoljuk a számítógépekkel és az internet világával. 2006-ban pedig elnyertünk egy pályázatot, az eScience-t, amelylyel megvalósíthattuk a számítógépes adatelemzés és modellállítás gondolatát. Véleményem szerint a fizika mondhatni „menekülésre” kényszerült, hiszen, ahogy sokan mondják, a XXI. század a biológia százada, míg a fizika a XX. században volt a csúcson. Mire irányuljanak ilyen esetben a fizikai kísérletek? Természetesen olyan fizikai problémákra, amelyeket a mára hihetetlen sebességre gyorsult informatikai hálózatokkal tudunk feldolgozni és kielemezni. Egy példa: a naponta terrabitnyi adatot szol-

gáltató Hubble űrtelesz-kóp képeit hogy tudnánk másképp feldolgozni és értelmezhetővé tenni, ha nem lennének a szuperszámítógépek? A pályázatában is olvasható, hogy nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a karon belüli, illetve a szakok közötti együttműködésre. Miért tartja ezt fontosnak, és mit tenne ennek érdekében? Hadd hozzak egy példát arra, hogy miért tartom igen fontosnak a karok közötti interdiszciplináris munka megvalósítását. A reneszánsz kor embere, és azon belül is tudósa, nem csak egy területhez értett, hanem minden tudományágat képes volt a tudása alapján összekapcsolni és így egy olyan komplex képet tudott megalkotni magában, amivel – kis túlzással élve – bármilyen problémára megtalálta a megoldást. Úgy látom, hogy a XX. század elejétől kezdődött el az a folyamat, ami a természettudományos szakágak teljes szegregációját idézte elő, azonban nagy örömmel mondhatom, hogy ez mára kezd a visszájára fordulni. Érdeklődve tapasztaltam, mikor más tudományterületek előadásait hallgattam meg, hogy valójában ugyanazokon a problémákon dolgozunk, csak más kifejezéseket használunk, és másképp tanítjuk a diákságnak az adott témákat. Sok módszert is eltanulhatunk és hasznosíthatunk, ha odafigyelünk más diszciplinák újításaira és felfedezéseire. A másik dolog, ami miatt fontosnak tartom a szakok közötti szoros együttműködést az az, hogy olyan összetett kérdések és problémák is felmerülnek a munkánk során, amiket nem lehet csak egyféle szaktudással megoldani, ehhez nélkülözhetetlen a tudományos összefogás.

11

Lágymányosi Portrék Egy másik példa: Csabai István kollégám az Etológia Tanszékkel közösen indított egy projektet, amelyben a kutyák ugatását osztályozták és értékelték ki fizikai szemszögből. Látható tehát, hogy nem olyan nagy a szakadék e két tudományterület között. Sok olyan módszert adhatunk át például a biológusoknak, amelyekkel nagyban megkönnyíthetjük a kutatásaikat, és ha már rendelkezésünkre állnak ezek az eszközök, akkor miért ne segítenénk? Összességében azt látom, hogy ez egy általános tendencia a világban, és úgy gondolom, hogy az egyik fő oka annak, hogy a nyugati és ázsiai egyetemek messze előttünk járnak a tudományos életben. Ha mi is képesek lennénk arra, hogy ezt a fajta interdiszciplinaritást megvalósítsuk, akkor sokkal jobb kondícióink lennének. Persze nem azt gondolom, hogy egy száz fős kutatócsoportot itt az ELTE TTK-n belül könnyen meg lehetne szervezni, de ha ezt a csoportot például Európa szerte elismert és jó kutatókból állítanánk össze, valamint hallgatókat is szép számmal alkalmaznánk benne, akkor gond nélkül meg lenne az a száz ember. Be kell látni, hogy hatékony munkát ebben a szakmában csak csapatmunkával lehet elérni, és ezt az állításomat megint csak az adatok óriási halmazával és azok igen nagy munkát igénylő feldolgozásával tudom indokolni. Mi lenne dékánként a célkitűzése, amit akár rövid, akár hosszútávon szeretne megvalósítani? Olyan témakört érintünk most, amelyben a legégetőbb problémák

foglalnak helyet. Az első ilyen az a források hiánya miatti igen-igen nehéz helyzete az intézménynek. Az Egyetemre jövő hallgatók száma az utóbbi években egyértelműen csökkent, amihez olyan kormányzati szándékok is hozzájárultak, amelyek nem ismerik egy mai természettudós keresetének értékét, és azt feltételezik, hogy a végzett hallgató gond nélkül törleszt majd az államnak. Valahogyan rá kellene venni a politikát arra, hogy ne négy éves ciklusokban gondolkodjon az egyetemek esetében, hanem lássa be végre, hogy akár természettudományos, akár pedagógus vagy orvosi képzésről beszélünk, a képzés értéke nem négy év alatt térül meg, hanem sok esetben 10-15 év, mire egy tudományos végzettségű hallgató eléri pályája csúcsát. Teheti mindezt persze akkor, ha egyáltalán felveszik az általa választott egyetemre. Heidelbergben, ahol tanítottam rengeteg külföldi hallgatóm volt, és amikor megtudtam, hogy számukra teljesen ingyenes a képzés, bevallom, őszintén megdöbbentem. Miért fektet ennyi pénzt a német állam egy külföldi diákba? Azért, mert egyrészt nagyon jó reklám az intézménynek, hogy ennyi külföldi választja őket, másrészt mert így olyan intellektuális és szellemi vagyonra tesz szert az állam, ami neki fog igen nagy hasznot és hírnevet hozni a későbbiekben. Azzal, hogy itthon ennyire szigorúvá tettük az egyetemekre való bejutást és hogy ilyen drasztikussá tettük a tandíjakat, csak magunk ellen dolgoztunk, ugyanis a velünk határos országok máris érzékelték a tőlünk érkező diákok megnövekedett létszámát, vagyis effektíve elküldtük a hallgatóinkat itthonról. Véleményem szerint ez egy igen rossz tendencia, amelyen mindenképpen változtatni kellene. A másik követendő példa az lenne – amit szintén Németországban láttam –, hogy a politikától függetlenül több évtizedes terveket fektetnek le az egyetemek működésével kapcsolatban, és ezektől nem térhet el egyik kormányzat sem. Engedje meg, hogy a tandíjról beszéljek még pár szót. Ha összehasonlítjuk a külföldi egyetemek hallgatóinak hozzáállását a hazaia-

kéval, akkor azt láthatjuk, hogy míg az előzőek úgy gondolják, hogy a tandíjat egy szolgáltatásért fizetik az egyetemnek, addig itthon a hallgatóink természetesnek veszik, hogy mi ingyen oktassuk és képezzük őket. Ez a mai pénzügyi világban nem valósítható meg. Hazánkban sok az úgynevezett megélhetési hallgató, aki akár 10-15 évig is „elvan” az egyetemén és közben nem termel és nem ad vissza semmit abból, amit az állam belefektetett. Ezért tartanám jónak egy kompetenciaalapú tandíj bevezetését, ami a tanulmányi eredmény alapján szabná meg, hogy fizessen-e az illető vagy sem. Ezzel olyan motivációt válthatnánk ki a hallgatókból, amelynek következtében sokkal jobbak lennének az eredményeik. Ugyanakkor nyilvánvalóan el kell kerülni azt, hogy a pénzügyi háttere miatt ne tudjon a tanulmányaira koncentrálni a hallgató. A legjobbakat pedig be kell vonni olyan kutatási projektekbe, amelyekből fenn tudják tartani magukat, és így nem kell a megélhetési problémáikkal foglalkozniuk, hanem teljes egészében a kutatásra koncentrálhatnak. A másik igen fontos dolog, amit meg kellene honosítani az ELTE-n, az a külső cégek általi ösztöndíjak rendszere. Ez más egyetemeken kiválóan működik, és nem csak az államról vesz le terhet, hanem az adott hallgatónak már a képzése alatt láthatóvá teszi, hogy hol fog tudni elhelyezkedni tanulmányainak végén. Látható, hogy sok tennivaló van a TTK-n, de úgy gondolom, hogy nem lehetetlen feladat megoldani ezeket a problémákat. Mészáros Máté

TétékásNyúz

12

Lágymányosi Portrék Változások az ELTE TTK élén Interjú dr. Surján Péterrel A közelgő dékánválasztás kapcsán beszélgettünk dr. Surján Péterrel, az ELTE Kémia Intézetének igazgatójával, és többek között arról érdeklődtünk, hogy az esetleges oktatási reformok kapcsán milyen állásponton van. Kérem, meséljen a pályájáról! Fizikuskért végeztem ’78-ban. A diplomamunkám az MTA KKKI-ben elméleti kémia volt. Végzés után a CHINOIN Gyógyszergyárba kerültem és körülbelül tíz évig dolgoztam, a kutatási részlegén. Közben vendégkutatóként voltam jelen az Akadémia Kémiai Intézetében egy kooperáció keretében. ’89 végén, ’90 elején jöttem ide az ELTE-re a Kémia Intézetbe. Az Elméleti Kémia Tanszéken volt egy üresedés, oda kaptam meghívást, és ekkor kerültem a hallgatóság közvetlen közelébe. Ez egy teljesen új szituáció volt, amiből borzasztó sok előny származott, ami a tudományos munkámra is kihatott. ’90-től mostanáig ez az egyik jó érzés az életemben, hogy sok fiatallal tudtam foglalkozni. A tudományterület, amelyet művelek, a fizika és a kémia között van. Fizikai elvekkel és fizikai hozzáállással kémiai problémákat tárgyalunk. Én konkrétan elsősorban nem alkalmazásokkal, hanem inkább módszerfejlesztésekkel foglalkozom. Szeretnénk olyan elméleti módszereket és modelleket kifejleszteni, amelyeknek a segítségével nehéz kémiai kérdések elméleti úton tárgyalhatók. Mi az, ami Ön szerint jelenleg jellemző a TTK-ra, és milyen tendenciák figyelhetők meg a Karon? A TTK-ról általában milyen meglátása van? Talán szerencsésebb a jó dolgokkal kezdeni. Azt gondolom, hogy az én szűkebb szakmám területén az ország legjobb helyén vagyok, és a többi rokon szakmában is azt látom, hogy az ELTE TTK hihetetlenül magas színvonalat képvisel. Az egész ELTE jól áll magyar viszonylatban, a Természettudományi Kar pedig kifejezetten vonzó hely, ahol nagyon komoly eredmények születnek, és ami ugyanennyire fontos: nagyon jó a légkör itt a Karon.

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldala az, hogy a finanszírozásunk katasztrofális. Nemzetközi viszonylatban borzalmas lemaradásunk van. Ez persze egyik évről a másikra nem tud megoldódni, hisz ismerjük az ország gazdasági helyzetét. Azt nem lehet remélni, hogy rövid időn belül hasonlóan állunk majd a finanszírozással, mint mondjuk a berlini vagy a bécsi egyetem. Mik az oktatási tervei? Sok minden van, ami megoldásra vár. Talán a tanári szakirányt emelném ki első helyen, hiszen mindenki tudja, hogy bajba került ez a képzés, senki nem megy szívesen tanárnak. Ennek az okai rendkívül sokrétűek, és nem minden okról tehet az egyetem. Például, ami nem ELTE-s probléma, de sújt minket, az az, hogy a természettudományos óraszám igen alacsony. Nekem van egy tanítványom, aki egyébként nálunk is doktorált, és közben megszerezte a tanári diplomát. Vegyészként végzett, valamint kémia-fizika szakos tanári diplomát is szerzett, és elment középiskolába tanítani, de nem jött ki az óraszáma. Így aztán felnőtt fejjel utólag még a matektanári diplomát is le kellett hogy tegye. (A történetben külön tanulság, hogy a harmadik diplomáját egy vidéki egyetemen tette le, mert ott olcsóbb volt.) Fontos, megnéznünk, hogy az ilyenfajta tevékenységeket nem lehetne-e jobban támogatni. Ha valaki egy harmadik tanári diplomát hajlandó megszerezni, akkor azt nagyon kellene támogatni. A Kémia Intézet kezdeményezésére meghirdettünk egy havi 40 ezer forintos ösztöndíjat kifejezetten kémia tanár szakos hallgatók számára. Ezt azért tudtuk megtenni, mert a Vegyész Oktatásért Alapítvány tavaly olyan

helyzetben volt, hogy ezt a gesztust megengedhette magának. Összességében 1 millió forintot szántunk erre a célra. Volt, hogy vállalkozók éreztek át ilyen problémákat és nyújtottak alapítványokon keresztül támogatást. Ha több ilyet lehetne csinálni, az nagyon jó lenne. De mindenképpen fontos, hogy a tanárszakos hallgatók érezzék, hogy megbecsüljük őket, érezzék, hogy szükség van rájuk, és így talán egy fél generáció múlva megindul egy migráció ebbe az irányba. Természetesen sok változás lesz, mert át kell alakítanunk a tanárképzést szakmailag. Az már világos, hogy 5+1 vagy 4+1 éves képzésben kell gondolkodni, és ez a munka már megkezdődött a Karon. Létezik egy munkabizottság, amelyik ezzel foglalkozik. Ez tulajdonképpen az osztatlanná tételét jelentené a tanárképzésnek? Egész pontosan. És ez már végleges. A felsőoktatási törvény előírja, hogy a tanárképzésnek így kell egy bizonyos idő után felépülnie. Az egyes Intézeteknek kell megcsinálni a saját szakmai programjukat, így mi is elkezdtünk már ezen gondolkodni. De rengeteg technikai gond van, például a teremhiány. Nem tudom, hogy ezt hogy fogjuk tudni megoldani. Az új tanárképzésből, ha jól csináljuk, nagyon érdekes dolgok keletkezhetnek. Ha a tanárképzés olyan lesz, hogy alkalmassá teszi a végzett tanárt mondjuk a Kémiai Doktori Iskolában való részvételre, akkor el tudom képzelni, hogy esetleg kutatói habitusú diákok is fogják választani ezt az új szakot.

13

Lágymányosi Portrék Azt is említette a pályázatában, hogy lehetne egy olyan megoldás a tanárhiányra, amely szeint azok, akik nem tanár szakon tanulnak, egy egyszakos diplomát szerezhetnének a tantárgyukból. Igen. Viszont ez nem ideális. Ez kényszerhelyzet. Borzasztó tanárhiány lesz belátható időn belül a középiskolákban. Volt már Magyarország történetében ilyen, és akkor az oktatási hatóságok eltűrték azt, hogy szakképzettség nélküli tanárok oktassanak. Ennél jobb, hogy mondjuk egy matematikus, aki korábban nem gondolta, hogy tanár szeretne lenni, de úgy alakul az élete, hogy végül szívesen elmenne tanítani, megszerezhesse a matematika tanári diplomát, anélkül, hogy egy új szakot kelljen elvégeznie. A képessége ugyanis 80%-ig megvan, a szaktárgyát tudja. Meg kell tanulnia, hogy a középiskolások nyelvén hogyan kell ezt elmondani, ennek van egy technikája, a szakmódszertan, valamint a megfelelő pedagógiai és pszichológiai tárgyak. És nem hiszem, hogy sok idő kéne ahhoz, hogy azokat elvégezze. Megemlítésre került az oktatás kérdése is, miszerint jó lenne minél több doktoranduszt bevonni az oktatásba, akiknek a szakmai felkészültsége egy elvárt szint fölött van. Ez létkérdés, amit több okból is meg kell csinálnunk. Az egyik az, hogy a nyugat-európai, de főleg az amerikai egyetemeken ez mindennapos dolog. Az persze igaz, hogy nem minden doktorandusz tud jól oktatni. Azt gondolom, hogy itt a tárgyfelelősöknek a kompetenciájában kell hagyni a döntés jogát. A tárgyfelelős, pláne ha itt végzett az illető doktorandusz, ismeri és tudja, hogy rábízhatja-e a feladatot. Az oktatás magának a doktorandusznak nagyon hasznos, hiszen tanítási tapasztalatra tesz szert. Arra kell csak vigyázni, hogy ne legyenek túlterhelve. Az ő szempontjuk az, hogy ez jó gyakorlási terep, és minden jel azt mutatja, hogy rá is leszünk szorulva a munkájukra. Egyébként ebben a félévben a Karon nagyon sok diák és doktorandusz vesz részt hivatalosan az oktatásban. A teljes oktatási problémát ez persze nem fogja megoldani és az oktatási terheltségen valahogy

könnyíteni kell. Ez a tantárgyanként kapott kreditek számávalos szabályozódik. Valószínűleg az a legtöbb helyen kialakult helyzet, hogy egy óra egy kredit, nem lesz fenntartható. Ez túl sok időelfoglaltságába kerül a diákoknak is, az Intézetek meg nem bírják humánerőforrással. Tehát valószínűleg több kreditet kell adni egy óráért. Említette, hogy a hallgatók is rétegződnek. Vannak, akik már eleve úgy jönnek a középiskolából, hogy versenyeket, diákolimpiákat nyertek, viszont van egy olyan hallgatói réteg, amely nagyon csekély tudással kerül be, és pont emiatt nem lehet a hallgatókra bízni nagyobb volumenű, otthoni felkészülést igénylő feladatokat. Hogyan lehet ezt a rétegeződést kezelni? Ezzel kapcsolatban már megkezdődött egy munka. A felzárkóztató, úgynevezett kritériumtárgyak rendszere azért alakult ki, hogy ezen a problémán tudjunk segíteni. Mostanra nagyon szép eredményei vannak, de nem elég. Felmerült az elmúlt napok beszélgetéseiben az, hogy esetleg a kritériumtárgyakat olyan értelemben kellene erősíteni, hogy erős előfeltétele legyen bizonyos tárgyaknak. Én úgy látom, hogy kétfajta hallgató van a gyenge tudással rendelkezők csoportjában. Az egyik fajta hallgató meg tudja szerezni ezt a tudást, és akkor minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy meg is szerezze. De van egy olyan hallgatói réteg, amelynek az általa választott szakterület nem ideális. Az ő esetükben erre minél hamarabb fel kell hívni a figyelmet és a saját érdekükben olyan tanulmányi pályára terelni, ami nekik való. Ez adott esetben lehet egy másik szak, lehet egy főiskolai jellegű képzés, lehet szakma, attól függ, kiről van szó – erre nincs recept. Ez az egész helyzet azonban megváltozhat a felvételivel. Abba nem látok bele, hogy akkor mi lesz, mert ez nagyon jól is elsülhet, de látok veszélyeket is. A középiskolai természettudományos oktatás mennyire alapozza meg a későbbi egyetemi oktatást? Az elméletieskedő természettudományos oktatás a középiskolában inkább elriasztja a diákokat a természettudományoktól, mintsem arra ösztönözné őket, hogy foglalkozzanak velük.

Nem csak középiskolákban, hanem már általános iskolában is. De persze középiskolája válogatja ezt ma is, tehát vannak az országban olyan középiskolák, ahol borzasztó jó tudással engedik ki a diákokat, és ott tulajdonképpen nincs teendő. Tennivaló abban volna, hogy az egész oktatásban a természettudományos képzés kicsit visszakapja az időarányait és rangját, és ehhez természetesen kellene egy olyan anyag, amit le lehet adni a gyerekeknek. Még azoknak is, akik utána nem természettudományos pályára mennek, hogy ez a félelmetes természettudományos műveletlenség, ami az országban kialakult, legalább egy generáció múltán oldódjon valamennyire. Azt hiszem, Ön pont ehhez jegyezte meg, hogy elengedhetetlenül fontos egyrészt a természettudományok, másrészt a technika iránti érdeklődés, hiszen ez áthatja az egész világot. Igen. Itt egyébként lehetne vitatkozni akár a matematikusokkal is, mert például a matematikusok az ELTE-n nem tanulnak természettudományt, legfeljebb önként. A lehetőség azért megvan rá. Régebben a természettudományoknak a tanulása tényleg opcionális volt, és ennek ellenére vannak érdekes példák: József Attila indexében is lehetett találni egy kémiai tárgyat. És mit tanult ő? Spektroszkópiát szerintem, mert tudom a professzor nevét, a néhai Kiss Árpád professzornak a tárgyát vette fel. Nem lett vegyész József Attilából, de mégiscsak kultúrtörténeti érdekesség ez az indexbejegyzés. Ádám Johanna

TétékásNyúz

14

Tudósítás Ne higgyünk a szemünknek Optikai illúziók A Mezőgazdasági Múzeumban nyílt egy kiállítás, amelynek célja, hogy becsapja az agyunkat és a szemünket. Itt nem csak a szokásos internetes trükkökkel találkozhatunk, hanem újakkal is, amelyekhez magyarázatot is kapunk, hogy miért és miképpen működnek. Lássuk csak mivel találkozhatunk! Az optikai illúziók körülvesznek minket a mindennapjainkban, úgy, hogy legtöbbször észre se vesszük őket. Ott vannak a divatban, a képernyőn, a moziban – halmozottan –, az állatvilágban, a művészetekben és az építészetben is.

MIMIKRI A természetben található egyik illúzió a mimikri. Az evolúció során az adaptáció azon formáját, eredményét jelöli, amely során egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. A megtévesztő alkalmazkodás célja lehet önvédelem, ilyen eset az álcázás, más néven kamuflázs, ami a környezetbe való beolvadást jelenti. Az önvédelem másik módja a Mertens-féle mimikri, amikor az élőlény egy másik, veszélyes élőlény külsejét ölti fel, elriasztva így a rá nézve fenyegető ellenfeleket. A megtévesztés másik lehetséges célja a zsákmány sikeres megközelítése, aminek egy válfaja a Peckham-féle, vagy más néven agresszív mimikri. Ilyenkor a ragadozó a zsákmányhoz vagy egy arra veszélytelen előlényhez válik hasonlóvá. Az alkalmazkodás aktív formájának a sebessége változatos lehet. A polip egyetlen másodperc alatt képes a terep színéhez, mintázatá-

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

hoz igazodni, más élőlények egy új terepen való huzamosabb tartózkodás esetén igazítják a külsejüket a környezethez. Az evolúciós mimikri viszont számos generáción át formálódik, és a fajta természetes szelekció elve alapján éri el végül az olykor megdöbbentően tökéletes hasonulást. Az evolúciós mimikri is változhat az egyed élete folyamán, például a rejtőszín cseréje az évszaknak, az időszaki növényzetnek megfelelően,de ide tartozik a változó életkor, életmód szerinti rejtőszín viselése.

szemüveges tévéknél pedig a fény polarizálásával oldják meg. Sokkal nagyobb a kihívás akkor, ha a kép szétválasztását egyedül a tévének kell megoldani, márpedig egy szemüveg nélküli rendszer esetében éppen ez a helyzet. A bal és a jobb szem képének a szétválasztása a szemüveggel működő rendszereknél úgy történik, hogy a szemüveg valamilyen módon megakadályozza, hogy a jobb szemnek szánt kép eljusson a bal szemhez, és fordítva. Az autosztereoszkóp (szemüveg nélkül is térbeli látványt nyújtó rendszer) rendszereknél is a „kitakarás” elve működik, ám itt a kitakarást a tévé kijelzője – egészen pontosan a kijelző elé vagy mögé épített szűrő – végzi el.

HOLOGRÁFIA

3D 3D kép előállításánál a megjelenítő alapvető feladata az, hogy a bal és a jobb szem számára eltérő képet mutasson úgy, hogy a különbségek alapján a két szem képéből együttesen az agyunk egy térbeli képet állítson össze. A megvalósítás módja azonban eltérő lehet, így a képminőség és az élmény is jelentősen eltérhet. Segédeszközzel a legkönnyebb az élmény elérése, a feladat két különböző kép „vetítése”. Az aktív szemüveges 3D-nél a gyártók ezt egyszerű kitakarással, a passzív

A holográfiát csak az 1960-as években sikerült létrehozni, majd’ 20 évvel azután, hogy Gábor Dénes leírta a technológiát. A tárgyról – amely egy kisvasút volt – a reflektálódott fényhullám és egy segédhullám – amely ugyanabból a fényforrásból származott – interferenciáját rögzítették egy fényérzékeny lemezre. Az interferált hullám a lelke az egésznek, hiszen így a fényhullám fáziseltolódását is rögzíteni tudják – ez hagyományos fényképezéssel nem lehetséges. Ennek segítségével háromdimenziós képet kaphatunk, amely különböző irányokból különböző nézeteket ad, csak nem az eredeti színekkel. A különleges kiállítás 700 m²-en tárja a látogatók elé azt, ami szem (szájnak) ingere. Játékokkal, a különleges hatást keltő képekkel és optikai csalódásokkal sokszor megnevettetik vagy elgondolkodtatják az embert. Törceee [email protected]

Természet-Tudomány-Technika Πrinyó ünneπ hangulat A π rejtelmei A π, mint fogalom nem csak a matematika szerelmeseinek mond sokat. Már a középiskolában is számtalanszor találkozunk vele. Olykor áldjuk, olykor átkozzuk az órák alatt. De honnan ered? És miért éppen ő lett az, aki a legendák földjére lépett? Harmadik hó tizennegyedike (3. 14) ugyanis piros betűs ünnepként íródott be évekkel ezelőtt a naptárak sorai közé. Hogy miért? A harmadik hónap tizennegyedik napja nem más, mint a Nemzetközi π -nap. A jeles ünnepet világszerte 1989 óta tartják meg, az ötletgazda pedig egy Larry Shaw nevű fizikusprofesszor volt. Ez alkalomból egyre szélesebb körben különböző rendezvényekkel, vetélkedőkkel, konferenciákkal ünneplik a napot világszerte, amihez számos világrekord is fűződik. Egy 2004es rendezvényen például Daniel Tammet brit író 22 514 tizedesjegyig sorolta fel a π számot. Ezen a téren a csúcstartó a japán Akira Haragucsi, aki 2006-ban 100 000 tizedesjegyet sorolt fel, igaz, ezen teljesítmény 16 órát „vett el” úgymond életéből – képzelhetjük, mi lett volna, ha beleront egy helyen, netán összezavarodik a sokadik órában. Az eseményt egyébként nyilvánosan is rögzítették anno Kisarazu kisvárosában, Tokiótól keletre. A neves memóriabajnok viszont hiába igyekezett, nem kerülhetett be a Guiness Rekordok Könyvébe, így a hivatalos csúcs máig honfitársáé, Goto Hirojukié (42 195 tizedesjegy, 1995-ben). „Mire ez a nagy felhajtás? Hisz ez csak egy átkozott szám!” – folytathatná valaki a gondolatmenetet, szinte könyörtelenül belevágva a mesélő szavába. Nos, a π bár sokak valószínűleg ellenkező véleményen vannak, nem csak egy szám a sok közül, a π egy világszerte elfogadott szimbólum. A produktum jele, a görög ábécé tizenhatodik betűje, valamint az euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiált érték. Jelölését először William Jones használta 1707-ben, de csak később, Leonhard Euler által lett igazán ismert. Ritkábban Ludolph-féle számnak is nevezik a német matematikus, Ludolph van Ceulen tiszteletére, aki a π-nek

minél több tizedesjegyét próbálta meghatározni. És hogy hol találkozhatunk még vele? Elsősorban a matematikai analízisben, de számos terület-, kerület-, felszín-, sőt térfogatképletben fellelhetjük őt a gömbtől a körön, a kúpon és a hengeren át egészen az ellipszisig. A π értékének közelítése számos módszerrel történhet. A perzsák hajdanán 16 tizedesjegyig számították ki az értékét, míg 1873-ban William Shanks, angol matematikus 30 évi munkával 707 tizedesjegyig jutott. Az egészben az a drámai, hogy 1944ben a szintén angol Ferguson kimutatta, hogy Shanks az 528. tizedes-

Közelítés másképp

15

Ha esetleg undorodnál a matematikai képletektől, nem lenne erősséged ez a terület, de szívesen elmerülnél kicsit a π misztikus világában, neked sem kell elkeseredned, hiszen van megoldás! A π-költemények a képversekhez hasonlóan évtizedek óta igen népszerűek, és még napjainkban is találkozhatunk egy-egy új lírai alkotással ebben a „műfajban”. Ezeknek az úgynevezett mnemotechnikai verseknek az a lényege, hogy a bennük lévő szavak annyi betűt tartalmaznak, amennyi a π soron következő, aktuális számjegye, tehát az első szó három, a második egy, a harmadik négy betűből áll és így tovább. Az alábbi három műremek mind 30 tizedesjegyig adja meg a π értékét. „Nem a régi s durva közelítés, Mi szótól szóig így kijön Betűiket számlálva. Ludolph eredménye már, Ha itt végezzük húsz jegyen. De rendre kijő még tíz pontosan, Azt is bízvást ígérhetem.” (Szász Pál matematikus, 1952) „Bír-e, érez-e ember nyugalmat, Ha lelkét nehéz bús emlék zaklatja. Szüntelen felhőbe burkolózó idő az, Ami változni ámha akarna se tudhat, Mert azt nem írhatja már le halandó kívánsága.” (prof. Hajós György, 1952)

től kezdve tévedett becslése során. Napjainkban legegyszerűbben talán a Wallis-féle sorral lehet eredményt elérni, de a Leibnitz- és Viète-féle sor is igen népszerű e tekintetben. Ha ezek közül egyik sem tetszene, használhatnánk az 1997-ben publikált Bailey-Borwein-Plouffe-formulát, a Csebisev-sorokat, William Brouncker lánctörtjét, az Euler által kidolgozott képletet, illetve a Rámánudzsánsorok segítségével is részletes képet kaphatunk a π mibenlétéről. A kultusz minden bizonnyal az idők végezetéig folytatódik, hiszen a π már csak további tizedesjegyeiben is

„Íme a szám: a görög periféria pi betűje. Euler meg Viète végtelen összeggel közelít értékéhez. Lám, őt már Egyiptom, Kína, Európa is akarta, hogy ama kör kerülete úgy ki lehetne számlálva.” (Szikora Ágnes, 2009) rengeteg titkot hordoz magában, nem beszélve esetleges egyéb felhasználásairól. A legendát az ELTE-TTK is évről évre igyekszik megőrizni, méghozzá a hagyományosan március 14-én, a Matematika Szakterületi Csoport által szervezett Pí napi Piknikekkel. Spiller András [email protected]

TétékásNyúz

16

Helyvektor & Kritika Madárfészek A nem szokványos ázsiai étterem Az e heti számban kivesézett éttermünk a kínai konyha rejtelmeit tárja elénk, ám nem a megszokott módon. A manapság minden második utcában fellelhető éttermek egyformák, mindegyik igyekszik minél többet belevinni a kínai kultúra motívumaiból a berendezésbe. Ez valaha a keleti világ értékeit hivatott átadni, de sajnos mára elvesztette értékét, s közhellyé vált. Ez a hely viszont más. Bár a kiírás itt is aranysárga-piros színkombinációjú, de a berendezés modernebb, fiatalosabb és „európaibb”. A nevét a 2008-as pekingi olimpiai játékok alkalmából épült Pekingi Nemzeti Stadionról, más néven Madárfészekről kapta. Egy ázsiai fiatalember az üzletvezető, tehát az európaiasodott berendezés és néhanapján nem kizárólag kínai konyhából érkezett ételek hátterében nem egy európai üzletember áll. Megközelíteni könnyebben nem is lehetne, hiszen a 6-os villamos végállomásán, a Móricz Zsigmond körtéren van. Amint megáll a villamos, balra fordulva ez az első hely, amin megakad a tekintetünk. Három éve nyílt, és mára az egyetemisták (és úgy egyáltalán mindenki) közkedvelt étkezdéjévé vált a környéken. Az áraik teljesen korrektek, pont annyiba kerül minden, mint bármelyik

Jeremy Taylor: Bolygófalók A történet egy utópisztikus világba kalauzol bennünket, mégpedig egy olyanba, amelyben az embereket egy bizonyos Illető irányít (vagyis inkább korlátoz), aki annak idején „egyesítette a Föld negyvenhárom országát, legyőzte a Korcs Nemzedék Kormányát, munkát és békét adott mindenkinek, és azóta a népek örvendeznek”. Legalábbis az Intézetben ezt tanítják. Ezenkívül kategorikusan kijelenti, hogy márpedig „bolygófalók nem léteznek, akik éppen azért, mert nem léteznek, nem is képesek arra, hogy a méhek sejtjeihez hasonló űrhajóikkal körbefogják az útjukba kerülő bolygókat, mintegy burkot képezve köröttük, és meghámozzák azokat”. Erről természetesen még beszélni is tilos, ahogy

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

másik kínainál (a normál adagok átlag 500-700 Ft körül mozognak). Amiben mégis különbözik a többi helytől, az az igényesen összeválogatott alapanyagokból frissen készült étel, ami láttán meg se zendül az ember fejében az a bizonyos kis szkeptikus hang, hogy ugye nem egy háziállat kerül az asztalára csirke álnéven. Én elég finnyás vagyok kínait tekintve, mert érzékeny a gyomrom, és ha nem megfelelő alapanyagokat használnak, teljesen elcsapom vele a hasam. Itt még soha nem volt semmi bajom. Gigantikus adagot adnak, még a műfajon belül is, és aki normálméretű főételt rendel, az ajándék levest kap hozzá. Választhat, hogy csípőset vagy nem csípőset szeretne. Akik nem tudnak választani két fogás közt, azok kérhetik felesben is a két ételt, ilyenkor kiszámolják az áraik átlagát és azt kérik el. Amit különösen ajánlok, az a zöldséges tésztájuk köretként, eddig

itt ettem a legjobbat. Elvitelre dobozonként 30 Ft-ot számolnak fel. Negatívumai, hogy ebédidőben nagyon nehéz szabad asztalt találni, így néha az ember kénytelen elvinni az ételt. Másik hátrány, hogy elvitelre kisebb adagot kapunk. Ez persze adódhat a dobozok maximális kapacitásából is. A kiszolgáló személyzet általában kedves, ám találtam már őket morózusabb hangulatban is. A választék folyamatosan bővül, legújabb fogásuk a nem tipikusan kínai éttermekben található, de nagyon finom brokkolis (néha cukkinis) csirke, így a kínai ételeket nem kedvelők is bátran betérhetnek, ha a baráti körüknek épp ehhez az ízvilághoz támadna kedve. Én, mint láthatjátok, maximálisan elégedett vagyok a minőség/ár aránnyal, remélem, ti sem csalódtok majd benne! Serephina [email protected]

arról is, hogy az Illetőt eredetileg Akron Morfensteinnek hívták. Ilyen és ehhez hasonló dumák számtalanszor elhangzanak, és ezek az ismétlések nagyban hozzájárulnak a regény remek stílusához és gunyoros humorához. A történet kronológiai felépítése is igen érdekes, hiszen az író rögtön egy olyan eseménnyel indít, amely az időben szinte legkésőbb történik, nevezetesen a főhős, Credencee Kolbin Idegszervizben töltött utolsó napjával a keresztre feszítése előtt, ami az Illető születésnapján esedékes. Ez – ahogy az Idegszerviz mosolygós vezető főorvosa is megmondta – igen megtisztelő egy olyan személy számára, aki a külvárosban, a Krematóriumkert mellett cseperedett fel. Ezzel az első fejezetekben a Földön uralkodó baljós és feszült

atmoszféra tökéletesen le is van festve, továbbolvasva a könyvet pedig megtudhatjuk, milyen kalandos események eredményeként került ebbe a rendkívül kellemetlen helyzetbe kezdetben naiv főhősünk, aki kisfiú korában még arról álmodozott, hogy egyszer talán eljut az állatkertbe, ahol – állítólag – igen élethűek az állatok. Még az elefánt is. Az állatkert sajnos megmaradt álomnak, egy Vénuszon lévő katonai támaszpont pedig valósággá vált, ugyanis ide – akarva-akaratlanul – sikerült eljutnia, miután nagynénjét, aki véletlenül belekeveredett egy utcai zavargásba – biztos, ami biztos – bezárták az Idegszervizbe. A Vénusz körül – nem meglepő módon – nemsokára megjelennek a sokat emlegetett bolygófalók is. Kopács Orsoja [email protected]

Cooltér & Négyeshatos Érteni akarod a világot?

Szupernagyi

Dokumentumfilmek ELTE módra

Kellemes őszi napsugár simogatta arcunkat a tömött buszon. Ez a nyüzsgés és meleg a nyári forgatagot juttatta eszembe, persze a heringpartit leszámítva. Na, végre megérkeztünk. Vége a zötyögős útnak. Gondolataim egy nyaralás körül kószáltak. Mi másra is gondolhatna az ember egy ilyen szép reggelen? Ahogy mindenki leszállt, és folytatta útját a megállóból, a mindennapos utca képe tárult elém, visszazökkentve az ábrándos világból a dolgos hétköznapokba. Ekkor egy kedves évfolyamtársamba botlottam. Üdvözöltük egymást, majd fiatalos lendülettel, bár kissé álmoskásan, lányos cseverészésbe kezdtünk. Mellettünk nagyon lassan egy, a kortól megroskadt nénike botorkált kis botjára támaszkodva. Bizonyára a szemben lévő Ortopédiai Klinikára indulhatott, mert rengetegen járnak ide vizsgálatra. Minden olyan nyugodt volt, de a reggel kellemes hangulatát egy mentő szirénája törte meg. És hopp, zebra. Gyorsan körülnéztünk, hogy átkeljünk-e. A mentő irdatlan iramban száguldott felénk. Látva, hogy van, akinek nálunk sürgősebb dolga akadt, szépen megálltunk, biztosítva a szabad utat. Ekkora a néni is beért minket, és nem törődve a külvilággal lelépett a sebesen közeledő mentő útjába. A pillanat késként hasított belém. A néni után nyúltam, gondolva, hátha nem hallotta a szirénát, és visszaránthatom. Esélyem sem volt, hogy elkapjam… Uram Isten, vége a dalnak… Mindezt látva, teljesen lefagytam. De a vézna csontocskák aktivizálódtak, a botocska a levegőbe emelkedett, a nénike ötösbe váltott és szaladni kezdett. Még hogy nem hallotta – gondoltam. A döbbenet mély csendet vágott az utca zajába. Mi szólni sem tudtunk egymáshoz... Átért. Majd botját lassan a járdára támasztotta, és komótosan sétált tovább. Nem hittem a szememnek. A gyök kettőből hogy lett SPM-fokozat? Ekkor jöttem rá, hogy nem kell kávé vagy gabonakeksz a lendület megszerzéséhez, mert az erő bennünk rejlik. Reménysugár [email protected]

Kellemes régmúltat idéző hangulat fogadott, az élet csak úgy pezsgett, az emberek nyüzsögtek, a pörkölt kávé illata lassan megtelítette az előteret. Mindenütt a fesztivál plakátjai mosolyogtak vissza rám. Az ELTE-TÁTK IV. Dokumentumfilm fesztiválja az impozáns Toldi moziban került megrendezésre. A tömeg mindhárom nap hatalmas volt. A vasárnapi filmek közül kettőre esett a választásom. A Négy lábbal a földön című dokumentációt a kisteremben vetítették, ahol az első sorból a négylábúak sem hiányozhattak, hiszen ők az igazi hősei ennek a szívszorító történetnek. Kistermetű, denevérfülű kutyus pásztázta végig a közönséget, majd a fények elsötétültek és a vetítés kezdetét vette. A film a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elmúlt pár évének permanens küzdelmét mutatta be, egészen az új állatmenhely megépüléséig. Konstatálták a régi menhelyen uralkodó tragikus állapotokat, a közelben működő külszíni fejtésű bánya okozta földcsuszamlást. Rengeteg időt, pénzt és energiát fektettek az új menhely felépítésébe. A lelkes kis csapat tagjai a visszautasítások, a zord időjárási körülmények, az éjszakába nyúló mentések dacára az egész életüket rááldozták az állatmentésre. Megismerhettük egy-egy kutyus szomorú sorsát, akik közül néhányan évek óta időztek a rácsok mögött, mégsem kellettek senkinek. Az alapítvány nem adta fel, nemzetközi kapcsolatokat épített és sikeresen juttatott gazdához számos állatot, akikre pár év elteltével alig lehetett ráismerni, olyan ideális soruk lett. Négy hölgy mert nagyot álmodni, majd a lehetetlennel szembe kerülve mosolyogva helyt is állni. Az élőlények ártatlan szemébe nézve pedig rájöttek: megérte, hiszen mindennek ellenére bíznak és hisznek az emberekben. Az If a tree falls Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmre rengeteg kíváncsiskodó tolongott. A radikális környezetvédelemmel foglalkozó mozgókép egy konkrét esetet tár elénk, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk az Earth Liberation Front (ELF) aktivista csoport tevékenységébe és

az ökoterrorizmus mint fogalom megszületésébe. A rendező igyekezett arányosan bemutatni az extrém környezetvédelmi akciók mindkét oldalát. A békés tüntetések kudarca, valamint a rendőrök által alkalmazott brutális erőszak a tüntetők egy részét arra motiválta, hogy gyújtogatásokkal bénítsanak meg nagy fakitermelő üzemeket és egy vágóhidat. A kivágásra kerülő fák akkor eresztettek gyökeret, mikor Kolumbusz átszelte az óceánt. Az őshonos erdők 95%-át elpusztították – helytelen lenne a maradék 5%-ot megmenteni? A kódokkal kommunikáló szervezet módszerei hosszútávon semmiképp sem jelentenek megoldást. A dokumentációból kiderült, hogyan szervezték meg a gyújtogatásokat és az előkészületeket, hogy személyi sérülés soha ne történjen. Téves információkra hagyatkozva végül olyan helyet semmisítenek meg, amelynek tevékenysége nem ütközik világnézetükkel. A kártyavár lassan összedől és kopogtat az FBI az ajtón. A film egyik legnagyobb kérdése, hogy a büntetés vajon egyensúlyban van- e a cselekedettel. Ezzel szemben azok a cégek, amelyek a környezeti katasztrófákat okozzák, elárasztják az óceánokat olajjal, őshonos erdőket tüntetnek el a Föld színéről, az okozott kár nagyságához mérten csekély bírság ellenében folytatják tevékenységüket. Hosszú folyamat áll az emberiség előtt, míg a társadalom nézete alappilléreiben változik meg. Kultúránk képtelen a gyors változtatásra; csakis békés módszerekkel, környezettudatos neveléssel, törvénykezésekkel leszünk képesek bolygónk megmentésére. Mindkét filmben harcolnak egy eszméért, és a Négy lábbal a földön bebizonyította, hogy kitartó munkával, radikalizmus nélkül meg lehet valósítani elérhetetlennek tűnő célokat. Kőnig Rita [email protected]

17

TétékásNyúz

18

Belszíni fejtés Hídépítés Sziasztok! A nagy érdeklődésre való tekintettel ismét hoztam nektek hídépítős játékot. A kis körök egy-egy szigetet jeleznek, a beléjük írt szám pedig a belőlük kifutó hidak számát jelenti. A szigetek közt nem húzódhat átlósan híd, csak és kizárólag párhuzamosan. Ha nem pont egy vonalban van a másik sziget, akkor ahhoz nem köthető. Minden szigetről el kell jutni bármely másik szigethez a játék végére és a hidak nem keresztezhetik egymást. Két szigetet maximum két híd köthet össze. A színes szigetről kifutó hidakat szeretném megfejtésnek kérni (például: egy híd fel, kettő balra), vagy a két képrejtvény megoldását. Köszönöm a sok ötletes megfejtést, a sokatokat foglalkoztató nénis képrejtvény megoldása Holle anyó volt. Az előző szám nyertesei: Kalo Márk, Vörös Éva és Goldmann Lilla. Gratulálok nektek, csokijaitokat az Északi Haliban tudjátok átvenni. További szép, napsütéses, rejtvényfejtegetős, kéz a kézben sétálós délutánt kívánok! Panni [email protected]

Mondok egy! Küldjetek mondok egyet a [email protected] ha viszont szeretnétek látni a Tétékás Nyúz hasábjain.

„Hogy mi a természetes szelekció? Hát nem az Isten ostora, hogy te itt maradsz, te meg nem!” (Becskiné Bodzsár Éva)

Mondok egy...

„Zárt rendszernél godoljatok a babkonzervre!” (Turányi Tamás)

„Ha két atomi pályát összekeverünk, mint egy nem is tudom… pogácsát. Ha rossz arányokkal keverünk, sose lesz finom. Nevezhetjük antipogácsának is.” (Hudecz Ferenc) „Mint a kötéseknél, ha jön egy jobban kötődő molekula. Ha a csábító ott van, a kapcsolat meglazul. Ha a csábító nincs ott, nem. Vagy hát szeretnénk ezt hinni.” (Hudecz Ferenc) „Nem azért írok a táblára, hogy el tudják olvasni, hanem azért, hogy írhassak.” (Ropolyi László)

44. félévfolyam 5. szám 2012. március. 14.

nálni. Reményeim szerint én már elértem a harmadik szintet…” (Turányi Tamás)

„Ez az elmélet mutatta be, hogy a metán egy kis bumszli.” (Hudecz Ferenc)

„Sok könyv van, ami azt mondja, hogy aki először tanul termodinamikát, nem ért semmit. Aki másodszorra, az úgy érzi, hogy érti pár dolog kivételével. Aki harmadszorra, az rájön, hogy mégsem ért semmit, de már úgy megszokta, hogy tudja hasz-

„Kellett egy görény karakter a cellahivatkozásoknak, de a @-ot már lefoglalta korábban az Internet, így maradt a $.” (Helfenbein Henrik) „Az a tapasztalatom, hogy ezt a vizsgán nem szokták tudni. Ezért tehát egyszerűbb, ha el sem mondom.” (Görög Sándor)

19 

Mozizóna Kirándulás Boszniába A vér és a méz földjén Sokan kétkedve várták ezt a filmet, mondván, Angelina Jolie az egyik legjobb színésznő Hollywoodban, na de megállja-e a helyét rendezőként és íróként is? Már most lelövöm a poént: sajnos nem igazán sikerült neki. Kezdjük azzal, hogy nem mondanám kifejezetten rossznak a filmet. Sőt, érdekes és elgondolkodtató, pár hibát leszámítva persze. Kicsit ugyan csalódtam, hiszen, ahogyan sokan mások, én is nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Közel sem hozta azt a hollywoodi szintet, amit egy ekkora kaliberű filmsztártól vártam volna. Bár Ms. Jolie mentségére szóljon, hogy ez az első rendezői, illetve írói tevékenykedése a filmiparban. Én személy szerint már magát a történetet elég gyengének találtam – a két főszereplő már a második találkozásnál hirtelen olyan szerelmes, mintha már évek óta ismernék egymást. Ezért olyan érzésem támadt, mintha a szereplők már a boszniai háború előtt találkoztak volna. Hibának találom azt, hogy egyáltalán nincs megmagyarázva a háború mivolta. Aki nem ismeri a történelmet, az nem értheti meg, hogy miből is ered a két nemzet közötti „gyűlölet”, vagy

B Ű N – betűzve Steven Soderbergh új filmje nem illik bele életművébe, viszont az utóbb rendezett filmjeinek a sorába nagyon is, ugyanis eléggé középszerű. Hiszen a Solaris és az Ocean’s filmek rendezőjétől ennél többet várna az ember. Az egyetlen jó dolog a filmben a kamerakezelés, és az is valószínűleg csak azért, mert a rendező nem bízta másra. Minden más, amit nem Soderbergh csinált elhasal a képzeletbeli limbólécünk alatt, a forgatókönyv és a színészek játéka is, talán csak az akciójelenetek azok, amelyek dicséretre adhatnak okot, de azok meg valószínűleg szintén tőle származnak. A bűn hálójában a régi vágású akciófilmeket – no meg persze az újakat – eleveníti fel, azt leszámítva, hogy utóbbiakat nem kell feleleveníteni, hiszen a sztori végeláthatatlanul unalmas titkos ügynök, bérgyilkos, bosszúálló. Ez esetben egy utolsó megbízását teljesítő

egyáltalán miért történnek az események. Ahogy a rendező elmondja, a film célja elméletileg az volt, hogy megmutassa a háború által kiváltott emberi emóciókat, de ez sajnos nem sikerült valami jól, ugyanis a szereplők nem igazán mutatnak érzelmeket, ami persze betudható akár annak a sok szörnyűségnek, amelyet látnak és átélnek a háború során. Azonban van egy olyan jelenet, ami megfogott: mikor Danijel (Goran Krostić) látja, ahogy egy másik szerb katona rátapos Ajla (Zana Marjanović) kezére, ahogy a lány fájdalommal a szemében felnéz, de mégis engedelmeskedve csendben marad. Majd a következő jelenet, mikor Danijel átöleli Ajlát, látszik mindkettőjük arcán a fájdalom és a szeretet. A színészek nagyon jó munkát végeztek ahhoz képes, hogy elég gyenge forgatókönyvvel kellett dolgozniuk.

A történettel egyáltalán nem lett volna baj, ha jobban ki lett volna dolgozva. A rendezői munka azonban nem a legjobb, de ezt talán ezúttal elnézhetjük Angelinának. Két óra hosszú a film, ami átlagosnak számít, de mégis olyan az egész, mintha nem lett volna elég idő arra, hogy jobban kibontakozzanak az események. Túl sokat szeretett volna belesűríteni ebbe az időkeretbe, ezért olyan „zsúfoltnak” tűnik. Ha nem kötődne a filmhez Angelina Jolie neve, akkor közel sem lett volna ekkora „sikere”, és talán ez is eltűnt volna a süllyesztőben, mint egy próbálkozó író/rendező független filmje. Budafai Viki

– nagyon dögös – ügynökről van szó, akinek keresztbe tesznek és ezért jön a csihi-puhi – nagy megszakításokkal, olyanokkal, amelyekben a cselekmény annyira leül, hogy már felfekvésünk is lesz tőle. Igaz, ekkor is remek képekkel találkozhatunk a filmben, ami Soderbergh munkáját dicséri, ahogy az is, hogy az akciójelenetekből ezúttal látunk is valamit. Hiszen nem sötét, agyonvágott, kézi „rángató” kamerás felvételekkel lesz szerencsénk megismerkedni a film hosszúnak tűnő, de nem is olyan hosszú volta alatt, hanem végre van mit néznünk. Az akciójelenetek ugyanis jól kivehetőek, kevésbé megvágottak, több nagy totállal rendelkeznek, mint talán eddig bármikor. Vannak belassítások is, amikor megcsodálhatjuk a csihi-puhi minden egyes mozzanatát is, azt hogy mennyire volt érdemes megfizetni a koreográfust és a kaszkadőröket, nem úgy, mint más moziknál, ahol fél pillanat alatt vége is

az egésznek. De valahogy ez sem jó. És hogy miért elégedetlenkedünk folyton? Azért, mert itt Soderbergh pont hogy átesett a ló túloldalára. Valóban gyönyörűek a jelenetek, csak így az egész kevésbé realisztikus. Tehát nem marad más, amiért megnézzük a filmet, mint Gina Carano teste és Ewan McGregor igencsak lapos alakítása. Ez nem is igazán az ő hibája, mivel a karakter sincs jól megírva, és neki sem áll jól ez a főnökös-ügynökös cucc, amit hoznia kéne. Törceee [email protected]

IN THE LAND OF BLOOD AND HONEY (amerikai, 2012, 127 perc). Rendezte: Angelina Jolie. Forgatókönyv: Angelina Jolie. Szereplők: Goran Krostić (Danijel), Zana Marjanović (Ajla), Rade Šerbedžija (Nebojsa). Pontszám: 6/10.

HAYWIRE (amerikai, 2011, 93 perc). Rendezte: Steven Soderbergh. Forgatókönyv: Lem Dobbs. Szereplők: Gina Carano (Mallory Kane), Ewan McGregor (Kenneth), Michael Fassbender (Paul), Tim Connolly (Jason), Channing Tatum (Aaron). Pontszám: 7/10.

TétékásNyúz