Decemberi nyitóoldal

Decemberi nyitóoldal

DECEMBER

DECEMBER A latin õskalendárium 10. hónapja. A pihenés, megbékélés ideje, az emberek a családi tûzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka gyümölcseit. Decemberre minden jelentõs paraszti munka befejezõdött, így a hónap közepén elkezdõdhetett a latiumi földmûvesek õsi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Ez a vetési ünnepekkel kezdõdött (Feriae Sementivae), melyet a Consualia követett (a vetés befejezésével Consus isten tiszteletére tartott lóverseny) 11-én vagy 15-én, majd a Larentalia (Acca Larentiának, Romulus és Remus nevelõanyjának), és a mezõk istennõjének 23-án tartott emlékünnepe, a Paganalia. Ezen ünnepek pontos idejét évrõl évre a papok határozták meg. Az igazi Saturnalia 7 napig tartott, 17-tõl 23-ig. Ez a 7 nap a féktelen mulatozás jegyében telt el, minden területen megállt az élet, bezártak a közhivatalok, az iskolákban szünidõ volt, leállt a közúti forgalom és pihentek a fegyverek. Az ünnepet vallási szertartás nyitotta, majd miután sertést áldoztak Saturnusnak, végnélküli mulatozás kezdõdött, ennek fõ fogása a jó szerencsét, termékenységet jelképezõ szopósmalac volt. A paradicsomi aranykorra emlékezve – melynek uralkodója Saturnus volt – úr és szolga közös asztalhoz ült, sõt, a Saturnalia fejtetõre állított szokásrendje szerint az urak szolgáltak rabszolgáiknak, akik az ünnep idõtartama alatt azt mondhattak és csinálhattak, amit akartak. Ez a felfordulás eredetileg mágikus célzatú volt, a napfordulóért cserébe tett felajánlás. December régi magyar neve: Bak hava, s Bak havának kezdõünnepe után: Karácsony hava.

216

2008 • KARÁCSONY HAVA 1

H

Elza

2

K

Melinda, Vivien

3

Sze Ferenc, Olívia, Xavér

4

Cs

Borbála, Barbara, Boróka

5

P

Vilma

6

Szo Miklós, Döníz

7

V

Ambrus

8

H

Mária, Marion

9

K

Natália, Natasa

10

Sze Judit, Loretta

11

Cs

Árpád

12

P

Gabriella

13

Szo Luca, Otília, Lúcia

14

V

Szilárda

15

H

Valér

16

K

Etelka, Aletta

17

Sze Lázár, Olimpia

18

Cs

Auguszta

19

P

Viola, Violetta

20

Szo Teofil

21

V

Tamás

22

H

Zénó, Tifani

23

K

Viktória, Niké

24

Sze Ádám, Éva

25

Cs

Karácsony, Eugénia

26

P

Karácsony, István

27

Szo János

28

V

Kamilla, Apor

29

H

Tamás, Tamara

30

K

Dávid, Zoárd

31

Sze Szilveszter, Darinka

December 1. 90 éve történt (1918) Párizsban Sándor régensherceg, a szerb király fia, proklamálta a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (SHS állam, 1929-tõl Jugoszlávia) megalakulását. December 3. 120 éve történt (1888) Meghalt Carl Zeiss német mechanikus. Ma is világhírûek a gyárában készülô órák, finommechanikai cikkek. December 9. 400 éve történt (1608) Londonban megszületett John Milton, aki William Shakespeare után a legjelentõsebb angol költõ volt (Az elveszett paradicsom). December 11. 90 éve történt (1918) Megszületett Alexander Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író (Iván Gyenyiszovics egy napja). December 12. 15 éve történt (1993) Hosszú betegség után 61 éves korában meghalt Antall József történész és politikus, az MDF elnöke. Az 1990 óta kormányzó miniszterelnököt országos részvéttel, ünnepélyes keretek között temették el. December 13. 80 éve történt (1928) Megkezdték az utcai távbeszélõ-hálózat fölszerelését Budapesten. December 15. 80 éve történt (1928) Bécsben megszületett Friedensreich Hundertwasser (eredeti nevén: Friedrich Stowasser) osztrák mûvész. December 20. 40 éve történt (1968) Meghalt John Steinbeck Nobel-díjas amerikai regényíró (Édentõl keletre, Egerek és emberek). December 21. 20 éve történt (1988) Skóciában, Lockerbie felett egy terrorista bombát robbantott a PanAm egyik Boeing 747-es repülõgépén, ezzel 270 ember halálát okozta.

50 éve történt (1958) Franciaországban Charles de Gaulle-t választották az V. Köztársaság elnökévé. 110 éve történt (1898) A tudósházaspár, Pierre és Marie Curie felfedezte a rádium nevû radioaktív elemet. December 22. 150 éve történt (1858) Megszületett Giacomo Puccini olasz zeneszerzõ. December 23. 90 éve történt (1918) Megszületett Mándy Iván Baumgarten-, József Attila-, Déry Tibor- és Kossuth-díjas író (Csutak és a szürke ló). December 24. 190 éve történt (1818) Franz Xaver Gruber of Oberndorf német zeneszerzõ bemutatta a „Csendes éj“ kezdetû karácsonyi dalt a Salzburg melletti Oberndorf St. Nikolaus templomában. 190 éve történt (1818) A Manchester melletti Salfordban megszületett James Prescott Joule angol fizikus, a róla elnevezett hôelmélet megalkotója. 210 éve történt (1798) Megszületett Adam Mickiewicz lengyel romantikus költõ, akinek alakja a lengyel felszabadító mozgalomban a harc szimbólumává vált. December 25. 90 éve történt (1918) Megszületett Anvar Szadat Nobel-békedíjas egyiptomi politikus, államfõ. December 29. 200 éve történt (1808) Pozsonyban megszületett gróf Apponyi György országbíró, a késõbbi neves politikus, gróf Apponyi Albert apja. December 30. 30 éve történt (1978) Meghalt Honthy Hanna Kossuth-díjas színésznõ, operettprimadonna. December 31. 40 éve történt (1968) Elõször lépte át utasszállító repülõgép, a szovjet Tupoljev-144-es a hangsebességet.

217

DECEMBER

Évfordulók

DECEMBER

1848 – hónapról hónapra December December 2-án Bécsben királypuccs zajlott le. Természetesen elõre kitervelt és politikailag kívánatos. V. Ferdinánd átadta a koronát és az uralkodói jogokat a 18 éves Ferenc Józsefnek, ami lehetett volna akár a bécsi udvar belügye is. Csakhogy legfõképpen magyarok elleni merénylet volt, mert a magyar alkotmány tiszteletben tartására az új uralkodó nem esküdött fel, tehát ezen a királyon nem lehetett számonkérni az elõzõ király által jóváhagyott államreformokat. Petõfi Sándor, a forradalom nagy lírikusa viszonylag egyszerûen gondolkodott az eseményekrõl e hónapban írt versében: „Akasszátok föl a királyokat!” 6-án Galíciából Magyarországra betört hadseregével gróf Franz von Schlick cs. kir. altábornagy. 6-7-én a magyar nemzetgyûlés tárgyalt a királypuccsról. Ferenc Józsefet trónbitorlónak nyilvánította és továbbra is V. Ferdinándot tartotta Magyarország törvényes uralkodójának s az általa áprilisban aláírt magyar alkotmányt jogszerûnek, követendõnek. 11-én Kassát elfoglalták Schlick cs. kir. csapatai. Morvaországból Magyarország területére nyomultak szlovák fegyveres erõk. A magyar seregek Ferdinand Querlonde alezredes és Beniczky Lajos õrnagy vezetésével kiûzték õket az országból. 12-én Damjanich János alezredes délvidéki serege elfoglalta az alibunári, károlyfalvi szerb sáncokat és Jarkovácról véres szuronyrohammal ûzte ki a szerb felkelõket. Gróf Teleki Sándor Szatmáron Bem tábornok intendánsa lett. 15-én Kiss Ernõ tábornok a Bánságban bevette Tomasovácot. 16-án Windisch-Grätz herceg átlépte az osztrák-magyar határt és megindult a magyarnál kétszerte nagyobb seregével Pozsony-Budapest irányába. A magyar fel-dunai hadtest hõsiesen és tervszerûen hátrált, fegyelmezett visszavonulásával mentve a sereg ütõképességét a szabadságharc számára. Görgey remek taktikája szerint a magyar sereg 19-én már Gyõrben volt, minimális veszteséggel. Itt egy hétig tartotta állásait a cs. kir. erõk támadásaival szemben! Petõfi ebben az idõben vetette papírra: „Vesztett csaták és csúfos futások!”... s Petõfi bizony most tévedett. 18-án Bem tábornok által újjászervezett, megfegyelmezett erdélyi magyar haderõ a csucsai ütközetben megverte Urbán seregét Rickó Károly ezredes és Baumgarten József alezredes vezetésével. 20-án Bem tovább nyomult Puchner ellen Kolozsvár felé, több hadoszlopra bontva seregét. 23-án Bem serege Désnél revansot vett a múlt havi magyar vereségért, visszavonulásra késztetve a cs. kir. haderõt. 24-én Hídvégnél a lelkes háromszéki ellenálló csapat Sombori Sándor vezérõrnagy irányítása alatt vereséget szenvedett a cs. kir. erõktõl. 25-én Kolozsvárnak gyönyörû karácsonyi ajándék jutott: Bem tábornok csapatai bevonultak Erdély fõvárosába, megszabadítva azt a cs. kir. seregtõl! 26-án a háromszéki felkelõk ígéretet tettek, hogy beszüntetik magányos, hõsies ellenállásukat. Nem érezték mindazonáltal, hogy harcuk hiábavaló lett volna, mert bizalommal töltötte el õket Bem közeledte és fényes gyõzelmei. Puchner egy rendeletet adott ki, hogy rögtönítélõ bíróság elé fogja állítani azon román felkelõket, akik kegyetlenkedéseikkel félemlítik meg Erdély lakosságát. Görgey kivonta Gyõr sáncokkal megerõsített városából az utolsó magyar csapatokat is és Pest irányába vonult vissza.

218

Felhasznált irodalom jegyzéke: Barczy-Somogyi: A szabadságharc hadserege dr. Bona Gábor szerk.: A szabadságharc katonai története dr. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban dr. Bona Gábor: Hadnagyok és fõhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban Dinyés László: Ismeretlen 1848/49-es dokumentumok Dinyés László: Virágh Gedeon 1848/49-es huszártiszt, az utolsó aradi rab élete

Ezernyolcszáznegyvennyolc... a magyar szabadságharc története képekben Gracza György: Az 1848-49-i magyar szabadságharc története Hermann Róbert szerk.: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története Petõfi Sándor összes költeményei Petõfi Sándor összes prózai mûvei és levelezése Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben

Görgey Artúr tábornok

219

DECEMBER

27-én Windisch-Grätz csapataival bemasírozott Gyõrbe. Kossuth egy levelében így írt Görgeynek: „Amíg seregünk van, hazánk van!” 30-án Görgey visszavonuló serege Pest alá ért. Perczel Mór tábornok szintén Pest felé tartó seregével – Kossuth kérésére – Mórnál felvette a harcot a cs. kir hadsereggel. A csoda nem történt meg, a túlerõben lévõ ellenség további visszavonulásra késztette Perczel seregét. 31-én Perczel Mór és Görgey Artúr fegyveres erõi Pest elõtt találkoztak. További parancsot nem kapván az OHB-tól, nem tudták, mi tévõk legyenek? A pesti országgyûlésnek és a teljes állami adminisztrációnak csak hûlt helyét találták január 2-án. 31-én ugyanis a móri csatavesztés hírére Kossuthék az éjszakába nyúló vita után eldöntötték, hogy az egész kormány Debrecenbe távozik, nehogy az ország egész vezetése fogságba essen. Azt is elhatározták, hogy békeküldöttséget menesztenek Windisch-Grätz-hez. Görgeyt viszont nem értesítették semmirõl s ezt a katonai vezetés és a tiszti állomány rendkívül zokon vette. Erdélyben Bem serege a naszódi és besztercei gyõzelme után már az ország határán kívülre kergette Urbánt és hadseregét. 1849. január 1-jén Kossuth és a politikai vezetés több tagja a Nyugati pályaudvaron pezsgõvel koccintott egy szerencsésebb újév eljövetelére, aztán felült a ceglédi vonatra s búcsút intett Pestnek... A szabad, alkotmányos Magyarország cselekvõképessége – úgy tûnt – holtpontra érkezett. Túlélheti-e az ország ezt a politikai és katonai krízist? Havi történelmi összefoglalók: Dinyés László Az írást lektorálta: dr. Bona Gábor

DECEMBER

Lelki útravaló Advent, ma

Ismét eljött az advent, rövidesen itt a karácsony. A négy adventi vasárnap elõzi meg a csodálatos eseményt: Isten eljött közénk. Adventus annyit tesz: eljövetel. Ezt az eljövetelt várjuk az adventben. A várakozás ma igen népszerûtlen. A ma embere gyûlöl várakozni. Mindannyian voltunk már tanúi orvosi rendelõben visszás jelenetnek, amit az robbantott ki: ki következik; kiabálásoknak a pénztárnál, ha egy-egy idõsebb ember talán lassabban fizet. Ma a média azt harsogja: szerezz meg mindent, most, azonnal, elégítsd ki vágyaidat rögtön, ne tétovázz, taposs át mindenen és mindenkin. A régi szólás: „Adj Uram, de mindjárt!” bizony némi rosszallást is sugallt a türelmetlen ember felé, akire a szólást alkalmazták. Pedig a várakozás csodálatos dolog. Megnemesíti az embert, annál nagyobb az öröm, amikor végre beérik a várakozás gyümölcse. Hallottunk régi öregektõl évtizedeken át várakozó édesanyákról, feleségekrõl, akik mindig megterítettek a háborúban odamaradt fiúnak, férjnek, hogyha egyszer mégis visszatér, ne találja a helyét üresen a családi asztalnál. A Bibliából tudjuk, a választott nép is rég várakozott a Messiásra. Isten nem küldött prófétát népéhez hosszú idõn át, míg végre az idõk teljességében megérkezett a Megváltó. Ezt a hosszú várakozást jelképezi a négy héten, négy vasárnapon át tartó, szent advent. Sokan õrzik emlékként a gyerekkorukból a hajnali rorátékat, amikor a havas utakon, a szürkületben igyekeztek az emberek Isten házába. Ma már sokan nem is ismerik a roráte szót, a jelentését meg végképpen nem: Harmatozzatok égi magasok! Egy régi szokást elevenít fel a most már sok helyen megtalálható szép jelkép, az adventi koszorú. Sajnos, ennek sem ismerik már sokan a jelentését, csak annyit tudnak: minden vasárnap meg kell gyújtani egy gyertyát. Fültanúja voltam egy virágboltban annak, hogy két fiatal eladólány szenvedélyesen vitatkozott arról, három lila és egy rózsaszín szalag kell-e egy adventi koszorúra, vagy három rózsaszín és egy lila. Szegények, ha kiskorukban nem jártak hittanra, honnan is tudnák, hogy az örvendezés vasárnapja a harmadik adventi vasárnap, amit rózsaszínben ünnepel az egyház. A közelmúlt véres eseményeire is gondolok, amikor egy ritkábban felhangzó adventi ének néhány sorát írom ide, szép adventet és boldog karácsonyt kívánva: Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten. Nincs, ki nékünk harcainkban segítene itt lenn. Ha szentséges arcod ragyog vándorútunk végén: Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén. NIKODÉM LAJOS

220

DECEMBER

Találkozás Gulyás János filmessel Kilencedik kerület, Kinizsi utca-Ráday utca sarok. Itt él évtizedek óta, a kerület lakóinak is szinte ismeretlenül, mint egy elefántcsonttoronyba zárkózva Gulyás János, Magyarország dokumentumfilmes elitjébe tartozó „Gulyás-testvérek” egyike. A lakásába belépve a könyvek, képzõmûvészeti alkotások, történelmi dokumentumok, néprajzi szépségek zsúfoltsága fogad. Egy kis széki pálinka mellett beszélgetünk. – Mesélj légy szíves valamit gyermekkorodról, iskoláidról, pályakezdésedrõl! – Elég késõi születésû vagyok. Apám 47 éves volt, amikor 1946-ban megszülettem, az akkor már 2 éves bátyám után. Édesapám tanár, egy lányiskola igazgatója, édesanyám szülész, nõgyógyász orvos volt. A VI. kerületben laktunk, így általános iskolába a Szinyei Merse utcába jártam, a Kölcsey gimnáziumban érettségiztem, s ott ismertem meg feleségemet is. Bátyámmal, Gyulával már általános iskolásként csináltunk 8 milliméteres technikával filmeket, de mivel akkoriban csak 4 évente volt a Filmmûvészetire felvételi, én a mûszakira jelentkeztem, ahová nem vettek fel és még az érettségi évében elvittek katonának Nagykanizsára. 9 hónap múlva leszerelhettem, mert felvettek a Miskolci Nehézipari Egyetem Gépgyártó-technológus szakára. Két és fél év múlva bejutottam a Filmûvészeti Fõiskolára egy operatõri osztályba és 1974-ben diplomáztam. – Mi volt az elsõ nagy filmélményed és hogy alakult ki benned, hogy te is filmeket akarsz csinálni? – Az elsõ nagyfilm élményem Jancsó Miklós „Oldás és kötés”-e, valamint Fellini „Országúton”-ja volt. Mindezeket megelõzte ugyan egy családi összejövetel, ahol az ottani gyerekeknek volt egy 16-mm-es vetítõje és ott néztünk fõleg Chaplin filmeket, amelyeknél egyes jeleneteket visszafele is lejátszottak. Noha errõl külön nem beszéltünk bátyámmal, Gyulával, de biztosan ez is hatással volt ránk tudat alatt, és amikor 1957-ben megjelent az akkori Ofotért boltokban egy csehszlovák, Admira nevû 2-szer 8 mm-es filmfelvevõ, szinte naponta megnéztük, hogy nem adták-e el. Én akkor már gyûjtöttem a régi pénzeket és mellette az 1947-es „Kossuth-ezüst” 5 forintosokat. Ez azért érdekes, mert még abban az évben, tehát ’57-ben apánkkal kimentünk Kassára meglátogatni nagynénénket, ahol ezt az Admira kamerát féláron árusították, amit az 5 Ftos gyûjteményembõl ki tudtam fizetni, némi családi hitellel kiegészítve. – Miért pont dokumentumfilmeknél kötöttél ki? – Ez érdekes dolog, mert amatõrfilmesként Gyulával fõleg játék- és kisjátékfilmeket készítettünk, több díjat is nyertünk, s jóformán képzõmûvészeti filmek mellett csak egy dokumentumfilmet készítettünk néhány társunkkal a Cinema 64 nevû amatõrfilmklubban, Penészlekrõl. Ez alapja lett 10 évvel késõbb a „Vannak változások” c. filmünknek, amit a Balázs Béla Studióban készíthettünk el. Gyulával a 70-es évek elejétõl jártunk le a BBS-be, ott is játékfilm forgatókönyveket adtunk le. Egyszer az éves pályázatot a mi forgatókönyvünk nyerte el, de a filmfõigazgatóság megvétózta a filmet... filmünk végén ugyanis volt egy robbanás és ezt a cenzúra a szocializmus felrobbantásának állította be. Aztán elkészülhetett a már említett „Vannak változások” címû penészleki filmünk, utána a Szentlõrincen készített 5-ször másfél órás „Kísérleti iskola”. Kallós Zoltánnal készített „Balladák filmje” ugyanitt indult el és az elsõ világháborús filmünk is.

221

DECEMBER

Aztán szeretettel emlékszem a „Domaházi hegyek között” sorozatra is és az abból kinövõ „Ne sápadj!” és „Ne kavarj!” címû filmekre. Ezek fõszereplõje egy „paraszt-polgár”, Medve Alfonz volt, akitõl mi is rengeteget tanultunk emberi tartásból, gondolkodásból és a csapások elviselésébõl. Õt még a nyolcvanas években hurcolták meg egy koncepciós perben. – Bizonyára a dokumentumfilmes szakma kiemelkedõ filmjei is hatással voltak rád... Voltak kedvenc filmjeid? – Igen, például BBS-ben elsõként látott dokumentumfilmek, fõleg Gazdag Gyuláé, a „Válogatás”, a „Schirilla” film, vagy az Ember Judittal készített „Határozat”. – Hogy kerültetek közel az elsõ világháború témájához? – A „Domaházi hegyek között” sorozat forgatási szüneteiben idõsebb emberek meséltek elsõ világháborús történeteket az orosz, szerb vagy olasz frontról, s mivel ezeket nem rögzítettük, mert a 16 mm-es nyersanyag sokszor még az adott filmre se volt elég, bánkódtunk ezért eleget. Aztán bementünk a televízióba – akkor csak ott lehetett hosszabb dokumentumfilmet készíteni –, de a stúdióvezetõ azzal küldött el bennünket, hogy „kit érdekel ma az elsõ világháború?” Minket továbbra is érdekelt és kb. 10 évvel késõbb kezdhettük el a Balázs Béla Stúdióban az emlékek rögzítését és 3 év alatt 100-nál több veterán katonát kerestünk fel. Ki tudtuk õket vinni az egykori olaszországi harctereikre s ott meséltek soha be nem gyógyuló lelki sebeikrõl s az itthoni megaláztatásaikról. – S ez a filmetek mára, úgy gondolom, történelmünk emlékeinek pótolhatatlan részévé vált. Általában véve: a szocialista korszakban milyen állami gátak voltak beépítve a dokumentumfilmek elé, segített-e ezek áttörésében az, hogy a BBS stúdióban dolgoztatok? – Az egypártrendszer idején dokumentumfilm a TV-ben, a HDF-ben és a BBS-ban készülhetett. Az MTV-ben kb. pont úgy, mint jelenleg. Ma is éppúgy mindent látsz a közszolgálati TVben, mint annak idején: vetélkedõt, show mûsort, most a Princz a katonát ismétlik, meg más 2030 évvel ezelõtti poros sorozatokat, csak éppen napjaink valóságát nem láthattad, nem láthatod. A második lehetõség a HDF volt, a Híradó és Dokumentum Filmstúdió, a Könyves Kálmán körúton, aminek helyén most a buszpályaudvar van. Ott népszerû tudományos filmek, katonai filmek, illetve a heti híradók és a dokumentumfilmek készültek – filmre természetesen, mert akkor még nem volt videó. Az emberek a moziban a nagyfilm elõtt a 10 perces híradóból értesültek a világ dolgairól. Mivel azonban már Lenin is megmondta, hogy a nép befolyásolásában milyen fontos szerepe van a filmnek – így az állami vezetõk nagyon odafigyeltek ezekre, s többnyire csak eredmény-propagandát engedtek láttatni. A fõiskola után én is dolgoztam ott. Emellett, ha önállóan tehettem, fõleg képzõmûvészeti témát választottam filmem témájául. Más volt a helyzet a Balázs Béla Stúdióval. Ezt fiatal filmesek hozták létre 1961-ben, és statutuma szerint 5 tagú vezetõség határozta el tagsági vita után, hogy mi készülhet el a Stúdióban. Bemutatási kötelezettség nem terhelte az alkotókat és készülõ filmjeiket. A tagok láthatták kollégáik alkotásait, néha kultúrházakban is voltak vetítések, de jellemzõ, hogy például az MTV többször elkezdte a BBS filmek vetítéssorozatát, de mindig néhány adás után ez megszakadt. Én pár évig az MTV dokumentumfilmes fõszerkesztõje voltam, szintén elkezdtem a BBS már klasszikusnak számító dokumentumfilmjeinek sugárzását, de 6-7 adás után az ügy elakadt, mert jött Horváth Ádám. A tévében a dokumentummûfajt akkor ölték meg, amikor annakidején õ lett az elnök. – A dokumentumfilmet kedvelõk tudják, kaptatok, kaptál díjakat, elismeréseket. – Legnagyobb visszhangja az 1988-ban a magyar XX. Filmszemle fõdíjával kitüntetett „Törvénysértés nélkül” filmünknek volt. Emellett ugyanebben az évben Balázs Béla díjat kaptunk, Magyar Mûvészetért Díjat és Március 15 díjat. A „Málenkíj robot” címû filmünk elnyerte a Kritikusok díját, az „Én is jártam Isonzónál” Nyonban kapott ezüst díjat… Mindamellett jellemzõ

222

223

DECEMBER

a mûvésztársadalom helyzetére, megbecsülésére ami pl. a hortobágyi deportálásokat feldolgozó „Törvénysértés nélkül” filmünkkel történt meg. Ugyanis egy 90-es évek végén kiadott könyvbõl tudtuk meg, hogy a film 1988-ban Chicagóban ezüst díjat kapott. Nem, hogy nem vittek ki minket a fesztiválra, de még csak nem is szóltak róla több mint 10 éven keresztül. A Hungarofilm valamelyik vezetõje persze átvette kinn a díjat, de a telefont itthon már nem volt képes felemelni. – Koncepciós perek, világháborúk kisemmizettjei, kitelepítettek, 56-os rabok... törvényszerûen csak darázsfészekbe nyúlva lehet jó dokumentumfilmet csinálni? – Azt hiszem, sohasem a darázsfészek érdekelt, hanem az ember, az emberi sorsok. Az elsõ világháborús veteránoknál is a sorsuk érdekelt, de csak a forgatás során derült ki, hogy milyen nyomorúságban élnek, még emlékeiket is titkolni kell. Ugyanakkor képzõmûvészeti portréfilmjeim általában „darázsfészek-mentesek”. Egyik legutóbbi filmem is egy pozitív jelenségrõl szól, egy érdi alapítványról, amely fantasztikus munkával és energiával segít Kárpátalján felújítani, felépíteni és mûködtetni óvodákat, iskolákat és orvosi rendelõket. – A rendszerváltás után is maradtak-e tabuk egy dokumentumfilmes számára? – Erre általában azt szokták felelni, hogy elsõsorban gazdasági tabuk vannak, vagy gazdasági cenzúra. Divatos a szegényekrõl, hajléktalanokról, drogosokról, stb. filmeket készíteni, de a gazdagokról, újgazdagokról elég kevés film készült. Harcolni valóim azért nekem sem szûntek meg a filmekkel kapcsolatban: a „Szamizdatos évek” c. filmemet egy politikus akarta feljelenteni, mert olyan emberek is megszólaltak benne, akik már akkor észlelték a tévutakat is s ez nem tetszett neki, hogy nem „bálványt” faragok. Aztán ott van az 1956-os forradalom utáni deportálásokról szóló filmem is, ahol két, filmet sohasem készítõ, kapzsi, ügyeskedõ ember akarja megszerezni a filmjogokat. – Család? – Feleségem iparmûvész, 1976 és 81 között született három fiunk, akik közül kettõ már családot is alapított, a középsõ révén már nagyapa is vagyok. Sajnos a legidõsebb fiamék, akik egy sérülteket oktató iskolában dolgoztak, a minimális fizetés és az iskola bezárás elõre vetülése miatt kimentek (mint annyi más fiatal) külföldre, Angliába, hogy valamilyen alapot szerezzenek az itthoni boldogulásukhoz. – Idén lettél 61 éves, nyugdíjba mentél. Nyugdíjba tud-e menni egy dokumentumfilmes? – Jelenlegi nyugdíjam a lakás rezsijének kétharmadát se fedezi, s akkor még nem étkeztünk, öltözködtünk, vettünk gyógyszert stb. Ráadásul feleségemnek sincs állása, most helyette is nekem kell TB-t fizetnem, hogy ne legyen „potyautas”, tehát nálunk már megvalósult a „családi járulékfizetés”, csak a „családi adózást” felejtették el mellé bevezetni. – Ezek szerint továbbra is dolgozol. Jelenleg mit készítesz? – Az utolsó vágásokat végzem a kárpátaljai filmen, amire kaptam a Magyar Mozgókép Alapítványtól támogatást tavaly, az idén is pályáztam, leadtam egy vágást az eddigi anyagokról – ami önmagában is nagyon izgalmas és érdekes, de nem támogatták a további folytatást. Ugyanakkor csináltam egy filmet a Morvai Bizottság tavaly õszi emberi jogi jogsértéseit vizsgáló jelentésérõl – ami aztán megint közéleti összetûzéseket szült. – Mikrõl szeretnél még filmet csinálni? – Ennyire nem tervezhetõ elõre a filmkészítés. Vannak persze tervek, elkezdett munkák is... és pályázgatok, hogy meg tudjunk élni. Sokan nevet is adnak, hogy vannak megélhetési filmesek. Nem tudom kikre értik, de ha egy orvos szereti a szakmáját és abból szeretne megélni, akkor az „megélhetési orvos”? – Köszönöm a beszélgetést, koccintsunk, Isten éltessen! DINYÉS LÁSZLÓ

DECEMBER

Röviden a csángókról „Maroknyi csángókon, gyertek, segítsetek”* 1931-ben az erdélyi Csíkszeredában megjelent egy közepes méretû, ám annál tartalmasabb könyv A moldvai magyarság címmel, szerzõje egy odavalósi székely-magyar tanár és néprajzkutató, Domokos Pál Péter. Bartók Béla kérésére ment Moldvába, hogy ott népzene-gyûjtést folytasson, de ô ezen túlmenõen megírta az elsõ tudományos igényû, több szempontot is felölelõ monográfiát a moldvai csángó-magyarokról. „Miatta tudunk róluk”, írta Csoma Gergely szobrász- és fotómûvész (bár már korábban is jelentek meg írások a csángókról). Ezt követõen több néprajztudós és kutató fordult a moldvai magyarok, ismertebb nevükön csángók, csángó-magyarok felé, s az érdeklõdés a mai napig sem szûnt meg irányukban. Kik is õk és miért e fokozott érdeklõdés? Mielõtt erre megpróbálok válaszolni, elõre kell bocsátanom, hogy a moldvai csángókon kívül beszélünk még gyimesi és hétfalusi csángókról is, sõt, elszórtan élnek még pl. Déván, Halmágyon is. A legnagyobb, s egy tömbben élõ csángó-magyar népcsoport a moldvai, amelynek nagyobb, déli része Bákó megyében, kisebb, északi része a Bákó megyétõl északra esõ területen él. A csángó-magyar népnév említése a XVIII. század végén bukkan fel elõször, s valószínûleg az „elcsángál = elvándorol, elkóborol” értelmezésbõl származik (Csokonai Vitéz Mihály is említi õket egyik versében). Moldva a mai Románia legkeletibb térségeinek egyike, túl a Keleti-Kárpátokon; egykor Etelköznek hívták, s a magyarok egyik átmeneti szálláshelye volt a Kárpát-medencébe jövetel elõtt. Elképzelhetõ tehát, hogy az itteni csángók egy részének eredete a magyarság több, mint ezer év elõtti vándorlásához kapcsolódik. Kevésbé romantikus elképzelés, hogy a honfoglalás idején letelepített-telepedett határvédõk leszármazottairól van szó. (Vannak más elméletek is, amelyeket nem lehet bizonyítani vagy cáfolni, mint az elõbbieket sem.) Elsõ okleveles említésük a XIII. század elejérõl való, ami e népcsoportnak ezen a vidéken való akkori létét igazolja. Egyes tudósainkat már a XIX. század közepén is foglalkozatta a Moldvában élõ, archaikus magyar nyelvet beszélõ, vagyis a XVIII-XIX. századi nyelvújítást jóval megelõzõ nyelvállapotot megõrzõ-használó népcsoport. Mint kiderült, voltak közöttük, akik számon tartották, hogy tõlük nyugatra van egy rokon ország, de azzal a nagy távolság és szegénységük miatt szinte semmi kapcsolatot nem tartottak, és viszont. * Laczkó József: Csángó-magyar testvéreimhez (1991)

224

225

DECEMBER

Számunkra nem is az eredet az elsõdleges, hanem az, hogy hazánktól néhány száz kilométerrel keletre él egy, a tudományos kutatások szerint minden bizonnyal magyar népcsoport. A kezdetek ugyan részben még homályban vannak, de azt tudjuk, hogy a XIV-XV. században székelyeket telepítettek ide, majd nagyszámban menekültek husziták is Moldvába. A késõbbi századokban pedig, különösen a Habsburg-uralom 1764. évi madéfalvi vérengzését követõen az erdélyi magyarok, székelyek számára sokszor a Moldvába való menekülés adta az egyetlen lehetõséget a fennmaradásra, tudva, hogy itt, másokkal együtt, laknak magyarok is (a tatárjárást követõen egyre nagyobb tömegben jöttek ide dél felõl a mai románság õsei, majd késõbb más, például lengyel csoportok is). Nincsenek pontos adataink a moldvai csángók lélekszámáról, csupán becslések, ezek szerint mintegy 250-300 ezren lehetnek, s közülük 60-100 ezer közöttire tehetõ a magyarul még beszélni tudók száma. 80-90%-uk mélyen hívõ római katolikus vallású. Egészen sajátos, más magyar területen már nem, vagy alig ismert hagyományok, hiedelemvilág, gazdag népszokások, archaikus imák jellemzik õket, valamint – román szavakkal kevert – nagyon régies magyar beszéd és népzene. Mindezekrõl külön is kellene írni. Nagy gazdagságban lelhetõk fel még ma is, ami érthetõvé teszi a változatlanul megmutatkozó érdeklõdést irányukban. A moldvai csángó-magyarság jelentõs részének nincs – nem is lehet – magyar identitástudata. Magyar értelmiségétõl régesrég megfosztva, sõt a magyar nyelv használatától eltiltva él, nincs magyar papjuk, mert a román hivatalosság még az egyházi szertartásban sem engedi számukra a magyar nyelv használatát. Sajnos, a katolikus egyház sem tudott segíteni rajtuk, csupán magánakciók formájában néhány tagja, közülük is kitûnik a Lakatos Demeter Csángó-magyar Kulturális Egyesület elnöke, Jáki Sándor Teodóz bencés paptanár, aki már közel száz alkalommal járt a moldvai csángóknál. Személyes jelenléte önmagában is erõt ad nekik, túl azon, hogy a számukra oly fontos katolikus szertartásokat magyar nyelven hallgathatják tõle. 2001 õszén végre külsõ segítség érkezett, az Európa Tanács parlamenti közgyûlése, egyik finn képviselõnõje – a nevét érdemes megjegyezni: Tytti Isohookana-Asummaa – javaslatára ajánlást fogadott el a csángók védelmére és támogatására, kimondva, hogy Románia tegye lehetõvé csángó-magyar állampolgárainak a magyar nyelv tanulását, anyanyelvük használatát az iskolákban és a templomokban, s ne akadályozza civil szervezeteik megalakítását és tevékenységét, továbbá a nagyon elmaradott térség felzárkóztatására tegyen hathatós intézkedéseket. Az nyilvánvaló, hogy mindez nem fog egyhamar megtörténni, sõt vannak (renegát csángó-magyarok is!) és lesznek számosan, akik az eddigi szellemben fogják akadályozni, hátráltatni ezen ajánlás megvalósulását. Ámde mégis elkezdõdött valami: a korábban Erdélyben megalakult Moldvai Csángó Magyarok Szervezete a moldvai központba, Bákóba költözött; az elmúlt évben két alkalom-

DECEMBER

mal is járt moldvai csángó küldöttség a Vatikánban, ahol több fórumon is fogadták és meghallgatták õket (amire korábban nem volt példa), s elismerték jogukat a magyar nyelvû egyházi szertartásra. 2005. május 15-én pedig a – szerénységében is legendás – dévai Böjte Csaba ferences testvér kezdeményezésére a Bákó közeli Rekecsinben lerakhatták a Regina Pacis (Béke Királynõje) Iskolaközpont alapját (nem ô az oka, hogy még ma sem mûködhet az intézmény). Több moldvai településen folyik – valamilyen szinten – iskoláskorúak magyar nyelvre tanítása, most már ottani szervezet koordinálásával, sok esetben erdélyi, illetve magyarországi oktatókkal. (Az ottani körülményeket azonban jól jellemzi a Magyar Nemzet 2007. szept. 20-ai egyik cikke: az „Üldözik a csángó szülõket Moldvában” címû írás a Bákó megyei Gajdáron a magyar nyelvoktatással szembeni megfélemlítõ hatósági aknamunkát ismerteti.) Számunkra fölfoghatatlan, hogy milyen lehet az: anyanyelven sem olvasni, sem helyesen írni nem tudni, ugyanis a magyar nyelv oktatásának drasztikus tiltása ezt eredményezi. A román ortográfia és kiejtés egészen más. Csodálatos módon mégis vannak költõik: pl. Lakatos Demeter (+1974), Duma István András, a Magyarországon tanuló Iancu Laura stb. Magyarországról egyéb segítség is megnyilvánul, jobbára civil szervezetek és magánszemélyek részérõl, közülük említem (nem a tagságom miatt!) a Lakatos Demeter Csángó-magyar Kulturális Egyesületet (titkára és lelke a Honismeret címû folyóirat fõszerkesztõje, Halász Péter), amely 1990-ben alakult (az alakítás korábbi próbálkozását az akkori kultúrpolitika – a lenini nemzetiségi politika szellemében! – elfojtotta). Célkitûzése a moldvai csángók múltjának, jelenének minél jobb megismerése, az ismeretek széles körben való terjesztése, valamint a velük való kapcsolatok ápolása. Jelentõs az Erdélyben, valamint Magyarországon közép-, vagy felsõfokon tanuló moldvai fiatalok száma. Mindezek ellenére, tekintettel a nem éppen barátságos környezetre, a felcím változatlanul érvényes, és osztoznunk kell Halász Péternek az – egyik könyvének címében megfogalmazott – aggodalmával: „Nem lehet nyugtunk”. A moldvai csángóktól nyugatra, s a Csíki-medencétõl Észak-keletre a Tatros folyó völgyének néhány falujában élnek mintegy tizenötezren a gyimesi csángók, a moldvaiaknál kevésbé mostoha körülmények között. Van (már) magyar iskolájuk, papjuk (név szerint is említendõ Berszán Lajos atya Gyimesfelsôlokon, aki életre hívta itt a Szent Erzsébet katolikus gimnáziumot). Kisebb lélekszámú, külön színfoltot jelentenek a hétfalusi csángók (eredetileg hét, ma inkább tíz faluban élnek a Barcaságban), Brassótól délre. Túlnyomórészt evangélikus vallásúak, eltérõen a másik két csoporttól. Saját lelkészeik vannak, magyar nyelvû újsággal is rendelkeznek, mégis itt a legnagyobb az asszimilálódás veszélye. (Egy kis kitérõ: jobbára a Baranya megyei Egyházaskozáron lelt otthonra az a párszáz moldvai csángó, akik csatlakoztak a II. világháború alatt elõször a délvidéki Bácskába, majd a Dunántúlra letelepített bukovinai székelyekhez.) Akinek az érdeklõdését felkeltette e szöveg, annak figyelmét felhívom két munkára, amelyekben igen gazdag irodalomjegyzék található (bár egyik sem tartalmazza pl. Beke György, Cs, Varga István, Jáki Sándor Teodóz ide vonatkozó mûvét). Ezek: 1. Pozsony Ferenc: A moldvai csángó magyarok (Gondolat Kiadó – Európai Folklór Intézet, Budapest, 2005; 2. Iancu Laura: Az aranyréce. Mesék Moldvából (Hagyományok Háza, Budapest, 2005, Népmesetár). Jelen írás csupán felszínesen érinthette a szinte kimeríthetetlen témát, a csángók kultúrtörténetének, néprajzának, mindennapi életének mára könyvtárnyi irodalma van. De lelkes és vállalkozó kedvû tudós kutatók elõdeik és saját munkájuk eredményét még bõségesen gazdagíthatják. KEÖVES FERENC

226

Angyal utca 7/A. Ebben a ferencvárosi házban kezdte pályafutását az a fiatalember, akinek családja a XIX. század végén az erdélyi Czófalváról elindulva több állomáshely után – az apa állomásfônök volt a vasútnál – itt telepedett le, hogy gyermekeit iskoláztatni tudja. Csia Lajos a református gimnáziumba járt, s igen jó tanuló volt. A család már kijelölte számára az ôrhelyet. Az volt az elképzelésük, hogy Lajos fiuk az érettségi után a mûegyetemre megy, ott gépészmérnöki diplomát szerez, majd átveszi anyai nagybátyja nyíregyházi gépgyárának vezetését. Ebbôl azonban nem lett semmi, mert az érettségi elôtt Csia Lajos Isten hívó szavának engedve megtért, s nem a mérnöki pályát, hanem a református teológiát választotta. A család számára nagy csalódást okozott ez az elhatározás, úgy tûnt, nekik mint az élet magasabb szintjérôl alászállás egy alacsonyabb szintre, szegénységbe és eredménytelen életharcba. A szegénység nem maradt el. Az 50 éves érettségi találkozón errôl így vallott Csia Lajos: „Gépészmérnök helyett papnak menni sokaknak úgy tûnik, mint elhagyni a valóságok világát és elmenni a ködös fantomok világába. Az a nyolcadikos gimnazista akkor a valóságot kereste, nem a ködös fantomokat. S a valóságot nem a szavak világában találta meg, hanem a szenvedélyek kohójában. Hála legyen a gondviselésnek, hogy utam nehéz út volt, hogy a terhek alól mindig könnyebb vállal kerültem ki, a szenvedések kohójából mindig mosolygó arccal.“ Teológiai tanulmányait 1905–1909-ig végezte, segédlelkészi vizsgát 1909-ben, lelkészi vizsgát 1911-ben tett. Segédlelkészi pályafutását Marosvásárhelyen kezdte (1911), majd Déva (1912), Pécs (1913), Érsekcsanád (1913) és Siklós (1914) következett. Igehirdetései csak a hívek körében voltak népszerûek. Érsekcsanádon megtelt a templom minden alkalommal hétköznap is, de a lelkésztársak ezt nem nézték jó szemmel és addig piszkálták – majd a püspöknél elérték, hogy áthelyezze Siklósra –, míg Csia Lajos úgy döntött, hogy lemond a lelkészi beosztásáról. Ekkor már tartott az I. világháború, s Csia Lajos katona lett. Kikerült az olasz frontra, megsebesült s hazajött. Folytatta tanulmányait a Pázmány Péter Tudományi Egyetemen, ahol történelmet, latint, ókori irodalmat, germán és angol filológiát tanult. Késôbb a kölni egyetemen német és angol irodalmat hallgatott. Ezek a tanulmányai nagyban hozzájárultak nyelvismerete bôvítéséhez, valamint az ókori irodalom ismeretéhez. Közben a berlini Allianz Bibelschule meghívta elôadónak. 1923-ban Ravasz László püspök hitoktatói állással bízta meg és ebben a munkakörben dolgozott nyugdíjba vonulásáig. A sok tehetséggel megáldott és nagy munkakedvvel rendelkezô Csia Lajost nem elégítette ki a hitoktatói munka. Kórházlelkészi szolgálatot vállalt, majd javító intézetbe tette át mûködését. Utcagyermek missziót vezetett. Megírta és megjelentette „Az utcagyermek“ és „Az utcalány“ c. munkáját, amelyekkel a hívô emberek figyelmét akarta felhívni e súlyos társadalmi problémára. Létrehozta a Berea Könyvkiadót és egymás után adta ki saját mûveit és fordításait. Németországban megismerkedett a szabadkeresztyén gyülekezetekkel. Binde Frigyes, Stockmayer Ottó és Viebahn tábornok voltak az eszményképei, akikkel találkozott és tanácsokkal lát-

227

DECEMBER

Csia Lajos bibliakutató életútja

DECEMBER

ták el. Németországban is ugyanazokkal a problémákkal találkozott, amelyek megvoltak a hazai egyházakban. Ezért igyekezett visszatérni és szolgálatát az egyház keretein belül folytatni. 1920-ban megírta „Az örök reformáció“ c. könyvét. Ez a könyv egy forradalmi ébresztô irat a névlegességbe, a dogmatizmusba, a külsô formákba, a tradíciókba lesüllyedt, magukat keresztyénnek vagy kereszténynek nevezô „egyházak“ megromlása ellen. Ez a könyv ma épp olyan aktuális, mint születésekor volt és az is marad. Felkészületlenül állunk veszedelmes tévtanításokkal, tanácstalanul a hitetlenség támadásával szemben; a felelôsség helyét ötletek foglalták el és azt hisszük, hogy a fenyegetô csôdöt okos vagy szellemes elméletekkel kikerülhetjük. Egy menedékünk van, az, amelyet a reformátorok elénkbe írtak: Kutassuk a Bibliát! A reformáció alapelve volt: ha valaki bennünket az Írásból jobbról gyôz meg, annak engedünk! Csia Lajos ezt a jobbat kereste, egész életében kutatta a Bibliát. Negyven évi munkával új magyar fordítást készített az eredeti görög szöveg alapján és azt mondta: „Ha valahol tévedtem, szívesen javítom ki, de az érveket ne mai vagy múlt századi tekintélyekbôl, hanem a Bibliából állítsák elém szíves bírálóim. A reformációnak is van tradíciója. Ezt a tradíciót nem emberi tanítások alkotják, hanem egy elv, és egy elvbôl kialakított gyakorlat, melyet azonban korán elhagytak: Mindig újra vissza a Bibliához! Az egyházat szüntelenül reformálni kell! Aki ezt a tradíciót megtagadja, az nem protestáns, nem is református és nem evangélikus.“ Csia Lajos igen elmélyülten foglalkozott a bibliafordítás mellett a bibliai könyvek magyarázatával. Több élô nyelven beszélt, s ezek mellett tökéletesen bírta a Biblia héber, ógörög és arám nyelvét olyan fokon, hogy ezeket a nyelveket tanította is. Lefordította a teljes Bibliát, de csak az Újszövetséget sikerült teljesen befejeznie úgy, hogy az kinyomtatható legyen. A bibliafordítók közül ô az egyetlen, aki magyar nyelven a test, a lélek és a szellem fogalmának fordítását helyesen és következetesen keresztülvitte, majd a Bibliai lélektan c. könyvében igen alaposan kifejti valódi értelmüket, nem kiragadva helyükbôl, hanem a Szentírásban lévô összefüggések tükrében világítja meg Isten igéjét. A bibliafordítás elôszavában így ír Csia Lajos saját fordításáról: „Ez a bibliafordítás egyszerû próba arra, hogy lehet-e a Bibliát köznapi, dísztelen magyar nyelven megszólaltatni, hogy egyedül a gondolatok fensége kapja meg az olvasót. Hiszen az a görög nyelv, melyen az apostol írt, szintén cikornya és keresettség nélkül szól az olvasóhoz; nincsen abban semmi régieskedés vagy kenetteljesség. A jelen fordítás nem akar az eddigi fordításoknál szebb lenni; sôt, szándékosan elveszi a kép körül a díszes keretet, hogy csak az a szépség maradjon meg, ami nem a fordítótól ered. A fordító azon az állásponton volt, hogy nem a szavakat, hanem a gondolatokat kell lefordítani, ha azt akarjuk, hogy a magyar szöveg azt a hatást keltse a magyar olvasóban, amelyet a görög szöveg keltett a görög olvasóban. Magyar szavakhoz magyar szókötés is kell. OlyanSalamon temploma

228

Csia Lajos könyvei beszerezhetôk: Új Berea Kiadó, 1096 Bp., Haller u. 76. • Tel.: 455-9080, (70)-365-5570 • E-mail: [email protected]

229

DECEMBER

kor tértem el a hagyományos értelemtôl, amikor az új értelmezés a gondolatot világosabbá és igazabbá tette. A fordítás olyanoknak készült, akik a Bibliában nem álmosító hangulatot, hanem igazságot keresnek. Jó fordításokból sem árt, ha több van; mint ezt a külföldi mûvelt nemzedéknél találjuk. A különbözô nyelveknek nemcsak a szókincse, hanem a kifejezésmódja is eltérô. Minden Ezékiel látomásbeli temploma fordítás elvesz valamit az eredetibôl és hozzátesz valamit; vagyis minden fordítás egyúttal bibliamagyarázat. Hogy mit jelent ez, azok tudják, akik egyszerre csak német vagy más nyelven kezdik olvasni a Bibliát és csodálkoznak azon, hogy a Biblia mennyire »érthetô«. Legyen hát több fordítás, hogy a kijelentés igazságait több oldalról lássuk és így jobban megértsük.“ Elméleti munkásságának másik nagy eredménye a Jelenések könyvének magyarázata. Csia Lajos kimondott tanító volt, úgy magyarázni az igét, ahogy ô tette magyar nyelven, talán senki meg sem közelítette. Külön kedvét lelte a legnehezebb bibliai helyek és kérdések magyarázatában. Kovács Bálint így emlékezett vissza Csia Lajosra: „Az Igen teológusa az egy egyetemes egyház mély értelmének kutatója, sákramentumainak értelmezôje és az állandó reformáció bátor hirdetôje volt. A reformáció örökké tart, mert szüntelenül mûködnek az Istentôl elsodró és az Istenhez visszavezérlô erôk (Az Úr közel). Az utolsó idôk egyházáról rajta kívül senki másnál nem olvastam, nem igen volt a református lelkészek között olyan, aki a végsô dolgokkal annyit és úgy foglalkozott volna, mint ô. Ebben a Jelenések könyve magyarázata nagyon sokat jelent. Az isteni titkok világába mind a teremtés elôtti, mind a Krisztus visszajövetele utániakban csodálatosan mély és megrendítô módon hatolt be. Ezek az írásai is egyedülállóak. Féltkenyen vigyázott a tiszta tanításra és finom, de éles kritikával illette a tévelygôket egyházon belül és egyházon kívül (lásd Beteg vallásosság, egészséges keresztyénség c. mûve). Ebben nem ismert kíméletet és az Ige igazságát mindenkivel szemben bátran képviselte.“ Hitoktatói munkájával függ össze a Bibliai Múzeum gondolata és kivitelezése. A székely, fúró-faragó ember tehetsége nyilvánult meg ebben. Eredetileg szemléltetôeszköznek szánta az iskolai hittan könnyebb megértéséhez. Harminc nagyméretû maketten igyekezett közelebb hozni a Biblia helyszíneit. Láthatjuk itt a Szent sátort, Salamon templomát, Ezékiel látomásában leírt templomot, Herodes templomát, a Templom-tér mai állapotát, annak környékét, a Kidron völgyét, Jeruzsálem falait és kapuit, az Olajfák hegyét és a Getsemane kertjét. Megtaláljuk az ókor több híres helyszínét, régi babiloni, asszír, egyiptomi templomokat, az efézusi Diana templomot. Korhû gazdasági életképeket is bemutat a múzeum: vetést, aratást, szôlômûvelést, halászatot. Régi pénzek nagyított modelljeit, régi mértékeket, bibliákat. A múzeum hosszú idô óta nem látogatható, leromlott állapotban van. Jelenlegi helyérôl el kellene szállítani, restaurálni és egy idegenforgalmi szemontból alkalmas helyen újra megnyitni, mert egyedülálló idegenforgalmi nevezetessége lehetne hazánknak. SÁNDOR GÁBOR

DECEMBER

Egy pesti ház története Ahogyan a bölcsek mondták: minden ember életébõl lehetne írni egy regényt és nincs ez másként a házak történetével sem. Budapest, Ferencváros, Kinizsi utca 31. Több helytörténeti munka szerint az utca legszebb háza. Valóban, ha megállunk elõtte, harmonikusan sorjáznak az emeletek, ablakok és díszítmények. Szerencsésen õrzi az épület az eredeti állapotát, amint arról egy 1920 körüli fényképrõl meggyõzõdhetünk. A homlokzat gazdagon díszített, láthatók gipsz oroszlánfejek, sisakok, girlandok, márvány táblák, mellszobor. A szobor természetesen Kinizsi Pál, a táblán lévõ feliratok a ház születésének dokumentumai: ANNO 1898 és egy névfelirat KINIZSY – igen, ypszilonnal, amint az utca eredeti neve is volt. Valószínûleg így elõkelõbbnek tûnhetett a hõs, a született szegény molnár neve. Monogramok is domborodnak a díszek között, SZ L betûkkel. A tölgyfa ajtón belépve a kapu alatt márvány ülõpadot találunk, felette a tervezõk, kivitelezõk dícséretes módon kõbe vésett névsora, 1899-es évszámmal. A mennyezet alatt körbefut egy freskósor: a 4 évszak ábrázolása, klasszikus, kissé már szecessziós stílusban. Majd egy mitologikus dombormû és egy életnagyságú Patrona Hungariae („Magyarország védelmezõje”), gipsz szobor mosolyog ránk. Egy 1838-as tardosi vörös mészkõbe faragott „Wasserhöhe” (árvízmagasság jelzõ) tábla is honol a másik falon (1937-ben a szemközti lebontott házról került ide, eredeti magasságában). Aztán remekbe készült, díszes lépcsõházi vaskorlát kanyarog a lépcsõk szélén felfelé. Az udvarra kilépve a lépcsõház falán a 15. századot, azaz Kinizsi korát idézõ gipsztondó címerek és díszek láthatók, felettük Szent Flórián szobrával, aki a ház tûz elleni védelmét kapta feladatául egy évszázada. S eddig állta a megpróbáltatásokat, becsülettel.

230

231

DECEMBER

Megpróbáltatások... egy háznak nem csak a tûz ellen kell védelmezni magát, hanem sok más ellen: az idõ természetes pusztító ereje, az emberek természetellenes pusztító indulatai, a politika hõbörödött praktikái ellen is. A ház történetét könyvekben kutatva és az idõs lakók elbeszéléseibõl állította össze a sorok írója a ház viselt dolgait, megpróbáltatásait. A szerzõ már negyedik évtizede tapossa a ház lépcsõit s rokonsága 90 éve megszakítás nélkül e házban élte, éli életét... A kiegyezés után Budapest rohamos fejlõdésnek indult, aztán a millennium magyar lelket és magyar öntudatot növelõ szellemisége kiváló épületekkel gazdagította a fõvárost. Házunk tervezésekor Szeleczky E. Lajos fiatal építész is gondosan körbenézhette Budapestet, a Ferencvárost, az 1896 óta ott álló Iparmûvészeti Múzeumot, amikor háza tervezéséhez fogott. A kivitelezés minõségét garantálta, hogy az építész saját lakának szánta az épületet. Ahogy a legrégibb lakók mesélték, az építkezés kezdetekor komoly gondot okozott a pincék mélyítésekor feltörõ talajvíz. Ezért az alapfalak megerõsítésére találták ki azt a megoldást, hogy az összes kitermelt földet az U alaprajzú ház udvarára hordták, a veszélyeztetett alsó szint megemelése céljából, szinte támfalként is az alapfal mellett. A ház udvara így másfél méterrel magasabb lett az utca szintjénél és a szomszédos házak udvaránál. Az udvart aztán csinos sárga keramitkockákkal burkolták. Az emeleti szinteket vasgerendákkal hidalták át és a vasgerendák közét félkör keresztmetszetû fagerendákkal töltötték ki. Vasgerendák tartják az udvari körfolyosókat is, amelyeket szép mintázatú mûkõvel borítottak. Mívesen kovácsolt vasrács szegélyezi a folyosókat, amik egykori szépségét sajnos mára csak a lépcsõház eredeti vasrácsozata õrzi. A lépcsõház kövezete kemény szürke mészkõ, itt-ott csiga-kagyló kövületekkel. A remek ácsmunka a padláson tanulmányozható, ahol minden gerenda még az eredeti és szerkezete hibátlan. Egy közepes méretû bérház épült fel 1899-re, ahol 23 lakásnak jutott hely, s a ház is a 23. számot kapta. Építésekor az utca ugyanis csak a Lónyay utcáig tartott, s a mai 31-es számot 1941-tõl viseli a ház. A ház teste tehát elkészült, de az építész gondosan megtervezte és kiviteleztette a ház lelkét is: a díszítéseket. Ezekben – a bevezetõben említett idõ, emberi pusztítás és az otromba politika – már könnyebben tudott kárt tenni. A második világháború alatt semmisült meg a kapubejárat feletti félköríves Szent György és a sárkány harcát ábrázoló színes ólomüveg ablak, valamint az ugyanezen technikával készített szentek: Szent Katalin és Szent József, amelyek a lépcsõház ablakait díszítették (az építész apjának és anyjának védôszentjei). Rákosi kommunista ideológiája tûntette el a lépcsõház udvari falán található kagylós kutat és egy szenteltvíz tartót, amely felett egy kb. két méterszer egy méteres fából faragott feszület volt. A szocialista éra „szabadította meg” a házat a függõfolyosók 90 folyóméternyi díszes vasrácsától 1980-ban: valamelyik vezetõ káder nézhette ki magának saját lakának díszéül... a rácsozatnak ugyanis semmi baja nem volt eltávolításakor! Mit tudhatunk a ház elsõ lakóiról? A ház tulajdonosát és elsõ lakóját ismerjük bizonyosan: a Szeleczky családot, akik a második emeletre költöztek. Ezen kívül az udavari lakások közül egy – a hozzájuk legközelebb esõ – volt az övék, ott rendezte be Szeleczky E. Lajos (1849–1916) az irodáját. A ház pincéjébõl elõkerült képeslapok, iratok, tárgyak és a dédunoka, Szeleczky Aurél mesélnek egyet s mást az építészrõl és a Szeleczky családról. 1898-ban még a Liliom utca 15be címezik „Ludwig E. Szeleczky Baumeister”-nek Bécsbõl a képes levelezõlapot. 1900 áprilisában már a Kinizsy utca 23-ba, a II. emelet 12-be. Szeleczky E. Lajosnak és feleségének, Nohn Aloyziának 2 leánya és 5 fia volt, sorrendben Irma, Lajos, Emil, Sándor, Nándor, Ferenc és Jolán. Jolánról maradt fenn pár érdekes információ: mûkedvelõ színészként nagy sikereket aratott a 33. szám alatt mûködõ „Katholikus Ifjak Körében” rendezett színielõadásokon és Loydl Gáborhoz ment férjhez. Klára gyermekük, Loydl Klára 1990-ig élt a földszinten. Ô színésznô tán-

DECEMBER

cos-komikusként utazta be a fél világot. Egy patinázódott bronzkörzõ is õrzi az egykori építész emlékét. Helytörténeti adatok szerint az Iparmûvészeti Fõiskolának e házban volt egy kihelyezett mûterme, illetve tagozata az 1900-as évek elején. Sajnos nem tudni, melyik emeleten s lakásban. A korabeli sportújságokban olvasható, hogy 1903-tól e házban lakott a „Ferencvárosi Torna-Club football csapatának” vezetõje, Kárpáti Béla. Elképzelhetõ, hogy az õ ismerõseként, barátjaként többször megfordult a házban egy kiváló sportember, Magyarország elsõ atlétikai olimpiai bajnoka, a diszkoszvetõ Bauer Rudolf, aki megszerethette e házat. Tény, hogy Bauer 1918-ban 237 500 koronáért megvásárolta a Kinizsi utca 23-at és feleségével a földszinti lakásba költözött. Olimpiai bajnokunk azidõtájt már visszavonult az aktív sportolástól. és mint okleveles agrármérnök gazdálkodott. S mily véletlen: õ is egy molnár fia volt, egy dunai vizimolnáré, s a házra való pénzét – egyetlen utódként – szülei szorgos és egészségromboló munkája után örökölte! Bauer Rudolf vidéken dolgozott, de házát érintõ esemény volt, Bauer Rudolf hogy szõlõjébõl készített borát a ház pincéjébõl kialakított kimérésben próbálta értékesíteni. Nem sokáig, mert vállalkozása veszteséges lett (az alkalmazottak ugyanis loptak, csaltak). Bauer Rudolf tragikusan hamar, 53 éves korában, 1932-ben elhunyt. A ház összes gondja özvegye, Bauer Rudolfné, Berki Jolán nyakába szakadt. Õ nagy energiával állt neki a gondok intézésének. Fennmaradt ettõl az évtõl kezdve az özvegy pontos könyvelése, levelezése a ház ügyeirõl. Elõször is lakást cseréltek az akkor már szintén családfõ nélkül élõ Szeleczkyékkel. A ház már harminc éves múlt, sorra jöttek a javítani és modernizálni valók – s annak kiadásai. A háztulajdonos lakbérbõl beszedett összege havi 1200 pengõ körül mozgott (ha éppen mindenki kifizette azt) s a ház után fizetett évi adója pedig 3600 pengõ volt. Így az évi tiszta bevétele kb. 10 ezer pengõ lehetett és ebbõl kellett minden házfelújítást, javítást, csõtörést is fedezni. „Budapest Székesfõváros Gázmûvei” 1936. augusztusában gázcsövekkel hálózza be a házat, tûzhelyet, vízmelegítõt, fûtõkályhát, fõzõt szerel 3348 pengõért (egy pengõ mai átszámítása: 1200 forint, tehát 4.017.600 Ft). A teljes vízhálózatot cserélni kell nagyobb átmérõjû ólomcsövekre, a teljes elektromos rendszert, villanyvezetéket újra kell a falba fektetni. A ház összes ablakának, ajtajának, rácsozatának festése 1182 pengõ (1.418.000 Ft). A számokat értékelgetve meg kell állapítanunk: nem volt egy nagy üzlet háztulajdonosnak lenni! A mesteremberek minden munkáról pontos árajánlatot készítettek. Udvariasan fogalmazott iratok, nézeteltérések lakókkal, szomszéd háztulajdonosokkal... Aztán nyomon lehet követni a kiadásokból és újabb adókból („ínségadó, hadiadó”) a háború közeledtét. 1941-ben már kisebb óvóhely építését rendelik el a bérházakban, az 1944-es bombázások kezdetekor, áprilisban egy nagy óvóhely kialakítását a pincében. Ebben a ház összes lakójának el kell férni, a környékben már esetleg kibombázottakkal együtt. Az építés sürgõs és elkerülhetetlen, ára a számlák szerint 4807 pengõ. Vastag téglafalak, szellõzõablakok, faajtók szürkére mázolva és „tõzegszórós klozett” deszkafallal és beakasztó horoggal... S a vész, az ostrom 1944 novemberében meg is érkezett. A lakók visszaemlékezése szerint az udvaron felállítottak egy kolompot, ahol a ház lakói kettesével éjjel-nappali ügyeletet tartottak és légiriadó esetén kolompoltak, a ház lakóit ezzel a pincébe parancsolva. Azután a totális ostrom beálltával, december közepétõl 1945. január 14-ig mindenki az óvóhelyre költözött. 40-50

232

233

DECEMBER

közé tehetõ a menedéket keresõk száma, akik nem csak a Kinizsi 31. lakói voltak. Farakások mellett-mögött, szénkupacok alján húzta meg magát a túlélni vágyók kis serege. Matracok, pokrócok, több-kevesebb élelem, az elején még mûködõ vízcsapokkal, a végén vezetékes víz nélkül. Kemény tél volt, fûteni azonban nem lehetett. A csecsemõk pelenkáit az udvarra leesett hóval mosták ki. Egy bátor Ráday utcai orvos, dr. Misley Károly kétnaponta meglátogatta a bombázások és harcok közepette az óvóhelyet és segített a rászorulókon. A bombázások szüneteiben fel-felmerészkedtek a lakók lakásaikba. Így történt ez december 26-án, karácsony második napjának reggelén is, amikor a környéket a legnagyobb angolszász bombatámadás érte. Hatalmas robbanás után a pincében maradtak azt hitték, itt a vég, a ház telitalálatot kapott és a fennlévõk mind odavesztek. Csak a vakszerencsén múlott, hogy nem így történt. A Knézits utcai szomszéd házra hullottak láncosbombák, teljesen romba döntve azt. Vízért a következõ napokban már a Knézits utcai zárda alagsorába jártak a lakók. A szüntelen szörnyû harcok után aztán január második hetében beállt a csend. Egyik délután kívülrõl kopogtattak az óvóhely téglafalán, amely éppen a lebombázott ház felé esett. Az óvóhelyen lévõ férfiak azonnal elkezdték belülrõl bontani a befalazott vészkijáratot, ahol rövid idõ múltán benyomult a szovjet hadsereg 4 katonája front-koszosan, illuminált állapotban. Az elsõ közülük leeresztett usanka sapkában, görbe szablyával a kezében felugrott egy ládára és elkiáltotta magát: „Ura!” Nem értették a lakók ez mit is jelent, de miután minden kar-és zsebóra a katonák tulajdonába ment át, rájöttek! Aztán a férfiakat a falhoz állították géppisztolyt fogva rájuk, többször a pince plafonjába lõttek pisztollyal és a nõket kezdték szemrevételezni. A remegõ, szénporos kezû-arcú, ordító kisgyerekes asszonyokból kiválasztottak négyet és a pince hátsó részébe vitték õket. Erõszakoskodásuk után a házat felszabadítva távoztak. Egy orvostanhallgató vette gondozásba a négy asszonyt, majd az óvóhelyrõl a lakók visszaköltöztek lakásaikba. Az egész házban nem volt áram, víz és gáz, valamint egy ép üveg sem az ablakokon... Az ostrom elmúltával új korszak vette kezdetét. A romok eltakarítása és a ház helyreállítása még 1951-ben is tartott. A háborúban megsérült elektromos vezetékek, szerkezetek kijavítása 1180 forintba került. Ekkorra már Rákosi kommunizmusa virágzott, az adókat egyre emelték, az év végére a lakbérek összege nem érte el a kivetett adó mértékét. Azután megtörtént a ház jogi elrablása, „államosítása”: „A budapesti központi Járásbíróság, mint tkvi. hatóság a ... 36852 hrsz... ingatlanra a tulajdonjogot a Magyar Állam javára kebelezze be! 1952. március 29.” Özv. Bauer Rudolfné hivatalos papírt kapott kitelepítésérõl és a lakásában lévõ összes bútor elkobzásáról is. Kérvények sora olvasható ezután a kerületi és fõvárosi tanácshoz, rendõrkapitánysághoz, olimpiai bizottsághoz címezve. Az olimpiai bajnok özvegye végül maradhatott lakásában, mint bérlõ, bútoraival együtt. Az állam havi 300 forint „kegydíj” folyósítását rendelte el az özvegynek férje sporteredményeire való tekintettel. A házban ideólógiai gyûléseket tartottak, virág és rendfelelõsöket jelöltek ki. A volt csendõr U.G. bácsi lánya csak tisztasági felelõsségig vihette... A házmester L.-nénak minden állami ünnepen a vörös zászlót ki kellett tûznie. Azután a ház pár éjszakára újra a pincébe vonult 1956 november elején. Közel volt a Mária Terézia laktanya és a ferencvárosi forradalmárok központjai, amit a szovjetek tankkal, ágyúkkal és aknavetõkkel lõttek és repülõrõl bombáztak. Újra az egyik Knézits utcai szomszédos ház kapott súlyos találatot. Éjjel kinéztek a lakók az ablakon, s látták a háztömb körül dübörgõ tankokat, „mintha kergetõztek volna” – mondják. Reggelente az utcán bokáig jártak a kilõtt lõszerhüvelyekben. November 10-én vasárnap a ház kapuja elõtt megállt egy szovjet tank, a tér túloldalán lévõ „Vas-ház” második emeletén a háziasszony éppen belépett a szobába kezében a levesestállal. A tank odairányította csövét és lõtt. Négyen haltak meg az asztalnál ülõk közül, akik az ebédet várták. Házunk elsõ emeletén a légnyomástól betört az ablak, három plafongerenda

DECEMBER

megmozdult és a vakolat egy négyzetmétere az ablaküveggel együtt a kiságyában alvó gyermek fejére hullott. Másnap egy géppisztolyos lopakodott fel a hátsó lépcsõn a második emeletig és lesben állt, amíg a volt háztulajdonos a szobája ajtaját kinyitotta majd becsukta, s abban a pillanatban rálõtt. A lövés 5 centire kerülte el az özvegyet, a két ajtón keresztülhatolt golyó nyomai a mai napig láthatók. A sors fintora: a ház egyetlen sebesült lakója V. elvtárs volt, akit a kapuban álldogálván egy szovjet géppisztolygolyó eltalált, eltörve a lábát. A kapu kövén szintén látható a lövés nyoma. Aztán újra béke lett. A lakók állandóan cserélõdtek, az állam bizalmi emberével, a mindenkori házmesterrel együtt. Majd a 70-es években tömbházfelügyelõ lett, este 11-kor zárta a kapukat, s utána csak pénzért nyitotta reggel 5-ig. A ház udvarán néhány orgonabokor és egy fából összetákolt „szaletli” állt, amit a volt háztulajdonos óvóhellyé alakított pincéje helyett kapott. 1976-ban a házban filmet forgatott Katkics Ilona: „Csutak a mikrofon elõtt” címmel, s ebben még látható a házból többek között a folyosó eredeti vasrácsozata. 1980-ban új vízcsöveket fektettek le az udvarban. 1989-1991 között az egész ház külsõ részét – az udvari traktust is beleértve – tatarozták, tetõt javítottak, a pincében 25 új rekeszt építettek, az udvaron a szaletlit lebontották. Az utcai front összes külsõ téglalap alakú külsõ ablakszárnyát leszedték és újra (primitívebbre) cserélték – valószínûleg oka csak annyi volt, mint a folyosórács eltávolításának. A sorok írója restaurálta Béres Erzsébet restaurátor vezetésével a ház díszeit, a márványtáblákat, a kapu alatti freskókat, a Wasserhöhe táblát, a Patrona Hungariae szobrot, az udvari gipsz tondókat és Szent Flóriánt. 24 lakásos társasházzá alakult a ház 1994 januárjában. Ferencváros Önkormányzata a házat helyi védettség alá helyezte. 2000-ben a ház sivár udvara kert lett, a ház utcai falán pedig elhelyezték Bauer Rudolf emléktábláját, olimpiai gyõzelmének 100. évfordulóján. A ház utcáról nyíló pincéjében kezdte mûködését 2005-ben a kulturált, igényes és nagyobb figyelemre érdemes ZANZA könyvesbolt. A Magyar Nemzet napilap 1994. augusztus 27-i számában Csatár Imre: „Ház” címû cikkében ezt írta: „Naponta elmegyek elõtte, és mindig megállok egy pillanatra. Csodálom. A Kinizsi utcában áll, szemben a mozival. Háromemeletes polgárház. Rajta aranybetûkkel a névadó és az építés ideje. Száz esztendõvel ezelõtt emelték. Akkor, amikor ez a vidék még perifériája volt a városnak. De aki építette, bízott a jövõben. Bízott abban, hogy a Ferencváros is kedvelt része lesz majd a fõvárosnak, és jól érzik magukat itt az emberek. Nem tudom, kik lehettek az elsõ lakók, de ahogy elnézem a házat, gondolom jobb módú középosztálybeliek voltak. Õk is bízhattak a jövõben. Nézem a csinosan rendbehozott házat, biztosra veszem, ha vigyáznak rá, megéri a második száz esztendõt is. Szépen, tisztességesen megépített polgárház. A bizalom jelképe.” Bízzunk mi is szeretett házunk jövõjében, hogy a benne való normális élet lehetõségét nem nyeli el a körötte gombaként szaporodó szórakozóhelyek hangzavara, furcsa-édeskés illatú füstgomolya és underground éjszakája... DINYÉS LÁSZLÓ

234

A cég ferencvárosi beruházásait ismerteti Pálovits Károly stratégiai- és fejlesztési vezérigazgató-helyettes. Az Arcadom Magyarország egyik vezetô építôipari vállalata, 2006-ban 23 milliárd forint volt a cég konszolidált éves forgalma, 2007-ben pedig 30 milliárd felett alakul. Nem csak Magyarországon tevékenykedünk, hanem Montenegróban, Szerbiában, Romániában és Oroszországban is vannak leányvállalataink. A hagyományos fôvállalkozói generálkivitelezéseken kívül foglalkozunk ingatlanfejlesztéssel is, itthon és külföldön is, pl. Szegeden irodaházakat fogunk építeni, részt vettünk számos PPP munkában, egyéb fejlesztési tevékenységünk is van külsô megrendelésre, bérfejlesztésben és saját tôke bevonásával is. Úgy gondoljuk, hogy a saját fejlesztések egyrészt biztosabb piaci pozíciót jelentenek, másrészt értelemszerûen építési megbízásokat is generálnak az Arcadom saját termelésének. Fejlesztôként jelentünk meg pl. Szerbiában, ahol bevásárlóközpontokat fogunk építeni, de Romániában is elkezdtük a fejlesztési tevékenységünket. Nemrég adtuk át Szekszárdon az OBI áruházat, ami szintén saját fejlesztés volt; mi építettük, találtunk rá bérlôt, majd a csomagot értékesítettük. Hosszútávon mindenképp hiszünk benne, hogy az építési és ingatlanfejlesztési tevékenységek egymást kiegészítik, és hogy van keresnivalónk ebben a szegmensben is. Pénzügyileg elég stabil a cég, nagyon jók a referenciáink és a hitelképességi mutatóink, így a bankok is szívesen finanszíroznak minket. Dinamikus a cég fejlôdése, aminek egyik oka épp a fejlesztési ill. a külföldi munkák megjelenése. Az Arcadom központja a IX. kerületben van, kivitelezôként és fejlesztôként egyaránt számos munkánk volt és lesz a jövôben is a IX. kerületben, mondhatni a cég egyfajta lokálpatriotizmussal tekint ezen igen dinamikusan fejlôdô kerületre. A közeljövôben megvalósuló ferencvárosi fejlesztések közül elsô helyen áll a 28 ezer négyzetméteres SOTE campus, amit a környékbeli lakók a Tûzoltó utcában, Thaly Kálmán utcában

235

DECEMBER

Arcadom Építôipari Zrt.

DECEMBER

és a Vendel utcában jól ismernek már, hisz a szerkezetépítés javában zajlik és átadása a jövô év végére várható. Ez egy PPP konstrukcióban zajló beruházás, ami azt jelenti, hogy az Arcadom nem csak kivitelezô, hanem tervezôje és üzemeltetôje is lesz majd az épületnek egy projecttársaságon keresztül. Következô nagy fejlesztésünk, melynek nemrég történt meg az alapkôletétele, a Duna-parton, a Haller utca végén a Haller-kapu épületeggyüttes, ahol egy irodaház és a Közép-európai Egyetemnek egy oktatási központja kap helyet, a CEU Business School. Soros György és Demján Sándor megállapodása alapján ezt is az Arcadom fogja fejleszteni egy külön projecttársaságon keresztül. Az irodaházat pedig fôvállalkozói szerzôdésben a Trigránit számára építjük. A két épület, bár funkciójában teljesen különbözik, mégis egy épülttömbbé záródik össze középen egy nagy kapuként, ami gyakorlatilag a Haller utcának a tengelye. Az épület-

együttes elég sajátos építészeti megoldást tartalmaz, a homlokzat kicsit extravagáns megjelenésû lesz, hisz a tetôtéren össze lesz kötve, egyfajta kapuzatot képezve; ha valaki a Haller utcán jön ki a Soroksári út felé, egy ilyen kapun keresztül fog a Dunára tekinteni. Az épület kôhomlokzat burkolatot kap, a szerkezetet homlokzatból kiugorva elég érdekes architektúrájú épületet eredményez, a felsô lezáró szintje pedig több helyen áttört lesz, ami érdekes fényjátékot fog eredményezni a különbözô napszakokban. Ez tehát az építészeti koncepció; funkcionalitását tekintve pedig azért is érdekes a beruházás, mert a duna-parti irodaházak sorában ezzel egy oktatási intézmény is megjelenik majd, ami egy picivel több életet fog vinni ide, és ez is erôsíti majd a IX. kerület egyetemvárosi jellegét és az itt tanuló diákok számát. A CEU épület felszín feletti területe egyébként 11 ezer négyzetméter lesz, az irodaházé pedig 13 ezer négyzetméter; az átadás tervezett idôpontja 2009 szeptembere. Az épületet egyébként a Vadász és Társai Építômûvész Kft. tervezte. A tervek tehát megvannak, az építési engedélyek is, a munkagödör elôkészítése is megtörtént, tehát a beruházás megvalósítása elkezdôdött. Ezen két egyetemi nagyberuházáson felül a kerületbe kívülrôl is hoztunk egy beruházást. Ugyanis a Big George's-zal van egy közös fejlesztôcégünk, projecttársaságunk, amely azzal a céllal jött létre, hogy egy bio-inkubátorházat hozzon létre. Az inkubátor jelleg ugye abból adódik, hogy kedvezôbb bérleti díjjal költözhetnek be ide cégek, amíg meg nem erôsödnek. Ezek

236

60 ÉVE TÖRTÉNT (1948. december 23.) Mindszenty József (eredeti nevén: Pehm József) esztergomi érseket letartóztatták kémkedés, valutaüzérkedés, hûtlenség és hazaárulás vádjával. Érsek, bíboros és Magyarország hercegprímása volt, akit 1949 februárjában hazaárulási perében életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, mivel 1948 tavaszán a magyar kommunista kormánnyal konfliktusba keveredett a felekezeti iskolák államosítása miatt. Az 1956-os forradalom idején Mindszentyt kiszabadították háziôrizetébôl, és november 3-i beszédében követelte a tôkés viszonyok helyreállítását, valamint az egyház régi hatalmának és földbirtokainak visszaadását. A Nagy Imre-kormányt nem ismerte el. A felkelés leverése után az amerikai nagykövetségen talált menedéket. 1971. szeptember 28-án a magyar kormány által adott amnesztia alapján elhagyta a követségi épületet, majd az országot és a pápa sürgetésére Rómába utazott. Mivel a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal, Mindszentyt 1974-ben felmentették hivatalaiból. 1975. május 6-án 83 éves korában halt meg Bécsben.

237

DECEMBER

biotech cégek lesznek; a project természetesen állami támogatással valósul meg, tehát egy pályázat útján nyertük el a beruházást. Eredetileg nem ide terveztük ezt a beruházást, de a korábban tervezett helyszínt jogi problémák miatt nem kaphattuk meg, viszont a IX. kerületben ugye pont most épül a SOTE campus, ami remek háttere lehetne ezeknek a cégeknek, nagyon kézenfekvô volt tehát, hogy itt keressünk új helyszínt, így most azon dolgozunk, hogy megfelelô helyet találjunk ennek, lehetôleg a SOTE campushoz minél közelebb, a potenciális szinergiák minél jobb kihasználása érdekében. Tehát ugye a SOTE részérôl itt lesz képzés, az inkubátorház pedig a kutatómunkának ad majd helyszínt, az ipari kutatásnak, tehát ebbôl csak jó sülhet ki. Ez egy 4500-5000 négyzetméteres épület lesz, melynek a pontos helye még nem ismert, valahol Középsô-Ferencvárosban az egyik rehabilitáció alatt álló tömbben. Tehát ezek azok a fejlesztési projectek, amiket az Arcadom a IX. kerületben jelenleg végez; ezen felül pedig a lehetséges kivitelezôi munkákra pályázni szoktunk, természetesen a legtöbb kivitelezôi munkát a cégcsoporton belül kaptuk a kerületben, hisz a Trigránit igen jelentôs fejlesztôként jelent meg itt a Duna-parton, a Millenium City Centerben. Ugye az Arcadom volt a kivitelezôje a Nemzeti Színháznak, a Mûvészetek Palotájának, a Duna-Pest Rezidenciáknak, a Vodafone épületének és a Castrum Háznak is, bár ez utóbbi esetében a Budapesti Ingatlanfejlesztô volt a megrendelô. Elmondható, hogy a Petôfi hídtól a Lánymányosi hídig egy cégnek sincs annyi referenciája, mint nekünk, sôt, szinte csak nekünk van referenciánk. A cég budapesti beruházásainak zöme Ferencvárosban épült meg. Mint szakmáját szeretô mérnök, el kell mondanom, hogy lenne még mit építeni a Duna-parton is; jelentôs minôségi különbség alakult ki a Sorokosári út két oldala közt. Városfejlesztési, várostervezési szempontból nézve ahhoz, hogy ez a terület igazi városrészként tudjon mûködni, hogy kialakuljon egy olyan városi szövet, mint ami a Petôfi hídtól északra kialakult, ehhez a Soroksári út másik oldalán még rengeteg mindent meg kellene építeni. Sok olyan épület van, amelynek a funkcióváltása szükséges, foghíjak is vannak, egyes részeken pedig jelentôs felújításokra van szükség és olyan funkciók megjelenésére, amik jelenleg hiányoznak. Egyrészt van a területen rengeteg iroda, másrészt a Nemzeti Színházzal és a Mûvészetek Palotájával megjelent a szórakoztató jellegû funkció is, Középsô-Ferencváros belsôbb részein pedig rengeteg az új lakás, mégis ezek a funkciók még nem értek össze igazán egységes városi szövetté, pedig a Ferencváros ezen részének minden adottsága megvan ehhez; egyes szigetszerû fejlesztések ezt már támogatják is, de még messze van a folyamat vége. Szükség lenne még olyan beruházásokra, amik a városi lüktetés beindulásához hiányoznak, például korzókra, megfelelô közlekedésre, hogy ez tényleg egy kellemes, lakható városrész legyen.

DECEMBER

Tartalom

Gondolatok 2008 elé ............................................................................................................... 3 Január Interjú Dr. Gegesy Ferenc polgármesterrel ............................................................................... 9 A nemzet zenekara .................................................................................................................13 Kézmûvesek dicsérete .............................................................................................................16 Koltay Gábor új filmje Wass Albertrôl.....................................................................................18 100 éve indult a Nyugat .........................................................................................................20 Egészségügyi tanácsok ............................................................................................................21 Február Beszélgetés Dr. Békési Sándor dékánnal .................................................................................27 Malomipari Múzeum a Ferencvárosban..................................................................................30 A ferencvárosi gôzmalmok és életre keltôik ............................................................................32 20 éves a budapesti Goethe Intézet ........................................................................................35 Kolostor és iskola Ferencváros szívében..................................................................................38 Március 1848 – Március .......................................................................................................................44 Beszélgetés Ács Margit író, közíró, szerkesztôvel....................................................................47 Református sajtó a Ferencvárosban .........................................................................................51 Fél évszázados a Reformátusok lapja ......................................................................................53 A nagy pesti árvíz....................................................................................................................57 A 9STV elsô hat éve Ferencvárosban ......................................................................................60 Egészségügyi tanácsok ............................................................................................................61 Április 1848 – Április .........................................................................................................................66 A Pest Megyei Levéltárról........................................................................................................69 10 éve nyílt meg a Trafó..........................................................................................................72 A Ferencvárosi Helytörténeti Egyesületrôl (FHE)......................................................................75 Huszonöt évvel ezelôtt hunyt el Illyés Gyula ..........................................................................77 Május 1848 – Május ..........................................................................................................................84 Beszélgetés Lapis Károly orvosprofesszor akadémikussal ........................................................87 Schmidt Egon író gondolatai ...................................................................................................91 Arcusfest .................................................................................................................................93 Kézmûvesek dicsérete .............................................................................................................94 100 éves a Fáy András Szakközépiskola .................................................................................95 Egészségügyi tanácsok ............................................................................................................97 Június 1848 – Június........................................................................................................................102 Beszélgetés dr. Országh Mihály állatorvos ornitológussal .....................................................105 A József Attila lakóteleprôl ....................................................................................................108

238

Július 1848 – Július .........................................................................................................................124 Beszélgetés Hazai György turkológus professzor-akadémikussal...........................................127 A Gyáli út-Aszódi telep története ..........................................................................................131 HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bolyai Haditechnikai Park ..........................................134 Egészségügyi tanácsok ..........................................................................................................137 Augusztus 1848 – Augusztus .................................................................................................................142 60 éve született Péli Tamás ...................................................................................................145 Katolikus szemelvények a ferencvárosi helyi sajtóból 1870–1947 ........................................148 Interjú Zubornyák Zoltánnal, az FMK igazgatójával..............................................................151 1918, az elsô világháború utolsó éve....................................................................................154 Szeptember 1848 – Szeptember ...............................................................................................................160 100 éves az Örökimádás templom........................................................................................163 Wallis Ingatlan Zrt.................................................................................................................166 Puskás Tivadar Távközlési Technikum...................................................................................168 Tavaly történt ........................................................................................................................170 Városmisszió Ferencvárosban ...............................................................................................172 Egészségügyi tanácsok ..........................................................................................................177 A nagyvárad téri Egyházközség .............................................................................................177 Október 1848 – Október ....................................................................................................................182 Látogatás a Budapesti Music Centerben ................................................................................185 Életképek egy ferencvárosi lelkész naplójából.......................................................................188 Várható-e a magyar politikai rendszer átalakulása?...............................................................191 November 1848 – November.................................................................................................................200 Beszélgetés Böhm Judit Mária Eglantin tartományfônöknôvel ...............................................204 Ferencvárosi Tanoda .............................................................................................................208 Beszélgetés Jordán Péterrel, a SEM IX. Zrt. elnök-vezérigazgatójával ....................................210 Egészségügyi tanácsok ..........................................................................................................213 December 1848 – December .................................................................................................................218 Találkozás Gulyás János filmessel .........................................................................................221 Röviden a csángókról............................................................................................................224 Csia Lajos bibliakutató életútja..............................................................................................227 Egy pesti ház története ..........................................................................................................230 Arcadom Építôipari Zrt..........................................................................................................235

239

DECEMBER

Székház a Kálvin téren ..........................................................................................................112 A Ferencvárosi Kolping Család Egyesület elsô évi tevékenysége............................................114 A Ferencvárosi Torna Club futballmúzeumáról......................................................................117