Debreczeni Tibor
DECEMBERI NAPLÓ 2012 A Novemberi Naplóra és a Levelekre küldött válaszokból
A mostani naplót azok írták, akik megtiszteltek válaszaikkal. Én csak szerkesztettem, s örvendeztem, hogy volt mit szerkesztenem. A Novemberi Naplót adventre küldtem, a Levelek a Kuckóból-t pedig - mely az évi kuckós történéseknek a magam módján való láttatása és kommentálása – a karácsonyi köszöntésem mellé illesztettem. Mintegy ajándék gyanánt. Az írásaimat kísérő szöveggel bocsátottam útra, a szerint fogalmazva, hogy kuckósoknak, a Levelekben szereplőknek, baráti ismerősöknek, avagy régi és mai tanítványoknak címeztem. Pompás válaszokat kaptam. Hol meghatódtam, hol elámultam, hol megdöbbentem, meghökkentem, mit is tud produkálni ez az élet, ki mire asszociál, kiből mi bukik elő, ki mennyire engedi, hogy a lelkébe vagy az életébe pillantsunk. Akkor gondoltam arra, hogy a decemberi naplót azokból a válaszokból állítom össze, melyek engem megragadtak, szóval melyek nem szokványos üdvözlő mondatokból állnak, de személyesek, tárgyszerűek vagy keserűek, érzelmesek, filozofikusak, melyekből kitapintható az őszinteség, szinte kézzel markolható a szeretet, s ha jól olvasunk, megtaláljuk benne a nekünk szóló üzenetet. Az egész együtt színes és olvasmányos. Dicsérő mondatok is olvashatóak a Decemberi Naplóban. Nekem illetve nekünk címzik a volt tanítványok, barátok. Nézzétek el nekik. Csupán a szeretet elfogultsága fényesíti a mondataikat. Én elviselem. (Mindazonáltal – becsületszóra kijelenthetem, az utóbbiakból még húztam is rendesen.) Még megjegyzem, hogy a mostani Decemberi Napló végén közlöm azok adatait, aki szerzőtársaim voltak – bocsánat, hogy nem kértem tőlük engedélyt, de talán nem sértettem meg a jogaikat – ennek a Naplónak a megkomponálásában. Jómagam az alábbi levél mellékleteként küldtem el a Novemberi Napló és a Levelek a kuckóból szövegeit. *** Kedves Barátaim, Tanítványaim! Néztem a címlistámat, s ti ugrottatok be, mint kiknek előttem máig arcuk van, akik időnként válaszolnak az üzeneteimre, akikkel élőnek tetszik a kapcsolat. Van egy társaság körülöttem, ez a Kuckó társasága, s itt mindig történik valami, 1
s mert annak idején kitaláltam a Leveleket is, írok arról, mi is történik a Kuckóban. Már ahogy én láttam. A mostanit küldöm betekintésre, karácsonyi ajándék gyanánt. Hátha kedvetek van, lesz egyszer a Kuckóba nézni, vagy hasonló közösséget létrehozni, vagy hátha meg is ihlet valamire maga a levél. Ölellek Benneteket, s örülök, ha megtiszteltek reagálásotokkal. Szeretettel: Tibor bátyátok, másként Dété, azaz debreczeni tibor
A volt tanítványaim válaszleveleiből ***1 Nagyon köszönjük Tanár Úr a gondolataidat! Mindig felfrissítenek, és lendületet adnak, olykor meg elgondolkodtatnak. Ebben a „semmiresincsidőm” világban kellenek ezek a szösszenetnyi megállások. Jó, hogy nem hagysz bennünket elveszni, magad körül tartasz leveleiddel, feddéseddel, szerető soraiddal! Isten áldjon a jövő esztendőben is! Pintérék ***2 Drága Tibor bácsi és Vilka néni! A gyertya lángjában - olyan jó - megláthattam a reményhozót, azt a világosságot, ami erőt ad, szeretetet, béketűrést. Értelmet az életnek. Tudom, hogy ez olyan „közhelyesen” hangzik, de nekem sokat jelentett ez az érzés, ez a felismerés. … A fa alatt, mikor meggyújtottuk a gyertyát, gondoltam tanár úrékra is. Szeretettel. Eszti ***3 Örülök, hogy olvashattam a naplót. Bár nagy a káosz körülöttem, mégis pár percre elszakadtak a gondolataim. Kicsit elszárnyaltak. Sőt nem is kicsit. Repültek a Tiszához, majd Budapestre. Sorra ugrottak ki a „régi” emlékeim. Hideg időre készülünk. Még nyáron megkérdeztük anyósomékat, hogy milyen telünk lesz. Erre mondták, biztos nagyon hideg, mert Kőmívesék folyton fát vágnak. Bejött nekik a jóslat. Nekünk meg bejött, hogy fát vágtunk. A hideg téli napokra jó társaságot és forró teát (rummal!) kívánunk! Üdvözlettel: Kőmíves Csilla, Dávid
2
***4 Kedves Tibor bátyánk! Köszönjük a ránk gondolást. Mi /mondhatom így a facebook-os csapat nevében/ is sokat gondolunk Tibor bácsira, bár a találkozást, sőt néha a nyugodt blog-olvasást is akadályozzák a hétköznapok tevékenységei. Van egy barátom fél éve, akivel „nyertem” négy gyermeket is - kettő van vele állandóan - így a hétköznapjaim hirtelen tele lettek gyerekneveléssel, esténként is. Nagyon izgalmas, tényleg embert próbáló feladat, de nagyon örülök neki mindig is nagycsaládot akartam! A munkám mellett, a gyülekezetben is tevékenykedem, most készülünk negyedik betlehemes műsorunkra, amivel megyünk néhány családhoz, ahová meghívtak minket. Minden évben új szövegkönyvet írok, hogy ne legyen unalmas a gyermekek számára. Nagyon áldott ez a kis „játékunk”, sokat kapnak belőle a gyerekek is. Nagyon köszönöm ezúton is Tibor bácsinak a jó példát, a sok biztatást, és még sorolhatnám, mi minden sokat! Tibor bácsiéknak is áldott karácsonyi készülődést kívánok. Szeretettel: Fekete Betti ui: Én az idén főztem életem első birsalma-sajtját, - hát, nem rossz, ehető, de máskor kevesebb víz kell bele. ***5 Kedves Dété! Már a Novemberi napló elolvasása közben is elfogott valami furcsa érzés, Nem tudnám pontosan körül írni, de nem hagyta, hogy abbahagyjam az olvasást, csak nyeltem, és nyeltem a sorokat! Egyet biztosan megértettem, és nagyon röstellem és sajnálom, hogy nem ülök le minden hónapban és olvasom végig ilyen pontossággal a Dété naplóját. Sajnálom, mert mi lennénk talán az a nemzedék, amelynek tagjai tovább tudnák adni azt az ismeretet, melyet az előttünk járóktól szereztünk, s az élményt, melyet még velük élhettünk át. V. Eszter ***6 Kedves Tanár úr! Megmelengették a szívemet a sorai, és jól esik, hogy így karácsony környékén is gondolt rám. Remélem, jó egészségben várja az ünnepeket, amihez kívánok sok békét és áldott, szeretetteljes perceket. Tanár úrnak és kedves családjának. Üdvözlettel: Örök tanítványa Győri Zoltán 3
***7 Drága Mágus Mesterem! Köszönöm szépen a könyveket!!! Nagyon meghatódtam!!!! Áldásokban gazdag Isten-születését!!! Szép ünnepeket az egész családnak! Szeretettel: Sajtos Orsi
***8 Kedves Tibor bátyám! Nagyon fájó a hűtlenségemet látnom, hogy egy sort sem írok évek óta. Az igazság, hogy a szövegeket elolvasni sincs időm. Sajnálom rá az időt. Nem mintha nem érdekelne, de egyéb gondjaim rettentően lefoglalnak. Ugyan panaszkodva írtam, de jó hírként is mondom: sok embernek van rám szüksége, és ez jó érzés. Azért, remélem, néha mégis tudok időt szakítani számomra fontos emberekre, akiknek sokat köszönhetek. Így álljon itt egy rövidke beszámoló, hova jutottam mostanára: Budakeszin napközizem immáron hatodik éve. Hálás munka, ha azt nézem, hogy elég jól be lehet osztani a maradék időmet. Hálátlan, ha a megbecsülés szempontjából nézem. Drámás tanulmányaimnak mindenesetre jó hasznát veszem, és még gyarapíthatom is délelőttös párom mellett. Otthon három gyermekkel vár haza a feleségem, a legidősebb már hat lesz tavasszal. Szűkszavúan ennyit tudok mondani. Kellemes Ünnepeket kíván: Gyulai Matyi ***9 Kedves Tanár Úr! A minap olvastam a Facebook KRE TFK oldalán egy írást Fábry Szabolcs tollából, amiben a főiskolai első drámapedagógia óránkat idézte fel Zizzé-Zezzá címmel. Nem is tudom szavakkal kifejezni, milyen nagy szeretet és tisztelet fakadt fel a szívem legmélyéről arra a gondolatra, hogy mi mindent is köszönhetek ezeknek az óráknak, Önnek, Neked! A lelkem lett feltarisznyálva a hosszú útra, és bizony mindig van ott egy kis darabka kenyér, ami még mindig jó ízű! Nagyon-nagyon köszönöm az áldozatos munkát, a soha meg nem alkuvó szellemet, a mindig friss gondolatokat, és azt, hogy a lelkünket nyitogattad a magad, a művészet eszközével. Nagy tisztelettel és szeretettel küldöm üdvözletemet. Zeke, akkor Orbán Zsuzsi
4
A válaszom Orbán, Zeke Zsuzsinak Zsuzsikám, nagyon meghatottál nem várt, de annál jobban eső soraiddal. Örülök, hogy tudtam adni, s hogy még mindig tudok. Ez utóbbi kegyelmi helyzetből következik. Írjál magadról, mi van veletek. Érdekel. Egészséggel és alkotókedvvel még bírjuk. S van hat egészséges dédunokánk. Küldöm a mellékletben a Novemberi naplómat. Ha kinyitod a Googlet és beírod, hogy DéTé naplója, az egész blogom beugrik. Ölellek szeretettel, s ismételten köszönöm a reagálásodat: Tibor b. Drága Tanár Úr! Nagyon köszönöm az ajándékcsomagot, amit a Napló kinyitása és olvasása jelentett! Kincs! Nagy örömömre szolgál egyszerű, hétköznapi dolgokból tanulságokat levonni, szeretek elmélázni egyszerű igazságokon, jóízű és zamatos a mások tapasztalati bölcsessége. Szeretek belevonódni mások történeteibe, együtt érezni, nevetni, vagy épp könnyet törölni. Most is ez történt. Köszönöm! Könnyen tudok azonosulni a Postás metaforával, örülök, hogy a másik oldalon ennek én is részese lehettem, és igazából most is lehetek. Olyan számomra mindez, mint a Mennyország. Nem tudom pontosan megmondani, hogy anekdota, vicc, vagy egy népmese volt-e ez, ami eszembe jutott. A különbség Menny és pokol között annyi, hogy míg a pokolban minden ember iszonyatos hosszú kanállal küszködve a saját szájába kívánja tömni az eledelt, addig a Mennyországban ugyanazzal a hosszú kanállal az emberek egymást etetik! Most én is jót falatoztam, remélem, cserébe én is tudok egy kis eledelt küldeni. Néhány szó magunkról. Idén volt 15 éve, hogy kirepültünk a főiskoláról, s ugyanennyi ideje, hogy férjnél vagyok. Két gyermekünk született, Dani most 14, Misi 13 éves. Otthon ide-oda költöztünk, aztán férjemben feltámadt a tanulási vágy, és keramikus diplomával a kezében elindultunk Angliába, hogy animációt hallgasson Brisztol egyik egyetemén. Így történt, hogy 4 éve hátat fordítva hazánknak, angliai magyarok lettünk. Nagyon hamar rájöttünk, hogy mennyire szomorú, hogy otthon az emberek nem látják a saját értékeiket, se a saját emberi, se a magyar kultúrából fakadót. Mennyire könnyen majmoljuk a „nyugatot”, ami innen nézve üres, felfújt lufi. A kincseinket, mivel megszoktuk, nem tudjuk megbecsülni, vagy kincsként megélni. Nekünk nagyon hiányzik. Igyekszünk itthon a családban megélni s továbbadni, amink van… Nagy mellénnyel azt gondoltam, hogy majd a tudásommal nagyon hamar fogok itt munkát találni. Nem egészen így történt. Egy nagyáruház papír-írószer részlegén kezdtem el dolgozni részmunkaidőben. Ez itt nagyon divatos. Főleg a 5
kereskedelemben és a vendéglátásban. Nagyon örültem, hogy van munkám. Emellett takarítást is vállaltam, mint a legtöbb magyar nő. És valahogy az ember azt hinné, hogy ilyen helyzetben sajnálni kell a másikat, de nekem valahogy ez a fizikai munka adta vissza az önbecsülésemet. Talán, mert falusi leányként gyermekkoromnak is szerves, természetes része volt a kemény munka, amit mi természetesen nem is tartottunk olyan nagydolognak… Férjem édesanyja két éve hagyott itt minket, a rák győzött. Az én édesanyám is több egészségügyi problémával küszködik. Idei nyaram meghatározó élménye volt az igazából nem idős anyám ápolása, gondozása. Sosem gondoltam volna, hogy a gondoskodás és a szeretet nem engedi az embert összeroppanni. Pont ellenkezőleg, olyan forrásokat fakaszt a szívben, amiknek létezését még csak nem is feltételezte. Olyan erőt ad, és olyan mosolyt varázsol az arcra, ami a gyengélkedőnek is életkedvet ad, ami az apátiát is, mint nem kívánt porcicát, játszi könnyedséggel kisöpri a gyengélkedő szobájából. Erősebb lettem, igazából nemcsak testileg, lelkileg is. Azt hiszem a Napló ihletet adott nekem is, hogy írjak egy kicsit. Bár töredékes, remélem sikerült egy kis bepillantást adni, hogy mi is van velünk. Itt a búcsú ideje. Áldott, békességes Karácsonyt kívánok! Vilka nénit is sok szeretettel üdvözlöm. Szeretettel: Zsuzsi Barátaim, rokonaim válaszaiból ***10 Kedves Tibor! Örülök, hogy meggyógyultál. Igen, a betegség felől másképp néz ki ez a „szép” élet. Az első szakmám gyógyszertári asszisztens, ott is az ember betegsége, egészsége volt a górcső alá vetve, de más azt absztraháltan tanulni, mint megélni. Édesapám fél bénán nyomta az ágyat 3 hónapig, édesanyám 3 évig. Az élet tényleg a vége felől érthető meg, s aki ezzel szembesül, törpe kis problémának látja az oktatási metódusok kis csatározásait. Állítólag én magam is élet-halál között voltam gyerekkoromban, úgy, 8 évesen, s így megtudhattam gyerekfejjel is, hogy a szeretet a legfontosabb dolog. Aztán rájöttem, hogy a legtöbben taposnak ezen az érzésen, s csak a saját előbbre jutásukat tartják fontosnak. Ezért én nem tudom azt mondani, hogy „szép” ez az élet. Az jó, ha ti így látjátok Vilmával. Ezt a rendszerváltást sem így képzeltem. Ez a szabadrablásos kapitalizmus megöli a lelkeket. Akkor örülök, ha mindennek ellenére valaki még meg tudta őrizni a szépben, jóban való hitét. Ezt a „ki készíti ki a másikat” attitűd harsogó stílusát, a médiákból ömlő agresszivitást, a felszínes szórakoztatást nem
6
csodálnám, ha megunná a Jóisten, s ránk zúdítaná a világvégét. Nem tanul az emberek nagy többsége semmiből. Jó érzés letisztult gondolatokat olvasni a naplódban, ezzel is közvetítve a bölcsességet. Szép adventet Nektek, Éva ***11 „Minden alkalom karácsony, amikor hagyod, hogy Isten rajtad keresztül szeressen másokat... igen, minden alkalom karácsony, amikor rámosolyogsz felebarátodra, s kezet nyújtasz neki.” ( Teréz anya) Kedves Vilka és Tibor Bátyám! Legyen szép Karácsonyotok, és egészségben örüljetek az új esztendő minden napjának! Szeretettel: Mohai Gábor és Zsimbi ***12 Tiborom! Közvetíteni, tolmácsolni, esetleg palántázni, vagyis elültetni a gondolatok csíráit, és hogy mi fog kikelni, sok mindentől függ, de a magot el kell vetni, s később lehet metszegetni, táplálni, míg fává nem erősödik. Ez sem kis feladat. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek nehezen, de mindenképpen valami marad mögöttünk, azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba kerültünk. Itt is érvényesül a hatás-ellenhatás törvénye. Eljár az idő! Már 8-ik éve, hogy saját döntésem eredményeként nyugdíjba mentem, és annak ellenére, hogy hetente 3-szor még bejárok, még ha csak ebédért is, de tudomásul kell vennem, hogy a munkával eltöltött 35 év rajtam kívül senkit sem érdekel, egyre kevesebb ismerőssel találkozom, az újaknak meg én egy senki vagyok, hisz nem ismernek. A nyugdíjas bizottságban elmondott javaslataim süket fülekre találnak, és a szakszervezeti titkárnak irt javaslataimat sem kezelik kellőképen. Sokat változott a világ, és nem előnyére, tartok tőle, hogy mi már nem fogjuk befolyásolni. Szólnék, szoljak, de minek, kinek, és akkor mi lesz? Tartok tőle, semmi. Csak a duma addig, míg nem akasztanak fel teljes vagyonelkobzással vagy 20-30 politikust és újgazdagot, addig semmi sem változik. Nincs visszatartó erő. Az őszinteségről szólva van egy sanda gyanúm, hogy ez családi vonás, mert világéletemben szembe mentem az árral, de valahogy így is elfogadtak, mert érezték, hogy úgy is gondolom. Most is hamarabb beszélek, mint kellene, pedig volt egy nagyon szeretett és tisztelt főnököm, aki mindig arra kért, hogy számoljak, és a mondanivalómat csomagoljam be, s akkor mindenkinek jobb lesz. Elismertem, hogy igaza van, de nem fogadtam meg. Lehet, hogy többre 7
vittem volna, de akkor valami összetört volna, talán a lelkem, és az megbocsájthatatlan. Maradtam, sőt még a hátralévő időben is maradok, aki vagyok! Érdekes, ahogy öregszünk, és közeledni érezzük az időt, mennyire másképpen látunk mindent, s valahogy jobban beletörődünk a megváltoztathatatlanba, és azonosulunk a halál gondolatával, de azért, ha lehet, gyors és fájdalommentes legyen. Ebben reménykedünk és bízunk is! Már megint aktív és termékeny voltam. Sok szeretettel ölel öcséd: Árpi ***13
Tanár úr kérem, ez nagyon szép. Annyira nagyon, hogy az már fájdogál, erősen. Köszönöm. Boldog öleléssel: Judit ***14 A korábbi színpados hangulat nekünk is hiányzik, de 2007-2008-ban már olyan (kultúr-)politikai irány látszott a Kuckó összejövetelein, amely most teljesedik ki az országban is, és kezdi az országot igazán tönkrevágni; ismét kezd igazán „majom-ország” lenni ez az ország. Úgy érzem, hogy az akkor tapasztalt „ébredő magyarok” és „idegenszívűek” hangulatától távol kellett maradnom; már csak a felesleges viták elkerülése érdekében is. Harag nincs, mentek a Magatok útján... Gyuri és Ari
***15 Üres szavak csak, ha azt írom, Nagyszerű a naplód! Nagyszerű! Köszönöm, hogy olvashattam. Drága kis feleségeddel együtt Ölel: Antall Pista ***16 Kedves Vili és Tibor Úgy látom, hogy nektek és nekem van egy közös gondunk: még mindég nem találtuk meg, hogy hol lehet időt venni, hol árulnak időt, hogy mindent el tudjunk végezni, amit szeretnénk. Elolvasván a Kuckó ez évi tevékenységeit, szinte forogni kezdett velem a világ. Hogy lehet egy évbe ennyi mindent
8
belezsufolni, s biztos vagyok benne, hogy egy csomó minden, ami talán be volt tervezve, még ki is maradt. De hát így a jó, a sok tevékenység tart benneteket is, és engem is jó erőben. A múlt héten jöttünk vissza egy kis nyolcezer km-es kirándulásról, ami valójában csak négyezer volt, mert a többit a levegőben tettük. Voltunk északon Darwinban, (az Északi Felségterület fővárosa) s körülötte a nemzeti parkokban, aztán vonattal lementünk Délausztráliába (vonatoztunk 4000 km-t). Adelaidon (Délausztrália fővárosa) kívül elmentünk a Kangaroo Szigetre, a fókák és pelikánok közé. Úgy volt, hogy a karácsony estét az idén Csilla lányomnál tölti az egész család, de végül mégis úgy döntött a kupaktanács, hogy újból nálunk lesz. Ilyen a szokás hatalma. Hugomat is elhozatjuk az öregotthonból olyan taxival, amelyikben tolószékben ülve lehet utazni. Kivánunk kettőtöknek s egész családotoknak kellemes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott Boldog Újesztendőt. Géza és Szidónia ***17 Miként a rendszeresen küldött Napló-t, a Kuckó-ból való leveleket is köszönöm. Csak olvasom, és ámulok, milyen nagyszerű közösséget teremtettetek Magatok körül! Kívánom, hogy örüljetek még nagyon sokáig egymásnak ebben a Magatok által létesített és művelt Cseresnyésben! Én legújabb lapszámunkat, az Együtt-et küldöm viszonzásul, hogy lássátok, itt is pislákol a kultúra. Áldott karácsonyt! Szeretettel: László ***18 Tibor! Mivel Isten e-mail címe nem áll rendelkezésünkre, hát ennek híján neked, azaz kettőtöknek kell köszönetet mondanunk azért, amit csinálsz, alkotsz, tevékenykedsz, írsz. Az új könyvet most már könyv alakban is olvasgatom. Boldog karácsonyt kívánunk: Margit és Albin
9
***19 Édes Tiborom! Ha a följegyzéseidet olvasom, mindig van egy olyan érzésem, hogy amerre jársz, ott mindig süt a nap. Legalább is ezt, szóval a fényt magát érzi távolról is az ember… Elég rendesen befog a család, s most januárban jön Dani fiamék harmadik gyereke, aki kislány lesz, s ő lesz az ötödik unokám. Nincs hova nézni ebben a világban. „Rettenthetetlen hülyék kora jő”- mondta a Petri (Petri György). Hát... nem vitatkozom vele. Ölelünk Benneteket: Kati, Lajos
***20 Kedves jó tanárom, Tibor és kedves Társa, Vilma asszony! Miért van az, hogy a bölcsészek szárnyalnak, a fellegekben járnak - utalnék Kuckós leveleidre - mi TTK -sok - magamat ide sorolom - megalkotjuk téziseinket, amit előbb-utóbb megcáfolnak. Miért van az, ti kivételezettek, hogy maradandót tudtok alkotni, holott ti is esendők vagytok. Irigyellek Titekek, hogy különbek vagytok nálunk, meg annak is látszotok. Pedig a „Matéria” is jelenthet, sőt ér annyit, mint a „Szellem” . Csak át- átrándulva titkon köreitekbe, bámulom bennetek a HITET, ami lobog, el nem múlónak tűnik, belőletek táplálkozik, olyanok által, mint Debreczeni Tibor, aki NYOLCVANNÉGY évesen is kész az újabb alkotásra. Elnézést dohogásomért, talán a közelgő Szeretet Ünnepe váltotta ki belőlem - a kisebbség jogán - e néhány sort. Kedves Tibor, kívánom, hogy alkotó kedved sokáig tartson ... Áldott Ünnepeket és Boldog Újévet kíván tanítványod, Tibor ***21 Kedves Vilka és Tibor! Remélem, levelem jó egészségben talál Benneteket. Most már én is gyógyulgatok. Ölellek benneteket: Pista
10
***22 Kedves Tibor bácsi! Nem tudom megállni, hogy ne írjak Neked néhány gondolatot. Elég késő van már, de Levitől igazán mostanra tudok leülni olvasni, és az emaileket átnézni. Egy-két történeteddel a pityergésig meghatottál. Talán, mert annyira jók, annyira emberiek, szívhez szólóak, talán annyira rólunk szólnak, vagy egyszerűen csak közeleg a Karácsony, és én évek óta egyre érzékenyebb leszek ebben az időszakban. Egyre jobban köt le a másokkal való beszélgetés, teázás, kávézás, egymás látogatása, mint a „kereskedelmi javak”. Sok érdekes pillanat történt velünk is az elmúlt néhány hónapban, de apósom kórházi „utazása” a legmegrázóbb, de legfelemelőbb is egyben. Biztosan tudod, hogy egyik hétvégén, mind szombaton, mind pedig vasárnap, összeesett kétszer, a járókerettel a kezében. Vasárnap Kati meglátogatta őket és megállapította, hogy tüdőgyulladása van Lajos papának. Elkezdett neki antibiotikumot adni. Másnap be a kórházba. Ott a tüdő-intenzívre került, hova máshova... Folytatták a gyógyszeres kezelését. Az alábbi dőlt betűssorokat én írom. (Dété)
Lajos papa, az após, az én sógorom. Kati a lánya, orvos. Aki a levelet írta, Gyöngyi, a meny. A levél további részéből kiderül, hogy Gyöngyi, aki többször is meglátogatta apósát a kórházban, úgy találta, hogy állapota válságos. Összetrombitálta a család minden tagját, s elhatározták, noha az orvosok ellenezték, hogy a sógoromat hazaviszik. S innen tovább idézek.
Szerdán ez meg is történt, Otthonra nővért fogadtunk; nappalra és éjszakára egyet-egyet. És most fogod érteni, hogy miért írtam le mindezt. Csütörtökön még alig bírt felállni az ágyáról a járókerettel, menni egyáltalán nem tudott, nem bírta a lábát megemelni sem. Pénteken pedig, egyedül, a járókerettel kiment a vécére. Azóta is jól van, persze hozzá kell tenni, hogy a körülményekhez képest, de mi ez, ha nem annak bizonysága, mennyire fontos a gyógyulásnál, hogy milyen közeg vesz körül, hogy biztonságban érzed-e magad. No, és persze milyen életösztön működik bennünk, mennyi lelkierőt kaptunk a Teremtőtől. A mai napig olyan öröm van a szívemben, ha rágondolok, mert tudom, bármi is történt volna a hazavitele után, ez volt a lehető leghelyesebb döntés a részünkről. Na, tudnánk mi még miről beszélgetni. Mindenesetre nagyon kedvelem az írásaidat olvasni, de nem tudok mindig reagálni rá. Az alvásból nem sok jut így, 3+1 gyermek mellett. Puszilom Vili nénit is, ölellek Benneteket: Gyöngyi
11
Szerzőtársak, akiknek köszönettel tartozom: 1. Pintér Péter és Fésűs Judit pedagógus házaspár Cegléden 2. Szénási Eszter óvónő Budafokon 3. Kőmíves Dávid és Csilla pedagógus házaspár 4. Fekete Erzsébet tanítónő Budapesten 5. Venczák Eszter óvónő, Vecsésen 6. Győri Zoltán pedagógus és színész, Budapesten 7. Sajtos Orsolya tanítónő és gyermekeit nevelő anyuka 8. Gyulay Mátyás tanító, Budakeszin 9. Orbán- Zeke Zsuzsa tanítónő, aki most Angliában él 10. Fabulya Éva ny. népművelő, drámapedagógus, Békéscsabán 11. Mohai Gábor és élettársa, Zsombori Erzsébet. Egyikük előadóművész és a Rádió munkatársa, másikuk festőművész és galériatulajdonos, Budapesten 12. Szanitter Árpád ny. munkás-szállás igazgató, a Budapesti Vízműveknél 13. Mányi (Meisel)Judit pedagógus és szafari-menedzser, Bécsben 14. Ferke György mérnök, hajdani vári színpados, és felesége 15. Antall István a Rádió irodalmi szerkesztője 16. Dr. Kósa Géza ny. egyetemi tanár Ausztráliában (Sydneyben), és a felesége 17. Vári Fábián László József Attila –díjas költő, főiskolai tanár, Beregszászban 18. Leszkovszki Albin gimnáziumi tanár, író Sárbogárdon, és felesége. 19. Gabnai Katalin szakíró, író kritikus, drámapedagógus, és férje Mann Lajos műfordító, dramaturg 20. Sárvári Tibor ny. mérnök, egykori tóthárpádos tanítvány, Hajdúszoboszlón 21. Kőhegyi István ny. mérnök egykori vári színpados, Pécsett 22. Porkoláb Judit közgazdász, többgyermekes anyuka, Debrecenben
12
