DEBRECEN TÖRTÉNETE KÉT BIBLIOGRÁFIÁBAN

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

233

DEBRECEN TÖRTÉNETE KÉT BIBLIOGRÁFIÁBAN

DANKÓ IMRE

A hatvanéves Bényei Miklósnak köszöntésként, munkatársi - baráti üdvözlettel

D

ebrecenben a XVI. század második felétől származóan szép, az akkori viszonyok szerint országosan egyedülálló könyv-könyvkultúra alakult ki. Mégpedig a városban 1561 óta folyamatosan működő nyomdának (Csűrös Ferenc: A Debreceni Városi Nyomda története. Db. 1911.; Benda Kálmán - Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda. Bp. 1961.; Dankó Imre - Tóth Béla (szerk.). Nyomdatörténeti és nyomdászéletmód-kutatási tanulmányok Debrecen város 625., a debreceni nyomdászat 425. évfordulójára. Db. 1986.), a fennállásának 500. évfordulójához közelítő iskolának (Zsigmond Ferenc: A debreceni református kollégium története 1538 (?) - 1938. Db. 1937.; Nagy Sándor: A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. Db. 1940.; Barcza József (szerk.): A debreceni református kollégium története. Bp. 1988.) és a kollégium nagyszerű könyvtárának (Varga Zsigmond: A debreceni Református Főiskola nagykönyvtára írásban és képben. Db. 1934., Ugyanő: A kollégiumi nagykönyvtár és a vele kapcsolatos múzeum kialakulási története és egyetemes művelődéstörténeti jelentősége. Db. 1945.; Fekete Csaba - G. Szabó Botond: A kollégium nagykönyvtára. In Barcza J. A debreceni református kollégium története, 1988. Id. m. 393-467. p. ) köszönhetően. Természetesen ennek a könyvkultúrának mindenkor megvoltak és ma is megvannak a maga sajátos, a történelem folyamán eléggé differenciálódott gazdasági-gazdálkodási, társadalmi-politikai és nem különben kulturális-művelődési alapjai, feltételei is. Ezekről a változó körülményekről eléggé bőségesen beszámoltak a várostörténetek (Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. A legrégibb időktől a mai időkig. I-III. Db. 1871.; Komoróczy György: Debrecen története a felszabadulásig. Db. 1955., Debrecen története öt kötetben. Db. 19812000.) és a már említett intézménytörténeti feldolgozások. A debreceni könyvkultúrába, egyáltalán a város kulturális életébe döntő változást hozott az 1914-ben megnyílt Debreceni Egyetem (gr. Tisza István, majd hosszú időn át Kossuth Lajos Tudományegyetem), illetőleg a megalapítása óta folyamatosan fejlődő Egyetemi Könyvtár (Módis László: A Debreceni Egyetemi Könyvtár története számokban

234

Dankó Imre: Debrecen története két bibliográfiában

1916-1953. Db. 1953.; Korompai Gáborné: Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár. Zürich, 1998.). Könyv-könyvtárkultúrának alapvető „segédeszköze” a könyvek leltározásából kinőtt bibliográfia tudománya. A bibliográfiák nélkülözhetetlen alapjai a tudományos munkának; könyvészeti tájékozottság nélkül akár ne is fogjanak semmiféle tudományos munkához. Debrecen eldicsekedhet azzal, hogy falai között mindig akadtak jó mesterei, sőt professzorai is a könyv-könyvtártudománynak, a bibliográfiának (Csűry István: A könyvtári kutatások debreceni műhelye 1950-1975. Könyvtári Figyelő. X 1976. 1-2. Sz. 9-14. p.; Uő.: Könyvtári kutatások Debrecenben 19501975. Uo: XI. 1977. 37-68.p.; Sz. Szabó László: Debrecen könyvtári kultúrája. Könyvtáros, 1961. 717-722.p.). Tekintve, hogy a bibliográfiák nagy többsége történeti (helytörténeti) munka, és, hogy a nem közvetlen történeti feldolgozásoknak szükségszerűen van történeti (például tudomány-, irodalom - stb. történeti ) része is; elmondhatjuk, hogy szerencsés esetekben még olyan gazdag- sokrétű történetű városnak is, mint amilyen Debrecen is, történeti- helytörténeti bibliográfiákból megismerhető a története. Az alábbiakban két bibliográfián keresztül szeretnénk feltételezésünket bizonyítani. Az ilyen szempontból ismertetendő két bibliográfia szerzője Bényei Miklós, akit, mint a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveinek és egyéb kiadványainak munkatársát is ezzel a tanulmánnyal kívánjuk köszönteni születésének 60 éves évfordulója alkalmából Az első bibliográfia mintegy személyes bevezető is szolgál a másik nagy, Debrecen helytörténeti irodalmáról számot adó bibliográfiájának. Ez a bevezető bibliográfia: [Bényei Miklós (összeállította)]: Bényei Miklós szakirodalmi és publicisztikai munkássága 1964 - 2002. Személyi bibliográfia. Debrecen, 2003. 117 p.]. Amint látjuk autobibliográfiáról van szó, mégpedig egy méltán neves tudós, többek között bibliográfus autóbibliográfiájáról. Nagyon fontosnak tartjuk Tájékoztató (5. p.) című rövid bevezetését, amelyben a szerző vallomásosan elmondja, hogy mit jelent és jelentetett számára a könyv, a könyvtár, tágabb értelmezésben a tudomány és természetesen a bibliográfia. „Hatvan éves lettem. Ilyenkor az ember számvetést készít, mit végzett eddig, mire futotta erejéből, lehetőségeiből, mit engedtek meg a körülmények. Miután már középiskolás koromban azt terveztem, hogy könyvtáros-bibliográfus és tudományos kutató leszek, és a jó sorsom megengedte e vágy beteljesülését, az látszott célszerűnek, ha -némileg stílszerűen- összeállítom nyomtatásban megjelent közleményeim jegyzékét”. A könyv címével kapcsolatos kérdéssel kezdenénk a nagyszerű autobibliográfia ismertetését. Áttekintve a munkát kérdésessé válhat, hogy a címében miért élt olyan megszorítással, hogy „szakirodalmi és publicisztikai” munkásságát adatolja? Van másmilyen is? A szakirodalmi munkákat nem tartja publicisztikának? Egyáltalán hogyan értelmezi a „publicisztikai” jelzőt? A publicisztika kifejezés a közvéleményben szorosan tapad az újságíráshoz, a cikk-tárca íráshoz. Bényei Miklós minden bizonnyal nem egészen így értelmezte, nem is értelmezhette így ezt a kifejezést, hiszen akkor elhagyhatta volna jó néhány nagyon is fontos könyvének az adatolását. Bár, ki tudja? Bényei Miklós munkamódszere adhat magyarázatot erre a kérdésre. Bényei Miklós ugyanis minden tárgykörét, minden „bemutatott” alakját


235

először nagyon is körüljárta, illetve körüljárja és a „körüljárásai” (legtöbbször levéltári, vagy éppen bibliográfiai kutatásai) során talált valami érdekes, ám korábban nem nagyon, vagy egyáltalán nem emlegetett szempontot, adatot, véleményváltozást, netán tévedést azonnal egy-egy tárcaszerű (újság-) cikkben feldolgozta és közreadta. Valóban sok újságcikket írt, az újságírás történetével; kapcsolódva a témához a nyomdák, a kiadók történetével is sokat foglalkozott. Sőt, egyes „hőseinél” külön hangsúlyt fektetett arra, hogy felderítse, meghatározza a kérdéses személyiség viszonyát az újságíráshoz, általában a sajtóhoz, a könyvkiadáshoz, a könyvtárakhoz, (egyik első, a Könyvtáros 1966. évfolyamának 4. számában megjelent cikke: „Legyen minden helységben olvasóintézet”. Táncsics Mihály könyvtárügyi programjais ilyen tárgyú). A Tájékoztatót követően találjuk Bényei Miklós igen rövidre fogott, de élete és munkássága minden lényeges mozzanatára …-így könyvtártudományibibliográfiai munkásságára is- felvilágítással szolgáló Önéletrajzát. Ebből az önéletrajzból megismerhetjük azokat a témaköröket és azokat a személyiségeket, akik, illetve amik foglalkoztatták. Illetőleg feltárja azokat az összefüggéseket, amelyek az egyes témakörök között, vagy a bemutatott személyiség és valamelyik témakör között fennáll és amelyek tudományos kutatásaiban és feldolgozásaiban mindvégig megtalálhatóak. Bényei Miklós 1943. január 5-én született a taktaközi, Tokajhoz közel eső, 1951 előtt évszázadokon át Szabolcs megyéhez tartozott (ma Borsod-AbaújZemplén megyei község) Tiszaladányban. Nem egy tőle származó írásból is tudjuk, de egyébként is bőséges irodalom szól arról, hogy Tiszaladány nem akármilyen község, hogy lakosai soha se voltak olyan földhöz kötött jobbágyok, mint amilyenek általában voltak a jobbágyközösségek tagjai. Bényei Miklós szülei sem egyszerű szegényparasztok, hanem, ahogy Ő fogalmazta meg: „többet akaró kisparasztok” voltak. A faluban korán gyökeret vert a falukutatók-népi írók nyomán egyfajta olyan paraszti öntudat, amely nem idegenkedett sem a gazdasági-, sem a társadalmi-, sem pedig a kulturális változásoktól, általában az újításoktól. Nem ismeretlen, hogy mily bensőséges kapcsolat alakult ki a falu és a kert-magyarország apostolaként ismert Somogyi Imre között. Illetőleg, részben Somogyi Imre közvetítésével több kimagasló személyiség (Móricz Zsigmond, Darvas József, Féja Géza, Szabó Pál, Veres Péter, Németh László stb.) és Tiszaladány között. A faluban „írástudó parasztság” élt és ennek köréből emelkedett ki a magyar naív festők egyik legnagyobbika: Győri Elek. Maga a Bényei-család is „rendelkezik” író elődökkel, akiknek a munkáit részben helytörténeti-, részben néprajzi értékük miatt sorra kezdenek kiadni a hálás, falujukat szerető utódok [Takács Gáborné Cserés Julianna emlékirata (Tiszaladány, 1979.) Múzeumi Kurir 40. 1982. 3-36. p. stb.] Ennek az igényes, felfelé törő paraszti nyitottságnak az eredetét mind Ő, mind kilenc évvel idősebb bátyja, József, a debreceni kultúrélet oly sokoldalú (újságíró-szerkesztő, színigazgató, irodalomtörténész, költő, stb.) vezető egyénisége, Tiszaladány „kálvinizmusából” eredezteti. A családban ezt a felfelé törekvést nemcsak az jellemezte, hogy „irodalmi érdeklődésűek”, hogy olvasó, sőt író emberek voltak, hanem az is, hogy gyermekeiket taníttatták. Mind József, mind Miklós a helyi elemi iskolán túl, a tokaji polgárit, illetve a tokaji gimnáziumot „elvégezve” egyetemekre kerültek. József Nyíregyházán át Debrecenbe, Miklós pedig egyenesen Budapestre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre,

236


ahol 1966-ban történelem-könyvtár szakos oklevelet szerzett. Itt feltétlenül ki kell térni, még ebben az ismertetésben is arra, hogy kiváló, a benne régóta munkálkodó érdeklődést felismerő és kielégítő tanárai voltak: Szabad György, R. Várkonyi Ágnes; Kovács Máté, Fülöp Géza személyében, hogy csak a legnagyobb hatást kiváltókat említsük. Kissé előre menve az eseményekben itt szólunk arról is, hogy Bényei Miklós az ELTE-n doktorált 1969-ben. Érdemes disszertációja címét felidézni: Eötvös József olvasmányai. 1989-ben a történettudományok kandidátusa lett. Kandidátusi értekezésének a címére is érdemes figyelnünk: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken. A könyvtárszakon Kovács Máté és Fülöp Géza nem kevés debreceni kötődése mellett József bátyja erőteljesen kiteljesedőben lévő debreceni működése Debrecenbe hozta, ahol aztán, bárhová állította is sorsa, mindig a könyvtárak (elsősorban a neki régen is és most is munkát adó Megyei Könyvtár, aztán az Egyetemi Könyvtár, nem is beszélve a Kollégiumi Nagykönyvtárról) erős ölelésében, kötelékében maradt. Itt fejlődött ki a Tiszaladányból-Tokajból hozott helytörténeti érdeklődése, elvileg és módszertanilag megalapozott komplex helytörténet-tudománnyá és vele párhuzamosan könyvtártudománnyá. Hamarosan a debreceni, illetve a Hajdú-Bihar megyei helytörténeti munkálatok központjába került úgyis, mint aktív helytörténész és úgy is, mint az aktuális helytörténeti munka, (rendszer és gyakorlat), kritikusa. De azáltal is, hogy Debrecen és Hajdú-Bihar megye széleskörűen értelmezett helytörténeti bibliográfiáját rendre jelentette meg a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveiben és a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár különböző bibliográfiai összesítéseiben, mint például a rendszeresen kiadott Könyvek Hajdú-Bihar Megyéről című bibliográfiai sorozata egyes köteteiben. Szemléletében, célkitűzéseiben minden munkának, így a helytörténeti kutató-és feldolgozó munkának is tudományos igényekkel, célkitűzésekkel, módszerekkel (eredeti kutatások, feltárások stb.) kell készülnie. Ezt követelte meg sajátmagától és ezt kereste, értékelte könyvismertetéseiben, bírálataiban is. Könyvtári munkája mellett tovább is képezte magát. A (könyvtár-) tudománytól soha sem szakadt el, részt vett mind a Tanítóképző Intézet, mind a Nyíregyházi Főiskola, a Debreceni Egyetem könyvtártudományi munkálataiban, előadásokkal, tanácsokkal, módszertani kutatásokkal, szaktudományi közlemények írásával és közrebocsátásával. Miközben a könyvtártudomány-bibliográfia, az informatika országosan elismert tudósa, és könyvtárosi munkája mellett hivatalosan is egyetemi oktatója lett. Munkáinak zöme Debrecenben jelent meg. Hírlapi cikkei-cikksorozatai leginkább a Hajdú-Bihari Naplóban, jelentősebb-terjedelmesebb tanulmányai a Debreceni Szemlében, a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveiben, a Debreceni Egyetem különböző intézeteinek gyűjteményes kiadványaiban, a Múzeumi Kurirban; könyvei pedig debreceni kiadók (Csokonai Kiadó, Ethnica Kiadó stb.) gondozásában jelentek meg. De minden témakörének legalább egy-egy összegező, vagy éppen problémafelvető-tisztázó tanulmánya az országos szakfolyóiratokban látott napvilágot (Irodalomtörténeti Közlemények; Könyv, Könyvtár, Könyvtáros; Könyvtári Figyelő stb.) Ezek után meghatározhatjuk azokat a témaköröket, amelyek Bényei Miklóst a kezdetektől fogva foglalkoztatták, amelyekkel következetesen foglalkozott.


237

Az első témakör a Szülőföld, jelesül Tiszaladány és környéke (például Tokaj stb.) története, társadalma, művelődési viszonyai, illetve családja és korai neveltetése, iskolázása volt. A második nagy témaköre a Reformkor volt a maga jeles személyiségeivel, főleg Eötvös Józseffel (Eötvös József könyvei és eszméi. Debrecen, 1996. 215 p.), Széchenyi Istvánnal (Széchenyi István és Debrecen. Tények és dokumentumok. Debrecen, 1997. 264 p.) és Kossuth Lajossal (Kossuth Lajos és Debrecen. Debrecen, 2003. 353. p.). Az eszmetörténeti kutatásokon és feldolgozásokon kívül a reformkor oktatásügye, könyvkiadása, sajtója, a könyvtár korabeli jelentősége, a reformkor iskolatörténete-és irodalomtörténete foglalkoztatta (Reformkori országgyűlések a sajtószabadságról. Debrecen, 1994. 164 p.; Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken. Debrecen, 1994. 423 p.). Az eléggé szerteágazó harmadik témaköre leginkább könyvtártudomány néven foglalható össze. Magába foglalja a nyomdatörténetet, az újságírás, a sajtó történetét, a könyvtárak históriáját és szerepét a mindenkori oktató-nevelő munkában, a nagy személyiségek életében, a könyvtári szaktevékenység (könyvbeszerzés, kötés, elhelyezés, katalogizálás, az anyag ajánlása, ismertetése, az olvasás megszervezése, a kölcsönzés szabályai, stb.) elemző ismertetését. Ezen túlmenően a könyvtártudomány elvi-és módszertani kérdéseit is tartalmazza. Hangsúlyozva a könyvtártudomány interdiszciplinaritását, felvázolva a könyvtártudomány viszonyát más tudományágakhoz és betagolódását az informatika mindent összefogó rendszerébe. A negyedik nagy, de voltaképen nem önálló témaköre a komplex helytörténeti feltárás és feldolgozás. Ezen a témakörön belül is kialakultak Bényei Miklós kedvenc tárgykörei, mint például földrajzilag a Szülőföld, Debrecen és környéke, Hajdú-Bihar megye stb., azután történelmileg-társadalmilag a reformkor és jeles személyiségei, az oktatás-, tanítás-, neveléstörténet, a könyvkultúra általános és helyi kérdései, stb. A helytörténeti kutatás-feldolgozás határait messze meghaladó történeti-művelődéstörténeti figyelemmel és igényekkel fordult a munkásmozgalom és ezen belül a munkásművelődés kérdései felé. Idevonatkozó elvi-módszertani és történeti, valamint szerkesztői munkássága is rendkívül gazdag. Bibliográfiánk négy részből áll, folyamatos tételszámozással. Az egyes tételeket évenkénti egymásutánban sorolja föl. Főbb munkáinál jelzi a róla szóló ismertetéseket is. Néhol, ahol szükségesnek látja, tételei annotáltak is. A Témák című tételrész 874 tételt tartalmaz. A valóságban azonban lényegesen többet, mert például a cikkgyűjteményes köteteiben szereplő 20-50, valamikor valahol megjelentetett cikket egy számon, a gyűjteményes kötet számán szerepelteti [mint például a Debreceni történelmi miniatűrök (Debrecen, 2000. 140 p.) című munkájában is, amelyben 35 cikket, könyvismertetést szerkesztett egybe]. A következő tételrész címe: Előadások, jelezve, hogy Bényei Miklós előadásait általában, de az itt jelzett előadásait minden esetre, éppen olyan tudományos-, vagy közművelődési cikknek, kistanulmánynak veszi, mint a nyomtatásban megjelent cikkeit, kistanulmányait. Az Előadások 875-1043 tételszámon 168 előadását regisztrálta. Lektorálási munkák címen (1044-1083 tételszámon ) 39 lektorált munkát szerepeltetett.

238


Utolsó tételcsoportja Szerkesztett folyóiratok címen (1084-1087 tételszámon) 4 folyóirat adatait sorolta föl. Természetesen mutatót is készített bibliográfiájához, mégpedig egy tagolatlan komplex mutatót, amely egyesíti magában a személynévi-, a helynévi és tárgyi mutatókat. Felsorolásunkból is láthatjuk, hogy Bényei Miklós látszólagos egysíkúsága mellett milyen sokoldalú tudós kutató és feldolgozó, és nem különben szerkesztőszervező munkát végző művelődéstörténész. Legyünk itt egy kicsit elfogultak: könyvtáros, könyvtáros-bibliográfus! És már csak a továbbiak kedvéért is jegyezzük meg, hogy Bényei Miklós autobibliográfiájának minden egyes tétele szervesen beletartozik Debrecen helytörténeti- honismereti irodalmának bibliográfiájába: gazdagítják, lényegesen árnyaltabbá teszik azt. Ezek után szinte kényszerű szükségszerűség ismertetnünk Debrecen helytörténeti bibliográfiáját Bényei Miklós nagyszerű, már eddig is országos érdeklődést kiváltó munkáját [Debrecen helytörténeti irodalma. Válogatott bibliográfia, a Debrecen története 7. kötete. Összeállította, szerkesztette Bényei Miklós (Debrecen, 2002. 603 p., 10304 tétel.]. Bibliográfiánk az ötkötetes Debrecen története hetedik köteteként látott napvilágot, miután a történet öt kötete (1. Debrecen története 1693-ig. Szerkesztette: Szendrey István. Db. 1984. 692 p.; 2. Debrecen története 1693-1849. Szerkesztette Rácz István. Db. 1981. 556 p.; 3. Debrecen története 1849-1919. Szerkesztette Gunst Péter. Db. 1997. 504 p.; 4. Debrecen története 1919-1944. Szerkesztette: Tokody Gyula. Db. 1986. 508. p. 5. Tanulmányok Debrecen 1944 utáni történetéből. Szerkesztette: Veress Géza. Db. 1997. 359. p. ) 1981-1997-ben megjelent. A kiadástörténet érdekessége, hogy az öt kötetben fölhalmozott, gyakran először itt szereplő ismeretanyag, adatok, részek, részletek stb. alig voltak elérhetőek; a kötetek nagyon nehezen voltak kezelhetőek. Hamar rá kellett jönnie mindenkinek, hogy Debrecen város történetéhez „segédletet” kell mielőbb készíteni. Ezt nemcsak a Debrecen története különböző köteteit olvasgatók, hanem a szakemberek is; mindenki, aki kezébe vette a Debrecen története köteteit, szóvá tette és oly erősen „követelték” a megfelelő segédletek elkészítését, hogy azok hamarosan el is készültek. Elsőként az öt kötet mutatói készültek el Bényei Miklós összeállításában és megtöltötték a sorozat 6. (hatodik) kötetét (Debrecen története 1-5 kötet. Mutatók. Db. 2000. 332 p.). A Debrecen története monumentalitását az is igazolja, hogy a város nagy, széles-és mély történetében való eligazodást a mutatók, bármily nagy jelentőséggel bírnak is egyébként, a kiadványsorozat tartalmi megismeréséhez nem bizonyultak elégségeseknek. Feltétlenül szükség volt egy, a nagy múltú város történetének irodalmával foglalkozó bibliográfiára is. Ezt a feladatot is Bényei Miklós oldotta meg, összeállítva egy 10304 tételből álló helytörténeti bibliográfiát, amely aztán 2002-ben, a Debrecen története 7. köteteként meg is jelent (Db. 2002. 664 p.). Bényei Miklós bibliográfus, egyetemi tanár, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese széleskörűen ismert és elismert könyvtáros, az előzőekben érintett nagyszerű debreceni könyvtáros-bibliográfus hagyományok továbbfolytatója-továbbfejlesztője. Kiterjedt bibliográfiai tevékenysége legjellemzőbb része a komplex helytörténeti könyvészet. Évtizedek óta folyamatosan és következetesen kutatja-gyűjti és teszi közzé (több más mellett a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Év-


239

könyveiben és a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár kiadásában megjelenő Helyismereti művek. Hajdú-Bihar megye. 1975 - 2000., illetőleg a Hajdú-Bihar megye helytörténeti irodalma. 1971-2000., valamint a Hajdú-Bihar megyei helyismereti kiadványok 1993-2000. című sorozatok köteteiben) Debrecen és Hajdú-Bihar megye helytörténeti irodalmát. Tehát óriási anyaga van, mondhatni, hogy „készenlétben”, ilyen nagy formátumú munkák bibliográfiai alátámasztására is, mint amilyen ez az ötkötetes Debrecen története is volt. Az előzőekben azt írtuk, hogy az itt bemutatásra kerülő két bibliográfia együttesen megjeleníti Debrecen történetét. Ebben a „megjelenítésben” különösen nagy szerepe van az alábbiakban ismertetendő, Bényei Miklós összeállításábanszerkesztésében, a Debrecen története 7. köteteként megjelent Debrecen helytörténeti irodalma. Vágogatott bibliográfia című impozáns munkának. Már csak azért is, mert a bibliográfus a 10304 tételt az Ajánlás (Kósa Lajos), a Tájékoztató, a Források, a Rövidítések, valamint az I. Fejezetként Az összefoglaló és több korszakot érintő művek (gondosan rendszerezett és ennek megfelelően tagolt) felsorolása után, a II. Fejezettel kezdődően a Debrecen története első (Debrecen története 1693-ig) kötetével kezdve, végig megy a Debrecen története további kötetein (III. Fejezet: Debrecen története 1693-1849.; IV. Fejezet: Debrecen története 1849-1919.; V. Fejezet: Debrecen története 1919-1944.; VI. Fejezet: Debrecen története 1944-2000.). Minden fejezetben ugyanazon szempontok szerint való rendszerezéssel, illetve tagolással ismerteti a kérdéses korszak történetére vonatkozó adatokat (ilyen rendszerbe állítva, illetve így tagolva: Összefoglaló művek; Átfogó köztörténeti írások; Politika; Városi élet; Gazdaság; Egyházak; Művelődés; Irodalom; Képzőművészet; Színház; Zene; Népművelés; Könyvkiadás; Sajtó; Könyvtárak; Múzeumok; Levéltárak). Itt feltétlenül ki kell térnünk arra, hogy a fentebb felsorolt tagolás összefoglaló jellegű címei mögött felsorakoztatott anyag további, részletező tagolásban kerül bemutatásra. Például a fentebb idézett VI. Fejezet (Debrecen története 1944-2000.) Városi élet részcíme a következő tagolásban adja közre az adatokat: 1. Közigazgatás, jog; 2. Városigazgatás, városkép (Műemlékvédelem); 3. Népesség, Társadalom, Életmód (Népszámlálások); 4. Egészségügy (Sport). Számunkra talán érdekkeltőbb, ha a. Gazdaság részcímben foglaltakról is szólunk (Mező-és Erdőgazdaság, Ipar, Kereskedelem, Közlekedés, Posta) Ugyanis ez a gazdag rész mintegy bevezetéssel is szolgálhat egyrészt az Egyházak [(Katolikus Egyház, Református Egyház (Lelkipásztorok, külön kiemelve: Révész Imre); Izraelita egyház; Egyéb egyházak)] részcímben foglaltakhoz, másrészt pedig az ezután következő; alaposan részletező Művelődés (Oktatás-Iskolák, Pedagógusok; Református Kollégium - Professzorok, Tanárok; Orvostudományi Egyetem Profeszszorok (külön kiemelve: Sántha Kálmán); Agrártudományi Főiskola - Egyetem (Tanárok, Professzorok), valamint a kevésbé tagolt Tudomány, részekhez. A Művészetek fejezet újból részletező, külön részcímeken foglalkozik az Irodalom-mal (Írók, költők ( Szabolcska Mihály, Ady Endre, Tóth Árpád), a Képző-és fotoművészet-tel (Művészek), a Színház, mozi (-kultúrával, Színészek bemutatásával). A Zene, a Nyomdászat, a Könyvkiadás, a Sajtó, a Könyvtárak, a Múzeumok adataival. Ahogy az eddigiekből is láthattuk egy, a bibliográfiakészítés mesterpéldájával állunk szemben. Bár minden bibliográfia-bibliográfus teljességre törekszik,

240


munka közben kénytelen belátni, hogy törekvése elérhetetlen, idealista célt követ. Ezt bibilográfusaink is tudják, be is látják és ezért munkáik címeiben is kijelentve, nem teljes, hanem „válogatott” bibliográfiát adnak közre. A bibliográfus legfőbb feladata kell legyen, hogy „válogatásával” minél szélesebb, minél több és többféle ígényt elégítsen ki, adjon segítséget. Különösen fontos kötött témáknál a témánál maradás, hogy ne kalandozzanak el se messze tájakon, se a múltban, se a jövőben; ahogy meg szoktuk fogalmazni: ne térjünk el a tárgytól, maradjunk a tárgynál! Rokon- és ellenszenv se befolyásolhatja a „válogatást”. Itt egyedül a szakmaiság érvényesülhet. Ezért is érthető a legfontosabb követelmény: a bibliográfus a vállalt tárgykör magasan képzett, esetleg maga is alkotó munkása legyen, azaz jól tájékozott a „területen,” vagyis az anyagban. Mindennek a követelménynek leginkább a szigorúan következetes logikus rendszerben való gondolkodással, tervezéssel és kivitelezéssel tehetünk eleget, illetve tesz eleget Bényei Miklós Helytörténeti bibliográfiánkat nem igen lehet tartalmilag ismertetni. Egy dolog biztos: a bibliográfia, a korszerű könyvészet minden módszertani követelményét betartó, pontos, megbízható munka. Ahogy a fentiekben ismertetett rendszerezéséből is láthattuk, a bibliográfus figyelme kiterjedt Debrecen mindenféle életmegnyilvánulásával foglalkozó írásműre. Láthatóan nem esett bele a bőség zavarába se. Ezt a veszélyt az adatokban való válogatása mellett az is elhárította, hogy kötött módon, a Debrecen története 1-5 kötetéhez alkalmazkodva dolgozott. Legfeljebb valamiféle itt-ott feltételezett aránytalanságról beszélhetnénk. Ezek azonban egyáltalán nem befolyásolják azt, hogy Bényei Miklós munkáját önmagában alkalmasnak találjuk Debrecen története alapos megismerésére, a további történelmi-, művelődésés gazdaságtörténeti stb. kutatások-, munkák alapozó értékű segítésére. Minthogy egyetlen bibliográfia se lehet „teljes” ugyanúgy nem lehet befejezett se. A bibliográfiák egyik nagyjelentőségű, fontos szerepe éppen az, hogy a megismert és mindig befejezetlen anyagot továbbgondolkodással; és újabb feltárásokkal egyrészt mindig teljesebbé tegye, másrészt, hogy a bibliográfiát mindig „naprakész” állapotban tartsa. Bizonyosak lehetünk benne, hogy Bényei Miklós két témában és célban egységesült - bibliográfiája ilyen munka és belőlük alaposan megismerhető Debrecen város történelme.


241

Two bibliographies on the history of Debrecen Imre Dankó The paper consists of two parts. The first part with listing of the most important bibliographic data relates that Debrecen had developed into such a cultural centre by the second half of the XVI century, in which a magnificent book culture and the relating book, library and bibliography erudition was developed and maintained right up to the present day. The commencing dates of this development: school foundation 1538, the library (establishment a few years later) around 1550, printing works foundation 1561. This flowering book culture was given enormous impetus by the establishment of the Debrecen University in 1914. The first part of the paper also deals with the fact that the Debrecen erudition of about one and a half centuries gained great significance with the local history published with complex and monographic demands (within this the institution history and library sciencebibliography). This local history research-processing and publishing activity was crowned by the so-called five-volume History of Debrecen, to which the work of Bényei Miklós, the Indexes volume (2000) contributed as the sixth volume, and the Local history literature of Debrecen (2002) published as the seventh volume. Bényei Miklós (born 5. January 1943), the highly qualified pursuer and developer of the best library, bibliographic traditions, is the deputy director of the hajdú-Bihar County Library, and Informatics Professor at Debrecen University. He is an extremely productive personality known nationally as an excellent historian (reform era, labour movement), local historian (literary history, general cultural history) and bibliographer. Among others he is also a collaborator in the HajdúBihar County Archives publications. Several of his studies have appeared in the Archives annual, but what is perhaps more important from our particular point of view: in the Debrecen, Local history bibliography of Hajdú-Bihar County appearing regularly once a year. Bényei Miklós is now 60 years of age. With this paper the archives and his colleagues wish to congratulate him on this occasion, emphasising that the extremely rich and variegated history of Debrecen city is splendidly recognisable from the two bibliographies presented in the second part of the paper. In the second part of the paper the more than excellent autobiography of Bényei Miklós is presented (The life work of Bényei Miklós in technical literature and publishing 1964-2002. 2003.), which is of enormous significance from the point of view of its detailed, meticulous presentation of Debrecen’s history and cultural history. The author (or “compiler” – as he likes to say) of the second publication presented, is similarly Bényei Miklós. The literature on Debrecen’s local history is discussed, which appeared as the seventh volume of the monumental monograph entitled The history of Debrecen (2002). The two bibliographies are closely related with each other and splendidly “supplement”, and richly tinctures the subjects discussed in the five-volume History of Debrecen.

DEBRECEN TÖRTÉNETE KÉT BIBLIOGRÁFIÁBAN

Recommend Documents