DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS MÚZEUMÁNAK KIADVÁNYA XXII. JELENTÉS

DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS MÚZEUMÁNAK KIADVÁNYA XXII.

JELENTÉS DEBRECEN SZABAD KIRÁLYI VÁROS MÚZEUMÁNAK ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRÁNAK 1927. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL KÉPEKKEL. A JÓZSAI ÉS KABAI SZARMATA-JAZIGSÍROK, A ZELEMÉRPUSZTAI ŐSKORI ZSUGORÍTOTT TEMETKEZÉS, A DEBRECENI—TÓCÓVÖLGYI LÁSZLÓES SZÁNTAY HALMOK NEOLITIKUS FESTETT EDÉNYEINEK ÖSMERTETÉSÉVEL (DEUTSCHER AUSZUG)

ÖSSZEÁLLÍTOTTA

ZOLTAI LAJOS

DEBRECEN SZ. KIK. V A R O S É S A T I S Z Á N T Ú L I R E F O R M Á T U S K Ö N Y V N Y O M D A - V Á L L A LAT A 1 9 2 8 — 8 8 2 .

EGYHÁZKERÜLET

A) MÚZEUMI JELENTÉS

ÚSZÓNKÉT esztendeje annak, hogy Debrecen város Múzeuma szerény kezdettel, közepes nagyságú három szobában megnyílt a közönség előtt. Azóta pedig, hogy Löfkovits Arthur debreceni kereskedő közel harmadfélezer darabot számláló régiség, fegyver, érem, műtárgy s könyvgyűjteményével, a további gyarapításra szánt ötezer koronával együtt megvetette alapját ennek a múzeumnak, épen egy negyedszázad mult el. Mostani jelentésünk ennek a jubiláris évfordulónak és a Csokonai szülőháza helyén álló ideiglenes hajlékunkban töltött utolsó esztendőnek a beszámolója. Mire a sajtót elhagyja ez a jelentés, már költözködünk innen az alapvető anyag számát húszszorosán meghaladó törzsállománnyal Debrecen város közönségének nagyszerű áldozatkészségét dicsérő pompás új otthonunkba. Bizonyosan velünk együtt reméli mindenki, aki figyelemmel, érdeklődéssel és szeretettel kísérte huszonkét éves működésünket, hogy a városi múzeum, a közművelődési könyvtárral és a Déri Frigyes nevét viselő egyetemes jellegű emlék- és műemlék gyűjteménnyel bővülve, kiállítási és előadó termekkel felszerelve, sokkal eredményesebben fogja teljesíthetni ezentúl azt a különleges feladatot, amely reá az iskolák városában, a Tisza István tudományegyetem mellett, mint az iskolák kiegészítőjére és folytatójára várakozik.

I. A D é r i - m ú z e u m építése. Számításunkban, hogy a Déri-múzeum épülete 1927. őszi hónapjaira kész és átvehető lesz : csalódtunk. A belső munkálatok még e jelentés írásakor is folynak. A törvényhatósági bizottság nagy áldozatra szánta el magát azért is, hogy az új múzeum körül eszthetikai és közlekedési szempontból megfelelő díszes tér alakuljon és ez a tér minden oldalról kényelmesen megközelíthető legyen. Evégből azonban szükséges volt a régi Füvészkertből alakított térrel szomszédos í

4

telkeket részben avagy egészben megszerezni. A városi közgyűlés már 1923-ban (732—1923. bkgy. sz. határozat szerint) megállapította az új tér helyszínrajzát ; a tanácsot pedig felhatalmazta, hogy a Déri-tér rendezéséhez szükséges telkek megszerzése felől az érdekelt tulajdonosokkal egyezkedjék ; ha pedig nem sikerül egyességet kötni, indítsa meg a kisajátítási eljárást. A tervezet szerint a tér rendezéséhez a Füvészkert uccai 6. r 8., 10., 16. és 20. sz., a Bethlen uccai 11., 13., 15., 17., 19., 21. és 23., a Hatvan uccai 11., valamint a Kálvin-téri 17. és 19. sz. telkek egy-egy részének, továbbá a Füvészkert uccai 18. és a Bethlen uccai 9. sz. egész teleknek kisajátítása szükséges. A Hatvan

A városi m ú z e u m új hajléka : a Déri-múzeum.

uccai 5., 7., 9. sz. telkek területéből is tetemes részt csatolnak az új térhez ; illetőleg az ide vezető új uccához. Erre nézve külön egyességet kötött a város a posta-kincstárral. A Tanács küldöttsége által úgy a kisajátítási terv és összeírás elfogadására > mint a kártalanítási árra nézve tavaly megkísérelt egyességi tárgyalásokon a terv és összeírás ellen az érdekelt felek nagyobb része nem tett észrevételt. De már a kártalanításra nézve barátságos megegyezés a telektulajdonosoknak csak egy részével sikerült. Ketten díjmentesen engedik át a szükséges területet. Azon telektulajdonosokkal szemben, akikkel barátságos megegyezés nem jöhetett létre, a 158—1927. bkgy. sz. határozat alapján a kártalanítási eljárás bírói megállapítása végett a kisajátítási jog engedélyezését kérte a városi Tanács. A kártalanítási összegek fedezetéül a közgyűlés a felveendő törlesztéses kölcsönt jelölte meg. A Kereskedelemügyi Miniszter a kisajátítási jogot már megadta.

5

II. A M ú z e u m i Bizottság m ű k ö d é s e . — Javaslataira hozott tanacsi és közgyűlési határozatok. —

A törvényhatósági bizottság február hó 1-én tartott ülésében a Múzeumi Bizottságot, miután ennek megbízatása 1926. végén lejárt, újra megalakította. Tagjaiul 1927 január 1-től 1932 dec. 31-ig terjedő hat évre ismét megválasztotta: dr. Boldisár Kálmánt, Somossy Lászlót, Dávidházy Kálmánt, Komlósy Dezsőt, dr. Körösi Kálmánt, dr. szentpéteri Kun Bélát, dr. Tóth Áurélt, dr. Láng Nándort, dr. Lencz Gézát, dr. Pap Károlyt, dr. Rugonfalvi Kiss Istvánt, Sesztina Jenőt, Sebestyén Lajost, dr. Alföldi Andrást, dr. Tüdős Kálmánt és Török Pétert, aki az év vége felé törvényhatósági bizottsági tagságáról lemondván, helyét a közgyűlés Márk Endrével töltötte be. Hivatalból tagjai e bizottságnak : dr. Miszty Károly t. főügyész, Ary Lajos főszámvevő. Borsos József műszaki tanácsos, Csobán Endre főlevéltáros, Löfkovits Arthur múzeum igazgató, dr. Zoltai Lajos, dr. Ecsedi István és dr. Sőreghi János múzeumőrök. A Bizottság az elmúlt esztendőben február 21., május 31., november 15. és december 15-én tartott ülést. Napirendre a következő fontosabb ügyek kerültek : A bizottság újra alakítása.

A Bizottság már februári ülésében helyesléssel fogadta Zoltai javaslatait, amelyek a városi múzeum történeti osztályának helyi vonatkozású emléktárgyakkal leendő gyarapítása érdekében a debreceni ref. és róm. kath. egyházak, a kollégium, a nemzeti múzeum és a városi ievéltár közreműködésének megnyerését célozták. A Bizottság a további lépések megtételét előleges puhatolózás eredményétől tette függővé. Ugyanezen ülésből előterjesztést tett a tanácsnak arra nézve, hogy a Déri-múzeumhoz, amely előreláthatólag nem sok idő múlva elkészül, kapust állítson be, a múzeumi anyag költöztetéséhez és rendezéséhez szükséges költségről pedig idejében gondoskodjék. A tanács még akkor nem látta elérkezettnek az időt a javasolt intézkedések megtételéhez. (5417 — 1927. IV. sz. h.) Zoltai javaslatai.

A Bizottság májusi ülése tárgyalta a városi múzeum és a közművelődési könyvtár 1928. évi szükségletét. Tekintetbe vette az új helyzetet, amelybe ez a két intézet a Déri-múzeum épületébe költözéssel lép. Javasolta tehát egy gyakornoki, portási, fütő-gépészi és még egy szolgai állás szervezését ; a személyi és dologi kiadások megfelelő följebb emelését; az eddiginél nagyobb államsegély kieszközlését, méltánylásául a város által a Déri-múzeum építésénél, fenntartásánál hozott nagy áldozatoknak ; javasolta, hogy a múzeum felváltva ingyen és belépő-dij mellett tartassék nyitva ; az előadóterem és kiállítási helyiségek fűtési- és világítási költségeit pedig A múzeum 1928. évi k ö l t s é g e l ő irányzata.

6

térítsék meg azon egyesületek, intézmények, amelyek e termeket majd igénybe veszik. Az új állások szervezésével csak ez év elejére összehívott közgyűlés foglalkozott; ellenben a Déri-múzeum fenntartásának személyi és dologi kiadásairól már a házipénztár 1928. évi költségelőirányzatának tárgyalásánál gondoskodtak a Bizottság javaslata értelmeben. Eszerint a városi múzeum és a Déri-műzeum 1928. évi szükséglete (személyzet, fűtés, világítás, takarítás, biztosítás, gyarapítás, kezelés) 44,422 pengő (26,400 pengővel több, mint eddig) ; a közművelődési könyvtáré (személyzet, gyarapítás, könyvkötés; míg a fűtés, világítás a múzeuméval közös) 13,533 pengő (1600 pengővel több, mint eddig). Az egész szükségletet a házipénztár fedezi. Megtérülés (bevétel) címén előirányoztak a múzeumnál 3600 pengő államsegélyt; az előadó-terem használati díjából 1000. belépő-jegyekből 500 pengőt; a könyvtárnál államsegélyből 480 pengőt. Ugyancsak a májusi üléséből javasolta a Bizottság a Tanács előtt, hogy a regi Dobozy-temető házhelyekül kiosztandó területén levő sírhelyek közül Böszörményi Károly főkapitány, Csathó István tanácsnok, Kiss Imre salétromfőző inspector és Vecsey József eskütt polgár sírjai közköltségen, megkülönböztetett gondossággal ex'numáltassanak és siremlékeikkel együtt vitessenek át a Kossuth uccai temetőbe. De a közigazgatási rendészeti ügyosztály a többi sirok exhumalását is, a sirokban található múzeaiis értékekre való tekintetből, a múzeum közreműködésével teljesítse. Az ifjabb Bárányi Mihály főbíró, Dobozy főbíró, neje és gyermekei. Domokos Imre szenátor szarkofágjai pedig, amelyek eredeti helyökről a múzeum áltai már kimozdíttattak, valamint a Kistemplom építtetőinek : Báthori Szabó András és neje Mészáros Anna ; nemkülönben Borosjenei Dómján István szenátor és neje kőkoporsói. sirjaik is felbontatván, ideiglenesen szállíttassanak be a múzeum Hatvanuccai udvarára ; és a nagyerdei új köztemető megnyitása után pedig annak előkelő részén helyeztessenek el véglegesen. A Dobozy-temető legrégibb siremlekei.

A november 15-én tartott ülés idejének nagyobb részét a Déri-múzeum épületének használatba vételét megelőző feladatok és intézkedések tárgyalása foglalta el ; kapcsolatosan azzal a sokfelé néző, gondos jelentéssel, amelyet dr. Viski Károly múzeumőr, mint a Gyüjtemény-Egvetem Tanácsa által múzeumunk rendezése, irányítása végett alakított küldöttség egyik tagja dolgozott ki múzeumunk történelmi és néprajzi anyagának beható megszemlélése után. A Múzeumi Bizottság köszönetet mondott Viski úrnak e szép és becses munkálatáért. Az ebben felvetett gondolatok A Múzeum rendezése. Viski Károly emlékirata.

7

helyeslése mellett tehát több rendbeli előterjesztést nyújtott be a városi Tanácshoz. Úgymint: 1. A Déri-múzeum elraktározott anyagának és képtári osztályunknak az új épületbe szállítása, valamint a próbarendezésnél szükséges ideiglenes asztalok, a kiállítást illusztráló diapozitívák, fényképnagyítások, rajzok, ezek keretei, a gyüjteménycsoportokban észrevehető hiányok s egyéb rendezési anyag- és szerszám költségeire már most engedélyezzen a Tanács hitel és előleg alakjában tizenhétezer pengőt. 2. Az a segédszemélyzet, amely a Déri-múzeum épületének használatba vételével válik szükségessé és amelynek javadalmazásaról az 1928. évi költségelőirányzat gondoskodik, a szabályszerű szervezés jóváhagyása előtt, ideiglenesen már 1928 január 1-jére állíttassék b e ; az épület pedig fűtőanyaggal láttassék el. 3. Hívja fel a város a debreceni ref. egyházközség és a tiszántúli ref. egyházkerület figyelmét arra. hogy a várossal hajdan szorosan összeforrott egyházi élet, kollégium és nyomda múltjára vonatkozó emlékek gyűjteménye, mely igen tiszteletreméltó tradíciók ápolásának a leghatásosabb eszköze, mennyire méltó keretet és elhelyezést találhat a Déri-múzeum épületében. E kínálkozó alkalomra való tekintetből keresse meg a Tanács egyfelől a debreceni ekklésia presbitériumát, hogy a már elébb, e szép, nemes célra felajánlott tárgyakon kívül, közönségesen nem használt néhány más, mübecsű klenodiumát is engedje át letétül a városi múzeumnak ; másfelől forduljon a kollégium főhatóságához is, a tiszántúli ref. egyházkerülethez, hogy múzeális gyűjteményeiből egy közös küldöttség által kiválogatandó emléktárgyak kiállításával demonstrálja kollégiumunk roppant jelentőségű múltját és a magyarság szellemi életében tanúsított hatalmas szereplését, a Déri-múzeumot bizonyosan tömegesen és állandóan látogató közönség előtt. Azon tárgyakról pedig, amelyeket a főhatóság egy vagy más oknál fogva, talán még letétképen sem tart kiadhatónak, engedje meg a városi múzeumnak másolatok, fakszimilék, fényképek készítését. 4. Javasolta továbbá a Bizottság, hogy a magyar nemzeti múzeum főigazgatóságánál tétessék kísérlet a hajdúböszörményi régibb vaskori, híres brozkincsnek ideiglenes letétül vagy csereképen leendő átengedése érdekében ; e bronz-kincsért múzeumunk erdélyi származású bronzkori depôt-leleteket ajánlhat fel. A városi Tanács a Bizottság ezen javaslatait általában helyeslőleg fogadta. A kért költségek engedélyezését ugyanakkorra halasztotta, amikor tisztán áll előtte, mennyi összeg áll még rendelkezésére a Déri-múzeum építéséhez megszavazott kölcsönből. Ellenben az új állások szervezésére nézve a tárgyalást megindította. A debreceni ref. egyház presbitériumát, a tiszántúli ref. egyházkerület elnökségét, a nemzeti múzeum főigazgatóságát az imént

8

előadott okból megkereste. Remélhető, mindenütt komoly megfontolás tárgya lesz a közérdekű megkeresés ! A nm. közoktatásügyi Miniszter úr leírt a városhoz, hogy a néhai Déri Frigyes által a Nemzeti Múzeumban letétbe helyezett tárgyak átvehetők. Ez ügyben a megkérdezett Bizottság a Tanácsnak azt a véleményt adta : Miután a szorosabb értelemben vett Déri-múzeum állami tulajdon és e múzeum anyaga állami letétképen lesz elhelyezve a Debrecen város költségén épült közművelődési házban : tehát a Budapesten őrzött Déri-féle tárgyak Debrecenbe szállításáról is a magyar állam, illetőleg a közoktatásügyi kormány hivatott gondoskodni. A Bizottság dec. 15-iki ülésének egyetlenegy, de igen fontos tárgya volt: az új város-rendezési terv szerint, valamint az OFB. által kiosztott házhelyek területén keletkező uccák és terek elnevezése, az uccanevek kigondolásával, a május 31-iki ülésen megbízott háromtagú küldöttség (Boldisár Kálmán, Csobán Endre és Zoltai Lajos) munkálata alapján. A műszaki ügyosztály először 201 ucca és 16 tér számára kért elnevezést; de a javaslat kidolgozása során kitűnt, hogy voltaképen 283 olyan ucca és tér vár elnevezésre a város belső és külső területén, amelyek részint már ma is használatban vannak, mint a közlekedés lebonyolítására szolgáló és közterületül telekkönyvileg lejegyzett közutak, részint azok beépítése vagy már megkezdődött vagy a közeljövőben meg fog kezdődni, de valamennyi még névtelen. A hármas küldöttség az uccanevek kigondolásánál egységes szempontokat alkalmazott s bizonyos irányelvek és körülmények szemmeltartásával, tervszerűen járt el, amit a Bizottság is magáévá tett. Nevezetesen : bizonyos főbb útvonalakat elosztó-választó vonalakul fogadta el oly értelemben, hogy a belőlök kiágazó uccákat, még ha egymással szemben nyílnak is, külön uccáknak vette. A kisebb tereket a rajtok törés nélkül keresztül menő uccákra nézve nem tekintette ucca-elválasztónak. Az elosztó utak száma húsz. Az élőszemélyekről való elnevezést, egyetlenegy esetet kivéve, következetesen kerültük. A városi közgyűlésen már korábban hangoztatott kívánsághoz képest, a szóbanforgó közel háromszáz uccának és térnek körülbelől kétharmad része : a magyar mult, közélet, vitézség, tudomány, irodalom, művészet ösmert, részben Debrecennel valamely kapcsolatban működött vezető alakjainak, a város szellemi és társadalmi életében szerepet vitt, avagy áldozatkészségök által magok részére az utódok hálájára érdemeket szerzett kiváló polgárok nevét viseli. Királyok, hadvezérek, államférfiak, tudósok, költők, írók, művészek, papok, tanárok, bírák és életüket tisztes polgári foglalkozásban töltött közrendű személyek emléke eleveneJavaslat 280 űj ucca é s tér elnevezésére.

9

dik meg és példája hat a tőlök kölcsönzött uccaneveken át. A hunnmagyar ősmondák és legrégibb krónikásaink által megőrzött ősi személyneveket is ráruháztunk uccákra. Célunk ezzel az volt, hogy a hunn-magyar, sőt messzebbmenőleg a turáni összetartás tudatát ébresszük és erősítsük a köznép lelkében is. Most alakuló egyik városrésznek összes uccáit a velünk rokon népekről és a magyarság törzseiről neveztük el. A Bizottság vigyázott arra, hogy ugyanazon városrésznek, telepnek, lehetőleg ugyanazon fogalomkörből választott uccaneveket adja. Egyik kertség uccáit a honfoglaló vezérekről keresztelte el. Másik kert új uccáira azon történelmi nemes családok neveit aggatta, amelyektől, mint leányági utódoktól Debrecen a fiágon magvaszakadt Szepesy-család birtokait, köztök ennek a kertségnek szomszédságában állott elpusztult falut is, megszerezte. Számos uccának foglalkozások, tiszti állások nevét adtuk. Amazok Debrecen gazdasági életében vagy jelentősek vagy népszerűek voltak ; emezek a magyar közjogból és régi magyar hadiszervezetből ismert méltóságok és tisztségek. Az uccaelnevezéseknél, mindig egy csoportban a népi-foglalkozások szerszámnevei, ősi magyar fegyver- és ruhanevek is érvényesültek. Számos ucca pedig az elszakított részek városainak, vizeinek és hegyeinek nevét kapta, együvé tartozásunk kifejezéséül. Néhány középkori eredetű, elfelejtett uccanevet pedig felelevenítettünk. Csokonai emlékének áldoztunk Lilla-tér és Dorottya uccanevek ajánlásával. A magyar régészet Európaszerte ösmert kitűnő művelőjét, Pulszky Ferencet is megbecsültük, amidőn a Déri-múzeumhoz vezető egyik új uccát az ő nevéről neveztük el. A városi Tanács, majd a törvényhatósági bizottság is 1927 december 23-án tartott közgyűlésében ezt a javaslatot kevés változtatással elfogadta s felhatalmazta a Tanácsot arra. hogy amint esetről-esetre gyakorlati szüksége, lehetősége felmerül, az elnevezéseknek megfelelő ucca és házszámjelző, valamint a névmagyarázó táblák elkészítéséről intézkedjék. Megemlítjük: már 1926-ban is számos ucca kapott történelmi nevet a Múzeumi Bizottság javaslata szerint főképen a Dobozyés Kossuth uccai temetők területén és a Kincses-hegy környékén keletkező új telepen. Debrecen XVI. századbeli prédikátorairól és iskolarektorairól 37, az elszakított területek városairól 12, egyéb fogalomkörökből is 12 új uccát neveztünk el már elébb.

III. M ú z e u m i belső munkálatok. A Déri-múzeumot tervező műépítészek, Györgyi Dénes és Miinnich Aladár kívánságára Zoltai Lajos január—február havában részletes tervezetet dolgozott ki arra nezve, mimódon volna kiállítható a városi múzeum történeti és néprajzi anyaga az első emele-

10

ten, a Gyűjtemény-Egyetem küldöttsége által javasolt csoportosításhoz alkalmazkodva. Egy ilyen részletes terv a kiállításra kerülő múzeális-anyag mennyisége és milyensége, valamint a szekrények, tárlók, állványok száma és formái felől való tájékoztatás céljából volt szükséges. Azt a Gyűjtemény-Egyetem Tanácsának főmegbízottja útján a tervezők rendelkezésére bocsátottuk. A városi Tanács utasítására két ízben gondoskodott a múzeum a város színes címerének megrajzolásáról. Egyszer a Moritz Ruhl lipcsei cég által kiadott „Europäische Städtewappen" című könyv, máskor az International Photopress számára. A mi kötelességünk volt, hogy a „Bibliothek des Württ. Landesgewebearnts" számára Stuttgartba elküldjük a város területén lévő hősi emlékművek fényképeit. A Numizmatikai Közlöny szerkesztősége felhívására kimutatást adtunk éremtárunk 1920 óta elért gyarapodásáról és a helybeli éremgyüjtőkről. Childe Gordon angol régésznek, kívánságára, megküldtük a hajdúbagosi és egyeki bronzkori urnák tipikus példányainak rajzait. Dr. Vis ki Károly múzeumőr, a nemzeti múzeum néprajzi osztályánál, mint a Gyűjtemény-Egyetem Tanácsa által a Dérimúzeum rendezéséhez kiküldött szakértő, augusztusban több napot töltött nálunk, hogy körülményesen megösmerkedhessék a városi múzeum néprajzi és müvelődéstörténelmi anyagával. Észleléseinek eredménye az a gondos, terjedelmes szép jelentés, amelyről a Múzeumi Bizottság novemberi ülésével kapcsolatosan szólottunk. A múzeum 1926. évi jelentéséi, a közművelődési Könyvtár jelentésével együtt, néhány képpel illusztrálva és a debrecen-látóképi bronz depőt-lelet ösmertetésével kiegészítve, 400 példányban kinyomattuk. E jelentéshez, a külföld tájékoztathatása céljából német nyelvű kivonatot is csatoltunk. A jelentést a Tanács és törvényhatósági bizottság tagjai, a múzeum ajándékozói, közép- és felsőiskolák, hazai és külföldi múzeumok és szakemberek között díjtalanul osztottuk szét. A kiállítási anyaghoz tartozó régi bútorokat, almáriumokat, székeket, asztalokat, céhládákat a közgyűlés által megszavazott 800 pengőből egyik helybeli asztalosmesterrel megtisztíttattuk, részben stílszerűen kijavíttattuk. Úgy a városi múzeum, mint a Déri-múzeum textilneműinek molyfól mentesítésére kellő gondot fordítottunk. Klissé gyűjteményünkről új, pontos jegyzéket készítettünk; az elhelyezést, kezelést könnyítő, praktikus rendszerű fadobozokba raktároztuk el. Sajnálattal említjük fel, hogy a nagyerdei éremlelet ügye, amely 1925 őszén, a város földjén került napfényre, még mindig nincs véglegesen és reánk nézve kielégítőleg elintézve. Ámbár a nm. közoktatásügyi Miniszter úr kivételesen megengedte, hogy

11

múzeumunk a kiválogatási jogot a Nemzeti múzeum után ne a negyedik, hanem a második helyen gyakorolhassa s ámbár a pénzügyminiszter úr is megküldötte még tavaly a kincslelet anyagi ertékének a lelőhely tulajdonosát illető V3-ad részét, tizennyolc pengőt és 28 fillért, a lelet részletes lajstromával együtt: még is eddig nem volt módunk, hogy éremgyüjteményünk számáia kiválogathassuk a nekünk tetsző példányait e leletnek. Múzeumunk gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi Minisztert a Történelmi Társulatnál viselt elnöksége tíz éves jubileuma alkalmával díszes kiállítású levélben üdvözölte. Melegen üdvözölte Petrovics Elek szépművészeti múzeumigazgatót a Gyűjtemény-egyetem elnökévé történt kineveztetésekor, valamint Darnay Kálmánt a sümeghi állami múzeum alapító igazgatóját archeológiai tevékenysége ötvenéves jubileuma napján. Kegyelettel adózunk e helyen özv. dr. Legányi Gyuláné szül. Némethi Emma emlékének, aki 1927 okt. 10-én hunyi el. Egyike volt ő ama lelkes négy nagyasszonynak, akiket a Múzeumi Bizottság szervezeti szabályzatunkban nyert jogánál fogva méltónak és érdemesnek ítélt arra, hogy őket nagyobb mértékű, példás áldozatkészségük elismeréséül „Debrecen város múzeuma alapítója" címmel tisztelje meg. Legányi Gyuláné Debrecen társadalmi és kultúrális mozgalmaiban vezető szerepet vitt férjének könyvtárát szekrényével együtt adományozta volt a közművelődési könyvtárnak; a városi múzeumnak pedig halála esetére Böhm Pál igen értékes olajfestményét hagyományozta, amely végrendeletileg is biztosítva lévén, a hagyaték bírói elintézése után veheti azt birtokába múzeumunk. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr 34,600—1927. III. sz. rendeletével, az 1881 : XXXIX. t.-c. alapján, 1932. évi jún. 30-ig terjedő öt évi időtartamra dr. Zoltai Lajost a Műemlékek Orsz. Bizottsága levelező tagjává nevezte ki. A városi Tanács 20,351—1927. IV. sz. határozatával Debrecenről írandó Monografia szerkesztése végett, ameiyet egy budapesti vállalat készül kiadni, háromtagú szerkesztőbizottságot alakított; tágjául kinevezte: dr. Csűrös Ferenc tanácsnokot, mint fő-, Csobdn Endre főlevéltárost, mint felelős- és dr. Zoltai Lajos múzeumigazgatót, mint szerkesztőt ; mindhárman a Múzeumi Bizottság tagjai. A fényűzési adómentességet a múzeumi tárgyak vásárlásához a kir. pénziigyigazgatóság az 1927. évre is megadta. A leltári könyvekbe tavaly 812 db új szerzeményt vezettünk be. Számos tárgyat ugyanoda le is rajzoltunk. Iktatókönyvünk 249 ügyiratot tartalmaz. A kézbesítő- és postakönyv szerint 702 levelet, jelentést, felhívást és nyomtatványt továbbítottunk.

12

IV. Á s a t á s o k , kutatások. Múzeumunk a mult esztendőben Felsöjózsa új házhelyein* szarmata-jazig temetőben, a hajdúböszörményi Zelemér pusztán bronzkori település nyomain, Kábán szintén szarmata-jazig sírhalmok között és közvetlen Debrecen alatt, a Tócó völgye szélén ősköri festett edénytöredékeket rejtő halmokban ásatott. Mind a négyrendbeli régészeti ásatás eredményéről kölön-külön adunk számot e jelentés során. Gondosan megfigyeltünk tudomásunkra jutott minden olyan jelenséget, amely egy-egy új lelőhely felfedezésével biztatott, vagy már korábban felébredt sejtésünket megerősíteni látszott. így márc. 19-én Zoltai helyszíni szemlét tartott a máv. fűtőház-telep megett, a Basahalma közelében fekvő Vértesy-téglagyár-telepén, arra a hirre, hogy agyagbányászásnál régi emberi csontvázat találtak. Mire kiértünk, a sírt már szétdúlták, a csontokat összetörték; egy népvándorláskori jellegű vaskésnél egyebet a sírtartalmából nem sikerült megszereznünk. Ugyaninnen előkerült előbbeni leletekből és észlelésekből arra lehet következtetnünk, hogy a téglagyár területén a régibb középkorban rendszeresen temetkeztek. Népvándorláskori sírok a Vertesy-téglagyárban.

Május 16-án Zoltai a berettyó-újfalusi herpályi Földvárhoz ment ki, ahol Luis C. G. Clarke, a cambridgei egyetem régészeti és ethnologiai múzeumának igazgatója dr. Márton Lajos és Tompa Ferenc magyar archeologusok társaságában saját költségén néhány napig ásatott. Véletlenül ugyanazon helyen kezdték az első kutatóárkot, ahol Déri Frigyes költségén néhány év előtt már a debreceni múzeum is vallatta ezt a gazdag őstelepet. Egyébként az ásatásnál ugyanazon eljárást alkalmazták, amellyel dolgozni szoktunk mi is ilyen őstelepek feltárásánál. L. C. G. Clarke herpályi ásatása.

13

Május 19-én Zoltai és Sőregi puszta Hegyesre rándultak ki, Bosznay István tanyáján felfedezett régi gabonás vermek és ottan körül fekvő faluhelyeknek vélt területek megszemlélése végett. Ugyanis némelyek vélekedése szerint a törökvilágban elpusztult Hegyesfalva nem a Hartstein-féle birtokon feküdt, amint azt 1923-beli kirándulásunk alkalmával téglatörmelék nyomán megállapítottuk; hanem valamivel távolabb, a Pecze-ér jobb partján, a Bőr-, most Leiter-féle tanya földjén. Míg mások, még hátrább, a Balla, Lőrinci, Ménes-féle tanya területére utasítottak bennünket. A Leiter-tanyánál, ahol a Pecze folyása szép magas földhátat ölel körül, három egyforma kis halmot láttunk, amelyek őskori vagy szarmatajazig temetkezőhelyek lehetnek, de semmiesetre sem tekinthetők Hegyesfalva házhelyeinek. Ellenben a Balla—Ménes-tanya és a Kishegyesi-út között, a Pecze következő kanyarulatánál, szemben a Rickl—Balogh új tanyával, hátas területen sok régi tégla törmeléke borítja a földet; mondják, néha emberi csont is kerül elő. Hegyesfalva fekvésének bizonyos megállapítása érdekében kívánatos, hogy a tulajdonos urak engedelmével úgy Harislein István, mint a Ménes úr birtokán felderítő ásatások végeztessenek. A debreceni föld középkori magyar múltjának egyik homályos kérdése nyerne megoldást ez ásatás segítségével. A hegyespusztai templomhely nyomai.

A debreceni kir. törvényszék levéltárában őrzött régibb úrbéri, tagosítási, telekkönyvezési iratok között található a biharmegyei Sáránd község térképe is, a inult század első feléből. E térkép közvetlen a falu alatt Testhalmok névvel egy halomcsoportot mutat. A sárándi ref. lelkész tudósítása után, mely szerint e halmok közül néhányat a kőországút és a vasút építése alkalmával elhordták, Zoltai október 14-én kiment Sárándra s ott néhány öreg embert a lelkész úr kalauzolása mellett felkeresett azzal a kérdéssel : mit tudnak e halmok felől. Emlegettek emberi csontokat, sisakot, fegyvereket, amelyek 35—40 év előtt az utak építésekor széthordott halmokból kerültek elő; azonban a leleteket egyikőjök se látta; csupán hallották a hírét. A Testhalmokból, két sort alkotva, hat domb, a derecskei vasút mentén ma is meg van. Külsőleg a hortobágyi Tatárülésekkel és a kabai Testhalmokkal látszanak rokonsagban lenni. Tehát alighanem szarmatajazig eredetűek ezek is. A sárándi testhalmok.

608

Arra a hírre, hogy a szepesi templomhelyet ássák. Zoltai szeptember 5-dikén kiment Szepespusztára, a Dobi János tanyaföldjén emelkedő szepesi templomdombhoz, ahol egy 4 méter hosszú, 1 méter széles alapfal-részletet vaiőban feltárva talált. A tanva jelenlévő bérlője azt a felvilágosítást adta, hogy a dombról néhány szekér földet hordtak be a tanya-udvar feltöltése végett; ekkor tiint elő az omladék-fal. A bérlőt és általa a föld tulajdonosát figyelmeztettük: — a templom fundamentomát a múzeum vezetőségének tudta nélkül ki ne szedjék. Juhász László felsőjózsai igazgató-tanító márc. A felsőjózsai 7-én személyesen adott hírt arról, hogy a falu é s zeleméri DK-i sarkán kútásás közben két sírra akadtak, ásatás. melyek leleteit a falubeli csendőrőrsön őrzik. Sőregi János segédőr márc. 8-án megtekintette a lelőhelyet és Solymos Zsigmond csendőrtiszthelyettestől a leleteket a városi múzeum részére átvette. Miután a kútásó Takács Sándor napszámos a sírokat teljesen felhányta és a csontokat a leletekkel együtt összekeverte, csak bemondás alapján lehetett feljegyezni a letetkörülményekre vonatkozó adatokat. A lelőhely Felsőjózsa déli felén, közvetlen a debreceni műúttól kiinduló határ-út balszélén, a műúttól mintegy 300 lépésnyire, Tóth István újosztású házhelyén van, tehát röviddel ezelőtt debreceni földön. Szerencsére a kútásást a csontok megtalálása után babonás félelemből tovább nem folytatták, hanem néhány méterrel odább újat kezdtek. Miután pedig a feldúlt két sír egyikének épen hagyott felét a későbbi ásatás feltárta, mellőzzük itt a szóbelileg közölt bizonytalan adatok közlését a sírok helyzetéről, annyival is inkább, mert az ásatási eredmények az elmondottakat nem igazolták. Ezúttal tehát csak a leleteket soroljuk fel. Mindkét, egymás mellett hanyatt fekvő csontváz nyakán egyegy hurkos kapcsolódású sima nyakgyürü volt, az egyik vékonyabb, a másik vastagabb bronzdrótból. Ez utóbbira négy kis bronzkarika, egy bronzcsövecske töredéke és egy bronzpléhből alkotott gömböcske fele volt ráfűzve. Valószínűleg ezen a nyakperecen csünghetett kis karika segítségével az a miniatűr bronzbalta. melyet a találó később az egyik fibula tűjére húzott fel és csak körülményes vallatásra árulta el eredeti helyét, lévén a fibulán nagyon tetszetős. Az épen maradt egyik nyarakperec átmérője 13 cm. (L. 1 ábrát.) Elbeszélés után a baloldali csontváz jobbkéz csuklóján egy és a balon két karperecet találtak, bronzból. Kettő közülök épen maradt, egyet darabokra törtek, miután aranynak gyanították. Átmérőjük 50—55 Egy karperec végei felé keskenyedő hegyben, kettő kiszélesedve, bunkósan végződik. Mindegyik nyitott; testük sima bronzdrót. További leletek, melyeket a már felszínre hányt törmelékek A szepespusztai templomromok.

15

közt találtak, a következők: 20 7"jm átmérőjű lapos rézgyűrű; korongalakú agyag orsókarika; néhány üveggyöngy töredéke és két bronz fibula, melyek egyike ép. Mindkettő egytagú, körülcsavartlábú fibula, felül hajtott rugóhurokkal. (Almgren. Gruppe VI. 1 5 8 ) Az ép példánynak érdekessége abban rejlik, hogy a rugóhurok vékony dróttal van a nyakhoz leszorítva s így mintegy átmeneti formának tekinthető a későbbi, alul hajtott rugójú fibulához.

1. ábra. A józsai szarmata-jazig sírok mellékletei.

Ezeken felül előkerültek még a sírokból vastag, durva edénycserepek, hasított állati csont, dörzsölő kő. Az egyik koponyát állkapocssal, bár arci része hiányzik, a leletekkel együtt a múzeumba hoztuk. — Itt említjük meg, hogy a sírok helyétől kb. 400 lépésnyire DNy.-nak, ugyanazon út mentén, csaknem egy magasságban a Dragota-család sírkápolnájával, laposhátú, mesterségesnek látszó kerek halom fekszik, mely minden bizonnyal őskori sírhalmot rejt magában.

16

Ugyancsak e kirándulás alkalmával Rózsa László helybeli főjegyző figyelmeztetésére és kalauzolása mellett megtekintette Sőregi azt a téglatörmelékes, akkor felszántott dombos hátat, mely a falu ÉK.-i sarkán a „Macsi folyás"-nak nevezett széles meder partján látható. A formát és méretet eláruló nagyobb tégladarab nem akadt. Bemondás szerint a földtulajdonos nemrégiben mintegy 2000 db téglát szedetett ki e helyről és azt építkezésre használta fel, anélkül, hogy szándékáról az illetékes intézetet vagy hatóságot értesítette volna. Zoltai dr. szerint nagy valószínűséggel ezen a helyen állhatott az elpusztult Szent Györgyfalva temploma, melynek alapját — dacára a földtulajdonos eljárásának — esetleg még meg lehetne állapítani. Felemlítjük még, hogy itt közelben fekszik a csegei halom is (kat. térképen 167-es magaslat), melynek közelében találták a hires böszörményi bronzkincset. A felsőjózsai leletek arra indították a múzeum igazgatóságát, hogy ott, mielőtt a ház felépítéséhez fognának, ásatást eszközöljön. Miután a levélileg megkeresett Rózsa László községi főjegyző az ásatás előkészítését lekötelező szívességgel végezte el, Zoltai és Sőregi márc. 28-án a helyszínre útaztak. E nap délutánját körültekintésre fordították. Ugyanis Csatári Szűcs Bertalan földbirtokos, ki kocsijával a kutatók rendelkezésére állott, a De Pauli-Zeleméren, dr. Baltazár Dezső református püspök birtokán már korábban számos őskori cserepet szedett össze és az eke által napfényre fordított tárgyakról értesítette a múzeumot. E terep megszemléléséről, egy körvonalaiban jól kivehető földvárról és a Sőregi által ott feltárt zsugorított temetkezésről jelentésünknek külön cikke számol be, míg a felsőjózsai ásatásról, melyet Sőregi márc. 29-én reggel hat munkással kezdett meg, itt adunk rövid ismertetést. Az első kutatóárok keresztül szelte a félbehagyott kútgödröt, melyből a két sírt kihányták. Kitűnt, hogy a balfelől fekvő csontváz a medencecsonttól a lábak felé háborítatlan maradt. Ez a 110 cm. mélyen, hanyatt fekvő félcsontváz fekvési iránya csaknem ÉD.-i, fejjel D., lábbal É. felé. A bokák közt korongon készült, sötétszürke, szépen ívelthasú, füles csupor volt (MVs cm. magas), melynek fenekén, kívül körbe karcolt vonaldíszítés látható. (. 2. ábra.) A medence alatt égetett föld vöröses porát és faszén darabkákat lehetett megfigyelni. E sírból kerülhetett elő a fentebb leírt egyik nyakgyűrü és egyik bronzfibula. A második kutatóárok megtalálta 2. ábra. A j ó z ^ a i s ^ r m a t a j a z i g s í r o k

a

h a r m a ( j i k

^

jq

c m

m é

j

y e n

A z

17

erősen korhadt, 134 cm. hosszú csontváz fekvési iránya az előbbivel teljesen megegyező volt, melléklet nélkül. E sír közelében, ugyanazon kutatóárokban, összeomlott kemence maradványai kerültek elő simára tapasztott, ovális alakú fenékkel, melynek hosszanti átmérője 120, szélessége 100 cm. Mélységre, fekvési irányra az előbbihez teljesen hasonló volt a negyedik sír, a harmadik kutatóárokban. Mellékletei voltak : mindkét csuklóján egy-egy bronz karperec, 52, illetve 55 "Ím átmérővel ; az egyik nyitott, a másik zárt, összetolt végekkel. A n y a k á nál 4 db kis bronzkarika és egy csavart nyakgyűrű töredéke. (3. ábra.) Ez utóbbiból több nem került elő. A bokák körül szétszórtan különféle alakú, színes és fehér pasztagyöngyök, számszerint körülbelül

3. ábra. A józsai szarmata-jazig sírok mellékletei.

100 szem. A negyedik kutatóárok teljesen kifosztott és széthányt sírt hozott felszínre, minden melléklet nélkül. — Miután a folytatólagosan húzott következő két kutatóárok meddő maradt és tovább haladni részint az úttest, részint a kijelölt házhely, úgyszintén a szomszédos telek bevetett volta miatt nem lehetett, az e helyen való kutatást be kellett fejezni. A terep, hol ezek a sírok feküdtek, a Tócó medrefelé lejtősen ereszkedik. A víz által letarolt felszín magyarázza meg e sírok csekély mélységét és valószínű, hogy a temetőnek folytatása van, bár a műúttal szomszédos szabad telken húzott próbaárok eredménytelen maradt. E szarmata-jazignak vélt sírok jelentőségét a kabai ásatás ismertetése után fogjuk rövidesen vázolni. nevezett halmos teA kabai ásatás. A kabai „Tatárülések*-nek mető megásatását szept. 13—17 között végezte € múzeumunk. Az a húsz kisebb-nagyobb halom, — mely a Kábáról Püspökladány felé haladó vonatról is, balfelől, közel a falu^d^

18

szaraz ermeder partján jól kivetyo —, már korábban ismeretes volt Zoltai L. előtt, ki azokban a hortobágy—porosháti szarmata sirmező halomcsoportjaival teljesen analóg temetkezéseket vélt. Miután a község elöljárói, Simon Pál főjegyző és Tőzsér Ambrus főbíró példás megértéssel és támogatással tették lehetővé az ásatás lefolyását, Zoltai és Sőregi négy munkással négy halmot tártak fel és a halmokról pontos térképet készítettek. Felette sajnálatos, hogy mind a négy halomban feldúlt és kifosztott sirra akadtak s így az eredmény néhány megfigyelésre és a sirrablók által meghagyott tárgyakra szorítkozik. Az első megásott halomban 210 cm. mélyen, ÉD.-i irányú, vagy egy darabból teknőszerűen kivájt vagy még inkább gerendákból összerótt koporsó erősen megbolygatott korhadványai mutatkoztak. E közelebbről már megnem határozható faalkotmánynak hossza 255 cm., szélessége a déli végén 125 és az északi végén 100 cm. volt. A csontvázból jóformán semmi sem maradt. A méretekből következtetve a halott fejjel D.-nek, lábbal Ë.-nak feküdhetett. A sirfenéken talált nagy vaskampó, vaskampó töredékek és vasszög darabok inkább gerenda alkotmányra mutatnak, míg a vékonyfalú irizáló üvegcserepek, egy korongon készült edényperem töredéke a rómaikori ipar termékeinek látszanak. Egy csontlap töredék vászonlenyomatot őrzött meg s az üvegcserepek között két végén lyukasztott, karcsú bronzpántocska került elő. A második hálómban csupán a sirfenék volt megállapítható 255 cm. mélyen és annak ÉD.-i iránya. Ami csont- és vastörmelék, továbbá fakorhadvány előkerült, teljesen jelentéktelen. A harmadik halom, melyben a szintén ÉD.-i irányú sirfenék 235 cm. mélyen volt, hasonlóképen teljesen ki volt fosztva. A kutató árok leásásakor talált edénycserepek rómaikoriak. Miután ezek a nagyobb 150—180 cm. magas és átlag 18—20 méter átmérőjű halmok egyike sem igen kerülhette el a korábbi feldulást, sor került egy már alig észrevehető körvonalú kis halom megásására. A sir ebben is fel volt dúlva és a felszedett emberi csontokat egy kerek gödörbe hányták össze. A faszén darabokkal vegyes csonttörmelék gondos átkutatása azonban eredménnyel járt. amennyiben előkerültek : egy ovális alakú nagy bronzcsat (4. ábra) egy római császárinak látszó, meghatározhatatlan dénár, egy kissé görbehátú vaskés, nyélnyulvánnyal és egy piros színű rómaikeri edénycserép. E leleteket és csontokat tartalmazó kerek gödörtől 30 cm. távolságra, az előbbinél kisebb gödörben egy kutya csontvázára akadtak, összehányt állapotban. Közte volt a halott felső lábszárcsontjának töredéke. Ezzel ez az inkább próbaásatásnak nevezhető kutatás befejezést is nyert. A halmok elrendezéséből, a gyér leletekből és az első halomban megfigyelhető temetkezési szokásból arra lehet

19 -t.

következtetni, hogy e helyen szarmata-jazigok temetkezhettek, miután a Kr. u.-i első századokban hazánk területén fontos történelmi szerepet betöltő népek eddig ismert temetőivel szoros megegyezést mutatnak. Hogv ezek a népek Kaba és Püspökladány vidékén, az ott kanyargó egykori bővizű folyók, ma száraz medrek partjain nem csekély számban élhettek, bizonyság reá Zoltai Lajosnak egyik korábbi ásatása, amikor is az Eperjes-halomtól ÉK.-re fekvő ú. n. Kelencz határrészén tűzhely maradványokat talált római üvegcserepekkel, edény töredékekkel, császárkori dénárokkal és gyöngyökkel. E helyen sirok nem mutatkoztak, de a közelben számos sir előfordulásáról szerzett biztos tudomást az ásatás vezetője. Ami pedig úgy a korábbi, mint az idei ásatásoknak tudományos értékű jelentőségét illeti, ez abban domborodik ki, hogy 3. szarmata-jazigok hazánkban való letelepülésének határvonalát

4. ábra. A kabai szarmata-jazig eredetű Tatárülésekből.

K. felé jóval kitolja a Tisza folyásától, míg ugyanis az ecrvlrnní históriai adatok a jazigokat csak a Tisza—Duna közén em s a történelem is eddig így tanította. íme a hortobágy-porosháti ^atalmas szarmata-jazig sirmező, továbbá a felsőjózsai és kabai újabban feltárt temetők egy települési láncsort mutatnak s ezáltal új fényt derítenek e népek történelmi szerepére. Nagyon valószínű, hogy e népek még szélesebb körzetben való letelepülése mellett bizonyítanak a kabai sírhalmok csoportjához hasonló azon halmos temetők, melyeket Zoltai Lajos már korábban megfigyelt és részben mégis ásatott. így Hosszúpályi határában, Kenyérmező nevű részen, régi vízfolyás szélén nyolc kis halom fekszik. Sajnos, hogy a megásott két halomban leletek nem voltak a korhadt csontokon kívül. Továbbá Debrecen határában, a halápi telken húsz apró halom közül még 1905 és 19072

20

ben ötöt megásott múzeumunk. Jellemző leletek innen sem kerültek elő. Ide számíthatjuk a Sáránd község határában fekvő hat kis halom csoportját is, melyek közzül kettőben útépítéskor sirokat találtak, de a mellékleteket nem figyelték meg. Következtetéseink tehát csakis a halmok elrendezésének megegyező voltán alapszanak. Külön cikkre tarjuk érdemesnek beszámolónkat azon őszi ásatásainkról, melyeket Debrecen város nyugati szélén, a szegényházon túl, a Tócó balpartján fekvő Szántay- és László-halmokban végeztünk, az onnan előkerült számos festett edénycserép és egy zsugorított csontváz részletesebb ismertetése miatt.

V. A m ú z e u m g y a r a p o d á s a . Múzeumunk anyagának mult évi szaporodása nem érte el az előző évinek mennyiségét, mindazonáltal kielégítő. Összesen 818tárgyat leltároztunk be, amelyek a különböző gyűjtemény-csoportok között így oszlanak meg : A könyv- és oklevéltárnál 430 db. Ebből könyv: 109, hírlap, folyóirat 38, apró nyomtatvány 235, térkép 6 r kézirat 13, oklevél 13, egyéb (fénykép) 16. A régiségtárnál összesen 214 d b . ; még pedig őskori 63, római-kori 25, közép- és újkori 32, érem 88, egyéb (pénzjegy) 6. A néprajzi tárnál magyar 60. rokonnéptől (bolgártól) való 8, együtt 68 db. Szépművészeti csoportnál szobormű (kisplasztika) 8, festmény 10, kézirajz 10, metszet 53, hasonmás 4, együtt 85 db. Iparművészeti tárgy 20 db., ú. m. 1 fafaragvány, 8 dúc, 3 ötvösmű, 2 könyvkötés, 1 bőrmű r 5 textília. Állami segélyből szereztünk 64 darabot, többnyire ásatás által ; állami ajándék 2 ; egyéb bevételi forrásból származott vásárlás és ásatási eredmény 110; ajándék 642 db. Múzeumunk törzsállománya 1927 végén ötvenezernegyvenhét darabra emelkedett. Ebből esik a könyv- és oklevéltárra 23,699, a régiség- és éremtárra 18,092, a néprajzi tárra 5150, a szép- és iparművészeti tárra 2581, a természetrajzi csoportra 525 db. Legtöbb ajándékot kaptuk a város és tiszántúli ref. egyházkerület könyvnyomdájától: összes mult évi termékeit. Értékre nézve legelői áll Meránóban l a l ^ dr. Déri Miksa mérnök, udvari tanácsos ajándéka, voltaképen elhunyt testvére nevét viselő Déri Frigyes-múzeum számára. Nádiéi Róbert erőteljes nagy olajfestménye, amely a régi királyi palotát ábrázolja a budai Duna-partról nézve. A helyi művelődés-történelem szempontjából pedig különösen becses dr. Tóth Emil árvaszéki elnök ajándéka : anyai részről való szép nagyapjának, Sárváry Pál híres professzor levélgyüjteménye, amely az 1785—1846. évek közé eső időből származó 130 db. eredeti missilis levelet tartalmaz, Sárváry Jakab ügyvéd által irott magyarázó bevezetéssel.

21 I. Könyv- és oklevéltárnál : Balogh Józseftől : 1 db. oklevél ; Orsz. Bibliográfiái központtól : Magyary Zoltán dr., A magyar tudománypolitika alapvetése; Buday Árpád dr. egvet. tanartól : Régészeti kutatásaink megszervezése c. füzetét ; Dajka András dr.-tól: Besssenyey György bakonszegi sírja fényképét; Debrecen város Tanácsától : 1 db. színésztörténelmi naptárt 1927-ról ; Debreceni napilapok szerkesztőségeitől : Debrecen. Keletmagvarorszagi Napló és Debreceni Független Újság 1927. évi folyamait; Egyetemi'Nyomdatol (Bpest) : Diarium 1927. evröl ; Fettich Nándor dr.-tól: Az'avarkori műipar Magyarországon. I. közlemény c. művét ; özv. Gondy Károlynétól : Blaha Lujza eredeti levelét; György Mihály postatiszttől: 1 db. oklevelet es 1 db. kéziratot ; Kecskeméti múz. Igazgatósagatói: Hornyik J., Kecskemét varos gazdasági fejlődésének története c. művet; Kemeri Mikó Gyulától: Déri Frigyes 2 db eredeti levelét és 1 db. fényképet; Kertész László képezdésztöl : 4 db. kéziratot és 10 db. oklevelet a XVIII. sz. 2-ik feléből; Kiss Lajos nyíregyházai múz. igazgatótól saját műveit : A hódmezővásárhelyi szűcsmesterség es Régi népdalok Hódmezővásárhelyről ; gróf Klebelsberg kultuszminiszter rendeletere a Magvar Tört. Tarsulattól 10 kötet történelmi müvet; Komlóssy Dezsőtől : 10 db. főleg debreceni vonatkozású kisebb könyvet a mult század 2-ik feléből és 1 db. apró nyomtatványt; Kovács Károly képezdésztől : búcsúztató vers és halotti énekek kéziratait a XVIII. századból ; özv. Mágócsv Sandornétól : 3 db. hírlapot; ifj. Mezey Lajostól (Biharnagybajom) : 1 db. könyvet és 2 db. kéziratot; br. Miske Kálmántól: 2 db. füzetet; Molnár Hermin fővárosi tanítónőtől: 1 db. hírlapot, 4 db. apró nyomtatványt és Herman Ottó levelét; Radó Endre dr.-tól: 2 db. régi térképet a debreceni tanyaföldekröl és Debrecen városról és környékéről 1865-ből; Rickl Antaltól: 1 db. csoportfénykép; Roncsik Jenő dr. tűzoltófőparancsnoktol : a debreceni ré^i tűzvészek pusztításait feltüntető térképvázlatok két táblaja és 1 db. fénykép; Sesztina Jenő és kereskedő társai által ajándékozott 72 pengőből beszereztük dr. Ludwig Schmidt, Geschichte der deutschen Stämme c. öt kötetes munkáját; Sőregi János dr.-tól: A szkita-magvar kontinuitás c. könyvét; Tamássv Géza dr.-tól: 1 db. fénykép; Tóth Emil dr. arvaszéki elnöktől : Sarvary Pál sajátkezüleg írt életrajza 1838 ból és 130 db. eredeti levelekből álió gyűjtemény 1785—1846. közti időből, melyet összeszedett és bevezetéssel ellátott Sárváry Jakab 1869-ben; továbbá egy Sárváry Pál nyugdíjazasára vonatkozó egyházkerületi jegyzőkönyvi kivonat 1839-ből; Veszprémi múzeumtól: Évi jelentés 1926—27. évről; Vitézi Széktől (hajdúmegyei) : 1 db. Kalendárium 1927-ről ; Zoltai Lajos dr.-tól : 1 db. könyv, számos apró nyomtatvány és 1 db. térKéprajz. Ezeken felül Debrecen város és a Tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalatától évnegyedenként beszolgáltatott termékek a könyv- és oklevéltári anyagot 53 db. különféle könyvvel, 27 db. hirlap- és folyóirattal és 227 db apró nyomtatvánnyal gyarapították. Az Orsz. Bibliográfiái központtól kapott folyóiratokat a Közművelődési Könyvtárnak adtuk át. A j á n d é k o z á s által a következő gyarapodásról számolhatunk be :

II. A szépművészeti tárnál : Debreceni Ipartestülettől : 2 db. bronzérem és 2 do. elismerő oklevél-minta; Déri Miksa dr. mérnöktől (Meran): ^ldl£JL-_Róiiert „Buda" c. olajfestménye a Déri-múzeum részére; Göllner János gazd akad. tanártól : 1 db. bronz emlékérem ; Kassai Nándor festőművésztől (Budapast) : 1 db bekeretezett vízfestmény a debreceni Kossuthutcai templomról ; Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarától: T db. ezüstplakett, 1 db. bronzplakett, 1 db. ezüst emlékérem és 3 db. díszoklevélminta; Lindenberger János dr. prépost-plébánostól a debreceni róm. kath. egyház községi bizottmánya nevében : Banszky Tamás rézkarca a róm. kath. templomról ; Morvay Ferenc gimn. tanártól : 1 db. színes fényképlemez ; Néprajzi Múzeumtól (Budapest) : Haranghy lenő rajza után készült 1 db. hasonmás; Vallas- és közoktatásügyi minisztériumtól: Herczeg Ferenc bronzplakettje; Városi Tanácstól: Bors Károly tájképet ábrázoló olajfestménye és

22 Dohnányi bronz emlékérme. Zoltai Lajos dr.-tól : 1 kötet apró metszetek: gyűjteménye, 12 tábla toll-, ceruzarajz és vízfestmény az 1926. évi múzeumi Jelentéshez és 1 db. tollrajz a kollégiumi Füvészkert 1883-ban lebontott régi kapujáról, emlékezetből rajzolva. III. Az iparművészeti tárnál : özv. Kovács Károlynétól : 1 db. gyöngyhimzéses bór levéltárca ; Major Lajos munkavezetőtől : 2 db. ezüst barokgyűrű ; Thury Levente hirlapírótól : 2 db. cinkduc a böszörményi honfoglaláskori lovas vitézről és leleteiről ; dr. Zoltai Lajosnétól : 5 db. gvöngyhimzés a XIX. század közepéről. IV. A régiségtárnál : Őskoriak : Csanak Jenőnétől : nagy urna. Lelőhelye : Debrecen—Ohatpuszta. Inczédi Márton református lelkésztől : bronzvéső, grafitos edénytöredékek. Lelőhely : Vámosoroszi, Szatmár megye. — Keriész János birtokostól : kézi őrlökő, hegyespusztai lelet, Debrecen. Szabó Imre földmívestől : öblös, füles szilke. Lelőhely : Felsöjózsa. Szilágyi N. gyógyszerésztől (Gyoma) : bronz fülbevaló, rajta cypraea-kagyló. Lelőhely : gyoma—dévaványai határ. Római-koriak : Rickl Géza birtokostól : agyagváza. Lelőhely : Debrecen, Hegyes-puszta. Közép- és újkoriak : Ábrahám András mérnöktől : aranyozott rézlemezzel bevont vascsakany. Lelőhely : Szentmargita-puszta, Szandalék-ér. — Gelberger N.-től : nagy vasolló. Lelőhelye : Szegegyhaza-puszta. Inczedi Márton református lelkésztől : káiyhacsempe ; vámosoroszi lelet. Kajtor László képezdésztöl : feliratos magyar kardpenge. Koppányi Józseftől : zollstock halcsontból, mely Szombathi István debreceni ácsmesteré volt. |óna Istvántól : barbár csupor. Lelőhelye : Hegyes-puszta. Molnár Józseftől (Homokkert) : bronz pecsélnyomó S. T. betűkkel. Sáfár Miklós rézművestől : régi ajtózár és rézkoppantó. Schlachta Sándor vaskereskedőtől : debreceni kőműves céh behívó tablája sárgarézből ; bécsi hossz- és súlymértékek, pecsétnyomók. — Schulek János műépítésztől : a debreceni református Kistemplom elbontott oszlopaiból való különböző méretű téglák, továbbá ugyanonnan vaskoppantó. Tikos Béla erdőmérnöktől : középkori vas-zabola, köpüs vadásznyárs mesterjeggyel. Lelőhely : Debrecen—Nagyerdő. Vajda János képezdesztől : a beregszászi kovács-, íakatos-, asztalos- és szíjgyártó céh vas pecsétnyomója. Érmek: Csobán Endre fölevéltárostól : hollandi és csehszlovák váltópénzek; dr. Ecsedi Istvántól: 13 db. egyiptomi, török, görög, olasz és oláh váltópénz és 5 db. XV. századi magyar, cseh, stíriai és tiroli ezüst dénár. Fejér és Ritter építési vállalkozóktól : XVI. századbeli lengyel, brandenburgi, sziléziai, líegnitz-briegi és schweidnici ezüstérmék, 17 db. Lelőhely : Kossuth uccai temető szélén épült városi bérház. Özv. Láposy Ferencnétől : Kisfaludy Sándor, gróf Széchenyi István és Teleki László emlékérmei; az 1861. évi országgyűlés emlékérme, fehérfém és Obrenovics Milán réz emlékérme. — Löfkovits Arthurtól : Orvosok és természetvizsgálók 1865. évi pozsonyi és 1866. évi rimaszombati nagygyűlésének emlékérmei bronzból. Sándor Ármin ékszerésztől : Báthori István rigai és litván Ill-as garasai, 2 db. (Egy derecskei nagy éremleletből.) Sőregi János dr.-tól : 13 db. különböző osztrák nickel és rézérem. Steinberger László gimn. tanulótól : német ezüstmárka és Kcssuth-. emlékérem. Pénzjegyek : Csatári Szűcs Bertalantól : 3 db. üveg-bárca, az Aspremon^ grófok makovicai uradalmából. Harsányi Gusztáv kur. bírótól : 2 db. osztrák szükségpénz. Darvasy Sándor magántisztviselőtől : orosz cári 10 rubeles bankó. V. A néprajzi tárnál : Az ősfoglalkozások köréből: Fülöp János hor-. tobágyi gulyástól :. szolgafa ; Kádár Imre képezdésztöl : sótartó szaruból ; Perge Gergelytől (Ágotai-csárda) : tapogató vesszőből. A földmívelés köréből: Balogh Istvántól: faeke, vasborona, toló és egy szántótalyigához való fatengely. Búsi Bálinttól: szérüseprű. Dolnik Józseftől : tövisborona. Dr. Ecsedi Istvántól : 1 pár „palamarka", azaz bolgárok által használt marokszedő ; madarai rézcsengő. Garabuczi Károly képezdész-

23

lói : borona modell. Papier Páltól : csámesz-modell és Takács Istvántól : borona-modell. A kismesterségek és háziipar köréből : ifj. Hajdú Sándortól (Kunmadaras): bőrfenekű rosta ; Jóna Istvántól ; 2 db. csipka és fagyertyatartó ; Major Bálinttól (Kunmadaras) : méröléc és Szűcs János képezdésztöl : nyílvetéshez való fagolyó. Továbbá 2 db kopjafa a kunhegyesi temetőből. Viselet, lakás köréből: özv. Kovács Károlynétó! : 3 db. szűrrózsa; egy falióra. Major Bálinttól (Kunmadaras) : kanáltartó fából. Használati eszközök, játékok : Kovács Bernát képezdésztöl: papírsárkány ; egy balkáni eredetű kiskés. Mihalik István képezdésztöl : kétcsövű pisztoly. Tolvaj Józseftől : három különböző formájú papírsárkány és Zagyva László képezdesztől : egy pár csont- és egy pár fakorcsolya.

I. A könyv- é s o k l e v é l t á r n á l : Bibó István d r . : A primitív ember világa. Szeged. 1927. — Debrecen város régi és új belsőségeinek térképe. Debrecen 1915. — Győrffy István dr.: A szilaj pásztorok. Debrecen 1928. — Howard Carter: Tut-Ankh-Amen koporsoja és múmiája. Budapest 1927. — Kutassy Endre dr. : Ősmaradványok gyűjtése, konzerválása és preparálása. Budapest 1927. — Modi: A húnokról, akik meghódították Indiát. Mi volt a húnok vallása? Budapest 1926. — Móricz P á l : Hortobágyi legendák. Debrecen 1927. — Szépművészeti Múzeum Évkönyve. IV. köt. 1924/26. — Szentgáli Károly: A régi pénz gyűjtése. Budapest 1927. — Szentgyörgyi József: A legnevezetesebb természeti dolgok Esméretei. Nyomatott Debreczenben Szigethy Mihály által 1803-ban. — Strzygowski : Heidnisches u. christliches um das Jahr 1000. Wien 1926. Folyóiratok: Előfizetés és tagsági díj ellenében: Archaeológiai Értesítő XXXIX., XL. és XLI. kötetek. — Debreceni Szemle 1927. — Dolgozatok a Ferenc József Tud. Egyet. Archaeológiai Intézetéből. 1927. — Föld és Ember. 1927. — Hadimúzeumi Lapok. 1927. — Hadtörténelmi Közlemények. 1927. — Magyar Iparművészet. 1927. — Műgyűjtő. 1927. — Társadalom Tudomány. 1927. Ezenfelül öt fényképet szereztünk Harmathy antiquáriumtól, melyek Debrecen uccáit ábrázolják. II. A s z é p m ű v é s z e t i tárnál : özv. Bauer Károlynétól ; Hrabéczv Ernő „Öregasszony" c. olajképét ; Gaál Ferenc festőművészTői „Tengerihántó paraszt" c. olajképét ; Somogyi Károlytól (Hajdúszoboszló): Vecsey ezredes kőnyomatú arcképét; G. Szabó Kálmántól: 2 db. szénrajzot és 3 db. fametszetet vásároltunk III. Az iparművészeti tárnál : Kapros Sándortól : 1 db. faragott díszes fapipa 1876-ból ; 6 db. dúc a múzeumi évi jelentéshez Weinwurm Antal és T. budapesti cégtől. IV. A régiségtárnál : Őskoriak : Többszörösen tagolt fejű bronztű. Lelőhely : Debrecen, régi téglavető. 2 db. bronz karperec. Lelőhely : Debrecen, Látókép. Vásárlás útján elért gyarapodásunk a következő.

24

Rómaikoriak: Bronz nyakperec és csüngő apró tárgyakkal. Egy pár bronz karperec és még egy bronz nyakperec vékony huzalból. Bronz gyűrű. 2 db bronz fibula, orsókarika égetett agyagból. Két emberi koponya. Lelőhelye: Felső-Józsa, debreceni Macs-puszta széle, szarmata-jazig sírokból. Közép- és újkoriak : Bronz pecsétgyűrű. Lelőhelye : Hajdúnánás, régi temető helye. Érmek: IV. Károly bronz vitézségi érme. — Debreceni kereskedő ifjak dalkörének bronz érme 1926. — Kegyeleti staféta ezüst emlékérem 1926. — Napoleon lombard-velencei 3 centesimója. — 16 db. ezüst húszas Mária Therezia, II. József, II. Ferenc és V. Ferdinánd nevével. Lelőhely: debreceni Dobozy-temető területe. — Római dénár: Antonius Pius. Lelőhely: Tetétlen. Ásatásokból : Őskoriak : Edénytöredékek : 3 db. kis bögre. Lelőhely : Zelemér. — Zsugorított csontváz, in situ kiemelve, edénynyel, lepény alakú salakos bazaltkővel, agyagröggel, rézdarabbal. Lelőhely : Zelemér. — Edénycserepek, csonka edények karcolt és festett díszítéssel. Talpcsöves edény töredéke, kővéső, dörzsölő-, súroló- és törő kövek ; kovaszilánkok, csontárak, veres festék, állati csontok, rézgyöngy. Lelőhely : a debreceni Tócó-melléki László- és Szántay-halmok. Rómaikoriak: Két edény; egy pár bronz karperec; 4 db. bronz karika, egy nyakperec; egy csomó puszta gyöngy. Lelőhely: Felső-Józsa. — Bronz- és vastörmelék ; cserepek, vaskés, 1 római dénár, ,nagy bronz-csat. Lelőhely : Kaba. Újkoriak: téglák a szepesi templom alapjából. V. A néprajzi tárnál : Butian Gergelytől : pipatartó-állvány ; Ecsedi István dr. által Bulgáriából hozott tárgyak : nyomtatószán-, eke-, ekevas- és ekejárom modellek. — Fazekas Lajos korsóstól (Nádudvar) : szenes edény, órros, talpasmécs, tányér és cserépkutya figurája. — Sallay Sándornétól : fedeles üvegpohár, írószertok, mázos túri csupor, csigacsináló. — Sárközi Istvántól : csigacsináló ; Steiner Béla kerékgyártó mestertől : kerékgyártó szerszámok, vonószék, kerékszék, kerék cirkálom, kőröző. — Szigeti Istvántól (Felső-Józsa) : borotválkozó-pamacs lószőrből és Varga Gábortól (Hajdúnánás): Tornyos papirtemplom betlehemes játékhoz.. Fülöp János hortobágyi gulyásnak egy régi díszített hombárért cserébe adtunk egy^általunk készíttetett faládát.

VI. A D e b r e c e n i M ú z e u m b a r á t o k Köre. A modern demokratizmus a maga képére alakította át a múzeumokat is, amelyek kezdetben, de még később is sokáig császárok, királyok, fejedelmek és más hasonló hatalmasságok gyüjtőszenvedélyéből keletkeztek és csak igen zártkörű arisztokratikus

25

társaságok gyönyörködtetésére, néha pusztán gazdagságuk fitogtatására, üres hivalkodásukra valók voltak. A muzeális jellegű gyűjtemények ma már világszerte nemzeti közkincsek és úgy a tudományos kutatásoknak, mint az általános népműveltség terjesztésének elsőrangú, valósággal nélkülözhetetlen tényezői. A múzeumok jelentőségének és hivatásának megváltozásával mindinkább köztudatba megy át az is, hogy a múzeumok fenntartása egyformán állami és társadalmi feladat. Mert a különböző célokat kitűző nyilvános jellegű gyűjteményeknek a működése több a szórakoztatásnál és a gyönyörködtetésnél. Egyénekre és tömegekre gyakorolt oktató- és nevelőhatásuk igen nagy ; a tudományok művelése is igen hatalmas segédeszközt talál bennök. Valamint mindenki, szegény és gazdag egyformán részesülhet a nyilvános múzeumok jótékonyságában, úgy mindenki könnyen lehet azok pártfogója, mindenki részt vehet a múzeumok fejlesztésében. Az egyszerű földmunkás is, ha az általa talált régiséget a múzeumnak ajánlja fel ; még úgy is, ha figyelmeztetésével leletre vezeti rá a múzeum vezetőségét. A gazdag ember pedig az által, ha például nevét valamely értékes családi ereklyének a múzeumba helyezésével örökíti meg. A társadalmak jómódú tagjai mostanában azt a módját választották a múzeum-pártolásnak, hogy Berlinben, Bécsben, sőt csonkaországunkban is, Budapesten, Szegeden megalakítják a „Múzeumbarátok Társaságát" egy-egy múzeum hathatós anyagi támogatása céljából. Ezen a példán buzdult fel Debrecen város Múzeumának igazgatója, Löfkovits Arthur is, amidőn tehetősebb ismerősei, barátai között tagokat kezdett toborzani a „Debreceni Múzeumbarátok Köre" számára. Közéletünk két vezetőegyénisége : Sesztina Jenő kormányfőtanácsos, kereskedelmi- és iparkamarai elnök és Steinfeld István nagybirtokos állottak legelőször a szép nemes eszme lobogója alá. Miután a kezdeményező urak által kibocsátott taggyüjtőívet többen aláírták, 1927 október 24-én, úgyszólván 25-ik évfordulóján annak a nevezetes eseménynek, amidőn Löfkovits Arthur (1902 okt. 26-án) a debreceni Műpártoló Egyesület ülésében saját múzeális gyűjteményét felajánlotta a városi múzeum alapjául : megalakulhatott a „Debreceni Múzeumbarátok Köre", a városi múzeum és Csokonai-Kör közös tanácskozótermében. Az ott tárgyalt és elfogadott alapszabályok szerint az új egyesület célja : A Debreceni városi Múzeum gyarapodásának, valamint kultúrális és tudományos munkásságának előmozdítása ; a nagyközönségnek a múzeum ügyei iránt való érdeklődésének növelése. Kutató- és gyűjtő utak, ásatások, egyéb tudományos munkálatok erkölcsi és anyagi támogatása. A debreceni városi múzeum „gyűjteményeit és munkásságát ismertető időszaki és -önálló művek kiadása, előadások és kiállítások rendezése".

26

A Kör jövedelmei: Előrefizetendő évi tagsági díjak; alapító tagok által befizetett pénzösszegek ; felolvasások, előadások, kiállítások jövedelmei ; adományok ; a vagyon hozadéka ; egyéb bevételek. A kör tagjai : tiszteletbeliek (akiket a közgyűlés ilyenekül megválaszt) ; alapítók, aki egyszersmindenkorra legalább 1000 pengőt fizet; rendes tagok, akik három évre terjedőleg évi 50 pengő rendes tagsági-díj fizetésére kötelezik magokat, azonban tanárok, köztisztviselők és művészek csak évi 10 pengő rendes tagsági dijat fizetnek. A társaság intéző szervei : a közgyűlés, az igazgatóválasztmány, a tisztikar és a számvizsgáló bizottság. A választmánynak hivatalból tagjai a városi múzeum tárainak őrei. Az alakuló közgyűlés az alapszabályzat elfogadása után megalakította a tisztikart is következőleg : Társelnökök: Steinfeld István, Sesztina Jenő. Ügyvezető alelnök : Löfkovits Arthur. Titkár : dr. Schlotter Ferenc. Pénztárnok: Gerő László. Ellenőr: dr. Nyíri Ernő. Igazgatósági választmány : Balogh István (Kossuth u.), Bernfeld Sámuel, dr. Csiky József, dr. Hüttl Tivadar, Jóna István, Kardoss Gyula, Kaszanyitzky Andor, dr. Kölcsey Sándor, Mihalovits Jenő, dr. Radó Rezső, dr. Szabó Mihály, Ungár Jenő. Számvizsgálók: Króh Vilmos, Létay Lajos és Szigethy Gyula. Tiszteletbeli tagokul megválasztattak: Dr. Baltazár Dezső püspök, dr. Hadházy Zsigmond főispán, dr Magoss György polgármester, dr. Vásáry István polgármesterhelyettes-főjegyző és dr. Csűrös Ferenc kultúrtanácsnok. A Múzeumbarátok Körének, amely működését az alapszabályok jóváhagyása után kezdheti meg, a megalakuláskor 42 rendes tagja van. A tisztikarba megválasztottakon kívül következő urak írták alá az alapító-íveket : Békés Lajos, dr. Berkovits Herman, Bosznay Dezső, dr. Fényes Jenő, dr. Fényes Endre, dr. Gergely Jenő, Goldstein Ignác, dr. Hegedűs Endre, dr. Jakabovits József, Kardoss Géza, Kardoss László, Krausz Mór, dr. Kuthy Sándor, Langer Imre, dr. Loessl János, Lukács Andor, Mandel Lipót, dr. Sajó László, Sándor Ármin, Sebestyén Lajos, Schlachta Sándor, Waltner Sámuel és Wolff Ferenc.

VII. A múzeumőrök irodalmi munkássága. Tanulmányutat. Nyilvános e l ő a d á s a i . Zoltai Lajos múzeumőr, tiszteletbeli múzeumigazgató. A gróf Tisza István Tudomány-Egyetem bölcsészeti szakának honoris causa doktora ; a Tisza István Tudományos Társaság rendes tagja ; a Magyar Néprajzi Társaság és a Csokonai Kör választmányi tagja ; a Műemlékek Orsz. Bizottságának és az Orsz. Hadimúzeum Egye-

27 sületnek levelező tagja. A Debreceni Szemlében mint építészeti kiváló műemléket méltatta a debreceni református.Nagytemplomot. A Debreceni Képes Kalendáriom 1928. évi folyamában, kisebb cikkein kívül, fölelevenítette Szombati István főbíró és neje Veresmarti Zsuzsánna, a református egyház és kollégium bőkezű patrónusainak emlékét és megírta a Kossuth uccai templom építésének történetét. Sőregi Jánossal együtt a Hadi Múzeumi Lapokban ösmertette a Városi Múzeum fegyvergyűjteményét. A Néprajzi Társaság előtt Budapesten vetítettképes előadást tartott a debreceni temetők művészi faragású fejfáiról. Az összes múzeumi ügyek az ő előadásában kerültek tárgyalásra a Múzeumi Bizottság ülésein, amelynek egyúttal jegyzője is. A Nemzeti Múzeum régiségtárában, a Néprajzi és Iparművészeti Múzeumban, valamint a kecskeméti és szegedi városi múzeumokban néhány napig tanulmányozta a legújabb rendezési eljárásokat és módozatokat. Dr. Ecsedi István, a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem magántanára; a debreceni református tanítóképző-intézet rendes tanára; Debrecen város múzeumának tb. őre, a néprajzi osztály vezetője ; Debrecen város közművelődési könyvtárának igazgatója ; a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság rendes-, a Magyar Földrajzi-, a Magyar Néprajzi Társaság-, a Magyar Adria Egyesület- és a Debreceni Csokonai Kör választmányi tagja ; a Magyar Alföldkutató Bizottság és a Honismertető Társaság tagja stb., stb. Két irányban folytatta munkásságát: 1. Gyűjtögette a magyar tárgyú néprajzi és folklorisztikai elemeket Debrecen, a Hortobágy és Tisza mentén. 2. A nyári július, augusztus és szeptember hónapokat Bulgáriában, Macedóniában, Görögországban, Palesztinában, Szíriában és Törökországban töltötte, hogy az ősi szilaj pásztorkodást, valamint a nomád (beduin) állattenyésztést tanulmányozza. Ez útjáról nagyon sok adatot és néhány száz eredeti fényképfelvételt hozott. Tanulmányokban gazdag útját a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztérium és Debrecen városa pénzbeli támogatással, Bulgária kormánya vasúti-, a Dunai Gőzhajózási Társaság hajózási kedvezménnyel segítették elő. Az év folyamán több nyilvános előadást tartott. Mint magántanár. a Tudomány Egyetemen az 1926—27. év II. félévében „A dunántúli dombos vidék föld- és néprajza", az 1927—28. év I. félévében pedig „Az északnyugati felvidék föld- és néprajza" címen. Budapesten a Földrajzi Társaság ülésén „A hortobágyi szilaj pásztorkodás "-ról tartott vetítettképes előadást, míg Debrecenben a Népszerű Főiskolán keleti tanulmányújának emlékeit adta elő „Törökország és a török nép", „Konstantinápoly kelet nagy fővárosa" címek alatt. Ugyanitt „A Dolomitok'-ról is. A Debreceni Gazdasági Egyesület 60 éves jubileuma alkalmával a Csokonai színházban bemutatta és ismertette a Hortobágy puszta életét

28 és a hortobágyi pásztor és betyárnótákat, mely utóbbiaknak folklorisztikai jelentőségét szcenirozott bemutatások kíséretében fejtegette. A kollégium dísztermében „Trianon emléke", a debreceni Mansz. felkérésére két ízben „Debrecen sz. kir. város őstörténete" és „Debrecen sz. kir. város küzdelmes százada (a protestáns hitre térés és a török hódoltság)" címen tartott előadást. Nyíregyháza városában is megfordult, hol a hallgatóságot két előadásban részesítette : az egyik „A modern Törökország társadalmi életéről" szólt, a másik „A Hortobágy pusztá"-ról. Ecsedi István nagyszabású irodalmi munkásságot fejtett ki. A szakirodalomban megjelent cikkei : A kunmadarasi olajütő (Népélet) ; A hortobági pásztor és betyár nóták (Népélet) ; A hortobágyi nóták gyűjtése (u. o.) ; Törökországi útiképek (Kincses Kalendárium). Sorozatos cikke jelent meg az Ifjúság és Élet c. folyóiratban Debrecenről és a Hortobágyról. „A szeretet földjén, a szentvárosban" címen a Debr. Képes Kalendáriumba írt. Tizenkét úti levele jelent meg a „Magyarság" c. fővárosi napilapban keleti, főleg palesztinai útjáról. Úti levelekben számolt be keleti útjáról a „Debrecen", „Hajdúföld" és „Debreceni Újság" hasábjain. Önálló művei közül legnagyobb jelentőségű a „Hortobágyi pásztor és betyár nóták". Dallamokkal. 1—160. 1.; a „Hortobágyi életképek" (hortobágyi néphagyományok) 1 —104. I. Az Egyetemes Konvent megbízásából tankönyvet írt a népiskolák számára, „Földrajz" a IV., V., VI. osztály részére; továbbá „Fizikai és csillagászati földrajzot" a tanítóképző intézetek I. osztálya számára. Több könyvismertetése jelent meg. Dr. Sőregi János múzeumi segédőr a „Hadimúzeumi Lapok" számára dr. Zoltai Lajossal közösen megírta a múzeum fegyvergyűjteményének és hadiemlékeinek ismertetését „Hadtörténelmi emlékek a debreceni városi múzeumból" címen. (H. L. III. évf. 1927 1—2. sz.) A „Vitézi Képeskalendárium és Évkönyv" 1928. évi kötetében jelent meg, illusztrált népszerű leírása az általa feltárt hajdúböszörményi honfoglaláskori lovasvitéz sirjáról. Helyi lapokban megjelent könyvismertetései és alkalmi cikkei közül értékesebb dolgozatai voltak „A magyar művészet jövője" és „Debrecen régi zenei emlékeinek összegyűjtése", melyek a város kulturfejlődésével szoros összefüggésben állanak. Könyvalakban jelent meg a feldolgozás alatt lévő főmunkájához, a szarmata-jazigok archeologiájához előtanulmányképen készített dolgozata, melynek címe: „A szkita-magyar kontinuitás elméletének jogosultsága a turáni szellem keretében." 1927 66. oldal. A dr. Milleker és dr. Hankiss egyetemi professzorok által szervezett és vezetett Debreceni Nyári Egyetem hallgatói számára a városi múzeumban négy előadást tartott „Régiségtan, különös tekintettel Debrecenre és környékére" címen. Ugyancsak ő végzi a Debreceni Madárvédelmi Egyesület titkári teendőit.

VIII. A m ú z e u m költségei. A házipénztár 1927. évi rendes költségelőirányzatában a városi múzeum szükségletei a következő összegekkel szerepelnek; Személyi kiadások. . . Fűtés Világítás Múzeum gyarapítása . . Múzeum vegyes kiadásai

. . .

. 14,213 . 578 . 25

.

.

.

. 2.002

1,200

Összesen 18,018 P. Ezenkívül a rendkívüli költségvetési rovatban állott múzeumi régi bútorok restaurálása címmel 800 pengő. A múzeumigazgató kezelése alá ezen közel 19,000 pengőt tévő javadalomból csupán a gyarapítás, kezelés, restaurálás és a teremőri díjazás költségei kerültek elszámolandó előlegek alakjában. összesen 2,704 pengő. Az elszámolások szerint elment I. Gyarapításra, a) a könyv- és oklevéltárnál 277* 18 ; b) szép- és iparművészeti tárgyakért 647 24; c) régiségtár érdekében 125 6 6 ; d) néprajzi-tár javára 186 86 P, összesen 1,236 P 94 fill. II. Kezelési (posta-, iroda-, felszerelés-, konzerválás stb.) költségekre 389 56 P. 111. Teremfelvigyázók díjazására 277*40 P. IV. Bútorok javításáért és tisztításáért 795 P 40 fill. Közvetlenül a házipénztár fizette ki a múzeumi javadalomból évi jelentésünk kinyomatási költségeit. Az 1927. évre múzeumunk 480 pengő rendes állami segélyben részesült. Ebből ásatásra fordítottunk 276"32; képvásárlásra 140; szakkönyv vételére 61*60; összesen elköltöttünk 477 pengő 92 fillért.

IX. A m ú z e u m látogatói. A történeti- és néprajzi osztály 1927-ben egy januári vasárnap és augusztus hónap kivételével, minden vasárnap nyitva volt. Iskolák, nagyobb társaságok, átutazók hétköznapokon is megtekinthették. Csoportosan nézték meg a múzeumot 16 helybeli, 14 vidéki és budapesti iskola növendékei ; ezeken kívül nyolc nagyobb idegen társaság. A látogatók összes száma 13,809 személy volt. A képtár, az ott elraktározott Déri-anyag miatt, csak részben volt megtekinthető. A téli hónapokban pedig minden termét zárva tartottuk. Látogatóinak száma : 2050. Kelt Debrecenben, 1928 január 30-án. L ö f k o v i t s Arthur, múzeumigazgató.

Dr. Zoltai Lajos, a múz. bizottság jegyzője.

DEUTSCHER Abbildungen

AUSZUG.

sind im ungarishen

Texte.

I. ER vorliegende Jahresbericht enthält die Tätigkeit und den Zustand des Museums der königlichen Freistadt Debrecen vom Jahre 1927. Dieses Jahr war das 25-te der Gründung und 22-te der Eröffnung des Museums. Im Jahre 1928 vird die Übersiedlung des städtischen Museums in das Neue, von der Stadt Debrecen erbaute Kulturpalais durchgeführt, w o es mit der von Friedrich Déri dem ungarischen Staate geschenkten Sammlung und der Bibliothek für öffentliche Bildung vereinigt wird. In diesem ganz modernen Gebäude werden der grosse Vortragssaal, die Ausstellungsräume, Laboratorium, Forschungszimmer etc. die kulturelle Bestimmung desselben fördern. Die Tätigkeit der Aufsichtskommision und der Beamten des Museums hat sich im verflossenen Jahre auf verschiedenen Gebieten erstreckt. Einesteils haben sie vielen und verschiedenen Aufträgen Folge geleistet, anderesteils aufgestöbert, durchforscht u. gesammelt Gegenstände und Andenken von lokalhistorischer Bedeutung, sowie auch die Tradition gepflegt. Unter anderen haben sie zum Beispiel in B e w e g u n g gesetzt, dass die reformierte Kirche, das Kollegium und die fasst 4 0 0 Jahre alte städtische Druckerei, welche mit der Vergangenheit der Stadt Debrecen in engstem Zusammenhange standen, im neuen Museum entsprechend repräsentiert werden sollen. Ferner haben sie ca. 300 neuangelegte Strassen und Piätze benannt, und zwar wurden diese neuen Bezeichnungen aus dem Kreise der ungarischen Vergangenheit und Urbeschäftigungen genommen, auch verwendeten sie Namen der von Trianon abgetrennten ungarischen Städte, Flüsse und Gebirge. II. Die von Museum durchgeführten archaeologischen Ausgrabungen geschahen zu Lasten der Staats- und Stadtsubvention. Die Ergebnisse dieser Forschungen sind kurz zusammengefasst folgende : 1. Barbarengräber aus der Römerzeit in Felsöjózsa (Kom. Hajdú, 12 kim. von Debrecen entfernt). Arbeiter, welche dort einen

31 Brunnen graben wollten, fanden in einer Tiefe von 1 Meter zwei Gräber mit folgenden Beigaben : 2 Halsringe mit kleinen Reifen und einem Miniaturbeile als Gehänge (alles aus Bronze); 2 eingliederige Bronzefibeln mit umgeschlagenen Fuss (Almgren Taf. VII. Fig. 158); 3 bronzerne Armringe 1 Kupferring, 1 Spinnwirtel aus gebrannten Ton und einige Glasperlen. (S. Abb. 1. 1—7.) Die Arbeiter haben den Inhalt der beiden Gräber entnommen, den Vorstand des Dorfes übergeben, welcher das Museum von dem Funde in Kenntnis setzte. Hierauf fuhr Kustos Dr. J. Sőregi nach Felsőjózsa, übernahm die Gegenstände und machte an der Fundstelle eine eintägige Ausgrabung. Es gelang ihm eine Hälfte, eines der oben erwähnten Gräber in situ aufzudecken und zwischen den Füssen des Skelettes ein Tongefäss zu finden (Abb. 2.) Höhe 14 1 / 2 cm. Mündungs Dm. 10 cm. Ferner deckte er nach 2 weitere Gräber auf. (No 3. u. 4.) Die Richtung der Skelette war fasst NS, mit dem Kopfe gegen Süden ; auf dem Rücken liegend in ausgestreckter Haltung in einer Tiefe von 70 cm unter der Oberfläche. Das 3-te Grab war ohne Beigaben. In dem 4-ten wurde folgendes gefunden : 2 Armringe aus Bronze ; 4 kleine Reifen ; 1 Bruchstück eines Halsringes und bei den Füssen ca. 100 Stück farbiger und weisser Pastaperlen in verschiedenen Formen. (S. Abb. 3. 1—5.) Das zur Verfügung stehende Terrain war hiemit erschöpft. Die aufgedeckten Gräber stammen aus dem Ill-ten Jahrhundert n. Chr. und dürften dem sarmatisch-jazygischen Volksstamme angehören. 2. Sarmatisch-jazygische Hügelgräber bei Kaba. (Kom. Hajdu, 32 klm von Debrecen entfernt.) Beim Siidrande der Gemeinde, längs eines ausgetrockneten kleinen Flussbettes erhebt sich eine Gruppe von 20 verschiedenen grossen Grabhügeln. — Ihre Höhe beträgt 0 ' 7 0 — 1 8 0 m, der Durchmesser 16—20 m. Die Anordnung der Hügeln ist unregelmässig. Die Kustose Dr. Zoltai und Dr. Sőregi haben 4 der obigen Grabhügeln aufgedeckt. Leider waren jedoch alle ausgeplündert. Die Richtung der Gräber war SN, die Tiefe 2"10—2 60 m. Im einem der Hügeln konnte man noch die Reste eines von Balken angefertigten Holzbaues erkennen, dessen Länge 2 55 m und Breite 1 00—1 25 m betrug. In den ausgeplünderten Gräbern wurden folgende Gegenstände gefunden: 1 eiserne Klammer und einige Bruchstücke von solchen und Nägel; römische irisierende Glasscherben ; römische Tonscherben ; 1 grosse Schnalle aus Bronze (Abb. 4. 1.); 1 eisernes Messer (Abb. 4. 2.) und 1 sehr abgenützter römischer Denar aus der Kaiserzeit etc. Nach den damaligen historischen Quellen waren die sarmatisch-jazygischen Stämme nur zwischen Theiss und Donau ansässig. Aber wir kennen schon jenseits der Theiss ein grosses Gräberfeld in der Hortobágypuszta (ca 250 Gräber, 40 km westlich von Debrecen ; aufgedeckt von Dr. Zoltai) ; ferner bei Felső-

32 Józsa (s. oben !), Debrecen, Hosszupályi, Sáránd, Püspökladány (alle Kom. Hajdú) sind ganz ähnliche Hügelgräbergruppen, wie die oben erwähnten bei Kaba. Es ist dies also ein Beweis hiefür, dass die östliche Grenze dieser Völker noch weit jenseits der Theiss hinausreichte. 3. Bronzezeitliche Hockerbestattung in der Zelemér-puszta. (Kom. Hajdú, 14 kim von Debrecen entfernt.) Der deutsche Auszug dieser Ausgrabung befindet sich auf Seite 45. 4. Zwei neolithische Grabhügeln mit bemalter Keramik bei Debrecen, (Tócófluss}. Nähere Beschreibung siehe deutscher Auszug Seite 52. III. Das städtische Museum hat sich im vorigen Jahre durch Kauf, Geschenk und Ausgrabung zusammen um 818 Stücke bereichert. Von obiger Stückzahl entfallen auf die Fachbibliothek und das Urkundenarchiv 430 Stk., auf die Münz- und archeologische Sammlung 214 Stk., auf die ethnografische Abteilung 68 Stk. und auf die Kunst- und Gewerbeabteilung 105 Stk. — Der Gesammtstand betrug mit Ende des Jahres 1927 über 50.000 Stück. In der Fachbibliothek und dem Urkundenarchiv waren hievon 23699, in der Münz- und archaeologischen Sammlung 18092. in der ethnografischen Abteilung 5150, in der Kunst und Gewerbeabteilung 2581 und in der naturhistorischen Gruppe 525 Stücke. In diesem Jahresausweis ist das Material des Déri-Muzeums nicht miteinbezogen. Dieser Jahresbericht ist von Dr. L. Zoltai und Dr. J. Sőregi zusammengestellt.

DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRA

EBRECEN sz. kir. város Közművelődési Könyvtára állapotáról az 1927. évben a következőkben számolhatok be: Közművelődési Könyvtár az 1927. évben is jelentős fejlődésen ment keresztül. Debrecen város közönségének egyre szélesebb rétege veszi igénybe a könyvtárat, ami mutatja azt, hogy a könyvtár mennyire kulturális hivatást teljesít, sőt szükségletet tölt ki. Az elmúlt év folyamán a helybeli középiskolák igazgatói és tanárai kérték az igazgatóságot, hogy intézetük olvasni vágyó tanulóit vegye fel tagul, mert az iskolai könyvtárak nem tudják beszerezni az újonnan megjelent, jobbára nagyon drága könyveket. Más könyvtár meg nem áll rendelkezésükre. Az igazgatóság mérlegelvén az indokokat, nem zárkózhatott el a kérelem elől, viszont mérlegelte a könyvtár állományát, a kevés személyzetet és azt, hogy minő biztosítékot szerezzen a tanulóktól. Abban állapodott meg, hogy a tanulókért tartozik az intézet igazgatója, vagy valamelyik rendes tanár anyagi és erkölcsi felelősséget vállalni és hogy minden intézet külön-külön csak heti egy napon jöhet könyvosztásra, így tudta csak lehetővé tenni, hogy a középiskolai tanulók a könyvtárat használhatják. Az intézetek ezt a feltételt elfogadták és most minden könyvtárunkba beiratkozott tanulóért az igazgatónak, vagy egy tanárnak írásban kell jótállani. És ez a jótállónyilatkozat a belépési nyilatkozathoz csatoltatik. Az elmúlt évben 632 tag iratkozott be. Kiiratkozott 169 tág. A könyvtár felállítása óta 6226 tag iratkozott be a Közművelődési Könyvtárba. A tagok növekedéséhez növelni kellett a könyvtár könyvállományát is. Könyvbeszerzésre Debrecen város Nemes Tanácsa és Közönsége megértő áldozatkészséggel 2400"— pengőt, a nagyméltóságú V. K. M. 480"— pengőt adott. így összesen 2880"— pengő állott rendelkezésünkre. 3

34 Az elmúlt év őszén szokatlan nagy termelés lévén a magyar könyvpiacon, ez összeget teljesen kimerítettük. Beszereztünk 533 új művet 570 kötetben. A hiányos és használatból kivont munkák pótlására vettünk 40 drb müvet. A könyvtár barátai száma is jelentékenyen növekedett az elmúlt esztendőben s sokan közülük ajándékozásukkal növelték a könyvtár állományát. Az ajándékozók közül előljárt a Nemes Város 32 művel 32 kötetben, dr. Ecsedi István könyvtárigazgató 41 művel 41 kötetben, a Természettudományi Társulat 8 mű 8 kötet, Könyvbarátok Szövetsége 7 mű, 7 kötet, Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, Tolnai Világlapja 5 —5 mű, Löfkovits A. 4 mű, Orsz. Könyvforg. és Bibi. Központ, Roncsik Jenő, Városi Nyomda, Györffv István dr. 2 — 2 mű, Nagy Sándor, Budapesti Hirlap, Maday Gyula, Fuchs Jenő, Tamássy Géza dr., Boczán József, Csáthy F.-né, Vásáry Istvánné, FaluSzövetség, Barczikay Endre, Sőregi János dr., M. Tud. Akadémia, vitéz Kanabé D., Szabó Pál, Kökényessy I., Bányai László, Salánky József 1—1 művel. Összesen 127 mű 127 kötetben. Vásárlás és ajándékozás útján a könyvtár állománya 660 művel 697 kötetben gyarapodott, ami jelentős gyarapodásnak tekinthető. A könyvtár mai állománya 14,000 kötetet tesz ki. A könyvtár eddig rendezetlenül heverő raktár állományát rendbeszedtük, róla pontos jegyzéket készítettünk. Ma már elmondhatjuk, hogy a Közművelődési Könyvtár anyagát feldolgoztuk. Raktárunk állománya 1350 mű 1410 kötetben, ami tekintettel a nagy forgalommal járó utánpótlási szükségletre, kevésnek mondható. Folyóiratokra kiutalt a Városi Tanács 800'— pengőt. Előfizettünk 5 helybeli lapra, 2 lapot ingyen kaptunk. Előfizettünk 9 budapesti napilapra és 12 folyóiratra, 2 külföldi lapra. Ezenfelül az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központtól kaptunk számos szakfolyóiratot, úgy, hogy a könyvtárba 75 darab folyóirat járt az elmúlt évben. Az olvasótermi közönség a napilapokat és folyóiratokat szorgalmasan olvasta, úgy, hogy a ráfordított költség és fáradtság honorálva volt. Vegyes kiadásokra kiutalt 240"— pengőt dologi kiadásokra és apró nyomtatványok készítésére fordítottuk. Debrecen város áldozatkészsége jól befektetett tőke. A könyvtár látogatottsága az elmúlt évben is hatalmasan fokozódott. I. Az olvasótermet látogatta 48,616 egyén. Újságokon kívül könyvet is olvasott 12,419 egyén. A használt művek száma 12,419, 12,746 kötetben. Az olvasott müvek így oszlanak m e g : szépirodalmi 5394, ismeretterjesztő 5773, ifjúsági 16, folyóirat 1236. Az olvasót a társadalom minden rétege használja. Délelőtt inkább a felnőtt közönség látogatja, délután inkább a közép- és főiskolák növendékei képezik az olvasók többségét. Az olvasóban a közönség jó rendet és csendet tart fenn.

35 il. Kölcsönző forgalma szokatlan nagy. Könyvet kölcsönzött 5 8 , 9 1 3 egyén. A kölcsönzött müvek száma 58,913, 66,510 kötetben. A kikölcsönzött művek így oszlanak m e g : szépirodalmi mű 46.308, ismeretterjesztő mű 4618, ifjúsági mű 7987. Az olvasóterem és kölcsönző összes személyforgalma: 107,529 s ezek használtak 71,332 művet, 79,256 kötetet. Olvasóközönségünk teljes erővel a szépirodalmi műveket használja, ezért a jobb műveket több példányban tartjuk. így Jókai már 6 példányban áll a közönség rendelkezésére. Továbbá Mikszáth, Herczeg, Gárdonyi munkáit is több példányban szereztem be. A jövőben igyekszem úgy a magyar, mint a külföldi írók jobb, irodalmi értékű, keresettebb munkáit segélyforrásunkhoz mérten több példányban tartani. Könyvkötésre fordítottunk a városi segélyből 8 0 0 — pengőt és a biztosíték kamataiból 123 pengő 26 filiért, összesen: 923 pengő 26 fillért. Beköttettünk belőlük 628 kötet könyvet. Ma már lehetővé vált. hogy kötetlen könyvet nem kölcsönözünk ki. Mikor három évvel ezelőtt a városi Tanács megbízásából a Közművelődési Könyvtár vezetését átvettem, első dolgom volt a könyvtár anyagát rendbeszedni és könnyebb használhatósága érdekében róla jegyzéket készíteni, azt kinyomtatva a közönség kezébe adni. A könyvtár első nyomtatott katalógusa 1925 őszén elkészült. Hogy milyen szükségletet pótolt, semmi sem mutatja jobban, minthogy 1000 példánya, egy pótjegyzékkel kibővítve, másfélév alatt elkelt. Ezt látva, az elmúlt év folyamán a könyvjegyzéket újból összeállítottuk, az időközi növekvényt belevettük és a városi Tanács megbízásából 1640'— pengő költségen 1000 példányban kinyomattuk. A jegyzék második kiadását nagyobb alakban, 14 ív terjedelemben, szép, tetszetős köntösben 1 8 0 pengő árban árúijuk a közönségnek. A katalógus összeállítását, sajtó alá rendezését az igazgató Gulyás Sarolta tisztviselőnővel végezte el. Reméljük, hogy a II. kiadás hasonló szíves fogadtatásban fog részesülni, mint az első. A Közművelődési Könyvtár az egész év folyamán nyitva volt, kivéve augusztus hónapot, amidőn a könyvek javítása, rendezés és takarítás miatt zárva tartottuk. Nyitva volt köznapokon délelőtt 10—1 óráig és délután 4 — 7 óráig. Vasárnap délelőtt 10—12 óráig. A könyvtár munkáját egy megbízott igazgató és három napidíjas nő látja el és a takarítási munkát az épület házmestere és felesége végzi. A Közművelődési Könyvtár ma már kultúrális tényező Debrecen város kultúréletében. Kis magból szépen fejlődő fává nőtte ki magát. Az új helyiség már készen, berendezve áll számára. Itt néhány hónapon belül méltó helyet talál és a közönség sokkal nagyobb kényelemmel használhatja, mint a mai, nem könyvtári célra épült helyiségben. Az egyszerű kis könyvtárból modern városi 3*

36 könyvtár lesz, mely tanítja, szórakoztatja, de egyszersmind neveli is a közönséget. Ez a nagyarányú fejlődés azonban új áldozatot kíván Debrecen városától és a magyar államtól egyaránt. Debrecen városa az áldozatkészségét tettekkel mutatta meg már ez 1928. évre. Midőn hálás köszönetemet itt nyilvánosan kifejezésre juttatom a megértő cselekedetért, munkám jutalmát látom benne és zálogát annak, hogy Debrecen város nemes Tanácsa és közönsége a legnagyobb megértéssel van minden kultúrális törekvés iránt, mely a magyar kultúrfölényünket erősiti. Debrecen, 1928 február 3. Dr. E c s e d i István, egyetemi m. tanár, könyvtárigazgató.

Die W i r k s a m k e i t der „Bibliothek für a l l g e m e i n e B i l d u n g " der kgl. Freistadt D e b r e c e n im Jahre 1927. Nebst zwei grossen öffentlichen und sonstigen Vereins- und Privatbibliotheken wird die „Bibliothek für allgemeine Bildung" der kgl. Freistadt Debrecen von stets breiteren Schichten der 110,000 Einwohner zählender Bevölkerung in Anspruch genommen. Dieser Umstand zeugt von den kulturellen Bestrebungen unseres magyarischen Volkes und der kulturellen Mission der Bibliothek. Im verflossenen Jahre, wurden 632 neue Mitglieder immatrikuliert. Hiemit stieg die Zahl der Mitglieder seit dem Bestehen der Bibliothek (1917) auf 6226. Bei dem starken Anwuchs der Mitglieder musste auch der Bestand der Bibliothek beträchtlich vermehrt werden. Zu diesem Zwecke wurde vom hiesigen Stadtrate die Summe von 2400 Pengő, vom kgl. ungarischen Ministerium die Summe von 480 Pengő flüssig gemacht. Kaufweges hatte der Bestand der Bibliothek 660 neue ungarischen Werke in 697 Bänden zugenommen. Auserdem brachten wir 50 Bände in englischer Sprache in Ankauf. Die Gönner unserer Bibliothek bereicherten dieselbe mit 127 Werke in 127 Bänden. An Stelle ausgemusterter Werke besorgten wir 50 Anderweitige Bände. Im Lesesaale der Bibliothek standen dem Publikum 17 Tagesblätter, 75 Wochen- und Zeitschriften zur Verfügung. Von sämmtlichen ungarischen Provincbücheree hat unsere Bibliothek den grössten Betrieb zu verzeichnen. Der Lesesaal zählte 48,616 Besucher. Ausser den Tagesblättern und Zeitschriften wurden 12. 419 Werke in 12,746 Bänden zum Gebrauche verabfolgt. Die Leihbibliothek Hess den 58. 913 Ansuchern 58,913 Werke in 66,510 Bänden zukommen. Das Lese- und Leihpublikum beläuft sich.

37 ínsgesammt auf 107,529 Personen, von denen 71,332 Werke in 79,256 Bänden benützt wurden. Um die Benützung der Bibliothek zu erleichtern, Hessen wir einen pünktlichen Katalog artfertigen, den wir dem Publicum zum Selbskostenpreise zur Verfügung stellen. Die Bibliothek war mit Ausnahme des Monats August das ganze Jahr hindurch zugänglich. An Wochentagen von 10—13 und von 16—19 Uhr. Die Benützung der Bibliothek ist ganz unentgeltlich. Als Sicherstellung sind 4 Pengő zu belegen, die im Falle des Austrittes zurü .tl<erstattet werden. •".'«•

m

'

Dr. S t e f a n E c s e d i Privatdozent Bibliothekdirektor

o A

ZELEMÉR-PUSZTAI

ŐSKORI ZSUGORÍTOTT TEMETKEZÉS FELTÁRÁSA ÉS JELENTŐSÉGE.

JELENTÉSBEN ismertetett március 29-iki felsőjózsai ásatást nyomon követte a Tócó-forrás vidékén, az ú. n. D e Pauli Zeleméren végzett régészeti kutatás, mely a szakkörök előtt egy minden tekintetben figyelemreméltó zsugorított temetkezés feltárására vezetett. A tudósok az őskor e sajátságos temetkezésének okairól ma is még különféle, egymástól eltérő nézeteket vallanak. Az alább ismertetett sír — bár még társtalanul áll és lelőhelye környékének további kutatásától függ az eredmény végleges leszögezése — annyira jellegzetes, hogy méltán remélhető, hogy e kérdés tisztázását, a tudományos vita eldőlését nagy mértékben fogja elősegíteni. Ez a körülmény teszi kívánatossá, hogy a zelemér-pusztai sírról külön rövid leírást adjunk és annak tanulságait e temetkezés okairól felállított nézetekkel egybevessük. *

A városi múzeum igazgatóságát Csatári Szűcs Bertalan földbirtokos értesítette arról, hogy a Tócó-forrás vidékén, dr. Baltazár Dezső református püspök De Pauli Zeleméren fekvő birtokán a tavaszi szántáson őskori szürke színű települési foltok láthatók a szokásos cserép- és csonttörmelékekkel. A múzeum tisztviselő^ jiláixá! ; ls__28^n__tekintették meg a terepeTT"~mely a iDfêbreCërT^"" Hajdúböszörményi vasútvonal Szent-György megállójától északnyugatra, az ú. n. „Kun őrmester"-tanyánál kezdődik és a Tócó balpartján a meder felé lejtő hatalmas dombhátként húzódik. A váltakozó nagyságú, 2 — 1 0 m. átmérőjű kerek szürke foltok a

39 folyómederrel párhúzamosan négy sorban voltak szemlélhetők, ameddig a szántás tartott. Az egykor bővizű Tócó ma müvelés alatt álló terrasza mindkét parton jól kivehető még s érthetőleg a települési foltoknak a medertől számított első sora a balparti terrasz külső vonalán kívül esik. A felszántott területen, nemcsak a szürke foltok helyén, hanem azok között is nagy számmal összeszedett díszített cserepek (5. ábra 1., 2., 3., 4.), az eke által összetördelt dúrva, vastag falu edénymaradványok, dörzsölő-, őrlőkövek töredékei, csillámpala kavicsok, továbbá állati és emberi csontok egy nagyobb méretű és hűzamosabb ideig tartó őskori településre engedtek következtetni. Miután szemközt, a Tócó-meder jobb partján is hasonló települési foltok mutatkoztak és ugyanott ma is jól kivehetők még

5, á b r a . Zeleinéri és T ó e z ó v ö l g y i

edénytöredékek.

egy őskori földvár hossznégyszöget alkotó sáncai: a múzeum vezetősége e helyen próbaásatás eszközlését határozta el, melynek elvégzésével dr. Baltazár Dezső református püspök szíves engedélyének megnyerése után e sorok íróját bízta meg. A kutatást március 30-án négy munkással kezdtem meg a települési foltok vallatásával. A felmért és térképezett hat szürke folton húzott kutató árok a harmadik, sokszor már a második ásónyomon eleven sárga földet mutatott. A pernye- és hamumaradvánnyal kevert felszíni rétegből a törmelék közül csupán két kis csupor került elő (8. ábra 1., 2.) és egy helyen 30 cm. mélyen az eke által teljesen összeforgatott emberi csontváz, mely körül a gondos átvizsgálás dacára semmi mellékletet nem találtam. A csontokból ítélve, ez a sír különben is újabb keletűnek látszott. Felhagyva a települési foltok további vallatásával, ez őskori

40 telepesek temetőjét kellett megkeresnem. Ebből a szempontból a Tócó terrasza nem jöhetett tekintetbe, mert az akkoron jórészt víz alatt állhatott. Józan számítással, tekintettel a víz közelségére is, a települési foltok csoportjától északra vagy délre sejtettem a temetőt. E két irány közül a délit választottam és pedig szerencsésen, azon oknál fogva, mert itt a folyómedernek szabályos kerek kis öble van, mely feltűnően mesterséges alkotásnak látszik. Bár túlzásnak tűnik fel a temető és a kis öböl közötti összefüggésre építeni, mégis e gondolat révén jutott sikerre itteni fáradozásunk.

/ ^ -N '

^

. tS

I

\

A. fcj

I gi & § !

A ZELEMÉR PUSZTAI SÍR HELYSZÍNRAJZA. »Mertek:

2cm.=

1 m etet:

.t

6. á b r a .

A kutató árkot keletnyugati irányban l m. szélességben és 8 m. hosszúságban a püspöki (U. Szabó-tanya) birtok Tócó balparti részének déli mesgyéjétől, azaz Sóvágó Imre böszörményi gazda szomszédos földjétől észak felé 14'50 m.-re a nagy szántáson jelöltem ki úgy, hogy az árok keleti vége a „Kun őrmester" tanyai ház északnyugati sarkától pontosan délnyugat-nyugati irányban 215 m. távolságra esett. Megjegyezzük, hogy e helyen települési folt nem mutatkozott és a felszínen cserepek sem voltak láthatók.

41 A szerencsés tapintattal meghúzott kutató árok nyugati vége hamarosan megtalálta a koponyát és április 1-én délre sikerült a teljesen ép csontvázú zsugorított temetkezést a maga egészében kibontani. A sír formáját, a csontváz fekvésének irányát és a koponya helymeghatározását a 6. számú ábra tünteti fel. Az ovális alakú sír körvonala a simára nyesett sírfenéken jól kivehető volt. Hosszanti átmérője 160, keresztátmérője 148 cm. A sírfenék 180 cm. mélységű volt, azonban a csontváz alatt 10—15 cm. vastag kevert földréteg feküdt még, úgy, hogy a gerinc, a medence és a lábszárak 165 cm. mélyen voltak, míg a fej és a nagy edény 8 cm.-rel mélyebb síkban estek.

7. á b r a . A zeleméri

zsugorítottítemetkezés.

A csontváz (7. ábra) hason fekszik ú. n. zsugorított helyzetben; a test felé felhúzott lábszárai térdhajlásukkal a baloldali testrész fekvési síkjában kelet felé, míg a fej a balarcra fektetve, északnyugat felé néz. Ez a fekvési helyzet mindenesetre erőszakolt, amiről legjobban meggyőződhetünk, ha hasonló helyzetbe akarunk feküdni. A gerinccsigolyák a koponyától kiindulva, miután a fej mélyebben pihen, kissé felfelé és a medencéig kétszer gyengén hajló kígyóvonalban sorakoznak. A far és medence helyzete a teljes hasonfekvésre mutat, míg a jobb lapocka és jobboldali bordák a gerinc vonalához, illetve jórészt az alá gyűrődnek, ami arra mutat, hogy a sírbahelyezéskor a felső test súlya, különösen a

42 mellkasé a baloldalra nehezedett, ami a fejnek a balarcra fektetéséből is következett s így a kissé ferde síkban álló jobboldali mellkast a föld nyomása a gerinc vonalához közelebb, illetve részben alá is juttatta. A könyökben meghajtott jobb kar kézfeje a has alatt átnyúlik a hasonló helyzetű balkar kezéig s az egymást érintő kézfejekre minden valószínűség szerint nyomtató súly gyanánt egy égetett agyagrögöt helyeztek. A térdben erősen meghajtott bal lábszár sarkcsontja csaknem a jobb medence csontig ér, míg az alul fekvő jobb lábszár, a hajlásban nagyobb szöget zárva be, távolabb nyújtja lábfejét. E lábfej sarkcsontját egy féllepény alakú, alul simára csiszolt bazalt kő érinti, melynek rendeltetése kétségkívül a kézfejeket takaró agyagrögével egyezik. Az egész csontváz, még a laza szövetű szegycsontot sem véve ki, teljesen ép állapotban maradt fenn, ami annak tulajdonítható, hogy a tetem vízátnemeresztő sárga agyagba volt beágyazva. A jól kifejlett, 28 foggal redelkező, tehát fiatal férficsontvázról felvett méretek a következők: Koponyatetőtől a medence csont alsó végéig 90 cm.; a jobb láb sarkáig 119 cm.; a két könyök közti távolság 76 cm. ; a két vállcsúcs között 36 cm. A szájjal lefelé fordított urna csontvázfelőli füle a koponyatetőtől eredetileg 65 cm.-re és a baltérdtől 127 cm.-re feküdt, amely távolság kiállításkor és fényképfelvételek miatt redukáltatott, így mutatja a mellékelt 7. ábra is. A sir keleti oldalán a kutató árok, a 6. sz. ábrán berajzolt négyszögletes alakú, minden bizonnyal földbe ásott lakóhelyet metszett keresztül, melynek kevert földje megegyezett a sir feletti földdel. Az árok kétoldali beboltozásával sikerült az egészet felmérni és pedig 175 cm. hosszú, 150 cm. széles és 160 cm. mély méretekkel. E szabályos gödör sirfelőli északi sarkában égett földet és hamu-pernye maradványokat találtam, mintegy 1 / 2 m. átmérőjű körzetben, mely csaknem a sír széléig nyúlt. Mellékletek: 1. kétfülű, öblösszájú agyagedény (8. ábra 4.), mely a már említett távolságban, szájával lefelé fordítva, kissé ferde helyzetben volt a csontváz jobb oldalánál. Szája alá egy nagyobb és egy kisebb cserép darabot toltak, bizonyára a belé helyezett valamely tömör ételre való tekintettel. Az edény magassága 19 cm., szájnyílása átmérője 15 cm., a fenéké 9 cm. A kidomborodó hasélen egyenlő elosztásban négy bütyökdísz. Színe fekete. 2. Edénytalp töredék, mely két bekarcolt vonal- és két pontsor gyűrűvel van díszítve. A kézfejekre helyezett agyagrög belső oldalához támaszkodik s valószínűleg a sírba hányt földdel került oda. 3. Bronz pántocska a jobb könyök hajlásszögletében. Hossza

43 30, szélessége 15 cm. és vastagsága 2 mm. Itt jegyezzük meg r hogy a sír bontásakor az elkapart földből egy kis fémkarika töredék tünt elő, mely kézbe véve, darabokra hullott szét. 4. Agyagrög veresre égetve, a balkéz tenyerére helyezve. E kézzel gyurt r formátlan rög 2 darabból van összenyomva s alján 3 — 4 ujjlenyomat látható. Hossza 23 cm., súlya 3' 10 kg. 5. Őrlő kő töredék, féllepény alakban, mely sima lapján feküdve, íves szélével a jobb láb sarokcsontját érinti. Anyaga dr. Hotfer András főgimn. tanár meghatározása szerint salakos bazalt, melynek legközelebbi előfordulási helye a Mátra hegység. Hossza a törésnél 22 cm., szélessége 15 cm. s legnagyobb vastagsága 5 cm. Súlya 1 8 5 kg. Meg kell még említenünk, hogy a sír pontos felmérése, lefényképezése és a jelekkel ellátott csontok gondos elcsomagolása után a rendelkezésünkre álló félnapot a további kutatásra fordí-

tottuk, azonban sem a Ny. felé 8 m.-rel meghosszabbított első kutató árok folytatása, sem az előbbivel párhuzamosan, attól D.-re 5 m. távolságra húzott 5 m. hosszú árok nem vezettek eredményre. Az előbbiben 50 cm. mélyen csupán egy füles kis csupor került elő (8. ábra 3.), melynek magassága 55 mm. Mindezek figyelembevételével a zelemér-pusztai sírról a következőket állapíthatjuk meg: A temetkezők halottjukat olyan fekvési helyzetben fektették sírjába, melyről semmiképen sem tételezhető fel, hogy ezáltal az alvó ember nyugalmi állapotában kívánták részesíteni. A balarcon pihenő és Ny. felé, azaz jobbra néző fej s ezzel ellentétben a balra kifordított zsugorított lábak ; továbbá a has alá fektetett jobb kar és az egész helyzetből kifolyólag a gerincsor erőszakos elcsavarodása világosan mutatják az alvó ember nyugalmi helyze-

44 tének legszembeszökőbb ellentétét. Bizonyítani nincs módunkban, ellenben meggyőződéssel tételezzük fel, hogy a halott végtagjait össze is kötözték, mert e kényszeredett fekvési helyzetet máskép el sem tudjuk képzelni. Ha szabad itt részletekbe bocsátkoznunk, úgy valószínű, hogy a bal alsó lábszárat a jobb combhoz és a has alatt átnyúló jobb alsó kart a bal kézcsuklóhoz kötözték. Úgy látszik azonban, hogy a puszta összekötözéssel nem elégedtek meg. Ugyanis nagy valószínűséggel állítjuk, hogy a balkézen fekvő agyagrög nyomósúly gyanánt szolgált s arra rá volt kötözve, úgyszintén a kevésbbé felhajtott jobblábfejére hasonló célból kötözték a bazalt őrlőkő darabját. Nem szabad tehát e súlyok fekvési helyzetét a véletlenségnek tulajdonítanunk, mert ha a temetkezőknek tényleg az volt a céljuk, hogy a halottat, annak hazajáró kisértő szellemétől félve, minél inkább a sír fenekéhez rögzítsék, úgy e cél elérésére a legszembetűnőbben kínálkozott a jobb alsó lábszár és a balkar súllyal való leszorítása. Az agyagrög, mint már említettük, kézzel van két darabból összegyúrva és tűzben jól kiégetve. Szabálytalan, esetlen formája mutatja, hogy más rendeltetésre nem lehetett szánva, mint amit róla feltételeztünk. A salakos bazaltkő egykor őrlő-, vagy dörzsölőkő gyanánt szolgálhatott és miután kettő törött, nem felelt meg többé eredeti céljának. Különben rendkívül jellegzetes a kőben szegény Alföldre, hogy miképen helyettesítették a súly gyanánt szolgáló hiányzó termésköveket. Hogy a zelemér-pusztai sír tanulságait összegezhessük, röviden meg kell említenünk a zsugorított temetkezés okairól felállított tudományos nézeteket. Legújabban dr. Banner János gyűjtötte össze „A magyarországi zsugorított temetkezések"-et, 1 mely tanulmánynak bevezető részében megtaláljuk e kérdés bő irodalmának fontosabb termékeit is. E helyen csupán a fontosabb hipotéziseket soroljuk fel. A legáltalánosabb felfogás az, hogy a halott zsugorított állapota a pihenés, a nyugvás, az alvás állapotának felelt meg. E nézetet vallják legújabban Schuchhardt 2 , a magyar irodalomban Roska Márton 3 és még számosan. A másik, szerintünk legvalószerűbb felfogás szerint, pusztán a halott hazajáró szellemétől való félelem volt az oka, hogy a tetemet, kezét-lábát összekötözve, zsugorított helyzetben földelték el. Sokan a fenti két felfogást egyesítve vallják és pedig a zsugorított helyzetet az alvás állapotának utánzására, a lábak összekötözését pedig a halottól való félelemre vezetik vissza. Ehhez a 1 Külön lenyomat a „Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből". Szeged. 1927. 1—58. oldal. 2 C. Schuchhardt. Alteurópa. 11-te Auflage. Berlin, 1926. 23-ik oldal. 3 Roska M.: Az ősrégészet kézikönyve. II. kötet: Az újabb kőkor. Cluj-Kolozsvar, 1927. 282-ik oldal.

45> nézethez csatlakozik dr. Banner is idézett dolgozatában. Kérdés, hogy van-e szükség e két felfogás egybekapcsolására akkor, ha meggondoljuk, hogy a később fellépő hullaégetés szokása csakis a halottól való félelemben gyökerezhetett. Olyan nézetekkel is találkozunk, amelyek a zsugorítás okát a kisebb sír megásására, az embrionális állapot utánzására, vagy pedig a vámpírizmusra vezetik vissza. Ezek azonban erőszakolt feltevéseknek látszanak. A kérdés már most az, hogy a zelemér-pusztai sír a tudományos vita eldöntéséhez mennyiben járul hozzá? A magyarországi zsugorított temetkezések között, dr. Banner dolgozatának figyelmes átnézése után, analógiát nem találunk, úgyszintén az általunk ismert külföldi irodalomban sem. 4 Az bizonyos, hogy határozott eredményt egyetlen sír tanulságaiból leszűrni merészség volna, de mielőtt még e helyen a további ásatást folytathatnánk, már is szabad legyen azon véleményünknek kifejezést adni, hogy a zelemér-pusztai sír a zsugorított temetkezések okairól felállított különféle nézetek közül azt a felfogást támogatja világos, meggyőző érvekkel, mely a zsugorítás kizárólagos okát a halott hazajáró szellemétől való félelemben látja és úgy hisszük, hogy ezúttal e vitás kérdést egy lépéssel közelebb viszi a végleges megoldás felé. A zelemér-pusztai sírnál szó sem lehet az alvás, a nyugvás állapotáról. Itt szinte durván jut kifejezésre a temetkezők azon igyekezete, hogy a halott sírjából fel ne kelhessen kisérteni az élőket. A mellé helyezett ételes nagy edény pedig a tisztességes eltemetés mellett bizonyít. A teljes sír, melynek korát a bronzkorszak legelejére tehetjük, az eredeti helyzetnek megfelelő pontos és hű összeállításban látható múzeumunkban. Dr. S ő r e g i J á n o s . D e u t s c h e r A u s z u g . B r o n z e z e i t l i c h e H o c k e r b e s t a t t u n g in der Zelemér-puszta. Auf die im Jahresbericht beschriebene Ausgrabung in Felső Józsa, folgte die Probeforschung in der Zelemér-puszta, wo am Ufer des Tocoflusses sich zahlreiche Besiedlungsflecke gezeigt haben, welche mit Scherben (Abb. 5. 1—4) und Knochen bestreut waren. Aus den von Kustos Dr. Sőregi durch die grauen Flecke gezogenen Forschungsgräben sind in einer Tiefe von 10—30 cm unter der Oberfläche, einige kleine Tongefässe zum Vorschein gekommen. (Abb. 8. 1, 2.) Tiefer unten war die Erde unberührt, so dass dort keine Bestattungen gefunden werden konnten. 4 A néhány előforduló hasonfekvő csontváz egyebekben a zelemér-pusztai sírhoz.

nem

hasonlít

46 Südlich der Besiedlungsflecken, unweit einer kleinen Bucht •des Flussbettes, hat Dr. Sőregi ebenfalls einen Forschungsgraben ziehen lassen, wobei eine wohlerhaltene und vom wissenschaftlichen Standpunkte sehr interessante Hockerbestattung gefunden wurde. (Abb. 6 u. 7.) Das Grab war in einer Tiefe von 180 c m ; die Form war rundlich, 160 zu 148 cm im Durchmesser. Das Skelett lag auf dem Bauche; der Kopf an der linken Seite gegen rechts schauend, aber die hinaufgezogenen Füsse mit den Knien gegen links gedreht. Der rechte Arm reicht unter dem Bauche zur linken Hand hinüber. Diese Lage und die zweimalige Verdrehung der Wirbelsäule deuten darauf hin, dass die Leiche durch Zusammenbinden gewaltsam zu dieser Stellung gezwungen wurde. Es ist besonders auffallend, dass auf der linken Handfläche ein Stück gebrannter Tonmasse von über 3 kg und unmittelbar beim rechten Fusse ein Stück schlackigen Basaltes von 1 8 5 kg Gewicht lagen. Die Tonmasse war mit der Hand geknetet und weist Fingerabdrücke auf. Der Basalt ist ein Bruchstück eines Mahlsteines oder einer Reibplatte. Höchstwahrscheinlich waren diese beiden, an die betreffenden Gliedmassen zur Beschwerung des Toten angebunden, wie wir dies annehmen dürfen. Die übrigen Beigaben waren noch: 1. Ein grosses zweihenkliges Tongefäss, mit 4 Vorsprüngen an der Wandung. Farbe : schwarz. H. 19 cm M. Dm. 15 cm. Das Gefäss war mit der Mündung nach unten gerichtet und unter die Halsöffnung ein Scherben gelegt. (Abb. 7. u. 8.) 2. Ein bronzenes Plättchen, L. 30, Br. 15 mm, in dem Winkel des rechten Armes liegend. Neben dem Grab wurde eine viereckige Wohngrube mit Herdstelle gefunden. (Abb. 6.) Die Hockerbestattung von der Zelemér-puszta beweist unstreitbar, dass diese Lage keine Schlaf- oder Ruhestellung ist, wie dies hauptsächlich als Grund der Hockerbestattung angenommen wurde. Diese gewaltsame Lage und die beiden Gewichte die den Toten beschwerten überzeugen uns, dass der Grund der Hockerbestattung in diesem Falle ausschliesslich in der Furcht vor dem Totengeiste zu suchen ist. Das Skelett ist im Debrecener Museum ausgestellt. Die Forschungen werden in dieser Gegend noch fortgesetzt.

D) A TÓCZÓVÖLGYI LÁSZLÓ- ÊS SZÁNTA Y-HALMOK MEGÁSÁSA.

DEBRECEN alatti Tóczó vize, amely elnevezéssel már XIV—XV. századbeli oklevelekben is többször találkozunk, 1 hajdan elég tekintélyes, vizímalmokat is hajtó alföldi folyó volt. Egymással hamar egyesülő mély medrű két ágon indul meg a böszörményi Zelemér pusztán. Eleinte egyenesen délnek tart ; a sárándi határban nyugatnak, majd délnyugotnak fordul s igen szeszélyes kanyarulatokat téve 200 kilóméter lassú folydogálás után Nádudvar alatt a Hortobágyba ömlik. Útközben eredeti nevét két ízben is megváltoztatja. Sárándiak, szovátiak, miután Mikepércsnél a debreceni Kondorossal egyesül, Tekeresnek hivják. Szováton túl pedig, amint magába felveszi az Ondód, Szepes, Ebes pusztákat szeldeső Vérvölgye, Zsongvölgyeés Agodvölgye vízét, Kösi, Kösű, Kösély a neve. Halász, pásztor és földmíves nép mindenkor bőven megtalálta e folyó mellett megélhetésének feltételeit. Ma Józsa. Debrecen, Mikepércs, Sáránd, Szovát, Szoboszló, Nádudvar községek és városok állanak közelében; de a középkorban még Zelemér, Szent-György, Macs, Kamarástelek, Bodóháza, Sziget, Korpád, Sétér, Mizséte falvak is melléje telepedtek. Véletlenül és ásatásokból előkerült leletek, valamint a partjain emelkedő halmok pedig arról tanúskodnak, hogy már a történelem előtti időkben is a neolith-kortól fogva a népvándorláskorig szinte megszakítás nélkül élt az ember e helyen. Különösen feltűnő a Tóczó-Kösi parti őshalmok nagy száma és majdnem tervszerű, rendszeresnek látszó elhelyezkedése. A víz felső folyása mellékén Józsa-Szent1

1912. évi jelentésünk. Zoltai: Hosszú-Macs története és

temploma.

48 Györgytől Sárándig, a debreceni és mikepércsi határban, úgyszólván egymást érik a sorban emelkedő ős-halmok. Számuk megközelíti a hatvanat. Még érdekesebb a szováti, szoboszlói, nádudvari Kösűmenti halmok fekvése. Az igen szeszélyesen kanyargó folyónak mindig a külső kanyarulatánál, a meder könyökénél emelkedik többnyire csak egy. de elvétve a nagyobb mellett, még másik,, olykor harmadik kisebb halom. Ezeknek a száma is körülbelől hatvan. A debreceni múzeum részére alulírott évekkel ezelőtt megásatott a Tóczó-Kösümelléki sírhalmok közül a debreceni földön ötöt ; Szováton egyet. Bolygatatlan temetkezést csak a szepespusztai Szabó-, és az újföldi Ormós halomban talált. Amott két zsugorított csontvázat egymás mellett, veres'festékkel ; emitt deszkával lefedett vályú-koporsót talált, amelyben a csontváz már teljesen elporladt ; melléklete nem volt. A szepespusztai Zavar-és Bódogh-, valamint a szováti Hegyes-határhalomban feldűlt és kifosztott sírok jelentkezfek. emberi csuntökkal, faszén- és gerendadarabokkal, hamuval. A Hegves-határhalom déli oldalában az Árpádkorból származó későbbi beletemetkezéseket tártunk fel. A Basa-halom szívében hétés félméter mélységből kinyújtóztatott, hanyattfektetett csontváz került elő. A sír már meg volt bolygatva. A fedő gerendákból a fej- és mell fölöttiek hiányoztak; a koponya pedig a sír délnyugoti sarkában hevert a testtől elválva. A már említett Zavar-halmot tulajdonosa pár évvel ezelőtt elhordatván, a halom tövében néhány sírt találtak. Egyik csontváznak La Téne-izlésű tipikus bronzfibulája volt. A fibula lába hátrafelé visszahajolva a kengyel alatt többszörös 8-as idomot alkot. A városi múzeum a Tóczó-melléki halmok közül megint kettőt a mult év őszén ásatott meg. Mind a kettő igen közel fekszik Debrecenhez ; úgyszólván a város szélén, a Tóczóskert megett, a szegényházon tűi, a Tóczó szélén, a Perec-dülő felé menő út mentén emelkednek. Egymástól háromszáz méternyi távolságban. Átmérőjük 40—50, magasságuk 2 5 méter. A munkát az észak felől álló halmon kezdtük. Harmadfélméter mélységben, vagyis a környező területnek megfelelő szinten szétszórtan különböző nagyságú edények töredékei, kovapengék, vakarok, sylex szilánkok, törőkő, csiszolt csonka kövéső, állati csontok hevertek. Lejebb menvén, egy már régebben feldúlt sírt leltünk. Fenekén három méter mélységben kevés faszén és veresfesték mutatkozott. Valamivel odébb, ugyanazon nivón egycsomóban égetett emberi csontok feküdtek. Néhány nap múlva vallatás alá fogtuk a déli halmot is. Északi lejtőjén ugyan erős horpadás látszott, aminek okát egy odavetödött cukorrépa-munkás azzal magyarázta meg, hogy néhány évvel ezelőtt közeli vízállás feltöltésére hordtak el onnan néhányszekér földet,

49 Harmadfélméter mélységben ezen halom alatt is eléggé sűrűn mutatkoztak cserepek, kovaszilánkok, törő-surolókődarabok és különféle állati csontok, az emberi tartózkodásnak kétségtelen bizonyítékai. Kutató árkunk északfelőli végében, minél lejebb haladtunk, annál inkább észrevehető volt, hogy kevert földdel telt gödör előtt állunk. Három méter mélységben pedig már szabályos négyszöget mutatott a levájás, ugy hogy bizonyosnak tarthattuk a keresett ősi síriireg megtalálását. Csakugyan 3 5 méter mélységben a környező sárga agyagrétegben élesen kivált a fekete humuszszal telt 1 8 5 X 0 95 mtr. méretű sírüreg és abban egy zsugorítva

9. á b r a . F e s t e t t cserepek. Debrecen. Tócó

völgye.

eltemetett emberi csontváz. A sír iránya délnyugat-északeleti. Ugyanebben az irányban, a sír tengelyével párhuzamosan feküdt hanyatt a csontváz is, fejjel nyugatnak ; azonban annyira szokatlan helyzetben, hogy könnyen hajlandók vagyunk azt megbolygatott másodlagos helyzetnek tekinteni, noha maga a sírűreg eredeti méreteiben megmaradottnak látszik. ^ A fej a tüskéjével kifelé, hegyes részével befelé fordított két lapocka között feküdt ; a csigolya sor ívalakban meggörbült ; a Iábszárcsontot a medencecsontok fölibe téve találtuk ugy, hogy a combcsont-fők a csípőtarajok felett csaknem egymást érték, míg a térdek 56 cetiméternyire távolodtak egymástól. A karcsontok a 4

50 test mellé simultak. A jobb sípcsont a combcsonttal párhuzamosan, ez alatt feküdt. A bal alsó lábszárcsont pedig hiányzott. A csontokon annyira erőt vett az enyészet, hogy óvatos érintésre is szétmállottak. A sír fenekén kevés veres festék mutatkozott. Mellékletet pedig csak a jobb váll felől találtunk: réz-vagy bronz lemezből készült csöves gyöngyöt. A két halombeli sír környékén, az eredeti felszínen talált cserepekből, sajnos egyetlen egy edény alakja sem reconstruálható. Mégis csonkakúp alakú tálak, gömbölyű bögrék, nyakas, öblös fazekak és talpcsöves serlegek maradványait sejthetjük bennök. (L. 5. ábra. 5.)

10. á b r a . F e s t e t t c s e r e p e k . D e b r e c e n . T ó c ó v ö l g 5 ' e .

Különösebb érdekességet kölcsönöz e töredékeknek az, hogy a dúrvamívü, vastag, legfeljebb újjbenyommatokkal, átfúrt csücskökkel, egy-egy bütyökkel díszített cserepeken kívül nagy számmal kerültek elibünk finoman iszapolt agyagból készült, jól kiégetett, mázzal bevont vékony falu, elvétve mélyített, többnyire festett edények töredékei. E két halom kibontásának épen a polychron festésű keramikának jelenléte adja meg a tudományos jelentőséget is. Az északkeleti magyar alföldről, a Tisza-, Szamos-, Körösök által határolt területről ez ideig alig ösmerünk efféle módon festett keramikai leletet. Néhai Burián Tamás Tiszapolgár alatt, a már

51 teljesen elhordott Csősz-halomből gyűjtött sok festett cserepet, amelyek halála után a nyiregyházai Józsa-múzeumba kerültek de — tudomásom szerint — nem publikáltattak még. 2 A herpályi (Berettyóújfalu melletti) terramare őstelep alsó rétegeiben én is találtam talpcsöves edények festett töredékeit, csak kis mennyiségben. Most pedig imé, Debrecen város határán, ebben a tóczómelléki két sírhalomban vesszük észre kisugárzását annak a végső neolithkori és aeneolithkori kultúrának, amelynek egyik főjellemző sajátossága a festett keramika. A Tóczónál lelt edénytöredékek között vannak csupán vörös, de vannak vörös és fekete, szürke-barna és fehér színűek is.

11. á b r a . F e s t e t t c s e r e p e k , k o v a és c s o n t s z e r s z á m . D e b r e c e n . T ó c ó v ö l g y e .

Készítőik talán más szint is használtak; ez azonban ma már lekopás, avagy elváltozás miatt fel nem ösmerhető. Az alapszín majdnem mindig téglaveres, néha rózsaszín, avagy világos okkersárga. Az ornamentum legtöbbször feketével festett egyenes és görbe vonalakból álló sávozás, széles szalagokkal váltakoztatva. Előfordul a pont, a kör és a hálózás is. (L. 9., 10., 11. ábrákat.) Nem bizonyos, de sejthető, hogy spirális és meander motívumokat is alkalmaztak. Eddigi leleteink még nem elegendők ahhoz, hogy a Debrecen környékén is előfordult festett edénytöredékeket a Duna—Dniszter—Dnieper—Balkán-kör festett keramikájának valamelyik csoport2

Múz. és Könyvt. Ért. 1917. 258. 1.

52 jába besorozhassuk. Csak annyi bizonyos már is, hogyha akár az Elbe vöigye felől, Csehország területéről, akár Erdély felől terjedt tovább az edények festését ösmerő keramika : ennek termékei meghonosodtak az északkeleti magyaralföldön is. H. Schmidt Erdélyt tartja az edényfestés bölcsőjének. 3 Az oltmelléki erődített őstelepek és a Maros melletti Tordos e kultúra világszerte híres termelő helyei. Miután az Aranyos, Körös, Szamos mentén, Kolozsvárott, Réven, Váradon, Tasnádon is találtak már ilyen edényeket, amelyek sok rokon és egyező vonást mutatnak a szorosabban vett erdélyi csoporttal. 4 valószínűbb, hogy Debrecen neolithkori földmívelő lakossága is Erdélyfelől kapta az edény festés tekhnikáját réz eszközeivel együtt. A Tóczó melletti, eddig névtelen két halomnak, Debrecen őskora kutatásánál véletlenül nekik jutott szereplésre való tekintetből, muzeumunk megfelelő nevet adott. Az északi halmot elneveztük László-halomnak, a délit Szántay-halomnak. Mindkét elnevezéssel a magyar archaeologia egy-egy érdemes munkásának emlékét kívántuk megtisztelni. Dr. László Ferencre és Dr. Szántay Aladárra gondoltunk. Az előbbi a külföldi tudományos körök előtt is ösmertté és becsültté tette nevét az Olt melletti erősdi őstelep mintaszerű feltárásával ; ahonnan a festett keramikának tömérdek pompás példányát hozta napfényre a sepsiszentgyörgyi ref. Mikó-kollégium tragikus végű tanára. Szántay Aladár, a magyar bírói karnak tekintélyes tagja, fiatal korában előszeretettel foglalkozott régészettel is. Ennek a kedvtelésnek eredménye volt a mult század hetvenes éveiben egy szerény kis füzet, a legelső nyomtatott ösmertetés Debrecen környékének akkor még gyér számú őskori leleteiről. 5 Dr. Zoltai Lajos.

D e u t s c h e r A u s z u g . Z w e i n e o l i t h i s c h e G r a b h ü g e l n mit b e m a l t e r Keramik bei D e b r e c e n . (Tócófluss.) Im Gebiete des Tócóflusses trifft man von der Neolith — bis Völkerwanderungszeit stets auf ständige Besiedelungen. Längs des ca 200 klm langen gewundenen Flusslaufes (von Böszörmény— Zelemérpuszta bis Nádudvar) erheben sich in grosser Zahl (ungefähr 120) urzeitliche Grabhügeln, von denen Dr. Zoltai schon einige aufgedeckt hat. Leider waren jedoch fasst alle ausgeplündert. Im Herbste vorigen Jahres hat derselbe zwei Hügeln auf3

Dr. Roska Roska id. Debrecen Aladár. Nyomatott 4

5

M. : Az ősrégészet kézikönyve. II. Az újabb kőkor 174. 1. m. 156—157. 1. környékén talált kő- és bronzkori maradványok. Irta Szántay Debrecen sz. kir. város könyvnyomdájában 1871. 1 —16. 1.

53 gegraben, welche unmittelbar am westlichen Rande der Stadt Debrecen liegen, am Ufer der Tócó, 300 m voneinander entfernt. Dm. 4 0 — 5 0 m, H. 2 5 m. Im ersten, sogenannten László-Hügel, zeigte sich in 3 m Tiefe ein vollständig ausgeplündertes Grab mit Resten von Holzkohle und Rötel. — Im zweiten, Szántay-Hügel genannt, wurde im 3 50 m Tiefe ein Skelett gefunden, das so gänzlich durcheinander geworfen war, dass die ursprüngliche Lage nicht mehr konstatiert werden konnte, nur die S. W . — N . O. Richtung des Grabes. L. 1 8 5 , Br. 0 95 m. Am Grunde desselben waren auch Rötelspuren und eine Kupferblechperle. Im beiden Hügeln im Niveau der Oberfläche der unmittelbaren Umgebung, lagen zwischen verschiedenen Abfällen [Feuerstein- und Silexspäne, polierte Steinhammerteile, Scherben (Abb. 5, 5—6.), Tierknochen etc.] eine grössere Anzahl schön bemalter Scherben, welche diese Ausgrabung die wissentschaftliche Bedeutung geben. (S. Abb. 9, 10, 11.) Die Grundfarben der Scherben sind ziegelrot, rosenfarben und lichtocker. Die Bemalung: schwarz, rot, manchmal weiss. In vielen Fällen sieht man nur mehr die Spuren, w o die Bemalung einst war. Die Ornamente sind auf den Abbildungen 9, 10, 11 ersichtlich. In der nordöstlichen ungarischen Tiefebene ist bis jetzt diese bemalte Keramik in Tiszapolgár (Kom. Szabolcs, Nyiregyházer Museum) und in Berettyóújfalu (Kom. Bihar, Debrecener Museum) vorgekommen. Der oben erwähnte Fund von Debrecen genügt noch nicht, dass dies zu irgend einer Gruppe der südosteuropäischen grossen bemalten Keramik eingegliedert werden kann. Nur das ist gewiss, dass die bemalte Keramik in der nordöstlichen ungarischen Tiefebene auch heimisch war und dürfen wir annehmen, dass diese Kultur nicht von der Elbe kommend, sondern sich von Siebenbürgen aus hieher ausgebreitet hat.

TARTALOMJEGYZÉK. Inhaltsverzeichnis. A)

M ú z e u m i jelentés. Museumsbericht. Oldal I. A D é r i - m ú z e u m építése (képpel) 3 Der Bau des Déri-Museums. (Mit Bild) II. A m ú z e u m i B i z o t t s á g m ű k ö d é s e 5 Die Tätigkeit der Museums-Aufsichtskomission ' III. M ú z e u m i belső m u n k á l a t o k 9 Innere Arbeiten des Museums IV. Á s a t á s o k ( á b r á k k a l ) 12 Ausgrabungen (mit Abbildungen) V. A m ú z e u m g y a r a p o d á s a 20 Bereicherung des Museums VI. A debreceni M ú z e u m b a r á t o k köre 24 Der Kreis der Debrecener Museums freunde VII. A m ú z e u m ő r ö k i r o d a l m i m u n k á s s á g a . Tanulmányútjai. N y i l v á n o s előadások 26 Literarische Tätigkeit der Museumsbeamten. Studienreisen, öffentliche Vorträge V I I I . A m ú z e u m költségei 29 Die Auslagen des Museums IX. A múzeum látogatói 29 Der Besuch des Museums Deutscher Auszug 30 B) A K ö z m ű v e l ő d é s i K ö n y v t á r jelentése 33 Der Bericht der Bibliothek für allgemeine Bildung C) A zelemér-pusztai őskori z s u g o r í t o t t t e m e t k e z é s ( á b r á k k a l ) . 38 Bronzezeitliche Hockerbestattung in der Zelemér-puszta (mit Abbildungen) D) A tócóvölgyi László- és S z á n t a y - h a l m o k m e g á s á s a ( á b r á k k a l ) 47 Zwei neolithische Grabhügeln mit bemalter Keramik bei Debrecen (Tócófluss). Mit Abbildungen. *

A

*

múzeum igazgatósága a m ú z e u m 1907, 1908, 1909, 1910, 1911, 1912 cs 1913-ik évi jelentéseit illő áron visszavásárolja.