Darák Péter PhD: Az adóeljárás és a büntetőeljárás kapcsolata

DR. DARÁK PÉTER AZ ADÓELJÁRÁS ÉS A BÜNTETŐELJÁRÁS KAPCSOLATA

Darák Péter PhD: Az adóeljárás és a büntetőeljárás kapcsolata 1. A rejtett gazdaság A rejtett gazdaságot több névvel is illetik, úgy, mint: feketegazdaság, szürkegazdaság, nem regisztrált gazdaság, árnyékgazdaság, készpénzes gazdaság. Ezek mind angolból magyarított kifejezések, tehát nem feltétlenül magyar sajátosságot jelentenek. A rejtett gazdaság törvényes gazdasághoz viszonyított aránya meghatározó minden adórendszer működését illetően. Ezért amikor az adóigazgatás és a büntetőjog, büntető költségvetési jog kapcsolódásairól beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fekete, szürke és fehér gazdaság viszonyrendszerét. 1.1. Adóelkerülés és rejtett gazdaság Magyarországon Balog Ádám 2014-ben publikált „Adóelkerülés és a rejtett gazdaság Magyarországon” című tanulmányában úgy látja, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a rejtett gazdaság működésére és vizsgálni szükséges, hogy mi működteti a rejtett gazdaságot. A tanulmány összegzi azon támpontokat, amelyek alapján egy adófizető arról dönt, hogy a törvényeknek megfelelően vallja be a jövedelmét vagy az adóelkerülést választja. Ezen szempontok a következőek: egyrészt az adófizetőnek bizonytalan helyzetben kell meghozni a döntését, másrészt mérlegelnie kell, hogy az ellenőrzés valószínűsége, a büntetés mértéke, az adó mértéke és a saját kockázatvállalási hajlandósága mit enged meg, meddig menjen el. Ezektől a tényezőktől függ, hogy ki milyen mértékben titkolja el a bevételeit. Nyilvánvaló, hogy e szempontok közül néhányat közvetlenül az állam és az adórendszer nehezen befolyásol (például az adófizető saját kockázatviselési hajlandósága). Vannak azonban olyan tényezők, amelyek jórészt az államon múlnak, ilyen például az ellenőrzés valószínűsége vagy az adókötelezettség mértéke is, melyeket az államnak módosítania vagy átalakítania szükséges annak érdekében, hogy csökkenjen az adóelkerülési kockázat. Ha egy külföldi vizsgálatot elemzünk, akkor azt látjuk, hogy az egyes rejtett gazdaságot befolyásoló tényezők közül kettő emelkedik ki, mint olyan, amely alapvetően meghatározza az adóelkerülési hajlandóságot: − az adóterhek növekedése, amelyből megfogalmazható az a tézis, hogy az adókötelezettség mértékének csökkentése az adóelkerülési hajlandóságot csökkenti (ennek a tényezőnek az aránya közel 40% az összes körülmény közül); − az adómorál a másik jelentős tényező, mely közel 25%-ban befolyásolja az adófizetőket abban, hogy a törvényes adófizetést vagy az adóelkerülést választjáke. Érdekes módon, viszonylag kis százalékban találta meghatározónak a vizsgálat az állami intézmények minőségét, a támogatási rendszer sajátosságait, a munkaerő piaci

1


szabályozást, illetve az állami szolgáltatásokat, mint rejtett gazdaságot befolyásoló tényezőt. Hozzá kell azonban tennünk, hogy maga az adómorál, amely a második a befolyásoló tényezők között, önmagában is egy összetett jelenség. Az adómorál alakulásában nagy jelentősége van annak, hogy mennyire kell számolnia egy adófizetőnek a „lebukás” veszélyével, hogy összességében milyen hatékonyan működik egy adórendszer. Ha arányaiban vizsgáljuk azt, hogy Magyarországon a rejtett gazdaság milyen mértékű, akkor egy Eurostat által is elfogadott forrás kimutatása szerint, 2003-2013 között Magyarországon folyamatosan csökkenő tendencia mellett a GDP 22-25%-át tette ki a rejtett gazdaság aránya. Ez az arány jobb, mint Lengyelországé, ahol 2428%, viszont rosszabb Szlovákiánál, Csehországnál és az EU becsült átlagánál is. Mely területeken érhető tetten az adóelkerülés Magyarországon? Az egyik a foglalkoztatással összefüggő rejtett gazdaság, melynek mértékét 10-17% közötti értékre becsülik. Ez a szám nem tűnik igazán magasnak, hiszen elsősorban a munkanélküli- vagy alkalmi munkából élő rétegekre koncentrálódik. Ami azonban elgondolkodtató, az a magyar minimálbérre bejelentett lakosság körében eltitkolt jövedelem. Ebben az esetben a kutatás azt mutatja, hogy a minimálbérre bejelentett alkalmazottaknak közel fele húz még más forrásból is jövedelmet. Nem hagyhatjuk szó nélkül a fogyasztási adók kérdését sem, hiszen a nagyon magas áfa-kulcs nyilvánvalóan eltitkolásra csábít. Ennek kapcsán olyan érdekazonosságot találunk a végső értékesítő fázisban a lakosság és a kiskereskedők között, amelyet nagyon nehéz ilyen magas áfa-kulcs esetében megtörni. 1.2.: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon (Krekó Judit - P. Pékis Gábor 2008-ban publikált írása alapján) Nagyon izgalmas további kérdés, hogyan értékelik az adófizető polgárok az adórendszer, az adóhatóság működését. A hivatkozott tanulmányban ismertetett felmérés szerint a magyar lakosság 64%-ra becsüli annak valószínűségét, hogy amennyiben nem fizetett adót, akkor utólag meg fogják ezért büntetni. Ez a százalékos arány azonban nagymértékben romlik azoknak a körében, akik legalább egyszer már titkoltak el jövedelmet, ők a sikeres adóelkerülésen „felbuzdulva” ezt az arányt sokkal alacsonyabb százalékban határozzák meg. A tanulmány többek között arra is rámutat, hogy a közgazdászok mennyire másként, a gazdasági folyamatok szempontjából tekintenek a rejtett gazdaságra, míg a jogászok törvényes viselkedést és jogkövetést várnak el minden polgártól. Szigorúan jogi szempontból nehezen elfogadható az a közgazdasági vélekedés, hogy ha egy adórendszerben eltúlzott az adóteher, akkor a feketegazdaság az a szféra, amely bizonyos eseteken létrehozhatja azokat az effektív adókulcsokat, amelyek az optimális adóztatás irányába mozdítják az adórendszert.

2


Ez a kettős megítélés nagyon jól tetten érhető a magyar áfa rendszerben, hiszen a a 2000-es évekre vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy nominálisan közel 40%-kal magasabb áfának kellett volna befolynia, ami azt jelenti, hogy az effektív áfa bevétel a nominális értéknek csak 60%-a. A másik érdekes közgazdasági megállapítás az, hogy az alacsony adómorál gazdasági eredményeként egyfajta újraelosztás történik a legális és illegális, tehát a fehérgazdaság és feketegazdaság résztvevői között. Mint említettem, a magyar áfa-beszedés hatékonysága vonatkozásában a 2000-es évekre vonatkozóan riasztóan rossz statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Európában a hetedik legnagyobb arányú áfa eltitkolást mutatták ki 2000 és 2003 között, mely 8% ponttal haladta meg az az európai átlagot. Jól mutatja a magyar rejtett gazdaság magas méretét egy 2001-2002-ben, az Egyesült Királyságban készült becslés, amely 11-16% közé teszi a visszaéléseket: a be nem fizetett áfa 4%, a hiányzó kereskedő típusú csalás 3%, a részben legális áfa elkerülés pedig 4% körüli a kimutatás szerint, ugyanakkor ehhez képest a magyar számok sokkal riasztóbbak. A tanulmány táblázatban összegzi a legjellemzőbb adóelkerülési módokat: − az adóelkerülés illegális formája, amikor bűncselekményeket követnek el, például fekete munkásokat alkalmaznak, részben „zsebbe fizetnek” vagy számla nélkül történik az értékesítés; − „finomabb” módszerek, mint színlelt szerződések megkötése, munkajövedelem tőkejövedelemként történő kimutatása, nem valós költségek elszámolása vagy a magánfogyasztás költségként való elszámolása; − „legfinomabb” módszer az ún. adóoptimalizálás, például amikor külföldi tulajdonú vállalatok között adótervezés módszerével történik jövedelemátcsoportosítás, jövedelemtranszfer vagy Magyarországon tetten érhető volt az elmúlt évtizedekben a kamatadó elkerülése életbiztosítás vásárlásával. Konklúzióként elmondható, hogy Magyarországon a rejtett gazdaság aránya viszonylag magas, ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy a magyar jogrendszer és adórendszer mit tesz annak érdekében, hogy a rejtett gazdaság arányát visszaszorítsa és kifehérítse a magyar gazdaságot.

1.3.: A gazdaság fehérítése - büntetés és ösztönzés (Bíró Anikó - Vincze János 2009-ben publikált tanulmánya alapján) A fenti műhelytanulmány lényegi konklúziója, hogy tisztán adminisztratív módszerekkel igazán átütő sikert nem lehet elérni a feketegazdaság visszaszorítása érdekében (adminisztratív módszer alatt értendő az adóhatósági- és egyéb hatósági ellenőrzés, büntetőfeljelentés, büntetőeljárás). Ennek okán a szerzők azt a tézist fogalmazzák meg, hogy a gazdaság fehérítésének

3


ösztönzésen kell alapulnia, melynek érdekében az adóelkerülő stratégiák leépítésére alkalmas módszerek számbavételére is kísérletet tettek. Arra is felhívják azonban a figyelmet, hogy közvetlenül minden ilyen szándék a jövedelmezőség romlását okozza és csak hosszú távon kecsegtet sikerrel.

2. Adóeljárás és büntetőeljárás kapcsolata A rejtett gazdaságra vonatkozó bevezetés kísérletet tett annak bemutatására, hogy milyen erőtérben mozog az az adóhatóság, illetve az a büntetőhatóság, amikor megpróbálja a jogrendszer eszközeivel a gazdaságot fehéríteni. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a közigazgatási adójog és a költségvetési érdekeket védő büntetőjog között.

A legfontosabb kapcsolódási pont az adójogi jogviszony, melynek keretében felmerülő adózói-, adófizetői kötelezettség nélkül nem lehet a költségvetés terhére bűncselekményt elkövetni, illetve nem lehet a hagyományos adójogi ellenőrzéseket sem lefolytatni. A büntetőjogi eszközök alkalmazását tehát mindig vissza kell vezetni arra a kérdésre, hogy az adójogi jogviszony az az adott elkövető vagy gyanúsított vonatkozásában fennáll-e vagy sem, tehát ő-e az a személy, aki adófizetésre kötelezett vagy más adózói kötelezettség címzettje. 3. Költségvetést károsító bűncselekmények A költségvetést károsító cselekmények büntetőjogi megítélésében történt egy jelentős változás 2012. január 1-jén (1. ábra). 1. ábra Költségvetést károsító bűncselekmények „előfeltétele”

4


Korábban – 2012. január 1-jét megelőzően – az egyes közbevételi formákat külön büntetőjogi tényállásban tartalmazta a Büntető Törvénykönyv, így beszélt adócsalásról, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalásról, külön visszaélés jövedékkel bűncselekményről és ehhez párosult még a csalás bűncselekménye bizonyos esetekben. Ez a bevételi oldalt érintette, kiadási oldalon pedig a jogosulatlan gazdasági előny megszervezése és csalás szerepelt még olyan tényállásként, amely szóba jöhet ilyen cselekmények esetén. 2012. január 1-jétől megváltozott a helyzet, egy kerettényállásba foglalták a korábbi bűncselekményeket és elnevezték „költségvetési csalás” bűncselekményének. A változtatás célkitűzése, hogy minél magasabb szintű absztrakció útján lehetőség legyen a „kiskapuk” kiiktatására, illetve a büntetőjogi felelősségre vonás kiterjesztésére. Ennek ellenére maradtak bizonyos külön büntetőjogi tényállás elemek is, például − a TB, a szociális kiadásokkal-, jóléti juttatásokkal összefüggésben; − nem fért bele a költségvetési csalás tényállásába a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti-, vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása sem (holott a büntetőjogi felelősség kiterjesztésre került nem csak a cég vezetőire, ügyvezetőre, hanem azokra is, akik ellenőrzésre vagy felügyeletre jogosítottak és az ellenőrzés felügyeleti tevékenységüket szándékosan elmulasztották, melyből fakadóan a költségvetést kár érte); − külön tényállás maradt a jövedékkel visszaélés elősegítése is, amely útján a jogalkotó például a pálinkafőzésre szolgáló berendezések megszerzését szankcionálta. 3.1. Adócsalás és csalás viszonya 2012. január 1. előtt

5


Jelzi a kodifikációs reform szükségességét az a nehézség, amelyek elé a bíróságok a 2000-es években kerültek, amikor az áfát érintő cselekmények esetében el kellett különíteni, hogy mi minősül áfa csalásnak és mi minősül csalásnak. Problémaként jelentkezett ugyanis, hogy az adócsalás a csaláshoz képest nem „speciális”, eltérő az „eredmény” (elmaradt bevétel/kár). Az 1/2006. jogegységi határozat az áfa visszaélések „útmutatójaként” kimondta, hogy − ha valaki valós gazdasági tevékenység nélkül kiállított, fiktív bizonylatok alapján áfát visszaigényel, csalást követ el, − ha fiktív bizonylatokkal csökkenti a törvény szerinti adófizetési kötelezettségét, adócsalást követ el, illetve − ha a fiktív bizonylatok közlése a törvényes adókötelezettség csökkentésén túl jogosulatlan adó-visszatérítést is eredményez, akkor mind a két bűncselekmény tényállása megvalósul. Ez a kettősség az adójogi cselekmények büntetőjogi minősítését bonyolulttá tette, mely azonban megváltozott a költségvetési csalás tényállásának bevezetésével. 3.2. Költségvetési csalás A büntetőjog hagyományosan a maga tradicionális módján közelít ezekhez az adójogi cselekményekhez, azaz, egy büntetőjogi tényállást meghatározott szempontok alapján vizsgál. Ezek közül az első az elkövetési magatartás, majd a védett jogi tárgy meghatározása. A költségvetési csalás tényállása részben hasonlóan tartalmazza az elkövetési magatartást, mint korábban az adócsalás tényállásokat tartalmazta (2. ábra). 2. ábra Elkövetési magatartások

6


Fontos hangsúlyozni, hogy az előírt elszámolási-, számadási-, tájékoztatási kötelezettség megszegése esetén a büntetőjogi elmarasztaláshoz nem szükséges feltétel a 100ezer forint értékű károkozás. A következő kategória, hogy mi a védett jogi tárgya a bűncselekménynek. A védett jogi tárgy a költségvetés bevételeihez fűződő társadalmi érdeket, amelynek több megjelenési formája lehetséges: egyrészt befizetési kötelezettség, másrészt költségvetésből származó pénzeszköz, harmadrészt költségvetéssel szemben fennálló egyoldalú vagy kontraktuális kötelezettségből származó befizetési kötelezettség is. Nagyon fontos tehát, hogy egy magánjogi jellegű kötelezettség is megjelenik a tényállásban, mint védett jogi tárgy. A tévedésbe ejtés, tévedésben tartás vonatkozásában érdemes megjegyezni azt, hogy itt nem nagyon változott az adócsalásnál kidolgozott dogmatika, így az ennek kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlat megfelelően irányadó. A kommentár ehhez fűzött megállapítása, hogy a büntetőjogi tényállás megállapításához nem kell fondorlatos cselekménynek megvalósulnia, a megtévesztett hiszékenysége, a megtévesztő magatartás könnyű felismerhetősége is közömbös. A tévedés el nem oszlatása viszont passzív magatartás és csak akkor lehet büntetőjogi tényállás alapja, hogyha az elkövetőnek fennállt a jogi kötelezettsége arra, hogy felvilágosítást adjon. A jövedéki termékek esetén a költségvetés sérelme nem csak megtévesztő magatartással következhet be. A jövedéki termékek előállításának, forgalomba hozatalának, kereskedelmének szigorú engedélyezési, nyilvántartási szabályai azt szolgálják, hogy a jövedéki adó tárgyát képező termékeket ne lehessen az adófizetés alól elvonni. Ezért e kötelezettségek megszegése elkövetési magatartás. A költségvetésből származó pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos elkövetési

7


magatartások esetén kiemelkedő jelentőségű a jóváhagyott cél, melytől való eltérés megvalósíthatja a bűncselekményt. Fontos költségvetési érdek, hogy ne eltérő célra használják ezeket a forrásokat, ezért elkövetési magatartás az előírt elszámolási-, számadási-, tájékoztatási kötelezettség megsértése, például a támogatások felvétele esetén. Általában elmondható minden költségvetési csalással kapcsolatos bűncselekményre, hogy kizárólag szándékosan követhető el. 3.3. Bizonyítási kérdések áfa csalásos ügyekben Az adóigazgatási- és büntetőeljárások összefonódása jól szemléltethető az áfa csalásos ügyletek bizonyítási kérdései kapcsán. Az ezzel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kérdés, hogy felhasználható-e a terhelt adóhatósági eljárásban tett nyilatkozata terhelti vallomásként? A helyes válasz: Nem, mert a büntetőjog garanciális rendszere sokkal magasabb szintű, ezért nem fogadható el az adóhatósági eljárásban tett adózói nyilatkozat terhelti vallomásként. A másik kérdés, hogy az adóhatósági eljárásában keletkező akták (tények, megállapítások, tanúvallomások, nyilatkozatok, adóhatósági számítógépes nyilvántartások kinyomtatott változatai, üzleti partnerek adatai, stb.) felhasználhatóake a büntetőeljárás során? Általában igen, azzal a korlátozással, hogy a büntetőeljárásban csak tárgyi eszközök és dokumentumok (pl. adóhatósági határozatok, revízió során tett megállapítások) használhatóak fel bizonyítékként, egy adóhatósági „eszmefuttatás” már nem. A harmadik kérdés, amire viszont egyelőre nincsen válasz, hogy milyen fokú ítéleti bizonyosság várható el a fiktív ügyetekkel kapcsolatban (pl. fiktív áfa csalás esetében hiányzó könyvelés, „emlékezetkiesés”)? A büntető ítéletek bizonyosságának foka mindenképpen magasabb kell, hogy legyen, hiszen kétséget kizáróan kell a bűnösséget bizonyítani, addig az adóeljárásban a tényállás megalapozottsága általában ennél alacsonyabb fokú bizonyítottságon nyugszik. A bíró mércéje a bírói meggyőződés, melynek elsődleges eszköze a bizonyítás. A bíróság az egyéb körülményekből is következtetéseket vonhat le. 4. Adózási folyamat, adóigazgatás 4.1. Az adóigazgatás sajátosságai A már felvázolt büntetőjogi megközelítéssel szemben az adózási folyamat sok ponton eltér:

8


− az önadózási rendszerből kifolyólag a hatóság nem szükségszerű eleme, esetlegesen követheti az adóhatóság fellépése − jogkövetésre épül − a kifejezett hatósági eljárást pénzügyi ellenőrzési szakasz előzi meg − együttműködési kötelezettség, tájékoztatáshoz való jog, mérlegelés és méltányos eljárás elve, rendeltetésszerű joggyakorlás erősítik az adózó pozícióját és gyengítik egy inkvizítorikus adóhatóság pozícióját − hatósági eljárás megindítása és iránya az ellenőrzés során dől el, ezért kiemelt jelentőségű az adózót és adóhatóságot megillető jogok, terhelő kötelezettségek köre az ellenőrzési szakban. 4.2. Jogok és kötelezettségek Jogok és kötelezettségek az ellenőrzési eljárásban: − az adóhatóságot terheli a tényállás tisztázása és bizonyítása − az adózó javára szolgáló tényeket is fel kell tárni − nem bizonyított körülmény nem értékelhető az adózó terhére − a nem vállalkozó magánszemély lakásában kivételesen folytatható ellenőrzés − az adóhatóság jogosult akár rendőri támogatással intézkedni, helyszíni ellenőrzést végezni, átvizsgálni, becslést alkalmazni − betekintési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi, észrevételezési, kifogásolási jog − képviselethez való jog − tisztességes eljáráshoz való jog − jogorvoslathoz való jog − bírósági felülvizsgálathoz való jog 4.3. Jogesetek Az alábbi jogesetek azt szemléltetik, hogy egy-egy büntetőbírósági ítéletben van-e nyoma bármilyen adóeljárásból származó elemnek, és ha igen, akkor ez az adóigazgatási elem a büntetőjogban milyen módon jelenik meg? 4.3.1. „Fiktív vagy nem fiktív számla” (2012. évi kúriai végzés) Az első esetben egy közel 1 millió forintot érő mezőgazdasági gép eladására került sor több mint 18 millió forintos vételáron, a vevő cég az erről szóló számlákat szerepeltette az ÁFA bevallásában. Az első- és másodfokú bíróságok szerint a szakértői vélemény alapján a számla fiktív, a vételár kifizetése már a szerződéskötéskor sem állt szándékában a vevő cégnek. A védelem álláspontja szerint „Semmi nem tiltja a rossz üzletet”, azaz büntetőjogilag nem lehet szankcionálni azt, hogy valaki rossz üzletet köt, továbbá a bíróság nem jelölte meg, hogy a számla mely bizonyítékok alapján fiktív . A Kúria megállapítása szerint a számlán feltüntetett és a reális forgalmi érték közti

9


rendkívüli különbségből okszerűen következik a számla valótlansága. E számla könyvelésbe állítása pedig kétséget kizáróan alátámasztja a csalás tudatos elkövetését. A számlán feltűntetett és a reális forgalmi érték közti különbség tehát olyan objektív körülménynek tűnik, amely szakértői véleményen alapulva a büntetőbíróság ítéletének alapjául szolgálhat. 4.3.2. „Az ellenőrzési eljárás megállapításaiból mi használható fel a büntetőeljárásban?” (2012. évi törvényszéki ügy) Gépjármű importtal foglalkozó cég a továbbértékesítés során több mint 60 esetben nem vallott be és nem fizetett áfát, ezzel kb. 75 millió forinttal csökkentette az adóbevételt. Az elsőfokú bíróság bizonyítékként használta fel a terhelt adóigazgatási eljárás során tett nyilatkozatait, miszerint „kizárólag ő járt el a cég nevében” és „adásvételi szerződés minden esetben készült, de számla nem”. A vádlott azzal védekezett, hogy nem volt tisztában a cselekménye társadalmi veszélyességével. A bíróság egy évezredes jogelvre hivatkozva (a jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól”) ezt a védekezést nem fogadta el, hiszen a vádlott számos más esetben eleget tett egyéb adójogi kötelezettségének. A II. fok helyben hagyta az ítéletet, a büntetőjogi felelősséget megállapította, ugyanakkor kiemelte: „büntetőeljárásban a vallomástételt részletesebb kötelező figyelmeztetés előzi meg, ezért az ellenőrzési eljárásban tett nyilatkozat nem használható fel beismerő vallomásként”. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ellenőrzés egyéb megállapításait (pl. bankszámla feletti kizárólagos rendelkezés) az I. fokú bíróság jogszerűen használta fel, azokból okszerű következtetéseket vont le. 4.3.3. „Milyen fokú ítéleti bizonyosság várható el áfa csalás esetén?” (2011-es törvényszéki ügy) Gépjármű importtal foglalkozó cég 23 esetben nem vallott be áfát, emellett kb. 84 millió forint értékben laptopokat vásárolt, az ügyletről kizárólag készpénzes számla készült. A gazdasági esemény megtörténte nem volt igazolható. Az I. fokú bíróság mindkét magatartást adócsalásnak minősítette. A védelem álláspontja szerint nem bizonyított a bevétel eltitkolásának szándékossága, sem a laptop vásárlás fiktív volta (a vételár reális volt, számla készült, fuvareszköz volt). A II. fokú bíróság álláspontja szerint az I. fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból okszerűen következtetett a szándékos eltitkolásra (a bevételnek nem volt nyoma a cég bankszámláján) és a fiktív beszerzésre is (ilyen nagy összegű megrendelés esetén életszerűtlen a készpénzes fizetés, a dokumentáció teljes hiánya, és a továbbértékesítés sem volt tisztázott).

10


4.3.4. „Ítéleti bizonyosság” (2008-as törvényszéki ügy) 14 vádlottas büntetőügy két vádlottja ún. „számlagyáros” volt: cégeik fiktív számlákat állítottak ki más cégek részére, akik ezeket a számlákat áfa visszaigényléshez felhasználták. A számlázási lánc egyik tagja a nyomozás során azt nyilatkozta, hogy fát szállított a másik cégnek, ám az adóhatósági eljárás megállapításai szerint sem alkalmazottakkal, sem szállítóeszközzel nem rendelkezett. A védelem fellebbezése szerint a tényállás megalapozatlan volt. A másodfokú bíróság megítélése szerint a vád bizonyítása a vádlót terheli, ugyanakkor a védelem ellenőrizhetetlen állításai nem vezetnek automatikusan felmentéshez, azokat az egyéb, objektív bizonyítékokkal össze kell vetni. Azt is értékelte a büntető bíróság, hogy a vádlott nem tudta megnevezni, hogy kivel állt üzleti kapcsolatban, az egyes ügyletekről átvételi elismervénnyel, szállítólevelekkel nem rendelkezett, készletnyilvántartást nem vezetett. A számlán feltüntetett adószámtól eltért a tényleges adószám és nem győződött meg arról, hogy az eladóként szereplő cégek valóban ténylegesen léteznek, működnek-e. (Ezek az érvek nagyon ismerősek az adóhatósági határozatokból és az adóperekben hozott ítéletek tényállásából.) Összegezve: bár közvetlenül adóhatósági megállapítás nem szolgálhat a büntetőjogi felelősség alapjául, de bizonyos megállapítások átszűrődnek a büntetőítélkezésbe. 4.3.5. Egyéb jogesetek Az egyik költségvetési csalásos, adócsalásos ügyben egy hotel felújításához használtak fel fiktív számlákat, amelyeket szerepeltettek a költségelszámolásban. A bíróság az ügyészi vádemelés alapján megállapította az adócsalás bűntettét. Egy másik, szintén nem szokatlan elkövetői magatartás, amikor élő állatok kereskedésével összefüggésben jutalékokat és közvetítői díjakat számláztak annak ellenére, hogy valóságos közvetítésre nem került sor (a vételár 6-15%-a került elszámolásra jutalékként és közvetítői díjként). Egy kukorica vétel-eladás során is annak tisztázására került sor, hogy milyen minőségben szerepelt az adóalany ebben az ügyletben: csak közvetítőként (ha közvetítő, akkor a vételár után nem neki kell adóznia), vagy pedig adásvételben

11


szerződő félként? A büntetőbíróság megállapítása szerint ez utóbbi eset valósult meg, ezért a bevétel utáni adózás elmulasztása adócsalást valósított meg. Számtalan egyéb fiktív ügylet kerül a büntetőbíróságok elé, ténylegesen meg nem történt gazdasági eseményeket könyvelnek, ilyen számlákat a költségelszámolásban felhasználnak. Az adóbevallásokban ennek eredményét szerepeltetve az áfát levonásba helyezik, mely a társasági adóalapot is szabálytalan módon csökkenti.

5. Konklúzió A fenti bírósági esetekből levonható következtéseket foglalja össze az alábbi ábra: 3. ábra Következtetések

Zárógondolatként pedig hadd idézzem fel egyik fontos kiinduló tézisünket: A rejtett gazdaság arányát szükséges visszaszorítani, de nem elég az adminisztratív eszközök erejét fokozni, hanem a kiemelkedő adóterhek csökkentésével kell ösztönözni a polgárokat. Az adómorál csak a büntetés és a fenyegetettség hatására nem fog előnyösen megváltozni.

12

Darák Péter PhD: Az adóeljárás és a büntetőeljárás kapcsolata

Recommend Documents