A MÉG EGY ESÉLY ISKOLÁJA Dán termelôiskolák elméletben és gyakorlatban Fél órát utazunk vonaton Koppenhága központjától, amire Hedenhuse-ba érünk. Emberléptékû földszintes házak, egyenes utcák, rendezett kertek látványa fogad. Az idegen, a helyet nem ismerõ bizonytalanságával fogunk egy taxit. Nem kellett volna, hiszen alig fél kilométer a vasútállomástól a Flong-i Termelõiskola. Dánul ProduktionsHojskole. Randi Fulsang az iskola igazgatóhelyettese fogad és rögtön le is ülünk a tágas ebédlõben, ahol mind a 126 diák elfér. Itthon, mielõtt elindultam volna, sokan kérdezték mi is az a termelõiskola? Tanulnak ott, vagy dolgoznak? Egy bizonyos: speciális dán találmány, amelynek Magyarországon is vannak alkalmazói, dán modell alapján mûködik a zalaegerszegi és a pécsi. A kérdések megválaszolására azonban házigazdáink a legilletékesebbek. Nálunk sok mindent lehet tanulni mondja Randi Fulsang. - Amikor egy fiatal hozzánk jön, egyben egy workshopot, egy mûhelyt is választ. Ez lehet office shop, azaz irodai munka, varrás- és textiltervezés, farm- és kertgazdálkodás, számítógép-ismeret, zenetanulás, de kézmûves mesterségekkel, az ács, a fémmunkás szakmával, az autóalkatrész-készítéssel is megismerkedhet. Azután ott van még a színház- és drámaismeret. Nem színészek képzése a célunk. A fiatalok az alapismereteken túl megtanulnak csoportban, közösségben dolgozni, magabiztosságot szereznek, önismeretre tesznek szert. Óvódásoknak szólnak az elõadásaik, fellépnek flong-i rendezvényeken. Kipróbálhatják magukat, azt, hogy miként kell kiállni embe36
rek elé, és az iskolában megbeszélik élményeiket. Kik járhatnak ide? Olyan fiatalok, akik 16-25 év közöttiek, és semmiféle képesítésük nincs. Egy gimnáziumi végzettséggel már nem járható út a termelõiskola, azonban mindenkit befogadunk, aki valahonnan valamilyen okból kimaradt. Dánia-szerte hatezer diák jár termelõiskolába. A dán állam ugyanis a 70-es évek végén rájött, hogy mivel nagyon laza az iskolai követelmény
- 16 éves korig nincs osztályzás -, a gyerekek húsz százaléka nem végzi el az alapiskolát. Õk nem tanulnak tovább, nem lesz szakmájuk, és vagy segélybõl élnek, vagy alkalmi munkából. Vagy bûnözõk lesznek. Jóval olcsóbb és humánusabb tehát tanítani nekik valamit. Mondjuk egy szakmát, amivel késõbb boldogulhatnak, vagy éppen egy-két termelõiskolai év után visszamehetnek a normál iskolarendszerbe. A termelõiskola egy különleges felnõttképzési forma lehetne világszerte. Eszköz, módszer olyan fiatalok tanulásba és munkába vonására, akiket a hagyományos iskola elveszített.
A tágas ebédlô a közösségi életnek is egyik színtere
Csak hátrányos helyzetû, hendikepes ta nulójuk van, vagy járnak ide rendezettebb hátterû, jobb módú diákok is? A legtöbbjüknek nincs túl jó háttere, de
A még egy esély iskolája
átlagos családi háttérrel csaknem mindegyik rendelkezik. Persze, jönnek hozzánk problémás gyerekek is, olyanok, akik elvesztették egyik szülõjüket, vagy egyedül laknak, netán a nagyszülõ neveli õket. Van anyagi értelemben vett szegény diákunk, de jellemzõbb a szociális szegénység, ahol a szülõ nem tudja menedzselni a gyerekét, nem tudja elindítani ez életbe, nem tud tanácsot adni neki a felnõtté váláshoz. Mi az a csodamódszer, amivel ezeket a gyerekeket rá lehet venni a tanulásra? Egyáltalán vannak itt lexikális tudást igénylõ tantárgyak? Mindegyik gyakorlati mûhelyhez elméleti alapozás is járul, de mi a hagyományos iskolától eltérõ utat választottunk a tanuláshoz. Azt mondjuk a tanítványunknak: elõször csináld, alkosd meg, amit elképzeltél, ami a feladatod, utána jöhetnek a könyvek. Nálunk a gyakorlat az elsõ, így sikerélményhez juttatjuk diákjainkat, és megértik: mi miért van. Nálunk a gyakorlatban használják a matekot, a fizikát, a nyelvet, a történelmet vagy az irodalmat. Ha például az a feladat, hogy az ácsok készítsenek halfüstölõt, akkor elõször megnézik, hogy hogyan kell megcsinálni, majd mûködés közben tanulmányozzák, kipróbálják, tesztelik és csak a végén rajzolják le és tudatosítják magukban, hogy milyen elemek szükségesek egy ilyen berendezés elkészítéséhez. Ha az elmélettel kezdenénk az elsajátítás folyamatát, hosszú ideig tartana, míg megértenék a lényegét, ezek a gyerekek nem bírnák türelemmel. Ez már kiderült
P. Kiss Zsuzsa
róluk a hagyományos iskolában. A gyakorlatban megcsinálni valamit rövidebb, hathatósabb és érthetõbb számukra. A szabályokat, törvényeket levonni késõbb is ráérnek, addig élvezik az alkotást, és közben megtanulják a szakmát. Van még néhány olyan jellemzõnk, amiben eltérünk a hagyományos iskolától. Nálunk például a vizsga nem kötelezõ. Ha akar vizsgát tenni a diák, megteheti, ha nem, akkor nem kötelezõ. Ha valaki úgy jött el a hagyományos iskolából, hogy nincs végzettsége, papírja, befejezett éve, nálunk pótolhatja. Ebben is segítjük õt. Tavasszal érkeznek ide a hagyományos iskolából tanárok, megismerkednek a vizsgára jelentkezõkkel, felkészítik õket. Így a vizsgán sem lesznek ismeretlenek egymás számára, s biztosabb a siker. Fontos célunk, hogy diákjaink elhiggyék: képesek valamire. Közben elindulunk az iskolában. Üzemcsarnokra emlékeztetõ nagy terembe lé-
pünk, amely boxokra osztott. Ezek a workshopok, a tanulmányi mûhelyek. Éppen szünet van, a fiatalok csoportokba verõdve dohányoznak a központi társalgóban. Ha egy fiatal véletlenül félrehúzódik Randi máris ott terem. „Itt közösség van, menj a többiekhez!” - mondja. Az egyik boxban zenekari próba folyik. Afféle hardrock, fekete zene szól. A nõi dobos büszke koncertjeikre, bár ahogy mondja, õ csak beugrott, mert grafikát és mûvészetet tanul a termelõiskolában. A piros hajú basszusgitáros azt mondja, ebbõl az iskolából végre nem vágyódik el. Bár - teszi hozzá -, ha elvégzi, hivatásos katonának áll. Mellesleg, nem is gondolta volna, hogy olyan iskola is létezik, ahol õ jól érezheti magát. A próbateremtõl alig pár méterre valóságos asztalos- és fémmegmunkáló mûhelybe lépünk. A fiúk egy dodzsem elemeit szerelik össze. Õk tervezték, õk gyártották, és már megrendelés is érkezett a miniautókra. A farészlegben nagy bútor-
Hagyományostól eltérô út a tanuláshoz 37
A még egy esély iskolája
lapokat szabnak méretre. A diákoknak munkájukért nem jár fizetés, de tisztességes ösztöndíjban részesülnek, 18 év alatt 500, 18 év felett 1200 dán koronát kapnak hetente. Ez átszámítva olyan 15-36 ezer forint lehet... A pénzzel is ösztönzik õket, hogy eladható minõséget hozzanak létre. A dán termelõiskolákat 80 százalékban az állam támogatja, 10 százalékban a kommuna, vagyis az önkormányzat. Tíz százalékot a tanulóknak kell, értelmes munkával, megtermelniük. És hogy kik a vevõk a diáktermékekre? Elsõsorban nagy cégek, akiknek nem éri meg kis szériában elõállítani egy ajtót, ablakot, vagy egy autóalkatrészt. Ez így jóval olcsóbb, nem kell átállítani egy nagy rendszert. De volt már egyéni megrendelõjük is, például a szomszéd szerszámoskamrájának a tetejét õk készítették el. Ehhez persze speciális tanárok kellenek, vetem fel az igazgatóhelyettesnek. Mi tanárként is mások vagyunk, mint a normál iskolában, válaszolja. Sok helyrõl jöttünk, különbözõ háttérrel, mi is eltérünk az „átlagtól”. Aki itt tanár akar lenni, annak értenie kell a oktatandó szakmához, lehetõleg a gyakorlatban is. Ezen felül szociálisan is nyitottnak kell lennie, nélkülözhetetlen a pedagógiai gyakorlat is, szóval elég bonyolult dolog. Mindent összevetve azonban zömmel egyetemi végzettségû tanárok tanítanak a Produktions-Hojskole-ban. Randi Fulsang tanított normál középiskolában, dolgozott eladóként és hivatalban. Utána varrást tanult, és amikor idejött, a textiles workshopban kezdte. Öt éve vezetõ. 38
P. Kiss Zsuzsa
Saját üzletükben árulják divatos termékeiket
Megnézzük a varrómûhelyt: varrógépek, interlock, textilszobrok, ruhák, pólók minden mennyiségben a fogasokon. A diákok nemcsak varrni tanulnak, hanem kipróbálhatják a textiltervezés technikáit is. Nemrég sikerrel szerepeltek egy kiállításon, legutóbb pedig Írországból érkezett vendégeiket személyre szabott pólókkal lepték meg. Utcára nyíló butikot is fenntartanak, ahol a legújabb trendi szerint készült ruhákat árulják a kisváros lakóinak. A bolti ár negyedéért. Egyrészt fontos a bevétel - jegyzi meg Randi -, másrészt nem csinálunk semmit feleslegesen, itt mindennek tétje van, gyakorlatot lehet tanulni, és pénz lesz a produktumból. Meglátogatjuk a színháztermet, ahol éppen egy házasság kudarcait felvillantó próba folyik. Járunk a computer teremben, ott szintetizátorokkal saját zeneszámot kreálnak a tanulók. Az egyik fiúnak pírszing van az orrában és feketére festett a körme. Itt ezért sem szólnak. A dán termelõiskolában inkább dicsérnek. Fantáziát, kreativitást, cselekvõkészséget várnak a gyerekektõl. Ezek a fiatalok az utcán csellengenének, ha nincs a
termelõiskola. A dán államnak éppen az volt a célja, hogy ezt ne hagyja. Kell egy hely, ahonnan van visszaút a tanulásba, vagy éppen elõremenekülés a munkába. Mert képzeljük el - mondja Randi -, amikor kidobják õket az általános iskolából, vagy a gimnáziumból, maguk alá zuhannak. Nem vagyok jó semmire, nem kellek senkinek, nincs értelme az életemnek. Ott a kudarc és a reménytelenség. Aztán eljönnek ide, saját akaratukból, és kiderül: az élettõl kaptak még esélyt, nem selejtesek. Ha innen kikerülnek, és viszszamennek a szakképzõ iskolába, az itt megszerzett technikai ismeret és kézügyesség magabiztosságot ad. Hány százalékuk megy vissza a volt iskolájába? Csaknem minden második, a többiek munkába állnak. Az elhelyezkedési arány 85 százalékos. Az adat pontos, ugyanis senkit sem hagyunk magára azt követõen sem, hogy eltávozott tõlünk. Magam például három-négy hónap után személyesen keresem fel volt tanulóinkat, mert kíváncsi vagyok arra, ki hogy boldogul. Beilleszkedett, vagy éppen az utcán cselleng. Persze van, aki elvérzik, de a többség
A még egy esély iskolája
megtalálja a helyét. Van egy volt drogos tanítványom, aki visszajár csak azért, hogy megmutassa: jól mennek a dolgai, képzi magát, családja, gyereke van. Bár, úgy gondolom, a drogtól nem tudott teljesen elszakadni... Karácsonykor különösen sokan megfordulnak nálunk. Jönnek a régiek gyerekestül, családostul. Több ezer diák járt ide 1983 óta. Jó arról hallani, hogy van munkájuk, lakásuk, egzisztenciájuk. A sétát Flong-ben a télikertben fejezzük be. Teljes egészében a diákok kezemunkája az udvar fölé épített üvegtetõ és a két óriási díszhal-medence. Itt a hobby haltenyésztés alapjait tanulják meg, és erre nagy a kereslet a dán családi házaknál. Megbecsülik majd azt a mestert, aki tud kerti tavat, akváriumot építeni. Egyébként a dán hidegben a télikert dísze és a diákkertészet szakértelmének bizonyítéka a néhány mediterrán növény: egy többméteres olajfa, virágzó citromfa, falra futó kivi és édes füge. Odense Andersen szülõvárosa, a Fyn sziget „fõvárosa”. Intercityvel igyekszünk az ottani termelõiskolába. Nem kell komp, már megépült a híd a két sziget, Fyn és Sjaelland között. A vonat egy darabig a tenger alatt halad alagúton, aztán jöhet a karcsú híd. Elsesminde Produktions-Hojskole a külvárosban van. Elég nagy területen fekszik, 300 diáknak ad otthont. Az önkormányzattól ingyen kapták meg a hajdan gazdasági épületekként szolgált házakat, istállókat, egyebeket, az iskola feladata, hogy ezeket karbantartsa. Kísérõnk a fejlesztési menedzser, Hanne Kobleuch Christensen.
P. Kiss Zsuzsa
Diákjaink igazi hendikepes tanulók mondja. - Vannak közöttük funkcionális analfabéták, legtöbbjük alig tud írni, olvasni. Emiatt nem tudnak sikerrel megtanulni egy hagyományos tananyagot, elõbb-utóbb kibuknak a normál iskolából, ahol nincs idõ odafigyelni a lassabban haladókra. A mi diákjainknak sokkal nagyobbak a hiányosságaik, mintsem azt önállóan pótolni tudnák. Ezért nem is kezdenek bele, inkább lógatják a lábukat a világban, tengenek-lengenek céltalanul egészen addig, míg hozzánk nem kerülnek. Mi az írás-olvasás tanításával kezdjük, és nem kérdezzük, hogy ez eddig miért nem ment. Alapdolog, megtanulható, neked is tudnod kell, és kész. Ezt általában tudomásul veszik. Ezen kívül sokuk szociális problémákkal küszködik. Ezek a fiatalok a 90-es évek gyerekei. Õk azok, akiknek a szülei valamilyen okból nem tudtak példát és mintát adni. A felnõttek nem találtak he-
lyes válaszokat a nevelési problémákra, nem tudtak segíteni a gyerekeknek az iskolai kudarcok elkerülésében, és így nem tudták õket szakmával elengedni az életbe. Mindkettõjük közös kudarca, hogy a fiatal huszonévesen sehol sem tart, és az iskolarendszer sem alkalmas az ilyen tanulók megtartására. Ezeket a fiatalokat arra sem tanították meg, hogyan kell beilleszkedni egy közösségbe, célokat kitûzni, és azokat megvalósítani. Ez a számítógép felé fordult világ elidegeníti egymástól az embereket. Elsesmindében színes az élet: önképzõkör és színház, drámajáték és színpadtechnika. Zenekaruk éppen saját cd-jén dolgozik. Most hívták meg õket Dél-Amerikába. A konyhában a reggelit, az ebédet a szakácstanulók készítik, és minden délben ott van a rögtöni értékelés - az iskola diákjai, tanárai eszik meg a fõztjüket. A kézmûves szakmákban is oktatnak. Van fémmegmunkáló mûhelyük és faüzemük.
Korszerû faüzem Odense termelôiskolájában 39
A még egy esély iskolája
P. Kiss Zsuzsa
Különleges szocializációs program szerint élnek
A ház körüli karbantartási munkálatokat sem bízzák másra, aztán ott van még az állatfarm és a játékóvoda. Kell is, hogy a diákok közel kerüljenek a természethez. Van olyan tanuló, aki azt hitte, hogy a tej dobozban terem, fogalma sem volt a tehénrõl, a fejésrõl, a csomagolásról; így látta a szupermarketek polcain. Van egy különleges szocializációs programunk is - mondja Hanne -, amelynek keretében kipróbálhatják, hogy milyen szülõk, barátok, szomszédok vagy éppen munkatársak lesznek majd; milyen a gyerekekkel bánni? A felügyelõk és játszótársak természetesen termelõiskolások. Mindez a szórakozáson kívül családmodellt ad a diákoknak, megtanulják, hogyan kell a társakkal viselkedni, mi köthet össze korosztályokat. Egyébként ezek a fiatalok csak a látszat szerint felnõttek. Utánozzák a felnõtt viselkedésformákat, de valójában megakadtak a gyerekkorban. Ugyanúgy sírnak, örülnek, tombolnak vagy dühöngenek, mint egy 4-5 éves gyerek. Hasonlóak a reakcióik, ezért is tartanak tõlük sokan. Pedig nincs velük semmi baj. Sem a hoszszú, festett hajukkal, sem pírsingjeikkel, 40
sem a zenei ízlésükkel. Csak valamit kompenzálnak. Nem elég erõsek, és ezt fedik el. Nekünk éppen az a feladatunk, hogy stabillá tegyük, és sikerhez juttassuk õket. Nekik is lehetnek céljaik az életben, képesek valamire, helyük van a világban. Nálunk nincs túl sok szabály. Dohányozni lehet az épületen kívül, de tilos a drog és az alkohol. Aki megszegi, annak kívül tágasabb. De van visszaút. Nincs stigma, bélyeg senkin. Visszajöhet, visszavárják, ha a szabályoknak megfelel. Ez általában hat. Nem tudom miért jönnek vissza sokan. Talán azért, mert van egy hely a világon, ahol érdemes valamit csinálni, megtanulni, ahol szót érthetnek a tanárokkal, a többiekkel. Mi az a speciális módszer, amit a termelõiskola alkalmaz? A gyakorlat, a kézimunka, a manualitás - válaszolja a fejlesztési menedzser. Nagyon sok fiatal azért bukik el az alapképzésben, mert a habitusa nem alkalmas a hagyományos tanulásra. Aki nem tanult meg olvasni, hogy tudná a matekot és a fizikát elsajátítani. Mi azt mondjuk: van
más útja is a tanulásnak. Kiterjedt dán szakirodalom van egyébként errõl. Mi nem kockás füzetben - asztalosmûhelyben tanítjuk a számolást. Elsesmindében a legnagyobb élmény a halfarm volt. A Fyn megyével kötött szerzõdés szerint évente félmillió kis hal tenyésztését vállalták, többek között olyan ritka fajokét is, mint például az ír lazac. Nemcsak gazdasági, természetvédõ szerepe is van a termelõiskola haltelepének. A szabadból begyûjtött halakat ikra koruktól nevelik és a kifejlett példányokat visszaengedik eredeti lakhelyükre, a tavakba. Mindez jelképes is lehetne: a termelõiskola az a tudástér, felnõttképzési lehetõség, ahonnan a máshol sikertelen, elkallódó fiatalok biztos háttérrel, a boldogulás felvértezve indulhatnak az életbe. P. Kiss Zsuzsa Kossuth Rádió vezetõ szerkesztõ
Vezetõ szerkesztõ, riporter. 1988 óta dolgozik a Magyar Rádiónál. A Petõfi Adófõszerkesztõség Szoció Mûhelyének munkatársaként kezdetben az elesett, hátrányos helyzetû, munkanélküli vagy éppen fogyatékkal élõ emberek problémáit dolgozta fel mûsoraiban. A segélyszervezetek munkatársaival az árvíz és más katasztrófák sújtotta helyeket is felkereste. Volt természetgyógyászati rovata is. 2001 óta a Kossuth Rádió Napközben c. közérdekû magazinjának munkatársa. A felnõttképzés legújabb módszereinek bemutatására a Holnaprakész magazinban nyílt lehetõsége.
