Dán 11,1-45 Történelem és szellemi tanulságok

Dán 11,1-45 Történelem és szellemi tanulságok „Én is a méd Dárius első esztendejében mellette állék, hogy őt támogassam és segítségére legyek. És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, a melylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül. És elhatalmasodik a déli király, de az ő vezérei közül is egyik, és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása. És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította. De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi. És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király. Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére. De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig. És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik. És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas. Mert az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony. És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak. Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni. És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől. Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele. És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért. És fordítja orczáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg. Ennek helyébe jön az, a ki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban. És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz. És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orczája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is. Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene, és reátör és győzedelmet vesz rajta kevés néppel. Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol előlők, és az erősségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig. És felindítja az ő erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene. És a kik az ő ételét eszik, megrontják őt, és az ő serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt. De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral,

és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad. Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földére. Bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt. Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget. És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot. És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik. És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig. És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel. És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van. És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik. Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. De a helyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az ő atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat. És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színejava. És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.” Bevezetés Kedves testvérek, ez a felolvasott rész annak a folytatása, amit a 10. részben olvastunk. Dánielhez Isten egy követet küldött, aki dicsőségben jelent meg, és elmondta Dánielnek, amit Isten rábízott: a jövendőt. A 11. részben olyan jövendőt mondott Isten, ami már legnagyobb részt beteljesedett a mi napjainkig, sőt, az Úr Jézus eljöveteléig is. A 12. rész ennek a folytatása, ahol olyan próféciák vannak, amik ezután fognak még beteljesedni az antikrisztusi uralom alatt, az ezeréves királyságban, és azután egészen a végidőkig. Ez a 11. rész tehát elsősorban olyan próféciákkal foglalkozik, ami már beteljesedett. Én most nem akarom pontról pontra végigvenni, hiszen nagyon hosszú lenne, de ki lehetne mutatni pontról pontra, hogy volt ez az északi király, a déli király. Nem is egyszer volt, királyok követték egymást a trónon, északon és délen is. Az északi király Szíria királya, a déli király Egyiptomnak a királya, egész dinasztia. A Ptolemaioszok délen, a Szeleukidák északon, és ezek harcoltak egymással sok nemzetségen át. Mégis, tanulságképpen, három történetet részletesen is meg szeretnék említeni, hogy milyen apró részletekig kijelentette Isten Dánielnek, ami be fog következni.

Ami már beteljesedett… Az egyik ilyen részlet, amit csak kiemelnék a sok közül. „És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította. De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi. És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba” (6-8. vers). Ami nekem rendelkezésemre állt történelem, abból szeretnék felolvasni csak egy rövid kis szakaszt idézet gyanánt, hogy hogyan teljesedett ez be az elmúlt időkben, most már ez a mi számunkra történelem. Ezt írtam ki magamnak: „Két háború után a két ország uralkodója szövetségre lép egymással. II. Ptolemeusz Filadelfosz leányát, Berenikét nőül adja II. Antiochusznak azzal a feltétellel, hogy az, az eddigi feleségét, Laodikét taszítsa el. Pár év múlva azonban Laodiké megmérgezi egykori férjét, Berenikét pedig kísérőivel és gyermekével együtt megöleti. A gyilkosság megtorlására Bereniké testvére, III. Ptolemeusz Euergetesz (ugye, ez az a sarj gyökereinek csemetéjéből való) haddal támad majd II. Szeleukosz Kallinikoszra, s bevonul Szeleukidák városába. A legyőzött királynak még az isteneit is fogságba viszik, és így alázza meg.” Sok évvel ezelőtt jelentette meg Isten Dánielnek, és sok év múlva ilyen apró részletekig teljesedett be. Persze, az Ige neveket nem említ, de majd látni fogjuk, hogy miért nem említ. A másik, amit így kiemelnék, mint történelmet, ez a l7. vers: „Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, [Ez is egy érdekes kifejezés, hogy egy leányt ad feleségül, azért, hogy megrontsa. Itt az előzőekben azért adta feleségül, hogy szövetkezzen, hogy szövetségre lépjen, itt meg azért, hogy megrontsa?] de az nem áll meg és nem tart vele.” Most nézzük meg a történelmet, ami már elmúlt azóta. „Antiochus, leányát, Kleopátrát, feleségül adja V. Ptolemeusz Epifánészhez, hogy belülről, palotaforradalommal apja kezére játssza Egyiptomot. Csakhogy Kleopátra megszereti új hazáját, és nem áll apja tervének szolgálatába.” Ez is beteljesedett. Még egy harmadik történelmi tényt kiemelnék, amely beteljesedett. „És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért. És fordítja orczáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik, és nem találtatik meg” (18-19. vers). Ez is egy különös kijelentés, mert azt mondja az Ige, hogy ugyanez a király, aki odaadta a lányát, hogy megrontsa Egyiptomot, fordítja fejét a szigetekre, és sokat elfoglal. Aztán valaki megtorolja ezt a gyalázatosságot, és akkor fordítja az orcáját a maga országának erősségeire. Miért fordítja a saját országa ellen? Meghanyatlik, és elesik, és nem találtatik meg. Most a történelem, amihez én hozzájutottam. „A kisázsiai szigetek meghódítása közben (Miközben ez az északi király a kisázsiai szigeteket meghódította) Lucius Cornelius Scipio Magnézia városa közelében nagy vereséget mért Antiochusra, úgyhogy még csak nem is gondolhat megtorlásra. Az óriási hadisarc (tehát amit kivetett rá ez a Scipió hadisarcot,) és az évi adó előteremtésére templomrablásra vetemedik Elümaioszban (ez egy kisváros). De a templom kirablása alkalmával a feldühödött lakosság egyszerűen agyonveri. Így tűnt le a történelem színpadáról.” Még sokat lehetne, de most erre nincs idő …és ami ezután fog beteljesedni Inkább nézzük meg ezt a próféciát, ami a 11. részben le van írva, abból a szempontból, hogy mi az, ami még ezután fog beteljesedni. Én úgy látom, hogy a 11. rész már eddig mind beteljesedett, de már sokszor láthattuk a próféciáknál, hogy azok nem csak egyszer teljesednek be. Ez például az egyik oka annak, amit az előbb mondtam, hogy Isten nem közöl

neveket. Tudta Isten előre, hogy Anitiochus Epiphanes, meg Scipió, meg kit hogyan hívnak, persze, hogy tudta. De azért nem közöl neveket meg időket, mert többször beteljesedik egyegy prófécia. Azért körvonalazza csak így, hogy északi király és déli király. Most nyilvánvalóan látszik ezekből a próféciákból, hogy vannak olyan részek, amik a vég idején még egyszer be fognak teljesedni. Hadd emeljek ki ezek közül három kis szakaszt, ami nemcsak, hogy már eddig megtörtént, történelem, hanem meg fog ezután is történni. És amit most olvasni fogunk, olyan szemmel nézzük, hogy a sátáni, antikrisztusi szellemet lássuk benne, mert ugyanezt fogja majd az Antikrisztus is csinálni, amikor eljön az ő ideje. „Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz…” (28. vers). Mi ez a szent szövetség? Ez a szent szövetség Izrael népének Istennel kötött szövetsége. Egy alkalommal olvastunk itt a Makkabeusok könyvéből, ahol le van írva, hogy hogyan harcolnak Izrael fiai ez ellen, hogy azt a szövetséget az ellenség mindenáron meg akarta velük törni, töretni, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket, mert ez volt a szövetség jele, ne tartsák meg a szombatot, ne üljék meg az ünnepeket, olvastuk annak idején. Nyilván ez egy sátáni szellem, egy antikrisztusi szellem, hogy Isten népe ne tartsa meg a szövetséget. Nagyon nagy sikereket ért el ebben a Sátán, mert Izrael népe nagyon sokszor nem tartotta meg a szövetséget. De most, ha úgy figyeljük, hogy amikor eljön a vég, ugyanez lesz a Sátán gondolata, hogy a szent szövetség ellen van, és ellene tesz. „Újra visszatér az ő földjére, bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utószor úgy, mint először, mert kitteus hajók jönnek ellene és [Figyeljük meg!] dühöng a szent szövetség ellen, és cselekszik ellene. Visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget. [Figyeljük meg, ezt tette a régi időkben is, hogy azokat választotta maga mellé szövetségesül, hogy bírják rá a többi izraelitát is, hogy ők is hagyják el a törvényt és a szövetséget.] És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot. És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik” (29-32. vers). Ebből látjuk a történelmet, annak idején a Makkabeusok könyvéből olvastuk. Most gondoljunk a végidőkre, nem ezt teszi a Sátán? Dühöng Isten népe ellen, dühöng a szövetség ellen, hogy azt törje meg a nép, és azt cselekszik is. Különösen ezek a kifejezések, hogy megszünteti a mindennapi áldozatot, felteszi a pusztító utálatosságot. Felismerjük az Úr Jézus szavait a Máté 24-ben? „Amikor majd meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság (ugyanez a kifejezés) ott van a szent helyen” - és ez már a jövőre vonatkozik, amit az Úr Jézus mondott. Hivatkozik is rá, hogy a pusztító utálatosság, amit Dániel mondott, ott van a szent helyen. Aki olvassa, értse meg! Hozzáteszi az Úr, hogy ez a jövőre vonatkozik. Aztán: „De a vég idején összetűz vele a déli király [ki is jelenti, hogy a vég idejére], és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat. És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek […] És kezeit az országokra veti majd […], hogy elveszessen és megöljön sokakat” (40-44. vers). Ez az Antikrisztusnak a módszere: sokakat megöljön. Egy irtó hadjáratot fog az Antikrisztus tartani, sokakat megöl, elsősorban Isten népét. Ahogy olvassuk a próféciákban Pál apostolnál: Fölibe emeli magát mindazoknak, ami Istennek és istentisztre méltónak mondatik, de így fejeződik be: „És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta” (45. vers). Majd amikor az Úr Jézus Krisztus megjelenik, úgy olvassuk, hogy megöli szájának leheletével. Történelem is, de a jövőre vonatkozó prófécia is. Még a harmadik, amit kiemelnék: „És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik” (36. vers). Nos ez a prófécia kire vonatkozik? Elsősorban az Antikrisztusra, aki a

sátáni szellemmel, ugye, Isten fölé akarja magát emelni. Vakmerően szól, erről már próféciákat láttunk Dániel könyvében is. Nagyokat mondó száj. A Jelenések könyvét is elolvastuk, ez az Antikrisztusra vonatkozik. „Vakmerőn szól, és szerencsés lesz.” Meddig lesz szerencsés? Amennyi időt neki Isten adott, amíg betelik az a hét esztendő, kétszer három és fél év, kétszer ezerkettőszázhatvan nap, addig. Amikor az eltelik, ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. Ennyit talán ennek a résznek a próféciai részéről. Mindent megmozgatni Most szeretnék ebből a részből néhány olyan esetet és magatartást kiemelni, amiből sokat tanulhatunk. Az első, ami a második vers végén, és a harmadik vers elején van megírva, hogy meggazdagszik ez az utolsó perzsa király, és amikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen, és támad egy erős király, és uralkodik nagy hatalommal, tetszése szerint cselekszik. Tehát itt arról van szó, hogy Perzsiában támadt egy király, az utolsó. Ahogy itt elmondta Dánielnek kijelentésben az Úr, hogy még három király támad, és a negyedik lesz az, aki meggazdagszik. A gazdagságát arra használja, és minden hatalmát, mindent megmozdítson Görögország ellen. És mi lett az eredménye annak, hogy mindent megmozdított? Semmi! Mit olvasunk az Igében? Görögországban támad egy erős király, az uralkodik nagy hatalommal, és tetszése szerint cselekszik. Ezt is ismerjük már a próféciákból, korábban is, meg a történelemből is ismerjük, hogy ez a görög király Nagy Sándor volt, aki elsöpörte a méd-perzsa birodalmat. Most mi ebből a tanulság a mi számunkra, hogy mindent megmozgat? Az első, amit ebből megláthatunk, hogy nemcsak akkor, hanem az óta mindig a világ hatalmasai, akiknek van is mit e világon megmozgatni, kitűznek maguk elé egy célt, és mindent megmozgatnak, hogy azt elérjék. Ha az nem esik bele az Isten tervébe, akkor hiábavaló minden. Nemcsak a perzsáknál, hanem azóta is. Isten irányítja a történelmet. Láttuk a tízedik részben, hogy az a követ hogyan jelent meg, és láttuk, hogy mi folyik a színfalak mögött, a láthatók mögött. Hiába mozgatnak meg itt a látható világbirodalmak és azok urai mindent, ha Isten nem mozdít, nem mozdul, vagy ellene mozdul, akkor minden hiábavaló. Most ami minket személyesen érint közelebbről. Itt is hadd mondjam el testvérek, hogy a mi világbirodalmunkhoz képest, a mi szűk, kis hatókörünkben előfordul azért, hogy szeretnénk valamit elérni, és mindent megmozgatunk. De ha az nincs benne Isten tervében, úgysem tudjuk elérni. Ezért nagyon fontos nekünk, hogy lássuk, mi a terve Istennek az életünkkel. Mire hívott el bennünket, mire választott ki, mire készít fel bennünket ezen a földön? Ne tűzzünk mi ki ellentétes célt. Hiába mozgatunk meg mindent, hála Istennek, hogy nem is fog sikerülni. Legfeljebb összetörjük magunkat, legfeljebb veszítünk sokat, de ami Isten tervében benne van, azt mi keresztül nem húzhatjuk. Ha beállunk ebbe a tervbe, akkor szerencsések leszünk (így a világ szerint kifejezve), akkor jó lesz, akkor betöltjük az elhívatásunkat. De ha nem, akkor minden erőnket megmozgatjuk, és végeredményben Isten ellen mozgatjuk meg, és Isten ellen való rugódozóknak találtatunk. Eszembe jut ezzel kapcsolatban az a zsoltár, ami ismerős a testvérek előtt is, hogy „ha az Úr nem építi a házat, akkor hiába építik az építők.” Hiába mozgatok én meg mindent, hogy ez, vagy az, és felépítem. De ha az Úr nem akarja, akkor, „ha az Úr nem őrzi a várost, akkor hiába vigyáz az őriző.” Hiába mozgatok meg én akármit, hogy ezt vagy azt megtartom, vagy megőrzöm, ha az Úrnak más a célja. „Hiába nektek korán felkelni, és későn feküdni, és fáradsággal szerzett eledelt enni. Szerelmeseinek álmában is ad eleget.” Ezt kell nekünk nagyon tudni: Uram, mi a célod velem, mert minden hiába, megmozgathatok mindent, ha nem esik egybe a Te terveddel.

„Tetszése szerint cselekszik” A másik, amit három versből egy-egy kifejezést most ide tennék a testvérek elé az, hogy a tetszése szerint cselekszik. Ezt olvashatjuk a harmadik vers legvégén, hogy az erős király, Nagy Sándor, ez és ez szerint cselekszik. Elolvashatjuk a 16. vers elején. „Az aki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik” - ez Antiochus volt. Olvashatjuk még itt a 36. versben: „A király a maga tetszése szerint cselekszik.” Igen, ezek hatalmas királyok voltak, és mondjam így, hogy az volt a látszat, hogy a maguk tetszése szerint cselekedtek, úgy nézett ki, mert ők is úgy gondolták, hogy úgy cselekszek, ahogy akarok. Rárontok Perzsiára, és elsöpröm. Elfoglalom az akkori lakott, civilizált világot. Lehet, hogy így gondolkozott Antiochus is, hogy rátörök Egyiptomra, elfoglalom; a Szentföldre, elfoglalom Izraelt, eltörlök népeket, országokat. Lehet, hogy az Antikrisztus is ezt fogja gondolni, tetszése szerint cselekszik. Mit csinál tetszése szerint? Ugyanúgy, ahogy Perzsia királya is, hiába mozgatott meg mindent, úgyis az ment végbe, amit Isten előre megmondott. Tulajdonképpen, amit Isten előre kitervel, csak azt cselekszi az a király is, aki úgy gondolja, hogy tetszése szerint cselekszik. Milyen nagyszerűen bizonyítja a történelem is, itt az Ige is, azt mondja például Nagy Sándorról: „Támad erős király, uralkodik nagy hatalommal, és tetszése szerint cselekszik, hogy megrontatik az ő országa.” Nagy Sándor 33 éves volt a történelem szerint, amikor meghalt; rövid ideig uralkodott. Tetszése szerint cselekedett? Addig, ameddig Istennek terve volt. Nem igen tetszett neki meghalni 33 évesen, és le kellett, hogy tűnjön a történelem színpadáról, akármilyen nagy király is volt. Antiochusnak tetszett az, biztosan tetszett, amikor betört Egyiptomba, és elfoglalta. De amikor agyonverték ott, a templomban, az már nemigen tetszett neki. Tetszése szerint cselekszik. Aztán, amit itt olvastunk a 36. versben erről az északi királyról, hogy tetszése szerint cselekszik, a 45. vers végén azt olvassuk róla, hogy végére jut, és senki sem segít rajta. Testvérek, kezdjük ott, hogy ha ebben a világban történnek dolgok, és úgy néz ki, hogy valakik tetszésük szerint cselekszenek, kevélyek, dölyfösek, ezek mind olyan királyok voltak, mi azért tudjuk, hogy nem az ő tetszésük, hanem Isten tetszése megy végbe, Isten akarata. S ezért ne legyünk elkeseredve, mert a rendelt idő, hogy ha lejár, akkor félreteszi Isten. Ha most közel jövünk a mi életünkhöz, és most talán azt mondjuk, hogy ez vagy az sikerül nekünk, és szinte a tetszésünk szerint mennek a dolgok, el ne bízzuk magunkat, fel ne fuvalkodjunk, mert csak addig történik úgy, amíg Isten azt határozta el a mi életünkre. Nekünk jó dolgokat határozott el Isten a mi életünkre. Ebben a jó dolgokban benne vannak az Isten terve szerint külsőleg nehéz utak is. De akkor sem legyünk elkeseredve, mert Isten tetszése megy végbe a mi életünkben. S ha könnyebben mennek a dolgok, akkor sem legyünk felfuvalkodva, mert Istennek tetszett akkor úgy. Azt olvassuk a Prédikátor könyvében, a 7. rész 14. versében. „A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.” Mondhatnánk így is, hogy ne tulajdonítson magának az ember, Isten rendelte ezt is, és azt is. Pál pedig azt mondja: „megtanultam bővölködni is, meg szűkölködni is.” Amikor bővölködünk, és jól mennek a dolgok, akkor is tanuljunk meg alázatban maradni, hálaadással. Amikor szűkölködünk, és úgy mennek a dolgok, akkor is alázatban maradjunk, hálaadással. Erőszakos fiak A következő, amit még idehoznék a testvérek elé: „És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullnak” (14. vers). Néped erőszakos fiai. Most, először, még mielőtt a tanulságot levonnánk a magunk számára, elolvasom a történelmet, hogyan teljesedett ez be, hogy azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek. Azok is támadtak a déli király ellen, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullnak. „Filipposz

makedon király és a zsidók közül is sokan vele együtt harcolnak Egyiptom ellen. Sikerül is kiűzni Sion várából az egyiptomiakat. Azonban Egyiptom még elviselhető, tűrhető uralma alól szír elnyomás alá jut a Szentföld. A zsidók tehát maguk dolgoztak azon, akaratuk ellenére, hogy lehetővé váljék a Szeleukidák vallásüldözése a Szentföldön.” Tudjuk, mit csináltak itt a zsidók, ezek az erőszakos emberek, ezek az erőszakos fiak? Istennek volt egy terve, és Istennek a tervében benne volt ez, hogy onnan Egyiptomot kiszorítják, és jön az északi király. De ők felkeltek, hogy ők is harcolnak hazájukért, szabadságukért, vallásukért, a függetlenségükért. Nem tudom, kinek mi volt a szívében az erőszakos fiaknak. És mit értek el vele? Egy elviselhető uralom helyett jött egy alig elviselhető uralom. Nemcsak, hogy cseberből-vederbe, hanem még sokkal nehezebb helyzetbe jutottak, talán egy bibliai képpel kifejezve, fajárom helyett vasjáromba. Most jöhet a tanulság a mi számunkra: ha mi erőszakoskodunk, ha mindenáron valamit el akarunk érni (ez kapcsolódik az elsőhöz, hogy mindent megmozgatni), magunknak ártunk csak. Izrael mit csinált? Erőszakosak voltak, felkeltek, és elhullottak. Így kellett lenni, mert Isten Igéje azt mondja, hogy beteljesítsék a látomást. De azért nekünk ez tanulság, hogy hogyan fogadjuk Isten kezéből azt, amit ad nekünk, és ne erőszakoskodjunk. Bízzuk az Úrra a mi útjainkat. Világi/ sátáni módszerek Az utolsó, amit ebből a részből, mint tanulságot ide tennék a testvérek elé, az, hogy néhány igeversből kiemelek egy-egy kifejezést. Ezt azért teszem, mert látható, hogy ebben a 11. részben ilyen harcok, háborúk vannak, mégpedig sátáni, antikrisztusi szellemmel. Most láthatjuk ezekből, hogy milyen a Sátánnak a fegyvere, milyen e világnak a módszere, mert e világ a Sátán uralma alatt van. Jó néhány kifejezést kiírtam, most először a 6. versből egyet: esztendők múlva szövetkeznek. Ez e világnak a módszere, szövetkezni, abban van az erő. Istennek mi a módszere? A közösség, az egy test, nem a szövetkezés. Nem a külső erőszak, a külső, közös érdek által összekovácsolt valami, hanem egy test, akiket Isten szerkesztett egybe, de a világ módszere a szövetkezés. Aztán a 10. vers: „De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek…” Ez egy másik világi módszer: fegyverkezés, sereggyűjtés. Mi az Istennek a módszere? Azt olvassuk az egyik helyen a Korinthusi levélben, hogy a mi fegyvereink nem testiek. Nem külső fegyverekre van szükség, hanem az Efézusi levél szerint: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” Mik ezek a fegyverek? „Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével” Most a többit csak felsorolom, hogy nézzük meg, mik ezek a fegyverek, amiket a világ használ. Rátérünk majd még egy-egy mondat erejéig mindegyikre, csak most felsorolom: hízelkedés, csalárdság, alattomosság, cselkoholás, gonosz-forralás, egy asztalnál hazugságot szólni egymásnak, képmutató beszéd. Ezekkel szemben pedig Istené, amit az előbb elsoroltam. Igazlelkűség, a békességnek az evangéliuma, a hitnek a pajzsa, az imádság. Most nézzük ezeket a világi módszereket, fegyvereket, még egy kicsit részletesebben. „És hízelkedéssel jut az országhoz” (21. vers). A hízelkedés szörnyű Isten előtt. Az 12. zsoltárban van erről szó, hogy hízelkednek, kettős szívből szólnak, és vágjon ki az Úr minden hízelkedő nyelvet, nagyokat mondó szájat. Egyáltalán szóba se jöhet Isten gyermekei között ilyen hízelkedés, bárkinek csak az igazlelkűség, az egyenesség. Aztán a másik, amit olvashatunk: „Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik…” (23. vers). Ez is egy megszokott dolog a világban. Azt mondja, barát, mióta barátok, azóta csalárdul cselekszenek. Nem ez van a világban? Barátok között, munkatársak között, házastársak között.

Aztán olvassuk a 24. versben: „Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol”. Alattomosság. A mi módszerünk a nyíltság, az egyenességben való járás, a világosságban való járás. Nem járunk ravaszságban, ahogy mondja az Ige, alattomban. Aztán a 25. vers: „… de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene.” Cselvetés, elgáncsolás. 27. vers: De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral. Ez az, hogy a szív van megromolva, és a megromlott szív nem is tud mást tenni a másik ellen, csak gonoszságot, és gonoszt forral. Ez megmutatkozik ebben a versben is: egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak. Itt két királyról van szó (és most is ugyanúgy van): leülnek, tárgyalnak, hazudnak, és nem érnek el semmit, mint ahogy a 27. versben is van, hogy hazugságot szólnak egymásnak, de siker nélkül. Sátáni módszer a hazugság, mert ő hazug, és a hazugság atyja. Mi sem megyünk semmire, még finom hazugságokkal sem, csak az igazsággal. Felöltözvén az igazságnak a mellvasába. Aztán a 34. versnek a végén: „… és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.” A hízelkedés meg a képmutatás rokonok. Képmutató beszédekkel. Az utolsó időkben figyelmeztetés a hívő népnél is, hogy akinél meg van a kegyesség látszata, de megtagadják annak az erejét, ez a képmutatás. Befejezés Azzal fejezném be testvérek, hogy látjuk a világnak a módszereit. Látjuk: szövetkezés, fegyverkezés, békés szándék mutatása, de ugyanakkor a szívben a gonoszság-forralás, hízelkedés, csalás, alattomosság, csel, hazugság, képmutató beszéd. Nos, és mit ér el ezzel a sokfajta fegyverrel a világ? Mit ér el? Semmit! Semmit, mert jön az Úr, és ennek a világnak a fejedelme a szájának a leheletétől megsemmisül, amint feltűnik az Úr dicsősége. Mit ér el a világ ezen a földön ezzel? Szívinfarktus, magas vérnyomás, kilyukad a gyomra, és egyebeket. Ezt igen, mást nem. Nekünk meg olyan fegyvereink vannak, amik merőben mások, mint ezek a fegyverek, és ha egy ideig meg is kell lenni, hogy szomorkodunk, ha egy ideig engedi is Isten, hogy fölé kerekedjen az igaznak a hamis és a gonosz, de nekünk biztos a vég, biztos a győzelem! Ámen. Derecske, 2000. május 7.