Dámszarvas (Dama dam)
Felismerés jegyei:
A dámszarvas a gímszarvashoz hasonlít, de annál kisebb, zömökebb testfelépítés szarvasféle. Hímjét bikának, n stényét tehénnek, szaporítás el tt ün nek, szaporulatát bika- vagy ün borjúnak nevezzük. A dámszarvast is ivari dimorfizmus jellemzi, ami a bikák nagyobb testméretében és agancsviselésében nyilvánul meg. Az agancsát dámlapátnak hívjuk. A normális testszínezet dám sz rzete rozsdavörös, a bikáké sötétebb, a teheneké világosabb. Ez a szín a test fels részére jellemz , amelyet krémszín , pénzérme nagyságú foltok díszítenek. A nyakon és a háton középütt, hátrafelé egyre sötétül , ún. hátcsík húzódik, mely a faron kettéválva a tükör szegélyét alkotja. A test alul világos, a lábak küls része vöröses, a bels oldalai fehérek. A bikák nyaka sötétebb, a hímvessz el tt a hason sötét folt van. A dámnak van fekete (530 %) és fehér (1 %) színváltozata is. Nyomának hossza 4-8, szélessége 3-5 cm. A bika els csülke szélesebb a hátsónál.
A dám csülke
Baloldalon a bika, jobboldalon a tehén nyoma
… és a sárban
Hullatéka nyáron bogyószer , télen lepényforma.
Hullatéka Hangja jellegzetes, barcogáskor hallható horkantás, riasztása a gímszarvasénál magasabb hangon történik. A borját hívó tehén hangja csuklásszer „eng”. Meneküléskor er set pattint a legyez jével, ami akár 100 m-re is elhallatszik. Fogképlete: 0 0 (1) 3 3 ------------- = 32 (34) 31 33
Elterjedése:
A dám eredend en a Nyugat-Palearktisz faja. Eredeti elterjedése Törökországra és a Balkánra terjed ki. A dámszarvas ma Európa csaknem valamennyi országában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliban és Új-Zélandon honos. Magyarországi shonosságáról régóta tart a vita. A legutóbbi feldolgozás szerint (Nagy Domonkos, 1985) nem shonos vadfajunk, legkorábban Mátyás király vagy az Anjou-királyok idején telepítették be a vadasparkokba. Szabadon él dámokról a XVIII. Század el tti adatunk nincs. A MAVOSZ dámtelepítési programja után, ma már csak az összefügg hegyvidéki erd ségekben nem honos, egyébként szinte mindenütt el fordul, kisebb nagyobb számban.
Él helye:
Rendkívül alkalmazkodó faj. A száraz mediterrán területekt l az Északi tájakig mindenütt el fordul, kivéve a magas hegyvidéki, alpesi régiókat. Magyarország legjobb dámállományainak környezetére a kontinentális klíma, a havas napok kis száma és az alacsony hótakaró, lazább szerkezet , lombos vagy lombelegyes er k a jellemz k. A csülök alakulása miatt el nyben részesíti a löszös, homok, és kerüli a mély, nedves talajokat. Szereti a ligetes, gazdag aljnövényzet erd ket, különösen, ha azok rétekkel, mez gazdasági területekkel váltakoznak. A nagyobb erd testeknek inkább a peremén él.
Szaporodása:
A bikák és a tehenek rendszerint a 17. hónapos korukban válnak ivaréretté. Szeptember második felében, az addig békésen megfér bikák már nem nagyon t rik egymást, összecsapnak, kezdik felkeresni a hagyományos barcogóhelyeket. A barcogóhelyen barcogótekn t kaparnak a talajba. Egy-egy ilyen tekn t a bika több éven át is használhat. Egy bikának több barcogótekn je is lehet. A bika a tekn ben tartózkodik, ebbe vizel, rendszeresen megjelöli ondójával is. Csak a korosabb bikák tartanak fenn barcogótekn t, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várakoznak, hogy tehénhez jussanak.
Barcogó bika
Az intenzív barcogás október közepén indul meg. A legintenzívebb bikák idejük több mint 80 %-át barcogással töltik. Október utolsó napjaiban el ször elmarad a déli barcogás, majd hirtelen lecsökken a reggeli és esti aktivitás. A barcogóhely körül tartózkodó tehenek közül az éppen üzeked k egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, majd a borítás után továbbállnak. Az üzekedést az ün k kezdik, az öregebb tehenek kés bb üzekednek. A bikáknál fordított a helyzet a barcogást az öregebbek kezdik, majd a fiatalabbak folytatják. A barcogóhelyre érkez teheneket, ün ket a bika a barcogótekn je felé terelgeti. A dámok többet verekszenek, mint a gímek. A harc vérre megy, bár kevésszer végz dik a vetélytárs pusztulásával. Gyakori az agancstörés, a fej-, szem-, és a nyaksérülés. A bika a barcogás alatt keveset táplálkozik, a meger ltetés hatására 20 kg-ot is fogyhat. Az elléshez a tehén kiválasztja az erd legnyugalmasabb helyét. A vemhességi id a tehén korától függ en 225-234 nap. Az ellés ideje a barcogáshoz hasonlóan elhúzódik. A borjak zöme május végén, június elején jön világra. Évente egyszer egy borjat ellik. Ikervemhesség 1-6 %-ban fordul el . A dámtehén gondos anya. A borjú mintegy három hát után követi anyját. A szoptatás mintegy 5 (-10) hónapig tart. A dám mortalitása els sorban a vadászati nyomás függvénye, ezt követ en a gépjárm vekkel történ ütközés, betegségek, kisebb arányban a ragadozók okozhatják pusztulásukat. Egyedfejl dés:
A borjak átlagosan 4,5 kg-os testtömeggel jönnek a világra. A borjak foltosak, foltjaik er sebbek, kontrasztosabbak, mint szüleiké. Két hónapos korukig kizárólag szopnak. A testi növekedés mellett általában a 17. hónapban vállnak ivaréretté. A bikaborjú homlokán 6 hónapos korban kezd kialakulni az els agancskezdemény. Ez eleinte kis dudor, de január végére, február elejére láthatóvá válik az els csapos agancskezdemény. Az els agancson soha nincs rózsa. A következ év májusában a csapot a bika elveti, kezdi felrakni második agancsát, ami már ágas (hatos, nyolcas) és alul rózsa díszíti. Kialakul a szemág és a középág, efölött ellaposodó ágvégek lehetnek. A harmadik agancs már er s rózsával, szem- és középággal, és felül határozott ellaposodást mutató ágvégekkel jellemezhet . Az ilyen agancsot kanalasnak nevezzük. A negyedik agancs már gyenge lapátos, megjelennek a csipkék és a hátra, be- és lefelé hajló sarkantyú. Ezután a bika korosodásával a lapát szerkezete nem, csak méretei változnak. Általában a 10-12.évben rakja fel egy er s bika a legnagyobb agancsot.
A bikák agancsfejl dése Táplálkozás:
Hazai nagyvadfajaink egyik legigénytelenebbike a dámszarvas a táplálék összetételt illet en. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit, hajtásait, egyszik és kétszik növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. A dám leggyakoribb károkozása a vezérhajtások leharapása, a hántás, a makkvetés kikaparása. A hántás általában táplálékhiányra vezethet vissza. Ebben az esetben az állomány csökkentése, vagy többlettakarmányozás szükséges.
Állományviszonyok:
A legkorábbi statisztika a dámra vonatkozóan 1884-es. Ebben az évben 713 egyedet l ttek. A telepítések következtében állománya folyamatosan n tt. 2006-2007-es vadászati évben
8.403 példányt l ttek. 2007-ben a becsült állománya 25.193 egyed. Mozgáskörzet, migráció:
A dám viszonylag területh állat, nem kóborol el nagyobb távolságra. Elvándorlás csak nagyobb állománys r ség mellett figyelhet meg. Az elvándorlás a legközelebbi számára kielégít él helyig tart.
Gazdasági jelent sége:
Els sorban azokra a területekre telepítettek dámot, ahol a gímszarvas agancsmin sége gyenge, vagy egyáltalán nem fordul el . A hazai dámállomány jó min séget mutat, amit a trófeagazdálkodás során a piaci árban is érvényesíteni lehet. Helyenként túltartott állományai komoly károkat okozhat.
Trófeabírálat:
Az els bírálati képlet 1929-ben megalkotott magyar képlet volt. Ezt váltotta fel 1937-ben a német képlet. A dámagancs bírálati képlete: Jobb és bal agancsszár átlaga cm-ben Jobb és bal szemág átlaga cm-ben Jobb és bal oldali lapát hossz átlaga cm-ben Jobb és bal lapát szélesség átlaga cm-ben Jobb és bal rózsa körméret átlaga cm-ben Jobb oldali agancsszár körmérete a szemág és a középág között cm-ben Bal oldali agancsszár körmérete a szemág és a középág között cm-ben Jobb oldali agancsszár körmérete a középág és a lapát között cm-ben Bal oldali agancsszár körmérete a középág és a lapát között cm-ben Az agancs tömege kg-ban
x1 x2
Szépség pontok: - Szín - Lapátvégek, csipkézettség - Alak, szabályosság
0-2 pont 0-6 pont 0-5 pont
Levonások: - Elégtelen terpesztés - Hibás lapátalakulás - Csipkézettség hiánya a lapát éleken - Egyéb szabálytalanság
0-6 pont 0-10 pont 0-2 pont 0-6 pont
160-169,9 170-179,9 180-
bronzérem ezüstérem aranyérem
Nemzeti érték ponthatár:
200 pont
x 0,5 x 0, 25 x1 x 1,5 x1 x1 x1 x1
Vadászati lehet sége íjjal: Vadászatánál a puskás vadászatoknál megismert minden vadászati módot gyakorolhatják az íjászok is. Minden alkalommal törekedjünk a tökéletes álcázásra, a csendes felszerelésre. A dámszarvas látása és felismer képessége jó, így minden fölösleges mozdulat, hang elárulhatja az íjászt. sszel és télen szinte mindennapos látogatói a szóróknak, míg tavasszal és nyáron csak ritkán keresik azokat. Ezt a tulajdonságot jól ki tudjuk használni a selejtezésénél. A kis távolság miatt, könny elbírálni, így a selejtezést szakszer en végezhetjük. Váltóit jól tartja, ezért jó eséllyel vadászhatunk famászó lesr l, földi fedezék mögül, vagy sátorból ezeken a helyeken. Arra ügyeljünk, hogy legkisebb átalakítást végezzük a környezetben. A környezetben okozott nagyobb változás hatására az addig szinte gyanútlanul közleked vad bizalmatlan lesz, a legcsekélyebb hangra azonnal elugrik. Cserkeléssel, barkácsolással a vadászidényben mind bikára, mind tarvadra eredményesen próbálkozhatunk. A hajnali, kora reggeli, illetve a kés délutáni órák a legalkalmasabbak ezeknek a vadászati formáknak az alkalmazására. Ekkor mozognak a legtöbbet, ilyenkor lehet a legtöbb dámot látni a területen. Jó takarást kihasználva, jó széllel sem könny hozzájuk közel menni, minden apró neszre, mozdulatra nagyon figyelnek, próbára teszik az íjász képességét. A bikák vadászatára legalkalmasabb a barcogás id szaka, ilyenkor a barcogóhelyeken tartózkodó bikák megközelítése könnyebb feladat. Sajnos ebben az id szakban nem az íjász a legjobb vendég, így ezt kevesen próbálhatják ki. A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelel id t, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a megl tt vadat. Függetlenül attól, hogy aránylag „puha” vadnak tartják, jó lövést is messzire elvisz. A dámszarvas vitális zónái:
Szakirodalom jegyzék: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995) Állattan. Mez gazda Kiadó, Budapest Csek S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetér l Lapkiadó Vállalat, Budapest Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mez gazda Kiadó, Budapest Faragó S. – Náhlik A. (1997) A vadállomány szabályozása. Mez gazda Kiadó, Budapest K halmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mez gazda Kiadó, Budapest Nagy Domokos I. (1985): A dám Magyarországon. Nimród Fórum, 1985. június 13-18. Országos Vadgazdálkodási Adattár Preben B. – Preben D. (2006) Állatnyomok és –jelek. M-érték Kiadó, Budapest Szabolcs J. (1975): A dámvad. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, 2., átdolgozott kiadás, 165. Széchenyi Zs. (1979): Szarvasok nyomában és egyéb írások. Gondolat Kiadó, Budapest Szidnai L. (1978) Vadásztrófeák kikészítése és bírálata. Mez gazda Kiadó, Budapest Varró J. (1978): A dám magatartása a barcogás id szakában. Nimród Fórum, 1978. szeptember 10-13.
