D e b r e c z e n F ő is k o l a i L a p o k

10—11. szám.

XLVIII. Évfolyam.

Debreczen, 1906 március 6.

D e b r e c z e n F ő is k o l a i L a p o k . KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖKKÉPZŐ-TÁRSULAT. S zerk esztő ség és k ia d ó h iv a ta l : D eb recen , collegium .

..................................................... — M --------------------------------------F e le lő * s z e r k e s z tő :

----— ---

M egjelenik havonként kétszer.

K I S S

E N D R E .

S z e r k e s z tő t í r s a i :

B. K iss P ál, B iki A ndor, V en etiá n er Sándor. K ia d ó k iv a ta li f ő n ö k : G ö n c z .v B é l a .

A sajtószabadságról. Márciusi szellő r in g a tta karján, midőn feltá­ madt h a lo tta ib ó l; márciusi napfény csókolgatta, mint csecsemőt, egy nemzet szivének hő szeretete dédelgette, mint g y e rm e k e t; a m ag y a r nemzet hálaim ádsága szállt fel az egek urához, amiért m egértük feltám adását s mióta éVről-évre foko­ zódott lelkesedéssel ünnepeljük születésnapját, g ond­ dal, szeretettel, a g g ódással őrködik életbenmaradása felett nemzetünk. Ezek a gondolatok futottak át agyamon, midőn a H egym egi Kiss Pál ur jóvoltából a M. I. Ö. T. közgyűlése elé egy bizalmatlansági in­ dítványt a dtak be ellenem, azért, m ert e lap múlt számában vezércikket irtam, melynek tendenciája az ellentétek elsimítása volt, de amely egész vá­ ratlanul és m eglepetésszerűen forrongásba hozta az ifjúság eg y részét, m ert hangjából világosan kivehető volt, hogy a mostani jogászelnökünk politikája iránt m ár csak a zért sem viseltethetem teljes elismeréssel, m ert abban nagyon sok a — politika. Akik állást foglaltak ellenem, azok közül némelyek azzal okolták m eg ez állásfoglalásukat, hogy a M. I. Ö. T. lapja nem tolm ácsolhatja a társu la t kisebbsége véleményét a többség vélemé­ nyével szemben, némelyek azzal, hogy — bár a valóságnak megfelelő képet festettem a cikkben — nem kellett volna e képet a kollégium falain kivül levőknek is bemutatnom, némelyek pedig azzal, h o g y . a helyzet voltaképen nem olyan, amilyennek én látom s amilyennek én rajzoltam vezércik­ kemben. Az első csoportnak a z t felelhetem: Uraim! A M. I. Ö. közgyűlése m egm utatta, — bár önök előtt ez hihetetlennek látszott — hogy lapom nem a kisebbség, hanem a nagy tö b bség orgánum a. A második csoport szám ára ez a v á la sz o m : Amit igaznak ta rto k , mindig kimondom mindenki \ Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

E L Ő F IZ E T É S I Á R A K : E g é sz é v re . . . . . . o k o ro n a . F é l é v r e ....................... I f jú s á g i e g y e s ü le te k n e k F ő is k o la i h a l lg a t ó k n a k E g y e s szám á ra

. . . . .

4 3

k o ro n a k o ro n a

30 fillé r.

előtt, ak á r kellemes annak szellőztetése némelyek előtt, akár nem. A harmadik csoportnak is röviden felelhetek : Én nem irhatök a jelenségekről x vagy y meg; győződése s z e r i n t ; azok vizsgálata közben csak saját impresszióim szerint irhatok róluk. Es eszerint k ell is, hogy irjak, m ert eg y ifjúsági közlönynek kötelessége , hogy figyelmessé teg y e az ifjúságot ifjúsági élete árnyoldalaira. Tessék elolvasni a fS árospataki Ifjúsági Közlöny« s a »Kolozsvári Egyetem i Lapok« régebbi szám ait! Aki ezeket elolvassa, láthatja hogy a »Debreceni Főiskolai Lapok« időrendben nem az első, hanem az utolsó ifjúsági lap, amely felhívja az ifjúságot'hibái re­ parálására. Az említett két lap közül az utóbbi­ ban P a rto s Ervin ur hosszú cikksorozatot irt az ifiusági elet reformjáról s e cikksorozatot igy fe­ jezi be »csak az álnok ro ssz a k a ra t mondhatja az ifjúság mai életét, világnézetét ifjúsághoz m éltónak«. Bizonyára sok embernek nem kellemes az ehhez hasonló kritika, mely kétségtelen, hogy nem általános véleményt, csak szubjektív m eggyőződést tükröztet vissza s tudomásom szerint ezért m ég sem nyújtott be senki sem ellene, sem a lap szer­ kesztősége ellen bizalmatlansági indítványt. D e talán felesleges is volt e példákra hivat­ koznom.' Hiszen, valamint szükségtelen azt bizo­ nyítgatni, hogy M agyarországnak nem Berlin a fővárosa^ vag y hogy a tél hidegebb évszak, mint a nyár, úgy szükségtelen annak bizonyítása is, hogy egy ifjúsági lap szerkesztőjének, ha szem é­ lyes s é rte g eté se k nincsenek cikkében, — amit cik­ kemről nem is állított senki —- jo g a , sőt k ö te ­ lessége az, hogy a legszigorúbb kritika tá rg y á v á te g y e az ifjúsági élet jelenségeit. E z é rt néztem emelt fővel szembe a bizalmat­ lansági indítvánnyal. Reméltem, hittem, tudtam, hogy bármily hatalmas pártja van is az akció inditójának, ez akciónak sikere nem lehet; remél­ Jelzet: 63.713

r

102

D ebreceni

F ő isk o l a i

tem, hittem, tudtam, hogy most egyértelműen mellém kell állaniok azoknak az akadémiai hall­ gatóknak, kik épen azért, mert nem helyeselték az irányt, melyben az ifjúság haladt, eddig csak passiv szemlélői voltak az akadémiai m ozgal­ maknak. Hitem teljesült .. és el kell ismernie minden­ kinek, hogy azok az ovációk, melyekben — bár, megvallom, érdemtelenül — olyan emberek része­ sítettek, kiket semmiféle érdek nem fűz hozzám, nem kis jelentőségűek és nem véletlenül, de talán némi jelentőséggel csendült fel akkor a Kossuth nóta, a szabadság nótája, mikor a bizalmatlansági inditvitványt elvetették. ...H a n e m a zért március 15-én azt hiszem e g y ü tt akarjuk megünnepelni a sajtószabadság születésének évfordulóját. É s kell is, hogy eg y ü tt ünnepeljünk! T a lán annak a nag y napnak bűbájos varázsa jótékonyan hat a mi leikeinkre is és közelebb hozza egymáshoz akadémiánk ifjúsága / tagjait, kik most olyan nagyon-nagyon távol áll­ nak egymástól. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 Kiss Endre.

Irodalmi irányok. ( F o l y ta t á s .)

Még tovább is mehetünk ennél. Nemcsak, h ogy minden iró m egtalálja a m ag a olvasóközön ségét, de ugyanaz a közönség teljesen ellentétes, irányú irók műveiben is teljes élvezetet találhat. E következtetésre — megvallom — subjektiv t a ­ pasztalatok utján jutottam , de későbbi, objektív tapasztalataim m egerősítettek benne s hiszem, hogy a szigorú kritika előtt is megállja helyét. Első sorban m agam on, de később, tanulmányaim közben másokon is tapasztaltam , hogy ugyanaz az olvasó, kit elbájolnak az »Uj Idők«, vagy a ^Vasárnapi Ujság« néha kissé romantikus- izü, de mindenesetre poétikus dolgai, a »Jövendő«, vagy a »Hét« erősen naturalisztikus, néha talán túlsá­ gos verista felfogással m egirt cikkeiben is g y ö ­ nyörködni képes. Az nyilvánvaló, hogy e lapok egymástól elütő irodalmi irányok képviselői, har­ cosai. Ezek képezik körülbelül a két határkövet. Körülbelül csak, m ert vannak az »Uj Idők«-nél is lágyabb húrokat pengető irányaink, viszont azon­ ban, ami a »Hét«-en túl esik, kívül fekszik, az m ár nem ta rth a t jogcím et arra, hogy irodalomnak

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

10— 11. szám.

L apok.

neveztessék. Szóval ezek körülbelül a határkövek, de mig az egyiktől a másikig eljutunk, sokszor kell közbül megállapodnunk, sok pihenőt kell t a r ­ tanunk. Hiszen eg y kis túlzással azt lehetne mon­ dani, hogy minden Írónknak külön iránya van s ahány uj irónk támad, annyi uj iránnyal g y a ra p ­ szik irodalmunk. Ha az újabban megjelenő versköteteket, v a g y a k á r csak az itt-ott elszórva megjelenő verseket olvassuk, alig találunk oly szerzőt, ki ne a m eg­ szokott formák, korlátok nyűge alól való szaba­ dulást dalolná s ki ne valami uj, sejtelmes vagy a m eztelenségig puszta, szóval ■ne valami bizarr dolog után vágyódnék. F o rro n g á s t látunk az irodalom terén minde­ nütt s a szám talan eszme óriási harcából kell, hogy valami uj, mindenkit kielégitő s m egnyug­ vással eltöltő irány alakuljon ki. Ez azonban nem történhetik m eg mindaddig, mig a küzdők sorából a többieket elhallgattatva, legyőzve, megsemmi­ sítve ki nem emelkedik valami nagy, fényesen tün­ döklő tehetség, ki egyéniségének varázsfényével keresztül világítson a tévedések sürü ködén s mint lángoszlop vezesse a pusztában tévelygőket a helyes útra. S én hiszem, hogy — habár nem is nagyon hamar, de idővel — m eg is történik ez, ha el­ múlik ez idealisztiko-realisztikus korszak s ez eszmék egym ástól különválva ismét hullámvona­ lakban váltakozva uj periódusokat alkotnak. Épen ezért nem hiszem azt, hogy az ujabbkori irodalmi irányok szülőanyja az üzleti szellem, a spekuláció volna, hanem azt állítom, hogy azo­ k a t a kor hozta létre. Korunk az eszmék keve­ réke, az irodalom pedig a koreszmék kifejezője lévén, csak term észetes, hogy elő kellett állania bizonyos irodalmi szecessziónak, mely azután a számtalan irányt nemzette. (F o ly t, k ö v e t.)

B á l után. M agam elé m erengve nézek S látom a szép bál é jje lé t: L átom a v id á m , ta rka képet, H a llo m a v id á m tánc-zenét. S hogy g o n d o la tim v é g ig já rjá k A színes b á li képeket, L á to m az a n g y a la rc u lá n y k á t, K i szivem eszm ényképe lett.

Jelzet: 63.713

Vn.

D e b r e e n i F ő isk o l a i L a p o k .

10— 11. szám.

Tudom , ha a na p o k elszá lln a k, V ízióm is szá ll m a jd tovább. N em látom m a jd képét e báln a k, N em h a llo m a m elódiát. T udom , éltem e legszebb b á ljá t E g y k o r végkép elfeledem , — De azt az a n g ya la rcu lá n y k á t Soha el nem feledhetem .

K iss E ndre

Újév. Ifjúsági é le tü n k b e n f o rd u ló p o n to t kép e z az uj félév kezdete. B e k ö s z ö n tö tt az újév. Nem s z á n d é k u n k az e rrő l szóló egy sze rű h í r a d á s u n ­ k a t egyéni re flex ió k k a l tö m n i tele és nem a k a rju k u tó la g o sa n b írá lat tá r g y á v á te n n i a z o ­ k a t a m o z g a lm a k a t, am e ly ek olyan lényeges v á lto z á s o k a t h o z ta k lé tre az egy e sü le te k t is z ti ­ k a rá b a n és aunyi uj, m eg o ld a tla n k é rd é s t v e te t te k fölszinre. Nem lehet célunk k r it ik á t g y a k o ro ln i az ifjúság vá la sz tá sa fö lö tt sem. De a m ik o r h irt a d u n k arról, hogy/ az uj félév k e z ­ d e té v e l uj lé g k ö r n ehezedik egyesületi é le tünkre, uj tö re k v é s e k k e z d e n e k érvényesülni, a k k o r szinte a k a ra tla n u l is össze h a so n lítást tesz ü n k a m ú lt és a jelen 'k ö z ö tt . M e rt az t a g a d h a ta t ­ lan, h o g y az ifjúsági é le tn ek m in d ig v o lta k és v a n n a k olyan n yilt kérdései, m ely e k et nem

A coetus ablakában. Amint kihajolok második emeleti zordon coetusom határozatlan színre mázolt rám áju ablakán, dallamos hangok ütik m eg a fülemet. Valahol lent a szomszédban, vagy talán valahol messze, a távol ködében egy szép leány énekel, szívből, lelkesen és borzasztó hamisan. A hogy elhallgatom őt s amint az egy-egy gixerrel, vagy a b b a h ag y o tt futammal kapcsolatos trillák elérkeznek hozzám, olyan nehéz b á n a t eresz­ kedik le rám. Mert úgy szeretem, mikor a lányok valami mámoros barkaroiát, elandalitó éji dalt, vag y édesbús régi n ó tá t dalolnak. Elmerengek rajtuk és elábrándozom. D e elrepülnek á b rá n d ja im ; a merengéseim füstté válnak és én festett egekbe nézek kanosa­ iul, ha a dallamos női szoprán gixerbe vész el. *

B ent a coetusban a fiuk valami bolondul k e ­ ringő, vadul fel-felcsapó vidám n ó tá t danolnak, — lent az utcán szomorú halotti énekkel kisérnek valakit az utolsó útjára. Ez a durva ellentét az utca, meg a hátam m ögötti szoba között, olyan visszataszítóan rag a d ja i Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

1 03

m in d ig ajá n lato s m eg b o ly g a tn i, de a m e ly e k n e k t á r g y a lá s á t — a kellő o b je k tiv itá s s z e m m e lt a r tá s á v a l - egy ifjúsági k ö z lö n y n e k m in d e n ­ k o r k ö telessége fölszinen tartan i. Aki csak ném ileg is é rd e k lő d ik az ifjúsági ü g y e k irá n t, lehetetlen, hogy ne g o n d o lk o zz é k afelett, vájjon javult, vagy rosszabbodott- e a h e ly z e t? Vájjon az a szellem, am ely az ifjúsági é letben érvényesül, e lőnyére válik-e é nnak, vagy n e m ? És vájjon ö s s zh a n g b a hoz h a tó -e az e g y e sü le te k vezetése, irá n y z a ta a z o k k a l a t e n d e n ­ ciákkal, am e ly ek a m ú ltb a n a la p já t k é p e z té k az ifjúság egyesülésének, összeforrásának, lelke­ s e d ésé n e k ? E z e k a k é rd é se k fo g la lk o z ta tn a k m o st m in d e n k it és kell, h o g y fogla lk o zta ssa n a k m in d a n n y iu n k a t. i H anem a feleletet m egadni r e á j u k egy rö v id c ik k k e re té b e n lehetetlen. M ert nem s z a ­ ba d csak úgy rö v id e n elsiklaui a kevésbbé fon­ tos k é rd é s e k fö lö tt sem. Hiszen ma m in d e n d o lo g ró l kétféleképen vélekedünk. M inden vitás k é rd é s egy alkalom , hogy k é t ré sz re szakítson b e n n ü n k e t E lég v a la k in e k v a lam ire azt m o n ­ dani, hogy fehér, r ö g tö n kész r e á a fele le t: fekete. É s szinte c so d álatos szívóssággal r a g a s z ­ k o d ik m indenki ahoz a n ézethez, am elyhez először c s a t l a k o z o t t Ma a k a d é m ik u s érvelésekm eg a lelkemet, — aztán késztet, hogy keressem odalent is az ellentéteket. A gyászos menet a nagytem plom mellett már lefordult a piacra, — eltűnt a szemeim elől és én m ég most is o tt látom m agam alatt. Aztán hal­ lok valami szomorú gyászindulót, meglebbennek előttem a koszorúk fehér és fekete s z a la g ja i; ott távol pedig csillogó kapa szalad a piszkos földbe. Később pedig, mintha valaki a koporsó mel­ lett halkan azt mondana a sz o m sz é d já n a k : — Amig élt, addig gyűlölték, az egyik b o r­ sot a másik után tö rté k az orra alá. Most a h a ­ lála után kijönnek a sirjához s inig a fátyolos nők kezeiket tördelve zokognak, a férfiak meg búsan a mellökre eresztik a fejüket; addig a pap halotti beszéde a la tt mély sirba száll a gyűlölet és kinos vajúdással, borongós gyászének mellett megszületik — a kegyelet. És mindezt e g y v é g ­ rendelet tévé * Lent a füvészkert vén, fehére meszelt, azon­ ban m ár össze-vissza vedlett fala mellett egy ö re g anyóka tipeg előre. Jobbjában kis k o sá rk á t visz, baljával a mankóra támaszkodik. A szomszéd elemi iskolából pedig — óraköz lévén — kitódulnak a Jelzet: 63.713

104

10— 11. szám.

D e b r e c z e n i F ő isk o l a i L a p o k .

kel nem leh e t hatüi. M indenki m egy a saját feje u tá n Fej a la tt é r t h e t ü n k g o n d o lk o z ó a g y a t is, m e g olyan főt is, am ilyen a csapat ólén s z o k o tt állani. Ez v o lta k é p en m indegy. Csak az az egy világosan lá th a tó , hogy é rv ekkel, szavakkal nem le h e t he ly re állítani a m e g b il­ le n t egyensúlyt. A té n y e k m a g u k nagyon sová­ ny a k ahoz, hogy belőlük le lehessen vonni a z o k a t a k o n z e k v e n c iá k a t, am e ly ek biztos ala pul s z o lg á lh a tn á n a k az ig a z sá g n a k , h o g y r a jtu k fölállítsa m érlegét. I t t te h á t csak egy k ib o n ta k o z á s k é p zelhető, a m e ly e t nem le h e t erő sz a k o san előidézni V á r ­ n u n k kell, m ig teljesen m egérleli az idő. Az előjelek úgy m u ta tjá k , h o g y be fog k ö v e tk e z n i Szükséges, is, hogy m ég ebben az évben b e ­ k ö v e tk e z z ék . H ogy a jö v ő b en uj, egészséges viszonyok érvényesüljenek, uj szellem vegye u ra lm a alá az ifjúsági életet. L egyen n é z e te l­ térés, legyen v itatkozás. K im ondom n y í l t a n : legyen p á rto s k o d á s, de m in d e n n e k a la p já t k é ­ pezze az e g ym ás n é z eté n ek , elveinek t is z te l e t ­ ben ta r t á s a és m egbecsülése. É s ne s z em é ly e k ­ ben leg y e n e k m e g te s te s ítv e az elvek. H anem érvényesüljön m in d e n té r e n az eszm ék józan, egészséges küzdelm e Azok a tények, azok az e sem ények, a m elyek gyerekek s néhány vá so tt kölyök közre veszi a töpörödött anyókát és gúnyt üz belőle. Ez aztán tehetetlen bosszúságában éktelen sivalkodásra fa­ kad s rendőrért kiabál N a g y lesz a tumultus, a gyerekek röhögnek, valamelyik meglöki a másikat, ez őt vissza és csakham ar parázs verekedés tám ad. Az anyóka pedig tovább is kiabál. A rendőr aztán, mikor a zűrzavar tető p o n tra hág, m eg is érkezik. A töm eg szétszalad, az anyóka o tt marad m a­ gában, tovább is sivalkodva és szidván a rendőrt, aki későn érkezik, aki nincs ott, ahova hívják. A csend éber őrének egyéb sem kell. K aron fogja az ö reg asszonyt és viszi előre — be. Én m eg itt fent az ablakban elgondolkozom az igazságról. Mert hogy hyilvánvaló, hogy annak a szegény öregnek odalent ig a z s á g a volt. A »tö rv é n y « azonban nem fog neki hinni s igy m eg­ dorgálják, de "tán el is Ítélik. K eresem hát, hogy hol az igazság. Es nem találom. Odakint az utcán nincsen. K érdő szavam ra senki sem felel. Csak a nag y templom m utat fel két tornyával az é g felé. E ste felé aztán a szomszédban vig cimborák névnapot ülnek. S amint áthallatszik a pohár­ csörömpölés ; amint a homoki lőre nektári erővel

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ifjúsági é le tü n k egy ujab b p e rió d u s á t b e v e z e t ­ té k , m a g u k b a n véve n a g y o n k e v e se t m o n d a n a k . Csak a r r a jó k , hogy a k ib o n ta k o z á s r e m é n y é t fölébresszék b e n n ü n k . A m ik o r t e h á t r ó lu n k való h íra d á s u n k elé e lm élkedő b e v e ze tést illesz­ tü n k , a k k o r csak a z o k a t az im p re ss z ió k a t m o n ­ d o t t u k el, am e ly ek ezzel a rem é n y k e d é sse l e g y ü tt já rn a k . * A J o g h a ll g a tó k S egítő E g y e s ü le té n e k t i s z ­ t i k a r a a m ú lt félév végén le m o n d o tt, A le m o n ­ d á s t azzal in d o k o lta meg, hogy á llá sait a jö v ő — t e h á t a m ostani — félévben föllálitandó J o g á s z - k ö r r e n d e lk e z é s é re ó h a jtja bocsátani. A J o g á s z -k ö r a z o n b an ebben a félévben sem a l a ­ k u l t m eg és igy a ren d e lk e z é se a lá b o c s á to tt á llások felől n e m is r e n d e lk e z h e te tt. H anem a J S E. újból m e g v á la s z to tta tis z tik a rá t. A k a ­ d é m iá n k o n m eglepő jelenség, hogy m inden állás b e tö lté se e g y h a n g ú választások u tjá n tö rté n te k . E z e k s z erin t elnök l e t t: H Kiss Pál, főjegyző: Gőbel Károly, e lle n ő r: Schenk István, pénztá r o s : Vásári István, k ö n y v t á r o s : bu rán y i Sándor, aljegyző: V innay Géza és választm ányi t a g o k : Mező Sándor, Somossy József, É ric z Ernő, Sárv á ry Je n ő , T atai Z oltán, Szalay Zoltán. * A J o g h a ll g a tó k T ud o m á n y o s Ö nképző T á r ­ sa sá g a a m ú lt félévben a leg in te n z iv e b b m u n ­ k á s sá g o t folytata. Ez volt az az egyesület, kezd dolgozni s a nóták után csak halk su tto g á s verődik átal, — hirtelen eszembe jut valami régi latin közmondás a vinum és veritasról. Matolcsy Sándor,

-A z

a sszo n y és a lány.

A z asszony a kko r szép, ha szenvedélyes, H a kéjt, m á m o rt rem egve a d n i k é p e s ; H a szive, lelke m ély, csodás, ta lá n yo s, S zerelm e: érthetetlen és varázsos ; H a nem sóhajt, de n yö g a b ánatában, S lihegve küzd, ha tá n előtte g á t v a n ; H a b á n a t é r i : vérzik szive m élye, S a k it szeret, — m eg is tu d h a ln i értei A lá n y a kko r szép, h o g yh a szent, ha szűzi, H a v á g y a it csak h a lk im á b a fű z i; H a csillagot keres a n y á r i égen, H a lelkesedni tu d a k ö lte m é n y e n ; H a lén ye: égi a n g y a l fö ld i m ása, S óhajba fü l ten g ern yi á lm o d á s a ; É s elpirul, ha fé rfi csökja érte, S a k it szeret, — m eg is tu d h a ln i érte! Szunyogh B a rn a .

Jelzet: 63.713

1 0 — 11. s z á m .

D e b r e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

{.melynek ta g ja it a tu d o m á n y sz e re te te és a kom oly m u n k á lk o d á s u tán i vágy e g y e síte tte . N y u g o d ta n m o n d h a tju k , hogy egy e sítette , m e rt v alóban szép e g y e té rté s u r a lk o d o tt tag ja i között. A Társaság v álasztm ánya u g y a n a z t az in d o k o t hozva föl, a m e ly et a J. S. E. t is z tik a ra — le ­ m o n d o tt. Nem áll j o g u n k b a n k r it ik á t g y a k o ­ rolni a vá la sz tm á n y eljárása fölött. De a m ik o r figyelemmel k i s é r tü k az uj választás lefolyását, é re z n ü n k k e ll e tt a z t a visszahatást, a m e ly et ez a változás előidézett. V aló b a n k á r v o lt a jó e g y e té rté s t és a n y u g o d t m u n k á lk o d á s t ilyen czéltalan lem ondással m egzavarni. A választások e re d m én y e k ü lö n b e n a k ö v e tk e z ő : elnök l e t t : H Kis P á l n a g y szótöbbséggel, fő je g y z ő : Lied e rm a n H enrik, t i t k á r : T akács Andor, p é nztáros: D om okos József, e lle n ő r: Gyikó F e ren c z , a l ­ jegyző : M egyeri Lajos, k ö n y v t á r o s : Á d o r Dániel V álasztm ányi t a g o k : Gőbel K ároly, Sáfár László, S p itz e r Sándor. * Ifjúsági n a g y g y ű lé s t t a r t o t t a k a d é m iá n k ifjúsága fe b ru á r 5 ón. A gyűlés f ő tá rg y a a D i á k ­ k o n g re s s z u s t előkészitő b iz o tts á g k ik ü ld é s e volt. E z t m egelőzőleg a zász ló ta rtó i tis z ts é g e t t ö lt ö tt e be a gyűlés, m eg v á lasz tv án z á s z ló ta r tó n a k Adam kovics N á n d o r II. éves jo g h a llg a tó t, aki az ü n ­ nepélyes e s k ü t le is tette . A D iá k k o n g re s s z u st előkészitő b iz o tts á g o k elnökei l e t te k : H. Kiss Pál, Köcsi8 Já n o s, K uthy Sándor, Schenk István, Som ogyi József, W olaflka N ándor, B a ró th y I s t ­ ván, Uj Sándor, K övér Róla, J a n k a Dezső, Jólj á r t István, Szilágyi Jenő, Szalay Zoltán, Éricz E rn ő , Zöld József, Gőbel Károly. U gyanezen a napon jogász é rte k e z le t is volt, am ely a J o g á s z k ö r ü g y é b e n h a tá r o z o t t Az é rte k e z le t k i k ü ld ö tt egy b izo ttsá g o t, am e ly n ek föla d a tá v á te tte , hogy a J o g á s z k ö r m e g v a ló s í­ tá s a ügyében intézkedjék. A zután m e g v á la s z to tt az é rte k e z le t egy vigalmi b iz o tts á g o t és külön k i k ü ld ö tt egy b iz o tts á g o t a Széplaki ün n e p é ly rendezésére. *

Meg kell e m lé k e z n ü n k a M a g y ar Irodalmi Ü n k é p z ő T á rsu la tn a k fe b ru á r 13-án t a r t o t t k ö z ­ gyűléséről is, a m e ly n ek tá r g y a a F őiskolai L a ­ p o k szerkesztősége, k ö z e le b b rő l a n n a k felelős s z e r k e s z t ő je : Kiss E n d re ellen b e n y ú jto tt b izal­ m atla n sá g i in d ítv án y v o lt A közgyűlés, am elyen nagy tis z te le tű F erenczy Gyula akadém iai i g a z ­ gató. a T ársa sá g felügyelő ta n á r a e ln ö k ö lt, a b izalm atlansági in d ítv á n y t 116 szavazattal, 4 e llenében elvetette. *

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

105

A Theologus ifjúság k ö ré b e n so k k a l keve­ seb b m o zgalom észlelhető, m in t a jo g h a llg a tó k k ö z ö tt. A H. Ö. T. folytatja k o m o ly m u n k á s s á ­ gát. P e zsgőbb é le t nem is v á rh a tó , szinte ú g y tű n ik fel, hogy a h itta n h a llg a tó ifjúság az ifjú­ sági é lettől vissza a k a r húzódni, E z t b izonyítja egy kö z e le b b i gyűlésen h o z o tt h a tá r o z a tu k , am e ly b en k im o n d já k , h o g y a D iákkongresszus elő k é sz íté sé b e n n e m ó h a jta n a k ré sz tv en n i Hiszszük, tu d ju k , hogy ez a h a tá r o z a t n e m a m egb í n t o t t ö n é rz e t vissz h a n g ja ; h anem a k o m oly m egfontolás eredm énye. É p e n a z é r t nem is a k a r ­ j u k e lb íráln i E ké rd é sse l la p u n k m ás helyén foglalkozunk. De ó h a jta n d ó n a k ta r tju k , ho gy aki e k é rd é s b e n v é le m é n y t a k a r nyilvánítani, csak a z u tá n te g y e azt, a m ik o r teljesen világosan l á t és tis z tá b a n van a z /a l, hogy e lfogulatlanul tu d ja m egítélni a tén y e k e t. * B e s z á m o ltu n k a té n y e k k e l. L á ttu k , h o g y ifjúsági é le tü n k b e n teljes e g y é rte lm ű s é g u r a l k o ­ d ik — ezt m u ta tja , az az ötven, száz e g y h a n g ú szavazás, am ely a tisz tv iselő k v á lasztásánál és egyéb k é rd é se k m e g v ita tá s á n á l előfordult. í r ­ h a tn á n k t e h á t m in d e z ek h e z epilógust, k e z d v e az örö m te ljes f ö lk iá ltá s s a l: „ B é k e ! “ De b é k e nincs. A m it az ifjúsági élet m u ta t, az c sak külszin, am ely a la t t m é g n a g y o b b a forrongás. T ehát,csak a re m é ­ n ye él k ö z ö ttü n k a n n a k , a m in e k a v a ló sá g á b an hiszünk. Ez a re m é n y azonban bizto s alap. M e rt a jövőbe, a jo b b jövőbe van vetve. A m ik o r m ajd lesz n é z ete lté ré s, p á rto s k o d á s, de m in d e n ­ n e k alapja lesz az egym ás elveinek m e g b e c s ü ­ lése. Nem egyének, n e m p á r t o k k ü z d e n e k e g y ­ mással, h a n e m az eszm ék m é rik össze fegyvereiket. É r te m , teljesen é rte m , hogy k ü lö n b ö ző e re d m é n y re j u t vizsg á ló d ásu n k , a m ik o r őszszevetjük a m ú lt a t a jelennel. A teljes e g y e t­ é r t é s t m a nem sü rg e te m . E gészséges b é k é t el sem t u d o k képzeli. H anem e g y e t m in d n y á ju n k ­ n a k m eg kell b e c sü ln ü n k — a z t a re m é n y t, a m e ly et a jövőbe ve tü n k . Ez fog b e n n ü n k e t a k ib o n ta k o z á hoz vezetni, a m e ly e t m in d n y á ja n óhaj va v á ru n k , e n n e k é rd e k é b e n m u n k á lk o d n i közös k ö telességünk. E gy e sítse n b e n n ü n k e t m a a közös óhajtás, a közös rem énység. A k k o r e g y e té rté s van k ö z ö ttü n k . Y a n ö sszetartás, van béke és b iz ta tv a i n t felénk a j ö v ő ! Biky Andor. Jelzet: 63.713

10 6

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

Egy év múlva. F é nyes b á lte re m b e n vig, szilaj zene zúg. T ü n d ö k lő to ile tte k b e n an g y a li szépségű h ö lg y e k le jtik a táncot. Tűzben ég a tá n c o s o k arca. V é r ö k sebesen l ü k te t a szívbe m eg vissza. És a m in t p á r p á r u tá n lebben, m ik é n t te n g e r-fo d ra a lem enő n a p tó l m ega ran y o z v a , a tü n d é r o r s z á g m inden g y ö n y ö rű sé g e m e g e le v e n e d ik a szemlélő előtt. Im hol a boldogság, az öröm , im ezt n y ú jtja a z ord tél apó, a te r m é s z e t szépségei helyett. Örül az e m b e r e g y m á sn a k , e g y m á s jó k e d v é n e k . S e b o ldogan hullám zó g y ö n y ö rű c s o p o rtb a n is fe ltű n ik egy igen csinos pár. S zorosan hozzásim ulnak egym áshoz s m in t ­ e g y átszellem ülve r in g a n a k a zene le lk e t a n d a lító szavára. A leány k á p r á z ta t ó ru h á ja g a z d a g s á g o t, n evető orcája, égő szem e b o ld o g sá g o t á ru l el. L e á n y tá rsa i irig y e n n é z n ek reá. hiszen a leg sz e b b ifjú a táncosa, hiszen m á r m in d e n k i a z t suttogja, m en n y ib e k e r ü l t a ru h á ja ! A m a m á k is a g g ó d v a tá rg y a ljá k , h o n n a n t e l ­ h e te t t n e k i? Az a pja bizonyosan nem k ö l tö t t ennyit, hiszen ennél s z eg é n y e b b ! B izonyosan ezt is K ároly h o z a tta ! Rossz vége lesz e n nek! Ők pe d ig m ég n a g y o b b hévvel j á r já k , hiszen t u d já k , hogy r ó lu k foly a szó! Csak a z é r t is! Közben h a lk a n szól az ifjú: % — Csábítóan szép ma, M ariska! A leány v isz o n t sú gva m o n d j a : Ön is úgy talá lja ? — A v ilá g é rt sem a d n á m , ha ebből a t e r e m ­ ből m in t kirá ly i je g y e s m e h e tn é k k i, — bókol az ifjú. — És k itő l függne az? — E ls ő so rb a n a b á lk irá ly n é tó l! — Nos, és ki az ? — A ki azzal a csillogó szem ével olyan ig é ­ zőén néz r á m ! A lány h a n g o s a n e lk a c a g ja m agát. E z a kacaj, hej, hán y leány szivének éles tőrs z u r á s ! H ogy h a lv á n y o d n a k , hogy p iro s o d n a k m ég j o b b a n el a m osolygó arcok. M e n n y ire irig y ü k , m en n y ire fáj az n e k ik , h o g y M a risk a a b á lk irá ly n é ... Hiszen m ég p á r h é tte l e z e lő tt n e k ik u d v a ro lt K á ro ly ... íme m o st r á ju k sem néz .. ! Az elő k e lő b b ek p e d ig ném án, h id eg e n k e ­ rü lik ki őket, hiszen az csak ip a ro s leány ; K ároly csak kom ódiázik. Hódit, úri passzióból ..

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

10— 11. szám

A bál u tá n Károly k is é rte haza M ariskát. A süvöltő hid eg szélben erősen összefogódzva sie t­ tek a szűk járdán. S ze re lm e t sz o m juhozva az itju, diad a ltó l m ám o ro sá n a leány, a k irályi pár. A hó n a g y o k a t r o p p a n t lá b u k a la tt, csengő kacaj h a n g z o tt m inden lép ésnél a t ohó leány szájából. Mily kellemes, m ily g y ö n y ö rű ez a tél, ez a h ó ... É s a pu h a , m eleg á g y b a n to v á b b álm odja M a risk a az estét, ő K á ro ly n a k felesége, fényes úri h á z b a n t e k in te te s asszony. Azok, a k ik m ost lenézik, k e re s ik a b a r á t s á g á t ; k é z c s ó k ra j ö n n e k ho^zá férje b a rá ta i, ő az úri k ö r ö k tagja. Ő a bálkirályné. Mire fölébredt, m á r friss ró z s a c s o k o r volt az asztalon. Ki k ü l d t e ? senkisem tu d ta . A m int a z o n b a n m egfogta, p a p ír l a p o t é r z e tt benne. A Károly névjegye volt. Kéri rajta, h o g y d é lu tá n 5 ó r a k o r ta lá lk o z h a s so n vele. Menjen, ne m e n je n ? Nem t e t t ő m é g ilyet! É des a n y já n a k m e g m o n d ja ig a z á n ? Hiszen nem is le h e t neki eg y e d ü l e l m e n n i ! Mit m o n d an á n a k , h a m e g lá tjá k ő k e t ? De K ároly csak kéri, en n y it m e g te h e t neki. Hiszen n e m is j ö h e t ide hozzájuk, e g y sze rű ip a ro s családba, m it szólna, ha m e g ­ lá tn á édes a p já t kalapácscsal, a n y já t egyszerűen, div ato s ru h a nélkül. H á t m ég to rz o n - b o rz t e s t ­ v é r e i t... Mégis csak el kell mennie. K ü z d ö tt egym ással a jó z a n ész, a bolond szerelem és a vak n a g y ra v á g y á s. G y ő z ö tt a gonosz. E lm e n t. K ároly m á r tü re lm e tle n ü l várta. M a risk a e lp iru lv a n y ú jto tta kezét, a kézfogás u tá n a z o n ­ ban m in th a hid eg k ig y ó t t a p i n t o t t volna, h irte le n el halványodott. Károly ú jra szép k irá ly n é n a k sz ó líto tta és a m ú lt este édes em lékeivel m u la tta tta . Fölelevenedetr e lő tte az álom is ezek kapcsán. A jövő á b rá n d o s képeivel h a llg a tta tta , csilla­ p íto tta , c salta m eg h á b o rg ó lelkét. N a p ró l-n a p ra uj ta lá lk a le tt ebből R e g g e le n ­ k é n t m e g jö tt a csokor, b e n n e a levél, je le z v é n a helyet és időt. L a s s a n k é n t k ita v a s z o d o tt. A m in t a m e le g e b b n a p o k m ind jobban é le s z tg e tté k az alvó te r m é s z e t szun n y ad ó erőit, a k k é n t n ő t t a szerelem is a leány szivében. Az első ró z s a p a tt a n á s a idejében m á r az első csók is e lc s a tta n t k ü n n a lig e t fiatal, m ég halvány, g y önge zöldjében. É s a s ü rü b o k o r később hány va llo m á sn a k

Jelzet: 63.713

1 0 — 11. szá m .

D e b r e c e n i F' ő i s k o l a i L a p o k .

l e t t tanúja. A c s a tto g ó fülemile, a szerelm es vad g a la m b b ú g á s a m in d -m in d c s á b itó la g v o n ta lelk é t a bűnbe. \ A hervasztó, forró n y á r a z tá n e g y m á s u tá n perzselte le a tav a sz zöldjét, v i r á g á t ; a leány arcáról az ü á e szűziesség t is z ta vonásait. É r e z te szégyenét. A k e s e rű önv á d e lk e r g e tte a szülei háztól. Id e g e n b e m e n t tem e tn i, elsiratni a becsü’ letét, m in t a v e s z té t érező nem es vad. Messze m ás v á ro s b a n — se nkisem t u d t a hol — m in t cseléd t a r t o t t a fenn m agát. *

*

*

Késő téli éjjel van. Z ú g a h id e g szél k i n t az u tc á k o n , rá z z a az a b la k o t s a h ó s z e m e k e t m in t éles vassz e g e t v á g ja az e m b e r a rc á b a . Mily édes ö röm m el húzza m a g á r a a t a k a r ó t a m eleg sz o ­ bában alvó, a m in t a k é m é n y e n v é g ig süvöltő szél tro m b itá já r a feleszmél. A csillogó tá n c te r e m b e n kétsz e re s szilajsággal já r já k a lá n c o t; valami csodálatos érzés tüzeli az e m b e rt, ha a szél zuhog á s á t v é d e tt helyről h a l l g a t h a t j a : jó n e k ü n k idebenn! m in d e n k it e ltö lt a d iad a l é rz é se : d ü h ö n g ­ hetsz jó vitéz. A m ú lt évben is épen ezen a / n a p o n v o lt a m ulatság. J ó ré s z t e g y ü tt van a tavalyi társaság. E g y évvel szebb a bakfisa, egy farsa n g g al tö b b e t szám lál az eladója. A m am ák, a z o k nem vál­ toznak. Károly m o st is o t t táncol, o t t m ulat. K in t erő se b b e n z ö rre n m eg az ab la k . Egy fekete k e n d ő b e b u r k o lt a la k leheli k é t te n y e re k ö z t az a blak belső oldalán levő j é g v i lá g leol­ vasztására. M ellette a fagyos havon egy piciny c som ag hever. Nehéz leh e t szegénynek az erős lehel lés is, j m e r t m ár kezével veri az a b la k o t, a m in t a földön levő batyuból sirás h a n g z ik föl. Sebesen lehajol érte, fölkapja. Beledugja a rc á t a pólyába, úgy fuj m eleg p á r á t a kis p o ro n ty d id e rg ő testére. L assan elhal a zokogás. E k k o r ism ét az a b la k h o z fordul. Csak an n y i hely e n g e d t ki rajta, hogy egy főt m e g l á th a t ... a K á ro ly é t... Óh, h á t ö rö k Isten, nem sújtod a g onoszt! Oh, ki lesz e n y o m o ru lt a ty ja ? H ová menjen, ki ád ne k i m eleg helyet, m eleg ételt,! A tavalyi b á l­ kirá ly n é a le g n y o m o r u lta b b koldus kirá ly n é! O tt függ szeme a j é g v ir á g o k k ö z ö tt levő nyíláson a jelen ö röm ének, b o ld o g sá g á n a k látásán,

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

m ig lelke tépdeli.

r e m é n y e in e k

107

m eg fa g y o tt

v irá g a it

M essziről j ö tt ide m o st n a g y n y o m o rb a n . Be a k a rja vinni Károly elé a g y e rm e k e t, a m ik o r bü sz k e jegyesével t á n c o l... H ogy s z é tre b b e n n e ez a fényes báli n é p ... Az ész örül a bosszuállásnak, de a szive, az anyai sziv e llenem ond a te rv n e k . A h id e g tő l m ajd m eg d e rm e d . S zem ét k ö n n y ön ti el. F e lk a p ja b a ty u já t, szalad vele el, ki az u t c á k o n ... Ú gy s z e re tn e felbukni egy h ófúvásban, soha, so h a tö b b é fel sem é b r e d n i... Tarnóczi Lajos.

»

H angulatok. A lá n y o kró l szeretnék írn i, De lá tja , — lá tja nem tudok. A sok keservben cserbehagytak A kö n n yed , boldog futam ok. E lfo g ja szivem sejtelm es borongás , Szem em ben m eg csilla n a köny, É rzem , hogy m eg u n ta m az éltem K eserűség az és közöny. . . . S az aszta lo m o n egy szá l p iro s szegfű, Csak a zt nézem és ú jra h a llg a to k. A lá n y o k ró l szeretnék ir n i É s érzem, — érzem, m á r tudok. Donna. D ianna.

Egy Justizmordról. Az „ a u d ia tu r e t a lté ra p a r s “ elvénél fogva je le n e k m eg e lap olvasói előtt. A dolog a z o n ­ ban a n n y ira k ö z é rd e k ű és m esszeható, h o g y észre v é te le im e t a d e b re c e n i ifjúság é r d e k é b e n leh e tetlen elhallgatnom . A d e b re c e n i th e o lo g ia ifjúsága p á r n a p p a l ez elő tt m inden ta g já r a kötelező h a tá r o z a tta l elrendelte, hogy de b re c e n i th e o lo g u s a k o n ­ g ressz u s előkészítő m u n k á la ta ib a n ré s z t ne vegyen, a k o n g re s s z u s o n m ag á n a k tiv e ne m ű ­ ködjék U g yancsak k im o u d á m a g á r a nézve a a th e o lo g ia ifjúsága, hogy a k o n g re s s z u s ra k ö ­ v e te k e t nem k ü ld s a z z a l m in d e n közösséget

m e g ta g a d . Ha elengedi a th eo lo g u s ifjúság n e k e m a n n a k a fejtegetését, hogy. m i é r t t ö r t é n t ez, én Jelzet: 63.713

10 8

D e b r e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

viszont szót sem tesz e k arró l, hogy illő, hogy hasznos, h o g y m éltó volt e ez a h a tá r o z a t a deb receni th eo lo g ia ifjúságához. N ézzük a d o lo g n a k p u s z tá n jo g i oldalát. V olt-e jo g a a th eo lo g ia ifjúságának e h a tá r o z a t m e g h o z a ta lá ra ? A d eb recen i főiskola ifjúsága 1905 szép te m b e ré b e n össze h itt és m e g t a r t o t t k ö z g y ű lé s é ­ ben a z t h a tá r o z ta , h o g y ő, a z egyetem es d eb ­

receni ifjúság 1906 m á rciu s 2 0 -á n o r szá g o s d iá kk on g resszu st ta r t és m in d e n ik ta g já t, m inden a k a d é m ia i p o l g á r t e lk ö te le z e tt arra, hogy em e k o n g re s s z u s s ik e r é t m unkálja. Em ez eg y etem es h a tá r o z a t m in d e z id e ig m eg nem v á l t o z ta t ta to k . K érdem m o st m ár, h o n n a n veszi a d e b r e ­ ceni th eo lo g ia ifjúsága az e rő t és m erészséget, hogy az e g y e te m e s de b re c e n i ifjúság eme e g y e ­ tem e s h a tá r o z a tá v a l csak ú g y i n t r a m u ro s szem ­ beszálljon. Legyen a k á rm ily e n ünnepélyes, k o ­ m oly ez a th eologiai ifjúság h a tá ro z a ta , e c ik k Írójának van b á to r s á g a kim o n d a n i, hogy e h a ­ tá r o z a t jo g ta la n , tö rv é n y te le n és semmis. A th eo lo g ia ifjúságának eg y e tlen egy ta g já ra sincs jo g a ir á n y t és tö r v é n y t szabni oly ü g y e k b e n , am elyek az e g y e te m e s ifjúságé s így az e g y e ­ tem es közgyűlés h a tá s k ö ré b e ta r to z n a k . H a t á ­

rozzon á k á p lá n i a zo k övéi.

Még csak e g y tan u lm á n y a im b ó l le s z ű r t ig a z s á g ra a k a ro k r á m u ta tn i. Ez a z : a d e b receni főiskola ifjúsága a k ü lv ilág e lő tt sohasem m u ­ t a t k o z o t t m áskép, m in t e g y e te m e s d eb recen i ifjúság, leszám ítva a p á r excellence jo g á s z és p á r excellence th eo lo g u s d o lg o k a t, lé p é s rő llépésre ki le h e t m u ta tn i, h o g y m in d e n n e m ű e x tr a scholam p lán e országos k ih a tá s ú m ű k ö ­ dés az e g y e te m e s ifjúság m ű k ö d ése s e m ű ­ ködés fórum a m in d e n h a az ifjúsági na g y g y ű lé s volt. D eb re c z e n , 1 9 0 6 febr. 18.

Kövér Béla.

A. „vig--estély“-en . D erűs, vig h a n g u la t csapong a légben, V id á m a n já ts z n a k fenn az em elvényen. A szereplők ügyes, p a jk o s já té k á t Őszinte, tom boló taps h o n o rá lja — S érdekkel szem léli a v id á m tréfá t E g y szőke, kékru h á s, bájos leá n yka . É n nem fig yele k az előadásra S m id ő n felh a rsa n a taps zúgó á ria S v a la k i m egszólal old a to m o n : „Ugy-e, hogy n a g yo n szép szá m volt m eg in t ez? " M eggyőződéssel m o n d o m : „Szép n a g y o n !“ — S a kékru h á s lá n g k a felé tekintek. Lantos.

képesítésről, leg ációról,

Ez m é g nem elég. E lap hasábjain t il ta ­ kozom a főiskolai s e n io rn a k azon tény k e d é se ellen, hogy ő eme gyűlésen e ln ö k ö lt s azon az egyetem es ifjúság é rd e k e it m egvédeni e lm u la sz ­ to tta. A főiskola seniora nem a de b re c e n i th eo lo g ia szerve, h anem az e g y e te m e s debreceni ifjúságé. Ő az első theologus, de az első jo g á s z is. A jo g a k a d é m ia é rd e k é t csak ú g y m egvédeni köteles, m in t a theologiáét. T a r ta n á k ők ezt szem előtt, t a r t a n á k ők m in d e n h a az e g y e te m e s ifjúság s nem a th eo lo g ia képviselőinek m a g u k a t : nem le n n é n e k m eg a jo g a k a d é m iá n a szecessziós töre k v é sek . M eggyőződésem az, hogy i t t h ib a tö rté n t. A re p a rá c ió a th eologiai ifjúság dolga. M eggyőződésem az s h ite m s z e rin t az igaz ság is az, hogy ez az a k tu s elejétől végig m erev tö rv é n y tele n sé g . E z t a b é ly e g e t viselni, v a g y e l h á r í t a n i : ism ét a th eologiai ifjúság dolga.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

10 — 11. s z á m .

Nem „Justizmord“. K ö v é r Béla jh. u r „Egy tJustizm ordról" cim en Í r o t t c ik k é b e n tá rg y a lja a h itta n h a llg a tó k a m a h a tá r o z a tá t, m elynélfogva ők sem, m in t egyén, sem m in t testü le t, a f évi m árc. 20. és a z t köv e tő napjain, D e b recenben lezajló „ O rs z á ­ gos D iá k k o n g re s s z u so n 0 nem vesznek r é s z t . É r ­ velései k ö z e p e it h á ro m m e g d ö n th e te tle n n e k v é lt té n y re jut 1. A h itta n h a llg a tó k fenti h a tá r o z a t u k k i ­ m o n d ásá n á l nem á llta k jo g i alapon, m e r t az e g y e te m e s ifjúsági gyűlés m á r ré g e n elk ö te le z te ő k e t az „O rszágos D iá k k o n g re s s z u s “-b an való rész tv éte lre ; 2. A főiskolai szenior saját h ivatali á llá s á ­ n a k m éltó sá g á n (s ta lá n a jo g ász ifjúságén is ?) c s o rb á t e jte tt, a m ik o r elnöklóse a la tt a h itta n h a llg a tó k oly ü g y b e n d ö n tö tte k , m ely tisztán a k a d é m iá n k e g y e te m e s ifjúságának itélőszéke elé tarto zik .

Jelzet: 63.713

10 — 11. s z á m .

3.

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

109

\ -----

te s tü le te t k é p e zn e k , ö n k o r m á n y z a ti szer­ A h itta n h a llg a tó k jo g g y ilk o lá s t k ö v ekülön t­ v ü k a k a rs z e rin ti gyűlés, m elynek e lnöke a

t e k el. A h a rm a d ik t é n y t nem fejti ki, nem bizo ­ n y ltja be. — Csak a c im ir a tb a n sejteti, m ely c ím n e k az é r te lm é t egyedül a h itta n h a llg a tó k saját jo g a ir a v o n a tk o z ta th a tja csak, m e r t hiszen az ellenkezőjét a jelen viszonyok k ö z t ú g y sem b iz o n y íth a tta v o ln a; a k é t elsőt a z o nban erős é rv e k k e l tám ogatja. A „j o g “ szem p o n tjá b ó l m él­ ta tja a h a tá r o z a to t,m e ly n e k „miért" -jére é p p e n e z é rt n e m t e k i n t s n a g y o n helyesen, m e r t a „ n iiért“-n ek ehelljen lényeges szerepet a d n i

n em is sza b a d . A felszólalás in d íté k a t a g a d h a ta t la n u l nemes, — E z t e lvitatni nem leh e t s m e g k ís é rte n i is bűn volna. — Arról vau szó, hogy a d e b re ­ ceni reform a k a d é m ia hallgatói, — kik a m ú lt ­ ban m in t egy test, egy e rőnyilvánulás je le n te k m eg m in d ig a m u n k á lk o d á s teré n , m o st a j e ­ lenben a h itta n h a llg a tó k fenti h a tá ro z a tá v a l, s m in te g y a h i tt a n h a l lg a t ó k kezd em é n y ez é sé re — r á l é p te k a r r a az ú tra , m elyen h a la d v a e rő ik e t szétforgácsolják, s nem m in t b a rá to k , m u n k a ­ tá rs a k , de esetleg, m in t e llenségek álla n ak e g y ­ m ással szem ben. E szem pontból fogva fel a dolgot, a k é rd é s té n y le g k ö z é rd e k ű , m esszeható és k ö v e tk e z m é n y e ib en veszedelm et szülhet. Csak k ö s z ö n e tte l t a r to z u n k K övér Béla u r n á k , — nem csak a h itta n h a llg a tó k , de az egész ifjúság is, — hogy szavait fölem elte, m e r t ezáltal le h e ­ tővé te tte , hogy ifjúsági é le tü n k s z erv e z eté n ek k é rd é s e it m eg v ilágositsuk, a h ib á t ja v íts u k . Mi h itta n h a llg a tó k sz e ré n y te le n s é g né lk ü l nem k e z d ­ h e ttü k volna el, s ta lá n — nem is l e t t volna jelentősége. K övér Béla u r c ik k e m e g írá s a k o r ifjúsági é le tü n k n e k egy olyan a lk o tm á n y á t t a r t j a szem előtt, mely a jelenlegi g y a k o r l a tn a k m eg nem felel és ném ely r é s z le te it te k in tv e , nem is volt m eg soha ő nem ism e rte ti, én p e d ig nem a k a ­ ro k elóbevágni, de ifjúsági é le tü n k jele n le g i a l ­ k o tm á n y á ró l igenis szólanom kell, m e r t e n n e k ism e rte té se n é lk ü l a h i tt a n h a l lg a t ó k e ljá rá s á ra v o n a tk o z ó la g t o v á b b r a is fe n m a ra d n a az a l á t ­ szat, hogy az elejétől v é g ig „m erev t ö r v é n y ­ tele n ség ". A de b re c e n i reform, a k a d é m ia h a llg a tó i a k é t ta n s z a k s z erin t h i tt a n és jo g h allg a tó k , k ik hiv atá su k , fe la d atu k és é rd e k e ik k ö v e tk e z té b e n Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

h itta n h a llg a tó k n á l a főiskolai szenior, a j o g ­ h a llg a tó k n á l a jog ász e ln ö k . Ú gy a főiskolai s z e ­ nior, m in t a jo g ász e ln ö k k ü lö n -k ü lö n a k é t t a n ­ szak h a llg a tó in a k bizalm ából szárm azó j o g k é ­ pesség alapján r e n d e lk e z n e k h a tá s k ö rre l. M in­ den olyan esetben, a m ik o r az ifjúsági é let oly k é rd é s m eg o ld á sát veti felszínre, mely m in d k é t ta n s z a k h a llg a tó in a k közös érdeke, közös fela d ata : a k é t ta n s z a k ifjúsága egy t e s t té eg y e sü l; n e v e : a debr. reform, akad. ifjúsága; ö n k o rm á n y z a ti szerve: az ifjúsági egyetem es g y ű lé s ; legfőbb k ö z e g e : a főiskolai szenior. E z a lk o tm á n y n a k alapja nem más, mint, az id ő k folyam án az állandó g y a k o r l a t á ltal fejlődött és e rk ö 'c s i tala jb a n — e g y e té rté s , e g ym ás becsülésóben g y ö k e re z ő j o g ­ szokás, mely egyszersm ind jogforrása a főiskolai szenior elnöki h a tá s k ö r é n e k is. M ost felvéve az a d o tt esetet, az „Orsz. D iákk ong ressz u s" ü g y é t, e n n e k rendezése, sikeres m eg o ld á sa a te s tv é ra k a d e m iá k ifjúságának közös feladata, közös é r d e k e ; benne m ás n - m in té z ­ k e d h e tik , m in t az ifjúsági e g y e te m e s g y ű l é s .— É s tén y le g a főiskolai ifjúság, m in t ilyen e g y e ­ tem es gyűlés j e le n t m eg 1905 sz e p te m b e ré b e n , 1906 feb ru á r h a v á b a u p e d ig a h itta n h a llg a tó k , az ifjúsági gyűlés ő k e t is k ö te le z ő le g k i m o n ­ d o t t h a tá r o z a ta d a c á ra kim o n d ják , h o g y az „Orsz. D iák k o n g re ssz u s “-b án nem jvesznek részt. Ez té n y le g jogsérelem , vagy nevezzük b á r m i ­ ne k is. Á m de nem mi v o ltu n k az első jo g sé rtő k . M e rt mi is t ö r t é n t ? Az, hogy az e lle n té tes p á r t t á a la k u lt a k a d ém ia i h a llg a tó k b e u g r o t t a k egy „ ille m ta n i41 k é rd é s k ö rü li h a rc b a és a z iv a ta r m ú ltáv a l az „ a ltéra p a rs " , a jo g h a llg a tó k é r t e ­ k e z le tre s e re g le tte k egybe, m ely n e k feladata éppen a D iá k k o n g re ssz u s ü g y e in e k a m e g v ita ­ tá s a volt. E z t m e g te h e tté k , m e r t te rm ész e te s j ó s u k volt hozzá, é p p úgy, m in t n e k ü n k a h a ­ sonló eljárásra. Ez é rte k e z le te n a jo g h a llg a tó k a r r a az á llá s p o n tr a h e ly e z k e d te k , h o g y h a a k a th o lik u s th e o lo g u s o k nem v e h e tn e k ré s z t a k o n g resszuson, a k k o r mi, a reform , th e o lo g u s o k sem v e h e tü n k részt, m e r t hiszen th e o lo g u s és th e o lo g u s k ö z ö tt n e m lehet k ü lö n b s é g Csodás, m ag a sz to s lib e r a liz m u s !... de az E g y h á z jo g égé szén m ást tanit. Csak a z t je g y z e m m eg, hogy h a a jo g á s z ifjúság a k a th . th eo lo g u s k a r a k t é Jelzet: 63.713

D e b r e c z e n i F ő isk o l a i L a p o k .

11 0

révei ru h á z föl m in k e t, a k k o r a jo g ász ifjúság h o z z án k v iszonyítva c sak laikus, c sak k ö z ö n ­ séges „ p le b s “. — E z egy is elég, hogy a jo g ász ifjúság fenti o k o s k o d á s á t „ren d ü le tle n ü l “ viszszavonja Ez m a g á b a n véve m ég n e m je le n t semm it. A hib a o t t k e z d ő d ik , a m ik o r nem r ia d t vissza a téves o k o s k o d á sb ó l folyó k ö v e tk e z m é n y levonásától sem, m ié r t is ép p e n a K övér Béla u r h a tá r o z o t t tilta k o z á sa d a c á ra is a D iá k k o n ­ gresszussal k a p c so la to s oly i r a t le le tt in té z k e ­ dett, m ely az ifjúság e g y e te m e s gyűlése elé t a r ­ to zo tt volna.

E z kétségkívül jogsérelem ! É s az a h i t ­ ta n h a llg a tó k 1906 feb ru á ri h a tá r o z a ta is. De vájjon az e? Mivel K. B. u r tis z tá n a „ jo g “ szem p o n tjá b ó l vizsgálja a k é rd é s t, k isz a k ítv a a körülm ényekből, m ely ek a z t in d o k o lttá te t té k , m elyek a z t a m eg g y ő z ő d é s t é rle lté k m eg a h it­ tan h a llg a tó k b a n , hogy a régi jo g s z o k á s t a m - g u k részéről felfüggesztve, á tm e n e tile g más g y a k o r ­ la tta l éljenek a nélkül, hogy a r é g in e k igaz, helyes v o ltá t m e g d ö n te n i a k a r n á k , — ez az eljárás K. B. u r szem ében a tö rv é n y te le n s é g lá ts z a tá t k e lt e tt e fel, h o lo tt e g y á lta lá b a n nem az, n o h a a la k ila g m in d v é g ig az m ara d . M á srészt mi a h i tt a n h a l lg a t ó k m u la s z tá s á t p ó to ltu k és e ljá rá s u n k k a l egy oly jo g s z o k á s n a k v e te t tü k m e g a lapját, m e ly n e k célszerűsége m in d a n n y isz o r nyilvánulni fog, valahányszor a m ostanihoz hasonló á lla p o to k ism é tlő d n i fognak a főiskolai ifjúság életében, m e r t ki v ita th a tja el az e ljárásn ak te rm é s z e te s jo g o ssá g á t, c é ls z e ­ rű sé g é t és helyességét, am ely s z e rin t az a k a ­ dém iai ta n s z a k o k ifjúságának a k á rm e ly ik é is, v a la m e n n y iö k e t közösen é rd e k lő kérd é sb e n , előbb külö n -k ü lö n , a te rm é s z e te s jo g o ss á g n a k megfelelőleg, elvi h a tá r o z a t o t hoz, a rész iete k m eg o ld á sát az ifjúsági e g y e te m e s g y ű lésre bíz­ ván. Ilyen eljá rá st g y a k o r o lt a je le n e setb en m in d k é t ta n s z a k ifjúsága, c s ak h o g y nem a t e r ­ m észetes s o rr e n d b e n és külö m b ö z ő ere d m énynyel Ha mi, h itta n h a llg a tó k , az 1905 sz e p te m b e ri ifjúsági gyűlés e lő tt m o n d ju k az 1906. fe b ru á ri h a tá r o z a t u n k a t — de a k k o r m ég ily é rte lm ű h a tá r o z a th o z a ta lr a nem volt o k u n k — a k k o r K. B. u r n á k m in d e n ellenvetése a la p ta la n , j o g ­ ta la n le tt volna és igy csak id ő re n d isé g e ellen leh e t kifogása, m é r t tőle a jo g o ssá g o t elvitatni nem lehet.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

1 0 — 11. s z á m

H ogy a főiskolai szenior u r a mi g y ű lé ­ sü n k ö n e ln ö k ö lt, ez sem jo g sé re le m . M e rt ő az n e k ü n k , a h itta n h a llg a tó k te s tü le té n e k , am i a jo g h a llg a tó k testületének a jo g ász e ln ö k . M ind­ k é t egyén az illető ta n s z a k h a llg a tó in a k bizal­ m ából r e n d e lk e z ik h a tá s k ö r re l és a főiskolai szénior u r, a m ik o r a mi g y ű lé s ü n k ö n elnökölt, csakis a h itta u h a llg a tó k biza lm á b ó l szárm azó jo g ait g y a k o ro lta. E m e lle tt viszont az is igaz, hogy „a főiskola szeniora nem a d e b re c e n i th eo lo g ia szerve, hanem a debreceni e g y e te m e s itju8ágé,‘' — de csak azon e s e tb e n igaz, a m ik o r a k é t ta n s z a k ifjúsága egy sz ervként, m in t ifjú­ sági e g y etem es gyűlés jele n tk e z ik , m elynek e ln ö k e a jo g sz o k á s k ö v e tk e z té b e n ő. H a t á s k ö ­ r é n e k am az előbbi és em ez u tó b b i, t e h á t k e t ­ tő s k a r a k t e r é t összetéveszteni nem szabad, ő m in t a h itta n h a llg a tó k feje e ln ö k ö lt azon a g y ű ­ lésen és nem, m in t az e g y e te m e s ifjúság feje. Ha a főiskolai szenior u r évelején a th eo lo g u s ifjúsági eg y e sü le te k b e n sem m inem ű tis z ts é g e t nem v á llalt volna és mi nem r u h á z tu k volna fel b iza lm u n k b ó l fakadó jo g g y a k o rlá s s a l, a k k o r nem l e t t volna n e k ü n k ő az, ami az „altéra p a r s “- n a k a jo g ász e ln ö k és a k k o r a K. B. u r álta l a felfedezett jog sé re le m sem k ö v e tk e z e tt volna be, am ely lén y egileg nem egyéb, m in t fogalom zavar, h a tá s k ö r e k e ttő s jelle g é n e k össze­ zavarása. A szenior u r sz ü k eb b h a tá s k ö r é b e n j o g s é r ­ t é s t k ö v e te t t- e el h á t? Nem. De vájjon tá g a b b h a tá s k ö r é b e n m eg v é d e lm e z te -e az ifjúság e g y e ­ tem e s é r d e k e it? — A főiskolai szenior h o n n a n nyeri a jo g k é p e s s é g e t, m elynélfogva az ak a d ém ia i h a llg a tó k é adekeit képviseli ? A ttó l az ifjuságtól-e, m ely n e k é rd e k e it képviselni, m in dennem ű t á m a ­ dás ellen K. B. u r s z e rin t m eg v é d e n i t a r t o z i k ? K orántsem . Á llását felsőbb h a tó s á g in té z k ed é se folytán n yeri el, de ehez n e m c sa tla k o z ik a fő­ iskolai k é t ta n s z a k ifjúságának bizalma. Mi k é ­ p e síti m égis az ifjúsági é r d e k e k kép v ise leté re ? Nem más, m in t az évek során á t k ifejlődött szokásjog, am ely te rm é s z e te s fejlődésénél fogva csakis oly esetb e n bir érvénnyel, a m ik o r a k é t ta n s z a k ifjúsága, m in t egy test, egy erőnyilvánulás je le n tk e z ik , a jele n le g i helyzet p e d ig ezzel ho m lo k e g y e n e s t ellenkező. A szenior u r n á k t á ­ g a b b h a tá s k ö ré b e u a th e o lo g u s o k s z á m á ra nem volt m it m egvédelm eznie, a jo g h a l lg a t ó k pedig

10 — l 1. s z á m .

nem m o n d h a tjá k , h o g y é rd e k ü k k o c k á n f o rg o tt volna a th e o lo g u s o k k a l szem ben, de h a ú g y le tt volna is, a szenior u r n á k nem állt v o lna m ó d ­ jáb a n h a t á r o z a t a i n k a t m eg v á lto z ta tn i. M ikor g y ű lésü n k ö n e ln ö k ö lt: szü k eb b h a tá s k ö r é b e n m o z g o tt és mi ré s z t n e m vévén a D iá k k o n g re sz szusban, tá g a b b h a tá s k ö r e alól k i v o n tu k m a ­ g u n k a t. A j o g h a l lg a t ó k a t illetőleg p e d ig az I 906 feb ru á ri ifjúsági g yűlésen szélesebb h a t á s ­ k ö r é t r á b íz ta a k o n g re s s z u s t re n d e z ő b iz o tts á ­ g o k r a és ezzel e g y sze rsm in d le m o n d o tt a k o n ­ gresszussal k a p c so la to s é rd e k e k k épviseletéről, a m e ly e k e t m o st m á r teljesen tetszése s z e rin t a jogász ifjúság képvisel. É rd e k e ljá ts z á s ró l t e h á t szó sincs és nem lehet és — m égis h o g y m indez igy t ö r t é n t, az é p p e n a u y ira v é tk e a jo g h a ll­ g a tó k egy rész é n e k , m in t a m e n n y ire n e m v é tk e a jelen k ö rü lm é n y e k k ö z t —- a h i tt a n h a l lg a ­ tó k n a k . A főiskolai szen io r az ifjúság b iz a lm á ra nem tá m a s z k o d h a tv á n , teljesen a z o k a t a szeceszsziós tö re k v é s e k e t sem t ö r h e t te le, m elyekre K. B. ú r céloz. Nem t ö r h e t t e ie p e d ig a z é r t sem, m e r t k ü lö n b e n állá sán a k m é ltó s á g á t t e t t e volna k o c k á ra , vagy esetleg a szecessziós t ö r e k ­ v ések ü t ö t t e k volna azon c s o rb á t J u s tiz m o r d ró l t e h á t nem le h e t szó. Mi, h i t ­ t a n h a llg a tó k nem ö ltü n k jogot, nem ü t ö t t ü n k ré s t az ifjúsági é let a lk o tm á n y á n . A régi, az egye­ dül helyes sz o k ásjo g o t fe lfü g g e s z te ttü k ugyan, de nem úgy, hogy ne t u d t u k volna, m it cselek­ sz ü n k ; felfü g g esz te ttü k , de nem úgy, hogy ok nélkül h o z tu k volna m eg e g y h a n g ú h a t á r o z a ­ t u n k a t. E lism erjük, hogy a „ r e p a r á c i ó “-ra s z ü k ­ ség van a k k o r, ha az egy e te m e sre t e k in tü n k , ha szem e lő tt t a r t ju k a z t a sz ervezetet, m elyre K. B u r c ik k e m e g írá s a k o r g o n d o lt, de a „re p a r á c ió 11 ideje m ég nem é r k e z e tt el. É s ha e l é r ­ k e z ik : mi k é szsé g g e l r a g a d j a k meg. F e lh ív á s á ra m o st is m e g v á lto z ta tn á n k h a tá r o z a tu n k a t, ha az „altéra p a r s “ m elynek nevében K övér Béla u r szólt — a h á ta m ö g ö tt állana, de hogy az „a ltéra p a r s “ k ö z e p éb e n jó zan , nem es felfogá­ sával oly egyedül áll, m in t a — k im e r e s z te tt „ b ü t y ö k “-ujjam, az is bizonyos. Mózes István

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

111

D e b r e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

M i

A tyá n k . . .

E g yszer régen beteg lettem . A n y á m virra sztó it felettem . Féltve őrzött, g o n d d a l ápolt, M in d en szava egy fohász volt .. ■ É s h a lk a n az éj csöndjében H á n y szo r m o n d ta im a k é p e n : — M i A ty á n k . . . E g yszer őt is lá z gyötörte. É n is őrködtem fölötte. M in d en órán, m in d e n percen K is kezeim összetettem . . . É s h a lk a n az éj csöndjében H á n y szo r m o n d ta m im a kép en : — M i A ty á n k . . . M a m á r o ly a n sokat érzek, Tudok, h a llo k, lá to k — vérzek . . . Z úg az élet, — kü zd ve kü zd ő k, F eltá m a d o k, — elm erü lö k . . . É s e forgó va d vih a rb a n H á n yszo r m o n d ta m titko n , h a lk a n : — M i A ty á n k . . . Szunyogh Barna,.

János Mcsi virágai. Irta:

Fényes Jenő.

N y á r d e re k a volt, p o m p á z o t t a te rm ész e t, az e rd ő és m ező n a g y s z e rű p a n o rá m á ja t ü n d ö ­ költ. M ám oritó, k á b ít ó illat tö ltö tte be a lé g e t s a te r m é s z e t dalosai m e g itta s o d v a a te rm é s z e t bájaitól, d alo ltak , m e s é lte k . Isten csodatevő n a g yságáról. Messze földön h ire volt a g y ö n y ö rű ujfalusi k e rtn e k , m ely n e k J á n o s bácsi, a városi k e rté s z v o l t a gondozója. M inden virág, m inden levél c s o d á k a t m esélt a r r ó l az ü g y e ssé g rő l és s z e r e ­ tőiről, m ellyel J á n o s bácsi v ir á g a it áp o lta . A n a g y v ilá g é rt sem e n g e d te volna m e g se n k in e k sem, hogy hozzányúljon e z e k h e z ; ő m a g a á p o lta a z o ­ k a t, m e r t m in t ő m a g a m ondá, m ik o r d ic s é rté k a v irá g o k szépségét, — hja, ezek a J á n o s b á ­ csi v i r á g a i ! Még M isk á n a k , a k e rté s z le g é n y n e k sem volt egyéb dolga, m in t h o g y a v iz e t Já n o s bácsi kezéhez h o rd ta , ki a z tá n s o rra ö n tö z g e tte a növényeket Nem is v irá g o k v o lta k ezek a v irá g o k , t ö b b e k v o lta k ezek ennél az ö re g n e k , v a ló sá g ­ gal g y e rm e k e i voltak. J á n o s b á c sin a k ez a r a ­ g a s z k o d á s a é rth e tő , hiszen i t t n ő t t fel e b b e n a '

*•

Jelzet: 63.713

7

112

D e b r e c z e n i F ő isk o l a i L a p o k .

k e r tb e n , m inden levélhez, m in d e n íiiszálhoz fűződik egy em léke, nem v o lt nap, m elyen ne l á t ta volna a m o st m á r m a g a s ra n ő t t fákat, m ely e k et m ég a ty ja vele e g y ü tt n y e s e tt m eg, m ik o r m ég csak g y ö n g e h a jtá so k voltak. A kis k e rté s z la k b a n bo ld o g sá g honolt. A g y ö n g é d g y e rm e k , Viola s z e re te tte l, g o n dosan á p o lta öreg, özvegy édes a ty já t, k in e k viszont g yö n y ö rű sé g e , szem efénye volt bájos leánya, k i t s z e re te tt, im á d o tt úgy, m in t a virá g a it. M ondo­ g a t t a is o ly k o r az öreg, m ik o r a halál g o n d o ­ la ta fo g la lk o z ta tta , n e m tu d o m elképzelni, hogy v á ló k én m e g Violától és a virágaim tól, nem hagyom én el e z e k e t soha.

IX) — 11. s z á m .

— A p ó k á m ! — szólt m ost a leány — én nem m egyek el tőled, Viola a tied m arad. A tie d a k a ro k én lenni, egyedül a tied, m o n d ta m , igaz, a M iskának, hogy szeretem , de m e n n y i­ vel jo b b an sz ere tle k té g e d , d r á g a a p ó k á m ! S a g y ö n g é d leány végig sim ítja bá rso n y kezével a ty já n a k v e re jté k tő l g y öngyöző hom lokát. A beszé lg eté sn ek ezzel vége szakadt, az ö re g n e k e re jét m á r ez is p r ó b á r a te tte , nem v á la sz o lt h á t leánya szavaira, m ajd ta lá n m ás­ kor, m o st h a g y ta a n n y ib a n a dolgot. *

*

*

k o r m á r jól k is ir ta m a g á t leánya keblén. — Violám , — szólt e k k o r — nehéz a vá lás, de én lem o n d o k r ó la d ; a M iska a z t m ondta, h o g y szereted, én n e m m a ra d o k egyedül, hiszen

E g y h é tte l rá, hogy a k e rté s z és leánya k ö z ö tt ez a beszélgetés lefolyt, egy városi hajdú jö tt a k e rté s z la k b a , p e csétes levelet h o z o tt J á ­ nos bácsinak. Az ö r e g épen ró zsá it o lto g a tta , m ik o r Viola t u d t á r a a d ta , hogy pec sé tes leve­ le t h o z o tt a hajdú. F é lb e n h a g y ta h á t a m u n k á t s k a r t k a r b a öltve m e g in d u lta k a k e rté s z la k felé. J á n o s bácsi M isk á n a k a d ta á t a le v e le t, h o g y olvassa fel, mi az az üzenet, a m it nem is le h e t m á s k é p p e n , m in t p e c s é t a la tt küldeni. F e lb o n tja Miska a levelet, forgatja, hol k e z d ő d ik ez a cifra irás, m ig vé g re r á ta lá lt az elejére és olvasni k e z d i: „ É r te s it te t ik az ujfalusi k e rté sz, hogy az ujfalusi k e r t e t a mai n a p o n e la d t a a város, uj g a z d á t k a p a k e r t és uj k e r t é s z t . . . K e g y e lm e d ­ n e k p e d ig m e g k ö s z ö n j ü k ..." — i t t m á r e lc s u k ­ l o t t a M iska hangja, n e m t u d t a to v á b b olvasni, — h á t e la d tá k az ujfalusi k e r t e t! — tö r fel leik é b ő l a panasz. J á n o s bácsi csak h a llg a tta az üzenetet. — Elég, M iska -— szólt k ö z b e — érte m ö re g vagyok, kiteszik a szűröm , e la d tá k az u j ­ falusi k e r t e t! Kezével v é g ig sim ítja h o m lo k á t, de s z e m é ­ ben szo k atlan fény lobog fel s g ö r n y e d t alakja egészen k iegyenesedik. — Vigye m eg kelm ed az ü z e n e t e m e t : — szólt a hajdúhoz fordulva — E b b e m ég n e k e m is van b e le s z ó lá s o m ! Ezen ü z e n e tte l tá v o z o t t el a hajdú. — Tégy valam i elem ózsiát a k a s k á m b a , V i o l á m ! bem e g y e k a v á rosba — m ond az ö reg ném i gon d o lk o zá s u tán . — Miska, te velem jösz ! — szólt ehez fordulva. És egy ó ra m ú lv a m á r ú tn a k in d u lta k , de

i t t m a ra d n a k velem a v irágaim .

az ö reg m ég v i s s z a s z ó l t a k e r t a jt ó b ó l:

Kora re g g e l volt, a k e r t b e n e g y ü tt sétál t a k az a p a és leánya. A lig h an e m valam i n a g y o t a k a r m o n d a n i az öreg, m e rt eg y re c sak k ö s z ö ­ rüli a to r k á t , n a g y o k a t k ö h in t, m in t aki sze­ r e tn e v a la m it m ondani, de nem tudja, h o g y kezdjen hozzá. — V iolám ! leányom ! — szólalt m eg v é g re e rőtvéve m a g á n — ülj le ide m ellém a k ő p a d ra , beszólni a k a r o k veled, ülj l e ! . . . elfáradtam , g y ö n g é k a lábaim. K öhint m ég e g y e t az ö r e g s ú jra elkezdi m ondókáját: — L eányom e g y e tlen g y ö n y ö r ű s é g e m ! el s z e re tn é k m ondani n e k e d valam it. Tudod, hogy is m o n d ja m már,j ú g y áll a d o lo g — i t t m á r h a szta la n p r ó b á l t m osolyogni, k ö n n y b e lá b a d t a szeme, de a z é r t m égis c sak e rő t vesz m ag á n és io ly ta tja tu d o d , n a g y leány vagy, tiz e n ­ nyolc esztendős, m in t az a szép tu b aró z sa, m ely igy h á t egy idős veled. De m it is beszélek m ost e g y e b et, h á t a z t a k a ro m m o n d an i Violám, hogy — e k k o r m á r nem t u d o t t p a ra n c so ln i k é n y e i­ nek, m elyek sürün p e r e g t e k le arcáról s leánya k e b lé re b o ru lv a fejezte be m o n d ó k á já t — m e g ­ k é r t a Miska. — É d es a p ó k á m ! — szólt m o st a leány elórzékenyüléstől re s z k e tő h a n g o n — én nem m e g y e k férjhez sem a M iskához, sem máshoz, nem hagyom el kegyelm edet. E r r a csak a k k o r felelt m eg az öreg, m i­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

1 0 — 11. s z á m .

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

— Ne sírj Violám, nem h a g y e m én a vi­ rá g a im a t. A k e rté s z és legénye m eg é rk ez v e a városba, a v á ro s h á z á ra sie tte k I t t egyik h iv ata ltó l a m á ­ sikhoz u ta s ito ttá k , m ig vé g re is az illetékes fórum elé, a p o lg á rm e s te rh e z ju to tta k . — P o lg á r m e s te r uram ! — kezdi a b e s z é ­ d e t a k e rté s z - iu stá lo m alásan, nem hag y o m elvenni a v irá g o k a t. — Já n o s bácsi, — szólt k ö z b e szelíden a p o lg á r m e s te r — v e tte m ü z e n eté t, tu d o m , h o g y össze van nőve azzal a k e rtte l, de hiába, ezen m á r nem se g íth e tü n k , ez m á r befejezett dolog, a városi ta n á c s e la d ta a k e r t e t és az uj g a z d a uj k e r t é s z t fogad fel, m a g a k a p ja a n yugdiját, de el kell válnia a k e rttő l. J á n o s bácsi c sak h a llg a tja a beszédet, h a ll­ gatja, szem e m e g te lik könnyel, h o m lo k á ró l fo­ lyik a v e re jté k , melle zihál, h a lá n té k é n k i d a ­ g a d n a k az e r e k ... e gyszer csak szivéhez k a p és feljajdul, összerogy. Még eg y sze r m agához tér, de c sak egy p illan a tra , na g y erőfeszítéssel m ég M iskának m o n ­ d o t t v a la m it: — M iska fiam! — s u tto g ta elhaló h a n g o n az ö reg — n e k e d adom Violát, vigyázz reá, á l­ dásom legyen r a j t a t o k . de ig é rd m eg, — görcsösen sz o rítv a M iska k e z é t — ig é r d m eg, hogy nem h a g y o d elvenni a v irá g o k a t. Miska ig en lő le g i n t e t t fejével. É s Í g é r e té t be is v á lt o tt a Miska, m e r t az ö re g e t a k e r t b e ^ t e m e tt e el kedves virágai között. A k e r t másé lett, a k e rté s z la k b a uj la k ó k kö ltö z te k , de m o n d h a tn á -e valaki, h o g y a v irá g o k to v á b b r a is nem m a r a d ta k a J á n o s bácsi v irá g a i?

113

M ig fö ltá m a d t á vá g y szivem b en : T á n co ln i v á g y ta m én . . . veled . . . . . j . H a ja d d a l p a jz á n szellőcske já tsz o tt S te csak lejtéd tovább a táncot S én a ká rm erre já rta m -k e lte m , K örötted lengett forrongó lelkem . M egigézted a te lk e m e t!

i

L á tta m ott sok, sok édes lá n ya rco t, De egyse tetszett én nekem ; Szem em epedve csak téged nézett — S u tá n a d v á g y ta m — szüntelen. S hogy m eg zen d ü lt a szivem h ú r j a : E g y képpel ab b a n több lett újra, E g y bájos baba-arcocskával S az a jk a d örök m o so lyg á sá va l A szivem , lelkem telve l e t t !

S m ik o r feléd vá g yó n közeledtem , H o g y egy tá n cra felkérjelek, H o g y teljesítsem a szivem vá g y á t S — ta lá n , hogy . . . va llo m á st tegyek, Te m á r a kko rra m essze já r tá l, V id á m a b b szívvel m in d e n m á s p á r n á l S u tá n a d v á g y ta m jo b b a n -jo b b a n — S érzém , hogy szivem lá n g ra lobban. Irig y e lte m a táncosod’ / S m á sn a p , a b á l’-éj m á m o rá v a l E pedve lesve v á r ta la k : S zivem m egdobbant, ha köpelgett E g y h ozzád hasonló a la k É s követelek n yo m ró l-n yo m ra , T itko n vá g y v a egy p illa n tá s o d r a . . . És a ztá n . . . la ssa n . . . m egszűnt m in d e n S az, a m i a kko r élt s ziv e m b e n : Ma m á r csak — édes b á li e m lé k ! Szabó István.

A két kocka. Irta:

Pap Lénárt.

(F o ly ta tá s és v ég e.)

B á l i emlék. Szép m á ju s ’ éj volt . . . A táncterem ben M egzendült a hegedű h ú r ja , K ip iru lt arcú, boldog le á n y k á k Oly v id á m a n m entek a tourba. O ly v id á m a n lejték a tá n c o t; A z arcok, szem ök tü zp irb a n látszott. E lérték azt a z édes vág ya t, A m e ly szivü kb en éjente tá m a d t. S o lya n boldog volt m in d e n ik ! É n m eg csak néztem közöm bös arccal, H ogy h u llá m z ik a tö m k e le g ! Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Az éj csöndes homálya ráborult a városra. A hold szelíd fényével beezüstözte a fák széltől rin g a to tt lombjait; semmi sem z a v a rta m eg az éjszaka nyugalm át, csak néha-neha rebbent meg egy -e g y m adár s röppent fel az omladozó falak közül a vadászó bagoly. A távol messziségben az őrök kiáltása hallatszott s a toronyban vigyázok négyszeres kürtszava, jelezvén, hogy hiven ő r ­ ködnek. A város kapui m ár r é g be vannak csukva. A holdfénytől fehérlő utón tajtékos lován Alfonz közeledik. A k a n tá rs z á ra t lova nyakába Jelzet: 63.713

D ebreczeni

F ő isk o l a i

dobva, elmerül gondolataiba, csak néha-néha néz fel, ilyenkor m egsarkantyuzza lovát s m egrántja a féket. G yorsan tűnnek el mellette a fák, a fe­ hérlő házak, némelyiknek aklaka m ég mindig világos, talán b e te g felett virrasztanak, vagy talán m u la tn a k ; az is meglehet, hogy fegyverbe öltö­ zö tt vitézek tanyáznak ott, megvédendő a várost, ha esetleg vészt jelez az őr. Alfonz mindezzel nem tö rő d ö tt, képzeletében lerajzolta azt a kis házat, hol egykor oly sok szép ó rá t töltött, azt a kis kertet, melynek fáiba hajdan neve kezdőbetűit bevésegette. Vájjon hogy fogadják, vájjon ki lesz az első, kivel találkozni fog? Meg van-e m ég a rózsa­ lugas, melynek rózsáiból hajdan b o k rétá t k ö tö tt s vájjon m eg van-e a bokrétának fonnyadt virága annál a leánynál, kinek egykor a d ta ? A paripa ezalatt horkolva v á g ta to tt a hold fényétől fehérlő utón, nyomában p orzott a száraz g ö r ö n g y ; majd elhagyva az utat, letért s kes­ keny sikátoron, melyen m e g ra k o tt kocsi sem h a jt­ h a to tt végig, a kertek felé haladt.

L apok.

1 0 — 11. szám.

Aztán újra kérdés, más tárgyról visszatérve az előbbire, majd a nyájaskodás, mely összeolvad a szellősuttogással. S ki tudná megmondani, hogy melyik a sóhaj, melyik a szellő suttogása, ki tudna különbséget tenni az öröm könnye s a harm at között. — Csakhogy itt vagy, csakhogy eljöttél — beszélt a leány — testvérem is ma fog ér kezni, úgy jelenté a hírnök, ki teg n a p üzenetet hozott a csapatról, melyben oly hősiesen küzdöt­ tetek v á ro s u n k é rt; nem sebesültetek m eg ? — N e m ! — felelt az ifjú — testvéreddel e g y ü tt jöttünk az erdőszélig, de ő aztán előre sietett, mivel teendői másfelé szólították. Azt hittem, hogy itt fogom találni, mivel 'egy sze­ rencsétlenül j á r t bajtársam utamban késleltetett. — Baj érte volna talán? Az erdő zord, az utak veszélyesek. S családunk ellenségei leginkább ő ellene törnek te tte hozzá a leány E percben lódobogás hallatszott, Ralph é r ­ kezett meg, ki szintén ide igyekezett. F á ra d t lovát a kert kerítéséhez kötvén, átvetette m a g á t a kerítés alacsony rácsozatán.

A fák között zöld mohával benőtt tetejű házikó tűnt fel, falait befutotta a repkény, a Nem vette észre egyik beszélgető sem. a sötétzöld á g a k közülcsavarodtak a f a ra g o tt Félelem nélkül léphetett e házba, mivel le g ­ oszlop diszitésein s mint zöld függöny csüngtek nagyobb ellenfele, a leány testvére, holtan feküdt a lá az ereszről. Az épület a la tt virágos pázsit már a folyam melletti csendes fák alatt, a ve­ terült el, körülszegve illatos hársfákkal, miknek szélyes iratok pedig kezében voltak. levelei szelíden b ocsájtották keresztül a holdfényt. , Az ifjú s a leány megdöbbenve néztek az Alfonz m eg k ö tö tte lovát a kapu előtt s be­ elébük tűnő vértes alakra, ki úgy nézett ki a lépett a kertbe. hold fényében, melynek sugarai m eg tö rte k a Halk énekhangot hallott, melyet b á n a to sa n fényes páncélon, mint egy daemon, mint valami hozott az esti szellő. rossz szellem. A hársfák alatt, fehér pádon egy ifjú leányka Ralph jó éjt köszönt. ült, kezében mezei virágok halmaza, melyekből A leány ism erte m eg először s előérzete csokrot kötött. Nem vette észre az érkezőt s m egsúgta, hogy ez idő, e hely veszélyt hoz nyugodtan folytatta a virágok rendezését, dalt mindnyájukra. énekelvén az ibolyáról, a fűzfák lombjairól. — R a l p h ! — szólt s rem egő ajkai m utat­ Az iíju megállt, eg y pillanatig nézte a leányt s csak azután köszöntötte. A leány fölrettent, kezéből széthullt a m ár összeszedett virágcsokor. Mily nag y a m eglepetés 1 milyen kifejezése az örömnek, a boldogságnak az a nyájas mosoly, az a reszkető kéznyujtás! Aztán a szemek be­ széde, a szívnek dobo g á sa s a sok kérdezés, melyre nem várják a feleletet. — Eljöttél v é g re ! tudtam, hogy eljösz, bár nem mondta senki.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ták, hogy végtelen lelki erőre van szüksége, hogy leküzdje félelmét — Ralph távozz innen ! Távozz, mert atyám s testvérem , kik gyűlölnek, gyűlölnek, mint házunk ellenségét, .mint városunk árulóját, itt találhatnak s ez halált jelent. Távozz, kérlek mindenre, mi szent előtted, m ert a követ­ kező órák veszélyt hozhatnak r e á d ; testvérem, ki pedig mint tudod, legnagyobb ellenfeled, most fog haza érkezni, miért folyna vér ez örömnapon házunknál ? Ralph nem mozdult, g y ö nyörködött a leány

Jelzet:

10— 11 szám.

remegésében, félelmében, gyönyörködött abban a reszkető, rem egő alakban, ki úgy állt o tt a holdfényen, mint egy üldözött szellem, ő előtte, a fekete, vészthozó daemon előtt. — T e stvéred halott! — szólt Ralph. A leány ajkai m egrem egtek e s z ó ra : — M eghalt! — kiáltott, — óh, vvédj m eg ez embertől, Alfonz, védj meg, nézd, mint áll ott, sötét tekintettel. Vezess atyám hoz ! Ralph azonban elébök á llo tt: , -• Én is megyek! Ki tudja, mi fo rg o tt a g y á b a n ? Alfonz, ki eddig néma utálattal nézte azt, kit ő élet-halál közül m entett m eg s ki őt még szóra sem m éltatá, kivonta kardját. Ralph elneveté m agát, k ardot húz e sá p a d t vitéz ő ellene, ki két emberrel viv egyszerre s ő is kardot vont: — Vedd e kardot s add a tiedet — szólt. Alfonz elfogadta a cserét, mi az akkori kor szokása szerint minden baj vívást megelőzött. A leány ezt látva Alfonzhoz futott s m eg­ fo g ta k a rjá t: — Oh, ne vivj vele, testvérem is ő ölte meg, tudom. Ralphnak go n o sz sá g ra ingerlő ördöge ekkor azt sú g ta , hogy mondja m eg az igazat. — Igen, én tettem ! A lány m egreszketettegyjpillanatig, aztán teljes erővel m eg ra g ad v a Alfonz k a rjá t kiáltoznikezdett: — Ne küzdj, ne vivj vele, az ő szám ára már kész a bitó, a máglya, a szégyenhalál, te s t­ vérem mielőtt elment, elmondta te tte it s az ira­ tok egy része nálam van, je r velem atyámhoz. Hej, atyám segítsetek, testvéreim! A rémes sikoltás messze ha n g z o tt a csöndes éjszakában, m egzavarva annak nyugodt n é m a s á g á t. E kkor Ralph, látva veszélyes helyzetét, g y o r ­ san a leányhoz u g r o tt s átdöfte kardjával. — Eredj testvéreid u t á n ! — szólt s aztán odadobta a kardot, Alfonz lábai elé s r á m u t a t o t t : e -véres kard te ellened fog bizonyítani, az én v é t­ keimért te fogsz biráink előtt számolni. Sajnállak, mivel életem et m entetted m eg, de igy kellett tennem, m ert szabadulásom lehetetlenné vált volna. Jobb, ha te is e rre gondolsz, paripáink közel vannak jöjj menekülj, beszélt és futni kezdett, m ert m ár a közeli házakból a sikoltás h a lla ttá ra fegyveres férfiak léptek ki. Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

11 5

D e b h e c z e n i F ő isk o l a i L a p o k .

Alfonz felocsúdott meglepetéséből, üldözni kezdte Ralphot, ki midőn látta, hogy Alfonz karddal kezeben követi, paripájához igyekezett, hogy a rr a felkapva eltűnjék a m á r - m á r veszé­ lyessé váló helyről, ámde a sors ellene já tsz o tt; mikor kérészül a k a rta vetni m ag á t a kert kerí­ tésén, kardjának hüvelyében m egbotlott s elesett. O tt kötözték össze kezeit az oda sere g lett pol­ gárok, de mivel azt h a n g o z ta tta , hogy nem ő, hanem Alfonz a gyilkos, annak is há tra k ötöttek kezeit, hogy el ne menekülhessen egyik sem, mig az ig a z s á g ki nem derül. Menjenek biráik elé ! * * *

\

Sötét, bűzös börtönben, melynek falait be­ lepte a penész, leláncolva ül a két r a b : Ralph és Alfonz. Fekhelyük kemény kő, eledelük sz á ­ raz kenyér és viz, m ár napok ó ta vannak e h e ­ lyen, hova csak keskeny rácsos ablakon süt be a napvilág. R alphot megviselte ez a pár nap, a rc a szer­ felett halvány, vonásai dúltak, s homlokán mintha élesebbek volnának a rán co k ; összeszoritott aj kakkal ül helyén s revedező szemekkel néz széjjel. T á rsa , Alfonz, csak halványabb lett, de sze mében o tt van a régi fény s szelídség, vonásai nem ziláltak, s nincs rajtok a nyugtalanságnak az a nyoma, melyet a háborgó lelkiismeret ra j­ zol az arcra. Biráik Ítéletét várják. Őreik m ár többször felvezették őket a val­ lató birák elé, de az ig a z s á g nyom ára jönni nem tudtak. Alfonz t a g a d ta , hogy ő lenne a gyilkos, kardja azonhan, ellene bizonyított, mig Ralph ellen szólott ellenségeskedése a család atyjával. A földi birák Ítélni nem tudtak, Ítéljen te h á t az égi biró, a legnagyobb Ítélkező : az Isten. A birák azt Istenítélet elé a hogy ki a bűnös, té s t szabják m eg

határozták, hogy bocsássák az dolgot, a sors m utassa meg, s a földi birák csak a bünte­ rá.

M egzörrent a foglyok pántolt ajtainak z árja s az őrök bevezették a két m egláncolt rab o t a tanácsterem be, hol szétnyitott könyvek előtt m ár ott ültek a b irá k ; kivül az ajtók előtt s a terem fél oldalán pedig a város kiváncsi la k o sá g a . Jelzet: 63.713

11 6

D e b r e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

K é t őr eg y m árványasztalt helyezett el a szoba közepén, ra jta két kocka, melyek fehér lapján fekete pontok jelezték az oldal számát. Ki többet dob, az az ártatlan, a másik bűn­ hődni fog, s büntetése bizony, bizony nem lesz csekély. Hadd Ítéljen az Isten. A nézők ajkairól sóhajtás röppent el, mindenik a vesztest sajnálta. Az asztalon nyugvó mécs lángja megrebbent, amint a két fogoly el­ vonult előtte s odaállott az asztal elé, melyen a két kocka nyugodott, minek fekete pontjai közé m ost a halál volt beírva. — Dobjon először Ralph ! — kiáltott a biró. Ralph odalépett a márvány asztalhoz s resz­ kető kezekkel felvévén a két kockát, eldobta azt. Az egyik hatot, a másik k e ttő t m utatott. 4 — N y o lc ! — kiáltott a biró. Nehány perc telt el feszült várakozásban inig feljegyezte ezt könyvébe a jegyző, s e pár, perc alatt a két fogoly á tszen v ed te a n y u g ta ­ lanság minden fázisát. Most m ár Alfonzon volt a sor. Mennyi lelki félelem, milyen rem egés, mennyi aggodalom j á r ­ h a tta á t szivét, inig eldobta a m egm entő, av a g y halálra hivó kockákat. H á t ha kevesebb lesz s ő ártatlanul lép a szégyenhalál elé ? — Isten s e g í t s ! Z örö g v e gurultak a kockák. Még egy lanatnyi v á r a k o z á s : — Ismét n y o lc ! — kiáltott a biró.

pil­

T e h á t egyform a, még egyikre sincs kimondva a halálos Ítélet, . m ég mindkettő re m é lh e t! Óh de mily kinos ez a reménység, milyen nehezen telnek a pillanatok. Halk zúgás h a lla tsz o tt a n é ­ zők csoportjából. A biró intett, hogy újra dobjanak. Ha három szor dobtok egyform án, úgy mind­ ketten bűnösök v a g y to k s mindkettőtök halállal bűnhődik. Most Alfonz döb először. Néma csend foglalta el a term et, nem hal­ latszott egyéb csak a kocka p e rg é s e s a rab kezén csö rg ő láncnak szava. Mindenkin á megilletődés vett erőt, a szempillák fennakadva, a a kezek reszketve, az ajkak nyitottan hagyva! V é g re megállott a p ergő kocka; mind a kettő öt. — T íz .! szólt halkan Alfonz s arcán m eg­ látszott a szivébe z á rkózott remény lenyomata,

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

10—-11. szám.

mert m ár csak kettővel lehet többet dobni. Óh de ha ellenfele csak eggyel is többet dob, az az egy szám halál, k á r h o z a t ! Nincs bántóbb, mintha a remény a kétség mellett foglal helyet a lélekben. S Alfonz átélte mind a kettőnek érzetét, a remény kecsegtetését, a k é ts é g kinzó tépését. Ezután Ralph dobott. Mennyi félelem! mily soká áll m eg az eldo­ b o tt kocka. Az egyik m e g á l lo t t : h a t ; mennyi lesz a másik? — Összesen t i z ! kiáltott a biró. T e h á t egyform a, újra egyenlő mindkettő­ nek dobás száma. — Még egyszer dobjatok és most u t o lj á r a ! Most Ralph dobott először. Arcán a féle­ lem jele m utatkozott, reszketve lépett a márványasztalhoz, melynek sávos fénylő lapján ott nyu­ g o d o tt az eldobandó két kőkocka, kezei re m e g ­ tek, láncai csörögtek, amig eldobta s aztán eg y percig néma csönd. A megdöbbenés s a sajnálat h angja rö p ­ p ent el a nézők ajkáról; a kocka a legnagyobb szám ot m u t a t t a : — H at és h a t : e g y ü tt tizenkettő, ez a l e g ­ nagyobb szám, szegény Alfonz sorsod megvan pecsételve ! Alfonz érezte, hogy bár ártatlan, el kell vesznie, el kell vesznie csupán azért, m ert ellen­ felének a sors jobban kedvez mint neki s ekkor arcán jelentkezett az elszántság, elfásultság, a léleknek kétségbeeséskor jelentkező az a nyu­ galma, ami több a hitnél, ami m ár rajongó bizalom. — Isten segits! — kiáltott s eldobta a k é t kockát, ami m a g a sra p a tta n t a márvány lapon, s ekkor megnyilvánult az isteni segítség, mi m egm utatja az az embernek, hogy mégis van Isten, ki intézi a földi halandók dolgait. Az arcok elsápadtak, pár percig a m egdöb­ benés szótalan csöndje honolt a teremben. Az egyik kocka hatot m utatott, a másik az erős dobás következtében ketté t ö r t : fele az egyes másik fele a hatos számú pontokat mu­ t a t t a : összesen tizenhármat. A bírák megdöbbenve néztek össze. Ez az Isten ujjmutatása. Alfonz arcan az ijedséggel vegyes öröm, a Ralphén a félelem s eliszonyodás nyoma m utatkozott. • — Azok a félelemtől torz vonások a borzalomtól m ég rútabbá lettek, -arca

Jelzet: 63.713

10 — H .

szám .

D e b r e c z e n i F ő ik o l a i L a p o k .

elfehéredett, szemcsillaga kitágult, s reszketve borult haláltosztó biráinak lábai elé. — Igen, én öltem meg, az én csapásom om lasztá piros vérét, most m ár bevallom, mivel nincs menekülésem; adjatok kegyelmet. A birák ekkor mind felállottak, bő ruhájok vállaikrá omlott, s mig letérdelve, ö ssze te tt ke­ zekkel imát rebegtek az ur elé a Ralph bűnös leikéért, a biró eltörté a pálcát s kimondta az Íté le te t: — Az Isten ítélkezett. M áglyára vele ! * * * Hallgass vén krónikás, csukd be avult foliánsaidat, ne folytasd e régi tö rté n ete t, melyet percegve örökített m eg a ludtoll. Ne mondd el azokat a rettenetes kínokat, melyek az elitéit halálát nehezebbé tették. Azok a régi mesék, régi történetek, melyek abból az időből valók, melyben vasing vértezé a keblet, hő szerelem a szivet, hitvallás a l e l k e t : legyenek elfeledve, a múlt homályából csak úgy kerüljenek ki, mint hitvány porból a gyém ánt, hogy annál inkább becsülje őket a későbbi kor. Csodás dolgok is voltak azok, s bennök mégis hinniök kellett, mert előttök já ts z ó d ta k le. Hallgass vén krónikás !

Melódia. E g y bálban lá tta m m eg először, Á m u lv a ké rd te m , k i ez a leá n y ? M egbűvölt m in d já r t fehér r u h á já b a n : A zon a tünde, b á li éjszakán. S m a ú jra lá tta m kék ru h á b a n , Á r t a t l a n t i s z t a , m in t a nap S m in t n a p su g á r az őszi fe lh ő t: B ea ra n yo zta vá g ya m a t. S a fo ly ta tá sá t ú jr a érzem, A zt m o n d ja m a jd egy szép n a p o n : ,,M ért oly n a g y g yerm ek, m egbocsásson, N em szerethetem, fá jd a lo m . D onna D ianna.

Félóra szünet (Csend, m élységes csend. M indenki idegesen do lg o zik s e g y sze rre m egszólal a Z suzsa asszony c sen g e tty ű je . A leányok különböző c s o p o rto k b a v e rő d n e k s e sorok irója a m a szerencsés hely­ Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

117

zetben volt, hogy k i h a l lg a t th a t ta egy ily c so p o rt beszélgetését, am e ly et ezennel p a p ír r a vet, E le in te n a g y o n ke v e se t le h e te tt érteni, e g y s z e rre nyolctiz leány b e s z é lt) T e h á t: — L eauyok, n e h o g y elfelejtkezzem róla, valakinél o t t m a r a d t "egy füzet a F a r k a s Im re verseiből. A d játok vissza, m e r t m ag a m m áso lta m s tu d já to k mily b o ld o g k o rsz a k b a n . — Kérlek, k é rle ld m eg a leg ú ja b b id eá lo d s ő b izto sa n m egveszi n e k e d — Nem s z o k ta a m ás v e rse it ajándékozni. — H onnan tu d o d ? H á th a c sak h en ceg a m á s verseivel. Abból is látszik, h o g y nem m eri a saját neve a l a t t kiadni. U gyan hagyj bé k é t, oly k iá llh a ta tla n vagy. — Ne v e sz e k e d je te k m á r leányok. I n k á b b m o n d já to k m eg, ki m u l a t o t t le g jo b b a n sz o m ­ ba to n ? — Én! — Én! — Én! — Én! (E so ro k irója azo n b an kijelenti, h o g y ő m u la to tt a legjobban.) — Mit k a p tá l T őle? — Nem v o lt k ö z ü le te k se n k in e k csokra, csak nekem . Olyan szép volt. — Óh, g o n d o lju k ... P iros v irá g s te m in d já r t b o ld o g voltál. S az egy szál, a m it n e k i adtál, oly b o ld o g g á te tte . E gész éjjel á b rá n d o s á n n é z e tt reád, nem t á n c o lt mással, csak veled. Te Klári, nem v a llo tt sz ere lm e t ? ;— Ugyan, A r a n k a n e légy in d is z k ré t. E z t a g y sem m o ndom m eg, hiszen ho ln ap az egész város tudná. — L eányok, K lárinak ne m o n d ju n k tö b b é sem m it, hiszen ő ú g y is to v á b b adja, s n e k ü n k nem m ond sem m it. — Igazán, h á t nem e lm o n d ta m e d d ig is m in d e n t — De m o st n e m a k a r o d elm ondani. — H á t ju sz t a z é r t is elm ondom . Nem v a llo tt szerelm et, eg y sze r p e d z e tte , de n e m t u d t a foly­ tatni. Pedig, hogy b á to r í to t ta m szegényt. — H a t u d n á a férfi, m ily csúnya, ha sz e re lm e t vall, h á t sohse tenné. — Ki m in d e n k i ü lt m é g az a szta lo to k n á l, A ra n k a ? Jelzet: 63.713

118

— Sokan, n a g y o n sokan. O tt ü lt a m ásik p o é ta is. Ugy-e, t u d já to k ki az. Á b rá n d o s á n tu d nézni, de tán c o ln i n e m tud. — No az én p o é tá m tud. — U gyan ne hencegj m á r vele. H a az ő he lyében lennék, in k á b b a b o s to n t g y a k o ro ln á m , sem hogy verset Írjak. — A z é rt beszélsz, m e r t n e m t u d n á l egy v e rs e t m egírni. De m ik o r ő e l k e z d i : ... Ne go n d o ljo n rám , felejtsen el k é r e m ... a k k o r muszáj sírni, hiszen oly an m egható. S oly szépen tu d beszélni. — É s szépen t u d nézni. — Azt is. N em te h e te k róla, h a n e k e d nem te ts z ik É n is ú g y v a g y o k A ndorral. — N ekem m eg Z o ltá n nem tetsz ik . — T u d ta m , h o g y ez lesz a vége. E g y szót sem szóltam e d d ig s engem is k ik e z d e tte k . — U gy-e Ilona, én nem b á n to tta la k . M e g ­ védelm ezel te is engem , in k á b b a b á ty á d d a l tán c o lo m a n őegyleti m ajálison a h a rm a d ik négyest. — Y a n a b á ty á m n a k m in d e n ujjá ra k é t táncosa, de a z é r t m égis jo b b lesz, ha te tá n c o lo d v tle , hiszen a te szived nem szabad. — Te is a z t hiszed, hogy m ás nem tu d h ó d í­ tani, csak a k in e k a szive szabad. — B izony ú g y van. — M it szóltok a cigány vajdához ? — Klári, nyilatkozzék. — É n nem szólok e g y szót sem. — No ez is e lég ny ila tk o z a t. — H á t csak u g y a n szerelm es vagy, K lári? — M agam sem tudom . E g y ik p illa n a tb a n úg y hiszem igen, a m á s ik b a n a z t h'szem , nem. Oly á b rá n d o z ó lettem . — N agyon szerelm es vagy. (M indegyiknek eszébe ju t az „ ő ' - j e , á b r á n ­ dosán lesü tik a sz em ü k e t, a m ik o r h irte le n m e g ­ szólal a h á z m e s te rn é csen g e tty ű je , h i r t e le n s z é t­ re b b e n n e k 8 n e m h a lla tsz ik más, c sak a v a rr ó tű g y ors p e rc e g é s e ...)

Színház F e b r u á r hó folyam án egy fehér v íg já té k k e r ü l t színre a de b re c e n i színházban. F e h é r v ig já té k — olyanform a r itk a s á g , m in t a fehér holló Ma, a m ik o r m ohó szenvedéllyel, fü rk é ­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

10— 11. szám.

D e b r e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

szően v á rja a köz ö n ség a p iro s s z in la p o k a t s m ik o r á llítólag bossza n k o d v a távozik m in d e n k i a színházból, ha a sz in la p o k n a k n e m eléggé megfelelő, nem eléggé „p iro s", nem eléggé érz é k c sik la n d o z ó a d a ra b , talá n v a k m e rő s é g is színre hozni oly v ig á té k o t, m elyben sem m i pezs­ gőt, sem m i k a v iá r t n e m é lvezhet a k ö zönség, sőt, am ely m ég a n e v e tő id e g e k e t sem teszi n a ­ g y o n p ró b á ra . E z t az á llá s p o n to t tö k éle te se n m eg c á fo lta D e b re c e n szin h á z b a j á r ó közönsége, am ely őszintén, lelkesen ta p s o l t e n n e k a fehér v íg já té k n a k , a „ D o rrit k isa ssz o n y “-n a k . P e d ig nem is olyan kiváló a lk o tá s ez a d a ra b , m e ­ ly e t S c h ö n ta n a D ickens re g é n y e u tá n irt. E gy k ic s it szen tim e n tá lis, egy k ic sit r o m a n tik u s egy k icsit szellem es — né m e ly ek s z e rin t egy kicsit unaln-as — és n a g y o n n a g y o n p o é tik u s ez a darab. De talán n e m is a n n y ir a a d a ra b poózisa r a g a d t a el a közönséget, m in t a c ím szerep á b r á ­ zolója, S zab ó Irm a já té k á n a k poézisa, k i n éze­ t ü n k s z e rin t je le n le g le g k iv á ló b b színésznője a tá r s u la tn a k . Nem a k a r u n k j á t é k á n a k a sablonos d ic s é re te k k e l adózni, sik e re h ő m é rő jé n e k t e k i n t ­ hető az a k örülbelől 12 — 14 kihívás, a m iben a p re m ie re n a m ásodik felvonás u tá n része volt. M ellette a tö b b i sz ere p lő k közül Békés e m e l­ k e d e tt ki, a k in e k m ély ta n u lm á n y r a valló j á t é ­ k á t szintén sok tapssal h o n o r á lta a közönség. *

*

*

E la p b a n e z ú tta l először em lékezem m eg o p e r e t te előadásról. Nem tu d o m , o b je k tív o k a va n e a n n a k , h o g y e d d ig h a llg a tta m e műfajról s ez a b b a n rejlik, h o g y a m o sta n i o p e r e tte ú jd o n sá g o k k ö z ö tt nem igen le h e t é rd e m e s e b b a lk o tá s t találni; v a g y s z u b je k tív s ez az o p e r e t te k irá n ti közö n y ö ssé g e m b en keresendő. Azt kell hinnem , hogy az előbbi, m ert, h a sz u b je k tív lenne az ók, a k k o r . G ü l - B a b a i n a k sikeréről sem em lé k ez n é m m e g e ro v a tb a n . P e d ig m eg em lé k ez e m ; s ha nem is ad ó z o m hosszas dicsh y m n u sz o k k a l ez o p e r e t te ú jd o n sá g n a k , m e g irom , hogy G ü l-B a b a azon r i t k a o p e r e t te k közé t a r to z ik , m ely n e k zeneszám ai is igazi g y ö n y ö r ű ­ s é g et o k o z n a k a h a llg a tó k n a k s m ely e k b en e m el­ le tt k e re k d e d , élvezetes, m eséről is le h e t beszélni. A d a r a b k ü lö n b e n a z é r t is k ü lö n ö se b b é rd e k ű le h e t r e á n k nézve, m e r t szerzője m esét k e re s n i nem k a la n d o z ik sem a m y thoszba, sem valam i

Jelzet: 63.713

1 0 — 11

szám .

D e b k e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

11 9

id e g e n országba, hanem m eséjének a n y a g a hazai talajból fakadt. Őszintén szólva a szere p o sztá s nem nev e z ­ hető sik e rü ltn e k . L e g k iv á ló b b a la k ítá s t S a rk a d y p ro d u k á lt, ki a Z ü lfik á r m e llé k s z e re p é t sok ere d e tisé g g el és h u m o rr a l j á ts z o tta . Z ila h y n é n a k G ábor diák s z ere p é b en a lk a lm a n y ilt ra g y o g ta tn i kiváló é n e k m ü v é sze té t, de a z t hisszük, ha ő j á t s z o t t a volna L e ilá t s F ó th y F r id a G ábor diák o t, e sz ere p c se re m in d k é t a la k já r a az o p e ­ r e t t n e k előnyös l e t t volna. A d a ra b b a n legjobb szerep h a tá r o z o t t a n M ujkó c igány szerepe. T a ­ lán ebből m a g y a r á z h a tó m eg, hogy a n a p ila p o k le g tö b b je e szerep k reá ló já n a k , P o lg á rn a k a la k í­ tá s á t d ic s é rte első sorban. Tény az, hogy ez a szerep igy is hatásos, a h o g y P o lg á r játsza, m e rt a s ik e r szinte b e n n e rejlik m a g á b a n a s z e re p ­ b e n ; de P o lg á r kissé fölületesen b á n t el s z e re ­ pével. M ujkó szerepébe n ém ely helyen so kkal tö b b h u m o r s ném ely helyen s o k k a l t ö b b m e­ legség v<m, m in t a m ennyi az ő a la k ítá s á b a n v issz a tü k rö z ő d ö tt

Könyvszemle. H elyszűk e m ia tt ezú tta l csa k n eh á n y s o r t s z e n te lh e tü n k e

ro v a t n a k . E g y r é s z t

felhívjuk

olv asóink

fig y elm ét a rr a ,

K ardos S a m u dr. e lőn yö sen ism ert, ío ly ó ir a tá n a k a „Régi o kira to k és levelek

k itű n ő h avi

5-ik fü zete f e b r u á r

ta r ta lo m m a l

hogy

15-én

rendkivül

£ á r a “-n ak

gazdag

je l e n t m e g , m á s r é s z t m e g kell em lék eznü nk

K u n fi Z sig

m o n d „A fra n cia k u ltú rh a rc “

ta n u lm á n y áró l,

cim ü

m e l y e t lebilincselő n y elv ez e te s széles a la p ú valló

é rd e k e s

f e jte g e té se i,

m e g s zerzésre. E z

u tó b b i

egyaránt

ta n u l m á n y r a

m é ltó v á

Ifjúsági hírek. M. I. Ö. T.

febr. 17-én

tarto tta

e

heti g y ű lés ét. Az élvez etes m ű s o r első

félé v b en

szám a

első

K arácsony

A n d rá s 2. th. fe lo lv a sá sa volt, aki „ H e k to r je lle m e az Ili­ ász b a n “ cim ü p ály a d ija t te k e t. E z u tá n B o ro s „ O c s k a y " cimü

n y e r t m ü v éb ő l

ad o tt

elő rés zle­

Je n ő 1. th. s z a v a lta el T o ln ai L ajos

k ö lte m é n y t m e l e g

k ö z v e tl e n s é g g e l , em el­

k e d e t t szónoki p á th o s s z a l. S z a v a la tá v a l k ö z ép sik e rü lt fo k o ­ z a t o t érd e m e lt. Majd Kiss E n d r e 2. jh. o lv a s ta föl pályak o s z o r u z o tt ó d á j á t

B ocskay

fejezte ki és a k ö lt e m é n y t

M ellettem ü lté l , k ö rü ltü n k Csöndes, k ih a lt volt a vilá g , M ár álm o sa n bezárta kelyh ét A d élig n y itó , fehér virá g .

és tá r s a

k ö n y v k e r e s k e d é s é b e n je le n t m e g s á r a 1 ko r. 8 0 fill.

sz e llem éh ez

címmel. A T á r ­

s a s á g az élv e z e te s fö lo lv a sá s é rt je g y z ő k ö n y v i

M ellettem ültél.

te s z n e k a

m ü D e u t s c h Z s ig m o n d

köszönetét

e m lé k k ö n y v b e Írással

tü n tette

ki. H a so n ló e lis m e ré s b e n rész esü lt C s a p ó Ö d ö n 3. th. föl. o lv a s á s a is, aki „ K u ru c h is tó ria " cim ü

k ö lte m é n y é v e l

ért

el n a g y h a t á s t és é r d e m e lte ki a h a l l g a t ó s á g t a t .p s a i Az utolsó

szám

S te i n e r J.

Ö d ö n „ H a z a s z e r e t e t" hévv el, de

1. jh .

cimü

szav alata

volt, aki

Jakab

elő

nem es

s z a v a l a t á b a némi á l p á t h o s z is v e g y ü lt

és ig y

teljes, k ö z v e tle n h a t á s t

k ö lt e m é n y é t a d t a

nem

tu d o tt

elérni. K ö z é p s ik e r ü lt

fo k o z a to t é rd e m e lt. A M. I. Ö. T. e g y ű lé s e b iz a lm a t é b '

N em messze tő lü n k a bokorban — A já z m in á g a k ahol szét fu tó k — H á ló ja szá la it bogozta E g y kereszteshátu p ic i pók.

re s z t bennünk, h o g y a T á r s a s á g c é ltala n u l m e g z a v a r t b é ­ kéje

végre

h e ly r e á llo tt

és

k ásság át.

F ebruár

24-én

is m é t

volt e tá r s a s á g n a k . A g yű lés

S a m in t nagyobb lett, a m in t szövődön A fényes selyem szá l o d a á t — ü g y sző ttü k m i is, szövögettük Á b r á n d ja in k n a k röpke fon a lá t.

jó

rem énységgel

tö lt el az

iránt, h o g y ez u tá n z a v a rta la n u l f o l y t a t h a t j a k o m o ly

fo g la lk o z o tt

magvas

é rd e k e s

elején

beszédben

m u n­

m ü s o ru gy űlése

K ocsis J á n o s

a M. I. Ö. T .

elnök

jelenlegi

he lyz e tév el s az ifjú ság k e b e lé b e n felm erült kü zde lm ek ke l, m ely e k n e k a k öz elm últb an é p e n e t á r s a s á g b a n volt ü t k ö z ő ­ po n tjuk . E z u tá n K a r á c s o n y A n d r á s 2. th. f o l y ta t ta a múlt g y ű lé s e n m e g k e z d e tt fe lo lv asá sát. L ip p e Á r p á d és K ü rth y K áro ly sz a v a la ta ik k a l j á r u lt a k h o zzá az e s t sik eréh ez. Az

A z tá n az a jk a m a jk a d a t kereste S hogy elcsattant az első ig a zi csók, S z a k a d t a szá l és — és sárba h u llo tt A keresztes h á tú p ic i p ó k . . . Julow V ik to r.

e lő b b i e z ú tta l is m e g m u t a t t a , h o g y g y a k o r l o t t szavaló, az u tó b b in a k külö nö sen szép h a n g j a k e l t e t t k e lle m e s fe ltűn ést. E z u tá n

C se k e

E rn ő

jh.

b ír á lta

V id o v ic h

E rn ő n e k

„Le­

m o n d á s " cimü r e g é n y é t , melyről a n n a k id ejé n mi is m e g ­ em lékeztü nk . A bíráló elism eré sse l a d ó z o t t a mü j ó o ld a , lainak, c s a k a

m e s e s z ö v é s ellen

v olt p á r

k ifo g ása. Birá-

a t á t a t á r s a s á g m á s o d ik f o k o z a tra , t u d o m á s u lv é te lre é r d e ­ m e s íte tte .

Ifjúsági bankett.

A b b ó l az alkalomból, h o g y a M.

I. Ö. T. ta g j a i Kiss E n d ré n e k , lap u n k jé n e k bizalm at sz a v a z ta k , fe b ru ár 15-én

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

felelős

s z e r k e s z tő ­

bank ettet

rende

Jelzet: 63.713

120

D e b r e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

1 0 — 11. s z á m .

z e tt a k a d é m iá n k if júsága. Ü g y a t h e o l o g u s , mint a j o g á s z

bizta. — A m e g á l la p o d á s szerint az

ifjúság n a g y sz á m b a n je le n t

G y ö r g y , K ocsis

m eg , h o g y ü nn ep elje a g y ő ­

Ján o s, Kiss

ü n n ep é ly e k e n

E n d re , O lá h

B é la

B ó nis

és

Bán

zelmet, a m ely et az i g a z s á g a r a t o t t azzal a fe g y v e r re l, —

Is tv án t a r t a n a k b e s z é d e t, m ig s z a v a la to k k a l V a r g a A ntal,

a tollal — a m e l y e t Kiss E n d r e v e t t a k e z é b e

P e le s k e y

Ennek je l­

kép éü l Kiss E n d r é t e zü st tollal le p t é k m e g tisztelői, a m e ­ ly e t B ó nis G y ö r g y m a g a s rö p t ü b e s z é d k ís é r e té b e n n y ú j­ t o t t á t az ü nn ep eltn ek. A b a n k e tt e n t ö b b felköszöntő h a n g ­ z o tt

el,

am e ly e k közül

Papp

László

je z t e ki az ifjúság ez ü n n e p é n e k

szenior

inte nció it,

tó s z tja fe­

am ik o r a j o ­

g á s z és th e o l o g u s ifjúság k özö tti jó e g y e t é r t é s r e ü r i te t te l poharát.

S á n d o r, B

Kiss P ál,

G ö n c z y B é la

és K ü rth y

K áro ly m ű k ö d n e k közre.

Kántus ünnepély.

A főiskolai é n e k k a r az Irodalm i

T á r s u l a t k ö z re m ű k ö d é s é v e l m árcius hó 5-én b o ld o g em lékű alapitó i

em lék ére

a

főiskolai

é n e k te r e m b e n

é v fordu lati

ü n n e p é ly t rendez. A ren d k ív ü l é r d e k e s és g a z d a g m üso ru ün n ep ély lefolyásáról ré szlete s tu d ó s ít á s t lap un k k ö v e tk e z ő s z á m á b a n közlünk.

Főiskolánk theol. akadémiájának hallgatói

f. hó

12-én n a g g y ü l é s t t a r t o t t a k a főisk. szenio r e ln ö k lete a la tt melyen k é t ig e n fontos ü g y

kerü lt

tá rg y alásra:

alás a m árciusi orsz. d i á k k o n g r e s s z u s és a

állásfog-

F ő is k o la i L a ­

p o k s z e r k e s z tő s é g e ellen in d íto tt e l j á r á s ü g y é b e n . A d iá k ­ kongresszusra

v o n a tk o z ó la g a g y ű lés

eg y h an g ú la g

úgy

h a t á r o z o t t , h o g y a theol. a k a d é m i a az idei d iá k k o n g r e sz szuson n em ó h a jt ré s z t venni s e lv á r ja , h o g y az a n é h á n y th eo lo g u s, ki az elő készítő b i z o t t s á g n a k sáró l mielőbb

lem ond. — A m ásik

ta g ja , ezen állá­

ügyben

h a n g ú l a g s n a g y lelk esedé sse l a z t

szintén

a h atáro zato t

egy­

h ozták ,

h o g y a D e b r e c e n i F őisk. L a p o k je len leg i felelős sze rk e sz ­ tőjével, Kiss E n d r é v e l , kin ek e d d ig i m ű k ö d é s e kellő g a r a n ­ ciá t nyú jt a j ö v ő r e is, te lje s

m é r té k b e n m e g v a n n a k elé­

g e d v e , ir á n ta bizalommal v is e lte tn e k s e h a tá r o z a tr ó l j e g y z ő könyvi k iv o n a t b a n é r t e s í t i k . .

A H. Ö. T.

e

félév b en

talá lk o z o tt,

két

g y ű lé s t

azon

tarto tt,

múlt

á h ít a tt a l s mély

u tán , mely

F ü z essy G é z a

Önképző-Társaságából. az az é rd e k e s és ta n u l­

s á g o s felolvasás, m ely et n a g y tis z te le tü B a l o g h F e r e n c fő­ iskolai h i t ta n á r ur t a r t o t t

1905.

november

10-én a J o g ­

h a llg a tó k ö n k é p z ő tá r s a s á g á b a n . „A d e b re c e n i j o g a k a d e m i a k e le tk e z é s e , fejlődése és a jo g á s z i f j u s á g “ cimen. A t á r s a ­ s á g ezt a ta n u l s á g o s cé lz a ttal, h o g y tan ár

m unkát

annak

la k á s á n a k

e m lé k tá b lá v a l

gáljon. A csino s kiállítású h a g y t a el

k in y o m a tt a azzal

jö v e d e l m e

a s a j tó t ,

a d e b re c e n i

való

a nem es első j o g ­

m e g je lö lé sé re

szol­

füzetk ének , am ely a n a p o k b a n

egyes szám a

t á r s a s á g n a g y b a n k észü lő dik

3 0 fillér. K ülön ben

ezzel az" e m lé k tá b la

a

állítá s­

sal k a p c s o l a to s ü nn epé lyre, a S zépla k y -ü n n ep ély re. P á l y a ­ d ija t is tű z ö tt ki e g y e r r e az a lk alo m ra íra n d ó

ó d á ra . A

p á ly a d i jé r t 3 m u n k a v e rs e n y z e tt, a z o n b a n ezek közül

1 fi­

g y e lm e t sem é rd e m e lt A 2 0 k o ro n a p á ly a d i ja t Vályi N a g y

hó 14-én és 21-én. P e le s k e y S á n d o r zéssel e l ő a d o t t im á d s á g a

Hirek a Joghallgatók M é g é lén k e m lé k e z e tü n k b e n v an

o s z t a tl a n

in d ítv á n y á t

é r­

G u s z tá v v é g z e t t j o g h a l l g a t ó nyerte' m e g , S p it z e r S á n d o r ­ n ak a v e rs e p e d i g d ic s é r e t b e n részesült.

tetsz éssel tá rg y a lta a

gy űlés, h o g y a sz e re p lő k az e d d ig sz o k á s b a n v o lt rés zlet­ p ré d ik á c ió k h e ly e tt

teljes p ré d ik á c ió k k a l

in d ítv á n y t h o ssza s

v ita u tá n

a p o k a ly p s isrő l t a r t o t t , a fo r rá sm u n k á k ü g y e s z á s á r a való felo lv asá st. v a la t a u tá n G ö n c z y

D ó m já n L a jo s

Ö d ö n az

K. B. urnák.

tan u lm á n y o ­

k ö z é p s ik e rü lt s z a ­

Bár

abban a

k é rd é s b e n , melyről ön

ir, m é g az e g y ik rész sem n y ila tk o z o tt e lap h a s á b j a i n , —

e lő ad á ssal. Jól fel­

h ely et

ad tam

nem k e lt e tt jó h a t á s t

súlyos

vádak

pars“

a lk a lm a t

n y ú jt o tt a m ezú ttal a z o k n a k

z é sre ,

a k ik e t

vádak

B é la p ré d ik á lt jó

f o g o t t s á t é r z e t t e lő a d á s a a z o n b a n

Szerkesztői üzenetek.

lép jen ek fel. Az

e lfo g a d tá k . C s a p ó

a bírálóknál, kik kü lön ösen tá r g y v á l a s z t á s á t é s

gesztu sait

h ib áztatták E g y ű lés en h i r d e tt é k ki a p á l y a t é t e l e k e t is, m elyek

c ik ké ne k. M in th o g y vannak, ho g y e

azo n b an

té n y le g

illetn ek ,

abban

„ a u d ia tu r

anélkül,

ig en

e t a lté ra

is a v é d e k e ­ hogy

akár

az

egyik, a k á r a m ásik c ik k e t k o m m e n tá r ra l lá tn á m el.

S T. urleánynak.

a k ö v e tk e z ő k : B ő d P é t e r é le t e és m u n k á s s á g a . J u t a l m a :

H ig yje

el, h o g y

hő

vágyunk

25 kor., J á n o s 10., 2 2 — 38, m a g y a r á z a t a . J u t a lm a : 25. A

voln.. közölni a v e r s e t ; de h iá b a , s o k s z o r

szen tirá s

a

h ő b b v á g y a sem te lje s e d h e tik ! M é g a k a d á ly o z z a e v á g y u n k

ju ta lm a :

25 kor. O k t ó b e r 31-én t a r ta n d ó e g y h á z i b eszéd

fő bb

k e re s z ty é n

Dán. 2., 2 0 — 2 2 alapján. gyarázat.

Já n

15.,

1 —8.

fele k e zetek

J u t a l m a : 15 J u t a lm a :

em lé k ü n n e p e n m o n d a n d ó im á d sá g .

sz e m p o n tjá b ó l,

kor.

1680

Ju talm a:

B iblia

m a­

kor. B o c s k a y 10

k or.

—

B e a d á s i h a tá r id ő m áju s 1.

Március 15.

T á r s u l a t, mint minden év b e n , ú g y m o s t is im p ozán s ü n n e ­ p é ly e k b e n a k a r a m a g y a r s z a b a d s á g j á n hazafias érzelm einek kifejezést semmi

sem

sz ü le té se év fo rd u ló ­

adni. R e m é lh e tő , h o g y

fo g j a g áto ln i e m a g a s z to s

ü n n e p é ly e k

meg­

t a r t á s á t , m e ly ek n ek r e n d e z é s é t ez é v b e n a tá r s u la t v á la s z t­

le g ­

t e l je s e d é s é t az, h o g y a v e rs rimei kivétel nélkül ro s sza k , s h a e z m é j e nem is, de kifejezése c s a k n e m mind k ö ltő ie d e n . Ha

u d v a r i a tl a n e bírálat, I

bocsánatot

k é rü n k ! Az az ér-

d e m e m in d e n e se tre m e g v a n , h o g y őszinte.

Z. J. urnák. S a jn á la tu n k r a ,

A főiskolai M a g y a r Irodalm i Ö nk épző -

az e m b e r

le g ő s z in té b b jó a k a r a t u n k

d a c á r a sem k ö z ö lh e tjü k verse it. A ' m á s o d ik n a k h á ro m első s tr ó f á j a

e lé g csin os ug yan, d e az u to lsó g y ö n g e s é g e ezek

h a t á s á t is lerontja. M in dazo náltal ez a v ers r e m é n y t nyújt n ek ü n k a rra, h o g y a j ö v ő b e n

lapu nk

s z ín v o n alá n a k m e g ­

felelő k ö lte m é n y t is k a p u n k öntől.

m á n y a K o csis Já n o sra, Kiss E n d ré re és P e le s k e y S á n d o r r a D e b re o z e n s z a b . k i r . v á r o s k ö n y v n y o m d a v á lla la ta . 1906— 486.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713