D e b r e c e n i F ő i s k o l a i L a p o k

5. szám.

LI. évfolyam .

D ebrecen, 1908 deczem ber 15.

D e b r e c e n i Fő isk o lai La po k . K IA D JA : A FŐISKOLAI M AGYAR IRODALMI TÁRSASÁG. S z e r k e s z tő s é g é s k ia d ó h iv a ta l: D e b r e c e n , K o llé g iu m .

Felelő* szerkesztő :

FEJES

GÁBOR.

S z e rk e s z tő tá rs a i:

S eb esty én B éla , H. N agy Jenő.

M egjelenik havonként kétszer.

K iadóhivatal! főnök : H a jd ú Á rp ád.

Következetesség. Az idei iskolai évből az első félévet szerencsésen átaludtuk. K övetkezetesek m a ra d tu n k m agunkhoz. S ki m ondja még, hogy a m a g y a r d iák n a k nincsen sem mi erénye, m ely a külföldi előtt példa g y a ­ nánt állhat? E zután ne m erje kétségbevonni senki. A „következetesség" egyik legszebb jellem v o n ásk én t van elism erve m indenütt. Az o lyan e m b e rre , aki „k ö ­ vetkezetes" elveihez, aki a jelen b e n is u g y an o ly an n ak m u tatja m agát, m int a m i­ lyennek a m últban, h ab o zás nélkül r á ­ fogjuk: „egyéniség" s ha szeb ben akarjuk kifejezni m a g u n k a t: „ k a ra k te r" . Bámuló n a gyrab ecsüléssel hajtom meg előtted elis­ m erésem lobogóját, d ebreczeni diákság! A „következetesség" nem elég széles, nem teljes fogalom m ag á b an a Te ebbeli e ré ­ nyed kifejezésére. M agyarország többi if­ jú ságának elég ennyi, de Te nem m a r a d ­ hatsz jelző nélkül. A jelzőt, e rá d nézve szükséges m ondatrészt, m ely kiem elni és mással szem ben k ü lö n b ö ztetn i is szokott, Te el nem e n g ed h eted m ost sem, m ert e nélkül a „ tö b b ie k “-kel egy kateg ó riáb a esnél. Téged ki kell emelni, h o g y lássák: különb legény vagy m ásoknál. „Következetesség", — így nagyon szimpla. Nem elég erős, nem elég hű. Én jelzőt adok neked. Te hajlíthatlan, elv­ tartó, szilárd, „vaskövetkezetes" vagy. Egy ki n em m ondott, de g o n d o lato d b an , é r­ zésedben b e n n vib ráló célt tűztél ki m a ­ gadnak, m ely életelveddé lelt; m elyhez ragaszkodói, m elytől b e lá th a tla n időkig el nem tá n to rít semmi. A cél, mit k itű z ­ tél, m ely m a g a ta rtá so d b ó l ö n k é n t s vilá­ gosan k ö v e tk e z ik : negatív jellegű. Igazi

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

E L Ő F IZ E T É S I Á R A K :

E gész é v r e ...........................5 F él é v r e ................................2 Ifjú sá g i e g y e sü le te k n e k F ő isk o la i h a llg a tó k n a k

. .

. . . .

koro n a. k o r. 50 fill .

4 k oron a. 3 k o ro n a .

E gyes szám á r a :40 fillér.

„tulajdon" jogi é rte le m b en is. Célod: nem tö rődn i semmivel. Minden úgy van jól, ahogy van. Szereted a jóleső nyúg alm at. Minek dolgoznál a „kötelesen" kívül? Hisz jö n nem sok ára a küzdést, e rő p ró b á t k ö ­ vetelő Élet. Addig p ih en tesd m agad s a k k o r m u ta to d meg n y ű g a lo m b an , p ih e ­ nésb en edzett erődet. M indenesetre ez új mód az élethez készülődéshez. E ddig el­ ism ertü k a latin költő által kifejezett igaz­ ságot, — hogy aki e m b e rü l a k arja m e g ­ állni helyét, az „m últa túlit fecitque puer, su d an it et alsil", — de Te ezt m eg a k a ­ rod dönteni. E gyesületekbe, társű la to k b a nem jársz, kom oly ifjúsági célokkal, k ö z ­ ügyekkel nem törődsz, de olyan ügyekkel igen, am ik n ek szem élyi jellege van. Ez érdekel. A közügy is itt m á r személyi ügy, a gyűlések is a szem élyek k e d v éé rt és a szem élyeskedés je g y é b e n fotynak le. A m o n d a szerin t Achilles a sarkán, Te debreczeni ifjúság, túltengő ö n érzetedb en vagy m egsebezhető. Ha innen tám ad n a k , kész vagy a trom fra. A m ag y a r em bert jellem ző „p ártiság “-ot, m ely nem az ész­ szerű gondolkodás, han em a szertelen lobogó érzelem egyik nem épen díszes fajának szülötte, — teljes m é rté k b e n ö r ö ­ költed. Ha volna is erőd a m u n k á ra , csak a m ag a d n ak kiválasztott zsenikkel vagy hajlandó az eg y ü ttm ű k ö d ésre. De ha a párt, vagy a „kör" m eg b u k ik a választá­ son, félrevonúlsz. Nem azért ugyan, hogy a m ásik at engedd a m aga útján m enni, a n n a k törekvését, m u n k á já t m egbecsüld, han em az em lített okból. E g y é b k é n t lesed az alkalm at, hogy kicsinyes ok m iatt, sokszor m in d en alap nélkül m ások ba beleköss. Ez jól esik. E zé rt néha a z a v a r ­ talan n y ú g a lm at is fel lehet áldozni. Az

Jelzet: 63.713

D ebreceni

50

'

F ő isk o la i

ifjúság érd ek ei szem p ontjáb ól racionális gon dolko dás ez? Úgye n em ? De kö v e tk e ­ zetes. K övetkezetes a m últ rendszeréhez. Ilyen következetességek m ia tt nem tud az e g y é b irá n t tekintélyes szám ú s tehetségek dolgában is nem utolsó debreczeni kollégium i ifjúság a k k o ra e re d ­ m én y e k et felm utatni, m int am ilyen eredrnényt k iseb b iskolák ifjúsága vállvetett m u n k ája felmutat. Ha visszatek in tü n k a lefolyt iskolai félévre, ilyen hézagos szim p to m ák b an lát­ juk az o kát a sikertelenségnek, az ifjúsági élet pangásának. Rem élni egy jo b b ifjú­ sági életet a közel jö v ő b en nem is m e ­ rün k, — de a jövő félévben újra m eg k í­ séreljük az összifjúság erejét k o n c en tráln i olyan feladatok m egvalósítására, mik rész­ ben a m ú ltbó l m a r a d ta k reánk , részben m in t új feladatok v á rn a k m egoldásra. A jelen félévre elm o n d h atju k : perdid im u s! !_ s. _ r .

R bécsi Burg alatt. A lkony. E sik. Bús m agyar m adarak D arvadozunk a bécsi B urg alatt. H e rak les tom bol, ví a várfalon, Az úton köd, lelkűnkön fájdalom.

T Á R C Z A. fl Madonna. — E lb eszélés. —

Irta: H. Nagy Jenő.

I. Rózsika kinézett az ablakon s azután moso­ lyogva húzta vissza a fejecskéjét, A mosoly egy fiatal embernek szólt, aki már egy félórája bámult a zöld zsalugáteres ablakra az utca másik olda­ láról. Rózsika kalapot te tt a fejére, aztán lesza­ ladt a lépcsőn. A kapuban találkoztak. Kezet fogtak, azután nekivágtak az utcának. Az úton nem szóltak egy szót sem egymáshoz. Mikor ki­ értek a városból, leültek a mezőn egy virágos domboldalra. — Mit csinált m a? — kérdezte a leány. A m egszólított egy feketeképű, erős vonású, csinos fiatal ember volt. B arna felleghajtót és n a g y fekete kalapot viselt. T e h á t festő volt. — Semmit, — válaszolt egykedvűen.

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

L abor.

H am uszín fátyolt esik az eső. Mi vagyunk itt a m agyar tem ető, B erogyott lelk ek , csontok és vasak. De Bécs és B urgja büszkén állanak. H ej, S ándor F erk ó , hol öm ölt borod ? B alog Ádám, hol sáncolt táb o ro d ? H ol olvadt venyigés tűzön szalo n n a? H ol vágták a fakó tokost h alo m ra? A B urg fehér szellem e rá n k kijár, K ísért rém m el a kétfejű m adár. Á tkunk korom -szenny a ciklopsz falon, De nő B écs és fogy a hárm as halom. Mit víjjuk, véres faltörő fejek, A ledönthetetlent ? . . . M iért ? . . . M inek ? A var dom bok fölött nem kél virúlás, N ekünk nincs h átra m ás : m int szép kim úlás. A ranyunk e lp e n g e tt; fő, kéz üres. F ejünk le h o rg a d : síro k a t keres. A m át m egettük, zálogban a holnap, D ajkáink síri v ersek et dalolnak. H am uszín fátyolt esik az eső. Mi vagyunk itt a m agyar temető. B olond fejem a kövön görgetem , Sírok, mint P éter, nagy keservesen. Oláh Gábor.

- - Megint semmit? — Semmit. De valamit mégis. T e felőled álmodoztam, mint mindig. Nem tudok dolgozni, folyton te já rs z az eszemben. A legihlettebb pil­ lanatban lecsapom az ecsetet s azon gondolkozom, hogy ma a piros ruhádat fehér pettyel veszed-e fel, vagy a fehéret, a kék p e tty e s t? Nincs o tt a figyelmem, amikor dolgozom, így hát nem is si­ kerül semmi. Rózsika körülnéz. Nem lát senkit, de azért csak súgva m ondja: — M egtudták! — Mit tudtak m eg ? — Mindent. H ogy találkozunk, hogy együtt kóborlunk a mezőkön. H ogy szeretjük egymást. — Ki tudta m eg ? — Az apám. — Szólt valamit? — Igen. Behívott m agához. Szigorú volt az a rca, de jó sá g o s a szava. Kikérdezte az egész dolgot, de nem te tt szemrehányást. Azt mondta, hogy ha szeretjük egym ást és neked van miből eltartani a feleségedet, úgy nincs kifogása. Én erre bevallottam, hogy szegény vagy, nincs sem-

Jelzet: 63.713

5.

D ebkeczeni

szám .

F ő is k o l a i

Geuta Irta: Vándor Iván.

A hideg hajnali ködben két lovas v á g ta ke­ resztül m ag á t a rohanó török táboron. Mind a kettő egyform a sö té t köpönyegbe volt burkolva és mindkettőnek egyform a török fez volt a sze­ mére húzva. Csak a körvonalaik m u ta ttá k a kü­ lönbséget, mely közöttük volt. Az egyik vékony, hajlékony term etű leventének látszott, a másik, aki kísérte, széles vállú, bivalynyakú vitéznek. A két v á g ta tó alak a tábor széle felé igyekezett, hol még folyt az ütközet. A zűrzavar közepén a fehér kócsagos bég viaskodott egy marcona m agyar urral. K örülöt­ tük tiz lépésnyire üres volt a mező, csak a lovak lába a la tt v o n aglott egy pár sebesült. — Ez az — szólott a széles vállú harcos a fiatal leventének, a fehér kócsagos bé g re mutatva. A karcsú levente erősebben m arkolta m eg a kardját és a harcolók mellé u g ra to tt. A két férfi között életre-halálra ment a küz­ delem. Egyenlő erővel, egyenlő b á to rs á g g a l vív­ tak m ár jó ideje. Most a m ag y a r fölemelte a szablyáját és a feje felé v á g o tt a bégnek. Ebben a percben az idegen is fölemelte a k ard ját és fölfogta az ütést. A szablya lesiklott a finom, vékony pengén és a vállán sebesítette m eg a törököt.

V

mid. — H á t miből él? — kérdezte. —- F e s t ő , — mondtam. — H át akkor fe s s e n ; dolgozzon, — mondta az apáin, — ingyenélésből meg nem él. Én csak dolgos embernek adom a leányomat. A fiatal ember csak n a g y so k ára v á la s z o lt: — Ig a z a van, — mondta szomorúan. — Persze hogy igaza van, — vitte tovább a szót Rózsika, — hát miért nem dolgozol? T e benned van tehetség, erő, csak kitartásod nincs. Nézzed Jancsi, így sohasem lehetünk az egymásé. Csend. — H á t mit csináljak? — Mit? Hát fessél, hogy pénzt szerezzél. — Nem tudok én, lelkem, semmit sem fes­ teni, csak té g e d ... A leány gondolkozott. — H át fessél le engem 1 N a g y b a n ; de nem így, ahogy most vagyok. Fessél le mint Vénuszt, vagy mint olasz leányt. Csinálj valami különöset. V a g y tudod mit, fessél le engem mint Madonnát. A fiú felugrott. M e g rá g a d ta a Rózsika kezét. — T e Rózsika, mondasz valamit! S á p a d t arca kipirult s valami titkos tűz é g e tt a szemében. Másnap m egkezdték a festést. A fiatal

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

L apok.

51

A b é g megszédült a csapástól, megmentője pedig m egkapta á gaskodó paripájának a zabláját és visszafordította a fejét. Mire a török m agához tért, m ár messze v á g ta tta k a küzdelem helyétől. A m ag y a r követni a k a rta őket, de a másik idegen útját szegte és így sz ó lo tt: — Ne bántsd, uram. Az albán fejedelem fia ő, hasznodra lesz, ha életben marad. A vitéz meglepődve tekintett a két rohanó alak után, kik mint az árnyak vesztek el a fehér ködös mezőn. A bég m ég akkor is kábult volt, mikor s á tra előtt leszállóit lováról. B abonás csodálkozás és félelem nehezedett lelkére, mikor visszatekintett a csatatérre. — T ö n k re te tte k bennünket, pedig tizszer annyian voltunk, mint ők >— szólott az ismeretlen ifjúhoz, ki köpönyegébe burkolózva állott mellette és az a rc á t nézte, majd gyöngéd hangon szólott: — Gyere be és pihenj le, a zöm a sátorban.

sebed b e k ö tö ­

— Kicsi verte m eg a nagyot, g y ö n g e az erőset, törpe az óriást. — Vérzik a karod. Gyere, hadd mosom ki a sebed! — Allah haragszik. Ha te nem vagy mel­ lettem, o t t fekszem én is a többi között. A fiatal vitéz félrevonta a sá to r füg g ö n y ét ember, Berényi János, meglelte önm agát. A lei­ kével és szívével festett. Azután beküldték a képet a Széchenyi-pályázatra. Berényi képe, amely a M adonnát ábrázolta zenélő angyalokkal, óriási feltűnést keltett. M egnyerte a na g y pályadíjat s nevét egyszerre felkapták. L e tt pénz, dicsőség, hírnév és lett e g y szerető kis feleség is. II. Az utcán két férfi halad karöltve. V a r g a P ista vitte a b a rá tjá t Berényi T am ást, a nagy Berényi János fiát lá to g a tó b a Herbertékhez. Ennek a l á t o g a tá s ia k titkos ru g ó ja is volt, amit V a r g a P ista szavaiból ki is vehetünk. — A leányt k é rdezted? Ennivaló, barátom . Olyan, mint egy francia baba. Mindjárt belesze­ retsz, ha mondom. Az a p ja ? Hát milyen lehet egy m egtollasodott ba n k á r? Lefelé hideg, g ő g ö s , imponálni a k a ró ; felfelé haszonleső, síma modorú, összeköttetést kereső. Szerencséjének fogja t a r ­ tam, ha a nag y Berényi fiát, a világhírű M adonna­ festő fiát házában fogadhatja. . — Hogy állanak? — H ogy állanak? V agyonilag meddig ál-

52

D ebreceni

F ő is k o l a i

és kedves erőszakkal kényszerítette a béget, hogy belépjen. Aztán szó nélkül elszedte tőle fegyve­ rét, fölgombolta aranynyal rajzolt zöld selyemkön­ tö sé t és vizet hozott, hogy kimossa a sebet. D e a nehéz köpenyeg, mely rá volt csavarva, g á to lta a m ozgásban. A fez pedig lecsúszott a szemére és nem lá to tt tőle jól. F ölegyenesedett és figyelmesen, kutatóan a török arc á b a nézett, aztán ledobta sipkáját és lerázta válláról a köpenyét.

L apok.

5.

szám .

— Utánad jöttem — szólott m osolyogva — á tv á g tam m ag a m at a harcoló seregen és m eg k e ­ restelek. Egyszerűen mondta ezt valami idegen nyel­ ven, melyet m e g é rte tt a bég, de amelyen felelni nem tudott. Aztán megnézte a sebet és friss víz­ zel kimosta. Feküdj le és pihenj — szólott a leány és m egigazította a p á rn á t a kereveten — melletted maradok, inig alszol és ha fölébredsz, beszélgetünk.

A bég megütközve tekintett rá. A fiatal h a r ­ cos grán á tv ö rö s szoknyát viselt, n a ra n cssárg a b á r ­ sony ködmönkét. Telt, gyönyörű n yakára g y ö n g y ­ sor volt kapcsolva, kebelére pedig felfűzött a ra n y ­ pénz hullott. Aranyszínű szőke haját rubintos fésű ta r t o tt a rendben. Szép, kerek a rca volt, hosszú, fekete szempillája és erős, kívánatos ajka. A szemét nem lehetett r ö g tö n látni, m ert sá rg a szattyán csizmácskájának o rrá ra szögezte.

A töröknek az ju to tt eszébe, hogy ez a leány megmentette* az életét, tehát jutalm at érdemel. Ha férfi lenne, a paripáját adná neki, vagy a legked­ vesebb kardját. De mit adjon az ember egy aszszonyszemélynek, akit a szive hozott el hozzája, ki üde, mint a fán függő hamvas gyüm ölcs? M eg­ ciró g a tta a kezét és lágy, biztató hangon szólott:

A bé g nag y meglepetésében nem tudta, mit gondoljon. Előbb azt hitte, kalandos asszonysze­ mély, amilyen gyakran c s a v a rg ó it a táborozó tisz­ tek körül, de nem volt kifestve. Az a rc a szine három szor is változott, amig merőn nézte. — H ogy kerültél a tá b o rb a ? — kérdezte végre. A leányokkor fölemelte a szem ét; nagy, g y e r ­ mek szeme volt. Á rtatlan és tiszta, mint a kék virág.

tan m ondotta : — E ngem et csak akkor lehet megcsókolni, ha én is akarom , hogy megcsókoljanak.

lanak? E g y millióig, barátom. Nem tudom, hol és hogy szerezte. Az utóvégre mindegy. T e nem H erbertet, hanem a leányát és a pénzt akarod feleségűi venni. — Biztos a talaj ? — Miféle talaj? V a g y úgy, a h ázasságot illetőleg? N evetséges. T e nem ismered az ilyen pénzes zsákokat, barátom. A társadalmi szerep­ léshez kettő kell: pénz és név. Ezeknek van pén­ zük, de hiányzik a jóhangzású név. Minden ilyen ember igyekszik vag y házassággal, össze k ö tte tés­ sel vagy más effélékkel a név hiányát pótolni. N evetséges, hogy egy Berényi T am ás ilyet k é r­ dezzen. — Mutass egy olyan leányt, aki vona­ kodik hozzád menni. Te, úgy látszik, nem é rté ­ keled elé g g é az apád hírnevét, amely m anapság m ár szinte fogalom. E g y B erényi... A nagy B e­ rényi fia! K é t kézzel kapnak utánnad, barátom . — D e h o g y nem, barátom . T őke ez nekem. Hiszen eddig mindent ennek köszönhetek, álláso­ mat, népszerűségemet, kitüntetéseimet. Mind a Madonna hozta a konyhára. — Még többet is fog hozni a Madonna. E gy gyönyörű milliomos kis f e l e s é g e t !

U gyanekkor a Herberték lakásán az ö reg bankár beszélt a leányával. —- De hiszen m ég nem is lá tta m ! — mondta a leány az apjának. —- Nem is lá tta d ? Érdekes. H át látni is kell? Nem elég, hogy Berényinek hívják, hogy a nagy Berényi fia ! . — De hát milyen e m b er? — Az mellékes, hogy milyen. V eres-e a haja, hogy a bajuszát hogy pedri, vagy hogy szépen tudja-e mondani, »Kisztihand«. Ezekre a kis leányok figyelnek. Mi előttünk az a fontos, hogy Berényi, érted, B erényi!... B e ré n y i!... S ü ­ v e g e t emel előtte mindenki, nincs olyan ember, aki legalább hírből ne ism e rn é ! P aroláznak vele grófok, püspökök, nagyurak. Te, ha en m eg­ gondolom, hogy te is, az én leányom : az ö reg H erbert leánya is parolázhatna grófokkal, püspö­ kökkel! Ilyenkor kalapáccsal üt a szívem, mert hiszen ez volna az én álmom. Az ö re g Herbert, mint Berényi apósa. L é g y szíves hozzá kis leá­ nyom, járj a kedvében. Hiszen különben tudom én, miért jön, neve van, de pénze nincs. A nevé­ hez méltóan ak a r élni s mi fogjuk hozzá adni a

— Maradj itt, majd megcsókollak. A leány erre fölemelte a fejét és h a tá ro z o t­

D élceg volt és kecses, nyugodt és dacos mi­ kor a szeme közé nézett a férfinak. — H ogy hívnak? — kérdezte a török álmélkodva. — T euta. — Különös n é v ! — gondolta lehunyt szetn-

Jelzet: Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

5.

U ebreczeni

szám .

F ő is k o l a i

mel. — T e u ta — szólott ő is csöndesen és g y ö ­ nyörködött a szó csengésében, mint a gyerm ek a lepke röptében. — T e u ta ! Szép név. Már hallottam valahol... És ismét elgondolkozott. Ez a név vitte, vitte magával vissza, messzire, a s ö té tb e ... Ez a név vezette, mint a csillag... És egyszer fölkiáltott: — T eu ta, ez volt az anyám neve is. A szőke leány figyelmesen vizsgálta az ifjú arcát, friss kötést te tt a sebre és végig simította a homlokát. —- Emlékszel az a n y á d ra ? — kérdezte csön­ desen. — Az anyám ra — szólott a török elg o n ­ dolkozva — nem emlékszem.

53

L apok.

benne bízik, hogy haza tudja vinni a fejedelme fiát. Meg kell lenni, m ert a fejedelemre szükség van otthon. A bég m ost m egszólalt: — Beszélj, T e u ta. Szeretem hallani azt a különös nyelvet, melyen hozzám szólsz. Ismerős nekem ez a beszéd, mint a sas röpte vagy a gerle bugása, mint a víz m orm olása és az erdő zúgása. Beszélj, T e u ta, míg hallgatlak, elfelejtem a gy a lá z a to s kudarcot. — Hunyadi nagy vitéz. Olyan, mint ő, csak egy van — — —

még. K icsoda? A vőlegényem. Miért nincs melletted a vőlegényed ?

A leány fölsóhajtott. Leült a kerevet szélére és töprengett. A dolog, amit az albánok rábíztak, nehezebb volt, mint hitte. A török császár nem elégedett meg azzal, hogy elrabolta az alban f e ­ jedelem fiát, kiirtatta egész családját és megfosz­ totta keresztény hitétől, hanem kioltotta még azt a kis lángot is, mely lelkében bevilágította gyerm ekkorát. A bég nem emlékezett arra, mi tíz esztendős kora előtt tö rté n t vele. Nem tudott sem apjáról, sem anyjáról, sem testvéreiről sem ­ mit. Hogy lehet fölébreszteni ezt a halottnak tetsző lelket? P e d ig meg kell lenni, gondolta a leány dacosan. Az albán nép, az ő népe, egyedül

— Mert alszik. Mióta a m átkája vagyok, egyre alszik, mint akinek m eghalt a lelke. A vőlegényem elfelejtett engem et mint ahogy az ember álmában elfelejti azt, ami ébren történt vele. És félek, hogy nagyon mélyen alszik, hogy nem lehet majd fölébreszteni Félek, hogy m e g ­ halt a szíve és a lelke, m ert a mély álom olyan, mint a halál. A bég azt nezte, milyen büszke és milyen szomorú ennek a különös leánynak az arca. S z e ­ rette volna megvigasztalni, de nem tu d ta mivel.

pénzt. Nekünk m eg nevünk lesz. Csak ügyesen kis leányom, el ne felejtsd, az ö reg Herbertnek az egyedüli álma, hogy Berényi legyen a veje, a nagy Madonna-festő Berényi János fia. C sengettek. Berényi j ö tt a barátjával. Ilyen körülmények közt érthető, ha a Ma­ donna vagy három hónap múlva a fiúnak is szer­ zett féleséget.

hallatszó kopogás. Berényi P éter oda sem figyelt; nem volt hozzá szokva, hogy lá to g a tó t kapjon, illetve fogadjon. Az idegen ennek d a c ára is belépett az ajtón, körülnézett a szobában, aztán leült az á g y szé­ lére. Az egyedüli széken P é te r úr ült. Egyideig hallgatott, majd ezzel a nagy kijelentéssel lepte m eg a nagy Berényi u nokáját: — M egható levélben búcsúzik el a leányom ­ tól, mielőtt megölné m a g á t? Berényi Péternek majd leesett az álla. Élő kérdőjellé alakúit. — Igen, én vagyok. A Mariska apja. Meg­ lepi a láto g atáso m ugye? Nem tesz semmit. Bi­ zonyos ügyben jöttem. Lehet m agával okosan beszélni ? Berényi m eg mindig nem é rte tt a dologból semmit, de azért kinyögte: — L e h e t... — Akkor jó. Rövid leszek, m ég sok dolgom v a n ; de nemis akarom soká háborgatni. A dolog úgy áll, hogy m aga az én hátam m e g e tt elcsá­ bította a leányomat, anélkül, hogy elvehetné. M agát is, m eg a leányt is szerencsétlenné tette.

III. Berényi P é te r levelet ír az asztalán g y e r ty a ­ fénynél. A gyertyafény szó ne üsse m eg a fülün­ ket, mert azt m a g a Berényi P é te r restelli leg­ jobban, hogy ő, a nagy Berényi unokája annyira jutott, hogy szerény hónapos szobáját csak g y e r ­ tya világítja meg. O tt ült az asztalánál és leve­ let írt. Szerelmes levelet. E gy utolsó Istenhozzádot ahhoz, aki szive bálványa volt, aki nem le­ hetett az övé az élet m ostoha körülményei között, de akinek nevével ajkán h agyja itt e földi bol­ do g tala n ság o t. Szóval a levél stílusa mindenképpen olyan volt, mint amilyet egy öngyilkos jelölt szo­ kott intézni ahhoz, akiért meghal. E földöntúli hangúlatot z a v arta meg az ajtón

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

—

Régen

láttad

a te

alvó

vőlegényedet,

T e u ta ?

Jelzet:

54

D ebreczeni

F ő is k o l a i

L apok.

o.

szám .

— N agyon régen, m ég mielőtt elaludt. A jegyváltásomkor. Egészen kicsi leány voltam a k ­ kor. Felöltöztettek arannyal átsz ő tt brokát-ruhába és felültettek a kis öszvérem há tá ra. Az öszvér­ nek ezüst csengőt kötöttek a nyakába és vörös szalag volt a gyeplője. U tánam lovagolt az apám és az anyám Az én lovacskám at két apród vezette, hogy le ne botoljék a keskeny hegyi úton. így mentünk kézfogóra az albán fejedelem kastélyába. Szép út volt. P a ta k suhogott mellettünk és a vízből bolondos ezüsthátú halak ugráltak ki. A másik oldalon vén, kopasz sziklák mohából való bársonym entét viseltek. F ö n t a fellegek közt volt a vár. Büszke vár volt. K ét kőoroszlán őrizte.

ruhában. Mellette ment a fejedelemasszony, az a rc a fehér volt és mosolygott. Kézen fogva ve­ zettek e g y fiút, kinek éppen olyan ruhája volt kicsiben, mint a fejedelemnek. A balkezében baglyot ta rto tt, m agához szorítva. Mindenki csókolózott. Aztán engem et fölkaptak, m a g a s ra emeltek és úgy néztek. Olyan szép volt a fejedelem ! A fejedelem asszony pedig jó volt, mint a szent az imádságos könyvben. Ezt mondta nekem, mi itán megcsókolt.

A bég fölemelkedett fektéből és érdeklődve h a llg a tta T e u tá t.

állott.

— Mikor m ár közelében voltunk a várnak, m egfújták a kürtöt. Vidám kürtszó volt és a he­ gyek közt három szor hangzott. A hidat leeresz­ tették. Sok fegyveres nép jö tt elénk és engem bámúltak. Míg keresztül mentünk a hídon, így szólott hozzám az a n y á m : — L é g y okos, T e u ta és engedelmes. A íejedelemasszonynak szépen kezet csókolj és a fejedelemnek is. A kis lovagot pedig szeresd és csókold meg, m ert ő lesz a te vőlegényed.

— Jó légy, ha megnősz, szeresd a fiamat. Mellette légy a bajban, hogy el ne csüggedjen, és a dicsőségben, hogy el ne bízza m agát. Aztán kezemet a hu kezébe tette, ki mellette — Csókold meg vőlegényedet! — biztat­ tak jobbról-balról. De én nem mertem mozdúlni. És ekkor a fiúnak m o n d tá k : — Csókold meg te a menyasszonyodat. És ő bátran odajött hozzám és megcsókolt. — Szereted ő t? — kérdezték tőle. — Szeretem ,

mert szép aranyhaja van, —

— Ekkor beértünk a kapun. Elibénk j ö tt a fejedelem, rókaprémmel sz eg e tt fekete bársouy-

telelte. T e u ta visszasimitotta selymes szőke haját, mely az arcába hullott. A bé g ott ült mellette és nézte. Aztán elfordította róla szemét és tekintete belemerült a múltba, melyet most halvány, a ra n y ­

Mai napság az ilyen plátói szerelemből meg nem élünk. A h ázasság is üzlet. Akinek pénze van, csak az vesz feleséget. M agának nem volt pénze, m ert az apja még életében gondoskodott arról, hogy a fiának semmi se jusson. A leányt nem veheti el s most a zért m e g a k a rja ölni m agát. — Ebbe nincs beleszólása, — jeg y e z te meg Berényi — van lelki erőm, hogy a következm é­ nyeket levonhassam magamnak. — Miért vonná le? Hallgasson meg. Én ke­ reskedő vagyok s mindent a praktikus oldaláról fogok fel. Teszek m agának eg y a já n la to t: od a ­ adom a leányomat m agának s az üzletben tá r s ­ nak alkalmazom, ha m ag a m eg a nagyapjának képét adja c s e ré b e !... A kereskedő nem folytathatta tovább, m ert Berényi felpattant a székről s hangosan kiabálni kezdett: — A nagyapám képét, a M adonnát? Megbolondúlt az ú r? Egyetlen kincsemet, családi e re k ­ lyém et? Ezen az úton eg y Berényi nem já rh a t! Inkább főbelövöm m a g a m a t! — Már minek lőné? Hallgasson meg nyu­ godtan. Hát mit ér m ár m agának az a kép? Nem

ad az ennie, nem tartja az el m ag á t. Ereklye? Bolondság. Ma nincs ereklye, m a üzlet van, ami­ ből megélhetünk. Az ereklye oly holt tőke, amit hasznosítani kell. Csak akkor válik kinccsé! Mit ér m a g a azzal a képpel? Adja ide, én eladom egy Múzeumnak, ahová m ár régen be kellett volna tenni. És én cserébe állást, feleséget; megélhetést, bold o g sá g o t adok. Szakítson a múlt traditióival és kicsinyes előítéletekkel! Első a megélhetés. A jelen, nem a múlt. Szerető feleség és nem erek­ ly e !... Gondolja m eg a dolgot! Szegény Berényi gondolkozott is eleget rajta. Öles léptekkel m érte le és fel a kis szobát s a halántékán kidagadtak az erek. V égre a sok járkáiás után, amelylyel elme­ h etett volna különben a szomszéd faluba is, oda lépett a feleletet váró k e re s k e d ő h ö z : — Jól van uram. Eladom a holt Madonnát egy élőért. Amikor pedig becsapódott az ajtó a keres­ kedő után, oda lépett a Madonna kép alá. Sokáig elnézte, aztán csendesen megszólalt. — Köszönöm Madonna! M egsegítetted az unokát is. D e mi lesz a fiammal?

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

5. s z á m .

D ebkeczeni

F ő is k o l a i

színű sugarak világítottak meg. L eszorította sze­ mét a kezével, hogy ne zavarja semmi és g o n ­ dolkozott. A gondolatai nehezen, vergődve jöttek, .mint' a fáradt, sebzett m adarak. Fájdalm as g y ö ­ nyörűsége volt, míg szegény, beteg ag.ya m ag a köré bírta gyűjteni gyermekkori emlékeit. Ezek az emlékek halványak voltak és átlátszók, de mégis gyönyörűek. Emlékezett. — T eu ta, — szólott diadalmasan — azt a várat, azt a p a ta k o t ismerem, és azt hiszem, — nem, bizonyos vagyok benne — igen bizonyos, hogy az a fiú, az a vőlegény, ki téged m egcsó­ kolt — én voltam. , — Dicsérhessék az Isten ! — mondotta Teuta. — Igen, — m ondotta a bég és a hangja lázasan rem e g ett — emlékszem. M egfogtam a kicsi kezed és úgy mentünk kézenfogva a lako­ mához. T e m ag a s széken ültél és míg mindenki múlatott, a fejed félrebillent és elaludtál. Emlék­ szem, a hajad ráhullott a karom ra. Olyan volt a hajad, mint a selyem, mint a finom szálakba vert arany, olyan volt a hajad, — mint most. — Emlékezem, — beszélt tovább örömmel, — az anyám az ölében vitt lefektetni. Az anyámra is emlékezem. A fejemre tette a kezét és mosoly­ gott. Szép volt n a g y o n ... A bég tovább a k a rt emlékezni, de gondola­ tai sötét útvesztőbe tévedtek. Nem ju to tt más semmi az eszébe. Hirtelen a török császár fényes udvara jelent m eg előtte. V isszatért hát a leány­ hoz, kinek nagy kék szeme a homlokán pihent. — V ártál vissza? — Vártunk mindannyian. — Elfelejtettelek. Mindenkit elfelejtettem. Ha el nem jösz, T e u ta, meghalok anélkül, hogy rád gondoltam volna .. És te v á rtá l... És eljöt­ tél hozzám .. Jobb vagy, mint m egérdem lem ... Szebb vagy, mint m egérdem lem ... M egm entettél... Különös vagy, érthetetlen vagy, mint a nap vagy á csillag az égen. Hadd csókoljam meg a sze­ m ed... T e montad, a vőlegényed vagyok. T euta fölemelte köpenyegét a tőidről. Kissé megijedt, de az ajka csábítóan mosolygott. — Megcsókolhatsz, de előbb mosd meg a r ­ codat a patak vizében, mely ott zúhog a hegye­ ink között. Megcsókolhatsz, de előbb jöjj fel velem abba a sziklavárba, melyet oroszlánok ő rizn ek ; megcsókolhatsz, de előbb légy az uram

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

55

L apok.

A bég ijedten nézte, hogy burkolózik be s ö té t köpenyegébe és hogy menni készül. Meg­ kapta a kezét. — Nem e n g e d le k ! — Aztán parancsoló hangon m ondta: — Az urad vagyok, T euta. A leány a szeme közé k a c ag o tt, — Te, a bég — nekem? E gy mozdúlattal kiszabadította a kezét és kiszökött a sátorból. Odakint várták felnyergelt paripával. Mikor m ár nyeregben volt, odaszólott a bégnek. Hatalm as hegyek közé kerültek, a lábuknál patak zuhogott, fejük felett büszke kastély állott. A bég csak most nézett körűi. — Itthon vagyunk, — szólott a leány. — Itthon vagyok, — szólott a török és óriási indúlat ráz ta meg a lelkét. — Itthon vagyok, — m ondta újra. A szeme könybe lábadt és leborúlt a földre. A bég szót fogadott. Őrült hajszában k e r­ g e tte a leányt. Néha olyan közel ért hozzá, hogy elszabadúlt aranyos haja az arc á b a csapódott. Néha elm aradt tőle, m ert a T e u ta kis lova r e ­ pült, mint az alant szálló fecske. A leány vissza-vissza fordúlt és integetett, m osolygott, hívta. E g yszer csak m eglassította a lovát, m egállóit és m egvárta. — Fogj el, gy e re utánnain, hozz vissza, ha azt akarod, hogy a tied legyek. * Murád szultán sehogy sem birta megérteni hogy lehet az ő fehérkócsagos bégje árúló, mi­ kor ő olyan gondosan kiirtotta minden rokonál és olyan gondosan kiirtotta belőle minden emlékét. A dzsinek boszúja lehet, hogy a vitéz bé g mégis fölébredt, emlékezett és hazatalált.

Mozaik. Jí szenvedő ige. Még az ö reg G éza idejében történt. T anítás alkalmával nagyban m agyaráz a szenvedő igékről. — No Berti fiam, mondj egy szenvedő i g é t ! — Én tanulok. — Én meg tanítok, — vágja rá az ö reg .

J? protekció. Hajdubagoson történt, mikor a kántus kintit volt a B asa-G yőri síremlék leleplezésén.

Jelzet:

56

D ebbeceni

F ő isk o la i

— Ki ez a jóhangú kis fiú ? - kérdi egy ö reg tiszteletes úr. Jo g á sz ? No öcsém, beprotegálom a fiamnak. T anítja ú g y - e ? Én a dékánnak az apja vagyok. — K ö — köszönöm, — hebegi m eghatva. Hazajővén, nagy g a rra l rohan be társaihoz. Van, van protekció! Kollokválas m e g y ; jeles! — És megbukott.

5. szám

L apok.

B úbánatos m agyar nótát Én magam is csinálgattam M uzsikáért, szép nótáért A lelkem is odaadtam . É s ha élne m ég a nótám, A m ikor m ár nem élek, Z okogja a sírom fö lö tt: „D arum adár útnak indul“ , „M andulafa41, „F eled n élek 14.

Pénzügytani kollokviumon. T a n á r : Mivel szokták kérem körülvenni a cu k o rg y á ra k at? • H allgató : Finánccal. T a n á r : Nem kérem, kerítéssel.

Dóczy {József.

Magyar magánjogi kollokvium. T a n á r : A talált kincs kit illet? H a llg a tó : Egyik fele a találót, másik fele a tulajdonost, harmadik p e d ig .. .. tovább nem foly­ ta th a tta , az erre kitörő nevetés miatt.

fl szokás hatalma. Vén Náci őstheológus egy nagy „ferbli já ts z m a 11 után lefekszik. Előbb azonban m eghagyja, hogy konviktusra ébresszék fel. — Tiszteletes úr csengetnek ! — kelti a baboly. — Nyolccal beljebb, utolsó vagyok ! * A . : Mióta borotválkozol te? B . : Mióta az eszemet tudom ! A . : Akkor nem régen kezdhetted! *

— Hogy sikerült a kollokviumod? — Kitünően! szerdán megujrázzuk.

Aforizmák. E g y titkos lángész jeg y z e te s könyvéből: Ki későn fekszik, az későn kel. Aki rossz, az nem jó. Ki beteg, az nem egészséges.

Végrendelet. Irta : D óczy J ó z se f.

H a m eghalok s poraim at Ö rö k re a sírn ak adják, H ívjatok a tem etésre, H ozzatok cigány bandát. S hogy ne halljam , m int hull a rög D übörögve koporsóm ra, Sírom fölött sírjo n -ríjjo n K önnyfakasztó hegedűszó, B úbánatos m agyar nóta.

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

Egyik előző számunkban örömmel tu d attu k hogy Dóczy József, a m ag y a r dalköltészet édes büszkesége lapunk m unkatársai közé állt és e g y ­ ben jeleztük, hogy milyen megtisztelő ajánlatot te tt lapunk szám ára. Ezen a jánlatát váltja valóra most a költő és váltjuk be mi azon íg é re tü n k e t hogy a »Debreczeni Főiskolai Lapok« tö rté n e té ­ ben e páratlanúl álló és gyönyörű tervet lapunk anyagi erejének teljes megfeszítésével is keresztül visszük. — A közölt dalok hangjegye a kevésbbé ismert és legjava közűi való. — Itt mutatjuk be az országhíres nótaszerző arcképét is, — mely nemkevésbé kelthet érdeklődést, mint a gyönyörű nóták, — mik Dóczy ideális, r a g y o g ó lelkének mindmegannyi kitűnő fényképe.

5. s z á m .

D ebreceni

F ő isk o l a i

L apok.

57

Van nekem egy szép szeretőm... S zövegét és zenéjét irta : DÓCZY JÓ Z S E F T em esvár.

Lassú csárdás. - jt* * m -

4 8

1. V an ne - k im 2. É - pül m ár ji- fa

— ff—

f

— K------- N------ r ------- f —

0 r

— .

'

- Y v - :

#

N

A

^

A

y

Y

S í ~

► # = 4 \- j b ?—

-0

..

' 9

=

egy szép sze - re - tőm . Ö - lel a li - li - om k a r - ja. É - des cső - kot az' én h á - zi - kőm . G alam b dúc van a bal vó-gón. T ú r - bó - ko - ló

--- ff -- * í ' -J

—j

-

•

í- t

"• -i j L - ?b íf

9

-

«.

'

V

'

a

0

.

N ,•s ". . 0

..0

A^

Aj

*

A 0

— t ---------- : ------...■*.—

1. vá - r o m ! 2. len - ne,

S ' 0

N égy A

-

0

y N

-

y 0. A -v 0

0

■' í -

Y

v

•-

• ^ •s -

••

^ " Y A — » —

y ,Y —

hót m úl - va ő lesz az ón a - ra - nyos lég - szeb - bik p á - ros g a-lam b te len - nól

N .... y " d— r -

ki - esi - ke ak - k o r is

J -—

1

W 3 ."

111

1. s z á z a t is ád a p i-ro s ne-ve-tő aj - ka. Je g y -z ő u -ra m ! í r - j a m eg a c é - d u - l á t , hisz a-lig 2. p á-ro s g a-la m b ül o t-ta n a p u -h a fósz-kén. K is h á-zi-k ó m zsup-fe-de-les, de h a n a g y pa - lo - ta

#

p á - rom. ben - ne.

Szerző tulajdona az összes jogokkal.

Beteg vagyok... Szövegét és zenéjét irta : DÓCZY JÓ Z S E F T em esvár.

N agyon lassú csárdás. * J t - f i — ff—

S ff—

ff------ 0 f

ff

i

1

0

0 S : ' A ■-. J — í —ff— : *•- Y

Y *

Y —Y ..... 2 5 — ff— :ff... . *: ; » — d Z rT Í ~ , _ f f ------------f f ------------ Z----------- 0 ----------- í ------------ p ------------p -1

y : -

*

1. B e-teg va-gyok, be-teg v a-g y o k ! F á j a szí-vem tá-j.i. O r - v o s - s á - g o t tu -d o m én, hogy 2. N in -csen an y -n y i, n in -csen an y -n y i fű-szál sem a ré-ten. K ed-ves b a-b ám , m in t a hán y -szo r

¥

[L * Y * ff-------ff------ ff------- . -----ff : ff . ff ^ i N j -é~—iLij_^_ff------ff------Z-------í ------- 9—— 9-------p-----?— •-V-------- 1? — p -f

E-±=~

f ' --------------

8$:

1. hol ta - Iái - nók 2. e - szem - be ju ts z twjí p jL

0 -| _£____U

1

1. rul - na, 2. an y - nyi,

9 A A

0

rá - ja . né-kem .

í

H a egy A nagy

-0---- 0 -i— l -

szí - vem is, h á n y csó - kot

kis lán y , ég - nek

0 Í = -r -

b ar - n a kis lá n y keb - lem - re bokis g a - lám - bőm csil - la - g a sincs

*

is a lel - kem Pi - ros szád - ra

. . ..

^ __

‘

0-

~ A = —Y - | _ 2 — 0------—

m ind - já r t en sze -

J 41

m eg - gyó - g y ű l - na. ad - ni. ré t - n ék

*

Szerző tulajdona az összes jogokkal.

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

Jelzet:

58

D eu h e c z iín i

F ő is k o l a i

H M a g y a r O rs z á g o s D iá k -S z ö v e tsé g . XT,, , . , , Néhány évvel ezelőtt erős mozgalom . J indult meg az ország \ ifiusaga kebelében. Összefűzni a távol vidékekről, ellentétes ér. J , , , dekektol, de ugyanazon hazafias érzéstől he, - t , nr ti x . vulo diaksziveket. Megalkotni az egyetemes , , , ° , ,, , ifjúsági szövetséget, mely hivatva lenne az . . . , egyetemi es főiskolai ifjakat erotelies, hazarT , w , has alapon való egyseges szervezetben tomöríteni T, . ,. .. , , Midon a Diak-szovetseg e cél kivitelére . ....... . megalakult, talan mi vártunk tőle legtöbbet .. , , ,,,r , s most alig pár evvel később, midőn néz... , 1 . x . zuk annak lassú tengodeset, talan mi va. . . . . . . . .... gyünk legjobban elkeseredve: debreczem dia, . tt* , ... kok. Hiszen az egyesúlesre nekünk volt légnagyobb szükségünk — vidéki akadémiai ifjúSágnak. Számunk napról-napra fogy. Magunk — azt az igazi magyar diákéletet, amely csak egy századdal ezelőtt is, ha szigorú bilincsek közt, de mégis zajos, eleven, pezsgő életet tudott felmutatni — meg nem teremthetjük. Kevesen vagyunk, de meg el is vagyunk zárva egymástól. A mi diákéletünk semmitmondó. Üres és színtelen. Vártuk mindanynyian az időt, az alkalmat, melyben valahára felléphetünk s biztosíthatjuk magunknak azt a befolyást, azt a tekintélyt a társadalomban, mely bennünket méltán megilletne. Azóta eltelt egy pár év. S a sok ábránd, álomszövés után a valót hiába óhajtjuk. Hasztalan egyesültünk. Az ifjúság vezetői találkoznak ugyan az évenkinti kongresszusok alkalmával, de ez a találkozás sem a kölcsönős baráti viszonyt teremti meg, hanem az ellentéteket élesíti ki. S vájjon tud-e a Diákszövetség valami eredményt felmutatni ? Hol van az a határozata, melyet eddig végrehajtottak? S vájjon nyert-e az ifjúság az egyesülés után tekintélyt, befolyást a társadalmi életben? Bizony a nagyközönség még csak nem is tudja, hogy Diákszövetség létezik. S mindennek mi az oka? Minden kongresszus alkalmával halljuk a vádat a budapestiek részéről, — hogy sérelmi 'politikát üzünk. Pedig ezt csak akkor lehet űzni, ha van rá ok elég.

L apok.

5.

szám .

s okot rá az a bizonyos „központ“ bőven szolgáltat. Most sem találunk más gátló , ,,, , .f. , , u , ® , akadalyat az egyetemes ifjúság szabad érvé° n) es,ae® ne • Budapest olomsulyként nehezedik az , , , , ,. . .„., egesz országra s a budapesti egyetemi ífiu. , , , , XT,, T sag az ország ifiusagara. Nálunk az ország ,, , , . ,, , rovarosaban lüktet a társadalmi elet, ez ín., . ... n . .1 A , TT tezi az orsag ügyeit foltétien hatalommal. Ha . , s „ ... a vidékén feltűnik egy-egy vezető egyéniség, — pedig ezeket nem a főváros, hanem a vi... . • ,. . . ., , dek termi — allandoan szivia magahoz s ha ..... . , . .. . . . . . . • .. az a csábításnak mégis ellent tud allam, ut... . , . . , ...... Ttiát szegi szabad érvenyesulesének. Hiszen a . . . , , ,, , . ; ,, . e , hatalom kérdésé a kizárólagos befolyás lenne ... ., A , máskép veszelyeztetve! , , ez ^ a taisa(^aimi életben, meg inkább á]1 ez az ifJúsá§i é,etre vonatkozólag. Megalakúit a Magyar Országos DiákSzövetség. Hosszas küzdelem után ki lehevinni, hogy a szavazatok fakultások szerint különüljenek el s ne az egyesületek tagsa§i száma legyen az irányadó. A kongreszszusokon mégis a budapesti ifjúság dominál a ma§a 10 szavazatával s ha egy-kettőt meg- I tud nyerni a vidékiek közűi, úgy a gyűlés eredménye, az egyetemes országos ifjúság sorsa már el van dőlve, De hogy lehetséges ez ? Hiszen a vidéki főiskoláknak, ha együttesen fellépnének, oly túlsúlyban kellene lenniök, mely mellett az egyetemi ifjúság — nagy száma mellett is — csak befolyást gyakorló, de korántsem döntő hatalom lenne. S mégis az ellenkezőjét tapasztaljuk minden kongresszus alkalmával. Igen, mert pl. a ref. theologiákat a Központ már meg sem hívta. Jogász gyűlés volt az nem pedig diákkongresszus és e gyűlés, komoly vezető hiányában, zűrzavar, fejetlenség, tétovázó lépések közt folyt le. Alapszabályaink nincsenek. Az egri diákkongresszus elfogadott egy alapszabálytervezetet. Természetesen az elfogadás és jóváhagyás elnyerése kivitelével megbízta a központot s még természetesebben az alapszabályok még most is ott hevernek a köz­ pont irattárában.

Jelzet 63.713 Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

5

szám .

D kbhkczeni

F ő isk o la i

F alok.

59

A győztes bűnök m ám orát ma Ez éreztette állandóan befolyását a kas­ Űzd el s szívünkbe szállj be te, sai diák-kongresszuson is. Alapszabályok S gyógyítsd sebünket balzsam oddal nélkül az előbbi évek határozatainak teljes S zeretet égi követe negligálásával, az ügyetlen előkészítés, ügyet­ — Óh, szent karácsony ! len vezetés, személyes kérdések, szóviták F elejtesd azt, hogy földi kéz volt, egész sorozata mellett ment végbe az egész Amely k eresztre vitte Őt gyűlés. S fizette gúnnyal drága vérét, Pedig a tárgysorozat méltó lett volna Min m egváltá a szenvedőt : ahhoz, hogy a delegáltak kiküldő főiskoláF elejtesd azt, hogy itt a földön jokhoz méltóan viselkedjenek. Átok, ham isság mind, mi él, H ogy bűn a vigasz s nincs rem énység Szó volt a vidéki egyetemek kérdéséről, C sak nálad s síru n k szélinél, a diákok szavazati jogáról. Mindkettő érde­ — Óh, szent karácso n y ! kében memorandumot terjeszt a kongresszus a minisztérium elé. Az egyetemi zászlóaljak Te, B etlehem nek égi fénye Lobogj s az útunk szabd k i hát, létesítése, a főiskolai testnevelés általánosí­ limeld egy m ásik szebb hazába tása, az országos dalos szövetség, a patroA vétek és a bűn fiát. nage és az iparpártoló egyletek megalkotása O lvaszd egy boldog, szép családdá, érdekében üdvös határozatok hozattak, de K iknek kebelébe szív rem eg, vájjon ezek véghezvitelére fog-e lépéseket Hogy téged áldva ünnepeljünk tenni a központ ? Óh, m indeható szeretet, — Óh, szent k arácsony ! E kongresszuson határozta el az ifjúság L ászló S ándor. azt is, hogy kezébe veszi a bitófán kivégzett aradi vértanúk vesztőhelyének nemzeti tulaj­ donná tétele ügyét, melyet Barabás Béla és Boka Károly. az országgyűlési képviselők eredménytelen ( 1808 — 1908.) kísérletek után letett. E határozat kivitele Egy régi, híres d eb recen i c ig á n y ­ meglehetősen nehéz, hiszen óriási pénzöszprím ás em lékét ünn epeltü k nem régiben, szegre lenne szükség. Ha eredményes lenne, születésének százéves évfordúlója alkal­ úgy az ifjúság egyik legszebb alkotását al­ mából. Mi, a mai kor gyerm ekei, csak kotná meg. Vájjon lesz-e erkölcsi erő az if­ apáink, n ag y ap áin k elbeszéléséből ism er­ júságban, hogy amit egyszer elhatározott, jü k az alföld cigány -király át, ő k m o n d ­ amit egyszer megkezdett, be is fejezze azt. ják. hogy a régi, szép, b á n ato s m ag y ar R eferen s. n ó ták a t senkisem tudta nálánál jo b b a n , kifejezőbben játszani, szinte sírt a h e g e ­ dűje, m ik o r játszott. Sem azelőtt, sem az­ Karácsony. óta nem volt, nem lesz hozzáfogható debBorulj szívem re, szállj le rám ma r e ez e n i cigányprím ás. T e szent, te tiszta szeretet. Mi nem ism erh etjü k Boka Károlyt, F ényes sugáru glóriáddal m int előadó cigányp rím ást, de ism erjük Ö leljed át a lelkem et. azt a Boka K árolyt, akinek D ebrecen F eh érlő szárn yad bontogasd ki, k u ltú rtö rté n e té b e n ö rö k re fel van jegyezve T a k a rd be fázó lelk cin k ' ; a neve. Ez a Boka Károly a b b a n az id ő ­ T éged k eres ma m inden ember, M illjó szív vágya rád tekint, ben élt. m ik o r úgy látszott, hogy a m a ­ — Óh, szent karácsony ! g yar ég ö rö k re b eborúlt. Keserves m eg­ p ró báltatás, m eg h u n y á sz k o d ás volt a m a­ B orítsd be szűzi szent lepellel g v a r e m b e r élete ; egy elveszett világot, A földnek szennyes rút porát, letört re m é n y e k e t sira to tt m inden em ber. Ahol az em ber küzd a bűnnel. E n nek a k o rn ak volt igazi szószólója Boka E lbukik s veszít száz csatát.

ií

Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Jelzet:

60

D ebheczeni

F ö ik o l a i' L a p ü k .

Károly az ő v a rázshan gú hegedűjével, ezek­ nek a bús m a g y a ro k n a k hegedülte ő egy jobb jövő rem ényével, a történ elm i neve­ zetességű n ó tá t: M egvirrad még valaha, nem lesz m indig éjszaka..." Ez a nóta volt az új Him nusz a b b an az időben. Öreg n a g y a n y á m szem e most is könnyes, ha ezt a n ó tá t gügyögi ajka. Hej, m it is tudja-'a mai világ, mi is van azon sírni való, hogy „Megvirrad még valaha.. “ Át tudja-e érezni a m ai k or apáink, n ag yapáin k fájdalm át, keserves houfiúi a g god alm át? Ha m ost kerülne ilyen h elyzetbe a m agyar, tám ad n a -e egy Boka K ároly? Egy Boka Károly, akinek hegedűjében sírva-sírt a m a g y a r m inden keserűsége e k kor, re m é n y e tűzzel szólt, sírva vígadó jó k ed v e tom bolt az elfoj­ tott zokogástól. Kulturmissziól teljesített ez a Boka Károly, nála nélkül meg sem lehet talán érteni az akkori k o r hangúlatát. . De, — j,a világ csak hangúlat". — Jo b b idők jöttek, verőfényes lett a m a ­ gy ar ég. Kinek jut eszébe ily e n k o r a zi­ vatar. ami elvonúlt? Boka Károlyt is el­ felejtették. Gyom, dudva, gaz verte fel je l­ telen sírját, példázva ezzel az ő életét, hí­ rét, eg yko ri dicsőségét is. Manapság se tudn ak róla tö bbet, m int, hogy jó cigány volt valamikor. Aki a lelkét, szívét, m inden érzéséi tö rdelte keserves, b án ato s vagy tüzes n ó ­ tákba, aki egy világot a d o tt e m b e r tá rs a i­ n ak: nem kapott érte cseréb e sem m it, el­ felejtették. Hej, m in th a id etarto z n ék az, ami egy poéta szívét is b á n to tta : •*

Régi nóta, h íres nóta elfeledve, R égi cigány, h íres cigány eltem etve. N incs k i húzza, nincs ki járja , m ás a nóta, A világ is m ás azóta, m ás azóta.

E lőbb egy m űkedvelő társaság v e rő ­ dött össze Boka Károly sírem lékére j á t ­ szani, m ost a Csokonai-kör ta r to tt ünnepi előadást a városi színházban, — Valami mégis csak. Hálás u tó k o r! Pedig m ás a világ a z ó t a ! ( — g y — ö .)

5.

szám .

Lapszélen. HÓ. Hullt nagy fényes zizegő pelyhekben, ’ s szűzi fehérséggel borít be mindent. És attól a nagy fehérségtől, mintha jobb lenne az ember, mintha könnyebb lenne a lelke: Jobbnak, tisztább­ nak, nemesebbnek érzi ilyenkor m agát, s félúj jo n g a lelke, megpezsdül a vére, s erősebben érzi, mint máskor a társas élet szükségességét. A bálok, összejövetelek, m ulatságok, a tél fűszerezői. És mivel az emberiség lelkében mindig az i »én« jelszava volt a legerősebb, hát igyekszik mindenki minél jobban mulatni, szórakozni, minél jobban kielégíteni az »én«-t. A »te« az nem számít, az éhezhet, didereghet, csak az »én« találja m agát. Pedig az a hideg, fehér hólepel szinte beszél. N agy fekete árnyak rajzolódnak rá az éhség, a nyomor, a bűn. Sírna, fehér leple hideg és síkos s az ember sok, a kenyér pedig drága. A legtöbb erény azon a fehér síkos, szűzi leplen indúlt m eg a s ö té ts é g útjára, ahonnan aztán nincsen visszatérés (Aki akarja, érti!) Az a hideg, amely a könnyet kicsavarja az ember szeméből, gondolatokat is kelt s azok a gondo­ latok éhező embernél nem az erény, az egyenes út színezői, sugalmazol', hanem valami másnak. És sokan m eggondolhatnák ilyenkor, hogy az emberek ama nagy töm egének nem ruhára van télen legnagyobb szüksége, hanem egy darab kenyérre s eg y -k e t igaz szóra, amitől a lelke m elegednék fel.

Álomjárók. T alán so h ’se volt nagyobb szükség a tisztánlátó, éber szemekre, mint épen ma. És mégis mennyi álmodozó, mennyi álomjáró . van közöttünk. Elnézem a tülekedést, a m arako­ dást a mindennapi kenyérért, látom az élet vézna, betegtestű, furfangos, számító eszii katonáit s szinte lázas éjjel-nappal tartó élettusában feltűn­ nek, 'imbolyognak az álom emberei, a mesék or­ szágának éhes rajzolói. A köd a mellemre űl. É'ojtogat, rémít az élet s ők mintha alvajárnának, nem érzik az életet, nem látják a prózát. Az élet zajába belesusogjak hangtalan dalaikat, álomországuknak ezer színű képeit rajzolják és nem hallja, nem érti m eg őket senki... Ez a tra g o e d iá ju k ... E g y szebb jövő várása, ahol ők lesznek a vezérek, egy tisztább, nemesebb kor, amely inkább halad az ideál fényes tükör útján, mint az Érzékiesség fekete sarában, de míg ez eljön, addig Jelzet: 63.713

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

5. s z á m .

D ebreceni

F ő isk o l a i L a p o k .

61

ők mártírjaiként a mai kornak bolyonganak e g y e ­ dül, vagy egym ásnak dalolva, m ég most érhetetlen zengő álomnyelven, de am elyért a nagy, a titokzatos jövő sá p ad t homlokukra már fonja a koszorút Alma mater. Hej régi idők, hej régi emberek... Ö re g Alma m ater! V a g y te változtál meg, vagy mi vagyunk mások. Szomorúbb idők| nek m ostoha fiai. Komor, v a s ta g falaid közt min­ dig m egborzongok. Nem tehetek róla, de mintha egy sö té t kriptába tévednék, úgy érzem m agam at. Hát hol van az élet. amelyikről apáink szólottak, apáink reg é lte k ? Hány nagy embernek édes nevelője, mintha mostoha lennél hozzánk? Terhes nekünk falaid közt lenni, ahova pedig apáink m ég mindig visszavágynak és minekünk rideg, szokat­ lan az élet. Mostoha fiaid vagyunk, sokszor p r é ­ dikáljuk a sz ere te tet s szeretetlenséggel, hideg visszavonással, sőt m ég irigy gyűlölködéssel is járunk el egym ás mellett. H a nemes akad köztiinkr mi magunk gúnyol­ juk, a j ó t mi m agunk befeketítjük, a szépet mi magunk gáncsoljuk, kicsinyeljük. Nincs m agasra törés, nincs eszménykeresés, mert mielőtt s z á r ­ nyat bonthatna, m ár letörj ük, bevérezzük. S ebben értünk e g y e t: egym ás hántásában, a visszavonás­ ban. Nem te vagy mostoha, hanem mi tehozzád, öreg alma mater. E g y vajúdó kor kicsiny em be­ rei vagyunk s az az átkunk, hogy herosoknak

zást nem értik el, utána te n n i: Honny sois qui mai’ y pense; hozzászólni mindenhez, bírálni min­ dent, de nem érteni semmihez; nem olvasni mást csak a Fidibuszt — ez is modern. L ig á k at alkotni nemes célokra önérdekből; adakozni a piac közepén zeneszó m ellett; rendezni jótékonycélú előadásokat a magunk m u la tta tá s á ra ; s elveszteni százakat a »szegények szám ára«. Építeni fényes templomokat, de nem járni egybe s e m ; hirdetni vallásos türelmet s megölni a m á­ sikat, m ert levett vagy feltett kalappal, térden vagy állva imádkozik ; m egtagadni Istent és bál­ ványozni embereket — ez is modern. Bírni ezreket és sápítani, hogy meghalunk é h e n ; korgó gyom orral nagy vagyonról hazudni; jajgatni, hogy r e n g e te g dolgunk van és nem csi­ nálni semmit; prédikálni, hogy a ki nem dolgozik, ne is egyék és lopni a n a p o t; belegázolni a más becsületébe s m ég ráadásúl le is lő n i; naponkint változtatni hitet s m eggyőződést s mégis szilárd jelleműnek tartatni — ez is modern. Gyűlölni a g a z d a g o t s mégis mindenben utánozni; egy éjjel elverni egy heti keresményt és közben sóhajtozni, hogy nehéz az é le t; s z ó ­ nokolni fényes cilinderben, hogy kenyeret a n é p ­ nek és nem adni a népnek egy krajcárt sem ; hirdetni az egyenlőséget és nemesi címerekkel dicsekedni; szavalni a testvériségről és reszketni, hogy a szegény daróc ruhája hozzánk ne érjen

képzeljük m agunkat s a más n a g y s á g a , tudása a mienk mellett nem állhat meg. E zt látom én falaid között fiaid lelkében s ezeknek a hideg szeretetlensége miatt zord benned a élet, mint egy kaszárnyában, ö re g Alma M ater... Modern. Öltözni naponként más-más ru­ hába, felvenni m agunkra különböző nemzetek di­ vatjának torz termékeit e g y s z e rre ; járni az utcán kifeszített könyökkel, m e g g ö rb e d t háttal, lelógó keztyükkel; állni utcasarkon a legm agasb helyen, nem azért, hogy mindenkit lássunk, hanem, hogy mindenki lásson — ez modern. Majmolni minden­ ben mindent, mindenkit ; tanúlni minél több nyel­ vet s nem tudni m agyarúl, szervezkedni a kúriai bíróktól kezdve a házm esterig, kongresszust t a r ­ tani fizetésemelésért s bankettezni; ígérni és sem ­ mit sem adni m e g ; puffogtatni üres jelszavakat — ez is modern. T á rsa s á g b a n nem beszélni másról csak a divatról és Wilde Oszkárról és a jelen nem le­ vőkről ; beszélni kétértelmű szavakkal s ha a cél­

— ez is modern. írni, úgy, hogy senki se értse, cifra szavak­ ból üres s e m m is é g e t; verset írni a dem okráciá­ ról és aláírni nevünket y -al és nemesi előnévvel; nagy betűvel írni minden főnevet, nagy E-vel írni em bert és kis i-vel az I ste n t; végig dorbézolni éjszakákat, hogy verset írhassunk a napfelkelté­ ről; a nagy írókat legyalázni, önm agunkat é g ig magasztalni — ez is modern. Átkozni mindent, ami régi és ráfogni min­ denre, hogy modern — mindez modern.

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

Zéta.

S z í n h á z .

Simoné. (Színmű 3 felvonásban, írta Eugüne Brieux. E lő szö r adták a debreceni színházban 1908 december hó 16-án.)

Eugéne Brieux Simoneja határkő a fran­ cia dráma házasságtörési korszakában. Ötven év és Brieux kellett hozzá, hogy Dumas fils

Jelzet:

62

D ebreceni

F ő isk o l a i

jelszava ne csak megdőljön, hanem az ellen­ kező nézet jusson diadalra. Dumas fils volt az első, aki a francia házasságtörő nő prob­ lémáját felvetette. Darabjaiban a házasságtörő nő ellen mond vádbeszédet, Kain nőstényé­ nek tartja ezeket, a férfit pedig a teremtés bírájává teszi. Tétele: tue la (öld meg!). Dumas-fils e híres tétele meg is állott mind­ addig, míg a nyolcvanas években Orosz­ országból új szellemi áramlat nem érkezett Franciaországba. Szelíd szánakozás, meg­ bocsátó evangelizmus lett úrrá egyszerre. Duma fils nőtipusa felemelkedik egy fokkal s az új irány a gyengeség, a szánalom bé­ lyegét nyomja a nőre, akinek az erős, az ideálférfi megbocsátja hűtlenségét. A követ­ kező fejlődési fok úgy a drámában, mint a nőtipusban Ibsen és Lemaitre nevéhez fűződik. Itt a gyenge nőből egyenlőségért küzdő nő lesz s kétségbe vonják a férfi erkölcsbírói jogosúltságát. Ekkor már nagyon bonyolult volt a házasságtörő nő problémája s igye­ keztek kivezető útat találni a labirinthusból. Ekkor írja Maurice Donnay ,,Affranchie£‘ c. darabját, melynek tendenciája az, hogy a nőknek hiába való a szabadság, nem tudnak vele élni és soha se lesznek nyíltak, őszinték, becsületesek. A Donnay színlelő nő tipusát váltja fel ezután a Bernstein Susanneja, aki már kép­ telen a tettetésre s aki ha megcsalja a férjét, egyúttal ott is hagyja. Most jött Brieux. Megírta Simoneját s benne kiadta a legújabb jelszót, amely hívatva van véget vetni a francia házasságtörő dráma félszázados feszegetéseinek. Mit mond hát Brieux? „Megölni valakit csak azért, mert mást szeret, hajdani vadságunk utolsó marad­ ványa. Troglodita őseink közűi a hím birto­ kába ejtette a nőstényt. Talán életének koc­ káztatásával rabolta el, a mások tiltakozása ellenére és ha kellett, az öklével, a fogával és karmával is beleszólt a vitába, hogy annál jobban biztosítsa a maga zsákmányát. Azt hihette, tulajdona ez a szerzett zsákmány, akár a háziállatja, amelyhez valószínűleg ugyanezen a módon jutott. Amikor ugyanez aztán hazatérve barlangjába, a szerencsétlen nőstényt egy másik trogloditának ölében látta

Lapok.

5

szám

meg, felébredt benne a bestia vadsága és vérontó szokása a megtorlás egyetlen módját tükröztette elébe, azt, hogy öljön. Ha pedig a büntetés végrehajtása után érzett valamit, ami a lelkifurdaláshoz hasonlított, az nem volt egyéb, mint sajnálkozás azon,' hogy el­ pusztított egy értékes holmit, eszközét a munkának és gyönyörnek, amelyet most csak újabb rablással pótolhat, de az újabb zsák­ mánnyal új veszedelemnek is teszi ki magát. Aki ma vetemedik erre a tettre és ezért ölt, abban az ős állat ébredt fel és levetvén azokat a fékeket, amiket a hosszú civilizáció rakott rá, gyilkolt, a trogloditának kétségbeesett önzésével!“ Brieux uj tétele szerint tehát, ha férfi megöli hűtlen feleségét, az nem egyéb mint a vad kétségbeesés egoizmusa, bestiális állatiasság, amelynek következményei nem ma­ radnak el. így született a Briaenx Simonéja. Serjeac (Békés) házasságtörésen kapja nejét és megöli. Tizenöt év alatt behegged minden seb s magának Serjeacnak a leánya Simoné (Gazdy Aranka) sem tudja anyjának gyászos halálát. De ekkor váratlan esemény történik. A húszéves hajadonná felnőtt Simonét, aki eddig atyjával élt boldog, elvonúlt életet, meg­ kéri Michel (Ternyei). A leány szereti s hozzá akar menni. De Michel apja, megtudva Serjeac bűnét, megtagadja fiától apai beleegye­ zését. Simoné boldogsága fel van zavarva s dajkájából kiveszi azt a rettenetes okot is, mely nem engedi, hogy a Michel felesége legyen s amely bűnként nehezedik Serjeacra. És ez az, hogy Serjeac tizenöt évvel ezelőtt megölte a feleségét. Ezért tagadta meg Michel apja a beleegyezést, ezért irtózik most meg Simoné az apjától. Nem akar vele egy tető alatt lakni, fél az érintésétől, útálja. A darab tendenciá­ ját Michel vágja Serjeac fejéhez: - - Mikor anyja életét kioltotta, a leánya boldogságát ölte meg! Hogy gondolhatta, hogy ily rette­ netes emlék tudatában nyugalmas, boldog élet fejlődhetik? A darab végén Simoné megbocsát ugyan apjának (ezt a részt a Théátre Frangais fő­ próbája után változtatta meg így a szerző

Jelzet: Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

5. szám .

D ebreceni

F ő is k o l a i

elég helytelenül), de győzedelmeskedik Brieux új felfogása: ne la tue pás (ne öld meg!) A darab előadása jobb is lehetett-volna. Békés jól megállotta helyét, de Gasdy Aran­ kától a drámai jeleneteken kivűl több szint, több melegséget kívántunk volna. H. N a g y Jen ő.

Hírek. A Főiskolai énekkar decem ber hó 3-án d. u. 5 ó ra ­ kor tarto tta em lékünnepélyét J á m b o r F eren c kegyes alapító em lékezetére az énekterem ben. A z ,ünnepélyt a k ántus Iv án k a S. gyönyörű gyászdalával nyitotta meg D óm ján L ajos 4. th. jegyző vezetésével. Utána nt. C siky L ajos felügyelő-tanár ú r m eleg szavakban em lékezett m eg a k eg y es alapítóról, m ajd felk érte a kántus jeg y ző jét a jutalm azottak m egnevezésére. — Káldy Gy. „R ákóczi im ája11 eléneklése után N ém eth Károly 1. th. szavalta el nagy hatással Kozma An­ dor : „K arthágói h aran g o k 11 című gyönyörű költem é­ nyét. A főiskolai zen ekar által szépen előadott G rieg „Ase h alála11 után hadházi N a g y S ándor 3. th. ta r­ tott hum oros felolvasást, m elyet zajos tapsviharral honorált az egybegyűlt nagyszám ú közönség. Végűi a kántus a Zim ai—D oppler népdalegyveleget énekelte el nagy sik errel, m ellyel a m inden tekintetben sik e­ rült em lékünnepély véget ért. A „Osokonai-Kör11 dep. 15-én d. u. 5 ó ra k o r a Royal díszterm ében tartott felolvasó-ülésén zajos ün­ neplésben részesítette a „M anfréd" előadására Zilahy színigazgató k érésére leútazó kitűnő k ö ltő t: Á brányi Emilt. A „C sokonai-K ör11 ugyanis m egragadva az alkalm at, felk érte Á brányit a szereplésre, úgyszintén a nagy keleti útazót és nyelvtudóst, Dr. P rőhle V il­ m os nyíregyházi tan árt is. G éresi elnök m egnyitó s Dr. K ardos A lbert, a k ö r titk á rán a k üdvözlő beszéde után Dr. P rőhle tarto tt élvezetes s tudom ányos é rté k ­ kel b író előadást k au k ázu si útazása s a karacsály nép szokásai, erk ö lcseiről. A tudós tan ár ellentétben Décsi M ór és gr. Zichy Jenővel a k aracsá ly népet békés, vígkedélyű népnek rajzolta. Az élénk tetszés­ sel fogadott előadás után H uzella Irén színésznő szavalta el bájosan és erővel Ábrányi E m il: „A m a­ g y ar n y elv 1' cimű költem ényét. M ost Á brányi állott fel s rövid előzetes beszédben rám utatott azo k ra az elvekre, m ik hosszú író i pályáján vezették, mely után előbb prózát, „A szobor k arja i k ö z t11 olvasott fel, hosszú tapsot váltva k i az őt feszült figyelemmel kísérő k ö zö n ség köréből, — m ajd 4 gyönyörű k ö l­ tem ényét adta elő. „M argit11, „Római k öltők és róm ai ifjúság11, „F eltám ad ás11, „K ossuth sírja 11 a cime a m esteri v ersek n ek , m ik különböző oldalakról m utat­ ják be Á brányi nagyszabású egyéniségét. A tiszta, m ocsoktalan eszmei világ ragyog felénk ezekből a

L apok.

63

költem ényekből, éles ellentétben a jó, az ép ízlést rontó Adyzm ussal. Hogy m elyik tetszik jobban a debreczeni közönségnek : ez az este m egm utatta. — M ikor Ady itt járt, ó dákat írtak a helyi lapok jötte elé. S mi tö rté n t? A közönség boszankodással táv o ­ zott az estéről. (Persze, ezt a k k o r elfelejtették k i­ nyom atni). K apott tapsot néhány érte lelkesülő poé­ tától, de a közönség bizony gyéren tapsolt — Az a siker, m ely Á brányit érte s m ely a k itö rő s lelkesült éljenzésben s tapsviharban nyílvánúlt, nem csak Áb­ rá n y in a k szólt, de m inden m agyar poétának, ki nem nagyképűleg, s nem idegenből vett eredetiséggel ak a r feltűnni a m agyar P arnasszuson.

„Szomorú füzek alján11 címmel három theológus hirdet előfizetést m árcius hó végén m egjelenő egy közös verskötetére. A három theo ló g u s: Szom bati Szabó István, N agy F eren c és Sim onka G yörgy, k ik közül Szabó tavaly lapunk társszerk esztő je volt és nagy tevékenységet fejtett ki a „F őiskolai L ap o k 11 hasábjain. A versk ö tetet ajánljuk lapunk olvasóközönségének figyelm ébe. Az előfizetési á r 2 korona, mit 1909. évi február 10 ig k ell beküldeni Szom bati Szabó István cím ére (Debreczen, D arabos-u. 57. sz.) A m egrendelések és gyűjtőívek szintén hozzá k ü l­ dendők be. Minden gyűjtő 8 példány után tisztelet­ példányt kap G yűjtőívek kap h ató k C sáthy F erenc úr könyvkereskedésében, D ebreczenben. A Hiitanszakl Önképző Társúlut az 1908—09. isk. évre a következő pályakérdéseket tűzte k i : E gy­ háztörténelem ből : A „N y ílt P a ra n c s 11 (P átens ) el­ lent küzdelem . Jutalm a 40 k o r. Ú jszövetségi isagog ik á b ó l: A ró m a i levél ethikai ta rta lm a . Ju talm a 25 kor. Ó szövetségi th eo ló g iáb ó l: Isten fo g a lo m a zsoltárokban. Jutalm a 40 korona. D o g m atik áb ó l: A R itsch liá n izm u s trin itá sta n a és bírálata. J u ­ talm a 40 kor. P ra k tik a theológiából : 1. R évész B á lin t m in t im á d sá g író. Jutajm a 40 kor. 2. K ö zö n ­ séges eg yh á zi beszéd M á té 10u alapján. Jutalm a 12 kor. 3. H a lo tti im á d sá g á rv a g yerm ek felett. Jutalm a 8 kor. — A pályam űvek negyedív a la k b a ^ tisztán, idegen kézzel leírv a és jeligés levéllel ellátva 1909 április 1-ig adandók be N agy István titkárhoz. „Kis versek." F ö ld essy József, a debreceni theológrai ifjúság egyik szim patikus tagja szán d ék ­ szik e cim alatt ja n u á r végére a nyilvánosság előtt v erses kötetével m egjelenni. Amint irodalm i je le n té ­ sében írja: „Kis v ersek lesznek ezek, am elyek nem a nagy eszm ék, nem a világboldogító gondolatok felhőke! hasogató, villám okat tördelő régióiban já r­ nak, hanem a legszebb em beri érzelem ö rö k ugyan­ azon forrásából, a tavaszi rügyek a szerelem fak adásának ihletéséből k e le tk e z te k 11. A füzet ára 1 kor. M inden 8 előfizető gyűjtőnek a szerző egy tisztelet­ példányt ad. E lőfizetések a füzetre a „D ebreczeni R eggeli Ú jság'1 kiadóhivatalában is eszközölhetők. A fűzetet ajánljuk olvasóink pártfogásába.

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Jelzet: 63.713

64

D ebreceni

F ő is k o l a i L a p o k .

A joghallgatók Önképző Társulata decem ber hó 5-én tarto tta felolvasó-estélyét, m elyre szabadon választott tárg y ú felolvasásokkal lehetett pályázni. Az előzetes b íráló bizottság jelen tését H. N a g y Jenő 2. jh. főjegyző terjesztette elő, mely szerint a b eé r­ kezett 3 pályázat közül egyet elvetve, csak k ettőnek engedi m eg a közgyűlésen való felolvastatást. Szep e s s y G yula 4. jh. és h . N a g y Je n ő 2. jh. bírálata után az utóbbi indítványára a J. Ö. T. m indkét p álya­ m űvet egyenlő arányban részesíti a pályadíjban. A k ét jutalm azott pályam ő s z e rz ő i: A d o r D ániel 4. jh. és O rm ós Pál 1. jh. É rtekezésük c ím e : „A szabad­ ságvesztés b ü n tetésérő lu, illetve „Széchenyi és Kossuth reform -eszm éi1*. Kovács Gábor távozása E gyik legkedvesebb és legtiszteltebb tanárunkat, Dr. K o vá cs G ábort el­ veszítjük a jelen tanév m ásodik felére, m ert — mint a korm ány k ik ü ldötte — hosszabb időre külföldi tanulm ányútra megy. Amidőn hálás szívvel búcsúznnk k ed v es tanárunktól, külföldi tanulm ányútján a legfé­ nyesebb sik e rt kívánjuk. A főiskolai kántus és zenekör hangversenye Nagysomkúton F ő isk o lán k n ak egy kicsiny, de lel­ k es csapata k elt útra novem ber 2 I-é n k o ra reggel, hogy résztvegyen azon k ev esek n ek , de híven mun­ k álk o d ó k n ak nehéz küzdelm ében, k ik egy valóban nem es célnak m egvalósítását tűzték ki m aguk elé. Nehéz a m unka, mit el kell végezniük, de m agasz­ tos a cél, m elynek m ár csak gondolata is új erőt önt a csüggeteg szívekbe. S e cél, m elynek m egvaló­ sításáért küzdenek, nem kevesebb, mint az Ú rh á ­ zá n a k felépítése. H ogy ne fogadtuk volna hát mi öröm m el a hívogató hangot, hogy ne gyúladt volna ki arcu n k o n a lelkesedés t ü z e ! .,. S zívünkben m a­ gasra lobbant a hit égi lángja s jóleső érzés töltötte el lelk ü n k annak tudatára, hogy e kevesek, k ik oly távol vannak tőlünk és m égis oly közel — nem r i ­ adnak vissza a nehéz s terhes m unkától, hanem csendesen, egym ást m egértve, tám ogatva m u n k álk o d ­ nak az Ú r országában. V árva-vártuk a percet, bogy ezen mi testv ére­ in kk el az Ú rban baráti jobbot szoríthassunk. De vége lett hosszú, türelm etlen útazásunknak, elérkeztünk utunk végállom ására. M egérkezésünkkor az indóháznál valóban m eglepő fogadtatásban részesültünk. A v árak o zó k n ak egész serege vette körül a 23 tag­ ból álló k is csapatot, kik, m ikor m egérkeztünk, szűnni nem ak aró éljenzéssel fogadtak. Majd V eress József gondnok úr a ref. egyház nevében valóban szívből fakadó, a szeretet m elegével áthatott szavakkal üd­ vözölt bennünket. — R észünkről Kézi Ignác 4. th k ollegánk m ondott hálás köszönetét a valóban m eg­ lepő szíves fogadtatásért. Azután a k o csik n ak hosszú so ra vonúlt végig az utcákon el egészen a régi m egye­ ház épületéhez, hol is az im aházban éneklés és P o l­ g ár Gyula 4. th.-nak igazán szívből fakadó imája után k i-k i szállására tért szeretett házigazdájával. M ásnap, novem ber 22-én vasárnap d. e. 10 ó ra k o r összegyűltünk az Ú rnak im aházában, hogy kiöntsük szívünk érzelm eit az Ú rnak zsám olyánál. Az isten ­

5. szám .

tisztelet alatt a kántus énekelt, K ürthy Károlynak pedig szép és m agvas beszéde valóban lelki épülésére szolgált a híveknek. — A hangverseny este 7 ó ra k o r vette kezdetét, am ikor is a kántus és zenekör tagjai m egjelenvén a pódium on, lelkesedéssel énekelték el a „H ym nuszt !“ S majd a zenek ö r száma k ö v e tk e z e tt: N y itá n y : a „Vanda** c. operából, mint igazi p recizitással adtak elő. K ürthy K ároly 4. th. hangúlatos verseket adott elő nagyon szép sikerrel. Ezt követte a kántus szereplése az „Éji d a l“ c. művei. — T óth L ajos 3. th. „Riza nótája** c. m elodrá­ m ával ért el nagy hatást vonós négyes kíséretében, — Szem es M iklós jh. gyönyörű tárogatózásával emelte az estély sikerét. — Kürthy M argitka k. a és Szondi L ajos 3 th. „Vallomás** c. dialóg előadással értek el nagy hatást. — Most a zenekör négy tagja lépett a dobogóra s adta elő nagy sikerrel. „Szerenád a T iszaház előtt** (Q uartett az Ó cskái brigadérosból.) — S arkadi Nagy Jó z se f 2. th. W erner búcsú dalát adta elő tiszta, kellem es bariton hangon. V égezetre a zenekar adott elő egyes opera részeket. Ezzel a m inden tekintetben fényesen sikerűit hangverseny véget ért s kezdetét vette a m ulatság, mely hajnali 4 ó rá ig eltartott. Valóban egy m inden tekintetben fényesen sik e­ rűit estély volt ez, m elyet elfeledni nem lehet oly könnyen. L eírhatatlan az a szívesség és szeretet, m elyei bennünket elhalm oztak, m elyért csak viszont szeretettel adózhatunk. F ogadják érte szívből jövő h álás köszöuetünket. Isten segítse e nem es törekvésökben, hogy fáradtságukat sik e r koronázza.

1 , ;

j I i j

,

Cs. T. L.

Szerkesztői üzenetek. Kéziratot nem ad v issza a szerk esztőség. E szám szerkesztéséért H. Nagy Jenő társszerk esztő felelős.

T isztelettel hérjük lapunk előfizetőit, hogy 1909fe b ­ ruár 1-ig első fé lé v i előfizetési diju kat beküldeni szív es­ kedjenek. L. S. Sárospatak. V ersed köszönjük s további működé­ sed kérjük. vakációt !

Az elküldött lappéldányokat megkaptad-e ? Jó

D. J Losoncz. Lehetetlen színek, lehetetlen képek. A költészet egyik célja, hogy gyönyörködtessen. Az ön költé­ szete képtelen erre. Az „akadémikus" é s „nyugati" poézisre tett m egjegyzésére ez a rep lik ám : a „nyugati" a poézis lehet a „fogalmak zenéje", — de kérdés, m ilyen fogalmaké ? Az én vélem ényem szerint zavaros fogalmaké, miknek a zenéje is zavaros. L. S. Sárospatak. Ismeretlenül is üdvözöllek s gratu­ lálok verseidhez. (—gy. —ő.) T a r t a lo m : 1. K övetk ezetesség (F ejes Gábor.) 2. A bécsi Burg alatt (Oláh Gábor.) 3. A Madonna. (H. N agy Jenő ) 4. T euta (Vándor Iván.) 5. V égrendelet (D óczy J ó z se f) G. Mozaik. 7. Magyar Országos D iákszövetség (R eferens.) 8. Ka­ rácsony (L ászló Sándor.) 9. Boka K ároly ( —g y .—-ö.) 10. L ap­ szélen. 11. Színház (H. N agy J e n ő ) 12. H írek. 13. S zerk esz­ tői üzenetek. — E számban hozzuk D óczy J ó z se f két dalát is a szerző fényképével.

D ebrecznn sz. k ir. város könyvnyom da-vállalata. 1908—2437.

Jelzet: 63.713 Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár