D e b r e c e n i F ő i s k o l a i

5 —6. szám.

L. évfolyam .

Debrecen, 1907 decem ber 15.

D e b r e c e n i F ő i s k o l a i La p o k KIADJA: A FŐISKOLAI MAGYAR IRODALMI TÁRSASÁG. S zerk esztő ség és k ia d ó h iv a ta l: D eb recen , collegiu m .

F ele lő d s z e r k e s z tő :

MARJ A Y

GÉZA.

S z e rk e s z tő tá rs a i:

F ejes Gábor, Szabó István.

M egjelenik havonként kétszer.

Karácsony.

K ia d ó h i v a ta l i fő n ö k : M i k l d s s y S á n d o r .

E L Ő F IZ E T É S I A R A K : E g é s z é v re 5 k o ro n a . 2 k o r . 50 fill F él é v re I f jú s á g i e g y e s ü le te k n e k F ő is k o la i h a l lg a t ó k n a k

. .

. .

4 3

k o ro n a. k o ro n a .

E g y e s s z á m á r a : 40 fillé r.

karácsonyi születésre s imé még nem is egészen kétezer, gyilkos fegyvert villogtat a maszületett eszme ellen. Mint egy óriási üst, mely alá vulkánok tüzével fűtenek, úgy forr, zúg a világ. Eszmék harcolnak, tusakodnak s a rettentő viadalban legtöbb sebet kap a maszületett eszme. Ma megbúvik a karácsonyéji csillag a vastag felhők sötét kárpitja mögött s angyali ének helyett sátá nok ríkongása hallszik. Az égi jelt ma a földön keressük. Csoda-é, ha nem találjuk föl? Óh, fordítsuk, fordítsuk az ég felé sze münket. Lássuk meg ott a jelt és utána menve, boruljunk le a karácsonyi szülött előtt. Jertek, tegyünk tisztességet Őneki. Jertek, vigyünk aranyat, tömjént és mirrhát bölcsőjéhez. Hadd újúljon föl az első Kará csony ; hadd legyen megint csillagsugáros a v ilá g ; hadd legyen boldog ismét mindenki. Jertek, nyissuk meg szívünket a Szeretet számára; sírjuk ki Előtte legégetőbb könynyeinket; mutassuk meg Neki legfájóbb se beinket. És hadd zúgjon felségesen, hogy az ég és föld remegjen belé, hogy meghallja és visszhangozza még a tüzes pokol i s : Ho siánna ! Hosiánna! Hosiánna!

Jöttödre szárnyakat ölt a lelkem. A szí vem Istenházává szentül. A mennyországba költözöm e sártekéről. Csodás virágeső hull reám. És ilyenkor, ha halomba hordott kin csek korlátlan ura volnék is, megirigyelném a bet-szaurontúli mezők egyszerű pásztorait. És mennék, hogy tisztességet tegyek Neki, hogy aranyat, tömjént és mirrhát rakjak böl csője elé. És legtüzesebb könnyeimet ott sírnám el Előtte. És ott szakadozna föl keb lemből a legfájóbb bánat zokogó ja jja ... Óh, én úgy képzelem azt a csodás első ka rácsonyt, hogy akkor angyalok röpködtek szerte a v ilág on ; hogy akkor csillagsugár ban fürdött a mindenség ; hogy akkor boldog volt mindenki és imádkozott mindenki; hogy akkor támadattól napeszényetig, északtól délig a valóra vált reménység örömrivalgása rezegtette meg a fénytől ittas le v e g ő t: Hosiánna ! Hosiánna ! Hosiánna ! . . . S mikor a lelkem mintegy tüzes szekéren elragadtatva megpihenni vágy ott túl a Refain pusztáján, viruló olaj-, füge-, mandula- és szentjános kenyérfák lombos erdejétől körített Betlehem b e n . . . őrjöngő kacaj figyelmeztet reá, hogy V a r g a C s o n g o r. azóta már 1907 esztendő telt el. Mintha éghasogató villám suhanna a Mikor őszülni kezdünk. szívembe. Lángja fölperzseli a múltat mutató rózsaszín fátyolt s a majdnem kétezer évet A büszke nagy tudós, az újkori sebészet vénült világ közepében találom magamat. A klasszikus atyam estere, a világhírű sebésztanár, világ megvénült, a szegény pásztorok, a nap F e jé r G y ö rg y do k to r úr kom or gondolatokba keleti bölcsek, a békeség, a jó a k a ra t? ... merülve űl kényelmes na g y karosszékében. IdomMeghaltak. . . meghaltak. talan n a g y alakjával, bozontos szürke hajával, Ma ünnepelünk nagyon sokszor. Kará komor redőkbe húzott aránytalanúl nagy homlo csonykor is. De — mintha csak az ünnep kával erősen kirítt raffinált Ízléssel berendezett lésünket példázná — a legtöbb Karácsony fényes nagy legénylakásának előkelő környeze fekete. Négyezer év várt epekedve arra a téből.

Tiszántúli R eform átus E gyházkerület N agykönyvtára

Jelzet:

D e b r e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

54

Kelltlenűl legyint a kezével, mintha kel lemetlen gondolatrajt akarna elűzni leikéből. ír ó asztalához hajlik, tollat fog a kezébe, erőszakosan rázza m eg nag y te s té t s írni kezd. Szenzációs munkán dolgozik. Bele a k a rja önteni egész tu d á sát, lázadó, pártütő nag y eszmeit. Le fogja véle igázni az egész embervilágot. Belerendűl a föld, a világ. Leom lanak az emberi tudás évezredes, alap nélkül való b styái, lehull a hályog az elva,kított népek rövidlátó s z e m é rő l! A mű címe : »Hit és tu d á s «. E g y önmagával, a világrenddel m eghasonlott óriási elme túlhajtott rajo n g á sáv a l lángolt minde nért, amivel a múltat a m a g a ósdi eszméivel, intézményeivel eltemetheti s a dicső, szabad, felvilágosúlt jö v ő t megépítheti. Oh boldog ember, ki a tu d a tla n s á g édenkertjében sütkérezel, ki nem kutatod a világ nagy rejtelmeinek végső ok á t s álmaidat nem zavarják meg az E let kifürkészhetetlen, örök talányai: te nem tudod, milyen átok a tú ls á g o san nagy tudás! D e akinek szive ezer helyett érez, akinek a g y a százezrek tu d ásá t egyesíti m agában, óh, annak az élete örökös kín, örökös n y u g ta la n s á g ; amennyi születés — annyi halai; amennyi feltámfa-

5 — 6. s z á m .

kai t u d á s é ; ez a baráti, ez a szülői szeretet középpontja .. de hol van a hit, az Isteneszme székhelye? — keresem, nem találom ! .. Olvasok a nagy Term észet nyitott könyvében és m eg borzad a lelkem .. L á to m az örökös ellentétet, diszharmóniát .. Látom a terem tm ényeket az apró féregtől fel az emberig szörnyű létküzdelemben vergődni... Hol a cé ltu d ato sság ra törekvő és vezető értelem e meddő k ö r fo r g á s b a n ? ...« »Hol a fennen hirdetett világbéke, melyet a hit lobogójára t ű z ö t t? ... Mikor az első vallás m egszületett: a szeretet mellett m ár ott ólálko dott a gyűlölet, a békesség mellett a h á b o r ú s á g ...«

F e jér is azok közé tarto zo tt, kik örökös harcban állanak a világgal, a sorssal. Örökké nyugtalan lelke óriási, világmegváltó eszmékkel

»Mindenki m egváltója lehet önm agának — m ásra tám aszkodnunk nem lehet:.. Új vallást, új hitet hirdetek: a tiszta erkölcsiség vallását s az önön erőnkbe v etett hitet 1 « És a na g y tudós teljesen beleveszett az egyoldalú, ferde okoskodások, sofizrnák és a fo rizmák labirintusába. Fanatikus elvakúltsággal rag a sz k o d o tt esz méihez. Hirdette az o k at szóban és írásban. G yak ran m egfürdött a dicsőség jóleső sugaraiban, mikor bamúlói hízelegve rajongták körűi. Emelt fővel j á r t az utcákon, mint aki érezi, hogy egy egész embervilág terh é t hordozza a vállán... Es ő Atlasznak érezte m a g á t erre a gondolatra. Mégis, mikor hazajutott e lh a g y a to tt lakásába, sokszor elfogta lelkét valami nyomasztó, m eg nem nevezhető bánat-féle. Üresnek érezte a lel két s gyakran kínozták elérhetetlen vágyódások.

viaskodott. Erősen kétkedő volt m ár ifjúkorában s ez vitte az orvosi p á l)á ra . Itt aztán eg y új, csodás világ tárú lt fel e l ő t t e : a mezetlen tudásnak világa a m a g a nagyszerű rejtelmeivel. A láng eszű fiú teljes erejével a dta rá m a g á t e talányok m egfejtésére. Tanúit, k u ta to tt, búvárkodott fáradhatatlanúl. S minél nagyobb lett a tudása, annál inkább elmerült a kétkedés hullámaiban s lassanlassan eljutott a teljes hitetlenség s ö té t mezejére. H áborgó lelke vajúdását naplójába öntötte. »K eresem az Istent, vajh’ m egtalálom -é? Izekre vagdalom az emberi t e s t e t... azt mondják, h o g y a szív a hitnek m e le g á g y a ... boncolom a szívet, melyben valaha meleg vér b u z o g o tt., kutatok az a g y mélyedéseiben, az idegszálak k ö z ö tt... ez itt a nemi ösztöné, ez az eszthetikai ízlésé, ez a nyelv, emez meg a mathemati-

Egyedül állott az emberek között, messze kima ga slo tt felettük. Akik szerették —- nem értettek, akik m eg é rte tté k — nem szerették. * * * Bosszús kedvetlenséggel dobja le a tollat F ejér doktor u r ... nem tud ma írni. C sodálatos képen úgy tetszik neki, mintha valami idegen, a leikétől messze eső volna az az eszmekör, amelyben mozog. A régi titokzatos vágyak, névtelen érzelmek özöne tolúl a szívére s eddig nem é rzett forró érzelm esség ejti rabúl a nagy hideg em bert... K arácsony estéje volt most. Sokszor m eg érte már, sokszor átfu to tt ra jta hideg gúny mo sollyal. S most — míg hátradől székében — ■ azon kapja m ag á t, hogy o tt kalandoz az ő kis szülőfalujában, a b o g á rh á tú házak között. É des anyjával o tt állanak a kis karácsonyfa a la tt s míg

dás — annyi temetés. *

Tiszántúli R e fo rm á tu s E gyházkerület N agykönyvtára

*

*

Je lzet: Z 462

5 - 6. sz á m .

D ebreczeni

örömmel repdes a fényes diók után, kis kezét imára kulcsolja az anyja s imádkoznak. A szo morú jó sá g o s asszony örömkönnyek között nézi imádkozó kis fiát. A doktor ur úgy érzi, mintha könny szivárogna elő szempillái alól... Felugrik, bosszús dörmögéssel rázza m eg m agát, majd melankolikus sóhajtással m o rm o g ja : »Úgy lát szik, ö reg szünk«. * * * F e jér G y örgy doktor úr prémes bundájában, fején fényes cilinderrel, gy o rs lépésekkel ig y ek szik előre a fényárban úszó nag y körúton. El mélázó szemei előtt összefolyt a vakító fény a hömpölygő em beráradattal. Mintha szerelmes paszto ró r á ra -sietne, lázas iz g a to tts á g g a l tö rte t előre. Mindjárt nyolc ó r a ... a gyermekek türelmetlenek .. m ár csak őt várják s a karácsonyfa oly csábí tóan hívogat. A körülötte járkálok csodálkozva bálnáinak a sietéstől kipirult arcú öles em berre... Hirtelen meglassítja lépéseit... m egdöbbenve toppan vissza. Mi ez? Máskor is, minden kará c so n y e sté t a legjobb b a rá tja házánál töltötte, abban a boldog, szeretettel teljes, puha, meleg családi körben. Az a művelt, finom lelkű férfi, az a csupa melegség, csupa szeretet • ki csodálva tekintett föl nagy tudós b a rá tjá r a ; az a bájos, angyali lelkű aszszony, az édes, szép gyerm ekek száraz, hideg legényéletét annyi drága, poétikus órával a r a nyozták meg. De mindig olyan m agaslatféléről nézte őket, olyan jó ak a ró mosolygással. Ö rvendett vélök a karácsonyi estéken is, m ert boldog volt, hogy azok a jó emberek úgy örülnek s m ert nem a k a rta boldogságukat m egzavarni. Néha lopva szánakozó m osolygás g y önge árnya futott á t az arcán s tudja I s t e n ! mégis úgy érezte, hogy a szánó mosoly m ö g ö tt keserű fájdalom, néha irigy ség is lappangott. S most — mintha a szívét kicserélték volna, végtelen sóvárgás, epekedés tölti el egész valóját. N a g y pelyhekben hullott a hó, mikor csak nem futva m egérkezett. N a g y sebtében a d ta oda bundáját, kalapját az inasnak. — Már várják m éltóságodat, — m ondta a bizalmas szolga. O dabent csakugyan sü rg é s-fo rg á s hallat szott s a nagy szobába nyíló ajtó m ögött elfojtott öröm kacagás, suttogás, sóhajtás és szepegés.


55

F ő isk o la i L a p o k .

Meleg szeretettel üdvözölték odabenn, a férfi m egölelgette, az asszony pedig kedves szem re hányással feddette m e g : — Ú gye m ár m egint a fellegek között j á r kált s majdnem m egfeledkezett rólunk, szegény földi halandókról? — S boldog m osolygással m u ta to tt az ajtóra, mely m ö g ö tt a gyerm ekek nyugtalankodtak. Az apa m eg rá zta a csen g e tty ű t s a g y e r mekek örömm ámorban úszva rohantak ki a szo bából. V olt aztán örömsikoltás, nevetés, kacagás, mikor mindenki m egtalálta a néki szánt ajándé-, kokat. A tizennégy esztendős virúló leányka, a ház büszkesége, szemefénye, dalos pacsirtája, édes elpirulással f o rg a to tt kezében e g y pompás, mű vészi emlékalbumot Pirulása m ár a hajadoné volt, hiszen nag y leányoknak szoktak emlékkönyvet ajándékozni. A babák, játé k o k helyett szép himzőkészletet is hozott neki a Jézuska. Boldog piru lással rejtette a rc á t anyja kebelére s a jó Isten tudja, miért, — de mind a ketten sírtak! A két fiú öröm ét leírni is lehetetlen. F e jér doktor úr csak nézte-nézte a gy ö n y ö rűséges képet. Szívét m egm arkolta valami véghetetlen nag y keserűség, majd kellemes fo rró ság öm lött el ereiben s mikor a szülők, gyerm ekek összekulcsolt kézzel, szemökben a boldogság örömkönnyével imádkozni kedtek — hogy, hogy nem, de bizony úgy történt, — a keményszívű, hitetlen nag y tudós ujjai imára fonódtak össze, n ag y szürke szemei könnyekkel teltek meg. A villanylámpa vakító su g arai m eg mintha mindnyá jan azt az őszbevegyült dacos fejet fonták volna körül. ...A z iste ntagadó lehajtott fejjel — imád k o z o tt...

M a r ja y Géza.

Karácsony. I. Szöszi húgom a k arácso n y t H etek óta várja. F eh ér lelk e úgy m egvágyik A karácsonyfára. N yesegetem a re m é n y é t.. . T udja is a Jéz u s ! — Kicsi húgom m inek várnád ! M ért lennél még százszor árvább ? ! Úgyis tudod, nem jön erre, nem já r itt a B etlehem i Jézus !

Jelzet:

5 — 6. s z á m .

D e b k e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

56

Pici házunk ha m eleg lesz : M indennel felér az. B arna cipó hogyha a k a d : K alács az, fehér az ! Nem ju t n eked k a rá c s o n y fa .. . T udja is a Jézus! — S vágya vesztén könnye fakad, S írv a-rív a szava szakad, S im ádságban esdve v á r j a : hátha, hátha S zereti a Jézu s ! ?

II. Az én éltem so rja bús, szom orú nóta. H a ünnepeltem i s : hétköznapi volt a’ ! M ikor m ás ünnepel, én csa k tem etgetek, M eggyászolva k o rah ú llo tt N yíló rem ényeket.

Sötétség. — Elbeszélés. — Ti m ég nem tudjátok, hogy mi a h a lá l...! ’ Ha sírtatok is m ár koporsó felett, amelybe a boldogság, az öröm feküdt kiterítve sápadtan, haloványan, ha úgy ereztétek is, hogy bennetek is m eghalt minden vágy, minden remény, ha e g y e dül bolyongtatok is cél nélkül, m egrendült szívvel, m egdöbbent lélekkel, csak az öröm öt ke re stéte k , s ira ttá to k meg, csak a bánattal küzdöttetek, csak az új rem ényt kerestétek. Nem éreztétek azt a k étségbeesést, amely körülfogja a lelket, hogy álmatlan éjszakákon m eggyötörjön, nappal pedig, a megsemmisülés, az őrület felé vezessen benne

A mi k arácso n y u n k nem olyan, m int m ásnak : N incsen abban öröm . A nnál több a bánat. Míg m ás vígadozik, húll a könnyünk á r j a . . . Nem is telik — hej —' m inálunk Zöld k arácso n y fára.

teket. Nem az a halál borzasztó, amely itt j á r kö zöttünk mindennap, amely a te s te t hervasztja el, hanem amelyik a lelkeket öli meg, a szívben z a varja m eg a harm óniát s az észt borítja szo

M ikor k icsi voltam , játszadozó gyerm ek, M ástól tudtam h írét csa k a já té k s z e rn e k . . . K a rá c s o n y fa ... já té k ! Sohasem ism ertem , S ha láttam is, m egkívánni Óh dehogy is m ertem !

morú, gyötrelm es s ö té ts é g b e ,.. *

E l-elm ondja anyám tündérm eseképen : P om pás k arácsonyfám nekem is volt rég en . . Aztán nagyot fordúlt az életünk sorja, S lehullottunk a m agasból Koldús szegény sorba. L etűnt a jó létn ek fölös cifrasága. S ok nagy szoba h elyett egy hideg szobácska ! — R ongyos lett a jo b bik s olcsó k is ruhában A M egváltót m égis százszor Jobban hívtam , vártam . A ngy alo k -csin álta ajándékát k érv e Alig vártam m ár a m ásnapi estére. Szepegve lettem k i ly u k as eipőcském et, S reg g elre rá k arácsonyi A jándékfolt tévedt. T aláltam a hóban egy jeg es faágot, É s a boldogságom tető fo k ra hágott. C ifrapapír s m ás m eg épen jó volt r á j a . . . B üszke voltam — nem volt m ásnak Szebb k a r á c s o n y fá ja ... N agyobb öröm et m ég m ainap se le l t e m ... A zóta m egtanúlt szenvedni a lelkem . Kol dúsbotom m ostan az a k a rá c s o n y fa ; D e éltem nek m égis az volt Legszebb k arácso n y ja !

Szabó István.


...T u d ta , m egérezte, hogy itt a v é g ... Neki m eg kell halni... elmúlni, elhervadni, mint a le vélnek. A kór, amely a testébe fészkelte m agát, nem fog kegyelmezni. Eljön majd a tavasz, a pompás, virúló kikelet, amikor ezer m eg ezer virág fog mosolyogni, illatozni, amikor szerelem ről s u tto g a szellő a zöld lombok között s az ittas éjszakákat az epedés sóhajai teszik h a n g ossá, de ő ezt m ár nem fogja m eg é rn i... Pedig úgy szeretne m ég élni csak egy évig, csak egy rövidke évig, csak addig, am ig e g y olyan tavaszt él át, mint az a másik volt, amikor a szép ifjú feleséggel bejárták ezeket a helyeket, ahol ő most, mint egy váz, mint egy alvajáró keresi a boldogságot, a reményt. H á t a felesége? mi lesz a feleségével, ha ó m eghal? Csak a feleségéért kívánta még az éle tet. S z e re te tt volna bírókra kelni a sorssal, hogy elvegye, visszakövetelje tőle az egé sz sé g e t, a boldogságot. Az a szép, jó asszony, hogy m eg ijedt most is, mikor m egm ondta neki — fürdőre kell mennie, kimerítette a sok munka. Az orvosai ajánlják. O tt helyre jön, bizonyosan helyre jö n ... P edig olyan éles a szem e... észrevette a hazug ságot. Jönni a k a rt ő is, — ki viseljen rá gondot, ha nem a felesége? M eg könnyebben megy a gyógyulás is, ha ő vele lesz, ő meg a gyermek. De ő nem e n g e d t e : Miért lássa hervadásom at

Je lzet: Z 462

I \

..

5 —6. szám.

v

D ebreczeni

.

F ő is k o la i L a p o k .

napról-napra, hadd legyen abban a hitben, hogy m ár m eggyógyultam , erős vagyok, m ég csak egy h é tig m aradok itt, m ert m e g á rta n a a hirte len levegő változás. — Még csak eg y h é tig ... azután visznek haza a csöndes kis faluba, megpihenni ö r ö k re ... A nap kezdett alászállani az é g b o lto n ... A kert fái sá rg á sv ö rö s fényben é g te k a búcsúzó napsugaraktól. Az ősznek hangulatos csöndje t e rült el mindenütt, pedig emberek járk á lta k vé’ g ig az utakon, de olyan bizonytalan, imbolygó járással, halovány arccal, mint a k ísértetek... Dáni ^Gábor is megindult, hogy bem egy a fürdő hotelbe, m ert m ár kezdett hűvösre válni az a lk o n y a t... Amint kiért a főútra, valaki a ne vén s z ó líto tta ... — Dáni úr! Visszafordult. A p o staszo lg a állott előtte, egy levelet ta r tv a kezében. — Nekem szól? — kérdezte a postástól, azzal elvette, idegesen t e t te a zsebébe s g y ors lép tekkel! indult szobája felé, hogy elolvassa fele ségének hozzá írt talán utolsó levelét. *

Kedves G á b o r! Mielőtt vé g ig olvasná ezt a levelemet, egy vallomással tartozom m agának. Tudom, hogy ön, ha elolvassa, m egfog gyűlölni, átkozni fog. J o g a lesz hozzá, G á b o r; m ert én erőszakosan tépem széjjel a z t a köteléket, mely bennünket összefűz. Ne értsen félre G ábor! Én m a g á t sohasem s z e rettem , v a g y nem szerettem azzal a szerelemmel, amellyel eg y nő férjének tartozik. Dacból lettem a felesége is. Mást szerettem, az m egcsalt. Miért k ért akkor m eg m ag a engem G á b o r; hiszen m ag a is tudta, hogy já rta m , hogy szerettem azt a másik férfit, miért nem olvasta ki a szemem ből, hogy nem szerethetek m ást? Miért nem h a g y o tt o tt m a g a is engem ? Most nem kellene épen nekem mérni ezt a csap á st m a g á r a azért, mert b o ld o g g á a k a rt tenni. A felesége lettem, G á b o r... Igyekeztem valóban az is lenni... Nem sikerült. Éjszakákon gondolkoztam, tépelődtem, hogyan hozzam helyre a mi lehetetlen helyzetün ket, hogyan valljam be m agának azt, ami kö te lességem. Hisz megölöm vele. D e most m ár m ag a m eg g yógyúlt Gábor, m ost m ár nem kell tovább titkolnom. Azt írta, egy hét múlva hazajön. Csak azt ne, engedjen el engem, én nem tudnék a


.

57 -----------------------------------------

m a g a becsületes szemébe nézni többet. Bocsásson m eg nekem G ábor, ha lehet. Nem voltam hűtlen a m a g a nevéhez, hadd adhassam azt vissza m a g á n a k becsületesen, tisztán. Ne gondoljon h a r a g gal reám, hanem felejtsen el s ha lehet, enged jen m eg nekem. ' A kis fiúnkat szeretném m egtartani m a g a m nál, h agyja itt nálam, há ő rá nézek, kibékülök a sorssal, mely eddig oly kegyetlenül bánt velem. Hadd kérjük ketten az Istent, hogy gy ó g y ítsa m eg m ag á t, te g y e oly boldoggá, mint amilyen boldogtalan a m a g a Máriája. Ez volt a levélben. E lolvasta három szor is, nem hitt a szem ének... csakugyan ez lenne od a írva? Dacból lett a felesége, csak ám ította, h a zudott két hosszú éven át. Hamisan esküdött az oltár előtt. M iért? Dacból. Hiúságból! Hazudott. Kímélni a k a rta csak eddig, m ert nyomorúlt b e te g volt. Most meg vallja az ámítást, m ert erős, egész s é g e s ; lesz ereje elviselni ezt a csapást. Nem lehet! Hát ő csak áldozat, egy tehetetlen, elvak ított eszköz az asszony előtt. Mikor megölelte, nem őt ölelte m eg, annál a másiknál j á r t a g o n dolata, annak volt szánva az az ölelés, az a csók akkor. Ahoz szólt hízelgő, becéző szókkal, csalta két esztendeig, m ert b e te g volt a teste. H a teste m egerősödik, tneggyógyúi, összetörheti a lelk ét, a szívét csupa vasból... nyom orúlt... n y o m o rú lt... M ég mindig a levelet nézte azzal a tom pa feszült kifejezéssel szemeiben, amely az őrületet szokta m egelőzni; azután úgy érezte, hogy a s o rok táncolnak összefutnak szemei előtt, keringtek a bútorok is, a szoba is őrült sebességgel. A szíve pedig vert, majd m egszakadt. Halotti s á p a d ts á g öntötte el az arcát, m egtántorodott, egy darabig k a p kodott a levegő után, azután e g y rémítő hörgéssel v é g ig v á g ó d o tt a szoba p a d o z a tá n ... *

' * '&■ * Ü g y találták o tt eszméletlenül... D e nem halt m e g ... O tt feküdt az ágyon, mint egy halott, csak a szeme já rt. révedzett kísérteties n y u g tala n ság g a l a szobába. A levelet nem tu d tá k kivenni összeszorított kezéből, azt nézte, f o rg a tta , de nem olvasta el. Néha félre beszélt. Ilyenkor e g y halvány asszonyról szólt, aki őt várja, aki eleped utána. Néha ú g y tett, mintha mellette ülne v a la k i; ahoz beszélt é rth e tetlen dolgokat, csodás meséket, amit lá z a s fő

J e lzet; Z 462

58

D e b r e c z e i Ni F ő i s k o l a i L a p o k .

vei kigondolt. Voltak nyugodt, csöndes percei. Ilyen kor nem szólt senkihez, csak hallgatott, de az arcán, a tekintetén m eglátszott, hogy valakit v á r... Több hét telt el íg y ... anélkül, hogy vissza té r t volna az emlékezete. A betegsége, mely előbb halállal fenyegette, hirtelen eltűnt Lehet, hogy csak alkalomra várt, amikor teljes erővel törhessen ki. O rvosai' meglepődtek, nem tudták okát adni ennek; bár azt ta rto ttá k , hogy szeren csésebb lett volna, ha meghal ... nem csak a szel leme alszik e l... talán ö rö k re ... E g y szomorú nap délutánján szo k atlan iz g a to t ts á g o t árúit el. Felült ágyában s kinézett az ablakon órákig, figyelve minden neszre; azu tán bágyadtan dőlt vissza, mintha csalódás érte volna... E g y fiatal szelídarcú ápolónő ült az á g y a m ellett; annak m e g fo g ta a kezét s mesélt neki olyan történeteket, amelyekben e g y szelíd asszony a főszereplő, aki v ért sírt bánatában, m ert az ura elment messzire, ahol folyton s ö té t ség , van. Azután rán é z e tt az ápolónőre, amitől annak m eg b orzongott a lelke... Jer, menjünk el mi a s ö té ts é g hónába, hoz zuk vissza, m ert m ár sok véres könnyet elsírt utána a felesége... m ár az erdőkbe is fjolyik a vérköny, a r r a van ő ... gypre menjünk, nem- hal lod, hogy sikolt, sír... az asszonya. Kemény a szíved... pedig a te könnyed is v é re s... vér vagy.

5 — 6. s z á m .

Jogászélet a főiskolában.

Nem arról a »Jog-ászéletről«, melynek v á lasztott szerkesztője és kiadóhivatali főnöke van, de amelynek az idei félévben m ég színét se lá t tuk — a k a r megemlékezni e sorok írója. Sőt**' hiszi, ha ez megindult volna, most elmondaná más valaki helyette éppen a »JogászéIet« hasábjain: hogy milyen élet is volt — tevekeny-e vagy pangó — a lefolyt félévben a jogakadém ián ?... K érdés t á r g y á t csak az képezheti, hogy az ig a z ságnak m egfdelőleg tá rn á -e fel a h e ly z e te t? ... Minthogy azonban a »Jogászélet« nem indulha to tt m eg (úgy tudom : anyagi zavarok miatt) s minthogy jo g ász kollégáim a ^Főiskolai L apok«-at vajmi ritkán keresik fel cikkeikkel (talán, mivel »közös« ?) — némileg jogosítva érzem m agam, hogy a lefolyt félévről elmondjam véleményemet, annyival is inkább, mert egyik párthoz se ta r to z ván, objektív szempontból vizsgálhatom jo g á s z ifjúságunk belső életét. Concordia parvae rés crescunt, discordia maximae dilabuntur — mondja Sallustius. R égi, de igaz mondás és nagyrészben vonatkoztatható mi reánk, debreceni jo g á s z o k ra is. Miért nem sikerül itt semmisem ? Miért nincs nagyobb szellemi elet? .Könnyű r á megfelelni. M ert nincs e g y e té rté s, nincs kitartás és nincs e g é sz sé g e s gondolkozás. Nem csak a jelen évre, de a tavalyira is ugyanez áll. A közelmúlt évek Ki a k a rt ugrani az ágyból, ho y megyen. ben se m ehetett .máskép. Mert mit látunk? Azt, Erővel kellett visszafektetni s folyton s u s o g t a : hogy örökösen két p á rt küzd egym ással a jogászvér-vér... * elnöksegért s amelyik p á rt győzött, számbeli túl .. * * .. O t év telt el a z ó ta ... Ö t hosszú, kínos esz súlyánál fogva lehetőleg a többi állást is a m ag a tendő annak, akit az Isten csapással l á to g a to tt embereivel tölti be, nem nézve azt, hogy a má sik p ártb an lehetnek olyanok, kik az egyes tisz t m e g ... G yakran lehet látni a fővárosban egy ö reg ség ek re megfelelőbbek, alkalmasabbak volnának, de embert, m eg egy hat éves fiúcskát. Az embernek a hiba nem mindig a győztes felt terheli, hanem hosszú ezüstös ősz haja leér a válláig. Mint a a legtöbbször a kisebbséget is, mely a »csak tél, m eg a tavasz, olyanok egym ás mellett a a zért se« elvénél fogva nem fogadja el a neki fél fi s a gyerm ek. C sakhogy a gyerm eknek a r felajánlott állásokat, de dicsőségének ta rtja , ha cáról hiányzik a tavaszi élet nevető vidámsága, az előbbinek szándékai, tervei elé — melyek le halvány, szomorú arcocska az, mintha az élet hetnek jók is — akadályt gördíthet. U tóbb ezt már ezer csapással l á to g a tta volna meg a gyér sem teszi, hanem az ellenfélt h a g y ja m ag á ra. mek lelkét... Az ö r e g szemeiben pedig olyan kü Következnék teh á t a többség vezetőitől'ígért fel lönös fény lobog s olyan érthetetlen meséket adatok m egoldása, a munka. Igen ám. de az mond a gyereknek — aki kézen lógva vezeti — egym ás elleni küzdelem elmúltával a se re g elegy szomorú asszonyról, aki vérkönnyeket sír, széledt, a vezérek m agukra m aradtak. Ha még m ert az ura elment m essze... a s ö té ts é g orsz á annyira m eg volna is a j ó a k a r a t bennök íg é re teik b e váltására — nem tehetik, m ert a leg n a gába. Sebestyén Béla.


Je lzet: Z 462

5 — 6. s z á m .

D e b r e c z e n i F ő isk o la i L a p o k .

gyobb rész beleunva á célnélküli veszekedésbe, a gyűléseken nem jelenik meg, kedve a m unká tól elment, mielőtt belekóstolt volna. És így csak élünk tétlen, szótlanul. H ogy azonban a külvilág tudomást vegyen rólunk, hát rendezünk soiréet. A lapok hetekkel előbb hozzák a hírt, hogy a jogászifjúság fényesnek ígérkező, vagy nem tu dom milyen jelzővel díszített soiréet rendez. De mikor az egész közleményt elolvassuk, kétségünk támad az iránt, hogy a szerkesztőség nem s a jtó hibát követett-e el, midőn a műsort kinyomatta. Lehetetlen, hogy ezt az ünnepélyt (vagy nem tu dom, minek nevezzem m agyarul) nem a városi jótékony n őegylet rendezi, hanem a helybeli j o gászifjúság. Színészek, városi úrhölgyek és urak nevei a műsoron. (Az igaz sá g n ak megfelelőleg közlöm, hogy az első soiréen az elnöki megnyi tótól eltekintve eg y jo g á s z szerepelt, az utóbbin egy sem.) U tóvégre senki sem emelhet az ellen kifogást, ha egy vagy két számban nem jo g ász a szereplő, de viszont nem lehet elhallgatni, hogy vélt gyengeségünknek nyílt m u to g a tá s a az ilyen soirée rendezése e gyrészt a tanári kar, másrészt, a városi közönség előtt is. Hasonlít ez a soirée egy olyan képzelt táncm ulatsághoz, melyet több táncolni kívánó fiatal ember rendez, de mikor a zene fölcsendűl a táncra, a szépen kiöltözött ren dező urak, kik előbb a díszes hölgyközönséget k aron fogvasikkesen vezették be a táncterem be — félreáll nak — s ha a kisasszony kérdi: »Onök nem tá n colnak ?« a szörnyen elmes felelet ez r á : »Kérem, mi csak rendezünk, de nem táncolunk«. A vigalmi bizottság is na g y kedvvel rendezi a jo g á s z sóiréekat s ha k é rd ik : hány jo g á s z , melyik jo g á s z szerepel a műsoron, a felelet lényege nem lehet más, mint: »Kérem, mi rendezzük, de részt nem ve szünk benne«. Pedig, ha részt vennének, valószínűleg nem kellene a műsor felét m eg nem jelenés m iatt elej teni. Hol a hiba ? A rendezőségben, mely a soi réet rendezi? Részben talán igen. de nagyobb részben másban keresendő. Szerintem és a velem gondolkozók szerint ugyanis a vigalmi b iz o tts á g nak erkölcsi kötelessége volna odahatni, hogy a jogász ifjúság a rra való ta g ja it a szereplésre felkérje s ha már éppen nincs vállalkozó, maguk a vigalmi bizottság tagjai lépjenek fel olyan sz e repekben, melyekre őket tehetségük képesíti. Ebben a tekintetben a múlthoz képest esés mutatkozik. N a g y o b b ré sz t'a zo n b a n a hiba valódi oka abban a nemtörődömségben keresendő, mely


59

ennek a fakultás tag ja in a k mintegy vérévé vált. A szám ra nézve nem nagyobb theolotúai fakultás elsőbbségét kénytelenek vagyunk elismerni abban a tekintetben, hogy ez nem szorúl kifelé az ün nepélyeinek rendezésekor, de a maguk erejéből is rendeznek jól sikerült ünnepélyeket. Igen, m ert ott a lelkesedés és összetartás valamivel nagyobb, mint minálunk. Ö sszetartás. Van-e köztünk e g y csepp is belőle? Nincs. A jogász ifjúság két, szemmel láthatólag elkülönült elemre, a »gentri« és a nem gentri elemre tagozódik. A kettőnek gondolko zás módja egym ással éles ellentétben áll. Az em beri é rtéket mindenik más szemüvegen nézi. Az első szerint valakit értékessé az előkelő szárm a zás, az elegancia, a másik szerint a belső t a r t a lom, a tudás s a társadalm ilag eg y jo g ász tó l megkívánható intelligencia tesz. Es hogy milyen egym ás iránti hidegsége s az egym ástól való tartó zk o d á sa ezen két elemnek, semmi sem mu ta tja jobban, mint az a körülmény, hogy a m a g á t gentrinek ta rtó jo g ász , azzal, a talán sze gényebb, te h á t kevésbbé elegáns jogásszal hó napokon keresztül eg y szót sem vált, m ert d e rogál neki. E g y é b k é n t a legtöbben közülünk helytelenül fogják fel a »gentri« szó értelmét. E z t ugyanis nem a g a z d a g s á g teszi, de a régi nemesi szárm azás és előnév, mely egy msgyeben, országrészben, esetleg az egész o rszágban á lta lánosan ismert. De emellett is a X X . században keleti gondolkozásra vall és túlhaladott álláspont a »gentri«-séggel való tüntetés. Nincs is ez min denütt szokásban. S ő t többet mondok. E zt a fo galm at egy olyan részében az országnak, me lyen a történelem ta n ú s á g a szerint is na g y ne mesi családok éltek s élnek ma is — nem isme rik. Ez a része az o rszágnak »nyugathoz« közel esik. Az a p uszta tény, hogy a jogászifjúság ilyen elkülönült elemekből áll, lehetetlenné tesz minden intenzívebb munkát és ifjúsági életet, akik m ég az iskola padjai, között sem ismerik eg ym ást (pedig ugy-e, nem vagyunk túl sokan ?), hogyan működjenek össze a rra a célra, hogy az ifjú-ági e g y le tek e t felvirágoztassák és az igazi kollegialitásra, a nemesebb eszményi törekvésekre az egyetem ek és a többi főiskolák előtt példát m utassanak?..'. Debrecen ifjúsága vigyázz! A múlt nem a te érdemed ! Közeleg m ár az idő, midőn az ősi főiskola hóm-

Je lzet: Z 462

60

5 — 6. szám .

D e b iíe c e n i F őisk o la i L a p o k .

lokzatára ezt a felírást vésik: »Egyetem «. A közel négyszáz éves múlt dicsősége nem gyújt-e lelke se d éit szívedbe? Erőd, önbizalmad akkor hagy-e cserbe, midőn az új templom alapköveit kell le rakni a te munkád segítségével ? Egyesületeidre akkor kell-e kiragasztani a >Megszűnt* felírást, midőn annak egyetemi nívót kellene nyerni...? Theologus i f j a k ! nektek is szól az intés. Intéz ményeink eg y része véletek közös. A ti lelkesedéstek lángja is fogyóban. A »M agyar Irodalmi Önképző T á rsu la t« , melyben a jelen idők legna gyobb költője b o n to g a tta nem rég szárnyát, kö zös m unkára szólít. Szűnjön meg hát az idegenkedés, széttagozódás, az ifjúság sorai, különösen pedig a jogászifjúság közt! D öntse le a válaszfalat a »Jogászkör« mielőbbi felállítására való eg y ü tte s törekvés. Győzzön a ferde felfogáson a józan fel világoséit értelem. Érzésben, gondolkozásban egybeforrott ifjúság közt van csak ifjúsági élet. — Ez a g o n dolat sürgeti a >Jogászkör« felállítását. V a g y ha úgy tetszik, legyen »Akadémiai-Kör«, ezt m ég szívesebben üdvözlöm. Az a hagyom ányos szeretet, mely a ju ris tá t a theologus diákokkal összefűzte, ne haljon ki az ősi falak közül! Ez a félév elveszett. Új félév, új év következik. V ajha az új esztendő e g y e té rté st, munkakedvet hozna az »Alma Mater« falai közé. Fejes Gábor.

Ha meghalok . . . 1 T av asz lesz ak k o r, lázzad, fo rr a föld, Illato t ont a m ájusi alkony, M egújul minden, am ikor én majd H alottsápadtan, csöndben elalszom . . . D erm edt testem et ne tegyétek le K oporsóba bezártan a sírba, H alott szívem a földben pihenni Sohase tudna, sohase b í r n a . .. Gyűlölöm ezt a szennyes, vén f ö ld e t! Nem adott soha öröm öt, üdvöt, M induntalan a kínok, a vágyak Szom orú útján kergetett, ű z ö tt .. . Vigyetek m ajd Sülyesszetek a B ársonyos ágy S altató dal a

a tengerhez e n g e m ; tenger f e n é k re ! lesz a puha föveny, hullám zenéje !

1 Szerzőnek m ost megjelent verskötetéből.


S ülyesszetek a ten g er fenékre ! . . . Lebukó testem m eg-m egbám ulják P iro s korallo k , tengeri rózsák, K agylók, sokfejű, fénylő m edúzák. S h alott szívem hez odasím ul m ajd V alam i bátrabb k o ra llsereg ; Bezom áncozza testem et s én is K orallá válók s ú jra le s z e k . . . Be m ás, be szebb lesz ez az új é l e t ! Nem tép soha a kín. m eg a vágy ! K örülölel sok álom m esével M elódiás, nagy e g y fo rm a s á g .. . S ha majd feltörve — id ő k m últával — F elszínig ér a k o ra lls z ig e t: Ú jjongva jö n sok sápadt utódom , Kutatva, vájva k in c s e im e t... F elsíró dallam titk o s zsongása Á rad m egejtőn az é js z a k á b a : Szívem dalol a száztitkú m élyben, Mint egy varázsos, legendás h á rfa . . . M egborzongnak a sziget la k ó i. . . S zirének csalfa m eséje é l e d . . . R em egve sú g já k : a ten g er d a l o l ! . . . S lecsalja őket a m élybe az ének ! P elle J á n o s .

Mozaik. A diákélet örök hum orából szedem össze e m ozaikdarabokat. B oh ém fiatal ságunk szikrázó életk ed ve a mi lelk ü n ket örök derűbe vonja. íg y születnek m eg e m ozaikdarabok. Összegyűjtjük, h o g y a m ások lelkét is bearan yozza a mi kedvünk és főleg, h o gy m egm en tsü k a diákévek hum orát. Elraktározzuk a jövőre, am ikor majd fagyosab b lesz az élet és szükség lesz m elegeb b napfényre. *

Az öreg professzor úr 25 év óta ígéri már, h o g y k ön y vet ír s ezt adja hallga tói kezébe. N agy diadallal jön be n e m régiben is eg y ik órára. „Urak, készül a tankönyv, eb b ől fognak k ollokválni az idén®. Csodálkozás hangja zúg keresztül a term en. Valaki hátra hajlik és lesúgja az o ttle v ő k n e k : „Már készen is van az első oldal". Pillanat múlva kacagva v issz hangzanak a falak.

Je lzet: Z462

5 — 6 . s z á ra .


E lgondolom , vájjon mi is azért élünk, h ogy am ikor napunk tulhajlik a d e le lő n : kikacagjanak a falak, eg y lapra zsu g o rodjék össze a tudásunk és kikacagjon az élet? , *

A professzor urak szeretetre m éltó öreg urak (kivéve a kollokvium okat), akik n em csak azon töprenkednek, h o g y mire való egyik vagy másik jogi paragrafus, hanem azon is, h og y mire való az em ber feje? Van-e annak valami rendeltetése, célja, mert, hogy nem a tanulásra és tu dásra van berendezve, azt hosszú idők tapasztalata után m egd ön th etetlen b iz o nyossággal tudják. A legpontosabb m e g határozást ma hallottuk egyik professzor úrtól: „Arra való, h og y az em b er gallérja fel ne csússzék". *

Kérdezem a tanítványom tól: „Mondja csak, ki a legszebb rajzoló az osztályban? A fiú szem reh án yó an felel: „A Brukner mamája". *

Nagy alkalomra készül a Kántus. A darab roppant elővigyázatot igényel, h ogy a siker biztos legyen. De hol egyik, hol m ásik túlnyújtja a darabot. Oda szól a v ezető tanár úr: „Már H om onnai m egint kimaradt"! S zerén yen csak en n y it jeg y ez m eg valaki: „Pedig m ég hó sem volt". *

A n em régib en lezajlott országos diák kongresszuson nagy csoportba verőd ve tárgyalnak a kiküldöttek és a fővárosi lapok tudósítói. E gyik lap munkatársa egy régi diákvezér előtt: „Barátom, téged a diákság érd ek éb en kifejtett te v é k e n y ségedért aranyszoborral kellene m egaján dékozni". „Nagyszerű gondolat tőled. De még nagyszerűbb lennne ilyenkor, hónap v é gén becsapni a zálogba... önmagam". *

Javában folyik a tanácskozás, ugyan csak a kongresszuson. Vitatják a világ rengető kérdéseket pró és kontra. Iszo nyúan dorongolja egyik delegátus az előtte


61

szólót. Mire az dühösen pattan fel: „Ne idézgessen belőlem". Lecsilapítják aztán n agy n eh ezen : „Ülj le és örülj, h o g y klasszikus vagy". *

Jön velem szem b e a dekadens poéta barátom. Majd elrepül az öröm től. „Nos, valam i új gondolat, új téma vagy új m ű remek?" Meg sem áll, csak m egy lélek szakadva tovább. Azután hallom, h ogy az „Ujidők“-ben két versén ek 12 ezer példányban jelent m eg a... címe. *

E gyik ü n n ep élyen volt, nem is olyan múltkor, h og y programra változás állott be s ezt egyik főfő ren d ező így j e le n tette b e: „Van szeren csém sajnálattal tudtúl adni a közönségnek..." Na — g o n dolom — ez is úgy járt, m int az egyszeri pap, aki így kezdte a halotti beszédét: „örülök, h o g y n ek em jutott a nagy s z e rencse, h o gy ezt a ha'ottat elparentáljam". *

A kultúrától elm aradt nép, a „misera plebs" n evelését célzó szabadiskolában — ism eretes dolog — „A honfoglaló m a gyarok m űveltsége" cím en tartottak m o s tanában előadást. Vetített képekkel k el lett kísérni e m agyarázatokat, am inek az előállítása u gyan csak késleltette az e lő adások m egkezdését. T ü relm etlen kedve szólal m eg a m ellettem ülő bácsi: „Hejnye, m ire való mán avval a géppel ott az a sok hókusz-pókusz"? A m ellette ülő így inti tü relem re: „Hát nem tudja, h ogy abból egy ősm agyart fognak elővará zsolni?" *

Vitatkozunk. Bám tám adnak ezek a körm etlen sasfiókok. „Barátom, te sátán vagy". — Helyes, elfogadom , de ne m on djá t o k : Sátán,7 h an em Lucifer... F énvhozó. xJ „Az nem lehet, m ert te csak sötétséget hozhatsz". N ektek igen. Mert lássátok, vannak tárgyak, am iken nem hat keresztül még a nap sem. B.

Jelzet:

D e b r e c z e n i F ő isk o l a i

Forgács gyűjtés. Közeledik a szeretet ünnepe, a legnagyobb szenvedő születésének n a p ja : k a rá c so n y ... Még feketék az utcák és sárosak az em berek... O d a fent az angyalok valami nag y foglalatosságban vannak s nem érnek arra, hogy beszitálják a földet fehér h ó p e rm e te g g c l... Pedig karácsony olyan szomorú, ha s á r o s ... Pedig a földet meg kellene m ár fehéríteni, el kellene takarni a ra jta levő sarat, szen n y et... S ebben a hermelingyilkos időben milyen nagy a s ü r g é s - f o r g á s ! Az üzletek kirakatai csillognak, fénylenek a sokféle ezüstös aranyos csecsebecsétől... De sok gyerm eknek hoz öröm öt a karácsony előreküldött hírnöke.... S ó, de m ég többnek hoz szom orúságot, akik a k ira katok ködös, homályos fénykörében állva, könnyes szemekkel nézik a sok ra g y o g ó karácsonyfát s irigykedve gondolnak azokra a boldogokra, kiknek asztalán nem sokára 'mindez csillogni, ragyogni f o g ... m ert őnekik sohasem volt és nem is lesz sohasem gyerm ekségüknek karácsonyi boldogsága! * K arácsony estéjén, tudom, tele lesz az utca siető, örvendező e m b e rá ra d a tta l... S a fényes, szikrázó tömegben majd fel-feltünnek itt-ott apró, rongyos kis koldusgyerm ekek... koldusgyermekek, akiknek nincs ünneplő ruhájuk, nincs karácsony fájuk, talán kenyerük sincs, csak so várgó, bízó, r t a t l a n fehér leikök... És kinyújtják kezüket, hogy kérjenek... És koldulnak, mert örülni sze retnének ők is karácsony ünnepén... S a fényes urak, ra g y o g ó dámák nem veszik őket észre, nem értik meg, miért ak a r a koldus is örülni Krisztus eljövetelének s elfelejtenek odadobni egy-egy fillért, e g y -egy k rajcárt, m ert sietnek haza, karácsonyfát díszíteni gyerm ekeiknek... És a hömpölygő á ra d a t megszidja, letaszítja az útról a kis fehér lelkű koldusokat, akik örülni akarnak, de nem tudnak örülni a bethleheini jászol szülött jén e k ... Szegény kis koldusok, apró n y o m o rú lta k ! Boldogtalan kis fehér hermelinek ! Kerülitek a sárt és beletaszít abba benneteket a m agának örven dező em ber... * Mi is panaszkodunk, mert nekünk sincs meleg karácsonyunk... Idegen emberek közé vetve nem ünnepelhetünk családunk k ö rében... Pedig örülnünk kellene, m ert nem látjuk itt a nagyváros k a rá csonyi szom orúságát, nem 1átjut: a na g y ellen


L apok.

5 — 6. szám .

tétet, mely ilyenkor élesedik ki legjobban, s nem kell sírnunk a nyomorúltak látásán, akik hiába nyújtják ki esdeklőn k e züket... De hát azok ünneplése milyen lehet, akik messze, idegen o r szágban egyedül bolyongva eg y szavát sem értő ismeretlen nép tengerében, m agános szobájukban kézrehajtott fejjel búslakodva élik á t karácsony éjsz a k ájá t... T alán ezeké a legszomorúbb k a r á csony... Mi a falvak jám bor lakóinak hirdetve a karácsonyi öröm öt, öröm öt veszünk magunknak is... A falu karácsonyja m ég üde, tiszta és meleg. A koldusok sem szenvednek ottan sapró g y e r mekek bethlehemest játszva örülni tudnak még. A g a z d agabbak asztalánál meleg kalács várja őket s nem taszítja le őket a sárba, a büszke m elegséget á rasztó karácsony esté je... *

r

Szegény karácsony! S zegény N á záreti! A ti fényetek megfakult m ár kétezer év ó t a ... Minek is vagy, miért is j ö t t é l ? ... Azok, akik várnak, hiába várnak, pedig nekik volna szükségük a m eg v á ltá s ra ... S azok, akikhez hívatlanul elmegy, nem szorúltak a te megváltó- szere te ted re ... Am azoknak ha eljösz, halál képében jösz csak, mert rajok nézve ez a m egváltás Emezekkel eg y ü tt vagy mindig s az életet ta rtjá k m egvál tá s n a k ... H á t te is szereted a fényt, a jólétet, a pom pát? H át az ezredévek meg tudták hami sítani a te küldetésed célját? .. Szükség volna itt arra, hogy újra eljöjj az emberek kö z é ... Oh, m ert hány ember születik a te születésed napján, akik keresik, készítik a m egváltást, de az életük csak, nagypéntekig nyúlik s húsvét napja nem hajnallik fel rájok sohasem ... Oh, de sokan vannak itt új m egváltók, akik eg y élet kínszenvedésével pecsételik m eg azt a vétket, hogy a világra születtek... * Oh, fehér, tiszta k a r á c s o n y ! H ova lett a te régi tisztaságod, fehérséged, m elegséged ! ? Hova lett a szeretej:, melynek be kellene töltenie most minden ember s z ív é t ! ? H ova lett az egyenlőség, a boldogság, melyet egykor te á rasztottál ki ki boldogra, boldogtalanra s melynek kirtokában a koldusgyermek jobban tudott örülni krajcáros fenyőgalyjának, mint a milliomosok csemetéi a sz ázakat érő fenyőfák csörgő, ra g y o g ó d r á g a s á g a in a k ! ? ... A te meleg fényedet m egette az idő s kisugárzó szeretetedet m eg fo jto tta a hideg... Mint az út során kigyult gázlángokat, az embe-

Je lzet: Z462

5

6

szám .

D e b h k g z e n i F őisk o la i L a p o k .

^

63

rek szívét is úgy beiszsza a köd s karácsony után egyszerre felszakadt a köd, s a déli szél estéjén mindenki csak m agának örül... Nem így m eghozta a havat. Hullott egész éjjel. R e g g e lre volt ez e n n e k e lő tte !... Most kétféle karácsony .olyan szép fc-hér lett a tájék, mint a kiterített estéket űl az em ber... Egyik házban fény és szemfedő. Az apró barna tanyák is mind m e g rag y o g ó pompa között bársonyruhás gyerm ekek őszültek, csak a kéményen 'csúszott le a rászálló tapsolnak a kis Jézus eljövetelének örömére, akit pehely. Ezek pipáltak bele a méla csendességbe, szeretnek most, míg nem ismerik, mert ajándékot míg a boglyas kemencében n a g y o k a t lobbanva hoz nekik. A ztán elfelejtik, m eg ta g ad já k , kineve doh o g o tt a havas szalma. Sárkány-fejekké kuntik, midőn a z élet taván csónakra kélnek........ korodott a vizes szál, sivítva a dta életét a vörös A másik házban koldusasszony szorítja, melengeti szörnynek, a perzselő lángnak. keblén rongyba burkolt éhes gyerm ekét, hogy Bent a házban két ö re g cseléd beszélget. m eg ne fagyjon a gyilkos hideg vityillóban... D orogi István bátyám uram, az árendás, meg a Ezeknek nem j u to tt karácsonyfa, ezek szívében felesége Judit, kit ú g y ösmer a félh a tá r: nénémnincs öröm, csak bánat a kis Jézus születése asszpny. Az ö reg 60 év körüli, tősgyökeres napján s mégis egész életükben szeretik, hívják, m ag y a r típus. Kissé elhízott, zömök term et. keresik a M egváltót, aki karácsonyi ajándék Szénfekete bajusz, tömpe orr, a piros arc közül g y a n á n t-c s a k töviskoszorujából ju tt a t nekik egyvillogó apró hiúz szemek. Nénémasszony m eg te s egy szúrós d a ra b o t... — ó.— tesülése a gondos és tiszta m ag y a r gazdasszonynak, akihez napról-napra hozzák a tályogos lovat, Itur. rnarjult vagy tö rt keztt, sebes lábat, mind m egV erőfényes, tavaszi égbolt szem ed; javallja ő azt, anélkül, hogy valaha hiba esett, Az enyém őszi, fakó, szürke ég. P arányi ajk ad még csókvágytól re m e g ; volna a keze után. Olyan szappant m eg azután E nyém en alkony m áglyatüze ég. aligha tudna főzni m ég valaki a széles határbanA tested harm atos, hajnali r ó z s a ; Az én hom lokom m ár csupa redő. Liljom lelk ed m ég bim bók fa k asztó ja; L eheletem től ólm os a levegő.

A te szivecskéd dalbeíepte r ó n a ; Enyém leégett siv ár pusztaság. T e m ég rep ülsz kacagva-cfalolva; Az én szárnyam m ár m egkapta a láng. T e m ég hiszel, még álm aid v a n n a k ; Agyam nékem is el-elbódíták. T e útat nyitsz a vágynak, a dalnak: Bennem elhalnak a m elódiák. É s m égis: szívünk oly egyszerre dobban, E s szem ünk m égis ö ssze -ö sszetű z; S szeretjü k egym ást a nagy fájdalom ban, H ogy végzetünk egym ástól m essze űz. É s együtt járjuk, tapossuk az útat, — Nem csillog felénk rem ény csillaga — É s összebújva tapossuk az ú tat: V erőfény, nap és ólm os éjszaka. Z o ltá n Istv án .

mint ő. D e hát az idő eljár mindenkitől. Kenyerüknek javát m egették m ár mind a ketten, s a hosszú de becsületes élet épen elég volt arra, hogy tönkre jussanak. A jövő évben az utolsó árendás nyár elé néznek. Új bérlétét fogni aligha bírnak. Ezen tépelődnek az egész napon. Minden falatnak k e sé m az íze, m ert az a go n d o lat j á r v e le : hát > övőre ugyan hol leszünk, mit e s z ü n k ! B átyám uram épen a legnagyobb pilisü töp ö rtő t szúrta villájára, hogy legyen mihez nyeldekleni búsúlásában, míg az anyjok a kötő szé lével e g y előtörő könnyűt morzsolt szét ráncos ábrázatán. — Biz’ úgy apjuk, kend sem törődik azzal, h ogy lesz a s o r u n k !

Irta : T a rn ó c z y L ajos.

— Eli’ aki te re m te tte , ne sopánkodj, ha mondom, úgy lesz, ahogy lesz, üti el könnyel műen az öreg.

K arácsony ünnepe is elmúlt. Hó még semmi. A föld, a szántás mind fekete. Szürke, ködös rövid n a p o k ; úgy szeretné az ember is átaludni a telet. Ami azonban elm aradt -a nagyról, bőségesen ki a k a rta pótolni a kis karácsony. István nap

íg y zsörtölődnek napról-napra k e tte c s k é n ; a baj ha hirtelen jön, összetörik a la tta az ember, — így ha hozzászokik, mindig tud rosszabbat is várni. De egyszerre zö rg é s hallatszik a pitvarból N a g y o k a t dobbant két csizma, mely a hótól aka

Künn a tanyák között.

Tiszántúli R eform átus E gyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

64

D e b r e c z e n i F ő isk o l a i L a p o k .

szabadulni. M ég ki se nyitják az a jtót, m ár be is toppan, — a fiatal g a z d a v olt; szél alól j ö tt azért nem vette észre a »Szulák«. E g y körül belül 30 éves hosszú, ny u rg a em ber; kopaszodó tejjel. Olyan se úr, se paraszt. Az apja, ki birtokát a forradalom a la tt sze rezte ; későn nősült, ö re g s é g é re lett ez az egyetlen fia; kik gimnáziumba is já r a to t t, míg aztán az ötödik osztályból azzal a szent elhatározással meg nem l é p e t t : Inkább leszek u g a tó kutya, mint hogy a g ö r ö g ö t tanuljam. Egyetlen fiú volt, minden szabad volt neki. Megélhet, van az öregnek földje te n g e r! Mikor az ö r e g elhalt, egyideig m ég legény életet élt. A ta n y á k a t bérbe a d ta ; m ost hogy megnősült m ag a ak a r gazdálkodni. Az asszony azonban nem birta kitürni. Mert elől kezdte a legény é le tet; a lump életet. Most is a C sárdából jö tt. E gész éjjel o tt dorbézolt. — Jó é jszakát D o ro g i bácsi, m ert ugy-e most reg g e l van — állít be a házba, s álmosan ténfereg az asztal felé. (Vége következik.)

Könyvismertetés. Vasárnapi é s ünnepi im ádságok. Irta : Csiky L ajos debreczeni ref. theol. akad. tanár. H egedűs és S ándor k iad ása D ebreczen.

Örömmel rag adjuk m eg az alkalmat, hogy Nt. Csiky Lajos urnák e tanévben immár második nagy müvéről rövid p á r szóban megemlékezzünk. A theologiai irodalom terén szinte páratlanul áll a szerző a m a g a csodás szorgalm ával és bám u latos term ékenységével. Mint előszavában emliti, e könyvével lezárta az általa megírni a k a rt iinádságos könyvek sorozatát. Nemcsak lezárta, de fényesen m eg is k oronázta ez irányú irodalmi működését ezzel a könyvével, melynek m e g je le nése eseményszámba m egy az imádság-irodalom terén. Dicséretre nem szorul, elég ajánló a szerző neve. Annyit azonban mondhatunk, hogy e t ö mör, mindazáltal világos, zam atos nyelvvel megirt, ihletett lelkesedéstől áradó gyönyörű szép im ád s á g o k a t lelki épüléssel használhatja úgy a lelkipásztor,* mint a gyülekezet. , Nem is nélkülözheti ezt a könyvet egyetlen papi ember sem, tekin tetbe véve imádság-irodalmunknak meglehetős s z e gény voltát. T artalm az a köt. 20 reggeli, 12 délutáni közönséges vasárnapi, 4 téli, 4 tavaszi, 4 nyári,


5 — 6. s z á m .

4 őszi vasárnapi im ádságot. Az ünnepiek kezdőd nek az adventiekkel. A karácsonyiak 3 napra oszlanak, minden napra 4 (t. i. d. e. egyházi beszéd előtt —u tá n ; d. u. egyházi beszéd előtt és után). Ugyanilyen beosztással 4 újévi, 4 virágvasárnapi, 4 nagypénteki, 12 húsvéti, 4 áldozó csütörtöki, 12 pönkösti im ádság. Az alkalmiak: újév első vasárnapi 2, farsangi 4 (egyházi beszéd előtt és után), bűnbánati vasárnapi 4, úrvacsoraosztásra 8 (beszéd előtt és után), u rvacsoraosztás délutánjára 6, ó-év utolsó va sárn a p já ra 2, refor máció emléknapjára 2, templomszentelési 2, lelkész beköszönése alkalm ára 2, lelkész kibucsuz á sá ra 2 s azonkívül 6 b e te g e k é rt mondandó imádság. 373 oldal. A könyv á ra vászonkötésben 7 korona, megrendelhető a kiadó Hegedűs és Sándor cégnél Debreczenben.

Debreczeni lelkész! tár. S z e rk e sz ti: S. Szabó József debreczeni koll. tanár. Ennek a hatalmas, na g y kedveltségnek örvendő, széles körben elterjedt, hézagpótló vállalatnak ime már az ötödik k ötete fekszik előttünk. Részünkről talán teljesen elég is volna ezt a papi körökben nagy öröm et keltő esem ényt konstatálni, m ert e vállalat múltja, a szerkesztő személye, kiváló Íz lése és tu d ása teljes g a ra n c iá t nyújt arra, hogy ez a kö tet is méltó az előzőkhöz, melyeket a kritika egyh a n g ú elismeréssel fogadott. Bőséges tárh á za ez lelkészeink alkotó teh e tség e gyön gyeinek. V áltozatos, színes képét m utatja annak a megbecsülhetetlen, fenséges munkának, mellyel egyházunk buzgó pásztorai a m a g y a r Sión m eg erősítésén fáradhatatlanul munkálnak. Melegen ajánl juk minden szakembernek. A k ö tet beosztása a kö v e tkező: 1. 3 bibliam agyarázat. II. Egyházi és szertartási beszédek és pedig 6 beszéd iíj. isten tiszteletekre, 15 közönséges egyházi beszéd, 11 ün nepibeszéd, 18 alkalmi, 5 keresztelési, 2 konfirmációi, 4 urvacsoraosztási, 8 esketési és 5 gyászbeszéd és im ádság. III. A curapastorialis körébe tarto zó 3 dolgozat. IV. Im ádságok és pedig 12 halotti, 6 alkalmi im ádság s végül függelék. 6 3 0 oldal. Ára vászonkötésben 10 korona. Megrendel hető a kiadó Telegdi K. Lajos utóda, Eperjesy István könyvkiadóhivatalában, Debreczenben. M. G.

Jánosi Z o ltá n : Papi dolgozatok. Most került ki a sajtó alól Jánosi Zoltán debreczeni református lelkész »Papi dolgozatok* cimü mun-

Je lzet: Z 462

5 — 6. s z á m .

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

kajának II. kötete Hegedűs és Sándor könyvkiadó cég vállalatában. A kötet szertartási beszédeket és alkalmi im ádságokat foglal m agában, de épen — mert részint tapasztalatunk tárház ábán eddig m ég m eg nem levő s minket, fiatalabb theologusokat azok elbírálására m ég nem elé g g é szakképzett alkalmi beszédeket tartalm az, inkább csak a rra szorítkozunk, hogy érdem leges bírálat helyett annak tartalmi csoportosítását ismertessük. E g y é b irá n t is nem érezzük a rr a hivato tts á g u n k a t, hogy e kiadványhoz egyéni bírálatunkat fűzzük, mert egyfelől csak a hivatalos sajtó és szakférfiak elismerő véleményét ismételnők, másíelől Jánosi Zoltánnak a címlapra tűzött neve a k ö tet é rté k ét illetőleg teljes mértékben garancia. — A II. k ö te t tartalm az 3 konfirmációi beszédet és ugyanannyi im ádságot, 2 — 2 adventi, karácsonyi és húsvéti, 1 pünkösti, 1 konfirmáltak első úrvacsora vétele alkalmával, 1 új-bor alkalrnával mondandó úrvacsorai és 23 közönséges esketési beszédet. Ezenkívül van benne 1 - 1 lelkész, tanító és tanítónő, kereskedő és kereskedő' leánya, köznemesi családból szárm azott íöldbirtokos és tanító leánya s végül vegyes vallású házasok esketésekor mondandó sz e rta rtá s i beszéd, A kö tete t alkalmi imádságok zárják be, 1 1 március 15. és október 6-iki, 3 iskolai évet részint megnyitó, részint bezáró és 3 ó-esztendő délutánján mondandó imádság. A kötetet, melynek egyes darabjait írója részben Bauer, Koppén, Nebe, L u e g , Barthels, Köstlin, Rocholl, Thomsen, Josephson, Eduin B auer és Gerock g a z d a g kincstárából merítve dolgozott át, szívesen ajánljuk különősen a fiatalabb lelkészek figyelmébe, kiknek Jánosi eme bő és kész tárgyhalm azzal felette n a g y sz o lgálatot és könnyítést nyújt. (Papi dőlgozatok. Jánosi Zoltán, Debrecen. 1907. Kiadja Hegedűs és S ándor könyvkiadóhivatala.) A 15 ív terjedelmű munka kötött, példányainak á ra 6 kor* o z . i.) Pelle János: Versek. (N agyvárad, Sónnenfeld Adolf műnyomdája. 1907.) E g y fiatal poétikus, melegen érző lélek megnyilvánulásának apró jegyei állanak itt előttem szürke kis kötetbe tömörítve. A hogy olvasom, átfut rajtam valami jóleső langyos ár s a lelkem fürdik benne, mint a virág a harm atcseppek között. Fiatal, erős, de még u ta t nem vett, kiforratlan, igazi te h e ts é g termelése ez a kis könyv, melynek minden lapjá-

65

lelke még nem dermedt meg az élet miatt, hogy m ég nag y szenvedései, nagy csalódásai nem voltak, hogy a lelke m ég fehér és tud örülni a szerelemnek s annak a boldogságnak, melyet szívébe olt a megénekelt szerelmes csókok emlékezete. De e g y másik bizonyító szó is kiröppen a sorok közül, az, hogy a poétának vannak nagy, nemes ideáljai, melyek után fut, de amelyeket m ég ma csak fátyolba burkolódzva lát s így nevet sem tud adni azoknak. — A k ö tet tartalm ilag négy, szorosabban vett három részre oszlik: Fehér dalok, V áltozatok, Uj szerelem és Uj strófák. A F ehér dalok ciklus minden d arabja az optimizmüs erejével hat az olvasóra s úgy látszik, hogy írójuk szereti az életet m a g á é rt az életért, vag y mondjuk így: m a g á é rt a szerelemért. Nem sír és nem esik kétségbe, csak örülni tud, m ert boldog. Eleinte édes vágyakozásba itatja dalait, a z tá n az első csókok h a tá sa a la tt szövögeti to vább a világgal mit sem törődő boldog ábrándj ait. Majd végül fel-felsötétlik egy-egy borongós gondolat, az el nem érhető hosszú boldogság miatt. Aztán a »mese is v é g e t ér« s kiábrándul tán csöndesen merei gve új dalba fog és új szerelmet énekel, ahol m ár lírája sokkal erőteljesebb s tere t enged benne a vehemensebb vágyak megnyilatkozásának és a vér lázasabb lüktetésének is. Itt is remél és ábrándjaiba tem eti.m agát, de az elért csókok özönében felejtve jelent, jövöt, él csak a szerelemnek, s b o ld o g sá g á t teljesen elértnek látja kedvese karjai között. — Valami kedves, fiatalos csélcsapság mutatkozik e versekben, melyek - daczára a tém ák sablonosságának, ha újat nem mondanak is mindig s ha gondolatai nem töltik is be teljesen a strófákat, mégsem konvencionálisak, m ert írójuk a m aga eredetiségéből mindig tud rájok adni egy-egy melegítő da ra b o t s bevonja strófácskáit valami, ^ ha nem is ismeretlen, de mégis érdekes zománc cal. Kedves, bájos kis apróságok, itt-o tt tünetkező kisebb fogyatkozásaik d a c ára is. — A V áltozatok ciklusban, úgy látszik, korábbi terineléseit hordta össze, melyek a régebbi p oéta lelki fotográfiáját m utatják be. Ü gyesen kikerekített hangulatos, kis poémák, melyek között azonban m ár találhatunk hibáztatni valót is. E g y eseket prózai tárgyuknál fogva szükségtelen volt versform ába önteni, m ásokat pedig a “többi helyeken m utatkozó technikai fejlettségének hiánya m iatt

ról lerepül egy-egy bizonyító szó, h o g y a p o é tá n a k ta lá n az összjóhatás kedvéért is

célszerűbb

lett

Jelzet: Z462 Tiszántúli R e fo rm á tu s E gyházkerület N agykönyvtára

66

D e b r e c z e n i F ő isk o la i F a l o k .

volna kötetéből mellőzni. Ez a véleményein a z o n ban kizárólag az aktuális s éppen e m iatt sablo nos két három versét illeti, melyek az ócska bútor látásának, vag y a megrendelt produktum szemléletének impressziójával hatnak, ha nem is kellemetlenül, de kevésbé oly kellemesen, mint az előbbiek. Ez m ég egy darab a régi, a konven cionális, talán kissé prózai és banálitásokkal dol gozó poétából. Annál érdekesebbnek tűnik fel az „Új strófák" ciklusában, mely ha tá rk ő eddigi és ezutáni útja között. Itt m ár küzködik és ha tározatlan, hogy vájjon ár mentében-e, vagy ár . ellenében? Lelkét m ár m egperzselte az új eszmék lángja, szívére már ráhullott a tüzes pernye s az új irodalmi iránynak elkapta erős, örvénylő zuha ta g ja. De dicséretére legyen mondva, szívét nem engedi m ég itt sem eszének tirannizmusa alá, szélsőségekbe, túlzásba nem megy, amit itt á d : új, de szép és ízléses is. Vannak érdekes és nagyon eredeti gondolatai, technikai fejlettségével és erőszakolatlan nyelvével szépen kiegyezteti forrongó indulatait s élvezetes, itt-ott bámúlatos szép dolgokat ád. A Pusztai dal és a V asút című verse tém ája nem új. M egénekelték már sokan, százféleképpen ezt a tém át, de ő mégis m eg tudja adni az érdekességét s megírja százegyedik módon. Hanem a „H a m eg h a lo k ..." című költeménye költemény a szó igazi értelm é ben. Új és erős, tele gondolattal, új eszmével, új színnel és varázsos muzsikával, melyek közül ki-kitör egy hang, a p o é ta büszkeségének s értéke tu d atán ak csöndes, szerény su tto g á sa. Mi szíves örömmel s büszkeséggel üdvözöljük őt s ha tö b bet nem írt volna is, ez az e g y verse poétává a v a tta volna fel!.

Sz. i.

Hirek. A M. I. T. nov. 30-iki ülésén F ekete Ján o s 4. th. „Az ösztön szerepe a v alláso k k ialak u lásáb an " cím m el tanulságos felolvasást ta rto tt; jegyzőkönyvi köszönetben részesült. K ürthy K ároly 3. th. k ö zép sik erü lt szavalata után Szabó István 2. th. olvasott fel egy hosszú bölcselő költem ényt, m elyet a T á rs u lat egyhangúlag jeg y ző k ö n y v i köszönetben részesitett. H ajdú Á rpád sik erü lt szavalatával a gyűlés véget ért E félévben utolsó ülését dec. 7-én tartotta a társulat. H. N agy Jen ő tudom ásul vett felolvasása után Balogh M átyás 1. th. szavalt kevésbbé sikerültén. N agy F e renc 1. th. olvasott fel ezután nehány költem ényt, m elyeket jegyzőkönyvi köszönetben részesített s h á rom költem ényét em lékkönyvbe íratta a T ársulat.


5

6 szám .

B odnár G ábor olvasott m ég fel „Hazafiasság* a n é p k ö l tészetben" címmel. Jegyzőkönyi köszönetét kapott.

Diákkongresszus. A nov. 2 7 —30 közö tt lezaj lott orsz. d iák k o n g resszu s debreczeni delegáltjai a dec. 7-én tartott ifj. nagygyűlés előtt szám oltak be k ik ü ld etésü k eredm ényéről. E lénk részt vettek az alapszabály-vitában, az ifjúsági sajtó és az ifjúság társadalm i és szociális ak ció ja k érd ésén ek m egvita tásában. Kántus ünnepély. A főiskolai én e k k ar folyó hó 3-án délután 5 ó ra k o r az énekterem ben néh. Jám b o r F eren c alapitó em lékezetére k e .y e le te s em lékünne pélyt rendezett, m elyet a kán tu s gyászéneke nyitott meg. A m űsor nagyobb részét a kán tu s énekszám ai tö ltö tté k ki, m elyek közűi a Horváth. F ábián n épdal egyvelegét a közönség m egism ételtette. Kun Károly h. kom oly tárgyú kö ltem én y t szavalt, H ajdú Á rpád th. pedig G abányi „K akasülőn“ c. m onológját s még néhány apróságot adott elő nagy sikerrel. Az em lék beszédet C siky L ajos theol. dékán, a kántus felügyelő tan ára m ondotta, mely után az alapítvány kam ataiból jntalm azott k án to ro k név so rán ak felolvasása k ö v et kezett. Az ünnepélyen szép szám ú közönség volt jejen. A Hittanszaki Önbépző Társulat nov. 27-én ülést tartott, m elyen L agear M ihály zambezi m isszi onárius '— közbejött akadályok m iatt — jelzett elő adását nem tarthatta meg. Papp J ó z se f 3. th. sik erü lt im ádkozása után Vincze E lek 1. th. b írálta T ak ács Im re 1. th. „G oethe vallásos világnézete" c. érte k e zését. A társu lat az alapbirálóval egybehangzóan az értek ezést közép sik erü ltn ek m inősítette, a b íráló n ak pedig jegyzőkönyvi kö szö n etét m ondott. N agy F e renc 1. th. sikerültén szavalta A rany Ján o s „H onvéd özvegye" c. költem ényét, m ely után az ülés véget ért. — D eczem ber 4-én V arga C songor esk. fel. tett indítványokat az alapszabály revízióra, a vita ülések tartá sá ra és a felolvasott m üvek m éltó ju talm azása végett társu lali em lékkönyv b eszerzésére vo n atk o zó lag. A társu lat az indítványt a választm ány elé u ta sítja, m ely az ez évi pályatételeket is m eghatározza legközelebb. S arkadi N agy József 1. th. k ö zép sik e rü lt im ádkozása után T usa M ennyhért 2. th. p réd i k ált közepes sik ert érve el. Szabó István 2. th. „Ö rök tem etés", „Őszi hangulat" és „C sakhogy haza j ö tté l. . . " c. költem ényeit a társu lat első fo k ra m él tatta.- Bagdi Dániel 2. th. sik erü lt im ádkozása után az ülés véget ért. Változás szerkesztőségünkben. A „F őiskolai L apok" eddig H. N agy Jen ő által viselt egyik tá rs szerkesztői állását a szerkesztő-bizottság F ejes G á b o r joghallgatóval töltötte be. Kántusos temetések. F ő isk o lá n k én e k k ara e hóban három izben vett részt tem etésen. Az egyik alkalom m al dec 4 én néh. N ém eth A ndrásné sz. Pirán szk y Róza úrnő, dec. 5-én K. V értessy István s

J e lzet: Z 462

5 - 6. s z á m .


10 én özV. R évész Bálintné, a .néhai nagy püspök özvegye tem etésén. É rd ek es az elsőnél az, hogy az elhunyt róm ai katholikus vallásban élt s hogy a ref. főiskola é n e k k ará t vitték a tem etésre, az kántusunk osztatlan jó h irén ek és a vezető tanár,"M ácsai Sándor nagy tudásának eredm énye. A második jogász soirée. A jogász ifjúság e hó 4-én tarto tta m ásodik idei soiréeját a főiskola diszterm ében, m elyen ez alkalom m al szép és nagy szám ú közönséií volt jelen. Az estély m űsorában m egint volt változás, am ennyiben H orváth Kálmán, a színtársulat b aritonistája, és B alkányiné Bődi E lla úrasszony, k ik m ind a lcetten énekszám m al sze re p eltek a m eghívón, a m űsorról elm aradtak. Az es télyt Pap Géza hittanhallgató m űsoron kívüli zon g o rajáték a nyitotta m eg és7 Bay László a színtársulat tagja zárta be k ét m agyar nótával szintén m űsoron kivül. Pávay B oriska úrleány igen szép szavalatot nyúj tott, mely után ráad ással is k ellett szolgálnia. N agyon tettszett S zakács llus urleány m onológja is. Ur. Ma risk a G yörgy zongora játék a és P irib a u e r F eren c G oldm ark: A ir-ja nagy hatást értek el. M indkettő jü k n ek ism ételni is kellett. P irib au er játék á t D énes A rthur k isérte harm onium on, m ajd zongorán igen finom an, végül Szánthó Jó z se f olvasott fel egy hu m oros k arco lato t a táncról. É rthetetlen és sajnálatos dolog, hogy az estély m űsorán a rendezést kivéve egy jogász sem szerepelt. Karácsonyi elekció. A közelgő ünnepkövetség választása, diák nyelven elekció e hó 17-én délután m egy végbe a szokásos elekciós versek, pipa és kulacsszó kíséretében. A legációk és leg átu so k n év so rán ak kö zlésére tér lapunkban nem lévén, ezzel bővebben nem foglalkozunk. Főiskolai birkózó verseny. A „Főisk. S portszövetség m egbízásából f. hó 9-én a D. A. A C. rendezte az első m agyar főisk. birkózó versenyt. E ldöntésre k e rü lte k a főisk. és D ebreczen sz. kir. v áro s birk ó zó bajnokságai. G yönyörű játék á t láttuk az erővel páro sult ügyességnek. H eves küzdelm ek folytak le az erőtől duzzadó ifjú athléták között. N ehéz súlyú bajnök lett: P ay r Hugó, a kiváló b ir kózó bajnok. K özépsúlyú bajnok lett fölényes viada lok után a k iváló diszkoszvető L u n zer (Pozsony). Könnyű sulyu bajnok erő s küzdelem m el Lollok (Budapest). K özépsulyban m ásodik Előd (B. E. A. C.), könnyűsúlyban R adványi (M. A. F. C.) és Patai (P o zsony). Ü gyesen dolgozott B lock (M. A. F. C.), H o r váth (Debreceni .G azdasági A. A. C.), T örökfalvi (D. G. A. A. C.). V ersenyen k ivül m esteri isk o lab irk o zást m utattak be P ay r H ugó és Lunzer. A versenyt m intaszerűen vezette M oór Jenő a F. S. Sz. titkára. A birói tisztet R udolfy és P ay r töltötték be le lk iis m eretesen. M indenesetre nagy elism erés illeti a D. A. A C. vezetőségét a lelkiism eretes rendezésért és a sik er érd ek éb en kifejtett lelkes agitációjáért. A ref felsőbb leáoyiskoia VI. osztálya szépen sikerült házi estélyt rendezett dec. 7-én. P oétikus


67

hangulat öm lött el a terem ben, m ikor M agoss M argitka a dobogóra lépett, hogy a ,,Prolog“-gal beve zesse az ünnepélyt. É s ez a hangulat m indvégig m egm aradt. P opper A nnus egy m onologot adott elő igen ügyesen. Khoor Evelin rem ek zongora já té k á val gyönyörködtette a közönséget. D arvas G yörgy m űvészi hegedüjátékát V askóvics Paula igen ügye sen k isérte zongorán. A „H úshagyó k ed d “ cimü ked v es jelenetet még kedvesebbé tette M agoss M ar git és P opper Annus pom pás tánc-kettőse. Az ünne pélyt az intézeti én e k k ar hangulatos énekszám m al zárta be.

Szerkesztői üzenetek. (K éziratokat nem adunk vissza.) O lv a s ó in k n a k kellem es karácsonyi ünneplést és bol dog új eszendöt kivánunk. L a p u n k legközelebbi szám a az ünnepek és a félévi kollokvium k m iatt csak január 20-án fog m egjelenni. E lő fiz e tő in k e t kérjük, hogy esedékes előfizetési dijai kat a m ellékelt postautalványon beküldeni m inél előbb szí veskedjenek. . . . d e s s y . Sajnáljuk, nem közölhető. L. M. H . L - T . I. (Pa.-pó). N agy elfoglaltságom m iatt ilyen szokatlan, de minden esetre kedves úton küldöm üdvözletemet. B . J. (Lúgos). E lh allg attál, am in nagyon csodálkozunk, m ert ez nem volt szokásod eddig. Vagy az írás és a beszéd között különbség is van ? ír j valam it. A tréfáid at m ár n élk ü lözzük régecskén. Mikor látunk ú jra ? Szervusz. S — A , Z — S z. (B.-pest.) Bocsássatok meg, hogy előbbi szám unkban te tt ígéretünkkel elm aradtunk, de tek in tv e az ünnepeket, inkább aktuális tá rg y a k ra kellett fordítani figyel m ünket, am i ha sablonos is, de minden esetre szülséges. J a n uárban jö n n i logtok m ind a k etten Üdv. K. A. (B.-pesl). A félévi szünetet te is felhasználba'nád m ár valam ire. Nem arra való a penna, hogy az em ber füle mellé dugja, hanem arra, hogy esztétikai értekezést irj véle ! Üdv. M . J e n ő (K olozsvár — Bnbajom). H át te beléd mi ütö tt. Csak nem v etted zokon a m últkorit. Se vers, se levél. P edig azt gondoltam , hogyha az előbbit nem is, az u tó b b it megkapom. De úgy látszik, hogy S u p . . . haláláról íro tta k nem indító ta k meg annyira, hogy vigasztaló levelet írj, amin ugyan j ’t nevettem v-dna, m ert még jobban él, m int halála előtt. K arácsony u tán nem kukkansz be ? P. J. (Nagyvárad). Más csak levelenként szedi e boros ty án t s neked egyszerre egy egész hasáb szerk. üzenetet kell adni. A kötetedet, m int látod, ism ertettük. A kongresszusról P —y által küldött üdvözletedet köszönöm. U tólagos bele egyezéseddel a „m inden jog fe n n ta rtv a 11 dacára egy versedet közöltük. Fogadd legöszintébb gratulációm at. E gyébiránt m ár ciusban én is megjelenek vagy 10 íves terjedelem ben, fűzve és kötve 2 koronáért. A napok' an levelet kapsz, h a ugyan a jövő évre nem marad. De nem bánnám , h a te írnál előbb. N e ked különöm n b. ünnepeket k ivánunk és veröfényes János napot, gondolom, te is kívánsz nekem jó István napokat! Majd egyszer, ha összeakadunk. . . Üdv és ölelés. T a r t a l o m : 1. K arácsony — V arga Csongor. 2. Mikor őszülni kezdünk — Marjay Géza. 3. K arácsony — Szabó István. 4. Sötétség — Sebestyén Géza. 5. Jogászélet a főiskolában — Fejes Gábor. 6. Ha meghalok — Pelle János. 7 Mozaik — B. 8. Forgács g y ű jté s ó.— 9. Itur — Zoltán István. 10. Künn a tanyák között — Tarnóczi Lajos. 11. K önyvism ertetés — M. G., sz. i. 12. Hirelc. 13. Szerk. üzenetek.

Je lzet: Z 462

68

5 — 6. szám.

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

íifl

Hifi

0 Sí

leszállított árban üzletéb en

DCBRECZEN, Kistemplom mellett.

SC HON S Á N D O R keztyü, kötszer és orvosi műszertára DEBRECEN, Piac-utca 12-ik szám. (Stenczinger-ház.) —

Ajánlja óriási választékát glace-, szarvasbőr- és szövött ~

. . t-= =

gSr kezty ükben kötszerek, snspensorok, fecskendők, francia és amerikai

gum m i különlegességek:. ^

Ref. theologiai és jogi valamint más műveket

havi részletfizetésre szállít HEGEDŰS és SÁNDOR könyvkiadóhivatala és könyvkereskedése, a tiszántúli ref. egyházkerület fibizományosa Debreczenben, Kossuth-utca 11. Legújabb nagy képes reform, theologiai kiadványjegyzékünket kívánatra ingyen és bérmentve küldjük meg.

D e b re o z e n s z a b . k ir . v á r o s k ö n y r u y o m d a v á lla la ta .


1907 — 2930

Jelzet:

D e b r e c e n i F ő i s k o l a i

Recommend Documents