Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zenta
Csornai Richárd, a mindentudó patikus
Készítette:
Mentor:
Vólenter Tamás Arany János 3. 24207 Orom
Kormányos Róbert Svetozara Miletića 23. 24400 Zenta
Csornai Richárd, a mindentudó patikus
Csornai Richárd ornitológus Szekicsen (Lovćenac) látta meg a napvilágot 1903-ban. Apja, dr. Csornai Arthur, 1869-ben született Selmecbányán. A foglalkozása vasúti mérnök volt. Előbb Szegeden élt, majd Szekicsre szólította a kötelesség. Itt ismerkedett meg Ott Aranka zongoratanárnővel. Ismeretségükből házasság lett, majd házasságuk gyümölcseként megszületett fiuk, Richárd. Apját azonban az Osztrák-Magyar Monarchia Szarajevóba küldte, ahol 1906 - ban tüdőgyulladásban halt meg. A kis Richárd sok időt töltött anyai nagyapjával, dr. Ott Konrád orvossal. Csornai az általános iskolát Szekicsen fejezte be. A gimnázium első osztályát Egerben végezte el a cisztercitáknál, de Richárd ezután visszajött és Verbászon folytatta tanulmányait. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni az ornitológia iránt dr. Nagy Jenő ornitológus hatására, akiről Csornai így írt:
„Egyik volt híres tanárom: dr. Nagy Jenő, jelenleg is élő egyetemi tanár, világhírű magyar tudós, volt az, aki engem utódjának nevelt s ő az, ki felnyitotta szemeimet a nagy Természet csodálatos szép és szerfelett érdekes, titokzatos világa előtt.” Ezek után egy évig filozófiát tanult a Bécsi Bölcsészkaron, majd hazajött és anyja tanácsára katonának állt. Egy év eltelte után két évig gyógyszerészgyakornok volt Inđián, s ezután tette le gyakornoki vizsgáját. Eközben beiratkozott a Zágrábi Bölcsészkar gyógyszerész szakára. Zágrábban megismerkedett leendő feleségével, Rudics Sárával, egy zentai földbirtokos leányával, akivel 1930-ban házasságra léptek. Az esküvőt Zentán tartották meg, majd az ifjú pár letelepedett és itt élt 10 éven át. Csornai ez időben több helyen is dolgozott. Zentán kibérelte a Városi Gyógyszertárat, de ez nem vált szerencsés kezdeményezéssé. Szerencsét próbált még Küllődön (Kolut), Szőregen (Sivac) és Szenttamáson is. 1940-ben fordulópont következett be életükben, amikor Rudics Lőrincz, Rudics Sára apjának segítségével patikát béreltek Csantavéren. Ekkor Éva lányuk után már a második gyermeküket várták, Máriát. Csornai egy héttel lánya születése előtt behívót kapott. Eleget téve kötelezettségének bevonult, ám nem kellett neki harcolnia, mert az ország kapitulált. A háború után Fridmann Rudolf eladta a házat, amely magába foglalta a patikát is, ezért Csornaiék kénytelenek voltak elköltözni. A baj akkor következett be, amikor a rendszerváltozás miatt államosították Csornai patikáját. A bajt még tetézte, hogy a Rudics család nem várva meg a háború végét emigrált, tehát teljesen elszegényedtek. Csantavéren fontos társadalmi szerepet töltött be. Az emberek bármilyen problémával fordulhattak hozzá. Néha orvosként is „praktizált”. A „barna port”, ami mindenre jó volt vitték, mint a cukrot. Ezen kívül készített légyirtót és kölnit is. Szenvedélyes szurkolója volt a csantavéri futballcsapatnak. A játékosok az ő üdítőjével frissítették magukat. A Vöröskeresztnek is tagja volt és itt aktivistaként sok előadást tartott és tanfolyamot vezetett. Csornai 1984-ben 81 éves korában halt meg. Élete 81 éve alatt maradandót alkotott, ami a mai napig példaértékűnek számít. Csornai munkásságát éppen ezért nagyon nehéz teljes egészében közzétenni az emberek számára. Munkásságát megpróbáljuk Tóth Lászlóval folytatott levelezésén keresztül bemutatni. Csornairól kevesen tudták, hogy szabadidejében szívesen tanulmányozta a madárvilágot. Járta a környező vidéket kutatva a madarakat, amelyekről feljegyzéseket készített.
Hazai fiatalokkal folytatott levelezéseket. Ezek közül Tóth Lászlót emelnénk ki, mivel vele hosszú éveken át fenntartotta kapcsolatát. Ezenkívül hosszas levelezést folytatott több külföldi ornitológussal is. Levelezőpartnere volt Svájcban, Angliában, Németországban, Hollandiában és Magyarországon is. Tóth Lászlóhoz írt leveléből vett idézetünk is tükrözi, hogy mennyire sokrétű és szerteágazó levelezést folytatott: „Kedves Laci! Nagyon megörültem kedves sorainak. A gyűjteménye igen értékes és szép. Gratulálok eddigi sikereihez! Mellékelve küldök két képet. Talán híres mesterek alkotásait. A két nagy kép Hollandiából érkezett, olyantól, akiről még sohasem hallottam! Ki nem ismer engem Európában? Szívélyesen üdvözlöm! Csornai R.” Tehát Csornai egy kommunikációs központként működött. Összekötötte a hazai ornitológusokat Európával. Csornai nem csak kommunikációs központot és nem csak közvetítőt jelentett a hazai ornitológusok számára, hanem mint tanítójukra, mentorukra is felnéztek rá. Ő pedig amiben csak tudta, segítette őket. Tóth Lászlóhoz írt leveleit minden esetben egy naptár hátuljára írta, amelyen egy madár volt látható, annak elnevezésével. Madárképeket és különböző könyveket küldött, valamint tanácsokat adott és tanított, hogy kell eredményesen megfigyelni a madárvilágot. „Évek hosszú sora óta támogatom az ifjabb nemzedéket és mindég segítek, ahol csak kell és lehet. Sajnos gyakran nem irhatok, mert bizony nagyon nagyon elfoglalt ember vagyok. Annyi időm mégis akadt, hogy néhány képet kikerestem s szívesen felajánlom ezeket.” „Több mint 30 év óta gyűjtöttem a legkülönbözőbb képeket s amelyekből több példány van, azt odaadom az én kedves munkatársaimnak.” „Majd idővel én szerzek könyvet akárhányat.” Viszont a kutatások eredményessége mellett sok figyelmet fordított a természet védelmére és erre igyekezett megtanítani az utána következő generációkat is.
„Újból hangsúlyozom: erőszakkal nem kell tollakat gyűjteni, hanem csakis akkor vágjon le 12 szárny és 1-2 farktollat, ha az lehetséges” „Vadászaink közismerten fegyelmezetlenek, azonkívül gyengén „iskolázottak.” Erről mindenki meggyőződhet, aki körvadászaton részt vesz. Az urak, akik a kör tartama alatt unatkoznak, ölyveket, vércséket, de főleg bagolyféléket veszik célba s azokra lövöldöznek.” „Minden vadászegyletnek vannak olyan tagjai, akik védtelen, de mégis igen hasznos madarakat irtják s nem tudják, mit cselekszenek.” „ A flóbertező ifjúság szintén szörnyű pusztítást végez e törvény által nem védett madarakban.” Ezenkívül sok segítséget nyújtott a madárvilág megismeréséhez és feltérképezéséhez a gyűrűző tevékenysége is. Egyaránt használta a zágrábi, illetve budapesti gyűrűket. Mivel Csornai mindig nagy élvezettel, lelkesedéssel írt az akkori jugoszláviai tájak szépségéről és gazdagságáról, ezért sok külföldi csoportot kalauzolt ezen a tájon. „Vendégem is lesz ezen a nyáron! Magyarországról 2 ornithológust is várok s nem tudom hová vezessem őket?” „Elmúlt héten érdekes levelet kaptam Svájcból. Egyik ismerősöm azt írta, hogy május 5.-én egy 50 tagú ornithológus társaság szeretne hozzánk jönni, hogy az itteni természetvédelmi helyeket megtekintse és az ott található madárvilágot tanulmányozza.” „Véget ért a várva-várt ornithológiai exkurzió s ismét itthon vagyok. 4-én utaztam Zágrábba s ott fogadtam a 21 tagú svájci társaságot: mely 13 férfiből s 8 nőből állt.” Ezzel segítette, hogy az országot ilyen téren felfedezzék és felfigyeljenek védeni való értékeire. Csornai többek között szenvedélyes gyűjtő volt. A madaras képek mellett gyűjtött még bélyegeket, naptárakat, tollakat, tojásokat, rovarokat, szinte mindent.
„Röviden előadom, milyen kéréssel fordulok magukhoz: legyenek szívesek részemre madártollakat gyűjteni, a következő fajokból: Bölömbika, éjjeli gém=bakcsó,=Nycticorax, Bármilyen héják tollai, vadkacsafélék, libafélék, cankó-félék, partfutók, jégmadár, méhészmadér, =gyurgyalag,/Merops, kékcsóka, Coracias garrulus/, banka, csontollúmadár, kékvércse, -Egyenlőre ezekből kérnék tollakat, ha csak 2-3 darabból állna az a „tollcsokor”.” „Amint még annak idején mondottam, mindent kell gyűjteni, rovarokat éppen úgy, mint madárbőröket és tollakat is, sőt tojásokat is. Lepkéket stb., csigákat.” Csornai
Richárd
tevékenységének
elismeréseképpen
a
szabadkai
székhelyű
ökológusok egyesülete őt választotta névadójának, ezzel is fenntartva emlékét az utókor számára és folytatta azt a tevékenységet, amelyet ez a remek ember megkezdett. „Ha netán mégis akad lukas órám, akkor olvasok tudományos könyveket s éppen úgy tanulok, mintha vizsga előtt álnék. Ezt az önművelést autodidaktának nevezik. Nincs szebb dolog, mint a tudománnyal foglalkozni! Ez nemesíti lelkünket, okossá tesz és ami a fontos, mentes mindenfajta rossz pletykától, az ember nem beszél feleslegesen hülyeségeket, s nem foglalkozik mások személyével. Soha kocsmába nem teszem a lábamat az életben sem ittam még egy pohár sört sem, még kevésbé pálinkát, nem is dohányzom, nem kártyázom. A legszebb élvezet adja a sok levelezés! Mindég jön valami innen is – onnan is ami érdekes és lebilincselő. A külföldi tudományos körökkel való levelezés által oly finom lelkű és magasan művelt emberekkel barátkozom meg, hogy a velük való társalgás a legmagasabb fokú lelki élvezet!” Ebből az idézetből is látszik, hogy milyen életet élt Csornai Richárd. Felfedezte a hétköznapi örömök élvezetét. A természet csodálata és védelme többet jelentett számára mindennél. Munkásságának bemutatását üzenetnek szánjuk a jövő generációi számára.
Irodalom: 1. Király János: „Ki nem ismer engem Európában?” „LOGOS” grafikai műhely, Tóthfalu 1993. 2. Gergely József: „Hallod a pallidát?” Grafoprodukt 2002.
