Csonta László. Bálint Emese-Éva. Kovásznai Sándor. Szentes Sarolta. Nulla hulladék

Csonta László

Bálint Emese-Éva

. Kovásznai Sándor . Szentes Sarolta

Nulla hulladék

Zöld SzékelyFöld Egyesület Csíkszerda, 2008

TARTALOM ELŐSZÓ 1. KIK A ZÖLDSZÉKELYEK? 2. NEM KELL A SZEMÉT PROGRAM – VISSZATEKINTÉS 3. EGY KIS HULLADÉKTÖRTÉNET 4. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI PRIORITÁSOK 4.1. HULLADÉK-MEGELŐZÉS 4.2. SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS 4.3. ÁRTALMATLANÍTÁS 4.3.1. HULLADÉKÉGETÉS 4.3.2. HULLADÉKLERAKÁS 5. CSOMAGOLÓANYAG-TÍPUSOKRÓL 6. EMBLÉMÁK, JELZÉSEK

2

3 6 12 19 22 22 32 34 34 36 41 45

Előszó Három éve a torockói alkonyatban néhány egyetemista fejéből pattant ki az ötlet, hogy jó lenne, ha mindennapi semmittevésünket aktív tevékenységre váltanánk, és tennénk valamit szűkebb-tágabb környezetünk védelme érdekében. Nem sokkal később megalakult a Zöld SzékelyFöld Egyesület. Ezzel az egyesületet szimbolizáló kis hangya elindult meghódítani a világot, terjesztve az igét, hogy ne mindig csak mástól várjuk a megoldásokat, ne csak passzív szemlélői legyünk a körülöttünk végbemenő történéseknek. A kezdeti apróbb programokat fokozatosan nagyobbak és színesebbek váltották fel. Eközben igyekeztünk egy szakterületen kiemelten fejlődni, egy adott problémára jobban összpontosítani a tevékenységeinket: ez lett a hulladékok, a tudatos vásárlás problémaköre. A magunkfajta „spenótevő zöldek” megítélése rendkívül változatos, gyakran gondolnak rájuk úgy, mint gonosz, mindent ellenző emberekre, akik örömüket lelik abban, ha egy befektetést, egy tervet megakadályozhatnak. Létezik azonban egy másik kategória is, mely úgy gondolja, hogy még mielőtt végérvényesen átváltoztatjuk környezetünket, álljunk meg egy lélegzetvételre, gondoljuk végig hosszabb távon a lehetséges következményeket. Ehhez a csoporthoz szeretjük sorolni mi is magunkat. Általában a pénz, a jólét utáni vágy irányítja mindennapi cselekedeteinket, és csak azt követően, valahol az utolsó sorban kullog a környezetvédelem iránti érzékenységünk. Ezen szeretnénk változtatni! A 2008-as évet a hulladék-megelőzés népszerűsítésének szenteltük, és nagyon örvendetes tényként fogadtuk, hogy Hargita Megye Tanácsa felkarolta elképzelésünket, és partnerként segített a Nem kell a szemét elnevezésű programunk megvalósításában. A program során több ezer diákot, lakost szólítottunk meg, arra kérve őket, hogy gondolkodjanak, még mielőtt cselekednének, és ne legyenek közömbösek környezetünk védelme iránt. Előadássorozatunk – tudomásunk szerint – témáját és résztvevőinek számát tekintve első és egyedi kezdeményezés Hargita megyében, és ami a legfontosabb, hogy mindez önkéntes alapon valósult meg. Hogy miért tartottuk fontosnak ezt a témát? Lépten-nyomon temérdek hulladékot, szemetet termelünk, hagyunk magunk mögött, és talán nem is ez jelenti a

3

legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy ezt sokszor a legnagyobb természetességgel tesszük. Talán most a regionális hulladéklerakó problémájának kapcsán érezhették meg térségünk lakosai, hogy azzal, hogy a kapu, az ajtó elé kitesszük a hulladékainkat, még semmi sem oldódik meg, a hulladékprobléma csak térben kerül más helyre. Kisiskolásként arra tanítottak, hogy a szemetet a kijelölt helyre, a szemetes kosárba dobjuk – természetesen ez ma is érvényes –, azonban mára már jóval nagyobb a felelősségünk. Ideje gondolkodni. Gondolkodni, mikor egy reklámot megnézünk, gondolkodni, mikor egy terméket leemelünk a polcról, és nem árt akkor sem egy picit elgondolkodni, amikor gyermekünk mellett meggyújtjuk azt a – közülünk sokak számára néha már létfontosságúnak minősülő – szál cigarettát. Igazi fogyasztókká váltunk. Mindennapjainkat a már-már mértéktelen fogyasztás jellemzi. Sokszor egészségünket tekintve teljesen fölösleges, netán romboló hatású termékekben keressük a boldogságot. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb önálló döntést hozunk mindennapi vásárlásaink során. Mikor gondolkodtunk el utoljára, hogy miért pont azt a terméket vettük le a polcról? Mikor néztük meg utoljára a termék összetételét, annak csomagolóanyagát, származási helyét, vagy egyáltalán milyen információval rendelkezünk a termékről a reklámokban látottak-hallottak, illetve a csomagoláson elénk táruló színözönön kívül? Vörösvérsejtjeink elsápadnak ereinkben, ha nem kaphatjuk meg, amit akarunk, ha nem díszíti cipőnket, ruhánkat valamelyik multinacionális cég emblémája, ha nem birtokoljuk a legújabb – sokszor később soha nem is használt tulajdonságokkal rendelkező – mobiltelefont. Az olajlufiba kényszerített, gyümölcsöt csak szóbeszédből ismerő cukros levek, a zsírbomba, a feldolgozhatatlan csomagolásba rejtett csipszek, a hosszan friss tetrapack csomagolásba csöpögtetett tej – a maga hintázó tehénkéjével – képezik táplálékláncunk kiteljesedését. Az ünnepek közeledtével még hangsúlyosabbá válik fogyasztói génjeink ténykedése, igyekszünk pénzre váltani szeretetünket, pedig – ahogy egy nemrég olvasott gondolat mondja – a boldogságot eladni lehet, megvenni nem! De azért nem kell elkeserednünk, nem vagyunk teljesen kilátástalan helyzetben. Meggyőződtünk arról, hogy az emberek igenis érzékenyek a környezetvédelemre, csak sok esetben hiányzik a figyelemfelkeltés bizonyos problémákra, a kezdő lökés. Az elkövetkező oldalakon pontosan a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés érdekében részletesen körbejárjuk a hulladékok témakörét. Fejezeteinkben szerepel a hulladékgazdálkodás rövid története, a csomagolásokon gyakran használt, ökojelként ismert emblémák bemutatása. Fontos részét képezi könyvünknek a hul-

4

ladékgazdálkodási prioritások áttekintése: a hulladék-megelőzés, újrahasznosítás, ártalmatlanítás bűvös háromszögének bemutatása. Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kis könyv, a Nulla hulladék létrejöhessen. Kiemelten köszönöm az egyesület nevében Hargita Megye Tanácsának és elnökének, Borboly Csabának, aki a kezdetektől támogatta elgondolásunkat, és segített terveink megvalósításában. Köszönöm az egyesület fáradhatatlan tagjainak, önkénteseinek, akik mindennapos betevőjük megszerzése, egyetemi tanulmányaik, magánéletük mellett időt szakítottak a program megszervezésére, lebonyolítására. A szerkesztő

5

1. Kik a zöldszékelyek? Egyesületünk, a Zöld SzékelyFöld Egyesület 2005 novemberében alakult Csíkszeredában Bálint Judit, Dán Annamária, Miklós Zoltán András, Kása Zsolt, Csonta László egyetemisták összefogásának eredményeként. Az elmúlt három évben következetesen az egyesület kezdeti célkitűzéseit, elveit követtük, mely szerint független szervezetként aktívan részt kívánunk vállalni környezetünk védelmében. Ezért fontosnak tartjuk a környezettudatos magatartás kialakítását és ösztönzését főként a székelyföldi gyerekek, ifjúság körében, de nemcsak. Az idei, 2008-as évtől tevékenységünket főként a hulladék-megelőzés, tudatos vásárlás problémájának szenteljük. Ennek érdekében egy összetett, éves programot állítottunk össze partnerségben Hargita Megye Tanácsával és együttműködve néhány magyarországi szervezettel, valamint számos Hargita megyei egyesülettel, intézménnyel. Tevékenységünk eddig egyedülálló térségünkben, és úgy gondoljuk, hogy jelentős szerepet játszhat a lakosság tudatformálásában, környezetvédelem iránti érzékenységének kialakításában és fejlesztésében.

Rövid összefoglaló eddigi tevékenységeinkről: 2006 1. Közéleti Felkészítő Erdélyi Magyar Környezetvédő Fiataloknak 2005. november-decemberében a Zöld Erdély Egyesület szervezésében került sor egy torockói képzésre, melynek eredményeként pár héttel később itt, Csíkszeredában megalakult a Zöld SzékelyFöld Egyesület. 2. Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek XVI. Országos Találkozója Veszprémben első alkalommal vettünk részt a Zöld OT-n, a magyarországi zöld civil szervezetek országos találkozóján, mely talán a szervezet első hivatalos tevékenységének is mondható. A rendezvény 2006. március 9-12. között zajlott.

6

3. IV. ROFTT, Szent Anna-tó 2006. április 28-30. között került megrendezésre a IV. ROFTT kalandverseny Tusnádfürdőn és környékén. A 49,2 kilométeres szakaszt csapatunk (a Zöldszékelyek) 14 óra 55 perc alatt teljesítette, ezzel az eredménnyel a 11 csapat között az első helyen végzett. 4. Csobotfalvi Fürdőépítő Kaláka A kalákamozgalom a 2005-ös Kerek Erdő Feredő felújítása után újra visszatért Csobotfalvába, hogy 2006. május 19. és május 28. között a Somlyó patak partján fekvő borvízforrást is felújítsa. Egyesületünk is jelen volt a munkálatoknál. 5. A gyergyóditrói szienitbánya A ditrói lakosság a szienitbánya megnyitása ellen lépett fel, segítségért a Zöld Erdély Egyesülethez fordult, mely a megkeresésre válaszolva a kezdetektől jelen volt a bányaellenes mozgalomban. Ehhez csatlakoztunk mi is, ha csekély mértékben is, de próbáltunk segíteni céljaik elérésében. 6. „Tiszta városért” civil börze A Rara Avis Egyesület felkérésének eleget téve október 7-én, Sepsiszentgyörgyön részt vettünk a Zöld Klub által szervezett Tiszta városért elnevezésű rendezvénysorozat végén megrendezett civil bazárban. 7. Szemétszedő óvodások A csíkszeredai Szivárvány napközi otthon október 18-án hulladékgyűjtési akciót szervezett az Ifjúsági parkban. A kis szemétszedők mellett jelen voltak egyesületünk tagjai is, akiktől ajándékot kaptak a kicsik. 8. Szemétgyűjtési akció Csíksomlyón Egyesületünk egy lelkes csoportja, valamint a Sapientia EMTE Zöld Körének tagjai a Föld Napja tiszteletére április 23-án a csíksomlyói borvízforrás környékének megtisztítását tűzték ki célul. Nyolc hatalmas zsák volt az eredmény. 9. Új Eldorádó – dokumentumfilm-vetítés A Sapientia Egyetem Nagy Aulájában május 22-én került levetítésre egyesületünk szervezésében Kocsis Tibor Verespatakot bemutató Új Eldorádó című dokumentumfilmje. Jelen voltak egyetemisták, városi lakosok egyaránt. 10. Pályázat a gyerekekért A csíkszeredai Tulipán Nagyáruház Gyermekekért pályázatán a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a Cimbora napközi otthon programja kedvező elbírálásában részesült, és a hasznot egy csúszda vásárlásának résztámogatására fordítottuk. 11. Természetvédelem Hargita Megyében – információs térkép kiadása Június 25-én készült el a megye természetvédelmi területeit bemutató digitális in-

7

formációs térképünk. Célunk a lakosság figyelmének felkeltése természeti értékeinkre, főként a kevésbé ismert területekre. 12. Zöld könyvcsomag a Hargita Megyei Könyvtár számára Tevékenységünk során gyakran jutunk környezetvédelem témájú könyvek birtokába. Szerettük volna minél több ember számára elérhetővé tenni ezeket, ezért augusztus 21-én könyvcsomagot adtunk át a helyi könyvtárnak. 13. Hulladékgyűjtés a Somlyó patak felső szakaszán Hargita Megye Tanácsának támogatásával október 8-án egyesületünk a Somlyó patak felső szakaszán hulladékgyűjtő programot szervezett. Az egynapos rendezvény során hatvan zsák szemét és tíz zsák PET-palack gyűlt össze. 14. Túra a Vargyas-szoros természetvédelmi területre Az Elveszett Világ Barlangász Egyesülettel közösen november 17-19. között kirándulást szerveztünk a Vargyas-szoros természetvédelmi területre, ahol csapatunk meglátogatott néhány jellegzetes barlangot, és előadást hallgatott meg azokról. 2007 1. Romániai Zöld Civil Adatbázis Hiányosnak találtuk a zöld civil szervezetekről meglévő adatbázisokat, ezért a világháló segítségével megpróbáltunk egy aktuálisat összeállítani. A program során 397 szervezetet kerestünk meg e-mailen, és feldolgoztuk adataikat. 2. Zöld Sajtó – székelyföldi sajtófigyelő 2007. január és július között 380, Székelyföld környezetvédelmével foglalkozó cikket tettünk közzé honlapunkon. Gyarapodó programjaink miatt ez a tevékenység sajnos egy időre megszűnt, de hamarosan folytatódik. 3. Kaja kommandó – Csoki, ...mert a kicsik a nagyok A program célja felhívni a figyelmet a helyi termékek és a környezetvédelem kapcsolatára. Közel negyven csokitípust vizsgáltunk, és ezek esetében kiszámítottuk a széndioxid-kibocsátást a gyártótól a fogyasztóig. 4. Közéleti Felkészítő Erdélyi Magyar Környezetvédő Fiataloknak A Zöld Erdély Egyesület 2007-ben Gyergyóditróban szervezte meg a Közéleti Felkészítő Erdélyi Magyar Környezetvédő Fiataloknak elnevezésű programját, amelyen egyesületünk tagjai is jelen voltak. 5. Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek XVII. Országos Találkozója Kecskeméten március 16-18. között immár másodszorra voltunk jelen a magyarországi zöld civil szervezetek országos találkozóján. Továbbra is a kapcsolatépítés, a

8

meglevő kapcsolatok ápolása volt a fő célkitűzés. 6. A környezeti tanácsadás civil hálózatának fejlesztése Erdélyben Kolozsváron május 11-13. között szervezett képzést a magyarországi Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata hazai zöld civil szervezetek számára. A cél tapasztalatcsere volt és a lehetséges tanácsadói hálózat létrehozása Erdélyben. 7. A csíkszépvízi víztározó környékének megtisztítása A Szépvíz-Tatros Sporthorgász Egyesület a csíkszépvízi tónál és környékén takarítást szervezett május 20-án, ahol mi is jelen voltunk. Az akció során a közel ötven önkéntes nagy mennyiségű hulladékot gyűjtött össze. 8. A (ki)választottak is menjenek el szavazni – 2007. Csíkszereda Csíkszeredában, június 1-én a Zöld Erdély és Zöld SzékelyFöld egyesületek kezdeményezésére 151 választópolgár szólította fel a Hargita megyei képviselőket, hogy vegyenek részt a ciántechnológia elleni szavazáson. 9. Nem kell a bánya – tiltakozás és „közmeghallgatás” A Ditróban tervezett szienitbánya területrendezési tervét közmeghallgatás alkalmával mutatták be július 22-én. Erre az alkalomra több száz lakos, civil gyűlt össze tiltakozásukat fejezve ki a bányanyitás kapcsán. 10. Erdőtűz – Gyergyóditró A „közmeghallgatás” közben tudtuk meg, hogy a közeli erdőben erdőtűz ütött ki. Személygépkocsikkal többen a helyszínre siettünk, és a tűzoltókkal, helybeliekkel közösen részt vettünk a tűz megfékezésében. 11. Civil Falu – Félsziget Fesztivál Az egyesületünk július 25-29. között részt vett a Félsziget Fesztivál keretén belül megszervezett Civil Faluban. Itt bemutattuk tevékenységeinket, illetve elbeszélgettünk a jelenlevőkkel különböző környezetvédelmi témákról. 12. Volt egyszer egy Suta-tó Augusztusban a Vízügy a Suta-tó karbantartási munkálatai miatt a tó vízének leengedése mellett döntött. Sajnálatos módon ezt semmilyen felmérés nem előzte meg. Eredmény: 20-25 ezer rák, hal és más élőlény került ki vesztesen. 13. Székelyföldön járt a HuMuSz Székelyföldi körútja alkalmával szeptember 15-én, Csíkszeredát is felkereste a magyarországi Hulladék Munkaszövetség küldöttsége. Ez alkalommal egyesületünk vezetésével terepen tekintettük át az itteni „szemétügyeket”. 14. Mobilitás Nap Csíkszeredában Csíkszeredában a Polgár-Társ Alapítvány szeptember 19-én megrendezte a Mobilitás Napot, amelynek célja volt, hogy felhívják a figyelmet a kerékpározásra, az au-

9

tóhasználattal szemben. A rendezvénybe egyesületünk is bekapcsolódott. 15. Fiatalok a környezetért A CSTIT felkérésére 2007 novemberében egyesületünk Csíkcsicsó, Madaras, Csíkszépvíz, Újtusnád és Csíkszentkirály iskoláiban interaktív foglalkozásokat tartott hulladék témakörben a helybéli diákoknak. 16. Fogyasztói böjt – Ne Vásárolj Semmit Nap November 30-án újságcikkek segítségével igyekeztünk felhívni a lakosság figyelmét a Ne Vásárolj Semmit Napra, egy olyan napra, amikor nem a pénz az úr, amikor fogyasztói énünket háttérbe szorítjuk, legalább egy nap erejéig. 2008 1. XVIII. Zöld Országos Találkozó Pécsett – 2008. március 27-30. Március 27-30. között – immár mondhatni hagyományosan – jelen voltunk a Pécsett megrendezésre került XVIII. Országos Találkozón. Az előző évektől eltérően már négy személy képviselte egyesületünket. 2. Fények a természetben – fotópályázat Egyesületünk és az Egyetemi Zöld Öntevékeny Kör január-februárban hirdette meg a Fények a természetben című fotópályázatát. A két kategóriában (18 év alatti és feletti) 36 pályázó 93 értékes képet küldött be. 3. Zöld esték a Sapientián A Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal által támogatott Zöld esték keretében rendszeresen környezetvédelmi témájú filmeket vetítettünk, előadásokat szerveztünk a Sapientia EMTE Nagy Aulájában. 4. Föld Napja A Zöld SzékelyFöld Egyesület közösen a Polgár-Társ Alapítvánnyal a Föld Napja alkalmából rendezvénysorozatot szervezett, amelynek célja volt felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára és az emberek felelősségére. 5. Takarítás az Olt partján – Csíkszereda–Tusnádfürdő Április 25-26. között sor került az Olt partjának takarítására a Csíkszereda– Tusnádfürdő szakaszon az Apemin Tusnád Rt., a Huron Kft., Solaris Trade Kft., illetve a Zöld SzékelyFöld Egyesület szervezésében. 6. Zöldövezet 2. Egyesületünk több szervezettel, intézménnyel közösen felújította a tavalyi év folyamán létrehozott szeméttárolók körüli zöldövezetet, illetve újakat hozott létre. A program végeztével információs táblákat is elhelyeztünk.

10

7. Nem kell a szemét – ismeretterjesztő kampány Hargita Megye Tanácsával társszervezésben egy nagyméretű előadássorozat keretében 2425 diáknak tartottunk hulladék-megelőzést népszerűsítéstő előadást, valamint több rendezvényen is részt vettünk programsátrunkkal. 8. Ifjúsági Hetek Hargita Megye Tanácsa, a Csíki DT, a Hargita Megyei Sportigazgatóság, a CSTIT, a Sapientia HÖK, a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság, valamint egyesületünk szervezésében kerültek megrendezésre az Ifjúsági Hetek. 9. Zöld játékok A Riehen Egyesület felkérésére június 26-án kis csapatunk Potyandra látogatott, és az ott táborozó diákokkal játszott környezettudatos magatartásra nevelő játékokat. Szelektív hulladékgyűjtés, tudatos vásárlás játékos bemutatása volt a cél. 10. Tusványos Július 15-20. között, a Nem kell a szemét program keretében egyesületünk rendezvénysátorral volt jelen a rendezvényen, itt került bemutatásra az Ökomata. Ugyanakkor a szelektív hulladékgyűjtés megszervezését is vállaltuk. 11. Félsziget – Civil Falu Ugyancsak a Nem kell a szemét program keretében vettünk részt a Félszigeten a Civil Faluban. Játékokkal, szórólapokkal, személyes beszélgetésekkel igyekeztünk minél több emberrel kapcsolatba kerülni. 12. Csíkszeredai Városnapok A háromnapos rendezvényen jelen volt egyesületünk sátra is. Szintén a Nem kell a szemét program részeként bemutattuk az Ökomata mellett két új játékunkat, az Ökodokut, valamint az Ökopecát is. 13. Mobilitás Hete Szeptember hónap folyamán a Polgár-Társ Alapítvány és egyesületünk szervezésében került sor a Mobilitás heti rendezvénysorozatra, melynek keretében csapatversenyek, fotóverseny, kérdőívezés került megrendezésre, valamint egy közös tornaóra a téren. 14. Környezetbarát postaláda A program során kiosztottunk „Környezetbarát postaláda” feliratú öntapadósokat, melyeknek célja a figyelemfelhívás a szórólapterjesztők felé, hogy az illető postaláda tulajdonosa nem kér az „instant” szemétből, és kéri, hogy tartsák ezt tiszteletben. 15. Tudatos vásárlás – Rajtunk is múlik képzés Köztudott, hogy mindennapi tevékenységeinket, vásárlásainkat döntő módon befolyásolják a reklámok, és ennek eredményeként kevés önálló döntést hozunk meg. A tárgyilagos, kritikus szemléletet hivatott elősegíteni programunk.

11

2. Nem kell a szemét program – visszatekintés Csonta László Amikor három évvel ezelőtt még bontogattunk szárnyainkat, akkor kis programokkal próbáltuk bizonyítani mások és magunk előtt, hogy igenis van helyünk a civil életben. Kezdetben mi is abba a tévedésbe estünk, mint sokan mások a környezetvédőket illetően, hogy környezetvédők lévén feladatunk elsősorban a szemétszedés. Néhány ismerős mondta, hogy azalatt, amíg egy kis patak partját tisztává varázsoljuk, akár az egész oldalról kitermelhetik a fákat. Egyszóval, jóval fontosabb teendők vannak, és a befektetett energiával jóval nagyobb eredményt érhetünk el, mint ha szemétszedéssel foglalatoskodunk. Ezzel egyetértettünk akkor is, azonban tapasztalatra volt szükségünk, amelyre felépíthettük a későbbi nagyobb programjainkat. Azt mondták, hogy egy civil szervezet életében az első három év az, ami létfontosságú, az az igazi kihívás, mely eldönti, hogy van-e elég akarat, tehetség hoszszú távon működtetni egy szervezetet. Jelentem: három évesek vagyunk. Megértük. Működünk. Így, három év távlatából úgy érzem, szereztünk elegendő tapasztalatot, hogy eredményesen szerepet tudjunk vállalni a társadalmi szemléletformálásban, a környezettudatos társadalom kialakulásában, be tudunk tenni valamit a közösbe. Gyakran tartottunk előadásokat, beszélgetéseket különböző hulladékos témakörben, de mondhatni, az áttörés a 2008-as évben történt meg, mikor hulladék-megelőzést népszerűsítő programunkat útjára indítottuk. Mint már szó volt róla, jelen kiadvány az éves Nem kell a szemét program keretében jelenik meg. A progam célkitűzését szerintem teljes mértékben teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk. Harminc Hargita megyei település iskoláiban tartottunk hulladék-megelőzést népszerűsítő előadásokat, szám szerint 86 előadást, amelyeken 2425 diák vett részt. Sokszor elhangzik az, hogy a gyerekek környezeti nevelését már kis korban el kell kezdeni, ezt kívánjuk mi is tenni, 1-4., 5-8., 9-12. osztályos gyerekeknek tartott előadásainkkal. A következő helyszíneket kerestük fel előadásainkkal: Csíkszereda, Csíkcsicsó, Madéfalva, Csíkszépvíz, Csíkszentmiklós, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csík-

12

mindszent, Csíkrákos, Csíkdelne, Csíkszentmárton. Udvarhely környékén jelen voltunk Székelyudvarhelyen, Felsőboldogfalván, Agyagfalván, Bögözben, Fenyéden, Máréfalván, Zetelakán, Zeteváralján, Szentegyházán és Kápolnáson. A gyergyói körzetben további kilenc előadást tartottunk ezeken a településeken: Gyergyószentmiklós, Gyergyótekerőpatak, Gyergyóújfalu, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Güdüc, Gyergyószárhegy, Gyergyóditró, Gyergyóremete. Az előadások során a jelen kiadványban leírt gondolatokat osztottuk meg a diákokkal, és természetesen kiemelt szerepet tulajdonítottunk a hulladék-megelőzésnek, annak, hogy ötleteket adjunk, ki hogyan tud csökkenteni a termelt hulladék mennyiségén. Nagyon sok kérdés született az előadások során, melyekre igyekeztünk teljes mértékben válaszolni. A sok kérdés tükrözi, hogy valóban volt érdeklődés, érdekelte a diákokat a téma, ezért méltán feltételezhetjük, hogy sok ötletet hasznosítani fognak majd a mindennapokban. Ugyancsak a program keretében hulladékos standunkkal részt vettünk olyan rendezvényeken, mint a Félsziget Fesztivál, Tusványos és a Csíkszeredai Városnapok. A sikeres szereplés érdekében igyekeztünk különböző interaktív játékokat kitalálni, melyek segítségével az érdeklődők tanulhatnak és kikapcsolódhatnak egyazon időben. A legnagyobb sikert egyértelműen az Ökomata játékunk érte el. Ennek a játéknak az alapját nem mi találtuk ki, hanem a magyarországi Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz). Komposztomata néven működő, hasonló játékukat használtuk fel ötletként. Ezt az ötletet gondoltuk tovább, székelyesítettünk rajta, és átalakítottuk hulladékos témakörre, változattunk a szabályzaton. Az Ökomata egy kartonpapírból készült doboz. Miután a játékos megfogalmazott egy környezetvédelemmel kapcsolatos fogadalmat, leírta, és a cetlit bedugta a dobozba, a szerkezet működésbe lépett. Célunk az volt, hogy arra késztessük a játékosokat, hogy tegyenek környezetvédelemhez kapcsolódó fogadalmat, melyet az elkövetkezőkben igyekeznek betartani. Persze sok általános ígéret született, mint például: nem szemetelek, védem a környezetet, szelektíven dobom el a szemetet, de a több száz ígéret között jelentős mennyiségben voltak olyanok is, melyekben a játékosok magasabbra tették a mércét. Hadd idézek néhányat a megtett ígéretek közül: – Vásárláskor csakis üveges vizet, és semmi esetre se pillepalackos vizet veszek. – Megígérem, hogy nem vágom le a fának a levelét, mert a fa is olyan, mint mi. – Când văd o pungă, care nu este din plastic, şi îmi place, o voi cumpăra şi o voi folosi. – Tartós és javítható termékeket vásárolok.

13

– Nem fogok 2009-től dohányozni. – Többé nem felejtem el a virágot megöntözni. – Fiind de la Dunăre, voi avea mai multă grijă de apă în general. – Otthonról mindig viszek zacskót, és nem a boltban veszek. – Nem veszek dobozos üdítőket. – Nem sértem meg az erdélyi állatokat. :) – Környezetemet és önmagamat egyaránt környezettudatos viselkedésre biztatom. – Cred că pot încerca să conving cât mai multă lume să aprecieze mai mult mediul înconjurător. – Nem iszom több kólát! – Megígérem, hogy megeszem ma a meleg ebédet. – Soha nem fogok dohányozni. – Enni adok a kutyánknak. – Nem veszem el a bevásárlóközpontban az ingyenes zacskókat. Amennyiben a több száz ígéretet tevőnek egy része betartja a megígérteket, máris fontos eredményt értünk el hosszabb távon is. A játék úgy folytatódott, hogy képernyőn” megjelent egy kérdés, s lehetett választani az alatta jelzett négy válaszlehetőség közül. Kis turpisság persze volt a dologban, csak három ablak volt a dobozon, ahol választ lehetett adni, ez rendszerint mély töprengésre késztette a jelenlevőket. De azért nem voltunk szörnyen gonoszak, a negyedik válasz mindig poén volt, melyet csak jókedvgyártónak szántunk, nem volt helyes válasz. Azok számára, akik nem ismernék az Ökomata kérdéseit, álljon itt néhány: 1. A GMO jelentése: a. Érdekvédelmi Világszervezet b. Szennyvíztisztító baktérium c. Génmódosított szervezet d. Gmóg és Magóg 2. Milyen betegséget terjesztenek a patkányok? a. Influenza b. Skarlát c. Pestis d. Ügynökök a kis semmiháziak?

14

3. Mit ábrázol a Zöld SzékelyFöld Egyesület emblémája? a. Gyík b. Hangya c. Tücsök d. Génkezelt paradicsom 4. Ki találta fel a vécépapírt? a. Tin-Cee b. Csai-Kovszki c. Csai-Lun d. Ping Pongh 5. Aceton okozza: a. Szemirritáció b. Fejfájás c. Rákkeltő hatás d. Körömlakk-veszteség Élvezet volt nézni a döbbent arcokat az elején, amikor még nem jöttek rá, hogy a negyedik válaszlehetőség csak töltelék, és lázasan keresték a negyedik ablakot a dobozon. Miután megszületett a döntés, a játékos a megfelelő jelű ablakocskán bedugta a kezét, ahol minden helyes találatnál kézfogás, rossz válasznál kézre ütögetés és útbaigazítás következett. Helytelen válasz esetén fontosnak tartjuk a helyes válasz megbeszélését, ezáltal közvetítve számos értékes információt a hulladék-megelőzésről, szelektív hulladékgyűjtésre való átállásról. A játék végén rendszerint díjakat osztottunk ki a játékosok között. Volt egy lista, mely meghatározta, hogy hány kérdésből hányat kell helyesen megválaszolni, hogy különböző nyereményeket kapjanak. Persze, ezek a szabályok rendkívűl rugalmasak voltak, volt, aki mindenképp szeretett volna egy bizonyos ajándéktípust, és addig faggatóztunk, míg sikerült nyernie. A rendezvények során (Félsziget Fesztivál, Tusványos, Csíkszeredai Városnapok) folytonos volt a látogatottság a standnál, sokan voltak, akik ki szerették volna próbálni az Ökomatát. Voltak azonban olyanok is, akik visszajöttek, mert szerettek volna más kérdésekkel is megismerkedni, sőt, néhányan megkértek, hogy minden kérdést tegyünk fel nekik.

15

Az Erdélyi Napló így ír rólunk: Zöld hangya a fűben – a Zöld Székely Sátor Tusványoson „Ökomata” – állt egy nagy dobozon. Vajon mi lehet az? Elég sokáig kellett várnom, amíg kitapasztalhattam a doboz rejtélyét, hiszen Tusványoson a Zöld SzékelyFöld Egyesület sátra előtt mindig népes társaság gyűlt össze, vagyis sokakat nem hagyott közömbösen a környezetvédelem kérdése. Mikor végre kipróbálhattam a teljesen környezetbarát „szerkezetet”, melynek „mechanikáját” egy másik ember kézfogása vagy enyhe kézre csapása jelentette, nem csalódtam: igazán ötletes kis „masinával” és igazán elkötelezett emberekkel találkozhattam. A jópofa játék közben komoly témákkal szembesült az Ökomata-használó kérdések formájában, melyekre a megadott válaszlehetőségek közül kellett kiválasztani a helyeset. Ennek megfelelően a játékos a helyesnek vélt válasz betűjével jelzett kis ablakon benyújtotta a kezét, és aszerint kaphatott baráti kézfogást vagy szelíd suhintást, hogy az illető válasz helyes volt-e vagy sem. A Zöld SzékelyFöld Egyesület éppen „szolgálatos” tagja minden alkalommal értékelte a válaszokat, és röviden ismertette a kérdés lényegét. Jómagam Csonta Lászlót, az egyesület elnökét „fogtam ki”. Segítségével például megtudtam, hogy az igazán „helyes válasz” nem is a szelektív hulladékgyűjtés, hanem a hulladékmegelőzés, hogy József Attila, a kenyér, a virágcsokor és a lekvár közül egyedül a lekvár igényel feltétlen csomagolást, s hogy a hulladék és a szemét közzé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen az előbbi „alapanyag rossz helyen”. A Zöld Székely Sátorban a kérdezz-felelek játékon kívül végeztek még ökolábnyom-mérést (vagyis, hogy kinek mennyi zöldterületre lenne szüksége létezéséhez, életmódjának, fogyasztási szokásainak megfelelően), szerveztek óriásplakát-rajzolást a gyerekeknek. Igaz, hogy az Ökomata játékon nyerni is lehetett (például mappát vagy képeslapot), de egyértelműen nem ez volt a lényege: az Ökomata „működésbe hozatalához” be kellett dobni egy ígéretet (a saját neveddel hitelesítve), amit a mindennapi életben eztán megtartasz és a környezet védelmét célozza. Mindenesetre az érdekes kérdésekkel és az emberi (nem gépi!) odafigyeléssel, ha mást nem, a Zöld Székely Sátor tagjai elérték, hogy szembesülj, hovatovább elgondolkozz a természet megóvásával kapcsolatos néhány dolgon, ami máris több a közömbös „semminél”.

16

És a Transindex: ZÖLD SZÉKELYEK – Tusványosi ökolábnyom A zöldek bázisa napközben a Zöld Székely Sátor volt, közvetlenül a sportcsarnokkal szemben; ha éppen nem kirándultak vagy szemetet gyűjtöttek, a környezetvédelmet és a fenntartható életvitelt népszerűsítő játékokkal várták a tusványosi táborlakókat. Az első napok esőzései következtében a legtöbben csupán csütörtökön fedezték fel maguknak az Ökomatát, amely azonban hamarosan óriási népszerűségre tett szert. Kartondobozból készült, környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel bombázta a játékost, és a belsejében nem egy gép döntötte el, mi a helyes válasz, hanem hús-vér környezetvédőtől érkezett a visszajelzés. A játékba az nevezhetett be, aki kitöltött egy kis cetlit: ráírta a nevét és egy fogadalmat, amelynek a környezettudatos életvitelhez kellett kapcsolódnia. Volt, aki komoly elhatározással állt neki, volt, aki elpoénkodta, illetve voltak, akik nagyon leszűkítették a fogadalmuk érvényességi idejét és körülményeit, például megígérték, a tábor ideje alatt nem hajítják a cigicsikket a földre – világosított föl Ugron Hunor, az Ökomata éppen soros adminisztrátora, miközben két lány már türelmetlenül várta, hogy elkezdődjék a játék. ,,A játékosokkal beszédbe elegyedünk, de olyanok is vannak, akik valamely környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéssel, problémával keresnek meg, s azt megbeszéljük”, mondja Hunor. A kérdésekre A, B, C válaszok közül lehetett tippelni a helyesre az energiahordozók lebomlási idejétől a PET rövidítés értelméig. Aki több mint öt helyes választ ért el a tízből, kaphatott ajándékot: képeslapot, golyóstollakat, öngyújtót, sörnyitót, mappát, lehúzóst. Volt olyan, aki pólót is nyert, ami azért nagy teljesítmény, mert minden kérdésre helyesen kellett válaszolnia – mesélte Csonta László, a Zöld Székelyföld elnöke. A Csíkszeredai Városnapokra már valami újjal is elő szerettünk volna állni, ekkor dolgozódott ki két új játék az Ökodoku és az Ökopeca. Az Ökodoku a népszerű Sudoku játék alapjaira épült, annyi változtatással, hogy a számok helyett különböző szimbólumokat helyeztünk el pl. zöld pont jelzés, Möbiusz-hurok, robbanásveszély stb. Ez már több odafigyelést igényelt, és a látogatók sátrunkhoz leülve sokszor fél órát – órát probálták kibogozni a helyes sorrendet. Az Ökopeca, a nevéből is kitűnik, hogy horgászásról volt szó. Ez a kisebb korosztálynak volt kitalálva, és rendkívül nagy sikere is volt, mert mondhatni, nem pihent a pecabot, kézből kézbe adogatták a rendezvény folyamán. Habszivacsból különbö-

17

ző formákat készítettünk, festettünk meg (konzervdoboz, újságpapír, PET-palack) ,és ezeket kellett a rajtuk levő kampó segítségével kihalászni, majd a kijelölt helyre helyezni őket, azaz szelektálni. Itt is voltak, akik szerettek volna egy zöldszékely programpóló birtokába jutni, ők csak azzal a feltétellel kaphattak, ha sorra megküzdöttek az Ökomata – Ökopeca – Ökodoku rendszerrel. Ugyanitt – mint Tusványoson is – szerveztünk óriásplakát-festő versenyt, ahol a kicsik kiélhették szabadtéri festőművészi hajlamaikat. A több mint egy méter széles és 12 méter hosszú kiterített plakátra mindenki rárajzolhatta elképzeléseit. A kicsik kiszemeltek egy-egy szabad rést rajta, és festettek lelkesen.

18

3. Egy kis hulladéktörténet Szentes Sarolta Nem meglepő, hogy a szemét egyidős az emberiséggel. Mióta az ember megjelent a Földön, azóta termel hulladékot, amely megváltoztatja a talaj, a levegő, a vizek eredeti összetételét. A hulladék alapvetően emberi tevékenység során keletkezik, azok az anyagok, amelyeket már nem használunk, kidobunk, a természetes folyamatok során hasznosulhatnának is, a hulladék tehát olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a keletkezés helyén már nem hasznosíthatóak. Nem volt baj a hulladékkal, amíg az emberek kisebb populációkban éltek, szoros kapcsolatban a természettel, a hulladékok ekkor főleg szerves anyagokból álltak, és viszonylag gyorsan lebomlottak. Az első szeméttelepek akkor keletkeztek, amikor az első állandó települések létrejöttek. Talán az egyik legrégebbi fennmaradt hulladéklerakóra Norvégiában akadtak. Ez egy 320 méter hosszú, 65 méter szélességű, 8,5 méter magasságú hulladékkupac volt, amely csontokat, cserepet és hamut is tartalmazott, ezt olykor-olykor meggyújtották, bizonyára azért, hogy szabaduljanak a kellemetlen szagoktól. Az ókori Római Birodalomban már i. e. 600-ban működött a szemételszállítás. A keletkező hulladékokat cserépedényekben tárolták, melyet rendszeresen elszállítottak. Ugyanitt találtak megoldást a szennyvíz problémájára is. A szennyvizet a Cloaca Maxima nevezetű 4 méter magas csatornarendszer vezette el, ezt a rendszert fizetés ellenében lehetett igénybe venni. A görög kultúrában (i. e. 3000 körül) már ismerték a vízöblítéses toalett elvét, léteztek vízelvezető rendszerek. A szilárd hulladékot (ez csak szerves hulladék volt) trágyaként hasznosították. A római és a görög mellett léteztek más pozitív példák is, pl. a kínai, ahol már régóta (kb. 4000 éve) működik a hulladékgyűjtő rendszer, illetve a fekáliával való trágyázást eredményesen használják a talaj termékenységének növelésére. A középkorban a hulladékgazdálkodás tekintetében egy visszafejlődés volt tapasztalható. Európában századokon keresztül megszokott látvány volt a szemét az utcákon. Elterjedt volt, hogy a hulladékokat az utcára dobták, vagy nagy részét megetették a disznókkal, amit a disznók nem ettek meg, azt végül az eső mosta le.

19

A nagy mennyiségű hulladék miatt az emberek magas sarkú cipőkben vagy gólyalábakkal voltak kénytelenek járni. Nem csoda, hogy elterjedtek a patkányok, amelyek a különböző járványos betegségek (kolera, pestis) hordozói voltak. A városokban végül azért oldották meg a szerves hulladék eltávolítását, mert az embereket zavarni kezdte a bűz, tiszta ivóvízre vágytak. Példaként néhány európai nagyváros megoldása a hulladék- és szennyvízproblémára:

• Londonban 1306-tól pénzbírságra számíthatott az, aki nem takarította el háza elől a szemetet. Az a háztulajdonos, aki ezt nem tette meg, két shilling bírságot kellett fizessen. Léteztek szennyvízelvezető csatornák, emésztőgödrök, ezek azonban sokszor eldugultak, és végül folyó-, patakvizekbe torkolltak bele, alkalomadtán beleszivárogtak az útjukba eső kutak vizébe. • 1366-ban a párizsi mészárosokat arra kötelezték, hogy az állati eredetű hulladékot a városon kívül helyezzék el. • A XV. században Velencében rendeletet hoztak, miszerint tilos a hollókat és héjákat megölni, ezek a madarak ugyanis eltávolítják a szemetet az utcáról. • 1786-ban Johann Wolfgang Goethe így ír Velencéről: „...A szemetet ugyan tilos a lagúnákba önteni, de az esőnek nem lehet megtiltani, hogy az utcasarokra lökött szemetet bele ne mossa a lagúnákba, és – ami még rosszabb – be ne dugítsa a lefolyókat. Ha kiadósan esik, a főterek víz alá kerülnek: kellemetlen mocsok. Mindenki káromkodik és szitkozódik. Ám ha ismét szépre fordul az idő, senki sem gondol többé a tisztaságra.” • Madrid takarítását úgy oldották meg, hogy az utcákra hordókból vizet öntöttek, így a víz elsodorta a szemetet.

20

• Hamburg ivóvízvezeték-rendszerének állapotát a középkorban a következőképpen írták le: „A nagyvárost ellátó vízvezetékek belsejét csaknem teljesen elborítják a szivacsok és a puhatestűek, amelyek jó élőhelyet biztosítanak a héjas állatoknak és a férgeknek. A vezetékekben angolnák úszkálnak.” Az egész Európát végigpusztító kolera- és pestisjárványok után szánták rá magukat az emberek, hogy foglalkozzanak a hulladékproblémával. Ehhez az is hozzájárult, hogy Robert Kochnak a XIX. században sikerült bebizonyítania a kapcsolatot a higiéniai viszonyok és a betegségek között, teret nyert a „baktérium-elmélet”. 1843-tól Párizsban már magánvállakozások szállították el a szemetet a városból, biztonságos elhelyezésről azonban még nem lehetett beszélni. Több városban csatornahálózatokat építettek ki. Angliában 1589-ben „újra felfedezték” a vízöblítéses toalettet, amelyet viszont csak 1778-ban szabadalmaztattak. A civilizáció rohamos fejlődésének a következménye a hulladéktermelés drasztikus növekedése. A civilizált ember által termelt hulladék azonban már összetételében megváltozott, megjelentek benne új kémiai anyagok, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le. A XIX. század végén hozzák létre az első szemétégetőket, ugyanebben az időben már szelektív válogatásról is beszélhetünk, ezt kézzel oldották meg. A XX. század elején először állítottak elő műanyagokat, amelyek rohamosan elterjedtek, viszont a lebomlási idejük több száz év. A modern ember által termelt hulladékok sok esetben közvetlenül az életre is veszélyesek (gondoljunk itt például a radioaktív hulladékokra). A legszembetűnőbb különbség tehát a hulladékok összetételében található. Míg a régebbi korok hulladéka legfőképp szerves alapú volt, addig a jelenkori hulladék természetidegen, nem lebomló anyagokat tartalmaz. Manapság a szerves alapú (komposztálható) hulladékok is haszontalannak minősülnek, általában a lerakókban végzik. A mennyiségi jellemzők is gyökeresen megváltoztak. Napjainkban sokkal több hulladékot termelünk, amelynek nagyobb része biológiailag nem hasznosítható. A legtöbb helyen még nincs kialakulva a szelektív gyűjtés és hasznosítás, a hulladékok nagy részét lerakják vagy égetik. Láthattuk, hogy az emberiség egyik legnagyobb problémája mindig is a hulladékok keletkezése, tárolása volt, egy púp, amitől a legjobb volt minél hamarabb megszabadulni. A megoldás azonban nem a hulladékok lerakása kell legyen, hanem azok keletkezésének megelőzése, valamint a keletkezett hulladékok megfelelő hasznosítása és értékesítése. Ha nem így teszünk, előbb-utóbb belefulladunk saját szemetünkbe. A választás a mi kezünkben van. Éljünk vele!

21

4. Hulladékgazdálkodási prioritások 4.1.Hulladék-megelőzés

Csonta László

A könyv címe nem véletlenül lett Nulla hulladék. A központi témáját a hulladékmegelőzés képezi, ami persze józan ésszel elég merész tervnek tekinthető, de nem kell kimondottan szó szerint érteni. A cél, hogy kevesebb hulladék maradjon ténykedésünk után. Ma már egyre felkapottabbak lettek az olyan kifejezések, mint a hulladék-megelőzés vagy éppen a tudatos vásárlás. Hogy mit is értünk ezen fogalmak alatt? Erről fog szólni az elkövetkező rész. Kezdjük a legelején. Miért is kellene csökkentenünk a termelt hulladékmennyiséget? Hát kinek jó az? • A Termelőnek, eladónak biztosan nem, ha kevesebb árut ad el, ha egyre több gondolkodó ember lesz, akkor egyre több igénnyel érkeznek a vásárlók. Ha minduntalan csak az árukat forgatják, nézegetik összetételét, származási helyét, valószínűleg már nem lesz elég színesen becsomagolni a terméket, hanem a tartalomra is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ez a fogyasztói szőrszálhasogatás valószínűleg csökkenteni fogja néhány, mindaddig trendi termék forgalmát, ami negatívan fog kihatni az üzletek forgalmára. Hacsak nem történik változás, és az üzletek nem kezdenek el törekedni arra, hogy főként minőségi, úgymond zöld, egészséges termékeket forgalmazzanak. Ez talán elgondolkodtathatja a gyártókat, termelőket is, hogy a termékeiket a lakosság igényeihez igazítsák, és ne fordítva, hogy a lakosságnak kelljen az ízlését a piacon található termékhez szabnia. • Az Állam bácsi is feltehetően kevesebb bevételhez fog jutni, kevesebb adót fog eredményezni, ha az emberek gondolkodni kezdenek, hogy mit és miért vegyenek. Pedig a kereskedelemnek dübörögni kell, eladni mindent, pénzzé tenni, pedig a GDP növekedése nem föltétlenül a jólét fokmérője. • És a sor végén vagyunk Mi, a lelkes vásárlók, akik kénytelenek lennénk nélkülözni, nem tudnánk megvenni magunknak mindazt, amit a szívünk kíván. Mindenféle zöld, fura emberek mondják meg nekünk, hogy mit tegyünk, mit együnk, mit kezdjünk a saját pénzünkkel? Hát milyen világ az ilyen?

22

Vagy mégsem? Átgondolni a vásárlási szokásainkat – ez nem a nélkülözésről szól, hanem a felelősségről, amivel tartozunk környezetünk, embertársaink iránt. Azt el kell fogadni, hogy tetteink kihatással vannak szűkebb, tágabb környezetünkre, és ezért nem szabad úgy tekintenünk magunkra, mint olyanokra, akik egy külön kis világban élnek, és akiknek cselekedetei, azok következményei csak önmagukat érintik. Felelősségteljes magatartásra van szükség embertársainkkal szemben. Csak azt vegyük meg, amire valóban szükségünk van. Sokszor alig használt kacatokkal barikádozzuk körbe magunkat, és nem is feltétlenül azért, mert kimondottan szükségünk van rá, hanem mert egyszerűen megtehetjük. Na és hogyan? A környezetvédelem, és ezen belül a hulladék-megelőzés, jelen lehet, és jelen is kell legyen a mindennapjainkban is. Sokszor nem is tudatosodik bennünk, hogy milyen apró tettekkel is védhetjük környezetünket, tehetünk azért, hogy egy kellemesebb környezetben éljünk. Hadd szóljon erről ez az alfejezet. Létezik egy bizonyos hulladékgazdálkodási prioritási sorrend, mely meghatározza a hulladékok csökkentésének, kezelésének sorrendjét. A legelső dolog, ami számunkra – zöldek számára – kiemelten fontos, a hulladék-megelőzés. Ezt követi az újrahasználat, újrahasznosítás, majd csak legvégül a hulladékok ártalmatlanítása: a lerakás és az égetés. Egyértelműnek tűnik, hogy a legegyszerűbb megelőzni, mérsékelni a hulladékkibocsátásunkat, mint a későbbiekben azon törni a fejünket, hogyan gyűjtsük össze azt a temérdek hulladékot, hogyan szelektáljuk, vagy miként ártalmatlanítsuk a keletkezett a mennyiséget. Naponta sok döntéssel szembesülünk, amely kihat a környezetünkre, kezdve onnan, hogy felkapcsoljuk szobánkban a villanyt, hogy mivel kenjük be magunkat, egészen a vásárlásig, a közlekedésig, amely jelentősen növelheti az ökológiai lábnyomunkat.

23

Tehát a kérdés az, hogy mit tehetünk, hogy kevesebb szemetet termeljünk? Meglepően sok mindent! Legyen egy saját – reklámmentes – véleményünk, ez az alapja mindennek. A tudatos vásárlás az, aminek segítségével nap mint nap tehetünk valamit a környezetünk érdekében. Mikor elindulunk vásárolni, tudjuk, hogy mit akarunk vásárolni, vigyünk magunkkal bevásárlási listát, és tartsuk is magunkat ahhoz. Azt az érvet szoktuk használni, mikor egy nagyobb üzlet, bevásárlóközpont mellett döntünk, hogy igen, oda megyünk, mert ott megtalálunk mindent, amire szükségünk van, bővebb a kínálat, alacsonyabbak az árak. Ezért történik meg, hogy elindulunk megvenni egy kenyeret, és számtalan termékkel érkezünk haza, mert a vásárlás folyamán változnak az igények, megtetszik ez-az nekünk. Ennek fényében mondhatjuk azt, hogy kevesebbe került a kenyér (feltételezhetjük, hogy valahonnan távolról hozott), mint a sarki kis boltban, azonban egyúttal megvettünk még sok olyan terméket, amelyre kezdetben nem is volt szükségünk. Ez már valamilyen szinten manipuláció, a színek, az ízek keltette befolyásolás sarkall minket vásárlásra. A nagy bevásárló szekerek is arra biztatnak, hogy fel kell halmozni benne a termékeket, vásárolni kell, mert az életérzés, az a boldogság. Ha kiválasztunk egy terméket, azt tudatos döntés előzze meg, figyelembe véve igényeinket és az egészségi szempontokat. Ne azért emeljünk le egy terméket a polcról, mert színes és agyonreklámozott. Álljunk meg és gondolkodjunk egy pillanatra. Hogyan választottuk ki legutóbb példának okáért az üdítőt? Milyen szempontokat vettünk figyelembe, amikor megvásároltuk? Tudjuk-e, hogy melyik cég gyártotta, milyen anyagokat használnak az üdítő színezésére, tartósítására, vagy éppen-

24

séggel megnéztük-e, hogy hány százalékban tartalmaz az az üdítő valóban gyümölcsöt (ha egyáltalán tartalmaz)? Az előadásokon szemléltetőanyag gyanánt rendszerint begyűjtöttem az osztályban fellelhető üdítős palackokat, és elbeszélgettünk a döntést kiváltó okról. A legelterjedtebb persze a multik kedvenc cukros leve, de igazából meggyőző választ soha nem kaptam, hogy miért döntenek mellette. Voltak, akik azért választották, mert jó az íze, nem álmosodnak el tőle, elnézést – kezét csókolom, aludni kell, nem már fiatalon mesterséges dolgokkal tömködni magunkat. A beszélgetés vége felé rendszerint kilyukadtunk arra, amire szerettem volna, hogy valójában a reklámok, a népszerűsítés az, ami döntő a választás meghozatalában. Egy polcon, ahol akár tíz fajta üdítő fellelhető, nem mindegy, hogy hogyan lehet arra késztetni a vásárlókat, hogy a miénket válasszák. Arra a kérdésre, hogy ki látott egy olyan Coca-Cola reklámot, melyben a termék volt a központban, magáról a termékről esett szó, rendszerint nem tudtak válaszolni, majd felbukkant a cukormentes kóla esete, erre hamarosan visszatérek. Termékek népszerűsítésekor szerintem a hangsúly a termék minőségén kellene legyen, annak tulajdonságain. Persze, aki valamennyire is konyít a reklámszakmához, az tudja, hogy ebből nem lehet megélni, nem ez az, ami megragadja a fogyasztók figyelmét, ezért rendszerint különböző történetekre építik fel a reklámokat. Borvizek esetében friss forrásvíz csobog minduntalan, gyümölcsök, zöldségek esetében potyognak az égből is a már túlzottan tökéletes mintapéldányok, és ha olyan kedvükben vannak, akár meg is szólítanak minket. Lehet, hogy mást nem, de engem azért kicsit megrémít, ha a kaja hozzám szól. Visszatérve a kólára, mint mondanivalóm jó mintapéldányára, a reklámok döntő többsége arról szól, hogy fiatalok szaladgálnak, jól érzik magukat, magáról a termék minőségéról nem is esik szó. Talán azért van ez, mert a fogyasztók nem is igazán igénylik ezt, megelégszenek azzal, amit kínálnak, a kapott információkkal. A reklámok egy életérzést akarnak eladni számunkra, a boldogságot, ha a terméket megvásároljuk, ami belőlem furcsa érzéseket vált ki: kérem, ne nézzenek bohócnak, nem robotok vagyunk, van saját elképzelésünk, vannak saját döntéseink. Nagy szenzáció volt a cukormentes kóla, de hogyan érték el azt, hogy a termék milyenségéről esett szó? Kivették belőle talán az utolsó természetes elemet, a karamellt, amely a színéért volt felelős, és helyetesítették más anyaggal. Lassan akár a benzinkúthoz is járhatunk üdítőért, zsebünkben egy kis ízfokozóval. A termék összetétele, gyártási helye, csomagolóanyaga mind alapja lehet döntésünk meghozatalának. Szinte biztos, hogy soha nem fogjuk megtalálni a tökéletes terméket, de igyekezzünk minél jobbat, biztonságosabbat használni környezetünk,

25

egészségünk érdekében. Nehéz feladat például a már tárgyalt tíz üdítő közül leemelni a legjobbat, a legmegfelelőbbet, de az, hogy egyáltalán próbálkozunk, kiemel a sorból, a bábok közül, és kritikus fogyasztókká minősít, nem nyomnak le mindent a torkunkon. Gyakran persze olyan információkkal találkozunk a termékeken, melyek meghaladják tudásszintünket, különböző, számunkra érthetetlen nevek sorolják az összetételeket. Itt már nem árt némi felkészültség, legalább az alapvetően káros anyagokat jó, ha ismerjük. Vásárlásaink megkönnyítésére fog irányulni az egyesületünk 2009-es programja, mely a tudatos vásárlás köré fog épülni, és gyakorlati segítséget fog nyújtani a mindennapi döntések meghozatalában. A Csokikommandó elnevezésű 2007-es programunk volt az első, mely ezzel a témakörrel foglalkozott, majd következett 2008-ban egy összetettebb ellemzés, ahol már több terméket vizsgáltunk. Hadd beszéljek egy keveset a Csokikommandóról, mivel az alapötletet elég jól példázza. Nem az volt a célunk, hogy termékeket reklámozzunk, bármelyikről is kijelenteni, hogy azt érdemes vásárolni. Csupán tényeket közöltünk. Nem tudnánk megmondani, hogy melyik tartalmaz kevesebb tartósítószert, színezéket, melyik egészségesebb, de arra rávilágíthatunk, hogy hogyan alakul a termékek szállítással járó környezetterhelése. Hogy miért esett a választás a csokira? Úgy gondoljuk, jól szemlélteti a termékek vándorlását, azok sokféleségét. Városunkban közel negyven terméket néztünk meg, és ezek adatait gyűjtöttük táblázatba. Volt olyan, amit helyben gyártottak, vagy valamely szomszéd településen, de volt éppenséggel olyan is, amit Németországból, Lengyelországból vagy akár Afrikából hoztak. Habár igyekeztünk minél többet listázni, biztosan akadnak fel nem tüntetett termékek. A számoláshoz az Environment Canada képletét használtuk, mely szerint a közúti szállítás alkalmával 269,9 g/t/km, míg a vasúti szállításnál 22,1 g/t/km széndioxid termelődik, ebből is egyértelműen látszik a vasút „zöldebb” volta. Ezeket az adatokat alapul véve határoztuk meg az illető termék széndioxid-kibocsátását, azaz a szállítás alkalmával kibocsátott széndioxid mennyiségét a termék súlya, illetve a megtett kilométerek arányában. Így megtudhattuk, hogy egy adott csokitípus a maga 100 grammjával mennyi széndioxid kibocsátásért lehet felelős. Mivel kevés adat létezik a termék szállításáról, a legáltalánosabbal, a közúti szállítással számoltunk. A helységek közti távolságokat a Kiut program, illetve az Allianz Routeplanung (http://194.25.187.75/allianz/routing.asp) segítségével számítottuk ki. Fontos: a ter-

26

mékek életútját csak részben mutatják be a megkapott kilométerek, a termék szállítását a gyártól Csíkszeredáig jelölik. Helyben gyártott terméknél megfigyelhető a 0 megtett kilométer, ami természetesen nem felel meg a valóságnak, de igyekszik megközelíteni azt. Tőlünk nyugatabbra vásárlókörök jönnek létre, akik megbizonyosodva a termék eredetéről, vásárlásukkal támogatják a termelőket, a ,,kicsiket”. Azonban ez a réteg eléggé vékony, nagyobb része az embereknek az akcióvadász rétegbe tartozik. Sokan mondják, hogy az egyre növekvő népességet nem bírja eltartani Földünk, pedig jóval többet is megbírna, viszont semmiképp sem ezekkel a fogyasztási szokásokkal. Természetesen rajtunk múlik, hogy mit veszünk, mit eszünk, de még egyszer hangsúlyozzuk, merjünk gondolkodni. Nem lehet mindegy, hogy egy kistermelő termékeit, vagy pl. a világ második legnagyobb élelmiszeripari cégének a termékeit választjuk. Próbálta már valaki, hogy milyen érzés, mikor nem azt az agyondíszített csokor virágot vesszünk meg a hiper-szuper üzletben, hanem egy csokor mezei virágot a sarkon áruló öreg nénitől? Mikor tudod, hogy azon segítettél, annak adtad a pénzed, akinek nagyobb szüksége van rá, kinek szájából a köszönöm valóban köszönömöt jelent. Ez az az érzés, amit a bevásárlóközpontok, áruházak soha nem fognak tudni helyettesíteni, erről szólnak a kilométerek, erről szól a ,,csoki”. Meg vagyok győződve, hogy nem veszik jó néven, de ha nem értünk valamit a termék összetételéből, kérdezzünk! Ha nem találunk megfelelő információkat a csomagolóanyagon, kérdezzünk! Használjuk ki azt, hogy mi vagyunk a fogyasztók, a kereskedők vannak értünk és nem fordítva, ez sokszor feledésbe merül. Gyakran hangoztatjuk, hogy „Harcoljunk meg az elárusítóval”. E mondat alatt természetesen nem gondolunk semmilyen jellegű agresszióra. Lényege, hogy álljunk ki véleményünk mellett, és csak azt tegyük kosarunkba, amit kértünk és semmi töltelék anyagot. Sokszor akár kérésünk ellenére is bizonyos termékeket műanyag zacskókba gyúrnak, ránk erőltetnek, és mikor kiérünk az üzletből, rá kell jönnünk, hogy már megint nem mi voltunk azok, akinek a véleménye számított, pedig a mi pénztárcánk ürült ki. Ez engem sokszor kiborít. Környezttudatosan vásárolni, biztos forrásból tudom, fárasztó, sok vesződéssel jár. Az előadások során gyakran meséltem esetem a kenyérüzletben. Betértem egy kifliért, mert elégé éhes voltam, és a szervezet már esedezett egy kis táplálék után. Kérek egy kiflit, de ne tessék csomagolni, mert éhes vagyok, és eszem is meg – bevezető mondattal kezdtem a vásárlást.

27

Erre ő megmarkolata a polcon levő kiflit, beletette egy papírdarabkába, majd egy műanyag zacsiba és átnyújtotta nekem. Én csak néztem nagy bociszemekkel – ez meg mi volt? – nem beszélem a nyelvet, vagy mi az oka annak, hogy nem tudtam kérésemet megértetni a hölggyel? Nem tudom. Mondhatjuk azt, hogy a higéniai követelmények miatt szükséges, hogy az árut csomagolva adja, de ha már megfogta a kiflit és utána csomagolja, akkora lendülettel át is nyújthatta volna a terméket. Főként azért, mert én – a Vásárló – arra kértem. Nem azt kértem, hogy a szeletelt kenyeret kapkodja ki a zacsiból, mert arra nem tartok igényt, hanem csak, hogy ne csomagoljon be egy általam igényelt terméket, melyen a papír csak azon az 1 méteren volt csomagolóanyag, míg átkerül a pult felett, azt követően már hulladék, túl könynyen keletkezett hulladék. De nemcsak kenyérüzletben találkozunk hasonló jelenséggel, legyen az húsüzlet, divatbolt, zöldségpiac, az eladókban megvan a kényszer, hogy csomagoljunk, ha kell, ha nem. Sokszor ezért a vásárlásaink kis kalandregényekké válnak, folyamatos monológok hangzanak el az üzletbe való betérés után „köszönöm, ne tessék csomagolni, nem szükséges becsomagolni, kérem ne tegye zacskóba”, és utána, mikor átnyújtják, marad mégis a becsomagolt terméket, fogod és visszaadod a csomagolóanyagot, vagy egyszerűen az egész termék. Na igen, ezek a nejlonzacskók. Emelje fel a kezét jó magasra az, aki a héten még nem hozott haza ebből a csodás csomagolóanyagból. Akár ingyen, akár kisebb öszszegekért adott műanyag zacskókról van szó, előszeretettel használjuk ezeket termékeink szállítására, csomagolására, s legalább akkora egyszerűséggel válunk is meg tőlük. Sokszor azzal nyugtatjuk szunnyadó lelkiismeretünket, hogy újrahasználjuk otthon, mert jó az még szemétnek, tízórainak, az edzőcipőt elszigetelni a külvilágtól, és azalatt csak gyűl és gyűl a zacsi a fiókban, a kamrában. A megoldás a lehető legegyszerűbb: ha vásárolni indulunk, vigyünk magunkkal vászonszatyrot, kosarat, táskát, vagy, más nem lévén, a tegnapi műanyag zacsinkat, és máris kisebb lesz a hulladékhegy nyomunkban. A reusablebags.com internetes honlap szerint percenként több mint 1 millió műanyag zacskót használnak el a Földön, mely főként a lebomlását tekintve, jelentős részét képezi a hulladékainknak.

28

Nézzünk csak szembe ezzel: konkrétan mi kivetnivaló van a műanyag zacskókban? 1. A legelterjedtebb típusa a polietilén zacskók (PE), ezeknek égetésekor az egészségre rendkívül veszélyes anyagok keletkeznek. Ilyen a benzol, a ciklopentanon, mely irritálja a szemet, a bőrt, a légzőrendszert. A toluol csökkenti a tanulási képességet, és pszichológiai zavart, valamint impotenciát okozhat. Mint minden műanyag elégetésekor, itt is keletkezik szénmonoxid, mely kiemelten veszélyes, hatását a vérre, a keringési rendszerre és a központi idegrendszerre fejti ki. Idegrendszeri problémákat okozhat, halvaszületést, veleszületett szívproblémákat, magzatoknál alacsony születési súlyt, valamint nem utolsó sorban eszméletvesztést és halált. Égetéskor még felszabadul aceton, akril-aldehid, ecetsav, formaldehid, hangyasav, metilalkohol, melyek a maguk során mind veszélyeztetik önmagunk és környezetünk egészségét. 2. A fekete kontinensen, Afrikában az 1990-es évek végén terjedt el az úgynevezett „eldobható kultúra”, és hozzájárult, hogy Afrika-szerte megszokottá váljon az eldobott tasakok látványa. Fontos szerepet tulajdonítanak neki a malária terjesztésében, mivel eldobva felületükön felgyűlhet az esővíz, és a felmelegedő víz kiváló feltételeket teremt a betegséget terjesztő szúnyogok számára. A kórházi esetek közel 50%-a köthető a maláriához. 3. Indiában, Afrikában szintén sok kellemetlenséget okoz, hogy a nagyobb esőzések idején a csatornahálózatba kerülő zacskók eltömítik a vezetékeket, így jelentősen megnövekedik az árvíz veszélye. 4. A folyóvizek, óceánok térségében szintén rendkívül veszélyesek a műanyag zacskók. Gyakori kép, amikor madarak, különböző állatok belegabalyodnak a könynyű műanyag zacskókba, s emiatt mozgásképtelené válnak, vagy lenyelésük után fulladásos halált halnak. India esetében, ahol jelentős szerepet kap a szarvasmarhatartás, szintén gondot okoznak a szanaszét heverő zacskók, melyek veszélyeztetik az azokat lenyelő szarvasmarhák életét.

29

5. Legutoljára maradt az, ami helyi viszonylatban a leginkább érződik, ez az „eldobható kultúra” úttörője. Egy felmérés szerint egy műanyag zacskó várható élettartama 12 perc (itt meg is jegyeznénk, hogy előrelátható lebomlási ideje 4001000 év között van). A rendkívül rövid ideig használt tárgyak közé tartozik, hamar hulladékká válik. Számos ország ezeknek a problémáknak az enyhítése érdekében különböző intézkedéseket vezetett be. Ezek közül Írország példája a legeredményesebb, és ezért érdemes is egy kicsit megismerkednünk vele. A műanyag zacskók korlátozása tekintetében Írországnak sikerült talán a legnagyobb eredményt elérni, amely példaértékű minden hasonló kezdeményezés számára. Írországban 2001-ben megközelítőleg 1,2 milliárd műanyag tasak került forgalomba, amely lakosonként 316 darabot jelent. Ennek a mennyiségnek a csökkentése érdekében 2002-ben elsőként róttak ki adót az addig ingyenesen forgalmazott zacskókra. Az adó, a PlasTax, kezdetben 15 eurócent volt, majd 2007-től 22-re emelték. A viszonteladók pénzt takarítanak meg, mert kevesebb tároló felületre van szükségük, és kevesebb pénzt kell költeniük egyszerhasználatos zacskók vásárlására. Az erre fordított összeg évenkénti átlaga meghaladta az 50 millió dollárt. A 2002. március 4-i dátummal életbe léptetett törvény célja volt, hogy csökkentse az indokolatlan felhasználást. A bevezetett adó eredményeként 90%-kal (!) csökkent a felhasználás, ami megközelítőleg 1 milliárd műanyag zacskó és 18 000 000 liter kőolaj megtakarítását eredményezte, és, nem mellékesen, 80 millió euró bevételt is hozott. Egy nemzeti felmérés szerint a megkérdezettek 91%-a hasznosnak tartja a műanyag zacsik adóztatását. Ez egy nagy változás 1999-hez képest, amikor egy akkori felmérés szerint 40%-a a megkérdezetteknek nem volt hajlandó fizetni a zacsiért. A felmérés szintén jelzi, hogy 90%-ban hosszú élettartalmú zacsikat használnak, 6%ban karton dobozokat, 4%-ban műanyag zacsit és 1%-ban más eszközöket. Számos ország csatlakozott a maga módján a műanyag csomagolóanyagok visszaszorítását célzó harchoz. San Franciscoban – Amerikában elsőként – a 2007-es évtől kezdődően a nem lebomló műanyag zacskók forgalmazását teljes mértékben megszüntették, helyettesítve lebomló műanyag zacskókkal és papírtasakokkal. Franciaországban a cél

30

2010-ig betiltani a nem lebomló zacskók forgalmazását 2007-ben a devoni 1553 lakosú Modbury az első brit város, amely megtiltotta a műanyag szatyrok használatát, ugyanis csak Nagy-Britanniában évente 13 milliárd műanyag szatyor kerül a háztartásokba, majd a szemétbe. Itt a 47 üzlet kizárólag keményítőből készült papírzacskót és len szatyrot használ. A Dél-afrikai Köztársaságban 7 milliárd műanyag zacskót állítottak elő hajdanán, az egyre szaporodó hulladékok miatt azokat a „nemzet virágainak” is becézték. A 2003-ban született megállapodás szerint a 30 mikronnál vékonyabb zacskók gyártása tilos lett. A cél az volt, hogy az emberek tartósabb, gazdaságosabban hasznosítható műanyag zacskókat használjanak. A bevezetett szabályozások eredményeként drasztikusan csökkent a környezetterhelés mértéke, a kibocsátás kezdeti 8 milliárd zacskóról 4 milliárdra csökkent. De vannak országok, mint például Hollandia, ahol számunkra – zöldek számára – mondhatni érdekes megoldást választottak. Az eldobható zacskókat begyűjtik, és szigorú körülmények között megsemmisítik, elégetik, az így kapott hővel pedig kórházakat fűtenek. Skóciában próbálták bevezetni az ír példára az adót, azonban a gyártók tiltakozásának engedve lemondtak róla. A cégek szerint ártana a gazdaságnak, és munkahelyekbe kerülne ennek bevezetése. Számos hasonló példa létezik arra, hogy hogyan próbálnak fellépni különböző országok a műanyag zacskók visszaszorítása érdekében, egy bővebb összeállítás megtalálható egyesületünk honlapján (zoldszekely.ro). Remélhetőleg a 2009-es év változást hoz hazai szinten is e csomagolóanyagok terjesztésében, és sikerül konkrét lépéseket tenni a műanyag zacskók visszaszorítása érdekében.

31

4.2. Szelektív hulladékgyűjtés

Csonta László

A szelektív hulladékgyűjtés a már említett hulladékgazdálkodási prioritás második lépcsőfokát jelenti. Itt a cél a már keletkezett hulladékmennyiség kezelése, hasznosítása, visszajuttatása az anyagkörforgásba. Még az elején szükséges tisztáznunk, hogy a hulladék és a szemét között különbség van. Szemétnek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek nem hasznosíthatóak újra, vagy éppen vegyesen tárolódnak, és így nem nyerhető belőlük másodnyersanyag. Ezzel szemben a hulladékok olyan külön, fajtánként gyűjtött, számunkra értéktelen anyagok, melyekből, ha elkerülnek a megfelelő helyre, másodnyersanyag nyerhető. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése – ha első ránézésre egyszerűnek is tűnik – rendkívül költséges folyamat. A sikeres működésre nem jelent garanciát az infrastruktúra megteremtése. Ehhez az szükséges, hogy az érintettek, a lakosok, a cégek szelektíven helyezzék is el hulladékaikat a begyűjtő edényekbe. A szelektív hulladékgyűjtés egyik fontos része az infrastruktúra megteremtése, hulladéktárolók vásárlása, célgépek beszerzése és más olyan feladatok, amelyek biztosítják, hogy az illető rendszer akadálytalanul működjön. Azonban nem elég megteremteni a feltételeket a szelektív hulladékgyűjtésre, külön is kell a hulladékot elhelyezni. Ez képezi a másik részt, ami talán még az elsőnél is nagyobb kihívást jelent. Hajlandóság van a lakosság részéről szelektív hulladékgyűjtésre, azonban nem elég, ha csak a lakosság 60-70%-a gyűjti szelektíven a hulladékot, a maradék meg vegyesen dobja bele a tárolókba. Ilyen esetben értéktelenné válik az egész begyűjtött hulladék. Hogy miért jó a szelektív hulladékgyűjtés? A válasz nem túlságosan bonyolult. A hulladék-kibocsátásunkat nem tudjuk teljes mértékben visszaszorítani, de miután megpróbáltunk a lehető legkevesebb hulladékot termelni, a fennmaradt, lerakásra szánt mennyiséget tovább csökkenthetjük szelektálással.

32

Azzal, hogy külön, fajtánként gyűjtjük a hulladékokat: – az értékes anyagok másodnyersanyagként visszakerülhetnek az anyagkörforgalomba, újból felhasználásra kerülhetnek, és így kevesebb új nyersanyag előállítására van szükség; – ugyanakkor csökken a lerakókra kerülő hulladéknak a mennyisége, a lerakók használatának élettartama megnövekedik, hosszabb időszakra elegendő lesz tárolókapacitása; – ha beindul a szelektálás, kevesebb hulladék fogja szennyezni környezetünket, esztétikailag rombolni a táj képét. Csíkszeredában a 2008 elejére tervezett szelektív hulladékgyűjtés többek közt a helyi köztisztasági vállalat tulajdonoscseréjével, a városi önkormányzat megváltozott elképzelésének eredményeként, egyelőre meghatározatlan időpontra tolódott el. Szelektív hulladékgyűjtésre különböző, egyezményes színű hulladéktárolók lesznek elhelyezve, ahová a különböző anyagtípusokat szétválogatva elhelyezhetjük. A fennmaradt vegyes hulladék az eddig is használt hulladéktárolókba kerül. A kék konténerbe kerülnek majd a papírhulladékok. Ide elhelyezhetünk karton csomagolópapírt, újságokat, folyóiratokat, könyveket és más papírhulladékokat. Rendkívül fontos minden szelektíven gyűjtött hulladéktípus esetében, hogy az újrafelhasználásra szánt hulladék tisztán, szennyeződésektől mentesen kerüljön lerakásra. Ellenkező esetben, pl. egy zsíros tízórais papír tönkreteheti akár egy konténer papír minőségét is. Míg pár évvel ezelőtt a helyi üzletekben nem lehetett hallani újrahasznosított papírról, jelen pillanatban több cég is foglalkozik értékesítésével itt Csíkszeredában, sőt a nyomdaiparban is használják már. Ezt a lehetőséget egyesületünk kiadványai megjelentetésénél ki is használja. Ennek jegyében jelen kiadvány is újrahasznosított papírra készült. A sárga begyűjtő a műanyag hulladékok részére, a leggyakrabban előforduló PET palackok részére lesz kihelyezve. Sajnálatos módon ez a legelterjedtebb csomagolóanyag, egy-két ritka kivételt leszámítva nem létezik újratöltési lehetőség, ezért használat után a lehetőségeink, akaratunk függvényében szemetesbe dobhatjuk, vagy eljuttathatjuk egy, ezek begyűjtésével foglalkozó céghez. Csíkszeredában ilyen típusú hulladékot három cég is gyűjt be, ezek összepréselődnek, majd elszállítódnak a feldolgozókhoz. A Zöld begyűjtő lesz a harmadik tartály, ez az üveghulladék számára lesz fenntartva. Sajnos, tudomásom szerint, az ország területén nincs lehetőség az újrahasz-

33

nosítására, ezért eléggé nehézkes lesz az értékesítése. Jelen pillanatban egy csíkszeredai cég vesz be üveghulladékot, de itt sem tudnak fizetni érte. Ezen begyűjtők mellett természetesen megmaradnak a most is használatban lévő vegyes hulladéktárolók, ahová az előbbi három tartályba nem helyezhető, úgynevezett vegyes szemét kerül. 4.3. Ártalmatlanítás

Kovásznai Sándor

4.3.1. Hulladékégetés A hulladékégetés, illetve lerakás képezi a hulladék-gazdálkodás legutolsó lépcsőfokát. A hulladékégetés igen modern műszaki megoldásokat alkalmazó, tökéletesen higiénikus hulladékkezelési eljárás, alapvető része a korszerű, komplex hulladékgazdálkodási rendszereknek. A megfelelő füstgáztisztítási módszerekkel sokak szerint ma már a legszigorúbb környezetvédelmi követelményeket is tudja teljesíteni. A hulladékégetés hőleadási (exoterm) folyamat, az égetés során a hulladék szervesanyag-összetevői a levegő oxigénjével reakcióba lépve gázokká és vízgőzzé alakulnak, majd füstgázként távoznak a rendszerből. A fennmaradó szervetlen anyag salak formájában visszamarad. Számos európai országban igyekeznek eloszlatni a környezetvédelmi aggályokat a hulladékégetéssel kapcsolatban, ennek hatására jelentős mértékben javult a technológia társadalmi elfogadottsága. Természetesen ennek ellenére az új égetők létesítésére vonatkozó tervek rendszerint tiltakozásokat, lakossági megmozdulásokat váltanak ki. A nagyobb városok, metropoliszok számára látszólag a hulladékégetés technológiája kínálja a legmegfelelőbb megoldást. Európában, a volt szocialista országokat leszámítva, a következőképpen oszlik meg a háztartási hulladékégetők számaránya: Ország

Luxemburg Norvégia

34

Hulladékmennyiség 1000t/év

180 2000

Égetők száma

Kapacitás 1000t/év

Égetés %

Lerakás %

1 18

170 500

75 21

22 67

Komposztálás %

1 5

Ország

Finnország Dánia Ausztria Svédország Belgium Svájc Hollandia Spanyolország Olaszország Franciaország Németország Egyesült Királyság

Hulladékmennyiség 1000t/év

2500 2600 2800 3200 3500 3700 7700 13300 17500 20000 25000 30000

Égetők száma

Kapacitás 1000t/év

Égetés %

Lerakás %

1 30 9 21 24 30 10 15 285 225 49 31

70 2310 340 1860 2240 2840 3150 740 1900 11330 12020 3670

2 48 11 47 54 59 35 6 16 42 36 8

83 29 65 34 43 12 45 65 74 45 46 90

Komposztálás %

0 4 18 3 0 7 5 10 7 10 2 0

Az elkövetkező években Európa hőhasznosítási aránya el fogja érni a 100%-ot (a jelenlegi számarány 80%), több nagyvárosban, mint pl. Bécs, Zürich, Osló, Hamburg, Párizs, a hulladék nagy mennyisége energiahordozóként hasznosítódik. A következőkben kitérek a hulladékégetők alkalmazásának előnyeire, illetve hátrányaira. Elsősorban jelentősen lecsökken tömegben és térfogatban a háztartási hulladék, az égetés során a hulladékok semlegesítődnek, így higiéniai szempontból tökéletes az eljárás, a keletkező hőenergia értékesítése nincs kitéve a piac bizonytalanságának, és nem utolsó sorban a megfelelő füstgáztisztítási technológiák biztosítják a környezet hatékony védelmét. Ugyanakkor a hulladékot nem szükséges különválogatni, az égetésnél megfelelő technológia alkalmazásával 85%-os energiahatékonyságot lehet elérni. A hátrányok közé sorolhatóak a nagy beruházási és üzemeltetési költségek: a bonyolult berendezésekben számos hibalehetőség adódhat, belső rozsdásodási folyamatok akadályozhatják az üzemműködést. Számunkra talán a legnagyobb ellenérv az, hogy egy ilyen égető berendezés állandó üzemanyagra szorul, és így már az is az érdekünkké válhat, hogy minél több szemetet termeljünk. Ilyen értelemben már nem beszélhetünk megelőzésről, és az egész eljárás célszerűtlenné válik.

35

Nem utolsó sorban, ez az eljárás a keletkező füstgázok légszennyező hatásának következtében ökológiai szempontból kedvezőtlen, ugyanis a hő által lebontott anyag kikerül a természetes körforgásból. Romániában nem található egyetlen hivatalosan elfogadott háztartási hulladékégető sem, csak néhány veszélyes hulladéktípust semmisítenek meg a Brassó megyei Lafarge Cement RT Olthévízi gyárában, mint pl. használt motorolaj, használt autóabroncs, kórházi hulladékok, stb. Ugyanakkor az állati tetemek megsemmisítésére néhány helységben üzemelnek az Állategészségügyhöz tartozó krematóriumok.

4.3.2. Hulladéklerakás A hulladéklerakás a hulladékkezelési technológiai rendszer utolsó eleme, mely során ideális esetben a már nem hasznosítható hulladékok környezetkímélő hatástalanítása történik meg. A lerakás nélkülözhetetlen eljárás, egyszerűsége és a mérsékeltebb anyagi ráfordítás miatt más hatástalanítási módszerekkel szemben előnyt élvez. Előreláthatólag még hosszú távon fennmarad, mint hulladékártalmatlanítási eljárás. Egy régebbi felmérés szerint Európában az összegyűjtött szilárd háztartási hulladék ártalmatlanítása lerakással átlagosan 63%-os volt, erősen eltérő értékekkel egyes országokban (Ausztria 65%, Svájc 12%, Németország 46%, Hollandia 45%, Franciaország 45%, Spanyolország 65%, Finnország 83%). Romániában a háztartási hulladék mintegy 98%-át ártalmatlanítják lerakással. 2005-ben minden városi, illetve vidéki településen bevezették a háztartási hulladék ömlesztett begyűjtését, úgy a lakosságtól, mint a vállalkozóktól.

36

A szelektív hulladékgyűjtést csak elméleti szinten vezette be néhány település, kísérleti projekt formájában. Romániában a 2006-os év végén 243 hulladéklerakó működött, melyekből csupán 20 lerakó felelt meg a 1999/31/CE Direktívának, a többinek a működését 2017ig meghatározott határidőkön belül meg kell szüntetni. Statisztikai adatok szerint 2005-ben 6,88 millió tonna hulladék került lerakásra, melyből mintegy 2 millió tonna a hulladéktárolási normáknak megfelelő lerakókba került. Hargita megyében, városi környezetben, a 349/2005-ös kormányrendelet alapján 8 hivatalosan nyilvántartott korszerűtlen hulladéktároló, valamint számos vidéki, illegális, ún. szemétgödör található, melyeket előre meghatározott határidőn belül fel kell számolni. Ennek alapján már az idén (2008-ban) sorra kerül a székelyudvarhelyi városi hulladéktároló működésének a beszüntetése, valamint egy új, korszerű, európai normáknak megfelelően megépített hulladéklerakó üzembe helyezése. Hulladéktároló Székelyudvarhely Szentegyháza Tusnádfürdő Balánbánya Borszék Maroshévíz Csíkszereda Gyergyószentmiklós

Bezárási év 2008 2009 2009 2009 2009 2012 2012 2012

Kapacitás (m3) 250.000 megszűnt a 14.700 5.600 3.700 21.500 400.000 100.000

Terület (ha) 5,8 0,7 0,6 0,8 3 4,8 3,2

A fenti törvény alapján 2009. július 16-ig minden vidéki településhez tartozó ún. szemétgödör törvénytelen működését meg kell szüntetni, és a területen visszaállítani a természetes körforgást. Hargita megye sajátos domborzati elhelyezkedésének és szélirányainak köszönhetően nem bővelkedik olyan megfelelő területekben, ahol ki lehet alakítani egy korszerű, regionális hulladéklerakót, ezért nagy körültekintést igényel a helyszín kiválasztása. A helyszín kiválasztásnál az alábbi fontos szempontokat kell figyelembe venni: területfejlesztési, településrendezési, tájvédelmi, felszíni és felszín alatti vízvédelmi, levegőtisztaság-védelmi, közegészségügyi, természetvédelmi, tűzvédel-

37

mi. Ugyanakkor a törvényben levő egészségügyi normák, követelmények betartása elengedhetetlen, eszerint a hulladéklerakó létesítése a lakott településtől legalább 1000 m-re telepíthető. Hulladéklerakó nem telepíthető: – erősen erózióveszélyes területeken, – a településrendezési tervek alapján alkalmatlannak ítélt területeken, – ivóvízbázisok hidrogeológiai védőterületein, – felszíni vizek védősávjában, – természeti védettséget élvező területeken, – árvíz-, belvízveszélyes területeken, – energiaszállító vezetékek védősávjában. Műszaki védelem nélkül települési szilárd hulladék lerakására alkalmatlan területek: – magas talajvízállású területek (pl. nádasok), – belvizes területek, belvízveszélyes területek, – jó vízvezető képződményekben kialakított kavics- és homokbányák, repedezett kőzetekben lévő felhagyott bányagödrök, – felszíni szennyezésre érzékeny talajú területek. A hulladékok elhelyezésére való létesítmény megépítése előtt a következő vizsgálatokat kell elvégezni: Meg kell vizsgálni, hogy milyen jellegű háztartási hulladékot hosszú távon milyen mennyiségben kívánnak elhelyezni. Mint az előző követelményrendszer alapján is látható, ez meghatározza a keresett terület iránti geológiai, földtani, hidrológiai követelményeket és a terület nagyságát. A számításba vett területek felkutathatók földtani térképek tanulmányozásával, különféle területekre vonatkozó meglevő adatok felhasználásával, valamint helyszíni terepszemlével. A talajtani vizsgálatok közül a háztartási lerakó esetében a következő szempontok a legfontosabbak: – a talajvíz mélysége, – talajvíz áramlási iránya, – talajösszetétel (morfológia), – talajfizikai jellemzők, különös tekintettel a vízáteresztő-képességi tényezők alakulására.

38

Az előzetesen számításba vett terület alkalmasságának eldöntéséhez szükséges vizsgálatok jelentős költséggel járnak, ezért korlátozni kell a vizsgálatra kerülő helyszínek számát. Ezt figyelembe véve a tervezésnek ezen a szintjén ajánlott az engedélyező hatóságok véleményét is kikérni. A vizsgálatok során el kell végezni az adott terület részletes geológiai, hidrológiai feltárását, meg kell határozni a várható szenynyező anyagok mozgását a talajban, megállapítani a lerakóhely hatását a környezetre, meg kell határozni az elhelyezéshez szükséges műszaki megoldásokat. Kiemelten fontos a környezeti és műszaki jellemzőkön kívül foglalkozni a környező lakosságot érintő közegészségügyi, társadalmi kérdésekkel egyaránt. Gazdasági szempontból, a költségek optimális szinten való tartása érdekében figyelembe kell venni: – a terület megközelíthetőségét, mely legyen biztonságos és olcsó, – a csatlakozási lehetőséget a szennyvíztisztítóhoz, – közművekkel való ellátottságot (elektromos energia, csatornarendszer, víz stb.), – a lerakómedence hasznos térfogatát, bővítési lehetőségeket. Földhasználati szempontból lehetőleg értéktelen terület legyen, figyelembe kell venni a terület tulajdonviszonyait, az engedélyezésre vonatkozó jogszabályokat, műszaki előírásokat, az érintett lakosság fogadókészségét, valamint a politikai kivitelezhetőséget. A kiválasztott területek esetén el kell végezni egy előzetes környezeti hatásvizsgálatot, mely szerint megállapítható, hogy a beruházás megvalósítható-e. A hatásvizsgálat alapján elkészítetett hatástanulmány hatósági és társadalmi elfogadtatása után kerülhet csak sor az építési engedélyezési eljárás lebonyolítására és a beruházás kivitelezésére. Hulladéktároló technológiai létesítményei: A lerakó telepek kötelező technológiai építményei a következők: – medencék vagy más alakú lerakó tér, – aljzatszigetelési rendszer, – csapadékot és szivárgó vizet gyűjtő, ezt ellenőrző és kezelő rendszer, – az üzemelés biztonságát szolgáló létesítmények, – kerítés, – védőerdősáv, – kommunikációs kapcsolat (telefon), – kár- és baleset-megelőzési létesítmények, – lezáró szigetelési és vízelvezetési rendszer, – hídmérleg,

39

– –

folyamatos ellenőrzést biztosító monitoring rendszer, számítógépes nyilvántartó rendszer.

A záró rétegek feladata a szennyező anyagok talajvízbe jutásának megakadályozása, illetve a felszíni záró rétegek szerepe a csapadékvíz hulladékba kerülésének gátolása. Szigetelőrétegként természetes vagy mesterséges anyagokat szoktak alkalmazni, megválasztásukat alapvetően a hulladék anyagi jellemzői határozzák meg. Fontos, hogy a lerakót lehetőség szerint csak olyan anyagok terheljék, amelyeket a szigetelőrétegek egyértelműen vissza tudnak tartani.

40

5. Csomagolóanyag-típusokról Bálint Emese- Éva Manapság minden, üzletben kapható termék csomagolva van mindenféle biztonsági előírásoknak, normáknak köszönhetően (a kenyér is bezacskózva, mert ha nem, kiszárad a krumpli hiányától, viszont a műanyag fólia alatt bepárásodik és könnyen romlik, ezért szükséges tartósítószerrel hosszabbítani az élettartamát). Egyszóval mindent csomagolunk. A csomagolás a gyártástól indulva lehet szállítási csomagolás, mely lehetővé teszi a termék gépesített mozgatását, raktározását, szállítását. Beszélhetünk még gyűjtőcsomagolásról, ami még szintén nem a fogyasztó számára készül, csupán nyilvántartási szempontból fontos, azonos mennyiségű és fajú árut szoktak így csomagolni. Ami számunkra igazán érdekes, az a fogyasztói csomagolás. Egyik fő szempont az értékmegőrzés: a csomagolás megvédi a terméket a gyártótól a fogyasztóig tartó útvonalon történő esetleges károsodásoktól: hőmérséklet okozta elváltozásoktól, a mikroorganizmusokkal való befertőzéstől, bármely fizikai, kémiai és biológiai esetleges elváltozástól. Megkönnyíti a hazaszállítást, az otthoni tárolást, fogyasztást. Képzeljünk el lekvárt csomagolás nélkül. A csomagolás másik indoka az értéknövelés. A becsomagolt termékre számos hasznos és praktikus információ kerülhet fel, mint például a termék gyártási ideje, összetétele, emellett kiváló reklámfelületet biztosít gyártójának. Háztartási hulladékaink több mint felét a csomagolóanyagok képezik. Nem érdemes számokkal dobálózni, országonként, régiónként, háztartásonként változik a műanyag:üveg:papír aránya. Mivel ezen könyv nem a cégvezetőket hivatott megszólítani, inkább a háztartásainkban előforduló csomagolóanyag-típusokról ejtenénk néhány szót: a papír, műanyag, üveg, fém és italos kartondoboz csomagolásokról. A következő ábra a csomagolóanyagok megoszlását szemlélteti Európa-szinten. Ezek az adatok csupán tájékoztató jellegüek, hiszen Európa-szinten is különböznek az arányok.

41

Felvetődik a kérdés: miért fontos ismerni és elkülöníteni a csomagolóanyag-típusokat? Elsősorban azért, hogy vásárláskor, tudatos vásárlóként olyan terméket részesítsünk előnyben, amely csomagolóanyagának újrahasznosítása körzetünkben meg van oldva. Ez a tudatos vásárlás egyik módja: olyan terméket választani, amelynek csomagolóanyaga kevésbé károsítja a környezetet. Itt kell megemlíteni a nagy kiszerelések előnyét: kevesebb a termékre eső csomagolóanyag. Például két darab 0,5 literes PET-be csomagolt ásványvíz helyett válasszunk inkább egy darab 1 literes üvegbe csomagolt ásványvizet, vagy ha nincs, akor inkább 2 literes PET-be csomagolt ásványvizet. Ha létezik az illető terméknek visszaváltható verziója, válasszuk inkább azt, így kevesebb elhasznált csomagolóanyag terheli környezetünket. Fontos tudnunk mindezek mellett, hogy az illető csomagolóanyagot melyik konténerbe dobjuk használat után. Egyes országokban a műanyagot is négy-ötfelé gyűjtik. Nálunk ez a „veszély” még nem áll fenn, de a szelektív hulladékgyűjtésnek is megvan a helyes módja, a hulladék anyagának függvényében, és ha összekeverjük a hulladéktípusokat, meghiúsul a többi ember igyekezete, hogy az általuk termelt csomagolási hulladékot nyersanyagként használhassa az arra feljogosított vállalat. Ejtsünk néhány szót a főbb csomagolóanyag-típusokról: Papír Kizárólag cellulóz alapú papír csomagolással leginkább csak a gyártási csomagolásnál találkozunk, nagyobb mennyiségű áruk csomagolásánál: dobozok, hullámkartonok, raklap alátétek stb. Fogyasztói csomagolásnál általában a papírt kombinálják egyéb csomagolóanyag-típussal, hogy a termék megőrizze minőségét, ami

42

viszont már kombinált csomagolóanyag-típus. A papír csomagolóanyagot PAP rövidítéssel szokták jelölni az illető terméken. Műanyag A műanyaggal találkozuk a legtöbb formában: LDPE, HDPE, PE, PS, PET, PP stb. – A PE rövidítés a poli-etilén csomagolóanyagot takarja, amely igazából a műanyag reklámszatyor, tízórais zacskó megfelelője. Számos élelmiszert csomagolnak bele. – Az LDPE kis sűrűségű polietilén, sűrűsége 0.910 g/cm³, műanyag szatyrok, kozmetikumok, élelmiszerek csomagolásánál használatos. – A HDPE nagy sűrűségű polietilén, sűrűsége 0.941 g/cm3, újratölthető palackok készülnek belőle, valamint kozmetikumokat, élelmiszereket tárolnak bennük. – PS – polisztirol, amit leggyakrabban olyan termékek csomagolásánál használnak, amelyek szállítás közben károsodhatnak, mint például az elektronikai cikkek. Így a kartondoboznyi hűtőszekrényt polisztirollal töltik ki, mely felfogja a terméket érő ütéseket. – PET poli-etilén-tereftalát, a műanyag palackok rövidített neve. Folyadékok csomagolására kiválóan alkalmas. – A PP – polipropilénből csomagoló fóliák, szállító tartályok készülnek. Fém Gyártási csomagolásként a könnyebb szállíthatóság érdekében a nagyobb egységek összetartása során alkalmaznak fémpántokat, szalagokat. Jelölésük a terméken az FE és ALU jelzésekkel történik. Fogyasztói csomagolás esetén azonban a konzerveket kizárólag fém csomagolóanyagba csomagolják. Az energiaitalok majdnem kivétel nélkül fém csomagolóanyagban találhatók. Üdítőt, kávét is lehet bennük kapni. Kérdés, hogy minek ezeket a folyadékokat fémbe csomagolni? Olyan olcsó a fém a világon? Nem kell őket kezelni, hogy élelmiszerek tárolására alkalmasak legyenek? Akkor hol éri meg? Még csak nem is kényelmesebb inni belőlük. Üveg Az üveg elsősorban folyadékok tárolására szolgál, de csomagolnak befőtteket, lekvárokat is üvegbe. Nagyon hálás csomagolóanyag, megvédi tartalmát a kémiai és biológiai káros hatásokkal szemben, viszont törékeny, ezért szállítása körülményes. Az üveg csomagolóanyag jelölése a GL betűkkel történik.

43

Fa A fa csomagolási agyagok megjelennek a mezőgazdaságban a gyümölcs, illetve a zöldség termékek szállításánál, a sérülések elkerülése érdekében. Továbbá hasonlóan védelmi céllal alkalmaznak más területen is különböző méretű és típusú faládákat, illetve raklapokat. A fa csomagolóanyagot FOR jelöléssel látják el. Vegyes összetételű, kompozit csomagolóanyagok A legtöbbet vitatott csomagolóanyag-kategória. Ezek is – hasonlóan a műanyag flakonokhoz – a folyadékok tárolására szolgálnak elsősorban. Néhány példa a kombinált csomagolóanyagokra: – fényes felületű szórólapok, magazinok, melyek külső borítója műanyag. Ennek célja, hogy megvédje a belső lapokat, és eladhatóbbá, csinosabbá tegye az árut – Tetra-Brik típusú italos dobozok (tartós tej, gyümölcslé). Polietilén és alufóliás belsejűek, mellyel fény- és oxigénmentessé, elzárttá teszik az árut. – Friss tejes dobozok, melyek belül műanyag fóliával borítottak. – Műanyag ablakos és öntapadós borítékok Ezen csomagolóanyagok legnagyobb problémája, hogy újrahasznosításuk csak elemeikre bontva valósulhat meg, amely a műanyag ablakos boríték esetében még megoldható, de a tetrapack-ba csomagolt üdítő esetében lehetetlen szétválasztani a papírt, az alufóliát és a műanyagot, melyeket nagy nyomás alatt préseltek egymáshoz. Egyetlen megoldásként tehát ezen típusú csomagolóanyagok jó messziről való elkerülése ígérkezik. Összegzésül megjegyeznénk, hogy csomagolóanyagokra mindenképpen szükségünk van, viszont számos gyártó még a csomagolóanyagot is becsomagolja: kiscsoki papírcsomagolásban, berakva egy műanyag formába, majd egy papír és műanyag kombinált dobozba. Vagy feltevődik a kérdés, hogy miért kell a gyümölcsöket becsomagolni vákuumos polisztirol tálakba? A héjuk természetes védelmet biztosít. Mondjuk, ha nem a világ másik végéről hoznák, akkor indokolt lenne a felháborodásunk. Mégis kezünkben van a döntés. Már a csomagolóanyagok alapján el lehet dönteni az adott termékről, hogy mennyire környezetbarát. Csak minimális figyelmet kell rá fordítani.

44

6. Emblémák, jelzések Csonta László Biztosan előfordult már velünk – miközben lázasan a termék árát kerestük –, hogy a címke alján kis ábrákra lettünk figyelmesek. Nem biztos, hogy ezek megfejtésére sok időt szenteltünk, vagy épp álmatlan éjszakáink egyik kiváltó oka lett volna. Ettől eltekintve szerintem érdemes picit átrágni őket, hogy mégis milyen célból kerültek fel oda. Talán az egyik legelterjedtebb szimbólum a három egymásba mutató nyíl, a Möbius-hurok. Megnevezését egy német matematikus-csillagász August Ferdinand Möbius neve után kapta. A Möbius-hurok az illető csomagolóanyag újrahasznosíthatóságát jelöli, abban az esetben, ha a megfelelő feltételek megteremtődnek. Tehát egymagában ez nem jelent garanciát az újrahasznosításra, csak akkor, ha létezik egy kiépített begyűjtőrendszer, vagy a használat után eljuttatjuk a csomagolóanyagot a legközelebbi gyűjtőpontra. Rendszerint ehhez társul egy betű-, illetve számkombináció is, mely az illető anyag típusát jelöli, megkönnyítve a feldolgozást. A leggyakoribbak a 01- PET, 02 - HDPE, 03 - PVC, 04 - LDPE, 05 - PP, 06 – PS stb., ezek begyűjtésével foglalkoznak csíkszeredai cégek is, akik bálázás után különböző újrahasznosítással foglalkozó cégeknek adják tovább a hulladékot. Egy másik gyakori jelzés a csomagolóanyagokon a szemetét szemetes kosárba dobó alak. Ez az egyébként szimpatikus figura azonban nem sugall semmilyen tulajdonságot a termékről (csomagolóanyag, összetétel stb.), csupán arra biztat minket, amire a tanító néni is annak idején, hogy mikor egy tárgy haszontalanná vált számukra, ne a földre, hanem a szemetesbe dobjuk. Hogy mekkora szerepe van ennek a jelzésnek a fogyasztók motiválásában? Szerintünk elhanyagolhatóan kevés. Nehezen elképzelhető, hogy a kis figura, ott a cso-

45

magolás alján motiválni fog bárkit is arra – abban az esetben, ha észreveszi –, hogy az a hulladékát a szemetes kosárba dobja. Azoknak a cégeknek, akik a termékeikre helyezik ezt a jelzést, talán egy képzeletbeli plusz pont lehet, kipipálhatják, hogy igenis szívükön viselik az általuk termelt hulladék sorsát... Vagy mégsem? A Der Grüne Punkt, azaz a Zöld Pont nagyon gyakori a csomagolásokon. Talán ez az a szimbólum, amelyet leginkább társítunk zöld tulajdonsággal, pedig mondhatni távol áll tőle. Minden hulladékot kibocsátó cég köteles a piacra dobott hulladékainak egy bizonyos százalékát visszagyűjteni, ez a százalék anyagtípustól függően és évenként változik.

Év 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Minimális értékesítés újrahasznosítással Papír Műanyag Üveg Fém % % % % 60 60 60 60 60 60

11 12 14 16 18 22,5

32 38 44 48 54 60

50 50 50 50 50 50

Fa % 7 9 12 15 15 15

Ez azt jelzi, hogy a csomagolásain ezt a jelzést használó cég szerződést kötött az Eco-Rom Ambalaje S.A.-val, mely a 62/1994 európai törvény szerint összegyűjti a hulladékot a cég megbízásából. Ez a cégek szempontjából hasznos, mivel gazdaságosabb szerződést kötni a Zöld Pont rendszerrel (mely teljesíti a hulladékkal kapcsolatos uniós követelményeket a cég részére), mint kifizetni az államnak az 1 lejt a kibocsátott csomagolóanyag kilója után. 2007-es év végére 917 cég csatlakozott a rendszerhez, ezek összesen 661000 tonna csomagolási hulladékot bocsátottak a piacra. Az Eco-Rom Ambalaje ügyfelei számára megközelítőleg 240 000 tonna hulladékot gyűjtött be. Magára a rendszerre nem igazán jellemző a hulladékgyűjtés, mivel ez felvásárolja a már begyűjtött mennyiségeket különböző hulladékgyűjtő cégektől, majd ezekkel fedezi ügyfelei kötelezettségeit. Tehát a rendszertől függetlenül az országban begyűjtött hulladék mennyisége jelentősen nem változik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendszer növekedésével az Eco Rom Ambalaje partnerként részt vesz különböző vá-

46

rosokban a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésében (Bukarest, Brassó, Bákó stb.). Köztudott, hogy élelmiszerek csomagolására kizárólag olyan csomagolóanyagok használhatók, melyekből a használat során nem kerülnek át veszélyes anyagok az élelmiszerbe. Ugyancsak fontos, hogy a csomagolóanyagból kiváló anyag ne módosítsa az élelmiszer minőségét. Egy adott csomagolóanyag például a kenyérhez alkalmas lehet, de ez nem jelenti automatikusan, hogy pl. a tőkehal csomagolására is megfelelő lesz. A szimbólum használata nem kötelező. Ezzel a szimbólummal fogkrémek dobozán, különböző samponokon, balzsamokon találkozhatunk. Kis gyerkőcként meg voltam győződve, hogy a 12M felirat azt jelenti, hogy, ha a fogkrémet kitessékelem a tubusból, akkor egy 12 méter hosszú csík lesz belőle. Persze, azért furcsállottam, hogy különböző méretű tubusokban ugyanolyan hosszú a krém, de ez még nem okozott álmatlan éjszakákat. Teltek az évek, és még mielőtt végre terepen is bizonyíthattam volna igazam, rájöttem, hogy tévedtem. A 12M felirat azt jelöli, hogy az illető terméket a felnyitás után 12 hónapig lehet használni. Az M betű az angol Month szó rövidítése, amely hónapot jelent. Ez a jelzés elég egyértelmű. Sprayeken láthatjuk gyakran. Arra figyelmeztet, hogy nem szabad tűzbe dobni a terméket sem telt állapotban, sem amikor már kiürült, mert robbanásveszélyes. Régebb nagyon sok terméket állatokon teszteltek azért, hogy megbizonyosodjanak: nem káros az emberi szervezetre nézve az illető termék. Ma már az ilyen tesztelések kegyetlenségnek számítanak, mivel szenvedést okoznak az állatoknak. Amelyik terméken ez a jel szerepel, az nem volt tesztelve állatokon. De vigyázat, ez nem jelenti azt is, hogy a termék összetevői külön-külön nem tesztelődtek állatokon. Bizonyított, hogy az ózonréteg károsodását főként a hűtőgázként és spray-palackok hajtógázaként, de tűzoltásra is használt CFCvegyületek (klór-fluór-szénhidrogének), azaz a freonok, halonok légkörben jutása és felhalmozódása okozza. Azon termékek, melyeken

47

megtalálható ez a szimbólum, nem tartalmaznak az ózonrétegre káros hajtógázakat. Az alumíniumcsomagolásokon találkozhatunk ezzel a felirattal, főként sprayes dobozokon. Arra hívja fel figyelmünket, hogy a csomagolóanyag újrahasznosítható. Természetesen, ez – akár a Möbius-hurok esetében – csak akkor jelenthet bármit is, ha elkerül egy olyan helyre, ahol újrahasznosítják. Ezt a szimbólumot leggyakrabban elemek csomagolásán láthatjuk. Mivelhogy veszélyes hulladéknak számítanak, nem szabad háztartási hulladékgyűjtőbe dobni. Azonban kevés helyen van megoldva ennek szakszerű begyűjtése, így alternatíva hiányában kevés eredmény várható ezen a téren.

48