CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ!

baptista ifjúsági lap

CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ! Határkõnél hittel megállni, határköveknél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó!

kép: menna

Meglátni, hogy minden utunkat hû és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette: csodákra emlékezni jó! Látni, hogy át viharon, vészen hû Mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó! Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó! Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erõt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra emlékezni jó! Hallelujás hálaadással leborulni egy határkõre, s elindulni hittel elõre, amerre hív az égi szó.

enyõ. Patak. Sziklák. Sátor. Ligretto.

FTábortûz. Mind egyszerû szavak, de

ha egymásba kellene fûzni õket, talán mindegyikünknek más lenne a sorrend. Hát még a mögötte megbújó történetek, emlékképek! Hogy telt a nyarad? El tudnád mesélni ilyen címszavakban? Várj, mondok még hozzá... Bibliavers. Bûnteher. Megbocsátás. Könyörgés. Harc. Felszabadulás. Szeretet... Itt vagy még? :) Ha igen, akkor tovább lapozhatsz és elolvashatod mások emlékeit, asszociációit. Szó lesz a Zene7rõl, amit nehéz szavakba önteni, talán dallamot könnyebb lett volna neki írni. A hargitai „megszentelõdés” témájú ifihéten említés történt a nagy Kígyóölõrõl és a kis egér-

fogókról, a gyergyói tábor Sámuel és Péter példaadásáról volt híres. Megtanulhatjuk az igébõl, hogy „nem kell minden szenvedésbõl reflexbõl szabadulni vágyni”. Egy fiatal orvosnõ elmondja, miért különleges nap számára november 11., és egy barátnõ meglepõdésérõl is írásos említés történt. Többen többfelé táboroztatok. Egyes nagyváradiak a Retyezátban, a szatmáriak, aradiak, temesváriak Hidegszamoson, Bölönben is volt egy sátortábor, aztán Sárpatakon is sátoroztak betlehemi lelkes fiatalok stb. Igaz, az egy kicsit másról szólt. Szeretnénk majd ezekrõl is hallani. Írjatok bátran! Kelemen Napsugár

Túrmezei Erzsébet Ez a lapszám megjelenik a

támogatásával

MAG TÁ R SZERKESZTÕVÁLTÁS A MUSTÁRMAGNÁL. Örömmel közöljük veletek, hogy Kelemen Napsugár személyében új szerkesztõje van lapunknak. Ez az elsõ lapszám, amit õ készített, fogadjátok szeretettel. Szeretnénk megragadni a lehetõséget, hogy az Ifjúsági Szövetség nevében megköszönjük Clemetson Adinának, hogy közel két éven át hûségesen végezte ezt a szolgálatot; Napsugárnak pedig kívánjuk, hogy Isten áldja meg és adjon neki sok erõt a munka végzéséhez! Legyünk hálásak a Mustármagért és azokért, akik azon fáradoznak, hogy mindek hónapban megjelenjen. Imádkozzunk értük és bátorítsuk õket! Értékeljük és támogassuk munkájukat! [Szabó] László AUGUSZTUS 24-30 KÖZÖTT. SÓSZÓRÓ volt a Bihar megyei Tasnádon. Imádkozzunk azokért az emberekért, akik kapcsolatba kerültek hívõ fiatalokkal azon a héten, hogy a meghallgatott ige megtérést eredményezzen az életükben! ELMARAD AZ IFI-FÓKUSZ TÁBOR. Sajnos, ez a táborozás nem lesz megszervezve a jelentkezõk hiánya miatt. Ezért többnyire mi (szervezõk) vagyunk hibásak, hiszen nagyon nehézkesen haladtunk a táborozással kapcsolatos részletek megoldásával és sokszor nem tudtunk pontos információkat nyújtani. Jövõ nyáron szeretnénk ezt a tábort megszervezni és várjuk javaslataitokat: [email protected] e-mail címre. [Deák] Zsolt A ZILAHI MISSZIÓKERÜLET fiataljai konferenciáznak 2009. szeptember 11-13 között Szilágyperecsenben. Imádkozzunk az elõadókért, evangélizálókért (Mike Sámuel, Kis Juhász Vilmos, Veress Efraim, Borzási István), hogy Isten Szentlelke tudja õket kézbe venni és megmozgatni általuk sok fiatal

szívet a találkozón! Élõ közvetítéssel is megpróbálkoznak a szervezõk (http://www.livestream.com/emabisz), kövessük figyelemmel, ha tehetjük!

2. o l d a l

*

szeptember 2009

A konferencia programjából: Péntek este: 19:00 - 20:00 Elõadás: Kijönni a világból - Mike Sámuel 20:00 - 20:30 Dicsõítés, imádság 20:30 Vacsora, elszállásolás Szombat délelõtt: 09:00 - 10:00 Zenés áhítat 10:00 - 11:00 Elõadás: Megmaradni a világban - Mike Sámuel 11:15 - 12:30 Fórumbeszélgetés: Deák Zsolt 14:00 - 18:00 Fakultatív programok: sport, kézimunka, túrázás, stb. Szombat este: 18:00 - 18:30 Közös dicsõítés 18:30 - 19:30 Elõadás: Zenevilág - Kis Juhász Vilmos 19:45 - 20:45 Közös dicsõítés Evangélizálás: - Veress Efraim 20:45 - 21:00 Imádságok, befejezés 21:00 Távozás a szállásadókhoz. Vasárnap délelõtt: 09:00 - 10:00 Zenés áhítat 10:00 - 11:00 Szolgálatok 11:00 - 12:00 Elõadás: Elmenni a széles világra - Borzási István 12:00 - 12:30 Dicsõítés, befejezés KOLOZS MEGYEI REGIONÁLIS KONFERENCIA lesz tiniknek (minimum 12 év) és fiataloknak, Október 9-11 között, Magyarlónán. A jelentkezési díj 20 lej. Nem szükséges elõleget befizetni, viszont jelezzétek résztvételi szándékotokat legkésõbb október 5-ig az alábbi e-mail címen: [email protected]. Szeretnénk azt is tudni, hogy igényeltek-e szállást vagy sem? Részletesebb információk a www.emabisz.ro honlapon. Szeretettel várunk! [Deák] Zsolt

Október 23-25 között sor kerül a BIHARI REGIONÁLIS KONFERENCIA megtartására a Rogériuszi Magyar Baptista Imaházban (Nagyvárad). Szeretettel hívunk erre a különleges hétvégére! (További részletek nemsokára a weboldalon.)

kép: menna

Ige ma g

pedig összegörnyedve még sóhajtozni is alig tudtam, nem hogy parancsolni, de méltatlankodni gondolatban akkor is tudtam. Veress Efraim: Mindez azért van, mert mi emberek nem szenvedésre lettünk teremtve, és nehezen, vagy egyáltalán nem akarjuk elfogadni a bûnnek ezen következmé„Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk” (2Kor 4:17) nyét. Gondoljunk csak bele, hányszor kérjük azonnal a betegségbõl való gyógyulást, mintsem azt, hogy addig ne vártuk, hogy minél hamarabb ott mikor az ember eljut fejlõdésének múljon el a betegség vagy a szenvedés, legyünk. Az Úr azonban másképpen abba a szakaszába, hogy a vele kapamíg meg nem tanuljuk azt, amit Isten rendelkezett. Meggyógyított. Felépített. csolatos történésekneknek nem csak fõnekünk ezek által is tanítani akar. A Az sem volt könnyû, mert hónapokig ill. gyanútlan mellékszereplõje, hanem mottóban látható igevers alapján azt már azok okait és céljait is kezdi vizsgál- tartott, de a szenvedés akkor már múló ni, akkor tesz fel ilyen kérdéseket. Aztán nyûgnek számított, ezért egyre kevésbbé mondhatjuk, hogy nem kell minden szenvedéstõl reflexbõl szabadulni zavart... a maga módján megpróbál rá választ A fenti emlékekbõl kiindulva elgondol- vágyni. Sõt, az ige azt is mondja, hogy keresni és ha nem találja itt lenn, akkor koztam azon, hogy gyermekként eszem- „...szenvedj velem együtt az evangéliképes az egekig is felkapaszkodni érte. be sem jutott feltenni ilyen kérdéseket: Azért viselkedünk így, mert Isten érumért, Isten ereje által.“ (2Tim.1:8) Jó miért engedte meg Isten, hogy balesetet telmes lénynek teremtett minket és az néhány alkalommal, mikor gyülekezeszenvedjek? Miért nézi el az Úr, hogy értelmetlen dolgoktól szabadulni igyektünkben a betegekért imádkoztunk, akkora fájdalmaim legyenek? Miért én szünk, fõleg ha szenvedésrõl van szó. nem is az azonnali gyógyulást kértük szenvedek és miért nem más? stb. stb. Keresztyénként fontos megértenünk: nekik, hanem azt, hogy amit az Úr el Akkor elég volt nekem az, amit édesIsten nem akar rosszat az övéinek, sõt akar végezni a betegség által életükben anyám mondott a menyországról és mindennel jót munkál. Ha tehát ez így vagy környezetükben, az maradéktalaboldogan vártam, hogy mihamarabb ott igaz, akkor mit kell látnunk és miként nul valósuljon meg. Van az úgy tehát, kell imádkoznunk a szenvedések között? legyek. Ahogy nõttem, és ahogy velem hogy a szenvedésre szükség van és együtt nõtt a bûn is bennem, már egyre Alig voltam nyolc éves amikor az ilyenkor legfeljebb azt kérdezhetjük: többször tettem fel az ilyen „miértes“ öcsémmel együtt súlyos balesetet szen„Meddig még Uram?” Úgy gondolom, kérdéseket, különösen akkor, ha fájt a vedtünk. Koponyatörés, agyrázkódás, nekünk, hívõknek komoly szemléletválfogam és akkor is, ha a viszonzatlan sze- tozáson kell átesnünk („…hanem változcsonttörés és egyéb bajok származtak a gondtalan szánkózásból. Ez a legkorábbi relem miatt gyötrõdtem. Ezek nem is zatok el a ti elméteknek megújulása által, megannyi választ váró kérdésként jelentemlékem, mely a szenvedésrõl eszembe hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, keztek, hanem inkább az élet és annak jut. A zilahi kórház intenzív osztályán kedves és tökéletes akarata.” Róm 12:2) korlátai elleni lázadás gyümölcsei voltak. magamhoz térve, életemben elõször ahhoz, hogy ne csak úgy tekintsünk a éreztem nehéznek a fejem, gyengének a Néha magamba fojtottam, máskor kiömszenvedésre mint bûn miatti átokra, lött belõlem. Sem így, sem úgy nem testem és nagyon tehetetlennek magahanem úgy is, mint olyan eszközre mat. Senki mást nem láttam magam elõtt éreztem jobban magam. Isten kezében, amivel ragyogóra csiKésõbb, amikor már az Úré lettem, csak az édesanyámat, aki nagyon megszolja még szürke gyémántjait. ugyancsak volt részem fájdalmakban örült annak, hogy legalább egyik gyerAdja meg az Úr azt a kegyelmet nemeke (az öcsém még kómában volt) hall- (vesegörcs, fejfájás, bokaszalag szakadás, künk, hogy csak annyi szenvedésben csonttörés stb.), szenvedésben, és ekkor ja, amit mond. Rögtön közölte velem is elõtolultak a miértek, ha nem is annyi- (de abban maradéktalanul) legyen rémielõtt újra kómába zuhantam volna szünk, amennyire szükség van ahhoz, ra lázadó formában, mint korábban, de hogy lehet nemsokára a mennybe visz hogy kiábrázolódjon bennünk a Kriszaz Úr Jézus. Ezt én akkor gyermeki hittel mégis sokszor valósággal követelve a tus! Ezekben az idõkben a “miértre” a magyarázatot, vagy a fájdalmak megfogadtam, és arra gondoltam, hogy ha válaszunk az, hogy Krisztusért. Csak ilyen fájdalmas is a mennybe jutás, akkor szüntetését. Arra is emlékszem, amikor az ilyen szenvedésnek van értelme és az Úr Jézus nevében azt parancsoltam, is megéri oda menni. Ennek örömére az hogy a fogfájásom azonnal szûnjön meg. áldott gyümölcse. Minden más esetben éppen éledezõ öcsémmel, Ernõvel elénekeltük „A mennyország ablaka nyitva El is múlt akkor, de késõbb mégis csak be kérhetjük mennyei Atyánktól, hogy: “…szabadíts meg minket a gonosztól!” kellett tömni a lyukas fogat... Máskor áll és árad a drága erõ...“ címû éneket és

Szenvedek, de miért?

A

3. o l d a l

*

szeptember 2009

Pil lan at. .. z még rosszabb, mint mikor az ember kiáll a gyülekezet elé...mert ott legalább látja a hallgatókat...(nevetés)

Most képzeld magad elé a Mustármag olvasóit, hogy mind kíváncsian kérdezik, mi is történt veled 2008 novemberében? Akkor volt, igaz? Igen, november 11. Megjegyeztem... Mondjam? Igen. Hát egy autóbalesetem volt. De ez olyan furcsa, mert tudom, hogy tudod, már egy csomó mindent tudsz...

kép: menna

Nem baj...Én nem tudnám úgy leírni, ahogy te elmondod, tudod? Tehát a munkatársakkal indultunk Szegedre egy képzésre. Vagyis tulajdonképpen egy két órás elõadás lett volna másnap, csak gondoltuk, hogy meghosszabítjuk egy kicsit és ott töltünk még egy napot. Ahogy elhagytuk Kolozsvárt, Bánffyhunyadnak a váradi kijáratánál történt a baleset, de

hála az Úrnak, hogy én elaludtam elõtte. Ahogy elhagytuk Kolozsvárt, cseréltek a sofõrök, addig a férj vezetett, azután a feleség. Utána nagyon elálmosodtam, és elaludtam. Hátul ültem, a házaspár pedig elõl. A baleset pillanatában ébredhettem fel, ahogy elõztük a kamiont. Annyit hallottam

4. o l d a l

*

szeptember 2009

Bármi jöjjön, az jó lesz! Gyulai Éva egy Szatmár mellõli faluból, Udvariból származik. Most Marosvásárhelyen él, rezidens pszihiáterként dolgozik. Beszélgetésünk alatt jobb kezével újra és újra végigsimítja sérült bal kezét. De nem szégyeli. Örök emlék, egy csoda fûzõdik hozzá... Ahogy beállítom a segédeszközöket a felvételhez, zavart mosoly ül az arcára. még, hogy kérdezi a nõ a férfitõl, hogy most mit csináljon, õ mondta, hogy húzzon jobbra, és akkor egy nagy csattanás.... Elvesztettem az eszméletem. Miután véget ért a baleset, utána egy pár másodpercre ébredhettem fel. Hallottam, hogy a munkatársam még úgy hörögve lélegzik. A feleségét nem hallottam, arra gondoltam, hogy õ nem él... Láttam, hogy a kocsi nagyon össze van törve, gondoltam, hogy hát nincsen segítség? “Istenem, segíts!”- mondtam megamban. Hallottam kintrõl hangokat, gondoltam, hogy már itt vannak és tudnak rólunk. Megnyugodtam, és megint leejtettem a fejem. A mentõben tértem magamhoz ismét, de akkor már nem tudtam, hogy ki vagyok, mi történt velem, hogy kerültem én oda... kérdeztem az ápolónõt, õ mondta, hogy balesetem volt. Hol? Bánffyhunyadnál. Nem tudtam, hogy hogy kerülök én Bánffyhunyadra... Utána fokozatosan eszembejutott, hogy Vásárhelyen élek, hogy Gyulai Évának hívnak és hogy hová indultunk el. Meg hogy mi történt. Õk nem mondták akkor, hogy meghaltak a társaim, arra fokozatosan jöttem rá... Beszállítottak a kórházba és mind kérdeztem, hogy mi van velük, mi van velük? S nem mondtak semmit. Egy idõ után gondoltam, hogyha élnének, akkor õket is odahozták

volna, és mondanának róluk valamit. De nem mondtak. Úgy beszéltem róluk, mintha tudnám, hogy halottak. Senki nem ellenkezett és ebbõl megértettem, hogy valóban meghaltak. Valahogy érdekes, hogy nem tört le. Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, de az az öröm, hogy túléltem, ennyivel túléltem, hogy csak a kezem sérült meg, mondták, hogy a lapockám, a karom van még eltörve, akkor úgy megnyugodtam, hogy nekem nincs életveszélyes sérülésem. Feltételezték, hogy esetleg van valamilyen belsõ sérülésem, mert nem akart emelkedni a vérnyomásom. De aztán, hála Istennek, nem volt. Ami jó volt –sok minden volt jó benneahogy az Úr átvitt rajta. Nem éreztem olyan nagy traumának, vagy tehernek a balesetet. Olyan könnyedén vettem. Mikor szó került a belsõ vérzésekrõl, és kiderült, hogy a gondozó, aki vigyázott rám, egy hívõ fiú, akkor mondtam, hogy imádkozzunk. Nem tudtam akkor, hogy mi fog történni velem, ezért úgy imádkoztam, hogy „Uram, hogyha most meg kell halnom, akkor add, hogy tudjak felkészülni. Juttasd eszembe a bûneimet, ha van valami, amit le kell tennem még Eléd, és így készíts fel engem a Veled való találkozásra!”

kép: rendõrség

...E

Mi elõzte meg a balesetet? Említetted nekem, hogy az Úr elõre felkészített erre a nehézségre. Errõl beszélj egy kicsit... Elõtte lévõ héten Ernõ bácsi volt (id. Veress Ernõ) bibliaórán nálunk a gyülekezetben, és alkalom után beszélgettünk. Mondta, hogy tudja, hogy a Sátán ki fog kérni engem az Úrtól próbára, de azt is tudja, hogy gyõzni fogok, mert – idézte az igét – „meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8, 38-39). Akkor én nem értettem, hogy ezt mire mondja. Máskor is mondhatta volna... Arra gondoltam, hogy mivel pszihiátria a szakmám, esetleg valami veszélynek vagyok kitéve, és ezért mondja, hogy talán ezen a területen lesz valamilyen próbatétel. A baleset utáni hetekben azonban eszembe jutott mindez. Egy másik igét is kaptam az elõtte lévõ szombaton, hogy „ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való” (Jn 11,4). Megjegyeztem ezt az igét, de akkor még nem tudtam, hogy miért kaptam. Az öcsémre gondoltam, mert õ is betegeskedett elõtte, mégis, megjegyeztem magamnak, hogy ez egy ígéret az Úrtól nekem. A baleset után pedig élõvé vált számomra. Nagy megerõsítés volt ez, el is határoztam magamban, hogy úgy kell megéljem ezt a helyzetet, hogy Isten dicsõségére legyen. Mi volt a legnehezebb ebben az idõszakban? Az, hogy elvesztetted a társaidat, hogy Kolozsváron, a családod, a gyülekezeted nélkül voltál a kórházban? Vagy a bal kezed sérülése? (Éva bal kezének ujjai maradandó károsodást szenvedtek.)

5. o l d a l

*

szeptember 2009

Nem tudom, hogyan, de a baleset utáni periódus nekem nagyon jól telt. Annyi örömöt adott az Úr! A kórházban is. Igen, idegen helyen voltam, viszont az Úr úgy adta, hogy a barátnõm, Sárika, éppen ott gyakorlatozott. Õ ápolt engem, amíg anyukám eljött Szatmár megyébõl. Hívõ ápolók voltak ott a legelsõ órákban mellettem, akikkel imádkozni tudtam. Õk sokat segítettek. A kórteremben is volt egy hívõ család. Mint hogyha az Úr tudta volna, hogy kiket kell odállítson, hogy legyenek mellettem! Úgy éreztem, hogy Isten ajándékként adja nekem azokat a testvéreket. Nem voltam egyedül. Mikor hazakerültem, anyukám ápolt, de még két szomszéd, hívõ tesvérnõ segített mellette. Nekem nagy öröm volt, hogy az ige megvalósult: elhagyjátok szüleiteket és testvéreiteket és százannyit adok helyette... Felülvizsgálatra is mikor kellett menni, a szatmári gyülekezetbõl a testvérek vittek el Kolozsvárra. Vékás Zoltán testvérnek is így sok alkalma adódott arra, hogy beszélgessen anyukámmal, aki nem hívõ. Mindez erõsített abban, hogy nem egyedül harcolok. Sokfelõlrõl hallottam, hogy imádkoznak értem, hogy velem vannak. Éreztem, hogy az Úr megerõsített engem. A társaimat sajnáltam, de abban az idõszakban mintha nem tudtam volna igazán felfogni, hogy mi is történt velük. Mikor visszajöttem dolgozni, akkor vált nehezebbé, hogy a munkatársam-fõnököm nélkül kell dolgoznom. Most is sokszor eszembejut a munkahelyen... A következõ mûtét utáni periódus volt a nehezebb, mert valahogy bennem az volt, hogy jó, megsérült a kezem, de ezzel és ezzel a mûtéttel helyrehozzák. A beavatkozás után jöttem rá, hogy vala-

kép: rendõrség

Ez akkor éjszaka volt? Igen, a baleset éjszakáján. Betettek egy ilyen megfigyelõ szobába, miután kivizsgáltak. Egész éjszaka fenn voltam, nem tudtam az izgalomtól aludni... Olyan jó volt az, hogy le tudtam tenni az életemet az Úr kezébe! Ezután tudtam, hogy bármi jöjjön, az jó lesz!

...l étü nk mennyire helyrehozzák, de sohasem lesz a régi. A korrigálás is sok idõbe telik és szenvedéssel jár együtt. Talán nem is fizikailag annyira, de nem tudom úgy használni a kezem... Tornáztatni kell naponta többször... Esztétikailag is nem egyik napról a másikra lesz szebb, hanem hónapok kellenek. Hogy látod, milyen változást hozott az életedbe ez a baleset? Erõsítette-e a hitedet? Igen, mindenképpen. Azok, akik látták az autót összetörve, mondták is, hogy csoda, hogy én onnan élve megmenekültem. Amikor valami nem sikerül, vagy nem úgy megy, ahogy szeretném, akkor Istennek újra és újra eszembe kell jutatnia, hogy Õ mennyire szeretett engem, és hogyan tartotta meg az életemet. Körülményeket változtatott meg értem: abban a kocsiban csak épp akkora hely volt, hogy elférjek benne. Így erõsíti az Úr bennem, hogy Neki van hatalma újabb csodákat is tenni. Nem nehéz neki a mostani életkörülményeimbe is beleszólni, vagy irányítani a dolgokat. Munkahelyen, vagy más területen. Lehet-e egy ilyen nehézségre felkészülni? Ezek után hogy állsz hozzá a váratlan dolgokhoz? Szerintem jobb, ha az ember nem tudja elõre. Az a véleményem, hogy állandó, szoros kapcsolatban kell lennünk az Úrral, mert soha nem tudjuk, hogy mikor érnek minket ilyen traumák... Õ nem enged meg olyan dolgokat az életünkben, amihez nem adja meg a hozzá való erõt is. Ezt bizonyítja az én életem is. Kérdezett: [K.] Napsugár

Zenebutik ki még soha nem volt zenetábor-

Aban, az nem tudja elképzelni,

hogy milyen az, amikor az ember fura dolgokra ébred, és még érdekesebben alszik el, míg napközben is eléggé meg kell erõltetnie koncentrálóképességét elõadásokon, zeneórákon, szolfézsen… Ott voltunk a zenehéten, és mondhatom, hogy érdekes élmény marad. Nem csak azért, mert vagy arra ébredtünk, hogy valaki iszonyúan belead mindent a dobgyakorlatába, vagy esetleg indulót fúj a trombitáján, ami végül kiderült, hogy – ébresztõ akart lenni (meg is tette a hatását), miközben a tornácon három gitár három stílusban zeng három különbözõ dalt… Na jó, ez egy kicsit túlzás (mondjuk, hogy csak két gitár volt), de a dob és a kürt halálkomoly. Az elalvásról jobb szót nem ejteni, mert áthallatszott a falon kb. minden a fiúk nevetésébõl. Annak ellenére, hogy egész nap állandóan meg kellett erõltetnünk valaminket, hogy legszebben szólhasson hangszerünk vagy hangunk, a fiúk a mellettünk levõ hálóban nagyon nehezen tudtak elaludni esténként. De lehet, hogy csak azért hagyták éjfél utánra a viccmesélést, mert egész nap nem volt idejük erre a zsúfolt program miatt… nem tudom, nem kérdeztem õket. Mindenesetre, aki nem volt ott, az nem tudhatja, mi volt ott. De ne maradjatok tudatlanságban, hát elmesélünk valamicskét belõle. Csak azért, hogy ha kedvetek szottyanna jövõben “beruccanni” társaságunkba, tudjátok körülbelül, hogy mire számítsatok. Kezdjük tehát Fekete Hédivel, aki Marosvásárhelyrõl érkezett közénk. Szia, Hédi! Úgy tudom, te már voltál zenehéten. Hédi: Szia! Igen, voltam még egyszer, tavaly nyáron. És milyennek tûnt ez a hét a tavalyihoz képest? Hédi: Most jobban éreztem magam,

6. o l d a l

* szeptember 2009

Három gitár, három stílus és a Jó Pásztor mert mivel tavaly voltam elõször, még idegen volt minden. A társaság jó volt, barátságos és ugyanakkor mindenki komolyan vette a zenét, mindenki komolyan gyakorolt. Te milyen hangszeren tanultál ezen a héten? Hédi: Zongorán tanultam. A tavaly is zongoráztál? Hédi: Nem, a tavaly gitározni tanulgattam, bár nem sokat. :) Tehát zongorázni jobban tudsz. Hédi: Mondjuk úgy, hogy gitározni egyáltalán nem tudok, csak egy pár akkordot ismerek, míg zongorázni 7 évet tanultam. Mit vártál ettõl a héttõl? Hédi: (Békét, nyugtot, pihenést, Mirjámot :)) Újra szerettem volna tanulni az egyik régebbi zongoradarabomat. Úgy gondoltam, hogy a zenehéten ez sikerülhet, hogy lesz idõm gyakorolni, és lesz, aki segítsen. Így is volt. Na meg a szolfézs is jól fogott (…), nem árt átismételni azt sem. :) Történt-e valami, amire nem számítottál? Hédi: Nem számítottam rá, de örülök, hogy megismerkedtem és összebarátkoztam Ernáék két kisfiával, a 7 éves Matyival és a 4 éves(?)

Tónival. Nagyon aranyosak voltak. Egyszer játszottunk, és mondtam nekik, hogy olyan édesek, hogy mindjárt megeszem õket. Erre Matyi nagy komolyan kijelentette, hogy: „Embert enni keresztyén táborban egyáltalán nem illendõ!“. Késõbb meséltem Rebának a történteket, és Matyi megjegyezte, hogy „Nem kell csodálkozni, ha egy gyerek ilyesmit mond“… :P Jó volt velük lenni. :) Neked milyennek tûnt ez a hét, Isu? Mondj néhány dolgot, ami tényleg tetszett! Isu: Nagyon jók voltak az áhítatok, tetszett a hangulat, a kórus is remek volt, és az ételre sem panaszkodhatok. :) (Örökös-Tóth István, Eger) Mi a ti véleményetek? Ruben: A zene7 egymagában jó volt, de ami a legjobban tetszett, az a csoportos avagy közös zenélés és éneklés. Bárcsak tudnánk az Istentõl kapott tálentumokat az Õ dicsõítésére használni, tiszta szívvel, hogy kedves áldozat legyen az oltárán. Tetszettek az imádságra való buzdítások és az elgondolkodtató esti alkalmak. (Szûcs Ruben, Sepsiszentgyörgy – tanárként volt jelen) Hédi: Nagyon tetszett a koncert, jó volt meghallgatni egymást, nagyon jók voltak a zongoraóráim is, jók vol-

Mit mondanátok a hangulatról, társaságról? Noémi: Szûk körben változatos volt a hangulat, tágabb körben távolságtartó a társaság. (De nem elõítéletként mondom!) Isu: A hangulatra nem panaszkodhatok, és szerintem a társasággal sem volt sok gond, csak az esti „randalírozás”. :P Ez az, amirõl az elején beszéltem... Mi tûnt nektek a legfurcsábbnak/legérdekesebbnek/különlegesnek? Isu: Érdekes volt, hogy még ennyi hangszeren sem tudott mindenki gyakorolni - gondolok most a zongorákra. Réka: Furcsának találtam azokat a vallási szokásokat, amelyek eltértek az enyémtõl. Érdekes volt az idõbeosztás is. :) Isu: Nekem még meglepõ volt, hogy

7. o l d a l

*

szeptember 2009

a felnõtt társasággal is nagyon közvetlen viszony alakult ki ennyi idõ alatt. Noémi: Kicsit kimerültünk a program miatt... :) Más dolgokat tapasztaltam, mint amit megszoktam vallás terén, pl. közös ima, zenélés.

Zenebolt

Mindenképpen zsúfolt volt a program. Mi tûnt neked változatosnak, esetleg egyhangúnak? Ruben: Jó volt, hogy az elõzõ évektõl különbözõen új tanszék is nyílt, és így változatos volt a hangzás is. Egyhangúságot nem éreztem, hiszen jobbnál jobb stílus hangzott el. Én mindeniket szerettem. Történt-e valami változás bennetek? Mi érintett meg legjobban? Isu: Bár már megtértem és meg is keresztelkedtem, minden idehirdetés alkalmával egy kicsit újra átéltem ezt. Ruben: Nem mindegy, milyen lélekkel, szívvel dicsérjük Istent. Isten csak tiszta szívbõk jövõ dicséretet fogad el. És ha tiszta a szívünk, akkor lehet új énekünk, még akkor is, ha az ének régi és már mindenki tudja, mert újra és újra átéljük a mondanivalóját. És végül: ha az Úr pásztorol minket, akkor kell örüljünk és dicsérjük Istent, mert Õ vezet, megtart, felüdít és gondoskodik rólunk. :) De akármilyen fantasztikus is volt zeneileg -azért 18 féle hangszer nem csekélység!-, és a kórus is lenyûgözõ, a tanárok pedig ámulatba ejtõk-tehát mindemellett- volt valami több. Jelen

volt Valaki, aki az egészet irányította (Mike Józsefen kívül), és gondja volt rá, hogy ne csak a zenében, de a lelkiekben is gazdagodjunk… maga Isten!!! A Zsoltárokat tanulmányozgatva betekintést nyertünk a Zsoltáros világába: milyen az igazi dicsõítés, mit is jelent tiszta kezeket emelni Isten felé, milyen az, amikor a zenész és hangszere az ÚRnak szentelt, mi a különbség a passzív vagy az ÚRban ujjongó zenész (avagy zsoltáros) dicsõítése között. Ugyanakkor a Jó Pásztor gyöngédsége, szeretete és törõdése volt érezhetõ egész héten! Méltó az ÚR, hogy új éneket énekeljenek Neki, szent örömmel vigadozzanak jelenlétében! Isten mindenkinek adott valamilyen képességet, sokunknak zenei téren, és nem mindegy, hogy a szolgálatot, amit végzünk, hogy végezzük -hálából vagy kényszerbõl-, valamint az sem, milyen minõségben! A zsoltáros életét nyomon követve felmerült egy kérdés: hogyan tudott a sok nyomorúság között is örvendve hálát adni Istennek?! Honnan volt annyi csodálat benne Isten iránt, ami állandóan arra kényszerítette, hogy dicsérje Õt? Volt egy titka. Mégpedig az, hogy Isten dicséretét állandóan gyakorolta, és így életformájává vált! Ezt érdemes nekünk is megtanulni!!! Ha kedved támadt, hogy jövõre te is átéld azt, amit nem igazán lehet szavakba önteni, gyere bátran!

képek: Gergely Efraim, Király Tamás, Mike Barnabás

tak az esti alkalmak is, na meg az éneklés. Csak azt sajnálom, hogy az idõjárás nem mindig volt kedvezõ számunkra, és emiatt nem mehettünk kirándulni sem... Réka: Tetszett a gitározás, éneklés a kaja elõtt, a barátokkal eltöltött idõ. :)(Györfi Réka, Zilah) Noémi: Nekem is az éneklés és a gitározás tetszett nagyon. Jó volt a trambulin, a kis nyugalom, meg az, hogy együtt lehettünk. (Dénes Noémi-Ibolya, Varsolc)

Gyergyó 2009.

Borzási Efraim, Margita: Nagyon örülök, hogy elmehettem ebbe a táborba. Már 2005-ben voltam

8. o l d a l

*

szeptember 2009

„Szólj, Uram...” egyszer, akkor nagyon szuper volt, és ugyanezt most is elmondhatom. Számomra nem véletlen, hogy elmentem, és szerintem senki számára nem volt az. A fõ mottó az volt, hogy:”Szólj Uram!” és én úgy érzem, hogy az Úr nagymértékben szólt a 10 nap alatt. Lelkileg elõrehaladást, szolgálatban megerõsödést jelentett számomra ez a tábor, rájöttem, hogy Istent és az evangélium hirdetését még komolyabban kell vennem. Tetszettek a csoportbeszélgetések, amiken egymás megtapasztalásait hallgatva épülhettünk. Igazán jó közösség alakult ki csoporton belül és azon kívül is. Nagyon jók voltak az esti szolgálatok, én mások bizonyságtételei által is erõsödtem. Engem, ami még mélyen megérintett, az amit Veress Ernõ testvér mondott a Szentlélek keresztségrõl: hogy mennyire fontos teljesen bemeritkezni a Lélek dolgaival, Isten beszédével, az Igével, és ez csak akkor lehetséges, ha mindent kivetünk magunkból, ami ezt megakadályozza. A vízzel való keresztség emberektõl van, emberek végzik rajtunk, és egy szimbólum, ahogy a Biblia is írja, de a Szentlélekkel való keresztség az magától Istentõl jön. Sok ember bemerítkezik, de valójában nincs szilárd meggyõzõdésük, hogy most akkor ezt miért is teszik, hanem szokásból történik, mert nincs Szentlélek keresztség, ahogy Ernõ bácsi is mondta. Ez engem nagyon megfogott, hogy mennyire fontos az Igében való elmélyülés és a teljes átadás: utat engedni a Szentléleknek minden téren. A lelki dolgok mellett igazán jó volt fent lenni 1300 méteren, azt a levegõt szívni, túrázni, focizni, messze a civilizációtól kikapcsolódni. Számomra jó volt még közben megismerni kedves, barátságos embereket. Örülök, hogy sok embert érintett az Úr ezen a táborozáson, és imádkoznunk kell azokért az emberekért, akik a gyergyói táborban közel kerültek Istenhez, hogy még közelebb kerüljenek hozzá, és a hétköznapokban tudjanak megállni a hitben. képek: menna

július 28. és augusztus 7. között kb. 100 fiatal táborozott együtt a zilahiak táborában, a Gyergyószentmiklóshoz közeli Kovácspéteren. A zilahi fiatalokkal együtt a kiskapusiak, margitaiak, nagyváradiak, marosvásárhelyiek (és környékbeliek) stb. népesítették be a gyönyörû kilátással rendelkezõ táborhelyet. A házigazda lelkipásztor és felesége mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat és lelki feltöltõdés mellett legyen idõ a sportolásra, játékra, barátságok építésére. Minden nap különleges volt: „vezetõk napja”, „bocsánap”, „szolgálat napja”, „ó, boldog nap” és így tovább, amikor a megnevezés jegyében különbözõ gyakorlatokat végezhettünk. Délelõtt Sámuel, esténként Péter életét figyelhettük meg a Bibliából. Néhányan a résztvevõk közül megosztják velünk személyes élményeiket is:

Szatmári Mirjám (Miri), Nagyvárad: ,,Szólj Uram …’’Ahogyan a címe is mutatja, a tábor fõ témája az volt, hogy meghalljuk az Úr szavát és teljes mértékben teljesítsük az Õ akaratát. E tíz nap alatt lehetõség nyílt arra, hogy egymást jobban megismerjük, bizonyságot tegyünk, imádkozzunk egymásért, különbözõ bajnokságokban, sporttevékenységekben vegyünk részt. Idén voltam elõször ebben a táborban, de elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb tábora volt. Sokan feltették azt a kérdést, hogy miért? Én pedig teljes örömmel azt válaszoltam rá: azért, mert megtasztaltam az emberekben az önzetlen szeretetet, a teljes szívbõl fakadó boldogságot, az egymás iránt való érdeklõdést, az Úr iránti vágyat, hogy nap mint nap minél többet akarnak megismerni az Úrból. Számomra a legeslegnagyobb élmény az volt, amikor még jobban megtapasztalhattam azt, hogy mindenre van megoldás a Krisztusban, azaz Istennel minden lehetséges, és csak egyedül Õ képpes arra, hogy a megkeményedett szíveket összetörje. Örülök, hogy részt vehettem ebben a táborban, mivel nagyon sok áldásban és élményben volt részem! Végül pedig ezt kívánom:,, A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.’’(Filip.4:23) Elekes István (Iszi), Zilah: Az Úr kegyelmébõl 10 napot tölthettem a gyergyói táborban. Indulás elõtt mindig azt gondolom, hogy már semmi újat nem tud nyújtani a táborozás, de mindig az a meglepetés ér, hogy minden újnak és szebbnek tûnik mint azelõtt. Mikor elindultunk tele voltam kételyekkel a nagy létszám és az emberek sokfélesége miatt, de Isten megmutatta, hogy ha mi nem is, de Õ ki tudja hozni mindenbõl a legjobbat. Délelõttönként áttekinthettük Sámuel próféta munkásságát és elcsodálkozhattam, hogy Sámuel számára élete végéig Isten és az Õ akarata maradt a legfon-

9. o l d a l

*

szeptember 2009

P. Ko vá cs

tosabb. A mozgásban, sportolásban sem volt hiány és aki pihenni ment, az sétálhatott és áfonyázgathatott, mert áfonyából is, meg szép tájból is volt elég. Számomra a legértékesebb idõ a reggeli csendes percek voltak a napsütésben ragyogó harmatos fûben. Örülhettem Isten jelenlétének, a testvéri közösségnek és megtapasztalhattam, hogy Isten akkor teszi meg az Õ részét, mikor lehet, mi már lemondtunk róla. Gyönyörû volt a táj, meg nagyon jó a társaság, de a legnagyobb örömet számomra az utolsó este jelentette, mikor többen átadhatták életüket Istennek, vagy megújulhattak és letehettek mindent az Õ kezébe. Jó volt megtapasztalni, hogy igaz, amit mond a zsoltáríró a 127. zsoltárban: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az épitõk. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáznak rá az õrizõk.(…) De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Kis Gabi, Székelyudvarhely: Ahányszor visszagondolok a gyergyói táborban töltött 10 napra, az elsõ dolog ami eszembe jut, az a Nagyhagymás gyönyörû látványa, valamint a számtalan hegy és völgy, ami körülvett minket. Nehéz volt beilleszkedni egy olyan társaságba, ahol senkit sem ismertem, de az Úr ebben is megsegitett, és hamar összemelegedett a társaság, sok barátság született e rövid idõ alatt. Nagyon megható volt látni a lelkesedést és buzgóságot az Úr szolgálata iránt, úgy fiatalokban, mint a tanítókban. Érdeklõdés, nyitottság és vágy áradt minden este a fiatalokból, minden igehirdetés alkalmával éreztem az Úr közelségét, azt, hogy betölti szomjas szívemet szeretetével. Úgy gondolom, mindannyian tanulhattunk életreszóló leckéket arról, hogy hogyan engedelmeskedjünk az Úrnak, és hogyan legyünk az Õ tökéletes akaratában. Isten kegyelme volt az, ami felvitt minket „az Úr hegyére”, hogy dicsõítsük Õt és gyönyörködjünk alkotásaiban. Hálát adok ezért minden nap és igyekszem a hétköznapokban is alkalmazni mindazt, amire Isten tanított ez idõ alatt. Befejezésképpen a tábor „mottóját” szeretném idézni: “Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.” 1 Sámuel 3:10.

Tol l&p eh ely bszurdnak tûnt az elején, de aztán rémségesen valóságossá vált. Képzeld el, hogy a szobádban van tíz kígyó. Mit teszel? Na jó, inkább képzeld azt, hogy van öt egér. Az lehet, közelebb áll hozzád, meg aztán nem is annyira egzotikus, hogy kellemes izgalommal töltene el az elején. Legyenek egerek. Nem bánom. Nem tartjuk õket annyira veszedelmesne k, de ha belegondolunk… Egerek a hálószobában ! Öt egér. Mi teszel? Biztos hagyod, hadd mászkáljanak kedvükre a kis ártatlanok. Te nyugisan lepihensz. Vagy mégse? Minden eszközt bevetsz, hogy kiûzd vagy kiirtsd õket, de miután hármat-négyet elintéztél, az utolsó kettõt-hárma t hagyod tovább szaporodni? Hmmm… Nekünk a pincébe költöztek a nyáron, de már csak a gondolattól is kiráz a hideg. Nem volt szükség kígyóra, mégcsak patkányra sem ahhoz, hogy édesanyám nyugtot ne kapjon addig, míg mind egy farkincáig elpatkoltak. Nem kell egér – még a pincében sem! Brrrr! Július 27. és április 4. között ifihét volt a Hargitán, a megszentelõd és volt a téma. Az elõadásokból, kóstolóba, a címek: Elhívás, Isten terve az emberiséggel (Borzási István), A megigazulás és a megszentelõd és (Gyõrfi Elek Tóbiás), Kísértések és bûnök (Novák Zsolt), Lelki vezetés (id. Veress Ernõ), Szolgálatra való készség (ifj. Veress Ernõ),

A nagy Kígyóölõ és a kis egérfogók képek: Józsa Zsolt

A

Felelõsségtelje s élet (Kelemen S. Sándor, besztercei lelkipásztor), Lelki tisztaság (Borzási István). Bennem a legjobban Kelemen S. Sándor lp. szavai visszhangozta k: meghagyod az egereket nyugodtan? Nem zavarnak? Ha pusztítod a kígyókat és egereket, nem kellene jobban pusztítanod a bûneidet? Nem lehet szent életet élni, ha néhány kis rágcsálót megtûrünk. Azok elszaporodnak . Pedig sokszor úgy ülünk babérjainkon, mintha nem lennénk tisztában, hogy a kígyó mennyire mérgezõ, és az egér mennyire egészségtelen. (A bûzérõl nem is beszélve!) De ha nem tetszenek ezek az állathasonlato k, hát, tudok egy másikról is. A Bölcs azt írta az Énekek Énekében: „Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókáka t, mert

pusztítják szõlõinket, virágzó szõlõinket.” (2. rész 15. vers.) A kölyköket is! Minden apró kis undokot! Elcsípni, nem dédelgetni, nem leplezni, nem sajnálni! Fújjj! Az egérfogásban és rókaüldözésbe n nem vagyunk egyedül. Krisztus, aki az óriási Sárkány fejére taposott, segít. Biztosan. Ha már erõd végéhez értél, kapaszkodj belé. Nem fog pihenni addig, míg teljesen ki nem tisztít minden kártevõt belõled. Örülsz ennek, vagy inkább hagynád, hogy tovább sziszegjenek, cincogjanak? Hmm… Borzási Johanna

10. o l d a l

* szeptember 2009

Ré bu sz

VÁRJUK a képen látható elõadó nevét, és a rejtvény fõsoraiban elrejtett albumainak címeit 2009. szeptember 17-ig. JÚLIUSI MEGFEJTÉS: * énekes: Graham Kendrick * születési helye: Blisworth * 2004-es lemeze: „Sacred Journey“ * dalai: „Shine, Jesus, Shine“; „Good news“; „Creed“ JÚLIUSI REJTVÉNYFEJTÕK: Máté Beáta (Ipp), Szilágyi Tímea (Beszterce), Elek Zoltán (Szalárd) Marian Noémi (Nagyvárad) A szerkesztõváltás miatt a korábbi lapzártáig érkezett augusztusi rejtvény megfejtõi: Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad) Máté Beáta, (Ipp).

11. o l d a l

*

szeptember 2009

Az augusztusi rejtvény további megfejtõit is elfogadjuk és a következõ lapszámban megjelentetjük, amennyiben a meghirdetett dátum szerint (augusztus 25) küldték el megfejtésüket. Megértéseteket köszönjük! Szeptembertõl a rejtvények megfejtéseit a [email protected] emailcímre, vagy a következõ postai címre várjuk: 540014 Târgu Mures, Tudor Vladimirescu 50.

Ki tek int õ

TE IS LEHETSZ FEGYVER ISTEN KEZÉBEN

ükösd Andrea Krisztina vagyok , nem hivõ család gyermeke. Az én megtérésem története Isten végtelen kegyelmének és türelmének a dicsõségét tükrözi. Gyerekkoromban nagyA 2009-ES TÁBOROK MARGÓJÁRA mamám indíttatására voltak próbálkozások a szüleim részérõl, hogy megszerettessék velem A táborozási idõszak végéhez közeledünk. az Úr házát, de mivel õk még formaságokban sem törõdtek a lelki élettel, így gyerekként Ezeket a sorokat a hargitai utolsó tábokönnyen kihúztam magam a prédikációhallgatás alól, és magamra öltöttem a közömbösség rozási hétrõl írom. Örültem, amikor látköpenyét. Tudtam arról, hogy van Isten, de nem érdekelt, hogy milyen Õ. Nagyon sokáig tam, hogy sok ifjúság szervezett táboúgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik Istenhez járulnak a problémáikkal, azok gyenge rozást az idén. Ez azt jelenti, hogy a emberek, mert nem a saját eszükkel próbálnak helyt állni az adott szituációban. Ilyen gondoszívünkben ott van a vágy, hogy együtt latokkal és magatartással indultam neki az egyetemi éveimnek. legyünk, és keresztyén környezetben töltÉn még mit sem tudtam róla, mégis… második egyetemi évem alatt az Úr már elkezdte sük a nyári pihenésünket. Ez nagyon jó, építeni ösvényeit számomra. Azzal kezdõdött, hogy egy kurzus alatt észrevettem, hogy hála Istennek érte! De azon gondolkozszomorú egy évfolyamtársam, akivel eddig nem beszélgettem, és tettem egy apró tam, hogy vajon mivel maradtunk ezekvigasztaló gesztust. Ebbõl a kis magból egy barátság fejlõdött ki, és nekem komoly bõl a táborokból? Mi az, amit kaptunk gondjaim voltak azzal, hogy ez a lány Isten népéhez tartozik. Õ beszélt nekem és hazahoztunk magunkkal? Mennyire sikerült a jó irányba változzon az életünk? Istenrõl, de én nem igazán akartam meghallani. Úgy vettem, mint egy kihívást, amin Vannak-e igék, amelyek visszacsengenek túl kell nézni ahhoz, hogy egy értékes embert megtartsak magamnak. Ugyanilyen az emlékezetünkben? Van-e olyan dalgondolatokkal fogadtam el a meghívását is egy ifjúsági konferenciára Váradon. lam, ami ott muzsikál a fülünkben? Feltett szándékom az volt, hogy azért megyek oda, hogy jobban megismerhessem õt. Vannak-e érzések, amelyek felmelegítik Aztán megérkeztünk Váradra, és Isten teljesen mást adott nekem, mint amire a szívünket? Vannak-e szent elhatározászámítottam. Az imaházba lépve elsõ nap nem akartam átengedni magam az igének, saink életünkre és jövõnkre nézve? Más de ahogy teltek az órák egyre otthonosabban éreztem magam, és kezdtem rádöbbenszóval volt-e Istennel való személyes ni, hogy itt most az vesz engem körül, amit eddig kerestem. Olyan embereket találkozásunk? Egy alkalommal Jézus próbáltam találni, akik nem önérdekbõl cselekednek, vagy szeretnek, és rá kellett három tanítványával együtt felment a döbbennem, hogy nagyítóval sem találom õket sem hegyre imádkozni. Jézusnak imádkozás az egyetemen, sem otthon, sem a barátaim között. közben elváltozik az arca és ruhája fehéren tündöklik. Mózessel és Illéssel Kezdtem odafigyelni az igehirdetésekre, és akkor beszélget, akik dicsõségben jelentek meg kezdtem megérteni, hogy mirõl szól a Biblia. Ráéba hegyen. A tanítványok elalusznak, de redtem arra, hogy minek köszönhetõen másabbak itt amikor felébrednek, azt mondják „jó az emberek. Szomjúság támadt a lelkemben, hogy nekünk itt lennünk” (Lk 9,33). Micsoda még többet megértsek. istenélmény volt ez! El is felejtkeztek arról, Egyik este egy Gernyeszegi fiú tett bizonyságot a hogy õket várják lent tanítványtársaik és kép: Jennifer Renee megtérésérõl. Megdöbbentem, mert nálunk eddig az emberek. Lehet, mi is úgy éreztük. jó www.freedigitalphotos.net senki nem mondta, hogy meg kell térni. A vallásórákból csak volt „fent a hegyen”. Ne felejtsük el, hogy annyi csengett le bennem, hogy az ember bûnös, és Isten megbüntet, de nem tudtam azt, nem lehet ott maradni, de azt, amit ott átéltünk, az maradandó lehet az életünk- hogy Isten által meg lehet, és meg KELL változni. Az a bizonyságtétel nagyon megragadott, ben. Arra bátorítalak benneteket, ha Isten és az utolsó napot már teljesen másképp néztem. Hazafele felfedeztem magamban azt a érintette az életeteket ezen a nyáron, ne vágyat, hogy barátnõmhöz hasonlóan én is járjak templomba, és bibliaórákra. Leírhatatlan a engedjétek ezt elhalványulni! Éljétek meg meglepõdés, amit az arca tükrözött, amikor ezt megosztottam vele. és tegyetek róla bátran bizonyságot! Nehéz volt egy ilyen idilli hétvége után visszalépni a hétköznapok forgatagába, de hogy [email protected] ne lépjek vissza a közömbös és rideg életstílusomba, lyukas órák alatt próbáltam tanulmányozni az igét. Azért mondom, hogy próbáltam, mert eleinte nagyon nehezen láttam át, hogy mit mire értsek. Éppen ezért több hónapon keresztül minden nap azért imádkoztam, hogy az Úr ne engedje el a kezem, és ne hagyja, hogy letérjek ösvényérõl… és meghallgatta imáimat. Ahogy telt az idõ, fokozatosan formált engem. Nehéz volt lemondani arról, hogy ne önmagamért éljek, tanuljak, a vasárnapot szenteljem meg stb. Amint teltek a napok, egyre romániai magyar inkább morzsolódtak le a régi barátaim, de mind inkább az Úr iránt voltam éhes, egyre több baptista fiatalok lapja testvért ajándékozott nekem, akik õszintén viszonyultak hozzám. Utólag azt is megtudtam, hogy ebben a gyülekezetben a barátnõm kérésére többen is elõre Kiadja az EMABISZ imádkoztak értem. Ez volt az, ami összetört, és ráébresztett, hogy nem elég az ige tanulmáElnök: Szabó László nyozása. El kell számolnom Istennel az eddigi életem miatt. Bocsánatot kellett kérnem az Szerkeszti: Kelemen Napsugár eddigi közönyért és lenézésért. Rá kellett látnom arra, hogy KEGYELEM, amiben részem van, és a mindennapjaimat úgy kell élnem, hogy ne szomorítsam el az én Atyámat a megTördelés: Gönczi Géza gondolatlanságommal. Azóta próbálok az ige szerint élni, és ha összben nézem ezeket a Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 hónapokat, azt hiszem elmondhatom, hogy: „Én még mit sem tudtam Rólad, Te már akkor 540014 Târgu Mures szerettél”. Az Úr sok embert felhasznált, hogy megtaláljam a keskeny utat, de minden E-mail: [email protected] csavarra szükség volt, hogy a gép mûködni tudjon, ezért érzem helyesnek Sámuel szavait: Internet: www.emabisz.ro „Te is lehetsz fegyver”. [Sükösd] Andrea Krisztina, Marosvásárhely

BIZONYSÁGTÉTEL

S