Csíksomlyó. és elhalványul színében, ha baj fenyegeti. A parasztélet ősi matriarchalizmusa, az embersors örök női ihletettsége talál kifejezést

• Párbeszéd Istennel és egymással • Hitünk és nemzetünk védelmezője • A somlyói kegyszobor jelentősége • A csíksomlyói kegyszobor moldvai származásának legendája Pünkösd

Csíksomlyó

A

magyarságnak egyik legáldottabb szentélye Somlyó. Szent hitünknek, nemzetünknek örök hivatását hirdeti itt a katolikus Európa szélén, a Regnum Marianum peremén. Odaát már egészen más világ kezdődik. Talán ezért támadnak itt a magyarságnak olyan metafizikai távlatai és a katolicizmusnak különös magyar mélységei. Mária székely udvarnépe mindenkor megadta a császárnak azt, ami a császáré, de különösen Istennek, ami Istené. Az élet így itt még istenes kultusz, és nem immanens program. A XIX. század értelmében vett nemzeti el sem jutott ide, a hegyek és madarak világába. A székely történelemnek annyi válságán és változásán, az időnek minden megpróbáltatásán keresztül magatudatlan óriásként őrizgeti ez a nép Csíksomlyó mennyei ajándékát: a magyarság karizmatikus élményét, az élet kultikus többletét és metafizikai kitekintését. Hétköznap érkezünk Somlyóra. Emberekkel alig találkozunk, a templom és környéke néptelen. Érzem az ősi tétel igazságát: sacramenta sunt propter homines, a mennyország van az ember üdvösségéért. A köznap a munkáé, az ünnep az áldásé. Ez olyan természetes, csak a modern városlakó zavarja össze. Ki törődik ilyenkor, dologtevő nyári napokon az égiekkel? Helyesebben: ott él Mária országa a szívekbe zárva, mint a gyermekben édesanyjának, a szerelmesben kedvesének képe, még ha nem is beszél róla. Ilyenkor az élet roskadozik Ádám öröksége alatt, hogy az ünnepen annál jobban szárnyalhasson. És mégis van az egészben valami megragadó: az élet keresetlen hierarchiája, franciskánus közvetlenség árad az emberek liturgikus egyszerűségéből, a hegyek umbriai szelídségéből, az ökrök békességéből, a munka lassú méltóságából. Hódolunk a kegyszobor, a Napba öltözött Asszony csodálatos magyar szimbóluma, a székelység Noé bárkája előtt, amely a középkorban a moldvai huszi-

2

Csíksomlyó Üzenete

tizmus beszivárgását akadályozta meg, az újkorban pedig egyfelől a protestantizmus, másrészt pedig az ortodoxia terjeszkedését tartóztatta fel. Együtt örvendezik az örvendezőkkel, együtt szenved a szenvedőkkel: mosolyog, ha székely népének élete virág-

zik, és elhalványul színében, ha baj fenyegeti. A parasztélet ősi matriarchalizmusa, az embersors örök női ihletettsége talál kifejezést a búcsújárás boldog elragadtatásában, magasztalásában. Ő a moldvai magyarság titokzatos archaizmusának, a székelység sorstudatának misztikus forrása. A magyar katolikus szellemtörténet somlyói stílusrétegei közül talán még mindig a legősibb hat a legelevenebbnek, és ez: a székely népélet máig virág-

zó szakrális atmoszférája. Itt csak néhány mozzanatra utalhatunk. A Napba öltözött Asszony kegyszobra mellett a Salvátor-kápolna is a magyar gótikus jámborság, az observans ferencesség hatását őrzi. Adatok híján is bizonyos, hogy a kápolnát Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére emelték. Tudvalevő ugyanis, hogy III. Kallixtus pápa Urunk színeváltozásának ünnepét a magyar diadal örök emlékezetére tette az Egyházban egyetemessé. Nem lehetetlen, hogy építésében a híres somlyói confraterek serénykedtek, akik Hunyadinak annyit köszönhettek. A kápolna a magyar vallásos népművészetnek páratlan kifejezése, a magyarul átélt katolicizmusnak és a katolikussá teljesedett magyarságnak szimbolikus bizonysága és remekműve. Az egyetemes barokk kultúra egyik ágát, a katolikus humanizmust Kájoni János meg a nyomában bontakozó tudós művelődés, könyvkiadás és gimnázium jelzi, a másikat pedig a franciskánus passiómisztika jellegzetes barokk megnyilatkozása, a szenvedő Jézus tisztelete képviseli, amely a somlyói zarándokok áhítatkultuszát mai napig ihleti: ennek is egy kis kápolna, az úgynevezett Szenvedő a tűzhelye. A magas barokk műveltség és a lokális mélykultúra szintézise az egykorú nagypénteki misztériumjáték, a barokk világdrámának lelkünkből lelkezett kísérlete. A szakrális önellátásnak csodálatos teljessége virágzott itt Csíksomlyón, és máig gyümölcsözik a katolikus székely lélekben. Esteledik. A Szent Antal-kápolna küszöbén ülök. Nézem a templomot és a hegyeket, nézem a hanyatló napot és a fáradt munkást, az embert. Elgondolkodom. Erdély politikával telített levegőjébe Csíksomlyónak kell az emberlét metafizikai szabadságát, a Mária-szimbólum varázslatát árasztania. (Részlet a szerző Boldogaszszony vendégségében című könyvéből. Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 69–71.) Bálint Sándor

Csíksomlyó változása(?)

N

agyjából ötven évvel ezelőtt írt tanulmányában Papp Asztrik ferences atya a székelység csíksomlyói kegyszobrával kapcsolatos több mint négy évszázados tapasztalatát a következő szavakkal foglalja össze: „A nép tudja róla, széltében-hosszában elbeszélték, és erősítik ma is, hogy arcán hangulatváltozásokat tapasztal, a nagy veszélyeket előre jelzi, hogy arcát s a kis Jézusét nem fogja a por, hogy arcán a pogány dárda ütötte sebet nem lehet eltüntetni, hogy a hozzá érintett tárgyakra is átszáll a Szűzanya gyógyító ereje, hogy tekintete megtéríti a bűnösöket, hogy letörli a legnagyobb bánatot is a szívekről, hogy a fogságban levőket csodálatosan hazasegíti, hogy meggyógyítja a betegeket, észre téríti a kikapós, elzüllött gyermeket, férjet, néha megbünteti a vallás ellen gúnyolódókat stb.” Azóta eltelt néhány évtized, hatalmas változásokkal nemcsak a politikai, társadalmi életben, hanem a Csíksomlyóra való zarándoklatokban is: a kommunizmus sötét éveiben tilos volt zarándokként, csoportosan a Szűzanyához menni, majd az utóbbi években szinte divattá lett pünkösd szombatján Csíksomlyót megszállni. Természetesen a kommunizmus idején is voltak olyanok, akiket nem rettentett el a hatalmi tiltás, és a veszélyeket is vállalva elmentek a Somlyói Máriához, mert életüket mélyen átjárta az évszázadok tapasztalata, amit holmi diktált ideológiák egyik pillanatról a másikra nemhogy eltüntetni, de meggyengíteni sem tudtak. Minden bizonynyal ma is sokan vannak, akiket nem a divatos program hoz a Szűzanya lábaihoz, nemcsak „kipipálni” jön-

nek egy eseményt az életükből, hanem valóban azokat a fájdalmaikat, nehézségeiket cipelik ide, amelyekre enyhülést Mária közbenjárására remélnek kapni. Ezek a fájdalmak, nehézségek, sajnos, ma is ugyanazok, mint amelyek ötven vagy több száz évvel ezelőtt is ránehezedtek egyesek életére: az élet vagy a szeretteik okozta bánat, bűn, züllés. Ugyanakkor természetesen mindig ott van a hálaadás is a korábban elnyert kegyelmekért, meghallgatásokért, vigasztalásokért, amiről a zarándokok újra meg újra bizonyságot tesznek. Néhány évtized alatt Csíksomlyó, a pünkösdi búcsú külsőleg nagy változásokat élt meg, és minden bizonnyal a következő évek, évtizedek további változásokat fognak hozni magukkal. A keret, a külsőség a társadalmi és környezeti átalakulásokkal elkerülhetetlenül változni fog, és ez az élet rendje. Ez a külső változás óhatatlanul felveti a kérdést: vajon a belső tartalom is változni fog, a Szűzanya csíksomlyói kegyszobrához való viszonyulásunk is változni fog? Szívem azt súgja, hogy merjek remélni abban, hogy igen, hogy higgyem azt, nem lesz szükség többet fájdalmakat, szenvedéseket, nehézségeket ide cipelni, mert nem lesznek ilyenek az életünkben; hogy nem lesz szükség arra, hogy a Somlyói Mária letörülje fájdalmas könnyeinket, enyhítse bűneink feletti bánkódásunk terheit, vagy éppen meghallgassa esdeklő, könyörgő imáinkat, mert életünkben nem lesznek jelen ezeknek okai. Az értelmem azonban azt mondja, hogy sajnos továbbra is jelen lesz életünkben, szeretteink, népünk életében a züllés, a bűn, a bánat, a nehézség, sajnos nem fog eltűnni egyik pillanatról a másikra. Így ma-

rad számunkra – az elmúlt ötszáz évhez hasonlóan – a bizonyosság: a Csíksomlyói Segítő Mária néha talán vidámabb, máskor szomorúbb tekintettel, de rendületlenül továbbra is ott vár ránk, várja, hogy elébe vigyük mindazt, amit cipelünk, ami teherként nehezedik ránk, amivel talán már nehezen tudunk megbirkózni. Ő nemcsak letörli könnyeinket, vigasztalja szívünket, hanem erősíti a lelkünket, növeli bennünk a bátorságot, hogy mi magunk merjünk változni, merjünk jobbá lenni, merjünk küzdeni azért, amit helyesnek tudunk, látunk még akkor is, ha sok külső tényező ettől el akar téríteni, el akar bátortalanítani bennünket. Ha elfogadjuk ezt a segítséget, ezt a bátorítást, akkor minden bizonnyal újra meg újra lesz okunk, hogy eljöjjünk, köszönetet és hálát mondjunk, mint ahogy zarándokok ezrei tették a történelem minden változása közepette. Fr. Orbán Szabolcs

Pünkösd

3

Párbeszéd Istennel – Beszélgetés ft. Oláh Dénes Maros-Küküllő kerületi főesperessel, – Csorgóskút című könyvének előszavában olvasható, hogy szülőfaluja, Korond „nem sokra becsülte azt, aki továbbtanult”, inkább értékelte a papnak készülő Oláh Dénesben is a gazdálkodó „kaszást”, „holott én főiskolásnak, papnövendéknek éreztem és tudtam magam.” Az „egyszerű nép őszinte és józan, valamint gyakorlati ítéleté”-hez képest és az 1970-es évek romániai isten- és egyházellenes közhangulatával szemben milyen tényezők, kik érlelték hivatássá Önben a papságot? – A papság ajándék, a népét szerető Isten ajándéka, de egyben titok is. Miért engem és miért nem őt, a tehetségesebbet, a rátermettebbet, a jobb megjelenésűt, a választékosabban beszélőt, a jobb modorral megáldottat hívta az Úr? Az égő csipkebokor jelenetében azt mondja az Úr Mózesnek: „láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam panaszát. Elküldelek”. Mózes a megszólított, a népét szerető és megmenteni akaró Isten eszközévé válik. Azonosul az isteni akarattal, elképzeléssel. Tehát mindenképpen Isten a kezdeményező az én hivatásom alakulásában is. Ötévesen már ministráltam, és azóta az oltár áll életem középpontjában. Természete­ sen mélyen vallásos szüleimnek is nagy fontosságot tulajdonítok, hiszen olyan családi életet tudtak nekünk biztosítani, amely hivatásom melegágya lehetett. Nálunk Isten volt a legfontosabb. Az iskola természetesen mást akart belénk sulykolni, másféle magvakat hintegettek a lelkünkbe, de bennem az evangéliumi példabeszéd ellenkezője történt: a konkoly nem tudta elfojtani a szülői szép példa, a hittanórákon tanultak és a ministrálás élményében erősödő előbb gyermeki, majd felnőtt hivatástudatot. Később értettem meg, hogy a hivatással megajándékozottként nekem is ajándékká kell válnom mindazzal együtt, amit kaptam, és ami vagyok. Meg kell említenem még gyermekkorom plébánosát, Antoni János esperes urat is, aki

4

Csíksomlyó Üzenete

nös: engem pappá babonázott az, amit láttam, őt pedig becsületes családapává. A hivatások különfélék, a Lélek azonban ugyanaz, tanítja Pál apostol. Gyulafehérváron mindössze egynéhányszor találkoztam a püspökkel, de a temetésén tagja voltam az asszisztenciának.” A szóban forgó kötet tehát ezt a címet kapta: Tekintetem a hegyek felé emelem (Zsolt 121,1). Nekem, nekünk Márton Áron valóban hegy, hegyóriás, és ugyancsak hegyóriás volt Dr. Jakab Antal szentelő püspököm is, akinek éppen ebben az évben ünnepeljük börtönből való szabadulásának ötvenedik évfordulóját. Érthető hát, miért a kötetcímben a többes szám használata. mint gyermeket is komolyan vett engem, s ezt éreztem, ez imponált. Gyóntató atyámként pedig egyengette utamat.

– Mit jelentett a székely teológusnak, később a Gyulafehérvári Főegyházmegye különböző egyházközségeiben szolgáló lelkipásztornak Isten szolgája Márton Áron püspök, illetve dr. Jakab Antal segédpüspök szellemisége? – Engem Márton Áron püspök úr részesített a bérmálás szentségében. Aznap készült is rólam egy spontán fotó, amelyen szájtátva bámulom a püspököt. Ezt a megsárgult képet a mai napig őrzöm, sőt ezt tettem Tekintetem a hegyek felé emelem (Zsolt 121,1) című könyvem borítójára is, amelynek előszavában 2009­ben ezt írtam: „Egy olyan emlékképet őrzök róla, amelyet szívesen szoktam mutogatni, amellyel én is szeretek dicsekedni. 1969-ben készült szülőfalumban, Korondon. Pillanatfelvétel, amelynek mindenképpen köze van hivatásomhoz. Az akkor 12 éves gyászszalagos, félig nyitott szájú legényke én vagyok. A kép önmagáért beszél. Elmondja, hogy nemcsak láttam, de meg is néztem a püspököt. Egyébként aznap bérmált meg. Társam, Katona Árpád is megnézte. S milyen külö-

– Több mint harmincéves papi pályája során lelkipásztori teendőivel párhuzamosan mindig valamilyen más tevékenységet is folytatott: az 1990-es évek második felében ószövetségi szentírást tanított a Babeş­ Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, 1997­től 2009­ig, Maros­Küküllő kerületi főesperessé való kinevezéséig a kolozsvári közszolgálati rádió katolikus adásait készítette, egyházirodalmi munkássága pedig mind a mai napig töretlen. Hogyan fért meg a lelkipásztori munka mellett a tanítás, a rádiózás, és hogyan lett a papból író? Hogyan fogalmazná meg papi és írói hitvallását? – 31 éve vagyok pap. 1983ban szenteltek. Azt, hogy enynyi minden belefért az életembe, ugyancsak a családomnak köszönhetem. Szüleim fazekasok voltak. A fazekasmesterség nem ismeri a nyolcórás munkaidőt, ebben a szakmában nem lehet csak nyolc órát dolgozni – felkeléstől lefekvésig van mit tenni. Nos, állandóan dolgozni, pihenés nélkül tennivenni, ezt láttam gyermekként, és ezt teszem azóta is. Ugyancsak komolyan hatott rám második principálisom, dr. Czirják Árpád. Ő sem tudta, mi a pihenés, mi a leállás. Állandóan dolgozott, tanult, képezte magát, írt, látogatta a hí-

és egymással a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokával – veket, szervezett, tervezett. Állandó tevékenységben égette magát, és igen magas hőfokon. Sokat köszönhetek neki. Áldja meg az Úristen minden lépésében! Egyébként a rádiózást is neki köszönhetem. Akkor már főesperesemként rám bízta ezt a munkát, és neki nem lehetett nemet mondani. Úgy gondolom, papi hitvallásom benne van a jelmondatként Izajás prófétától vett idézetben: „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” (Iz 6,8). Írói hitvallás? Ezek félelmetesen nagy szavak. Nem hiszem, hogy író lennék. Én pap vagyok, és az is akarok maradni életem végéig, de ha időről időre megérint valami, akkor azt meg is írom. A leírt szóval is Istenemet és népemet akarom szolgálni. Egyébként legújabb kötetemben, a Haragszom a muskátlimra címűben pár pontban összefoglaltam, hogy mit jelent számomra az írás, de én inkább a kaptafánál maradnék. Vallom, nem minden tollforgató író is. Az írók társadalma olyan magasztos közösség, hogy abban én nem méretkezhetem meg, hiszen nem írónak készültem.

– A Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon című könyvének 2008-as pünkösdvasárnapi üzenetében úgy fogalmaz, hogy nekünk, mai keresztényeknek azért van égetően szükségünk a Szentlélekre és adományaira, „mert nélküle nem fogunk soha szót érteni, még az egy nyelven beszélők sem. Az a sok­sok értelmetlen vita, személyeskedés, üzengetés, vádasokodás, mellébeszélés, fontoskodás, amely erdélyi magyar közéletünket jellemzi (...), a Szentlélek hiányáról kiabál.” Hogyan látja ma a Kárpát-medencei, ezen belül az erdélyi magyarság közés vallási életét? – Hát továbbra is igen nagy szükségünk van a Szentlélekre. Úgy látom, ha minden nap pünkösd lenne, akkor is maradna tennivaló. Úgy a köz- és a vallási életben szükség van karizmatikus egyéniségekre. Fontos, hogy ők hallassák a hangjukat, és mi

A búcsú egyetlen meghívottja, az ünnepi szentmise szónoka, Ft. Oláh Dénes a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Egyházközség plébánosa és Maros­Küküllő kerület főesperese. 1957. január 31­én született a Hargita megyei Korondon. 1976-ban érettségizett a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában. 1983. június 19-én szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban dr. Jakab Antal püspök. 1983 és 1987 között a kolozsvári Szent Mihály Plébánia segédlelkésze, 1987­től 1990­ig a Kovászna megyei Alsócsernátonnak és filiáinak a plébánosa volt. 1990 és 1996 között a dél-erdélyi Petrozsényben, 1996 és 2009 között ismét Kolozsváron, a külvárosi Szent Péter Plébánián szolgált. Ezzel párhuzamosan 1996–1999-ben ószövetségi szentírást tanított a Babeş­Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, illetve 1997 és 2009 között a kolozsvári közszolgálati rádió katolikus adásait készítette. 2009­óta a marosvásárhelyi belvárosi Keresztelő Szent János Egyházközség plébánosa és Maros­Küküllő kerület főesperese. Egyházirodalmi munkássága is jelentős. Kötetei: Erdélyi karácsony, Az Ige szolgálatában, Szavad fáklya a lábam elé, Tekintetem a hegyek felé emelem, Az Úr szava zúg a vizek árján, Csorgóskút, Haragszom a muskátlimra. Ft. Oláh Dénes papi jelmondata: „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” (Iz 6,8). Izajás próféta szavait, vagyis az engedelmességet tartja papi hivatása alapjának: „A papi élet lényege – vallja a búcsús szónok – az engedelmesség, ami maga a hit, és a hit maga az engedelmesség. Ennek szellemében vállaltam el a csíksomlyói búcsúra való felkérést is. Ha a Szűzanya engem, a méltatlant szemelt ki a ferences atyák által erre a magasztos szolgálatra, akkor én alázattal elfogadom megtisztelő rám tekintését, és az ő segítségével megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy szívemet fogékonnyá, lelkemet készségessé, ajkamat pedig alkalmassá tegyem erre a nem mindennapi feladatra.” hallgassunk rájuk. Egyre töpörödik a másokat is meghallgató, a másokra is figyelő emberek tábora. Mindenki a maga igazát hangoztatja, és nem figyelünk oda egymásra. Észre kellene vennünk, hogy ki az, aki építi közösségeinket, és ki az, vagy kik azok, akik rombolják. Kritikus szemre szükség van, de az állandó kritikára, az ezt én mindenkinél jobban tudom tudálékosságra aligha van szükségünk. Csak a párbeszéd épít: párbeszédre, alkalmazkodó készségre, önzetlen szolgálatra, becsületes helytállásra, folyamatos és kitartó munkára van szükség.

– Areopagosz kínálata című írásában eléggé kiábrándultan, de nem reményvesztetten állapítja meg oktatói munkája kétes eredményessége kapcsán: „világunk, még szűkebb tájainkon is, egyre inkább Athén főterére, az Areopagoszra kezd hasonlítani.” Mit gondol, milyen érvényes alternatívát tud felmutatni a ma fia-

taljai számára az egyház, a vallásoktatás egy olyan világban, amelyben a média diktál ízlés(telensége)t, divatot, értékesnek tüntetve fel az értéktelent? – A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint: „A pap Isten népének a nevelője”. Egy alkalommal megkérdezték alexandriai Szent Kelementől, mit tenne, hogy valakit a hitre vezessen. A nagy szent azt válaszolta: „Meghívnám, hogy lakjon velem egy évig.” Rá kell lassan jönnünk, nem elég csak hitoktatni. Több kell: a példa varázsa, a hiteles élet meggyőző ereje. Táborokra, találkozókra, továbbképzőkre és más hasonló alkalmakra van szükség, amelyeken valami másról is beszélnek. Kellenek a tanúságtevő, vidám, boldog, épkézláb emberek, akik mernek mások lenni, akiket nem fertőzött meg, vagy már kigyógyultak a média gerjesztette fertőzésekből. folytatás a 6. oldalon

Pünkösd

5

folytatás az 5. oldalról

Nem könnyű ez, de már látok biztató jeleket. Vannak, és hála Istennek elég sokan vannak, akiknek Isten ott az életük középpontjában. Erről győz meg a Marosvásárhelyen tanuló és hitüket gyakorló egyetemisták igen szép száma.

– Az évről évre megrendezett csíksomlyói pünkösdi búcsú – amelynek idei jelszava: „Boldog a méh, amely Téged hordott” (Lk 11,27) – és az, hogy 2014 a plébánia éve a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, felteszi a kérdést: milyen szerepet kell(ene) betöltenie a zarándoklatnak és a pasztorális évnek a hívek mindennapi életében, illetve mi lehet az üzenetük azok számára, akik Istent keresik? – Meglátásom szerint a zarándokút a modern evangelizációs eszközök egyike. Ahány ilyen úton részt vettem, és ha az tartalommal megtöltött út volt, mindegyik végén került valaki, aki elmondta, hogy valami a helyére került az életében. Ezért fontos ilyen utakat szervezni híveinknek,

és azt lelkiismeretesen, felkészülten, lelkesen, imádságos lelkülettel levezetni. Minden fáradságot megér. Egyébként életünk sem más, mint zarándokút. Úton vagyunk az örök haza felé. A zarándoklaton ez sűrítve jelentkezik. Aki Istent keresi, menjen el egy jól megszervezett, jó lelkivezető által irányított zarándokútra! Nyissa ki a szívét-lelkét, és a többit bízza a kegyelemre!

– Beszélgetésünk végén térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, szülőfalujának Csorgóskútjához, amelyből ön a könyvében allegóriát teremt: „se több, se kevesebb nem akartam lenni, csak kút. Kút, amely továbbadja mindazt, ami benne felbuzog. Nem ő a forrás! A forrás mélyebben van.” Mit üzen ez a forrás az Ön számára papi életének hétköznapjaiban és az Önre bízott híveknek, illetve mit üzen a csíksomlyói pünkösdi búcsún résztvevő zarándokoknak? – A ferences atyák gyönyörű jelmondatot választottak az idei búcsúra, és ugyancsak nagyon szépek

a kiválasztott szentírási szakaszok. Még ott tartok, hogy ízlelgetem ezeket a csodaszép igéket. Ízlelgetem, és hallgatok. Várom az ég hangját, a forrás megszólalását. Még csend van. Igen nagy csend. Az ég megszólalásának és a forrás felfakadásának igen nagy ára van. Ezzel tisztában vagyok. Azt is tudom, hogy valami nagyot várnak minden Csíksomlyón megszólalótól. Itt élem át alkalmatlanságomat. Én nem akarok semmi mást mondani vagy elmondani, mint amit a bibliai szövegek mondani akarnak Isten magyarul imádkozó, magyarul érző, síró, szenvedő, reménykedő, élni akaró népének. A hit, a remény és a szeretet üzenetét kell szóhoz juttatnom. Ezért imádkozom, ezért böjtölök és elmélkedem, ezért teszek mindent. Azokat pedig, akiknek fontos, hogy mi hangzik el a Hármashalom oltárnál, szeretettel arra kérem, foglaljanak legalább egyszer imáikba! Ha megteszik, Isten áldja meg érte mindnyájukat! Borsodi L. László

Hitünk és nemzetünk védelmezője

A

csíksomlyói kegyszobor sajátos helyet kap a magyar Mária-tiszteletben és a búcsújáró kultuszban. A szobor a Jelenések könyvének asszonyát ábrázolja (Jel 12,1), úgynevezett Napba öltözött Asszony (Mulier amicta sole). Mária lába emberarc formájú holdsarlón tapos, alakját napsugarak veszik körül, feje fölött tizenkét csillagból koszorú. Ikonográfiailag álló Boldogasszony, bal karján áldást osztó Gyermeke, jobbján királynéi jogar. Mária és Gyermek fején tiara jellegű korona – határozta meg a típust Szilárdfy Zoltán 1994-ben. Az aranyozott, festett faszobor valószínűleg székelyföldi szobrászművész alkotása, az 1510­es években keletkezett. 227 centiméter magasságával a legnagyobb magyar kegyszobor. Kevesen tudják, hogy ez az ikonográfiai típus fontos szerepet játszott a Magyarok Nagyasszonya, a Patrona Hungariae közismert ábrázolásának kialakulásában.

6

Csíksomlyó Üzenete

A Napba öltözött Asszony a római katolikus hagyományban ikonográfiailag a Szeplőtelen Fogantatást fejezi ki. Ez a tanítás nagyon erős volt a ferences rendben, különösen annak obszerváns ágában. Az Apokalipszis Asszonyának szimbólumai a megváltás kozmikus jelentőségére utalnak. Az ábrázolás, a bogumil és huszita mozgalmak megtörése, valamint a holdsarlót a törökkel azonosító jelképe miatt a kereszténység ellenségeit legyőző jelképpé lett. A hagyomány szerint egy tatár lándzsájával megsebezte Mária arcát, s a sebet nem lehetett eltüntetni róla. Azt tartja a hagyomány, hogy amikor Erdélyt veszedelmek fenyegetik, Mária arca szomorúságot mutat. Szépen felhasználja ezt a motívumot Kozma Mária Idővallató című regényében. A boldoggá avatás előtt álló Bálint Sándor egykori szegedi néprajzprofesszor (1904–1980) kutatásainak egyik tanulsága szerint a Napba

öltözött Asszony ábrázolása azokat a térségeket jelzi, ahol a katolikus magyarság más, ortodox népekkel érintkezik. A szegedi ferences kolostortemplom 17-18. századfordulóról származó kegyképe is ugyanezt az ikonográfiai típust képviseli. A csíksomlyói búcsú 20. századi története igazi csoda. Egy nagytáji jelentőségű búcsújáró hely néhány évtized alatt a magyarságot öszszefogó, nemzeti kegyhellyé vált. Míg korábban csak a Székelyföld és a szomszédos területek katolikus népét fogta össze és a moldvai magyarokat, 1920 után csaknem egész Erdélyt és a Partiumot. Ennek a ránk nézve tragikus Trianoni békediktátum volt az oka: az újonnan meghúzott országhatárok Szatmárt, Bihart és Máramarost elvágták Máriapócstól, s Csíksomlyó felé fordították. A moldvai magyarok pedig ekkortól kezdve könynyebben látogattak a kegyhelyre. A moldvai magyarok kapcsolata

mögött Szent Ferenc rendje áll. A 16-17. században a bákói ferences kolostor Csíksomlyóhoz tartozó őrség volt, később a ferences missziós atyák népesítették be Somlyóról. A 17. század végétől a bákói rendház a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, azaz a moldvai misszió központjául szolgált. A csíki klastromból már csak vendégként érkeztek szerzetesek. Szerepüket – a nagyszámú olasz és lengyel missziós pap mellett – a 19. században a Szent Erzsébetről nevezett Magyarországi Minorita Rendtartomány papjai vették át. Közöttük talán legnevezetesebb P. Petrás Incze János volt, akire születése 200. évfordulóján 2013-ban emlékeztünk.. A kapcsolat másik erős szála a folytonos kitelepülés volt, amely Székelyföldről Moldvába irányult. Erre az idén, a Siculicidium 250. évfordulóján különösen is érdemes emlékeztetnünk. A menekültként vagy a munkavállalás miatt Moldvába költözött katolikus székelyekben tovább élt az igény őseik szent helyére látogatni. És jönnek máig, minden nyelvi, kulturális elnyomás ellenére. Húsz éve már saját lobogójuk alatt vehetnek részt a körmenetben. Az 1921­től a román hatóságok által újra engedélyezett csíksomlyói pünkösdi búcsú a hűség szent helye és a hűség megvallásának magasztos időpontja lett. A katoli-

kus hitben, a magyar nyelvben és kultúrában való megmaradás szent helye és alkalma. Kisugárzása a ferences rendházak révén az északi Partiumra (Kaplony) és a déli Partiumra (Máriaradna) is kiterjedt. Ez a hivatása megmaradt a román szocializmus évtizedei alatt is. Az így felhalmozott lelki tőke tette naggyá Csíksomlyót 1990 után olyannyira, hogy felváltotta Máriacellt a közmegegyezéses nemzeti kegyhely szerepében. Ezzel azonban újabb, nem mindig könnyen kezelhető feladatot is kapott: hiszen ma már felekezettől függetlenül sok­sok magyar felkeresi nemzeti identitásának megerősítése érdekében. Ebben a helyzetben nem kis gond a búcsújáró hely máriás lelkiségének, ferences vonásainak megőrzése. Napjaink változásainak hatalmas dinamizmusa azonban megújította a kegyhelyet, a több százezres pünkösdi tömeg, a folyamatos érdeklődés sok új intézményt hozott létre, ami együtt jár a ferences kolostor megújulásával is. Itt, a csíki hegyek között a pünkösdi búcsú óráiban át lehet élni, és át lehet érezni a teremtettség érzését és a magyarsághoz tartozás tudatát. Végezetül Bálint Sándor szavaihoz térünk vissza. Nála jobban kevesen értették meg Csíksomlyó, egyál­ talán a búcsújárás szakrális világát, légkörét és lelkiségét. A Boldogasz-

szony vendégségében (1944) című könyvében ezt írja: „A magyarságnak egyik legáldottabb szentélye Somlyó. Szent hitünknek, nemzetünknek örök hivatását hirdeti itt a katolikus Európa szélén, a Regnum Marianum peremén. [… A] kegyszobor, a Napba öltözött Asszony csodálatos magyar szimbóluma, a székelység Noé bárkája [… e]gyütt örvendezik az örvendezőkkel együtt szenved a szenvedőkkel: mosolyog, ha székely népének élete virágzik és elhalványul színében, ha baj fenyegeti. A parasztélet ősi matriarchalizmusa, az embersors örök női ihletettsége talál kifejezést a búcsújárás boldog elragadtatásában, magasztalásában. Ő a moldvai magyarság titokzatos archaizmusának, a székelység sorstudatának misztikus forrása. […] A Napba öltözött Asszony kegyszobra mellett a Salvátor-kápolna is a magyar gótikus jámborság, az observans ferencesség hatását őrzi. […] A kápolna a magyar vallásos népművészetnek páratlan kifejezése, a magyarul átélt katolicizmusnak és a katolikussá teljesedett magyarságnak szimbolikus bizonysága és remekműve. […] Erdély politikával telített levegőjébe Csíksomlyónak kell az emberlét metafizikai szabadságát, a Mária­szimbólum varázslatát árasztania.” Ebben a folyamatban nekünk kell Mária munkatársainak lennünk. Barna Gábor

Pünkösd

7

Szent Borbála szobra, Csíki Székely Múzeum

Szent Katalin szobra, Csíki Székely Múzeum

Mária-szobor, Erdőszentgyörgy, római katolikus templom

Sarlós Boldogasszony szobra, csíksomlyói kegytemplom

A kegyszobor

E

rdély legismertebb kegyszobrát a ferences barátok őrzik Csíksomlyón. A Napbaöltözött Asszonyt jeleníti meg az Apokalipszis víziója nyomán. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jelenések 12,1.) A mennyei királynőként ábrázolt Máriát mandorla alakban napsugárkoszorú övezi, lába alatt a földgömb, a holdsarló, feje körül csillagkoszorú. Bal karjában az áldást osztó gyermek Jézus, jobbjában királynői jogar. A Szeplőtelen Fogantatás jelképes ábrázolásán a kozmikus jelek a földi dolgok feletti hatalmat hirdetik. A holdsarló közepén levő arc a Mária istenanyaságát megkérdőjelező gonosz arca, aki fölött Mária győzedelmeskedik. A XV. század végén, a XVI. század fordulóján a töröktől veszélyeztetett Kárpát-medencében a Mária lába alatti félhold pogány értelmet is kaphatott, melyen Mária mint a kereszténység ellenségeit legyőző Istenanya győzedelmeskedik.

8

Csíksomlyó Üzenete

A XVI. század elején, feltehetően az 1510–1520 között készült Mária­szobor első említésével egy 1624-ben följegyzett leltárban találkozunk, amelyben egy mellékoltár tartozékaként említik. Az 1661-es tatárbetörést, pusztítást és tűzvészt követően, 1664­ben a somlyói ferencesek a brassói Nyerges János oltárépítővel kötnek szerződést a főoltár és két mellékoltár készítésére. A szerződésből kiderül, hogy a főoltárhoz két kész faragott képet (szobrot) adnak az atyák, a csodálatos Mária­szobrot a főoltár közepére tetetik, olyan formában, hogy a feje fölötti koronát két angyal tartsa. A szerződésből körvonalazódik egy háromszintes nagyméretű, szőlőindával díszített, csavart oszlopos, hullámlécekkel, rátétfaragványokkal és angyalfejekkel gazdagon díszített főoltár, melynek az asztalosszerkezetét a szokás szerint feketére festették, míg a faragványokat, rátétdíszítéseket gazdagon aranyozták, ezüstözték. A XVII. század végétől, de főként a XVIII. század-

ban az írott forrásokban többször említik a szobrot, feljegyezve az imához, a Mária közbenjárásához köthető csodákat, imameghallgatásokat. A szobor ismertetését, értékelését is olvashatjuk Losteiner Leonárd rendi történetíró tollából, aki a lövétei, később Székelyzsomborra került szárnyasoltár hasonló korú Mária-szobrával rokonítja. Az oltárszekrénybe illesztett, vértanúszentekkel övezett csíksomlyói Mária-szobrot láthatjuk a csíkszentmihályi és a sepsikörispataki római katolikus templomokban őrzött olajfestményeken, illetve Andreas Wisman, feltehetően brassói részmetsző, nyomódúcán, melyek a csíksomlyói oltár XVIII. századi állapotáról tanúskodnak. 1802­ben a főoltárt lebontják, majd 1844-ben a környéken sokat foglalkoztatott brassói Pap Miklós műhelyével szerződnek az új oltár felállítására. A napjainkban is meglevő oszlopos, baldachinos oltáron központi elhelyezést nyer a Boldogságos Szűz szobra, föléje az Atya Isten, míg két oldalra Szent István és Szent

László királyunk szobrai kerülnek. A kegyszoborhoz körüljárós lépcsőfeljárót építenek. A XVI. század első évtizedeiben készült faszobor készítője ismeretlen. A Mária aranyozott palástjának hangsúlyosan, karéjosan visszatűrt redővetése szepességi kapcsolatokra utal. A történészek, művészettörténészek körében szá­ mos nézetkülönbség fogalmazódik meg. A kutatók jeles tábora a Székelyföldön, ezen belül a Csíki­ medencében fönnmaradt nagyszámú oltár, oltártöredék közti hasonlóság alapján helyi mester, műhely alkotásaként tartja számon. Legközelebbi analógiája a vízzel elárasztott bözödújfalusi római katolikus templomból származik, amely napjainkban az erdőszentgyörgyi újonnan épült templom szentélyében található. Távolabbi analógiái a székelyszállási, a csíkszentmártoni, a csíkzsögödi, a székelyzsombori, a csíkszentkirályi és a csíkszentdomokosi Madonna, valamint hasonlóságot mutat a csíkszentmihályról származó Szent Mihály-szobor faragásával. Közel ugyanannyi érv szól amellett, hogy a majdnem másfél ember nagyságú (korona nélkül 210 cm, koronával 253 cm) Mária-szobor valamely közeli vagy akár távoli, a XVI. század folyamán felszámolt oltár tartozéka lehetett egy jelentősebb katolikus templomban. Tény, hogy a hasonló korú szász emlékektől, mint például a szászbogácsi, a szászsebesi, a szászbrulyai vagy a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum egyik Mária-szobra, faragásmódban aligha szétválasztható. A somlyói Mária-szobor a székelyföldi emlékanyagon belül a Csíki Székely Múzeumban őrzött kisméretű (77 cm magas) Szent Katalin- és Szent Borbála-szoborral mutat szoros hasonlóságot. A nyújtott arc, a testtartás, a köpenyre rásimuló hajtincsek, az ingek felső vonala és az öv által összehúzott ing redővetése egyazon kéz munkájára enged következtetni. Feltételezzük, hogy ugyanazon oltár alkotórészei lehettek, amelynek oltárszekrényében a központi nagyobb szobrot kétoldalt két-két kisebb vértanú szent övezte, amelyekből kettő szerencsésen fennmaradt napjainkig. Az eredeti kompozícióban Mária koronáját

a feje fölött két angyal tartotta. Ezt igazolja a hajdan fedetlen fej felső felének igényes kifaragása, festése. Mária haját csak egy gyöngyfüzéres fonott hajpánt fogta le. Ezzel egyidőben a kis Jézusnak nem volt koronája, a feje tetején a haj teljesen kifaragott, és nincs nyom, lenyomata korábbi koronának. Ennek az eredeti állapotnak a megőrzését, pontosabban újraalakítását kérték az atyák az 1664­es szerződésben is. Talán nem annyira véletlen, hogy kétoldalt Szent Katalin és Szent Borbála szobra állt a XVIII. században, amit a fent említett festménymásolatok és metszetek mutatnak. Mária és a kis Jézus jelenlegi koronája 1664ben készülhetett. A nagy korona belső felére ragasztott papírszalagon vasgallusz tintával írt felirat olvasható: „Corona antiqua Statua B Maria Virginis”; faragása, díszítése hasonlít a csíkszentmártoni Mária­szobor 1675­ben készült koronájához. 1844-ben, a nagy oltár állításakor átalakítást végeznek a Mária-szobron is. A korábbi kompozícióval ellentétben a koronát tartó angyalokat mellőzik, és a koronát Mária fejére helyezik. Az alsó, nagyobb méretű földgömböt megcsonkítják, az aljából lefűrészelnek, és kétoldalt megfaragják, kisebbre szabják. A hársfa szobor üregesen kivájt hátoldalát fenyődeszkával lezárják, a pontatlan illeszkedésből adódó réseket kiegészítik, és fenyőfából sugárkoszorút készítenek, amelyet hozzárögzítenek a hátoldalhoz. Mária ingét felül és alul átfestik fehérre, míg a külső palástot az új dicsfénykoszorúval együtt újraaranyozzák. Az újraaranyozáskor már nem követik a középkori színezés törvényszerűségét, melynek alapján hajdan a palást visszaforduló részeit, a palásthátat kékre színezték (általában azurittal). Mária és a kis Jézus arcán a sérüléseknél a jelenlegi igényes átfestés alatt egy korábbi festékréteg azonosítható, az aranyozott paláston egy tenyérnyi felületen hiányzik az aranylap és az alapozás. A szobor faanyaga és festése aránylag jó állapotban van, kellő gondviseléssel még sokáig és sokaknak segíthet a hit megélésében, gyönyörködtetve a szépet kereső szemet. Mihály Ferenc

Eljöttünk hozzád, Szűz Anyánk Eljöttünk hozzád, Szűz Anyánk, Hallgass meg minket, s tekints ránk! Köszöntünk Somlyó szép Csillaga: Üdvözlégy áldott Szűz Mária! Kegyszobrod itt áll fölöttünk, Kegyelemforrás közöttünk. Köszöntünk Somlyó… Napsugár a Te palástod, Ki szeret téged, megáldod. Köszöntünk Somlyó… Fejeden csillagkoszorú, Ne legyen szívünk szomorú. Köszöntünk Somlyó… Karodon Jézust hordozod, Lelkünket néki ajánlod. Köszöntünk Somlyó… Búcsúra hozzád eljöttünk, Trónusod előtt üdvözlünk. Köszöntünk Somlyó… Így jártak búcsút őseink, Téged tisztelve eleink. Köszöntünk Somlyó… Elhozták hozzád szívüket, Bűn tépte, rongyos lelküket. Köszöntünk Somlyó… Lábadhoz tették gondjukat, Elpanaszolták bajukat. Köszöntünk Somlyó… Te mosolyogtál kegyesen, Megkönyörültél népeden. Köszöntünk Somlyó… Te letörülted könnyüket, Megvigasztaltad szívüket. Köszöntünk Somlyó… Most mi is kérünk, tekints ránk: Szent palástodat terítsd ránk! Köszöntünk Somlyó… Kegyelmet esdjél lelkünkbe, Isten áldását szívünkbe! Köszöntünk Somlyó… Tarts meg az ősi szent hitben, Téged dicsérjünk szüntelen! Köszöntünk Somlyó… Szöveg és zene: P. Márk József

Pünkösd

9

A csíksomlyói kegyszobor

A

csíksomlyói Szent Péter egyházközség a 17. század elején Bálványos-havasát azért kapta a moldvai vajdától, hogy ennek fejében a búcsúra érkező moldvai híveket háromnapi élelemmel és szállással ellássa. A moldvai csángók ma is sajátjuknak érzik a Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomot, itt gyülekeznek, itt töltik virrasztva a pünkösdi búcsú vigíliáját, itt mondanak számukra úgynevezett „csángó misét”, és itt őrzik a csángómagyarok 1992­ben Magyarországról kapott lobogóját is, amellyel felvonulnak a pünkösdszombati körmeneten. A moldvai csángó népmondákban Bálványos-havasa odaadományozásának témája azonban egészen más „tranzakció” részeként, azaz megváltozott értelmi összefüggésben bukkan fel. A moldvai csángók úgy tudják, hogy az értékes havast eredetileg a magyarok adták a lujzikalagoriaknak cserébe a faluhoz tartozó Barátból elvitt Mária-szoborért: „A bákóiak azétt mennek oda Somlyóra, met ott szent hely van. Mondták az öregek, hogy a somlyói Szűzmárja inné van kivive a Barát hegyiről. Inné Bákó mellől. E rég, nem tudom, hán száz esztendeje jöttek a terekek. A Barát hedzsin vot edzs templomecska

A baráti templom (2013)

− még én es értem, mikor kicsi dzsermek vótam −, s abba vót a Szüzanya. De mikor jettek a terekek, a somlyói Szüzmárját odaadták a madzsaroknak. A szobrot. Me ha el nem veszik vala, akkor esszetörik vala a terekek. Met a harengokot, melyikek ott vannak ma es, azokot béhánták vót oda edzs nadzs gederbe. De most má azóta bédugták a gedret. A két harang még most es ott van a Barát hedzsin a szőllőbe. S a somoljói Szüzmárját, mondom, elvették, s vitték Hedre,

Érintőzés a csíksomlyói kegyszobor baráti másolatánál (2011)

10

Csíksomlyó Üzenete

vitték Madzsarországra. Innét elvette két katono a hátáro. Madzsar katonák. De vátoztak! Még vitte kettő, még vitte kettő, s mind udzs tovább. S mikor oda értek abba a helybe, hol rija vadzson épitvel most a templom, onnét többet nem lehetett megmozdissák! Elvette nédzs katona. Nem lehetett. Elejibe oda tettek edzs pár ökröt, két pár ökröt, három pár ökröt, hat pár ökröt − nem lehetett onnan megmozdissák. S akkor otthajták, elmentek a királyhoz, s megmondták ott − nem tudom, melyen király volt abba az üdőbe −, hodzs ne mi történt. S akkor a király azt mondta: − Ott hadzsátok el, met ott a szent hely! − A Szüzanya Máriának a helye. S akkor ottmaradt, s rija épitték a templomot. [...] Idzs vot ez a történet a somlyói Szüzmárjával. A csángók mind tudzsák. [...] S osztándes most errefelé, most edzs száz éve vot edzs Salamon Mihály. Ő vót akkor itt a néptanácsnál a fej. A primár. S akkor ő elment a madzsarokhoz, hodzs fizessék meg. (ti. az elvitt Mária-szobrot) S a madzsarok adatták neki a Bálványos havasait. Met akkor még Bárát es mind ide tartozott, s ő vot a primár. Kalagori. Nagy heljség vot a Bálványos havassa, nem tudom, hány esztena tért le oda. Azt mondták, tizenkét esztena.” (Lujzikalagor)1

moldvai származásának legendája A moldvai csángó mondai történetek összes lényeges motívuma − a földben rejtező szobor csodás megmutatkozása (virág, korona) egy ártatlan kislánynak, templomban való elhelyezés, ellenség elől való menekítés, megsebzés, elnehezedés, újabb templomépítés − előfordul más vidékeken, sőt más népek körében is, vagyis mindezek európai vándormotívumok, amelyek más kegyszobrok és -képek eredetmítoszaira is jellemzőek. De annak, hogy a kegyszobrot minden szövegváltozat egyöntetűen a Bákó melletti Barátból származtatja, valamilyen helyi oka is van. Ebben a vonatkozásban Barát falunak már a neve is sokatmondó. A településnév, amely a forrásokban legelőször 1760­ban Boraz alakban fordul elő, nyilvánvalóan az obszerváns ferencesek „barát” nevéből származik.2 A Bákó melletti Barát a moldvai egyházi levéltári források szerint is a Csíksomlyóról Bákóba jött ferencesek birtoka volt. Ezt az „ötven házas katolikus magyar” falut 1588 előtt a moldvai vajda Terebes néven adományozta a bákói magyar ferenceseknek, akiknek felhatalmazása nélkül a 16. században más pap nem is működhetett ezen a vidéken. Az itteni völgyben 1745­ben épült fatemplom Gyertyaszentelő Boldogaszszony titulusa ugyancsak a ferencesek Mária-tiszteletére utal. A csángó mondai hagyomány és a Barátban működő ferencesekre vonatkozó levéltári adatok arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk Losteiner Leonárd Propago Vitis­ének egyik meghökkentő közlésén, miszerint a csíksomlyói Mária­szobor 1704­től 1758­ig Moldvában volt.3 Ez az adat azonban értelmezhetetlen, hiszen más korabeli adatok ennek ellenkezőjéről szólnak. Mégis marad a kérdés: az erdélyi ferences rend nagy tudású, hatalmas kéziratokat készítő történésze, aki 1744-ben született Kolozsváron, és ott is élt 1790-ig, vajon valóban tévedett-e, amikor 1786−1789­ben keletkezett nagy történeti munkájában pontos évszámmegjelöléssel (!) azt írta, hogy a Mária-szobor néhány évtizeddel

A 2013-ban elkészült hordozható kegyszobormásolat (2013)

korábban, de mindenesetre még az ő életében időlegesen nem volt Csíksomlyón? A szobor moldvai szármázásra vonatkozó helyi néphagyományt természetesen a moldvai katolikus egyház is jól ismeri. Erre alapozva az 1980-as években Barátban a moldvai egyház létrehozta a csíksomlyói pünkösdi búcsú translatióját, kialakítva egy regionális vonzáskörű búcsút, azzal a többé-kevésbé titkolt szándékkal, hogy a csíksomlyóival egyidőben tartott „ellenbúcsú” szervezésével elvonja híveit az ezen való részvételtől. Ugyanekkor Ferencz István csíksomlyói „jézusfaragó” mesterrel elkészíttették, és a baráti templom (1. kép) főoltárára helyezték a csíksomlyói kegyszobor másolatát, amelyhez a csíksomlyóihoz hasonló lépcső vezet fel, és amelyet a Moldvából érkező búcsúsok ugyanúgy különböző tárgyakkal érintenek meg, mint az eredetit. A 2013-as búcsúra Marosvásárhelyen elkészít-

tettek egy másik szobormásolatot is, amelyet a pünkösdszombaton este tartott búcsús körmenetek alkalmával hordoznak körül (2 . kép). Tánczos Vilmos

1. Csernik Antal, szül. 1937., Lujzikalagor − T. V. gyűjt. 1990. 2. A románba átkerült borat ~ barat többes száma boraţi ~ baraţi, amelyet a magyarul nem is tudó olasz pap Boraz alakban jegyezett fel. Innen származik a legrégebbi bukaresti katolikus templom Bărăţie neve is, amelynek eredeti jelentése ’rendház’, ’kolostor’, illetve az ehhez tartozó ’kolostortemplom’. 3. Losteiner Leonard Propago Vitis című, kiadatlan kéziratát Endes Miklós kivonatolta 1942-ben. Az Országos Széchényi Könyvtárban található kivonat (OSZK Fol. Hung. 2101. 55–127.) alapján Mohay Tamás közli ezt a meghökkentő adatot, aki úgy véli, „hogy nehéz mit kezdeni” Losteinernek ezzel a közlésével. Lásd: Uő: Mohay Tamás: A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Budapest, Nyitott Könyv−L’Harmattan, 2009, 221−222.

Pünkösd

11

A csíksomlyói kegyszobor jelentősége

„E

gy kicsi hit, s a Szűzanya kísér és segít. Csak észre kell venni. Bármi legyen az, azt visszafordítja a Szűzanya” – mondta nekem nemrég mélységes alázattal egy idős csíki asszony. Ez a hit, a Szűzanyával való találkozás reménye ad erőt évről évre sokaknak, hogy útra keljenek a somlyói kegytemplomba, ahol a Szűzanya lábai elé borulva vallják meg fájdalmukat, szenvedésüket, illetve itt adnak hálát a velük történt kegyelmekért. Napjainkban a somlyói búcsún résztvevőket sokféle motiváció vezérli: vannak, akiknek vallási tartalma miatt fontos ez az ünnep, míg mások kirándulást, erőpróbát, szórakozást keresnek. Az elmúlt években idős gyimesi és csíki emberekkel beszélgetve, együtt zarándokolva, a középkorias gyökerű vallásos mentalitás elemei tárultak fel előttem. A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, amelynek során a profán világ feszültségei feloldódnak. A hívek a Szenttel való találkozás révén lélekben újjászületnek. A zarándokok Krisztus és Szűz Mária fájdalmának részesévé válnak, ami könnyebbé teszi saját életük terheinek vállalását. A zarándoklatnak fontos eleme, hogy az utat oda-vissza gyalogosan teszik meg a hívek. Egy idős asszony így magyarázta: „A vallásunk úgy tartsa, hogy ha valaki valamit el akar érni, meg kell magát szenvedtesse.” Az idős emberek észre sem veszik a világi hívságokat vagy az út hosszát, az emelkedőket, mert lélekben Máriánál járnak, hozzá, neki énekelnek és imádkoznak: „S azér mentünk a Szűzanyához, hogy kérjük a Szűzanyát, hogy segéljen. Mondták, hogy aki gyalog mén, a Szűzanya úgy megsegíti, hogy semmi, semmi se fáj. Még a lábai se fájtak.” Míg sokan hatalmas hátizsákokat cipelnek meleg ruhákkal, élelemmel, hálózsákkal, esőkabáttal, s próbálják felvértezni magukat a testi kellemetlenségek mindegyike ellen, addig ezek az asszonyok csak egy kis szatyorral teszik meg a hosszú utat, tudják, hogy a testi szenvedések legyőzhetők,

12

Csíksomlyó Üzenete

Érintőzés a vasárnap hajnali napváráskor a kegyszobor Hármashalom oltár melletti másolatánál (2003)

eltűrik a hideget és az esőt is (ezt az isteni kegyelem megnyilatkozásának tartják). Elsősorban nem a testükre, hanem a lelkükre figyelnek, és lelki terheiktől akarnak a zarándokút során megszabadulni. A zarándoklaton való részvételüket a legtöbb esetben valamely családtag egészségéért, békességért, a család szerencsés előremeneteléért ajánlják fel. Hogy ki milyen fogadalmat tesz indulása előtt, milyen kéréssel fordul Máriához, azt nem tárják a széles nyilvánosság elé, az csak Máriára és rájuk tartozik: „Gondolja, hogy még

megteszi ezt is, hogy kéri, hogy ő is vállal a Krisztus keresztjéből egy valamennyicskét…” Olyan történetről is hallottam, hogy egy személy követ rakott a tarisznyájába, „…mert Jézus vitte a keresztjét, s én viszem a követ”. Az éjszakát az idős emberek imádkozva, énekelve az ég és föld közötti köteléket alkotó templomban, Isten házában töltik, akik elfáradtak, azok az oltárok mellett leterített pokrócokon alszanak. (A fiatalabbak közül azonban csak kevesen vállalkoznak a kitartást kívánó virrasztásra, inkább ismerősöknél,

a katolikus székelyek körében rokonoknál töltik kényelemben az éjszakát.) Éjszaka szabadon, akár többször is odamehetnek Szűz Mária szobrához, megérinthetik, és erőt, hitet, gyógyulást meríthetnek az Isten hajlékában folytatott szakrális kommunikációból. A templomban az egyéni áhítat fő helyszíne az 1510­es években készült kegyszobor. A szobor kimagasló művészettörténeti értékéről gyakran hallani, ám az ide zarándokló csíki, gyimesi embereknek ennél jóval többet jelent. Számukra a kegyszobor nemcsak Szűz Máriát ábrázolja, hanem az maga a Szűzanya. A kép és a fogalom szétválaszthatatlanul egybefonódik a gondolkodásukban. Hozzáérintik egy-egy ruhadarabjukat vagy a búcsúfiákat, mert úgy hiszik, hogy e rítus által maguk és a szoborhoz érintett tárgyakat megérintő családtagjaik is részesednek az égi erőből. „Éjjel jó felmenni [a kegyszoborhoz]. Volt, hogy kétszer is felmentünk vagy háromszor is. Mikor nincs zsúfolás, a gyermekeket is felvittem. Oda

szokjuk érinteni a zsebkendőnket, a rózsafüzérünket, tiszta zsebkendőt viszünk a Máriához, hogy nem járunk vele. S akkor azt odavigyük, s megtöröljük a Máriát, s megkérjük, hogy aki eljött, aki törölközik, az es részesüljön a búcsú kegyelmeiben. S amikor hazajövünk, az itthon valókat megérintsük vele. Megmondjuk, törölközzék meg ő es, köszöntse a Szűzanyát, mer ott volt a lábainál.” Egy másik asszony főleg fejfáskor szokta használni az otthon őrzött zsebkendőjét: „Zsebkendőt viszünk, mindig megtörüljük, s otthon azt úgy ünnepre tartjuk, hogy nem szennyezzük bé. S így ahol fáj, megéringessük vele, s az es hasznos.” A zarándoklat az elkövetkező év egészére is segítséget nyújt, hatását hosszú ideig érzik a résztvevők: „Úgy tetszik, mikor hazaértünk, bennünk vót egészen az a szép zarándokút. Két nap is itt, az úton es, az udvarban es azt énekeltem, amit az úton énekeltünk. Mondom, hogy olyan teli szívvel jöttünk vissza, úgy megnyugva,

hogy meg tudtuk járni ezt a szép utat.” Aki idős kora miatt már nem tud elmenni a kegyhelyre, az a hazaérkező lobogóról kér ágat vagy virágot. A virágokat hazaérve „…odategyük a képek mellé, s aztán beleszórjuk az ágyásokba, a vetemény közé, hogy a jó Isten őrözze meg, s a Szűzanyánál jártak ezek a virágok, Szűzanya őrözze meg a határainkat. A jég ne verje el.” Ha nyáron „nagy idő”, azaz vihar jön, tüzet gyújtanak, és az ágból egy darabot a tűzbe vetnek, s tudják, hogy a vihar elvonul. Gyimesben és Csíkban szinte minden házban találkoztam a somlyói Szűzanyát ábrázoló képpel, illetve a zarándoklatról hazavitt zöld ággal. Jól eső érzés volt ezeket látni, hiszen számomra az összetartozást szimbolizálták. Egyúttal azt is jelezték, hogy Mária oltalma nemcsak az ünnep-, hanem a hétköznapokra is kiterjed, ezért a mindennapok küzdelmeiben is bizalommal fordulnak hozzá az emberek. Vass Erika

Angyaloknak Királynéja Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Vértanúknak királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Pátriárkák királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Hitvallóknak királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Rózsafüzér királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Prófétáknak királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

A szüzeknek királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Békességnek királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Apostolok királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Mindenszentek királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Magyarország Nagyasszonya, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk! Ékes virágszál hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk! Pünkösd

13

„E napnak sugárjával Mária tündöklik, Méhben fogadásában felkölt hajnal fénylik…” – Ma is énekelhető hórásének a Szeplőtelen Fogantatásról – Kájoni fordításában –

C

síksomlyó szentségének tükre, egyik bizonyítéka és az 1400-as évek óta folyamatos éltetője az a lelki kincstár, amit a ferences kolostor könyvtára őriz mind a mai napig. Muckenhaupt Erzsébet könyvtörténész-muzeológus könyveiből bőséges tájékoztatást kapunk e gyűjtemény páratlan értékeiről. Itt találhatók a híres egyházzenész, orgonaépítő polihisztor ferences, Kájoni János (1629–1687) kéziratai és az általa alapított csíksomlyói nyomda kiadványai is, például a Cantionale Caholicum énekeskönyv 1676-os és 1719-es kiadásai. A kolostor könyvtárának egyik gyöngyszeme a még kevéssé ismert Latin–magyar versgyűjtemény, más néven Hymnarium, amelyet szép írásával a példás életű, mindenki által szeretett bölcs zenész-hitszónok, Kájoni János 1659 és 1677 között

Énekünk első fele a Kájoni-Hymnarium 850. oldaláról (1659–1677)

14

Csíksomlyó Üzenete

vetett papírra mintegy 1100 oldal terjedelemben. Ez a többségében kétnyelvű, liturgikus, irodalmi és népi áhítati forrásokból származó költeményeket tartalmazó kézirat drámaszövegeket is rejt, többek között a Comico­Tragoedia című iskoladráma első, Váradon 1646­ban napvilágot látott kiadásának pontos – tudomásunk szerint egyetlen – másolatát. A pünkösdszombati csíksomlyói nagybúcsúra, a Szűzanya ünnepére készülvén Kájoni Hymnariumának 850–851. oldaláról egy Mária­köszöntő himnuszt szeretnék – elsőként – közkinccsé tenni. Kájoni megadja az ének eredeti, latin változatát Salve, mundi Domina, coelorum regina… kezdősorral, amely egy késő középkori kegyes költemény (pium dictamen). Az Analecta Hymnica szerint német nyelvterületen egy 1476-ban keletkezett kéziratban, továbbá badeni Cleophas 1516­ban papírra vetett írásában is olvasható. Hogy Kájoni áldásos tevékenysége során Csíksomlyón, Mikházán vagy Gyergyószárhegyen hogyan jutott hozzá ehhez a veretes vershez, egyelőre nem tudjuk, forrásmegjelölésében egy kongregáció, azaz a barokk kor vallásosságában alapvető fontosságú laikus vallásos társulat Manualejára hivatkozik. Ez a himnikus költemény Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról szól, december 8-án biztosan énekelték. Műfaja hórásének, amely zsolozsma felosztású verset jelent: az egyes versszakokat az egyes zsolozsma-imaórákban zengedezték. Kájoni latin változatában a laudesen (hajnali dicséreten) kívül minden imaóra verse megtalálható. Az ének esetében a népzsolozsma egyik korai, 15–16. századi formájával találkozhatunk. Az alábbiakban olvasható magyar nyelvű fordítás minden bizonnyal Kájoni János alkotása. A hórásének válogatott jelzőkkel Szűz

Mária szépségét dicséri, a Kígyó fejét széttörő Napbaöltözött Asszony ószövetségi előképeit is sorjázza. A pünkösdi búcsú elmaradhatatlan része, amikor a nagy kikerülésen a Kis-Somlyó-hegyen éneklik a fe-

Énekünk második fele a Kájoni-Hymnarium 851. oldaláról (1659–1677)

rences eredetű Egészen Szép vagy, Mária… éneket (Dicsérjétek az Urat! = DU 237b), amely ugyancsak az Istenszülő eredendő tisztaságáról zeng. A műfordító Kájoni átültetése – egyezve latin eredetijével – soronként 13 szótagot számlál, úgynevezett „kanásztánc”-ritmusú. Korabeli, 17. századi, alkalmazható melódiáját székely népi gyűjtés alapján mi is énekelhetjük az Íme, egykor Szent István nagy hittel felállott… kezdetű ének szerint (DU 49. és erdélyi változat szerint: DU 49b)! A költeményt eredeti szóalakokkal és mai helyesírással közöljük:

6. Illik vala ily Fihoz anyját megtartani, Évának esetéről éppen megmenteni, Az eredendő bűnek helyt semmit sem hagyni, Úgy, hogy semmi rút mocsok ne fogna látszani. 7. Üdvözlégy, szülő Szűz, Szentháromság temploma, Angyaloknak öröme, tisztaság cellája, Gyönyörűségnek kertje, kesergők vigasza, Eltűrésnek pálmája, szüzesség cédrusa. 8. Te vagy papi áldott föld, gyümölcsöt hoznia, Szent, eredendő bűntől kiváltképpen tiszta, Istennek szent városa, napkelet kapuja, Tebenned minden malaszt, szüzeknek virága. 9. Üdvözlégy, fegyverekkel jegyeztetett bástya, S oltalomnak városa, Dávid erős tornya, S általad megtöreték a Sárkány hatalma, Még fogantatásodban szerét felgyújtja.

Egészen szép vagy, Mária! Havas Gyöngyvér festménye, Kiskunfélegyháza, 2013

1. Üdvözlégy, e világnak s mennyeknek Asszonya, Üdvözlégy, szüzek Szüze, hajnalnak csillaga, Malaszttal teljes lévén, Istenség világa, Siess, édes Asszonyunk, világ oltalmára. 2. Tégedet elválasztott az Úr még öröktől, Egyszülött Igéjének kedves Szüléjéül, Elkészült föld és tenger, már az ég akitől Téged, kiben nincs vétek, készített jegyesül. 3. Üdvözlégy, ó, okos Szűz, Istennek temploma, Hétféle oszlopokkal cifrázott asztala, E világ mocskaitól megtartatott bárka, Még anyádnak méhében hogy sem voltál, tiszta. 4. Te vagy az élők Anyja, szenteknek kapuja, Jákobnak új csillaga, angyalok asszonya, Rettenetes lakóhely, sereg erős szárnya, És a kereszténységnek segedelmes bárdja. 5. Üdvözlégy, szép frigyláda, Salamonnak széke, Mennyei szép szivárvány, látásnak csipkéje, Gedeonnak lágy gyapja, zöldségnek vesszeje, Istennek zárt kapuja, Sámson lépes méze.

10. Ó, győzhetetlen Judit, asszonyok ereje, Abizáj Dávidot, az miként viselte, Egiptus fejedelmet Ráchel mint nemzette, Úgy e világ oltalmát Mária viselte. 11. Üdvözlégy, zengő óra, kin visszavonatik A nap tíz lineával, Ige testesedik, Ember, mert innét alól feljebb emeltetik, Angyalok, kit nem mérnek, íme, kisebbedik. 12. E napnak sugárjával Mária tündöklik, Méhben fogadásában felkölt hajnal fénylik, Tövis között liliom, kitől megtöretik Kígyó feje, mint szép hold, érte úgy láttatik. 13. Üdvözlégy, virágzó Szűz, szeplőtelen Anya, Csillaggal koronázott kegyelem asszonya, Minden angyalok felett mocsok nélkül tiszta, Akit tiszta aranyban tart a Király jobbja. 14. Általad, kegyes Anyánk, bűnösök reménye, Tenger fényes csillaga, hajótörtek réve, Mennyek kinyílt ajtaja, beteg egészsége, Adjad látnunk a Királyt, hol szentek serege. 15. Tenéked, ó, kegyes Szűz, arcra leborulva (A 3–4. sor dallamára:) Mondjuk e szent igéket, hogy vinni jó útra Siess minket kegyesen, ó, édes Mária! Ámen.

Medgyesy S. Norbert

Kiadja a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rend­ tartomány megbízásából a Csíksomlyói Ferences Rendház. Szerkesztők: fr. Urbán Erik OFM, fr. Böjte Mihály OFM, Takács Éva, Borsodi L. László. Lapterv és tördelés: Benedek Enikő. Hátlapfotó: dr. Fodor István. 530203 Miercurea-Ciuc, Str. Szék, nr. 148., Jud. Harghita, România, tel.: +40–266–371449, e-mail: [email protected]. Nyomda: MARK HOUSE – Gyergyószentmiklós, Gábor Áron utca 4. szám, tel./fax: 0266–364674, e-mail: [email protected], igazgató: Dezső László. ISSN: 2360 - 2481 Azok a fotók, amelyeknek nincs feltüntetve a szerzője, a Ferences Archívumból származnak. Megjelenik negyedévente (húsvét, pünkösd, Mária neve, karácsony). Terjesztő: Gergely Izabella SSS.

Pünkösd

15

Ó, áldott Szűzanya Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa, Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága! Bűnösöknek kegyes szószólója! Vigyázz reánk, Édesanyánk, Angyaloknak királyné asszonya! Angyaloknak királyné asszonya! Hajtsd hozzánk, ó, Anyánk, angyali orcádat, Drága szent Fiadat érettünk imádjad! Hogy láthassuk mennyben szent Atyánkat: Vigyázz reánk, Édesanyánk... Mily boldogok azok, kik Téged dicsérnek, Neked tiszta szívből buzgón énekelnek. Szent Fiadnál ők kegyelmet nyernek: Vigyázz reánk, Édesanyánk...

Csíksomlyó Üzenete