Csernus Tibor. Botticellitől Picassóig Modernek Kassáról Moholy-Nagy, jelen időben A tekintet hatalma Ez történt 2009-ben évértékelő körkérdés

2010. február

h u ng a rt k ön y v s or o zat

Csernus Tibor

10. február • XXI. évf. 2. szám

www.uj-muveszet.hu

20

ára

695 Ft

DPŝYpV]HWW|UWpQHWLP~OW|U|NVpJHLKH]tJ\&DUDYDJJLRYDJ\+RJDUWKPŝYpV]HWpKH]8WROVyNRUV]DNiEDQV]DEDGRQMiUW iW D KpWN|]QDSL MHOHQHWHN YLOiJiEyO D] LURGDOPL W|UWpQHWHNEH PLN|]EHQ PLQGYpJLJ D IHVWŃL KDWiVRN PLQG W|NpOHWHVHEE PHJMHOHQtWpVpUHW|UHNHGHWW

Ár: 1.995 Ft / kötet

HU ISSN 08662185

&VHUQXV 7LERU ² HJpV] DONRWyL SiO\iMD VRUiQ V]tYHVHQ IRUGXOW VDMiW NRUiEEL NRUV]DNDLKR] pSS~J\ PLQW

Botticellitől Picassóig Modernek Kassáról Moholy-Nagy, jelen időben A tekintet hatalma Ez történt 2009-ben – évértékelő körkérdés

A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART(J\HVOHWQpOYDJ\PHJUHQGHOKHWŊNDZZZKXQJDUWRUJZHEROGDORQ

HUNGART EGYESÜLET

%XGDSHVW)DON0LNVDX

KXQJDUW KLUGHWHV [ &VHUQXV 7LERU LQGG uM-2010-02-februar-borito-01.ind1 1

7HO

7HOID[

(PDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJ

:HEZZZKXQJDUWRUJ

2010. 02. 03. 20:38:05

Még nem késő! Ha meg akarja ismerni a képzőművészet valódi értékeit, fizessen elő az XXI. évfolyamára! Minden előfizető értékes könyvet kap ajándékba – egyéves előfizetés esetén – az Új Művészet-sorozatból. Bővebb felvilágosításért forduljon Ollári Barbarához!

e-mail: [email protected]

telefon: (1) 341-5598

A XX. század művészetének sokszínűsége

László Károly Gyűjtemény Dubniczay-palota 8200 Veszprém, Vár u. 29. +36 88 560 507; +36 88 560 508 [email protected] www.carllaszlocollection.hu

Scheiber Hugo Három fekete zenész (1930) Karton, akvarell 69,5×49,5 cm

SCHWEIZ KONKRET

Modern Képtár Vass László Gyűjtemény állandó kiállításai IV.

Camille Louis Graeser Vörös-sárga mozgás / 1974 / akril, vászon / 60x60 cm

uM-2010-02-februar-borito-01.ind2 2

Veszprém, Vár utca 3-7. www.vasscollection.hu [email protected] tel: 00 36 88 561 310

2010. 02. 03. 20:39:09

Tiziano Vecellio: Krisztus és Cirénei

Moholy-Nagy László: CH Beata I., 1939

František Foltýn: Csendélet pohárral

Simon, 1560 körül

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

tar talom

Könyvszemle

Botticellitől Picassóig

4

34

FEHÉR ILDIKÓ

Szombathy Bálint: Marék homokot szorongatva

Itt is van egy Crivelli? A Szépművészeti Múzeum reneszánsz festészeti kiállítása

8

GELLÉR KATALIN

Franciák a Szmolenszkij bulvárról

LÓSKA LAJOS

Kalandozások a művészet határmezsgyéjén

35

VÁRALJAI ANNA

Varga Patrícia Minerva: Minerva MMix

Degas-tól Picassóig

Könyvkritika Avantgárd pólusok

12

P. S Z A B Ó E R N Ő

Művészet, jelen időben Moholy-Nagy László művei a Shirn Kunsthalle retrospektív tárlatán

16

LÓSKA LAJOS

Kiállítások

36

Szikora Tamás kiállítása

37

SINKÓ ISTVÁN

Álruhában, meztelenül

Modernek Kassáról

Szikszai Károly kiállítása

A város képzőművészete a két világháború között A borító Pablo Picasso A két akrobata (Harlekin és társnője) (1901, olaj, vászon, 73x60 cm) című festményének felhasználásával készült

HEMRIK LÁSZLÓ

Emlékezet-objektek

38

PAKSI ENDRE LEHEL

Holdképek A csábítás trükkje

20

Giricz Máté kiállítása

40

BORDÁCS ANDREA

A tekintet hatalma Szemkontaktus és testbeszéd a képzőművészetben

24

TIHANYI LAJOS

Álmodik a város Roham-kiállítás

41

SOMOGYI ZSÓFIA

Az ember felette áll a semminek

KONDOR ATTILA

Az én mint a lét arca Százötven év klasszikus és kortárs egoértelmezése

A XX. Miskolci Téli Tárlat Ez történt 2009-ben

Távkapcsoló

28


Üzenetek Sandarbh lakóitól Hibák és kontextusok – kortárs művek Indiából

31

MULADI BRIGITTA

Interfészek Salam Haddad, El-Hassan Róza, Köves Éva és Sztojanovits Andrea kiállítása

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-02-februar-01.indd 1

Eike: Kártyavár (House of Cards), 2009

43

Körkérdés

SZERK.: BORDÁCS ANDREA

A legjobbak és a legrosszabbak Bordács Andrea, Fenyvesi Áron, Gulyás Gábor, Hemrik László, Mélyi József, Muladi Brigitta, P. Szabó Ernő, Perenyei Mónika, Petrányi Zsolt, Rieder Gábor, Spengler Katalin, Szegő György, Tatai Erzsébet

Chintan Upadhyay: Maya, 2009

Stark Attila: Park, 2009

2010. 02. 02. 2:26:46

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Miként nézi, szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazon képeket különféle – művészettörténeti, történeti, kortársművészeti, életrajzi vagy akár lélektani – kontextusokban? A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti a nézőt. Az Ernst Múzeum termeiben most a szélesebb hazai közönség is megismerkedhet az alkotással.

„Col Tempo” – a W.-projekt Ernst Múzeum, január 15–március 14.

Az 53. Velencei Biennále Magyar Pavilonjában volt látható Forgács Péter médiaművész rendhagyó médiaművészeti installációja. A Rényi András kurátor gondozásában megvalósított mű egy a II. világháború idején nemzetiszocialista antropológiai kutatások céljából összegyűjtött és ma a bécsi Természettudományi Múzeumban őrzött film- és fényképarchívum anyagából építkezik, de nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása. Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus-struktúrában mutassa meg, hányféleképpen nézhetünk rá a másik emberre?

Földi Paradicsom Modern mesterművek a Kasser-Mochary-gyűjteményből Magyar Nemzeti Galéria, 2010. február 6–2010. május 2.

A magyar származású Elizabeth és Alexander Kasser (eredeti nevén Kasza) házaspár, illetve az 1969-ben létrejött Kasser Művészeti Alapítvány modern képzőművészeti gyűjteménye nemcsak a gyűjtők és alapítók személye miatt lehet fontos a magyar látogatóknak. A nem a nagy gyűjtői divatokat követő, hanem kifejezetten az ő személyes ízlésüket tükröző, sok esetben a művészekkel való baráti kapcsolatukon alapuló gyűjteményük a modern művészetnek nagyon inspiráló, egyéni és hiteles olvasatát adja.

A kurátorral és a művésszel az Új Művészet 2009. júniusi számában olvashattak interjút.

Forgács Péter: „Col Tempo” – a W.-projekt, 2009

A Földi Paradicsom az emberiség örök víziója és vágyálma a tökéletességről, a természetről, az emberek közötti harmóniáról, arról a soha nem volt aranykorról, ami a művészet számára az egyik legkimeríthetetlenebb téma. A gyűjtemény 53 művésztől válogatott 102 darabja mind ebbe a hatalmas tematikus keretbe ágyazódik (kurátor Bellák Gábor). Rodin, Bourdelle, Marino Marini, Giacometti, Henry Moore szobrai, Monet, Degas, Renoir, Chagall festményei, Modigliani, Matisse, Lipschitz grafikái sok más kiváló alkotással együtt öt nagy tematikus egységben mutatják be a modern művészet mestereinek Földi Paradicsomot megidéző vízióit. Paul Signac: A harmónia kora (Az aranykor nem múlt el, még csak most jön), 1895, olaj, vászon, 65,5x81 cm, Kasser Art Foundation

Toulouse-Lautrec litográfiái A párizsi mondén világ Szegedre költözik REÖK, Szeged, 2010. január 30–május 6.

A posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású alkotójától litográfiák érkeznek Szegedre, köztük olyan ismert művek, melyek a Moulin Rouge fülledt, bomlasztóan izgalmas, csillogó éjszakai világát ábrázolják. A kiállításon szereplő fekete-fehér és színes litográfiákat egy New Yorkban élő, magyar származású műgyűjtő-galerista tulajdonából kölcsönzik a szervezők. Csaknem nyolcvan Toulouse-Lautrec-alkotás látható a tárlaton (kurátor Nátyi Róbert). A képek biztosítási értéke közel százmillió forint. A „Moulin Rouge-hangulatot” – a párizsi mondén társaságok, a buja parfümöktől illatozó nők és szivarfüstbe burkolózott, cilinderes urak világát – kelti életre a kiállítás. A szervezők különleges, éjszakai programokkal is készülnek, melyek megidézik a mulatók és kabarék aranykorát, ToulouseLautrec kedves helyszíneinek világát.

2


2010. február

Toulouse-Lautrec: The Jockey, 1899, litográfia, olaj- és vízfesték, 51,5x36,3 cm

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

2010. 02. 02. 2:27:41

k i á l l í t á s ajánló

nak. Az alkotók, ismervén a kortárs cenzúra működését, kísérletet tettek annak megkerülésére és kijátszására. A test, a nyelv és a köztér a beavatkozás eszközei és a korlátozott nyilvánosság helyszínei is – a kiállítás ennek lehetőségeivel és konfliktusival foglalkozik.

Szubverzív részletek Trafó Galéria, 2010. január 28–február28.

A kiállítás a 2009 nyarán a Württembergischer Kunstverein Stuttgartban bemutatott nemzetközi projekt anyagából válogat (magyar kurátorok: Szőke Annamária és Peternák Miklós). Bemutatja a múlt század 60-as és 90-es évei között a kelet-európai és a dél-amerikai totalitárius rendszerek uralmának idején keletkezett, részben azok hatására létrejött rendszer- és társadalomkritikus művészeti alkotásokat, történetének egyes mozzanatait. A bemutatott konceptuális művek a hatalmi struktúrák leleplezésével, a tradicionális művészetfogalom megkérdőjelezésével, a magánszféra és a közösség találkozási pontjaival foglalkoz-

A kiállítást a MKE Intermédia Tanszékén kapcsolódó programok – előadások, beszélgetések, vetítések – kísérik. A stuttgarti kiállításról az Új Művészet 2009. novemberi számában olvashattak (Hornyik Sándor: Koncepciók, intézmények és ideológiák. Eszmetörténeti adalékok a konceptuális művészet szubverzivitásához).

Letícia Parente: Trademark, 1975, film DVD-n, hang, 11’ 44”, A Museo de Arte de Lima Collection, Contemporary Art jóvoltából, Acquisitions Committee 2007

Túlélőfelszerelés a globális felmelegedés utánra

egyszerre adja a teljes üresség és a teljes tömörség illúzióját.

Petko Dourmana installációja, Videospace, 2010. február 5–március 27.

A bolgár művész kiállításán a galéria terében egy lakóteret láthatunk felépítve, melynek környezete egy minden organikus élettől mentes, elhagyatott tengerparti táj: a globális felmelegedésre adott radikális válaszként előidézett „nukleáris tél” következtében kialakult apokaliptikus helyzet. A vetített tájkép és az installáció összes világítása az infravörös tartományban mozog, mely az emberi szem számára nem érzékelhető, de láthatóvá válik a közönség részére kiosztott éjjellátó eszközökkel. A projekt alapja az az elmélet, hogy amennyiben a felmelegedés gátlása érdekében a földfelszínt elzárjuk a napfénytől, az infravörös tartomány szerepe felértékelődik a túlélésért vívott harcban. Az installáció tökéletesen elsötétített tere

Petko Dourmana Szófiában élő médiaművész projektjeiben a technológia és az új médiumok kapnak elsődleges szerepet. Jelenlegi munkái az emberi érzékelés kiterjesztésére és a kommunikáció fejlesztésére irányulnak, kihasználva a technológia előnyeit és hátrányait. Az InterSpace Association alapítójaként és elnökeként több nemzetközi művészeti projekt és esemény szervezésében vett részt Bulgáriában és szerte a világon. A magyar közönség 2009-ben a pécsi Temporary City fesztiválon láthatta, de részt vett a debreceni MODEM által szervezett Intermodem művészeti workshopon is. Petko Dourmana installációja infravörös vetítéssel

A tárlat az Esterházy Művészeti Díj 2009 A festészet mint orientáció és projekció díjazottjainak – Horváth Dániel, Siegmund Ákos, Collegium Hungaricum, Bécs, 2010. január 26–március 12. valamint a Borsos-Lőrinc Lilla és Borsos János művészházaspár – alkotásait mutatja be. A díjat 2009-ben alapította az Esterházy Magánalapítvány, és tavaly novemberben osztotta ki először. A díj megalakításával és odaítélésével fiatal, tehetséges művészek felkarolása és a pályájukon való elindítása a cél. Az elismerést kétévente minden alkalommal legalább két, de maximum három, 35 év alatti fiatal magyar művésznek ítélik oda.

Esterházy Művészeti Díj 2009

2009-ben a zsűri – melynek tagjai Hegyi Lóránd, Alexander Tolnay, Niklai Judit, Tijana Stepanovic, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, valamint a díj alapítója, az Esterházy Magánalapítvány és a díj főszponzora, az UNIQA részéről Ottrubay István és Konstantin Klien – 105 műalkotásból 18-at válogatott ki. A végső döntést 2009. október 5-én hozta meg a grémium Siegmund Ákos, Hatházi László, Győrffy László, Szabó Eszter, Horváth Dániel, Batykó Róbert, Balogh Boglárka, Bolla Rita, Borsos Lőrinc, Sándor Krisztián, Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa, Szabó Klára Petra, Szentesi Csaba, Kis Róka Csaba, Töttös Kata, Hidvégi Áron, Miklós Hajnal pályaművei alapján. A nagyszabású tárlat kurátora Hegyi Lóránd.

2010. február

Horváth Dániel: A”, 2008, olaj, vászon, 150x110 cm


3

2010. 02. 02. 2:28:17

Itt is van egy Vasari? – tette fel a kérdést meglepődötten Louis Waldman amerikai művészettörténész 2008 márciusában,

FEHÉR ILDIKÓ

amikor a Szépművészeti Múzeum egyik eldugott, tetőtéri resta-

Itt is van egy Crivelli? A Szépművészeti Múzeum reneszánsz festészeti kiállítása 2009. X. 28–2010. II. 14.

urátor-műtermében meglátta a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában lévő Angyali üdvözletet. A több mint másfél méter átmérőjű tondó a 2008-ban történt restaurálásáig raktárakban porosodott, valódi értékei rejtve maradtak. Az eddig ismert adatokból csak annyi volt biztos, hogy a kép 1896-ban bukkant fel először a műkereskedelemben, de mesterének meghatározása körül nagy volt a bizonytalanság. Azonban miután Kovács Éva letisztította róla a besötétedett lakkréteget, majd konzerválta a táblaképet, nyilvánvalóvá vált, hogy egy kiváló kvalitású műről van szó. Waldman bravúros stílusanalízissel és a fest-

Raffaello Santi: Áldást osztó Krisztus (Pax Vobiscum), 1505-1506 között olaj, fa, 31,7x25,3 cm, Brescia, Pinacoteca Tosio-Martinengo

„…mindig szem előtt tartottam Országos Képtárunk (…) jelenlegi anyagát, másfelől pedig azon feladatot, melynek megoldására az hivatva van t.i. hazánk lakosságának lehetővé tenni, hogy Magyarország fővárosában teljesen tájékozhassa magát a festés történetének különféle phazisairól és tiszta képet nyerhessen e fontos művészeti ágról.” Pulszky Károly, 1893. november 28.

ményhez készült, a mester saját kezű tollrajzának bemutatásával igazolta, hogy a kép a firenzei cinquecento kimagasló egyéniségének, Giorgio Vasarinak egy késői munkája. A festmény eredetileg a vatikáni palota Pius-tornyában található Szent Mihálykápolna festészeti dekorációjához tartozott és 1570-71-ben készülhetett V. Pius pápa megrendelésére. A pápa igencsak meg lehetett elégedve Vasari festményeivel, mivel jutalmul a művészt a Szent Péter-lovagrend tagjai közé választotta és az „Aranysarkantyús lovag” címet is neki ajándékozta. A firenzei mesternek nem ez az egyetlen képe, amely magyarországi gyűjteményben található. A Szépművészeti Múzeum új, időszakos kiállításán a szegedi tondó mellett ugyanebben a teremben láthatjuk a Kánai Menyegző című művét, amely a budapesti múzeum tulajdona, ez pár évvel az Angyali üdvözlet előtt készült. Louis Waldman az egyértelműen Giorgio Vasari hiteles munkái közé emelt szegedi tondóról szóló felfedezését és a kép keletkezési körülményeit megvilágító tanulmányát a budapesti kiállítás katalógusában publikálta először. A magyarul és angolul is megjelenő kiadványnak ez a tétele vált a legkiemelkedőbb szakmai újdonságává. A Baán László irányításával megrendezett új tárlat jelentősége abból is adódik, hogy Magyarországon az itáliai reneszánsz festészetet – a firenzei művészetre koncentráló 2008-as Medici-kiállítást nem számítva – még soha egyetlen időszaki kiállítás sem próbálta meg bemutatni ilyen mélységben, ilyen nagyszámú és jelentős mester munkáin keresztül. A középkori művészetből kialakuló, a tudományosság igényével Firenzében megszülető új stílust képviselő festmények a kronológiát hozzávetőlegesen megtartva, bizonyos fogalmak, témák köré csoportosítva szerepelnek egészen a manierizmus korszakáig, mellyel az utolsó két teremben találkozunk. Tátrai Vilmosnak, a kiállítás korátorának rendezési elve nem tűnik zavaróan didaktikusnak, ugyanakkor érdekes együtthatások vezetik előre a látogatót. Látványos egységet képeznek például a portrék, a Leonardo hatását mutató képek terme, a

4


2010. február

kiváló festmények Tizianótól vagy a firenzei manierizmust képviselő Pontormo-, Bronzino-festmények.

2010. 02. 02. 2:28:28

A Szépművészeti Múzeum új kiállítását értékelő kritikák

egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményéhez

gyakran hangsúlyozzák, de nem eléggé, hogy a múzeum

tartozó Dosso Dossi- és Jacopo Bassano-kép

állandó kiállításán kívül a magyarországi látogató most talál-

együtt szerepel több mint 100, az itáliai rene-

kozhat először hazai múzeumban egyszerre több olyan művész

szánsz csúcsait is képviselő festménnyel, akkor

munkáival is, mint Leonardo, Raffaello, Botticelli, Filippino Lippi

néha igen látványos tanulságokat vonhatunk le.

és Tiziano. Ez az igényesség a kiállítási katalógus megjelené-

Ezek a tanulságok sok esetben hasonló módon

sében és tartalmi, szakmai színvonalában is megmutatkozik.

fogalmazódnak meg bennünk is, mint ahogyan

A festményeket bemutató egyes katalógustételek szerzőinek

a kérdését Waldman tette fel a szegedi tondó

kiválasztásakor a szerkesztők arra törekedtek, hogy a téma

kapcsán: És itt is van egy gyönyörű Crivelli?

vagy a művész nemzetközileg elismert specialistáját kérjék

Itt van ez a különleges Bronzino, ez a Gentile

fel, és ez sok esetben sikerült is. Számomra azonban valódi

Bellini? Mert bizony ilyen közvetlen összeha-

erénye abban rejlik, hogy nem egy külföldön összeállított

sonlításokra lehetőséget adó kontextusban

és megszerkesztett kiállítás koncepciójának magyarra fordí-

kezdjük el (merjük) megérteni valódi értékeit

tott változatát olvashatjuk benne – mint a 2008-ban látható

azoknak a képeknek is, amelyek a múzeum

A Mediciek fénykora kiállítás katalógusa esetében –, hanem a

emeleti állandó kiállításán szerepelve évek

hazai gyűjteményeket és lehetőségeket ismerő, muzeológusok, vagy évtizedek óta a szemünk előtt vannak. Mindenképpen ezek közé tartozik Gentile Bellini

vezett kiállítás művészettörténeti tanulságait és tudományos

portréja, amit Cornaro Katalin ciprusi királynőről

hátterét. Mindez azért nagyon fontos, mert amikor a budapesti

festett, vagy Carlo Crivelli Trónoló Madonna

múzeum saját anyagából kiválasztott kb. 30 műtárgy és az

gyermekével című táblaképe. Lenyűgöző erővel

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet, 1570-1571 olaj, nyárfa, átmérő: 157 cm Szeged, Móra Ferenc Múzeum (A vatikáni palota Pius-tornyának Szent Mihály-kápolnájából)

2010. február

szakemberek által a Szépművészeti Múzeum számára megter-



5

2010. 02. 02. 2:28:33

Andrea del Verrocchio

6


2010. február

műhelye: Trónoló Madonna gyermekével, öt szenttel és két angyallal, 1470–1475 között tempera, fa, 168x177,5 cm (festett felület 158,5x166 cm) Budapest, Szépművészeti Múzeum (A firenzei San Domenico del Maglio-templomból)

hat Sebastiano del Piombo Férfiportréja is, amely

Szintén Pulszky vásárlása során került a budapesti múzeum

elhelyezésében Leonardo Hermelines hölgyére

gyűjteményébe az Trónoló Madonnát öt szenttel bemu-

rímelve, Raffaello Kettős portréja mellett idézi fel

tató táblakép, amely a kiállítás első szakaszában A festészet

Pulszky Károlynak, a Szépművészeti Múzeum

tudománya témakör köré csoportosított kiváló firenzei fest-

jogelődjének tekinthető Országos Képtár első

mények, Paolo Uccello, Botticelli, Filippino Lippi, Domenico

igazgatójának alakját, akinek sorsa köztu-

Ghirlandaio munkái között szerepel. Ezt a nagyméretű,

dottan szorosan összefonódik ezzel a képpel.

Verrocchio műhelyéhez köthető művet egy időben az Uffizi

A kiállításon látható hazai festmények nagy

képtár igazgatója is nagyon szerette volna megszerezni.

része Pulszky Károly vásárlásai során kerültek

A festmény a 19. század közepén egy firenzei műkereskedő,

Budapestre a 19. század utolsó évtizedében,

bizonyos Alessandro Foresi tulajdonában volt. A műkeres-

köztük Piombo képe is, amit ő Raffaello munká-

kedő pontosan 130 évvel ezelőtt felajánlotta, hogy eladja az

jaként vásárolt meg igen komoly összegért.

Uffizi számára a szerinte egyértelműen Verrocchio saját keze

Pulszky attribúciós tévedését politikai ellenfelei

által festett oltárképet. A firenzei képtár igazgatója is nagyon

ürügyként használták fel, amikor 1896 január-

szíves látta volna a múzeum gyűjteményében ezt a képet,

jában elmozdították hivatalából, majd további

mivel a Krisztus megkeresztelésén kívül más festménye nem

vádaskodásokkal önkéntes száműzetésbe és

volt a firenzei képtárnak Verrocchiótól. Az igazgató azonban

öngyilkosságba taszították. A budapesti fest-

nem tudta pénzben kifizetni azt a hatalmas összeget, amit

mény szerepelt 2008-ban Rómában, a Palazzo

a műkereskedő kért volna a képért. Ezért egy cserét ajánlott

di Veneziában Sebastiano del Piombo műve-

fel: 116 darab művet kínált fel a Trónoló Madonnáért, azaz

iből megrendezett kiállításon is. Ez a kiállítás

nem sokkal kevesebb műtárgyat, mint amennyit az éppen itt

igen látványosan igazolta, hogy az egy időben

tárgyalt budapesti kiállításon összesen láthatunk: antik szob-

Raffaello köréhez is tartozó festő egyik legki-

rokat, francia kárpitokat, festményeket – köztük Guido Reni

válóbb portréját sikerült Pulszky Károlynak

több képe és Agnolo Bronzino Cosimo I. de’ Mediciről készült

megvásárolnia.

2010. 02. 02. 2:28:42

portréja is szerepelt. A pontos műtárgylistát egyébként máig őrzi az Uffizi archívuma. A „cseretárgyakat” az Uffizi egyik termében gyűjtötték össze, hogy impozáns együttesként ajánlhassák fel a műkereskedőnek egyetlen egy képért. A 19. század közepének itáliai művészetszemléletét tükrözi, hogy a felkínált művek közt lévő néhány manierista festmény, a Rubens tanítványai által festett és a 17. századi Hollandiában készült képek, összességében nem jelentettek akkora értéket a kereskedő számára, hogy odaadta volna értük Verrocchio festményét. Időközben néhány szakértőből álló bizottság is megvizsgálta a képet, és ők inkább műhelymunkának, mintsem saját kezű Verrocchio-műnek ítélték. A gyönyörű táblakép ily módon tehát nem került be az Uffizibe, a felbőszült műkereskedő Párizsba, majd Londonba vitte, itt adta el egy aukciós cégnek, akitől Pulszky Károly megvásárolta. A tábla- és vászonképeken kívül a kiállításon az itáliai reneszánsz falfestészetet Franciabigio képe mellett a múzeum saját gyűjteményéhez tartozó két freskó, az umbriai Bartolomeo Caporali Madonnája és egy ismeretlen lombard festő Jozafátot ábrázoló falképe képviseli. Caporali gyönyörű festménye jó választás volt, különösen úgy, hogy sikerült mellé helyezni ugyanennek a festőnek a perugiai képtárban őrzött Angyali üdvözlet táblaképét. Néha feledésbe merül, és egy ilyen nagy volumenű kiállítás sem használja ki kellőképpen, hogy az olaszországi gyűjtemények után, az európai múzeumokkal összehasonlítva a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi a legtöbb itáliai középkori és reneszánsz falképet. Nyilvánvaló, hogy ebből a különleges gyűjteményből lehetett volna kvalitásosabb, a nagyközönség számára is érdekesebb darabot választani, mint az ismeretlen festő tizenkét darabos sorozatának egyikét. A nagysikerű Medici-kiállítás után a Szépművészeti Múzeum ismételten egy olyan, itáliai témájú időszakos kiállítást rendezett meg, amelyet nyugodtan hasonlíthatunk Európa nagy kiállítótermeinek tárlataihoz. Lehetővé teszi ezt az igényesség, a művek kvalitása és a katalógus tartalmi hozadékai is, mindössze néhány technikai részleten – mint a szűkös terek – lehetne változtatni. A kiállítás kivitelezésénél érdemes lett volna figyelni arra, hogy a festmények megértését segítő magyarázatok megfelelő méretben kerüljenek a falra, és azok is olvashassák, akik nem közvetlenül a vonatkozó kép előtt állnak. A budapesti kiállítással párhuzamosan látható Firenzében az Inganni ad Arte, az európai művészetben a trompe-l’oeil technikáját és megjelenési formáit bemutató megakiállítás a Palazzo Strozzi épületében. A tárgyakat kísérő feliratok itt például olyan méretűek, hogy sok látogató esetén is könnyen elolvashatóak. A Szépművészeti Múzeumban folytatódik a sikeres, nagy kiállítások sorozata: a február közepén bezáró reneszánsz tárlatot néhány év múlva az itáliai barokk festészetének nagy alakjait bemutató kiállítás követi majd. Bartolomeo Veneto: Flóra, 1520–1525 körül, tempera és olaj, Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, 1490 körül, olaj, fa, 54,8x40,3 cm, Krakkó, Czartoryski Alapítvány


2010. február

nyárfa, 43,6x34,6 cm, Frankfurt am Main, Städel Museum 7

2010. 02. 02. 2:03:14

kapható, bár a mai technikához viszonyítva rossz minőségű albumok reprodukcióin keresztül. A változásoknak köszön-

GELLÉR KATALIN

hetően, például a Puskin Múzeum esetében a nagy értékű

Franciák a Szmolenszkij bulvárról

francia kollekció gyűjtőit is értékelik, akik a 18. századi orosz arisztokraták után kiemelt érdeklődéssel fordultak a francia művészet felé.1 A Puskin Múzeum most Budapestre érkező vándorkiállítása is zömében I. A. Morozov és Sz. I. Scsukin gyűjteményéből válogatott műveket mutat be.

Degas-tól Picassóig A festményeket a gazdag orosz gyűjtők a 20. század elején Szépművészeti Múzeum, 2010. I. 28–IV. 25.

maguktól a festőktől rendelték, vagy mára legendássá vált helyszíneken és személyektől, a Durand-Ruel Galériában és Amroise Vollard-tól vásárolták. Jóllehet az orosz festők a magyar és más kelet- és közép-európai festőkhöz hasonlóan

Nemzedékem a 19-20. századi francia

az 1900-as évektől szinte kivétel nélkül Párizsba mentek

Edgar Degas: Fényképésznek

festészetet a Szépművészeti Múzeum

tanulni, az orosz posztimpresszionizmus virágzása és hosszú

modellt álló táncosnő, 1875 olaj, vászon, 65x50 cm © The State Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow

kevés, de féltve őrzött darabja mellett nagy-

utóélete, Gauguin, Matisse és Cézanne döntő hatást gyako-

részt a moszkvai Puskin Múzeumban ismer-

roló művészete a párizsi tanulmányutak mellett ezeknek a

hette meg, vagy orosz kiadású, elérhető áron

nagy moszkvai gyűjteményeknek is köszönhető volt. A Scsukin testvérek (mind a három testvér gyűjtött, egyikük le is telepedett Párizsban) és Ivan Morozov neve elválaszthatatlanná vált az orosz művészet 20. század eleji új korszakától. Mindkét família sikeres, nyitott szellemű üzletemberekből állt, bevételeik jó részét gyűjtésre fordították. Scsukinék kulcsszerepet játszottak a textilkereskedelemben, Morozovék a -gyártásban. Az utóbbiak ősei jobbágyok voltak, majd iparosként gazdagodtak meg, az ószertartásúak (a raszkolnyikok) közé tartoztak. Morozov a nabikat és Paul Cézanne-t szerette, ennek ellenére a fauve festők műveit is gyűjtötte. Scsukin szenvedélyesen rajongott a lelki alkatához közel érzett festőkért, elsősorban Monet-ért, majd Gauguinért, s kezdettől támogatta Matisse-t és Picassót. Gauguinben felfedezte a mítoszfestőt, festményeit ikonosztázként helyezte el a falakon. Scsukin Henri Rousseautól és Picasso korai korszakának festményeiből, illetve kubista festményeiből is vásárolt. A két gyűjtő válogatása előrelátónak nevezhető, a modern művészet ma legkiemelke-

8


2010. február

dőbb mestereitől vásároltak, „Degas-tól Picassóig”, ponto-

2010. 02. 02. 2:04:08

sabban a barbizoniaktól,


Gustave Courbet-tól Picassóig. A 20. század elejének művészetét illető anyaguk felveszi a versenyt a ma a Musée d’Orsay-ba került kortárs francia gyűjtőkéivel. A fennmaradt fotók szerint lakásaik kész múzeumok voltak, Scsukin szalonját Matisse festményei, ebédlőjét Gauguin-képek fedték, mondhatni beborították. A nagyobb léptékű művek elhelyezéséhez néha magukat a mestereket is meghívták. 1911-ben Matisse Scsukin meghívására utazott Moszkvába, hogy A tánc és A zene című munkái elhelyezésére felügyeljen. A kiállításon látható Matisse-festményt (Sarkantyúvirág. A tánc, 1912) Scsukin 1912 júliusában, Matisse Párizs melletti, Issyles-Moulineaux-i műtermében választotta ki. Számos képet vásároltak a nabi festőktől is. Morozovnak a Szmolenszkij bulváron álló házában a lépcsőházat Bonnard pannója díszítette. A nabik közül különösen Maurice Denis-t kedvelte, akitől 1907-ben pannókat rendelt Moszkva környéki háza koncerttermének díszítésére. A pannók ma az Ermitázsban vannak (Pszyché története, 1908-1909). Scsukin pedig egyik, 1893-ban festett főművét, mely Denis feleségét, Marthe-ot ábrázolja, birtokolta. Feltételezhető, hogy nabi festőbarátai tanácsára utazott Rippl-Rónai József is mecénást keresve Oroszországban, de megrendelésekről idáig nem tudunk.2 A Puskin Múzeum anyaga szinte végigvezet a Henri Matisse: Sarkantyúvirág. „A tánc”, II. pannó,

történetén a realizmustól a kubizmusig és a primitív festészetig, s láthatunk néhány képet a divatos

1912, olaj, vászon, 190,5x114,5 cm, © The State Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow © Succession H. Matisse 2010 © Artothek © Hungart

szalonfestőktől is. Remekműveken keresztül tanulmányozhatjuk a plein airtől az impresszionizmusig vezető utat Camille Corot tájképeitől (Szénásszekér, 1865-1970) és mitológiai kompozíciójától (A fürdőző Diana) Pierre-Auguste Renoirig. Scsukin Claude Monet szinte minden periódusából vásárolt,


2010. február

19-20. századi francia festészet

9

2010. 02. 02. 2:04:34

így a Giverny kertbe visszavonuló mester késői munkáiból is (Fehér vízililiomok, 1899). Edgar Degas-tól egy szinte az egész kor miliőjét felidéző, párizsi házakra nyíló műterembelső látható. A Fényképésznek modellt álló táncosnő című (1875) festményt egyszerre jellemzi a pillanatot megörökítő könnyed festőiség és a figuraformálás boncoló, éles fényű pontossága. Egy-egy munka szerepel Pierre Puvis de Chavannes-tól (Szegény halász, 1879) és Vincent Van Goghtól – az utóbbitól a drámai, Gustave Doré kompozíciójához visszavezethető Börtönudvar című (1890) festmény. Paul Gauguin, aki óriási hatást gyakorolt a később az orosz avantgárd élvonalát alkotó festőkre, ahogy a magyarokra is, több festménnyel szerepel. Köztük van „Vaïrumati tei oa” (Vaïrumati volt a neve, 1892) című festménye, egyik kiemelkedő darabja a maori mítoszok hatása alatt készült műveinek. Oro isten és földi szereleme történetét, melyet Noa Noa című könyvébe is beválasztott, élő modellek után festette meg (a nőalak cigarettázik) – a mítosz jelenlétére utalva a maorik mindennapi életében. Ahogy már Bretagne-ban, a táj és az emberek mindennapisága megtévesztő, személyükön túlmutatnak, „Eszme” kifejezői, a mítosz újraélését, ismétlődését sugallják. A képfelszínt hangsúlyozó festésmód, a cloisonnismus maga alkotta szabályai szerint készült műveken a kontúrok közé szorított lapos színfoltok intenzitása, dekoratív ritmusa és a szín fénnyel telítettsége, mellyel a bennszülött figurák és az egzotikus környezet egységét érzékeltette, szimbolikus tartalmak hordozója is. Matisse művei közül a már említett, a kontúr játékos ritmusára épített, vadul gesztikuláló, könnyeden szökellő táncolókat megjelenítő munkáját is láthatjuk. Szerepelnek elődei is, a szimbolizmus és a szecesszió testetlen, vonallá, arabeszkké stilizált figuráit megalkotó nabi festők is. A képfelületet tiszta szín- és formakísérletek színhelyeként kezelő Bonnard és Vuillard intim szobabelsői, japonizáló szeceszsziója megnyitották az utat a fauve festők és az absztrakció előtt. „Minden érzelemnek, minden emberi gondolatnak megvan a maga képzőművészeti és díszítésbeli egyenértéke, van valami olyan szépség, amely ezeknek az érzelmeknek és gondolatoknak a megfelelője” – írta Maurice Denis.3 Művei, ahogy Eugène Carrière érzelmekkel telített, lágyan hajló szecessziós vonalritmusra épített festménye (Az anya csókja, 1890-es évek eleje) is ezt tükrözik. A szimbolizmussal, Gauguinnel és a nabikkal a „reprodukálás” helyett a „reprezentálás” korszaka következett be, a realizmus helyett az átalakítás korszaka, melyben Cézanne hatása játszotta a főszerepet, aki a kiállításon többek között a látványt egymás mellé helyezett vonásokból álló négyzetekkel újrarendező Híd a tavon című munkájával szerepel. Cézanne utat nyitott a kubizmus felé, melynek néhány remekével, Léger gépkorszakával és Amédée Ozenfant már a 20-as évek purizmusát idéző művével zárul a kiállítás.

10


2010. február

Paul Gauguin: Vaïraumati volt a neve (Vaïraumati tei oa), 1892 olaj, vászon, 91x68 cm, © The State Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow Vincent Van Gogh: Börtönudvar, 1890, olaj, vászon, 80x64 cm © The State Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow

2010. 02. 02. 2:05:20


Jegyzetek 1 A nagy októberi forradalom, a szovjet éra megszüntette a magántulajdont, s a gyűjtemények állami tulajdonba kerültek. A 20-as évektől különböző múzeumalapítási kísérletek indultak, melynek történetéről is olvashatunk a kiállítás katalógusában. 2 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kritikus évei és oroszországi utazása. Ars Hungarica, 1977/1. 45–59.

Pierre-Auguste Renoir: Kertben. A Moulin de la Galette fái alatt, 1875–1876, olaj, vászon, 81x65 cm © The State Pushkin Museum of Fine Arts, Moscow 2010. február

3 Maurice Denis: Bevezető az Impresszionista és Szimbolista Festők IX. Kiállításához. In: A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai. Művészet és elmélet. Corvina Kiadó, Budapest, 1983, 37.


11

2010. 02. 02. 2:05:57

állítást mellékeltek a rendezők. A 20. század világszerte legismertebb magyar képzőművésze, Moholy-Nagy László


(1895–1946) alkotásaiból rendezett kiállítás egészének a

Művészet, jelen időben Moholy-Nagy László művei a Shirn Kunsthalle retrospektív tárlatán Frankfurt am Main, 2009. X. 8–2010. II. 7.

mondandója is elsősorban a fenti kulcsszavakkal foglalható össze. A tárlat ugyanis egymással szoros összefüggésben mutatja be Moholy-Nagy munkásságának különböző területeit a festészettől és a grafikától a fotográfián, a fotogramokon, a tipográfián, a reklámgrafikán, a színpadi tervezésen át a Raum der Gegenwartig, azaz a „jelen teréig”, az ennek a térnek a részét képező Licht Raum Modulatorig, s ezeken túl újra a 30-as, 40-es évek festészetéig, műanyag plasztikáiig, térbe felfüggesztett kinetikus munkáiig. Hatalmas ívet rajzol meg a tárlat, s nemcsak különösen

Moholy-Nagy László: SRho1, 1936 olaj, rhodoid, fa, 79,2x64,3 cm, Galerie Berinson, Berlin

„Művészet és élet egyetlen egység”,

sokoldalú, de még inkább erős alkotói személyiséget mutat

„Az élet minden alkotóterülete

be, hiszen az első világháborúban éveken át frontszolgálatot

szorosan összefügg egymással” – Moholy-

teljesítő Moholy-Nagy szinte üstökösként tűnt föl a 20-as

Nagy életművének vezérszavai olvashatóak a

évek Berlinjében, s nemcsak a Bauhausból való kilépését

frankfurti Schirn Kunsthalle kiállítótermeihez

követően kellett szinte mindent újrakezdenie, de a náci

fölvezető lépcsősor mellett és az üvegezett

hatalomátvétel, majd az Egyesült Államokba való emigrá-

körfolyosón, ahol a kiállított mintegy száz-

ciója után is. Ezek után talán aligha vonható kétségbe, hogy

hetven alkotás mellé gazdag életrajzi össze-

azok között a mondatok között, amelyeket valaha is leírt magáról, talán a következő kettő a legmegragadóbb: „Legfontosabb tulajdonságom, hogy optimista vagyok. Azt szeretem magamban a legjobban, hogy boldog szeretnék lenni.” S ha valóban ilyen is volt, akkor máris megértjük, hogy miért nem tette le örökre az ecsetet, a rajzceruzát, a fényképezőgépet, amikor látta, mire használják a fényt, s hogy milyen mozgásformákkal szemléltetik a dinamika elsőbbségét a statikával szemben, miközben ő a művészet és a tudomány lehetőségeit ötvözve a jelen s még inkább a jövő vizuális nyelvének kialakítására törekedett művészként, vagy éppen 1923–28 között a Bauhaus tanáraként. Aligha kétséges, milyen hatást gyakorolt rá ugyanis a tény, hogy a fény és a dinamika jellemezte például a nácik és a bolsevikok látványos katonai parádéit, a nagy lépték a hatalom (romboló) természetét kifejező városépítési terveket, a lendület a sporton keresztül egy-egy nép fensőbbségét hirdető filmeket, ahogyan azt Leni Riefenstahlnak a berlini olimpiáról forgatott filmje vagy a sok-sok szovjet propagandafilm bemutatta. Van tehát miről elgondolkodni a tárlat kapcsán, fotó: Friedhelm Hoffmann, Berlin

amelyet az 1991-es kasseli bemutató óta a legnagyobb Moholy-Nagy-kiállításnak aposztrofálnak a rendezők. Annál is inkább, mivel ezzel a bemutatóval a neves kiállítóhely ahhoz a nagyszabású berlini tárlathoz kapcsolódik, amelyet a Bauhaus megalapításának kilencvenedik évfordulója alkalmából rendeztek a Martin Gropius Bauban. Mintha csak a frank-


2010. február

furti bemutató azt a képet árnyalná, amelyet ez 12

adott Moholy-Nagyról, a középpontba a művé-

2010. 02. 02. 2:06:24

szetpedagógust helyezve,

Avantgárd pólusok

bizonyos szempontból ki is tágítva a kereteket, áthelyezve a súlypontokat, s az ismétlődéseket elkerülve csak utalásszerűen mutatva be munkásságának bizonyos szeleteit. Más vonatkozásokat pedig éppen csak érint mindkét kiállítás, korai művei, az első világháborús frontszolgálat alatt készült rajzai, amelyek többsége tábori levelezőlapként érkezett haza a hátországba, egyik helyen sem szerepelnek (láthatta viszont őket a közönség az egy évvel ezelőtti apoldai Moholy-Nagy-tárlaton). körrel való kapcsolatáról is csak néhány mondat erejéig esik szó a kiállítást kísérő katalógusban, magyarázó

fotó: David Heald

A hazai hatásokról, a Kassák-

szövegekben. Igaz, a művek sorát indító 1922-es önarckép utal ezekre a hatásokra, s az 1920-as Cím nélkül aláírású akvarellt, amelyen az Ernőnek! ajánlás olvasható, alighanem Kállai Ernőnek dedikálta az akkor alig néhány hónapja Berlinbe érkezett alkotó. A sort a tipográfiai alkotások, festmények, metszetek, fotók folytatják. Azt érzékeltetik, milyen elemi erővel hatott a nagyváros dinamikája az 1919-ben Berlinbe érkező fiatal művészre, hogyan szabadult föl a kortársak, mindenekelőtt az orosz konstruktivisták műveit megismerve, hogyan tették egy csapásra ismertté az 1922-es év sikerei, a Sturm Galériában rendezett önálló tárlata, az Új művé-

már 1922-ben megszületett a KinetischKonstruktives System nevet viselő toronyterv, amely egyrészt Tatlin III. Internacionálé emlékműve című tervének hatását mutatja, másrészt viszont a későbbi színpadi terveket,

Moholy-Nagy László: Dual Form with Chromium Rods, 1946 plexiüveg, hajlított, krómozott rézdrótok, 93x121x56 cm Solomon R. Guggenheim Museum, New York

térkonstrukciókat előlegezi. Viszonylag kevés festmény szerepel a Schirn Kusnthalléban, ezek viszont jelentős művek, s mindegyik alkotói periódusát képviselik, érzékeltetve, hogy kiindulási alapot jelentettek számára akkor is, amikor elsősorban a térbeli

Moholy-Nagy László: Cím nélkül, 1937-46 print, 27,9x35,6 cm Andrea Rosen Gallery, New York

szek könyve, s hogy miután Walter Gropius 1923-ban meghívta a Bauhausba, ahol az előkészítő tanfolyam vezetőjeként s a fémműhely mestereként kezdett, tevékenysége hogyan szélesedett ki villámgyorsan a könyvtervezéstől kezdve a színpadi kísérletekig számos területet átfogva. Hogy ezeket a területeket már a 20-as évek elején egységben szemlélte Moholy-Nagy, arra jó példa például az, hogy a fotogramot, amely 1922-ben jelenik meg munkái között, már abban az évben alkalis, vagy például az, hogy


2010. február

mazza tipográfiai munkáiban 13

2010. 02. 02. 2:07:59

Az 1922-es év a festészet új útjainak keresése szempontjából is kulcsfontosságú volt MoholyNagy számára: akkor készült az első Telefonkép, amelyet valóban telefonon rendelt meg egy cégérgyárban. A művész a gyár mintakészlete alapján egy előtte fekvő milliméterpapíron tervezte meg a kompozíciót, amelyet a vonal túlsó végén lévő alkalmazott a bemondott koordináták alapján az előtte is ott lévő milliméterpapíron rögzített. A képek egyikét három különböző nagyságban rendelte meg Moholy-Nagy, hogy tanulmányozni lehessen azokat a finom különbségeket, amelyek a színek kapcsolatában a nagyítás, illetve kicsinyítés során kialakultak. „Meggyőződésem – írta a telefonképekről az 1938-ban New Yorkban megjelent The New Visionban –, hogy a pontosan kivitelezett, matematikailag harmonikus formák emocionális minőségekkel telítődnek, és az érzés és intellektus között tökéletes egyensúlyt teremtenek.” A tárlat nagy hangsúlyt helyez a 30-as évek munkásságának a bemutatására is, amelyet egyre inkább a tér, a fény, a mozgás kapcsolatának a kutatása jellemzett, az új anyagokkal való kísérletek, a síkból való kilépés. Az akkoriban készült festmények egy részére éppen „az érzés és az intellektus közötti tökéletes egyensúly” a jellemző. Kevesebb a geometrikus elem, több a gesztus, a játékos, könnyed, lebegő motívum. A vászon helyett gyakran különböző műanyagok, plexiüveg, rhodoid vagy éppen alumínum, rétegelt lemez a hordozóanyag, s az átlátszó plexiüvegre festett kompozíció néhány centiméterrel a mögötte lévő fehér

fotó: Saša Fuis Photography

háttér előtt jelenik meg, így a mű összképének kialakulásában az általa vetett árnyéknak, illetve a festett és árnyékolt felület közötti, a néző mozgása közben változó egymásbajátszásnak is jelentős szerepe van. Hasonló a helyzet a részben eredetiben, részben a 70-es években készült replikákban megjelenő műanyag plasztikáknál, illetve a térbe függesztett Dual Form Moholy-Nagy László: EM1, telefonkép, 1922 acél, mázas porcelán, 94x60 cm Collection Victor and Marianne Laugen

problémák vagy a mozgás, illetve a különböző kifejezési módok ötvözésének a lehetőségei

rézdrótból készült 1946-os kinetikus plasztikánál is: a forma, az

érdekelték, vagy amikor a Bauhaust elhagyva,

anyagon áthatoló fény és a mű által vetett árnyék együttesen

1928 után egzisztenciális okokból a legkülön-

hat a mű szemlélőjére. A fény és a mozgás kapcsolata ebben

bözőbb alkalmazott grafikai munkákkal vagy

az évtizedben a színes filmmel kísérletező Moholy-Nagyot is

épp színházi tervezéssel, kiállításrendezéssel

foglalkoztatta. Az új lehetőséget a többi között az Agfa cég új

foglalkozott. A 20-as évek festményeinek egy

termékei biztosították, a kisméretű diákon a művész tűzijátékok,

része (Gelber Kreis, 1921; Komposition A XXI,

fényreklámok, autófényszórók, zseblámpák fényét rögzítette, a

1925; A 19, 1927), az átlós képszerkesztés és

fekete-fehér fotogramokkal végzett kísérleteket is magukban

az egymást transzparens módon lefedő-kita-

foglaló, sajátos színes fénygrafikákat hozva létre.

karó síkok problematikájával foglalkozik, más részüket a szigorú geometria, az egymásra


2010. február

merőleges erővonalak jellemzik (Komposition 14

with Chromium Rods című, plexiből és krómozott

Q XX, 1923; LIS, 1922).

Ezek a munkák szervesen kötődnek ahhoz a nagyszabású kompozícióhoz, amely a Licht-Raum-Modulator címet viseli, s 1930-ban készült el, a 20-as évek fénnyel, térrel és mozgással kapcsolatos kísérletei összefoglalásaként. Éppen olyan szerves

2010. 02. 02. 2:09:09

egységnek tekintette

Avantgárd pólusok

Moholy-Nagy a három összetevőt, mint amennyire folytonos mozgásban szemlélte a művészetet és az életet. Utóbbi jó példája egyébként az az 1929-es „projekciós fotómontázs”, amelyet Lucia Moholyval együtt készített tulajdonképpen a Der Kaufmann von Berlin színpadképeként, s amely a nagyvárost, annak emberét, a technikát, az ipart, a művészetet egyetlen kompozíció egymást feltételező elemeiként jeleníti meg. A síkból a térbe való kilépést jelentő Raummodulátor rekonstrukciója a berlini Bauhaus-kiállításon is szerepelt, Frankfurtban azonban, Berlintől eltérően nem önmagában, hanem egy olyan nagyszabású munka részeként állították ki, amelyet elsőként a Schirn Kunsthalle mostani kiállítása mutat be. 1930-ban ugyanis Moholy-Nagy az akkori hannoveri múzeumigazgató, Alexander Dorner megbízására elkészítette a Raum der Gegenwart, azaz a jelenkor tere terveit, amelyben mindent elmondott volna arról, amit a különböző művészeti ágakról, azok egységéről, a művészet, a művész elhivatottságáról gondolt – szemben azokkal, akiknek a szemében a művészet nem az emberi minőség, hanem a hatalom kifejezésének az esszenciális része.

azonban elkészültek, s hetvenkilenc évvel elkészültük után Kai-Uwe Hemken és Jakob Gebert rekonstruálta, pontosabban realizálta a

Moholy-Nagy László: Komposition A 19, 1927 olaj, vászon, 80x96 cm, Hattula Moholy-Nagy jóvoltából

teret, amelyben a Bauhaus-évek építészetétől, formaterveitől kezdve a tipográfián át a fotóig, a filmig a kortárs művészet minden kifejezési eszköze, médiuma helyet kapott. Ennek a térnek a középpontjába került, Moholy-Nagy elképzelésének megfelelően a Licht-RaumModulator, amelyet 1930-ban készített el a művész a berlini AEG segítségével, s amelynek

Ennek a műnek a kiindulópontját az a különleges múze-

első tervei azonban egészen 1922-ig visszave-

umkoncepció jelentette, amelyet Dorner már a 20-as évek

zethetőek. A korábbi bemutatásokkal ellen-

közepén kidolgozott: múzeumában időrendben mutatta

tétben Frankfurtban egy 120x120 centiméteres

be a különböző kulturális-művészeti korszakokat, s minden

szekrényben jelenik meg a színes és fehér

teremben más-más színnel, sajátos installációval igyekezett

lámpákkal megvilágított forgó fémszerkezet,

biztosítani, hogy autentikus módon érzékelhessék a látogatók

amelynek részei úgy sugározzák a néző felé a

az egyes korszakok kollektív életérzését. A jelen időszakának

rájuk eső fényt, hogy közben a szekrény belső

bemutatáshoz Moholy-Nagyban találta meg a megfe-

falain is színes fényjáték jelenik meg. Ez a

lelő személyt, mégpedig azoknak a terveknek az alapján,

szüntelenül forgó, változó vizuális effektusokat

amelyeket az a dessaui Staatliche Bauhaus bemutatására

produkáló szerkezet fogja össze a Raum der

készített egy 1930-as párizsi kiállításra, amelyet a Société des

Gegenwartban megjelenő különböző témákat,

Artistes Décorateurs rendezett.

kérdésköröket, mégpedig annak a gondolatnak a jegyében, amely szerint a művészet nem

Hasonló, a fény tudatos alkalmazásával, a fotó, a film, a

más, mint egyetlen nagy folyamat, amely az

diaképek társításával létrejövő tér tervezésére kérte meg

örökölt értékekből indul ki, amelyen külön-

böző irányzatok találkoznak, járják át egymást, fokozatosan jelentkező konceptuális ellentétek, illetve a pénz- és amely az új tapasztalatok hatására esszenciszűke miatt azonban a terv sohasem valósult meg. A tervek álisan átalakul.


2010. február

Dorner Moholy-Nagyot a hannoveri múzeum számára is, a

15

2010. 02. 02. 2:09:24

hosszúnak számít, de most nem tűnt annak, ugyanis a kollekció jó színvonala, érdekessége, illetve ismeretlensége

LÓSKA LAJOS

indokolta azt. A múlt század 20-as, 30-as éveinek felvidéki,

Modernek Kassáról A város képzőművészete a két világháború között MűvészetMalom, Szentendre 2009. X. 25–2010. I. 17.

„szlovenszkói” festészetéről ugyanis az elszármazottakon, a határon túli magyarok kultúrája és művészete iránt érdeklődőkön kívül nem sokat tud a modern magyar festészetet különben ismerő látogató sem. Nos ezen időszakkal és régióval ismertet meg a Kelet-szlovákiai Múzeumból és a Kelet-szlovákiai Galériából (továbbá néhány magyarországi műgyűjtőtől) a Duna-parti városkába érkezett 123 mű. A kassai „modern” képzőművészet születése többek között a Csehszlovák Köztársaság megalakulásához köthető. A trianoni döntést követően a történelmi Magyarország

Bortnyik Sándor: Asszonyok a kútnál, 1924 papír, szén, vegyes technika, 27,5x88,5 cm

A két háború között alkotó modern

jelentős részét – a Felvidéket, a Kárpátalját – megszállták

kassai festők munkáit láthatták az

a cseh csapatok, bevezették a cseh közigazgatást, megje-

érdeklődők október végétől január közepéig

lentek a cseh rendőrök, hivatalnokok, vasutasok. Nem

Szentendrén a MűvészetMalomban. A közel

sokkal az okkupáció után, 1919 tavaszán az új hatalom

háromhónapos nyitva tartás viszonylag

képviselőjeként érkezett Kassára a csehszlovákizmus eszméjét valló, művelt, több nyelven – többek között magyarul is – beszélő Josef Polák ügyvéd, aki hamarosan az 1872-ben alapított Felső-magyarszági Múzeum, új nevén Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója lett, és az is maradt 1938-ig, Felvidék visszacsatolásáig. Az európai szemléletű, működése alatt közel kétszáz tárlatot szervező igazgató támogatta a Kassán élő vagy éppen ott kiállító progresszív festőket, a baloldali magyar emigráció tagjait, ugyanakkor bemutatkozási lehetőséget biztosított a cseh avantgárd (Tvrdosijní csoport), valamint a német művészeknek is (Gruppe 1919). A jelenleg felvonultatott és a kurátor, Szabó Lilla által válogatott, rendezett anyag zömmel az ő működése alatt került a múzeumba. Ha az időszak művészetének irodalmát vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy a kortársnak számító Brogyányi Kálmán már a két háború között megjelent Festőművészet Szlovenszkón című könyvében foglalkozik a városban élő képzőművészekkel1. Az 1945 utáni kommunista Csehszlovákia művészettörténészei számára viszont túl nemzetközi és polgári volt a csoportosulás, ezért nem kutatták. Figyelmük jóval később, először 1968 körül, majd alaposabban a rendszerváltás után fordult a „kassai modernek” felé2. A Szentendrén kiállított anyag gyakor-


sajtófotó

16

2010. február

latilag három részből tevődik össze, a kassai származású, szinte a teljes életüket ott leélő alkotók (Jaszusch

2010. 02. 02. 2:09:32

Antal, Jakoby Gyula stb.), a magyar-

Avantgárd pólusok

országi emigránsok (a néhány évig ott élő Bortnyik Sándor mellett gyakori vendégek voltak a magyar avantgárd jeles képviselői, Tihanyi, Kernstok, Kassák és sokan mások), illetve egy jelentős cseh művész, František Foltýn műveiből. Stiláris szempontból a szimbolizmustól az expresszionizmuson keresztül a posztkubizmusig számos kifejezésmód képviselteti magát. A témák is igen változatosak: a városképtől kezdve a portrén át a csendéletig szinte minden műfajjal találkozhatunk a válogatásban. A bemutatást kezdjük Bortnyik Sándornak a tárlat emblémájaként is felfogható, 1924-ben készült Josef Polák-portréjával. A magyar avantgárdhoz, Kassák köréhez rációja után 1924-25-ben élt és dogozott a felvidéki városban. Jó

sajtófotó

tartozó Bortnyik berlini emig-

kapcsolatban volt Polákkal, hiszen Schiller Géza: Kassa környéki táj,1922 olaj, vászon, 65x85 cm

attraktív, az olasz metafizikus festők stílusában készült arcképet festett róla: a klasszicizáló házak előtt látható, vörös terítővel leterített asztal mellett − melyen egy ón kancsó díszeleg – magasodik az igazgató sötét öltönyös, félalakos portréja. Igen érdekesek a művész kevésbé ismert neoklasszicista, novocentós szénrajzai (Asszonyok a kútnál,1924;

Perlrott-Csaba Vilmos: Új utca Kassán, 1921 olaj, vászon, 64x75 cm

A mezőről hazafelé, 1924). A grafikáknál maradva feltétlenül meg kell emlékeznünk a festőiskolát működtető Krón Jenőről, aki átutazóként Halász Hradil Elemér kiállítására érkezett Kassára. Aztán több évig is ottmaradt, mert „megismerkedett Josef Polákkal, a múzeum igazgatójával, akitől együttműködési ajánlatot kapott. Elfogadta Polák meghívását, s alkotópályája hat legboldogabb esztendejét töltötte Kassán, Polák ugyanis a Krón-féle rajz- és grafikai iskola létrehozásának kezdeményezője és politikus pártfogója volt.”3 Krón a várost bemutató nyomatai mellett akcionista jellegű, a munkát, a gépet, a dolgozó embert dicsőítő, klasszicizáló grafikákat készített (Élet, 1922; a Teremteremtő lélek, 1925), de ott született a kiállításon

Vilmos nem élt ugyan huzamosabb


2010. február

című sorozata is. Perlrott-Csaba

sajtófotó

nem szereplő Alkotói szellem (1925) 17

2010. 02. 02. 2:09:53

sajtófotó

Jaszusch Antal:

18


2010. február

Nirvána, 1920 k. olaj, vászon, 110x130 cm

ideig Kassán, de a 20-as években három

A kollekció jellegét azonban a teljes pályájukat a több-

alkalommal (1920-ban, 1921-ben, 1924-ben)

nemzetiségű (magyar, német, szlovák) városban töltő

is rendezett ott tárlatot. Perlrott, aki művé-

alkotók művei határozzák meg. Közéjük tartozik Jaszusch

szetében igyekezett összefogni a kubizmus,

Antal, aki Budapesten, Münchenben, majd Párizsban is

a fauvizmus és a magyar festészet tradícióit,

tanult, és már 1912-ben kiállított szülővárosában. A háború

egy enyhén szerkezetes, barna tónusú város-

után kialakított expresszív-szimbolikus stílusa szokatlan,

képpel van jelen a bemutatón (Új utca Kassán,

sőt meghökkentő. A Nirvánán (1920–24) a szecessziósan

1921). Kmetty János „árkádiás”, heverő és álló

tekeredő formákból keletkezett sötét háttér előtt fáradt,

női és férfiaktokat ábrázoló Pihenése viszont

fejét lehajtó, a vánszorgó gebéjéről már szinte leforduló

azért érdekes, mert a többi ilyen tematikájú

mezítelen figurát látunk. S bár a cím Nirvána, a festmény

posztkubista munkájával (Koncert, 1918)

inkább a véget, a szenvedést, a feloldozás nélküli utolsó

szemben ez az akvarellje inkább oldott,

ítéletet megidéző apokaliptikus látomás. Ezek az apokalip-

figurális. Ugyancsak a francia tradíciókhoz

tikus víziók más művészek munkáin is megjelennek, többek

kapcsolható a magyar művészekkel többször,

között a kiállításon a Falusi körmenet című képpel szereplő

később Párizsban is kiállító František Foltýn

Kotász Károlynak is van rokon tematikájú, szürke tónusú,

Csendélet pohárral, kancsóval és citrommal

szimbolikus vászna, amelyen egy láncát húzó, csecsemőjét

(1925) című kompozíciója, melyen a teret egy

tartó félmeztelen női alak tűnik fel a viharos ég alatt a

sárgászöld téglalap és az asztalt jelző ötszög-

háta mögött felderengő keresztmotívummal. Mind a két

letes szürke forma jelöli ki. Ez utóbbin egy

festmény a szenvedés, illetve a végzet allegóriája. A német

szürkés pohár és kancsó, valamint egy sárga

expresszionizmus (Dix, Grosz) társadalmat bíráló alkotá-

citrom látható.

saival rokoníthatók viszont Bauer Szilárd menekülőket, munkanélkülieket, csavargókat, sztrájkolókat megörökítő vásznai és tusrajzai. A generáció egyik legfiatalabb, ugyan-

2010. 02. 02. 2:10:34

csak az egész életét a

Avantgárd pólusok

városban leélő tagja Jakoby Gyula (akinek műtermében az 1980-as években én is többször megfordulhattam). Jakoby Krón szabadiskolájában kezdett ismerkedni a művészettel, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1926– 28). Sajátos groteszk, expresszív stílust alakított ki a két háború között. A Félelem című (1934) festményén piros mellényben és pettyes térdnadrágban maga a művész áll egy fa előtt, a háttérben pedig fekete lovon fekete ruhás rendőr vagy katona látszik. Kernstok Károlytól Kontuly Béláig, Kővári–Kačmárik Szilárdtól Reichentál Ferencig sok-sok jelentős művész munkájával találkozhatunk a kiállításon. Számomra a revelációt mégis a kevésbé ismert, Géza festményei jelen-

Jakoby Gyula:

sajtófotó

fiatalon elhunyt Schiller

Félelem, 1934 olaj, vászon, 73x54 cm

tették. Életpályája még tipikusan monarchiabeli. Nagybányáról indult, Budapesten tanult festészetet, majd Berlinben Lyonel Feiningernél folytatta stúdiumait. Kassán 1920 és 1924 között élt és dolgozott, végül visszatért Nagybányára, ahol három év múlva tüdőbajban meghalt. Egyéni stílusára egyaránt hatott a kubizmus (Férfi fej, 1923) a német expresszionizmus (Kávéházban, 1924). František Foltýn jó barátja volt, együtt jártak Kárpátaljára, közös kiállításuk volt Ungváron és Kassán. Schiller Géza festészete magában foglalta a kor avantgárd irányzatainak minden pozitívumát: mindenekelőtt a kolorizmust és a szerkezetességet. Festményei annyira színvonalasak, hogy fontos lenne megrendezni gyűjteményes kiállítását. A (poszt)avantgárd művészek számára Kassa néhány kivételtől eltekintve átmeneti állomás volt. Egy részük hosszabb-rövidebb ottlét után Nyugat-Európába távozott, mások visszatértek a trianoni döntés következtében szétdarabolt Osztrák-Magyar Monarchia területén frissen alakult utódállamokba. Mindezek ellenére elmondható, hogy az 1920-as évek közepén, második felében a város Közép-Európa modern művészetének egyik jelentős központja volt, ahol találkoztak, hosszabb-rövidebb ideig együtt alkottak – egyenrangúan és egyenlő feltételek mellett – különböző nációk jelentős festői. A művészeti értékek felvonultatása mellett e − ma is megszívlelendő – toleráns szemléletnek a deklarálása a kiállítás legnagyobb erénye. Jegyzetek: 1 Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Košice-Kassa, 1931, 84–95.

3 Ján Abelovský: A kassai modernizmus és követői. In: „Külön világban és külön időben”, 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig, Bp., 2001, 51–65.


2010. február

2 Szabó Lilla: Kassai modernek (katalógus bevezető). MűvészetMalom, Szentendre, 2009. október 25–2010. január 17., 6-15. 19

2010. 02. 02. 2:11:39

változott az eltelt évek során. Ha bár látszólag a meztelen test

BORDÁCS ANDREA

A tekintet hatalma Szemkontaktus és testbeszéd a képzőművészetben

a „lényeg” továbbra is, észre kell vennünk, hogy az aktábrázolásban a társadalmi viszonyok, sőt a művész és a modell státusának folyamatos változásai is leképeződnek. A feminista diskurzus a Sartre-tól és Lacantól örökölt „male gaze” terminussal illeti a hagyományos, „nőt felfaló” férfitekintetet. A „male gaze” tekintet által láttatott tipikus női szerepek jelennek meg például Cindy Sherman Film Stilljein. Kenneth Clark az angol nyelv logikáját követve különbséget tesz a meztelen test (nude) és az akt között. Szerinte az emberi test számos hibája révén nem tartozik azon tárgyak közé, amit közvetlen másolással művészetté lehetne alakítani. S mivel a

A kép tekintete egy szempillantásnyi szabadság, amely jelt ad nekünk. Azt mondja: „Gyere a szabadba!”…1

művészet célja a szépségről alkotott elképzeléseink materiális kifejezése, ezért nem lehet cél a meztelen test megszépítés nélküli megjelenítése. Úgy véli, a művésznek az átlényegített

Te s t á b r á z o l á s

testet kell megragadnia. Okfejtése így oda jut, hogy az akt nem témája, hanem formája a művészetnek. „Meztelenül

Noha az emberi test ábrázolásának évszázados hagyományai vannak, a történeti, szociológiai, művészeti kutatások nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy „az emberi test nem pusztán valamiféle külső, eleve adott – biológiai, fizikai – realitás, hanem szociális objektum, olyan

lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk fosztva a ruházatunktól, és a szó valamelyest magában foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk. Az »akt« szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs kényelmetlen mellékzöngéje. Elménkben nem egy szégyenkező és védtelen test képzete dereng fel hallatán, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló és magabiztos testé: az átlényegült testé.”3 Tehát a meztelen test – érezni, hogy ez esetben az akt kifejezés nem helyén való – a kiszolgáltatottság, a szégyen, az esendőség metaforájává válik. Ez a megállapítás tükrözi azt is, hogy a meztelen test önmagában egyáltalán nem evidensen erotikus és csábító. A meztelen test gyakran épp a kiszolgáltatottság, a szégyen, a szorongás vagy épp az esendőség metaforája. Gondoljunk csak Munch A pubertás című festményére, Lucien Freud és Jenny Saville testes nőket ábrázoló festményeire. Valerie Export Genitália pánik című 1968-as, pornómoziban végrehajtott akciója a helyszín s a láthatóvá tett nemi szerv ellenére a legkevésbé sem erotikus, mint inkább frusztráló hatást kelt. De maguk az igazi Kenneth Clark-féle aktok, az idealizált, szoborszerű klasszikus testek is nélkülözik a csábítást. Talán éppen azért, mert valami idea – pl. a szépségé –, s nem a vágy megtestesítői. Tökéletesek, de éppúgy hidegek, akár a klasszikus szobrok. Nem véletlen, hogy pl. Canova vagy Edgar Bertram Mackennal szobrai, a klasszicizmus hibátlan alakjai tökéletesek, de antierotikusak.

Mátis Rita: Nana a kanapén, 2004 olaj, vászon, 55x65 cm

»felszín«, melyen a társadalom jelen és múltbeli eseményei, történései hagynak nyomot; másképpen kifejezve, amelyre az intézményes

20


2010. február

és nem intézményes hatalom írja a jeleit.”2

A tekintet Úgy vélem, a csábítás, de akár magának az aktábrázolásnak a legmeghatározóbb mozzanata nem a formás keblek és fenekek kérdése, hanem – akármilyen furcsának is tűnik – a

Nemcsak a hétköznapokban tapasztalhatjuk, de

szavaké és a tekinteté. Míg a szavak az irodalom világában

a művészetben is tetten érhetők ezek a jelen-

hódítanak4, a pillantás a képzőművészet tárgya lehet. A tekintet

ségek. Például az a mód, ahogyan a testhez,

egyrészt jelenti a mi pásztázó pillantásunkat, másrészt a minket

különösen a ruhátlan testhez viszonyulunk,

figyelő, elnyelő külső tekintetet. Ahogy Jacques Lacan írja:

2010. 02. 02. 2:12:12

„Nem akarunk lelepleződni, nem akarjuk, hogy megtudják,

férfi szempontú tekintet, de a modellről sugárzó

miben vagyunk gyengék vagy erősek! Különben meg nem

ideális pillantás is ennek a „male gaze” igénynek

is illik bámulni! Ami a legalapvetőbb szinten a láthatón

megfelelő, többnyire csábító vagy épp ezzel ellen-

belül meghatároz engem, az nem más, mint a kívülről néző

tétes, szemérmes tekintet. A tekintet-sztereotípi-

tekintet. A tekinteten keresztül lépek be a fénybe, és a tekin-

ákra nagyon jó példa Koronczi Endre Epicene című,

teten keresztül részesülök a hatásaiban. Arról van szó tehát,

kemény macsó és lágy női tekintetet szimuláló

hogy a tekintet az az eszköz, amelyen keresztül testet ölt a

fotópárja.

fény, és amin keresztül … én lefényképeződöm.” Ez a megállapítás, hogy „csak” azzal vagyunk azonosak, ahogy minket látnak, ugyan erősen vitatható, hisz valami azonosság csak tárul az akár egymástól egészen különböző szemlélők elé.

Clark megállapításai, miszerint az aktban az eszményi forma ölt testet, s ez az átlényegült test a mű témája. A későbbi korokban, a kastélyok és paloták falait díszítve az akt funkciója is megváltozott, s az eszté-

beszélhetünk. A mindennapi testbeszédben való eligazodás

tikai helyett inkább az erotikus mozzanatra tevődött

akár önkéntelenül is igényli az olvasást a pillantásokban.

a hangsúly. Ahogyan a néző többnyire azonosul a

(A szemkontaktus jelezhet intimitást, vonzalmat vagy

kamera tekintetével (Christopher Metz)5, a képzőmű-

dominanciát, agressziót, felsőbbrendűséget. A női maga-

vészeti alkotások befogadója többnyire úgy azonosul

zinok tele vannak csábítási praktikákkal, bár újabban épp

a művész tekintetével.

oka lehet épp a gyengéd érzelem vagy a heves szexuális izgalom, de fordítva is igaz, a kitágult pupilla fel is keltheti a vágyat. (A szociológusok felmérése szerint különböző fényképeket nézve az emberek általában ösztönösen vonzóbbnak tartották a tág pupillájú személyeket.) A képzőművészet talán egyik legkifejezőbb eszköze a jól eltalált tekintet ábrázolása, így például Courbet önarcképein a hetyke és öntudatos büszkeség, Manet Folies Bergere bárbeli pultoslányának végtelen magánya, Klimt Juditjának a bosszú miatti elégedettsége, Michelangelo Mózesének arcán az alig leplezett düh kifejezése elsősorban a pillantás által jelenik meg. Tót Endre egy fiatalkori fotójából kivágott, logójává vált önarcképén mint a hivataloktól és családi kötöttségektől mentes örök hobó jelenik meg.

Az írásom elsődleges témája a művön látható modell tekintete. A művészettörténet számos alkotását akár e tekintet mentén is lehetne csoportosítani, s mindeközben a technika, sőt akár az alkalmazott médium is mellékes lehet.

A kihívó tekintet A kihívó tekintet a művészettörténet egyik legjellemzőbb beállítása, ahogyan a mitológiai allegorikus alaknak beállított modell kinéz a képből, vélhetően a férfi befogadóra, s keresi annak a tekintetét. Valójában Tiziano Urbinói Vénusza is ezzel keltett meghökkenést, nem beszélve az ezt a képet feldolgozó Manet Olympiájáról. Goyának nemcsak a Meztelen Maya című festményén talál-

A tekintet a művész és modellje vonatkozásában (külö-

kozunk ezzel a néző veséjébe hatoló pillantással,

nösen az aktoknál) három irányból is fontos szerepet játszik.

ugyanis a felöltöztetés során Maya tekintete

Egyrészt meghatározó a művész tekintete, az, hogy látja a

semmivel sem lesz szolidabb.

modelljét, mit akar vele kifejezni. A művész és modellje közti bensőséges viszonyra Rembrandt Saskiát és Hendrickjét ábrázoló festményei a legjobb példák közé tartoznak. Másrészt döntő a képen látható modell tekintete, az, hogy hogyan viszonyul az ábrázolt szituációhoz, a nézőhöz, és természetesen fontos a néző tekintete, azaz mennyire fogékony ezekre az előbb vázolt rezdülésekre. A régi, hagyományos művészetbefogadás során az első és a harmadik alapvetően

Ugyanakkor az Olympia Kozyra-féle átdolgozása egészen másképp kihívó. A betegségében szépségétől, hajától, a nőiesség összes látványos kellékétől megfosztva is azt tudatosítja, hogy továbbra is nő maradt. Marilyn Monroe emblémájává vált kihívóan csábos pillantását Vladimir MamyshevMonroe idézi meg. A dolog pikantériája, hogy a félig leeresztett sejtelmes Monroe-pillák s a test

Koronczi Endre: Epicene, 2005 fotó, szöveg, installáció

2010. február

fotó: Koronczi Endre

A klasszikus kor aktjaira alapvetően igazak Kenneth

A tekintet szerepéről nem csak a csábítás „tekintetében”

férfiak indítottak csábítási akadémiát.) Bár a pupillatágulás

A csábítás trükkje


21

2010. 02. 02. 2:12:20

effektusként a felirat – She’s been my wife /Ő az én feleségem – rögtön inti is a nézőt (és talán a megbélyegzett feleséget) a tulajdonviszonyok betartására, tehát csak a művésznek szól ez a tekintet.

Kacérság A tekintet ráadásul gyakran erőt, sőt hatalmat is sugall, a pillantásból következtethetünk az erőviszonyokra. A csábítással és az erőviszonyokkal való játék a lényege a kacérságnak, mely nem azonos a kihívó tekintettel. Erre igazán jó példát láthattunk Az egy gésa emlékiratai című filmben abban a jelenetben, ahol a gésa a képzése során azt sajátítja el, hogyan lehet egyetlen pillantással megzavarni egy férfi fejét. Ugyan mondhatnánk, hogy a gésaság egyáltalán nem egy tipikus és követendő állapot, mindenesetre számos mozzanata tanulságos, a társas kapcsolatok megfigyelésén és pszichológiáján alapul. Simmel A kacérság lélektanában arról ír, hogy „a kacér viselkedésének döntő jegye nem az, hogy tetszeni akar, ha a kacérságot tetszésvágynak gondoljuk, akkor a cél eszközét az elérésére való késztetéssel cseréljük fel. Egy nő mindent bevethet, hogy tessék – a legkifinomultabb szellemi ingeVerebics Katalin: Nem szeplőtelen I., 2008 olaj, vászon, 120x120 cm

Vladislav MamyshevMonroe: Monroe, 1996 Offset Print, 75x60 cm Courtesy XL Gallery, Moscow © Vladislav Mamyshev-Monroe

idomait takaró-kiemelő gesztusok modellje

rektől fizikai vonzalmat kiváltó pontjainak a legtolakodóbb

jelen esetben egy férfi. Mátis Rita Nana a

feltárásáig, s még mindig igencsak különbözhet a kacér-

kanapén képének már a címe eleve indokolttá

ságtól.”6 A kacérság ugyanis játékosság, válogatva vagy épp

teszi az önnön szépségének tudatában lévő

egyszerre engedékenység és elutasítás. A kacér valójában

nő buja pillantását. Szintén kifelé néz Gábor

távolból mond igent és nemet, ad is meg nem is. Egymásnak

Imre fotóinak modellje, de mézesmadzag-

feszítve váltogatja a birtoklást a nem birtoklással, miközben egyszerre érezteti mindkettőt. Általában a kacérság legjellemzőbb gesztusa a félig elfordult, a szem sarkából küldött pillantás. Elfordulást jelez, melyhez azonban egyszersmind futó odaadás is kapcsolódik: a figyelem egy pillanatra a másikra irányul, akit azonban ugyanebben a pillanatban a fej és a test ellentétes iránya vissza is utasít. „Fiziológiailag sohasem tarthat ez a pillantás néhány másodpercnél tovább, így az odafordulásban már elkerülhetetlenként benne rejlik az elfordulás is. Vonzereje a titkossága, a lopott jellege, ami tartós nem lehet, s amelyben ezért szétválaszthatatlanul keveredik az igen és a nem. A teljes szembenézésből, bármely bensőséges és követelő legyen is, mindig hiányzik ez a sajátosan kacér mozzanat.”7 Ezt a kacér mozzanatot figyelhetjük meg Ingres háttal fekvő, de a néző felé visszaforduló nagy odaliszkján.

Szemérmes exhibicionizmus A csábítás külön esetét képezik azok a művek, ahol a kacérság még rejtettebb formában, az általam szemérmes exhibicionizmusnak nevezett módon nyilvánul meg. Ezek a tükörben visszapillantó képek, melyek a véletlenség látszatát keltik, egy mesterségesen konstruált véletlen játékát játszva. Ezekben a


fotó: Gender Check

22

2010. február

modell nem tart szemkontaktust a nézővel, sőt kifejezetten elfordul tőle. Olykor a hátát, olykor a keblét, olykor a lábát villantja meg, s idomait mintegy véletlen tárja a néző elé. Számos Zsuzsanna- vagy Vénusz-képet sorolhatunk ide, ahol a leggyakoribb kellék a tükör, mely amúgyis a hiúság attribú-

2010. 02. 02. 2:12:22

tuma, ráadásul e tárgy által a nő


nemcsak a megfigyelés tárgya, hanem maga is önnön és a néző megfigyelőjévé válik. Ezzel épp ellenkező gesztussal kísérletezik Orlan, aki a folyamatos önátalakító, a hagyományos testképre reflektáló tevékenysége során egyszerre szerzőjealanya és tárgya a saját testének, nőiségének. A szemérmes exhibicionizmus képein olykor tényleg a meglesettséget tapasztalhatjuk s azt, hogy ilyenkor a modellek az nyugalmat sugallnak, szemlélődnek, sőt kifejezetten bensőséges hangulatot tükröznek. Az alkotók mintegy esztétikai

fotó: Gender Check

ábrázolt szituációban többnyire

attitűdje ezekben a művekben érhető leginkább tetten, a

2 Csabai Márta–Erős Ferenc: Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 2000, 7.

klasszikus aktokon kívül – ugyan másképp – ezekre illik

3 Kenneth Clark: Az akt. Budapest, Corvina Kiadó, 1986, 15.

leginkább a Kenneth Clark-i aktfogalom. A bensőséges mozdulatok és a belőlük áradó nyugalom teremti meg az

Katarzina Kozyra: Olympia, 1996 színes fotó, 120,5x180 cm

4 Ennek talán a legbizarrabb esete III. Richárd Lady Annát elcsábító jelenete az általa megölt férj sírjánál. 5 Christopher Metz: A képzeletbeli jelentő (ford.: Józsa Péter), Filmtudományi Szemle, 1981/2., 7. Bár Harun Farocki kifejezetten arra helyezi a hangsúlyt, hogy határozottan elválassza egymástól a szemet és a kamerát.

átlényegült test hatását.

A portré tekintete

6 Georg Simmel: A kacérság lélektana. Atlantisz-Medvetánc, 1990, 12.

Ugyanakkor Nancy nyomán azt is állíthatjuk, hogy a „portré tekintete nem néz semmit, és a semmit nézi. Semmilyen tárgyat nem céloz meg, hanem a szubjektum távollétébe hatol (az enyémbe, az övébe: a miénkbe, amely definíció szerint egyszerre közös és osztott).”8 A tekintet a szubjektumot tolja előtérbe. Szerinte a tekintetre jellemző nézést, őrzést, felügyeletet jelent. Wittgenstein szerint azonban: „Az emberi szemet nem receptornak látjuk. Amikor egy szemet nézel, akkor egy olyan dolgot látsz, amelyik éppen kilép önmagából. A szem tekin-

A művészet viszont előszeretettel tűzi programjára a tekintettel való játékot. De vajon minden tekintetet azonosítani tudunk-e? Mi történik, ha a női csábítás két eszköze transzparens lesz egymással? Így csábító marad-e bármelyik is, mint Alicja Zebrowska Misztikus tekintete? Jegyzetek

fotó: Bordács Andrea, Gender Check kiállítás

tetét látod.”9

Alicja Zebrowska: Misztikus tekintet, 1995 videó, 1’ 50”

7 Uo. 13. 8 Jean-Luc Nancy: A portré tekintete (ford.: Seregi Tamás), Műcsarnok, megjelenés előtt 9 Remarques sur la philosophie de la psychologie (ford.: Gérard Granel), Éditions TER, Mauvezin, 1989, I. kötet, 1100. §. 2010. február

1 Günter Wohlfart, „Das Schweigen des Bildes”. In: Was ist ein Bild? Gottfried Boehm (szerk.), Fink, München, 1995, 181. – „szempillantás” = Augenblick, amely a „Blick”-ből (tekintetből), és az „Augen”-ből (szemből) áll, és elsősorban azt jelenti, hogy „pillanat”. „Komm! ins Offene…” = „gyere a nyitottba…”, Hölderlin „Vidéki séta” című elégiájának a kezdete. Idézi Jean-Luc Nancy: A portré tekintete című tanulmányában, Műcsarnok, megjelenés előtt.


23

2010. 02. 02. 2:12:39

a művészetek és a filozófia történetét. Hiszen az utóbbi évszázadok máig érvényes szellemi alkotásai válságtudat nélkül

KONDOR ATTILA

elképzelhetetlenek lettek volna. Ehhez a vitához szólnak

Az én mint a lét arca Százötven év klasszikus és kor társ egoér telmezése

hozzá az Arc-kép, éngond című kiállítás alkotói.1 Bretus Imre, a kiállítás kurátora támpontként két regényt: Günter Grass Hagymahántását és Hamvas Béla Karneválját jelölte meg. Az ént gondként tételező cím a kiállítás horizontjait kijelölő két könyvvel együtt figyelemre méltó koncepciót

Volksbank Galéria (Istenhegyi út) 2009. XI. 26–2010. II. 20.

sejtet. Hamvas főműve és Grass nagy vihart kavart kései írása egyaránt a személyiség burkainak megismerhetőségére kérdeznek rá, viszont az írók közötti eltérő személyes és teoretikus kiindulópontok nagy játékteret hagynak a kurátornak és az alkotónak. Ezért üdítően merész és kissé paroxista vállal-

A Monty Python csoport utolsó film-

kozásnak tűnik a gazdasági válság éveiben a gond (válság)

jének, az Erik, a Vikingnek egyik kulcs-

okaként az ént feltüntetni, ugyanis elkerülhetetlenné teszi a

már a nyakáig ér a tenger, de utolsó leheletéig hajtogatja: „nem süllyedünk! Mert kizárt, és csupán ellenséges propaganda rémhíre, hogy Atlantiszt valaha is elnyeljék a habok.” Ez alapján akár egészséges életjelnek is vehetjük, hogy a múlt év őszén kirobbant világgazdasági krízis miatt a válság mélyebb okaival, annak általános tüneteivel is többet foglalkoznak. Valójában persze csak arról van szó, hogy a fokozott szorongás miatt jobban odafigyelnek Kiss Márta: Ki vagy? 2009

24


2010. február

olaj, vászon, vegyes technika, 60x80 cm

arra a válsággal foglalkozó folyamatos diskurzusra, amely régóta alapjaiban határozza meg

gondolkozást a létezésben való személyes részvételről. Az énre vonatkozó kérdéssel a probléma gyökérokával szembesülünk. Ez a szembesülés egyben egy mélyebb, nem konvencionális felelősségtudatot is felébreszt, aminek konzekvenciái alól könnyebb magunkat mentesítni, ha megmaradunk a politikai, társadalmi, vagyis kollektív kategóriáknál, amikor a kritikánk vagy szemlélődésünk tárgya csupán valami objektív. Bár számos az „én”-re vonatkozó elmélet forog közkézen, mégsem mondhatjuk, hogy a kortárs ember számára az önismeret igazán fontos, kultivált terület lenne. Ezért mielőtt szemlélődésünk elmélyedne a kiállításban, hasznos lesz megkísérelni, felvázolni az énre vonatkozó tapasztalatainkat és elméleteinket.

fotó: Bretus Imre

jelenete, amikor a süllyedő Atlantisz királyának

2010. 02. 02. 2:13:05

fotó: Bretus Imre


Mátrai Erik: Teremtés,

Az én. A lét alanya vagy a létesülés tárgya?

videó, 04’ 28”

Kezdjük legközvetlenebb tapasztalataink vizsgálatával. Manapság a legtermészetesebbnek tűnik, hogy egyes szám első személyben beszélünk magunkról. Valójában az egyén önmagára vonatkozó reflexiója életkorokra, kultúrákra és az általuk meghatározott korokra jellemző. Közismert, hogy a kisgyerekek egyes szám harmadik személyben beszélnek magukról. Sőt könnyedén azonosítják magukat játékuk során hősökkel, illetve magukkal a játékfigurákkal. Az archaikus állapotban élő népek, például a síksági indiánok képviselő-

Lengyel András: „Ego trip” (részlet) 1970, 1974, 1975, 2008, 2009, vászon, fatábla, olaj, akril, vegyes technika

inél ugyanezt a beszédmódot figyelték meg, mivel sem az archaikus ember, sem a gyermek nem választja szét mereven saját létét a világ lététől. Könnyedén mozogva a létesülés modalitásai között, a lét totalitásának szabad alanyaként nyilvánul meg. Testét, személyét ennek az abszolút alanynak a nézőpontjából látja, ezért beszél magáról harmadik személyben. A modern és „felnőtt” ember ellenben jól lehatárolható szubjektív-objektív kettősség feltételei között határozza meg magát. Ezért nagyon találó Georg Simmel észrevétele: a szubjektum, maga is egy tárgyiasító folyamat eredménye. Az egységnek érzékelt öntudat magát ezzel megfigyelő énszubjektumra és vizsgált én-objektumra bontja.2 Az én számára a külvilág – legyenek azok tárgyak vagy személyek – lényegében idegen objektumok halmaza, amelyben önmagát is tárgyként helyezi el. Az önmagát testiség által lezárt, véges objektumként megélő öntudat számára a külvilág lehet támogató, ellenséges vagy semleges, amelyekről szubjektív helyzete szerint kell döntenie. Persze a gyermeki és az archaikus gondolkodás között nem szabad egyenlőségjelet tenni, ugyanis a gyerekeknél a léttel való egység állapotát automatikusan felváltja a tárgyiasult én-képzet kialakulásának folyamata. Ezzel szemben az archaikus gondolkodást úgy határozhatnánk meg, mint ami a tudat és a lét egységének a megteremtésére és fenntartására törekszik. A jelenkor nyugati emberében a két létszemlélet szinte minden személyiségben más-más arányban keveredve van jelen. Méghozzá általában úgy, hogy a tudatos akarati impulzusok a zárt énhez kötődnek, míg a lét egysége sajátos érzelmileg színezett emlékként inkább a háttérben működik.

Az alanyi egység nosztalgiája A kiállítótereket bejárva az a benyomásunk, mintha a kortárs alkotók közül többekben fel. Ez azért érdekes, mert ezek az alkotások szellemi hidat képezhetnek a kortárs és az archaikus szemléletmód között. Az így nyert mozgástérrel talán könnyebb lesz helyesen értelmezni a két


2010. február

a kezdetek megnevezhetetlen egységét idéző mítoszok emlékezete ébredt volna 25

2010. 02. 02. 2:14:22

szemlélet közötti ontológiai különbséget.

ségi Genezisre hivatkozik, amelyben Isten „a maga képére

Ugyanis ez szemléletessé teszi, hogy a metafi-

és hasonlatosságára teremtette az embert”. Azonban a

zikailag tradicionális vagy premodern világkép

földből embert alkotó Úr bibliai képe helyett a Védák és az

esetében nem annyira egy történeti kategó-

Upanishadok kozmikus magányban önteremtését végrehajtó

riáról, mint egyfajta létmódról és szemléletről

Egyetemes Ember, a Purusha jut az eszünkbe. A mű néma

beszélhetünk.

rituális cselekvés képzetét kelti fel, ami azért kaphat az értel-

Mátrai Erik munkája képviseli a leghatározottabban a kezdetek világképéhez való közeledés szándékát. A rövid, egyszerű videón a tökéletes sötétben egy figura (maga az alkotó) lassan, testrészről-testrészre láthatóvá Eike: Kártyavár (House of Cards) kétcsatornás videóinstalláció, 2009 200x120x100 cm, 11’ 00”

válik, ahogy fehér foszforeszkáló festékkel borítja be testét. Címében ugyan az ószövet-

mezésben különös hangsúlyt, mert a teremtés első aktusa minden hagyományban éppen a szó. Mivel könnyedén, szinte gondolkodás nélkül beszélünk a magunk nevében, így a korunkra jellemző szemlélettől távol esik, hogy az egyes szám első személyű „vagyok” használatát sokáig lényegében az Örökkévaló számára tartották fenn. A hindu gondolkodásra a mai napig meghatározó hatást gyakorló vedanta bölcseleti rendszer az Én fogalmát egyedül az Istennel azonos Abszolút Alanyra vonatkoztatja: Brahman (Isten) = Átman (Önvaló, Önmagam). Ezzel lényegében az archaikus ember tapasztalatának adtak szilárd fogalmi és bölcseleti hátteret. Kiss Márta munkája alapjául szolgáló festményen látható három, a Neue Sachlichtkeitre emlékeztető módon megfestett nőalak előtt egy maszkot mozgathatunk – tetszés szerint kiválasztva, melyik arcot fedje el. Úgy tűnhet, a művész formálisan is kapcsolódni kívánt a kurátori szándékokhoz. Azonban a maszknak a köznapi „hazug, képmutató álca” értelmezésnél ősibb, pozitív oldalára emlékeztet. Kiss Márta hosszas és elmélyült tanulmányokat folytatott a hinduizmus szellemi kisugárzási körébe eső Jáva szigetén, így a hindu metafizika3 néhány megfontolásának alkalmazása kézenfekvőnek tűnik. A világ feltételeinek alávetett egyénre ez a rendszer a jiva (élő) szót alkalmazza, amelyet alanyi léte összekapcsol a végső valóságként felfogott Önvalóval, lényegében „csak” a feltételeknek való alávetettség fokozza le a létét. A maszk e kultúrkörben eredetileg elsősorban egy isteni archetípussal való azonosság szerepének rituális eljátszására szolgált.

Az én zarándokútjai Nyilvánvaló, hogy a maszk, az álarc, a lárva ma ismert negatív értelme azzal függ össze, hogy a történelem során egyre gyakrabban visszaéltek ezekkel a szerepekkel. Hamvas Karneváljának fő témája éppen ez: hogyan és miként üresednek ki a nagy archetipikus szerepek, és vállnak elviselhetetlenül nevetségessé. De a Karnevál szerzője nem áll meg itt. A dantei poklot a hétköznapok világában megláttatva a Divina Commediához hasonló zarándokút igényét kényszeríti ki. Valójában alkímiai regényt írt, a nemtelen fémek megtisztításához hasonlóan a hamis álarcoktól való megszabadulás különféle műveleteit megragadva.


fotó: Bretus Imre

26

2010. február

Lengyel András a festői önreflexió klasszikus közegét – saját önarcképeit – valami nagyon hasonlóra használja. „Ego trip 1970, 1974, 1975, 2008, 2009…” – az idő által láthatóan megviselt korai képecskéje

2010. 02. 02. 2:14:49

a „talált kép” érzetét


kelti, a saját múlttól való elidegenedés vezet el az énkép változásainak értelmezéséhez. Az idő mindent átír, újraértelmez. Egykor talán játékos-ironikus gesztus lehetett a Rubjov által használt «Андрей Ленгьел»ként aláírt, ikonként megfestett önarckép. Most sokkal inkább az

fotó: Bretus Imre

cirill betűtípussal

efemer, földi arcon túli időtlen arc kérdésére

saját bensője legszemélyesebb alanyiságába,

irányítja a figyelmet az ikon formájával való játék. Ez átvezet

amely létének átruházhatatlan valósága. Mert

minket a keresztény ikonográfiára direkt utaló Szemadám

egyedül „ott” történhet meg a képek, a szavak

György művéhez, amelyen egy vas feszület jelenik meg

„életre keltése”, ami nélkül a művet sem lehet

szimmetrikus, frontális ábrázolásban, amelyhez Simone

jól befogadni és értelmezni.

Fabricius Anna: Gyásztréning I-II, 2009 c-print, 50x100 cm

Weil szövegét rendeli értelmezésként. „Az, ami szent, távolról sem a személyünk, hanem éppen az, ami emberi lényünkben személytelen. Mindaz, ami személytelen az emberben, szent.” A festő ezzel az egészen halk, szinte észrevétlen gesztussal jelzi az önmaga körül forgó szubjektum hiábavalóságát. Amit Weil szent személytelenségnek nevez, az pontosan az időtlen kezdet szabad alanyisága. A tárgyiasult létbe vetett én számára a másik személy objektum voltát azzal töri meg, hogy megszólítja. Azt mondja, „Te”. Megérinteni valakit a „Te” radikális megismerése. Moizer Zsuzsa éppen ennek a nagyon konkrétnak és testinek gondolt viszonynak az álomszerű elmosódottságát jeleníti meg Fontainebleau-i iskola ismert kompozícióját idéző, kör alakú vászonra festett akvarellje, ahogy az egyik szétfutó körvonalú ruhátlan nőalak megérinti a másik meztelen mellét. Fabricius Anna Gyásztréningje viszont a jelenkor emberének halálfélelmére autóreflektorfényben felvillanó pszeudohullák segítségével a halállal való váratlan és rémisztő szembenézés szituációját idézi fel. (Valószínű, hogy itt is a művész állt modellt, ami a saját halál kérdése felé tágíthatná az értelmezést.) Az elsőre talán hatásvadásznak tűnő megoldás valójában elég jól beilleszthető a memento mori tradíciójába. Eike az én kérdését az előadóművész magányának és a koncertet hallgatók tömegének viszonyán át vizsgálja. A kétcsatornás videóinstalláció projekciós felületei a mű címét adó kártyavárhoz hasonlóan egymásnak vannak döntve. Az installáció szinte megfoghatóvá teszi a művészet Janus-arcát. Amikor a művész személyes munkáját az előadás, a kiállítás segítségével nyilvánossá teszi, valójában egy térben és időben teljesen bizonytalan közegre bízza azt, ami számára a legbelsőbb. Azonban az alkotó én és az ismeretlen tömeg

fotó: Bretus Imre

és szorongására aspirál. Ehhez a két kiállított fotónyomaton

Jegyzetek: 1 A címben szereplő „éngond” kifejezés Paksi Endre Lehelnek a kiállítás katalógusában írt tanulmányából származik.

Moizer Zsuzsa: Nővérek, vászon, akvarell, 80x80 cm

2 Georg Simmel: A pénz filozófiája. Osiris Kiadó, Bp., 2004, 26-27. 3 Itt érdemes közbevetni, hogy India kapcsán sajnos a legtöbb köztudatba került elképzelés és fogalom, mint a például a „karma”, a „reinkarnáció” nem más, mint a new age „szupermarketvallása” által lebutított hamisítvány, aminek semmi köze az eredeti értelemhez.

a közönségben álló egyén kilép a tömegből, és visszatér


2010. február

két kártyalapja mégis összeér. A valódi művészet hatására 27

2010. 02. 02. 2:15:08

az első években gyakorlatilag nem találkozott kortárs művészettel, a 90-es évek közepén azután észrevette, hogy


hirtelen igen sok ambiciózus fiatal jelenik meg a színen.

Üzenetek Sandarbh lakóitól Hibák és kontextusok – kor társ művek Indiából

Közéjük tartozik Chintan Upadhyay festő, szobrász, performer, költő, művészetszervező, aki 1997-ben végzett a barodai Maharaja Sayasiharo egyetemen, abban az intézményben, amely az utóbbi másfél-két évtizedben talán az olyan nagyvárosok akadémiáinál is jelentősebb szerepet játszik a kortárs indiai művészet új generációinak nevelésében, mint Delhi vagy Mumbai (1996 előtt Bombay). A művész ma az utóbbi

Hiba/Mistake, Inda Galéria, 2010. I. 8-ig; Text-Kontext, Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terem, 2010. I. 20-ig

metropoliszban él, nemzetközi hírűvé vált, számos hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon vett részt, miközben maga is intenzív művészetszervező tevékenységet folytat:

Folytonosan új helyszínek, új

a többi között a rajastani Sandarbh nemzetközi művészeti

szereplők, új művek – a 2009-ben a

központ létrehozója. A változó helyszíneken 2003 óta

klosterneuburgi Essl Múzeumban rendezett

megszervezett művésztelep, amelynek magyar résztvevői is

nagyszabású kiállítás kapcsán az egyik első

voltak, illetve vannak (például Erőss István, Tasnádi József )

dolog, amely föltűnt a látogatónak, az volt,

elsősorban helyspecifikus alkotások létrehozására szerve-

hogy a kortárs indiai művészet folyama-

ződik. A magyar kapcsolatnak köszönhető, hogy miközben az Inda Galéria Hiba/Mistake címmel mutatja be Chintan Upadhyay festményeit és plasztikáit, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében Text-Kontext: Contextualising art beyond its predetermined boundaris címmel látható kiállítás a Sandarbh kilenc résztvevőjének alkotásaiból, illetve elsősorban az ott folyó munka dokumentumaiból. Bár a cím nem erre utal, Chintan Upadhyay műveinek megközelítéséhez is igen fontos az a kontextus, amelyben megszületnek. Miközben ugyanis egyetemi képzettsége s az őt foglalkoztató problémák felől fotó: Muladi Brigitta

közelítve látszólag tökéletesen beilleszthető az egyetemes kortárs művészet világába (de láthatóan saját műveinek menedzselése, illetve imázsának kialakítása, folyamatos formálása szempontjából is Veer Munshi: Pandit-házak, 2006 fotósorozat, MKE

tosan mozgásban van. Egyrészt a múlt és a jelen, a tradíció és az új, egyéni lelemények között, másrészt abból a szempontból, hogy miközben a hagyományok sokszínűsége mágnesként vonzza az országba az érdeklődőket, az utóbbi évtizedre a kortárs képzőművészet is a figyelem középpontjába került. Mondhatni éppen olyan villámgyorsan, ahogyan az ország gazdasága, hiszen a villám-

28


2010. február

gyors változások a 90-es évek elején indultak

– a honlapja címoldalán szereplő fotó alapján akár az x-edik amerikai hippigenerációhoz is tartozhatna), azok a kapcsolatok is igen mélyek, amelyek az indiai tradíciókhoz kötik. Nemcsak abból a szempontból, hogy például rajastani miniatúra Kámaszutra-jeleneteket ábrázoló rajzait használja föl, de abból is, hogy miközben a 21. századi társadalom problémáiról beszél, érinti azokat a kérdéseket is, amelyek a hindu hitvilággal, a hagyományos társadalom ehhez kötődő elképzeléseivel vagy éppen a mitológiai alakok megjelenésével kapcsolatosak.

meg itt is, ott is. Peter Nagy, a New Delhi-i

Az Upadhyayt foglalkoztató alapkérdéseket Sanjeev

Gallery Nature Morte tulajdonosa, aki a 90-

Khandekar a művész két, nemrégiben Mumbaiban rendezett

es évek elején érkezett Amerikából Indiába,

kiállítása kapcsán írt tanulmányában ugyanis szoros kapcso-

2010. 02. 02. 2:15:19

latba hozza a „kései kapitalista fogyasztói

Távkapcsoló

paradicsommal”, amelynek, véli a szakember, mindannyian részesei vagyunk, játékosként és nézőként egyszerre. Ebben a világban, amelyet a „transzgenetikus realitások és a virtuális lehetőségek” jellemeznek, amelyben a realitások szinte tetszés szerint koreografálhatóak, Chintan Upadhyay torz kisgyermekalakjai az átváltozásoknak és változtatásoknak a veszélyeire figyelmeztetnek, ezen túl pedig maguknak a kultúráknak az átalakulásáról, eltűnéséről, eltorzulásáról. A festményeken (amelyeket egyéni kiállításain a Mayasorozatba sorolt alkotójuk) és a Clone Vitthala-ciklusban megjelent installációkban, illetve plasztikákban a Smart Alecs névre keresztelt gyermekfigurák jelennek meg, amelyeket az egyik oldalról finom, kifejező vonások jellemeznek, a másikon pedig a legkülönbözőbb torzulások, összenövések. A mutáció, az egészséges és a torz viszonya, illetve ennek a kapcsolatrend-

összefoglalható tudása is csekélyebb a múltról,

szernek a változása természetesen a legkevésbé sem új a

mint a miénk, az élet minden mozzanatát

kortárs művészetben. Upadhyay műveit egyrészt az teszi

áthatja egy másfajta tudás, amelyben a vallás

érdekessé, hogy a szépségnek azzal a klasszikus kánonjával

és a mitológia minden pillanatban összekap-

szembesíti a torzképet, amely a rendkívül gazdag hagyomá-

csolódik a köznapi élettel. Alighanem kölcsö-

nyokkal rendelkező rajastani művészetben jött létre, s amely

nösen megtermékenyítőek lehetnek tehát azok

maga is a hindu és a muzulmán kultúra különös kapcso-

a találkozások, amelyekre különböző telepü-

latrendszerének köszönhette létrejöttét, megmaradását.

léseken kerül sor a rurális körülmények között

Másrészt pedig az, hogy a műveken megjelenő torzulások

élő indiaiak és a részben indiai, részben külön-

és az azokról való gondolkodás mögött háttérként újra és

böző országokból érkező művészek között.

Chintan Upadhyay: I am fixed, 2008 akril, olaj, fa, üveggyapot, 91,4x91,4x91,4 cm

Shreyas Karle: A te történeted, 2008, MKE

újra megjelenik a „másik” India, amelynek döntő többségében mélyszegénységben élő lakossága számára a torzulások egészen más értelmet hordoznak, mint annak a számára, aki európai szemmel nézi a különös mutációt – éppenséggel pozitív értelmük is lehet, hiszen a test nyomorúsága a lélek megtisztulásához vezethet. Akik részt vettek már a Sandarbh valamelyik művésztelepén, workshopján, rezidensprogramjában vagy tanfolyamán, alighanem az első pillanatban megér-

hagyományos indiai társadalom az egyik oldalon európai aggyal alig elképzelhető körülmények között él, s talán adatokban


2010. február

zódó kettősséget. Miközben ugyanis a

fotó: Muladi Brigitta

tették a fenti sorokban megfogalma-

29

2010. 02. 02. 2:15:27

A Sandarbh hindi szó, kontextust jelent, s a szervezők háromféle szempontból is fontosnak érzik azt az összefüggésrendszert, amely a közös munkát meghatározza. Egyrészt igyekeznek a galériák és múzeumok alkotta művészeti környezettől független közeget teremteni a résztvevők számára, másrészt az a céljuk, hogy a közös munka „segítsen a művészeknek saját környező terük és helyzetük kontextusában” saját lehetőségeik felfedezésében. Harmadrészt pedig népszerűsítik a kortárs művészetet ott is, ahol az jószerivel ismeretlen, India nagyvárosain kívül, azoktól távol eső régiókban.

fotó: Muladi Brigitta

Parapaturban, a helyi hős, a mitológiában vagy épp a népi képzeletvilágban élő figura éppen úgy megjelenik a közös munkával létrehozott helyspecifikus alkotásokban, mint az élet alapja, a rizs, vagy a közvetlen emberi környezetet elöntő műanyag hulladék, amely műalkotássá válik, éppen úgy, mint a megszáradt tehénürülékből gyúrt lepény, amely a falusiak életében különleges szerepet játszik. Több évszázados romló házak jelennek meg az egyik sorozaton, együttesük éppen olyan poétikus, mint a „beszélő hegyek” és a folyó párosáé. Jelen van a másik oldal is, a „fogyasztói társadalom” visszásságain ironizáló, egyéni módon megdolgozott futball labdák sorozatában vagy éppen az az önironikus fotó, amely terhes nőként ábrázolja az egyébként elég nagydarab férfinek számító Upadhyayt egy nagy példányszámú napilap egész oldalán. Ez a kép egyébként a művész egyik, Kisállat kereskedés című kiállítása reklámjának készült, ami arra utal, hogy a galériák és múzeumok világával legfeljebb csak a vidéki munkálkodás néhány hetére szeretnének szakítani Sandarbh művészvendégei. A közös munkálkodás eredményét sajnos azonban inkább csak sejtjük, mintsem esztétikai élményt átélve valóban lemérnénk. Műtárgy ugyanis meglehetősen kis számban szerepel a tárlaton, inkább dokumentumokat látunk és fotókat, alattuk, meglehetősen rossz helyen elhelyezett, nehezen emészthető tipográfiával készült magyarázó szövegekkel, s a videóprojektorok állapota a filmek megtekintését sem teszi lehetővé minden néző számára. Mindenesetre ami eddig történt, biztató, folytatást ígér, így hát, ahogyan a klosterneuburgi tárlat hindiből kölcsönzött címe mondta: Chalo!, azaz gyerünk tovább, s ahogyan a nagy berni kortárs indiai tárlat rendezői fogalmaztak, Horn Please!, azaz várjuk az újabb értesítést a fejleményekről.

Kirann Telkar: Cím nélkül, 2009, installáció, MKE


2010. február

Chintan Upadhyay: 30

Touch of your hand and I am ready, 2008 akril, olaj, fa, üveggyapot, 91,4x91,4x91,4 cm

2010. 02. 02. 2:16:01

leírják a művészeti életünket,

Távkapcsoló

más esetekben azonban

MULADI BRIGITTA

vitába szállhatunk velük.

Interfészek*

El Hassan Róza, ahogy tőle megszoktuk, a provokációra és

Salam Haddad, El-Hassan Róza, Köves Éva és Sztojanovits Andrea kiállítása

a kommunikáció kialakulására építi fel műveit. A dialógushoz, az együtt gondolkodáshoz Köves Éva újító kedve is hozzájárult, s a

Fészek Klub, 2009. XII. 23-ig

Fészekben most egy olyan kiállítást szerveztek (két meghívott partnerművésszel: Sztojanovits Andreával és Salam Haddaddal),

„(El Hassan Róza) olyan, egymással összefüggő rajzokat, koncepteket, akciókat hoz létre, amelyek (talán szokatlan módon) nem pusztán a logika eszközével értelmeznek, kritizálnak univerzális filozófiai fogalmakat.” György Péter

amely egyrészt Baudrillard elméletének illusztrációjaként és annak vitaalapjaként is szolgálhat. A tárlat a konvenciókból való kimozdulással kapcsolatos kérdéseket tesz fel, és egy

Baudrillard szerint nincs már egyéni kifejezési forma,

lehetséges antitézist szolgáltat. A formák valóban

mindennek van előzménye, minden képet láttunk már

kiüresedtek, megkoptak, elhasználódtak, de a

valahol. A művészet ismétli önmagát, elveszett az illúzió,

művész még tehet valamit. Például a munkák közös

az esztétika értelmetlen szenvelgéssé vált. A reklámokat

műként vannak jelen, vagyis a kiállítási koncepció a

ellepik az elavult, elfáradt művészeti kifejezések, a

szerzőség fogalmát szándékosan megkeveri, és az

szürrealitást kisajátította a tömegmédia. A virtualitás

egyes műveken keresztül is iróniát, humort, játékos-

már minden területen megszokott, unalmas technikai

ságot csempész be a kiállítótérbe.

eszközzé degradálódott. Az írásainak a végkicsengése azonban mégis az, hogy a művészet fontos kísérője az életünknek, csak egyszerűen hétköznapivá vált. Ezek

konstruktív festői hagyományokon alapuló festészetét a fiatal, szintén klasszikus hagyományokat felhasználó médiaművész, Sztojanovits Andrea

Köves Éva és Sztojanovits Andrea: Monochrome Clack, 2009 videó, festmény, 80x320 cm

2010. február

a kijelentések meglehetősen végletesek, sok esetben

Köves Éva szigorú következetességgel felépített,


31

2010. 02. 02. 2:17:32

fotó: Salam Haddad

Salam Haddad: Lélegzetvétel/Respiration, 2009 pasztell, 67x90 cm

mozgóképpé alakítja. A Szergej Rahmanyinov

fehér-vörös színredukciós fotómontázshoz hasonlít, amely

zeneművére „komponált” konstruktív média-

több nézetből ábrázolja az építményt, megadva a szemlé-

műben Köves Éva festményére változó hely-

lődés játékosságát a befogadónak. Köves Éva meglehetősen

zetű geometrikus formákat vetít, s ezáltal a

egyedi festményei önmagukban (a baudrillard-i minden kép

művet a festményszerepből kimozdítja. A VJ,

„szimulakrum”, vagyis másolat ellenében) könnyen felismer-

vagyis a képeket vetítő vizuális DJ viszonylag

hetőek szerzőségüket és európai hovatartozásukat illetően,

új fogalom, a party-kultúra termelte ki.

de a csavar, amellyel a kiállításon takarásba, fedésbe kerül

Éppen az a képek iránti vágy, annak tömeges

két másik művel, a fénnyel és a zenével, már bekerül a

kielégítése, amiről Baudrillard úgy beszél,

művészetnek az egymásba gabalyodott egyvelegébe.

hogy a mindent elöntő képmennyiség a tartalmatlanságot hozza magával és kioltja a hatását. Baudrillard szerint az abszrakció (és a humor) a lehetséges kilépés az unalomból, válasz a kiüresedésre, s ehhez szolgáltatnak példát a 20. század eleji radikális absztrakciós törekvések a képzőművészetben. Köves Éva és Sztojanovits Andrea közös műve ennek a modellje.

A Bagdadban végzett (magyar-iraki) művész inspiratorként, tervezőként és művészként is jelen van a kiállításban. El Hassan Róza mint lelkes kivitelező egy festményben megvalósította Salam képi terveit, utasításait. A végeredmény egy vászonkép, amelyek egyike éppen a kiállítás alcímét adó, az együttes munkát szimbolizáló Transition/Átjáró a szállítások során elkeveredett. A sors játéka is beleszólt a koncepcióba, a kiállításon ez esetben vázlatok helyettesítik az eredetit.

technika annyiban megmaradt, hogy a mű kis festményekből épül fel, elemekből, mint maga a kiszemelt épület, csakhogy a „téglákat” ezúttal a szerkezetről készült fotóátiratok 2010. február

újabb elemet szolgáltat a játékhoz és a provokációhoz.

változott az utóbbi években, hogy a festméalkalmazza azokat. A konstruktív montázs-


nemcsak képviselt műfaját, de származását tekintve is

Köves munkamódszere egyébként abban nyekről elhagyta a fotót, és csak vázlatként

32

A negyedik művész egy filmrendező, Salam Haddad, aki

helyettesítik. A végeredmény egy fekete-

A másik művet, a Lélegzetvételt (Respiration, 2009) Salam első önálló festményeként már a maga sajátos stílusában kivitelezte. Módszere a megtervezettség, ami minden részletre kiterjed, minden elem helye előre meghatározott. A sajátos determináltság mellett a munkát a képi szimbolika jellemzi. A kultúrák találkozása a közös gondok felemlítésében, ezúttal

2010. 02. 02. 2:17:52

egy nagyon divatos beszéd-

Távkapcsoló

témának, a levegőszennyezésnek az ábrázolásában valósul meg, ami azonban csak addig uncsi téma, amíg személyesen nem kerülünk szembe vele. A tájban elhelyezett gyárkémények a felhőt keresztező füstcsíkkal (ami nem szürke, hanem fehér, egyenértékű a felhővel) nem egy sötét jövőt festenek fel, hanem optimistán a táj elemeként, kísérőjeként kerülnek a képre. A „nyírfácska” a Tarkovszkij-filmek óta foglalt szimbólum, a fa görcséből kialakított szem pedig klasszikusan pantheisztikus, mai fogalommal átmiszticizált „zöldtudatos” felfogást sejtet, és lelkiismeretfurdalást kelteni hivatott (mint Cameron új filmje, az Avatár), s a fehér törzsön sütkérező piros bodobács jelenléte is többnek látszik, mint egy

A növények és állatok ábrázolása a bizáncikaroling-perzsa miniatúrákban a gazdagság, a

fotó: Salam Haddad

élénkítő kompozíciós folt.

paradicsomi állapot kife-

– festmény, ami némi önironikus felhanggal

jezője. A jelenetek középpontjában gyakran egy fa állt (ami

is megspékelve a nők és férfiak játszmáit

akár egész erdőt is jelentett) – a fa itt periferikus helyzetbe

figurázza ki. Habár a magyar festészeti hagyo-

került, s a centrális helyet egy kémény uralja…

mányokat tekintve Koszta József, Glatz Oszkár,

A kiállítótérbe középre is került egy fa, El Hassan Róza korábbi installációjának adaptációja. A türelmetlen kertész (1997) egy tanmese, amely arról szól, hogy az ember

Vastagh Géza baromfiudvar témájú művei kép is bekerül a felállított rendszerbe. Az egyik „kulcsmű” El Hassan kis rajza, amely

eredményét, ez esetben a fa megnövekedését. A fa nemcsak

több munkát is összeköt. Egy aranykulcsról

elméleti, hanem vertikális esztétikai összekötő elem Salam

van szó, amely egy Sopronban Weber Imrével

festménye, Köves és Sztojanovits szerkezeteinek hangsúlyos

közösen készített korábbi projekt gótikus

függőleges vonalai között.

eredetű alapmotívuma volt, és itt Köves Éva

munkát is, ami Münchenben és Pozsonyban valósult meg. Ebben a műben kifejezetten az egyediséget, az eredetiséget kérdőjelezi meg a művész. „A szív végtelen (mennyiségű!) képét még egy szív már nem gyarapítja, hanem egyediségével beáll a fenomén és a végtelen közé…” – írja Bodó Sándor.

and Bachelors (Kacsák és agglegények), 2009 tempera festmény és objekt montázs, 60x60 cm

nem is állnak távol ettől a merítéstől, s ez a

természetéből eredően nem képes kivárni munkájának

Az Adaptáció megemlítése felidéz egy ilyen című 2006-os

El-Hassan Róza, Salam Haddad: Ducks

egyik művéhez is kapcsolódott. A kiállítás érdekessége, újdonsága számomra éppen ebben a játékosságban fejeződött ki, ami nemcsak a művek egymással való kapcsolatát, egymásba való átforgathatóságát, hanem a korábbi munkákhoz való szabad átjárást is segítette.

Az értelmezési játékban kissé elkülönül El Hassan Róza műve, kacsacsor szoborba faragása által műfaji zavarba kerülő


* A kiállítás címe. 2010. február

a Kacsák és agglegények, egy játékos, könnyed – az egyik

33

2010. 02. 02. 2:18:04

ban csatlakozott a kanadai neoista mozgalomhoz. Közel negyvenéves képzőművészi és művészeti írói pályája igen

LÓSKA LAJOS

sokrétű. Foglalkozott és foglalkozik a vizuális költészettel,

Szombathy Bálint: Marék homokot szorongatva Kalandozások a művészet határmezsgyéjén

műveli a mail artot, előadja performanszait. Az utolsó tizenöt esztendő írásait csokorba gyűjtő tanulmánykötet témái nagyjából a fentebb bemutatott eseményekhez kapcsolódnak, ezeket értelmezik, magyarázzák. A címül választott bevezető tanulmány végső soron ars poetica, melyben a szerző Ben Vautier, majd Vostell gondolatait idézi. Ez utóbbi szerint „a művészetet csak a művészet

Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2009, 190 oldal

lerombolása mentheti meg.” Ezt a kijelentést úgy árnyalja Szombathy, hogy „a művészet önmegsemmisítése és önnemzése ciklikusan váltja egymást”, vagyis az avantgárd

Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író, a (neo)avantgárd művészet jeles képviselője új tanulmánykötettel lepte meg a vajdasági művészet, illetve a posztavantgárd tendenciák iránt érdeklődő, azokkal ismerkedő olvasókat. A könyvben az elmúlt tizenöt esztendőben a különböző délvidéki és magyarországi folyóiratokban – Balkon, Híd, Új Forrás, Új Művészet stb. – megjelent írásait gyűjtötte egybe.

a délszláv háború következtében Magyarországra települt délvidéki művészekről, drMáriásról és Siflis Andrásról (sajnálatos, hogy a tragikusan elhunyt Bada Dada Tiborról nem). A következő témakör az Ex-Yu művészet címet viseli. Ebben a részben Szombathy a volt jugoszláviai akcióművészetet, valamint a mail artot mutatja be. Ezen eszmefuttatást követően olvashatunk a neoizmus történetéről és képviselőiről (Toth Gábor, Kántor István, Szombathy Bálint), a performansz-elméletéről és -gyakorlatáról. Véleményem szerint ez a műfaj a szerző művészeti tevékenységének legjelentősebb, legautentikusabb megnyilatkozási formája. Ezért is figyelemre méltó és hiteles a kötet A művészi performansz – az elevenség és a nomádizmus művészete című tanulmánya. Ebben Szombathy különbséget tesz a színész játéka, illetve a performer tevékenysége között. Miképpen

szemezgetnék a

lenítő antiszínészként határozza meg: „Figyeljük meg, hogy

kötetből − noha

amíg a színész látszat cselekvéseket visz végbe, és csupán

sokan ismerik a

szimulálja a drámai helyzeteket, addig a performernél

szerzőt –, néhány

mindez valóságosan történik meg. Minden eszköz, amit

mondatban bemu-

használ, és mindegyik végbevitt tette valóságos, nem pedig

tatnám a munkás-

művi: ha az kell, hogy a legerősebb tömény italt fogyassza,

ságát. Pályája

akkor ő azt issza, nem pedig alkoholos üvegbe csomagolt

a Vajdaságban

teát. Ha az kell, hogy vérét folyassa, akkor ő valóban a vérét

indult a 70-es

folyatja, nem pedig festéket.”

titói Jugoszlávia művészetpolitikája jóval nyitottabb volt, mint a hajdanvolt szocialista tábor többi országaié, ebből adódott, hogy az avantgárd művészet szabadabban bontakoztatott ki. Szombathy, akinek művészeti elveit elsősorban az avantgárd, mindenekelőtt a koncept art és az akcióművészet elméletei alakították, a helyi magyar nyelvű folyóiratok (Magyar Szó, Új Symposion) munkatársaként kezdett publikálni. Később egyik alapító 2010. február

alatt olvashatunk a már említett Bosch + Bosch formációról,

az alábbi idézetből kitűnik, a performert a valóságot megje-

az időszakban a


Tovább böngészve az írásokat, a Vajdaságiak fejezetcím

Mielőtt azonban

évek elején. Ebben

34

radikális nézeteit egyesíti az örök visszatérés elméletével.

tagja lett a Bosch + Bosch csoportnak, 1980-

Ismertetőm terjedelme nem engedi meg annak taglalását, hogy ez az állítás mennyire objektív, s az előre kitervelt játék-e az előbbre való, vagy a direkt rögtönzés. Az mindenesetre tény, hogy a klasszikus színielőadásokra hatottak az avantgárd irányzatok, és az is kétségtelen, hogy mindkét módszernek megvan a maga varázsa. Befejezésül Szombathy Bálint kötetét jó szívvel ajánlom minden posztavantgárd iránt érdeklődő vagy éppen a különböző új művészeti irányzatokkal ismerkedő olvasó számára, már csak azért is, mert az író műkritikusként, művészként vall a közelmúlt avantgárd mozgalmairól, barátai és saját művészeti tevékenységéről. És ez az egybeesés, a jó értelemben vett bennfentesség teszi az írásokat hitelessé.

2010. 02. 02. 2:18:18

ságban feldobott festékrétegeket, nem

Könyvszemle

érzékeli, hogy ezek a domború vonalak

VÁRALJAI ANNA

határvonalak is egyben. Látja ugyan

Varga Patrícia Minerva: Minerva MMix

„gabonaköreinek” örvénylő spirálvonalát, de nem képes kitapintani magát a valódi örvényt, a magába szippantó, keményre száradt, sűrű olajréteget. Tusrajzai és pasztelljei ebből a

Könyvkritika

szempontból hálásabbak, sőt meditatív hangulatú tusai így katalógusba zárva, távol a galériák nyüzsgésétől, az otthon csendjében fellapozva az egzisztencialista filoVarga Patrícia Minerva expresszív munkáinak hatása alatt egyetlen szót mondogattam magamban folya-

zófia „szabadságra ítéltetett” emberével szembesítenek. Az emberrel, aki képes válasz-

matosan: ihlet. Minerva ihletett alkotó, és az ihletettség

tani, önmagát választani, önmaga lenni, s mindezt a

állapota kivételes adomány. Az ihletett művész az „isteni”

semmi jegyében teszi.

eszköze lesz, és művei éppúgy ihletettek, mint azok a bibliai könyvek, melyekről azt tartják, hogy isteni sugallat hatására születtek. De hasonló ez az állapot a természetközeli népek papjainak, kuruzslóinak, jósainak extatikus révületéhez is.

A kötet nagyszerű tanulmányai – többek közt Keserü Katalin,

Az ihletettség állapota nem állandó, a művész is csak bizo-

Szeifert Judit

nyos ideig kerül hatása alá. Minerva, amint térül-fordul a galé-

munkái – segítséget

riában, folyton azt juttatja eszembe, hogy ez a hétköznapi

nyújtanak, hogy

lány vajon miféle varázslat hatása alá kerül műterme csend-

átlássunk a túlex-

jébe húzódva? Milyen szellemek, archaikus istenségek kezdik

ponált színeken, és

őt ostromolni? Miféle marcangoló kényszer dobja őt vissza

megbarátkozzunk

az ősi múltba, hogy megfestesse vele ezeket a prófétikus

a gondolattal:

tájakat? Mintha tevékenysége ilyenkor automatikussá válna,

Minerva festészete

illetve mintha nem is ő beszélne, hanem egy rajta kívül élő

csak eredetiben

hang. Talán az ihletettség állapota előtt e hang kijelentései

élvezhető igazán.

még számára is ismeretlenek voltak. Ez lényének legmé-

Legjobb „érzői”

lyebb hangja, melyet vad, szürreálisan ható színekkel és El

a festőtársak.

Kazovszkijt idéző, mégis egyedi formanyelvvel közvetít felénk. Szüts Miklós és

zetem támad. Elsősorban a címet nem érzem megfelelőnek: Minerva MMIX. Talán arra szeretett volna utalni, hogy katalógusa egyaránt tartalmazza festményeit, pasztelljeit és a hihetetlenül érzékeny tusrajzokat. A kötet tartalmát tekintve azonban még ennek ellenére sem mix, sőt Minerva művészetétől mi sem áll távolabb, mint hogy egy vegyes felvágotthoz hasonlítsuk. Munkái egységes színvonalúak, és nagyon hasonló tartalmi elemekkel bírnak, egységesebb oeuvre-t nehéz elképzelnem. Olyan művész ő, akinek a képeit száz másik közül is mindig, biztos szemmel fel lehet ismerni. Színeinek, témáinak állandósága, munkáinak egységes kvalitása egyrészt értékelhető egysíkúnak, másrészt viszont éppen ezért egyéniség: belőle csak egy van, témái is nagyjából kimerülnek egy-két folyamatosan, szinte lidérces kényszerességgel visszatérő motívumrendszerben. Maga a reprodukció nem segíti hozzá a nézőt, hogy a vad színvilágon és az állandóan ismétlődő tematikán túllásson. Ez nem a festő hibája. Munkáinak felülete legalább annyira élő, mint színei, így aki csupán a katalógusfotókon szembesül alkotásaival, lényegében egy dimenzióval kevesebbet lát. Nem érzékeli a spaknival elképesztő vastag-


Szemadám György értik igazán, mi is történik a színfalak mögött, a műteremben. Minden ott dől el. Ott jön a transz, az ihlet és ott történik a teremtés, Szüts Miklós szerint a dráma. A Minerváról készült műtermi fotókat nézegetve ez nem is hagyható figyelmen kívül: szinte kivitelezhetetlen, hogy olyan fénykép készüljön róla, melyen nem egy lángnyelvhez, formátlan, szabálytalan ívű fénycsóvához hasonlóan lendül teste a vászon felé. Az alkotás folyamata nála akcióművészet, „munka, mámor, gyötrő gondolkodás!… A szülés gyönyörteljes fájdalma! Az ecset csattogása, átdöfni a festővásznakat. Széttiporni a festékestubusokat…” (Max Pechstein) És mindez a vadság, egyediség ugyan mivé válik a nyomdában, sokszorosítás közben? A katalógus Budapesten a Vízivárosi Galériában, az Írók Boltjában, a Csók Galériában és a művésznőnél, Pécsett az Árkád Üzletházban az Alexandra könyvesboltban 5000 forintos áron kapható.

2010. február

Minerva első, önálló katalógusát kézbe véve mégis hiányér-

35

2010. 02. 02. 2:18:22

HEMRIK LÁSZLÓ

Emlékezet-objektek S z i k o r a Ta m á s k i á l l í t á s a VILTIN Galéria, 2009. XII. 9–2010. I. 22.

Szikora Tamás kiállításán új

találkozik először a mester munkáival majd’ teljes képet kaphat a

műveket láthatunk, és mégis

dobozokból, kubusokból, azok árnyékaiból, s a különféle reliktum

valószerűtlen formai-, gondolati-, technikai variabilitás jellemzi az anyagot, így szinte aligha hihető, hogy a munkák

jellegű művekből felépülő világáról. Mindez a sokszínűség persze nem kevés fejtörést okoz a recenzensnek, miképp is ragadja meg néhány flekk terjedelemben a kiállítás legfontosabb aspektusait. Szikora művészetének megközelítéséhez mindenképpen jó kiindulási pont a renenszánsz kép ablakmetaforája. Szikora mintha azt ellentételezné. Ez az oppozíció természetszerűleg mutat rá – implicit módon – magára a tagadott dologra: egy doboz kerül a fal, de vele együtt a falat áttörő ablak elé is. Immár nem a külvilág felfedezésének és rögzítésének naturális megragadása a művészet elsődleges célja, hanem a transzparens ablak antitéziseként működő, belső dobozvilág feltérképezésének modernista igénye. De értékelhetjük a Szikora-képet az ikonfestészeti hagyományokhoz való ragaszkodásnak is (Károlyi Zsigmond), amely a dolgok ideájának megfestéséről szól. Fontos ismérve az (új) Szikora-munkáknak a kubus érzéki geometriájának megjelenítése s a dobozok közötti, képi viszonyrendszer láttatása, majd ennek plasztikai megformálása. A 20. századi absztrakció ugyanúgy sajátja ennek a művészetnek, mint a megannyi kulturális, pszichológiai, szociológiai, antropológiai utalásrendszer. A VILTIN Galéria hármas tagolású kiállítóterét jól átgondolt, de nem rigorózus struktúra szerint rendezték be, bár gyorsan hozzátenném, a nagyterem már-már levegőtlenre sikeredett. A jobb oldali kisterembe a kvázi festészeti, a nagyterembe az objektek, a plasztikai-, félplasztikai munkák, míg a harmadik, bal oldali terembe a grafikai alkotások kerültek. A középső, nagy kiállítótérbe, s ezzel együtt a kiállítás központi helyére a 2001-es Álló

Szikora Tamás: Álló installáció, 2001 festett fa, 200x164x18 cm

döntő többsége 2009-es, s csak néhány 2008-as, 2006-os mű található köztük, illetve egy 2001-es, az Álló installáció. Ez utóbbi egyszerre lenyűgöző és grandiózus munka fontos indikátora annak, hogy az utolsó, igen gazdag alkotói periódus komoly belső hagyományrendszerből táplálkozik. Az Osztott tér című tárlat akár egy latens retrospektív tárlatként is értelmezhető. (Ezt jelzi többek közt néhány régi munka újráírása. Gondolok itt az Objekt 1. és a Két piramis doboz című művekre.) Aki most

installációt helyezték el. E munkával szép összhangra talált a vele átellenben látható Hármas kép, még akkor is, ha a terem méretei nem tették lehetővé, hogy együtt érzékeljük és élvezhessük a műveket. Ebben a térben az objektekre, a plasztikai munkákra, illetve a kollázstechnikával, a kubista és a dadaista hagyomány továbbélésére, illetve az írásos kultúra tradíciójának képzőművészeti használatra került a hangsúly. A megannyi szövegtest, a Szabolcs vármegyéből, Nyíregyházáról, a festő születési helyéről származó 100 éves levelek, iratok, pecsétek fontos konceptuális tartalmakat hordoznak: talán most tesszük az utolsó kísérleteket a hagyományos „papíralapú” kultúra értékmentésére a digitális és virtuális kultúra ellenében, még ha a jelenben, ez kétségtelen, együtt élnek a különböző rendszerű, művészi teljesítmények. A négyelemes objektek, amelyek a kiállítás címéül is szolgáltak (megosztják a teret), akár ezt a kulturális, művészeti tagoltságot is

36


2010. február

szimbolizálhatják. Szikora képi világa kilépett a térbe, de ahelyett, hogy a plasztikák az örökkévalóság igézetében fogalmazódtak

2010. 02. 02. 2:18:32

volna meg, csak azért is efemer anyagokból – a képeken is ezek az anyagok jelennek meg –, papírból és fából készültek, hogy így valljanak az emlékezés és emlékezet bonyolult rendszeréről. A „grafikai” teremből véleményem szerint két mű emelkedik ki: a fekete fotókartonra „ültetett” 2008-as dongaképek (Közepes Donga-doboz, Éles Donga), míg továbbra is lenyűgöznek, a reveláció erejével hatnak rám Szikora konkrét és mégis igen elvont, misztikus és filozofikus képei, festményei (jobb oldali terem). Az emberi és művészi lényegről számomra ezek mondanak a legtöbbet, s visznek a legmesszebbre.

SINKÓ ISTVÁN

Álruhában, meztelenül

Szikora Tamás: 3-as számú objekt, 2009 vegyes technika, 124x133 cm

Szikszai Károly kiállítása K. Petrys Ház Galéria, 2009. XII. 8–2010. I.18. „Magadat mindig kitakartad,

erotikától és iróniától egyaránt „sújtottak”.

sebedet mindig elvakartad”

A mészárszék-képeken a művészettörténeti

József Attila: Karóval jöttél

Szikszai Károly különös címet választott mini-

analógiák erős hatást mutatnak. Soutine számára bizonyára Rembrandt mészárszék-

retprospektívjének bemutatásához: Halált mosolygó táj a tárlat elnevezése. Leginkább egy József Attila-sor képzetét kelti, s a képek láttán ez a – 20-as, 30-as évek expresszív szürrealizmusát idéző – sor erős felütést ad a művek szemléléséhez. Persze előfordulhat, hogy Szikszai saját verssorát kölcsönözte e kiállításhoz, hisz költő-íróként is ismert alkotó. Szikszai Károly grafikus alkatú festő, aki képein a kontúrt, a vonalat intenzíven szerepelteti, kompozíciós eszköztára részeként egy-egy kemény vonalköteg választ el vagy zár össze színfoltokat. Ezzel választott mestereinek, Chaim Soutine-nek és Arnulf Rainernek is nyomdokába lép, de meggyőződésem, hogy akarva-akaratlan a kiváló 20. századi magyar festő, Nagy István munkássága is hatással van rá. Különösen érvényes ez, zord vagy puhán elomló pasztell és olaj tájképeire. Mintha a homorú utcarészletek egy Nagy István-i világ torzképeként dűlnének, borulnának a néző szeme előtt.

sötét külső terei egy rossz közérzet lenyomatai tájban elbeszélve. De alig mondhatunk mást a fotóátírásairól, ezekről a Rainer-hommage-okról, vagy a Soutine-t erőteljesen megidéző, véresen expresszív aktokról és mészárszékképekről sem. Az aktokon már a húsképek nyomasztó natúrája kevésbé érződik, ám az amőbaszerűen tekergőző és magukat kitáró, ugyanakkor szinte magukba vájó női aktok


Szikszai Károly: Álom, olajkréta, akril, vászon, 40x60 cm

azonban Rembrandt korában életképcsendéletként közkedvelt témát adtak más holland mestereknek is. Soutine drámát faragott a rembrandti realizmusból. Szikszai a drámát viszi tovább már-már absztrahálva a látványt, mégis megőrizve benne a fellelhető naturális nyersességet.

2010. február

Szikszai borús kedélyű, néhol ködbevesző, máshol drámaian

festményei voltak az előképek, melyek

37

2010. 02. 02. 2:19:16

Szikszai Károly: Táj, olajkréta, vászon, 60x40 cm

Szikszai Károly kiállítása tehát több vonatko-

kitárulkozó alkotó fegyelmezett munkával építi fel képi

zásban is „szomorújáték”. Játszik jelen időnk

ouevre-jét, tiszteleg választott mesterei előtt, de sosem

rosszkedvével, megidézi kortárs és múlt

utánoz, hasonlítani talán, de azonosulni sosem kíván.

századi alkotók drámai műveit, visszanyúlik

Megmarad jelen idejű alkotónak, aki megtalálja e „halált

még korábbi művészettörténeti korokba, s

mosolygó tájban” a személyes mondandót, a közös nevezőt

közben nem titkoltan élvezettel fest, rajzol.

a régiekkel és a fanyar iróniára lehetőséget adó összekacsin-

Szakmai elkötelezettségét bátran vállalva e

tást kortársaival.

PAKSI ENDRE LEHEL

Holdképek Giricz Máté kiállítása Galéria Neon, 2009. XII. 11–2010. I. 9.

Igen, kis híja, hogy ez a régen dédel-

freudiánus alapokon kísérletezgető szürrealizmus hullámain.

getett, s nemrég megnyitott galéria

Az ezt követő borzalmak, a második világégés és az inkább

a Luna nevet kapja – Giricz Máté képeit

a győzteseknél kiteljesedő piaci alapú szekularizáció jó ideig

tekintve telitalálat is lenne e keresztelés, de

hidegre tette az ébrenlétet a második valóságként elfogadó

a profil ettől megengedőbb lesz. Ez esetben

művészi hozzáállást. A gyermekrajzokra, vagy az ábrázolás

azonban – amint kiderül a művész kitett

archaikus módozataira emlékeztető képi elemek, mint amik

szövegéből is – azért beszélhetünk kimondott

Penck vagy Basquiat művészetében újra előtörnek, nem

Holdképekről, mert az álom munkája költözik

tekinthetők Holdképekre utaló motívumoknak, az általuk

a vásznakra: a formai-szimbolizáló abszt-

megjelenített világ ugyanis nem reflexió, sokkal inkább az

rakció, ami egyben reflexió.

összemberiség involúciójának közvetlen ábrázolása, az új

E munkamódszer egyáltalán nem kivételes; a fotografikus képet megelőzően is léte-

38


2010. február

zett Füssli és Goya jóvoltából, majd újra

kőkorszaké. A belülre figyelés a nyugati kultúrában a posztmodern egymás mellé beszélésének ellenében, bár abból kiemelkedni képtelenül bukkan újra elő természetszerűleg.

népszerűbb lesz előbb a narkotikumokkal

Giricz Máté ott veszi föl e fonalat – kortársaink közül kisebb-

kapcsolatba hozható szimbolizmus, azután

ségként – ahol az Európai Iskola célkitűzései az egyes kép

a teozófiával kapcsolatba hozható, félreve-

világegészének darabolódásával a kevésbé fontosakra

zetően tárgynélkülinek nevezett festészet

(„kortárs művészet”) redukálódtak. Hogyan értem ezt? E

s a közvetlenül ez után érdekessé váló,

tárlat kapcsán az a benyomásom támadt, hogy minden

2010. 02. 02. 2:19:46

kép ugyanannak a megfogalmazása: az ember, azaz világ.

lásban a csillagszemű, agancsos táltosparipán

E gondolatnak a Meditáló vakond, a Hasadás vagy a Bába

közlekedő haltestű főszereplő feje mögötti

címűek a legvilágosabb megtestesítői – társaik esetében

küllős kör alapján a személyt mint a Nap

egyéb tartalmakkal is keveredik e vezérelv, azaz a világ

képviselőjét azonosítja a kép beszéde, ahol

vagy az ember részei kapnak némi kiemeltséget. Ezek közül

e kör egyben egy nagyobb, befoglaló bikafej

a Mézeskalács huszárfiguráján keresztül a gyermekkorban

sziluettjén belül a megfelelő (bal) szem is

beépülő nemzeti folklór kerül a képbe – egészen szoros

egyben. Ezen fölül részletekbe menésig

szentendrei párhuzamként, e hagyományban foganva,

teljes táltosmitológiát nem szeretnék innen

abból kimondottan nem kimutatva, sem kiemelkedve.

kiolvasni képesnek tűnni; másfelől a kép is

E viszonyt azonban egy következő darab, az Alón (Alone),

nyilvánvalóan nem vallási renovációs indítta-

kívülről szemlélteti is: egy, a pusztaságban árválkodó, se

tású, hanem célja eleve kép volt: univerzális

nem bőszen lobogó, se nem lefittyedő, hanem mintegy

emberi tartalmak kifejezésére igyekszik, ahol

álló szélben kiterült magyar trikolór és az égen, valószerűt-

az agancs inkább a két fölgöngyölt félteke

lenül közel került, sivataggá égető-olvasztó, megfeketedett

kiteregetett idegrendszerének felel meg, a

leveket sugarak helyett eregető Nap/Telehold társaságában

napszem pedig az egyiknek.

Kiállítások

Giricz Máté: Tamayo, 2009

álló, Bálint Endre-i bajuszú, üres, maszkszemű szubjektum kompozíciójában.

akril, vászon, 100x150 cm

Az univerzalitásra törekvés abban is tetten érhető, amint a klee-i alapokon nyugvó

Szintén a gyermekben a népmesei megalapozottságú

stílusba a vajdai kompozíciós elv tökélete-

nemzeti identitás, felnőttként a hagyományokhoz való

sítése (az ember=univerzum képlet további

esztelen és makacs ragaszkodás volna a beszéde a

megközelítése) mellett a mexikói halálfolklór

Találkozónak is, ha a motívumok a szürrealizmus analitikus

motívumai is csatlakoznak. Mindebből ennek

hajlamának megfelelően csak szétesnének, csak azért, hogy

ellenére sem válik földíszített posztmodern

új, de nem okvetlenül értelmes mondatokká (amik tudat-

magánmitológia, itt elsajátításról van szó kisa-

alattinak jók lesznek) esetlegesen álljanak össze. Itt azonban

játítás helyett.

gerinceiket, főbb csontozataikat láthatóvá tévő ábrázo-


2010. február

mintha helyükön lennének az elemek: a röntgenszemmel 39

2010. 02. 02. 2:19:52

TIHANYI LAJOS

Álmodik a város Roham-kiállítás Boulevard és Bezsnyev Galéria, 2009. XII. 10-ig

Dzsesszes ritmusra dobog a kultúra szíve, és

A szürreális képi játékokra hajlamos Vidák Zsolt rajzai

aki figyeli a pulzust, az tudja, hogyan pörgeti

a nagyváros bábeli forgatagába rántanak be, ahol már

fel egy-egy új szereplő újra meg újra ezt az ütemet.

nem is olyan könnyű eldönteni, hogy hol kezdődik az

A Roham magazin alkotógárdájának tagjai egyénileg

egyik ember, és hol ér véget a másik. Baranyai (b) András

évek óta részt vesznek benne, csoportként azonban

uniformizált figurái egyszerre idézik fel a szocialista

most először kapcsolódnak be ebbe a vérkeringésbe.

munkáseszményt és az amerikai aranykor fogyasztói

Bemutatkozó kiállításuk egyrészt összefoglalja

reklámideálját. Segítségükkel a művész abszurd

eddigi munkásságukat, másrészt bevezeti a láto-

tipográfiai lapokon magyarázza el, hogyan is működik

gatót abba a világba,

korunk embere, hogy milyen például az empátia és a

amit a Roham

tömegmédia meghitten émelyítő viszonya. Bakó Tamás

stábjának tagjaként

cím nélküli festménymontázsai a romkocsmák falainak

mindegyik művész

stílusában summázzák a városi lét hasonló toposzainak

képvisel.

sajátos összhangzatát, amelyet Stark Attila pályája

Az „agresszív fantasztikus magazinként” induló, majd hamar

Kiskovács Eszter jellegzetes deszkaképein megőriz párat korábbi brazilos szubkult elemei közül, de a jelen

Roham mára a hazai

realitásából inkább egy színes álomvilágba kalandozik

underground megke-

el. Sirály Dóri viszont a sci-fi irodalom klasszikusától,

rülhetetlen szereplő-

Stanislaw Lemtől merített inspirációt. A diploma-

jévé vált. A lap egyik

munkának induló, majd kiadványként nyomtatásban

fő célkitűzése az, hogy

megjelenő, végül műalkotássá váló Kiberiáda feldolgo-

a rendszerváltás utáni

zásának képeit nyomdai alapszínekre épülő markáns,

generáció kollektív

de kiegyensúlyozott minimál stílus és finom báj, mesés

tudattalanjából

hangulat jellemzi.

ennek az alternatív kultúrának a szemüvegén keresztül. A kiállítás kimondatlanul, de ugyanezt a nézőpontot kínálja a „magas művészet” felől érkező óvatlan látogatónak.

kifestett figurákba és az újabb keletű festményekbe félelmetes képzettársításokat oltanak a művésznő által ügyesen elhelyezett, oda nem illő részletek. A kispolgári enteriőr kedvesen giccses díszei hamar zsigerig ható disszonáns groteszkbe fordulnak, de még nem lépik át a fetisizmusnak azt a határát, amelyen Szöllősi Géza általában messze túl szokott munkához látni. Preparátumokkal és pornográfiával fémjelzett stílusához képest a most kiállított munkái kifejezetten lírainak számítanak. Ezzel együtt a kiállítóteret jócskán elfoglaló, émelyítően rózsaszín Imaszőnyegein

hasonlóan a reklám-

most is kijut az erotikából, politikakritikából és

grafika globális trend-

polgárpukkasztásból.

jébe szervesen illeszkedő alterpoppos vonal motí-

nagyon is aktuális kérdéseket ragadnak meg ezeken a motívumokon keresztül. A retrospektív és a giccs között egyensúlyozva jelenünk sajátos társadalom2010. február

kájának szereplői térnek vissza. Ezekbe a negédesen

az újság dizájnjához

az iparművészet irányából érkező alkotók azonban


Mezei Ildikó porcelánjaiban is korábbi diplomamun-

A kiállított művek

vumkincséből építkeznek. Az alkalmazott grafika és

40

ki.

magazinná” avanzsált

milyen is a világ

imaszőnyegek, szublimációs print, 95x162 cm

vumai és megfejtésre váró ösztönös figurái egészítenek

„művészeti és irodalmi

merítve megmutassa,

Szöllősi Géza: Japán TV, 2009

elejétől meglévő, jellegzetesen urbánus kavargó motí-

képét és korrajzát fedezhetjük fel.

Kárpáti Tamás kis szex című pixel artos printje jóval finomabban játszik el ezzel a témával. A számítógépes forma és a finom irónia ellenére képein együttérzéssel felvázolt szociológiai keresztmetszeteket találunk a városról, amiben mi is élünk. Ez a fajta belső nézőpont a felvetett témákat belülről megélő személyes érintettség

2010. 02. 02. 2:20:02

azonban nem csak rá, de a csoport mindegyik tagjára

csökkenti a kiállítás aktualitását és a gesztus

Vidák Zsolt: Nature, 2008

jellemző. Az alig egyhetes kiállítást ez teszi jóval többé egy

jelentőségét, ahogy az alkotók underground

C-print, 40x17 cm

sebesen pergő portfóliónál.

lábakon haladva apró lépésenként a köztudat

Ha valaki otthonosan mozog a Roham által képviselt körökben, akkor az az utóbbi egy-két évben minden bizonynyal találkozott már több kiállított munkával. Ez azonban nem

egyre újabb és újabb szegmenseit próbálják közelebb hozni ahhoz a művészeti élethez, amelyben sokan még maguk is csak nemrég kezdték el keresni az útjukat.

SOMOGYI ZSÓFIA

Az ember felette áll a semminek* A X X . M i s k o l c i Té l i Tá r l a t Miskolci Galéria, 2009. XII. 5–2010. I. 16.

Ismerős otthonosság érzése kerített hatalmába, ahogy

minden ilyen jellegű tárlat sajátja ez. A hozott

beléptem a XX. Téli Tárlatnak helyet adó termekbe.

anyagból tud csak dolgozni, sőt ez a dolga.

A mi lakásunkban természetes volt, hogy a virágmintás

Nem lép bele a kortárs művészetről szóló

tapéta ki sem látszik a képek alól – az egymástól teljesen

diskurzusokba, nem akar(hat) új definíciót

Lenkey-Tóth Péter: Otthon, édes otthon (Ágy), 2009 olaj, vászon, 120x160 cm

eltérő valóságokra nyíló festmények, grafikák, tűzzománcok, kerámia- és selyemképek alól. Hogy a Tehenek az istállóban című, hatalmas, akadémikus stílusú kép (apám kapta ajándékba egy egész télen át való fahordásért) alatt a Kockák című alkotás függ: egy kábítószer túladagolásban már elhunyt, kortárs orosz festő a síkból tényleg kiálló kockákkal, tablettákra emlékeztető formákkal tarkított víziója. Mellettük valahol egy szép kis virágcsendélet, odébb egy kőkerítéssel körülvett, használhatatlan játékokkal teli játszótér a semmi középén (Lengyelország, magyarázta anno apám). Hasonló eklektika jellemezte a Téli Tárlat hanem a színvonal terén is. Ezen lehetne rugózni, de nem ezt tartom fontosnak:


2010. február

anyagát, s nem csak a stílusok, műfajok, 41

2010. 02. 02. 2:20:12

nyújtani arra, mi a kortárs, vagy progresszív, vagy trendi, vagy ilyen, vagy olyan művészet. Egyidejűsít és egy térbe hoz egy sor olyan alkotást, amely jellegénél fogva sosem kerülne össze, és/mert amelyek láttán az az érzésünk támadhat, hogy (minimum művészettörténeti) időutazáson veszünk részt. Nem nyílna lehetőségünk arra, hogy összehasonlítsuk őket, vagy, ami szerintem ennél fontosabb, hogy a saját reakciónkat felmérhessük velük kapcsolatban. A jubileumi tárlat elismert fiatal, nagy öreg és kevésbé ismert alkotók műveit egyaránt bemutatja. A kiállításokon edződött közönségnek hozza a jóleső ráismerés érzését azoknál az alkotóknál, akik régóta ugyanazt a (képi) univerzumot bővítgetik és kellemes meglepetést az ismeretlen és/vagy fiatal alkotók esetében. Találkozhatunk fe Lugossy László, Borgó, Bukta Imre, Olajos György, Stefanovits Péter, Varga Éva, Koronczi Endre, Gyenis Tibor, Hajdú Kinga, Sóváradi Valéria, Fabricius Anna, Verebics Katalin, Verebics Ágnes munkáival is. Ami azonban minden látogató ajándéka, az a lehetőség. A minden szempontból érvényes sokféleségnek köszönhetően ugyanis majd’ minden pillantás más referenciamezőbe érkezik. Művenként más és más kontextust kell aktiválnunk a látvány köré az önmagunkban meglévő tudásból, hogy értelmezni, élvezni tudjuk, ami elénk tárul épp. Egy absztrakt tájkép színes festékfoltjairól-örvényeiről egy fotórealista festményre pillantva bizony alaposan át kell kapcsolnunk a formaértelmező és képfejtő működésünket, majd amikor onnan egy abszolút aktuális mozifilm grafikai plakátjára vagy egy népmesei ihletésű, naivabb rajzú történetre esik a pillantásunk, akkor megint. Agytorna, műveltségi vetélkedő (önmagunkkal), rácsodálkozás: ezek szerint ma (a tárlat által vállalt műfajokban, a festészet, a szobrászat és a grafika terén) alkotó művészeink legalább ennyire, pontosabban így sokfélék. Milyen jó nekünk: ez mind a miénk. Tessék válogatni! * Stefanovits Péter alkotásának címe, amellyel a Szalay Lajos emlékére meghirdetett tematikus pályázatra jelentkezett (2009, tus, papír, 100 x 70 cm). A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa.

42


2010. február

Verebics Katalin: Rosé II. 2009 olaj, vászon, 80x80 cm Koronczi Endre: Everything is miracle, 2008 lambdaprint, 145,5x116,5 cm

2010. 02. 02. 2:20:22

e munkásság része ez a sajátos térkezelés,

Körkérdés SZERK .:

BORDÁCS ANDREA A legjobbak és a legrosszabbak

Ez történt 2009-ben

amivel a Műcsarnokban is találkozhattunk), és annak átgondolására adott új lehetőséget, hogyan nyúlhat a 21. században egy művész/kurátor a megadott térhez, hogyan értelmezheti azt át. Eddig egyetlen bemutató sem szakadt el ennyire a konvencionális White Cube-tól, s érthetetlen számomra, miért nem volt az AICA-díjra jelölt tárlatok között. Az átértelmezés tekintetében szintén

Hagyományaihoz híven az Új Művészet idén is körkérdést intézett a képzőművészeti szakma résztvevőihez. Intézményvezetőket, művészeti szervezetek, folyóiratok képviselőit s független kritikusokat kértünk fel arra, hogy értékeljék a 2009-as év művészeti eseményeit. 1. A 2009-es év kiállításai, művészeti eseményei közül

melyet (melyeket) tartja a legfontosabb(ak)nak, és miért?

az izgalmas kiállítások közé tartozott az Amerigo Tot-kiállítás (k.: Mélyi József ), mely nem a szokványos műbegyűjtési akcióból állt, hanem a mából tekintett az életműre, melyet a kortárs művészek reflexióival társított (ez a kiállítás nyerte el az AICA-díjat). Napjaink egyik fő művészeti divatja az ún. szociális érzékenységet, a politikai állásfoglalást hordozó művek sora. E tekintetben a legizgalmasabb rendezvény a pécsi Fiatal Kortárs Állásfoglalások (k.: Stenczer Sári), mely az állásfoglalást sokkal tágabb aspektusban értelmezte: nemcsak

2. A 2009-es év kiállításai, művészeti eseményei közül

mi okozott az Ön számára csalódást, és miért? 3. Van-e olyan művész vagy esetleg mű, akit/amit az

a direkt szociális és politikai művek fértek a keretébe, ráadásul a kurátor hihetetlen profizmussal szervezte a többfordulós projektet.

év felfedezésének tart?

1-2.

Amíg az előző években mindig úgy véltem,

hogy több jó kiállítás is volt, ám egyik sem volt

Marcus Schinwald:

Szintén a legjobb kiállítások közé tartozott a MODEM Kis magyar pornográfia (k.: Gulyás Gábor) című tárlata, mely rendezés tekintetében sokkal profibb volt, mint a vele párhuzamosan futó, szenzációnak számító Messiások.

magasan kiemelkedő a többiek közül, idén a

A legjobbak közé sorolnám még a Műcsarnok Mi

Műcsarnok Markus Schinwald-kiállítása (kurátor:

Vida – Menny és pokol (k.: Petrányi Zsolt), a LUMÚ

Készman József ) kiemelkedően verte nemcsak az

Anton Corbijn- (k.: Kopeczky Róna), az Irokéz Galéria

éves, hanem évekre visszamenően is a kiállítási

Dinnyeföld lakói című (k.: Készman József és Lájer

mezőnyt. Nemcsak Schinwald munkái miatt, hanem

Vera) kiállítását is. Sikernek könyvelem el a magyar

a kortárs művészet térhasználata szempontjából is

művészek szereplését a MUMOK Gender Check című,

relevációnak számított (az más kérdés, hogy épp

kelet- és közép-európai gender-problémákat törté-


kiállítási enteriőr

2010. február

Bordács Andrea, esztéta, független kurátor, a NYME SEK Művészeti Intézetének docense, az Új Művészet szerkesztője

43

2010. 02. 02. 2:21:51

be – azok közül is különösen Uglár Csaba Social és Győrffy László újszerű, eddigi markáns világképét más médiumokban bemutató, Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című kiállítása. 3.

Számomra az év egyik

felfedezése a végzős szobrász, Nagy Csilla a helyspecifikus vastartóállványt idéző vattaépítmény-diplomamunkájával, mely még inkább kiemelte a Parthenon-fríz díszítését. A másik Örkényi Antal, aki ugyan már egy ideje a pályán van, mégis valahogy eddig elsiklott a figyelmem a munkássága Siegmund Ákos: Erdei nelmi kontextusba helyező kiállítását (magyar szennyvíztisztító, 2009 olaj, vászon, 100x140 cm

felett. Idén két kiállításon

kurátor: András Edit). Nagyon jó kezdeménye-

is láttam az alkotásait, amikor is rádöbbentem, hogy a

zésnek tartom a tavaly, a Lektorátus által indí-

szakmánk eddig milyen érdemtelenül mostohán bánt

tott public art-sorozatot, bár sajnálatosan idén

vele. Valójában a felfedezés szó épp az ő alkotói tevé-

már csak 4 város bizonyult partnernek ebben a

kenységével kapcsolatban találó kifejezés.

programban. Nyilván a néhány százezer forintos és a több milliós költségvetésű rendezvényeket elég nehéz össze-

2010. február

Úgy érzem a 2009-es év fiatal magyar művészeti

eseményei közül idén az egykoron székesfehérvári

a Gustave Moreau munkáit bemutató Mítoszok

illetőségű művészek alkották a legemlékezeteseb-

földje (k.: Tóth Ferenc) és a Botticellitől Tizianóig (k.:

beket. Az évek óta állandó, sőt egyre jobb minőségű

Tátrai Vilmos) című kiállítások emelkednek ki, az

és nagyobb kompozíciós készségről árulkodó képeket

állami kulturális reprezentációnak számító Robert

produkáló Kis Róka Csaba Tettek Mezeje névre hall-

Capa munkáit felvonultató kiállítás (k.: Páldi Lívia)

gató egyéni kiállítása a Stúdió Galériából az év egyik

viszont a lehető legkonvencionálisabb bemuta-

megkerülhetetlen művészeti eseménye volt. A festé-

tást választotta, ráadásul a D-nap-sorozat gyűrött

szettől egyre jobban elrugaszkodó, Borsos Lőrinc néven

paszpartuzása még egy vidéki művelődési házban

együtt továbbdolgozó Borsos-Lőrinc Lilla és Borsos

is szemet szúró lett volna. Szintén csalódás volt a

János magyar aktuálpolitikát és közállapotokat is

MűvészetMalomban rendezett Szobrász Biennále,

tematizáló, apró fatáblás-ikonszerű festményciklusa és

mivel egy olyan „biennále” semmiképp nem tekint-

projektsorozatai is különösen emlékezetesek maradnak

hető reprezentatívnak, ahol a középgenerációs,

2009-ből. Uglár Csaba tavalyi művészeti „comeback”-je

illetve fiatal szobrászok jó része (mindegy, milyen

és Horváth Tibor Liget Galériás futószalagos művészeti

háttérokok miatt) nincs jelen.

produkciói sem könnyen felejthetőek. Az év magyar

Pozitív élmény volt Forgács Péter Velencei Biennálén

csoportos kiállításának mégis az Aviva-díj jelöltjeinek

(k.: Rényi András) való szereplése.

kiállítását tartom.

Szerencsére idén a képzőművészet, pontosabban

2.

az alkotók szponzorálására új erők jelentkeztek.

külön frusztrációja volt az, hogy a magyar kortárs

Az Aviva Biztosító alapította Aviva-díj mellett a

képzőművészettel foglalkozó nagy intézmények

sajnos a minimális sajtókommunikációt elégsé-

nagyon kevés kurátori kockázatot vállaltak a kiállítása-

gesnek tartó Esterházy-díj is a fiatal művészek

ikon. Ezáltal pedig csak minimális mozgásokat és hullá-

támogatását tűzte ki célul.

mokat generáltak a lokális közegben. Én az AICA-díj

méltó Csörgő Attiláé a LUMÚ-ban s az FKSE kiállításai


1.

hasonlítani. A „pénzt nem számít” kiállítások közül

Az egyéni kiállítások közül leginkább említésre 44

Fenyvesi Áron, művészettörténész

– melyek összességében is fontos szerepet töltöttek

A 2009-es év általános szimptómája, számomra

ellenére különösen problémásnak gondolom a Mélyi József által kurált Amerigo Tot-kiállítást a Ludwig Múzeumból. 2009-ben alig állított valaki valamit is a

2010. 02. 02. 2:22:13

magyar kortárs képzőművészetről, ebben a kontex-


tusban pedig külön károsnak tartom azt, hogy bármilyen kényszer vagy háttéralku által létrejött kiállításhoz adja a nevét az egyik legkomolyabban vett magyar műkritikus. Ráadásul egy olyan kiállítás használja a magyar képzőművészet egyik legnagyobb infrastruktúráját, amelyik ahelyett, hogy a kortárs magyar művészetről állítana valamit, csak tagad – mégha múltfeltárás néven teszi is ezt – egy olyan szcénában, ami semmi másra nincs kiéhezve, csak pozitív üzenetekre és megerősítésre. 3.

Siegmund Ákos a fiatal magyar festészet egyik

fekete lovának számított már korábban is, de 2009es, többek között Esterházy-díjjal is jutalmazott festménysorozata már remélhetőleg kellő reflektorfényt biztosít az alkotó számára. Az egyre érettebben egymásba kapcsolódó Parazitii és High School című ciklusa nagyon jó esztétikai minőségben előadott modernista építészet- és tájépítészet-portrékat kínált már 2009-ben is a kíváncsi szemek számára.

Gulyás Gábor, filozófus, a MODEM igazgatója 1.

Számomra a MODEM-ben megrendezett kiál-

lítások voltak a legfontosabbak – nyilván nem függetlenül a személyes érdekeltségemtől. A Kis magyar pornográfia és a Messiások fogadtatása

vagyunk. Ha szemernyi kétségem maradt volna afelől,

rendkívül sok tanulságot hozott. Az előző a poli-

hogy a Galériában a 80-as években megállt az idő, az

tika és a művészet kapcsolatának perspektívája, az

a „klasszikus” teremőr néni, aki háromnegyed órával a

utóbbi főként a látogatók visszajelzései, valamint a

zárás előtt – udvariasnak nehezen nevezhető stílusban

hazai és a külföldi kritika attitűdjének különböző-

– felhívja a figyelmet arra, hogy ideje lenne menni, ezt

sége okán. A legizgalmasabb magyar kiállítás, amit

végképp eloszlatta.

a MODEM-en kívül láttam, Mátyás király kolozsvári szülőházában volt. Ott most a Képzőművészeti Akadémia működik, a pincében kiállítótérrel. Berszán Zsolt Black transfusion című tárlata maximálisan kihasználta a tér adottságait. Magyar művészek munkáival hihetetlenül nagyszámú kiállításon találkozhatunk, s közöttük mindig akadnak izgalmasak, de a nemzetközi mércével mérve is kiemel-

3.

Veres Szabolcs: Porthunt I., 2009 olaj, vászon, 140x120 cm

Bár az már 2008-ban is látszott, hogy tehetséges

(amikor a MODEM-ben szerepeltek a munkái), a még mindig csak 26 éves Veres Szabolcs számomra az elmúlt év legnagyobb meglepetése. Jó érzés, hogy munkáira Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is felfigyeltek, s ma már a Spencer Browstone Gallery képviseli.

kedő projekt ritka. Berszán kiállítása az volt. 2.

Ősszel végignéztem a Magyar Nemzeti Galéria

állandó kiállítását. Rossz volt látni, amint a zömében

Hemrik László, műkritikus, művészeti író, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum múzeumpedagógiai osztályának vezetője

külföldi látogatók rendületlenül szeretnének ciós táblák nincsenek. Vajon mit érthet – például – a magyar historizmust reprezentáló festményekből, aki nem tudja, ki volt Hunyadi László vagy Esze Tamás? Nem sokat. Néhol egy-egy mű helyén

Talán elnézik nekem, és nem kiáltanak cseréptörést, hogy saját intézményemből hozom a példáimat, de néhány megkerülhetetlen, így feltétlenül említésre érdemes jelenséget generált idén két kiállítás is a Ludwig Múzeumban.

bekeretezett, szakadt papírlapot találunk, amelyen

Elsőként az Amerigo Tot – párhuzamos konstrukciók

arról tájékoztatnak, hogy az egyébként ott lévő

című kiállításról írnék, amelynek már a műfaji beso-

művet 2009 júniusáig kölcsönadták. Nem a rég

rolhatósága sem volt egyszerű feladat. Az általam

lejárt dátum a legkínosabb, hanem a lapokon lévő

hallottak közül a „tárgyesszé” volt a legtalálóbb. A kiál-

osztályvezetői aláírás és hivatalos pecsét – mintha

lítást egyébiránt nem kívánom méltatni, nem szorul

még mindig a szocializmusban lennénk. Persze ott

rá, az AICA az év legjobb kurátori teljesítményének


2010. február

valami támpontot kapni a művekhez, de informá-

45

2010. 02. 02. 2:22:24

Kaszás Tamás: Retrospektív (papírok), 1999–2009

gondolta Mélyi József (vendégkurátor) munkáját,

vást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kiál-

viszont azokról a szomorú jelenségekről, amelyeket

lítás utolsó heteiben a kiállítótér bejáratán olvasható

a felszínre hozott, beszélni kell. Kétségtelen, szere-

volt minden, a kiállításról megjelent szöveg, recenzió,

peltek a kiállításban félreértelmezhető elemek –

kritika. Sajnos továbbra is léteznek kibeszélhetetlen

nem a megtévesztés szándékával –, ám az semmi-

tabutémák a képzőművészeti és a kulturális szcénán:

képpen sem mondható el, hogy tiszteletlen provo-

gondoljunk csak a decemberi index/link körkérdésre a genderről. De az sem volt szívderítő fejlemény, hogy az Amerigo Tot-jelenségre reflektáló kortárs művészeti anyag (hat művész, ill. művészcsoport) gyakorlatilag említés nélkül maradt. Mindezekkel összefügg a tanulság – tanulság a múzeumnak és a kurátornak –, hogy a megannyi történelmi, művészettörténeti, társadalomelméleti ismeretet feltételező és felvetést láttatni szándékozó anyag, még ha sokszorosan átgondolt, logikusan felépített is, nem biztos, hogy önmagában képes megállni, még ennél is több segítséget kell nyújtani a látogatónak. Nem egyszer találkoztam a kiállításban kiszolgáltatott, egyébiránt jóhiszemű nézővel. A másik példám, Csörgő Attila Arkhimédészi pont című kiállítása, ellenben teljességgel önjáró projektnek bizonyult (az AICA a kortárs művész kategóriában találta legjobbnak a művész teljesítményét). Bevallom őszintén, a múzeumpedagógiai munkám során csak igen ritkán tapasztalhattam meg ez idáig, hogy egy kiállítás a legfiatalabb generációtól a felnőtteken át az idősekig mindenkit „megta-

Amerigo Tot Al Pacinóval, 1974

kációval nyúlt volna félmúltunk kulturális mechanizmusaink feltérképezéshez, s a téma ürügyeként szolgáló toti életműhöz, életpályához. Mindennek ellenére sokakból olyan erős, érzelmi töltetű elutasítást váltott ki, amely értelemszerűen negligálta az érdemi diskurzus lehetőségét. Pedig épp a diskurzusteremtés volt Mélyi József egyik legfőbb

láljon”. Csörgő Attila olyan tudás birtokosa, amellyel a divatos szellemi trendek mellet is képes érvényeset alkotni. A Ludwig Múzeumnak feltett szándéka volt a kiállítással, hogy a nemzetközi színtéren már jó ideje elismert Csörgőt a hazai pályán is elfogadtassa. Remélem, ez sikerült is. Legyen hát az év felfedezettje: Csörgő Attila.

célja a kiállítással, amely az említett mechaniz-

46


2010. február

musokat s azok esztétikai, politikai vonatkozásait járta volna körül. A párbeszédre való felhí-

2010. 02. 02. 2:22:33


Kim Corbisier: La promenade, 2009 olaj, ceruza, vászon, 150x197 cm

Mélyi József, művészettörténész, műkritikus, a MOME oktatója 1.

Csörgő Attila Ludwig Múzeumban megrendezett

kiállítását tartom a legfontosabb eseménynek, mert

láthattuk, mint Pippilotti Rist, Marina Abramovic, Julian Opie stb., igaz egy gyűjteményből kerültek ki a művek, a Musac (Leon) spanyolországi múzeumából, de ez nem von le a kiállítás értékéből.

ezzel nemcsak az egyik legkiemelkedőbb kortárs

A Szépműben a Hodler életművét nagy szakmai

magyar művész kapott átfogó bemutatkozási lehe-

háttérrel bemutató kiállítást értékeltem a legjobbnak,

tőséget, hanem talán megkezdődött a nagy kiállí-

olyan műveket láthattunk, amelyek a szimbolizmus

tóhelyeken a régóta hiányzó középgenerációs kiál-

legfontosabb dokumentumai. A múzeumi gyakor-

lítások sora is.

latban rendhagyó a Mélyi József koncepciója szerint

2. Csalódást az okozhat, amit az ember nagyon vár,

vagy amitől sokat vár. Ebben az értelemben KissPál Szabolcs Ernst Múzeumban rendezett önálló kiállítása számomra csalódást jelentett. A művész nagyon fontos témákat vetett fel, és néhány műben meg is találta a művészet aktív politikai szerepvállalásának formáját, a köztér és a nyilvánosság valódi megragadásában azonban nem sikerült áttörést elérnie.

megrendezett Amerigo Tot-kiállítás, amely nem a műtárgyak valamilyen elv szerinti elrendezését tekintette feladatának, hanem egy személyiségnek a saját korában, (politikai és művészeti) környezetében játszott valóságos szerepét mutatta be. A kiállításon az újdonság erejével hatott nemcsak a sztárművész körüli mítosz és a valóság szembeállítása, hanem a műtárgyaknak a termekben való elhelyezése is. A művészről fennmaradt dokumentumok a műtárgyakat megil-

3. Meglepetést okozott számomra Révész László

lető helyekre kerültek, míg a szobrok alárendelt pozí-

László kiállítása a Kiscelli Múzeumban, ami a művész

cióba „szorultak”. Különlegessé teszi a kiállítást az a

újrafelfedezésére adott alkalmat, illetve Kaszás Tamás

mozzanat, ami ritkán valósulhat meg múzeumi környe-

installációja az Aviva-díj jelöltjeinek kiállításán,

zetben: a műkritika kifejeződése az adott kiállító

amelyben a képi hagyományokat nagyon friss látás-

művésszel kapcsolatban. Igaz a koncepciónak „bizony-

móddal ötvözte. (Mint ahogy meglepetés volt álta-

talan” pontja a néhány, ismeretlen okból kiválasztott

lában az Aviva-díj szinte ad hoc jelleggel létrejött

kortárs művész reflexióinak (?) a szerepeltetése, de

kiállításának magas színvonala is.)

mégis ezt tartom az év egyik legjobb kiállításának. És persze lehetne hosszan sorolni a magángalériák programjait, amelyek között böngészve minden időben találunk érdekes kiállításokat. Azt is meg kell említeni, hogy a külföldi vásárokon való magyar részvételi arány egyre

1. 2009-ben három intézmény a Műcsarnok, a Ludwig

növekszik, s a galériák egy köre már stabil pozícióba

Múzeum és a Szépművészeti Múzeum rendezte a

került. Ez a tény a magyar művészet külföldi megismer-

legkiemelkedőbb eseményeket, kiállításokat. Persze

tetéséhez nagyban hozzájárul.

ez a támogatottságon is múlik, de azon túl a szakmai munkában is nagy előrelépéseket tapasztaltunk. A Műcsarnokban Markus Schinwald a nagyon egyedi térfelfogásával emelkedett ki a napi gyakorlatból, a Mi vida-kiállításon pedig olyan világsztárok munkáit


3.

2009 felfedezettje Kim Corbisier sokoldalú, ebben az

évben az MKE-n Halász Andrásnál diplomázó művész, festő, aki rövidfilmeket forgat és amatőr színész (Pálfi György legújabb filmjének egyik főszereplője).

2010. február

Muladi Brigitta, művészettörténész, az Inda Galéria kurátora, az Új Művészet szerkesztője

47

2010. 02. 02. 2:23:02

Gerhes Gábor: Bolond világ, 2009

Nagyméretű festményeinek témája a nagyvárosi

Galériában is sorozatban követik egymást az olyan

utca, ahol pillanatok alatt változik a kép. Fotókról

közönségérdeklődést is kiváltó tárlatok, amelyek mögött

festett munkáin a jelenetek nem merev mozdu-

alapos művészettörténészi munka áll (Művészház,

latlan állóképben rögzülnek, hanem – a festészetet

Borsos József, A magyar München). A két jelenség együt-

felfrissítő hatású egyedi technikája folytán dina-

tesen arra figyelmeztet, hogy a kutatás és a kiállítás, a

mikus hatásúak. A grafittal rajzolt, színesen festett

megőrzés és a közkinccsé tétel távolról sem egymással

és a fehér alapozást szabadon hagyott felületek

szemben álló fogalmak.

különleges ritmika szerinti váltakozása fellazítja, mozgalmassá teszi a képeit. A hagyományos festészet és a jelen kor képi világának találkozása teszi számomra emlékezetessé Corbisier műveit.

2.

Igen nagy csalódást okozott az idei Budapest Art Fair,

amely a tavalyihoz képest a felére zsugorodott, és éppen a kortárs művészetet képviselő galériák maradtak távol nagy számban – miközben külföldi vásárokon való jelenlétük (Párizs, Berlin) jelentősen erősödött. A budapesti

P. Szabó Ernő, művészettörténész, a Magyar Nemzet kulturális rovatának szerkesztője, az Új Művészet szerkesztője 1.

A Szépművészeti Múzeum Botticellitől Tizianóig

című kiállítása több okból is az év egyik legfontosabb művészeti eseményének nevezhető. Egyrészt azért, mert létrejötte már önmagában jelzi, hogy milyen helyet foglal el szakmai rang tekintetében az intézmény a muzeológia nemzetközi világában: ennyi és ilyen rangos művet csak igen magasra értékelt partnernek kölcsönöznek a hasonló megkeresések tömegét elutasító nagy múzeumok. A tárlat megvalósításának szakmai színvonala újra csak azt igazolja, hogy nem csupán a múzeum anyaga kiemelkedő rangú néhány gyűjteményterületen, de az intézményben folyó kutatói munka is. A kurátor, Tátrai Vilmos és munkatársai olyan kiállítást hoztak

48


2010. február

létre, amely egyszerre nevezhető közönségsikernek és tudományos szempontból meggyőző

vásár szürkesége annál fájóbb, mivel szakmailag megalapozott, egyben közönségvonzó kiállítások hiányában az elmúlt évben is ez ígérkezett a Műcsarnok legfontosabb rendezvényének. Egyébként még így is az lett. 3.

Komlovszky-Szvet Tamás szobrászművész ugyan már

a korábbi években is fölhívta magára a figyelmet, 2009ben azonban, ha lenne ilyen kategória, akár az év fiatal magyar művésze címet neki ítélhették volna – meg is kapta a fiatalok Prima Primissima-díját. Több egyéni tárlaton (a szarvasi Tessedik Múzeumban, az Óbudai Társaskörben), a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton szerepelt műveivel, amelyek a felhasznált eszközök minimumával képesek a művészi mondandó maximumát sűríteni az alkotásba. Furcsa lebegő figurái, amelyek a néző pozícióváltozásával jelennek meg és tűnnek föl újra, úgy kapcsolhatók be a kinetikus művészet egyetemes folyamataiba, hogy tökéletes kifejeződései a KözépKelet Európában, a Kárpát-medencében élő ember léthelyzetének.

produkciónak. Örvendetes, hogy a Magyar Nemzeti

2010. 02. 02. 2:23:12


Perenyei Mónika, művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa Már számtalanszor felemlített, kiúttal egyelőre nem kecsegtető problematikus sajátossága a művészeti élet színterének, hogy résztvevői egy személyben több szerepet is felvállalnak, és próbálnak helytállni az emiatt megsokszorozódott feladatokban. A szövevényes okok nyilvánvalóak; a majdani lassú változás reményében egy hervasztó helyzetben leledzünk: a kiállítások és egyéb kapcsolódó események bősége sokszor az „üres pörgés” frusztráló élményével ajándékoz meg bennünket. Vállalt, akár két ember számára is elegendő feladatait mindenki teljesíti, ám hogy a mások munkájára is érzékeny figyelmet szenteljünk és azt érdemben átgondoljuk, ahhoz már nincs energiánk, és ahogy az AICA-díj is példázza: főleg fantáziánk és empátiánk van kifogyóban. Nem csoda. Az év utolsó negyedében a konferenciák mint gombák bújtak elő egymás után, gazdagítva és fajsúlyossá téve a megnyitók, könyvbemutatók, doktori védések, az art fairhez kapcsolódó programok, díjkiosztók és fogadások fergeteges dömpingjét. A programok sűrűjében magam is megfeledkeztem a „keep your priorities” alapszabályáról: hihetetlen, de egy délutánt sem bírtam arra szánni, hogy felidézzem az elmúlt évet, és így passzoltam az AICA-díjra javas-

léptékű, ám az alkotók életművében jelentőséggel

Komlovszky Szvet Tamás:

bíró, ezért számunkra is fontos kiállítások is feltűn-

Anyagtalan II.

nének, és ennek nyoma lenne az AICA-díjban.

latot tévő, elméletben meglévő jogomat. A díjból

Elgondolkodtató – s ezzel egyben néhány, 2009-

azonban úgy tűnik, másoknak sem volt több ideje,

ben látható kiállítást kiemelek –, hogy a java-

mint nekem. Miért is lett volna? A „2009. év csaló-

soltak nyilvános listájára nem fért fel Keserue

dása” így, számomra az AICA év végi teljesítménye

Zsolt (23 monológ, Paksi Képtár és Oldáskényszer,

lett, annak ellenére, hogy a felterjesztettek és díja-

Menüpont), sem Eperjesi Ágnes (Mindig lesz friss

zottak munkája – vitán felül – elismerést érdemel,

szennyes, Mai Manó Ház; Semmi szín alatt, Nessim

és ez velük szemben lenne méltatlan, tudom. De

Galéria; Rövid ima, Szent István Király Múzeum)

szinte irritáló, hogy az AICA-ban tömörült művé-

vagy Gerhes Gábor (Bolond világ, Szent István

szettörténészek és kritikusok azokkal a hibákkal

Király Múzeum). Hogy lehet, hogy fel sem merül a

rukkolnak elő, amiket már maguk is sokszor bíráltak.

Lowas Péter kurálta, magyar és külföldi képzőmű-

A három kategóriában felmerülő javaslatok és főleg

vészek fotóalapú munkáit felvonultató Kiterjesztett

a végleges döntések egyfajta amnéziás és fantá-

valóságok (Pécs) című kiállítás? Talán azért nem,

ziátlan „követő” attitűddel írhatók le, és egyben

mert közülük négy is messze, vidéken volt látható.

felszínre hozták – ez persze lehet gyümölcsöző is

Nem mellesleg: csak ezen a rövid felsoroláson

– az AICA-díj gyermekbetegségét: nevezetesen

végigtekintve is kiderül, hogy az említett kiállí-

azt, hogy a díj nincs kellően definiálva. Életművek

tások közül kettőt Székesfehérváron rendeztek

megkoronázására, művészettörténeti kutatások

meg, ami Izinger Kati kurátori munkáját dicséri…

eredményeit összegző tanulmányok értékelésére

Az esélyegyenlőtlenséget sajnos magában

léteznek díjak, de ennél is lényegesebb, hogy a

hordozó, mert a finom distinkciókra alkalmatlan,

kurátori munka értékelésénél nem ártana arra is

elnagyoltan körülírt AICA-díj kapcsán, túlzással

gondolni, hogy hol, milyen apparátus segítségével,

ugyan, de az érzékletessé tétel kedvéért elmond-

mekkora költségvetésből jönnek létre e produkciók.

ható: ugyan mi lenne, ha nem annyira a jutalomjá-

Miközben a csúcsintézmények műsora leköti teljes

tékot jutalmaznánk?!

figyelmünket és learatja minden elismerésünket, elveszítjük a közvetlen és mindannyiunk számára nélkülözhetetlen kapcsolatot a következetesen alkotókkal. Az AICA-tagok érzékenységét és tájékozottságát az tükrözné, ha látóterükben a kisebb


2010. február

dolgozó, évről évre leginkább a galériákban kiállító 49

2010. 02. 02. 2:24:06

pontjaival egy olyan lokális képet vázoltak fel, ami egy egész korra és országra vonakoztathatóságával lepte meg a nézőket. Keserue nem választotta külön a formát a tartalomtól: Paks a maga beláthatatlan ipari környezetével, illetve a galéria atmoszférája és környezete, azaz a műhöz vezető fizikai út is sokat elárult arról a verbális emlékezetről, amit az elbeszélésekből megismerhetünk. A Menüpont Galériában bemutatott film önmagáért beszélt, függetlenné vált a galéria terétől és attól az installációs tértől, amiben láthattuk. Döme Gábor kurátori és Keserue Zsolt művészi teljesítménye egy provokatív filmben nyilvánult meg: a válás előtt álló férfiak a nőkről alkotott véleményüket elemzik, beszédüket real time-ban felvett, kanapén ülő és figyelő nők hallgatják. A társkapcsolatokban a női dominancia kérdése Magyarországon tabutémának tűnik, akkor amikor a nők még nem nyerték el egyenjogú helyüket társadalCsorgő Attila: Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója Félgömb, 1996 1. Ebben

az évben két, sajnos a szakma figyelmét

nem eléggé felkeltő szólókiállításról szeretnék megemlékezni, amelyek egyazon művész munkáját dicsérik: Keserue Zsolt Paksi Képtár-beli, majd a Műcsarnok Menüpont galériájában megrendezett

munkban. A film titka a kibeszélésben van, a nemek közötti kommunikációs résben, a tényben, hogy a férfiak egymással másként tudják megosztani problémáikat, azokat, amiket általában a nők szoktak kielemezni, akik viszont hallgatnak ebben a majd háromnegyed órás alkotásban.

tárlata témaválasztása és kivitele miatt is megér-

A két mű arról a világról beszélt, amelyben ma

demli a dicsérő jelzőket.

Magyarországon élünk. A művészetet az alkotó

Pakson végre installáció formájában láthattuk a Dunaújváros történetével foglalkozó dokumentumfilm eredeti riportanyagát. A helyválasztás (nem Budapest), a nagy üzemcsarnok tere, a tévé-

eszköznek tekintette arra, hogy megismertessen olyan történetekkel és problémákkal, amelyek láthatatlanok. Nem foglalkozott azzal, hogy internacionális legyen, de épp ettől vált internacionálissá.

készülékek elhelyezése, sörösrekeszekre állítása férát teremtett, ami a képen látottakat és hallot-

Rieder Gábor, az Artportal főszerkesztője, az Artmagazin szerkesztője

takat azonosította a környezettel. Az eredeti

1.

interjúk nekem, aki dunaújvárosi tapasztalatokkal

tási huzavona és kiállítás tűnik egyértelműen az év

is rendelkezem, különösen tanulságosak voltak.

legfontosabb művészeti eseményének, mert művé-

A kulturális élet különböző generációkból összevá-

szettörténet-író erővel tolta be a fősodorba a – kriti-

logatott szereplői a maguk történeteivel és néző-

kainak becézett – posztmarxista kortárs képzőművé-

és az ülőhelyek hasonló kiképzése olyan atmosz-

Thomas Hirschhorn: United Nation Miniatures, 2000, installáció, vegyes, technika

Az Aviva-díj, valamint a hozzá társuló jelöltállí-

szetet. De – felvillantva a kortárs művészet napsütötte oldalát – nagy élmény volt még a Mi Vida szintén a Műcsarnokban és a Pixelek az Ernst Múzeumban. A látványmúzeum-fronton meg a Botticellitől Tizianóig tarolt le mindent meggyőzően. 2. A csalódások között ismét

említhetném az Aviva-díjat, ami újra szalonképessé tette a képzőművészet úri közönsége előtt a marxista diskurzust, vagy a Paizs Goebel-


2010. február

tárlatot a BTM-ben, ami miatt 50

egy szürreális kedvenccel

2010. 02. 02. 2:24:31


lettem szegényebb, esetleg a nagyon várt Amerigo

végre szélesebb körökben is népszerűsíteni képes

Tot-kiállítást, ami szerintem nem bírt megbirkózni

eseménynek mindegyik kiállító művész nyertese

a túl nagy feladattal, és a történelmi újraolvasás

lett, de legtöbbet a közönség nyert. Az Avivának és a

helyett a szimpla mítoszpusztítást választotta. De a

kurátoroknak köszönhetően egy jó levegőjű, remek,

legnagyobb csalódást mégiscsak a Dorottya Galéria

ugyanakkor a laikus közönség számára is befogad-

prognosztizálható elvesztése okozza, még akkor is,

ható kiállítást láthattunk kitűnően installálva.

ha a sétálóutca kicsinosítása csillagos ötöst érdemel.

Keserue Zsolt: 23 monológ

2. A tavalyi év legkiábrándítóbb eseménye címet

3. Két igazi meglepetés-kiállításban volt csak részem

nálam a Budapest Art Fair kortárs kiállítása nyerte

2009-ben: Eszik Alajosnak, a virtuóz, rejtőzködő grafi-

el, ahol a Knoll, a kArton, a Várfok-Spiritusz és talán

kusművésznek (Aulich Art Galéria) és a porcelán-

a Molnár Ani Galéria tartották a frontot a mindent

fényű Borsos Józsefnek (MNG) a jóvoltából.

elárasztó, nem túl jófajta, de a jelek szerint eladható festészet tengerében.

Spengler Katalin, újságíró, szerkesztő

3. Az év fiatal művésze számomra Komlovszky-Szvet

1. „Adjatok egy szilárd pontot, hol lábamat

Tamás, aki az Óbudai Társaskör Galériában Anyag

megvethetem és kimozdítom helyéről a Földet” –

nélkül címmel mutatta be a szobrászati tradíciókat és

Arkhimédész legendás mondását Csörgő Attilának

a legmodernebb technikát egybeépítő új munkáit.

a Ludwig Múzeumban megrendezett kiállítása nem

ott van a lehetőség, hogy kimozdítsa a helyéről a

Szegő György építész, díszlet- és jelmeztervező, művészeti író, az Új Magyar Építőművészet főszerkesztője

világot, átformálja a szemléletünket és művészet-

A legjobb és a legrosszabb teljesítményt én kiállí-

fogalmunkat. A retrospektív tárlaton az újrafelfe-

tásokra vonatkoztatom. Hogy egyáltalán emlékezni

dezés erejével hatottak a már jól ismert, többször

tudunk valamire, az „már jó”.

pusztán címében és természettudományos vonatkozásaival idézi meg. Minden egyes művében

látott alkotások is, melyeken egyáltalán nem fog az idő. A Budapesten bemutatott válogatás az életmű

1.

Legjobb és legrosszabb, így, egyszerre: Akzent

legfrenetikusabb mozzanatait foglalja össze, s Csörgő

Ungarn, Neue Galerie, Graz*. Jó régóta látom (írom),

2009. májusi berlini kiállításával is kiegészítve, egy

hogy 1989 után a magyar képzőművészet, a vizu-

olyan formátumú művészt állít elénk teljes életnagy-

ális kultúra hivatalos és privát intézményei – a nyil-

ságban, akit méltán ismer el egész Európa.

vánvaló sok jó szándék ellenére (Barabbás-effekt) – 85-ös sikeres teljesítményéhez hasonlóan: 20 év

hogy az elmúlt egy-két(-három) évtized legjobb

alatt a modern és kortárs magyar képzőművészetet

műveit akár visszatekintő, akár tematikus kiállítás

beemeljék a világ figyelmébe. Ausztriának sikerült

keretében láthassuk, újra és újra végiggondolhassuk,

(a köztársasági elnökük lélekjelenlétével és eszköz-

megcsodálhassuk. Tavaly erre adott lehetőséget

tárával) középtávú stratégiai döntések mentén (az

az Aviva Képzőművészeti Díj kapcsán megvalósult

ő választási vetésforgójuktól függetlenül) vizuális

elegáns és üdítő kiállítás a Műcsarnokban. A negyven

művészetük 20. századi kulcsaira rátalálni/építeni,

év alatti hazai művészek legjobbjait elismerő és

a bécsi századforduló és a koramodern elismert


2010. február

elfecsérelték azt a lehetőséget, hogy Ausztria 1965Ritkán nyílik alkalmunk arra itt, Magyarországon,

51

2010. 02. 02. 2:24:49

minőségeire támasztani a mai művészetet. Ehhez a hardver egy olyan friss múzeumi infrastruktúra, amit a jó években megteremtettek. Mára a zene mellet az osztrák képző- és iparművészet a világszcéna része, a turizmus húzóága lett. Itthon ez nem jött össze. Pedig annak idején velük társállam voltunk, de saját, az osztrákkal vitázó-versenyképes szecesszióval és saját regionális kora modernnel, majd a művészetre is ható technikai fejlesztés két háború közötti csúcsteljesítményeivel (utóbbit is Peter Weibel fényezi helyettünk)… Most a gráciak Wilfried Skreiner – és Hegyi meg Nérai – nyomában összerakták a magyarjaikat, és mindez 2009-ben egész jól festett. Persze nem jó, hogy fontos alkotók (pl. P. Szabó szerint Martyn Ferenc) kimaradtak, viszont üdítő volt látni Kismányoki 1981-es(?), ma is friss animációs filmjét Bauhäuslereinkről. Semmi sem tökéletes, de honilag kurattált nemzetközi ügyeinkhez képest ez mégis tett volt. 2.

A legrosszabb és a legjobb, így, egyszerre: Amerigo

Tot, LUMÚ. Értem a kritikát, hogy a koncepció „önző módon” ránőtt az életműre. Csakhogy a művészet a befogadóban születik meg újra és újra (lásd HansGeorg Gadamer). S ugyan tódult volna ennyi ember, ha Mélyiék nem így tálalják fel/találják ki az egész porosodó raktármenüt? Arról nem is beszélve, hogy plusz a kortársaktól begyűjtött művek java minőségi parafrázis lett (pl. Várnai Gyula bábszínháza vagy Nemes képi naplója). Utóbbi ráadásul amolyan Julianus barátos misszionárius-teljesítmény. A csoki nekem édes volt, és a fehér lepedék (por) nem zavart az élvezetben. 2 és fél. Éveket összefogó egyértelmű pozitív „leg”: az Első Magyar Látványtár teljesítménye – beleértve az idei Mindenemberboldogakarlennit is. * Fabényi Julia kurátorságával (a Szerk.)

Tatai Erzsébet, művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa 1.

Eperjesi Ágnes Mindig lesz friss szennyes című kiál-

lítása (Mai Manó Ház, 2009. IV. 30–VI. 21.). Indoklás: Eperjesi Ágnes színtani kísérleteihez az objektivitás protokolljait használja, miközben olyan tevékenységet hoz napvilágra, amit eddig a nők (régen vizes sufnikban) szem elől rejtve végeztek, másfelől hivatásos mosodásoknak és nem hivatásos házvezetőknek szóló színtant dolgoz ki. Színtan és háztartástan szintéziséből alkotott videói és fotómunkái a testközelit, az alantast felmagasztosítják, a fennköltet, a magasztost pedig kikezdik. Eperjesi feminista kritikája finoman


fotó: Eperjesi Ágnes

52

2010. február

ironikus: játszik a kiosztott háziasszonyszereppel,

Lakner László: Száj (Mund), 1969, olaj, fa, Ø 148 cm Janus Pannonius Múzeum Pécs, Inv. Nr. JPM/90.15. Eperjesi Ágnes: Színkioltó mosógép, 2009 interaktív installáció

2010. 02. 02. 2:25:00

annak munkáját pedig művészetté szublimálja. A kiállítás kulcs-


műve az interaktív mosógép (Komplementer színek), mely nem a mosás, hanem a színtan személtetőeszköze. Ha a látogató elég ügyesen nyitja ki a mosógép (mikro)kozmikusan kerek üvegajtaját, akkor mintegy szómágiával megtöri az örök visszatérés varázsát, amikor a két, falra vetített színes köriratot: „mindig lesz friss szennyes“ egymással sikerül fedésbe hoznia, s így a komplementer színekből összeállított mondatot kioltania, a szennyes örök körforgását megakasztania. 2. Tudjuk,

nincs „független“ vélemény, de azért a tárgyilagos-

ságnak mégis létezik betartható minimuma. Olyan kiállítást, eseményt nem dicsérek, amit én szerveztem, amire az én intézményemben került sor, amit én nyitottam meg vagy amihez én írtam a katalóguselőszót/tanulmányt (de akkor se, ha férjem,

PRIZE FOR YOUNG ART PAINTING AND DRAWING SUBMISSION PERIOD ON THE INTERNET: 11.02. - 07.03.2010 WWW.STRABAG-KUNSTFORUM.AT

2010

feleségem, élettársam). Az Új Művészet 2008/2. számában

sult kiállítást fényeztek, és egyikük a saját intézményének átszervezését sajnálta. Akkor még szórakoztatott is, hogy a válaszadók 33,3…%-a ilyen nyíltan adott elfogult választ. Az viszont már kevésbé volt szórakoztató, hogy ez nem egyszer, esetlegesen történt. 2009-ben e körkérdésre adott válaszok közül ugyanis már 6 volt részrehajló. Kíváncsi vagyok, hogy e számban milyen lesz ez az arány. 3.

Kvíz: ki a 2009. évi felfedezettem? A MOMÉ-n volt tanítványom,

én írtam katalógusához az előszót, és Bodóczky István nyitotta

2010. február

meg a kiállítását a Liget Galériában 2009. április 23-án.

STRABAG ARTAWARD

körkérdésre válaszolván ketten a saját intézményükben megvaló-

INTERNATIONAL

megjelenő A legjobbak és a legrosszabbak 2007-ben című


53

2010. 02. 02. 2:25:32

B UDAPEST acb Kortárs Művészeti Galéria (VI. Király u. 76.)

Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Berentz Péter és Nagy Gábor György: Fénycsapdák I. 26–III. 7.

Bartók 32 Galéria

Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10. 1 em.17.) Patrick Schmierer: Kép – épülőben I. 28–III. 27.

(XI. Bartók Béla út 32.)

Lengyel Intézet – Platán Galéria

Vojnich Erzsébet: Akva I. 29–III. 5.

(VI. Nagymező u. 15. – Andrássy u. 32.)

Small is beautiful II. 2–III. 12.

B. L. Terem (XVII. Bél Mátyás u. 41.) Világfák I. 26–II. 28. Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.)

Bornemissza Eszter kiáll. II. 4–II. 21. Gáyor Tibor kiáll. II. 25–III. 21. Budapest Galéria Kiállítóháza

Klasszikusok Krakkóból: Mieczysław Górowski és Władysław Pluta kiállítása I. 29–III. 20. Léna & Roselli Galéria (V. Galamb utca 10.) Párhuzamok I. 28–II. 16. LUMÚ (IX. Komor Marcell u. 1.) Keleten a helyzet I. 21–III. 7 Glenn Brown kiállítása II. 6–IV. 11.

(III. Lajos u. 158.)

Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház)

Vincze Balázs emlékkiáll. I. 21–II. 14. Csákány István kiáll. II. 18–III. 28. Szörényi Beatrix kiáll. II. 18–III. 28.

(VI. Nagymező u. 20.)

2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Wächter Bros. Pictures I. 20–II. 20. Deák Erika Galéria (VI. Jókai tér 1.) EIKE: Csapda I. 21–II. 26. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Horváth Krisztián kiáll. I. 22–III. 2. Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Jovián György: „Még…” I. 27–II. 16. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) „Col Tempo” – a W.-projekt I.15–III. 14. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Máder Barna: Kritikus tömeg I. 26–II. 19. FISE Galéria (V. Kálmán Imre utca 16.) Telek Balázs: 3B II. 2–II. 20.

Vancsó Zoltán:Szándéktalan fény II. 4–III. 28. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (V. Szent István tér 15.) nyitunk… Plakátok a szocializmusban 2009. X. 9–2010. II. 28.

B ALASSAGYARMAT Horváth Endre Galéria (Rákóczi út 50.) Kőnig Frigyes festőművész kiállítása I. 8–II. 25.

D EBRECEN MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Aknay János gyűjteményes tárlata I. 30–III. 15. Firka kör: II. félév I. 29–II. 28.

G YŐR Városi Művészeti Múzeum Képtára – Esterházy palota (Király u. 17.) Szőnyi István emlékére I. 21–II. 28. –Napóleon-ház (Király u. 4.) Vál. dr. Nagy Miklós kortárs képzőművészeti gyűjteményéből I. 23–II. 28. –Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) MASZK –Vál. Janaky Tibor, Szász Endre, Patkó Károly és Malasits Zsolt etnográfiai gyűjt I. 30–III. 7. – Cziráki Terem (Nefelejcs köz 3.) Vál. Herendi Gábor, Madácsy István, Szurcsik József grafikusművészek alkotásaiból I. 30–III. 7.

Magyar Nemzeti Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) – Boros Miklós Állandó Kiállítás időszaki kiállítótér (Apor Vilmos püspök tere 2.) Késő barokk impressziók 2009. XI. 20–2010. II. 28. Farkas Zsuzsanna: Lovagregény I. 29–IV. 25. Földi paradicsom II. 5–V. 2. Memoart Galéria (V. Balassi Bálint u. 21–23. I. em.) Elekes Károly: Tunning VI 2009. XII. 28–2010. II. 28. MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 30.) Molnár Sándor: „Sunjata” I. 20–II. 20. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Miklós Hajnal: Kiolvadás II. 25–IV. 9. Molnár-C. Pál Műterem-Múz. (XI. Ménesi út 65.) Stróbl Alajos: „A művész is ember” I. 29–V. 22.

K APOSVÁR

Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Kecskeméti Sándor és Lóránt János Demeter kiállítása I. 22–II. 28.

KECSKEMÉT Kecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) V. Kortárs Keresztény Ikonogr. Bienn. 2009. X. 22–2010. III. 7.

M ISKOLC

Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) BBS 50 2009. XII. 16–2010. II. 21.

Miskolci Galéria – Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) Az Antal–Lusztig Gyűjtemény – Csontvárytól Kondorig 2009. X. 22–2010. III.

FUGA (Petőfi Sándor u. 5.) Kőnig Frigyes: 2010 Blues I. 29–II. 21.

Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Andreas Müller–Pohle: A rakodópart alsó kövén II. 10–III. 18.

Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Robert Capa-kiállítás I. 29–III. 21.

Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth L. u. 39.) Németh Miklós kiállítása II. 3–II. 21. Csipes Antal kiállítása I. 26–II. 21.

Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Kicsiny Balázs: A szobafestő halála 2009. XII. 17–2010. V. 27.

Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2. em.) Nagy Judit Borbála: Mo II. 18–III. 11.

Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) Révész László László kiállítása I. 18–III. 14.

Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Halas István fotóművész kiállítása I. 21–II. 20.

Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Tamási Claudia: Útkereső II. 9–III. 13. G13 Galéria (VII. Király u. 13. – Gozsdu udvar) Fajó János: 3 Dimenzió I. 9–II. 20.

–Pixel Galéria –Várfok Terem (I. Várfok u.14.) Szacsva y Pál: Légiparádé és tüzijáték II. 17–II. 28. Paradogma – I. 14–II. 13. Papíron II. 18–III. 20. –Piros-Fekete Galéria

54


2010. február

K.A.S. Galéria (V. Váci u. 36.) Kecskés Péter: KYMOS II. 10–III. 1.

PÉCS Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Meeting point 2-nd edition – Vál. az aradi nemzetközi képzőműv. bienn. anyagából I. 15–II. 14.

Hattyúház Kortárs Művészeti Kiállítótér (Mátyás király u. 2.) Stúdió Galéria (VII. Rottenbiller u. 35.) A Stúdió új tagjainak bemutatkozó kiáll. I. 26–II. 20. Vál. Tóth Árpád gyűjteményéből I. 29–II. 26. Cella Septichora (Szent István tér) Szépművészeti Múz. (XIV. Dózsa György út 41.) A Szliveni Képzőművészeti Galéria Keresztény Botticellitől Tizianóig 2009. X. 28–2010. II. 14. művészet című gyűjteménye I. 22–II. 28. Degas-tól Picassóig I. 28–IV. 25.

HAAS Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – klasszikus modernek VI. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) II. 25–V. 29. Szubverzív részletek I. 29–II. 28. HUBA Galéria (NÉZHELY) Újlipótvárosi Klub–Galéria (XIII. Tátra utca 20/b) (I. Attila út 133. utcai bejárat) Varga Patricia Minerva: „Kövek, körök” Kortárs enteriőr a Vérmezőn I. 6–II. 26. I. 27–II. 12. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) VAM Design Center (VI. Király u. 26.) A magyar szecesszió bútortervezői Szemétvilág: Öko – Design Fesztivál 2009. IX. 25–2010. III. 28. 2009. IX. 3–2010. III. 3. Hasznosíts újra! I. 16–III. 30. Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) Várfok Galéria –B Épület Digitális technológiai kiáll. 2009. XII. 30–2010. III. 30. –XO Terem (I. Várfok u.11.) Paradogma I. 14–II. 13. Németh Ilona: 27 m, 2004 II. 19–III. 5. aatoth franyo: Pachypodium II. 18–III. 20. Szunyoghy Viktória: Frekvenciák II. 25–III. 30.

Gyermekek a túlélés szélén II. 18–III. 14.

P AKS

Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Király András: Hungarockandroll I. 27–III. 6. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Első Magyar Látványtár II. 10–III. 11. Volksbank Rt. Galériái –Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a) Ecce homo 2009. XI. 24–2010. II. 20.

S ZEGED

Regionális Összműv. Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) Toulouse-Lautrec litográfiái I. 30–V. 6.

S ZENTENDRE MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Balogh László életműkiállítása I. 22–III. 15.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Gerhes Gábor: Bolond világ 2009. XI. 23–2010. III. 15. Szent István Király Múz. – Rendház (Fő u. 6.) Orosz István: Plakátok! 2009. XII. 5–2010. III. 7. Pelikán Galéria (Kossuth u. 15.) Móri Művésztelep 2009 I. 15–II. 26.

S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Jankovics Marcell kiállítása II. 4–II. 27. Iseum 1955 – 2010. II. 11–III. 25. K17 alkotóközösség kiállítása II. 18–III. 6.

VESZPRÉM Csikász Galéria (Vár u. 17.) Verebics Ágnes és Péterfy Ábel: Közös nevező I. 15–II. 27.

2010. 02. 02. 2:25:41

B ÉCS Zoe Leonard MUMOK, II. 21-ig A Jumex-gyűjtemény MUMOK, III. 7-ig Rainer Ganahl MAK, III. 7-ig Szerepjátékok Generali Foundation, V. 16-ig A transzformáció formái MUSA – Museum auf Abruf, II. 26–IV. 30. A hercegi gyűjtemény újabb szerzeményei Liechtenstein Museum, II. 12–VIII. 24. Egy remekmű nyomában. Vermeer: a Festészet allegóriája Kunsthistorisches Museum, IV. 25-ig Ínyencségek a szemnek. Ételcsendéletek Bank Austria Kunstforum, II. 10–V. 30. A Daimler-gyűjtemény Albertina, V. 16-ig Szavojai Jenő Unteres Belvedere, II. 11–VI. 20.

B REGENZ Candida Breitz Kunsthalle, II. 6–IV. 11.

K REMS Mark Dion Kunsthalle, II. 28-ig

L INZ Dizájn fórum Landesgalerie, II. 28-ig B ELGIUM

B RÜSSZEL A Mediciek Musées royale d’Art et d’Histoire, IV. 18-ig C SEHORSZÁG

P RÁGA Jan Zrzávy Narodni galerie-Veletržní palac, II. 21-ig Van Dyck Národni galerie-Šternberg palac, IV. 11-ig Karel Škreta Národni galerie-Valdštejnská jizdárna, IV. 10-ig Herbert Tobias Rudolfinum, III. 28-ig E GYESÜLT Á LLAMOK

C HICAGO Matisse 1913-17 The Art Institute, VI. 6-ig

C LEVELAND Kortárs afro-amerikai művészet MOCA Museum of Contemporary Art, V. 9-ig

N EW YORK Anish Kapoor Guggenheim Museum, III. 28-ig Gabriel Orozco MoMA, III. 1-ig Monet vízililiomai MoMA, IV. 12-ig William Kentridge MoMA, II. 25–V. 30. Man Ray Jewish Museum, III. 14-ig Whitney Biennále Whitney Museum, II. 25–V. 30.

H ÁGA Philip Wouwerman Mauritshuis, II. 28-ig Kandinszkij és a Blaue Reiter Gemeentemuseum, II. 6–V. 24. Az haute couture Gemeentemuseum, II. 20–VI. 6. Í RORSZÁG

D UBLIN Bacon: Rettenetes szépség City Gallery The Hugh Lane, III. 7-ig L ENGYELORSZÁG

VARSÓ Minden teremtmény kicsi vagy nagy Zachęta, II. 21-ig Allan Sekula: Lengyel és más mesék Zachęta, II. 28-ig Hanna Luczak: Orosz rulett CAC Zámek Ujazdowski, IV. 4-ig L UXEMBURG

L UXEMBOURG A világ jobbítói MUDAM, V. 23-ig N AGY -B RITANNIA

G LASGOW Dürer és Itália The Hunterian, III. 22-ig

L ONDON

P ÁRIZS Pierre Soulages Centre Georges Pompidou, III. 8-ig Christian Boltanski Grand Palais, II. 21-ig Isadora Duncan Musée Bourdelle, III. 14-ig A képgyártás Musée de Quai Branly, II. 16–VII. 11. Matisse és Rodin Musée Rodin, II. 28-ig A Khalili-gyűjtemény legszebb darabjai Institut du Monde Arabe, III. 14-ig

TOULOUSE Miquel Barcelo Les Abbatoirs, II. 28-ig G ÖRÖGORSZÁG

ATHÉN Krétai ikonok Benaki Museum, II. 27-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM Gauguin: áttörés a modernség felé Van Gogh Museum, II. 19–VI. 6. Omán művészete Nieuwe Kerk, IV. 18-ig


N ÜRNBERG Szomszédság Neues Museum, II. 19–IV. 5. O LASZORSZÁG

M ILÁNÓ Titkok a Sforzák és Viscontik udvarában Museo Poldi Pezzoli, II. 21-ig Carlo Crivelli Brera, III. 28-ig

P ADOVA Zaha Hadid Palazzo della Ragione, III. 1-ig Passariano/Udine – Courbet és Manet kora. Realizmus és impresszionizmus KözépEurópában Villa Manin, III. 7-ig

R AVENNA A preraffaeliták Museo d’Arte della Citta, II. 28–VI. 6.

R IMINI A festészet dícsérete: Rembrandtól Picassoig Castel Sismondo, V. 14-ig

R ÓMA Caravaggio Scuderie del Quirinale, II. 18–VI. 13. Urs Lüthy MACRO Museo d’Arte Contemporanea, IV. 5-ig Sandro Chia Galleria Nazionale d’Arte Moderna, II. 28-ig David Černy Co 2 Contemporary Art, II. 27-ig

Chris Ophili Tate Britain, V. 16-ig Henry Moore Tate Britain II. 24–VIII. 8. Van Doesburg és az avantgárd Tate Modern, II. 4–V. 16. O ROSZORSZÁG Arshile Gorky retrospektív Tate Modern, II. 10–V. 3. M OSZKVA Digitális dizájn V&A, IV. 1-ig Szemjon Fajbiszovics Muzej Modernovo Iszkussztva, II. 28-ig Indiai fotók Whitechapel Gallery, IV. 11-ig S ZENTPÉTERVÁR A valódi Van Gogh. A művész és levelei Festőállvánnyal a világ körül Állami Orosz Múzeum, IV. 1-ig Royal Academy, IV. 18-ig Nézőpontok. 19. századi fotók British Library, III. 7-ig R OMÁNIA A mozgásról. Vizualizált akciók Estorick Collection, IV. 18-ig B UKAREST N ÉMETORSZÁG

A ACHEN Andreas Fogarasi Ludwig Forum für internationale Kunst, II. 28–IV. 25.

B ADEN -B ADEN Baselitz retrospektív Kunsthalle und Museum Frieder Burda, III. 14-ig

B ERLIN Művészek Humboldt nyomában Kupferstichkabinett, IV. 11-ig Az utópia anyagai Deutsche Guggenheim, IV. 11-ig George Grosz Akademie der Künste, IV. 5-ig

B IELEFELD

A német impresszionizmus Kunsthalle, II. 28-ig WASHINGTON George O’Keeffe: absztrakció Phillips Collection, II. 6–V. 9. B RÉMA Daphné. Mítosz és metamorfózis A Chester Dale-gyűjt. National Gallery, VII. 31-ig Gerhard-Marcks-Haus, II. 21-ig A sötétkamrában. Régi fotóeljárások National Gallery, III. 14-ig D REZDA Elvis élete a műv. tükrében Smithsonian Institute, VIII. 29-ig A korai Vermeer Semperbau am Zwinger. II. 27-ig Georg Baselitz: Drezdai nők F RANCIAORSZÁG Gemäldegalerie Alte Meister, II. 28-ig LYON Picasso, Matisse, Dubuffet, Bacon Musée des Beaux-Arts, II. 15-ig

Kiállítások M ÜNCHEN Aranyidők Haus der Kunst, IV. 11-ig Ed Ruscha retrospektív Haus der Kunst, II. 12–V. 2.

D ÜSSELDOR F

Mindent megenni. Étkezés és művészet Kunsthalle, II. 28-ig Kortárs művészek és a ’68-as utópiák Kunstverein, II. 28-ig

F RANKFUR T Houdon: az érzéki szobrászat Liebighaus, II. 28-ig Botticelli Städel, II. 28-ig Georges Seurat Schirn, II. 4–V. 9.

H AMBURG Pedro Cabrita Reis Kunsthalle, II. 28-ig Hol a szél, ha nem fúj? Kunstverein, III. 14-ig

K ARLSRUHE A vandál királyság Landesmuseum, II. 21.ig Csak ami van. 100 év művészete magángyűjteményekből ZKM, IV. 11-ig

KÖLN Malevics és a szuprematizmus Museum Ludwig, II. 5–VIII. 22. Harun Farocki Museum Ludwig, III. 7-ig Franz West Museum Ludwig, III. 14-ig

Az úszó világ képei. 19. századi japán metszetek Museul National de Arta, III. 1-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Az írás szomorúsága. Szöveg és képzelet Museu d’Art Contemporani, IV. 25-ig Rodney Graham Museu d’Art Contemporani, V. 18-ig John Baldessari Museu d’Art Contemporani, II. 11–IV. 25. Atópia. Művészet és város a 21. században CCCB, II. 23–V. 24.

B ILBAO Robert Rauschenberg Guggenheim, II. 13–IX. 12.

M ADRID Holland művészet Prado, IV. 11-ig Monet és az absztrakció Museo Thyssen-Bornemisza, II. 23–V. 30. Vantongerloo Reina Sofia, II. 22-ig Francis Alys Reina Sofia, II. 21-ig Thomas Schütte Reina Sofia, II. 17–V. 17. S VÁJC

B ÁZEL Mozgás. Mozi és kinetika Museum Tinguely, II. 10–IV. 16.

G ENF Alberto Giacometti Musée Rath, II. 21-ig

M AR TIGNY Rubljov és kora. Orosz ikonok Fondation Pierre Gianadda, VI. 13-ig

Z ÜRICH Svájci fotó 1840–1960 Schweizerisches Landesmuseum, II. 28-ig Van Gogh, Cézanne, Manet: a Bührle-gyűjtemény Kunsthaus, II. 12–V. 16. S ZLOVÁKIA

POZSONY A reneszánsz a Felvidéken SNG, III. 28-ig S ZLOVÉNIA

L JUBLJANA Zoran Music Moderna galerija, II. 28-ig 2010. február

A USZTRIA

55

2010. 02. 02. 2:25:43

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail: Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

Következő számunk tartalmából:

M OLNÁR S ÁNDOR A formán és nyelven túl. Üres képek K ESERÜ K ATALIN reflexiója Mélyi József vitaindító cikkére

[email protected]

P. S ZABÓ E RNŐ Gender Check

[email protected]

L ÓSKA L AJOS Paradogma

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

H EMRIK L ÁSZLÓ Sóváradi Valéria

[email protected]

P AKSI E NDRE L EHEL A két Wächter

O LLÁRI B ARBARA

TATAI E RZSÉBET Keleten a helyzet

[email protected]

B ORDÁCS A NDREA A Gender Check-kiállítás jelentősége a

FORGÁCS É VA (Los Angeles) U HL G ABRIELLA (Baltikum)

hazai gender-diskurzusban

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

Telefon/fax:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalvá-

Számunk szerzői:

FEHÉR I LDIKÓ művészettörténész, az MKE Művészettörténeti Tanszékének adjunktusa.

G ELLÉR K ATALIN művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa. F. m.: Bonnard (1975); Nagy Sándor (1978); Gödöllői művésztelep [Keserü Katalinnal] (1987); Zichy Mihály (1990); Szikora Tamás (2001); Mester, hol lakol? Nagy Sándor művészete (2003); A magyar szecesszió (2004).

H EMRIK L ÁSZLÓ műkritikus, a LUMÚ munkatársa. K ONDOR A TTILA képzőművész, művészeti író. P AKSI E NDRE L EHEL művészettörténész, műkritikus, PhD-hallgató.

S INKÓ I STVÁN képzőművész, művészeti író. S OMOGYI Z SÓFIA művészettörténész, Kállai Ernő-ösztöndíjas.

nyon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7400 Ft. 3700 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: Nyomdai munka: Felelős vezető:

T IHANYI L AJOS az MKE képzőművészet-elmélet szakának másoddiplomása.

V ÁRALJAI A NNA művészettörténész.

Helyreigazítás:

K ORONCZI E NDRE

A soroksári Galéria ’13 vezetőjének kérésére közöljük,

www.koronczi.hu

hogy a januári számunkban szereplő Földi Péter-illusztrá-

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

ciók a művész 60. születésnapjának ünneplésére rendezett tárlaton készültek.

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 02. 02. 2:25:44

Csernus Tibor. Botticellitől Picassóig Modernek Kassáról Moholy-Nagy, jelen időben A tekintet hatalma Ez történt 2009-ben évértékelő körkérdés

Recommend Documents