CSEnDőRSÉGI LA OK Se~'édszerkesztő : BE~EDEK MIHÁLY százados
Azerlceszti : Besenyői BEÖTHY Ii.ÁLMÁN őrnagy Szerkesztöség és kiadóhivatal B UDAPEST, I. KER., BÖSZÖRMÉNYI-Ú'.r 21
'
Me~jelenik
minden hó l-én és 16-éll
Előfizetési
ára:
Egész évre 12 pengő, félévre 6 pengő
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.
ÚJesztendéire. Ezerkilencszázharmincnyolc búcsúzta tásával nemcsak egy esztendőt adunk át a multnak, hanem ' egy egész korszakot. Azt a két évtizedet, ami kezdődött azzal, hogy Kassára bevonultak a csehek és végződött azzal, ~ogy Kassára bevonultak a mi katonáink. Ebben a korszakban megszoktuk mi magyarok, hogy karácsonykor, újévkor, husvétkor, minden ünnepünkön mindenekelőtt Trianon jusson eszünkbe. Ezt a mi '.g yászos történelmi napunkat hoztuk mindig összefüggésbe a kis Jézus igazságának a megszületésével, az 'ő . feltámadásával, régmult események örömemlékével és bánatemlékével. Két évtized minden évfordulóját azzal zártuk, hogy az elmult esztendő nem hozta meg a sorsfordulatot, de a következő meghozza majd. Ezt tanulta az aprógyermek legelső szavaival, ezt tanulta az iskolásgyermek, ezzel hevítette hitét az egyetemista, ezzel a gondolattal fogta kezébe a puskát a bevonult újonc és ezzel a gondolattal tette le a fegyvert a kiszolgált öreg katona: én már nem érhettem meg, én már nem verekedhettem érte, de az utánamjövők megcsinálják, . visszaveszik, ami a miénk. Ezt olvastuk könyvekben és ujságokban és ezt hirdettük mi is mindig, kitartóan, l.ankadás és csüggedés nélkül, - nem hiába. . Trianon korszaka ebben az értelemben véget ért. Ezerkilencszázharmincnyolc kidöntötte az első trianoni határkóvet s ezzel ke-zdetét vette valami, amit nevezhet ünk korszaknak, folyamatnak, nevezzük akárminek, egy mindenképpen bizonyos: Benes Középeurópája, a kisántánt rabmagyarja, Trianon változhatatlansága nincs többé. Mi jön utána 1 - ezt nem tudjuk, nem is taglaljuk most. Határkövek elindultak -és helyet cseréltek messzebb, távolabb Budapesttől, mint amennyire voltak, de határkövek még állanak éppen akkora távolságra Budapesttől, mint amennyire húszévig voltak. És voltak nem magyar, hanem más nemzet portáját jelző határkövek is, melyek elindultak s maradtak világszerte határkövek, melyek még a helyükön állnak, de minden pillanatbanelindulhatnak valamerre, ismeretlen irányba és vannak vajudó tengerek,
Telefon: 1-601-90
-
P08tatakarékpénztári esek kszámla : 26.342
nyugtahmságtól remegő világrészek, melyek nem tudják, holnap cserélnek-e 'g azdát vagy holnapután, Kérdőjelek sokasodnak s közülök egyikmásik olyan magasra tornyosul, hogy már-már a napot is árnyékbaborítja s ha a béke galambja röptében megpihen, valamelyik fegyvergyár kéményén találja magát s a kémény füstje üzihajtja a madarat tovább, ki tudná: meddig viszi a szárnya1 Békét és boldogságot keresnek nemcsak emberek, ih anem népek és nemzetek is, de nem találják sem a békét, sem a boldogságot abban az értelemben, amit csak a nyugalom adhat. A nyugalom la csendes, egyszeru családi otthonok lakója, a világtörténelemben, népek sorsában nincs számára hely. Az egyéni emberi életet lehet úgy körülbástyázni, hogy 'a nyugalom kisebb-nagyobb ütődések árán megmarad a falak között, népek életében azonban nem a nyugalom é, hanem a küzdel emé a vezető szó. Ezt minden ' magyarnak tudni kell, amikor ezerkilencszázharminckilenc küszöbét átlépi. Húsz évig éltük a látszólagos nyugalom időszakát, amikor sok puhatenyerü is ,a kadt köztünk, akik berendezkedtek erre a látszólagos maradandóságra, az öröktrianonra s akik az elmult év őszén lidérces borzongások közepette ébredtek ebből a tunya elbékélésből. A [ecke, amit az emberiségnek az elmult év szeptembere adott, az egész világon gondolkodásra késztette a nemzeteket, szóljanak hát nekünk is ,a tanulságok. Gyengék, puhák és megalkuvók számára a történelem nem szállítja házhoz a sikert, nem viszi eléjük tálcán a földi javakat, de még irgalmat sem ismer velük szemben. Kockázatvállalás nélkül nincs siker, a kockázatvállaláshoz pedig elsősorban nem is a fegyverek, hanem a lelkek kellenek. S hogy az előző évben a történelem sikert hozott nekünk, nem adta ingyen, mert a sikert az hozta, hogy az áldoza tvállaló magyar lélek a döntő pillanatokban cselekvésre jelentkezett. Átlépjük hát küszöbödet 1939, most már egymillió újra-magyar lendületével is szilárdabban, tettrekészebben. Világosan látjuk, hogy ez a küszöb nemcsak évváltó küszöb, hanem a várakozás türelméből, csendjéből és tétlenségéből átlépés a történések, cselekvések útjára, melynek végét nem ismerhetjük, de vállalj uk az utat, megy ünk rajta, mint . ahogyan elődeink már ezeréve járták, pedig mindig több ·v olt Tajta a göröngy és vér, mint a virág.
II
-. . .:at
. ::::"{ .t .~
'
~
CSENDÓRSmGl LAPóR
A fel- és a
lemenő ágbeli rokonok büntetőiogban.
1939
január
i.
k!övetnelk el, b) II másodikba pedig a:wk, amelyeket azok egymáAse,l'1en \követruek erl .
Irta: DEMKOVIfS LEó ny. kir. ügyész.
1. Ellenállhatatlan kényszer.
A Btk. 'llündig tekintetteJ van bizonyos életkörülményelkr,e. Ilyenek pl., hogy ,a gyermek még nem érte el 12-ik életévét (1908:XXXV. t.-c. 15. §-a), vagy még nem töltötte, be 18-dik éJ.eté'VH (16. §.), még nem mult el 20 éves (32. §.), vagy ho'g y 'a tetteis aggkol"Ú (Btk. 93. ,§.). De éppen így figye,l emmel keU loonie bizonyos rokoni kapc,s olatokra liJS!. Mert egéS'z,e n más Slz,emmel kell elbírálni valamely Ibűncselekményt, ha azt felvagy lemenő :köv,e ti el a másákkal s~emhen. -Köz.tudomású, 'h ogy a gy.ermek a szülőjév'el s~emben a logtnagyobbrfokú tisZltelettel és hálával tar'tozik mrnd· awkér,t, :amiket tőle kapott, hiszen neki kösrzöruheU létét IS neveltf'tésé,t. Ha tehM a bŰTIcs'elekmény el· bírálás ánál figyelembe vesrs'z.ük a véI1ségi kapcsola,. tot, akkor a cseleIkmény indító ,oikait LS máSlkén1 látjuk. ' Ha áttekintjük bürrbetőtörvénye:inlkiet,azt látjuk, hogy ez,eik mindig tekintette'l vol,t aka vérségi kapcso1atra. Ahol kel11, megtvédiJk a tett,e sta büntetéstöloly elsetben lis, amikor máAs egYPI1t sz,i gol"úan megbüntetneu\:. V ás'zo1lit la vél'sé.gi kapcsola M'a l visszar élőt a rendesnél Is úlyosabb. Ib üntetéssel sújtják. Az alább felsorOIl t ihűrucse'}ekményerket ikét 0Sopor,tha oszthatjuk: a) az ,~lső csoportbaaz,olk ,taXItO~ tlJaik, amelyeJket a fe1- ős lemenők egymás érd~kélben
Vagy a kényszerítettnek, vagy valamely hozzátartozójának életét, vagy testi épségét veszély fenye· g'e ti s ezt cs'akbűncselekmény útj,á n lehet elhárítani. Most már az a kéa-dés, nügy kiket ikeJl érteni hozzátartozók ala:tH Erre .a d feleletet ,a Btk. 78. §-'a, amely fel,sorolja, hogy l"i!ket kell hoz,z átarr tozbknak tekillit,ernünik. Ez,e k közé Itartoz,nak a többiek kö'z ött a fell- és lemenö áglbeli rokmwk i's. Itt csrukezre kkdl foglallwZlunk, ha tehát ,a ilwzzMartOizó klfede;z,é,s fordul lelő, HZ H,latta fe,l- érs lemenőket kell érteni. 'Dehát a s~űlő és gy Oírmeik, nagyszülő és unoka állnak 'egyrnáJslsra l ~elmhelll . Nézzünk most egy gyakorLati példát, hogyan alaikul az ellenállhatatlan kénys~err valóságban. Kovács János valamiért megha,r agudott Kis PáIm 6 ,e zért szeretné őt megve'r ni. MintJholg y a:2iOnhan Ő gy'l mgébb,azerre alka'lmUJs ,szla bót ISwlítja fel, hogy Kist verje meg. Sz,a;hó nem akar a fdszólításnak eleget tenni, miért is KOVlács megfenyegert i őt, hogy ha filemeng,e delmeskedik, felgy'Újtja a házát. A fenYPJgetérs annyira komolynak lMsz;ilk., hagy Szabó ink,áJbh megv81"i Kist, hogy így a vagyonát megment,se. Ha ez a tényál'l ás bizonyi'báslt nyer, a bíróság S,zabót a Btk. 77. §-.a .a 1apján felmeruti, me,r t ellenállhatatlan kényszer hatása alatt cselekedett.. . lilllenlb oo Kovács nem ment'Bls'Ülhet a b'Ün.tle tés
Kovács
őrmester
.úr.
Irta: MADOS GYÖRGY. Valahogy. úgy emléksz-e m vissza boldog diákkOl' omra, hogya vakáció nem is lett volna olyan rossz dolog, ha az ember, illetve a diák meg nem bukott volna. De ha megbukott, akkor bizony fanyar volt a vakáció. Egyszer-kétszer-háromszor ez,t a fanyar ízt én is éreztem. Egyszer például történelemből lmktam meg. Csapodi tanár úr zúgat!>tt el kegyetlenül. Az természetes, hogy nem én voltam a hibás. 0, dehogyis én. De viszont most ,a~egyszer .nem is a tanár úr. Az emlékez.ő tehetségem volt a .hibás. Ugyanis a vizsgán és pont a történelemvizsgán úgy megcsökönyösödött, hogy egyetlen törtér ,neimi ,évszámot sem tudtam kihebegnj magamból. Még · azt sem, hogy :M átyás király riiettől-meddig urallwdótt. Pedig törtem, zúztam, téptemaz agyamat, de, f{jrgeteges mvaromban még a tulajdon születési évem; -sem jütött volna eszembe, nemhogy a Mátyás királyé. -
Szó ami szó, megbuktam. Apám, aki a t.aníttatásom nem éppen derűs ügyeit intézte,a bizonyítvány láttán vészes súgoTúsággal csóválta ,a fejié t: ~ Gyalázatosság ! - mordult fel. A históriáMi megbukni! Ki hallott még ilyet. Ai históriát szeretni .kell, a hi,s tóriát tudni kell, az a legelső tantárgy. Szégyeld magad! Sarkon fOl'dlilt, otthagyott. Másnap délelőtt ismét elővette a bizonyítványomat s müst már megbékélhetetlennek látszó komorság sötétlett a szeméhen. Kevés idő mulva keményen rám,s.zólt: - Na, majd megtanít Kovács őrmester úr! Csodállwzón rebbentem fel a szóra: - Kovács ... őrmester úr~ - kér,deztem bizonytalan hangon. _ - Igen, majd ő megtanít! Nem értettem a ·doIgot. 'újm kérdezni hátorkodtam: - A történelemre~ '" Kovács őrmester úr1 . - Mondtam már, hogy Kovács őrmester úr! harsant rám apám. - I-gen - ' nyögtem ki a szót és verejtékező töprengéss'el horgasztottam le a fejemet. Mert hát ki is lehet az a Kovács őrmester úr, ak~ engem a történelemre meg fog tanítani, sőt egyenesen elő fog készíteni a történelemből teendő javító vizsgára. De titokz,atos személyét hiába ólálkodtam: körül ,a gondolataimmal, sehogysem tudtam kiszimatolni a -nagyon is . rejtelmesnek látszó emberi lényét. Lassan-lassan nekihátorodtam a szónak, de azért óvatos hangon kérdeztem megapámtól: - Hol találhat.om én meg Kovács őrmester urat,
1939 január 1.
CSENDŐRSJtGI
alól, ~ a jogérzélSiink nemerngedrné. De ~3;jjOll mily bűncselekmény ,t eI'heE őt ~ Szrubó cselekménye tettleges hecsületsértés, ha pedig Kis, Isérü'lés,t S'z,ernvedett, tes'ü sértés voM,. Kovács csieleikménye ,töhh, mint. fe1bújltás, mert la felbúj,t ó . csak szórv~al igY'eik:szli k a málsikat rá~enni a cselekmény elköv'e,téséro, de kényszerit netm alka:lmaz. A birói gy;aik:odat Isz,e rint a kényszeá:'ítő a cseJteik:ményérl mint 't ettes fei}el.
2. Végszükség. ED; .ru Btk. 80. §-a sZie rint akkor fmog fenn, ha a tetlt,esnek, vagy hoz,zátaril:oz6jána!k él,e,t ét oly köz,vletlen veis'z ély fenyegeti, amely csa[k hűncslelelkm:ény útj,áin hárítható el. Nincs ílizonlb an helye ,e §. alkalo mazásának, haa testi épséget, szahadságot, vagy a vagyont ,f:ffilyeg:e1ti veszrélly. Az ,erdőőr kö'r útja alJkalmálval észreveszi a vadorzó nyomát. Nyomon követi őt s egyszerre megpillantja ,a sajM fiát, akit a vadorzó éppen célba ",esz. Minthogy a fia élete, veszélyhen van, hogy e vesz,é,l y,t elháríthrussa, hirteIen rálő a vadorzbra s meg8ehesHi. Allnak e}híráliisa, :hogy a végsrzi1klsé:g fermforgott-e., a Mrús,ág habÍ!sik:örébe t'a rtozik.
3. Peljelentés elmulasztása felségsértés vétsége eset én. A Btk. 135. §-a sz,eTinit bűncseleikmény a:z, ha vaLakitudom:Í!slt sze,r ez, arról, hogy fe,ls,é~sértést szánd'ókoziI.laJk elköV'etni s erről a hat6slignak .nem tesz mert én, én már holnap na,g yon szeretnék nekikezdeni la tanulásnak 7 Erre a kijelentésre apám hirtelen elkapta rólam a tekintetét, de még észrevettem, hogy egy mosoly suhant át az arcán sa nevetését alig tudta visszafojtani. - Hogy hol találod meg, - fogta komolyr.a a hangját - hát a laktanyáhan, a csendődaktanyá ban. Holnap délután jelentkezz,é l nála. Meghö[kkentem. Valami olyan gondolat viUant meg a fejemhen, hogy hát nem loptam én, nem követtem én el 's emmi rosszat. Istenem, hát miről lehet itt szó, ke,g yet1enül furcsa dolog ez, én még ilyet nem hallottam, ez v,a lami tréfa lehet, dehát viszont mégsem lehet tréfa, mert lliszen az én apám nem szokott tréfálni. Ha pedig nem tTélfa, akkor micsoda ~ Egész éjjel hánykolúdtam az ágyban.~ Másnap ,a z egész délelőttöt átiz.gultam, délután pedig száraz torokkal mentem a csendőr1aktanyába. Az iroda mellett homályoskodó kis szobába igazított egy csendőr. Benyitottam. Nevetős arcú, csendőrőrmester, fogadott. Bemutatkcoztam. Az őrmester úr kezet nyujtott. - No, megbuktunk, fiatal úr~ - kérdezte és helyet mutatott. - Igen, meg - makogtam. Az őrmester úr kacagott s ez Ib izalomra késztetett. Körülfigy'e ltem a szobában. Láttam, hogya Kovács őrmester úr előtt az íróasztal tele van könyv· vel s mögötte egy polcon is bekötött, vastag, aranybetűs könyvek sorakoznak. Oly.an érzés ébredt hennem, mintha valami professzor szobájában lennék. Nagy s~emet mereS'ztve bámultam a könyveket. Az
tAPo:K:
je1entést. :IDz mul,asztáSli cselekmény, me~t a fe,Jje] 'entés elmulaSiztáslával jön Iéit re. Az'Onban a törvény kivélte~t t,eIS!Z az álta,];linos szabály alól. Ugyanis a 135. §. 2. bekezdlése szerint ,a telttels va:g y rélSizeSi hozz,áJtartozói nembün tetlhertdk a feljelen,tés ,~lmula8'z tásáért. A mieslH'tüI.lkhern a fel- és lemenő keH ene, hogy ieljelen1.!i'l8- ogymást, pedig enuPlk elhatározása nem könnyü dolog. gzt t:arrtotta sz,e m e'lőtt ,a tör-