CSEHI ÁGOTA 20 ÉVES A SZLOVÁKIAI MAGYAR ZENEBARÁTOK TÁRSASÁGA

CSEHI ÁGOTA 20 ÉVES A SZLOVÁKIAI MAGYAR ZENEBARÁTOK TÁRSASÁGA

1

A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta.

Megjelentette a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága – Csemadok

Szerző: Fotó: Lektorálta: Kiadó:

2

Dr. univ. Csehi Ágota, PhD. , habil. egyetemi docens Görföl Jenő Mézes Bota Csilla (66. oldal) Dr. Duka-Zólyomi Emese Csemadok Országos Tanácsa, Pozsony

CSEHI ÁGOTA

20 ÉVES A SZLOVÁKIAI MAGYAR ZENEBARÁTOK TÁRSASÁGA Emlékkönyv (áttekintés) a társaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából

Pozsony 2010 3

Őszinte köszönetem fejezem ki mindenekelőtt Duka-Zólyomi Emesének a sok hasznos információért és tanácsért, továbbá Józsa Mónikának, Alena Čiernanak, Bakos Anitának, Horváth Gézának és Görföl Jenőnek a segítségükért.

4

KÖSZÖNTŐ Mindenkit, akinek kezébe jut ez az emlékkönyv, nagy szeretettel és tisztelettel üdvözlök. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága nevében külön köszönetemet fejezem ki azoknak, akik az elmúlt években valamilyen módon kifejezték, hogy számukra fontos a szlovákiai magyar zeneélet. A kórusvezetőknek, a szervezőknek, természetesen a kórustagoknak, családjaiknak és nem utolsósorban a közönségnek. Köszönöm az odaadó pedagógusoknak, a zongoratanároknak, akik nélkül rendezvényeink elképzelhetetlenek, és a hivatásos zenészeknek, akik rendezvényeinket értékesebbé és színesebbé tették. 20 év után feltehetjük a kérdést. Azon az úton haladtunk és haladunk, amelyet a kezdetnél elképzeltünk? Valóra váltottuk elképzeléseinket? Olvasgatva terveinket megállapíthatjuk, hogy a kezdet kezdetén nagyon magasra tettük a mércét. A társaság előirányozott tevékenységének fő feladatait és a rendezvényeket társrendezőkkel együttműködve sikeresen megoldottuk. A már elismert kórusversenyek (Csengő Énekszó és a Kodály Napok) rendezője, illetve társrendezője lettünk. Emellett elsősorban az amatőr zenebarátoknak, diákoknak és felnőtteknek szántuk és szánjuk azóta már ismertté vált rendszeres rendezvényeinket. Öröm figyelemmel kísérni a versenyre elszánt zongoristáinkat a lévai Kadosa Zongoraversenyen, a hivatásos zenészeket, akik különböző hangversenyeinken ízelítőt adnak a magasabb művészetből, de emlékezetesek az Utam Bartókhoz zenei vetélkedő jókedvű, de néha szorongó, vagy tudatosan helyezésre törekvő fiataljai is. A rendezvényeinken kívül viszont a zenebarátok körét sajnos nem sikerült eléggé kiépíteni. Ez lesz a jövő egyik legfontosabb feladata. Az évek hosszú során folytatott munkáért köszönet a társrendezőknek. Megküzdöttünk kis létszámú, sok áldozatot hozó szervezőcsoportok problémáival, valamint anyagi nehézségekkel is. Ezért nagy köszönet jár a Csemadok Országos Tanácsának, területi választmányainak (Érsekújvár, Galánta) és városi alapszervezetének (Érsekújvár), további intézményeknek és társaságoknak, az érsekújvári Regionális Művelődési Központnak, a lévai Művészeti Alapiskolának, a Reviczky Társulásnak (Léva), a lévai Városi Művelődési Központnak, a különböző támogatók5

nak, elsősorban a Szlovák Köztásaság Kulturális Minisztériumának és a magyaroszági alapítványoknak. Hiszünk abban, hogy a rendezvényeinknek köszönhetően sokan, a legkisebbektől a felnőttekig, felfedezték és fokozatosan fedezik fel a zene varázslatos világát, és a következő generációknak is tolmácsolják majd annak szépségét. Hiszünk továbbá abban, hogy a jövőben a szlovákiai magyar zeneélet elkötelezettjeivel közösen továbbra is megóvjuk és gazdagítjuk kultúrális életünknek ezt a gazdag forrását.

Dr. Duka-Zólyomi Emese a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke

6

Előszó Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy állandó és aktív „zenebarátként“ köszönthetem a jubiláló húsz éves Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát. Aki a zeneművészet és a zenepedagógia területein tevékenykedik, minden bizonnyal sejti, hogy nem éppen zökkenőmentes pályafutásra tekintünk vissza. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága húsz éves exisztenciája alatt nem mindennapi értékeket adott át a zeneszerető hazai közönségnek. Kulturális, művészi, zenei, zenenevelői rendezvényeivel jelentős mértékben befolyásolta és befolyásolja a szlovákiai, ill. a szlovákiai magyar zenei élet fejlődését. Őszinte köszönet és tisztelet jár minden kedves „zenebarátnak“, résztvevőnek, versenyzőnek, pedagógusnak, karvezetőnek önfeláldozó munkájáért, a versenyeken és fesztiválokon értékelő zsűritagok szakmai bírálatáért, a támogatók anyagi és erkölcsi segítségéért és nem utolsósorban minden szervező eddigi erőfeszítéséért, akik kitartó és áldozatkész munkája nélkül a társaság nem tudhatna maga mögött két sikeres évtizedet. A húsz éves jubileum alkalmából (is) tisztelettel köszöntünk minden kedves „zenebarátot“ és egyben szeretettel nyújtjuk át e publikációt, mely segítségével kis ízelítőt, rövid betekintést adunk a társaság működésébe és eddig elért eredményeibe. Legyen e tömör összefoglaló, áttekintés egyben motiváció, inspiráció, ösztönzőerő és nem utolsósorban vonzerő minden kedves zenekedvelő, zeneszerető és zeneművelő számára. Ezzel is követve zenei életünk egyik legnagyobb példaképének, Kodály Zoltánnak eszméjét: Legyen a zene mindenkié! Csehi Ágota a SZMZT Országos Tanácsának tagja

7

1. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának múltja, jelene, célja és küldetése 1990–2010 Húsz évvel ezelőtt, pontosan 1990. december 9-én alakult meg Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága (SZMZT)1, és immár két évtizede működik sikeresen Dr. Duka-Zólyomi Emese elnökletével, kitartó irányításával.2 A társaság megalakulása óta napjainkig, tehát 1990 és 2010 között összességében 28 országos, ill. nemzetközi részvételű zenei rendezvény szervezője, rendezője, ill. társrendezője volt. Ezek között említjük a Kadosa Pál Zongoraverseny kilenc évfolyamát, amely egyben a társaság eddigi működésében a legtöbb évfolyamot megélt rendezvénye, a Bartók Béla Zenei Találkozó öt évfolyamát, a Csengő Énekszó – gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiváljának hét évfolyamát (a tizennégyből), a galántai Kodály Napok – a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos minősítési versenyének hat évfolyamát (az eddigi tizennégyből), valamint a 2006-ban Pozsonyban megrendezett Hommage à Bartók konferencia és emlékhangversenyt.3 A társaság a Csemadok keretében működik. E ténynek társadalmi vonatkozású előzménye, háttere van. A politikai változások következtében 1989 után a Csemadok bizonyos értelemben korszerűsödött, és a különböző belső átszervezések következtében jöttek létre az egyes társaságok. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága az ének-zene szakbizottság munkáját karolta fel, és azt folytatva fogalmazta újra feladatait.4 A társaság fő feladatai: szimpóziumok, konferenciák szervezése; országos zenei fesztiválok és kultúrális rendezvények támogatása és szervezése, szakmai programok propagációja, kapcsolattartás hazai és külföldi intézményekkel, társulásokkal, személyiségekkel. A társaság célja és küldetése: a szlovákiai, ill. szlovákiai magyar zenekultúra ápolása és a hazai kórusmozgalom terjesztése, valamint népszerűsíteni azon kiemelkedő magyar zenei személyiségek művészetét és zenei üzenetét, akik élete és alkotómunkássága Szlovákia egyes régiói8

hoz, helységeihez kötődött. E célt követve jöttek létre a társaság rendezvényei, mint a Kadosa Pál Zongoraverseny, a Bartók Béla Zenei Találkozó, a Hommage à Bartók konferencia és emlékhangverseny. Továbbá a társaság az ének-zene szakbizottság megszűnését követően átvette a Csengő Énekszó főszervezői szerepét és mint társszervező bekapcsolódott a Kodály Napok kórusfesztivál szervezésébe. Ezek a rendezvények (kivéve a Hommage à Bartók rendezvényt) állandó jelleggel kerülnek megrendezésre, így Szlovákiában mára már hagyományőrzővé váltak.

Jegyzetek Eredeti nevén az akkori politikai, ill. társadalmi körülményekhez mérten, Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága. 2 A Szlovákiai Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége Duka-Zólyomi Emesének a Szövetségben végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Csemadok emlékérmet adományozott. A kitüntetést Hrubík Béla orzszágos elnök adta át, 2009. szeptember 19-i keltezéssel Pereden, a Csemadok országos közgyűlésén. 3 A felsorolt rendezvényekről sajtóvisszhangok és további információk, részletek a következő publikációkban találhatók: Duka-Zólyomi, E.: A (cseh)szlovákiai magyarok zeneélete 1918–1998. In: Tóth, L.–Filep, T. G.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, (irodalom, tudomány, könyvkiadás, színház, képzőművészet, ének, zene, tánc), 3. kötet. Budapest: ISTER, 1999. ISBN 963 85953 2 9; Duka-Zólyomi, E.: Zenei élet. In: Csanda, G.–Tóth, K: 2006. Magyarok Szlovákiában, Kultúra (1989–2006), III. kötet. Šamorín: Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006. ISBN 80-89249-05-1; Sedlický, T.–Pazúrik, M.: K dejinám zborového spevu na Slovensku – 6. Univerzita Mateja Bela v Banskej Bystrici: Akademická Banská Bystrica, 2003. ISBN 80-8055-796-6. 4 Duka-Zólyomi, E.: Bemutatjuk a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát. In: Mentronóm. 1995. augusztus 3–4. sz. 1

9

2. Kadosa Pál – Szlovákia és a Kadosa Pál Zongoraverseny Kadosa Pál (1903–1983) zongoraművész, zenepedagógus, zeneszerző, az 1945 utáni magyar zeneélet egyik vezető személyisége 1903. szeptember 6-án született Léván. Itt nyolc évet töltött, majd nyolc évesen édesanyjával és öccsével a nagyszüleihez költözött Nagyszombatba, ahol magánúton tanult zongorázni. A Kadosa család 1918-ban költözött végleg Budapestre.5 E jelentős zenészegyéniség szellemét, akit többek között olyan nemzetközi hírű tanítványok fémjeleznek, mint Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Rados Ferenc, mára szinte az egész világ ismeri. Kadosa Pál neve és alkotómunkássága Szlovákiában döntő mértékben 1993-tól került a köztudatba. Ebben az évben, Kadosa Pál születésének 90. és halálának 10. évfordulója alkalmából hirdette meg ugyanis a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága első alkalommal a Kadosa Pál Zongoraversenyt. A kétévente megrendezésre kerülő verseny színhelye Léva, Kadosa szülővárosa. A főrendezők a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – a Csemadok Országos Tanácsa és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, társrendezők a lévai Művészeti Alapiskola, a lévai Városi Művelődési Központ, a Csemadok Lévai Területi Választmánya (az 1. és 2. évfolyamban) és Alapszervezete (az 1. évfolyamban). A 4. évfolyamtól a Reviczky Társulás is csatlakozott társrendezőként. A versenyen részt vehet minden tehetséges szlovákiai zongorista – diák vagy foglalkozásbeli –, kivéve a konzervatórium és a zeneművészeti főiskola hallgatóit, valamint ezen iskolák végzett növendékeit. A zongoraverseny egy fordulóban zajlik. A résztvevők felső korhatára 25 év, az alsó korhatár 1997-ig 11–12 év volt, 1999-től nincs megszabva. A repertoár átfogja a zongorairodalom egyes stíluskorszakait – barokk, klasszika, romantika, 20. századi zene, továbbá a szlovák és a magyar zongorairodalmat, ill. kötelező Kadosa művet. A Kadosa Pál Zongoraverseny 1. évfolyama 1993. november 12– 14-én került megrendezésre Kadosa kettős évfordulója alkalmából. A verseny első évfolyamán 24 versenyző mérte össze tudását három 10

kategóriában. Léva (3), Komárom (3), Pozsony (2), Vágsellye (2), Nagymegyer (2), Pelsőc (2), Nyitra (2), Királyhelmec (2), Párkány (1), Ipolyság (1), Zselíz (1), Pered (1), Tornalja (1), Rozsnyó (1) zeneiskolái képviselték magukat.6 A versenyzők teljesítményét szakmai zsűri értékelte, a következő felállításban: Ábrahám Mariann zongoraművész és zongoratanár, Kadosa Pál növendéke, a magyarországi EMCY7 elnöke (Magyarország), Becht Erika zongoratanár (Magyarország) és Igor Berger zenekritikus (Szlovákia). A Kadosa Pál Zongoraverseny 1. évfolyama legsikeresebb iskolájának, elért helyezetteivel a komáromi MAI bizonyult.8 A zongoraverseny 2. évfolyama Kadosa–Bartók Zongoraversenyként lett meghirdetve, Bartók Béla halálának 50. évfordulója tiszteletére. A versenyre 1995. november 17–18-án került sor 39 versenyző részvételével négy kategóriában. A benevezett iskolák és diákjaik a következő városokból képviselték magukat: Léva (8), Pozsony (5), Komárom (5), Nyitra (5), Kassa (5), Galánta (3), Ipolyság (2), Rozsnyó (2), Pelsőc (2), Zselíz (1), Rimaszombat (1).9

A 2. évfolyam szakmai zsűrijét Falvai Sándor zongoraművész és zongoratanár, Keveházy Gyöngyi zongoraművész és zongoratanár, Ábrahám Mariann és Becht Erika képviselték Magyarországról, valamint a hazai zenészek közül Csehi Ágota zongorista, zongoratanár és Karol Lipták karmester. A második évfolyamon a pozsonyi és a kassai versenyzők értek el kiemelkedő sikereket.10

A Kadosa Pál Zongoraverseny 3. évfolyama 1997. október 24–25én volt. A verseny a 3. évfolyamtól a 8. évfolyamig párhuzamosan folyt a lévai MAI hangversenytermében, valamint a Pedagógiai és Szociális Akadémia épületében. Ezen az évfolyamon összesen 44 diák versenyzett négy kategóriában. Az egyes iskolák versenyzői a következő városokból jelentkeztek: Pozsony (12), Kassa (7), Érsekújvár (5), Léva (4), Nyitra (3), Nagykapos (3), Komárom (2), Feled (2), Rozsnyó (2), Galánta (1), Somorja (1), Dunaszerdahely (1), Párkány (1).11 A zsűrit Falvai Sándor, Ábrahám Mariann, Keveházy Gyöngyi, Becht Erika képviselték Magyarországról, továbbá Silvia Čápová-Vizváry szlovákiai zongoraművész, zongoratanár és Csehi Ágota. A Kadosa Pál Zongoraverseny harmadik évfolyamán ismét a pozsonyi és kassai versenyzők nyerték el a legtöbb elismerést, ill. díjat.12 11

A Kadosa Pál Zongoraverseny 4. évfolyamára 1999. november 12– 14-én került sor, és a szervezőkhöz csatlakozott a Reviczky Társulás. A versenyen 31 versenyző mérte össze tudását négy kategóriában.13 A képviselt városok, ill. iskolák a következők voltak: Pozsony (11), Komárom (4), Érsekújvár (4), Léva (4), Dunaszerdahely (3), Kassa (3), Zselíz (1), Rimaszombat (1). A zsűri tagjai: Ábrahám Mariann, Becht Erika, Esztó Zsuzsanna, Belák Erzsébet (Magyarország), valamint Silvia Čápová-Vizváry és Csehi Ágota voltak. A legeredményesebbeknek a pozsonyi, dunaszerdahelyi és a kassai iskolák növendékei bizonyultak.14 A zongoraverseny 5. évfolyama Kadosa–Bartók Zongoraversenyként lett meghirdetve, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából. A verseny már az új ezredforduló után, 2001. november 9–10-én valósult meg. Érdekessége, hogy tekintettel az aktuális tematikára a verseny repertoárja minden kategóriában egy vagy több szabadon választott Bartók művel bővült. A Kadosa–Bartók Zongoraverseny e évfolyamán 48 versenyző vett részt négy kategóriában. A verseny rendezői első alkalommal nem szabták meg az alsó korhatárt. A versenyző fiatal tehetségek a következő városokat, iskolákat képviselték: Pozsony (14), Komárom (9), Érsekújvár (6), Ipolyság (4), Ógyalla (2), Léva (3), Galánta (2), Vágsellye (2), Somorja (1), Dunaszerdahely (1), Nagymegyer (1), Zselíz (1), Pelsőc (1), Kassa (1).15 A szakmai zsűri elnöke Ábrahám Mariann volt, további tagjai pedig Szokolay Balázs zongoraművész és zongoratanár, Kadosa Pál növendéke (Magyarország), Becht Erika, Belák Erzsébet, Szlovákia képviseletében pedig Csehi Ágota és Kalina Zsuzsanna zongoratanár. Kiemelkedő eredményeket a pozsonyi és a komáromi zeneiskola növendékei értek el.16 A Kadosa Zongoraverseny 5. évfolyamának műsora egy érdekességgel bővült. A péntek este Kadosa Pál emlékének adózott a lévai Reviczky Társulás rendezésében és gondozásában. A mester növendéke és egyben a Kadosa Zongoraverseny zsűrijének elnöke, Ábrahám Mariann emlékezett tanárára. Előbb élményeit, tapasztalatait mondta el a közönségnek, ezt követően pedig Kadosa zongoraműveiből tolmácsolt néhényat. Az est további feledhetetlen élményéről Szokolay Balázs gondoskodott, aki az idősebb Kadosa tanár úrról mesélt, majd szintén Kadosa műveket adott elő. A jelenlévő versenyzők, pedagógusok, vendégek így e két zongoraművésznek köszönhetően autentikus előadásmódban kaptak ízelítőt Kadosa Pál zongorairodalmából. 12

2003. november 21–22-én került megrendezésre A Kadosa Pál Zongoraverseny 6. évfolyama. A verseny résztvevői ebben az évben a kiváló zeneszerző, zongoraművész és pedagógus, Kadosa Pál születésének 100. és halálának 20. évfordulójára emlékeztek. A verseny 6. évfolyamán 50 versenyző versenyzett négy kategóriában. A képviselt városok, ill. iskolák a következők voltak: Pozsony (13), Kassa (7), Érsekújvár (7), Léva (5), Komárom (5), Királyhelmec (4), Galánta (3), Galgóc (2), Dunaszerdahely (1), Somorja (1), Ógyalla (1), Zselíz (1).17 A zsűri a következő összetételben értékelt: Magyarországról Esztó Zsuzsanna zongoratanár (Kadosa Pál növendéke), Belák Erzsébet, Becht Erika és Hamar Judit zongoratanár, Szlovákiából pedig Eva MartvoňováFischerová zongoratanár, a szlovákiai EPTA elnökasszonya és Csehi Ágota. Kiemelkedő eredményeket a pozsonyi versenyzők értek el.18 A verseny szakmai megfigyelőjeként Nancy Li Harper zongoraművész, a portugal EPTA elnökasszonya volt jelen. A Kadosa Pál Zongoraverseny 6. évfolyamát a Kadosa család két lánya Orbán Júlia és Szabó Márta is megtisztelte részvételével. A 7. évfolyam ismét Kadosa–Bartók Zongoraversenyként folyt 2005. november 25–26-án. A rendezők ez alkalommal Bartók Béla halálának 60. évfordulójára emlékeztek. E zongoraversenyen 34 versenyző indult ismét négy kategóriában. A versenyzők Pozsonyt (13), Komáromot (4), Lévát (4), Vágsellyét (3), Dunaszerdahelyet (2), Királyhelmecet (2), Somorját (1), Érsekújvárt (1), Ipolyságot (1), Rozsnyót (1), Galgócot (1), Kékkőt (1) képviselték.19 A zsűri elnöki tisztségét Ábrahám Mariann töltötte be, további tagok Belák Erzsébet, Dr. Dombi Józsefné Kemény Erzsébet zongoraművész és zongoratanár, valamint Silvia Čápová-Vizváry és Csehi Ágota voltak. Kiváló helyezéseket a pozsonyi, dunaszerdahelyi és komáromi versenyzők kaptak.20 A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága további intézményekkel közösen rendezték meg 2007. november 23–24-én a Kadosa Pál Zongoraverseny 8. évfolyamát. A szervezők tisztelettel emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulójáról, ezért ebből az alkalomból a hagyományos zongoraversenyt Kadosa–Kodály Zongoraversenyként hirdették meg. A verseny két különlegességgel bővült. Az első, hogy az elnevezéssel karöltve a repertoár Kodály Zoltán 13

szabadon választható műveivel gazdagodott. A verseny további innovatív vonása a kategóriák bővítése volt, így a bejelentkező 26 versenyző öt kategóriában versenyzett.21 A versenyen résztvevő iskolák: Komárom (12), Pozsony (6), Érsekújvár (2), Somorja (1), Léva (1), Gúta (1), Muzsla (1), Nyitra (1), Tapolcsány (1). A zsűri elnöke Ábrahám Mariann volt, további tagok pedig Esztó Zsuzsa, Belák Erzsébet, Becht Erika, Silvia Čápová-Vizváry és Csehi Ágota. Kiemelkedő sikereket a komáromi és a pozsonyi zeneiskola növendékei értek el.22 2009. november 13–14-én folyt a Kadosa Pál Zongoraverseny 9. és eddigi utolsó évfolyama. Négy kategáriában versenyzett 20 versenyző. A versenyen résztvevő iskolák, ill. növendékei: Komárom (10), Pozsony (4), Léva (3), Nagymegyer (2), Somorja (1).23 A zsűri a következő összetételben értékelt: immár hagyományosan Magyarországról Ábrahám Mariann (elnök), Belák Erzsébet, Bonnyai Apolka és a hazai zsűritagokat Ghillány Tibor zongoratanár és Csehi Ágota képviselték. A legtöbb díjat és a zsűri különdíját a kiemelkedő részvételért a komáromi MAI kapta, de a pozsonyi és a somorjai versenyzők is szép eredménnyel végeztek.24 A Kadosa Pál Zongoraversenynek a kezdetektől, tehát 1993-tól napjainkig Szlovákiában, ill. Léván, Kadosa Pál szülővárosában, összesen kilenc évfolyama valósult meg állandó periodicitással kétévenként. A versenyre döntő többségében Szlovákia déli és keleti régióiból neveztek be versenyzők. Összességében 316 diák. A legnagyobb prezentációt Pozsony mutatja (78 résztvevővel), majd következik Komárom (54) és Léva (35). Kiemelendő tény egyben, hogy e három város versenyzői a zongoraverseny mind a kilenc évfolyamán jelen voltak. Gazdag részvételről tanúskodnak továbbá Érsekújvár (28), Kassa (22), Nyitra (11), Dunaszerdahely (9), Galánta, (9), Ipolyság (8), Somorja (8) művészeti alapiskolái. Külön említést érdemelnek viszont azok a régiók, amelyek távolabb esnek Lévától, mégis többszöri résztvevői voltak a versenynek, így pl. Kassa (22), Királyhelmec (8), Rozsnyó (6), Pelsőc (5). Az eddigi tapasztalatok és eredmények alapján konstatálható, hogy a Kadosa Pál Zongoraversenynek Szlovákiában fontos szakmai és társadalmi küldetése van. Egyrészt tehetséggondozó küldetése, vagyis feltérképezi és támogatja a hazai zenei tehetségeket, emellett lehetőséget nyújt a hazai pedagógusok szakmai találkozására is. Másrészt közelebb hozza egymás14

hoz a szlovákiai magyar és szlovák zongoratanárokat és fiatal zenésztehetségeket, hangsúlyozva ezzel is a zene „internacionális“ szerepét.

Jegyzetek Ábrahám Mariann elmondása alapján (lévai előadásából, 2001-ben). I. kategória (11–15 év) 15 versenyző, II. kategória (15–18 év) 5 versenyző, III. kategória (18–25 év) 4 versenyző. 7 European Union of Music Competitions for Youth 8 Komárom: I. kat.: 3. helyezett, II. kat.: 1., 2. helyezett. 9 I. A kategória (11–12 év) 13 versenyző, I.B kategória (13–14 év) 12 versenyző, II. kategória (15–17 év) 8 versenyző, III. kategória (18–25 év) 6 versenyző. 10 Pozsony: I. A kat.: 1. helyezett, I. B kat.: 2., 3. helyezett, III. kat.: 1. helyezett, I. A kat.: különdíj, Kassa: I. A kat.: 1. helyezett, I. B kat.: 1. helyezett, II. kat.: 3. helyezett, 1. A kat.: különdíj. 11 I. A kategória (10–11 év) 11 versenyző, I. B kategória (12–13 év) 16 versenyző, II. kategória (14–15 év) 5 versenyző, III. kategória (16–17 év) 6 versenyző, IV. kategória (18–25 év) 6 versenyző. 12 Pozsony: I. kat: 1. helyezett, III. kat.: 1. és 3. helyezett, IV. kat.: 1. és 2. helyezett, valamint 2 különdíj, Kassa: I. kat.: 3. helyezett, II. kat.: 1. helyezett, III. kat.: 1. helyezett 13 I. kategória (10–12 év) 17 versenyző, II. kategória: (13–14 év) 6 versenyző, III. kategória: (15–17 év) 5 versenyző, IV. kategória: (18–25 év) 3 versenyző. 14 Pozsony: I. kat.: 1. helyezett, 3. helyezett, Dunaszerdahely: II. kat.: 2 x 2. helyezett, Kassa: II. kat.: 3. helyezett, I. kat.: különdíj. 15 I. kategória: (...–12 év) 24 versenyző, II. kategória: (13–14 év) 15 versenyző, III. kategória: (15–17 év) 5 versenyző, IV. kategória: (18–25 év) 4 versenyző. 16 Pozsony: I. kat.: 1. helyezett, II. kat.: 3. helyezett és különdíj, IV. kat.: 1. helyezett, Komárom: II. kat.: 3. helyezett, különdíj, III. kat.: 3. helyezett és a Csemadok különdíja 17 I. kategória: (...–12 év) 32 versenyző, II. kategória: (13–14 év) 10 versenyző, III. kategória: (15–17 év) 6 versenyző, IV. kategória: (18–25 év) 2 versenyző. 18 I. kat.: 1. helyezett, 2 x 2. helyezett, 3. helyezett, II. kat.: 1. helyezett, 2. helyezett, III. kat.: 2 x 2. helyezett, IV. kat.: 2. helyezett, valamint 3 különdíj. 19 I. kategória (...-12 évig) 19 versenyző, II. kategória (13–14 év) 5 versenyző, III. kategória (15–17 év) 7 versenyző, IV. kategória (18–25 év) 3 versenyző. 20 Pozsony: I. kat.: 1. helyezett, 3. helyezett, III. kat.: 2. helyezett, IV. kat.: 2 x 2. helyezett, valamint 2 különdíj, Dunaszerdahely: I. kat.: 2. helyezett, III. kat.: 1. helyezett, Komárom: I. kat.: 2. helyezett, II. kat.: 3. helyezett. 21 I. kategória: (...–10 év) 2 versenyző, II. kategória: (11–12 év) 7 versenyző, III. kategória: (13–14 év) 10 versenyző, IV. kategória: (15–17 év) 4 versenyző, V. kategória: (18–25 év) 3 versenyző. 5 6

15

22 Komárom: I. kat.: 2 x 1. helyezett, II. kat.: 1. helyezett, 2. helyezett, III. kat.: 3. helyezett, valamint 4 különdíj, Pozsony: III. kat.: 1. helyezett, 2. helyezett, valamint 3 különdíj. 23 I. kategória: (...–10 év) 6 versenyző, II. kategória: (11–12 év) 8 versenyző, III. kategória: (13–14 év) 4 versenyző, IV. kategória: (15–17 év) 2 versenyző, V. kategória: (18–25 év) 2 versenyző, akik viszont a versenyen nem jelentek meg, minek következtében e kategória versenye elmaradt. 24 Komárom: I. kat.: 3. helyezett, II. kat.: 2 x 1. helyezett, 2. helyezett, 3. helyezett, továbbá az EMCY különdíja, III. kat.: 2. helyezett, Pozsony: I. kat: 1. helyezett, 2. helyezett, III. kat.: 1. helyezett, továbbá az EMCY különdíja, IV. kat.: 2. helyezett, Somorja: IV. kat.: 1. helyezett és a Reviczky Társulat különdíja.

16

3. Bartók Béla – Szlovákia és a Bartók Béla Zenei Találkozó Bartók Bélát (1881–1945) Szlovákiához számos kapcsolat fűzte családi, baráti, művészi és népzenekutatói szempontból egyaránt. Édesanyja Bartók Béláné, született Voit Paula családja a régi pozsonyi családok közé tartozott, valamint második felesége, Pásztory Ditta rimaszombati származású volt. A Bartók család Pozsonyban először 1892-ben telepedett le, majd egy év megszakítás után 1894-ben. Bartók a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium diákjaként folytatta középiskolai tanulmányait, itt érettségizett 1899-ben. Zongoraművészként nagy sikerrel szerepelt kilenc alkalommal Pozsonyban, ötször Kassán, kétszer Eperjesen, egy-egy alkalommal pedig Losoncon, Rimaszombatban, Komáromban. A Liszt Ferenc Zeneakadémián szlovákiai tanítványokkal is foglalkozott, ők: Albrecht Sándor, Gáfforné Magyar Ilonka, Németh István László (1945 után Németh-Šamorínsky)25 és Pásztory Ditta. Bartók életének 64 évéből és alkotómunkásságának csaknem fél évszázadából megközelítőleg húsz évet töltött a szlovák népzene gyűjtésével, további éveket pedig annak tanulmányozásával, rendszerezésével, feldolgozásával. A mai Szlovákia területén 1904–1918 között több mint negyven községben, Nyitra, Komárom, Hont, Zólyom megyében, illetve a Garam folyó folyásának északi részén jegyzett le magyar és szlovák népdalokat, jelentős részüket fonográffal is. Rendszeres és módszeres szlovákiai gyűjtéseit 1906-ban kezdte meg kisebb gömöri községekben.26 1906 és 1910 között főleg Nyitra megyében gyűjtött.27 1914 és 1918 között Bartók kizárólag szlovák népdalokra összpontosított, előbb Hont megyében, majd Zólyom megyében, valamint Besztercebányáról elindulva a Garam völgyének falvaiban, követve a szlovák népi hagyományok és ősi kultúra irányvonalát.28 Szlovákia területén Bartók 1906– 1918-ig összességében több mint 3400 szlovák népdalt gyűjtött megközelítőleg 4500 szöveggel. A szlovákiai népdalgyűjtésének eredményeit tudományosan mindenekelőtt a Szlovák népdalok három kötetében dolgozta fel. E terjedelmes tanulmány a szerző élete folyamán sajnos nem lelt kiadóra. Az első kötet 1959-ben látott napvilágot a Szlovák Tudományos Akadémia Népzenei Osztályának kiadásában, megközelítőleg 1000 17

dallammal,29 míg a második kötet 1970-ben 1350 dallammal. A harmadik kötet több mint fél évszázaddal a szerző halála után, 2009 tavaszán jelent meg.30 Az összegyűjtött népdalok Bartók kompozíciós munkájában is fontos szerepet kaptak. Szlovák népdalok forrásaira lelhetünk a Négy szlovák népdalban (1907, 1917-ből) a Tizennégy zongoradarabban (1908), a Tíz könnyű zongoradarabban (1908), a Gyermekeknek 3. és 4. kötetében (1908–1909), a Falun című kórusműben (1924), a 44 Duóban két hegedűre (1931), szlovákiai magyar dallamok pedig a Tizenöt magyar parasztdalban(1914–1918), a Gyermekeknek 1. és 2. kötetében (1908–1909), a Mikrokozmoszban (1926–1939), a Húsz magyar népdalban (1929) azonosíthatóak. Bartók művészetét, az imént felvázolt szlovákiai kapcsolatait és egyben zenei üzenetét szándékozta felidézni a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága a szerző nevéhez, alkotómunkásságához fűződő rendezvényeivel. Ezt a szándékot képviseli a Bartók Béla Zenei Találkozó eddig megvalósult öt évfolyama és a Hommage à Bartók konferencia és emlékhangverseny (2006). A Bartók Béla Zenei Találkozót (BBZT) a társaság első alkalommal Bartók Béla születésének 110. évfordulója alkalmából szervezte meg. E többnapos rendezvény célja felidézni Bartók Béla szellemét, azokat a szlovákiai utakat követve, amelyeket maga Bartók is személyesen meglátogatott. A találkozó gazdag és sokrétű programjával jelentős zeneművészi és zenepedagógiai küldetéssel bír, és a lehető legszélesebb zenei tábort mozgósítja. A rendezvény minden évfolyama az ünnepélyes nyitóhangversennyel kezdődik, hazai és külföldi előadók, művészek, kórusok, együttesek közreműködésével. A Fiatal Tehetségek Pódiuma a fiatal tehetségekre fókuszáló hangverseny, amely keretén belül hazai tehetséges zenésznövendékek kapnak lehetőséget bemutatkozásra az iskolai oktatás elementáris fokától kezdve a középiskolai, illetve egyetemi szintet végig követve. A többnapos rendezvény elmaradhatatlan „zenenevelői“ része az Utam Bartókhoz, középiskolások zenei vetélkedője, melyet a társaság a szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák számára hirdet meg. A vetélkedőben háromtagú csapatok vesznek részt két körben, vagyis a területi fordulóban és egyben selejtezőben, valamint az országos döntőben,31 melybe a legtöbb pontszámot elért csapatok kerülnek be. A vetélkedőnek minden alkalommal egy előre meghatározott központi témája van, a zenei élet aktualitásaihoz, évfordulóihoz alkalmaz18

kodva. A versenyzők elméleti tudásról tesznek tanúbizonyságot írásbeli és szóbeli feladatokban, továbbá zenehallgatási ismeretekből, valamint vokális, instrumentális, ill. különböző vokális-instrumentális interpretációból, gyakorlati zenélésből. A résztvevők a szervezők által ajánlott irodalomból, elkészített zenehallgatási anyagokból és rádió-felvételek segítségével készülnek fel. A vetélkedő színvonalát és a versenyzők felkészültségét, ismereteit, készségeit elismert zenészekből, pedagógusokból álló nemzetközi szakmai zsűri felügyeli és bírálja. A többnapos zenei találkozó szerves része a zenei szimpózium, ill. konferencia is, melyen a zenei élet elismert személyiségei tartanak előadásokat az aktuális témákhoz, jubileumokhoz kötődő problematikákban. A Bartók Béla Zenei Találkozó 1. évfolyamára 1991. november 29. és december 1. között került sor Rév-Komáromban, abban a városban, ahol Bartók 1924-ben hangversenyezett.32 Az ünnepi nyitóhangversenyre a Dunamenti Múzeum nagytermében került sor Pásztor István mérnök, Komárom polgármesterének és Dr. Duka-Zólyomi Emese, a SZMZT elnökének ünnepi beszédével és köszöntőjével. A hangverseny bevezető részét a komáromi MAI növendékei biztosították, kiknek fellépését Boráros Imre, a Komáromi Jókai Színház színművészének szavalata követte, valamint Vass Rózsa (ének), Csehi Ágota (zongora), Rácz Zoltán (gordonka) és a Concordia vegyeskar előadása. A találkozó második napja a Bartók – gyermekeknek c. műsorával indult, melyen a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás művészeti alapiskoláinak növendékei, valamint a Béke utcai AI Kicsinyek Kórusa léptek fel szintén a Dunamenti Múzeum nagytermében. A délutáni programnak a komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium adott otthont, ahol az Utam Bartókhoz – középiskolások zenei vetélkedőjének döntője zajlott, Vajda Géza, Németh Imre, DukaZólyomi Emese és Csehi Ágota bírálatával, zsűrizésével. A háromnapos rendezvény fénypontja a szombat esti Bartók-hangverseny volt, melyen olyan előadóművészek nyújtottak a közönségnek felejthetetlen zenei élményt, mint Gáfforné Magyar Ilonka,33 Bukoveczky Erzsébet, Zlatica Poulová, Szlanicska Eleonóra, Anna és Quido Hölbling, Török Ferenc és Skuta Miklós. Az est ünnepi hangulatát a Dunamenti Múzeum festői környezete emelte. A találkozó harmadik napja kórusmuzsikával folytatódott a 20. század zenéje cím alatt a komáromi VMK nagytermében. Felléptek a komáromi Béke utcai AI gyermekkórusa, a kassai Csengetytyű gyermekkar, a Galántai MTNY Gimnázium Leánykara, a Zselízi Ka19

marakórus, a dunaszerdahelyi Vox Camerata, a Concordia Vegyeskar, az Ifjú Szívek Művészegyüttes zenekara és a budapesti 8+8 kamarakórus. A Bartók Béla Zenei Találkozó Rév-Komáromban tartott 1. évfolyama Bartók Béla emléktáblájának ünnepélyes megkoszorúzásával ért véget.34 A „Bartók zarándokolás” következő állomása Ipolyságra vezetett, ahol a SZMZT közösen a Csemadok Országos és a Lévai Választmányával, az ipolysági Városi Önkormányzattal és az ipolysági Városi Művelődési Központtal, Művészeti Alapiskolával, Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolával és Gimnáziummal, valamint a Szlovákiai Magyar Folklórszövetséggel 1994. május 27–29-én rendezte meg a Bartók Béla Zenei Találkozó 2. évfolyamát.35 Az ismét háromnapos rendezvénysorozatot a városháza színháztermében tartott esti Nyitóhangverseny vezette be, amely egyben az ipolysági Művészeti Alapiskola megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi műsorát is képviselte. A második nap élő zenében bővelkedett. A délelőtti Bartók – gyermekeknek c. műsor a fiatal tehetségeknek adott lehetőséget bemutatkozásra. Az ipolysági MAI koncerttermében a lévai, a zselízi, a párkányi, a kékkői a helyi MAI és a Balassagyarmati Zeneiskola ifjú növendékei szerepeltek. Közreműködtek továbbá az ipolysági Magyar Tannyelvű Alapiskola népdalversenyének győztesei és helyi gyermekkórusok is. A rendezvénysorozat az Utam Bartókhoz – középiskolások vetélkedőjével folytatódott. A döntőben a komáromi, a somorjai és az ipolysági gimnázium, valamint a losonci Padagógiai és Szociális Akadémia csoportjai versenyeztek.36 A vetélkedőt Kis délutáni zene címmel a Balassagyarmati Zeneiskola kamaraegyüttesének műsora követte a gimnázium épületében. A második napot az esti Kórushangverseny zárta a városháza színháztermében, a peredi Pitypang kórus, a galántai MTNY Gimnázium Leánykara, a komáromi Concordia Vegyeskar, a kassai MTNY Gimnázium Leánykara, a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium Vegyeskara és az ipolysági MTNYG kórusainak közreműködésével, valamint a Kadosa Pál Zongoraverseny győzteseinek szereplésével. A találkozó harmadik napja dudamuzsikával kezdődött, azaz a Dudások üdvözletével a városháza előtti téren, majd folytatódott a Bartók szemináriummal a városháza dísztermében. Az előadók között köszönthettük: Vikárius Lászlót, a MTA Zenetudományi Intézete Bartók Archívumának tudományos munkatársát, Fodor András Kossuth-díjas költőt, Csáky Károly helytörténészt és Csehi Ágotát, a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanárát. A BBZT 2. évfolyama 20

Bartók Béla emléktáblájának leleplezésével záródott, amely az ipolysági MAI épületén kapott helyet a Bartók téren. A Bartók szellemét felidéző útvonal további állomása egészen Losoncig vezetett, ahol három év elteltével 1997. november 28–30. között megvalósult a Bartók Béla Zenei Találkozó 3. évfolyama.37 A találkozó az Ünnepélyes nyitóhangversennyel indult, melyen MUDr. Jozef Murgaš, Losonc polgármestere és Dr. Duka-Zólyomi Emese, a SZMZT elnöke köszöntötte a vendégeket. A hangverseny vendégszereplője a losonci származású Balázs Adrienn (zongora) volt Magyarországról, további hazai szereplő művészei pedig Streda Krisztína (ének), Török Ferenc (hegedű), Csehi Ágota (zongora), valamint a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia énekkara Gaál Ildikó karnagy vezetésével. A második nap főszereplői a közép- és főiskolás növendékek voltak. Előbb az Utam Bartókhoz – középiskolások vetélkedőjének döntőjére került sor a komáromi, a somorjai, a galántai és az ipolysági gimnázium, valamint a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia csoportjainak részvételével a városháza nagytermében, Szokolay Sándor (Magyarország), Radics Éva (Ausztria), Duka-Zólyomi Emese és Csehi Ágota (Szlovákia) zsűrizésével.38 Következett a Fiatal Tehetségek Pódiuma, hangverseny Kodály és Bartók műveiből hazai fiatal tehetséges zenészek, diákok előadásában. A hangverseny ünnepi hangulatát az Utam Bartókhoz vetélkedőjének ünnepélyes eredményhirdetése fokozta. A rendezvénysorozat utolsó napján került sor a Nemzetközi Bartók–Kodály Szimpóziumra, melyen rangos és elismert hazai és külföldi előadók ismertettek egy-egy értékes és aktuális témát. Az előadók és témáik: Radics Éva (a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanára) – Kodály Zoltán és a Psalmus Hungaricus, Szokolay Sándor (Kossuth-díjas zeneszerző) – Bartók és Kodály zenéjének jelentőségéről és üzenetéről, Dr. Luděk Zenkl, CSc. (az Osztravai Tudományegyetem professzora) – Bartók, Kodály és a cseh zenei kultúra, Dr. Duka-Zólyomi Emese (a SZMZT elnöke és a pozsonyi Egyetemi Könyvtár zenei részlegének vezetője) – Bartók, Kodály és a szlovák zene, Dr. Csehi Ágota (a nyitrai Konstantín Egyetem tanára) – Az instruktivitás szerepe Bartók munkásságában és Gaál Ildikó (a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia tanára) – Losonc zenei múltja. A BBZT Losoncon tartott 3. évfolyama koszorúzással záródott a Serly család kápolnájában. A Bartók Béla Zenei Találkozó 4. évfolyamára négy évvel később, 2001. november 23–24-én került sor ismét Ipolyságon. A kétnapos talál21

kozó a Bartók-dokumentumokból összeállított kiállítással kezdődött a Honti Múzeumban, Csehi Ágota nyitóbeszédével és Némethová Bianka (zongora), Repková Jana (fuvola) és Rédliová Viera (zongora) közreműködésével. Az est programját a Fiatal Tehetségek Pódiuma töltötte be, amelyen a Kadosa Zongoraverseny felkért eredményes versenyzői, valamint sikeres és tehetséges hazai ifjú zenészek, középiskolai és főiskolai zenei tanulmányokat folytató növendékek mutatkoztak be. A második nap délelőtti és kora délutáni programját az Utam Bartókhoz – középiskolások vetélkedője töltötte be, a tornaljai MTNY Gimnázium, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin MTNY Gimnázium, a komáromi Selye János Gimnázium, a komáromi Mariánum Egyházi AI és Gimnázium, az ipolysági MTNY Gimnázium, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi AI és Gimnázium, valamint a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia csoportjainak részvételével. A nemzetközi zsűri tagjai Radics Éva (Ausztria), Dr. Dombi Józsefné (Magyarország) és Csehi Ágota (Szlovákia) voltak.39 A délutáni program Bartók Béla emléktáblájának koszorúzásával folytatódott a MAI épületénél, melynek ünnepi hangulatát Radics Éva, a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanárának megható ünnepi beszéde emelte. A BBZT 4. évfolyamát gálaműsor zárta, amely az Utam Bartókhoz vetélkedő ünnepélyes eredményhirdetésével kezdődött, majd Vas Ottó szavalata következett Bartókot idéző vers-válogatásával. Az estet Boris Lenko harmonikaművész koncertje koronázta, 20. századi szerzők műveinek tolmácsolásával. A következő és egyben eddigi utolsó 5. Bartók Béla Zenei Találkozót 2006 november 24–25-én Rimaszombatban rendezte meg a SZMZT közös szervezésben a Csemadok Országos Tanácsával, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányával és Alapszervezetével. Tehát abban a városban, ahová Bartókot második felesége révén családi40, továbbá művészi41 szálak fűzték. A BBZT 5. évfolyama a Bartók nyomában c. kiállítással nyílt a Tompa Mihály Református Gimnáziumban, majd folytatódott a zenepedagógiai konferenciával Bartók Béla zenei üzenete címmel, neves külföldi és hazai előadók közreműködésével. Az előadások a következő sorrendben hangzottak el: Dr. Duka-Zólyomi Emese (a SZMZT elnöke) – A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága és Bartók Béla, Dr. Csehi Ágota (a nyitrai Konstantín Egyetem Zenei Tanszékének docense) – Bartók Béla pedagógiai üzenete Szlovákiában, Dr. Dombi Józsefné (a JGYTF Szegedi Tudományegyetem Ének-zene Tan22

székének tanára) – Bartók Béla előadóművészetének jellemzői, Csüllög Judit (az egri Eszterházy Károly Főiskola Ének-zene Tanszékének pedagógusa) – A népzene megjelenése Bartók műveiben, Kis Katalin (az egri Eszterházy Károly Főiskola Ének-zene Tanszékének pedagógusa) – Bartók 27 egynemű kara (dallam, szöveg, forma), Radics Éva (a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanára) – Burgenland élete és Bartók Béla, Várady Krisztína (az egri Eszterházy Károly Főiskola Ének-Zene Tanszékének pedagógusa) – Bartók hatása a magyar zenepadagógia fejlődésére. Az esti program a fiatal hazai zenészekre összpontosult. A Fiatal Tehetségek Pódiuma keretén belül a rimaszombati MAI, a besztercebányai Művészeti Akadémia, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a nyitrai Konstantín Egyetem Zene Tanszékének tehetséges növendékei, hallgatói mutatkoztak be. A koncertet az egri Eszterházy Károly Főiskola kamarakórusa zárta Kis Katalin karnagy vezetésével. Immár hagyományosan a találkozó második napján került sor az Utam Bartókhoz – középiskolások vetélkedőjére.42 A nemzetközi zsűri tagjai Radics Éva (Ausztria), Dr. Dombi Józsefné (Magyarország) és Csehi Ágota (Szlovákia) voltak. A döntőben hét csapat versenyzett, a komáromi Selye János Gimnázium 2 csapata, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi AI és Gimnázium 2 csapata, a tornaljai MTNY Gimnázium, az ipolysági MTNY Gimnázium és a komáromi Mariánum Egyházi AI és Gimnázium 1–1 csapata.43 A vetélkedőt követően került sor a Bartók emléktábla ünnepélyes felavatására, a Tatra szálló falán, Rimaszombat főterén. A találkozó második napját Földvári Gergely magyarországi zongoraművész zongoraestje zárta a Városi Művelődési Központ nagytermében. Az 5. BBZT harmadik napja ünnepélyes és méltóságteljes hangulatban zárult a Rimaszombati köztemetőben, ahol a rendezvény résztvevői koszorúzás formájában tiszteletüket rótták Pásztory Ditta szüleinek sírjánál. A Bartók Béla Zenei Találkozó eddigi utolsó 5. évfolyama a II. Gömöri Országnapok (a Bartók évforduló jegyében) rendezvénysorozatával együtt, ill. párhuzamosan zajlottak. A Bartók Béla Zenei Találkozó eddig megrendezett öt évfolyama gazdag rendezvénysorozatával jelentős mértékben népszerűsíti Bartók zenei üzenetét Szlovákiában, ezen keresztül felkarolja a hazai zenésztehetségek fejlődését, pályafutásuk támogatását, zenei műveltségük és kulturális orientációjuk fejlesztését. A Bartók Béla Zenei Találkozó sokrétű és színes művészi, zenepedagógiai és zenetudományi programkínálatával az igényes, de népszerű hazai kulturális rendezvények soraiba sorakozott. 23

3.1. Hommage à Bartók A SZMZT Bartók Béla művészete és alkotómunkássága iránti tiszteletét szándékozta kifejezni, amikor a Csemadok Országos Tanácsával és a Liszt Társasággal közösen a szerző születésének 125. évfordulója alkalmából Pozsonyban megrendezték a Hommage à Bartók konferenciát és emlékhangversenyt. Az ünnepi konferenciára a Csemadok nagytermében került sor. Ünnepi megnyitót Dr. Duka-Zólyomi Emese, a társaság elnöke tartott A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága és Bartók Béla címmel. Következett Dr. Csehi Ágota, a nyitrai Konstantín Egyetem docensének előadása Bartók Béla és Szlovákia címmel, Dr. Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem professzorának előadása A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület címmel, valamint Dr. Mészáros András, a pozsonyi Comenius Egyetem professzorának eszmefuttatása A férfi és a nő kapcsolata Bartók színpadi műveiben – irodalmi és filozófiatörténeti szempontból. A konferencia vendégelőadója Dr. Földes Imre volt, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugdíjazott professzora, aki Bartók Béla az ember című előadásában hozta közelebb e nagy személyiség kiemelkedő magatartását és emberi tulajdonságait a tisztelt hallgatósághoz. A konferenciát Bartók Béla emléktáblájának megkoszorúzása követte a Bartók család volt Kórház utcai házán. A Bartók emléknapot hangverseny zárta, melynek ünnepi hangulatát a pozsonyi Mirbach-palota festői környezete emelte. A hangversenyen Bartók művek hangzottak el előbb a Kadosa Zongoraverseny nyertesei előadásában, konkrétan Nágel Péter (MAI Érsekújvár), Ortuta Patrik (MAI Komárom), Šárközi Róbert (M. Ruppeldt MAI Pozsony), Rigó Ronald (MAI Dunaszerdahely) közreműködésével. A hangverseny további részében hazai zenészek, előadók tolmácsolásában szólaltak meg Bartók művek. Szóló zongoraművel Lančarič Barbara, ének – zongora felállításban Pandi Ivett és Csehi Ágota, klarinét-zongora duóban Kazán Péter és Csehi Ágota mutatkoztak be, az estet pedig az ismert hegedűművész Török Ferenc zárta Csehi Ágota zongorakíséretével. A Hommage à Bartók konferencia és emlékhangverseny, amely a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és az Illyés Alapítvány támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg, méltóságteljes és ünnepélyes megemlékezési lehetőséget biztosított Bartók szelleme és művészete előtt, és egyben feledhetetlen élményt nyújtott a hazai közönségnek. 24

Jegyzetek 25 Ez utóbbinak köszönhetően Bartók két alkalommal is fellépett Pozsonyban (1926, 1932), közös hangversenyeken a Toldy Kör férfikarával, ill. a későbbi Bartók Béla Dalegyesülettel. 26 Itt ismerkedett meg a szlovák népzene jellegzetes modális hangsoraival, így a líd és a mixolíd hangsorokkal, amelyek később zenei nyelvének egyik legjellegzetesebb vonásává váltak. 27 A gyűjtőutakat bemutató értékes fényképdokumentációt is itt, Nyitra megyében kezdte gyűjteni. 28 Így sikerült felfedeznie a szlovák népzene egyik legöregebb és egyben egyik legértékesebb rétegét, a „valach ősi pásztori kultúrát“. A legnagyobb részüket Zólyom megyében, Gyetva faluban és annak környékén gyűjtötte, ezért kapták a „gyetvai dalok“ elnevezést. 29 E kötet Oskar Elschek zenetudós következetes bevezetőjével indul, amelyben Bartók népzenekutatói munkájának fő aspektusait ismerteti. 30 ASCO art & science a Pro musica kiadásában és a Szlovák Kultúrális Minisztérium anyagi támogatásával. 31 A BBZT 4. és 5. évfolyamában a középiskolások vetélkedője csak egy fordulóban, az országos verseny keretében zajlott. 32 Bartók Béla Rév-Komáromban 1924. február 5-én adott hangversenyt. A koncertre a Jókai Egyesület szervezésében került sor a Kultúrpalota (későbbi Dunamenti Múzeum) nagytermében. A programban D. Scarlatti, L. van Beethoven, J. Brahms, F. Chopin, C. Debussy művek szerepeltek, valamint válogatások Bartók saját szerzeményeiből. 33 Gáfforné Magyar Ilonka – zongoraművész, zongoratanár. Bartók Béla növendéke volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián Budapesten. 34 Bartók Béla emléktáblája Rév-Komáromban a Dunamenti Múzeum falán található. 35 Bartók Ipolyságon gazdag népdalgyűjtőmunkát folytatott. Zenefolklorisztikai szempontból az 1910-es hangszeres gyűjtése jelentős, amikor figyelmét a magyar népdalok és a magyar népi hangszeres zene felé fordította. „ (...) Ipolyságon b. Szokoly Alajos, megyei levéltáros tette lehetővé a gyűjtést nagy áldozatkészséggel. Kanásztülök-versenyt és még külön dudaversenyt is rendezett (...) Hívásra össze is gyűlt vagy 10 tülkös és 5 dudás – egynémelyikük egyszemélyben mind a kettő. Micsoda látvány: amint összes kanász – készségeikkel felszerelve vonulnak fel: cifra szűr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben a tülök, a remekbe kivert kanászustor. Aligha fogunk még valaha együtt 5 dudást látni, és Ipolyság piactere sem fog egyhamar olyan dudálást hallani, amilyet ezek akkor rendeztek. A munka komolyabb része persze a verseny után következett, amikor a tülkösök és dudások egyenként kerültek a fonográf elé (...)” Az élményekben gazdag ipolysági hangszeres muzsikálás és az azt követő fonográffelvétel (melynek elbeszélése Móra Ferenc: Honti Igricek című művében olvasható) Bartók zenetudományi és zeneszerzői munkájában is helyet kapott. Zenetudományi cikksorozatot írt a hangszeres zene vizsgálatairól, amely 1911–12-ben jelent meg az Ethnographia című kiadványban A magyar nép hangszerei címmel két részben (1. része a kanásztülökkel kapcsolatos témát tárgyalja, a 2. rész a duda problematikáját), míg a következő jelentős tanulmány a Zeneközlönyben látott napvilágot négy részben a Hangszeres zene folklórja Magyarországon

25

címmel. Az Ipolyságon gyűjtött népi dallamok kompozíciós munkája a Tizenöt magyar parasztdalban tükröződik. 36 A vetélkedő győztese a komáromi MTNY Gimnázium csapata lett. 37 Bartók 1924. február 9-én látogatott Losoncra a hangversenyezés szándékával. Műsorában D. Scarlatti, L. van Beethoven, J. Brahms, F. Chopin, C. Debussy művei szerepeltek, valamint saját kompozíciói közül is válogatott. 38 A vetélkedő győztese az ipolysági MTNY Gimnázium 1. számú csapata lett. 39 A vetélkedőt a komáromi Marianum Egyházi AI és Gimnázium csapata nyerte meg. 40 Bartók második felesége Pásztory Ditta Szlovákiából, Rimaszombatból származott. Az 1923-as tanévben tanult zongorázni Bartók vezetésével a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián és még ez évben a felesége lett. Számos közös hangversenyt adtak Magyarországon és külföldön egyaránt. Bartók második feleségének írta és ajánlotta életének utolsó művét a III. Zongoraversenyt. Pásztory Ditta élete folyamán a Bartók művek egyik leghitelesebb tolmácsolója volt. 41 Bartók egy alkalommal hangversenyezett Rimaszombatban, pontosan 1924. március 29-én. A szóló zongoraestjén Scarlatti, Beethoven, Chopin, Brahms, Debussy műveket tolmácsolt, valamint saját kompozíciói közül a Szonatínát, a Medvetáncot, a Román népi táncokat, az Este a székelyeknél c. darabot és az I. Román táncot mutatta be. 42 A BBZT 5. évfolyama keretén belül megrendezett Utam Bartókhoz vetélkedő meghirdetett központi témája: Bartók Béla szlovákiai kapcsolatai (népdalgyűjtő, zongoraművész, zeneszerző). 43 Az Utam Bartókhoz vetélkedő 5. évfolyamán két csapat végzett azonos pontszámmal az első helyen. A csapatok az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskolát és Gimnáziumot képviselték. A zsűri különdíjat ítélt oda Fülöp Enikőnek, a komáromi Mariánum Egyházi AI és Gimnázium versenyzőjének a „kiváló zenei produkcióért”.

26

4. Kodály Zoltán – Szlovákia és a Kodály Napok Kodály Zoltán (1882–1967) nem származott a Felvidékről, mégis Galántát tartotta szülőföldjének. „Félig-meddig galántai vagyok magam is: ott töltöttem gyermekkorom legboldogabb hét esztendejét” – olvashatjuk Kodály Zoltán hátrahagyott írásaiban. Kodály háromévesen került a Pozsony megyei Galántára, ahol 1888 szeptemberében a népiskola tanulója lett. Nagy hatást gyakoroltak rá az itt töltött évek. Mindenekelőtt iskolatársai, a „mezítelen pajtások”, akiknek a Bicinia Hungaricát ajánlotta 1977-ben. A Kodály család hét évet töltött Galántán. 1892ben költöztek Nagyszombatba, ahol a nagyszombati Érseki Főgimnázium diákjaként folytatta tanulmányait. Itt kötött barátságot Mikuláš Schneider–Trnavský neves szlovák zeneszerzővel, itt kezdte meg zenei tanulmányait és itt születtek meg első kompozíciói is, mint pld. a D-moll nyitány, az Ave Maria szóló énekhangra, orgonára vagy a Stabat Mater. Érdekes megemlíteni, hogy Kodály Galántán és Nagyszombatban nem tanult meg szlovákul. Osztálytársai magyarul beszéltek, és magyar oktatásban vett részt. Népzenegyűjtéskor tanulta meg a szlovák nyelv alapjait könyvből és a falusi emberek között. Kodály a mai Szlovákia területén jelentős népdalgyűjtő munkát folytatott. Felvidéki népzenegyűjtéseit 1905-ben kezdte Pozsony környékén, és folytatta 1920-ig Nyitra, Komárom, Bars, Hont, Gömör környékén. A 15 év alatt megközelítőleg 2000 magyar és 140 szlovák népdalt gyűjtött. A felvidéki gyűjtés hatására jelent meg három írása az Etnographia c. folyóiratban (Mátyusföldi gyűjtés, Zoborvidéki népszokások, Pótlék a Zoborvidéki népszokásokhoz). Az összegyűjtött népdalok hatással voltak zeneszerzői munkájára is. A Szlovákiában gyűjtött népdalok jelentős részét Kodály vokális műveiben dolgozta fel, mint pl. a Magyar népdalokban (1906), a Két Zoborvidéki népdalban (1908), a Mátrai képekben (1931), a Három gömöri népdalban (1937), a Gömöri dalban (1940). További jelentős műve a Galántai táncok, amelyet a „híres galántai cigánybanda és Mihók prímás” hatására írt 1933-ban. A 1930-as évektől a volt Csehszlovákia magyarlakta területein Kodály kórusművészete nagy elismerésnek örvendett. Mindenekelőtt Németh 27

István László és Schleicher László szorgalmazta az élő kóruskultúra megteremtését és terjesztését nagyrészt Kodály kórusműveire, részben Bartók műveire alapozva. Schleicher Lászlónak köszönhetően 1941-ben nálunk is beindult az Éneklő Ifjúság mozgalom. Kodály zenei üzenete Szlovákiában viszont a mai napig él, és e zenei üzenet terjesztéséhez a Kodály Napok kórusfesztivál, ill. a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos minősítő versenye jelentős mértékben hozzájárul. A Kodály Napok zenei, ill. kulturális rendezvénysorozat, amely 1969től állandó jelleggel kerül megrendezésre háromévenként abban a szlovákiai városban, ahol Kodály gyermekkorának hét évét töltötte, tehát Galántán. A fesztivál a kezdetektől a mai napig tizennégy sikeres évfolyamot élt meg, melyek első nyolc évfolyamának főszervezői a Csemadok Központi Bizottsága (ma Országos Tanácsa) és a pozsonyi Népművelési Intézet,44 a társrendezők és a támogatók a galántai járási és városi szervek voltak. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága a Csemadok országos, területi és városi szervezeteinek szervezői munkálataiba 1993-tól kapcsolódott be. A fesztivál célja: egyrészt megőrizni Szlovákiában Kodály Zoltán emlékét, népszerűsíteni alkotásait, másrészt erősíteni a hazai kórusmozgalmat, ill. támogatni a hazai magyar kórusokat. A Kodály Napok programja a kórusfesztiválon, ill. versenyen kívül alkalmanként és az aktuális jubileumokat figyelembe véve további programokkal is bővelkedik. Így többek között a Kodály alkotómunkásságát tárgyaló szemináriumokkal, ill. szimpóziumokkal, vendégkórusok fellépésével, a környező falvakban bemutatkozó kórusok szereplésével, zenekari hangversenyekkel, kiállítások bemutatásával, népzenei, ill. néptáncbemutatókkal és nem utolsósorban a Kodály szobor koszorúzásával.45 A Kodály Napok 1. évfolyama 1969. június 21–22-én valósult meg, tehát mindössze két évvel Kodály Zoltán halála után. A bevezető évfolyam résztvevői között szerepeltek gyermek- (12) és felnőttkórusok (13) egyaránt, összesen 25 kórus, megközelítőleg 1000 énekessel, aktív résztvevővel. A felnőtt kórusok a fesztivál első napján, a gyermekkórusok a második napon mutatkoztak be. A rendezvényre vendégkórusként a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (ma a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa) kapott meghívást, valamint a budapesti Vasas Kórus.46 A galántai Kodály Napok 1. évfolyama nem verseny formájában, hanem fesztiválként zajlott. A nyitóévfolyam egy28

ben meghozta a döntést a rendezők számára, mely szerint külön választják a hazai gyermek- és felnőttkórusok bemutatkozási lehetőségét. E határozat következményeként hirdetik meg 1971 ill. 1972-től mind a mai napig mindkét kórusfesztivált váltakozva háromévenkénti rendszerességgel. A gyermekkórusok fesztiválja Csengő Énekszó elnevezéssel Érsekújvárban kapott otthont, a felnőttkórusoké pedig Galántán a Kodály Napok keretén belül.47 A Kodály Napok következő hét évfolyama (2. évfolyam – 1972, 3. évfolyam – 1975, 4. évfolyam – 1978, 5. évfolyam – 1981, 6. évfolyam – 1984, 7. évfolyam – 1987, 8. évfolyam – 1990) már verseny formájában zajlott, a következő minősítési fokozatokkal: aranykoszorú a zsűri dicséretével, aranykoszorú, ezüstkoszorú, bronzkoszorú. 1969 és 1990 között a fesztivál első nyolc évfolyamának résztvevő kórusai a pozsonyi, galántai, dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, nyitrai, lévai, losonci, rimaszombati, terebesi, kassai járásokat képviselték. Az egyes évfolyamokban a szakmai zsűri munkáját olyan elismert szakemberek segítették váltakozva, mint például Vass Lajos (Magyarország), Janda Iván, Štefan Klimo, Igor Berger. A Kodály Napok történetében az 1993-ban meghirdetett 9. évfolyam hozott változást. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága ettől az évfolyamtól kezdve csatlakozott a szervezők soraiba, ami természetesen némi módosításokkal járt. „1989 előtt az országos fesztiválokat járási és kerületi versenyek előzték meg. A kórusok válogatás útján kerülhettek a Kodály Napok és a Csengő Énekszó központi versenyébe (...) Az újonnan megalakult SZMZT úgy határozott, hogy a versenyeken minden jelentkező kórus részt vehet (...) A kötelező kórusszámot a közös előadásra szánt kórusművek helyettesítették.”48 A Kodály Napok minősítési versenyét egy kategóriában, a Csengő Énekszó gyermek- és ifjúsági fesztiválét pedig három kategóriában van hirdetik meg. A kórusok értékelése mindkét versenyen továbbra is (máig) az aranykoszorú minősítés a zsűri dicséretével, az aranykoszorú, ezüstkoszorú és bronzkoszorú minősítés. A Kodály Napok 9. évfolyama a reneszánsz kastélyban megrendezett kiállítással indult. A kórusversenyt neves magyarországi és hazai szakemberek értékelték, így Birtalan József (Románia), Jávor Zoltán (Magyarország), Igor Berger, Karaba Gyula, Schlosser Klára (Szlovákia). A verseny győztese a komáromi Concordia Vegyeskar lett, amely arany sávos minősítést kapott a zsűri dicséretével, továbbá a zsűri arany29

sávos minősítésre értékelte a galántai Kodály Zoltán Daloskört és a dunaszerdahelyi Vox Camerata kórust. A kórusfesztivál kísérőrendezvényeként ünnepi ülésre került sor a reneszánsz kastélyban, melyen Kodály Zoltánt utolsó látogatásának 50. évfordulója alkalmából Galánta város tiszteletbeli polgárává avatták.49 Az ünnepi ülést a Városháza üléstermében szeminárium követte Kodály életéről. A fesztivált az ünnepélyes és nemzetközi részvételű gálaest zárta, melyen a debreceni Kodály Kórus, a ludwigsfildi Vegyeskar (Németország), a marosvásárhelyi Cantemus Leánykar, a salgótarjáni Tanítók Énekkara és a pozsonyi Echo Ifjúsági Énekkar műsora hangzott el. A Kodály Napok 10. évfolyama 1996. május 17–26 között valósult meg. A fesztivál több rendezvényt tartalmazott, így a gyermek és ifjúsági kórusok nemzetközi találkozóját, a galántai járás gyermekkarainak találkozóját, a galántai járás felnőttkórusainak találkozóját, Kodály Zoltán élete és munkássága c. versenyt, amelyen a régió alapiskoláinak diákjai versenyeztek,50 a szlovákiai magyar kézművesek kiállítását, a galántai Kodály Zoltán énekkar 40 éves jubileumának alkalmából öszszeállított kiállítást, A Kodály Napok története c. kiállítást, szimpóziumot Kodály Zoltán élete és munkássága címmel, valamint a szlovákiai magyar felnőtténekkarok minősítő versenyét. A minősítő kórusverseny május 24–26 között zajlott. A zsűri a 10. Kodály Napok Kórusverseynye legjobbjának, azaz aranykoszorús minősítésben a zsűri dicséretével a galántai Kodály Zoltán Daloskört, a komáromi Concordia Vegyeskart, az érsekújvári MAI mellett működő Amadea Női Kamarakórust minősítette. Aranykoszorús minősítést a dunaszerdahelyi Vox Camerata kórus, a párkányi Stilla Pectus Női Kar, a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa, a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, a zselízi Voces Selyzienzes Kamarakórus és a Füleki Férfikar kaptak.51 A fesztivál ünnepi hangversennyel ért véget. A rendezvényen a hazai Zora Énekkaron kívül határon túli vendégkórusok is felléptek, így Magyarországról – Kecskemétről, Pécsről, Székesfehérvárról, Szolnokról, valamint Romániából – Kolozsvárról. A Kodály Napoknak következő 11. évfolyama 1999. november 28– 30. között került megrendezésre. A kórusverseny legeredményesebb versenyző énekkarainak a következők bizonyultak. Aranykoszorús minősítésben a zsűri dicséretével a Peredi Női Kar, a komáromi Concordia Vegyeskar, a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa, a Füleki Férfi30

kar részesültek, míg aranykoszorús minősítésben a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a párkányi Stilla Pectus Női Kar és a zsérei Zoboraljai Női Kar. A rendezvényt az összkarok zárták, melyen a kórusok hagyományosan együtt énekelték Kodály Zoltán A Magyarokhoz c. művét és további művek mellett Szíjjártó Jenő születésének 80. évfordulójára emlékezve az Esti hangulat Zsérén c. kompozíciót. A Kodály Napok 12. évfolyama érdekes és értékes kiállításokkal nyílt, melyen egyrészt Kodály Zoltán életének főbb állomásai kerültek bemutatásra, másrészt kézműves alkotások. Maga a kórusverseny 2002 május 24–26. között zajlott Erdei Péter (Magyarország) elnökletével és Erdélyi Ágnes, Kertész Attila, Kneifel Imre és Sapszon Ferenc magyarországi, valamint Schlosser Klára hazai zsűritag értékelésével. A versenyen 20 kórus vett részt. A rendezvény színvonalát a pécsi és veszprémi vendégkórusok szereplése emelte. A Kodály Napok 12. évfolyamán kiemelkedő eredményt, vagyis aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a komáromi Concordia Vegyeskar, a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa, a Pro Kultura – Füleki Férfikar és az ipolybalogi Szent Korona Kórus értek el. Az aranykoszorú fokozatába a Peredi Női Kar, a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar, az Ipolyság Város Vegyeskara, a kassai Csermely Kórus és a pozsonyeperjesi KékDuna Vegyeskar kerültek. A következő a sorban a Kodály Napok 13. évfolyama, melyre 2005. május 27–29-én került sor. Ez az évfolyam Bartók Béla születésének 60., Németh István László (Štefan Németh Šamorínsky) halálának 30. évfordulójával inspirálódott. A fesztivál a galántai Városháza aulájában kezdődött kiállítással. A nyitóhangverseny ünnepi hangulatát magyarországi vendégkórusok szereplése emelte, konkrétan a debreceni Kölcsey Kórus és a pécsi Bartók Béla Vegyeskar. Ez alkalommal 18 versenyző kórus nevezett be. A kórusokat magyarországi szakemberekből összeállított zsűri bírálta, melynek élén ismét Erdei Péter állt, további tagjai pedig Hartyányi Judit, Erdélyi Ágnes, Kertész Attila, Kneifel Imre, Mindszenty Zsuzsánna és Sapszon Ferenc voltak. A 13. évfolyam győztes, azaz aranykoszorús minősítésű kórusai a zsűri dicséretével a következők lettek: a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a komáromi Concordia Vegyeskar, a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa, a Peredi Női Kar, a csábi Szeder Fábián Dalegylet. Az aranykoszorús minősítést a somorjai Híd kórus, a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar, a párkányi 31

Stilla Pectus Nőikar, a kolonyi Zobor Hangja Vegyeskar, az ipolybalogi Szent Korona Kórus, a Pro Kultura – Füleki Férfikar és a kassai Csermely Kórus szerezték meg. A fesztivál a galántai Szent István király rómaikatolikus Templomban tartott ünnepélyes és megható hangversennyel zárult, melyen a galántai kórusokon kívül a debreceni, a pécsi és a győri vendégkórusok léptek fel a Győri Szimfonikusok közreműködésével. A Kodály Napok eddigi pályafutásának utolsó 14. évfolyama 2008. május 23–25. között került megrendezésre. A fesztivál immár szinte hagyományosan kiállítással és a vendégkórusok nyitóhangversenyével kezdődött. Az eddigi utolsó évfolyam a versenyző kórusok gazdag részvételével valósult meg. 21 kórus érkezett mindenekelőtt Szlovákia déli és keleti régióiból. A kórusok színvonalát szakmai zsűri értékelte, a következő felállításban: Sapszon Ferenc – elnök, Hartyányi Judit, Erdélyi Ágnes, Kollár Éva, Kertész Attila, Kneifel Imre, Ittzés Mihály magyarországi karnagyok. A zsűri a legmagasabb minősítést a galántai Kodály Zoltán Daloskörnek, a nagymegyeri Janiga József MAI Kamarakórusnak és a kassai Csermely Kórusnak ítélte oda. Aranykoszorús minősítéssel a Peredi Női Kar, a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar, a komáromi Concordia Vegyeskar, a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa, a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, a csábi Szeder Fábián Dalegylet, a Pro Kultura – Füleki Férfikar és a füleki Melódia Női Kar végzett.52 A fesztivál gálaestjén a kórusok a zsűri által kiválasztott kötelező műveket adták elő. A műsoron Kodály Zoltán A magyarokhoz, Eugen Suchoň Aká si mi krásna és Benedic Anima részlet Eperjesi Graduáléjából hangzottak el. A fesztivál záróakkordjait a győri Liszt Ferenc Énekkar, a pécsi Mecsek Énekkar, Veszprém város Énekkara, a mikulovi Vitruos di Mikulov kórus és a Győri Szimfonikusok tolmácsolásában hallgathatta a közönség.53 A Kodály Napok a kezdetektől az eddigi utolsó évfolyamig, pontosan 1969 és 2008 között összesen tizennégy alkalommal valósult meg rendszeresen hároméves intervallumokban. A tizennégy évfolyam alatt közel 250 kórusszereplés dokumentálható, mindenekelőtt Szlovákia déli és keleti járásaiból és kisebb arányban bár, de a középszlovákiai régiókból is. Versenyző kórusok között több olyan is található, amelyek évek, sőt évtizedek során is a fesztivál állandó résztvevői, sőt eredményes, sikeres versenyzői. Ezek között emelnénk ki mindenekelőtt a galántai Kodály Zoltán Daloskört, amely a fesztivál összes évfolyamán részt vett és a legeredményesebb kórusok egyike, a komáromi Concordia Vegyeskart 32

és a somorjai Híd kórust tizenkét eredményes részvétellel, valamint a Füleki Férfikart tizenegy sikeres szerepléssel. Említést érdemelnek még többek között a kassai Csermely Kórus (9), a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar (9), a zselízi Franz Schubert Vegyeskar (8), a zsérei Zoboraljai Női Kar (8), a nyitrai Konstantín Egyetem Magyar Kórusa (8), a párkányi Stilla Pectus (8), a Peredi Női Kar. A Kodály Napok fontosságát viszont nemcsak a mennyiségi adatok támasztják alá. Zenéről, kórusművészetről és Kodály szelleméről lévén szó, az együtténeklés örömét is szükséges kiemelni, amelyet a sok mosolygós, átszellemült éneklő arc sugároz feledhetetlen élménnyel minden egyes versenyen, hangversenyen, fesztiválon.

Jegyzetek 1983-ig, vagyis a nemzetiségi osztály feloszlatásáig. Csanda, G.–Tóth, K.: Magyarok Szlovákiában – Kultúra (1989–2006) III. kötet. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006. ISBN 80-89249-05-1 46 Tóth, L.–Filep, T. G.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 (irodalom, tudomány, könyvkiadás, színház, képzőművészet, ének, zene, tánc), III. kötet. Ister, Budapest, 1999. ISBN 963-85953-2-9 47 Sedlický, T.–Pazúrik, M.: K dejinám zborového spevu na Slovensku – 6. Univerzita Mateja Bela v Banskej Bystrici, Akademická Banská Bystrica, 2003. ISBN 80-8055-796-6 48 Csanda, G.–Tóth, K.: Magyarok Szlovákiában, Kultúra (1989–2006). III. kötet. Šamorín: Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006. ISBN 80-89249-05-1 49 Zárecky, L.: „Szebb, ha ketten összedalolnak.“ In: Vasárnap, 26. évf., 21. sz., 9. o., 1993. május 30. ISSN 1419-01-09 50 Összesen 8 csapat: AI – Felsőszeli, AI – Galánta, Kodály Zoltán Gimnázium – Galánta, AI – Vágsellye, AI – Jóka, AI – Nádszeg, AI – Pered, AI – Tallós. 51 Sedlický, T. – Pazúrik, M.: K dejinám zborového spevu na Slovensku – 6. Univerzita Mateja Bela v Banskej Bystrici, Akademická Banská Bystrica, 2003. ISBN 80-8055-796-6 52 Stirber, L.: Visszatekintés a XIV. Kodály Napokra egy obsitos zenepedagógus szemével. In: Pedagógusfórum (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Lapja). 2008. nov., dec., VII. évf., 9–10. sz. Internetes portálon: www.szmpsz.sk 53 Gyurkovics, R.: Befejeződtek Galántán a XIV. Kodály Napok. In: Felvidék.ma (Az első szlovákiai magyar portál). 26. 5. 2008, id. 18. 2. 2010. Az internetes portálon: www.felvidék.ma 44 45

33

5. Csengő Énekszó – a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja A Csengő Énekszó – a szlovákiai magyar gyermek és ifjúsági kórusok országos fesztiváljára első alkalommal 1971. június 19–20-án került sor Érsekújvárban. Az első évfolyam nem verseny formájában került meghirdetésre, hanem bemutatkozó jelleggel. A rendezvényen olyan jeles hazai szakemberek vettek részt, mint Németh István László (Štefan Németh Šamorínsky), Alfred Zemanovský és Július Letňan. A döntés, mely szerint a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok önálló rendezvény keretén mutatkozhassanak be, két évvel korábban 1969-ben született meg a galántai Kodály Napok első évfolyamán. A kórustalálkozó célja támogatni a kezdő gyermek- és ifjúsági kórusok fejlődését és lehetőséget nyújtani a hazai kórusok állandó jellegű bemutatkozására, konfrontációjára és az éneklő ifjúság, pedagógusok, karmesterek találkozójára, szakmai művelődésére. A fesztivál első évfolyama a Szlovákiában magyar nyelven beszélő gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja néven lett meghirdetve. Ettől kezdve e fesztiválra háromévenként kerül sor állandó jelleggel Érsekújvárban. Az egyes évfolyamok a következő időpontokban valósultak meg: 1. évfolyam 1971, 2. évfolyam 1974, 3. évfolyam 1977, 4. évfolyam 1980, 5. évfolyam 1983, 6. évfolyam 1986, 7. évfolyam 1989. A kórusok a pozsonyi, galántai, dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári, nyitrai, lévai, losonci, rimaszombati, kassai járásokat képviselik. Az első hét évfolyam főszervezője a Csemadok Központi Bizottsága (ma Országos Tanácsa), valamint 1983-ig a pozsonyi Népművelési Intézet volt, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága 1992-ben csatlakozott. Ettől az évtől és egyben a Csengő Énekszó 8. évfolyamától vállalta fel a társaság a főrendező szerepét közösen a Csemadok Országos Választmányával (később Országos Tanácsával), a Csemadok Érsekújvári Területi Válaszmányával és Érsekújvári Alapszervezetével, további intézmények segítségével, támogatásával. A kórusok versenye három kategóriában folyik: az 1. kategória az alapiskolák alsó tagozatát, a 2. kategória az alap34

iskolák felső tagozatát, ill. a 8 éves gimnáziumok ekvivalens osztályait, míg a 3. kategória a középiskolák kórusait foglalja magába. A versenyző kórusok színvonalát, művészi teljesíményét szakmai zsűri értékeli, mely minden alkalommal elismert hazai és külföldi, nagyrészt magyarországi szakemberek, pedagógusok, karvezetők soraiból áll össze. A Csengő Énekszó 8. évfolyama, immár a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága rendezésével 1992. május 29–31-én zajlott. A minősítő versenyen 19 kórus vett részt, melyek felkészültségét háromtagú zsűri étékelte Nógrádi László elnökletével, valamint Hartyányi Judit (Magyarország) és Guttmann Mihály (Románia) közreműködésével. A Csengő Énekszó 9. évfolyamára 1995. május 2–3-án került sor. A 16 versenyző kórus szereplését ugyancsak háromtagú zsűri bírálta, Hartyányi Judit elnökletével (Magyarország), valamint Gráf Zsuzsanna (Magyarország) és Józsa Mónika (Szlovákia) részvételével. A zsűri a legjobb teljesítményt nyújtó kórusok közé a következőket sorolta: 1. kategóriában a nagymegyeri Igricek kórus szerzett aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével, a 2. kategóriában az aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével a kassai Csengettyű szerezte meg, míg az aranykoszorús minősítést a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola kórusa és a zselízi Franz Schubert Gyermekkórus kapták. A 3. kategória aranykoszorús nyertese a kassai MTNY Gimnázium Leánykara lett. A fesztivál következő, 10. évfolyama 1998. május 29–30-án valósult meg, 20 gyermek- és ifjúsági kórus részvételével. A rendezőség határozata alapján a résztvevő kórusoknak lehetősége nyílt választani a versenyzés és a bemutatkozás lehetősége közül. Az utóbbit négy kórus kérte. Hasonlóan adott volt ez a lehetőség 2001-ben is. Ekkor viszont minden jelentkező kórus a versenyszellem mellett döntött. A 10. évfolyam zsűrijét a magyarországi szakemberek közül Hartyányi Judit, Gráf Zsuzsanna, Sapszon Ferenc és Szabó Dénes alkották, hazai zsűritagként pedig Józsa Mónika értékelt. Ezen az évfolyamon a legmagasabb – aranykoszorús minősítést a zsűri dícséretével – csak egy kórus kapta meg, mégpedig a dunaszerdahelyi Madrigaleszk a 3. kategóriában. Aranykoszorús minősítésben az 1. kategóriában a komáromi Béke utcai AI Kicsinyek Kórusa, a 2. kategóriában a komáromi Mariánum Egyházi AI és Gimnázium kórusa, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi AI és Gimnázium Gyermekkara, a zselízi Franz Schubert Gyermekkar és a kassai Csengettyű, míg a 3. kategóriában az Ipolysági MTNY Gimnázium Vegyeskara és a Kassai MTNY Gimnázium Leánykara részesültek. 35

A 11. évfolyam 2001. június 2–3-án valósult meg 16 kórus szereplésével. A zsűri elnöki posztját Sapszon Ferenc töltötte be, további tagjai pedig Gráf Zsuzsanna és Hartyányi Judit voltak. A zsűri a legmagasabb minősítést – aranykoszorú a zsűri dicséretével – az 1. és a 2. kategóriában ítélte oda, mégpedig a komáromi Mariánum Egyházi Ének-Zenei AI Kórusának, ill. a nagymegyeri Művészeti Alapiskola Kamarakórusának. 2004. május 28–29-én rendezték meg a Csengő Énekszó 12. évfolyamát. Ez alkalommal 20 kórus nevezett be, összesen megközelítőleg 800 énekelni vágyó diákkal. A rendezvény vendégeként és egyben a zsűri elnökeként Mindszenty Zsuzsánna (Magyarország) volt jelen. Az értékelés munkájában továbbá Kleeberg S. Mária (Magyarország) és Józsa Mónika hazai karnagy közreműködtek. A legmagasabb minősítést, azaz az aranykoszorút a zsűri dicséretével öt versenyző kórus kapta. Az első kategóriában a komáromi Béke utcai Kicsinyek Kórusa, a 2. kategóriában az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Nyolcéves Gimnázium Magnificat Gyermekkara és a kassai Csengettyű, a 3. kategóriában pedig a nagymegyeri Janiga József MAI Kamarakórusa. A kórusfesztivál eddigi pályafutásának utolsó előtti 13. évfolyamára Kodály Zoltán szellemében került sor, a szerző születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából 2007. május 25–27-én. Tekintettel az aktuális évfordulóra a versenyműsor kötelező Kodály-művel bővült. A kórusok versenyének színvonalát nemzetközi összetételű zsűri értékelte, Radics Éva elnökletével (Ausztria), továbbá Kleeberg S. Mária (Magyarország) és Józsa Mónika közreműködésével. A zsűri a legmagasabb minősítést az 1. kategóriában egyetlen kórusnak sem ítélte oda. Ezzel szemben a 2. kategóriában az aranykoszorú fokozat tulajdonosai a zsűri dicséretével a kassai Csengettyű és a somorjai Leánykar lettek, a 3. kategóriában pedig a nagymegyeri Janiga József MAI Kamarakórusa. Az aranykoszorút az 1. kategóriában a komáromi Jókai Mór AI Gyermekkara, a 2. kategóriában a komáromi Mariánum Egyházi AI és Gimnázium kórusa és a zselízi Franz Schubert Gyermekkar kapták, a 3. kategóriában pedig az ipolysági Fegyverneki Ferenc Gimnázium Magnificat Kórusa. A kezdetektől napjainkig megvalósult Csengő Énekszó kórusfesztivál sorát a 14., eddigi utolsó évfolyama zárja 2010. május 28–29-i időponttal. A versenyre 14 kórus nevezett be Szlovákia magyarlakta régióinak egyes helyeiről Komáromtól egészen Kassáig. A kórusok teljesítményét háromtagú magyarországi szakmai zsűri értékelte, melynek elnöke 36

Hartyányi Judit volt, további tagjai Gráf Zsuzsanna és Kerekesné Pytel Anna. A Csengő Énekszó 14. évfolyamának eredményei a következők: az 1. kategóriában az aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével a komáromi Jókai Mór Alapiskola és a VMK Kicsinyek Kórusa, a 2. kategóriában a zselízi Franz Schubert Gyermekkara és a kassai Csengettyű, a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola Gyermekkórusa kapta. A 3. kategóriában az aranykoszorús minősítés volt a legmagasabb értékelés, amelyet a galántai Kodály Zoltán Gimnázium Leánykara, az ipolysági Gimnázium Vegyeskara, a kassai Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium Leánykara, valamint a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola Ifjúsági Kórusa kapta. A fesztiválon a versenyző kórusok mellett vendégkórusok is bemutatkoztak. Így került sor kivételesen értékes és emlékezetes hangversenyekre a kultúrházban és a református templomban pénteken illetve szombaton. Az előbbi hangversenyen a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara, míg szombat délután a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa lépett fel nagy sikerrel. A fesztivál a közös énekléssel, összkarral zárult. Az érsekújvári kultúrház Erkel Ferenc Éljen a haza!54 és Kodály Zoltán A magyarokhoz című műveitől zengett. A Csengő Énekszó és a Kodály Napok kórustalálkozók közös vonása, hogy a záróhangversenyek (néhány kivételével) az összkarok közös előadásával zárulnak, és utolsóként Kodály Zoltán A Magyarokhoz c. monumentális kórusműve csendül fel. Továbbá mindkét kórustalálkozó legkiválóbb kórusai szinte minden fesztivál keretén belül kapnak bemutatkozási, ill. versenyfellépési lehetőséget különböző hazai, magyarországi vagy nemzetközi kórusversenyen, fesztiválon. Ennek egyik példája a Csengő Énekszó utolsó évfolyamának két kiválaszott kórusa. Kerekesné Pytel Anna, a Pannonia Cantat Youth Choir Festival szakmai vezetője a zselízi Franz Schubert Gyermekkart és az ipolysági Gimnázium Vegyeskarát részesítette erkölcsi jutalomban, ill. meghívásban a 2010-es nyári kaposvári nemzetközi zenei rendezvényre. Az utóbbi évek egyik erkölcsi jutalma a versenyek hanganyagának rögzítése is CD formájában. A szlovákiai kórustalálkozókkal, fesztiválokkal kapcsolatosan nem feledkezhetünk meg Ág Tibor nevéről, munkásságáról. A népzenegyűjtő és karnagy egész életében különböző módon támogatta és a mai napig támogatja a szlovákiai magyar kórusmozgalmat. A tárgyalt időszakban 37

számos kórusművet írt felkérésre, népdalokból összeállítva, ezeket elsősorban a gyermek-és ifjúsági kórusok részére és a versenyek záró összkarai számára. Ezek közül említünk itt néhányat, kifejezve egyben legőszintébb tiszteletünket és köszönetünket a Mesternek: Pünkösdi népdalcsokor (1995), 1848-as népdalok (1998, a Kodály Napokon 1999ben), Népdalcsokor Bartók Béla nagymegyeri gyűjtéséből (2001), Ma vagyon Szent Gergely doktor napja (Kodály Zoltán és Jókai Mária [egy népdal] gyűjtéséből ). A Csengő Énekszó 14. évfolyamára az 1. kategória kicsinyek kórusai számára készített meglepetést, a Csengő Énekszó kicsinyek összkarának dallamfüzére összeállítással. Érdekessége, hogy a kórusok nem a szokásos felállításban, de szabadon feloldódva énekkel, játékkal ünnepelhették a „daloló ifjúság” találkozását. A szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiváljának – a Csengő Énekszónak több fontos küldetése is van. Lehetőséget nyújt a szlovákiai magyar ifjúsági kórusok konfrontációjára, a hazai pedagógusok szakmai találkozójára, de nem utolsósorban sok tehetséges fiatal önfeledt megnyilvánulására, éneklésére, „együttmuzsikálására“. Tisztelet elismerés és köszönet jár minden kedves versenyző teljesítményéért és kórusvezető kitartó munkájáért. „Mindkét fesztivál rangos seregszemle, énekkaraink és a felvidéki magyarság körében megbecsült, jelentős kultúrtörténeti hagyományokra épülő rendezvény, mely három évenként fölpezsdíti az ország magyar kórusait.”55 Jegyzetek 54 A zenei világ ebben az évben, azaz 2010-ben ünnepli Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját. 55 Józsa, M.: A felvidéki magyar kórusmozgalom helyzete. In: Harmadik Magyar Karvezető Konferencia. Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2004, 16–18. o.

38

6. Visszatekintés, összefoglalás, konklúzió Végezetül nem marad más, mint az elmúlt húsz év távlatából értékelni, összegezni, mérlegelni. Téve mindezt szakmai, szervezői, művészi, kultúrtársadalmi, zeneművelődési és emberi szempontból egyaránt. Természetes következtetéssel merül fel a kérdés, hogy milyen jelentőséggel bír az eddigi önfeláldozó, kitartó, fáradalmas munka és erőfeszítés? Minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt egyértelműen pozitív választ kapunk. A társaság az 1990 és 2010 közötti időszakban három önálló projekt, ill. rendezvény alkotója, rendezője, szervezője volt. A legtöbb, kilenc sikeres évfolyamot megélt országos rendezvény a Kadosa Pál Zongoraverseny, kétévenként megvalósítva Kadosa szülővárosában, Léván. Az 1990–2009 között megvalósult évfolyamok keretében összességében 316 fiatal zongorista mutatkozott be mindenekelőtt Szlovákia déli és keleti, kisebb arányban középszlovákiai régióiból. Az eredményes résztvevők az értékes díjakon kívül erkölcsi jutalomban is részesültek. E meghívásokban mutatkozott meg mégpedig a bemutatkozás lehetőségével különböző hazai és külföldi zenei, kulturális intézményekben, ill. rendezvényeken. Ilyen méltóságteljes fellépési lehetőséget biztosított többek között a Bartók Béla Zenei Találkozó keretén belül rendezett Fiatal Tehetségek Pódiuma hangversenyek Ipolyságon (1997), Losoncon (2001), Rimaszombatban (2006), valamint a Hommage à Bartók rendezvény keretén belül megtartott emlékhangverseny a pozsonyi Mirbach-palotában (2006). A verseny legsikeresebb résztvevői, győztesei és abszolút győztesei Ábrahám Mariann tanárnő és a Kadosa Zongoraverseny szinte állandó zsűritagjának, ill. elnökének jóvoltából megtisztelő meghívást és szereplési lehetőséget kaptak a Bartók Emlékmúzeumban (1995) és budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián (1997) tartott nemzetközi részvételű ifjúsági hangversenyekre, továbbá a gödöllői Varró Margit Szimpóziumra (1997) és a Kadosa–Sugár emlékhangversenyre (2003). A versenyzők értékelésén és jutalmazásán kívül viszont a pedagógusok is részesültek erkölcsi elismerésben. A zsűri tagjai nem kis figyelmet szenteltek a felkészítő tanárok odaadó és elhivatott munkájának. Ennek eredményeként az 39

egyes évfolyamokon a legeredményesebb tanároknak oklevelet ajándékoztak a zsűri dicséretével, valamint 2009-ben a komáromi MAI-nak különdíjat ítéltek oda a legtöbb felkészített diákért. A Kadosa Zongoraverseny legkiemelkedőbb vonása mégis a verseny „internacionális“ küldetésében rejlik. A Szlovákiából származó európai formátumú magyar zeneszerző, művész és pedagógus – Kadosa Pál – munkásságát, zenei üzenetét tolmácsolja a hazai közönségnek és a zene segítségével fiatal tehetséges zenészeket, pedagógusokat, zeneszerető generációkat hoz közelebb egymáshoz identitás és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Színesebb, sokrétűbb programszerkezettel rendelkezik a Kodály Napok tizennégy évfolyama Galántán 1969 és 2009 között és a Bartók Béla Zenei Találkozó, amelynek ezidáig öt évfolyama valósult meg Szlovákia egyes városaiban – Komárom (1991), Ipolyság két alkalommal (1994, 2001), Losonc (1994), Rimaszombat (2006). A rendezvények helyszínei közös nevezőt képviselve összefüggésben állnak Kodály Zoltán és Bartók Béla a mai Szlovákia területéhez kapcsolódó életével és alkotómunkásságával. A többnapos rendezvények célja és küldetése népszerűsíteni a két zenészszemélyiség művészi, zenetudományi és zenepedagógiai üzenetét a szlovákiai közönség lehető legszélesebb rétegeinek. Mindezt különböző hangversenyek, versenyek, vetélkedők, konferenciák, szimpóziumok, kiállítások formájában, bevonva a fiatal tehetségeket, pedagógusokat, zenetudósokat, kórusokat, amatőr és hivatásos zenészeket egyaránt. Az eddig megvalósult évfolyamok pozitív visszhangnak, látogatottságnak örvendenek, amely az elismerés legkimutathatóbb formája, hálánkat és köszönetünket kifejezve egyben minden kedves szervezőnek, rendezőnek, résztvevőnek, kompetens személynek. Mindez vonatkozik a társaság egyszeri alkalommal Pozsonyban megrendezett emléknapjára is, a Hommage à Bartók konferenciára és a Mirbach-palotában megtartott emlékhangversenyre Bartók Béla születésének 125. évfordulója előtt tisztelegve, amelyen neves hazai és magyarországi zenészek, zenepedagógusok, zenetudósok adtak elő, ill. tolmácsolták Bartók műveit. Zenenevelői szempontból minden bizonnyal a Csengő Énekszó ifjúsági kórustalálkozót szükséges kiemelni. Ez a rendezvény, amely az 1969-es Kodály Napok első évfolyamán önállósult, és helyezte székhelyét Érsekújvárba, 1971-től segíti a hazai gyermek és ifjúsági kórusok ügyét, fejlődését, színvonalát. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága a kórustalálkozó 9. évfolyamán csatlakozott a szervezők soraiba, 40

sőt vette át a főszervezői szerepet, ezzel is támogatva a kezdő kórusok fejlődését, népszerűsítését, bemutatkozási és konfrontációs lehetőségét. A fesztivál a dokumentált adatok alapján a mai napig nagy népszerűségnek örvend és nem veszített az aktualitásából, hiszen az eltelt közel negyven év alatt, ill. az 1971–2010 közötti időszakban 170 kórus szereplését dokumentálták, Szlovákia különböző régióiból. Nem mellőzendő viszont a minőség mutatója sem, amelyet a legmagasabb minősítési fokozatokba sorolt (aranykoszorú a zsűri dicséretével és aranykoszorú) kórusok száma bizonyít. Szintén nem elhanyagolandó az a tény, hogy a zsűri tagjainak köszönhetően ezek a „közös éneklést“ művelő fiatalok időnként kivételesen értékes és felejthetetlen szereplésekre kapnak meghívást hazai és magyarországi rendezvényekre, versenyekre, fesztiválokra. Végezetül, minden pozitív és negatív szempont, tapasztalat, eredmény mérlegelése alapján, örömmel konstatálhatjuk, hogy a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának húszéves működése eredményesnek és értékesnek bizonyult. Két évtized lefolyása alatt kiemelkedő értékeket és nem mindennapi élményeket közvetített, nyújtott a hazai közönségnek, hallgatóságnak. Mindezek mellett lehetőséget biztosított a hazai profeszszionális és amatőr zenészek táborának olyan elismert szakemberekkel találkozni, mint pl. Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, Szokolay Balázs, Ábrahám Mariann, Silvia Čápová-Vizváry, Nancy Li Harper zongoraművészek, Vass Lajos, Sapszon Ferenc, Erdei Péter, Hartyányi Judit és Radics Éva karmesterek, zenetanárok, Vikárius László Bartók-kutató, Fodor András Kossuth díjas költő és még sorolhatnánk a rendezvényeken vendégeskedő és közreműködő kiemelkedő művészek, tanárok, zenetudósok sorát. A társaság kulturális, művészi, zenei, zenepedagógiai rendezvényeivel jelentős mértékben befolyásolta és befolyásolja a szlovákiai, ill. szlovákiai magyar zenei és kulturális élet fejlődését. Sikeres rendezvényeivel bejegyezte magát a hazailag és nemzetközileg egyaránt elismert intézmények, társulások soraiba. A 20 éves jubileum alkalmából elmondhatjuk, hogy a társaság küldetése egyben őszinte vágya is, támogatni és terjeszteni a hazai kórusmozgalmat és népszerűsíteni a zenei élet legjelentősebb magyar személyiségeinek művészi és zenepedagógiai üzenetét Szlovákiában. Ezzel is ápolva kivételes zenei örökségünket és egyben követve Kodály Zoltán és Bartók Béla gondolatát: „Kerüljenek ezek a művek oda, ahova szánva voltak, az emberek szívébe!” 41

7. Dvadsať rokov existencie Maďarskej spoločnosti priateľov hudby na Slovensku Maďarská spoločnosť priateľov hudby na Slovensku vznikla 9. decembra 1990 v Bratislave. Počas dvoch desaťročí svojej existencie sa aktívne zapojila do kultúrneho a hudobného diania na Slovensku, vytvorila a zorganizovala celý rad úspešných podujatí, vďaka čomu sa zaradila medzi významné združenia domáceho i medzinárodného rozmeru. V rozmedzí rokov 1990 až 2010 zorganizovala spolu 28 celoštátnych podujatí, ako aj podujatí s medzinárodnou účasťou: deväť ročníkov Klavírnej súťaže Pála Kadosu v Leviciach, päť ročníkov festivalu Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom (Komárno, Šahy, Lučenec, Rimavská Sobota), konferenciu spojenú s koncertom Hommage à Bartók v Bratislave v roku 2006 a po roku 1990 sa zapojila tiež do organizácie festivalov speváckych zborov Znejúca pieseň a Kodályove dni.56 Maďarská spoločnosť priateľov hudby funguje ako súčasť Csemadoku. Predsedníčkou spoločnosti je od jej založenia Dr. Emese Duka-Zólyomiová.57 K hlavným úlohám spoločnosti patrí organizácia seminárov, sympózií a konferencií; pomoc pri organizácii celoštátnych hudobných festivalov a kultúrnych podujatí; spolupráca s domácimi a zahraničnými inštitúciami, združeniami aj osobnosťami. Cieľom a poslaním spoločnosti je rozvíjať hudobnú kultúru a zborové hnutie na Slovensku a šíriť tvorbu a odkaz tých významných, predovšetkým maďarských hudobných osobností, ktorých život a tvorivá činnosť boli, resp. sú do istej miery spojené s niektorými mestami alebo regiónmi Slovenska. S týmto zámerom vznikli podujatia, ako Klavírna súťaž Pála Kadosu, festival Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom a konferencia Hommage à Bartók. Maďarská spoločnosť priateľov hudby na Slovensku sa po svojom vzniku zapojila aj do rozvíjania a šírenia zborového hnutia na Slovensku. Roku 1992 sa stala hlavným organizátorom celoslovenského festivalu maďarských detských a mládežníckych speváckych zborov na Slovensku Znejúca pieseň v Nových Zámkoch a od roku 1992 spoluorganizátorom celoslovenského festivalu speváckych zborov dospelých na Slovensku pod názvom Kodályove dni v Galante. 42

Po uplynutí dvadsiatich aktívnych rokov sa otvára priestor na rekapituláciu, hodnotenie a bilancovanie činnosti spoločnosti z odborného, organizačného, umeleckého, kultúrno-spoločenského, hudobnoedukačného, ale aj ľudského hľadiska. Prirodzene si kladieme otázku, aký význam má táto snaha, úsilie a práca? Jednoznačnú odpoveď nachádzame v kvantitatívnych i kvalitatívnych ukazovateľoch. Maďarská spoločnosť priateľov hudby na Slovensku v rokoch 1990 až 2010 vytvorila a zrealizovala tri samostatné projekty. Prvým stálym podujatím je bienále Klavírnej súťaže Pála Kadosu organizované s celo-slovenskou pôsobnosťou v Leviciach, v rodnom meste Pála Kadosu.58 Organizáciou Klavírnej súťaže Pála Kadosu, ktorej prvý ročník sa konal roku 1993, chcela spoločnosť prispieť k šíreniu tvorby a hudobného odkazu tohto významného skladateľa a pedagóga na Slovensku. Počas úspešných deviatich ročníkov v rokoch 1993 až 2009 sa na súťaži predstavilo spolu 316 mladých klaviristov, najmä z regiónov južného a východného, čiastočne aj stredného Slovenska. Mimoriadnu pozornosť si zaslúžia základné umelecké školy z Bratislavy, Komárna a tiež domáca ZUŠ v Leviciach, ktoré sa zúčastnili všetkých deviatich ročníkov. Súťažiacich v najhojnejšom počte vykazujú taktiež tieto mestá (Bratislava 78, Komárno 54, Levice 35). Je potrebné oceniť aj účasť základných umeleckých škôl zo vzdialenejších regiónov, napríklad z Košíc (22), z Kráľovského Chlmca (8), Rožňavy (6) a Plešivca (5). Z kvalitatívneho hľadiska je možno poukázať aj na dosiahnuté výsledky niektorých umeleckých škôl. Najviac ocenení, umiestnení a mimoriadnych cien získali súťažiaci zo základných umeleckých škôl v Bratislave, po ktorých nasledujú žiaci z Košíc. V menšom počte, čo zodpovedá populačne menším školám, si ocenenia odniesli súťažiaci z Komárna, Levíc, Nových Zámkov, Nitry i Dunajskej Stredy. Okrem ocenení a hodnotných cien sa účastníkom súťaže dostalo aj odbornej a morálnej podpory vo forme ponúk a pozvaní prezentovať sa doma a v Maďarsku na rôznych hudobných a kultúrnych fórach. Z domácich podujatí to boli predovšetkým koncerty Pódium mladých talentov v rámci festivalu s medzinárodnou účasťou Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom v Šahách (1997), Lučenci (2001) a Rimavskej Sobote (2006), ale aj v rámci konferencie, resp. spomienkového koncertu Hommage à Bartók, usporiadanom pri príležitosti 125. narodenia Bélu Bartóka v Mirbachovom paláci v Bratislave (2006). Najúspešnejším súťažiacim sa na popud 43

klavírnej umelkyne a profesorky Mariann Ábrahám z Budapešti, členky poroty a predsedníčky EMCY v Maďarsku, ponúkla možnosť vystúpiť v takých renomovaných inštitúciách, akými sú Hudobná univerzita Franza Liszta v Budapešti (1994, 2003), či Bartókovo múzeum v Budapešti (1996). Členovia poroty venovali pozornosť aj nezištnej práci pedagógov a v rámci jednotlivých ročníkov udelili cenu, resp. pochvalu poroty tým pedagógom, ktorí pripravovali najúspešnejších súťažiacich. Roku 2009 mimoriadnu cenu poroty za najväčší počet pripravených žiakov získala ZUŠ v Komárne. Najväčší význam Klavírnej súťaže Pála Kadosu však nepochybne spočíva v jej „internacionálnom“ poslaní. V mene hudobného odkazu maďarského skladateľa a pedagóga európskeho formátu prostredníctvom hudby zbližuje mladých umelcov, pedagógov, rôzne generácie milovníkov hudby bez ohľadu na ich národnú identitu. Širokospektrálne sú zamerané festivaly Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom a Kodályove dni. Spoločným menovateľom týchto podujatí je spätosť so životom a tvorivou činnosťou Bélu Bartóka59 a Zoltána Kodálya na Slovensku.60 Prvý ročník festivalu Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom bol zorganizovaný roku 1991 pri príležitosti 110. výročia narodenia Bartóka. Doposiaľ sa uskutočnilo päť ročníkov v rôznychh mestách Slovenska: Komárno (1991), Šahy (1994, 2001), Lučenec (1997) a Rimavská Sobota (2006). Cieľom viacdňového podujatia je ísť v stopách Bartóka po Slovensku. Preto sú jednotlivé ročníky festivalu úzko späté práve s vyššie uvedenými mestami. Aktívnymi účastníkmi podujatia sú talentovaní žiaci základných, stredných a vysokých škôl umeleckého zamerania, študenti stredných škôl a hudobno-vzdelávacích inštitúcií, interpreti, umelci, pedagógovia, hudobníci, súbory a spevácke zbory zo Slovenska i zahraničia. Súčasťou viacdňového festivalu sú umelecky i hudobno-edukačne zamerané podujatia: Slávnostný otvárací koncert (v rámci ktorého vystupujú pozvaní hostia, profesionálni umelci, interpreti, komorné telesá alebo domáce i zahraničné spevácke zbory), Pódium mladých talentov (koncert, v rámci ktorého majú možnosť sa prezentovať mladí talentovaní domáci hudobníci), Bartók deťom (mládežnícky „výchovný“ koncert, v rámci ktorého deti a mládež tlmočia Bartókove diela s cieľom priblížiť hudbu Bélu Bartóka mladšej generácii, resp. prezentovať Bartókovu tvorbu formou „deti deťom“), Moja cesta k Bartókovi – hudobný kvíz (ponúka študentom stredných škôl možnosť rozširovať, prehľbovať a konfrontovať svoje vedomosti o živote a tvor44

be predovšetkým Bélu Bartóka). V rámci každého ročníka festivalu je pre hudobný kvíz presne určená centrálna téma, resp. problematika, ktorá súvisí s tvorivou činnosťou autora, ale aj s aktuálnou problematikou. Zborový festival Kodályove dni predstavuje „komplex“ kultúrnych a hudobných podujatí, ktoré sa organizujú od roku 1969 v Galante, kde Zoltán Kodály strávil sedem rokov svojho detstva. Kodályove dni majú okrem centrálneho podujatia, ktorým je kvalifikačná súťaž speváckych zborov dospelých, aj ďalšie hudobné a kultúrne podujatia (semináre a sympóziá – prevažne o živote a diele Zoltána Kodálya, koncerty hosťujúcich speváckych zborov, koncerty účastníkov v okolitých obciach, koncerty symfonických orchestrov, spoločné vystúpenia dospelých speváckych zborov z okresu Galanta, kladenie vencov k soche Zoltána Kodálya, stretnutia pri ľudových tancoch, rôzne výstavy). Tento celoslovenský festival speváckych zborov dospelých na Slovensku v rozpätí rokov 1969 až 2009 priniesol štrnásť ročníkov s trojročnou časovou periodicitou, v rámci ktorých je zdokumentovaných takmer 250 zborových vystúpení. Poslaním uvedených festivalov je sprístupniť umelecký i hudobnopedagogický odkaz týchto dvoch významných osobností hudby 20. storočia širokej verejnosti z interpretačného, pedagogického a etnomuzikologického hľadiska. Doterajšie ročníky oboch festivalov sa tešia bohatej návštevnosti, mimoriadnej obľube a záujmu. Je to dôkaz kvality pripravovaných podujatí, koncertov, súťaží, konferencií, sympózií či výstav, na ktorých participujú mladí interpreti, hudobní vedci, pedagógovia, spevácke zbory, amatérski, ale aj profesionálni hudobníci. Kladne možno hodnotiť aj podujatie Hommage à Bartók, ktoré sa uskutočnilo v roku 2006 v Bratislave pri príležitosti 125. výročia narodenia Bélu Bartóka. Konferencia s prednáškami popredných domácich odborníkov i hostí z Maďarska, ako aj slávnostný koncert v malebnom priestore Mirbachovho paláca zaznamenali pozitívny ohlas. Z hľadiska hudobno–edukačného nepochybne najväčší význam má festival detských a mládežníckych speváckych zborov Znejúca pieseň. Na základe skúseností z prvého ročníka festivalu Kodályove dni z roku 1969 sa organizátori rozhodli oddeliť prehliadku, resp. súťaž detských a mládežníckych speváckych zborov a speváckych zborov dospelých. Nový festival s názvom Znejúca pieseň, konajúci sa od roku 1971 s trojročnou periodicitou v Nových Zámkoch, je venovaný prezentácii 45

mládežníckych speváckych zborov. K pôvodným organizátorom prvých siedmich ročníkov festivalu sa roku 1992 pridala Maďarská spoločnosť priateľov hudby na Slovensku (čiže dva roky po svojom vzniku). Od deviateho ročníka sa stala hlavným organizátorom a spolu s Mestským úradom Nové Zámky, Mestským kultúrnym strediskom Nové Zámky, Regionálnym kultúrnym strediskom Nové Zámky a územným výborom Csemadoku v Nových Zámkoch sa stará o rozvoj zborového hnutia na Slovensku. Napĺňa tým svoje poslanie, ktorým je podporovať detské a mládežnícke spevácke zbory na Slovensku a poskytovať priestor na prezentáciu začínajúcim i známym speváckym zborom. Tento zborový festival počas svojej už štyridsaťročnej existencie (1971–2010) nič nestratil na aktuálnosti a popularite. Počas štrnástich ročníkov sa odprezentovalo a zdokumentovalo vyše 170 vystúpení detských a mládežníckych speváckych zborov z najrôznejších regiónov Slovenska od Bratislavy až po Košice. Na záver pri konfrontácii pozitívnych i negatívnych skúseností možno s radosťou konštatovať, že dvadsaťročná existencia Maďarskej spoločnosti priateľov hudby na Slovensku je opodstatnená, plnohodnotná a úspešná. Svojou činnosťou, rôznymi umeleckými a pedagogickými aktivitami vo významnej miere ovplyvňuje hudobný život na Slovensku. Zúčastneným poskytuje priestor na aktívnu prezentáciu doma i v zahraničí a súčasne sprostredkúva stretnutia s významnými hudobnými osobnosťami, ako sú: Sándor Szokolay (MR) – hudobný skladateľ, nositeľ Kossuthovej ceny; Mariann Ábrahám (MR) – klaviristka, profesorka Hudobnej univerzity Franza Liszta v Budapešti, predsedníčka EMCY v Maďarsku; Sándor Falvai (MR) – klavirista, profesor a bývalý rektor Hudobnej univerzity Franza Liszta v Budapešti; Silvia Čápová-Vizváry (SR) – klaviristka, profesorka Musik Hochschule vo Viedni; Nancy Li Harper (Portugalsko) – klaviristka, riaditeľka EMCY v Portugalsku; Eva Radics (Rakúsko) – zbormajsterka, profesorka Univerzity múzických umení v Grázi; Lajos Vass (MR) – zbormajster, pedagóg; Ferenc Sapszon (MR) – zbormajster a pedagóg; Péter Erdei (MR) – zbormajster a bývalý riaditeľ Hudobnopedagogického inštitútu Zoltána Kodálya v Kecskeméte; Judit Hartyányi (MR) – zbormajsterka, pedagóg Hudobnej univerzity Franza Liszta v Budapešti; László Vikárius (MR) – muzikológ, vedecký pracovník Hudobnovedného inštitútu Maďarskej akadémie vied; András Fodor (MR) – básnik, vyznamenaný Kossuthovou cenou a mnohí ďalší. 46

Poslanie Maďarskej spoločnosti priateľov hudby je zároveň aj prianím spoločnosti, rozvíjať a šíriť zborové hnutie ale i hudobný odkaz významných maďarských osobností hudobného života na Slovensku. Mottom spoločnosti sa stali slová Bélu Bartóka a Zoltána Kodálya: „Nech sa hudobné diela dostanú tam, kde boli adresované, do sŕdc ľudí!“ a „Nech patrí hudba každému!“

Poznámky 56 Ohlasy a čiastkové informácie o uvedených podujatiach sa nachádzajú o.i. v publikáciách: Tóth, L.–Filep, T.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. (Je to všeobecný prehľad o vybraných ročníkoch festivalu Kodályove dni (1.,2., 10. ročník) a festivalu Znejúca pieseň (1., 10. ročník); Csanda, G.–Tóth, K.: Magyarok Szlovákiában, Kultúra; Sedlický, T.: K dejinám zborového spevu na Slovensku – 6. (O festivale Kodályove dni v období 1969–2002 a o festivale Znejúca pieseň v rokoch 1971–2001). 57 V roku 2009 Ústredný výbor Csemadoku udelil Dr. Emese Duka-Zólyomiovej plaketu za jej zaslúžilú prácu v Csemadoku a spoločnosti. 58 Pál Kadosa (1903–1983) je jednou z najvýznamnejších osobností maďarskej i európskej hudby 20. storočia. Spolu s Bélom Bartókom i Zoltánom Kodályom v podstatnej miere ovplyvnil smerovanie hudobného života i hudobnej pedagogiky v Maďarsku. Popredný skladateľ, klavirista a pedagóg Pál Kadosa (pôvodným menom Pál Weisz) sa narodil 6. septembra 1903 v Leviciach. Žil tu takmer osem rokov, neskôr krátku dobu žil v Trnave a roku 1918 sa odsťahoval do Budapešti, kde sa natrvalo usadil a pôsobil do konca života ako všestranná hudobná osobnosť. Vychoval generácie úspešných a vynikajúcich profesionálnych umelcov i pedagógov. K jeho žiakom patril napríklad Zoltán Kocsis, György Ránki, András Schiff, Jenő Jandó, György Kurtág, Ferenc Rados, Mariann Ábrahám, ktorí v podstatnej miere prispeli k šíreniu jeho mena ako pedagóga i skladateľa doma i v zahraničí. 59 Bartókov život a tvorivá činnosť (interpretačná, skladateľská a etnomuzikologická) sa viazali k územiu Slovenska. Prvé kontakty so Slovenskom sa vytvorili v Bratislave v rokoch 1892 a 1899, kde Bartók žil a študoval. Z neskorších rodinných a priateľských vzťahov je potrebné spomenúť jeho žiakov na Hudobnej akadémii Franza Liszta v Budapešti, zároveň blízkych priateľov i kolegov Alexandra Albrechta a Štefana Németha Šamorínskeho, klaviristku Helenu Gáfforovú Magyarovú a v neposlednom rade jeho druhú manželku Dittu Pásztoryovú. Bartók na Slovensku vyvíjal tiež bohatú koncertnú činnosť (ako klavirista 19-krát vystupoval v Bratislave, Košiciach, Prešove, Komárne, Lučenci a Rimavskej Sobote). V rokoch 1906–1918 zbieral na Slovensku slovenské aj maďarské ľudové piesne a zapisoval tiež inštrumentálnu ľudovú hudbu. Systematické zbieranie a zapisovanie začal v Gemerskej župe, pokračoval v Nitrianskej, Komárňanskej a Hontianskej župe. Od roku 1914 sa na území Slovenska venoval výlučne zbieraniu slovenských ľudových piesní. V tejto fáze sa sústredil na stredoslovenský región, najmä

47

okolie Zvolena. Zaznamenané ľudové piesne z územia Slovenska sa pretavili aj do jeho kompozícií. Približne každá tretia Bartókova skladba je inšpirovaná ľudovou hudbou vokálnou či inštrumentálnou. V jeho inštrumentálnych a vokálnych kompozíciách nájdeme 85 slovenských ľudových nápevov. Najznámejšie z nich sú klavírny cyklus Deťom (1908–1909), Tri rondá na slovenské ľudové motívy (1916–1927), Štyri slovenské ľudové piesne pre spev a klavír (1907–1916), Štyri slovenské ľudové piesne pre zbor a klavír (1917). Spracovaním a citovaním maďarských, slovenských, rumunských, bulharských ľudových piesní Bartók vyjadril svoju úctu a lásku k hudbe iných národov. Často hovoril o tom, že k pochopeniu jeho hudby je najlepším kľúčom východoeurópska ľudová hudba. V tomto duchu sa nieslo takmer celé jeho životné dielo. 60 Zoltán Kodály (1882–1967) patrí medzi popredných skladateľov a hudobných pedagógov 20. storočia. So Slovenskom ho spájajú študentské roky i etnomuzikologická činnosť. V rokoch 1885–1892 žil a študoval v Galante, neskôr v Trnave (1892–1896). Počas študentských rokov na Gymnáziu v Trnave sa spoznal so slovenským skladateľom Mikulášom Schneiderom Trnavským. V rokoch 1905–1920 Kodály navštevoval územie Slovenska s cieľom zbierania ľudových piesní, a to predovšetkým v okolí Galanty a Nitry. Osemnásť z týchto zaznamenaných melódií vo svojich kompozíciách aj spracoval, resp. citoval. Sú to predovšetkým diela pre spevácke zbory: Dve ľudové piesne z oblasti Zobora (1908), Obrazy z Mátry (1908 - kde sa nachádzajú dve ľudové melódie z oblasti Gemera a Nitry), Maďarské ľudové piesne (1906 - cyklus vydaný spoločne s B. Bartókom). Patrí sem aj Kodályho najznámejšie dielo Tance z Galanty (1933 - inšpirované hudobnou kultúrou Galanty) i dielo s pedagogickým zámerom Bicinia Hungarica, venované Kodályovým „bosonohým spolužiakom spred päťdesiatich rokov“.

48

BIBLIOGRÁFIA Albert, Mária: Száz esztendeje született Kadosa Pál. Jandó Jenő viszszaemlékezése. Muzsika, 2003, 46. évf., 9. sz. ISSN 0027-5336 Bónis, Ferenc: Élet – képek: Bartók Béla. Balassi Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963 506 649 Bónis, Ferenc: Kadosa Pál. Zeneműkiadó, Budapest, 1965 Bónis, Ferenc: Így láttuk Kodályt. Zeneműkiadó, Budapest, 1982. ISBN 963-330-378-8 Borsická, Margaréta: Spoločnosť priateľov hudby na Slovensku. [Diplomová práca.] KH PF UKF v Nitre, 2010. Breuer, János: Kadosa Pál emlékének őrzői. In: Muzsika, 1989, 32. évf., 2. sz. ISSN 0027-5336 Csanda, Gábor–Tóth, Károly: Magyarok Szlovákiában, Kultúra (1989-2006). III. kötet. Šamorín, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006. ISBN 80-89249-05-1 Csehi, Ágota: Bartók Béla és a felvidék. Komáromi Lapok, Komárom–Esztergom megyei önkormányzat, Komárom, 1994. Csehi, Ágota: Bartók szlovákiai kapcsolatai és azok hatása alkotómunkásságára. In: Parlando (Zenepedagógiai folyóirat). A MZ és TSZ, Budapest, XLIII. évf., 2001, 3. sz., 5–13. o. ISSN 0133-2767 Csehi, Ágota: Bartók Béla Szlovák népdalok 3. kötetének bemutatója Pozsonyban. In: Parlando (Zenepedagógiai folyóirat). A MZ és TSZ, Budapest, 51. évf., 2009, 6. sz., 48-51. o. ISSN 0133-2767 Csehi, Ágota: A Kadosa Pál Zongoraverseny IX. évfolyama. In: Katedra. Lilium Aurum, Dunajská Streda, 2009, december, 17. évf., 4. sz., 38. o. ISSN 1335-6445 Csehi, Ágota: Kadosa Pál zenei üzenete Szlovákiában. In: Parlando (Zenepedagógiai folyóirat). A MZ és TSZ, Budapest, 52. évf., 2010, 1. sz., 31–32. o. ISSN 0133-2767. Internet: Csehi, Ágota: Kodály Zoltán és Szlovákia. In: Parlando (Zenepedagógiai folyóirat). A MZ és TSZ, Budapest, 50. évf., 2008, 1. sz. ISSN 0133-2767. Internet: 49

Csehi, Ágota: Szlovákiai gyermek, és ifjúsági kórusok országos fesztiválja. In: Katedra. Lilium Aurum, Dunajská Streda, 2010. szeptember, 18. évf., 1. sz., 32-33. o. ISSN 1335-6445 Dalos, Anna: Kadosa Pál: Magyar zeneszerzők 26. Mágus Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963-9433-15-2 Duka-Zólyomi, Emese: A zene mindenkihez szól: Beszélgetés dr. Duka-Zólyomi Emesével, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága elnökével / Duka-Zólyomi Emese, Kamoncza Márta. Hét, 39. évf., 4. sz. (1994), 1. o. Duka-Zólyomi, Emese: Bemutatjuk a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát. In: Mentronóm. 1995. augusztus 3–4. sz. Duka-Zólyomi, Emese: Él a dal: A jubiláló zselízi és somorjai vegyeskar hangversenyéről. In: Új Szó, 45. évf., 67. sz. (1992. 3. 19.) 5. o. Duka-Zólyomi, Emese: Galántai harmóniák: 9. Kodály Napok – 1993. május 28–30. In: Új Szó, 46 évf., 139. sz. (1993. 6. 17.), 9. o. Duka-Zólyomi, Emese: Kodályra emlékeztek: Komáromban egyre nagyobb teret kap a kórusmozgalom. In: Új Szó, 55. évf., 100. sz. (2002. 4. 30.), 8. o. Duka-Zólyomi, Emese: Kórusfesztivál Kodály városában. / DukaZólyomi Emese, Sipos Ildikó. In: Szabad Újság. 3. évf. 121. sz.(1993. 5. 27.), 4. o. Duka-Zólyomi, Emese: Ma vagyon, ma vagyon piros Pűnkösd napja...: 10. Kodály Napok, Galánta, május 17–26. In: Új Szó, 49. évf. 129. sz. (1996. 6. 4), 8. o. Duka-Zólyomi, Emese: Találkozunk 2001-ben: harmincadik születésnapját ünnepelte a Csengő Énekszó Új Szó, 51. évf. 129. sz. (1998. 6. 6.) 9. o. Gyurkovics, Róza: Befejeződtek Galántán a XIV. Kodály Napok. In: Felvidék ma (Az első szlovákiai magyar portál). [online]. 26.5.2008 [cit. 18.2.2010]. Internet Gyurovszky, Andrea: Zenét, zenét, zenét ... /Gyurovszky Andrea, Duka-Zólyomi Emese. In: Nap., 3. évf., 26. sz. (1991), 32. o. Horváth, Géza: Ha megszólít az ének ... (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]). Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004. ISBN 80-8062-219-1 50

Horváth, Géza: 200. výročie narodenia Franza Schuberta a 15. výročie založenia Miešaného zboru Franza Schuberta – Franz Schubert születésének 200. évfordulója és a zselízi Franz Schubert Vegyeskar megalakulásának 15. évfordulója. Mestský úrad v Želiezovciach, 1997 Horváth, Géza: 20 éves a zselízi Franz Schubert Vegyeskar. Franz Schubert Vegyeskar, Zselíz, 2002. Horváth, Géza: Franz Schubert Vegyeskar, Zselíz – Miešaný zbor Franza Schuberta, Želiezovce – 25, 1982–2007. Občianske združenie „Želiezovské hlasy“ – „Zselízi Hangok” polgári társulás. Želiezovce/ Zselíz, 2007. Horváth, Géza: Csengő Énekszó. Új Ifjúság, 1989. V. 24. Kovács, Zoltán: Nagymegyeri kórusok a legjobbak között. In: PARAMETER. [online]. 28.5.2008 [cit. 25.3.2010]. Internet: Józsa, Mónika: A felvidéki magyar kórusmozgalom. In: Nyelvünk és Kultúránk. Budapest, A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2004/2, 40–45. o. ISSN 0133-2066 Józsa, Mónika: A felvidéki magyar kórusmozgalom helyzete. In: Harmadik Magyar Karvezető Konferencia. Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2004, 16–18. o. Józsa, Mónika: A felvidéki magyar kórusok helyzete. In: Zeneszó, 2004, 14. évf., 3. sz., 12–13 o. Nováček, Zdenko: Hudba v Bratislave. Bratislava, Opus 1978. Sedlický, Tibor–Pazúrik, Milan: K dejinám zborového spevu na Slovensku – 6., Univerzita Mateja Bela v Banskej Bystrici: Akademická Banská Bystrica, 2003. ISBN 80-8055-796-6 Sipos, Béla: XIV. Kodály napok Galántán. In: GALANTSKÉ NOVINY. [online]. 2008. ročník: XVII, číslo: 6. [cit. 25.3.2010]. Dostupné na internete: Stirber, Lajos: Visszatekintés a XIV. Kodály Napokra egy obsitos zenepedagógus szemével. In: Pedagógusfórum (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Lapja). 2008 nov., dec., VII. évf., 9–10. sz. Internetes portál: www.szmpsz.sk Szalay, Olga: Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963 05 8173 6 51

Szőke, József–Viczián, János: Ki kicsoda Kassától Prágáig. Babits kiadó, Budapest, 1993. ISBN 963 7806 83 0 Tóth, László–Filep, Tamás Gusztáv: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, (irodalom, tudomány, könyvkiadás, színház, képzőművészet, ének, zene, tánc), 3. kötet. ISTER, Budapest, 1999. ISBN 963 85953 2 9 Vajda, Igor: K dejinám hudobného života v Bratislave 1918– 1938 (pôsobenie národnostných spolkov v zrkadle dobovej tlače). In: Musicologica Slovaca IX. Bratislava: VEDA, vydavateľstvo SAV, 1985, 41–15. o. Záreczky, László: „Szebb, ha ketten összedalolnak“. In: Vasárnap. 1993. május 30., 26. évf., 21. sz., 9. o. ISSN 1419-01 09. Zongoraverseny volt Léván. In: Garamvölgye. 1993. nov. 11., 26. évf., 43. sz., 1. o. XII. Csengő Énekszó (Tizennégy kar nyert aranykoszorús minősítést). In: Új Szó [online]. 2.6.2004. [cit 18.2.2010]. Internet: ISSN 1336-21 19 XIII. Csengő Énekszó országos fesztivál. In: Felvidék ma [online]. 18.5.2007 [cit. 28.2.2010]. Internet: ISSN 1336-39 72

52

FOTÓDOKUMENTÁCIÓ FOTODOKUMENTÁCIA

53

54

A Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamának megnyitója a lévai MAI koncerttermében (2009. november 11.) Otvorenie 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu v koncertnej sále ZUŠ Leviciach (11. november 2009)

Ábrahám Mariann a zsűri elnöke és Duka-Zólyomi Emese a társaság elnökének záróbeszéde a Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamán Príhovor predsedníčky poroty Mariann Ábrahám a predsedníčky spoločnosti Emese Duka Zólyomi v rámci 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu

55

A Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamának versenyzői Súťažiaci 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu

56

A Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamának zsűritagjai: Bonnyai Apolka, Csehi Ágota, Belák Erzsébet Členovia 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu: Apolka Bonnyai (MR), Agáta Csehiová (SR) Erzsébet Belák (MR)

A Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamának meghívója Pozvánka a program 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu

57

A Kadosa Pál Zongoraverseny 9. évfolyamának plakátja és programja Plagát a program 9. ročníka Klavírnej súťaže Pála Kadosu

58

Az V. Bartók Béla Zenei Találkozó konferenciájának előadói (Rimaszombat, 2009. november 24.) Prednášajúci na konferencii v rámci 5. ročníka festivalu Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom v Rimavskej Sobote 24. novembra 2009 Kis Katalin (MR), Dr. Duka-Zólyomi Emese (SR), Csüllög Judit (MR), Várady Krisztina (MR), Dr. Dombi Józsefné (MR), Radics Éva (A), Dr. Csehi Ágota (SR) Radics Éva a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanárának előadása az V. BBZT konferenciáján Rimaszombatban Prednáška Evy Radics, profesorky Hudobnej Univerzity v Grazi (Rakúsko) na konferencii 5. ročníka festivalu Hudobné stretnutie s Bélom Bartókom

59

Bartók Béla emléktáblájának avatása az V. BBZT keretében Rimaszombatban Slávnostné odhalenie pamätnej tabule Bélu Bartóka v rámci 5. ročníka Hudobného stretnutia s Bélom Bartókom v Rimavskej Sobote (2006)

60

Bartók Béla emléktáblája Rimaszombatban a Tatra szálló falán Pamätná tabuľa Bélu Bartóka na stene hotela Tatra v Rimavskej Sobote

Pásztory Ditta szüleinek sírja a rimaszombati köztemetőben Hrob rodičov Ditty Pásztoryovej na cintoríne v Rimavskej Sobote

61

Koszorúzás Pásztory Ditta szüleinek sírjánál a rimaszombati köztemetőben 2009. november 25-én Kladenie vencov na hroby rodičov Ditty Pásztoryovej, druhej manželky Bélu Bartóka v Rimavskej Sobote (2009)

62

Hommage à Bartók – konferencia, Pozsony 2006. október 21. Hommage à Bartók – konferencia v Bratislave (21. október 2006)

Bartók Béla emléktáblájának koszorúzása Pozsonyban (2006. október 21.) Kladenie vencov k pamätnej tabuli Bélu Bartóka v Bratislave (21. október 2006)

63

Bartók Béla emléktáblája Pozsonyban a Bartók család Kórház utcai házának falán Pamätná tabuľa Bélu Bartóka v Bratislave na Špitálskej ulici

64

17. Hommage à Bartók – emlékhangverseny a Mirbach-palotában Pozsonyban, 2006. október 21-én Slávnostný spomienkový koncert v Mirbachovom paláci v Bratislave (21. október 2006)

65

A Kodály Napok XIV. évfolyama Galántán (2008. május 23–25.) 14. ročník Kodályových dní v Galante (23–25. máj 2008)

66

A Csengő Énekszó – gyermek és ifjúsági kórusfesztivál 13. évfolyama Érsekújvárban 13. ročník festivalu detských a mládežníckych speváckych zborov Znejúca pieseň v Nových Zámkoch

A Csengő Énekszó 13. évfolyamának zsűritagjai Členovia poroty 13. ročníka festivalu Znejúca pieseň

67

20 éves a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, a konferencia és az ünnepi hangverseny programja

68

Program konferencie a koncertu 20 rokov existencie Maďarskej spoločnosti priateľov hudby na Slovensku

69

70

TARTALOMJEGYZÉK Dr. Duka-Zólyomi Emese: Köszöntő.................................................. 5 Előszó .................................................................................................. 7 1. A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának múltja, jelene, célja és küldetése ................................................................. 8 2. Kadosa Pál – Szlovákia és a Kadosa Pál Zongoraverseny ........... 10 3. Bartók Béla – Szlovákia és a Bartók Béla Zenei Találkozó ........ 17 3.1. Hommage à Bartók ................................................................ 24 4. Kodály Zoltán – Szlovákia és a Kodály Napok ........................... 27 5. Csengő Énekszó ........................................................................... 34 6. Visszatekintés, összegzés, konklúzió ............................................ 39 7. Dvadsať rokov existencie Maďarskej spoločnosti priateľov hudby na Slovensku ....................................................................... 42 Bibliográfia ....................................................................................... 49 Fotódokumentáció – Fotodokumentácia ........................................... 53

71

CSEHI ÁGOTA 20 ÉVES A SZLOVÁKIAI MAGYAR ZENEBARÁTOK TÁRSASÁGA Kiadta Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, Pozsony A nyomdai előmunkálatok a Csemadok Művelődési Intézetében készültek Dunaszerdahelyen Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen Megjelent 500 példányban Kiadás éve: 2010

72