C S E C S E M ŐÉS G Y E R M E K H A L A N D Ó S Á G KÉT PEST KÖRNYÉKI KÖZSÉGBEN A MÚLT SZÁZAD 7 0 —80 -AS É V E I B E N írta: K Á R P Á T I
ENDRE
(Budapest)
1876 őszén a Rókus-kórház szülészeti osztályának fiatal segédorvosa megrázó d o k u m e n t u m o k a t tár az ország közvéleménye elé a Pester L l o y d b a n megjelent cikkeiben [ 1 ] , A nagy gyermekhalandóságra, s ezen belül is az akkori társa dalom megbélyegzett páriáira, az ún. törvénytelen gyermekek megdöbbentő méretű halálozására irányítja a figyelmet. Ez a fiatal orvos dr. Szalárdi Mór, aki bécsi és párisi tanulmányainak befe jezése után a Rókus-kórház szolgálatába állt. A kórházban ebben az időben sok törvénytelen csecsemő született. Figyelme arra irányul, m i lesz az i t t született csecsemők további sorsa? Vizsgálódásainak eredménye döbbenetes. Kiderül, hogy 53 szülőnő többszöri szüléssel világrahozott 199 törvénytelen gyermeke közül csupán 14 maradt életben. Ez a felfedezés döntő hatású volt Szalárdi pályájának további alakulására. A z indítást ez az élmény adta, az életmű be tetőzése a magyar gyermekvédelem alapjainak lerakása volt. Szalárdi feltárta és leleplezte e szörnyű gyermekhalandóságnak egész mecha nizmusát. A z anyák törvénytelen gyermekeiket felnevelni nem tudták, kény telenek v o l t a k dajkaságba a d n i . Nemcsak a szegények lakta kerületekben: a Ferenc- és Józsefvárosban, Kőbányán, de a főváros környékén i s : M o n o r o n , Üllőn, T ö k ö l ö n és még sok-sok pestkörnyéki közsgében nagy számban fogadtak „ á p o l á s b a " törvénytelen gyermekeket. A törvénytelen születések száma orszá gosan 40 0 0 0 , Budapesten 1877-ben eléri a 4000-et, a születések 30,5%-át. A fővárosban valóságos iparággá fejlődött a „gyermekelhelyezés", a velük való üzé rkedés. A z egyik ilyen elhelyező néhány év alatt több m i n t 600 gyermeket adott k i vidékre. E főként csecsemőknek döntő többsége bejelentés nélkül került az említett községekbe, ahol rendszerint néhány hónap vagy 1 — 2 év alatt n y o m u k veszett. É v e n t e 1000-nél jóval több törvénytelen gyermek került ilyen módon a pestkörnyéki községekbe. A főváros, még a 70-es években bizonyos intézkedésekkel próbál gátat vetni a gyermekkiáramlásnak, feltételekhez kötve a dajkavállalást. Ezek az intézkedések azonban igen kevés eredménnyel jártak. Erre utalnak egy hivatalos levélnek sorai, melyet Szalárdi leleplező írásai után közel 20 évvel később a fővárosi hatóság Pest megye alispánjához intézett: „Az egyes üzérek által folytatott gyermekkivitel szomorú tény, amelyen saját hatáskörünkben segíteni nem bírunk. Köztudomású ugyanis, hegy Pest megye szomszédos községeiben a lakosság nagy
T Ö R V É N Y T E L E N S Z Ü L E T É S E K ARÁNYA (100 élveszületés után %-ban) Év
Magyar országon
1870 1871 1872 1873 1874 1875 187G
Pest megyében
Budapesten
6,8 6,6 6,5 6,5 6,5 7,6 7,3
14,6
30,5 29,4 31,2 29,4 29,1 29,7 30,1
1877 1878 1879 1880
7,4 7,3 7,7 7,9
14,9 15,0 15,3 15,8
30,5 31,9 32,8 33,0
1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888
8,6 8,8
15,4 15,7
32,2 32,0
Monoron
6,6 10,2 5,8 8,9 11,8 Nincs bejegyzés 10,5 17,9 5,0 Nincs bejegyzés 11,8 11,2 14,3 10,3 10,4 9,1 12,1 11,1
Üllőn
11,0 13,0 4,6 3,6 11,2 4,6 10,8 4,0 4," 6,0 9,4 7,1 2,3 10,3 7,3 6,5 6,5 4,4
része valóságos gyermekkiviteli üzletet folytat, amelynek arányát a községek temetői mutatják meg" [ 2 ] , A V I I I . kerületi elöljáróság a dajkakérdés rendezése ügyében tett felterjesztésében is döbbenetes sorok vallanak a kor viszonyairól, erkölcsi állapotáról, a törvénytelen születésekről, melyek „egyes szülésznőknél és más e célra kenyérkereseti forrásul berendezett házaknál történnek, melyekről a ható ságoknak a legkisebb tudomásuk nincsen, valamint arról sem, hogy az ilyen búvó helyeken született gyermekek, ki által, mikor és hova helyeztetnek el" [ 3 ] . Ez a beadvány is hangsúlyozza, hogy Pest megyében számos olyan község van, melynek lakosai „majdnem kizárólag Budapesten született gyermekek tartásából tengődnek, s amint egyik gyermek elhal, azonnal másikért jönnek a fővárosba, mely lélekvásárlásról Pest vármegye administradójának tudomással kell bírnia.. [4]. Körösi József, a kor kiváló statisztikusa számos munkájában behatóan elemzi a gyermekhalandóságot a fővárosban. A z elsők egyike, aki a gyermekhalandóság szociális vonatkozásait hangsúlyozza. A törvénytelen gyermekek halandóságával kapcsolatban említi, hogy éppen azokban a kerületekben a legnagyobb a halan dóság, ahol sok az „áponcz" gyerek. Ezek a kerületek a törvénytelen gyermekek „letéthelyei"'. 1874-ben Ferencvárosban az 5 éven aluli gyermekeknek 04,5%-a, a Józsefvárosban 67,7%-a, Kőbányán pedig 76,6%-a halt meg. Nemcsak Budapesten magas a gyermekhalandóság, s ezen belül a törvény telenek halálozása, de igen magas a vidéki városokban is. így p l . M i s k o l c o n az 1880—1884 között meghalt 1290 1 éven aluli csecsemőből 844 törvénytelen v o l t és közülük 580 volt dajkaságba adva [ 5 ] . Kecskeméten 83%-os, Pápa környékén
èO%-os v o l t a törvénytelen gyermekek halálozása „részint a mesterséges rossz táplálkozás, részint bűnös elhanyagolás következtében [6], M i n t említettem, a Pest környéki falvakba kihelyezett gyermekeknek csupán egy töredéke volt bejelentve. Ez a kategória az, melynek sorsát nyomon lehet követni, számukról, halálokaikról, korukról áttekintést lehet n y e r n i . Ezért kellett átnéznem a monori ref. és r. k. születési és halálozási egyházi anyakönyvek be jegyzéseit 1871 — 1888. és az üllői r. k . egyházi anyakönyveket 1870—1888. között. Néhány hiányosabb évfolyam és olvashatatlan bejegyezés az eredményt nem befolyásolta. A forrásanyag teljes egészében alátámasztotta Szalárdi közel 100 évvel ezelőtt tett megállapításait a törvénytelen gyermekek halálozásának katasztrofális arányairól. Magyarország 1871—1878. között azon európai államok egyike, ahol az 5 éven aluli gyermekek halandósága a legmagasabb. A legjobbak között is első Írország, ahol az élveszülöttekhez viszonyított 5 éven aluli gyermekhalandóság a leg alacsonyabb, 16,3%-os. Viszont a sorrendben 23-ik helyen álló Spanyolország is megelőzi Magyarországot, melynek arányszáma 45,6%-os. A két vizsgált község legközelebbi tájegysége Pest megye, ezért e korra v o n a t kozó megyei gyermekhalandóságról is tájékozódnunk kell. A Pest megyei gyer mekhalandóság az országban a legmagasabbak közé tartozik. Míg H u n y a d megyében az összhalottak 31,9%-a az 5 éven aluli gyermek, addig Pest megyeA Z 5 ÉVEN A L U L I G Y E R M E K E K HALANDÓSÁGA MAGYARORSZÁGON (1852-1878) (%-ban)
Az
élveszületettekhez viszonyítva
1852 1853 1854 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 1878
35,3 42,8 45,5 41,8 36,3 43,1 44,9 40,1 38,1 38,9 44,0 48,5 61,7 46,9 38,5 39,3 42,5 46,9
Az elhal takhoz viszo nyítva 50,5 49,9 45,8 56,9 44,4 46,7 52,0 50,5 50,9 49,8 48,6 47,0 40,0 46,9 46,8 50,5 50,1 52,6
G Y E R M E K E K HALÁLOZÁSA ÜLLŐN ÉS MONORON, AZ 1 8 7 1 - 7 8 - A S É V E K ÁTLAGÁBAN (%-ban)
Az
élveszületettekhez viszonyítva
Az elhal takhoz viszo nyítva Üllőn
0 - 1 év 1 — 5 év 0—5 év
40,7 15,8 56,5
0 - 1 év 1 — 5 év 0 — 5 év
Monoron 39,0 33,5 19,0 21,0 52,5 60,4
0 — 5 év 0—5 év
Pest 50,5
50,3 18,2 68,5
megyében I 53,7
Magyarországon 45,9 I 47,2
A Z 5 É V E N A L U L I A K H A L Á L O Z Á S A PEST M E G Y É B E N 1879-1887 K Ö Z Ö T T (a halálozáshoz viszonyított %-ban) 0-1
Év 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887
hó
0—1 év
1 hó—1 év
13,3 12,2 12,8 12,4 13,4 13,3 14,3 13,0 12,1
19,0 20,9 20,8 21,2 22,1 23,5 23,3 23,4 22,9
32,3 33,1 33,6 33,6 35,5 36,8 37,6 36,4 35,0 Pest megyei átlag: monori átlag: üllői átlag:
1 — 5 év
0 — 5 év
21,2 21,3 18,7 11,1 18,5 18,9 18,0 20,8 19,7
53,5 54,4 52,3 44,7 54,0 55,7 55,6 57,2 54,7 53,5 58,3 63,1
ben, mely a megyék közötti sorrendben az 57-ik helyen áll a 63 megye közül: 54,1%. Ez a súlyos helyzet lényegében a következő évtizedben sem változik. 1879—1887. között a gyermekhalandóság megyei átlaga 53,5%. A vizsgált két községnél még a megyei átlagokat is meghaladó halálozási ará nyokat találunk. M o n o r o n 1871—1878 között 100 élveszülöttre 52,5%-os 5 éven aluli gyermekhalálozás j u t , Ü l l ő n még ennél is t ö b b : 56,5%. H a a gyermekhalá lozást az elhaltak számához viszonyítjuk, azt találjuk, hogy m o n o r o n az elhaltak 60,4%-a, Ü l l ő n pedig 68,5%-a 5 éven aluli gyermek. E magas halálozási arány a következő évtizedben sem javul jelentősen. A tárgyalt időszak alatt, tehát 1871 — 1888. között M o n o r o n 100 halott közül 59,2% az 5 éven aluli gyermek, Üllőn 65,2%.
AZ
5 É V E N A L U L I A K H A L Á L O Z Á S A M O N O R O N 1879-1888 K Ö Z Ö T T (a halálozásokhoz viszonyított %-ban) Év
1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 Átlag:
12S
0-1
év
9,8 11,9 5,4 5,7 13,7 8,2 13,0 9,3 12,8 9,1 10,7
1 hó—1 év
0—1 év
1 — 5 év
0—5 év
20,0 25,5 25,1 32,9 37,1 25,1 33,2 24,4 32,5 27,3 27,8
29,8 37,4 30,5 38,6 50,8 33,3 46,2 33,7 45,3 36,4 38,5
30,6 23,0 15,5 21,2 16,1 15,6 18,7 19,0 19,8 21,9 20,7
60,4 60,4 46,0 59,8 66,9 48,9 64,9 52,7 65,1 58,3 59,2
DAJKASÁGBA A D O T T G Y E R M E K E K HALÁLOZÁSA M O N O R O N 1871-1879 K Ö Z Ö T T Halálo zások száma
( ) - ] hó
1 hó1 év
239 27
34 13
61 12
95 25
50 2
145 27
18,6
26,3
239 35
29 11
70 19
99 30
60 5
169 35
22,1
30,3
1873 D.gy.
383 48
26 16
96 27
122 43
80 5
202 48
23,7
35,2
1874 D.gy.
264 26
28 8
68 15
96 23
65 3
161 26
16,1
23,9
1875 D.gy.
167 27
16 21
45 (i
61 27
23
84 27
32,1
44,3
1876 D.gy.
178 18
27 13
48 5
75 18
41
116 18
15,5
24,0
1877 D.gy.
244 19
29 3
73 13
102 16
56 3
158 19
12,0
15,7
1878 D.gy.
104 18
14 2
30 14
44 16
21 2
65 18
27,7
36,4
1879 D.gy.
235 23
23 3
47 17
70 20
72 3
142 23
16,2
28,6
Év 1871 1872
0-1
év
1 — 5 év 0—5 év %-ban 0—1%
E jelenség okait vizsgálva úgy találjuk, hogy mindkét községben, elsősorban M o n o r o n , igen magas az 5 éven aluli halálozásban a dajkagyermekek aránya, akik valamennyien „Pesten született" bejegyzéssel szerepelnek a halálozási anyakönyvekben. 1871 — 1888 között mindössze 3 olyan évet találunk, amikor a dajkahalottak aránya 15%-on aluli az 5 éven a l u l i gyermekhalálozásban. Viszont 3 évben meghaladja a 30%-ot, 1883-ban eléri a 38,5%-ot. 1875-ben és 1883-ban az idegen dajkacsecsemők részesedése a monori csecsemőhalálozás ban 44%-on felüli. Megállapíthatjuk tehát, hogy a múlt század 70-es, 80-as éveiben a m o n o r i gyermekhalálozást jelentősen megemeli az o t t meghalt nagy számú dajkagyerek. A bejelentett és elhalt közel 600 „Pesten született" megje lölésű m o n o r i és üllői gyermek- és csecsemőhalott közül mindössze 4-et találtam az 5 éven felül elhaltak között. Szalárdi a pesti gyermekek tetmetőjének nevezte M o n o r t [ 7 ] . A fenti adatok bizonyítják, hogy ez a megállapítás m i n d e n túlzást nélkülöz. H a mindezekhez hozzászámítjuk a pesti gyermekek ezreit, akik bejelentet lenül tűntek el évről évre, évtizedeken keresztül talán tízezrével is M o n o r o n és a nagyszámú pestkörnyéki községben, akkor megérthetjük az indulatot, mely Szalárdi sorait hevíti: „Kell-e — írja említett munkájában — ékesszólás, kellenek-e g Orvostörténeti Közlemények
szónoki fogások annak bizonyítására, hogy itt nemzetünk testének egyik nyílt sebe előtt állunk" [8], Ha a m o n o r i 5 éven a l u l i halálozásokból levonjuk az idegen dajkahalottakat, a község gyermekhalandóságának torzulása m i n d a Pest megyei, m i n t az országos átlaghoz viszonyítva megszűnik. E redukció folytán az 1871—1888 közötti arányszám 47,0%-ra, tehát lényegesen a pestmegyei arányszám alá száll, sőt egy kevéssel még az országos átlag alá is. Üllő esetében is erős a javulás, de még így is magasabb marad a megyei átlagnál. M o n o r o n és Üllőn az 5 éven aluliak halálokai nagyrészt megegyeznek az o r szágos kimutatásokban feltüntetett halálokokkal, csak az egyes halálnemeknél itt az arányok jóval magasabbak. Feltűnően magas — általában 50—ü0%-os — az 1 hónapon belül elhaltak halálokai között az „életgyengeség". Ezt követik: a „görcsök", bélhurut és az „aszkór". A z 1 éven aluliak halálokai között első helyen az aszkór szerepel, melyet a korabeli nomenclature együtt említ a tüdőgümőkorral és dögvésszel. A helytelen, k i nem elégítő és mesterséges táplálás következtében ennél a kategóriánál igen magas a bélhurut okozta halálozás, az 1—5 éves korúak körében a heveny fertőző megbetegedésben bekövetkezett elhalálozás. A nagyarányú gyermekhalandóság szociális hátterére utal az egykorú belügy miniszteri jelentés is, megállapítva, hogy a „ n é p sok helyt igen szegény, számos AZ 5 ÉVEN A L U L I A K HALÁLOZÁSÁNAK ALAKULÁSA M O N O R O N ÉS Ü L L Ő N 1870-1888-BAN, A B U D A P E S T I S Z Ü L E T É S Ű D A J K A G Y E R E K E K SZÁMÁNAK L E V O N Á S A U T Á N (A M E G H A L T A K H O Z V I S Z O N Y Í T V A %-BAN) Év 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 Átlag:
Monor 0 - 5 év
Dajkagy. nélkül
Üllő 0 — 5 év
Dajkagy. nélkül
60,6 66,5 52,7 61,0 50,3 65,1 64,7 62,5 60,4 60,4 46,0 59,8 66,9 48,9 64,9 52,7 65,1 58,3
49,3 51,9 40,2 51,2 34,2 55,1 56,9 45,2 50,7 51,0 37,9 40,6 41,1 41,5 54,2 45,6 44,2 51,7
70,4 63,8 65,2 68,5 71,5 61,7 78,3 67,4 71,1 57,9 58,6 60,2 76,4 61,2 60,0 60,0 65,1 68,9 52,4
53,1 45,7 52,6 64,5 63,2 61,7 74,7 53,3 57,7 49,5 54,0 60,2 72,2 58,5 56,0 54,4 55,8 65,6 40,5
59,2
47,0
65,2
57,5
újszülött nem részesül kellő ápolásban, táplálkozásuk rossz, elégtelen, ruhá zatjuk n y o m o r u l t , az anyák műveletlenek, a bábák avatatlanok" [ 9 ] . A magas gyermekhalálozás számos oka közül k i kell emelni a törvénytelen születések magas arányát, a halvaszületések nagy számát, mely M o n o r o n és Üllőn is igen jelentős. N e m feledkezhetünk meg az egészsgügyi ellátás súlyos fogyatékosságairól sem. Bár az 1876-os közegészségügyi törvény büntető szank ciók alkalmazását helyezi kilátásba, mégis p l . Pest megyében 4231 5 éven aluli gyermek (az elhaltak 37,2%-a) halt meg 1881-ben orvosi beavatlkozás nélkül. A z egészségügyi ellátás hiányosságait jelző adatok: Magyarországon ebben az időben a községek 63%-ában nincs orvos, 58%-ában nincs bába és 72%-ában nincs gyógyszertár. A magas gyermekhalandóság okainak felsorolásából n e m maradhat k i a bábakérdés megoldatlansága, a szakképzett szülésznők óriási hiánya. A bábák döntő többsége ekkor még szakképzetlen és írástudatlan. E l gondolkoztatok és a korabeli viszonyokat híven tükrözik a neves orvosprofesszor, Tauf fer Vilmos szavai, melyek 20 évvel Semmelweis halála után hangzottak e l : „A fennforgó viszonyok között a segítésnek egyedül lehető módja abban áll, hogy tanítsunk meg kellő számú asszonyt legalább arra, hogy „mielőtt szülőnőhöz nyúl, mossa meg kezeit" és hogy a „vérvesztés ártalmas", meg hogy a „reáimádkozás által nem lehet a vajúdón segíteni" [ 1 0 ] ,
J E G Y Z E T E K [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10]
Die ausgestossenen Kinder. Pester Lloyd, 1876. I X . 22. 3 - 4 . 1; X . 18 és 19. Fővárosi Levéltár Tanácsi Iratok 27 371 sz. ein. 1894. Fővárosi Levéltár Tanácsi Iratok I X . ü. o. 1523/1875. Uo. D r . Ixel Soma felszólalása. Az 1885. évi Orvosi és Közegészségügyi Congressus tárgyalásai. Bp. 1885. 8 5 - 8 7 . 1. Lőwy László felszólalása. A M i l l e n i u m i Közegészségi és Orvosügyi Kongresszus tárgyalásai. B p . 1897. 194. 1. Dr. Szalárdi Mór: A közárvaház és gyermekhalandóság Magyarországon. Orvosi Hetilap, 1879. I I I . 23. mell. 1 7 - 5 5 . 1. Uo. Jelentés az ország közegészségügyi viszonyaira vonatkozólag az 1880-ik évre. Bp. 1884. 7. 1. Az 1885 évi Orvosi és Közegészségügyi Congresszus tárgyalásai. B p . 1885. 133. 1. *
Monor és Üllő községek r. k. és ref. születési és halálozási anyakönyvei 1871 — 1888 i l l . 1870—1888 között. (Pest megyei Levéltár.) Weszelovszky Károly : A gyermekek halandósága Magyarországon. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Szombathelyen tartott Nagygyűlésének munkálatai. Bp. 1882. 120—235. 1. Kőnek Sándor : A Magyar Birodalom statisztikai kézikönyve. Bp. 1878. 743. 1. Láng—Jekelfalussy: Magyarország népességi statisztikája. Bp. 1884. 491. 1. Körösi József : Budapest főváros halandósága az 1876—1881 években és annak okai. Bp. 1884.
ZUSAMMENFASSUNG Vf., Mitglied des Gesundheitlichen Organisationsinstituts der Budapester Ärzte wissenschaftlichen Universität wendet seine Aufmerksamkeit der Situation jener unehelichen Kinder zu, welche an der Gynäkologischen Abteilung des Pester Rochus-Spitals in den 70-er und 80-er Jahren des vergangenen Jahrhunderts ge boren wurden. An diese Abteilung — wo übrigens der weltberühmte Prof. Semmelweis einige Jahre hindurch wirkte — kam als junger Sekundär Mór Szalárdi, der seine ärztliche Studien in Wien und Paris abgeschlossen hatte. I n den Nummern vom 22, 9, 18. 19. 10. 1876 der Tageszeitung „Pester Lloyd" veröffentlichte er unter dem Titel „Die ausgestossenen Kinder" das schreckliche Ergebnis seiner Untersuchungen, wonach von 199 Kindern der 53 öfters gebährenden Mütter nur 14 am Leben blieben. Alle 199 Kinder waren unehelich. Szalárdi ging auch der Ursache dieser kläglichen Erscheinung nach. E r entdeckte, dass die Mütter ihre unehelichen Kinder zu ver pflegen nicht imstande waren, daher sind sie gezwungen jene in „Pflege" zu geben. Die Pflegeeltern sind aber fast ausschliesslich auch selbst arm, denen es nur um das Pfiegegeld geht, und bei denen die Säuglinge teils wegen der künstlichen, schlechten Ernährung, teils infolge schuldhafter Unterlassung bald an verschiedenen Krank heiten sterben. Vf. untersucht ausführlich die im Archiv des Pester Komitats befindlichen Geburts und Sterberegister der römischkatholischen und der reformierten Kirchengemeinden der am Rand von Budapest liegenden Ortschaften Monor und Üllő. Das so erschliessene Quellenmaterial erhärtet vollständig die vor 100 Jahren machten Feststellungen Szalárdis über die katastrofalen Ausmasse der Mortalität der ausserehelichen Kinder. »
