Családi Márton nap - Dzień Świętego Marcina Budapest - (2012. november 11. ) Marcin z Tours, Święty Marcin, Marcin Miłościwy, cs. Swiatitiel Martin Miłostiwyj, jepiskop Turskij (ur. pomiędzy rokiem 316 a 317 w Sabarii, dziś Szombathely w Pannonii - zm. 8 listopada 397 w Candes nad rz. Vienne) – biskup Tours, święty Kościoła katolickiego i prawosławnego, Wyznawca. Święty Marcin jest patronem Francji, królewskiego rodu Merowingów, diecezji w Eisenstadt, mogunckiej (Meinz), rotterburdzkiej, w Amiens. Jest również patronem dzieci, hotelarzy, jeźdźców, kawalerii, kapeluszników, kowali, krawców, młynarzy, tkaczy, podróżników, więźniów, właścicieli winnic, żebraków i żołnierzy. * A Néprajzi Múzeum, a Fővárosi Lengyel Önkormányzat, a II., V., XIII. és XV. kerületi Lengyel Önkormányzatok a Lengyel Függetlenségi Ünnep alkalmából családi Márton Napot szervezett a múzeum épületében. "A Néprajzi Múzeum családi Márton napján a Szent Mártonhoz kapcsolódóan egymás mellett elevenítették fel a lengyel és a magyar hagyományokat, a közös kulturális kapcsolatokat. Sok libával, mesével és játékkal, bábelőadásokkal, lengyel-magyar táncházzal, kézműves műhelyekkel, rajzversenyekkel, Lúdas Matyi hasonmásversennyel, tollakat és papírkívágásokat bemutató kamara kiállításokkal, ornitológus előadással, lengyel és magyar nyelvű tárlatvezetéssel járták körül a jeles napot. A múzeumi környezet új színeket, ízeket és hangulatokat mutatott be, amelyet a lengyel vendégművészek előadásai tettek igazán különlegessé." Mind a lengyelek, mind pedig a magyarok egyaránt megünneplik Szent Márton napját. Míg Magyarországon az ünnepkör a libákhoz kapcsolódik, addig a lengyelek különböző süteményeket és más ételeket készítenek. Szent Márton (vagy Martinus Turonensis) Pannonia provinciában született, és tours-i püspökként hunyt el. A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át. * Opiekun żołnierzy, koni, zimowych zapasów i jesiennych uczt, jako rzymski legionista napotkał pewnej chłodnej nocy obdartego i ledwie trzymającego się na nogach żebraka. Niewiele myśląc, odciął połę swojego żołnierskiego płaszcza i okrył biedaczynę, wręczając mu przy tym sakiewkę pełną złotych monet. Tej samej nocy ujrzał we śnie Chrystusa ubranego w darowaną żebrakowi opończę, który mówił do otaczających go aniołów: „Patrzcie, jak mnie Marcin, katechumen, przyodział”. Na takie dictum nasz święty od razu przyjął chrzest, a wkrótce wystąpił z armii, aby całkowicie poświęcić się Bogu. Jedynymi istotami, które mogą mieć coś za złe Marcinowi, są gęsi. Jest on bowiem patronem ich jesiennego uboju, a świętomarcińskie uczty, popularne w calusieńkiej Europie, nie mogą obyć się bez dużej ilości gęsiny przyrządzanej na setki sposobów. Było nie zdradzać świętego gęganiem, kiedy skrył się w pełnej drobiu komórce przed chcącymi go wybrać na biskupa wiernymi! Chociaż nawet gdyby gęsi siedziały cicho, i tak by się im nie upiekło (sic!). Po prostu na początku listopada są najtłustsze i najlepiej nadają się na stół. W Dzień Świętego Marcina definitywnie kończyły się prace w polu, po 11 listopada nie wypędzano już bydła na pastwiska aż do wiosny. Można było za to zjeść świętomarcińskiego rogala, opić się wina i powróżyć sobie w kwestii nadchodzącej zimy, przywołując ludowe przysłowia, np. „Gdy Marcinowa gęś po wodzie, Boże Narodzenie po lodzie” albo „Jeśli na Marcina sucho, to Gody (czyli Boże Narodzenie) z pluchą”. Lengyel nyelvű tárlatvezetés a Néprajzi Múzeumban! 2012. október 26. - 2012.november 21., kedd-vasárnap, 10.00 - 18.00 Különleges tárlatvezetéssel várunk minden lengyel nemzetiségű és lengyel nyelvet kedvelő látogatót a Néprajzi Múzeumba. A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításban lengyel nyelven ismerkedhetnek a magyar hagyományos életmóddal, népszokásokkal és népművészettel. Jegyárak: 1000 Ft (felnőtt), 500 Ft (kedvezményes), a tárlatvezetés díja: 5000 Ft/csoport. Jelentkezés és további információ: Natalia Nojek e-mail:
[email protected] tel.: (+36-1) 473-2442, mobil: (+36-70) 287-5407. Tekst: Weronika Kowalkowsk http://www.kochamwies.pl/w-stylu-country/zwyczaje/13300-dzien-swietego-marcina http://www.monitormagazin.hu/24-ora-hirei/liba-lakoma-es-ujbor-marton-napjan
Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata 1173 Budapest, Pesti út 165.
