balegyenes most 235. szám
A www.balegyenes.info aktuális szemléje Megjelenik: szükség szerint Szerkesztik: L.A. és barátai Terjesztik: a demokraták 2014. április 8.
Dési János
Újratervezés Mielőtt a világvége hangulat teljesen eluralkodna rajtunk, azért azt jegyezzük meg, hogy Orbán Viktort 2002-ben és 2006-ban is elverték a demokratikus erők. És az (orbáni) világ ettől még nem dűlt össze. Sőt, abban a nyolc évben megalapozták a későbbi sikereket. Médiabirodalmat teremtettek, az úgynevezett polgári körökön keresztül megszervezték a hátországukat, és azon igyekeztek, hogy kitenyésszék a saját oligarcháikat, akik aztán pompásan tudnak azóta is szolgálni a pénztermelésben. Vagyis az új küzdelem már hétfő reggel el kell, hogy kezdődjön. Részben persze a tanulságok megállapításával. Miként jutottunk idáig? Természetesen tudjuk, hogy a mai választási törvények merőben igazságtalanok, a csalás gyárilag van beléjük építve. És mégis. Tudjuk, a milliárdokból kistafírozott közmédia valójában egy gátlástalan agitációs és propagandaosztály színvonalán próbálta besározni az ellenzék jelöltjeit. És mégis. Tudjuk, hogy sokan úgy érezték, félniük kell a hatalom bosszújától. És mégis. Az eredmény magyarázatát nem elég csak a politikai ellenfél ördögi mivoltában keresni. Választ kell találnunk arra, hogy honfitársaink szavazni hajlandó nagyobbik részét miért nem zavarta eléggé a jogállamiság megtépázása, a jogbiztonság megroppanása, az iskolarendszer szétzilálása, a párcsinovnyikok nyakunkba ültetése, a tolvajlás ipari méretekké dagasztása? Miért nem volt mindez elég, hogy a posztkommunista maffiaállam ellen szavazzon a többség? Mert a Fidesz minden ármánya és gonoszsága ellenére az azért tény, a választás szabad volt, még ha nagyon részrehajló, és gátlástalanul igazságtalan is. De a szavazófülkék fél négyzetméterén azért tényleg mindenki oda ikszelhetett, ahová akart. Ez lett belőle. Azt, ami most jön, még az átlagos fideszes szavazók sem érdemlik meg. A Paksról szóló elhamarkodott döntéseket, a vagyont harácsoló kényurakat, az egészségügyből, az oktatásból százmilliárdokat kivonó kormányzatot, amely két kézzel szórja a pénzt a kedves vezető hobbijára. Sem ők, sem mi nem érdemeljük ezt – még ha a győzelmi mámorban ezt sokan most nem is fogják fel. De az okokat meg kell tudnunk, fel kell dolgoznunk, szembe kell néznünk a történtekkel. Méghozzá mindannyiunknak, akik nem ezt reméltük. „Ezek az ifjú nihilisták, (…), pontosan felismerték, hogy a demokráciának nincs ellenszere a puccsistákkal szemben. Amit erre az országra úgy kell alkalmazni, hogy itt még demokrácia sincsen – hát még ellenszer.” – írta a Nobel díjas Kertész Imre. Igaz, akkor írta ezt a Fideszről, mikor éppen kikapott... Hát most meg kellene megtalálni az ellenszert a „puccsistákkal” szemben. Újratervezésre van szüksége a demokratikus ellenzéknek, ez elkerülhetetlen. Gyáva népnek nincs hazája, - és mi nem leszünk gyávák. Szekfű Gyula a Három nemzedék című művében hosszan idézte Széchenyit, majd hozzátette: „A nemzet, érzelmeinek engedve át a vezetést, csak arra hallgat, kire szívesen hallgathat, aki néki kellemes dolgokat mond. Ezen megfigyelésből kiindulva jellemzi Széchenyi a magyar pártéletet, hol lelki függetlenek helyett, egészen más elemek uralkodnak.” „Zsarnokink a népszenvedélyekel ügyesen kacérkodni tudó kortesvezérek” – szól a legnagyobb magyar bölcs szentenciája. És ha így lenne, hát találjuk meg az ellenszerét mindennek? Nekünk tudnunk kell, hogy Magyarország, bármit is gondolunk most első indulatunkban, nem parlag. Magyarország a miénk is. A demokratikus ellenzék hívei tudják: most rajtunk a sor megmutatni! Felgyűrt ingujjal neki kell kezdenünk újraszervezni az igazi demokratikus ellenzéket. Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell! Ld. itt: http://nepszava.hu/cikk/1016415-ujratervezes
Ha fontos számodra, hogy Magyarország újra demokratikus köztársaság legyen, ha hazánkat fel akarod szabadítani a fideszes gazdasági-politikai maffia önkényuralma alól, ha akarod, hogy gyermekeid egy sikeres és prosperáló Magyarországnak legyenek büszke polgárai az Európai Unióban, akkor készülj fel a közéleti vitára!
A demokratikus baloldal politikai sikerének alapja a tájékozottság, a tények és érvek ismerete, ezért a balegyenes most összeállítást
NE CSAK OLVASD, HANEM KÜLDD IS TOVÁBB!!!
2014. január 24.-én egy keserű publicisztikai írást fogalmaztam meg. Csak néhány, hozzám közel álló embernek küldtem el, és azt kértem, hogy április 7. előtt semmiképpen ne terjesszék, ne küldjék tovább. A választások után már nincs oka a hallgatásnak: írásom végső üzenetét azoknak ajánlom a figyelmébe, akik a jövőben is az Orbán-rezsim megdöntéséért, a demokratikus ellenzék megújításáért küzdenek. És természetesen csak keserűséget érzek amiatt, hogy csaknem három hónappal korábbi állításom április 7-én igaznak bizonyult. Lázár András
Cseppben a tenger A gondolkodó értelmiség kritikus, de együttműködő figyelemmel kísérte a demokratikus pártok összefogásának küzdelmeit. A második változat, ha végső megnyugvást nem is, de legalább megkönnyebbülést jelentett a többségnek. „Előre, demokraták!” – írtam magam is a Népszavában két héttel ezelőtt (http://nepszava.hu/cikk/1007441-elore-demokratak), és tudom, hogy sokan így éreztek nem csak a baloldalon, hanem a konzervatív és liberális demokraták támogatói között is. Voltak persze kételyek és viták is, elsősorban a listán szimbolikus pozíciót betöltők személyi alkalmasságáról, meg a létrejött helyezések indokoltságáról, aztán a szövetség teljességéről stb., ám ezeken a demokratikus ellenzék értékelvű hívei igyekeztek magukat túltenni. És sokan érdemi javaslatokat tettek, mint például legutóbb Konrád György is: legyen a szövetségnek a választócédulán szereplő közös neve „Demokraták”. Értéket, méghozzá a Fidesz-rezsimmel szembenálló értéket megfogalmazó, tömör és egyértelmű kifejezés. Mint kiderült, ez a „márkanév” a szövetséges pártok háttérembereinek körében is komolyan felmerült. Már láttam is magam előtt a választási plakátot: „A Demokratákra szavazol vagy a Fideszre?” Talán a megállapodásban nem részes, ám szintén demokratikus elveket valló kisebb pártok híveit is magához vonzotta volna ez az elnevezés, nem is beszélve arról, hogy esetleg a ma még bizonytalanok is szívesebben tettek volna egy X-et egy külön magyarázatot nem igénylő, ígéretes néven megjelenő közösség mellé. Konrád György és sok más demokrata névválasztási javaslata megfontolt, figyelemre méltó kezdeményezés volt. És segíthette volna a választási győzelmet, ha a nagy nehezen összeszerveződő öntörvényű és belterjes pártok megfogadták volna ezt a javaslatot. Ám ahogyan a felelős értelmiség más, sokkal lényegesebb kezdeményezését sem tették magukévá, úgy ez a javaslat is hamvába hullt. De nem ám azért, mert valami jobbat találtak volna ki: egyszerűen „Összefogás”-nak nevezték el magukat. Mint mondták, ezt könnyű megjegyezni... Hát igen, számukra már ez is nagy győzelem volt: az összefogás. Szép lassan legyőzték egymást, meg kicsit magukat is; hurrá! Utóbb is csak ennyit tudtak kifacsarni magukból: legyen a nevünk is „Összefogás”. Egy semmiféle társadalmi-politikai értékválasztást nem tükröző, a mostani rezsimváltás szándékát és célját sem megjelenítő, semleges megnevezés. Mozgósításra csak nagyon korlátozottan alkalmas (támogasd az „Összefogás”-t?), s ezen felül kísértetiesen emlékeztet Orbánék lakájszervezetére, a Civil Összefogásra is. De ezektől a pártoktól ez tellett. Jobb híján drukkolunk nekik, de tudjuk, hogy mai vezetőik többsége nagyon is híján van azoknak a politikai-intellektuális képességeknek, amelyekkel hirdetett céljaik mellé meg tudnák nyerni a választók többségét. A névválasztás, persze, nem befolyásolja jelenős módon a demokratikus ellenzék sikerét. Ez csak egy csepp a szerencsétlenkedés tengerében. De egyben szimbóluma is az egésznek: cseppben a tenger. Orbánék méltatlanok a hatalomra. A mieink meg alkalmatlanok a győzelemre. 2014. január 24.
Egy szög miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget! Angol gyermekvers
2
Stabilizálódott a nemzeti-konzervatív Magyarország dominanciája a parlamenti választásokon A 2014-es választások eredménye nem a választási kampányoktól, pártprogramoktól és vitáktól függött. Magyarországon a politikai erőviszonyok még inkább jobbra tolódtak el, de ez nem jelenti azt, hogy többen szavaztak volna a jobboldalra, mint négy évvel ezelőtt. A Fidesz több mint 7%-kal, azaz kb. 600 ezer szavazattal kevesebbet kapott, mint 2010-ben. A Fidesz 44,61%-kal a parlamenti helyek 66,83%-át szerzi meg, míg 2010-ben 52,73 %-os eredménnyel a helyek 67,88%-át szerezték meg. A balliberális ellenzék nagyjából annyi szavazatot, a Jobbik pedig mintegy 120 ezerrel többet kapott, mint négy évvel ezelőtt. Mindez mutatja, hogy az emberek érzékelik, milyen borzalmasan kormányzott a Fidesz, de egyfelől a függőség és az ezzel járó félelem, másrészt az ellenzék alternatíva nélkülisége, végül pedig új választási rendszer nem hozhatott más eredményt. Az azonban a választási rendszertől független tény, hogy a választójogukkal élő állampolgárok egyértelműen elutasították a balliberális alternatívanélküliséget is. Ha Budapesten nem szerepelt volna ilyen jól az ellenzék, akkor a Jobbik országosan is egyértelműen a második erővé válhatott volna. A neoliberális dogmatizmusba belesüllyedt baloldal történelmi méretű vereséget szenvedett. Tehetségtelenség, karrierizmus és korruptság dominált, de súlyosabb probléma volt, hogy teljesen belesimultak a rendszerbe: úgy politizáltak, mintha Magyarországon még demokrácia lett volna. Miért tudott a keresztény-nemzeti, autoriter, továbbá gazdaság- és erkölcsfilozófiájában neokonzervatív rezsim stabilizálódni? Miért most volt a legalacsonyabb részvétel 1990 óta a választásokon? Magyarországon a nemzeti-konzervatív és a liberális politikai erők 25 éven keresztül, közösen és szisztematikusan kiszorították a baloldali, rendszerkritikus gondolkodást a szellemi életből, és ezzel leértékelték a társadalmi egyenlőség és szolidaritás értékeit is. A szociáldemokrácia szociálliberálissá válásával megszűnt a 3. pólus lenni. Haladunk a két világháború közötti Magyarország politikai tagoltságán ak új kiadása felé: a nemzeti és a polgári erők küzdelme mellett nincs valós baloldali ellensúly. Ezen domináns szellemi- és politikai tendenciákkal szemben egy újjászerveződő, kapitalizmus-kritikus baloldalnak a szociális kérdést kellene visszaszereznie.
A nacionalizmus arra jó mindenek felett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki s mihez van joga. […] halálra butították az országot a nemzeti kurjantások. Ady Endre
Ld. itt: http://eszmelet.hu/index3.php?act=online&lang=hu&item=1602&info=Eszm%C3%A9let%20online%20cikk,%202014.04.07.&auth=Eszm%C3%A9let
Krémer Ferenc
Pusztuló Magyarország Ez volt az utolsó többé-kevésbé demokratikus lehetőség az Orbán-diktatúra felszámolására. Nem lesz több. Eljátszottuk ezt a lehetőséget, és megérdemeljük, ami ránk vár. Ez még messze nem az a sokk, amelyről írtam, arra még várni kell, de ne féljetek, eljön, hogy hamarosan-e, azt nem tudom. Mindenesetre köszönjük meg ezt az eredményt Mesterházy Attilának, akinek fontosabb volt a „karrierje”, és köszönjük meg a mögötte állóknak, no meg a tanácsadóinak. Köszönjük meg Szigetvári Viktornak, aki elképesztő rövidlátásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bajnai Gordon rossz politikát folytasson. Köszönjük meg Schiffer Andrásnak, aki szívesen barátkozik a neonácikkal, de nem áll szóba a demokratákkal, és sohasem látott az orránál tovább. Köszönjük meg a „baloldali” értelmiségieknek, akiknek csak arra telt, hogy elmagyarázzák, miért nem lehetséges megtenni azt, amit meg kell tenni. És végül köszönjük meg azoknak, akik a Fideszre és a Jobbikra szavaztak a határon innen és túl, megérdemlik, ami rájuk vár, nem tudom sajnálni őket. Mi is megérdemeljük, mert képtelenek voltunk megértetni, hogy mire számíthat az ország. A legrosszabb lehetőség vált valóra. Ld. itt: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/372710_kellemes_pusztulast_magyarorszag 3
Másnap Semmit nem értettünk meg Magyarországból – ezt mondta lakonikusan a kormánynemváltók egyik vezetője hétfő hajnalban. Lehet mutogatni a választási rendszerre, elemezgetni az összefogók összefogási hibáit, de ha egy hatalmat a választók le akarnak váltani, és úgy érzik, van kire, akkor nincs az a Fidesz-rendszer, ami ebben megakadályozta volna őket. Éppen a baloldali egyéni nyertesek vagy alig vesztők mutatták meg, mennyire lehetséges ez. Meg 2002, amikor 70 százalék feletti részvétellel váltották le az első Orbán-kormányt. Azt Orbán Viktornak és a Fidesznek kell(ene) megértenie a választási eredményekből, hogy a szavazók és nem szavazók korántsem azt üzenték, hogy csak így tovább. Ezt kétharmaddal vagy csaknem azzal a kézben nem lesz könnyű belátni. A baloldalnak egyszerűbb a dolga: egy vereséget mindig könnyebb nem félreérteni. De azért lehetséges, legalábbis a választás éjszakája ezt mutatta. Márpedig egy félreértett vereség csak újabbat szül. A későbbi győzelemre csak a megértett vereség ad esélyt. A baloldalnak fel kell fognia, hogy a választók nem ezt és nem így akarják. Csak annak van esélye legközelebb elnyerni a szavazók bizalmát, aki ezt képes lesz megérteni és e szerint cselekedni. Ld. itt: http://nol.hu/velemeny/masnap-1455319 Zsebesi Zsolt
Orbán marad – a többieknek menniük kell A rossz hír: magasan nyert a Fidesz. A jó: Mesterházy nem lesz kormányfő. A választók megbüntették a tökölődő és egymást gyilkoló, megújulásra, új arcok felmutatására alkalmatlan, tehetségtelen demokratikus ellenzéket, de valószínűleg azt is a tudomásukra akarták hozni, hogy nem várják vissza a régi harcosokat és a korábbi stílust. A részvételi arány is azt bizonyítja, hogy immár kevesebb ember hajlandó a két rossz közül a kisebbik rosszat választani a „csak ne a Fidesz legyen” jelszóval. A Fidesz élt elsöprő anyagi- és médiafölényével, a neki lejtő választási törvénnyel, a startelőnyét gátlástalanul apró és kevésbé apró választási szemétségekkel is megerősítette. Ezt azonban az eredmény igazolja, azaz, ha nem is szépen, nem is tisztességesen, de megcsinálták. Ha nem is fair versenyben, de nyertek. Hogy ez így történhetett, azért a dicsőség nem igazán az övék, mert a baloldal fölcsuszamlás-szerű vereségéért a demokratikus ellenzék okolható, élén Mesterházy Attilával, aki – az eredmény ismeretében – minden bizonnyal lemond és távozik az MSZP pártelnöki székéből. (Mesterházy utóbb ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. - balegyenes most) Nagyon röviden: Mesterházy személyes ambíciói és politikai analfabetizmusa döntőnek bizonyult és már két évvel ezelőtt előrevetítette a mai eredményt. Az MSZP elnökének a kiváló politikai hátszélben sem sikerült jelentősen növelni pártja szavazótáborát, sőt, viselkedésével tömegeket riasztott el az MSZP-től és a demokratikus ellenzék táborától. Nyilván nem segített az MSZP elnökhelyettesének gigabotránya sem, amiért azonban szintén Mesterházynak kell vállalni a politikai felelősséget. A választási eredmény egyértelművé tette, hogy bojkottálni kellett volna a választást. Nem lett volna szabad indulni a kalóz módon elfogadott alkotmány és a teljesen egyoldalúra írt választási törvény keretei között az ellenzéki pártoknak, mivel az eredmény és a négy évvel ezelőttinél ugyan valamivel kisebb, de mégis elfogadható részvételi arány önmagában is utólagosan legitimálja mindazokat a súlyos bűnöket, amelyeket a Fidesz négy év alatt a magyar demokrácia ellen követett el. A választásokon való részvétel miatt Orbán és a Fidesz úgy állhat a világ elé, hogy Magyarországon a demokrácia változatlanul működik, az emberek szabad és demokratikus módon nyilvánították ki a véleményüket, és nagy többséggel Orbán Viktor akarják látni az ország élén még négy évig, – ha nem tovább. A nyerési esély már két évvel ezelőtt is nyilvánvaló hazugság volt, és ilyen körülmények között nem volt érdemes hadra fogni és egy vesztes csatába vinni az embereket. A választási részvétel semmi mást nem szolgált, mint az orbáni rezsim legitimálását. Nem lehet szabadulni attól a látszattól, hogy az ellenzéki vezérek jelentős részének szeme előtt csak a parlamentbe jutás lebegett, mint cél. Az ő bűnük csak annyi, hogy ezt eltagadták a híveik előtt. Őket el kell bocsátani és új vezetőket kell keresni a demokratikus oldalon. Már most. Azonnal harcot kell indítani, ezúttal nem azzal hitegetve a demokrácia mellett elkötelezett embereket, hogy elég egy négyzetméteren bátornak lenni (majd 4 év múlva), de 90 ezer négyzetkilométeren kell aláaknázni a nemzeti együttműködés mocskos rendszerét. A parlamentbe jutott ellenzékiek nyugodtan játsszák tovább Orbán Viktor udvari ellenzékének szerepét, de már senkit nem érdekel, mit tesznek a kiherélt magyar parlamenti demokrácia keretei között. Akik pedig igazi demokráciát és tényleges rendszerváltást, nem csak kormányváltást akarnak, azoknak nulláról kell elkezdeni mindent. Orbán rendszerét választással, a parlamentben megdönteni, de még csak megrendíteni sem lehet. Mivel ez a rendszer, az általa képviselt értékrendszer és az Orbán választotta keleti irány nemzeti tragédiához fog vezetni, nincs a demokratikus erőknek okuk arra, hogy visszariadjanak a parlamenti politizálás más demokratikus és békés eszközeitől, hogy kivigyék a politikát az utca emberei közé. Ld. itt: http://gepnarancs.hu/2014/04/orban-marad-mesterhazynak-bajnainak-es-gyurcsanynak-mennie-kell/ 4
Kéri László választási elemzése az Egyenes Beszéd c. műsorban (kivonat) A baloldal elsőszámú problémája az volt, hogy nem volt érvényes üzenete. A kormányváltó erők nem tudták magukat megszervezni sikeres politikai kínálattá. A Fidesz írt magának egy olyan választási rendszert, amelyben akkor is megnyeri a választást, ha őrá sokkal kevesebben szavaznak. Ebben a rendszerben a Fidesz akkor is kétharmados parlamenti többséget tud szerezni, ha a választáson résztvevőknek a fele sem szavaz rá. A Fideszt megverni ebben a rendszerben nem lehet, illetve csak két feltétellel: (1) ha a most fanyalgó otthonmaradókat rá lehet venni a szavazásra, és (2) lesz olyan kínálat, amivel az ellenzék fel tud nőni a feladathoz. Most egyik feltétel sem teljesült. A demokratikus ellenzék nem volt képes kihordani egy áttekinthető, vállalható, a kívülállók számára is egyértelmű választási programot. Mesterházy Attila önbecsapó magyarázataira nem kell túl sok kritikát szánni, a fiatalembernek nem erőssége az önkritika. Nem nagyon hajlandó szembenézni azzal, hogy, bár megállította a pártja politika szétesését, de ebből ő versenyképes politikai erőt nem tudott teremteni. A végeredményt látjuk: messze a lehetőségek alatt szerepeltek! Eközben a Jobbik országos párttá vált. Akárhogy szépítjük, ez a baloldali stratégia nem volt sikeres! Nagyon komoly gondok voltak a választási stratégiával, vagy a kijelölt személy nem volt alkalmas arra, hogy alternatíva legyen Orbán Viktorral szemben. Ha valaki azt hiszi, hogy a saját pártját tudja uralni, abból nem következik az, hogy az egykori kétmilliós baloldali választói tábort is meg tudja szólítani. Az elmúlt években senki sem volt alkalmas arra, hogy ezt Mesterházy Attilával tudatosítsa. Aránytalanul elfecsérelték az időt presztizskérdésekre és szervezeti vitákra. Ha még van valami tanulási készség ezekben a fiatalemberekben, akkor azon túl, hogy ki vesztette el helyettük a választást, érdemes erre is figyelniük. Orbánnak ideális ellenfél egy Mesterházy vezette MSZP. Annak az életben nem lesz több 25%-nál! Arra jó, hogy nyugaton bemutatja, hogy lám, van ellenzék, és itthon is megnyugtatja vele az embereket, hogy van. De Orbán tudja, hogy Mesterházy soha az életben nem lesz vele versenyképes. Orbán boldog lehet, hogy ilyen ellenzéke van. Az őszi önkormányzati választást Budapesten meg kell nyerni, az MSZP-nek le kell tenni arról, hogy ezt egyedül akarja megnyerni. Budapest csak közösen nyerhető meg. Át kell gondolni azt is, hogy egy Bajnai Gordon tipusú főpolgármester-jelölttel sokkal többre jutnának; az emberek ugyanis nem párthűség alapján gondolkodnak, mint a pártvezetők. Budapest lehet az ellenállás a Fidesz rendszerteremtő kísérletével szemben, – és ezt a Fidesz is tudja. Ld. itt: http://www.atv.hu/videok/video-20140407-keri-las
5
Orbánról külföldön: A korlátozott demokrácia és a korlátlan hatalom modellje
Orbánnal az élen Magyarország Putyin nyomdokain halad – állítja a cseh liberális lap. A cikkíró úgy látja: a magyar választás szabad volt, de távolról sem korrekt. „Magyarországon ugyanis megszűnt a politikai pártok szabad versengésének egyik alapfeltétele, a szabad sajtó” – állapítja a lap külpolitikai szerkesztője a Kis autokrácia című kommentárjában. „Az, ami ma Magyarországon van, nem totalitárius rendszer, még orosz stílusban sem, de már nem is teljes demokrácia. És Orbán most további négy évig kormányozni fog az előző időszakhoz hasonló erővel. Ez nem jó hír. Sem Magyarország, sem Európa számára”. A korlátozott demokrácia és a korlátlan hatalom modellje vonzó lehet Európában – jegyzi meg a magyar ügyekkel gyakran foglalkozó szerző. A gazdasági és politikai napilap rámutat: a Jobbik olyan nagy támogatást kapott a választáson, amelynél nagyobbat a populista szélsőjobboldal csak Svájcban szerzett. A magyar szélsőjobboldal megerősödött, mégis az általa vártnál gyengébb eredményt ért el. A kommentár szerint Orbán sikeres retorikája is „jobboldali populista”, s ezzel szavazatokat vesz el a Jobbiktól, amit viszont a cikk szerzője szerint pozitív jelenségnek kell tekinteni. A Jobbik megerősödésére mutatott rá jegyzetében az E15 című gazdasági napilap is. „Ha a Fidesz meg akarja állítani a Jobbik további erősödését, és nem akarja elveszíteni saját szavazóit, akkor a jövőben közelednie kell majd a radikálisok politikájához” – véli a szerző. A lengyel lap szerint európai viszonylatban is rendkívüli a Fidesz–KDNP választási szereplése, mert egyetlen európai országban sem aratott egy párt ilyen arányú győzelmet két egymást követő választáson a második világháború óta. Mindamellett a helyzet bizonyos elemei a győzelem körülményeinek alapos elemzését követelik meg a párt vezetőitől – írta helyszíni tudósításában Jaroslaw Gizinski, a konzervatív lengyel napilap külpolitikai szerkesztője. Szerinte elsősorban arra kell választ találniuk, hogy miért veszítette el a Fidesz 2010 óta támogatóinak 23 százalékát. A baloldal helyzetét szemügyre véve a szerző leszögezi, hogy az összefogás átmeneti jelenség volt, s a baloldalnak néhány hétre lesz szüksége, hogy összeszedje magát, és akciótervvel álljon elő a jövőre nézve. A pártlistákra leadott szavazatok alapján a Fidesz-–KDNP elmaradt saját 2010-es eredményétől – hangsúlyozta a pozsonyi liberális SME kommentátora. Peter Morvay szerint az új magyar választási törvénnyel „a Fidesz bebiztosította, hogy kevesebb szavazatból többet mandátumot szerezzen magának”.
Orbán Viktor marad Magyarország erős és vitatott embere - írta Belgium második legnagyobb példányszámú francia nyelvű napilapja. A lap tudósítója elkeseredett ellenzéki szavazókat szólaltat meg, akik egyrészt kételkednek abban, hogy a következő négy évben Magyarországon tudnának élni, másrészt arról számolnak be, hogy a Fidesz mindent központosított, pénz tekintetében és a médiában is hozzá került az előny. Hozzáteszi ugyanakkor: senki sem gondolhatta komolyan, hogy a baloldali pártszövetség győzhet. A lap felhívja a figyelmet arra is, hogy 2010-hez képest a Fidesz most úgy juthat "szupertöbbséghez", hogy a 2,7 millióval szemben 2014-ben csak 2,1 millió szavazatot kapott. A brit gazdasági lap a "gulyásrevansizmus" nagy győzelméről ír. A szerkesztőségi cikk kiemeli, hogy Magyarország "lázító" miniszterelnöke földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. A Fidesz az elmúlt négy évben a külhoniaknak adott állampolgársággal "magáévá tette Nagy-Magyarország ügyét", és néha még a trianoni határokat is megkérdőjelezni látszott. Az FT megállapítja: az Orbán-kormány eddig etatista gazdaságpolitikát folytatott, és igény szerint beavatkozott a piac működésébe, hogy megbüntesse azokat, akiket antiszociálisnak ítélt. A tekintélyes gazdasági és politikai lap szerint a kormányfő a "nyers többség erejével erőltette át az alkotmánymódosításokat, amelyek veszélybe sodorják az igazságszolgáltatás, a média és a vallás szabadságát, és mindezt nem egy modern államférfi, hanem sokkal inkább egy keleteurópai erős ember éles retorikai stílusával tette". A lap keddi számában megjelent szerkesztőségi kommentár szerint a még mindig botladozó gazdaságú Magyarország, szomszédságában egy emelkedő Oroszországgal nem fog felvirágzani, ha olyan ideológiákhoz támolyog vissza, amelyek az ország katasztrofális huszadik századát alakították. Az amerikai lap a választások kapcsán megállapította, hogy Orbán beásta pártját a hatalomba, erőteljesen nacionalista irányvonalat követett, államosította a 14 milliárd dolláros magánnyugdíjalapot, ismételt kísérleteket tett a központi bank politika alá rendelésére, és olyan médiatörvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a Fidesz által irányított kormányzat számára, hogy súlyos bírságokat szabjon ki egyebek közt "kiegyensúlyozatlan hírszolgáltatásért".
6
Csepeli György
Lassú agónia, szükséges bukás 2010-ben lehullt az országról a liberális, jogállami álarc. Kezdetét vette az Európai Unió által odavetett koncért folytatott harc, mely orwelli módon a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevét kapta a keresztségben. A harc most is tart, s nem fog véget érni. A harc a nem „nemzeti” elemekkel, IMF-fel, EU-val, a Nyugattal szemben folyik. A NER szembefordult az 1989 -2010 között volt jogállami, liberális, kapitalista időszak értékeivel és eszményeivel. Az 1945-ös fordulat óta soha nem nyílt annyira szét a társadalmi egyenlőtlenségek ollója a magyar társadalomban, mint 2010 után. A 2014es választásokat követően ez a tendencia várhatóan nem törik meg. A NER lényege a Merton által elhíresített Máté effektus, mely szerint „akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” A javak 90 százalékát birtokló 10 százalék kezében van minden eszköz, mellyel hatalmát meg tudja tartani. Övé a jog megalkotásának és alkalmazásának monopóliuma, mely kiszolgáltatottá és védtelenné teszi a többséget az állam által gyakorolt erőszakkal szemben. Övék az iskola, mely a többség gyermekeit elzárja a tudástól, a felemelkedéstől. Róluk is írhatná ma Örkény, mint írta elődeikről, hogy „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Nincs hang mely ne őket visszhangozná, nincs kép, mely ne őket mutatná. Egyetemek, iskolák, könyvtárak, high-tech tudásközpontok helyett stadionokat építenek, futballakadémiákat alapítanak. Cinikusak, önteltek, giccsesek. Az ország arcát megint felvarrták. 2014 április 6-ra megint vakítóan szép lett, gyönyörű lett Magyarország, mint volt 1896-ban a millenáris ünnepségek idején, 1938-ban a Szent István évben és 1985-ben, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa összegezte az 1945 óta eltelt négy évtized építő munkájának sikereit és utat mutatott a jövő számára. A NER visszaállította az egypártrendszert, mely láthatóan ismerős, kényelmes, biztonságos a magyarok többsége számára. A sok versengő politikai program zavarja és tanácstalanná teszi a választókat, akiknek könnyebb a dolguk, ha csak egy pártra kell szavazniuk négyévente. Ahol mindenből csak egy van, ott akaratból sem lehet több. A vezér mindent tud, s mindennek ő szabja meg az irányát. Ő az ország arcplasztikai fősebésze, aki fáradhatatlan munkával az ország arcát fiatalossá, vonzóvá teszi, anélkül, hogy jellegzetes karaktervonásait eltúlozná vagy torzítná. A fiatalos és vonzó arc mögött változatlan a tekintélyelvűség, a paternalizmus, a teljesítményelv negligálása, a nemzeti bezárkózás, a történelmi bűnök bevallására való képtelenség. Aki nem ért egyet, az külföldre megy. Vasfüggöny még nincs. Aki nem akar, vagy nem tud részt venni, azt a rendszer marginalizálja. A fiatalossá és vonzóvá tett arcból azonban most is öreg, megfáradt, rettegő szemek merednek a világra. Az OECD 2014-ben készült legfrissebb jelentése szerint az életnek szinte nincs olyan lényeges dimenziója, melyben Magyarországot a felmért 34 ország között ne a sereghajtók között láthatnánk. A magyarok nem élnek annyi ideig, amíg élhetnének; nem tudnak, s nem tanulnak eleget; túl sok köztük a beteg, aki megfelelő egészségügyi ellátó rendszer esetében meggyógyulhatna. A magyarok mindennapi lelki ajzószere a bizalmatlanság, a kirekesztés, a boldogtalanság, az irigykedés. Az OECD jelentés megmutatja azokat is, akik éheznek, fáznak, nyomorognak, gettókban élnek. A modern Magyarország mindig is kettős szerkezetű volt. Az egyik nyugatias, elegáns, könnyed, gazdag, míg a másik szegény, tunya, kopottas és reménytelen. Ami új, hogy a skizma (eredetileg: egyházszakadás a tanok nyílt tagadása nélkül) a NER uraiban semmiféle kognitív disszonanciát (régiesen szólva lelkifurdalást) nem okoz. Milliós fizetéseket folyósítanak közpénzekből maguknak, manipulált pályázatokkal leszívják az Európai Unióból folyósított pénzeket, miközben elnyomorítanak mindenkit, aki nem tagja a Keresztapa vérségi és fogadott tagjaiból álló családnak. Nincstelenné tesznek mindenkit, aki nincs velük. A NER ugyanolyan véget ér majd, mint elődei. A fülkeforradalom is felfalja majd gyermekeit. Meg kell várni, amíg a magyar társadalomban kinevelődik a független, szabad, nyílt gondolkodású polgárok kritikus tömege, mely lerázza magáról a hazugságokat, mint kutya a vizet. Kell legyen valahol, valaki, aki ha majd megszületik, belelát a magyar társadalmat megosztó szakadék rettenetes mélységeibe, s a független, szabad, nyílt gondolkodású polgárok akarata és hite által éltetve új erőteret hoz létre, mely nem a megosztás, a kirekesztés, a kisajátítás, hanem az egyesítés, a szövetkezés, a bevonás politikájának lesz a színtere. A magyar polgárok Nyugatra távoztak, de - és ez újdonság - onnan bármikor visszatérhetnek. A szolidaritás nem ellentéte, hanem kiegészítője a versenynek. A NER bekerül a lomtárba, a korábbi bukott centrális erőterek mellé. Viszont rövid távon a NER megverhetetlen. A tartalékok azonban kifogynak. A Rendszer csak adósságok halmozása árán képes fenntartani magát. A korábbi rendszerek bukásainak az a tanulsága, hogy egy központból nem lehet gazdag, boldog, szabad társadalmat szervezni. Senkinek sem lehet monopóliuma a megoldásra. A megoldások az egymással harcoló igazságokból születnek. A Rendszert felváltják a Hálózatok, melyek rugalmasak, sokfélék, változékonyak. A rigid és kizáró Rendszerek bukásra vannak ítélve. A bukás be van kódolva a Rendszerbe. Húsvét lesz. Várjuk Parszifált. Ld. itt: http://vs.hu/versus/mit-jelent-meg-negy-ev-orban-rezsim 7
8
