MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye
XI. évfolyam 3. szám 2011. szeptember
muveszetbarat.mateszalka.hu
MA CSAK SZALKA
Akik nem kérnek, követelnek, hanem önzetlenül adnak Amikor híre ment a városban, hogy a tragikus pénzügyi helyzet miatt ebben az évben elmaradnak a Fényes Napok programjai, sokféle hang szólalt meg. Voltak együttérzõk, megértõk, sajnálkozók, voltak fanyalgók, felbõszültek, cinikusok, kárörvendõk. Ezek a reakciók azt jelzik, hogy szinte senkinek sem közömbös, hogy ez a tényleg fantasztikus és színvonalas néhány fényes nap lesz, vagy sem ezután Mátészalkán. Sokszor elmondtuk már szervezõtársaimmal, hogy ennek a szeptember eleji nagy forgatagnak csak akkor van értelme, ha a városlakók magukénak érzik, büszkék rá, s érte akár áldozatokra is képesek. Most, hogy megszületett a döntés, és kiderült a szomorú tény, sokakban fogalmazódott meg az, hogy akkor, amikor nem tudnak nekünk valamit adni, az lenne a legméltányosabb dolog, ha mi adnánk! Nem fanyalognánk, nem dühöngenénk, és fõleg nem követelõznénk, hanem azt mondanánk, hogy itt van valami, amit mi tudunk adni. Mert a város a miénk. Ha a városnak nincs, akkor nekünk nincs, ha pedig mi adunk, akkor a városnak lesz. Nagyon egyszerû képlet ez, csak nehéz kimondani az elsõ embernek azt, hogy: Nézzétek, itt van. Ezt önként, szívbõl adom! Most Kovács Sanyi barátom volt az, aki elõször felhívott, és azt mondta, ha egy, csak szalkaiakból álló nagy összejövetelt megrendeznénk, õ teljes hangosító rendszerét ajánlaná erre a célra. Tõle függetlenül jelentkezett Király István a G-Jam Project zenekar gitárosa hasonló ajánlattal, s ekkor már nem lehetett azt mondani, hogy hagyjuk az egészet. Emellé az ügy mellé oda kellett állni! Buzogány Bélával a mûvelõdési ház igazgatójával szinte meghatódva vettük azokat a telefonokat, amelyekben lelkes barátaink, mûvészek, vállalkozók álltak a nagy szalkai ügy mellé! Szeptember 10-én, szombaton tehát találkozunk a Kossuth utcában, a Szatmári Múzeum udvarán, a zsinagógában, a Kossuth téren! Mi, szalkaiak! No de mi és ki lesz ott, mit láthatunk, kit hallhatunk, és mit csinálhatunk? A kérdések jogosak, s a legkönnyebb az lenne, ha egy jól áttekinthetõ plakátot, vagy mûsorfüzetet másolhatnék ide, de ez most nem az a mûfaj, így egy szervezõi munkapéldányból igyekszem világosan és áttekinthetõen képet adni a NAGY NAP-ról! Szóval, szeptember 10-én a Kossuth utca szinte teljes hosszában már 13 órától ott találhatjuk a Kirakodóvásár árusait és kezdõdnek a kézmûves bemutatók, foglalkozások is. Indul a kutyaszépségverseny, lesznek biciklis versenyek, aztán sport bemutatók - köztük az íjászok felvonulása. Kint lesznek az utcazenészek, rajzolók, festõk, utcai mutatványosok. Készülnek vicces fotók, láthatunk élõ szobrokat A gyerekek játszóházakban találhatnak sok, sok érde-
kességre, de lesz nekik ingyenes vidámpark is! Míg 14 órától a Szatmári Múzeumban nagy verses attrakció lesz, addig 9 egészségsátorban ingyenes vércukor, vérnyomás és testzsír-mérésen vehetnek részt a testi állapotukért aggódók. A zsinagógában egy kis külön világ indul 16 órától, amikor a Mátészalkáról elszármazott Asztalos Zsolt elõadással egybekötött kiállítása nyílik. A megnyitó elõtt és után zenél a Gordon Sunway, vagyis Vonház István instrumentális zenekara. Nem állom meg, hogy István rendkívül lelkes, kreatív szervezõmunkáját ne hozzam szóba ezen a helyen, nem beszélve arról a pénzügyi támogatásról, amit közbenjárására az ER-VO Tisztító Kft nyújtott. Nekik köszönhetjük például azt, hogy 9 óra körül egy tûzijátékban is gyönyörködhetünk majd a Kossuth téren. Ne szaladjunk azonban elõre, mert a zsinagógánál tartva mindenképpen említsük még meg azt az One way koncertet is, ami 20 órakor kezdõdik. A Szatmári Múzeum udvara szintén nagyon fontos helyszín lesz: 16 órától a Talán Teátrum A három rabló címû mesejátékával a kicsinyeket várja, majd az Alkotmány úti óvónõk tánca következik. Az MSZ CREW bemutatója és a Blackout tánca harsány break-et és hipp-hopp-ot takar. Pontosan 18 órakor a Múzeum földszinti termében megnyílik Csíkszentmihályi Róbert szobrászmûvész kiállítása, akinek Mátészalkán a Novella Könyvesbolt elõtt található az ecsedi lápvilágot ábrázoló érdekes köztéri alkotása. A Múzeum udvarán ezután a Bereczky Jazz Band játszik, majd színpadra lép a Szatmár Táncegyüttes is! A Filep fiúk vezetésével egy nagy szalkai rekordkísérletre is sor kerül, de a részletekrõl itt most nem szólhatok, az legyen meglepetés! A Kossuth téri színpadon is lesz ám nagy élet, ugyanis 17 órától már a Solid State Band játszik, Hogy a különbözõ helyszínek programjai ne zavarják egymást, itt 20 órakor lép a színpadra a már nemzetközileg is elismert nagyszerû csapat a G-Jam Project, Király István vezetésével. Ezután lesz a már emlegetett tûzijáték, majd a "nagy öregek" lépnek színpadra az Orion együttes képében, s kifulladásig húzzák a talpalávalót. Azt hiszem, tartozunk magunknak azzal, hogy most mindnyájan ott legyünk. Pénzes Ottó
MÉCSVILÁG
2
Nyílt levél Dr. Cservenyák Lászlónak Kedves Barátom! Sok ember életében van valamiféle vízválasztó, korszakhatár. Nekem a leukémiás megbetegedésem ideje, a transzplantáció, s a hozzá kapcsolódó események, érzések és élmények jelentik ezt a határt. Tizenhárom évvel ezelõtt a kórházi ágyamon dédelgettem azt a tervemet, ami egy mûvészetpártoló egylet létrehozásáról szólt. Volt idõm alaposan végiggondolni mindent. Amikor pedig kényszerû fogságom megszûnt, elsõ utam hozzád vezetett. Tudtam, hogy te vagy az egyetlen ember, akivel ezt a tervemet beteljesíthetem. A kulturális közélet felé való fordulásomat is neked köszönhetem, hiszen amit a Szatmári Múzeum ifjú igazgatójaként alkottál, az egy új, friss szemléletet hozott, s ehhez már érdemes volt csatlakozni. Szóval, te tárt karokkal fogadtál, s teljes szívvel álltál kezdeményezésem mellé, mögé. Együtt hoztuk létre a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületet. Gyönyörû éveket, élményeket köszönhetek a veled való együttmûködésnek. Örökre hálás vagyok ezért. Többször jelezted nekem az elmúlt években, hogy nélküled is menne már ez az egyesület, de én erõszakosan ragaszkodtam ahhoz, hogy csináljuk együtt tovább. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy nem vettem figyelembe, hogy elfoglaltságod, leterheltséged már szinte minden határon túlment, s az egyesület, vagyis az én mindennapos aprócseprõ zaklatásaim ezt a végtelenségig tetézték. Ráadásul még olyan konfliktusokba is belekevertelek mint az egyesület elnökét, amelyeket valójában magam vállaltam fel, de szervezetünkhöz kötöttek sokan. Ilyen volt legutóbb a mûvészeti iskola ügye, de más kellemetlenséged is volt már miattam. Elérkezett hát az idõ, hogy nem együtt, de egymás mellett dolgozhatunk tovább Mátészalka kulturális közéletében. Biztos vagyok abban, hogy fogunk közösen egy-két jó dolgot csinálni, fõleg úgy, hogy a mindennapos kényszerek immáron megszûntek. Nekem nagy öröm és megtiszteltetés, hogy egy rendkívül mûvelt, nagyvonalú, nagyszerû emberrel dolgozhattam együtt. Fogadd ismételten köszönetemet és nagyrabecsülésemet. Baráti szeretettel, Pénzes Ottó
Tagság, támogatók Már a nyár is elérkezik addigra, mire kiderül, hogy hányan is vállalják a tagsággal járó anyagi terhet, és a közösséget azzal a civil szervezettel, amely immáron 12 éve vesz részt igen aktívan a város kulturális közéletében. A 9 esztendeje változatlan 2.000 forintos éves tagdíj talán kibírható lenne, de a pontossággal már több a baj. Vannak persze sokan, akik nem kívánnak már közénk tartozni, ami érthetõ is talán abból a szempontból, hogy egyesületünk közössége a valóságban virtuális. Azért mindig akadnak új, lelkes tagok is, így tagságunk létszáma hellyel, közzel állandónak mondható. 55 tiszteletbeli, 235 rendes, és 118 külsõ tagot tartunk nyilván, így összesen 408-an vagyunk. Támogatók is mindig vannak, ami azt jelenti, hogy elégedettek azzal a munkával, amit egyesületünk végez. Köszönet ezúttal Nagy György nagytiszteletû úrnak, Katona Istvánnak és feleségének az UNIQA Biztosító vezetõ munkatársainak, valamit állandó támogatónknak, a Budapesten élõ Tempfli Józsefnek.
2011. szeptember
Közgyûlés félévkor
Jelentõsnek látszó változások egyesületünk életében Ha új elnököt, alelnököt választ egy közhasznú egyesület, ráadásul megszüntet tisztségeket és megváltoztatja a székhelyét is, az bizony tényleg jelentõs változásnak minõsíthetõ a szervezet életében. Dr. Cservenyák László alapító elnök május végi lemondása után azonban nem történt más, minthogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület vezetési és operatív rendszere igazodott ahhoz a gyakorlathoz, ami szervezetünket szinte az alapítás óta jellemezte. A június 7-én megtartott tisztújító közgyûlésen a megjelent tagság egyhangú támogatásával történtek meg a fent jelzett változtatások - amelyeket a bí-
róság azóta már jogerõs végzésével tudomásul is vett. A titkári tisztség megszûnt, de mint egykori alapító és operatív vezetõ, ezután jómagam Pénzes Ottó - mint elnök képviselhetem egyesületünket. A gazdasági vezetõi tisztség is megszûnt, hiszen tíz éve már a Norinvest Kft - tagjaink, Oláh László és Sárközi Nóra - végzi el a könyvelési és gazdálkodási feladatokat, s ez a továbbiakban is így marad. A székhely a Szatmári Múzeum helyett az új elnök (régi titkár) lakása lett, ugyanis a tényleges ügyintézés, szervezõi, szerkesztõi és egyéb feladatok végzésének színhelye eddig is ez volt. A kétközpontúság sok
problémát, bosszúságot, fennakadást jelentett. Az új alelnöki státus létrehozásával és Kapturné Bíró Beáta megválasztásával pedig "szentesítve" lett egy kialakult gyakorlat, mely szerint a népszerû és közismert tanárnõ hosszú évek óta, mindenféle rang és cím nélkül végez jelentõs operatív munkát egyesületünkben. A másik alelnök személye változatlan maradt, így Dr. Bajkó Sándor továbbra is ellátja szükség szerint szervezetünk általános képviseletét. Egy másik fontos elv is érvényesülhet a következõ idõszakban: Az állami és önkormányzati fenntartású közmûvelõdési intézmények és civil szervezetünk között megszûn-
hetett egyfajta szervezeti, vezetõi összefonódás, miközben az együttmûködés továbbra is élõ, erõs, és szoros marad. Az 1999-es indulásnál ez a forma még nagy segítség volt, mára azonban szükségtelenné vált. A tisztújító közgyûlés nem feledkezett meg a háláról sem: Dr. Cservenyák Lászlónak és Varga Péternének megköszönte az évtizedes közös munkát, a gyönyörû és felejthetetlen programokat. A közgyûlés Dr. Cservenyák Lászlót közfelkiáltással a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta és az Örökös Alapító Elnök címmel ruházta fel. Pénzes Ottó
Egyesületünk új vezetõsége Pénzes Ottó - elnök A mátészalkai Képes Géza Általános Iskola tanítója, történelem szakos tanára. A Kálvin János Református Általános Iskola óraadója. Tízedik éve tagja Mátészalka Város Önkormányzata, Kulturális és Közmûvelõdési Bizottságának. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületnek
alapító tagja, a kezdetektõl titkára. Több kulturális egyesületnek, alapítványnak alapító tagja, képviselõje. Nõs, felesége Papp Erika iskolavédõnõ. Három felnõtt gyermek szülei. Kapturné Bíró Beáta - alelnök A mátészalkai Széchenyi István Katolikus és Né-
metnyelvû Kisebbségi Általános Iskola tanítója, magyar nyelv és irodalom, valamint dráma-pedagógia szakos tanára, igazgató-helyettese. A Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének egyik alapítója, önkéntese. A Mátészalkai Vörösmarty Kör alelnöke. Férje, Kaptur Sándor pszicho-pedagógus. Két gyermekük van. Dr. Bajkó Sándor - alelnök A mátészalkai Területi Kórház belgyógyász, kardiológus fõ-
orvosa. Egyik alapítója volt a R o t a r y Klub helyi szervezetének, a Mátészalkai Vörösmarty Körnek, valamint a Mátészalkai Múzsa Alapítványnak. Ez utóbbinak jelenleg is az elnöke. Rendkívül büszke erdélyi születésére, gyökereire. Felesége, Dr. Semsei Mária bõrgyógyász, kozmetológus. Két felnõtt gyermekük van.
Elnöki programvázlat Az egyesület szervezeti életében végrehajtott változások nem feltétlenül kell, hogy magukkal hozzanak tartalmi módosulásokat, fõleg, ha a szereplõk többnyire ugyanazok maradnak. Valamiféle változásra azonban mégis szükség van, s ezt az eltelt évek tapasztalatai követelik ki. Szükség van talán arra is, hogy megjelenésben, honlapunk mûködésében, a közösségi portálokon való aktív részvétellel igazodjunk a XXI. századhoz, de én inkább másfajta változásra gondolok. Ez sem igazán új, hiszen már ráléptünk erre az útra, amikor magunkra vállaltuk a temetõi lélekharang építésének koordinálását, vagy a Szalkai László portré készítéséhez kapcsolódó lokálpatrióta jellegû kezdeményezések támogatását. A rendezvény-centrikus mûködést talán ritkítani kellene, s ennek nyomós okai vannak. Bármily furcsa, elsõ helyre nem a pénzügyi nehézségeket sorolom, hanem az egyfajta hanyatló érdeklõdést. Volt idõ, amikor évi 33 programban voltunk benne, ma már ennek töredékét sem merjük bevállalni, holott a színvonal, a minõség a régi maradt. Vagy lehet, hogy ez a baj? Egy ki-
csit meg kellene meritkezni a bulvár világban? Ha ilyen igény merülne fel, akkor két dolgot tehetek: vagy határozottan visszautasítom, vagy távozok még az egyesület környékérõl is. Mivel ezek szerencsére nem valóságos alternatívák, így inkább megpróbálok hátralépni, s egy kicsit távolabbról ránézni Mátészalka kulturális, közmûvelõdési életére. Azt látom, hogy a Buzogány Béla által vezetett Mûvelõdési Központ igazán profin, mondhatni bravúrosan oldja meg azt a feladatot, hogy hogyan kell jól, hozzáértõen kiszolgálni azokat az igényeket, amelyek nem feltétlenül az elit kultúrából táplálkoznak. Emellett képes olyan programok szervezésére is, amelyek a legmagasabb színvonalon, a legínyencebbeknek is megfelelnek. A Városi Könyvtárban Szabóné Dankó Erzsébet és csapata kiváló bázist ad az irodalmi, helytörténeti programoknak, sokszor olyan feladatokat is magukra vállalva, ami még a hivatásos programszervezõknek is feladná a leckét. A képzõmûvészet, a különbözõ tudományos programok pedig olyan színvonalon vannak jelen Dr. Cservenyák László
intézményében a Szatmári Múzeumban, hogy azok nemhogy kielégítik a legmagasabb igényeket is, hanem szinte azok elé mennek. Ebben a közmûvelõdési környezetben tehát már nem is kell egy civil szervezetnek a saját vállára venni egy település kulturális életét. Azt hiszem, mi is akkor cselekszünk helyesen, ha néhány jól bevált programot - Filmklub közösen a gimnáziummal, vagy a Magyar Jazz Ünnepe megtartunk, ritkán, nagyon ritkán néhány igazi csemegét idehozunk, s különbözõ intézmények, szervezetek nívós dolgaihoz társulunk. Már "nyakig" benne vagyunk abban a munkában, amellyel a hosszú nevû egyesített szociális intézmény programjának keretében pszichológiai elõadássorozatot indíthatunk. Sõt a drog ügyben legveszélyeztetettebb középiskolás diákoknak Csernus "kurzusokat" is szervezünk. A fõ irányvonal azonban az a közösségépítõ, lokálpatrióta tevékenység lenne, amirõl már említést tettem. Ezekben is bõven benne vagyunk, gondoljunk csak a Dorgay Károly emlékére állítandó alkotás kapcsán tett erõfeszítéseinkre,
vagy a "nagyvégesi" pompakút és terecske helyreállítására. Már megkezdtem a tárgyalásokat a helyi általános iskolákkal a környezetükben lévõ parkok "örökbefogadásának" kérdésében, csatlakozva a Református Iskola kezdeményezéséhez. Magam egy helytörténeti könyv megírásához kezdtem, amelyben talán sikerül akár a legfiatalabbak számára is érdekesen mesélni Mátészalka régmúltjáról, s a valaha itt élt, vagy innen induló nevezetes személyiségeirõl. Karácsony elõtt indítom el a "Száz család" nevû programomat, amelyrõl egyelõre részleteket nem árulhatok el. A Mécsvilág pedig pislákol majd tovább, immáron az interneten is. Ha belegondolok, hogy a családi teendõim és iskolai munkáim, egyéb vállalt közéleti dolgaim mellett elvégezhetõek-e a kijelölt feladatok, akkor csak annyit mondhatok: Ha a Jóisten ezután is megsegít, és kedves egyesületi tagtársaimat, valamint a jóakaratú mátészalkai embereket magam mellett tudhatom, akkor nincs lehetetlen. Pénzes Ottó
MÉCSVILÁG
2011. szeptember
3
Csoda Szent István Napján
Múzeumok Éjszakája 2011
Új kenyér, kitüntetések és csillogó szemû székely gyermekek Igen, megint csoda történt városunkban, mint ahogyan néhány évvel ezelõtt is, amikor Mátészalka a Szentegyházi Gyermekfilharmonikusokkal ünnepelhetett augusztus 20-án. Haáz Sándor tanár úr, a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja, Magyar Örökség Díjas gyermekseregével olyan gyönyörû, olyan õszinte, olyan kedves ünnepet ült velünk, hogy azt csak csodaként aposztrofálhatjuk. Már a rendezvényt nyitó Himnuszt is egészen más volt velük énekelni, mint sokszor gépzenére tátogni. Hihetetlen, hogy milyen fegyelemmel. figyelemmel és tudással szólaltatták meg repertoárjukat, amellyel egyébként leckét adtak európaiságból nekünk, s az egész rogyadozó nyugati civilizációnak. Spanyol, török, francia, szlovák, román nyelven énekeltek - de a szemük szebben ragyogott, ha a magyar népdalok kerültek sorra. Így van ez rendjén. Szabó István polgármester úr ünnepi beszéde után került sor a Mátészalka Egészségügyéért kitüntetõ cím átadására, amelyet ebben az évben Káté Antalné vezetõ ápolónõ, és Dr. Telkes László kaptak meg. Telkes fõorvos úr egyesületünk egyik legrégebbi tagja, aki ezúttal könnyeivel küszködve köszönte meg az elis-
merést, kifejezve reményét, hogy a városban a továbbiakban is hasonló színvonalú ellátásban lehet majd részük a rászorulóknak. A részvevõ közönség hosszú vastapssal fejezte ki egyetértését és szimpátiáját a kitüntetések kapcsán. Az új kenyeret ezúttal Becsei Miklós nagytiszteletû úr áldotta meg a következõ szavak kíséretében: "A kövekbõl lehet történelmet csinálni, de kenyeret soha. Köveket raktunk egymásra, majd leromboltuk azt. Ismét megépítettük és újra leromboltuk. Ez a történelem. Sõt: néha a rombolásra azt mondtuk, hogy építés, az építésre meg azt, hogy rombolás. Ez is történelem. De a kövekbõl nem lehet kenyeret csinálni. Változtasd a köveket kenyérré olvassuk a Szentírásban, amikor Jézus a sátánnal küzd. Jézus nem hitte el, mi pedig elhisszük, hogy a kõbõl valaha is kenyér lehet. Ezért hát: rendületlenül törjük a követ. Már a Tízparancsolat mindkét kõtábláját apró darabokra zúztuk, annyit vétkeztünk Isten és a felebarátunk ellen, mégsem lett belõle kenyér. Lettünk bálványimádók, megszegtük a hetedik nap nyugalmát, széttörtük az élet, a haza és a házasság szentségét, loptunk is,
hazudtunk is, öltünk is érte, és nem lett belõle kenyér. Pedig azt reméltük, hogy kenyér lesz, a boldogság finom, puha kenyere. S amikor a szánkhoz vettük az ilyen úton szerzett kenyeret, az a csalódásnak, a kiábrándultságnak a keserû morzsaléka lett. Sok mindent meg lehet hamisítani, a történelmet is, de a kenyér születésének történetét nem lehet meghamisítani. Csak az elvetett búzamagból lesz kenyér. Jézus azt mondja: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, akkor csak egymaga marad, de ha meghal, akkor százszoros termést hoz. Csak a teljes önátadásból lesz kenyér. Csak ha búzamagként a földbe veted hazug és önzõ énedet, csak ha nem akarsz
a másik boldogságából kiszakítva boldog lenni, csak akkor lesz kenyér, és élet és boldogság körülötted. Különben mindenütt csak kövekbe ütközöl, és sivár pusztaság lesz melletted az élet. Jól mondja Jézus: még egyszer kell születned ahhoz, hogy kenyér lehess. Legyen bár minden évben új a kenyér, semmit nem használ neked, ha az életed a régi marad. Indulj el végre a kenyér útján, Krisztus útján: vettess el búzaként és szüless meg kenyérnek. Ne kívülrõl várd a csodát, mert a csoda benned lakik éppen úgy, ahogy a búzában az élet. Amikor vállaljuk végre egyenegyenként a kenyérsorsot, csak akkor jön el az, amire várunk." P.O.
Czeizel Endre elõadásával indul a SOROZAT! Még az idén jön Vekerdy Tamás és Gyarmathy Éva is
Szeptember 15-én, csütörtökön este 6 órakor a Zeneiskola (Alapfokú Mûvészeti Iskola) nagytermében Czeizel Endre genetikus professzor elõadásával indul el az a SOROZAT, amelyben ismét igyekszünk végigmenni az emberi élet rögös útján a születéstõl a halálig. Professzor Úr elõadásának a következõ címet választotta: Az egészségesen születés joga Ebbõl persze azonnal kiderül, hogy a tudománynak köszönhetõen már van némi lehetõségünk arra, hogy leendõ magzatunk jövõjét - annak egészségét illetõen - magunk is befolyásoljuk. A belépés ezúttal is ingye-
nes, mindenkit szeretettel várunk ekkor, és majdan október 13-án is - szintén csütörtökön, ugyancsak 18 órakor - amikor a neves pszichológus Vekerdy Tamás lesz a vendégünk. Óvodások, kisiskolások; "hülyéskedések" otthon címmel, nem mindennapi tanácsokat kapunk majd a gyereknevelésrõl. November 8-án Gyarmathy Éva a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének fõmunkatársa a tehetségrõl beszél az érdeklõdõknek. Elõadásának tervezett címe: Átok, vagy áldás-e a tehetség? A SOROZAT amelynek szerve-
Czeizel Endre
Vekerdy Tamás
zõje a Szatmári Kistérségi Egyesített Szociális és Egészségügyi Alapellátási Intézmények, koordinátora pedig a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület, 2012-
ben folytatódik tovább, remélhetõleg már a felújított Mûvelõdési Központban. Pénzes Ottó
Nagykorú lett a filmes tábor
Júliusban tizennyolcadik alkalommal indult Hamar Péter filmesztéta, Karádi Zsolt fõiskolai tanár és húsz mátészalkai gimnazista a nyári, immár hagyományos filmtáborba, Egerbe. Ma, amikor minden változik, amikor ugyanazt az üzletet már egy év múlva sem lehet ugyanott megtalálni, a filmes tábor változatlan felállásban, változatlan formában mûködik. A közönség persze változik. Néha egyetemistaként is visszajön egy-egy elhivatott fiatal, de azért négy évenként általában kicserélõdnek a résztvevõk. S mivel õk cserélõdnek, a témák néha ismétlõdhetnek. Minden nyáron más a tematika, álljon itt néhány "fõcím", mely köré egy héten át a napi két film kiválogatódott: Szabadságszerelem, Múzsák testvérisége, Egy nap-egy nemzet, A magyar és a francia új hullám filmjei, Filmek az ötvenes évekbõl, filmek az ötvenes évekrõl, A hata-
lom eltorzult arca, Klasszikusok filmritmusban,
Volt olyan is, hogy az általunk felkínált húsz filmbõl a diákok választották ki azt a tízet, amelyrõl mindent tudni akartak. Programjainkhoz kapcsolódóan sokszor hívtunk vendéget, és kivétel nélkül minden esetben éltek is a lehetõséggel, hogy fiatalokkal beszélgessenek munkásságukról, illetve arról a filmjükrõl, amely éppen abban a témában levetítésre került. Vendégeink voltak: Féjja Sándor(filmpszichológus), Bacsó Péter (A tanú), Enyedi Ildikó (Simon mágus), Janisch Attila (Hosszú alkony), Sopsits Árpád (Torzók), Sára Sándor (Szindbád), Zsigmond Dezsõ (Boszorkányper). Több éven át csatlakoztunk az egri filmmûvészeti nyári egyetem programjához, részt vehettünk pl. alkotói beszélgetésen Herendi Gáborral (Valami Amerika, Lola). Az idei program filmörökzöldek-
bõl állt. Két német film: a Kísérlet és A mások élete vezette be a valóban klasszikus sort: Van, aki forrón szereti, Nem félünk a farkastól, Kontroll, A Sakál napja, A halál és a lányka, Melyiket a 9 közül? Elfújta a szél, Zorba a görög. Mivel a felsorolt filmek mindegyike más mûfajú, más hangulatú, ezért fogadtatásuk is vegyes, de a véleménykülönbségek meghallgatására, egyeztetésére nagyon jó lehetõség a vetítések utáni beszélgetés. Mindez a felnõtteknek is tanulságos, hiszen a diákok sok új, "friss szemû" észrevétellel gazdagítják a néha már megkövült kritikákat. S bár a mai fiatal a pörgõs, cselekménydús filmeken nõ fel, és egészen másképp látja pl. az Elfújta a szél Scarlettjének gondjait, mégis megtanulják értékelni a szépet
Ahogy a zenében rátalálnak a Beatles-re, Illésre, Neotonra, Hungáriára
, úgy a filmek mai kínálatából is kiszûrik
Gyarmathy Éva
az értéket. Útban hazafelé, a vonaton rangsorolták a látott mûveket. A Kísérlet és a Kontroll után harmadik lett az Elfújta a szél, és ami még ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy negyedik lett a Melyiket a 9 közül? Korábban utolsó este rendeztünk egy monstre vetélkedõt (plakáttervezés, rövid, rádiós filmismertetés, szituációs játékok,
), újabban minden nap végén "számonkérjük" a napi anyagot. A nyeremény pedig mi más lehetne, mint egy régi magyar film, vagy más, filmmel kapcsolatos könyv vagy dvd. A tábor sikerességét leginkább jelzi, hogy még haza sem érünk, és már megindul a versengés, hogy ki jelentkezik elsõként a következõ egri programra. Karádi Zsolt tanár úr ezt úgy fogalmazta meg, hogy az életünk egy végtelen filmes tábor, csak néha megszakítja egy-egy tanév. PM
Színes, változatos programokkal várta a közönséget a Szatmári Múzeum június 25-én a Múzeumok Éjszakájára. Koraeste a kisgyerekes családok játszhattak rég feledésbe ment népi udvari ügyességi játékokat. Az igényes képzõmûvészetet szeretõk, Szepessy Béla grafikusmûvész alkotásaiban gyönyörködhettek, valamint Keresztes Zsuzsa grafikus és szobrászmûvész egyedülálló "Rongyképeit" csodálhatták, melyek valóban zseniálisan komponált rongyból készültek. Este héttõl a Talán Teátrum a hetvenes évek slágereivel repítette idõutazásra a közönséget, majd a tehetséges fiatalokból álló Solid State Band zenekar zökkentette vissza napjainkba a zenét szeretõket. A sötétség beálltával meggyújtották a Szent Iván éji tüzet, melyet a szerelmes pároknak illett átugrani, hogy szerelmük tartós legyen. A remek hangulatúra sikeredett estet a nyolcvanas-kilencvenes évek legendás helyi zenekara az Orion együttes (Király István, Király Gyula, Pataki István, dr. Cservenyák László, Gergely Miklós) fergeteges, közel három órás koncertje zárta a több mint 500 fõs közönség nagy ovációja kíséretében. Farkas Judit
Kettõs kiállítás megnyitó a Szatmári Múzeumban Kellemes, jó hangulatú és persze színvonalas program részesei lehetettek azok a vendégek, akik eljöttek a Szatmári Múzeumba 2011. augusztus 8-án Medveczky Nóra festõmûvész és Sipos László fotós kiállítására. A kiállító mûvészek közös találkozási pontja, hogy mindketten civil foglalkozásuk mellett mûvelik, mintegy "hobbyként" a mûvészi tevékenységet. Dr. Medveczky Nóra szemészorvos. 1968tól foglalkozik festészettel. Tehetségét különbözõ kurzusok és stúdiók keretében képezte tovább. Számos egyéni és közös kiállításon szerepeltek képei. A mûvésznõ Szatmári Múzeumban rendezett kiállítását Erdei Sándor költõ, író nyitotta meg. A kiállítás keretében a "Holló László Alapítvány" kuratóriuma Holló László díjat adományozott a festõmûvésznek alkotói munkássága elismeréseként. A díjat Dr. Ujváry Zoltán professzor emeritus a kuratórium elnöke adta át. Dr. Sipos László jogász. Jó két évtizede foglalkozik fotózással, filmezéssel. Öt földrész több mint nyolcvan országában tizenhatezer - nem digitális - fotót készített, több mint kétszáz órányi videofilmet forgatott. Különösen a környezet-, és mûemlékvédelem, a táj és a mûalkotás viszonya foglalkoztatja. Ezért a tevékenységéért 2008-ban emlékéremmel jutalmazták. A Szatmári Múzeumban "Égiek és földiek" címmel Tibetrõl készült fotó és fotografika kiállítását Dr. Cservenyák László múzeumigazgató-etnográfus nyitotta meg és ajánlotta a látogatók figyelmébe. F. J.
MÉCSVILÁG
4
Õszre várva
Tanévkezdés a Képes Könyvtárral Magam és munkatársaim nevében is mondhatom, hogy ilyen izgalommal az iskolakezdést utoljára talán diákéveinkben vártuk. Miért is? 2011. szeptemberében hatalmas projektbe kezdünk. Hat oktatási intézménnyel együttmûködve valósítjuk meg a TÁMOP-3.2.11/101-2010-0156 azonosító számú pályázatot, melynek célja, hogy a könyvtárat, a könyvtári szolgáltatásokat jobban megismertessük a gyerekekkel. Nem lehet ezt elég korán kezdeni, ezt gondolták a pályázat kiírói is, mert kötelezõ volt egy óvodával is az együttmûködés. Ez találkozott a mi elképzeléseinkkel is, ezért a Kikelet Óvoda nagycsoportosaival több foglakozáson ismerkedünk a vadállatokkal és a háziállatokkal is. Õsszel könyvekbõl, tavasszal pedig kirándulás keretében a nyíregyházi Vadasparkba, illetve nagyecsedi Fûvészkertbe. Az élményekrõl a gyerekek rajzos "beszámolót" készítenek. A Képes Iskolában az érdeklõdõkkel, heti rendszerességgel találkozhatunk a Képes Kaszinóban. Itt mûveltségi játékokkal, olvasmányélmények megbeszélésével, saját, vagy tanult alkotás elõadásával, illetve kiállításokkal várjuk a gyerekeket. A kiállított anyagokból, és a saját alkotásokból évvégére egy kis kiadványt tervezünk. Ezen kívül a tanévben négy vetélkedõt hirdetünk. Témanap keretében Képes Gézáról végzünk gyûjtõmunkát, tavasszal pedig a Képes Napok keretében többek között kirándulást szervezünk Sárospatakra. A Református Iskola diákjait hetente várjuk a Kálvinos Könyvtárosok Körébe, ahol könyvtárhasználattal, írás- és nyomdatörténettel ismerkedhetnek meg a gyerekek. Mindkét félév végén kirándulást tervezünk. A legkisebbeket (1-2. osztályos tanulókat) Mesés 7 próbás vetélkedõre hívjuk, míg a kicsit nagyobbak Sárkányölõ Bátorival ismerkedhetnek meg játékos formában. A Honismereti Táborban öt témakört dolgozunk fel: Szatmár irodalmi, és természeti értékeit, templomépítészetét és néprajzát, valamint városunk története lesz a téma. A pályázati kiírás szerint kötelezõ egy közigazgatási területen kívül esõ oktatási intézménnyel is együttmûködési megállapodást kötni. Mi a nagydobosi általános iskolát választottuk. Itt is, a Kálvin Iskolához hasonlóan könyvtáros szakkört szervezünk, kéthavonta évfordulós játékot, rajzversenyeket hirdetünk. Témanap keretében a történelem és irodalom könyvet vetjük össze a históriás énekekkel. Õsszel a kuruc kort, tavasszal az 1848-as eseményeket dolgozzuk fel. Az Esze Tamás Gimnázium is csatlakozott hozzánk. Már lezajlott a Filmes tábor Egerben, de Újságíró szakkör, könyvtáros szakkör, helyi érték szakkör is lesz a következõ tanévben. Témahét keretében az iskola történetétõl a névadó emlékezetén át, a város és környékének helyi épített, természeti és kulturális értékeinek megismerése a cél.
2011. szeptember
Mi mindenre Képes ez a könyvtár!
Amit Mátészalkáról tudni illik, tudni kell és lehet A Képes Géza Városi Könyvtár helytörténeti gyûjteményérõl A Képes Géza Városi Könyvtár helyismereti gyûjteményének kialakítása 1968-ban kezdõdött. Tartalmi elhatárolás szerint a gyûjtõkörbe tartozik minden olyan dokumentum, amely helyi vonatkozású, függetlenül a megjelenés formátumától. A gyûjtés kiterjed a helyi témákat érintõ mûvekre, írásokra, a helyi személyeket, helyi testületeket tárgyaló dokumentumokra, a helyi kiadványokra, a helyi nyomdák termékeire. Gyûjtjük, kutatjuk és feltárjuk a mátészalkai kötõdésû (a városban született, itt élõ, életük egy szakaszát Mátészalkán eltöltõ) szerzõk munkáit. Közigazgatási elhatárolás szerint a "helyi" dokumentumok közé tartoznak az egykori Mátészalkai járás területére, illetve az egykori Szatmár vármegyével kapcsolatos dokumentumok. Földrajzi megközelítésben a Szatmári térség, vagyis a vonzáskörzetünkbe tartozó településekre vonatkozó adatok, dokumentumok. Jelenleg a helyismereti gyûjtemény anyagának gerincét a könyvek alkotják. Mátészalkára és a környékére vonatkozó, lényeges információkat tartalmazó, kifejezetten helyismereti mûvek -városmonográfiák stb.-, olyan könyvek, amelyekben helyi vonatkozású tanulmányok,
részletek találhatók - adattárak, forráskiadványok stb., a helytörténeti tevékenységgel kapcsolatos módszertani kiadványok és a helyi nyomdák termékei. Az idõszaki kiadványok közül a gyûjteményben kapott helyet a megyei napilap (Kelet-Magyarország), megyei folyóiratok ( S z a b o l c s - S z a t m á r- B e r e g i Szemle, Pedagógiai Mûhely, Vörös postakocsi stb.), a városi lapok (Szalkai Szó, Szalkai Újság, Mécsvilág), az üzemi lapok, iskolai lapok (ET, Gépész lap), egyházi (Templom és Iskola, Reménysugár), illetve egyéb kiadványok. A különgyûjtemény értékes dokumentumtípusát jelentik a kéziratok (nem publikált, ill. szûk körben publikált dokumentumok: szakdolgozatok, pályamunkák, tanulmányok, stb.), melyeket sajnos nem rendszeresen, de kapunk a helytörténeti kutatóktól, a helyismereti témában szakdolgozatot író egyetemi, fõiskolai hallgatóktól, a különbözõ tanulmányi versenyek, pályázatok résztvevõitõl. Jelentõs helytörténeti értéket képviselnek a kisnyomtatványok (prospektusok, röplapok, plakátok, meghívók, szórólapok stb.), a fényképek, valamint a mikrofilmek.
Mind a helytörténeti kutatás, mind az állampolgári tájékozódás, a közügyek intézése szempontjából fontos információforrást jelentenek az önkormányzati rendeletek, testületi anyagok, melyek 1990-tõl folyamatosan bekerülnek a helyismereti gyûjteménybe. Ezt megelõzõen az 1974-1989 közötti idõszak tanácsüléseinek anyagai is megtalálhatók az állományunkban. A gyûjtemény részét képezik a hangkazetták, videokazetták, CD lemezek. A hangzóanyagok között érdekes archív felvételek is találhatók, pl. Író olvasó találkozó Képes Gézával, Jókai Annával, Üdvözlet az olvasónak Országos Téli Könyvvásár sorozatának Mátészalkáról sugárzott hangszalagjai. A helyismereti gyûjteményben található dokumentumok számítógépes feldolgozása 1996-ban kezdõdött, elsõként a könyvek bibliográfiai adatainak felvitelével, majd a tanulmánykötetetek analitikus feltárásával folytatódott, s végül a helyi újságok (Szalkai Szó, Szalkai Újság, Mécsvilág) cikkek bibliográfiai adatainak bevitele is megtörtént. De az adatbázisban szerepelnek, bármely repertóriumból kigyûjtött helyi vonatkozású cikkek adatai is. Az elektronikus katalógusban a szerzõ, a cím, a tanul-
mányban, cikkben érintett személy vagy testület, a tanulmány, cikk témája (tárgyszó), és földrajzi tárgyszó szerint, illetve ezek kombinációjával képezhetõk találati halmazok. A különbözõ dokumentumtípusok gyûjtése mellett fontos feladat az egyéb adatok gyûjtése, rendszerezése. Ezeknek az adatoknak a gyûjtésébõl jött létre például az Arcképcsarnok, melyben a Mátészalkához, valamilyen módon kötõdõ személyek életútja szerepel lexikonszerû tömörséggel. (Honlapunkon elérhetõ) Ebben az évben az adatbázisunk kibõvült a Szatmári Múzeum helytörténeti témájú anyagának, illetve a múzeum adattárában található dokumentumok bibliográfiai adataival. Mivel ugyanazt a tárgyszavazást használtuk a felvitelkor, így a keresésnél egy adatbázisként kezeli, de a találatoknál megjelöli, hogy hol található az adott dokumentum, nálunk illetve a múzeumban. A helyismereti gyûjtemény fokozottan védett állomány, ezért csak helyben használható. A nyitva tartás idején folyamatos tájékoztatás segíti az olvasókat. Részlegünk szívesen lát osztályokat, szakköröket, csoportos látogatókat. Sallai Emília
Egy olvasótábor, ahol nem olvastak, de
volt Tábori Szitu, torna, kirándulás, móka (Róka), kacagás
és más A TÁMOP 3.3.7-09/1-20090015 pályázat keretein belül lehetõség nyílt 2011. július 4-8 között egy - a könyvtár által régóta tervezett - olvasótábor megszervezésére. A nyári táborban való részvétel volt ugyanis az év közben zajló hely - és könyvtárismereti vetélkedõk fõnyereménye. A táborozás helyszínét, szállással és étkezéssel együtt, a mátészalkai Baross László Közép - és Szakiskola Kollégiuma biztosította, ahol 35 általános iskolás olvasott szorgosan naphosszat. Ez persze nem igaz. Az "olvasótábor" fedõnév próbatétel gyanánt, a gyerekek ijesztgetésére szolgált csupán, de aki bevállalta, hogy megküzd a majdnem egyhetes olvasás "rémével" - ha hihetünk a visszajelzéseknek - nem bánta meg. A tábor idejére a kollégium termei kicsit átalakultak, a számítógépterem például "szerkesztõséggé" avanzsált át, a biliárdszobában pedig egy kis könyvtári részleg kapott helyet. Minderre azért volt szükség, mert a programok között szerepelt napilapszerkesztés is. A diákok bete-
kinthettek az újságírás minden fázisába, az adatgyûjtéstõl egészen a sokszorosításig. A szerkesztõséget mindennap más-más csapat foglalta el, elhivatott újságírókhoz híven, olykor majdnem álomba szenderülésig, hogy a táborlakók a reggeli kakaó mellett olvashassák a friss napi sajtót. A Tábori Szitu nevet viselõ lap az elõzõ nap eseményeirõl számolt be, fûszerezve érdekes interjúkkal és elmaradhatatlan tábori pletykákkal. (A lap olvasható a www.kepeskonyvtar.hu oldalon.) A társaság ellátogatott a Fõnix Parkba, ahol egy nagyon jól szervezett programsorozat fogadta õket. Az õzike simogatás, íjászat és lovaglás után egy népi játékokból összeállított vetélkedõ is várt a fiatalokra, akik szemmel láthatóan szívesen mérték össze erejüket. A kultúrszomj felébresztése vagy éppen kielégítése végett egy egész napos kirándulás során a szatmári nevezetességeket tekintette meg a csapat, így a tákosi és csarodai öreg templomokat, a szatmárcsekei Kopjafás temetõt, benne Kölcsey Ferenc sírem-
lékével. Tiszacsécsén, a nagy mesemondó, Móricz Zsigmond roskadozó, de még álló emlékházát csodálhatták meg. A Túristvándi Vízimalom sem maradt ki a látnivalók közül, amit a nagy érdeklõdésre való tekintettel be is indítottak. A táborozók szórakoztatásáról a Talán Teátrum is gondoskodott zenés összeállításával, amely az este végére féktelen rockabilly mulatsággá nõtte ki magát, a gyerekek nagy örömére. Sohonyai Edit írónõ is ellátogatott a táborba, és a tinédzserkor nehézségeirõl, szerelemrõl és egyéb "katasztrófákról" tartott elõadást. A gyerekek részt vettek egy drámapedagógiai foglalkozáson is, ahol kommunikációs és csapatépítõ játékokkal ismerkedtek. Róka Szabolcs énekmondó pedig egy interaktív mesével csalta el a tábor népét az Öreg Király birodalmába. A tanulók kreativitásának kibontakozására is volt lehetõség. A délutáni kézmûves foglalkozások során a gyöngyfûzés, karkötõkészítés, dekupázs, és üvegfestés mellett a nemezelés tech-
nikáját is elsajátíthatták a türelmesebb vállalkozók. A csapat formában maradását, alakjuk megõrzését a reggeli torna biztosította, amit minden nap más diák "vezényelt le". A testi-lelki egészség megteremtéséhez sokat hozzátettek a "helyben futás, 10-szer" vagy a "malomkörzés, karral" típusú instrukciók. A búcsúra minden csapat egyegy kedvenc dallal készült, amit az utolsó esti táborzáró finálén adott elõ. Így született meg a tábor "himnusza", az ismert Beatrice dal átirataként: "nyolc óra móka, nyolc óra kacagás, nyolc óra szórakozás". Reméljük szívbõl szólt. (A dal teljes szövege szintén elérhetõ a www.kepeskonyvtar.hu oldalon.) Hunyadi Barbara
Képeskönyvtár pont hu A Déri Miksa Szakközépiskolában szakkör keretében az érettségi elõtt álló fiatalok a kötelezõ irodalmat filmes feldolgozásban eleveníthetik fel. Ehhez kapcsolódóan negyedévente vetélkedõt szervezünk. Témahét keretében írástörténettel foglakoznak egy kicsit mélyebben a gyerekek, az iskolai könyvtáros irányításával. Reméljük, a sikeres megvalósítással közelebb kerül a könyvtár, az olvasás a kisebb és nagyobb gyerekekhez, és ezáltal rendszeres olvasókká válnak. Dankóné Szabó Erzsébet
Remélem sokan tudják már, hogy elindult a városi könyvtár virtuális szolgáltatása, a www.kepeskonyvtar.hu. Már a tervezéskor az volt a szándék, hogy ne csak a szigorúan vett közkönyvtári szolgáltatásokra szorítkozzon a virtuális Képes Géza Könyvtár, hanem felvállaljon egyfajta helyi ismeretterjesztõ szerepet, teret adjon a Mátészalkához kötõdõ kulturális hírek áramlásának. Nem kívánom most felsorolni, az összes menüpontot és rovatot, melyek helyet kaptak a webolda-
lon, csak néhányat említenék kedvcsinálónak. Itt lenne rögtön a helytörténeti Arcképcsarnok, ahol egyelõre a teljesség igénye nélkül iparkodunk felsorakoztatni olyan személyeket, akik bármi módon kötõdnek Mátészalkához. A lexikon tömörségû cikkekkel folyamatosan bõvülõ rovatban sorakoztatjuk fel azokat az itt születetteket, vagy akár csak a múltban rövid ideig itt tevékenykedõket, akik kisebb nagyobb hírnévre tettek szert életük során. A Helyismeret rovatban kapott helyet a Médiatár is, ahol egye-
lõre csak a ma megjelenõ és digitálisan is elérhetõ sajtótermékeknek adtunk helyet, de a közeljövõben itt szeretnék közreadni Mátészalka sajtótörténeti anyagából is egy digitális válogatást. Szándékunkban áll itt olyan videó és hanganyagokat is bemutatni, melyek városunk helytörténetét dokumentálják. Mint azt említettem, jelenleg a helyi médiumok találhatók meg a Médiatárban, így természetesen a Mécsvilág is olvasható a kepeskonyvtar.hu-n. És miért is jó ez? Nos a könyvtárba beérkezõ
helyi újságok feltárásra kerülnek, így a katalógusunkat használva könnyen visszakereshetõ ki, mikor, mit publikált például a Mécsvilágban. Nos, ajánlónak talán ennyi elég is, hiszen az említetteken túl még sok más rovat várja az idelátgatót. Tessék bátran ránkkattanni, s ha netalán tetszikelni tetszenek minket azon a bizonyos közösségi oldalon, annak örülünk majd. Észrevételeket szívesen fogadunk a
[email protected] email címen. Czine Árpád
MÉCSVILÁG
2011. szeptember
5
Tóth Istvánné Erzsike nyugállományba vonult Cseppet sem örülök neki, de a hír igaz. Erzsike bizony nyugdíjba vonult. S nem azért írok most, mert így ildomos. Ó, nem. Erzsike a világ legjobb kollégája. Hiányzik, mint a napsütés télen. Méltatni szeretném, mondani róla dolgokat
A teljesség igénye nélkül, de mégis
Erzsike, ahogy mondani szokás "tõsgyökeres mátészalkai". Mátészalka szülötte, és ebben a kisvárosban éli most is tartalmas életét, nyugdíjazásának hajnalán. Ha visszatekintünk életpályájára, mindenek elõtt azzal érdemelheti ki elismerésünket, hogy példát mutatott az emberi és szakmai alázat terén, amelyek birtoklásával, kerülve a látszatcsillogásokat, igazi lokálpatriótaként, általában a háttérbõl végezve munkáját a legkiválóbb eredményeket érte el. Úgy teremtõdtek körülötte kulturális kövek, közösségek és életre szóló emberi kapcsolódások, mint ahogyan minden évben kitavaszodik. Csendben, természetesen és könnyedén, de teljesen egyértelmûen. Tóth Istvánné népmûvelõ- és földrajz szakos diplomát szerezve, majd kulturális manager szakképesítést is, szolgálta a város közmûvelõdését. Kivételes empatikus készségének, egyedi pedagógiai érzékének, valamint módszertani megalapozottságának köszönhetõen már a kezdetektõl sikerült népmûvelõbõl valóban a NÉP MÛVELÕJÉVÉ nemesednie. A Városi Mûvelõdési Központ munkatársaként gyorsan megta-
lálta a közös hangot minden generációval, gyermekekkel, fiatalokkal, felnõttekkel és szép korúakkal. A nekik szánt kulturális megnyilvánulások megtervezése és lebonyolítása elismerésre méltó sikereket hozott számára. Százak, s talán ezrek, õrzik szíveikben azokat az élményeket, tanulságokat és tudásokat, amelyekkel Erzsike megajándékozta õket. Az ilyenszerû, matérián túli értékek, emlékezések, kialakult viselkedési sztereotípiák, erõsítik egy közösség, egy város összetartozását. Megteremtik a magyar lakosság mûveltségét, mûvészetek iránti szeretetét, igényét. Erzsike nyugodtan nevezhetõ igény-, mûveltség- és szeretetteremtõnek. Egy évtizedet a Polgármesteri Hivatalban, mint közmûvelõdési felügyelõ dolgozott. Munkájának pontos, precíz elvégzése, innovatív szellemisége példaértékû volt. Szakmai tevékenysége által hatékony rendszermûködtetõvé vált. Dolgai révén olyan fogaskereket alkotott, amely nélkül csak zakatolva tud haladni a nagy motor, a város, az ország. 1998-tól kezdõdõen 10 évig a Városi Mûvelõdési Központ igazgatójaként koronát tehetett addig elért eredményei fölé. Az elnehezülõ gazdasági körülmények ellenére, örök optimistaként, felismerve az új idõk új szavát, mindig új közmûvelõdési formák megalapozására, ugyanakkor a hagyományok õrzésére, továbbfejlesztésére sarkallta munkatársait. Eredményes munkájának köszönhetõen a város közmûve-
lõdése kiemelkedett a térség kulturális szférájából, erõsítve ezzel is Mátészalka régióközponti szerepét. Szabolcs-Szatmár- Bereg megye egyik mûvészeti fellegvára lett a település. Különös szeretettel és odafigyeléssel fordult a mátészalkai színházi élet felé. Tudva azt, hogy a színház hatásmechanizmusát tekintve magába foglalja a zenét, a táncot, a képzõmûvészetet, az emberi kommunikációt, mûvészi beszédet, gesztusok alkalmazását, valamint a szerepjátszást, stílusosan generálta az amatõr színházi tevékenységet, amely minden kétséget kizáróan vezetõ szerepet tölt be megyénk színházi életében. A Komédiás Színkör magas színvonalú mûködtetése mellett létrehozta a nemzetközi Felnõtt Amatõr Színjátszó Találkozót, amely otthonra talált a városban, és jelentõs szakmai eseménnyé nõtte ki magát. A régióban és a határon túli magyarság körében egyre ismertebbé válva, a Találkozó megalapozza a különbözõ színházi iskolák és kultúrák közötti kapcsolatokat, azok egymás mûvészeti megnyilvánulásaival való ismerkedést, és nem utolsó sorban segíti valamennyi társulat színház-szakmai fejlõdését. Mindezek mellett említésre méltó az a befogadó színházi tevékenység is, amelynek nagy pártolója volt Erzsike, és amely révén, a város és térsége közönségének örömére, Mátészalka fontos budapesti, egyéb hazai és határon túli magyar hivatásos színházak kitûnõ és állandó játszóhelye lett.
A Városi Mûvelõdési Központ színházterme ad helyet a legnevesebb magyarországi gyermekszínjátszó találkozó megyei csörtéjének is, a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozónak. Szakmai céljainak elérése érdekében Erzsike kitanulta a pályázatírás, állandóan változó, összes fortélyát, és sok pénzt hozott az intézmény terveinek megvalósításához. Kezdeményezte a Mátészalkai Múzsa Mûvelõdési Alapítvány létrehozását. A kiemelten közhasznú szervezet a Városi Mûvelõdési Központtal együttmûködve számos rendezvény megvalósításával ágyazódott a város kulturális életének szövetébe. Felismerve a civil szféra erõsítésének fontosságát, mindig szorgalmazta és hatékonyan segítette új alapítványok, egyesületek létrejöttét és mûködését. Az esélyegyenlõség megteremtését szem
elõtt tartva felkarolta a fogyatékkel élõk és nyugdíjasok ügyét, legyen szó akár klubalakításról, akár kulturális programokon való aktív részvételrõl, vagy éppen a számítógép és internet világába történõ bevezetésrõl. Lényegesnek tartotta mind maga, mind pedig munkatársai számára a személyes és szakmai kompetenciák fejlesztését, az ismeretek folyamatos bõvítését. Tartósan magas színvonalú igazgatói munkája elismeréseként fõtanácsosi címet kapott. Eddig tartott az a bizonyos méltatás. Erzsike, Erzsikénk! Legyenek szép nyugdíjas éveid, s ha teheted, jöjj közénk minél többet, mert összetartozunk
(mint ahogyan a mellékelt fénykép is mutatja:) Buzogány Béla színmûvész-igazgató
Amikor a kultúra épülni kezd
Mátészalka központjában, minden kétséget kizáróan a legszebb épület a mai Városi Mûvelõdési Központ, a hozzá csatlakozó színházi rész együttesével. Apropó VMK, halló, halló, mátészalkai polgárok! Találnunk kellene "kultúrházunknak" egy új nevet. Olyat, amely csak a miénk, s amilyen máshol nincs az országban. Ha van valakinek bármilyen ötlete, jelentkezzen november végéig. Na, jól elkalandoztam már itt az elején, de itt kit érdekel, amikor olyan szépen csivitelnek itt (kertemben) a madarak, s Bodza meg Áfonya kutyáim sem kergették meg az imént a szomszéd macskáját. Ezeknek van pofájuk jól érezni magukat a mai napsütötte hajnalon. Akkor meg én is azt írok ide, ami csak úgy jöddögél. Legfeljebb a fõszerkesztõ ismét megállapítja, hogy nálam nem érdemes kötött tematikájú írásokkal kereskedni, hiszen megrendelésre olyan gyengén körmölök, mint amilyen halványan fut a februári nyúl. No, ami a februárt illeti, az elviekben nekünk igen jó hónapnak kellene lenni, mert akkor adnák át a Kultúra Házának felújított épületét. Bocsánat, felújításnál azért többrõl van szó, hiszen más is történik a munkálatok során. Akkor
nézzük elõször a század eleji, szecessziós VMK-tömbbel mit fognak kezdeni. Mindenek elõtt lecserélik a teljes tetõszerkezetét, mert bizony az már-már életveszélyessé vált. Ledobják még a födémet is, ugyanis elkorhadtak fenne a gerendák, agyonázott az egész. Nem kis feladat lesz ez a bravúr szeptemberben és októberben (abban bízom, hogy addig meglesz). Biza, nem könnyû a helyzet, mert amikor nem lesz már semmi a falak fölött, akkor meg kell védeni az épületet az esõzésektõl, hogy ne keletkezzenek nagyobb károk. S ha már új tetõt kapunk, akkor abba a hatalmas tetõtérbe belepakolnak egy mozgásstúdiót, vagy kamaraszínházat, vagy
sok mindenre fogjuk használni még azt az új, tágas teret. Az érthetõség kedvéért, jelenleg a Szalkai László terem (volt Kamara) fölött járok, jó magasan. Hát ez az, ez irtó magasan van, s nekem elég sok felesleges kilóm van ahhoz, hogy ne lépcsõn szaladgáljak felfelé, mert attól az ember rohamosan fogy, s az pedig veszélyes esztétikai elváltozásokat produkálhat a testén. Ahhoz tehát, hogy kényelmesen fel tudjunk menni a padlásra, kitaláltak egy látványliftet, amely a földszintrõl fog indulni, elsõ
megállója a Szalkai László terem elõtt lesz, a második pedig a padlástérben. Tovább nem fog tudni felfelé menni, mert az kivezetne az égbe. (Nem is lenne marhaság egy ilyen állomás. Sokan igénybe vennék. Néha jó a dolgokat odafentrõl is megnézni
) S akkor menjünk felülrõl lefelé. Az egész házat tatarozzák kívül-belül, felújítják az ablakokat, ahol kell, cserélik is (Szerintem mindent cserélni kellene, de erre már nem lesz pénz). Ami az ablakokat illeti, a mûemlék csakis a régihez hû másolatot enged beépíteni, és jól teszi. A földszinten, a volt táncterem helyén lesz egy kézmûves mûhely, s ide álmodjuk azt a régen óhajtott Képes Kávéházat is. Azt ahol majd éjszakákon át megváltjuk az összes világot, s reggel arra ébredhetünk, hogy semmi sem változott. Vagy mégis? Hiszek benne, hogy mégis. Mindkét épület akadálymentesítve lesz, így aztán mozgássérült barátaink is jól ellesznek nálunk, nem kell feszengeniük, hogy miként szippantgatják befelé a mûvészetek finom füstöcskéjét. Ja, kimaradt a pince, amely Varga Jani kollégám birodalma. Szigetelik, állítólag nem fog feljönni a víz, s Jani kénytelen-kelletlen maga mellé kapja a három gráciát
(takarítóink, akik ennél sokkal többek), hiszen a pincében lesznek az õ öltözõik, zuhanyzóik, wécék. Erre én egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fogják mûszakilag megoldani, mert ez a bombabiztos bunker tutti fel fogja adni a leckét. A bunkerrõl ugrik be, hogy az elektromos vezetékrendszer nagyobbik részét is cserélni fogják. Kiderült az is közveszélyessé vált. Most pedig sétáljunk át a színház épületébe. Tekintettel arra, hogy fogynak a karakterek (és megmondták nekem, mennyit írhatok), meg aztán felébredt mind a két fiam, akik csupán néhány tavaszt éltek még meg, s ebbõl kifolyólag egy cseppet agresszíven rángatnak most, meg úgy üvöltöznek, hogy a szomszédban Irénke néni a tuják helyet a szõlõgerezdeket nyírta meg, tehát tekintettel mindezen némileg (és nem nemileg) zavaró tényezõkre, rövidebbre fogom a dolgokat. Egyébként, akit érdekel bármi is a munkálatokkal kapcsolatosan, állok rendelkezésére személyesen is. Szóval a színház. Ami a legfontosabb a nézõk szempontjából: kicserélik a nézõtér alsó szintjén lévõ székeket kényelme-
sebbekre. Aztán itt is lesz akadálymentesítés, lesz egy beltéri díszletszállító lift, nyílászárócserék, színpad-, hang- és fénytechnika korszerûsítés, festés, mázolás, stb. Ennyi. Ez tényleg rövidre sikerült. - Szállj le kisfiam a laptopomról, mert kitörlõdik az egész és akkor apát kinyírja Ottó bácsi. Vannak félelmeim is. Nem szeretem a közbeszerzést, félek a téli építkezésektõl, nem tudom mi lesz a fûtésrendszerrel, ekcetera. Ha márciusba visszaköltözhetünk, akkor nagy ünnepléssorozattal kezdünk. Csak ott tartanánk. Addig minket a kórházzal szembeni volt óvoda épületében lehet megtalálni. Dolgozni fogunk, lesznek rendezvények, elõadások a sportcsarnokban, templomokban, iskolákban, s az utcán is. Melegszik az idõ, pedig már szeptembert írunk. Legyen hosszú vénasszonyok nyara, hogy haladjon ez a fránya építkezés. S még valami, menjenek ki reggel a természetbe, szippantsanak egyetegyet az õszi légbõl, s meglátják mennyivel jobban fogják érezni magukat Mátészalkán (is). - Ági! Botond megette a kutyakaját!... Buzogány Béla
MÉCSVILÁG
6
2011. szeptember
Katolikus iskola Mátészalkán!
Egy újabb esély arra, hogy a világ megváltozzon - bennünk Bár a Mécsvilág címû lap inkább mûvészeti, kulturális eseményekrõl ad hírt, néha azonban megjelennek - városi lap híján nincs is máshol megjelenni! - azok az írások is, amelyek a közélet hírei kategóriába sorolhatóak, és számot tarthatnak a "köz" érdeklõdésére. Egy ilyen közérdeklõdésre számot tartható hír lehet az, amikor egy több mint 100 évet megélt intézmény gyökeres megújuláson esik át. A város legrégebbi polgári hagyományokkal bíró oktatási intézménye, a Széchenyi István Általános Iskola az önkormányzati fenntartás helyett egyházi fenntartásúvá válik 2011. szeptember 1jétõl. Ez a hír számos kérdést felvethet, és alkalmat ad arra is, hogy feltegyük az egyszer már a valaha volt mátészalkai sajtó hasábjain megjelent kérdést: Kell-e nekünk (még egy) egyházi iskola? A válaszért vissza kell lépnem az idõben legalább húsz évet, amikor az akkori Szalkai Újságban megjelent egy cikk Pénzes Ottó tollából "Kell-e nekünk egyházi iskola" címmel, és akkoriban ez az írás élénk vitára adott okot. Már a rendszerváltás idején - az említett írás születésekor - megfogalmazódott több ember fejében, hogy jó lenne a város közoktatási palettáját színesíteni egy egyházi intézmény létrehozásával. Magam is azok közé tartoztam, akik estéket átbeszélgetve tervezgettük: milyen jó is lenne egy olyan oktatási intézményben tanítani, ahol a vallásos szemlélet mellett a felnövekvõ generációnak egy olyan biztos tudást és értékrendet tudunk nyújtani, amely alapja lehet egy társadalmi megújulási folyamatnak. A rendszerváltás több mint 20 éve lezajlott, és szembesülni kellett azzal, hogy az eltelt idõszakban az oktatás zuhanórepülést produkált. Szétzüllesztett iskolák, teljes értékrendvesztés lett a következménye a liberális oktatáspolitika ámokfutásának. Bár "papíron" mûködött a szabad vallásgyakorlás és hittanoktatás, mégis azt kellett látni, hogy a felkínált lehetõséggel csak nagyon kevesen éltek. A rendszerváltás utáni mámorból
felébredve, a liberális oktatáspolitika visszásságait érzékelve egyre több szülõ és pedagógus döbbent rá, hogy hamarosan káosz fog uralkodni körülöttünk. Közel 30 év tanítási gyakorlat után már bátran kijelenthetem: a gyerekek is a rendet és a kiszámíthatóságot szeretik. Ez az, ami nem volt jelen az elmúlt években. Biztosan ez a tény is felszínre hozta azt az igényt, hogy próbáljunk meg viszszanyúlni a gyökerekhez, és az évszázadokon keresztül eredményesen mûködõ egyházi iskolák tapasztalatait felhasználva alapítsuk meg a saját egyházi intézményeinket, ahol a felnövekvõ generáció biztos keresztény értékrendet kap. A református egyház ezelõtt tíz évvel megtette az elsõ lépéseket. A "semmibõl" épített fel egy általános iskolát, amely mára már bebizonyította létjogosultságát. 2011-ben pedig - talán az utolsó pillanatban - érkezett el az idõ arra, hogy a katolikus egyház is kimondja: kell nekünk egyházi iskola Mátészalkán! 2011. március 16-án juttatta el a Széchenyi István Általános Iskolába Heidelsperger István katolikus esperes-plébános úr azt a levelet, amelyben Bosák Nándor Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke - a képviselõ-testülethez írva - kifejezi az irányú szándékát, hogy Mátészalka város közoktatási feladataiban részt kíván vállalni a katolikus egyház a Széchenyi iskola egyházmegyei fenntartásával. A hír meglepetés erejével hatott az iskola tantestületére, ugyanakkor a számtalan kérdés és bizonytalanság mellett egyre határozottabban fejezték ki a nevelõk is azt a szándékot, hogy induljon el az egyházi intézménnyé történõ átszervezés folyamata. Elkezdõdtek az egyeztetések, a tantestületi megbeszélések, a szülõk tájékoztatása. Ahogy már az lenni szokott, hírek és rémhírek váltogatták egymást, ugyanakkor a józan többség elõre tekintve egyértelmûen az egyházi iskolává történõ átalakulás mellé állt.
Mátészalka város képviselõ-testülete 2011 májusában meghozta döntését, és ezt követõen elkezdõdhetett az iskola átadásának és átvételének nem kevés hivatalos papírral, ügyintézéssel járó folyamata. 2011 szeptemberében a Széchenyi Iskola már 105 éves "születésnapot" ül. Az évszám aggastyánkort mutat, de az iskola ifjonti lendülettel kíván tovább mûködni. Nagy kihívás lesz az egyházi szellem meghonosítása, hiszen itt egy "kész", eddig világi - bár inkább konzervatív nevelési elveket valló - iskolában kell úgy elhinteni a hitélet magvát, hogy az ide eddig beíratott gyerekek számára biztosítva legyen a szabad vallásgyakorlás (akár a vallásoktatás nem választásának a lehetõsége is), de az intézmény a hetek, hónapok, évek elteltével egyre dominánsabban képviselje szellemi-ségében, a tanulók viselkedéskultúrájában azt az oktatási tradíciót, amely a katolikus egyházat évszázadokon keresztül jellemezte. Hogyan honosodhat meg az a bizonyos évszázados oktatási tradíció úgy, hogy semmiképpen nem szabad azt elfelejtenünk, hogy a XXI. század második évtizedébe léptünk? Szabó Magda Abigéljében olvasott szigorú intézményi rendnek, külsõségeknek lehet-e ma létjogosultsága, illetve legyen e létjogosultsága? Hogyan lehet érvényesíteni azt a keresztény értékrendet, amely alfája és ómegája az iskola mûködésének, ugyanakkor az ide eddig beiratkozott gyermekek és szüleik nagy része ezzel az értékrenddel nem találkozott tudatosan? Meg lehet-e találni a köztes utat egy olyan helyzetben, ahol az intézmény nem "tiszta lappal" indul? Beszélhetünk e "köztes útról"? Nem utolsó sorban felvethetjük azt a kérdést is, hogy van-e katolikus iskolának létjogosultsága ott, ahol a lakosság legalább hetven százaléka református felekezetû? Az elõzõ kérdésekre folyamatosan keressük a választ, a legutolsóra már most határozottan kijelenthetem: természetesen van. Van
helye minden olyan jószándékú törekvésnek, amely a következõ generáció neveléséért, a nemzet fennmaradásáért, a morális válság elkerüléséért küzd. És az egyházi oktatási intézmények - legyen az református vagy katolikus határozottan képviselik programjukban azokat a keresztény értékrendhez tartozó alapelveket, amelyek szerint mindannyiunknak élni kellene. A katolikus egyház pedig olyan történelmi hagyományokkal bír a nevelés-oktatás területén, amely hagyományok továbbörökítése csak elõnyévé válhat a felnövekvõ generációnak. A Széchenyi utcáról betekintve már láthatóak a változások az iskola épületén. Megnyílt az új fõbejárat, így teljesen átalakult az iskola homlokzati része. Felkerült az impozáns fakereszt az épületre, Széchenyi a legnagyobb magyar szobra pedig új helyen, a bevezetõ út mellett fogadja az intézménybe érkezõket. Még csak elvétve, de már fel-felhangzanak mindhárom egyház köszöntései az iskola falain belül. Nem lesz egyszerû a tanév indítása. Tisztázni kell a keresztény értékrendhez tartozó fogalmakat. A gyermekek szüleivel egy olyan folyamatos párbeszéd kialakítása szükséges, amely elkezdõdött az iskola átszervezése kapcsán. Az együttgondolkodás és az együttcselekvés a nevelés területén (hangsúlyozom a nevelést!) a tanító - gyerek - szülõ hármas egysége az eddigieknél jobban elõtérbe kell, hogy kerüljön. A Katolikus etikai kódexben ezt
olvashatjuk: "Erõs, felelõs, szabad és erkölcsileg helyes döntésekre képes személyiségeket olyan iskola tud nevelni, amely az ember és a társadalom mélyebb igényeire figyel, nem csak átmeneti és felszínes divatokra, amely határozott életértékeket választ, s ezen értékeket közös világnézeti elkötelezettségben valósítja meg."
.. "Az iskola épp azzal válik katolikussá, hogy - bár más-más fokon - az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világlátásban, s ezt ki is jelentik."
2011 szeptember 1-jétõl a szülõk, gyermekek, pedagógusok "iskolatörténetet írhatnak", hiszen az intézmény egy új, jelentõs változáson átmenõ idõszakának tevékeny részesei lehetnek. Az új oktatási formának köszönhetõen nem csak tudásanyaguk lehet gazdagabb a gyermekeknek, hanem a keresztény- keresztyén erkölcsi rendnek megfelelõ nevelést is kapnak a tanulók. Néhány évtized múlva - ha visszatérnek a mostani gyermekek-, már a saját gyerekeik, unokáik kezét fogva intézményünkbe, remélhetõleg még mindig köszönti õket Kendoff Károly volt tanárunk hatalmas tölgyfája, a felirat az iskola homlokzatán, és lesz aki szeretettel köszöntse az intézménybe belépõ kisdiákot ezekkel a szavakkal: "Hozott Isten a Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskolában! A legjobb helyre érkeztél, ne menj tovább!" Kapturné Bíró Beáta
Kórustalálkozó kirándulással fûszerezve
Mátészalkaiak az Országos Pedagóguskórusok Találkozóján Évente más-más városban kerül megrendezésre az Országos Pedagóguskórusok Találkozója. 2011. június 25-26-án Szekszárd vállalta az ezzel járó szervezési és lebonyolítási feladatokat. Az országból 26 kórus részvételével 4 helyszínen zajlott a kórusok bemutatkozása. Városunkat a Zenebarátok Kórusa és az Ádám Jenõ Pedagóguskórus is képviselte. Kórusom, a Zenebarátok Kórusa 2007-ben csatlakozott a Kórustársasághoz, mely évben a Találkozó helyszíne Mátészalka volt. Az utazási és szállás költségeket, az étkezést minden kórusnak magának kell vállalnia, így egy-egy ilyen utazás nem kevés anyagi áldozattal jár a kórustagok részérõl, különösen akkor, ha nincs fenntartójuk. Ilyenkor minden támogatásnak örülünk, megtisztelõnek
érezzük. Itt köszönöm meg a Mûvészetbarát Egyesület segítségét. Kórusom a Református templomban mutatkozott be, úgy érzem, hogy méltóképpen képviselve városunkat. Köszöntõt mondott Dr. Tóthpál József, a Magyar Muzsikus Fórum elnöke, aki a Liszt-év kapcsán beszélt a zeneszerzõ és Szekszárd kapcsolatáról. Ezután a helyszínen lévõ hat kórus összkari elõadásában Liszt-mûvek csendültek fel (Pater Noster II.; Ó, filii et filiae). A kórusok elõadása után ismét összkari mûsorszámként Liszt Koronázási miséjének Credo-ját énekeltük Dr. Szabó Szabolcs Fasang-díjas karnagy kiváló irányításával. A vacsora a Sportcsarnokban volt, ahol szintén közös éneklésre került sor. Itt az egyik összkari mûvet Csányi Ottó karnagy úr vezényelte. Sor került az Díszoklevelek
átvételére, s megkóstolhattuk a finom szekszárdi "vöröset" is. Kórusunk másnap Pécsre látogatott, ahol nagyatádi ismerõseink segítettek a kalauzolásban. Innen Szigetváron át érkeztünk a Somogy megyei Nagyatádra, ahol barátaink, a helyi Czindery Szépmíves Céh tagjai bográcsban fõtt finom vacsorával vártak bennünket. (A Szépmíves Céh-vel már három alkalommal adtunk közös mûsort az I.N.R.I. kapcsán, innen az ismeretség). A vacsora mellett barátaink egy vidám mûsorral is kedveskedtek nekünk, majd éjszakába nyúló beszélgetés és nótázás vette kezdetét. Másnap - kiváló helyi vezetõ irányításával (a már említett Céh elnöke) - ismerkedhettünk Nagyatáddal. A sok szép látnivaló mellett mindenki személyre szóló ajándékot kapott az elnök úrtól, aki Bertók László
költõ soraival tette maradandóbbá az egyes "állomásokon" szerzett ismereteinket. Jó volt a tiszta, gondozott, virágos városban barangolni! Velünk utazott egy maroknyi énekes csapat a fehérgyarmati kórusomból is, köztük az Udud házaspárral. Amikor ez már biztossá vált, hogy a tanár-költõ Udud István is ott lesz, azt találta ki a Szépmíves Céh mûsorainak szerkesztõje, hogy lepjük meg Pista bácsit egy Költõi Est-tel! Szívesen vettem partnerként részt ennek az ötletnek a kivitelezésében, így eljuttattam az összes birtokomban lévõ Udud kötetet Fejér Zoltánnak. Õ ezekbõl aztán jól átgondolt szerkesztéssel mûsort kerekített, melybe minket, énekeseket is sikerült bevonnia. A kiváló elõadás, a költõvel való beszélgetés életre szóló élményt nyújtott minden hallgatónak, de különösen az érin-
tett idõs költõnek, s feleségének, akik csupán egy nappal korábban értesültek errõl a "merényletrõl". Felemelõ és egyben megtisztelõ érzés volt számunkra, hogy - tõlünk mintegy 600 km-re - egy mûvészeti csoport fontosnak találta Udud István költészetét bemutatni az érdeklõdõ hallgatóságnak. Vendéglátóink másnap Somogy "szívébe", Kaszóra kalauzoltak bennünket, ahol ritka turisztikai fogadtatásban volt részünk. Terepjáró konvojjal vittek bennünket a Baláta-tóhoz, melyet egy kilátóból csodálhattunk meg. Visszatérve Nagyatádra egy finom, meleg ebéd után, sok élménnyel gazdagodva indultunk haza. Balogh Ferencné karnagy
MÉCSVILÁG
2011. szeptember
"EGY KONCERT KÉKBEN" - Látványkoncert Rákász Gergely koncertorgonista Mátészalkán
Szeptember 14-én, szerdán 18 órakor Mátészalkán a zsinagógában ad koncertet Magyarország egyik legkeresettebb mûvésze. Rákász Gergely keze alatt az orgona - az amerikai elõadói gyakorlatot követve - nagyzenekarrá változik. Mûsorválasztása különleges, átiratai merészek, hangszerelése egyedülálló. A darabok között elhangzó szinte a mûvész védjegyévé vált - zenetörténeti kommentárok tapinthatóvá teszik a mûvek keletkezésének atmoszféráját, így a hallgatók nem csak a muzsikát élvezhetik, de az adott korszakokból is pillanatképet kapnak. Legújabb hangversenye "Látványkoncert." Papp Norbert festõmûvésszel közösen ezúttal
túllépnek a megszokott hangversenykereteken, és képi illusztrációkkal a mûvészi fogantatás közegébe helyezik a résztvevõket, azt az illúziót keltve, hogy a régi korokban szemlélõdünk. A zeneszerzõ pedig lehet, hogy épp mellettünk foglal helyet, hogy pár szóban megossza velünk benyomásait melyek megihlették. Manapság magától értetõdik, hogy a filmekhez zenét írnak, azonban most egyedülálló módon a zenéhez készülnek programba vágó mûvészi képsorok. Olyan közel hozzák a klasszikus mûvészetet, hogy ennél már csak akkor kerülhetünk közelebb, ha magunk is mûveljük. Rákász Gergely 15 évesen adta elsõ orgonahangversenyét, majd lassított karrierjén - alig
néhány hangversenyt vállalva újra tanulni vágyott. A régi korok céhes mesterlegényeinek példáján, mestertõl mesterig vándorolva több nemzetközi hírû tanárt és koncertezõ mûvészt felkeresett, hogy tovább képezhesse magát. 2000-ben indította rendszeres magyarországi turnéit Bach halálának 250-ik évfordulója alkalmából, majd mûvészeti korszakokat bemutató tematikus hangversenysorozataival, örvendeztette meg a közönséget. 2005-ben több hangversenykörút után tért haza végleg az Egyesült Államokból, és most fõként Európában dolgozik. "Úgy vélem sok értéket kaptam Magyarországtól, és ha valaki elég szerencsés volt ahhoz, hogy fiatalon világot láthatott
és tapasztalatokat gyûjthetett, szeresse annyira a hazáját, hogy a sok jóból amit tanult, hazahozza amit lehet. Szükségem van a magyar levegõre, a magyar földre és a nyelvre, hogy felszabadultan dolgozhassak." A mûvész nem csak templomokban és katedrálisokban játszik, hanem "Iskola Programot" indított, amelynek keretein belül zenés elõadásokat tart minden tanuló korosztálynak. Mátészalkán ezen a napon is ad több iskolai "órát". Esti hangversenyére jegyeket a helyszínen, illetve elõvételben a Városi Könyvtárban 1.490 Ft-ért lehet vásárolni.
Köszöntjük a 60 éves Budaházi Istvánt Mérkvállaj szülötte, de Mátészalka nevelte, hiszen itt végezte az általános iskolát, a szakmunkásképzõt, majd itt érettségizett az Esze Tamás Gimnáziumban. Diplomáját történelem-népmûvelés szakon Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskolán (ma Nyíregyházi Fõiskola) szerezte. 1993 õszén, szülei halála után Nyíregyházára költözött, ahol újságíróként, PR menedzserként, szakreferens-
ként és kiadványmenedzserként dolgozott. Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású értelmiségiként jegyzi magát. Verseivel 1976-ban lépett az irodalmi életbe, Serfõzõ Simon mutatta be a Napjaink folyóiratban, ezt követõen az ország szinte minden napi- és hetilapja közölte mûveit. Tevékenykedett a Fiatal Írók József Attila Körében, a Kelet-Magyarországi Írócsoportban, valamint a Szabolcs-Szatmár-Be-
reg Megyei Írócsoportban is. Õ alapította Madár Jánossal a Váci Mihály Irodalmi Kört. Munkássága alatt két ízben kapott irodalmi elismerést, ösztöndíjat. Sok-sok antológiában szerepelnek mûvei és több önálló kötete jelent meg. Születésnapján sok szeretettel köszöntjük és kívánunk még sok-sok szép, lélekemelõ verset neki és nekünk. Ezúttal azonban egy olyan írását tesszük közzé, amelyben
nemzetünk nagy gyászának megjelenését veszi sorra, a magyar költészetben.
Szétszaggatott Ország Trianon a magyar költészetben
Talán a mohácsi, törököktõl elszenvedett vereségnél is nagyobb katasztrófa érte a magyarságot 1920. június 4én a Grant Trianon palotában, ahol a gyõztesek aláíratták békének nevezett diktátumukat a magyar küldöttséggel. E diktátum kapcsán vették el Magyarország területének kétharmadát! Nemcsak a négyzetkilométerek aránya fontos itt. Egy ország lett tönkretéve, hiszen 22 millió hektár erdõ mellett elvesztettük a legjobb búzatermõ földeket és az ország iparát ellátó érclelõhelyeket, a bányákat is. A gazdasági tönkretétel mellett elvesztette kiépített struktúráját, városainak, falvainak idegen országhoz való csatolásával pedig az igazgatási és intézményrendszerét. A magyarok javaiba beülõ idegenek szinte gyarmatként kezelték a kapott területeket, s cselédként az országától elszakított, több mint három és félmilliós magyar lakosságot. Ebben a depressziós állapotban keletkezett irodalomnak a két világháború között szinte csak a folyók mögé kényszerített maradék országban volt publicitása. Késõbb, 1945 után, amikor három újabb magyar községgel lettünk még szegé-
nyebbek, már nem lehetett írni az igazságról, legföljebb suttogva beszélni. Maga a Trianon szó kiejtése is a soviniszta, nacionalista jelzõt kapta. Nemcsak kapta, de vádként alkalmazta. Erdély emlegetésére pedig habzó válasz volt az, hogy irredenta. A rendszerváltás után húsz évnek kellet eltelnie, hogy végre az iskoláinkban sokáig nem tanított irodalomból válogatás lásson napvilágot. A Szétszaggatott ország címû antológia ennek a mulasztásos késésben lévõ igénynek tett eleget. A kötet Ady Endre látomásos versével indít. A költõ, aki nem élte meg Trianont - már 1914-ben: A Szétszóródás elõtt címû versében vizionálta a nemzet szétesését, széthullását. A Nyugat folyóirat köré tömörült elsõ nemzedéknek nevezett költõk sorában Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Dutka Ákos verseivel találkozhatunk. Az õk Trianon kapcsán született verseikbõl idézünk. "Anyánk házában idegen a nóta,/ Bujdosó koldus az árva hugom
" Dutka Ákos: Haza kell mennem. "
egytest a mi hazánk, eleven valami!/ Nem lehet azt csak úgy vagdalni."
Babits Mihály: Áldás a magyarra. "Mert nem lehet feledni, nem soha,/ Amíg magyar lesz és emlékezet." Juhász Gyula: Trianon. A Nyugat második nemzedékében találjuk József Attila három versét. A bús magyar éneke, a Pogányos hitvallás magyarul és a Nem, nem, soha címûeket. Az utóbbiból idézünk: "Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk." "Magyar rónán hegyen egy kiáltás zúg át:/ Nem engedjük soha! soha Árpád honát!" E részben szerepel még: Illyés Gyula, Sík Sándor és Falu Tamás. Falu azt írja, hogy nekünk nem kell a más folyója, bérce. "Csak magyar hegy és magyar róna" A kortárs költõink között olvashatjuk: Kiss Dénes, Csoóri Sándor, Szentmihályi Szabó Péter, Lezsák Sándor, Döbrentei Kornél verseit. "Vérzõ erek elvarratlan / lüktetnek az ország szélén" Kiss Dénes: Trianon nyolcvan éve. Az antológia további részeiben az idegenek uralma alá került országrészek költõi szólalnak meg. Az Erdély válasza Trianonra címû fejezetben a megrendítõen fájdalmas és igaz énekmondók közül is kiemelkedik: Reményik Sándor: Ahogy lehet, Dsida Jenõ:
Psalmus Hungaricus, Kovács András Ferenc: Psalmus Transsylvanicus verse. Tábor Piroska tanítónõ: Üzenet Erdélybõl címû verséért, melynek zárósora így szól: "A föld megindul, a mennybolt leszakad,/ De Erdély földje csak magyar marad!" - a románok 1920-ban fölakasztották! A Felvidéki lármafa részben olvashatjuk: Gyõri Dezsõ, Mécs László, Gál Sándor verseit, a Kárpátalja hangja oldalain: Kovács Vilmos, Fodor Géza és Vári Fábián László mûveit. A Délvidéki költõk közül: Fehér Ferenc: Vajdasági kesergõ 1949-ben, valamint Tari István: Vesztõhelyünk, Arad címû versei érdemelnek kiemelt figyelmet. Az antológia utolsó részében: Üzenet haza az emigrációból fejezetben zárszónak is beillõ mûveket olvashatunk. Márai Sándor: Halotti beszéd, Wass Albert: Üzenet haza címûeket. Az antológia gondolatiságát, egységét leginkább Reményik Sándor megfogalmazásaival érzékeltethetjük igazán. A "megalázottság fiai"/ "Egymásra gondolunk és arra, ami magyarrá tesz minket," mert "egymást ölelõ lelkek vannak, / És egymás felé kinyújtott kezek."
7
Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2010. és 2012. között. Partnereink: Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Kossuth téri Református Egyházközség - Becsei Miklós Mátészalkai Rotary Club - Bíró Lajos Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Szabó István városunk polgármestere Nobilis Rt. - Novák Tibor "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. - Kerekes János Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János Szatmárkerház Kft - Lábas Tibor Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád Infó-West Kft - Juhász Katalin Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László Szatmár Jármû Kft - Király István Hellog Kft - Heller Gyula Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Debreczeniné Olajos Katalin, Hetényi Sándorné Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muvesze
MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye XI. évfolyam 3. szám Belsõ terjesztésû hírlevél
Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:
4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi elnök Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail):
[email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail:
[email protected]
8
MÉCSVILÁG
2011. szeptember
2011. SZEPTEMBER 14-ÉN, SZERDÁN ESTE 18 ÓRAKOR MÁTÉSZALKÁN A ZSINAGÓGÁBAN. JEGYEK 1.490 FT-OS ÁRON A HELYSZÍNEN, ELÕVÉTELBEN PEDIG A VÁROSI KÖNYVTÁRBAN VÁLTHATÓK.