Cross-Border Centre of Expertise in Rural Development. konferencia. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum április 19

Határmenti Vidékfejlesztési Tanácsadó Központ Centrul Transfrontalier de Competenţă în Domeniul Dezvoltării Rurale Cross-Border Centre of Expertise in Rural Development

konferencia “ A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei” Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum 2007. április 19. Levezető elnök: Dr. Baranyi Béla tudományos osztályvezető

A projekt az INTERREG IIIA Magyarország-Románia és Magyarország-Szerbia és Montenegró Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében, az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával valósul meg 1

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

TARTALOM Katonané Dr Kovács Judit Megnyitó

3

Szentmiklósi Zoltán A gazdálkodás és a vidékfejlesztés agrárpolitikai stratégiája Bihor megyébe

4

Forgács Barnabás Az Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program lehetőségei és aktualitásai

9

Berki Judit A Regionális Fejlesztési Ügynökség szerepe a területfejlesztés és a vidékfejlesztés meghatározásában

10

Gila Károly Vidékfejlesztés a kistérségekben a LEADER program segítségével

14

Jávor Károly A vidékfejlesztés és a területfejlesztés kapcsolata

18

Nátor István Békés megye esélyteremtési programja 2007-2013

22

Hevessy Gábor A turizmus hatásai a Tisza-tónál

23

Incze Réka Együttműködések Kovászna megyében

30

Árváné Ványi Georgina A méztermelés, mint alternatív jövedelemszerzés vidékfejlesztési szerepe”

37

Gályász József Vidékfejlesztési esettanulmányok a magyar - román határ mentén

43

Sebestyén József A Kárpát-medence örökségvédelme – határok nélkül

48

Julie M. Boone, C. Knock and Jamie A. MacAskill ADER: Supporting rural entrepreneurs and agricultural reform

49

2

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

MEGNYITÓ Katonané Dr. Kovács Judit Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 4032 Debrecen, Boszormenyi ut 138. E-mail: [email protected]

A Debreceni Egyetemen működő Határmenti Vidékfejlesztési Tanácsadó Központ (HVTK), mely egy INTERREG IIIA projekt támogatásával került létrehozásra, három nagy sikerű konferenciát rendezett eddig. Az elsőt 2006. március 30-án Debrecenben, ezt követte a szarvasi majd a nyíregyházi konferencia 2006. júniusában, illetve 2007. januárjában. A konferenciák anyaga már elérhető a www.hvtk.org honlapon. A HVTK projekt működése során felmerült, hogy a vidékfejlesztési és a területfejlesztési rendszer eredményes működéséhez szükséges lenne ezen struktúrák átvilágítására, a két rendszer közötti információáramlás erősítésére. A vidéki térségek alatt azokat a területeket értjük, melyek alacsony népsűrűséggel jellemezhetők, ahol jelentős mértékben támaszkodnak a termőföldre, mint megélhetési forrásra és a település szerkezet nem hordoz városias jellemzőket. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság csak egy részét jelenti a vidék életének, a Közös Agrárpolitikának még mindig meghatározó jellemzője azon elképzelés, hogy a vidékfejlesztés célkitűzései jelentős mértékben egybeesnek az agrárpolitikai célokkal. Egyre szélesebb körben osztott azonban a vélemény, hogy egy integrált, területi megközelítésre van szükség – amely kellőképpen figyelembe veszi a vidéki körülmények sokszínűségét és nem szektorális oldalról (pl. mezőgazdaság) közelít – ahhoz, hogy regionálisan kiegyenlített fejlődés és területi kohézió valósuljon meg. A projekt negyedik konferenciáján lehetőséget szeretnénk biztosítani a problémakörben érintetteknek arra, hogy véleményt cseréljenek, megoldást találjanak a két rendszer közötti kapcsolat szorosabb kapcsolódására. A konferencia segítségével arra a kérdésre keressük a választ, mit értünk pontosan akkor, amikor a határmenti régiók „vidékfejlesztéséről” beszélünk és általában, hogyan kapcsolódik a vidékfejlesztés a regionális fejlesztéshez, területfejlesztéshez. Magyarországról és Romániából érkező előadók vállalták a feladatot, hogy előadásokat tartsanak, valamint részt vegyenek a vitában és a műhelybeszélgetésen. A délelőtti plenáris ülésre meghívott előadók olyan intézményekből érkeznek, melyek jelentős szerepet játszanak a területfejlesztésben és a vidékfejlesztésben. Minden meghívott előadó a saját szemszögéből mutatja be a konferencia témáját, majd ezek után lehetőséget biztosítunk kérdések feltevésére. Szünet után műhelybeszélgetés keretében lesz lehetőség a további véleményformálásra, vagy lehetőség lesz ezzel párhuzamosan vidékfejlesztési témához kötődő kutatások beszámolóit meghallgatni. Ebéd után három érdekes előadásra kerül sor Magyarországról és Romániából érkező előadók tolmácsolásában. A konferencia lehetőséget biztosít a tudomány képviselői, a diákok és a vidékfejlesztés gyakorlati szakemberei, szereplői közötti kommunikációra is. A konferencia nyelve magyar, emellett angol tolmácsolást biztosítunk.

3

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A GAZDÁLKODÁS ÉS A VIDÉKFEJLESZTÉS AGRÁRPOLITIKAI STRATÉGIÁJA BIHOR MEGYÉBE Szentmiklósi Zoltán Bihor Megyei „Romániai Magyar Gazdák Egyesülete”, Mun. Oradea cod 410197, B-Dui Decebal Nr. 22. Bloc 104/B, Sc. C. ET-II. 108. jud. BIHOR, Románia, E-mail: [email protected] BEVEZETÉS

Szentmiklósi Zoltán agrármérnök, 1981-ben végzett Kolozsvár, agrártudományi egyetem, általános mezőgazdasági szakon, fő specializáció: szántóföldi növénytermesztés és agrármenedzsment. 1989-ig : farmvezető és főmérnök az MTSZ-ben Bihar és Paptamási kozsegekben.1990-tol magántulajdonon alapuló növénytermesztő társaságok ügyvezetője, menedzsere és technikai szakiranyitoja.2000-tol a Bihar megyei RMGE szervezet elnöke és 2004-tol az országos RMGE alelnöke illetve ügyvezető elnöke.             

szoros kapcsolat kell létrehozni a társadalmi és termelési szféra között,valamint a helyhatóságok és a központi, országos szervek, minisztériumok között a politikum döntően befolyásolhatja a gazdaság helyzetét Románia sajátságos helyzete a politikum miatt, amely szinten specifikus a román politikában nincsenek meghatározó pártok,sem meghatározó pártkoalíciók. A meglévő koalíciók nem politikai, nem ideológiai alapokra épülnek, hanem a tömörülések gazdasági és egyéni érdekeit helyezik előtérbe a politikumra és a gazdaságra egyaránt jellemző a társadalmi dialógus hiánya! mezőgazdasági és vidékfejlesztési szempontból Románia súlyos válságban van minden szempontból az RMDSZ jelenléte a román politikai színtéren nagyon fontos és mondhatni meghatározó. Erdélyi és a nyugat-romániai megyék gazdasági háttere nélkül, Bukarest nem lenne mit irányítson. A román történelmi pártok szétzüllesztése a konkrét cél a román belpolitikában 19962000 óta. A CDR kormányzása óta az RMDSZ harca a helyi autonómiáért a román politikai síkon vonul nem értelmezve, de nem is akarjak ezt a dolgok tudatosítani! munkanélküliség, alacsony bérek, rosszul működő szociális védőháló egészségügyi, tanügyi válság, megfelelő struktúrák hiánya! vidékfejlesztés – rossz felfogás már az indulástól kezdve várossá nyilvánítva olyan helységek, melyek a községi szintű struktúrákat sem tudják felmutatni! RMGE o civil szféra o érdekképviselet – érdekérvényesítés! o információszerzés, tárolás és továbbítás o szaktanácsadás (agrárproblémák, közgazdasági problémák, jogi problémák, kataszteri problémák, környezetvédelem, stb.) o 14 erdélyi és nyugat romániai megyébe vannak szervezetei o ilyen szervezet a Bihar megyei is, 1990-ben alakult, 1998-ban vált jogi személlyé, hivatalosan jegyzet szervezetté 4

  

       

  

 



a civil szervezetek óriási szerepe a társadalmi dialógusban, kapocs a helyi gazdasági és termelői szférák valamint a politikum és a szaktárcák között. az RMGE az RMDSZ társult szakmai szervezete országos szinten Bihar Megye – kivételes helyzet, az ország nyugati kapuja, a Hajdú-Bihar-Bihor Eurorégión keresztül hatalmas lehetőségek minden ágazatban az együttműködésre és példaértékű vállalkozások és projektek megvalósítására, példaként a Bukaresti nemzeti irányítás számára. Románia 2007. január 1-i EU csatlakozása bár hozott változásokat gazdasági téren, de a politikumot és a törvényhozást teljesen felbolygatta. Románia államvezetése: - korlátlan hatalmú elnök - kétkamarás parlament - nem szakorientált minisztériumok - egyes ágazatokat a nemzetgazdaságban senki nem irányít, ilyen például az élelmiszeripar. agrárpolitika = “tévedések vígjátéka” agrárpolitikai stratégia = “sok hűhó semmiért” 1990 óta a mezőgazdasági minisztérium élén egyetlen szakminiszter volt: Valeriu Tabara személyében, aki a temesvári agrártudományi egyetem professzora 1992-1996 között. A többiek: elektrotechnikai szakember, ortodox pap, erdészeti szakember, történész pszichológus és a jelenlegi pénzügyi szakember. a magyarországi agráriumban kifejtett aránylag rövid Torgyán-korszak eredményei hatványozottan jelentkeznek a romániai agrárpolitikában, a hozzá nem értő miniszterek “áldásos munkáját” követően. a kétkamarás parlament az agráriumot és a vidékfejlesztést félvállról kezeli, tűzoltó módszerekkel próbálja megoldani a törvényhozás felelősségteljes munkáját. Bihar Megye átlagosan hű tükre egész Romániának éspedig földrajzi, történelemi, társadalmi szempontból egyaránt. Van síkság, domb és hegyvidék, van folyó-, álló- és termálvíz, van szántóföld, gyümölcs, szőlő, legelő és erdő, van, de még inkább volt: ipar, bányászat és persze van kereskedelem. Ehhez az utóbbihoz aztán mindenki akar érteni és persze űzni is azt. De ha nincs termelés, akkor mivel kereskedjünk?! a termények értékesítése: szétzüllesztett mezőgazdasági, úgynevezett szabad piac, ahol a felvásárlók, apró kivétellel, a szicíliai maffiát megszégyenítő csoportosulások és egyének. az élelmiszeripar felszámolása egyik fő oka az értékesítési piac teljes beszűkülésének. Nagyváradi viszonylatban az elmúlt 16 év alatt fel lett számolva: a szesz és élesztőgyár, a sörgyár, a konzervgyár, a nagysütöde, a nagy vágóhíd, jelenleg szinte az utolsó működési fázisában van az olajgyár és a cukorgyár. Bihar megye mezőgazdasági aktivitását jelenleg 4 hivatal próbálja koordinálni: o 1 a Bihar megyei mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság o 2 a Bihar megyei mezőgazdasági kifizető ügynökség o 3 a Bihar megyei vidékfejlesztési és halászati kifizető ügynökség (volt SAPARD) o 4 a Bihar megyei szaktanácsadó és agrárkonzultációs hivatal (DADR, APIA, APDRP és OJCA) o ez a 4 hivatal kellene, hogy összehangolja és megoldja az agráriumra vonatkozó szervezési problémákat, az információk áramlását és az egész tevékenység irányítását o Bihor megyében, mint egész Romániában a felsorolt 4 fórumon keresztül helységenként kb. 0,8 szakember jut a gazdatársadalom kiszolgálására.

5

o A jövőben tervezik “agrár-kamarák” létrehozását országos szinten, azaz 42 megyében 6000 szakembert akarnak bevonni az agrárkamarák kötelékébe. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi helységenkénti 0,8 szakember helyet, 1,8-ra fog nőni a létszám o Az 1991-es 18. földtörvény, ami a román mezőgazdaság alaptörvénye, kimondja a helyhatóságok mellett működő vidékfejlesztési irodák felállításának szükségességét, legalább 4-5 szakemberrel, az illető térség sajátosságainak megfelelően. o Jelenleg a kimondottan agrárszakemberek mellett (azaz agronómus, állattenyésztő, állatorvos, kertész, mezőgépész szükséges lenne a kamaráknál közgazdásokra, jogászokra, kataszteri szakemberekre is, de mindez 1,8 szakemberrel hogyan lesz megoldható?! Röviden a Bihor megyei agrárhelyzetről 2006-2007-ben:  52 helységben, városokban és falvakban működő jogi személyek, akik mezőgazdasággal foglalkoznak 61536,74 hektárt művelnek meg. Köztük megtalálhatók 2-3 hektáros vállalkozók, de dominálnak az 50-200 hektár közöttiek, ezen kívül vannak 400-500 hektárosak és elvétve 800 hektárosak is, végül összesen 1-2 vállalkozás területe haladja meg az 1000 hektárt.  1 hektáron gazdálkodó egyén már bejegyezheti magát mint mezőgazdasági vállalkozás, ilyen módon Bihor megyében 55.000 gazdaság van bejegyezve  2006-os növénytermesztési adatok Bihor megyéből: - szemes gabonák: 171464 ha = 510882 t - amiből: - búza: 58576 ha = 152899 t (őszi) - rozs: 813 ha = 2154 t (őszi) - tritikale: 1061 ha = 3024 t (őszi) - árpa: 13650 ha = 35972 t (őszi) - sörárpa: 1000 ha = 2201 t (őszi) - sörárpa: 2000 ha = 4200 t (tavaszi) - zab: 12120 ha = 12600 t (tavaszi) - kukorica: 82125 ha = 297703 t - rizs: 106 ha = 64 t - köles: 13 ha = 65 t Megjegyzés: a tavaszi gabona kultúrák hiánya jellemző, búza, tritikale, cirok, kukorica, nincs másodvetésben! - hüvelyes növények: 164 ha = 451 t - amiből: - takarmányborsó: 66 ha = 66 t - szárazbab: 100 ha = 135 t - szárazbab köztes termesztésben: 250 t Megjegyzés: csak a magánszektorban - textil növények: 801 ha = 933 t - rostkender: 321ha = 345 t - amiből : - rostlen: 480 ha = 588 t - olajos növények: 26291 ha = 38271 t - amiből: - napraforgó: 23241 ha = 33699 t - repce: 1175 ha = 1607 t - szója: 1875 ha = 2965 t - egyéb ipari növények: - 3313 ha = 61356 t - amiből: - cukorrépa: 1785 ha = 58013 t - dohány: 28 ha = 28 t

6

- seprűcirok: 1500ha = 3315 t - aromatikus és gyógynövények termesztése: teljesen hiányzik - burgonyatermesztés: 10500 ha = 144854 t - amiből: 300 ha korai, 700ha nyári és 9500ha őszi. - zöldségtermesztés : - szabadföldben 7500 ha = 93715 t - köztes és másodkultúrában : 1710 t - takarmánynövények : 50398ha = 962753 t - vetőmagtermesztés : 905 ha, - amiből gabonafélék 840 ha, őszi búza 801ha =2603t Megjegyzés: a többi kultúránál a vetőmag előállítás teljesen jelentéktelen - szőlőtermesztés: - 2098 ha = 9729 t - oltás és őshonos: 483 ha = 2785 t - amiből: - hibrid szőlő: 1615 ha = 6944 t - gyümölcstermesztés: - 3880 ha = 13681 t - öntözéses kultúrák helyzete: - napraforgó: 50 ha = 105 t (állami szektor) - zöldségfélék: 50 ha = 700 t (magánszektor) - üvegházi termelés, csak zöldségféléknél: 780.000 nm = 1.747.000 t - műtrágya felhasználás: 366.669 ha = 17143 t - istállótrágya felhasználás: 27660 ha = 968.900 t ÁLLATTENYÉSZTÉSI ADATOK BIHOR MEGYÉBEN

- összes szarvasmarha: 99987 db, - amiből - tehenek: - üsző:

50448 db 4599 (2 év fölött) - apaállat: 100 db (2 év fölött) - bivaly: 4440 db, amiből tehén 2880 db

- összes sertés létszám: 224.822 db - amiből: - anyakoca: 14488 db - előhasi koca: 2836 db - tenyészkan: 560 db - összes juh állomány: 175.908 db - összes kecske állomány: 15115 db - összes baromfi létszám : 2446 ezer db - összes lóállomány: 24385 db - amiből: - tenyészkanca: 8103 db - apaállat: 10 db - igavonó lovak: 16272 db - összes méhcsalád : 33550 - nyúl és prémes állat nincs nyilvántartva megyei szinten ÖSSZEGZÉS

 

az összes agrárágazatok progresszív hanyatlása az elmúlt 16 esztendő alatt, főleg az állattenyésztésben a mezőgazdaságból a lakosság kb. 55%-ának kellene megélnie, ezzel szemben az utóbbi 3 évben minden gazdálkodási forma hektáronként 200-500 új lejes veszteséget könyvelhet el

7

   

 

rossz agrárpolitika: a kültelki mezőgazdasági területek megadóztatása községi szinten 30-40 új lej/ha, városi viszonylatban 120-150 új lej/ha a tulajdon viszonyok nincsenek rendezve, a birtoklevelek telekkönyveztetése óriási összegekbe kerül, főleg a területek elaprózódása miatt az EU-tól kapott 50 euró/ha támogatás és 30 euró/ha nemzeti támogatás nagyon alacsony a romániai gazdálkodók számára, ennyi támogatást adott a kormány is hektáronként 2004-ig. a legnagyobb gondot a vállalkozások teljes dekapitalizálódása jelenti, a szövetkezeti formák nem megvalósíthatók és nem működőképesek, a bankvilág nem vesz részt az agrárium támogatásában: a hosszú lejáratú és alacsony kamatú kölcsönök egyelőre csak utópiák a román gazdaság számára minden agráriummal kapcsolatos ügyintézést óriási bürokrácia övez legyünk-e optimisták a jövőre vonatkozóan? Kötelező módon azok kell legyünk, mivel a határok eltűnése talán elősegíti a román belpolitika európaivá válását, és lehetetlen, hogy egy olyan adottságú ország mint Románia, EU-s államként ne találjon megoldást a súlyos válságra, ami a nemzetgazdaság minden ágazatát és a társadalom minden tagját súlyosan érinti.

8

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

AZ ÚJ MAGYARORSZÁGI VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM LEHETŐSÉGEI ÉS AKTUALITÁSAI Forgács Barnabás Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Agrár-Vidékfejlesztési Főosztály, Budapest, Kossuth Lajos tér 11., E-mail: [email protected]

(A tanulmányt teljes terjedelemben nem kaptuk meg)

9

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG SZEREPE A TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS A VIDÉKFEJLESZTÉS MEGHATÁROZÁSÁBAN Berki Judit ÉARFÜ Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság, 4028 Debrecen, Simonyi u. 14., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: regionális fejlesztési ügynökség, operatív program, akcióterv, tervezési dokumentumok, prioritás Összefoglalás: A regionális szintnek és a regionális fejlesztési ügynökségeknek különösen nagy szerepe van az uniós és hazai területfejlesztésben. Napjaink legfontosabb feladata a 2007-2013as időszakra való felkészülés, az ezen időszakra vonatkozó regionális tervezési dokumentumok elkészítése és társadalmi megismertetése. BEVEZETÉS

Az Európai Unió meghatározó tervezési szintjét jelentik a NUTS II régiók, melyek fejlesztésében jelentős szerepet játszanak a regionális fejlesztési ügynökségek. A hazai régiók az EU-csatlakozást megelőző időszakban a PHARE programok, a csatlakozás utáni, 20042006-os időszakban az EU-s források felhasználásának tervezésében, a programok és projektek menedzselésében több éves szakmai gyakorlatra tettek szert. A Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékből álló, NUTS II szintű, Észak-alföldi régió fejlesztésével foglalkozó Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaságot (ÉARFÜ) az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 2000-ben hozta létre. A regionális szintre allokált decentralizált hazai források kezelése, a régió nemzetközi kapcsolatainak erősítése, nemzetközi projektekben való részvétel, a regionális innovációs folyamatok ösztönzése, támogatása mellett, az ÉARFÜ jelenleg egyik meghatározó, kiemelkedő fontosságú feladata a 2007-2013-as EU-s költségvetési időszakban az Észak-alföldi régióra allokált uniós támogatási összeg felhasználását meghatározó tervezési dokumentumok (operatív program és akciótervek) elkészítése. A felkészülés a 2007-2013-as EU-s költségvetési időszakra az Észak-alföldi régióban 2004 őszén kezdődött, amikor szakértők bevonásával megkezdődött az Észak-alföldi régió helyzetelemzésének aktualizálása, majd Stratégiai Programjának elkészítése. Mindkét dokumentum a régió teljes egészét, valamennyi ágazat helyzetét, fejlesztési igényeit és lehetőségeit vizsgálja. Annak érdekében, hogy a Stratégiai Program tartalmát a régióban működő szervezetek is megismerhessék, illetve a régió lakossága is véleményt tudjon róla formálni, az ÉARFÜ széleskörű társadalmi egyeztetést végzett, aminek keretében kistérségi fórumokon elhangzott, illetve az Ügynökséghez írásban eljuttatott vélemények tovább formálták a dokumentumot, melyet végül az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 2006 márciusában fogadott el. Az ezt követő időszakban a szaktárcákkal, a tervezési folyamatokat koordináló Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel és a Regionális Operatív Program Irányító Hatósággal folytatott tartalmi lehatárolási egyeztetések és a társadalmi egyeztetés során beérkezett vélemények alapján alakult ki az Észak-Alföldi Operatív Program 2006. november 17-én az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács, 2006. december 06-án a Kormány által 10

elfogadott verziója, amely 2006. december 20-án hivatalosan benyújtásra került az Európai Bizottsághoz. A 2007-2013-as időszakra vonatkozó Észak-Alföldi Operatív Program olyan fejlesztéseket tartalmaz, amelyek kifejezetten regionális kompetenciába tartoznak, és amelyekhez források is vannak rendelve. Az Operatív Program átfogó célja a régió versenyképességének erősítése és a régión belüli területi különbségek csökkentése. A célok megvalósítását a stratégiai szemléletű Operatív Programban rövidebben, a vele párhuzamosan készülő, a pályázati kiírásokat megalapozó Regionális Akciótervben részletesen kifejtett prioritások alá rendezett támogatható területek, tevékenységek fejlesztése segíti elő. A következőkben bemutatásra kerül az, hogy az egyes prioritásokon belül milyen fejlesztésekkel kívánja a régió az Operatív Programban deklarált célokat elérni. 1. prioritás: Regionális gazdaságfejlesztés A prioritás keretében a kis- és középvállalkozói szektor hatékony működéséhez nélkülözhetetlen üzleti infrastruktúra megteremtése, ipari parkok és területek infrastrukturális fejlesztése és szolgáltatási körének bővítése, a hatékony üzleti infrastruktúra kialakítása érdekében az új, induló, valamint alacsony hatékonysággal működő vállalkozások megerősödését szolgáló inkubációs célú fejlesztések támogathatók. A prioritás keretében támogatás nyújtható továbbá a KKV szektor számára nyújtott alap- és emeltszintű üzleti és innovációs tanácsadást biztosító tevékenységekhez, valamint innovációs és technológiai szolgáltatásokhoz, a vállalati együttműködések, klaszterek, beszállítói hálózatok létrehozásához, közös projektek, programok vagy beruházások megvalósításához, nemzetközi együttműködésekhez. 2. prioritás: Turisztikai célú fejlesztés A turisztikai szezon meghosszabbítása érdekében, a régió adottságaira alapozva, a prioritás támogatja a meglévő gyógy- és termálfürdők infrastrukturális fejlesztését, valamint a gyógy- és wellness-szolgáltatások körének bővítését, a régió kulturális értékeinek, építészeti és történelmi örökségének megőrzését, infrastrukturális fejlesztését, látogathatóvá tételét, az öko-, aktív és vízi-turizmus feltételeinek fejlesztését. A jövedelemtermelő képesség növelése és a szezonalitás csökkentése érdekében a prioritás kiemelt figyelmet fordít a konferenciaturizmus, a többéves hagyománnyal, magasabb látogatószámmal rendelkező kulturális, vallási, művészeti, üzleti rendezvények, valamint az országos és nemzetközi jelentőségű sportrendezvények lebonyolítását lehetővé tevő rendezvény-turizmus infrastrukturális feltételeinek fejlesztésére. A prioritás keretében lehetőség nyílik továbbá a kereskedelmi szálláshelyek és a szálláshelyeken nyújtott szolgáltatások, valamint a desztináció-menedzsment szervezetek fejlesztésére, az ágazatban foglalkoztatottak speciális szakirányú továbbképzésére is. 3. prioritás: Közlekedési feltételek javítása A lakosság mobilitásának javítása érdekében kiemelt szerepet kap az alsóbbrendű közúti közlekedési hálózat, a 4 és 5 számjegyű, valamint az önkormányzati utak minőségének javítása, indokolt esetben a hiányzó kapcsolatok kiépítése, ami elsősorban a hátrányos helyzetű térségekre fókuszál, esélyt teremtve ezzel azok felzárkózásához. A fenntartható közlekedési módok fejlesztése érdekében a prioritás keretében lehetőség nyílik a biztonságos kerékpáros közlekedés feltételét jelentő, hivatásforgalmú kerékpárutak kiépítésére.

11

A térségi elérhetőség javítása, a területi különbségek csökkentése érdekében támogatható a környezetkímélő és fenntartható közösségi közlekedés, ezen belül is a helyi és helyközi közlekedésben egyaránt fontos közlekedési ág, a busz-közlekedés fejlesztése. 4. prioritás: Humán infrastruktúra fejlesztése A humán erőforrás fejlesztése kapcsán kiemelt szerepet kap a humán jellegű közszolgáltatások térségi alapon történő optimalizálása, fejlesztése. Így a prioritás támogatja a közoktatás, a helyi szinten biztosítandó egészségügyi alap- és a térségi alapon szervezett járóbeteg szakellátás, az egészségügyi rehabilitáció, az alap és nappali szociális ellátás, valamint a közösségi és rekreációs intézmények infrastrukturális fejlesztését. A prioritás hozzájárul a szolgáltatások akadálytalan hozzáférésének megvalósításához is, támogatja az önkormányzati feladatokat ellátó intézmények integrált, teljes körű akadálymentesítését. Lehetővé teszi továbbá a helyi önkormányzatok közigazgatási feladatainak elektronizálását, modernizálását, ami hozzájárul a helyi közigazgatás hatékonyabb működéséhez, a lakosság hivatali ügyintézésének gyors és ügyfélbarát kiszolgálásához. 5. prioritás: Térségfejlesztés A dinamikus, funkciógazdag és élhető városhálózat kialakítása érdekében a prioritás támogatja a városi területek, városi központok fizikai megújítását, kisebb funkciószegény városok esetében városközponti területek kialakítását a városi funkciók bővítése és a gazdasági tevékenységeket is vonzó települési környezet kialakítása érdekében. Lehetőség nyílik a városi területeken lévő, használaton kívüli vagy alulhasznosított, általában leromlott fizikai állapotban lévő és jellemzően környezetszennyezéssel terhelt barnamezős területek funkcióváltással történő újrahasznosítására is. A prioritás támogatja a nagyobb lélekszámú városok leromlott, vagy leszakadó városrészeiben integrált település-rehabilitációs akciók végrehajtását, melyeknek részét képezi a leromlott fizikai állapotú többlakásos társasházak, elsősorban panellakások energiahatékonysági célú fizikai megújítása, környezetének fejlesztése, a települések zöldfelületének növelése, az itt élő társadalmi reintegrációja. A települési környezet minőségének javítása érdekében a prioritás támogatja a települések természeti és táji értékeinek, helyi jelentőségű természeti területeinek védelmét, megőrzését biztosító fejlesztéseket, a 2000 lakos egyenérték (LE) alatti települések szennyvízkezelésének megoldását, a levegő- és zajszennyezés elleni védelem megvalósítását, a régió legsúlyosabb helyzetben lévő belvízi öblözeteinek rendszerszerű beavatkozásait, külés belterületen a belvízvédelmi infrastruktúra fizikai fejlesztését. A prioritás keretében támogathatók a civil szervezetek, helyi közösségek együttműködését, társadalmi szerepvállalását, a közösségi jellegű szolgáltatások fejlesztését ösztönző programok, amelyek elősegítik a hátrányos helyzetű lakosságcsoportok társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációját. Az Észak-Alföldi Operatív Program céljának, a régió versenyképességének erősítése mellett a régión belüli területi különbségek csökkentésének, a hátrányos helyzetű, vidéki térségek felzárkóztatásának elérése a Regionális Akciótervben szereplő kiválasztási kritériumok kidolgozásánál került figyelembevételre. Ezt az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács úgy kívánja biztosítani, hogy a pályázatok értékelése során – a legtöbb esetben – előnyben kívánja részesíteni a hátrányos helyzetű kistérségekből beérkezett pályázatokat. Mivel az Operatív Program nem fedi le a régió valamennyi fejlesztési igényét, ezért az ÉARFÜ részt vett az ágazati operatív programok – különösen a vidékfejlesztés szempontjából meghatározó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program – véleményezésében, társadalmi 12

vitájában, tartalmi lehatárolásokról szóló egyeztetésein annak érdekében, hogy a régió Stratégiai Programjában meghatározott fejlesztési igények támogatható területekként ne csak a regionális operatív programban jelenjenek meg. IRODALOM Észak-Alföldi Operatív Program (2006) Észak-Alföldi Operatív Program Regionális Akciótervének munkaanyaga (2007)

13

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

VIDÉKFEJLESZTÉS A KISTÉRSÉGEKBEN A LEADER PROGRAM SEGÍTSÉGÉVEL Gila Károly Magyarországi LEADER Központ, Budapest, 1051. Szent István tér 11., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: LEADER, új elvek és gyakorlat, kistérség-fejlesztés, összefogás Összefoglalás: Az Európai Unióban immár negyedik ciklusát kezdő vidékfejlesztési program, a LEADER 2005-ben indult el Magyarországon. Már az eddigi tapasztalatok is azt igazolják, hogy a LEADER legfontosabb rendezőelve, Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan, mely röviden összefoglalva azt jelenti, hogy a helyi ügyekben a helyiek tervei alapján készült programok zömmel uniós forrásból történő megvalósításáról a helyiek – civilek, vállalkozók, önkormányzatok – dönthessenek, alaposan megváltoztathatja a kistérségekben a korábbi fejlesztéspolitikát. Lényegében az új elvekhez új gyakorlat válik szükségessé, más hangsúlyokkal. BEVEZETÉS

Az Európai Unió tagállamai az 1990-es évek legelején indították útjára – kísérleti jelleggel- a LEADER- programot. Ennek célja az elmaradott vidéki térségek fejlesztése volt a helybeliek aktív szerepvállalásával. Az adott kistérségben a helyiek közös erőfeszítéssel kidolgoztak egy saját vidékfejlesztési programot, amely, ha életképesnek mutatkozott, jelentős pénzösszegeket kaptak továbbpályáztatásra. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a vidékfejlesztési programjukban megfogalmazott célokkal összhangban lévő fejlesztési projektek nyerhettek el eltérő összegű pályázati összeget. Az 1991-ben indult első LEADER olyan sikeresnek bizonyult, hogy – egyre növekvő összeggel – azóta minden EU- s költségvetési időszakban nem megkerülhető elemmé vált. Nincs ez másként a most induló ciklusban sem. A LEADER az EU legsikeresebb vidékfejlesztési programja volt és várhatóan lesz is. Magyarországon egy úgynevezett Kísérleti LEADER- Program lebonyolítása után, EU-csatlakozásunkat követően, 2005-ben elindult a LEADER+ program. A rövid felkészítés ellenére 186 helyi akciócsoport alakult meg és készítette el saját vidékfejlesztési programját. A két körös pályáztatás végén közülük 70 megkapta a lehetőséget térségfejlesztési programjának realizálására. Az elnyert 75-85 millió forintos keret terhére hirdethették meg saját pályázati felhívásaikat. A pályázatok helyi szintű elbírálása a legtöbb helyen már megtörtént, az Irányító Hatóság jóváhagyása után immár a végső kedvezményezettek programjainak, projektjeiknek megvalósítása következik. A következő tervezési időszakra vonatkozóan már biztos, hogy újra indul a LEADER Program, a mostaninál lényegesen nagyobb forrással. Napjainkban folyik a legfontosabb elvek és eljárásrendek pontosítása, várhatóan 2008-ban kerül kiírásra az új pályázat. Eltérés a korábbi fejlesztési gyakorlattól A korábbi évtized vidékfejlesztési gyakorlata általában az volt, hogy az adott kistérségekben gyakran már a fejlesztési tervek készítésekor sem vették kellő hangsúllyal figyelembe a helyiek véleményét, a forrás-elosztás is távol a tényleges felhasználás helyétől,

14

sok esetben nem is világos feltételek mellett történt. Ennek az elvnek a LEADER már alapgondolatában ellentmond / gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan / és ugyanez igaz a gyakorlatra is, hiszen az adott kistérség vonatkozásában a helyi döntések helyben születnek meg. Ugyancsak új a LEADER azon eleme is, hogy a program megalkotásában és a döntéshozatalban közösen vesznek részt a civilek, az önkormányzatok és a vállalkozók, ráadásul a civilek és vállalkozók részaránya a döntéshozó testületekben több, mint 50 %. A program első lépéseként a megalakult helyi akciócsoport elkészíti saját vidékfejlesztési tervét, amely a további tevékenység alapjául szolgál. LEADER = Új elvek a kistérség-fejlesztésben Nézzük a legfontosabb elveket, amelyeket a LEADER program megfogalmaz. Az első és talán a legfontosabb elv az, hogy „találd ki magad, pénzt kap/hat/sz a megvalósításához „. Ennek lényege, hogy senki sem mondja meg felülről, hogy mit kell csinálni az adott kistérségben. A LEADER egyik legfontosabb jellemzője az alulról jövő kezdeményezés. Csak ott jöhet létre a helyi akciócsoport, ahol van elég társadalmi akarat és tenni akarás az elinduláshoz. Fontos tényező, hogy a megfogalmazandó fejlesztési tervek valódi igényekre, a tényleges helyzet ismeretében szülessenek meg. Ennek a LEADER esetében a biztosítéka az, hogy a tervek a kollektív bölcsesség elve mellett alakulnak olyanná, amelyben benne van a civilek, a vállalkozók és az önkormányzatok véleménye is. Mindez persze nem jön létre egyik percről a másikra, de csak ez a módszer teszi a helyben lakók számára megfoghatóvá, vállalhatóvá, végrehajthatóvá a közösen kidolgozott térségfejlesztési programot. A saját terv kidolgozásánál meghatározó tényező a kiinduló helyzet pontos meghatározása, melyhez elengedhetetlen az adott kistérségre vonatkozó korábbi fejlesztési tervek megismerése. Ezek egy része megfogalmaz hosszabb távú gazdaságfejlesztési programokat is, amelyeket a helyi terv elkészítésekor figyelembe kell venni, de ezeken túl is kell lépni. Ennél a kérdésnél van jelentősége a LEADER egy újabb elvének, az innovációnak. Bátran fel kell vállalni olyan, esetleg csak az adott kistérségben innovatív projektek végrehajtható tervként történő megfogalmazását, amelyek túlmutatnak a kistérség határain is. Feladatok az új elvek realizálásakor Nem könnyű feladat az új vidékfejlesztési program kidolgozása a LEADER rendezőelvek figyelembe vételével. Több, időben majdnem egyszerre felmerülő kérdés vár megválaszolásra. Ezek egyikéről, a reális helyzetkép felméréséről már érintőlegesen volt szó, azonban a fontossága miatt a feladatok sorolásakor elsőként kell említeni. Az induláskori SWOT - analízis olyan fundamentum, amelyre az egész program épül, tehát szilárdnak, megalapozottnak, reálisnak kell lennie. Ebben segít ismét a LEADER- elv, hiszen a kollektív bölcsesség, amely esetünkben ismét a három szféra bevonását jelenti, csökkenti a hibázás lehetőségét. Az analízis elkészítésekor minden szereplő hozza magával saját tapasztalatát, tudását, ezt teszi valóssá a helyzetmegítélést. A következő, szinte ezzel egy időben megoldandó feladat a készülő program legfontosabb fejlesztési irányainak meghatározása. Ez nagyon komoly kérdés és általában eldönti egy program későbbi felhasználhatóságát is. A feladat összetett is, több szempont egy időben történő alkalmazásával történik. Az egyik ilyen szempont, hogy a fejlesztési program prioritásainak meghatározásakor alapozni kell az adott kistérség egyediségére, sajátosságára, pl. egy folyóvizekben, holtágakban gazdag kistérségben a vízhez kapcsolódó turisztikai fejlesztés lehet például az egyik kiemelt terület. Az egyediség meghatározása nem minden esetben egyértelmű, előfordulhat, hogy olyan sajátosságot kell prioritásként megjeleníteni, amit a helyiek szemében hátrány volt, pl. ha egy kistérségben elmaradt az ipartelepítés, ez most a munkahelyek száma szempontjából nyilvánvaló hátrány, ugyanakkor az alacsony 15

környezeti terhelés, a tiszta, szennyezetlen levegő a turisztikai fejlesztés egyik kiindulópontja lehet. Ez utóbbi egy újabb LEADER- elvre is ráirányítja a figyelmet, vagyis a fejlesztési tervek elkészítésekor ki kell lépni a korábbi időszak sablonjaiból, kreatív, új elképzeléseket is be kell fogadni. Adott esetben a korábbi kistérség-fejlesztési tervekben megfogalmazott elképzelésekkel szemben olyan projektek megvalósításának is lehetőséget kell biztosítani, amelyek új esélyeket, új perspektívákat vázolnak fel és egybeesnek a többség által elfogadott fejlesztési koncepcióval. Az új elvek a gyakorlatban A LEADER- elvek gyakorlatba történő átültetése a most folyó program megvalósítása során megtörtént, az első tapasztalatok már a rendelkezésünkre állnak. A legelső az, hogy kell egy csapat . A legtöbb LEADER+ akciócsoport úgy jött létre, hogy néhány elszánt, talán kicsit megszállott, egyébként a saját vidéke fejlesztését fontosnak tartó kiművelt emberfő meglátta a lehetőséget a LEADER+- programban és elkezdte szervezni az akció-csoportot. Közöttük voltak civil szervezetek vezetői, polgármesterek, vidékfejlesztési szakemberek, vállalkozók, aktív magánszemélyek is. Mivel teljesen járatlan, új úton indultak el, már az induláskor számos nehézséggel kellett megküzdeni. A bizalomhiány, a lebecsülés, a hitetlenség, a bizonytalanság, a program újszerűsége mind-mind olyan tényező, amely a kevéssé összetartó csapatokat szétzilálta, a többieket még inkább egységbe formálta. Az első nagy feladvány az volt, hogyan lehet motiválni a három érintett szférát. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet pusztán a kezdeti lelkesedésre alapozni egy kistérség-fejlesztési terv elkészítését, a szereplőket érdekeltté kell tenni a sikerben. A civil szervezeteket nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy számukra a LEADER a nagy kitörés lehetőségét jelenti, hiszen ezáltal a vidékfejlesztés megkerülhetetlen szereplőivé válhatnak, miközben saját presztízsük is jelentősen megnő. A vállalkozókat a kedvező fejlesztési források biztosításával lehetett partnernek megnyerni, sok esetben már az a lehetőség, hogy pályázataikról helyben, a helyiek képviselői dönthetnek, elegendő volt a csatlakozásukhoz. Az önkormányzatok képviselői – leküzdve kezdeti ellenérzésüket, mely szerint más is beleszólhat a fejlesztési források elosztásába – eleve érdekeltek minden plusz pénzügyi lehetőség kistérségbe hozatalában, vagyis ők is beálltak a sorba. A LEADER azonban ennél szélesebb körű mozgósítást hoz a vidékfejlesztésbe. A helyi fejlesztési terv elkészítésének következő szakaszában a legtöbb érintett településen falugyűléseken kérték ki valamennyi lakos véleményét a település és saját jövőjükkel kapcsolatos elképzelésükről, arról, hogy ehhez maguk mivel tudnak hozzájárulni, milyen megvalósításra alkalmas projekt-ötletük van. Ezeket összegezve és a lehetőségeket mérlegelve készült el az adott kistérség saját fejlesztési terve, amelynek megvalósításához nyertes pályázat esetén 75-85 millió forintos, továbbpályáztatására szolgáló összeget nyerhetett. A nyertes akciócsoportnak programjuk megvalósítása során – egyebek mellett – két dologra érdemes volt odafigyelni. Az első, hogy mind a sikert, mind a megvalósítás során gyakran felmerülő problémákat, akár átmeneti kudarcokat is helyükön kell kezelni. „ Ez a LEADER program egy olyan kísérleti térségfejlesztési program, ahol még a tanulópénzt sem nekünk kell megfizetni , mondta egy nyertes akciócsoport vezetője és igaza van. A hangsúly a tanulási folyamaton van, mert akik sikeresen végigcsinálják a mostani LEADER- programot, annak nem túl egyszerű eljárásrendjével együtt, azok nemcsak a következő LEADER-re pályázhatnak sikeresen, hanem más forrásra is. A másik tényező, amire figyelni kell, hogy folyamatos kapcsolat kell a jelenlegi program szereplőivel, mert csak így lehet őket egy új, hasonló programhoz ismét partnernek megnyerni.

16

Hogyan tovább?! LEADER-szerűen !! A trend változatlan: az Európai Unióban és Magyarországon is a pénzügyi források elosztásában a decentralizáció egyre jelentősebb szerepet játszik. Ahol ez pénzügytechnikailag indokolt és megoldható, ott a fejlesztési forrásokról egyre alacsonyabb szinteken /régió, kistérség/ döntenek. Elég utalni nálunk a Regionális Operatív programokra vagy éppen ismét a LEADER-re, de most még ennél is többről van és lesz szó. A 2007-2013 közötti időszakban az agrár- és vidékfejlesztés EU-s és hazai forrását az úgynevezett EMVA /Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap/ jelenti, melynek egyik eleme, tengelye a LEADER. A másik három tengely közül az első zömmel agrárfejlesztésről szól, a második az úgynevezett zöld tengely, a harmadik kapcsolható a vidékfejlesztéshez, illetve ez utóbbi lényegében erről szól. A jelenlegi elképzelések szerint a harmadik tengelynél a pályázati források elosztásánál a LEADER- alapelveit is figyelembe veszik, ami a pályázati források esetében a decentralizációt és a társadalmasított helyi döntéshozatalt jelenti. A döntésben valószínűleg már az is befolyásoló tényező lehetett, hogy a mostani elképzelések szerint 2013 után direkt agrártámogatásokat az EU már nem finanszíroz, az erre szánt pénzek várhatóan vidékfejlesztési forrásként jelennek majd meg. A jelenlegi helyzetben van egy kis zavar a kistérségek vidékfejlesztési programjai területén, hiszen sokuknál egyidejűleg léteznek a 90-es években önkormányzati megrendelésre készült fejlesztési programok, a megalakult LEADER+- akciócsoportok is készítettek egyet, a most kialakított Helyi Vidékfejlesztési Irodák első dolga lesz egy új Helyi Vidékfejlesztési Terv kidolgozása, majd ugyanezt teszik jövőre az újraformálódó LEADERakciócsoportok. Nyilvánvaló, hogy ezek között a tervek között lesz sok átfedés, de – jellegük miatt – lesz jelentős eltérés is. Az ezek közötti összhang megteremtése a közeljövő egyik szakmai kihívása, de nem lehetetlen feladat. Egyetlen mondatba összefoglalva a LEADER szerepét a kistérségek fejlesztésében nem túlzás úgy fogalmazni, hogy legnagyobb eredménye az lesz, hogy ahol ma még kényszer az együttműködés, ott holnap ez már természetessé válik.

17

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A VIDÉKFEJLESZTÉS ÉS A TERÜLETFEJLESZTÉS KAPCSOLATA Jávor Károly VÁTI Kht., Budapest H-1016, Gellérthegy u. 30-32., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: területfejlesztés, vidékfejlesztés, nemzeti koncepció és stratégia, összehangolt szakpolitikák Összefoglalás: a területfejlesztési szakpolitika az 1996. évi XXI. törvénnyel határozottan letette a voksot, a hivatalos, a kormányzati struktúrában is egyre markánsabban megjelenő vidékfejlesztés pedig a XX. század utolsó éveiben zászlót bontott. Az utolsó másfél évtizedben a térségi folyamatok tanúsága szerint a megvalósítás, a végrehajtás nem a meghirdetett célok irányában halad. Ideje szembesülni tehát a valós helyzettel, megkísérelni a szándékok és a tények közti ellentmondás fontosabb okainak meghatározását, mert csak így lehet esélyünk a helyes irányú elmozdulásra. Az Európai Unió megadta a szükséges jogszabályi, szakpolitikai kereteket és elkülönítette a fejlesztési forrásokat. A tanulmány végén bemutatott javaslat a határmenti régiók vidékfejlesztése lehetséges tartalmára, illetve az ajánlott terápiára, segíthet a megoldás keresésében. BEVEZETÉS

Azt tartja egy régi mondás, hogy semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja melyik kikötőbe igyekszik. Jelenleg, úgy tűnik, egy két kikötős játszma folyik, és miközben az egyik (a legerősebb érdekérvényesítés által kikényszerített, de nem deklarált) kikötő felé haladunk, a szelet, a hullámzást, vagy akár a halak megromlott szexuális potenciálját okoljuk, kifogást keresvén arra, hogy miért nem vagyunk képesek a másik, a meghirdetett kikötőbe érkezni. Számtalan jel utal arra is, hogy a nagy igyekezetben az etikát, az erkölcsöt, a korrekt magatartást, az önmérsékletet, a józan mérlegelést (a szubszidiaritásról és a szolidaritásról nem is beszélve), mint felesleges ballasztot kidobták a hajóról és a globalizáció mindent elsöprő száguldásától megrészegülten mindenek előtt és minden áron versenyezni akarnak a kormányosok. Az ismert gályás vicc idézése és elemző értékelése nagyon tanulságos volna ehelyütt, azonban nem illik egy tanulmány keretei közé. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy egyszerre hány prioritást választunk és hogy ezek milyen viszonyban vannak egymással. Segíthet-e és egyáltalán lehetséges-e a területfejlesztés és a vidékfejlesztés kapcsolata, netán a két szakpolitika intergrációja? MÓDSZER

Elméleti alapvetés, a szakpolitikák társadalmi közegének bemutatása, az aktuális helyzet főbb jellemzői, a szakpolitikák működésének eredményei, következtetések és javaslatok. A területfejlesztés meghatározása az 1996. évi XXI. törvény szerint: az országra, valamint térségeire kiterjedő – társadalmi, gazdasági, környezeti – területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása; rövid, közép és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben. A vidékfejlesztés meghatározása: A vidéki térségek társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatainak értékelése alapján a helyi adottságokat érvényesítő, az adott térségben élő emberek részvételével formálódó programok és beruházások meghatározása és megvalósítása. 18

A szakmai hipotézis a következő: A kiegyenlített területi fejlődésnek és a leszakadó térségek helyzete javításának alapfeltételei közé tartozik az összehangolt, egymást kiegészítő szakpolitikákon nyugvó terület- és vidékfejlesztés. Vagyis amennyiben a meghirdetett cél a kiegyenlített területi fejlődés és a leszakadó térségek helyzetének javítása, akkor a szakpolitikáknak így kell működniük. Mi az elmúlt évek tapasztalata ezen a területen? EREDMÉNYEK

Az 1990-es évektől sorra készültek az országos szintű hazai, majd az Európai Unió támogatási forrásainak megszerzését célzó fejlesztési koncepciók és programok mindkét szakterületen. Ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül: Országos Területfejlesztési Koncepció, PHARE, ISPA és SAPARD programok, Általános Fejlesztési Terv, Nemzeti Fejlesztési Terv I. és operatív programjai – esetünkben különös tekintettel az Agrár- és Vidékfejlesztési OP-re –, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv. Mindegyik dokumentumban kötelező elemként helyzetfeltárás, jó esetben még elemzés is található, ahol az évek múlásától függetlenül, lényegében ugyanazok a megállapítások szerepelnek változatlanul. A helyzetfeltárást magasztos célok, koncepciózus stratégia, a teljesítés mérföldköveinek meghatározása, indikátorok és a számszerűsített eredmények követik. Enyedi György és Nemes-Nagy József tanulmányai szerint a területfejlesztés deklarált céljai ellenére a területi különbségek a fejlett és a leszakadó régiók között nőttek. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2007. február) 3.1.4 A vidéki gazdaság és életminőség című fejezete pedig a következő sommás megállapítással kezdődik: „Az ország térségei és települései közötti fejlettségbeli különbség, a vidékies térségek lemaradása az elmúlt másfél évtizedben a terület- és vidékfejlesztési politika törekvései ellenére növekedett.” Mikor és mitől fog vajon ez a tendencia megváltozni? Mi szükséges ahhoz, hogy egy adott programozási ciklust követő tervidőszak elején íródó helyzetelemzés már a korábban kitűzött célok irányában való elmozdulást, netán egyes célok elérését mutassa majd? Egyes vélemények szerint Magyarország a világ legglobalizáltabb országa (Miklóssy, 2002). Korten szerint a fokozódó szegénység, a környezet-pusztulás és a társadalmi bomlás hármas emberi válságának gyökere azoknak a modelleknek a válságára vezethető vissza, amelyek a fejlesztés céljaként a gazdasági növekedést tűzik ki és az embereket csupán eszközként kezelik ( Korten, 1995). Milyen esély van és van-e egyáltalán esély arra, hogy a felzárkózás érvényesüljön, a sokat emlegetett esélyegyenlőség érezhetővé váljon? A globalizálódó világ piaci mechanizmusai önmagukban nem csökkentik, hanem jelentősen növelik a területi különbségeket (Lengyel, 2005). Egy japán sztármenedzser szerint bizalom nélkül nincs üzlet. Havass Miklós informatikus a II. Nemzeti Fejlesztési Terv partnerségi indító konferenciáján, az Országház felsőházi termében a következőképpen jellemezte azt a társadalmi közeget, amelyben a gazdasági folyamatok (is) zajlanak:  szavak és tények állandósuló inkonzisztenciája (magyarul folyamatos hazudozás; a szerző megj.), mely cinizmushoz vezet;  következmény nélküliség (aki kapja marja, szabad a gazda, nem ér a nevem; a szerző megj.);  rendszerré és elfogadottá vált korrupció;  erkölcsi érzék ellenes joggyakorlat;  bizalom és biztonság hiánya. A vidéki létet alapvetően meghatározó tényezők között feltétlenül ott a helye az elérhetőségnek, az oktatásnak, a munkalehetőségnek, a mezőgazdaságnak és az energiának. Egyenként és összességében vizsgálva, és összevetve a már említett dokumentumok helyzet

19

feltárásaival, megállapítható, hogy a hátrányos helyzetű és/vagy vidéki térségekben a fenti tényezőket leíró mutatók rossz vagy romló tendenciát jeleznek. Ezt minden kétséget kizáróan megerősítik a terepmunkák (tanya felmérés, hátrányos helyzetű mikrotérségekben készült interjúk). Az életminőség, az esélyek egyértelműen csökkennek a kistelepüléseken, különösen a periférikus helyzetekben az elérhetőség, az oktatás, a szolgáltatások, a foglalkoztatás stb. területén egyaránt. Ezt az eredményt megerősítik országos reprezentatív morbiditási felmérések (Kopp és társai 1988., 1995.), amelyek a morbiditás alakulását vizsgálták a magyar lakosság körében. A felmérések eredménye: 1. az életminőség az életkor növekedésével jelentősen romlik, minden korcsoportban az alacsonyabb képzettségűek hátrányával; 2. a társadalmi-gazdasági különbségek a depresszió közvetítésével magasabb megbetegedési arányokhoz vezetnek. A napjainkban megfigyelhető jelenségek (főként a kistelepülési iskolákban) az egyre nehezebben elérhető és romló színvonalú oktatás és a társadalmi-gazdasági különbségek látványos növekedése. A fejlesztési dokumentumok készítésében, hazai és brüsszeli egyeztetésében résztvevő szakemberek véleménye szerint politikai, intézményi és személyi érdekek érvényesítése akadályozza a szakmai szempontok érvényesülését. Mindezek után már nem meglepő az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programból már idézett megállapítás: „Az ország térségei és települései közötti fejlettségbeli különbség, a vidékies térségek lemaradása az elmúlt másfél évtizedben a terület- és vidékfejlesztési politika törekvései ellenére növekedett.” KÖVETKEZTETÉSEK

Amennyiben valóban komoly (állami/kormányzati) szándék van az állandóan újra és újra meghirdetett célok (foglalkoztatottság javítása, leszakadó térségek felzárkóztatása, esélyegyenlőség megteremtése stb.) elérésére, akkor újra kell gondolni a teljes fejlesztéspolitikát, benne a terület- és vidékpolitikát. Külön figyelmet igényel a kiválasztott prioritások száma és egymáshoz való viszonya, a megvalósítás során várható egymásra gyakorolt hatásuk. Lehet a munkahelyteremtést és a gazdasági versenyképességet egy csokorban szerepeltetni, ráadásul úgy, hogy az utóbbi az elsőszámú és legfontosabb prioritás, de akkor ne várjunk soha más eredményt, mint amit most is tapasztalunk és amit újra és újra meg akarunk változtatni! A versenyképesség, különösen annak minden áron és minden területen való erőltetése mindenképpen újragondolandó! Segíthet ebben a különböző típusú funkciók és feladatok gondos szétválasztása, letisztítása, a közfeladatok és a versenyszféra keveredésének megakadályozása. A versenykényszertől ágazati és térségi specialitások, megfontolások alapján megszabadított részterületek létének és működtetésének a gazdaságon belül is létjogosultsága van. Az egyik legjobb példa erre, minden vonatkozásában végiggondolva (társadalmi, környezeti, erkölcsi, gazdasági hatás) a szociális földprogram. Természetesen ezt is lehet rosszul csinálni, de a leghátrányosabb helyzetű térségekben is vannak működő jó példái. A munkahely teremtés ma a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek legfontosabb szükségletei közé tartozik, ha nem a legfontosabb. Nem elegendő azonban a puszta tény, hogy X db új munkahely létesült. A terület- és vidékfejlesztési terepmunkák (interjúk, műhelymunkák, munkamegbeszélések) azt bizonyítják, hogy

20



vannak olyan munkalehetőségek, amelyek a modernkori rabszolgatartás különböző formáinak tekinthetők (a munkaidő és a munkábajárás 16-18 órát vesz igénybe, a minimálbér szintje körül mozgó jövedelemszinttel);  amire az embereknek igazán szükségük van az a megélhetést biztosító, értelmes munka, az önbizalmat adó érzés, hogy munkája van, amiből el tudja tartani a családját. Ha nincs megélhetés, teljesen eltűnhet a már amúgy is elapadó gyermekvállalási kedv, aminek további térségi, társadalmi hatásai lesznek. A határmenti régiók vidékfejlesztésének egy lehetséges modellje:  keret: EU vidékpolitika, nemzeti stratégia és vidékpolitika  tartalom: o előkészítés: az érintettek tájékoztatása, felkészítése, orientálása, képzése; o együttműködés: kapcsolat, párbeszéd, partnerség, közösségi részvétel; o tervezés: helyzetelemzés és jövőkép, stratégia, program, projektek; o végrehajtás: pályázatok, források, megvalósítás. A tanulmány első felében demonstrált helyzetből származó térségi problémák orvoslására javasolható terápia fontosabb elemei:  nemzeti koncepció és stratégia;  átlátható, kiszámítható, a tényleges térségi problémákra és igényekre válaszoló terület- és vidékpolitika;  összehangolt, egymást kiegészítő szakpolitikákon nyugvó terület- és vidékfejlesztés;  a szakpolitikák és a jogi/gazdasági/pénzügyi környezet koordinációja;  az elfogadott terület- és vidékpolitika érvényesülését szolgáló, azokat megvalósító támogatási rendszer. A két szakpolitika, a terület- és a vidékpolitika között tehát kell, hogy legyen kapcsolat. Ez azonban romboló és építő egyaránt lehet! Amennyiben a kapcsolat építő, akkor jelentkezik az egymást kiegészítő, sőt a részhatásokat erősítő szinergikus hatás. Vélhetően segít ebben az irányban az integrált megközelítés, akkor azonban a konferencia címét is kissé, épp egy „i” betűvel, meg kell toldani. Az integráció ugyanis önállóságukat megőrző, az együttműködésben egyenrangú felek, közösen elfogadott cél érdekében történő szövetkezése. A kormányzati struktúrában pedig ennek az integrált szakpolitika-párosnak olyan ágazatok feletti pozíciót és kompetenciát kell adni az érvényesítő képesség garanciáival, amelynek a terápiában felvázolt döntési mechanizmuson végigvitt elhatározásai valódi térségfejlesztő hatást fognak biztosítani. HIVATKOZÁSOK www.fvm.hu 2007. február. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program. Kopp és társai, 1988., 1995. Országos reprezentatív morbiditási felmérések. Orvosi Szemle. Korten, D.C., 1995. A tőkés társaságok világuralma. Kumarian Press Inc. Czene Zs.-Jávor K., 2006. A tanyák: XXI. századi végváraink. In: A falu 2.sz. 13-25. old. Jávor, K., és társai, 2007. Részvételen alapuló programozás és projekt előkészítés.

21

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

BÉKÉS MEGYE ESÉLYTEREMTÉSI PROGRAMJA 2007-2013 Nátor István Békés Megyei Önkormányzati Hivatal Területfejlesztési Osztálya, 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2., Megyeháza, E-mail: [email protected] Kulcsszavak: esélyteremtés, gazdaságfejlesztés, versenyképesség fejlesztési terv Összefoglalás: Békés megye Magyarország egyik legtöbb versenyhátrányt felhalmozott területe, többek között az agrárhangsúlyos gazdasági szerkezet, az elmaradott infrastruktúra, a korszerűtlen humán-erőforrás szerkezet miatt, és mivel az elmúlt évek felzárkózási törekvései nem munkahelyteremtő, közvetlen versenyképességet segítő beruházásokat, hanem elsősorban infrastruktúra fejlesztéseket célozták meg. A Békés Megyei Önkormányzat által elkészített esélyteremtési terv összefoglalja a megyei, megyét érintő fejlesztési tervdokumentumok 2007-1013 időszakban, uniós forrásokból megvalósítható releváns elemeit, rendezi és ütemezi a létező projektelképzeléseket, segít kimutatni a projekthiányos területeket és az Új Magyarország Fejlesztési Terv tervezési rendszerének módszertanához illeszkedően bemutatja a kívánt megyei fejlesztéseket. Az átfogó célok között szerepel a foglalkoztatási helyzet javítása, a versenyképesség és az esélyegyenlőség biztosítása. A stratégiai céloknál kiemelt szerep jut az innovációs képesség erősítésének a társadalmi és gazdasági megújulás érdekében, illetve a tőkeintenzitás-növelés feltételeinek megteremtésének.

(A tanulmányt teljes terjedelemben nem kaptuk meg)

22

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A TURIZMUS HATÁSAI A TISZA-TÓNÁL Hevessy Gábor Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Agrár Műszaki Tanszék, 4032 Debrecen, Boszormenyi ut 138., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: turizmus, Tisza-tó, társadalmi-kulturális hatás Összefoglalás: A fenntartható turizmusfejlesztéshez elengedhetetlen a turizmus gazdasági, környezeti, és társadalmi-kulturális hatásainak folyamatos vizsgálata. Magyarországon a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak kutatása viszonylag kevéssé volt hangsúlyos az elmúlt években, pedig a lakosság életminősége, és annak javítása a pozitív gazdasági hatásokon túl, a már említett környezeti és társadalmi-kulturális hatásoktól is függ. A lakosság percepciói lényeges befolyással vannak továbbá a turizmushoz való hozzáállásukra, turizmussal szembeni viselkedésükre. Kutatásom célja Tisza-tó menti települések lakossági percepcióinak vizsgálata a turizmus hatásainak, és ezek közül döntően a társadalmi-kulturális hatásainak vonatkozásában. A kvantitatív vizsgálat elvégzéséhez primer adatgyűjtést végeztem kérdőívek segítségével, a helyi lakosság közreműködésével a Tisza-tó - turisztikai szempontból legfrekventáltabb - öt part menti településén. Az adatok statisztikai elemzését a SPSS nevű statisztikai programcsomag segítségével végeztem el. Kutatásom nem objektív hatásmérés, hanem a lakosság észlelésein alapul, tehát szubjektív. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a turizmus jelentős támogatottsággal bír a vizsgált területen. Döntő többségben vannak a megkérdezettek között, akik szerint szükség van a településen a turizmusra. A településen megforduló turisták számával kapcsolatos vélemény is hasonlóan pozitív képet mutat. Olyanok is támogatják a turizmust jelentős mértékben, akiknek anyagi haszna ebből nem származik, de élvezhetik az infrastruktúrális fejlesztések, a szabadidőeltöltés lehetőségeinek, a kulturális programoknak mind szélesebb skáláját. A Tisza-tó partján élők véleményét a turisták számával kapcsolatban a szabadidős tevékenységekkel és szolgáltatásokkal, a deviáns viselkedési formákkal, és az emberi értékekkel kapcsolatos észlelések befolyásolják leginkább. A válaszadóknak mindössze egynegyedét zavarja a turisták jelenléte. A zavaró hatás legnagyobb mértékben a közlekedésben, a vásárlásban , illetve a szabadidő eltöltésében jelentkezik. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyi lakosság érzékeli a turizmus pozitív és negatív hatásait egyaránt. A negatív hatások között szerepelnek a deviáns viselkedés megjelenési formái (kábítószerfogyasztás, randalírozás, prostitúció), a zaj, a szemetelés, a közbiztonság csökkenése, míg a pozitívak között több társadalmi-gazdasági tényező szerepel, mint pl. a munkanélküliség csökkenése, a jövedelem és életszínvonal emelkedése. A szabadidő-eltöltés lehetőségeire is kedvező hatást gyakorolt a turizmus a vizsgált településeken. A megkérdezettek azonban nem egységesen, és nem egyformán ítélik pozitívnak vagy negatívnak a turizmus hatásait. A hazai és külföldi szakirodalomban megjelentekkel összhangban, azoknak, akik gazdaságilag függnek a turizmustól, pozitívabbak az észleléseik. BEVEZETÉS

A turizmus az egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő iparág a világon. Sokan nem szeretik használni az „ipar” kifejezést, mert azt általában a futószalagszerű termelésre használják, és emiatt talán gépiesnek tűnhet, miközben a turizmusban a legfontosabb az ember, és az emberi kapcsolatok. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a turizmus növekvő jelentőségű forrása egy ország bevételeinek, a foglalkoztatottság növelésének, és a gazdagságnak. A nemzetközi turizmus nagyobb exportbevételeket eredményez napjainkban, mint bármilyen más iparág a világon (ENSZ, 2002). Magyarország stabilan őrzi előkelő pozícióját az országba érkező turisták száma alapján. Az Európai Unióhoz történő 23

csatlakozásunk, valamint a fapados légitársaságok megtelepedése új lendületet adhat, mely valamennyi turisztikai és hozzá kapcsolódó gazdasági mutató segítségével mérhető. Amennyiben a turizmust csak gazdasági oldalról vizsgáljuk, általánosan elfogadott nézet, hogy összességében a turizmus gazdasági haszonnal jár az adott desztináció (turisztikai célterület) számára. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalon találjuk azokat a negatív hatásokat, amelyek a környezet pusztulásához, negatív társadalmi és kulturális hatásokhoz vezethetnek. A turizmus fejlesztésében résztvevők fontos feladata, hogy szem előtt tartsák a Manilai Nyilatkozatban (1980) megfogalmazottakat, mely szerint: „A turizmusban az anyagiaknál fontosabbak a nem anyagi szempontok. Ezek lényegében a következők: az ember önmegvalósítása, kiteljesedése, […], a különböző kultúrák elismerése és a népek szellemi örökségének tiszteletben tartása”. A turizmus fejlesztését úgy kell véghezvinni, hogy a jelen szükségleteinek kielégítésénél ne sérüljön a jövő generációk lehetősége a majdani saját szükségleteik kielégítésére. Ez a gondolkodás vezet el a fenntartható fejlesztéshez, mely nemcsak a turizmus, hanem az élet sok más területén is meghatározóvá vált az elmúlt időszakban. Ha a turizmus fejlesztésénél figyelembe veszik a helyi lakosság igényeit, érdekeit, korlátait akkor ez a közösség számára a turizmus értékét növelni fogja, és segít abban, hogy ez a fejlődés fenntartható legyen (Kreag, 2001). A fenntartható turizmusfejlesztéshez elengedhetetlen a turizmus hatásainak (gazdasági, környezeti, társadalmi-kulturális) vizsgálata a teljes fejlesztési folyamat során. Ez nem csak a tervezési fázist jelenti, hanem a későbbi folyamatos monitoringot, vagyis ezen hatások állandó mérését, megfigyelését. Magyarországon a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálata viszonylag kevéssé volt hangsúlyos az elmúlt években, pedig a lakosság életminősége és annak javítása a pozitív gazdasági hatásokon túl, a már említett környezeti és társadalmi-kulturális hatásoktól is függ. Kutatásom célja a Tisza-tó menti települések lakossági percepcióinak (észleléseinek) vizsgálata a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vonatkozásában. A Tisza-tó 127 km2 es területével a Balaton után hazánk második legnagyobb vízfelülete. A tóparti települések közül Abádszalók büszkélkedhet a legtöbb vendéggel, míg Sarud a leghosszabb átlagos tartózkodási idővel. Az általam vizsgált öt településen (Abádszalók, Tiszafüred, Poroszló, Sarud, Kisköre) a turizmus hatásait minden lakos észleli valamilyen módon. Vizsgálatom eredményei támpontot adhatnak további hatásvizsgálatok elvégzéséhez. A Tisza-tó turisztikai fejlődésének kezdeti szakaszát éli. Ily módon az általam végzett kutatás alapot szolgáltathat egy későbbiekben elvégzendő hasonló kutatáshoz, mely alkalmat fog teremteni az összehasonlításra, az eltelt idő és a végrehajtott fejlesztések tükrében. Fő célom tehát, a fogadóterületen megfigyelhető társadalmi-kulturális hatások feltárása és elemzése, mely segítséget jelenthet az esetlegesen szükséges beavatkozásokkal kapcsolatos döntések meghozatalában. ANYAG ÉS MÓDSZER

Kutatásomban a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálatánál a kvantitatív megközelítést választottam. Elsődleges és másodlagos kutatási módszert alkalmaztam. Az elsődleges kutatás kérdőívek segítségével történő adatgyűjtést jelentett, a helyi lakosság közreműködésével. A lakosság körében végzett kutatás a helyi lakosok turizmussal szembeni attitűdjeinek megállapítására, illetve a helyi lakosok turizmussal kapcsolatos percepcióinak vizsgálatára vonatkozik. A másodlagos kutatás a KSH adatok, tanulmányok, és a szakirodalom feldolgozását jelentette, melynek túlnyomó része angol nyelvű. A magyar nyelvű szakirodalomban viszonylag kevés kutatási eredmény található.

24

Az adatok statisztikai elemzését a Statistical Package for the Social Sciences (SPSS) nevű statisztikai programcsomag segítségével végeztem el. Kutatásom a nemzetközi szakirodalomban korábban már sikerrel használt módszereken alapul. Nem objektív hatásmérés, hanem a lakosság észlelésein alapul, tehát szubjektív. A lakosság percepciói lényeges befolyással vannak a turizmushoz való hozzáállásukra, turizmussal szembeni viselkedésükre, amely tényezők a turizmus fenntartható fejlesztésénél fontos szerepet játszanak. A vizsgálatba vont minta nem alkalmas arra, hogy a települések közötti különbségeket kimutassa. A lakossági percepciók vizsgálata kérdőíveken történt, kérdezőbiztosok segítségével, a Tisza-tó öt part menti településén (1. ábra) A vizsgálatba vont települések elhelyezkedése a Tisza-tó körül.

1. ábra

Forrás: www.tisza-to-info.hu

A kérdőíveken döntően zárt kérdések fordultak elő, a könnyebb feldolgozhatóság érdekében. A kérdőív tartalmazott egy 40 változóból álló felsorolást, melyre a turizmus hatást gyakorolhat. Ezt az észlelt hatást 5 fokú skálán értékelhették a megkérdezettek. Döntően olyan változókat vontam be a kutatásba, amelyek más, a turizmus társadalmi-kulturális hatásait vizsgáló kutatásokban is előfordultak (Garland, 1984; Rátz, 1999; Ramchander, 2004). A változók között szerepelnek társadalmi-gazdasági tényezők is. A kérdőíveken szereplő kérdések érthetőségét a lakosság részéről teszteltem, de a megkérdezettek a kérdezőbiztosoktól is tudtak segítséget kérni. A mintanagyság 203 fő volt, ami az összlakosság 0,77%-át jelentette. (Eredetileg 200 fő volt a tervezett mintanagyság, de kerekítések miatt ez a szám kicsit növekedett). A turizmus hatásainak helyi lakosság általi észleléseinek vizsgálatánál több nemzetközileg elismert kutatás is hasonló mintanagyságot használt (pl. Belisle és Hoy, 1980: 108 fő (0,1%); Sheldon és Var, 1984: 54 fő; Um és Crompton, 1987: 62 fő (0,2%); Milman és Pizam, 1988: 203 fő (0,02%); Getz, 1994: 79 fő (0,6%);). A mintanagyságból fakadó korlátokat az elemzés során figyelembe vettem. A kutatás nem alkalmas arra, hogy az egyes települések közötti percepciós különbségeket kimutassa. A mintának az - öt település közötti - elosztásánál két tényezőt vettem figyelembe. Egyrészt a települések állandó lakosainak a számát, másrészt a települések turista/helyi lakos arányait. A turizmus hatásinak szempontjából az aránynak (turistakoncentráció) van nagyobb jelentősége nem pusztán a turisták számának. A turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vizsgálatánál döntően ezt az arányt használják (McElroy, 2003). A településeken belül a 25

mintavétel a kvótás mintavétel szabályai szerint történt. A kvóták meghatározásának alapja a helyi lakosság nem és kor szerinti megoszlása volt, a KSH adataira támaszkodva. A kvótaismérvek szempontjából (nem, kor) a minta az alapsokaság pontos mása (Blaskovits, 1975), a következő megkötéssel: a mintába csak a legalább 18 éves helyi lakosok kerülhettek be. A szakirodalomban találkoztam 14 éves korhatárral is, de a kérdőíveken szereplő kérdések egy részéről azt gondolom, hogy nem értelmezhetőek maradéktalanul 14 éves korú megkérdezett számára. A személyes megkérdezésnek köszönhetően a válaszadási arány 100% volt. EREDMÉNYEK

A lakosság kétharmada 21 évnél régebben lakik a településen, a legalább 5 éve a településen lakók részaránya pedig 94,1%-os. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatba vont lakosok döntő részének tapasztalnia kellett a turizmus fejlődése következtében bekövetkező változásokat és feltételezhetően ennek hatásait is. A szakirodalom alapján, pozitívabb a turizmushoz való hozzáállása azoknak a megkérdezetteknek akik gazdaságilag is függnek a turizmustól, mint azoknak akik nem függnek. (Lankford, 1994; Lankford és Howard, 1994; Ryan és Montgomery, 1994). A megkérdezettek 41,9%-ának valamilyen szinten függ a jövedelme a turizmustól, a megkérdezettek többségének, 58,1%-uknak azonban nem. Ez az arány lehetőséget teremtett számomra, hogy vizsgáljam azt, hogy a turizmus hatásait valóban pozitívabban észlelik-e azok, akik gazdaságilag függnek a turizmustól. A vizsgálat eredménye alapján a gazdaságilag függők és nem függők észlelései között szignifikáns különbség van, és pozitívabbak az észlelései azoknak akik a turizmustól gazdaságilag függnek. Ugyancsak szakirodalom alapján szintén feltételezhető, hogy a vendégek és a fogadó lakosság közötti kapcsolat is befolyásolhatja a turizmus hatásainak észleléseit (Fredline, 2001). A megkérdezettek nagyjából egyforma arányban vannak hivatalos, illetve baráti kapcsolatban a turistákkal (30,5% ill. 33%) és közel ugyanennyien vannak azok (36,5%) akik nincsenek kapcsolatban csak látják őket. A szakirodalom alapján azonban az, hogy „csak” látják a turistákat nem jelenti azt, hogy rájuk a turisták nincsenek hatással (De Kadt, 1979; Du Cros, 2001; Tosun, 2002). Azoknak, akik nem csak látják a turistákat (63,5%) több mint a fele baráti jellegű kapcsolatban van a turistákkal, ami valószínűleg a magánszálláshelyek jelentős mértékű vendégforgalmának (falusi turizmus és fizetővendéglátás) köszönhető. A válaszadók több mint háromnegyede vélekedett úgy, hogy érez különbséget saját maga és a turisták között (76,3%, ebből 26,1% jelentős, 50,2% némi különbséget érez), míg 23,6%-uk gondolja úgy, hogy nincs különbség. A helyiek döntően két tényezőt tartanak a turisták és helyiek közti különbség forrásának, nevezetesen a viselkedést (44,5%) és az eltérő anyagi helyzetet (39,4%). A maradék 16,1%-on az öltözködés (5,8%), a kapcsolatteremtő képesség (8,4%) és egyéb tényezők osztoznak. A vizsgálat alapján az is megállapítható, hogy a turizmus jelentős támogatottsággal bír a vizsgált területen. Döntő többségben vannak a megkérdezettek között, akik szerint szükség van a településen a turizmusra (82,8%). A turizmust ellenzők (6,9%) és a turizmus iránt közömbösek (10,3%) kis részarányt képviselnek a megkérdezésbe vontak körében. A településen megforduló turisták számával kapcsolatos vélemény a most megállapítottakkal összhangban van. A turizmust ellenzők (6,9%) és a turisták számának csökkenését kívánók (8,4%) aránya nagyjából megegyezik, míg a turisták számának növekedését (69,5%) illetve stagnálását (22,2%) kívánók arányának összege közel azonos a turizmust támogatók (82,8%) és a turizmus iránt közömbösek (10,3%) arányának összegével. A megkérdezettek 41,9%ának függ a jövedelme a turizmustól, miközben 82,8%-uk szerint szükség van a turizmusra és a turisták számának növekedését szeretné a válaszadók 69,5%-a. Ezek alapján megállapítható, hogy olyanok is támogatják a turizmust jelentős mértékben, akiknek anyagi haszna ebből nem 26

származik, de élvezhetik az infrastruktúrális fejlesztések, a szabadidőeltöltés lehetőségeinek, a kulturális programoknak mind szélesebb skáláját. A válaszadók közel háromnegyedét (73,4%) nem zavarja a turisták jelenléte, míg kicsivel több mint negyedrészük erről fordítva vélekedik (26,6%). Őket megkértem, hogy jelöljék meg, hogy miben zavarja őket a turisták jelenléte. Legnagyobb arányban a közlekedést (44,4%) jelölték meg, de nagyjából egyenlő arányban voltak olyanok is (18,5% ill. 16,7%) akiket a vásárlásban illetve a szabadidő eltöltésében zavarnak a turisták. Az egyéb tevékenységek is 20,4%-kal szerepeltek a válaszok között. A lakosság turizmussal kapcsolatos észleléseinek részletesebb vizsgálatához a 40 elemből álló változórendszer mélyebb analízisére van szükség. A 40 elemből álló változórendszeren elvégeztem a standard faktoranalízist, illetve ennek speciális esetét, a főkomponens-analízist. Ez az eljárás arra való, hogy az eredetileg p számú változóval (jelen esetben 40) jellemzett sokaságot k<

27

KÖVETKEZTETÉSEK

A fenntartható turizmus fejlesztéséhez elengedhetetlen a turizmus gazdasági, környezeti, és társadalmi-kulturális hatásainak a vizsgálata a teljes fejlesztési folyamat során. A turizmus hatásainak vizsgálatánál a legnagyobb hangsúlyt általában a gazdasági hatások kapják hazánkban is, pedig a lakosság életminősége a pozitív gazdasági hatásokon túl, a környezeti, és a társadalmi-kulturális hatásoktól is függ. Kutatásom egy fiatal turisztikai desztináció, a Tisza-tó menti települések lakossági percepcióinak vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, a turizmus társadalmi-kulturális hatásainak vonatkozásában. Ezeken a településeken a turizmus hatásait valamilyen módon minden helyi lakos észleli. Tekintettel arra, hogy döntő többségük legalább öt éve a településen él, kellő rálátással kell, hogy rendelkezzenek ezen hatásokat illetően. Matematikai-statisztikai módszerek segítségével elemeztem ki azt a 203 db kérdőívet, melyet az érintett öt település helyi lakosságának észlelései alapján kerültek kitöltésre, előre meghatározott kvótás mintavétel alapján. Az adatok elemzését először úgy végeztem el, hogy a skálát, - melyen a megkérdezettek az érzékelt hatást bejelölték, – intervallum skálának tekintettem. Az általam is használt skálát, - melyen a megkérdezettek öt skálafokozaton értékelhetik a hatások erősségét úgy, hogy a skála két végén ellentétes értelmű kifejezések (növeli-csökkenti) vannak, – a szakirodalomban mindenütt intervallum skálának tekintik. A 40 db vizsgálatba vont tényezőt (változót) bevonva főkomponens-analízist végeztem, majd a kapott komponensek bevonásával lineáris regressziószámítás segítségével vizsgáltam a turisták számával kapcsolatos véleményekre ható tényezőket. Ezt követően elvégeztem a vizsgálatokat úgy is, hogy a skálát ordinális skálának tekintettem, hiszen a skála valójában ordinális. Ezt követően az ordinális skála kategóriáit az SPSS program segítségével számszerűsítettem. Az ily módon kapott transzformált változókon is elvégeztem a főkomponens-analízist, illetve a lineáris regressziószámítást. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyi lakosság érzékeli a turizmus pozitív és negatív hatásait egyaránt. A negatív hatások között szerepelnek pl. a deviáns viselkedés megjelenési formái (kábítószerfogyasztás, randalírozás, prostitúció), a zaj, a szemetelés, a közbiztonság csökkenése, míg a pozitívak között több társadalmi-gazdasági tényező szerepel (munkanélküliség csökkenése, jövedelem és életszínvonal emelkedése). A szabadidő-eltöltés lehetőségeire is kedvező hatást gyakorolt a turizmus a vizsgált településeken. A megkérdezettek azonban nem egységesen, és nem egyformán ítélik pozitívnak vagy negatívnak a turizmus hatásait. A hazai és külföldi szakirodalomban megjelentekkel összhangban, azoknak, akik gazdaságilag függnek a turizmustól, pozitívabbak az észleléseik. Sikerült megállapítanom, hogy a Tisza-tó parti településen a turizmus támogatottságát és fejlődését jelentő (a turisták számával kapcsolatos) vélemény nagyrészt attól függ, hogy az adott személy hogyan ítéli meg a turizmusnak a deviáns viselkedésre, a szabadidő-eltöltés lehetőségeire, az emberi értékekre, és más társadalmi-gazdasági tényezőkre gyakorolt hatásait. Vizsgálatom eredményei támpontot adhatnak további hatásvizsgálatok elvégzéséhez, illetve alapot adhatnak későbbiekben elvégzendő hasonló kutatásokhoz, melyek során alkalom nyílik majd az összehasonlításra, az eltelt idő és a végrehajtott fejlesztések tükrében. IRODALOMJEGYZÉK Belisle, F.J., Hoy, D.R. (1980). The perceived impact of tourism by residents a case study in Santa Marta, Colombia, Annals of Tourism Research, Volume 7, Issue 1, 1980, Pages 83-101 Blaskovits, L. (1975). Kérdés-kérdőív-megkérdezés a piackutatás gyakorlatában, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 251 p.

28

De Kadt, E., (1979). Introduction. In: De Kadt, E., (ed.) Tourism: passport to development. London: Oxford University Press Du Cros, H., (2001). A new model to assist in planning for sustainable cultural heritage tourism. International Journal of Tourism Research, 3(2):165-170 ENSZ (2002). World Economic Situation and Prospects 2002 (Sales No. E.02.II.C.2), United Nations, New York 2002 Fredline, L. (2001). Social impacts of tourism on the Gold Coast: Host community perceptions of the impacts of tourism on the Gold Coast. Griffith University, Gold Coast, QLD: CRC for Sustainable Tourism Garland, B.R. (1984). New Zealand Hosts and Guests. A Study on the Social Impact of Tourism; Market Research Centre, Massey University, Palmerston North, New Zealand Getz, D. (1994). Residents’ Attitudes Toward Tourism: A Longitudinal Study in Spey Valley, Scotland; Tourism Management 15(4):247-258 Kreag, G., (2001). The Impacts of Tourism, National Sea Grant Library, University of Minnesota USA, Publication Number: T13, April 2001 Pages 1-19. Lankford, S.V., (1994). Attitudes and Perceptions toward Tourism and Rural Regional Development. Journal of Travel Research 32(4):35-43 Lankford, S.V., Howard, D. R., (1994). Developing a Tourism Impact Attitude Scale. Annals of Tourism Research 21:121-139 McElroy, J.L., (2003). Geografiska Annaler, Series B: Human Geography, Tourism Development in Small Islands Across the World, Vol. 85 Issue 4 Page 231 December 2003 Milman, A.; Pizam, A. (1988). Social impacts of tourism on central Florida. Annals of Tourism Research. 15: 191–204. Ramchander, P., (2004). Towards the Responsible Management of the Socio-Cultural Impact of Township Tourism – Philosophiae Doctor Thesis of Ramchander Pranill, 2004 April, University of Pretoria Rátz, T. (1999). A turizmus társadalmi-kulturális hatásai, PhD disszertáció, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest Ryan, C., Montgomery, D., (1994). The Attitude of Bakewell Residents to Tourism and Issues in Community Response Tourism. Tourism Management 15:358-369 Sheldon,P., Var, T. (1984). Resident Attitudes to Tourism in North Wales; Tourism Management 5(1):40-47 Tosun, C., (2002). Host perceptions of impacts. A comparative tourism study. Annals of Tourism Research, 29(1):231-253 Um, S., Crompton, J. L. (1987). Measuring Residents’ Attachment Levels In A Host Community, Journal of Travel Research, Vol. 26, No. 1, p. 27-29 Internet: - www.tisza-to-info.hu

29

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

EGYÜTTMŰKÖDÉSEK KOVÁSZNA MEGYÉBEN Incze Réka Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 4032 Debrecen, Boszormenyi ut 138., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: vidékfejlesztési partnerség, PRIDE, Kovászna megye (Románia) Összefoglalás: A jelen tanulmány egy disszertáció három részletét tartalmazza. Egy módszertani kérdést mutat be és két részeredményt ismertet. A módszertani kérdés az átvett eljárások alkalmazhatóságát vizsgálja a PRIDE kutatás példáján keresztül. Rámutat arra, hogy az átvett módszerekkel körültekintően kell bánni és adott esetben végre kell hajtani rajtuk a megfelelő változtatásokat. A partnerségekről bemutatott részeredmények egy Kovászna megyében (Románia) végzett esettanulmányra és nemzetközi összehasonlításra támaszkodnak. Az egyik bemutatott részeredmény a partnerségek méretével kapcsolatosan szolgátat információt. Rámutat arra, hogy a Közép- és Kelet-Európai partnerségekben általában kevesebb partner működik együtt, mint NyugatEurópaiakban. Továbbá, bemutatja azt is, hogy Nyugat-Európán belül is vannak eltérések. A másik részeredmény a partnerségek fő célkitűzéseit illetve azok lehetséges csoportosítását mutatja be. BEVEZETÉS

Jelen tanulmány egy folyamatban lévő doktori kutatás három részletét mutatja be. A kutatás címe: Vidékfejlesztő együttműködések és azok környezeti hatása Kovászna megyében (Rural development Partnerships and their Environmental Aspects in Covasna County). A disszertációnak két fő célkitűzése van. Az egyik cél az, hogy számba vegye, csoportosítsa és jellemezze Kovászna megye (1. ábra) vidékfejlesztő partnerségeit; a másik cél az, hogy részletesen elemezze azokat a partnerségeket, amelyek jelentős környezeti hatást fejtenek ki. A kutatáshoz a primer adatokat szerződések, törvények, interjúk, kérdőívek és terepszemlék biztosították, a szekunder adatokat pedig az elektronikus és nyomtatott szakirodalom szolgáltatta. Kovászna megye, Románia

1. ábra

30

A kutatásban a vidékfejlesztő partnerséget a következőképpen határoztam meg: „olyan szerződésalapú, önkéntes együttműködés jogi-személyek között, amely rendelkezik legalább egy megvalósított vagy folyamatban lévő vidékfejlesztő tevékenységgel”. Ezt a meghatározást a PRIDE kutatási programban (Moseley 2003) alkalmazott fogalmakra alapoztam. Megvizsgáltam 54 Kovászna megyei intézményt, és a fenti meghatározás szempontjait figyelembe véve 150 partnerséget azonosítottam. Előadásom további részében a következő három témát fejtem ki: 1. Az átvett módszer alkalmazhatósága, 2. A partnerségek mérete, 3. A partnerségek tevékenysége és jellemző típusa. ÁTVETT MÓDSZER (PRIDE)

Manapság gyakran történik meg, hogy átveszünk egy-egy Nyugat-Európai módszert, és annak alapján próbálunk elvégezni valamilyen felmérést Közép- vagy Kelet-Európában. A disszertációhoz én is átvettem egy módszert, a PRIDE módszert, ugyanakkor az alkalmazhatóság elemzésénél kiderült, hogy az említett eljárás csak jelentős változtatások beiktatásával alkalmazható. A PRIDE módszer elsősorban arra szolgál, hogy partnerségeket csoportosítson, illetve jellemezzen. Eredetileg 1999 és 2001 között 8 országban (Finnország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Anglia, Luxemburg, Írország) alkalmazták és mindenhol működőképesnek bizonyult. Amit átvettem ebből a módszerből az eredeti formájában a következő folyamatokat foglalta magába:  partnerségek kiválasztása egy adatbázisból meghatározott szempontok alapján,  kérdőívek kiküldése postán a kiválasztott partnerségeknek,  a kitöltött és postán visszaküldött kérdőívek adatainak kiértékelése. Kutatásomban több okból sem tudtam változtatások nélkül alkalmazni a PRIDEfolyamatokat. Először is nem volt adatbázis. A korábbi romániai kutatási tapasztalatok azt mutatták továbbá, hogy a postai úton kiküldött kérdőívek igen kis arányban (<5%) érkeznek vissza, szemben a bíztató Nyugat-Európai példákkal (2. ábra). Ezen kívül az eredeti kérdőív újszerű fogalmainak megértése gondot okozott a megkérdezettek jelentős részénél. Következésképpen a PRIDE módszeren változtatásokat hajtottam végre és a következő formában alkalmaztam:  létrehoztam egy adatbázist rész-adatsorok és telefonos interjúk alapján,  az új adatbázisból kiválogattam a kutatásom körébe tartozó partnerségeket,  személyesen vagy telefonon megkerestem az egyes partnerségek képviselőit; átadtam, vagy elküldtem a módosított kérdőívet; elmagyaráztam a kutatás jelentőségét, illetve a kérdőív kitöltésének módját.  Személyesen, emailben vagy faxon visszakaptam a kitöltött kérdőíveket (150 kiadott kérdőívből 106-ot), és kiértékeltem azokat. A kérdőív (Függelék) magyar és román nyelven is a megkérdezettek rendelkezésére állt, továbbá kapcsolódott hozzá szóbeli magyarázat is. Ennek ellenére többen is segítséget kértek tőlem, vagy a kérdőívet helytelenül töltötték ki. A fenti példa alapján általános tanulságként is megfogalmazható, hogy a NyugatEurópából átvett módszereket Közép-és Kelet-Európai alkalmazáshoz körültekintően kell kiválasztani, és valószínűleg át is kell dolgozni.

31

Adatok a PRIDE módszer alkalmazásáról

2. ábra

Megkérdezett partnerségek száma

Visszaküldött kérdőívek száma

Visszaküldött kérdőívek %-os aránya

Svédország

100

52

52

Németország

391

178

45

74

65

88

Anglia

153

54

35

Olaszország

151

40

26

Spanyolország

248

60

24

Irország

50

19

38

Luxemburg

10

6

60

1177

474

40

Ország

Finnország

Összesen Forrás: Moseley 2003

A partnerségek mérete az együttműködésben résztvevő partnerek száma szerint A vizsgált 150 partnerség jelentős része (98,7%) a partnerszám tekintetében a „nagyon kis partnerségek” közé tartozik, hiszen kevesebb, mint 10 partner alkotja őket (3. ábra). A fennmaradó együttműködések (1,3%) a „közepes méretű partnerségek”, hiszen 15 és 24 között van a partnerek száma. Az EU15-ön belül is kimutathatók eltérések az egyes tagállamok partnerségméretének tekintetében. Például az északi országokban (Finnország és Svédország) a „kisméretű”, azaz a 10-15 partnerrel rendelkező együttműködések a dominánsak. Ezzel szemben Olaszországban, Németországban és Spanyolországban gyakoriak a „nagy partnerségek”, amelyekben akár 50-200 partner is együttműködik. Általánosságban elmondható, hogy Közép-, Kelet-Európában kisebbek a partnerségek, mint Nyugat-Európában. Például a Kovászna megyében azonosított legnagyobb partnerség, amelynek 19 partnere van, az is csupán közepes méretű, ha az elsősorban EU15-re kialakított PRIDE osztályozási rendszert vesszük alapul. Az, hogy a kétpartneres együttműködés a domináns Kovászna megyében, részben annak tulajdonítható, hogy egy új partner bevonása valószínűleg több költséggel illetve szervezéssel jár, mint amennyi rövidtávú előny származik a bővítésből. A szervezési és együttműködési nehézségek közé sorolható az infrastruktúra mérsékelt fejlettsége, a kommunikációs lehetőségek korlátozottsága és az önkéntes együttműködés újszerűsége. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek több mint két partnert igényelnek és ilyen esetben megjelenik a három vagy annál több partner. Partnerek száma a vizsgált 150 együttműködésben

2

Előfordulási gyakorisága 132

3-6

16

10,7

6<

2

1,3

Partnerek száma

3. ábra

Előfordulási gyakoriság (%) 88

32

A partnerségek tevékenysége és jellemző típusa A partnerségek által megjelölt fő tevékenységek a 4. ábrán bemutatott módon csoportosíthatók. A közlekedés/ környezet területeket érintő partnerségek különböző konkrét célkitűzéseket fogalmaztak meg, például útjavítás, hulladékkezelés, csatornázás. Az általános vidékfejlesztést támogató partnerségek gyakran foglalkoznak kiemelt módon a gazdasági fejlesztéssel. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy egyetlen partnerség jelölte meg fő célként a gazdasági fejlesztést. A szociális/ kulturális fő cél viszonylag gyakori előfordulása a testvértelepülés típusú együttműködésekkel magyarázható. A 150 partnerségből 109 testvértelepülési kapcsolat. A partnerek jelentős része (~90%) magyarországi, és gyakran fő szempont a magyar kultúrához kötődő értékek ápolása. A vidékfejlesztő partnerség fő tevékenységi területei A fejlesztés fő területei

Előfordulás

Közlekedés/ Környezet

9

Gazdaság

1

Szociális témák/ Kultúra

4. ábra

32

Általános

108

Összesen

150

A vidékfejlesztés partnerség jellegű megközelítése napjainkban időszerű kérdés. A vidékfejlesztés interdiszciplináris és soktényezős volta miatt gyakran szükségszerű illetve kedvező megoldást jelenthet az együttműködésre alapozott szemlélet. HIVATKOZÁSOK IM (Integrációs Minisztérium (Románia)).[on- line] http://www.mie.ro Mosley, M.J. (ed). 2003. Local partnerships for rural development [Helyi együttműködések a vidékfejlesztés szolgálatában]. Cambridge: Cabi Publishing. Vincze, M. 2000. Regió és vidékfejlesztés. Kolozsvár: Presa Universitara Clujana.

FÜGGELÉK Kérdőív: Vidékfejlesztő partnerségek Kovászna megyében Megjegyzés: A kérdőívben néhány kérdés a különböző tényezők fontosságára irányul. A fontosság megjelölése a következő módon történik: 1-nagyon fontos 2-fontos 3-nem túl fontos 4-nincs jelentősége A partnerség neve:………………………………………………………………………………………….……… A kitöltő neve és partnerségbeli szerepe:……………………………………………………………………….…..

I. 1. 2.

A partnerség eredete A. Mikortól létezik a partnerség? ………………… (évszám) B. Kezdetben mennyi időre tervezték a partnerség működését? a. ……………..év b. meghatározatlan Miért jött létre a partnerség? (Kérem, hogy jelölje meg az alábbiakban felsorolt okok fontosságát!) 33

_ azért, hogy javítsa, erősítse a meglévő együttműködés-/partnerség- hálózatot, _ azért, hogy bevonja valamilyen tevékenységbe a helyi közösségeket, _ azért, hogy új kapcsolatot alakítson ki, _ azért, hogy összevonja az erőforrásokat, _ azért, hogy biztosítsa a hozzáférést bizonyos anyagi forrásokhoz, _ azért, hogy a partnerek hasonló problémáit közösen kezeljék, _ azért, hogy valamely projektet közösen kivitelezzék, _ más ok(ok):………………………………………………………………………………………………….. 3.

Mennyire fontosak a következő tényezők a partnerség kialakulásánál, fejlődésénél? (Kérem, hogy jelölje meg az alábbiakban felsorolt tényezők fontosságát!) _ Helyi közösség _ Civil szervezet _ Kulcsember _ Magán szervezet, -cég _ Közigazgatási egység (pl. megyei tanács, polgármesteri hivatal) _ Regionális program _ Országos program _ EU-s program _ Egyéb:…………………………………………………………………………………………………….…..

II. 4.

A partnerek Kik a partnerek? (Ha 4-nél több partner van kérem, használja a lap másik oldalát is).

Partner

III.

Forma

Székhely

Mikortól tag a partnerségben?

Szerepkör a partnerségben

Célkitűzések

5.

Melyek a partnerség célkitűzései? ………………………………………………………………………….

6.

Mennyire fontosak a következő területek a partnerség szempontjából? (Kérem, hogy jelölje meg a kérdőív elején megadott számokkal az alábbiakban felsorolt területek fontosságát!) _ Környezet-, természetvédelem, _ Mezőgazdaság, _ Gazdaság, _ Helyi közösségek, _ Kulturális értékek, _ Turizmus, szabadidős tevékenységek, _ Fenntartható/átfogó fejlesztés, _ Egyéb:…………………………………………………………………………………………………….

IIII.

Szervezés

7.

Hány személy dolgozik jelenleg a partnerségben? Kérem, jelölje meg a munkavégzés formáját (pl. teljes munkaidő, önkéntes) illetve a fizetési módot is (pl. állami pénzből, pályázati összegből)!………………….………………………………………………………………………………

8.

Mennyi volt a partnerség éves költségvetése 2004-ben?………………………….………………...EURO

9.

Milyen bevételi forrásai vannak a partnerségnek?………………………………………………………………………………………………

34

V.

Működés

10. Melyek a partnerség fő tevékenységei? (Kérem, hogy jelölje meg a kérdőív elején megadott számokkal!) _ Információ terjesztés, _ a helyi közösség mozgósítása, _ tapasztalatcsere, _ lobbizás, _ tervezés, _ anyagi források előteremtése, _ projekt kivitelezés, _ egyéb: 11. Befolyásolja-e a helyi közösség a partnerség tevékenységét? a. Nem befolyásolja. b. Igen befolyásolja, a következő módon:…………………………………………………………………. 12. Van-e a partnerségnek önértékelési formája? a. Nincs. b. Van, nevezetesen……………………………………………………………………………………………….

VI.

Eredmények

13. Melyek a partnerség fő eredményei? Kérem, sorolja fel!…………………………………………………….. 14. Okozott-e valamilyen jelentős változást a partnerség a tevékenységi területén? a. Nem. b. Igen:………………………………………………………………………………………………………

VII.

Elemzés

15. Melyek a fő külső és belső tényezők amelyek hozzájárultak a partnerség sikerességéhez? Külső:……………………………………………………………………………………………………………… …... Belső:…….………………………………………………………………………………………………………… …... 16. Melyek a fő külső és belső tényezők amelyek akadályozták a partnerség tevékenységét? Külső:……………………………………………………………………………………………………………… Belső:…….………………………………………………………………………………………………………… 17. Milyen változások járulhatnának hozza a partnerség működésének javulásához?…………………………… 18. Megjegyzések:

VII.

Környezet

Amennyiben a partnerség tevékenysége közvetve vagy közvetlenül befolyásolja a környezetet, akkor kérem, válaszoljon a következő két kérdésre is.

35

19. Melyik környezeti tényezőt ill. hogyan befolyásolja a partnerség? Tényező _ Levegő

Befolyás

_ Víz _ Talaj, föld _ Flóra, fauna _ Emberek _ Egyéb:……………. 20. Kapcsolódik-e környezeti hatás tanulmány az említett befolyásokhoz? a. Nem. b. Igen, nevezetesen………………………………………………………………………………………….

36

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A MÉZTERMELÉS, MINT ALTERNATÍV JOVEDELEMSZERZÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI SZEREPE Árváné Ványi Georgina Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Vállalatgazdasági és Marketing Tanszék 4032 Debrecen, Boszormenyi ut 132., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: agrárium, méhészet, vidéki jövedelemszerzés, ágazati támogatás BEVEZETÉS

A mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is „termelt”, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérő után ismét rá kellett jönni: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan – az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. A magyar falu múltja jelene és az ott élő emberek élete szorosan összefügg a mezőgazdasági termeléssel, melynek működése és színvonala meghatározza a településpolitikát is. A társadalmi, környezeti hatások a mezőgazdasági termelőfolyamatoknál legjelentősebben a termelési biztonságban, ezen belül a szolgáltatás, a forgalmazás szervezésében, illetve a termelés és értékesítés integrációjában jelennek meg. Ezért a mezőgazdasági termelés menedzsmentjének nemcsak üzemi körülmények között, hanem a falu tevékenységrendszerében is érvényesülnie kell. Szakértők szerint napjainkban és előreláthatólag a jövőben is, a mezőgazdaság szerepe rendkívül fontos lesz a vidéki lakosság jövedelemszerzésében és a szociális feszültségek feloldásában. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb egy falu, az ott élők léte annál jobban függ a mezőgazdaságtól. Emiatt a mezőgazdaság gazdasági jelentőségéhez, valamint annak stratégiai szerepének növekedéséhez (egészséges élelmiszer-előállítás, tájfenntartás, agrár környezetvédelem) sem fér kétség (CSÁKI, 1998; CSETE-LÁNG, 1999). A MÉHÉSZETI ÁGAZAT JELENLEGI HELYZETE

Napjainkban a világ méztermelése éves szinten mintegy 1,4-1,5 millió tonna, ennek 20 %-át Kína állítja elő. A világ legnagyobb méz termelői Kína után a FÁK államok az Európai Unió tagállamai és az USA. Az EU tagállamok közül a legjelentősebb termelők Spanyolország, Franciaország, Görögország és Németország. A világ méztermelésének megoszlását országonként az 1. ábra mutatja be.

37

A világ mésztermétése

1. ábra

A világ méztermelése

FÁK 11%

EU-15 11%

Kína 20%

USA 9%

Argentína 8% Mexikó 5%

Kína

Egyéb

Magyarország

Kanada 3%

Kanada

Egyéb 32%

Magyarország 1%

Mexikó

Argentína

USA

EU-15

FÁK

Forrás: www.fao.org

Hazánk területén már jóval a honfoglalás előtt foglalkoztak méhészkedéssel, az itt megjelent honfoglaló magyarok is ismerték a mézet, erre utal a magyar eredetű méz és méh szavunk is. Az elmúlt néhány évtizedben a magyar méhészeti ágazatra is hatással voltak a társadalmi és gazdasági változások. A történelmileg igen rövid idő alatt lezajlott birtok- és üzemstruktúra változással párhuzamosan nem alakultak ki a megfelelő gazdasági, piaci és érdekvédelmi szövetségek, szervezetek. Mindezek és még sok más gazdasági, politikai hatás következtében visszaesett az ágazat teljesítménye, csökkent a jövedelme, fejlődési üteme leszakadt más nemzetgazdasági ágazatokhoz viszonyítva. A mezőgazdaságban elkerülhetetlen szerkezetváltásba csak úgy tud a méhészet beilleszkedni, hogy alternatív és megfelelő színvonalú jövedelmet biztosít, továbbá a hagyományos termelési kultúrára épít és így a vidéki életmód sem sérül. A méhészeti ágazat az EU csatlakozás után akár a magyar mezőgazdaság sikerágazata lehetett volna, ha időben és célirányosan kiemelt támogatásban részesül. Az ágazatot érintő szabályozások több tekintetben nem segítették, hanem éppen gátolják a piacra jutás továbbfejlődést. (Elavult technológia, nemesítés hiánya, egycsatornás - lédig - értékesítés, normatív támogatás, stb.) Folyamatosan voltak és vannak kezdeményezések az ágazat fejlesztésére, szereplőinek továbbképzésére azonban a jelenlegi piaci nehézségek nagyon megnehezítik az ágazat fejlődését. A magyar méz több mint 80 %-a kerül exportra, ennek mintegy 90 %-a az EU országaiba, piaci részesedése az EU-15 országaiban 5 % körüli volt. Magyarország méztermelése számokban az 1. táblázatban látható. Az Unió után a legjelentősebb importőrök a világon Japán és az USA. Elképzelhető, hogy a gyengébb minőségű mézekkel ezek után ők sem fogják beérni, így akár ők is potenciális piacot jelenthetnek számunkra, hiszen a magyar akácméz kiemelkedően jó minőségű élettani hatásait tekintve. Az EU csatlakozás pozitív és negatív hatásait is vizsgálnunk kell, ezek a hatások azonban nehezen számszerűsíthetők. A kutatómunkát nehezíti, hogy nagyon kevés információ áll az érdeklődők rendelkezésére a méhészeti ágazattal kapcsolatban. A statisztikai kiadványokban is csak hosszas keresgélés után lehet egy-egy adatot találni a méztermeléssel kapcsolatban. Az élelmiszerekre vonatkozó hatások a jelenlegihez képest rövidtávon nem változnak jelentősen. Pozitívnak tekinthetők az EU támogatások a mezőgazdaságban. Negatívnak pedig a nyitott piacból eredő élelmiszer importnövekedés, továbbá a hazánkban várható

38

inflációnövekedés. Ez visszafoghatja az egészséges életmód iránt fogékony fogyasztók vásárlását, ami stagnálást indukálhat. Magyarország méztermelése

Év

Méztermés (t)

Bruttó termelési érték, millió Ft (folyó áron)

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

16853 10023 10742 15873 16236 16050 15811 15625 16739 15431 15165 11337 15200* 21000* 19000*

1303 993 1401 1373 1937 3679 3948 4431 8035 6149 5536 5955 -

Aránya a mezőgazdasági ágazatok bruttó termelési értékéből, % 0,29 0,22 0,35 0,32 0,36 0,51 0,43 0,42 0,77 0,58 0,50 0,43 -

1. táblázat Aránya az állattenyésztési ágazatok bruttó termelési értékéből, % 0,57 0,51 0,72 0,69 0,81 1,14 1,06 1,01 1,55 1,27 1,03 1,05 -

- nincs adat Forrás: KSH, *www.fvm.hu

A méhészeti ágazat nemzetgazdasági jelentőségét annak alapján kell megítélni, hogy export árbevételén kívül hány család megélhetését biztosítja, illetve jövedelmét egészíti ki. Téves megítélés, hogy az ágazat család-eltartó képessége egyenlő a méhészetek számával, gondoljunk csak az „őstermelői szétírásokra”. Nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos szerepet tölt be a gazdasági kultúrák beporzásában, melynek jelentőségét még mindig nem méltányolják kellőképpen. Szerencsésnek mondható, hogy az EU Parlamentjében vannak kezdeményezések, melyek arra irányulnak, hogy a méhészek valamilyen módon részesüljenek a méhek megporzó tevékenységének hasznából. Ezt egy ún. megporzási prémium bevezetésével próbálnák megoldani, amelyet minden fő- és mellékfoglalkozású méhész megkapna. A képviselők szerint legalább az átteleltetés költségeit kellene fedeznie és ezen felül kompenzálnia kellene a harmadik országokból érkező olcsó méznek az árakra gyakorolt hatását. Rámutattak arra, hogy a méhészetet sokkal jobban kellene támogatni, hiszen a gyenge jövedelmezőség és az olcsó mézzel való igen nagy verseny miatt az igen nagy ökológiai és gazdasági jelentőségű méhészet hanyatlik. Nélküle azonban számos növényfajt fenyegetne a kihalás veszélye. Ráadásul a méhek megporzó tevékenysége a mezőgazdaságnak harmincszor-ötvenszer nagyobb hasznot hajt, mint a méztermelés. (www.omme.hu) TÁMOGATÁSI FORMÁK A MÉHÉSZETI ÁGAZATBAN

A méhészet is egy mezőgazdasági ágazat, amelynek fő feladata a gazdasági tevékenység, vidékfejlesztés, a méz és más méhészeti termékek termelése, valamint az ökológiai egyensúly fenntartása. Az EU-ban a méztermelést alapvetően az EU Tanács 1221/97 rendelete szabályozza. Az EU Bizottsága és a Tanács megállapította, hogy a méhészet rendkívül változatos termelési szerkezettel rendelkező ágazat, a fogyasztás és 39

termelés egyensúlyának hiánya (50 % körüli önellátottság) tapasztalható, a varroa atka terjedése és az általa fellépő problémák kezelése mézminőségi problémákat okoznak. A hivatkozott rendelet szabályozza a méztermelés és -kereskedelem fejlesztésére fordítható támogatási formákat. A támogatott célok közé tartozik a technikai segítség méhész szervezetek számára, a varroa atka elleni védekezés, a vándorlás körülményeinek javítása, a laboratóriumi vizsgálatok végrehajtása és minőség javító kutatási programok finanszírozásának támogatása. A támogatás feltételei éves méhészeti nemzeti program kialakítása az FVM irányításával, szoros együttműködésben a reprezentatív méhészképviseletet ellátó társadalmi szervezetekkel, szövetkezetekkel, melyet a Bizottsághoz kell benyújtani, az ágazat szereplőinek részletes statisztikai adatszolgáltatása és a tagállami hozzájárulás. Az éves nemzeti programnak tartalmaznia kell az ágazati helyzet leírását, a célok helyzetét, a tervezett intézkedések részletes ismertetését az előirányzott egységnyi költségekkel, a becsült költségeket a pénzügyi terv nemzeti és regionális szintjein, az alkalmazott törvények, szabályok és adminisztratív intézkedések felsorolását, a program kidolgozásában résztvevő szervezetek, méhész szövetkezetek felsorolását valamint a monitoring és becslő rendszerek felállítását. Az igénybe vehető támogatás a közösségi szinten meghatározott összes méhcsalád számból való részesedés arányában oszlik meg. Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) - szem előtt tartva az Európai Unió támogatási alapelveit és gyakorlatát - a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) megfogalmazott stratégia nemzeti céljaihoz kapcsolódott, az agrár- és vidékfejlesztés céljainak megvalósítását szolgálta, tekintettel a hosszú távú vidékfejlesztési célok mezőgazdasághoz kötődő feladataira. A program továbbvitte és beépítette a hazai agrártámogatási rendszer előremutató, a fentiekkel konzisztens elemeit, számolt az előcsatlakozási programok (Phare, SAPARD) adta lehetőségekkel, az e programok keretében megvalósuló fejlesztésekkel. A nemzeti érdekek talaján igazodott a közösségi agrárpolitika céljaihoz, és tekintettel volt a Közösség nemzetközi kötelezettségeire, így a mezőgazdaságot érintő WTO megállapodásokra is. Az AVOP céljai, egymást erősítő összhangban a versenyképesebb gazdaság, jobb minőségű környezet, kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés nemzeti célokhoz és a termelő szektor versenyképességének javítása prioritáshoz kapcsolódtak. A méhészet támogatása a beruházások keretében a prioritást élvező állategészségügyi, állatjóléti és környezetvédelmi előírások teljesítése érdekében kiemelt ágazatok között értelemszerűen nem szerepelt, ott a sertés, baromfi és a szarvasmarha ágazat kapott előnyt. Az ágazatokat nem nevesítő célok esetében kiemelendő a termelő csoportok létrehozása és működtetése volt támogatási cél, mely esetében a méhészet azonos módon pályázhat, mint bármely más ágazat.  A méhészet kiemelten a következő területeken jelenik meg az NFT prioritásai között  Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram  Alternatív földhasznosítás  Méhlegelő növények termesztése  Az ökológiai állattartás és állatbeállítás szabályai  Méhészet  Mezőgazdasági területek erdősítése  Támogatásra jogosult kiegészítő intézkedések  Másodlagosan méhészeti hasznosítású erdők létesítése Az EU jelenlegi, azaz a 2007-2013 közötti költségvetési ciklusában az EMVA, azaz az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap tartogat lehetőségeket a mezőgazdaság és ezen belül a méhészet számára is különféle támogatási források megszerzésére.

40

Tulajdonképpen sok az AVOP-pal és az NVT-vel hasonló elemet lehet benne fölfedezni. Alapjául a 2006. október 25-én Brüsszelben a kormány által benyújtott nemzeti fejlesztési terv szolgál, melynek pontos neve „Új Magyarország Fejlesztési Terv”. Ez a terv adja a hazai fejlesztések fő irányát és az egyes fejlesztési célok hangsúlyosságát, ennek mentén készül el az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, melynek prioritásai mentén rajzolódnak ki a korábban az EMVA által megfogalmazott intézkedési csoportok. A Magyar Méhészeti Nemzeti Program elősegíti, hogy az ágazat kihasználja az ország kedvező adottságait, ezen keresztül növeli az ágazat versenyképességét, fejlődését. Ez egyrészt gazdasági haszonnal jár, másrészt fontos az ökológiai egyensúly és a sokszínűség fenntartásában. Fontos a magyar méhészet társadalmi szerepének erősítése, amely a vidék népességmegtartó képessége erősítésében, a lakosság egészséges, kiváló minőségű méhészeti termékekkel történő ellátásában, valamint a méhek általi beporzás más módon meg nem oldható feladatának biztonságos elvégzésében nyilvánul meg. Fontos feladata lenne, hogy erősödjön a méhész társadalom összefogása, a méhészek fogékonysága az új módszerek, eljárások és eszközök, valamint a vállalkozásszerű gazdálkodás iránt. (www.omme.hu) TERMELÉSI KATEGÓRIÁK A MÉHÉSZETBEN

A lehetséges termelési kategóriákat, az egyes kategóriák hasznát és jövedelmét, a várhatóan megtermelhető méz mennyiségét a 2. táblázatban mutatjuk be. A méhészetben előforduló termelési kategóriák fő jellemzői Megnevezés Nagyságrend (családszám) Jellemzők Termelői haszon Közvetett haszon Jövedelem Méhészetek száma Méhállomány Megtermelhető méz mennyisége (kg) Értékesítés

2. táblázat

Hobbi

Kiegészítő

Jövedelempótló

Vállalkozó

1-10-20

30-80

80-150

150-200<

Álló, ritkán vándorol

1-2 vándorlás

3-5 vándorlás

Sok vándorlás

Időtöltés, idős méhészek

Termelési kényszer

Nem a méhésznél jelentkezik

Méhlegelő kihasználás (bioméz) Kumulált árbevétel

5000-10000

Ökológiai haszon, megporzás

Főfoglalkozás melletti kényszervállalkozás Intenzív tevékenység, gyors reagálás a piacra

Főállás, családi vállalkozás Nagy mennyiség és jó minőség

Jövedelmező

Igen jövedelmező

2500-5000

1500-2500

1000-1500

100000

200000

200000

200000

1000-2000

4000-6000

4000-8000

4000-10000

Háztól

Lédig, szövetkezetek segítségével, közös kiszerelés

Önálló kiszerelés

Forrás: ÁRVÁNÉ-KÁRPÁTI-WLADIMIR, 2003

A fenti táblázat alapján megállapítható, hogy a magyarországi méhállomány kb. 70 %a nem a kifejezetten méhészeti vállalkozásoknál található. Ez az adat azonban nem mutatja pontosan a valóságot az úgynevezett „őstermelői szétírások” miatt, amelyet a kedvezőbb őstermelői adózási feltételek miatt alkalmaznak. A méhészkedés ma leginkább hobbinak, vagy főfoglalkozás melletti kiegészítő tevékenységnek számít. Egyre inkább terjednek azonban a professzionális méhészetek, amelyet főfoglalkozásként végeznek, és amelyek már képesek arra, hogy egy család megélhetését biztosítsák. Kimutatható, hogy a hobbi méhészek 41

átlagéletkora meglehetősen magas, így ez a termelési kategória nagy valószínűséggel néhány éven, vagy évtizeden belül meg fog szűnni. Véleményem szerint amennyiben a jövőben célzottan fogják támogatni a vidékfejlesztési támogatásokkal a méhészetet, abban az esetben a vidéki emberek számára egyre vonzóbbá válhat a méhészkedés mint alternatív jövedelemforrás. Az agrárium fejlesztési céljai között megjelenik a méhészet és azonos eséllyel részesedhet a támogatásokból, mint a mezőgazdaság más ágazatai. Természetesen az ágazat egyedi igényei miatt a támogatási formák meglehetősen speciálisak, éppen emiatt figyelhető meg, hogy az elmúlt időszak különböző pályázati lehetőségei (Phare, SAPARD, AVOP, NFT stb.) mind-mind nagyon hasonló, szinte ugyanolyan elemeket tartalmaztak a méhészeti ágazat számára. Ez azonban nem jelent hátrányt, hiszen a támogatási rendszer kiegyensúlyozott állandó elemei biztonságot jelentenek az ágazat szereplői számára. A méhészeti ágazat vidékfejlesztési szerepe meglehetősen jelentősnek mondható, mivel elsősorban és gyakorlatilag szinte kizárólag a vidéki népesség számára jelent alternatív jövedelemszerzési forrást. A méhészkedést az azzal foglalkozók nagy hányada elsősorban hobbiként és kiegészítő tevékenységként végzi. Korábbi kutatásaink alapján úgy véljük, hogy az ágazat számára nem a pályázati lehetőségek hiánya, hanem az jelenti a legnagyobb problémát, hogy nincs meg az ágazati összefogás, ami a fejlődéshez elengedhetetlen lenne, illetve a külföldi tulajdonban lévő nagyfelvásárlóknak nem érdeke a kiutat jelentő kiszerelt mézértékesítés. IRODALOMJEGYZÉK Magyar Méhészeti Nemzeti Program, Melléklet a 152/2004. (X.18.) FVM rendelethez, www.omme.hu ÁRVÁNÉ VÁNYI GEORGINA – DR. KÁRPÁTI LÁSZLÓ – DR. WLADIMIR JÁNOS(2003): Méz marketing stratégia kialakítása Kelet-Magyarországon, kutatási jelentés CSETE LÁSZLÓ – LÁNG ISTVÁN (1999): Az agrárstratégia minőségi dimenziói. ln: Minőség és agrárstratégia. Magyarország az ezredfordulón. Budapest, MTA. 15-38.p. Magyarország SAPARD Terve, www.fvm.hu TÓTH PÉTER(2007): Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, MÉHÉSZET 55. évfolyam, 2007. január 1. szám 10-11.o. 81/2006. (XI. 24.) FVM rendelet 116/2006. (XII. 7.) MVH közlemény Internet: http://europa.eu.int/eur-lex/hu/dd/docs/2004/32004R0797-HU.doc, a Tanács 797/2004 EK rendelete www.fao.org www.fvm.hu www.mvh.hu www.omme.hu

42

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

„VIDÉKFEJLESZTÉSI ESETTANULMÁNYOK KIDOLGOZÁSA A MAGYAR-ROMÁN HATÁR MENTÉN” CÍMŰ PHARE CBC PROJEKT EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA Gályász József1 és Antal József 2 Debreceni Egyetem, 1Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Vezetési és Munkatudományi Tanszék; 2 Interdiszciplináris Agrár- és Természettudományok Doktori Iskola, 4032 Debrecen, Boszormenyi ut 138., E-mail: [email protected]; [email protected] Kulcsszavak: esettanulmány, határmenti együttműködés, vidékfejlesztés, best practice Összefoglalás: Cikkünk célja annak a szakértői munkának a bemutatása, amely a magyarromán határmente területén megvalósult sikeres, példaértékű vidékfejlesztési projekteke bemutatására vállalkozott. Az esettanulmányok formájában feldolgozott úgynevezett „best practice”-eket közérthető módon igyekeztünk bemutatni, esettanulmány kötetben és információs CD-rom formájában magyar és román nyelven is megjelentetni, hogy az minél szélesebb célcsoporthoz eljuthasson. A célcsoportot – a vidéken élőket, gazdálkodókat – a leendő projektgazdákat szerettük volna támogatni, bátorítani a kézikönyv segítségével annak érdekében, hogy mások sikerétől felbuzdulva, esetleg mások hibáiból okulva sikeresebb vidékfejlesztési projektek születhessenek. BEVEZETÉS

A PHARE CBC Kisprojekt Alapja által támogatott „Vidékfejlesztési esettanulmányok kidolgozása a magyar-román határ mentén” című projekt célja, hogy a vidéki térségekben működő piaci szereplők (gazdálkodók, vállalkozások), önkormányzatok, önkormányzati társulások, társadalmi és civil szervezetek, egyházak, stb., mint a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források célcsoportjai segítséget kapjanak saját projektjük megfogalmazásához, a projekttervezéshez, a források elnyerését célzó pályázataik összeállításához és megvalósításához. Ez a segítség gyakorlatorientált kiegészítése a meglévő információs forrásoknak, amelyek közül a fontosabbak: a témához kapcsolódó szakirodalom, a pályázatok meghirdetését szinte minden esetben követő – a pályázatok felkészítését segítő – tájékoztató kampány és a pályázati útmutatók. Ezek használata a továbbiakban is nélkülözhetetlen. Van viszont sok olyan szereplő, potenciális pályázó, aki el sem jut a projektötlet megfogalmazásához, illetve ha eljutnak odáig, nincs kellő hitük, önbizalmuk és ismeretük belevágni saját fejlesztéseikbe. Viszont ha megismerik egy-egy megvalósult projekt „történetét” egy esetleíráson keresztül, láthatják, hogy azokat hasonló helyzetű, felkészültségű emberek csinálták meg, ami egyrészt önbizalmat ad, nyitottságot generál, erősíti a becsvágyat, és szakmai támogatást nyújt. Az ilyen típusú elkötelezettségre nagy szükség van, és lesz még inkább a jövőben, ugyanis a vidékfejlesztési források jelentős bővülése várható összhangban a szükséglettel. Az esetleírások legfontosabb feladata a szükségletek és a kereslet összhangjának előmozdítása. AZ ESETTANULMÁNY MINT MÓDSZER

Valószínű nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez egyidős az emberi civilizációval. Elég ha arra a hitelemre gondolunk, hogy: „Tanulj mások hibáiból!”.

43

Mi is van e kijelentés mögött? Az hogy ismerd meg mit is csinált a másik, elemezd, vond le a tanulságokat, és ne kövesd el az ő hibáit. A negatív példákból is lehet tanulni, de sokkal eredményesebb, ha nem csak arra koncentrálunk, hogy ne hibázzunk, hanem elsősorban arra, hogy hogyan tudunk még eredményesebbek, sikeresebbek lenni. Ehhez pedig meg kell ismerni mások eredményeit, sikereik összetevőit, az ahhoz vezető utat, ezeket elemezni kell, amit lehet átvenni, továbbfejleszteni és megvalósítani. Erről szól az egész életünk, ez a fejlődés alapja. Ez az empirikus megközelítés megmaradt azt követően is, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyik legnevesebb egyeteme, a Harvard Business School a gyakorlati példákból való tanulást rendszerbe foglalta, és mint nagyon fontos oktatási módszert bevezette. Természetesen nevet is adott neki, amit az egész világ átvett és használ esettanulmány néven. Az esettanulmányok jellemzői:  Empirikus oktatási és kutatási módszer;  Tényleges, valós eseteket és szituációkat dolgoz fel és elemez;  Általánosítható következtetések levonására alkalmas;  Nincs merev kötelező szerkezeti formája, azt mindig a célnak rendeli alá. A vidékfejlesztési esettanulmányok felépítése: 1. A háttér A projektgazda (szervezet vagy személy) jellemzői: - Tevékenysége, azok főbb jellemzői - Tevékenysége eredménye - A szervezet felépítése - Humán tényezők bemutatása 2. A kiinduló (null) állapot leírása - Tevékenység (meglévő valamit fejlesztett vagy teljesen nulláról indult) - Erőforrások (gazdasági, pénzügyi, humán) 3. A megvalósult projekt születésének leírása - Célok - Motivátorok: - pályázati lehetőségek - megélhetési gondok - diverzifikálás - fejlődési lehetőség keresése - piaci kényszer 4. A megvalósított projekt jellege, jellemzői, üzleti terve Pályázati forrás felhasználása esetén: - mi volt a kiírás - mik voltak a feltételek - pályázás körülményei (partnerek, segítség, profi pályázatírók) - pályázat menedzsment 5. Megvalósítás folyamata, megtett lépések - Inputok - Partneri kapcsolatok – pl.: ellenőrző hatósággal 6. Értékelés – tapasztalatok Önértékelés (mit csinálna másként, mit javasol másoknak) Külső értékelés (monitoring, vevők, egyéb információk: versenytársak, szomszédok)

44

7. Az esettanulmány készítőjének összefoglalása - Elemzés - Értékelés – stratégiai értékelés: - nehézségekre, hibákra felhívni a figyelmet - pozitív példákat kiemelni - mit javasol másnak aki hasonlót akar csinálni - mit javasol a pályázati rendszer gazdáinak 8. Nyilatkozat a közzétételről AZ ESETTANULMÁNYOK RÖVID ISMERTETÉSE

1. Mangalica sertés tenyésztése Újszentmargitán Az esettanulmány bemutatja Dr. Madarász István családi gazdálkodó „Mangalica sertés tenyésztése Újszentmargitán” témájú projektjét, mely részben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Célelőirányzat 2001-2002. évi pályázati rendszerű támogatása keretében valósult meg. A tanulmány ismerteti a gazdaság jelenlegi tevékenységét és helyzetét, majd a projekt megvalósítása előtti állapotot, ezt követően bemutatja a megvalósult projekt születésének körülményeit, magát a projektet, annak jellemzőit és a kivitelezés folyamatát. Végül ismerteti a gazdálkodó által levont következtetéseket, tapasztalatokat. 2. Bio zöldségtermesztés Balmazújvároson Ezen esettanulmányban egy Balmazújváros településen tevékenykedő biogazdaság, biokertészet kialakulását és működését mutatjuk be, kiemelt figyelmet fordítva a gazdaság pályázati tevékenységére. 3. Gyümölcsfeldolgozó üzem létesítése Porcsalmán Jelen esettanulmány keretében egy, a helyi adottságokra épülő, tájjellegű élelmiszerek kisléptékű előállítását célzó projekt kerül bemutatásra. A projektgazda, Papp József családi gazdálkodó a Szatmári-síkságon található Porcsalma településen folytat mezőgazdasági termelő tevékenységet. Az 1997 óta fő profilját jelentő gyümölcstermesztésre alapozva, az FVM Vidékfejlesztési Célelőirányzatából (VFC) juttatott támogatás segítségével 2002 és 2004 között hozott létre saját, kiskapacitású lekvárfőző üzemet, melyben hagyományos és kizárólag gyümölcsből készített lekvárok előállítását végzi. A beruházás megvalósításával a vállalkozás célja az volt, hogy ez által egymaga fogja át a termelés teljes vertikumát az alapanyag-előállításától a késztermék értékesítéséig, melynek eredményeként nagyobb hozzáadott értékű és magasabb nyereségtartalommal rendelkező termék vihető piacra. A bemutatott projekt jó példája annak, hogyan képes egy vidéki kisvállalkozás a tradicionális, réspiacokat betöltő, kiváló minőségű élelmiszernek részben saját alapanyag termelésre alapozott előállítására, mint ahogyan igyekszik rámutatni a hasonló jellegű tevékenységek nehézségeire és korlátaira is. 4. Gyógynövény feldolgozás Hortobágyon Jelen esettanulmányban szereplő vállalkozás, a balmazújvárosi szék-, és telephellyel rendelkező, gyógynövény begyűjtéssel, felvásárlással és feldolgozással foglalkozó Pusztadrog Kft. megalakulásának, tevékenységének, fejlesztésének történetét mutatja be, kiemelten fókuszálva az adott vállalkozás pályázati múltjára, és annak a vidékfejlesztés témakörében elért eredményeire.

45

5. Savanyító üzem Tégláson Jelen esettanulmány bemutatja Vilmányi János egyéni vállalkozó „Savanyító üzemi kapacitásbővítés Tégláson” témájú projektjét, mely részben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Célelőirányzat 2003. évi pályázati rendszerű támogatása keretében valósult meg. A tanulmány ismerteti a gazdaság jelenlegi tevékenységét és helyzetét, majd a projekt megvalósítása előtti állapotot, ezt követően bemutatja a megvalósult projekt születésének körülményeit, magát a projektet, annak jellemzőit és a kivitelezés folyamatát. Végül ismerteti a gazdálkodó által levont következtetéseket, tapasztalatokat. 6. Pihenés, üdülés Tivadarban Jelen esettanulmányban Tivadar községben megépült vendégházat mutatunk be, amely a Tisza folyó által nyújtott turisztikai vonzerőre épül, valamint a tiszai turisztikai potenciált szervesen egészíti ki. 7. Falvak megújítását segítő program Kék Községben Jelen esettanulmány a Kék Község által megvalósított, VFC pályázati forrásból megvalósult közösségi ház kialakítását mutatja be. Kék Község Önkormányzata egy a falu központjában álló kisnemesi lakóházat és melléképületeit mentette meg a pusztulástól, valamint a helyreállított épületet új funkciókkal ruházta fel. A közösségi ház a falu központját díszíti, helytörténeti kiállítást, közösségi termet, teleházat foglal magában, ezzel a község lakóit szolgálja, a település közösségi életének színtere, fiatalok és öregek találkozóhelye. 8. A Hajdúböszörményi kistérség LEADER+ programja Jelen esettanulmány bemutatja a Hajdúböszörményi kistérség három településének az EU-ban nagy sikernek örvendő LEADER+ programban elért sikereit 9. Horgászközpont létesítése és üzemeltetése Jászkíséren Az esettanulmány bemutatja a SILURUS Halszaporító és Termelő Bt. „KeletMagyarországi Regionális Horgászközpont” témájú projektjét, mely részben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Célelőirányzat (VFC) 2001-2002. évi pályázati rendszerű támogatása keretében valósult meg. A tanulmány ismerteti az időközben Kft-vé átalakult gazdaság (Jászkiséri Halas Kft.) jelenlegi tevékenységét és helyzetét, majd a projekt megvalósítása előtti állapotot, ezt követően bemutatja a megvalósult projekt születésének körülményeit, magát a projektet, annak jellemzőit és a kivitelezés folyamatát. Végül bemutatjuk az ügyvezető (Borbély Gyula) által megfogalmazott főbb következtetéseket és tapasztalatokat. 10. Pálinkafőző üzem létesítése Panyolán A Magyarország észak-keleti szegletében található szatmári tájegység már „ősidők” óta gyümölcstermesztéséről híres, mely nem csak friss gyümölcsöt, hanem nagyon értékes, ebből készült élelmiszereket is nyújt a fogyasztóknak. A táj egyik legismertebb ilyen terméke a pálinka, mely köré évszázados fogyasztói kultúra épült. A magyar ember – közvélekedés szerint – borivó. A második leginkább magyarosnak tartott ital azonban a pálinka. Hagyományaink, közmondásaink bizonyítják, hogy a magyarok a pálinkát (kis mértékben fogyasztva) a legjobb orvosságnak, étvágygerjesztőnek, erőt adónak és hangulatoldónak tartják. Jelen tanulmány keretében egy, az elmúlt néhány évtizedben „kissé megtépázott becsületű” pálinka régi hírnevét és rangját visszaadni szándékozó vállalkozás, a Panyolai Szilvórium Kft. kerül bemutatásra. A tanulmány jó példája annak, hogy az ősi magyar 46

tradíciókat megragadva, megalkuvást nem ismerő, alázatos munka révén újraéleszthető az a társadalmi életérzés, ami már-már elveszett a szatmári gyümölcspálinkák körül. 11. Méhészet Fugyivásárhelyen Az alábbi esettanulmány egy, a Bihar megyében, Fugyivásárhelyen található méhészeti farm tevékenységét mutatja be. Ezen belül bemutatásra kerül a farm jelenlegi tevékenysége, története, illetve egy pályázaton való részvételük, melynek eredményeképpen pénztámogatásban részesültek, a projekt megvalósításának menete, eredménye és hatásai, a termelő tapasztalatai és általános következtetések. Az esettanulmány megírásában Jakab Károly, a méhészet tulajdonosa segített. 12. Mezőgazdasági termelés Tarcsán Az alábbi tanulmány a Bihar megyei Tarcsa községben folyó mezőgazdasági termelői munkát vázolja. Ennek keretében bemutatásra kerül egy növénytermesztéssel foglalkozó gazdaság tevékenysége, a gazdaság múltja (előtörténete), egy SAPARD projekt keretében kapott vissza nem térítendő támogatások befektetésének folyamata, a tervezet megvalósítása, jellemzői, ennek hatása a termelői munkára, a termelőnek a projekttel kapcsolatos tapasztalatai és következtetések. 13. A tenkei gazdaság Az alábbi tanulmány egy olyan gazdaság tevékenységéről számol be, amelyik tehenek tenyésztésével és a tejtermékek forgalmazásával foglalkozik. A gazdaság Bihar megyében, Tenkén található. A tanulmány bemutatja a farm tevékenységét, előtörténetét, illetve egy visszanemtérítendő támogatás megpályázásának ötletét, a SAPARD programokon keresztül, a projekt megvalósítását, és a társaságra gyakorlott hatását, a megnyert tapasztalatokat, illetve a következtetéseket. KÖVETKEZTETÉSEK

Projektünk eredményeképpen elkészült a sikeres vidékfejlesztési projekteket tartalmazó esettanulmány kötet és információs CD-rom magyar és román nyelven. A kiadvány a Területi Agrárkamarák, az agrár-felsőoktatás, az FM Hivatal, MVH, a falugazdász hálózat segítségével jutott el a célközönséghez és igen nagy népszerűségnek örvend a mai napig. Mind a hazai mind a romániai célközönség nagy érdeklődésére való tekintettel a kiadvány újbóli megjelentetését tervezzük, ezzel is hozzájárulva a hazai és az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott romániai vidék pályázóinak sikeréhez.

47

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

A KÁRPÁT-MEDENCE ÖRÖKSÉGVÉDELME – HATÁROK NÉLKÜL Sebestyén József Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 1014 Budapest,Táncsics Mihály utca 1., E-mail: [email protected] Kulcsszavak: kulturális örökség, örökségvédelem, ingatlan örökségleltár Összefoglalás: Ingatlan kulturális örökségünk képezi a történetileg kialakult mesterséges környezet legértékesebb részét, és a cél a fenntartható fejlődés keretei között a történeti környezet értékeinek megőrzése. A történeti környezet adja meg mindennapi tevékenységünk kereteit, közvetlen hatást gyakorolva az ott élő emberekre. Az elhanyagolt környezet demoralizál, a jól karbantartott, méltó módon használt örökség ráirányítja a figyelmet az értékek állandóságára, megtanít becsülni az előző generációk teljesítményeit, és erősíti a társadalmi kohéziót. Az épített környezet hagyományos elemei nem kizárólag és feltétlenül művészettörténeti vagy építőművészeti minőségük miatt értékesek, hanem az eltelt időt érzékeltető történeti dokumentumok is amellett, hogy mindennapi használati értékük sem elhanyagolható, s így együtt közvetve és közvetlenül is befolyásolják az életminőséget. Minden település vizsgálata kiterjed a táji környezet jellegzetességeinek (földrajzi, topográfiai helyzet, vízrajz, a gazdálkodásból eredő táji, környezeti elemek, erdők, gyümölcsösök, szőlők, mezőgazdasági területek) a település típusának, településszerkezeti sajátosságainak (a történeti állapotok dokumentálása régi térképek segítségével) és fejlődésének dokumentálására.

(A tanulmányt teljes terjedelemben nem kaptuk meg)

48

A vidékfejlesztés és a területfejlesztési politika integrációjának lehetőségei Debrecen, 2007. április 19.

ADER: SUPPORTING RURAL ENTREPRENEURS AND AGRICULTURAL REFORM Julie M. Boone, C. Knock and Jamie A. MacAskill Writtle College, Lordship Road, Chelmsford, CM1 3RR, UK. E-mail: [email protected] Keywords: rural entrepreneurs, business support, learning networks, East of England Abstract: The paper analyses the creation and evolution of the Agricultural Development in the Eastern Region (ADER) farmer support project in the UK. It identifies initiative and shows that success depends on multiple champions, building inter-organisational partnerships for political backing, funding and promotion, farmer involvement in programme design, recruitment and facilitation, trust building between delivery partners and participants and the support of local landbased colleges in management and delivery. The hurdles and success factors identified should be addressed by national and regional policy makers in designing support networks for rural entrepreneurs, particularly with respect to more flexible funding approaches. This innovative model is now being copied in other regions of the UK and developments to further improve the impact of the service, amongst both the farming and non-farming communities, are planned. INTRODUCTION

The focus of this paper is regional support for rural business development. Its purpose is to highlight the hurdles and key success factors involved in providing an integrated and effective advice service for farmers and other rural businesses. It draws lessons from the creation and evolution in the UK of Agricultural Development in the Eastern Region (ADER). This initiative helps farmers identify new opportunities and develop alternative business approaches. It was set up in 2000 in response to the economic and environmental pressures on farms arising from Common Agricultural Policy (CAP) reform. ADER was jointly developed by the East of England Development Agency (EEDA), a regional government funding body, and a group of land based colleges, working with partners in the farming industry. The paper records the experience of the project over five years in helping over 3,500 farmers to develop and diversify their businesses through workshops, small group seminars, visits to exemplar businesses and one to one on-farm support and guidance. Kautonen and Koch (2005) identified new venture support networks as a topical instrument and a so far little studied phenomenon in entrepreneurship policy. Their paper studied the EXIST networks in Germany and identified a number of obstacles to achieving cooperation between diverse member organisations in politically initiated networks. The ADER case study illustrates another model of inter-organisational cooperation in support networks. The creation process was less artificial than in the German case and over the five years of operation some solutions have been found to overcome the problems of partnership working. From this experience lessons are suggested for practitioners in future projects. METHODOLOGY

The ADER project was conceived to address a range of issues which came together as the farming sector in the East of England moved from a period of stability and profitability to an era of great uncertainty at the start of the new Millennium. By early 2000 changes in the 49

sterling exchange rate relative to the Euro had forced farm product prices down severely compared to a few years earlier. The prospect of significant CAP reform had moved onto the European Union agenda and the Government was also about to launch the first England Rural Development Programme (ERDP1), which provided funding for new enterprises and agrienvironment work on farms. Initial research highlighted a stagnating rural economy and a possibility of 8,000 farmers going bankrupt. However, whilst the industry was being encouraged by politicians across the political spectrum to diversify they lacked one essential ingredient - the provision of focused, practical and cost effective support to help them make the changes proposed. The business careers of most farmers at this time had been dominated by signals received from the Government and CAP and had been concentrated on production agriculture. The prospect of introducing significant enterprise change is never easy for small businesses, and thus without assistance many felt uncomfortable with moving forward. Larger businesses in the sector traditionally employ a wide range of advisors (land agents, farm management consultants, accountants etc.). However, for the smaller farmer, advice was potentially available but the cost of it effectively meant few could afford to use it when margins were so low. Accessing any new funding (ERDP1) required the employment of a consultant to prepare the forms and business plan, and most farmers found that this would cost them between €5-15,000, with no guarantee of success. The industry was thus faced with a need to modernise, diversify and develop new income sources against a background of poor profitability and lack of investment capital. The sector also needed new skills to run different types of enterprise and advice to develop robust business plans. Unfortunately at the same time the education sector had focused increasingly on full time students in response to government incentives. The former Agricultural Training Board training groups had been reformed from training providers to training facilitators and the Government’s small business support service provided by Business Link was not able to support agriculture or any business with less than 10 employees. There was clearly a gap between the development needs of the industry and the support which was being provided to fill this gap. Writtle College advisers had been working on a response to the Rural White Paper for the Rural Development Agencies and the team had a mix of academic and commercial farming experience. It became clear that there was a discontinuity between the policy agenda as proposed in the Rural White Paper with its stress on farm diversification, and the lack of effective support on the ground to help farmers diversify. A plethora of 78 business support services were tending to confuse micro and small farm businesses. They failed to deliver business training, technical advice and support in a coordinated way. Therefore, Writtle College sought and secured EEDA funding to establish a regional network of training and business support provision to help farmers diversify. The network was built around a partnership between the industry in the shape of the National Farmers’ Union (NFU) and the six colleges serving the land based sector in the region. As the project developed many other industry bodies were co-opted into the partnership. Thus by the time Foot and Mouth Disease arrived in February 2001 the training of several groups of farmers had already been completed and these farmers had the opportunity to immediately use their new IT skills to keep up to date with information about the spread of the disease and advice. RESULTS

While still involving many organisations, including political and educational institutions, in contrast to the German EXIST networks (Kautonen and Koch, 2005), ADER

50

developed more naturally into a regional initiative aimed at providing farmers with a coordinated range of business training, education, advice and support. Its aims became to:  ensure coordination between all public sector providers working with agriculture;  change the culture of the support providers to make them more market led;  make a real difference to businesses by providing a single route into the mix of training, education and business support enabling them to progress their businesses. Given the situation at the time, the aims were sufficiently challenging that to have tried to accomplish the whole agenda in one leap forward would have proved politically and practically impossible. The development path chosen was to focus on shorter term aims such as skills development, which a wide range of partners could support, and launch straight into delivery rather than spending many months building a partnership before any action commenced. It allowed the delivery of services to farmers and funds to be secured at a very early stage and clearly demonstrated to all partners the intention of the partnership to focus on delivery. It also showed that farmers must participate in the programme. The longer term strategic agenda was shared between the core project partners. This longer term agenda envisaged an enhanced region-wide service to support the transition in the agricultural economy which most people agreed was needed. The ADER project was fortunate to have a project champion in EEDA plus enthusiastic support from the National Farmers Union (NFU), National Pig Association, (NPA), Home Grown Cereals Association (HGCA) and other industry bodies who joined in the early stages. ADER provides professionally supported seminars and bespoke training courses in line with its aims. It helps farmers develop their businesses by working beside them on their projects. It includes an extensive range of courses, farm visits and skills training looking at new ways to approach farming. Being farmer focused, ADER aims to be the first port of call for all farm development requirements. The ADER programme provides high quality training and skills courses at local colleges, and goes out to meet farmers and help them develop their ideas. An ADER County Officer is based in each college. The ADER visits to farmers are free, as are the beginner’s computer courses, with the rest of the short course programme being heavily subsidised so that the farmers and their key staff usually only have to pay 25% of the total cost. What sets ADER courses apart is that they are:  farmer focused;  led by tutors with farming knowledge;  using exercises that are directly relevant to the farming context;  grouping farmers together at times that suit them;  emphasising the gaining of skills rather than qualifications. At an individual business support level ADER has assisted 2,300 client farmers on a one to one basis, normally on-farm, via County Officer visits. In addition over 3,000 farmers have participated in group training. There have been 15 best practice seminars with other regions. Seminar appraisal forms were aggregated and analysed for 2004. Given a range of responses, 4% ticked dissatisfied and no-one ticked very dissatisfied. Although not externally verified, the 96% satisfaction is a very positive outcome. A particular success has been the establishment of 25 farmer learning groups. The learning groups were a novel idea, but with various initiatives promoted by the Food Chain Centre and the Red Meat Industry Forum (RMIF) on benchmarking, farmer clubs are growing rapidly.

51

ADER’s work is a two way phenomenon. It has both increased the awareness of business pressures felt by other members of the farming and rural communities, and also enabled EEDA and other regional and county bodies to understand the business pressures that the client businesses face, despite the impression left by a sometimes misinformed media. Coupled with this was a desire to try new approaches to promote the services provided. Most of the delivery was provided by agricultural college staff but the decision was taken to use supporting organisations in the industry to front the promotion and a farmer’s wife from the region to recruit farmers to the courses. These developed programmes had more contextualisation and were marketed using the names of established organisations in the sector. Thus computer courses were branded and endorsed by the NFU, NPA, HGCA and others, thus lending them much greater credibility in the eyes of farmers. The success of the first pig IT courses was a very good demonstration of this approach. The branding and active participation of the NPA in supporting delivery was instrumental in success. If the Colleges had launched the same programmes under their own brands the take-up would have been much lower. All of these approaches were designed to build trust and support amongst the project partners, its clients and outside backers. During an 18-month period commencing in October 2005, the ADER team has been working together with the Business Link network within a new regional business development service called the Rural Gateway. This pilot project envisages the future of ADER being interwoven with establishing the Rural Gateway as a partnership between the six colleges and six county Business Link organisations. One integrated team has been created to gather in rural business enquiries, accurately diagnose the most pertinent issues, and guide businesses towards potential solutions providers. The service is rural rather than just agricultural and uniform across the region, and is focussed on development of the individual. Existing local lines of communication at the local (county) level are still used and stakeholders will be regularly up-dated. The key focus has been to meet the individual need in the most effective way. A record of ADER case studies (ADER 2006a) shows that 47% of the businesses supported by this programme were involved in adding value to farm production in the form of new products, farm shop outlets and marketing initiatives. 33% were non-production related but used existing buildings for holiday accommodation, children’s nurseries, hat shop and upholstery work to name but four areas of diversification. The remaining 20% involved equine and wildlife and conservation projects. The support for these new initiatives, through ADER, was provided in the form of an initial resource evaluation followed up with professional and training advice/instruction to “make to enterprise work.” DISCUSSION

ADER is an organisation which has been formed by a consortium of the six East of England land based colleges and some training organisations. It would be wrong to say that building a partnership of the size and complexity of ADER has been easy, it has not. There have been significant problems over the years. One issue with long term projects is that many of their partners will undergo internal changes which alter their ability to interact, or force changes in the type of role which they can play in the project. The management of a project has to accept these challenges, be flexible and seek to work with partners to ensure that they can continue to play a valuable role in the project. The six colleges had not previously run a joint project, and this coupled to a range of previous bilateral arrangements, some of which had worked whilst others had broken down,

52

provided a key challenge. In particular one major issue which had to be addressed was that government funding had increasingly forced the colleges to compete for students rather than co-operating. For ADER to be successful it was critical that colleges co-operated and provided a seamless service across the region. The project also had to demonstrate that it would provide a long term income stream or there was a real danger that colleges would see the project as a short term way to increase their pool of potential students. To address this concern significant time was spent building trust to get long term commitment. As the staff team committed to ADER across the colleges has become more established there has been a blurring of boundaries and tutors work outside their ‘home’ county and events are offered across two or more College territories. This recognises that most businesses and their business and personal connections do not always fit neatly into the boundaries created by government administrative borders. The project has not sought to compel farmers to use the college in their own county as the source of ADER project support if they wished to link up with another centre elsewhere in the region. The partnership has received extensive funding over five years from EEDA and European Social Fund. It is also supported and promoted by industry groups such as the National Farmers' Union (NFU), the National Pig Association (NPA), the Country Land and Business Association (CLA), Tastes of Anglia (ToA), the Home Grown Cereals Authority (HGCA), the Meat and Livestock Commission (MLC) and English Farming and Food Partnerships (EFFP). National farmer organisations have helped secure political backing and funding and promoted the project to their members. In total 47 organisations are willing to partner ADER for two main reasons. ADER provides access to a section of the farming and rural community who wish to move forward and who are receptive to “the benefits of change” messages. Secondly ADER only seeks to complement all other delivery, to fill in any gaps, and join up supply with demand. The success of the project has depended on building inter-organisational partnerships for political backing, funding and promotion, farmer involvement in programme design, recruitment and facilitation, trust building between delivery partners and participants, and the support of local land-based colleges in management and delivery. Farmer engagement and the involvement of spouses have been fundamental to the success of the project. Farmers have been engaged to manage the project and recruit other farmers to events. Entrepreneurial farmers are used as champions and mentors to lead change in the sector. National farmer organisations have helped secure political backing and funding and promoted the project to their members. The controlling function of Colleges in the provision of business support has been important. CONCLUSIONS

ADER has had a crucial intermediary role and succeeded in joining up poorly connected parts of the rural system. By taking an interest in people and increasing their skills the ADER team have created opportunities for businesses to develop. The hurdles and key success factors identified in this paper need to be understood by national and regional policy makers in designing support networks for rural entrepreneurs, particularly with respect to more flexible funding approaches. A vision is required which is consistent with an industry’s true needs, together with an acceptance that it will take a long time to achieve. Funding bodies need to take a long term perspective and accept that conditions will change over time and provide sufficient support for outcomes to be realised. They should award business outreach funding to education or

53

business support agencies if they have clear linkages/partnerships in place with business bodies which can help to steer and promote the services they provide. Large region wide projects often fail unless they meet a real need and unless partners can be kept engaged. To succeed such projects need proactive and enthusiastic champions who see problems as challenges and successes as vindication of the approach adopted. A successful project is likely to need three types of support. Firstly, people in the delivery bodies who will work to overcome difficulties and build partnerships. Secondly champions in the funding bodies who are prepared to constructively support the project as it adapts to changing needs and lastly, but probably most importantly, those in business who will champion the project by offering guidance, support and credibility within the business community. Hence a model for providing the key priority areas to rural businesses discussed earlier is emerging. It involves a partnership and/or strong linkage between educational and business support agencies who will apply for national and regional funding to meet the needs of industry. This funding could be used for capital investment in buildings for locating the services and/or working capital to fund the advisers and tutors in their quest to satisfy the demands of their industry and achieve sustainable systems and programmes. The extrapolation of this model to any region in the world is a brave endeavour but possible with some entrepreneurial acumen. Farmer groups can be established anywhere in the world and with some knowledge transfer from education and business sources they can achieve sustainable development. REFERENCES ADER (2006a), Case Study Brochure January – July 2006, Internal document prepared for publicity, ADER, Agriculture House, Newmarket, Suffolk CB8 7SN, UK ADER (2006b), “The vision for ADER for 2007 to 2013”, Internal Vision paper, ADER, Agriculture House, Newmarket, Suffolk CB8 7SN, UK Kautonen T. and Koch L. T. (2005), “Cooperation in regional new venture support networks: experiences from Germany”, International Journal of Entrepreneurial Behaviour & Research, Vol. 11 No. 5, 2005, pp. 378-384.

54