m e s a čn í k z d a r m a
január-február Privítanie prvákov
COPUS
Dňa 8. 2. 2009 sa uskutočnil na ZŠ P.O.H. Slávnostný zápis prváčikov, na ktorom sa zapísalo 44 detí (ale veríme, že ich bude viac). Zápis sa niesol v “Rozprávkovošašovskom” duchu, na ktorý prišli nielen škôlkári, rodičia, ale aj niektorý starí rodičia. Nedeľné popoludnie bolo plné prekvapení, spestrené bohatým programom. Školská jedáleň sa
v e ľk o k a p u š i a n s k e s p r á v y
zmenila na príjemne prostredie plné šašov, rozprávkových a iných zábavných bytostí. Všetkých prítomných privítala p. riaditeľka Mgr. H. Bereščíková, ktorá prívetivými a úsmevnými slovami povzbudila deti. Žiaci našej školy pripravili bohatý kultúrny program, na ktorom nechýbali žartovné básne, piesne, gymnastika, scénky ani brušný tanec. O zábavu sa postarali aj disciplinovaní škôlkári, ktorí sa nedali zahanbiť pestrou zmesou piesní a básni. Po programe sa ujala slova p. riaditeľka s prezentáciou školy. Prítomný bol ja psychológ z CPPa P z Michaloviec. Medzitým budúci prváčikovia spolu s učiteľkami navštívili triedy a telocvičňu, kde sa spolu zabavili. Spomienkou na tento deň bola sladká a vecná odmena. Budúci prváčikovia, ďakujeme za príjemný deň, čakáme vás v septembri v našej modernej škole. Anna Palšová Mgr.
Fašiangy
V sobotu 21.3.2009 nastal znovu čas voľby hlavy štátu. Mesto Veľké Kapu-šany Vás informuje o čase a mieste konania voľby prezidenta Slovenskej republiky. Článok nájdete na strane č. 3.
Voľby
Róth Márta:
Pedagógusnapi köszöntő
Tanítóink köszöntése
Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a sûrû ködben. Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott! Kezedbe teszem a szõtt takarót, takard be az árván fázót! Kezedbe teszem a fénylõ kulcsot, hogy meleg legyen, és várjon az otthon. Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tőketerebesi Területi Választmánya, 2009. március 25-én a Nagykaposi Városházán, tanítónapot tartott az Ung-vidéki régió óvodáinak és iskoláinak a pedagógusai részére. A megnyitó után PaedDr. Szuperák Mária, a SZMPSZ TV elnöke köszöntötte a jubiláns pedagógusokat, majd Mgr. Petrikán Péter a város polgármestere mondott ünnepi beszédet.
Az ünnepségen részt vett Doc. Ing. Albert Sándor, PhD., Nagykapos díszpolgára, a Selye János Egyetem mellett működő Felnőttképző Központ igazgatója, valamint Pásztor István parlamenti képviselő, aki köszöntőjében méltatta pedagógusainkat. A programot PaedDr. Zvolenszky Gabriella vezetésével, a Királyhelmeci Nosztalgia csoport felejthetetlen műsora zárta. B.E.
Bemutatjuk Albert Sándort, az Európa Parlament képviselőjelöltjét Folytatás a címoldalról: Nevéhez fűződik a Kassai Ipariskola keretein belül létrehozott műszaki főiskola és a Kassai Műszaki Egyetemen megalapított Mérnöktanárképző Tanszék. A Selye Egyetem tervezetének egyik kidolgozója, parlamenti beterjesztője, miniszteri biztosa, majd első rektora. Szakmai tevékenységének elismeréseként két doktori iskola szakmai bizottságának tagja, az euromérnöki oklevelet adományozó FEANI szlovákiai bizottságának tagja, az európai mérnök-tanári oklevelet adományozó IGIP szlovákiai bizottságának tagja, a Budapest Fórum Európai Regionális Tanulmányok hálózatának tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Pedagógiai és tudományos tevékenységéért több kitüntetést kapott: 2002ben a Szlovák Kormány Ezüstplakettjével tüntették ki és ugyanebben az évben megkapta a Magyar Oktatási Minisztérium által adományozott Apáczai Csere János díjat is. 2006-ban a Magyar Professzorok Vi-
2
copus
lágtanácsa Pro Universitate et Stientia, majd 2007-ben Fehér Dániel emlékéremmel tüntette ki nemzetközileg ismert kutatómunkájáért. 2008 szeptemberében a Nyugat-Magyarországi Egyetem díszdoktorává avatták. Európa Szlovákia számára nagyon
fontos, főleg most, a válság idején. Ezért ott kell lennünk az Európa Parlamentben, ahol rólunk is döntenek, és az is fontos, hogy olyan emberek képviseljék a szlovákiai magyarságot, akik megfelelő tudással, tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkeznek.
Šponták György élete és munkássága Šponták György 1921-ben született Kárpátalján, Szerednyén, a mai Ukrajna területén. Élete második évétől már Nagykapos lakosa családjával együtt. Az ezermester édesapjától sok mindent ellesett. Alkotói munkásságát fiatalon kezdte. Igaz, a második világháború sokat elvett tőle, főleg iskolai tanulmányait zavarta meg. Első lépésként olyan dróthálófonó gépet konstruált, ami teljesítményével minden eddigi ügyeskedését felülmúlt. Később ez a kerítés-dróthálófonó gép átkerült Eperjesre, ahol további munkát biztosított az ún. Kovostroj nevű üzem (1948). A nagykaposi UNZ alapító tagja. Sikerült a Poliklinika építését kiharcolni. Itt mentőkocsi vezetőként dolgozott, ahol ismét bizonyított. A nagykaposi poliklinika udvarán megtervezte az első autómosót, amely a mai napig működik. Megoldotta a nagykaposi mozi ventilátoros fűtését és kivitelezését is. Később ez az aggregátor átkerült a nagykaposi TSZ-be (1946). A nagykaposi építkezési faraktárnak megtervezte és kivitelezte a deszka lerakását gyorsító görgős berendezést, mely Kelet-Szlovákia számos deszkagyárában még ma is jó szolgálatot tesz (1950-es évek).
Tiszt elt Šponták Györ gy Úr! Hölgy eim! Ur aim! isztelt György Hölgyeim! Uraim! Itt és most azt a megtisztelő, de egyben nagyon nehéz feladatot kellene teljesítenem, hogy röviden bemutassam Sponták Györgyöt. Tudom, hogy sokan azt gondolják most, hogy Sponták Györgyöt nem kell nekünk Nagykoposon élőknek bemutatni, hisz mindnyájan éveken keresztül ismerjük őt. Igen, ismerjük és becsüljük szerénységét, emberségét, de szenteljünk egy kis időt most arra, hogy méltassuk életét és munkásságát. 1921. március 20–án született Kárpátalján, Ungvár és Munkács között egy kisfaluban, Szerednyén, a mai Ukrajna területén. Gazdálkodó családból származik. Másfél éves korában családjával együtt Nagykaposra költöztek. Az általános iskolát Nagykaposon a polgárit Ungváron végezte. Később magántanulóként Ungváron elvégezte a gépészeti középiskolát és a kereskedelmit. Már tanulmányai alatt kitűnt szorgalmával, tehetségével, leleményes alkotó munkájával. Élete nem volt mindig egyszerű. A második világháború alatt sokszor kellett küzdenie igazságtalansággal, ami befolyásolta továbbtanulását is. Feltaláló munkásságának nagyobb részét a mezőgazdaság fejlesztésére szolgáló és a mezőgazdasági munkák hatékonyságát gyorsító gépek alkotják. Tevékenységeiért számos elismerésben volt része különböző gépészeti szaklapokban, valamint nemzetközi fórumokon is. Említeni szeretném többek között a - az istállótrágya-szóró pótkocsit – mely UV 2 néven ismert, és melyből körülbelül tízezer darabot gyártottak le. 1967-ben Budapesten a Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert. Megfelelő adapterek felszerelésével tíz különféle művelethez lehet felhasználni. - a vetőmagcsávázó gépet – mely találmánynak van minősítve. - a brojler csirke nevelés gépezetét - melyért az 1970-es években kitüntetést kapott - a továbbiakban megalkotta a víztárolót majd a borjúitatót melynek segítségével nagy fejlődésnek indult a borjúhizlalda - ezt követően egy komplett diagnosztizáló intézetet épített a nagykaposi szövetkezetben. -
Elismerést érdemel a további újításaiért, mint például: aszfaltszóró komposztkeverő olajjal való gazdálkodó, tároló és adagoló dupla ciszterna folyékony anyagra kenderszállító műtrágya szóró
A nagykaposi Nemzet Egészségügyi Intézmény alapító tagjaként harcolt a rendelőintézet felépítéséért, melynek udvarára
később megtervezte az autómosót, melyet mai napig is használnak. Számtalan találmánya és újítási javaslatai közül említhető a dróthálófonó gép, mely 1948-ban a KOVOSTROJ üzemben lett elhelyezve. Megtervezte és megvalósította a a régi mozi épületének a Ventilátoros fűtését. Az ötvenes években a helyi építési faraktár számára megtervezte és megszerkesztette a deszka lerakását gyorsító görgős berendezést, mely nagy segítséget nyújt mai napig is a kelet szlovákiai fafeldolgozó üzemekben. A 80-as évek elején a kassai Természettudományi Egyetem kérésére megtervezte a kamilla termesztés technológiáját – a kamilla kombájnt, melyért 2008-ban négy feltaláló társával együtt a XX. század legérdemesebb technikusa elismeréssel illették. Miután 1989-ben nyugdíjba vonult, az Ápisz igazgatója felkérte a dióbéltisztító és osztályozó gép megtervezésére. Ez a gép a mai napig is sikeresen működik. Eközben felmerült az igény a szárító gépre is, ő ezt is megvalósította. Az ilyen típusú enviromentális szárítógép az egyetlen a világon. Nyugdíjas évei ellenére még a mai napig is aktívan tevékenykedik a virágkoszorú díszítésére termelő gép tervezésén és kivitelezésén. Fiatalon Nagykapos sportéletébe is aktívan bekapcsolódott, mint a városi futballcsapat aktív tagja. Sikeres munkáját figyelemmel kísérte bátorító hű támasza, felesége „Mandi“ nyugalmazott tanítónő, aki szintén aktívan működött Nagykapos kulturális életének fejlesztésében. Mindkét lánya távol tőle, külföldön él. Mint nagyapa három fiú unokának örvendhet. Nagykapos díszpolgára oklevéllel tiszteletünket, megbecsülésünket fejezzük ki értékes munkája, felelősségteljes emberi példamutatása előtt, és a továbbiakban kívánunk nagyon jó egészséget valamint további sikeres alkotó tevékenységet.
copus
3
Pedagógusnapi gondolatok Az utolsó református egyházi tanító Nagykaposon – Pápay István Mindenki volt egyszer gyermek, és midenki járt egyszer iskolába. Vannak, akik szívesen emlékeznek az iskolapadban eltöltött évekre, vannak, akik kevésbé. De tavaszszal, pedagópusnap táján minden egykori kisdiák, ma már érett felnőttként nosztalgiával gondol vissza iskolájára. Lehet, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha… Ha újra iskolás lehetne, mit és hogyan tenne? És eszébe jutnak tanítói; a szigorú, a kedves, a komoly, és még ki tudja, milyen.
tanítóképző-intézetben szerzett oklevelet, azaz az elemi népiskolai tanításra szóló képesítést. Még ebben az évben vizsgát tett egyházi énekből és egyházi zenéből, megkapta az egyházi ének- és zeneképesítésről szóló bizonyítványt. Okleveles kántor-tanítóként 1924ben bevonult kötelező katonai szolgálatra. 1926-ban fél évig mint kántor-orgonista működött a csapi református egyháznál, a július 26án kiadott szolgálati bizonyítvány
A nagykaposi református népiskola épülete
Én most egy olyan tanítóról szeretnék megemlékezni, akit ugyan személyesen nem ismertem, de nagyon sokat hallottam róla. Meglett felnőttekkel beszélgetvén, gyakorta emlegették: „Ja, engem Pápay tanító úr tanított, és amire ő megtanított, azt még most is tudom!“ És az is igaz, hogy aki Pápay tanító úr keze alól került ki, s az ungvári polgári iskolába jelentkezett, az előtt nyitva volt a polgári iskola kapuja, felvételi vizsgát sem kellett tennie. A tanári kar ismerte a tanító urat, tudta, iskolájából jól felkészített tanulót kapnak. Pápay István volt az utolsó református felekezetbeli iskola igazgató-tanítója Nagykaposon. Sorsában benne az akkori százezrek sorsa, akik hazát váltottak kényszerből, akiket háborúba vittek, fogságba hurcoltak, majd egy új hazába térhettek vissza. Pápay István százhat évvel ezelőtt, 1903. szeptember 26-án Ungmogyorós községben látta meg a napvilágot. Fogékony volt a tudásszerzésre, ezért szülei jó érzékkel, felismerve tehetségét, elküldték fiukat Sárospatakra tanulni. 1923-ban a sárospataki állami
4
copus
szerint: „…mely idő alatt úgy magaviseletével, orgonázási játékával, dalárda-vezetői szaktudásával, műkedvelői előadások rendezésével, sőt szószéki szereplésével a hívek legteljesebb elismerését kiérdemelte.“ Első állomáshelye a szirénfalvai népiskola volt, majd 1928-ban sikeresen megpályázta a nyugdíjazás folytán megüresedett nagykaposi református egyház orgonistakántortanítói állását. A presbitérium a pályázók közül egyhangúlag megválasztotta, így 1928-tól katonai szolgálatra való bevonulásáig, 1944-ig okította a nagykaposi gyermeksegeret. Nem véletlenül használtam a „gyermeksereg“ kifejezést. Egyedüli tanerőként foglalkozott a mintegy nyolcvan-száz főnyi tanulóval az osztatlan elemi iskolában, egyidőben, nyolc évfolyam tananyagára kellett megtanítania a gyerekeket. Szigorú, határozott tanító hírében állt. A szorgalmasakat felkarolta és segítette, a gyengéket bátorította, de nem szerette a hanyagságot. Aki akart, nála biztos tudást szerezhetett. Minden éven elvitte tanulóit a református templom falában elhelyezett
Erdélyi János emléktáblához és Erdélyi János példájával biztatott: aki tanul, olyan „sokra viheti“, mint Erdélyi János, aki ebből a kis városkából indult el, és lett a magyar irodalom jelentős személyisége. Nagykaposon alapított családot, feleségül vette Papp Gizellát, a nyugdíjba vonuló Papp Lajos tanító úr lányát. A házaspár négy gyermeknek adott életet. Felesége segítette munkájában, a lánytanulókat tanította a különböző kézimunkatechnikára. A tanító úr a fiúgyermekeket az egyes szerszámokkal való foglalatoskodásra. Nemzetiségi kérdésben nem volt megalkuvó. Politikai meggyőződése miatt állandó megfigyelés alatt állott. És mire voltak jók a hosszú, békebeli téli esték? A fiatalok a tanító irányításával színdarabokat tanultak be, és színielőadásokat rendeztek. Az egyházi énekkar is az ő munkáját dicsérte. A pedagógusok akkor is jártak továbbképzésre. 1933-ban a turócszentmártoni tűzoltótanfolyamon tűzoltó-tiszti képesítést szerzett. Így lett Nagykaposon tűzoltóparancsnok, vállalva az ezzel járó feladatokat. 1941-ben pedig részt vett Szegeden, a felvidéki és kárpátaljai területeken működő tanítók részére szervezett továbbképző tanfolyamon. 1944 szeptemberében bevonultatták katonának. A fegyverletétel 1945 májusában Morvaországban érte, innen indult hazafelé. Nagyszombatban fogságba került, sok magyarral egyetemben a leigázott ország katonájából hadifogollyá lett. És a győzők a legyőzötteket megbüntették. A nagyszombati hadifogolytábor feloszlatását követően a pozsonyi táborba szállították a foglyokat, majd innen Foksanin át több tábor érintésével a lettországi Windauba. Hadifogságának utolsó hónapjait Jelgaván és Rigában élte meg. Az embertelen táborélet viszontagságaiban sok száz magyarral osztozott. Miután a magyar hadifoglyokat hazaengedték, sokan közülük hitetlenkedve vették tudomásul, hogy a régi haza nincs többé. Közép-Európa
Pápay István, az utolsó nagykaposi református néptanító
térképét átrajzolták. Nagykapos ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, sőt magyar megnevezését is eltörölték. A fogságból való szabadulása után úgy döntött, inkább magyarországi rokonokhoz megy Tarcalra. Családja, felesége és gyermekei Nagykaposon vészelték át a háborút és maradtak itt 1948-ig. Kényszerszülte döntés volt, amikor önként elhagyták szülőföldjüket és áttelepültek Magyarországra. A nagykaposi református egyház presbitériuma által 1946. december 24-én kiadott bizonyítványban a következőképpen fogalmaztak a tanító urat illetően: „…egyházunk minden dolgában teljes lélekkel eljárt és munkálkodott. Bizonyítjuk azt is, hogy sem egyházunkat, sem pedig a maga személyét a változó politikai életbe és irányokba be nem keverte […], a háború alatt népellenes dolgokat nem cselekedett, sőt mindenkor közösségünknek odaadó és szolgálatkész munkása volt. Ezzel egyházunk jóakaratát és dicséretét minden tekintetben kiérdemelte…” Talán, ez a bizonyítvány is segítségére volt abban, hogy Tarcalon új életet kezdhettek. A tarcali általános iskola igazgatóhelyetteseként vonult nyugdíjba. Szülőföldjétől távol alussza örök álmát a tarcali sírkertben. Gárdonyi Gézától származik az idézet. „A tanító olyan lámpás, mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát.“ És valóban, a jó tanító azon munkálkodik, hogy a sors által gondjaira bízott közösségnak lámpása legyen, mert „lámpásnak lenni“ küldetést jelent nemcsak emberi, de nemzeti értelemben is. Demjénné Kovács Erna
Sikeres munka után megérdemelt jutalom! A Nagykapos-i Református Egyházközösség és a Patrónus polgári társulás által támogatott 12*(csillag) fiatalokból álló nagykaposi csoport múlt évi sikeresen befejezett pályázatukért meghívást kapott a Kambek 2009 elnevezésű országos találkozóra, melyet a Iuventa Kassán, a hotel Centrumban szervezett meg április 29. és május 3. között. A Kambek egy értékelő találkozó, ahová a múlt éven támogatott projekteket hívják meg. A Kambek 2009-en egész Szlovákiából 50 aktív fiatal vett részt. De mi célból is jöttek össze erre a pár napra? Azért, hogy bemutassák egymásnak a programjukat, munkájukat, elmondjak egymásnak min mentek keresztül a pályázat megvalósítása alatt, tapasztalatot cserél-
jenek, valamint még több információt gyűjtsenek a Lendületben az ifjúság programról. A találkozó két részre bomlott. Az első felében mindenki prezentálta, bemutatta a projektjét, valamint bekapcsolódtunk a Lendületben az ifjúság program kampányába Kassa városában. A második felében különböző témájú workshopok (műhelymunkák) voltak, amelyek által még többet tudtunk meg a Lendületben az ifjúság programról. A találkozó végén kaptunk egy oklevelet, és nagyon örülünk, hogy részt vehettünk a Kambek 2009-en. A pályázat, mellyel a 12* a meghívót eme nagyszabású rendezvényre megkapta, helyi kezdeményezés volt, amelyben a nagykaposi és környéken elő fiatalok vehettek reszt. A pályázatot a Lendületben az ifjúság program (Mládež v akcii)
támogatta. A pályázat maga egy helyi kezdeményezés volt, amelyben a nagykaposi és környéken elő fiatalok vehettek reszt. Elsődleges célunk a magyar fiatalokat a környéken összekovácsolni és bekapcsolni a kulturális életbe, valamint létrehozni Nagykaposon egy ifjúsági centrumot a fiatalok számara. Két részből állt a projekt, az első egy 5 rendezvényből álló rendezvénysorozat volt. Az első rendezvény egy bicikli túra volt, amit háromszor indítottunk három különböző útvonalon. A biciklitúrákkal népszerűsítettük a programunkat, amibe sikeresen bevontunk több helyi fiatal sportolni vágyót is. Túránkkal bejártuk az Ung-vidéki es Bodrogközi falvak nagy részét. A következő rendezvény egy EU-kispályás focitorna volt. Az EU-focitornán helyi falvak lelkes futballistái vettek részt, ahol a focin kívül egy kvíz is lezajlott, amin értékes díjakat nyertek. A rendezvényen 150 fő jelent meg nagy örömünkre. A harmadik programon megkíséreltünk 24 órán át egyfolytában focizni az Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tornatermében. Ezt még sikerült túl is szárnyalnunk néhány perccel és a rendezvényen megközelítőleg 200 ember szórakozott jól. Ezután következett egy túrával egybekötött kincskereső játék a Da Vinci. A feladat az volt, hogy különböző feladatok megoldásával eljussanak a csapatok a célállomásra. Majd legutoljára hagytuk az emberke ne
haragudj játékot. A közismert társasjátékot nagyban próbálhatták ki az érdeklődő fiúk és lányok. Második része a projektünknek egy ifjúsági központ kialakítása volt. Ez a helység a Református templom mellett épülő közösségi házban kapott helyet és minden fiatal számára nyitva áll. (Kis Kendi Dániel, 12*)
Testvérvárosok játszottak barátságos mérkőzést Évek óta rendszeresen megmérkőzik a két testvérváros Nagkapos és Vásárosnamény. Az öregfiúk labdarugó csapatai játszanak barátságos mérkőzést. Ha a gyorsaság már nem az igazi a felszedett kilók, no meg a kor miatt is, de a technikai tudás és a gólszerzés öröme még a régi. Képünk az itthoni találkozóról készült május 23-án. A sokgólos mérkőzésen most a vendégek sikere született.
copus
5
Róth Márta:
Pedagógusnapi köszöntő
Tanítóink köszöntése
Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a sûrû ködben. Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott! Kezedbe teszem a szõtt takarót, takard be az árván fázót! Kezedbe teszem a fénylõ kulcsot, hogy meleg legyen, és várjon az otthon. Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tőketerebesi Területi Választmánya, 2009. március 25-én a Nagykaposi Városházán, tanítónapot tartott az Ung-vidéki régió óvodáinak és iskoláinak a pedagógusai részére. A megnyitó után PaedDr. Szuperák Mária, a SZMPSZ TV elnöke köszöntötte a jubiláns pedagógusokat, majd Mgr. Petrikán Péter a város polgármestere mondott ünnepi beszédet.
Az ünnepségen részt vett Doc. Ing. Albert Sándor, PhD., Nagykapos díszpolgára, a Selye János Egyetem mellett működő Felnőttképző Központ igazgatója, valamint Pásztor István parlamenti képviselő, aki köszöntőjében méltatta pedagógusainkat. A programot PaedDr. Zvolenszky Gabriella vezetésével, a Királyhelmeci Nosztalgia csoport felejthetetlen műsora zárta. B.E.
Bemutatjuk Albert Sándort, az Európa Parlament képviselőjelöltjét Folytatás a címoldalról: Nevéhez fűződik a Kassai Ipariskola keretein belül létrehozott műszaki főiskola és a Kassai Műszaki Egyetemen megalapított Mérnöktanárképző Tanszék. A Selye Egyetem tervezetének egyik kidolgozója, parlamenti beterjesztője, miniszteri biztosa, majd első rektora. Szakmai tevékenységének elismeréseként két doktori iskola szakmai bizottságának tagja, az euromérnöki oklevelet adományozó FEANI szlovákiai bizottságának tagja, az európai mérnök-tanári oklevelet adományozó IGIP szlovákiai bizottságának tagja, a Budapest Fórum Európai Regionális Tanulmányok hálózatának tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Pedagógiai és tudományos tevékenységéért több kitüntetést kapott: 2002ben a Szlovák Kormány Ezüstplakettjével tüntették ki és ugyanebben az évben megkapta a Magyar Oktatási Minisztérium által adományozott Apáczai Csere János díjat is. 2006-ban a Magyar Professzorok Vi-
2
copus
lágtanácsa Pro Universitate et Stientia, majd 2007-ben Fehér Dániel emlékéremmel tüntette ki nemzetközileg ismert kutatómunkájáért. 2008 szeptemberében a Nyugat-Magyarországi Egyetem díszdoktorává avatták. Európa Szlovákia számára nagyon
fontos, főleg most, a válság idején. Ezért ott kell lennünk az Európa Parlamentben, ahol rólunk is döntenek, és az is fontos, hogy olyan emberek képviseljék a szlovákiai magyarságot, akik megfelelő tudással, tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkeznek.
Šponták György élete és munkássága Šponták György 1921-ben született Kárpátalján, Szerednyén, a mai Ukrajna területén. Élete második évétől már Nagykapos lakosa családjával együtt. Az ezermester édesapjától sok mindent ellesett. Alkotói munkásságát fiatalon kezdte. Igaz, a második világháború sokat elvett tőle, főleg iskolai tanulmányait zavarta meg. Első lépésként olyan dróthálófonó gépet konstruált, ami teljesítményével minden eddigi ügyeskedését felülmúlt. Később ez a kerítés-dróthálófonó gép átkerült Eperjesre, ahol további munkát biztosított az ún. Kovostroj nevű üzem (1948). A nagykaposi UNZ alapító tagja. Sikerült a Poliklinika építését kiharcolni. Itt mentőkocsi vezetőként dolgozott, ahol ismét bizonyított. A nagykaposi poliklinika udvarán megtervezte az első autómosót, amely a mai napig működik. Megoldotta a nagykaposi mozi ventilátoros fűtését és kivitelezését is. Később ez az aggregátor átkerült a nagykaposi TSZ-be (1946). A nagykaposi építkezési faraktárnak megtervezte és kivitelezte a deszka lerakását gyorsító görgős berendezést, mely Kelet-Szlovákia számos deszkagyárában még ma is jó szolgálatot tesz (1950-es évek).
Tiszt elt Šponták Györ gy Úr! Hölgy eim! Ur aim! isztelt György Hölgyeim! Uraim! Itt és most azt a megtisztelő, de egyben nagyon nehéz feladatot kellene teljesítenem, hogy röviden bemutassam Sponták Györgyöt. Tudom, hogy sokan azt gondolják most, hogy Sponták Györgyöt nem kell nekünk Nagykoposon élőknek bemutatni, hisz mindnyájan éveken keresztül ismerjük őt. Igen, ismerjük és becsüljük szerénységét, emberségét, de szenteljünk egy kis időt most arra, hogy méltassuk életét és munkásságát. 1921. március 20–án született Kárpátalján, Ungvár és Munkács között egy kisfaluban, Szerednyén, a mai Ukrajna területén. Gazdálkodó családból származik. Másfél éves korában családjával együtt Nagykaposra költöztek. Az általános iskolát Nagykaposon a polgárit Ungváron végezte. Később magántanulóként Ungváron elvégezte a gépészeti középiskolát és a kereskedelmit. Már tanulmányai alatt kitűnt szorgalmával, tehetségével, leleményes alkotó munkájával. Élete nem volt mindig egyszerű. A második világháború alatt sokszor kellett küzdenie igazságtalansággal, ami befolyásolta továbbtanulását is. Feltaláló munkásságának nagyobb részét a mezőgazdaság fejlesztésére szolgáló és a mezőgazdasági munkák hatékonyságát gyorsító gépek alkotják. Tevékenységeiért számos elismerésben volt része különböző gépészeti szaklapokban, valamint nemzetközi fórumokon is. Említeni szeretném többek között a - az istállótrágya-szóró pótkocsit – mely UV 2 néven ismert, és melyből körülbelül tízezer darabot gyártottak le. 1967-ben Budapesten a Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert. Megfelelő adapterek felszerelésével tíz különféle művelethez lehet felhasználni. - a vetőmagcsávázó gépet – mely találmánynak van minősítve. - a brojler csirke nevelés gépezetét - melyért az 1970-es években kitüntetést kapott - a továbbiakban megalkotta a víztárolót majd a borjúitatót melynek segítségével nagy fejlődésnek indult a borjúhizlalda - ezt követően egy komplett diagnosztizáló intézetet épített a nagykaposi szövetkezetben. -
Elismerést érdemel a további újításaiért, mint például: aszfaltszóró komposztkeverő olajjal való gazdálkodó, tároló és adagoló dupla ciszterna folyékony anyagra kenderszállító műtrágya szóró
A nagykaposi Nemzet Egészségügyi Intézmény alapító tagjaként harcolt a rendelőintézet felépítéséért, melynek udvarára
később megtervezte az autómosót, melyet mai napig is használnak. Számtalan találmánya és újítási javaslatai közül említhető a dróthálófonó gép, mely 1948-ban a KOVOSTROJ üzemben lett elhelyezve. Megtervezte és megvalósította a a régi mozi épületének a Ventilátoros fűtését. Az ötvenes években a helyi építési faraktár számára megtervezte és megszerkesztette a deszka lerakását gyorsító görgős berendezést, mely nagy segítséget nyújt mai napig is a kelet szlovákiai fafeldolgozó üzemekben. A 80-as évek elején a kassai Természettudományi Egyetem kérésére megtervezte a kamilla termesztés technológiáját – a kamilla kombájnt, melyért 2008-ban négy feltaláló társával együtt a XX. század legérdemesebb technikusa elismeréssel illették. Miután 1989-ben nyugdíjba vonult, az Ápisz igazgatója felkérte a dióbéltisztító és osztályozó gép megtervezésére. Ez a gép a mai napig is sikeresen működik. Eközben felmerült az igény a szárító gépre is, ő ezt is megvalósította. Az ilyen típusú enviromentális szárítógép az egyetlen a világon. Nyugdíjas évei ellenére még a mai napig is aktívan tevékenykedik a virágkoszorú díszítésére termelő gép tervezésén és kivitelezésén. Fiatalon Nagykapos sportéletébe is aktívan bekapcsolódott, mint a városi futballcsapat aktív tagja. Sikeres munkáját figyelemmel kísérte bátorító hű támasza, felesége „Mandi“ nyugalmazott tanítónő, aki szintén aktívan működött Nagykapos kulturális életének fejlesztésében. Mindkét lánya távol tőle, külföldön él. Mint nagyapa három fiú unokának örvendhet. Nagykapos díszpolgára oklevéllel tiszteletünket, megbecsülésünket fejezzük ki értékes munkája, felelősségteljes emberi példamutatása előtt, és a továbbiakban kívánunk nagyon jó egészséget valamint további sikeres alkotó tevékenységet.
copus
3
Pedagógusnapi gondolatok Az utolsó református egyházi tanító Nagykaposon – Pápay István Mindenki volt egyszer gyermek, és midenki járt egyszer iskolába. Vannak, akik szívesen emlékeznek az iskolapadban eltöltött évekre, vannak, akik kevésbé. De tavaszszal, pedagópusnap táján minden egykori kisdiák, ma már érett felnőttként nosztalgiával gondol vissza iskolájára. Lehet, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha… Ha újra iskolás lehetne, mit és hogyan tenne? És eszébe jutnak tanítói; a szigorú, a kedves, a komoly, és még ki tudja, milyen.
tanítóképző-intézetben szerzett oklevelet, azaz az elemi népiskolai tanításra szóló képesítést. Még ebben az évben vizsgát tett egyházi énekből és egyházi zenéből, megkapta az egyházi ének- és zeneképesítésről szóló bizonyítványt. Okleveles kántor-tanítóként 1924ben bevonult kötelező katonai szolgálatra. 1926-ban fél évig mint kántor-orgonista működött a csapi református egyháznál, a július 26án kiadott szolgálati bizonyítvány
A nagykaposi református népiskola épülete
Én most egy olyan tanítóról szeretnék megemlékezni, akit ugyan személyesen nem ismertem, de nagyon sokat hallottam róla. Meglett felnőttekkel beszélgetvén, gyakorta emlegették: „Ja, engem Pápay tanító úr tanított, és amire ő megtanított, azt még most is tudom!“ És az is igaz, hogy aki Pápay tanító úr keze alól került ki, s az ungvári polgári iskolába jelentkezett, az előtt nyitva volt a polgári iskola kapuja, felvételi vizsgát sem kellett tennie. A tanári kar ismerte a tanító urat, tudta, iskolájából jól felkészített tanulót kapnak. Pápay István volt az utolsó református felekezetbeli iskola igazgató-tanítója Nagykaposon. Sorsában benne az akkori százezrek sorsa, akik hazát váltottak kényszerből, akiket háborúba vittek, fogságba hurcoltak, majd egy új hazába térhettek vissza. Pápay István százhat évvel ezelőtt, 1903. szeptember 26-án Ungmogyorós községben látta meg a napvilágot. Fogékony volt a tudásszerzésre, ezért szülei jó érzékkel, felismerve tehetségét, elküldték fiukat Sárospatakra tanulni. 1923-ban a sárospataki állami
4
copus
szerint: „…mely idő alatt úgy magaviseletével, orgonázási játékával, dalárda-vezetői szaktudásával, műkedvelői előadások rendezésével, sőt szószéki szereplésével a hívek legteljesebb elismerését kiérdemelte.“ Első állomáshelye a szirénfalvai népiskola volt, majd 1928-ban sikeresen megpályázta a nyugdíjazás folytán megüresedett nagykaposi református egyház orgonistakántortanítói állását. A presbitérium a pályázók közül egyhangúlag megválasztotta, így 1928-tól katonai szolgálatra való bevonulásáig, 1944-ig okította a nagykaposi gyermeksegeret. Nem véletlenül használtam a „gyermeksereg“ kifejezést. Egyedüli tanerőként foglalkozott a mintegy nyolcvan-száz főnyi tanulóval az osztatlan elemi iskolában, egyidőben, nyolc évfolyam tananyagára kellett megtanítania a gyerekeket. Szigorú, határozott tanító hírében állt. A szorgalmasakat felkarolta és segítette, a gyengéket bátorította, de nem szerette a hanyagságot. Aki akart, nála biztos tudást szerezhetett. Minden éven elvitte tanulóit a református templom falában elhelyezett
Erdélyi János emléktáblához és Erdélyi János példájával biztatott: aki tanul, olyan „sokra viheti“, mint Erdélyi János, aki ebből a kis városkából indult el, és lett a magyar irodalom jelentős személyisége. Nagykaposon alapított családot, feleségül vette Papp Gizellát, a nyugdíjba vonuló Papp Lajos tanító úr lányát. A házaspár négy gyermeknek adott életet. Felesége segítette munkájában, a lánytanulókat tanította a különböző kézimunkatechnikára. A tanító úr a fiúgyermekeket az egyes szerszámokkal való foglalatoskodásra. Nemzetiségi kérdésben nem volt megalkuvó. Politikai meggyőződése miatt állandó megfigyelés alatt állott. És mire voltak jók a hosszú, békebeli téli esték? A fiatalok a tanító irányításával színdarabokat tanultak be, és színielőadásokat rendeztek. Az egyházi énekkar is az ő munkáját dicsérte. A pedagógusok akkor is jártak továbbképzésre. 1933-ban a turócszentmártoni tűzoltótanfolyamon tűzoltó-tiszti képesítést szerzett. Így lett Nagykaposon tűzoltóparancsnok, vállalva az ezzel járó feladatokat. 1941-ben pedig részt vett Szegeden, a felvidéki és kárpátaljai területeken működő tanítók részére szervezett továbbképző tanfolyamon. 1944 szeptemberében bevonultatták katonának. A fegyverletétel 1945 májusában Morvaországban érte, innen indult hazafelé. Nagyszombatban fogságba került, sok magyarral egyetemben a leigázott ország katonájából hadifogollyá lett. És a győzők a legyőzötteket megbüntették. A nagyszombati hadifogolytábor feloszlatását követően a pozsonyi táborba szállították a foglyokat, majd innen Foksanin át több tábor érintésével a lettországi Windauba. Hadifogságának utolsó hónapjait Jelgaván és Rigában élte meg. Az embertelen táborélet viszontagságaiban sok száz magyarral osztozott. Miután a magyar hadifoglyokat hazaengedték, sokan közülük hitetlenkedve vették tudomásul, hogy a régi haza nincs többé. Közép-Európa
Pápay István, az utolsó nagykaposi református néptanító
térképét átrajzolták. Nagykapos ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, sőt magyar megnevezését is eltörölték. A fogságból való szabadulása után úgy döntött, inkább magyarországi rokonokhoz megy Tarcalra. Családja, felesége és gyermekei Nagykaposon vészelték át a háborút és maradtak itt 1948-ig. Kényszerszülte döntés volt, amikor önként elhagyták szülőföldjüket és áttelepültek Magyarországra. A nagykaposi református egyház presbitériuma által 1946. december 24-én kiadott bizonyítványban a következőképpen fogalmaztak a tanító urat illetően: „…egyházunk minden dolgában teljes lélekkel eljárt és munkálkodott. Bizonyítjuk azt is, hogy sem egyházunkat, sem pedig a maga személyét a változó politikai életbe és irányokba be nem keverte […], a háború alatt népellenes dolgokat nem cselekedett, sőt mindenkor közösségünknek odaadó és szolgálatkész munkása volt. Ezzel egyházunk jóakaratát és dicséretét minden tekintetben kiérdemelte…” Talán, ez a bizonyítvány is segítségére volt abban, hogy Tarcalon új életet kezdhettek. A tarcali általános iskola igazgatóhelyetteseként vonult nyugdíjba. Szülőföldjétől távol alussza örök álmát a tarcali sírkertben. Gárdonyi Gézától származik az idézet. „A tanító olyan lámpás, mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát.“ És valóban, a jó tanító azon munkálkodik, hogy a sors által gondjaira bízott közösségnak lámpása legyen, mert „lámpásnak lenni“ küldetést jelent nemcsak emberi, de nemzeti értelemben is. Demjénné Kovács Erna
Sikeres munka után megérdemelt jutalom! A Nagykapos-i Református Egyházközösség és a Patrónus polgári társulás által támogatott 12*(csillag) fiatalokból álló nagykaposi csoport múlt évi sikeresen befejezett pályázatukért meghívást kapott a Kambek 2009 elnevezésű országos találkozóra, melyet a Iuventa Kassán, a hotel Centrumban szervezett meg április 29. és május 3. között. A Kambek egy értékelő találkozó, ahová a múlt éven támogatott projekteket hívják meg. A Kambek 2009-en egész Szlovákiából 50 aktív fiatal vett részt. De mi célból is jöttek össze erre a pár napra? Azért, hogy bemutassák egymásnak a programjukat, munkájukat, elmondjak egymásnak min mentek keresztül a pályázat megvalósítása alatt, tapasztalatot cserél-
jenek, valamint még több információt gyűjtsenek a Lendületben az ifjúság programról. A találkozó két részre bomlott. Az első felében mindenki prezentálta, bemutatta a projektjét, valamint bekapcsolódtunk a Lendületben az ifjúság program kampányába Kassa városában. A második felében különböző témájú workshopok (műhelymunkák) voltak, amelyek által még többet tudtunk meg a Lendületben az ifjúság programról. A találkozó végén kaptunk egy oklevelet, és nagyon örülünk, hogy részt vehettünk a Kambek 2009-en. A pályázat, mellyel a 12* a meghívót eme nagyszabású rendezvényre megkapta, helyi kezdeményezés volt, amelyben a nagykaposi és környéken elő fiatalok vehettek reszt. A pályázatot a Lendületben az ifjúság program (Mládež v akcii)
támogatta. A pályázat maga egy helyi kezdeményezés volt, amelyben a nagykaposi és környéken elő fiatalok vehettek reszt. Elsődleges célunk a magyar fiatalokat a környéken összekovácsolni és bekapcsolni a kulturális életbe, valamint létrehozni Nagykaposon egy ifjúsági centrumot a fiatalok számara. Két részből állt a projekt, az első egy 5 rendezvényből álló rendezvénysorozat volt. Az első rendezvény egy bicikli túra volt, amit háromszor indítottunk három különböző útvonalon. A biciklitúrákkal népszerűsítettük a programunkat, amibe sikeresen bevontunk több helyi fiatal sportolni vágyót is. Túránkkal bejártuk az Ung-vidéki es Bodrogközi falvak nagy részét. A következő rendezvény egy EU-kispályás focitorna volt. Az EU-focitornán helyi falvak lelkes futballistái vettek részt, ahol a focin kívül egy kvíz is lezajlott, amin értékes díjakat nyertek. A rendezvényen 150 fő jelent meg nagy örömünkre. A harmadik programon megkíséreltünk 24 órán át egyfolytában focizni az Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tornatermében. Ezt még sikerült túl is szárnyalnunk néhány perccel és a rendezvényen megközelítőleg 200 ember szórakozott jól. Ezután következett egy túrával egybekötött kincskereső játék a Da Vinci. A feladat az volt, hogy különböző feladatok megoldásával eljussanak a csapatok a célállomásra. Majd legutoljára hagytuk az emberke ne
haragudj játékot. A közismert társasjátékot nagyban próbálhatták ki az érdeklődő fiúk és lányok. Második része a projektünknek egy ifjúsági központ kialakítása volt. Ez a helység a Református templom mellett épülő közösségi házban kapott helyet és minden fiatal számára nyitva áll. (Kis Kendi Dániel, 12*)
Testvérvárosok játszottak barátságos mérkőzést Évek óta rendszeresen megmérkőzik a két testvérváros Nagkapos és Vásárosnamény. Az öregfiúk labdarugó csapatai játszanak barátságos mérkőzést. Ha a gyorsaság már nem az igazi a felszedett kilók, no meg a kor miatt is, de a technikai tudás és a gólszerzés öröme még a régi. Képünk az itthoni találkozóról készült május 23-án. A sokgólos mérkőzésen most a vendégek sikere született.
copus
5
harmonogram - családi házak
harmonogram pre rodinné domy
Šokujúce?
Megdöbbentő ugye?
Takto vyzerá naše mesto na pondelok ráno! Vždy!
Ez városunk megszokott látképe hétfőn reggel!
i n g y e n e s h a v i l a p
január-február
COPUS
n a g y k a p o s i h í r n ö k
Kovách Antal
A CSÜGGEDŐKHÖZ
Ebben az áldott, szent hazában Ezer éve ropjuk a táncot. Sírva vigadva szenvedéllyel Csörgetjük és tépjük a láncot.
És amikor rossz lóra tettünk, És amikor nagyot hibáztunk, Fogcsikorgatva, bús haraggal Semmit, de semmit meg nem bántunk.
Kemény, lázadó, betyár fajta. Önmagát emésztő bolondok. Mindig az igazságra vágytunk, Mindig a hamisságot kaptuk!
Minket nem védett soha senki! Minket – ha legyűrtek – felálltunk, S a túlerővel szembeszállva: „Eb ura fakó!” – odavágtunk.
Lehet, hogy sohasem szeretett, Lehet, azért vert oly keményen, De a szikrázó csillagok közt, Titokban, büszke ránk az Isten!
DÍSZVENDÉG – FŐSZÓNOK: POPÉLY GYULA – történész, a Magyarok Világszövetéségének felvidéki alelnöke FELLÉPŐK: Magyarországi iskola diákjai, az ERDÉLYI JÁNOS ALAPISKOLA diákjai, ERDÉLYI JÁNOS VEGYESKAR, FABOTTO CITERAZENEKAR SZERVEZŐ: CSEMADOK NAGYKAPOSI ALAPSZERVEZETE IDŐPONT, HELYSZÍN: 2009. március 15 (VASÁRNAP) 15.30, NAGYKAPOSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT
