CIVIL SZERVEZETEK HELYZETE BÉKÉS MEGYÉBEN Beke Szilvia1 A harmadik szektor gyors ütemű fejlődése úgy gondolom, hogy indokolja azt, hogy mi is egy kicsit nagyobb figyelmet szenteljünk neki, illetve áttekintsük azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a szervezetek kínálnak. A non-profit szektor kialakulása és fejlődése Magyarországon A történeti áttekintés előtt mindenképpen fontosnak tartom tisztázni a non-profit szektor fogalmát. Hiszen ha a jogi értelmezést vesszük alapul, akkor a Polgári Törvénykönyv értelmében ide tartoznak az: Alapítványok Közalapítványok Közhasznú társaságok Köztestületek Önkéntes kölcsönös biztosító társaságok Egyházak Az egyesülési törPártok vény Szakmai, munkáltatói érdekképviseleti szervezetek hatálya alá tartozó Szakszervezetek szervezetek Ezzel ellentétben, ha a szakmai, tudományos definíciót nézzük, akkor azt látjuk, hogy ez a szempontrendszer kizárja a politikai pártokat (mivel ezek a közhatalom megszerzésére törekszenek) az önkéntes kölcsönös biztosító társaságokat (nem érvényesül a profit felosztás tilalma), valamint az egyházakat (mivel a világi szervezetektől teljesen eltér a működési kerete). Tanulmányomban a szakmai definíciót követem, vagyis csak azokat tekintem a harmadik szektorhoz tartozó szervezetnek, melynél érvényesülnek az alábbi jellemzők: Nem kapcsolódik közvetlen a kormányzati szervekhez Nem profit orientált Önkéntesség és önigazgatás jellemzi Bizonyos szinten érvényesül az intézményesülés. Mindezen elvek már a római jogban megjelentek, azonban ha a civilszervezetek magyarországi történetét vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy a II. világháborút követően a civil kezdeményezések teljesen elhaltak egészen az 1980-as évek első feléig ( 1983-ban került vissza az alapítvány fogalma a Polgári Törvénykönyvbe.) Az igazi áttörést viszont a rendszerváltás jelentette, amikor is az 1989. évi II. törvény garantálta az egyesülési szabadságot. A fejlődés folyamatát ezt követően két részre oszthatjuk. Az első az 1993-1997-ig tartó ciklus, míg a második az 1997 utáni időszak. 1993-tól a szervezetek számának egyenletes emelkedése volt megfigyelhető egészen 1997-ig, ezt úgynevezett „mennyiségi szakasznak” is nevezhetjük. 1997-től a szervezetek száma stagnált, majd 2000-ben ez a szám elkezdet csökkeni. Ez részben magyarázható volt a szektor résztvevőinél jelentkező finanszírozási problémákkal, részben pedig az egyedül maradás érzésével párosuló elkeseredettséggel. (Ez a tény jól megmutatkozik még a mai napig is, annak ellenére, hogy több helyen működnek civil házak, civil szövetségek a szervezetek 1
PTE Földrajzi Intézet Phd hallgatója, munkahely: BMKT Pándy Kálmán Kórháza, egészségnevelő. Gyula 5700, Semmelweis u. 1, e-mail:
[email protected]
1
még mindig az összefogást hiányolják.) A mennyiségi növekedésnek köszönhetően 2000-re a civil szervezetek száma már majdnem elérte az 50000-t. 1997-től már úgynevezett „minőségi szakaszról” beszélhetünk. Megindult az átalakulás a tevékenységköröket illetően, mivel a nyugat-európai tendenciákhoz képest hazánkban háttérbe szorultak a szolgáltató tevékenységek és nagy mértékben domináltak a sport-, rekreációs tevékenységet végző, valamint kulturális szervezetek. A később tárgyalásra kerülő helyzetképből jól látható majd, hogy ez az átalakulás még nem mindenhol zajlott le. Az 1996. évi CXXVI. törvénynek köszönhetően a non-profit szervezetek újabb bevételi forráshoz jutottak a személyi jövedelemadóból felajánlható 1%-nak köszönhetően. Ezen túl az állami forrásból és az alaptevékenységből származó bevételek aránya is megváltozott. A civil szervezetek négy fő bevételi forrásai közül az alaptevékenységből származó bevétel aránya emelkedő tendenciát mutat, melyet az alábbi grafikon is jól szemléltet 1. ábra A non-profit szektor bevételeinek megoszlása források szerint, 1993–2000
2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 0%
25%
50%
75%
100%
állami támogatás alaptevékenység bevétele gazdálkodási tevékenység bevétele magántámogatás egyéb Forrás: Módszer és gyakorlat. A nonprofit statisztika 10 éve.1992–2002. KSH, Budapest, 2003.
Bár a jogi szabályozás már szinte minden területet lefed, még mindig nem alkotnak egységet, hanem csak rész elemeket szabályoznak (pl.: adózás, közhasznúság, stb.). Ugyanakkor az is gondot jelent, hogy a kormányzati szervek (pl.: önkormányzat) és a civil szféra közötti kommunikáció még mindig akadozik. A rendszerváltás óta törekszenek arra a non-profit szervezetek, hogy döntéshozatal előtt az ő véleményüket is kikérjék, erre talán a most megvalósuló Nemzeti Civil Alapprogram fog megfelelő keretet adni. 2002 májusában fogadták el a „Cselekedni most és mindenkiért” elnevezésű kormányprogramot, melynek II. fejezete foglalkozott a civil társadalommal. A fejezet címe is jól tükrözte annak törekvését „Az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam”. Ebben a programban az állam, mint a jogi feltétel rendszert megteremtő és anyagi forrásokat biztosító fél szerepelt. Mindez már lényegében a Nemzeti Civil Alapprogram előkészítését 2
jelentette, melyben immáron nem csak a kormányzat képviselői vettek részt, hanem a civil munkacsoportok is. 2002. július 11-én a Miniszterelnöki Hivatal bevonásával került megrendezésre az úgynevezett Civil Fórum, mely lehetőséget adott a problémák felvetésére és a megfelelő stratégiai tervek kialakítására. Ennek jelentőségét azért is fontosnak tartom kiemelni, mert ezen a fórumon és számos más hasonló rendezvényen, nem csak a szakmai problémák kerültek előtérbe, hanem a területi problémák is. 2003. június 23-án fogadta le a Parlament a Nemzeti civil Alapprogramot. A program kettős célzatú részben biztosítja a fel nem ajánlott 1%-k visszaforgatását a civil társadalom felé, másrészt a Civil Tanács és Kollégiumok létrehozásával biztosítja a harmadik szektor részvételét a döntések előkészítésében. A Civil Tanács és Kollégiumok tagjainak egy részét regionálisan a civil szervezetek képviselői választották, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a képviselők legyenek tisztában az adott régió problémáival és az ott működő non-profit szervezetek mindennapi gondjaival. A régiónként résztvevő képviselők arányát a következő diagramm ábrázolja. 2.ábra A civil szervezetek képviselőinek száma az NCA keretén belül 300
250
200
150
100
175
183
207
269
231
208
251
50
0
Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl
Dél-Dunántúl
KözépMagyarország
ÉszakMagyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld
További célként jelent meg a kormányprogramban „az önkéntes munka nagyobb társadalmi megbecsülését, az önkéntes munkát ösztönző törvényi rendelkezések meghozatala”. A törvényjavaslat várhatóan 2004. őszén kerül majd az Országgyűlés elé.
3
A harmadik szektor szereplői Békés megyében Békés megye területén 2335 társadalmi szervezet található. Ha a fenti számot tovább bontjuk, akkor elmondható, hogy mintegy 778 szervezet dolgozik alapítványi keretek között, illetve 1557 szervezet választotta az egyesületi formát. Mint már a fentiekben említettem a tevékenységi körök tekintetében nyugat-európai tendenciák még nem érvényesülnek hazánkban, ami természetesen megyénkre is igaz. Az alábbi két diagramm a tevékenységi körök megyén belüli százalékos megoszlását mutatja. 3. ábra Társadalmi szervezetek tevékenységi kör szerinti százalékos megosztása 0,25
Telepulés fejlesztés
6,93
Szociális tevékenység
12,71
Gazdasági érdekképviselet 1,15
Szabadidős tevékenység
43,67
Sport tevékenység Politikai tevékenység
5,13 0,19
Polgárvédelem, tűzoltó Oktatási tevékenység
0,19
Városvédő
0,06
Nemzetközi tevékenység
0,06 0,51
Kutatás
4,81
Környezetvédelmi tevékenység Jogvédő szervezetek
0,44 6,61
Egyéb (pl. Polgárör) Kulturális tevékenység
14,77 2,44
Egészségügyi tevékenység 0,00
5,00
10,00
15,00
20,00
25,00
30,00
35,00
40,00
45,00
50,00
4.ábra Alapítványok tevékenységi kör szerinti százalékos megoszlása Foglalkoztatási csoportok
0,77
Település fejlesztés 0,12 Szociális tevékenység
16,19
Sport és szabadidős tevékenység Politikai tevékenység
8,48 0,25
Polgárvédelem, tűzoltó Oktatási tevékenység Kutatás Környezetvédelmi tevékenység Egyéb (pl. állatotthonok )
1,28 3,34 2,95 4,24 5,91
Kulturális tevékenység Egészségügyi tevékenység 0,00
47,81 8,61 10,00
20,00
30,00
40,00
50,00
60,00
A diagrammokból jól látható, hogy elsősorban a sport és kulturális tevékenység dominál mind a két szervezeti forma esetén, s a szolgáltatói működés, mint az egészségügyi, szociális és oktatási tevékenység szinte teljesen háttérbe szorul. Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a legtöbb esetben ezeken a területeken jelentős hiányok tapasztalhatók.
4
Ha nem működési kör, hanem területi elhelyezkedést vizsgálunk, akkor két fontos megállapításra jutunk, az egyik, hogy a non-profit szervezetek 1000 főre jutó aránya a megyeszékhelyen, illetve a mellette elhelyezkedő a megye szempontjából domináns városban a legjobb. 5. ábra 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma
0
-
2
6,1 -
8
2,1 -
4
8,1 -
10
4,1 -
6
10,1
-
<
A másik szembetűnő jelenség, hogy a határmenti kistelepüléseken, ahol többségében A szerző által szerk. térkép román kisebbség lakik, és a kulturális hagyományok megőrzése is kiemelt fontosságú, sokkal erősebb a civil összefogás, mint a nyugati területén. Munkám során sokszor tapasztalom, hogy ha egy-egy beteg erről a területről kerül be, akkor az ellátása során is figyelembe kell venni, hogy életvitele, szokásai nagy mértékben eltér „a mieinktől”. Ez főként akkor kell
5
különösen figyelembe venni mikor krónikus betegség miatt alapvető változásokat szükséges, bevezetni. A szervezeti formát tekintve hasonló képet kapunk, melyet az alábbi két térkép szemléltet. 6. ábra 1000 lakosra jutó társadalmi szervezetek száma
0
-
2
2,1
-
4
4,1
-
6
6,1
-
8
8,1
-
10
10,1 -
<
A szerző által szerk. térkép
6
7. ábra 1000 lakosra jutó alapítványok száma
0 0,1
-
2,0
2,1
-
4,0
4,1
-
6,0
6,1
-
8,0 A szerző által szerk. térkép
7
A két térkép jól tükrözi, hogy az alapítványok tekintetében a megye lakossági hozzáférése sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az egyesületek esetében, ennél már sokkal nagyobb szóródás figyelhető meg. Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy mindezt miért fontos vizsgálni. Kutatások bizonyították, hogy a civil kezdeményezés mindig abban az esetben élénkül, amikor valamilyen társadalmi szükséglet nem megfelelő mértékben elégül ki. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a már említett szám és az, hogy képviseleti formában is próbálnak teret nyerni maguknak a non-profit szféra képviselői, azt jelzi, hogy ez a szektor is egyre több feladatott tud felvállalni, s ha az, kormányzati szinten, vagy önkormányzati szinten nem tud megfelelően megvalósulni, akkor hagyni kell, érvényesülni őket. A kissebségi kérdés, a „szociális háló” hiánya mind min olyan területeket jelent, mely esetén, ha a kormányzati, akár helyi, akár országos szinten jobb lenne az együttműködés, akkor talán az érintet területeken is ritkábban, jelentkeznének társadalmi elégedetlenségek. Kutatásaimat egy szűkebb rétegre terjesztettem ki, mely az egészségügyhöz kapcsolódó civil szervezeteket érintette, melyből megyénken belül 105 található, a szervezetek képviselői között kérdőíves módszerrel próbáltam olyan kérdésekre választ kapni, hogy mennyire érzik úgy, hogy az egészségügyi intézmények, kormányzati szervek partnernek tekintik őket, illetve, hogy miben tudnánk egymásnak segíteni a hatékonyabb működés reményében. Sajnos a végleges eredményekről még nem tudok beszámolni, de úgy gondolom, hogy az eddig visszaérkezett kérdőívek mind-mind azt jelzik, hogy egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, némi anyagi ráfordítással a mindennapokban jelentkező égető gondok is visszakerülhetnének az átlagos problémák kategóriájába. Azt, hogy mindezen mit értek engedjék meg, hogy a saját szakterületemről hozott példával mutassam be. Az egészségügyön belül mindig sarkalatos kérdés volt a rehabilitáció. Hiszen a gyógyítás egyik célja, hogy az egyént, mint a társadalom értékes tagja távozzon az egészségügyi ellátás kerekei közül. Sajnálatos módon azonban ez nagyon sok esetben nem valósul meg. A beteg távozik a kórházból, jelentkezik a házi orvosánál és utána számos apró, de annál fontosabb kérdésekkel magára marad. Nem tudj kihez, hova fordulhat ezekkel a problémákkal, a rendelési idő ahhoz túlságosan behatárolt, hogy mondjuk egy cukorbetegséget töviről-hegyire végig, tárgyaljanak. Ezzel szemben egy betegek által alakított civil kezdeményezés, amelynek munkájában részt vesz a szakorvos, mentálhigiénikus, diabetes nurese, stb., már alkalmas arra, hogy közvetlen hangulatban egymást segítve megbeszéljék a problémákat, vagy például több helyen működik ilyen keretek között az otthonápolási szolgálat, ami a betegellátás egy igen jelentős szeletét képezi. Minden területről lehetne hasonló példákat hozni, a lényeg az, hogy ha már ilyen nagy számban vannak civil kezdeményezések egy-egy megyén belül, és a mindennapokban annyi társadalmi hiánnyal szembesülünk, akkor ne hagyjuk veszni a harmadik szektort. Végezetül egy idézettel szeretném zárni ezt a tanulmányt, ami a kutatások és a kérdőívek olvasása közben fogalmazódott meg. „A tenger egy cseppje önmagában semmit sem ér, de a cseppek együtt életet adnak.” IRODALOM Ácsné Molnár J. (1998): Társadalmi szervezet, (Köz)Alapítvány, Közhasznú társaság Noviring Kft., Budapest Baranyi É. – Csegényi P. (2001) : Mit érdemes tudni a kormányzati és önkormányzati, tisztviselőknek köztisztségviselőknek a nonprofit szektorról ? www.nonprofitkutatas.hu/ 53p. Bódi Gy. – Jung A. – Lakrovits E. (2003) : Civil partnerség -KJK KERSZÖV Jogi és ÜzletiKiadó Kft. Budapest. pp.5-48 Bódi Gy. (2002): Tanulmány a gyakorlat és kutatás programhoz - www.nonprofitkutatás.hu 12 p. 8
Harsányi L. (2001): A nonprofit szektor szabályzásának vitás kérdései www.nonprofitkutatás.hu 46 p. Somogyvári Zs (2002) : Hiányzó egészségügyi szolgáltatások pótlása nonprofit Szervezetekkel - www.nonprofitkutatás.hu 15 p.
9
