CHICAGOLAND VÁMPÍRJAI 5

Chloe Neil CHICAGOLAND VÁMPÍRJAI 5 DRINK DEEP

Fordította: Khasa

GRAVITÁCIÓS KIHÍVÁS November vége Chicago,Illinois

A szél hűvös volt,a hideg őszi éjszakán. A növekvő hold lustán lógott az égen,olyan alacsonyan,hogy megérinthettem volna. Vagy talán csak úgy tűnt,mivel a chicagói Harold Washington Könyvtár tetejét koronázó keskeny fémrácson ültem. A könyvtárt díszítő jellegzetes alumínium bagoly-az egyik legjobb építészeti elem a városban,vagy a legrosszabb ,attól függően honnan nézzük-bámult le rám vádlón a birtokháborításom miatt. Ez volt az egyike azon kevés alkalmaknak mikor a Hyde Parkon kívülre merészkedtem az elmúlt 2 hónapban,leszámítva Chicago étkezdéinek,illetve a legjobb barátom Mallory -nak a felkeresését. Ahogy az épület széléről körbenéztem,kezdtem komolyan megbánni a döntésemet. A könyvtár nem volt éppen egy felhőkarcoló,de a zuhanás minden bizonnyal megölne egy embert. A szívem a torkomban dobogott,és a testemben minden izmában éreztem a késztetést,hogy térdre ereszkedjek,megfogjam a szélén a rácsot és soha ne engedjem el. - Ez nem olyan rossz mint amilyennek látszik Merit Felpillantottam a vámpírra aki tőlem jobbra állt. Jonah volt az aki meggyőzött,hogy jöjjek ide,kuncogott,és leporolta aranybarna haját és tökéletes finoman kidolgozott arcát. - Ez elég messze van - mondtam - És nem pont ez jutott eszembe,amikor egy kis friss levegőt javasoltál. - Talán nem. De tagadhatatlan a kilátás mesés.

Kinéztem a fehér boltozatos fal mögül,és láttam az egész várost. Igaza volt,nem találtál hibát a kilátásban,Chicago belvárosa,az acél,az üveg és a szépen faragott kő. - De elég lett volna kinéznem az ablakon. Mutattam rá. - Abban hol a kihívás?- kérdezte és ellágyult a hangja - Te egy vámpír vagy - emlékeztetett. A gravitáció rád másképp hat. Igaza volt. A gravitáció kicsit kedvesebben bánt velünk. Ez segít nagyobb lendülettel harcolni,és (úgy hallottam)ha magasból esünk sem öljük meg magunkat. De ez nem jelenti,hogy alig várom az elmélet letesztelését. Nem,ha az eredmény csonttörés is lehet. - Esküszöm,- mondta - ha követed az utasításokat,a zuhanás nem fog ártani. Könnyű azt mondani. Jonah -nak több évtizedes vámpírtapasztalat van a tarsolyában,hogy kevésbé legyen ideges. Számomra a halhatatlanság még soha nem tűnt ilyen törékenynek. Kifújtam a frufrumat az arcomból,és még egyszer kikukucskáltam a szélére. Messze alattunk a State Street,többnyire kihalt ilyenkor éjszaka. Így legalább nem török össze senkit ha ez mégsem működik. - Meg kell tanulni biztonságosan esni-mondta - Tudom. Catcher képzett már,Ő is oda volt a helyes esésért. Catcher volt az egykori szobatársam és legjobb barátom Mallory szerelme,és a nagyapám munkatársa is. - Akkor tudod,hogy a halhatatlan nem jelenti azt,hogy gondatlan. Tette hozzá Jonah,kinyújtva felém a kezét,és a szívem megugrott,ezúttal a gesztustól,nem a magasságtól. Én magam helyeztem egy polcra a szívem az elmúlt két hónapban. Többnyire csak a munkámmal törődtem, járőröztem Chicagóban a Cadogan Ház Őrzőjeként. Elismerem féltem. Újdonsült vámpírbátorságom jórészt elpárolgott,miután a Házam Mestere Ethan Sullivan,aki átváltoztatott,kinevezett Őrzőnek,és a társam volt,közém és a halálos ellenségem közé vetette magát........közvetlenül azelőtt,hogy viszonoztam a szívességet. Korábbi végzős diákként (angol irodalomban) értékelhetném ennek a visszás költészetét. Jonah a Grey Ház Kapitánya volt a Vörös őrség lévén találkoztunk,a titkos szervezet mely elkötelezetten felügyeli az amerikai vámpírházak és a Greenwich tanács működését.

Felajánlották nekem a VŐ tagságot és Jonah lett volna a partnerem ha elfogadom. Nem léptem be,de ő segített nekem megoldani a problémákat mikor a GT rászállt Ethan -re. Jonah örömmel helyettesítette Ethan -t,szakmailag és egyébként. Több üzenetet váltottunk az elmúlt hetekben,és a remény a szemében ma este azt mondta,hogy valami több érdekelné,mint a természetfeletti problémamegoldás. Jonah tagadhatatlanul jóképű volt. Vagy sármos. Vagy briliáns olyan hátborzongatóan furcsa módon. Őszintén szólva, főszerepet játszhatott volna a saját romantikus komédiájában. De nem voltam kész arra,hogy újra randizni kezdjek,még gondolni se tudtam rá. Nem hiszem,hogy ez egyhamar megváltozik. A szívem még mindig Ethan é,és a halála darabokra törte. Jonah láthatta a habozást a szememben. Mosolygott,majd visszahúzta a kezét,és a széle felé mutatott. - Emlékszel mit mondtam neked az ugrásról?Ugyanolyan mint egy lépés. Határozottan mondta. Kétszer vagy háromszor. Csak épp nem figyeltem. - Ez egy nagyon hosszú lépés. - Ez igaz - értett egyet - De csak az első lépés ami gáz. A levegőben lenni az egyik legnagyszerűbb dolog,amit valaha is tapasztaltál. - Jobb mint a földön,biztonságban? - Sokkal. Inkább olyan mint a repülés kivéve,hogy nem felfele haladunk. itt az esélyed,hogy szuperhős legyél. - Ők hívnak lófarkas bosszúállónak - morogtam miközben felpöccintettem hosszú,sötét lófarkamat. A Chicago Sun-Times nevezett el 'lófarkas bosszúálló' -nak,amikor segítettem egy váltónak egy bárban történt támadás alatt. Mivel általában felfogva viseltem a hajam,hogy távol tartsam az eltévedt katana csapásoktól ( a frufrum nem tartozott ebbe a kategóriába),a név rajtam maradt. - Mondták már,hogy különösen szarkasztikus vagy amikor félsz? - Nem te vagy az első-ismertem be - Sajnálom. Én csak-ez kikészít. Nincs semmi a testemben,vagy az elmémben,ami azt súgná,hogy egy épületről leugrani jó ötlet. - Minden rendben lesz. Az a tény hogy félsz az elsődleges okunk megtenni.

- Vagy vissza is rohanhatsz a Hyde Parkba behúzott farokkal. - Bízz bennem - mondta - Különben is ez egy olyan készség amit el kell sajátítanod. - Malik -nak és Kelly -nek szüksége van rád Kelly a Cadogan Ház egyik őre volt,most Gárdakapitány lett. Sajnos így csak három főállású őr maradt (Kellyt is beleértve),és az Őrző így ez nem igazán volt hatalomátvétel. Malik (egykori szekundáns) lett,Ethan halála után a Cadogan Ház Mestere. Mesterként Malik (Washington) visszakapta a vezetéknevét,ehhez csak a 12 vámpírház mesterének volt joga. Sajnos,Malik szintén megkapta a Házzal járó politikai drámát,amely csak gyarapodott Ethan halála óta. Malik fáradhatatlanul dolgozott,de ideje nagy részében a legújabb csapással kellett foglalkoznia. A csapás Franklin Theodore Cabot,a Cadogan ház kijelölt végrehajtója. Amikor Darius West a GT vezetője úgy döntött,hogy nem tetszik neki a Ház sorsának alakulása,Frank-et küldték Chicagóba,hogy ellenőrizze és értékelje a házat. A GT azt mondta,hogy a gond Ethan volt,nem kezelte megfelelően a házat,de ez hazugság. Nem vesztegették az időt,kiküldték a végrehajtót,hogy ellenőrizze a szobákat,a könyveket és a fájlokat. Nem voltam biztos benne,hogy milyen adatokat keresett Frank és miért érdekelte egy ilyen távoli Ház. Bármi is volt az ok,Frank nem volt jó vendég. Ellenszenves volt,zsarnokoskodó és szőrszálhasogató,olyan szabályokkal amikről még csak nem is hallottam,de minden kétséget kizárólag léteztek. Persze egyre jobban megismertem őket,mivel Frank a Ház első emeletének falát kitapétázta ,az új Házszabályokkal és a büntetésekkel. A rendszer azért volt szükséges,mondta,mert hiányzott a Házból a fegyelem. Talán nem meglepő,hogy Frank azonnal elnyerte az ellenszenvemet. Nem csak azért, mert egy kék vérű Borostyán Ligás üzleti iskolában végzett,szűklátókörű fazon volt. Rajongott az olyan kifejezésekért mint együttműködés és eltérő gondolkozás.

A bevezető után elhangzott a nem túl finom fenyegetés,hogy a GT állandó felügyelet alá vonja a Házat vagy feloszlatja ha nem elégedett azzal amit talál. Szerencsére egy jó kapcsolatokkal rendelkező családból származom,és a Házban lévő vámpírok legtöbbje is stabil anyagi háttérrel rendelkezett. De igazán Frank viselkedése,és jogosultsága bosszantott. A férfi vitorlás cipőt viselt,az isten szerelmére!És egész biztosan nem egy hajón voltunk. Valójában,annak ellenére,hogy a GT felhatalmazta,ő akkor is csak egy próbaidős vámpír volt (még ha gazdag is)a keleti parton. Rosszabb,hogy Frank úgy beszélt hozzánk mintha a Ház tagja volna,mintha a pénz és a kapcsolatok nyitnának utat a Cadogan -hez. Frank színjátéka azért volt igazán nevetséges,mivel a fő célja a hibáink,és szabályszegéseink boncolgatása volt. Ő egy kívülálló volt,aki megpróbált minket felcímkézni,és meggyőzni,hogy a szögletes kerek. A Ház és a hivatali rend iránti tiszteletből,Malik szabad kezet adott Frank -nek,tudta hogy ebben a csatában úgysem nyerhet,így megtakarítva a politikai tőkét a következő körre. Akármilyen dráma is van Frank-el,visszatértem a Hyde Parkba. Itt voltam ismét,mellettem vámpír társam azzal az eltökélt szándékkal,hogy megtanít anélkül ugrani,hogy megölnék valakit......vagy a halhatatlanság határain kívülre kerülnék. Megint kinéztem a széléről,és a gyomrom újra görcsbe rándult. Az összes érzékem,az összecsukló térdem azt kiáltotta,másszak vissza a lépcsőn. De Jonah szavai megállítottak. - Lassan hajnalodik Merit A mítosz a vámpírokról és a napfényről igaz,így ha még mindig a tetőn leszek mikor a nap felkel nem marad más belőlem csak egy kupac hamu. - Két lehetőség van - mondta Jonah - Vagy megbízol bennem és megpróbálod,vagy visszamászol a tetőn keresztül,hazamész és soha nem tudod meg mire vagy képes. Felém nyújtotta a kezét. - Bízz bennem - mondta - és tartsd behajlítva a térdedet mikor földet érsz. Ott volt a bizonyosság a szemében,a bizalom,hogy én is képes vagyok rá.

Egyszer régen láttam a bizalmatlanságot a tekintetében. Jonah nem nagyon rajongott értem mikor először találkoztunk. De a körülmények összekovácsoltak minket,és a kezdeti nehézségek ellenére,úgy tűnik megtanult bízni bennem. Most itt volt az ideje,hogy én is bízzak. Kinyújtottam a kezem és megragadtam az ujjait. - Hajlított térdek-ismételtem - Már csak egy lépés - mondta Ránéztem,de mielőtt ki tudtam volna nyitni a számat,kacsintott,és tett egy lépést előre,engem is magával rántva. Mielőtt tiltakozhattam volna már a levegőben voltunk. Az első lépés félelmetes volt-hirtelen eltűnt a lábam alól a biztonságot jelentő talaj,a gyomrom felfordult és az egész testemen borzongás futott végig. A szívem a torkomba ugrott,bár ez legalább megakadályozta,hogy sikítsak. De végül kezdett jó lenni. A borzalmas kezdet után (tényleg borzalmas nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire) az út többi része nem sokban különbözött egy egyszerű eséstől. Úgy éreztem magam mintha lépcsőn ugrálnék le,csak a távolság a lépések között sokkal hosszabb volt. Nem lehettem többet a levegőben 3-4 másodpercnél,de az idő úgy tűnt lelassult,a város is lassított körülöttem ahogy tettem egy lépést a földre. Guggolásban értem földet,akkora ütközéssel mintha csak felugrottam volna. Vámpírrá válásom nem volt épp zökkenőmentes,és a képességeim is elég lassan jöttek elő,így még mindig meglepett amikor először képes voltam megtenni valamit. Ez a mutatvány egy évvel ezelőtt megölt volna,de most csak megerősített.9 emeletnyi zuhanás törött csontok és zúzódások nélkül?Ez egy igazi hazafutás volt. - Az ugrással megvagyunk-mondta Jonah. Felpillantottam rá a frufrum alól. - Ez elképesztő volt - Mondtam,hogy ez lesz Felálltam és megigazítottam a bőrdzsekimet. - Mondtad. De ha legközelebb ledobsz egy épület tetejéről,az neked fájni fog. Elmosolyodott,ugratva amivel elérte,hogy a szívem kényelmetlenül csapkodjon. - Ebben az esetben gondolom alkut köthetünk.

- Gondolod? Nem tudsz beleegyezni, hogy ne dobj le engem egy épületről? - Abban mi lenne a szórakoztató?- kérdezte,aztán megfordult és elindult. Hagytam,hogy tegyen pár lépést mielőtt követtem,az ugrató pillantásai nem hagytak nyugodni. És én még azt hittem,az első lépés a tetőről volt idegtépő. A Cadogan Ház a Hyde Parkban Chicago belvárosától délre helyezkedett el. Ugyancsak erre található a Chicagói Egyetem,aminek a végzős diákja voltam mielőtt vámpír lettem. Ethan változtatott át,miután megtámadott egy renegát vámpír akit Celina Desaulniers küldött. Ő volt az a narcisztikus vámpír akit megkaróztam miután megölte Ethan -t. Ahogy később kiderült apám felajánlott egy jelentős összeget Ethan -nek,hogy változtasson át a beleegyezésem nélkül,de Ethan visszautasította. Celina mérges lett amiért apám neki nem volt hajlandó megtenni ugyanazt az ajánlatot,ezért küldte rám a renegátot,hogy megöljön. Bárhogy is Ethan átváltoztatott,kinevezett Őrzőnek,és beköltöztetett a Cadogan Házba. A Házban körülbelül 90 lakott a 300 Cadogan vámpírból. A szobám a második emeleten volt. Nem volt nagy de legalább volt hova elvonulnom a vámpírdráma elől. Volt egy ágy,könyvespolc,szekrény,és egy kis fürdőszoba. Plusz ezen a folyosón van egy konyha tele egészségtelen ételekkel és zacskós vérrel ami a Blood4You szállít (tudom szörnyű név választás) A narancssárga Volvómat leparkoltam pár háztömbnyire,aztán visszasétáltam a Házba. Az új biztonsági reflektoroknak köszönhetően (ami az alakváltók támadását követő felújítás alkalmával lett felszerelve) messziről vilgágított. A szomszédok panaszkodtak a reflektorfények miatt,de megfontolták a következményeket,miszerint némi védelmet nyújtanak a természetfeletti betolakodók ellen. A ház viszonylag nyugodt volt ma este,egy csapat tüntető takarókba burkolózva ült a járdán. A számuk láthatóan csökkent mióta Tate polgármestert megfosztották a posztjától,és bebörtönözték egy ismeretlen helyre. A vezetésben történő változás lecsillapította a kedélyeket a városban. Sajnos a politikusok nem voltak ilyen nyugodtak. Diane Kowalczyk,ő váltotta fel Tate -et,az ovális irodát szemelte ki, és felhasználta

Chicago természetfeletti drámáit,hogy megtámassza a jövőbeli kampányát. Nagy támogatója volt a javasolt természetfeletti bejegyzésről szóló törvénynek,amely szükségessé tenné az összes természetfölötti lény regisztrációját. Ami magába foglalta az ellenőrzést,minden alkalommal,amikor valaki belépet vagy elhagyta az államot. A legtöbben utáltuk az ötletet,ellentétes volt Amerikával,ordított róla a megkülönböztetés. Persze néhányunk veszélyes volt,de ez igaz az emberekre is. Vajon a chicagói emberek támogatnának egy olyan törvényt ami lehetővé tenné,hogy bárki igazoltassa őket?Kételkedtem benne. Azok az emberek,akik eldöntötték,hogy mind megbízhatatlanok vagyunk,annak szentelték az életüket,hogy tudassák velünk mennyire utálnak minket. Sajnos néhány tüntető kezdett ismerős lenni. Különösen egy fiatal pár tűnt fel,akik nem lehettek idősebbek 16 évesnél,és akik egyszer gyűlölködő szavakat kántáltak rám,és Ethan re. Igen voltak agyaraim. A napfény halálos volt,csakúgy mint a nyárfakaró és a lefejezés. A vér szükséges volt,de a csokoládé és a pizza is. Nem voltam élőhalott csak nem voltam ember. Úgyhogy eldöntöttem,ha normálisan viselkedem és udvarias leszek,talán lassan csökken a vámpírokkal szembeni előítélet. A chicagói Házaknak is egyre nagyobb kihívást jelentett a félretájékoztatás. Volt még egy hirdetőtábla,a képen 4 különböző vámpír mosolygott,alatta felirat "Gyere"Az óriásplakátnak azt kellet volna üzennie,gyere ismerjük meg jobban a Chicago Házakat. Ma este a kétségbeesett kinézetű tizenéveseknél is tábla volt,kézzel festett "VÉGLEGES HALÁL" felirattal. udvariasan mosolyogtam mikor elhaladtam mellettük,majd felemeltem két zacskó hamburgert és sült krumplit. - Vacsoraidő - mondtam vidáman A kapunál két tündérzsoldos fogadott,akik a Cadogan Házat őrizték. Bólintottak felém mikor elhaladtam mellettük,majd visszafordultak az utca felé. A tündérek közismerten nem voltak oda a vámpírokért,az embereket viszont még jobban megvetették. A készpénzes fizetés a biztonsági szolgáltatásukért,még inkább felénk billentette a mérleget. Felugráltam a lépcsőn és elindultam befelé,ahol egy csapat falat bámuló vámpír fogadott,ahol Frank legújabb szabályai lógtak.

- Isten hozott a dzsungelben - mondta egy hang a hátam mögött. Megfordultam és megláttam Juliet -et a megmaradt Cadogan őrök egyikét,aki a vámpírokat figyelte kétségbeesett pillantással. Karcsú volt,hosszú vörös hajjal és meglehetősen huncut tekintettel. - Mi folyik itt?- kérdeztem - További szabályok - mondta a fal felé intve - Három új kiegészítés került a szégyenfalra. Frank úgy határozott,hogy a vámpírok nem gyűlhetnek össze 10 fősnél nagyobb csoportba,kivéve a hivatalosan jóváhagyott összejöveteleket. - Mert lázadtunk a GT ellen?- kíváncsi voltam - Azt hiszem. Úgy látszik a gyülekezési szabadság nem tartozik a GT kedvenc jogai közé. - Nagyon gyarmati - motyogtam - Mi a második?Tekintete elsötétült. - Jegyrendszerre akarja adni a vért Annyira megdöbbentett a hír,hogy kellett pár perc míg összeszedtem a gondolataimat. - De hát mi vámpírok vagyunk,szükségünk van a vérre a túléléshez. -Ó,én tudom-nézett megvetően a falra - De Frank,az ő végtelen bölcsességével úgy döntött,Ethan elkényeztetett bennünket azzal hogy a zacskós vér ilyen könnyen elérhető. Csökkenteni fogja a Blood4You rendeléseket. Bár általában zacskós vért ittunk a Cadogan volt azon kevés házak egyike (az államokban az egyetlen),ami lehetővé tette,hogy a vámpírjai vért igyanak emberekből illetve más vámpírokból. Természetesen csak kölcsönös beleegyezés után. Én személy szerint csak Ethan -ből ittam, de értékelhetném, hogy elérhető volt ez a lehetőség. - Jobban jártunk mint a Grey Ház - tűnődtem - Nekünk legalább más forrásaink is vannak. - Már nem- mondta Juliet - Azt is betiltotta Ez a ötlet két okból is abszurd volt. - Ethan hozta ezt a szabályt -tiltakoztam- És Malik megerősítette. Frank -nek nincs ehhez joga. - Ez az értékelése részét képezi-mondta Juliet egy vállrándítással Egy teszt,hogy lássa milyen jól kezeljük az éhséget. - Rossz fényben akar feltüntetni minket - mondtam csendben,miközben végignéztem a körülöttünk lévő,idegesen sugdolózó vámpírokon.

- Kizárt,hogy átmenjünk a teszten két hónappal azután,hogy elveszítettük a mesterünket,a kapuknál ülő tüntetőkkel,és a kiborító vérhiánnyal. - néztem vissza rá - Ezt használja majd ürügyként,hogy átvegye a házat vagy végleg bezárja. - Sajnos ez lehetséges. Behívott már interjúra? Nem meglepő,hogy Frank megkövetelte minden vámpírtól,hogy vegyen részt egy személyes interjúban. Abból amit hallottam,ezek az interjúk meglehetősen szabályosak voltak. Én azon kevesek közé tartoztam akiket még nem hívott be. Nem igazán bántam,de minden nappal egyre gyanúsabbá vált. - Még nem-válaszoltam - Talán tiszteletből,vagy valami. Megpróbálja tiszteletben tartani Ethan emlékét azáltal,hogy nem téged interjúvol meg először? - Kétlem,hogy a mi kapcsolatunk befolyásolja a GT értékelését a Házban. Talán ez a stratégiája,folyton halogatja a beszélgetést,hogy minél jobban aggódjak. - Felkaptam a vacsorámat - Legalább van egy nagy adag jó kajám. - Ha már itt tartunk,jó hogy hoztad - Miért? - Harmadik szabály:Frank betiltotta a készételt a konyhában. - Három-null Frank -nek. Ezt mivel magyarázza? - Egészségtelen,túlságosan feldolgozott,és drága. Most csak alma,káposzta és müzli van. - De én egy vámpír vagyok,felfokozott anyagcserével és étvággyal,ez jobban fáj mint bármi amit eddig tett. Juliet ellenőrizte az óráját. - Nos nekem vissza kell érnem. Te felmész enni? - Luc és Malik beszélni akar velem,és megígértem,hogy hozok kaját. Miért? A lépcső felé intett,az alagsor irányába,ahol a műveleti szoba volt. Éppen befejezte a műszakot. - Valami hírértékű? A szemét forgatta. - Az emberek gyűlölnek minket,bla-bla-bla,szeretnék ha eltűnnénk a pokolba,vagy Wisconsinba,mivel az közelebb van,bla-bla-bla. - Tehát a régi nóta? - Micsoda meglepetés?Ha Celina úgy hitte,hogy a tettei egy boldog vámpírmeséhez vezetnek,akkor tévedett. - Celina elég sok mindenben tévedett-mondtam

- Ez igaz - mondta halkan egy csipetnyi szánalommal a hangjában. Mivel nehezemre esett erről beszélnem inkább témát váltottam. - Bármi jele McKetrick -nek? - kérdeztem. McKetrick egy önjelölt végrehajtó-aki úgy döntött a vámpírok a köztársaság új ellenségei. Fekete felszerelésben,fegyverekkel,és nagyon erős késztetéssel,hogy megtisztítsa tőlünk a várost. Catcher megtudott néhány dolgot a katonai hátterétől,de ha volt is vámpírölési terve még nem látta tisztán. Nem voltam benne biztos,hogy ettől jobban érezzem magamat vagy rosszabbul. - Egyenlőre semmi. - oldalra döntötte a fejét - Mit csináltál odakint? - Kint voltam. Mármint kint gyakoroltam-kicsit belegabalyodtam a magyarázatba,mivel még nem vallottam be az őröknek,hogy Jonah val dolgoztam. Mivel az általunk együtt töltött idő a VŐ kapcsolatának volt köszönhető,és ez nem az én titkom volt,hogy elmondjam,úgyhogy mindent egybevéve próbáltam kerülni a Jonah témát. Még egy hazugság a már amúgy is kusza hálóban. - Jó formába kell maradni-mondta Juliet egy kacsintással. A kacsintás azt sugallta,hogy mégsem voltam annyira trükkös. - Nos ez egy hosszú éjszaka volt - mondta - Megyek ledőlök. - Juliet - kiáltottam utána - Ugrottál valaha? - Ugrottam?- kérdezett vissza összevont szemöldökkel - Mármint egy épület tetejéről. - Értem-megértés csillant a szemében - Miért Őrző,ma ugrottál először? - Igen - Gratulálok - mondta - Csak legyél óvatos ne menj túl messzire,és ne ess túl gyorsan. Jó dolog élni. Frank már elfoglalta Malik irodáját,ami régen Ethan -é volt. Malik alig két hete költözött a szobába,mikor Frank megérkezett és bejelentette,hogy szüksége van a szobára. Malik magas,kakaó bőrű ,zöld szemű és megfontolt vámpír volt. Nem csatázott feleslegesen,inkább alkalmazkodott és visszaköltözött a régi irodájába. Nem volt nagy szoba,csaknem kitöltötte az íróasztal,a polcok,a könyvek és Malik személyes emlékei. De kis mérete ellenére rendszeresen ott találkoztunk. Összekötött bennünket a bánat,ami intenzívebb volt itt bezsúfolódva a kis irodába,mint máshol a házban. Ma este Malik és Luc egymással szemben ültek,közöttük az asztalon egy sakktábla,míg Lindsey pár lépésre tőlük a földön ült törökülésben

egy magazinnal az ölében. Malik felesége,Aaliyah,vékony,gyönyörű,alázatos teremtés,szintén csatlakozni szokott hozzánk,de ma este távol volt. Luc,egykori Gárdakapitány,most Malik szekundánsa,szőke volt,kócos,hátrasimított hajjal .A vadnyugaton született és nevelkedett és felteszem ott változtatták vámpírrá. Luc már régóta epekedet Lindsey után. Kapcsolatukat leginkább úgy lehetne jellemezni,hogy "se veled se nélküled",bár leginkább nélküled,mivel Lindsey félt,hogy ha elmélyülne,az előbb utóbb szakításhoz vezetne ami tönkretenné a barátságukat. A kezdeti elkötelezettség-fóbia ellenére Ethan halála után beleegyezett,hogy ad Luc -nak egy esélyt. Én az Ethan halálát követő egy hetet a szobámban töltöttem,Mallory val az oldalamon. Miután összeszedtem magam és Mal elment,Lindsey bukkant fel az ajtómban izgatottan. Elmondta,hogy Luc -nál keresett vigaszt, és a támogatás,és az ölelés szenvedélyes csókba ment át. Ez a csók nem törli el a kétségeit,de a félelmeit igen ami elég ahhoz,hogy adjon neki egy esélyt. - Őrző - mondta Luc,ujját a fekete ló felett tartva láthatóan a megfelelő lépést fontolgatva. - Úgy érzem hamburger van nálad,remélem mindenkinek elég lesz. Végül döntött,felemelte a lovat majd miután letette az új pozícióba,diadalmasan felemelte a karjait a levegőbe - Sakk!- mondta Miközben Maliknak felszaladt a szemöldöke - Na erre mit lépsz? - Biztos kitalálok valamit - felelte Malik,tekintete ide oda járt a sakktáblán. A sakk lett Malik és Luc heti rituáléja,egy mód,ami minimális irányítást jelentett az életük felett,miközben egy végrehajtó dönt a sorsukról alig néhány méterre a folyosón. Letettem a zacskó ételt az asztalra,kivettem egy bacon -os hamburgert és leültem Lindsay mellé a földre. - Szóval - mondtam miközben kicsomagoltam a hamburgerem - Vérjegyrendszer Luc és Malik egyszerre mordultak fel. - Ez az ember egy kőszívű idióta - mondta Luc,egy figyelemre méltó harapás kíséretében a háromrétegű hamburgeréből - Sajnos - mondta Malik,lépett egyet a táblán majd hátradőlt -Ő egy idióta teljes GT jogkörrel

- Ami azt jelenti,hogy várni kell míg javulnak az esélyeink,mielőtt cselekednénk. - mondta Luc ismét a sakktábla fölé hajolva. Malik kivett egy nagy adag sült krumplit a csomagból és tetemes mennyiségű ketchup -öt öntött rá. Nyilvánvaló hogy Malik -ot, Ethan el ellentétben, nem kellett kitanítani a chicagói konyha ételkínálatából. Tudta mi a különbség a hot dog és a marhasült között,és az ő kedvence is Saul pizzája volt. - De hagyni fogjuk,hogy a saját kötelét hurkolja a nyakára - mondta Malik - És közben,felügyeljük a vámpírokat és be fogunk avatkozni mikor eljön az ideje. A hang amit megütött egy Mester hangja volt amit Malik az elmúlt hetekben egyre jobban használt. Vettem a célzást, ejtettem a témát és visszatértem a hamburgeremhez,miközben Luc ismét a sakkfigurákra koncentrált. - Összpontosít ugye?- súgtam oda Lindsey -nek. Rám mosolygott kissé túl tudatosan. - Fogalmad sincs mennyire tud összpontosítani mikor kettesben vagyunk. Wow.....alapos. Összeszorítottam a szemem,de már túl késő volt,hogy megakadályozzam az agyamban felbukkanó képet. Luc nem visel semmit csak egy nyakkendőt és egy piros cowboy csizmát. - Hé,az egykori főnökömről beszélsz - suttogtam - És próbálok enni. - Meztelenül gondoltál rá,ugye? - Sajnos - Pedig a részletekre még ki se tértem. Szerintem randizgatnod kéne,Ja és beszélgetni. Fiúkról..Jól van elég. Megsimogatta akarom,Lindsey lett a Házban a legjobb barátnőm (egy Ház-Mallory),teljes és részletes hódítási beszámolókkal. Sóhajtottam. - Rendben magadra hagylak a képzeleteddel. De bánat ellen erősen javaslom a széles mellkasú vámpír fiúkat,persze csak gyógyászati szempontból. Hidd el csodákat művel. - Őszintén örülök,hogy ezt hallom,de ha tovább beszélsz megpiszkálom a szemed egy fogpiszkálóval. - mondtam és felé dobtam egy marék szalvétát - Edd a hamburgeredet és hallgass. Néha egy lánynak ki kell mondania a véleményét.

MÁSODIK FEJEZET KESERÉDES ÁLMOK

Egy nagy síkságon álltam fekete bőr szerelésemben,hajamat dermesztő szél korbácsolta,lábamnál köd örvénylett. Lehet,hogy a ruházatom modern volt,de a körülöttem elterülő táj ősi. Sivár és üres,a nedves levegőben kén szaga terjengett. Éreztem a lépteit mielőtt meghallottam őket,a föld morajlott a lábam alatt. Aztán megjelent. Mint egy harcos aki csatából tér vissza,Ethan téren és időn át kilépett a ködből a 21.századi Chicagóba. Térdig érő bőr csizmát,durván szabott nadrágot és hosszú bőr öves tunikát viselt. A mellkasa közepén egy rozsdavörös seb látszott. Haja hosszú volt és hullámos,aranyszőke,szeme vibráló zöld. Elindultam felé,a félelemtől zakatoló szívvel,a tüdőmet mintha összenyomta volna valami egy korty levegőért küzdöttem. Örültem,hogy életben van,de tudtam hogy ő a halál előhírnöke. Mikor odaértem átölelt,felém hajolt és ajkát a homlokomra tapasztotta. Egy egyszerű tett,mégis annyira bizalmas. Egy értékes szeretet,amitől mellkasom megsajdult. Lehunytam a szemem kiélvezve a pillanatot,mennydörgés morajlott végig a fennsíkon,megrázva a földet. Ethan hirtelen felkapta a fejét,és óvatosan körülnézett. Mikor ismét rám nézett beszélni kezdett, a szavak csak úgy ömlöttek belőle egy dallamos nyelven,mely úgy hangzott távoli helyről és régmúlt időből származik. - Nem értem - ráztam a fejem Arca elkomorult,homlokán ráncok jelentek meg, ahogy megpróbált egyre gyorsabban beszélni. A sebesség azonban nem segített. - Ethan nem értem mit mondasz. Nem tudnád angolul? Pánik ült ki a szemeibe,s hátrapillantott a válla fölött,majd megragadta a karomat és a háta mögé mutatott. Egy alacsony,vastag viharfelhő közeledett felénk,ahogy a szél elért minket a hőmérséklet érezhetően lecsökkent.

- Látom a vihart - mondtam neki túlkiabálva a szelet - De nem tudom leállítani. Ethan ordított valamit,de a szavak elvesztek az üvöltő szélben. Elindult a vihar irányába,és megpróbált engem is magával húzni. De ellenálltam,őt is visszahúzva. - Az rossz irány. Nem sétálhatunk be a viharba. Ő kitartott,de én biztos voltam benne,hogy elsöpör minket ha nem keresünk menedéket. Elkezdtem futni a vihartól.........és tőle. De nem tudtam megállni,hogy egy utolsó pillantást ne vessek rá. Állt a befagyott síkságon,a haja lobogott a viharos szélben. Mielőtt kapcsolatba léphettem volna vele,a vihar elért minket. A szél kiütötte alólam a lábam,a nyomás kipréselte a tüdőmből a levegőt. Ezután jött az esés a térdeimen landoltam, miközben oldalra fordultam a szürkére változott táj,szél ordított a füleimben. Ethan eltűnt csak a hangja visszhangzott a szélben - Merit! Felriadtam,izzadságban fürödve,levegő után kapkodva,hangja a fülemben visszhangzott. Könnyek csorogtak végig az arcomon,miközben csurom vizes frufrumat simítottam ki a homlokomból, és megpróbáltam lelassítani szívem lázas rohanását. Az első álmom Ethan -el csodálatos volt,napfürdőztünk,ami vámpíroknak lehetetlen. De ez volt a hatodik rémálmom mióta elment. Mindegyik hangosabb és élénkebb volt az előzőnél,és az ébredés olyan volt mint egy mélyről feltörő pánik,a mellkasom összeszorult és könnyek áztatták az arcom. Minden rémálomban együtt kerültünk veszélybe,de a vége mindig ugyanaz volt,elszakították tőlem. Minden alkalommal az ő hangjával a fülemben ébredtem,ahogy a nevemet kiáltja. Fejemet a térdemen nyugtattam,a szívem úgy vert bánatában mint egy üstdob. A veszteség érzése elárasztott. Nem csak Ethan elvesztése,hanem a frusztráció,a kimerültség,a szellem visszatérése ami megakadályozza, hogy elengedjem. A könnyeim hullottak,de engedtem sós fullánkjainak,azt kívánva mossák el a fájdalmamat. Hiányzott a hangja. A látványa. Az illata. És talán ezért ragadtam ebbe az állandó körforgásba,ami fenntartotta rémálmokat melyekbe újra és újra elvesztem Ethan -t. A bánatom olyan mély lett,hogy már nem tudtam kimászni.

Mikor a szívem lelassult,felültem és letöröltem a könnyeket az ingujjammal. Felvettem az éjjeliszekrényemről a telefont és felhívtam azt az egy személyt aki meg tudott nyugtatni. - Francba a telefonnal-hallatszott Mallory felett egy férfi zengő basszusa - Tanulmányi szüneten vagyok,Catcher meztelen és Barry White szól. Tudod milyen ritkán kapok tanulmányi szünetet? Mallory egy későn felfedezett boszorkány volt. Épp befejezte a gyakorlatot egy aranyos 'szomszéd fiú' típusú sráccal. Simon úgy tűnt rendben van,bár csak 5 percet töltöttem vele egy szobában,de Catcher határozottan nem rajongott értre. Ebben valószínűleg közrejátszott az is,hogy Simon tagja volt a Rendnek,amellyel Catcher összetűzésbe került,ezért megvonták tőle a tagságot. A hangja ingerlékeny volt,és tudtam,hogy nagyon stresszes a hete,de szükségem volt rá,úgyhogy közbevágtam. - Megint volt egy álmom. Egy pillanatnyi csend volt mielőtt kikiabált - Öt perc Catch. Hallottam a morgást aztán a szoba elcsendesedett. - Ez hányadik - kérdezte - Hatodik. Ezen a héten kettő volt. - Mire emlékszel? Mal minden alkalommal kifaggatott az álmokról. Volt benne némi morbid kíváncsiság, és szerette ötvözni az okkultizmust egy poszt traumatikus kihallgatással. Én kötelességtudóan megadtam neki minden részletet. - Álltalában úgy ér végett ahogy szokott. Ethan úgy volt öltözve mint egy ősi harcos. Aztán jött a vihar,megpróbált figyelmeztetni engem, gondolom de mivel svédül beszélt nem vagyok biztos benne. - Svédül?Mi a fenéért beszélt volna svédül?És honnan tudod,hogy svéd? - Svédországból származik. Úgy értem ott született. És fogalmam sincs,megérzés. Mindegy próbált rávenni,hogy a vihar felé fussak. Megpróbáltam elfutni tőle. - Értelmes döntésnek hangzik. Utána mi történt? -A vihar lecsapott. Szem elől vesztettem,és megébredtem amikor a nevemen szólított. - Nos,a szimbolizmus eléggé nyilvánvaló - mondta - Te és Ethan együtt aztán valami szerencsétlenség szétválaszt titeket. Eléggé hasonlít az élet forgatókönyvéhez.

- Ez igaz,azt hiszem-mondtam miközben magam alá húztam a lábam. - Hát persze. Másrészt,az álmok soha nem csak álmok. Mindig van valami a háttérben. Az elme barangolása. A lélek kalandja. Már mondtam egyszer de megismétlem,Közted és Ethan között volt valami kapcsolat Mer. Nem éppen egészséges kapcsolat de mégiscsak kapcsolat. - Szóval én meglátogatom a szellemét az álmomban?- Nevettem fel szomorúan - Szerinted Darth Sullivan kitalálta a módját,hogy kísértsen téged?Valószínűleg személyzeti üléseket tart a túlvilágon. Teljesítmény értékeléssel,parancskiadással. - Na igen ezeket tényleg szerette. - Nézd-mondta Mal egy pillanatnyi csend után. - Talán rossz irányba haladunk. Úgy értem csak arról beszélgetünk,hogy mit jelentenek és milyen gyakran jelentkeznek ezek az álmok. Talán arra kéne koncentrálnunk,hogy megszűnjenek. Nem tudtam eldönteni mi érződik a hangjából,aggodalom a szellemi épségemért,vagy ingerültség amiért őt is belevontam a rémálmaimba. Nem igazán villanyozott fel a terve. Szánalmasan hangzik,de legalább az álmaimban találkozhattam Ethan -el. Ő igazi volt. Életben volt. Nem voltak képeim,és kevés emlékem maradt róla. Ráadásul az éber emlékeim mind homályosak voltak. Olyan mintha egy halvány csillagra próbálnék összpontosítani a horizonton,de a kép folyton elmosódna. De az álmaimban.............mindig tisztán láttam. - Én nem hiszem,hogy ez jó ötlet. - Nem kéne az álmokat választanod a valóság helyett. Ez fájt de tudtam, hogy igaza van. - Nem fogom. De ezek nem egyszerű álmok. Egyszerűen közelebb érzem magam hozzá. - Persze a vele járó pánik és rettegés nem kellemes,de megfizetem az árat. - Nos, ha megismétlődik,Catcher -el kell megbeszélned helyettem. Kezdődnek a vizsgáim. - Most?- kérdeztem - Azt hittem még van egy heted. - Simon váratlanul hozzáadott még egy elemet - mondta Mallory,fáradtan. -A vizsgának különböző szakaszai lesznek. És nem lesz egy könnyű menet.

A mágiának 4 fő eleme volt:Erő,Lények,Fegyverek,Anyag. A jelképe egy kör,négy negyedre osztva,amit Catcher hasára tetoválva láttam először. - Nos,ha már téged nem hívhatlak-mondtam,próbálva enyhíteni a feszültségét - Mit gondolsz Catcher hajlandó lenne kék parókát viselni beszélgetés közben? Mallory korábbi szőke haja most kék volt,egyenes és pár centivel túllógott a vállán. - Valószínűleg nem-válaszolt mosolyogva. - Hogy van Mr Bell? - Végtelenül boldog lesz ha megtudja,hogy róla beszélgettünk. Bárhogy is Catcher rajongott Mallory -ért. Igaz kissé furcsa volt,egy mogorva,izmos varázsló,aki rajong a fegyverekért és a szarkazmusért,emellett végtelenül makacs. De Mal tolerálta mindezt és végül is csak ez számít. - Hívom ha megint jelentkeznek a rémálmok. Különben nincs kedvet beütemezni egy vacsoraszünetet? -A szünetek nem igazán szerepelnek most a napirendemen. Túl sok dologra kell koncentrálnom. És nem gondolom,hogy sütit kéne ennünk lefekvés előtt. - Fogalmam sincs miről beszélsz. - mondtam,majd hirtelen felültem. A házban minden őrnek volt csipogója és az enyém épp most kezdett zümmögni az éjjeliszekrényen. Odahajoltam,és felkaptam."Műveleti szoba"olvastam."AHL" vagyis amilyen hamar csak lehetséges. "ASAP" Cadogan fordításban annyit tett itt az ideje egy újabb ülésnek. Kelly,az újonnal kinevezett kapitány nagy rajongója volt. - Mal - mondtam - Rohannom kell. Ideje Őrzőt játszanom. Sok szerencsét a vizsgákhoz. Mallory sértődötten felhorkantott. -A szerencse sajnos nem szerepel benne. De szebb álmokat neked. Letettem a telefont. Nem villanyozott fel a beszélgetés,de tudtam,hogy ezt a csatát nekem kell megvívnom. Annak idején én sem végeztem túl jó munkát Mallory támogatásával,mikor felfedezte,hogy boszorkány,de akkor már nyakig benne voltam a vámpírdrámában. Különben is mindkettőnk meg kellet vívnunk a saját csatáinkat.

Luc komolyan vette a munkáját,de volt humorérzéke. Becsempészte a műveleti szobába az összetartást,a farmer iránti divatérzékkel és a káromkodással egyetemben. Kelly,aki a helyére került,okos,hozzáértő és szakképzett........de ő nem Luc volt. Amikor elfoglalta a helyét,hosszú selymes fekete haját rövid bubi frizurára vágatta. Az időbeosztásunk szorosabbá vált,a találkozók informálisabbak lettek. Napi edzéseket ütemezett be és jelentést kellett tennünk minden műszak végén. A műveleti szobában gyakorlatilag minden virtuálissá vált,és az a kevés papír ami maradt,mind színkódolt,betűrendes,rendszerezett lett. Kaptunk belépőkártyákat, és kitűzőket amiket az éjjeli járőrözés közben viselnünk kellet. - Ez része a ház biztonságban tartásának - mondta Kelly- Elnyerni a környék bizalmát. Ha tudják kik vagyunk, kevésbé lesznek hajlamosak az erőszakra. Nem mintha nem értenék egyet,de ezek csak névtáblák?Komolyan? És bár úgy gondoltam elég elcsépelt ötlet,nem adtam hangot a kifogásaimnak. Mikor Ethan volt a mester a legtöbb időmet vele töltöttem speciális feladatok végrehajtásával,mielőtt a Gárdának újra szüksége nem lett rám. Most,hogy elment,Kelly volt a főnököm,és a legfőbb összekötőm a Házzal. Ő volt a főnököm úgyhogy nem reklamáltam a névtáblák miatt. Különben is névtáblák vagy sem ez most a szolidaritás ideje. Van mostanában épp elég felfordulás. Mikor megérkeztem,frissen zuhanyozva,fekete karcsúsított szabású öltönyben (amolyan Cadogan "egyenruha"),Lindsey és Juliet a szoba két számítógép állomásánál ült,míg Kelly a konferencia asztal mellett ált mobillal a kezében,a képernyőt fürkészve. - Mi újság?- kérdeztem. Kelly szó nélkül megfordult és felém lökte a mobilját. Egy kép töltötte be a képernyőt,legalábbis feltételeztem,hogy egy kép mivel a telefon kijelzője koromfekete volt,és valójában nem láttam semmit. - Ezt nem értem. - Ez a Michigan tó Összeráncolt homlokkal próbáltam kitalálni mit szalasztottam el. A Michigan tó a város keleti határán terült el. Mivel mi csak éjjel

voltunk ébren, a tavat mindig koromsötétnek láttuk. Szóval nem értettem a problémát. - Sajnálom-mondtam neki bocsánatkérőn-de még mindig nem értem. Kelly visszahúzta a telefont,megnyomott pár gombot,majd újra felém fordította. Az ezúttal megjelenő fotón egy pohár volt látható tele tinta fekete vízzel. - Ez a víz a Michigan tóból származik-magyarázta mielőtt rákérdezhettem volna -A világ megőrült. Körülbelül két órával ezelőtt a Michigan tó teljesen fekete lett. - És ez még nem minden-szólalt meg Lindsey miután felénk fordult a székével - Ugyanez történt a Chicago folyóval,legalábbis a város határáig. Mindkettő fekete lett és megállt a mozgásban. Küzdöttem,hogy megértsem mit mondanak. Úgy értem,felfogtam a szavak jelentését,de valahogy nem volt értelme. - Hogyan hagyhatták abba a mozgást? - Nem tudjuk biztosan - mondta Kelly - de van egy olyan érzésünk,hogy ennek köze volt hozzá. Átlapozta a képernyőt a következő képre. A képernyőn megjelenő nő vékony volt,nagy mellekkel,hosszú vörös hajjal egy nagyon pici zöld ruhában. A folyón átívelő hídon állt kitárt karokkal,lehunyt szemmel. Úgy nézett ki mint a nimfák közül az egyik. Még régebben találkoztam velük,mikor a nagyapám segített nekik megoldani egy problémát. A nagyapám volt a város természetfeletti Ombudsmanja. - Egy folyó nimfa-vontam le a következtetést,közelebb hajolva a képernyőhöz - De mit csinál a vízzel? - Nem tudjuk biztosan - mondta Kelly - Ezt a képet az interneten találtuk. A képen látható időpont szerint,a tó elsötétült néhány perccel azután,hogy megtette amit tett,bármi is volt az. Grimaszoltam. - Ez nem túl jó időzítés. - Tényleg nem-értett egyet Kelly- Különösen hogy a polgármester meg van győződve róla,hogy mi vagyunk minden gonosz forrása. Az előző polgármester Seth Tate alapozta meg a vámpírokkal szembeni előítéletet,megnehezítve a beilleszkedésünket az emberek közé. Ő alapította nagyapám irodáját,és mikor a vámpírok előbújtak,úgy helyezkedett,hogy Chicago legyen a természetfeletti kapcsolatok központja Amerikában.

Kowalczyk polgármester nem olyan volt mint Tate,és határozottan nem érdekelte a velünk való barátkozás. A választási kampány rövid volt,de világossá tette az álláspontját. Lehet,hogy Chicago az egyenjogúságra épült,de Kowalczyk vezetése alatt az egyenjogúság nem terjedt ki a vámpírokra és az alakváltókra. - Mintha nem lennénk így is elég népszerűek - motyogtam. Amikor Lindsey -vel egymásra néztek tudtam,hogy baj van. - Tudom,hogy ez a vizes dolog nem a mi problémánk - mondta Kelley - különösen ha a nimfák is érintettek. Kétlem,hogy bármelyik vámpírnak köze lenne a problémához. És talán az Ombud emberei már dolgoznak rajta. - De a nyilvánosság előtt mi vagyunk a természetfelettiek - folytatta Kelley -A nyilvánosság csak rólunk tud és az alakváltókról,és Gabe kitartása csökken. Ha az emberek kiborulnak....... -Minket fognak hibáztatni-fejeztem be.Hirtelen ideges lettem.-Mit akarsz,mit tegyek? -Vedd fel a kapcsolatot a nagyapáddal. Tudd meg milyen információi vannak. Tartsd szemmel a dolgokat,és amiben tudsz segíts az Ombudnak,de kerüld a nyilvános drámát és a politikai részvételt amennyire lehetséges. -És veled mi lesz?A Házzal?Ha én nem vagyok kevesen leszünk. Megrázta a fejét. -Nem lesz Ház ha a polgármester okot talál arra,hogy keresztrefeszítsen minket.-Arckifejezése hirtelen ellágyult-Nem is kérdeztem,hogy megbirkózol-e vele.Nem mentél ki a házból,mióta.........tudod. Ethan halálára gondolt. Az utolsó alkalommal,mikor egy küldetés miatt hagytam el a házat,két vámpír meghalt,de csak az egyik érdemelte meg. Elismerem,hogy féltem. A seb még nem gyógyult be,a félelem,hogy az én hibámból hal meg valaki még mindig belém hasított. A tény hogy volt már egy hivatalos vétségem,amiért Celina után nyomoztam,és tönkretettem a GT eljárását,szintén nem volt túl bíztató. Luc amellett érvelt,emlékeztetve engem,hogy Ethan nem az én hibámból halt meg hanem értem, mivel közém és a karó közé vetette magát. Sajnos ez az elmélet nem sokat segített a bűntudatomon,vagy azon,hogy újra megpróbáljam.

Kelly türelmes volt velem,engedte,hogy a ház körül dolgozzak,ahelyett,hogy kint játszanám az Őrzőt. Ez a felállás illett Malik tervébe,hogy egy ideig radaron kívül tartson minket. Több mint elég drámában volt részünk az elmúlt időben. Másrészt viszont.....Pillantottam körbe a majdnem üres Műveleti szobán. Rajtam kívül csak Juliet és Lindsey állt Kelly rendelkezésére. Valakinek foglalkoznia kellett az üggyel és én voltam a logikus választás. - Rendben leszek-mondtam- Megmutatom a nagyapámnak a képet,arra az esetre ha még nem látták,és most ki fogok menni. Kelly arcán egyértelmű megkönnyebbülés tükröződött,de nem tartott sokáig. - Utálom,hogy egyedül kell kiküldenem téged,és tudom,hogy megszoktad,hogy Ethan -el dolgozol. De sajnos most senkit nem tudunk kímélni. Ezzel egyedül kell megbirkóznod. Számítottam erre és volt egy terv a tarsolyomban. - Tulajdonképpen, ismerem Jonah -t a Grey Ház Gárdakapitányát,akkor este találkoztunk mikor az a zűr volt a Temple Bar-ban.Mivel kevesen vagyunk,és ez nem csak a Cadogan Házat érintő probléma,megkérdezhetem hátha tud nélkülözni egy őrt. -Ó-mondta Kelley. -Ez egy jó ötlet. Egy próbát megérdemel. Bocsi nem szójáték akart lenni.(Merit azt jelenti angolul:megérdemel) Udvariasan mosolyogtam,de elkaptam Lindsey pillantását amiből sütött a kíváncsiság. Biztos lesz pár kérdése Jonahról később. -Csináld-mondta Kelley-Irány a tó,és találjuk ki mi a fene folyik ott,és hogy mit kéne tennünk. Megígértem.A titkolózás ellenére még mindig Őrző voltam. Küldetésemet szem előtt tartva,visszaszaladtam a második emeleti szobámba átöltözni. Bőrnadrágot vettem fel és bőrdzsekit,alá meg egy szürke pólót,majd felhúztam a csizmámat és zsebre tettem a csipogómat. A hivatalos Cadogan medált már régebben felvettem. Meztelennek éreztem magam a katanám nélkül. A katana volt a hivatalos fegyverünk,egy hihetetlenül éles japán szamuráj kard. Kihúztam a szekrényem felső fiókját,ahol a tőröm hevert egy halom összehajtogatott trikó felett,amik túl vékonyak voltak Chicago őszi időjárásához. Nem volt a leg lenyűgözőbb fegyver,de az adott körülmények között megfelelt. A tőr egy hivatalos ajándék volt,még akkor kaptam,mikor Ethan kinevezett a Ház Őrzőjének. A penge

csillogott,mint a króm,a markolat gyöngyház fényű és selymes tapintású volt. A markolatot egy aranylemez díszítette,olyan mint a Cadogan medál,és rá volt vésve a pozícióm:Őrző. Felvettem és végigfutattam ujjaimat a barázdákon amikből összeállt a felirat. Ez volt az egyike azon kevés fizikai emléknek,amelyek Ethan től maradtak,valamint a Cadogan medál és egy aláírt Cubs labda amit ő adott nekem. Ez nagyon furcsa volt. Hiszen egy olyan házban élek,ami tele van általa teremtett vámpírokkal,az általa megalkotott dekorációval,az álmaival,emlékeivel,de mégis olyan kevés kézzelfogható emlékem maradt az együtt töltött időről. Lehet,hogy halhatatlan voltam,az életem elméletileg örökkévaló,de nem volt több hatalmam az idő múlása felett mint bármely halandóknak. Feltételeztem,hogy az emlékeim végül elhalványodnak,így kiélveztem minden kézzelfogható bizonyítékát a létezésének. Kelly adott nekem időt a gyászra,de itt volt az ideje,hogy újra munkába áljak. Megcsókoltam a metszetet,majd becsúsztattam a tőrt a csizmámba. Felfogtam a hajam egy magas lófarokba,majd fogtam a mobilom és beütöttem Jonah számát. - Michigan tó?-kérdezte - Igen.Nem lenne kedved az Őrző segédjét játszani ma este? Jonah felhorkantott - Idősebb és bölcsebb vagyok. Te lehetnél az én segédem. - Én jobban bánok a katanával - Az majd kiderül. És több diplomám is van. Ebben igaza volt,a vámpírrá válásom félbeszakította a tanulmányaimat. Jonah -nak sikerült 4 diplomát is szereznie vámpírként. Be kell valljam irigyeltem. - Rendben mondtam a szememet forgatva - Senki nem lesz segéd. Társak leszünk egyenlő jogokkal,stb. Hol találkozunk? - Van egy hajós ismerősöm. Haditengerészeti móló. Fél óra múlva. Ja és Őrző? - Igen? - Ha a kapu zárva van,ne felejtsd,elég erős vagy,hogy átugord. Kitűnő. Most már a betörést is beleírhatom az önéletrajzomba. Tőrrel a csizmámban elindultam lefelé a lépcsőn. A hallban voltam kezemben a kocsi kulcs,mikor Luc és Lindsey jött felém kéz a

kézben,mint az igazi szerelmesek. Kibontakozó kapcsolatuk nem enyhítette a saját fájdalmamat,de az optimista szemlélet látni engedte,hogy valami jó is származott Ethan halálából. - Őrző - szolt Luc - Utánajársz a Michigan tó problémának? - Igen - Először mész utcára - Ez az első kiküldetésem egy ideje. - Ideges vagy? Pár másodperig elgondolkoztam a válaszon. - Nem ideges,inkább nyugtalan. Tudom,hogy Ethannel nem mindig volt könnyű.Ő kemény tanár volt,és voltak napok amikor úgy éreztem........ - Mint az összes tanár? - Azt hiszem-mondtam egy biccentéssel- De úgy gondolom megértett engem. Megmutatta ki vagyok,és hogy tudok segíteni a Háznak a saját módomon. - elmosolyodtam -Ő egy kapitalista,önelégült segfej volt. De tudod mi a legidegesítőbb?Ma este nem lesz velem. Ez határozottan furcsa érzés. Luc figyelmeztetés nélkül kinyúlt,és egy bordaropogtató ölelésbe zárt - Meg tudod csinálni Őrző Megveregettem a hátát,és visszatartottam a lélegzetem míg el nem engedett. - Köszönöm Luc. Nagyra értékelem - Lesz segítőd?- kérdezte Lindsey - Jonah a Grey Házból önként jelentkezett. A belvárosban találkozunk. És természetesen a nagyapámat is hívhatom. - Természetesen mi is itt vagyunk neked- mondta Luc miközben átkarolta Lindsey vállát - Tudom.A két kedvenc vámpírom. - Alig tolerálod a legtöbb vámpírt - mondta Lindsey egy kacsintással Szóval ezzel nem mondtál túl sokat. Nyelvet öltöttem rá,de az ajtó felé intettem - Van kedved kikísérni? - Hogyne. Amúgy is körbe kéne néznem kint - Megcsókolta Luc -ot és odasúgta neki- Műszak után megkereslek. - Ahogy akarod szöszi- mondta és rácsapott a fenekére,majd felém fordult és tisztelget - Örültem a találkozásnak Őrző.

Lindsey megfogta a kezem és gyakorlatilag kivonszolt az ajtón. De legalább sikerült kivárnia amíg kijutottunk a járdára mielőtt megkezdte volna a kihallgatást. - Szóval megint Jonah -val leszel? - Megint?- töprengtem hangosan,elkerülve a válaszadást amíg nem tudtam mennyit tud. - Hé,egy kis bizalmat. Már elég régóta élek,és én vagyok a legjobb őr aki valaha egy Háznak jutott. - Ez semmiség- mondtam,de ő megbökött - Összpontosíts. Biztos vagyok benne,hogy miatta ragyogtál egy kicsit múlt éjjel. - Nem ragyogtam. Ragyogtam?És honnan tudta,hogy tegnap találkoztam Jonah -val?Én lettem a Házban a beszédtéma? - Te ragyogtál.- tette a kezét a karomra- És ez rendben is van. Kell,hogy legyen egy barátod,vagy szeretőd......?- Hallottam a reményt a hangjában. -Ő egy barát. Egy kolléga. Csak egy kolléga. -Ezt ő is tudja.-megemelt szemöldökkel rázta meg a fejét-Úgy értem...Merit,ahogy hallottam a fickó sok időt tölt veled. Nevezhetjük munkának,vagy bárminek,de a srácok nem fordítanak rád ennyi időt ha csak nem érdekled őket. - Bízz bennem- mondtam- Ez üzlet.- Még ha halványan érdeklődött is irántam,Jonah még mindig az én VŐ kapcsolatom volt. Érdekelte a biztonságom. - És ez így is marad? Félrenéztem,zavarba hozott a kérdés. Ethan csak két hónapja ment el. Tudtam,hogy Lindsey vissza akar rángatni az életbe,de úgy éreztem,hogy a randinak még a gondolatával is megsértem Ethan emlékét. - Nem akarsz erről beszélni ugye? - Milyen választ hinnél el? Lindsey felsóhajtott,és átölelte a vállamat. - Tudod mit kell tennünk?Meg kell keményítenünk téged. Rájössz majd mennyivel könnyebb szívtelen vámpírnak lenni. - Hurrá-mondtam minden lelkesedés nélkül- Alig várom. - Kapni fogsz egy tagsági kártyát,és egy életre szóló előfizetést a Szívtelen Vámpírok havilapjára. - Ingyenes házhozszállítással?

- És ajándék kenyérpirítóval.- visszaintett a ház felé- Megyek dolgozni,körül kell néznem az udvaron. Sok szerencsét ma estére. Ha csak szerencse kérdése lenne.

HARMADIK FEJEZET HALOTT A VÍZBEN Néhány szempontból a város látványos volt. Egy folyami hajóút naplementekor. A Field Múzeum egy esős napon. A Wrigley Field nagyjából bármikor. Lehetőséged volt kipróbálni a molekuláris gasztronómiát (ételkészítés biokémiai alapelvek szerint),ha szeretted volna(NEM köszönöm),vagy a pirosra sült húsokat ha azt szereted(IGEN!) Persze voltak kevésbé lenyűgöző oldalai is. Például a legironikusabb:a tömegközlekedés ellenére,a forgalom ellenére,a rengeteg autó ellenére nem igazán sikerült megoldaniuk a parkolást. Még a lakosság is csak engedéllyel parkolhatott,amit én nem kaptam még pénzért se. Mivel a parkolás katasztrófa volt már előre felkészültem Jonah kiselőadására,hogy 20 perc eljutni a Haditengerészeti mólóhoz,és még 40 perc mire talál egy parkolóhelyet. Szerencsére,bár Chicago eléggé forgalmas város,így este felé valamivel nyugodtabb volt. Az üzleti negyed elég kihalt volt,úgyhogy ott kerestem egy parkolót,és visszakocogtam a móló bejáratához,kezemben a kardommal,hogy ne pattogjon az oldalamon. Szerettem volna elkerülni a Lake Shore Drive-ot,gondoltam biztos tele van emberekkel. Következésképp nem láttam a vizet amíg el nem értem a kikötőgátat. A látvány sokkoló volt. Persze a tó éjjel mindig sötét volt,mintha egy tátongó űr lenne Chicago városában. De akkor megláttál egy fehér hullámot,vagy a hold fényét megcsillanni a vízen,és tudtad ahogy a nap felkel a tó ismét feltűnik. De ez a sötétség most más volt. Nem volt mozgás,se élet,se visszatükröződés,mintha egy lakkozott űr lenne a földben. Ez nem csupán furcsa volt,úgy éreztem helytelen.

A vámpírok nem maguktól lettek bűvös teremtmények.Mi egy genetikai mutáció miatt lettünk erősebbek az embereknél,de ezzel hiányosságok is jártak,beleértve a nyárfakarót és a napfényt. De éreztük magunk körül a mágiát. Ma éjszaka nem volt hiány mágiából,úgy éreztem mintha a tó egy mágikus vákuumot képezne és a mágia ott volt a szájában. Éreztem ahogy a mágia átjár engem,mint egy téli fagyos szél. Az érzés kellemetlen volt,irritáló mintha a bőröm alatt járna át a szél,ami azért is volt furcsa,mert a levegő tökéletesen mozdulatlan volt. - Ki változtathatná a Michigan tavat egy mágikus mosogatóvátöprengtem csendesen - Úgy tűnik ez az elsődleges kérdés. Ugrottam egyet,és a hátam mögé néztem. Jonah volt az farmerben,csizmában és egy hosszú ujjú pólóban MIDNIGHT HIGH SCHOOL felirattal a mellkasán. Az iskola nem létezett,ez egyfajta titkos azonosító volt VŐ tagok számára,ha a dolgok rosszra fordulnának. Nem sok jót jelentett,hogy ezt viselte. - Te is érzed?- kérdeztem - Nem tudom mit érzek,de nem tetszik-mondta miközben a tavat pásztázta - Menjünk le a mólóra. Közelebb akarok kerülni a tóhoz. Bólintottam és követtem őt,most vettem csak észre,hogy emberek tömege halad a tó felé. Gondoltam mindenki akar rá vetni egy pillantást. Sajnos a tömegesen mozgó Chicagóiak,nyugtalanítóan zombiszerűek voltak. Önkéntelenül is megborzongtam,majd követtem Jonah -t. Igaza volt a mólót illetően. A tíz méter hosszú kapu zárva volt. Rövid várakozás után,hogy elkerüljön pár bóklászó őrt,átugrott a boltíves kerítésen,méghozzá minimális erőfeszítéssel. Visszanézett rám és hívogatóan intett a kezével. Már ugrottam át kerítésen ezelőtt,de így sem villanyozott fel a lehetőség,hogy megint meg kell tennem,pláne közönség előtt. Az idegeim megfeszültek,visszatartottam a lélegzetem,tettem néhány métert és ugrottam. De ahogy lengettem a lábam a levegőben,a kabátom beleakadt a kerítés oszlopba. A karom lábam összeakadt és fenékre érkeztem. Talán lesz egy-két véraláfutásom,de komolyabban nem sérült csak az egóm.

- Kecses landolás volt-kuncogott Jonah,miközben kezet nyújtott. Morogtam néhány keresetlen szót,de megfogtam a kezét és hagytam,hogy talpra húzzon. - Tudok kerítést ugrani. Már csináltam azelőtt. - mondtam és leporoltam a fenekem - Akkor mi volt a baj? A közönség,gondoltam de megtartottam magamnak. - Az idegeim,azt hiszem Jonah bólintott. - Ahhoz hogy valóban használni tudd a képességeidet,él kell engedned az emberi berögződéseket és bíznod kell a testedben. Mielőtt kirukkolhattam volna valami csattanós válasszal,Jonah megragadta a kezem és az épület sarka mögé húzott. Egy biztonsági őr sétált arra,hordozható adóvevővel,amiből a tóról szóló fecsegés szűrődött ki. Mikor elment Jonah kikukucskált. - Elment. Mehetünk. Elindultunk az ellenkező irányba, a móló felé. Eléggé elhagyatott volt,a jegyárus bódék,étkezdék,mozgó büfék mind bezártak éjszakára,a túrahajók a dokkokban töltötték a telet. Az épületek falához lapulva,lehajolva kocogtunk egy mérföld hosszan a móló vége felé. Találtunk egy szabad területet a móló végén,letérdeltem és belenéztem a vízbe. Ahogy a tónál a víz itt is koromfekete volt és mozdulatlan. Úgy nézett ki mint egy fekete jégréteg,tökéletesen fagyott és lapos. Nem volt semmilyen illata, és hangja sem. Nyoma sem volt az életnek,vagy a mozgásnak. Nem törték meg a felszínét hullámok,még sirályok sem voltak a közelben. Hátborzongatóan nyugodt volt,hátborzongatóan csendes. A vákuum is erősebb volt itt,olyan érzés volt mintha mágia húzna a tó irányába. A Chicagóiaknak mindig szoros volt a kapcsolatuk a tóval,nyáron összesereglettek a parton,télen,mikor befagyott korcsolyáztak rajta. De az emberek reakciója erre is eltérő lesz. Azelőtt az emberek féltek a természetfelettitől mert nem ismerték. Most attól féltek,mit tehet velük. Nem ez volt az első alkalom,hogy azt kívántam bárcsak itt lenne Ethan. Ő kitűnő stratéga volt,biztos kitalálná,hogyan lehet elkerülni a lehetőséget,hogy az emberek a vámpírokat hibáztassák azért ami itt folyik,bármi legyen is az.

- Ennek rossz vége lesz-pillantottam hátra,Jonah -ra - Én is így látom. És ötletem sincs mi lehet ez. Négy diploma-tette hozzá egy huncut vigyorral-és így sincs ötletem. Jellemző,forgattam a szemem- Nos,tegyük meg amit tudunk. Talán találunk valami nyomot arról,hogy hogyan kezdődött. Az első lépés,gondoltam lemenni és megérinteni a vizet. Körbenéztem,és megláttam egy létrát ami levezetett a tóba,ezután átkutattam a mólót valami után amivel megpiszkálhatnám a vizet. Végül is nem mártózhattam meg egy mágikus fekete lyukba. Pár másodperces eredménytelen keresgélés után,Jonah átnyújtott valamit,ami használt csillagszórónak látszott. - Turisták- mondta gúnyosan,mikor rápillantottam. - Valószínűleg- értettem egyet- De a célnak megfelel-leoldottam a katanámat és átnyújtottam neki,aztán lemásztam a létrán. Mikor elég közel voltam a vízhez,belemártottam a csillagszórót. A víz teljesen átláthatatlan volt, félig-meddig arra számítottam,hogy a bot lepattan a tetejéről. Ehelyett ellenállás nélkül belemerült. Amikor kiemeltem a csillagszórót,nem keletkeztek hullámok,néhány kóbor,koromfekete vízcsepp hullott vissza a vízbe bármiféle hatás nélkül. - Látod ezt?- kérdeztem, és felnéztem a mólóra. - Igen,de még mindig nem tudom mi lehet az- kinyújtotta a kezétGyere fel. Kezdek ideges lenni. Bólintottam, majd bedobtam a csillagszórót a tóba,és visszamásztam. Jonah visszaadta a katanámat, én meg felcsatoltam. Egy pillanatig némán néztük a vizet. - Tehát,gondoljuk át- mondtam- Van egy tó és egy folyó,ami elfeketedett,elnyeli a mágiát, és nem engedelmeskedik a fizika törvényeinek. És ez csak az amit látunk. Még több minden lehet a felszín alatt. -A kérdés,hogy miért, és hogyan. - Láttad a fényképet a nimfáról a hídon?Úgy nézett ki mintha valami varázslatot hajtana végre. - Nem láttam- mondta- de ez nem lehet a nimfák műve. Még ha harcolnak is egymással,a vizet szeretik. Ők nem csinálnak semmit ami veszélyes a tóra vagy a folyóra. - Nem szándékosan- mondtam- De mint tudjuk,van rá mód,hogy valaki irányítsa a természetfeletti lakosságot.

Elvégre Tate előállított egy drogot a "V"-t amitől a vámpírok agresszívabbak és vérszomjasabbak lettek. És irányította vele Celina -t. Talán nem ő volt az egyetlen a városban,aki irányítani akarta a természetfeletti lényeket. - Ez igaz- mondta Jonah - De miért pont a nimfákat akarnák irányítani?Ők a tavakat és folyókat felügyelik,ez nem túl jelentős mágia. És még ha őket is célozták,miért ölték meg a tavat?Mi értelme lenne? - Talán a város a célpont-vetettem fel- A város vízének egy része a tóból származik,talán a vízellátást akarták aláaknázni. - Halálra akarnak dehidrálni minket? - Vagy zavargást szítani. Egy pillanatra elhallgattunk. - Tehát van két elméletünk- mondta- Vagy a nimfákhoz van köze,ami megmagyarázná a fotót,vagy a tóhoz. Sajnos az elméletek közül egyik sem mond igazán semmit. - Valójában legalább kaptunk egy kiindulópontot. - elővettem a mobilomat. Már találkoztam a nimfákkal ezelőtt,és tudtam,hogy van két ember akik kapcsolatba léphetnek velük. A nagyapám és az alkalmazottja Jeff Christopher. Jeff vette fel a telefont- Mondjad Merit -A tónál vagyunk. Láttad már? - Igen. Itt vagyunk a DuSable kikötőnél. Saját szemünkkel akartuk látni,és most,hogy itt vagyunk......- elhallgatott- Őrület nem igaz? - Nagyon is. Bármi ötlet,hogy mi történhetett? - Már megbeszéltük,de ez teljesen példátlan. Még Catcher is megdöbbent,pedig őt nem sok minden tudja sokkolni. Hallottam az aggodalmat a hangjában. - Jeff van egy kép az interneten,egy nimfa áll a folyó felett, és úgy néz ki mintha varázsolna. Lehetséges, hogy ők tettek valamit,vagy valaki azt akarja elhitetni velünk, hogy ők tették? -A nimfák nem varázsolnak,bármit is tett az nem az volt. - Akkor,talán hamisítvány? - Vagy egy turista elkapta,megfelelő felvétel,rossz időben - Ez is egy lehetőség.- engedtem- De akárhogy is beszélni kellene a nimfákkal. Itt vagyunk a Haditengerészeti mólónál. Tudunk találkozni valahol?

Volt egy kis szünet,gondolom megvitatták Catcher -el vagy nagyapámmal. - Találkozzunk a móló előtt.- mondta- tíz perc múlva. Ennyi idő kellett nekem és Jonahnak visszaérni a mólóról......és remélhetőleg nem futunk össze egy biztonsági őrrel sem. - Ott leszünk-ígértem,és elindultunk Csendben sétáltunk vissza a találkozási pontra. Szerencsére nem futottunk össze egy őrrel sem. A baj azután kezdődött,hogy Jonah átugrotta a kerítést. Én néhány lépéssel mögötte haladtam,és próbáltam magam mentálisan felkészíteni az ugrásra. Legnagyobb meglepetésemre,sikerült sokkal kecsesebben átlendülnöm mint legutóbb. Éppen földet értem,mikor elkezdődött a sikoltozás. A zaj megtörte a koncentrációmat,így elég sután értem földet,és megbotlottam. Tennem kellet pár lépést,de végül biztosan álltam a lábaimon,és a zaj irányába fordultam. A zaj furcsán visszhangzott,a mólón lévő épületek,a lóhere alakú víztorony és a Streeterville többi része között. Jonah odajött és a mólóval szemközt lévő zöld terület irányába mutatott. Az emberek egy csoportja kiabált és sikoltozott az amúgy csendes éjszakába. Bizsergést éreztem a levegőben-amit a tó magába szívott-világosnak tűnt,hogy a dulakodás mágikus. Arrafelé kezdtünk kocogni,és majdnem beleütköztem Jonah -ba amikor megtorpant,tágra nyílt szemmel. Alig sikerült pár szót eldadognia. - Láttam már képeket,de személyesen még nem......Ezek....wow. Olyan sokan vannak,és azok a ruhák,az a haj.... Jonah jól mondta. Tényleg sokan voltak,ráadásul a hajuk és a ruhájuk határozottan észrevehetővé tette őket. Mind vékonyak és kecsesek voltak,hosszú hajjal. Mindegyiken nagyon rövid ruha volt,csak különböző színű,ami megfelelt a Chicago folyó egy-egy darabjának,amiért felelősek voltak. Egy nimfa állt a zavargás közepén-a vörös hajú a képről amit Kelly mutatott-körülötte 10-12 másik. Trágárságokat kiabáltak,de látszott,hogy élvezik a kiabálást. Láttam már folyami nimfákat verekedni,és nem akartam belekeveredni. Nem nekem való a hajtépés és a karmolás. Jobban szerettem a köríves rúgást. - Folyami nimfák- mondtam Jonahnak és előrébb löktem- Gyerünk.

Másodpercek alatt elértük a nimfákat,de nem igazán érdekeltük őket. Túlságosan lefoglalta őket a kőr közepén álló vörös hajú nimfa. És míg ránézésre aranyos,kecses ápolt nőnek látszottak,a szájukból csak úgy ontották a válogatott trágárságokat. Még Jonah is összerezzent,mikor az egyik szőke nimfa egy nem túl hízelgő hasonlattal élt, a vörös nimfa édesanyja és egy nőstény kutya között. - Ez nem túl nőies- motyogta - Üdvözöljük a nimfák világában.- mondtam,és előreléptem,ahogy egyszer Jeff -től láttam.- Hölgyeim,talán lenyugodhatnánk egy kicsit? Nem tudom,hogy túlságosan fel voltak-e tüzelve ahhoz,hogy felfogják a javaslatomat a lenyugvásra,vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket,de figyelmen kívül hagytak. Az egyik nimfa előrelépett,hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját,de a magassarkúja beakadt egy fűcsomóba. Előre tántorodott,de a többi nimfa azt hitte,hogy az előrelépése fenyegetés. Delfin hangon kezdtek visítani,ruhák szakadtak,sarkak tapostak,és az egész kör erőszakban tört ki. Sajnos túl közel álltam,és engem is magába szívott a tömeg. Kezemmel takarva a fejem,próbáltam utat törni a kör közepe felé,hogy kihúzzam a vörös hajút a dulakodásból. Hunyorogtam a mindenfele repkedő körmöktől,és egy kicsit összerezzentem a hegyes könyökök erejétől. Én léptem be a küzdelembe,így politikailag nem lett volna jó lépés kiütni őket. De akkor sem fogom elveszíteni a szemem a nimfák macskakarmolásai miatt. Épphogy megfogtam a vörös hajú ruháját,mikor egy tűsarkú fejen talált. Elkáromkodtam magam,és térdre estem a harc közepén,a fájdalom üvöltött a fejemben. Óvatosan megérintettem a sérülésem,mikor visszahúztam, az ujjaim véresek voltak. Sajnos nem én véreztem egyedül. A nimfák körömmel és cipősarokkal aprították egymást,és minden egyes vágásból szivárgott a nimfák fahéjillatú vére,és a levegő megtelt mágiával. Mivel még újszülött vámpír voltam-nem túl tökéletes önuralommal- éreztem,ahogy az agyaraim ereszkedni kezdenek,és a szemeim ezüstösre változnak a vérszomjtól. Épp azon tanakodtam,hogy kimásszak-e a biztonságba,vagy álljak fel,és próbáljam meg újra szétválasztani őket,amikor egy éles füttyszó hasított a levegőbe. Minden harc abbamaradt,és a nimfák a füttyszó irányába fordultak.

Jeff sétált be a perpatvar közepébe mint James Bond,a szokásos hűvös felvágós stílusban,kifogyhatatlan önbizalommal. Minden figyelem rá irányult. Nem voltam benne biztos,hogy azért,mert váltó,vagy azért mert ő Jeff,de ez volt a második alkalom,hogy láttam,hogy szinte megbabonázza a nimfákat. Jeff minden ízében úgy festett mint egy huszonéves,vékony komputerzseni,de nem lehetett nem észre venni,hogy egyben férfi is volt. Jeff kinyújtotta a kezét,és segített talpra állni.-Jól vagy?-kérdezte. - Rendben leszek.- mondtam kezemet a vérzésre nyomva- Rátámadtak a vörös hajúra. Ki akartam hozni,és ez lett a vége. Menj és vigyázz magadra- mondta, a hangja egy oktávval mélyebb volt a szokásosnál,mint amikor macsót játszott.- Ezt én intézem. Szívesen átengedtem neki a terepet,és hátrahúzódtam utat engedve neki. Mozdulatlanul álltam,míg Jonah oda nem lépett és egy pamutzsebkendőt nyomott a homlokomra. Szemeimet Jeff -en és a nimfákon tartottam,mivel nem akartam semmit elmulasztani. Nem én voltam az egyetlen aki érdeklődve figyelte a show-t. Catcher vágott át a füvön nagyapámmal a nyomában. Catcher eleve mogorva hozzáállással született,bár az izmos testfelépítés,a zöld szeme-és az a tény,hogy tisztelte,és szerette a legjobb barátnőmet- elhomályosították ezt a hibáját. Catcher a tőle megszokott stílusban saját készítésű pólót viselt "Első számú közellenség" felirattal,és egy sötét farmert csizmával. A vastag fekete Buddy Holly- stílusú szemüveg,viszonylag új keletű volt,de jól állt neki. Nagyapám mint általában nagyapásan volt öltözve,Pamut nadrág,kockás ing és egy kényelmesnek tűnő dzseki. Arcára kiült az aggodalom mikor meglátott,de leintettem. - Jól vagy?-kérdezte - Most már igen,hogy a keresztes lovag megérkezett-intettem Jeff felé,aki mellkasán keresztbefont kézzel nézett a nimfákra. Megviseltnek tűnt,és zavarban volt,egyrészt azért mert látta őket verekedni,és mert harc után nem néztek ki a legjobban. Néhányan elrendezték a hajukat,és megigazították a ruhájukat már ami megmaradt belőlük. - Hányszor kell még elmondanom,hogy ne menj túl közel.

Catcher -re pillantottam,- akivel a kapcsolatunk a szórakoztató és irritáció keveréke volt-és nyelvet öltöttem rá. - Én csak megpróbáltam segíteni. Nekitámadtak az egyik lánynak. Aztán fejbe vágtak. - Egy magassarkúval- szúrta közbe Jonah segítőkészen- Egy magassarkúval verték fejbe. Elmosolyodtam- Ó,ő itt Jonah- mondtam a nagyapámnak- A Grey Ház Gárdakapitánya. Mivel kevesen vagyunk,ő önként jelentkezett kísérőnek. Jonah ők a nagyapám az ombud Chuck Merit és Catcher Bell. - tudtak egymásról,de elővigyázatosságból tartottam egy formális bemutatás. Jonah és Catcher bemutatott egy ilyen férfias, "Örülök,hogy találkoztunk,de nem veszek rólad tudomást csak egy kis bólintással,mert ez olyan férfias dolog" féle gesztust. Nagyapám,másrészt kérdőn nézett rám- Merit biztosan tudsz Jonahról. - Tudok róla?- kérdeztem kettejük közt járatva a tekintetem. Nagyapám és Jonah váltottak egy olyan pillantást,amiből kiderült Jonah nem volt teljesen őszinte a történetét illetően. A mellkasom kicsit megugrott,mikor eszembe jutott mit titkolhat Jonah - Te vagy a vámpírforrás!A nagyapám titkos vámpíralkalmazottja. - Nem emlékszem,hogy titkos vámpír munkavállaló lennék-mondta lassan Jonah - gondolom tudnék róla. Legalább egy adóűrlapot kellett volna látnom vagy valamit.- nagyapámra nézett- Felvenne? - Jelenleg nem- felelte- És bár érdekes ötlet,szerintem nem lenne túl jó. - Nem emlékszel rá?- kérdezte tőlem nagyapám A homlokomat ráncoltam- Emlékszel rá?Mire? De mielőtt rájöhettem volna a rejtély megoldására,az események kibontakoztak a nimfák között. - Az isten szerelmére-bukott ki Jeff -ből - Azt hiszed egy harc a Park közepén jó ölet?Ez egy nyilvános hely. A város már így is alig tartja magát,ti meg itt civakodtok mint a gyerekek. Gondolod ez segít? A nimfák kellőképp bűnbánónak tűntek. Körülnéztem,hogy az emberek mit gondulnak. Jonah -val hallottuk a kiabálást pár méterrel odébb,így nyilván nem mi voltunk az egyedüliek a környéken. Jeff általános elégedetlenséggel nézett a csoportra-Rendben-mondtaValaki kezdjen dalolni.

- Alanna elátkozott minket.-kiabálta egy Melaina nevű nimfa,akivel a legutóbbi "nimfaharc" találkoztam. Rámutatott a vörös hajura - Láttad a képet róla? - Tényleg varázsoltál?-kérdeztem hangosan. Bár nem villanyozott fel a gondolat,hogy a folyami nimfák játszották az abrakadabrát,legalább kapunk egy választ. Szeretem a válaszokat. Alanna előreugrott,a zöld ruhája alig takarta miközben mozgott-Ez nem igaz! Jeff visszanézett rám-Melaina képletesen értette az "átkot". Feltartottam a kezem,és Alannara mutattam-Mit csináltál a folyónál? Alanna lehunyta a szemét,és könnyekben tört ki-Én átöleltem. Éreztem,hogy változik,haldoklik. Úgy éreztem szüksége van rám. Az emlékeztető hatására a nimfák szomorú hangjai elkezdtek összeállni siratóénekké,gyászolták a mágikus-beteg vizet. A gyász ellenére nem voltak hajlandóak megbocsájtani Alannának. - Elérte,hogy a mi hibánknak tűnjön-duzzogot egy barna nimfaElérte,hogy úgy tűnjön micsináltuk.És a város most minket hibáztat a történtekért. - Ki csinálta a képet?-kérdeztem Alannát - Nem tudom-vonta meg a vállát-A másik hídon emberfiúk voltakmosolyodott el-Azt mondták csinos voltam. És lefényképezte,hogy legyen bizonyítéka,gondoltam. - Ez most fáj-kiáltotta egy vörös ruhás,tökéletes vörösre festett,manikűrözött körmökkel. - Fáj?-kérdezte Jeff - Olyan mintha a mágia elhagyna minket-mondta és megdörzsölte a karját,mintha fázna.-Valami kiszívja a mágiát és úgy érezzük mintha.......Üresek lennénk. Most,hogy említette,a nimfák tényleg fáradtabbak tűntek. A parkban ugyan sötét volt,de így is láttam a halvány karikákat a szemük alatt. - Tudsz ezzel kezdeni valamit?- kérdeztem Catcher -t. Megrázta a fejét. - Itt mágiával dolgoztak. De ez nem olyan amit ellenőrizni tudnék. Használhatom az összes elemet-tette hozzá a zavarodott arckifejezésem látván-de ez nem az én elemem. Ez kívül esik az irányításomon. -A varázslatot felismered?- kérdeztem reménykedve-Tudod ki tehette?Láttál már ilyet,vagy éreztél?Valami?

-Nem ismerős nekem. Láttam már mágia elszívást. Alapvetően csak egy módja van,hogy "kölcsön vedd" valaki más mágiáját. De abban a varázslatban az a vákuum aki elindította azt. Itt a tó a vákuum. Mindketten a tóra néztünk csendben. -Úgy érzem csökken az erőm ahogy itt állok.-tette hozzá-De átkozott legyek ha tudom hogyan. -És ha nem sikerül megoldani?-kérdeztem A pillantása nem sok jót igért-Azt hiszem,lehetséges,hogy a nimfák mágiája teljesen elpárolog, és elveszítik a kapcsolatukat a vízzel. Felteszem,hogy erősebb leszek ha eltávolodok a víztől,de ők nem tudnak sokáig távol maradni,annyira vágyakoznak utána. Catcher halkan beszélt,de a nimfák valószínűleg így is hallották. Mindannyian sírtak és a fájdalmuk azt mondta:Bármi történt a vízzel,ezek a lányok nem tehettek róla. -Ez az ő teljes világuk?-kérdeztem Catcher -t,aki átgondolta,majd bólintott. -Ezek a lányok nem ártanának a tónak-mondtam-Ez a szomorúság......Azt hiszem elkerülhetjük a nimfák bevonását. -Egyetértek-mondta Jonah - Sajnos ez azt is jelenti,hogy ez zsákutca volt. -Lehet,hogy nem-mondtam,majd előre léptem-Hölgyeim,világos,hogy nem ártottak a tónak,vagy a folyónak. Abbahagyták az éneklést és halk moraj futott végig köztük. -De valami folyik odakint. Valaki mágikus vákuummá változtatta a tavat. Talán ártott a tónak. Talán ártott a városnak. Talán ártott neked. Van valamelyiktöknek ötlete ki tehette ez? A nimfák összenéztek,majd összeszűkült szemmel visszafordultak. -Lorelei-mondta a szőke nimfa magabiztosan-A szirén

NEGYEDIK FEJEZET CHICAGO ADTA CHICAGO ELVETTE

Szóval kiderült,hogy a víz minden szakaszának megvan a maga védelmezője. Voltak folyami nimfák,szökőkút nimfák,tengeri nimfák és vízesés nimfák.És a szirének,nem a nimfák irányították a nagy tavakat. Chicagóban a folyami nimfák irányították a folyót,és határait. Lorelei a szirén irányította a Michigan tó árapályát,és áramlását.Ő volt az egyetlen lakója,az egyébként lakatlan tónak. A legfontosabb,a nimfák utálták őt. Egy húsz perces,rikácsoló előadást tartottak a hibáiról. Lecsökkentettem a listát legnagyobb hibákra: 1.Lorelei egyezséget kötött az ördöggel (aki ott élt vele a szigeten) 2.Lorelei volt a fekete mágia szállítója,ide értve az átkokat is 3.Lorelei újszülötteket evett (emberi és egyéb) 4.Lorelei összességében egy feketét viselő,antiszociális Góth szörny volt.(Őszintén szólva,csak az a fajta helyes,csinos,bögyös lány volt,akit a nimfák csoportja utált) A "beszámoló"után a csinos lányok egymást átölelve álltak,kombiné méretű ruháikban,könnyüket törölgetve,egy hatalmas nimfaölelésben összeborulva. Őszintén szólva,nehéz volt elterelni a fiúk figyelmét. Megköszörültem a torkom. -Mi volna ha tennénk hozzá egy látogatást?-javasolta Jonah Őszintén szólva,nem hozott lázba az ötlet. Sajnos,ez a probléma elég nagy volt. A nimfák gyengültek a tó közelében, és isten tudja hogyan hat ez a többi természetfelettire. -Ez valószínűleg jó ötlet.-mondta a nagyapám-És nem emlékszem,hogy lenne ott bármilyen komonikációs eszköz,úgyhogy nem tudjuk egyszerűen csak felhívni.-nézett rám kérdő tekintettel. -Miért én?-sóhajtottam -Mert te lány vagy-mondta Catcher -Tessék?-kérdeztem a választ próbálva megfejteni -Ő egy szirén. Halálba csalogatott matrózok?Örök csapdába ejtő ének? Jonah szemei kikerekedtek-Akkor én nem mehetek,mert......? -Mert akkor nem jössz vissza.-mondta Catcher szárazon-Elcsábítana a varázslatos énekével,transzba ejtene,és ebben az átmeneti állapotban töltenéd hallhatatlan életed hátralévő napjait. Elfelejtesz enni,inni,mert nem tudsz tőle elszakadni. Éhen halni nem túl kellemes.

-Oké-mondta Jonah fintorogva-Ez jó érv -Az.És ezért küldjük a "Bögyös Bosszúállót". -Ez most komoly,mi vagy te 12 éves?-kérdeztem a szememet forgatva. -A lényeg,hogy férfiak nem mehetnek a szirén közelébe. Nincs más választása,mint hogy elcsábítani őket,és az nem igazán segítene megoldani a problémát. -Akkor azt hiszem ezt tisztáztuk-értettem egyet-Nekem van mellem,én megyek.De nem örülök az ötletnek,hogy áthajózzak a vizen.Nincs valami más szállítási mód? -Majd én elintézem-mondta a nagyapám-Elintézek pár telefont,hátha találok egy helikopterpilótát aki hajlandó repülni,egy elvarázsolt tó felett. Persze ez rengeteg papírmunkával jár,úgyhogy csak holnap lesz belőle valami. -És addig?-kérdeztem a nimfákra pillantva-Mit tegyünk a tóval? Amint megemlítettem a tavat a nimfák újra sírni kezdtek. Jeff letérdelt az egyik nimfához,és megpaskolta a hátát,a nimfa felé fordult,köré tekerte a karját,és lenyűgöző drámai érzékkel zokogott. - Szép volt vámpír - motyogta Catcher. - Ez egy jogos kérdés - mondtam - Még mindig válság van,és van egy egész napunk mielőtt beszélhetnénk a szirénnel. - Első lépésként,a nimfákat kéne elhelyezni-mondta Jeff az őt ölelő nimfa válla fölött - Távol a víztől. Lehet,hogy segít nekik megőrizni némi erőt. Végszóra ismét kitört a sírás. -Tudom drágám-mondta,és megveregette a hátát-De meg kell gyógyítani a tavat nem igaz? Fel-le mozgatta a fejét mintha szimatolna,de Jeffet nem engedte el. -Majd én koordinálom a folyamatot.-mondta Catcher-Talán a tündérek el tudják szállásolni néhányukat,pár éjszakára. -Breckenridg-éknek hatalmas házuk van,de nem hinném,hogy a nimfákat és az alakváltókat jó ötlet lenne összezárni Mintegy végszóra,a nimfa keze elkalandozott Jeff fenekére és megszorította. Jeff felkiáltott,de udvariasan mosolyogva tolta el. Nem voltam benne biztos,hogy nem tudja ,hogy Jeffnek barátnője van,vagy csak nem érdekli. -Ez határozott nem a Brecks ötletre-morgott Catcher -Mi legyen az emberekkel-kérdezte Jonah,figyelve,ahogy több tucat ember közeledik a tó felé-Ki fognak borulni.

Nem hibáztattam őket. Ahogy a természetfeletti események mostanában zajlottak..... Chicago a tó körül terült el,és a folyó végigfutott a város szívén. Az emberek óhatatlanul kapcsolatba kerültek a vízzel,és a természetfeletti törvények megszegését látták benne. -Már dolgozom a jelentésen Kowalzyk polgármesternek-mondta nagyapám-Bár isten tudja,hogyan fogom ezt megmagyarázni. -Arra összpontosíts,hogy ez nem az apokalipszis-javasoltam-És próbálj meggyőződni róla,hogy nem a vámpírokat hibáztatja automatikusan. Van épp elég gondunk anélkül is. -Majd megoldjuk-mondta és megveregette a hátam-De a gyerekeknek ideje hazamenni. Tudom,hogy így is kevesen vagytok a házban.Rádcsörgök,he elintéztem a felszállást. Bólintottam,bár utáltam kimaradni a projektből. Ülni tétlenül,és felkészülni a jövőre nem épp a kedvenc időtöltésem. Annak érdekében,hogy elfoglaljam magam,gondolatban feljegyeztem,hogy a Ház világklasszis könyvtárában utána kell nézni a mi visszavonult szirénünknek. Búcsúzóul intettem Jeffnek (aki még mindig a nimfába volt gabalyodva),és félrehúztam Catchert,egy kis friss információért-Hogy megy a tanulás? -Én azt mondanám,hogy a feszültségi szintjét csak a történelmi Meisner-Moxner prezentáció múlja felül. Elfintorodtam.A Meisner-Moxner egy háztartási termékeket forgalmazó cég volt,a hirdetőcég főnöke Malloryt bízta meg a reklámjuk megtervezésével. Két hetet töltött a kampány beindításával,hogy a bemutató előtt három nappal a főnöke közölje "Nincs meg az érzés" A következő 72 órában a részben a koffeinnek köszönhető,alváshiánytól elködösült aggyal dolgozott. Mal az íróasztalához láncolta magát,kávén és energiaitalon élt,és egyfajta kreatív eufória alakult ki nála. Mikor túl volt a bemutatón,és az ügynökség megkapta a munkát,két teljes napon át aludt. A Meisner-Moxner kampány lett a legsikeresebb a reklámok történelmében. Sajnos az ifjabb Moxner,a társaság pénzét lányokra és kokainra költötte,így a Meisner-Moxner nem sokkal később csődbe ment.

Szóval ha a vizsgára való felkészülés közelít a Meisner-Moxnerhez,akkor együtt érzek Malloryval......és Catcher -el -Isten áldjon ember.De legalább Simon cipeli a feszültség oroszlánrészét. Úgy értem,mivel ő van vele a vizsgák során. Catcher arckifejezése elsötétült-Biztos vagyok benne,hogy elég sokat van vele. Szeme egy féltékeny barát pillantását tükrözte.De hogy lehetséges ez?Hiszen ő Catcher volt. Magabiztos,kidolgozott testtű,briliáns kardforgató mágus. Bár ő mindenkivel mogorva volt. Lehet,hogy félreértettem. Talán csak nem kedveli Simont. Már korábban is volt egy ilyen érzésem. -Rossz a viszony köztetek Simonnal?-kíváncsiskodtam -Nem bízom benne Amikor nem fejtette ki,majdnem megkérdeztem,hogy Mallory -val kapcsoltban nem bízik-e benne,de meggondoltam magam. Catcher egy férfi és arra utalni,hogy féltékeny,nem venné ki túl jól magát. Ehelyett támogatólag megpaskoltam a hátát-Ha ennek vége meghívlak egy italra,téged és az új hivatalos mágusnődet. Catcher morgott valamit,amit nem értettem,de feltehetőleg kapcsolatban állt a Rend iránti gyűlöletével. Őt kitagadták,így nem lehetett könnyű nézni Mallory küzdelmét a tagságért. Elbúcsúztam Catcher -től, és Jonah -val az oldalamon elindultunk az autóink felé. - Tudom,hogy letört vagy amiért nem látogathatod meg a nimfát holnap - Teljes depresszió- értett egyet - Gondolom a szoknyája olyan rövid lesz mint a nimfáké,vagy rövidebb Forgattam a szemem,de próbáltam nem mosolyogni. Vicces volt. De nem fogom növelni az egóját. - Mivel elég hatékonyak voltunk ma éjszaka,lazításként nem akarsz harapni valamit? Valószínűleg tisztán plátói kérdés volt,de még így is pánik rántotta össze a mellkasomat. Másrészt a vacsora jó alkalom lenne rá,hogy kikérdezzem a kapcsolatáról a nagyapámmal. Mióta megtudtam,hogy az apám meg akarta vesztegetni Ethat,hogy változtasson vámpírrá,azóta érthető módon gyanakvással figyeltem a családom és a vámpírok kapcsolatát.

- Elmondod,hogy honnan ismered a nagyapámat? - Talán. Hogy állsz a fűszeres ételekhez? - Valószínűleg nem kéne veled vacsoráznom. Kiadtál engem. - Hogy-hogy? - Elmondtad nekik,hogy egy magas sarkúval ütöttek le! Az,hogy egy Jimmy Choo másolattal szeletelnek fel nem a legjobb pillanatom Cadogan Őrzőként. Nem érzem szükségét,hogy elterjedjen a híre. - Merit azt várod tőlem,hogy hazudjak a nagyapádnak? - kérdezte tettetett elszörnyedéssel. - Az attól függ,hogy mióta ismered őt. Sajnos nem harapott rá a csalira- Első a vacsora,a részleteket majd később. Felsóhajtottam, tudván,hogy vesztettem - Rendben. De szeretném tudni az igazságot. - Ó,megkapod az igazságot Merit. Megkapod az igazságot. Ettől az ígérettől valahogy nem éreztem magam jobban. A kis Thai étterem ajtaján megszólalt a csengő mikor beléptünk. A rádióból Marty Robbins "El Paso" című száma szólt,az üvegpult mellet egy arany Buddha,egy régi pénztárgép és egy műanyag tálban mentolos cukorka hevert. Az étterem belső tere nem volt túl látványos. A falak festett beton blokkok voltak,1970-es évekbeli B kategóriás filmek plakátjaival díszítve. - Ez a legjobb thai étterem Chicagóban?- érdeklődtem - Bízz bennem- mondta Jonah,majd bólintott egy vékony,sötét hajú pincérnőnek,aki kedvesen visszamosolygott és egy üres asztal felé mutatott. Leültünk, és átnéztük a műanyaggal bevont,kézzel írott étlapot. - Sokat jársz ide? - Többször mint amennyit bevallhatnék - mondta - Nem sűrűn látogatom a Grey Ház étkezdéjét. Scott nincs oda a félkész ételekért,így az étkezések eléggé egyhangúak. Ami alkalmanként nem baj,de egy vámpír ne ragadjon le egy íznél,értékelje a változatosságot. - Szóval te kiélvezed az életet és az ízeket.? - A világ sok lehetőséget kínál - vont vállat szerényen - Sok a lehetőség,és én szeretném kihasználni azokat. - Szóval a halhatatlanság kapóra jött?

- Úgy is mondhatjuk. A sötét hajú pincérnő lépett oda hozzánk- Választottak? Jonah rám nézett és miután bólintottam leadta a rendelést - Garnélás tésztát kérek. És milyen ma a fűszerezés? - Kilences - mondta,elvette az étlapokat és rám nézett. Feltételeztem a kilenc egy tízes skálán értendő. Szerettem a fűszeres ételeket,de nem akartam "kilencest" rendelni, egy olyan étteremben ahol még nem jártam. Isten tudja mennyire csípős a "kilences" náluk. - Én is ugyanazt kérek. De a fűszerezés lehetne kevesebb,olyan "hetes"? - kérdeztem. A pincérnő unottan nézett rám - Jártál már itt azelőtt? - Um,nem Megrázta a fejét és rábökött az étlapra - Nincs hetes. Hozok kettest. Ezzel a kijelentéssel megfordult és eltűnt hátul a függöny mögött. - Kettes? Nem vagyok benne biztos,hogy ezt nem sértésnek szánta. Jonah halkan kuncogott - Ez csak azért van mert még senki nem kért "kettest". Kételkedtem benne,de annyiban hagytam,és fontosabb témára tereltem a szót. - Rendben itt az idő. Honnan ismered a nagyapámat?Tudom,hogy Charlotte a barátod volt. Ez a kapcsolat? - Charlotte a nővérem. Van még egy bátyám is Robert aki apám nyomdokaiba lépve,szintén ingatlanokkal foglalkozik. - Igen,ismertem Charlotte-ot - mondta Jonah - De téged is. - Honnan ismertél engem? - Én vittem Charlotte-ot a bálba. Megmerevedtem ültömben. - Hogy mit csináltál? - Én vittem Charlotte-ot a végzősök báljába. Becsuktam a szemem,és megpróbáltam emlékezni. Mikor legutóbb itthon voltam a tavaszi szünetben,tanúja voltam Charlotte összeomlásának. Éppen összeveszett az akkori barátjával,-aki most már a férje -Corkburger (igen,komolyan) őrnaggyal. Így egy Joe nevű sráccal ment el a bálba. Hírtelen összeállt a kép - Ó istenem - kiáltottam - Te voltál Joe. Fel sem ismertelek.

Joe csak egy rövid életű lázadó szakasz volt. Csak párszor láttam a bál után. Egy hónappal később,Charlotte és az őrnagy újra együtt voltak,Joe pedig eltűnt. - Akkor dauer-ed volt - emlékeztettem - És egy kapucnis pulóverbe vitted a bálba. - Akkor jöttem át Kansas City-ből - védekezett - Ott más volt a tempó, még a vámpíroknak is. Kicsit lassabb. - És Charlotte mutatott be a nagyapámnak. - Igen. Az őrnagy valamivel feldühítette azt hiszem. Épp az egyetemen voltam,ez a gyönyörű lány odajött hozzám és elhívott. megvonta a vállát - Ez nem olyan amire nemet mond az ember. És amikor Noah bemutatott,fogalmad se volt ki vagyok. Ez indokolja,hogy miért volt olyan mogorva első este a tónál mikor találkoztunk. - Ezért voltál olyan ingerült velem - mondtam - Nem azért mert azt hitted olyan vagyok mint Charlotte,hanem mert nem emlékeztem rád - Te már elfelejtettél engem,és nem különbözöl annyira Charlotte-tól mint hiszed. Már kezdtem volna tiltakozni,azt gondolva,hogy ugratni akar az estélyek,luxus márkák és a Palm Beach-en töltött telek miatt,amik engem nem hoztak lázba. De ehelyett megkérdeztem : - Miben vagyok olyan mint Charlotte? Elmosolyodott - Te is lojális vagy. Mert mindketten megbecsülitek a családotokat,még ha máshogy határozzátok is meg. A gyerekek és az Őrnagy az ő családja,a Cadogan meg a tiéd. Ez nem mindig volt így,de nem vitatkoztam vele. - Értem Közben visszajött a pincérnő a két adag étellel. - Kilenc - mondta miközben Jonah elé tette a tányért. - És kettő - mondta a másik tányért elém helyezve. Elvettem egy pár pálcikát, és felnéztem Jonah -ra. - Készen állsz? - És te - kérdezett vissza vidáman - Rendben leszek - nyugtattam meg,és feltekertem egy adag tésztát. Az első falat óriási volt......de rögtön megbántam. A kettes láthatóan a "Lángoló Pokol" metaforája volt. A szemem könnybe lábadt,torkom a nyelvem hegyéig lángokban állt. Megesküdtem volna,hogy a füleimből lángnyelvek csapnak ki.

- Ó istenem. Ó istenem. Ó istenem. Ez éget! - kikaptam Jonah kezéből a vizet mielőtt kitölthette volna és hajtásra megittam. - Ez "kettes"? kérdeztem rekedten - Ez őrület! - És te még "hetest" akartál - mondta Jonah,miközben szója szósszal locsolta meg a tésztát mintha az eloltaná. - Hogy tudod ezt megenni? - Már megszoktam Bekaptam még egy falatot,és olyan gyorsan rágtam,hogy az ízét se éreztem,miközben megpróbáltam minél előbb lenyelni,nehogy újra lángra kapjak. Közben a pincérnő megint visszatért,kezében egy kancsó vízzel,és rám pillantott. - Kettes? - Még mindig túl csípős - ismertem be - Mi van benne? Thai paprika? - A séf termeszti a kertbe. Nagyon csípős - felelte,vállvonogatva. - Nagyon,nagyon csípős - értettem egyet - Van olyan ember aki megeszi a "tizest"? - Régi ügyfelek. Vagy a vakmerők. - mondta,azzal fogta az üres kancsót és távozott. Ránéztem Jonah -ra fűszertől könnyes szemmel - Köszönöm,hogy nem bíztattál a "tizesre" - Nem lett volna tisztességes - válaszolta,újabb adag tésztát kanalazva a szájába. Vékony verejtékcsík jelent meg a homlokán,és szipogni kezdett. - Azt hittem téged nem éget - mondtam egy önelégült mosollyal. Megtörölte a homlokát a kézfejével és vigyorogva nézett rám - Nem mondtam,hogy nem éget. Csak azt mondtam megszoktam. A halhatatlanság nem éri meg a fáradtságot kihívások nélkül. Az volt az érzésem,hogy már nem az ételről beszél. Vettem még egy falatot, és az égető szúrásokra koncentráltam. - Mesélj Ethan -ről. Riadtan néztem fel - Tessék? Közönyösen vállat vont,és lenyelt egy újabb adag tésztát - Azt mondtad nem voltatok együtt. Lehet,hogy igaz Egy darabig néztem rá mosolyogva mintha rágnék,időt nyerve,míg eldöntöm mit mondjak neki. Az Ethan -el együtt töltött idő viharos volt. Úgy jellemezném,hogy egy lépés előre,kettő hátra,és a hátra mindig megsebzett. Ethan elment,mielőtt a kapcsolatunknak esélye

lett volna kivirágozni,de ez nem tette könnyebbé a gyászt,vagy a magyarázatot. - Voltak pillanataink - mondtam - Nem igazán voltunk egy pár,bár azt hiszem lehettünk volna,ha.......- nem tudtam befejezni a mondatot - Ha Celina nem csinálta volna,amit csinált - fejezte be Jonah kedvesen Bólintottam. - Sokat jelentett neked Megint bólintottam - Sokat jelentett - Köszönöm,hogy elmondtad Hagyta leülepedni a témát,de volt egy olyan érzésem,hogy még akar kérdezni valamit. A tapint nem tette kevésbé kínossá a vacsora hátralevő részét. Végig a folytatástól tartottam,amíg fizetet és visszasétáltunk a kocsihoz. Mikor odaértünk belevágott a közepébe. - Éreztél valamit Ethan iránt - mondta - Közel álltatok egymáshoz,így az érzelmeid befolyásolták a véleményedet a Vörös Őrségről. De tudod a GT nem mindig a jó oldalon áll. A Grey Ház is tudja ki a felelős Celina tetteiért,így közvetve Ethan haláláért. A GT-nek támogatni kellet volna azért amit Chicagóért tettél,és ahelyett,hogy felajánlották volna a segítségüket teljesen elhatárolódtak a "V" okozta problémától. - Én már tettem egy esküt - Velünk azon dolgoznál,hogy a GT ne éljen vissza a hatalmával,attól még hű maradsz a Háznak tett esküdhöz. Átgondoltam az érveket. Egyfelől a GT a Ház ellensége is volt. Másfelől ha csatlakozom a Vörös Őrséghez az nem egy újabb pofon Maliknak? Kössek megállapodást a háta mögött,még ha állítólag a "nagyobb jóért" teszem is? - Miért? - kérdeztem - Mire gondolsz? - Miért akarod,hogy csatlakozzak? Mi az előnye? Azt már tudjuk,hogy a GT énközpontú, és korlátolt. Ránk hagyják a munka nehezét,és még így is minket hibáztatnak utólag. A tagság ezen nem változtat semmit,kivéve,hogy kockázatos mert ha kiderül a falhoz szegeznek minket. - Minket? - kérdezte egy önelégült vigyorral - Azt mondtad "minket" mutatott rá - Ez volt a fordulópont.

- Tudod ez mit jelent? - megpróbáltam figyelmen kívül hagyni amit mond,de igaza volt,fordulóponthoz érkeztem. Jonah és én együtt dolgoznánk,már együtt dolgozunk,hogy megvédjük a Házainkat. Már hallgatólagos tag voltam? - Nem,Merit nem tudom - felelte - Csak azt tudom,hogy most vallottad be,hogy már most a VŐ munkáját végzed. - elém lépett,és rám nézett - Azt akarod tudni,hogy miért érdemes csatlakoznod? Mert először az életben lenne egy társad. Lenne valaki az oldaladon,aki jön ha hívod,kész szolgálni, és segít bármiben ha kéred. Ebben tévedett. Mikor még Ethan élt ő volt társam. - Már így is veled dolgozom - mutattam rá - Mert nem volt más választásod. Ha Ethan még élne,vagy lenne egy extra őr a Házban,külön utakon mennénk. Ezzel nem tudtam vitatkozni. - De itt van az igazi ziccer - mondta - Először az életben van lehetőséged választani. Öntudatlanul lettél a Cadogan Ház tagja. Akkor se volt beleszólásod,mikor kineveztek Őrzőnek. Félrebillentette a fejét,szája szinte súrolta a fülemet. A lépés intim volt,de nem szexuális értelemben. Jonah megpróbálta áttörni a védelmemet - Válassz,ne szolgálj. Igaza volt. Akkor nem volt választásom,de most igen. Elismerem ez erős érv. Ezt bizonyára ő is tudta,mert szó nélkül felegyenesedett,és elsétált. - Ennyi? Hátrapillantott - Ennyi. Ez egy felhívás Merit,a döntés a tiéd. Ahogy beszállt az autóba,és elhajtott,kifújtam a levegőt. VŐ vagy nem VŐ ez volt a kérdés. Mivel a tó még mindig fekete és mozdulatlan volt,nem voltam feldobva a jelentéstől,amit Kelleynek kell tennem miután visszatértem a Cadogan házba. De legalább volt egy tervem,és ha valaki képes találni egy pilótát Chicagóban aki hajlandó egy helikopterrel átrepülni egy "elátkozott" tó felett az a nagyapám. Mikor a házhoz értem,a tüntetők hangosabbak,és többen voltak,a szokásos poklot és kárhozatot ígérő bekiabálásokkal. Megjelent néhány új kézzel festett tábla is,mint az "Apokalipszis" és az "Armageddon",pont amitől tartottam. Hogy őszinte legyek nem tudtam hibáztatni őket. Még mindig nem tudtuk mitől vált a tó fekete

mágikus piócává,de a világ vége is szerepelt a listán. Persze ez volt a legalján de akkor is rajta volt. Nem a tüntetők voltak itt egyedül. Mi képeztük a kép-(és pénz) éhes paparazzik fő célpontját,akik az egyik saroknál táboroztak nem messze a háztól. Bármi, ami rosszul sült el a városban,és ha távolról is,de természetfelettinek tűnt,egyenesen az ajtónkhoz vezette őket. A riporterek ismertek engem mint "Lófarkas Bosszúállót",így útban a Cadogan felé,leszólítottak. Nem akartam a szenzációhajhász újságírást támogatni,de gondoltam az elméletek csak rosszabbak lehetnek,ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Szóval odamentem a csapat újságíróhoz. - Kemény a kinti éjszaka,nem igaz? Néhányan kuncogtak,míg mások kiabálni kezdték a kérdéseiket. - A vámpírok mérgezték meg a tavat? - Ez a vég kezdete a városnak? - Ez az első járvány? Igyekeznem kellett,hogy megtartsam a semleges arckifejezést,és ne kezdjem forgatni a szemem. - Reméltem,hogy majd te megmondod - feleltem egy könnyű mosollyal - Mi is ezt próbáljuk kideríteni. - Nem a vámpírok csinálták? A varázslatot? - A vámpírok nem varázsolnak. - Elolvastam az előttem lévő ember névjegykártyáját - Talán az itt álló Matthew változtatta feketévé a vizet A tömeg nevetni kezdett,de a kérdések tovább záporoztak. - Higgyenek nekem - mondtam felemelt kézzel - Szeretnénk visszaállítani a tavat normális formájába,minél hamarabb,ahogyan maguk is. Próbáljuk kitalálni mi okozhatta ezt,mint mindenki más a városban. A probléma az,hogy nem tudjuk ki tette,így nehezen tudjuk kitalálni,hol kezdjük. - Merit,ezzel elkezdődött az apokalipszis? - kérdezte az egyik hátsó riporter - Remélem nem. De ha lemegyek legalább legyen egy Chicagói hot dog a kezemben. Nem igaz? Persze ez elég talpnyaló volt,és biztos,hogy a riporterek közül is észreveszi néhány. De mi mást tehetnék? Ha továbbra is a vámpírok lesznek a középpontban, a dolgok nagyon gyorsan,nagyon csúnya fordulatot vesznek. A kérdések tovább záporoztak mögöttem,mikor

búcsút intettem és besétáltam a házba. A tündérek a szimpátia jeleként a szemüket forgatták mikor elhaladtam mellettük. Éreztem egy nyilallást,amint azon tűnődtem,,hogy Ethan mint PR mester stratéga mit mondott volna nekik. Én nem ő voltam,de reméltem,eleget tettem,hogy a dolgok kicsit nyugodtabbak legyenek.

Közvetlenül a műveleti szobába mentem,csak Kelley és Juliet volt ott. Mindketten felnéztek a remény eltűnt a tekintetükből,mikor meglátták az arcom. - Nem jártál szerencsével? - kérdezte Kelley. - Nem igazán - válaszoltam,miközben leültem Kelley mellé a tárgyalóasztalra - A folyó nimfák gyászolnak,és nem hinném,hogy bármi olyat tennének,amivel ártanának a tónak. Ők Loreleit vádolják a tavi szirént,aki a tó közepén lévő szigeten él. Az ombud már intézi az odaszállításomat,de csak holnap. Remélem eredményes lesz. Kelley összevonta a szemöldökét,és bólintott. - Ha ez a legjobb amit tehetünk,akkor ez a legjobb amit tehetünk. Ezután elmondtam a nagyapám tervét,és beszámoltam a villáminterjúmról. Kelley fáradtnak látszott,azon tűnődtem,hogy ez vajon a legújabb dráma hatása,vagy Frank vérkorlátozásának első jelei mutatkoznak rajta. A thai kaja csak az egyik éhségemet csökkentette,de a vér utáni vágyam is belopakodott az elmémbe,készen arra,hogy előtörjön. Gondolatban feljegyeztem,hogy nézzek utána a Blood4You készletnek a konyhában. - Azzal dolgozunk amivel tudunk - mondta Kelley - Ez minden amit megtehetünk. Dolgozunk a problémán,és imádkozunk,hogy sikerüljön kimászni belőle,mielőtt a következő csapás betalál. - Támogatom - mondta Juliet a számítógép állomás mögül. Kelley felsóhajtott - És ha már a csapásokról beszélünk,te vagy a következő Frank "intrjú" listáján. - Hurrá - mondtam minden lelkesedés nélkül - Már alig várom - Utasításba adhatnám,hogy töltsd az estéd hátralévő részét a könyvtárban,a tavi szirén utáni kutatással. Végül is kötelességmulasztás volna részemről,ha felkészülés nélkül küldenélek ki a szigetre holnap. És ha a könyvtárban ülsz egy halom könyvkupac alatt,Frank nem tud megtalálni.....

Elismerően vigyorogtam - Trükkös. Értékelem. - Nem trükközöm,csak használom a rendelkezésre álló eszközeimet. És most te vagy az eszköz. Szükségem van rád a probléma megoldásában,és az emberek visszatartásában. Egy GT kihallgatás ebben nem segít. - felállt és odasétált az íróasztalához,majd leült a számítógép mögé. - Tudj meg mindent amit csak tudsz,és utána tájékoztass. Bólintottam és kimentem.

ÖTÖDIK FEJEZET PAPÍRTORONY

A könyvtár a ház második emeletén volt,nem messze a szobámtól. A négyzet alakú helység az első és a második emelet teljes magasságában emelkedett végig. Szövevényes mintázatú, karmazsinpiros kovácsoltvas korlát húzódott végig a felső szinten, amelyet ugyanolyan vörös fém csigalépcsőn át lehetett megközelíteni.

A falakat - padlótól plafonig - könyvek borították. Kicsik, nagyok, bőrkötésűek és papírborítósok, szépen felosztva témák szerint. Beléptem és megálltam egy pillanatra,hogy belélegezzem a papír és a por illatát, a tudás parfümjét. A könyvtár üresnek tűnt,de hallottam valahonnan hátulról a könyvtári kocsi kerekeinek ritmikus visítását. Követtem a zaj forrását,amíg meg nem láttam a sötét hajú vámpírt az egyik könyvespolc előtt. Csak "könyvtárosként" ismertem,ő volt az egyik információforrásom,és szokása volt felhalmozni a könyveket az ajtóm előtt. Megköszörültem a torkom,hogy felhívjam magamra a figyelmét. Felnézett összeszűkült szemmel valószínűleg egy kiselőadásra készülve a könyvtári zajok kapcsán.(az ajtóra kifüggesztett tábla figyelmeztetett,többek között a hangzásbeli szabályokra a könyvtáron beül- viccesen torokcukorkát ajánlva) De amikor rájött,hogy én vagyok felemelte a kezét és eltűnt az egyik polc mögött. Mikor újból felbukkant,egy kupac könyvet nyújtott felém. - Tessék - mondta Beleolvastam a címekbe,sajnos a legtöbb a vámpírpolitikával foglakozott. Már rengeteg könyvet kaptam tőle a témából de úgy tűnt még mindig csak a felszínét karcolgatom. Láthatóan a politika megszállottja volt. De mivel ő volt az az ember aki segíthet a jelenlegi problémámon,úgy döntöttem ajándék lónak ne nézd a fogát. - Köszönöm - mondtam,és elvettem a könyveket - Tudsz nekem mondani valamit a szirénekről? Megvető hangot hallatott,és elindult a folyosón. Letettem a könyveket egy üres polcra,és követtem őt a folyosón,és az erkélyre vezető lépcsőn. Mikor elértünk a második emeletre,megállt egy túlméretezett könyvekkel teli polc előtt és kihúzott egyet. Szerencsére ez nem egy politikai értekezés volt. Ez a könyv egy művészeti katalógus volt,szép,rozsdabarna hajú lányokkal a borítón,amint egy medence közepén álltak. - Ezek a nimfák és szirének - magyarázta átlapozva néhány képet. - A nimfák a folyókban élen,a szirének a tóban. Ők irányítják a természetfelettit ezeken a területeken. Szorosan kapcsolódnak a területükhöz. - És a folyami nimfák nem jönnek ki túl jól a szirénekkel,igaz?

- Nagyon jó,Őrző - mondta,szórakozottan összevonva a szemöldökét Tudomásunk szerint a sziréneknek nincsenek erőszakos hajlamaik. Mindketten hajlanak arra,hogy a váltókkal való furcsa kapcsolatukat kivéve,betartsák a szabályokat. - Puskaporos hordó - grimaszoltam - A kémiai reakció valamilyen szinten természetes. Mindenesetre míg a nimfák jól kijönnek a váltókkal,a szirénekkel egész biztosan nem. Nevezhetjük versengésnek. A nimfák úgy gondolják a folyók jobbak mint a tavak: a víz folyamatosan áramlik,kedvez a kereskedelemnek,változik stb. A szirének úgy gondolják a tó jobb mint a folyó:nagyobb a térfogata,jobb a kikapcsolódáshoz,és támogatja a halászatot. - A tó vs folyó kisebb problémának tűnik. A nimfák úgy viselkedtek mint akik gyűlölik Lorelei-t. - Ez nem kis probléma ha természetfelettiként a vízhez kötődsz. - És ha a víz jelenleg elszívja a mágiát a városból? - Akkor ez egy olyan probléma,ami azzal fenyeget,hogy destabilizálja a természetfeletti kapcsolatokat a városban. - Ez nem túl jó hír. Holnap meg kellene látogatnom Loreleit . Mire számíthatok? Becsukta a művészeti könyvet és visszacsúsztatta a polcra,aztán tett pár lépést előre,kihúzott egy lapos széles fiókot,és kivett belőle egy papírköteget. Átnézte,majd felém intett. Kiválasztotta a Nagy Tavi térképet,ami a normális térképekkel ellentétben ez csak a vizeket jelölte. - Azt híresztelik a sziget erdős - mondta,egy zöld pontra mutatva a Michigan tó közepén - De a háznak valamilyen vizes területen kell lennie. Öböl,vízesés... stb. A víz nem egyszerűen fontos a sziréneknek,hanem szükséges. - Akvárium? - töprengtem. Elképzeltem egy fal méretű akváriumot tele szivárvány színű trópusi hallal. a könyvtáros a fejét rázta. - Soha. Erősen hisznek abban,hogy az állatokat meg kell hagyni a természetes élőhelyükön. - Mik az erősségeik? És a gyengéik? - Mindkettő a vízzel kapcsolatos. Mind a nimfáknak mind a sziréneknek,viszonylag közeli kapcsolatban kell maradniuk a vízzel,mind földrajzilag,mind időrendben.

- Úgy érted csak rövid időre tudnak eltávolodni a víztől,és akkor se túl messzire? - Pontosan. - bólintott - Ami az erősségüket illeti,ők uralják a vizet,mivel érzik azt. - Szóval ha a folyó szennyezett,az hatással van a nimfákra? - Igen. Feltételezem, hogy a víz mostani állapota,intenzíven befolyásolja őket. - Nagyon idegesek - bólintottam - És egyre gyengébbek is, ha a víz közelébe vannak úgy tűnik még rosszabb. - Ez nem túl jó hír. - Van még valami? - A szirénekre is jellemző a vízi nők hatalma - jelentőségteljesen kacsintott. - Elcsábítani és csapdába ejteni a férfiakat? Ezért fogok egyedül menni. Egy bólintással visszatette a térképet a fiókba,bezárta,majd a művészeti könyvek polcára mutatott. - Fogj néhányat azok közül,és lapozd át őket. Figyeld meg a képeken lévő nők jellemzőit. A kifejezésüket. A ruházatukat. Van-e náluk fegyver? - De ezek művészeti könyvek. Megbízhatóak? Felhorkant - Minden művésznek van modellje Merit. Ha a víz szelleme vezérel,ki másnak fednéd fel magad,mint egy művésznek,aki halhatatlanná tesz? De egy dolgot ne feledj. - Mit? - Ha ez az állapot még sokáig fennáll, nem tudjuk majd visszahozni őket a szakadék széléről. Ez aztán a nyomás. A következő néhány órában azt tettem amit bármely érett felnőtt tett volna,elbújtam a könyvtárban,az interjú elől. Nem csak arról volt szó,hogy nem akartam Frank munkáját segíteni,hanem arról is,hogy nem akartam egy olyan ember munkáját segíteni,aki Ethan hibáit akarta lajstromba szedni. Ez volt a határ,nem akartam hidat képezni az Ethan -el közös és az Ethan nélküli életem között. Nem csak érzelmileg,hanem azért is mert Ethan hozott a Házba,és ő tanított meg helytállni Őrzőként.

Frank viszont betolakodó volt. Ha találkozom vele,már tudom tagadni,hogy ez már nem ugyanaz a Ház. Erre még nem álltam készen. És nem voltam hajlandó arról az éjszakáról beszélni amikor Ethan meghalt. Nem hittem,hogy Frank,a GT képviselője ne akarná tudni milyen szerepet játszottam Ethan és Celina halálában. Nem igazán vártam arra,hogy jelentést kelljen tennem arról a napról. Szóval ültem az asztalnál a tökéletes rejtekhelyemen,a polcok takarásában,egy halom könyv mögé bújva. Egy könyvet lapozgattam a vizivilág képeivel,és a margókra firkált megjegyzésekkel,amikor meghallottam egy vékony,műanyag talp kopogását,felém közeledni. Felpillantottam. Helen sétált be,a Cadogan Ház összekötője,ő tartotta a kapcsolatot az új vámpírokkal. Ma este szürke egyenes szabású kosztümöt viselt,magas sarkúval,és egy feltételezhetően méregdrága fehér köves fülbevalóval kiegészítve. - Igen? - kérdeztem - Mr. Cabot szeretne beszélni veled. Arra kér csatlakozz hozzá az irodában. - nem várta meg a választ,hanem megfordult és elindult az ajtó felé. Ugh. Lebuktam. Helen az a tipikus egyszer hideg,egyszer meleg típus volt. Sose tudhattad melyik személyisége kerekedik fölül. Egyik nap olyan volt mint a legjobb barátod,legközelebb pedig még a létezésedről sem vett tudomást. Belevertem a fejem az asztalba,miközben megerősítettem magam a találkozóra,ami nem lesz kellemes. Egy pillanat múlva,becsuktam a könyvet,felálltam,és visszatoltam a széket. Bólintottam a könyvtárosnak mikor elhaladtam mellette,aztán elindultam Frank első emeleti szobájába. Frank elárasztotta Ethan irodáját papírokkal. A fák elsírták volna magukat ha látják. Pusztán a mennyisége arra késztetett,hogy elgondolkozzak,vajon Frank azt képzelte-e titkon,hogy ez a hatalom forrása,mintha az a képessége,hogy a papírok (amiket párhuzamos oszlopokba rendezett)tologatása,kulcs a Cadogan királyságba? Csak álltam a küszöbön,a fehér "erdőt" bámulva,mikor Frank intett nekem a tárgyalóasztal mögül,ami betöltötte az iroda hátsó felét.

Nem volt vonzó,de a vonásai arisztokratikusak voltak,mintha a gazdagság amibe beleszületett kiélesítette volna őket. Barna haja rövid volt és gondosan fésült. Egy drága arany óra volt a jobb csuklóján. Úgy gondoltam,ha benéznék az asztal alá,egy barna,rojtos tetejű papucscipőt találnék. - Gyere be - mondta Frank - Foglalj helyet. Úgy tettem,ahogy kérte,és leültem a legtávolabbi székbe. Nem vesztegette az időt. - Ma este elhagytad a Házat a Gárdakapitány utasítására,hogy nyomozz a - megállt,és átnézte az előtte heverő papírokat - feketévé vált Michigan tó ügyében? - Igen - mondta - Aggódtunk,hogy az emberek automatikusan a természetfeletti lakosságot fogják hibáztatni. Olyan hangot hallatott ami mutatta,hogy nevetségesnek tartja az elképzelést - Értem már,hogy Darius miért parancsolta meg korábban,hogy ne avatkozz a város dolgaiba. - Ez nem csak a város ügye,ha a vámpírokat hibáztatják érte mutattam rá - És mivel a Gárda rövidebb lett egy őrrel, rajtam volt a sor,hogy segítsek. - Merit,mint már tudod a GT feladata,hogy értékelje a Ház stabilitását,mind pénzügyi,mind személyzeti szempontból. Eközben elbeszélgetek a Ház minden tagjával,hogy jobban megértsék a saját szerepüket. - Keresgélni kezdett a papírok között,aztán előhúzott egy dokumentumot,amin egy képkivágás volt rólam. Egy pillanatra átfutotta,majd visszahelyezte az asztalra,és összefűzte felette az ujjait. - Te Őrző vagy - mondta,hangja kifejezte a rosszallását - Igen - És ez év áprilisában lettél vámpír? - Igen - nem láttam okát,hogy kifejtsem - Hmm - mondta - És téged a Commendációdon neveztek ki Őrzőnek,mikor még csak egy hete voltál vámpír? - Körülbelül - Végeztél fegyveres szolgálatot,mielőtt Őrző lettél? Olyan kérdéseket tett fel,amikre kétségkívül tudta a választ. Ismerte az előéletemet,a célja Ethan rossz vezetésének bizonyítása volt. Sajnos nem bújhattam ki a válaszok alól. - Nem - válaszoltam - Végzős hallgató voltam,irodalom szakon.

Összeráncolta a homlokát,zavart színlelve - De Őrzőként szolgálod a Házat. Védelmezőként. Ethan biztos talált volna valaki képzettebbet a pozícióra,aki készen állt volna a kihívásra,nem? Frank oldalra döntötte a fejét,még mindig ráncolva a homlokát,de a szemében ott csillogott,hogy "Megvagy". Most volt itt az ideje,hogy alaposan.....visszadobjam a labdát ebben a komédiában. - Biztos vagyok benne,hogy láttad az aktámat. Biztos vagyok benne,hogy tudod,hogy nagyon erős fizikummal rendelkezem,és nagyon erős pszichével,mivel ellen tudok állni a bűbájnak. Erős voltam az első napjaimon,és azóta még erősebb lettem. Kitanultam a katana használatát,politikai és pénzügyi kapcsolataim vannak az egész városban. És elég erős voltam ahhoz is,hogy legyőzzem Ethant az edzésen. Jól képzett vagyok,és komolyan veszem a Háznak tett eskümet. Mit akarsz mit tegyek még? - Te nem vagy gyalogos. Nem vagy harcedzett. - Én a Ház Őrzője vagyok,azzal bíztak meg,hogy a Házat védjem,mint önálló személy. Én nem vagyok a Ház őreinek kapitánya,és nem az én dolgom a katonai stratégiák kidolgozása. Én csak végső megoldásként harcolok,ha minden más lehetőség kudarcot vallott. Úgy találom az emberek túlságosan is hajlandóak csatába ugrani. Frank hátradőlt Ethan székében,összecsípte az orrnyergét,ahogy megfontolta a következő lépést. - A kapcsolatod Tate polgármesterrel,nem segített semmit a Háznak. - Tate saját céljaira akarta használni a vámpírokat. Létrehozott egy drogbirodalmat az irodája engedélyével. Semmit se tehettem,hogy megállítsam. De én fedeztem fel,és vetettem véget neki. És a munkám miatt,már nem gyárt drogot amivel a vámpírokat irányíthatná. - A közbeavatkozásod két vámpír halálához vezetett. Úgy ítéltem meg,hogy dobálózhatnék különféle válaszokkal az ártatlanságom bizonyítása érdekében,hogy,megtettem amit tudtam,panaszkodhatnék a GT támogatásának hiányára,de figyelmen kívül hagytam. Tudtam mi történt abban a szobában,és úgy sejtettem a GT is tisztában van vele. Lehet,hogy támogatták Celinát,és lehet,hogy csendes beilleszkedést reméltek Chicagóba,de nem voltak ostobák. Nem akartam a játékukat játszani,és nem készültem a karót a kezükbe adni,ellenem.

- Biztos vagyok benne,hogy már tudod mi történt a polgármester házába. - mondtam udvariasan - Valami konkrét információt vársz tőlem? Frank egy hosszú pillanatig nézett engem. Nem,nem csak nézett. Kiértékelt engem,felbecsülte ki voltam,illetve vagyok,és,hogy mi lehet belőlem,a tehetségemből. Nem egyszerűen könyvelő volt. Ő volt a vámpírok könyvelője. - Merit,őszinte leszek Az ajkamba haraptam,attól tartva,hogy kicsúszik rajta valami nem odaillő megjegyzés. - A GT azért létezik,hogy gondoskodjon róla,hogy egy egyéni vámpír,vagy egy Ház ne bontsa meg az egyensúlyt a vámpírok között. A Cadogan Ház,azonban egy problémás gyerek. Neked már van egy bejegyzés az aktádba,ami azt jelenti,tudod mik a GT érzései,a Ház okozta káosszal kapcsolatban. Én azért szereztem a "bejegyzést",mert beleavatkoztam,a drog által kiváltott harcba,a Cadogan Házzal a címlapon. Nem ok nélkül voltam ott,de a GT keresett valakit,akit hibáztathatott. - Elhiszem,hogy a GT nem örül annak,hogy a vámpírok előléptek mondtam -De ezt Celina csinálta. Sem Ethan -nek,sem a Cadogan Háznak nem volt köze hozzá. Ha hibáztatni akar valakit,látogasson el a Navarre Házba. - Ah,nem mintha tudnék beszélni Celina -val. A mellkasom összeszorult és ugyanolyan szarkasztikus stílusban válaszoltam - Mivel ledöftem,miután megölte a mesterem,nem. Nem tud vele beszélni. - Ez a te verziód,természetesen. A szőr felállt a hátamon - Az én verzióm? Ez az,ami történt - Kaptunk egyéb információkat is. - mondta Frank homlokráncolva - Kitől? Öten voltunk a szobában,és közülük kettő halott Rám nézett egy pillanatra,elég ideig,hogy megvilágosodjak - Te beszéltél Tate -el. - Úgy van. És azt mondja,berobbantál az irodájába,megfenyegetted őt és a társát. Tate szerint a tragédia bekövetkezése a te műved,a halálesetekért te vagy a felelős. Ethan -től kölcsönvett gesztussal,gúnyosan felhúztam a szemöldököm - Én szakítottam félbe Tate mesterkedését,aki kábítószerrel és mágiával irányított egy szökevényt Celina -t. Celina megpróbált

megölni. - a következő részt nehéz volt kiejteni,és még nehezebb elismerni - A Ethan a karó elé ugrott,és megmentett,de Celina tovább támadott,és én önvédelemből megöltem. - Ez így nagyon kényelmes,nem igaz? Felteszem,nincs elképzelésed,hogy lépj előre a rangsorba a Házban? Egy pillanatra erőt gyűjtöttem,majd felnéztem Frank-re - Engem nem érdekel,hogy ki lesz a Cadogan Ház mestere. - Tate nem pontosan ezt mondta. Azt állította volt egy alaposan kidolgozott terved a Ház hierarchiáját illetően. Felforrt a vérem - Tate hazudott,és én tisztelem Malik -ot. És minden tisztelettel Ethan halála két hónapja történt. Ha tényleg kétségeid volnának,az éjszaka eseményeit illetően,a GT már kiközösített,vagy megkarózott volna. Frank kifejezése acéllá változott,szemei undorodva szűkültek össze. Merészen blöfföltem,hogy kénytelen legyen kiteríteni a kártyáit. Ő képviselte a GT-t,de talán kevesebb bizonyítéka volt ellenem,Ethan és a Cadogan ellen,mint gondoltam. - A GT úgy fog eljárni,ahogy megfelelőnek tartja. Hirtelen még nagyobb empátiát éreztem Jonah,Noah és mindenki iránt aki benne volt a Vörös Őrségben. Pontosan ez ellen a hozzáállás ellen harcolnak,ami a GT-t jellemzi. Tévedhetetlennek hiszik magukat,és ami még aggasztóbb őket nem ellenőrzi senki. - Biztos vagyok benne - mondtam neki Frank összeszorította az ajkait egy pillanatra,mielőtt visszatért volna apapírjaihoz. Összefűzte őket,aztán felcsúsztatta egy másik stócra. - A GT-t nagyon zavarja ennek a Háznak tettei. Az én fennhatóságom alatt,úgy fog működni ahogy ez egy Háztól elvárható. Úgyhogy semmi feltűnősködés. Megértette? - Tökéletesen. - Később még beszélünk - nyugtatott meg,majd egy intéssel elküldött. Felálltam,hátralöktem a széket és elindultam az ajtó felé. - Merit - szólt utánam Frank - Így vagy úgy,de az igazság ki fog derülni. - Remélem,hogy így lesz - mondtam - Tényleg.

Úton volt a hajnal,de a nap még nem kelt fel. A könyvek,amiket a könyvtárban hagytam,az ajtóm előtt vártak,ezért bevittem őket a

szobámba. Mardosott az éhség,a thai kaja hatása már elmúlt,így átmentem a konyhába,hogy számba vegyem,milyen rágcsálnivaló maradt Frank tevékenykedése után. Kíváncsiságból,ellenőriztem a hűtő tartalmát is,ami általában teljesen fel volt töltve vérrel. Most azonban,csak három tasak Blood4You árválkodott a legfelső polcon. A tény,hogy Frank úgy gondolta,igazságos megfosztani a vámpírokat a vértől (ami olyan volt számunkra mint a levegő),túlfeszítette bennem a húrt. Ez egy szadista! Az ajkamat rágcsáltam,azt fontolgatva,hogy elvegyek-e egy tasakot. Az éhség még nem hatalmasodott el rajtam,de már kezdte rágcsálni a mellkasomat. Holnap ki kell mennem a tavi szirénhez,és isten tudja ez mivel fog járni. Kellett a vér,de utáltam,hogy valaki más elől veszem el. Másrészt egy "vérszomjas" Őrző senkinek nem használ. Megragadtam egy tasakot,és nekiálltam keresni valamit a másik éhségem csillapításához. De ahogy kutattam,csak növényi alapú,bio ételeket találtam,semmi telített,vagy hidrogénezet miegymás a láthatáron. - Szomorú,nem igaz? Margot, a Ház főszakácsa állt az ajtóban morcos tekintettel. Sötét bubifrizurája alól borostyánszín macskaszemek figyeltek,karcsú alakján séfruhát viselt,fehér gumiklumpával. A szemei alatt sötét karikák húzódtak. A vérkorlátozás hatása? - Igen szomorú - értettem egyet Egy kis kocsit húzott a konyhába,megrakva egészséges ételekkel,és különféle ropogós zöldségekkel,amiket csak akkor lehetett volna megenni,ha tejszínes,kapros öntetben úsznának. Tudom,hogy nem voltam az egészséges táplálkozás mintaképe,de a súlyomra mindig odafigyeltem. Hála a vámpír anyagcserének ezzel már nem kell foglalkoznom. - Szeretek sütni - mondta - és szeretem,a zöldséget meg a gyümölcsöt,de ez nem azt jelenti,hogy nem élvezem a félkész szénhidrát dús ételeket. - Biztos úgy gondolja,helyesen cselekszik Margot megállt,kezében egy zacskó szárított gyümölccsel,aminek valószínűleg olyan az íze mint a hungarocell,és rám nézett - Tényleg így gondolod? - Sajnos igen. Azt hiszem, ő valóban azt teszi ami a GT szerint a legjobb.

- Akkor talán a GT-t kéne megváltoztatni - mondta kicsit halkabban. Egyetértő hangot hallattam. Margot feltöltötte a polcokat,majd kinyitotta a hűtőt - Nem sok vér maradt - mondta homlokráncolva,miközben felmérte a hűtő tartalmát. - Az új adagolás,gondolom. - Igen. 40 százalékkal csökkentette a Blood4You rendelést - Gondolom abban a reményben,hogy valaki elveszti a fejét, jövendöltem csendben - és nyilvánosság előtt emberre támad,megőrülve a vérszomjtól. - Így be tudná bizonyítani,hogy a Ház rosszul működik,és megkapná az irányítást. Bólintottam. Margot-al megosztottunk egy aggódó pillantást,mielőtt felderült az arca. - Lehet,hogy tudok valamit ami felvidít - mondta és elkezdett kotorászni az egyik alsó polcon. Amikor újra felállt,egy csillogó dobozt tartott a kezében. - Mályvatorta - suttogtam,a szemeim felvillantak mint a római gyertyák. Az sem lepett volna meg ha a szemfogaim előbújtak volna,pusztán az izgalomtól. A mályvatorta volt a kedvenc nasim,fehér csoki,piskóta,mályvakrémmel töltve. - Csempész árú - mondta,majd kinyitotta a dobozt,előhúzott egy sütit és átadta. - Én csak elrejtettem nehezebb időkre - suttogta,és vissza dugta a dobozt az alsó polcra. Mindannyiunknak szüksége van valamire ami segít átvészelni a napot. Ha szükséged van valamire,tudod hol találsz. És így kezdődött,gondoltam,az első hullám az elnyomás ellen,kukoricaszirup és csokoládé. - Nagyra értékelem - mondtam - És a titkod biztonságban van nálam. Visszamentem a szobámba és azonnal ledöntöttem a vért. Egy pillanatig néztem a mályvatortát,de végül betettem a fiókba. Kétségkívül lesz olyan pillanat amikor nagyobb szükségem lesz rá.

HATODIK FEJEZET Jött egy üzenet nagyapámtól,valamikor a nap folyamán,amikor aludtam,szerencsére rémálom mentesen. Kinyitottam a telefont,és elolvastam mit írt: STREETERVILLE HELIKOPTER LESZÁLLÓ 21:00. Ahogy vártam nagyapámnak sikerült szereznie egy helikoptert és pilótát. Mivel késő ősz volt,a nap korábban nyugodott,és később kelt fel. Így volt egy kis plusz,ébren töltött időnk,ami azt jelentette,hogy volt időm rendesen elkészülni,és elintézni néhány dolgot,mielőtt kimegyek a szigetre. Első tétel a listán,beszélni valakivel aki tudja ha történt valami Tárcsáztam az Ombud irodáját. Jeff első csörgésre felvette - Merit! - Szia Jeff. Gondolom a tó nem jött rendbe magától? - Nem. Pontosan úgy néz ki mint tegnap,és még mindig szívja magába a mágiát,mint egy porszívó. - Hihetetlen. - Ha nem leszünk elég alaposak,és gyorsak,nem marad semmi mágia Chicagoban. - A nimfák hogy bírják? - Nem túl jól,de lehetne rosszabb is. Kerestünk nekik egy helyet,ahol nagyjából egyensúlyban vannak,nem túl messze a víztől,de nem olyan közel,hogy a vákuum legyengítse őket. Végül beköltöztettük őket apád egyik társasházába. Ez nagyon kedves volt apámtól,de kétségkívül volt valami trükk a tarsolyában,le akarta kötelezni a természetfelettiek újabb csoportját..... vagy engem. Még mindig nem bocsátottam meg neki,amiért meg akarta vesztegetni Ethant,hogy változtasson át. Ethan nem fogadta el a pénzt,de ez nem csökkentette az árulás fájdalmát. - Eredményes volt a kutatásod, - ásított Jeff - mert a mienk nem. A legjobb elméletünk,hogy valami új fajta varázslat. - Tudjuk,hogy nem Catcher tette,és Mallory a vizsgáira koncentrál. Rajtuk kívül Simon az egyetlen mágus a városban. Gondolod,hogy köze van hozzá?

- Simon? Nem olyan típusnak tűnik. Catcher utána nézett,mikor Mallory mentora lett. Nem hiszem,hogy talált bármi gyanúsat. Bár nem nagyon kedveli - Észrevettem - mondtam - Tehát összefoglalva,zsákutcába jutottunk. Talán a beszélgetés Lorelei-el lesz a fordulópont. ideges vagy az út miatt? - Inkább attól leszek ideges,ha ez is csak egy felesleges kirándulásnak bizonyul,és nem jutunk közelebb a probléma megoldásához. - Eh,reméljük,nem így lesz - mondta Jeff - Majd meglátjuk. De igazából,nem ezért hívtalak. Kérni szeretnék egy szivességet. - A helikopteren kívül? - Azon kívül. Beszélnem kell Tate-el. Csend. - Biztos,hogy ez jó ötlet? A kérdéséből kihallottam azt is amit nem mondott ki,hogy jó ötlet-e felkeresni valakit aki felelős a szeretőd haláláért? De már átgondoltam. - Természetesen nem jó ötlet - mondtam - De beszélt a GT-vel,és elindított,egy pletykát arról,hogy mi történt aznap este. Ő nem az a fajta,aki pazarolja az energiáját,kivéve ha van valami célja,és én tudni akarom mi az. - Lehet,hogy ez egy csali,hogy meglátogasd őt. - Valószínűleg az. De attól még oda kell mennem. - Oké. Beszélek Catcher-rel és Chuck-al. Gondolom van ennek valami protokolja. - Értem. De bajba keveri a Házat,így nem hagyhatom annyiba. Tedd meg amit lehet. Elköszöntem,és letettem a telefont,de a hívás adott nekem egy kis gondolkoznivalót. Tudtam,hogy Tate nem ember,és már amúgy is egy mágikus lényhez készültem ma este. Kettő sem nyom többet a latba. - Nagy lány vagy. - bíztattam magam csendesen - Nagy lány vagy. És mivel épp a felnőttet játszottam,fogtam a telefont és tárcsáztam Mallory számát. Legutóbb,mikor beszéltünk kicsit morcos volt,de BFF -ként (legjobb barátok örökre) az volt a dolgom,hogy bejelentkezzek. Mivel nem igazán voltam kapcsolatban,a saját pénzéhes családommal (kivéve a nevem,ami igazából tetszett),így Mallory volt az elsődleges családom. A pokolba is mi voltunk egymás családja. Ethan elvesztése,emlékeztetett mennyire szükségem van rá.

Nem igazán lepődtem meg,mikor a hangposta vette fel. - Hé,én vagyok - mondtam neki - Csak fel akartalak hívni,hogy sok szerencsét kívánjak a vizsgákhoz. Rúgd őket seggbe,nyűgözd le Simont,és légy igazi,élő boszorkány,semmi más nem számít. Menj Mallory. És mivel kezdek úgy beszélni mint egy tinédzser,ami határozottan nem vagyok,inkább leteszem. Hívj ha tudsz. Letettem a telefont,és némán még egyszer szerencsét kívántam neki. Mallory már hetekkel ezelőtt stresszes volt a munka feszültségétől. Úgy tűnik a világegyetem erejét a testeden keresztül áramoltatni,kemény munka. Nem akartam megtudni mennyire. A vámpírok kezelése több,mint elég munka a számomra. Miután végeztem a "házifeladatommal",lezuhanyoztam és felöltöztem. Nem tudtam,hogy mi a megfelelő öltözet egy szirén megvádolásához,miszerint tönkreteszi Chicago vizeit,de úgy döntöttem a teljes bőrszerkó kicsit agresszív. Megmaradt a bőrkabát,de egy farmerrel és egy vékony,hosszú ujjú pólóval párosítva. A Cadogan medálom,és egy bőrcsizma volt a kiegészítő. Rájöttem,hogy egy 32 inch-es kardal,kiugrani egy helikopterből,talán nem a legmegfelelőbb diplomáciai szempontból. Mikor kész voltam,elindultam a Műveleti szobába,tájékoztatni Kelleyt. - Mi a helyzet,hölgyeim? - kérdeztem,miután beléptem - Jó estét Merit - mondta Kelley,miközben rám pillantott - Frank megtalált tegnap? - Sajnos igen. A képességeimre volt kíváncsi,hogy kiderítse Ethan döntése,miszerint kinevezett Őrzőnek,a Ház érdekeit szolgálta-e. - Oh - mondta egy hamis mosollyal - Tehát csak a szokásos dolgok. - Ez nem minden - elfoglaltam a helyem az asztalnál - Arról az éjszakáról is kérdezett,amikor Ethant megölték. Láttam a szemem sarkából,hogy Lindsey válla megmerevedik. Rám pillantott,aggodalommal telt arckifejezéssel. - Mint kiderült - folytattam - Tate adott egy másik forgatókönyvet a GT-nek. - Az isten szerelmére! Miért akart a GT arról az éjszakáról beszélni Tate-el? - Mert ő,nem én vagyok. Valamilyen okból nem bíznak bennem. - Balfaszok. - motyogta Lindsey

- Egyetértek. De hallottam Darius-tól,Charlie-tól,és most Frank-től is,hogy a GT valóban úgy gondolja,hogy mi magunk okoztuk a problémát. - Ahelyett,hogy Celina ajtaján kopogattak volna,a felelőst keresve? - Pontosan. A csendes asszimiláció egy életképes stratégia,amennyiben nem rugdosva és sikoltozva vonszolnak elő. Kelley sóhajtott egyet,és bíborszínű körmeivel dobolni kezdett az asztalon. - És mégis mit tehetünk ellene? Ha a GT az elé tárt bizonyítékokat figyelmen kívül hagyja. - Elszakadunk. - mondta Lindsey Kelley tekintete szinte csattant Lindseyn - Ne mond hangosan figyelmeztette. - Isten tudja mennyire biztonságos most a Ház. - Ez lehetséges? - töprengtem csendesen. Volt egy rövid változatom a Canon-ból,az észak-amerikai vámpírok törvénykönyvéből,de nem emlékszem,hogy láttam volna bármit az elszakadásról. Nem mintha a GT reklámozna egy ilyen dolgot. - Csak kétszer fordult elő a GT történelmében - mondta Kelley - és amerikai Házaknál soha. - Soha ne mondd,hogy soha - motyogta Lindsey - Lindsey - figyelmeztette Kelley ezúttal hivatalosabb hangon - Mi van? Nem félek hangosan kimondani. Ez egy GT által szabályozott Ház. A GT állítólag stabilan tartja a dolgokat,és védi a Házakat. És most azt teszi? Pokolian nem. Helyette kritizálják,és vizsgálják a vámpírjainkat,mikor azon kéne fáradozniuk,hogy távol tartsák tőlünk,az őrült embereket. Rámutatott az egyik monitorra maga előtt,és mi Kelley-vel közelebb araszoltunk,hogy rálássunk. A képernyő a ház előtti járdát mutatta,ahol úgy tűnt a tüntetők száma megháromszorozódott,hajnal óta. Ez arra utalt,hogy még mindig a Cadogan Házat okolják,a tó elsötétülése miatt. - Minket hibáztatnak. - vontam le a következtetést - Nincs bizonyítékuk ellenünk,csak éppen nem találtak mást akit felelőségre vonhatnának. Ez az egyetlen oka,hogy itt vannak. - Oh,nem - mondta Kelley - Nem ez az egyetlen oka. Visszament az asztalhoz,megérintett egy kis tabletet,és átadta nekem. A képernyőn megjelenő videón Kowalczyk polgármester volt látható,egy dobogó előtt állt,élénk vörös kosztümben,tupírozott hajjal. - Sajtótájékoztató? - kérdeztem

- Ó,igen - mondta Kelly és elindította a videót - Tudják mit? - kérdezte a polgármester a pódiumra hajolva - Engem nem érdekel. Nem azért választottak meg ebbe a hivatalba,hogy azzal töltsem az időmet,hogy a különleges érdekeltségű csoportoknak hajbókoljak. És biztosak lehetnek benne társaim,Chicagóiak,hogy ezek a vámpírok ebbe a csoportba tartoznak. Azt akarják,hogy eltérően kezeljük őket. Azt akarják,hogy a ránk vonatkozó szabályok,rájuk ne vonatkozzanak. - Ez az egyetemes angol nyelv volt? - töprengtem - Több van ebben a városban,egy marék agyaras csőcseléknél,az ódivatú dolgos emberek,tudják,hogy nem minden a vámpírokról szól. Ez is egyike,azoknak a dolgoknak. A tó a miénk. A folyó a miénk. Nem fogom hagyni ezt a várost! És mondok még valamit,a regisztrációs jog a legjobb dolog,ami valaha megtörténhet ebben a városban. - Bla,bla,bla - motyogta Lindsey - Hibáztasd a vámpírokat,ahelyett,hogy ténylegesen dolgoznál a probléma kijavításán. Kelley leállította a videót - Akárhogy is - mondtam - Hinni fognak neki,és ezért kell a dolgok elébe mennünk. - De ahogy a képernyőn néztem az új politikai ellenfelet,észrevettem valami még nyugtalanítóbbat - Kelley,nagyítsd ki a képet. Zavart arckifejezéssel nézett rám,de megtette. És ott volt,Diane Kowalzyk mögött,talpig feketében,dicsőségesen állt McKetric. - Ez McKetric - mondtam rámutatva - Biztos vagy benne? - kérdezte Kelley ,fejét a képernyő felé döntve - Teljesen. Nehéz elfelejteni valakit,aki fegyvert nyom az ember arcába. Illetve aki utasított,egy ostoba alakot,hogy az arcodba nyomja. - A francba. Tehát a félkatonai ellenségünk,összebarátkozott egy politikussal. - Ez megmagyarázza honnan jönnek a legrosszabb ötletek. - a gyomrom megremegett a gondolatra,hogy a McKetric féle gyűlöletpolitika törvényes lenne Chicagóban. - Add hozzá az aktájához - utasította Lindseyt - Kowalczyk politikai szövetségese,és elég befolyással rendelkezik ahhoz,hogy mellette álljon a dobogón

- Ez az éjszaka egyre rosszabb lesz - morogtam - És ha már a rossz dolgoknál tartunk,találkozni fogok Tate-el és elbeszélgetek vele a GTről és ,hogy mi történt Creeley Creekben. - Lehet,hogy az is a terve része,hogy hazudik a GT-nek,hogy odacsaljon - viszhangozta Jeff aggodalmát - Számítok rá - mondtam - De úgy gondolom,minél hamarabb találkozom vele,annál hamarabb jöhetek rá,mire készül. - Nem fogja önként kiadni a tervét - mondta Lindsey - Valószínűleg - értettem egyet - Miután végeztem,és feltéve,hogy nem használja rajtam az erejét,hogy agyatlan zombit csináljon belőlem,megyek a szigetre a szirénhez. - Isten áldjon Őrző - bólintott Kelley Nem voltam biztos benne,hogy isten,ha valóban létezik,szemmel tartja a Chicagói drámát. De a biztonság kedvéért mondtam egy imát. Ártani nem árthat. Elindultam lefelé a lépcsőn a kocsimhoz,mikor észrevettem,hogy üzenetem jött a hangpostára Jeff küldte el az előírásokat. Egy CPD (ChicagoPolice Department) létesítménynél kellett találkoznom Catcher-el és a nagyapámmal,a tó közelében,tele rozsdás tornyokkal és omladozó téglagyárakkal az ipari részlegben. Nem volt épp kellemes környezet,egy Tate-el folytatott beszélgetéshez,de kétségtelenül kevesebb veszélyt jelentett,mintha a belvárosba lenne bebörtönözve. Tate egyértelműen nem ember,ezt ő is bevallotta. Habár részben droggal késztette Celina-t behódolásra, az erejét is használta,az irányításához. De milyen erőt? Őszintén szólva nem volt ötletem. Ez nem volt épp megnyugtató,de hát mit tehetünk? Ahogy kiléptem a hűvös őszi éjszakába,rögtön meghallottam a tüntetőket. Rengetegen voltak,olyan jelzőket kiabálva amik az örök poklot ígérték nekem. Mi volt az emberekben,ami elfogadhatóvá tette ezt a viselkedést. De mivel már nem voltam ember,a vámpír etikett győzött. Még azok felé sem engedtem meg magamnak egy obszcén gesztust,akik végig üvöltöttek velem,útban a kocsihoz.

A Jeff-től kapott délkeleti címre hajtottam, ami egy kavicsos útban végződött,egy tíz láb magas lánckerítéssel. Óvatosan kiszálltam a kocsiból,és elindultam a kerítés felé. Hirtelen egy figyelmeztető robbanás rázta meg a levegőt,és a kerítés elkezdett kinyílni. Miközben elnyomtam a félelmemet,azt kívánva bárcsak Ethan itt lenne mellettem,besétáltam. A kerítés,egy sor,különböző méretű téglaépületet vett körbe. Úgy véltem hogy régen gyártóüzem lehetett,de bármi is volt a célja,egy ideje üresen állt. Korábban már meglátogattam a chicagói rendőrség irodáját,az a létesítmény nagyon szép volt. Új volt,tiszta és hatékony,amilyennek a rendőrségnek lennie kellett. Ez a hely viszont....érződött róla a reménytelenség. Nem tudtam elképzelni,hogy Tate,aki minden luxust megengedhetett magának,fel lenne villanyozva attól,hogy itt van. Catcher és a nagyapám jöttek felém egy golfkocsival. Catcher agresszív személyiségéhez illően vezetet,de úgy nézett ki mint aki semmit sem aludt,múlt éjjel óta. Nagyapám a feje fölött lévő rúdba kapaszkodott,és látszott rajta,hogy nincs elragadtatva Catcher vezetési stílusától. - Itt tartjátok fogva Tate-t? - kérdeztem,miközben bemásztam a hátrafele néző hátsó ülésre. Catcher elindult,szinte azonnal megfordult,elég erősen ahhoz,hogy majdnem leestem. Tanulság,kapaszkodj a rúdba. - Amíg nem tudunk többet arról,hogy ki,vagy mi ő - mondta a nagyapám,túlkiabálva a játékautó motorját - addig minden óvintézkedést megteszünk. Felmértem a tájat,amin áthaladtunk,a szemét és törmelék,eltört fémdarabok rozsdás hullája, ami egyszer a gyár berendezése volt. - Ennél félreesőbb hely nem volt? - A harmadik legnagyobb város az országban - mondta Catcher - Azt vettük amit tudtunk. - És mit is? - Ez egy régi kerámia gyár. A város vette át,mikor a korábbi bérlők elmentek. - mondta a nagyapám - Régen égetett tégla és cserép készült itt. - Ami azt jelenti,hogy sok vastag,tűzálló és szigetelt épület van itt találgattam

- Pontosan. Mentünk, (valószínűleg kétszer olyan gyorsan mint ajánlott) amíg meg nem érkeztünk egy nagyon rázós és gyors megállással,egy hosszú sárga banki ajtókkal ellátott épületig,amin méretes fekete számok voltak. - Ezek voltak az égetőkemencék - magyarázta nagyapám,miközben lemásztunk az ülésekről. - Érdekes - mondtam,de igazából a hátborzongató jutott róla eszembe. Csendben követtem őket,egy keskeny ösvényen,elhaladva a kemence épület mellett,majd megálltunk egy kicsi,de szép téglaépület előtt,ami egyedül állt középen,körülötte a többi téglaépület. Nem volt több mint 40 négyzetméter. Tündér őr állt az ajtóban,és minden sarokban,így nem sok kétség maradt az épület célját illetően. A gyomrom elkezdett remegni,ahogy az épület előtt várakoztam. Nagyapámra néztem - Ott van bent? - Igen. Ez volt a gyár székhelye. Két szobából áll. Egyedül van az egyik szobában. Catcher telefonja csipogni kezdett,elővette,ránézett,és elmosolyodott. - Kicsit rossz az időzítés a szexi üzenethez,nem igaz? Forgatta a szemét,és megmutatta a képernyőt. A képen egy szoba látszott,egy kis ággyal,és egy mosdóval az egyik oldalon. - Tate cellája - magyarázta - kintről tudunk figyelni - Okos - mondta a nagyapám - Az lett volna,ha lenne valami benne - mondta Catcher,és összecsukta a telefont - A szoba üres. Lehet,hogy nincs nála fegyver,de ez nem jelenti azt,hogy nem tud szerezni. Azt szeretném ha átadnád a fegyvered. Nem akarjuk,hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. magyarázta - Ha segítségre van szükséged,itt leszünk kint. Haboztam,de felemeltem a nadrágszáram,és kihúztam a tőrömet a csizmámból. A gondolat,hogy fegyvertelenül készülök Tate-el,egy természetfeletti macska-egér játékba kezdeni,nem volt túl bíztató,de értettem Catcher álláspontját. Ha Tate megszerezné a tőrömet,sokkal nagyobb fenyegetés lenne. Catcher egy bólintással elvette a tőrt,és végigfutatta a szemét a metszeten. - Rendben leszel kislány? Biztos,hogy ezt akarod csinálni? - kérdezte a nagyapám. Ott volt az aggodalom a hangjában,de nem hiszem,hogy

miattam aggódott. Inkább Tate miatt. Elvégre ha ő nem lett volna Ethan még ma is élne. Egy pillanatra ténylegesen fontolóra vettem a kérdést. őszintén szólva nem tudom,hogy rendben leszek-e. Tudtam,hogy muszáj vele beszélnem. Azt is tudtam,hogy veszélyes. Mindig álcázta magát,politikusnak Chicago érdekeit szem előtt tartva,aztán drogbárónak és manipulátornak. És új forgatókönyvet írt a két hónappal ezelőtt,az irodájában lezajlott eseményekről. A motivációi homályosak voltak,de biztosan önérdekből cselekedett. Félelem és düh keveredett bennem. Elég eszem volt ahhoz,hogy tudjam félnem kell Tate-től. De a félelmem magja olvadt harag volt. Düh,hogy elvesztettem Ethant,mert neki muszáj volt eljátszania valami gyerekes játékot. Düh,hogy Ethan elment,és Tate még életben volt,még ha egy korszerűtlen börtönben is. Düh,hogy nem voltam képes leállítani Tatet mielőtt a játék véget ért. De nem voltam gyerek,és nem voltam Celina. Nem akartam bosszúból megölni,amiért elvett tőlem valamit. Milyen erőszak lenne jobb bosszú,mint egy lerobbant égetőkemencékkel teli üzem. Nem. Tate elég drámát okozott már,és nem akartam,hogy elégtételt szerezzen,amiért sikerül erőszakot kicsalni belőlem. Ma este a Greenwichi Tanácsról fogunk beszélni. Ha isten is segít,akkor,amikor belépek azon az ajtón és belenézek a szemébe amit akkor láttam utoljára,mikor Ethan meghalt -észben fogom tartani ezt a megfontolt,logikus elképzelést. - Igen. Meg kell tennem - mondtam a nagyapámnak - Tate nem hazudna a Tanácsnak ok nélkül,és én szeretném tudni mi az. Nem fog rászedni még egyszer. Rendben leszek. - tettem hozzá,ujjaimat keresztbe téve a hátam mögött,így nem hazudtam neki,vagy magamnak. Egy bocsánatkérő mosollyal,előhúzott egy indigókék selyem csomagot,a mellényzsebéből. - Lehet,hogy ez segít egy kicsit - mondta,miközben kibontotta a kis csomagot. A selyempárnán egy három hüvelyk hosszú,téglalap alakú erősen erezett fa ült,aminek a vége csillogott. Félig fa volt,félig valami

sötétebb árnyalatú anyag,mintha két anyagot olvasztottak volna össze,egy a szélein lekerekített,folyékony,szerves formába. - Mi ez? - kérdeztem - Mi aggodalomfának nevezzük - mondta a nagyapám - Ez egyfajta mágikus blokkoló. Nem tudjuk biztosan,hogy Tate milyen mágiával dolgozik. De ezzel védve leszel,bármilyen trükkel is próbálkozik. - A tündérek is használnak ilyet. - mondta Catcher. Nagyapám kinyújtotta a kezét,és én kivettem belőle az aggodalomfát. Melegebb és puhább volt az érintése mint gondoltam. A fa gondosan volt csiszolva,mint egy búzaszem,csak annyira volt durva,hogy érezni lehessen,nem műanyag. Tökéletesen illeszkedett a tenyerembe. Ahol a szélei hozzám értek,egy hullám indult az ujjaim felé,enyhítve a depressziómat. Furcsa módon volt megnyugtató. Kézzel fogható nyugalom,mint a rózsafüzér morzsolgatása ima közben. Becsúsztattam a fát a zsebembe,azt gondolva,hogy jobb ha Tate nem tud róla ameddig csak lehetséges. Nagyapám biccentett,majd összehajtotta és zsebre tette a selyemdarabot. Kezével a hátamon az ajtóhoz kísért. - Itt leszünk,ha szükséged lenne ránk - emlékeztetett. - Rendben - mondtam,kifújva a levegőt - Készen állok Csak az első lépés szívás,emlékeztettem magam,és elindultam befelé. Sok szép és sikeres ember létezett,színészek,rock sztárok,modellek. De valószínűleg ugyanennyi,aki már elherdálta a genetikai ajándékát kábítószer,bűnözés,bujaság,kapzsiság,és egyéb halálos bűnökkel. Tate,az utóbbi kategóriába tartozott. Ő is gyorsan emelkedett a politikai ranglétrán,a komor,megnyerő kinézet,segített neki meghódítani a Chicagói szavazókat. De nem elégedett meg a meteorként száguldó politikai karrierjével,irányítása alá akarta vonni,a város vámpírjait is. De már lecserélte az

öltözékét,narancssárga kezeslábasra,ami koránt sem volt annyira hízelgő mint az Armani. De minden ellenére,Seth Tate még mindig jól nézett ki. Egy alumínium asztalnál ült,egyik lábát keresztbe téve a másikon,egyik könyöke a szék háttámláján nyugodott,szeme éberen figyelte a szobát.......és engem mikor beléptem. Úgy tűnt kicsi soványabb mint mikor utoljára láttam. Arccsontja élesebbnek hatott,de a haja még mindig sötét és rendezett volt,a szeme még mindig átható kéken fürkészett. Szégyen, hogy minden ami szép volt rajta,elpazarlódik itt,egy hulladékkal teli elhagyott városrészben. Kivéve azt a részét,hogy egy gyilkos gazember. Halvány citrom és cukor illat érződött a levegőben,ami úgy tűnt mindig körbeveszi őt. Nem volt kellemetlen,épp ellenkezőleg. Csak nem az a fajta illat volt,amit egy olyan hidegvérű embertől várnál mint Tate. A mágia szúrása a levegőben,helyénvalónak tűnt. Ez még csak a második alkalom,hogy képes voltam felismerni Tate mágiáját,amit azelőtt elrejtett. Utáltam az érzést,olajos,nehéz,és régi,mint a tömjén amit egy gótikus templom szentélyében találsz. - Balerina - mondta Tate Táncoltam még fiatalabb koromban,és Tate látott balettcipőben és tütüben. Úgy döntött a "Balerina" jó becenév lesz. Persze mióta felelős lett a szeretőm és Mesterem haláláért, nem voltam elragadtatva,hogy ezt a régi bizalmas megszólítást használja. - Inkább Merit - mondtam,és leültem vele szemben. Az alumínium szék hideg volt,így átfontam a karom a mellkasom előtt,legalább annyira a hideg,mint a mágia ellen védekezve. Ahogy leültem,az acél ajtó egy hangos puffanással bezáródott,amely megrázta a az egész

szobát. A gyomrom ugrott egyet. Egy pillanatig csak ültünk csendben,Tate rám koncentrált. A nyomás a szobában,hirtelen besűrűsödött,és a szag felerősödött,émelyítően édes,és elég savanyú volt ahhoz,hogy elnyomja a szájvizemet. Úgy tűnt a helység ide-oda inog. Nem olyan volt mint bármely más mágia,amit eddig éreztem. Más kaliberű. Más korból való. Ez a mágia talán más korszakban született,egy ősi korszakban. Egyik kezem a székem alá tettem,nehogy leessek,a másikkal kitapogattam az aggodalomfát a zsebemben. Szemeimet végig Tate-en tartottam,mint egy balerina a piruett közben,nehogy elszédüljön,és megszorítottam fát,úgy hogy attól féltem szilánkokra törik az ujjaim alatt. Pár másodperc múlva az imbolygás megállt,és a szoba elcsendesedett. Tate hátradőlt a székében,és rosszallóan nézett rám. Ekkor jöttem rá mit akart csinálni. - Megpróbáltál megigézni? - Eredménytelenül,úgy tűnik. Aggodalomfa? Higgadtan mosolyogtam,és arra összpontosítottam,hogy hűvös maradjak. Nem voltam biztos benne,hogy ez a fa volt,vagy a természetes rezisztenciám a bűbáj ellen,de semmi esetre sem akartam ezt elárulni neki. Kicsúsztattam a kezem a zsebemből. - Egy hölgy sosem fedi fel a titkait. - Hmm - mondta,fészkelődve a székében. Keresztbe tette karját a mellkasán,és félredöntött fejjel,tanulmányozott. Egy kis mágia szitált a levegőben,de úgy tűnt,hogy most nem akar bántani. Nem voltam biztos benne,hogy ettől jobban,vagy rosszabbul kéne éreznem magam. - Csodálkoztam,mikor bejelentették,hogy meglátogatsz. - Hát persze,ebben biztos vagyok. De,hogy őszinte legyek,volt egy nehéz időszakom,mielőtt eldöntöttem mihez kezdjek veled. - előrehajoltam,és keresztbe tettem a kezem az asztalon.

- Azzal kéne kezdenem,hogy téged okollak Ethan halála miatt? Vagy,azzal,hogy miért mondtad a GT-nek,hogy én vagyok a felelős Ethan haláláért,amivel az volt a célom,hogy a Cadogan Házmestere legyek? Vagy talán azzal,hogy miért hazudtál apámról? Azt mondtad fizetett Ethan-nek,hogy változtasson át. - Volt egy nagyon jó forrásom. Kérdőn vontam fel a szemöldököm. - Biztosíthatlak - tette hozzá - a befolyásom alatt állt abban az időben. - Celina aligha volt megbízható forrás. Különösen ha mágiával manipulálod. Tate a szemét forgatta - Muszáj ebbe így fejest ugranunk? Még azt sem kérdezed meg,hogy vagyok,vagy,hogy milyen itt bent az élet? Vagy annyira közeli ismerősök vagyunk,hogy nem törődünk az udvarias formalitással? - Drogot állítottál elő,ami megvadította a vámpírokat, és közvetve te vagy a felelős két vámpír haláláért. Nem beszélve arról,hogy elérted,engem okoljanak az előbbiekért. Miért kellene udvariasnak lennem veled? - Ez egy nagyon rossz hét. - ez volt minden amit mondott A megjegyzés érzéketlen volt,de a hangja őszinte. Egyértelmű volt,hogy nem viccel. Talán volt saját mágikus problémája. - Azt mondtad a Tanácsnak,hogy én okoztam Celina és Ethan halálát,hogy így át tudjam venni a Házat. - mondtam - Egy ürügyet keresnek arra,hogy kirúgjanak,te pedig fegyvert adsz a kezükbe. - Még soha nem gondolkoztál el azon,milyen lenne ha te lennél a Cadogan Ház mestere? És nem mondtam,hogy te okoztad a halálukat. Azt mondtam felelős vagy érte. Ha Celina nem gyűlöl TÉGED,nem dobja el azt a karót. Ha Ethan nem próbál megmenteni TÉGED,még

mindig élne. És ha TE nem dobtad volna azt a karót,Celina még mindig élne. Ergo,te vagy a felelős a halálukért. Nehéz volt megmondani,hogy hisz abban amit mond,vagy csak engem próbál feldühíteni. - Ez az elemzés természetesen figyelmen kívül hagyja a te szerepedet. Ha nem lett volna a mesterkedésed,semmi sem történt volna. - Neked is megvan a magad igazsága,és nekem is - vonta meg a vállát - Csak egy igazság létezik - Ez elég naiv,nem igaz? Merit,nekem nem árt,ha azzal vádolsz,hogy részem volt a halálukban. És ha támogatják az előadásodat,hát legyen. - Tate előre hajolt. - Az igazi kérdés,hogy miért vagy itt. Mert nem tudom elhinni,hogy az éjszaka közepén átutazol,a város legelhagyatottabb részére,csak,hogy kifogásolj egy pletykát. Ott a pont. Nem mintha meg tudnám győzni,hogy hívja ide a GT-t és vonja vissza a történetét, amit úgysem tenne meg,és egyébként se hinnének neki. Akkor miért vagyok itt? Mit reméltem elérni? Azt akarom,hogy szembeszálljon velem,arról ami azon az éjszakán történt. Lehet,hogy semmi köze nem volt a GT-hez. Talán ez rólam szólt. Talán attól féltem,hogy Tate-nek igaza volt,és én is felelős voltam a halálukért nem csak ő. - Az asztal túloldaláról is hallom,ahogy gondolkodsz - mondta - Ha a csendes gyónás a legjobb,amit tenni tudsz,akkor nem is vagy olyan érdekes mint gondoltam. - Két vámpír halott - Tudod hány lény élt,és halt meg a világ kezdete óta,Merit? Milliárdok. Sok milliárd. És mégis,te értéktelenebbnek tartod az életüket,csak mert nem ismerted őket. De két vámpírt, akik többet éltek,mint elrendeltetett,még a föld alatt is gyászolod? Ki most a logikátlan?

Felálltam,és visszatoltam a székem. - Igazad van - mondtam Lehet,hogy önző dolog gyászolni. De nem fogok bocsánatot kérni érte. - Nagy szavak - mondta Az ajtóhoz sétáltam,majd visszafordultam és ránéztem - Talán mélyen,legbelül,azt akartam tőled,hogy ismerd be nekem,amit tettél és,hogy hazudtál a GT-nek. Talán azt akartam tőled, hogy vállalj felelőséget a halálukért. - Nem kaphatsz tőlem feloldozást. - Tudom. Tudtam,hogy Tate nem védőkorlát,nem fog változtatni semmin,és nem fogja csillapítani a rejtett félelmem,hogy én voltam Ethan halálának az oka. Elvégre,ha nem lett volna ott....... Sok igazsága volt annak az éjszakának,és Tate nem menthet fel engem a saját bűntudatom alól. De én tudtam,olyan biztosan mint semmi mást,hogy elment volna Tate irodájába megállítani a drog terjedését,hogy segítsen a Háznak,és segítsen a város összes vámpírjának. Bármi is legyen végül a GT döntése,tudtam,mi történt abban a szobában,és nem készültem bíróság elé állni egy olyan bűnért,amit nem követtem el. - Így állunk - mondta,hangja kicsit mélyebb volt,hideg kék szeme ragyogott örömében. Most lett megint érdekes. Azért jöttél mert nem féltél. Mert amennyire hiszed,hogy bíztál Sulliven-ben,annyira biztos voltál magadban. Jó vagy rossz,amit apád tett,de ő teremtette meg ezt az önálló nőt,aki vagy. A varázslat egy hulláma megint besűrítette a levegőt,ahogy beszélt,mintha egy mentor aki a megossza a bölcsességét egy diákkal. - Mit akarsz tőlem? - Semmit - mondta csillogó szemmel - Kivéve,hogy légy aki vagy Merit - Vagyis?

- Egy megfelelő ellenfél - hátradőlt a székében,egy önelégült arckifejezéssel. - És úgy gondolom,élvezni fogom ezt a fordulót. Az volt a benyomásom,hogy mégse. - Nem megyek bele a játékba,Tate - Nem látod,Merit? A játék már elkezdődött. És azt hiszem,én lépek. Volt valami megnyugtató,a hűvös őszi szélben,és a kavics ropogásában a talpam alatt. A szobában nehéz volt a levegő,és nyugtalanító Tate mágiája miatt. Vettem néhány mély lélegzetet,és megpróbáltam lelassítani a heves szívdobogásomat. Catcher és a nagyapám néhány méterre állt az épülettől,és elindultak felém ahogy kiléptem. - Minden rendben - kérdezte a nagyapám. 30 méterre álltunk az épülettől,onnan néztem vissza rá. Távolról teljesen ártalmatlannak tűnt, csak egy kis téglaépület,amiben egyszer régen számlákat és szerződéseket tartottak. És most egy ismeretlen eredetű természetfeletti lényt. - Jól vagyok - mondtam - Örülök,hogy újra kint vagyok. Sok volt a mágia odabent. - Alattomos mágia - magyarázta Catcher - Ritkán érzik,csak akkor amikor már késő. Megtudtál valami hasznosat? - Nem. Játszotta a szemérmest,bár úgy tűnik,igazán hisz benne,hogy én voltam a felelős azért,ami azon az éjszakán történt. Úgy tűnt ezzel eleget mondtam mindkettőjüknek. Csendben mentünk vissza a golf kocsival a kapuhoz. A szél is felerősödött. Összehúztam magamon a dzsekit,nem tudtam eldönteni,hogy a közelgő tél,vagy az előbbi esemény miatt hűltem le a csontomig. Ezután a Streeter Ville-i helikopter leszálló felé indultunk,ahonnan a nagyapám által szerzett pilóta elvisz Lorelei-hez. Apám,tagja volt a chicagói fejlesztési tanácsnak,és két éve azon küzdött,hogy telepítsenek

helikopter leszállót,Chicago belvárosába,a tópart mentén,annak ellenére,hogy a városnak ez a része tele volt vastag felhőkarcolókkal,amik nem nyújtottak túl nagy biztonságot a leszállásra. Négy hónapig vitatkoztak rajta a politikusok,de mint gyakran most is a pénz döntött,így apám győzött,és a helikopter leszálló telepítve lett. Leparkoltam a karcsú,ezüst épület előtt ami otthont adott a leszállópályának,és besétáltam. Egy biztonsági őr felírta a nevem és a lifthez irányított. Az ajtó a legfelső szinten nyílt ki,egy hatalmas aszfalt kör pihent a tetőn,közepén egy "H" jelzéssel. A pilóta intett,mikor találkoztunk,ez volt az egyetlen módja a kommunikációnak, ebben az istentelen szélben,és zajban ami a meglepően kicsi helikoptertől származott,aminek már forgott a rotorja. Az ajtó felé intett,miközben mutatta,hogy kapok egy fejhallgatót. Bólintottam,és odafutottam, valószínűleg jóval messzebb lehajolva,mint szükséges lett volna a rotorok elkerüléséhez,de miért kockáztassunk? Miután becsatoltam magam,és felvettem a fejhallgatót,felemelkedtünk, és a város eltűnt alattunk. Negyvenkét zúgó perccel később,megközelítettük a szigetet. Nem számítottam rá,hogy látható lesz,amíg földet nem érünk,de a helikopter fényei visszaverődtek a hajótestekről,amik összetörtek a sziget szélein. Hál isten,hogy nem csónakkal jöttem. A szigetet fák borították,de két kis tisztás volt látható. Az egyik a felépítése alapján Lorelei otthona lehetett,a másik kisebb volt,és közelebb a parthoz. A kisebben landoltunk, a pilóta kikapcsolta a rotorokat,és levette a fejhallgatót. - Ez kísérteties - mondta,kikukucskálva a sötétben,majd rám nézett Van egy másik,pár órás

fuvarom,de utána visszajövök. Gondolod ez elég idő,hogy megtedd amit tenned kell? - Nagyon remélem - mondtam,és kimásztam a helikopterből. Hátra pillantottam - Ha nem jövök vissza időben,hagyj itt, hívd fel a nagyapámat és hozd ki a csapatokat. Nevetett,mintha viccelnék. Sajnos nem. Egy út vezetett az erdőbe,és nem tudtam nem gondolni "Dorothy"-ra és a többiekre,akik féltek az úttól. De a pilótával megbeszéltünk egy menetrendet,szóval folytatnom kellet az utat. Tettem egy lépést,majd egy másikat,míg a tisztás el nem tűnt a hátam mögött,és beszippantott az erdő zsivaja. Minden állat,amit még nem ért el a téli álom,az aljnövényzetben mozgolódott,és az ösvény fölötti fák lombkoronája,egy faragott díszítést hozott létre a földön a holdfénnyel. Emlékeztetve magam,hogy vámpír vagyok,egy éles érzékekkel rendelkező ragadozó,szabadon engedtem az érzékeimet. A látásom kiélesedett. Éreztem a nyirkos talaj,és az állatok halvány pézsma illatát. Fanyar füst és friss gyanta,zöldes illata szállt az útról,ami feltételeztem Lorelei házába vezet. Valaki talán fát vágott. Az éjszaka tele volt olyan dolgokkal,amiket a legtöbb ember ritkán lát,az egész világ megfordul,miközben ők öntudatlanok. Vajon megijesztené őket,töprengtem? Kevesebb mint tíz perig sétáltam. Az út enyhén felfelé ívelt,egy fennsíkra,ahonnan nappal valószínűleg gyönyörű kilátás nyílt a tóra. Úgy véltem,jó dolog,hogy apám nem tudott erről, valószínűleg lebontatta volna Lorelei házát,hogy helyet csináljon egy luxus nyaralónak. A ház izzott a tisztás közepén. Alacsony falak váltakoztak,ívelt ablakokkal,és hosszú

gerendákkal. A ház alacsonyan terült el a földön,mintha egyszerűen abból nőtt volna ki. Egy letaposott föld út vezetett a fűben,egy hatalmas faajtóig,ami feltehetőleg a főbejárat volt. Egy pillanatig álltam még az erdő szélén,az irónián töprengve. Néhány perccel ezelőtt féltem belépni az erdőbe,most meg rettegtem kilépni. Persze állítólag immunis voltam Lorelei szirénénekére,de ez most nem csillapította le az idegeimet. Láttam a hajókat,a partnál. Mi történt a kapitányaikkal? A csendben,amíg vártam,életemben először meghallottam a szirén énekét. Úgy hangzott mint egy kis gyászének,amit egy abszolút hallással rendelkező nő énekel,érzéki hangon. A szirén. Becsuktam a szemem,és vártam egy pillanatot..............de nem történt semmi. Nem éreztem kényszert,hogy becserkésszem,vagy itt maradjak a szigeten,halhatatlan életem végéig. Kivéve azt a kis szédülést,a vér viszonylagos hiányától,tekintve Frank borzalmasan időzített vér korlátozását. Kifújtam a levegőt,elindultam az ajtó felé,és bekopogtam rajta. Nem több mint egy másodperccel később,egy nagydarab ötvenes vagy hatvanas nő nyitott ajtót. Ahogy meglátott a szeme összeszűkült - Mi van? Ez a nő,aki pólót és sztrecs nadrágot viselt,portörlővel a kezében,bizonyára nem a tavi szirén volt. Az éneklés tovább folytatódott,valahol a házban. - Merit vagyok,és Lorelei-hez jöttem. Úgy tűnt,figyelmen kívül hagyja az érdeklődésemet,és értetlenül bámult rám. - Én egy vámpír vagyok Chicago-ból - mondtam neki - Beszélnem kell Lorelei-al a tóról. Szó nélkül az arcomba vágta az ajtót. Pislogtam a döbbenettől,és rágcsáltam az ajkam a

lehetőségeimet fontolgatva. Be tudtam volna pofátlankodni a házba,de volt ez a szabály,az etikett,hogy a vámpíroknak meg kellett várni a meghívást,mielőtt beléptek valakinek az otthonába. Nem indulnék túl jól,ha feldühíteném a protokoll megszegésével. A másik lehetőség,hogy visszamegyek a helikopterrel,és tanácsot kérek a következő találkozóra. Mivel egyik lehetőség sem oldaná meg a jelenlegi problémát,úgy döntöttem,hogy a harmadik opciónál maradok,és összegyűjtök egy kis információt. Csendben keresztülmentem a kis oszlopcsarnokon,és bekukucskáltam egy ablakon,mikor egy hangot hallottam a hátam mögül. - Ehem Ugrottam egyet,és megfordultam. A nő,aki ajtót nyitott,állt mögöttem,gyanús kifejezéssel,és fenyegetően tartotta a portörlőt. - Csinos ház - mondtam neki,és kiegyenesedtem - csak kíváncsi voltam,a belső építészetre,és a berendezésre - megköszörültem a torkom - Meg ilyenek. A nő a szemét forgatta,és intett a portörlővel - Már felhatalmaztak,hogy behívjalak,Lorelei a tavi szirén otthonába. A kézbesítése száraz volt mint a sivatag,de bejuttatott ez a lényeg. Követtem befelé. A ház belső tere,ugyanolyan organikusan tervezett volt mint a külseje. Az ablak egy két szintes nappalira nézett. Az egyik fal,lekerekített folyami kőből készült,víz szivárgott és folyt le a köveken,majd egy keskeny csatornában futott végig a szobán,és a közepén eltűnt egy feneketlen öbölben. Egy vékony nő ült a padlón,a csatornában csörgedező vízbe mártva az ujjait. Egyszerűen volt öltözve,egy fénylő szürke pólóba és farmerbe,lábujjai csupaszok,sötét haját fejdísz koronázta. Lehunyt szemmel,halkan és tisztán énekelt.

Visszanéztem a portörlős nő felé,de miután megtette a kötelességét,elment. - Ön Lorelei? - kérdeztem csendesen. Abbahagyta az éneklést,kinyitotta a szemét,és felnézett rám csokoládé színű szemével. - Drágám,ha tudod,hogy a szigetemen vagy,akkor csak egyvalaki lehetek. Persze,hogy Lorelei vagyok. - Hangjában érződött egy csipetnyi spanyol,és sok szarkazmus. Visszatartottam egy mosolyt - Szia Lorelei. Én Merit vagyok - Szia. Mit keresel itt? - Fel kell tennem néhány kérdést. - Miről? - A tóról - Azt hiszed volt valami közöm a történtekhez? - kérdezte összeszűkült szemmel - Nem tudom,hogy te voltál-e vagy sem - ismertem be,letérdeltem mellé,így szemmagasságban tudtunk beszélni - Próbálom kitalálni mi történt,és úgy tűnt ez jó kiinduló pont. Tudod ez nem csak a tavat érinti,hanem a folyót is. Felkapta a fejét - A folyót? Az is halott? Sem a kérdés,sem a szemében megjelenő vereség nem vígasztalt. - Igen - mondtam - És a folyó meg a tó,minden mágiát kiszív Chicagóból. A nimfák egyre gyengébbek. Összerezzent mintha fájdalmai lennének,és az ujjait a halántékára szorította. - Nem ők az egyetlenek. Úgy érzem magam mint egy négy napos műszak,és egy két napos tivornya után. Gyenge vagyok,kimerült és szédülök. - felnézett rám - Én nem okozhattam ezt. Reméltem, hogy a nimfák tudják a választ,hogy belebonyolódtak valami ismeretlen varázslatba,amit vissza lehet fordítani. - Ők ugyanezt hitték önről - Ez nem meglepő - mondta szárazon - Nem jönnek ki?

Ugató nevetést hallatott - Puerto Rico-ban születtem és nevelkedtem,chicagói szülők gyermekeként. A nimfák nem éppen sokszínű népség. Úgy néznek rám,mint a kakukktojásra. A betolakodó a szép,varázslatos kis világukba. - Hogyhogy? Kíváncsian nézett fel rám - Te tényleg nem tudod,ugye? Megráztam a fejem. Motyogott valamit spanyolul - A tó elfeketedik,és kapok egy tudatlan vámpírt - mondta, aztán bocsánatkérő pillantást vetett rám - Nem sértésnek szántam. - Nem veszem magamra Lorelei felsóhajtott,és visszahelyezte a kezét a vízbe. Ettől megnyugodott egy kicsit,mintha a víz érintése megnyugtatná. - Mivel egy szirén nem olyan,mint egy nimfa - mondta - Ők a szerepükbe születnek. Az anyjuk is nimfa. A szirén ereje nem így működik. Rámutatott egy táblára a szoba túloldalán. Egy sötét vaslemez volt rajta,körülbelül hat hüvelyk átmérőjű. Írás volt rajta,de túl messze,hogy elolvassam. - Piedra de Aqua - mondta - A vízkő. A szirén mágia ebben áramlik. Homlokráncolva néztem rá - Nem értem - Ahhoz,hogy birtokold a követ, szirénné kell válnod - mondta Ravasz mágia,meg kell kérned a követ,de az nem mindenkit fogad el tulajdonosának. De amint a tiéd,a tiéd,amíg a következő tulaj el nem jön. - Tehát úgy döntött szirén lesz? Lorelei félrenézett,és a vizet bámulta. - Technikailag,volt választásom,hogy elfogadom-e a követ és a vele járó terhet,bár a lehetőségeim korlátozottak voltak. - És a hajók a partnál? Büszkeséggel a szemében nézett vissza - Úgy döntöttem,elfogadom a követ,de én kicsit másképp csinálom a dolgokat. Én vagyok a tó szirénje,és énekelnem kell,de megkerestem a

legelszigeteltebb helyet. Rosa és Ian,a férjem segítenek a matrózoknak visszajutni a szárazföldre. A hajókat ért kár ellen nem tehetek sokat. elmosolyodott - De mindenkinek van biztosítása. Nem találtam hibát a logikájában - Mennyi ideig kell szolgálnia szirénként? - Az előző Lorelei,mindig átvesszük a nevet,hogy fenntartsuk a mítoszt,96 éven át élt itt. Persze - mondta egy mosollyal - ő 42 évesen vált szirénné,úgyhogy nem is rossz ahhoz képest. Mivel úgy véltem talán segít,elmondtam a saját történetem - Én a beleegyezésem nélkül lettem vámpír. Nem tervezték meg,csak meg akarták menteni az életem. És jött a meglepetés. Érdeklődve nézett rám - Szóval tudod milyen érzés,mikor átírják az életed. Mérlegelni ki voltál,azzal szemben akivé váltál. Átgondoltam az összes dolgot,amit csináltam,és láttam az elmúlt évben,a halál,a fájdalom,az öröm. A kezdetek......és a befejezés. - Igen - értettem egyet csendesen - Tudom milyen. Ez a gondolat eszembe jutatta a feladatom. - Lorelei,nem tudod ki tehette? - Ha a nimfák nem vettek rész benne,akkor szélesebb körben kell körülnézni. - Mint például? Félrenézett,bűntudatos arckifejezéssel. - Lorelei,tudnom kell. Ez nem csak a nimfákat érinti. A Házam is veszélyben van.Az emberek a vámpírokat hibáztatják,és ha ez így megy tovább,garantált a regisztrációs törvény. - Csak egy csoport kötődik a úgy a természethez mint mi. - mondta végül - Mi megtaláljuk a vigaszt és a tiszteletet a vízben. Az áramlás a teljesítmény,a képesség,hogy megtisztítson,vagy megsemmisítsen. - becsukta a szemét - Ők a földből nyerik a hatalmukat. Nagyra becsülik a

fákat,a vadont Lesüllyedt a gyomrom - A váltókról beszélsz? - A falka Chicagóban van,ugye? - Mert megkértük őket,hogy maradjanak. Nem maguktól. - Azt gondoltad,meg fogják támadni a Házad? Igazából,csak egy maroknyi bosszúálló váltó támadta meg a Házat,de ott a pont - Persze,hogy nem. - Nem lehet figyelmen kívül hagyni,hogy kik ők,és mire képesek. Tisztában vagy a váltók és a nimfák közti kémiával? - Nehéz nem észrevenni. - Ez azért van,mert a föld és a víz között is van kémia - mondta - Egy ilyen elemi unió. Talán azért beteg a víz,mert túl sok váltó és nimfa van a városban. Nem volt a legjobb elmélet,de úgy tűnt,kényelmes a váltókat hibáztatni,egy csoport,akivel a nimfáknak és a sziréneknek is egyértelműen viharos volt a kapcsolata. Egy férfi sétált be hírtelen az ajtón,egy marék tűzifával a kezében. A hideg ellenére,csak egy piszkos farmert viselt,deréktól felfelé meztelen volt,a törzse izzadságtól csillogott. Elmosolyodott és átsétált a nappaliba,a ház másik oldalába. Piszkos ruha vagy sem,tagadhatatlanul gyönyörű volt. Magas és jó testfelépítésű volt,rövid hullámos hajjal,és egy napos borostával,szögletes állkapcsa mentén. Sötét szemöldöke,mélyen ülő szeme,gödrös álla felett kanyargós ajka volt. Mikor eltűnt az ajtón keresztül,visszanéztem Lorelei-ra. Tudatosan elmosolyodott. - Ő Ian. Már négy éve házasok vagyunk. Ismert engem mielőtt szirén lettem,így ő immunis a dalomra. Eléggé szeretett ahhoz,hogy kövessen ide az isten háta mögé. Miután befejezte,a homlokára tette a kezét,és előre hajolt,egyértelműen fájdalmai voltak. A nő aki ajtót nyitott,sietett be a szobába,spanyolul motyogva. Lorelei fölé hajolt,és átölelte a vállát.

- Légy jó Nina - mondta,de a többi suttogást nem értettem. Felálltam értve a célzást - Köszönöm,hogy időt szakított rám. Nem akarom tovább zavarni - Merit Hátranéztem. Lorelei felemelte a fejét,könnyáztatta nyomok borították az arcát - Ha nem lesz rendbe hozva rövid időn belül,akkor már túl késő lesz. Megígértem,hogy megteszek minden tőlem telhetőt.......és reméltem,hogy be is tudom tartani. Elindultam vissza a ház körüli úton. Ian kint volt,és a levegő ismét sűrű volt a friss gyanta illatától. Fejszével a kezében állt egy felfordított rönk előtt. Egy másik hasáb pihent a tetején. Feje fölé emelte a fejszét,izmai hullámoztak,majd lecsapott a fejszével. A hasáb széthasadt,és miután a két fél a földre hullott,Ian egy újabb hasábot tett a rönkre,majd felnézett. Lehelete ködös volt a hidegben. - A tó miatt vagy itt? - kérdezte - Igen - Ugye tudod,hogy nem az ő hibája. Valaki más terhét viseli,és most beteg,vagy még rosszabb. Újra meglendítette a fejszét,és kettéhasította a második hasábot. - Nem vádolom őt semmivel - mondtam - Én csak próbálom kitalálni mi történt. - Akkor találd ki. És ha nem,mi itt leszünk,amikor a világ véget ér. Válaszok nélkül tértem vissza a helikopterhez.

HETEDIK FEJEZET SZEMLÉLETVÁLTÁS

A hazaút nem volt túl szerencsés. A szél felerősödött,és dobálni kezdte a gépet,a pilóta ujjizületei kifehéredtek a botkormányon,ahogy megpróbálta egyenesben tartani a gépet. A fél utat imádkozással töltötte. Biztos vagyok benne,hogy zöld voltam,mikor megérkeztünk. Baj nélkül elértem a kocsimat de pár percig még ültem a vezetőülésben,amíg biztos nem lettem benne,hogy nem fogom tönkretenni a kárpitot. Az utolsó dolog,amire egy 20 éves kocka volvónak szüksége van,az a légi betegség bűze. Volt pár pillanatom,így megnéztem a telefonom. Volt egy nem fogadott hívásom Jonah-tól,és egy hangposta üzenetem Kelleytől,hogy jelentkezzek be. Tettem a kötelességem,és először először őt hívtam. Egy visítással válaszolt a hívásra - Csodálatos vagy! - Miért is? - Te! A tó! Nem tudom,hogyan csináltad,de csodát tettél Megráztam a fejem,hogy utolérjem - Kelley,most értem vissza a városba,és fogalmam sincs miről beszélsz. - Merit,megcsináltad! A tó ismét normális. Hirtelen,bumm,és a víz ismét tiszta,a hullámok

áramlanak,mintha semmi sem történt volna. Nem tudom mi történt Lorelei-nél,de működött. Tudod te,hogy ez mekkora segítség a háznak? A tüntetők hazamentek. Lehet,hogy ez teljesen leveszi a vállunkról a GT problémát. Csak a helikopterből,láttam a tavat,de az égből nem látszott másnak. Bármennyire is értékeltem a dícséretet,és a lehetőséget,hogy én mentettem meg a Házat,szkeptikus voltam. Nem hittem,hogy Lorelei-nek bármi köze lett volna a tó megbetegedéséhez,még kevésbé,hogy meg tudta szüntetni,egy órával a látogatásom után. Valami másnak kellett történnie. - Kel,nem vagyok biztos benne,hogy ez ilyen egyszerű. Úgy értem örülök,hogy a tó rendbejött,de én nem csináltam semmit,és szerintem Lorelei sem. Sőt nem hiszem,hogy egyáltalán bármi köze lett volna a tóhoz. Ő is legyengült,mint a nimfák. - Occam borotvája,Merit. A legegyszerűbb megoldás,általában az igazi. A tó beteg lett, te beszéltél Lorelei-al,és a tó rendbe jött. Talán megijesztetted. Ajándék lónak ne nézd a fogát,ugye? Homlokomat ráncoltam. Az,hogy ezek egymás után történtek,még nem jelenti azt,hogy kapcsolatban voltak egymással. Lorelei biztos nem használt semmilyen mágiát,míg ott voltam. Vajon volt ideje bármit is tenni,miután én eljöttem? Nem ez volt az első alkalom,hogy olyan választ kaptam,ami túl könnyűnek tűnt. Celina bevallotta,egy nyilvános fesztivál közepén,hogy része volt a V terjesztésében. Egy rövid ideig úgy tűnt,mint a kábítószerrel összefüggő dráma,csodálatos megoldása,legalábbis addig,amíg rá nem jöttünk,hogy Tate mágikus keze is benne van. Semmi sem volt olyan egyszerű. De talán most,hinnem kellett Kelley -nek,hogy tényleg sikerült megoldanunk a problémát. Talán néha helyes lemondani az igazságról,tehát megadtam neki azt,amit hallani akart.

- Valószínűleg igazad van - mondtam - Amúgy is elég nagy véletlen lett volna. - Ugye? Különben is menj játszani! Vedd ki az éjszaka hátralevő részét. Kiváló munka volt Őrző,és gondoskodom róla,hogy ezt Cabot is megtudja. A telefon elnémult,de a szorongásomat nem tudta elfojtani. Mivel nem tudtam beszélni a kétségeimről a Cadogan Házzal,keresnem kellett egy sokkal fogékonyabb közönséget. A probléma az volt,hogy az Ombud hivatala fogékonyabb lett volna,mint bárki. De nem villanyozott fel túlságosan a gondolat,hogy beszámoljak Jeffnek,Lorelei azon elképzeléséről miszerint a falka volt az oka a felelős a tó megbetegedéséért. Azt mondani neki,hogy a váltók az új gyanúsítottak,nem túl jó ötlet. Az ombud irodájába vezető úton,visszahívtam Jonaht. Az első csörgésre felvette. - Szép munkát végeztél a tóval - mondta - Köszönöm az elismerést. De nem én voltam. Bármi hír a nimfákról? - Azt hallottam egyre jobban vannak,és nagy rajongóid lettek. - Francba. - Nem ezt a reakciót vártam. - Nem akarom elrontani a poént,de valójában nem csináltam semmit. Lorelei és én csak beszélgettünk. - Csak beszélgettél? - Igen. Ő is gyenge,és egyre gyengült,és tagadta,hogy bármit csinált volna a tóval. Hajlok rá, hogy higgyek neki. - Úgy gondolom nem leszel elégedett a ténnyel,hogy a tó helyreállt,igaz? Nem voltam biztos benne,hogy hízelgőnek kéne tartanom a megállapítást,vagy meg kéne sértődnöm. De,akárhogy is igaza volt. - Jól gondolod. Épp úton vagyok a nagyapámhoz,hogy átgondoljuk a helyzetet. Nincs kedved velem jönni? - Nem mehetek. Valaminek a közepén vagyok. Akarsz találkozni később és megbeszélni? - Persze. Majd hívlak ha végeztem.

- Majd hozok popcornt - ígérte,és letette a kagylót Egész úton az irodáig,az ajkamat rágcsáltam,elég erősen ahhoz,hogy végül megérezzem a vér fémes ízét a számban. A tó már nem működött mágikus vákuumként,de nem hittem, hogy itt vége a történetnek. És ha igazam volt,és a gyógyulás véletlen,akkor egy másik mágikus erő dolgozik a szeles városban. A gyomrom megremegett a félelemtől,hogy esetleg azt derítjük ki,hogy ez Tate "következő lépése". Nem volt dugó,így az út a déli oldalon nem tartott sokáig. Leparkoltam az utcán,és elindultam az ajtó felé,megnyomtam a csengőt,jelezve a nagyapáméknak,hogy megjöttem. Marjorie,nagyapám adminisztrátora,nyitott ajtót - Jó estét - köszöntöttem,miközben beütötte a kódot és beengedett,de mire kiejtettem a szavakat,ő már bezárta az ajtót,és elindult vissza az irodájába. Talán betemeti a természetfeletti diplomáciával járó papírmunka. Catcher és Jeff egy irodán osztozott,amit majdnem kitöltött a két fém íróasztal,és a falait nimfákat ábrázoló poszterek díszítették. Catcher és Jeff az íróasztaluknál ültek,de annyira belemerültek a beszélgetésbe,hogy észre se vették amikor beléptem. - A haja sötétebb - mondta Jeff,miközben a keze szaladt,az egész asztalát beterítő billentyűzeten. - Szóval biztos vagyok benne,hogy a gyerekeinknek is sötét haja lenne. - Nem feltétlenül - válaszolta Catcher,miközben origamit hajtogatott,kis öntapadós lapokból - Beleszólhatnak más gének is. És a haja világosabb. Ráadásul te magasabb vagy Fallonnál. - Ez igaz. Ez most komoly? Vajon ez a két mágikusan orientált,probléma megoldó,seggbe rúgás párti fickó,arról beszélt,hogyan fognak kinézni a gyerekeik? Jeff odahajolt Catcher-hez ,és felajánlott egy zacskó pisztáciát. Catcher elmosolyodott,és anélkül,hogy elejtette volna az origamit,kivett néhányat a zacskóból. Jeff feltört egyet,és

rágni kezdte. - Gondoltál már a kicsi baseball edzésére,ha Mallory -nak és neked gyereke lesz? Tudod, megpróbálkozol ezzel a futballapuval? Catcher a levegőbe dobott egy pisztáciát,és a szájával kapta el Miközben reménykedek,hogy nem pusztul el a világegyetem? Igen már eszembe jutott. De el tudod képzelni,milyen lenne egy kislány Mallory hajával? A szőkével úgy értem. - Szív.Tipró. - mondta Jeff - Állhatnál az ajtóban egész nap,puskával a kezedben,hogy távol tartsd a srácokat. Bár azt hiszem abban Mallory is szivesen segítene. - Megtenném - morogta Catcher. Ekkor vette észre,hogy a szobában vagyok,és dühösen nézett fel rám - Megtenném,rögtön azután,hogy seggbe rúgtam Meritet kémkedésért. Elvigyorodtam,és beljebb léptem - Helló,büszke apukák,akiknek a gyermekei még meg sem fogantak. Jeff arca bíborvörös lett - Figyelmeztethettél volna - És hagyjam ki a szülői beszélgetést? Nem,köszönöm. Ez olyan aranyos volt. Két gyerek, bizalmas apai beszélgetése. - Gondolom a szirén nem fojtott meg. - Kérdezte Catcher szárazon,visszatérve a lényegre. - Közel sem. Voltaképp elég kedves volt. - Annak kellett lennie - Mondta Jeff vigyorogva - Meggyőzted őt,hogy helyesen cselekedjen. A tó visszatért a normális kerékvágásba. - Krisztusnak hála - mondta Catcher - Értékelte a kirándulásod,és bevallotta mit tett azzal a kurva tóval? - Ami azt illeti,ő semmit - kihúztam egy széket,és leültem - Hívjuk ide a nagyapámat. Ő is hallani akarja ezt. Nem akartam,egy drámai jelenetet,de szerettem volna őket egy szobában látni,mikor elmondom a történetet. Néhány perc múlva besétált a nagyapám,és egy mosoly kíséretében megölelt. De aztán a szeme megváltozott,az öröm elpárolgott ahogy felkészült a hírekre.

- Lorelei úgy lett a tó szirénje,hogy birtokba vette a Piedra de Aqua-t,a vízkövet,ami erőt kölcsönöz,az arra jogosultnak. Gyengének nézett ki,úgy tűnt tényleg fájdalmai vannak. Ő azt remélte a nimfák a felelősek. Az út vissza Chicagóba eseménytelen volt,és amikor visszaértem,akkor mondták,hogy a tó ismét normális. Normális lett egy varázsütésre. Csend volt a szobában. - Nem ő volt. - jelentette ki a nagyapám - Nem,hacsak nem hazudott,és nem dolgozott valami igazán gyors varázslattal Catcher összeráncolta a homlokát,és hintázni kezdett az öreg irodai széken,ami minden mozdulatnál nyikorgott - Tehát egy ismeretlennel van dolgunk. - Nem csak egy elmélete volt. - kezdtem,és bocsánatkérőn Jeffre pillantottam - Azt hiszi, hogy a váltók és a nimfák kombinációja a városban,befolyásolta a tó állapotát. Az elemi mágiák dolgoztak együtt,vagy egymás ellen,és ennek az eredménye hatott egy helyre. - Ez új - mondta Jeff döbbenten - Ez lehetséges? - kérdezte nagyapám - A növekvő számuk,hozna létre spontán varázslatot? Jeff összevonta a szemöldökét,és szórakozottan vakarta a fejét - Azt hiszem,az elméletileg lehetséges,hogy valami kis lánggal égő mágia kiölés létrejöjjön. De ez a pozitív mágia növekedés nem olyan dolog,ami kiszívja a mágiát a városból. - Ha ez olyan,mint a szökőár - Javasolta Catcher - Lehetséges,hogy a túl sok váltó egy helyen kiszívta a mágiát a tóból annyira,hogy a tó elkezdte azt automatikusan visszaszívni? Jeff a fejét rázta. - Ha ez igaz lenne,mi lenne az óceáni áramlatokkal,amikor összegyűlünk Aurorában,vagy bárhol máshol. rám pillantott - Nem tudok róla,hogy valaha is mágikus vákuum jött volna létre,mikor sok váltó gyűlt össze,egy helyen. Ez lenne az első eset. A hangja udvarias volt,de az arckifejezése egyértelművé tette,hogy nem vevő Lorelei

elméletére. - Én nem igazán hiszek benne - mondtam - Bár még kevésbé örülök a ténynek,hogy nincs magyarázat valamire,ami ennyire erőteljes. - Lehet,hogy nem tudjuk a magyarázatot - mondta a nagyapám - De legalább kaptunk egy kis haladékot. Tudom,hogy nem könnyű most a Házban. Bízd ránk a munka nehezét,a további vizsgálatot. Frank burkolt említésére legörbült az ajkam - Egyébként sem tudom a GT elvárásainak megfelelően végezni a munkám. Kritizálni fognak,függetlenül attól,hogy helyesen cselekedtem,a Ház és a város érdekében. És lehet még rosszabb..... - Merit - mondta Jeff halkan - Nem akarhatod,hogy elküldjenek a Házból - Nem - értettem egyet - De nem fogok tétlenül ülni,csak mert azt várják tőlem. Nem hagyom a várost pokolra jutni,azért mert a GT feje a seggében van. Bocs nagyapa - tettem hozzá,a nyelvezet miatt. Megveregette a hátam - Bírni fogjuk - mondta - Fel a fejjel,és tedd a dolgod. Tudom,hogy nehéz volt neked mostanában. Nehéznek kellet lennie Ethan nélkül. Ő egy jó ember volt, egy jó Mester. De a nehéz időszak nem tart örökké, és Maliknak szüksége lesz rád, miután megszabadul a GT-tól. Nagyon jó tanács volt,csak nehéz lesz követni. Ethan nem épp arra tanított,hogy üljek a pálya szélén,és figyeljem,ahogy a probléma kibontakozik. Azt tanította,hogy vizsgálódjak,és készítsek stratégiát. Mint egy katona. És egy katona nem törik meg,mert túl nagy rajta a nyomás. Persze a felsőbb utasítás fontos,de a katona még mindig hivatkozhat a saját lelkiismeretére nem? Marjorie sietett a szobába,bekopogott a nyitott ajtón,arca aggodalmasnak látszott - Chuck - mondta - Azt hiszem ki kéne jönnie Nagyapám felállt,és homlokráncolva indult az ajtó felé. Egy pillanat múlva Catcher és Jeff követte. Az ajtóban megálltunk,fejünket kidugva az ajtókereten,különböző magasságban,

mint a gyerekek egy bohózatban. Nagyapám a folyosón állt,Marjorie mellette,és kifele néztek a bejárati ajtón. Egy jellegtelen fekete SUV parkolt odakint. Az a fajta SUV volt,ami úgy hajtott a sötét éjszakába,hogy nem vetted észre,hogy jön,amíg az utasok már ki nem szálltak fegyverrel a kezükben. - McKetrick? - kíváncsiskodtam - Csak szeretném - mondta Marjorie,és kiköpött - Akkor legalább mutathatnék neki egy kis akciót. Mindannyian rá meredtünk. - Sajnálom. Sajnálom - mondta egy erős akcentussal - A papírtologatás egy kicsit unalmas itt néha,tudod? De nem,ez nem McKetrick. Ez a polgármester. - Kapcsold ki a riasztót - szólt a nagyapám,mire Catcher kilépett a folyosóra,és a billentyűzeten dekódolta a zárat. - Tudtad,hogy jön? - kérdeztem csendesen Nagyapám a fejét rázta - Számomra is meglepetés. Vártunk a nehéz,aggasztó csöndben. A polgármester váratlan felbukkanása az Ombudsman irodájában,nem jelenthet semmi jót. Két nagydarab biztonsági őr lépett be előtte az ajtón. Miután besétált,körülnézet. Bordó öltönyt,és eléggé megvető arckifejezést viselt. Vastag lánc lógott a nyakában és a csuklóján,az ujjain vaskos gyűrűk pihentek. Miután megvetően átvizsgálta az irodát, a nagyapámra nézett - Mr. Merit - Polgármester asszony - üdvözölte - Hallom, ön és a....segédei....már használják a város forrásait,privát helikopter túrákra. - Asszonyom - pislogott meglepetten - ha aggódik a költségvetés miatt,bemehetünk az irodámba megbeszélni azt. - Kissé szoros az ütemtervem,Mr. Merit. Inkább válaszoljon most. Nagyapám megnedvesítette az ajkát,majd folytatta - Ahogy részleteztem a jelentésben,szükséges volt egy út a szigetre. Úgy véltük,a lakosának is lehetett kapcsolata a tóval.

- És volt? Gondold át mit mondasz,gondoltam. Nem akarsz fegyvert adni a kezébe. - Biztos vagyok benne,látta,hogy a tó rendbe jött. Összeráncolta a homlokát,és ez a megnyilvánulás nem volt túl vonzó nála. Diane Kowalczyk az a fajta ember volt,aki akkor nézett ki jól,és még akkor se nagyon jól,ha mosolygott. - Mr. Merit - mondta végül - a munkám nem az,hogy az adófizetők pénzét pazaroljam a természetfeletti lények előtti hajbókolásra. Az én feladatom az,hogy biztosítsam a város bölcsen használja a forrásait. - Elnézést kérek Polgármester asszony - válaszolta a nagyapám diplomatikusan - Ha úgy gondolja,a helikopter használatának költségét,levonhatják az ez évi keretünkből. Mint mindig lesz egy kis többletünk,és vissza fogjuk küldeni a pénzt a városnak. A polgármester egy,halványan,kicsinyes mosolyt eresztett meg - Ez nem szükséges. Látja Mr. Merit,milyen hatékony,mától nincs költségvetése. Leesett az állam,ahogy Catcher,Jeff és Marjorie álla is. A folyosó kényelmetlenül megtelt mágiával. A polgármester,úgy tűnt nem érzékeli,gonosz tekintettel bámult minket,és diadal csillant a szemében. Nagyapám arca semleges maradt - És ez pontosan mit jelent,Polgármester asszony? - Ez azt jelenti,hogy az ombudsman felfüggesztésre kerül. A munkavállalók adminisztratív szabadságra mennek,és a hivatal zárva tart további értesítésig. - Nem lehet csak úgy - kezdte Jeff,de a nagyapám felemelte a kezét,azután büszkévé tett engem. - Én tartottam a számat - mondta - Sokszor,számos kérdésben tartottam a számat. Hosszú ideje sétálok ennek a városnak az utcái,régebb óta mint hogy maga megszületet. Minden férfinak és nőnek,aki ezen a földön sétál,meg kell tennie a saját útját. És látom,azt próbálja tenni ami maga szerint helyes. De nem kell még több rossz. A természetfeletti populációnak

szüksége van egy barátra,most jobban mint valaha. Most van itt az ideje a kölcsönös megállapodásnak,ne hagyja,hogy a természetfeletti populációt,elsodorja az ellenségeskedés. - Az ellenségeskedés az ő hibájuk,és terhük - vágott vissza Diane Maguk vetették az ágyukat - Tate polgármester vetette - helyesbített a nagyapám A polgármester a szemét forgatta - Ez a város már nem tűri a részlehajlást,bármilyen címkét is aggat rá,és bárhogy is próbálja eladni. Miközben előadta demagóg szónoklatát,a "jövő elnökjelöltje" csillogott a szemében. - És ha az emberek támadnak meg minket? - kérdeztem - Ha összegyűlnek karókkal és vasvillákkal,vagy a puskáikat és elindulnak a Házak ellen,az elfogatható lesz? Vajon büntetlenül hagyják? Felém fordult,és úgy emelte rám a tekintetét,mint akit zavar ez a gyakorlati kérdés. - Ez az a fajta túlzás,ami nemzetközileg is nevetség tárgyává teszi a városunkat. Ez az igazi világ,és nekünk fontosabb problémáink vannak,nincs lehetőségünk különleges elbánásban részesíteni a vámpírokat. - Fellebbezni fogunk a városi tanácsnál - mondta Jeff - beszélünk a városatyával - Ugyanazt fogják mondani,amit én. Itt az ideje a fontossági sorrend felállításának,Mr. Merit. És én el is kezdem ezt a folyamatot. Van 24 órája,hogy kiürítse az irodát. Jó éjszakát. Ezzel sarkon fordult,és kisétált a testőrei mögött. - Nem könnyen használom ezt a szót - mondta Marjorie - de ez a nő egy jéghideg ribanc. Nagyapám felülmúlta Marjoriet,esküszöm. Egy laza átoksorozat hagyta el a száját,amiben olyan szavak is voltak,amit még soha nem hallottam. - Ha azt hiszi - mondta végül összeszorított fogakkal - hogy ezt tétlenül fogom tűrni,akkor

jobb ha újragondolja. Nem hagyom hogy,tönkretegye az eddigi munkánkat, az elnöki kampánya kedvéért. - Nem tudja megtenni - mondta Jeff - Nem egyoldalúan. Ez nem helyes. - Ez a nő nem tud különbséget tenni a jó és rossz között - mondta a nagyapám - de átkozott legyek ha feladom. Mind az öten némán álltunk a folyosón. - Tudod - mondta végül Catcher - lehet,hogy van egy jó oldala ennek - Mi? - kérdezte nagyapám Catcher csillogó szemmel nézett a nagyapámra. - Minden döntés,amit az elmúlt négy évben hozott,szem előtt tartotta a polgármestert. Lekötelezett pozícióban voltunk,ami azt jelenti,hogy bárki aki az irodára számított,szintén lekötelezett volt. Már nincs kormányzati támogatásunk,viszont nincs kormányzati elnyomásunk se. - mondta Catcher - Indultunk már kevesebbel is. Négy évvel ezelőtt nem voltak kapcsolataink,nem voltak barátaink. A természetfelettiek féltek tőlünk. Elveheti a finanszírozást,de nem forgathatja vissza az időt. - Mr. Bell ott a pont. - mosolyodott el a nagyapám - Talán igazad lesz. Visszamentem a kocsimhoz,míg Jeff,Catcher,Marjorie és a nagyapám hozzáláttak a csomagoláshoz,és a lehetőségek megvitatásához. Nem volt kétséges,hogy találnak másik megoldást. Valószínűleg létrehoznak egy új hivatalt,mire a nap újra felkel. Azon tűnődtem,hogy nagyapa készítene-e nekik fasírtot,hogy megünnepelje? Fantasztikus fasírtot készít. A fasírttal a fejemben,elővettem a telefonom. Felhívtam Kelleyt,és elmondtam neki,hogy a nagyapám tovább vizsgálja a tó elfeketedését. És tényleg hagytam,hogy nagyapám foglalkozzon a tóval,de nem akartam magára hagyni ezzel a problémával,különösen most. Mivel Jonah-nak is ígértem egy jelentést,őt is felhívtam,miután Kelley-vel végeztem.

- Végeztél? - kérdeztem,miután felvette - Igen. Találkozzunk valahol. Hol vagy? - Déli oldal. Épp kijöttem nagyapám irodájából. Te hol vagy? - A Grey Házban. Természetesen nem akarom,hogy itt találkozzunk,és nem megyek a Cadogan közelébe sem. Túl sok a tüntető. - egy pillanatra elhallgatott - Mi lenne ha félúton találkoznánk? Legalább nyugodtan beszélgethetnénk. Félúton,az egy mérföld hosszú Plaisance Park terült el,1893-ban itt rendezték,Kolumbusz Amerikába érkezésének 400. évfordulóján,a világkiállítást. Ezen a kiállításon kapta ez a városrész a nevét: - Fehér Város - mondtam - Ott leszek 15 perc múlva. - Akkor ott találkozunk. Letettem a telefont,majd az ülésre dobtam,és néztem még egy pillanatig. Ilyenkor álltalában Ethant hívtam eligazításért. Még ha nem is tudta pontosan mit kell csinálni,mindig javasolt valamit. Több száz éves tapasztalata volt,és nevetségesen lelkesedett a politikáért és a stratégiáért,még ha néha bajba is keverte. Biztos vagyok benne,hogy Jonah is értékes tanácsot tud adni. De Ethan-nel volt egyfajta bajtársiasság köztünk. Tudtuk hogy dolgozzunk együtt. Ethan és köztem egy bensőséges kapcsolat alakult ki,a közös tapasztalatok miatt. Jonah és köztem ez egyszerűen nem volt meg. Talán,ha egy furcsa új világban elfogadom a VŐ ajánlatát,és ő lesz a társam,akkor kialakulhat. De ma este............. Ma este hiányzott Ethan. Feledést keresve,elszakítottam a tekintetem a telefonról,és bekapcsoltam a rádiót. Snow Patrol robbant ki a hangszórókból,és bár elég dobhártyaszaggató volt,nem tekertem lejjebb a hangerőt,inkább hagytam,hogy kitörölje elmémből a kellemetlen gondolatokat. A bátorságról énekeltek,és a nehéz lépésekről,amiket a félelem ellenére meg kell tenni. Úgy tettem,mintha az univerzum üzenne,hogy legyek bátor,és lépjek az új életbe,ahogy egyszer már megtettem. Végzős diákból,a Cadogan harcosa.

Ahogy vezettem a sötétben,a dalból,egy crescendóban,kiemelkedett egy kérdés "a mi?",úgy véltem ez a döntő kérdés. Mi lennék Ethan nélkül? Ki lennék Ethan nélkül? Valószínűleg itt az ideje,hogy megtudjam! Mikor megérkeztem,Jonah egy lovast ábrázoló szobor lábazatánál állt,és összefont karral nézett rám. Olyan volt mint egy tanár. - Becsengettek? - kérdeztem,miközben felé ugráltam a lépcsőn. Megfordult,és a szobor felé intett - Szoktál azon töprengeni,hogy elérünk-e arra a pontra,ahol Chicago a részének tekint minket? Úgy értem,hogy valóban büszke lenne arra,amit tettünk? Leültem az egyik lépcsőre,Jonah mellém lépett és ő is leült. - Ez a város rengeteg,fázison ment keresztül,Celina sajtótájékoztatója óta - mondtam - Tagadás. Gyűlölet. Híresség. - És most visszatért a gyűlölethez? Beleegyezően horkantottan - Valami nagyon mélyről jövő változtatás kéne,mielőtt az emberek egyenlőnek tekintenének minket. És ha már az egyenlőségről beszélünk - mondtam,és beszámoltam neki a polgármester látogatásáról Tágra nyílt a szeme - Az Ombud irodáját nem zárhatja be. A városnak szüksége van rá. A természetfelettieknek szűksége van rá. Bíznak a nagyapádban. Ő biztosította számukra a hangot. Nélküle az emberek csak a bajkeverőkről tudnának,mint Celina és Adam Keene. - Egyetértek,de ne izgulj. Amikor eljöttem,már ötletbörzét tartottak,hogy hogyan folytassák. Azt teszik,amit kell,és folytatják a kutatást,csak az adófizetők már nem fognak fizetni érte. Ültünk csendben egy pillanatig,a hűvös levegő érintése mentén libabőrös lett a karom. - Tehát úgy gondolja,hogy valami más is történt a vízzel - mondta - A szirénen kívül? - Szerintem igen. Amúgy is túl kényelmes megoldás lenne. Én ott voltam vele Jonah. És ő nem használt mágiát. - Tehát még tart a keresés.

- Nagyapám akarta ezt a terhet,ahogy ő fogalmazott. Azt mondta ezt hagyjam rá,mivel rajtam amúgy is nagy a nyomás. Frank nincs elragadtatva tőle,hogy én vagyok az Őrző. Nem lepne meg,ha el akarna távolítani a pozíciómból. - Ehhez nincs meg a hatalma. - Lehet,hogy nincs olyan szabály a Canon-ban,de ki fogja megállítani? Megszerezte a Ház irányítását,a Házét amit Malik-nak kellet volna átvennie. Hogy ne vehetné el a házat? A gyomrom lesüllyedt a gondolatra,és nem csak a lehetőség miatt,hogy nem leszek többé Őrző,hanem azért is mert arra kértem Ethant,hogy válasszon köztem és a Ház között. És eszembe sem jutott,hogy a döntés keményebb mint gondoltam. - Merre jársz? Felnéztem Jonah-ra - Csak gondolkodtam - Miről? Félrenéztem,és ő megértette a zavart arckifejezésem - Ah - mondta - Ah - ismételtem,és bólintottam - Mondhatok valamit? - Persze Bármit is akart mondani,kellett neki pár másodperc,míg átgondolta Tudom,hogy nem igazán ki jól az elején,leginkább azért,mert előítéletem volt arról,hogy ki voltál. - És azért is,mert elfelejtettem,hogy randiztál a 22 éves nővéremmel,embernek álcázva magad - szúrtam közbe - Igen - értett egyet gyorsan - De ez nem változtatja meg a nyilvánvalót. - Ami? - Ami az,hogy te meglehetősen érdekes vagy,Merit,a Cadogan Ház Őrzője - Köszönöm - mondtam,de kerültem a szemkontaktust Jonah az állam aláhelyezte az ujjait,és elfordította a fejem,hogy szembenézzek vele. Ujjainak az érintése egy figyelmeztető jelzést küldött,egyenesen lefelé a gerincemen.

- Mi a fene volt ez? Meglepetés látszott a szemében,visszahúzta az ujjait és nézte őket egy pillanatig,mielőtt újra felemelte a tekintetét - Kiegészítő mágia - suttogta Hallottam,hogy lehetséges,de még soha nem láttam. Tudod a vámpír nem mágikus önmagában. Érezzük azt. Tudjuk,hogy körülöttünk van. És megzavarjuk az egyensúly amikor idegesek vagyunk. Ez nem pontosan úgy hangzott,ahogy tanultam - Azt hittem,hogy csak szivárog a mágia, mikor idegesek vagyunk. Jonah megrázta a fejét - A mágia nem belőlünk jön,hanem körülöttünk áramlik. Erős érzelmek,félelem,harag,bujaság,ezekkel hullámokat küldünk át rajta,és ez megváltoztatja a kölcsönhatás módját. Mi megváltoztatjuk az áramlatokat. - Értem - mondtam - De ez - kezdte,felemelte a kezem és megérintette a tenyerem,a testemen végigfutó mágia örömteli borzongással töltött el. - Ez váratlan. Az elmélet az,hogy néhány vámpír befolyásolhatja a kiegészítő mágiát,ha egy frekvencián vannak. Úgy néz ki,hogy mi is közéjük tartozunk. Mágikus újdonság vagy nem,úgy hangzott mint egy komplikáció,amire nem volt szükségem. És mégis,az ujja minden mozdulata,borzongást küldött le a hátamon,és kikapcsolta az agyam azon részét,aminek gondolkodnia kellett volna. - Rendben - mondta hirtelen és felugrott - Térjünk vissza a munkához A beszélgetés hirtelen megváltozása meglepett. Bizonyára látszott a sokk az arcomon,mert elmosolyodott - Ez a város nagyobb,mint egy mágikus újdonság. Nagyobb,mint három Ház vagy két vámpír,vagy egy seggfej a Tanácsból. Nem akarok kis dolgokkal fáradni. - Tehát "kis dolog" vagyok? Elvigyorodott - És ezzel meg is van a beceneved. A törpe. - Több mint 170 centi vagyok. - Ez nem egy leírás. Ez egy becenév. Szokj hozzá,Törpe. ott álltunk egy pillanatig,várva,hogy a feszültség elpárologjon,azután egymásra mosolyogtunk.

- Ne hívj törpének - mondtam neki - Oké Törpe - Komolyan. Ez nagyon éretlen. - Ahogy mondod Törpe. Legalább ma éjszakára. - Részemről rendben. A megaláztatás miatt,majd aggódom reggel.

NYOLCADIK FEJEZET VÉRES HOLD

Álmomban,sötétben álltam Chicagóban,a John Hancock Center tetején,a szél kavargott körülöttem. A sárga hold alacsonyan függött az égen,mintha túl nehéz lenne ahhoz,hogy magasabban utazzon. Ethan állt mellém,az ő fekete Armanijába,Arany hajával és ragyogó zöld szemével. - Nézd - mondta - Ez eltűnik Követtem a kinyújtott kezét,és felnéztem az égre. A hold most magasabban volt,kicsi és fehér gömbjéből egy kis rész már sötétbe fordult. - Holdfogyatkozás - mondtam - mit jelent ez? - Sötétség - válaszolta Ethan - Káosz. Megsemmisítés. - Visszanézett rám,és megszorította a kezem,annyira,hogy már fájt - A világ változik. Nem tudom hogyan. Nem tudom miért. Én még mindig.......feszült vagyok Fújtam egyet,mire elmosolyodott - Ez semmi,csak egy holdfogyatkozás. Így történik minden alkalommal.

De mikor újra felnéztem,a hold már nem volt eltűnőben. A kör amorf lett,az élek elmosódtak és jobban hasonlítottak csápokra,mint sima gömbre. A holdon keresztül hullámzottak,mint egy falánk szörny aki mindjárt felfalja azt. A pánik összenyomta a mellkasomat,és megszorítottam Ethan kezét olyan szorosan,ahogy ő az enyémet. - Ez a világ vége? - kérdeztem tőle. Az,hogy nem válaszolt,nem vígasztalt engem. Együtt,összefűzött ujjakkal néztük a hold eltűnt a szörnyárnyék mögött. És miközben ott álltunk hideg szél kezdett fújni,a hőmérséklet meredeken csökkent. - Le kell ezt állítanod - mondta csendesen - Nem tudom hogyan - Akkor találnod kell valakit aki tudja. Ott állt mellettem,engem nézett,a szél a haját korbácsolta. Ahogy a szél egyre erősebb,és erősebb lett,láttam őt,ahogy fokozatosan eltűnik a szörnyeteg árnyéka mögött,míg semmi sem maradt belőle. Ismét egyedül álltam a dermesztő szélben,az üres ég alatt. Nem volt hang,kivéve a szél üvöltését a fülembe,és az ő sikítását Merit! Kipattant a szemem. Még az ágyamban voltam,a meleg takarók alatt a szobámban. Az arcomra szorítottam a párnám és belesikítottam. A frusztráció feszítette az idegeimet,annyira hogy azt hittem rögtön elszakad. Ezek az álmok megölnek. Ezek az álmok,ezernyi emlékkel kínoztak:látni zöld szemét,az arcát,azt az Ethant akit ismertem,tudva,hogy ez csak egy gyenge utánzata az igazinak. Talán több alvásra lenne szükségem. Vagy több edzésre. Vagy több zöldségre. Vagy talán több Mallory-ra,és kevesebb vámpírra,több Wicker Parkra és kevesebb Hyde Parkra. Bármi is a rémálmom oka,szükségem van a változásra. Ledobtam a takarót és kiugrotta az ágyból,felhúztam egy hosszú ujjú pólót és a jóganadrágot. Felfogtam a hajam,és elindultam a földszintre,egy olyan hosszú és brutális edzés reményében,amilyet csak el tudtam képzelni.

A vámpíroknak történelmi kapcsolata van a harcművészetekkel,kevert stílusban harcolnak,ami ötvözi a védekező és támadó testtartásokat és a kardforgatás művészetét. Ennek a gyakorlására a Ház hatalmas pincéjében kialakított edzőtermet szoktuk használni. A falakat lambéria és antik fegyverek díszítették, a padlón tatami szőnyegek voltak elszórva. Elindultam az edzőterembe,az előcsarnok nagy volt és csendes,és furcsa volt egyedül állni a közepén. Mióta elvesztettem az edzőpartnerem,Ethant,csak a Ház őreivel tudtam dolgozni alkalmanként,de mivel kevesen voltak,nem volt lehetőség hosszú edzésekre,és a képzés sem merült fel túl gyakran. Csendben álltam egy darabig,majd úgy döntöttem megcsinálom egyedül. Volt egy hifi a szoba egyik sarkába,kerestem egy dühös alternatív zenét és bekapcsoltam,a hangfal dübörögni kezdett. Visszatértem a szőnyeg közepére,megráztam a vállam,becsuktam a szemem,és elkezdtem dolgozni. A katák voltak a harcművészetünk építő kövei,rövid kombinációk,ütések,rúgások,csapások és hasonlók. Gyúrd össze őket,és máris kaptál egy szép vad megjelenésű táncot,a képességeid demonstrálására. A zene lüktetett mögöttem,használtam a csapást,a forgást,a lebukást,vagy bármit,csak szálljon ki belőlem a szomorúság. Az edzések trükkösek voltak. Néha,úgy érezted könnyű mint a levegő,néha pedig úgy,hogy nehéz mint az ólom. Ma este valahol a kettő között volt. Jó érzés volt mozogni,de éreztem a gyötrő szomjúság viszketését a bőröm alatt,de végig csináltam. Senki nem akar egy olyan Őrzőt,aki nincs formában. Körülbelül húsz perc után kinyílt az ajtó,és Luc sétált be rajta. Kisöpörtem az izzadt tincseket az arcomból. - Hallottam a zenét a folyosón - mondta - csatlakozhatok? Amikor bólintottam,Luc a matrac szélére sétált,és lenézett a tatamira. Vannak éjszakák,amikor úgy tűnik jobban hiányzik. A szomorúság a hangjában,azonnal könnyeket csalt a szemembe. Próbáltam visszatartani őket,de ez a szívbemarkoló hangulat nem engedte. - Vannak éjszakák,mikor az egész világ rossznak tűnik,mert ő elment értettem egyet.

Luc keresztbe fonta a karját a mellkasán,és körbenézett a szobában,majd egy pajzs felé bólintott,amit makkok képei díszítettek. - Ez Ethané volt,mikor még Svédországban élt. 400 évvel ezelőtt,Ethant svéd katonaként,változtatták vámpírrá, egy kegyetlen csatában. - Családi címer? Luc bólintott - Azt hiszem igen. Pokoli katona volt,legalábbis addig,amíg a kaszás el nem érte. - örömtelenül felnevetett,aztán lenézett a földre,mintha szégyellné magát. - Nos,magadra hagylak - Mindannyiunknak hiányzik - biztosítottam - Tudom Őrző - felelte,majd megfordult,és kisétált. A tatami közepén állva,megint becsuktam a szemem,és hagytam,hogy a zene átmosson. Ennyit a bánat előli menekülésről. Egy edzés,egy forró zuhany és a kelleténél sokkal kisseb zacskó ital után,úgy döntöttem még egy módja van annak,hogy kiszálljak a mókuskerékből. Valami másra kell koncentrálnom,illetve valaki másra. Ebben az esetben Mallory,és a vizsgája tűnt a legjobb választásnak. Miután felöltöztem,elhajtottam a Hyde Park pörgős üzleti negyedébe,és televásároltam egy barna papírzacskót. Vettem egy szép gyertyát,egy csészét "M" felirattal,néhány vegyes diófélét és szárított gyümölcsöt,valamint egy üveg vizet és némi csokoládét. A csokoládé maga volt a szükség,annak idején hagytam Mallory-nál egy egész fiókkal mikor elköltöztem. Nem tűnt valószínűnek,hogy azóta sikerült neki kipusztítania. Miután minden finomságot összeszedtem,feltettem a zsákmányt a pultra. Mikor a pénztáros elkezdte lehúzni amit vásároltam,úgy döntöttem végzek egy kis nyilvános piackutatást. - Szóval,elég közel van a Cadogan Ház. Úgy értem a vámpírok gyakran járnak ide? - Néha - mondta miközben áthúzott még egy csokoládét a szkenneren - Tényleg olyan rosszak,ahogy állítják?

- A vámpírok? Nem. Ők nem rosszak. Elég barátságosak. Néhány lányt meg kifejezetten öröm nézni,tudod mire gondolok. mosolyodott el - Köszönöm - mondtam,átadtam a pénzt és felvettem zacskót. Megmondom a barátaimnak a Cadogan Házba,hogy ezt mondta. - Rákacsintottam,és otthagytam a boltban,bíborvörös arccal. Odaértem Mallory házához,épp időben,hogy lássam Simont kisétálni az ajtón. Elindult a járda felé,élénk,ruganyos léptekkel,ami elég jól illett,a "szomszédfiú" kinézetéhez. Rövidre nyírt,sötét haja és ragyogó kék szeme volt. Nem volt túl magas,de barátságos,társaságkedvelő típusnak tűnt. - Szia - mondta,egy kicsit hunyorogva. - Merit,ugye? Te vagy Mallory barátnője? - Igen - felemeltem a csomagot,amit hoztam - Csak hoztam pár apróságot. Épp a vizsgája közepén van? - Ó nem. Ma nem. Csak tanul. Azért jöttem át,hogy segítsek neki egy bonyolultabb feladatba. - Értem. - Mallory azt mondta,hogy Simonnak általában elég furcsa a hangulata,és Catcher nyilvánvalóan nem rajongott érte. Nem rossz értelemben,de furcsállottam,hogy csak Mal vizsgáira koncentrál,és a vízzel nem foglalkozik. Végtére is,ő volt a Rend hivatalos képviselője Chicagóban. - A Rend hogy vélekedik,a tó és a folyó ügyéről? Van valami ötletük? Pislogott mintha nem értené a kérdést - A tó és a folyó? Most rendben vannak,nem? - Igen,de azért még furcsa,nem gondolod? Idegesen nézte az óráját - Sajnálom nem akarok udvariatlan lenni,de mennem kell. Van egy találkozóm. Örülök,hogy megint találkoztunk - mondta,és elsietett egy nem messze parkoló,német sportkocsi irányába. Néztem,ahogy a kocsi eltűnt a sarkon,miközben azon töprengtem,hogy vajon a reakciója,vagy annak hiánya adhat-e okot az aggodalomra. Valami nem stimmelt,az fix. Ő mágus volt,és ez egy mágikus probléma. Vajon nem kíváncsi rá,hogy mi történt? Talán csak örült,hogy megoldódott a probléma,és végre Mallory felkészítésére koncentrálhat.

Vagy talán,pontosan tudta,hogy mi történt,csak megtartotta magának. Akárhogy is,gyanúsnak találtam a reakcióját,ezért gondolatban feljegyeztem,majd felugrottam a verandára és bekopogtam. Catcher nyitott ajtót barna papucsban,szemüveggel az orrán,és a tv újsággal a kezében. Talán komolyan vette a hirtelen nyugdíjazást. - Egy kis esti pihenés? - kérdeztem - Az utolsó 48 órát azzal töltöttem,hogy magyarázatot találjak a vízzel történtekre. Átnéztem több tucat könyvet,keresgéltem online fórumokon amik mágiára,lényekre vagy próféciákra hivatkozott,hátha valamelyik magyarázattal szolgál. És semmit sem tudok felmutatni. Nem aludtam. Alig ettem. Mallory teljes vizsgalázban van,és Simon minden nyomorult öt percben telefonál. Szükségem van egy kis szünetre,szarrá megyek. Nem lehetett nem észre venni a hangjából kicsendülő védekezést,vagy a sötét karikákat a szeme alatt. Próbáltam enyhíteni a hangulatot,és közölni,hogy a házi cipő az utolsó dolog amit vártam Catcher Bell-től. - És a cipő? - kérdeztem vigyorogva - Az én házam,az én szabályaim. Ez a cipő történetesen kényelmes mondta - Ha ti ketten meztelenül mászkáltatok a házban,mielőtt beköltöztem,az nem az én dolgom. A sziporka ellenére félreállt,hogy beengedjen. - Milyen az élet az Ombud után? - kérdeztem,miközben becsuktam magam mögött az ajtót. Halványan elmosolyodott - Mint mondtam,fárasztó,de meglepően jól szervezett. Tudod,hogy Chuck a háza hátsó szobáját használja raktárnak? Gondolhattam volna. Az volt nagyapám kincses szobája. Szerette a garázsvásárt,és elkerülhetetlen volt,hogy találjon valamit,amiről úgy gondolta még jól jöhet. A fából készült huzigálós játék Charlotte lányáé,Olíviáé lett. Egy antik asztali itatós Roberté. A verses köteteket pedig én kaptam. Egy dobozban tartotta őket,és a látogatások során adta át,mint egy mikulás. Amikor a nagymamám meghalt,a nagyapám nem foglalkozott tovább a kincseivel és a szobával. Legalábbis,mostanáig...... - Nos - folytatta Catcher - már átalakítottuk. Ez most Chuck Merit Természetfeletti Diplomácia Iskola.

- Mond,hogy nem ez az igazi neve. - Ez csak ideiglenes név - nyugtatott meg - A lényeg az,hogy még mindig elérhető az embereknek,akiknek segítségre van szüksége. - És akiknek szüksége van segítségre,azokat valószínűleg nem érdekli,hogy egy díszes irodában fogadják őket,vagy egy hátsó szobában. - Pontosan Catcher elhelyezkedett a kanapén,bokáját keresztbe vetve a dohányzóasztalon,tv újsággal az egyik kezében,távirányítóval a másikban,tekintetét a szemüveg fölött a televízióra függesztette. Egy citrom-lime szóda és egy tál gerezdekre szedett narancs hevert a dohányzóasztalon előtte. Egy ember aki készen áll egy kis szünetre. Vettem a célzást - Gondolom Mallory itthon van? - Az alagsorban Ez meglepett. Nem tudtam elképzelni őt ott lent,pláne tanulás közben. - Komolyan? - Ez kémiai este. Szüksége volt egy csendes szobára,és nem voltam hajlandó lemondani a konyháról. - Alagsor,ez van - motyogtam,és átsétáltam a szobám. Az alagsor ajtaja a konyhából nyílt,beléptem,kivettem két szódát a hűtőből,és benyitottam. Az ecet tömény szaga szállt fel a lépcsőn,amitől azonnal könnybe lábadt a szemem. - Mal? - kiabáltam le. A lépcsők sötétben voltak,de egy kevés fény derengett a sarkon túlról. - Minden rendben ott lent? - kérdeztem és elindultam lefelé a lépcsőn. Soha nem rajongtam a pincékért. Mielőtt a szüleim beköltöztek a modern,konkrétan doboz házba az Oak Parkba,egy gótikus házban éltünk Elgin-ben, Illinois államban. A ház régi volt és úgy festett mint egy horror film díszlete. Szép volt,de kísérteties. Fényűző de elhagyatott. A házban volt egy pince,ahol anyám az égetőkemencéjét,ideiglenes megszállottságának a tárgyát tárolta. Makulátlanul tisztán tartotta a kemencét,de ez volt az egyetlen tiszta elem a pincében,a többi része sötét volt,hideg,nedves és pókhálós. - Ahogy ez is - motyogtam,végre elértem a padlót és bekukucskáltam a sarkon.

Egyetlen fehér izzó lógott a szobában. Nyoma sem volt az ecetes illat forrásának,de a szag határozottan erősebb volt itt lent. Könyvek, és azonosíthatatlan valamikkel teli tálak,hevertek mindenütt,valamint különböző cserepes növények. Néhányuk úgy nézett ki,mint a rendes szobanövények,a többi viszont gonoszul hegyes levelekkel,figyelmeztető bíbor vörös színnel,vagy duzzadt levelekkel rendelkezett,ami úgy tűnt tele van vízzel. Mallory jég kék haját,aminek a töve most felfedte igazi szőkeségét,egy lófarokba fogta,és egy fekete fejhallgató fedte a fülét. Sötét karikák voltak a szeme alatt,és az arca is soványabbnak tűnt mint máskor. A vizsgák beszedték a vámjukat. Dalszövegeket dúdolva olvasott egy vaskos könyvet,ami előtte hevert az asztalon kinyitva. Ugrott egyet,mikor letettem elé a szódát az asztalra. - Jézusom,Merit! - kiáltott fel,és letépte a fejhallgatót - Mit csinálsz itt? Majdnem eltrafáltalak. - Sajnálom. Nagyon el voltál foglalva. Mi ez a szag? Mallory rámutatott,egy sor házi készítésű polcra. Körülbelül nyolc láb magas volt,és minden polcon üvegek voltak. Voltak köztük savanyúságok,gyümölcsbefőttek,és felismertem az alma,és a paradicsomszószokat is. De a többi üveg rejtély volt,és az ecetszag forrása sem volt ott,csak egy üres hely a csemege uborkák között. - A hiányzó üveg? - Felrobbantottam Rose néni egyik savanyúságát. - válaszolta,majd újra lenézett a könyvére. Ő örökölte ezt a házat,és annak minden tartalmát,amikor a nagynénje meghalt pár évvel ezelőtt. Mivel a befőttek azóta is itt álltak,Mal látszólag nem rajongott értük. - Nem is tudtam,hogy ez a cucc itt van lent. - Soha nem vittem fel belőlük - mondta határozottan - Nincs jó íze. Túl sok az ecet. Összeráncoltam az ajkam - Undorító - Pokolian undorító. Soha nem nyitok ki egyet se. A tegnap esti kivételével,de az nem volt szándékos. - Furcsa az uborka kapor illatát nem is érezni. - Nincs benne kapor - mondta Mallory - Csak ecet. Azt hiszem,hogy Rose néni ízérzékelése

már nem igazán működött. Kár,hogy nem dobott bele legalább néhány fokhagymát. Az legalább nem zavart volna téged se annyira. Igaza volt,a fokhagyma nem taszította a vámpírokat,az csak egy mítosz volt. Másrészt a gondolat,hogy egy fokhagymával és ecettel telefröcskölt pincében időzzek,nem volt túl csábító. - Ez igaz - válaszoltam,és letettem az asztalra a kis csomagot,amit hoztam - És ha már ételekről beszélünk,ezt neked hoztam. Szó nélkül becsukta a könyvet,aztán belenézett a zsákba,és kihúzta a zacskó diófélét és gyümölcsöt,és feltépte a fogaival. Kiöntött egy keveset a kezébe,ami komolyan kicserepesedett mióta utoljára láttam,majd átnyújtotta nekem a zacskót. Addig kotorásztam benne amíg találtam egy pár egész kesudiót. - Köszönöm - mondtam,kiélvezve ahogy elroppannak a fogaim alatt. És,mi van a vizsgákkal? - Bonyolult. Rengeteg matek. Ez nem olyan,mit Catcher vizsgái voltak - mondta - Ő régebben végzett,és ma már nem ugyanazok az eljárások. Ez azt sejtette,hogy ő és Catcher már folytatott egy kis eszmecserét ez ügyben. - Értem - mondtam közömbösen Egy nyújtott sírás hangzott fel hírtelen,majd csoszogást hallottam a padlón,és majdnem felugrottam az asztalra,azt képzelve,hogy egy futball labda méretű pók. De egy kis fekete macska lépett ki az asztal alól,rózsaszín strasszos nyakörvben. Letelepedett Mallory mellé a padlóra,és onnan méregetett. - A segítőd? - töprengtem Mallory bólintott. Simon javaslatára vette,hogy segítsen neki a varázslatokban. - Ő lenne Wayne Newton - Wayne Newton-ról nevezted el? - Ugyanaz a fodrászuk - mondta szárazon. És valóban,a kis macska szőre,a két füle közt olyan volt mintha tupírozták volna. - Huh. Úgy tűnik sokkal nyugodtabb,mint amikor legutóbb hallottam mondtam,és lenyúltam,hogy megvakarjam a fejét. Ő odadörgölőzött a kezemhez,de megingott egy kicsit,mintha részeg lenne. - Mi baja? - pillantottam Mallory-ra Szemöldök ráncolva nézett le a macskára - Ó,ez a savanyúság lé. Nem értem oda időben,és ő fellefetyelte.

- Szegény kölyök. - Tudom. Még egy pont Rose néni savanyúsága ellen. Bár azt hiszem egyébként se tetszett volna,de így végleg megutáltam. Nyilván megunt minket a macska,mivel elsétált. De volt egy furcsa,imbolygás a járásában. - Jobban mint amiket mostanában kell csinálnod? Mallory már korábban elmondta,hogy aggódik a fekete mágia miatt,amit Simon vezetett be. Bár egy varázslat megakadályozta,hogy részleteket áruljon el,nyilvánvalóan erkölcsi aggályai voltak ezzel kapcsolatban. Arra próbáltam ösztönözni,hogy beszéljen erről Catcher-el. Tudtam,hogy megtette,de talán nem ment jól. Megérintette a vörös bőr hatású könyvet, amit olvasott. Őszintén szólva,a nagy arany felirattal az elején,pont olyannak tűnt,mint amit egy mágusnő szívesen olvas. - A világ olyan,amilyen - mondta - Csak azért,mert nekem valami miatt kényelmetlen,még nem jelenti azt,hogy rossz. Csak kicsit paranoiás voltam azelőtt. Vártam,hogy kifejtse,de ez volt minden amit mondott. Hogy őszinte legyek,ez a válasz nem villanyozott fel. Kompromisszumot kötni valami kellemetlennel,az egy dolog. De eldönteni, hogy nem volt annyira kellemetlen,az teljesen más. - Egy kicsit paranoiás? A keze repedezett és nyers volt,valószínűleg egy varázslat mellékhatásaként,amit gyakorolt. Ez nem paranoiának tűnt nekem,inkább ok és okozatnak. - Ez semmiség - mondta,és letette a kezét az asztalra,hogy megállítsa a remegést. Már nyitottam a számat,hogy ellenkezzek,de de belém fojtotta a szót. - Kellett a macska,hogy segítsen nekem,csatornaként az egyik varázslathoz. És kellene még vagy három ember,hogy segítsen mindezt elvégezni. Túl sok tennivaló,túl sok tanulnivaló,egy személynek. Ez nem Mallory volt,nem az ő hozzáállása. Ezért Simon volt a felelős,gyakrabban látta mostanában,mint bárki. De most csak ő és én voltunk itt,és nem akartam a szakadék szélére vezetni a barátságunkat,egy ideiglenes stressz miatt. - Oké - engedtem - Tudod,ha meg akarsz beszélni valamit,hívhatsz bármikor. Nappal vagy éjjel.

- És felveszed a telefont,a napfényben? - gúnyolódott Nem,ha megtartod ezt a hozzáállást,gondoltam,de megtartottam magamnak. Ő ott volt nekem amikor szükségem volt rá,mondogattam magamnak,amíg a haragom lecsillapodott. - Bármire is lenne szükséged - mondtam neki. Visszafordult az asztalhoz,és felnyitotta a könyvet - Vissza kell mennem tanulni. Köszönöm az ételt. A homlokomat ráncoltam,sikertelenül harcolva az érzéssel,hogy el lettem utasítva. - Szívesen. Vigyázz magadra,oké? - Jól vagyok. Még ha meg is betegszem,csak én tudom magam meggyógyítani. Mikor világossá vált,hogy elvesztettem a figyelmét,otthagytam a könyvek,és a növények között,és elmormoltam egy imát,hogy átvészelje ezt a vihart. Tudtam,hogy elhallgat előlem valamit,és nem örültem neki,de megértettem,hogy egyedül akarja megoldani a problémát. Több tucatszor vizsgáztam már életem folyamán,és emlékszem milyen stresszel és kimerültséggel jár a felkészülés. Feltételezem a mágia vizsga sem kivétel ez alól,így a mai viselkedését,ennek a számlájára írtam. Útban visszafelé,megálltam egy pillanatra a konyhába,és kihúztam azt a hosszú,lapos fiókot,amibe a régi csokoládé gyűjteményem volt. Egy kicsit elszomorított,hogy a nagy része,ha nem is az egész,még mindig ott van. Kíváncsi voltam,hogy Mallory még mindig csen-e a csokiból,mint régebben edzés után,vagy használja-e a magas kakaótartalmú csokikat híres trüffeles minitortájához. Ehelyett a fiók,mintha megfagyott volna az időben. Nos ha nem eszi meg,majd én megteszem. Áttúrtam a fiókot,míg megtaláltam a kedvenc ét csokimat,egy pár különleges kézzel készített brownie-t,amit külön rendeltem egy New York-i pékségből,valamint egy újdonságnak számító táblás csokit,tele a kedvenc gabonaféléimmel. Biztos voltam benne,hogy szükségem lesz rájuk,tekintettel Frank új élelmiszer korlátozására. Zsebemben a zsákmánnyal,becsuktam a fiókot és visszaindultam a bejárati ajtóhoz. Catcher

még mindig a kanapén ült,és homlokráncolva nézett egy lifetime műsort - Mi ez? - Tűnődtem fennhangon,miközben végignéztem egy montázst,amiben egy nő segít a barátnője átalakításában,egy nevetségesen rossz szakítás után. - Valami normális - mondta - A történet melodramatikus,de a problémák profánok. Szeretet,betegség,pénz,és egy hátborzongató exbarát. - Nincs benne mágia,irritáló vámpírok,és ellenszenves politikusok? - Pontosan Megértően bólintottam - Kivettem néhány dolgot a csokis fiókból. De azt hiszem nem fog hiányozni. Hé,te nem vettél észre valami furcsát Mallory-n? Úgy tűnik,nem is tudom,de igazán összpontosít. És nem a jó értelemben. - Ő jól van - ez volt minden amit mondott. Többet vártam,de csak sűrűsödő feszültséget,és egy kis csípős mágiát kaptam. Lehet,hogy verbálisan nem értett velem egyet,de a testbeszéde világos volt. Ő is tudta,hogy valami nem stimmel Mallory viselkedésével. - Biztos vagy benne? Beszéltél róla Simonnal? Arról,amiket csináltat vele? Mal kényelmetlenül érzi magát,amiatt amit csinálnia kell. - Ez nem épp a te szakterületed. Volt egy él a hangjában,amit nem vártam. Catcher lehet,hogy mogorva,de a természetfeletti kérdésekhez való hozzáállása mindig türelmes volt. - Ez igaz. - engedtem - De ismerem Malloryt,és tudom milyen,amikor elkerül valamit. - Azt hiszed nem ismerem őt? - Hát persze,hogy ismered. De én más módon ismerem. Soha nem nézett még rám ilyen pillantással,szinte felnyársalt. - Ami ebben a házban,kettőnk között történik,az nem a te dolgod,igaz? Csak pislogtam a fullánkja miatt,de úgy döntöttem a túlterheltség számlájára írom. Végtére is épp elvesztette az állását,és a barátnője egy óriási stresszgolyó. - Rendben - mondtam,kezemmel a kilincsen. - Rendben srácok,jó éjszakát. - Merit Visszanéztem.

- Mielőtt elmész..... - kezdte,majd megnedvesítette az ajkát,és elfordult. Nem gyakran láttam,hogy kényelmetlenül érzi magát a vélemény nyilvánítástól,és ez idegesített. - Hallottam, hogy sok időt töltesz mostanában Jonah-val. Be kell vallanom:nem örülök neki. Hogy tudta meg ilyen gyorsan? Ez olyan volt mintha újra a középiskolában lennék. - Együtt dolgozunk - mondtam - Ez minden? - Ez minden? - kérdeztem vissza,hasonló kifejezéssel,mint amilyenben ő részesített az imént - Tudom,hogy ez nem mindig volt nyilvánvaló,de Ethan és én közel álltunk egymáshoz. - Ezt rólunk is el lehetett mondani. - És tiszteletben tartod az emlékét? A kérdés durva volt,mintha pofon vágtak volna,és meglepő - Nem mintha bármi közöd lenne hozzá,de igen. Tiszteletben tartom. De ettől függetlenül jogom van élni az életemet. A szívem dübörgött az adrenalin és a harag és.........fájt. Ez volt Catcher,a legjobb barátom barátja. Lényegében a sógorom,és azzal vádol,hogy tiszteletlen vagyok Ethan emlékéhez? - Nagyon szemét dolog volt ezt mondani - tettem hozzá,ahogy a haragom nőtt. Csend. - Ő egy seggfej volt - mondta pár pillanat múlva - De általam az előnyére változott,tudod? - Tudom - mondtam,miközben a haragom enyhült egy kicsit Eltelt egy perc,mielőtt újra megszólalt - Elmondtam már neked,hogy Sullivan és én hogyan találkoztunk? Megráztam a fejem - A Rend meg volt róla győződve,nem kellenek mágusok Chicagóba. De tudtam,mindannyian tudtuk,hogy természetfeletti kérdések fognak itt felmerülni,előbb mint máshol. Mindig is azt hittem,hogy a Rend csak nem akarja bepiszkítani a kezét. Most azt hiszem,féltek. Mindenesetre láttam egy próféciát,és meséltem nekik róla. Mondtam nekik,hogy szükség van varázslókra Chicagóban. Elengedhetetlen volt. - Nem hittek neked?

- Vagy csak tagadták. És mikor Chicagóba jöttem,látták,hogy megsértem a parancsnoki láncot,és kirúgtak. Szponzor nélkül hagytak,és azzal vádoltak,hogy arrogáns vagyok,és megpróbálom magamhoz ragadni a hatalmat. Az udvariasság kedvéért felhívtam a házakat, hogy tudják,hogy itt vagyok. Nem akartam,hogy az érkezésem felborzolja a kedélyeket. Scott nem beszélt velem,nem akart érintett lenni a Rend kérdéseiben. Celina felajánlott egy találkozót,ami nagyrészt róla szólt. - Nem meglepő. Catcher egyetértően morrant - Felhívtam Ethant is,és ő meghívott magához. Órákon át beszéltünk,Chicagóról,a Rendről és a Házról. A beszélgetés végén felajánlotta nekem,hogy maradjak a Cadogan Házban,amíg nem találok magamnak valami helyet. Catcher hallgatott egy pillanatig,talán hagyta,hogy leülepedjen amit az imént mondott. Csakhogy ez nem igazán lepett meg engem. Ethan stratéga volt,és lojális. - Ez évekkel ezelőtt volt - mondta végül - Évekkel azelőtt,hogy vámpír lettél. Évekkel azelőtt,hogy megismerted Malloryt. Évekkel azelőtt,hogy Chicagóba jöttél. Évekkel azelőtt,hogy a város a sajátjai ellen fordult. - Évekkel azelőtt,hogy elvesztettük Ethant. De elvesztettük. - Tudom - mondta Catcher - Tudom,hogy elment,és tudom,hogy a kapcsolatotok nem volt zökkenőmentes. De mélyen legbelül,ő jó ember volt. - Tudom,hogy az volt. Catcher bólintott,és egy pillanatig csendben maradtunk. Mielőtt megszólalhatott volna,megcsörrent a mobilom. Kihúztam a zsebemből,és ellenőriztem a képernyőt. Jonah volt. - Hello - Voltál kint mostanában? - Egy-két órája nem. Miért? - Menj és nézz ki. - Ez most vicc - kérdeztem tőle - valaminek a közepén vagyok - Ez nyárfa komoly. Menj és nézz körül kint. Ellenőrizd az eget és a holdat.

- Majd visszahívlak - mondtam neki. Eltettem a telefont,és Catcher-re pillantottam - Bocsáss meg egy pillanatra - szabadkoztam. Kinyitottam az ajtót,és kibámultam. Megdermedtem - Ó,istenem - motyogtam,és hallottam Catcher susogó lépteit magam mögött. Az ég rubinvörös volt. Nem napkelte,vagy naplemente rózsaszín,hanem piros. Sötét,gazdag vörös cseresznyés kóla vagy kopott mahagóni. Egy izzó vérvörös hold függött alacsonyan az égen,és ragyogó fehér villámok ágai keresztezték riasztó gyorsasággal. Mallory jövendölt egyszer vörös holdról,valamint a "Fehér Város" királyainak a bukásáról. Chicago egyik részét nevezték régen "Fehér Város"-nak. Erre a holdra gondolt? Ha igen,kik voltak a királyok,és hogyan esnek el? A gyomrom figyelmeztetően megugrott. Én álmodtam egy ilyen holdról. De véletlennek kellett lennie,mert ha nem,és a többi álom sem volt véletlen....... Megráztam a fejem. Ez egy gyász vezérelte vágyálom,hogy még rosszabbul érezzem magam. - Jézus krisztus - motyogta Catcher mellém lépve - Mi az isten történt - Elmondom,hogy mi történt - mondtam miközben elővettem a telefonom,hogy visszahívjam Jonaht - A második válság a héten,az történt. Halott tó,vörös ég. De legalább csak egy válság volt egy időben. KILENCEDIK FEJEZET TÜNDÉRMESE

Kivéve,hogy nem csak egy válság volt egy időben. Elértem Jonaht a Házhoz vezető úton,ami a tó mellett vezetett el,ami újra fekete lett,és még mindig szívta magába a mágiát. Ami azt jelentette,hogy nem csak,hogy nem oldottuk meg a problémát,de a helyzet tovább romlott. Fogalmam sem volt,hogy ez hová fog vezetni.

Mikor találkoztunk a Cadogan előtt,csatlakozott hozzánk tucatnyi más vámpír is,aki ott állt a gyepen és bámulta az eget. És nem mi voltunk az egyetlenek. Alig hajtottam el olyan ház előtt a Wicker Park és a Hyde Park között,ami előtt ne álltak volna emberek,ujjaikkal az ég felé mutatva,döbbenettől elnyílt szájjal. Fehér villám villant az égen,amit mennydörgés követett,elnyomva a város zaját. Nem voltak tüntetők a láthatáron,de így is hallottam a chicagóiak néma vádját: Ilyen dolgok nem történtek a vámpírok előtt. Amit nem vettek figyelembe,hogy a vámpírok és a többi természetfeletti lény legalább olyan hosszú ideje élt Chicago városában,mint az emberek,és ennek semmi köze nem volt hozzánk. Sajnos nem tudom hogyan győzhetném meg őket erről. Üzentem Maliknak,hogy hoztam magammal egy vámpírt a Grey Házból. Kézfogással üdvözölték egymást,mikor csatlakoztunk hozzá és Luc-hoz a hátsó kertben. - Nem hinném,hogy létezik Hold nimfa aki ezért felelős lehet? kérdeztem - Vagy talán szél Boszorkány? Esetleg légnyomás Gremlin? - Nem tudok róla - mondta Malik - Én sem - csatlakozott Jonah - De nyilvánvalóan valami hatalmas erő munkálkodik itt. - A kérdés most az,hogy mit kéne tennünk - mondta Luc - Főleg a jelenlegi korlátozások mellett. Éppen beszélt,amikor egy villám száguldott keresztül az égen. Azonnal a földre vetettük magunkat,épp időben,és láttuk ahogy a plazmacsapást követően fellángol a Ház tetején lévő szélkakas,a leghangosabb bumm kíséretében amit valaha hallottam. A tömb elsötétedett. Fények villantak a Házban,majd kialudtak,és helyüket beteges árnyalatú narancssárga biztonsági világítás vette át. Eddig csak vészhelyzeti gyakorlaton láttam. Volt egy pár biztonsági generátor az alagsorban,hogy fenntartsa a vészvilágítást,biztonsági rendszereket,és a vér hűtését áramkimaradások alatt. Az ezt követő csendet a tömb hosszában lévő emberek kiáltásai,és az egyre közeledő szirénák hangjai törték meg. Malik felsóhajtott mellettem - Ez nagyon nem hiányzott. Se a dráma se a veszély. Amikor egy másik villám világította meg a hátsó kertet,Malik hátra fordult. A vámpírok tömege szétvált ahogy valaki átsétált közöttük.

Egy pillanat múlva Frank préselte át magát az utolsó csoporton,és kilépett elénk. Gyanakodva méregette az eget,aztán Malikra nézett nyilvánvaló megvetéssel. Könnyű volt leolvasni az arcáról a gondolatait:Nyavalyás chicagói vámpírok. Képtelenek irányítani az ügyeiket. - Mi ez? - kérdezte parancsolóan,mikor odaért hozzánk. Nem vesződtem azzal,hogy bemutassam Jonah-nak. Nem tűnt olyan típusnak,aki mások iránt érdeklődik,és nem akartam Jonaht belerángatni a problémáinkba. - Ez nem a vámpírok munkája - biztosította Malik - Ennél többet nem tudunk. - Ez nem fog túlzottan javítani a házak hírnevén - mondta Frank - Nem. Biztos nem - értett egyet Malik - Éppen ezért fogjuk kideríteni az okát,annak érdekében,hogy korlátozni tudjuk a hatását. Szinte láttam,ahogy forognak a fogaskerekek Frank elméjében. De legalább forogtak. Ezen a ponton a GT,általában minket hibáztatott bármi is történt,függetlenül attól,hogy volt-e benne szerepünk vagy sem,és ha így tesz,akkor soha nem fogja elhagyni a házat. Nem győzhettünk. De úgy tűnt,Frank valóban átgondolja a problémát és a lehetőségeket. Talán képes önállóan gondolkodni,ahelyett,hogy csak a Cadogan-t hibáztatná a világ összes problémájáért. - Van egy csoport,amivel kapcsolatba léphetnél - mondta Frank Mind várakozóan néztünk rá - Az égmesterekkel. Malik azonnal megrázta a fejét - Nem. - Kik azok az égmesterek? - suttogtam - A tündérek - suttogta vissza Jonah - A zsoldos tündérek. - Okkal nevezik őket zsoldos tündéreknek - mutatott rá Malik - A kapcsolatunk velük a legjobb esetben is feszült,az is csak azért mert jól megfizetjük az erőfeszítéseiket. - Akárhogy is,ez egyértelműen az ő hatáskörük. Nincs jobb csoport,akiket megkérdezhetnénk. Nincs más csoport akiket megkérdezhetnénk. Javaslom,hogy válassz ki egy elérhető vámpírt és küld oda. Most. Őszintém szólva,úgy gondoltam ez egy hülye ötlet. Már beszéltünk két természetfeletti csoport képviselőjével,a nimfákkal és a szirénnel,és nem volt semmi közük a problémához.

Vajon mit érünk el azzal ha meglátogatunk egy olyan csoportot,amely már gyűlöl minket? Azon kívül,hogy tovább növeljük a haragjukat. Malik,az örök diplomata tiszteletteljesen bólintott Frank felé,majd jelentőségteljesen ránk nézett. - Óvatosan kell a tündérek világába lépni. Ők más fajta természetfelettiek. Különböző elvárások,különböző formaságok. De tudnak dolgokat. Igaza van,ez megéri az utazást. Meg kell keresni a királynét. Fizetni kell neki egy találkozót,és kideríteni ki csinálta ezt. - És elérni,hogy leállítsák - mondta Frank - Bármi kevesebb elfogadhatatlan. Malik Luc-ra nézett - Vigyél vissza mindenkit a házba. Nem biztonságos házon kívül. Jonah és én egymásra bólintottunk és elindultunk a Ház irányába. A várakozástól, megremegett a gyomrom. Ezek voltak Malik búcsúszavai,ahogy elindította a teljes vészhelyzeti protokolt. És az isten irgalmazzon nekünk. A vészvilágítás nem javított túlzottan a hangulaton,de elegendő fényt adott ahhoz,hogy megtaláljam az utat az emeletre,és megragadjam a kardomat és a tőrömet. Jonah követett engem egészen a szobámig,ami meglepett. Nem számítottam rá,hogy követni fog,és határozottan nem hívtam meg. De mire rájöttem,hogy mögöttem jön fel a lépcsőn,azt mondani,hogy maradjon lent,már sokkal kínosabb lett volna. Ott állt a küszöbön,amikor írtam egy üzenetet Catcher-nek. Nem igazán voltam elragadtatva mostanában Catcher-től, de szerettem volna ha egy nem-vámpír is tud róla,hogy a tündérek területére készülök. A válasz szinte azonnali volt: A TE TEMETÉSED Bájos. Elővettem a tőrt,és becsúsztattam a csizmámba,majd levettem a fali tartóról a katanámat. Ez egy ajándék volt Luc-tól,felszerelt egyet Lindsey-nek,aki úgy döntött,hogy nekem is szükségem van egyre. Még a tokjában is gyönyörű fegyver volt,de a sima és csillogó penge egyaránt volt elegánsan ívelt és halálos. - A szobák nem annyira tágasak mint nálunk - mondta Jonah - Több helyetek és kevesebb vámpírotok van - mutattam rá,miközben felcsatoltam az övem. Félrelépett ahogy becsuktam az ajtót magunk mögött. - Ez igaz - felelte

Követet vissza a földszintre,de megállított mielőtt kimentünk volna Én nem tudom hol él a királynő,ezt a titkot a tündérek erősen őrzik. Azért,hogy megszerezzük ezt az információt,fel kell nekik ajánlani valamit cserébe. - Mit akarnak? - Nemesfémeket és köveket - vigyorgott - Náluk még mindig az arany az alap. Nálad van valamennyi? - Arany? Nem,nincs. A szobában hagytam az aranykészletem. mondtam szarkasztikusan. Ahogy átgondoltam a lehetőségeinket,szórakozottan megérintettem a nyakamban lógó Cadogan medálomat.....és támadt egy ötletem. - Kövess - mondtam neki,és elindultam visszafele a ház folyosóján,ahol az adminisztrációs irodák voltak. Vámpírok szállingóztak vissza a házba,köztük Helen is akit megtaláltunk az irodájában. A barbie rózsaszín irodájában. A szobát gyertya világította meg,Helen az íróasztal mögött ült egy rózsaszín melegítőben, tökéletes rendezett acélszürke bubifrizurával. Felnézett,amikor beléptem,és visszatette a tollat amivel dolgozott,egy fekete tintával teli kis üvegcsébe. - Igen Őrző? - Nem hiszem,hogy van extra Cadogan érme készleten? Valami átvillant a szemén,ami azt sugallta nem érte váratlanul a kérdés. Egyszer már elvesztettünk egy üres Cadogan érmét,ellopta és arra használta egy régi Cadogan vámpír,hogy gyanúba keverje a Házat egy gyilkosság sorozatban. - Frank és Malik utasított minket,hogy látogassuk meg a tündéreket magyaráztam - Annak érdekében,hogy kiderítsük hogyan és hol tegyük meg,beszélnünk kell a tündérekkel a kapunál. - És az információ fizetséget követel - bólintott megértően - Felállt és elindult egy iratszekrényhez,majd kinyitotta a legfelső fiókot. De mielőtt kihúzta volna,gyanakodva végigmérte Jonah-t. - Ő a Grey Ház őreinek kapitánya - tájékoztattam - Segít nekünk ebben az ügyben. Tudod Házak közti együttműködés,meg minden. Helen bólintott,kihúzta a fiókot és előhúzott két üres Cadogan érmét,amit átadott nekem. - Tegyél meg mindent - mondta,remegéssel a hangjában - Nem tudom,hogyan reagáljak vagy mit tegyek.......Nem tudom mi történik.

- Nem hiszem,hogy bárki tudja mit tegyen. - mondtam,és megnyugtattam,hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk. A felelőség súlyától nem lettem kevésbé ideges,de nem engedem,hogy bármi elrettentsen. A Cadogan már így is hiányt szenvedett őrökből,alig voltak elegen a járőrözésekhez. Ki más mehetett volna? Medállal a kezemben,sétáltunk vissza a bejárati ajtóhoz,megálltunk a kis kőtornácon,és egy pillanatig néztük a tündéreket a kapuban..............és próbáltunk a feladatra koncentrálni,a körülöttünk lévő káosz helyett. - Úgy vélem,neked több információd van a tündérekről mint nekem mondtam Jonah-nak - Szeretnéd ezt te intézni? - Rendben - bólintott - Bár még soha nem találkoztam Claudia-val. - Claudia-val? - A tündérkirálynővel - mosolygott - Az egyetlen akiért meghalnának,hogy megvédjék. - Természetesen - motyogtam,miközben átadtam az aranyat,és követtem le a kapuhoz. Két férfi tündér állt őrt,magas,sovány termetüket,még jobban kihangsúlyozta hosszú, sötét,egyenes hajuk. Mindketten feketét viseltek,és amikor rájöttek,hogy feléjük közeledünk, váltottak egy nem túl hízelgő pillantást. - Információra lenne szükségünk,és kincseket ajánlunk cserébe vágott a közepébe Jonah Az érdeklődés a szemükben félreérthetetlen volt,de talán a "vágy" megfelelőbb leírás lenne. Hasonló volt a kifejezés,mint amit egy megrögzött szerencsejátékosnál látsz,mikor felkínálnak neki egy helyet a póker asztalnál. - Miféle kincs? - kérdezte az egyik. - Arany - felelte Jonah,és megrázta a medálokat a zsebében. A tündérek feje,egy kicsit megrándult a hangtól. - Mi lenne az információ? - Beszélnünk kellene a királynéval. Csend. - És ha a királyné nem akar beszélni veletek? Jonah lassan felemelte a tekintetét a ragyogó vörös égre. - Az ég lángol. Ő az ég mestere,ez az ő birodalma. Ha ő tette ezt...... - kezdte Jonah,de az egyik tündér pillantásából áradó veszély arra

késztette,hogy szünetet tartson. A szemükben égő tűz nem hagyott kétséget afelől,milyen messzire képesek elmenni,hogy megvédjék a becsületét. De Jonah rendíthetetlenvolt - Ha ezt tette - ismételte - a királynő,biztos okkal tette. Annak érdekében,hogy lecsillapítsuk az embereket,tájékoztatnunk kell őket róla. És ha a királynő nem is vett részt benne,kétségtelenül érintett. Csak információt keresünk. Ez minden. A tündérek összenéztek - Lássuk az aranyat - mondta a beszédesebb. Lassan,mintha így akarná fokozni az izgalmat,Jonah kihúzta a zsebéből az érméket. Saját láncukon lógva lassan körbeforogtak,mire a tündérek szeme megvadult. - Meg fogják találni a szerencse toronyban - mondta a tündér és kinyújtotta a kezét. Jonah fölé lógatta az érmét - Több infó kell - mondta - Ez egy nagy város - Ez az egyetlen megmaradt torony - felelte,és újra az érmékért nyúlt,de Jonah elhúzta őket. - Több száz felhőkarcoló van itt - mondta - A torony bárhol lehet. Ez nem elég információ,ehhez a mennyiségű aranyhoz. A tündérek feszültté váltak,éreztem a növekvő mágiát a levegőben. - Van víz - mondta - Föld és az ég. - Ismétlem - mondta Jonah határozottan,majd egy pillanatnyi szünet után folytatta - bárhol lehet a városban. Ez semmit nem jelent számunkra. De megérintettem Jonah karját - Rendben van. Azt hiszem tudom hol van. - Biztos vagy benne? Ránéztem a tündérre - Ez volt a város emberi királyának otthona? Amikor a tündér bólintott,kihúztam a medálokat Jonah kezéből,és odaadtam nekik. - Köszönöm,ez a tiéd - mondtam,és elhúztam Jonah-t - Menjünk Jonah ellenvetés nélkül elindult velem az autóinkhoz,beültünk és már úton is voltunk. Külön vezettünk és az utca szélén parkoltunk. Kiszálltunk és gyanúsan méregettük a villámokat,amik stroboszkóp hatást hoztak létre az egész parkon. Volt néhány kúria Chicagóban,ami egykor híres és gazdag embereknek adott otthont. A város aranykora alatt a vállalkozók

ingatlanokat építettek a Lake Shore Drive és az Aranypart mentén (jelenleg ez ad otthont a Navarre Háznak,nem véletlenül),így kaptuk a divatos,tóra néző és csak a gazdagok számára hozzáférhető lakóövezetet. Néhány kúria még mindig állt,néhányat már lebontottak. Az egyik leghíresebbet (amit a Potter Mansion ősök által épített a város korábbi polgármestere) már lebontották,amikor a polgármester Creeley Creekbe költözött. Nos,többnyire lebontották. A Potter család ajándékozta a városnak. Az egyetlen megmaradt kisebb kastély,négy emeletes tégla tornya szakította meg középen a parkot,mint egy lándzsa. - Ez az? - kérdezte Jonah - A tornyot egy kastély részeként építették a Potter család ősei,és ez minden ami megmaradt belőle. Eléri az eget,körbeveszi a zöld,és 200 méterre van a tó. - Jól van,Nancy Drew. - Rendben. Az érdekes kérdés az,hogy senki sem tudja,hogy egy tündérkirálynő él a toronyban? - Mágia,gondolom. Bár meglep,hogy a királynő egy emberi kéz által épült toronyban él. - Úgy tudtam ők utálják az embereket. - És jó okuk van rá. - mondta Jonah - Ismered az elcserélt mítoszt? Ismertem. Ez egy kiemelt történet a középkori irodalomban,és arra figyelmeztet,hogy a tündérek néha kicserélték az egészséges embergyerekeket,beteges tündérgyerekekre. Az emberek elcserélt gyermeknek nevezték a beteges gyerekeket,és az erdőben hagyták őket,abban reménykedve,hogy ezzel a trükkel visszaszerzik az emberi gyermeküket. - Igen - mondtam Jonah bólintott - A helyzet az,hogy nem mítosz. A történetek valósak. Csak a szereposztás téves. Az emberek loptak tündérgyerekeket,nem fordítva. Néha kicserélték a beteges emberi gyermekeikkel,néha csak úgy elvitték. - És mivel a tündérek a legjobb esetben is csak mítoszok voltak,vagy a való világbeli szörnyek,senki nem tekintette emberrablásnak. - Így van. A természetfelettiekkel való egyenlőtlen bánásmód évszázados. Mindenesetre valószínűleg nem lesz boldog,hogy itt

vagyunk. Tartsd a kardod a kezedben,egy ujjad mindig legyen az acélon. Az acéllal és a vassal sakkban tarthatjuk őket,ha szükséges. - Azt hittem,az a célja az utunknak,hogy segítséget kérjünk. - A feladat lényege,hogy kiderítsük ha ők a hibásak. És Frank szemszögéből,talán az is,hogy feldühítsük a tündéreket,kirobbantva így egy háborút. - Egy háború kirobbantása a tündérekkel,hogyan segítene neki? - Chicago az egyetlen amerikai város,amiben három vámpírház van. Mi vagyunk a vámpírhatalom az Egyesült Államokban,és ezt Cabot is tudja. A Cabot Ház kicsi. Elitista és ezért szükségképpen kicsi. Ha minimalizálja Chicago fontosságát........... - Azzal egyenes arányban növeli a Cabot Ház erejét. - fejeztem be. Tudhattam volna,mivel a sunyi kis görény túl sok hitelt adott. - Pontosan. Azt mondanám,hogy ez egy hosszú távú terv része,hogy kicsikarja a Cabot Ház ellenőrzését magának. Victor Garcia a jelenlegi mester. Ő egy jó vámpír,egy szilárd vezető. Ő volt Cornelius Cabot jobb keze,ami bosszantotta Frank-et. Frank a család távoli ágából származó unokatestvére,de úgy gondolta jogosan őt illetné a Ház. Elsőszülöttségi jog. - És Cornelius nem értett egyet? - Tudomásom szerint az öreg úgy gondolta,Frank túlságosan érintett lett emberi ügyekbe ahhoz,hogy hatékonyan irányítsa a Házat. Túl sokat foglalkozott,gyors autókkal és emberi lányokkal,ami nem igazán képviseli egy keleti parti Ház tanításait. - Hadd találjam ki. - mondtam - A GT megállapítja,hogy ambiciózus és hajlandó és hajlandó más Ház ellen dolgozni,így ideküldik,hogy ellenőrizze a Cadogan Házat. Úgy gondolta ha idejön és lejáratja a Chicagói Házakat,elnyeri a GT támogatását,és felemeli a megfelelő pozícióba. - Nekem is úgy tűnik. Kifújtam a levegőt. Annyi tragédia,és egyikért sem a Cadogan a felelős. Bármi is volt a GT eredeti célja,most már csak egy narcisztikus és manipulatív eszköz. Lehet,hogy Jonah-nak igaza volt a VŐ-vel. - Nem veszik fenyegetésnek,ha fegyverrel a kezünkbe megyünk be? - Csak ha szerencsénk van - mondta - Menjünk. Villámok szikráztak körülöttünk,miközben a torony felé futottunk. Keskeny,omladozó falain egy nyitott ajtó vezetett át,egy spirális régi

kőlépcsőre,ami nem volt sokkal jobb állapotban mint a külseje. Tettem egy lépést,és megálltam ellenőrizni,hogy nem fog-e összeomlani alattunk. - Felfelé? - Igen. Feltételezem,inkább az emberi sík felett élnek. Elindult spirálban,felfelé. Megragadtam a kapaszkodót,és megkezdtem a lassú emelkedést mögötte. Néhány pernyi,combégető mászás után,elértük a lépcső tetejét. Egy ajtó vezetett a toronyszobába. Hatalmas volt,hosszú vízszintes fadeszkákból készült. Két hatalmas,kör alakú zsanér csatlakoztatta a falra. - Szép ajtó - mondtam - Ismerik a szerelmet és a szépséget - mondta,és rám nézett - Készen állsz? - Próbálok nem arra összpontosítani,hogy rettenetesen fog menni. Ha ép végtagokkal jutunk ki,és nem lesznek nyárfa forgácsok kellemetlen helyeken,azt már győzelemnek nevezném. - Úgy legyen - Miután vett egy mély levegőt,ökölbe szorította a kezét és megkocogtatta az ajtót. Egy pillanat múlva,az ajtó egy csikorgó fémes hang kíséretében kinyílt. Egy tündér férfi állt az ajtóban,ugyanolyan fekete ruhában mint azok akik a Házat őrizték. Feltett egy kérdést egy gyors,torokhangú nyelven amit nem ismertem,de úgy gondoltam talán kelta lehetett. - Azt szeretnénk megkérdezni,hogy a királynő méltóztatna-e fogadni minket? - mondta Jonah A tündér sárgás szemmel nézett minket - "Bloodletters" - mondta,a szó nyilván sértés volt. - Azok vagyunk,amik vagyunk - felelte Jonah - Nem próbáljuk elrejteni azt. A vámpírok küldötteiként vagyunk itt. - Várj - mondta,majd becsukta az ajtót. - Mintha tudnánk mást csinálni - motyogta Jonah - Nem villanyoz fel túlzottan,ez a ma esti tündér enklávé? - Nem ez a napirendem fénypontja - mondta - Nem,de természetesen nem kerülhettük el. - Természetesen - értettem egyet,de mielőtt folytathattuk volna,az ajtó ismét kinyílt és a tündér nézett ki rajta.

Egy másodperccel később,egy katana volt a torkomnál,és egy másik őr,egy nő Jonah mögött termett,katanáját a hátának szegezve. - Szeretettel várunk - mondta a tündér - És sértés lenne,ha visszautasítanák a felajánlást.

TIZEDIK FEJEZET A BOLOND KALAPOS TEA PARTIJA

Felemeltük a kezünket. - Nem lehet nemet mondani egy ilyen kedves meghívásra - mondta Jonah szárazon A tündér leengedte a kardját,hogy be tudjunk menni,miközben a társa megbökött minket hátulról,mintha marhákat terelne. Katanával a hátunkba manővereztünk át az ajtón. Mikor beértünk,bereteszelték mögöttünk az ajtót és mellénk álltak katanájukat készenlétben tartva.

Nem vagyok biztos benne,hogy mit is vártam a mesebeli tündérkirálynő toronyszobájától. Régi bútorok,vastag por és pókháló? Törött tükör? Egy rokka? A kerek szoba nagyobb volt,mint azt a szűk toronyból sejteni lehetett,de rendezettnek tűnt,egyszerűen díszített,faragott fából készült bútorokkal. Egy baldachinos ágy állt a szobában,a kerek,bordázott oszlopokat virágzó indák futották körbe,megtöltve a levegőt gardénia és rózsa illattal. Egy óriási durván faragott asztal,amit a nap már kifehérített,állt a közelben. A búzavirág kék selyem falakat drapériák díszítették. Azt hittem egy finom csillár lóg a plafonról,de mikor jobban megnéztem,rájöttem,hogy csak egy lepkék alkotta felhő,ami aranyként izzó,éteri fényt adott. És arra is rájöttem,hogy nem a katana az egyetlen fegyver a játékban. Hirtelen meghallottam egy hangot,mintha egy antik gyerekjáték játszott volna egy altatódalt. A nyomás a szobában megváltozott. A baldachinos ágy vékony szövete szétvált........és ő kilépett. A tündér királynő sápadt volt és érzéki,hullámos eper szőke haja a válla alá hullott,szeme sötétkéken fénylett. Mezítláb volt és fátyolszerű fehér ruhát viselt,ami kecses alakjából semmit sem bízott a képzeletre. Egy babérlevél korona futotta át a homlokát,és egy hosszú,díszes aranymedál nyugodott a mellkasán. Elindult felénk,hátra vetett vállakkal és összetéveszthetetlenül fejedelmi testtartással. Késztetést éreztem,hogy letérdeljek,de nem voltam benne biztos,hogy ez az etikett. Vajon megfelelő-e ha egy tündér ellenség,egy "Bloodletter" meghajol a királynőjük előtt? Néhány lépésnyire megállt,és a szédülés újra megrohant. Elnyomtam és az arcára összpontosítottam. Megvizsgált minket,és egy pillanat múlva felemelte a kezét tenyérrel kifelé. Ez volt a végszó az őrök felemelték a kardjukat. - Kik vagytok? - kérdezte,puha ír ritmussal a hangjában. - Jonah - mondta - a Grey Házból. És Merit a Cadogan Házból. Összekulcsolta a kezét maga előtt - Sok év telt el azóta,hogy megengedtük a "Bloodletter"-nek,hogy átlépje a küszöbünket. Talán a rejtvények nem olyan erősek mint régen voltak. A mágia nem rejt

el,az őrzők nem elég óvatosak. - A szeme veszélyesen elsötétült,és úgy döntöttem nem érdemes kereszteznem Claudia érdekeit. - Beszélnünk kellett önnel - mondta Jonah - És aki a helyszín rejtvényét feladta,azt rendesen megjutalmaztuk. Egy pillanatra ugyanazt a kapzsiságot láttam megcsillanni a szemében,amit korábban az őrökében. - Akkor rendben - mondta - Azért vagytok itt,hogy megvitassuk a szerződéseket? - Nem. Azért vagyunk itt,hogy megvitassuk a városban nemrég bekövetkezett eseményeket. - Ó,igen - mondta lassú megfontoltsággal. Átment a szobán keresztül az asztalhoz,és hátrapillantott a válla fölött rám,és Jonah-ra. Olyan látványt nyújtott mint a mesebeli tündérkirálynő,egyaránt éteri és földies,ahogy egy ártatlan meghívással a szemében,becsalja a halandó lányt az erdőbe. Ismertem olyan nőket akik felhasználták a szexualitás előnyeit. Celina is az a típus volt,aki elcsábította az embereket,és nyílt érzékiséggel tárgyalt. De Claudia másképp csábította el az embereket. Az érzékiség nem az eszköze volt,hanem a lénye. Nem volt szüksége rá,hogy megpróbáljon elcsábítani. Te magad csábultál el. És ha ez megtörtént,az isten segítsen. Jonah-t néztem,hogy vajon érzi-e a vonzást. Általános elismerés volt a szemeiben,de amikor rám nézett,egyértelmű volt,a fogaskerekek még mindig forognak a fejében. Rám bólintott. - Más eszközeim is vannak a csábításon kívül,gyermekem mondta,majd leült az egyik magas viharvert székre,az asztalnál. - Sok mindent kell megbeszélnünk. De előbb üljenek le,és igyanak velem egy teát. Egy pillanatra bepánikoltam. Az a mítosz is igaz,hogy kerülni kell minden ételt és italt amit egy tündér ad neked? - Asszonyom - kezdte Jonah óvatosan - Mi szükség van.... - Csendet - utasított,ez az egyetlen szó elég erős volt ahhoz,hogy felálljon a szőr a nyakamon. - Mindent megbeszélünk,a megfelelő időben - folytatta - Ülj az asztalomhoz Bloodletter. Ülj le,és beszéljünk vidám dolgokról. Sok hold telt el azóta,hogy utoljára megosztottam a vendégszeretetemet a fajtáddal.

Nem voltam túlzottan elragadtatva,de az ajtónál álló két őr nem tette lehetővé a vélemény nyilvánítást. - Megtiszteltetés lenne,ha csatlakozhatnánk önhöz. - mondtam,mire a nevetése csilingelni kezdett a levegőben. - Tehát ön is beszél - mondta Claudia - Örülök,hogy megtudtuk,hogy több mint egy őrző és védelmező,gyermekem. - Akárcsak én - válaszoltam Ahogy odasétáltunk az asztalhoz és leültünk,egy étellel teli ezüst tál jelent meg rajta,ropogós kenyérrel,szőlővel,szilvával és egy palack bor. A tál egy rózsaszirom ágyon ült,ami a leghalványabb árnyalatú rózsaszín és sárga szirmokból állt. Gyanakodva vizsgáltam,és nem csak azért,mert azt akarta,hogy falatozzunk miközben az ég lángol körülöttünk. Claudia bort töltött magának egy ezüst kupába,majd felénk fordult és nekünk is töltött. - Fenékig - mondta - Nincs bűvölet a vendégszeretetemben. Én is szeretném biztosítani az állandó kapcsolatot az ön "cégével",de minden bizonnyal nem ilyen csábítással. Sötét szemeit rám emelte,és egy pillanatra megnyílt,így láthattam azt a hatalmat,amit elrejtett. És nem volt szép látvány. Claudia kivetített pajkos érzékisége,a varázsolt héj alatt,hideg volt,sötét,ősi,és kapzsi. Neki keresztbe tenni,úgy döntöttem,nem jó stratégia. - Bölcs döntés - mondta csendesen. Elpirultam a behatolástól a gondolataimba,de megőriztem a békémet. De kiborultam azon,hogy tud olvasni a gondolataimban. Ez egy trükk,amire senki nem figyelmeztetett,és biztosan nem jegyezte fel a Canon se. Volt egy szirén a Michigan tóban,ott volt Tate valami ősi erővel,és a tündérek tudtak olvasni a gondolatokban. Talán stréber voltam az angol irodalom tekintetében,de ez emlékeztetett engem egy sorra a Hamletből: "Több dolgok vannak földön és egen,Horatio,mintsem bölcselmetek álmodni képes" Jonah előre nyúlt,és elvett egy szilvát. Én szőlőt választottam,kisebb gyümölcs kevesebb térfogat a mágiának,gondoltam. Ez volt a legjobb szőlő amit valaha ettem,édes amennyire egy szőlő csak lehet,és az íze megénekelte a tavaszt és a napsütést,és a napsütötte bőr illatát. Ha ez bűvölet volt,én jelentkezek rá. Claudia rám és Jonah-ra nézett - Ti szerelmesek vagytok,úgy hiszem

- Mi barátok vagyunk - mondta Jonah,kicsit fészkelődve a székében,elégedetlen volt a kezdéssel. - De többre vágysz - erősködött Kínos feszültség ereszkedett közénk,és kerültük a szemkontaktust Jonah-val. Claudia ivott egy korty bort és rám nézett - Te vonakodsz,mert elvesztetted a királyodat. Elkaptam Jonah bánatos kifejezését a szemem sarkából. A szőlő keserű lett a számban. - A Házam Mesterét - javítottam ki - Megölték. - Ismertem a Házad igazi Mesterét. Peter Cadogan-t. Egy szívességet tett a népemnek,és az embereink meg is jutalmazták. Adtak neki egy ékszert ami hírnevet és szerencsét hoz. Egy sárkány szemében fészkelt. Láttam már Ethan lakrészében. Egy tojás volt,csillogó üde zöld zománccal,és egy arany sárkány futott körbe rajta. Egy kerek piros drágakő volt a szeme,aminek a közepéből hat fehér vonal indult ki. Egy csillagrubin. Ethan egy üvegdobozban tartotta ezt a kincset. - A sárkány tojás Ethan-é lett miután Peter meghalt. Nagy becsben tartotta - Az emléktől összeszorult a gyomrom,de kényszerítettem magam,hogy folytassam és visszatartsam a könnyeimet - De azt mondták a tojást,Peter Cadogan az orosz királyi család egyik tagjától kapta. Claudia halványan elmosolyodott - A tündérek világát nem korlátozzák az emberi határok. A mi királyi címünk mindig is független volt a környék emberi királyaitól és cárjaitól. Az általam ismert számos időben. - Ez lenyűgöző lehetett - mondta Jonah,de Claudia folytatta. - Minket kevésbé érdekel a politika,változó szövetségek,változó őrök. A mi őreink szolgáltatása a hűségen és becsületen alapul - elfordult,és kifejezéstelenül nézett át a szobán Eközben az asztalon lévő étel eltűnt,és csak a rózsaszirmok maradtak. - Az emberek élete múlandó - mondta - Csatlakozhattok hozzájuk,de akkor sem fognak ugyanúgy bánni veletek - Ezért vagyunk itt - emlékeztette Jonah - Gondolom tud az égről Észrevettem,hogy könnyed hangon,és óvatosan beszél,ügyesen elhallgatva a tényt,hogy valójában azért küldtek minket, hogy megvádoljuk,miszerint Claudia áll az elváltozások mögött.

- Az ég nem a ti gondotok. - De igen,amikor az ég lángol és az emberek úgy hiszik a vámpírok a felelősek. Ráadásul a víz ismét elsötétült. Megemelte finom szemöldökét - Az emberek problémáinak semmi köze az éghez,és nem is tükröződnek rajta. Jonah és én pillantást váltottunk. Lehet,hogy nincs tudatában? Lehet,hogy nem nézett ki? Bár most,hogy végiggondoltam, nem hallottam villámlást a toronyban. Ez furcsa. Lopva az őrökre néztem,ellenőrizni az arckifejezésüket. Egy kis bűntudat gondoltam,talán egy kis rosszindulat. Talán lebeszélték Claudiát arról,hogy kimenjen,vagy kinézzen. Megóvták őt a kinti eseményektől,elszigetelve mint Rapunzelt a tornyában. - Asszonyom - mondta Jonah - minden tiszteletem,de érdemes lenne kinéznie,és látni a kinti világot a saját szemével. Az ég nem normális,és nem tudjuk miért. Ott volt a határozatlanság a szemében egy pillanatra. A vívódás,hogy elismer egy vámpírt és ostobának tűnik,vagy elutasítja Jonah kérését és kockáztatja,hogy később felfedezi ugyanazt az információt. - Ez nem olyan egyszerű - mondta - Nem tudok kinézni. A világod szabályai itt nem alkalmazhatóak,nem nekem. - Milyen szabályok? - kíváncsiskodtam Megvető pillantással nézett rám - Én ősi vagyok,gyermek. Több életet éltem mint amit el tudsz képzelni. De mi nem vagyunk egy halhatatlan faj. Én túléltem a toronyban,mert itt védve vagyok. Csakúgy mint a Dorien Gray portré,gondoltam. Ez megmagyarázza,hogy miért nem tudott az ég változásáról. - Ennek ellenére - mondta - Vannak segítőim,akik tanácsot adnak nekem a kérdésekben, amikben körültekintőnek kell lennem. - Egy csúnya pillantást vetett az őrökre,aztán átvágott a szobán egy asztalhoz. Felkapott egy grapefruit méretű átlátszó gömböt,és maga elé tartotta,mellkas magasságban. Lehunyta a szemét,és szavakat kezdett suttogni a lélegzete alatt. A nyelvet nem hallottam még korábban,de a szoba ismét megtelt mágiával,a varázslat,a régi könyvek és az antik kárpit illatával. Lassan elengedte a gömböt,ami előtte lebegett a levegőben,lassan forogva egy láthatatlan tengelyen. Kinyitotta a szemét és belenézett a gömbbe. Bármit is látott benne,nem tetszett neki. A szeme

elkerekedett,és egy banshee- szerű sikolyt hallatott. A varázslat megtört,a gömb a padlóra zuhant és darabokra tört. - Az ég vérzik! - kiáltotta,aztán elfordította eperszín loknik keretezte arcát,és az őrökre meredt. Gyilkos kifejezés ült az arcán. - Láttam - mondta - Láttam,hogy vérzik az ég,és a víz elsötétedett. A város tele van elemi mágiával,és úgy gondoltad,hogy nem mondod el nekem? Az őrök egymásra néztek - Úrnőm - kezdte csendesen az egyik - Mi is csak most tudtuk meg,és nem akartuk önt belekeverni. - Belekeverni? Mi az ég népe vagyunk. A hold és a nap a sajátunk. Nem gondoltad,hogy szólnod kellett volna? A gyomrom lesüllyedt és nem csak azért,mert a mágia megint sűrűsödött a szobában. Ez volt a harmadik kísérlet,hogy összekössem a természetfeletti eseményeket,és már megint nem jártam sikerrel. Nemcsak,hogy nem a tündérek okozták az ég elváltozásait,de a királynőjük még csak nem is tudott róla. - Úrnőm - kezdte a másik őr,de Claudia felemelte a kezét. Lehunyta a szemét,arckifejezése fájdalmat sugárzott. - Ellenátkot mond,igaz? - suttogtam,és a reménytől megemelkedett a mellkasom. - Nem hiszem - rázta a fejét Jonah Egy pillanat múlva kinyitotta a szemét. - Volt idő,mikor a tündérek szabadon mozoghattak - mondta Claudia Mikor a mágia még nem volt tiltott. Amikor a világ zöld volt. A világ már nem zöld,és én egy toronyba szorultam. Azok az évek elmúltak,és a tündérek alig emlékeznek a zöld világra. Belebonyolódnak az emberi drámába mint ti. Azt hiszik tudják hogyan kell túlélni. Én talán kevésbé vagyok hibás? A világ itt lassan mozog,és néha elfelejtem a réteket és mezőket. Szertartás nélkül sétált át a szobán az őrökig,a fátyol szerű anyag követte minden lépését. elérte az első őrt,kézbe vette a katanáját és mielőtt,megfoghattam volna a saját kardom,ő már végigszántott vele a levegőn keresztül. Egy hosszú bíbor csík jelent meg az őr arán. - Cserben hagytál engem - mondta rekedten A tündérvér illata átáramlott a szobán,és a szemeim ezüstre változtak a kísértéstől. Bármennyire is élveztem a zsákos és a vámpír vért,az

általuk keltett éhség semmi volt ahhoz képest amit ez a pár csepp tündér vér váltott ki,a szoba másik végéből. Az agyaraim leereszkedtek. Igyekeztem megtartani az irányítást az éhség felett,nehogy átugorjak a szobán,és rávessem magam a vérző tündérre. Frank korlátozásainak köszönhetően, alig ittam vért az elmúlt pár napban,és az éhség üvöltve követelte a magáét. Ökölbe szorítottam a kezem,a katanám körül,amíg a körmeim a tenyerembe nem vájtak. Ha elveszítem az irányítást,elveszítjük a tündéreket......és talán az életünket is. - Szembeszálltál a királynővel - mondta neki Claudia - És viselni fogod ennek a jelét. Leejtette a kardot,ami csörrenve pattant vissza,acél a kő ellen,és végül megpihent,egy csepp vörös csillant a finoman csiszolt élen. Claudia átment a női őrhöz,elvette a kardját és megismételte a rituálét. A levegőt most már kétszeresen itatta át a vér és a mágia. Remegni kezdtem - Jonah - Merit - szűrte a fogai közt - Próbáld elfojtani - A hangja rekedt volt,és amikor ránéztem láttam,hogy az ő szeme is ezüstre változott Vajon senki sem ismerte ezt a reakciót? Vajon senki nem gondolt arra,hogy figyelmeztessen minket,ha egy zsoldos tündér (akiknek már a nevében is benne van az erőszak) vérezni kezd,akkor bajban leszünk? Az őrök vérezve álltak a királynőjük előtt,haragjának eszköze a földön hevert. - Te is viselni fogod a heget - mondta - Ez majd emlékeztet,hogy én,egyedül én vagyok a királynő,akinek hűséggel tartozol. Nem hozhatsz döntéseket helyettem. A szavai crescendóba emelkedtek. Ahogy az erő növekedett a szobában,az őrök a földre estek. Küzdöttem a késztetéssel,hogy lelapuljak,de az éhség túl erős volt. Tettem egy lépést. Az első lépés után a második,a harmadik és a negyedik már könnyebb volt, majdnem elértem a tündéreket,és az illat mesés volt...... - Merit! Ne! - Kiáltotta a nevemet Jonah,de gyorsan átszeltem a szobát,úgyhogy a tündérnek nem volt ideje reagálni,csak akkor küzdött mikor a karjaimba zártam egy harapásért. Már a torkánál voltam,ajkaim visszahúzódtak a fogaimról,készen a harapásra. Ez nem sértés vagy fenyegetés volt,nem fenyegettem az

életét. Ez hízelgés volt,bók az ereiben csörgedező vérnek,a folyékony aranynak.........De Claudia hallani sem akart róla. - Bloodletter! - kiáltotta,és figyelmeztetés nélkül a levegőbe emelt,és átrepített a szobán. Nekicsapódtam a kőfalnak,elég erősen ahhoz,hogy kiszorítsa a levegőt a tüdőmből és a vérszomjat a testemből. A fejem lüktetett,a testem sajgott,a mellkasom hullámzott az erőfeszítéstől,ahogy levegőt próbáltam bejuttatni. Kezeimet a padlóra tettem,és éppen sikerült megemelni a fejemet,eléggé ahhoz,hogy lássam a királynőt nagy lépésekkel közeledni felém. - Te tündér vért akartál venni az otthonomban? Az én tornyomban? Claudia dühös volt,szeme elfeketedtek,és olyan haraggal közeledett,ami nem hagyott kétséget afelől,mit fog tenni,amikor elér hozzám. De Jonah blokkolta,kettőnk közé lépett kihúzott katanával. - Érjen hozzá,és megölöm,az átkozottul biztos. - Szembeszállsz velem,Bloodletter? - Szembeszállok bárkivel,aki ártani akar neki. Mi már hoztunk önnek egy fontos információt amit senki mástól nem tudott volna meg,és ön is kiszórakozta magát velünk. Hagyjuk itt abba amíg a mérleg egyensúlyban van. És különben is,ő egy bloodletter,ezáltal a rokonom. Maga is mindent megtenne,hogy megvédje a sajátjait. - Ő megtámadta az őrömet - ragaszkodott hozzá Claudia - Mert elcsábította őt,vérrel és erőszakkal,megtámadta a lényét. Mi egyenesek vagyunk. Az ég mestereként látni fogja az igazságot. Egy kis csend után bólintott - Megkímélem az életét a mai napon,mivel igazat mondasz. Meg kell jegyeznem,hogy nincs vitám veled,vagy a tieiddel. Az alku megköttetett. Jonah kinyújtotta felém a kezét,és mikor elfogadtam talpra húzott. Minden csontom és izmom fájt,a szoba még mindig forgott,de nem voltam benne biztos, hogy ez a vérszomj vagy a dobás utórezgése volt-e,vagy a mágia hatása ami még mindig átjárta a szobát. - Jól vagy? - kérdezte,sérüléseket keresve rajtam - Jól vagyok - Légy óvatos ezzel Bloodletter - mondta Claudia - Ez nem bűvölet. Az ég nem azért változott meg mert valaki azt akarta,bosszúból,vagy szerelemből,vagy hatalomvágyból. Ha megnézed az eget,csak a tünetet látod nem a hatást.

- Akkor mi okozta ezt a jelenséget? - kérdezte Jonah - Ez a kérdés azoknak szólna akik tették,nem igaz? Az őrökön láttam,hogy Jonah kedves volt ugyan,de nem igazán türelmes,ezért közbeléptem. - Van valami ötlete,hogy ki tehette? Az emberek egyre nyugtalanabbak,és a polgármester arra törekszik,hogy minket büntessen olyan bűnökért amiket nem mi követtünk el. - A Bloodletter-ök büntetése nem az én problémám. - Nem csak a vámpírokat érinti - mondta Jonah - A tó magába szívja a mágiát mindenkiből. A nimfákból. A mágusokból. Ez veszélyes,mindenki számára. - Én a tündérek királynője vagyok bloodletter,nem egy lelenc aki mások vérét keresi,hogy életben maradjon. Én az eget ismerem és uralom. Én a tündérek seregének parancsolok és Valkűrök harcolnak mellettünk. Ne merészeld megmondani nekem,mi veszélyes és mi nem. Felsóhajtott,visszasétált az asztalhoz,és leült - Az eget nem én borítottam lángba,és senki más sem közülünk. A varázs a szélen van. Régi mágia. Ősi mágia. És nem fogjuk tétlenül nézni, ahogy ez a mágia elpusztítja a világot. A szívem hevesebben kezdett verni,ismét volt egy nyom amin elindulhatok. - Vagyis? - kérdezte Jonah Claudia komoran elmosolyodott - Vagyis nekünk kellene elpusztítani a réteket és mezőket,lehetővé téve annak az erőnek is a részleges pusztulását - Nem lehet elpusztítani egy várost,csak mert nem tetszik az amerre tart. - Ha elpusztítjuk a várost,csak azért lesz mert a megsemmisítés elkerülhetetlen,és egy könyörületesebb poklot keresünk. Hagyjuk ezt most - mondta és felállt az asztaltól, visszasétált az ágyhoz és leült rá Már unom. Az őrök elindultak felénk,szemeikben rosszindulat tükröződött. Megsértettem a királynőjüket és itt volt az idő,hogy megfizessenek. De Claudia ismét megszólalt,mielőtt megmozdulhattunk volna. - Vámpírok Vissza fordultunk.

- A város nincs egyensúlyban - mondta - A víz és az ég felfedik ezt az egyensúly hiányt. Ha meg akarod menteni a várost,találd meg a betegséget és állítsd vissza az egyensúlyt. - a szemei megint sötétek és hidegek lettek - Ha ti nem teszitek meg,mi következünk. És biztosíthatlak,nem fogjátok szeretni a gyógymódunkat. Nem kétséges,hogy igaza volt.

TIZENEGYEDIK FEJEZET KEDVES JOHN

Sikerült kijutnunk az ajtón és le a lépcsőn, a fejem lüktetett,de a testi fájdalom majdnem elment. Vannak éjszakák,amikor kifizetődő,hogy a vámpírok gyorsan gyógyulnak,főleg ha tündérek szorongatnak. A vérvörös eget,most dühös viharfelhők tarkították,és villámok cikáztak ragyogó ívekben. Úgy döntöttünk a kocsiban beszéljük meg a történteket. Átsétáltunk a nedves füvön vissza a Volvohoz. Csendesen sétáltunk,miközben azon gondolkoztam amit odafent tett,és ez vegyes érzelmeket keltett bennem. Határozottan jó volt,hogy élek,de az

önfeláldozással elég rossz múltam volt. Ethan egy nekem szánt karó elé lépett,mert érzett valamit irántam,és most Jonah tette ugyanezt? Úgy döntöttem inkább az én veszélyes tettemre koncentrálok,a hősies akciója helyett. - Nagyon sajnálom - mondtam neki,mikor beült - Frank korlátozta a véradagokat. De ettől függetlenül is,az éhség ellenállhatatlan volt. Még soha nem éreztem semmit,ami ennyire erős lett volna. - Még az első éhség,amely során Ethan-ból ittam,az sem volt ilyen rossz. - Frank korlátozta a vérkészletet? Zavargásokat akar kelteni? - Vagy azt akarja,hogy megőrüljünk,és megtámadjuk az első természetfelettit akit meglátunk. - Küldetés teljesítve - mondta Jonah - Ha a vámpírok mindig így reagálnak a tündér vérre,akkor ez megmagyarázza,hogy miért nem kedvelnek bennünket. - Ez igaz - értett egyet - És ez megmagyarázza,hogy miért tartják a távolságot,és ezért kell olyan jól megfizetni őket,hogy őrizzék a Házat. Ez a fajta hatalom veszélyes. Sajnos,ez nem igazán segít a problémánkon. - Kitalálni,mi a fene folyik itt? - Ez az egyik. Claudia említette párszor,nem hiszi,hogy ez önmagában az ég vagy a víz problémája,csak a tünete valami sokkal nagyobb dolognak. Bólintottam - És azt hiszem,volt ott még valami. Azzal vádolta az őröket,hogy nem szóltak neki az elemi mágiáról. Mi van ha szó szerint értette? - Ezt hogy érted? - Eddig a víz és az ég az érintett. A víz és a levegő - ismételtem,és figyeltem ahogy a megértés feldereng a szemében. - Víz,levegő,föld,tűz - mondta - A négy elem. - Pontosan. Eddig kettőt láttunk. Ha igaz,hogy ezek csak tünetek..... - Akkor valaki olyan mágiával dolgozik,ami az elemekre hat. - fejezte be Jonah. Nem voltam benne teljesen biztos,hogy ez mit jelent,vagy ki csinálhatja,de éreztem,hogy jó nyomon vagyunk. És ez után a hét után,amiben részünk volt,ezt is győzelemnek tudtam be. - Ő is az ősi mágiát okolta - mondta Jonah - Van bármi ötleted,hogy ki használhatja? - Ami azt illeti,igen. Mit tudsz Tate-ről?

- Seth Tate? - vállat vont - Tudom,hogy mágikus,de azt senki sem tudja honnan ered az ereje. Miért? - Mert amikor meglátogattam,éreztem valami ősit. Egy más fajta mágiát. Ahhoz állt a legközelebb amit Claudiánál éreztem. - Oké,de ez a harmadik alkalom,hogy egy természetfeletti csoportról azt gondoltuk,hogy ők okozták a problémát. És mind a háromszor tévedtünk. - Tudom. Az átlagunk elég gáz. De eddig a tüneteket néztük,nem az okot. Egyébként is,mindent meg kell próbálnunk. Ha nem tudjuk ezt egy természetfeletti mágiával összekötni,akkor mi marad? - Sugárzás? Egy új típusú fegyver? Globális felmelegedés? Vagy ha még nem is szándékosan teszik a természetfelettiek,lehet valamilyen véletlen varázslat? Eszembe jutott Lorelei jóslata,hogy a városba érkező túl sok váltó,bontotta meg az egyensúlyt. Viszont,akkor még csak a víz volt az érintett. Ezúttal azonban a víz és a levegő is. - Ha Claudia-nak igaza van, - mondta - és ez egy nagyobb egyensúlyhiány a városban,akkor talán nem az a legfontosabb,hogy ki csinálja,hanem hogy mi csinálja. Milyen varázslat elég erős ahhoz,hogy befolyásolja az eget és a vizet? A mágusoké? - Kezeskedek Catcher-ért és Mallory-ért. Catcher kimerültségig dolgozott a problémán, Mallory pedig a vizsgáira készül. Különben is ha számon kérnénk őket,mindketten dührohamot kapnának. És most nincs szükségünk több dührohamra. - Én igazából a Rend által kiküldött mágusra gondoltam,aki jelenleg a városban van. - Simonról beszélsz? - kérdeztem - Az igazat megvallva,amikor a vízről kérdeztem,elég elutasítónak tűnt. Egy kicsit gyanúsnak,de nagy részt elutasítónak. Lehet,hogy valami titkos mágiával foglalkozik,de ennek nincs sok értelme. Ha te vagy a Rend által szentesített egyetlen mágus a városban,akkor már te vagy itt a főnök. Miért kockáztatná ezt? Mit nyerne vele? - Bárhogy legyen is,nem tehetünk mást. Le kellene ülni,beszélni vele erről. Megnézni milyen információkat tud adni ő,vagy a Rend az itt történtekről. - Jó ötlet. Meglátjuk,hátha Catcher össze tud hozni valamit.

Egy villám csapott be a közelbe,megrázva a kocsit. Mindketten kinéztünk az ablakon,fel az égre,amin felhők örvénylettek át. - Ha ez egy tünet, - mondtam - egy mellékhatás,megtalálhatjuk a szívét? - Ez mit jelent? - nézett rám kérdőn - A folyó változása,megállt a város határain,ugye? Tehát nem valószínű,hogy az ég mindenhol vörös. És ha vannak határok,talán van központ is. A kiinduló pont. - Mint egy hatalmas tornádó közepén a tölcsér? - Remélhetőleg nem olyan,de ez az ötlet,igen. Ha nem is találjuk a felelős személyeket,de talán megtalálhatjuk a helyszínt. Körbejárjuk a különböző városrészeket,hátha találunk egy fókusz pontot. Ha szétválunk nagyobb területet tudunk lefedni. Ha pedig találunk valamit, akkor ott találkozunk. - Ez úgy hangzik mint egy rendes terv - mondta Jonah,de nem mozdult,nem szállt ki a kocsiból. Vajon arra vár,hogy mondjak valamit a toronyban történtekről? Csendesen káromkodtam,és emlékeztettem magam,hogy az a lényeg amit csinált,nem az amiért csinálta. - És mellesleg,köszönöm,hogy megvédtél. - Szívesen - mondta - Ez is a része annak,ha valaki a társad - Még nem vagyunk társak - emlékeztettem,a VŐ-re gondolva. - Nem vagyunk? - nézett vissza rám,és egyértelmű volt,hogy nem a VŐ-re gondolt,hanem valami sokkal alapvetőbbre. A szeme megváltozott,majd a keze a fejem mögé csúszott és felém hajolt,maga felé húzva engem. Mielőtt meg tudtam volna állítani az ajka már az ajkamon volt. Jonah egy szerető meghittségével és bizalmával csókolt,elég merészen ahhoz,hogy úgy érezzem átléphetek azon a falon,amit magam köré építettem. És egy pillanatra engedtem neki. Olyan jó érzés volt,hogy akartak,hogy szükség volt rám,hogy valaki megint kívánt. Nem volt olyan rég,hogy Ethan elment,de akkor már hosszú ideje nem voltunk együtt. És ez a csók..............még a lábujjam is begörbült tőle. Jonah nem volt kezdő,és az előnyére használta a teste minden részét,az ujjait az állkapcsomnál,a nyelvét amivel az enyémet ingerelte,a teste egyre

közelebb és közelebb csúszott. Olyan dolgokat sugallva,mint: melegség,vigasz,érintés,és egy más fajta intimitás. De a bűntudat sokként tört rám,és összeszorította a gyomromat. Erre még nem voltam kész. Visszahúzódtam,és elfordultam miközben eltakartam a számat a kezemmel. Ez csak egy csók volt,amit nem én kezdeményeztem,és természetesen nem szegtem meg vele semmilyen ígéretet. De az ajkam duzzadt volt,a bőröm kipirult,és valami meleget éreztem a gyomromban. Lehet,hogy Ethan már régen elment,de akkor is úgy éreztem mintha elárulnám az emlékét. - Még nem állsz készen - mondta halkan - Nem. Sajnálom,de nem. A következő szavai legalább annyira megleptek mint a csókja - Én nem sajnálom - mondta - Nem kellett volna ennyire nyomulnom. Én csak,nem számítottam erre. Nem számítottam rá,hogy megtalálom a kapcsolatot. Felnéztem rá,a szívem száguldott a szemében lévő vágytól,és a hirtelen rám törő pánik összeszorította a mellkasomat. - Ez hízelgő,tényleg,de Felemelte a kezét,és elmosolyodott - Ne szabadkozz. Kaptam egy esélyt,de az időzítés nem volt megfelelő. Nincs semmi baj. megköszörülte a torkát,és magabiztosan bólintott - Felejtsük el ezt az ideiglenes megaláztatást,és térjünk vissza a munkára. - Biztos vagy benne? - Biztos - mondta,és előhúzta a telefonját,hogy beszámoljon Scott Grey-nek. Én is ezt tettem, és üzenetet küldtem Kelleynek,értesítettem,hogy nem tudtunk meg semmi hasznosat,és Claudia láthatóan még csak nem is tudott arról,ami az éggel történt. A válasza lehűtött: A TÜNTETŐK MEGDUPLÁZÓDTAK.MINDEN VÁMPÍR ŐRSÉGBEN.TÜNDÉREK A KAPUNÁL.A NEMZETŐRSÉG HÍVOTT,AZ EMBEREK AZT HISZIK ITT AZ APOKALIPSZIS. Elmotyogtam egy átkot - Mi van? - kérdezte Jonah,de felemeltem a kezem,amíg válaszoltam Kelley-nek. HAZAMENJEK? kérdeztem VAGY FOLYTASSAM A KERESÉST?

VÁLSÁGHELYZET KEZELVE válaszolta FOLYTASD A KERESÉST. Megerősítettem,hogy folytatom a keresést,eltettem a telefont,és Jonahhoz fordultam,hogy felvilágosítsam. - Az emberek úgy gondolják közel a vég - mondtam neki - A tüntetők a Cadogan Ház előtt megint megduplázódtak. Aggodalom villant a szemében - Vissza kell mennünk? - Kelley azt mondta,kézben tartja a dolgokat és folytassuk a keresést. Gondolod Scott átküldene pár őrt,ha megkéred? Habozás nélkül felnyitotta a telefonját,és elküldte az üzenetet. - Kész - mondta,egy pillanat múlva - Scott beleegyezett. A Grey Ház csendes,felveszi a kapcsolatot Kelley-vel,és átküldi néhány barátomat. A Cadogan Ház nem volt szövetségben más chicagói Házakkal. Talán a Grey Ház a szövetségesünk lesz,még ha a körülmények nem is ideálisak. - Visszamegyek a központba. Ott keresek valamit,ami a mágia fókusza lehet,és a vízhez közel maradok,hátha felfedezek valami kapcsolatot a víz és az ég között. Miért nem nézed át a városnak ezt a részét? Nézd át az Arany Partot és a Jackson Park többi részét. Hívj,ha bármi furcsát észlelsz. - Rendben - bólintott,aztán kiszállt a kocsiból,és átült a sajátjába. Kellemetlennek éreztem,magára hagyni őt a csók után,de mi mást tehettem volna? Feltekertem a fűtést,és elindultam a központ felé. Annak ellenére,hogy egy kicsit klausztrofóbiásnak éreztem magam a toronyban,volt valami furcsán megnyugtató a meleg szobában,egy ilyen hideg éjszakán. Tudtam,hogy melyik utakon kisebb a forgalom és kevesebb a fény,így arra hajtottam,csak a vezetésre koncentráltam,hogy elfeledkezzek magamról,elfeledkezzek mindenről,kivéve az előttem kanyargó útról. Néha hoztam magammal egy hangoskönyvet,a tizenkettedik vagy tizenharmadik részét valami régóta húzódó rejtélysorozatnak . Nem tudtam ellenállni a vásárlásuknak,még akkor se ha csak utánzatai voltak a könyveknek,amiket emberként annyira szerettem. Feltekerném a hangerőt,és keresztülhajtanék Chicagón Indianába,vagy Wisconsinba,vagy Illinois más vidékeire,csak hogy egy kis időre távol legyek mindentől.

Ez,persze nem egy ilyen alkalom volt. Nem volt idő sétakocsikázni,és az utazás sem volt kellemes. A város még mindig tele volt emberekkel,akik a járdán csoportosultak,vagy a tornácokról bámultak fel az égre,képeket készítve a mobiltelefonokkal,vagy kamerákkal. Minden hírcsatornán az országban a "Krízis Chicagóban" volt a vezető hír,különösen ha a Nemzeti Gárda is érintett volt. Mindannyian választ kerestek az ég és a víz különös változásaira. Azt kívántam,bárcsak nálam lennének azok a válaszok,amiket keresnek. Átkeltem a folyón,a csillogó,fekete vízen,és visszahajtottam a központba. Az épületek itt szigorúbbak voltak,de az ég itt is vörösnek tűnt,mint a Potter Parkban,és a villámcsapások is ugyanolyan gyakoriak. Se több,se kevesebb. - A fenébe - motyogtam csendesen. Valószínűleg ez volt az első alkalom,hogy bárki azon bánkódott,hogy nem talált egy tornádó tölcsért,egy sűrűn lakott területen. De az legalább adott volna egy választ. És ez volt a legfontosabb,ezekben a napokban. Ehelyett...........csak kérdések voltak. Kérdések magamról. Kérdések a mágusokról. Kérdések a Házról,és annak személyzetéről. Kérdések a városról,és arról,hogy fognak-e bennünk bízni valaha annyira,hogy élhessük a saját életünket,anélkül,hogy egyfolytában azt kéne bizonygatnunk,nem ártunk senkinek. Azok után,amit ma láttam-a tündérkirálynő,aki készségesen megsebzi azokat akik neki dolgoznak,csak mert nem jelentettek neki elég gyorsan-,talán igazuk volt. Talán mégse kellene megbízniuk bennünk. Istenem,kezdtem nyomasztani magam. Jobb lehetőség híján,félrehúzódtam és leállítottam a kocsit. A város viszonylag csendes volt,de az éjszakában még mindig beleolvadt egy csendes zümmögés. Volt Chicagóban egy energia. Mivel úgy gondoltam a katana jobban vonzza a villámokat mint azt én szeretném,ezért lecsatoltam és a kocsiban hagytam. Az emberek már így is féltek tőlünk,nem volt értelme tovább ingerelni őket,amikor amúgy is más problémára kell összpontosítanunk. Egy háztömbnyire voltam a State Street-től,így arrafelé indultam,szorosan az épületek falához simulva. Az utcák viszonylag üresek voltak,kivéve a bárokat látogató és az eget figyelő embereket. Követtem a State Street-et a folyón át,megjegyeztem az egyre erősödő mágikus vákuum keltette furcsa bizsergést,és átsétáltam a hídon,egy pillanatra megállva a közepén. A folyó fagyottan nyújtózott előttem és

mögöttem,mint a város fekete artériája. Az ég fent egyenletesen vörös,a nehéz felhők is vörösre színezve. Valami átok mellékhatása,egy ősi varázslaté,egy keserű rontás? Sajnos nem volt semmi nyomom. Ha volt is gócpont,én nem találtam meg. Itt semmi nem tűnt másnak. Nem voltak eget bűvölő mágusok,se tűzokádó sárkányok,és amennyire tudtam Tate sem szökött meg,hogy a furcsa mágiájával átitassa az eget és a vizet. Bár egyik sem az a fejlemény,amit szívesen láttam volna,de legalább történt volna valami. Ötletek,válaszok. Visszaindultam a kocsimhoz,megálltam egy buszmegállóban,és leültem egy üres padra. A várost természeti katasztrófák sújtották,nyilvánvaló okok nélkül,és ez csak a tünete volt valami nagyobb problémának. Hogyan deríthetjük ezt ki? A vámpírok érezték a varázslatot,de csak akkor ha tényleg közel volt. Ez jóval meghaladja a szakértelmemet. Kellett volna egy jós boszorkány,aki egy varázsvesszővel felkutatja a rejtett forrásokat,kivéve,hogy nem volt szükségem újabb varázslatra. Kiegyenesedtem,és elővettem a telefonom. És mivel ő állt a legközelebb a boszorkányhoz,felhívtam Catchert. - Tehát még életben vagy - Mikor legutóbb ellenőriztem,úgy volt. És van itt egy információ,hogy bővítsd az adatbázisodat,a tündérek vérétől a vámpírok megőrülnek,irracionálisan megvadulnak. Hallottam a nyikorgást,ahogy felült a székében - Te tündér vért ontottál? - Ami azt illeti,nem. Claudia a királynő,az őrei felbosszantották. Nem tájékoztatták az égről. Halkan füttyentett - Mivel az ég még mindig vörös,gondolom nem a tündérek voltak a probléma kulcsa. - Nem ők voltak. Ez három csapás. A vízi lények nem szórakoztak a vízzel,az égi lények nem szórakoztak az éggel,és Claudia úgy hiszi,hogy csak a mellékhatását látjuk,egy erősebb elemi mágiának. Hallottam egy sóhajt a telefonba - Elemi mágia - mondta - Össze kellett volna raknom,hogy kettő meg kettő........Gondolnom kellett volna rá. A szívem vadul kezdett kalapálni,talán végre eljutunk valahova? Vajon választ kapunk? - Ez jelent neked valamit?

- Ez megadja a mágia összefüggéseit. Ez mutatja a sémát. - Van olyan csoport,vagy faj aki ezt a sémát használja? - Nem kifejezetten. De azt bizonyítja,hogy mágiáról van szó. Forgattam a szemem. Azt már eddig is tudtuk,hogy a mágia szerepet játszik az ügyben. Jonah javaslatai ellenére,valószínűtlennek tűnt,hogy az emberek megnyomtak egy kapcsolót,amitől az ég vörösbe fordult,és villámok cikáznak át rajta. Mintha ingerelné a gondolat,egy villám hirtelen lecsapott egy autóra,három tömbnyire az utcán. Az autóriasztó azonnal elkezdett szirénázni. Visszahúzódtam a buszmegállóba,azt kívánva bárcsak már az autómban ülnék. Utáltam a villámokat. - Nem hiszem,hogy van jobb gyanúsítottad, mint Tate. Claudia is ősi mágiát emlegetett,és a nála érzékelt ősi mágia is,leginkább arra hasonlított amit Tate-nél éreztem. - Ősi mágia,nem lep meg - mondta Catcher - bár ez önmagában nem egy mágikus besorolás. Hogy a mágia érzete régi,az még nem mutatja meg,hogy mit vagy kit keresünk. Persze,hogy nem. Az túl egyszerű lenne. - Akkor ki kell bujtatnunk a szöget a zsákból. Be tudsz engem juttatni,hogy újra beszéljek vele? Cather füttyentett - Mivel a hivatal feloszlott,nem igazán vagyunk,a jóváhagyott látogatók listáján,egy titkos létesítménybe,ahol a korábbi polgármestert tartják fogva. Megpróbálok megmozgatni néhány szálat,de időbe telhet. - Tedd meg amit tudsz. Én nem sietek sehova. Tudom,hogy ez a kérdés fájni fog,de ettől függetlenül szükségem van a válaszra. Mi a helyzet a Renddel? - a számat rágcsáltam, ingerlékeny válaszra számítva. De nem azt kaptam,amire számítottam. Catcher hangnemet váltott. - Már agyaltam rajta - mondta,kimerültségtől rekedt hangon - De nem találtam kapcsolatot. És nem tudom mi előnyük származna ebből. Lehet,hogy naivak,de nem gonoszak. - És mi a helyzet Simonnal? - Nem tudom Simon mivel tölti a napjait Merit,kivéve,hogy kisajátítja Mallory minden idejét, és kimeríti minden szellemi energiáját. Úgy tűnik,nála Mal áll a figyelem középpontjában. Különben is,ő most a város királya. Miért okozna bajt?

- Én is így gondoltam. - Nyugtasd meg az embereidet,és ne figyeld Simont. Úgy tűnhet kellemes modorú,de ő még mindig a Rend magasan képzett tagja,és a vámpírok beavatkozása csak fel fogja idegesíteni. Hadd figyeljem én. - Majd falazok,de - figyelmeztettem - Frank ideges,és erős nyomást gyakorol Malik-re. Az emberek kiborultak,és a Nemzeti Gárda úton van a Cadogan Ház felé. Bárki is játszik szerepet ebben bizonyítékra van szükségünk ellene,mégpedig gyorsan. - Kézbe veszem. Hol vagy most egyáltalán? Úgy döntöttem,nem mondom el neki,hogy egy buszmegállóban gubbasztok a State Sreet-en,mert nem volt jobb ötletem. - Játszom az Őrzőt - mondtam neki - Hívj fel,ha van valami. Catcher morgott valamit,ami beleegyezésnek hangzott,és a telefon elnémult. Elraktam,és körülnéztem az éjszakába. Emberek vonultak végig az utcán,fehérbe öltözve,kartontáblákkal a vállukon amik az apokalipszis eljövetelét hirdették,és bibliai idézetekkel vonták magukra a figyelmet. Sietve firkálták fel a figyelmeztetéseket,vörös festékkel,ami vérként folyt le a széleken. Sietve,mielőtt túl késő lesz. - Mielőtt a vámpírok elpusztítják a világot - motyogtam csendesen. Az embereknek lehet,hogy igaza van a világvégével,még ha az információik nem is voltak pontosak. De biztos voltam benne,hogy a gyűlölködő szavaknál többet kapnék,ha rajtakapnának itt egyedül,úgyhogy behúzódtam a sarokba és figyeltem,ahogy elvonulnak. Néhány perc múlva eltűntek szem elől,és az utca újra elcsendesedett. Felálltam és kinyújtóztattam a lábaimat,de ahogy készültem elhagyni a buszmegállót,az égen egy fehér villám hasított keresztül esőt fakasztva. - Természetesen esik - motyogtam Álltam a buszmegállóban még néhány pillanatig,eső fröccsent a csizmámra. Vártam egy kis szünetre a felhőszakadásban,és megint azt kívántam,hogy bárcsak Ethan itt lenne velem. Ő tudná mit kell tenni. Tudtam,hogy ezt a terhet most nekem kell viselni,és csak remélni mertem,hogy van elég erőm hozzá,és elég eszem a következő lépés kitalálásához.

Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan vége is szakadt az esőnek. Ahogy kiléptem az utcára,elkaptam a víz,a város és a kén illatát,de volt ott valami más is: citrom és cukor illata,olyan illat ami Tate körül lebegett. Claudia úgy gondolta a mágia ősi,és most az esőnek Tate szaga lett? Ez nem lehet véletlen. A hajnal közeledett,de pontosan tudtam hova kell mennem holnap este. Remélem a nagyapám neve még számít valamit,és sikerült elintézniük egy látogatást Tate-hez. Még mindig féltem a villámoktól,úgyhogy rohantam vissza a kocsihoz,a bőröm bizsergett a levegőben lévő ózontól. Épp a kulcsot helyeztem a zárba,amikor egy pisztoly csövét szorították az arcomhoz. - Hello Merit - mondta McKetrick kedvesen - Rég nem találkoztunk.

TIZENKETTEDIK FEJEZET BOLDOGSÁG EGY TÖLTÖTT FEGYVER

Lenéztem a sötét hideg acélra,ami immár a mellkasomat vette célba. Hosszabb és zömökebb volt,mint egy pisztoly,inkább tűnt egy lefűrészelt csövű vadászpuskának. Felpillantottam. McKetrick önelégülten mosolygott. Jóképű volt,rövid sötét hajjal,markáns arccsonttal,nagy egzotikus szemekkel,de a száját kegyetlenség torzította el,és egy új sebhely szelte át a felső ajkát,ami nem volt ott mikor utoljára láttam őt. - Kezeket fel,kérem - kérte kellemes hangon Ez a második alkalom ma éjszaka,hogy felteszem a kezem. És én még a kocsiban hagytam a kardot,nehogy megijesszem az

embereket,ironikus,nem igaz? Erre most itt állok egy mellkasomra szegezett fegyverrel. - McKetrick - mondtam üdvözlés gyanánt - Leengedné a fegyvert? - Amikor olyan hatékonyan biztosítja a figyelmét? Nem hiszem. És arra az esetre,ha valami butaságon törné a fejét,elárulom,hogy egy új fajta golyóval van töltve. Amiben kicsit kevesebb a fém. És több a fa. Ez egy új eljárás,kémiai reakció útján egyesítjük a töltényt a nyárfával. És igen hatékonynak bizonyult. Borzongás futott végig rajtam. Ha sikerült neki nyárfatöltény csinálni,az egy dolog (bár elég kellemetlen dolog,mivel ha ezzel átlövi egy vámpír szívét,az elporlad),de tudta,hogy "hatékony",hány vámpír halt meg a tesztek alatt? - Eközben kapta a heget? - töprengtem hangosan Szája mosolyra húzódott - Nincs ok az aggodalomra. - Miközben ilyen fegyvert mutat nekem? - mondtam,és a lehetőségeimet fontolgattam. Talán megpróbálhatom kiütni a fegyvert a kezéből,és talán egy jól időzített rúgás is sikeres lehet,de ő katona volt és kétségtelenül képzett az ökölharcban. Különben is,egy sor "talán" túl nagy kockázatot jelent,vagyis azt,hogy egy nyárfaszilánk szíven talál és hamuként végzem. És elég határozott esélye volt annak,hogy a csatlósainak is hasonló fegyverük van. Túl sok volt a halál mostanában,ezért úgy döntöttem,mártírt játszani nem egy jó lehetőség. Ehelyett megpróbálok minél több információt gyűjteni. - Meglep,hogy itt van ma este. - mondtam neki - Nem az embereket kellene figyelmeztetnie az apokalipszisre? Vagy a polgármesterrel lógnia? Láttuk a sajtótájékoztatón. - Ő egy nő,városfejlesztési tervekkel - Ő egy idióta,aki könnyen manipulálható Elmosolyodott - Ezek a te szavaid nem az enyémek. Bár a vámpírokkal kapcsolatos álláspontomat illetően,elég fogékonynak bizonyult. - Akkor jól gondoltam. Feltételezem,hogy maga az egyik kitalálója a regisztrációs törvénynek is. - Nem vagyok nagy rajongója - mondta - Tényleg? Úgy tűnt szívesen kíséri figyelemmel a tevékenységünket,még a sikátorokban is.

- Ez rövid távú gondolkodás,Merit. Ha engedélyezik a természetfeletti "rendellenességek" regisztrálni magukat,akkor elnézik a létezésüket. megrázta a fejét,mint egy lelkész prédikáció közben - Nem,köszönöm. Ez a lépés rossz irányba vezetne. Nem igazán lelkesedtem azért,hogy halljam melyik McKetrick szerint a helyes irány,de nem engedte meg nekem a csend luxusát. - Csak egy megoldás van,megtisztítani a várost. Megszabadítani a vámpíroktól. Ez megoldja az apokalipszis problémáját. Annak érdekében,hogy megtisztítsuk a várost,szükségünk van egy katalizátorra. Ha megszabadítjuk a várost egy vámpírtól,aki ismert a nyilvánosság számára,akkor képesek lehetünk az előrelépésre. A gyomrom süllyedni kezdett. McKetrick nem csak ki akarja rúgni a vámpírokat a városból. Ki akarja irtani őket,és velem kezdi. Rám szegeződő fegyverrel nem volt sok lehetőségem. Nem tudtam használni a mobilom,és hallótávolságba csak emberek voltak akiket a kiabálásommal csak tűzvonalba tennék. Nem vállalhattam ezt a kockázatot. A fokozott vámpírerő talán elég ahhoz,hogy legyőzzem McKetrick-et közelharcban,de ritkán utazott egyedül. Általában egy csapat egyen feketébe öltözött kigyúrt fickóval jött,és bár nem láttam őket,mégis elképzelhetetlennek tűnt,hogy nem várnak valahol a közelben. Úgyhogy úgy döntöttem,olyan képességemet használom amiben a legjobb vagyok: a makacsságot. - Pontosan mire gondol,mit fog velem elérni? Csak feldühíti a vámpírokat,és azokat az embereket akik nem akarnak gyilkosságot látni a városban. McKetrick sértetnek tűnt a vádtól - Ez hihetetlenül naiv. Persze lehet,hogy néhányan nem látják milyen nagy Chicago vámpír problémája. De pont erről van szó. Az embereknek szükségük van valamire,ami köré összegyűlhetnek,Merit,és te vagy az a pont. - Úgy érti hamu leszek? Tudja,hogy ez minden ami marad belőlem,ugye? Egy kupac hamu,itt a járdán. - az alattunk lévő betonra intettem - Nem tud a bukott vámpír holtteste felett állni. Higgye el. Már láttam. Elmormoltam egy csendes imát bocsánatkérésként,hogy érzéketlen voltam Ethan emlékével,de mivel McKetrick állkapcsa rángatózni kezdett,inkább folytattam - Úgy fog kinézni,mint aki kiürített egy

pórszívót,nem úgy mint aki elfogott egy vámpírt,és ez nem igazán mutat jól a televízióban. Még csak nincs is a frontvonalba. - Mit akar ez jelenteni? - Ez azt jelenti,hogy a jelenlegi káosz miatt az emberek a Cadogan Háznál tiltakoznak a létezésünk ellen,és a Nemzeti Gárda is úton van oda. Miért nincs ott ön is? Megismerkedhetne velük. Hasonló gondolkodású lelkek. Ó - mondtam,bólogatva - Értem. Nem szereti jobban az embereket,mint a vámpírokat. Csak szereti játszani a hőst. Én személy szerint nem hiszem,hogy a népirtás túl hősies. Elég keményen arcul ütött ahhoz,hogy a fejem zúgni kezdjen,és a vérem ízét érezzem a számban. - Nem - mondta fenyegetően,és még közelebb lépett - nem hagyom,hogy egy kis agyaras kurva eltérítsen,a küldetésemtől. A haragom,a feltörő éhségem segítségével,ami elkezdett a végtagjaimba áramlani egy őrületes meleg rohamba,kiszorította a hideget a csontjaimból. - Küldetés? Az ön küldetése,gyilkosság,McKetrick,ez világos és egyszerű. Ezt ne felejtsük el! És úgy gondolom,hogy az amit maga tud a vámpírokról,elfér egy gombostű fején. - Nézd meg az eget - mondta,miközben a fegyver csövét a mellkasomnak nyomta - Úgy gondolod ennek semmi köze hozzád? - Igazából,semmi köze hozzánk - mondtam,de megkíméltem a részletektől,hogy hány más csoportnak lehetett volna köze hozzá. Nem volt értelme rájuk is felhívni McKetrick figyelmét. - Még hogy ez nincs kapcsolatba veletek? Ki vagy mi más lehetne felelős ezért? - Globális felmelegedés? - javasoltam - Maga újrahasznosít? Egy ütéssel válaszolt a gyomromba,amitől térdre estem a nedves talajon. Köhögtem egy kicsit,eltúlozva a sérülést. Ez határozottan fájt,de nem volt olyan rossz. Szerintem a végén elcsúszott egy kicsit az ütés. Talán gyomorszájon vágni egy "agyaras kurvát"nehezebb volt,mint pofon vágni. A játékom csak arra szolgált,hogy úgy gondolja törékenyebb vagyok mint valójában,ez még jól jöhet. - Maga egy szadista - köptem ki - Nem - mondta türelmesen - Én realista vagyok. Te teszel engem erőszakossá. Elérted,hogy olyan háborút vívjak,amit nem kellene vívnom.

- Az áldozatot hibáztatni,annyira tavalyi - mondtam,felkészülve a következő ütésre,de nem jött semmi. Ehelyett leguggolt mellém,és aggodalmasan ráncolta a szemöldökét. - Te ezt nem érted - Dehogynem. Maga egoista,és úgy gondolja többet tud bárki másnál. De tényleg,McKetrick, maga tudatlan és gyáva. Harcol,hogy elvegye a jogainkat,miközben mi vagyunk azok akik próbálják megoldani a problémát. Az egója elvakította. Ezért csak sajnálni tudom,tényleg. Nyilvánvalóan itt ért véget a türelme. Felállt,két ujját a szájába vette és füttyentett. Két férfi futott felénk,talpig feketében. Az egyik fegyvert szegezett rám,míg a másik talpra rántott,és a hátam mögé húzta a karomat. Átkozódni kezdtem,és megpróbáltam kirúgni a lábát,de McKetrick fegyvere az állam alatt, elégnek bizonyult,hogy elrettentsen az erőszaktól. - Tedd a kocsiba - mondta McKetrick - Vidd vissza a létesítménybe. A "létesítményt" megnézni,határozottan segítene feltérképezni McKetrick működését,de valószínűtlennek látszott,hogy túlélem a látogatást. Bekerülni abba az autóba egyenlő volt a halálos ítélettel,így minden erőmmel harcoltam ellene. Addig fészkelődtem és küzdöttem a fogva tartóm karjában,hogy lett egy kis mozgásterem és ki tudtam rúgni McKetrick kezéből a fegyvert. Azonnal ment is utána. A fogvatartóm szorítása meglazult a káoszban,egy gyors mozdulattal tökön rúgtam,majd egy alacsony köríves rúgással kiütöttem alóla a lábait,amitől a hátán landolt. - Ez a kedvenc mozdulatom - mondtam neki,arra gondolva mikor Ethan-el beszélgettünk egy összecsapás után. Kár,hogy most egyedül harcoltam. - Kapjátok el - mondta McKetrick,miután felhúzta a fegyvert néhány lépésnyire,és elkezdett visszasétálni hozzám,kinyújtott karral. Megfordultam,hogy elfussak,és egyenesen a kettes számú ostoba alakba rohantam. Felnéztem rá,egy kicsit elmosolyodtam és neki is felajánlottam egy öv alatti rúgást. Ez elég okos volt, hogy számítson rá. Blokkolt,de nem ő volt az első ember aki hárította az egyik rúgásomat. Lebuktam egy ütés elől és amíg lent voltam,az öklömmel a sípcsontjára vágtam. Amikor megugrott a fájdalomtól,felálltam és befejeztem egy tökéletes félhold rúgással,földre küldve ezzel.

Két ostoba alak a földön,jól végrehajtott rúgások,de még ki se élvezhettem a győzelmemet, mikor a vesémet ért újabb ütés megint a földre küldött. Hátra néztem. McKetrick állt mögöttem,rám szegezett fegyverrel,karja remegett a nyilvánvaló dühtől. - Végeztem veled - mondta,az ujja reszketett a ravaszon Miután Celina elintézett egy másik esős éjszakán,ígéretet tettem magamnak. Szóval felálltam, és ránéztem,kényszerítve magam,hogy nyugodt maradjak és ne remegjen a lábam. - Ha meg akar karózni - mondtam neki - úgy kell megtennie,hogy közben a szemembe néz. Felkészültem a sokkra:a szilánkok éles szúrására ha elvéti a szívem,vagy,hogy teljesen elveszítem magam ha célba talál. Elég bátor voltam elismerni,hogy mindkét befejezésre volt esély. Kinyújtotta a fegyvert a mellkasom felé,egyenesen a szívemre célozva. Megpróbálkoztam egy utolsó húzással - Nagyra értékelem,ezt tudnia kell Láttam,hogy harcol a vággyal,de visszakérdezett - Mit értékel? - Amit csinál - tettem egy apró lépést előre,a fegyver torkolata a mellkasomnak nyomódott - mártírt belőlem. Persze tudom,hogy egy kicsit átírja majd a történetet,kell valami mese arról, hogy megtámadtam és maga megóvta Chicago városát tőlem - egy kicsit lehalkítottam a hangom - De a természetfelettiek tudni fogják,McKetrick. A vámpírok. A váltók. Szeretnek engem. Ők nem fognak hinni magának. Lábujjhegyre álltam,és a szemébe néztem - Meg fogják találni. Vicces dolog a harag,segíteni is tud neked,de meg is sebezhet. Tönkreteheti a higgadtságod,és akkor pislogni kezdesz. McKetrick pislogott. - Te kurva - mondta összeszorított fogakkal - Nem hagyom,hogy tönkre tedd ezt a várost. - A pisztoly megremegett a kezében,csak egy kicsit. Megragadtam az alkalmat,a fegyver alá nyúltam és kiütöttem a kezéből. A levegőbe repült,és végigcsúszott a betonon. Utána ugrott. McKetrick nagyobb és izmosabb volt. Én viszont gyorsabb. Előtte értem oda,így az ujjai már csak az üres aszfaltot markolták,a fegyver helyett amit már ellene fordítottam.

Elkerekedett a szeme - Tönkreteszitek ezt a várost. - Ezt maga mondja. Azonban szeretnék rámutatni,hogy a vámpírok nem ítélkeznek a civilek felett és nem fenyegetik meg őket fegyvert tolva az arcukba. Morgott,kiköpött néhány átkot,és feltérdelt - Ettől erősebbnek érzed magad? Ahogy a lábad előtt térdelek mint valami csúszó-mászó ember? - Nem. És tudod miért nem? - Felemeltem a fegyvert és lecsaptam vele a halántékára,kiütve esett a hideg földre. - Mert nem vagyok olyan mint te. Becsuktam a szemem egy pillanatra,csak egy pillanatra,hogy fellélegezzek. Gumiabroncsok sivítását hallottam. Hátra néztem. A két csatlósa menekült egy fekete SUV-al. - Ennyit a hűségről - motyogtam,és körül néztem. Az ég keleten kezdett kivilágosodni. Nem volt sok időm,tehát biztonsági mentésre lesz szükségem. Miközben a villámok még mindig cikáztak körülöttünk,kihúztam McKetrick-et a buszmegállóba,és egy padnak támasztottam. Kihúztam a telefonomat. Catcher kérdéssel válaszolt a hívásra - Mit akarsz Merit? Az egész ház ingerlékeny a héten,és a Bell/Carmichael klán kezdte elérni a türelmem végét. De a munkámat el kellett végeznem. Megadtam neki a címet - Ha elég gyorsan ideérsz,megtalálod McKetrick-et kiütve a buszmegállóba. - McKetrick-et? - kérdezte,a hangja hirtelen már nem is volt olyan ingerült - Mi történt? - Ő és két embere meglepett. Ugyanaz a nóta,gyűlöli a vámpírokat és nem akarja őket Chicagóban látni. Ugyanaz a nóta,de egy elég rossz csavarral. Nyárfa töltényeket állított elő,legalábbis ezt állítja. sikerült megszereznem az egyik fegyvert,de az emberei elmenekültek. Említette,hogy van valami létesítménye. Remélem te ki tudsz szedni belőle még pár részletet. - Az hasznos lenne. Fel akarod jelenteni testi sértésért? - Csak ha szükséges a zárva tartásához. - Nem szükséges - mondta Catcher - Ha emlékszel,már nem állunk kapcsolatban a várossal. Ez csak pár srác,akik baráti beszélgetést folytatnak. A vicces az,hogy az alkotmány már nem akadály. Talán nem,de ez nem jelenti azt,hogy a nagyapám nem kerül a végén bajba,emberrablásért.

- Csak felhívtalak. De nem tudom meddig lesz még itt,és mivel a város lassan ébredezni kezd, érdemes lenne Jacobs nyomozót is értesíteni. Gondolom nem akarsz te is egy narancssárga egyenruhát,ha megtalálják őt mielőtt ideérsz. Jacobs ismerte a nagyapámat,és már engem is kihallgatott a V utáni nyomozás során,amikor kihívták egy balhéhoz a Cadogan bárba. Jacobs óvatos volt,odafigyelt a részletekre és tényleg az igazság oldalán állt. Már nem sok ember maradt ezen az oldalon,úgyhogy szövetségesnek tekintettem. - Elmondom a lehetőségeket Chuck-nak,és eldönti melyik irányba akar menni. Tudom,hogy a jó oldalon akar maradni,de itt a lehetőség,hogy teszteljük az újdonsült szabadságot amit a polgármestertől kaptunk. Hallottam a motoszkálást a háttérben - Most indulunk - tette hozzá 20 percen belül ott leszünk. - Már hajnalodik,úgyhogy vissza kell mennem a Házba. Az újdonsült szabadságról beszélve, sikerült elintézni még egy találkozót Tate-el? - Dolgozom rajta. Van beváltható politikai tőkém,de a bürokraták is mohók. Idegesek Kowalczyk miatt. Holnap estére kiderül. - Értékelem. Hé,amíg beszélünk,éreztél valaha valami furcsát Tate körül? - Nálam az a szokás,hogy nem szagolgatunk politikusokat,vagy elítélteket. - Komolyan mondom. Amikor a közelében vagyok citrom és cukor illatot érzek. És nemrég a felhőszakadás után,újra éreztem,hogy valami hasonló mágia folyik az esővel. Mintha ő is a részese lenne valahogy. - Itt is esik egy kicsit,de nem érzek semmit. Én nem alapoznék szagokra. Különben is Tate be van zárva. Mit tehetne? Volt valami abban ahogy mondta,de engedtem hagy menjen - Légy jó. És legyél gyengéd a katonánkkal. - Nem érdemli meg - mondta Catcher,és letette a telefont Az ég széle már sárgulni kezdett,úgyhogy letettem a telefont és ott hagytam McKetrick-et a buszmegállóban,aki úgy nézett ki mint egy bulizó,akinek túl sok mókában volt része. Szerencsés fickó

TIZENHARMADIK FEJEZET AZ ÉBREDÉS LEGJOBB RÉSZE........EGY CSÉSZE A KEDVEC ITALODBÓL

Felhívtam Kelley-t,a friss hírekkel McKetrick-ről,miközben elértem a Házat,egy kicsit túl közel a hajnalhoz. A kocsitól a házig futottam,alig felismerve a nap táplálta kimerültséget, ahogy a már elcsendesedett tüntetők mellet haladtam el,ami kétségtelenül a két tucat civilbe öltözött Nemzeti Gárda tagnak volt köszönhető,akik egyenlő távolságra sorakoztak fel a kerítés körül. Azonnal elindultam az emeletre,hogy beessek az ágyamba,de megálltam a második emeleti lépcsőfordulóban,és egy pillantást vetettem a harmadik emeletre fölöttem. Mielőtt jobb belátásra tértem volna,álmosan felmásztam a harmadik emeletre,lábujjhegyen végigmentem a folyosónak azon a szárnyán,ahol a hitvesi lakosztály......és Ethan szobája volt. Egy pillanatig csak álltam a két szárnyú ajtó előtt,homlokomat a hideg fának nyomva,lábaim lassan kicsúsztak alólam. Istenem,de hiányzott. Jonah csókja csodálatos volt,és feledést hozott egy pillanatra,de utána sokkal rosszabb lett,mintha bemocskoltam volna Ethan emlékét. Hirtelen,figyelmeztetés nélkül,az ajtó kinyílt. Felálltam,dobogó szívvel. Azóta nem voltam a szobájába,mióta meghalt. Néhány személyes tárgya dobozokban volt,de a szobáit lezárták. Frank másik szárnyat választott,Malik és a felesége pedig a saját lakosztályában maradt. Eddig teljesen elkerültem Ethan lakosztályát,arra gondoltam jobb ha hidegnek tűnök,mintha egy szobát kísértő fantom válik belőlem,aki az emlékeket hajszolja. De ma este,a villámok,tündérkirálynők,csókok és pisztolyok után szükségem volt egy más fajta feledésre. Kitártam az ajtót és besétáltam. Egy pillanatig,csak álltam az ajtóban,csukott szemmel és beittam az ismerős illatot. Éles,tiszta kölniként éreztem az illatokat,a tisztító szerek és a por mellett,ott időzött,halkan és frissen, mint egy szellem suttogása. Kinyitottam a szemem,becsuktam magam mögött az ajtót,és szemügyre vettem a szobát. Szépen volt berendezve,drága európai bútorok és lakberendezési cikkek,mint egy előkelő hotel, mint egy vámpír Mester szobája. Átmentem a nappalin a másik két szárnyú ajtóhoz,ami Ethan hálószobájába vezetett. A nap már a horizont fölött járt,besétáltam és

elöntöttek az emlékek,ahogy megérintett az illat,amit hátra hagyott. Mielőtt elmerültem volna az emlékekben,a padlóra dobtam a cipőmet és a kabátomat,és bemásztam az ágyba. Könny ömlött a szemembe az ágynemű ismerős érzésétől, és az illatától ami átitatta őket. Eszembe jutott az a néhány alkalom,amikor szeretkeztünk,a kínzó vágyak beteljesülése,és a mókás,ugrató mosoly amit rám villantott mikor elégedett volt valamivel amit csináltam. A zölden fénylő szeme,a tökéletes szája,a finoman faragott szobor szerű teste. Beburkolóztam az illatába,mosolyogtam,és megízleltem az emlékeket. Ott aludtam az ágyában,az ő sötét szobájában. Egy kaszinóban voltunk,körülvéve elektronikus zajokkal és villogó fényekkel,egy mosolygós pincérnő lavírozott a tömegben,egy rövid italokkal megrakott tálcával a kezében. Egy játékautomata előtt ültem,amiben különböző képek pörögtek,folyamatosan lassulva,míg végül megállapodtak három véletlenszerűen kimerevített képnél. Egy karó. Egy esőcsepp. Egy lángnyelv. Ethan állt mellettem,egy aranyérmével a mutató-és a hüvelykujja között. Lassan pörgette a tengelye körül,fény csillant rajta minden forgatásnál,mint egy aranyozott szélű villogófény. - Az éremnek két oldala van - mondta - Fej és írás. Jobb és bal. Jó és rossz. - rám emelte a tekintetét - Mindannyiunknak van választása,nem igaz? - Választás? - Bátorság és gyávaság között - felelte - Ambíció és megelégedés között. - Igazad van - Te mit választasz,Merit? Tudtam,hogy valami fontosra gondol,de nem tudtam mire - Mi között kéne választanom? A hüvelykujjával megpöccintette az érmét,ami felugrott a levegőbe. A mennyezet,úgy tűnt emelkedik,ahogy az érme repült felé,mintha a gravitációt kikapcsoló különös varázslat lengené körbe. Lehet,hogy az érme örökké fog emelkedni,anélkül,hogy elérné a mennyezetet. Újra és újra megpördült,fény csillant rajta minden fordulatnál,kirajzolva a folyton váltakozó oldalakat,fej és írás,fej és írás. - Tovatűnik - mondta Ethan

Néztem a távolodó érmét,ahogy emelkedett a végtelenbe - Nem tűnik el - mondtam - Még mindig ott van. Még mindig forog. - Nem az érme. Én. A lágy félelem a hangjában,arra késztetett,hogy rá nézzek. Csak bámulta a kezét,amit maga előtt tartott tenyérrel felfelé. Miután feldobta az érmét a levegőbe,Ethan halványulni kezdett, az ujjainak a vége hamuvá változott és az alattunk lévő,pszichotikus mintázatú szőnyegre hullott. - Mi történik veled? - Nem tudtam semmit tenni,csak bámultam ahogy az ujjai vége hamuvá porlik. Ahelyett,hogy sikoltozva próbáltam volna neki segíteni,csak figyeltem ahogy a szerelmem lassan a semmibe olvad. - Meghoztam a döntésem. Téged választottalak. - Kétségbeesetten,a gyomromban növekvő félelemmel,megráztam a fejem - Hogy tudom ezt megállítani? - Nem hiszem,hogy megtudod. Ez így természetes,nem? Végül mind hamuvá válunk. Porrá. A figyelme hirtelen elkalandozott. Tekintete egyre messzebbre csúszott,a szoba másik végébe. - Ethan? Visszakapta rám a szemét - Ez túl veszélyes. Ne engedd nekik,hogy ezt csinálják,Merit. - De mit? - Ki fogják használni az előnyt. Szerintem most is azt próbálják. lenézett a kezére,aminek a fele már hamuba fordult - Azt hiszem,az az a pont,ahol én távozok - Ethan? Nem értem - Hamuvá válok - mondta. Rám nézett megint,és éreztem ahogy a saját pánikomon felülemelkedik,a félelem,az őszinte Isten félelem a szemeiben. - Ethan Figyelmeztetés nélkül,a szétesés felgyorsult és elkezdett távolodni,utolsó lépésként a nevemet sikoltozva - Merit! Hírtelen ültem fel,hideg verítékben úszva,Ethan takaróiba gabalyodva,rettegéstől lesüllyedt gyomorral. Beletelt néhány percbe,míg alkalmazkodni tudtam,míg teljesen felébredtem és

memorizáltam,hogy ez csak álom volt. Ez a borzalom nem volt valós...de már megint elment. A rémálmok egyre sűrűbben jöttek,kétség kívül a stressz eredményeként. Még nem sikerült megoldani a problémát,és volt még két lehetséges elemi veszély,talán a legnagyobb veszély vár ránk odakint. Föld és Tűz. Isten ments,kitalálok valamit,mielőtt a város leég. Amikor a szívem újra lelassult,kibogoztam magam a takaróból és az ablakhoz sétáltam. Az automata redőnyök,már felemelkedtek,felfedve a ragyogó sötét eget,amin keresztül pár csillag pislákolt. Becsuktam a szemem a megkönnyebbüléstől. Az ég visszatért a normális kerékvágásba,és ez azt jelentette,hogy valószínűleg a tó és a folyó is. Ha Claudia-nak és Catcher-nek igaza volt,hogy a mágia elemi és egyfajta mintát követ,akkor a haladék csak átmeneti. Már láttuk a levegőt és a vizet. A föld és a tűz sem lehet messze. De még egy ideiglenes haladék is levenné a teher egy részét rólunk. Visszatértem a szobámba. Tate volt a napirendemen és egy Cather-től jött üzenet, megerősítette a találkozót. Lezuhanyoztam és talpig bőrbe öltöztem. Ma este nem próbálom meg lenyűgözni Tate üzleti érzékét,a mai találkozó a természetfeletti problémákról fog szólni. A kis aggodalomfát természetesen zsebre raktam. Jonah még nem hívott,ez zavart egy kicsit. Reméltem,hogy nem fog kerülni amiért visszautasítottam. Együtt jó csapat vagyunk. Azt próbáltam megtanulni,hogyan álljak a saját lábamra Őrzőként,ehelyett szereztem egy társat. És ha már a szenvedő barátokra gondoltam,úgy döntöttem felhívom Mallory-t. Beletelt öt csöngetésbe mire válaszolt - Épp a közepén vagyok valaminek. - Akkor legközelebb ne vedd fel - viccelődtem,de azért még fájt a megjegyzés - Sajnálom - mondta,és úgy hangzott mintha komolyan is gondolta volna - Én csak....minden vizsga egyre rosszabb,tudod? Ilyenkor őrült vagyok,fáradt és az idegeim pattanásig feszültek. Nem is érdekel ha elbukom,csak legyek már túl rajta. Hallottam a kimerültséget a hangjában. Az sem lepne meg ha megtanult volna energia italokon élni.

- Azt hallom - mondtam - Rohannom kell elintézni egy feladatot,de utána tarthatnánk egy kis pihenőt? - Néhány perc múlva kezdődik a következő vizsgám. - Az szívás. - Nekem mondod? És add hozzá azt is,hogy Catcher egy hatalmas seggfej mostanában. Nem hiszem,hogy megérti milyen stresszes az amin most keresztülmegyek. Ingerlékeny volt a hangja,és azon tűnődtem,hogy tudja-e bármelyikünk is milyen stresszes az amin keresztülmegy. Simont kivéve,aki úgy tűnt irányítja azt. - Hé,tudom,hogy sietsz,de nem tudsz mondani valamit arról ami a városban folyik,a tó és az ég? Azt értem,hogy a mágia a négy elemhez kapcsolódik:víz,levegő,föld,tűz,de van valami amit mostanában tanultál? A válasza gyors volt és dühös - Jézus,Merit. Hányszor vezeted még vissza a város problémáit a mágusokra? A drogoknál is ezt tetted. - Ellenőrzök egy csomó dolgot - mondtam,emlékeztetve magam,hogy nagy rajta a nyomás - Ez a munkám,hogy megvizsgáljam a lehetőségeket,amiből kitalálhatjuk az igazságot. - Ó,tehát mi is egy lehetőség vagyunk? Fogalmam sem volt,hogy miért vitatkozunk. Én biztos nem vádoltam semmivel. Vajon azért akadt ki rám,mert ő is ugyanezt gondolta,vagy a hangsúly a stresszen van? - Én nem vagyok olyan,nem megyek ki mindenféle csínyeket elkövetni, - mondta,mielőtt válaszolhattam volna - és nem kutatok véletlen mágiák után. Én vizsgára készülök, Merit. A város traumája mióta véletlen mágia? A megjegyzés bosszantó volt,de megpróbáltam nyugodt maradni - Tudom,nem vádoltalak semmivel. De van itt valami mágikus történés amit nem értek. Azt gondoltam,te talán tudsz valamit. - Tudod,hogy mit tudok,Merit? Tudok a pecsétekről,a mágikus algoritmusokról és az aura értelmezésről. Ez az,amit tudok. - Tudod mit? - mondtam,kényszerítve magam,hogy továbbra is nyugodt maradjak - Megyek, így te is vissza tudsz térni a tanuláshoz. Rendben? - Lehet,hogy ez jó ötlet. És talán érdemes lenne távol tartanom magam a telefonhívásoktól,és a vádaktól,amíg a vizsgák tartanak.

A telefon elnémult,én meg ott maradtam idegesen,vad tekintettel és nem találtam szavakat. Lindsey ebben a pillanatban dugta be a fejét az ajtón - Reggeli? Még mindig a telefont tartottam - Mallory csak úgy rám csapta! Lindsey összeráncolt homlokkal belépett,és becsukta maga mögött az ajtót - Mit tettél? - Semmit. Csak megkérdeztem tud-e valamit a tóról és az égről,ez minden. Lindsey füttyentett - Ezt el kéne simítanod. - Ez egy jogos kérdés. - mondtam - És ő az egyike annak a három embernek a városban,aki választ adhat. - Igaz. Csak nem szeretnék még egy bajba került kapcsolatot. Ez a megjegyzés azt sugallta,hogy olyan részletek fognak következni,amiket nem akarok hallani,de úgy hangzott mint egy segélykiáltás. - Mit tettél? Nem vesztegette az időt - Hosszú történet,röviden:a kapcsolatok kemények,nem harcoltam tisztességesen,és én vagyok a legrendetlenebb ember akit ismer. Elfintorodtam,és egyetértettem vele az első és az utolsó dologban. A szobája a kacatok orgiája volt,és nem az elrendezett,egyforma fonott kosarakba pakolt,polcokon felsorakoztatott módon. - Nem harcolsz tisztességesen? Vállat vont - Lehet,hogy utalásokat teszek arra,hogy szakítunk,miközben harcolunk. - Hupsz. - Igen. Én csak...soha nem volt még ennyire valódi,tudod? Egy kapcsolat nem ennyire komoly. Néha úgy érzem,hogy a rengeteg elfojtott félelem,egyszer ki fog törni. És meggyőzöm magamat,hogy ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani. - Ő szeret téged. - Tudom. De lehet,hogy egy nap ez megszűnik,és akkor hol leszek én? Belegabalyodva egy férfiba,akiből nem tudom kibogozni magam. Visszaesett az ágyra - Fáradt vagyok,túlhajszolt és alultáplált,van egy barátom,aki a"barátom", saját problémákkal,Merit,és az egyetlen dolog amit akarok,teletömni magam fagylalttal. És lássuk be,ez csak egy problémát oldana meg,a "hé,túl laza a nadrágom"problémát. És ilyen problémám most nincs.

Felállt és dobolni kezdett a hasán,ami igazából nem is volt neki,a bőrét leszámítva. - Tényleg? - kérdeztem,a hangom olyan száraz volt mint a sivatag. - Ez csak,én soha nem voltam ilyen lány. Én Lindsey voltam,a Cadogan Ház őre. Az isten szerelmére a Chicago Voice Weekly címlapján is szerepeltem. Tudtam,hogy jól nézek ki. Erre, most aggódom amiatt,hogy a hajam hogy néz ki? És,hogy ezek a farmerek fan-kibaszott-tisztikusan állnak-e rajtam? - Ezek tényleg úgy állnak. - Muszáj nekik. 200 dollárba kerülnek. - A farmerek? - Ezek fenék emelősek - bizonyítás képen megfordult,és bemutatott egy első osztályú pózt. - Ezek csak farmerek. Ugyanolyan emeléssel készülnek,mint a többi farmer. - Bezzeg ha Puma lenne,nem zavarna az ára. Nála volt a pont - Folytasd - mondtam nagylelkűen. - A lényeg,hogy nem szoktam aggódni ilyen dolgok miatt. Törődtem velük,de nem aggódtam. Nem aggódtam azon sem,hogy egy fiú mit gondol rólam,mert nem érdekelt,hogy mit gondol rólam. És most......megrázta a fejét,mintha undorodna magától. - Most valaki másról beszélsz? Az összeszűkült szeme volt az utolsó amit láttam,mielőtt egy párnát csapott az arcomba. - Áu - mondtam ösztönösen,mivel a kezem már az arcom előtt volt Még ha meg is érdemeltem,akkor is, áu - Veszed a lényeget? - Veszem a lényeget. De talán ez nem olyan rossz dolog. Úgy értem ez nem olyan,mintha egy über-neurotikus valakivé válnál,vagy ilyesmi. Szereted Luc-ot,és ő is szeret téged. Megerősítést akarsz? - Azt hiszem. - Akkor koncentrálj a Luc részre a Lindsey rész helyett. Úgy értem,ő valószínűleg ugyanilyen dolgok miatt aggódik,például,hogy a csizmája elég fényes-e,vagy bármi más cowboy-vámpír típusú dolog miatt. - Pasik. Amint már említettem,túl gyakran aggódunk a pasik miatt. Megdörzsöltem a szemem - Tudod,én kiköltöztem Mallory házából,csak hogy elkerüljem az ilyen beszélgetéseket.

- Nem,te kiköltöztél Mallory házából,hogy ne kelljen Catcher-t alsónadrágban látnod. Ami őszintén szólva,egy őrültség volt. Az a pasi pokolian ízletes. - Láttam őt meztelenül,mármint alsónadrágban. És szép vagy sem,néha csak azt szerettem volna, hogy egyedül ülhessek a maradék kínai kajámmal,és ne kelljen a meztelen seggét nézni ahogy végigmegy a konyhán. Lindsey kuncogott,és megint leült - Szóval ez egészségügyi kérdés. - Valóban az. Egy pillanatig csendben maradtunk. - Vajon megérte? - kérdezte végül - Ezt hogy érted? Eszembe jutott az az éjszaka amikor Ethan-el voltam,végül elfogadott olyannak amilyen vagyok,és én is ugyanezt tettem érte. Nem volt hát mitől félnem. Az elfogadás kockázatos,de bíztam benne,hogy ő megéri. Mi megértük volna. Időbe telt,mire Ethan készen állt a kapcsolatra. Talán ha korábban készen állt volna,több időt tölthettünk volna együtt,de nem volt értelme ezen rágódni. Elment,kivéve az álmaimban,de azok túl fájdalmassá váltak ahhoz,hogy át akarjam élni. - Azt hiszem - mondtam végül - elérsz majd egy olyan pontra,amikor már nem aggódsz ezek miatt. Amikor tudod,hogy még mindig fájhat hosszú távon,de úgy döntesz,megéri. - És ha soha nem érek el arra a pontra? - Akkor légy őszinte vele. De ne hagyd,hogy a félelem befolyásolja a döntésed. Győződj meg arról,hogy ki ő,és kik vagytok ti ha együtt vagytok,és ez alapján dönts. Az alapján,hogy kivé tesz téged. Bólintott,és egy könnycsepp gördült le az arcán. Az volt az érzésem,hogy a döntése gyorsabb és könnyebb lesz,mint képzelte. - Minden rendben lesz - nyugtattam meg,és átöleltem. - Szeret téged,és te is szereted őt,és ha szerencsénk van,egy nap majd visszaállnak a dolgok a rendes kerékvágásba. Keresztbe tette a lábát - És az milyen is lenne? - Te mond meg. Gondolom olyan,mint mielőtt Celina elárulta volna a Házakat. - Ah,igen. Azok a boldog szép napok......istenem,az elég unalmas volt,most,hogy így belegondolok.

- Ez se jó,meg az se jó - Na igen,a szomszéd fűje mindig zöldebb - értett egyet - Most,hogy már kibeszéltük a kapcsolatomat,készen állsz,hogy Jonah-ról beszéljünk? Ezt a beszélgetést csírájában akartam elfojtani - Nincs miről beszélni. - Nézd - mondta lágyabb hangon - Nem azt mondom,hogy most van itt az ideje,hogy megtaláld a társad az örökkévalóságra. De talán itt az ideje,hogy elgondolkodj valakin. Egy baráton. Egy szeretőn. Egy hasznos baráton. - játékosan a vállamba bokszolt - Jonah kedvel..... mármint,jézus,Merit. Ő őrülten jól néz ki,okos és értékel téged. - Ő nem Ethan. - Ez nem fair. Számodra nem létezett más csak Ethan. De ő elment. Nem azt mondom,hogy felejtsd el. Csak azt mondom,az örökkévalóság hosszú,főleg egyedül. Talán átgondolhatnád annak a lehetőségét,hogy vannak olyan emberek,aki az életed részévé válhatnának,ha engeded. Egy pillanatig csendben ültünk. - Megcsókolt. Lindsey felvisított,olyan hangon,amit egy delfin is megirigyelt volna Tudtam,hogy ezt akarja. Milyen volt? - A csók? Szuper. A bűntudat utána? Az már kevésbé volt élvezetes. - Eh - mondta - Mit tettél? - Kedvesen kihátráltam? - Azt hittem,ha kérdéssel felelek a kérdésre,talán kevésbé hangzik rosszul. Talán nem meglepő,hogy tévedtem. - Modortalanság,Őrző. Modortalanság. Beszélő viszonyban vagytok még? - Valószínűleg nem,de majd megváltozik. Muszáj,hiszen ő az egyetlen elérhető partner,jelen pillanatban. - Ez igaz. Kemény idők járnak,hiány van őrökből,az emberek meg úgy viselkednek mint a siránkozó kisbabák. Olyan hosszú ideje vagyunk itt,mint ők. Akarsz fogadni,hogy a gyilkossági ráta sokkal magasabb az emberek között,mint a vámpírok között? Nem mi vagyunk azok akik problémát okoznak a városnak. Felállt,és kinyújtotta maga előtt a kezét,miközben kifújta a levegőt Nyugodt vagyok. Én nyugodt vagyok. És nagyon éhes. Készen állsz a reggelire? Megráztam a fejem - Nincs rá időm. Tate-t készülök meglátogatni.

- Megint? Biztos,hogy felkészültél rá? - Azt hiszem. Talán rendelkezik valami információval,arról,hogy mi folyik itt. - Elmondtam neki a cukor és citrom elméletemet. Catcher-el ellentétben,ő úgy gondolta,van értelme az ötletemnek. De nem adta fel. - Tate vagy sem,még a vámpíroknak is kell enniük. - megérintette a homlokát - Empatikus, emlékszel? Érzem,hogy éhes vagy. És ha ki akarod deríteni mi folyik a városban,jobb ha készen állsz rá. Nem lehet halogatni az evést,csak azért mert fáradt vagy. Ez ki fog készíteni. Nem értettem vele egyet,de ezt a kérdést inkább később szerettem volna megbeszélni. Másrészt viszont hajlamos voltam túlhajszolni magam,amíg a szó szoros értelmében meg nem betegedtem,és ágynak nem estem egy vírus miatt. Egy hét nem alvás,egészségtelen műkaják, és a stressz általában ide vezetett. Nem voltam biztos benne,hogy a vámpírok megfázhatnak-e,de valószínűleg,elég nagy felelőtlenség lenne tőlem,most letesztelni. Lesétáltunk a földszintre,és bementünk a büfébe. Sajnos Juliet-nek és Margot-nak igaza volt, Frank új táplálkozási szabályait illetően: szabad tartásból származó tojás,és pulykamell sonka, biogyümölcs saláta,és zabkása,ami úgy nézett ki,mintha egy árvaház számára készült volna. - Ugh - jegyeztem meg,de elvettem egy tojást,egy kis gyümölcsöt és megragadtam egy doboz vért. Étellel a kezünkben,leültünk egy asztalhoz. Margot és Katherine,egy másik noviciátus (próbaidős),aki fanyar humorérzékkel és mesés énekhanggal rendelkezett,hamar csatlakozott hozzánk. - Szóval,ez egy igazán furcsa hét volt. Milyen a helyzet odakint? kérdezte Margot,miközben elvett egy gyümölcsöt a tálról. - Nem túl jó,épp ezen dolgozok,bár nem vagyok biztos a haladásban. De próbálkozok. - Ez minden amit tehetünk - mondta Margot,egy villára tűzött sárgadinnyével a kezében - Különben is,a dolgok most visszatértek a normális kerékvágásba. Lehet,hogy így is marad. Én nem fogadtam volna rá,de azért bólintottam. Margot vetett rám egy ravasz pillantást - Hallom Jonah-val,a Grey Ház őreinek a kapitányával dolgozol. Bármi több,van e mögött? Éreztem ahogy elvörösödök - Nem igazán - feleltem,remélve,hogy Lindsey nem tálal ki a csókról. Büszke voltam rá,csak rágcsálta a

sonkáját,nyilván mérlegelve a helyzetet,és hallgatott. - Mi csak együtt dolgozunk. - És mi a mai napirend? - kérdezte Katherine - Találkozom a polgármesterrel. Nos,a volt polgármesterrel. - Azt hittem,az ég és a tó változásain dolgozol. - csodálkozott Margot - Igen,és az eddigi információk ő rá mutatnak. - Beszéltél mostanában Cabot-al? - kérdezte Lindsey Megráztam a fejem,a gyomrom részvét teli morgásba kezdett,Frank említésére - Nem,mióta elküldött minket,hogy beszéljünk a tündérekkel. - Valószínűleg rájött,hogy egy tündér-küldetés a legkönnyebb módja,hogy megszabaduljon tőled - morogta Katherine - Nem lepne meg - értettem egyet - Most mit csinált? - Most a képességeinket térképezi fel. Stratégiai,fizikai,és pszichológiai. Azt mondja, felülvizsgálja az aktáinkat,így biztosítva,hogy mindenki a megfelelő pozícióba kerüljön. - Felülvizsgálja? - motyogtam - Ez valószínűleg az én hibám. Amikor találkoztunk,azt mondtam neki,hogy elég erősek a képességeim ahhoz,hogy Őrző legyek. Gondolom nem tetszett neki az emlékeztető ,hogy mi elég hozzáértőek vagyunk itt a Cadogan Házban. - Neki ez csak munka - értett egyet Margot - Mi viszont szeretnénk néhány órára elmenekülni előle. Egy Evil Dead és Army of Darkness maratonra gondoltunk. Pislogtam - Mármint Bruce Campbell filmek? Az asztal elnémult. - Mutass egy kis tiszteletet, Merit. - mondta Lindsey sértetten - Téged kapott már el Candarian démon? Végignéztem rajtuk,próbáltam kitalálni,hogy csak viccelődnek,vagy beléptem valamiféle Bruce Campbell kultuszba. - Az utóbbi pár órában nem. - feleltem - Nos,az nem lenne túl vicces,igaz? Őrült szemek és kezelhetetlen végtagok. - megborzongott, de nem tűnt komolynak. - Ugye csak viccelsz? - kérdeztem csendesen - Úgy értem,néhány nagyon furcsa dolog folyik Chicagóban,és még nem olvastam el az egész Cannont,tehát lehet,hogy csak lemaradtam a Candarian démon fejezetről? Sikerült,egy jó 15 másodpercig tartania magát,de aztán felhorkant Ó,istenem,majdnem sikerült. Komolyan,imádom az ugratást. Te nem?

Kinyúltam,és párszor belebokszoltam a karjába,míg a többiek az asztalnál,kuncogtak. - Majd megtudod. - Ó. - kiáltott fel - Csak éreztem,hogy Cabot említése egy kicsit felingerelt - újra megérintette a homlokát - Van empatikus erőm,és nem félek használni. Abban az esetben ha ki akarod innen golyózni,érdemes lenne egy reggelivel kezdened. Nem kellett kétszer mondania. Megragadtam az italomat, bólintottam,és felugrottam. - Ha összehív egy gyűlést,hogy bejelentse,elhagyja Chicagót,foglalj nekem egy helyet. - Te leszel az első akinek szólunk - ígérte Lindsey,és én a szaván fogom.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET POLGÁRMESTERI KIVÁLTSÁG

Felöltözve,jóllakottan és felcsatolt katanával mentem Malik irodája felé,gondoltam jelentést teszek neki,amikor kiabálást hallottam. Nem tetszett a Mester közelében a kiabálás,így kezemet a katanámon tartva, futottam végig a termen. Luc-ot és Malik-ot találtam az irodában. Az ajtó nyitva volt,ők a szoba közepén álltak, keresztbe font karral. Üres kifejezéssel hallgattak egy tudósítást,egy nagyon drága hifiből. Mindketten felém fordultak,és bólintottak amikor beléptem. - És ezt az embert - mondta a nő a rádióban,aki úgy sejtettem a polgármester lehetett - aki a kollégám,vámpírok szólították le az utcán. Ezután a rendőrség őt faggatta,mintha ő lenne érte a felelős. Mi lesz ezzel a várossal,ha ilyenek történnek az utcákon,mint most? McKetrick. szomorúan hunytam le a szemem. Nem csak azért,mert szabadon engedték vagy mert előnyt kovácsolt belőle,hanem mert nekem is részem volt benne. Én csak abban voltam bűnös,hogy az

utcán sétáltam,és megvédtem magam,de magas helyeken voltak barátai,és az ő verziójából sokkal érdekesebb főcímet lehetett csinálni. Kowalczyk újra beszélni kezdett - Boldog vagyok,hogy bejelenthetem,hogy ha vége a mai estének,végre életbe lép a természetfeletti törvény. Ma éjszakától,a hatóság nyomon tudja követni a természetfeletti népesség tartózkodási helyét,az egész városban. Többé nem tudják meglepni az állampolgárokat az utcán. Malik arcára kiült az undor,miközben kikapcsolta a rádiót. - Ez a nő egy istenverte......- köpte ki Luc - Kinek képzeli magát? És hogy lehet olyan hülye,hogy hisz McKetrick-nek? - kifújta a levegőt,és összekulcsolta a kezét fején - Ez egy fasiszta,ráadásul elnök,és nem fog leállni. - Nem,amíg ilyen szalagcímeket tud kitenni. - értett egyet Malik,és rám nézett - Kelley elmondta mi történt valójában,és hogy megszervezted,hogy Catcher felvegye őt. Van rá esély, hogy legalább egy pár hasznos információt kapjunk? - Megint meglátogatom Tate-t. Elméletileg Catcher is ott lesz,majd megkérdezem. - Úgy gondolod Tate játékban van? - kérdezte Luc - Azt hiszem,legalábbis tudja mi folyik itt. - mondtam,és elmeséltem mit mondott Claudia az ősi mágiáról,és a már említett cukor és citrom illatot,aminek Catcher szerint nem volt jelentősége. De nem úgy tűnt,hogy Malik-ot ez befolyásolja - Te a Ház Őrzője vagy,Merit. Ő bízott benned. Én is bízom benned. Luc is bízik benned. Jók az ösztöneid. Kövesd őket és bárhová is vezetnek,mi támogatunk téged,az eredménytől függetlenül. Talán mást tettek meg a Ház vezetőjének,sajnálatos körülmények miatt,de nem kétséges,hogy Malik a Mester. Elindultam Tate-hez. A Ház előtti járdán,férfiak álltak felfegyverkezve. Úgy tűnt a Nemzeti Gárda tagjai képesek kordában tartania a kiabáló tüntetőket. A kérdés csak az,hogy ha McKetrick meggyőzte az ország harmadik legnagyobb városának polgármesterét,hogy a vámpírok gonoszak,akkor vajon őket is sikerült? A tó felé hajtottam,és a gyárnál találkoztam Catcher-el. Kimerültnek tűnt,és nem tudtam biztosan,hogy a város problémái,vagy egy bizonyos mágusnő felelősek a véres szemekért. - Hallom McKetrick újra szabad.

- Én is hallottam az adást - morogta - Nem volt biztonságos helyünk a kikérdezésére. Jacobs-ot kellett bevonnunk,ő vitte be. Kikérdezte az éjszaka történtekről,és megengedte,hogy mi is ott legyünk. - ez megmagyarázza a kimerültségét,gondoltam - Legalábbis addig,amíg a polgármester nem telefonált,és Jacobs-nak el kellet engednie. Gondolom rohant az irodájába a kiagyalt történettel. - Megtudtál valamit tőle? - Nem sokat,de nem vagyok benne biztos,hogy sok mindent rejteget. McKetrick álláspontja elég egyértelmű a vámpírokat illetően. A népirtás egy durva szó,de ezt használnám rá. - Reméljük,Kowalczyk elég okos és nem dől be neki. Gondolom a létesítmény helyét nem adta ki. - Nem. De levettük az újlenyomatát és egy másikat a fegyverről is,valamint szereztünk egy kis DNS-t. Legalább lesz valami a kezünkben,ha megint gondot okozna. - Azt hiszem,ez is valami - ismertem el,de vajon megérte-e? Ez az epizód csak arra volt jó, hogy McKetrick és Kowalczyk közelebb kerüljenek egymáshoz. Lehúzódott az épület előtt,és észrevettem,hogy egyenruhások őrzik az épületet,nem tündérek. - Ez egy rossz ötlet - mondtam csendben,felmérve a katonákat, akik mind újoncnak néztek ki, kétségkívül kiképezték őket,de nem hinném,hogy lett volna bármi védelmük Tate mágiája ellen. - Miattuk tudunk egyáltalán bejutni - mondta Catcher - Chuck az egyikük nagyapjával szolgált,és ő kérte a szívességet. Ezek a fiúk lojálisak egymáshoz. - Lehet - mondtam - De ezek a gyerekek nem vehetik fel a harcot Tate-el. Képes volt irányítani Celina-t,aki pedig elég makacs,és ellenálló volt. - Nem volt más választásunk - mondta - Chuck-nak így is küzdenie kellett,hogy Tate elkülönítve maradjon. Az igazat megvallva,nem vagyok biztos benne,hogy jobb vagy rosszabb,hogy Tate már nem polgármester. Ő indította el az Ombud irodáját. Ő valóban támogatta Chuck-ot. - Igen,de aztán drogot kezdett gyártani,és irányítani akarta a vámpírokat.

- Na igen - értett egyet Catcher - Nem mondom,hogy ezek jó cselekedetek voltak. Azt hiszem ezek voltak a rendellenességek Tate nagyszabású tervében. Nem értettem egyet,de aztán arra gondoltam,hogy így legalább megmutatkozott Tate valódi énje,amit nem tud többé elrejteni. Tervében - úgy gondoltam ez a kulcsszó. Kiugrottam a kocsiból,lecsatoltam a katanámat és hátranéztem Catcher-re - Te itt maradsz? Ő már elővett egy könyvet,és kinyitotta - Jobb ha itt várok. Átnézem a Rend krónikáját,hogy történt-e már ilyesmi,beleértve Tate érintettségét. - összevont szemöldökkel, szórakozottan megvakarta a tarkóját - Remélem,ha megtalálom az elváltozás fajtáját,talán vissza tudom vezetni,és kitalálni,milyen varázslat állt mögötte. - Ez ésszerűnek hangzik - Majd meglátjuk - morogta,de közben már olvasott Elindultam az ajtó felé. Az egyenruhás kölyök tisztelget,majd kinyitotta az épületbe vezető ajtót. A második egyenruhás az irodába vezető acélajtónál állt. - Asszonyom. Legyen óvatos - mondta,és kinyitotta az ajtót,hogy beengedjen. Amint beléptem,azonnal becsapódott mögöttem. Ugrottam egyet,ami nem igazán illett a bátorság látszatához,amit sugározni akartam ezen a találkozón. - Nem harapok,Balerina. - mondta Tate mosolyogva. Most is az alumínium asztalánál ült,a narancssárga overáljában. Mivel nyilvánvalóan nem fogja a rendes nevemet használni,nem fáradtam azzal,hogy kijavítsam. Úgy döntöttem,felesleges játszadoznom,ezért leültem vele szemben,és a tárgyra tértem. - Te vagy az,aki manipulálja a várost? Félrebillentett fejjel és kifürkészhetetlen arckifejezéssel nézett rám Nem tudom miről beszélsz. A hangja ugyan olyan megfejthetetlen volt. Azt sem tudtam eldönteni,hogy csak szarkasztikus, vagy valóban meglepte a kérdés. Nem volt értelme kézben tartani a lapjaimat,nem akkor amikor a város a tét,így kiterítettem. - A tó elfeketedett. Az ég elvörösödött. Tudom,hogy ezek az elemi mágia miatt megjelenő tünetek,mivel a város kiegyensúlyozatlan. Eddig láttuk a levegőt és a vizet. A föld és a tűz lehet a következő.

- És? Szünetet tartottam,miközben azon gondolkodtam milyen hangon adjam elő az elméletemet. Ethan "gyilkos vagyok akárcsak te" hangja mellett döntöttem. - Ez a legfurcsább a dologban, Tate. Amikor a közeledben vagyok citrom és cukor illatot érzek. Az arckifejezése rezzenéstelen maradt,de a pupillái összeszűkültek. Volt itt valami. - Tegnap,miközben az ég elvörösödött,eleredt az eső. És én ugyanezt az illatot éreztem. - összekulcsoltam a kezem az asztalon,és előrehajoltam - Tudom,hogy te csinálod ezt. És el fogod mondani nekem,hogyan kell megállítani,különben le fogjuk játszani. Itt. Most azonnal. Oké,talán kicsit túlzásba estem,már csak azért is,mert nem volt nálam fegyver,és nem voltam benne biztos,hogy mit is tehet velem. De Tate figyelmen kívül hagyta a bravúromat. - Ha én vagyok a felelős ezekért az eseményekért,pontosan hogyan tudtam végrehajtani őket szerény hajlékomból? - Ehhez a részhez még nem jutottam el. Megvetően horkant fel - Te még nem jutottál semelyik részhez. Ez nem az én természetem, hogy ilyen varázslatot hajtsak végre. - Mi vagy te? - kérdeztem. - Ha ez nem az én mágiám,akkor ez miért számít? - Hogy ne számítana? Tate összevonta a szemöldökét,és fészkelődni kezdett a székében - Az embereknek van egy bosszantó vágyuk,hogy bekategorizálják a társaikat. Ehhez ki kell találniuk egy típust,ki kell találniuk a típus nevét és készíteniük kell egy meghatározást. 'Ők' nem olyanok mint 'Mi' vagyunk. Őszintén szólva ezt a törekvést,fárasztónak találom. Vagyok ami vagyok,mint ahogy te is az vagy ami vagy. A vallomás alapján Tate-az ő mágikus identitásával-kedvesnek tűnt volna. De tudtam mikor kell nyomulni,és mikor kell hallgatni. És még ha nem is fog vallani,úgy tűnt legalább megértette mi történik. Ez megérte az időmet. - Ha nem volt hozzá semmi közöd,akkor mond meg,hogy ki tette. Magyarázd el nekem,hogy mi történik. Lassan,mosolyra görbült a szája - Ez érdekes. Információkat kérsz tőlem. Szívességet, mondhatni.

- Ez nem egy szivesség,ha segítek megmenteni egy várost aminek a védelmére felesküdtél. - Az esküt túlértékelik. Te is tettél esküt,nem igaz? Hogy megvéded a Házad és a tagjait? - Igen,tettem. - morogtam. Konkrétan nem mondta ki,hogy én már megszegtem az eskümet, feltehetőleg az által,hogy nem védtem meg Ethan-t,de ez csak a szavakon lovagolt. - Hmm, - hümmögte semmitmondón - Ha én megadom neked ezt az információt,mit kapnék cserébe? Mi lenne a motivációm? Mi lenne a fizetségem? - A nyilvánosság jó? Szívből nevetett - Nagyon jól szórakoztatsz, Balerina. Tényleg. És bár szeretem Chicagót,sok ilyen város van a világon. A megmentése aligha elég ösztönzés,az ilyes fajta információ átadásához. Nem volt meglepő,hogy fizetséget akar az információért. De nem akarok díjat felajánlani egy kis tárgyalás nélkül. - Nem tartozom neked semmivel - mondtam - Inkább te tartozol nekem. Te vagy a felelős a Mesterem haláláért. - És az ellenséged haláláért. - mutatott rá. Előrehajolt az asztal fölött,tenyerét az asztalra tette és úgy meredt rám,mint ha én lennék a tárgya a pszichológiai kísérletének. Ami valószínűleg így is volt. Zavar,hogy megölted? Hogy egy élet kihunyt a kezed által? Ne harapj rá a csalira,emlékeztettem magam - Zavar,hogy te voltál a halála igazi oka? - Ne keveredjünk egy okozatról szóló,filozófiai vitába. - Akkor egyetértünk abban,hogy tartozol nekem,tehát mond el amit tudsz. - Érdekes taktika,de nem. Nem meglepő,hogy a vitatható etika nem késztette arra,hogy önszántából segítsen. - Mit akarsz? - Mid van? Átgondoltam a kérdést. Őszintén szólva,nem sok. A tőröm és a kardom,kint volt Catcher-nél. Nekem nem sok más értékem volt,a családi gyöngyöket,és az aláírt baseball labdát leszámítva, amit Ethantől kaptam,de ezeket nem szándékoztam feladni. Míg átgondoltam a kérdést, szórakozottan megérintettem a Cadogan medált a nyakamon. Tate szeme elkerekedett a mozdulattól.

- Ez egy érdekes fizetség lenne. Ösztönösen köré fontam az ujjaimat. Vigyázott az arckifejezésére,de őszintének tűnt. Nem voltam biztos a motivációjában,de nem hiszem,hogy a tündérektől eltérően,érdekelte volna az arany. Vajon a medál is bír mágikus tulajdonságokkal? Sose gondoltam rá,hogy megkérdezzem. Ettől függetlenül,értékes volt számomra - Nincs az az isten,hogy ezt megkapd. - Akkor nincs miről beszélnünk. Eszembe jutott az első alkalom,mikor egy természetfelettivel üzleteltem - Mi lenne, ha tartoznék neked egy szívességgel? - ilyen ajánlat révén dolgoztam együtt Morgan Greer-el, a Navarre Ház mostani Mesterével,de nem úgy tűnt,hogy Tate-t lenyűgöztem vele. - Te egy vámpír vagy. Visszaléphetsz az ajánlattól. - Én soha. - mondtam,de mivel nem tudhattam Tate milyen kéréssel állhat elő,némán elismertem, hogy mégiscsak volt rá lehetőség. Tate hátra dőlt - Végeztünk. Meg tudod oldani ezt a problémát egyedül is. Talán az egyik barátod segíthet neked. Van köztük mágus,nem? El kéne tudnia magyarázni neked a dolgokat. Újra megérintettem a medált,és végigfutattam az ujjbegyemet a vésett betűkön. A medál az enyém volt,amióta a Cadogan Ház tagja voltam,kedvezményezett noviciátus vámpírként, előléptetve Őrzőnek. Ethan tette az érmét a nyakamba. A halála óta,ritkán vettem le. De a Chicagót,és a természetfeletti lényeket érintő problémák nagyobbak voltak,mint én,vagy Ethan,vagy egy kis darab arany,úgyhogy megenyhültem. Egyetlen szó nélkül,bár éreztem Tate önelégültségét az asztal túloldaláról,kikapcsoltam a láncom és hagytam,hogy a kezembe hulljon. Tate kinyújtotta a kezét, de én megráztam a fejem. - Első az információ - mondtam - A fizetség azután jön. - Fogalmam se volt róla,hogy ilyen.......makacs vagy. - A legjobbtól tanultam - mondtam,miközben édesen mosolyogtam Haladjunk. Tate átgondolta egy pillanatra,de végül bólintott. - Rendben. Áll az alku. De elképzelheted, nincsenek túl gyakran látogatóim. Úgyhogy most egy hosszú útra viszlek. Különben is,egyértelműen alulképzett vagy a természetfeletti világot illetően.

Nem tudtam ellenállni egy sóhajnak. Tate története egy hosszú előadásban,nem szerepelt túl magas helyen a listámon ma este. (Valójában a "város megmentése" az egyetlen ezen a listán). Másrészt,valószínűleg igaza van,alulképzett vagyok. Míg eltervezte a hosszú beszédet,helyezkedni kezdett a széken,hogy minél kényelmesebben tudja átadni a bölcsességét. - A mágia nem a vámpírok megteremtésének előestéjén született kezdte az előadást - Már évezredek óta létezett,ezen a síkon és másokon. A jó és a gonosz kapcsolatban éltek egymással,úgy is mondhatnánk,hogy szimbiózisban. Partnerek voltak,egymás mellett léteztek békében. Volt egy bizonyos egyensúly a világban,egy mágikus egység,sötét és világos. A jó és a gonosz. Nem léteztek különbségek. Sem erkölcsös vagy erkölcstelen. Csak mágia volt. Aztán egy piros betűs nap,az emberek úgy határoztak,a gonosz nem csak az érem másik oldala,hanem valami helytelen. Rossz. Nem a jó másik fele,hanem az ellentéte. Tate az ujjával rajzolt egy négyzetet az asztalra. - A gonoszt szennyeződének ítélték. Úgy gondolták jobb elválasztani. Mallory azt mondta egyszer,hogy a fekete mágia egy második négy negyedes rács,ami az általános négy nem felett fekszik. - Hogyan választották szét a mágiát? - kíváncsiskodtam - Gondosan - felelte - Volt számos megközelítés. Az istenek két részre osztották,egy erkölcsös és egy erkölcstelen részre. Fogták az oldalakat és az angyalok megítélték,hogy igaz-e vagy bukott. A legfontosabb az,hogy egyesek úgy mondják,a gonoszt egy edénybe helyezték,amit páran felosztottak,és igyekezték az irányítani. - Mi volt az edény? - Ez az úgynevezett Maleficium. - Szóval ez mit jelent,köze van a városhoz? Azt mondták,a négy elem,a föld,a levegő,a tűz és a víz,kiegyensúlyozatlanságának a hatását látjuk. - Mint már említettem,ez egy tipikus emberi ösztön,hogy kategóriákat hozzon létre a világ magyarázatára,és az ismeretlen hibáztatása. De a kategóriák nem magyarázzák meg a dolgokat,az csak az ő leírásuk. Hallottál a négy nem mítoszáról? - A mágia négy osztályáról? Igen,de még soha nem hallottam,hogy mítosznak mondanák.

Tate a szemét forgatta - Ez azért van,mert a mágusok nem őszinték magukkal. A mágia minden osztályozásanemek,elemek,asztrológia,bármi-csak egy újabb módja a világegyetem besorolásának. Mindegyik szekta létrehozott saját divíziókat és szétosztotta a mágikus tulajdonságokat ezekbe az osztályokba. De a megosztottság nem számít. Meglepően kiábrándító,hogy Catcher filozófiája a mágiáról,amit hónapokkal ezelőtt vázolt fel nekem,nem volt elég pontos,vagy legalábbis csak egy volt a félpontos elgondolás közül. - A lényeg,Merit,nem az,hogy egy mágikus rendszerek helyteleneke,hanem,hogy egyszerűen nem fontosak. - Akkor mi a fontos? - A különbség a sötét és a világos között. - az asztalra tette a kezét Tegyük fel,hogy ez a kéz az egész világ mágiája - széttárta az ujjait Nevezhetsz minden ujjat egy nemnek,vagy egy elemnek. A név nem számít. Jellemezheted a kategóriákat,de a kategóriák mind részei egy egységes rendszernek. - Persze - mondtam egy biccentéssel - Most képzeld el,hogy ezt a rendszert két részre szakítják azok,akik úgy döntöttek,a jó és a gonosz elkárhoztatják egymást. - a bal kezét az asztalon hagyta,míg a jobb kezét tenyérrel felfelé,néhány centivel fölé helyezte - Most mindkét kéz,a világ mágiájának a fele. A világ továbbra is működik,mint tudjuk,de csak amíg a két fél egyensúlyban van. - A gondolataim abbahagyták a kaotikus örvénylést,és belehullottak egy rendszerbe. - Ezért hagyta abba a tó a mozgást,és ezért lett vörös az ég,mert a természet törvényei elcsúsztak - Nem azt mondanám,hogy elcsúsztak. Azt mondanám,átszerveződtek. - Tehát a nimfáknak,a sziréneknek,és a tündéreknek valóban semmi közük hozzá? - Legjobb esetben is csak irányított játékosok. Sóhajtottam,átcsoportosítottam,és folytattam - Miért kellene a dolgoknak aszimmetrikussá válni? - Mert a világos és a sötét mágia összekeveredett. Mert a szétválasztást megszegték. Ez sokféle okból bekövetkezhetett,úgy vélem fekete mágiát alkalmaztak. Gyilkosság. Kötés valaki szolgálatára. Prófécia,azok számára,akik egyébként nem rendelkeznek ezzel az ajándékkal. Kommunikáció túlvilági lényekkel.

- Akkor ki csinálja? És hogyan tudom helyrehozni? - Hogyan tudod helyrehozni? - ugatva felnevetett - Nem tudod helyrehozni. Ez nem egy csavar,amit meg tudnál szorítani. Egyszerűen,csak ez van. Egyesek azt mondják,hogy ez a visszatérés az eredeti világhoz. Az első világhoz. Ez már létezett,és léteznie kell ismét. Volt egy önelégült csillogás a szemében,ami azt jelezte,hogy alig várja azt a napot. Úgy látszott,úgy gondolja,a világ készen áll a változásra. - A visszatérés nem vezetne háborúhoz? - kérdeztem Armageddonhoz? Csettintett a nyelvével - Ez egy naiv elgondolás. A jó és a gonosz együtt létezett évmilliókkal azelőtt,hogy az emberek-vagy ami azt illeti a vámpírok-létre jöttek. Ne üsd azt,amit nem értesz. Figyelmen kívül hagytam,a kioktatását - És ez a Maleficium. Hol találom meg? Hátradőlt a székében,és széttárta a karját - Hát,hát,Balerina. Nem adhatom ki minden titkomat, ugye? - Arra használod a Maleficium-ot,hogy végrehajtsa a varázslataidat? Előidézve az új világrendet? Rám mosolygott,félig lehunyt szemekkel - Tennék én ilyet? - Igen,és hazudnál róla. Oldalra döntötte a fejét,nyilvánvaló érdeklődéssel - Miután mindezt átadtam, becstelenséggel vádolsz? - Te egész életedben hazudtál. Hogy szíveden viseled a város jólétét. Hogy segíteni akarsz a vámpíroknak. Hogy ember vagy. - Igen,nos. Az erkölcstelenség könnyebb volt,mielőtt gonosz szándékot tulajdonítottak neki. Forgattam a szemem - Ha nem volt hozzá semmi köze,akkor a tündérek miért gondolják,hogy ősi mágiáról van szó? És miért úszik a város citrom és cukor illatban eső után? - Csak azért mert semmi közöm a varázslathoz,még nem jelenti azt,hogy nem élvezem. A Maleficium ősi mágia. A jó és a gonosz újraegyesítése,nyomot hagy a természeten,a vizen és az égen. Még levegőben lappangó mágiában is. Azért nem hibáztathatsz,mert mintát akarok venni belőle,nem igaz? - Hogyan lehet mintát venni a levegőben lévő mágiából,egy egész városon keresztül?

- Több van a világegyetemben,Horatio,mint mit látni bírsz,vagy hinni,hogy igaz légyen. - Tisztában vagyok vele - mondtam szárazon. - A lényeg,hogy a mágiának nem kell autópálya. - Ha nem nálad van a Maleficium,akkor kinél? - A Rend azt állítja,az ő birtokában van. Ők Őrzik,ha úgy tetszik. Pillangók kezdtek verdesni a gyomromban. Úgy tűnt,vissza kell mennem Catcher-hez,és azzal vádolnom egy mágust,hogy a Maleficium-al machinál. Igen,talán Mallory torzította el a világot a napi 15 perc szabadidejében. Nos,függetlenül attól,hogy tetszett-e a válasz,állta a szavát. Letettem a medált az asztalra,és Tate felé csúsztattam. Anélkül,hogy visszanéztem volna,felálltam és elindultam az ajtó felé. - Köszönöm a fizetséget - mondta Tate - És ne felejts el. Őszintén szólva,nekem az is megfelelne,ha soha többet nem látnám. De kétlem,hogy ilyen szerencsés lennék. TIZENÖTÖDIK FEJEZET "BLACK BIRD"

Catcher a golf kocsinál várt rám. Bemásztam,és elhajtottunk a kapu felé. - Mi történt a medáloddal? - Elcseréltem,néhány mágikus babra - mondtam ingerülten Füttyentett egyet - Akkor,jó bab lehetett. - Majd kiderül. Tate egyetért abban,hogy az ég és a víz problémáját,mágikus egyensúly hiány okozza. Lényegében valaki túlságosan összekeverte a jót és a gonoszt. Szerinte a változás jó ötlet. Megemlítette a Maleficium -ot. Tudsz valamit róla? Van rá esély,hogy megtudjuk kinél van? Catcher összeráncolta a homlokát,és megrázta a fejét - A Rendnél van a Maleficium,Nebraska -ban ,30 láb mélyen egy silóban,egy mezőgazdasági létesítmény alatt. A Rend zárta le és náluk van a kulcs. - Sajnálom - szóltam közbe - Egy silóban?

- Elhagyott rakéta silóban. Nebraska az ország közepén van,tele hidegháborús stratégiai lőszerrel. Tudod,elég messze a partoktól,ahhoz,hogy ott tartsák a fontosabb dolgokat. - Ha te mondod. Biztos vagy benne? - Sok mindent lehet mondani a Rendre,és hidd el rengeteg szó megfordul a fejemben,de soha nem engednék,hogy a Maleficium elhagyja azt a silót. Tate csak szereti nézni,ahogy vergődsz. Az a pasas egy szadista. - Sikerült neki - mondtam - Vergődök. Ha nincs nála a Maleficium,talán valaki máson keresztül dolgozik. Voltak látogatói? - Te vagy az egyetlen általunk engedélyezett látogató. Ennyit az elméletemről - Akkor ez az ami maradt:azt mondja,hogy nem ő tette,és hajlamos vagyok hinni neki. - összeszedtem magam Ha ez nem Tate,és ha a Maleficium -ról van szó,és ha az a Rendnél van......... - hagytam,hogy ő töltse ki az üres részt. - Ez nem én vagyok,vagy Mallory. - Tudom. De akkor csak egy személy marad. Simon az egyetlen olyan személy Chicagóban aki hivatalosan kapcsolódik a Rendhez. Nem ő az egyetlen ember Chicagóban,akinek hozzáférése lehet a Maleficium -hoz? Catcher nem válaszolt. - Mi történt közted és Simon között a múltban? - kérdeztem Catcher sikítva fékezett le a golfkocsival a kapu előtt,kavicsokat szórva szanaszét. A probléma - mondta - nem múltbeli. - Azt hittem már túl vagy a bosszún,ezen a ponton. - Ez nem egy rohadt személyes bosszú! - kiáltotta Catcher,és öklével rácsapott a műanyag műszerfalra - Meg akartam őt védeni ettől. Nem akarom,hogy a Rend baromságaival foglalkozzon,hogy a Rend politikájával foglalkozzon,hogy a Rend szolgája legyen. Ő is kiborult,és most mind a ketten kimerültek vagyunk. És ő ott van vele,ott vele,minden egyes nap. Isten tudja,mit ültet az agyába. - Mallory soha nem lesz hűtlen - mondtam csendesen - Hűtlen a kapcsolatunkhoz? Nem,ő nem - értett egyet - De nagyon sok féle módon lehet valakit más ellen fordítani, Merit. Ha valakinek,akit szerettél,átmosták az agyát,te mit tennél? - Agymosás? Ez egy kicsit erős megfogalmazás nem? - Neked ugyanannak a személynek tűnik?

Nem,valóban,mióta találkozott Simonnal,ami megerősítette az elméletemet,hogy Simon is részt vett a dologban. - Így vagy úgy,Simon a mozgatója a dolgoknak. Meg kéne beszélni egy találkozót vele. - Simon nem fog találkozni a Ház tagjával. A Rend nem engedi meg. Van egy hivatalos eljárás,amit követni kell csak azért,hogy a végén elutasítsák a kérelmet. - Már korábban is beszéltem vele. - Véletlenül. Ha arra gondolsz,hogy kikérdezed a tetteiről,és válaszolni kell egy vámpírnak,az más. Türelmem a mágusokkal,ami Catcher -t is tartalmazta,egyre fogyott. Kiszálltam a kosiból,és visszanéztem rá - Ha nem lehet rávenni,hogy találkozzon velem,akkor kérdezd ki te. Catcher álla megfeszült. Megérintette a kormányt az ujjaival,látszólag arra várva,hogy elmenjek. Legalább ezt a szivességet megtehetem neki. Egy újabb kis szünet a műveletben,mert az biztos,hogy nem fogom kihallgatni Simont, Catcher (mint biztonsági mentés) nélkül. Felhívtam Kelley -t a legújabb információkkal. Beszéltem neki a Maleficium - ról,és az új elméletről,hogy a jó és a gonosz újraegyesítése,az ami a problémát okozhatja. Lindsey -t is felhívtam,aki megerősítette,hogy a Bruce Campbell maraton folyamatban van. Nem igazán volt időm filmet nézni,de stresszes és fáradt voltam,és igazi ételre volt szükségem. Ha a film közben étkezés is van,hát legyen. A vacsorát szem előtt tartva, megálltam egy taco árusnál,mielőtt visszahajtottam volna a Hyde Parkba. A taco-t egy kevésbé feltűnő táskába rejtettem,így talán Frank nem kap rajta,hogy gyorskaját csempészek a Házba. Haza hajtottam,és leparkoltam,majd elindultam a Ház felé,a tüntetők ritmikus kántálása közepedte. A Ház csendes volt,amikor beléptem,csak néhány vámpír ténfergett az előcsarnokban,akik az elülső szobákban laktak. Volt valami ünnepélyesség a Házban Malik uralma alatt,nem voltam biztos benne,hogy azért mert a Ház tükrözi,az ő általában ünnepélyes személyiségét,vagy mert a vámpírok még mindig gyászoltak, vagy azért,mert még mindig tartott a GT megszállása. Talán a három együtt.

Medál nélkül,csempészáruval megpakolva siettem fel Lindsey harmadik emeleti szobájába. Nem vesződtem a kopogtatással,de óvatosan nyitottam ki az ajtót,mivel általában vámpírok voltak a szoba minden zugában,és ha nem vigyázok,akkor óhatatlanul fejbe vágok valakit. A szoba szokás szerint sötét volt,de zajos a tévétől és a beszélgető vámpíroktól. Lindsey, Margot és Katherine az ágy különböző pontjain hevertek,és egy sor vámpír,akiket csak futólag ismertem,szétszórva a padlón,talán úgy 15 -en? Ez kétség kívül a gyülekezési tilalom megsértése,ami maximum 10-es csoportokat engedélyez. Éljen a forradalom! Végigsétáltam a vámpírok között,papírba csomagolt taco-t osztogatva,mint egy konyhai mikulás,végül megálltam egy üres helyen a szoba túlsó sarkában. A mellettem lévő lány mosolygott,és átnyújtott egy párnát,amit elvettem és elsuttogtam egy köszönömöt. Egy horrorfilmmel később,levontam két következtetést: Egy: Szeretem a barátaimat. Kettő: Én még mindig nem értem. Épp a tacos papírokat szedtük össze a szobában,amikor a csipogóm és Lindsey -é egyszerre szólalt meg. Elővettem,és ellenőriztem a kijelzőt - EDZŐTEREM - ez volt olvasható,és - GYAKORLÓ RUHA - követte. Felnéztem Lindsey -re - Mi ez az egész? - Biztos vagyok benne,hogy Frankfurter (virsli),akar megtanítani minket,valami fontos dologra. - Sajnos, Frankfurter nem kéri ki a véleményünket - mondtam - És teljes mértékben támogatom a "Frankfurter"-t. - Tudtam - mondta,miközben megcélozta a fürdőszobát,valószínűleg,hogy átöltözzön a szükséges jóga nadrágba. - Sokat tanulhatna,két menő,nagyvárosi vámpírtól - Saját vígjátékra készülsz? - Azt hiszem,igen. Igen. Kell még néhány szellemes párbeszéd,és jöhet a különleges Emmy díjátadó. Tudod ha ez a vámpír őr dolog nem jönne össze. Elindultam az ajtó felé,hogy átöltözzek - Frank még itt van - mutattam rá - Úgyhogy jó esély van arra,hogy az őr dolog nem fog működni egyikünk számára sem. Sokat mondott,hogy nem vitatta az álláspontomat.

Átöltöztem,fekete sport melltartóba és jóganadrágba,és csatlakoztam Lindsey -hez,Juliet -hez, és Kelley -hez az edzőteremben. Mezítláb álltunk a szőnyeg szélén,és vártuk mit tartogat nekünk Frank. Ott állt a terem közepén,a szőnyeg közepén, öltönyben és cipőben. Lindsey halkan csettintett a nyelvével - Luc nem lesz elragadtatva,hogy Frankfurter cipőben áll az ő tatami szőnyegén. - Nem,biztosan nem - suttogtam egyetértőn Malik és Luc együtt állt a szoba túloldalán,ingerültségüktől mágia szivárgott körülöttük. A vaskos faoszlopokkal alátámasztott erkélyen a Ház vámpírjai kezdtek összegyűlni,kíváncsi arckifejezésekkel. Egyértelmű volt,hogy nem bíztak jobban Frank -ben mint mi. Amikor az erkély megtelt,Frank hangosan megköszörülte a torkát,és addig bámulta őket,amíg mindenki le nem ült. Aztán leeresztette a tekintetét négyünkre. - Úgy ítéltem meg,hogy a Ház érdekeit az szolgálná a leginkább,ha féléves fizikai felmérést tartanánk ma este. Döbbent csend ereszkedett a szobára,legalábbis addig,amíg el nem indult a suttogás. A próbaidősök csendes megjegyzései a sajátjaimat visszhangozták: Ezekben az időkben,üzemen kívül helyezni az őröket egy teszt kedvéért? És ha hibáznak,kire akarja lecserélni őket? Ez egy kísérlet volt arra,hogy inkompetensnek állítson be minket,vagy még rosszabb. Luc szólalt meg először - Azt akarja,hogy teszteket hajtsanak végre? Ez nevetséges. Kint kellene védeniük a Házat,és nem bürokratikus ostobaságokkal foglalkozniuk. - Szerencsére - mondta Frank - Én nem kértem,és nem is érdekel a véleménye. Csak a Ház működése a fontos,ami jelenleg-csakaggodalomra ad okot. Az emberi lét komplikációi nem. - Ahogy a Tanácsnál jól tudják - köpte vissza Luc - a város szétesőben van,és nem gondolja úgy,hogy emiatt aggódnunk kéne? Nem gondolja úgy,hogy kint kéne lennünk az utcákon és ezzel foglalkoznunk? - Luc - mondta Malik,egyik kezét a karjára téve - Ne most. Szavai azt sugallták,hogy Luc mutasson tiszteletet Frank iránt,de egyértelműen fel volt kavarva. Egyértelmű volt a barázdából a homlokán,a testtartásából áradó feszültségből,és a mágia rezgéséből körülötte.

A konfliktus Malik szemében egyértelmű volt,kiálljon az őrök és a másodparancsnok mellett, vagy engedelmeskedjen a Tanács küldöttének a Ház és a vámpírjai védelme érdekében. Néha el kellett veszíteni egy csatát,hogy megnyerhesd a háborút. - Mr Cabot - mondta Malik a feszült csendbe - Folytassa Frank nagyképűen bólintott,de a többi vámpír megértette Malik szavait,és megnyugodott. - Ahogy mondtam,meg kell vizsgálni és értékelni a fizikai állóképesség különböző formáit, és a kitartást. Aki megtagadja a részvételt,az el lesz távolítva a pozíciójából. Aki megbukik az el lesz távolítva a pozíciójából. A szobában halálos csend lett,mindenki megdöbbent. Felnézett,aztán jobbra rám. - Neked az összes besorolásod Nagyon Erős. Lássuk,igazak e. - Frank lenézett az órájára - Akkor kezdjük..... - Ez nem lehet igaz - könyörögte Kelley,de egy lesújtó pillantás elnémította. - Akkor kezdjük - mondta újra Frank - Most Tesztelni egy vámpírok erejét és kitartását trükkös volt,különösen ha a vámpírok az egyik legrégebbi Ház őrei. Nyilvánvalóan erősek,gyorsak és rugalmasak voltunk. Képzettek a harcban,karddal és anélkül,és elég nagy távot bírtunk lefutni. Készek voltunk elvégezni több ezer felülést és guggolást,fekvőtámaszt és húzódzkodást. Mind a négyen képesek lettünk volna gyakorlatozni a végtelenségig. De Frank nem volt érdekelt a végtelenségben. Frank abban volt érdekelt,hogy mire megyünk,a mostani fél adag vérrel,a hivatalos teszteken, amiket valószínűleg 1950-es években hoztak létre. Az erőnlétünket azzal tesztelte,hogy óriási vaslabdákat és súlyokat dobott a Cadogan egész területén keresztül. Egy összetört ablakot leszámítva- nagyon nehezen céloztak-sikerült helytállnunk. A rugalmasságot és a gyorsaságot ugráló kötéllel vizsgálták,ahogy az várható volt,egyre gyorsuló ütemben. Hason kúsztunk az egész udvaron keresztül,gigantikus teherautó abroncsokat vonva be a feladatba,és előre-hátra sprinteltünk,amíg a lábaink holtsúlynak hatottak. Azután a medencéhez rendelt minket,a fagyos novemberi hidegben,és addig úsztuk a hosszokat,amíg a bőrünk tejfehér nem lett és a fogaink vacogni nem kezdtek a hidegtől.

Kimásztunk a medencéből,ázott ruhával és hajjal,a gőz úgy emelkedett a testünkből,mint a gyűlölet a szívünkben Frank iránt. Frank végig követett minket és jegyzetelt,miközben a gyakorlatokat csináltuk,megvető tekintettel,mintha nem minden tekintetben felelnénk meg a kritériumoknak,amiket ő kigondolt. Nem volt meglepő. Nem hittem benne,hogy ez a megfelelő idő arra,hogy tesztelje a Cadogan megmaradt három és fél őrét. A Ház békés volt,de csak azért mert fizettünk Claudia tündéreinek,hogy megvédjenek minket,és ez az egész csak időpocsékolás volt,amit az is bizonyít,hogy ő soha nem fog minket elfogadni. De amíg az edzés fárasztó volt,még mindig csak egy edzés volt. Fájdalmas,persze. Fárasztó,igen. De,mint a szokásos edzés,ez is elérte azt a pontot,ahol a tested felvett egy kellemes ritmust. Vámpírok voltunk,erősek,és et csak számít valamit. Erősek,gyorsak és rugalmasak voltunk,Frank kritikájától függetlenül. És nem mi voltunk az egyetlenek,akik így gondolták. A vizsgálat híre elterjedt a Házban. Lassan,de biztosan,a Cadogan vámpírok szivárogni kezdtek az udvarra. Úgy alkottak körülöttünk egy védelmező kört,miközben dolgoztunk,néha zacskós vért és vizet adogatva, mint a maratoni önkéntesek. Éppen hason kúsztunk a füvön,másodszor,amikor Margot és Katherine bukkant fel a tömeg szélén. - Van valamim a számodra - mondta Margot,miközben körülnézett,hogy lokalizálja Frank -et. Lindsey,akinek még mindig nedves és szálkás volt a haja a medencétől,az arcát pedig verejték és kosz csíkozta,felnézett a földről. - Frank egy hívást fogad Darius -tól - mondta - úgyhogy ha olyat akarsz tenni ami megszegi,a számos szabályai egyikét,most csináld. - Úgy gondoltuk,- mondta Katherine,akit a vámpírok félkörben álltak körül - hogy egy kis éji zene segítene. Katherine kiénekelt egy hangot,hogy bepróbálja a hangmagasságot,ami olyan tökéletes volt, mint egy jól hangolt zongora. Kacsintott és ő,meg a vámpír kórusa elkezdték énekelni a Beatles "Black Bird" című számát. A környék teljesen elcsendesedett,minden vámpír hangja tisztán csengett,világosan és erősen, az éjszakában. Az elmúlt hetek,Frank sértő viselkedésének a hetei rányomták a bélyegét a Házra. Amikor Ethan volt a Mester,a Cadogan Ház több

volt,mint egy rendszer,otthon volt. Reméltem,hogy Malik újra azzá teszi,de Frank célja egyértelmű volt,megtörni a Házat,tégláról téglára, vámpírról vámpírra. De ahogy ott hasaltam a hideg,harmatos füvön,nem tudtam nem úgy érezni,hogy közelebb kerültem ezekhez a vámpírokhoz. Könnyek kezdtek végigcsorogni az arcomon,és nem én voltam az egyetlen,aki meghatódott. Könnycsíkok voltak Lindsey arcán is,Kelley pedig az ajkát harapdálta,hogy visszatartsa őket. Amikor az ének elérkezett a refrénhez,az összes vámpír csatlakozott a kórushoz. A kórus a Ház hangja volt,és a miénk,mind azé amit Ethan létre akart hozni. Egy családé,amivé tenni akart minket. Mágia gyűlt és emelkedett fel,libabőrrel szórva meg a karomat,és én elmondtam egy néma, hálaimát a világegyetembe. Lehet,hogy Frank egy seggfej,de sikerült összehoznia minket,még azután is,hogy Ethan halála után eltávolodtunk. A kórus éppen csak befejezte a dalt,amikor Frank tört át a tömegen. A vámpírok idegesen sugdolóztak,miközben zsebre tette a kezét és nyilvánvaló megvetéssel figyelt bennünket. - Nem hinném,hogy egy koncert tükrözi az eljárás szellemét. Ez egy hivatalos eljárás,és nem utcabál. Malik,aki szintén a tömeg szélén állt,kezeivel a háta mögött,felé fordult - Lehet,hogy nem tükrözi az eljárás szellemét - mondta - de nem is ellentétes a szabályokkal. És ez az,ahogy ön is emlékeztetett minket,ami fontos. A szabályok. Frank Malik -ra bámult........de nem vitatkozott. Lehet,hogy megtanulta megválogatni a csatákat. Sajnos megint tévedtem. Miután teszteltük a gyorsaságot,az erőt és az állóképességet,Frank úgy döntött,hogy teszteljük újra. Az udvar távolabbi sarkába vezetett minket,ahol négy fából készült,telefon pózna volt a fölbe ásva. Négy méter magasak voltak,és az átmérőjük megközelítőleg 10 hüvelyk. Juliet,Kelley,Lindsey,Merit - mondta,minden névnél rámutatva egy oszlopra - Álljatok az oszlop tetejére. Mindannyian rá néztünk,valószínűleg ugyanarra gondolva Sajnálom,azt kéred,hogy az oszlopok tetején álljunk? - Ez nem kérés volt - mondta egy vezető tüskés hangján,amitől az ember kénytelen volt engedni a zsarnokoskodásnak,és követni a parancsait.

Összenéztünk,de jobb választás híján,hacsak nem akarjuk elveszíteni a pozíciónkat, engedelmeskedtünk. Felugrottam az oszlopomra,a karjaimmal egyensúlyoztam nehogy leessek. Remegő térdekkel és bokával,lassan felálltam,majd visszanéztem Frank -re. - Ez teszteli a kitartást,az erőt és az egyensúlyt - mondta - És mit csináljunk pontosan? - kérdezte Juliet - Állj ott fent - felelte Frank - amíg bírod. - A nap hamarosan felkel - mutatott rá Lindsey - Akkor addig fogsz ott állni,amíg bírod - ismételte Frank Malik -ra néztem. Rám bólintott elismerésként,és ígéretként,hogy beavatkozik ha szükséges. A közelgő drámával számolva,behunytam a szemem,és azért sóvárogtam,hogy legyen erőm megelőzni. Így három órával később,a hajnal közeledtével,mi az álláshelyeinken álltunk,a Hyde Park közepén,és vártuk,hogy felkeljen a nap. Úgy álltunk ott közel három órán át,mint a vámpírok akiket gyalognak használnak,egy olyan politikai sakkjátszmába,aminek semmi köze hozzájuk. Ez tisztességtelen,az igaz,de biztosan nem az első alkalom. Az emberek már kihasználták és manipulálták egymást,hogy megfeleljenek bizonyos politikai céloknak. Nem ezt tette szinte minden diktátor és demagóg a történelemben? Három órával ezelőtt négyen voltunk. Most már csak ketten. Kelley már megbotlott és leesett a póznájáról,ahogy a hajnal utat tört és a kimerültség végül utolérte. Lindsey is fáradt volt és kiszáradt,amitől kapott egy görcsöt és a földre rogyott. A teszt,bármi célja is volt,már csak nekem és Juliet -nek tartott. Csendben álltunk,ő a huncut és törékeny alkatával,és én a korábbi balerina egyensúlyával,de a tagjaink merevek voltak és fájtak. Juliet teniszcipőt vett a teszthez,de én még mindig mezítláb voltam,alig éreztem a lábam,az izomgörcsök helyét,már rég átvette a zsibbadás. Minden más izom a testemben fájt az erőfeszítéstől,hogy egyensúlyban tartsam magam,és tudtam,hogy fájni fog a feladat után is. A keleti égbolt kezdett perzselő narancssárga árnyalatúvá válni. Azok a vámpírok akik még a szabadban tartózkodtak velünk,már árnyékba húzódtak a felkelő nap elől. Nekünk nem volt erre lehetőségünk.

Frank sétált ki az udvarra hatásvadász módon,bögrével a kezében. A Ház kényelméből biztosan ellenőrzött minket,hogy nem estünk-e le,vagy tartottunk szünetet. Nem tudtam tisztelni egy olyan vizsgafelügyelőt,aki nem veszi a fáradságot,hogy végigvirrassza azokak a feladatokat amiket létfontosságúnak ítélt a Ház szempontjából. Malik viszont előttünk állt,háttal keletnek,mellkasán keresztbefont karokkal. Fáradtnak nézett ki,szeme duzzadt volt a kimerültségtől,de ott maradt velünk. Vigyázott ránk. Olyan volt mint egy apa ígérete a gyermekének,hogy még ha nem is tud szembenézni a vizsgákkal helyettünk, ő rendületlenül támogat minket,miközben átesünk rajta. Ez a férfi volt a vámpírok Mestere. Gyanúsan nézte Frank -et ahogy átkelt az udvaron - Emelkedik a nap mondta Malik - Ha van egy pont amikor vége van a tesztnek,akkor az most érkezett el. - Természetesen van egy pont - válaszolta Frank - Ez a kitartás próbája. A kitartás nem pusztán az,hogy az póznán kell állni,az nem lenne egy bonyolult feladat. A kitartás az,hogy a póznán kell állni a napon. Juliet -el váltottunk egy ideges pillantást - De,hát meg fog ölni minket - mondta Mi részben védve voltunk,az udvar hátsó részén álló fák miatt,de ahogy a nap emelkedett,a fénysugarak megjelentek a gyepen,egyre közelebb ahhoz a helyhez,ahol álltunk.....És Juliet közelebb állt a sugarakhoz mint én. - Ez nevetséges - mondtam,és hallottam a hisztériát a hangomban - Ő közelebb van mint én. A nap elégeti,mielőtt elérne hozzám. - Ez a szerencsén múlt - mondta Frank - Ő húzta azt a pozíciót,ahol most áll. Senki sem felelős érte. De ez nem volt igaz. Frank irányított minket a póznákhoz. - Nem tudom elhinni,hogy a GT elnéz egy ilyen dolgot - mondta Malik - Vagy bármelyik vámpír,aki már esküt tett a Házának,aki már felesküdött,hogy megvédi. Frank Malik felé döntötte a fejét - Nem gondolod,hogy a nappal szembeni ellenállás,fontos készség egy vámpírnak? Nem gondolod,hogy ez egy olyan helyzet amivel esetleg találkozhatnak?

- Ha isten is úgy akarja - mondta Malik összeszűkülő szemmel amennyiben valaha is szembe kell nézniük egy ilyen helyzettel,az az ellenség miatt legyen,és ne egy szervezet miatt,ami azért létezik,hogy megvédje őket. És ez,gondoltam,tökéletesen körülírja,hogy milyennek látom a GT -t. Talán azért hozták létre oly sok évvel ezelőtt,hogy megvédje a vámpírokat,és megszervezzék a Házakat,de abból amit Darius West től és ettől a szörnyetegtől láttam,bebizonyította,hogy már csak a politikai pontszerzés érdekli őket. Talán itt az ideje,hogy felülvizsgáljam a részvételemet a Vörös Őrségbe. Talán most,hogy Ethan elment és Malik fejéhez pisztolyt tartottak,ideje elgondolkodni egy olyan lépésen,ami segítene megvédeni minden vámpírt,nem csak a Házban élőket. Ahogy a nap elérte a horizontot és a fény áthatolt az udvaron,a VŐ tagság helyzete egyre erősebb lett. A nap sugarai hosszabbak lettek,és elmélyültek,Juliet póznáját elérve másztak fel az oldalán. Elborzadva láttam,hogy a teniszcipőinek a végei elkezdtek élénkvörösen izzani. - Juliet? Jól vagy? Könnyek kezdtek patakzani az arcán,de összeszorította az állkapcsát,és sztoikus csendben tartotta az állását. Már hatalmas fájdalmai lehettek,de még mindig ott állt a pózna tetején,nem volt hajlandó megtörni. Úgy tűnt az éhsége is beszedi a vámját,a szemei ezüstösek lettek,és az agyarai megnyúltak,a ragadozót felébresztette a fájdalom,az éhség és a kimerültség. Visszanéztem Frank -re,aki a bögréjéből szürcsölgetett,teljesen közömbösen nézve a fájdalmát. - Véget kell vetni ennek. Nem látod,hogy fájdalmai vannak? Csak egy arrogáns szemöldök emelés volt a válasz. - Rendben. Akkor majd én. Lemondok a tesztről - Felemeltem a lábam,hogy leugorjak a helyemről,de a hideg szavai megállítottak - Tartsd a helyzetedet,Merit. Tartsd a helyzetedet,vagy rövid úton eltávolítalak az Őrzői pozíciódból. És ugyanez igaz Juliet -re. Ha nem tartja fontosabbnak a közjót,bármely egyedi vámpír jóléténél,meg sem érdemli a pozícióját.

Zokogás visszhangzott Juliet oldaláról a gyepen,miközben Frank -et bámultam - Nem távolíthat el. Ethan adta nekem ezt a pozíciót. Csak Malik lehet az aki visszaveszi. - Ó,de tudom - mondta Frank - Ez az én feladatom,a Ház érdekében. A vámpír aki önként abbahagyja a próbát,aki megtagadja,hogy tartsa magát az előíráshoz,az nem olyan vámpír,aki a Ház érdekeit tartja szem előtt. Juliet -re néztem,akit vadul rázott a fájdalom,kezeit a dereka köré fonta,ahogy zokogott. - Juliet,gyere le onnan. - N-n-n-nem - dadogta ki - Nem tudok nem őr lenni. Ez minden amit ismerek. Ez a Ház az életem. Nem sok marad belőle,ha nem cselekszem. A büntetés igazságtalan volt,de ez már több volt mint igazságtalan,Juliet kétszeresen szenvedett,egyrészt a felkelő naptól,másrészt a Házbeli pozíciójának lehetséges elvesztésétől. Őrzőként mindaddig,amíg képes voltam rá,még ha az már csak néhány percet is jelent,az volt a feladatom,hogy megvédjem a Házat és vámpírjait. Ha olyan értéktelen lett volna a szememben egy élet,akkor amúgy se kellett volna Őrzőnek lennem. Ez egy egyszerű döntés,de az nem jelenti azt,hogy a következményeit könnyű elviselni. Ethan nevezett ki Őrzőnek. Ethan kommendált engem a házba,és ő helyezett ebbe a pozícióba. És bár nem voltam hajlandó elfogadni ezt a feladatot abban az időben,most más volt a helyzet. Az enyém volt. Az én feladatom megvédeni. Megtaláltam Malik arcát a tömegben,és amikor rám bólintott,felemeltem a kezem - Én vesztettem - mondtam - Én vesztettem. Juliet nyert. Vegyétek le. Őrült rohanás indult Juliet póznája felé. Luc felnyúlt,megragadta és bevitte a Házba. A nap emelkedett,és a képességeim kezdtek cserben hagyni. Remegtem a kimerültségtől,de sikerült nem bele esnem a közeledő fénysugárba ahogy leugrottam,csak bámultam Frank szemébe,aki ott állt előttem, vidám arckifejezéssel. - Lett volna egyszerűbb módja is annak,hogy lemondass engem mondtam neki,és élvezettel néztem ahogy a mosoly eltűnik az arcáról. Ő volt az,aki biztosította nekem,a legbiztonságosabb póznát,hogy én legyek az aki feladja,hogy megvédjen valakit az elégéstől. Azt

hiszem,ez bók volt,hogy hitte,feláldozom magam......és elég veszélyesnek gondolt ahhoz,hogy inkább hagyja a Házat Őrző nélkül,minthogy megtartson a pozíciómban. - Nem tudom miről beszélsz - Azt kétlem - feleltem - de ezt a lelkiismereteddel kell elintézned. Malik felé siettem,aki most a Ház ajtajában állt,biztosítva,hogy mindenki biztonságba kerüljön. Frank jött be utoljára,az udvar mögötte,már fényárban úszott. Szerencsére a redőnyök már leereszkedtek. Álltam a konyha hűvös csendjében,és egy pillanatra lehunytam a szemem,kiélvezve a sötétséget. Amikor kinyitottam a szemem, Malik volt az egyetlen vámpír a láthatáron. - Sajnálom - mondtam neki - Lehet,hogy nem volt helyes elveszíteni a Házbéli pozíciómat,de nem tudtam,csak ott állni. - Ez volt az egyetlen helyes dolog - biztosított - Mondta Cabot,hogy....... Nem kellett befejeznie a mondatot. Nem tudok Őrző lenni,ameddig Frank és a GT ellenőrzi a Házat. Ó,hogy megváltoztak a dolgok. Néhány rövid hónap alatt. Ethan az életét vesztette,és új Mesterünk lett. Akit rövid úton lecseréltek. az Ombud irodáját megszüntették. Engem megfosztottak az Őrző szerepétől. De talán így igazságos,nem volt választásom,amikor hónapokkal ezelőtt Ethan kinevezett,és nem volt választásom,most sem. De egyedül is cselekedhetek,a szívemben és az elmémben Őrző vagyok,még ha nincs is meg a hivatalos pozícióm. - Értem - bólintottam - Ethan büszke lenne rád ma,Merit. És én is büszke vagyok rád,csakúgy mint a többi vámpír a Házban. Játszottad Cabot játékát,az egyetlen tisztességes módon,ahogy játszani lehetett,még akkor is ha előre tudtad a kimenetelét. - Az eredmény mégis ugyanaz. A Ház Őrző nélkül maradt. Malik ravaszul elmosolyodott - Elveszítetted az aktuális pozíciódat. Nem lehetsz Őrző, legalábbis egyenlőre. De nem korlátozta a szolgálatodat őrként. Bár a kimerültség kezdett elhatalmasodni rajtam,sikerült elmosolyodnom - Nagyon kreatív, Nagyúr. - Nekem is vannak pillanataim.

Visszabicegtem a szobámba,félig eszméletlenül a naptól,ahol a hűvös tiszta ágynemű,és a megnyugtató sötétség várt rám. Nem voltam túl kimerült a síráshoz,amikor a fejem megpihent a párnán,a felgyülemlett düh és frusztráció,és a fájdalom kitört belőlem. A gyász,mert a szó szoros értelmében mindent elvesztettem egy nap alatt,a kapcsolatot Ethan -nel és a Házzal,a köteléket amiben részesültem mikor Ethan kinevezett Őrzőnek,és a medált amit az esküm szimbólumaként viseltem. Még mindig a Ház őre voltam,és nem tagadhattam a szerep fontosságát. De úgy éreztem, mintha kiszakították volna belőlem Ethan egy részét. És ez fájt,jobban mint bármi más.

TIZENHATODIK FEJEZET MEGOSZTOTT HÁZ

Felébredtem,egy szerencsére álomtalan alvás után,ugyan olyan sötét hangulatban,mint amikor néhány órával ezelőtt eszméletlenül az ágyra zuhantam. Szerettem volna játszani a beteget és az ágy alatt bujkálni az elkövetkezendő napokban,de ez nem oldaná meg a problémáimat,vagy a városét. Miután felkeltem és lezuhanyoztam,megfontoltam,hogy felhívjam-e Mallory -t. Kétség kívül a vizsgáira koncentrált,de nem voltam biztos benne,hogy az a legjobb ha hagyjuk őt remeteként élni amíg tanul. Másrészt viszont,kifejezetten azt mondta,hogy nem zavarjam, amíg a vizsgáira készül. Ez még mindig fájt. Persze nem ez volt az első alkalom,hogy nézeteltérésünk volt. Kissé eltávolodtunk,amikor vámpírrá változtattak,és nem fogadtam valami

könnyen az új életemet. Az ő Schaumburgi képzése,se tett túl jót a társadalmi életünknek. De mindig sikerült átvészelnünk. Azt reméltem,ezúttal se lesz másképp,hogy kezelni tudjuk a mágia vizsgák okozta stresszt,és végül megtaláljuk egymást. Miután forgattam a telefont a kezemben pár perig,úgy döntöttem,nem hívom fel. Ha szüksége van egy kis térre,én megadom neki. Ő is megtette volna ezt értem. De amíg ő elkerülhetett engem,Catcher nem. Felhívtam a mobilját,éppen kocsiban ült. - Úton vagyok a nagyapád házába - magyarázta - Még mindig nem hivatalos az iroda? - Amíg a város máshogy nem dönt,ami nagyon valószínűtlen. Sajnos tette hozzá,miközben valaki dudált a háttérben - Sokkal nagyobb a forgalom a nagyapádhoz,mint az irodához volt. Kétszer annyi időt vesz igénybe. - Nincs egy buszmegálló a háznál? - Én inkább a kocsimat használom - mondta határozottan - Mi a helyzet a Cadogan Házban ma este? - Nos,elég sajnálatos körülmények folytán,már nem vagy a Ház Őrzője. - elmeséltem neki Frank vizsgáit,és a kikényszerített bukást. - Klassz - mondta - Darius West nézőpontjából ez egy remek dolog. - Én nem mennék ilyen messzire,de van benne valami. Tudtál már beszélni Simonnal? - Igen. Ugyanolyan értetlenül áll,a dolgok előtt mint mi. Azt mondta,nem hallott semmit a Maleficium -ról,és,hogy a Nebraskai rejtekhely megbízható és biztonságos. Elővigyázatosságból a Rend,létrehozott egy bizottságot,hogy utánanézzen a dolgoknak,és már úton is vannak. Ő is úgy gondolja,hogy Tate blöfföl,és a cukorcitrom elméletedről is mondott valamit. Azt mondja,az "mágiai törvényszék" elismeri a szag nyomot,mint mágikus bizonyítékot. Catcher hangjából üvöltött a szarkazmus,de volt benne egy csipetnyi féltékenység is. Catcher már nem tagja a Rendnek egy ideje,ez lehet az oka,hogy nem naprakész a legfrissebb információkból és technikákból. Világos,hogy megoldatlan problémái vannak a Renddel. Talán maga alá temette a bosszúság,hogy Mallory Simontól tanul,és talán egy kicsit a féltékenység is. - Mennyi ideig tartanak még Mal vizsgái?

- Pár napig,de az ütemezés változhat. Simon látszólag próbálja vele tartani az ütemet. Figyelj, le kell húzódnom,majd hívlak ha van valami hír. - Örök hálám - mondtam,és letettem a telefont. Nem volt kétséges,hogy hallani fogok felőle. Ha megtanultam valamit az elmúlt hónapokban,mint vámpír,az az volt,hogy a dráma kínálata korlátlan. Megint találtam egy halom könyvtári könyvet az ajtóm előtt,és az összes a megmagyarázhatatlan történelmi eseményekről szólt. Úgy tűnt,a könyvtáros úgy gondolja, hogy Amelia Earhart eltűnése és a Bermuda háromszög,kapcsolatban lehetnek a mi eget és vizet érintő problémáinkkal. A padlón ültem,derékig a mágikus összeesküvés elméletekben, amikor megszólalt a telefonom. Előkaptam,mikor megláttam Jonah számát a kijelzőn,kinyitottam. - Szia - köszöntem óvatosan,nem voltam biztos a hangulatában,hiszen nem beszéltünk a csók óta,és ideges voltam,hátha egy újabb válság miatt hív. - Mit csinálsz? - kérdezte - Olvasok. És te mit csinálsz? - Itt vagyok a Benson's -ba. Kapd össze magad és gyere ide,meghívhatsz egy italra. A Benson's a Grey Ház bárja volt,a Wrigley Field -el szemben. - Nem foglak meghívni egy italra - Biztos vagyok benne,emlékszem,hogy tartozol nekem egy itallal. Különösen az után,hogy visszautasítottál,amikor kiöntöttem neked a szívem. Ezen nem tudtam segíteni,de mosolyogtam,nyilvánvaló volt,hogy megtört a jég - Nem emlékszem,hogy így történt volna. - Az a te hibád. - Biztos vagyok benne,hogy ön hallucinált - mondtam,de lepillantottam a könyvekre és elhatároztam,hogy nem olvasok több őrült elméletet ma este. Kellett egy kis változás,még akkor is,ha az egy bocsánatkérő kör fizetésével kezdődött. - Öt perc,és ott leszek - mondtam neki,majd lecsuktam a telefont,és visszacsúsztattam a zsebembe. Megragadtam a kabátomat,és elindultam,kifelé menet odabiccentve Kelley -nek. A Benson's -nak egy keskeny épület adott otthont,szemben a Wrigley Field hátsó falával. Stadion üléseket szereltek fel a tetőn,úgyhogy a Cubs rajongók jegy nélkül is élvezhették a kilátást. A szűk bár tele

volt pakolva asztallal,annyival amennyit a tulaj be tudott zsúfolni. Ez volt az elsődleges gyülekező hely a Cubs területén,végül is aki nem fért be a Wrigley -be,az olyan közel akart lenni hozzá,amennyire csak lehetséges. A bár elég fülledt tudott lenni játék napokon,de volt valami meghitt abban,hogy barátokkal (és teljesen idegenekkel) zsúfolódsz egy bárban a Cubs -nak drukkolva. a Benson's -nak volt egy hivatalos Cubs itala,egymásra rétegezett kék és piros italokból. Olyan íze volt,mint a köhögés elleni szirupnak,de a színe miatt itták,nem az ízéért. A hely tele volt Cubs emléktárgyakkal,és bár a szezon véget ért egy ideje,a bár ma este mégis tele volt. Hogyan lehetne jobban eltölteni a világ végét,mint barátok között a kedvenc italoddal? Mivel az emberek nem voltak vele tisztában,hogy a bár a Grey Ház egyik tagjáé,az ügyfélkör általában keveréke volt a vámpíroknak,az embereknek,és valószínűleg néhány olyan természetfeletti lénynek,aminek a létezéséről nem is tudtam. Addig furakodtam át a testeken,amíg meg nem pillantottam Jonah -t,a hátsó sarokban. Rövid ujjú V-nyakú pólót viselt és farmert,valamint egy jó pár napos borostát. Hazugság lett volna letagadni,hogy jó képű volt,és amikor felnézett rám,ahogy átvágtam a báron,el tudtam volna képzelni,hogy egy más helyen és időben,teljesen más okból léptem volna oda hozzá. - Hé - mondta,mikor odaértem hozzá - Sikerült,nem foglyul ejtetned magad. Szép munka. Volt egy idegesítően vonzó csillogás a szemében,de mivel jó volt a hozzáállása a csókot illetően,úgy döntöttem szemet hunyok fölötte Ha,ha - mondtam - És igen. Kezelésre is járok, miatta. Jonah egy mellette álló férfi felé intett,aki kicsit alacsonyabb volt nála,és természetes platina szőke haja volt - Merit,ő itt Jack - mondta Jack a Házunk egyik őre,és évek óta a barátom. Jack, ő itt Merit. Jack,ragyogó kék szemével végigmért - Pontosan olyan vagy,mint amit vártam. - mondta, halvány déli akcentussal. Tétován elmosolyodtam - Köszönöm,azt hiszem? - Ez teljes mértékben egy bók. Aranyos vagy,és szeretem a frufrut. Volt valami teljesen lefegyverző Jack -ben. Hatalmas mosolya volt,és nem keltette zaklató benyomását,miközben olyan dolgokat mondott,amit nem is bóknak gondolt,így az sokkal jelentőségteljesebb

lett. De nem voltam biztos benne,hogy minek tűnhettem a szemében. Vajon Jonah beszélt rólam? - Köszönöm - mondtam - Remélem nem szakítottam félbe semmit. - A dupla kardokról beszélgettünk - mondta Jonah,és elővette a tárcáját a hátsó zsebéből - Kérsz egy ital? - Még nem,köszönöm. Mik azok a dupla kardok? - Két katana egyszerre - magyarázta Jack - Azt hiszem,ez egy cirkuszi technika. Teljesen célszerűtlen,csak show és megfélemlítés. - És azt hiszem,Jack barátunk csak be van szarva - tette hozzá Jonah és a kettős katana a harcművészeti képzés következő nagy trendje. - Istenem de makacs vagy - mondta Jack,a szemét forgatva - Mikor voltál utoljára,egy olyan csatában,ahol két kardot használtál? - Használnám,ha szabványos fegyverek lennének. - Pontosan. Ha...- mondta Jack,miközben rám kacsintott. Vissza mosolyogtam. - Nézd - mondta Jonah - Lehetőségről beszélek. És a csatatéren bármi használható. - Beleértve a dupla kardot? - kíváncsiskodtam - Beleértve a dupla kardot,én egyszemélyes katanás barátom. Jack hangot adott a kétségének,de kedélyesen koccintott Jonah -val Azt hiszem ha minden kötél szakad,kihagyhatjuk a kettős és a hármas kardokat,és áttérhetünk négyesekre. - Hooah - kiáltották együtt,és újra koccintottak. Srácok,abszolút rejtélyek a számomra. - Tudod mi az a négyes kard,ugye? - kérdezte Jonah Megráztam a fejem. - Tarthatok egy előadást arról,hogy milyen zöldfülű vagy? - Szeretném,ha nem tennéd. Taníthatsz,de csak akkor ha meg tudod csinálni kommentár nélkül. Jack elvigyorodott - Tudtam,hogy kedvelni foglak. Tudtam. - Egyszer volt - kezdte Jonah - egy messzi,messzi királyság,ahol élt egy szamuráj. Úgy gondolta,hogy az ő sorsa az,hogy körbeutazza a világot,és segítsen azoknak,akiknek szüksége van rá. Négy karddal az oldalán utazott,mindegyik képviselt egyet a négy elemből,levegő,tűz, föld és víz. Abból sok keringett körülöttünk is manapság. - A szamuráj beutazta a világot,hogy megtanítsa másoknak a kardvívás művészetét,míg végül elérkezett Európába.

- Ez volt az a szamuráj,aki kiképezte a vámpírokat a katana használatára - mondtam,lelőve a poént. - Így van - mondta Jonah - De tudtad,hogy Scott volt az a vámpír,aki először találkozott a szamurájjal, és ő vezette be kardforgatást? És,hogy ez a négy kard,ugyanaz ami a Grey Ház falán lóg? Oda vissza járt a tekintetem Jonah és Jack között - Ez igaz? Jack megérintette a karomat - Ez a része igaz,de nem hiszek neki,amikor nekikezd annak a történetnek,hogy időben megmentette a Kansas City -ben élő összes árvát,amikor a Godzilla elpusztította a várost. - Az,az elöregedett falu és a szökött hegyi oroszlán története volt javította ki Jonah. Ha igaz amit mond,elég drámai lehetett. Jack leintette és az órájára pillantott - Rohannom kell. Ha itt a világ vége,azt akarom,hogy legalább a karjaimba zárhassam egy szerettemet. Vagy legalábbis Paul -t - tette hozzá morogva. - A világ vége megoldaná a problémádat Paul -al - mondta Jonah Azzal szakítanál vele. - Már megígérte,hogy kísérteni fog a pokolban,ha ez bekövetkezik. És ez a szakítás után is ugyanolyan jól menne neki. - Fogd be,vagy kapd be,Jack. - Ezt neked - mondta Jack mosolyogva,és a középső ujját mutatta Jonah arcába. De a vélemény nyilvánítás feloldódott. - Viszlát holnap este. A negyedéves jelentés az asztalodon lesz. - Értékelem - mondta Jonah Jack kinyújtotta a karját,és megölelt - Örülök,hogy találkoztunk, Merit. És vigyázz a kapitányra - suttogta,amitől elpirultam. - Baj van a kapcsolatával? - tűnődtem,remélve,hogy Jonah nem hallotta a megjegyzést. - Soha véget nem érő dráma - felelte Jonah - Én,ahogy rájöttem,nem vagyok a dráma nagy rajongója. Jack sokkal jobban tolerálja. Paul toleranciája,sajnos még annál is nagyobb. - Jack egy kitartó srácnak tűnik,a dráma ellenére. - Jak a hűség megtestesítője. Nagyra értékelem a hűséget. - Az egy nagyszerű tulajdonság - Van egy olyan érzésem,hogy nem sokat láttál belőle az utóbbi időben.

A megérzése igaz volt,és egy kicsit ijesztő is - Nem vagyok többé Őrző. Megdermedt - Mi? Elmeséltem neki Frank tesztjeit,és mindent ami tegnap este történt. - Most őr vagyok - ismertem be - Nos egy közülük. Ez nem hivatalos kinevezés,amennyire én tudom. Akárhogy is,őszinte leszek,úgy érzem mintha lefokoztak volna. - Látom rajtad - a mosolya kissé öntelt lett,amitől kényelmetlenül éreztem magam - Nem tetszik,hogy a felettesed lettem,mint Gárda kapitány? - Egész biztosan nem - mondtam,rászegezve az ujjamat - Nincs szükség további főnökökre,az én hierarchiámban,köszönöm szépen. - Csak ellenőriztem. Egyébként sajnálom,hogy a Cadogan keresztül megy ezen a szarságon. Ha nem ti,akkor mi,vagy a Navarre lett volna. A GT csak.....nos,ismered az elméletemet. Kinyitottam a számat,aztán becsuktam,miközben azon tanakodtam,hogy mondjam ki azt,amit ki kellett mondanom. Megállapodtam egy átmenettel - Beszélhetünk valamiről? - A próbálkozásomról szólna? - A Vörös Őrségről Megemelte a szemöldökét - Te aztán tudod,hogy lehet felkelteni egy fiú figyelmét. Félre néztem,majd vissza rá - Azt hiszem,itt az ideje a belépésnek,ha meg akarom védeni a Házat. A GT miatt a kollégáim,a barátaim veszélyben vannak. Ez nem helyes,és ha van valami amit tehetek,hogy segítsek nekik,megteszem. Szóval,csatlakozni szeretnék a Vörös Őrséghez. Jonah hallgatott egy pillanatig - Ez az egyetlen ok,amiért igent kellett mondanod. Ha bármi másért mondtál volna igent,nemet mondtam volna. - Tényleg? - Ez egy húsz éves elkötelezettség,a VŐ komoly dolog. Nem akarjuk,hogy a vámpírok egy vendetta miatt csatlakozzanak hozzánk,vagy azért mert gyűlölik a hatóságot. Védelmezők szeretnénk lenni. Gondviselők. Vámpírok,akik felismerik az igazságtalanságot a rendszerben, és igyekeznek azt megállítani. - Ezek jó okok.

- Azok. És most már tudom,hogy a te okaid is hasonlóak. El kell intéznem egy telefonhívást, de mindent tekintetbe véve,bent vagy rám mosolygott,és ezúttal valami komolyabb volt a szemében. Nem kacérság. Nem barátság. Partnerség. - Együtt fogunk dolgozni - mondta - Ez egy szoros kapcsolat,és bizalom kell hozzá. Tudsz bízni bennem? Ránéztem egy pillanatra,nem akartam választ adni anélkül,hogy komolyan gondoltam volna. Átgondoltam amit idáig megtudtam róla. Egy Streererville -i rave partin,amikor megmentett egy embert. Claudia elé lépett a tűzvonalba,hogy engem megmentsen. Lehet,hogy voltak fenntartásai,de mindig cselekedett,amikor számított. - Bízom benned - mondtam Bólintott,és kezet nyújtott - Akkor mélységes tisztelettel üdvözöllek téged, Merit a Vörös Őrségben. - Ennyi? - nem képzeltem vállszalagot,vagy parádét,de méltónak látszott volna legalább egy szertartás,vagy kitűző,vagy valami. - Összehozunk egy formálisabb szertartást,miután beszéltem Noah val. De ez egy kis időt vesz igénybe,míg elrendezem. Addig is..... megmozgatta az ujjait,várva a kézfogásra. Ígéretet téve mindenre,megráztam a kezét. Frank célja az volt,hogy csökkentse a befolyásomat a Házban. Valójában,csak azt sikerült elérnie,hogy közelebb hozott engem a társamhoz,és elérte,hogy még keményebben harcoljak. - Ez kellemesnek tűnik. Mindketten hátra néztünk,ahol egy magas,sötét hajú vámpír állt összefont karral és alig palástolt rosszindulatú arckifejezéssel. - Hello,Morgan - mondtam,és arra gondoltam,Paul valószínűleg értékelné a drámát. Morgan Greer a Navarre Ház Mestere volt,kétségtelenül jóképű és vonzó,egy sötét,csábító módon. Humorérzéke egyensúlyban volt a külsejével,de az éretlensége véleményem szerint ütötte mindkettőt. Mindent számításba véve,megvolt mindene amit egy Mester kívánhatott, egészség,jó külső,pénz és hatalom. De a hozzáállása olyan volt,mint egy duzzogó,keserű tinédzseré. Ma este egy kigombolt inget viselt,egy kényelmesnek látszó farmerrel és csizmával. Sötét hullámos haja elérte a vállát,és úgy nézett ki,mint

aki hetek óta nem borotválkozott. Az arca sovány volt,mint a szupermodelleké,ami hozzájárult a vonzerejéhez. Nem beszéltem vele Ethan és Celina halála óta,nem voltam benne biztos,hogyan érez bármelyikkel kapcsolatban,de az érzelmei a legjobb esetben is vegyesek voltak. És ma este, egy olyan helyzetben,amit nem láthattam előre,eljött az ideje. A mellette álló lány magas volt és vékony,hosszú sötét hajjal,és egzotikus vonásokkal. Sötét nadrágot és túlméretezett felsőt viselt (kétségtelenül valamilyen tervezői darab),tíz centis magas sarkúval és csillogó fülbevalóval. Úgy nézett ki mint egy modell,és megéreztem a féltékenység kis szúrását,mielőtt eszembe jutott,hogy a legkevésbé sem érdekel. Rajtam legeltette a pillantását,aztán Jonah -n,majd visszanézett rám,nyilvánvaló undorral. - Nem pazarolod az időd,ugye? Jonah érezhette a mágia gyors villanását,ami kiszállt belőlem,mert figyelmeztetően a karomra tette a kezét. Megnyugtatásképp,megpaskoltam a kezét. - Dolgozunk - mondtam,próbálva megőrizni a higgadtságomat,és nem sikoltozó vitába keveredni egy érzelmileg alulfejlett vámpírral. - Biztos vagyok benne. Milyen ügyön? Nem tudtam megállapítani,hogy csak engem akar zaklatni,vagy tényleg ilyen tudatlan Chicago eseményeiről. - Biztos nem szalasztottad el tó feketébe és az égbolt vörösbe fordulását? - Ezeknek semmi köze hozzánk. Ah,úgy,szóval szándékos tudatlanságot játszott. Tudta a tényeket,de a GT ölebét játszotta,és úgy tett mintha ez nem érintené a vámpírokat. - Csak azért,mert nem a vámpírok okozták a problémát,nem jelenti azt,hogy nem lehet szerepünk a helyrehozásában. - Miért kellene? Miért nem összpontosítunk a saját Házainkra? A lány az oldalán,nyilvánvalóan büszke volt a válaszára,mert bemutatott egy beképzelt szemöldök emelést. - Mert ha a város elbukik - mondta Jonah - a Házak is vele buknak. - Chicago nem fog elbukni - mondta Morgan Jonah előre lépett - Mivel a többi Ház ezt megakadályozza. - mondta,a közvetett nyilatkozata egyértelmű volt,a Navarre nem veszi ki a részét.

Morgan arca kipirult - Fogalmad sincs,hogy a Házam mit tesz ebben a városban. - Pontosan,ez a lényeg - mondta Jonah - Fogalmunk sincs,bár természetesen most semmit sem látunk. - Tudd,hogy hol a helyed,vámpír - harapott ki Morgan. Ugyanezt a figyelmeztetést használta Ethan is Morgan -el szemben,amikor Morgan vetette el a sulykot. De morgan esetében,ez nem volt olyan hatásos. - Minden tiszteletem Mr. Greer,de én Scott Grey Házának tartozom hűséggel. Ha aggályai vannak az engedelmességemmel kapcsolatban,azt vele közölje. Morgan nyilvánvalóan füstölgött,ingerült mágia áramlatokat küldött a levegőbe. De ez alatt az ingerültség alatt volt valami más is. Talán félelem? Ez megérne egy kis nyomozást,de majd később. Egy válság egy időben. Úgy látszott vége a találkozónak,Morgan sarkon fordult és elment. A barátnője hátramaradt, és nem túl hízelgően végigmért. - Abban az esetben ha nem lenne világos - mondta - vedd le a kezedet róla. - Morgan -ről? Egy rosszindulatú fejrántás volt a válasz. - Nyugodj meg,Morgan el meg sem közelíti a radaromat. De sok szerencsét hozzá. Szükséged lesz rá,gondoltam,az első alkalommal,amikor féltékenységi rohama lesz,vagy duzzogni kezd valami csekélység miatt. Nem hittem,hogy Morgan rossz ember,de a fiú határozottan szeretett drámázni. A lány motyogott valami nem túl hízelgőt. De mivel én voltam a jobb,csak vissza mosolyogtam rá. Miközben egész más válaszreakció játszódott le a fejemben,amelyikben a földre küldtem,az ujjamat az egyik nyomáspontján tartva addig amíg bocsánatot nem kér. Lehet,hogy Ethan -nak igaza volt. Talán,a vámpír valóban kiveszi belőlem az emberséget. Újabb pár másodperces csúnya nézés után,megfordult és eltűnt a tömegben. Jonah -val álltunk egy pillanatig és bámultunk utána. Ez alkalommal,várakozás helyett,megelőztem a kérdést. - Csak néhány hétig randevúztunk.

Kicsit elmosolyodott - Tudok az alkuról - mondta - Noah és Scott a tömegben volt. Már el is felejtettem. Noah és Scott is jelen volt,amikor Morgan felbukkant a Cadogan Házban,feldúlva,hogy egy Cadogan vámpír megfenyegette Celina -t. Az volt az első igazi cselekedetem Őrzőként,előre léptem és lecsillapítottam a kardommal. Engedelmeskedett,de csak azzal a megállapodással,hogy udvarolhat nekem. Beadtam a derekam,és bár Morgan hihetetlenül elbűvölő volt,de ahhoz túl éretlen,hogy bármit is elérjen. - Hogy van Noah mostanában? - kíváncsiskodtam. Noah maga is őr volt,de nem érintkeztem vele,mióta Jonah lett az elsődleges kapcsolattartóm. Ő volt a vezetője a chicagói Renegát vámpíroknak is,akik nem kötődtek egy adott Házhoz. - Elfoglalt. A Renegátok mindig idegesek,amikor a Házak bajban vannak. Attól tartanak,hogy a GT megtorlást intéz ellenük,vagy internálja őket,ha ez így megy tovább. - Negyedik ok,hogy csatlakozzak az Őrséghez - motyogtam Jonah szórakozottan rám pillantott - Mi volt az első három? - Segíteni a Háznak,egy megbízható partnerrel,és szerezni egy "Midnight High Shool" pólót. Kapok egyet? - Természetesen. Csak olyan helyen tartsd,ahol nem találják meg. Nem is gondoltam rá,hogy ha lenne VŐ felszerelésem,dokumentumok,vagy más anyagok, azokat el kellene rejtenem mindenki elől,még a saját szobámon belül is. Ezen határozottan el kell gondolkoznom. Jonah összedörzsölte a kezét - Mit szólnál egy italhoz,most? - Jöhet - értettem egyet,de mielőtt megrendelhettem volna,valami elrontotta a hangulatomat. Az épület megremeget egy kicsit. Csak egy pillanatra,de esküdni mertem volna,hogy éreztem valamit. - Érezted ezt? - Éreztem,mit? Lefagytam egy pillanatra,és azon töprengtem,hogy vajon csak képzeltem-e. És ahogy ott álltam,lepillantottam egy pohár vízre,ami mellettünk állt a bárpulton. Elindult egy mély morajlás,ami tovább fodrozódott a vízen keresztül. - Jonah.... - Láttam - mondta,és megállt - Lehet,hogy csak nagyon nagy dinoszauruszok.

- Vagy nagyon nagy varázslat. Azt hiszem ki kéne mennünk. Láttam az arcán,nem akarja elhinni,hogy bármi van odakint,de együtt kellet működnie,ezért hajlandó volt vetni rá egy pillantást - Menjünk. Keresztül vágtunk a testeken és az asztalokon(az emberek és a vámpírok látszólag megfeledkeztek a morajlásról)és kiléptünk a hideg novemberi levegőbe...... És nem láttunk semmit. Néhány bulizó sétált fel-alá az utcán. A közlekedési lámpák világítottak,volt néhány autó,és ennyi. - Tudom,hogy éreztem valamit - mondtam,miközben az utcát pásztáztam oda-vissza. Tettem egy lépést előre,becsuktam a szemem,miközben leengedtem a védőfalakat,amit arra használtam,hogy távol tartsa az információk tömegét,ami máskülönben elárasztotta volna egy vámpír elméjét. Egy pillanatig semmi..........csak az éjszakai Chicago,tipikus hangjai és illatai. A levegő emberektől és ételtől bűzlött. Kosztól a baseball stadionból. A dohány és a forgalom füstjétől. Csukva tartva a szemem,megbillentettem a fejem,és ismét éreztem a morajlást,ahogy a föld csendesen vibrált alattam. - Merit! - kiabálta Jonah. Kinyitottam a szemem,épp amikor megragadta a derekam és hátra rántott. Az aszfalt ketté hasadt,és egy húsz láb széles hegy tört elő a földből az utca közepén,pont előttünk.

TIZENHETEDIK FEJEZET ÚGY ÉRZEM MOZOG A FÖLD

- Mi a franc ez? - kérdezte,azt nézve ahogy egy új hegy tör keresztül Wrigleyville közepén. Az aszfalt megrepedt és mozgott körülötte,miközben a forgalmat,felborult autók állították le, az út két oldalán. Autóriasztók és dudálás hangja gyűrűzött lefelé az utcán és kitört a káosz,az emberek folyamatosan áramlottak ki a bárokból,és sikoltozva figyelték a föld mozgását maguk előtt. Csak álltunk a járdán,túl döbbentek voltunk a mozgáshoz,Jonah még mindig átölve tartott,miközben maga elé bámult. Megkockáztattam egy pillantást az égre,és pontosan azt láttam,amire számítottam. Az ég ismét vérvörösen villogott,ahogy a villámok belülről világították meg a felhőket. És fogadni mertem volna,hogy a folyó és a tó is visszaváltozott feketére,és megint szívják magukba a mágiát. - Harmadik elem: a föld - mondtam,a rossz előjel a gyomromban összpontosult - Beszéltem Tate -el. A problémák akkor jelentkeznek,amikor összekeveri a jó és a gonosz mágiát,és az egyensúly felbomlását jelzik az elemek. - El fogok tekinteni a ténytől,hogy megint meglátogattad Tate t,egyedül. - mondta Jonah sötéten - Most. Nagyobb gond,hogy bárki vagy bármi is felelős érte,újabb problémánk akadt. Mielőtt válaszolhattam volna,a morajlás újra elkezdődött. - Jonah - figyelmeztettem,és az utcát kezdtem figyelni,a következő kitörést keresve. - Én is érzem - felelte,és rémülten néztük,ahogy egy másik hegy tört keresztül a járdán. Mielőtt reagálni tudtunk volna,egy harmadik követte,pár háztömbnyire. - Még mindig jönnek. - És a Grey Ház felé tartanak - mondta kétségbeesetten,és elővette a telefonját. Felhívott néhány számot,aztán átkozódva letette - Nem érek el senkit. - Menj - mondtam neki - Menj vissza a Házba. Vigyél magaddal vámpírokat,hátha segítségre lesz szükséged. Amikor rám nézett,először láttam félelmet a szemében. - Ez maga alá fog temetni minket, Merit. Maga alá fog temetni. A nehéz súly a gyomromban,nem ellenkezett,de nem ez volt az,amit most hallania kellett.

- Egy problémával foglalkozz - mondtam neki - Az előtted álló problémával,mert ez az egyetlen amit tehetünk. Ne aggódj a következő miatt,amíg ez nincs megoldva. - megszorítottam a karját A dolgok romlani fognak. Ez elkerülhetetlen,de tudnod kell,hogy ott leszek,és segítek megoldani a problémát,ha az bekövetkezik. Egy pillanatra lehunyta a szemét,a megkönnyebbülés az arcán nyilvánvaló volt. Talán már régóta szüksége volt egy partnerre. Talán szüksége volt valakire,akiben bízik is. - A Házban leszek,de visszajövök,amint biztos leszek benne,hogy kézben tartják a dolgokat. Bólintottam,és visszaszaladtam a Benson's -ba az ott ragadtakért. Néztem a káoszt magam előtt,bizonytalanul,hogy mit is tegyek. - Ó istenem! - sikoltott valaki - Ott egy nő a csúcson. A sikolyok irányába kaptam a fejem. A harmadik hegykitörés,egy szedan alatt bukkant fel,az utasa,egy húszas évei végén járó nő,kimászott a kocsiból,és most a hegy tetején állt. Ez a hegy kb 40 méter magas volt,mint egy 4 emeletes épület. Egy pillanatra a nő lába megcsúszott,de a szikla peremébe kapaszkodva,elkerülte a zuhanást. Ott lógott 40 méter magasan,és csak az aszfalt meg a felborult járművek voltak alatta az utcán. Futni kezdtem. - Megyek! - mondtam neki,miközben egy sereg ember gyűlt össze alatta,szájtátva,az égre mutatva - Csak tarts ki! Mennydörgés morajlott és villámok villantak,miközben felfelé másztam,kézről kézre. És nem volt könnyű. A hegyet törött aszfalt darabok borították,kosz és kilazult kövek,így az egész hegy csúszós volt. Lehetetlen volt előre lépni anélkül,hogy egy kicsit vissza ne csúsztam volna,és a lábam elvesztette a támaszt egy pillanatra. A nő ismét felsikoltott,ezért a csúszós csizma ellenére,szememet a célon tartva,lassan tovább másztam felfelé,míg végül elértem a tetejére. Felrúgtam a lábam a szélére,és amikor biztos voltam benne,hogy elég stabil,elkezdtem a lány felé mászni négykézláb. Láttam az ujjait,piszkos és véres körmeit,ahogy a szikla peremébe kapaszkodott. - Itt vagyok - mondtam neki - Itt vagyok - odakúsztam a szélére és lenéztem. 40 méter magasan voltunk. Feltéve,hogy eszembe jut,hogyan kell biztonságosan ugrani,a zuhanás nem zavar. De ez a magasság,ő nem lesz ilyen szerencsés. Megragadtam a csuklóját.

Zokogott,és lazított a szikla szorításán,ami megkönnyítette,hogy felhúzzam,de így az összes súlya rám nehezedett. Ez nem lett volna olyan nehéz,nagyon vékony lány volt,de mindketten egy sziklán lógtunk,és a kezünk izzadt és piszkos volt. - Ne engedd el - mondtam neki Az arca elvörösödött az erőlködéstől,de sikerült bólintania. A bőre nedves volt az izzadtságtól és az ujjaim is csúsztak. Ez nem működik. - Mi a neved? - Miss-Missy - dadogta - Missy. - Missy,meg kell tenned valamit,rendben? - kezemet a csuklója köré fontam. Megcsúszott egy kicsit,pont mikor egy villám hasított keresztül az égen. Felsikoltott,és láttam a rettegést a szemében - Ó istenem. Ó istenem. Ó istenem. - Missy,figyelj rám. Missy. Missy! - ismételgettem a nevét,amíg nem találkozott újra a tekintetünk. - Fel tudlak húzni ide,de segítened kell,oké? Azt akarom,hogy add ide a másik kezed. A lány tekintete a kezére vándorolt,ami a szikla szélét markolta - Nem tudom. - De tudod - biztosítottam - Képes vagy rá. És nem vagyok elég erős,hogy megragadjalak és felhúzzalak,szükségem van a segítségedre,oké? Megint megcsúszott,és mivel a tömeg alattunk felsikoltott,a saját feltörő pánikommal is küzdenem kellett. - Háromra - mondtam - Azt akarom,hogy add ide a bal kezed. Meg tudod csinálni. Tudom. Rendben? Megrázta a fejét - Nem vagyok elég erős. Én nem vagyok elég erős. Nem vagyok benne biztos,hogy elengedte vagy csak lecsúszott a keze,de kinyúltam és megragadtam a kezét,ahogy elvesztette a kapcsolatot a sziklával. Mindkét csuklójával a kezemben,összeszedtem magam és felhúztam a párkányra. Azonnal átölelt - Ó,istenem,köszönöm. Köszönöm. - Szívesen - mondtam,és beljebb vezettem párkányon. Még mindig átölelt,és patakzottak a könnyei,hagytam sírni,amíg eléggé megnyugodott ahhoz,hogy elhúzódhassak. - Nagyon jó voltál - mondtam neki. - Még mindig le kell jutnunk - szipogta - Én csak tejért mentem. A boltba. Csak tejért. Ez a vámpírok miatt van,nem igaz? Az ő hibájuk?

A mellkasom kihűlt,de elnyomtam a haragom és a vágyat,hogy vitatkozzak vele. Sem az idő,sem a hely nem volt alkalmas. Körülnéztem. Tűzoltók jöttek a felénk létrával. Felvették velem a szemkontaktust,és intettek, hogy feljönnek. Körbenéztem a Wrigleyville többi részén,ami úgy nézett ki,mint egy katasztrófa sújtotta övezet,törmelék,felszakadt aszfalt és felborult autók az utcán,az emberek megsérültek,por és füst mindenhol. Visszanéztem Missy -re - Két tűzoltó tart ide,hogy levigyen mondtam neki,feléjük mutatva - Rendben leszel,amíg ideérnek? Vissza kell mennem,lehet,hogy más embereknek is szükségük van segítségre. - Természetesen. Istenem,köszönöm. Köszönöm. - Szívesen - felálltam és visszanéztem rá - Én vámpír vagyok mondtam - Nem mi okoztuk a problémát,de próbáljuk megállítani. kedvesen rá mosolyogtam - Oké? A lány arca egy kicsit elsápadt,de bólintott - Oké,oké. Persze. Köszönöm. - Nagyon szívesen - Utoljára visszamosolyogtam rá,mielőtt megtettem az első,igazán szörnyű lépést,az óh-istenem-kibaszott fantasztikus ugráshoz,vissza a földre. Guggolva érkeztem le,egyik kezemet a földre támasztva,és ahogy felemeltem a tekintetem, Morgan nézett vissza rám. A tömeg szélén állt,ugyanabban a szerelésben,ami tökéletesen tiszta volt. Úgy látszik,ő nem vette a fáradtságot,hogy segítsen. Megráztam a fejem szomorúan,és reméltem,hogy zavarba hozza a tétlenség. És ha valami mélyebb oka volt a tétlenségének annál,hogy nehogy bepiszkolja a ruháját,azt is ki akartam deríteni. Ki akartam deríteni,hogy mi a fene folyik a Navarre Házban. De ezt a problémát el kellet napolnom. Felálltam és körülnéztem. Morgan nem hajlandó cselekedni,de Ethan jobbra tanított engem. Még ha egyedül is kell mennem,nem akartam állni,és hagyni,hogy valaki más végezze el a munkát helyettem. Megkerültem a hegyet és visszamentem dolgozni. A föld abbahagyta a morajlást,de több tucat felborult vagy elhagyott autó,és több tonna föld hevert Wrigleyville közepén. Az épületekben nem keletkezett nagy kár,de az utak és a járdák négy háztömb

hosszan,pokolian festettek. És nem ez volt az egyetlen része a városnak,ahol ez történt. Szerencsére még nem hallottam halálesetről,de a sérülések és az anyagi károk jelentősek voltak. Fáztam és mocskos voltam, és belegondolva a rombolás következményeibe,ami a vámpírok számára súlyosnak ígérkezett,hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Ez nem a mi hibánk. Nem volt bizonyíték arra,hogy a vámpíroknak bármi szerepe lenne abban ami itt történt. De nem tudtam megakadályozni,és ennek a súlya erősen ült a vállamon, és a gyomromban. Nyomoztam,kérdeztem és hallgattam,feltételezéseket és teóriákat......és üres kézzel végeztem. Tate túl sok mindent osztott meg velem,és nem hittem,hogy részt vett benne,még úgy is, hogy nem tudtam biztosan,hogy mi is ő. Simon,kulcsfontosságú volt a Maleficium -hoz,de nem tudtam elég közel kerülni hozzá,hogy bármit is megtudjak. Ezen változtatni kellett. Kellett egy kis idő és egy kis távolság a káosztól,így lesétáltam pár háztömböt,amíg a hangok és a friss föld nedves illata halványulni kezdtek. Elértem a barikádokat,amit a chicagói rendőrség állított fel,a rombolás szélén,és sajnálattal gondoltam arra, hogy a nagyapámék már nem jelennek meg,hivatalos minőségben,amikor hirtelen megtorpantam. Néhány méterre a barikádtól,ott állt az apám a járda mellett,egy utcai nadrágban és kigombolt ingben,és egy "MERIT INGATLANOK" feliratú széldzsekiben. Két férfi volt mellette,akik műanyagba csomagolt vizes palackokat rakodtak ki a járdára,ahol egy nő,akit már láttam apám irodájában,ellenőrizte őket. Feléjük indultam,és megvártam amíg apám egyedül maradt - Mit csinálsz itt? - Nyilvános szolgáltatás - mondta - Épp hivatalos útra indultunk,egy konferenciára Naperville -be,mikor megtudtuk,hogy mi történt. Úgy döntöttünk,hogy itt nagyobb szükség van ránk,ezért ide siettünk. Ez jogos lett volna,de még mindig megkérdőjeleztem az indítékait. Nem tehetek róla,az apám a legrosszabbat hozta ki belőlem. Mindig is idegen voltam a családban,és ezen az üzlet Ethan -nel nem sokat segített. Apám azt hitte szívességet tesz nekem,ha megajándékoz a halhatatlansággal amit nem én választottam,de ez még nem teszi jóvá.

A hátam mögé intett,mire megfordultam. Koszos és horzsolásokkal teli férfiak és nők álltak, illetve ültek a járdaszegélyen,a közelben vizet kortyolgatva. - Ez szép - mondtam - De nem tudsz olyan hidat használni,amit már régen felégettek. Egy késsel felvágta az egyik rekesz csomagolását,és átnyújtott belőle egy palack vizet. - Ez a különbség köztünk,én nem vagyok hajlandó elhinni,hogy a hidak leégtek. Minden pillanat egy új lehetőség. Elfogadtam a vizet,és otthagytam,minden további köszönet nélkül. Tovább mentem az utcán, és leültem a járdaszegélyre,megpihentetve sajgó izmaimat. Ittam egy kortyot,mikor megjelent Jonah,és leült mellém. Ugyanolyan piszkos volt mint én, sár csíkozta a farmerjét és a pólóját. - Minden rendben a Grey Házban? - kérdeztem - Igen. A rombolás nem ért el odáig. - végignézett az utcán,a szeme összeszűkült,amikor meglátta a teherautót - Az apád jótékonykodik? - Nem hátsó szándék nélkül. Javaslat? Jonah elvette tőlem az üveg vizet,és ivott egy kortyot - Mi az? - Ha már itt vagy,figyelhetnél a hátamra,és ne lepődj meg,ha valamelyik családtagom megpróbál leszúrni. - Ez a partnerek dolga - mondta - Nos,ez,és,hogy elvigyen egy Dodge -al,amikor a dolgok rázóssá válnak. - néhány ember felé intett,az utca másik oldalán,akik kezdtek elég ferdén nézni ránk. Talán felismerték,hogy vámpírok vagyunk,talán nem. Akárhogy is,nem voltak elragadtatva a pusztítástól a szomszédságukban,és úgy tűnt,keresnek valakit akit hibáztathatnak. - Elmegyünk a Grey Házba - mondta,és a kezét az orrom alá dugta,hogy felsegítsen. - Majd ott összegyűlünk,hogy kidolgozzunk egy tervet,és elintézzük ezt az izét,ha rájöttünk,hogy mi az. - Azt hiszed ilyen egyszerű lesz? - Nem,közel sem - mondta - De a VŐ első számú szabálya: Készíts egy tervet. Azt hiszem ez a terv jobb volt,a semminél. Scott Grey vámpírjai,felállítottak egy étel és segélyállomást,a nyitott átriumban,hogy segítsenek minden vámpírnak a közelben,akinek szüksége volt egy kis szünetre. Nekem is biztosított egy csendes helyet,ahol fel tudtam hívni Catcher -t

- Hogy állnak a dolgok északon? - kérdezte - Elég rosszul - ismertem el,elmondtam mi történt - Úgy néz ki, Claudia -nak igaza volt,az elemekkel. Víz,levegő .. - És most a föld - fejezte be Catcher - Igen. Most nem találtam semmi jelét,hogy Tate is részt vett volna benne,de a mágikus egyensúly hiány elmélete,elfogadhatónak tűnik. És ha igaza van,az azt jelenti,hogy valki megszerezte a Maleficium ot. Szeretnék beszélni Simonnal. - És mit javasolsz,hogy győzzem meg erről a Rendet? - Emlékeztetni kellene őket a világ végére? Mond el nekik,úgy gondoljuk,hogy a Maleficium is érintett. Vagy mond meg nekik,hogy a korábbi polgármester,aki lehet,hogy valami ősi mágikus lény,próbál az előfutára lenni a gonosz új korszakának. Mondj nekik amit akarsz. De értesd meg velük. Morgott valamit a nőkről és a hormonokról,de amikor letette a telefont,úgy éreztem mindent megtettem amit tudtam. Jonah lépett be - Megtudtál valamit? - Ez a nyomorult bürokrácia kikészít. Catcher gondban van,a találkozóm miatt Simonnal. - Megpróbálhatnánk Tate -t is újra. Nem akartam ezt tenni,de kifogytam a lehetőségekből. Néhány percet azzal töltöttem,hogy beszámoltam Malik -nak és Kelley -nek a fejleményekről. Miután befejeztem kaptam egy üzenetet: SIMON.EGY ÓRA.JENKINS TÁRSASÁG. - Jenkins Társaság? - kérdezte Jonah,amikor megmutattam neki az üzenetet. - Mi az? - Fogalmam sincs - feleltem,és eltettem a telefonom - Menjünk oda és kiderül. - A Jenkins társaság,mint kiderült,egy barkácsbolt volt,nem messze a Hyde Parktól. Mielőtt bementünk volna,álltunk kint egy pillanatig az épületet figyelve. Az régi vágású ajtó fölött, a bolt neve piros betűkkel volt kiírva. Nem sok autó parkolt előtte,de a lámpák még mindig égtek,szóval elindultunk befelé. Mint a legtöbb barkácsbolt,ez is bűzlött a gumitól,a festéktől és a fától. Egy idősebb férfi, fehér hajjal és szögletes szemüveggel,állt a pénztár gép közelében,és felénk biccentett amikor beléptünk.

Rámosolyogtunk,és elindultunk,egy folyosón,ahol a téli felszerelések voltak,lapát,jégoldó, kesztyű,és hókotró. Minden,amire szükség lehetett a chicagói télben. Nem volt közvetlen jele Simonnak,de volt egy lappangó mágikus nyomvonal a boltban. Intettem Jonah -nak,hogy kövessen,és elindultam mint egy véreb. Simon -t és Mallory -t együtt találtuk egy folyosón,ahol szerszámok,kalapács,csavarhúzó és ilyesmik voltak. Ezekből pakoltak be egy kosárba. Jonah és én váltottunk egy pillantást és elindultunk feléjük a folyosón. Simon felnézett,ahogy közeledtünk felé. Pólót és farmert viselt,és teljesen ártalmatlannak tűnt. De nem lehetett eltéveszteni az aggodalmat az arcán. Vajon amiatt aggódott ami történik, vagy amiatt,hogy elkaptuk. Mallory megviseltnek tűnt. Fáradtnak látszott,a pólója és a farmerja pedig bővebbnek tűnt, mint máskor. Mindig meghízott a vizsgák során,a túl sok késő esti pizza és fagylalt miatt. Egy kicsit elmosolyodott,azután keresztbe tette a karjait,miközben elrejtette a kezét. Alig vette fel a szemkontaktust. A gyomrom összerándult az idegességtől. Talán Simon tudott valamit a Maleficium -ról,és nem tudott elszabadulni,hogy elmondja nekünk. - Mennyire rossz a helyzet odakint? - kérdezte Simon - Elég rossz - mondtam - A takarítás el fog tartani egy darabig. - Nem volt haláleset,ugye? - Nem - erősítette meg Jonah - Csak kisebb sérülések és jelentős anyagi kár. Mit csinálsz itt? - Kellékeket gyűjtünk össze. - mondta,aztán Mallory felé intett - A Rend nem engedélyezi a vizsgák felfüggesztését. Ha megállunk,Mallory megbukik. De úgy gondoltuk,hogy arra használjuk az utolsó vizsgát,hogy segítünk a takarításban. Hegyeket mozgatni,úgymond. Kíváncsi voltam,és belestem Mal kosarába. Ahogy láttam,gyertyák,só és pár vastag építkezési ceruza volt benne. Semmi veszélyes,legalábbis ahogy meg tudtam állapítani,és minden dolog elég boszorkányosnak nézett ki. Olyan dolgok,amikkel egy interneten talált varázslaton dolgoznál. - Úgy gondoljuk,hogy elemi mintát követnek - mondta Jonah - A víz,utána a levegő,és most a föld. Tudod mi okozhatja?

- Már kutakodtam - felelte Simon - És úgy tudom Catcher is. Én nem találtam semmit,ami megmagyarázhatná a problémákat. - Mi a helyzet a Renddel? Simon és Mallory összenéztek,majd Simon aggodalmas kifejezéssel körbepillantott,mintha azt várná,hogy valaki beront az ajtón. - A Rendnek,eléggé keményvonalas a politikája - mondta Simon,cinkosan előrehajolva,és nem lehetett nem észrevenni a félelmet a szemében. - Úgy gondolják,hogy az ősi mágia is érintett,a mágia ami már létezett a Rend megalakulása előtt is. Ez nem az ő területük,és nem is akarnak belekeveredni. Félelmetes. A tagadás,most totális segítség. De nyomultam tovább,pokolba a Renddel. - Mi a helyzet a Maleficium -al? - Ezt ne mond hangosan - suttogta Simon - Ez veszélyes. A Rend elég haragos lenne,ha meghallaná,hogy valaki ezt a szót említi. - Rendben - mondtam - Hívd aminek akarod. Van annak lehetősége,hogy most valaki használja,valamiféle varázslathoz? Lehet most,Chicagóban? - Nem lehetséges - nyugtatott meg - Lakat alatt van. Jonah rosszallóan nézett rá - Akkor mivel magyarázod,ami itt történik? - Ez nem egy mágus műve - mondta lassan Simon - így csak Tate maradt. Nem értettem egyet,és kezdtünk kifogyni a lehetőségekből. És nem voltam meggyőződve arról sem,hogy Simon nincs benne. Ha megtanultam valamit az elmúlt pár hónapban,az az volt,hogy a dolgok ritkán olyan egyszerűek,mint amilyennek látszanak. Simon válaszai túl gyorsak voltak,és kedvezőek rá nézve. A természetfeletti világban ritkán volt valami,fekete vagy fehér. De ha igazat mondott,és nem ismerte fel az alapot,most nem volt számára remény. Szóval, halványan rámosolyogtam,majd Mallory -t ellenőriztem. Végül felvette a szemkontaktust, a tekintete kihívó volt,mintha felbátorítana,hogy vádoljam meg valamivel. Talán nem rejtegetett semmit. Talán még mindig dühös az utolsó telefonhívásom miatt,amivel félbeszakítottam a tanulását,hogy megvádoljam a mágusokat,hogy részt vettek Chicago eseményeiben. Szeme eltolódott valamire a hátam mögött,így megfordultam.

Catcher sétált végig a folyosón,határozott léptekkel,nem volt elveszett szerelem a kifejezésében. Meredten nézett rám és Simonra,és nem tudtam eldönteni,hogy dühös,vagy nagyon védelmező. - Mit csinálsz itt? - kérdezte Mallory,nyilvánvaló zavarral - Gondoltam hazaviszlek - mondta Catcher - Befejeztétek ma éjszakára,igaz? - nézett nyomatékosan Simonra,nyilvánvalóvá téve,hogy rá dühös. - Mindent befejeztünk - mondta Simon - Mal,viszlát holnap este. - Természetesen - mondta,egy félig erőltetettnek tűnő mosollyal. De ez nem akadályozta meg,az agresszió halk morgását Catcher irányából. Elvette a kosarat,a másik kezét meg Mal hátára helyezte,és elvezette Simontól a bolt elülső része felé. - Azt hiszem,a stressz kezdi kikezdeni őket. - mondta Simon - Valószínűleg igazad van - értettem egyet. - Nos nekem még el kell intéznem néhány dolgot,Mallory holnapi vizsgájához. Keres meg ha van bármi amiben segíthetünk. - Természetesen - mondta Jonah,és néztük ahogy visszasétál a folyosón. - Vajon ártatlan? - kérdeztem - Nem vagyok biztos benne. És Catcher a féltékeny barátot játszotta? - Ő most valamilyen érzelmi démonokkal harcol. Csak álltunk csendben egy pillanatra. - Ha ez Tate - mondta Jonah - Egyedül kell elkapnunk. A gyomrom korogni kezdett - Kaphatok egy hot-dogot,mielőtt megmentjük a világot? - Határozottan - mondta - Meghívhatsz - elindult az ajtó felé. Követtem - Miért nekem kell fizetni? Kinyitotta nekem a bejárati ajtót - Mert te vagy az új partner. Ez a szokás. - Kezdjünk egy új saját szokást - javasoltam - Az öregebb fizet. - Majd megbeszéljük az autóban Az Armageddonnal a fejünkben valahogy kimaradt a megbeszélés,de amikor odaértünk,úgy döntöttem,hogy én fizetek. Jonah visszahajtott a Házhoz,az autóm,még mindig Wrigleyville -nél volt,de ott is marad egy ideig. Ott valószínűleg még mindig káosz volt,és nem volt itt az ideje egy összetűzésnek a rendőrséggel. Kelley -t,Juliet -t és Lindsey -t,a műveleti szoba tárgyalóasztalánál találtam,minden szem az óriási képernyőre szegeződött. Egy hírműsor

épp a Wrigleyville -ben történt pusztítást mutatta a felette futó felirat pedig a vámpírokat hibáztatta. Nem meglepő,de még mindig sértő. Mi voltunk az elsők a helyszínen,embereket mentettünk. Ennek ellenére,a regisztrációs törvényt elfogadták,és ellenségek voltunk a saját országunkban. Kelley kikapcsolta a tévét,és visszafordult hozzám. Én még mindig piszkos voltam,és valószínűleg nem néztem ki valami jól. - Mit tudtál meg,Simontól? - A Rend szerint Tate az akit keresünk. Az utolsó beszélgetésünk alapján,Tate szerint a Maleficium a főszereplő. Simon meg van győződve róla,hogy a Maleficium biztonságos helyen van. - leültem Lindsey mellé,az asztalhoz - Más szavakkal,nem jutok előbbre. - Nem - mondta Lindsey,kezét a karomra téve - Csak azt hiszed,hogy nem jutsz előbbre. Az információ odakint van,csak nem látod a fától az erdőt. - Tehát nézzük át az erdőt - mondtam. Catcher egyszer használt egy letörölhető táblát,amikor mintát keresett a rave partikban,vámpír vér orgiákban,amik szerte a városban felbukkantak. Nekünk számítógépünk volt,ami ugyanúgy használható,ezért bekapcsoltam a tárgyalóasztalon lévő gép képernyőjét. - Rendben - mondtam,és elkezdtem felvázolni amit tudtam,kivetítve a képernyőre - Eddig láttunk hármat a négy elemből. Víz. Levegő. Föld. - Ez azt jelenti,valószínűleg a tűz lesz a következő - mondta Lindsey,ezért hozzá tettem a tüzet,és bekarikáztam. - Tate azt mondta ezek a dolgok azért történnek,mert az egyensúly a jó és a gonosz között eltolódott,nincsenek egyensúlyban többé,és ez felborítja a természet szabályait. - Mert valaki a Maleficium -ot használja? - kérdezte Kelley - Ez Tate elmélete - tovább írtam - A jót és a gonosz szétválasztották. A gonoszt a Maleficium -ba helyezték. A jó a Maleficium -on kívül maradt - Lehet,hogy Tate használja a Maleficium -ot? - kérdezte Juliet - Nem hiszem,hogy az adott környezetben megtehette. Elég szorosan őrzik. És a szobája üres volt. - Nos - mondta Lindsey - Van-e bármi más ami a varázslathoz köti? Más bizonyíték? Vagy bármi más furcsaság? - Eltekintve a rettenetes álmaimtól? - kérdeztem gúnyosan De aztán elgondolkodtam,hogy.....

- Merit? - szólt halkan Lindsey,egy pár pillanattal később A szívem vadul kezdett kalapálni - Eltekintve az álmoktól Ethan -el. Ezek pár héttel ezelőtt kezdődtek. De volt egy csomó,csak ezen a héten. - Nincs azzal semmi baj,ha Ethan -ről álmodsz - mondta Juliet Figyelembe véve,hogy mi történt. Megráztam a fejem - Nem olyan jellegű álmok. Valószerű álmok - a megértés,fejbe vágott - És mindig van bennük valami elemi. Volt egy vihar,és egy napfogyatkozás,aztán eltűnt a hamu. - A víz,az ég,és a föld - mondta Juliet - Az álmaid valóra válnak a városban. Visszagondoltam az álmokra,és gyorsan felírtam őket,időrendbe helyezve. Miután befejeztem csak bámultam a képernyőt. - Megálmodod őket,mielőtt megtörténnek - mondta halkan Lindsey De mit jelent ez? Hogy részben médium vagy? Úgy értem,ez lehetséges,azt hiszem. Elvégre,én is kaptam őrült képességet. Összeráncoltam a homlokom. Ez is egy magyarázat,de nem hittem benne. Óvatosan,Juliet felemelte a hangját,és feltett egy kérdést - A varázslat,bárki is teszi,és bármit is próbál elérni,ez hathatna rád külön? Úgy értem az álmaidon keresztül? Csend. - Nem akarok kegyetlen lenni - mondta Lindsey - De Ethan meghalt. A karó és a hamu. Láttad ahogy felfogja a karót,és láttad ahogy elhelyezik a hamvait a Ház kriptájában. Igaza volt,így bólintottam - Tudom - Várj - mondta Kelley - Ne hagyjuk el magunkat. Gondolkodjunk,a Maleficium kötődik az elemekhez. Mi ez pontosan? - Tate azt mondta,egy edény a gonosznak. Ez minden amit tudok. Összeráncolta a szemöldökét - Olyan mint egy urna? Vagy váza? Nem emlékszel,láttad már valahol? Talán Creeley Creek -ben,amikor ott jártál? Törtem a fejem,mentális képeket pörgettem le,Tate egykori irodájáról,de nem találtam semmit. De ismertem valakit,aki talán tudott valamit. Odahajoltam a konferencia asztalon lévő telefonhoz,és tárcsáztam a könyvtárat. - Könyvtáros - vette fel a telefont - Itt Merit. Lenne egy kérdésem. Mit tudsz a Maleficium -ról?

Megdöbbentően éles csend. - Honnan tudsz a Maleficium -ról? - kérdezte szigorú hangon Felnéztem Kelley -re,és amikor megvonta a vállát,folytattam - Tate polgármestertől. Tudom, hogy egy edény,amibe a gonoszt helyezték,bla-bla-bla. Van több információd róla? Hogy nagy vagy kicsi? Egy doboz? Egy urna? - Ezek közül egyik sem. - mondta - A Maleficium,egy könyv. Egy varázskönyv,aminek jelenleg mi vagyunk az őrzői. A kezem megrándult a hirtelen adrenalin kitörés miatt - Ez mit jelent? - Mi,mint Cadogan Ház. Ethan -nek adták megőrzésre. - De a mágusok úgy gondolják,a Rendnél van. Catcher említett valamit Nebraska -ról. Hogy lehet,hogy nem tudják,hogy a Cadogan Házban van? Megvetően felhorkant - Ha neked volna egy könyved,ami a világ összes gonoszságát magába foglalja,és elmagyarázza a használatát,megengednéd a mágusoknak,hogy tudják,hol tartod? Hagynád,hogy a Rend,olyan emberek akik megpróbálnák használni,legyen az őrzője? Segítenek felvenni az őrszemet,de ők az utolsók,akiknek a birtokában kéne lennie. Összefoglalva,nem a Rendnél volt a Maleficium. A Cadogan Házban volt,ami biztonságos. Legalábbis annak kellett volna lennie. De ha olyan varázslattal dolgoznak,ami átlépte a határt jó és gonosz között,talán mégsem volt olyan biztonságos....... - Hol tartjuk a Maleficium -ot? - kérdeztem csendesen - Tudod,hogy nem mondhatom el. De tekintve,hogy mi folyik itt......elhallgatott,és egy pillanatra azt hittem,hogy nem mondja el. De aztán kimondta: - A Maleficium a Ház kriptájában van. Az új hírekkel Kelley lehívta Malik -ot és Luc -ot,a Műveleti szobába. Frank sajnos úgy döntött,hogy csatlakozik. Mikor mind összegyűltünk Lindsey bezárta az ajtót. - Kelley? - kérdezte Malik - Elmondod mi folyik itt? - Ez Merit feladata - mondta,és átadta nekem a szót. - A Maleficium jelenlegi őre a Cadogan Ház,a könyvé,amibe a gonoszt helyezték. A szoba elnémult.

Frank mágusokról és titkokról zúgolódott,de én Malik -ot figyeltem,és láttam,hogy úgy dönt, elmondja az igazat. - Mi vagyunk az őrzők. - mondta Malik,és feltartotta a kezét,hogy elhallgattassa Frank -et. - Ez mindig átszáll egy másik Házra,a titoktartással együtt. A McDonald Ház volt az utolsó. Most mi vagyunk. - És a kriptában őrizzük? - kérdeztem Egy pillanat múlva,Malik bólintott - Azt hiszem,ellenőriznünk kellene. - Miért? - kérdezte Malik - Mert a mostani események,a jó és a rossz egyenlőtlenségét tükrözik. - magyaráztam - A jó és a gonosz,régen egy volt. A világ ahogy mi ismerjük,azért ilyen,mert a jót és a gonoszt elkülönítették egymástól. A világ addig tartja meg a szabályait,amíg az egyensúly megmarad, ellentétek egyenlő erővel. - És mikor az egyensúly megbomlik - mondta Luc - A természet összezavarodik. Víz, levegő, föld. - Pontosan - mondtam,egy biccentéssel - A Maleficium elmondja,hogyan lett elválasztva a jó és a gonosz,és ismerteti a mágikus lépéseket. Ha valaki elvégzi ezeket a varázslatokat,azzal átlépi a határt,jó és rossz között. Összekeveredik a jó és a fekete mágia. - Tehát úgy gondolod,hogy ha a természetes világ felbomlik,az azt jelenti,hogy valaki a Maleficium -ot használja. - mondta Luc - Ez egy érdekes elmélet Merit,de nem volt a Házban senki,mióta Tate betiltotta az emberek a látogatását,csak Mr. Cabot és a Cadogan vámpírok. És egyikünk sem lenne képes használni,csak egy igazán hatékony papírnehezéknek. Egy pillanatra azt hittem,igaza van,de a gyomrom hirtelen összeszorult a félelemtől,levegőt sem tudtam venni. Luc,rájöttem,tévedtem,hatalmasat tévedtem! - Merit? - kérdezte - Jól vagy? Körülnéztem a szobában,a fejem forgott a szörnyű következtetéstől Volt valaki a Házban. Minden szem felém fordult. - Merit? - kérdezte Malik Alig tudtam kimondani - Ethan halálát követő héten,Mallory itt volt. Engedélyt kapott,hogy velem maradjon a szobámban.

Újabb csend. - Merit - mondta Luc - Mallory nem vinne el semmit a Házból Megtenné? Az utolsó heti beszélgetéseinkre gondoltam,azokra a dolgokra amiket láttam,és azokra amiket megvitattunk. A kicserepesedett,remegő kezére. Hogy nem tud a szemembe nézni. Az ingerlékenysége,és,hogy elfogadta a fekete mágiát. Ennyire hülye voltam? Ennyire naiv? Kinyitottam a számat,hogy beszéljek,de megálltam,átgondolva a mondanivalóm következményeit. Ha igazam volt,a kapcsolatom Mallory -val soha nem lesz ugyan az. - Azt hiszem,a mágia megváltoztatta. Azt hiszem,bármit is kell tennie a vizsgákon,vagy bármit is kellett tennie a tanulás folyamán,az megváltoztatta őt. - eléjük tártam a bizonyítékokat,majd rátértem a leginkább elítélő részre - Amikor a héten meglátogattam,épp egy könyvet tanulmányozott. - Egy mágusnő,egy könyvet? - kérdezte Frank szárazon - Milyen meglepő. Ez alkalommal Malik nem vesződött azzal,hogy elrejtse a szemforgatását - Hogy nézett ki a könyv? - Nagy volt - becsuktam a szemem,és elképzeltem,ahogy Mallory alagsorában állok az asztal mellett - Vörös bőr, - mondtam - egy arany szimbólummal az elején. Mintha csak megerősítené a legrosszabb félelmem,Malik a halántékát dörzsölte,aztán előhúzott egy fém láncon lógó szögletes kulcsot a kigombolt inge alól. - Remélem,az istenekre,hogy tévedsz - mondta - De nem éljük túl reményekkel. Csak akkor éljük túl,ha szembenézünk a problémával. Nézzük meg a kriptát. - Ez példa nélküli - mondta Frank - és helytelen. A Mesterek hamvait őrizzük ott. Nem nyithatja ki a kriptát. Malik felnyársalta a pillantásával - Maga a GT képviselője,vendég ebben a Házban. De maga nem Mester,és biztosan nem ezé a Házé. Lehet,hogy felülvizsgálhatja a protokollt és az adatokat,és tesztelheti ezeket a vámpírokat,ha a Tanács jónak látja. De semmilyen körülmények között nem fog nekem diktálni. Maga nem az én Mesterem,Mr. Cabot,és azt ajánlom,hogy ezt ne felejtse el. Ezzel Malik sarkon fordult,és elindult az ajtó felé.

A többiek egyenként követték. Az út lefelé a kriptába olyan volt mint egy könnyű temetési menet. Volt rá esély,hogy a Ház szentségét már megsértették,egy nő,akiről azt hittem a legjobb barátom volt,aki már lélekben a nővérem volt évek óta. Malik becsúsztatta a kulcsot a zárba,és elfordította 45 fokkal. A zár hangtalanul kioldott. Felemelte a kezét,de megállt egy pillanatra mielőtt megfogta a kilincset,felkészítette magát. Egy pillanat múlva az ujjai a kilincsen voltak,és az ajtó kinyílt. Malik előttem állt,eltakarva a kilátást,aztán oldalra lépett és rám nézett. A szívem vadul vert,miközben benéztem. Egyidejűleg a reménytől és a félelemtől. Nem a Maleficium volt az egyetlen ami hiányzott. A kripta üres volt.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET MELYIK BOSZORKÁNY MELYIK?

Tíz csendes perccel később,megint a Műveleti szobában voltunk mindannyian. Mindannyian, kivéve Frank -et,aki felment az emeletre telefonálni,kétségtelenül a Tanácsnak. A Maleficium eltűnt. A hamvak eltűntek. Nem, Ethan hamvai eltűntek. - Hogy tehette ezt? - kérdezte Luc halkan - Nem csak,hogy ellopja a Maleficium -ot,de a hamvakat is? Ez nem történhet meg. Ez nem helyes. Ez szentségtörés. - Ez, az. - mondta Malik nyugodtan - Azonban,ha szörnyű is,nem szabad elítélni tények nélkül. Jelenleg nincs semmilyen bizonyíték rá,hogy ő tette. A legfontosabb kérdés,hogy mi oka lehetne rá? Miért akar egy friss mágusnő ilyet tenni? - Azt nem tudom megmondani,hogy miért tette - mondta Lindsey visszafordulva a számítógépéhez,szokatlanul sápadt arccal - De azt megtudom mondani,hogy ő tette-e. Mindannyian a számítógép köré gyűltünk,ahol Lindsey már felhozott két biztonsági videót. - Mi nem követjük mindig figyelemmel az alagsori kamerát - mondta de rögzítjük a felvételeket. Ez a mozgásra aktiválódik,így nem tart sokáig megtalálni,amit keresünk. A videó fekete-fehér és szemcsés volt,de nem lehetett eltéveszteni Mallory Delancey Carmichael,reklámszakemberből lett mágusnő,lépett be a kriptába. - Hogy nyitotta ki a kriptát? - kérdeztem csendesen - Mágiával - felelte Lindsey - Csak a könyv van nála - mutatott rá Malik,de Lindsey megrázta a fejét. - Nem,csak az első alkalommal. A hamvakat is elviszi,négy nappal később. Ugyanazt a mágikus trükköt alkalmazza mind a két alkalommal.

- Miért később? - csodálkozott Malik - Miért vállal dupla kockázatot? Miért nem vitte el mindkettőt egyszerre? Csöndben összeraktam a tapasztalataimat,amiket az elmúlt napokban szereztem,amit megtanultam Tate -től,és láttam Mallory -tól a mágiával kapcsolatban. A kész termék nem nézett ki jól. - Mivel nem tudta,hogy szüksége lesz a hamvakra. - mondtam halkan,aztán Malikra pillantottam. - Valószínűleg hallott a Maleficium -ról,miközben Simonnal dolgozott. Már használt fekete mágiát azelőtt. Lehet, hogy emiatt lett kíváncsi. - Ez csak a könyvet magyarázza - mondta Luc De én megráztam a fejem - Amikor meglátogattam Tate -t,ő felsorolt néhány varázslatot,ami olyan következményekkel járhat,amiket az elmúlt héten láttunk. Van amihez - mondtam - kell egy segítő. - Segítő? - kérdezte Luc - Egyfajta mágikus asszisztens - mondtam - Ők segítenek a mágusnak,irányítani a mágiát, olyanok mint egy tölcsér. Egy segítő extra kapacitást ad nekik,mint egy külső mágikus merevlemez. - Ez egy ijesztő előny - mondta Luc - De összezavarodtam,most akkor úgy gondolod,hogy Tate az elkövető? - Nem Tate - feleltem,és a gyomrom remegett az idegességtől Mallory. Már használt fekete mágiát,és létrehozott egy segítőt. A macskája az. De valami baj volt vele. Kitalált rá valami ürügyet,de most........nem tudom. És azt kívánta,bárcsak több lenne belőle,hogy segítsen neki a munkában. A szoba csendes volt,mindenki átgondolta amit mondtam. - A mágusnőt vizsgáztatják ezen a héten - folytattam - A mágusnő,aki már csinált egy segítőt, legalábbis egy kisseb méretűt,ellopja a könyvet a mágiával,ami többet segít neki,mint belekontárkodni a fekete mágiába. Ethan hamvait is elvitte,és most a város szétesik,mert a jó és a fekete mágia összekeveredett. - Ez egy erőltetett ötlet - mondta Kelley - Megkísérel újraéleszteni egy vámpírt,hogy a segítője legyen - Sajnos - mondta Malik - ez nem teljesen erőltetett. - rám nézett Tudod miért nincsenek mágusok Chicagóban, Merit? Megráztam a fejem. - A régmúlt időkben,amikor a vámpírok és a mágusok közötti kapcsolat feszültebb volt,mint manapság. Ha a dolgok abba az irányba

haladnak,amire gondolsz,akkor nem ez az első alkalom,hogy a mágusok ilyennel kísérleteznek. A helység elnémult,és minden szem Malikra szegeződött. - Egy segítő készítése,erős mágikus valamit,vagy valakit igényel,hogy a mágus olyan segítőt alkothasson,amilyenre vágyik. A képesség,hogy elég erőssé tegyék,ritka,és a segítő kapacitása a hatalmuktól függ. - Szóval egy vámpír több mágiát tud megtartani,mint egy macska. következtettem Malik bólintott - És egy Mester vámpír,még többet tud megtartani,mint egy fiatal. Az utolsó alkalommal,mikor egy mágus vámpírból próbált segítőt csinálni,a Navarre Házból raboltak el egyet. Később megtalálták a mágus búvóhelyén,mintegy agyatlan tárgyat. Önkéntelenül megborzongtam. - A mágus hatalommal bír a segítő felett - mondta Malik Lényegében,állati szolgákká válnak. Értelem és szabad akarat nélkül. Egy részemet felvillanyozta a gondolat,hogy Ethan visszatérhet,de a remény szertefoszlott a gondolatra,hogy Mallory egy mágia vezérelt,agyatlan zombivá akarja változtatni. Hirtelen kevésbé sajnáltam a stressz miatt,és sokkal jobban szimpatizáltam a macskájával. - A mágusnőt azonosították,ő volt a kapcsolattartó a Navarre Házzal. És mikor ez kiderült,a vámpírok megtiltották a Rend működését Chicagóban. Ez megmagyarázza,hogy a Rend miért nem akarta Catcher -t Chicagóba engedni,és miért rúgták ki,amikor ragaszkodott hozzá. Ez sokat elmondott Ethan -ről is,hogy ő volt az egyetlen aki adott egy esélyt Catcher -nek,a történtek után. - Ha egy mágus már próbálta ezelőtt,miért nem láttuk ugyanezeket a hatásokat? - kérdezte Luc - Természeti katasztrófákat? - Láttuk - mondta Malik - Láttuk a Nagy Tüzet. A Nagy Tűz,1871 -ben jelentős károkat okozott a városban. - A Rend azzal érvelt,hogy véletlen volt - folytatta Malik - de azok után,amit a héten láttunk, erős a gyanú,hogy ugyanúgy tagadnak,mint múltkor. - De te azt mondtad,élő vámpírból alkottak segítőt. Ethan meghalt. mondta Luc halkan - Semmi sem maradt belőle,csak hamu. Hogy lehetne abból bármit alkotni.

- Ha ember lett volna,talán nem - mondta Malik - De a vámpírok mások,mint az emberek. Genetikailag. Fiziológiailag. Azok a szálak,amik összekötik a lelkeket különböznek,ezért válik a testünk egyszerűen hamuvá. - Ez igaz - mondta Luc,egy pillanatnyi csend után. Malik felállt,és hátratolta a székét - Megyek,figyelmeztetem a Rendet,hogy egy mágusnő talán megpróbál létrehozni egy segítőt,és ellopta hozzá egy Mester vámpír hamvait. És arra is figyelmeztetem őket,hogy feltehetőleg a Maleficium -ot használja erre,és ezzel teljesen megzavarja a világ természetét. Ez minden,összefoglalva? Bűntudat nehezedett a vállamra,de bólintottam. Rám nézett - Tudom,hogy ő gyakorlatilag családtag a számodra. De ez bűncselekmény,és a GT nem fogja elengedni büntetlenül. Megértően bólintottam,és reméltem,hogy nem nekem kell majd a végrehajtónak lennem. A sötét büfében vártam egy telefonhívást. Nem tudtam elérni Jonah t,vagy Catcher -t,így mindkettőjük számára hagytam egy kétségbeesett üzenetet. És most.....vártam. Persze meg kellett állítani. Meg kellett állítani,bármilyen varázslaton is dolgozik. Biztonságban kellett tartani a várost,és nem kétséges,hogy azaz élet amit Mallory agyatlan segítőjeként kapna,az nem olyan lenne,mint amit Ethan szeretne. Túl független volt ahhoz, hogy más irányítsa,főleg egy olyan nő,aki annyira összpontosít a céljára,hogy közben lerombolja Chicago városát. Catcher miért nem látta ezt? Miért nem látta mit csinál,vagy mivé vált? Miért nem állította meg,mielőtt eljutott idáig..........mielőtt az én feladatom lett eltakarítani? Az asztalra könyököltem,és a homlokomat a kezemnek támasztottam,és áldottam a szerencsémet. Ez volt a 22-es csapdája,és én voltam az aki meghúzta a ravaszt. Megcsörrent a telefonom,és a kijelzőre pillantottam. De nem Jonah vagy Catcher volt. Hanem Mallory. Remegő ujjakkal nyitottam ki a telefont - Hello! - Itt vagyok a Ház mögött. Találkozzunk kint. Egyedül. Becsuktam a telefont,de mielőtt elindultam,küldtem egy sms -t Jonah nak,hogy tudja mit csinálok. Eltettem a telefont,aztán odamentem a

kerítéshez,ahol volt egy csupasz folt a bozótban,és átugrottam. Ez alkalommal kecsesen landoltam,még akkor is ha egy félőrült boszorkány volt ott,hogy lássa. Ott ült Catcher autójában. Kék haja,úgy tűnt,még halványabb lett,most már majdnem teljesen szőke volt. A szeme véreres volt,a keze kicserepesedett és remegett,úgy nézett ki mint egy drogos. Talán az is volt. Miközben a vérmérsékletem emelkedett,emlékeztetnem kellet magam arra,hogy ő még ugyanaz a személy,kék vagy szőke hajjal,jó vagy gonosz mágiával. Mallory kinyitotta az ajtót,és elindult felém,a szél olajos mágiát hozott vele. Én csak álltam ott. Azt vártam,hogy ebben a pillanatban félelmet vagy sajnálatot érez,de nem ez volt a listája elején. Én legfőképp dühös voltam,amiért betört az otthonomba,értékes dolgokat lopott el,és eltökélt szándéka,hogy felhasználja a saját narcisztikus céljaira. - Mit tettél? - Vádolsz valamivel,vámpír? - Én bíztam benned. Kértem,hogy maradj velem,amikor meghalt,mert szükségem volt rád. Kétszeresen megsértetted a bizalmamat. - Nem tudom miről beszélsz. - Baromság. Loptál tőlük,Mallory. Tőlem. Hol a Maleficium,és Ethan hamvai? - Eltűnt Megremegett a térdem - Szóval már megcsináltad belőle a segítőt? Ő félrenézett,de láttam a bűntudatot a szemében. És akkor már tudtam,hogy igazam volt. - A fekete mágia nem az aminek hiszed. - Nincs az a kifogás a világon,ami most segítene. - Ez igazságtalan - kiabálta az éjszakába - Azt hiszed az helyes,hogy van egy olyan mágiával teli tested,amit nem szabad használnod? Tudod ez milyen érzés? Rossz, Merit! Nem tűnik helyesnek,hogy csak az egyik irányba tereljem a mágiát. Ez csak fél megoldás. A jónak és a gonosznak együtt kell lennie. És ha ez a módja,istenemre,ezt fogom tenni. Nem tudok így élni. - Te pont olyan kurva jól tudnál élni,mint minden mágus a történelemben. Akik nem jönnek be a Házba ellopni egy könyvet a gonosszal,és a Mesterünk hamvait,és nem próbálnak belőle agyatlan rabszolgát csinálni.

- De neked hoznám őt vissza. Megharaptam az ajkamat,hogy megállítsam a könnyeimet - Én nem akarom őt vissza. Nem helyes. Ez nem ő lesz. És nem kell,ha el kell veszítenem hozzá téged,Mallory. Te a nővérem vagy,minden módon ami számít. Felhorkant - Te lecseréltél engem rá,és ezt te is tudod. - Nem jobban,mint te engem Catcher -re. - lágyítottam a hangomon Egyikünk se cserélte le a másikat,csak felnőttünk,és szerettünk másokat is. De én nem akarom őt,nem így. És ő sem akarná. - néztem egy pillanatig,vajon valóban ez volt-e az oka,annak amit tett. Bármennyire szerettem is őt,nem voltam biztos benne. - Ezt nem értem tetted. - mondtam - Baromság - mondta,de nem volt erő a szóban. Ethan volt a gyalog a játékban,egy ürügy, hogy használhassa a fekete mágiát. Talán Simon elég hülye,vagy naiv volt hozzá,hogy tényleg tudja mit csinál. Lehet,hogy nem érezte a fekete mágiát a tanítványában,és hogy,megint a drogos hasonlattal élve,bármit megtenne még egy adagért,a pokoli következményekkel együtt. - Te ezt magadért csináltad - eszembe jutott amit a fekete mágiáról mondott,hogy az emberek félreértik. - Te megízlelted a fekete mágiát,és tetszett. Talán nem azonnal,de végül úgy döntöttél tetszik. Ethan minden szempontból praktikus,de ő csak egy ürügy. Ezzel az ürüggyel tépted szét a várost. - Te mit tudsz ezekről? A bennem lévő erő részleteiről? Én ismerem az eredetük történetét. A mágikusan elválasztott jónak és gonosznak,mintha ikreket választottak volna szét. - felrántotta a pólóját. - Érzem őket, Merit,és szükségük van arra,hogy újra együtt legyenek. Lehunyta a szemét,majd felemelte a kezét,és a mágia elkezdett egy hatalmas körbe folyni körülöttünk. Éreztem,hogy forog körülöttem,mint egy centrifuga,aminek ellen kellett tartanom. - Mallory hagyd abba! Elpusztítod Chicagót! - A kár ideiglenes - felelte Figyeltem őt,és éreztem a végrehajtott varázslatot,zsíros volt,kellemetlen,gonosz. Tudtam hogy a következmény minden lesz,csak nem ideiglenes. - Ez rögzíti a dolgokat - mondta - Ez elpusztítja a dolgokat - javítottam ki.

De miközben a mágia körülölelt bennünket,egyre szűkebb és szűkebb spirálban,és a centrifugális erő kinyomta a levegőt a tüdőmből,ő megrázta a fejét. - Belefáradtam,hogy aggódjak olyan dolgok miatt,amik miatt mások szerint kellene. Szerinted. Catcher szerint. Simon szerint. Nem én voltam a felelős a jó és a gonosz szétválasztásáért. De én leszek a felelős a hurok lezárásáért. Ne légy olyan átkozottul rövidlátó. Megpróbáltam a végső stratégiát. - Mallory,én már álmodtam Ethan el. Ez fáj neki. És ha befejezed ezt a varázslatot,a város lángokban fog állni,amiért nekem és a többi Háznak kell megfizetnie. Szomorúan elmosolyodott - Drágám,addigra rég el fogok tűnni. Felemelte a karját,és a mágia egy pontba sűrűsödött össze. A látásom elhomályosult,azután teljesen sötét lett. És a második alkalommal ebben az évben,a legjobb barátom kiütött. Felültem épp időben ahhoz,hogy lássam Jonah fut felém. Megdörzsöltem a fejemen lévő sérülést,amit esés közben szereztem,de megkönnyebbültem,hogy nem voltam olyan sokáig kiütve,mielőtt ideért. Ez azt jelentette,hogy még nincs minden veszve. Leguggolt mellém,a szemében pánik ült - Mi történt? - Bevallotta. Ellopta a Maleficium -ot és Ethan hamvait,hogy megpróbálja visszahozni. Azt hiszi,ezt akarom,de inkább ő lett a fekete mágia megszállottja. A rabja lett,és azt hiszi,ha befejezi a varázslatot,az segít,hogy a jó és a gonosz visszanyerje az egyensúlyát. Jonah segített nekem lábra állni. - A mágia,amivel dolgozott,kiütött engem - rá néztem - Úgy döntött,végigcsinálja. Nekünk kell megtalálnunk,és megállítanunk. Ha befejezi......... Nem fejeztem be a jóslatot,mondván,hogy hangosan nem megy. - Van ötleted hova mehetett? Törtem a fejem,de nem jutott eszembe semmi. Az egyetlen hely amiről tudtam,hogy az elmúlt időben megfordult,az a Wicker Parki háza,és a barkácsbolt. A képzését Schaumburgban tartották és Catcher edzőtermében,ami River North kerületében volt,de egyik sem tűnt valószínű helyszínnek,egy ilyen varázslat végrehajtásához. De ha nem is találom meg Mallory -t,talán megtalálhatom a könyvet. Elővettem a mobilom,és tárcsáztam a könyvtárost.

- A Maleficium eltűnt - mondtam minden bevezetés nélkül - Mallory Carmichael ellopta a kriptából,mikor itt volt velem a Házban. Van valami módja,hogy nyomon kövessük? Mallory nem örült volna annak a sok szitoknak,ami a mágusok erkölcsi hajlamiról szóltak, sem az egyéb nem túl hízelgő megjegyzésnek. De amint kiadta ezeket magából,a tárgyra tért. - Nem őrizzük a Maleficium -ot,vészhelyzeti terv nélkül - mondta,és hallottam a susogást a vonal túloldalán. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel - Van egy nyomkövető varázslat,vagy valami? - Úgy is lehet mondani. Beültettem egy GPS chippet a gerincébe. Nem beszéltem róla a Rendnek,mivel keresztre feszítettek volna ha kárt teszek a könyvben. Pontosan az ilyen esetek miatt tettem. Hadd hozzam be a helyzetét. Miközben dolgozott,én felpillantottam az égre. Az éjszakai kék árnyalat kezdett beteges piros színbe átmenni. Biztosra vettem,hogy a víz is elsötétült,és a hegyek is mozogni kezdtek a városban. Már elkezdte. - Megvan - mondta - A közelben van,és nem mozog. - Ez egy nagy város,a "közelben" nem sokat segít. - Várj,szűkítem - elhallgatott - A Midway - kiáltott fel végül - Ez a Midway. Megköszöntem,letettem és már indultam is. - A Midway -en van. Azonnal indulok. Keresd meg Luc -ot és Malik -ot és Catcher -t,mond el nekik,hogy mi a helyzet. - Nem akarom,hogy egyedül nézz szembe ezzel. Visszanéztem rá,és szomorúan elmosolyodtam - 67-es VŐ szabály,bízz a partneredben. - Ez tulajdonképpen a második szabály - Még jobb - mondtam,színlelt mosollyal Jonah állkapcsa egy pillanatra megfeszült,de aztán engedett - Akkor találd meg. Állítsd le. Bármilyen szükséges eszközzel. Pontosan ez az amitől féltem. Lekocogtam négy háztömbnyit az utcán,majd megálltam a közepén tátott szájjal. Az egész Midway Plaisance lángokban állt. Nem,a narancs és arany színű lángokba,amilyen a világi tűz,hanem áttetsző kék lángokba,amik az ég felé törtek,hegyes karom szerű csóvákkal.

De az látszott,hogy a hatásuk ugyanolyan,mint a normális tűzé. A fák,a Midway szélén recsegni kezdtek,és szikrák pattantak ki a tűzből. Az ég fölöttem immár teljesen vérvörösbe fordult,dühös lüktető pirosba,véresen,mint egy nyílt seb,és semmihez nem hasonlított,amit korábban láttam. Villám csapott keresztül rajta, amitől libabőrös lett a karom. A lábam alatt,pedig tompa remegést éreztem. Kétségtelenül egy hegy tört elő valahol. Mivel Mallory a mágiáját használta,minden elem vadul kavargott. Tűzoltó robogott végig az utcán,harsogó szirénákkal. Leparkoltak a Midway szélén,és azonnal megkezdték az oltást. A lángok ordítottak,hőt tolva az egész parkba,egyre forróbbat és keményebbet ahogy a tűz nőtt. Mallory -t a Masaryk szobor előtt találtam,egy halom könyvvel és egyéb anyaggal a lábánál. A legnagyobb,a Maleficium nyitva volt, a szöveg ragyogott és kavargott az oldalon. Szőke haja suhant az arca körül a forró szélben,amit a tűz bocsájtott ki magából. Úgy tűnt megfeledkezett annak a veszélyéről amit létre hozott,így kétségtelen volt,hogy elpusztítja a várost. Meg kellett állítanom. Csak nem tudtam hogyan. Nem volt nálam se kard, se tőr. Talán elég közel tudok kerülni hozzá ahhoz,hogy kiüssem,vagy legalábbis megzavarjam a varázslatot. Bár kételkedtem benne,hogy olyan közel enged. De amíg megérkezik a lovasság,addig próbálkoznom kellett. Semmiképp sem akartam közé és a tűz közé kerülni,úgyhogy körbeszaladtam a szobor körül, és hátulról közelítettem. Amikor elég közel voltam,hogy lássam a töredezett matt kékre festett körmét,kiabálni kezdtem a nevét. Hátrapillantott nyilvánvaló aggodalommal,tovább motyogva a varázslat szavait - Kissé elfoglalt vagyok, Merit. - Mallory,abba kell ezt hagynod. - ordítottam túl a lángokat. A föld megremegett a lábam alatt,amitől megbotlottam. - Nem látod mit teszel a várossal? Egy fa repedt meg és dőlt ki,aminek az egész törzsét lángok borították. Nem tart sokáig,míg a fák teljesen megsemmisülnek,és a tűz az utcára ömlik. - Meg fogsz ölni minket.

- Nem,ha a varázslat sikerül - kiáltott vissza - Majd meglátod. A világnak sokkal jobb lesz, amikor a jó és a gonosz újra egyesül. A világ akkor lesz egész. A keze remegett,ahogy belemártotta egy porral teli edénybe,majd megszórta a tartalmával a Maleficium nyitott oldalait. Átvizsgáltam az előtte lévő tárgyakat,de nem láttam jelét az urnának,ami Ethan hamvait tárolta. Talán már felhasználta a varázslat előző részeiben. És ha sikerül megszakítani a varázslatot, már ha tudnám hogyan kell megszakítani, nem is lenne szükség a hamvaira,az emlékezéshez. - Kérlek Mallory,hagyd abba. Nem válaszolt,de egy másik hangtól ledermedtem - Tudtam,hogy a vámpírok a felelősek ezért is! Megfordultam. McKetrick tartott felénk,fegyverrel a kezében,amivel rám mutatott. - Miért nem lépsz el attól a lánytól,Merit? - Ez a lány megpróbálja elpusztítani a várost - figyelmeztettem,de csak a szemét forgatta. Mallory -t már elvakította a függőség,a fekete mágia iránt. McKetrick -et is elvakította a tudatlanság,és a megingathatatlan hit,hogy a vámpírok az okozói minden katasztrófának Chicagóban. - Nekem úgy tűnik,próbálja megállítani - mondta - Nem is láthatná,rosszabbul - mondtam neki - Maga egy tudatlan bolond - Elfogadták a regisztrációs törvényt - Mert hazudott,arról nem is beszélve,hogy rám támadt a nyílt utcán. Rossz dolgok ellen harcol,és teljesen vak a valós fenyegetésekre. Villám csapott az egyik fába a Midway túloldalán,félbevágva azt,amitől lángolva zuhant a földre. Mallory elmormolt még egy bűbájt,mire a lángok egyre magasabbra emelkedtek. Igen,használhatta volna a fegyvert. És igen,egy nyárfa lövedék a szívembe valószínűleg végzett volna velem,de belefáradtam McKetrick -be,és most nem volt itt az ideje a játszadozásnak. - Maga segít neki,segít elpusztítani a várost - mondtam - Hazudsz - motyogta. A keze remegett a dühtől,miközben meghúzta a ravaszt.

A fegyver visszafelé sült el,a puskacső felrobbant,amitől fa és fémforgács repült a levegőbe. Azonnal lebuktam,de még így is éreztem a fájdalom sokkját,ahogy a repeszek elkaptak hátulról. De még mindig életben voltam. Felnéztem. McKetrick is élt,de ő nem volt ilyen szerencsés. Arcát vérfoltok borították,ahol a repeszek eltalálták,és a jobb keze össze volt roncsolva. A hátán feküdt,a vörös égre pislogva, és a kezét a mellkasához szorította. Nem túl hízelgő dolgokat mondott nekem,ami elég volt ahhoz,hogy semmilyen szimpátiát ne érezzek iránta,és kétségtelenül a sérülései miatt is minket fog hibáztatni. Egy újabb villám csapott le a közelben,ami visszaterelte a figyelmem a kibontakozó,mágikus problémára. A lángok most már magasabbak voltak,mint a fák,nyelveik a vörös ég felé nyaldostak,amely most már kék füstbe borult. - Mallory! - kiabáltam újra,és felé léptem - Abba kell ezt hagynod. A levegőbe emelte a kezét,és éreztem,ahogy a mágia kavarogva ismét összegyűlik. - Miért kéne abbahagynom? Annyira vágysz rá,hogy elkapd az elcseszett kis boszorkányt? Nem köszönöm. - Ez nem rólad és rólam szól! - kiabáltam túl,a tűz ropogását,és a kavargó szelet - Ez Chicagóról szól. Arról szól,hogy a fekete mágia a rögeszméd lett. - Te semmit sem tudsz, Merit. Éled a takaros kis életedet a vámpír koleszodban. És közben megfeledkezel róla,hogy a világot körülötted energia és mágia alkotja. De ez nem az én hibám. Catcher bontakozott ki a füstből a szobor túloldalán. - Mallory! Hagyd ezt abba! - Nem! - kiáltotta - Te nem fogsz megállítani engem! - Sajnálom - mondta - De nem hagyhatom,hogy ezt tedd. - Ha most megszakít,azzal megöli Ethan -t - mondta,és rám mutatott Magyarázd el neki Catcher. Mond el neki,hogy megakadályozod,hogy visszahozzam őt. Közelebb léptem - Ha vissza is hozod,az nem ő lesz. Csak egy zombi,Mallory,ezt te is tudod. Tudom miért csinálod ezt. Tudom,hogy milyen jó,és milyen rossz érzés egyszerre. De meg lehet tanulni irányítani,Istenre esküszöm,hogy meg tudod.

- Én nem irányítani akarom - mondta - Birtokolni akarom. Az egészet. Azt akarom érezni, hogy több vagyok. De Catcher folytatta - Simon rettenetes tanár volt,és sajnálom,hogy ezt nem ismertem fel. Sajnálom,hogy nem láttam,milyen veszélyes az ostobasága. Jobban sajnálom,mint azt el tudnád képzelni. Azt hittem elfordultál tőlem. Ez az én hibám,Mallory. - könnyek patakzottak végig az arcán - Az én hibám. - Nem értesz te semmit - köpte ki,és felemelte a Maleficium -ot Senki nem érti,ez mennyire fontos. - Ez nem olyan fontos - mondta Catcher nyugodtan - Te csak megszédültél tőle. A hatalomtól. A potenciától. De ez hamis,Mallory. Az,az érzés a mellkasodban - az öklével megveregette a szívét - Az hamis. A gonosz nem teszi jobb hellyé a világot. Nem fog az,az érzés elmúlni. Ez csak erősebbé teszi,és akkor már elveszítesz mindenkit,akit szeretsz. Felemelte a másik kezét,és éreztem a mágia lüktetését,ahogy ostorként csap valami felé. - Ezt nem tudod megállítani - mondta gonoszan - Nem tudod befolyásolni a varázslatot. - Nem tudom - mondta lemondóan - De hatással lehetek rád. - mágia kezdett izzani,körkörösen a tenyerében,lövésre készen. Felismerve,hogy szembeszállunk vele Mallory megváltoztatta a stratégiáját - De az fájni fog nekem - mondta olyan hangon mint egy gyerek - Kérlek ne csináld ezt. - Ha igaz amit mondasz,akkor imádkozom,hogy csak egy pillanatra fájjon - mondta. Felé lendítette a kezét,és egy gyémánt méretű,csillogó fény repült ki belőle,egyre nagyobb kék gömbbé alakulva. Mallory eldobta a könyvet,és elütötte a gömböt. A fényes robbanás nyomán kövek záporoztak ahogy eltalálta a szobrot,kitépve egy darabot a lovag vállából. - Gyűlöllek - sikított rá,és bár nem volt kétséges,hogy csak a mágia és a kimerültség beszél belőle,Catcher arcán tisztán látszott a fájdalom. - Túl leszel rajta - mondta,és újabb gömböt dobott rá. Ez mellkason találta Mallory -t,amitől hátra repült,és lezuhant a földre. Minden mágia amit létrehozott,minden energia amit összegyűjtött hírtelen megjelent. Egy fagyos rohammal,Catcher gömbje felrobbant,kiterjedt,és egy kék fénysík fejlődött ki belőle,ami nagy robajjal átrepült a Midway -en,eloltva a lángokat amerre elhaladt.

Mozgó mágikus tűzoltó készülék. Egy pillanatra minden elcsendesedett. Füst emelkedett az elszenesedett fűből,és a megperzselt fákból,a megmaradt mágia durrogva pattogott a földön,mint egy miniatűr villám. A pára felemelte,és szétterjedve feloldódott a vörös égen,a nyomán néhány csillag tűnt fel a füstön keresztül. A park szélein még mindig izzott a salak,de a tűzoltók most már képesek voltak előre haladni. Vége volt. Mallory eszméletlen volt,Catcher legyőzte. És Ethan elment,ami jó. Megráztam a fejem,hogy bent tartsam a könnyeimet,és nem voltam hajlandó engedni a bánatnak. Mallory egy szörnyet akart létrehozni,és nem volt értelme gyászolni valamit,aminek soha nem lett volna szabad léteznie. Csak vissza kell térnem a korábbi életemhez,és el kell azt fogadnom. - Meg tudom csinálni - suttogtam,könnyek csorogtak az arcomon. Felálltam és Catcher -t figyeltem. Kanyargós,izzó mágia szálakat font Mallory teste köré,mintha le akarná kötözni, mire felébred. Talán a mágiáját kötötte meg. Nem tudtam mi a rendeltetése,de biztos nem valami kellemes. Nyomást éreztem a könyökömön,és megfordultam. Jonah állt mögöttem,tekintete az arcomat fürkészte - Megint vérzel. - Jól vagyok. Csak repeszek. McKetrick fegyvere felrobbant,ő arrébb fekszik. Jonah bólintott - Már ellenőriztem,a rendőrök meg fogják találni. Jól vagy? Úgy értem a vérzéstől eltekintve? - Azt hiszem - kezdtem,de félbeszakított egy reccsenés,egy különösen hangos,kis maradék energia. Lebuktam,ahogy átvillant a parkon,és bizsergő mágiát küldött a levegőbe. - Merit - mondta Jonah halkan - Nézd Felpillantottam Egy sötét alak bontakozott ki a kék ködből,felénk közeledve. A hátamon égnek állt a szőr. - Vissza - mondta Catcher felénk haladva - Ez a dolog gonosz. A varázslat megszakadt,ami azt jelenti,hogy ez a fennmaradó mágia. De én kinyújtottam a kezem - Várj - mondtam,és elkezdtem sétálni az alak irányába.

Kénytelen voltam. Megmagyarázhatatlanul,minden atom a testemben azt követelte haladjak, hogy találkozzak azzal,bármi legyen is az,ami a ködből bontakozik ki. Ez a lépés halálos is lehet,de nem érdekelt. Csak mentem tovább. És amikor a köd kitisztult,egy ragyogó zöld szempár bámult vissza rám. Könnyek szöktek a szemembe. A térdem hirtelen megremeget,és futni kezdtem felé.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET A FŐNIX FELEMELKEDÉSE

Ugyanazt a ruhát viselte,amiben meghalt,sötét nadrágot,kigombolt fehér inget és a Ház medálját,egy könnycsepp alakú folt volt a szíve fölötti szöveten. Szélesre nyitott szemekkel itta be a látványom. Elértem őt,és egy pillanatig csak bámultuk egymást,talán egy kissé ijedten,hogy vajon mi fog következni. - Láttam a felém repülő karót - mondta Ethan - Láttam,ahogy Celina eldobja,és úgy éreztem, eltalált. - Megölt téged - mondtam - Mallory......Végrehajtott egy varázslatot,hogy visszahozzon,mint egy segítőt. Catcher megszakította a varázslatot. Azt hittem egy szörnyet hoz létre,de nem úgy tűnsz mint egy szörnyeteg. - Nem is érzem magam úgy mint egy szörnyeteg - tette hozzá halkan Álmodtam rólad. Gyakran álmodtam. Volt egy vihar,és egy napfogyatkozás. - És hamuvá porladtál - tettem hozzá,a szeme elkerekedett a meglepetéstől - Ugyanezeket álmodtam én is. Homlokráncolva felemelte a kezét és az arcomra tette,mintha nem lenne benne biztos,hogy igazi vagyok-e - Ez is egy álom? - Nem hiszem.

Elmosolyodott egy kicsit,és a szívem feloldódott a látványtól. Már olyan régen láttam,ezt az ugratós mosolyt. Nem tudtam megállítani,újra eleredtek a könnyeim,zokogni kezdtem. Itt volt. Életben volt. És ami még fontosabb,úgy tűnt,ugyanaz a személy aki volt,nem valami agyatlan rabszolga,amit fekete mágiával alkottak. Nem tudom,mivel érdemeltem ki még egy esélyt,de visszajött. - Nem tudom mit mondjak - mondtam neki - Akkor ne mondj semmit - mondta,és átölelt - Nyugodj meg Hűvös szellő söpört át a Midway -en,becsuktam a szemem egy pillanatra,és megpróbáltam megfogadni a tanácsát,és lecsillapítani a zakatoló szívem. Ahogy ott álltam,esküdni mertem volna,hogy cukor és citrom illatát érzem. De aztán Ethan megborzongott. Felnéztem rá,a szeme üveges lett,és a bőre hirtelen elsápadt. - Merit - mondta,és vadul megragadta a karomat,a lába hirtelen megremegett,mintha alig bírna állni. Megragadtam a derekát. - Ethan? Jól vagy? Mielőtt válaszolhatott volna,összeesett. Luc és Kelley is megérkezett a Midway -re,hogy megvizsgálják a kárt,és az örömüket,hogy újra láthatják Ethan -t,elnémította a félelem,a félelem,hogy milyen áron. Miután meggyőződtünk róla,hogy Mallory jó kezekben van,a Maleficium pedig újra biztonságban,és Jonah is ellenőrzés alatt tartja McKetrick -et,mi visszavittük Ethan -t a Cadogan Házba. Az utazás szürreális volt,visszakísérve a Házba a feltámadt vámpír szeretőmet és Mesteremet. Luc vezetett vissza minket,egy olyan kapun keresztül,aminek a létezéséről sem tudtam. Átsiettünk a Ház mögötti udvaron,fel a hátsó lépcsőn Ethan lakosztályába. Luc az ágyra helyezte,és hátralépett,míg Kelley,mivel orvosi képzést kapott a korábbi életében,végigmérte. Luc láthatta a félelmet és a kimerülést az arcomon,mert átkarolt - Jól vagy? Megvontam a vállam - Nem tudom hogy vagyok. Vajon rendben lesz? - A pokolba Merit,nem vagyok biztos benne,hogy mi ő,vagy miért van itt. Mi történt ott pontosan?

Elmeséltem neki amit láttam,Catcher és Mallory mágikus ténykedéseit,mielőtt ő megérkezett. - Ethan a segítője? Képes irányítani? - Nem tudom - mondta Luc halkan - Abban sem vagyok biztos,hogy miért van itt,ha Catcher megszakította a varázslatot. - Már álmodtam róla,profetikus álmokat róla és az elemi mágiáról,mióta a hamvai eltűntek. Talán azóta jön vissza apránként. - Tehát Catcher mágikus megszakítása befejezte a feltámadást,de megakadályozta,hogy agyatlan szolgaként jöjjön vissza? Ez is egy lehetőség,de ez nem az én szakterületem. A pokolba is,kétlem,hogy Catcher is tudja. A tudatlanság,a kockázat,hogy Ethan,egy lány intésére,aki rabja a fekete mágiának,hajlandó eldobni a szeretteit, félelmet és pánikot vezetett a felszínre. El kellett fordítanom a fejem,mert a könnyek újra patakzani kezdtek az arcomon. Odasétáltam a legközelebbi székhez,és leültem. Az arcomat a kezembe temettem,és megállíthatatlanul zokogtam az érzelmi hullámvasút hatásaként,a lehetőség miatt,hogy elveszíthetem Mallory -t.......és elveszíthetem Ethan -t újra. Nem tudom mióta sírtam, amikor valami puha susogást hallottam a szoba másik végéből. Lassan elvettem a kezem az arcom elől,és felnéztem. Ethan felült az ágyon. Gyengének látszott,a szeme alig volt nyitva. És ahogy az álmaimban,a nevemet mondta. De ez nem álom volt. Letöröltem a könnyeimet,és odasiettem az ágyhoz Kelley mellé - Jól vagy? - Jól vagyok. Csak fáradt. - nagyot nyelt - Azt hiszem vérre van szükségem. Kelley -re néztem - Ez lehet annak a hatása,hogy..........bármi is történt? - Lehetséges. Luc,ellenőriznéd a második emeleti konyhát? Hogy maradt-e egy kis vér? Luc azonnal kiment,de két perc múlva üres kézzel tért vissza,néhány keresetlen szót motyogva Frank -ről. A második emeleti hűtő üres volt. Ahogy az első,és a harmadik emeleti is. - Hosszú történet - mondta - Röviden kifogytunk a vérből pillanatnyilag

Ethan felült - Sajnálom? Kifogyott a vér? Miért hagyja Malik,hogy ez megtörténjen? - Ismétlem,ez egy hosszú történet. A jelenlegi Ház szabályok korlátozzák a Cadogan vámpírok táplálkozását,de biztos vagyok benne,hogy szerezhetünk neked egy kis vért - megemelte rám a szemöldökét - Bár lehet,hogy egy vámpír is szolgálhat némi vérrel. Lángvörösre gyúlt az arcom,a javaslat intimitásától,hogy a Mesteremnek a véremre van szüksége,de nem úgy tűnt,hogy Ethan el lenne bűvölve az ötlettől. Luc és Kelley kisurrantak az ajtón. Hirtelen ideges lettem,mint egy lány az első randin,és leültem az ágy szélére. Ez annyira furcsa. Ő már meghalt. És most visszatért. Annyira örültem,hogy látom,azt hittem a mellkasom is darabokra hullik tőle,de még mindig annyira szürreális volt. - Ideges vagy Őrző? Bólintottam. Ethan oldalra döntötte a fejét,arany haja szétterült a párnán mögötte Ne legyél. Ez a legtermészetesebb dolog,amit egy vámpír tehet. megfogta a kezem,és lenézett a csuklómra, aztán megdörzsölte a hüvelykujjával,a pulzusom lüktetett az érintése alatt. Melegség futott végig rajtam,de nem csak a vágytól. Úgy nézte a csuklómat,mintha átlátna rajta,ahogy a vér és az élet fut alatta,a smaragdzöld szeme ezüstösre változott,amint a vérszomj elérte. Sose adtam vért senkinek,de hittem Ethan -nek. Nyolc hónappal ezelőtt,talán el tudtam volna képzelni,hogy ez lesz az első tapasztalatom? Hogy itt ülök majd Ethan lakosztájában,és felajánlom neki a csuklómat? Ahogy a száját a csuklómra helyezte,a szemem lecsukódott,a testem zúgott a saját ragadozóm érdeklődésétől,és az agyaraim leereszkedtek - Ethan Halkan hangot adott férfias elégedettségének,és megborzongott,amikor újra megcsókolta a csukómat. Nyugodj meg - mondta ajkaival a bőrömön - Nyugodj meg Ez a könnyek éjszakája volt. Egy barát elvesztése,remélhetőleg csak átmenetileg,a mágikus függőség miatt. Az újratalálkozás Ethan -el. De bármilyen erősek voltak is ezek az érzelmek, elhalványultak,Ethan és Malik találkozásához képest.

Miután Ethan -t megetettük,azt tanácsoltam Luc -nak,hogy hívja fel Malik -ot az emeletre. Malik szemei kiszélesedtek,mint a csészealjak,tekintete cikázott köztem és a már erősebbnek tűnő Ethan között,próbálva kitalálni milyen mágia vagy trükk eredményét látja. Eltartott pár pillanatig mire meg tudott szólalni. Egy évszázada ismerték egymást. Ettől lett az újratalálkozásuk,még jelentőségteljesebb. És miután a találkozás megtörtént,nem kellet sok időnek eltelnie,hogy belevessék magukat a politikába. - A GT küldött egy végrehajtót - mondta Malik - Nem vesztegették az időt - motyogta Ethan - Kit küldtek? - Franklin Cabot -ot - Cabot a Házban? Jó ég. - Ethan elfintorodott - Az,az ember egy féreg. Milyen rossz a helyzet? Malik rám nézett,mintha ellenőrizni akarná,hogy mennyire lehet Ethan -t rossz hírekkel terhelni. De tudtam,hogy Ethan elég jól van,és feltételeztem,nem akarná,hogy elkényeztessük. Bólintottam. - Elmondom a rövid listát - kezdte Malik - Csökkentette a Házban,a vér fejadagot. Korlátozta a gyülekezési jogot. Visszavette Merit Őrzői státuszát,és elküldte őt tárgyalni Claudia -val. Alávetette az őröket,egy napfény tűrő vizsgálatnak. Ethan szeme hitetlenkedve elkerekedett - Ezt nem tehette. - Ő inkompetens - mondta Malik - A Házban lakik,és a GT iránti tiszteletből engedtem, lefolytatni a vizsgálatokat. De túl messzire ment - megköszörülte a torkát - Hallottam,hogy pár órával ezelőtt azt mesélte Darius -nak telefonon,hogy a Cadogan vámpírok szövetkeztek egy boszorkánnyal,hogy megsemmisítsék a várost. Úgy terveztem,hogy ezt megbeszélem vele mielőtt a Midway lángba borult volna,de most,hogy te visszajöttél............ Csend volt,miközben Ethan gondolkozott. A vállaim megfeszültek,miközben a válaszára vártam,egy dühös kirohanásra számítva. - Rúgd ki - mondta végül A sokk után,a második legnagyobb mosolyát élvezhettem,ma este. - Sajnálom - mondtam - Azt mondtad rúgja ki?

Ethan komoran elmosolyodott - Ez egy új hajnal,hogy úgy mondjam. A Tanács nem ad nekünk túl sok hitelt,de elég okosak,hogy felismerjék az inkompetenciát,ha látják. - mereven nézett Malik -ra És ha mégsem,az ő kirúgása is egy lépés előre. Nem használta kifejezetten a "forradalom" szót,de a lehetőség ott bujkált a szavaiban,hogy a Cadogan Ház létezhet a GT nélkül is. Lehet,hogy a VŐ tagságom mégsem akasztaná őt ki annyira,mint gondoltam. Bár nem terveztem,hogy elmondom neki. - Úgy tűnik,...kissé megváltoztál. - mondta Malik óvatosan - Ez a harmadik életem - mondta Ethan - És ebben az életben,lehet,hogy egy fekete mágia függő boszorkány,egyetlen intésére ugrok. Úgy látszik,ez hajlamosít arra,hogy elgondolkodjak a GT irracionalitását. - És a ház irányítása? - csodálkozott Malik - A Tanács sosem engedné meg,hogy visszavegyem a Házat,amíg meg nem bizonyosodnak róla,hogy Mallory nem gyakorol felettem hatalmat. És bár megértem,hogy a Ház most nem rajong a Tanácsért,de ebben a helyzetben nem ellenkezhetünk. Túl kockázatos. A Háznak maradnia kell a nagyon is megfelelő Mesternél,amíg a te pozíciód biztos,addig én eljárhatok a háttérben,a saját,szabad akaratomból. A csipogóm jelezni kezdett:egy találkozóra hívott a bálteremben. Az világos,hogy nem a Mester(ek) hívta össze,mivel mind a kettő itt volt. Felkeltette a kíváncsiságom,és mivel az itt lévő vámpírok belemerültek az örökösödési vonal megvitatásába,udvariasan kimentettem magam és elindultam a bálterembe. Az ajtót kitámasztották,így át tudtam nézni a vámpírok tömegét. Megtaláltam Lindsey -t és Kelley -t a terem hátsó részébe,és melléjük lopóztam. Frank a bálterem első részében állt,a pódiumon és épp a Cadogan Ház gonoszságáról,és a vámpírjainak a hiányzó józanságáról - A Cadogan persze nem maradhat fenn így- mondta - Túl nagy az érdekeltsége emberi ügyekben. Olyan problémákat kísérelt meg megoldani,ami a hatáskörén kívül estek. Ezt nem lehet folytatni,és nem tudom jóhiszeműen ajánlani a Tanácsnak,hogy fenntartsa a jelenlegi állapotot.

Elhallgatott a drámai hatás kedvéért,míg a vámpírok el nem kezdtek idegesen körbenézni,és feszült mágia kezdett emelkedni a teremben. Az ideges tömeg várta Frank ítéletét. - Túl sok a kétség ebben a Házban. Kétes a pozíciója a Tanács szemszögéből. Kétséges a hűsége. Sajnos az esküket már finomították ennek a Háznak a Mesterei. Ezért ma este, mindannyian tesznek egy új esküt. Megemlékeznek róla,hogy a mi nagylelkűségünk következtében léteznek,és hűséget fognak fogadnia Greenwich Tanácsnak. A helység elnémult,a mágia elektromos szikraként pattogott a levegőben,ami úgy éreztem meg tudná világítani a termet. - Ezt nem mondhatja komolyan - suttogta Lindsey,rémülten bámulva a pódiumot. - Azt hiszem,az első eskü a kapitány és az őreinek a feladata,hogy megvédik a Házat minden ellenségtől,élve vagy holtan. Minden fej hátra fordult,és a testek arrébb mozdultak,hogy rés keletkezzen Kelley és Frank között. - Kelley,e Ház kapitánya,lépjen elő és esküdjön hűséget. Kétséggel a szemében nézett rám,egyértelműen bizonytalan volt benne,hogy mit tegyen. Együtt éreztem vele. Ha megtagadja,hogy kimenjen,az kétségtelenül a súlyos dolgokat vonna maga után. Persze Malik és Ethan az épületben voltak,de két padló választotta el őket tőlünk,és Kelley -t vámpírok vették körül,akiknek kötelessége megtenni,amit Frank diktál. Másrészt eskü a Tanácsnak? Ez a fickó megőrült? Nem volt jó választás,nem volt megfelelő választás. Kinyúltam és megszorítottam a kezét,és megadtam neki ugyanazt a magabiztos bólintást,amit ő adott nekem a pázsiton. Egy pillanatig összeszedte magát,majd lassan előre sétált a vámpírok résén. Néhányan nyilvánvaló együttérzéssel néztek rá, néhányan meg úgy,mintha többet vártak volna a kapitányuktól,mint,hogy hajbókoljon a GT emberének. Elérte az emelvényt a terem elején,mire Frank belekezdett. - Kelley,a Ház kapitánya - mondta - Esküdj meg a Greenwich Tanácsnak. - Megesküdtem a Cadogan Háznak - mondta,hangja tisztán csengett a bálteremben - Én már kötve vagyok.

Megkönnyebbülés hullámzott át a tömegen,de a szoba elejéből érkező mágia impulzusa,sokkal kevésbé volt barátságos. - Akkor tagadd meg a Cadogan esküdet - Nem fogom megtagadni - mondta Kelley - Nem felelőtlenül tettem le,és nem fogom megtagadni,hogy jobb jelentést tudjon írni a Tanácsnak. Az ér lüktetett a nyakán a dühtől - Hűséget fogsz esküdni a Tanácsnak, - mondta fogcsikorgatva - vagy bánni fogod az örökkévalóságig. Kivágódott az ajtó - Jó francokat fogja. Minden fej az ajtó felé fordult. Malik állt ott,szeme izzott a dühtől,karja Ethan derekán,ahogy támogatta. Teljes csend borult a tömegre,mielőtt a terem zajban és örömkönnyekben tört ki. Vámpírok rohantak az ajtó felé,és Malik adott nekik egy pillanatot,hogy üdvözöljék a visszatért mesterüket. Visszanéztem Frank -re,és élveztem a döbbent arckifejezését. Ezért a kifejezésért majdnem megérte az a sok bánat,amit a Házba hozott. Malik megint csendre utasította a vámpírokat. - Csendet - mondta,mire a helység azonnal elnémult - Tájékoztatásul közöljük,Mr. Cabot, ennek a Háznak a vámpírjai,a Háznak tartoznak esküvel,és nem a Tanácsnak. Frank összeszedte magát,és gyanús pillantást vetett rá - És milyen jogon szegülsz ellenem? Malik visszaküldött egy pillantást,ami épp olyan parancsoló volt - A Cadogan Ház Mestere jogán,amit a Greenwich Tanács is elismert. Frank Malik -ra és Ethan -re nézett - Úgy tűnik egy kis zavar támadt a Mesterek terén. Ethan megköszörülte a torkát - Malik Washington a Ház Mestere. Jóváhagyta őt a Tanács,és én hálás vagyok a helytállásáért. Mindaddig ő marad a Mester,amíg én meg nem kapom a GT újbóli jóváhagyását. Más szóval, Malik volt a Ház mestere,és Ethan nem vitatta a pozícióját. A tömeg morajlott a várakozástól. - A vámpírok ebben a Házban, - mondta Malik - beleértve a kapitányt és az őröket,bizonyították az értéküket,újra és újra. Ma este láttuk,hogy hajlandóak csatába szállni és a veszélyek ellenére is megvédeni ezt a Házat. Bátrak és becsületesek. Erre maga képes hűtlenséggel vádolni őket,és új esküre kényszeríteni? Komolyan

kétlem,hogy a GT elnéző lenne ilyen viselkedéssel szemben. Ezennel elrendelem,Mr. Cabot,hogy hagyja el ezt a Házat - Ehhez nincs hatalma. Malik bemutatott,egy nagyon Ethan szerű szemöldök emelést - Van hozzá hatalmam,hogy eltávolítsam a zavaró tényezőket a Házból,és ezzel Ethan is egyet ért. Senki sem vitatja,hogy maga ebbe a kategóriába tartozik. Van tíz perce,hogy összeszedje a holmiját. - Ezt jelenteni fogom a Tanácsnak. - Biztos vagyok benne - mondta Malik - Jelentheti,hogy a Ház rendben van,és bátor,igaz vámpíroknak ad otthont. Ja,és azt is jelentheti,hogy Merit -et ismét kinevezték Őrzőnek. Kicsit gonoszul elmosolyodott,és én is rávillantottam a saját széles vigyoromat. - Menjen vissza a Tanácsba Mr. Cabot. És ha akarja,nyugodtan mondja meg nekik,hogy kapják be. Miután Frank -et eltávolítottuk a Házból,a vámpírok Ethan köré gyűltek ünnepelni. És mintha energiával töltötte volna fel a szeretetük,sikerült újra a saját lábán megállnia. Mikor a vámpírok elcsendesedtek,Malik a vállára tette a kezét - Ez a Ház a tiéd,vér és csont által,és szívesen látunk a falain belül bármikor. " Vér és csont" Ethan is valami hasonlót mondott nekem,biztosítva,hogy a Ház tagja vagyok. Talán ez is azon frázisok egyike,ami összeköti a vámpírokat,a közös emlékek által. - Amikor itt az idő - mondta Malik - átadom a fáklyát,visszaadom neked. De most,a városnak kérdései lesznek. Nem kétlem,hogy a polgármester az ajtót fogja verni,méghozzá elég hamar. - Lehetséges - mondta Ethan,aztán megfogta a kezem,és rám vigyorgott - De ha nem bánod, azt terveztem,hogy az éjszaka fennmaradó részét,teljes mértékben kihasználom. Éreztem,ahogy az arcom felmelegedik,de legalább jó társaságban,mert Luc is elpirult. Miután Malik biztosította Ethan -t,hogy még mindig az ővé,visszatértünk kéz a kézben a lakosztályába. Alig csuktuk be az ajtót,de a szája már az enyémen volt,éhesen és állhatatosan. Szenvedély lobbant és nőtt egyre nagyobbra körülöttünk. Nem vitatkoztam vele. Visszacsókoltam,és faltam őt,míg a szerelem körülölelt minket.

Egy pillanat múlva visszahúzódott,a légzése nehézkessé vált,kinyitotta a szemét és a kezébe fogta az arcomat - Nem felejtettem el,hol hagytuk abba a dolgokat,Őrző,és nem is áll szándékomban elfelejteni. - Azóta hosszú idő telt el. - Csak a te számodra. Számomra csak egy homályos álom a sötétség.......egy homályos álom a hangoddal. Te kötöttél a földhöz,és én a nevedet kiabáltam,hogy ugyanezt tegyem veled. Biztos vagyok benne,hogy egy kicsit elsápadtam a vallomástól. A visszatérésével járó érzelmek,még mindig újak voltak,nyers és ismeretlen. Felvillanyozott,hogy visszatért,de az érzelmek annyira váratlanok voltak,féltem bízni bennük. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem,hogy a tekintetünk találkozzon - Van valaki más? - Nem,de két hónapig nem voltál te sem. Hallgattunk egy pillanatig,miközben ő a tekintetemet kereste - Volt idő - mondta végül - mikor elismertem a tartózkodásod,és időt és teret adtam neked,meghozni a saját döntésedet. Félrebillentette a fejét,és az ujjait végigcsúsztatta a hátamon,borzongást küldve ezzel a gerincembe. Aztán a száját a fülemhez emelte - Ez nem az,az idő, Merit. Aztán a szája megint az enyémen volt,újra elállítva a lélegzetem. Megcsókolt,úgy mint egy megszállott aki birtokolni akar,és semmi másra nem gondol. Mint egy férfi aki visszatért az életbe. - Kaptam egy harmadik esélyt az életre,még ha nyugtalanító körülmények között is. És te az enyém vagy,ezt mindketten tudjuk. Megint megcsókolt,és kezdtem elhinni,hogy ő tényleg,igazán visszatért. Vágytam rá,jobban mint valaha,a csontjaim mélyéig biztos voltam benne,hogy ő az enyém,és a körülményekre való tekintet nélkül,nem állt szándékomban őt elengedni. Újabb hosszú pillanat múlva a csók véget ért,és ő átkarolt engem. Mikor a nap felkelt,együtt talált minket,két testet összesimulva a melegért,a szeretetért, és hálásan a csodáért,aminek valószínűleg nem lett volna szabad megtörténnie. Ez volt a legjobb éjszaka amiben valaha részem volt.

EPILOGUS

Testünk összefonódott mikor felébredtünk,Ethan telefonja hangosan csengett az ágy mellett. Átkúsztam a nagyon meztelen testén,és felvettem a telefont. - Igen? - kérdeztem Catcher hangja kétségbeesetten csengett - Felébredt. Legyőzte az őröket,és megszökött. Felültem és megráztam Ethan lábát,hogy felébresszem - Lassíts. Hogy érted,legyőzte a Rendet? Riadalommal a szemében,Ethan felült mellém,lábait a lepedőbe csavarva,és kifésülte a haját az arcából. - Eltávolították a korlátozásokat,hogy átvizsgálhassák. Sikerült őket meggyőznie,hogy jobban érzi magát,és tudja,hogy rosszat csinált. Mikor kimentek,kiütötte az őrt,elég csúnyán. Aztán kiütött még két másikat kifelé menet. Pár perccel ezelőtt hívtak. - Tudod,hogy hova ment? - Egy ideiglenes őrszem ma reggel távozott,hogy elvigye a Maleficium -ot Nebraskába. Ott van a Rendnek egy olyan silója ami

mágiával áthatolhatatlan. A tervek szerint ott kell tartani, amíg egy állandó őrzőt ki nem neveznek. - A Rend őrzi a gonosszal teli könyvet? Ez egy szörnyű ötlet. - A Rend csak helyet biztosít,amíg az új otthonába kerül. - Oda fog menni. Be akarja fejezni a feladatot. - mondtam csendesen Egyesíteni a jót és a gonoszt. Azt hiszi,hogy ez segíteni fog a világon. - Nem fogják megengedni nekem,hogy keressem - mondta Catcher A Rend nem akar engem bevonni. Ha tényleg fekete mágiát használ,félnek megengedni még egy mágusnak,hogy ebbe belekeveredjen. Őszintén szólva,nem ellenkeztem a véleményükkel. - Eszembe jutott,hogy elviszem őt messze ettől az egésztől - vallotta be - Ez elől nem futhat el - mondtam - Ha függővé vált a fekete mágiától,akkor foglalkozni kell vele,nem pedig úgy tenni mintha nem is létezne. - Cserben hagytam őt. Tudnom kellett volna. Azt hittem........Azt hittem Simon akarja szembefordítani velem,a Rend miatt. Azt hittem ezért viselkedik olyan furcsán. Vak voltam. Elvakított a saját félelmem. - Te mentetted meg - mondtam - megmentetted őt és az egész várost . Ezt soha ne felejtsd el. Hallgatott egy pillanatig - Emlékszel,amikor azt mondtam,hogy van valamim amit neked kell megvédened? Könnyek ugrottak a szemembe - Emlékszem. - Itt az idő - mondta - Szükségem van rád,hogy megvédd. - Akkor azt teszem. Megtalálom őt Catcher,és vissza hozom hozzád,biztonságban és egészségben. - tettem ígéretet,és letettem a telefont. Aggodalommal a szívemben pillantottam Ethan -re. - Szóval - mondta,egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrve - mikor indulunk? Egy órával később találkoztunk a Cadogan előcsarnokában,mindkettőnk kezében egy katonai zsák és a kardunk. Helen adott egy új Cadogan medált,és valaki előkerítette a kocsimat is. Ez azonban nem befolyásolta Ethan -t, aki ragaszkodott hozzá,hogy a Mercedes -el menjünk. És ki voltam én,hogy vitatkozzak vele? - Készen állsz? - kérdezte Bólintottam

A vámpírok összegyűltek az előcsarnokban,Malik -el az élen. Odalépett Ethan -höz és hozzám,és kezet nyújtott. Kezet fogott Ethan -el,aztán velem. Luc,Lindsey és Juliet lépett Malik mögé,és Ethan egymás után rájuk nézett,majd vissza Malik -re - Elegen vagytok,hogy megvédjétek a Házat? Malik bólintott - Kelley már elintézte az ideiglenes helyettesítést,amiről beszéltünk. És itt leszünk ha szükséged lesz ránk. És amikor visszatérsz. - Köszönöm - mondta Ethan,és miután vége lett az újabb öleléseknek és könnyeknek,mi kisétáltunk a Cadogan Ház elé együtt,térképpel és tervekkel. Sajnos alig tudtunk három lépést tenni. Jonah állt a kapuban,zsebre tett kézzel,üres arckifejezéssel,komoly tekintete köztem és Ethan között vándorolt. A szívem kihagyott egy ütemet,ahogy azon töprengtem miért van itt....és mit fog mondani. A kapunál találkoztunk vele,Ethan arckifejezése váltakozott,ahogy Jonah -ra és rám nézett. - A Grey Ház nevében - mondta Jonah - Köszöntöm újra Chicagóban. - tekintete rám vándorolt- Meg fogod keresni Mallory -t. - Igen - mondtam,és egy pillanatig csak feszengtünk Ethan,megbocsátanál egy pillanatra? - Természetesen - mondta,de egy csókot nyomtam az ajkára mielőtt elindult. - Gondolom,már visszakaptad a partnered - mondta Jonah - Beleegyeztem,hogy csatlakozom az Őrséghez - mondtam csendesen - És én nem veszem ezt fél vállról. Jonah hosszú ideig nézett,de tudtam olvasni a szemében - Elkötelezett vagyok-e,most,hogy Ethan visszajött? Bólintott - Mi már ki és beléptünk egymás életébe. Kétszeresen,kereszteztük egymás útvonalát,emberként és vámpírként. Kevesebbre is épültek már kapcsolatok. A szememet forgattam - És arra utalsz,hogy Ethan visszatérése,véget vet ennek. Elmosolyodott - Ethan nagyra értékel egy olyan vámpírt,aki tudja mit akar,mindaddig amíg nem avatkozik az életébe. És én nem szándékozom ezt csinálni. Te és én csak partnerek vagyunk. Tudom

hol van a határ,Merit,és tiszteletben tartom. Nem áll érdekemben tönkretenni egy kapcsolatot. Elbúcsúztam tőle,és elindultam Ethan felé,aki éppen a csomagokat pakolta a kocsiba. Vártam a gyanakvását,és a csípős megjegyzéseit,de nem számítottam a mosolyra az arcán. - Ő volt a partnered,amíg távol voltam? - kérdezte Bólintottam,még mindig bizonytalanul - Lazíthatsz - mondta egy ravasz mosollyal,és belecsípett az államba Én bízom benned - feldobott valamit a levegőbe. Ösztönösen kinyúltam és elkaptam,aztán lenéztem a nyitott tenyeremre,majd vissza rá. Huncut mosolyt lövellt rám - Omahába hosszú az út. Tiéd az első műszak - hogy igazolja a szavát,kinyitotta az utas oldali ajtót és bemászott. Úgy tűnt,újra meg kell tanulnom őt. Azt hiszem minden út,egy lépéssel kezdődik.............vagy egy 80.000 dolláros kabrió Mercedes-el. Ha isten is úgy akarja,akkor elég gyors ahhoz,hogy időben megtaláljuk Mallory -t.