K¨ul¨on¨os s´ark´any c
Beltwaan.net 2012.
B´obita gy˝ ul¨ olte a h´etf˝ ot. M´ arpedig h´etf˝o volt, ´es ezt r¨ogt¨on tudta, amit kinyitotta a szem´et. Tiszta sz´ıvb˝ ol gy˝ ul¨ olte a h´etf˝ot. F´elig k´ab´an t´ap´aszkodott fel, ´es u ´gy ´erezte, minden porcik´aja sajog... a h´etf˝ ot˝ ol. Vak´ıtotta a besz˝ ur˝od˝o f´eny, m´egis tett fel´e n´eh´any t´etova l´ep´est. Kint s¨ ut a nap. Mindenki azt mondan´a, ,,sz´ep id˝o van”, de ez butas´ag. Ma h´etf˝o van. Kit´amolygott a napf´enyre, ´es hunyorogva a tengert. Fest˝oi l´atv´any, de B´obit´anak elege volt bel˝ole. Meleg volt, ´es ˝ o ut´ alta a meleget... a napf´enyt... a hull´amokat... az idi´ota sir´alyokat... a h´etf˝ ot... ´es az eg´esz vil´agot is. Meg´allt a m´elys´eg perem´en. Odalent, k¨ozel f´el m´erf¨old m´elyen, hull´amok d¨ongett´ek a sziklafalat. B´ obit´ anak mindenb˝ ol elege volt. De j´o lenne... P´ar pillanatra szemezett a m´elys´eggel. Ha most levetn´e mag´ at, sz´etroncsol´odna a szikl´akon, alig maradna bel˝ole valami, ´es azt is megenn´ek a r´ akok ´es mindenf´ele tengeri herkenty˝ uk, amiknek B´obita a nev´et sem tudta. Kevesen tudn´ ak meg´ allap´ıtani, hogy ki vagy mi volt, ami leesett. De j´o lenne... Megingott, majd hirtelen elhat´ aroz´ assal elr´ ugta mag´at, ´es p¨or¨ogve zuhant al´a a semmibe. S¨ uv´ıtett k¨ or¨ ul¨ otte a leveg˝ o, orr´ aban ´erezte a szelet ´es a tenger illat´at. P´ar pillanat v´alasztotta el, hogy sz´etloccsanjon odalent. Elk´epzelte, milyen lesz, amikor becsap´odik, sz´etken˝odik, ´es darabokra hull. De j´ o lenne... Az utols´ o pillanatban kiterjesztette sz´arnyait, ´es n´eh´any csap´assal lelass´ıtotta mag´at. Farka a hull´ amok taraj´ at has´ıtotta, ahogy elsiklott a v´ız felett. Odalenn halak menek¨ ultek b¨oh¨om ´arnya el˝ ol. Suhintott n´eh´ anyat sz´arnyaival, ´es kecsesen felr¨oppent vagy f´elsz´az ¨ ol magasra. H´ atrahajtotta fej´et, ´es trill´az´o hangot adott ki, mik¨ozben pikkelyein megcsillant a f´eny. Ott bucsk´ azott n´eh´ anyat a leveg˝oben, majd m´eg magasabbra hajtotta mag´at. Visszan´ezett a sziklaszirtre, ahol barlangja t´atongott. Keskeny ¨ osv´eny kanyargott fel a szirtre, ´es az ¨osv´enyr˝ol h´arom p¨ott¨om alak b´amulta a v´ız felett k´ıgy´ oz´ o B´ obit´ at. Ketten azonnal beugrottak egy bokor m¨og´e, de a harmadik s´ob´alv´anyk´ent b´ amulta B´ obit´ at, m´ıg a m´asik kett˝o ki nem ny´ ult ´erte, ´es nem r´angatta a fedez´ekbe. Nicsak! H´ arom kalandoz´ o egyenesen (pontosabban, az ¨osv´enyen kanyarogva) ´epp az ˝o barlangja fel´e tart. Tal´an m´egsem lesz olyan pocs´ek ez a h´etf˝o...
*
*
*
Taragon m´ ar tudta, hogy hiba elhozni a var´azsl´ot. Azt hinn´e az ember, egy var´azsl´ o hasznos eleme a csapatnak: az ellent t˝ uzgoly´okkal ´es j´egviharokkal bomb´azza, ´es h´ar´ıtja a m´agikus t´ amad´ asokat. De ez a var´azsl´o m´eg semmilyen tr¨ ukk¨ot nem mutatott, viszont folyamatosan kisel˝ oad´ ast tart a k¨ ul¨ onf´ele s´ark´anyokr´ol. Drakol´ogus, a s´ark´anyok szak´ert˝oje. 1
Van egy s´ ark´ anydetektora, de az ´epp akkor nem jelezte a s´ark´anyt, amikor az kib´ ujt a barlangj´ab´ ol, ´es levetette mag´ at a szikl´ar´ol. Kor´abban bezzeg folyton s´ark´anyt jelzett. Mind tudt´ak, melyik hegyen lakik a s´ ark´ any, a var´azsl´o szerkenyty˝ uje valahogy ´epp az ellenkez˝ o ir´anyba mutatott. A fick´ o m´ ar ´ or´ ak o´ta gy˝ozk¨odte t´arsait, hogy rossz ir´anyba mennek, amikor a s´ark´any el˝ ob´ ujt, ´es akrobatamutatv´anyokat v´egzett a leveg˝oben. Sz´ep kis szak´ert˝o! P´ar napja egy szikl´ ara bukkantak, rajta egy furcsa karmol´assal, amir˝ol a var´azsl´o v´altig ´all´ıtotta, hogy a s´ ark´ any karma nyoma. T´arsai nem kis bossz´ us´ag´ara legal´abb f´el napot elt¨olt¨ott mellette, m´ericsk´elt, mint´ at vett, jegyzetelt, majd drakonometriai szak´ertelm´ere hivatkozva meg´ allap´ıtotta, hogy a s´ ark´any egy k´ek n˝ost´eny, negyedm´erf¨old hossz´ u vill´amokat tud lehelni, m´ ar h´ aromszor tojt, ´es a legutols´o kotl´as´at kevesebb, mint egy ´eve fejezte be. Prec´ızen meghat´ arozta a s´ ark´ any m´ereteit ´es a pikkelyek vastags´ag´at is. Amikor a s´ark´any v´eg¨ ul el˝ob´ ujt, ´es levetette mag´ at a szikl´ar´ol, a var´azsl´o csak kint ´allt ´es b´amult, ´es esz´ebe ´ is ez a sem jutott elb´ ujni el˝ ole. Ott maradt volna, hogy a fenevad ropog´osra s¨ usse. Ert s´ark´anyokhoz!? A reggeli f´enyben neh´ez volt meg´allap´ıtani a s´ark´any sz´ın´et, de eg´eszen biztosan nem k´ek volt. Azt sem tudni, h´ any toj´ ast tojt, de legal´abb h´aromszorosan lehetett annak, mint amekkor´anak a var´ azsl´ o sz´ am´ıt´ asai szerint kellett volna lennie. A lehelet´et nem l´att´ak (szerencs´ere), de Taragon nagy ¨ osszegben le merte volna fogadni, hogy a var´azsl´o ott is ¨osszekavart valamit. Taragon szerint a t¨ orp´et sem kellett volna elhozni. T´eny, hogy a t¨orpe er˝os: v´allban m´ar-m´ar sz´elesebb is, mint amilyen magas; mondhatni k¨onnyebb ´atugrani, mint megker¨ ulni. Tekint´elyes p¨ or¨ olyt hord a v´ all´ an, ez is igaz, ´es megh¨okkent˝oen f¨ urg´en ´es hat´ekonyan forgatja. Azt hinn´e az ember, a t¨ orp´ek mind egyform´ak, de ez a t¨orpe valahogy m´ as, mint a t¨obbi. Nem az a k¨ ul¨on¨ os, hogy befonva hordja a szak´all´at ´es a bajusz´at, de az m´ar igenis szokatlan, hogy r´ozsasz´ın masnikkal d´ısz´ıti. A legt¨ obb t¨orpe koszos. Ez pedig hosszasan f´enyes´ıti a pajzs´at, azt is csak az´ert, hogy ´ or´ akig n´ezegesse mag´at benne. Sminkel. Festi a szem´et. P´ uderezi mag´at, meg ilyesmik. Bodor´ıtja a szem¨old¨ok´et. Illatos parf¨ um¨okkel locsolja mag´at. Taragon csak egyszer pillantott bele a h´ atizs´ akj´aba, ´es ott olyan holmik voltak, amiket f´erfiember nem hord. Ugyanakkor t´eny, hogy Barkochba hasznos. Legut´obb, mikor n´eh´any ´eszaki barb´ ar siheder g´ unyos megjegyz´eseket tett a t´arsas´ag felcicom´azott t¨orp´ej´ere, az nem tett m´ast, csak a barb´ar szem´ebe n´ezett. Hosszasan. M´elyen... A barb´ar sietve t´avozott, t´arsaival egy¨ utt. A t¨orp´ek t¨ok¨ os gyerekek h´ır´eben ´ allnak, ha a vereked´esre ker¨ ul a sor, nem sz´egyen, ha valakit egy kigy´ urt t¨ orpe harcos legy˝ oz. A barb´arok t´an m´eg a hal´alt´ol sem f´elnek, de ez m´as: Ahogy a t¨orpe n´ezett, abb´ ol egy´ertelm˝ uen l´ atsz´odott, ˝o most nem ¨olni akar... A hal´al rendben van, de egyetlen barb´ ar sem akar k¨ ozr¨ ohej t´argya lenni, ha t¨ort´enetesen vesz´ıt. T´eny, hogy nem ak´ arki k´epes egyetlen pillant´assal megfutam´ıtani hat berszerkert, ezt Taragonnak is el kellett ismernie. Csakhogy ez a t¨orpe – ciki. Nemcsak az volt ciki, ahogy a t¨orp´ere n´eztek a v´ arosokban, a fogad´okban, az utakon ´es a f¨oldalatti labirintusokban szembej¨ov˝ o kincskeres˝ o kalandoz´ ok. A legnagyobb ciki az volt, amit a t¨orpe a legut´obb egy kocsm´ aban m˝ uvelt: bepasizott. Nagydarab, s¨ot´et szak´all´ u t¨orpe telepedett le mell´ej¨ uk, amolyan tipikus balt´ as gyilkos fajta. Az arc´an cs´ unya forrad´as, az egyik szeme hi´anyzott. Rendelt a t´ arsas´ agnak egy rudnot, ´es folyamatosan szemezett Barkochb´aval. Barkochba idegesen vihogott, a bajsz´ at p¨ od¨ orgette, ´es l´athat´oan igyekezett – szok´as´aval ellent´etben – min´el kevesebbet b¨ of¨ ogni. Taragon ´es a var´azsl´o n´emik´epp fesz´elyezve ´erezt´ek magukat, ´es tal´an m´eg meg is k¨ onnyebbedtek, amikor a k´et t¨orpe egym´ast ´atkarolva, kacs´az´o l´eptekkel megindult a f´elszem˝ u szob´ aja fel´e. Nem, nem akart´ak tudni, hogy azok ketten mit m˝ uvelnek odabent egym´ assal. 2
A t¨orpe a var´ azsl´ o szerint is furcs´an, fajt´aj´ahoz k´epest szokatlanul viselkedett. Taragont viszont seggfejnek tartotta. Azt hiszi mag´ar´ol, hogy ˝o a sz˝oke herceg, a megtestes¨ ult t¨ok´eletess´eg... Ez a barom csak a kardj´aban hisz. Azt k´epzeli, az egy s´ark´any¨ol˝o var´azskard, ´es azzal henceg, hogy az u ¨kapja ezzel apr´ıtotta a s´ark´anyokat. K¨onnyen lehet, hogy val´oban az u ¨kapj´anak a kardj´ at hordozza, mert r´egi fegyverr˝ol van sz´o, hisz eg´esz biztos, hogy t¨obb ember¨olt˝o ´ ota r´ agja a rozsda. Teljesen k´eptelens´eg viszont, hogy s´ark´any¨ol˝o var´azskard lenne... P´eld´ aul az´ert, mert a s´ ark´any¨ol˝o var´azskardok nem rozsd´asodnak meg, ezt m´eg egy ¨ot´eves gyerek is tudja. Ez az orm´otlan vasdarab kett´e fog t¨orni az els˝o s´ark´anypikkelyen, de 10’Par´azs hi´ aba gy˝ ozk¨ odte err˝ ol a harcost. Az a t¨okkel¨ ut¨ott felt´etlen¨ ul s´ark´anyt akar ¨olni vele. 10’Par´ azs magyar´ azott neki a s´ark´anyokr´ol, elmondta, hogy milyen vastag pikkelyeik vannak, ´es mekkor´ ak a fogaik. Besz´elt neki a s´ark´anyok sz´arnyfeszt´avols´aga ´es az ´etrendj¨ ukben megjelen˝ o gabonaf´el´ek k¨oz¨otti ¨osszef¨ ugg´esekr˝ol, besz´elt azokr´ol az elm´eletekr˝ol, hogy a s´ark´ anyok mekkora terhet b´ırnak el magukkal a leveg˝oben, besz´elt a s´ark´anylehelet lep´arl´as´aval k´esz´ıtett, a f´erfier˝ o serkent´es´ere haszn´alt italokr´ol, besz´elt az u ¨vegs´ark´anyok kihal´as´aval kapcsolatos Paraseus-f´ele hipot´ezisr˝ol is, de a szavai ak´ar a falra h´anyt bors´ o. A fics´ urt csak a s´ ark´ anyok meg¨ ol´ese, meggyilkol´asa, lefejez´ese ´erdekelte, semmi m´as. Ez gyakorlatias megk¨ ozel´ıt´es, de az igazi Tud´ ast keres˝o var´azsl´o m´elyen megvetette. Lehet, hogy legyilkolhat valaki egy s´ ark´ anyt, k´et s´ark´anyt vagy egy tucat s´ark´anyt, de ett˝ol nem fogja megismerni a s´ ark´ anyokat. 10’Par´ azs pedig eg´esz ´elet´et a s´ark´anyok megismer´es´ere tette fel. Taragon csak ¨ olni akart, nagy ´es h´ıres s´ark´any¨ol˝o akart lenni, ak´arcsak az u ¨kapja. (Megjegyezz¨ uk, hogy a drakol´ ogus, aki t¨obb fakultat´ıv t´argyat is tartott az Egyetemen a s´ark´anyok t¨ ort´enelm´er˝ ol, illetve a s´ ark´any¨ol˝o h˝os¨okr˝ol, m´eg soha, de soha nem hallott Taragon ,,h´ıres-neves” u ¨kapj´ ar´ ol.) Ugyanakkor a harcos c´elkit˝ uz´ese minden realit´ast n´elk¨ ul¨oz¨ott, hiszen Taragon h´ıj´ an volt mindennem˝ u elm´eleti alapnak a s´ark´anyokkal kapcsolatban. Hogy akar valaki sz´ıven sz´ urni egy s´ ark´ anyt, ha a s´ark´anyok testfel´ep´ıt´es´evel kapcsolatban a legjobb indulattal is csak analfab´et´ anak mondhat´o? A legut´ obb pedig harminc aranyat adott ki valami gaz´ert egy sarlat´annak, aki azt ´all´ıtotta, hogy az s´ark´ anyf˝ u, ´es aki testny´ıl´ asait alaposan bed¨orzs¨oli vele, az v´edett´e v´alik a s´ark´anyok lehelet´evel szemben. 10’Par´ azs r´eszletesen elmagyar´azta, hogy ez garant´altan nem s´ark´anyf˝ u, mert annak levelei sz´elesebbek, rec´esebbek, ´es gazdagon erezettek, valamint az is csak t´evhit, hogy a s´ark´ anyf˝ u b´ armilyen v´edelmet ny´ ujtana a s´ark´anylehelettel szemben. Nev´et onnan kapta, hogy f¨ ustje hallucinog´en anyag, aki m´elyen let¨ ud˝ozi, az id˝onk´ent furcsa dolgokat, ak´ ar m´eg s´ark´anynak l´ atsz´ o dolgokat is l´athat maga el˝ott. Az a vil´ag barma Taragon meg j´ ol bev´as´arolt vele, ´es az´ ota minden nap kenegeti mag´at, ´ıgy m´eg a pacsulit´ol lucskos t¨orp´en´el is b¨ ud¨osebb... A s´ark´ any, a s´ ark´ any! A s´ ark´ an viszont fantasztikus volt. 10’Par´azs, a neves drakol´ogus eg´esz ´elet´et a s´ ark´ anyok tanulm´ anyoz´as´anak szentelte. T¨obb hossz´ u ´ertekez´est ´ırt m´ar a drakol´ogia k¨ ul¨ onf´ele ter¨ uletein, ´es n´emelyik jelent˝os tudom´anyos visszhangra tal´alt. Sz´amos drakol´ogiai ´ır´ as hivatkozott 10’Par´ azs t´eziseire, ´es nev´et drakol´ogiai k¨or¨okben – irigyeit lesz´am´ıtva – kiz´ ar´ olag elismer´essel emlegett´ek. Cs¨oppet sem zavarta, hogy ezid´aig m´eg soha ´elet´eben nem l´ atott s´ ark´ anyt, kevesen b´ırtak hozz´a m´erhet˝oen alapos felk´esz¨ ults´eggel a s´ark´anyok ter´en. A gyakorlati ismereteket nem sokra tartotta, hiszen azok b´armikor beszerezhet˝ oek, ha az ember kell˝ o elm´eleti felk´esz¨ ults´eggel b´ır. Ilyen s´ ark´ anyr´ ol viszont m´eg soha, egyetlen feljegyz´esben sem olvasott. Fej´et agancs, ´es egy furcsa tollszer˝ u valami d´ısz´ıtette. Hatalmas cs˝or´eb˝ol ´ori´asi agyarak l´ogtak ki, s mik¨ozben trill´azva ´enekelt, tok´ aja eg´eszen kid¨ ulledt, felf´ uv´odott, s bel˝ole hossz´ u, hegyes, oldalukon lyukacsos cs¨ ovecsk´ek cs¨ ungtek – azok muzsik´altak. Farka v´eg´en a pikkelyek l´ancszer˝ u valamiv´e 3
mut´al´odtak, a farok j´ okora t¨ usk´es bunk´oban v´egz˝od¨ott, amit a fenevad r¨opt´eben ¨osszevissza cs´ov´ alt. L´ abait tekint´elyes sarkanty´ uk d´ısz´ıtett´ek, test´et hol pikkelyek, hol tollak, hol ezek k¨ ul¨ onf´ele ´ atmenetei fedt´ek, amelyek a sz´arnyakon b˝orlebernyegbe, s sz´arnyak v´eg´en pedig ´eles karmokba torkolltak. 10’Par´azs m´eg hosszasan figyelte volna a s´ark´anyt, de t´arsai megszak´ıtott´ ak a gy¨ ony¨ ort. K´ets´egtelen, hogy egy eg´eszen u ´j, m´eg dokument´alatlan s´ark´anyfajjal ´ all szemben. 10’Par´ azs az´ota is t¨opreng, hogy mir˝ol nevezze el. A var´azsl´ o m´ ar u ´j k¨ onyve u ¨nnepelt szerz˝ojek´ent l´atta mag´at, aki el˝oad´ast tart az Egyetem legnagyobb term´eben, ´es l´ atta, ahogy a drakol´ogia neves professzorai k¨onnyez˝o szemmel issz´ak szavait. *
*
*
B´obita barlangj´ aban ¨ osszetekeredve hevert, mik¨ozben elm´ej´evel v´egigp´aszt´azta a k¨ozelg˝ o kalandorokat. Ezek k´ets´egk´ıv¨ ul s´ ark´anyt ¨olni j¨ottek, b´ar nem sok es´ely¨ uk ´ıg´erkezik. A harcos egy t¨ okfej, aki vakon b´ızik valami ´osdi limlomhoz f˝ uz˝od˝o csal´adi legend´aban. Meggy˝oz˝od´ese, hogy kiv´ alasztott, t¨ ok´eletes harcos, holott egyetlen tulajdons´aga kiemelked˝ o, a magabiztoss´ aga. A var´ azsl´ o alkalmatlan. Nemcsak s´ark´any¨ol´esre alkalmatlan, ˝o azok k¨oz´e tartozik, akik mindenre alkalmatlanok. (Kiv´eve tal´an az elm´eleti s´ark´anytan t¨ort´enet´et bemutat´o, teljesen hasznavehetetlen, de igen hossz´ u tanulm´anyok ´ır´as´at, illetve m´asok hasonl´ o tanulm´anyainak kritik´ aj´ at, b´ır´ alat´ at ´es ´ızekre szed´es´et.) Nem val´osz´ın˝ u, hogy ismerne ak´ ar egyetlen olyan var´ azslatot is, amellyel ´att¨orhetn´e a s´ark´any v´edelm´et. A t¨orpe... A t¨orpe elm´ej´ebe m´eg B´ obita sem tudott behatolni, r´ola csak annyit tudott meg´allap´ıtani, hogy titka van: nem az, akinek a t´ arsai hiszik. A t¨orpe nem az, akinek l´atszik, nem szabad al´abecs¨ ulni. ´ Erezte a k¨ ozelg˝ o elm´eket, ´es felk´esz¨ ult a harcra. Tok´aja behorpadt, a rajta l´og´o cs¨ovecsk´ek lekonyultak, mik¨ ozben hasa alaposan feldagadt, ahogy hatalmas test´et telis-tele sz´ıvta leveg˝ovel. H´ at´ at felp´ upos´ıtotta, csontjai hangosan recsegtek, kattogtak, ahogy kiny´ ujt´ozott, csapott n´eh´ anyat agancs´ aval, ´es megcs´ov´alta a farka v´eg´en cs¨ ung˝o t¨ usk´es g¨omb¨ot. Igen, B´ obita szerfelett egyedi s´ ark´any volt, maga sem tudta, mif´ele szerzet pontosan. Igen kreat´ıv lehetett, aki fajt´ ajt teremtette, b´ar nem vette figyelembe azt a t´enyt, hogy ez a k¨ ulalak egy´ altal´ an nem praktikus. Hat l´ab´an a sarkanty´ uk folyamatosan fels´ertett´ek egym´ast. A tok´aj´ar´ol l´ og´ o lyukacsos cs¨ ovecsk´ek sz´ep hangot adtak ki, de mindenbe beleakadtak, ´es ett˝ol nyaka mindig kisebesedett. A tollakt´ol folyton t¨ ussz¨og¨ott, m´arpedig test´enek egy r´esz´et nem pikkelyek, hanem tollak bor´ıtott´ak. Az pedig k¨ ul¨on¨osen ideges´ıt˝o volt, amikor egy-egy meggondolatlan farokcsap´ as k¨ ovetkezt´eben a farka v´eg´en l´og´o t¨ usk´es goly´obis l´anca a saj´ at agancs´ara tekeredett, a goly´ o pedig fejbe csapta. Ez´altal egyetlen elv´etett mozdulattal g´ usba k¨othette, ´es egy´ uttal ki is u ¨thette saj´at mag´at. Alaposan felk´esz¨ ult a t´ amad´ asra. Gondosan ¨osszetekeredett, hogy alv´o s´ark´anynak l´atsz´odj´ek, de k¨ ozben u ¨gyelt r´ a, hogy hogy egy ugr´assal t´amadhasson, ´es vill´amgyors kitekered´es k¨ ozben nehogy ¨ osszeakadjon egym´assal agancsa, valamelyik sarkanty´ uja, netal´ant´an a farka v´eg´en l´ og´ o l´ anc, vagy egy´altal´an b´armi m´as. Mikor az elm´ek m´ ar nagyon k¨ ozel jutottak, lehunyta a szem´et, ´es u ´gy csin´alt, mintha ´ u ¨temesen venn´e a leveg˝ ot. Erezte, hogy kalandoz´ok a barlang bej´arata m¨og¨ ul kukucsk´alva ´ figyelik, ´es terveket kov´ acsolnak. Erezte, ahogy ¨osszpontos´ıtanak, majd egyik˝oj¨ uk sz´amolni kezd, egy, kett˝ o ´es h´ arom. Kezd˝odik.
4
*
*
*
Vad csataki´ alt´ assal rontottak a s´ark´anyra. Taragon rozsd´as kardj´at magasba emelve u ¨v¨olt¨ott rohamoz´ as k¨ ozben, m´ıg Barkochba bizony´ara valami ˝osi t¨orpe csataki´alt´assal pr´ob´alkozhatott. Egyed¨ ul 10’Par´ azs nem rohamozott. H´atradobta feh´er csukly´aj´at, kez´et el˝oreny´ ujtva m´ agikus mint´ azatot rajzolt a leveg˝obe, s k¨ozben fennhangon k´ant´alta var´azslat´at. A s´ark´ any nemr´eg mintha az igazak ´alm´at aludta volna, de szemei egyszer csak felpattantak, hossz´ u nyaka hirtelen felegyenesedett, hatalmasra t´atotta cs˝or´et. B´obita a sok besz´ıvott leveg˝ ot mindeddig bent tartotta t¨ udej´eben, hogy bevethesse a s´ark´anyok tal´an legf´elelmetesebb fegyver´et, a lehelet´et. Vannak s´ark´anyok, akik t¨ uzet lehelnek, vannak, akik vill´amot, vannak, akik savat k¨ opnek. 10’Par´azs tudom´anyos kutat´asa alapj´an (vagy ink´abb azok ellen´ere) a kalandoz´ ok szinte b´ armelyikre sz´am´ıthattak. A sz´ınes bubor´ekokra viszont egyed¨ ul B´obita k´esz¨ ult fel. A v¨ or¨ os s´ ark´anyok tudj´ak, hogy lehelet¨ uk ´eget. A fekete s´ark´anyok is tudj´ak, hogy savas lehelet¨ uk mar. B´obita eset´en... Nos, B´obita egyet tudott biztosan: a sok sz´ınes bubor´ek is... csin´ al valamit. B´obita legink´abb maga sem tudta, hogy a bubor´ekok mit m˝ uvelnek, de az´ert ´ altal´ aban nagyon kellemetlen volt annak, akin a bubor´ekok sz´etpukkadtak. Mindig t¨ort´ent valami, de mindig valami m´as. Volt, amelyik savas, vagy m´ergez˝o volt, volt, amelyik s˝ ur˝ u f¨ ust¨ ot hozott l´etre, vagy csak megvak´ıtotta ´aldozat´at, volt, amelyik mart vagy ´egetett, volt, amelyik lil´ ara festette a c´elpontot, ´es volt, amelyikt˝ol az illet˝onek szak´alla n˝ott. Volt, amelyik n´eh´ any l´ep´essel arr´ebb teleport´alta, de volt, amelyik hirtelen s´ ulytalann´a tette, a fej´et di´onyi m´eret˝ ure zsugor´ıtotta, vagy esetleg a p´anc´elj´at m´agnesezte. L´enyeg, hogy senki, de senki a vil´ agon nem tudta megmondani, mi t¨ort´enik, ha valakit a sz´ınes bubor´ekok eltal´alnak. B´ obita ennek ellen´ere ´ altal´aban sz´ınes bubor´ekokkal ´arasztotta el ellenfeleit, ez n´emik´epp megh¨ okkentette vagy ¨ osszezavarta ˝oket, de legal´abbis meglep˝obb ´es hat´ekonyabb volt, mint b´ armi m´ as, amire a s´ ark´ any k´epes volt. 10’Par´ azst l´ atta, hogy a s´ ark´ any orrlikaib´ol, cs˝or´eb˝ol, ´es a tok´aj´ab´ol kil´og´o cs¨ovecsk´ekb˝ ol ˝ is el˝ot¨or˝o bubor´ekok el´ arasztott´ ak Taragont ´es a t¨orp´et, akik elt˝ untek a felh˝oben. Ot leny˝ ug¨ozt´ek a sz´ınes bubor´ekok. Ehhez hasonl´o csod´at m´eg soha nem l´atott, ´es m´eg csak nem is olvasott ilyen s´ ark´ anyleheletr˝ ol, ami – a bubor´ekfelh˝ob˝ol kihallatsz´o u ¨v¨olt´es, ord´ıt´as, vis´ıt´as, ugat´ as, b¨ of¨ og´es ´es ¨ oklendez´es alapj´an – igen veszedelmesnek t˝ unt. K´ets´egtelen, hogy aki a s´ ark´ anyt meg´ almodta (10’Par´azs egyszer olvasta egy k¨onyvben, miszerint az egzotikus s´ ark´ anyokat kital´ alj´ ak, meg´ almodj´ ak, ´es ´ıgy j¨onnek l´etre, ´es a k¨ ul¨on¨osen kreat´ıv vagy k¨ ul¨on¨ osen bet´epett emberek nagyon egzotikus ´es veszedelmes s´ark´anyokat ´almodhatnak), igen... figyelemrem´elt´ o lehetett. A var´azsl´o m´ar el˝ore v´arta, amikor majd el˝oad´ast tart megfigyel´eseir˝ ol a k¨ ovetkez˝ o drakol´ogiai kongresszuson, ahol a sok tud´os mind-mind megpukkad majd az irigys´egt˝ ol. Ekkor vette ´eszre, hogy elbambulv´an elsz´ urta a var´azslat´at; m´agi´aja szertefoszlott, an´elk¨ ul, hogy b´armi hat´asa lett volna, ´es 10’Par´azs arra ´ebredt, hogy a s´ark´any hatalmas szemeibe n´ez. K´ets´egbeesetten kezdett u ´j var´azslat´aba. A bubor´ekfelh˝ ob˝ ol borzalmas u ¨v¨olt´es egyszer csak feler˝os¨od¨ott, ´es Barkochba a t¨orpe rep¨ ult ki a felh˝ ob˝ ol – legal´ abbis ami megmaradt bel˝ole. Szak´alla r´eszben megp¨ork¨ol˝od¨ott, r´eszben z¨old sz´ın˝ u cs´ apokk´ a alakult. P¨or¨oly´eb˝ol vir´agok ny´ıltak, ruh´ai pedig vagy le´egtek, vagy elteleport´ al´ odtak, porcel´ ann´ a v´altoztak, vagy egyszer˝ uen csak olyan nagyra n˝ottek, hogy leestek r´ ola, az egyik bakancsa pedig hossz´ u l´abakat n¨ovesztett, ´es a barlang egyik fal fel´e m´aszva gusztustalan aj´ anlatokat tett mindenkinek. A puc´er t¨orpe nekicsap´odott egy szikl´anak, majd elter¨ ult, s mik¨ ozben a var´azsl´o a t¨orpe orrsz˝orei k¨oz¨ ul kin¨ov˝o k¨ ul¨on¨os n¨ov´enyt n´ezte, arra gondolt, hogy a t¨ orpe rem´elhet˝oleg nincs m´ar ´eletben. Egy´ uttal tiszt´az´odott, 5
hogy Barkochba teljesen norm´ alis, hetero t¨orpe... h¨ olgy volt. A sz˝or¨os, bibircs´okos, szak´allasbajuszos t¨ orp´enek tal´ an t´ ul bonyolult elmagyar´aznia k¨ornyezet´enek, hogy ˝o val´oj´aban n˝o, ´es l´athat´oan Barkochba eddig soha nem kezdett ebbe bele, ´es a jelek szerint m´ar nem is nagyon fog. Ism´et megny´ılt a bubor´ekfelh˝ o, Taragon v´alt ki bel˝ole, ´es nekirontott a s´ark´anynak. Nem a kez´eben felvillan´ o hatalmas penge volt a k¨ ul¨on¨os, hanem az, hogy Taragon egy´altal´an nem v´altozott. A bubor´ekok semmilyen hat´assal nem voltak r´a, m´eg az arc´an elterpeszked˝ o ¨onel´eg¨ ult mosolya is megmaradt. B´ obita m´eg soha nem tal´alkozott olyan esettel, hogy valaki teljesen imm´ unis legyen szokatlan lehelet´ere. (Vajon hogyan tehetett szert erre a k¨ ul¨on¨ os k´epess´egre?) A s´ ark´ any nem sokat t´etov´azott, hegyes cs˝or´evel lecsapott, egyenesen a harcosra. Taragon arr´ebb perd¨ ult, ´es a s´ ark´ any cs˝ore csak a szik´as talajb´ol has´ıtott ki egy j´okora darabot. Mire szembefordult a s´ ark´annyal, annak feje m´ar ism´et el´erhetetlen magass´agba emelkedett, de a szeme sark´ ab´ ol megpillantotta a s´ark´any fark´ab´ol kin¨ov˝o l´ancon cs¨ ung˝ o t¨ usk´es goly´ obist, amint ´eppen fel´e tart. K´ets´egbeesetten hajolt h´atra, ´es v´eg¨ ul egy szinte hihetetlen limb´ o-mozdulattal t´ert ki a s´ark´any farka el˝ol, amely alig egy ujjnyival s¨ uv´ıtett el felette. B´obita megh¨ okkent, hogy a harcos kit´er vill´amgyors t´amad´asai el˝ol, ugyanakkor elk´epedten meredt a kez´eben l´ev˝ o peng´ere. Az m´ar egy´altal´an nem volt rozsd´as, hanem f´enyesen izzott, ´es a harcos kez´et vezetve a s´ark´any mellkas´ara ir´anyozta mag´at. K´ets´egtelen, hogy egy igazi s´ ark´ any¨ ol˝ o var´ azskarddal ´all szemben. Nem ´ertette, hogy egy ilyen nagy hatalm´ u var´ azseszk¨ oz hogyan juthatott egy ilyen balf´ek kez´ebe. Azt sem ´ertette, hogyan ker¨ ulhette el a figyelm´et, amikor ment´alisan v´egigp´aszt´azta a kalandoz´okat. Azt viszont meg´ertette, hogy a fej´evel ´es a fark´ aval int´ezett, c´elt t´evesztett csap´asok k¨ovetkezt´eben teljesen kibillent egyens´ uly´ ab´ ol. Mind¨ ossze n´eh´any szemvillan´asra lenne sz¨ uks´ege, hogy ism´et harcra k´esz legyen, de nincs m´ ar n´eh´ any szemvillan´as. L´atta, hogy a harcos megszor´ıtja a kard markolat´at, ´es oda c´eloz, ahol a s´ ark´any sz´ıv´et sejti. (10’Par´azs tudta, hogy nem minden s´ark´anynak a mellkasa bal oldal´ an van a sz´ıve, ´es az sem biztos, hogy csak egyeten sz´ıve van, ´ıgy oktalans´ ag az adott s´ ark´ any anat´omi´aj´anak alapos ismeretei n´elk¨ ul csup´an a bal oldalra c´elozni. B´ obita viszont azt is tudta, hogy az ˝o sz´ıve bizony a mellkasa bal oldal´an dobog, pontosan ott, ahova a harcos c´eloz, ´es sajnos csak egy van bel˝ole.) Az ´eg vil´agon semmi es´elye h´ar´ıtani a d¨ of´est, ´es tudta j´ ol, hogy pikkelyein u ´gy hatol majd ´at a s´ark´any¨ol˝o var´azskard, mintha azok ott sem lenn´enek. Sajn´ alta, hogy egy ilyen kret´en, mint Taragon fogja meg¨olni ˝ot. Lepergett el˝ otte az ´elete. A gyermekkor´at szerette a legjobban, ott is azt, amikor m´eg toj´as volt. Toj´ as. A g¨ omb¨ olyded toj´ ash´ej k¨orbevette, megv´edte, beburkolta, ´es j´o meleg volt odabent. R´ aad´ asul pont, olyan volt, mint b´armelyik m´asik s´ark´anytoj´as, meg sem lehetett k¨ ul¨onb¨oztetni a t¨ obbit˝ ol. Nem volt benne semmi egyedi. Nem volt cs˝ore, nem volt agancsa, nem l´ogtak tok´ aj´ ab´ ol apr´ o cs¨ ovecsk´ek (vagy legal´abb k´ıv¨ ulr˝ol nem l´atszottak), ´es m´eg nem tudta, hogy nem l´ angcs´ ov´ at, hanem sz´ınes bubor´ekokat f´ uj majd. Toj´ask´ent nem rekesztett´ek ki, akkor m´eg senkit nem h¨ okkentett meg. Olyan j´o volt ugyanolyannak lenni, mint mindenki m´as! A harcos vadul szor´ıtotta a penge markolat´at, ´es c´elzott, arc´an rettenetes, elsz´ant arckifejez´essel. Nyelv´et enyh´en kiny´ ujtotta, ahogy k¨ozelgett a rettent˝o pillanat, amikor b˝ uv¨ os peng´ej´et a s´ ark´ any sz´ıv´ebe m´ artja. Furcsa, gondolta B´obita, ahogy a hal´al k¨ozeledt´evel minden lelassul, ´es eg´esz ´elete mintha kimerevedett volna. De hogy ennyire lass´ u legyen minden? Ekkor megl´ atta, hogy m´ agia k¨oti g´ usba a harcost, ´es a szem´eben l´angol´o d¨ uh forr´asa nem a s´ ark´ any¨ ol´es okozta ext´ azis, hanem a tehetetlens´eg. B´obita nem sokat t´etov´azott, 6
visszanyerte egyens´ uly´ at, ´es h´ atr´ebb siklott, el a gyilkos penge u ´tj´ab´ol. Ekkor pillantotta meg a var´azsl´ot. B´obita maga is var´ azstud´ o volt, emberi l´ept´ekkel sz´am´ıtva igen jelent˝os hatalommal b´ırt, b´ar a s´ark´anyok k¨ oz¨ ott var´ azsereje meglehet˝osen csenev´esznek sz´am´ıtott. A harcost m´egsem ˝ o b´en´ıtotta meg. M´elyen a var´ azsl´ ora n´ezett, aki k¨or¨ ul m´eg ott libegtek a nemr´eg u ´tj´ara ind´ıtott var´azslat foszl´ anyai. Nem u ´gy t˝ unt, mint aki r¨ovid id˝on bel¨ ul u ´jabb var´azsig´et vethetne be. Tekintve, hogy t¨ orpe teljesen harck´eptelen (vagy tal´an halott?) volt, Taragont a var´azslat legal´abb f´el napig mozdulatlans´ agra k´arhoztatta, a var´azsl´o ereje pedig elfogyott, a csapat es´elyei n´emik´epp megfogyatkoztak. B´obita nem ´ertette. Ak´armennyire is kelek´otya volt a var´azsl´o, ennyire nem lehetett h¨ ulye, hogy saj´at t´ars´at u ¨sse ki a var´azslattal. Ez nem lehetett v´eletlen. 10’Par´ azs m´eg mindig remegett, r´eszben a var´azslat okozta ext´azist´ol, r´eszben att´ol, hogy ´elete ´alma teljes¨ ult. Egy s´ ark´ any! Egy igazi s´ark´any! Egy k¨ ul¨onleges s´ark´any, amit m´eg soha senki nem ´ırt le! Nem szabad, hogy ezt a csod´at valaki csak u ´gy elpuszt´ıtsa. Minden b´ators´ag´at ¨ osszevetve l´epett a s´ ark´ any fel´e. Tekintet´et r´a emelte, ´es remeg˝o hangon sz´ol´ıtotta meg. Nem vette ´eszre, ahogy a s´ ark´any tok´aj´ab´ol l´og´o cs¨ovecsk´ek mozogni kezdenek, ´es a leveg˝o lassan, nagyon lassan, de biztosan ´aramlik befel´e a s´ark´any t¨ udej´ebe... – Csod´ alatos fenevad! Fens´eges bestia! Hossz´ u utat j´artam be, hogy eljussak Hozz´ad. K´erlek, engedd, hogy tanulm´ anyozzalak, hogy megismerjelek! K´erlek, engedd, hogy megm´erjem csillog´ o evez˝ otollaid hossz´at! K´erlek, engedd, hogy tanulm´anyozhassam karmaid g¨orb¨ ulet´enek m´ert´ek´et! K´erlek, engedd, hogy megm´erjem fens´eges u ¨r¨ ul´eked ´asv´anyianyagtartalm´at! K´erlek... B´obit´anak elakadt a l´elegzete. Ezzel m´eg ˝o sem tudott mit kezdeni.
7
