A büntetı ügyekben alkalmazható közvetítıi eljárással kapcsolatos jogszabályok
Kötelezı tananyag: 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl A tevékeny megbánás 29. § (1) Nem büntethetı, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendı bőntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítıi eljárás keretében - vagy azt megelızıen, de a közvetítıi eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bőncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bőnhalmazatban lévı bőncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bőncselekmény a meghatározó. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthetı, ha az elkövetı az (1) bekezdésben meghatározott bőncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendı bőntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítıi eljárás keretében - vagy azt megelızıen, de a közvetítıi eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bőncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bőnhalmazatban lévı bőncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bőncselekmény a meghatározó. (3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövetı a) többszörös vagy különös visszaesı, b) a bőncselekményt bőnszervezetben követte el, c) bőncselekménye halált okozott, d) a szándékos bőncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bőncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése elıtt, illetve próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el, vagy e) korábban szándékos bőncselekménye miatt közvetítıi eljárásban vett részt, és ennek eredményeként vele szemben az (1) vagy (2) bekezdést alkalmazták, feltéve, hogy az ügydöntı határozat jogerıre emelkedésétıl az újabb szándékos bőncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el. Tevékeny megbánás 107. § Ha az elkövetı fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bőntett elkövetése esetén is helye lehet.
1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról
A közvetítıi eljárás 221/A. § (1) A közvetítıi eljárás az élet, testi épség és az egészség elleni (Btk. XV. Fejezet), az emberi szabadság elleni (Btk. XVIII. Fejezet), az emberi méltóság és az egyes alapvetı jogok elleni (Btk. XXI. Fejezet), a közlekedési (Btk. XXII. Fejezet), a vagyon elleni (Btk. XXXVI. Fejezet), illetve a szellemi tulajdonjog elleni (Btk. XXXVII. Fejezet), ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendı bőncselekmény miatt indult büntetıeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. Amennyiben e bőncselekményekkel halmazatban a terhelt más bőncselekményt is elkövetett, a közvetítıi eljárás akkor alkalmazható, ha az elkövetésben a jelzett bőncselekmény a meghatározó. (2) A közvetítıi eljárás célja, hogy a bőncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövıbeni jogkövetı magatartását elısegítse. A közvetítıi eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítıi eljárásra utalásának a büntetıeljárás alatt egy alkalommal van helye. Nem akadálya az ügy közvetítıi eljárásra utalásának, ha a gyanúsított a bőncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette. (3) Az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védı, illetıleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi idıtartamra felfüggeszti, és az ügyet közvetítıi eljárásra utalja, ha a) a Btk. 29. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye, b) a gyanúsított a vádemelésig beismerı vallomást tett, vállalja, és képes a bőncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni, c) a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítıi eljárás lefolytatásához, valamint d) a bőncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellızhetı, vagy megalapozottan feltehetı, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja. (4) A közvetítıi eljárás tárgyában hozott határozatot a sértettel, a feljelentıvel és a magánindítvány elıterjesztıjével közölni kell. Az ügy közvetítıi eljárásra utalásáról és - eredményes közvetítıi eljárást követıen - a büntetıeljárás megszüntetésérıl értesíteni kell a közvetítıi eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı megyei (fıvárosi) igazságügyi szolgálatot is. Az eljárást felfüggesztı és a közvetítıi eljárást elrendelı határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak. (5) A gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítıi eljárás során tett, az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel. A közvetítıi eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére értékelni. (6) A közvetítıi eljárás részletes szabályait külön törvény állapítja meg. (7) Ha a közvetítıi eljárás eredményes, és a Btk. 29. § (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti; ha a Btk. 29. § (2) bekezdése alkalmazásának lehet helye, vádat emel. Ha a gyanúsított a közvetítıi eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetısége nem szőnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendı bőncselekmény miatt a vádemelést egy évtıl két évig terjedı idıre elhalaszthatja.
Meghallgatás a közvetítıi eljárásra utalás és a vádemelés elhalasztása elıtt 224. § (…) (4) Az ügyész a közvetítıi eljárásra utalás feltételeinek vizsgálata céljából - szükség esetén a gyanúsítottra vonatkozó pártfogó felügyelıi vélemény beszerzése után - meghallgathatja a gyanúsítottat és a sértettet. Ha ez szükséges, a pártfogó felügyelı is meghallgatható. Eljárás a vádemelés elhalasztása után 226. § (1) Az ügyész az eljárást a vádemelés elhalasztásának lejártától számított harminc napon belül határozat meghozatala nélkül, a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatra írt, a megszüntetés tényét rögzítı feljegyzéssel megszünteti, ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el. (2) Az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte elıtt is meg kell szüntetni, ha a kábítószer-élvezı gyanúsított igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függıséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelı más ellátásban részesült vagy megelızı-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetve, ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási kötelezettségét teljesítette, továbbá, ha a gyanúsított a közvetítıi eljárásban vállalt kötelezettségeinek eleget tett. (3) 227. § (1) Az ügyész vádat emel, ha (…) d) a gyanúsított a közvetítıi eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését a vádemelés elhalasztása tartamának lejártáig nem fejezi be A vádirat közlése 263. § (…) (4) Ha közvetítıi eljárás lefolytatásának lehet helye, és az ügyész az eljárást a 221/A. § (4) bekezdése alapján nem függesztette fel, a tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejőleg tájékoztatja a vádlottat, a védıt és a sértettet a közvetítıi eljárás iránti indítvány megtételének lehetıségérıl és a közvetítıi eljárás következményeirıl. Az eljárás felfüggesztése 266. § (…) (3) A bíróság az eljárást felfüggesztheti, (…) c) a közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében, legfeljebb hat hónapra.
2006. évi CXXIII. törvény a büntetı ügyekben alkalmazható közvetítıi tevékenységrıl A törvény hatálya 1. § Ezt a törvényt azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyeket a büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapján az ügyész, illetıleg a bíróság közvetítıi eljárásra utalt. A közvetítıi eljárás fogalma és célja 2. § (1) A közvetítıi eljárás a bőncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelı eljárás, amelynek célja, hogy a büntetıeljárást lefolytató bíróságtól, illetıleg ügyésztıl független, harmadik személy (közvetítı) bevonásával - a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bőncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövıbeni jogkövetı magatartását elısegítı - írásbeli megállapodás jöjjön létre. (2) A közvetítıi eljárásban arra kell törekedni, hogy a sértett és a terhelt között - a terhelt tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás jöjjön létre. A közvetítı 3. § (1) A közvetítıi eljárást a büntetı ügyekben eljáró bíróság, illetıleg ügyész székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelıi szolgálat közvetítıi tevékenységet végzı pártfogó felügyelıje, vagy a pártfogó felügyelıi szolgálatként kijelölt szervvel - pályázat útján - közvetítıi tevékenység végzésére szerzıdésben álló ügyvéd (a továbbiakban együtt: közvetítı) folytatja le. (2) Ha a közvetítıi eljárásra utalt ügy körülményei ezt indokolják, egy ügyben több közvetítı is kijelölhetı. Ez esetben a vezetı közvetítıként kijelölt közvetítı teljesíti az e törvényben elıírt feladatokat. (3) A közvetítı feladata, hogy a közvetítıi eljárás során pártatlanul, lelkiismeretesen, a szakmai követelmények szerint közremőködjön a megállapodás létrehozásában. A közvetítınek tiszteletben kell tartania az eljárásban résztvevık méltóságát, és biztosítania kell, hogy a résztvevık egymással szemben is tisztelettel járjanak el. (4) A közvetítı jogosult és köteles mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának ellátásához szükségesek. Az ügyész a közvetítıi eljárásra utalásról szóló határozat, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztı végzés kézbesítésével egyidejőleg a közvetítı rendelkezésére bocsátja - az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges mértékben és idıtartamban - az iratokat. A Be. 96. §-ának (2) bekezdése szerint kezelt azon adatok, amelyek nem a tanúként kihallgatott sértettre vonatkoznak, nem bocsáthatók a közvetítı rendelkezésére. (5) A közvetítıt - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényre, adatra és körülményre vonatkozóan, amelyrıl közvetítıi tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. (6) A közvetítı titoktartási kötelezettsége a közvetítıi tevékenység megszőnése után is fennáll. 4. § (1) Közvetítıként nem járhat el, a) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró, ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság tagjának hozzátartozója [Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 459. § (1) bekezdés 14. pont], b) aki az ügyben mint terhelt, védı, továbbá sértett, magánfél, feljelentı vagy mint ezek képviselıje vesz vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója, c) aki az ügyben mint tanú, szakértı, illetıleg szaktanácsadó vesz vagy vett részt,
d) az a pártfogó felügyelı, aki pártfogó felügyelıként a terhelt vagy a sértett ügyében három éven belül eljárt, vagy bármelyikük folyamatban lévı ügyében eljár, kivéve a közvetítıi eljárás alkalmazásáról szóló döntés meghozatala elıtt kért pártfogó felügyelıi véleményt készítı pártfogó felügyelıt, e) az az ügyvéd, aki a terhelt vagy a sértett ügyében három éven belül eljárt, vagy bármelyikük folyamatban lévı ügyében eljár, f) akitıl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. (2) A közvetítı a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a pártfogó felügyelıi szolgálat vezetıjének haladéktalanul bejelenteni. (3) A kizárási okot a sértett, a terhelt, valamint ezek képviselıje is bejelentheti és indítványozhatja a közvetítı kizárását. (4) A (3) bekezdésben megjelölt személy az (1) bekezdés f) pontjában szabályozott kizárási okot a meghallgatás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínősíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényrıl a meghallgatás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt nyomban bejelenti. 5. § (1) A pártfogó felügyelıi szolgálat vezetıje a tudomására jutott kizárási ok miatt a közvetítı kizárásáról, és új közvetítı kijelölésérıl a tudomásszerzést követıen nyomban, hivatalból határoz. (2) A közvetítı kizárásáról a pártfogó felügyelıi szolgálat vezetıje a kizárásra vonatkozó bejelentés kézhezvételétıl számított három munkanapon belül határoz, és szükség esetén új közvetítıt jelöl ki. A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás megtagadása ellen a sértett, a terhelt, valamint képviselıjük a vádemelést megelızıen a közvetítıi eljárásra utalásról határozó ügyészhez panasszal élhet, a vádemelést követıen a büntetıeljárást a közvetítıi eljárás érdekében felfüggesztı bírósághoz fellebbezhet. (3) A kizárásra vonatkozó bejelentés elintézéséig a közvetítı az ügyben nem járhat el. 5/A. § Ha a közvetítıi eljárásban ügyvéd vett részt közvetítıként, a) az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodáson túl joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet, és ügyvédként annak ellenjegyzésére nem jogosult, b) a büntetıeljárás folytatása, a közvetítıi eljárást követı vádemelés elhalasztása, a polgári jogi igény érvényesítése, továbbá egyéb, a bőncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve a bőncselekménnyel összefüggésben keletkezett jog- vagy érdeksérelem elhárítása érdekében büntetıeljáráson kívül indított eljárás során egyik fél érdekében, képviseletében sem járhat el. A közvetítıi eljárás megindításának alapja 6. § A közvetítıi eljárás a) az ügyésznek az ügy közvetítıi eljárásra utalásáról hozott határozatával [Be. 221/A. § (3) bek.], vagy b) a bíróságnak a büntetıeljárást - a közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében hozott - felfüggesztı végzésével [Be. 266. § (3) bek. c) pont] indul meg. Az eljárás általános szabályai 7. § (1) A közvetítıi eljárás csak a sértett és a terhelt önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a sértett és a terhelt egyenrangú felek, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és minden egyezségre önként kell jutniuk. (2) A sértett és a terhelt jogosult arra, hogy jogi képviselıt hatalmazzon meg, aki az eljárásban részt vehet és az általa képviselt érdekében felszólalhat. A sértett jogi képviselıje és a terhelt védıje jogi képviselıként eljárhat. A büntetı ügyben adott meghatalmazás - ha a meghatalmazásból más nem tőnik ki - és a kirendelés hatálya kiterjed a közvetítıi eljárásra is. (3) A sértett és a terhelt indítványozhatja, hogy az általa megnevezett - legfeljebb két-két - személy a közvetítıi megbeszélésen jelen lehessen, és érdekében felszólalhasson. A közvetítı az indítvány
teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha a megnevezett személy jelenléte a közvetítıi eljárás céljával ellentétes. A közvetítı döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak. (4) Ha a közvetítıi eljárásra utalt ügy körülményei indokolják, a közvetítı bevonhat a közvetítıi eljárásba olyan személyt, aki a megállapodás létrejöttét a szakértelmével elısegítheti. (5) Ha a sértett diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló más mentességet élvezı személy, az ügyész, illetve a bíróság a 6. § a), illetve b) pontja szerinti határozat meghozatala elıtt a külpolitikáért felelıs miniszter útján szerzi be a sértett közvetítıi eljárást megalapozó nyilatkozatát. 8. § (1) Ha a sértett korlátozottan cselekvıképes, a közvetítıi eljárásban a törvényes képviselı részvétele kötelezı, ha a sértett cselekvıképtelen, a közvetítıi eljárásban nem vehet részt, helyette törvényes képviselıje jár el, érdekellentét esetén a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. (2) Ha a büntetıeljárásban a nyomozó hatóság, az ügyész, illetıleg a bíróság elrendelte, hogy a tanúként kihallgatott sértett személyi adatait [Be. 85. § (2) bek.] az iratok között elkülönítve, zártan kezeljék, a Be. 96. §-ának rendelkezései a közvetítıi eljárásban is irányadók. (3) A közvetítıi eljárás nyelve a magyar. Az anyanyelv használatára és a tolmács igénybevételére a Be. rendelkezései az irányadók. (4) Ha a közvetítıi eljárás során a közvetítı az ügyész vagy a bíróság hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzésének szükségességét észleli, errıl az ügyészt, illetıleg a bíróságot tájékoztatja. A közvetítıi megbeszélés kitőzése 9. § (1) A közvetítı a 6. § szerinti határozatnak a pártfogó felügyelıi szolgálathoz, illetıleg, ha közvetítıként ügyvéd jár el, a hozzá történt érkezésétıl számított tizenöt napon belül kitőzi az elsı közvetítıi megbeszélés idıpontját. (2) A közvetítıi megbeszélést rendszerint a pártfogó felügyelıi szolgálat hivatali helyiségében kell megtartani. Ha a közvetítı indokoltnak tartja, ettıl eltérıen dönthet. (3) Az elsı közvetítıi megbeszélésre történı idézésben a sértettet és a terheltet röviden tájékoztatni kell a közvetítıi eljárás lényegérıl, jogkövetkezményeirıl, valamint jogaikról és kötelezettségeikrıl. (4) A közvetítıi eljárást úgy kell megszervezni, hogy azt az elsı közvetítıi megbeszéléstıl számított három hónapon belül be lehessen fejezni, és a jelentés, továbbá a megállapodásról szóló okirat a büntetıeljárás felfüggesztése határidejének letelte elıtt megérkezzen az ügyészhez, illetve a bírósághoz. 10. § (1) Ha a sértett vagy a terhelt a szabályszerően kézbesített idézés ellenére nem jelenik meg, és a mulasztását nem igazolta, a közvetítı - szükség esetén a mulasztó megkeresésével - tisztázza a mulasztás körülményeit, továbbá azt, hogy a közvetítıi eljárás lefolytatásának - a hozzájárulás visszavonása miatt nincs-e akadálya. Ha a közvetítıi eljárás lefolytatásának nincs akadálya, a közvetítı a megbeszélésre újabb idıpontot tőz ki. (2) Ha a sértett vagy a terhelt az (1) bekezdés esetét követıen kitőzött közvetítıi megbeszélésen ismételten nem jelenik meg, és ezt elızetesen, mihelyt az akadály tudomására jut, haladéktalanul vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszőnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, úgy kell tekinteni, mint aki a hozzájárulását visszavonta. (3) Az idézésre, a kézbesítésre és a mulasztás igazolására a Be. rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell azzal, hogy három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet elıterjeszteni, hirdetményi kézbesítés nem alkalmazható, rendbírság nem szabható ki, és elıvezetés sem rendelhetı el. (4) Az igazolási kérelemrıl a közvetítı határoz. Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, az igazolási kérelem elutasítása ellen a kérelem elıterjesztıje és képviselıje a vádemelést megelızıen a közvetítıi eljárásra utalásról határozó ügyészhez panasszal élhet, a vádemelést követıen a büntetıeljárást a közvetítıi eljárás érdekében felfüggesztı bírósághoz fellebbezhet. A közvetítıi megbeszélés
11. § (1) A közvetítıi megbeszélés kezdetekor a közvetítı megállapítja a sértett és a terhelt személyazonosságát, és megkérdezi ıket, hogy a közvetítıi eljárás lényegére, jogkövetkezményeire, a jogaikra és kötelezettségeikre történt írásbeli tájékoztatást megértették-e, nemleges válasz esetén a meg nem értett részt megmagyarázza. (2) A közvetítıi megbeszélésen a közvetítı a sértettet és a terheltet a szükséges részletességgel meghallgatja. A közvetítı a sértettet és a terheltet egymás jelenlétében is, és egymás távollétében is meghallgathatja. A sértett és a terhelt az üggyel kapcsolatos álláspontját szóban kifejtheti, és a rendelkezésére álló iratokat is bemutathatja. (3) Ha a sértett és a terhelt meghallgatására egymás távollétében kerül sor, és lakóhelyük eltérı megyében van, az ügyben eljáró pártfogó felügyelıi szolgálat vezetıje megkereséssel élhet a lakóhely szerint illetékes más megye pártfogó felügyelıi szolgálatához a meghallgatás lefolytatása érdekében. (4) Ha a közvetítı a sértettet és a terheltet egymás távollétében hallgatja meg, az így kapott tájékoztatást közölheti a közvetítıi eljárásban részt vevı más sértettel, terhelttel, ezek képviselıjével, azért, hogy az így tájékoztatást kapó sértett vagy terhelt ennek figyelembevételével álláspontját kialakíthassa, elıadhassa, kivéve, ha a tájékoztatást adó sértett vagy terhelt akként nyilatkozik, hogy a tájékoztatás nem hozható más sértett, terhelt vagy képviselı tudomására. (5) Ha a sértett korlátozottan cselekvıképes, ıt a közvetítı meghallgatja, és a terhelt a nyilatkozatát ebben az esetben is közvetlenül a sértetthez intézi. A korlátozottan cselekvıképes sértett meghallgatásánál a törvényes képviselınek jelen kell lennie. (6) A sértettnek - ha a törvényes képviselet kötelezı, a törvényes képviselınek is - és a terheltnek, nem természetes személy sértett esetében pedig a képviseletére feljogosított személynek a megállapodás megkötésekor és aláírásakor személyesen, együttesen meg kell jelenniük. A jogi képviselı távolmaradása a közvetítıi megbeszélés megtartásának nem akadálya, de a sértett, illetve a terhelt kérelmére a megbeszélést más idıpontra kell kitőzni. A feljegyzés 12. § (1) A közvetítıi megbeszélésrıl a közvetítı feljegyzést készít. (2) A feljegyzésben fel kell tüntetni a) pártfogó felügyelı közvetítı esetén a közvetítıi eljárást végzı pártfogó felügyelıi szolgálat megnevezését, ügyvéd közvetítı esetén a közvetítıi tevékenység végzésére kötött szerzıdés számát, az ügy számát és a terhelt nevét, b) annak a bíróságnak, illetve ügyészségnek a megnevezését és ügyszámát, amely az ügyet közvetítıi eljárásra utalta, c) a közvetítıi megbeszélés helyét, megkezdésének és befejezésének idıpontját, d) az eljáró közvetítı, a sértett, a terhelt, a képviselık, illetve a közvetítıi megbeszélésen részt vett más személyek nevét, valamint az elsı megjelenéskor a sértettnek és a terheltnek azt a lakcímét, ahonnan idézhetı. (3) A feljegyzésben röviden ismertetni kell az eljárás menetét akként, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése, valamint az eljárási szabályok megtartása nyomon követhetı legyen. A megállapodás 13. § (1) A közvetítıi eljárásban a megállapodás akkor jön létre, ha a sértett és a terhelt között a bőncselekménnyel okozott kár megtérítésében vagy a bőncselekmény káros következményeinek egyéb módon való jóvátételében azonos álláspont alakul ki. (2) A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a) a terhelt a bőncselekménnyel okozott kárt a büntetıeljárás felfüggesztésének tartama alatt vagy a vádemelés elhalasztása tartamának lejártáig egy összegben, illetıleg meghatározott rendszerességgel,
részletekben fizeti meg vagy más módon nyújt jóvátételt, b) az eljárás költségeit ki viseli. (3) A megállapodásban vállalt kötelezettségeknek meg kell felelniük a jogszabályoknak, ésszerőnek kell lenniük, és nem ütközhetnek a jó erkölcsbe. (4) A közvetítı a sértett és terhelt között létrejött - az (l)-(3) bekezdésben írottaknak megfelelı megállapodásról okiratot állít ki, amelyet a sértett - ha a törvényes képviselet kötelezı, a törvényes képviselı is - és a terhelt is aláír. A közvetítı az okiratot a sértettnek, a terheltnek, és a jelen lévı képviselıjüknek átadja, ha a képviselı nincs jelen, részére az okiratot kézbesíti. A megállapodásról kiállított okirat közokirat. (5) A közvetítıi eljárásban keletkezett iratok abban a büntetıeljárásban, amelyben a közvetítıi eljárásra sor került, bizonyítékként nem használhatók fel, kivéve a közvetítés eredményeként létrejött megállapodást tartalmazó okiratot és a közvetítı jelentését. 14. § (1) A közvetítıi eljárásban létrejött, írásba foglalt megállapodás a közvetítıi eljárás célján túlmenıen joghatás kiváltására nem alkalmas. (2) A közvetítıi eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a sértettnek azt a jogát, hogy a büntetıeljáráson kívül a bőncselekménybıl származó igényét bírósági, választottbírósági vagy egyéb eljárás keretében érvényesítse. (3) Az e törvény szerinti közvetítıi eljárás befejezését követıen indult bírósági, választottbírósági vagy egyéb eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a) a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben az e törvény szerinti közvetítıi eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és b) a másik félnek az e törvény szerinti közvetítıi eljárásban tett elismerı, joglemondó nyilatkozatára. A közvetítıi eljárás befejezése 15. § (1) A közvetítıi eljárás azon a napon fejezıdik be, amikor a) a megállapodás alapján, vagy a közvetítıi eljárás megindítását megelızıen, de a megállapodásban jóváhagyott módon a terhelt a bőncselekménnyel okozott kárt a sértettnek megtérítette vagy a bőncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette, b) a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történı fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az elsı részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejezıdhet be, c) a terhelt a megállapodás alapján a részletekben történı fizetés vagy más módon nyújtandó jóvátétel utolsó részletét a felfüggesztés határidején belül teljesítette, d) a sértett vagy a terhelt részére küldött idézés kézbesítésének abból eredı eredménytelenségérıl szerez tudomást a közvetítı, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, e) a sértett vagy a terhelt haláláról a közvetítı hivatalos tudomást szerez, f) a sértett vagy a terhelt kijelenti a közvetítı elıtt, hogy kéri a közvetítıi eljárás befejezését, g) a sértett vagy a terhelt a hozzájárulását visszavonta, vagy mulasztását e törvény értelmében a hozzájárulás visszavonásának kell tekinteni, h) a terhelt nyilatkozatából vagy magatartásából egyértelmően megállapítható, hogy a Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) vagy c) pontjában írt feltételek nem állnak fenn, i) az elsı közvetítıi megbeszéléstıl számított három hónap eredménytelenül eltelt. (2) A megállapodás teljesítését a közvetítıi eljárásban a közvetítı, azt követıen a pártfogó felügyelıi szolgálat ellenırzi. (3) Ha a terhelt nem teljesít, vagy a megállapodás a sértett magatartása miatt nem teljesíthetı, az eljáró közvetítı errıl tájékoztatja az ügyészt, illetve a bíróságot. A jelentés
16. § (1) A közvetítıi eljárás befejezését követı tizenöt napon belül a közvetítı a közvetítıi eljárásról jelentést készít, amelyet az eljárás befejezésére alapot adó okirattal együtt megküld az ügyésznek, illetve a bíróságnak, s ezzel egyidejőleg a megküldés tényérıl írásban tájékoztatja a sértettet, a terheltet és képviselıiket. (2) A jelentés tartalmazza a) pártfogó felügyelı közvetítı esetén a közvetítıi eljárást végzı pártfogó felügyelıi szolgálat megnevezését, ügyvéd közvetítı esetén a közvetítıi tevékenység végzésére kötött szerzıdés számát, az ügy számát, a terhelt és a sértett nevét, b) annak a bíróságnak, illetve ügyészségnek a megnevezését és ügyszámát, amely az ügyet közvetítıi eljárásra utalta, c) a közvetítı eljárás megindulásának és befejezésének idıpontját, d) a közvetítıi eljárás eredményét, és e) a közvetítı nevét. (3) A közvetítıi eljárás során rögzített személyes adatok - személyazonosításra alkalmatlan módon statisztikai célra felhasználhatók. Költségek viselése 17. § (1) A közvetítıi eljárás során felmerült költség nem bőnügyi költség, azt eltérı megállapodás hiányában a terhelt viseli. A sértett viseli a saját érdekkörében felmerült költségeket [meghatalmazott jogi képviselı, útiköltség, a 7. § (3) bekezdése szerint megnevezett személy költsége], kivéve, ha errıl a sértett és a terhelt másképp állapodik meg. (2) Ha a terhelt részére a bíróság, illetve az ügyész az ügy közvetítıi eljárásra utalása elıtt költségmentességet engedélyezett, a kirendelt védı díját és költségét az állam viseli. Az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a terhelt vagy a sértett hallássérült, beszédfogyatékos, vak, vagy a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy kisebbségi nyelvét használta. A közvetítıi eljárás során - az eljárásban kötött eltérı megállapodás hiányában - minden egyéb, a sértettnél felmerült indokolt költséget az állam elılegez meg. 18. § 19-23. § Hatálybalépés 24. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2007. január 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejőleg a Be. módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény 283. §-ának (1) bekezdése a hatályát veszti. (2) (3) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelıs miniszter, hogy a közvetítıi tevékenységet végzı pártfogó felügyelı képesítési követelményeit, valamint a büntetı ügyekben közvetítıi tevékenységet végzı ügyvéd képesítési követelményeit és díjazásának szabályait rendeletben állapítsa meg. (4) Az Európai Unió jogának való megfelelés 25. § Ez a törvény a büntetıeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. cikke (1) bekezdésének, 9. cikke (2) bekezdésének és 10. cikkének való megfelelést szolgálja.
8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet
a Pártfogó Felügyelıi Szolgálat tevékenységérıl 3. A közvetítıi eljárásra utalást megelızı pártfogó felügyelıi vélemény elkészítése 11. § (1) Ha az ügyész, illetve a bíróság az ügy közvetítıi eljárásra utalására vonatkozó döntésének a meghozatala elıtt pártfogó felügyelıi vélemény beszerzését rendeli el, a 7-10. §-ban foglalt rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a pártfogó felügyelı a szakmai ténymegállapítások keretében elsısorban az alábbiakat mutatja be: a) a terhelt vállalja-e és képes-e a sértettnek (a közvetítıi eljárás során tisztázandó módon és mértékben) a bőncselekménnyel okozott sérelmet jóvátenni, b) a sértett hajlandó-e elfogadni a terhelt jóvátételi szándékát, c) a terhelt és a sértett is hozzájárul-e a közvetítıi eljárás lefolytatásához, d) a terhelt és a sértett kész-e együttmőködni a közvetítıi tevékenységet végzı pártfogó felügyelıvel a közvetítıi megbeszélésen egyeztetendı, a tevékeny megbánást megalapozó megállapodás létrehozásában. (2) A szakmai ténymegállapítások alapján a pártfogó felügyelı javaslatot tesz az ügy közvetítıi eljárásra utalására vagy annak mellızésére. (3) A közvetítıi eljárásra utalást megelızı pártfogó felügyelıi vélemény elkészítése során a közvetlen lakókörnyezet megtekintésétıl el lehet tekinteni, de a terhelt, a sértett, illetve cselekvıképtelen sértett esetében törvényes képviselıjének meghallgatása nem mellızhetı.
5. A környezettanulmány elkészítésének általános szabályai 16. § (1) A környezettanulmány IV. része bemutatja (…) b) a terhelt jóvátétellel, az ügy esetleges közvetítıi eljárásra utalásával kapcsolatos véleményét, szándékát, (…) III. FEJEZET A KÖZVETÍTİI ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSA 20. § (1) Ha az ügyész, illetve a bíróság a székhelye szerint illetékes igazságügyi szolgálatot közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében keresi meg, azt az igazságügyi szolgálat vezetıje által kijelölt, közvetítıi tevékenységet végzı pártfogó felügyelı vagy közvetítıi tevékenység végzésére szerzıdésben álló ügyvéd (a továbbiakban együtt: közvetítı) folytatja le. (2) Ha a közvetítıi eljárásban résztvevı terhelt vagy sértett fiatalkorú, akkor az igazságügyi szolgálat vezetıje - pártfogó felügyelı kijelölése esetén - lehetıség szerint fiatalkorúak ügyeit ellátó pártfogó felügyelıt jelöli ki. (3) Ha a büntetı ügyben a pártfogó felügyelıi vélemény elkészítésére és a közvetítıi eljárás lefolytatására ugyanaz az igazságügyi szolgálat az illetékes, a közvetítıi feladatok ellátására az ügyben pártfogó felügyelıi véleményt készítı pártfogó felügyelı nem jelölhetı ki. 21. § (1) A közvetítı a közvetítıi eljárás kezdetén tájékozódik arról, hogy készült-e az ügyben pártfogó felügyelıi vélemény, ha igen, akkor intézkedik annak beszerzésérıl és szükség esetén konzultál az azt elkészítı pártfogó felügyelıvel.
(2) Ha a közvetítıi eljárást a közvetítıi tevékenység végzésére szerzıdésben álló ügyvéd folytatja le, és az ügyben korábban pártfogó felügyelıi vélemény készült, akkor az igazságügyi szolgálat a közvetítıi eljárás ügyiratainak megküldésével egyidejőleg a pártfogó felügyelıi véleményt is továbbítja számára. A közvetítıi tevékenység végzésére szerzıdésben álló ügyvéd szükség esetén konzultál a pártfogó felügyelıi véleményt elkészítı pártfogó felügyelıvel. (3) Ha a büntetı ügyekben alkalmazható közvetítıi tevékenységrıl szóló 2006. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Bkt.) 3. § (2) bekezdése alapján egy közvetítıi eljárásban több közvetítı kijelölésére kerül sor, akkor a területi illetékességtıl eltérı más igazságügyi szolgálat közvetítıje is kijelölhetı, az illetékes igazságügyi szolgálat vezetıjének a megkeresése alapján. 22. § (1) Ha a közvetítıi eljárás a Bkt. 15. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint fejezıdik be, a megállapodás teljesítését - a (2) bekezdésben és a 41. §-ban foglalt kivétellel - a közvetítı ellenırzi. (2) Ha a megállapodásban foglaltak indokolják, akkor az ellenırzésre a) az illetékes igazságügyi szolgálat más pártfogó felügyelıje vagy b) az illetékes igazságügyi szolgálattól eltérı - elsısorban a terhelt vagy a sértett lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve a teljesítés helye szerinti - igazságügyi szolgálat pártfogó felügyelıje jelölhetı ki, amelyrıl az érintett igazságügyi szolgálat vezetıje - a b) pontban meghatározott esetben megkeresésre - dönt. (3) Ha az ellenırzésért felelıs közvetítı, illetve pártfogó felügyelı megállapítja, hogy a terhelt nem teljesít vagy a megállapodás a sértett magatartása miatt nem teljesíthetı, tájékoztatja az ügyet közvetítıi eljárásra utaló ügyészt, illetve bíróságot, és a tájékoztatás tényérıl egyidejőleg értesíti a sértettet, a terheltet, továbbá képviselıjüket. 23. § (1) Közvetítıi eljárás során felmerült költség a közvetítıi eljárás megindításától (Bkt. 6. §) annak befejezéséig [Bkt. 15. § (1) bekezdés] a felek érdekkörében felmerült, igazolt, a tevékeny megbánást megalapozó megegyezés létrejöttéhez szükséges költség, így különösen: a) a sértettnek, a terheltnek, ezek törvényes képviselıinek, illetve a Bkt. 7. § (3) bekezdésében meghatározott segítıinek készkiadása, b) a sértett és a terhelt meghatalmazott jogi képviselıjének készkiadása és díja, c) a kirendelt védı készkiadása és díja, d) a tolmács költségtérítése és díja. (2) Azokat a költségeket és díjakat, amelyeket a Bkt. 17. § (2) bekezdése alapján az állam visel, a Hivatal fizeti meg. (3) A közvetítıi eljárás során felmerült azon költségekrıl, amelyeket a Hivatal fizet meg vagy elılegez, a közvetítı tételes költségjegyzéket vezet. A további költségeket a közvetítı feljegyzésben rögzíti. A közvetítı úti- és szállásköltségének megállapításánál a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védı részére megállapítható díjról és költségekrıl szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelıen alkalmazni. (4) Az R. rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kirendelt védınek a közvetítıi eljárás során felmerült készkiadásait az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján a közvetítı állapítja meg. (5) A közvetítıi eljárás során felmerült, a Hivatal által fizetett vagy elılegezett költségeket a közvetítıi eljárás befejezésekor a közvetítı a költségjegyzék lezárásával és összegzésével állapítja meg.
4. A pártfogó felügyelet végrehajtásának a közvetítıi eljárással összefüggı külön szabálya 51. § (1) Ha a közvetítıi eljárás befejezése után a közvetítıi eljárással összefüggı büntetıeljárásban az ügyész a terhelt pártfogó felügyeletét rendeli el, a pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelı ellenırzi a közvetítıi eljárásban létrejött megállapodás teljesítését is.
(2) A pártfogó felügyelet végrehajtására kijelölt pártfogó felügyelı tájékozódik a közvetítıi eljárás elıkészítése során keletkezett pártfogó felügyelıi véleményrıl, felvilágosítást kér az ügyben eljárt közvetítıtıl, továbbá - ha a megállapodásban foglaltak végrehajtása a pártfogó felügyelet megállapítása elıtt megkezdıdött - a megállapodás teljesítésének ellenırzését ellátó pártfogó felügyelıtıl. (3) A 42. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatás kiterjed a közvetítıi eljárás során létrejött megállapodásban foglaltakra és a megállapodás megszegésének következményeire is. (4) A pártfogó felügyelı a 48. §-ban foglaltakon túl tájékoztatja az ügyészt, ha a pártfogolt a megállapodásban vállalt kötelezettséget nem teljesíti, vagy az a sértett magatartása miatt nem teljesíthetı.
Részletek dr. Görgényi Ilona: Kárjóvátétel a büntetıjogban, mediáció a büntetıügyekben. HVG ORAC, 2006. címő könyvbıl Második fejezet 2. A kárhelyreállító igazságszolgáltatás fogalmi megközelítései, célkitőzései és formái A Nemzetközi Büntetıjogi Társaság a Nemzetközi Kriminológiai Társasággal, a Társadalomvédelem és Humánus Büntetıpolitika Nemzetközi Társaságával és a Nemzetközi Büntetıjogi és Börtönügyi Alapítvánnyal együtt – az ENSZ korábbi, X. Kongresszusára és annak témaköreire való felkészülés jegyében – megtartott elızetes kollokviumon közös állásfoglalást1 alakított ki, miszerint a resztoratív igazságszolgáltatás olyan megoldásokat jelent, amelyek elısegítik a helyreállítást, a kiegyezést és a megnyugvást. A kárhelyreállító igazságszolgáltatás lehetıvé teszi a bőncselekmény elkövetése által keletkezett konfliktus és a jövıbeni hatások kollektív orvoslását. Közös jellemzıje annak elısegítése, hogy a jövıre nézve kollektíven oldják meg a bőncselekmény elkövetésébıl eredı konfliktust és annak kihatásait. A kárhelyreállító igazságszolgáltatás sokkal több figyelmet fordít a felekre és a közösségre, mint a hagyományos büntetıeljárás. A bőncselekmény sérelmet, kárt, illetve fájdalmat, szenvedést okozott. A resztoratív igazságszolgáltatás célja helyreállítani a bőncselekmény miatt megbomlott egyensúlyt, amelyre utalás olykor összekapcsolódik a modell elnevezésével (Balanced and Restorative Justice Model). A resztoratív igazságszolgáltatás lényegében azon problémák megoldásának szervezett modellje, amelyet az elkövetı általi jogsértés idézett elı. A bőncselekményekre történı reagálásként alkalmazható a büntetı igazságszolgáltatási rendszeren belül és kívül, s ismeretes az iskolai erıszakoskodások és a szomszédok közötti vita esetén alkalmazandó formái is. A resztoratív igazságszolgáltatás a büntetı igazságszolgáltatási kontextusban használatos megnevezés.2 A „resztoratív igazságszolgáltatás” kifejezés annak ellenére újkelető fogalom, hogy számos formája ısidıktıl fogva létezik.3 A „resztoratív igazságszolgáltatás … egy régi koncepció jelölésére szolgál. Az emberiség története során a resztoratív igazságszolgáltatási megközelítéseket alkalmazták a 1
International Association of Penal Law, International Society for Criminology, International Society of Social Defence and Humane Criminal Policy, International Penal and Penitentiary Foundation: Offenders and Victims: Accountibility and Fairness in the Justice Process. Contribution to the Tenth UN Congress on the Prevention of Crime and the Treatment of Offenders. A/CONF. 187/NGO.1, 7-8. o. 2 Good Practice Guidelines for Restorative Work with Victims és Young Offenders: Youth Justice Board for England and Wales, 2001, 1. o., http://www.youth-justice-board.gov.uk/index.cfm 2005.08.30 3 Részletesebben: Barabás Tünde: A bosszútól a kiegyezésig. Kriminológiai és Kriminalisztikai Évkönyv XXX. Budapest, 1993, 253-270. o.; Barabás Andrea Tünde: Kárjóvátétel a magyar büntetı igazságszolgáltatás történetében. Magyar Jog 1993/11. szám, 649-653. o.
felek közötti konfliktus megoldása és a közösség békéjének helyreállítása érdekében.”4Az új terminológia kialakítása az 1970-es évek végére tehetı.5 Azóta beszélhetünk a kárhelyreállító igazságszolgáltatás újkoráról. Több mint 30 éves múltra tekint vissza az újjászületett resztoratív programok története. Az 1970-es években kezdıdött az áldozat-elkövetı kiegyezési programok (victim-offender reconciliation programs) alkalmazása Kanadában, Angliában és más országokban. Új-Zélandon és Ausztráliában pedig új típusú kárhelyreállító programok kialakítására is sor került.6 Az 1980-as évek végéig a resztoratív programok fejlıdése meglehetısen lassú volt, de attól kezdıdıen több országban törvényi megerısítést is nyert, mint például Ausztriában, Németországban vagy Lengyelországban is. Megállapítható az is, hogy az európai országokban az áldozat-elkövetı mediáció jelenlegi formájának története az 1980-as évektıl számítható.7 Ezt követıen az 1990-es évektıl a resztoratív igazságszolgáltatás tágabb körővé vált a gondoskodó közösségek bevonásával. 1998-ban már több mint 900 projekt mőködött Európában.8 A resztoratív igazságszolgáltatás elméleti megalapozását az angol szakirodalomban általában három „R” betővel jelzik: ’Responsibility’, ’Restoration’, ’Reintegration’. Az alapvetı célok egyike, hogy az elkövetı szembesüljön a tette következményeivel, a bőncselekmény áldozatra gyakorolt kihatásaival. A másik célkitőzés az elkövetı általi jóvátétel elısegítése az áldozatok irányába (beleegyezésük esetén) vagy a közösség felé. A harmadik cél pedig az áldozat és az elkövetı közötti kiegyezés lehetıségének megteremtése, illetve az áldozat és az elkövetı reintegrációja, a közösségbe történı visszailleszkedése.9 További megközelítést jelent, hogy a fenti három elemmel jellemezhetı resztoratív igazságszolgáltatás kiegészíthetı egy negyedik komponenssel: ’Reconciliation’ (kiegyezés).10 Nem beszélhetünk a resztoratív igazságszolgáltatás hátterében levı egyedüli mögöttes teóriáról, mint ahogyan a modellek is a legkülönbözıbb formában bukkantak fel és fejlıdtek az elmúlt évtizedekben. Az ENSZ – resztoratív igazságszolgáltatási programok büntetıügyekben történı alkalmazásának alapelveirıl szóló – deklarációja értelmében a „resztoratív igazságszolgáltatási program” minden olyan program, amelynek keretében resztoratív eljárásokat alkalmaznak és resztoratív eredmények elérésére törekednek. A deklaráció tervezet szövegében vagylagosan szerepelt a resztoratív eljárások alkalmazása és a resztoratív eredményekre utalás. Ezért vetıdött fel a szakirodalomban az a koncepcionális kérdés, hogy a definíció resztoratív eljárásra és/vagy resztoratív eredményre alapozott legyen-e.11 Az egyik fontos szempont, hogy önmagában véve a resztoratív eljárásnak is van resztoratív eredménye. A resztoratív igazságszolgáltatás lényege azonban több mint annak eljárás jellege. A másik kiemelendı szempont, hogy a kárhelyreállító igazságszolgáltatás és a formális igazságszolgáltatás közötti különbség elsısorban a resztoratív eljárással, s nem annyira a resztoratív eredménnyel kapcsolatos, hiszen az utóbbi nem szükségképpen különbözı a kétféle eljárásban. Többen egyes büntetıjogi szankciókat a resztoratív igazságszolgáltatás részének tekintenek. Resztoratív eredménye lehet a hagyományos büntetı 4
Handbook on Justice for Victims: On the use and application of the United Nations Declaration of Basic Principles of Justice for Victims of Crime and Abuse of Power. E/CN. 15/1998/CRP.4/add.1 17 April 1998, 52. o. 5 Adolfo Ceretti – Grazia Hannozzi: Restorative Justice. Theoretical Aspects and Applied Models. In: International Association of Penal Law, International Society for Criminology, International Society of Social Defence and Humane Criminal Policy, International Penal and Penitentiary Foundation: Offenders and Victims: Accountability and Fairness in the Justice Press. Contribution to the Tenth UN Congress on the Prevention of Crime and the Treatment of Offenders. A/CONF. 187/NGO.1, 58. o. 6 Irvin Waller: Crime Victims: Doing Justice to their support and protection. HEUNI, Helsinki, 2003, 30. o. 7 Cost 21: Restorative Justice Developments in Europe, 1. o. http://www.cost.esf.org/index.php?id=203&action_number=A21 8 Cost 21: Restorative Justice Developments in Europe, 1. o. http://www.cost.esf.org/index.php?id=203&action_number=A21 9 James Dignan: The Crime and Disorder Act and the Prospects for Restorative Justice. Criminal Law Review 1999, 48. o. 10 Georgias A. Antonopoulos, John A. Winterdyk: The British 1998 Crime and Disorder Act: A ’Restorative’ Response to Youth Offending. European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice, Vol. 11/4, 2003. 389. o. 11 Joanna Shapland: Restorative Justice and Criminal Justice: Just Responses to Crime? In: Andrew von Hirsch, Julian v. Roberts, Anthony Bottoms and Kent Roach, Mara Schiff (eds.): Restorative Justice and Criminal Justice. Hart Publishing, 2003, 197. o.
igazságszolgáltatásnak is, például a közérdekő munka kiszabása vagy a polgári jogi igénynek a büntetıeljárásban történı megítélése esetén (adhéziós eljárás). A resztoratív eredmény középpontjában az áldozatok, az elkövetık és a közösségek restorációja áll. J. Braithwaite megközelítése szerint a resztoratív eredmény magába foglalja a vagyoni kárnak, a sérülésnek, a biztonságérzetnek és méltóságnak, a demokráciának, a harmóniának és a társadalmi támogatottságnak a restorációját.12 Arra nézve, hogy miként írható körül a „resztoratív eljárás” és a „resztoratív eredmény” fogalma, választ kaphatunk az ENSZ resztoratív igazságszolgáltatási programok büntetıügyekben történı alkalmazásának alapelveirıl szóló deklarációjából. 13 A „resztoratív eljárás” meghatározásának alapja mind a hivatkozott ENSZ Deklarációban, mind a Leuveni Deklarációban14 a Tony Marshall alkotta definíció. Az általa adott meghatározást tekintették kiindulópontnak a kárhelyreállító igazságszolgáltatásról szóló kézikönyv 15 megalkotásakor is, miszerint a resztoratív igazságszolgáltatási eljárás során „az adott bőncselekményben érdekelt valamennyi fél együttmőködik abban, hogy kollektíve foglakozzanak a bőncselekmény következményeivel és a jövıbeni implikációkkal”.16 A meghatározást többen szőknek találták. Késıbb e fogalom kiegészítését és a három pillér megjelölését, azaz az áldozat, az elkövetı és az érintett közösség nevesítését javasolták. Egyes értelmezések szerint kérdés, hogy a fogalom megkívánja-e a resztoratív eredményt, amely nincs definitíve körülírva a Marshall-féle meghatározásban, s nincs utalás a helyreállításra sem, amely alapvetı elem. Más értelmezés kimenete az, hogy a „bőncselekmény következményei” magukban foglalják a kár materiális megtérítését, az áldozat szükségleteinek figyelembevételét, továbbá az áldozat és az elkövetı, valamint azon közösség közötti valamennyi konfliktus feloldását, amelyhez tartoznak.17 További kritikai megközelítés, hogy a definíció minden elemének fennforgása igen ritka, az áldozat, az elkövetı és a közösség részvételének önkéntessége miatt is.18 A Marshall alkotta fogalomhoz hasonlóan Howard Zehr a resztoratív igazságszolgáltatást olyan modellként definiálja, amelyben „az áldozat, az elkövetı és a közösség azokat a megoldásokat keresik, amelyek elısegítik a helyreállítást, a kiegyezést és a megnyugvást”.19 Azaz a bőncselekményre adott olyan társadalmi válaszokról van szó, amelyek elısegítik az okozott sérelem helyreállítását, s ezért is nevezik resztoratív, azaz kárhelyreállító igazságszolgáltatásnak. A Nemzetközi Büntetıjogi Társaság, a Nemzetközi Kriminológiai Társaság, a Nemzetközi Büntetıjogi és Börtönügyi Alapítvány, valamint a Társadalomvédelem és Humánus Büntetıpolitika 12
Jim Dignan 1999, 136. o. A büntetıügyekben történı resztoratív igazságszolgáltatási programok alkalmazásának alapelveirıl szóló ENSZ-deklaráció I/2. pontja értelmében a „resztoratív eljárás” minden olyan eljárás, amelynek során az áldozat, az elkövetı és amikor helyénvaló, bármely más személy, avagy a közösség tagja, akit érintett a bőncselekmény, aktívan együttmőködik a bőncselekménybıl eredı következmények megoldásában, gyakran egy közremőködı segítségével. Az I/3. pont szerint a „resztoratív eredmény” a resztoratív eljárás során elért megállapodás. A resztoratív eredmény olyan válaszokat és programokat foglal magába, mint a reparáció, a restitució, a közérdekő munka, amelyek célkitőzése az egyéni és a kollektív szükségletek, valamint a felek felelısségének az összeegyeztetése, továbbá az áldozat és az elkövetı reparációja. 14 Declaration of Leuven on the advisability of promoting the restorative approach to juvenile crime, made on the occasion of the first International Conference on „Restorative Justice for Juveniles. Potentialities, Risks and Problems for Research’, Leuven, May 12-14, 1997 15 Restorative Justice Handbook. Working Party on Restorative Justice, The Alliance of NGOs on Crime Prevention and Criminal Justice, New York, 1998, p. 13 16 Tony Marshall: The Evolution of Restorative Justice in Britain. European Journal on Criminal Policy and Research, 1996, No. 4. 37. o. 17 Adolfo Ceretti, Grazia Mannozzi: Restorative Justice. Theoretical Aspects and Applied Models. In: International Association of Penal Law, International Society for Criminology, International Society of Social Defence and Humane Criminal Policy, International Penal and Penitentiary Foundation: Offenders and Victims: Accountability and Fairness in the Justice Press. Contribution to the Tenth UN Congress on the Prevention of Crime and the Treatment of Offenders, Vienna 10-17 April, 2000, 59. o. 18 Joanna Shapland 2003, 200. o. 19 Howard Zehr: Changing Lenses. A New Focus for Crime and Justice. Herald Press, 1990, 181. o. 13
Nemzetközi Társasága közös állásfoglalása értelmében a resztoratív igazságszolgáltatás az áldozat, az elkövetı és a közösség bevonásával olyan megoldások keresését jelenti, amelyek elısegítik a helyreállítást (repair), a kiegyezést (reconciliation) és a megnyugvást (reassurance). Valamennyi kárjóvátételi igazságszolgáltatás közös nevezıje az áldozat-orientáltság, s annak elısegítése, hogy kollektíven megoldják a bőncselekmény elkövetésébıl eredı konfliktust és annak implikációit a jövıre nézve. Az implikációk magukba foglalják az okozott kár anyagi jóvátételét; az áldozat érzelmi szükségleteinek figyelembe vételét; az áldozat, az elkövetı, s szélesebb értelemben azon közösség között levı valamennyi konfliktus megoldását, amelyhez az érintettek tartoznak. A resztoratív igazságszolgáltatási formák alkalmazhatók a tárgyalás elıtt (gyakori az összekapcsolódás a büntetı igazságszolgáltatási útról eltereléssel), a tárgyalási szakban (a tradicionális válaszreakciók elkerülésével, kielégítıbb reparáció biztosítása érdekében), továbbá a tárgyalás után, az elítélést követıen (a közösségre alapozott társadalmi béke helyreállításának elısegítése céljából).20 A resztoratív igazságszolgáltatás mind a fiatalkorú, mind a felnıttkorú elkövetık, másfelıl pedig az individuum áldozatok és a nem természetes személy áldozatok bevonásával egyaránt alkalmazható. A bőncselekményi kört illetıen nemcsak az enyhébb megítéléső, hanem a súlyosabbnak minısülı bőncselekmények esetén is egyre terjedıben van a kárhelyreállító igazságszolgáltatás alkalmazása. Sıt a legsúlyosabb bőncselekmények (például népirtás, háborús bőncselekmények, stb.) sem zárják ki a klasszikus büntetı igazságszolgáltatási válaszok melletti restoratív megoldások alkalmazását.21 A resztoratív igazságszolgáltatás fogalmát illetıen jelenleg is a divergáló nézetek jellemzıek és nem beszélhetünk nemzetközi közmegegyezésrıl sem. A többségi megközelítés egyik lényegi jellemzıje, hogy a resztoratív igazságszolgáltatás a bőncselekmény okozta konfliktus visszabirtoklása a közösség által, amelyben felmerült, kialakult vagy megnyilvánult,22 a másik lényegi ismérve pedig a resztoratív igazságszolgáltatás eljárás jellegének hangsúlyozása. További vélemények szerint fontos a resztoratív igazságszolgáltatás céljaira és eredményeire fókuszálni. Vannak, akik teljesen kizártnak tartják a kényszer akceptálását és az önkéntességet hangsúlyozzák. Mások arra is figyelemmel vannak, hogy a büntetıjogban a kárjóvátételre sor kerülhet nemcsak önkéntes alapon, hanem kötelezı jelleggel is, az ügyészségi-bírósági elrendelés alapján, s a büntetıjogi szankciók lehetnek resztoratív jellegőek. Ezeken túlmenıen gyakran használják az áldozat-elkövetı mediáció megjelölést, a resztoratív igazságszolgáltatás szinonim fogalmaként.
Negyedik fejezet 3. Mediáció fogalom-meghatározások A büntetıügyekben történı mediációt illetıen, nemcsak a definícióját, hanem az elnevezését illetıen is vannak eltérések. Franciaországban a „médiation” terminológiát fıszabály szerint a felnıttekre vonatkozó büntetı igazságszolgáltatási rendszerben használják, míg a fiatalkorúak büntetı igazságszolgáltatási rendszerében a „réparation” szóhasználat terjedt el. Németországban a diszkusszió a „Täter-Opfer-Ausgleich” megjelölésre összpontosult, Ausztriában pedig az Auβergerichtlicher Tatausgleich” elnevezés használatos. Az Egyesült Királyságban eredetileg a „mediation” és a „reparation” szavakat egymással felcserélhetıen használták, s napjainkban egyre erısödik az a tendencia, hogy általánosságban a „restorative justice” megjelölést alkalmazzák. Ezek az eltérések rámutatnak a mediációs programok különbségeire az eredetüket, a céljukat és a kereteiket illetıen.23 20 21 22 23
Final report. In: International Association of Penal Law i.m. 7-8. o. Final report. In: International Association of Penal Law i.m. 8. o. Adolfo Coretti, Grazia Mannozzi 2000, 57. o. Recommendation No. R(99) 19 on mediation in penal matters and explanatory memorandum 17. o.
A hazai szakirodalomban két évtizede jelennek meg cikkek a mediáció témakörében, s az idegen szó már nem hangzik idegenül. A bőnügyi mediáció bevezetésérıl rendelkezı 2006. évi LI. törvény indokolása értelmében is 24 a „közvetítıi eljárás, közismert elnevezéssel a mediáció alkalmazási feltételeinek megteremtése régóta idıszerő”.A Btk.-ban, a Be.-ben és a külön törvény tervezetében a közvetítıi eljárás, illetve a közvetítıi tevékenység szerepel. Álláspontom szerint a két fogalom egymás melletti létezése és használata nem probléma, de annak tekinthetı a jogintézmény tartalmi jellemzıire vonatkozó ismerethiány, akár a mediáció, akár a közvetítıi eljárás kerül szóba. Az európai országok számára a legátfogóbbnak tekinthetı dokumentum az Európa Tanácsnak az R(99) 19. sz. ajánlása a büntetıügyekben történı mediációról.25 A fogalom-meghatározás tekintetében az ajánlás mellékletének I. pontja és annak magyarázata irányadó. A mediáció általános értelemben (azaz nem speciális büntetıjogi kontextusban) egy konfliktus-feloldó eljárást jelent egy pártatlan harmadik személy közremőködésével, amelynek célja, hogy elısegítse egy önkéntes megállapodás (egyezség) létrejöttét a felek között.26 Az ajánlás a büntetıügyekben történı mediációt a bőncselekmény okozta problémák megoldásának konszenzusos modelljeként és olyan eljárásként definiálja, amikor az áldozat és az elkövetı szabad belátásuk alapján úgy döntenek, hogy aktívan közremőködnek a bőncselekmény következményeinek megoldásában, egy pártatlan harmadik fél (mediátor) segítségével.27 Az a tény, hogy a felekre, azaz csak az áldozatra és a bőnelkövetıre történik utalás, nem zárja ki más – jogi és fizikai – személyek részvételét a mediációban.28 Az Európai Áldozatvédı Fórum (The European Forum for Victim Services) 2004. május 29-én, a Helsinkiben megtartott éves konferencián fogadta el „Az áldozatnak a mediációs eljárásbeli helyzetérıl szóló nyilatkozat”-ot.29 A Nyilatkozat az áldozat helyzetérıl a mediációs eljárásban – a ET-ajánláshoz hasonlóan – ugyancsak eljárásként definiálja a mediációt, mind a dokumentum címében, mind annak szövegében. E fogalom-meghatározás értelmében a mediáció megjelölés használatos minden olyan eljárásra, amely kapcsolatfelvételt eredményez az áldozat és az elkövetı között, akár közvetlenül, akár mediátoron keresztül. Az Európai Áldozatvédı Fórum a Nyilatkozat elsı részében hangsúlyozza, hogy elismeri és értékeli egyrészt azokat a már létezı nemzetközi dokumentumokat, amelyek az alapvetı emberi jogokat és az elkövetık jogait deklarálják, másrészt elismeri az ENSZ-deklarációt a büntetıügyekben történı resztoratív igazságszolgáltatási programok alkalmazásának alapelveirıl és az Európai Tanács Ajánlását a büntetıügyekben történı mediációról. A büntetıügyekben történı mediációt az Európai Áldozatvédı Fórum is a szélesebb értelemben vett resztoratív igazságszolgáltatás részének tekinti és hangsúlyozza annak megkülönböztetését az élet egyéb területein alkalmazott mediációs eljáráshoz képest. A Resztoratív Igazságszolgáltatási Kézikönyv értelmezése szerint a mediáció (Victim-Offender Mediation) körébe sorolandók az olyan kezdeményezések, mint az áldozat-elkövetı kiegyezési program (Victim-Offender Reconciliation Program), az Amerikai Egyesült Államokban vagy Kanadában, avagy az 24
A 2006. évi LI. törvény részletes indoklása a 103. §-hoz, 1. pont Recommendation No. R(99) 19 on mediation in penal matters and explanatory memorandum. Council of Europe Publishing, 2000 26 Recommendation No. R(99) 19 on mediation in penal matters and explanatory memorandum. 17. o. 27 Appendix to Recommendation No. R(99) 19., point I: „… any process whereby the victim and the offender are enabled, if they freely consent, to participate actively in the resolution of matters arising from the crime through the help of an impartial third party (mediator)”. 28 Recommendation No. R(99) 19 on mediation in penal matters and explanatory memorandum. 17. o. 29 Statement on the Position of the Victim within the Process of Mediation. The European Forum for Victim Services, agreed at the AGM 29. 05. 04 25
áldozat-elkövetı reparációs programok (Victim-Offender Reparation Programs) az Egyesült Királyságban.30 A kézikönyv fogalom-meghatározása szerint a mediáció az áldozatnak és az elkövetınek a mediátor jelenlétében történı találkozása annak érdekében, hogy megoldják egymás között a problémákat. Más személyek, így a családtagok támogató jelenlétükkel megfigyelıként vesznek részt. Norvégiában a felek magukkal vihetik a barátaikat, akiktıl támogatást remélhetnek, de jogilag nem képviselhetik ıket. A mediáció modellje ebben különbözik a konferencia-modelltıl, ahol a más személyek jelen vannak és egyben aktívan részt vesznek a megbeszélésen.31 Számunkra Magyarországon, a büntetıügyekben történı mediáció bevezetésekor az Európai Unió 2001/220/IB sz. kerethatározatának definíciója irányadó és követendı: „a büntetıügyekben történı mediáció a büntetıeljárás elıtt vagy alatt a tárgyaláson alapuló megegyezés keresése a bőncselekmény áldozata és elkövetıje között, egy hozzáértı személy közvetítésével” (1. cikk c. pont). Az Európai Unió Tanácsának e meghatározását az Európa Tanács által alkotott mediáció-fogalommal összevetve a büntetı ügyekben történı mediáció kulcselemei a következık: − A mediáció lényege az eljárás jellege. − A mediációs eljárásban résztvevı felek a bőncselekmény elkövetıje és elszenvedıje, azaz, akire kihatott a bőncselekmény és aki felelıs az elkövetésért. A felek szabad belátásuk alapján döntenek, részvételük önkéntes. − A felek közötti interakció alapja, hogy az elkövetı elismeri az elkövetés tényeit. − A mediáció a kommunikáció lehetıségét biztosítja a felek számára. A mediációs eljárásban mind az áldozat, mind az elkövetı kifejezésre juttathatja a bőncselekménnyel kapcsolatos gondolatait, a szükségleteit és igényeit, továbbá a következmények megoldására vonatkozó elképzeléseit. − A mediáció aktív közremőködést jelent és a tárgyaláson alapuló megegyezést segíti elı. − A mediációs eljárás egy pártatlan, hozzáértı személy segítségével és közvetítésével zajlik.
30
David Miers: An International Review of Restorative Justice. Crime Reduction Research Series Paper 10. Home Office, London, 2001, 46. o.; http:// www.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/crrs10.pdf 2005.08.30 31 Restorative Justice Handbook i.m. 14. o.
