S prílohou v madkane
BUDAPESTIANSKY CASOPIS SLOVENSKEJ SAMOSPRÁVY BUDAPESTI
pozvAnka Slovenská samospráva Budapesti pri príle itosti
Prvá konferencia o budapestianskych Slovákoch
Zachovat’ kultúrne
Dita budapestianskych Slovákov srdeéne pozyva vsetkych záujemcov na
SLOVENSKÉ VIANOCE, ktoré usporiada 14. decembra 1997 o 16.00 hód. Miesto podujatia: Slávnostná sieö hl. mesta Budapes V., ul. Váci 62 Podporovate%: Máíarsky osvetovy ústav
PROGRAM 16.00 Zapálenie adventnych sviec Zdravica ev. farára Frantiska Eelovského
SLÁVNOSTNY KONCERT Spoluúéinkujú: Chrámovy zbor CANTICA sacra TYRNAV1AE (Slovensko) Ev.detsky spevokol „Nádej” (Rumu nsko-N adlak) Budapestiansky dychovy súbor Sólo operného speváka Juraja Melisa Flauta - Beáta Sutinská Konferuje: Katarína Hollósyová
Na snímke zl’ava Dr. Éva Mitrová, Dr. Peter Buiian, Zuzana Hollósyová, Michal Hrivnák a Csaba Gy. Kiss.
Foto / - hl /
Budapestianska slovenská samospráva usporiada
FASIANGOVY PLES 14. l'ebruára 1998 (sobota ) o 19.00 h. Adresa: Budapes XIV., Ajtósi Dürer sor 19-21 v budove ELTE Vstupné: 1500 Ft (v cene je zapoéítaná aj veéera) O náladu sa postarajú
„SÍLESSKÍ MLÁDENCI” Vstupenky si mö ete zakúpi u vedúcich slovenskych klubov Komlósanov, Eabianov a Sarvasanov ako aj v sídle Slovenskej samosprávy Budapesti (Budapes V., Akadémia u. 1), alebo objedna na tel. é.: 302-51-17
Slovenská samospráva Budapesti v spolupráci so Samosprávou hlavného mesta a Maticou slovenskou v döoch 14 - 15. novembra usporiadali v rámci Svetového róka Slovákov konferenciu s medzinárodnou úéas ou na tému Kultúrne dedicstvo budapestian skych Slovákovpod zástitou primátora hlavného mesta Gábora Demszkého. Na snemovaní popri vyznamnych tunajsích máíarskych a národnostnych znalcoch, historikoch, etnografoch a sociológoch prednásali aj experti zo Slovenská, medzi inymi historici Dr. Ján Bobák a Dr. Pavel H apák, ako aj prvy podpredseda Matice slovenskej Dr. Stanislav Bajaník. Tejto v podstate vedeckej konferencii nemo no uprie ani jej politicky vyznam, ktory spoéfva v tóm, e predstavitelia duchovného ivota oboch krajín aj za súéasnej politickej situácie prejavujú ochotu rozvá ne a vecne pojednáva o mensinovej problematike, konkrétne o budapestianskych Slovákoch. Uve'ime aspoö nieko%ko tematickych okruhov: Pes - Budin ako kultúrne centrum Slovákov v Maíarsku po roku 1945, Úéas Slovákov na vystavbe Budapesti, Vnútorná migrácia Slovákov v Ma'íarsku po roku 1945, Súéasná situácia Slovákov v Budapesti. Konferencia sa uskutoénila v rámci dlhodobého programú samosprávy zameraného na reviltalizáciu slovenského etnika. Jej bezprostrednym cie%om je odhali a zverejni kultúrnohistorické poznatky súvisiace s tunajsou slovenskou etnickou skupinou, ktoré sú zároveö súéas ou kultúrnej histórie hlavného mesta. SSB hodlá na základe poznatkov získanych na konferencii vytvára a pestova tradície vyznamnych udalostí a osobností histórie tunaj sích Slovákov. Takymto spősobom chce prispie k budovaniu základov pre zachovanie nie iba budapestianskych Slovákov, ale slovenskej národnosti v Ma'íarsku vőbec. (Materiály konferencie prinásame na íalsích stranách)
December 1997
Obmedzené moznosti mensinovych samospráv O postavení a pősobnosti mensinovych samospráv a systéme ich financovania informovali úcastníkov stretnutia v Slovenskom institúte v Budapesti /4 .11. tr./ podpredseda Úradu pre národné a etnické mensiny O. Heynek a parlamentny poverenec J. Kaltenbach. Stretnutia sa zúcastnili o.i. vel’vyslankyna Slovenskej republiky Dr. Éva Mitrová, vedúca konzulárneho úra du SR O. Kállayová a predsednícka SSB Z. Hollósyová. Recníci poukázali na svojrázne postavenie samospráv a ich funkcií v záujme plnenia úloh miestnej autonómie, na ktoré má ústredny rozpocet zabezpecovat’ príslusné prostriedky, a tiez konstatovali, ze stát rocne vydáva na mensinové úcely priamo ci nepriamo 5 miliárd forintov.
Na snímke zl’ava: O. Kállayová, Z. Hollósyová, E. Mitrová, J. Kaltenbach a O. Heynek
Ako vyplynulo z diskusie, najviac nedorozumení a rozporov vzniká pri uplatnovaní národnostného zákona, pricom nie sú uspokojivo definované napr. povinnosti a práva vacsinovych samospráv vo vzt’ahu k miestnym mensinovym samosprávam. Rovnako je sporná miera zabezpecovania prostriedkov zo státneho rozpoctu. Na príklade Slovenskej samosprávy hlavného mesta. Z. Hollósyová s pol'utovaním konstatovala, ze trojmiliónovy rocny rámec SSB zd'aleka nestací ani na krytie infra-
struktúry a tym menej na prevádzku Icultúrnych a inych ustanovizní. Aby aktivita samo správy mala vőbec nejaky zmysel, ako v tejto súvislosti podciarlcol aj podpredseda SSB G. P apucekje potrebné dosiahnut’, aby zákonné záruky a ustanovenia boli v sáladé s financnymi moznost’ami. Dr. E. Mitrová informovala o opatreniach v záujme ul’ahcenia pobytu host’ujúcich ucitel’ov zo Slovenska a O.Kállayová o postupe pri získaní Preukazu zahranicného Slováka. ,, ,
Z n a á ic h o b v o d o v Oberacková slávnost’ v Budíne
Na veselici v Maglódé
Slovenská samospráva XII. obvodu hlavného mesta, Slovenská samosprá va v Sarvasi a Slovenská samospráva v Komlósi usporiadali zaciatkom októbra oberackovú slávnost’ v Klubé M. Jókaiho v Budapesti za hojnej úcasti domácich i zahranicnych hostí. Nebyva kazdodennou udalost’ou, aby na podobné strétnutie prisla aj pocetná delegácia krajanovzo Slovenska. Medzi úcastníkov slávnosti totiz zavítali predstavitelia verejnej a skolskej správy, ako aj zástupcovia Matice slovenskej z Popradu a zo Spisskej Novej Vsi. V mé né budapestianskej obvodnej samo správy dvojjazycne pozdravil úcast níkov jej podpredseda M. Hrivnák. V kultúrnom programé sa popri detskom folklórnom súbore Letnicka z Popradu predstavili aj tunajsí l’udoví umelci : kapela T. Motyána a manzelia Csasztvanovci z tanecného súboru S. Tesedíka zo Sarvasa.
N a pozvanie starostu vel’koobce M aglód Istvána B ezzegha a vedúcej K lubu dőchodcov S. M árkusovej sa 11. októbra zúcastnili tam ojsie h o O berackového bálu aj predstavitelia nasej sam osprávy. M edzi pozvanym i host’am i uvítali delegáciu z druzobnej obce M ytne Ludany na Slovensku, obyvanej prevazne príslusníkm i m ad’arskej národnosti. V rám ci kultúrneho p ro g ram ú folkórne súbory z obidvoch obcí predviedli rázovité táncé svojho kraja. K úcastníkom slávnostnej vecere sa po slovensky prihovoril predseda K ultúrneho v yboru SSB M . H riv n ák , k to ry k v ito v a l, ze m ad ’arsk í h o stia zo S lo v e n sk a úspesne p estujú svoj m aterinsky ja z y k a l’udové tradície, zatial’ co m atercine Slovákov v M ad’arsku hrozí zánik pre nedostatok skől.
Beseda s autormi V Slovenskom institúte v Budapesti sa v októbri uskutocnila prezentácia dvoch publikácií, ktoré vydali Celostátna slovenská samospráva a Zdruzenie slovenskych spisovatel'ov a umelcov v Mad'arsku: detskych básní S. Weöresa Keby svet bol drozdom v preklade G. Papuceka a cítanky Od septembra do júna, ktorú zostavil Oldrich Kníchal. Obidve publikácie predstavil Pavol Pavlík.
December 1997
Stipendiá studentom Slovenská samospráva hl. mesta v tomto roku uz druhy ráz podporila ziakov a studentov slovenského pővodu uciacich sa slovencinu a v rámci súbehu im udelila stipendium vo vyske 3000 Ft mesacne (pre stredoskolálov) a 5000 Ft (pre vysokoskolákov). Podmienkam súbehu vyhoveli tri ziacky slovenského gymnázia v Budapesti, Judita Mauliková, Katarína Szénasiová a Nikoleta Veresová, ako aj tri vysokoskolácky: Gabriela Hollósyová, Anikó Csörgölová, Klára Dinková. Pri tejto prílezitosti studentky sa stretli s predstaviteími SSB, ktorí ich informovaii o.i. o moznostiach, ktoré budapestianska samo správa mőze poskytnút’ studentom pri úcelnom vyuzívaní ich vol’ného casu. Na snímke: gymnazistky K. Szénásiová, N. Veresová a J. Mauliková.
Ples zahranicnych Slovákov Vychádzajúc z mimoriadneho záujmu nasich krajanov v zahranicí Dóm zahra nicnych Slovákov sa rozhodol usporiadat’ reprezentacné podujatie — l.ples zahra nicnych Slovákov pod zástitou premiéra Slovenskej republiky V. Meciara. Bude to benefícny (dobrocinny) ples s organizovanou úcast’ou, ktory sa uskutocní 10. januára 1998 o 20.00 hód. v bratislavskej Redute na ul. Medenej c. 3. Cena vstupenky je 1000 Sk. Vyt’azok z plesu bude pouzity na pomoc Slovákom zijúcim v chorvátskej obci Ilok, ktorá bola priamo postihnutá vojnou a v súcasnosti v nej zije asi 1000 Slovákov. Na budúci rok Slovenská republika oslávi 5. vyrocie svojho vzniku. Spojenie oslavy tohto vyrocia s plesom zahra nicnych Slovákov bude zároven prílezitost’ou, aby si jeho úcastníci vymenili svoje skúsenosti a názory s vyznamnymi predstavitel’mi spolocenského, kultúrneho, ekonomického zivota na Slovensku. Blizsie informácie na tel.c.:00-421 - 7 352 - 777 alebo na fax c.: 00-421 - 7 395 - 088, prípadne na adrese: Dóm zahra nicnych Slovákov, Stefánikova 25, 811 05 Bratislava, Slovenská republika.
Pietna spomienka Pred desiatim i rokm i zomrel vyznamny mad'arsky literárny vedec, slovakista Ladislav Sziklay (1912-1987), profesor pősobiaci na univerzitách v Segedlne a Buda pesti. Pri tejto prílezitosti 1. novembra polozili vence k jeho hrobu na cintoríne Farkasréti rodinní príslusníci, byvalí ziaci a terajsí studenti, ako aj clenovia K lubu dőchodcov Slovenskej samosprávy hl. mesta. V rámci pietneho aktu byvaly riaditel' slovenskej skoly v Budapesti Ladislav Petro ocenil pomoc, ktorú L. Sziklay poskytol slovenskej mensine ako pedagóg, litérárny vedec a historik. K smútiacim sa jorihovoril aj ev. farár Frantisek Celovsky.
V n ö v ö m s íd le
Z kroniky SSB 10. aug. Stretnutie s redaktormi novych relácií Macfarskej televízie a rozhlasu. Stretnutie s vel’vyslankynou SR v súvíslosti so schődzkou Gy.Horna a V. Meciara, ktorého sa zúcastnili i d’alsie slovenské organizácie. 18. sept. Stretnutie s vysokym komisárom OBSE Max van dér Stoelom. 19-20. sept. Zájazd do Nového mesta pod Siatrom a návsteva u primátora. 22. sept. Rokovanie na ev. biskupskom úrade hl. mesta o odhalení památnej tabule J. Kollára a o vzájomnej spolupráci. 25. sept. Úcasf na oslave Dna dőchodcov v Slovenskom institúte. 26. sept. Stretnutie so zástupcami Ministerstva zahranicnych vecí SR v sídle Celostátnej slovenskej samosprávy. 29. sept. Zasadnutie Kultúrneho vyboru venované plánu cinnosti na najblizsie obdobie. 9-11. okt. Úcast' na skolení v Hronci, ktoré organizovala CSS. Na dennom poriadku infor mácie o modifikovaní národnostného zákona. 16. okt. 50 clenov slovenskej samosprávy sa zúcastnilo prehliadky budovy parlamentu. 17. okt. Úcast' na besede v Békesskej Cabe o slovenskych masmédiách v Mad’arsku. 18. okt. Úcast' na Národnostnom dni v Hűti (Pilisszentlélek) 31. okt. Úcast’ na národnostnom dni vo Veíkej Tarci, kde bola zastúpená aj samospráva XVII. obvodu. 3. nov. Tlacová konferencia na tému pripravovanej konferencie o budapestianskych Slovákoch. 6. nov. Rozsírené zasadnutie poslaneckého zboru, ktorého sa zúcastnil aj predseda CSS M. Mata a predstavitelia slovenskych klubov. 18. nov. Úcast' na slávnostnom odovzdaní sídia CSS za prítomnosti Gy.Horna a podpredsedu vlády SR J. Kalmána, 26. nov. Regionálne zasadnutie slovenskej samosprávy o úprave národnostného zákona a inych aktuálnych otázkach, ktoré organizovala CSS.
Nasa ,, rapsódia ”
Od augusta t.r. budova na nasej snímke patrí Celostátnej slovenskej samospráve a Zvázu Slovákov v Mad’arsku. Sídlo obidvoch institúcií je na ulici Fadrusz János u.11 (Bp., 1114, v blízkosti Námestia D. Kosztolányiho), zastávka autobusu c. 7, zast. elektricky c. 49. a konecná stanica el. c.4. Telefóny: CSS 166-9463,186-8759, Telefax: 165-9648;ZSM (telefon a telefax 166-8154).
Zaciatkom novembra v divadelnej sálé MEDOSZ v Budapesti pohostinsky vystúpilo Divadlo Jozefa Gregora Tajovského zo Zvolena. Predstavili nám dielo Petra Kovácika Slovenská rapsódia, alebo Hostinec pod zelenym stromom. Zvolenskí herei skutocne urobili vsetko, aby divákom poskytli hlboky zázitok. Bolo to prekrásne, doslova nie kazdodenné, ved’ málokedy má mé moznost’ vidiet1v Budapesti slovenské divadelné predstavenie. Aj záujem bol vel’ky: v hl’adisku sedeli Slováci nielen z Budapesti, ale aj z okolitych slovenskych obcí (Mlynky, Santov, Őív, z tej druhej strany Sára, Vel’ká Tarca atd’.J. O to nápadnejsie bolo, ze spomedzi odusevnenych divákov chybala prevazná cast’ pedagógov a takmer vsetci studenti miestnej slovenskej základnej skoly a gymnázia. Skoda. -gp-
December 1997
Kultúme
dediőstvo budapeétian Slovákov
Z priebehu a vystúpení na m edzinárodnej vedeckej konferencii y Budapesti Podujatie, ktoré sa konalo v sídle mensinovych samospráv hlavného mesta, otvorila predsednícka slovenskej samosprávy Z. Hollósyová. Medzi úcastníkmi privítala o.i. Jej Excelenciu vel’vyslankynu Slovenskej republiky Dr. Evu Mitrovú, gén. riaditel’a odboru ministerstva zahranicnych vecí SR Petra Buriana, podpredsedu Matice slovenskej Stanislava Bajaníka, vedúcu odboru Úradu národnych a etnickych mensín vlády Mad’arskej republiky K. Gindeleovú - Bencskóovú, vedúceho národnostného oddelenia Minis terstva skolstva MR A. Paulika, podpredsedu CSS J. Alta, ako aj prednásatel’ov. Predstavitel’ MS pri tejto prílezitosti odovzdal pozdravy úcastníkom od predsedu MS J. Márkusa a primátora Bratislavy P. Kresánka. V dejisku konferencie bola otvorená vystava dobovych dokumentov o kultúrno - spolocenskej aktivite slovenského obyvatel’stva v Budíne resp. Pesti. Na záver prvého dna sa v Slovenskom institúte konal slávnostny koncert za spoluúcinkovania vykonnych umelcov slovenského pővodu. Vystúpili na nőm L.Holics (klavír), B.Sutinská (flauta) a Budapestiansky dychovy súbor. Jeho vedúci I.Mali priblízil úcastníkom pősobenie uvádzanych skladatel’ov ceského pővodu. V rámci prehliadky mesta domáci a zahranicní úcastníci navstívili múzeum evanjelickej cirkvi na Deákovom námestí, miesta, kde v 1. polovici minulého storocia pősobil Ján Kollár, a boli host’ami na vel’vyslanectve SR. Svojím priebehom i vyznením konferencia naznacila, ze je potrebné urobit’ d’alsie kroky v sledovanej problematike, podrobnejsie sa venovat’ jej jednotlivym aspektom a tak sa pokúsit’ o co najkomplexnejsie zmapovanie slovenského zivlu v minulosti i súcasnosti tejto vel’komestskej aglomerácie. Na nasledujúcich stranách prinásame strucné zhrnutie príspevkov, ktoré odzneli na konferencii. •k
S referátom o súcasnej situácii budapestianskych Slovákov vystúpil Michal Hrivnák. Konstatoval, ze nasi krajania aj v hlavnom meste zápasia s poruchou národnej identity. Konfrontoval teóriu a prax pokial’ ide o uplatnovanie národnostného zákona a vyjadril presvedcenie, ze vyvíjat’ úspesnú cinnost’ v prospech posilnovania m ensinovej identity, pestovania materinského jazyka a tradícií je nemozné bez kultúrnej cinnosti a vyskumu na sirsej báze. Preto Slovenská samospráva vypracovala plán na zalozenie tzv. Slovenského domu ako kultúmeho a metodického strediska tejto cinnosti. Hoci národnostny zákon umoznuje zakladanie mensinovych institúcií, príslusné ustanovenie postráda rekciu v zákone o samosprávach.
strednych remeselnych vrstiev, kde mali svoje zastúpenie aj Slováci, ktorí, ako uviedol recník, sa presadzovali nielen ako katolícki ci evanjelícki knazi, ale i organizátori národného a kultúrneho zivota. N a súdobú Budapest’ boli akiste napojení aj Slováci - duchovní hodnostári z Ostrihomu, kde sa vyraznejsie presadili kardinál Alexander Rudnay a kanonik Juraj Palkovic, inak aj prvy prekladatel’ Biblie do Bernolákovej slovenciny. Na budapestianske duchovné centrá bol napojeny z Nového Sadu aj P.J. Safárik a iní. Dnesná slovenská enkláva teda má o co oprief svoje tradície. *
„Do roku 1849 vyslo v Budíne spolu 229 kníh v slovencine a este mnoho d’alsích v latincine resp. nemcine s tematikou sloven ského národného prebudenia” konstatoval István Káfer, ktory hodnotil vyznam hlavného mesta v kultúre Slovákov. Zmienil sa o Univerzitnej tlaciami a univerzite sarnej ako o spolocnych hodnotách kultúrnej histórie vsetkych národov Uhorska. Podunajské dvojm estie a U horsko sú vsak pre dnesnych Slovákov uz zahranicím. Obidva národy teda kícovito stoja pred svojou m inulost’ou, ked’ze v U horsku neexistovalo ani Slovensko ani M ad’arsko. Táto obojstranne skreslená, manipulovaná, alebo jednoducho neznáma skutocnost’, povedal recník, je brzdou integracného procesu medzi obidvoma státrni. Dnes je úlohou kultúry, aby pomáhala politike. *
Najvyznamnejsie slovenské casopisy vychádzajúce v Buda pesti v období dualizmu, ako na to poukázal vo svojej prednáske Barna Ábrahám, bol Hodzov Slovensky tyzdenník, d’alej vlastenecky zamerané Slovenské noviny, ktoré vychádzali v rokoch 1886 - 1918, ako aj kultúrny a hospodársky tyzdenník Vlast’ a svet. Pocet slovenskych periodík v hlavnom meste dosiahol na prelome tohoto storocia dvoch desiatok, avsak ani jeden z tychto casopisov nebol urceny vyslovne Slovákom zijúcim v Budapesti alebo na jej okolí.
*
Problematiku duchovného a kultúrneho zázemia Slovákov v Budapesti rozviedol Stanislav Bajaník. Stará Pest’ i Budin so svojím okolírn neboli len sídlom uhorskej aristokracie, ale aj
Pri prejave Stanislav Bajaník
December 1997 Antifasisticky front Slovanov so sídlom v Budapesti a zápas Slovákov za národnostné práva boli témou prednásky Jána Bobáka, ktory konstatoval, ze po roku 1945 sa v Mad’arsku prejavujú tendencie vytlacit’ jazyky rnensín z verejného zivota a to este intenzívnej sie néz za H orthyho éry. Predstavitelia Antifasistického frontu vypracovali program záchovy slovenskej mensiny, ktory obsahoval elementárne poziadavky v oblasti skolstva a kultúry a v dősledku toho vláda bola nútená vydat’ nariadenie o vyucbe národnostnych jazykov na mad’arskych skolách.Toto rozhodnutie vsak zostalo iba na papieri a asimilácia sa uskutocnovala d’alej, i prostredníctvom státnej správy. Zároven sa preferovalo pestovanie folklórnych tradícií a to viedlo k rozkladu slovenskej society. * N a otázku, aké boli m oznosti uplatnenia Slovákov v Budapesti v období dualizmu, sa pokúsil odpovedat’ Iván Halász, a to na príklade dvoch osobností: politika, novinára a stavitel’a Jána Bobulu a na druhej strane spisovatel’a a duspastiera D aniela Bacháta. B obula sa snazil vydávaním Slovenskych novín zabezpecif svoje spolocenské postavenie, pricom sa zúcastnil formovania tzv. Novej skoly, sledujúcej vyrovnanie s M ad’armi. Územnú celistvost’ Uhorska vsak nestotoznoval s centralistickym státom. Bachát, ktory zastupoval vacsinou mpd’arskych a nemeckych veriacich, rnusel viesf svoj zbor tak, aby ho neobvinovali z panslavizmu a nedostatku vlastenectva. Bobula ani Bachát neboli mad’arizátori a neskodili slovenskej veci, k comu ich vtedajsie okolnosti ani nenútili. *
Tibor Fabiny sa zaoberal vyznamom diela slovenskych evanjelickych cinitel’ov v kultúrnom zivote Pesfbudína v 19. storocí a v tejto súvislosti poukázal predovsetkym na pősobenie Jána Kollára, ktory sám o sebe vyhlásil, ze tym, cím je, ho urobila Pest’. Na svojej pestianskej faré napísal nielen svoju najznámejsiu básnickú skladbu Slávy dcera, ale aj Národné spievanky a pojednanie o literámej vzájomnosti Slovanov a tu pisai aj svoje clánky pre Pesti Hírlap, Pester Zeitung a d’alsie. V Pesti vsak vysiel aj Hurbanov almanach Nitra alebo spis Jána Kadavého, autóra ceského pővodu, o vzájomnosti Cechov, Moravanov, Slovákov, Slezanov a Luzicanov. Na kultúmy zivot hlavného rnesta rnalo vplyv aj dielo Andreja Sládkovica - Braxatorisa, ktory v jednej svojej básni pozdravil revolucny rok 1848. *
Na osobitnú crtu l’udovej kultúry budapestianskych Slovákov poukázal Ákos Dömötör, ked’ konstatoval, ze vidiecke paralely sú mimoriadne dőlezité pre objasnenie historickych korenov charakteristickych znakov l’udovej tradície v podmienkach mestského zivota. Znacná cast’ slovenského obyvatel’stva na okolí hlavného mesta presla z vidieckeho do mestského zivlu a jej „sedliacke” príbuzenské vzt’ahy sa oslabili. Tomu napomáhali slovenské národnostné plesy ako dejiská prílezitostnych stretnutí. *
Csaba Gy.Kiss poukázal na zmeny v slovenskom politickom a kultúrnom dianí, ktoré nastali po pádé bachovského absolutizmu a v tejto súvislosti na pősobenie niektorych slovenskych cinitel’ov, v prvom rade Jána Palárika. V 50-tych rokoch Palárik dal podnet k vydávaniu alm anachu Concordia, v ktororn vychádzali príspevky v slovencine i cestine a neskőr sa zaslúzil o presadenie Stúrovej spisovnej slovenciny. Palárik vyvinul znacné úsilie o zblízenie slovenskych katolíkov a evanjelikov.
Slovenské noviny vychádzajúce v minulom storocí v Budapesti Foto
/ - hl /
Napokon v Pesti vznikalo i jeho dramatické dielo, vrátane prvej slovenskej veselohry z tohoto prostredia (Drotár). Palárik bol za dohodu s mad’arskymi liberálnymi politikmi a jeho snahy o spoluprácu národov Uhorska nasli vyraz aj v divadelnej hre Zmierenie alebo Dobrodruzstvo pri obzinkoch. *
O kultúrnom, cirkevnom a spolkovom zivote budapestian skych Slovákov v období dualizmu hovorila Anna Kovácová. Uz r. 1868 bol zalozeny Slovensky spolok v Pesfbudíne s ciel’om organizovaf spolocné zábavy a sprostredkovat’ slovenskú rec. Strediskom slovenského evanjelického zivota a kultúry bol Lutherov dvor, kde stál aj slovensky evanjelicky kostol. Slovenskí katolíci sa vacsinou stretávali na námestí Márie Terézie v VIII. obvode. Spolocensky zivot tunajsích Slovákov na prelome storocia prebiehal predovsetkym v rámci nábozensko cirkevnych spolocností. V obvodoch, kde zilo najviac Slovákov (Terézváros, Józsefváros, Ferencváros, Kőbánya a Stary Budin) sa pravidelne konali slovenské bohosluzby sa slovenskou káznou a pre veriacich sa casto usporadúvali púte do okolia Pesti. *
Pest’ a Budin ako slovenské politické centrum predstavil posluchácom László Szarka. Hlavnou silou, ktorá od konca minulého storocia organizovala robotníctvo v hlavnom meste, vrátane Cechov a Slovákov, bola sociálno-demokratická strana. Na ceste organizovania Slovákov vsak casto stáli nielen subjektívne prekázky, ku ktorym sa pojila celková nepripravenost’ a obavy, ale aj odmietavy postoj úradov: napríklad Vseobecny robotnícky spolok v Budapesti napriek opakovanym ziadostiam na ministerstve vnútra nedostal ziadnu odpoved’ ohfadne návrhu svoj ich stanov. Aj d’alsie pokusy o zalozenie samostatnej slovenskej organizácie obycajne stroskotali na nedostatocnej podpore straníckeho vedenia alebo pre fmancné t’azkosti. * K vyskumu mensinovych spolocenstiev resp. diaspor v rámci vácsích celkov na území vel’komesta patrí aj metóda prístupu k tejto problematike, ktorou sa zaoberal Ferenc Gereben.
December 1997
Speváci a recitátori sút’azili Na póde Slovenského institútu v Budapesti sa aj tohto roku vystriedali desiatky ziakov i dospelych úcastníkov sút’aze v umeleckom prednese a speve, ktorú i tentoraz usporiadala Slovenská samospráva hlavného mesta a svojím podielom k nej prispeli Vel’vyslanectvo SR, Slovensky institút i Zdruzenie slovenskych spisovatel’ov a umelcov v Mad’arsku a Kresfansky spolok Slovákov v Mad’arsku. Z celkového poctu 150 sút’aziacich, spomedzi ktorych bolo 22 recitátorov, odborná porota vyhodnotila dvanást’ najlepsích jednotlivcov a jeden spevácky kolektív. Ceny
mimo sút’aze získali dva spevácke zbory, ktoré prispeli k slávnostnej atmosfére podujatia a preto im patrí osobitná vd’aka: U m iestnenie vít’azov je nasledujúce:
Speváci I. kategória /sólovy spev/
Na nasich snímkach: predsednícka SSB Z. Hollósyová pri úvodnom slove, vpravo prvá recitátorka v II. kategórii Z. Kovácsová a najúspesnejsia spevácka a recitátorka v I. kategórii A.Pajtinková. Foto: (-hl)
1 miesto: /cena nebola udelená/ 2 miesto: Alena Pajtinková 3. miesto: Ildikó Gedöová Zsolt Szilágyi
3.
Spevácky zbor z Mezőmegyeru
II. kategória /gymnazisti/
Recitátori I. kategória /5.-8. rocník/
II. kategória /zborovy spev/ 1. miesto: Páví krúzok z Kerestúru Zvlástne ceny: Spevácky zbor z Békésskej Caby
miesto: Attila Rezsnák
1. miesto: Alena Pajtinková 2. miesto: M ária Hosszúová Dániel Nagy
1. miesto: Zuzana Kovácsová 2. miesto: Adrienn Martinyiová Nikoletta Veresová 3. miesto: Zlatko Papucek Nikoletta Sillingová
Pestianski skoláci písu o jeseni a zime I.
So smutnym srdcom Lucia sa deti s letom, Uz po triedach poletujú papierové lietadlá... A doma? Horsie ako v skole! Na zemi porozhadzované ucebnice A ony si cítajú komiksy sediac na stole... Boze mőj,Boze mőj! Co sa stalo s det’mi? Pocúvajú Rock and Roll! Este sú stále letne oblecené... Certi s nimi sili célé leto, nuz poznávajú znovu aké je to... Veruze sa skola zacína ... Izabela Faragóová, ó.roc. II. Jesen prisla necakane, ani neviem ako, skade. Prileteli lastovicky vo fraku vybrali sa hl’adat’ dúhu strakatú. Jesen prisla ako víla stromom vlasy zafarbila Teraz májú klobúk zlaty, cervené a hnedé saty. Vietor listy zametá, roznása ich do sveta. Pozdrav v listoch napísany poletí na vsetky strany.
Spieva jesen svoju piesen, sfa na harfe hrá! Kto ju rád má, nech z tej krásy kytku natrhá. Dániel Nagy, ó.roc. III. Ned’aleko nasej chyzi Jesen sa k nám ticho blízi. Vietor kmáse slabé tűje, Zlaté listie poletuje.
Zacalo sa ucenie, je to vel’ké mucenie. Vonku prsat’ zacína, Na povale mysi spia. Prikryva sa hóra hmlou, listie padá zo stromov. Dlhé noci, krátke dni, V skole spat’ sa nepatrí. Tomás Fuhl, ó.roc. V.
Do skoly, do skoly, to mi je po vóli, ked’ sa ucit’ chytím, hned’ sa lepsie cítim.
Tűje zima, deti kricia, Sneh sa sype do ihlicia. Sane, lyze, vyberte sa Do zasnezeného lesa.
Jesen nasa, jesen, Na farby bohatá, ked’ vel’a naprsí, Celí sme od blata.
Vsetko biele, zasnezené ligoce sa pod horou, jak perina postriebrená Na korunách javorov.
Dozrievajú jablká a hrusky, z borovice cupotajú susky. Po jeseni príde zima pozakryva nás perina. Prázdniny utiekli, prisla abeceda. Do skoly musíme, nic sa robit’ nedá. Alena Pajtinková, ó.roc. IV. Priletela jesen, Skolské tasky nesie. Idú deti do skoly, Aby hlúpe neboli.
Andrea Horehled’ová VI. Tu je zima, bude príma: sneh nám padá do komína. Ked’ze zájde slniecko za hory a nebo jak vatra zahorí, caká nás teplucká vecera, a po nej nálada veseiá. Kym tam dnu rodina ide spaf, Na streche sedivie inovat’. Gabriela Royová
December 1997
Po Slovenskom rudohorí Zaciatkom októbra sme sa opáf vybrali na Slovensko. Tentoraz nasím cieíom nebola návsteva vysokohorskych, ale mierne hornatych a kopcovitych krajov juzného Slovenska. Nasa cesta viedla od Cerovej vrchoviny na vychod az po Slovensky kras, potom údolím rieky Slaná do Slovenského raja, odtial’ Horehroním az po Brezno. Cize - nakol’ko je to mozné v rámci trojdnového vyletu - „objavili” sme takmer célé Slovenské rudohorie. 0 búrlivej minulosti kraja dnes svedcia vulkanické kuzele a sopecné vyvreliny popri juznej zlomovej ciare, ale i célé rudohorie popretkávané rudnymi zilami a dodnes zivé mínerálne vodné pramene. Nebolo to inak ani ovel’a neskőr s tu zijúcimi l’ud’mi. Tvrdy zivot a temno stredoveku sú vácsinou utajené v tísine hradnych rumovísk, o ktorych vsak vieme, ze boli i dejiskami hrdinskych bojov hlavne pocas tureckych vojen. Na nasej ceste najznámejsie hrady boli Somos ka, Hajnácka, Fil’akovo, Krásna Hőrka a Murán. Z nich sme mohli navstívit' len jediny, ale zato najatraktívnejsí: Krásnu Hörku. Hrad pővodne slúzil ako stráz nad obchodnymi cestami v údolí Slanej, ale pozdejsie, následkom tureckého nebezpecia, bol opevneny a rozsíreny. Napriek tomu sa v hrdinskych bojoch preslávit’ nemohol, ale stal sa prepychovym sídlom Andrássyovcov, ktorí sí tu zariadili vzácne rodinné múzeum. Hrad i nad'alej hrdo a pysne strázi cesty, dnes uz len turistické. Je spolocnym osudom cloveka a prírody, aby si nasli stycné body, ktoré sú vhodné na vytvorenie harmonického zivota. Príroda aj tu uz dávno núkala svoje rudné bohatstvo, ale dlho chybal schopny a skúseny clovek. Postupne sa i tento problém vyriesil: preslávené rodiny, na okolí, ako Koháryovci, Coburgovci, pozdejsie Andrássyovci umoznili nemeckym baníckym osadníkom, aby odkryli
Kriváű bol pod nami
Slovenská zelená alternatíva od Deklarácie zvrchovanosti Slovenskej republiky 17. júla 1992 na pocestf tohto dna kazdy rok organizuje vystup na Kriván. Tohto roku pozvali aj nás. Zdolat7vysku 2494 m nie je ziaden spás. Islo tu vsak o to, poctit' 5. vyrocie tejto vyznamnej udalosti, ale aj o nasu cest", a tak sme sa neopovázili nevystúpit' az na samucicky vrcholec. Ze to nie sú len prázdne recicky, dokazuje aj nasa fotográfia. Vidíte na nej skupinu tych, ktorym sa to podarilo (dvaja zl'ava: Zlatko Papuöek a za ním jeho otec).
Pozeráme sa do dolín z Chopku rőzne rudné bane. Takto sa stalo, ze takmer vsetky vyznamnejsie usadlosti kraja sa zacali rozvíjat’ ako banské mestá. Veiké priemyselné metropoly sa tu vsak vytvorif nemohli z viacerych prícin: rudné zily mohli zabezpecit’ iba málo surovín a energetické zdroje takmer úplne chybali, následkom coho sa ani nemohol nahromadit’ primerany kapitál. Preto pővodné banské mestá, ako Rimavská Sobota, Plesivec, Roznava, Dobsiná a Brezno sa stali vyznamnymi remeselníckymi mestami, administratívnymi alebo kultúrnymi strediskami. Niektoré, ako Rimavská Sobota a Lucenec, vd’aka svojej vyhodnej polohe si zachovali i obchodnú a dopravnú funkciu. V ostatnych rokoch sa takmer v kazdom meste pripravujú na vyznamné jubileum a preto tu prebiehajú rozsiahle obnovy a úpravy. Spravidla pre kazdé banské mesto je príznacné nadmierne rozsiahle námestie stvoruholníkovej podoby v strede s kostolom. Nie náhodou sa teda najvácsia pozornost’ venuje práve tymto námestiam a ich okoliu. Vácsina m iestje uz pekne upravená, a co nás milo prekvapilo, vsadé panuje cistota. Pre cestujúcich sú vzdy veimi dölezité i intelektuálne zázitky, hoci lahődkou sú predsa len prírodné krásy. Jesennymi farbami poznaéené stráne juzného Slovenska odrazu preslí do bielymi hrebenmi popretkávaného hornatého kraja.Tieto biele skaly a miestami lysé vrchy jednoznacne prezrádzali blízkosf Slovenského krasu, kde nás cakala jedna z atrakcií nasej cesty: návsteva kvapfovej jaskyne Domica. Tieto, tak trochu tajuplné hlbiny, vyvolávajú v cloveku neobycajné ocakávanie. Nie div, ved’ dokázu vyhovief i tomu najextrémnejsiemu ocakávaniu. Bohatstvo podzemnych foriem stalaktitov, stalagmitov a stalagnátov vie prekonaf i tú najbujnejsiu fantáziu. Na chvíl’u sa iste kazdy zamyslí.v com sa skryva toto tajomstvo jaskyfi . Iste v tej húzevnatosti a nezlomnej vytrvalosti, ktorej je schopná asi jedine voda prúdiaca pocas miliónov rokov. Po zaslúzenom oddychu v turistickom stredisku kastieía Betliar a po prehliadke tamojsích zaujímavostí sme sa opáf vybrali pozrief si tiez neobycajny zázrak prírody: niekoíko stotisíc tón váziaci l'adovy balvan z poslednej doby Fadovej, ktory sa dodnes skryva v hlbinách Dobsinskej iadovej jaskyne. Vsetko sa nám vsak nevydarilo, jaskyőa sa trochu predcasne rozhodla pre „zimny spánok”. Zacala sa totiz prestavba a úprava vchodu do jaskyne. Túto smolu sme sa snazili nahradit’ túrou do Slovenského raja k Bielym vodám, kde cestou sme si mohli pozrief priehradu v Dedinkách a obl’úbeny lyziarsky terén v Mlynkoch. Dalej nasa cesta viedla západnym smerom v údolí Hlinca. Pri vstupe do carokrásneho Horehronia sa ako obor naklonila nad nami mohutná Kráiova hol'a, akoby upozornujúc, ze odtial' na sever sa zacína „vysoké” Slovensko. Hl’a, aky protiklad - cfalsiu cestu sme uz vykonali v töni Nízkych Tatier az po Brezno. 0 vynikajúcu veceru a príjemny oddych sa postarali v blízkom Hronci v priestoroch hotelového komplexu Poniklec. Posledny déri, ako to uz obycajne byva.sa zacína hlbokym vzdychom. Nastupujeme na spiatocnú cestu. Predtym sme sa vsak chceli pozdravit’, aspon symbolicky, celému Slovensku. I tu sme mali sfastie, v jagavej slnecnej ziari sme sa dostali na Chopok, kde na cerstvo napadanom mákuskom snehu sme sa mohli rozhliadnut' takmer po celej krajine. Vysoké konciare a ostré hrebene Vysokych Tatier nám povcfacne mávali celou cestou cez Slovenské rudohorie az po macfarské hranice.
Ladistav Petro
8
December 1997
Smer Zadunajsko . Klub budapestianskych slovenskych dőchodcov s o d u s e v n e n o u p o d p o ro u nasej s a m o s p rá v y v n o ve m b ri t. r. opat' urobil dobrú vec: navstívil styri S lo vá km i o b yva n é o sa d y Z a d u n a js k a : Tardos, Síles (V é rte ssző lő s), Oroslán a Bánhidu. C e s to va lo sa autob u so m , o ú c a stn íko v ani te n to ra z neb ola núdza: bolo nás 49, z to h o 3 3 prisli z Rákoskerestúru. V Tardosi nás prijala páni Árendásová v b u dove m iestnej kniznice. D obre nám padló pekné stretnutie, zákusky, ktorym i nás ponúkli, ale i s k u to cn o st’, ze na p o lická ch m ájú aj slo v e n s k é knihy. P ozreli sm e sí aj ich kameűolom, kde T a rd o sa n ia o d d ávn a dolujú a sp ra cú va jú c e rv e n y v á p e n c o v y kam en, z v a n y aj cervenym mramorom. A k im nieco n ezávidím e, ta k je to tá to nel'ahká práca v ka m eriolom e. Potom nám ukázali svo je dedinské mú zeum, ktoré za svoj v z n ik a existe n ciu m őze d'akovat’ aj Kataríne Feketeovej a zberatel'ovi Ladislavovi Motyl’ovi. D ozve d e li sm e sa, ze m ájú z o z b ie ra n y c h asi 80 ta rd o s s k y c h slo ve n skych l’u d o vych pesn icie k. Ich z b e ra tel’ka, Ruzenka Vargová, m á uz t'azkosti len s ich vyd a n ím . D alsou nasou za s tá v ko u bol Siles, kde sm e sa s tre tli aj s m ie s tn y m u c ite ío m slo ve n cin y Villámom Urbanicom, kto ry nám ta k pekne vyh rá va l na fa sia n g o vo m bálé v B udapesti. N avstívili sm e aj „Faluház” (Sko da, ze nie „Oblastny dóm"), kde sm e videli vel’a p e kn ych vecí. M yslím te ra z nie na nástenné v y s iv k y s n e n á ro d n o stn ym textom : „Nem adlak másnak...", a le b o „Szép kis ró zsám, adj ebédet...”, ale napr. na m no zstvo súd o bych fo to g ra fií síle sskych S lo vá ko v a S lo v e n ie k s m enam i: Kutenics, Krupánszki,
Pluhár, Scsibrán, Galgán, Szádeczki, Valusek, Slezák... (z ktorych len P lu h á r nebol skom oleny, lebo ten sa sko m o lit’ nedá). No n apriek to m u dá sa z nich „vylúpit”' ich pravá, p ő vodná podoba: Kutenic, Galgan, Krupansky... A ko íko Kutenicovcov, Krupanskych, Pluhárovcov a inych p o d ob n ych tam zilo! Dúfam e, ze aj zije. Jedni z nich, manzelia Kutenicovci, nám p re krá sn e za sp ie va li... A le to bolo uz v Bánhide. M ed zitym sm e este navstívili aj síle sské h o Sama (pra clo ve ka ), kto ry na nase skla m an ie práve nebol d om a, „síel” do B ud a p e sti, a ta k sm e videli len je h o bydlisko, aj sto p u je d n e j je h o nohy. O bed sm e m ali v Orosláni, v resta u rá cii Czermana. Tu nás privítala p re d se d n ícka m ie s tn e j s lo v e n s k e j s a m o s p rá v y , páni Alzbeta Sabová. Jej p re krá sn a s lo ve n cin a aj slo ve n ská v y s lo v n o s t’ bola pre nás m ilym p re kva p e n ím . P o ve d a la nám , ze O roslá n za lo zili S lováci este v J 7 . sto ro cí a od 1945 je p o vyse ny na m esto. Skőlku, ékolu slovenskú, ziaí nemajú (nie sú sam i v M ad'arsku s tym to p ro b lé m o m !), za to vsa k u d rzia va jú d o b ré s ty k y so s lo v e n s k o u o s a d o u Dvory nad Zitavou , kam sa m nohí O ro slá n ca n ia to h o casu vyst'ahovali. Este sm e sí pozreli Klástor kamaldulskych nemych mníchov v Majku. A ko nám to tam m ie stn y sp rá vca pre d sta vo va l, n a p ad ia ma ta ká kacírska m yslienka, ze by to bolo pre
V „sídle” vértesského pracloveka Sama nás m ie ste cko ta ké akurát. M y uz po m a ly by sm e sa tam za ru ce n e neozvali ani trikrá t do róka (ako to regula ka m a ld u lskych m ních o v pre d p isu je ), aspon p o slovensky nie. P o sle d n ú za stá vku sm e m ali v Bánhide. To je p ő vo dn e slovenská obec, d n e s uz patrí k
Tatabáni. T am nás uz cakali v d o m e kultúry, p ekne nás privítali, p o sadili nás za stől a na ja v is k u sa za ca l pe kn y hu d ob n o -sp evá cky p ro g ra m pre d ö ch od co v. A ko tie z döchodco via sm e d o b re za p a dli do ta m o jse j spolocnosti. K rá sn e sa tam hralo a spievalo, obcas aj po slovensky. Veru, ich spevokol za pre d n e s slo ve n skych p e sn icie k si právom z a slú zil strie b o rn ú m ed a ilu Komámanskej zupy. A stá le lepsie to slo do slovenciny. N a ko n ie c to uz bolo sko ro celkom pre nás. S p ie va lo sa, h u dba hrala "Jedna ruza, dve ruze..." a ta n c o v a lo sa o sto sest’, co vzh ia d o m na nás p rie m e rn y ve k okolo 60 rokov, nie je m alickost'. T a zko te d a nájst’ d ó st’ döstojnych d 'ako vn ych slo v pre Bánhidu (T atabánu), Síles, Oroslán, Tardos a vsetkych tych l’udí, ktorí nám 10. n o ve m b ra od rána do vecera to íko rad o sti spősobili. -S ÍP -
KniÉná Zatva V zrkadle zaál^ch storoíí V rámci Svetového roku Slovákov a 50.vyrocia presídlenia Slovákov z Mad'arska Národné literárne centrum v Bratislave nedávno vydalo zborník Z minulosti Slovenského Komlóáa, ktory je vlastne obmenou dvojzvazkovej publikácie, vydanej v mad'arcine pri vlanajsom 250.vyrocí zalozenia osady. Ú vodná stúdia Jána Siráckeho Slovensky Komlós v zrkadle zaslych cias obsahuje podrobny m iestopis obce (od r. 1993), mesta históriu jej slovenského osídlenia. Dalsí autori sa zaoberajú tradicnym rol'níckym hospodárením, l'udovymi zvykmi a piesnami, pősobením cirkevnych zborov, kultúrnym dedicstvom a náreciami. Zostavovatel'ka J. Gerbócová chápe publikáciu aj ako spősob duchovnej pomoci zahranicnym Slovákom, ked'ze autentické znaky m ensinovych spolocenstiev coraz rychlejsie podliehajú asimilacnym vplyvom.
Poznámky na okraj doby „Absolútny strach je zomriet' od strachu zo smrti. Kto sa bojí opozície, ten sa bojí o pozície" tvrdí A. Kormos, aj tentoraz dvojjazycne, vo svojej novej knizke poetickych i menej poetickych sentencií a vyrokov, ktoré zhromazdil pod názvom Aforizmy a iné
struénoslovia a ktoré vydala Slobodná organizácia Slovákov s podporou vyd. Etnikum a Verejnej nadácie Za národné a etnické mensiny. Autor sa úprim ne a kriticky vyjadruje o neduhoch, krivdách i bolestiach komunistickej i postkomunistickej do by. Aj tentoraz potvrdzuje svoje nepretrzité hladacstvo pravdy, ako o tóm svédei jeho versovany záznam Moja láska a pravda: Pravdu m ám radsej néz lásku, (ale mozno, ze láska je) tou najvácsou pravdou. Kormos podobne relativizuje aj ostatné javy a nevynecháva ani problémy mensinového zivota. /o k /
December 1997
9
Polstorocie budapestianskej slovenskej skoly (5)
Nenaplnené zámery Druhá polovica osemdesiatych rokov nastolila i pred nasu skolu mimoriadne úlohy. V roku 1985 vznikol novy skolsky zákon, ktory í'usil stmuly, prílis centralizovany skolsky systém. Zákon zabezpecoval pre vsetky skoly primerané moznosti, ale vyuzívat’ ich dokázali len tie, ktoré boli v dostatocnej miere vybavené z hl’adiska osobnych i vecnych predpokladov, alebo sa mohli opierat’ o úcinnych sponzorov. Do popredia sa dostali cudzie jazyky (nie vsak národnostné !) a vypoctová technika. Coskoro vznikli dvojjazycné gymnáziá, udomácnil sa príjem „host’ujúci ucitel”’ zo zahranicia a rőzne cirkevné i súkromné skoly. Nasa skola sa znovu ocitla v beznádejnom stave, ked’ze predovsetkym vecné predpoklady uz dávno nevyhovovali ani normám najhorsie vybavenych sköl. Pre tieto neblahé pomery pocet ziakov rocne klesal o 15-20 osőb. Vystavbu novej skoly vsak odkladali d’alej, hoci cakat’ uz nemohli. Zaciatkom roku 1988 síné sa rozhodli pre modernizáciu budovy, ktorá by nám aspon docasne poinohla. Neobisli sme ani najvyssie orgány - ministerstvo, ústredny vybor strany - financnú podporu sme vsak dostali od hlavného mesta a to vo vyske 10 miliónov forintov. Prestavba skoly sa zacala rapídne, zriadili sme kabinety biológie a chémie, fyziky a techniky a vypoctovej techniky, zaviedli sme ústredné kúrenie, obnovili sme elektrické vedenie a vymenili zastaralé potrubie. Pre nedorozumenie s priamym obvodnym vedením vsak rekonstrukcia uviazla. Niekde sme asi narusili ich záujmy, preto necakane nám predpísali staticky prieskum budovy, napriek tomu, ze skola (nast’astie!) mala platnú statickú dokumentáciu. Coskoro vysvitlo, ze dreveny strop na najfrekventovanejsom mieste bol natol’ko prehnity, ze kedykol’vek sa mohol zrútit’ a katastrofa by bola neodvratná. (Dodnes sa mi natíska myslienka, co by sa bolo stalo, ak nezacneme s prestavbou!) Dnes uz je pomerne jasné, ze táto skutocnost’ bola onou kvapkou po ktorej pohár pretiekol. NeprijateFné je to, ze vystavba sa zacala takpovediac tajne. Aj my, ktorí sme na nu naliehali dvadsat’ rokov sme sa o konkrétnych krokoch dozvedeli od stavbárov na stavenisku. Iba tam sme poculi tú radostnú zvest’, ked’ nám práve novohradsky robotník povedal, ze sa tu „má vybudovat’ nejaká slovenská skola”. Pozdejsie sme sa i z overenych pramenov mohli dozvediet’, ze vy stavba novej skoly sa má uskutocnit’ v blízkej budúcnosti. So zretel’om na neblahy stav nasej skoly sa podarilo pővodny tennín presunút’ dokonca o rok skőr. Cize skolsky rok 1992/93 sme uz mohli zacat’ v novej skolskej budove. Takto i nase plány ktore sme zatial’ mohli pripravit’ len vel’mi obozretne, odrazu nadobudli vyrazné obrysy.
Základom násho programú bola samozreejme skolská vyucba. Nasím zámerom bolo co najskőr dosialmut’ vyrazné kvantitatívne i kvalitatívne zmeny. Pocet ziakov sa mai behom 2-3 rokov zdvojnásobit’. Medzi popredné úlohy sme zaradili i zvysenie efektívnosti vyucby, hlavne co sa tyka slovenciny. Pocítali sme s tym, ze dobre vybavená, modeme zariadená skola a ziacky domov uz samy osebe mözu pozitívne zapősobit’ tak na pocet ziakov ako i na efektívnost’ vyucby. Pritom uz dilié roky sme boli svedkami neblahého trendu ze totiz na rúzsom stupni rapídne klesal pocet ziakov, pricom i znalost’ slovenciny bola takmer nulová. Záujem o stúdium na gymnáziu bol síce vácsí, ale znalost’ jazyka i tam natol’ko nedostatocná, ze v rámci stvomocnej vyucby by bolo nemozné dosialinut’ ziadúce vysledky. Táto diagnóza nás presvedcila, ze treba hl’adat’ formu, kde sa casovy limit v dostatocnej miere predlzi. Takto sme pomerne l’ahko dospeli k myslienke osemiOcného gymnáziá. Myslienka uskutocnenia osemrocného gymnáziá vznikala postupne. Este niekol’ko rokov predtym sme na tento sposob nemohli ani pomysliet’, preto sme nase moznosti preskúmali v rámci tzv. nultého rocníka. Ale táto forma sa pre národnostné skoly neosvedcila. V roku 1989 sme uz pracovali na koncepcii sest’rocného gymnáziá, kde uz nebolo t’azké spoznat’, ze lepsou fonnou mőze byt’ len gymnázium osemrocné, kedze casová zlozka sa nad’alej predlzuje a pritom získame i rocníky, ktoré by nám pri predoslom riesení vypadli. Osenmocné obdobie je prílis dilié bez moznosti d’alsieho clenenia. Vyzaduje si to i pripravenosf ziakov, ako aj prirodzená poziadavka, ze tento typ má organicky nadvázovat’ na osemrocnú základnú a stvorrocnú stredoskolskú vyucbu, pricom je potrebné zabezpecit’ moznost’ prechodu z jednej formy do druhej.
Riaditelia skoly: M. Bocskayová (1949-1950, súcasne aj ZD), Z. Imrecze (1950-55), Dr. B. Nagy (1955-67), M. Jakabová-Singel’ová (1967-70), I. Ruzicková (1970-77), L. Petro (1977-92), A. Csörgölová (1992-).
10
December 1997
Riaditelia ziackeho domova: M. Chytil (1950-52), Cs.Szabó (195261), J.Danko (1962-89), I. Csapóová (1983-92), K. M.Sárköziová (1989-94),Gy. B.Képesová (1994-96).
Vnútomé clenenie tohoto obdobia sme si predstavovali nasledovne. Prvé dva roky by bolo tzv. vyrovnávacie obdobie s dominujúcou jazykovou vyucbou, co by zabezpecilo vysoky pocet hodín slo venciny, pricom vyucba vsetkych predmetov by prebiehala vslovencine. Vyucba slovenciny sa podl’a potreby má organicky zosúladit’ s popoludnajsím zamestnaním. Dalsím stvorrocnym cyklom by bola tzv. vseobecná vyucba. Vsetky predmety sú povinné pre kazdého ziaka. Vyucba i tu prebieha v slovencine, docasnú vynimku mőzu tvorit’ iba tie predmety, pre ktoré némámé slovenské ucebnice. Posledny by bol dvojrocny tzv.orientacny cyklus, ked’ ziaci májú moznost’ zvolit’ si predmety, v ktorych si chcú prehlbit’ vedomosti alebo chcú pokracovat’ v stúdiu na vysokych skolách. Pre tych, ktorí by chceli studovat’ na mad’arskych univerzitách, vyucba patricného predmetu prebieha v mad’arcine. Ziaci, ktorí nechcú d’alej studovat’, sa mőzu ucit’ strojopis alebo získat’ kvalifikáciu turistickych sprievodcov. Moznosti sa vsak mőzu rozsirovat’ podl’a nárokov. V rámci toho sa predpokladá zlepsenie podmienok pre vyucbu cudzích jazykov. Ziaci si mőzu vybrat’ anglictinu, nemcinu alebo rustinu, pricom sa mőzu ucit’ od 2. az po 6. rocník, d’alsí v poslednych rocníkoch, ale mőzu pokracovat’ i v stúdiu prvého, z coho iste jednoznacne vyplyva, ze skola kládla vel’ky dőraz na pouzívanie slovenciny „od rána do vecera” v súlade so zásadou, ze vsetky zamestnania ziakov treba prispősobit’ poziadavke zámeru, co si vyzaduje úplné zosúladenie spolupráce skoly a ziackeho domova. Nikdy sa ani len nenadhodila otázka zrusit’ ci uz základnú skolu, alebo stvoiTocné gymnázium. Ucebné osnovy a skúsky medzi jednotlivymi cyklami by umoznili prechod z jednej formy do druhej. A hlavne pre budapestianskych ziakov sme uz predtym zalozili skőlku, ktorá v novej skolskej budove mala zabezpecit’ úcinnú predskolskú vychovu. Druhá zlozka nasej koncepcie sa opierala o pővodnú myslienku vytvárania skolského komplexu, podl’a ktorého tento mai byt’ zároven i národnostnym kultúrnym centrom. Za tymto úcelom sme zalozili pri
B U D A PESTI A N SK Y
SLOVÁK
skole i ústredny tanecny súbor: Uz skőr úcinkoval i divadelny krúzok, ktory sa mai stat’ stálou ochotníckou scénou Slovákov v Budapesti, ktorá by sa v prvom rade opierala o ziakov. Kniznicu sme plánovali kompjuterizovat’ takym spősobom, aby v nej bola evidovaná vsetka slovenská literatúra dostupná v Mad’arsku. V rámci mobilizovania národnostnych cinitel’ov sme plánovali vytvorit’ priestoiy i pre slovensky klub, ktory práve pre nedostatok priestoru docasne prestal fungovat’. Uz dávno smé cítili potrebu stat’ sa zivym ciánkom svojho prostredia a podl’a moznosti i hlavného mesta. Vzdy sme boli prílis utiahnutí, cosi vedeli o nás len v najblizsom prostredí, cím sme si prirodzene sami upevnili mensinovy osud, hoci je tiez pravda, ze doterajsie okolnosti nás k tomu donútili. Preto sme dúfali, ze v novej skole nám vecné a osobné predpoklady umoznia, aby sme v prospech zdravého spolocenského zivota a v prospech nasich ustanovizní, detí a ucitel’ov poskytli isté sluzby svojmu prostrediu, pravda len do tej miery, aby to nebolo na úkor nasej základnej cinnosti. Zo zaciatku by to mohlo byt’ i núdzové riesenie, ked’ze sme nechceli prázdne triedy a nechceli sme prepustit’ ani jedného ucitel’a.Treba vedief, ze v skole a v ziackom domove pősobilo vyse styridsat’ slovenskych ucitel’ov, ktorí sú vácsinou i slovencinári. Takúto kapacitu nemőzeme ponechat’ náhode. Prázdny nemőze zostat’ ani ziacky domov, kde sa móze sústredit’ vel’ká vácsina univerzitnych posluchácov slovenského pővodu, ktorí sú ochotní zapojit’ sa do kultúrnej cinnosti. Ako vidno, moznosti je nadmieme vel’a, vsak k ich uskutocneniu je potrebná chut’ a pevná vől’a! Skoda, ze z tychto zámerov sa máloco uskutocnilo, lebo nővé vedenie skoly si nielen nechalo ujst’ tieto moznosti, ale takmer pősobilo v tóm smere, aby sa zmarila práve podstata a záruka celého programú. Horko - t’azko zalozené osemrocné gymnázium bolo zrusené práve vtedy, ked’ sa vsadé zakladali gymnáziá tohoto typu. Ba najnovsie i Mad’ari na Slovensku vidia obnovu gymnáziálnej vyucby práve v tejto obmene. Mozno ze len my, Slováci v Mad’arsku, nedokázeme pochopit’, ze túto formu „vymysleli ” práve pre národnostné skoly. Skola bez ziakov totiz nemőze fungovat’! Text a gráf.: Laclislav Petro
Obraz zabudnutého casu
Krojované dievcence z Rákoskerestúru (dnes súcasti Budapesti) v druhej poiovici tridsiatych rokov
Casopis Slovenskej samosprávy Budapesti. Vydavatel’ - Slovenská samospráva Budapest’. Redakcná rada: Zuzana Hollósyová, Oldrich Kníchal (vedúci redaktor), Imrich Fuhl, Gregor Papucek. Adresa redakcie: 1054 Budapest’, ul. Akadémia 1., Tel./Fax: 302-51-17. ISSN 1416-6453 Tlac: CIER-PRINT Bt., Budapest’
A FŐVÁROSI SZLOVÁK KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
MEGHÍVÓ A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat a Budapesti Szlovákok Napja alkalmából
A budapesti szlovákok kulturális öröksége
1997. december 14-én 16.00-kor megrendezi a
SZLOVÁKOK KARÁCSONYÁT, melyre szeretettel meghív minden érdeklődőt. Helye: Újvárosháza Díszterme Budapest, V. Váci u. 62. Támogató: Magyar Művelődési Intézet
PROGRAM 16.00 Adventi gyertyagyújtás Köszöntő: Cselovszky Ferenc ev. lelkész
ÜNNEPI KONCERT Közreműködik: CANTICA sacra TYRNAVIAE egyházzenei kórus (Szlovákia) „Nádej” ev. gyermekkórus (Románia - Nagylak) Budapesti Fúvósegyüttes Melis György operaénekes Sutyinszky Beáta - fuvola Konferál: I-Iollósy Katalin
A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat
FARSANGI BÁLT rendez 1998. február 14-én 19 órai kezdettel az ELTE épületében Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 19-21. A belépőjegy ára: 1500 Ft, mely a vacsora árát is tartalmazza. A mulatsághoz zenét a Vértesszőlősi Fiúk zenekara szolgáltatja Jegyek a helyszínen ill. a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat titkárságán (Budapest V., Akadémia u. 1. III. em./327.) válthatók, valamint telefonon rendelhetők a 302-5117 telefonszámon.
A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat (FSZKÖ) és a Fővárosi Önkormányzat együttműködve a Malica slovenská-val november 14-15-én a Szlovákok Világéve 1997-1998 keretében nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten A budapesti szlovákok kulturális öröksége címen. A kiváló szlovákiai szakértők mellett a tanácskozáson előadást tartottak a téma jeles hazai képviselői, mint például Kiss. Gy. Csaba és Káfer István irodalomtörténészek, Szarka László történész, Fabiny Tibor teológus professzor, Dömötör Ákos etnográfus, Gereben Ferenc szociológus és mások. Bár tudományos rendezvényről van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni annak politikai jelentőségét, ami mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy a két ország szellemi életének képviselői a jelen politikai helyzetben is készséget tanúsítottak higgadtan és tárgyilagosan tárgyalni a kisebbségi témáról, konkrétan a budapesti szlovák ságról. A konferencia főbb témái: Pest-Buda mint a szlovákok kulturális központja, A szlovákok részvétele Budapest felépítésén, A magyarországi szlovákok belső migrációja 1945 után és a budapesti szlovákok jelenlegi helyzete. A konferencia a FSZKÖ hosszú távú programjának keretében valósult meg, ez a program az etnikum revitalizációját hivatott segíteni. A tanácskozás közvetlen célja volt feltárni a budapesti szlovákokkal kapcsolatos kultúrtörténeti ismeretanyagot, amely fővárosunk kultúrtörténetének részét képezi. A FSZKÖ a kutatási eredmények alapján hagyományt kíván teremteni, többek között nemzetiségünk jeles történeti személyiségeinek kultuszát ápolva. Ily módon próbál hozzájárulni nemcsak a budapesti, de általában a hazai szlovákság fenn maradásához. A szervezők egyúttal szeretnének hozzájárulni a budapesti szlováksággal kapcsolatos kutatások élénkítéséhez és kiszélesítéséhez.
1997 December
Szemelvények a konferencia előadásaiból A budapesti szlovákok kulturális öröksége című konferencia novem ber 14-15-én a fővárosi kisebbségi önkormányzatok székházának tükörterm ében került megrendezésre. A rendez vényt Hollósy Tiborné, a FSZKÖ elnöke nyitotta meg. A vendégek között üdvözölte többek között Dr. Éva Mitrová asszonyt, a Szlovák K öztársaság budapesti nagykövetét, Peter Buriant, a szlovák külügym inisztérium főosztályvezetőjét, Stanislav Bajaníkot, a M atica slovenská alelnökét, Gindelené Bencskó Klárát, a M iniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségek H ivatalának főosztályvezetőjét, Paulik Antalt, a M űvelődési és K özoktatási M inisztérium N em zetiségi Osz tályának vezetőjét, Alt Gyulát, az Országos Szlovák Önkor mányzat elnökhelyettesét, valam int az előadókat. A Matica slovenská képviselője átadta a résztvevőknek Jozef Márkus, a Matica slovenská elnökének és Peter Kresánek, Pozsony főpolgármesterének üdvözletét. A konferencia színhelyén korabeli dokumentumokból kiál lítást nyitottak meg a budai, ill. p esti szlovákság kulturális és társadalmi életéről. Az első nap végén a Szlovák Intézetben szlovák szárm azású fővárosi m űvészek adtak koncertet. Fellépett Holics László (zongora), Sutyinszki Beáta (fuvola) és a Budapesti Fúvószenekar. Az együttes vezetője, Mali István ismertette a m egszólaltatott cseh származású szerzők mun kásságát, melyet ő maga kutatott különböző levéltárakban. A városnézés keretében a hazai és külföldi vendégek m eglátogat ták a Deák- téri Evangélikus M úzeum ot és tem plomot - azt a helyet, ahol a múlt század első felében Ján Kollár is tevé kenykedett ezt követően a nem zetiségi intézmények és szervezetek megjelent képviselőit vendégül látta őket a Szlovák Köztársaság Nagykövetsége is. Ez a konferencia is bizonyította, hogy újabb lépéseket kell tenni a felvetett problémák megoldása érdekében, lényeges az egyes részletek feltérképezése és kutatása, hogy minél átfogóbb képet kaphassunk fővárosunk szlovákságának múltjáról és jelenéről. Az alábbiakban közöljük az előadások rövid összefoglalóját. *
budapesti szlovákok je le n le g i helyzetéről Michal Hrivnák tartott bevezető előadást. M egállapította, hogy szlo vákjaink a nemzeti öntudat hiányával küszködnek. A nemzeti ségi törvény gyakorlatba való átültetését illetően szembeállítot ta az elméletet a gyakorlattal, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kisebbségi öntudat megerősítése, az anyanyelv és hagyományok megőrzése érdekében kifejtett sikeres munka lehetetlen a kulturális tevékenység és tudományos kutatások ko molyabb megalapozása nélkül. Annak ellenére, hogy a kisebb ségi törvény elvileg lehetővé teszi saját fenntartású nemzetiségi intézmények létrehozását, az önkormányzati törvény és egyéb jogszabályok azt csaknem teljességgel kizárják. A
zott irodalmi szlovákra. A budapesti szellemi központtal kapcso latban állt az újvidéki Pavol Jo ze f Safárik és mások is. A mai szlovák kisebbségnek tehát van mire alapoznia. *
„1849-ig Budán 229 könyvet adtak ki szlovákid, illetve a szlovák nemzeti mozgalom témájában jó néhányat latinul és németül” - hangzott el Kafer István előadásában, melyben a főváros jelentőségét taglalta a szlovákok kultúrájában. Az Egyetemi Nyomda és az egyetem szerepéről beszélt, mint a történelmi M agyarország összes nemzetének kulturális intézményeiről. A Duna-menti kettős város és Magyarország azon ban a szlovákok számára ma már külföldet jelentenek. Mindkét nemzet görcsösen értelmezi múltját, megfeledkezve arról, hogy a történelmi Magyarország keretében nem létezett sem Szlovákia, sem Magyarország. Ez a mindkét részről tévesen, manipuláltan értelmezett, esetleg egyszerűen ismeretlen tény - hangsúlyozta az előadó - a két állam közötti integrációs folyamatot fékezi, s a kultúra feladata, hogy segítsen a politikának. *
Ján Bobák előadásának középpontjában a budapesti székhelyű Szlávok A ntifasiszta F rontja és a szlovákok nemzetiségi jogokért való küzdelme állt. Kiemelte, hogy az 1945 utáni M agyarországon a kisebbségi nyelveket a közéletből kiszorító tendenciák figyelhetők meg, és ezek még erősebbek, mint a Horthy-korszakban. A z Antifasiszta Front képviselői kidolgozták a szlovák kisebbség megmentésének programját, mely az oktatás és kultúra alapvető követelményeit tartalmazta és melynek hatására a kormány kénytelen volt bevezetni a nemzetiségi nyelvek oktatását a magyar iskolákban. Ez az intézkedés azonban csak papíron valósult meg, a valóságban a közigazgatás közreműködésével az asszimiláció tovább foly tatódott. Emellett a folklór, a hagyományok ápolása került előtérbe, ami a szlovák kisebbség fogyásához vezetett. *
Arra a kérdésre, milyenek voltak a budapesti szlovákok lehetőségei a dualizmus idején, Halász Iván kereste a választ, mégpedig két személyiség, Ján Bobula, politikus, újságíró és építész, valamint Dániel Bachát, író és lelkész példáját bemutatva. Bobula a Szlovák Újság kiadásával igyekezett társadalmi helyzetét megerősíteni, emellett a magyarokkal való kiegyezést támogató Új iskola alapításában is részt vett. A történelmi Magyarország területi egységét azonban nem azonosította a centralista állammal. Bachátnak, aki főleg magyar és német híveknek prédikált, egy házközségét vezetve ügyelnie kellett, nehogy pánszlávizmussal és hazafiatlansággal vádolják. Sem Bobula, sem Bachát nem voltak magyarosítok és nem ártottak a szlovák ügynek, amire az akkori körülményeik nem is kényszeríttették őket. *
*
A budapesti szlovákok szellem i és kulturális hátteréről Stanislav Bajaník beszélt. A régi Pest és Buda nemcsak a magyar arisztokrácia, hanem a kézműves középréteg központja is volt, ahol a szlovákok nemcsak mint katolikus és evangélikus lelkészek képviseltették magukat, hanem a nemzeti és kulturális élet szervezőiként is. Az akkori Budapesttel kapcsolatokat tartott fenn az esztergomi szlovák vezető papság is, közülük kiemelkedett Alexander Rudnay kardinális és Juraj Palkovic kanonok, aki egyébként elsőként fordította le a Bibliát a Bernolák által kidolgo
Fabiny Tibor előadásában a XIX. századi pest-budai evangélikusok műveinek jelentőségével foglalkozott, ebből a szempontból elsősorban Ján Kollár munkásságát emelte ki, aki maga is állította, hogy azzá, amivé vált, éppen Pest alakította. Pesti lelkészi hivatalában alkotta nemcsak leghíresebb müvét, a Slávy dcérá-X, hanem a Národnie spievanky-t és a szlávok iro dalmi kölcsönösségéről szóló értekezését is. Itt írta cikkeit a Pesti Hírlap, a Pester Zeitung és más lapok számára is. Pesten jelent meg J.M. Húrban N itra című almanachja, valamint Kadavy, cseh származású szerző a csehek, morvák, szlovákok,
1997 December sok általában a VIII. kerületi M ária Terézia téren találkoztak. Ebből a körből jelentős Eduárd Sándorfi plébános munkássága. A pesti szlovákok kulturális és társadalm i rendezvényei nagyrészt a vallási, ill. egyházi szervezetek keretében kerültek megrendezésre. Azokban a kerületekben, ahol a legnagyobb számú szlovák lakosság élt (Terézvciros, Józsefváros, Ferenc város, Kőbánya és Óbuda), rendszeresen tartottak szlovák nyelvű istentiszteletet és a hívők részére gyakran szerveztek búcsújárást Pest környékére. *
Káfer István (balról), Kiss Gy. Csaba
sziléziaiak és szorbok kölcsönös együttműködéséről szóló írása is. A főváros kulturális életére hatással volt Andrej SládkovicBraxatoris munkássága is. *
A dualizmus korában Budapesten megjelenő szlovák folyó iratok legjelentősebbjei, ahogy azt Ábrahám Barna elő adásában elmondta, Hodza szlovák hetilapja, a hazafias beállí tottságú Szlovák Újság (1886-1918 között jelent meg), valamint a Haza és Világ kulturális és gazdasági hetilap voltak. A század fordulón mintegy húsz szlovák folyóirat és újság je le n t meg, ám ezek közül egy sem volt kifejezetten a budapesti és a főváros környéki szlovákság sajtóorgánuma. *
A budapesti szlovákok sajátos népi kultúráját Dömötör Ákos mutatta be előadásában, melyben hangsúlyozta, hogy a vidéki párhuzamok nagyon fontosak a városi népi hagyományok je l legzetességeinek és történelmi g)>ökereinek megvilágításához. Az előadó utalt rá, hogy ezzel a kérdéskörrel behatóan foglalkozott Manga János is, aki néhány évtizede a pilisi szlovákok példáját ismertette. A főváros környéki szlovákság nagy része vidéki élet módját városira változtatta, paraszti rokoni kapcsolatai egyre gyengébbek lettek. Ezeket próbálták erősíteni a szlovák nemzetisé gi bálok, mint alkalomszerű találkozási lehetőségek. *
Kiss Gy. Csaba azokra a szlovák politikai és kulturális vál tozásokra mutatott rá, melyek a Bach-féle abszolutizmus után következtek be. Ebben az összefüggésben emelte ki néhány szlovák aktivista munkásságát, elsősorban Ján P alánkét, aki a Concordia almanach m egjelentetését kezdeményezte, melyben szlovák és cseh írások jelentek meg. Palánknak jelentős érde mei voltak L. Stúr irodalmi szlovák nyelvének terjesztésében, valamint a szlovák katolikusok és evangélikusok kölcsönös közeledésében. Pesten születtek drámai művei is, többek között az első, ezt a környezetet bemutató szlovák vígjáték a Drótos (Drotár). Palárik szorgalmazta a m agyar liberális politiku sokkal való megegyezést, törekvéseinek a történelmi Magyarország nem zeteinek együttműködését illetően A megbékélés avagy a kaland c. színjátékában is hangot adott. *
A budapesti szlovákok kulturális, egyházi és szervezeti életéről a dualizmus korában Kovács Anna adott elő. Már 1868-ban m egalakították a pest-budai Szlovák Kört, közös ren dezvények és a szlovák nyelv terjesztése céljából. A szlovák evangélikusok kulturális központja a Luther-ház volt, ahol szlovák evangélikus templom is működött. A szlovák katoliku
Pest-Budát, mint szlovák politikai központot Szarka László mutatta be a hallgatóknak. A fővárosi munkásságot (beleértve a cseheket és szlovákokat is) a múlt század végétől megmozgató erő a Szociáldemokrata Párt volt. A szlovákok mozgósításának útjá ban azonban gyakran nemcsak szubjektív akadályok álltak, melye ket gyakran kísért a teljes felkészületlenség és a félelem, hanem a hivatalok elutasító álláspontja is. Például a budapesti Általános Munkáskor többszöri kérelmére sem kapott választ a Belügy minisztériumtól alapszabályzatát illetően. Az önálló szlovák pártszervezetek megalapításának kísérletei is a pártvezetőség elutasító magatartása, ill. a pénzügyi nehézségek miatt futottak zátonyra. *
A nagyvárosi, nagyobb egységekben élő kisebbségi társadal mak, ill. diaszpórák vizsgálatának a megközelítés metodológiája is fontos része, mellyel a konferencián Gereben Ferenc foglalkozott.
A FSZKÖ esem énynaptára S ze p t. 10. A F ő vá ro si S zlo vá k K isebbségi Ö n k o rm á n yza t (FSZKÖ) v e z e tő in e k találkozója az új televízió- és rá d ió a d á so k szerkesztőivel. M egbeszélés a S zlo vá k K ö ztá rsa sá g b u d a p e sti nagykövetével É va M itro v á asszonnyal a m agyar és a szlovák m in isz te re ln ö k győri tárgyalásai k ap csán felm erült p ro b lém ák ró l. S ze p t. 18. T alálkozó M ax v a n d é r S to e l ú rral, az EBESZ kisebbségi biztosával. S ze p t. 1 9 .-2 1 . S átoraljaújhelyi kirán d u lás. S ze p t. 2 2 . Tárgyalás a B u d a p e sti E van géliku s P ü spöki H iv a ta l vezetőivel J á n K o llá r em lék táb láján ak felavatásáról és a további e g y ü ttm ű k ö d ésrő l. S ze p t. 25- N yugdíjasok n a p ja a S zlo vá k In tézetben . S ze p t. 26. T alálkozó a S zlo vá k K ö ztá rsa sá g K ü lü g y m in iszté riu m á n a k képviselőivel az O rszágos S zlo vá k Ö n k o rm á n y za t (OSZÖ) székházában. S ze p t. 2 9 . A FSZKÖ K u ltu rá lis B izo ttsá g á n a k ülése. O kt. 9--11. R észvétel az OSZÖ által szerv ezett továbbképzés K isgaram on . O kt. 16. A b u d a p e sti szlovákok 50 fős cso p o rtja a FSZKÖ szerv ezéséb en láto g atást te tt a P a rla m en tb en . O kt. 17. K erekasztal-beszélgetés B ékéscsabán a m agyarországi szlovák tö m eg k o m m u n ik á c ió s eszk ö zö k helyzetéről. O kt. 18. Részvétel a P ilisszen tlélek i N em zetiségi N apon. O kt. 31- A FSZKÖ és a XVII. k e rü le ti (rák o sk eresztú ri) szlovák ö n k o rm án y zat k é p v iselő in ek részv étele a N ag ytarcsai N em zetiség i N apon . N ov. 3- S ajtótájékoztató a FSZKÖ b u d a p e sti szlovákokról szóló k o n feren ciájáró l. N ov. 6. K épviselőtestületi ü lés M a ta M ih ály , az OSZÖ e ln ö k é n e k és a b u d a p e sti szlovák k lu b o k v ezető in ek részvételével. N ov. 18. Az OSZÖ szék h ázán ak hivatalos átad á sa H o r n G yula, m agyar m in isz te re ln ö k és J o z e f K á lm á n , a szlovák k o r m án y a le ln ö k é n e k je le n lé té b e n . N ov. 2 6 . Az OSZÖ által a helyi szlovák ö n k o rm á n y z ato k részére szerv ezett reg io n á lis ta n á c sk o zá s a n em zetiségi törvén y m ó d o s ítá sá ró l és egyéb aktuális kisebbségpolitikai k érd ések rő l.
14
1997 December
A kisebbségi önkormányzatok korlátozott lehetőségeiről Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkor mányzat (FS ZK Ö ) ren d ezésében a budapesti Szlovák Intézetben n ovem ber 11-én tartott tá jé k o z ta tó t a kisebbségi önkormányzatok helyzetéről és működéséről, valamint ezek finanszírozási rendszeréről Heynek Ottó, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal alelnöke és Kaltenbach Jenő, az Országgyűlés A
kisebbségi biztosa. A ta lálkozón részt vett többek között Dr. Éva Mitrová, a Szlovák Köztársaság (SZK) m ag yarországi nagykö vete, Ottília Kállayová, a budapesti szlovák követség konzuli h ivatalának vezetője, va la m int H ollósy Tiborné, a FS ZK Ö elnöke. A z e lő a d ó k fe lh ív tá k a fig y e lm e t a k is e b b ségi ö n k o rm á n y z a to k s a já ts á g o s h e lyze té re és fe la d a ta ik ra a helyi a u to n ó m ia kiv ív á s á nak te rü le té n , m e ly e k re a k ö z p o n ti k ö lt s é g v e té s n e k kell b iz to s íta n ia a szü k s é g e s e sz k ö z ö k e t. E lh a n g z o tt az a té n y is, h o g y az
Mag lód i szüreti bál Bezzegh István, Maglód nagyközség polgármestere és a helyi nyugdíjasklub meghívására a budapesti szlovák önkor mányzat képviselői is részt vettek október 11-én a maglódi szüreti bálon. A vendégek között voltak a többnyire magyarok által la kott szlovákiai Vámosludány képviselői is. A programban a két község folklórcsoport ja jellegzetes helyi táncokkal mutatkozott be. Az ünnepélyes vacsorán Michal Hrivnák, a FSZKÖ Kulturális Bizottságának el nöke köszöntötte szlovákul a vendégeket. Megemlítette, hogy míg a szlovákiai ma gyarok hagyományaik mellett sikeresen ápolják anyanyelvűket is. addig a magyarországi szlovákokat - a ténylegesen szlovák nemzetiségi iskolák hiánya miatt - a nyelvvesztés jellemzi.
(k)
Sziklay Lászlóra emlékeztünk Tíz éve hunyt el Dr. Sziklay László (1912-1987), neves magyar irodalomtör ténész, történész és szlovakista, a szegedi és a budapesti egyetemek professzora. Ebből az alkalomból a Farkasréti temetőben hozzátartozói mellett egykori tanítványai, valamint a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Ön kormányzat nyugdíjasklubjának tagjai helyezték el koszorúikat sírján. A megem lékezés keretében Petró László, a nyugdí jasklub vezetője, a budapesti szlovák isko la volt igazgatója méltatta Sziklay László munkásságát és mindazt a segítséget, melyet hazai szlovákságunknak nyújtott. A profesz-
szorról Cselovszky Ferenc, evangélikus lelkész is megemlékezett.
állam évente mintegy 5 milliárd Ft-ot fordít kisebbségi célokra. A z elő a d áso ka t követő vitából kiderült, hogy a legtöbb p roblém át és fé lre é rté st a nem
zetiségi törvény gyakorlati megvalósítása jelenti, va la m int az, h ogy nincsenek egyér telm űen definiálva a helyi ö n ko rm á n yzato k jo g a i és kötelességei a helyi kisebbségi ö n ko r m ányzatokkal szem ben. S zintén vitás a köz ponti kö ltsé g veté sb ő l ju tta to tt tá m o g a tá so k m érté ké n ek kérdése is. H ollósy T ibo rn é saj n á la tta l á lla p íto tta m eg, h o g y a FSZKÖ
hárommillió Ft-os éves kerete még az infra strukturális kiadásokra sem elegendő, nem be szé lve sa já t ku ltu rá lis és e g yé b in té z m ények m űkö d te té sé ne k szükségességéről.
Ahhoz, hogy a kisebbségi önkormányzatok működése egyáltalán értelmet kapjon, elen gedhetetlen a jogi garanciák és a pénzügyi lehetőségek összehangolása - h angsúlyozta Gregor Papucek, a FSZKÖ alelnöke.
E. Mitrová és O. Kállayová a s z lo v á k ia i v e n d é g ta n á ro k m a g y a ro rs z á g i ta rtó z k o d á s á n a k m e g k ö n n y íté s e é rd e ké b e n h o zo tt in té z k e d é s e k rő l s z ó lta k, v a la m in t a rró l tá jé k o z ta tta k , m ik é p p e n le h e t h o z z á ju tn i a külfö ld i s z lo v á k o k ig a z o lvá n yá h o z. (k)
Szüreti mulatság Budán Október elején a fővárosi XII. kerületi, a szarvasi és a tótkomlóst szlovák kisebbségi önkormány zatok a budapesti Jókai-klubban szüreti mulatsá got rendeztek. A rendezvényen a hazai részt vevők mellett szlovákiai vendégek is szép szám ban megjelentek. Az anyaországból több közigazgatási hivatal és oktatási központ képvise lőjét, valamint a poprádi és az iglói Matica slovenská vezetőségi tagjait köszönthettük kö rünkben. A Budapesti XII. Kerületi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat nevében M ichal H rivnák, az önkormányzat alelnöke üdvözölte két nyelven a vendégeket. A szüreti mulatság kulturális programjában a poprádi Lelnicka ifjúsági folklórcsoport mellett szarvasi szlovák népművészek is felléptek: Molyán Tibor zene kara és a Csasztvan házaspár a Tessedik Néptánc együttesből.
(k)
Az októberi népdalverseny győztesei - a rákoskeresztúri asszonykórus
NYUGDÍJASKLUB
Szlovákiai kirándulás A budapesti szlovák önkormányzat mellett működő nyugdíjasklub tagjai október végén Szlovákia hegyvidékes tájaira látogattak. Háromnapos kirándulá sukat a Szlovák Érc-hegységben kezdték, a Slaná völ gyén keresztül eljutottak a Szlovák paradicsomba, majd a Felső-Garam vidéken át útjuk egészen Breznóbányáig vezetett. Nyugdíjas turistáink Krasznaliorka várát is megtekintették. A vár annak idején a Slaná mellett vezető kereskedelmi út felügyeletére szolgált, később pedig az Andrássyak fényűző köz pontja lett. Többek között éppen ez a nemesi család tette lehetővé a betelepült német bányászoknak, hogy beindítsák az ércbányászatot, s így a környék min den jelentősebb települése bányavárossá fejlődött (Rimaszombat, Pelsőc, Rozsnyó, Dobsina és Breznóbánya). Ezek a városok idővel egyúttal a kézmű vesség, a közigazgatás és a kultúra központjaivá is váltak. Az utóbbi időben ebben a régióban komoly felújításokba kezdtek, hiszen majd mindegyik város jelentős jubileumi ünnepségekre készül. Idegenforgalmi szempontból fontos és érdekes az egykori bányászvárosok környéke is. Nyugdíjasaink
itteni barangolásainak két fő állomása is a Domica cseppkőbarlang és a Dobsinai jégbarlang megtekin tése volt. Az Alacsony-Tátra tövében útjuk ezután Breznóbányán keresztül vezetett a kisgarami Poniklec Hotelig. A kirándulás méltó befejezése a Cltopok „meghódítása” volt. Itt, a friss hóval borított tájon, szikrázó napsütésben tárait eléjük a tátrai táj, melyet emlékezetükben sokáig megőriznek. (Ip - ok)
1997 December
ÚJ KÖ N YVEK __________ Tótkomlós krónikája A pozsonyi Nemzeti Irodalmi Központ a Szlovákok Világéve és a csehszlovák-ma gyar lakosságcsere 50. évfordulója alkal mából kiadta a Tótkomlós alapításának 250. évfordulójára tavaly magyarul megjelen tetett kétkötetes monográfia szlovák nyelvű, szerkesztett változatát. Ján Sirácky bevezető tanulmánya Tótkomlós az elmúlt idők tük rében címmel részletes leírást ad a település ről, valamint annak szlovákokkal való be telepítéséről. A kötet többi szerzője elsősor ban a hagyományos gazdálkodást, a népi hagyományokat és népdalokat, az egyházi testületek működését, valamint a kulturális örökség és a nyelvjárás témáját dolgozza fel.
A magyarországi szlovákokról Az Útmutató könyvkiadónál A magyarországi szlovákok címmel látott napvilágot
PMLlT©g(0)
ΐ@α
A magyarországi szlovákok írta Gyivicsán Anna és Krupa András
Gyivicsán Anna és Krupa András kézi könyve, mely elsősorban a hazai szlovákság társadalmi, vallási és gazdasági életét, vala mint szellemi kultúráját taglalja. A szerző páros külön fejezetet szentel a nemzetiségi öntudat és az anyanyelv kérdéskörének, va lamint az 1945 utáni magyarországi nemze tiségi politikának. Emellett megemlíti szlo vákságunk néhány jelentősebb alakját a tu domány, művelődés és irodalom területéről.
n e m z e t is é g i
J e g y z e te k a k o r m argójára „A bszolút félelem: belehalni a halálfélelembe." „Aki fél a mai ellenzéktől, nem tágít a vezetői széktől" - állítja Kormos Sándor legújabb, költői és kevésbé költői szentenciákat és kijelentéseket tartalmazó kétnyelvű kötetében. Az Aforizmák és egyéb tömörmondások című könyvet a Szlovákok Szabad Szervezete jelentette meg az Etni kum Kiadó és a Nemzeti és Etnikai Kisebb ségekért Közalapítvány támogatásával. A szerző nyíltan és kritikusan ír a kommunista és posztkommunista kor nyomorúságairól és fájdalmairól. Ebben a kötetben is tanújelét adja örökös igazságkeresésének, mint azt hitvallása, az Igazság, szerelmem is bizo nyítja: „Az igazságot jobban szeretem a szeretetnél, de lehet, hogy a szeretet a leg nagyobb igazság." Kormos S. hasonlóan relativizálja az élet más jelenségeit is, s nem feledkezik meg a kisebbségi lét problémáiról sem. Jellemző példa erre Jó kérdés c. tömörmondása: „Vajon mivel fogják nyalogatni lelki sebeiket azok a szerencsétlenek, akik nek szájából kitépték az anyanyelvűket?"
A z elmúlt tanévben 8 t a n u ló érettsé gizett a b u d a p e s ti s z lo v á k g im n á z iu m b a n . Abban az iskolában, amelyikben le g a lá b b 3 0 é re tts é g iz ő v e l k e lle n e s z á m o ln u n k , s a következő tanévekben ennek a létszám nak el kellene érnie a 4 0 fő t. Ehhez
é r t e lm is é g
h a té k o n y
neve
ami nem oldható meg határozott, erőteljes program nélkül, pusztán a felettes szervek utasításainak végrehajtásával. A je l e n l e g i tipikusan olyan is k o la v e z e té s , amely csak formá lisan foglalja el a számára biztosított helyet, de f e la d a t á t n e m k é p e s te lje s íte n i. A felelősök között második helyen kell szólnunk az is k o la fe n n t a r t ó já r ó l, mert nagyfokú felelőtlenségről tanúskodva lé s é re
Ki a felelős? í ÚTMUTATÓ*
ugyanis az új épületében működő iskola valamennyi feltétellel rendelkezik. A fe le lő s s é g kérdésének felvetése a je lenlegi helyzet miatt magától értetődik, s a felelősök között az első helyen kell meg nevezni az is k o la v e z e té s t, amely egysze rűen n e m k é p e s f e lf o g n i, m i v a ló já b a n e n n e k a z is k o lá n a k a f e la d a ta , s ő t k ü ld e té s e . Szlovák gimnáziumunk alapvetően a h iv a to tt,
t é tle n ü l m é rté k ű
s z e m l é l i in t é z m é n y é n e k ily e n h a n y a t lá s á t . Annak ellenére,
hogy az iskolavezetés tehetetlenségéről igen sok jelzést kapott. A szlovák iskola fenntartóját könnyen érheti az a vád is, hogy n e m z e tis é g i in té z m é n y é v e l s z e m b e n é p p e n e z e k a z e lv á rá s a i. A z ilyen isko lafenntartói magatartás tarthatatlan. Nagy a felelőssége az illetékes nem zetiségi szervezeteknek is. Az O rs z á g o s S z lo v á k Ö n k o r m á n y z a t időnként ugyan tesz néhány tétova -lépést, olykor fel is háborodik az iskolában kialakult állapo tokon, de a helyzet megoldására irányuló tevékenysége ebben ki is merül. Nagyon furcsa a M a g y a r o r s z á g i S z lo v á k o k S z ö v e t s é g é n e k magatartása. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne ehhez az intéz ményhez, sőt, néha úgy tűnik, hogy munkájában az iskola puszta léte is csak zavarja. Végezetül fel szeretném hívni szlovák jaink figyelmét arra, hogy „ is k o lá n k a t " h iv a ta lo s a n m é g á t s e m a d tá k . Ha nem tu dunk mit kezdeni vele, könnyen születhet olyan döntés, hogy m e g s e m é r d e m e ljü k .
Petró László
A Budapesti Szlovák Iskola félszáz éve (5)
A sorsforduló A nyolcvanas évek második fele újabb kihívást tartogatott iskolánk
korszerűsítési m unkálatokat haladéktalanul megkezdtük. Már az első
számára is. 1985- ös oktatási törvény hatására enyhült a szigorú központi irányítás, a közoktatás számos területén jelentős liberalizálódás ment végbe, ami jó feltételek mellett m űködő iskolák számára nagy lehe
évben három szaktantermet hoztunk létre a biológia-kém ia, a fizika-tech nika és számítástechnika számára. Központi fűtést vezettünk be, felújítot
tőségeket biztosított. Főleg az idegen (de nem nemzetiségi!) nyelvek és a számítástechnika jelentette a kiugrási lehetőséget. Egymás után jöttek létre a kéttannyelvű gim náziumok, majd a magán és az egyházi iskolák is. Iskolánkat nagyon kellemetlenül érintették a változások. Főleg a tárgyi feltételek szorítása miatt nem élhettünk a lehetőségekkel. Tanulói létszá munk rohamosan csökkent. Az új iskola építését tovább halogatták. Éreztük, hogy már nem várhatunk, mert végképp leszakadunk a többi iskolától. Ezért 1988 januárjában úgy határoztunk, hogy a meglévő épületeinkben próbálunk olyan ko rszerűsítést végrehajtani, amellyel legalább átmenetileg a felszínen tudjuk tartani magunkat. Kérés helyett kemény követeléssel álltunk elő a közvetlen fenntartótól a minisztériumon át a párt központi bizottságáig. A segítség a fővárostól jött, gyorssegély for májában 10 millió forintot biztosított programunk megvalósításához. A
tuk az elöregedett elektromos- és vízvezeték hálózatot. Valahol azonban m egsérthettük a kerületi vezetés érdekeit, mert mindent megtettek annak érdekében, hogy a program továbbvitelét megtorpédózzák. Végső eszközként statikai vizsgálatot írtak elő az egész épületre annak ellenére, hogy az iskola érvényes statikai dokumentációval ren delkezett. Még szerencse, hogy a dolgok így alakultak! A statikai vizsgálat során kiderült, hogy az iskolai és diákotthoni zsibongót elválasztó födém tel jesen elkorhadt. Az elporladt gerendát lapáttal távolították el a munkások. A szörnyű katasztrófa bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna. Ezzel tulajdonképpen nagy sorsfordulóhoz érkeztünk. Ez lehetett ugyan is az utolsó csepp, amely megadta a lökést az új iskola építéséhez. Az építkezés néhány héten belül beindult. A kezdés pontos időpontját nem ismerjük, mivel az építkezés nagy csendben kezdődött. Mi magunk is, akik húsz éve vártuk, kértük és követeltük az építkezés megkezdését helyszínen
1997 December
egy nógrádi építőmunkás szájából hallottuk először: „Valami szlovák iskola épül itt". De szépen csengő szavak voltak ezek számunkra! Értesülésünket természetesen azonnal megerősítettük hivatalos forrásból is. Sőt, szoros együttműködésében a megrendelővel és a kivitelezővel sikerült elérnünk, hogy az épületet tanulóink a tervezett időpontnál egy évvel korábban vehes sék birtokba. így az 1992/93-as tanévet már az új iskolában kezdhettük meg. *
Terveink középpontjában természetesen az iskolai nevelő-oktató munka állt. Ezen a területen gyors és határozott mennyiségi és minőségi változást kívántunk elérni: 2 -3 éven belül a tanulói létszám megduplázását, s a tanítás hatékonyságának emelését különös tekintettel a szlovák nyelv oktatására. Természetesen, számoltunk azzal is, hogy a megváltozott körülmények - a csodálatosan felszerelt iskola - önmagukban is sokat segítenek a tervek megvalósításában. Már hosszú évek óta szomorúan tapasztaltuk, hogy alsó tagozatos tanu lóink létszáma állandóan csökken, ugyanakkor a szlovák nyelvtudásuk is szinte a nullával egyenlő. Ilyen alapokon nyugvó általános iskola nem lehet valódi bázisa egy gimnáziumnak. A gim náziumi tanulmányok iránti érdek lődés ugyan nagyobb, de a nyelvismeret ezen a szinten is annyira gyenge, hogy négyéves gimnáziumi oktatás keretében az eredményes munka szinte elképzelhetetlen. Ez a diagnózis egyértelművé tette számunkra, hogy olyan oktatási formát kell keresnünk, ahol az időtényező kellőképpen meghosszabbodik. Nem volt nehéz eljutni a nyolcosztályos gim názium gon dolatáig. Bár eleinte kacérkodtunk a nulladik évfolyam gondolatával, majd a hatosztályos változattal is, mi végül a legelőnyösebbnek a nyolcosztályos rendszer Ígérkezett, mivel itt az időkeret tovább bővül és megmenthető az a két évfolyam is, amely az első formánál kimaradt volna. A nyolc év kissé hosszú időszak ahhoz, hogy ne alakítsunk ki belső tagozódást. Megköveteli ezt a tanulók testi és szellemi fejlődése, de az a követelmény is, hogy ennek a rendszernek szervesen kell beilleszkednie a már működő rend szerekbe. Ezt a tagozódást a következőképpen képzeltük el. Az első a ki egyenlítő szakasz. Feladata a tanulók egyszintre hozása, esetünkben első sorban a szlovák nyelvismeret tekintetében. Ennek megfelelően igen magas óraszám ju t a szlovák nyelv oktatásához, de a lehetőségeknek megfelelően valamennyi tantárgy oktatása szlovák nyelven történik. Ez a program szükségképpen kapcsolódik a tanulók délutáni tevékenységéhez is. A második az általános képzés időszaka. Ez a ciklus négy évig tart. Itt valamennyi tantárgy minden tanulószámára kötelező. A magyar nyelv és irodalom kivételével itt is valamennyi tantárgy oktatása szlovák nyelven történik. Ettől csak részben és átmenetileg lehet eltekinteni abban az eset ben, ha a megfelelő szlovák nyelvű tankönyv nem áll rendelkezésre. Az utolsó szakasz a pályairányítás. Itt a tanulók a pályaválasztásuk igényei szerint választhatják ki a szükséges tantárgyakat. Akik Szlovákiában kíván ják folytatni tanulm ányaikat, az adott tantárgyakat szlovákul, akik
Magyarországon, azok magyarul tanulhatják a kiválasztott tantárgyat. A továbbtanulni nem óhajtók a munkába állást segítő gyakorlati oktatást vehetnék igénybe. Ilyen a gépírás, ill. idegenvezetés, de a választék az igényeknek megfelelően bővíthető. A program keretében javulnak az idegen nyelvek oktatásnak feltételei is. A tanulók három nyelvből választhattak: angol, német és orosz nyelv. Az első idegen nyelvet a 2. osztályban kezdik tanulni a második helyen válasz tott nyelv az utolsó két évben vehető fel. A koncepció lényeges eleme a szlovák nyelv használata „reggeltől estig". Az iskola és a diákotthon vala mennyi programjának ehhez a követelményhez kell igazodnia. Talán itt fogalmazódik meg legerőteljesebben az iskolai és diákotthoni tevékenység tökéletes összehangolásának igénye. Soha fel sem merült, hogy akár az általános iskolát, akár a négyosztályos gimnáziumot megszüntessük. A tan terveknek és a beiktatott vizsgának kellett volna biztosítaniuk a zavartalan átjárhatóságot. Az új iskolaépületben helyet biztosítottunk évekkel koráb ban beindított szlovák óvoda számára is. A koncepció második eleme azt a komplexitást kívánta felkarolni, amely az új iskola építésének alapgondolataként fogalmazódott meg, történetesen, hogy az új intézménynek nemzetiségi központ jelleggel kell működnie. Ezzel a céllal alapítottuk meg az iskola mellett működő központi szlovák tánce gyüttest, amely módszertani irányító feladatokra vállalkozott a szlovák nemzetiségi táncegyüttesek megsegítésére. Színjátszó szakkörünket is azzal a szándékkal indítottuk be, hogy azt idővel állandó „műkedvelő színházzá” fejlesztjük fel, amely az első időszakban az iskola tanulóira támaszkodik, de tevékenységébe fokozatosan bevonja az egyetemi hallgatókat és a közeli szlovák települések fiataljait is. Hasonló integráló feladatot szántunk az intézmény könyvtárának is: az ország valamennyi könyvtárában fellelhető szlovák nyelvű könyvek nyilvántartásba vételét terveztük be. Iskolánk már korábban fontos lépéseket tett a valamennyi ún. szlovák nemzetiségi tényező mozgósítására, ezért megoldást keresett a budapesti szlovák klub számára is, amely éppen megfelelő helyiség hiánya miatt szüneteltette tevékenységét. És ezek eddig csak a mi kínálataink voltak, működés közben bizonyára több új szép feladattal bővíthető ez a tevékenység. *
Elképzelésünk, terveink további eleme újszerű feladatok elé kívánta állítani iskolánkat. Már régóta éreztük szükségét annak, hogy szűkebb és tágabb környezetünk eleven alkotóeleme legyünk. Mostoha körülményeinkből adódóan talán túlzott mértékben is visszahúzódtunk, s ezzel tovább erősítettük a kisebb ségi létünkből fakadó hátrányunkat. Az új iskola ezen a területen is nagy lehetőségeket kínál. A jó tárgyi és személyi feltételek lehetővé teszik, hogy peda gógusaink és tanulóink számára egészséges társadalmi életet alakítsunk ki, melynek fontos részére bizonyos szolgáltatások nyújtása környezetünknek. Persze csak olyan mértékig, hogy az ne menjen az alapfeladatok rovására. Lehetnek ezek eleinte kényszer megoldások is, hiszen nagyon fontos szempont a tantestület megóvása és a kollégiumi férőhelyek gazdaságos hasznosítása. Amint látjuk, a lehetőségek sokasága kínálkozik, csak hozzáértés és akarat kér dése ezek jó kihasználása. Kár, hogy az elképzelésekből vajmi kevés valósulha tott meg, mert az új iskolavezetés hagyta, sőt mindent megtett annak érdekében, hogy a nagy erőfeszítés árán beindított nyolcosztályos gimnáziumot az iskolafenn tartó megszüntesse. Történt ez akkor, amikor egyre világosabbá vált, hogy ez a szervezeti forma felel meg legjobban a regionális nemzetiségi oktatásnak. A helyzet fonákja, hogy miközben nálunk a nyolcosztályos gimnáziumot megszüntették, a szlovákiai m agyarok akkor fedezték fel maguk számára, mint a nemzetiségi gimnáziumi oktatás megújításának leghatékonyabb for máját. Lehet, hogy csak mi, magyarországi szlovákok voltunk képtelenek felfogni, hogy ezt a szervezeti formát éppen a nemzetiségi oktatás számára „találták ki.” Annyi bizonyos, hogy ezzel egyidejűleg oldódhattak volna meg az iskola mennyiségi és minőségi gondjai. Márpedig bizonyára nagy igazság: iskola diákok nélkül nemigen képzelhető el. , , ,
BUDAPESTI
A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat lapja. Kiadó - Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkor
SZLOVÁK
mányzat. A kiadásért felelős: Hollósy Tiborné. Szerkesztőbizottság: Hollósy Tiborné, Oldrich Kníchal vezető szerkesztő, Imrich Fuhl, Gregor Papucek. A szerkesztőség címe: 1054 Budapest, Akadémia u. 1., Tel./Fax: 302-51-17. ISSN 1416-6453
Nyomda: CIER-PR1NT Bt., Budapest
