Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetmérnöki Szak Környezetvédelmi Analitika és Technológia
Project munka: ARH – riasztás : alkalmas érzékelők I.
Kellner Viktória AB7526
Budapest, 2012.
ARH – riasztás : alkalmas érzékelők I.
Bevezetés: Miért van szükség erre? Érzékelőket kell felszerelni valamennyi olyan térségben, ahol veszélyes gázkoncentráció alakulhat ki. Egy helyhez kötött gázérzékelő rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy felügyelni lehessen a létesítménynek azon részeit vagy térségeit, amelyekben veszélyes gázok gyűlhetnek fel, és ekképpen egészségi kockázat vagy veszélyhelyzet áll elő. A rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy hallható, illetve látható (vagy mindkét) riasztó jelet szolgáltasson a gáz felgyülemlésének úgy jelenlétéről, mint elhelyezkedéséről oly módon, hogy automatikus üzemben a következő intézkedéseket lehessen megtenni: a szellőztetés vezérlése, illetve az érintett térségek biztonságos kiürítése. A gázok koncentrációjának mérése A gázok egymástól jelentősen eltérő tulajdonságai miatt sokféle mérési eljárást vezettek be, elsősorban a félvezetőipar fejlődése és a fizikai kutatások eredményeként. Ennek köszönhetően ma már széles választékban állnak rendelkezésre mérőeszközök úgy mérési tartományukat, mint mérési elvüket és kivitelüket illetően. A különböző mérési feladatokban a gázok általában más-más koncentrációban vannak jelen, ezért az alkalmazott műszerek mérési tartománya, érzékenysége és a gáz fajtájától függően a mérés elve is más. A méréshez villamos mérőműszereket alkalmaznak. A koncentrációmérésnél használt érzékelőknek az a feladata, hogy a koncentrációval arányos villamos jelet szolgáltassanak, amelyet egy kiértékelő műszer fogad és leolvasható jelzéssé alakít, s adott esetben hang és fényjelzés kísér. Gázérzékelő típusok: -
katalitikus elégetés elvén működő érzékelő hővezetés elvén működő érzékelő elektrokémiai elven működő érzékelő fényelnyelés elvén működő érzékelő fémoxid érzékelők fotoionizációs elven működő érzékelő infravörös fotóakusztikus mérési elvén működő érzékelő
Néhány eljárás már ötven éves, a kutatás és a fejlesztés területén állandó erőfeszítések történnek a gázérzékelő műszerek teljesítőképességének fokozására. Néhány esetben csak közelítő eredményt nyújtó meghatározás szükséges, más esetben nagyon pontos méréseket kell végezni. A jól kiválasztott érzékelő, egy hozzáillesztett elektronikával megfelelő védelmet nyújthat a veszélyes gázokkal szemben. A fenn említett gázérzékelők alapvető tulajdonságainak összehasonlítása az „Elektronikus Periodika Adatbázisa „szerint szemléltetésképp: Az érzékelők tulajdonságai, rangsorolva a következő besorolások szerint történik - gyenge - megfelelő
-
jó nagyon jó kiváló
Az érzékelők tulajdonságainak meghatározása, mely szerint a jellemzés történik: -
-
méréshatár: mérési tartomány, ppb/ppm szint a mérgező gázokra, ARH % tartomány az éghető gázokra, térf % tartomány az oxigén mérésénél élettartam: várható élettartam; < 3 hónap , < 1 év , < 2 év , < 5 év , > 5 év üresjárási időtartam: néhány érzékelő esetében megfelelő száraz, hűvös helyen történő tárolás esetében lényegében korlátlan ( , de egyes érzékelők esetén 6 hónap ( ) meghatározott gázok: meghatározott gázokra történő kalibrálhatóságuk szerint is besorolhatók megszólalási idő: amíg az üzemkész állapotban lévő érzékelő eléri a mért érték 90 %-át energia felhasználás: teljesítményfelvételi igény, különösen fontos a hordozható műszerek esetében a korlátozott akkumulátorteljesítmény miatt ismétlőképesség: egymást követő kalibrálások között stabilitás/nullpont-eltolódás: néhány érzékelő esetében lassú nullpont-eltolódás észlelhető, Ez az ún. „drift”, amely meghatározza a nulla és érzékenység kalibrálás gyakoriságát. kalibráció időközök: kalibrálás gyakorisága egy hiteles anyagmintával hőmérsékleti tartomány: különböző érzékelő, különböző hőmérsékleten működőképes; -40 °C alatt is működőképes , mások csak 0 °C fölött képesek megfelelően működni nedvesség hatása: rövididejű nem kondenzálódó nedvesség hatása ár: beruházást meghatározó tényező
Gázérzékelők elektroanalitikai módszerének ismertetése Az elektroanalitikai módszerek a vizsgálandó anyag elektrokémiai tulajdonságainak mérésén alapuló, mennyiségi meghatározásra alkalmas eljárások. Gázok érzékelésekkor hővezetést, ellenállást, elektromos áramot mérhetünk gázkoncentrációkkal arányosan. Az elektroanalitikai módszerek : - katalitikus elégetés elvén működő érzékelők - hővezetés elvén működő érzékelők - elektrokémiai elven működő érzékelők Katalitikus elégetés elvén működő érzékelők ismertetése Működés alapelve Az éghető gáz/gőz érzékelők jelentős része ezen az alapelven működik. Működési elve az éghető gáznak egy elektromosan fűtött katalitikus elem felületén történő elégetésén alapul. Ezt az érzékeny elemet bead-nek (gyöngy) vagy pellisztornak nevezzük. Gyúlékony gázkomponensek nem robbanak, míg el nem érik a gyulladási hőmérsékletet. Viszont, speciális kémiai anyagok felületén alacsonyabb hőmérsékleten is meggyulladhat, ezek a speciális anyagok a gázkatalizátorok. A legtöbb fémoxid és keverékei biztosítják ezt a katalitikus hatást (pl. vulkanikus kőzetek). Szokták kandallókba is rakni, mert elősegíti a jobb, tisztább és hatékonyabb égést. Ezért hívják katalitikus gázszenzornak, mert a benne lévő folyamat végmenetelét gyorsítja. /Katalitikus bead (gyöngy) szenzor/
Előzmény A szenzor felületén alacsonyabb hőmérsékleten oxidálódik a gáz molekula, mint a gyulladási hőmérséklete. Minden elektromos vezető megváltoztatja vezetőképességét, ha változik a hőmérséklet. Vezetőket jellemezhetjük egy állandóval: hőellenállási együtthatóval, ami megadja, hogy hány %- ot változik vezetés / hőmérséklet fokonként. Platinumnak ez az értéke nagyobb, mint a többi fémnek, sőt lineáris 500-1000 °C között. A szenzor ebben a hőmérséklettartományban működik. Az egyenes arányosság miatt, a gáz koncentráció és az elektromos jel között is fennáll az arányosság, ez egyszerűsíti a mérést. Sőt kiváló mechanikai tulajdonságai miatt vékony kábel húzható belőle, ami könnyen belehelyezhető egy kis szerkezetbe, melyet buboréknak vagy pellisztornak hívunk. Továbbá korrózióálló és magas hőmérsékleten hosszú ideig működtethetem anélkül, hogy fizikai tulajdonságai megváltoznának. Érzékelő szerkezete Az elektromos áramkör, amit használnak „Wheatstone-hídnak” neveznek, melyet egy angol fizikus Samuel Hunter Christie talált fel,majd Charles Wheatstone továbbfejlesztett. Ez az áramköri elrendezés nagy ellenállások mérésére alkalmas. Tehát az érzékelő két spirális platina fűtőszálból áll (referencia és aktív elektród), melyek mindegyike kerámiaréteggel (alumínium-oxid) van
/Wheatstone - híd /
bevonva, és ezek elektromosan hídban kapcsolódnak egymáshoz. A gyöngyök vagy pellisztorok egyikének bevonata speciális platina vagy palládium katalizátort tartalmaz, amely elősegíti az oxidációt (aktív), míg a másik nincs kezelve (referencia). A pellisztor egy igen pici, nagy felületű szivacsként képzelhető el. Az áram keresztülhalad a spirálokon, és így lehetővé teszi azon hőmérséklet elérését, amelyen a gáz oxidációja végbemegy (mintegy 500°C) láng nélküli égés formájában. Amikor az éghető gáz elég az érzékelőben, a felületkezelt pellisztor hőmérséklete megnő. A nem kezelt pellisztor hőmérséklete ugyanakkor nem változik, és ennek következtében a hídáramkör egyensúlya felbillen (ellenállásváltozás alakul ki). Ezt az áramváltozást könnyen és pontosan lehet mérni, mivel az áramváltozás a gázkoncentrációval gyakorlatilag lineárisan arányos. RB=elektródokon kialakuló ellenállás R1= megszakitó ellenállás, egyensúly fenntartásához Szenzor fejlődése: Kezdetben a szenzor egy összetett alakzatot biztosító platinum tekercs volt, mely biztosította a hatékony fűtést, de szénhidrogénekre nem volt olyan jó katalizátor. Ahhoz, hogy végbemenjen a reakció 900 -1000 °C-osnak kellett lennie a / Pt tekercs / szenzornak, Egyik probléma volt, hogy ezen a hőmérsékleten a platina el kezd párologni és a párolgás gyorsul, ha a szénhidrogén gázokkal is reakcióba lép és nagymértékben emeli a szenzor hőmérsékletét. Ez a tekercs elvékonyodásához vezet,kisebb lesz a keresztmetszet,tehát nagy mértékben nő az ellenállás és mérési hibát ill. zéró jelet ad. Megoldást adott, hogy a referencia tekercset sokkal alacsonyabb hőmérsékleten kell tartani, hogy ne oxidáljon szénhidrogén gázok jelenlétében illetve kezelve van nem katalitikus fémbevonattal (arannyal), hogy csökkentse a platinum katalizáló hatását a referencián. Másik probléma, hogy a platinum tekercs 1000 °C-on lágyul és elveszti a tekercs stabil formáját és a hőellenállási együttható kevésbé lesz lineáris a hőmérséklet emelkedésével. Stabilitás növelése érdekében ideális fémoxidokkal kell bevonni a platinum kábelt. Végső lépésként ezt a szenzort kezeled a katalizátorral - platinummal, palládiummal, thóriummal. A megfelelő szenzor: Összegezve a pellisztor felépítése ma: a buborékon belül található a a platinum tekercs szál, ami fémoxid köpennyel van körbevéve,biztosítva az alacsonyabb 400-600 °C-os stabilitást. Ezt a felületet kezelik az aktív elektródnál katalizátorral, hogy gyorsítja a szénhidrogén gázok reakcióját. Ezen felül más kemikáliákkal is kezelhetik, pl. káliummal,mely gátolja a további gázreakciókat. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a mai korszerű gyártástechnológiának /Katalitikus bead-szenzor szerkezete/
köszönhetően már 4000 m2/g fajlagos felületű pellisztort is gyártanak.
Karakterisztikája a szenzornak: A kimenő jel az oxidáció mértékével egyenes arányban van. Ha elméleti égési reakció menne végbe (sztöchiometrikus arányban vannak a gázok) az lenne a maximális kimenete a jelnek. Metán elméleti égési reakció: CH4 + 2 O2 + 8 N2 CO2 + 2 H2O + 8 N2 Tehát elméleti égéskor 20 % oxigént és 80 % nitrogént feltételezünk, ez reagál 1 mól metánnal. 1/11 rész a metán koncentráció a levegőben, ami 9 %. A metán gáz koncentráció a kimenő jel függvényében: /Szenzor kimenő jele-metánkoncentráció/
A diagrammot vizsgálva - ahhoz, hogy a szenzor metánt észleljen, 0-5 %-os metán tartalomnál lineáris a jel - közeledve a 9 %- os sztöchiometriai arányhoz a jel gyorsan nő és 10%- nál lokális maximum helye van - utána a jel lassan csökkenni kezd 20 %- ig - 20 %-ot elérve meredeken esik 100% koncentrációig (itt már nincs jel) Az alsó robbanás határ, a robbanási tartomány alsó határa, az éghető gáznak vagy gőznek azon koncentrációja a levegőben , amely alatt a gázközeg nem robbanóképes. Ettől az értéktől a felső robbanási határig képesek égésre, robbanásra. A diagramon látható az alsó robbanáshatárig lineáris a jel, majd felette megugrik. A jelenlegi szabályozások értelmében az alsó robbanási határérték 20 %-ánál riasztási, 40 %-nál beavatkozási kötelezettséget írnak elő. Propán elméleti égési reakció: C3H5 + 5 O2 + 20 N2 3 CO2 + 4 H2O + 20 N2 Propán esetén 1/26 része elméleti égéskor a levegőnek, tehát 2,1% - nál van az alsó robbanási határ, ez az érték közel a metán értékének fele. A levegőben feltételeznünk kell propán is lehet, ezért használni kell a biztonság érdekében egy kétszeres biztonsági faktor szorzót. Működési körülmények Különböző tényezők befolyásolhatják a szenzor működését.
Katalizátor mérgek: A katalizátorméreg tartós érzékenység-csökkenést okozhat, sőt, az érzékelőt teljesen tönkre is teheti. Ezek közé tartoznak a szilikonvegyületek, fémtartalmú etilezett benzin és a pigmenttartalmú festékek. Inhibitor (gátló ) anyagok: A gátló anyagok olyan vegyületek, amelyek az érzékelő átmeneti érzékenységvesztését okozzák. Az érzékenység részlegesen vagy teljes mértékben visszaállítható friss levegőn történő hosszabb-rövidebb üzemeltetéssel. A legismertebb gátló anyagok közül megemlíthetjük a H 2S-t, a klórt, a klórtartalmú szénhidrogéneket és általában a halogénes vegyületeket. Szenzor törés: Ha felső robbanás határ feletti koncentrációban van jelen a gáz, nagyon nagy hő keletkezhet, mely különböző további oxidációs folyamatokat indíthat el a szenzor felületén, így elveszíti érzékenységét. A külső környezeti hatások, úgymint a hőmérséklet, páratartalom és nyomás változásai mind a két "gyöngyöt" (a szenzort és a referenciaelemet) egyaránt érik, ezáltal a hídban nem lesz kiegyenlítetlenség. Ez kölcsönzi ennek az érzékelőtípusnak azt a tulajdonságot, hogy pontos mérést tegyen lehetővé nagyon szélsőséges környezeti körülmények között is. Kalibráció Leggyakrabban metánra vannak kalibrálva: 0-100 % ARH-i g (levegőben 5% gázkoncentrációt jelent). Azért a metánt használják elsődleges kalibrációhoz, mert ezzel a szén – hidrogén arány érhető el a legnagyobb égéshő(tökéletes égés játszódik le) . A leadott hő,nagy hőmérsékletváltozást okoz a buborékon, és a legnagyobb mértékben változik a két pont között az ellenállás és ehhez mérten adjuk meg a használni kívánt ellenállás tartományt. Ezenfelül kezelése is könnyű. Korrekciós tényező értelmezése Korrekciós faktorokat adnak a gyártók, hogy más szénhidrogének is értelmezhetőek legyenek. Mivel a metán alsó robbanás határig van kalibrálva,ez a 100 %, de ha pl. csak probán gázom van a levegőben és a műszer 100 % -ot jelez, akkor a táblázat alapján tudjuk,hogy a propán ARH-nak a 60 %-nál vagyok. Hexán tartalmú levegőnél ,ha a műszer 100%-ot jelez - valójában csak 45 %- a a hexán ARH-nak. Ezek a faktorok szenzoronként változhat, sőt a működési élettartam alatt is változhatnak, kalibrálni kell. Működése során folyamatosan veszít egy keveset érzékenységéből, jellegzetesen 10-20%-ot évente. Ezért ellenőrizendő és újra beállítandó 6-12 havi időszakos karbantartással. Normál üzemi körülmények között azonban a pellisztoros érzékelő sok éven át működik (akár 5 éven túl is). Mindebből következik,hogy nem szelektív módszerről beszélünk , mivel 100%-os metán jelre van kalibrálva, de más gyúlékény szénhidrogénre is jelez. / Korrekciós tényezők /
Válaszidő: A katalitikus érzékelő az éghető gázok széles körének mérésére alkalmas az alsó robbanási határig
terjedő koncentráció mellett, tekintve, hogy karakterisztikája 10-100% ARH között lineáris. A válaszidő a mérendő gáz fajtájától függ: minél nagyobb a gáz molekula súlya vagy mérete, annál hosszabb a válaszidő. A gyártók jellemző adatként minden érzékelőhöz megadják annak T90-es értékét. Ez arra utal, hogy az érzékelő hány másodperc elteltével jelzi a tényleges koncentráció 90%-át. Előnyei a katalitikus gázérzékelőnek: egyszerű működi elv egyszerű telepítés, kalibrálás és használat hosszú élettartam és alacsony költségek ezalatt bevált technológia: megbizható és kiszámítható értékelések rugalmas alkalmazási terület Hátrányai a katalitikus gázérzékelőknek: szennyezők hatására inaktívvá válhat katalizátor mérgek miatt szükségszerű az időszakos újrakalibrálás, hogy megfelelő érzékenységet mutasson detektáláshoz oxigén szükséges hosszabb ideig fennálló magas koncentrációjú éghető gáz ronthatja szenzor működését nem szelektív, az éghető szénhidrogén gázok kimutatására alkalmas
Hővezetés elvén működő érzékelő: A hővezetéses elvén működő érzékelőket néhány éve használják az éghető gázok mérésére szolgáló műszerekben az ARH% feletti méréstartományban és gázszivárgás keresésre. Érzékelő szerkezete és működés elve: Az érzékelő két elemből áll, mindkettő egy tekercselt fémszál - néhány esetben a tekercset bevonják. Az érzékelő elemhez (detektor) bejut a környezetben lévő gázelegy. Ezzel szemben a másik elem (kompenzátor) légmentesen záródó térben van, amelyben pl. nitrogén van. Ez az elem egyenlíti ki a környezeti hőmérsékletváltozás hatását. Az elemeket körülbelül 250 °C hőmérsékletre fűtik. Az elemen (detektorszál) keletkező hőt a környező gáz elvezeti. Az elvezetett hőmennyiség függ a gáz hővezető-képességétől, amely egy anyagra jellemző érték. A hőelvezetés miatt az érzékelő elem hőmérséklete megváltozik, és ez a változás mérhető egy hídáramkörrel. Előnye: A hővezetéses elven működő érzékelő leglényegesebb előnye, hogy működéséhez nem szükséges oxigén, és az érzékelő nem érzékeny a mérgezésre. Hátránya: Nem lehet mérni vele olyan gázokat, amelyek hővezető-képessége szempontjából hasonlítanak a referencia gázra (azaz a nitrogénre). A hővezetéses elven működő érzékelőket elsősorban szivárgáskeresőkben, vagy 100 térf %-ig történő koncentrációmérésre alkalmas hordozható műszerekben használják. A gázveszély-jelző készülékek gyártásában nagy tapasztalattal, és fejlett gyártástechnológiával rendelkező
cégek a hővezetés elvén és katalizátoros égetés elvén működő érzékelők együttesét használják, amellyel ki lehet küszöbölni a mérendő gáz változó oxigén tartalmából adódó hibát.
/ Hővezetés elvén működő érzékelő /
Kitérő – mérgező gázok érzékelése Elektrokémiai elven működő érzékelők Az elektrokémiai elven működő érzékelőket széles körben használják mérgező gázok érzékelésére, mérési tartományuk néhány ppm-től kezdődik, az oxigént térfogatszázalék tartományban tudnak mérni. Az elektrokémiai elven működő érzékelők különböző mérgező gázok mérésére használhatók, beleértve a szén-monoxidot, a kén-hidrogént, a kéndioxidot, a nitrogéndioxidot. Az érzékelőt egy adott gáz mérésére készítik, ennek ellenére az gyakran mutat keresztérzékenységet más, a légkörben lévő gázzal vagy gázokkal szemben. Érzékelő szerkezete és működési elve: Alapelemei: az érzékelő elektród, az ellenelektród, valamint általában egy összehasonlító (referencia) elektród Az elektródokat zárt, elektrolittal töltött házban helyezik el. A gáz diffúziós membránon keresztül jut az érzékelőelektródra. Ha a gáz az elektródra,vagy az elektrolitba, ezt követően a mérőelektródra jut, és kémiai reakció - oxidáció vagy redukció - játszódik le. A reakció típusa a mérni kívánt gáztól függ. A szén-monoxid pl. szén-dioxiddá alakul, (oxidáció) az oxigénből pedig víz képződik (redukció). A reakció következtében áram keletkezik, a kimeneti jel a gáz koncentrációjával egyenesen arányos. Előnye: Az elektrokémiai reakción alapuló érzékelők kisméretűek, energia igényük szintén kicsi, így hordozható műszerekben is használhatók. Az érzékelők hőmérsékleti tartománya széles (-20 °C...+50 °C), mert a jelfeldolgozó áramkörbe hőmérséklet-kiegyenlítő (kompenzáló) elemeket építenek be. Az ilyen érzékelőknek igen kicsiny feszültségre van szükségük, és lineárisak, pontosak, szelektívek. A gyakorlatban az elektródok alkalmas megválasztásával minden mérgező gázhoz egyedi érzékelőt gyártanak. Képesek detektálni igen kicsiny, milliomod nagyságú értéket is általában 30-60 másodperc válaszidő mellett. Hátrány: Alacsony hőmérséklet vagy páratartalom csökkentheti a detektor érzékenységét.
Az élettartam függ a mérendő gáz koncentrációjától, miután az elektródot vagy az elektrolitot a fent említett kémiai reakció elfogyasztja.
/ Elektrokémiai elven működő érzékelő /
Befejezés: Az érzékelők elhelyezése, beállítás Az ellenőrzött területen az érzékelők térbeli elrendezését a szellőztető berendezés befújó és elszívó nyílásainak helye, az építészeti kialakítás és a várható járműforgalom határozza meg. Az eredményes működés érdekében ezért az érzékelőket nem szabad szellőzőnyílások közelében, közvetlenül a parkolóhelyek mögött vagy közvetlenül a fő közlekedési utak fölött elhelyezni. Riasztáskor fényjelzőket (villogó feliratú táblák) és esetenként eldöntendően hangjelzőket kell működtetni. A fényjelzőket a garázs területén legfeljebb 400 m2-enként, a fő közlekedési utak fölött vagy falfelületen, de bárhonnan jól láthatóan, a hangjelzőket a hallhatóság szem előtt tartásával (járó motorú gépkocsiban ember is tartózkodhat) kell elhelyezni. Kerüljük a különösen poros, szennyezett területen történő telepítést. Ne telepítsünk gázérzékelőt olyan helyekre, ahol a gázérzékelő korróziónak lehet kitéve ill. egyéb, az érzékelőt károsító hatás várható. Érzékelők vizsgálata, karbantartás
A berendezés időszakos ellenőrzésére és beállítására nagy gondot kell fordítani. Ez a művelet alapvető fontosságú a rendszer megbízhatóságának megőrzése érdekében. Az ellenőrzést valamennyi érzékelőnél hiteles koncentrációjú mintagázzal végezzük. Hagyjunk mindig megfelelő hosszúságú időt a jelzések megjelenésének, a vezérlés létrejöttének. A rendszer jellemzőivel, sajátosságaival, az alkatrészek élettartamával stb. kapcsolatos észrevételeket gondosan jegyezzük le. Tilos és káros - ezért kerülni kell azt a gyakorlatot, amelyben az érzékelők működőképességéről cigarettafüsttel vagy pl. öngyújtóból kiáramló gázzal kívánnak meggyőződni. Ennek a teljesen szakszerűtlen beavatkozásnak eredményeként szinte biztosan számíthatunk az érzékelők használhatatlanná válására. Nem éri meg próbálkozással kockára tenni az érzékelők épségét! Gondoljunk arra, hogy a szénmonoxidérzékelő milliomod résznyi koncentrációt kell érzékeljen.
Újonnan telepített rendszer üzembe helyezését követően az ellenőrzést, szükség esetén a beállítást a legtöbb gyártmány esetében nagyobb gyakorisággal kell végrehajtani. Katalitikus érzékelőknél a kezdeti időszakban 2-3 hetes időközökben szükséges a nullpontot ellenőrizni. Egy-egy üzemi periódus két ellenőrzés között pedig ne legyen 6 hónapnál hosszabb. Az az időintervallum, mely szerint az ellenőrzést el kell végezni, különböző tényezőktől függ, beleértve az alkalmazott érzékelési technikát, az üzemeltetés alatt fennálló környezeti körülményeket. Általános gyakorlat és a gyártók előírása szerint az újra beállítás gyakorisága 6 hónap. A korszerű érzékelőkben működő mikroprocesszor viszont folyamatos önellenőrzést (nullpontállítás, linearizálás), valamint digitális szűrést (analóg értékek integrálása) hajt végre, ezért ezeknél utánállítás nem szükséges, de egyeseknél nem is lehetséges. A vizsgálat ekkor csupán a jelzési szintek ellenőrzésére kell korlátozódjon.
Források:
www.intlsensor.com/pdf/catalyticbead.pdf epa.oszk.hu/00000/00025/00002/torok.html Pokol György, Sztatisz Janisz (szerk.): Analitikai kémia I., Műegyetemi Kiadó
