Budapesti Corvinus Egyetem

Budapesti Corvinus Egyetem

A FÜRTRITKÍTÁS IDEJÉNEK ÉS MÉRTÉKÉNEK HATÁSA A ’FURMINT’ ÉS A ’HÁRSLEVELŰ’ FAJTÁK VEGETATÍV ÉS GENERATÍV TELJESÍTMÉNYÉRE TOKAJ-HEGYALJÁN Doktori értekezés

Lukácsy György

Budapest

2006

A doktori iskola megnevezése:

Interdiszciplináris (1. Természettudományok /1.5. Biológiai tudományok/, 4. Agrártudományok /4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok) Doktori Iskola

tudományága:

Növénytermesztési és kertészeti tudományok

vezetője:

Dr. Papp János egyetemi tanár, DSc Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék

Témavezető:

Dr. Balogh István Sándor tanszékvezető egyetemi docens, CSc Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Szőlészeti Tanszék

A jelölt a Budapesti Corvinus Egyetem Doktori Szabályzatában előírt valamennyi feltételnek eleget tett, az értekezés műhelyvitájában elhangzott észrevételeket és javaslatokat az értekezés átdolgozásakor figyelembe vette, azért az értekezés védési eljárásra bocsátható.

........................................................... Dr. Papp János Az iskolavezető jóváhagyása

........................................................... Dr. Balogh István Sándor A témavezető jóváhagyása

A Budapesti Corvinus Egyetem Élettudományi Területi Doktori Tanácsának 2006. november 28-i határozatában a nyilvános vita lefolytatására az alábbi bíráló Bizottságot jelölte ki:

BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG:

Elnöke Tóth Magdolna,CSc, BCE Tagjai Zámboriné Németh Éva, DSc, BCE Hajdú Edit CSc, FVM SZBKI Kecskemét Ifj. Kozma Pál, CSc, FVM SZBKI Pécs Opponensek Májer János, PhD, FVM SZBKI Badacsony Molnár Péter, PhD, Patrícius Borház Kft. Titkár Simon Gergely, PhD, BCE

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK......................................................................................................................1 1. BEVEZETÉS ...............................................................................................................................3 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ........................................................................................................5 2.1. A fürtritkítás biológiai és élettani alapjai.............................................................................5 2.1.1. A fürtritkítás helye a termesztéstechnológiában ..........................................................5 2.1.2. A fürtritkítás hatása az asszimiláták transzlokálódására..............................................6 2.1.3. A fürtritkítás hatása a fotoszintézis intenzitására.........................................................9 2.2. A fürtritkítás hatása a szőlő vegetatív teljesítményére.......................................................13 2.2.1. Növekedés, vegetatív tevékenység ............................................................................13 2.2.2. A fürtritkítás hatása a tőkék kondíciójára és a stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképségére......................................................................................................................17 2.3. A fürtritkítás hatása a szőlő generatív teljesítményére ......................................................23 2.3.1. Rügydifferenciálódás, rügytermékenység..................................................................23 2.3.2. Termésmennyiség ......................................................................................................24 2.4. A vegetatív és a generatív szervek aránya .........................................................................27 2.5. A termés (must és a bor) minőségi jellemzői.....................................................................28 2.5.1. Cukortartalom ............................................................................................................28 2.5.2. A titrálható savtartalom..............................................................................................29 2.5.3. A pH...........................................................................................................................31 2.5.4. Fenolos vegyületek ....................................................................................................32 2.5.5. Ásványielem tartalom ................................................................................................33 2.5.6. A bor jellemzői...........................................................................................................35 2.6. A fürtritkítás hatását módosító tényezők ...........................................................................37 2.6.1. A fürtritkítás ideje ......................................................................................................37 2.6.2. A fürtritkítás mértéke .................................................................................................41 2.6.3. A fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők .........................................44 3. ANYAG ÉS MÓDSZER ...........................................................................................................48 3.1. A kísérlet helye ..................................................................................................................48 3.1.1. A kísérleti ültetvény talajadottságai...........................................................................48 3.1.2. A kísérleti ültetvény jellemzése .................................................................................50 3.1.3. A vizsgált ültetvény kezeltsége..................................................................................51 3.2. A vizsgálat ideje, az évjáratok jellemzése .........................................................................52 3.2.1. A 2002-es évjárat jellemzése .....................................................................................52 3.2.2. A 2003-as évjárat jellemzése .....................................................................................54 3.2.3. A 2004-es évjárat jellemzése .....................................................................................55 3.3. A kísérlet anyaga................................................................................................................57 3.3.1. A nemes fajták ...........................................................................................................57 3.3.2. Az alany fajta .............................................................................................................59 3.4. A kísérelt módszere............................................................................................................59 3.4.1. A kísérleti parcellák kiválasztása...............................................................................59 3.4.2. A kísérlet során alkalmazott kezelések ......................................................................60 3.4.3. A tőkefelvételezés módszere......................................................................................61 3.4.4. A levélfelületi index meghatározása ..........................................................................62 3.4.5. Az érésmenet vizsgálat...............................................................................................62 3.4.6. A szüreti mérések.......................................................................................................63 3.4.7. A must szabad aminosav összetételének meghatározása...........................................63 3.4.8. A must ásványi elemösszetételének meghatározása ..................................................64 3.4.9. A vesszőtömeg meghatározása ..................................................................................64 3.4.10. Az ízközhossz és a vesszőátmérő meghatározása......................................................64 3.4.11. A vesszők biokémiai vizsgálata .................................................................................64 1

3.4.12. A termés feldolgozása................................................................................................66 3.4.13. A borászati analízisek ................................................................................................66 3.4.14. A bor finom összetételének vizsgálata.......................................................................67 3.4.15. A borok érzékszervi bírálata ......................................................................................67 3.4.16. A statisztikai kiértékelés módszere ............................................................................67 4. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI ..............................................................................................68 4.1. A vegetatív teljesítmény alakulása.....................................................................................68 4.1.1. A levélfelületi index...................................................................................................68 4.1.2. A vesszőtömeg ...........................................................................................................69 4.1.3. Az ízközhosszúság .....................................................................................................71 4.1.4. A vesszőátmérő ..........................................................................................................72 4.2. A vesszők biokémiai vizsgálata .........................................................................................73 4.2.1. A peroxidáz enzim aktivitása.....................................................................................73 4.2.2. A polifenoloxidáz enzim aktivitása............................................................................75 4.2.3. A fenoltartalom ..........................................................................................................76 4.3. A termés mennyiségi mutatóinak alakulása.......................................................................77 4.3.1. A termékenységi együtthatók.....................................................................................77 4.3.2. A tőkénkénti fürtszám................................................................................................81 4.3.3. A fürtátlagtömeg ........................................................................................................82 4.3.4. A bogyótömeg............................................................................................................84 4.3.5. A termésmennyiség....................................................................................................85 4.4. A vegetatív és a generatív szervek közötti arány...............................................................87 4.4.1. A levélfelület-termésmennyiség arány alakulása.......................................................87 4.4.2. A termőegyensúlyi állandó (y/n hányados) alakulása................................................89 4.5. A termés minőségi mutatóinak alakulása...........................................................................90 4.5.1. A cukortartalom .........................................................................................................90 4.5.2. A titrálható savtartalom..............................................................................................96 4.5.3. A pH.........................................................................................................................100 4.5.4. Az asszimilálható nitrogén.......................................................................................102 4.5.5. A szabad aminosav összetétel ..................................................................................105 4.5.6. Az ásványielem összetétel .......................................................................................109 4.6. A bor minőségének alakulása ..........................................................................................113 4.6.1. A borok analitikai mutatói .......................................................................................113 4.6.2. A borok érzékszervi bírálata ....................................................................................119 4.7. Új tudományos eredmények.............................................................................................121 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ..........................................................................123 6. ÖSSZEFOGLALÁS.................................................................................................................127 7. SUMMARY .............................................................................................................................130 M1. IRODALOM JEGYZÉK.......………………………………………………………………...133 M2. TOVÁBBI MELLÉKLETEK.……………………………………………………………......147

2

1. BEVEZETÉS A világ szőlőterülete, bortermelése és borfogyasztása az utóbbi két-három évtizedben jelentős mértékben csökkent. A borfogyasztás mérséklődésével, párhuzamosan csökkent a kereslet az asztali borok és nőtt a minőségi borok iránt. A szőlő- és bortermelésben, illetve a fogyasztásban lejátszódó folyamatok arra késztették a termelőket, hogy olyan termesztési és borkészítési eljárásokat keressenek és vezessenek be a gyakorlatba, amelyek alkalmazásával jobb minőségű szőlőt, bort lehet előállítani. A kiélezett borpiaci versenyt tovább fokozza, hogy a szőlőültetvények nagy hányada kedvezőbb ökológiai, főként klimatikus adottságú termőhelyekre helyeződik át. Az újonnan alakult „Új Világ”-i borvidékek robbanásszerű fejlődésükkel, ültetvényeik nagy termőképességével és kiváló borászati alapanyag előállításával jelentős versenytársaivá léptek elő az „Ó Világ” szőlő- és bortermelőinek. A borminőség javításának eszközei a több évszázados hagyományokkal rendelkező borvidékeken, mint a Tokaji, igen behatároltak. A termőhely, a fajta és a borászati technológia megválasztásának szűk korlátai, valamint a termésmennyiségre vonatkozó borvidéki előírások felértékelik azon szőlőtermesztéstechnológiai elemek jelentőségét, melyek a terméshozam csökkentésével előnyösen hatnak a borászati alapanyag minőségének alakulására. Tokaj-Hegyalja két fő fajtája a Furmint és a Hárslevelű köztudottan termékeny, alsó helyzetű rügyeiből is kettő, esetenként három fürt kinevelésére

képes.

Az

említett

fajták

termesztett

klónjai

az

alapfajtáknál

nagyobb

fürtátlagtömeggel jellemezhetők. A tőkéken túlterhelés jegyei (nagy termésmennyiség, depresszált hajtásnövekedés, a must alacsonyabb cukor, magasabb titrálható savtartalma stb.) egyes évjáratokban alacsony rügy- és hajtásterhelés mellett is jelentkezhetnek. Az évjárathatás mérséklésére a tőkék generatív és vegetatív tevékenységének arányát optimalizálni kell, melyre a fürtterhelés vegetációs időn belüli csökkentése megfelelő, mechanikusan is kivitelezhető módszere lehet. Nem csoda tehát, hogy az elmúlt időszakban megnőtt az érdeklődés a különleges zöldmunkák közé sorolható fürtritkítás iránt és egy-egy gazdaságban a szőlőtermesztés éves munkálatainak sorába is beillesztették. A fürtritkítás alkalmazásakor az általa elért hatás nyilvánvalónak tűnik. A tőkék ugyanakkora levélfelület mellett kevesebb termést nevelnek, azaz nő a levélfelület-termésmennyiség arány, így javul a fennmaradt fürtök minősége, főként cukortartalma nő. A tőke kevesebb fürtre „koncentrál”. A fürtterhelés vegetációs időn belüli csökkentésével okozott hatás azonban korántsem ennyire egyértelmű. A fürtválogatással a zöld növényi részek által termelt fotoszintátok elsődleges fogyasztóinak, azaz a fürtöknek a számát módosítjuk, mely közvetlenül és közvetve számos növényélettani folyamatra hatással van. Ezek közül a termesztő által az egyik legfontosabb az asszimiláták tőkén belüli eloszlása. A termesztési cél, a termesztési körülmények szempontjából 3

nem elhanyagolható, hogy az esetleges asszimiláta többlet mire fordítódik. Növelheti ugyanis a vegetatív tevékenységet, de kedvezhet a bogyók tömegének, a rügyek differenciálódásának stb. Ahhoz, hogy az adott termőhelyen és fajtán, az adott termelési cél érdekében az elvárt hatást érjük el, fontos tehát a beavatkozás idejének és mértékének a meghatározása. Ennek érdekében Tokaji borvidéken, a Tokaj-Hétszőlő Zrt. ültetvényében 2002-2004 között a fürtritkítás idejének és mértékének hatásait vizsgáltam Furmint és Hárslevelű fajtákon. A fürtválogatást négy időpontban (kötődés, fürtzáródás, zsendülés és érés), valamint két erősségben (hajtásonként egy fürt, termőalaponként egy fürt) állítottam be. A kísérlet során meghatároztam a tőkék vegetatív teljesítményét, a vesszők antioxidáns védelmi rendszerének változását, a termés (szőlő, must és bor) mennyiségét és minőségét. A vizsgálataim tárgyát a borkülönlegességek elérése nem képezte, mivel az aszús alapanyag nyerésének legfőbb tényezője nem a fürtritktás mint termesztéstechnológiai eljárás, hanem elsősorban az évjárat. A kísérletem során arra kerestem a választ, hogy a Tokaji borvidéken Furmint és Hárslevelű fajtákon: •

A fürtritkítás ideje és mértéke miként befolyásolja a tőkék vegetatív teljesítményét?

•

A stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképesség a szőlővessző antioxidáns védelmi rendszerének vizsgálatával mennyiben követhető nyomon, illetve a fürtritkítás ideje és mértéke miként befolyásolja az értékek alakulását?

•

A fürtritkítás idejének és mértékének megválasztásával miként optimalizálható a vegetatív és a generatív szervek közötti egyensúly?

•

A fürtritkítás ideje és mértéke miként befolyásolja a termés mennyiségi és minőségi mutatóit?

•

A fürtterhelés beállításának ideje és mértéke mennyiben befolyásolja a bor minőségét?

•

A tőkék vegetatív teljesítményét a termés mennyiségét és minőségét, valamint a bor minőségét alapul véve mikor és milyen mértékben célszerű a fürtválogatást végrehajtani?

4

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A fürtritkítás biológiai és élettani alapjai

2.1.

2.1.1. A fürtritkítás helye a termesztéstechnológiában A szőlő termesztése során, hasonlóan más kertészeti kultúrához egy adott termőhely agroökopotenciáljának minél teljesebb körű kihasználására törekszünk. A fás szárú évelő növények esetében a termesztés során nem csak a legnagyobb tömegű, legjobb minőségű, legnagyobb termelési értékű és leggazdaságosabban előállítható termék elérése a cél, hanem a termelés folyamatosságát is biztosítani kell. A termesztéstechnológia fogalmán szűkebb értelemben a termőkorú, nemes ültetvények üzemeltetését, fenntartását értjük, melyek műveletei BÉNYEI és munkatársai (1999) szerint a következő képen csoportosíthatók: -

a talajon keresztül ható, agrotechnikai műveletek,

-

a növényen keresztül ható fitotechnikai műveletek,

-

a növényvédelmi kezelések,

-

a termésbetakarítás és

-

az ültetvény-állagfenntartás.

KOZMA (1991) a fitotechnikai műveleteket a metszésre és a zöldmunkára tagolja. A szerző továbbá a vegetációs időben a növényen keresztül ható műveleteket két fő csoportra bontja aszerint, hogy az alkalmazott eljárás a hajtás vagy a termés kezelésére irányul. CSEPREGI (1982) rendszerében a zöldmunkákon belül megkülönböztet mechanikai és vegyi anyagok felhasználásával végzett műveleteket. A mechanikai jellegű műveleteket KOZMA (1991)-hoz hasonlóan osztályozza általánosan végzett (vegetatív részekre irányuló) és különleges (generatív tevékenységet befolyásoló) zöldmunkákra. A fürtritkítás, azaz a tőkénkénti fürtszám vegetációs időszakon belüli módosítása (csökkentése) a termés kezelésére irányuló (KOZMA 1991), különleges (CSEPREGI 1982) zöldmunkák közé sorolható. Az említett szerzők azonban a fürtritkítás alatt főként a virágzás előtti virágzateltávolítást értik, jelentőségét a csemegeszőlőtermesztésben emelik ki. CSEPREGI (1982) továbbá hozzáteszi, hogy hazánkban a fürtterhelés fürtválogatással való csökkentése főként a tőkekialakítás éveire korlátozódik, módosítva ezzel a tőkék termőegyensúlyát. Külföldi országokban azonban a borszőlő minőségének javítására egyre gyakrabban alkalmazott műveletként tartják nyilván. BÉNYEI és munkatársai (1999) a fürtritkítást ugyancsak, mint különleges zöldmunkát említik. A fürtválogatáson belül azonban megkülönböztetik a virágfürtök leszedését, mely a rügyterhelés

5

hibáinak korrigálását, valamint a fürtrikítást, mely a minőség javítását, a termés beérését, illetve a túlterhelés tőkekondícióra gyakorolt hátrányos hatásainak elkerülését szolgálhatja. WINKLER et al. (1974) a fürtválogatást a „szőlő minőségét javító” műveletei közé sorolja. Az említett szerzők a fürtválogatást a termesztéstechnológia speciális műveleteként tartják nyilván, mellyel a fürtterhelés mértéke a tenyészidőszakon belül pontosan beállítható. A fürtritkítással tehát közvetlen hatás gyakorolható a tőkénkénti fürtszám mértékére, valamint a vegetatív és a generatív szervek közötti arányra. A vegetatív és a generatív szervek közötti arány módosítása befolyásolja a fotoszintézis útján megtermelt asszimiláták transzlokálódását és közvetetten kihat a fotoszintézis intenzitására. Míg a hajtások kezelésével elsősorban az asszimiláta termelés (levélfelület nagysága, térbeli elrendezése) szabályozható, addig a fürtritkítással, mint különleges zöldmunkával főként a megtermelt szénhidrátok tőkén belüli elosztása módosítható.

2.1.2. A fürtritkítás hatása az asszimiláták transzlokálódására A fotoszintézis útján megtermelt asszimiláták növényen belüli eloszlását főként az angol-szász irodalomban „source-sink” kifejezéssel említett kapcsolatok (HO és PEEL 1969, KURSANOV 1984), valamint a növekedést szabályzó hormonok (WEAVER et al. 1969) határozzák meg. A „source-sink” rendszer a termelő és a fogyasztó növényi részek közötti biokémiai kapcsolatot fejezi ki. Hasonlóan a víz növényen belüli forgalmához a „source-sink” rendszer feltételezi, hogy a termelő és a fogyasztó növényi részek között az oldatok vaszkuláris kapcsolatokon az ozmotikus gradiens irányába mozognak. Az asszimiláták „source-sink” kapcsolat rendszereinek feltárását azonban nehezíti, hogy a levelek által exportált asszimilátumok további eloszlásának útjai még nem teljesen feltérképezettek, továbbá az asszimiláták transzlokációja nem állandó, mint a víz áramlása. A vízszállítás a növényekben ugyanis olyan folyamatos hidraulikus rendszer, amely kapcsolatot létesít a talaj és az atmoszféra között, így ennek során a víz a magas vízpotenciálú helyről az alacsonyabb vízpotenciálú hely felé mozog (SZALAI 1994). CARBONNEAU (1996) kettős (forrás és fogyasztó) rendszer helyett hármas egységekkel (triptychekkel) modellezi a szőlőben létrejövő „source-sink” kapcsolat rendszert, mely alkotóelemei a „source” a forrás, a „structure”, azaz a szerkezet és „system”, azaz a szabályozó rendszer. A szőlőtőkében ezek a hármas egységek, „biológiai motor”-ok akkor kezdhetik el működésüket, amikor a forrás aktiválja a szerkezetet. A szabályozó rendszer felügyeli a műveletet, nem engedi, hogy a rendszer felboruljon, károsodjon. A hármas egységek továbbá egymáshoz kapcsolódnak és a „source-sink” kapcsolat forrását vagy fogyasztóját képezhetik. Így a szerző szerint legalább két „tirptych”-nek kell működnie ahhoz, hogy egy valódi „source-sink” kapcsolatrendszer megvalósuljon. Például a napfény (forrás) aktiválja a fotokémiai rendszereket (a szerkezetet), 6

megindul a széndioxid fixáció. A szabályozó rendszer fotoszintetizáló sejtekben felhalmozódott nettó produktumot továbbítja a bogyó felé. A bogyó „triptych”-jében a forrás már az előző biológiai motor szabályozó rendszere, így eljut az asszimiláta a sink-hez és mint szerkezet beépül, raktározódik a bogyóba. Természetesen a szabályozó rendszer folyamatosan visszajelez („feed back”) az asszimiláló egységek felé, tehát amikor szénhidrátok beépülése, raktározása korlátozott csökkenhet a fotoszintézis intenzitása. A „source-sink” kapcsolatrendszeren belül ugyanaz a szerv a tenyészidőszak más-más szakaszaiban fogyasztóként és forrásként is szerepelhet. Az érés kezdetén például nagy mennyiségű szénhidrát áramlik a tőke idősebb fás részeiből a bogyók felé. Ilyenkor forrásként az idősebb fás részeket értjük, míg a felhasználó továbbra is a termés marad. A tenyészidőszak végén a vessző fogyasztóként is működik, a tartalék szénhidrátok raktározásakor. A fiatal levelek, melyek teljes méretük 50%-át még nem érték el ugyancsak importálják az asszimilátákat (KOBLET 1969), ekkor az idősebb levelek forrásként, míg a fiatal levelek felhasználóként szerepelnek az arányban. A levelek által termelt asszimiláták tehát a „source-sink” kapcsolatrendszer által létrehozott gradienseknek megfelelően akropetális vagy bazipetális irányba vándorolnak a hajtáson belül. KOZMA (2000) szerint az asszimiláták haladási iránya és felhasználási helye fenofázisonként változik. Rügyfakadástól virágzásig a levelekből az asszimiláták túlnyomó része akropetális irányba áramlik. A virágzást követően az asszimiláták fő fogyasztóivá a bogyók válnak, a megtermelt asszimiláta nagyobb része így bazipetálisan vándorol. BALCAR és HERNANDEZ (1988) szerint a tenyészidőszak egészében a hajtás alsó harmadából a fürt felé, míg a felső harmadából akropetálisan a hajtáscsúcs felé áramlanak az asszimiláták. A virágzást követően a termés felé nagyobb mennyiségű asszimiláta áramlik a hajtás középső harmadából. A fajtáson belüli „sink”, azaz fogyasztó jelenléte és asszimiláta igényének mértéke jelentős mértékben befolyásolhatja az asszimiláta vándorlás irányát és mértékét. Így a „source-sink” kapcsolat a fürtritkítás hatására lényegesen módosulhat. A fürtterhelés csökkentésével nő az egy fürtre, bogyóra jutó asszimiláta mennyiség, ezzel az esetek többségében a bogyó szöveti szerkezetébe beépülve annak tömegét, valamint a vakuolumokban felhalmozódó cukor mennyiségét növeli, kedvezően befolyásolva a must cukortartalmát, minőségét (MORINAGA et al. 2000). Az asszimiláták főként a növények reproduktív szervei felé, így a termésbe transzlokálódnak. Az almát, őszibarackot vizsgálva ugyancsak kimutatták, hogy az asszimiláták elsődleges célpontja a termés (HANSEN 1967, HO 1996, MINCHIN és THORPE 1996, MORINAGA et al. 1999). A termés tehát erősebb „sink” mint a hajtáscsúcs vagy az idősebb fás részek. MOTOMURA (1990) mérései szőlőn is ezt igazolták, amikoris hajtásonkénti fürtterhelés növelésével a levelek nagyobb

7

mennyiségű C14 –es izotóppal jelölt cukrot exportáltak a fürtök felé, valamint a fürtökhöz is több C14-es izotóppal jelölt asszimiláta jutott. HALE és WEAVER (1962) szerint a termésnek a főrügy, a hónaljhajtás-csúcs, a kacsok, a kambium, a floem, a xilem és a bél konkurenciát jelentenek az asszimilátáért folyó harcban. Így a fürtválogatás hatására az asszimiláták nemcsak a megmaradt fürtök irányába, hanem más növényi részekbe is transzlokálódhatnak. HANSEN (1970) C14-es izotóppal kezelt almafákon végzett kísérletében az asszimiláták transzlokálódását vizsgálta a különböző növényi részekbe. Megállapította, hogy termés hiányába az asszimiláták a vegetatív szervek gyarapodására fordítódnak. NII (1993) őszibarackon végzett kísérleteiben megfigyelte, hogy a termés nélküli fák gyökerének szárazanyagtartalma, továbbá keményítő tartaléka nagyobb, mint a termést nevelő fáké. EDSON et al. (1993, 1995a és 1995b) Seyval blanc fajtán tenyészedényes kísérleti körülmények között vizsgálták a virágzáskori fürtritkítás (1 fürt/ tőke, 3 fürt/tőke és kezeletlen) hatásait az asszimiláták vegetatív:generatív szervek közötti megoszlására. A szerzők kísérleteik során megállapították, hogy az asszimiláták kevesebb fürt esetén a vegetatív szervekben halmozódtak fel. A fürtrikítás hatásait vegetatív szervek szárazanyag tömegének alakulásában azonban még kötődés állapotában nem észlelték. Ekkor a termés összes szárazanyag tömege a fürtterhelés növelésével nőtt, míg a levelek, a hajtások, az idősebb fás részek és a gyökér összes szárazanyag tömege nem változott. Az alacsonyabb fürtterhelésben részesült tőkéken zsendüléskor mértek nagyobb levél, hajtás szárazanyagtömeget. Az alacsony terhelési szinteken a gyökérbe és az idősebb fás részekbe transzlokáldott nagyobb mennyiségű szénhidrát csak a szüret állapotában bizonyult kimutathatónak. A termésnek a vegetatív szervek ugyanis más és más fenológiai fázisban jelenthetnek konkurenciát. A tenyészidőszak kezdetén a hajtásnövekedés szénhidrát forrása az idősebb fás részek tartalékaiból mobilizálódik (SCHOLEFIELD et al. 1978, YANG és HORI 1979). Kötődésig hajtásokból a gyökerekbe és a tőke törzsébe csak kismennyiségű asszimiláta áramlik (HALE és WEAVER 1962, YANG et al. 1980). SCHOLEFIELD et al. (1978) és YANG et al. (1980) mérései igazolták, hogy a gyökerek nem importálnak számottevő szénhidrát mennyiséget a fotoszintetizáló levelekből a zsendülésig állapotáig. EDSON et al. (1993, 1995a és 1995b) szerint a fürtterhelés csökkenésével a tőkék szüretkor mért összes szárazanyag tömege nem változik. Tehát a fürtritkítás hatására a tőkék vegetatív teljesítményére fordított szénhidrát mennyisége kiegyenlíti a termésmennyiségből adódó veszteségeket. (Megjegyezendő, hogy kísérletükben a vegetatív részek hasonló mértékű asszimiláta fogyasztóként egyensúlyt tartottak a terméssel, mely csak tenyészedényes körülmények között valósítható meg. A hajtások csonkázására ugyanis nem került sor, így a legalacsonyabb fürtterhelésen 3 métert is meghaladó hajtáshosszúságot mértek.) 8

MILLER et al. (1997) Chambourcin fajtán végzett tenyészedényes kísérletei az előzőekhez hasonló eredményeket adtak. A fürt nélkül nevelt tőkék hajtásainak, gyökereinek szárazanyag tömege felülmúlta a termést nevelő növények vegetatív produkcióját. Így a vizsgált kezelések tőkéinek összes szárazanyagtömege között nem találtak szignifikáns különbséget. MORIONDO et al. (2000) Sangiovese fajtán nem fürtválogatott, egyfürtös, kétfürtös és kötődéskor egy fürtre ritkított hajtások biomassza produkcióját vizsgálták szabadföldi körülmények között. Megállapították, hogy a fürtritkított hajtások összes biomassza felhalmozódása volt a legalacsonyabb, valamint a fürtritkítás hatására az asszimiláták hajtásokba történő vándorlása nem igazolódott, jóllehet jelen kísérletben az ültetvény lombfala csonkázással szabályozott magasságú volt. A „source-sink” kapcsolatrendszerben a fotoszintátok különböző szervek közötti eloszlásának morfológiai akadályai is lehetnek. MOTOMURA (1990) a hajtásokon más és más rügyemeleteken meghagyott fürtök szénhidrát importját vizsgálta és megállapította, hogy a fürtök nagyobb arányban importáltak asszimilátát az ugyanazon oldalon elhelyezkedő levelekből, még akkor is, ha két fürtöt egymás felett a 4. és a 6. szárcsomón hagyott. Véleménye szerint az asszimiláták fürtökbe történő vándorlását főként a phylotaxis irányítja, mint ahogy ezt más gyümölcstermő növények esetében például őszibaracknál és kajszinál KRIEDEMANN (1968a), almánál HANSEN (1967), valamint meggynél KAPPES és FLORE (1989) is leírták. Méréseik alapján azonban az asszimiláták, ugyan kis mértékben, de kereszt irányban is transzlokálódtak, így véleménye szerint az asszimiláta vándorlást morfológiai tényezők mellett élettani tényezők is meghatározhatják. 2.1.3. A fürtritkítás hatása a fotoszintézis intenzitására A fürtterhelés csökkentésével a tenyészidőszakban a vegetatív és a generatív szervek egymáshoz viszonyított aránya korrigálható. A fürtritkítás hatására az egységnyi termésre jutó levélfelület relatív mérete nő. Ezzel kedvezőbbé válik a fürtök szénhidrát ellátottsága, mely a must minőségének javulásában is jelentkezhet. A fürtválogatás tervszerű elvégzéséhez fontos azonban meghatározni, hogy az egységnyi termésmennyiség kinevelésére mekkora levélfelület szükséges. KOZMA (1991) szerint optimális ökológiai viszonyok között nyár közepén a szőlő 1 m2 levélfelülete egy nap alatt 6-12 g szénhidrátot állít elő. Így Magyarország ökológiai adottságainak megfelelően 1 m2 levélfelület 0,7-0,8 kg, illetve 1,5 m2 levélfelület 1 kg termést tud jól beérlelni. DIÓFÁSI (1967) egy kg fürttermés kineveléséhez szükséges levélfelület nagyságát Olasz rizling esetében 1,5m2-ben, míg Cirfandli esetében 1,7 m2-ben határozta meg.

9

MOSER (1973) egy kg szőlő kineveléséhez 1 m2 levélfelület kialakítását javasolja. Később hozzáteszi, hogy ausztriai körülmények között a túl nagy levélfelület károsabb, mint a túl kicsi (MOSER 1975). Kaliforniai

szubtrópusi

körülmények

között

Sultanina,

Thompson

seedless

és

Tokay

csemegeszőlőfajtákon végzett kísérleteikben KLIEWER és ANTCLIFF (1970), KLIEWER és OUGH (1970), valamint KLIEWER és WEAVER (1971) 1 kg termés beérleléséhez 1-1,4 m2 levélfelületet kialakítását ajánlják, ekkor a bogyók színeződöttsége, cukortartalma, továbbá cukorsav aránya is megfelelő. BAUER (1998a, 1998b) szerint minőségi borászati alapanyag előállítása esetén hektáronként 15000- 18000 m2 levélfelület kialakítása szükséges, mely 1,5-1,8 m2/m2 levélfelületi index értéknek felel meg. A szerző azonban hozzáteszi, hogy ügyelni kell a lombfal kialakítására is, mely 1,3 és 1,6 méter közötti magasságú legyen, továbbá folyóméterenként 11, 14 fürt meghagyását javasolja. A fürtterhelés csökkentésének hatására tapasztalható nagyobb levélfelület termésmennyiség arány azonban az esetek többségében nem jelent arányosan nagyobb asszimiláta többletet a tőkén maradt fürtök számára. A fürtritkítás nemcsak a szénhidrátok eloszlását módosíthatja a tőke vegetatív és generatív részei közötti, hanem a már részlegesen érintet válaszreakciók („feed back”) révén a fotoszintézis aktivitására is közvetetten hatással lehet. DEJONG (1986) és NII (1993) őszibarackot, FUJII és KENNEDY (1985) almát vizsgálva megállapították, hogy a termést nevelő fák fotoszintetikus rátája lényegesen nagyobb, mint a termést nem nevelő fáké. HANSEN (1970) pedig almánál kimutatta, hogy egy fán belül minél közelebb helyezkedik el a levél a terméshez, annál nagyobb a fotoszintetikus teljesítménye. Tehát a termés és annak közelsége a fotoszintetizáló szervhez pozitívan befolyásolhatja a fotoszintézis teljesítményét. Hasonló eredményre jutott KRIEDEMANN (1968b) és KRIEDEMANN et al. (1970) szőlő fotoszintézisének vizsgálata során, akik megállapították, hogy a széndioxid fotoszintézis útján történő megkötését az asszimiláta iránti igény lényegesen befolyásolja. A fürtterhelés csökkentésével tehát a szőlő esetében is csökkent a levelek fotoszintézisének intenzitása (DI LORENZO et al. 2001, IACONO et al. 1991b, KAPS és CAHOON 1989, KOBLET et al. 1996, MOTOMURA 1990). KOBLET (1969, 1971, 1975), valamint KOBLET és PERRET (1972, 1982) szerint a fotoszintetikus aktivitás csökkenése csak részben magyarázható a kevesebb fürt kisebb asszimilátaigényével. A levelekben képződött asszimiláták elszállítását ugyanis a fürtök leszedése is akadályozza a keresztirányú szénhidrát áramlás korlátai miatt. PETRIE et al. (2000) Pinot noiron végzett modell kísérleteiben vizsgálták az összes fürt eltávolításának hatásait a levelek fotoszintézisének intenzitására. Megállapították, hogy a fürtöt 10

nevelő és a fürt nélküli tőkék leveleinek fotoszintetikus aktivitása között zsendülésig nincs számottevő különbség. Zsendüléstől azonban a fürtöt nevelő tőkék fotoszintetikus rátája ugrásszerűen megnőtt. A szerzők szerint a szőlőnél is pozitívan hat a termés a fotoszintézis teljesítményére, amit a levelek öregedésével hoztak kapcsolatba. A fürtnélküli tőkék leveleinek klorofiltartalma gyorsabban csökkent, mint termés jelenlétében. A tenyészedényes növények vizsgálatát tovább folytatták a szüret után. Eredményeik alapján a szüretet követően a levelek fotoszintézisének aktivitása csökkent és rövid időn belül elérte a termést nem nevelő tőkéken mért értéket. A szüret utáni időszakban a tőkék az asszimilátákat tartalék képzésére fordítják, ami a tőkék kondícióját lényegesen befolyásolja (WILLIAMS 1995). PETRIE et al. (2000) vizsgálatai során azonban a szüret utáni időszakban a tőkék idősebb fás részei csak korlátozott mennyiségben igényeltek szénhidrátot, melyre a fotoszintézis intenzitásnak csökkenéséből következtettek. EDSON et al.(1993, 1995a, 1995b) kísérleteikkel ugyancsak alátámasztották, hogy a levelek fotoszintetikus rátája csökken a fürtritkítás hatására. Tehát a „source-sink” arány növelésével csökken a levelek fotoszintetikus teljesítménye. A szerzők ugyanakkor az egyes levelek mellett az egész tőke fotoszintézisének teljesítményét is mérték. Eredményeik alapján megállapították, hogy az egész tőke fotoszintetikus rátájának alakulását a fürtterhelés nem befolyásolja. Véleményüket azzal indokolták, hogy a fürtritkítás hatására a vegetatív szervek asszimiláta igénye megnőtt, mely nagyobb vegetatív teljesítményben, levélfelületben (elsősorban több levél) nyilvánult meg. Így a fürtterhelés csökkentésével a tőkék egységnyi levélfelületének fotoszintetikus aktivitása bár csökkent, de a nagyobb levélfelület ellensúlyozta a kiesést. Hasonlóan vélekedett MILLER et al. (1997) Chambourcin fajtát vizsgálva. Az előző fejezetben bemutatásra került, hogy EDSON et al.(1993, 1995a, 1995b) és MILLER et al. (1997) kísérleteiben a fürtterhelés mértéke és a tőkék szüretkori összes szárazanyagtömege között nem volt összefüggés, ami ugyancsak alátámasztja a szerzők egész tőke fotoszintézis intenzitására vonatkozó eredményeit. GAL et al. (1996) szabadföldi kísérletben a hajtás és fürtterhelés hatásait vizsgálták Sauvignon blanc fajtán. Megállapították, hogy a levelek asszimilációs rátája nőtt a fürtterhelés növelésével, azonban a hajtásterhelés az eredményeket szignifikánsan nem befolyásolta. A két fürtöt nevelő hajtások esetében magasabb sztóma, mezofillum konduktivitást, valamint a hajtásban ugyancsak magasabb vízpotenciált mértek, mint az egy fürtöt nevelő hajtások esetében. Véleményük szerint a levelek fotoszintézisének aktivitását elsődlegesen a hajtásonkénti fürtszám határozza meg, nem pedig a tőkénkénti fürtterhelés. A „source-sink” arány csökkentésével fejlődött kisebb levelek asszimilációs teljesítményének növekedését CANDOLFI-VASCONCELOS és KOBLET (1991) a levelek mezofillum rétegének működésével magyarázza. Ugyanis a levélfelület-termésmennyiség arány lelevelezéssel történő módosításakor,

a

levelek

mezofillum

rétegének 11

a

Rubisco

(ribulóz-1,5

bifoszfatáz

carboxiláz/oxigenáz ) enzim carboxiláló aktivitása nőtt. Így az enzim oxigenáz aktivitása háttérbe szorult, ezzel csökkent a fénylégzés (fotorespiráció) mértéke, nőtt a fotoszintézis hatékonysága. Vizsgálataik során azt is igazolták, hogy az alacsonyabb levélfelület-termésmennyiség arány hatására a sztómavezető képesség mértéke nőtt. E jelenséget HOFÄCKER (1978) és PETRIE et al. (2000) mérési eredményei is alátámasztják. LENZ (1979) azt feltételezi, hogy a termést nevelő növények esetében a levelek fotorespirációja alacsonyabb mértékű, mint a termést nem nevelő növényeknél. A nettó fotoszintézis értéke így nőhet a fürtök jelenlétében. Habár GUCCI et al. (1991) szilva esetében végzett méréseivel ezt az állítást nem támasztotta alá. Feltételezhető, hogy amennyiben nincs megfelelő igény a megtermelt asszimiláta mennyiségére a növények a sztómák bezárásával válaszolnak. Így a szárazság stressz állapotához (BIEHLER és FOCK, 1996) hasonlóan a nagyobb mértékű fotorespirációval lényegesen csökken a széndioxid asszimilációja, a fotoszintézis hatékonysága. HEROLD (1980) e szabályozó mechanizmust hormonális okokra vezeti vissza. A levélfelület-termésmennyiség arány csökkentésével ugyanis csökken a tőkék vegetatív teljesítménye és ezzel a hajtások hosszúsága. Így ugyanakkora gyökérmennyiségre kisebb tömegű hajtás jut, a gyökerekben termelődött citokinin koncentrációja tehát a zöld részekben megnő. A citokinin külső adagolásával pedig kedvező irányba befolyásolható a sztómák nyitottsága és ezzel a fotoszintetikus ráta (SZALAI 1994). A hormonális szabályzás jelentőségét támasztja alá DALEY et al. (1989) kísérleteinek eredményei is, melyek szerint az abszcizinsav jelenléte a sztóma konduktivitásra a citokininnel pontosan ellenkező hatást kiváltva módosíthatja a fotoszintézis intenzitását. IACONO et al. (1995a, b) Cabernet sauvigonon zsendüléskor végzett fürtritkítást, mely során egy fürt/hajtás terhelést állítottak be. Megállapították, hogy a fürt terhelés csökkenésével csökken a nettó fotoszintézis, valamint a Rubisco enzim aktivitása. A méréseik eredményeit a levelek nitrogén tartalmának alakulása is igazolta. A fürtritkítás hatására ugyanis a levelekben csökken a nitrogén mennyisége. NOSE és NAKAMA (1990) pedig lineáris összefüggést mutatott ki a levél nitrogéntartalma és a nettó fotoszintézis között. A levelekbe elforduló nitrogén legnagyobb mennyiségben ugyanis a kloroplasztiszokban fordul elő (CHAPIN et al. 1987). A fürtterhelés csökkentésével csökkenő fotoszintetikus ráta a fotoszintézis napi ritmusának alakulásában is jelentkezhet. DOWNTON et al. (1987) Rajnai rizlinget vizsgálva megállapította, hogy a fürtnélküli tőkék leveleinek fotoszintetikus rátája 9 órakor bizonyult a legmagasabbnak és délután 2 órakor érte el a minimumot, míg fürtöt nevelő tőkék levelei egy órával később délután 3 órakor vették fel a minimális értéket. EDSON et al. (1993) mérései alapján az alacsonyabb fürtterhelés hatására a tőkék levele minden esetben később érte el a maximális fotoszintetikus rátát,

12

mint a több fürtöt nevelő tőke levele, valamint a napi ritmus maximumának értéke is számottevően alacsonyabbnak bizonyult. A

levélfelület-termésmennyiség

arány

fürtritkítással

való

módosítása

bonyolult

élettani

kölcsönhatásokon és kapcsolatrendszereken keresztül hat a vegetatív részek teljesítményére, a tőkék kondíciójára, továbbá a termés mennyiségére és minőségére. Az asszimiláták növényen belüli eloszlásának pontos mechanizmusa még nem teljesen feltérképezett, továbbá a termésmennyiség és a fotoszintézis intenzitása közötti kapcsolat sem teljesen egyértelmű. Az eddigi kutatási eredmények azonban azt körvonalazzák, hogy a fürtterhelés csökkentésével növelt levélfelület-termésmennyiség arány hatására az asszimiláták nagyobb mennyiségbe transzlokálódnak a megmaradt fürtök és a vegetatív szervek irányába, ahol kisebb nagyobb mértékben növelik a szárazanyag tömeg gyarapodását. Az asszimiláták vegetatív-generatív szervek közötti megoszlását lényegesen befolyásolhatja, hogy a fürtritkítás mikor, milyen mértékben és milyen módon kerül végrehajtásra. A következőkben a hazai és a világ fürtritkítással foglalkozó szakirodalmainak eredményeit ismertetem a teljesség igénye nélkül, feltárva a fürtritkításnak és annak módjának a szőlőtőke vegetatív és generatív tevékenységére gyakorolt hatásait. 2.2. A fürtritkítás hatása a szőlő vegetatív teljesítményére 2.2.1. Növekedés, vegetatív tevékenység WINKLER et al. (1974) megállapította, hogy a kevesebb termést vagy a termés nélküli tőkéket nagyobb növekedési erély („vigor”) jellemzi, továbbá kifejti, hogy a termésmennyiség csökkenti a zöld növényi részek teljesítményét. IACONO et al. (1991b) szerint a fürtterhelés csökkentése fokozza a szőlő vegetatív tevékenységét, mindenekelőtt pedig erősebb mértékű hajtásnövekedést válthat ki. A szőlő vegetatív tevékenységének legszélesebb körben vizsgált mutatója a metszéskori vesszőtömeg. Az angolszász irodalomban egyes szerzők a vesszőtömeg értékét egyenesen a tőke méretének, azaz „vine size”-nak nevezik. A vesszőtömeg mennyisége utalhat a tenyészidőszak levélfelületének méretére, miután a vesszőtömeg és a levélfelület között szoros a korreláció (KLIEWER és ANTCLIFF 1970, KLIEWER és FULLER 1973, OUGH et al. 1968, WEAVER és MC CUNE 1960, WINKLER et al. 1974). A fürtritkítás hatására az esetek többségében kisebb nagyobb mértékben nő a tőkéken képződött vesszőtömeg (AMATI et al. 1994a, BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, CURRLE et al. 1983, FISHER et al. 1977, FOX 1995a, HUMMELL és FEREE 1998, JABOREK 1990, LOONEY 1981, KLIEWER és WEAVER 1971, KLIEWER et al. 1983, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1986, 1994a, 1994b, WEAVER és MCCUNE 1960).

13

REYNOLDS (1994c) virágzáskor végzett 50%-os mértékű fürtválogatást Pinot noir fajtán és megállapította, hogy nemcsak a tőkénkénti vesszőtömeg nőtt a fürtterhelés csökkenésével, hanem a vesszők egyenkénti tömege is, mely csonkázott ültetvényben a vesszőátmérő növekedésére vezethető vissza. NAOR et al. (2002) eredményei szerint a korai időpontban, virágzás előtt, 15-20 cm hajtáshosszúságnál végzett fürtritkítás a Sauvignon fajtán nem befolyásolta a vesszőtömeg alakulását. Hasonló eredményeket kapott REYNOLDS (1989b) Rajnai rizlingen beállított kísérletében. Mindkét esetben hozzáteszik a szerzők, hogy a kezeletlen tőkéken sem mutatkozott túlterhelés az y/n arány alapján. Ezzel magyarázható, hogy a tőkék vegetatív fitomassza termelése a fürtterhelés következtében nem emelkedett számottevően. MORRIS et al. (2004) franko-amerikai hibrideken (Aurore, Chancellor és Villard noir) végzett virágfürt-ritkítást. A kezelések hatására a három fajta vegetatív tevékenysége eltérő volt. Az Aurore és a Chancellor fajták vesszőtömege és a fürtterhelés csökkentése között nem volt statisztikailag is igazolható különbség, míg a Villard noir vesszőtömege csökkent a tőkénkénti fürtszám emelkedésével. EDSON et al. (1993, 1995a, 1995b) és MILLER et al. (1997) kísérletei során az alacsonyabb tőkénkénti fürtterhelés mellett arányosan nőtt a hajtások, valamint az ízközök hosszúsága. A szerzők továbbá hozzáteszik, hogy a fürtterhelés csökkentésével, annak mértékével egyenes arányban nő a levéllemez mérete is. Az alacsony fürtterhelésnél mért hosszabb hajtások és nagyobb levelek, nagyobb levélfelületi index értéket eredményeznek. E megállapítást KLEIWER és WEAVER (1971) szabadföldi kísérleteinek eredményei is alátámasztották. PONI és munkatársai (1994) vizsgálataik során megállapították, hogy a Concord fajta hajtásnövekedését a virágzáskori fürtritkítás pozitívan befolyásolta, de a kezelt és a kezeletlen parcellák közötti különbség csak a virágzás utáni 15. naptól bizonyult szignifikánsnak. MILLER et al. (1996) Chambourcin fajtán tenyészedényes kísérleti körülmények között vizsgálta a fürt és a hajtásterhelés hatását a vegetatív és a generatív szervek teljesítményére. Megállapították, hogy a fürtterhelés zsendülésig nem befolyásolta a tőkék hajtásnövekedését. Zsendülés után azonban a termés nélkül nevelt tőkék hajtásai zavartalan ütemben tovább növekedtek, míg a termést nevelő tőkék hajtásnövekedése a fürtterhelés mértékétől függetlenül leállt. Eredményeik továbbá rámutatnak arra, hogy a fürtterhelés nem befolyásolta a levelek méretét. A szerzők szerint a lombszerkezetet a hajtásszám jobban befolyásolja, mint a fürtök mennyisége. A fürtválogatás hatására fokozódó növekedési erély a hónaljhajtások mennyiségének és hosszának növekedésében is megnyilvánulhat (MORINAGA et al., 2000). KLIEWER et al.(1983) Carignan fajtán végzetek fürtritkítást. Kísérletük harmadik évében megfigyelték, hogy a folyamatosan alacsony terhelésben részesült tőkék szignifikánsan több hajtást 14

hoztak, ami annak köszönhető, hogy megnövekedett fattyúhajtások száma. KELLER et al. (2005) kísérleti eredményei szerint is a fürtválogatás hatására több fattyúhajtás képződik a tőkén. A fürtritkítás ilyen irányú hatásait azonban REYNOLDS et al. (1994c) és SMITHYMAN et al. (1998) eredményei nem igazolták. A fotoszintézis szempontjából nemcsak a levélfelület nagysága, hanem annak „mikroklímája”, fotoszintetikusan aktív felülete is meghatározó. REYNOLDS és munkatársai (1986) Seyval blanc fajtán a hajtásválogatás és a fürtválogatás hatásait vizsgálták, ahol a terhelési szinteket, azaz 10, 17 és 25 fürtöt, 500g előző évi vesszőtömegre vonatkoztatva virágzáskor alakították ki. Megállapították, hogy az árnyékolt fürtök aránya a nagyobb terheléseken alacsonyabbnak bizonyult. A fürtválogatás hatására a lomb sűrűsége nőtt, mely a lomb folytonosság mérésével támasztottak alá. A különbségek azonban szüret időpontjában már nem voltak számottevőek. SMART (1985) szerint azonban a fürtritkítással a lomb mikroklímája nem módosítható. SMITHYMAN et al. (1998) Seyval blanc fajtán vizsgálták a virágzás előtti és a kötődéskori fürtválogatás hatásit. Eredményeikből kitűnik, hogy virágzáskor az egy fürtre jutó levélfelület nagysága a virágzás előtt fürtválogatott tőkéken hétszer akkora volt, mint a kezeletlen tőkéken. Ezzel igazolták a fürtritkítás vegetatív teljesítményre gyakorolt pozitív hatását. A kísérlet eredményeiből azonban az is kitűnik, hogy a virágzáskor mért levélfelületbeli különbségek a tenyészidőszak végére eltűnnek. A fürtválogatás hatására a szőlőtőkék idős fás részeinek nagysága, például a törzs átmérője a több fürtöt nevelő tőkékéhez képest nagyobb mértékben nőhet (AMATI et al. 1994a). A fürtritkítás nemcsak a szőlőtőkék föld feletti, hanem a föld alatti részeinek teljesítményét is befolyásolja. KAPS és CAHOON (1989), EDSON et al. (1993, 1995a, 1995b), valamint MILLER et al. (1996) szerint a fürtválogatás hatására nő a gyökértömeg. BRAVDO et al. (1985a) méréseik alapján megállapították, hogy a szőlőtőkék gyökérműködését az intenzív bogyónövekedés fázisában (júliusban és augusztusban) főként a fürtterhelés, illetve a levélfelület-termésmennyiség arány határozta meg. MORINAGA et al. (2000) vizsgálatai során alacsonyabb termésmennyiségek mellett intenzívebb hajszálgyökér képzést és gyökéraktivitást jegyeztek le. Hozzáteszik azonban, hogy a termésmennyiség gyökérképződésre és működésre gyakorolt hatása meglehetősen összetett, így általános érvényű megállapítások tételére további kísérletek szükségesek. A rendelkezésre álló tudományos közlemények alapján általánosságban elmondható, hogy a fürtválogatás mértéke pozitívan befolyásolja a szőlőtőkék vegetatív teljesítményét. A kísérletek többségénél a vizsgált mutatók a fürtritkítás mértékével arányosan nőttek, egy-egy paraméter esetében pedig csak a legerősebb beavatkozás mutatott a fürtterheléssel szoros összefüggést. A fürtritkítás idejével kapcsolatban megállapítható, hogy minél később végezzük el ezt a 15

termesztéstechnológiai műveletet, annál gyengébb a hatása a növekedésre. Ennek megfelelően erős növekedésű ültetvényekben később (július vége után) és viszonylag nagyobb mértékben célszerű beavatkozni. Viszont gyenge növekedési erély, gyengén fejlődő hajtások nagy aránya esetén első lépésként a fürtválogatás helyett inkább a hajtásválogatás javasolható (FOX 2000, KIEFER és WEBER 1992, KELLER 2005). A fürtválogatás a vegetatív részek makro- és mikroelemtartalmának alakulását is módosíthatja. HEPNER és BRAVDO (1985) Cabernet sauvignon és Carignan fajtát vizsgálva megállapították, hogy a fürtterhelés növelésével csökkent a levél káliumtartalma, de hozzáteszik, hogy a levélnyél nagyobb mennyiségben tartalmazta az elemet, mint a levéllemez, jobban mutatva ezzel a kezelések hatásait. A szerzők szerint a túlterhelt tőkék hajtáscsúcsában a következő év tavaszán nagy mennyiségű kálium jelentkezik, ami utal a gyökerek növekvő K felvételére. A túlterhelés következtében ugyanis éréskor a bogyókba nagy mennyiségű K transzlokálódik a szőlőtőke vegetatív részeiből, így a gyökérből is. A következő évben a gyökér által felvett K azonban nem raktározódik, hanem egyenesen a hajtáscsúcs felé vándorol (CONRADIE 1981). A szerzők továbbá rámutatnak arra is, hogy a levélnyél virágzáskori elemvizsgálata a fent említettek miatt torzított eredménnyel járhat. A fürtritkítás hatására ugyancsak nőtt a levél káliumtartalma BRAVDO et al. (1985a) Cabernet sauvignon fajtán, továbbá MORRIS et al. (1987) Seyval blanc, Chyntiana, De Chaunac és Cabernet sauvignon fajtákon beállított kísérleteiben. FREEMAN és KLIEWER (1983) kísérletükben az öntözés, a kálium műtrágyázás és a kötődés után elvégzett fürtválogatás hatásait vizsgálták Carignan fajtán. A fürtválogatás hatására nőtt a zsendüléskor vett mintákban az első fürttel szemközti levélnyél K-tartalma, habár e tendencia a kötődéskor nem jelentkezett, sőt a következő kísérleti évben a virágzáskori mintákban a kezeletlen tőkék levélnyele mutatott magasabb K tartalmat. A fürtválogatás hatására ugyanakkor csökkent a levélnyél nitráttartalma, a szerzők azonban hozzáteszik, hogy a levélnyél K és nitrát tartalma egymásnak inverze. HEPNER és BRAVDO (1985) vizsgálatai során a fürtterhelés csökkentésével nőtt a levélnyél magnéziumtartalma. Az egész levél Mg tartalma azonban nem változott, ami főként azzal indokolható, hogy a levéllemez magnéziumtartalma és a fürtterhelés között nem mutatkozott összefüggés, így a levélnyélhez képest a nagyobb tömeg arányával elfedte a kezelés hatásait. IACONO et al. (1995a, 1995b) és MIKHAILOVA és MIKHAILOV (1989) kísérleteiben fürtritkítás és a levelek mikroelem-tartalmának alakulása között nem találtak statisztikailag is igazolható összefüggést.

16

2.2.2. A fürtritkítás hatása a tőkék kondíciójára és a stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképségére A stressz definíciót biológiai, valamint biokémiai jelenségekre először Selye János orvos használta 1936-ban, bevezetve továbbá az „adaptációs szindróma” fogalmát is. SELYE (1936) véleménye szerint a környezetünkben gyakran előforduló stresszhatásokra (hideg, sérülés, mérgezés stb.) az élő szervezetek hasonló módon reagálnak és rajtuk egy tipikus tünetcsoport (szindróma) jegyei figyelhetők meg, függetlenül a kiváltó tényezőtől, a stresszortól. Ennek a tünetcsoportnak a neve az Általános Adaptációs Szindróma. LEVITT (1980) a stressz fogalma alatt már csak a szervezet számára potenciálisan előnytelen tényezők összességét értette, míg a kiváltott következményekre a „strain” kifejezést használta. TISCHLER (1984) szerint a stressz a normálistól eltérő olyan helyzet, amely az élőlényt megterheli, de az életét közvetlenül nem veszélyezteti. SAKAI és LARCHER (1987) növényekre vonatkozóan megállapítja, hogy a stressz egy terheléses állapot, mely során a szervezet a fokozott igénybevételre a funkciók kezdeti destabilizációjával válaszol. A stresszválaszt követően az élettani folyamatok normalizálódnak, ugyanakkor az ellenállóság mértéke nő. A növény tűréshatárát túllépő stresszhatások azonban akut károsodást vagy pusztulást okozhatnak. A

növényekben

stressz

szindrómát

kiváltó

tényezők,

azaz

stresszorok

többféleképen

csoportosíthatók. A leggyakrabban alkalmazott felosztás szerint az élettelen környezeti hatásokat abiotikus, míg a növényi patogének (vírusok, baktériumok, gombák, rovarok rágása stb.) által okozott stressz kiváltóit összefoglalóan biotikus tényezőknek nevezhetjük. Más kertészeti növényekhez hasonlóan a szőlő esetében is számos vizsgálatot folytattak a biotikus és az abiotikus tényezők által kiváltott stresszhelyzetek nyomon követésére. KOBLET et al. (1997) a szőlőtermesztés maritim klímájú területeinek abiotikus stresszorai közül kiemeli a fény, a tavaszi és az őszi hőmérsékleti hatások, a jégeső és a talajnedvesség szerepét. A szőlőtermesztés északi határához közel azonban a téli fagyok által kiváltott szindrómák értékelése is fontos (POGOSYAN és SARKISOVA 1967). TESZLÁK et al. (2003) hazai körülmények között értékelték a talaj vízhiányának, a magas hőmérsékletnek és a légköri aszálynak a hatásait. STERGIOS és HOWELL (1977) szerint azonban a stressz szindróma kiváltásában nemcsak a környezeti, hanem a termesztéstechnológiai tényezők is jelentős szerepet játszanak. Így kiemeli a termésmennyiség szerepét és közleményében e tényezőt „cropping stress” néven említi. MILLER et al. (1993) az előzőhöz hasonlóan „reproductive stress” kifejezést használja arra az esetre, ha a termésmennyiség túlzottan korlátozza a tőkék vegetatív tevékenységét. Tehát a túlterhelt tőkék depresszív hajtásnövekedését a termésmennyiség által okozott stressz szindrómának tulajdonítják. A termés mennyisége többnyire azonban nem közvetlenül, hanem közvetetten okozhatja a 17

stresszhelyzet kialakulását. Az előbbi felvetéseket, tehát a „cropping stress” és a „reproductive stress” fogalmát is érdemes újragondolni. A termés jelenléte és annak mennyisége más megfogalmazásban nem mint stresszor, hanem egy vagy több stressztényezővel szembeni tűréshatár, rezisztencia potenciál értékét módosíthatja. Kisebb termésmennyiség mellett például az asszimiláta igény csökken, ezzel együtt, ahogy arról a 2.2.3. fejezetben már szó volt, csökken a fotoszintézis intenzitása, illetve a tőkék vízigénye. Végeredményben nő a vízstresszel szembeni rezisztencia potenciál értéke, s a tőkéken alacsonyabb talaj vízkapacitás szintjén jelentkezhet az aszály tünete. A gondolatmenetet megfordítva a termésmennyiség csökkentésére ható termesztéstechnológiai eljárásokkal (mint pl. a fürtválogatás) növelhető a stresszorokkal szembeni tűréshatár mértéke. A fürtterhelés csökkentése és az egyes stressztényezők mint a vízstressz, a negatív hőmérsékleti hatások (téli fagykár), valamint a tápanyaghiány által kiváltott stresszhelyzetek közötti kapcsolatot számos kutató vizsgálta. FOX (1995a), FREGONI és CORAZZINA (1984), VERCESI (1991), valamint WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) közleményeikben megállapítják, hogy a fürtritkítás csökkenti a vízstressz kialakulását. A szárazságtűrés fokozódásának különösen arid körülmények között, száraz nyarakkal jellemezhető környezetben lehet jelentősége. Hozzáteszik továbbá, hogy évről-évre történő elvégzésekor nemcsak a tőkeállomány lesz kiegyenlítettebb, hanem megnőhet a tőkék élettartama is, tehát nő az ültetvények vegetációs stabilitása. PONI et al. (1994) Concord fajtán beállított kísérletükben arra keresték a választ, hogy a talaj polietilén fóliával történő takarásakor előidézett vízstressz miként mérsékelhető a termésmennyiség fürtritkítással való csökkentésével. Megállapították, hogy a talaj takarás hatására csak a zsendülés után 15 nappal jelentkezett különbség a talaj víztartalmának alakulásában. A fürtterhelés csökkentése nem befolyásolta a levelek gázcseréjét és vízpotenciál értékét. A magasabb fürtterhelésen a vízstressz visszafogottabb hajtásnövekedésben és gyengébb mustminőségben jelentkezett. A szerzők hozzáteszik, hogy a korábban a tenyészidőszak kezdetén jelentkező vízstresszre vélhetően a tőkék érzékenyebben reagálnak és a fürtritkítással való mérséklése is szembetűnőbb lehet. JABOREK (1990) és KIEFER (1990) szerint fürtrikítás célszerű száraz években végrehajtani. A beavatkozás időpontját azonban jól meg kell választani. Túl későn végzett fürtritkítás túlterhelt, vízstressz állapotán már túlesett ültetvényben nem hozhat eredményt (FOX 2000). A szőlőtermesztés északi határához közel a termelés biztonságát a téli fagykárosodás mértéke lényegesen befolyásolja. E negatív hőmérsékleti stressz és a fürtterhelés kapcsolatrendszerének vizsgálata ezért ugyancsak a kutatások homlokterébe került. FOX (1995a), FREGONI és CORAZZA (1984), KIEFER és WEBER (1992), SCIENZA (1991b), STERGIOS és HOWEL 18

(1977), valamint WUNDERER és SCHUMCKENSCHLAGER (1990) eredményei szerint a megfelelő fürtterhelés kedvező hatást gyakorol a vesszőérésre, s ezzel nő a téli fagyokkal szembeni ellenállóképesség

is

(FOX

1995a,

STERGIOS

és

HOWEL

1977,

WUNDERER

és

SCHUMCKENSCHLAGER 1990). Az Amerikai Egyesült Államok Ohio államában a franko-amerikai hibridek, mint a ’Seyval blanc’ és a ’De Chaunac’ túlterhelt tőkéin téli fagy számottevő károkat okozott (FISCHER et al. 1977). LOONEY és WOOD (1977) vizsgálatai során azonban nem igazolódott az összefüggés a túlterhelés és a téli fagykárosodás mértéke között. STERGIOS és HOWELL (1977) a törzsmagasság, a rügyterhelés, a lelevelezés és a virágzáskori fürtritkítás hatásait vizsgálták a Concord fajta fagyérzékenységére Michigan államban. Megállapítják, hogy a fürtterhelés csökkentésével nőtt a főrügyek fagytűrőképessége, azonban a mellékrügyek vizsgálatakor nem tapasztalható egyértelmű tendenciát. Felhívják a figyelmet arra, hogy a fürtritkítással növelhető a tápanyag vesszőkbe történő raktározódás, elősegítve ezzel a fás részek

szénhidráttartalmának

növekedését.

Hozzáteszik

azonban,

hogy

a

vizsgált

termesztéstechnológiai eljárások (metszés, fürtválogatás és lelevelezés) közül a termésmennyiség fürtválogatással való csökkentése befolyásolta legkevésbé a vessző, a főrügyek és a mellékrügyek fagyérzékenységét. REYNOLDS (1989b) és REYNOLDS et al. (1986) kísérletei azonban igazolták, hogy a fürtterhelés csökkentésével a vesszők periderma képzése nagyobb mértékűnek, így a vessző beérése jobbnak bizonyult. Ezt EDSON et al. (1993, 1995a, 1995b) tényészedényes kísérleteik során végzett ilyen irányú

mérései

is

alátámasztanak.

Tehát

generatív,

túlterhelésre

hajlamos

fajták

termésmennyiségének vegetációs időn belüli csökkentésével javítható a vesszők beérése és mérsékelhető a főrügyek fagykárosodása. A fagyérzékenység szempontjából a vessző beérettsége mellet ugyancsak kiemelendő a vessző szénhidráttartalmának alakulása.

BRAVDO et al. (1985a) mérései szerint a fürtritkítás nem

befolyásolta a vesszők keményítőtartalmának alakulását. WEAVER és Mc CUNE (1960) szerint azonban a nagyobb termést nevelő túlterhelt tőkék gyökerének keményítőtartalma alacsonyabbnak bizonyult, mint a kevésbé terhelt tőkékén. Szintén nagy jelentősége lehet a termesztési gyakorlatban annak a megfigyelésnek, hogy a fürtritkítás következtében csökken a gyengeségi klorózis fellépése. E jelenség valószínűleg azzal függ össze, hogy a tőkénkénti fürtszám csökkentésével javul a szőlő táplálkozása, nő a tartalék tápanyagok felhalmozódása (FOX 1995a, STERGIOS és HOWEL 1977, TEOT et al. 1994).

19

A környezeti stresszben fontos szerepet játszó biomolekulák A környezeti stressz az élettani folyamatok vizsgálatával is nyomonkövethető. Biotikus vagy abiotikus stresszhatásoknak kitett növények metabolizmusai során az oxidatív élettani folyamatok kerülnek előtérbe (BAKER és ORLANDI 1995, EL ZAHABY et al. 2004, STASKAWICZ et al. 1995). A stresszfolyamatok során a keletkező aktívoxigén és nitrogén speciesek károsító hatást jelentenek különös tekintettel az alacsonyabb molekulasúlyú komponensekre, így a szénhidrátokra, fehérjékre, nukleinsavakra és a lipidekre ezeken keresztül ezen biomolekulák anyagcseréjére, végsősoron a növény egész anyagcserefolyamatára. Megfelelő védelem hiányában ez az oxidatív hatás a sejtek öregedéséhez és a legvégén a sejthalálhoz vezet, mely a növény részleges vagy teljes pusztulását is magaután vonhatja. A stresszhelyzetek hatására a növényi sejtekben keletkező szabad gyököket (szuperoxidgyök, hidroxilgyök, peroxid, szingletoxigén stb.) egyéb toxikus anyagokat (nitrogén oxid, peroxinitrit stb.) a növényi szervezet antioxidáns rendszerek során ártalmatlanítja. E folyamatok elsődleges elemei az antioxidáns enzimes védelmi rendszerek, továbbá másodlagos folyamatok során keletkező molekulák, mint a polifenolok, melyek ugyancsak antioxidáns kapacitással rendelkeznek (SRIVASTAVA 1999). E biomolekulák jelenlétének, mennyiségi változásának, esetleg aktivitásának (enzimek esetében) ismeretében a stresszhatásokkal szembeni ellenállóképességre vonatkozó következtetések is levonhatók (FOYER et al. 1994). A stressz folyamatában fontos szerepet játszó nagyszámú biomolekula közül e helyen azokat emelem ki, melyek vizsgálatát a kísérleteim elvégzésekor célul tűztem ki. A stresszenzimek közé sorolhatók a peroxidázok (POD, EC 1.11.1.7), melyek különböző anyagok (elsősorban aromás vegyületek) peroxiddal való oxidációját katalizálják, valamint a hidrogénperoxid bontásában játszanak szerepet. A reakció általános egyenlete a következő: DH2 + H2O2 (ROOH) = D + 2 H2O (ROH + H2O). A reakció elektrondonorja (DH2) lehet fenol, fenolszármazék (in vivo), vagy pedig számos vegyület, köztük gvajakol vagy pirogallol (in vitro). A peroxidázok az oxidoreduktázok csoportján belül a hemienzimekhez sorolhatók, mivel a kofaktoruk a vas-porfirin csoport. Működésük lehetővé teszi az oxigén jobb biológiai kihasználását, mert a hidrogén-peroxidban az oxigén, mint hidrogén akceptor csak félig hasznosul (GASZTONYI és LÁSZTITY 1992). BARCELÓ et al. (2003) szerint a szőlő peroxidáz enzimei olyan hőstabil glükoproteidek, melyek molekulasúlya 35 és 40 kDa-között változik. Az enzimeknek számos molekula lehet a szubsztrátja, mint például a sejtfal glikoproteinjei, növekedés szabályzó hormonok (IAA), fenolok (benzoésav, stilbének, falvonolok, antocianinek stb.). 20

A peroxidázok aktivitása a szőlő fás részeiben az év során ciklusosan változik. SCHAEFER (1983) mérései alapján a gyökerek, a törzs és a vessző szöveteinek peroxidáz enzim aktivitása a mélynyugalom végéig, decemberig nő, majd újra csökken. A peroxidáz enzim aktivitásának emelkedését a növényekben számos biotikus és abiotikus stressz (pl. patogének fertőzése, alacsony hőmérséklet, levegőszennyezés, nehézfémek) hatására megfigyelték (HEGEDŰS et al. 2001, HONTY et al. 2005, PRASAD et al. 1994, RABE és KREEB 1979, SZALAY et al. 2005, VAN ASSCHE és CLIJSTERS 1990). A szőlő esetében STEFANOVITS-BÁNYAI és LESKÓ (2003) eredményei a különböző fajták leveleinek peroxidáz enzim aktivitása közötti különbségre hívja fel a figyelmet. A hajtás különböző nóduszairól származó különböző korú és fejlettségű levelek eltérő peroxidáz enzim aktivitásáról STEFANOVITS-BÁNYAI et al. (2003) számolnak be. Megállapítják, hogy a vizsgált fajták többségénél a fiatalabb levelek enzimaktivitása alacsonyabb, mint a kifejlett idősebb leveleké. A szerzők a vessző peroxidáz enzim aktivitására vonatkozó mérési eredményeiből továbbá kitűnik, hogy a magas viszonylagos fagytűréssel jellemezhető fajták, mint például a Bianca, magasabb enzimaktivitást mutatnak. A polifenol oxidázok (PPO, EC 1.14.18.1), melyek réztartalmú enzimek oxigén felhasználásával főleg, di-, de monofenolokat is oxidálnak. A fő szubsztrátja a 3, 4 dihidroxi fenil alanin (DOPA), de mint tirozináz a L- tirozint melaninok bioszintézisében fontos szerepet játszó dopakinonná alakítja (LÁNG 2002). GOLBECK és CAMMARATA (1981) spenót levelében a polifenol oxidázok szubsztrátjaként kizárólag az o-difenol vegyületeket említik, mint a kávésav, pirogallol, dopamin, azonban p-difenol és monofenol oxidáz aktivitást nem észleltek. A tea levelében az enzimek a kloroplasztok tillakoid membránjaihoz kötötten találhatók, míg azokat a szegfű és a Fycus sycomorus levelében a peroxisomában mutatták ki (HAISSING 1986). Számottevő mennyiségben fordul elő továbbá a burgonya gumóban. A növények fás részeiben a pisztácia esetében a másodlagos xilém és a bél sejtjeinek citoplazmájában mértek (AL BARAZI és SCHWABE 1984) GOLBECK

és

CAMMARATA

(1981)

megállapítják,

hogy

a

kloroplasztok

tillakoid

membránjaihoz kötött polifenol oxidázok látens állapotban vannak, melyet külső, a membránra irányuló behatások aktiválhatnak. HAISSING (1986) szerint a polifenol oxidázoknak fontos szerepük van a növényi rezisztencia kialakításában, sebzés esetén a légzésintenzitás stimulálásában és az indol ecetsav szintézisében is. A polifenoloxidáz enzim fontos szerepet játszik a kloroplasztban a Mehler reakció, azaz a molekuláris oxigén PSI rendszeren belüli fotoredukciójában (VAUGHN et al. 1988). Vízstressz állapotában a levelek nettó CO2 asszimilációja csökken, míg az O2 felvétele nő. Az oxigén 21

felhasználásának a C3-as növények esetében két útja lehetséges: a fotorespiráció és a Mehlerperoxidáz (MP) reakció. Vízhiány esetén az oxigén eltávolításában az MP út nagyobb hányadban vehet részt, ezzel az elektron transzport lánc teljes redukciója elkerülhető (BIEHLER és FOCK 1996). Feltételezhető, hogy ha a polifenoloxidáz enzim aktivitása gátolt a növények fotooxidációs károsodása elkerülhetetlen, míg PPO jelenlétében a szárazságstressz ellenállóság fokozódik. THIPYAPONG et al. (2004) mérései ugyancsak igazolják a polifenoloxidáz aktivitásának emelkedését a paradicsom levelében szárazságstressz esetén, azonban az előző kutatásokkal ellentétben az enzimet a stresszhelyzet kiváltójaként írják le. KAMINSKI és ROM (1974) kajszi rügyeinek fagytűrését vizsgálva megállapították, hogy a polifenol oxidáz enzim aktivitása legnagyobb értékét a peroxidázhoz hasonlóan a rügyek mélynyugalmi periódusának végén vette fel. SZALAY et al. (2005) kajszin végzett kísérletei igazolják, hogy a termőrügyek polifenoloxidáz aktivitása magasabbnak bizonyul a téltűrő fajták esetében. Vizsgálataikkal részben alátámasztották a polifenol oxidáz aktivitása és az abiotikus stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképesség közötti kapcsolatot. SOFO et al. (2005) a szárazság stressz hatásait vizsgálták olajfák esetében és megállapították, hogy a levél és a gyökérzet szöveteinek polifenoloxidáz aktivitása nőtt a stressz mértékével. Több stresszenzim együttes vizsgálata mellett azonban megállapítják, hogy a stresszhelyzet beállta után a PPO aktivitás normalizálódott a leggyorsabban. HONTY et al. (2005) ugyancsak kimutatták, hogy a biotikus stressz, jelen közleményben a körte erwiniás elhalása esetén, nő a levelek polifenoloxidáz aktivitása. A növények másodlagos anyagcsere termékeiként a fenolos vegyületek igen fontosak az oxidatív stressz elleni védelemben. A vegyület csoport neve a fenolos OH csoportra utal. A fenolok közös jellemzője az aromás (telítetlen) gyűrű(k) egy vagy több hidrogénjét hidroxil-csoport helyettesíti. Ide tartoznak az egyértékű és kétértékű fenolok (nem flavonoid fenolok), a flavonoid fenolok és a tanninok (EPERJESI et al. 1998). A fenolok a biológiai rendszerekben antioxidáns, redukáló és gyökfogószerepet töltenek be (CHANDRA et al. 2000, GHISELLI et al. 2000). Antioxidáns képességüket esetenként indirekt fejtik ki úgy, hogy az oxidációt katalizáló fémionokat (nehézfémek) kelátkomplex képzés közben megkötik. A nem flavonoid típusú fenolok bioszintézise a sikiminsav úton keresztül történik. Legfontosabb enzime a fenilalanin ammónia liáz, mely az L-fenilalanint deaminálja fahéjsav keletkezése közben. A flavonoid típusú fenolok egyik építő egysége a sikiminsav úton keletkezett p-kumársav, mely aceto-malonátos úton kalkon és kalkon-flavonon szintetáz enzimek segítésével alakul át flavonon vázzá (EPERJESI et al. 1998). A növényekben számos abiotikus stressz hatására megfigyelték a fenolos vegyületek felhalmozódását. Így például negatív és pozitív hőmérsékleti hatásokra paradicsomban és 22

görögdinnyében (RIVERO et al. 2001), UV-fény hatására Vicia faba növényekben (SHETTY et al. 2002), nehézfém szennyezés hatásra Ginkgo fákon (STEFANOVITS-BÁNYAI et al. 2002). A szőlő esetében a fenolos vegyületek közül ki kell emelnünk a rezveratrol (3, 5, 4’ trihidroxi transz difenil etilén) jelentőségét. E vegyület amellett, hogy a stersszhatások jelzője lehet a szőlőbogyóból a mustba, majd később borba kerülve kedvező humánélettani hatásokkal jellemezhető (EPERJESI et al. 1998). A rezveratrol a szőlő levelében és bogyóhéjában halmozódik fel különböző biotikus és abiotikus stressz hatására, melyek közül kiemelhetők a gombás betegségek (peronoszpóra, lisztharmat, botrytisz) (JEANDET et al. 1995, LANGCAKE 1981, ROLDAN et al. 2003), az UV sugárzás (ADRIAN et al. 2000) és az ózon (SGARBI et al. 2003). A rezveratrol tovább növényi immunanyagnak is tekinthető, növeli ugyanis a szőlő szürkerothadás (ADRIAN et al. 1998) és peronoszpórás fertőzés (DAI et al. 1995) elleni rezisztenciáját. 2.3. A fürtritkítás hatása a szőlő generatív teljesítményére 2.3.1. Rügydifferenciálódás, rügytermékenység A szőlő termése fürtkezdemények formájában a terméshozást megelőző évben alakul ki a hajtások téli rügyeiben. A rügyek differenciálódása a virágzással egy időben május végén, június elején kezdődik és augusztus végén, szeptember elején a rügyek fiziológiai mélynyugalmának a bekövetkezésével zárul. Legnagyobb intenzitással június-júliusban folyik. A rügyek termékenységét számos tényező befolyásolhatja, úgy mint a fajtasajátosságok, a rügyek felépítettsége, a hajtáson elfoglalt helye, az eredete, a környezeti tényezők, beleértve a rügydifferenciálódás alatti időjárást, illetve a fitotechnikai műveletek (metszés, zöldmunkák, metszést kiegészítő eljárások). Ez utóbbi műveletek elsősorban az optimális levélfelület, rügyelosztás, rügy-, hajtás- és fürtterhelés kialakításán keresztül befolyásolják a termőrügyek képződését, illetve jelentős mértékben hatnak a rügyek termékenységére (BAUER 1992, BÉNYEI et al. 1999, BRANAS 1974, CSEPREGI 1982, FREGONI 1987, HUGLIN 1958, 1986, KOZMA 2000, RIBEREAU-GAYON és PEYNAUD 1971, WINKLER et al. 1974). Közismert, hogy a fürtterhelés növelésével a rügyek termékenysége általában csökken. Ezzel ellentétes hatást vált ki a fürtritkítás. Alkalmazása esetén egyrészt nő a rügyek termékenysége, másrészt a megfelelő fürttermés, a levélfelület és a termésmennyiség közötti kedvező arány szabályosabb rügydifferenciálódást eredményez a hajtások téli rügyeiben, kiegyensúlyozva a rákövetkező évek terméshozamait (FOX 1995b, FREGONI és CORAZZINA 1984, TEOT et al. 1994). A fürtterhelés és a rügytermékenységi együttható közötti negatív korrelációt támasztják alá továbbá FISCHER et al. (1977), TSUTSUK és VITSELARU (1997), valamint WUNDERER és SCHMUCKENSCLAGER (1990) kísérletei eredményei is. 23

DUCHÊNE et al. (2003) Traminin és Pinot noiron üvegházi körülmények között zsendüléskori fürtritkítást végezve megállapították, hogy a fürtterhelés csökkenésével szignifikánsan nőtt a Pinot noir rügytermékenysége, míg ugyanakkor Tramini rügyeiben a fürtkezdemények száma nem változott. A szerzők továbbá kifejtették, hogy a rügytermékenység növekedése mellett fürtkezdeményeken belüli elágazások mindkét fajtánál számottevően növekedtek a csökkenő fürtterheléssel. BRAVDO et al. (1984a) kísérleti eredményei szerint a fürtterhelés csökkentésével szignifikánsan nő a rügyek termékenysége és a fürtkezdemények belüli elágazások száma. FERREE et al. (2004) a frankó-amerikai hibrid ’Chambourcin’ fajtán beállított kísérletük során megállapították, hogy a virágzás előtti fürtválogatás hatására nőtt a virágzaton belüli virágszám, mely a kedvezőbb rügydifferenciálódásnak tudható be. MULLINS et al. (2000) szerint a virágfürt differenciálódását a gibberelinsav és a citokinin közötti arány befolyásolja, ahol a citokinineknek kiemelt jelentőségük van. Tehát a fürtválogatás hatására a virágzaton belüli emelkedő virágszám a citokinin hormon mennyiségére is visszavezethető. Mint az előző fejezetekben bemutattam a fürtterhelés csökkentésével nő a gyökér növekedése. A gyökércsúcs az elsődleges helye a citokinin szintézisnek (SZALAI 1994). Így a fürtritkítás hatására nő a tőkék citokinin termelése, ami magyarázatot adhat a fürtön belüli virágok mennyiségi növekedésére. A gyökérzet és a fürtön belüli virágszám növekedése közötti korrelációt bizonyítja Mc ARTNEY és FERREE (1999), akiknek a vizsgálatai szerint a gyökérmetszés hatására a fürtön belüli virágszám csökkent, míg a kötődés mértéke nem változott. CARBONNEAU (1996) szerint a túlterhelésre hajlamos, termékeny, nagyfürtű fajták esetében a korán, virágzás körül végrehajtott fürtválogatással a túlterhelésből adódó probléma a következő évben fokozott mértékben jelentkezhet. A jelenség okait a rügydifferenciálódásra vezeti vissza. A rügytermékenységi együttható ugyanis a következő évben még magasabb lehet, a tőkék túlterheltsége pedig nőhet. 2.3.2. Termésmennyiség A fürtritkítás, mint termesztéstechnológiai művelet a termésmennyiség tenyészidőszakon belüli beállításával, korlátozásával hat a must és a későbbi bor minőségére, valamint a tőkék kondíciójára. A fürtszám csökkenésével azonban a termésmennyiség az esetek többségében nem arányosan csökken. EZZAHOUANI és WILLIAMS (2003) Ruby Seedless fajtán a kötődéskor végrehajtott fürtritkítás és a lelevelezés hatásait vizsgálták. Méréseik szerint a fürtszám 17%-os csökkentése csupán 5% termésmennyiség csökkenést okozott. 24

FREEMAN és KLIEWER (1983) Carignan fajtát vizsgálva a fürtök 40%-ának ugyancsak kötődéskori eltávolításakor 21,5%-os termésmennyiség csökkenést regisztráltak. OUGH és NAGAOKA (1984) kötődés után két héttel végeztek fürtválogatást Cabernet sauvignon tőkéken. Megállapították, hogy a fürtök 1/3-ának eltávolítása 1/5-ére, míg a fürtök 2/3-ának eltávolítása 1/4 –ére csökkentette a termésmennyiséget a kezeletlen kontrolhoz képest. MORRIS et al. (1987, 2004) viniféra fajták mellett franko-amerikai hibrideket vizsgálva kifejtik, hogy a hajtásonként egy fürtös terhelés virágzáskori beállítása esetén a termésmennyiség szignifikánsan nem csökkent, sőt egyes fajták esetében, mint a De’ Chaunac nagyobb generatív tevékenységet jegyeztek fel. LOONEY (1981) ugyancsak virágzás előtt végzett fürtválogatás hatásait vizsgálta a De’ Chaunac fajtán. Hajtásonként 1,5 fürtös terhelés kialakítása mellett a kísérlet első két évében szignifikánsan nagyobb termésmennyiséget mértek, mint a kezeletlen tőkéken. FISCHER et al. (1977) virágzás előtti fürtritkítás hatását vizsgálták a termésmennyiségre az USAban, tartamkísérletben. A kísérlet 14 évéből hétben a fürtválogatásban részesített, míg ugyancsak hét évben a kontroll tőkék teremtek kevesebbet. BRAVDO et al. (1984a) Carignan fajtán végzett kísérletében a virágzás utáni fürtválogatás hatására csak akkor csökkent szignifikánsan a termésmennyiség a kontrolhoz képest, amikor a fürtök 2/3-át vagy annál többet távolítottak el. A fürtterhelés csökkentésével tehát nem lineárisan csökken a termésmennyiség. A jelenség oka a fürtátlagtömeg alakulására vezethető vissza. A fürtválogatás hatására ugyanis számos kísérletben szignifikánsan nőtt a fürtök átlagos tömege, behozva ezzel a kezelések által okozott terméskiesést (AMATI et al. 1988, 1994a, BASLER 1980, BAVARESCO et al. 1991, BRAVDO et al. 1984a, BUCELLI és GIANNETTI 1996, BUITELEAR 1980, CALÓ és IANNINI 1973, CARBBONEAU et al. 1977, CORINO et al. 1991, DI COLLATO et al. 1991, FERREE et al. 2002, 2004, FOX 1995b, FREGONI 1987, FREGONI és CORAZZINA 1984, HUMMEL és FERREE 1998, IACONO et al. 1991a, KOBLET és FÜRER 1991, MORANDO et al. 1991, MORINAGA et al. 2000, NAOR et al. 2002, PALLIOTTI és CARTECHINI 2000, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1986, 1994c, SCHALKWYK et al. 1996b, SCHMUCKENSCHLAGER 1985, SEPULVEDA et al. 1984, SMITHYMAN et al. 1998, TEOT et al. 1994, WOLPERT et al. 1983, WUNDERER és SCHMUCKENSCLAGER 1990, ZAMBONI et al. 1991). BRAVDO et al. (1985a) azonban hozzáteszik, hogy a termőegyensúlyban lévő tőkéken végzett fürtválogatás hatására nem nő törvényszerűen a fürtátlagtömeg. Kísérletükben ugyanis a kötődéskori fürtválogatás nem befolyásolta a Cabernet sauvignon fürtjeinek átlagos tömegét. MOTOMURA (1990) kísérleteiben a fürtválogatás ugyancsak nem befolyásolta a Deleware fajta termésének tömegét. 25

A fürtszám és a termésmennyiség kapcsolatrendszerének bonyolultságát támasztják alá CHAPMAN et al. (2004) kísérletei is. Cabernet sauvignon fajtán, 2 rügyterhelési szinten (24 és 48 rügy/tőke) vizsgálták a zsendüléskor végzett fürtritkítás hatásait. Megállapították, hogy a 24 rügy/tőkés terhelésen hajtásonként két fürtöt hagyva (48 fürt/tőke) 23 %–al nagyobb a termésmennyiség, mint 48 rügy/tőkés terhelésen hajtásonként egy fürtöt hagyva (ugyancsak 48 fürt/tőke). Az irodalmi áttekintés első részében utaltam arra, hogy az asszimiláták eloszlása kedvezőbb amennyiben két fürt található egy hajtáson és azok átellenesen helyezkednek el. A bemutatott kísérlet eredménye több más ok mellett (például magasabb rügyterhelés, zsúfoltabb lombfal, rosszabb fénykihasználás) erre is visszavezethető. A fürtátlagtömeg értékének alakulását főként a fürtön belüli bogyók száma és a bogyók tömege határozza meg. FISCHER et al. (1977) kísérleteiben ugyanis a fürtterhelés csökkentésével a fürtkocsány tömege nem változott. A virágzás előtt vagy virágzáskor végzett fürtválogatás hatására nő a kötődési % és ezzel a fürtökön belüli bogyószám (FISCHER et a. 1977, HUMMEL és FERREE 1998, LOONEY 1981, MORRIS et al. 1987, 2004, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1994a). A korán még kötődés előtt végrehajtott fürtszámcsökkentéssel a tőkén maradt fürtökre jutó asszimiláta mennyisége ugyanis nő, hasonlóan a hajtáscsúcs virágzáskori eltávolításához, mely ugyancsak növeli a kötődés mértékét. A fürtterhelés csökkentésével a bogyótömeg is nő (BAVARESCO et al. 1991, BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, BUCELLI és GIANNETTI 1996, CORINO et al. 1991, EZZAHOUNI és WILLIAMS 2003, FISCHER et al. 1977, FREEMAN és KLIEWER 1983, HUMMEL és FERREE 1998, KLEIWER és WEAVER 1971, KOBLET és FÜRER 1991, LOONEY 1981, MELIA et al. 1995, MORANDO et al. 1991, MORRIS et al. 2004, OUGH és NAGAOKA 1984, PALLIOTTI et al. 2000, REYNOLDS 1989a, 1989b, REYNOLDS et al. 1986, 1994a, SEPULVEDA et al. 1984, SMITHYMAN et al. 1998, WEAVER és POOL 1973). MORRIS et al. (1987) a virágzás előtti fürtválogatás hatásait vizsgálták. A kísérletben Tramini, Seyval blanc, Chyntiana, De Chaunac és Cabernet sauvignon fajták bogyótömege szignifikánsan nem változott a fürtválogatás hatására. Hasonló megállapításra jutott KAPS és CAHOON (1989) Seyval blanc, valamint NAOR et al. (2002) Sauvignon blanc fajtát vizsgálva. Ugyanekkor az említett kísérletekben nagyobb fürtönkénti bogyószámot mértek, mely nagyobb mértékű kötődésnek, vagy a kedvezőbb rügydifferenciálódásnak tudható be. A fürtválogatás hatással lehet a bogyó egyes részeinek egymáshoz viszonyított arányára. BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a) szerint a fürtterhelés csökkentésével csökkent a lényeredék mértéke, mely a vastagabb bogyóhéjjal és a megnövekedett magszámmal magyarázható. Figyelemre méltó az a kísérleti eredmény is, hogy a fürtritkítás hatására nő a bogyóhéj szilárdsága (BARBETTI 1980), ennek köszönhetően megfelelő fürtterheléskor fokozottabb a gombás betegségekkel (pl. Botrytis) 26

szembeni ellenállóképesség (FREGONI és CORAZZINA 1984, PALLIOTTI et al. 2000, R’HOUMA et al. 1998). 2.4. A vegetatív és a generatív szervek aránya Az eddig áttekintett fejezetekben bemutatásra került, hogy a fürtterhelés csökkentésével miként változik a tőkék vegetatív és generatív szerveinek mennyisége. Fontos azonban ennek a két tényezőnek az együttes értékelése, amint ez BRAVDO et al. (1984a) fürtritkítással foglalkozó kísérletéből

is

kiderül.

A

szerzők

szerint

a

termésmennyiség

helyett

inkább

a

termésmennyiség/vesszőtömeg, azaz az y/n hányados értéke a meghatározó a must minőségét illetően. Közleményükben e hányadost csak „crop load” néven említik, kiemelve ezzel is jelentőségét, elkülönítve a „yield”, azaz a termésmennyiség fogalmától. Véleményük szerint a tőkék túlterheltségének jelei magas (25 t/ha) termésmennyiség felett sem biztos, hogy jelentkeznek amennyiben a tőkéken magas vesszőtömeg értékeket (> 2,5 t/ha) mérnek. A fürtritkítás hatására a termésmennyiség csökkentésével csökken az y/n hányados értéke (BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, 1985b, FREEMAN és KLIEWER 1983, GAL et al. 1996, KELLER et al. 2005, KLIEWER és DOKOOZLIAN 2005, KLIEWER et al. 1983, MORRIS et al. 2004, NAOR et al. 2002, REYNOLDS et al. 1994c). BRAVDO et al. (1984a) kísérletei során az y/n hányados értéke akkor is csökkent a fürtválogatás hatására, amikor a termésmennyiség szignifikánsan nem különbözött a kontroll tőkéktől. Virágzás után a fürtök 1/3-át eltávolítva a fürtök átlagos méretének növekedése mellett a termésmennyiség nem csökkent, azonban a vesszőtömeg értéke nőtt. FISCHER et al. (1977) vizsgálatai során a virágzás előtt végzett fürtválogatás hatására 15 év átlagában nem csökkent a termésmennyiség. A vesszőtömeg értéke viszont közel 50%-al magasabb volt, s ezzel jelentősen csökkent az y/n hányados értéke. Hasonló megállapításra jutottak MORRIS és munkatársai (1987) is. A fürtritkítás hatására továbbá nő a levélfelület-termésmennyiség arány, tehát nő az 1 kg termésre jutó levélfelület nagysága (EDSON et al., 1983, 1995a, 1995b, GAL et al. 1996, KELLER et al. 2005, KLIEWER és DOKOOZLIAN 2005, KLIEWER és WEAVER 1971, NAOR et al. 2002). A levélfelületi

index

mérésének

nehézségei

miatt

a

levélfelület-termésmennyiség

arány

meghatározására kevesebb kutatócsoport vállalkozott. BRAVDO et al. (1984a) is felhívja a figyelmet e mutató pontatlanságára és inkább az y/n hányados értékének alkalmazását javasolják.

27

2.5. A termés (must és a bor) minőségi jellemzői 2.5.1. Cukortartalom Kísérletek egész sora számol be arról, hogy a fürttermés kisebb-nagyobb hányadának eltávolításával jelentős és kedvező hatást lehet gyakorolni a must és a bor jellemzőire. Ezek közül talán a legszembetűnőbb, legfigyelemreméltóbb sajátosság, hogy a fürtritkítás következtében majdnem mindig emelkedik a must cukortartalma (AMATI et al. 1988, 1994a, 1994b, 1994c, AURICH 1990, BASLER 1980, BAUER 1992, BAVARESCO et al. 1991, BERTAMINI et al. 1991, BRANAS 1974, BUCELLI és GIANNETTI 1996, CALÓ és IANNINI 1973, CAMPOSTRINI et al. 1991, CHAMPAGNOL 1984, CARBONNEAU 1996, CARBONNEAU et al. 1977, CORDNER et al. 1978, CORINO et al. 1991, CURRLE et al. 1983, DI COLLALTO et al. 1991, DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT 1995, EZZAHOUNI és WILLIAMS 2003, FERREE et al. 2002, 2004, FISCHER et al. 1977, FOX 2000, FREGONI 1987, FREGONI és CORAZZINA 1984, GUIDONI et al. 2002, GUIDONI és SCHUBERT 2001, HUGLIN 1986, HUMMEL és FERREE 1998, IACONO et al. 1991a, 1991b, JABOREK 1990, KAPS és CAHOON 1989, KIEFER és WEBER 1992, KLEINERT 1972, KLEIWER és WEAVER 1971, KOBLET és FÜRER 1991, KONDRYA 1975, KUMAR et al. 2000, LOONEY 1981, MÁJER és GYÖRFFY-JAHNKE 2005, MELIA et al. 1995, MORANDO et al. 1991, MORINAGA et al. 2000, MURISIER 1985, MURISIER et al. 1986, MURISIER és ZUFFEREY 1997, PALLIOTTI et al. 2000, REYNOLDS 1989a, 1989b, REYNOLDS et al. 1986, 1994a, 1994b, SCHALKWYK et al. 1995, 1996b, SCHMUCKENSCHLAGER 1985, SCHÖFFLING és KAUSCH 1974, SCIENZA 1991a, 1991b, SEPULVED et al. 1984, SINTON et al. 1978, SMITHYMAN et al. 1998, TEOT et al. 1994, TSUTSUK és VITSELARU 1997, UBIGLI 1991, VALENTI et al. 1991, VERCESI 1991, VOGT és GÖTZ 1987, WALG és BAMBERGER 1994, WEAVER és POOL 1973, WERNER és LŐRINCZ 2002, WINKLER et al. 1974, WOHLFARTH

és

RÜHL

2001,

WOOD

és

LOONEY

1977,

WUNDERER

és

SCHMUCKENSCHLAGER 1990, ZAMBONI et al. 1991). Egyes kísérletek eredményei szerint azonban a fürtterhelés csökkentésével a must cukortartalma szignifikánsan nem változott (KLEIWER et al. 1983, OUGH és NAGAOKA 1984, SCHALKWYK et al. 1996a, WOLPERT et al. 1983). KELLER et al. (2005) kísérletükben Cabernet sauvignon, Chenin blanc és Rajnai rizling fajtákat vizsgálták. Megállapították, hogy a fürtválogatás hatására a must cukortartalma egyik vizsgált fajta esetében sem nőtt. A fürtterhelés csökkentésének pozitív hatásai az érésmenet elején ugyan jelentkeztek, de a szüret időpontjára e különbségek már eltűntek. BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) Izraelben, félsivatagi körülmények között vizsgálták a fürtválogatás hatásait, azonban a szüret időpontját nem egységes dátumhoz, hanem a must 22,5 28

ref%-os szárazanyag tartalmához kötötték. Megállapították, hogy a vizsgált Cabernet sauvignon és Carignan fajták alacsonyabb fürtterhelés mellett korábban elérték a kívánt szárazanyag tartalmat. A fürtválogatás hatására nemcsak a cukor bogyóba történő felhalmozódása gyorsult, hanem a termés biológiai érettsége is korábban következett be. Egyes fürtválogatásban részesült tőkék termését a kontroll szüretéig, további két hétig kint hagyták. Míg a kezeletlen tőkéken ez időszak alatt a bogyók tovább növekedtek, addig a kezelt tőkék bogyói vesztettek tömegükből, jelezve ezzel az edénynyalábok eltömődését, a biológiai érettséget követő túlérés szakaszát. KLIEWERT és DOKOOZLIAN (2005) mérései szerint az erős mértékű fürtválogatás hatására a Thompson seedles fajta mustjának cukortartalma 20 nappal hamarabb elérte a kívánt 22 ref%-os szárazanyag tartalom értéket, mint a legnagyobb terhelésben részesült tőkéké. A fürtritkítás hatására tehát felgyorsul az érés üteme, amit CORINO et al. (1991), DI COLLALTO et al. (1991), FREGONI és CORAZZINA (1984), HUMMEL és FEREE (1998), IACONO et al. (1991a, 1991b), PALLIOTTI et al. (2000), TEOT et al. (1994) és VALENTI et al. (1991) kísérleteinek eredményei is alátámasztanak. Hazai ökológiai viszonyok között az érésütem felgyorsulásának előnyei a termés minőségével összefüggésben különösen gyenge vagy közepes évjáratokban szembetűnők. A szőlő a kívánt érettségi állapotot néhány nappal előbb éri el, előbbre lehet hozni a szüretet. Ez utóbbi főként a késői érésű fajtáknál jelenthet előnyt. Korábbi betakarítás esetén a termés rövidebb ideig van kitéve az őszi időjárás viszontagságainak. A fürtritkítás érésmenetre gyakorolt hatását szintén jónéhány tényező befolyásolja (évjárat, fajta, kivitelezés módja stb.). Megfigyelték például, hogy a fehérborszőlő-fajták cukorfelhalmozódása lassúbb, mint a vörösbort adó fajtáké (IACONO et al. 1991b). 2.5.2. A titrálható savtartalom A must minőségi mutatói közül számos kutató vizsgálta a fürtválogatás és a bogyók titrálható savtartalma közötti kapcsolatrendszert. AMATI et al. (1994b, 1994c), BAVARESCO et al. (1991), CORINO (1991), KLEIWER és WEAVER (1971), KONDRYA (1975), LOONEY (1981), MELIA et al. (1995), MORANDO et al. (1991), NAOR et al. (1996), REYNOLDS (1989a), SCHALKWYK et al. (1995), TEOT et al. (1994), WERNER és LŐRINCZ (2002) és WOLPERT et al. (1983) szerint a fürtterhelés csökkenésével statisztikailag igazoltan csökken a must titrálható savtartalma. IACONO (1991a) és UBIGLI (1991) továbbá hozzáteszi, hogy a fürtritkítással nemcsak a titrálható savtartalom, de külön-külön az almasav és a borkősav mennyisége is csökken a mustban, melyet CORINO (et al. 1991) és TEOT et al. (1994) mérési eredményei is alátámasztanak. 29

DI COLLALTO et al. (1991), valamint FREGONI és CORAZZINA (1984) kísérleteiben igazoltnak látszik az az állítás, mely szerint a fürtválogatás hatására mérhető magasabb cukortartalom a savtartalom kismértékű csökkenésével jár együtt. Jónéhány kutatási munkában viszont nem találtak statisztikailag igazolható összefüggést a must titrálható savtartalma és a fürtritkítás között (EZZAHOUNI és WILLIAMS 2003, FERREE et al. 2004, MÁJER és GYÖRFFY-JAHNKE 2005, MORINAGA et al. 2000, OUGH és NAGAOKA 1984, REYNOLDS et al. 1994a, SMITHYMAN et al. 1998, WEAVER és POOL 1973, WOOD és LOONEY 1977). E kísérletekben ugyanakkor a must cukortartalmát a kezelésekkel pozitívan befolyásolták, tehát a must szárazanyag tartalmának növekedésével a titrálható savtartalom értéke nem csökkent. E megállapítás különösen fontos lehet olyan termőhelyek és fajták esetében, ahol a későbbi borkészítés során az alacsony titrálható savtartalom jelenthet gondot. Hazánk ökológiai viszonyai között egyes száraz, magas hőösszegű évjáratban, desszert borok előállításánál (helyes cukor: sav arány) kiemelt fontosságot nyerhet. Az összes titrálható-, illetve borkősavtartalommal kapcsolatban ugyanakkor ellenkező irányú változást is tapasztaltak (GUIDONI és SCHUBERT 2001, IACONO et al. 1991a, MELIA et al. 1995), amikor is a fürtterhelés csökkentésével szignifikánsan nőtt a must titrálható sav- és borkősavtartalma. A must titrálható savtartalmának alakulása szempontjából ugyancsak érdekesek azok a fürtválogatással foglalkozó kísérletek, ahol a kutatók a szüret időpontját a must egy megadott ref %os értékéhez kötötték. BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) Carignan és Cabernet sauvignon fajtán végzett vizsgálati kimutatták, hogy a fürtválogatásban részesült tőkékről származó must titrálható savtartalma nő. A főbb savak egyenkénti meghatározása után azonban hozzáteszik, hogy a titrálható savtartalom növekedése az almasavtartalom növekedésének tudható be, mivel a fürtterhelés csökkentése a must borkősavtartalmának alakulását nem módosította. HUMMEL és FERREE (1998) Seyval blanc fajtán vizsgálta a virágzás utáni fürtválogatás és a fürt mikroklímának (kitettségének) hatását. Megállapították, hogy az egységesen 20 ref%-os szárazanyagtartalom mellett szüretelt mustokban a fürtválogatás hatására nőtt a titrálható savtartalom, valamint ugyancsak nőtt a borkősav- és az almasavtartalom értéke is. Statisztikai módszerek segítségével megállapították továbbá, hogy a must titrálható savtartalmának alakulását azonos szárazanyag tartalom mellett inkább a fürtterhelés mértéke, míg azonos időpontban szüretelve a fürtök mikroklímája határozta meg. A rendelkezésre álló fürtritkítással foglalkozó irodalmi forrásmunkákban közölt eredmények a titrálható savtartalom tekintetében igen ellentmondásosak. A vizsgálatok kimenetelének eltérősége visszavezethető arra is, hogy a cukortartalom növekedése és a savtartalom csökkenése között nincs közvetlen összefüggés, más élettani folyamatok során keletkeznek, illetve más tényezők 30

befolyásolják alakulásukat (ALLEWELDT et al. 1975, AMATI et al. 1994b, HARDY 1968, RIBEREAU-GAYON és RIBEREAU-GAYON 1969). A kísérleti adatokból az egyértelmű következtetések levonását, a tisztánlátást tovább nehezíti, hogy az évjáraton kívül, több kisebb jelentőségű tényezővel együtt (pl. a beavatkozás kivitelezésének módja) a termőhely és a fajta is jelentős mértékben befolyásolja a fürtritkítás hatékonyságát, felerősítve vagy éppen elfedve annak hatását a must savtartalmára (BUCELLI és GIANNETTI 1996, CALÓ és IANNINI 1973, CORINO et al. 1991, MELIA et al. 1995, MORANDO et al. 1991, VERCESI 1991). 2.5.3. A pH A must minőség mutatói között meghatározó a pH szerepe. A titrálható savtartalom és a pH alapján megbecsülhető a bogyók almasav:borkősav aránya, mely az érettség kifejezője lehet. A pH értéke továbbá információt szolgáltat a must ionos összetételéről (SINTON et al. 1978). LA ROSA (1955) a szőlő érettségi állapotának és a szüret idejének meghatározásához a legmegfelelőbb mutatóként említi a must pH értékét. A fürtterhelés csökkentésének következtében rendszerint nő a must pH-ja (BUCELLI és GIANNETTI 1996, CORINO et al. 1991, FERREE et al. 2002, KAPS és CAHOON 1989, KLEIWER és WEAVER 1971, MELIA et al. 1995, MORRIS et al. 1987, 2004, NAOR et al. 2002, PALLIOTTI et al. 2000, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1996, SCHALKWYK et al. 1995, SINTON et al. 1978, STIEGLAR és MORRIS 1981, TEOT et al. 1994, VERCESI 1991). Estenként e változás csak kismértékű (BAVARESCO et al. 1991, IACONO et al. 1991a, MORANDO et al. 1991), olykor nem egyértelmű (DI COLLALTO et al., 1991), ritkán ellentétes irányú (IACONO et al. 1991a, REYNOLDS et al. 1986). FERREE és munkatársai (2004) Chambourcin fajtán virágzás előtt hajtottak végre fürtválogatást. Eredményeik alapján megállapították, hogy a must pH értéke nőtt a fürtválogatás hatására, habár a titrálható savtartalom szignifikánsan nem változott. Hasonló megállapításra jutott OUGH és NAGAOKA (1984) Cabernet sauvignon, SMITHYMAN et al. (1998) Seyval blanc és REYNOLDS et al. (1994c) Pinot noir fajtán végzett kísérletei során. KASIMATIS (1977) megállapította, hogy a kísérletének első évében a fürtválogatással kezelt tőkékről származó must korábban érte el a kívánt cukortartalmat, de ekkor a pH alacsonyabbnak bizonyult, mint a kontroll tőkéké. A második kísérleti évben azonban a kezelt tőkék korábban szüretelt termése mutatott alacsonyabb pH értéket. A fürtritkítással kezelt tőkék azonos érettségi állapotban való szüretekor a fürtterhelés a must pH értékét számottevően nem befolyásolta (BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, 1985b, HEPNER és BRAVDO 1985, HUMMEL és FERREE 1998). 31

2.5.4. Fenolos vegyületek A fürtrikítás hatást gyakorolhat a bogyó, azonban főként a bogyóhéj polifenol tartalmú anyagainak mennyiségére, mely a vörösborszőlő, valamint kékbogyójú csemegeszőlő fajták esetében jelentősen befolyásolhatja a minőséget. WOOD és LOONEY (1977) De’ Chaunac fajtán egy és két fürt/hajtásos terheléseket állítottak be virágzás előtt végzett fürtválogatással. Megállapították, hogy a fürtterhelés csökkentésével, annak mértékével arányosan nőtt a must összes polifenoltartalma. A fürtválogatás és a must összes polifenoltartalmának pozitív kapcsolatát támasztják alá LOONEY (1981), PALLIOTTI et al. (2000) és CORDNER et al. (1978) eredményei is. A polifenoltartalom növekedés esetenként csak kismértékű és a fürtritkítás hatása a matematikai statisztika módszerével nem igazolható (MORANDO et al. 1991). Olykor a változás iránya sem egyértelmű (PORRO et al. 1991). GUIDONI és SCHUBERT (2001), valamint GUIDONI et al. (2002) Nebbiolo fajtán a fürtök felét kötődés után távolították el. Kísérletük alapján a fürtritkítás hatására nőtt a bogyóhéj összes flavonoid, valamint az összes antocianintartama. A fürtterhelés csökkentésével a bogyókban az antocianin vegyületek közül nőtt a peonidin-3-glükozid, a cianidin-3-glükozid és a petunidin-3glükozid koncentrációja, még akkor is amikor a bogyohéjtömeg/bogyótömeg arány nem változott. A fürtritkítás nem befolyásolta azonban a malvidin-3-glükozid, valamint az acilezett antocianinok koncentrációjának alakulását. Hasonló megállapításra jutott BUCELLI és GIANNETTI (1996) Sangiovese Grosso, valamint SEPULVEDA et al. (1984) Moscatel Rosado fajtát vizsgálva. BRAVDO et al. (1984a) kimutatták, hogy a Carignan fajta esetében a túlterhelés hatására csökkent az antocianin bioszintézise. HEPNER és BRAVDO (1985) továbbá kiemeli a fajta szerepét az antocianinok bioszintézisének vizsgálatakor, ugyanis a túlterhelés hatására a bogyóhéj színanyagtartalma Cabernet sauvignon fajta esetében nem változott. KLIEWER és WEAVER (1971) Tokay fajtát vizsgálva megállapítják, hogy a fürtök 30%-ának virágzáskori eltávolításával a bogyóhéj színeződöttsége 132%-al nőtt. DOKOOZLIAN és HIRSCHFELDT (1995) a Flame seedles fürtjeinek 33%-át eltávolítva szintén kimutatták, hogy a bogyóhéj összes antocianin tartalma nőtt. A fürtritkított tőkékről származó bogyók magasabb antocianin tartalmáról számol be ugyancsak REYNOLDS et al. (1994c) Pinot noir, EZZAHOUNI és WILLIAMS (2003) Ruby Seedles, továbbá PALLIOTTI et al. (2000) Sangiovese, Merlot és Cabernet sauvignon fajtát vizsgálva. HUMMEL és FERREE (1998) kísérletében Seyval blanc fehérborszőlő-fajtán a fürtválogatás hatására felgyorsult a bogyóhéjban a flavonoid vegyületek felhalmozódása.

32

Az említett kísérletekkel ellentétben FREEMAN és KLEIWER (1983) megállapították, hogy a Carignan fajtán végzett kötődés utáni fürtválogatás hatására a bogyóhéj antocianintartalma szignifikánsan nem változott. A szerzők utalnak arra is, hogy nem találtak összefüggést a must cukortartalma és a bogyóhéj antocianintartalma között, tehát a magasabb cukortartalommal szüretelt termés bogyóhéjának színanyagtartalma nem minden esetben múlta felül az alacsonyabb beérési mustfokkal betakarított termését. A polifenoltartalom változásának mértéke többek között függ az évjárattól (PORRO et al. 1991) és a beavatkozás módjától (SCHULTZ et al. 2000, UBIGLI 1991, WOOD és LOONEY 1977). A színanyagtartalom esetében a fürtválogatás eredményét a termesztett fajta (PORRO et al. 1991, SCHULTZ et al. 2000), illetve a levélfelület és a termésmennyiség közötti arány is befolyásolja (CRIPPEN és MORRISON 1986, PORRO et al. 1991, SCHULTZ et al. 2000). Ez utóbbi fürtritkítással kedvező irányban módosítható. 2.5.5. Ásványielem tartalom A fürtterhelés csökkentésével módosulhat a bogyókban felhalmozott makro- és mikroelemek mennyisége. A rendelkezésre álló irodalmak többségében a must ásványi elem tartalma nőtt a fürtrikítás hatására. Így van ez a nitrogén esetében is. CORDNER et al. (1978), KLEIWER és WEAVER (1971), PALLIOTTI et al. (2000) OUGH és NAGAOKA (1984) és SINTON et al. (1978) kísérleteiben a fürtritkítás hatására nőtt a bogyók összesnitrogén-tartalma. Borászati szempontból az összes nitrogéntartalom mellett az alfa-amino nitrogén mennyisége is meghatározó. Az alkoholos erjedés során ugyanis az élesztők a szervetlen ammónium ion mellett az aminosavak alfa amino nirogénjét is fogyasztják. Így az erjedés kedvező lefolyásához megfelelő mennyiségben kell az élesztők rendelkezésére állnia e két nitrogén forrásnak. ANDERSON és KIRSOP (1974) szerint a bor későbbi minőségét a must cukortartalma mellett annak nitrogéntartalma határozza meg. Feltételezik ugyanis, hogy a must nitrogéntartalma, és a bor magasabb rendű alkoholtartalma között szoros összefüggés van. AYRAPAA (1971) szerint a must magas nitrogéntartalma mellett az erjedés alatt a magasabb rendű alkoholok mint az izobutil, az izoamil és az aktív amil alkoholok bioszintézise csökken, segítve ezzel a nagyobb arányú acetát észter képződést, s növelve a borok aromájának intenzitását. OUGH és NAGAOKA (1984) Cabernet sauvignonon kötödés után két héttel a fürtök 1/3-át és 2/3 távolították el. Vizsgálatuk során megállapították, hogy a fürtterhelés csökkenésével lineárisan nőtt a must alfa amino nitrogéntartalma. Tehát a fürtritkítás hatására javulhatnak az alkoholos erjedés körülményei befolyásolva ezzel a későbbi bor minőségét. A szerzők kísérletében továbbá a fürtritkítás hatására ugyancsak nőtt a must prolintartalma, melyet azonban az élesztők 33

életfolyamataikhoz nem hasznosítanak. Az aminosavak, mint az egyes aromaanyagok perkurzorai (EPERJESI et al. 1998) ugyancsak jelentősek a bor minőség szempontjából. KLEIWER és WEAVER (1971) kísérleteiben a fürtterhelés csökkentésével ugyancsak nőtt a must prolintartalma. CORDNER et al. (1978) Kalifornia államban Zinfandel fajtán végzett rügy- és fürtterheléses kísérletet. Közleményükben megállapították, hogy a virágzáskor elvégzett fürtválogatás hatására a prolin mellett az arginin mennyisége is számottevően növekedett. BATH (1993) vizsgálatai során azonban a fürtválogatás hatására a mustban az arginin mennyisége számottevően nem változott. BENA-TZOUROU et al. (1999) Viala fajtán végzett zsendüléskori 50%-os fürtválogatás hatásait vizsgálták. Megállapították, hogy a mustban a fürtterhelés csökkenésével az aszparaginsav kivételével az összes aminosav mennyisége nőtt. A szőlő szárazanyagtömegének kialakításában a kálium jelentős mennyiségben szerepel (COOMBE és DRY 1988). A fürtválogatással foglalkozó kísérletekben a must káliumtartalma a legtöbb esetben magasabbnak bizonyult alacsony fürtterhelés mellett (PALLIOTTI et al. 2000, WOOD és LOONEY 1977, NAOR et al. 2002, MORRIS et al. 1987, FREEMAN és KLIEWER 1983). Érdekességképpen megemlíthető még, hogy a kutatók összefüggést találtak a must cukor- és káliumtartalma között (VERCESI 1991). HEPNER és BRAVDO (1985) Cabernet sauvignon és Carignan fajtán vizsgálták négy különböző öntözéses kezelés és a kötődéskor végrehajtott fürtválogatás hatásait. Eredményeik alapján megállapították, hogy a fürtválogatás hatására mindkét fajta esetében nőtt a must kálium-, csökkent nátrium-, kalcium- és magnéziumtartalma. A legkisebb fürtterhelésű tőkék mustjának K: Na, K: Ca és K: Mg aránya szignifikánsan nőtt. A szerzők kiemelik, hogy a must K-tartalmának növekedésével nőtt a bogyók almasavtartalma, mely összefüggést statisztikailag is igazolták. Ugyanekkor a must borkősavtartalma csökkent a fürtválogatás hatására, melyet a szerzők a megnövekedett kálium koncentrációra vezettek vissza. A must magas kálium ion tartalma ugyanis kedvez a borkő kiválásának, ezzel csökkentve a must borkősavtartalmát (BOULTON 1980). Más kísérlet szerint a must alacsonyabb káliumtartalma kevesebb káliumtartarát kiválást okoz, ezzel nagyobb szabad savtartalmat eredményez (MATTIC et al. 1972). A fürtritkítás hatására bekövetkező K koncentráció növekedés azonban, növeli a bor pH értékét és negatívan

befolyásolja

a

bor

színintenzitását.

Így

olyan

esetben,

ahol

az

ültetvény

termőegyensúlyban van, tehát az y/n hányados értéke 5-7 közötti, a fürtválogatással a színintenzitásra ellentétes hatás érhető el (HEPNER és BRAVDO 1985). LŐRINCZ et al. (1989) a tőkénkénti termésmennyiség és a must finomszerkezete között keresve összefüggést megállapították, hogy a terhelés hatására csökkent a mustok kálium-, vas-, foszfor- és cinktartalma és nőtt a lítium és az alumínium koncentrációja. 34

IACONO et al. (1995b) a fürtritkítás és a must ásványielem tartalma között nem találtak szoros összefüggést. 2.5.6. A bor jellemzői Az előzőekben bemutatottakból kiderül, hogy a fürtválogatás számos, a must minőségét jellemző mutató alakulását befolyásolhatja, kihatva ezzel az alkoholos erjedésen átment bor minőségére is. Egyes fürtritkítással foglalkozó vizsgálatok e termesztéstechnológiai eljárás és a bor beltartalma, valamint az érzékszervi tulajdonságai közötti összefüggés feltárására is kiterjednek. A bor analitikai mutatói közül a szerzők gyakran vizsgálták az alkoholtartalom alakulását. BACCINO (1988), BENA-TZOUROU et al. (1999), MORANDO et al. (1991), VALENTI et al. (1991) és ZIRONI et. al. (1993) mérései alapján a fürtterhelés csökkentésével nőtt a borok alkoholtartalma. A rendkívül nagyszámú must és boralkotórész közül kiemeljük még, hogy kísérleti adatok szerint a fürtritkítás hatására az esetek többségében nő a bor extrakttartalma (BUCELLI és GIANNETTI 1996, FREGONI és CORAZZINA 1984, JABOREK 1990, KIEFER és WEBER 1992, MORANDO et al. 1991, PALLIOTTI et al. 2000, UBIGLI 1991, VALENTI et al. 1991), glicerintartalma és hamutartalma (BUCELLI és GIANNETTI 1996, MORANDO et al. 1991, UBIGLI 1991). A fürtterhelés csökkentésével általában nő a borok színintenzitása (AMATI et al. 1997, CORDNER et al. 1978, FOX és LAY 1996, HEPNER és BRAVDO 1985, MORANDO et al. 1991, UBLIGI 1991, STEINER et al. 2003) és színárnyalata (AMATI et al. 1997, BRAVDO et al. 1985a, MORANDO et al. 1991, UBLIGI 1991). Ellentétben a felsorolt szerzőkkel FREEMAN és KLIEWER (1983), valamint HEPNER és BRAVDO (1985) Carignan fajtán végzett kísérleteik során megállapították, hogy a fürtterhelés csökkentésével csökkent a borok színintenzitása. A jelenség oka véleményük szerint az lehet, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a must és a bor káliumtartalma, miáltal csökken a titrálható savtartalom és nő a pH. A bor magas pH értéke mellett azonban nő a színtelen antocianin forma mennyisége (SOMERS 1975). EPERJESI et al. (1998) szerint gyengén savas közegben a piros antocianin forma egyensúlyi helyzetben van a színtelen formával. Az egyensúlyi helyzet a pH függvénye. Az ausztrál (SOMERS 1975) és a kaliforniai (BOULTON 1980) kísérletekben a magas pH negatívan befolyásolta a vörösborok minőségi megítélését. A fürtterhelés csökkentése kedvezően hat az íz-, illat- és zamatanyagtartalom alakulására is (BUREAU et al. 2000, FREGONI és CORAZZINA 1984, KIEFER és WEBER 1992, KONDRYA

35

1975, NAOR et al. 2002, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1994c, SCHULTZ et al. 2000, UBIGLI 1991, WOHLFARTH és RÜHL 2001). SINTON et al. (1978) Zinfandel fajtán végzett kísérletükben arra keresték a választ, hogy a virágzás előtti fürtválogatás miként befolyásolja a borok aromaanyagainak alakulását. Eredményeik alapján a fürtterhelés csökkentésével nőtt a borok az n-propil-acetál észter : n-propanol, izobutil-acetál észter : izobutanol, izoamil-acetál észter : izoamil alkohol és az n-hexil-acetál észter : n–hexanol arány. Tehát a fürtritkítás hatására csökkent a magasabb rendű alkoholok és nőtt az észterek mennyisége, kedvezve ezzel a borok aroma gazdagságának. CORDNER et al. (1978) ugyancsak Zinfandel fajtát vizsgálva megállapítják, hogy a fürtterhelés virágzáskori csökkentésével nőtt a borok 1-propil-, 3-metil-1-butil-acetát tartalma. BENA-TZOUROU et al. (1999) Viala fajtán végzett zsendüléskori 50%-os mértékű fürtválogatás hatásait vizsgálva ugyancsak megállapítják, hogy a fürtválogatás hatására továbbá nőtt a bor illó anyagainak (alkoholok, alkohol acetát észterek) a mennyisége, mely kedvezően befolyásolhatja a borok érzékszervi megítélését. A fürtritkítás az ásványi elemek közül növeli a bor nitrogéntartalmát (BUCELLI és GIANNETTI 1996, PALLIOTTI et al. 2000), s általában nő a káliumtartalom is (BUCELLI és GIANNETTI 1996, CAMPOSTRINI et al. 1991, IACONO et al. 1991, MORRIS et al. 1987, STIEGLAR és MORRIS 1981, TEOT et al. 1994, VERCESI 1991), a változás azonban nem mindig egyértelmű (BUCELLI és GIANNETTI 1996, UBIGLI 1991). Számos kutató a fürtritkítás hatásait a borok érzékszervi vizsgálatával is kibővítette. NAOR et al. (2002) szerint a fürtterhelés csökkentésével nőtt a Sauvignon blanc borok „gyógynövény jellege”. Az érzékszervi bírálatokon a fürtritkításos kezelések borai érték el a legmagasabb pontszámot. CHAPMAN et al. (2004) megállapítják, hogy a fürtritkítás hatására a Cabernet sauvignon borának aroma-összetétele, továbbá egyes aromák mennyisége a kontrollhoz képest nem minden esetben mutatott szignifikáns különbséget. A szerzők szerint a zsendüléskor beállított fürtterhelés az aromakomponensek kialakulása, változása szempontjából későnek bizonyult. A rügyterheléssel beállított termésmennyiség sokkal jobb eredményeket mutatott. Méréseik alapján az alacsonyabb termésmennyiségek kedveztek a borok vegetális, feketebors aromáinak kialakulásában, továbbá az összehúzó tanninok jelenlétének. A vizsgálataik során szoros összefüggést mutattak ki a fekete bors aroma ás a 2-metoxi-3-izobutil-metoxi-pirazin vegyület menyisége között. ALLEN et al. (1994) és LACEY et al. (1991) szerint a borok vegetális és zöldpaprika aromái (melyek ugyancsak metoxipirazinokra vezethető vissza) magas hőmérsékleten csökkenő tendenciát mutatnak, továbbá a jó fényellátottságnak köszönhetően mennyiségük ugyancsak csökken (NOBLE et al. 1995). A későn végzett fürtválogatás, mely a tőkék vegetatív teljesítményét és így egyben a fürtök mikroklímáját 36

kevésbé befolyásolja, a feketebors aroma komponensek mennyiségét csak kismértékben módosíthatja. REYNOLDS et al. (1996) kíséreltükben a fürtterhelés csökkentése kedvezett a Pinot noir borában az összehúzó tanninok és a feketebors aroma megjelenésének. A fürtritkítás hatására a fűíz, a vegetális ízek, valamint a csokoládé jelleg helyett inkább a fekete ribizlire emlékeztető aroma jelent meg. SINTON et al. (1978) ugyancsak arról számolnak be, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a bor íz és aroma intenzitása, mely főként a magasabb észter : alkohol aránynak tudható be. CORDNER és OUGH (1978) szerint a fürtritkítással kezelt Zinfandel tőkék bora kedvezőbb megítélésben részesült az érzékszervi bírálatok során, mint a kontroll minták, azonban a termésmennyiség és a bírálati pontszámok között nem találtak szoros összefüggést. BRAVDO et al. (1984a), valamint STEINER et al. (2003) vizsgálatai ugyancsak megerősítik, hogy a fürtritkítás hatására nőtt a borok minősége, melyet az organoleptikus bírálat magasabb pontszámai támasztottak alá. OUGH és NAGAOKA (1984) Cabernet sauvignon fajtán végzett kísérleteiben nem minden évben bizonyult egyértelműnek, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a borokra adható bírálati pontszám értéke. 20 pontos érzékszervi bírálat során a három vizsgálati évből egy alkalommal a kezeletlen tőkékről származó bor kapta a legmagasabb pontszámot, azonban a statisztikai értékelés a bírálati pontszámok átlagai között csak 5%-os szignifikancia szint mellett mutatott különbséget. A további két kísérleti évben az alacsony fürtterhelésű tőkék bora részesült kedvezőbb megítélésben. Ekkor a borok bírálati pontszámai között ugyan számtanilag kis különbségek adódtak, de a tételek statisztikailag 0,1%-os szignifikancia szint mellett is különböztek. BRAVDO et al. (1985a) Cabernet sauvigonon végzett tartamkísérletében minden évben a kontroll tőkékről származó bor bizonyult jobb minőségűnek. Megállapításukat a szerzők azzal magyarázzák, hogy a kezeletlen tőkék sem voltak túlterheltek. REYNOLDS et al. (1986) három vizsgálati éve közül egyikben sem bizonyult jobbnak a Seyval Blanc alacsonyabb fürtterhelésű tőkéiről származó bor minősége. A szerzők hasonló megállapításra jutottak az aroma intenzitás értékelésekor is. 2.6. A fürtritkítás hatását módosító tényezők 2.6.1. A fürtritkítás ideje A fürtritkításra a virágzatok megjelenésétől egészen a szüret időpontjáig kerülhet sor. A bogyónövekedés különböző fázisaiban elvégzett fürtválogatás különböző képen hathat a tőkék vegetatív és generatív teljesítményére. 37

SMITHYMAN és munkatársai (1998) Seyval blanc fajtán beállított kísérletében többek között a virágzás előtt, illetve a kötődés után (3-5 mm-es bogyóátmérőnél) végzett fürtválogatás hatásait vizsgálták. Kísérleti eredményeik alapján a fürtritkítás ideje nem befolyásolta a hajtáshossz és a vesszőtömeg alakulását. A későbbi, azaz a kötődés utáni fürtritkításba részesült tőkéken intenzívebb fatyúhajtás képzést mértek, mint a virágzás előtti kezeléseken. A szerzők kitértek továbbá arra is, hogy a tenyészidőszak kezdeti szakaszában a virágzás előtti fürtválogatás hatására a levélfelületi index értéke a kötődés utáni kezelésekhez képest nagyobbnak bizonyult, de a szüret időpontjában statisztikailag igazolható különbséget nem tapasztaltak. Mc DONALD et al. (2005) szerint a kötődéskori fürtválogatás hatására kismértékben nőtt a tőkék vegetatív teljesítménye a zsendüléskori beavatkozáshoz képest. FERREE et al. (2002) Vidal blanc és Chardonnay fajtán végzett kísérleteiben a fürtválogatás ideje nem befolyásolta a vesszőtömeget, az ízközhosszságot, a hajtások számát, valamint a különböző eredetű hajtások (világos- vagy rejtett rügyből fakadt) arányát. KELLER et al. (2005) virágzás után egy hónappal, valamint zsendüléskor végeztek fürtválogatást Cabernet sauvignon, Chenin blanc és Rajnai rizling fajtákon és megállapították, hogy a fürtválogatás ideje számottevően nem befolyásolta a vesszőtömeg, a hajtásszám alakulását és a növekedési erély mértékét. A fürtválogatás ideje módosíthatja a rügyek termékenységét. AMATI et al. 1994a, FOX 1995b, PALLIOTTI et al. 2000 kísérleteiben a korai, a rügydifferenciálódás intenzív időszakában elvégzett fürtritkítás növelte a rügyek termékenységét, viszont a zsendüléskori vagy későbbi beavatkozás következtében matematikailag is igazolható eltérések nem tapasztaltak. A szőlőtőke vegetatív és generatív részei közötti asszimilátákért és növekedéséi hormonokért folyó „verseny” részben módosíthatja a kötődés mértékét (COOMBE 1962). A vegetatív és a generatív „sink”-ek versenye a kötődés javára befolyásolható a virágzáskori csonkázással (COOMBE 1959, COOMBE 1962, SKENE 1969) vagy virágzás előtti fürtválogatással (WEAVER és POOL 1971, WINKLER 1929, 1958). Tehát a korábban, virágzás előtt végzett fürtritkítás hatására nőhet a fürtönkénti bogyószám (THIMOTY 2000). E megállapítást támasztják alá SMITHYMAN et al. (1998) mérési eredményei is. Közleményükben továbbá hozzáteszik, hogy a korábban, virágzás előtt végzett fürtválogatás hatására a fürtök tömöttebbé válnak, kedvezve ezzel a Botrytis fertőzés fellépésének. A vizsgálat szüreti eredményei is alátámasztják, hogy a virágzáskori fürtritkítás hatására nagyobb mértékű a Botrytis fertőzöttség, mint a kötődés után végzett kezeléseken. Kísérletükben szoros összefüggést találtak a kötődési százalék mértéke és a Botrytis cinerea fellépése között. A szerzők javaslata alapján, a szürkerothadásra hajlamos fajták esetében inkább kötődés után célszerű a fürtválogatást végrehajtani, ezzel a termésmennyiség is jobban előre jelezhető és a must minősége is kedvezőbben befolyásolható. 38

A fürtválogatással okozott hozamcsökkenés mértéke összefügg a beavatkozás idejével (BRAVDO et al. 1984, BUITELEAR 1980, DI COLLALTO et al. 1991, FISCHER et al. 1977, MELIA et al. 1995, VALENTI et al. 1991, WALG és BAMBERGER 1994). Azonos számú fürt eltávolítása esetén a korábban végzett fürtritkítás a termésmennyiséget kevésbé csökkenti, illetve a fürtátlagtömeget, bogyóméretet és a bogyótömeget jobban növeli mindaddig, amíg a bogyók még az intenzív fejlődés időszakában, sejtosztódási-növekedési szakaszban vannak. A korán végzett, kismértékű fürtritkítás, amint arról a fürtválogatás termésmennyiségre gyakorolt hatásánál szó volt, termésmennyiséget csökkentő hatását a fürtátlagtömeg növekedése ki is egyenlítheti. A fürtritkítás idejének és a termésmennyiség kapcsolatrendszerének feltárásában iránymutató lehet a csemegeszőlő-fajtákon végzett ilyen irányú kísérletek bemutatása. WEAVER és POOL (1973) Thompson Seedless fajtán virágzás előtti fenofázistól zsendülésig 7 különböző időpontban hajtott végre fürtválogatást. A vizsgálatuk során a kötődéskor végzett fürtritkítás eredményezte a legnagyobb bogyótömeget. A két héttel később fürtválogatott tőkéken 10%-al, míg a négy héttel később ritkított tőkéken 25%-al kisebb bogyótömegeket mértek. DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995) Flame Seedless fajtán 6 különböző időpontban hajtottak végre fürtválogatást. Kísérletükben a bogyótömeg alakulásának a kötődés és az azt követő négy hétben végrehajtott kezelések bizonyultak a legkedvezőbbnek. A fürtritkítás ideje ugyancsak számottevően módosíthatja a must minőségének alakulását (AMATI et al. 1994a, BERTAMINI et al. 1989, CAMPOSTRINI et al. 1991, DI COLLALTO et al. 1991, MURISIER et al. 1986, TEOT et al. 1994, VERCESI 1991, WALG és BAMBERGER 1994). Általában megállapítható, hogy a cukorfelhalmozódás szempontjából a későbbi (zsendülés körül) beavatkozás rendszerint előnyösebb a korainál (kötődés táján). Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a tőke a fürtritkítást követően a leszedett termésmennyiség egy részét vagy egészét kiegyenlíti (pl. nő a fürtátlagtömeg) és ez a kiegyenlítődés korábban elvégzett fürteltávolítás esetén nagyobb mértékű (FERREE et al. 2002, SMITHYMAN et al. 1998, WEAVER és POOL 1973). A cukorgyarapodás mértéke és a fürtök leszedésének különböző időpontjai között azonban nem túl szoros az összefüggés, melyet VALENTI et al. (1991) Chardonnay-n és Rajnai rizlingen, MORANDO et al. (1991) Nebbiolo fajtán, valamint MELIA et al. (1995) Inzolia fajtán végzett kísérleti eredményei is alátámasztanak. Mindhárom kísérletben a kötődéskori és a zsendüléskori fürtválogatás hatásait hasonlították össze a szerzők. Megállapították, hogy a must minőségi mutatóit a fürtritkítás ideje számottevően nem módosította. A fürtterhelés beállításának ideje és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés sem minden esetben egyértelmű. CAMPOSTRINI et al. (1991) szerint a korábbi fürtválogatás hatására nagyobb mértékben csökkenhet a must titrálható savtartalma, melyet főként az almasavtartalom változásával indokolt. Ugyanakkor WEAVER és POOL (1973), valamint DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT 39

(1995) a fürtválogatás ideje és a must titrálható savtartalma között nem tudott statisztikailag igazolható összefüggést kimutatni. A termesztett fajtától és termőhelytől függően a fürtválogatás elvégzésére hozzávetőlegesen 150210 nap közötti időintervallum állhat rendelkezésre. Az áttekintett forrásmunkákban különböző szempontok alapján jónéhány javaslatot találtam a fürtritkítás elvégzésének kedvező időpontjával összefüggésben: -

A fürtritkítás kivitelezésének optimális ideje zsendülés előtt 3 héttel van. Zsendüléskor végzett kisebb mértékű beavatkozás, különösen a kevésbé fejlett fürtök eltávolítása minőségjavító hatású lehet (FOX 2000).

-

Korai virágzás, későn érő fajta esetén, illetve erős növekedésű ültetvényben július előtt ne végezzünk fürtritkítást (FOX 2000).

-

A virágzás előtt vagy virágzás időpontjában végrehajtott zöldszüret során az eltávolítandó fürtök jól láthatók, így pontosan és gyorsan, akár a hajtásválogatással egy menetben is beállítható a kívánt fürtszám (TIMOTHY 2000).

-

A fürtritkítás előnyös lehet virágzás után 3-4 héttel a bogyó sörét nagyságú állapotában, mivel ekkor már figyelembe lehet venni a kötődés mértékét és ebben az időszakban a fürteltávolítással elvesztett tápanyagmennyiség még viszonylag kicsi (KROYER 1991).

-

Mások szerint viszont később célszerű a beavatkozást elvégezni, mert a bogyók sörét nagyságú állapotban még sejtosztódási-növekedési időszakban vannak, s így a kívánt terméscsökkentő hatást nem érjük el. A tőke a leszedett termés egy részét vagy egészét kiegyenlíti, mivel nagyobb méretű és tömegű bogyókat fejleszt, nő a fürtátlagtömeg (WALG és BAMBERGER 1994).

-

REYNOLDS et al. (1986) a virágzást követő fürtritkítás előnyeire hívja fel a figyelmet. Véleménye szerint a virágzás után végzett fürtválogatás hatására csökken a tőkéken képződő másodtermés mennyisége, mely a visszafogott hónaljhajtásképzésnek tudható be. A virágzás után végzett beavatkozás továbbá kevésbé növeli a bogyótömeg értékét, így javasolható olyan fajták esetében is, melyek tömött fürtűek és rothadásra hajlamosak. Az ilyen fajták esetében, mint például a Seyval blanc vagy a Vignoles a fürtterhelés csökkentésével elért minőség javításnak a szürkerothadás nem jelent akadályt.

-

Német szerzők a fürtritkítás kezdeteként a virágzást 14-21 nappal követő időszakot jelölik meg. A munkát zsendülésig, mintegy 4 mustfok kialakulásáig ajánlatos befejezni (KIEFER és WEBER 1992).

-

Svájci kutatók szerint a fürtritkítást zsendüléskor, amikor a bogyó körülbelül 90%-ban színesedett érdemes elvégezni (KOBLET és FÜRER 1991).

40

-

A zsendülés utáni fürtválogatás THIMOTHY (2000) szerint is a vörösborszőlő-fajták esetében egyre gyakrabban alkalmazott eljárás. Különösen olyan fajták esetében javasolt, melyek nem egyöntetűen érnek, mint például a Pinot noir. A must minősége tehát az érésben lemaradt fürtök eltávolításával javítható.

-

A kötődést megelőző, illetve kötődéskori fürtritkításnál a zsendüléskor elvégzett azért is jobb eredményt ígér, mert ez utóbbi időszakban már megbízhatóbb termésbecslés nyomán lehet a kívánt mértékű beavatkozást kivitelezni (TEOT et al. 1994).

Az áttekintett javaslatok alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a fürtritkítás optimális időpontjával összefüggésben általános érvényű, egyértelmű útmutatást, biztos „receptet” nem lehet adni. A művelet elvégzésének pontos idejét a termelési cél függvényében minden termőhelyen, a termesztett fajtát figyelembe véve célszerű kidolgozni. 2.6.2. A fürtritkítás mértéke A fürtritkítás mértékének megválasztásával, a tőkénként megtermelt fürtszám beállításával közvetlenül befolyásolható a termés mennyisége. Az egységnyi termésmennyiségre jutó megfelelő nagyságú és kitettségű levélfelület, azaz a kívánatos „source-sink” arány kialakításakor a fürtterhelés meghatározásának kiemelt szerepe van. Természetesen a tőke fő igénylőjeként („sink”) fellépő termés mennyisége a fürtterhelésből csak hozzávetőlegesen határozható meg, ugyanis a fürtátlagtömeg értékének alakulása az eredményeket számottevően módosíthatja. A leszedett fürtök mennyisége tág határok – pl. az áttekintett kísérletekben 10 és 66% - között változhat, s akkor megfelelő, ha a termésmennyiség a kívánatos mértékben csökken, miközben javul a minőség (AMATI et al. 1994a, 1997, BAVARESCO et al. 1991, BENA-TZOUROU 1999, BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, 1985b, CAMPOSTRINI et al. 1991, CORINO et al. 1991, DI COLLALTO et al. 1991, FREGONI és CORAZZINA 1984, IACONO et al. 1991a, MELIA et al. 1991, MORANDO et al. 1991, TEOT et al. 1994, UBIGLI 1991, VALENTI et al. 1991, VERCESI 1991, ZAMBONI et al. 1991). A kísérletek döntő hányadában a fürtök több mint egynegyedét eltávolították, viszont 50%-nál nagyobb ritkításra ritkán került sor. REYNOLDS et al. (1986) Seyval blanc fajtán beállított kísérletében a fürtválogatás mértékét az előző évi vesszőtömeg függvényében határozta meg. Általánosságban azonban elmondható, hogy a fürtritkítás mértékét a fürtterhelés és a minőségi kilátások szerint kell megállapítani (BASLER 1980). A fürtritkítás mértékével lineárisan nő a tőkék vegetatív teljesítménye (BRAVDO et al. 1984a, 1985a, GAL et al. 1996, HUMMELL és FERREE 1998, REYNOLDS et al. 1986). KAPS és CHAHOON (1989) kísérletében a fürtválogatás mértékének növelésével a vegetatív teljesítmény

41

(vesszőtömeg, gyökértömeg, levéltömeg) növekedése mellett a levelek nettó fotoszintézise lineárisan csökkent. Azonos időpontban végzett fürtritkítás intenzitásának a növelésével egyre jobban csökken a tőkénkénti terméshozam (HUMMELL és FERREE 1998, NAOR et al. 2002, UBIGLI 1991, PALLIOTTI et al. 2000, REYNOLDS et al. 1986, VERCESI 1991) és nő a fürtátlagtömeg (GAL et al. 1996, HUMMELL és FERREE 1998, IACONO et al. 1991b NAOR et al. 2002, PALLIOTTI et al. 2000, REYNOLDS et al. 1986). A fürtritkítás hatására bekövetkező terméscsökkenés mértéke rendszerint elmarad a fürtritkítás intenzitásától, mivel a tőke a hozamcsökkenést fürtátlagtömeg növekedéssel mérsékli (OUGH és NAGAOKA 1984). A termésmennyiség csökkenése azonban a fürtritkítás mértékének elméleti értéke és a ténylegesen leszedett fürtök száma (ez utóbbi mindig kisebb) közötti eltérés miatt is elmarad a vártól. Ennek fontosabb okai a következők: -

zsendüléskor (különösen szálvesszős metszésben részesített tőkék esetében) nagy a tőke lombozata, az „eltávolítandó” fürtök egy része elkerüli a munkát végezők figyelmét,

-

összekapaszkodnak a fürtök,

-

egyik tőke hajtásai átnyúlnak a másikra,

-

kedvezőtlen terepadottságok (pl. hegyi viszonyok között),

-

erős hajtásfejlődés, buja lombozat,

-

eltérő a tőkék növekedési erélye és kondíciója, ami nem tesz lehetővé mechanikus munkavégzést.

A must minőségi mutatóinak, azon belül a cukortartalmának alakulása szoros összefüggésben áll meghagyott fürtök számával (AMATI et al. 1994b, CAMPOSTRINI et al. 1991, IACONO et al. 1991a, KLEINERT 1972, MURISIER 1985, MURISIER et al. 1986, TEOT et al. 1994, VERCESI 1991, WALG és BAMBERGER 1994). A kísérleti adatok szerint bizonyos határok között lényegében a meghagyott fürtök számával fordított arányban, lineárisan nőtt a must cukortartalma (FEREE et al. 2004, HUMMEL és FERREE 1989, KAPS és CAHOON 1989, NAOR et al. 2002). REYNOLDS et al. (1986) kísérleteiben azonban három terhelési szintet (10, 17 és 25 fürt/500 g vessző) vizsgálva a fürtterhelés és a must cukortartalma között négyzetes összefüggést talált. E kísérletben tehát a must cukortartalma a legmagasabb értéket a legtöbb évben a közepes terhelési szinten, azaz a 17 fürt/500g vesszős terhelésen vette fel. Eredményüket azzal magyarázzák, hogy a nagyobb fürtterhelési szinteken a tőkék túlterheltsége, míg az alacsony fürtterhelés mellett a megnövekedett vegetatív teljesítmény (önárnyékolás) okozta a must cukortartalmának alacsonyabb értékét.

42

BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) kísérletükben a különböző fürtterhelésű tőkéket a must azonos cukortartalmánál szüretelve megállapítják, hogy a szüret időpontja arányosan késett a fürtválogatás mértékével. FERREE et al. (2004), REYNOLDS (1989b) és REYNOLDS et al. (1986) szerint a must titrálható savtartalma nőtt, míg pH-ja csökkent a fürtterhelés növelésével, azonban e megállapítást VERCESI (1991), HUMMELL és FERREE (1989), valamint OUGH és NAGAOKA (1984) kísérleti eredményei nem támasztották alá. PALLIOTTI et al. (2000) Merlot, Sangiovese és Cabernet sauvignon fajtákon vizsgálták a zsendüléskor végrehajtott 20 és 40%-os fürtválogatás hatásait. A kísérleti eredményeik alapján a must cukortartalmának alakulása és a fürtválogatás mértéke közötti lineáris pozitív korrelációt a vizsgálat három évéből csak egy évben regisztráltak. A must titrálható savtartalma, pH-ja, összes nitrogén- és káliumtartalma, valamint a fürtritkítás mértéke között nem találtak statisztikailag is igazolható összefüggést. Azonban a bogyóhéj antocianin- és összes polifenoltartalma az esetek többségében lineárisan nőtt a fürtritkítás mértékével. A fürtválogatás mértékének meghatározására ugyancsak számos szerző tett kísérletet. KIEFER és WEBER (1992) szerint a fürtritkítást célszerű előzetes termésbecslés alapján elvégezni. A várható termést fürtválogatás idején még nem tudjuk nagy biztonsággal megbecsülni, de a termésbecslés annál pontosabb minél későbbi időpontban kerül rá sor. Durva becsléshez elegendő az előző évi hozamot összevetni az adott év fürtszám alapján várható termésmennyiségével. Pontosabb becsléshez meg kell határozni az átlagos fürtszámot és a fürtátlagtömeget. Ez utóbbi függ a termesztett fajta klónjától is. Azokban az években, amikor jó a virágok termékenyülése, kedvező az évjárat nagyobb értékkel kell számolni. Mindezen adatok, illetve a hektáronkénti tőkeszám ismerete a termésmennyiség viszonylag pontos becslését teszi lehetővé. A fürtritkítás mértékére ily módon egy elméleti értéket kapunk, ami még változtathat a tenyészidő hátralévő részében például a botritisz fellépése, rothadás vagy kevés csapadék, aszály miatt (FOX 1995a, 1995b, KIEFER és WEBER 1992, TEOT et al. 1994). A gyakorlatban elterjedt megoldás, hogy a fürtritkítás során hajtásonként egy fürtöt hagynak meg és első fürtöket nem távolítanak el. Ez a mechanikusan is kivitelezhető művelet egyszerű, gyors, különösebb szakértelmet nem kíván, komoly odafigyelés nélkül is végezhető (AMATI et al. 1997, BAVARESCO et al. 1991, FREGONI és CORAZZINA 1984, MORANDO et al. 1991). A termésmennyiség szempontjából előnyös lehet a tisztán válogatva történő fürtritkítás. Akad olyan szakember is, aki szerint az ugarcsapon fejlődött és a termőcsapok második (esetleg harmadik) fürtjeit célszerű eltávolítani (JABOREK 1990).

43

Összefoglalóan megállapítható, hogy a fürtritkítás mértékével kapcsolatban sem lehet általános „receptet” adni. A különböző években eltérő számú fürt leszedésével érhetünk el viszonylag kiegyenlítettnek mondható hozamokat. E két utóbbi fejezetben áttekintett irodalmak alapján megállapítható, hogy a kívánt termésmennyiség kialakításakor az azt meghatározó két komponens, azaz a tőkénkénti fürtszámnak és a fürtök átlagos tömegének ismerete elengedhetetlen. A fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló tényezők közül a tőkénkénti fürtszámot a fürtritkítás mértéke, míg a fürtátlagtömeg értékének alakulását főként a beavatkozás ideje határozza meg. Így e két tényező ismeretében egy adott termőhely, adott fajtáján eredményesen befolyásolható, tervezhető a termésmennyiség, kialakítva ezzel a tőkék kívánt termőegyensúlyát. Az egységnyi levélfelület nagysághoz megfelelően kialakított termésmennyiség a fotoszintézis során a levelekben megtermelt szénhidrátok eloszlásához, a termés minőségének, illetve a tőkék kondíciójának javításához nélkülözhetetlen.

2.6.3. A fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők A fürtrikítás eredményességét, a tőkék vegetatív és generatív teljesítményére gyakorolt hatását a kivitelezésének idején és mértékén túl számos egyéb tényező is befolyásolhatja. Ezek közül kiemelem az évjárat és a termőfajta szerepét, mert a dolgozat további részében bemutatásra kerülő kísérletet három évben, két különböző fajtán végeztem. Az évjárat szerepe különösen felértékelődik hazánk szélsőséges időjárási viszonyokkal jellemezhető kontinentális klímáján. CSEPREGI és ZILAI (1988) a borszőlő minőségét meghatározó tényezők sorában a termőhely szerepét követően a második helyen említik. BAVARESCO et al. (1991), CAMPOSTRINI et al. (1991), CORINO et al. (1991), MORANDO et al. (1991) és ZAMBONI et al. (1991) fürtválogatással foglalkozó kísérleteiből kitűnik, hogy az évjáratnak a bogyó- és fürtátlagtömeg kialakításában kitüntetett szerepe van, módosítva ezzel az adott kezelés termésmennyiségben megnyilvánuló eredményeit. Az áttekintett irodalmak nagy részében a fürtválogatás és a must cukortartalma közötti összefüggést az évjárat nagyban módosította, egyes esetekben elfedte, más esetekben erősítette annak hatásait (AMATI 1994a, BAUER 1992, BAVARESCO et al. 1991, BERTAMINI et al. 1991, CAMPOSTRINI et al. 1991, DI COLLALTO et al. 1991, FOX 1995a, 1995b, FREGONI és CORAZZINA 1984, KAPS és CAHOON 1989, KLEINERT 1972, NONNELKE 1980, REYNOLDS 1989b, VALENTI et al. 1991, VERCESI 1991, WINKLER et al. 1974). PALLIOTTI et al. (2000) három évig tartó kísérlet után megállapították, hogy az évjárat számottevően befolyásolta a vizsgált fajták fürtátlag- és bogyótömegének, a must cukor-, savtartalmának, a pH-nak, a bogyóhéj összespolifenol- és antocinaintartalmának alakulását, 44

valamint a szürkerothadás mértékének gyakoriságát. E mutatók közül a must cukor- és titrálható savtartalmának, illetve a pH-nak értékelésekor az évjárat az esetek többségében elfedte a fürtritkítás hatásait. KELLER et al. (2005) Washington államban, öt évjáratban gyűjtött adatsorok feldolgozása után megállapították, hogy az évjárat minden vizsgált paramétert erősebben befolyásolt mint az alkalmazott kezelések. Az évjárathatás értékelésénél kiemelik a hőmérséklet és a talajnedvesség szerepét. A szerzők hozzáteszik, hogy az adott termőhelyen a fürtritkítás a „sebtapasz” szerepét töltheti be akkor, amikor a rügytermékenységnek kedvező évet egy hűvös évjárat követ. A fürtválogatásra az egyes fajták is eltérően reagálhatnak, melyet AMATI et al. (1997), BAVARESCO et al. (1991), CAMPOSTRINI et al. (1991), IACONO et al. (1991b), MORRIS et al. (1987, 2004), PALLIOTTI et al. (2000), valamint WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) kísérleti eredményei is alátámasztanak. Vizsgálataik során ugyanazon a termőhelyen, ugyanolyan ültetvényszerkezet mellett, azonos évjáratban a fajták eltérő válaszreakciót mutattak a fürtritkítás hatására. A fajta és a fürtterhelés kapcsolatrendszerének vizsgálatakor tehát fontos szerepet játszanak a fajtatulajdonságok, mint a növekedési erély, az érési idő, a fürtátlagtömeg, a termőképesség stb. BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) Carignane és Cabernet sauvignon fajtákon állítottak be kísérletet, melyet hat éven át folytattak. A Carignane fajta, mely nagyobb fürtátlagtömeggel és termőképességgel jellemezhető, határozottabban mutatta a fürtritkítás must és bor minőségére gyakorolt hatásait, mint a túlterhelésre kevésbé érzékeny kisfürtű Cabernet sauvignon. A szerzők szerint a fürtátlagtömeg értékre vezethető vissza, hogy a legnagyobb fürtterhelés mellett sem bizonyult túlterheltnek a Cabernet sauvignon, míg a Carignane fajtán a generatív túlsúly az y/n hányados 10 fölötti érékeiben jelentkezett. KELLER et al. (2005) kísérletében a tőkék vegetatív és generatív teljesítményét vizsgálva a statisztikai elemzés minden évben erősebb hatást tulajdonított a termőfajtának, mint a fürtritkításnak. LUKÁCSY et al. (2003) szerint nagyrédei termőhelyen 5 fehér- és 5 vörösborszőlő-fajtát, egri termőhelyen pedig 3 vörösborszőlő-fajtát vizsgálva megállapították, hogy a fürtválogatás hatására a must cukortartalma az esetek többségében nőtt, de növekedés a fajták között eltérő mértékű. A fürtritkítás hatására továbbá a kontrollhoz képest több mint két magyar mustfokkal nőtt a Chardonnay, a Sauvignon és a Blauburger mustjának cukortartalma. E kísérletben az általam is vizsgált Hárslevelű fajta mustjának cukortartalma csak kismértékben nőtt a fürtterhelés csökkentésével. Az egri kísérleti ültetvény fajtái közül négy év eredményeinek átlagában a fürtválogatás hatására a legkisebb mértékben a Kékfrankos, míg a legnagyobb mértékben a Portugieser fajta mustjának cukortartalma nőtt. A több kísérletről számot adó közlemény tokaj45

hegyaljai eredményei rámutatnak arra is, hogy nemcsak a fajták, hanem azok klónjai között is eltérően alakulhat a fürtválogatás termésmennyiségre gyakorolt negatív, míg a termés minőségére gyakorolt pozitív hatása. A kísérlet során a Hárslevelű fajta vizsgálatakor megállapították, hogy a P. 41-es klón esetében érzékelhetők legkevésbé a fürtválogatás hatásai, míg T. 311-es és a K. 9 klónok közel azonosan reagáltak a beavatkozásokra. A fürtválogatás hatékonyságát befolyásolhatják továbbá az adott szőlőterület termőhelyi adottságai is. BAVARESCO et al. (1991) kísérletében az olaszországi Soave borvidéken vizsgálták Garagnega fajtán a fürtválogatás hatásait, összehasonlítva két termőhelyet a sík Zandomeneghi-t és a dombvidéki Sambugaro-t. Eredményeik alapján megállapították, hogy a fürtválogatás kedvezőbben befolyásolta a must cukortartalmának alakulását az erőteljesebb növekedési eréllyel jellemezhető sík területen, mint a szegényebb vízellátottságú, gyengébb növekedési eréllyel jellemezhető ültetvényű dombvidéki termőhelyeken. VERCESI (1991) Pinot noiron végzett fürtválogatást Oltrepo Pavesében (Észak-Olaszország) két termőhelyen, melyek közül az egyik 200 a másik 450 m tengerszint feletti magasságon található. Vizsgálatai

során

megállapította,

hogy

a

termőhely

szignifikánsan

befolyásolta

a

termésmennyiségnek, a must cukor- és titrálható savtartalmának alakulását. Az ültetvény elhelyezkedése a fürtritkítás hatásait azonban csak titrálható savtartalom alakulásának értékelésénél fedte el. CORINO et al. (1991) 10 különböző termőhelyen vizsgálták a fürtritkítás hatásait Barbera fajtán és megállapították, hogy a termőhely meghatározónak bizonyult a termésmennyiség, a fürthozam, a fürtátlag- és a bogyótömeg alakulásában. A fürtválogatás hatására azonban minden ültetvény esetében egyaránt nőtt a must cukortartalma és csökkent a pH értéke. WUNDERER és SCHUMCKENSCHLAGER (1990) három termőhelyen állítottak be Zöld veltelini fajtán fürtválogatás hatásaival foglalkozó kísérletet. A must cukortartalma minden esetben nőtt a fürtválogatás hatására, de a vizsgált termőhelyeken eltérő mértékben. Az áttekinttet, fürtritkítással kapcsolatos irodalmak a világ számos szőlőtermesztő országában, különböző termőhelyi adottságú területeken beállított kísérletek eredményeit közlik. A termőhely szerepe a vizsgált fajták termesztési értékmérő tulajdonságainak változatosságát is szemléltetik. THIMOTHY (2000) Amerikai Egyesült Államokbeli (kaliforniai) tapasztalatok alapján a Cabernet sauvignon és a Merlot fajtákat nagyfürtű (300g), túlterhelésre érzékeny fajtákként említi, melyek termesztésénél célszerű a fürtválogatás alkalmazása. BRAVDO et al. (1985a) Golan-fennsíkon végzett kísérleteiben a Cabernet sauvignon fürtátlagtömege 178-202 g között alakult. Ugyanitt végzett kísérletekben a Sauvignon is nagy fürtátlagtömegeket (180-290g) adott (GAL et al. 1996). Az említett termőhelyek klimatikus adottságai mellett a fajták termőképességéhez a termesztéstechnológia (öntözés, tápanyagutánpótlás) is hozzájárul. A termőhely és az alkalmazott 46

termesztéstechnológia, valamint a fürtválogatás kapcsolatrendszerére ugyancsak példa értékű BRAVDO et al. (1985a, 1985b) kísérleti eredményei. Cabernet sauvignon végzett fürtválogatás (40 és 20 fürt/tőke) öt éves eredményeinek értékelésekor megállapították, hogy a kontroll tőkék átlagosan 23,1 t/ha, a 40 fürt/tőkés terhelés 19,1 t/ha, míg a 20 fürt/tőkés terhelés 11,8 t/ha termésmennyiséget adott. Azonban a vizsgált ültetvényben a kezeletlen parcellák bora bizonyult átlagosan a legjobbnak 23,1 t/ha-os termésmennyiség mellett. Az adott termőhelyen ekkora termés mellett ugyancsak elérte a must a 22,5 ref%-os értéket, a tőkék a szerzők szerint nem voltak túlterheltek, az y/n hányados értéke 10 alatt maradt. A termőhely vizsgálatakor a klimatikus és fiziografikus adottságok mellett számot kell adni az edafikus tényezőkről is, melyek közül kiemelném a talaj víz- és tápanyagellátottságát, melyek termesztéstechnológia elemeivel, mint az öntözés és a tápanyagutánpótlás pótolhatók. Számos kutató eredményei alátámasztják, hogy a fürtritkítás hatékonyságát befolyásolja az öntözés (BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, 1985b, HEPNER és BRAVDO 1984, KLEIWER et al. 1983a, PONI et al. 1994), valamint a tápanyaggazdálkodás (BAVARESCO et al. 1991,BRAVDO et al. 1984a, 1984b, 1985a, 1985b, FISCHER et al. 1977, HEPNER és BRAVDO 1984, KLEIWER et al. 1983, MORRIS et al. 1987). A fürtválogatás hatékonyságát befolyásolhatja még a tőkeművelésmódról (a minőségi borszőlőtermesztés szempontjából kedvezőbbek a kis egyedi terhelésű, kisebb tőkeformák, ugyanakkor a fürtritkítással nagy tőkeformák, nagy egyedi terhelés esetén jobb eredményeket lehetne elérni), a termesztéstechnológia egyéb műveletei közül, a metszés és az ezzel kialakított rügyterhelés (CHAPMAN et al. 2004), a zöldmunkák közül pedig a hajtásválogatás (GAL et al. 1996, REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1986) és lelevelezés (IACONO et al. 1995a, PETRIE et al. 2000). A fürtritkítás eredményessége szempontjából az sem elhanyagolható tényező, hogy melyik fürtöket szedjük le. Kísérletekkel igazolták, hogy a hajtások alsó fürtjei nehezebbek, magasabb cukortartalmúak és alacsonyabb savtartalmúak, ezért rendszerint a hajtások távolabbi, második (esetleg harmadik) fürtjeit távolítjuk el. Amennyiben ezután még mindig túl sok termés maradna a tőkén, akkor az első fürtök számát is csökkenteni kell a kívánt mértékben (FOX 2000, KIEFER és WEBER 1992, KOBLET 1962, MELIA et al. 1970, SCHÖFFLING és KAUSCH 1974, TEOT et al. 1994, WINKLER et al. 1974, WOLPERT et al. 1983).

47

3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A kísérlet helye A kísérletet a Tokaji borvidéken, Tokaj város határában, a Tokaj-Hétszőlő Zrt. szőlőbirtokán állítottam be (É.sz. 48° 7’, K h. 21° 24’). A szőlőbirtok (1. ábra) három dűlőre osztható a Nagyszőlőre, a Hétszőlőre és a Kis-Garaira.

1. ábra: A Tokaj-Hétszőlő Zrt. birtoka (Tokaj, 2004) Vizsgálataimat a borvidék egyik kiemelten híres termőhelyén a Hétszőlő dűlőben folytattam, mely terület termőhelyi kataszter szerinti besorolás alapján I osztályú, pontszáma 367. A kísérleti területet a Hétszőlő dűlő alsó harmadában, a 22-es tábla, három vízelvezetővel tagolt, négy egymás fölötti pásztájában jelöltem ki (2. ábra). A kísérletre kijelölt ültetvény 150-180 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A terület déli kitettségű, a lejtő szöge 10-13°.

3.1.1. A kísérleti ültetvény talajadottságai A vizsgált termőhely talajtípusa eredetileg löszön, löszszerű alapkőzeten kialakult barnaföld volt, de az eróziós hatások következtében mára humuszkarbonát, valamint földeskopár talajtípus alakult ki. A termelés az elhumuszosodott talajképző kőzeten, a „C” szinten folyik. A löszréteg vastagsága 1,5-4 méter között változik. A talaj a vályogos fizikai talajféleségek közé sorolható, az Arany-féle kötöttségi értéke 42. Gyengén lúgos kémhatású, ami a finom eloszlású szénsavas mésztartalommal (4-7%) függ össze. A humusztartalom alacsony, nem éri el a 1,5%-ot (1,1-1,42%).

48

2. ábra: A kísérleti tábla elhelyezkedése a Tokaj-Hétszőlő Zrt. Birtokán belül

49

3.1.2. A kísérleti ültetvény jellemzése Az ültetvény szerkezete A vizsgálatra kijelölt tábla a lejtőiránnyal megegyezően négy 70 méter hosszú sorokkal jellemezhető parcellára tagolódik. A sorok vezetése a lejtővel párhuzamos, észak-déli irányú. A tőkék tenyészterülete 1,8 m2 (1,8m x 1m). Az egysíkú függőleges támrendszert fa végoszlopokkal és 5 méterenként (5 tőkénként) elhelyezett fém közbenső oszlopokkal létesítették. A tőkék törzse mellett egyedi támasz nem található. A kartartó huzalt a talajszinttől 40 cm magasságban helyezték el, fölötte 3 pár hajtástartó huzalt feszítettek ki. A támberendezés teljes magassága 170 cm. A vizsgált ültetvényben egytörzsű kétkarú Royat-kordon művelésű tőkéket alakítottak ki, 6 termőalappal, 40 cm-es törzsmagassággal. Az ültetvény telepítésének ideje A vizsgálatra kijelölt ültetvényt 1994-ben telepítették. Az ültetvény fitotechnikai mutatói A kísérletre kijelölt Furmint és Hárslevelű ültetvények főbb fitotechnikai mutatóit, 200-200 tőke felmérésével az 1. táblázatban foglaltam össze. 1. táblázat: A Furmint és a Hárslevelű tőkék fitotechnikai mutatói (Tokaj, 2002) Fajta

Kihajtási %

Furmint Hárslevelű

97,3 95,4

Meddő db/tőke % 1,9 20,4 2,0 22,2

Hajtás szám Termő db/tőke % 7,4 79,6 7,0 78,0

Összesen db/tőke % 9,3 100 9,0 100

Fürtszám db/tőke

ATE

RTE

RügyTE

11,8 10,9

1,6 1,5

1,3 1,2

2,2 2,1

Az ismertetett fitotechnikai mutatók alapján megállapítható, hogy mindkét fajta tőkéi magas kihajtási %-al és tőkénkénti fürtszámmal jellemezhetők. Az abszolút termékenységi együttható a fajtákra jellemzően magas. Ugyancsak magas a relatív termékenységi együttható értéke, mely bizonyítja a hajtásválogatás szakszerű elvégzését. A rügytermékenységi együttható magas értéke azzal magyarázható, hogy a hajtások közel 40%-a sárrügyből vagy az alapi rügyek valamelyikéből eredt és e fattyúhajtások átlagosan mindkét fajtánál 1 fürtöt neveltek. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kísérletre kijelölt Furmint és Hárslevelű parcellákat fitotechnikai mutatói alapján kiváló kondíciójú, egységesen kialakított és fenntartott tőkék alkották.

50

Az ültetvény tápanyagellátottságának vizsgálata A kísérleti ültetvény tápanyagellátottságát a vizsgálat első évében, 2002-ben levélanalízissel határozták

meg,

a

Fejér

Megyei

Növény-

és

Talajvédelmi

Szolgálat

Talajvédelmi

Laboratóriumában ICP FIAStar, TECATOR (nitrogén) Thermo Jarrell Ash ICAP 61 E (többi tápelem) készülékkel. A vizsgálat eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. A vizsgálati jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a kísérletre kijelölt Furmint és Hárslevelű ültetvények nitrogén, kálium, és kalcium ellátottsága alacsony volt. Ennek ellenére a vizsgált tőkéken tápelemhiány tünetei nem mutatkoztak. Az ültetvények foszfor és magnézium ellátottsága optimálisnak bizonyult. 2. táblázat: A kísérleti ültetvények levélanalízis eredményei (Tokaj, 2002) Fajta

N (% sz. a.-ban)

v.1

sz.

Furmint 1,91 1,56 Hárslevelű 2,32 1,58 1 v.= virágzás; sz= szüret

P (% sz. a.-ban)

Tápelem K (% sz. a.-ban)

Ca (% sz. a.-ban)

Mg (% sz. a.-ban)

átlag

v.

sz.

átlag

v.

sz.

átlag

v.

sz.

átlag

v.

sz.

átlag

1,74 1,95

0,28 0,31

0,17 0,12

0,22 0,21

0,93 1,05

0,56 0,50

0,75 0,77

1,52 1,85

2,97 2,46

2,25 2,16

0,38 0,48

0,75 0,53

0,56 0,51

3.1.3. A vizsgált ültetvény kezeltsége Fitotechnikai műveletek A gépi előmetszett ültetvény tőkéin rövidcsapos metszést folytattak, mely során a tőke két karján kialakított 6 termőalapon, termőalaponkét egy 1 rügyes rövidcsapot hagytak. Metszéskor így 6 rügy/tőke, azaz 3,3 rügy/m2-es rügyterhelést alakítottak ki. A venyigét a talajba dolgozták be. A

fakadást

követően

a

hajtások

3-4

leveles

stádiumában

hajtásválogatást

végeztek.

Termőalaponként két, lehetőleg az első világos rügyből és a sárrügyből fakadt hajtást hagyták meg. A karok végén elhelyezkedő termőalapokon a szomszédos tőke hasonló helyzetű termőalapjának közelsége miatt olykor csak egy hajtás marad. A hajtásterhelés így 10-12 hajtás/tőke, azaz 10-12 hajtás/folyóméter volt. A hajtások elrendezését a támaszon a nyár folyamán május végétől július közepéig folyamatosan végezték, kialakítva ezzel a tőkeművelésmódnak megfelelő keskeny lombfalat. A hónaljhajtásokat a fürtzónából július közepén kitörték, valamint a csapadék mennyiségétől függően évente 2-3 alkalommal gépi csonkázással alakították ki a lombfal végleges magasságát, vastagságát. A szüret előtt 1 hónappal lelevelezést végeztek, a fürtzónából hajtásonként 1-2 levelet távolítottak el. 51

Agrotechnikai műveletek A kísérleti ültetvényben mechanikai talajművelést folytattak. A sorköz művelése évente 4-5 alkalommal kultivátorral történt. A sorok aljának gyommentesítését kézi kapálással végzeték, melyre 3-4 alakalommal került sor a tenyészidőszak alatt. Tápanyagutánpótlást kizárólag szervestrágyával, 4-5 évente végeznek előzetes levélanalízis elvégzése alapján. A kísérleti ültetvényben 1999 és 2004 őszén

400-400q/ha szervestrágyát

juttattak ki. Növényvédelmi munkálatok A kísérleti ültetvény területén, hasonlóan az egész birtokhoz a növényvédelmi munkákat az integrált növényvédelmi előírások alapján végezték. A kísérleti ültetvényben vegyszeres gyomirtást nem alkalmaztak. Termésbetakarítás A vizsgált ültetvény termésének betakarítása a szőlőbirtok egészéhez hasonlóan kézi szürettel, műanyag ládás szállítással történt.

3.2. A vizsgálat ideje, az évjáratok jellemzése A kísérletet három egymást követő évjáratban 2002 és 2004 között végeztem. A vizsgálataimat 2003- és 2004-ben érésdinamikai, valamint stresszélettani mérésekkel is kibővítettem, valamint a 2004-es év következő évi termékenységi együtthatókra gyakorolt hatásának meghatározására 2005ben tőkefelvételezést hajtottam végre. A vizsgált terület időjárási viszonyait a Hétszőlő-dűlő alsó harmadára kihelyezett Campbell Scientific Inc. (USA) által gyártott automata meteorológiai mérőállomás mérési eredményeivel követtem nyomon. 3.2.1. A 2002-es évjárat jellemzése A 2002-es évjárat havi középhőmérsékleteit és csapadék eloszlását a 3. ábra és a 23. melléklet mutatja be. 2002-ben az évi középhőmérséklet az átlagosnál magasabban alakult, elérte a 11,6 °C-ot. A magas évi középhőmérséklet részben az enyhe téli időjárásnak tudható be. A nyugalmi időszakban január 52

első hete volt a leghidegebb. Ekkor a napi középhőmérséklet sem emelkedett -8°C fölé és a -14 °Cos minimum hőmérséklet is előfordult. Februártól a levegő hőmérséklete egyenletesen emelkedett. Számítások alapján a tenyészidőszak kezdete március 31-ére esett. A hosszú, 196 napos tenyészidőszak középhőmérséklete magas, 18,5 °C volt. A tenyészidőszak alatt 3623,5 °C-os teljes és 1653,7 °C-os hatásos hőösszeg akkumulálódott. A nyár legmelegebb hónapjában, júliusban kiemelkedően magas 24,2 °C-os középhőmérsékletet mértem. A nyár folyamán 21 hőségnapot és 3 forrónapot számoltam meg. A vegetációs időszak október 13-án ért véget. Az első talajmenti fagy október 31-én jelentkezett, melyet november 10-én -3°C-os lehűlés követett.

200

Csapadék Hőmérséklet

25 20

140 120

15

100 10

80 60

5

40

0

160

Havi középhőmérséklet ( C)

Csapadék mennyiség (mm)

180

30

0

20 0

-5 Jan. Feb. Mar. Ápr. Máj. Jún.

Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.

Hónap

3. ábra: A 2002-es évjárat hőmérséklete és csapadékmennyisége (Tokaj, 2002) A napsütéses órák száma átlagosnak bizonyult. Az egész évben 1793,1 órát, míg a tenyészidőszakban 1331,4 órát sütött a nap. 2002-ben 464,6 mm csapadék hullott, melyből a tenyészidőszakra 339,3 mm jutott. A csapadék eloszlása egyenlőtlen volt. A legcsapadékosabb hónapnak az augusztus bizonyult, azonban a mért érték 80 %-át három zápor csapadék mennyisége adta. A 2002-es évjárat fény-, hő- és nedvességviszonyának együttes értékelésére alkalmazott indexek értékei a következőképen alakultak: -

Branas-féle hő-fényviszonyi index: 4,65,

-

Huglin-féle heliotermikus index: 2238,9,

-

csapadék-hő index: 3,84,

-

hidrotermikus koefficiens: 0,93 és

-

Constantinescu-féle bioklimatikus index: 7,25.

53

Az indexek értékei alapján megállapítható, hogy a vizsgált területen 2002-ben a kései érésű fajták is biztonsággal beérhettek. Az évjárat nem kedvezett a gombás betegségek fellépésének. A csapadék-, fény- és hővizszonyok a borszőlő minőségét egyaránt kedvezően befolyásolták. 3.2.2. A 2003-as évjárat jellemzése A 2003-as évjárat havi középhőmérsékleteit és csapadék eloszlását a 4. ábra és a 23. melléklet mutatja be. 200

Csapadék Hőmérséklet

25 20

140 120

15

100 10

80 60

5

40

0

160

Havi középhőmérséklet ( C)

Csapadék mennyiség (mm)

180

30

0

20 0

-5 Jan. Feb. Mar. Ápr. Máj. Jún.

Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.

Hónap

4. ábra: A 2003-as évjárat hőmérséklete és csapadékmennyisége (Tokaj, 2003) 2003-ban az évi középhőmérséklet 10,8°C volt, mely a sokéves átlagnak megfelelő. Az év első két hónapja hidegnek bizonyult. A hőmérséklet 5 alkalommal esett -15°C alá. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -17,01°C-ot január 12-én mértem.

Az év leghidegebb hónapját, a februárt,

ugyancsak hideg március követte. Március 22-én a napi középhőmérséklet értéke még mindig 0 °C alatt maradt. A hónap végétől azonban hirtelen felmelegedés kezdődött. A szőlő vegetációs időszakának kezdete április 11-ére tehető. A viszonylag rövid, 180 napos tenyészidőszak középhőmérséklete kiemelkedően magas, 19,9°C volt. A vegetációs időszak 3584,8 °C-os teljes hőösszege a rövid tenyészidőszak miatt elmaradt az előző évitől. A tenyészidőszak magas középhőmérséklete azonban kiemelkedően magas 1784,8 °C-os aktív hőösszeg értéket eredményezett. A nyár legmelegebb hónapjában, júliusban magas, 22,2 °C-os középhőmérsékletet mértem. A nyár folyamán továbbá 40 hőségnapot számoltam meg. Külön kiemelem, hogy 2003-ban a nyári hónapok magas középhőmérséklete és hőségnapjainak száma mellett 35°C –nál magasabb maximális hőmérsékletű, forró napot nem regisztráltam. A vegetációs időszak korán, október 7-én ért véget, melyet október 24 -én -4,6 °C –os lehűlés követett. 54

2003-ban a napsütéses órák száma is kiemelkedően magas, 2203,4 óra volt. A tenyészidőszakban ugyancsak magas 1528,3 órát mérhettem. A magas napsütéses óraszám mellett kritikusan kevés csapadék hullott. 2003-ban a vizsgált területen 350 mm csapadék esett, melyből a vegetációs időszakra 253,1 mm jutott. A legtöbb eső júliusban négy nagyintenzitású zápor alkalmával hullott. Az érés ideje alatt szeptemberben két nagyobb zápor során megközelítőleg 50 mm csapadék hullott, azonban október hónap 22 csapadékos napjából, csupán 7 napon mértem 1 mm-nél nagyobb csapadékmennyiséget. A 2003-as évjárat fény-, hő- és nedvességviszonyának együttes értékelésére alkalmazott indexek értékei a következőképen alakultak: -

Branas-féle hő-fényviszonyi index: 4,59,

-

Huglin-féle heliotermikus index: 2347,8,

-

csapadék-hő index: 3,54,

-

hidrotermikus koefficiens: 0,71 és

-

Constantinescu-féle bioklimatikus index: 12,1.

Az index értékek alapján megállapítható, hogy 2003 igen száraz, magas hőmérsékleti értékekkel jellemezhető évjárat volt. Külön kiemelem a Huglin-féle heliotermikus index és a Constantinscuféle bioklimatikus index rendkívül magas értékeit. A kevés csapadék nem kedvezett a gombás betegségek fellépésének. 3.2.3. A 2004-es évjárat jellemzése A 2004-es évjárat havi középhőmérsékleteit és csapadék eloszlását az 5. ábra és a 23. mellélet mutatja be. A három vizsgált évjárat közül a 2004-es volt a leghűvösebb. Az évi középhőmérséklet 10,6 °C volt. A nyugalmi időszak nagyobb, káros lehűlésektől mentesen telt el. A levegő hőmérséklete a minimális értékét, -12,8°C-ot január 7-én érte el. Tavasszal a hőmérséklet egyenletesen emelkedett. A tenyészidőszak április 3-án kezdődött. A hosszú, 207 napos tenyészidőszak középhőmérséklete az előző évjáratokétól számottevően alacsonyabb, 16,8°C volt. A tenyészidőszak hosszúsága azonban kedvezett a teljes hőösszeg értékének, mely alig 100°C- al maradt el a 2003-as év tenyészidőszakába felhalmozódott hőmérséklettől. A hatásos hőösszeg 1418,7°C-os értéke viszont alacsonyabbnak bizonyult. A nyár legmelegebb hónapjában, júliusban magas 21,5°C-os középhőmérsékletet mértem. A nyár 13 hőségnapja mellett forrónapot nem jegyeztem le. A tenyészidőszak október 26-án végződött, az első fagyok november közepétől jelentkeztek. 2004-ben a 1861,6 órát sütött a nap, melyből a tenyészidőszakra 1466,9 óra jutott.

55

200

Csapadék Hőmérséklet

25 20

140 120

0

160

15

100 10

80 60

5

40

Havi középhőmérséklet ( C)

Csapadék mennyiség (mm)

180

30

0

20 0

-5 Jan. Feb. Mar. Ápr. Máj. Jún.

Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.

Hónap

5. ábra: A 2004-es évjárat hőmérséklete és csapadékmennyisége (Tokaj, 2004) A három vizsgált évjárat közül 2004 volt a legcsapadékosabb. Az év során 601,9 mm csapadék hullott, melyből a vegetációs időszakra 390 mm jutott. A csapadék mennyisége egyenlőtlenül oszlott el. A legcsapadékosabb hónap július volt, ekkor 172,3 mm csapadék esett. Érdekességképpen megjegyezem, hogy a júliusban mért csapadék 90 %-a, azaz több mint 150 mm három nap alatt július 25-27 között napi 50 mm-ként hullott a vizsgált területre. Augusztus szeptember és október hónapokban kevés átlagosan 8 csapadékos napot számoltam meg, valamint e három hónap alatt csak négy alkalommal mértem 10 mm feletti csapadékmennyiséget. A 2004-es évjárat fény-, hő- és nedvességviszonyának együttes értékelésére alkalmazott indexek értékei a következőképen alakultak: -

Branas-féle hő-fényviszonyi index: 4,09,

-

Huglin-féle heliotermikus index: 2039,7,

-

csapadék-hő index: 4,53,

-

hidrotermikus koefficiens: 1,12 és

-

Constantinescu-féle bioklimatikus index: 6,34.

Az index értékek alapján megállapítható, hogy 2004 hűvös, csapadékos évjáratként jellemezhető. A hőmérsékleti viszonyai azonban szélsőségektől mentesek, kiegyenlítettek voltak. A tenyészidőszak hosszúsága pedig lehetővé tette, hogy ebben az évjáratban is megfelelően beérhettek a késői érésű fajták. 2004 időjárása a gombás fertőzések kialakulását elősegítette, az augusztustól-októberig hullott kevesebb csapadék azonban a szürkerothadás fellépésének nem kedvezett.

56

3.3. A kísérlet anyaga 3.3.1. A nemes fajták A Furmint (6. ábra)

6. ábra: A Furmint T. 85 a kísérleti ültetvényben (Tokaj, 2004) Hasonnevei: Hazánkban számos hasonneve ismert, melyek közül a Zapfner, a Som és a Szigeti a legismertebb. Jugoszláviában Moslavac, Németországban Mosler, valamint Franciaországban Tokay néven ismerik. Származása: Pontosan nem ismert, egyesek szerint a Balkán-félszigetről került a Szerémségbe, mások Tokaj-Hegyalja szülöttjeként tartják nyilván. NÉMETH (1967) természetes rendszere szerint convar. pontica, subconvar. balcanica, provar. mesocarpa, subprovar hungarica. Concultát alkot (fehér, piros és változó). NÉMETH (1967) továbbá a Fehér furmintnak 9 alfajtáját írta le (Hólyagos, Madárkás, Ligetes stb.). Elterjedtsége: A Tokaji borvidék fő fajtája, de a Somlói, a Pécsi és a Badacsonyi borvidéken is nagyobb felületen termesztik. A szomszédos országokban is ismert (Szlovénia). Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje erős, kevés számú felfelé álló vesszőt nevel. Veszői vastagok, aranysárga színűek, közepes ízközűek. Rügyei közepes méretűek, hegyesedők. Vitorlája nyílt, világos-sárgászöld színű, nemezes szőrrel borított. Levele közép nagy, szabálytalan alakú, hullámos, alig tagolt. A levéllemez sötétzöld, kicsit hólyagos, vastag szövetű, fűrészes fogazású. Fonáka gyapjas.

57

Fürtje közepes méretű, fürtátlag tömege 130-150 g körüli, hengeres alakú, laza vagy közepesen tömött. Virágbiológiailag változatos fajta. Bogyói közepes méretűek, oválisak, vastag héjúak, lédúsak. Termesztési értéke: Korán fakad, általános időpontban virágzik és későn érik. Hosszú tenyészidejű fajta. Kiváló termőképességű, kevés másodtermést nevel. Alsóbb helyzetű rügyei is termékenyek. Viszonylagos fagytűrőképessége, valamint rothadásérzékenysége közepes. A szárazságot a Hárslevelűnél jobban tűri. Kedvező évjáratokban aszúsodik, ekkor terméséből kiváló minőségű borkülönlegesség készíthető (BÉNYEI ÉS LŐRINCZ 2005, CSEPREGI és ZILAI 1988). A kísérlet során a Furmint fajta T. 85-ös klónját vizsgáltam. A Hárslevelű Hasonnevei: A legtöbb külföldi hasonneve a magyar név tükörfordítása, így Lindeblättrige, Lipovina, Feuilles de tilleul. Származása: Valószínűleg természetes úton keletkezett magonc, amely hazánkban jött létre. NÉMETH (1967) természetes rendszere szerint convar. pontica, subconvar. balcanica, provar. microcarpa, subprovar. zemplenica. Elterjedtsége: A Furminttal együtt a Tokaji borvidék jellegzetes fajtája, de az ország más borvidékein, mint a Somlói, Villányi, Mátraaljai, Egri is nagyobb felületen termesztik. Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje igen erős, kevés, merev, felfelé álló vesszőt nevel. Vesszői vastagok, világosbarnák, középhosszú ízközökkel. Vitorlája sárgás-zöld, nemezes. Levele közepes méretű, kerek vagy vese alakú, általában ép, ha tagolt oldal öblei sekélyek. A levéllemez világos-zöld, alig hólyagos. Levélszéle csipkés fogazású. Fonáka gyapjas. Fürtje nagy, fürtátlagtömege 180-200 g körüli, hossza 300-500 mm-t is eléri. A fürt hengeres alakú, a fürt vége esetenként fecskefarokhoz hasonlóan, villásan elágazik. Bogyói: kicsik, gömbölydedek, vékonyhéjúak, lédúsak. Termesztési értéke: Közepes időben fakad és virágzik, későn zsendül és érik. Hosszú tenyészidejű fajta. Bőtermő, kevés másodtermést nevel. Alsóbb helyzetű rügyei is termékenyek. Viszonylagos fagytűrése alacsony, szárazságra érzékeny. Rothadásra közepesen érzékeny, kedvező évjáratban aszúsodik. Bora jól felismerhető, hársfamézhez hasonló illatú. Kései szüretelésű töppedt, vagy aszúsodott terméséből kiváló minőségű borkülönlegesség készíthető (BÉNYEI ÉS LŐRINCZ 2005, CSEPREGI ÉS ZILAI 1988). 58

A kísérlet során a Hárslevelű fajta K. 9-es klónját vizsgáltam (7. ábra).

7. ábra: A Hárslevelű K. 9 a kísérleti ültetvényben (Tokaj, 2004) 3.3.2. Az alany fajta A kísérleti ültetvény mindkét fajtájának alanya a Teleki 5C (Vitis berlandieri x Vitis riparia) volt. 3.4. A kísérelt módszere 3.4.1. A kísérleti parcellák kiválasztása A vizsgálat során a Furmint és Hárslevelű fajtákon 8 kezelést és egy kezeletlen kontrollt állítottam be. A kezeléseket 3 ismétlésben ismétlésenként 25 tőkén hajtottam végre, így mindenegyes kezelés hatásait összesen 75 tőkén vizsgáltam 8. ábra. D. ↔ É. 22/IV. 1. 2. A2/3 - A1/3 A1/2 - A2/2 A2/1 - A1/1 3. B2/3 - B1/3 B1/2 - B2/2 B2/1 - B1/1 4. C2/3 - C1/3 C1/2 - C2/2 C2/1 - C1/1 5. D2/3 - D1/3 D1/2 - D2/2 D2/1 - D1/1 6. - K/3 K/2 - K/1 7. A2/3 - A1/3 A1/2 A2/2 A2/1 A1/1 8. B2/3 B1/3 B1/2 B2/2 B2/1 B1/1 9. C2/3 - C1/3 C1/2 C2/2 C2/1 C1/1 10. D2/3 - D1/3 D1/2 D2/2 D2/1 D1/1 11. K/3 K/2 K/1 Jelölések: A: kötődéskor, B fürtzáródáskor, C zsendüléskor, D érésben fürtválogatott, K: kontroll; 1 erős mértékű, 2 gyenge mértékű fürtritkítás; /1, /2, /3: ismétlések; zöld: Furmint T. 85; sárga Hárslevelű K. 9. Sorszám

22/I.

22/II.

22/III.

59

Művelőút

Művelőút

Művelőút

8. ábra: A kísérlet során alkalmazott kezelések és azok elrendezése

-

A kísérletre kijelölt 22-es tábla az első hat sorában a Furmint T. 85, míg a 7. sortól a Hárslevelű K.9-es klónját telepítették.

A kíséreti parcellákat a tábla első 11 sorában és mind a négy

pásztájában jelöltem ki. A tábla első sorát és a pászták alsó oszlopközét a szegélyhatás miatt kihagytam a kísérletből. Egy ismétlés 25 tőkéjét 5 egymásutáni oszlopköz adta ki. 3.4.2. A kísérlet során alkalmazott kezelések A fürtritkítás ideje A kísérlet során a szőlő fenológiai fázisaihoz kötötten négy időpontban végeztem fürtritkítást: -

kötődéskor (Köt.),

-

fürtzáródáskor (Fürtz.),

-

zsendüléskor (Zsen.) és

-

érésben (Ér.).

Az éréskori kezeléseket a must 14 Ref %-os szárazanyag tartalmának elérésekor végeztem.

A

kezelések beállításának pontos naptári idejét a 3. táblázatban ismertetem. 3. táblázat: A kezelések időpontja (Tokaj, 2002-2004) Év 2002 2003 2004

Kötődés Június 17. Június 18. Június 22.

A fürtritkítás ideje Fürtzáródás Zsendülés Július 15. Augusztus 05. Július 09. Augusztus 11. Július 21. Augusztus 18.

Érés Augusztus 26. Augusztus 18. Szeptember 05.

A fürtritkítás mértéke A kijelölt tőkéken két erősségben végeztem fürtválogatást. A gyenge (2) mértékben végzett kezelések során 1 fürtöt hagytam hajtásonként. Így a maximálisan 12 hajtás/tőke hajtásterhelés mellett maximálisan 12 fürt/tőke, azaz 3,33 fürt/m2-es fürtterhelést állítottam be. Az erős (1) mértékű fürtritkítás során 1 fürtöt hagytam termőalaponként. A vizsgált tőkéken 6 termőalapot alakítottak ki, így maximálisan 6 fürt/tőke, azaz 1,67 fürt/m2-es fürtterhelést állítottam be Kontroll Mindkét fajta esetében kezeletlen (K) parcellákat is kijelöltem, melyek tőkéin a fürtök számát nem változtattam. 60

A fürtritkítás végrehajtásának módja A gyenge mértékű fürtritkítás során minden esetben a hajtások első fürtjét hagytam meg, a többi fürtöt eltávolítottam. Az erős mértékű kezeléseknél a termőalapokon meghagyott két hajtás közül az egyikről mindegyik fürtöt, míg a másikról a második és a harmadik fürtöt távolítottam el (9. ábra). Törekedtem arra, hogy a kezelések során az alapi- vagy sárrügyből fakadt hajtásokat tegyem meddővé. Amennyiben a világos rügy nem hajtott ki, vagy eleve meddőhajtás volt, akkor a fattyúhajtáson hagytam meg az alsó fürtöt.

9. ábra: A Furmint tőkék fürtzáródáskori erős mértékű ritkítása (Tokaj, 2004) 3.4.3. A tőkefelvételezés módszere A tőkefelvételezést CSEPREGI (1992) által kidolgozott módszerével 2002-től 2005-ig a hajtásválogatás után, illetve virágzás előtt hajtottam végre. 2002-ben az ültetvény kondíciójának felmérésére fajtánként 200-200 tőke hajtásainak és fürtjeinek eredetét jegyeztem le. 2003-tól 2005ig ismétlésenként 10 tőkét vételeztem fel. A tőkefelvételezést 2005-ben is elvégeztem, így a 2004es fürtritkítás fitotechnikai mutatókra gyakorolt hatásait is vizsgáltam. A tőkefelvételezés során a következő mutatókat határoztam meg: -

Kihajtási arány (%): metszés során meghagyott világos rügyek hány százaléka fakadt ki,

-

Összes hajtás (db/tőke): a tőkéken beállított hajtásterhelés mértéke,

-

Termőhajtás (db/tőke): a fürtöt nevelő hajtások száma,

-

Termőhajtás arány (%): termőhajtás szám /összes hajtásszám,

-

1, 2 és 3 fürtös hajtások aránya %, 61

-

Összes fürt (db/tőke),

-

Abszolút termékenységi együttható: összes fürt/termőhajtás,

-

Relatív termékenységi együttható: összes fürt/ összes hajtás,

-

Rügytermékenységi együttható: összes fürt/ metszéskor meghagyott világos rügyek száma,

-

Világos rügyek termékenysége (fürt/rügy) és

-

Sár- és alapirügyek termékenysége (fürt/rügy).

3.4.4. A levélfelületi index meghatározása A levélfelületi index (m2/m2) értékét indirekt módon az Accupar Decagon (Decagon Devicies Inc, Pullmann, USA) készülékkel határoztam meg. A készülék az ültetvény lombfelülete által felfogott fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR) mértékéből számítja a levélfelület nagyságát. A napsugárzás beesési szögét a műszer a vizsgált terület pontos koordinátáinak megadása után a dátum ismeretében automatikusan számolta. A méréseket minden évben augusztus elején a teljes lombfelület kialakulása után végeztem. A lomb alatti méréseket a kordonkar magasságában hajtottam végre. A készülék 80 cm hosszú érzékelő rúdját minden esetben a kordonkarra merőlegesen 40 cm mélyen szúrtam át a lombfalon. Ismétlésenként 15 mérést végeztem, melyet a készülék automatikusan átlagolt. 3.4.5. Az érésmenet vizsgálat Mintavételezés: A vizsgálatokra 2003-ban 4 alkalommal (augusztus 11., augusztus 18., augusztus 25., szeptember 02.), 2004-ben 7 alkalommal (augusztus 18., augusztus 30., szeptember 05., szeptember 13., szeptember 20., szeptember 27., október 06.), egy hetes időközönként gyűjtöttem mintákat. A mintavételezés során ismétlésenként 39-42 db bogyó begyűjtésére került sor úgy, hogy véletlenszerűen kiválasztott fürtök vállárról, fürtvégéről és a fürt középső harmadáról 1-1 bogyót szedtem. A bogyómintákat 4 °C-os hűtőben tároltam a további feldolgozásig. A minták előkészítése: A bogyómintákat ismétlésenként dörzsmozsárba felroppantottam, majd átszűrtem. Az érésmenet során végzett mérések: -

Bogyótömeg meghatározása (g/bogyó): 0,01 g pontosságú digitális mérleggel.

-

Szárazanyagtartalom meghatározása (Ref%): 0,001 g/cm3 pontosságú kézi sűrűségmérővel (DA-130N, Kyoto Electronics, Japan).

-

Titrálható savtartalom meghatározása (g/l): 0,1 n nátrium hidroxiddal történő titrálással, brómtimolkék indikátor mellett. 62

-

A pH meghatározása: pH-mérőkészülékkel (OP-211, Radelkis Budapest).

-

Alfa amino nitrogén meghatározása (mg/l N): DUKES és BUTZKE (1998) módszerével spektrofotometriás úton (λ = 335 nm) OPA/NAC (o-phthaldialdehid/N-acetil-L-cisztein) és izo-leucin standard felhasználásával. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. A méréseket a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar Alkalmazott Kémia Tanszékén végeztem.

-

Ammónium kation meghatározása (mg/l N): potenciometriás méréssel ammónium ion szelektív elektródával (OP-211, Radelkis, Budapest).

3.4.6. A szüreti mérések A termés mennyiségi mutatóinak meghatározása Tőkénkénti fürtszám meghatározása (db/tőke): A ládás szüret során az ismétlésenként ládákba kerülő fürtöket számoltam és visszaosztottam az ismétlés tőkéinek számával. Termésmennyiség meghatározása (kg/m2): Az ismétlésenként szedett termést 0,1 kg pontosságú mérleggel mérlegeltem, majd területegységre vonatkoztattam. A fürtátlagtömeg meghatározása (g/fürt): Az ismétlésenként mérlegelt termést elosztottam az ismétlésenkénti fürtszámmal. A bogyótömeg meghatározása (g/bogyó): ismétlésenként 100 bogyót 0,01 g pontosságú digitális mértem, majd átlagoltam. A termés minőségi mutatóinak meghatározása Az ismétlésenként szüretelt termés mustjából mintát vettem, melyet 4 C°-os hűtőben tároltam a mérések elvégzéséig. A szüretkori méréseket (a must szárazanyag tartalmát, titrálható savtartalmát, pH érétkét, alfa amino nitrogéntartalmát ammónium kation) a 3.3.5 pontban leírtak szerint végeztem. 3.4.7. A must szabad aminosav összetételének meghatározása A must és a bor szabad aminosav összetételét a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának Biokémia és Élelmiszertechnológia Tanszékén végeztem. A minták előkészítése: A szüret során kezelésenként gyűjtött, -25 C°-os mélyhűtő szekrényben tárolt mintákat kiolvasztás után 0,45 μm membránszűrőn (Millex-HV Syringe Driven Filter

63

Unit, PVDF Durapore, Non-Sterile, 0,45 μm/13mm, Millipore Crop., U.S.A.) átszűrtem. Hígítás (hígító pufferrel) után 0,22 μm-es (0,22 μm/13mm) membránszűrőn újra átszűrtem. Meghatározás: A szabad aminosavakat ioncserés folyadékkromatográfiával, Biotronik LC3000 (Németország)

automatikus

aminosav

analizátorral

határoztam

meg,

oszlop

utáni

ninhidrinszármazék képzéssel. 3.4.8. A must ásványi elemösszetételének meghatározása A must és a bor ásványi elemösszetételének meghatározását a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar Alkalmazott Kémia Tanszékének segítségével ICP-OES Thermo Jarrel készülékkel végeztem. 3.4.9. A vesszőtömeg meghatározása Mindhárom vizsgálati évet követően februárban meghatároztam az előző évi vesszőtömeg mennyiségét (kg/m2). Ismétlésenként 10 tőke vesszőhozamát együtt mérlegeltem. A mérlegeléshez hordozható, 10g pontosságú mérleget használtam. 3.4.10. Az ízközhossz és a vesszőátmérő meghatározása A vesszőtömeg meghatározásával egy időben meghatároztam a vesszők 5. ízközének hosszúságát (mm) és átmérőjét (mm). A meghatározást tolómérővel végeztem. Az ízközök hosszúságát nódusztól nóduszig mértem. A vesszőátmérő esetében az 5. ízköz közepén külön meghatároztam a lapos-barázdás oldal, valamint a hasi-háti oldal átmérőjét, majd e két mérés eredményeit átlagoltam. 3.4.11. A vesszők biokémiai vizsgálata A vesszők biokémiai vizsgálatát a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar Alkalmazott Kémia Tanszékének segítségével végeztem. A minták előkészítése A vizsgálatokra a vesszőmintákat 2004 és 2005-ben februárban szedtem. Minden ismétlés 5 tőkéjéről 1 vessződarabot gyűjtöttem. A vesszők kiválasztásánál kerültem a mechanikailag sérült, túl vastag vagy túl vékony vesszőket. Minden esetben a veszők ötödik ízközét vizsgáltam. A 64

mintaszedést követően a vesszőket -20 °C-os hűtőszekrényben tároltam.A vesszőminták feltárását a mintagyűjtést követő napon végeztem úgy, hogy az ismétlésenként öt vesszőt lereszeltem és a nyert reszeléket azonnal -20°C-os hűtőszekrénybe helyeztem. A vessző peroxidáz és polifenol oxidáz enzim aktivitásának, valamint fehérjetartalmának meghatározására az előkészített reszelékből 200 mg mintát mértem be hűtött mozsárba és 1000 μl Tris-HCl pH= 7,8 puffer (10% glicerol, 0,5 % Triton X 100, 2% polietilénglikol és 0,5% NaCl) és kvarchomok hozzáadásával homogenizáltam. A mintákat 13000 rpm fordulatszámon 18 percig 4°Con centrifugáltam (Hettrich mikro Zentrifugen). A továbbiakban a tiszta felülúszót vizsgáltam. A vessző fenoltartalomának meghatározáskor kivonás során a reszelékből analitikai mérleggel bemért 300 mg mintához 1100μl methanol : víz 80: 20n arányú kivonószert adtam. Öt perces ultrahangos feltárás után a minták ülepítését centrifuga segítségével végeztem (Hettrich mikro Zentrifugen, 13500 rpm, 4˚C, 10 perc). A peroxidáz enzim aktivitásának meghatározása A peroxidáz enzim (POD) aktivitását a felülúszóból SHANNON et al. (1966) módszerével, sepktrofotometriás úton (λ = 460 nm), 0,1 M Na-acetát pufferben (pH=5), ortodianizidin kromogén reagens (ε =11,3) és H2O2 szubsztrát jelenlétében határoztam meg. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. Az enzimaktivitást U/mg fehérjére vonatkoztatva adtam meg. A polifenol oxidáz enzim aktivitásának meghatározása A polifenol oxidáz enzim (PPO) aktivitását a felülúszóból JEN és KAHLER (1974) módszerével, sepktrofotometriás úton (λ = 420 nm), 0,1 M Na-foszfát pufferben (pH=6,5), 0,25%-os katekol szubsztrát jelenlétében határoztam meg. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. Az enzimaktivitást U/mg fehérjére vonatkoztatva adtam meg. A fehérjetartalom meghatározása A fehérjetartalmat (mg/l) a felülúszóból BRADFORD (1976) módszerével spektrofotometriás úton (λ = 595 nm) Bradford- reagens (0,5 mg/ml) Coomassie brillant kék, 25% methanol, 42,5% H3PO4) és marha szérum-albumin standard felhasználásával határoztam meg. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. 65

A fenoltartalom meghatározása A felülúszó fenoltartalmát SINGLETON és ROSSI (1965) módszerével spektrofotometriás úton (λ=760 nm), Folin-Ciocalteu reagens jelenlétében galluszsav standard felhasználásával határoztam meg. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. A galluszsavra vonatkoztatott fenoltartalmat mg/l dimenzióból a hígítás arányában mg/g vesszőre vonatkoztatva adtam meg. 3.4.12. A termés feldolgozása Az ismétlésenként külön szüretelt mintákból a mustot zúzás-bogyózás nélkül nyitott „álfenekes” rozsdamentes tartájba taposással nyertem ki. Az ismétlésekből kinyert mustot mintavétel után 50100 l-es úszófedeles rozsdamentes tartályokba összeöntöttem. A mustot 50mg/kg kénessavval kezeltem. 24 órás ülepítést követően a színmustot lefejtettem a mustaljról, majd 20 g/hl Uvaferm PM fajélesztővel beoltottam. Az erjedés a Tokaj-Hétszőlő Zrt. feldolgozóhelységében 8-15 °C-os léghőmérsékleten ment végbe. Az erjedés végeztével a borokat a durva seprőről lefejtettem és 50 mg/l kénessavval, valamint 80g/hl bentonittal kezeltem. A tételeket a minták analíziséig és érzékszervi bírálatáig 30-35 mg/l szabad kénessavszinten tartottam. 3.4.13. A borászati analízisek A borászati analíziseket a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának Borászati Tanszékének és a FVM Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének segítségével végeztem. A borászati vizsgálatok során meghatározták a bor: -

titrálható savtratalmát (g/l): 0,1 n nátrium hidroxiddal történő titrálással,

-

pH-ját: pH mérő készülékel,

-

etilalkohol tartalmát (V/V%): párlat sűrűség elvén,

-

összes extrakttartalmát (g/l): párlat sűrűség elvén,

-

cukortartalmát (g/l): Schroll-féle módszerrel,

-

cukor- és savmentes extrakttartalmát (g/l): A bor összes extrakttratalmábol kivontam a cukor, illetve a titrálható savtartalmát és

-

összes

polifenoltartalmát

(mg/l):

SINGLETON

és

ROSSI

(1965)

módszerével

spektrofotometriás úton, λ=760 nm-es hullámhosszúságon Folin-Ciocalteu reagenssel, galluszsav standarddal. A vizsgálatokhoz Varian DMS 100S UV-Visible Spectrophotometer készüléket használtam. 66

3.4.14. A bor finom összetételének vizsgálata A bor szabad aminosav – és ásványi elemösszetételének meghatározását a 3.3.8.-as és a 3.3.9.-es fejezetekben leírtak szerint a must vizsgálatával megegyező módon végeztem. 3.4.15. A borok érzékszervi bírálata A borok érzékszervi bírálatát a Budapesti Corvius Egyetem Szőlészeti Tanszékén végeztük. A vizsgálat borait minden évben 11 tagú bizottság értékelte. A bírálaton 20 pontos bírálati módszert alkalmaztam úgy, hogy a bírálók egyszerre 5 bort (4 időpontban végzett kezelés és a kontroll) értékeltek. A bírálat előtt sem a fajta sem a kezelés nem került ismertetésre. A kóstolási sorrendet a borok cukor-sav aránya alapján döntöttem el. 3.4.16. A statisztikai kiértékelés módszere A vizsgálat adatait a Budapesti Corvinus Egyetem Matematika és Informatika Tanszékének segítségével értékeltük ki. A statisztikai elemzés a Vargha András által készített MINISTAT programcsomaggal történt (VARGHA 2000). A statisztikai értékelés során O’Brien és Levente próbával ellenőriztem a szórások egyenlőségét. A kezelések hatásait azonos szórás esetén két szempontos független mintás variancia analízissel ellenőriztem. Különböző szórások esetén Welsh próbával hasonlítottam össze az átlagokat. A két kezelés közötti interakciót Johansen próbával teszteltem.

Amennyiben az átlagok között két

szempontos független mintás variancia analízis különbséget talált, akkor az átlagokat GamesHowell-féle próbával páronként is összehasonlítottam. Az átlagok közötti különbséget a következő módon jelöltem: -

„n.s.” az átlagok között nincs szignifikáns különbség,

-

„+” az átlagok között kis különbség van (p<0,10),

-

„*” az átlagok között közepes különbség van (p<0,05) és

-

„**” az átlagok között nagy különbség van (p<0,01).

Az egyes mutatók közötti korrelációt a Microsoft Excel® programcsomag regresszió analízisével végeztem.

67

4. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI 4.1. A vegetatív teljesítmény alakulása 4.1.1. A levélfelületi index A négy fenológiai fázisban két erőségben elvégzett fürtválogatás hatását a Furmint és a Hárslevelű tőkék levélfelületi index értékére a 10. ábra, a mérési eredményeket az 1. melléklet tartalmazza. 2002

2,5

2003

2004

2

2

LAI (m /m )

2,0 1,5 1,0

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

0,0

Köt.

0,5

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

10. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű LAI értékének alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtválogatás ideje és a Furmint fajta levélfelületi index értéke között 2002-ben szoros összefüggést találtam. A későbbi beavatkozások nagyobb levélfelületi index értéket eredményeztek. A fürtválogatás mértéke mindhárom kísérleti évben befolyásolta a tőkék levélfelületének nagyságát a tendenciák azonban nem egyértelműek. 2002-ben a legkisebb levélfelületet az erős mértékben ritkított tőkéken mértem, míg a legnagyobb levélfelületet a kontroll tőkék adták. 2003-ban az irodalmi adatoknak megfelelően a fürtválogatott tőkék levélfelülete felülmúlta a kontroll tőkékét, azonban a zöldszüret két erőssége között nem találtam szignifikáns különbséget. 2004-ben A kontroll és az erős mértékben ritkított tőkék egyaránt magas levélfelület értékeket adtak. A Hárslevelű tőkéken 2002-ben és 2003-ban a később végzett fürtválogatás eredményezett nagyobb levélfelületet. 2002-ben a fürtritkítás mértékének növelésével csökkent, míg 2004-ben nőtt a tőkéken mért levélfelület nagysága. Kísérleteim során a EDSON et al. (1993, 1995a, 1995b) és REYNOLDS et. al. (1986) eredményeitől eltérően a fürtrikítás ideje és mértéke számottevően nem befolyásolta a vizsgált fajtákon képződött levélfelület nagyságát. A levélfelületi index értékét a levélszám és a levélméret 68

határozza meg. A levélszámot főként a hajtás-, hónaljhajtásszám, valamint a hajtás- és az ízközhosszúság befolyásolja. A kísérleti ültetvény vegetatív tevékenysége a zöldmunkák elvégzésével (hajtásválogatás, hónaljhajtás kezelés, gépi csonkázás) jelentős mértékben beszabályozott. A kezelések hatására főként a levelek mérete és az ízközök hosszúsága változhat. Azonos magasságban elvégzett csonkázás esetén azonban e két mutató ellentétes hatást fejt ki. Míg a levelek mérete várhatóan nő a fürtterhelés csökkentésével, addig az irodalmi adatok alapján az ízközök hosszúsága is nő, a lehetséges levélszám csökkenését okozva. Így a fürtválogatás és a levélfelületi index értéke közötti összefüggés megítélése is nehézkes. A kísérlet eredményei a mérési módszer pontatlanságának is betudhatók. Az alkalmazott készülék levélfelületi index értékét indirekt módon, a lomb által felfogott fotoszintetikusan aktív fény mennyiségéből számítja. A lomb által felfogott fény mennyisége több fürt esetén nő, növelve ezzel a számított index értékét. A több fürtöt nevelő kezeléseken ezért is mérhettem, az irodalommal ellentétes, nagyobb levélfelületi index értéket, mint az erős mértékű fürtválogatás esetén. A levélfelületi index értékének alakulását mind az évjárat mind pedig a fajta számottevően befolyásolta. A 2004-es csapadékos, igen termékeny évjáratban a készülék igen magas esetenként 2 m2/m2 feletti értékeket regisztrált (2004-ben a nagyobb fürtök is befolyásolták e mutató alakulását). A három év átlagában a Hárslevelű tőkéken számottevően nagyobb levélfelületet mértem, mint a Furminton.

4.1.2. A vesszőtömeg A fürtritkítás idejének és mértékének hatását a vesszőtömeg alakulására a 11. ábra és a 2. melléklet

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2002

Fürtz.

0,50 0,45 0,40 0,35 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00

Köt.

2

Vesszőtömeg (kg/m )

alapján mutatom be.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

11. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőtömegének alakulására (Tokaj, 2002-2004) 69

A fürtválogatás hatására a kontrollhoz képest mindhárom kísérleti évben nőtt a Furmint fajta tőkéin képződött vesszőtömeg, melyet a három év együttes értékelésének eredménye is alátámasztott. 2004-ben a korábban kötődéskor, fürtzáródáskor végzett kezelések tőkéin mértem magasabb vesszőtömeg értékeket. A különböző időpontban és mértékben fürtritkított tőkék vessző hozama között azonban a statisztikai kiértékelés nem mutatott szignifikáns különbséget. A Hárslevelű tőkéken képződött vessző tömegét a fürtválogatás csak kis mértékben befolyásolta. 2002-ben és 2003-ben a fürtritkítás idejének átlagai között bár szignifikáns különbségeket találtam, de a tendenciák nem bizonyultak egyértelműnek. 2004-ben a korábban végzett kezeléseken a Furmint tőkékhez hasonlóan ugyancsak magasabb vesszőhozamokat mértem, de a különbségek statisztikailag nem igazolódtak. A fürtrikítás mértéke és a vesszőtömeg alakulása között a három vizsgálati év közül 2004-ben találtam szoros összefüggést. Ekkor a fürtritkítás mértékével nőtt a tőkéken képződött vesszőtömeg értéke. Számos irodalmi forrásmunka eredménye szerint a fürtrikítás hatására nő a vesszőtömeg, bizonyítva ezzel, hogy a megtermelt szénhidrát kevesebb termés jelenlétében a vegetatív szervek képzésére irányulhat. A Furmint fajta esetében jelen kísérletben is igazolódott ez a megfigyelés. A kontroll tőkék vesszőtömege a három év átlagában közel 40%-al maradt el a kezelt tőkék vesszőhozama mögött. A legkritikusabbnak a 2004-es év bizonyult, ekkor a kezelések hatására a kontrollhoz képest átlagosan közel háromszor akkora vesszőtömeget mértem. A Furmint tőkék szénhidrát termelése fürtválogatás hiányában nem volt elegendő a generatív és a vegetatív szervek biztos ellátásához. A termés az asszimiláták legnagyobb felhasználója és egyben legerősebb igénylője. Így a kontroll tőkék hajtásképzésre korlátozott mennyiségű szénhidrát állhatott rendelkezésre. A Hárslevelű fajta vesszőhozama minden évben fürtterheléstől függetlenül kiegyenlített volt, tőkéinek vegetatív teljesítménye csak 2004-ben nőtt a fürtterhelés csökkentésével. A vesszőtömeg értékének alapján a vegetatív részek asszimiláta ellátottsága a Hárslevelű minden kezelésén megfelelőnek bizonyult. Logikai következtetések alapján a korábban és erősebb mértékben végzett fürtrikítás nagyobb vegetatív teljesítményt, így nagyobb vesszőtömeget eredményez. A fürtválogatással foglalkozó eddigi kísérletek eredményei a beavatkozás idejével kapcsolatban korántsem ennyire egyértelműek. SMITHYMAN et al. (1998), FERREE et al. (2002) és KELLER et al. (2005) kísérletében a fürtritkítás ideje nem befolyásolta a vesszőtömeg alakulást. Vizsgálataim során is hasonló eredményre jutottam. 2004-ben mindkét fajta esetében a kötődés és a fürtzáródás időpontjában kezelt tőkéken mértem ugyan nagyobb vesszőtömeget, de az átlagok közötti páronkénti összehasonlítás nem mutatott szignifikáns különbséget.

70

BRAVDO et al. (1984a, 1985a), valamit GAL et al. (1996) eredményeivel ellentétben kísérleteim során a fürtritkítás mértéke és a tőkéken képződött vesszőtömeg között nem találtam szoros összefüggést. A vesszőtömeg alakulását az évjárat és a fajta jelentősen befolyásolta. 2004-ben átlagosan kétszer akkora vesszőtömeget mértem, mint 2002-ben, illetve 2003-ban. A Hárslevelű fajta a különböző kezeléseken mért kiegyenlített vesszőtermése mellett 50%kal több vesszőt termett, mint a Furmint tőkéi.

4.1.3. Az ízközhosszúság A fürtritkítás idejének és mértékének, valamint a vessző ötödik ízközének hossza közötti összefüggést a 12. ábrán szemléltetem, a számszerű eredményeket pedig a 3. melléklet tartalmazza. A fürtterhelés csökkentésével 2004-ben nőtt a Furmint vesszőinek ízközhosszúsága. A fürtritkítás ideje és a vessző ízközhosszúságának alakulása között egyértelmű tendenciát nem találtam. Az eredményeket a beavatkozás mértéke sem befolyásolta számottevően. A Hárslevelű fajta esetében a fürtritkítás és az ízközhosszúság között csak 2003-ban regisztráltam szoros összefüggést. Ekkor a fürtterhelés csökkentésével nőtt a vesszők ötödik ízközének hosszúsága. A későn, érésben végzett fürtválogatás az ízközök hosszúságát már nem befolyásolta.

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2002

Fürtz.

160 140 120 100 80 60 40 20 0

Köt.

Ízközhosszúság (mm)

A fürtválogatás mértéke szignifikánsan nem módosította e mutató alakulását.

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

12. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének ízközhosszúságára (Tokaj, 2003-2004) A fürtterhelés és az ízközhosszúság közötti negatív korrelációról számol be EDSON et al. (1993, 1995a, 1995b). Vizsgálataim során ez a megállapítás Furmint esetében 2004-ben, Hárslevelű 71

esetében pedig 2003-ban teljesült. Az említett irodalmi hivatkozásban bemutatott kísérlet során a fürtszám beállítást virágzás előtt végezték el. Vélhetően az ötödik ízköz hosszának állandósulása a kezelést követő időszakra tehető, befolyásolva ezzel annak méretét. Kísérleteim során a fürtszám módosításának első időpontjaként a kötődés fenofázisát jelöltem ki. Az évjáratok többségében ekkorra az ötödik ízköz hosszúsága állandósul. Így a kezelések hatásait a tőkék kondícionális különbsége adhatja, melyet az előző év(ek) kezelései módosíthatnak. Ezzel magyarázható, hogy a vizsgálat első évében számottevő különbségeket, egyértelmű tendenciákat nem figyeltem meg. Az évjárat és a fajta szignifikánsan befolyásolta az eredmények alakulását. Az ízközök átlagosan 2003-ban voltak a leghosszabbak. KOZMA (2000) szerint száraz, aszályos évjáratokban a hajtásnövekedés intenzív szakasza május második felére tolódik, mely vélhetően 2003-ban az ötödik ízköz hosszának állandósulása elé esett. A három év átlagába a Hárslevelű fajta ötödik ízköze hosszabbnak bizonyult a Furminténál.

4.1.4. A vesszőátmérő A Furmint és a Hárslevelű fajták vesszőátmérőjének kezelésenkénti alakulását a 13. ábra és a 4. melléklet alapján mutatom be.

2002

2003

2004

9 8 7 6

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

4

Fürtz.

5 Köt.

Vesszőátmérő (mm)

10

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

13. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőátmérőjére (Tokaj, 2003-2004) A fürtválogatás hatására mindhárom kísérleti évben szignifikánsan nőtt a Furmint vesszőátmérője. A fürtszámbeállítás idejének előrehaladtával a vesszőátmérő alakulása csökkenő tendenciát mutatott, azonban a statisztikai értékelés ezt nem támasztotta alá. A fürtterhelés mértéke sem befolyásolta szignifikánsan a vesszőátmérő alakulását.

72

A vizsgált időszakban a Hárslevelű vesszőátmérőjének alakulását az alkalmazott kezelések számottevően nem módosították. A statisztikai értékelés 2003-ban a fürtválogatás mértéke és a vesszőátmérő alakulása között gyenge (+) kapcsolatot mutatott. Ekkor az erős mértékű kezeléseken mértem vastagabb vesszőket. A vessző másodlagos vastagodása az ízköz hosszirányú növekedésének befejeződésekor kezdődik. Így a vesszőátmérő alakulása az asszimiláták eloszlásának módosításával (pl.: fürtszám csökkentés) befolyásolható. A Furmint tőkék a fürtválogatás hatására erősebb vesszőket neveltek, mely a kedvezőbb szénhidrát-ellátottság jelzője lehet. Ekkor vélhetőleg a vesszők tartalék szénhidrát képzése is nőhet, mely javíthatja e fajta téli fagyokkal szembeni ellenállóképességét. A Hárslevelű esetében ez a kapcsolat csak 2003-ban igazolódott. Az évjárat és a fajta jelentősen befolyásolták a vesszőátmérő alakulását. A vesszőátmérő 2003-ban bizonyult a legnagyobbnak, valamint a Hárslevelű fajta átlagosan vastagabb vesszőket nevelt, mint a Furmint. A Furmint fajta vesszőátmérőjére a fürtterhelés mértéke mindhárom évben jelentősen hatott, míg a Hárslevelűnél a fürtritkítás hatásai csak a száraz 2003-as évjáratban jelentkeztek.

4.2. A vesszők biokémiai vizsgálata A kísérleteim során 2003-ban és 2004-ben a vesszők biokémiai vizsgálatával a tőkék nyugalmi időszak alatti stresszhelyzetekkel (téli fagy) szembeni ellenállóképességének nyomon követését tűztem ki célul.

4.2.1. A peroxidáz enzim aktivitása A fürtválogatás ideje és mértéke, valamint a vizsgált fajták vesszőjének peroxidáz enzim aktivitása közötti összefüggést a 14. ábán szemléltetem és a részleteket az 5. melléklet tartalmazza. 2003-ban a Furmint fajta vesszőjének peroxidáz enzim (POD) aktivitását a fürtritkítás nem befolyásolta. 2004-ben a kontroll, valamint a zsendüléskor és érésben végrehajtott gyenge mértékű fürtválogatás hatására nőtt a vessző POD aktivitás. A különbséget azonban statisztikailag nem lehetett igazolni. 2003-ban a Hárslevelű tőkék vesszőjének POD aktivitását a fürtválogatás ideje és mértéke is befolyásolta. A fürtválogatás hatására minden esetben csökkent a vessző peroxidáz enzim aktivitása. Megállapítható azonban, hogy a kötődéskor és a fürtzáródáskor végzett kezelések esetében, amikoris nagyobb termésmennyiségeket mértem (lásd. később), a POD enzim aktivitása magasabb volt. A fürtritkítás mértékének növekedésével 2003-ban és a két év átlagában is csökkent

73

a vesszők POD enzim aktivitása. 2004-ben a Hárslevelű vesszőjének POD enzim aktivitása és a zöldszüret ideje és mértéke között statisztikailag nem lehetett összefüggést kimutatni.

2003

2004

5 4 3 2

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0

Fürtz.

1 Köt.

POD (U/ mg feh.)

6

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

14. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének peroxidáz enzim (POD) aktivitására (Tokaj, 2003-2004) A környezeti stressz élettani folyamataiban nagy jelentőségűek a stressz enzimek, mint például a peroxidáz enzim, melyek a stressz helyzet során keletkező toxikus anyagokat ártalmatlanítják. Számos kísérleti eredmény számol be arról, hogy stresszhelyzetek során a növényi szövetek peroxidáz enzim aktivitása megnő. Vizsgálataim során a vessző peroxidáz enzim aktivitásának kezelésenkénti alakulását követtem nyomon. A szőlő nyugalmi időszakának egyik legjelentősebb stresszoraként a téli lehűlések emelhetők ki. A már idézet szerzők (REYNOLDS 1989b, REYNOLDS et al. 1986, STERGIOS és HOWEL 1978) kísérleteikkel igazolták, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a tőkék téli fagyokkal szembeni ellenállóképessége, amit a vesszők jobb beérésével, kedvezőbb szénhidrát ellátottságával magyaráznak. A kísérleteim során vizsgált két évjáratban a Furmint fajta, mely a Hárslevelűnél jobb téli fagy- és szárazságtűrő-képességgel rendelkezik (BÉNYEI és LŐRINCZ 2005, CSEPREGI és ZILAI 1988, HAJDU 2003) a kezelések hatására kisebb mértékű POD enzim aktivitás változást mutatott. Megállapítható azonban, hogy a 2003-as alacsony termésmennyiségekkel jellemezhető évjáratban a POD enzim aktivitása a kezelések

hatásait

nem

mutatta.

Ezzel

ellentétben

2004-ben

kiemelkedően

magas

termésmennyiséget követően a POD enzim a nagyobb terheléseken, későbbi fürtválogatás hatására jelentős mértékben megnőtt. A magas enzimaktivitás pedig nagyobb stressz érzékenységre, vélhetően fagyérzékenységre utalhat. A Hárslevelű, mely irodalmi adatok alapján a környezeti stresszre érzékenyebb fajta mindkét évben magas enzimaktivitást mutatott.

A 2003-as száraz

évjáratban a fürtválogatás és a POD aktivitás között jelentkező szoros összefüggés a Hárslevelű 74

alacsonyabb tartaléktápanyag képzésével magyarázható. 2004-es csapadékos évjáratban a szénhidráttermelést vélhetően nem korlátozta a vízhiány, a vesszők szénhidrát ellátottsága kedvezően alakult. Ezt az eredményt támasztják alá a vesszőtömeg értékelésekor vázoltak is, mely szerint a Hárslevelű vesszőhozamát a kontroll tőkék nagyobb termésmennyisége kevésbé vetette vissza. A két fajta összehasonlításában megállapítható, hogy míg a Furmint esetében a vegetatív tevékenységre fordított szénhidrát mennyiségét a 2004-es kedvező klimatikus adottságú évjáratban a termésmennyiség határozta meg, addig 2003-ban a Hárslevelű vegetatív részeinek kedvezőtlen asszimiláta ellátottsága a fajta szárazságérzékenységére vezethető vissza. A Furmint fajtánál 2004ben megfigyeltek az angolszász irodalomban használt „cropping stress”, tehát termésmennyiség által kiváltott stresszként is értelmezhető. A két fajta POD aktivitásának értékelésekor szembetűnő az ismétlések közötti nagy szórás. Nagyobb stresszenzim aktivitás esetén 2004-ben a Furmint, 2003-ban a Hárslevelű fajtánál jelentős mértékű szórás értékeket tapasztaltam.

4.2.2. A polifenoloxidáz enzim aktivitása A fürtritkítás idejének és mértékének hatását a vessző polifenoloxidáz enzim (PPO) aktivitására a 15. ábra és a 6. melléklet alapján mutatom be.

2003

2004

3 2,5 2 1,5 1

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0

Fürtz.

0,5 Köt.

PPO (U/ mg feh.)

3,5

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

15. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének polifenoloxidáz enzim (PPO) aktivitására (Tokaj, 2003-2004) A fürtritkítás ideje és mértéke, valamint a Furmint vesszőjének polifenoloxidáz enzim aktivitása között semelyik kísérleti évben nem találtam összefüggést. A Hárslevelű fajta vesszőjének PPO aktivitása, valamint a fürtválogatás ideje és mértéke között 2003-ban statisztikailag nem igazolódott összefüggés. Megállapítható azonban, hogy a fürtválogatás

75

hatására a vessző PPO aktivitása csökkenő tendenciát mutatott, szignifikáns különbséget a nagy szórás értékek miatt nem regisztráltam. 2004-ben a fürtválogatás és a vessző PPO aktivitása között statisztikailag igazolható összefüggést mértem. Mind a kezelések ideje, mind pedig a mértéke befolyásolta e mutató értékének alakulását. A korábbi, kötődéskor, illetve fürtzáródáskor végzett kezelések alacsonyabb PPO aktivitást eredményeztek. A fürtválogatás mértékének növelésével csökkent a vessző PPO aktivitása. A polifenoloxidáz enzim aktivitása a peroxidáz enzim mellett ugyancsak stressz állapot jelzője lehet, melyet számos hazai és külföldi kutatási eredmény is alátámaszt. A kísérleteim során mért PPO enzim aktivitás értékek is azt mutatják, hogy a fürtterhelés változtatása a Furmint élettani folyamatiban kevésbé követhető nyomon. A PPO enzim aktivitása 2004-ben a nagy termésmennyiségnek köszönhetően magasabb volt, mint 2003-ban. A „cropping stress” állapota tehát kisebb mértékben ugyan, mint a POD aktivitás esetében, de kimutatható. A Hárslevelűnél a 2003-as évjáratban a peroxidáz enzimhez hasonlóan ugyancsak magas értékeket tapasztaltam. A nagy szórásértékek ellenére megállapítható, hogy a szárazságstressz által okozott elégtelen szénhidrát ellátottság a fürtválogatással mérsékelhető. 2004-ben a fürtválogatással a vesszők polifenoloxidáz enzim aktivitása számottevően csökkent. Az eredmények utalhatnak arra, hogy a korán és erős mértékben elvégzett fürtválogatással növelhető a Hárslevelű stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképessége.

4.2.3. A fenoltartalom A Furmint és a Hárslevelű vesszőjének fenoltartalma, valamint a fürtválogatás ideje és mértéke közötti összefüggést a 16. ábra, a mérési eredményeket a 7. melléklet tartalmazza.. 2004

6 5 4 3 2

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0

Fürtz.

1 Köt.

Fenoltartalom (mg/g vessző)

2003 7

Gyenge Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

16. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének fenoltartalmára (Tokaj, 2003-2004) 76

K.

A fürtritkítás hatására a vizsgálat mindkét évében szignifikánsan nőtt a Furmint vesszőjének fenoltartalma. 2003-ban a kötődéskor és fürtzáródáskor végzett kezelések vesszőiben magasabb fenoltartalmat mértem. A fürtválogatás két erőssége között statisztikailag igazolható különbséget nem találtam. 2004-ben viszont a fürtválogatás ideje számottevően nem módosította az eredmények alakulását. A fürtválogatás mértéke és a vessző fenoltartalma között pozitív korrelációt tapasztaltam. A Hárslevelű esetében 2003-ban ugyancsak nőtt a vessző fenoltartalma. A korábbi kezeléseken a vesszőkben nagyobb mennyiségű fenolos vegyület halmozódott fel, e megállapítást a statisztikai értékelés azonban nem támasztotta alá. 2004-ben a fürtritkítás mértékének növelésével csökkent a vessző fenoltartalama. A legmagasabb értéket a kontroll tőkék esetében mértem. A növényekben számos abiotikus és biotikus stressz hatására megfigyelték a fenolos vegyületek felhalmozódását. A stressz enzimekhez hasonlóan tehát e vegyület nagyobb mennyiségű jelenléte stressz állapotot jelezhet. Jelen kísérletben a stressz enzim vizsgálatokhoz hasonló tendenciákat csak a Hárslevelű 2004-ben mért adatsora mutatott. A mérési eredmények alapján a fürtritkítás idejének előrehaladtával nőtt, míg a beavatkozás mértékének növekedésével csökkent a vessző fenoltartalma. A 2004-es eredmények szerint a korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatás növelheti a növények stresszküszöb értékét, tehát növelhető a téli faggyal szembeni ellenállóképesség.

A

Furmint

vesszőinek

fenoltartalma,

a

stersszenzim

vizsgálatoknál

tapasztaltakhoz hasonlóan, 2003-hoz képest 2004-ben átlagosan 2,5 szerére nőtt. A Hárslevelű vesszőjének fenoltartalma ugyancsak magasabbnak bizonyult 2004-ben, mint 2003-ban. A fenolos vegyületek felhalmozódását mind az évjárat, mind pedig a fajta jelentősen befolyásolta.

4.3. A termés mennyiségi mutatóinak alakulása 4.3.1. A termékenységi együtthatók A Furmint és Hárslevelű fajták hajtásainak és rügyeinek termékenységét tőkefelvételezéssel határoztam meg, melyet a kezelések beállítása előtt a hajtásválogatást követően hajtottam végre. A fürtválogatás idejének és mértékének hatását a kezelést követő év termékenységi együtthatóinak alakulására a 4-6. táblázatban ismertetem. A fürtválogatás hatására a kontrollhoz képest az esetek többségében nőtt mindkét fajta abszolút termékenységi együtthatója, azaz a termőhajtásonkénti fürtszám (4. táblázat). A korábbi, kötődéskori fürtválogatás kedvezett a termőhajtásonkénti fürtszám alakulásának. A fürtritkítás mértéke is jelentősebben befolyásolta a tőkék ATE értékének alakulását, hasonlóan a kezelések idejéhez, de a tendenciák nem bizonyultak egyértelműnek. 77

4. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták kezelést követő évi ATE értékének alakulására (Tokaj, 2003-2005) ATE Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 1,56 1,78 1,48 1,61 Fürtzáródás 1,51 1,76 1,41 1,56 Zsendülés 1,48 1,68 1,33 1,49 Érés 1,53 1,77 1,40 1,57 Kontroll 1,45 1,69 1,41 1,52 Szign.1 n.s. + n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,50 b2 1,76 a 1,42 1,56 Gyenge 1,56 a 1,76 a 1,39 1,57 Kontroll 1,45 b 1,69 b 1,41 1,52 Szign. * + n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

1,38 1,36 1,34 1,36 1,41 n.s.

1,54 1,48 1,53 1,43 1,50 n.s.

1,52 1,46 1,46 1,40 1,40 +

1,48 1,43 1,44 1,40 1,44 +

1,35 b 1,35 b 1,41 a *

1,51 1,47 1,50 n.s.

1,50 a 1,44 b 1,40 b *

1,45 1,42 1,44 n.s.

A Hárslevelű tőkéken ugyancsak 2004-ben mértem a legmagasabb ATE értékeket. Kezeléshatást sem 2003-ban, sem pedig 2004-ben nem tapasztaltam, sőt 2003-ban a kontroll tőkék ATE értéke bizonyult a legmagasabbnak. 2002-ben és 2003-ban vélhetően a több fürtöt nevelő Hárslevelű tőkék sem voltak túlterheltek. A 2004-es évjáratot követően a korábbi és az erősebb mértékű kezelések magasabb ATE értéket eredményeztek. A korábbi és erősebb fürtválogatással javulhat a rügyek differenciálódáskori szénhidrát ellátottsága, növelve ezzel azok termékenységét. Az ATE értékét főként a fajta határozza meg, a vizsgált időszakban azonban a kezelések mellett az évjárat

is

jelentősen

módosította

e

mutató

alakulását.

2003-as

évjárat

kedvezett

a

rügydifferenciálódásnak. A fürtválogatás hatására pedig nagyobb asszimiláta mennyiség állt a kialakuló rügyek rendelkezésére, így 2004-ben jelentősen nőtt az ATE értéke. 2005-ben a Furmint termőhajtásai kevesebb fürtöt neveltek, mely főként a 2004-es évjárat kedvezőtlen időjárási viszonyainak és a tőkék előző évi túlterhelésének tudható be. A termőhajtásonkénti fürtszám kezelésenkénti alakulását az 1, a 2 és a 3 fürtös hajtások arányának megoszlása is alátámasztja (8-10. mellélet). Megállapítható, hogy a Furmint esetében 2003-ban és 2004-ben a fürtválogatás hatására csökkent az egy, míg nőtt a kettő és a három fürtös hajtások aránya. A korábbi és az erősebb kezelések kedveztek a magasabb hajtásonkénti fürtszámnak. A Hárslevelű tőkéken hasonló tendenciát csak 2005 tavaszán tapasztaltam. A kötődéskori és a fürtzáródáskori beavatkozások tőkéin csökkent az egy és nőtt a két fürtös hajtások aránya. A fürtritkítás mértékének növelése ugyancsak a két fürtös hajtások képződésének kedvezett. A Hárslevelű fajtán, kisebb termékenységének köszönhetően három fürtös hajtást ritkán regisztráltam, statisztikai értékelésének eredményei nem egyértelműek.

78

A relatív termékenységi együttható, azaz a hajtásonkénti fürtszám a vizsgált évek többségében a fürtválogatás hatására ugyancsak nőtt (5. táblázat). A fürtritkítás hatásait a Furmint tőkéin főként 2004-ben, míg a Hárslevelű esetében 2005-ben tapasztaltam. Ekkor mindkét fajtánál a korábbi kezelések tőkéin regisztráltam hajtásonként több fürtöt. A tőkénkénti fürtszám és az RTE közötti egyértelmű negatív korrelációt a Hárslevelű tőkék 2005-ös adatsorában találtam. 5. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták kezelést követő évi RTE értékének alakulására (Tokaj, 2003-2005) RTE Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 1,21 1,72 a 1,23 1,35 Fürtzáródás 1,19 1,53 a 1,06 1,26 Zsendülés 1,16 1,46 b 1,05 1,22 Érés 1,16 1,57 a 1,14 1,29 Kontroll 1,08 1,39 b 1,16 1,21 Szign.1 n.s. ** n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,16 a2 1,55 a 1,14 1,29 Gyenge 1,23 a 1,59 a 1,08 1,30 Kontroll 1,08 b 1,39 b 1,16 1,21 Szign. ** ** n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

1,04 1,01 1,00 1,01 1,07 n.s.

1,35 1,32 1,37 1,27 1,31 n.s.

1,30 a 1,26 a 1,24 a 1,18 b 1,13 b **

1,23 1,20 1,20 1,15 1,17 n.s.

0,98 1,02 1,07 n.s.

1,34 1,30 1,31 n.s.

1,33 a 1,20 b 1,13 c **

1,22 1,18 1,17 n.s.

Az RTE értékek minden évben megközelítették az ATE értékeket, tehát a hajtásválogatáskor meghagyott hajtások nagy százalékban termékenyek voltak. A kezelések, a fajta és az évjárat hatásai az abszolút termékenységi együttható értékéhez hasonlóan módosították az RTE értékeit is. A fürtválogatás idejének és mértékének RTE-re gyakorolt hatásait szintén alá támasztja a termőhajtások arányának statisztikai értékelése (11. melléklet). A Furmint esetében 2003-ban és 2004-ben, míg a Hárslevelű esetében 2005-ben a termőhajtások legnagyobb arányát a korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatásban részesült tőkéken mértem. A Furmint és a Hárslevelű tőkék rügytermékenységi együtthatója nőtt a fürtválogatás hatására (6. táblázat). A rügytermékenységi együtthatónál tapasztalt tendenciák az ATE-nál és az RTE-nál tapasztaltakkal megegyezők. A RügyTE abszolút értékek minden esetben magasak voltak, ami főként azzal magyarázható, hogy közel minden második hajtás eredt csak világos rügyből. E két fajta sárrügyeinek és rejtett rügyeinek nagy termékenysége additívan járult hozzá a rügytermékenységi együttható értékéhez (12-13. melléklet).

79

6. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták kezelést követő évi RügyTE értékének alakulására (Tokaj, 2003-2005) RügyTE Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 2,02 a2 2,86 a 2,03 2,31 Fürtzáródás 2,04 a 2,83 a 1,73 2,2 Zsendülés 1,98 a 2,69 b 1,75 2,14 Érés 1,96 b 2,76 a 1,89 2,20 Kontroll 1,78 b 2,54 b 1,86 2,06 Szign.1 * ** n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,97 a 2,83 a 1,89 2,23 a Gyenge 2,12 a 2,84 a 1,80 2,25 a Kontroll 1,78 b 2,54 b 1,86 2,06 b Szign. ** ** n.s. + 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

1,79 1,77 1,77 1,75 1,83 n.s.

2,47 a 2,37 b 2,38 a 2,13 b 2,25 b **

2,23 2,16 2,18 2,08 2,04 n.s.

2,16 2,10 2,11 1,98 2,04 n.s.

1,73 1,79 1,83 n.s.

2,38 2,29 2,25 n.s.

2,30 a 2,07 b 2,04 b **

2,14 2,06 2,04 n.s.

Külföldi kísérletek sora számol be arról, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a rügyek termékenysége. CARBONNEAU (1996) véleménye szerint ez a jelenség hátrányos lehet, ugyanis a tőkék túlterheltsége a következő évben fokozott mértékben jelentkezik. Kísérleteim során a fürtterhelés csökkentésével kisebb-nagyobb mértékben ugyancsak nőtt a hajtások, rügyek termékenysége. A termékenység növekedésének hátrányos jelei a Furmint tőkéken jelentkeztek. A termékenységi együtthatók mindegyike számottevően növekedett 2004-ben. A növekedés mértéke a 2003-ban kötődéskor és erős mértékben kezelt tőkéken nagyobbnak bizonyult. Így a 2004 tavaszán a kötődéskori kezeléseken termőhajtásonként átlagosan 1,8, hajtásonként 1,7, valamint meghagyott világos rügyenként három fürtöt számoltam meg. Tehát e termékeny fajta esetében a kedvező rügydifferenciálódáskori időjárás és a fürtritkítás hatásai összegződtek, nagy fürthozamokat eredményezve. A 2004-et követően a Furmint tőkék hajtásainak és rügyeinek termékenysége számottevően csökkent, melyet a kezelések sem tudtak szignifikánsan módosítani. Vélhetően a sárrügy és az első világos rügyekben az első fürtök kialakulása korábban, a kezelések beállítása előtt megkezdődött, így a kismértékű, nem szignifikáns kezeléshatás főként a tőkék kondícionális különbségeinek tudható be. A Hárslevelű fajta esetében a termékenységi együtthatók értéke az évek között kiegyenlített volt. A termékeny 2004-es évjáratot követően is hasonlóan magas termékenységi együtthatókat mértem. A rügyek differenciálódásának a fürtök sem 2002-ben, sem pedig 2003-ban nem jentettek konkurenciát. A kezeléshatás, amikor a korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatás tőkéi bizonyultak termékenyebbnek, csak 2004-et követően jelentkezett.

80

4.3.2. A tőkénkénti fürtszám A fürtválogatással közvetlenül negatív irányba befolyásolható a tőkénkénti fürtszám alakulása. A Furmint fürtszámának kezelések előtti és utáni alakulását, valamint a fürtritkítás %-os mértékét a 7. táblázatban foglaltam össze. A Furmint tőkéken 2002-ben a tőkefelvétlezés során átlagosan 11,8, míg 2003-ban átlagosan 11,4 fürtöt számoltam meg. 2004 igen termékeny évjáratnak bizonyult a tőkénkénti fürtszám megközelítette a 16-ot. 2003-ban és 2004-ben az előző évi kezelések számottevően nem befolyásolták a tőkénkénti fürtszám alakulását (14. melléklet). 7. táblázat: A Furmint fajta tőkéinek kezelés előtti és kezelés utáni tőkénkénti fürtszáma és a fürtritkítás %-os mértéke (Tokaj, 2002-2004) Fürtszám (db/tőke) 2002 2003 2004 Fürtritkítás Ritkítás Ritkítás Ritkítás Mértéke Ideje előtt után előtt után előtt után Kötődés 11,8 4,7 10,6 4,8 16,4 5,4 Fürtzáródás 11,8 4,9 11,8 4,5 17,7 6,1 Erős Zsendülés 11,8 5,2 11,6 4,2 15,2 5,5 Érés 11,8 5,6 10,2 4,4 15,4 5,1 Kötődés 11,8 8,7 12,7 7,7 16,5 9,0 Fürtzáródás 11,8 8,4 12,0 7,3 14,8 9,7 Gyenge Zsendülés 11,8 9,2 11,3 6,8 14,9 9,6 Érés 11,8 8,5 11,7 7,2 16,3 8,2 Kontroll 12,2 12,2 10,7 10,7 14,5 14,5 Átlag 11,8 11,4 15,7 -

A fürtrikítás %-os mértéke 2002 2003 2004

Kezelések

% 60,4 58,7 56,4 53,0 26,7 28,6 22,0 28,0 0,0 -

Átlag 57,1

26,3 -

% 54,6 61,7 63,6 56,7 39,4 39,1 40,3 38,5 0,0 -

Átlag 59,2

39,3 -

% 67,2 65,6 63,8 66,9 45,2 34,1 35,2 49,6 0,0 -

Átlag 65,9

41,0 -

A fürtválogatás hatására, annak mértékével lineárisan csökkent a tőkénkénti fürtszám a kísérlet minden évében, melyet a statisztikai értékelés is igazolt (15. melléklet). Az erős mértékű fürtválogatással átlagosan 61%-al, míg a gyenge mértékű beavatkozásokkal átlagosan 36%-al csökkent a tőkénkénti fürtszám. A legnagyobb mértékben a termékeny 2004-es évjáratban csökkentettem a fürtszámot. Ekkor a gyenge mértékű kezelésekkel a fürtök 41%-át távolítottam el, míg az erős mértékű fürtválogatás során ez az érték meghaladta a 66 %-ot. A Hárslevelű tőkéken a tőkefelvételezés során 2002-ben átlagosan 11,3 míg 2003-ben átlagosan 9,3 fürtöt számoltam meg (8. táblázat). A 2004-es évjáratban a Hárslevelű tőkék is több fürtöt, megközelítőleg 13-at, neveltek tőkénként. Az előző évi fürtválogatás a Hárslevelű esetében sem befolyásolta a 2003-as és a 2004-es tőkénkénti fürtszám alakulását (14. mellélet). A kísérlet minden évében a fürtritkítás mértékével statisztikailag igazoltan csökkent a tőkénkénti fürtszám (15. melléklet). Az erős mértékű kezelések során átlagosan a fürtök 54%-át, míg a gyenge mértékű kezelésekkel a fürtök 32%-át távolítottam el. A fürtök legnagyobb százalékát - erős kezelés esetén 60%-ot, gyenge mértékű kezelés esetén 37%-ot – 2004-ben válogattam le a tőkékről. 81

8. táblázat: A Hárslevelű fajta tőkéinek kezelés előtti és kezelés utáni tőkénkénti fürtszáma és a fürtritkítás %-os mértéke (Tokaj, 2002-2004) Fürtszám (db/tőke) 2002 2003 2004 Fürtritkítás Ritkítás Ritkítás Ritkítás Mértéke Ideje előtt után előtt után előtt után Kötődés 10,9 4,9 9,8 4,6 13,5 5,7 Fürtzáródás 10,9 5,5 8,9 4,8 13,8 5,0 Erős Zsendülés 10,9 5,1 9,0 5,0 13,6 5,3 Érés 10,9 5,7 8,7 4,6 11,5 4,7 Kötődés 10,9 6,1 9,6 6,1 13,4 7,1 Fürtzáródás 10,9 8,2 9,4 7,3 12,3 7,9 Gyenge Zsendülés 10,9 8,2 9,9 7,1 13,6 8,0 Érés 10,9 8,7 9,5 7,0 11,0 8,5 Kontroll 14,5 14,5 8,6 8,6 13,4 13,4 Átlag 11,3 9,3 12,9 -

A fürtritkítás %-os mértéke 2002 2003 2004

Kezelések

% 55,5 53,8 53,4 47,4 44,5 24,7 24,6 20,0 0,0 -

Átlag 52,5

28,5 -

% 53,0 45,5 44,3 47,4 36,4 22,9 28,3 26,1 0,0 -

Átlag 47,6

28,4 -

% 57,5 63,9 60,8 59,6 47,0 35,3 41,0 23,3 0,0

Átlag 60,5

36,7 -

A kezelések végrehajtása előtti fürtszám alakulását mind az évjárat, mind pedig a fajta statisztikailag igazoltan befolyásolta. Mindkét fajta estében a legtermékenyebb évjáratnak 2004 bizonyult, melyet 2002 termékenysége követtet. A Furmint tőkéken minden kísérleti év tavaszán több fürtöt számoltam meg, mint a Hárslevelű tőkéken. A szüretkor számolt fürthozamot azonban az évjárat csak kismértékben befolyásolta. A két fajta átlagában csak 2003-as és a 2004-es évjárat fürthozama között találtam szignifikáns különbséget. A fajták szüretkori fürtszáma között, pedig a három év átlagában statisztikailag igazolható különbséget nem regisztráltam. A kísérletben végzett kezelésekkel, melyek során a fürtritkítás mértékét hajtásra és termőalapra vonatkoztatott fürtszámban adtam meg, a Furmint és a Hárslevelű tőkéken fajtától és évjárattól függetlenül pontosan tervezhető a szüretkori fürthozam.

4.3.3. A fürtátlagtömeg A fürtritkítás idejének és mértékének hatását a Furmint és a Hárslevelű fajták fürtátlagtömegének alakulására a 17. ábra és a 16. melléklet alapján értékelem. A fürtritkítás hatására mindhárom vizsgálati évben nőtt a Furmint fajta fürtátlagtömege. E megállapítást a három, fürtátlagtömeg értékek alapján lényegesen eltérő, évjárat átlagainak statisztikai értékelése is alátámasztotta. A fürtválogatás ideje szignifikánsan befolyásolta a fürtök átlagos tömegének alakulását, a legnagyobb értékeket a kötődéskori kezelések esetén mértem. A statisztikai értékelés a kísérleti évek mindegyikében szoros összefüggést mutatott a fürtritkítás mértéke és a fürtátlagtömeg értékének alakulása között. Az átlagok páronkénti összehasonlítása azonban a fürtválogatás két mértéke között egyik évben sem mutatott szignifikáns különbséget.

82

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

2002

Köt.

Fürtátlagtömeg (g)

500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

17. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fürtátlagtömegének alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtritkítás 2002-ben és 2003-ban számottevően nem befolyásolta a Hárslevelű fürtjeinek átlagos tömegét. 2002-ben ugyan a fürtválogatásos kezelések mindegyikén nagyobb fürtöket mértem, de a tendenciák nem bizonyultak egyértelműnek. 2004-ben a fürtrikítás ideje és mértéke, valamint a fürtátlagtömeg értéke között szoros összefüggést tapasztaltam. A kötődéskor és fürtzáródáskor elvégzett kezelések hatására nőtt a fürtátlagtömeg. Az erős mértékű fürtválogatás (termőalaponként egy fürtre válogatva) ugyancsak nagyobb fürtátlagtömeget eredményezett, mint a gyengébb kezelés (hajtásonként egy fürt). Külön kiemelném, hogy 2004-ben a kontrollhoz képest a kötődéskori „erős” kezeléseken átlagosan közel 30 %-al nehezebb fürtöket mértem. Kutatási eredmények sora számol be arról, hogy nő a fürtátlagtömeg ha a fürtritkítást korábban végzzük el. Így a hozamcsökkenés a fürtszám csökkentésével nem arányos, a tőkék esetenként behozhatják a fürtválogatás által okozott terméskiesést. A Furmint fajtán az irodalmi adatoknak megfelelően mindhárom évben a korábbi és az erősebb kezeléseken mértem nagyobb fürtátlagtömeg értéket. A fürtritkítás idejével kapcsolatban megállapítható, hogy a legkorábbi kezelés, azaz a kötődéskor végrehajtott fürtszám csökkentés hatására nőtt a legnagyobb mértékben a fürttömeg értéke, míg a többi kezelés között számottevő különbséget nem tapasztaltam. A fürtritkítás ideje és mértéke csak 2004-ben befolyásolta a Hárslevelű fürtjeinek tömegét. A kötődéskori fürtválogatás mellett a fürtzáródáskori kezelések is nagyobb fürtátlagtömeget eredményeztek. Az évjárat és a fajta szignifikánsan befolyásolta a mérési eredményeket. A legnagyobb fürtátlagtömegeket 2004-ben mértem, melyek értéke esetenként meghaladta a 450 g-ot. A fajták közül a Furmint tőkéi neveltek szignifikánsan nagyobb fürtöket a három év átlagában, mely az 83

irodalmi adatoknak ellentmondó. E jelenség főként azzal magyarázható, hogy jelen kísérletben a Furmint T. 85-ös klónt vizsgáltam, mely az alapfajtánál nagyobb fürt- és bogyótömeggel rendelkezik.

4.3.4. A bogyótömeg A fürtátlagtömeg értékét a bogyótömeg, a fürtönkénti bogyószám és a fürtkocsány tömege határozza meg. Jelen kísérletben a bogyótömeg kezelésenkénti alakulását követtem nyomon, melyet

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

2004

Köt.

2003

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2002

Fürtz.

3,0 2,8 2,5 2,3 2,0 1,8 1,5 1,3 1,0

Köt.

Bogyótömeg (g)

a 18. ábra segítségével ismertetek, a vonatkozó adatokat pedig a 17. melléklet tartalmazza.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

18. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű bogyótömegének alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtválogatás hatására az esetek többségében nőtt a Furmint fajta bogyótömege. A fürtritkítás ideje 2003-ban és 2004-ben szignifikánsan befolyásolta a bogyótömeg alakulását. Mindkét évben a kötődéskor, fürtzáródáskor és zsendüléskor végzett kezeléseken mértem nagyobb bogyótömeget. Az érés közepén módosított fürtszám a bogyótömeg alakulását már nem befolyásolta. 2003-ban a fürtválogatás mértékével lineárisan nőtt a bogyótömeg, melyet a statisztikai értékelés is alátámasztott. A fürtritkítás hatására 2003-ban nőtt a Hárslevelű bogyótömege. A fürtválogatás idejének előrehaladtával a bogyótömeg csökkenő tendenciát mutatott. 2004-ben a statisztikai értékelés a fürtválogatás idejének és mértékének erős hatást tulajdonított, de mindkét estében a kontroll tőkék magas bogyótömeg értéke befolyásolta az eredményeket. A fürtválogatás hatására a tőkéken az asszimilátákért folyó versenyben kevesebb fürt vesz részt. Az egy fürtre eső szénhidrát mennyisége, ha a ritkítás mértékével nem is arányosan (a fotoszintézis intenzitása csökken), de növekedik. Ez az asszimiláta többlet a bogyó növekedésére, sejtszám 84

növelésre fordítódhat, ha a tőkénkénti fürtszám csökkentésére a bogyónövekedés 2. szakaszában vagy előtte kerül sor. Így a megtermékenyülés után 28-52 nap (KOZMA 2000) között elvégzett fürtválogatás hatására várhatóan nő a bogyótömeg értéke. Vizsgálataim során a Furmint esetében 2003-ban és 2004-ben, míg a Hárslevelű bogyótömegének értékelésekor 2003-ban tapasztaltam az irodalmi adatok alapján várt eredményeket. A Furmint bogyótömege azonban a statisztikai értékelés szerint zsendülés állapotában végzett ritkítások esetében is nőtt. Vélhetően a bogyónövekedés 4. ugyancsak intenzív szakasza előtt, amikoris sejtszám növekedés már nem történik, elvégzett fürtszámcsökkentés ugyancsak jelentősen hat a bogyók méretére. Ebben a stádiumban a bogyók intenzív növekedése főként a phloemen (COOMBE (1992) szerint ugyanis a xilém zsendülés állapotát követően nem sokkal eltömődik) keresztül a bogyóba áramló nagy mennyiségű növényi nedv okozta sejtmegnyúlás következménye. A phloemen keresztül történik azonban az asszimiláták szállítása is, így e megfigyelés igazolhatja, hogy a zsendülés állapotában, vagy az előtt végrehajtott fürtszám csökkentéssel a fürtök felé áramló asszimiláták abszolút mennyisége növekedhet. A vizsgálat éveiben a bogyótömeg alakulását főként az évjárat határozta meg, de e mutatók alakulását a fajta is jelentősen befolyásolta. 4.3.5. A termésmennyiség A

fürtválogatás

idejének

és

mértékének hatását a

Furmint

és a

Hárslevelű

fajták

termésmennyiségének alakulására a 19. ábra és a 18. melléklet alapján mutatom be. 2002

2003

2004

2

Termésmennyiség (kg/m )

3,0 2,5 2,0 1,5 1,0

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

0,0

Köt.

0,5

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

19. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű termésmennyiségének alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtritkítás hatására mindhárom kísérleti évben számottevően csökkent a Furmint tőkéken mért termésmennyiség. A fürtválogatás idejének előrehaladtával a termésmennyiség csökkenő tendenciát mutatott. A kötődéskori fürtválogatás hatására 2003-ban, hajtásonként egy fürt meghagyása mellett 85

nagyobb termésmennyiséget mértem, mint a kezeletlen tőkéken. A vizsgált években fürtválogatás mértékével szignifikánsan csökkent a terméshozam. A három év átlagát értékelve, a statisztikai próba a kontroll és a gyenge mértékű fürtválogatás termésmennyisége között azonban nem talált különbséget. A Hárslevelű tőkéken termésmennyiség ugyancsak jelentősen csökkent a fürtválogatás hatására. A fürtválogatás ideje és a termésmennyiség alakulása között 2002-ben és 2003-ban egyértelmű tendenciát nem figyeltem meg. 2004-ben a fürtválogatás idejével csökkent a termésmennyisége, de a különböző időpontokban végzett kezelések hozama között statisztikailag igazolható különbséget nem találtam. A fürtritkítás mértékének növelésével (2003 kivételével) minden évben csökkent a termésmennyiség. 2003-ban a statisztikai értékelés nem igazolt különbséget a kontroll tőkék és a hajtásonként egy fürt meghagyásával kialakított fürtterhelések között. A fürtválogatással fogalakozó irodalmak többnyire arról számolnak be, hogy a fürtválogatás hatására a vártnál kisebb arányban csökken a termésmennyiség. Vizsgálataim során a fürtszám átlagos 37 %-os csökkentése mellett 28% al csökkent a Furmint, illetve 39%-os ritkítás után 35%-al csökkent a Hárslevelű fajta termésmennyisége. Három év átlagába a Furmint tőkék termésmennyisége szignifikánsan nem csökkent hajtásonként egy fürt meghagyása mellett. A hozamcsökkenés mértéke annál kisebb minél korábban kerül sor a beavatkozásra. Nagyobb fürtök nevelésével a tőkék kiegyenlíthetik a fürtritkításból adódó terméskiesést (BRAVDO et al. 1984a). Vizsgálataim során is hasonló jelenséget tapasztaltam. A Furmint tőkéken a kötődéskor hajtásonként egy fürtöt hagyva átlagosan 37 %-al csökkent a tőkénkénti fürtszám, mely a termésmennyiség tekintetében a három év átlagában a kontrollhoz képest csupán 6%-os csökkenést eredményezett. A 2003-ban pedig az említett kezelések tőkéi 36,4%-al kevesebb fürt mellett magasabb termésmennyiséget adtak, mint a kontroll tőkék. A Hárslevelű tőkéken a kontrollhoz képest minden évben jelentősen csökkent a termésmennyiség. 2004-ben azonban a kötődéskor az 57%-al csökkentet fürthozamú tőkék és az érés elején 23%-al csökkentett fürtszámú kezelések termésmennyisége ugyanakkora volt. Mindkét vizsgált fajta esetében igazolódott a fürtritkítás ideje és a termésmennyiség közötti szoros kapcsolat, mely az előző fejezetekben áttekintet fürtátlagötmeg alakulására vezethető vissza. Az évjárat mindkét fajta esetében jelentősen befolyásolta a termésmennyiség alakulását. A legkevesebb, átlagosan 6,8 tonna/ha termést 2002-ben mértem. Ekkor a kontroll parcellák hozama is 10 tonna/ha alatt maradt. Külön kiemelném, hogy ebben az évben az erős mértékű fürtválogatás mindkét fajtánál átlagosan 4 t/ha termésmennyiséget eredményezett. 2004-ben a 2002-es év termésmennyiségének közel háromszorosát, áltagosan 20 tonna szőlőt szüreteltem 1 hektárra vonatkoztatva. A kontroll parcellákon mindkét fajta esetében 25 tonna/ha feletti hozamokat mértem. A fürtválogatással kezelt tőkék termésmennyisége is a meghatározott termőhelyről származó 86

minőségi bor alapanyagának törvényi korlátozás, azaz a 10 tonna/ha felett alakult. Számításba kell veni azonban, hogy a tőkéken tovább tartva a termést, töppedés és aszúsodás következtében további tömegcsökkenés következik be. A 2004-es év termésmennyiségének értékelésénél kell számot adni a fajták szerepéről. A vizsgált ültetvényben mind a Furmint, mind pedig a Hárslevelű fajta tőkéin metszéskor igen alacsony 6 rügy/tőke rügyterhelést (3,3 rügy/m2) állítottak be. A lombfal folyamatosságának biztosítására, valamint a termőalapok gyors felmagasodásának elkerülésére a sárrügyekből fakadó hajtásokat nem távolították el. Így 10-12 hajtás/ tőke hajtásterhelést alakítottak ki, mely ugyancsak alacsonynak mondható. Az alacsony rügy- és hajtásterhelés ellenére a Furmint és a Hárslevelű fürtválogatás nélkül a már említett 25 tonna/ha feletti termésmennyiséget hozta. A Tokaji borvidék két fő fajtája egyik évről a másikra ugyanakkora fürt- és hajtásterhelés esetén közel háromszoros termésmennyiségre képes, negatívan befolyásolva ezzel a tőkék számos termesztési tulajdonságát. 4.4. A vegetatív és a generatív szervek közötti arány 4.4.1. A levélfelület-termésmennyiség arány alakulása A fürtválogatás idejének és mértékének hatását a Furmint és a Hárslevelű fajták egy kilogramm termésére jutó levélfelület nagyságának alakulására a 20. ábra és a 19 melléklet segítségével mutatom be. 2002

2003

2004

5,0 4,0 3,0 2,0

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0,0

Fürtz.

1,0 Köt.

Levélfelület/ 1 kg termés

6,0

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

20. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű levélfelület termésmennyiség arányának alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtritkítás hatására a legtöbb kezelés esetében nőtt a Furmint tőkéken az egy kilogramm termésre jutó levélfelület nagysága. A fürtválogatás idejével nőtt a levélfelület-termésmennyiség arány, a legmagasabb értékeket a zsendüléskor és az érésben válogatott tőkéken mértem. 2003-ban és 200487

ben a kötődéskori gyenge mértékű fürtválogatás hatására a levélfelület-termésmennyiség arány a kontrollhoz képest nem változott. A fürtválogatás mértékének növelésével nőtt a termésre jutó levélfelület nagysága. A fürtválogatás pozitívan befolyásolta a Hárslevelű tőkék levélfelület-termésmennyiség arányának alakulását. 2002-ben a fürtválogatás idejével csökkent a levélfelület-termésmennyiség arány értéke, de a különbségeket statisztikailag nem lehetett igazolni. 2003-ban és 2004-ben a levélfelülettermésmennyiség arány és a fürtválogatás ideje között csak az erős mértékű kezelések (termőalaponként egy fürt) tőkéin tapasztaltam összefüggést, amikoris a beavatkozás idejével párhuzamosan nőtt e mutató értéke. A fürtválogatás mértéke és a levélfelület-termésmennyiség arány között pozitív korrelációt tapasztaltam. Termő szőlőültetvényekben a fürtválogatás célja elsősorban a termés minőségének a javítása. A fürtszám csökkentéssel növelhető az egységnyi termésmennyiségre jutó levélfelület nagysága (GAL et al. 1996, KELLER et al. 2005, KLIEWER és DOKOOZLIAN 2005). Így javul a megmaradt fürtök asszimiláta ellátottsága, mely várhatóan a must magasabb cukortartalmában jelentkezhet. Vizsgálataim eredményei is alátámasztják a fürtterhelés csökkentésével nő a levélfelülettermésmennyiség arány. A Furmint esetében a beavatkozás idejével párhuzamosan nőtt e mutató értéke, mely főként a csökkenő termésmennyiségnek tudható be. A fürtrikítás mértéke és az egységnyi termésmennyiségre jutó levélfelület nagysága között mindkét fajtánál pozitív korrelációt tapasztaltam. Az évjáratok között jelentős különbségek adódtak. BÉNYEI et al. (1999) szerint Magyarország klimatikus viszonyain 1 kg termés kineveléséhez 1,5 m2 levélfelület szükséges. 2002-ben a kezelések mindegyike meghaladta ezt az értéket. Termőalaponként egy fürt meghagyása mellett Furmint esetében 3,5 míg Hárslevelű esetében 5 feletti értékeket is mértem. Mindkét fajtánál, tehát az erős mértékű fürtválogatás hatására jelentős vegetatív túlsúly jelentkezett. Az önárnyékolás hatásait azonban nem tapasztaltam, ugyanis a levélfelületi index értékek nem voltak kiemelkedően magasak, 1,5 m2/m2 körül alakultak (lásd. 4.1.1. fejezet). A lombfalat továbbá a tenyészidő folyamán intenzív zöldmunkával a támberendezés méreteink megfelelően alakították ki. E magas értékek oka az alacsony termésmennyiségekben keresendő, melyről az előző fejezetben beszámoltam. A legalacsonyabb értékeket mindkét fajtánál 2004-ben mértem annak ellenére, hogy három vizsgálati év közül a tőkék ekkor képezték a legnagyobb levélfelületet. A fajta ugyancsak befolyásolta a levélfelület-termésmennyiség arány alakulását. A Hárslevelű termésének kinevelésére mindhárom évben nagyobb levélfelület jutott, mint a Furmintnál.

88

4.4.2. A termőegyensúlyi állandó (y/n hányados) alakulása A fürtritkítás idejének és mértékének, valamint a Furmint és a Hárslevelű fajták termőegyensúlyi

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2002

Fürtz.

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

Köt.

y/n hányados

állandója (y/n hányados) közötti kapcsolatot a 21. ábra és a 20. melléklet segít bemutatni.

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

21. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű y/n hányados értékének alakulására (Tokaj, 2002-2004) A fürtválogatás hatására minden esetben csökkent a Furmint fajta termésmennyiség vesszőtömeg aránya. A hányados értéke akkor is csökkent, amikor a kezelt tőkéken a kontrollnál nagyobb termésmennyiséget mértem (2003, kötődéskori gyenge mértékű kezelés). A korábbi kezeléseken ugyan magasabb y/n hányados értékeket regisztráltam, de a különböző időpontokban végzett beavatkozások y/n hányados értéke között statisztikailag igazolható különbséget nem találtam. A Fürtválogatás mértékének növelésével a hányados értéke szignifikánsan csökkent mindhárom vizsgálati évben. A Hárslevelű fajta y/n hányados értéke is csökkent a fürtválogatás hatására. A fürtválogatás ideje a hányados értékét statisztikailag igazoltan nem befolyásolta. A grafikon alapján megállapítható azonban, hogy 2004-ben a kötődéskor erős mértékben ritkított tőkéken lényegesen alacsonyabb y/n értéket mértem, mint az érés fenofázisában végzett gyenge mértékű kezeléseken, holott e két kezelés termésmennyisége ugyanakkora volt. A fürtritkítás mértékének növelésével csökkent az y/n hányados értéke, 2003-ban azonban a statisztikai értékelés a kontroll és a gyenge mértékű kezelések y/n hányadosa között nem igazolt különbséget. Kutatási eredmények sora számol be arról, hogy a fürtválogatás hatására csökken a termőegyensúlyi állandó értéke. Külön kiemelném azokat a közleményeket, melyek arról számolnak be, hogy az y/n hányados értéke akkor is csökkent, amikor a fürtterhelés csökkentésével a termésmennyiség nem változott (BRAVDO et al. 1984a, FISCHER et el 1977, MORRIS et al. 1987). Jelen kísérletben mind a Furmint, mind pedig a Hárslevelű tőkéken egy-egy évben igazolódott ez az állítás. Az 89

említett vizsgálati eredmények és a hazai viszonyok között végzett méréseim is alátámasztják, hogy a fürtválogatással mind a vegetatív, mind pedig a generatív tevékenység együttesen befolyásolható. Az y/n hányados értékének alakulását a fürtválogatás mértéke erősebben befolyásolta, mint annak ideje. A vizsgált évjáratok között a Furmint esetében jelentős különbségek adódtak. Kiemelném azonban, hogy a tőkénkénti fürtszám csökkentése mellett 2003-ban kevésbé csökkent az y/n hányados értéke. Ez az évjárat sajátosságaival magyarázható, a kevesebb csapadék miatt ugyanis kisebb mennyiségű vesszőtömeg képződött a tőkéken. 2004-ben kétszer akkora termésmennyiség mellett a hányados értéke jelentős mértékben csökkent. A Hárslevelű tőkéken mindhárom évben hasonló termőegyensúlyi állandó értékek adódtak, az évek átlagai között statisztikailag igazolható különbséget nem találtam. Magyarország ökológiai adottságai között az y/n hányados értékek optimuma 2 és 5 közé esik (BÉNYEI et al. 1999). BRAVDO et al. (1984a) szerint a tőkéken a túlterheltség jelei 10 feletti y/n hányados értékeknél jelentkeznek, így az ez alatti értékek esetén a fürtválogatás vegetatív és generatív tevékenységre gyakorolt pozitív hatásai sem mutathatók ki minden esetben. A Furmint esetében a kontroll tőkéken minden évben 10 feletti értékeket mértem, melyet az alkalmazott kezelésekkel 2002-ben és 2004-ben optimalizáltam. 2003-ban a gyenge mértékű kezelések átlaga nem csökkent 10 alá. A Hárslevelű kezeletlen tőkéi BRAVDO (1984a) által közölt határérték szerint egyik évben sem mutatták a túlterhelés jeleit. A kezelések hatására az y/n hányados értéke minden évben az optimum határértékek közé csökkent. 4.5. A termés minőségi mutatóinak alakulása 4.5.1. A cukortartalom A fürtritkítás idejének és mértékének hatását a Furmint és a Hárslevelű fajták mustjának cukortartalmára a 9. táblázat adataival és a 22. ábrával szemléltetem. A fürtritkítás hatására mindhárom évben nőtt a Furmint mustjának cukortartalma, a legalacsonyabb értékeket minden esetben a kontroll tőkéken mértem. A cukortartalom alakulását mind a fürtválogatás ideje, mind pedig a mértéke szignifikánsan befolyásolta. A fürtválogatás idejével a must cukortartalma csökkenő tendenciát mutatott, amit 2003-ban és 2004-ben a statisztikai értékelés is alátámasztott. A must a legmagasabb cukortartalmat minden évben a kötődéskori és a fürtzáródáskori kezelések esetében érte el. A tendenciák a három év átlagában is hasonlóan alakultak, a statisztikai értékelés azonban nem igazolt különbséget a kötődéskor, fürtzáródáskor és zsendüléskor végzett 90

fürtválogatások között. Az ábráról az is leolvasható, hogy 2002-ben a kötődéskori kezelés a kontrollhoz képest 2,4 Ref%, 2003-ban 3,6 Ref %, míg a fürtzáródáskor kezelés 2004-ben a kontrollhoz képest 5,8 Ref% cukortöbbletet hozott. A fürtválogatás mértékének növelésével lineárisan nőtt a must cukortartalma, melyet a statisztikai kiértékelés is alátámasztott. 9. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának cukortartalmára (Tokaj, 2002-2004) Cukortartalom (Ref%) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag 2002 Fürtritkítás ideje Kötődés 22,9 a2 22,2 a 20,2 b 21,8 a 22,3 a Fürtzáródás 22,7 a 22,1 a 20,9 a 21,9 a 21,8 b Zsendülés 22,0 ab 21,7 b 20,3 b 21,3 a 21,6 c Érés 22,1 ab 21,1 b 18,6 c 20,6 b 21,6 c Kontroll 21,3 b 20,5 c 18,2 d 20,0 b 21,1 d Szig.1 ** ** ** ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 22,7 a 22,5 a 21,3 a 22,2 a 22,3 a Gyenge 22,6 a 21,6 b 19,4 b 21,2 b 21,7 b Kontroll 21,3 b 20,5 c 18,2 c 20,0 c 21,1 c Szig. ** ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

Hárslevelű 2003 2004

átlag

23,5 a 23,1 b 23,2 b 22,9 b 22,1 c **

18,8 a 18,9 a 18,9 a 18,3 b 18,1 c **

21,5 21,3 21,2 20,9 20,4 n.s.

23,8 a 23,0 b 22,1 c **

19,1 a 18,6 b 18,1 c **

21,7 a 21,1 a 20,4 b *

A Hárslevelű mustjának cukortartalma is nőtt minden esetben a fürtválogatás hatására. A kontroll tőkéken mért cukortartalom azonban kevésbé maradt el a legjobb kezelések mögött. A fürtválogatás idejének előrehaladtával csökkent a must cukortartalma. A legmagasabb értékeket minden évben a kötődéskori kezelések esetében mértem. A cukortöbblet a kontrollhoz képest 2002-ben 2 Ref%, 2003-ban 2,8 Ref%, 2004-ben 1,4 Ref% volt.

2002

2003

2004

24,0 22,0 20,0 18,0

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

14,0

Fürtz.

16,0 Köt.

Cukortartalom (Ref%)

26,0

Gyenge Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

22. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának cukortartalmára (Tokaj, 2002-2004) 91

K.

A három év átlagában a fürtritkítás ideje, valamint a must cukortartalma között statisztikailag igazolható összefüggést nem találtam. A fürtterhelés mértékének növelésével lineárisan csökkent a must cukortartalma. A vizsgálati évek átlagában azonban a két erősségben végzett kezelések mustjának cukortartalma statisztikailag nem különbözött egymástól. 2003-ban és 2004-ben a kezelések hatásait érésmenet vizsgálattal is nyomon követtem (23-24. ábra). 2003-ban mindkét fajtánál a must cukortartalma átlagosan egy hét alatt 2-2,2 Ref%-kal gyarapodott. A vizsgált két fajta esetében a bogyók cukorgyűjtési maximuma (3,2 Ref %/hét) augusztus 18-25. közé esett. Az érés menete mindkét fajtánál augusztus végén lassuló tendenciát mutatott, így a bogyókban az egy hét alatti cukorfelhalmozódás átlagosan 1 Ref%-ra mérséklődött. A cukortartalom felhalmozódásának lassulását a hatásos hőösszeg értékének csökkenésére is visszavezethetjük, mely heti 98 C°-ról 83 C°-ra csökkent (21. melléklet). Augusztus utolsó hetében továbbá 15 mm csapadék is hullott, mely ugyancsak negatívan befolyásolhatta a must cukortartalmának alakulását. A hatásos hőösszegek és a cukortartalom változását összevetve megállapítható, hogy a cukortartalom 1 Ref%-al való növekedésére a Furmint fajtánál 47 C°, míg a Hárslevelűnél 41 C° hatásos hőösszeg jutott.

Köt 1

26

Fürtz 1

Zsen 1

Érés 1

Köt 2

Fürtz 2

Zsen 2

Érés 2

K

Cukortartalom (Ref%)

24 22 20 18 16 14 VIII. 11.

VIII. 18.

VIII. 25.

IX. 02.

VIII. 11.

Furmint

VIII. 18.

VIII. 25.

IX. 02.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge; „K”= kontroll

23. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű cukortartalmára az érésmenet során (Tokaj, 2003) A korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatás hatására mindkét fajta mustjában már az érés menetének első időpontjában magasabb cukortartalmat mértem. A cukor-felhalmozódás a korábbi, illetve erősebb mértékű beavatkozásoknál ugyan kiegyenlítettebb ütemben ment végbe, de a fürtválogatás ideje és mértéke, valamint a cukortartalom heti növekedése között nem találtam szoros összefüggést. Megjegyzem azonban, hogy 2003-ban a száraz, forró időjárásnak betudhatóan az érés kezdete az általam kijelölt első mintavétel elé tehető.

92

2004-ben az érésmenet során a vizsgált fajták mustjának cukortartalma átlagosan hetente 1,6-1,8 Ref%-al növekedett. A bogyók cukorgyarapodásának maximumát a Furmint esetében az érésmenet vizsgálat első, míg Hárslevelűnél a második héten regisztráltam. Ekkor mindkét fajta mustjának cukortartalma egy hét alatt 2,3 Ref%-al nőtt. A legkisebb mértékben az érésmenet vizsgálat 4. hetében nőtt a vizsgált fajták bogyóinak cukortartalma. A cukorgyarapodás mértéke a Furmint esetében 0,8 Ref%-nak, míg a Hárslevelű esetében 0,2 Ref%-nak adódott. Az érésmenet vizsgálat 4. hetében akkumulálódott a legalacsonyabb hatásos hőösszeg, 22 °C, valamint ebben az időszakban jelentős mennyiségű 24,5 mm csapadék hullott, mely magyarázatul szolgálhat az érésmenet ütemének lassulására (22. melléklet).

Köt 1

Fürtz 1

Zsen 1

Ér 1

Köt 2

Fürtz2

Zsen 2

Ér 2

K

24,00

Cukortartalom (Ref%)

22,00 20,00 18,00 16,00 14,00 12,00 10,00 8,00 VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

X. 06.

VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

Furmint

X. 06.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge; „K”= kontroll

24. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű cukortartalmára az érésmenet során (Tokaj, 2004) 2004-ben a Furmint mustjának 1 Ref%-al való növekedéséhez átlagosan 24 °C-os hatásos hőösszeg jutott. Ez az érték a Hárslevelű esetében 27°C volt. Az érésmenet vizsgálat első időpontjában (augusztus 18-án) a Furmint fajta mustjának cukortartalma és az alkalmazott kezelések között nem találtam statisztikailag igazolható összefüggést. A kezelések közötti különbségek az augusztus 30-án gyűjtött mintáknál jelentkeztek. Ekkor a kötődéskor, a fürtzáródáskor és a zsendüléskor végrehajtott erős mértékű kezelések mustjának cukortartalma bizonyult a legmagasabbnak. A két mintavételi időpont között eltelt 12 nap alatt a kötődéskori és a zsendüléskori erős mértékű válogatás hatására közel 4 Ref%-al, míg a fürtzáródáskori erős mértékű ritkítás esetében közel 5 Ref%-al gyarapodott a must cukortartalma. Ugyanekkor a kontroll tőkéken 2 Ref %-os cukortartalombeli növekedést regisztráltam. A korábbi időpontban elvégzett erősebb mértékű kezelések bogyóiban a későbbiekben hetente is több cukor halmozódott fel, mint a többi beavatkozásnál. Így a korábbi és erős mértékű kezelések mustjai az érésmenet minden időpontjában a legmagasabb cukortartalmat adták. E kezeléseken a 93

cukortartalom 1 Ref%-os növekedéséhez kevesebb, átlagosan 16 °C-os hatásos hőösszeg is elegendő volt (a kontroll tőkéken ez az érték meghaladta a 24°C-ot). Tehát a korábbi és erős mértékű fürtválogatás esetén az érésütem gyorsulása figyelhető meg. A Hárslevelű tőkéken a fürtválogatás ideje és mértéke az érésmenet vizsgálat első időpontján is befolyásolta a must cukortartalmának alakulását. A must cukortartalma a korábbi és az erősebb kezeléseken érte el a legmagasabb értéket. Az érés üteme és az alkalmazott kezelések között nem figyeltem meg egyértelmű tendenciát. A grafikonról azonban megállapítható, hogy a kezelések közötti különbségek csökkentek az érésmenet során. Számos tudományos közlemény eredményeihez hasonlóan kísérleteim során a fürtválogatás hatására nőtt mindkét vizsgált fajta mustjának cukortartalma. E beltartami mutató alakulásának a korábban, kötődéskor és fürtzáródáskor elvégzett, erős mértékű beavatkozások kedveztek. Hasonlóan FISCHER et al. (1977) és MORRIS et al. (1987) eredményeivel a must cukortartalma akkor is nőtt, amikor a termésmennyiség a fürtszám csökkentésével szignifikánsan nem csökkent. 2003-ban a kötődéskor hajtásonként egy fürt meghagyása mellett a Furmint tőkéken nagyobb termésmennyiséget mértem, mint a kontrollon, ugyanakkor a must cukortartalma is 1,6 Ref%-al magasabb volt. 2004-ben a Hárslevelű tőkéken is hasonló jelenséget tapasztaltam. Kötődéskor termőalaponként egy fürtöt hagyva a must cukortartalma 1,5 Ref%-al magasabb volt, mint éréskor hajtásonként egy fürt meghagyásával, holott a két kezelés termésmennyiségben nem különbözött egymástól. A fürtválogatás hatására tehát a must cukortartalma akkor is nőhet amikor a termésmennyiség nem csökken. Az áttekintett forrásmunkák többségében a fürtterhelés mértékével ellentétesen nő a must cukortartalma. Vizsgálataim minkét fajta esetébe alátámasztják ezt az állítást. HUMMEL és FEREE (1998), valamint BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) szerint a fürtválogatás hatására felgyorsul az érés üteme. Jelen kísérletben ez a jelenség általánosan nem igazolódott. Az érés ütem gyorsulását csak a Furmint fajta 2004-es adatsoraiban sikerült kimutatni. Ekkor is a korábbi és az erősebb mértékű kezelések mustjának cukortartalma nőtt hétről hétre nagyobb mértékben. A 2004-es érésütem vizsgálat alapján elmondható, hogy a Furmint fajta szüretkori cukortartalmának kezelésenkénti alakulását az egy fürtre jutó nagyobb levélfelület által termelt asszimiláta mennyiség mellett, főként a zsendülés időpontjában az idősebb fás részekből a bogyók felé szállított szénhidrát mennyisége határozhatta meg. Az augusztus 18-ai időpontban ugyanis a kezelések cukortartalma között nem találtam különbséget. A következő mintavétel alkalmával azonban a kezelések mustjának cukortartalma között statisztikailag igazoltható különbségeket mértem. A must cukortartalmának augusztus 18. és augusztus 30. közötti változása és a kezelések szüretkori cukortartalma között szoros lineáris összefüggést (R2= 0,903) mutatott a regresszió analízis (25. 94

ábra). A fürtválogatás hatására tehát a gyorsabb érésütem mellett a tőkék idősebb fás részeiből zsendüléskor is több szénhidrát áramlott a bogyók felé. A raktározott, majd zsendüléskor a fürtök felé áramló szénhidrát relatív mennyisége a fürtszám, azaz a „sink” csökkenése miatt nőtt. Az ekkor kevesebb fürtöt nevelő kezelések (tehát a zsendülés után az érésben válogatott beavatkozás kivételével) mustjában mértem ugyanis az érésmenet vizsgálat alatt a legmagasabb cukortartalom érétkeket.

Az érésben, azaz a zsendülést követően, végzett fürtszám csökkentés hatására a must

cukortartalma az érésmenet vizsgálat során semelyik mértékű kezelés esetében sem különbözött a

A must cukortartalom változása VIII. 18 és VIII. 30. között (Ref%)

kontrolltól. 5,00 4,50 4,00 3,50

y = 0,4967x - 7,2404 R2 = 0,9033

3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 0,00

5,00

10,00

15,00

20,00

25,00

30,00

A must cukortartalma szüretkor (Ref%)

25. ábra: A must cukortartalmának szüretkori és az érésmenet vizsgálat első 12 napja alatti változása közötti kapcsolat Furmint fajtán (Tokaj, 2004) Számos tudományos kísérlet igazolta, hogy a fürtválogatással kedvezően befolyásolható a vesszőkbe, idősebb fás részekbe raktározott szénhidrát mennyisége. Így 2004-ben az előző évek alacsony terhelési viszonyainak köszönhetően nőhetett a zsendüléskor a bogyó felé áramló szénhidrátok abszolút mennyisége is. Ezt megállapítást támaszthatja alá az a megfigyelés is, mely szerint a legmagasabb cukortartalmat mutató kezelés és a kontroll közötti különbség 2002-től 2004ig növekedett. 2002-ben ugyanis a tőkék előző évi terhelése megegyezhetett, a raktározott szénhidrát mennyisége lényegesen nem különbözhetett, így a zsendüléskor csak a bogyóba áramlott szénhidrátok relatív mennyisége nőhetett. 2003-tól azonban abszolút mennyiségben is több szénhidrát áramolhatott a fürtök felé. A Hárslevelű esetében az érés kezdete, tehát a zsendülés időpontja mindkét évben megelőzte az érésmenet vizsgálat első mintavételét. A bogyók cukortartalmának heti emelkedése, valamint a fürtválogatás ideje és mértéke között nem találtam összefüggést. A kezelések közötti szüretkori különbségek, így vélhetőleg a Furmintnál tapasztaltakhoz hasonlóan, az idősebb fás részekbe raktározott zsendüléskor a bogyókba áramlott, szénhidrátok abszolút és relatív mennyiségéből, 95

illetve a fürtök kedvezőbb asszimiláta ellátottságából adódhattak. A must zsendüléskori cukortartalmának pontos ismerete nélkül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fürtválogatás hatására az érés kezdete is előbbre tolódhat. BRAVDO et al. (1984a, 1984b, 1985a, 1985b) mérései szerint a fürtválogatás hatására a biológiai érettség állapota hamarabb következik be. Nem zárható ki tehát az sem, hogy vizsgálataim során a Hárslevelű fürtjei korábban és erős mértékben fürtválogatott tőkéin korábban zsendülnek. A Hárslevelű adatsorainak értékelésénél meg kell jegyezni, hogy a túlterhelés jelei a vegetatív részek mennyiségében nem mutatkoztak meg, a must cukortartalma, pedig csak kismértékben csökkent a nagyobb terhelés hatására. A fürtök kedvezőbb szénhidrátellátottságát mutatja az is, hogy 2004-ben KELLER et al. (2005) eredményeihez hasonlóan a kezelések között az érésmenet elején tapasztalt különbségek a szüret időpontjáig mérséklődtek. Az évjárat mindkét fajta esetében szignifikánsan befolyásolta a must cukortartalmának alakulását. A Furmint mustjának cukortartalma főként a kontroll és a gyenge mértékű fürtválogatásban részesült tőkéken változott számottevően az egyes évek között. A korán, kötődéskor, fürtzáródáskor és a zsendüléskor végzett erős mértékű rikítás esetén az évjáratok közötti különbségek mérséklődtek. Az évjáratok közötti legkisebb szórást a fürtzáródáskor végzett erős mértékű kezelések adták. E kezelések mustjának cukortartalma a három év átlagában 23,8 Ref% volt, ettől a különböző évjáratokban ±0,3 Ref% eltérést tapasztaltam. A három év értékelésénél azonban meg kell jegyezni, hogy az említett kezelés tőkéin 2003-hoz képest közel kétszeres, 2002-höz képest pedig több mint háromszoros (13 tonna/hektár) termésmennyiséget mértem 2004-ben és a must cukortartalma ekkor is magas volt. A Furmint tőkéken kötődéskor és fürtzáródáskor termőalaponként egy fürt meghagyásával a must cukortartalmának alapján minden vizsgálati évben különleges minőségű bor előállítására alkalmas alapanyag termett. A Hárslevelű esetében a kezelések kevésbé mérsékelték az évjáratok hatásait. A 2004-es évjáratban a must cukortartalma jelentős mértékben visszaesett. Az évjáratok must minőségére gyakorolt hatásainak értékelésénél azonban számításba kell venni, hogy a szüret időpontja a vizsgált években különbözött. A szüretet mindhárom évben akkor kezdtem el, amikor a kezelések mindegyikéből már legalább stabil száraz bort lehetett készíteni. A vizsgált években a must cukortartalmának alakulása és a fajta között a statisztikai értékelés nem mutatott összefüggést. 4.5.2. A titrálható savtartalom A fürtritkítás idejének és mértékének, valamint a Furmint és a Hárslevelű mustjának titrálható savtartalma közötti összefüggést a 10. táblázat adataival és a 26. ábrán mutatom be. 96

10. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának titrálható savtartalmára (Tokaj, 2002-2004) Titrálható savtartalom (g/l) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 7,9 d2 6,8 b 11,8 a 8,9 Fürtzáródás 8,0 d 6,9 b 11,7 a 8,9 Zsendülés 8,4 c 7,1 ab 11,2 c 8,9 Érés 8,7 b 7,4 a 11,5 b 9,2 Kontroll 8,8 a 7,6 a 11,3 c 9,2 Szig.1 ** ** ** n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 8,1 c 6,8 c 11,6 a 8,8 Gyenge 8,2 b 7,0 b 11,6 a 8,9 Kontroll 8,8 a 7,6 a 11,3 b 9,2 Szig. ** ** ** n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

6,9 d 6,8 d 7,1 c 7,3 b 7,5 a **

6,9 c 6,9 c 7,0 c 7,5 b 7,7 a **

11,9 b 11,7 b 11,9 b 12,2 a 12,3 a **

8,6 8,5 8,7 9,0 9,2 n.s.

6,8 c 7,1 b 7,5 a **

6,8 c 7,1 b 7,7 a **

11,5 c 12,2 b 12,3 a **

8,4 8,8 9,2 n.s.

átlag

A Furmint fajta mustjának titrálható savtartalma a fürtválogatás hatására 2002-ben és 2003-ban csökkent, míg ezzel ellentétesen 2004-ben nőtt. 2002-ben és 2003-ban a fürtszám csökkentésének idejével párhuzamosan nőtt e mutató értéke. 2004-ben a korábbi kezelések mustja tartalmazott több savat borkősavban kifejezve. A három év átlagában a fürtválogatás ideje és a must titrálható

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2002

Fürtz.

13,0 12,0 11,0 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0

Köt.

Titrálható savtartalom (g/l)

savtartalma között nem találtam statisztikailag is igazolható összefüggést.

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

26. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának titrálható savtartalmára (Tokaj, 2002-2004) A fürtválogatás mértékének növelésével 2002-ben és 2003-ban csökkent a must titrálható savtartalma. 2004-ben hajtásonként egy fürt és termőalaponként egy fürt meghagyása mellett a titrálható savtartalom értéke nem különbözött. A három év átlagában a fürtritkítás mértéke szignifikánsan nem befolyásolta a must savtartalmának alakulását. 97

A fürtterhelés csökkentésével a kísérlet minden évében szignifikánsan csökkent a Hárslevelű mustjának titrálható savtartalma. A fürtválogatás idejével párhuzamosan nőtt e mutató értéke. A must savtartalma minden évben kötődéskori és fürtzáródáskori kezelések esetében bizonyult a legalacsonyabbnak. A fürtválogatás ideje és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés a három év átlagában statisztikailag nem lehetett igazolni. A fürtterhelés mértékével arányosan nőtt a must titrálható savtartalma, ezt a megállapítást azonban a három év átlagának vizsgálatakor a statisztikai próba ugyancsak nem támasztotta alá. A must titrálható savtartalmának alakulását 2003-ban és 2004-ben az érésmenet vizsgálattal is nyomon követtem (27-28. ábra).

14

Köt 1

Fürtz 1

VIII. 18.

VIII. 25.

Zsen 1

Ér 1

Köt 2

Fürtz 2

Zsen 2

Ér 2

K

Titrálható savtartalom (g/l)

13 12 11 10 9 8 7 6 5 VIII. 11.

IX. 02.

VIII. 11.

Furmint

VIII. 18.

VIII. 25.

IX. 02.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge; „K” = kontroll

27. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű titrálható savtartalmára az érésmenet során (Tokaj, 2003) 2003-ban a mustok titrálható savtartalma hetente átlagosan 1,4 g/l-rel csökkent. A kísérletben szereplő két fajta savtartalmának változását összevetve megállapítható, hogy a Furmint titrálható savtartalmának alakulása minden vizsgált héten nagyobb mértékű csökkenést mutatott. Ez a különbség átlagosan meghaladta 0,5 g/l mennyiséget borkősavban kifejezve. Míg a cukorfelhalmozódás maximuma augusztus 18-25. között következett be, addig a titrálható savtartalom legnagyobb mértékű csökkenését augusztus 11-18. között mértem. Ekkor a Furmint tőkékről származó bogyók titrálható savtartalma átlagosan 2,7 g/l-rel, míg a Hárslevelű bogyóké 1,9 g/l-rel csökkent. Az egy hét alatt akkumulálódott hatásos hőösszeg értéke és a savtartalom csökkenése között, hasonlóan CSEPREGI (1997) közölt eredményeihez nem találtam szoros összefüggést. A titrálható savtartalom heti csökkenésének mértéke, valamint a fürtválogatás ideje és mértéke között egyik fajta esetében sem találtam szoros összefüggést.

98

2004-ben az érésment vizsgálat 8 hete alatt a kísérletben szereplő fajták mustjának titrálható savtartalma átlagosan hetente 1,3 g/l-rel csökkent. A Furmint bogyói átlagosan 0,2 g/l-rel nagyobb savcsökkenést mutattak hét nap alatt, mint a Hárslevelű termése.

24,00

Köt 1

Fürtz 1

Zsen 1

Ér 1

Köt 2

Fürtz 2

Zsen 2

Ér 2

K

Titrálható savtartalom (g/l)

22,00 20,00 18,00 16,00 14,00 12,00 10,00 8,00 VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

X. 06.

VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

Furmint

X. 06.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge, „K”= kontroll

28. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű titrálható savtartalmára az érésmenet során (Tokaj, 2004) A must titrálható savtartalma legnagyobb mértékben az érésmenet vizsgálat első két hetében csökkent, ekkor a Furmint esetében hetente 4 g/l-es, míg a Hárslevelű esetében hetente 2,7 g/l-es csökkenést tapasztaltam. Augusztus 18-től 30-ig terjedő időszak ugyan hűvösebb volt, a hatásos hőösszeg értéke hetente csak 23,4 °C-nőtt, de ekkor 52 mm csapadék hullott, mely a must titrálható savtartalmának csökkenését fokozhatta. COOMBE (1992) szerint a borkősav legnagyobb mértékben a bogyók 6-10 Ref%-os cukortartalma között csökken, míg ez az intervallum az almasav tekintetében 17 Ref%-os cukortartalom eléréséig tolódik, mely ugyancsak magyarázatul szolgálhat a savtartalom kezdeti gyors csökkenésére. Az érésmenet vizsgálat utolsó hetében mindkét fajtánál emelkedő tendenciát regisztráltam, mely a mintavételek pontatlanságára utalhat. A must szüretkori titrálható savtartalmát ugyanis nemcsak bogyómintákból mértem, hanem az ismétlések összes terméséből kinyert must átlagmintáját elemeztem. A fürtritkítás ideje és mértéke számottevően nem befolyásolta a Furmint fajta titrálható savtartalmának hetenkénti változását az érésment folyamán. A Hárslevelű esetében megállapítható, hogy a savtartalom az érésmenet kezdeti szakaszában a korábban és erősebben ritkított tőkéken nagyobb mértékben csökkent. A kötődéskori erős mértékű fürtválogatás hatására továbbá már az első mintavétel alkalmával statisztikailag igazolhatóan alacsonyabb titrálható savtartalmat mértem. A must minőségi mutatói közül a titrálható savtartalom alakulását is számos kutató nyomon követte a fürtterhelés változtatásának függvényében. Az áttekintett forrásmunkákban közölt eredmények e mutató tekintetében a legellentmondásosabbak. Egyes szerzők álláspontja szerint a fürtválogatás és a must savtartalma között nincs összefüggés, mások a fürtterhelés csökkenésével csökkenő, 99

ugyancsak mások növekvő tendenciát regisztráltak. Vizsgálataim során a Furmint fajta esetében is ellentétes tendenciákat tapasztaltam. 2002-ben és 2003-ban a fürtválogatás hatására csökkent a must savtartalma, míg 2004-ben nőtt. A fürtválogatás idejével kapcsolatban megállapítható, hogy a Furmint 2004-es adatsorának kivételével minden évben, mindkét fajtánál a fürtválogatás idejével párhuzamosan nőtt a must titrálható savtartalma. A fürtritkítás mértéke és a savtartalom között pedig minden esetben negatív korrelációt tapasztaltam. Míg az alkalmazott kezelések a must cukortartalmát három év átlagában is szignifikánsan befolyásolták, addig a titrálható savtartalom értékelésekor egyik fajta esetében sem igazolódtak az összefüggések. A must cukor- és savtartalma között a három év átlagában nem tapasztaltam szoros korrelációt. A kezelések hatására a titrálható savtartalom abszolút értéke csak kismértékben változott. A legnagyobb és a legkisebb savtartalmat mutató kezelések között egyik évjáratban sem tapasztaltam 1,6 g/l-nél nagyobb eltérést. Megállapítható azonban, hogy a vizsgálat száraz éveiben, 2002-ben és 2003-ban, a kötődéskor és fürtzáródáskor erős mértékbe ritkított kezeléseken a magas cukortartalom mellett igen alacsony titrálható savtartalmat mértem. 2003-ban a Furmint, 2002-ben és 2003-ban a Hárslevelű ezen kezelésein 6,5 g/l borkősavban kifejezett savtartalom alatti értékeket regisztráltam. Ez az eredmény kedvező lehet amennyiben a savösszetételben a borkősav nagy arányban szerepel. Amennyiben a 6,5 alatti titrálható savtartalom savösszetételében az almasav nagyobb arányban jelentkezik, a pH érték emelkedik, így a későbbiekben e kezelések a borok harmóniáját kedvezőtlenül befolyásolhatják. A vizsgálat során az évjárat jelentősen befolyásolta a titrálható savtartalom alakulását. Az alkalmazott kezelések egyike sem méréskelte számottevően az évjárathatást. A fajta ugyancsak szignifikánsan módosította a mérési eredményeket. A Furmint fajtát a három év átlagában magasabb savtartalom mellett szüreteltem, mint a Hárslevelűt, mely részben a két fajta eltérő érésidejével magyarázható. 4.5.3. A pH A kísérelt során 2004-ben a must pH értékének kezelésenkénti alakulását is nyomon követtem (29. ábra, 24. melléklet). A fürtritkítás hatására a Furmint mustjának pH értéke csökkent. A fürtválogatás ideje szignifikánsan befolyásolta az eredmények alakulását. A beavatkozások idejével párhuzamosan nőtt a must pH értéke, melyet a statisztikai értékelés is alátámasztott. A fürtválogatás mértéke is számottevően befolyásolta a mérési eredményeket. A gyengébb mértékű fürtválogatás és a kontroll mustjában

100

mért pH érték között a varianciaanalízis nem igazolt szignifikáns különbséget. Az erős mértékű fürtválogatás azonban alacsonyabb pH-t eredményezett.

Furmint

2,95

Hárslevelű

2,90 2,85

pH

2,80 2,75 2,70 2,65 2,60 2,55 Köt.

Fürtz.

Zsen.

Ér.

Köt.

Fürtz.

Erős

Zsen.

Ér.

Gyenge

K.

Kezelések

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

29. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű pH értékének alakulására (Tokaj, 2004) A Hárslevelűnél a Furminthoz képest ellentétes tendenciákat tapasztaltam. A fürtválogatás hatására ugyanis nőtt a Hárslevelű mustjának pH értéke. A fürtválogatás ideje szignifikánsan befolyásolta e mutató alakulását, azonban egyértelmű tendenciát nem tapasztaltam. A legmagasabb pH értéket a fürtzárodáskor és a zsendüléskor elvégzett kezelések esetén kaptam. A fürtválogatás mértékének növelésével a must pH-ja lineárisan nőtt, melyet a statisztikai kiértékelés is alátámasztott. A must pH értékének alakulását az érésmenet vizsgálat során is figyelemmel kísértem (30. ábra).

3,00

Köt 1

Fürtz 1

Zsen 1

Ér 1

Köt 2

Fürtz 2

Zsen 2

Ér 2

K

2,90 2,80

pH

2,70 2,60 2,50 2,40 2,30 VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

X. 06.

VIII. 18. VIII. 30. IX. 05. IX. 13. IX. 20. IX. 27.

Furmint

X. 06.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge; „K”= kontroll

30. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának pH értékére az érésmenet során (Tokaj, 2004) Mindkét fajta esetében megállapítható, hogy a must pH értéke az érésment kezdetétől növekvő tendenciát mutat. A pH érték növekedésének üteme mindkét fajta esetében hasonlóan alakult.

101

A fürtválogatás ideje és mértéke a pH érték növekedésének mértékét egyik fajta esetében sem befolyásolta számottevően. A must titrálható savtartalmának és pH értékének együttes mérésével megbecsülhető a must savösszetétele. A pH érték továbbá számot ad a must ionos összetételéről is. A fürtválogatással foglalkozó irodalmi forrásmunkák többsége arról számol be, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a must pH értéke. 2004-ben ezt az állítást csak a Hárslevelűnél tudtam igazolni. A Furmint esetében a fürtválogatás hatására ezzel ellentétesen csökkent a pH értéke. A fürtválogatás idejének és mértékének értékelésénél a két fajta ugyancsak ellentétes tendenciákat mutatott. A Furmint mustjának szüretkor mért titrálható savtartalma a fürtválogatás két erőssége között szignifikánsan nem különbözött. A pH értékének meghatározásakor azonban az erősebb kezeléseken statisztikailag igazolhatóan magasabb értékeket mértem. Hajtásonként egy fürt meghagyása mellett, azaz a gyenge mértékű kezeléseken a titrálható savtartalom alakításában vélhetőleg a kevésbé disszociáló almasav nagyobb arányban vett részt. Az almasav nagyobb aránya pedig azt jelezheti, hogy az említett kezelések termésének érettségi állapota elmaradhatott az erősebb mértékben ritkított tőkékétől. A fürtritkítás mértékének növelésével tehát a termés érettségi állapota kedvezőbbnek bizonyult. A Hárslevelű esetében ilyen jellegű összefüggést nem figyeltem meg. A fajta a must pH értékét szignifikánsan nem módosította. A pH abszolút értéke azonban mindkét fajta esetében alacsony volt. A vizsgált évben egyik kezelésen sem mértem 2,9 feletti értéket. 4.5.4. Az asszimilálható nitrogén A must borélesztők által asszimilált nitrogén tartalmának ismerete a mai borászati technológia egyik fontos része. Az élesztők főként ammónium iont és a α aminosavak nitrogénjét hasznosítják. Amennyiben túl kevés nitrogénforrás áll a borélesztők rendelkezésére az erjedés elhúzódhat, kritikus esetben a teljes cukortartalom kierjedése előtt le is állhat. Ekkor számos a borminőségét negatívan befolyásoló mellékanyag is keletkezhet. Ezért a must nitrogéntartalmának általam is használt spektroszkópiás úton történő gyors meghatározását egyre több borászati üzem elvégzi. Így meghatározható a nitrogén pótlásának esetleges szükségessége és mértéke (DUKES és BUTZKE 1998). Vizsgálataim során 2003-ban meghatároztam a mustok α amino-nitrogén tartalmát, valamit 2004ben a méréseimet az ammóniumion koncentráció meghatározásával is kibővítettem, mellyel az összes asszimilálható nitrogén mennyiségéről is információt kaphattam. A fürtritkítás idejének és mértékének hatását a Furmint és a Hárslevelű fajták mustjának asszimilálható nitrogén tartalmára a 11. táblázat és a 31. ábra mutatja be. 102

11. táblázat: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a must élesztő által asszimilálható nitrogéntartalmára (Tokaj, 2003-2004) 2003 α amino nitrogén (mg/l N)

Furmint 2004 α amino NH4+ nitrogén (mg/l N) (mg/l N)

2003 α amino nitrogén (mg/l N)

asszim. nitrogén (mg/l N)

Kezelések Fürtritkítás ideje Kötődés 147,7 99,9 77,6 c 177,5 b 148,3 Fürtzáródás 161,4 95,9 91,9 b 187,8 b 148,2 Zsendülés 165,2 103,3 92,6 b 195,9 a 145,1 Érés 163,0 103,1 108,5 a 211,6 a 144,2 Kontroll 160,9 93,6 114,5 a 208,1 a 144,6 Szig.1 n.s. n.s. ** ** n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 147,8 b2 86,1 c 60,7 b 146,8 c 158,1 Gyenge 170,3 a 117,8 a 115,8 a 233,6 a 135,5 Kontroll 160,9 a 93,6 b 114,5 a 208,1 b 144,6 Szig. + ** ** ** n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

Hárslevelű 2004 α amino asszim. NH4+ nitrogén nitrogén (mg/l N) (mg/l N) (mg/l N) 114,5 b 118,2 b 125,9 a 113,3 b 113,3 b **

49,7 49,7 50,4 48,9 48,9 n.s.

164,2 b 167,9 b 176,3 a 162,2 b 162,2 b **

124,9 a 112,9 b 113,3 b **

49,8 49,8 48,9 n.s.

174,7 a 162,7 b 162,2 b **

A fürtválogatás ideje 2003-ban nem befolyásolta a Furmint fajta mustjában mért α amino-nitrogén mennyiségét. A gyenge mértékű kezelések, azaz hajtásonként egy fürt meghagyása esetén kismértékben nőtt a must α amino-nitrogéntartalma. Az erős mértékű kezelések mustjában mértem a legalacsonyabb értékeket. 2004-ben

a

fürtválogatás

idejével

párhuzamosan

nőtt

a

must

α

amino-nitrogén

és

ammóniumiontartalma, mely az összes asszimilálható nitrogén mennyiségének kezelésenkénti változásában is igazolódott. A gyenge mértékű fürtválogatás hatására a kontrollhoz képest számottevően nőtt a must α amino és az összes asszimilálható nitrogéntartalma. Az erős mértékű

2003

200

2004

180 160 140 120 100

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

31. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű α-amino nitrogéntartalmára (Tokaj, 2003-2004) 103

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

60

Fürtz.

80 Köt.

α aminontirogén-tartalom (mg/l N)

kezelések mustja tartalmazta a legkevesebb asszimilálható nitrogént.

K.

A Hárslevelű esetében a fürtválogatás ideje és mértéke 2003-ban hasonlóan a Furminthoz jelentősen nem befolyásolta a must α amino-nitrogéntartalmát. 2004-ben a fürtválogatás hatására nőtt a must α amino-

és

összes

asszimilálható

nitrogéntartalma.

A

fürtválogatás

ideje

és

a

must

nitrogéntartalmának alakulása között nem sikerült egyértelmű tendenciát kimutatni. A must legmagasabb ammóniumion koncentrációját, α amino- és összes nitrogéntartalmát az erős mértékű kezeléseken, termőalaponként egy fürt meghagyásakor mértem. 2004-ben a must α amino-nitrogéntartalmának változását az érésmenet során is nyomon követtem (32. ábra). Köt 1

150,00

Fürtz 1

zsen 1

Ér 1

Köt 2

Fürtz 2

Zsen 2

Ér 2

K

140,00 α amino nitrogén (mg/l N)

130,00 120,00 110,00 100,00 90,00 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 VII. 30.

IX. 05.

IX. 13.

IX. 20.

IX. 27.

X. 06.

VII. 30.

Furmint

IX. 05.

IX. 13.

IX. 20.

IX. 27.

X. 06.

Hárslevelű

„Köt”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „1” = erős; „2”= gyenge; „K” = kontroll

32. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának α amino nitrogén tartalméra az érésmenet vizsgálat során (Tokaj, 2004) Az érésmenet során a két fajta mustjának α amino-nitrogéntartalma hetente átlagosan 5 mg/l N-rel nőtt. A Hárslevelű mustjának α amino-nitrogén mennyisége 1 mg/l N-el nagyobb emelkedést mutatott a mintavételek időpontja közötti időszakban, mint a Furminté. Az utolsó mintavétel alkalmával mindkét fajta esetében magas értékeket kaptam, ami a mintavételezés módjának eltérőségére vezethető vissza. A grafikonról megállapítható azonban, hogy a Furmint bogyókban az α amino-nitrogén felhalmozódása hajtásonként egy fürt meghagyásakor kétszer akkorának bizonyult, mint az erős mértékű beavatkozások esetében. A Hárslevelűnél sem a fürtválogatás ideje, sem pedig a mértéke számottevően nem befolyásolta az α amino-nitrogén értékének heti változását. OUGH és NAGAOKA (1984) kísérleteiben a fürtterhelés csökkentésével lineárisan nőtt a must α amino-nitrogén mennyisége, javítva ezzel az alkoholos erjedés körülményeit, valamint a későbbi bor minőségét. Hárslevelű esetében e tokaji kísérletben is hasonló eredményeket mértem. Vizsgálataim során az igazolódott, hogy az erős mértékű fürtritkítás nem csak az α amino-nitrogén mennyiségének kedvezett, hanem az összes asszimilálható nitrogén értékét is növelte. A Hárslevelű 104

tőkéken e két mutató a legmagasabb értéket a zsendülés állapotában, erős mértékben végrehajtott kezeléseken adta. A Furmint tőkéken a gyenge mértékű fürtválogatás hatására nőtt a must α amino- és összes nitrogéntartalma. Termőalaponként egy fürt meghagyásakor a must α amino-nitrogéntartalma a kontroll tőkéken mértnél alacsonyabb értéket kaptam. 2004-ban az érésmenet vizsgálat első mintavételekor a kontroll tőkék és az erős kezelés bogyóinak nitrogéntartalma között még nem találtam statisztikailag igazolható különbséget (a gyenge mértékű kezeléseken már ekkor magasabb α amino-nitrogéntartalmat mértem). Az érésmenet során azonban az erős mértékű kezeléseknél továbbra sem emelkedett számottevően és a grafikon a kontrollhoz hasonló tendenciát mutatott. 2003-ban és 2004-ben a korán és erős mértékben végzett kezelések magas cukortartalommal jellemezhető tőkéinek fürtjein Botrytis-es fertőzést, az aszúsodás kezdetét figyeltem meg. EPERJESI et al. (1998) szerint a Botrytis-es fertőzés hatására a must szabad aminosavtratlma akár 76 %-al is csökkenhet. Az erős mértékű beavatkozások alacsonyabb értékei a Furmint esetében részben az aszúsodással magyarázhatók. Az évjárat jelentősen befolyásolta a must α amino-nitrogéntartalmának alakulását. A 2003-as száraz, aszályos évjárat kedvezett e mutató alakulásának. A fajta is számottevőn hatott a must nitrogén ellátottságára. A Hárslevelű bogyói átlagosan több α amino-nitrogént tartalmaztak, azonban Furmint mintákban magasabb ammóniumion és összes asszimilálható nitrogéntartalmat mértem. 4.5.5. A szabad aminosav összetétel 2003-ban és 2004-ben a must szüretkori szabad aminosav összetételét is meghatároztam. A vizsgálatokat ismétlésenként nem ált módomban elvégezni. A mintákat azonban mindkét évben az erjedésre előkészített tételekből vételeztem, így 75 tőke átlag mintáját vizsgálhattam. A kezelések mustjaiban 18 szabad aminosav értékét határoztam meg (33. ábra). Furmint

Hárslevelű

500 400 300 200

ARG

LYS

HIS

PHE

TYR

LEU

GABA

Aminosav

ILE

MET

VAL

CYS

ALA

GLY

PRO

GLU

SER

0

THR

100 ASP

Aminosavtartalom (mg/l)

600

33. ábra: A Furmint és a Hárslevelű mustjainak átlagos aminosav összetétele (Tokaj, 2003-2004) 105

A két vizsgálati év átlagában a Furmint és a Hárslevelű minták aminosav összetétele hasonlóan alakult. A legnagyobb mennyiségben arginint detektáltam, melyet a prolin és a glutaminsav követett. E három aminosav az összes szabad aminosavtartalom 60 %-át adta. A vizsgált tételek metionint csak nyomokban, ciszteint pedig a kimutathatóság határa alatti szinten tartalmaztak. A 34-35. ábrán a Furmint és a Hárslevelű mustjának összes aminosav és a négy legnagyobb mennyiségben előforduló szabad aminosav tartalmának kezelésenkénti változását mutatom be. 2003-ban és 2004-ben végzett aminosavanalízis eredményeit továbbá a 25-28. mellékletben

Arg.

Glu.

Asp.

Össz.

2500 2000 1500 1000

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

0

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

500

Gyenge

Aminosavtartalom (mg/l)

Pro.

Fürtz.

1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

Köt.

Aminosavtartalom (mg/l)

foglaltam össze.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

34. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű faták mustjának összes aminosav-, prolin, arginin-, glutaminsav- és aszparaginsavtartalmára (Tokaj, 2003) A Furmint mustjának összes aminosavtartalma 1200 és 2300 mg/l között változott. A fürtválogatás ideje kismértékben befolyásolta a must aminosavtartalmának alakulását. A fürtválogatás idejével párhuzamosan ugyan csökkenő tendenciát tapasztaltam, de a legalacsonyabb értékeket a kötődéskori ritkítások termése adta. A gyenge mértékű fürtválogatás hatására a kontrollhoz képest nőtt a must összes aminosavtartalma. Az erősebb mértékű kezelések mustjában mértem azonban a legalacsonyabb értékeket. Hasonló tendenciákat figyeltem meg a mintákban legnagyobb mennyiségben előforduló aminosav, az arginin és az ugyancsak jelentős aszparaginsav értékelésénél. A minták prolintartalma a fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkent, a legalacsonyabb értékeket ekkor is a kötődéskori kezeléseken mértem. A fürtválogatás mértékével azonban kismértékben (a kötődéskori fürtválogatáson kívül) minden időpontban nőtt a prolin értéke. A minták glutaminsavtartalmát sem a fürtválogatás ideje sem a mérteke számottevően nem befolyásolta. A Hárslevelű mustjának összes aminosavtartalma 2003-ban 2330 és 1380 mg/l között változott. A fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkenő tendenciát mutatott a must összes aminosavtartalma. 106

A fürtválogatás mértékének növelésével ugyancsak nőtt e mutató értéke. A gyenge mértékű fürtritkítás esetében a kontrollhoz képest kismértékű csökkenést tapasztaltam. A Hárslevelű mustjának arginin és prolin tartalma az összes aminosav értékéhez hasonlóan alakult. Tehát a vizsgált mustokban e két legnagyobb mennyiségben előforduló szabad aminosav a legmagasabb értékét a korábbi és az erős mértékű kezelések esetében vette fel. A Hárslevelű mustjának glutaminsav- és aszparaginsavtartalmát a fürtválogatás ideje és mértéke számottevően nem befolyásolta. 2004-ben a Furmint összes aminosavtartalma 640 és 1530 mg/l között változott. A fürtválogatás ideje és mértéke kismértékben módosította a must összes aminosavtartalmának alakulását, de a tendenciák nem bizonyultak egyértelműnek. A must arginintartalma és a fürtválogatás ideje között nem találtam összefüggést. A gyenge mértékű fürtválogatás hatására a kontrollhoz képest a kezelések minden időpontjában nőtt a must arginintartalma. Az erős mértékű kezelések 2003-hoz hasonlóan 2004-ben is a legalacsonyabb értékeket adták. A must prolintartalma korábbi és az erős mértékű beavatkozások esetében bizonyult a legmagasabbnak. Tehát a fürtválogatás idejével csökkent, míg mértékével nőtt e mutató értéke. A fürtválogatás ideje és mértéke, valamint a must

Pro.

Arg.

Glu.

Asp.

Össz.

2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

600 500 400 300 200

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0

Fürtz.

100 Köt.

Aminosavtartalom (mg/l)

700

Gyenge

Aminosavtartalom (mg/l)

glutaminsav- és aszparaginsavtartalma között nem találtam szoros összefüggést.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

35. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű faták mustjának összes aminosav-, prolin, arginin-, glutaminsav- és aszparaginsavtartalmára (Tokaj, 2004) 2004-ben Hárslevelű mustjának összes aminosavtartalma 1380 és 2330 mg/l között változott. A fürtválogatás hatására nőtt a minták összes aminosavtartalma. A kezelések idejével párhuzamosan csökkenő, míg mértékével növekvő tendenciát regisztráltam. A must arginintartalma a fürtválogatás idejével és mértékével az összes aminosavnál tapasztaltak szerint változott. A fürtválogatás ideje és mértéke, valamint a must prolin-, glutaminsav és aszparaginsavtartalma között nem találtam szoros korrelációt. 107

Vizsgálataim során, hasonlóan BENA-TZOUROU et al. (1999), CORDNER et al. (1978), valamint KLEIWER és WEAVER (1971) eredményeihez, a must összes aminosavtartalma a fürtválogatás hatására Furmint esetében 2003-ban, a Hárslevelű esetében mindkét kísérleti évben nőtt. A fürtválogatás idejének és mértékének hatásai a Hárslevelű mustjának összes aminosavtartalmát 2003-ban és 2004-ben is számottevően befolyásolta. E mutató értéke a fürtválogatás idejének előrehaladtával csökkent, míg mértékének növelésével nőtt. A szabad aminosavak egyenkénti értékelésénél kitűnik, hogy a must arginintartalma mindkét fajtánál az összes aminosavnál leírtak szerint alakult. Az arginin ugyanis a legnagyobb mennyiségben fordult elő a vizsgált mustokban, így változása jelentősen befolyásolta az összes aminosavtartalom alakulását. Az asszimilálható nitrogén értékelésénél a Furmint tőkéken végzett erős mértékű fürtválogatások alacsonyabb értékeit a Botrytis-es fertőzés fellépésével indokoltam. Az aminosav összetétel vizsgálata után kitűnik, hogy ezeken a kezeléseken főként az arginin csökkent, mely jelentősen módosította az élesztő számára hasznos nitrogén mennyiségét. A Furmint mustjának arginin és α amino-nitrogéntartalma között szoros R2= 0,87 lineáris összefüggést találtam (36. ábra).

800 Arginintartalom (mg/l)

700 600

y = 4,3501x - 177,23 R2 = 0,8708

500 400 300 200 100 0 0

50

100

150

200

α amino nitrogén (mg/l N)

36. ábra: Az arginintartalom és a must α amino nitrogén tartalmának kapcsolata a Furmint mustjában (Tokaj, 2003-2004) A must prolintartalma mind a Furmint, mind pedig a Hárslevelű esetében az irodalmi forrásmunkákban közölteknek megfelelően nőtt a fürtterhelés csökkentésével. A prolin tartalom alakulásának mindkét fajta esetében a korábbi kötődés és fürtzáródás állapotában elvégzett kezelések kedveztek. A fürtválogatás mértékének emelkedésével ugyancsak nőtt a must prolintartalma. Az évjárat jelentősen befolyásolta a must összes aminosavtartalmát és aminosav összetételét. A 2003-as évjárat kedvezett e mutatók alkukásának

108

A mustminták összes aminosavtartalma és a szabad aminosavak egyenkénti mennyisége fajtánként is eltérőnek bizonyult. A Hárslevelű mustjában mindkét évben nagyobb mennyiségű szabad aminosav halmozódott fel. 4.5.6. Az ásványielem összetétel A must és a bor minőségének kialakításában az ásványielemeknek jelentős szerepük van (KERÉNYI 1986). A zöldszüret hatásainak értékelésénél tehát számot kell adni a borminőség és a borászati technológia szempontjából fontos mikroelemek mennyiségi változásáról is. A Furmint és a Hárslevelű mustjának ásványielem összetételét 2003-ban és 2004-ben vizsgáltam. A szabad aminosav vizsgálatokhoz hasonlóan a kezelések mustjait ismétlések nélkül elemeztem, így ezeket az eredményeket statisztikai módszerrel nem értékeltem. A vizsgált fajták mustjának ásványielem összetétele között a két év átlagában nem találtam különbséget (37.ábra, 29-32. melléklet). A minták összes ásványielem tartalmának legnagyobb hányadát, közel 60%-át a kálium tette ki, melyet a kalcium, a magnézium és a foszfor követett. A mustminták As, Cd, Co, Cr, Ga, Hg, Mo, Pb, Se és V elemeket csak nyomokban tartalmaztak.

Elemtartalom (mg/l)

1000

Furmint

Hárslevelű

100 10 1 Al As B Ba Ca Cd Co Cr Cu Fe Ga K Li Mg Mn Mo Na Ni

P Pb Se Si Sr Ti

V Zn

0,1 0,01 0,001 A vizsgált elemek

37. ábra: A Furmint és a Hárslevelű mustjának ásványielem összetétele (Tokaj, 2003-2004) 2003-ban a mustmintákat kálium metabiszulfiddal tartósítottam a további kezelésekig, így a mustok K-tartalma jelentősen és nem egyenlő arányban nőtt. A kezelések hatásait így ebben az évben a kálium tekintetében nem értékeltem. A fürtválogatás hatására 2003-ban nőtt a Furmint mustjának káliummentes összes elemtartalma (38. ábra). A fürtterhelés csökkentése mellett a mustmintákban nagyobb mennyiségű magnéziumot, kalciumot és foszfort mértem. A korábbi és az erős mértékű kezelések mustja több magnéziumot, kalciumot

és

foszfort

tartalmazott,

valamint

ásványielemtartalma is magasabbnak bizonyult.

109

e

beavatkozások

káliummentes

összes

2003-ban a Hárslevelű mustjának káliummentes ásványielem-, valamint magnéziumtartalma az erős mértékű fürtválogatás esetén a kontrollhoz képest nőtt. A fürtválogatás ideje és mértéke az

Mg

Ca

P

Kálium mentes elemtartalom

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

140 120 100 80 60

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

20

Fürtz.

40 Köt.

Elemtartalom (mg/l)

160

Gyenge

Elemtartalom (mg/l)

eredmények alakulását számottevően nem befolyásolta.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

38. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának káliummentes összes elem-, magnézium-, kalcium- és foszfortartalmára (Tokaj, 2003) 2004-ben a Furmint mustjának összes elemtartalma a fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkent, míg a beavatkozások mértékének növelésével nőtt (39. ábra). A legmagasabb értéket e mutató a kötődéskori erős mértékű kezelés esetében érte el. Hasonlóan változott a must kálium, magnézium és foszfortartalma. A fürtválogatás hatására nőtt a must kalciumtartalma. A fürtritkítás

Mg

Ca

P

K

800 700 600 500 400 300 200 100 0

Összes elemtartalom

100 80 60 40

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

0

Fürtz.

20 Köt.

Elemtartalom (mg/l)

120

Gyenge

Elemtartalom (mg/l)

ideje és mértéke azonban kevésbé befolyásolta e mutató alakulását.

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

39. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának összes elem-, kálium-, magnézium-, kalcium- és foszfortartalmára (Tokaj, 2004)

110

2004-ben a fürtterhelés csökkentésével nőtt a Hárslevelű mustjának káliumtartalma. A fürtválogatás azonban nem befolyásolta az összes elem-, a magnézium-, a kalcium- és a foszfortartalom alakulását. A must mikroelemei közül kiemelném a bórtartalom kezelésenkénti alakulását, melyet a 40. ábrán

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

2004

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2003

Fürtz.

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

Köt.

Bórtartalom (mg/l)

szemléltetek.

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

40. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának bórtartalmára (Tokaj, 2003-2004) A fürtválogatás hatására mindkét évben nőtt a Furmint fajta mustjának bórtartalma. A fürtritkítás ideje jelentősen befolyásolta mutató a alakulását. A korábbi kezeléseken mindkét terhelési szinten a must magasabb bórtartalmát regisztráltam. A fürtválogatás mértékével mindkét évben lineárisan nőtt a must bór ellátottsága. A Hárslevelű esetében ugyancsak nőtt a must bórtartalma a fürtválogatás hatására. 2003-ban a korábbi és az erős mértékben ritkított kezelések mustjában mértem magasabb értékeket. 2004-ben hasonló tendenciát figyeltem meg, de a kezelések közötti különbségek kisebbnek bizonyultak. FREEMAN és KLIEWER (1983), LŐRINCZ et al. (1989), MORRIS et al. (1987), NAOR et al.(2002), PALLIOTTI et al. (2000), valamint WOOD és LOONEY (1977) kísérletei eredményeivel megegyezően vizsgálataim során a fürtválogatás hatására ugyancsak nőtt a must összes elem- és káliumtartalma. A magas káliumtartalom a must magas cukortartalmának a jelzője is lehet (VERCESI et al. 1991). A kálium magas értéke a must és később a bor pH értékének emelkedését is okozhatja a borkősav kiválása útján (BOULTON 1980). Így a pH érték mellett csökken a must titrálható sav-, azon belül az értékes borkősavtartalma. A magasabb pH érték és az alacsonyabb savtartalom a borok nehezebb kezelhetőségét okozhatja, az érzékszervi megítélést, különösen maradék cukortartalommal rendelkező desszert borok esetében ronthatja. 2004-ben a must pH értéke és káliumtartalma között a két fajta átlagában nem találtam szoros összefüggést. A Furmint mustjának pH értéke és káliumtartalma is nőtt a fürtválogatás hatására. Véleményem szerint a 111

fürtritkítás hatására nagyobb mennyiségben felhalmozódó kálium hatása akkor lehet kedvezőtlen, amikor a must titrálható savtartalma eleve alacsonyabb. A Tokaji borvidéken tehát a fürtválogatás hatására csökkenő titrálható savtartalmat és növekvő pH-t a termőhely és az alkalmazott fajták adottságai együttesen ellensúlyozzák. A korábban és erős mértékben elvégzett fürtválogatás a must magnéziumtartalmának emelkedését is kiváltotta. A magnézium több mint 300 enzim alkotójaként fontos szerepet játszik a must és a bor biokémiai folyamataiban. A magnézium közvetlen hatást gyakorol az alkoholos erjedés során az élesztők felszaporodására, a cukorfogyás mértékére, növeli az élesztősejtek magas hőmérséklettel szembeni ellenállóképességét (WALKER 2002). A magnézium értékelésénél fontos említést tenni a magnézium:

kalcium

arány

változásáról

is,

melynek

csökkenése

növeli

az

élesztők

stresszérzékenységét (BRICH és WALKER 2000, BRICH et al. 2003). A fürtválogatás hatására e két elem aránya vizsgálataim során számottevően nem változott. A must bórtartalma a fürtválogatással kedvezően befolyásolható. A korábban és erős mértékben végrehajtott fürtritkítás mindkét évben, mindkét fajta mustjában magasabb bórtartalmat eredményezett. A bór az érés során a cukormolekulákkal alkotott komplexe útján segíti a cukrok sejtmembránon történő átdiffundálását, így a bogyókba való transzlokációját is (SZALAI 1994). A mustok bórtartalma tehát szoros összefüggésben áll a bogyók cukortartalmával. Ez az összefüggés kísérletemben is igazoltnak látszik(41. ábra). A must cukor- és bórtartalma között a regresszió analízis lineáris pozitív korrelációt mutatott a Furmint esetében R2=0,611, míg a Hárslevelű esetében R2= 0,943 értékkel.

8 7 6

9 8

y = 0,7587x - 11,472 R2 = 0,6109

Bórtartalom (mg/l)

Bórtartalom (mg/l)

9

5 4 3 2 1 0 0,00

5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 A must cukortartalma szüretkor (Ref%)

7 6 5

y = 0,563x - 7,2568 2 R = 0,9432

4 3 2 1 0 0,00

30,00

Furmint

5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 A must cukortartalma szüretkor (Ref%)

30,00

Hárslevelű

41. ábra: A must bór- és cukortartalma közötti korreláció (Tokaj, 2003-2004) A must ásványielem tartalmának alakulását az évjárat és a fajta is jelentősen befolyásolta. Az évjáratok tekintetében 2003-ban nyert mustok, míg fajták vonatkozásában a Hárslevelű mustja adott magasabb ásványielem tartalmat.

112

4.6. A bor minőségének alakulása A kísérlet mindhárom évében az alkalmazott kezelések mustjából mikrovinifikációs úton bort is készítettem. A borkészítést azonban a nagy mintaszám miatt csak kezelésenként valósítottam meg, az ismétlések külön történő vinifikációjára nem nyílt lehetőség. Az elkészített borok analitikai mutatóit és érzékszervi bírálatát ismétlések hiányában statisztikai módszerrel nem értékeltem. 4.6.1. A borok analitikai mutatói Az alkoholtartalom A fürtritkítás ideje és mértéke, valamit a borok alkoholtartalma közötti kapcsolatot a 42. ábrán szemléltetem. A fürtritkítás hatására kisebb nagyobb mértékben minden évben nőtt a Furmint borának alkoholtartalma. A fürtválogatás ideje a borok alkoholtartalmának alakulását csak 2003-ban befolyásolta. Ekkor a korábbi, kötődéskor és fürtzáródáskor végzett beavatkozások terméséből készült bor tartalmazott nagyobb mennyiségű alkoholt. A kontroll és a legjobb kezelés alkoholtartalma között 1,8 térfogat %-os különbséget mértem. A fürtritkítás mértéke a borok alkoholtartalmát számottevően nem befolyásolta.

2002

2003

2004

14,0 13,0 12,0 11,0 10,0

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

8,0

Fürtz.

9,0 Köt.

Alkoholtartalom (V/V%)

15,0

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

42. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és Hárslevelű borának alkoholtartalmára (Tokaj, 2002-2004) A

fürtterhelés

csökkentésével

ugyancsak

nőtt

a

Hárslevelű

terméséből

készült

bor

etilalkoholtartalma. A legnagyobb különbséget 2003-ban jegyeztem le, ekkor az erős mértékű zsendüléskori kezelések bora 2 térfogat%-al több alkoholt tartalmazott, mint a kontroll. A 113

fürtválogatás ideje e mutató alakulását csak 2004-ben módosította. Ekkor a korábbi kezelések terméséből erjesztett borban mértem magasabb alkoholtartalmat. A fürtválogatás mértékének növelésével 2003-ban és 2004-ben a Hárslevelű bora alkoholban gazdagabb volt. A borokban az alkoholtartalom igen jelentős védő- és tartósítóanyag. Az alkoholtartalom továbbá számos aroma- és illaanyag oldószereként jelentősen hozzájárul a borok érzékszervi tulajdonságainak kialakításához. A bor alkoholtartalmának alakulását közvetlenül befolyásolja a must cukortartalma. BACCINO (1988), BENA-TZOUROU et al. (1999), MORANDO et al. (1991), VALENTI et al. (1991) és ZIRONI et al. (1993) eredményeihez hasonlóan kísérleteim során a fürtritkítás ugyancsak kedvezően befolyásolta a bor alkoholtartalmának alakulását. A fürtválogatás ideje és mértéke kevésbé befolyásolta azonban e mutató alakulását, mint ahogy a must cukortartalmának értékelése után várható volt. Ennek oka többek között arra vezethető vissza, hogy az erjedés után az esetek többségében a borokban cukor maradt vissza (33-34. melléklet). Tehát a must cukortartalma nem teljes egészében erjedt ki, így az alkoholtartalom kezelésenkénti alakulása sem fedheti a must cukortartalmánál tapasztalt tendenciákat. A borok alkoholtartalmának alakulását a vizsgálat során az évjárat jelentősen, míg a fajta számottevően nem befolyásolta. Cukor- és savmentes extrakttartalom A fürtválogatás ideje és mértéke, valamint a bor cukor- és savmentes extrakttartalma (későbbiekben: extrakttartalma) közötti összefüggést a 43. ábrán mutatom be. A fürtválogatás hatására 2004-ben nőtt a Furmint borainak extrakttartalma. 2002-ben és 2003-ban a kezelések nem egyértelműen befolyásolták a borok extrakttartalmának alakulását. A fürtválogatás ideje és a borok extrakttartalma között 2004-ben találtam összefüggést. Ekkor a korábbi kezelések esetében magasabb extrakttartalmat mértem. A fürtválogatás mértékének növelésével 2004-ben számottevően nőtt a bor vonadékanyagtartalma. A fürtválogatás hatására 2004-ben nőtt a Hárslevelű borának vonadékanyagtartalma. Ekkor a fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkent e mutató értéke. Tehát a korábbi kezelések a bor magasabb extrakttartalmát eredményezték. A fürtválogatás mértékének növelésével ugyancsak nőtt a bor extrakttartalma. A bor elpárolgása után visszamaradó vonadékanyag mennyisége, azaz az extrakttartalom jelentősen befolyásolja a borok beltartalmi értékeit, érzékszervi tulajdonságait. MORANDO et al. (1991), PALLIOTTI et al. (2000) és UBIGLI (1991) eredményeivel megegyezően kísérleteim során is 2004-ben a fürtválogatás hatására nőtt a bor vonadékanyagtartalma.

114

2003

2004

25 20 15

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

5

Fürtz.

10 Köt.

Cukor- és savmentes extrakttartalom (g/l)

2002

30

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

43. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és Hárslevelű borának cukor- és savmentes extrakttartalmára (Tokaj, 2002-2004) 2002-ben és 2003-ban a fürtterhelés csökkentése és a bor extrakttartalma között azonban egyik fajta esetében sem találtam szoros összefüggést. A jelenség magyarázata a termésmennyiség évenkénti, kezelésenkénti alakulására is visszavezethető. 2002-ben a kontroll tőkék termésmennyisége a vizsgált fajtákon nem haladta meg a 9 tonnát hektáronként. 2003-ban ugyan valamivel magasabb termésmennyiségeket mértem, de a szüret időpontjában az aszályos időjárásnak köszönhetően az összes kezelésen kismértékű töppedést figyeltem meg. E két évjárat kedvezett a must vonadékanyagtartalmának. 2004 időjárási adottságai (sok csapadék) alapján a borokban ugyan magas extrakttartalmat lehetett várni, de a hatalmas termésmennyiség miatt ez nem következett be. Az extrakttartalom alakulását az évjárat a termésmennyiségbeli különbségekre visszavezethetően, jelentősen befolyásolta. A fajta azonban nem módosította a három kísérleti évben a mutató alakulását. Titrálható savtartalom A fürtritkítás idejének és mértékének, valamint a Furmint és a Hárslevelű borának titrálható savtartalma közötti kapcsolatot a 44. ábrán mutatom be. A Furmint borának titrálható savtartalma 2002-ben és 2003-ban a must savtartalmához hasonlóan alakult. Értéke a fürtválogatás idejével párhuzamosan nőtt, a beavatkozás mértékével pedig lineárisan csökkent. 2004-ben a must esetében tapasztaltaktól eltérő tendenciát figyelhettem meg. Az erős mértékű kezeléseken alacsonyabb titrálható savtartalmat mértem, holott a must esetében ezek a kezelések adták a legmagasabb értékeket. Vélhetően a borászati analízis elvégzéséig az erősebb mértékű kezelések borából több borkő vállhatott ki, mint a többi kezelés esetén, ami savtartalom csökkenést eredményezett. 115

Erős

Gyenge

K.

Erős

Furmint

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

2004

Fürtz.

2003

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

2002

Köt.

Titrálható savtartalom (g/l)

12 11 10 9 8 7 6 5 4

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

44. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és Hárslevelű titrálható savtartalmára (Tokaj, 2002-2004) A Hárslevelű borának savtartalma a must értékelésénél tapasztalt tendenciáknak megfelelően alakult. A korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatás terméséből készített borok esetében mértem a legalacsonyabb értékeket. A borok titrálható savtartalmának alakulása mindkét fajta vonatkozásában a must értékelésekor tapasztalt tendenciákat mutatta. A legalacsonyabb és a legmagasabb savtartalmat adó kezelések közötti eltérés azonban mérséklődött. Az évjárat hatásai jelentősen befolyásolták a bor savtartalmának alakulását. 2003-ban a must analízise alapján vártnál magasabb értékeket mértem. 2003-ban a borok illósavtartalma jelentős volt (esetenként 2 g/l körüli), mely számottevően növelte a titrálható savtartalom abszolút értékét. A pH A must pH-jának alakulását csak a 2004-es évjáratban mértem. A borok analízise során azonban mindhárom év borainak pH értékét sikerült meghatározni (45. ábra). A fürtritkítás hatására 2002-ben és 2003-ban nőtt a Furmint borainak pH értéke. Ezekben az évjáratokban a fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkenő tendenciát tapasztaltam. A fürtválogatás mértéke 2002-ben és 2003-ban számottevően nem befolyásolta a bor pH-jának alakulást. 2004-ben a Furmint mustjának pH értéke a fürtválogatás idejével csökkent, míg a mértékével nőtt. A bor vizsgálata során azonban az alkalmazott kezelések és a pH érték alakulása között nem találtam kapcsolatot.

116

A Hárslevelű borok pH értéke 2003-ban és 2004-ben a fürtválogatás idejének előrehaladtával csökkenő tendenciát mutatott. Az említett évjáratokban az erős mértékű fürtritkítás tőkéiről készült borokban magasabb pH értéket mértem. 2002-ben a fürtterhelés csökkentésének ideje és mértéke valamint a bor pH-ja között nem találtam összefüggést.

2002

3,3

2003

2004

3,2

pH

3,1 3 2,9

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

2,7

Köt.

2,8

Gyenge

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

45. ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű borának pH értékére (Tokaj, 2002-2004) Az irodalmi forrásmunkák eredményeinek megfelelően, vizsgálataim során is nőtt a bor pH értéke a fürtterhelés csökkentésével. A beavatkozások ideje és mértéke is számottevően befolyásolta e mutató alakulását. A pH érték jelentős emelkedése negatívan hathat a bor stabilitására, érzékszervi tulajdonságaira. Vizsgálataim során azonban a fürtválogatás hatására egyik vizsgált fajta esetében sem tapasztaltam a pH értékének jelentős, borminőséget negatívan befolyásoló növekedését. Szabad aminosavtartalom 2003-ban és 2004-ben meghatároztam a borok szabad aminosav összetételét, melynek eredményét az 35-38. mellékletben közöltem. A Furmint borokban 2003-ban átlagosan 480 mg/l, 2004-ben 540 mg/l összes aminosavtartalmat mértem. A legnagyobb mennyiségben az erjedés alatt az élesztő gombák által nem asszimilált prolint tartalmaztak a minták, az összes aminosavtartalom több mint 70%-át kitéve. A borokban még arginint, hisztidint és glutaminsavat mértem nagyobb mennyiségben. A fürtválogatás ideje és mértéke számottevően nem befolyásolta a Furmint borainak összes szabad aminosavtartalmát, valamint a szabad aminosavak egyenkénti alakulását.

117

A Hárslevelű borokban 2003-ban átlagosan 620 mg/l, míg 2004-ben 470mg/l összes aminosavtartalmat detektáltam. A legnagyobb mennyiségben a Hárslevelű borok is prolint tartalmaztak, az összes aminosavtartalom 80%-át kitéve. Az erjedést követően jelentős mennyiségben még az arginin és a hisztidin maradt vissza a vizsgált bormintákban. A fürtválogatás idejének és mértékének hatására a Hárslevelű borának aminosavtartalma és szabad aminosav összetétele számottevően nem változott. A fürtválogatás és a bor szabad aminosavtartalma és –összetétele közötti összefüggés a vizsgálataim során nem igazolódott. Az alkoholerjedés alatt ugyanis a legtöbb aminosav mennyisége csökken. Az erjedés során továbbá a prolin értéke sem állandó, mennyisége nő a cukorfogyás mértékével (EPERJESI et al. 1998). A bor szabad aminosavtartalmát sem az évjárat, sem pedig a fajta nem befolyásolta. Ásványielemtartalom A kísérlet utolsó két évében 2003-ban és 2004-ben meghatároztam a borok ásványielem összetételét. Az alkalmazott kezelések boraiban mért elemtartalmat a 39-42. mellékletek tartalmazzák. A Furmint borokban 2003-ban átlagosan 500 mg/l, míg 2004-ben 700 mg/l összes elemtartalmat mértem. A legnagyobb mennyiségben a kálium fordult elő a mintákban, az összes elemtartalom közel 60%-at kitéve. A borok ásványielem összetételében továbbá a magnézium és a kalcium is nagy aránnyal szerepelt. A fürtritkítás hatására a Furmint fajta összes elemtartalma számottevően nem változott. A nagyobb mennyiségben előforduló magnézium és kalcium a kötődéskor erős mértékben ritkított tőkék borában adta a legmagasabb értéket, további kezeléseken a tendenciák nem bizonyultak egyértelműnek. A bor foszfor- és bortartalma azonban mindkét év bormintáiban a fürtválogatás idejével párhuzamosan csökkent, míg beavatkozások mértékével nőtt. A Hárslevelű borok 2003-ban átlagosan 500 mg/l, míg 2004-ben 800 mg/l ásványielemet tartalmaztak. Az elemösszetétel a Furmint boraival megegyezően alakult. A fürtválogatás hatására nem változott a borok összes elemtartalma és az elemek egyenkénti mennyisége. A must ásványielemtartalma az erjedés alatt csökken. Egyes elemeket az élesztő használ fel, mások oldhatatlan sók formájában (kálim-tartarát, kalcium-tartarát) válnak ki. Ezzel magyarázható, hogy a borok összes elemtartalma, valamint az egyes elemek mennyisége a mustnál megfigyelttől eltérő tendenciát mutatott. A Furmint esetében azonban mind a bór mind pedig a foszfor mennyisége a

118

mustnál tapasztaltaknak megfelelően nőtt a fürtválogatás mértékével és csökkent a kezelések idejével. 4.6.2. A borok érzékszervi bírálata A fürtritkítás idejének és mértékének, valamint a Furmint és a Hárslevelű borok érzékszeri bírálatok során kapott pontszámai közötti összefüggést a 46. ábra mutatja be. 2002

2003

2004

18 17 16 15

Erős

Gyenge

K.

Furmint

Erős

Gyenge

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

Fürtz.

Köt.

Ér.

Zsen.

13

Fürtz.

14 Köt.

Bírálati pontszám

19

K.

Hárslevelű

„Köt.”= kötődés; „Fürtz.”= fürtzáródás; „Zsen.”= zsendülés; „Ér.”= érés; „K.” = kontroll

46.ábra: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és Hárslevelű borainak érzékszervi bírálat során kapott pontszámára (Tokaj, 2002-2004) A fürtritkítás hatására 2004-ben nőtt a Furmint borokra adott pontszámok értéke. A bírálók szerint a borok minőségének kedvezett, ha a fürtválogatást korán, kötődéskor vagy fürtzáródáskor és erős mértékben hajtják végre. A fürtválogatás ideje és mértéke számottevően nem alakította a 2002-es és a 2003-as borok minőségi megítélésének pontszámban kifejezett értékét. A fürtválogatás hatására a kísérlet mindhárom évben javult a Hárslevelű borok érzékszervi megítélése. A kötődéskori erős mértékű fürtválogatás tőkéiről készült bor mindhárom évben magas bírálati pontszámot kapott. A fürtválogatás ideje és mértéke, valamint az érzékszervi bírálat során adott pontszámok között egyik évben sem találtam összefüggést. Az érzékszervi bírálat során adott pontszámokkal a borok megjelenése, illat-, íz- és zamatanyag gazdagsága, valamint harmóniája értékelhető. Kísérleteim során CORDNER és OUGH (1978) és SINTON et al. (1978) eredményeivel megegyezően a Hárslevelű borok minősége minden évben javult a fürtritkítás hatására, a kezelések ideje és mértéke azonban nem befolyásolta a bírálati pontszám értékét. A Furmint esetében, mely a kísérlet során sokkal érzékenyebben reagált a fürtterhelés növelésére, csak 2004-ben sikerült összefüggést találni a bor minősége, valamint a fürtválogatás ideje és mértéke között. 119

Vizsgálataim során azonban a bírálati pontszámok az esetek többségében a must beltartalmi mutatói alapján várttól lényegesen eltértek. Az alkalmazott kezelések termésének betakarítása nem azonos cukortartalom mellett, hanem azonos időpontban történt. A kezelések mustjai között így a beltartalmi értékek vonatkozásában igen nagy különbségek adódtak, melyeknek borászati technológiai igényük sem egyezett meg. A három kísérleti év során továbbá a korán és erős mértékben fürtválogatott tőkék mustjai magasabb cukor- és alacsonyabb titrálható savtartalom mellett, a borászati munkálatok során nagyobb odafigyelést igényeltek. Az erjedést követően az említett kezelések boraiban minden évben jelentős mértékű maradék cukortartalmat mértem, mely a borok későbbi kezelését is nehezítette. Így e kezelések érzékszervi megítélése sok esetben a várttól elmaradt. Összességében azonban megállapítható, hogy a fürtválogatásnak a bor minőségére gyakorolt kedvező hatásai egységes mikrovnifikációs borászati technológia mellett is jelentkeztek. A magasabb cukortartalommal szüretelt tételek terméséből készült borok érzékszervi tulajdonságai vélhetőleg megfelelő borászati technológia alkalmazásával még nagyobb mértékben javíthatók.

120

4.7. Új tudományos eredmények 1. Számos nemzetközi és hazai tudományos közlemény eredményeinek értékelése alapján megállapítható, hogy a fürtritkítás idejének és mértékének hatásai termőhelyenként és fajtánként eltérőek lehetnek. Jóllehet a Tokaji borvidéken a fürtválogatás egyre gyakrabban alkalmazott eljárás, eddig azonban még nem került sor e technológiai művelet legkedvezőbb idejének és mértékének

a

tudományos

igényű

meghatározására.

Vizsgálati

eredményeim

alapján

megállapítható, hogy a kevesebb fürt meghagyásával végzett, kötődés és fürtzáródás között (június közepétől július végéig) végrehajtott fürtritkítás, a termésmennyiség kisebb mértékű csökkenése mellett kedvezett a tőkék vegetatív teljesítményének, a must és a bor minőségének. 2. Eredményeim szerint a fürtterhelés csökkentésével a tőkék vegetatív és generatív tevékenysége eredményesen befolyásolható, a termőegyensúly kedvező irányba terelhető. A kötődés és a fürtzáródás időpontjában végzett fürtválogatás hatására akkor is csökkent a Furmint tőkék termőegyensúlyi állandója (y/n hányados értéke), amikor a termésmennyiség a kontrollhoz képest nem változott. A vegetatív szervek nagyobb részaránya a fennmaradt fürtök mustjának magasabb cukortartalmában is jelentkezett. 3. A tőkék stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképessége a vesszők biokémiai vizsgálatával is kimutatható. Eredményeim szerint az azonos időpontban gyűjtött vesszők peroxidáz - és polifenoloxidáz enzim aktivitásának, továbbá fenoltartalmának meghatározása alkalmas módszer lehet a szőlőtőkéket érő stresszhatások nyomon követésére. A vizsgált vesszőmintákban a fürtritkítás hatására a peroxidáz - és a polifenoloxidáz enzim aktivitása mindkét fajta esetében csökkent. 4. A borászati technológia szempontjából, az alkoholos erjedés körülményeinek optimalizálásához nélkülözhetetlen a must asszimilálható nitrogéntartalmának ismerete. A fürtritkítás hatására a must α-amino nirtrogén tartalma mellett nőtt az összes asszimilálható nitrogén mennyisége is. A Furmint és a Hárslevelű mustjának α-amino nitrogéntartalmát főként az arginin mennyisége határozzta meg. A must arginin tartalmának a korábban, fürtzáródásig elvégzett erős mértékű kezelések kedveztek.

121

5. A fürtterhelés beállításának ideje és mértéke számottevően befolyásolja a Furmint mustjának elemösszetételét. A fürtritkítás idejével csökkent, míg a fürtválogatás mértékével nőtt a must összes ásványielem-, kálium-, magnézium-, kalcium-, foszfor- és bórtartalma. Mindkét fajta esetében szoros korrelációt tapasztaltam a must cukor- és bórtartalma között. 6. A Furmint és a Hárslevelű fajták eltérő mértékű, esetenként ellentétes irányú válaszreakciót adtak a különböző idejű és mértékű fürtritkításra. A vizsgálataim során megállapítottam, hogy e két fajta terhelhetősége különböző. A Hárslevelű nagy termésmennyiség kinevelése esetén megfelelő vegetatív teljesítményt nyújtott. Tőkéi nagyobb fürtterhelés mellett is termőegyensúlyban maradtak, a vizsgált mutatók többségénél mérsékelt kezeléshatást tapasztaltam. A Furmint a Hárslevelűhöz képest terhelésre érzékenyebb, vegetatív teljesítménye nagyobb fürthozam esetén jelentős mértékben csökkent. Túlterhelése a fürtválogatás idejének és mértékének helyes megválasztásával eredményesen kivédhető.

122

5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A Tokaji borvidéken beállított szabadföldi kísérletben 2002 és 2004 között a fürtválogatás idejének és mértékének hatásait vizsgáltam a Furmint és Hárslevelű fajtákon. Meghatároztam a tőkék vegetatív teljesítményének főbb mutatóit, valamint a nyugalmi időszakban a vesszők biokémiai vizsgálatával a tőkék stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképességét is nyomon követtem. Mértem a termés mennyiségének és minőségének alakulását. A kezelésenként készített borok analitikai paramétereivel és érzékszervi bírálatával a végtermék minőségének alakulását is figyelemmel kísértem.

A kísérleti eredményeim alapján a fürtválogatással kapcsolatos

következtetéseimet, javaslataimat az alábbiakban foglalom össze: •

A fürtterhelés csökkentésével a tőkék vegetatív teljesítménye pozitívan befolyásolható. A tőkék fő asszimiláta fogyasztóinak, azaz a fürtök számának csökkentésével a megtermelt fotoszintátok nagyobb hányada fordítódik a vegetatív szervek képzésre, mely nagyobb vesszőtömeg és így nagyobb levélfelület értékekben nyilvánul meg. A tőkéken a visszamaradt fogyasztók (fürtök, hajtáscsúcs, föld feletti idősebb fás részek, gyökér stb.) felé áramló fotoszintátok mennyisége nemcsak relatív, hanem abszolút értékben is nőhet, javítva ezzel a teljes növény asszimiláta ellátottságát. Vizsgálataim során a tőkék vegetatív teljesítményének a korábban és erősebb mértékben végrehajtott beavatkozások kedveztek.

•

Tokaj-Hegyalja két fő, generatív jellegű fajtáján a korán végzett és erős mértékű fürtválogatás hatására sem tapasztalható a vegetatív teljesítmény önárnyékoláshoz vezető jelentős mértékű növekedése. A levélfelület, valamint a vesszőtömeg nagyságát, főként az adott év időjárási viszonyai határozzák meg, melyből az is következik, hogy a fitotechnikai beavatkozások (pl. gépi csonkázás) száma elsősorban az évjárat függvénye.

•

A

vesszők

biokémiai

vizsgálatával

a

tőkék

nyugalmi

időszakában

várható

stresszhelyzetekkel szembeni ellenállóképességét kívántam meghatározni. Nyomon követtem a vesszők peroxidáz és polifenoloxidáz enzim aktivitását, valamint fenoltartalmát. A Hárslevelű fajta esetében a magasabb fürtterhelés a peroxidáz és a polifenoloxidáz enzimek magasabb aktivitását idézte elő. A magas enzim aktivitás nagyobb stressz érzékenységre, esetleges stresszállapotra utalhat. A szőlő nyugalmi időszakának legjelentősebb stresszorát a téli lehűlés jelenti. A stressz enzim vizsgálatok eredményei utalhatnak arra, hogy a fürtritkítással növelhető a tőkék stresszküszöb értéke, így nőhet a tőkék téli fagyokkal szembeni ellenállóképessége. 123

•

Amennyiben a fürtritkítás nemcsak alkalmanként, magas várható termésmennyiség esetén képezi a termesztéstechnológia részét, hanem évről évre végrehajtott eljárás, akkor e művelet rügytermékenységre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. A fürtválogatás hatására nő ugyanis a rügyek termékenysége, mely terhelésre érzékenyebb fajta esetén, mint a Furmint már a beavatkozást követő évben, míg a terhelésre kevésbé érzékeny fajtáknál, mint a Hárslevelű, több éves folyamatos alulterhelést követően tapasztalható. A túlterhelés így e termékeny fajtáknál a fürtválogatást követő év(ek)-ben fokozottan jelentkezhet, mely a kezelés mértékének növelésével ellensúlyozható.

•

Royat-kordon művelésmódú ültetvényekben, olyan fajták esetében, melyeknek az alsóbb helyzetű rügyeik is termékenyek, a fürtritkítás mértékét célszerű hajtásonként vagy termőalaponként megadni. Így a szüretkor várható fürthozam fajtától és évjárattól függetlenül tervezhető, valamint a fürtritkítás mechanikusan és könnyen kivitelezhető.

•

A vizsgált ültetvényben alacsony 6 rügy/tőke rügyterhelés (3,3 rügy/m2, a terhelést vertikálisan egy rügyes rövidcsapokra elosztva), 10-12 hajtás/tőke hajtásterhelés mellett a Furmint és a Hárslevelű fajta egyik évről a másikra közel háromszoros termésmennyiség (jelen kísérletben 26 t/ha) kinevelésére is képes, negatívan befolyásolva ezzel a tőkék számos termesztési tulajdonságát. Egyes években ezért Tokaj-Hegyalja két fő fajtáján alacsony rügy- és hajtásterhelés ellenére a termésmennyiség vegetációs idő belüli csökkentése elengedhetetlen. A fürtritkítás a tőkénkénti hozam csökkentésének, a vegetatív generatív egyensúly kialakításának megfelelő módszere lehet.

•

A termésmennyiség a tőkénkénti fürtszám alapján a Hárslevelű esetében jobban tervezhető. A fürtválogatás hatására a fürtök átlagos tömege csak kismértékben módosul, így a fürtök eltávolításával a termésmennyiség arányosan csökken. A Furmint fajtán azonban a korán végrehajtott fürtválogatással számottevően nő a fürtök átlagos tömege. A fürtök egy harmadának eltávolításával a termésmennyiség jelentős mértékben nem csökken. Így a fürtszám alapján a Furmint tőkék termésmennyisége kevésbé előrejelezhető.

•

A vizsgálataim mindhárom évében a Furmint tőkéken kötődéskor és fürtzáródáskor termőalaponként egy fürt meghagyása mellett szüretelt termés, a must cukortartalmának értékelése alapján különleges minőségű bor alapanyagát adta. A szüret időpontja e kései érésű fajták esetében szeptember 2. és október 6. közé esett, mert a vizsgálat célkitűzései 124

között nem szerepelt a különleges minőségű bor előállítása. Az eltérő, de a vizsgált fajtáknál a borvidéken megszokottól korábbi, szüreti időpontokban a fürtzáródáskor erős mértékben végrehajtott kezelések mustjában átlagosan 23,8 Ref%-os szárazanyagtartalmat mértem és ettől a különböző évjáratokban csupán ± 0,3 Ref%-os eltérést tapasztaltam. A korábbi és erős mértékű fürtválogatás hatására az évjáratok közötti különbségek a cukortartalom vonatkozásában mérsékelhetők. A Hárslevelű mustjának cukortartalmát a fürtterhelés beállításának ideje és mértéke ugyan módosította, de az évjáratok közötti különbségek kevésbé mérséklődtek. •

A must titrálható savtartalma, valamint a fürtritkítás ideje és mértéke közötti összefüggés jelen kísérletben nem bizonyult egyértelműnek. A titrálható savtartalom abszolút értéke, valamint a kezelések hatásai évjáratonként különbözhetnek. Az esetek többségében a must titrálható savtartalma a must cukortartalmával ellentétes tendenciát mutatott. Száraz, nagy hőösszegekkel jellemezhető évjáratokban a fürtzáródásig elvégzett erős mértékű fürtválogatás mindkét fajta esetében jelentős savtartalombeli csökkenést eredményezhet, melyet később a borászati technológia helyes megválasztásával célszerű ellensúlyozni.

•

Kísérleti eredményeim rámutatnak arra, hogy a fürtritkítás, mint a termesztéstechnológia része, módosíthatja az adott fajta borászati technológiai igényét. A titrálható savtartalom alakulása mellett fontos kiemelni, hogy a fürtterhelés csökkentésével nő a mustban az élesztő által asszimilálható nitrogén mennyisége. A cukortartalommal megegyezően e mutató értéke a fürtválogatás idejével és a fürtterhelés mértékével csökken. Az erjedés során az élesztők tápanyagutánpótlását is célszerű e megfigyeléshez igazítani, amennyiben a termés egészséges Botrytiszes fertőzéstől, aszúsodástól mentes. Az erjedés körülményeire kedvezően hat továbbá, hogy a korábban és erősebb mértékben végzett fürtválogatás hatására számos makro- és mikroelem, így az élesztők számára fontos magnézium mennyisége is nő. A must káliumtartalma is hasonló tendenciát mutat, mely azonban visszahathat a titrálható savtartalom és a pH alakulására. A borkő kiválásával ugyanis csökken a bor titrálható savtartalma és nő a pH értéke.

•

A fürtritkítás borminőségre gyakorolt hatása jelen kísérletben mikrovinifikációs körülmények között is jelentkezett, melyet mind a bor analitikai mutatói, mind pedig az érzékszervi bírálat pontszámai is alátámasztottak. A kezelések idejének és mértékének hatásai azonban must minőségi mutatóitól vártnál mérsékeltebben, esetenként ellentétesen jelentkeztek. A borok analitikai mutatói és érzékszervi bírálata alapján ugyancsak 125

megállapítható, hogy a fürtválogatás idejének és mértékének változtatásával a mustok és a borok borászati technológiai igénye is eltérően alakulhat. •

A tőkék vegetatív teljesítménye, a vesszők biokémiai vizsgálata, a termés általam vizsgált minőségi mutatói, valamint a bor minősége alapján a fürtválogatást mindkét fajta esetében a kötődés és fürtzáródás állapota között célszerű elvégezni.

•

A Furmint fajtán, mely kezeletlen tőkéi a kísérlet mindhárom évében 10 feletti y/n hányados értéket adtak, egyes termékeny évjáratokban csak erős mértékű fürtválogatással, termőalaponként egy fürt meghagyásával lehet optimalizálni a vegetatív-generatív szervek közötti egyensúlyt. A fürtterhelés mértékének csökkentésével így nő a tőkék vegetatív teljesítménye, számottevően javul a must és a bor minősége.

•

A Hárslevelű tőkék esetében vizsgálataim alapján kismértékű fürtválogatás, hajtásonként egy fürt meghagyása is eredményesen alkalmazható. A kezeletlen Hárslevelű tőkék 26 tonna/ha termésmennyiség mellett is megfelelő mennyiségű (3,1 tonna/ha) vesszőtömeget adtak. Az y/n hányados értéke ebből kifolyólag egyik évben sem haladta meg a 8,5-es értéket. Így a fürtök szénhidrát ellátottsága nagyobb terhelés mellett is megfelelőnek bizonyult, a hozam csökkentésével a must cukortartalma csak kismértékben nő.

126

6. ÖSSZEFOGLALÁS Napjainkban a borfogyasztás csökkenésével, a borpiaci verseny kiéleződésével megnőtt a kereslet a minőségi borok iránt. A szőlő- és borágazatban végbenő változások olyan szőlőtermesztési és borászati technológiák kutatását és gyakorlati bevezetését teszik indokolttá, melyekkel javítható a szőlő és a bor minősége. A szőlőtermesztésben különösen felértékelődött azon termesztéstechnológiai műveletek jelentősége, melyek a terméshozam csökkentésével előnyösen hatnak a minőség alakulására. Közülük az elmúlt időszakban hazánkban és azon belül a Tokaji borvidéken is az érdeklődés homlokterébe került a különleges zöldmunkák közé sorolható fürtritkítás, ami alkalmas eszköze lehet a minőség javításának. A Tokaji borvidéken beállított kísérletem során főként arra kerestem a választ, hogy a Furmint és a Hárslevelű fajtákon mikor és milyen mértékben legkedvezőbb a fürtválogatást végrehajtani. A fürtterhelés vegetációs időszakon belüli csökkentésével közvetlenül befolyásolható a tőkénkénti fürtszám, így a termés mennyisége. A fürtválogatással továbbá az élettani folyamatokon keresztül közvetett hatás gyakorolható többek között az asszimiláták növényen belüli eloszlására, mely a tőkén belüli „source-sink” kapcsolatrendszerek, valamint a hormonális szabályzás feltárásával nyomonkövethető. A fürtterhelés csökkentése azonban a fotoszintézis intenzitására is közvetett hatással lehet, mely jelentősen befolyásolhatja a tőkék szénhidrátellátottságának abszolút mértékét. Számos tudományos közlemény beszámol arról, hogy a fürtválogatás miként befolyásolja a szőlőtőkék vegetatív és generatív teljesítményét. Az áttekintett irodalmak eredményei azonban rámutatnak arra is, hogy a fürtritkítással egy adott termőhelyen, fajtán és termelési cél érdekében a kívánt hatást érjük el, elengedhetetlen a beavatkozás idejének és mértékének a meghatározása. 2002 és 2004 között a Tokaji borvidéken, a Tokaj-Hétszőlő Zrt. területén, a Furmint és a Hárslevelű fajtákon vizsgáltam a fürtritkítás idejének és mértékének hatásait. A vizsgált Royat-kordon művelésmódú ültetvényen mind három évében egységesen alacsony rügyterhelést (3,3 rügy/m2) és hajtásterhelést (10-12 hajtás/f.m) alakítottak ki. A kísérlet során négy időpontban (kötődés, fürtzáródás, zsendülés és érés) és két erősségben (hajtásonként egy fürt és termőalaponként egy fürt) hajtottam végre fürtválogatást és kezeletlen kontroll tőkéket is kijelöltem. Vizsgáltam a tőkék vegetatív teljesítményének, a termés mennyiségének és minőségének, valamint a bor minőségének kezelésenkénti alakulását. A méréseimet kiegészítettem a nyugalmi időszakban a vesszők biokémiai vizsgálatával. A kísérlet során kapott eredményeket statisztikai módszerekkel is kiértékeltem. Vizsgálataimmal megállapítottam, hogy a fürtritkítás hatására nőtt a Furmint és a Hárslevelű tőkék vegetatív teljesítménye. A fürtterhelés csökkentésével nőtt a tőkéken képződött vesszőtömeg értéke

127

és a vesszők átmérője. A fürtválogatás ideje és mértéke számottevően nem befolyásolta az eredmények alakulását. A vessző peroxidáz és polifenoloxidáz enzimaktivitásának, illetve fenoltartalmának meghatározása a tőkéket érő stresszhatások nyomon követésének megfelelő módszere lehet. A vessző peroxidáz és polifenoloxidáz enzim aktivitása a fürtterhelés csökkenésével csökkenő tendenciát mutatott. A fürtválogatás hatására nőtt a tőkék abszolút, relatív és rügytermékenységi együtthatója. A rügyek, illetve a hajtások termékenységének a korábban és az erősebb mértékben végrehajtott beavatkozások kedveztek. Az eredmények rámutattak arra, hogy a fürtterhelés csökkentésével javulhat a rügyek differenciálódáskori szénhidrátellátottsága. A termékeny Furmint és Hárslevelű fajták rügytermékenységét a korán és erős mértékben elvégzett fürtválogatás növeli, aminek a hatásai rövidcsapos metszés alkalmazásával is érzékelhetők. A túlterhelésből adódó problémák így a következő évben fokozott mértékben jelentkezhetnek. Furmint és Hárslevelű fajtákon Royat-kordon művelésen a fürtválogatás mértékét célszerű termőhajtásonként vagy termőalaponként megadni, így a tőkénkénti fürtszám fajtától és évjárattól függetlenül tervezhető, továbbá a művelet könnyen mechanikusan végrehajtható. A fürtritkítás hatására nőtt a fürtök átlagos tömege. A fürtátlagtömeg értéke a korábbi és az erősebb mértékű fürtválogatás esetben bizonyult nagyobbnak. A Furmint esetében a jelenség főként a bogyótömeg növekedésével magyarázható. A fürtszám csökkentésének mértékével nem arányosan csökkent a termésmennyiség. Ugyanakkora fürtterhelés beállításakor a korábbi kezeléseken nagyobb termésmennyiségeket mértem. Hajtásonként egy fürt meghagyása mellett a Furmint tőkéken a kezeletlen tőkékkel megegyező, esetenként nagyobb hozamot is tapasztaltam. A tőkék a fürtök átlagos tömegének növekedésével behozhatják a fürtszám csökkentéséből adódó terméskiesést. A fürtterhelés csökkentésével minden esetben jelentős mértékben csökkent a termőegyensúlyi állandó, azaz az y/n hányados értéke és nőtt a levélfelület-termésmennyiség arány. A korán, kötődéskor és fürtzáródáskor végzett gyenge mértékű fürtválogatás hatására akkor is csökkent az y/n hányados értéke, ha a termésmennyiség nem változott. Így számottevő terméskiesés nélkül javult a tőkék vegetatív-generatív szerveinek aránya, valamint a megmaradt fürtök asszimiláta ellátottsága. A fürtritkítással kedvezően befolyásolható a Furmint és a Hárslevelű mustjának cukortartalma. A fürtválogatás idejével csökken, míg mértékével nő e fontos minőségi mutató értéke. A kezelések közötti cukortartalombeli különbségek a kedvezőbb levélfelület-termésmennyiség arány mellett a zsendülés állapotában az idősebb fás részekből a termés felé áramló szénhidrát relatív és abszolút mennyiségére is visszavezethető. A must cukortartalma a fürtterhelés csökkentésével akkor is nőtt

128

amikor a termésmennyiség nem csökkent. A kötődés és fürtzáródás közötti erős mértékű fürtválogatással a Furmint esetében az évjáratok közötti különbségek is jelentősen mérsékelhetők. A fürtritkítás a must titrálható savtartalmának alakulását csak kismértékben befolyásolta. Megállapítható azonban, hogy száraz, magas hőösszegekkel jellemezhető években a korábban és erősebb mértékben fürtválogatott tőkék mustjának titrálható savtartalma jelentős mértékben csökkenhet. A fürtritkítás hatására nő a must α amino- és összes asszimilálható nitrogéntartalma, az élesztők táplálkozásán keresztül, javítva ezzel az alkoholos erjedés körülményeit. A cukortartalomhoz hasonlóan az amino- és összes asszimilálható nitrogéntartalmának ugyancsak a korán, erős mértékben végzett fürtválogatás kedvez. A fürtritkítás idejével és a fürtterhelés mértékével csökkent a Furmint és Hárslevelű mustjának összes aminosav-, arginin- és prolintartalma. A must α amino nitrogén- és arginintartalma között szoros korrelációt tapasztaltam. A korábban és erős mértékben fürtválogatott tőkék mustja az ásványielemek közül nagyobb mennyiségben tartalmazott káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort és bórt. A must bór és cukortartalma között szoros összefüggés igazolódott. A fürtterhelés csökkentésével javult a Furmint és a Hárslevelű borainak minősége, amit a borok analitikai mutatói és az érzékszervi bírálat is alátámasztottak. A fürtritkítás ideje és mértéke a borok minőségét a must alapján várttól mérsékeltebben befolyásolta. A vizsgálat három időjárási viszonyaiban jelentősen eltérő évjárata jelentősen befolyásolta a kísérlet eredményeinek alakulását. A kísérlet során azonos termőhelyen, valamint azonos ültetvényszerkezet és termesztéstechnológia mellett az egymáshoz közeli rokonsági kapcsolatban álló Furmint és a Hárslevelű tőkéin vizsgált mutatók nemcsak abszolút értékükben különböztek egymástól, hanem a fürtritkítás hatására adott válaszreakcióik is eltérő mértékűek esetenként eltérő irányúak voltak. A jelenség főként a fajták terhelhetőségére vezethető vissza. A kísérlet három évében a Furmint túlterhelésre jelentősen érzékenyebbnek bizonyult, mint a Hárslevelű. Kísérleteim eredményei alapján megállapítható, hogy a vizsgált termőhelyen, a Furmint és a Hárslevelű fajtákon a fürtválogatást kötődés és fürtzáródás állapota között célszerű elvégezni. A Furmint esetében javasolható az erősebb mértékű (termőalaponként egy fürt) fürtszám csökkentés. A Hárslevelű fürtterhelésének beállításánál gazdaságossági szempontokat figyelembe véve szükségtelen a termés erős mértékű leválogatása.

129

7. SUMMARY Nowadays the regressive tendencies of the annual wine consumption per capita and the sharpening competition within the wine market led to increase the demand for quality wine. The changes of the vine and wine sector forced the investigation and the practical application of certain viticultural enological techniques, which are improving the grape and wine quality. In the viticultural point of view became important the operations which are positively affecting the grape quality while lowering the yield. Among this operation the cluster thinning, as a special type of the viticultural technique, stands in the limelight in the past years grape growing of Hungary, particularly of Tokaj wine region. The aim of my investigation was to determinate the optimal time and severity of the cluster thinning of the Furmint and the Hárslevelű cultivars in Tokaj wine region. Reducing the fruit load during the vegetation period directly affects the number of clusters and the yield. Moreover the cluster thinning indirectly influencing the carbohydrate partitioning through the physiological pathways, which can be followed by the examination of the source: sink relationship and the hormonal regulation of the whole vine. The indirect effect of the thinning on the intensity of the photosynthesis can be also observed, meaningfully influencing the total carbohydrate production of the vine. Numerous scientific communication concerning with the effects of the fruit thinning on the vegetative and the generative performance of the vine. The results of the reviewed articles point out, that the determination of the time and the severity of the cluster thinning based on site, cultivar and goal of production is essential for achieving the waited outcome. From 2002 to 2004 the effect of the time and the severity of the cluster thinning was investigated on Furmint and Hárslevelű cultivar in Tokaj wine region, in the territory of the Tokaj Hétszőlő Inc. Uniform bud load (3,3 bud/m2) and shoot load (10-12 shoot/m row) was obtained year to year on the examined royat-cordon trained vineyard. Fruit thinning was applied at four phenological stages: berry set, cluster closer, veraison and ripening and two levels of severity: light, leaving 1 cluster/ bearing unit (max. 6 clusters/vine) and sever, leaving 1 cluster/shoot (max. 12 clusters/vine). The vegetative performance of the vines, the quantity and the quality of the fruit and the analytical, organoleptical parameters of the wine were examined. The investigation was completed with biochemical measurements of the canes in dormant period. The results were surveyed with statistical analyzes. The cluster thinning had positive effect on the vegetative performance of the vine. The cane diameter and the pruning weight increased with the decreasing clusters/vine. No significant effect of the time and severity of the treatments were noticed.

130

The determination of the peroxidase and the poliphenol oxidase enzyme activity and the phenol contant of the cane was concluded to be a suitable method following the stress impact of the vines during the dormant period. The peroxidase and the poliphenol oxidase enzyme activity decreased with the cluster thinning. The absolute and the relative productivity coefficients and the bud fruitfulness increased with the fruit thinning. The highest bud and shoot fruitfulness was recorded on the early and the sever treated vines. Based on the results the lower number of clusters per vine is favorable for the carbohydrate supplement of the bud at the time of the initiation. The early and the sever cluster thinning increase the fruitfulness of the high yielding Furmint and Hárslevelű cultivars, which can be noticed under low bud loading conditions as well. The problems caused by the overproduction can be shifted for the next years. The severity of the thinning expressed in cluster/shoot or cluster/bearing unit is suitable incase of Furmint and Hárslevelű cultivars on royat-cordon trained vines. The number of clusters can be forecasted independently form the year and cultivar, moreover the treatment is fast and mechanically accomplishable. The cluster weight increased with the thinning. The heaviest clusters were registered on the earlier and sever treated replicates, which can be led back to the berry weight in case of the Furmint cultivar. The yield was not proportionally decreased with the decreasing number of clusters. On the early treatments higher yield was measured. Leaving one cluster per shoot at berry set the yield was not decreasing, in some case was even higher than production of untreated, control vines. The vines can catch up the loss caused by thinning with the formation bigger clusters. The yield/pruning weight (Y/P) ratio decreased and the leaf area: fruit weight ratio increased in every instance with the decreasing number of clusters. The early, berry set stage, cluster thinning led to lower Y/P value, however the yield significantly not changed. The assimilate supplement of the reminded clusters improved with out any loss of yield. The sugar content of the juice of the Furmint and the Hárslevelű cultivars was positively influenced by the cluster thinning. The sugar content of the juice increased with the severity and decreased with the date of the thinning. The differences among the treatments can be led back for the absolute and relative quantity of the carbohydrates translocating from the old woody parts toward the berries at the stage of veraison. The sugar content of the juice increased with the thinning even if the yield was not decreasing. The effect of the year on the sugar content of the juice of the Furmint cultivar lessened if sever thinning was accomplished at berry set or cluster closer phenological stage.

131

The cluster thinning had just moderate effect on the titratable acid content of the juice. Based on the results of the experiment by the effect of the early (berry set and cluster closer stage) thinning the titratable acid content of the juice can dramatically drop in dry years. The α amino nitrogen and the total yeast assimilible nitrogen content of the juice increase with the fruit thinning, improving the circumstances of the alcoholic fermentation through the supply of the yeast strains. Similarly to the sugar content of the berries the highest value α amino nitrogen and the total yeast available nitrogen was registered in the juice of the early and the sever treated vines. The total free amino acid, the arginin and the prolin content of the juice increased with the severity and decreased with the date of thinning. There were positive linear correlation registered between the arginin and the α amino nitrogen content of the juice. The early and sever treated vine’s juice contained higher value of potassium, calcium, magnesium, phosphorus and boron. There were positive linear correlation noticed between the sugar and the boron content of the juice. Based on analytical and organoleptical results the quality of the wine was improved by the cluster thinning. The effect of the time and severity of the treatments on the quality of the wine were moderate. The meteorologically different years had meaningful influence on the recorded parameters of the experiment. However close relation of studied the varieties is known, under similar vineyard practice not only the absolute values of the investigated indices of the Furmint and the Hárslevelű cultivars were different, but the reaction for the treatments were also dissimilar. The unlike acceptance of loading of the two cultivar was concluded. During the three years of the experiment the Furmint cultivar proved to be more sensitive for over production, than the Hárslevelű variety. Based on the results of the investigation the fruit thinning should carried out between berry set and cluster closer phenological stage on the Furmint and the Hárslevelű cultivars in Tokaj wine region. In case of Furmint variety the sever thinning, leaving one cluster per bearing unit is advisable. Concerning economical aspects as well, on Hárslevelű cultivar light thinning, leaving one cluster per shoot can be accomplished.

132

M1. IRODALOM JEGYZÉK ADRIAN, M., JEANDET, P., DOUILLET-BREUIL, A. C., TESSON, L., BESSIS, R. (2000): Stilbene content of mature Vitis vinifera berries in response to UV-C elicitation. J. Agric. Food Chem., 48 (12) 6103-6105. p. ADRIAN, M. RAJAEI, H., JEANDET, P., VENEAU, J., BESSIS, R. (1998): Resveratrol oxidation in Botrytis cinerea conidia. Phytopathology, 88 (5) 472-476. p. AL BARAZI, Z., SCHWABE, W. W. (1984):The possible involvement of polyphenol oxidase and the auxin-oxidase system in root formation and development in cuttings of Pistacia vera. J. of Hortic. Sci., 59 (3) 453-461. p. ALLEN, M. S., LACEY, M. J., BOYD, S. (1994): Determination of methoxypyrazines in red wines by stable isotope dilution gas chromatography-mass spectrometry. J. Agric. Food Chem., 42 (8) 1734-1738. p. ALLEWELDT, G., DÜRING, H., WAITZ, G. (1975): Investigations on the mechanism of sugar accumulation in growing grape berries. Angev. Botanik, 65-73. p. AMATI, A., FERRARINI, R., GIULIVO, G., CASTELLARI, M., GALLI, M. (1997): Influenza delle caratteristiche varietali e del diradamento dei grappoli sulla composizione fenolica del vino Valpolicella D.O.C. Riv. Vitic. Enol., 50 (2) 37-46. p. AMATI, A., MARANGONI, B., ZIRONI, R., GRAZIANI, N., CASTELLARI, M., ARFELLI, G. (1994a): Prove di vendemmia differenziata. Effetti del diradamento dei grappoli sui parametri vegeto-produttivi (Nota II.). Riv. Vitic. Enol., 47 (2) 13-24. p. AMATI, A., MARANGONI, B., ZIRONI, R., GRAZIANI, N., CASTELLARI, M., ARFELLI, G. (1994b): Prove di vendemmia differenziata. Effetti del diradamento dei grappoli sulla fisiologia della vite. (Nota III.). Riv. Vitic. Enol., 47 (3) 3-12. p. AMATI, A., ZIRONI, R., CASTELLARI, M., ARFELLI, G. (1994c): Prove di vendemmia differenziata. Transformazione ed utilizzo delle uve asportate con il diradamento dei grappoli. (Nota IV.). Riv. Vitic. Enol., 47 (4) 39-48. p. AMATI, A., MARANGONI, B., ZIRONI, R., PETERLUNGER, E., BUIATTI, S., ARFELLI, G. (1988): Prove di vendemmia scalare: i primi resultati. Atti Acc. Ital. Vite e Vino, 207-234. p. ANDERSON, R. G., KIRSOP, B. H. (1974): The control of volatile ester synthesis during fermentation of worth of high specific gravity. J. Inst. Brew., 80 48-55. p. AURICH, M. (1990): Effect of harvest time and yield on Gewürtztraminer wines in Southern Tyrol (in: Gewürtztraminer, Traminer Aromatico. Symposium, 18 maggio 1990, Bolzano), 45-51. p. AYRAPAA, T. (1971): Biosynthetic formation of higher alcohols by yeasts. Dependence on the nitrogenous nutrient level of the medium. J. Inst. Brew., 77 266-275. p. BACCINO, F. M. (1988): Influencia del rendimiento sobre la calidad del mosta en tres cultivares de Vitis vinifera L. Boletin de Investigacion, Facultad de Agronomia, Montevideo, 8 1-24. p. BAKER, J. C., ORLANDI, E. W. (1995): Active oxygen in plant pathogenesis. Ann. Rev. Phytopathol., 33 299.321. p. BALCAR, J., HERNANDEZ J. (1988): Translocacion de fotosintatosn en sarmientos de la vid durante el periodo vegetativo. Vitis, 27 (1) 13-20. p. BARBETTI, M. J. (1980): Reduction in bunch rot in Rhine Riesling from bunch thinning. Australasian Plant Path., 9 (2) 8-10. p. BARCELÓ, R. A., POMAR, F., LOPEZ-SERRANO, M., ANGELES PEDRENO, M. (2003): Peroxidase: A multifunctional enzyme in grapevines. Functional Plant Biology, 30 (6) 577591. p. BASLER, P. (1980): Lohnt sich das Ausdünnen von Trauben? Schweiz. Zeitschrift für Obst- und Weinbau, 21 559-661. p. BATH, G. I. (1993): Nitrogen status of grapevines using juice arginine as an indicator. Australian Grapegrower & Winemaker, 352 17-20. p. 133

BAUER, K. (1992): Weinbau. Österreichische Agrarverlag. Wien. BAUER, K. (1998/a): Qualitätsorientierte Traubenproduktion. Teile 1. Der Winzer, 54 (5) 14-20. p. BAUER, K. (1998/b): Qualitätsorientierte Traubenproduktion. Teile 2. Der Winzer, 54 (6) 6-11. p. BAVARESCO, L., FRASCHINI, P., RUINI, S. (1991): Ulteriori prove sul diradamento dei grappoli e sulla cimatura dei germogli in alcuni vitigni del Veronese. Vignevini, 17 (7-8) 3135. p. BENA-TZOUROU, I., LANARIDIS, P., METAFA, M. (1999): Influence de l’éclaircissage sur la concentration en acides aminés des mouts et des vins du cépage blanc Vilana. Incidence sur les substances volatiles du vin Source. J. Int. Sci. Vigne et du Vin, 33 (3) 111-117. p. BÉNYEI F., LŐRINCZ A. (2005): Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok. Fajtaismeret és –használat. Mezőgazda Kiadó. Budapest. BÉNYEI F., LŐRINCZ A., SZ. NAGY L. (1999): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó. Budapest. BERTAMINI, M., CAMPOSTRINI, F., FALCETTI, M., IACONO, F., PORRO, D., STEFANINI, M. (1989): Controllo della produzione con la potatura ed il diradamento dei grappoli (cv. Schiava). Bollettino ISMA, 2 22-26. p. BERTAMINI, M., IACONO, F., SCIENZA, A. (1991): Manipolazione dei rapporti „sink-source” mediante il diradamento dei grappoli e riflessi sulla qualitá (cv. Cabernet sauvignon). Vignevini, 17 (10) 41-47. p. BIEHLER, K., FOCK, H. (1996): Evidence for the contribution of the Mehler-peroxidase reaction in dissipating excess electrons in the drought-stressed wheat. Plant Physiol., 112 (2) 256272. p. BOULTON, R. (1980): The general relationship between potassium and pH in grape juice and wine. Am J. Enol. Vitic., 31 (2) 182-186. p. BRADFORD, M. (1974): A rapid and sensitive method for the quantitation of microgram quantities of protein utilizing the principle of dye-binding. Anal. Biochem., 72 (1-2) 248-257. p. BRANAS, J. (1974): Viticulture. Impr. Déhan. Montpellier. BRAVDO, B., HEPNER, Y., LOINGER, C., COHEN, S., TABACKMAN, H. (1984a): Effect of crop level on growth, yield and wine quality of a high yielding Carignan vineyard. Am. J. Enol. Vitic., 35 (4) 247-252. p. BRAVDO, B., HEPNER, Y., LOINGER, C., COHEN, S., TABACKMAN, H. (1984b): Effet de l’irrigartion et de l’alimentation minérale sur la qaulité du moût et des vins, provenant des vignobles de Cabernet sauvignon et de Carignan aux rendements élevés en Israël. Bull. OIV, 57 (5) 731-740. p. BRAVDO, B., HEPNER, Y., LOINGER, C., COHEN, S., TABACKMAN, H. (1985a): Effect of crop level and crop load on growth, yield must and wine composition and quality of Cabernet sauvignon. Am. J. Enol. Vitic. 36 (2) 125-131. p. BRAVDO, B., HEPNER, Y., LOINGER, C., COHEN, S., TABACKMAN, H. (1985b): Effect of irrigation and crop level on growth, yield, must and wine quality of Cabernet Sauvignon. Am. J. Enol. Vitic., 36 (2) 132-139. p. BRICH, R. M., CIANI, M., WALKER, G. M. (2003): Magnesium, calcium and fermentative metabolism in wine yeast. Journal of Wine Research, 14 (1) 3-15. p. BRICH, R. M., WALKER, G. M. (2000): Influence of magnesium ions on heat shock and ethanol stress responses of *Saccharomyces cerevisiae*. Enzyme and Microbal Technology, 26 (910) 678-687. p. BUCELLI, P., GIANNETTI, F. (1996): Incidenza del diradamento dei grappoli sulla compositione dell’uva e sulla qualitá del vino. Riv. Vitic. Enol., 2 59-67. p. BUITELEAR, K. (1980): Trossnoei bij vroege vleestomaten. Groenten en Fruit, 33 42-43. p. BUREAU, S. M., BAUMES, R. L., RAZUNGLES, A. J. (2000): Effects of vine or bunch shading on the glycosylated flavor precursors in grapes of Vitis vinifera cv. Syrah. J. Agr. Food Chemistry, 4 1290-1297. p.

134

CALÓ, A., IANNINI, B. (1973): Indagine sull’ accumulo degli zuccheri riduttori nell’ uva in funzione della diminuzione del numero di grappoli per ceppo. Riv. Vitic. Enol., 10 405-413. p. CAMPOSTRINI, F., BERTAMINI, M., DE MICHELI, L., IACONO, F. (1991): Esperienze pluriennali di diradamento dei grappoli sui vitigni „Schiava” e „Cabernet sauvignon”. Vignevini, 17 (10) 29-39. p. CANDOLFI-VASCONCELOS, M. C., KOBLET, W. (1991): Influence of partial defoliation on gas exchange parameters and chlorophyll content of field-grown grapevines – Mechanisms and limitations of the compensations capacity. Vitis, 30 (2) 129-141. p. CARBONNEAU, A. (1996): General relationship within the whole-plant: examples of the influence of vigour status, crop load and canopy exposure on the sink „berry maturation” for the grapevine. (Proceedings of Strategies to Optimize Wine Grape Quality,1996, Conegliano, Italy). ISHS Acta Horticulturae, 427 99-118. p. CARBONNEAU, A., LECLAIR, P., DUMARTIN, P., CORDEAU, J., ROUSSEL, C. (1977): Etude de l’ influence chez la vigne du rapport partie vegetative parti productrice sur la production e la qualit des raisins. Conn. Vigne Vin., 2 105-130. p. CHAMPAGNOL, F. (1984): Eléments de physiologie végétale et de viticulture generale. Déhan, Montpellier. CHANDRA, J., SAMALI, A., ORRENIUS, S. (2000): Triggering and modulation of apoplastis by oxidative stress. Free Radic. Biol. Med., 29 (3/4) 323-333. p. CHAPIN III, F. S., BLOOM, A. J., FIELD, C. B., WARING, R. H. (1987): Plant responses to multiple environmental factors. Physiological ecology provides tools for studying how interaction environmental resources control plant growth. BioScience, 37 (1) 49-57. p. CHAPMAN, D. M., MATTHEWS, M. A., GUINARD, J. (2004): Sensory attributes of Cabernet sauvignon wines made from different crop yields. Am. J. Enol. Vitic., 55 (4) 325-334. p. CONRADIE, W. J. (1981): Nutrient composition by Chenin blanc grown in sand culture and seasonal changes in the chemical composition of leaf blades and petioles. S. Afric. J. Enol. Vitic., 2 15-18. p. COOMBE, B. G. (1959): Fruit set and development in seeded grape varieties as affected by defoliation, topping, girdling, and other treatments. Am. J. Enol. Vitic., 10 (2) 85-100. p. COOMBE, B. G. (1962): The effect of removing leaves, flowers and shoot tips on fruit set of Vitis vinifera L. J. Hortic. Sci., 37 (1) 1-15. p. COOMBE, B. G. (1992): Research on development and ripening of the grape berry. Honorary research lecture at the 42nd Annual Meeting of the American Society for Enology and Viticulture in Seattle, WA (June, 1991). Am. J. Enol. Vitic., 43 (1) 101-110. p. COOMBE, B. G., DRY, P. R. (2000): Viticulture (volume I-II). Winetitles. Adelaide. CORDNER, C. W., OUGH, C. S. (1978): Prediction of panel preference for Zinfandel wine from analytical data: using difference in crop level to affect must, wine, and headspace composition. Am. J. Enol. Vitic., 29 (4) 254-257. p. CORDNER, C. W., OUGH, C. S., KASIMATIS, N. A., KISSLER, J. J. (1978): Effect of crop level on the chemical composition and headspace volatiles of Lodi Zinfandel grapes and wines. Am. J. Enol. Vitic., 29 (4) 247-253. p. CORINO, L., RUARO, P., RENOSIO, G., RABINO, M., MALERBA, G. (1991): Esperienze di diradamento grappoli sul vitigno Barbera in alcuni ambienti del Monferrato. Vignevini, 17 (7-8) 51-55. p. CRIPPEN, D. D.jr, MORRISON, J. C. (1986): The effects of sun exposure on the phenolic content of Cabernet sauvignon berries during development. Am. J. Enol. Vitic., 37 (4) 243-247. p. CSEPREGI P. (1982): A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. CSEPREGI P. (1992): A szőlőültetvények fitotechnikai mutatói. 1. rész. A mutatók meghatározásához végzett adatfelvételezések módszertani fejlesztése. Magyar Szőlő- és Borgazdaság, 2 (1) 2-5. p. CSEPREGI P. (1997): Szőlőtermesztési ismeretek. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 135

CSEPREGI P., ZILAI J. (1988): Szőlőfajta ismeret és -használat. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. CURRLE, O., BAUER, O., HOFÄCKER, W., SCHUMANN, F., FRISCH, W. (1983): Biologie der Rebe. Meininger Verlag und Druckerei GmbH. Neustadt an der Weinstrasse. DAI, G. H., ANDARY, C., MONDOLOT-COSSON, L., BOUBALS, D. (1995): Histochemical studies on the interaction between three species of grapevine, Vitis vinifera, V. rupestris and V. rotundifolia and the downy mildew fungus, Plasmopara viticola. Pysiol. Mol. Plant Pathol., 46 (3) 177-188. p. DALEY, P. F., RASCHKE, K., BALL J. T., BERRY J. A. (1989): Topography of photosynthetic activity of leaves obtained from video images of chlorophyll fluorescence. Plant Physiol., 90 (4) 1233-1238. p. DEJONG, T. M. (1986): Fruit effects on the photosynthesis in Prunus persica. Physiol. Plant., 66 (1) 382-391. p. DI LORENZO, R., FERRANTE, S., BARBAGALLO, M. (2001): Modification of source/sink ratios in Nero d'Avola (*Vitis vinifera* L.) grapevines in a warm-dry environment. Advances in Hortic. Sci., 15 (1-4) 31-38. p. DI COLLALTO, G., FERRINI, F., BIRICOLTI, S. (1991): Risultati di ricerche sul diradamento dei grappoli della vite in ambienti collinare toscano. Vignevini, 17 (7-8) 39-41. p. DIÓFÁSI L. (1967): Az alacsony és a magaskordon-művelés összehasonlító értékelése a Mecseki és a Villány-siklósi borvidéken. Kandidátusi értekezés, Pécs. DOWNTON, W. J. S., GRANT, W. J. R., LOVEYS, B. R. (1987): Diurnal changes in the photosynthesis of field grown grapevines. Plant Phytol., 105 (1) 71-80. p. DOKOOZLIAN, N. K., HIRSCHFELT, D. J. (1995): The influence of cluster thinning at various stages of fruit development on Flame Seedless table grapes. Am. J. Enol. Vitic., 46 (4) 429436. p. DUCHÊNE, É., JAEGLI, N., SALBER, R. (2003): Incidence du rapport feuille/fruit au cours d’une année n sur la fertilité des bourgeons l’annee n+2: cas du Gewurztraminer et du Pinot noir en serre. J. Int. Sci. Vigne Vin., 37 (4) 257-260. p. DUKES, B. C., BUTZKE C. E. (1998): Rapid determination of primary amino acids in grape juice using an o-Phthaldialdehyde/N-Acetyl-L-Cysteine spectrophotometric assay. Am. J. Enol. Vitic., 49 (2) 125-134. p. EDSON, C. E., HOWELL, G. S., FLORE J. A. (1993): Influence of crop load on photosynthesis and dry matter partitioning of Seyval grapevines. I. Single leaf and whole vine response preand post-harvest. Am. J. Enol. Vitic., 44 (2) 139-147. p. EDSON, C. E., HOWELL, G. S., FLORE J. A. (1995a): Influence of crop load on photosynthesis and dry matter partitioning of Seyval grapevines. II. Seasonal changes in single leaf and whole vine phtotsynthesis. Am. J. Enol. Vitic., 46 (4) 469-477. p. EDSON, C. E., HOWELL, G. S., FLORE J. A. (1995b): Influence of crop load on photosynthesis and dry matter partitioning of Seyval grapevines. III. Seasonal changes in dry matter partitioning, vine morphology, yield and fruit composition. Am. J. Enol. Vitic., 44 (2) 478485. p. EL ZAHABY, H. M., HAFEZ, Y. M., KIRÁLY, Z. (2004): Effect of reactive oxygen species on plant pathogen in planta and on disease symptoms. Acta Phytopathol. Entomol. Hung., 39 (4) 325-345. p. EPERJESI I., KÁLLAY M., MAGYAR I. (1998): Borászat. Mezőgazda Kiadó. Budapest. EZZAHOUANI, A., WILLIAMS, L. E. (2003): Trellising, fruit thinning and defoliation have only small effects on the performance of ‘Ruby Seedless’ grape in Morocco. J. Hort. Sci. Biotech., 78 (1) 79-83. p. FERREE, D. C., CAHOON, G. A., SCURLOCK, D. M., BROWN, M. V. (2002): Effect of time of cluster thinning grapevines. Small Fruits Review, 2 (1) 3-14. p. FERREE, D. C., SCURLOCK, D. M., STEINER, T., GALLANDER, J. (2004): ‘Chambourcin’ grapevine response to crop level and canopy shade at bloom. J. Amer. Pom. Soc., 58 (3) 135-141. p. 136

FISCHER, K. H., BRADT, O. A., WIEBE, J., DIRKS, V. A. (1977): Cluster thinning „de Chaunac” French hybrid grapes improves vine vigor and fruit quality in Ontario. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 2 162-165. p. FUJII, J. A., KENNEDY, R. A. (1985):Seasonal changes in the photosynthetic rate in apple trees. A comparison between fruiting and non fruiting trees. Plant Physiol., 78 (3) 519-524. p. FOX, R. (1995a): Ertragsregulierung Ergebnisse aus langjährigen Versuche. Das Deutsche Weinmagazin, 21 (12) 28-32. p. FOX, R. (1995/b): Ertragsregulierung Ergebnisse aus langjährigen Versuche. Das Deutsche Weinmagazin, 21 (15) 21-23. p. FOX, R. (2000): Ertragsregulierung mit großer Wahrscheinlichkeit notwendig. Rebe und Wein, 7 280-282. p. FOX, R., LAY, H. (1996): Ausdünnen –Aswikungen auf den Wein. Der Deutsche Weinbau, 16 4850. p. FREGONI, M. (1987): Viticoltura generale (2. kiad.). REDA. Roma. FREGONI, M., CORAZZINA, E. (1984): Osservazioni triennali sul diradamento dei grappoli di Garganega nel „Soave”. Vignevini, 10 (7-8) 11-14. p. FREEMAN, B. M., KLIEWER, M. W. (1983): Effect of irrigation, crop level and potassium fertilization on Carignane vines. II. Grape and wine quality. Am. J. Enol. Vitic., 34 (3) 197207. p. FOYER, C. H. , DESCOURVIERES, P., KUNERT, K. J. (1994) Protection against oxygen radicals: an important defence mechanism studied in transgenic plants. Plant Cell Environ., 17 (5) 507-523 GAL, Y., NAOR, A., BRAVDO, B. (1996): Effect of shoot density, crop level and crop load on the fruit and wine quality of ‘Sauvignon blanc’ grapes. (Proceedings of Strategies to Optimize Wine Grape Quality,1996, Conegliano, Italy). ISHS Acta Horticulturae, 427 151-159. p. GASZTONYI, K., LÁSZTITY, R. (1992): Élelmiszerkémia 1-2. Mezőgazda Kiadó. Budapest. GHISELLI, A., SEREFANI, M. NATELLA, F., SCACCINI, C. (2000): Total antioxidant capacity as a tool to assess redox status: critical view and experimental data. Free Radic. Biol. Med., 29 (11) 1106-1114. p. GOLBECK, J. H., CAMMARATA, K. V. (1981): Spinach thylakoid polyphenol oxidase. Isolation, activation, and properties of the native chloroplast enzyme. Plant Physiol., 67 (5) 977-984. p. GUCCI, R., XILOYANNIS, C., FLORE, J. A. (1991): Gas exchange parameters, and water relations and carbohydrate partitioning in leaves of field-grown Prunus domestica following fruit removal. Pysiol. Plant., 83 497-505. p. GUIDONI, S., ALLARA, P., SCHUBERT, A. (2002): Effect of cluster thinning on berry skin anthocyanin composition of Vitis vinifera cv. Nebbiolo. Am. J. Enol. Vitic., 53 (3) 224-226. p. GUIDONI, S., SCHUBERT, A. (2001): Influenza del diradamento dei grappoli e delladefogliazione sul profile antocianico di acini di Vitis vinifera cv Nebbiolo. Frutticoltura, 12 75-81. p. HAJDU E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó. Budapest. HALE, C. R., WEAVER, R. J. (1962): The effect of the developmental stage on the direction of translocation of photosynthate in Vitis vinifera. Hilgardia, 33 (3) 89-131. p. HANSEN, P. (1967): 14C studies on apple trees. I. The effect of the fruit on the translocation and the distribution of photosynthates. Physiol. Plant., 20 (2) 382-391. p. HANSEN, P. (1970): 14C studies on apple trees. VI. The influence of the fruit on the photosynthesis of the leaves, and the relative photosynthetic yields of fruits and leaves. Physiol. Plant. 23 (4) 805-810. p. HARDY, P. J. (1968): Metabolism of sugar and organic acids in immature grape berries. Plant Physiol., 43 (2) 224-228. p.

137

HAISSING, B. E. (1986): Metabolic process in adventitious rooting cuttings.141-189 p.In JACKSON, M. B. (ed.) New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers. Dordrecht. HEGEDŰS, A., ERDEI, S., HORVÁTH, G. (2001): Comparative studies of H2O2-detoxifying enzymes in green and greening barley seedlings under cadmium stress. Plant Sci., 160 (6) 1085-1093. p. HEPNER, Y., BRAVDO, B. (1985): Effect of crop level and drip irrigation scheduling on the potassium status of Cabernet sauvignon and Carignane vines and its influence on must and wine composition and quality. Am. J. Enol. Vitic., 36 (2) 140-147. p. HEROLD, A. (1980): A regulation of photosynthesis by sink activity – the missing link. New Phytol., 86 (2) 131-144. p. HO, G. L. (1996): The mechanism of the assimilate partioning and carbohydrate compartmentation in fruit in relation to the quality and the yield of tomato. J. Exp. Bot., 47 1239-1243. p. HO, L. C. és PEEL, A. J. (1969): Transport of 14C-labelled assimilates and 32P-labelled phosphate in Salix riminalis in relation to phyllotaxis and leaf age. Ann. Bot., 33 (3) 743-751. p. HOFÄCKER, W. (1978): Untersuchungen zur Photosynthese der Rebe. Entfluss der Entblatterung, der Dekapitierung, der Ringelung und der Entfernung der Traube. Vitis, 17 10-22. p. HONTY, K., HEVESI, M., TÓTH, M., STEFANOVITS-BÁNYAI, É. (2005): Some biochemical changes in pear fruit tissue induced by Erwinia amylovora. (Proceedings of the 8th Hungarian Congress on Plant Physiology and the 6th Hungarian Conference on Photosynthesis, Szeged, 2005) Acta Biologica Szegediensis, 49 (1-2) 127-129. p. HUGLIN, P. (1958): Recherches sur les bourgeons de la vigne: initiation florale et développement vegétatif. Annales de l’ INRA., Série B., 2 113-272. p. HUGLIN, P. (1986): Biologie et écologie de la vigne. Ed. Payot. Lausanne-Paris. HUMMEL, A. K., FERREE, D. C. (1998): Interaction of crop level and fruit cluster exposure on ‘Seyval Blanc’ fruit composition. J. Amer. Soc. Hort. Sci., 123 (5) 755-761. p. IACONO, F., BERTAMINI, M., PORRO, D., STEFANINI, M. (1991a): Rapporto tra i livelli di variabilitá della struttura vegeto-produttiva della vite e risultati quanti-qualitivi del diradamento. Vignevini, 17 (10) 49-54. p. IACONO, F., BERTAMINI, M., SCIENZA, A. (1991b): Il diradamento dei grappoli nella vite quale esemplificazione dei rapporti tra fisiologia e tecnica colturale. Vignevini, 17 (10) 2328. p. IACONO, F., BERTAMINI, M., SCIENZA, A., COOMBE, B. G. (1995a): Differential effects of canopy manipulation and shading of Vitis vinifera L. cv. Cabernet sauvignon. Leaf gas exchange, photosynthetic electron transport rate and sugar accumulation in berries. Vitis, 34 (4) 201-206. p. IACONO, F., PORRO, D., SCIENZA, A., STRINGARI, G. (1995b): Differential effects of canopy manipulation and shading of Vitis vinifera L. cv. Cabernet sauvignon: plant nutritional status. J. of Plant Nutrit., 18 (9) 1785-1796. p. JABOREK, C. (1990): Ausbrechen (jäten) und Ausdünnen – der zweite Schritt zur Qualität. Der Winzer, 6 4-6. p. JEANDET, P., BESSIS, R., SBAGHI, M., MEUNIER, P. (1995): Production of phytoalexin resveratrol by grapes as a response to Botrytis attack under natural conditions. J. Phytopatol., 143 (3) 135-139. p. JEN, J. J., KAHLER, K. R. (1974): Characterization of polyphenol oxidase in peaches grown in the southeast. Hort. Sci., 9 (3) 590-594. p. KAMINSKY, W., ROM, R. (1974): A possible role of catalase in the rest peach flower buds. J. Amer. Hort. Sci., 99 84-86. p. KAPPES, E. M., FLORE, J. A. (1989): Phyllotaxy and stage of leaf and fruit development influence institution and direction of carbohydrate export from sour cherry leaves. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 114 642-648. p.

138

KAPS, M. L., CAHOON, G. A. (1989): Berry thinning and cluster thinning influence vegetative growth, yield, fruit composition, and net photosynthesis of „Seyval blanc” grapes. J. Am. Soc. Hort. Sci., 1 20-24. p. KASIMATIS, A. N. (1977): Differential cropping levels of Zinfandel wines. A progress report on some effects on vine growth, fruit composition and wine quality. Proceedings of OIV symposium Cape town South Africa, 189-196. p. KELLER , M., MILLS, L. J., WAMPLE R. L., SPAYD, S. E. (2005): Cluster thinning effects on three deficit-irrigated Vitis vinifera cultivars. Am. J. Enol. Vitic., 56 (2) 91-103. p. KERÉNYI Z. (1986): A finomösszetétel szerepe a borok minőségének alakulásában. Szőlőtermesztés és Borászat, 6 (1-2) 11-14. p. KIEFER, W. (1990): Anbautechnische Maßnahmen zur Beeinflussung der Mengenertrage und der Qualität. Der Deutsche Weinbau, 45 1046-1051. p. KIEFER, W., WEBER, M. (1992): Arbeithinweis zur Ausdünnung des Fruchtansatzes. Rebe und Wein, 8-25. p. KLEINERT, M. (1972): Künstliche Änderung der meteorologischen Verhältnisse in Rebbestand und ihre Auswirkungen auf den Ertrag und die Fruchtbarkeit der Rebe sowie das Wachstum der Traubenbeeren. Diss. Justus Liebig Univ.. Giessen. KLIEWER, W. M., ANTCLIFF, A. J. (1970): Influence of defoliation, leaf darkening, and cluster shading ont he growth and the composition of Sultana grapes. Am. J. Enol. Vitic., 21 (1) 3747. p. KLIEWER, M. W., DOKOOZLIAN, N. K. (2005): Leaf area/crop weight ratio of grapevines: influence on fruit composition and wine quality. Am. J. Enol. Vitic., 56 (2) 170-181. p. KLIEWER, W. M., FREEMAN, B. M., HOSSOM, C. (1983): Effect of irrigation, crop level and potassium fertilization on the Carignane vines. I. Degree of Water stress and effect on growth and yield. Am. J. Enol. Vitic. 34 (3) 186-196. p. KLIEWER, W. M., FULLER, R. D. (1973): Effect of time and severity of defoliation on growth of roots, trunk and shoots of “Thompson Seedless” grapevines. Am. J. Enol. Vitic., 24 (2) 5964. p. KLIEWER, W. M., OUGH, C. S. (1970): The effect of the leaf area and crop level on the concentration of amino acids and total nitogen in ’Thompson Seedless’ grapes. Vitis, 9 (2) 196-206. p. KLIEWER, W. M., WEAWER, R. J. (1971): Effect of crop level and leaf area on growth, composition and coloration of „Tokay Grapes”. Am. J. Enol. Vitic., 22 (2) 172-177. p. KOBLET, W. (1962): Der Einfluß des Pflanzenabstandes des Rebe auf Ertrag und Qualität der Trauben und des Weines. Schweiz. Zeitschrift für Obst- und Weinbau, 23 559-567. p. KOBLET, W. (1969): Wanderung von Assimilaten in Rebtrieben und Einfluss der Blattfläche auf Ertrag und Qualität der Trauben. Wein-Wissenschaft, 24 277-319. p. KOBLET, W. (1971): Kholehydratwanderung in Geiztrieben von Reben. Wein-Wissenschaft, 26 202-211. p. KOBLET, W. (1975): Wanderung von Assimilaten aus verschiedenen Rebenblättern wärend der Reifephase der Trauben. Wein-Wissenschaft, 30: 241-249. p. KOBLET, W., CANDOLFI-VASCONCELOS, C., KELLER, M. (1996): Effects of training system, canopy management practices, crop load and root stock on grapevine photosynthesis. (Proceedings of Strategies to Optimize Wine Grape Quality,1996, Conegliano, Italy). ISHS Acta Horticulturae, 427 133-140. p. KOBLET, W., CANDOLFI-VASCONCELOS, C., KELLER, M. (1997): How do grapevine respond to altered source/sink ratios and unfavorable environmental conditions? Proceedings for the Fourth International Symposium on Cool Climate Viticulture and Enology (16-20 Jul. 1996, Rochester, NY, USA), Volume II. 1-8. p. KOBLET, W., FÜRER, W. (1991): Der praktische Rebbauer. Ausdünnen des Traubenhangs. Schweiz. Zeitschrift für Obst- und Weinbau, 4 115-116. p.

139

KOBLET, W., PERRET, P. (1972): Wanderung von Assimilaten innerhalb der Beere. WeinWissenschaft, 27 146-154. p. KOBLET, W., PERRET, P. (1982): Wanderung, Einlagerung und Mobilisation von Kohlenhydraten in Rebe. Wein-Wissenschaft, 6 368-382. p. KONDRYA, S. M. (1975): Thinning of braches in table grapevine cultivars. Referativnyi Zsurnal, 4 842. p. KOZMA P. (1991): A szőlő termesztése II. A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája. Akadémiai Kiadó. Budapest. KOZMA P. (2000): A szőlő és termesztése I. A szőlőtermesztés történeti, biológiai és ökológiai alapjai. Akadémiai Kiadó. Budapest. KRIEDEMANN, P. E. (1968a): 14C translocation pattern in peach and apricot shoots. Aust. J. Agric. Res., 19 (5) 775-780. p. KRIEDEMANN, P. E. (1968b): Photosythesis in vine leaves as a function of light intensity, temperatur and leaf age. Vitis, 7 213-220. p. KRIEDEMANN, P. E., KLIEWER, W. M., HARRIS, J. M. (1970): Leaf age and photosythesis in Vitis vinifera. Vitis, 9 97-104. p. KUMAR, P., SHARMA, S., SINGH, K., BHARDWAJ, R. (2000): Effect of cultural practices on water berry development in Perlette grapes (Vitis vinifera L.). Haryana J. Hortic. Sci., 29 (34) 147-149. p. KURSANOV, A. L. (1984): Assimilates Transport in Plants. Elsevier. Amsterdam. KROYER, G. (1991): „Ausdünnen”-näher betrachtet! Der Winzer, 47 (6) 4. p. LACEY, M. J., ALLEN, M. S., HARRIS, R. L. N., BROWN, W. V. (1991): Methoxypyrasines in Sauvignon blanc grapes and wines. Am. J. Enol. Vitic., 42 (2) 103-108. p. LANGCAKE, P. (1981): Disease resistance of Vitis spp. and the production of the stress metabolites resveratrol, epsilon-viniferin, alpa-viniferin and pterostilbene. Physiol. Plant Pathol., 18 213-226. p. LA ROSA, W. V. (1955): Maturity of grapes related to pH at harvest. Am. J. Enol. Vitic., 6 (2) 4246. p. LÁNG, F. (2002): Növényélettan. A növényi anyagcsere I. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. LENZ, F. (1979): Fruit effects on photosynthesis, light- and dark-respiration. In: Photosynthesis and Plant Development. R. Marcello, H. Clijsters, M. Van Pouche (Eds), Dr. W. Junk, The Hague, 161-164. p. LEVITT, I. (1980): Responses of plant to environmental stress: chilling, freezing and high temperature stresses (2nd ed.). Academic Press. New York. LOONEY, N. E. (1981): Some growth regulator and cluster thinning effects on berry set and size, berry quality, and annual productivity of „de Chaunac” grapes. Vitis, 20 (1) 22-23. p. LOONEY, N. E., WOOD, D. F. (1977): Some cluster thinning and gibberellic acid effects on fruit set, berry size, vine growth and yield of de Chaunac grapes. Can. J. Plant. Sci., 57 (3) 653659. p. LŐRINCZ A., FODOR P., POLYÁK D. (1989): Növekedést szabályozó anyagok és a fürttermések hatása néhány szőlőfajta mustjának összetételére. Kertgazdaság, 21 (4) 14-18. p. LUKÁCSY GY., BARÓCSI Z., HERCZEG P., SÁROSSY E., BALOGH I., FAZEKAS I. LŐRINCZ A., ZANATHY G. (2003): A fürtrikítás hatása a szőlő teljesítményére II. A Szőlészeti Tanszéken az elmúlt évtizedben végzett fürtritkítási kísérletek eredményei. Borászati Füzetek (Kutatás), 13, (2) 1-10. p. MÁJER J., GYÖRFFYNÉ JAHNKE G. (2005): Autochton szőlőfajták optimális termesztéstechnológiáját megalapozó kísérletek eredményei Badacsonyban. Borászati Füzetek (Kutatás), 15 (2) 4-9. p. MATTICK, L. R., SHAULIS, N. J., MOYER, J. C. (1972): The effect of potassium fertilizer on the acid content of ‘Concord’ grape juice. Am. J. Enol. Vitic., 23 (1) 26-30. p.

140

MELIA, V., SPARAICO, A., DI BERNARDI, D., CAPRARO, F., FINA, B., SPARLA, S., DI GIOVANNI, M. (1995): Prime osservazioni sul comportamento viticolo-enologico dell’Inzolia sottoposta a diradamento. Vignevini, 19 (4) 26-30. p. Mc ARTNEY, S. J., FERREE, D. C. (1999): Root and cane pruning affect vegetative development, fruiting, and dry-matter accumulation of grapevines. HortScience, 34 (4) 617-621. p. Mc DONALD, C., BELL, S., LANTZKE, N., KENNISON, K. (2005): Bunch thinning: When is the best time to thin, and is it worthwhile?. Australian & New Zealand Grapegrower and Winemaker, 497a 41-46. p. MIKHAILOVA, S., MIKHAILOV, A. (1989): Effect of training system and loading on the content of iron, manganese, aluminum in vine leaf. Rastenievodni Nauki, 26 (1) 84-87. p. MILLER, D. P., HOWELL, G. S., FLORE, J. A. (1996): Influence of shoot number and crop load on potted Chambourcin grapevines. I: Morphology and dry matter partitioning. Am J. Enol. Vitic., 47 (4) 380-388. p. MILLER, D. P., HOWELL, G. S., FLORE, J. A. (1997): Influence of shoot number and crop load on potted Chambourcin grapevines. II: Whole-vine vs. single-leaf photosynthesis. Vitis, 36 (3) 109-114. p. MILLER, D. P., HOWELL, G. S., STRIEGLER, R. K. (1993): Reproductive and vegetative response of mature grapevine subjected to differential cropping stresses. Am. J. Enol. Vitic., 44 (4) 435-440. p. MINCHIN, P. E. H., THORPE, M. R. (1996): What determines carbon partitioning between competing sinks? J. Exp. Bot., 47 1293-1296. p. MORANDO, A., GERBI, V., MINATI, J. L., NOVELLO, V., EYNARD, I., ARNULFO, C., TARETTO, E., MINETTI, G. (1991): Confronto tra interventi di diradamento e spuntatura dei grappoli all’ allegagione e all’invaiatura. Vignevini, 17 (7-8) 43-50. p. MORINAGA, K., YAKUSHIJI, H., KOSHITA, Y., IMAI, S., POSSINGHAM, J. V. (2000): Effect of fruit load levels on root activity, vegetative growth and sugar accumulation in berries of grapevine. (Proceedings of the XXV. Int. Hortic. Congress. Part 2. Mineral nutrition and grape wine quality. 2-7. August 1998, Brussels.) Acta-Horticulturae, 512 121-128. p. MORINAGA, K., YAKUSHIJI, H., MIYATA, A., ONO, S., MUNESUE, S. (1999): Photosynthate partitioning and sink strength in damaged Satsuma mandarin trees caused by briny wind disaster. J. Japan. Soc. Hort. Sci., 68 (1) 95-100. p. MORIONDO, M., GOZZINI, B., FIBBI, L., ORLANDINI, S., BINDI, M. (2000): Partitioning of grapevine biomass in the thinned shoots. (Proceedings of the 5th International Symposium on Grapevine Physiology, 2000, Jerusalem, Israel). Acta Horticulturae, 526 311-315. p. MORRIS, J. R., SIMS, C. A., STRIEGLER, R. K., CACKLER, S. D., DONLEY, R. A. (1987): Effects of cultivar, maturity, cluster thinning and excessive potassium fertilization on yield and quality of Arkansas wine grapes. Am. J. Enol. Vitic., 38 (4) 260-264. p. MORRIS, J. R., MAIN, G. L., OSWALD, O. L. (2004): Flower cluster and shoot thinning for crop control in French-American hybrid grapes. Am. J. Enol. Vitic., 55 (4) 423-426. p. MOSER, L. (1973): Die Laubarbeiten in den Hochkulturen. Der Winzer, 6 150-152. p. MOSER l. (1975): O zaviszimoszti mezsdu lisztovoj poverhonszt’ju, szaharisztosz’ju i urozsaem vinograda. Szadov. Vinogr. Vinod. Mold., 6 18-20. p. MOTOMURA, Y. (1990): Distribution of 14C-assimilates from individual leaves on clusters in grape shoots. Am. J. Enol. Vitic., 41 (4) 306-312. p. MULLINS, M. G., BOUQUET, A., WILLIAMS, L. E. (2000): Biology of grapevine. Cambridge University Press. Cambridge. MURISIER, F. (1985): Limitation du rendement en viticulture. Essai 1984. Rev. Suisse Vitic. Hortic. Arboric., 17 (3) 181-187. p. MURISIER, F., JEANGROS, B., AERNY, J. (1986): Maitrise du rendement et maturité du raisin. Essai 1985. Rev. Suisse Vitic. Hortic. Arboric., 18 (3) 149-156. p.

141

MURISIER, F., ZUFFEREY, V. (1997): Rapport feuille-fruit de la vigne et qualite du raisin. Rev. Suisse Vitic. Hortic. Arboric., 29 (6) 355-362. p. NAOR, A., GAL, Y., BRAVDO, B. (2002): Shoot and cluster thinning influence vegetativ growth, fruit yield and wine quality of „Sauvignon blanc” grapevines. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 127 (4) 628-634. p. NÉMETH M. (1967): Ampelográfiai album. Termesztett borszőlőfajták 1. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. NII, N. (1993): Fruiting effects on the leaf characteristic, photosynthesis, and root growth in peach trees. J. Japan. Soc. Hort. Sci., 62 (3) 519-526. p. NOBLE, A. C., ELLIOT—FISK, D. L., ALLEN, M. S. (1995): Vegetative falvor and methoxypyrazines in Cabernet sauvignon. In: Fruit Flavors Biogenesis, Characterization, and Authentication. ROUSLOFF, R. L., LEAHY, M. M. (Eds.). American Chemical Society, Washington , DC, 226-234. p. NONNELKE, G. R. (1980): The influence of cluster thinning and shoot-tip removal on „Seyval” grapevine. PhD Diss. Ohio State Univ., Columbus. NOSE, A., NAKAMA, M. (1990): Effect of leaf nitrogen on leaf photosynthetic characteristics of sugar cane (Saccharum spp.). Japan. J. Crop Sci., 59 641-648. p. OUGH, C. S., LIDER, L. A., COOK, J. A. (1968): Rootstock-scion interactions concerning wine making. I. Juice composition and effects on fermentation rate with St. George and 99-R rootstocks at two nitrogen fertilizer levels. Am. J. Enol. Vitic., 19 (4) 213-227. p. OUGH, C. S., NAGAOKA, R. (1984): Effect of cluster thinning and vineyard yields on grape and wine composition and wine quality of Cabernet sauvignon. Am. J. Enol. Vitic., 35 (1) 30-34. p. PALLIOTTI, A., CARTECHINI, A., POSSINGHAM, J. V. (2000): Cluster thinning effects on yield and grape composition in different grapevine cultivars. (Proceedings of the XXV. Int. Hortc. Congress. Part 2. Mineral nutrition and grape wine quality. 2-7. August 1998, Brussels.) Acta Horticulturae, 512 111-119. p. PETRIE, P. R., TROUGHT, M. C. T., HOWELL, G. S. (2000): Influence of leaf ageing, leaf area and crop load on photosynthesis, stomal conductance and senescence of grapevine (Vitis vinifera L. cv. Pinot noir) leaves. Vitis, 39 (1) 31-36. p. POGOSYAN, K. S., SARKISOVA, M. M. (1967): Frost resistance of rape varieties in relation to condition of hardening. Soviet Plant Physiol., 14 886-891. p. PONI, S., LAKSO, A. N., TURNER, J. R., MELIOUS, R. E. (1994): Interactions of crop level and late season water stress on growth and physiology of field-grown Concord grapevines. Am. J. Enol. Vitic., 45 (2) 252-258. p. PORRO, D., FALCETTI, M., BERTAMINI, M., NICOLINI, G.,MATTIVI, F., IACONO, F. (1991): Risultati analitico-sensoriali di vini ottenutti dall’utilizzazione di diversi livelli di carica di gemme e di diradamento dei grappoli. Vignevini, 17 (10) 55-59. p. PRASAD, T. K., ANDERSON, M. D., MARTIN, B. A., STEWART, C. R. (1994): Evidence for chilling-induced oxidative stress in maize seedlings and a regulatory role for hydrogen peroxide. The Plant Cell, 6 (1) 65-74. p. RABE, R., KREEB, K. H. (1979): Enzyme activities and chlorophyll and protein content in plants as indicators of air pollution. Environ. Pollut., 19 119-137. p. REYNOLDS, A. G. (1989a): Impact of pruning strategy, cluster thinning and shoot removal on growth, yield and fruit composition of low-vigor de Chaunac vines. Can. J. Plant Sci., 69 (1) 269-275. p. REYNOLDS, A. G. (1989b): „Riesling” grapes respond to cluster thinning and shoot density manipulation. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 114 (3) 364-368. p. REYNOLDS, A. G., EDWARDS, C. G., WARDLE, D. A. WEBSTER, D., DEVER, M.(1994a): Shoot density affects Riesling grapevines. I. vine performance. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 119 (5) 874-880. p.

142

REYNOLDS, A. G., EDWARDS, C. G., WARDLE, D. A. WEBSTER, D., DEVER, M.(1994b): Shoot density affects Riesling grapevines. II. Wine composition and sensory response. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 119 (5) 881-892. p. REYNOLDS, A. G., POOL, R. M., MATTICK, L. R. (1986): Effect of shoot density and crop control on growth, yield, fruit composition, and wine quality of ‘Seyval Blanc’ grapes. J. Am. Soc. Hortic. Sci., 111 (1) 55-63. p. REYNOLDS, A. G., PRICE, S. F., WARDLE, D. A., WATSON, B. T. (1994c): Fruit environment and crop level effects on Pinot noir. I. Vine performance and fruit composition in British Columbia. Am. J. Enol. Vitic., 45 (4) 452-459. p. REYNOLDS, A. G., YERLE, S., WATSON, B. T., PRICE, S. F., WARDLE, D. A. (1996): Fruit environment and crop level effects on Pinot noir. III. Composition and descriptive analysis of Oregon and British Columbia wines. Am. J. Enol. Vitic., 47 (3) 329-339. p. R’HOUMA, A., CHÉRIF, M., BOUBAKER, A. (1998): Effect of nitrogen fertilization, green pruning and fungicide treatments on botrytis bunch rot of grapes. J. Plant Path., 2 115-124. p. RIBEREAU-GAYON, P., PEYNAUD, E.(1971): Sciences et technique de la vigne. Tome 1-2. Ed. Dunod. Paris. RIBEREAU-GAYON, P., RIBEREAU-GAYON, G. (1969): Etudes biochimiques sur la composition du rasin et ses variations. Rev. Fr. D’Oenologie, 5-16. p. RIVERO, R. M., RUIZ, J. M., GARCIA, P. C., LÓPEZ-LEFEBRE, L. R., SÁNCHEZ, E., ROMERO, L. (2001): Resistance to cold and heat stress: accumulation of phenolic compounds in tomato and watermelon plants. Plant Sci., 160 (2) 315-321. p. ROLDAN, A., PALACIOS, V., CARO, I., PEREZ, I. (2003): Resveratrol content of Palomino fino grapes: influence of vintage and fungal infection. J. Agric. Food Chem., 51 (5) 1464-1468. p. SAKAI, A., LARCHER, W. (1987): Frost survival. Springer Verlag. Berlin. SCHAEFER, H. (1983): Seasonal changes and presumable role of peroxidase activity in woody parts of Vitis. Vitis, 22 (1) 1-8. p. SCHALKWYK, D., HUNTER, J. J., VENTER, J. J. (1995): Effect of bunch removal on grape composition and wine quality of Vitis vinifera cv. Chardonnay. S. Afric. J. Enol. Vitic., 16 (2) 15-25. p. SCHALKWYK, D., HUNTER, J. J., VILLIERS, F. E. (1996a): The influence of cluster thinning on juice and wine composition of Chardonnay. Wynboer Tegnies, 83 (6) 3-6. p. SCHALKWYK, D., VILLIERS, F. E., FOUCHE, G. W. (1996b): Timing of cluster thinning in grapevines. Wynboer Tegnies, 83 (1) 5-7. p. SCHMUCKENSCHLAGER, A. (1985): Die Steuerung der Physiologie der Rebe durchgezielte korrektur des traubenansatzes. Der Winzer, 41 (7) 8-11. p. SCHOLEFIELD, P. B., NEALES, T. F., MAY, p. (1978): Carbon balance of the Sultana vine (Vitis vinifera L.) and effects of autumn defoliation by harvest-pruning. Autsral. J. Plant Physiol., 5 (5) 561-570. p. SCHÖFFLING, H., KAUSCH, W. (1974): Versuche zur Traubenertagsregulierung. Mitt. Klosterneuburg, 24 (1) 1-8. p. SCHULTZ, H. R., WEBER, M., STEINBERG, B.,AUGUSTIN, A., HIMSTEDT, M.,PFEIFER, W. (2000): Teilentfruchtung. Teil II. Reaktion des Weinaromas. Das Deutsche Weinmagazin, 11 28-33. p. SCIENZA, A. (1991a): Il diraradamento dei grappoli della vite: risultati delle ricerche condotte nel Trentino. Vignevini, 17 (10) 21. p. SCIENZA, A. (1991b): Il diradamento dei grappoli come contributo parziale alla qualitá del vino. Vignevini, 17 (7-8) 19. p. SELYE, H. (1936): A syndrome produced by various noxious agents. Nature, 138 32-34. p.

143

SEPULVEDA, R. G., MONDACA, G. O., ROJAS, P. N. (1984): Adelanto de maduracion y mejoramiento de color de la uva cv. Moscatel Rosada (I-III). Investig. Progr. Agro. La Platina, 25 8-13. p. SGARBI, E., FORNASIERO, R. B., LINS, A. P., BONATTI, P. M. (2003): Phenol metabolism is differentially affected by ozone in two cell lines from grape (Vitis vinifera L.) leaf. Plant Sci., 165 (5) 951-957. p. SHANNON, L. M., KAY, E. LEW, J. Y. (1966): Peroxidase isozymes from horseradish roots. I. isolation and physical properties. J. Biol. Chem., 241 (9) 2166-2172. p. SHETTY, P., ATALLAH, M. T., SHETTY, K. (2002): Effects of UV treatment on the praline linked pentose phosphate pathway for phenoloics and L-DOPA synthesis in dark germinated Vicia faba. Process. Biochem., 37 1285-1295. p. SINGLETON, V. L., ROSSI, J. A., Jr. (1965): Colorimetry of total phenolics with phosphomolybdic-phosphotungstic acid reagents. Am. J. Enol. Vitic., 16 (3) 144-158. SINTON, T. H., OUGH, C. S., KISSLER, J. J., KASIMATIS, A. N.(1978): Grape juice indicators for prediction of potential wine quality. I. relationship between crop level, juice and wine composition, and wine sensory ratings and scores. Am. J. Enol. Vitic., 29 (4) 267-271. p. SKENE, K. G. M. (1969). A comparison of the effects of “Cycocel” and tipping on the fruit set in Vitis vinifera. Austral. J. Biol. Sci., 22 1305-1311. p. SMART, R. E. (1985): Principles of grapevine canopy microclimate manipulation with implications for yield and quality. A review. Am. J. Enol. Vitic., 36 (3) 230-239. p. SMITHYMAN, R. P., HOWELL, G. S., MILLER, D. P. (1998): The use of competition for carbohydrates among vegetative and reproductive sinks to reduce fruit set and botrytis bunch rot in Seyval blanc grapevines. Am. J. Enol. Vitic., 49 (2) 163-170. p. SOFO, A., DICHIO, B., XILOYANNIS, C., MASIA, A. (2005): Antioxidant defences in olive trees during drought stress: changes in activity of some antioxidant enzymes. Functional Plant Biology, 32 (1) 45-53. p. SOMERS, T. C. (1975): In search of quality for red wines. Food Tech. Aust., 27 49-56. p. SRIVASTAVA, H. S. (1999) Biochemical defence mechanisms of plants to. increased levels of ozone and other atmospheric pollutants. Current Science, 76 (4) 525–533. p. STASKAWICZ, B. J., ANSUBEL F. M., BAKER, B. J., ELLIS, J. G., JONES, D. G. (1995): Molecular genetics of plant disease resistance. Science, 268 661-667. p. STEFANOVITS-BÁNYAI, É., BERECKI, L., SZECSKÓ, V., SZTEFANOV, A., BERTÉNYIDIVINYI, ZS., BLÁZOVICS, A., KOCZKA, N. (2002): Effects of environmental pollution on phytochemical and element analysis of Gingko biloba L. from Hungary. In: Proceedings of the 10th International Trace Element Symposium (Ed. I. PAIS) (June 2002, Budapest), 260-269. p. STEFANOVITS-BÁNYAI É., LESKÓ K. (2003): Azonos termőhelyről származó szőlőfajták peroxidáz enzimaktivitásának változása a különböző fenológiai fázisokban. Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásai (2003. november 6-7.), (Abstracts), 532-533. p. STEFANOVITS-BÁNYAI É., VARGA I., BALOGH I. (2003): Peroxidáz enzim aktivitás hazai szőlőfajták vesszőiben és különböző fejlettségű leveleiben. Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásai (2003. november 6-7.), (Abstracts), 534-535. p. STEINER, T., GALLANDER, J. FERREE, D., SCURLOCK, D. (2003): Influence of crop level on ‘Chambourcin’ wine quality. Proc. Ohio Grape-Wine Short Course, 121-123. p. STERGIOS, B. G., HOWELL, G. S. (1977): Effects of defoliation, trellis height and cropping stress on the cold hardiness of Concord grapevines. Am. J. Enol. Vitic., 28 (1) 34-42. p. STIEGLAR, R. K., MORRIS, J. R. (1981): Effect of cultivar, maturity, cluster thinning and potassium fertilization on the quality of wine grapes. Hort. Sci., I., 3 281. p. SZALAI I. (1994): A növények élete. JATEPress. Szeged. SZALAY, L., HEGEDŰS, A., STEFANOVITS-BÁNYAI, É. (2005): Presumable protective role of peroxidase and polyphenol oxidase enzymes against freezing stress in peach (Prunus 144

persica /L./ Batsch). (Proceedings of the 8th Hungarian Congress on Plant Physiology and the 6th Hungarian Conference on Photosynthesis, Szeged, 2005) Acta Biologica Szegediensis, 49 (1-2) 121-122. p. TEOT, G., BIASI, W., FUNES, V., BELLINATO, A. (1994): Il diradamento dei grappoli sul vitigno Prosecco in zona collinare. L’informatoria agrario, 44 37-41. p. TESZLÁK P., GAAL K., KOZMA P. jr. (2005): Preliminary results of investigations into photosynthetic activity and water conditions with the grapevine cultivar Zierfandel (*Vitis vinifera* L.). Mitt. Klosterneuburg, 55 (5-6) 148-155. p. THIPYAPONG, P., MELKONIA, J., WOLFE, D. W., STEFENS, J. C. (2004): Suppression of polyphenol oxidase increases stress tolerance in tomato. Plant Sci., 167 (4) 693-703. p. TIMOTHY, M. (2000): Thinning- a tool for managing crop and improving grape quality. Am. Fruit Grower, 120 (6) 15-16. p. TISCHLER, W. (1984): Einführung in die ökologie. Spectrum Akademischer Verlag Fischer. Stuttgart-New York. TSUTSUK, V. A., VITSELARU, K. G. (1997): Effects of cluster thinning on grape yield and quality under conditions of Moldova. Vinograd. I Vinod., 35 (1) 7-9. p. UBIGLI, M. (1991): Valutazione sperimentale delle influenze del diradamento di grappoli sulla qualitá del vino Barbera. Vignevini, 17 (7-8) 57-61. p. YANG, Y. S., HORI, Y (1979): Studies on retranslocation of accumulated assimilate in ‘Deleware’ grapevines. I. Retranslocation of 14C-assimilates in the following spring after 14C feeding in summer and autumn. Tohoku J. Agric. Res., 30 43-45. p. YANG, Y. S., HORI, Y, OGATA, R. (1980): Studies on retranslocation of accumulated assimilate in ‘Deleware’ grapevines. II. Retranslocation of assimilates accumulated during the previous growing season. Tohoku J. Agric. Res., 31 109-119. p. VALENTI, L., BRANCADORO, L., MASTROMAURO, F., FAILLA, O., GIONGO, A., BOGONI, M., SCIENZA, A. (1991): Il controllo della maturatione dell’uva di „Chardonnay” e „Riesling renano” in Oltrepo Pavese ottenuto attraverso il diradamento dei grappoli. Vignevini, 17 (7-8) 63-69. p. VAN ASSCHE, F., CLIJSTERS, H. (1990): Effects of metals on enzyme activity in plants. Plant Cell Environ., 13 195-206. p. VAUGHN, K. C., LAX, A. R. DUKE, S. O. (1988): Polyphenol oxidase: the chloroplast oxidase with no established function. Physiol. Plant., 72 (3) 659-665. p. VARGHA A. (2000): Matematikai statisztika, pszichológiai, nyelvészeti és biológiai alkalmazásokkal. Pólya Kiadó. Budapest. VERCESI, A. (1991): Prove di diradamento del Pinot nero di Oltrepo Pavese. Vignevini, 17 (7-8) 36-38. p. VOGT, E.,GÖTZ, B. (1987): Weinbau. Verlag Ulmer. Stuttgart. WALG, O., BAMBERGER, U. (1994): Entblattern und Ausdünnen. Das Deutsche Weinmagazin, 20 18-21. p. WALKER, G., M. (2002): Processo fermentativo: ruolo di calcio e magnesio. Vignevini Bolognia, 28 (7-8) 47-50. p. WEAVER, R. J., SHINDY W. W., KLIEWER, W. M. (1969): Growth regulators induced movement of photosynthetic products into fruits of ’Black Corinth’ grapes. Plant Physiol., 44 (2) 183-188. p. WEAVER, R. J., MC CUNE, S. B. (1960): Effect of overcropping Alicante Bouschet grapevines in relation to carbohydrate nutrition and development of wine. Proc. Am. Soc. Hortic. Sci., 75 (2) 341-353. p. WEAVER, R. J., POOL, R. M. (1971): Chemical thinning of grape clusters (Vitis vinifera L.). Vitis, 10 201-209. p. WEAVER, R. J., POOL, R. M. (1973): Effect of time of thinning on berry size of girdled, gibberelin treated ‘Thompson Seedless’ grapes. Vitis, 12 97-99. p.

145

WERNER J., LŐRINCZ A. (2002): A Sauvignon blanc rügy- és fürtterhelésének a termésmennyiségre és a minőségre gyakorolt hatásai. Borászati Füzetek (Kutatás), 12 (1) 58. p. WILLIAMS, L. E. (1995): Grape. In: M. A. MADORE, W. J. LUCAS (Eds): Carbon Partitioning and Source-Sink Interactions in Plants. Am. Soc. Plant Physiol., Rockville, USA, 851-881. p. WINKLER, A. J. (1929): The effect of dormant pruning on the carbohydrate metabolism of the vine. Hilgardia, 4 153-173. p. WINKLER, A. J. (1958): The relation of leaf area and climate to vine performance and grape quality. Am. J. Enol. Vitic., 9 (1) 10-23. p. WINKLER, A. J., COOK, J. A., KLIEWER, W. M., LIDER, L. A. (1974): General Viticulture. California Press. Berkley. WOHLFARTH, P., RÜHL, K. (2001): Kulturführung und Ertragsregulierung. Der Badische Winzer, 6 36-37. p. WOLPERT, J. A., HOWELL, G. S., MANSFIELD, T. K. (1983): Sampling Vidal blanc grapes. I. Effect of training system, pruning severity, shoot exposure, shoot origin and cluster thinning on the cluster weight and fruit quality. Am. J. Enol. Vitic., 34 (2) 72-76. p. WOOD, D. F., LOONEY, N. E. (1977): Some cluster thinning and gibberellic acid effects on juice and wine quality of de Chaunac grapes. Can. J. Plant Sci., 57 (3) 643-646. p. WUNDERER, W., SCHMUCKENSCHLAGER, J. (1990): Ergebnisse mehrjäriger Versuche über den Einfuß der Traubenausdünnung auf Qualität, Ertrag, Wüchsigkeit und Holzreife bei verschiedenen Rebsorten. Mitt. Klosterneuburg, 40 (1) 3-14. p. ZAMBONI, M., FRASCHINI, P., BAVARESCO, L. (1991): Primi risultati sul diradamento manuale e chimico del Barbera nel Piacentino. Vignevini, 17 (7-8) 25-30. p. ZIRONI, R., BUIATTI, S., CELOTTI, E., AMATI, A. (1993): Study on periodical harvesting of grapes. Note II: Composition of low alcohol beverages and wines. Wein-Wissenschaft, 48 914. p.

146

M2. TOVÁBBI MELLÉKLETEK

1. melléklet: A Fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták levélfelületi index értékének alakulására (Tokaj, 2002-2004) LAI (m2/m2)

Furmint Kezelések 2002 2003 2004 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 1,35b2 1,4 2,01 1,58 Fürtzáródás 1,33b 1,39 2,06 1,59 Zsendülés 1,39a 1,38 2,02 1,59 Érés 1,39a 1,39 2,04 1,6 Kontroll 1,39a 1,35 2,04 1,59 Szig.1 ** n.s. n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,35c 1,39 a 2,09 a 1,61 Gyenge 1,37b 1,4 a 1,97 b 1,58 Kontroll 1,39a 1,35 b 2,04 a 1,59 Szig. ** * ** n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

1,67 b 1,65 b 1,67 b 1,86 a 1,86 a **

1,60 b 1,62 b 1,65 a 1,66 a 1,65 a *

2,02 2,0 2,03 1,87 1,97 n.s.

1,76 1,76 1,78 1,8 1,83 n.s.

1,65 c 1,71 b 1,86 a **

1,63 1,63 1,65 n.s.

2,04 a 1,92 b 1,97 b +

1,78 1,75 1,83 n.s.

2. melléklet: A Fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták vesszőtömegének alakulására (Tokaj, 2002-2004) Vesszőtömeg (kg/m2)

Furmint Kezelések 2002 2003 2004 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 0,11 a2 0,11 a 0,28 a 0,16 a Fürtzáródás 0,11 a 0,1 a 0,26 a 0,15 a Zsendülés 0,11 a 0,1 a 0,26 a 0,15 a Érés 0,1 ab 0,09 a 0,23 a 0,14 a Kontroll 0,08 b 0,08 b 0,14 b 0,1 b Szign.1 ** ** ** * Fürtritkítás mértéke Erős 0,11 b 0,1 a 0,27 a 0,16 a Gyenge 0,12 a 0,11 a 0,29 a 0,17 a Kontroll 0,08 c 0,08 b 0,14 b 0,1 b Szign. ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

147

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

0,16 c 0,16 c 0,15 b 0,19 a 0,16 c **

0,15 b 0,15 b 0,14 c 0,16 a 0,15 b **

0,35 0,33 0,33 0,34 0,31 n.s.

0,22 0,21 0,21 0,23 0,21 n.s.

0,17 0,16 0,16 n.s.

0,15 0,15 0,15 n.s.

0,37 a 0,32 b 0,31 b **

0,21 0,23 0,21 n.s.

3. melléklet: A Fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták ízközhosszúságának alakulására (Tokaj, 2002-2004) Ízközhosszúság (mm) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 92,5 101,0 85,1 a 92,8 Fürtzáródás 90,5 103,9 87,6 a 94,0 Zsendülés 89,0 105,6 84,7 a 93,1 Érés 86,1 107,3 87,8 a 93,7 Kontroll 88,8 103,4 74,9 b 89,1 Szign.1 + n.s. ** n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 85,8 b2 104,2 87,8 a 92,6 a Gyenge 93,5 a 105,1 89,2 a 96,0 a Kontroll 88,8 b 103,4 74,9 b 89,1 b Szign. ** n.s. ** * 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

93,7 93,0 91,9 98,8 94,7 +

123,2 a 130,2 a 123,3 a 121,6 b 114,5 b **

90,3 100,7 90,1 84,1 94,0 n.s.

102,4 108,0 101,8 101,5 101,1 n.s.

94,2 94,4 94,7 n.s.

128,9 a 124,3 a 114,5 b **

90,4 91,1 94,0 n.s.

104,5 103,3 101,1 n.s.

4. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőátmérőjére (Tokaj, 2003-2004) Vesszőátmérő (mm) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 6,6 8,0 7,8 a 7,5 a Fürtzáródás 6,3 7,8 7,8 a 7,3 a Zsendülés 6,5 7,8 7,6 a 7,3 a Érés 6,2 7,6 7,3 a 7,0 b Kontroll 6,1 7,4 6,5 b 6,7 b Szign.1 n.s. n.s. ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 6,4 ab2 7,8 a 7,8 a 7,3 a Gyenge 6,5 a 8a 8,0 a 7,5 a Kontroll 6,1 b 7,4 b 6,5 b 6,7 b Szign. + + ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

6,4 6,4 6,3 6,7 6,5 +

8,4 8,5 8,1 8,4 8,1 n.s.

8,2 8,2 8,0 8,3 8,2 n.s.

7,7 7,7 7,4 7,8 7,6 n.s.

6,5 6,4 6,5 n.s.

8,6 a 8,2 b 8,1 b +

8,3 8,1 8,2 n.s.

7,8 7,6 7,6 n.s.

5. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének POD aktivitására (Tokaj, 2003-2004) POD (U/mg fehérje) Furmint 2004

Kezelések 2003 átlag 2003 Fürtritkítás ideje Kötődés 1,20 2,83 2,02 2,80 a2 Fürtzáródás 0,86 3,28 2,07 3,06 a Zsendülés 1,17 3,84 2,05 2,77 b Érés 1,20 3,41 2,31 2,73 b Kontroll 0,92 3,50 2,21 4,06 a Szign.1 n.s. n.s. n.s. + Fürtritkítás mértéke Erős 1,12 3,08 2,10 2,29 b Gyenge 1,18 3,54 2,36 2,91 b Kontroll 0,92 3,5 2,21 4,06 a Szign. n.s. n.s. n.s. ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

148

átlag

Hárslevelű 2004

átlag

3,26 3,22 3,58 3,60 3,28 n.s.

3,03 3,14 3,18 3,17 3,67 n.s.

3,44 3,45 3,28 n.s.

2,86 b 3,18 b 3,67 a **

6. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének PPO aktivitására (Tokaj, 2003-2004) PPO (U/mg fehérje) Furmint 2004

Kezelések 2003 átlag 2003 Fürtritkítás ideje Kötődés 1,40 1,23 1,32 2,14 Fürtzáródás 1,11 1,46 1,29 2,36 Zsendülés 1,20 1,56 1,38 2,12 Érés 1,23 1,15 1,19 1,83 Kontroll 1,35 1,29 1,32 2,44 Szign.1 n.s. n.s. n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,17 1,59 a2 1,38 1,87 Gyenge 1,25 1,14 b 1,20 2,23 Kontroll 1,35 1,29 b 1,32 2,44 Szign. n.s. + n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

Hárslevelű 2004

átlag

0,88 1,02 1,17 1,11 1,32 +

1,51 1,69 1,65 1,47 1,88 n.s.

0,87 b 1,11 a 1,32 a **

1,37 1,67 1,88 n.s.

7. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű vesszőjének fenoltartalmára (Tokaj, 2003-2004) Fenoltartalom (mg/g vessző) Furmint Hárslevelű 2004 átlag 2003 2004

Kezelések 2003 Fürtritkítás ideje Kötődés 2,07 a2 3,93 3,00 2,32 Fürtzáródás 1,88 b 4,67 3,27 2,09 Zsendülés 1,84 b 4,84 3,34 2,05 Érés 1,77 b 3,98 2,87 2,09 Kontroll 1,64 b 4,02 2,83 1,95 Szign.1 ** n.s. n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 2,00 a 5,00 a 3,50 2,04 b Gyenge 1,88 a 3,84 b 2,86 2,31 a Kontroll 1,64 b 4,02 b 2,83 1,95 b Szign. ** * n.s. ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

átlag

3,75 3,56 3,75 3,76 4,25 n.s.

3,04 2,83 2,90 2,93 3,10 n.s.

3,41 b 3,79 a 4,25 a *

2,73 3,05 3,10 n.s.

8. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták 1 fürtös hajtásainak %-os megoszlására (Tokaj, 2003-2005) 1 fürtös hajtások aránya (%) Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 49,6 24,8 b 55,7 43,4 Fürtzáródás 54,0 24,5 b 62,4 47,0 Zsendülés 56,6 35,3 a 69,2 53,7 Érés 55,3 24,8 b 63,1 47,7 Kontroll 60,5 32,8 b 64,8 52,7 Szign.1 n.s. * n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 55,6 b2 27,1 b 60,5 47,7 Gyenge 49,5 b 25,5 b 63,8 46,3 Kontroll 60,5 a 32,8 a 64,8 52,7 Szign. ** * n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

149

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

62,8 63,4 65,2 64,1 58,1 n.s.

45,8 52,3 46,7 51,6 50,2 n.s.

49,5 55,3 56,7 60,1 61,2 +

52,7 57,0 56,2 58,6 56,5 n.s.

64,6 65,3 58,1 n.s.

49,3 48,5 50,2 n.s.

51,4 b 57,2 a 61,2 a *

55,1 57,0 56,5 n.s.

9. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták 2 fürtös hajtásainak %-os megoszlására (Tokaj, 2003-2005) 2 fürtös hajtások aránya (%) Furmint 2004 2005

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 47,6 72,2 a 40,6 53,5 Fürtzáródás 43,2 74,8 a 35,0 51,0 Zsendülés 40,9 61,3 b 29,3 43,,8 Érés 41,0 73,0 a 34,3 49,4 Kontroll 37,7 65,2 b 30,7 44,5 Szign.1 n.s. ** n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 41,1 a2 70,1 a 37,5 49,6 Gyenge 47,4 a 72,6 a 33,8 51,2 Kontroll 37,7 b 65,2 b 30,7 44,5 Szign. * * n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

37,3 36,6 34,9 35,8 41,9 n.s.

54,2 47,7 53,3 48,4 49,8 n.s.

49,5 43,8 40,8 39,4 37,3 +

47,0 42,7 43,0 41,2 43,0 n.s.

35,2 b 34,4 b 41,9 a *

50,7 51,5 49,8 n.s.

47,3 a 41,9 b 37,3 b *

44,4 42,6 43,0 n.s.

10. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fajták 3 fürtös hajtásainak %-os megoszlására (Tokaj, 2003-2005) 3 fürtös hajtások aránya (%) Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 2,6 2,9 3,2 2,6 Fürtzáródás 2,9 0,7 1,9 1,8 Zsendülés 2,5 3,5 1,1 2,3 Érés 3,6 2,3 1,9 2,6 Kontroll 1,8 2,1 3,2 2,3 Szign.1 n.s. n.s. n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 3,3 a2 2,8 1,8 2,6 Gyenge 2,9 a 2,0 1,8 2,2 Kontroll 1,8 b 2,1 3,2 2,3 Szign. + n.s. n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

0 0 0 0,1 0 n.s.

0 0 0 0 0 n.s.

0,9 b 0,9 b 2,4 a 0,5 b 1,5 b *

0,3 0,3 0,8 0,2 0,5 n.s.

0,1 0 0 n.s.

0 0 0 n.s.

1,4 0,9 1,5 n.s.

0,5 0,3 0,5 n.s.

11. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű termőhajtás arányára (Tokaj, 2003-2005) Termőhajtások aránya (%) Furmint 2004 2005

Kezelések 2003 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 77,9 89,2 a 82,1 83,1 Fürtzáródás 78,4 86,6 a 74,9 80,0 Zsendülés 78,6 86,6 a 77,8 81,0 Érés 75,4 88,0 a 79,8 81,1 Kontroll 74,6 81,8 b 80,5 79,0 Szign.1 n.s. ** n.s. n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 77,7 a2 87,9 a 79,7 81,8 Gyenge 78,7 a 89,6 a 76,8 81,7 Kontroll 74,6 b 81,8 b 80,5 79,0 Szign. + ** n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

150

2003

Hárslevelű 2004 2005

átlag

75,4 74,3 74,5 73,8 75,7 n.s.

86,9 88,9 89,0 85,7 86,4 n.s.

84,9 a 85,2 a 84,6 a 82,9 b 78,8 b *

82,4 82,8 82,7 80,8 80,3 n.s.

72,8 75,7 75,7 n.s.

89,1 86,7 86,4 n.s.

88,0 a 83,0 b 78,8 c **

83,3 81,8 80,3 n.s.

12. melléklet: A Furmint fajta rügyeinek termékenysége azok eredete szerint (Tokaj, 2003-2005) Kezelések

2003 Első Fürtrikítás Fürtritkítás Sárrügy világos mértéke ideje rügy Kötődés 1,16 1,28 Fürtzáródás 1,23 1,42 Erős Zsendülés 1,13 1,30 Érés 1,06 1,27 Kötődés 1,33 1,46 Fürtzáródás 1,31 1,26 Gyenge Zsendülés 0,98 1,37 Érés 1,35 1,37 Kontroll 1,06 1,05

átlag 1,22 1,33 1,22 1,17 1,40 1,29 1,18 1,36 1,06

Rügy termékenység (fürt /rügy) 2004 2005 Első Első Sárrügy világos átlag Sárrügy világos rügy rügy 1,58 1,88 1,73 1,21 1,61 1,47 1,94 1,71 0,89 1,13 1,21 1,79 1,50 1,02 1,10 1,44 1,89 1,67 0,87 1,36 1,51 1,90 1,71 1,19 1,35 1,34 1,80 1,57 0,93 1,13 1,37 1,77 1,57 0,97 1,00 1,61 1,91 1,76 1,04 1,28 1,20 1,62 1,41 1,03 1,26

átlag 1,41 1,01 1,06 1,12 1,27 1,03 0,99 1,16 1,15

13. melléklet: A Hárslevelű fajta rügyeinek termékenysége azok eredete szerint (Tokaj, 2003-2005) Kezelések Fürtrikítás mértéke

Fürtritkítás ideje

Kötődés Fürtzáródás Erős Zsendülés Érés Kötődés Fürtzáródás Gyenge Zsendülés Érés Kontroll

2003 Első Sárrügy világos rügy 0,83 1,19 0,82 1,04 0,86 1,03 0,75 1,14 0,73 1,23 0,88 1,20 0,89 1,14 0,81 1,22 0,75 1,27

átlag 1,01 0,93 0,95 0,95 0,98 1,04 1,02 1,02 1,01

Rügy termékenység (fürt /rügy) 2004 2005 Első Első Sárrügy világos átlag Sárrügy világos átlag rügy rügy 1,06 1,67 1,37 1,32 1,55 1,44 1,30 1,59 1,45 1,35 1,44 1,40 1,13 1,58 1,36 1,39 1,45 1,42 0,96 1,40 1,18 1,38 1,36 1,37 1,12 1,66 1,39 1,49 1,48 1,49 1,12 1,43 1,28 1,24 1,42 1,33 1,19 1,67 1,43 1,19 1,22 1,21 0,99 1,53 1,26 1,01 1,15 1,08 0,94 1,58 1,26 1,07 1,24 1,16

14. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a következő évi kezelés előtti tőkénkénti fürtszám alakulására (Tokaj, 2003-2005) Kezelés előtti fürtszám (db/tőke) Furmint Hárslevelű 2004 2005 átlag 2003 2004 2005

Kezelések 2003 Fürtritkítás ideje Kötődés 10,9 b2 15,8 10,7 a 12,5 Fürtzáródás 11,1 a 15,7 9,1b 11,9 Zsendülés 10,8a 14,9 8,9 b 11,5 Érés 10,5 b 15,4 9,8 a 11,9 Kontroll 9,5 b 14,5 9,4 a 11,2 Szign.1 ** n.s. * n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 10,7 a 15,8 10,1 12,2 Gyenge 11,4 a 15,4 9,4 12,1 Kontroll 9,5 b 14,5 9,4 11,2 Szign. + n.s. n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

151

átlag

9,7 9,3 9,5 9,2 9,7 n.s.

13,2 13,0 13,3 11,8 12,8 +

11,8 a 11,4 a 11,0 b 10,7 b 10,2 b **

11,6 11,2 11,3 10,6 10,9 n.s.

9,2 9,6 9,7 n.s.

13,0 12,3 12,8 n.s.

12,1 a 10,8 b 10,2 c **

11,4 11,0 10,9 n.s.

15. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a kezelés utáni tőkénkénti fürtszám alakulására (Tokaj, 2002-2004) Kezelés utáni fürtszám (db/tőke) Furmint Hárslevelű 2003 2004 átlag 2002 2003 2004

Kezelések 2002 Fürtritkítás ideje Kötődés 8,5 b2 7,7 b 9,6 b 8,6 b Fürtzáródás 8,5 b 7,5 b 10,0 b 8,7 b Zsendülés 8,8 b 7,3 b 9,8 b 8,6 b Érés 8,8 b 7,4 b 9,2 b 8,5 b Kontroll 12,2 a 10,7 a 14,3 a 12,4 a Szign.1 ** ** ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 6,5 c 5,7 c 7,3 c 6,5 c Gyenge 9,4 b 7,9 b 10,2 b 9,2 b Kontroll 12,2 a 10,7 a 14,3 a 12,4 a Szign. ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

átlag

8,5 b 9,4 b 9,3 b 9,6 b 14,5 a **

6,4 b 6,9 b 6,9 b 6,7 b 8,6 a **

8,7 b 8,8 b 8,9 b 8,8 b 13,4 a **

7,9 b 8,3 b 8,4 b 8,4 b 12,2 a **

7,1 c 9,1 b 14,5 a **

5,5 c 7,2 b 8,6 a **

6,8 c 9,0 b 13,4 a **

6,5 c 8,4 b 12,2 a **

16. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű fürtátlagtömegének alakulására (Tokaj, 2003-2004) Fürtátlagtömeg (g) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 144 a2 285 a 414 a 281 Fürtzáródás 134 b 265 a 348 b 249 Zsendülés 128 b 251 a 371 a 250 Érés 124 b 253 a 377 a 252 Kontroll 126 b 213 b 329 b 223 Szign.1 ** ** ** n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 136 a 286 a 382 a 268 a Gyenge 132 a 260 a 391 a 261 b Kontroll 126 b 213 b 329 b 223 b Szign. ** ** ** + 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

128 121 130 138 112 n.s.

238 228 211 218 231 n.s.

416 a 391 a 364 b 354 b 353 b **

261 247 235 236 232 n.s.

121 b 144 a 112 b **

223 223 231 n.s.

408 a 366 b 353 b **

251 244 232 n.s.

átlag

17. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű bogyótömegének alakulására (Tokaj, 2003-2004) Bogyótömeg (g) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 1,84 1,91 a2 2,54 a 1,58 Fürtzáródás 1,94 2,01 a 2,42 a 1,59 Zsendülés 1,79 1,97 a 2,45 a 1,59 Érés 1,71 1,84 b 2,31 b 1,60 Kontroll 1,79 1,78 b 2,35 b 1,59 Szign.1 n.s. ** * n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 1,83 2,02 a 2,43 1,61 Gyenge 1,82 1,91 b 2,46 1,58 Kontroll 1,79 1,78 c 2,35 1.59 Szign. n.s. ** n.s. n.s. 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

152

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

1,69 1,63 1,65 1,65 1,62 n.s.

1,70 a 1,64 a 1,62 b 1,77 a 1,57 b **

2,58 b 2,48 b 2,56 b 2,50 b 2,85 a **

1,99 1,92 1,94 1,97 2,01 n.s.

1,62 b 1,71 a 1,62 b *

1,65 b 1,76 a 1,57 c **

2,43 b 2,49 b 2,85 a **

1,90 1,98 2,01 n.s.

18. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű termésmennyiségének alakulására (Tokaj, 2002-2004) Termésmennyiség (kg/m) Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 0,66 b2 1,16 a 2,10 b 1,31 Fürtzáródás 0,62 b 1,04 b 1,90 b 1,19 Zsendülés 0,63 b 0,96 b 1,96 b 1,18 Érés 0,61 b 1,0 b 1,87 b 1,16 Kontroll 0,85 a 1,26 a 2,61 a 1,16 Szign.1 ** ** ** n.s. Fürtritkítás mértéke Erős 0,48 c 0,86 c 1,48 c 0,94 b Gyenge 0,69 b 1,13 b 2,17 b 1,33 a Kontroll 0,85 a 1,26 a 2,61 a 1,58 a Szign. ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

0,58 b 0,62 b 0,65 b 0,72 a 0,91 a **

0,85 0,87 0,83 0,83 1,11 n.s.

1,94 b 1,84 b 1,78 b 1,70 b 2,62 a **

1,12 1,11 1,08 1,08 1,55 +

0,47 c 0,71 b 0,91 a **

0,69 b 0,89 a 1,11 a **

1,50 c 1,81 b 2,62 a **

0,89 c 1,13 b 1,55 a **

19. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű levélfelület termésmennyiség arányának alakulására (Tokaj, 2002-2004) Kezelések

Levélfelület termésmennyiség arány (m2/kg) Furmint Hárslevelű 2003 2004 átlag 2002 2003 2004

2002 Fürtritkítás ideje Kötődés 2,24 b2 1,25 b 1,08 a 1,53 a Fürtzáródás 2,38 a 1,40 a 1,22 a 1,67 a Zsendülés 2,48 a 1,58 a 1,16 a 1,74 a Érés 2,55 a 1,49 a 1,24 a 1,76 a Kontroll 1,63 c 1,06 c 0,79 b 1,16 b Szig.1 ** ** ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 3,11 a 1,73 a 1,57 a 2,14 a Gyenge 2,03 b 1,28 b 0,93 b 1,41 b Kontroll 1,63 c 1,06 c 0,79 c 1,16 c Szig. ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

átlag

3,47 a 2,95 a 2,98 a 2,96 a 2,12 b **

2,08 2,02 2,32 2,81 1,63 +

1,13 b 1,21 b 1,29 b 1,29 b 0,76 a **

2,23 a 2,06 a 2,20 a 2,18 a 1,50 b *

4,02 a 2,55 b 2,12 c **

2,62 a 1,95 b 1,63 b **

1,54 a 1,11 b 0,76 c **

2,72 a 1,87 b 1,50 c **

20. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű y/n hányados értékének alakulására (Tokaj, 2002-2004) y/n hányados Furmint 2003 2004

Kezelések 2002 átlag Fürtritkítás ideje Kötődés 6,46 b2 11,50 b 8,90 b 8,95 b Fürtzáródás 6,34 b 11,21 b 8,36 b 8,64 b Zsendülés 6,41 b 10,30 b 8,66 b 8,46 b Érés 6,53 b 11,08 b 8,75 b 8,79 b Kontroll 10,63 a 15,79 a 15,61 a 14,01 a Szign.1 ** ** ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 4,93 c 9,07 c 6,43 c 6,81 c Gyenge 6,26 b 11,08 b 8,12 b 8,49 b Kontroll 10,63 a 15,79 a 15,61 a 14,01 a Szign. ** ** ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

153

2002

Hárslevelű 2003 2004

átlag

3,62 b 3,94 b 4,41 b 3,93 b 5,65 a **

5,61 5,84 5,92 5,22 7,22 n.s.

5,84 b 5,67 b 5,49 b 5,23 b 8,53 a **

5,02 b 5,15 b 5,27 b 4,79 b 7,13 a **

2,88 c 4,40 b 5,65 a **

4,56 b 6,11 a 7,22 a **

4,28 c 5,65 b 8,53 a **

3,91 c 5,39 b 7,13 a **

21. melléklet: A 2003-es évjárat érésmenet vizsgálata alatt felhalmozódott hőösszeg és hullott csapadék mennyisége (Tokaj, 2003) Időpont Augusztus 11. Augusztus 18. Augusztus 25. Szeptember 02.

Napok száma a Teljes hőösszeg tenyészidő Teljes hőösszeg változása kezdetétől (°C) (°C) (nap) 123 2519,1 130 2684,3 165,2 137 2851,5 167,2 145 3015,1 163,6

Hatásos hőösszeg változása (°C) 95,2 97,2 83,6

Hatásos hőösszeg (°C) 1289,1 1384,3 1481,5 1565,1

Mintavételek időpontja között hullott csapadék (mm) 6,2 0 15

22. melléklet: A 2004-es évjárat érésmenet vizsgálata alatt felhalmozódott hőösszeg és hullott csapadék mennyisége (Tokaj, 2004) Időpont Augusztus 18. Augusztus 30. Szeptember 05. Szeptember 13. Szeptember 20. Szeptember 27 Október 06.

Napok száma a Teljes hőösszeg tenyészidő Teljes hőösszeg változása kezdetétől (°C) (°C) (nap) 131 2451,6 150 2698,4 246,8 156 2812,5 114,2 164 2942,6 130,1 171 3061,9 119,3 178 3154,3 92,4 187 3277,1 122,8

Hatásos hőösszeg változása (°C) 56,8 54,2 50,1 49,3 22,4 32,8

Hatásos hőösszeg (°C) 1141,6 1198,4 1252,5 1302,6 1351,9 1374,3 1407,1

Mintavételek időpontja között hullott csapadék (mm) 52 0,2 0 5,3 24,5 8,2

23. melléklet: Az érés során hullott csapadék mennyisége és eloszlása (Tokaj, 2002-2004) 2002 Hónap

Aug.

Szept.

Okt.

Nap 2. 3. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 15. 16. 21. 22. 23. 24. 25. 27. 28. 5. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 18. 19. 22. 24. 25. 26. 30.

2003 Csapadék (mm) /nap /hónap 15,4 2,3 35,3 0,9 10,1 7,9 80,6 1,1 3,4 0,2 1,6 2 0,2 0,2 10,9 11,4 0,2 3,5 69,8 11,8 28,3 2,5 0,5 0,7 1,6 0,4 1,4 0,2 0,3 4,1 23,9 9,1 64,1 1,3 1,7 0,6 0,3 1,5 13 0,1 3,5 1,1

Hónap

Aug.

Szept.

Okt.

Nap 3. 15. 30. 31. 1. 2. 3. 11. 12. 24. 25. 29. 30. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 15. 18. 21. 22. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.

154

2004 Csapadék /nap /hónap 0,9 6,2 19 1,6 10,3 2,1 1 0,2 19,5 54,6 27,7 3,1 0,1 0,4 0,5 0,3 0,1 0,1 0,1 0,1 0,2 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 30,8 0,1 0,1 0,1 0,1 4,6 2,3 2,2 3,2 1,9 1,6 13,2

Hónap

Aug.

Szept.

Okt.

Nap 6. 13. 15. 22. 26. 27. 31. 13. 16. 23. 24. 25. 27. 29. 9. 10. 15. 16. 17. 21. 22. 23. 24. 25.

Csapadék (mm) /nap /hónap 0,1 0,1 3,5 55,9 16,2 31,3 4,5 0,2 0,2 5,1 17,1 38 6 1,4 8,1 0,1 1,7 0,7 0,8 10,6 8,6 32,6 5,4 0,1 4,5 0,1 0,1

24. mellélet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint és a Hárslevelű mustjának pH értékére (Tokaj, 2004) pH Kezelések Furmint Hárslevelű Fürtritkítás ideje Kötődés 2,80 d2 2,82 b Fürtzáródás 2,83 c 2,84 a Zsendülés 2,85 b 2,83 a Érés 2,85 a 2,80 b Kontroll 2,87 a 2,79 b Szign.1 ** ** Fürtritkítás mértéke Erős 2,79 b 2,84 a Gyenge 2,86 a 2,82 b Kontroll 2,87 a 2,79 c Szign. ** ** 1 n.s =az átlagok között nincs különbség; + = p<0,1; * =p<0,05; **=p<0,01 2 Az átlagok páronkénti különbözősége Games-Howell teszt alapján (p<0,1)

25. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint mustjának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2003) Fürtrikítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Érés

Aminosav: ASP THR SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

98,3 44,1 106,0 143,4 365,7 9,0 92,5 0 24,2 0 13,5 23,4 21,2 24,5 76,3 18,2 424,3 133,5 1618,0

72,2 31,7 80,9 107,5 331,0 7,5 52,7 0 19,4 ny. 8,7 13,9 17,7 22,3 47,2 11,5 262,3 109,4 1195,7

120,6 50,1 125,0 184,4 552,2 10,2 110,4 0 31,2 ny. 12,7 24,1 26,7 32,8 74,0 19,3 456,4 141,1 1971,3

120,6 50,7 132,1 179,8 523,1 9,9 111,3 0 26,2 ny. 12,5 25,4 26,8 32,2 74,8 19,4 467,6 147,4 1959,9

Aminosavtartalom (mg/l) Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

155

133,3 53,2 127,2 173,5 459,5 12,2 137,4 0 22,8 ny. 9,7 23,8 29,2 21,7 80,6 21,3 543,6 138,3 1987,3

145,2 61,9 140 195,0 525,6 11,9 149,5 0 28,5 ny. 13,2 28,1 32,9 34,6 85,8 21,7 682,7 142,8 2299,3

130,8 54,8 126,2 165,1 443,4 11,0 135,9 0 31,4 ny. 13,0 27,2 31,6 36,3 90,4 23,8 623,1 144,1 2087,8

Érés

118,8 47,7 108,6 135,2 342,7 11,2 123,5 0 23,7 ny. 12,8 24,9 27,5 35,5 84,3 22,3 534,4 120,4 1773,6

Kontroll

115,2 47,1 99,3 139,4 310,8 9,8 109,9 0 20,2 ny. 11,3 22,6 25,0 25,7 85,0 23,2 512,2 111,3 1668,0

26. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint mustjának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2004) Fürtrikítás mértéke: ideje: Kötődés

Aminosav: ASP THR SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

42,4 49,3 37,9 137,7 219,7 24,5 38,4 0 10,5 1,2 5,1 5,3 11,2 15,0 19,4 3,7 222,3 83,2 926,9

Aminosavtartalom (mg/l) Erős Fürtzáródás Zsendülés

38,7 42,1 37,3 123,7 210,6 2,9 32,8 0 8,2 1,4 3,5 3,4 9,9 11,4 23,3 2,6 159,3 63,0 774,1

44,2 45,8 38,6 114,3 193,5 2,8 35,1 0 9,3 2,6 6,6 6,9 8,7 13,5 16,0 4,9 172,6 56,5 771,9

Érés

25,4 43,4 27,4 82,4 110,2 19,4 33,4 0 7,1 1,2 4,0 5,2 8,7 13,4 24,0 2,6 183,4 52,4 643,6

Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

52,1 63,1 36,0 113,6 142,3 24,5 51,1 0 10,1 0,8 6,9 8,7 12,5 17,6 18,8 4,3 304,9 59,2 926,6

48,9 75,4 37,0 116,1 161,2 2,5 51,9 0 9,8 3,0 7,1 9,4 14,4 17,9 21,4 4,3 360,7 66,4 1007,3

74,3 104,6 51,3 154,0 194,7 3,7 69,0 0 12,3 3,2 9,2 12,4 20,9 23,3 28,4 6,2 515,2 83,9 1366,5

Érés

99,4 121,8 54,5 178,7 171,9 12,5 103,1 0 38,2 2,8 20,3 29,7 56,3 51,9 54,9 15,9 384,5 133,1 1529,6

Kontroll

57,4 84,2 35,0 115,0 120,7 2,5 62,9 0 19,8 1,6 12,9 14,3 36,4 28,5 37,8 14,6 246,5 95,9 986,0

27. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű mustjának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2003) Fürtritkítás mértéke: ideje: Kötődés

Aminosav: ASP THR SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

107,7 56,4 128,1 151,5 662,4 11,5 146,0 0 29,0 ny. 12,1 26,6 22,8 22,0 95,4 14,5 741,8 106,9 2334,9

Aminosavtartalom (mg/l) Erős Fürtzáródás Zsendülés

83,9 78,2 145,0 112,5 552,0 10,2 37,3 0 17,2 0 13,7 30,4 34,6 23,4 73,8 11,4 924,8 70,8 2219,3

64,3 36,3 80,4 105,1 397,2 6,8 64,9 0 17,8 ny. 7,2 15,9 15,7 16,0 63,0 10,3 443,3 60 1404,3

Érés

101,4 52,6 124,5 167,5 537,4 10,9 129,4 0 26,5 0 11,7 23,7 17,7 21,9 87,6 13,0 718,8 93,6 2138,2

156

Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

96,2 67,5 125,6 116,6 472,5 11,7 28,4 0 16,3 0 16,2 31,3 35,1 19,0 54,8 21,3 622,3 70,5 1805,2

87,7 81,8 39,9 32,0 91,5 84,6 150,7 134,3 459,2 400,3 6,7 6,1 76,1 55,1 0 0 21,2 15,7 ny. ny. 9,5 6,7 19,0 14,6 17,6 13,6 20,6 16,0 62,4 56,1 10,1 10,2 486,1 399,3 65,7 59,0 1624,2 1385,6

Érés

86,5 33,1 83,9 143,8 363,9 6,8 56,7 0 13,9 ny. 6,4 14,5 15,1 1,8 55,1 10,2 431,5 57,9 1381,1

Kontroll

116,0 54,8 122,3 166,6 461,6 13,5 71,4 0 23,1 ny. 11,6 21,7 17,0 21,1 76,6 13,2 602,5 73,5 1866,6

28. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű mustjának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2004) Fürtritkítás mértéke: ideje: Kötődés

Aminosav: ASP 60,1 THR 81,2 SER 53,0 GLU 197,3 PRO 255,8 GLY 3,2 ALA 66,4 CYS 0 VAL 15,5 MET 2,4 ILE 23,0 LEU 22,8 TYR 9,0 PHE 25,5 HIS 53,5 LYS 5,6 ARG 630 GABA 36,1 összesen: 1540,3

Aminosavtartalom (mg/l) Erős Fürtzáródás Zsendülés

43,7 71,2 49,2 156,4 232,4 24,5 58,9 0 13,6 3,2 8,2 14,7 7,2 21,9 118,4 5,9 150,3 39,3 1019,0

77,2 104,4 76,9 228,4 321,9 5,4 98,0 0 25,8 3,7 15,0 25,5 15,7 44,1 42,9 9,8 531,0 58,7 1684,4

Érés

Kötődés

98,0 44,3 111,7 64,9 82,6 46,2 248,2 144,2 278,0 168,5 11,9 2,4 117,5 59,7 0 0 43,2 11,9 3,7 2,8 25,8 8,0 33,9 13,9 26,9 7,2 63,8 24,6 46,8 27,7 7,1 5,7 538,7 525,4 57,3 57,5 1795,3 1215,1

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés

92,2 107,4 71,7 236,2 293,0 9,4 99,7 0 33,4 3,3 17,0 25,9 16,2 48,1 40,4 11,1 471,6 57,8 1634,2

59,4 86,1 59,8 177,0 239,5 2,7 64,9 0 19,1 3,7 11,2 23,6 12,7 42,8 39,9 8,0 434,5 47,9 1332,7

Érés

Kontroll

64,1 73,1 50,4 153,2 178,5 3,3 59,8 0 18,5 3,0 11,6 18,2 9,5 33,9 34,7 8,8 357,0 34,9 1112,5

72,5 78,7 57,5 191,8 226,7 3,9 82,0 0 24,2 3,5 14,6 21,6 12,0 43,7 31,8 10,3 378,0 47,9 1300,7

29. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint mustjának ásványielem összetételére (Tokaj, 2003) Fürtritkítás Ásványielemtartalom (mg/l) mértéke: Erős Gyenge ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Érés Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Elem: Al 8,09 12,49 3,35 6,18 6,05 7,38 4,62 As 0 0 0 0 0 0 0 B 8,08 7,21 4,15 5,75 7,21 4,60 6,05 Ba 0,17 0,19 0,07 0,12 0,14 0,15 0,11 Ca 103,40 113,00 55,78 89,25 91,29 89,22 73,57 Cd 0 0 0 0,09 0 0,01 0 Co 0 0 0 0 0 0,03 0 Cr 0 0 0 0,11 0 0 0 Cu 1,10 1,90 1,37 1,20 1,64 1,19 1,87 Fe 27,28 35,36 11,14 27,17 23,26 20,95 17,53 Ga 0 0 0 0 0 0 0 K n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Li 0,02 0,03 0 0,02 0,02 0,03 0 Mg 114,20 108,00 66,98 101,10 109,40 79,11 99,38 Mn 1,61 1,95 0,83 1,29 1,45 1,62 1,08 Mo 0 0 0 0 0 0 0 Na 7,20 8,12 0 13,00 10,10 7,16 9,82 Ni 0,04 0,09 0 0,59 0,11 0,04 0,04 P 89,83 83,29 52,75 73,87 80,78 48,44 72,98 Pb 0 0 0 0,32 0 0 0 Se 0 0 0 0 0 0 0 Si 25,50 28,82 13,68 23,20 21,40 16,61 18,53 Sr 0,44 0,44 0,27 0,44 0,47 0,40 0,45 Ti 0,05 0,12 0,04 0,07 0,06 0,10 0,04 V 0 0 0 0 0 0 0 Zn 0,81 1,05 0,44 0,82 0,81 0,54 0,63 összesen: 387,8 402,1 210,8 344,6 354,2 277,6 306,7

157

Érés 3,11 0 5,37 0,09 63,73 0 0 0,09 1,69 15,00 0 n.a. 0 91,56 0,88 0,02 16,32 0,04 65,46 0 0 17,43 0,37 0,03 0 1,09 282,3

Kontroll 2,72 0 5,57 0,08 62,93 0 0 0 1,90 12,97 0 n.a. 0 101,60 0,75 0 9,87 0,07 65,79 0 0 18,11 0,37 0,02 0 0,92 283,7

30. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint mustjának ásványielem összetételére (Tokaj, 2004) Fürtritkítás Ásványielemtartalom (mg/l) mértéke: Erős Gyenge ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Érés Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Elem: Al 5,86 1,27 11,00 0,97 6,27 0,84 0,70 As 0 0 0,15 0,16 0 0 0 B 5,17 5,89 4,05 3,16 2,75 2,84 3,14 Ba 0,10 0,03 0,18 0 0,11 0 0 Ca 71,24 52,95 97,35 38,80 67,36 37,83 41,03 Cd 0 0 0 0 0 0 0 Co 0 0 0 0,03 0 0 0 Cr 0 0 0,04 0 0 0 0,04 Cu 1,13 1,88 0,72 1,11 0,60 0,48 0,48 Fe 0,55 0,48 0,93 0,36 0,71 0,52 0,34 Ga 0 0 0 0 0 0 0 K 374,35 345,00 301,15 302,45 282,90 283,60 283,00 Li 0 0 0 0 0 0 0 Mg 85,64 78,73 74,79 53,29 61,53 52,92 57,53 Mn 0,64 0,68 0,69 0,56 0,58 0,58 0,69 Mo 0 0 0 0 0 0 0 Na 16,48 2,11 33,31 1,73 19,55 1,68 2,18 Ni 0 0 0 0 0 0 0 P 102,80 101,05 70,14 51,76 52,28 49,79 55,00 Pb 0 0,13 0 0 0 0 0 Se 0 0,29 0 0,30 0 0 0,43 Si 11,14 11,78 10,15 9,11 9,23 9,08 10,85 Sr 0,36 0,29 0,40 0,23 0,35 0,28 0,30 Ti 0 0 0,03 0 0 0 0 V 0 0 0 0,03 0 0 0 Zn 0,72 0,93 0,90 0,49 0,76 0,64 0,42 összesen: 676,2 603,5 606,0 464,5 505,0 441,1 456,1

Érés 0,67 0 2,82 0 36,41 0 0 0 0,71 0,79 0 265,40 0 52,88 0,51 0 1,95 0 43,56 0 0 11,92 0,26 0 0 0,41 418,3

Kontroll 0,94 0 2,27 0 37,01 0 0 0 0,74 0,31 0 286,55 0 40,04 0,41 0 2,08 0 36,55 0,15 0,28 9,19 0,21 0 0 0,50 417,2

31. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű mustjának ásványielem összetételére (Tokaj, 2003) Fürtritkítás mértéke: ideje: Elem: Al As B Ba Ca Cd Co Cr Cu Fe Ga K Li Mg Mn Mo Na Ni P Pb Se Si Sr Ti V Zn összesen:

Ásványielemtartalom (mg/l) Kötődés 2,43 0 7,17 0,09 120,40 0 0 0 1,77 10,89 0 n.a. 0 130,10 0,86 0 14,86 0,53 106,80 0 0 17,36 0,57 0,02 0 1,12 415,0

Erős Fürtzáródás Zsendülés 4,34 0 6,93 0,11 121,40 0 0 0 1,51 8,85 0 n.a. 0,02 124,00 0,85 0 13,70 0 107,00 0 0 17,30 0,60 0,02 0 0,70 407,3

6,28 0 6,06 0,13 118,90 0 0 0 1,84 25,20 0 n.a. 0,02 128,90 0,97 0 23,99 0 81,75 0 0 24,41 0,54 0 0 0,62 419,6

Érés

Kötődés

2,26 2,13 0 0 5,58 5,46 0,10 0,10 123,50 97,45 0 0,04 0 0 0 0 1,11 1,74 13,68 13,06 0 0 n.a. n.a. 0,02 0,02 119,00 122,90 0,87 0,79 0 0 26,79 14,84 0,06 0,04 111,00 98,83 0 0 0 0 19,66 16,32 0,70 0,52 0,03 0,04 0 0 0,72 0,58 425,1 374,9

158

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés 3,65 0 5,54 0,11 99,04 0 0 0 1,51 11,18 0 n.a. 0,02 117,90 0,78 0 22,01 0 102,60 0 0 15,95 0,58 0 0 0,58 381,5

2,51 0 6,02 0,09 99,96 0 0 0 1,51 9,53 0 n.a. 0,02 119,80 0,87 0 18,74 0 109,10 0 0 14,43 0,53 0 0 0,61 383,7

Érés 6,37 0 6,00 0,09 112,40 0 0 0 2,08 10,82 0 n.a. 0 121,30 0,92 0 19,78 0,04 106,80 0 0 15,93 0,59 0,03 0 0,70 403,8

Kontroll 1,45 0 5,20 0,09 116,10 0 0 0 1,31 7,81 0 n.a. 0 122,00 0,84 0 22,87 0,06 96,76 0 0 17,96 0,77 0,02 0 0,61 393,9

32. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű mustjának ásványielem összetételére (Tokaj, 2004) Fürtritkítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Elem: Al 0,71 0,74 1,17 As 0 0 0 B 3,81 3,08 3,73 Ba 0 0 0,05 Ca 78,32 67,61 83,65 Cd 0 0 0 Co 0,03 0,03 0 Cr 0 0 0 Cu 0,82 0,48 0,70 Fe 0,28 0,29 0,38 Ga 0 0 0 K 324,05 335,50 360,50 Li 0 0 0 Mg 81,55 64,65 79,11 Mn 0,49 0,49 0,58 Mo 0 0 0 Na 2,67 3,75 2,35 Ni 0 0 0 P 97,72 77,46 97,52 Pb 0 0 0 Se 0,44 0 0,37 Si 12,90 11,71 15,14 Sr 0,35 0,32 0,44 Ti 0 0 0 V 0 0 0 Zn 0,41 0,41 0,43 összesen: 604,5 566,5 646,1

Ásványielemtartalom (mg/l) Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Érés 0,66 0 3,25 0 72,40 0 0 0 0,46 0,26 0 333,15 0 73,32 0,50 0 2,22 0 82,16 0 0,36 15,03 0,42 0 0 0,65 584,8

0,62 0 3,26 0 76,49 0 0 0 0,78 0,17 0 374,40 0 66,50 0,50 0 2,24 0 79,37 0 0,19 13,18 0,47 0 0 0,40 618,6

0,65 0 3,16 0 76,90 0 0 0 0,62 0,26 0 370,45 0 66,71 0,55 0 1,85 0 85,56 0 0,18 13,22 0,46 0 0 0,33 620,9

1,63 0 3,58 0 64,45 0 0 0 0,15 0,32 0,36 320,85 0 54,80 0,46 0 1,62 0 61,36 0 0,27 9,70 0,38 0 0 0,36 520,3

Érés 0,96 0 3,25 0,05 76,31 0 0 0 0,21 0,19 0,04 270,05 0 60,29 0,64 0 2,21 0 59,30 0 0,47 11,81 0,43 0 0 0,42 486,6

Kontroll 0,85 0 3,29 0,03 85,17 0 0 0 0,46 0,23 0 278,85 0 77,00 0,54 0 2,47 0 79,14 0 0,50 16,06 0,53 0 0 0,48 545,6

33. melléklet: A Furmint borainak maradék cukortartalma (Tokaj, 2002-2004) Fürtrikítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Évjárat: 2002 2003 2004

58,6 48,9 0

57,3 31,5 55,5

40,3 30,9 25,5

Redukáló cukortartalom (mg/l) Gyenge Érés Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

48,6 3,2 17,2

56,5 47,6 0

45,2 32,5 0

52,1 33,6 0

Érés

60 6,5 0

Kontroll

45 45,3 0

34. melléklet: A Hárslevelű borainak maradék cukortartalma (Tokaj, 2002-2004) Fürtrikítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Évjárat: 2002 2003 2004

58,5 31,2 0

60,7 30,5 0

39,2 30,5 0

Redukáló cukortartalom (mg/l) Gyenge Érés Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

40,4 35,6 0

54,4 32,5 54,9

159

65,3 29,6 0

57,8 32,6 0

Érés

55,6 36,8 0

Kontroll

53,1 48,6 2

35. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint borának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2003) Fürtrikítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Érés

Aminosav: ASP THR+SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

0 10,8 3,8 363,2 3,6 3,9 0 0 0 0 2,6 2,4 8,5 34,8 11,4 44,8 6,6 496,3

1,6 6,2 7,4 274,6 5,7 4,2 0 0 0 1,6 2,9 2,2 2,8 13,7 7,4 21,7 2,3 354,4

1,5 4,5 13,0 513,7 4,3 4,4 0 0 0 0 3,5 2,6 3,8 17,1 10,1 31,7 3,5 613,5

0 0 7,4 222,2 1,8 1,8 0 0 0 0 1,4 0 0 9,5 4,2 20,2 2,3 270,9

Aminosavtartalom (mg/l) Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

1,8 2,4 10,9 446,1 4,8 5,2 0 0 0 0 3,6 2,5 3,0 14,0 9,7 30,5 3,6 538,3

1,5 3,6 11,9 448,0 4,8 5,3 0 0 0 0 3,6 2,6 3,5 17,5 10,3 30 4,1 546,7

2,4 11,8 5,9 470,7 4,6 6,9 0 0 0 2,7 4,7 2,7 9,6 38,2 14,5 38,5 11,0 624,2

Érés

0 10,7 4,2 248,3 3,7 3,4 0 0 0 1,5 2,6 1,9 7,1 29,1 7,2 52,0 0 371,5

Kontroll

0 11,5 4,0 334,8 3,6 3,5 0 0 0 0 3,2 1,9 7,8 35,2 11,1 62,6 4,1 483,3

36. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint borának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2004) Fürtrikítás mértéke: ideje: Kötődés

Aminosav: ASP THR+SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

2,2 8,7 18,2 572,5 2,8 6,3 0 1,7 1,6 0,9 4,4 2,9 3,2 14,7 6,3 48,6 69,3 764,3

Aminosavtartalom (mg/l) Erős Fürtzáródás Zsendülés

1,3 9,3 14,8 354,5 2,8 3,4 0 1,0 0 2,5 2,2 2,1 2,1 12,8 7,2 54,6 15,6 486,1

4,0 9,6 21,3 305,4 2,6 6,3 0 0,8 3,3 2,9 3,6 2,5 2,5 9,7 2,2 33,8 7,1 417,5

Érés

0,8 7,2 8,2 199,3 1,2 2,7 0 0 0,6 1,8 2,1 1,3 1,9 9,5 6,2 37,4 10,7 290,8

160

Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

1,2 7,5 13,8 398,8 2,5 5,1 0 1,2 1,0 0,9 3,1 2,5 2,6 11,7 4,4 46,3 13,5 516,0

3,4 7,5 12,2 13,0 27,9 26,6 469,3 454,2 3,9 6,1 13,8 14,9 0 0 1,8 3,4 1,5 1,4 3,3 4,8 6,1 7,6 3,7 5,7 4,6 6,4 16,0 17,8 5,1 8,4 53,1 45,7 26,9 33,2 652,4 656,8

Érés

3,8 13,2 14,4 370,3 2,7 8,4 0 1,3 1,3 2,7 6,7 3,9 5,5 15,5 7,0 48,1 15,2 519,9

Kontroll

5,6 16,6 20,4 331,5 4,9 12,2 0 4,0 1,8 3,9 9,2 5,7 7,1 18,9 8,3 53,8 12,8 516,6

37. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű borának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2003) Fürtritkítás mértéke: ideje:

Aminosav: ASP THR+SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

Aminosavtartalom (mg/l) Kötődés

1,8 11,5 8,6 781,3 4,1 6,2 0 0 0 1,8 3,9 1,8 8,5 43,3 13,8 33,3 5,1 925,1

Erős Fürtzáródás Zsendülés

0 9,8 5,4 802,5 3,6 3,2 0 0 0 0 2,8 0 6,2 30,3 7,7 54,6 1,9 928,0

2,1 11,2 9,0 679,7 5,6 8,4 0 0 0 2,2 4,5 1,9 9,4 43,2 14,8 32,7 4,8 829,6

Érés

Kötődés

0 8,5 3,2 534,6 2,6 3,0 0 0 0 0 1,5 0 6,8 27,1 5,8 54,5 2,7 650,3

0 4,5 2,8 488,5 4,9 2,3 0 0 0 1,8 1,5 0 3,9 20,8 4,3 48,7 0 584,0

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés

0 7,2 3,3 380,6 3,0 2,6 0 0 0 0 2,1 0 5,4 22,5 6,2 34,2 4,0 471,2

Érés

0 0 5,5 6,5 3,0 1,6 96,5 177,8 0 0 1,0 1,4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3,6 4,2 15,1 16,0 3,3 3,6 39,9 37,3 2,2 2,6 170,1 250,9

Kontroll

1,8 10,5 5,7 672,5 4,1 5,6 0 0 0 2,0 5,1 0 8,9 43,3 11,5 29,8 6,1 806,8

38. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű borának szabad aminosavtartalmára (Tokaj, 2004) Fürtritkítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Érés

Aminosav: ASP THR+SER GLU PRO GLY ALA CYS VAL MET ILE LEU TYR PHE HIS LYS ARG GABA összesen:

13,4 5,9 7,7 399,2 1,8 5,6 0 0,6 2,0 1,2 2,3 1,0 1,8 9,0 3,2 31,1 3,9 489,7

1,5 6,9 8,0 415,8 1,6 5,0 0 1,2 2,2 1,4 2,3 1,4 1,9 12,4 4,0 43,7 8,8 518,1

0,4 5,4 8,3 175,5 0,9 1,8 0 0,8 1,4 0,8 1,1 0,7 1,4 6,4 1,3 24,6 4,4 235,3

1,6 6,4 11,9 467,2 2,2 7,1 0 1,0 2,2 1,8 3,4 1,8 2,7 11,6 3,5 38,9 8,5 572,0

Aminosavtartalom (mg/l) Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

161

0,5 6,0 9,2 193,8 1,0 2,0 0 1,3 1,4 0,5 0,9 1,0 2,3 7,6 1,1 21,3 8,7 258,7

1,5 6,7 10,2 482,8 2,1 7,4 0 1,2 2,2 1,6 3,5 1,7 2,7 15,1 5,0 44,5 7,8 596,0

1,6 6,4 11,9 467,2 2,2 7,1 0 1,0 2,2 1,8 3,4 1,8 2,7 11,6 3,5 38,9 8,5 572,0

Érés

1,0 5,2 9,7 385,3 2,5 5,9 0 1,9 1,5 1,9 3,4 1,5 5,0 13,3 4,6 34,7 11,7 489,1

Kontroll

1,7 6,8 10,5 363,0 2,3 6,6 0 1,2 1,5 1,6 3,8 1,6 4,6 12,7 4,6 33,6 19,3 475,7

39. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint borának ásványielem összetételére (Tokaj, 2003) Fürtritkítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Elem: Al 1,71 1,69 1,21 As 0 0 0 B 7,81 7,01 6,00 Ba 0,18 0,23 0,21 Ca 75,87 59,54 58,74 Cd 0 0 0 Co 0 0 0 Cr 0 0 0 Cu 0,99 0,42 1,22 Fe 4,76 5,92 5,51 Ga 0 0 0 K 245,90 245,70 231,70 Li 04 0 02 Mg 111,50 95,00 87,22 Mn 1,42 1,65 1,15 Mo 0 0 0 Na 5,60 3,31 6,42 Ni 0,46 04 0,12 P 81,61 66,56 56,90 Pb 0 0 0 Se 0,77 0,65 0,71 Si 15,40 14,73 13,70 Sr 0,43 0,42 0,40 Ti 0 0 0 V 0 0 0 Zn 1,59 1,52 1,21 összesen: 556,0 504,4 472,4

Ásványielemtartalom (mg/l) Érés 0,66 0 5,11 0,21 63,64 0 0 0 0,57 8,03 0 239,10 02 84,15 0,82 0 4,22 09 43,69 0 0,97 11,85 0,40 0 0 2,00 465,5

Kötődés 1,05 0 6,64 0,19 64,73 0 0 0 1,19 6,05 0 234,30 03 97,94 1,30 0 6,30 0,97 61,61 0 0,80 12,81 0,46 0 0 1,29 497,7

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés

Érés

2,00 0,71 1,07 0 0 0 6,23 5,91 5,25 0,24 0,22 0,23 54,58 67,58 60,35 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1,44 1,79 0,17 8,58 5,92 8,50 0 0 0 247,10 243,60 237,50 02 02 01 97,89 90,62 89,81 2,16 0,99 1,12 0 0 0 5,15 4,26 3,43 0,74 0,84 07 43,19 46,60 52,61 0 0 0 0,95 1,07 1,20 13,84 12,18 13,40 0,50 0,47 0,44 0 0 0 0 0 0 0,87 1,15 2,15 485,5 483,9 477,3

Kontroll 0,61 0 5,28 0,16 64,76 0 0 0 0,68 8,06 0 271,70 04 96,96 0,71 0 3,69 05 36,56 0 0,55 13,42 0,41 0 0 1,40 505,0

40. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Furmint borának ásványielem összetételére (Tokaj, 2004) Fürtritkítás mértéke: ideje: Elem: Al As B Ba Ca Cd Co Cr Cu Fe Ga K Li Mg Mn Mo Na Ni P Pb Se Si Sr Ti V Zn összesen:

Ásványielemtartalom (mg/l) Kötődés 0,80 0 4,22 06 106,90 0 0 0 0,23 2,29 0 445,10 01 84,89 0,68 01 19,94 02 67,33 0,14 0 17,82 0,66 02 0 0,43 751,5

Erős Fürtzáródás Zsendülés 1,13 0 6,55 08 49,92 0 0 01 1,18 3,04 0 396,00 02 65,33 0,78 01 22,40 07 104,90 05 0 11,80 0,37 01 0 0,85 664,5

1,52 0 5,96 08 79,19 0 01 0 0,99 4,11 0 419,70 02 84,11 0,85 0 33,60 06 102,40 0,14 0 15,45 0,39 02 0 1,29 749,9

Érés 2,05 0 5,16 0,11 82,15 0 01 0 0,97 4,51 0 440,20 02 78,63 1,02 0 48,37 04 67,68 0,18 0 17,14 0,41 02 0 1,52 750,2

162

Kötődés 1,14 0 4,39 07 71,90 0 01 01 0,14 2,95 01 393,00 01 86,63 0,86 01 29,17 03 47,40 07 0 15,55 0,43 01 0 0,38 654,2

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés

Érés

1,03 1,39 1,72 0 0 0 4,53 3,99 3,97 08 09 08 74,54 73,69 71,25 0 0 0 01 01 01 03 01 01 0,14 0,36 0,21 3,09 4,45 3,30 0 0 0 456,60 468,00 495,80 01 01 01 85,96 74,33 71,79 0,99 0,98 0,80 0 0 0 21,54 42,57 48,96 04 02 0,72 42,07 22,65 19,61 08 0,14 0,18 0 0 0 16,31 16,58 19,67 0,49 0,41 0,39 01 01 01 0 0 0 0,64 0,70 0,41 708,2 710,4 738,9

Kontroll 1,61 0 3,72 08 76,10 0 01 0 0,19 2,52 0 390,90 01 66,01 0,81 0 56,59 0,10 21,30 09 0 18,43 0,37 01 0 0,45 639,3

41. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű borának ásványielemösszetételére (Tokaj, 2003) Fürtritkítás mértéke: ideje: Elem: Al As B Ba Ca Cd Co Cr Cu Fe Ga K Li Mg Mn Mo Na Ni P Pb Se Si Sr Ti V Zn összesen:

Ásványielemtartalom (mg/l) Kötődés 0 0 6,32 0,22 44,46 0 0 0 0,20 4,43 0 247,70 01 110,80 0,71 0 2,68 0,11 83,76 0 0,80 11,57 0,53 0 0 0,68 515,0

Erős Fürtzáródás Zsendülés 0 0 6,28 0,22 57,62 0 0 0 0,18 6,56 0 293,50 03 109,50 0,77 0 4,07 < 0,3 66,52 0 1,15 12,48 0,58 0 0 1,02 560,5

0 0 5,37 0,16 40,43 0 0 0 0,20 3,66 0 239,30 0 108,30 0,64 0 0,52 < 0,3 81,46 0 0,55 12,76 0,47 0 0,12 0,87 494,8

Érés

Kötődés

0 0 5,05 0,22 52,84 0 0 0 1,16 4,12 0 244,80 01 104,10 0,76 0 3,07 0,11 77,90 0 1,00 13,16 0,71 0 0 1,00 510

0,53 0 4,99 0,23 51,63 0 0 0 3,19 2,53 0 206,60 01 104,50 0,67 0 7,56 07 73,53 0 1,20 10,71 0,53 0 0 1,21 469,7

Gyenge Fürtzáródás Zsendülés

Érés

0,66 0,56 0,54 0 0 0 5,36 5,52 5,34 0,18 0,22 0,21 51,66 57,00 62,49 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0,68 1,98 1,22 4,38 3,70 4,32 0 0 0 283,90 261,30 232,60 05 02 01 117,30 105,60 103,60 0,72 0,77 0,81 0 0 0 6,61 2,56 3,06 0,17 0,74 08 87,24 86,59 80,19 0 0 0 0,84 0,77 0,79 12,27 9,65 10,11 0,56 0,55 0,59 0 0 0 0 0 0 0,94 0,89 1,25 573,5 538,4 507,2

Kontroll 0 0 4,68 0,20 47,19 0 0 0 0,10 5,84 0 245,90 01 108,90 0,73 0 4,27 0,16 64,07 0 0,95 13,20 0,72 0 0 0,46 497,4

42. melléklet: A fürtritkítás idejének és mértékének hatása a Hárslevelű borának ásványielemösszetételére (Tokaj, 2004) Fürtritkítás mértéke: Erős ideje: Kötődés Fürtzáródás Zsendülés Elem: Al 0,92 0,98 1,25 As 0 0 0 B 4,81 5,03 4,31 Ba 07 08 08 Ca 95,47 105,70 92,26 Cd 0 0 0 Co 0 01 01 Cr 01 0 0 Cu 0,68 0,37 0,33 Fe 2,39 2,53 2,37 Ga 0 0 0 K 561,60 612,40 501,20 Li 02 02 02 Mg 95,17 100,60 84,07 Mn 0,68 0,86 0,74 Mo 0 0 0 Na 27,80 30,53 47,35 Ni 01 01 02 P 87,71 81,00 76,72 Pb 0,11 09 09 Se 0 0 0 Si 17,59 18,24 19,01 Sr 0,45 0,50 0,51 Ti 01 01 01 V 0 0 0 Zn 0,53 0,32 0,42 összesen: 896,0 959,3 830,8

Ásványielemtartalom (mg/l) Gyenge Kötődés Fürtzáródás Zsendülés

Érés 1,71 0 3,95 09 107,40 0 01 0 0,54 2,66 0 492,10 02 89,53 0,75 0 50,99 01 81,58 0,10 0 21,44 0,55 01 0 0,52 854,0

163

1,01 0 6,32 07 54,59 0 01 0 0,31 3,41 0 398,40 01 65,92 0,71 0 20,21 01 123,60 07 04 11,48 0,35 01 0 0,61 687,1

1,32 0 4,34 09 89,74 0 01 0 0,21 2,60 0 475,70 02 88,31 0,82 0 46,84 01 86,66 06 0 19,58 0,57 01 0 0,29 817,2

1,58 0 5,13 09 109,70 0 01 0 0,81 2,57 0 426,20 01 83,71 0,86 0 56,90 01 67,74 0,16 0 18,63 0,64 105,00 0 0,83 880,6

Érés 1,65 0 4,30 0,10 115,80 0 01 0 0,53 3,30 0 347,20 01 80,43 1,02 0 50,83 01 60,78 0,15 0 19,25 0,66 01 0 0,46 686,5

Kontroll 1,31 0 3,91 02 113,90 0 01 01 0,21 2,66 0 396,50 02 89,14 0,74 0 38,33 04 85,26 09 0 20,85 0,67 01 0 0,41 754,1

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét akik hozzájárultak dolgozatom elkészítéséhez: •

Témavezetőmnek Dr. Balogh István Sándornak, aki a vezette, irányította munkámat.

•

Dr. Lőrincz Andrásnak, aki hasznos tanácsokkal látott el a kísérlet beállításától a dolgozat megírásáig.

•

Dr. Kovács Tibornak a Tokaj-Hétszőlő Zrt. birtokigazgatójának, aki lehetőséget biztosított arra, hogy kísérleteimet a Hétszőlő dűlőben folytathassam, és a Tokaj-Hétszőlő Zrt. pincéjében kísérleti boraimat elkészíthessem.

•

Stefanovitsné Dr. Bányai Évának a vesszők, valamint a must és a bor biokémiai vizsgálatiban nyújtott segítségéért.

•

Simonné Dr. Sarkadi Líviának a szabad aminosav elemzés végrehajtásáért.

•

Dr. Ferenczy Antal Zoltánnak a statisztikai kiértékelésért.

•

Dr. Sárdy Évának a mustok cukortartalmának analíziséért.

•

Fazekas Istvánnak a kezelések beállításáért és a kísérlet során nyújtott segítségéért.

•

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Szőlészeti Tanszékén dolgozó munkatársaimnak az érzékszervi bírálatokon való részvételükért.

•

A Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar Borászati Tanszékénekének a borok analitikai vizsgálatáért.

•

Családomnak, hogy a kísérlet alatt végig mellettem állva támogattak a munkám elvégzésében.

164