Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Színdinamikai Szakmérnöki Szak
DIPLOMATERV Színdinamikai tervezés gyakorlata
TATA, Pálma - Rendezvényház Színterve
Készítette: Nagy Mariann Budapest, 2006. augusztus hó
Az Eszterházy birtok kialakulásának története Tata területét a bencések már a XI. században felfedezték, az elsõ vár a XIV. században épült. Az erdõs hegyek közötti terület kiváló vadászterület volt, itt vezetett a Bécs felé vezetõ út, melyet a sziklán emelet, mocsaraktól védett várból jól lehetett ellenõrizni. A 16. században a megerõsített vár a végvári rendszer része lett a törökök elleni védekezésben. A török idõk után a Krapff-család birtokába került a tatai és tóvárosi uradalom. Az eladósodott családtól 1727-ben Eszterházy József (1682-1748) vásárolta meg Tatát és a hozzátartozó jelentõs uradalmat. Eszterházy Pozsony megyei, horvátországi birtokai mellett Gyömöre, Táp, Ménfõ, Mezõörs, Tata majd Keszthely és Makk puszta birtoklásával a Dúnántúl egyik legjelentõsebb birtokosa volt. A tatai birtok természeti kincsekben gazdag, vizekben bõ, termékeny terület volt korábban is, de Tata és környékének felvirágoztatása az új tulajdonos nevéhez köthetõ. A birtokot újra telepítették Elzászból és Bajorországból érkezõ telepesekkel, a mocsaras, gazdálkodásra alkalmatlan területeket szabályozták. Az Öreg-tó és Cseke-tó mederszabályozásával, csatornakiépítéssel nagy termõterületet szabadítottak fel. Malmokat építettek a tavak lefolyásaihoz. A nagy léptékû vízmérnöki és tájépítészeti beavatkozások alapvetõen meghatározták Tata és környezete kialakuló képét. Eszterházy József családjával a cseklészi kastélyban lakott, így nagyobb rezidencia építésére nem került sor birtoklása idején. A mai kastély mellett álló Kiskastély Grossmann József tervei alapján épült, az uradalmi kormányzó lakhelyét szolgálta. A jószágkormányzó, Balogh Ferenc 1741-ben érkezett Tatára, ekkor még falusias jellegû mezõváros képe fogadta. Szinte tejhatalommal vezette a tatai uradalmat, melynek felvirágoztatása nem kis mértékben az õ nevéhez fûzõdik. Eszterházy József fia halála után unokaöccse, Miklós örökölte a birtokot. A kastély elsõ terveinek elkészítésével Eszterházy Miklós bízta meg Fellner Jakabot. Fellner Jakab (1722-1780) még 1745-ben települt Magyarországra Eszterházy József hívására. Az ifjú mester dolgozott a kocsi, igmándi templomok javításán, a szári templom építésénél, a vértessomlói kápolna felújításán, valamint Majkon. 1756tól a cseklészi kastély építésén dolgozik, több tatai munkánál találkozunk a nevével.1764-tõl hivatalosan az Eszterházyak uradalmi építõmestere. Tatán kívül is több jelentõs építkezést vezetett. Móron a Lamberg-kastély építése, Egerben a püspöki palota bõvítése, az egri Líceum és a veszprémi püspöki palota fûzõdik a nevéhez. 1773-ban magyar nemességet kapott magyarországi tevékenységéért. Fellner Jakab 1760-as évek elején kapott megbízást Eszterházy Miklós gróf rezidenciájául szolgáló tatai kastély terveinek elkészítésére.
Fellner az új kastélyt az Öreg-tó északi végén lévõ sziklás tömbön álló várromok helyére tervezte felépíteni. A több változatban kidolgozott terv megvalósítását részben a megbízó halála, részben pénzhiány hiúsította meg. Miklós 1764-ben bekövetkezett halála után utódja elállt a tervek megvalósításától. A kastély végül 1765-69 között épült fel új tervek alapján, felhasználva az Öreg-tó és Cseke-tó adta lehetõségeket. A kastély kertje maga tó és környezete. A kert terveit Bõhm Ferenc mérnök 1783-ra készítette el. A két tó körül fokozatosan megkezdõdött az angolkert kialakítása, az elsõ fák ültetése. A munkához kedvezett a feltörõ források vize, a különleges természeti környezet. A kastély épülete, mint ez a korai angolkerteknél gyakori volt, nem központi helyet foglalt el a kompozícióban. Az angolkert A magyarországi tájképi kertek kialakítása az elsõ idõkben a korábban népszerû francia, geometrikus elrendezésû kertek átalakítását jelentette. A tatai kert is még geometrikus kertként jelenik meg az 1784-ben épült Kiskastély falképein. Egy pontba futó utak, boszkettekkel tagolt belsõ kertek, középen a Kiskastély képével. 1793-ban egy angol utazó már a park modernségét, egy új típusú kertet dicsér. Ezeknél már alapkövetelmény volt, hogy a park fáit, növényeit ne szigorú geometrikus rendben helyezzék el. A természetességre törekedve nem alkalmaztak nyírott és geometrikus növényi formákat. A tájkert már nem szigorúan körülhatárolt, elzárt terület, bár épített, mégis lényeges szempont, hogy harmonikus kapcsolatot alakítson ki a környezetével, az összhatás együtt érvényesüljön. Bõhm Ferenc a tájban honos lombos fafajok mellett idegen fafajokat is telepített a parkba. Hazánkban elõször ide ültettek szomorúfüzet, jegenye- vagy tornyos fehérnyárat, boglárfát, nyugati ostorfát, szivarfát, vérbükköt, vasfát, amerikai diót, tulipánfát, amerikai vöröstölgyet és japánakácot. Késõbb, a XIX. század második felében kerültek ide tûlevelû idegen fajok is, erdei- és feketefenyõ, lucfenyõ, tiszafa, keleti életfa, virginiai boróka, mocsárciprus és páfrányfenyõ.A foltszerûen telepített facsoportok ma már tekintélyes egyedeket rejtenek, különbözõ méretû tavak, árnyas erdõk, napsütötte mezõk váltakoznak, patakok, vízesések, hidak, sziklaalakzatok és építmények tagolják a területet.
A kertstílusra jellemzõ kerti építmények, szobrok, emlékmûvek elhelyezése. Térformáló szerepük mellett fontos feladatuk a különbözõ korok és kultúrák örökségének megjelenítése. Az elõbukkanó építmények, épületek, feliratok különbözõ hangulati hatással, érzelmi tartalommal töltik meg a kertet.A szellemi örökség bemutatására, érzelmi hatás elérésére való törekvés miatt nevezték ezeket a korai tájképi kerteket szentimentális-kerteknek. A kerti építmények között bukkan fel a Török mecset. Lyukacsos tufakõbõl épült, nyolcszög alaprajzú, sátortetõ lefedésû, csúcsán a török félholddal. Nyílásai csúcsívesek, fent magas mellvédfal látszik.Az európai tájkertekben a török mecsetek a sejtelmes Kelet egzotikumát akarták idézni. A török idõket idézõ épületen kívül a park szellemi örökségét fejezik ki a környék római és középkori mûvészeti hagyatékának felhasználásával készült Mûrom. A romépítészet nagy hagyománnyal rendelkezett, már a XVI. századi itáliai kertekben is feltûntek. A XVIII. század végére új értelmezést kapott, az érzelmi hatás elérésének meghatározó eszköze volt. A rom melankolikus hatást kelt, vágyódást az elmúlt szépség iránt, hirdetve a természet hatalmát és gyõzelmét az ember alkotta létesítmények felett. A korra jellemzõ volt az elhagyott középkori épületek köveit újból felhasználni, alapozásként, falazó anyagként. Az angolkertekben gyakran elõfordult, hogy egy-egy különleges régi faragott kõdarabot, épületelemet talapzatra állítva helyeztek el a kertben vagy valamelyik kerti építmény része lett. A tatai, a magyarországi angolkertek legnagyobb szabású mûromja elkészítéséhez is korabeli építõanyagot használtak, hogy a letûnt kor hangulatát idézzék fel. Fõként a vérteskeresztesi román kori apátság díszes faragott gótikus oszlopok és oszlopfõk köveit használták fel, figyelve a kövek faragásaira, régiségére.
Fontos szentimentális építészeti alkotás a mûbarlang, a “Pokol”. A barlanghoz lépcsõn kell leereszkedni, mellette egy mesterséges sziklán egy közeli forrás vizét vezették át. E három építmény tervezõje Charles Moreau francia építész volt. A mûrom 1803, a török mecset 1840 körül készült. A Kastély és Kiskastély mellett még meg kell említeni a Pálmaházat-Kioszkot, a Kristály fürdõt, Szabadtéri színpadot, a malmokat, a kert területén 1948-ban kialakított Olimpiai Edzõtábort. A kert területén lévõ épületek mai helyzete: A Kastély sokáig kórházként mûködött, most látogatható múzeum. A Kiskastély ma a Kuny Domokos Múzeum Igazgatósága. A Pálmaház - Pálma-szálló épülete jelenleg üresen áll. A Kristály fürdõ sokáig mûködött, de az elapadt források miatt vezetékes vízzel töltötték fel a medencét, korszerûsítése nem történt meg. A Pálmaház épülete ma kerítéssel el van választva a fürdõ területétõl. A fürdõ területén belül napközis tábor különítettek el. Az Edzõtábor területét 1948-ban jelölték ki a londoni olimpiai felkészülés helyszínéül. A sikeres olimpia után a tábort teljesen kiépítették, 1951-ben átadták a sportolóknak, azóta több fejlesztés történt, a mai napig is szolgálja a sportolók versenyre való felkészülését. A Pálmaház és Fürdõ története Az 1822-23-ban készült rajzon már látszik egy üvegház a ma álló épület helyén. A Pálmaház a kertépítés elsõ szakaszához képest közel 100 évvel késõbb épült meg. Eredeti funkcióját tekintve is rendezvények számára épülhetett, nevét csak a helyén álló elõdje, az üvegház után kaphatta. Téli idõszakban itt tartották a pálmákat, amiket a nyári idõszakban az épület köré kihelyeztek. A Kristály-forrás melegvizét kihasználva az épület mögött fürdõt nyitottak. A Pálmaház ekkor már pihenõ és vendéglátóhelyként mûködõ terasszal a fürdõzõket is szolgálta. Ebbõl a korszakból származnak az épület fõhomlokzatát bemutató fényképfelvételek. A fürdõ megnyitásától a kert belépõdíj ellenében a nagyközönség számára is nyitottá vált. Az 1930-as 40-es években számos képeslap jelent meg a Kristály-fürdõ, háttérben a már étteremként funkcionáló Pálmaház épülettel. A fürdõ és kioszk fénykorának a második világháborút követõ rendszerváltás vetett véget. A környéken található bányákban folyó munkálatok során több forrás vize elapadt, a fürdõ mûködéséhez szükséges vízmennyiséget vezetékes vízzel pótolták.
A Pálmaház épületét az 1970-as években szállóvá alakították át hasznosítás céljából. A Pálmaház Pálma-szállóvá való átalakítása, használata a kerti környezet átalakítását is magával vonta. Az átalakítás tükrözi a kor technológiai lehetõségeit. A szabadon álló épület jelenleg kétszintes. A turistaszálló kialakításakor a nagy belmagasságú fõteret egy új födémmel kettéosztották, új vasbeton szerkezetek beépítésével, válaszfalak alkalmazásával 19 szobaegységet alakítottak ki. Az épület alaprajza tengelyszimmetrikus, a téglalap alaprajzú fõ épülettömeghez északnyugatról egy-egy alacsonyabb tömeg csatlakozik. A fõ tömeg középe kiemelt, a fõhomlokzaton timpanonnal díszített rész, Ehhez északkeletrõl és délnyugatról egy-egy oldalt kontyolt nyeregtetõs szárny csatlakozik. A fõhomlokzat délkeleti tájolású, tengelyében a háromszög alakú timpanon alatt Palladio motívummal kialakított fõbejárat található. A bejárati rész két oldalán szimmetrikusan három-három tengelyes homlokzati szakasz következik. Ezekben a tengelyekben korábban teljes belmagasságú ablakok voltak, melyeket a szálló kialakításához szükséges födém építésekor kiszedtek. A megosztott nagy nyílásokba fa nyílászárók kerültek, a maradék területen új falazat készült. A nyílások felett gazdagon díszített három részes párkány húzódik, végig megy a két véghomlokzaton, ráfordul a hátsó, északnyugati homlokzatra. Ugyanilyen nagy méretû nyílás látható a délnyugati homlokzaton elfalazva. A másik véghomlokzaton is látható egy elfalazott félköríves-záródású ajtó. Mindkét homlokzatnál a fõpárkány felett ívelt vonalú oromfal emelkedik, melyeket az épület fõhomlokzatán is látható fém vázák díszítenek. A fürdõ felöli, északnyugati homlokzaton utólag nyitott ablakok és ajtók látszanak. Az épület belsejében, a poligonális részben vasbeton háromkarú lépcsõ áll. Ezen lehet felmenni az emeleti függõfolyosóra, ahonnan megközelíthetõek a két szárnyban kialakított szobák, illetve a padlás szintre. A középsõ rész zárófödéme most le van szakadva. A földszinten és az emeleten is mindkét irányba keskeny folyosó indul, ahonnan nyílnak a szobaegységek, vizesblokkok.
