Budapest, 2015. november 17. Valamennyi károsulti csoport (Quaestor-, Hungária-, Buda-Cash károsultak) kárrendezési eljárására fontos kihatással bír a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapját felállító törvény kapcsán benyújtott alkotmányossági panaszokkal összefüggésben, az Alkotmánybíróság által hozott mai döntés. A már írásba foglalt döntés egészének részletes áttekintése nyújt majd csak végleges lehetőséget arra, hogy megalapozottabb elemzéssel készülhessünk fel a döntés jogi következményeire. A jövőben várható folyamatok megítéléséhez ezen túlmenően szükség lesz a kormány és a kormányfrakciók végleges álláspontjának megismerésére is. A döntés által fontos annak megértése, hogy az Alkotmánybíróságnak nincsen „jogalkotói” hatásköre, így döntésekor nem is tehetett mást, mint az egyes érintett szakaszoknak az Alaptörvénnyel ellentétes volta miatti megsemmisítése. Fontos, hogy az Alkotmánybíróság döntésében utalt arra, hogy a kormánynak és a Parlamentnek van joga ilyen céllal törvényt alkotnia. A döntés azonban rámutat arra is, hogy a megsemmisített szakaszok nélkül a törvény nem „életképes”, ezért csak arra utalhatott, hogy a kormánynak és a Parlamentnek joga és lehetősége is van az Alaptörvénnyel össze nem egyeztethető törvényi szakaszok „kijavítására”, így az országgyűlésnek van lehetősége arra, hogy a megsemmisített szakaszok helyett alkosson olyan törvényi előírásokat, amelyek mindenben megfelelnek az Alaptörvény érintett előírásainak. Az elkövetkező napokban fogjuk megismerni a kormány és az országgyűlés többségi reakcióját. A kormány előtt ott a lehetőség, hogy olyan módosításokat terjesszen az országgyűlés elé (ami minden bizonnyal annak törvénybe foglalását is jelentené) ami megfelel az Alaptörvény elvárásainak, állami „előfinanszírozást” biztosít a kártalanításhoz és megszünteti az indokolatlan „megkülönböztetést” a károsulti körök között (vagy kellően megindokolja a saját megkülönböztető álláspontját). Ugyanakkor a kormány dönthet úgy is, hogy „Ő megpróbált egy károsulti körnek segíteni, de nem sikerült, ezért eláll a további kísérletezéstől”. Utóbbi esetben külön jogi elemzést igényel az a példa nélküli joghelyzet, hogy a törvény több hónapon át hatályban volt és azt a kötelezettek nem hajtották végre. Az szerintünk mindenki számára nyilvánvaló, hogy maga az alkotmányossági panasz ténye alkalmatlan indok a törvény végrehajtásának megtagadására. Irodánk felkészülten várja ezt a helyzetet is szerződött partnerei érdekében. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy ilyen joghelyzet korábban sohasem fordult elő a magyar jogtörténetben, ezért ennek nincsen kialakult jogi gyakorlata.
Az Alkotmánybíróság 2015. november 17-i közleménye Közlemény a vizsgálatáról
Quaestor
károsultak
kárrendezéséről
szóló
törvény
Az Alkotmánybíróság 2015. november 17-én hozott határozatában megállapította, hogy a Quaestor károsultak kárrendezéséről szóló törvény diszkriminatív módon, túlságosan szűken határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét, illetve alaptörvény-ellenesen szabályozta a Befektető-védelmi Alap tagjainak kárrendezésbe történő bevonását is. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel a törvény egyes rendelkezéseit megsemmisítette. Maga a kárrendezés ugyanakkor nem alaptörvény-ellenes, a határozatba foglalt alkotmányossági szempontok figyelembevételével a jogalkotónak lehetősége van annak újraszabályozására. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett, amely a Quaestor károsultak kárrendezéséről szóló törvény Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozók részben kárrendezésben nem részesülő magánszemélyek, részben olyan befektetési szolgáltatók voltak, amelyek a Befektető-védelmi Alap tagjai. Az Alkotmánybíróság az indítványoknak részben helyt adott. A magánszemélyek által kezdeményezett vizsgálat során megállapította, hogy a törvény diszkriminatív módon határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét: a jogalkotó egyetlen konkrét cégcsoport ügyfeleinek a veszteségét téríttetné meg, és közülük is csak azoknak juttatna, akik Quaestor-kötvényt vásároltak. A kártalanítás indoka a fiktív „saját kötvények” forgalmazása és a károsultak nagy száma lenne, azonban e szempontok nem csak az említett károsultakra érvényesek. A Quaestor károsultak kárrendezése tehát nem lenne alaptörvény-ellenes, azonban ha a jogalkotó ezt lehetővé teszi, akkor azonos módon kell kezelnie minden, összehasonlítható helyzetben lévő károsultat. Ezért az Alkotmánybíróságnak meg kellett semmisítenie a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jogalkotónak a határozatban megfogalmazott alkotmányossági szempontok figyelembevételével lehetősége van a kárrendezés újraszabályozására. Ennek során a jogosultak körének, a kárrendezés módjának, feltételeinek és mértékének a meghatározása – gondos és körültekintő mérlegelés után – a törvényhozó döntési kompetenciájába tartozik. Alaptörvény-ellenesnek találta az Alkotmánybíróság a Befektető-védelmi Alap tagjai közé tartozó befektetési szolgáltatók kárrendezésbe történő bevonásának a módját is. Ennek oka egyrészt az, hogy a törvény nem biztosított számukra kellő felkészülési időt, másrészt – egyértelmű kötelezettségek és kellő törvényi garanciák hiányában – rájuk nézve a tulajdonkorlátozás aránytalan mértékű lenne. Ezért az Alkotmánybíróság a törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseit szintén megsemmisítette. A határozat ennek kapcsán is felhívta a figyelmet arra, hogy a törvénynek ezek a hiányosságai a törvényhozó által ugyancsak pótolhatók. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt, Kiss László, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak.
Az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege az Alkotmánybíróság honlapján olvasható. Budapest, 2015. november 17. Az Alkotmánybíróság döntése minden elemében megfelel a Szakértői Irodánk által 2015. szeptember 11-én közzétett (alább megismételt) szakvéleményének, de egyező a hónapok óta a weboldalunkon minden károsult számára elérhető Kérdések és Válaszok anyagunkban leírtakkal. Irodánk eddigi munkáját is ennek tudatában végezte és végzi a továbbiakban is. Természetesen a döntés – és különösen a kormány és az országgyűlés jövőben bekövetkező jogalkotása – folyamatos hozzáigazítást fog igényelni a részünkről, az általunk kidolgozott „pertaktika” folyamatának tervezésében. Ugyanakkor megerősítjük, hogy a döntés ugyan jelentős időbeni veszteséget okozott a Quaestor kötvény károsultak döntő többségének, de sem nekik, sem a QKKA által nem befolyásolt károsultak esetén nem jelenti a befektetéseik elvesztését. Nagyon fontos eleme a döntésnek, hogy megerősítette 1./ Nem a befektetői kockázat körébe tartoznak a bedőlt brókercégek károsultjai, így az államnak van lehetősége kárrendezési jogszabályt alkotni; 2./ Az érintett brókercégek károsultjait – bár a károkozás során eltérő módon fosztották meg őket a vagyonuktól – nem lehet a „csalás” módja alapján a kárrendezési jogosultságukban megkülönböztetni. Irodánk, az általunk eddig folytatott szakvélemények és hivatalos megkeresések, valamint az elindított próbaperes eljárások indoklásaiban végig ezt, az eddig még vitatott álláspontot képviselte, melynek érvényre juttatását az Alkotmánybíróság mai döntése nagyban segíti. Palotás János P and P gazdasági Tanácsadó Iroda Jogsegély
Budapest, 2015. szeptember 11.
Szakvélemény nem csak a Quaestor károsultaknak! Szakvélemény a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX törvény Alaptörvény-elleneségének megállapítása tárgyában benyújtott keresetek tárgyköréről! Különös tekintettel az érintettek több tízezres létszámára, köztük több száz szerződött partnerünkre irodánk rövid összefoglaló szakvéleményt készített a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szól 2015. évi XXXIX törvény (továbbiakban QKKA vagy Quaestor törvény) Alaptörvény-elleneségének megállapítása tárgyában benyújtott keresetek tárgyköréről! Fontos kiemelnünk, hogy a QKKA léte, az Alaptörvénnyel való összeegyeztethetősége vagy jogsérelme lényeges kihatással van mind a Hungária Értékpapír Zrt., mind a BudaCash Brókerház Zrt. károsultjainak kárrendezésére, ezért számukra is javasoljuk az alábbi kivonatos szakvéleményünk megismerését. Szakvéleményünk lényeges megállapításainak kivonatolása: 1./ Hatályos-e a QKKA szóló törvény? A Quaestor törvény a szakvéleményünk elkészítésének pillanatában (2015. szeptember 9.) is egy hatályban lévő törvény, amelynek végrehajthatóságára és vagy a végrehajtás kötelezettségére semmilyen joghatállyal nem bír az a tény, hogy a végrehajtásra és annak finanszírozására kötelezett Befektető-védelmi Alap (BEVA) vagy annak bármely tagja, tagjai a törvény Alaptörvénybe ütközésének feltételezése okán keresettel és/vagy panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. A fentebb leírtaknak megfelelően irodánk – természetesen csak az irodánknak megbízást adó ügyfeleink nevében – már július 20-án hivatalos jogi felszólítást küldött a QKKA működtetésére kötelezett Befektető-védelmi Alap felé. Kivonat az ügyvédi felszólító levelünkből: „Ad4. Az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárás hatálya Az Alkotmánybíróság előtti eljárás értelemszerűen és meggyőződésünk szerint Önök által is tudottan, a hatályos jogszabályokban foglalt kötelezettségek teljesítését soha nem érinti. Ez alól kivételt kizárólag az a joghelyzet teremtene, ha az a kötelezett és a jogosult közös megállapodásán alapulna. Önök azonban nem szerezték be a jogosultak egyetértő nyilatkozatát, sőt álláspontunk szerint tisztában vannak azzal, hogy a jogosultak kifejezetten jogsérelemként és kárként élik meg a velük szemben Önök által okozott joghátrányt.
Ügyfelem nemzetközi pénzpiaci szakértőként külön is kiemeli, hogy a pénzügyi terület különös érzékenységgel figyel minden olyan magatartást, amely a pénzügyi szolgáltatókkal kapcsolatos bizalom erősítését, vagy mint a jelen esetben súlyos bizalomvesztést eredményez. E körben akár példátlannak is lehet tekinteni, hogy a ma működő pénzügyi szolgáltatók által közösen (törvényi kötelem mellett) fenntartott, kifejezetten a pénzügyi szolgáltatók garanciális szervezete egy hatályos törvényt tudatos magatartással szabotál. A tudatos és széles körben jelentős anyagi és egyéb joghátrányt okozó magatartás, akár a polgári jogi kárfelelősségen is túlmutathat. Egy, a pénzpiaci befektetésekhez kötődő, ott meghatározó garanciális szerepet betöltő pénzügyi szervezetnek a tudatos törvénysértése olyan magatartás, amelyre semmilyen mentőkörülmény nem adhat indokot, ezáltal elfogadhatatlan és a törvénysértő helyzet fenntartása megengedhetetlen. Ügyfelem álláspontját maximálisan osztva, szinte elképzelhetetlen, hogy ne lennének tisztában azzal, hogy az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárás elfogadható indok lenne az Önök által fenntartott jogi státusz jogszerűségére. Az már csak érdekessége a kialakult helyzetnek, hogy a rendelkezésünkre álló információk szerint, még csak nem is a QQKA és/vagy a Befektető-védelmi Alap fordult az Alkotmánybírósághoz, a kötelezettségének lehetetlenülése és/vagy a kötelem alaptörvénybe ütköző egyes rendelkezései miatt, hanem csak a Befektető-védelmi Alap egyik tagja.” Nem kell hozzá túlzott jogi felkészültség, hogy abban az esetben, ha egy törvény végrehajtása során, bármely érintett számára a végrehajtás később megállapításra kerülő kárt okoz, úgy az érintett a jogalkotással okozott kárának megtérítését követelheti a magyar államtól, de a hatályos törvénynek és/vagy a kárt okozó rendelkezéseinek megsemmisítéséig (hatályban tartásáig) a törvényt végre kell hajtani. Ez alól, természetesen létezik kivétel, de csak nagyon szűk körben. Ide tartozhat, ha a törvény végrehajtása lehetetlen, de nem tartozik ide a törvény Alaptörvénybe ütközésének vélelmezése. Éppen ezért jelent meg néhány nyilatkozatban, hogy a végrehajtás finanszírozhatósága lehetetlenült el. Ez azonban egy szakmailag védhetetlen, álláspontunk szerint valótlan indok. Kivonat az ügyvédi felszólító levelünkből: „Áttekintve az Önök weboldalán mindenki számára elérhető tagjaik névsorát, valamint a tagok által nyilvánosan közzétett pénzügyi adataikat, azok valós volta esetén, aligha tartható fenn közleményük állításának valós volta. Így nem fogadható el azon állításuk sem, hogy abban a nem várt esetben, ha a jegybank esetleg törvénysértő módon (Quaestor törvény 4.§ (4) bekezdése) nem biztosítaná a három hónapos áthidaló kölcsönt, úgy a Befektető-védelmi alap tagjai nem lennének képesek, a közleményük szerint még szükséges, további százmilliárd forint hitel felvételére a nyilvános pénzpiacon. Egy ilyen állítás aligha állná meg a helyét bármely jogi eljárásban, illetve ennek valós volta esetén a magyar pénzügyi szektor nemzetközi minősítését más szinten kellene besorolni.” 2./ Alaptörvénybe ütközik-e a QKKA szóló törvény és/vagy annak egyes rendelkezései? A válasz NEM és Igen!
NEM! … Mert maga a QKKA felállításáról és működtetéséről szóló törvény egésze határozott jogi álláspontunk szerint csak akkor lehetne Alaptörvénybe ütköző, ha azt mondanánk ki, hogy az államnak nincsen jogi lehetősége az állampolgárok széles körét érintő rendkívüli kár enyhítésére és/vagy kárrendezésére. Szakvéleményünk szerint súlyos szakmai tévedése - az eddig általunk megismerhetővé vált információk alapján - a beadványoknak, hogy azok nem az érintettek számára súlyos károkat okozó törvényi fejezetek Alaptörvény ellenes voltának megállapítását és megsemmisítését indítványozták, hanem az egész törvény megsemmisítését kérték. A beadvány ezen jogfelfogása ugyanis – esetleg helyesen rámutat arra, hogy a beadvánnyal élő számára a törvény egyes rendelkezései jogellenes kárt okoznak – ugyanakkor a törvény egészének megsemmisítése a törvény által érintett károsultak tízezreinek okozna jogellenes kárt. A három brókercég károsultjainak esetében ugyanis túl kellene lépni azon a szakmailag védhetetlen, inkább a közbeszédben alkalmazható, de ott is a demagógia körébe tartozó állításon, hogy az érintett brókercégek károsult befektetőit ért kárt, a befektetés kockázataként nevesíti. Nem lehet befektetési kockázatnak minősíteni az érintettek azon kárát, amelyet a befektetésre átadott pénzeszközeik jogellenes eltulajdonításával érte őket. Így a bűncselekmények sértettjei irányába nyújtott állami kárenyhítést és/vagy kárrendezést nem csak, hogy nem lehet Alaptörvény ellenesnek minősíteni, hanem kifejezetten az állam kötelmei között lehet és kell felsorolni. IGEN! … Mert határozott jogi álláspontunk szerint a QKKA felállításáról szóló törvény számos rendelkezése összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel, számos nemzetközi szerződésünkkel, az Emberi Jogok Európai Egyezményével, stb. Kivonat az ügyvédi felszólító levelünkből: „Fontosnak tarjuk annak megemlítését is, hogy Ügyfelem szakértői álláspontja szerint a Quaestor törvény egyes fejezetei, így különösen a kárrendezés költségviselésének előírása, annak visszamenőleges alkalmazása más jogszabályokon és az alapvető jogfelfogáson túl sérti az alaptörvényben foglalt több előírást. Így egyetértően fogadja el az Alkotmánybírósághoz fordulás okait és jogszerűségét. Ez a tény azonban nem hatalmazza fel Önöket arra, hogy a Quaestor törvény Önöknek kárt okozó előírásaiból fakadó hátrányt „áthárítsák” a károsultak széles körére. Az Önöket ért jogsérelem nem teszi jogszerűvé, hogy Önök is sérelmet, kárt okozzanak a károsultak többezres táborának.” Szakértői álláspontunk szerint sem egyeztethető össze az idézet jogszabályi környezettel, így az Alaptörvénnyel sem, hogy az Állam a bűncselekménnyel érintett károsultak tízezreit, ne állami forrásokból rendezze, hanem „kinézzen” magának egy fizetőképességgel rendelkező csoportot, és a kárrendezést azok vagyonának terhére –akár csak időszakosan is - írja elő. Összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel és az alapvető jogi normákkal is, a törvény által kötelezettek esetében a visszamenőleges jogalkotás. Itt is hangsúlyozni kell, hogy jogosultak esetén – ami a sértettek kárának törvényi rendezését jelenti visszamenőleges törvénykezéssel – a jog megengedi a törvény visszamenőleges hatályát.
Összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel és az alapvető jogi normákkal is, hogy a törvény szerint a harmincmillió feletti károsultak körét a törvény hátrányosan megkülönbözteti, és ezen is túlmenően a kárrendezési határig való kárrendezésüknél, a többi sértettől eltérő, további, jelentős gazdasági hátrányt okozó feltételt ír elő azzal, hogy valamennyi követelésükről le kell mondaniuk. Összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel és az alapvető jogi normákkal, hogy a kárrendezés ellenében, a megengedhetőnél sokkal szélesebb körben mondatja le a további jogi fellépésük lehetőségéről a kárrendezésben érintetteket. Összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel és az alapvető jogi normákkal, hogy a törvény a kárrendezésben érintettek körét egy adott sértetti körben korlátozza aszerint, hogy ki volt a károkozó, és erre nem ad megfelelő magyarázatot. Erre részletesebben a következő pontban térünk ki. Az Alaptörvénybe ütközésről szóló egyetértő megállapításainknak azonban összesen két joghatálya van. Egyrészt az Alkotmánybíróság döntését követően, az érintetteknek jogellenes kárt okozó, ezért vélelmezhetően megsemmisítésre hivatott fejezetek okán, a megsemmisítést követően, az addig keletkezett káraikat a magyar állam felé érvényesíthetik (jogszerűen követelhetik). Másrészt viszont a törvény vagy annak egyes rendelkezéseinek vélelmezett Alaptörvénybe ütközése okán jogszerűtlen minden olyan magatartás, amely a törvény jogszerűtlennek vélt károkozó hatását úgy próbálja meg kivédeni, hogy az őt érő – a rendelkezés megsemmisítésig csak vélelmezett kárt – más érintetteknek kárt okozó (a kárt áthárító) magatartással igyekszik kivédeni. 3./ Alaptörvénybe ütközik-e a QKKA szóló törvény azon rendelkezése, hogy a jogosultak körét egy adott sértetti körben korlátozza aszerint, hogy ki volt a károkozó? Ennek a kérdésnek azért is van különös jelentősége, mert ez alapján állítható, hogy a QKKA szóló törvénynek a teljesedésbe menése, módosulásai vagy kudarca jelentős kihatással bír a másik két brókercég (Buda-Cash Brókerház Zrt. és a Hungária Értékpapír Zrt.) több tízezer károsultjára, sértettjére számára. Mivel a Quaestor törvény már hatályos, így elvben felvethető, hogy a QKKA törvény indokolatlanul diszkriminatív, és nem terjed ki a szinte azonos időben, azonos jogi környezetben, más pénzügyi szolgáltatónál kárt szenvedett több tízezres sértetti körre. Jó lenne, ha már egy-egy károsulti kör – álláspontunk szerint idő előtt - az Alkotmánybírósághoz fordul, úgy a törvény ide vonatkozó, az érintettek körét szűken meghatározó fejezetének megsemmisítését, a diszkrimináció megszüntetését indítványozza, a törvény egészének semmissége helyett. A törvény egészének Alaptörvénybe ütközését kérő beadvány sikeressége esetén ugyanis a panaszt benyújtók nem jutnának kárrendezéshez, csak mások sem
kapnának! Véleményünk szerint egy ilyen jogi fellépés nem csupán morálisan magyarázhatatlan, hanem a képviselt érintettek számára is hátrányos, kárt okozó. Az ilyen beadvány álláspontunk szerinti szakszerűtlenségének egyetlen előnye, hogy valószínűleg ebben a formában az Alkotmánybíróság elutasítja. A törvény diszkriminatív jellegének alkotmányos vizsgálatát, minden károsult számára előnyt hozva leginkább akkor lehet és kell benyújtani, amikor a Quaestor törvény több mint harmincezer sértett, károsult esetében már teljes megtérülést eredményező módon teljesedésbe ment. 4./ Mit jelentene a quaestor károsultak számára, ha az Alkotmánybíróság az Alaptörvénybe ütközőnek nyilvánítja a QKKA szóló törvény egészét? Szakmai elemzésünk – tekintettel az eddig leírtakra - alapján irodánk nem tartja valószínűnek, hogy az Alkotmánybíróság teljes egészében az Alaptörvénybe ütközőnek minősíti a törvény egészét, különösen nem az egészet visszamenőleges hatállyal. Azt azonban nehéz lenne megmondani, hogy pontosan miként fog dönteni! Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság olyan megoldást fog keresni, amely hatályon kívül helyezi a törvény szerinti kárrendezésnek a pénzügyi hátterét biztosító azon kikötéseit, amely részben ugyan csak átmeneti időre, de a működő pénzügyi szolgáltatókra terheli a finanszírozás kötelezettségét, és felszólítja a kormányt, hogy a megsemmisített fejezetek helyet alkosson olyan szabályozást, amely a forrást, állami kötelezettségek terhére biztosítja. Érdekes joghelyzetet teremtene, ha az Alkotmánybíróság az egész törvényt, visszamenőleges hatállyal mégis megsemmisítené. Álláspontunk szerint a törvényben jogosult károsultak ez esetben is polgári peres eljárásban érvényesíthetnék a ma még hatályos törvény végrehajtására kötelezett Befektető-védelmi Alaptól, és a forrásbiztosításhoz törvényileg együttműködésre kötelezett Jegybanktól, a törvény szerinti jogosultságukból eredő követeléseiket azzal, hogy a BEVA, a polgári eljárásban elszenvedett pénzügyi veszteségeit a magyar államtól perben visszakövetelhetné. Irodánk a fenti szellemben, időrendben és tárgyalási valamint pertaktika mellett képviseli, az irodánkkal szerződött partnereit. Irodánk a jövőben is csak nagyon korlátozottan foglalkozik más irodák, jogi képviselők jogi fellépéseinek elemzésével, mert a saját szakmai eljárásának sikerében hisz, amelyre mások elképzelései csak nagyon szűk körben hatnak ki. Jelen esetben csak azért tettünk korlátozott kivételt, mert a nagy nyilvánosságot kapó Alkotmánybírósági panaszok az érintettek széles körében, így ügyfeleink esetében is bizonytalanságot, indokolatlan félelmet keltettek. Palotás János
