allen lW
rg Díj
Raou
be
Budai ófár * 20 1
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2014. november ® 5775. H.esván-Kiszlév ® XVI. évfolyam 8. szám
Álom Verő Tamás: Álom 1. oldal Imaidők és Jahrzeitok 2. oldal Háztáji Hírek Verő Tamás rabbi búcsúbeszéde Kovács Tibitől 3. oldal
A jelenlegi zsidó közéletet elnézve, az emberek többségének az jut eszébe, hogy ez csak egy rossz álom lehet. Mások azt kívánják, hogy bárcsak álom lenne mindaz, amit tapasztalnak, látnak és hallanak a zsidó politikai és vallási élet valóságáról. Herzl mondta: „Im tircu éjn zu ágádá. Ha akarjátok, nem mese (nem álom).” Bennem egy olyan vágyálom él(t), és mindig azt képzeltem/éreztem, hogy a Frankelben, a mi Frankelünkben ez nem csak álom, nem csak egy mese. Béke van, egyetértés (na jó, néha kis vita, ami akár lehet talmudikus is), és odafigyelünk egymásra.
zösség ilyen szeretettel, és ilyen vágyódással gondolna ránk. Elegek vagyunk ehhez? Így viselkedünk? Zsinagógánkon belül és azon kívül észre tudjuk venni, hogy nem csak a mi döntésünk lehet tökéletes, hogy vannak olyan tanácsok, ötletek, amelyeket nem kell lesöpörni az asztalról, csak azért, mert nem a mi fejünkből pattantak ki?
Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XLIII. 4-5. oldal A magyar kis-nagy ember 5-6. oldal Az Eduard Einstein-eset 6. oldal Hrotkó Larissza: Mojsé Jostman „Jom-Tov tárcaírások” „Jom-Tov tárcaírások” című ciklusából 7-8. oldal Hrotkó Larissza: „Értünk nem jöttek” 9-10. oldal Villányi Benjamin: Tibi bácsira emlékezve 10. oldal A Micve Klub programajánlója 11. oldal A Micve Klub novemberi programja 12. oldal
Ami nagyon fontos számunkra - bajok esetén felül tudunk emelkedni önös érdekeinken, akaratunk határain - az biztos alapul szolgál mindenkinek, tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, mert egy közösség vagyunk. Elment Kovács Tibi, Majre Morénu HáRáv Oser Lemel ben Jöhosuá Árje HáLévi. A temetése utáni sábeszen ott ültünk a kiddus asztalnál, és előjöttek a szép emlékek, és az űr, amit maga után hagyott. Álmodunk, azt álmodjuk, hogy nem ment el, hogy majd jövő héten megint odaáll a Tórához lejnolni… Álmunkban sok-sok fontos, és drága férfi és nő hiányát érezzük. De belsőnkben itt vannak velünk. És előtűnik a saját egónk. Szeretnénk, ha ránk is így gondolnának az utódaink, de a saját korosztályunk is. Szeretnénk, ha a kö-
Álmomban megjelenik az a békesség, ahogy Tibiben megfért az erő, az igazi zsidó lét, a múlt, a család és a közösség. Shalom volt benne, békesség és teljesség. Elfogadó és befogadó volt. Nem kioktató, de oktató volt. Álmunkban azért vágyjuk vissza Tibit, mert ilyen különleges volt és mi is szeretnénk rá hasonlítani. Ehhez azonban nem elég a vágyódás, ehhez sok törődés, odafigyelés kell. És ha sikerül csak egy kicsit is az ő példáját követni, akkor mi is megjelenhetünk mások álmaiban és mások gondolataiban is felidőzhetnek egyes cselekedeteink. Ehhez nem szükséges megvárnunk, hogy bekövetkezzen a visszafordíthatatlan. Most rögtön kell a közösséggel, a környezetünkkel való viszonyainkat vizsgálni, és őszintén kell a helyes irányba indulnunk! Szeretném, hogy ez ne csak álom maradjon, mert ha akarjátok… Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2014. november
5775. Hesván-Kiszlév
Imaidők 2014. év novemberi imarendje - 5775. Hesván-Kiszlév November 01. 10.00 szombat
December
Ünnepi ima - Leh-lehá (Hávdálá: 17.14)
Hesván 08.
03. 06. 07. 08.
07.02 07.03 18.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 16.00) Ünnepi ima - Vaera (Hávdálá: 17.05)
10. 13. 14. 15.
10. 13. 14. 15.
07.02 07.03 18.00 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 15.51) Ünnepi ima - Haje Szara (Hávdálá: 16.57)
17. 20. 21. 22.
17. 20. 21. 22.
07.02 07.03 18.30 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 15.44) Ünnepi ima - Toldot (Hávdálá: 16.51)
24. 27. 28. 29.
24. 27. 28. 29.
07.02 07.03 18.00 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Kiszlév 02. Sáchrit - Reggeli ima 05. Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 15.38) 06. Ünnepi ima - Haje Szara (Hávdálá: 16.47) 07.
01. 04. 05. 06.
07.02 07.03 18.00 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat
Sáchrit - Reggeli ima Sáchrit - Reggeli ima Kábálát sábát, szombat fogadás (gyertyagyújtás: 15.35) Ünnepi ima - Vajislach (Hávdálá: 16.45)
Jahrzeitok Balázs Péter Békési Imre Deutsch Lajos Dr. Bruszt Pál Dr. Fuchs László Gábor Tibor Ganz Eszter Gráf Tiborné
09. 12. 13. 14.
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5775. év Hesván-Kiszlév (november) havában
November 15. November 15. November 12. November 23. November 05. November 03. November 17. November 18.
Klein Jenő Landau László Russ Sándor Székely András Tarnay Györgyné Tolnai Jenő Tolnai Jenőné Widder Sándor
-2-
November 05. November 18. November 06. November 15. November 01. November 27. November 18. November 13.
2014. november Ros Hásáná előestéjén, valamint Kol Nidré alkalmával idén is több száz ember együtt ünnepelt és köszöntötte az 5775. évet zsinagógánkban és annak udvarán. Az ünnepeink minden napján a templom tele volt imádkozó hittestvéreinkkel, amit igazán jó érzés volt látni. Szimchát Tóra estéjén és másnap délelőtt zsúfolásig megtelt a zsinagóga. Gyermekes családok, rokonaik, zsidó iskolák diákjai sok-sok cukorral és csokival a kezükben örültek e szép ünnepen. Vidáman, dalolva kísérték a Tórákat, hétszer körbesétálva a zsinagógában, a tekercs befejezése és újrakezdése alkalmából. Kívánjuk valamenynyiüknek, hogy a jókedv tartson ki sokáig szívünkben, lelkünkben! Háber Tibornénak, Bébinek 95. születésnapja alkalmából jó egészséget és boldog-
Budai ófár
Háztáji Hírek ságot kívánunk. Mázl Tov! Bis 120!
5775. Hesván-Kiszlév Hálánkat fejezzük ki azon hittestvéreinknek, akik nagyünnepeink alkalmából adományaikkal tisztelték meg a közösséget. Az önkéntes biztonsági személyzetnek is köszönjük egész éves áldozatos munkájukat! Október 19-én tartottuk a Szimchát Tóra alkalmából rendezett halvacsorát, ahol vidáman ünnepeltünk együtt. Kellemes zenét hallgatva költhettük el vacsoránkat. Köszönet illeti minazokat, akik nagy igyekezettel hozzájárultak ahhoz, hogy ünnepeinken minden szépen, jó körülmények közepette, rendezetten menjen. Todá raba! A zsinagógában négy ablakot gyönyörű új ablakra cseréltük ki. Amennyiben szeretnének hozzátartozóiknak emléket állítani és azt az ablakon megörökíteni, kérjük jelezzék az irodában!
Verő Tamás rabbi búcsúbeszéde Kovács Tibitől Drága Majre Morénu HaRáv Oser Lemel ben Jehosa Cvi Hálévi! Kedves Tibi! Megtiszteltetés volt számomra, amikor felajánlottad, hogy tegezzelek. Mindig, minden körülmény között tanítottál, példát mutattál mindnyájunknak. Most, hogy az örök élők útjára léptél, ezzel is irányítasz bennünket. Majd egy évszázados életed, több évtizedes, Mártával boldogságban, kiegyensúlyozottságban, és szeretetben leélt idő, az unokáid imádatában és büszkeségében töltött évek, a zsidó hagyományokban, a tradíciókban teljesedett ki. Szívesen meséltél a gyermekkorodról, a szülői hátteredről, az ortodox miliőről, a vallásos otthonról, és mi ittuk szavaidat. Nem kérkedtél, nem kioktattál minket, csepegtetted az igazi zsidó lét pillanatképeit, és ez természetességgel jött belsődből. Hány és hány alkalommal csöndesült el a környezeted, a közösség, amikor beszéltél, és kis gyermekektől a legidősebbekig csak tátott szájjal csodálkoztunk mindazon, amit Te elénk varázsoltál. Lejnolásod, az áldásaid, az imáid, a lényed hiányzik. Nem is tudjuk felfogni, mit veszítettünk el. Nem oly rég Márta végső nyugalomra hajtotta fejét, és mi nem akartuk látni a jeleket, de Te nélküle már nem voltál a régi. Egy sárga színű kis cédulát adtál nekem a temetése előtt, amire saját kezűleg négy dolgot írtál fel. Fontos és jelentős információkat. Kérdeztem: még ezen kívül szeretnéd, ha valamit megemlítenék a búcsúztatás során? Mondtad, ez mindent elmond, ennél több nem kell, csak az ima. Érzem,
hogy most is ezt szeretnéd. Erre a papírra is most csak röviden írnál. Mondjam el a sámsoni történeteket, a zsidó fiúcska esetét a szlichesszel, a szükeszi pitommal, a sábeszi otthoni és ünnepi zsinagóga hangulattal? A háborúban átélt szörnyűségeket, amikor sírt kellett ásnod saját két kezeddel a kibombázott vagon halottainak? Az esküvőtők körülményeit, amikor Mose Weisz rabbi tudtodon kívül megszervezte a minyent, melyért lelked mélyén életed minden pillanatában hálás voltál neki? Peti születését és felnevelését, unokáid egymás utáni megérkezését, a legkisebb nemrég született cseperedését, és ahogy a legnagyobb unokád az izraeli hadseregben méltó követőjévé válhatott a Te katonai pályádnak? A születésed körülményeit sem felejthetjük el, hogy igen, Jajm Kiperkor, a böjtnapon is lehet briszt tartani, ahogy ez veled megtörtént, és ennek említésével még ekkor is valami fontos dolgot tanítanál. Mert mindenkihez örömmel és boldogsággal fordultál, a családodhoz, a zsinagógai közösségedhez, a Sálom klub tagságához. Pár napja ott voltam nálad, és a sábeszi tóra olvasásról beszéltünk. És te fejből, hiba nélkül, pontos dallammal idézted a megfelelő részt. Most is a szemeddel intenél nekem a baráti társaság soraiból, hogy elég, nem kell a sok duma. Fontosabb a héber szó, az ima hangja. És én teszem a dolgom. Mondom a zsoltár szavait. Mondanád, hogy Elul hónap van, ilyenkor a 27-est mondtunk mi otthon réges-rég. És én most mondom a 27-es zsoltárt: „Dávidé. Az Úr az én világosságom és üd-
-3-
vösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2014. november
5775. Hesván-Kiszlév
Amit érdemes megnézni XLIII. Anyám tyúkja 1. (Örkény István Színház) Amikor e sorokat írom, akkor még a színházi évad nem indult el. A színházakban már van élet, elkezdődtek az őszi évad próbái, de azokról a néző keveset tudhat. Néhány színház nyárvégi programot szervezett, a színház előtt és környékén. Évadköszöntő kötetlen programra hívta régi és leendő nézőit. Kellemesek, jók ezek a programok.
Az Örkény Színház települt ki egy nyárvégi szombaton, augusztus 30-án, a megújult Madách térre, s várták a közönséget a művészek. Az „Örkény Kert” produkció negyedik éve került megrendezésre egyre gazdagabb kínálattal. Talán nem felesleges idemásolnom az említett nap egy-egy érdekes elemét: — Csuja Imre adta elő Babits Mihály Jónás könyvét: („Bizd azt reám, majd szétválasztom én. A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. Ninive nem él örökké.” - micsoda sorok!). —A Kaláka együttes műsorral köszöntötte a 85 esztendős Kányádi Sándort. — A Budapest Klezmer Band - a Holokauszt-emlékév alkalmából játszott. — Az Örkény Esztrád - a színház társulatának alkalmi koncertje hangzott fel. Az ilyen jellegű találkozásoknak a sikere abban rejlik, hogy a színész azt bizonyítja, hogy maga is ember, nem királynő, nem hódító, nem zsarnok, nem esetlen csodabogár, hanem egyszerű ember, aki csupán este 7 és 10 között ölti fel magára a jelmezt. Valljuk be, remekbe sikeredett összejövetel született. Szükség van a kapcsolatépítésre, mert sokan igényeljük az emberi, meghitt, bensőséges szavakat, s az ilyen összejövetelek ezt messzemenően biztosíthatják. *** Leltárt készítettem arról, miről is számoltam be e rovatban, s mi maradt ki. Nos, csupán egy előadásról nem írtam, mert az egy egészen különleges produkció volt. Anyám tyúkja 1. (Örkény István Színház) A Költészet Napján, április 11-én vitte színre produkcióját a színház. Magam a második előadáson vehettem részt. A verseket
Várady Szabolcs válogatta, s Mácsai Pál rendezte az előadást. A plakát a következő alcímet tartalmazza: „A magyar irodalom kötelező versei”. A szórólap felhívó sorai az érdeklődőt meghökkenthetik: „Mit csinál Edward király, angol király? Mihez ne fogjon senki könynyelműen? Mi történik őszi éjjel a galagonyával?” Remekbe sikerült felhívó sorok ezek. Kíváncsian helyezkedünk el a kényelmesnek nem mondható nézőtéri székeken. Olyan költemények kerültek tehát elő, amelyek az iskolai tanulmányokban szerepelnek, illetve olyanok, amelyek ismerete elengedhetetlen. Az első részben 32, a másodikban 34 vers hangzik fel a színház teljes társulatának előadásában.
mulónak látszik és örök. A vers önmagáért beszél. (Szandtner Anna előadásában.) Majd az előadás végén „Az éjszaka csodái” hangzik fel Gálffi László és Pogány Judit előadásában. „[…] És erre-arra az alvó-csapat potyog a falról, mint a vakolat. A villanyfényen átdereng az ég, s a városon túl látszik a vidék, a dombok gyengéd-rajzu háta - és elcsitul az alvók karneválja. Jön a söprőgép tompa morajjal, mögötte a hajnal fut lobogó szőke hajjal, csörömpöl a reggel, száll a fény... és az éji tág csodát, ezt a fura micsodát ketten láttuk: te meg én.” Természetesen a magyar költészet nagyjai mind-mind szerepelnek. A közönség pedig élvezettel hallgatja a produkciót, többen a színészekkel együtt mondják a verseket, hiszen a művek 75%-a valóban kötelező iskolai tananyag volt.
A nézők... A magyar irodalomtörténet legjelesebb költői, műalkotásai hangzanak fel Balassi Bálinttól Peri Györgyig, Orbán Ottóig. Pazar a válogatás. Weöres Sándor születésének 100. évfordulójáról is megemlékeznek, az ő versei többször is felhangzanak. Az első Weöres Sándor-vers az „Öröklét”, íme: Weöres Sándor: Öröklét A Föld, hol az élet terem, a mindent elnyelő sírverem a síkság, hegy, tenger, folyó öröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozat sok forgó égi kapcsolat a milliárdnyi tűzgolyó öröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés, egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, egy rezdület mely elpörög Múlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbement azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök:
-4-
...és az előadók Mácsai Pál több ponton „megrendezi” az előadásra kerülő verseket. Felejthetetlen a „Betlehemi királyok” (József Attila verse) előadása, vagy „A fülemile” (Arany János) megjelenítése. Igazgyöngyöket hallunk, jóleső érzéssel mártózunk meg a versfolyamban. Ugyanakkor több műalkotás a hagyományos előadástól eltérő módon, új formában hangzik fel. Ezzel is igazolódik az, hogy a nagy műalkotás sokféleképpen értelmezhető. Egy ilyen jellegű válogatás természetesen szubjektív. A hallgató, a benyomásait papírra vető mindennel azonosulni tud, egyet azonban nem ért, azt ti., hogy a válogatásba miért nem kerültek be a női költők, pontosabban a 66 felhangzó versből csupán egyetlen alkotója nő, Nemes Nagy Ágnes.
Budai ófár
2014. november Lehet azt mondani, hogy a legjelesebb alkotások kerültek e válogatásba, de ez nem pontos indoklás, volt és van olyan nő, aki kiemelkedik a sorból (Kaffka Margit, Szécsi Margit, Károlyi Amy, Rab Zsuzsa, Székely Magda, stb.) Bízzunk benne, hogy az Anyám tyúkja 2. produkció pótolja majd ezt a hiányt. Az előadók mindegyike remekül mond verset, nem mondom, hogy szaval. A produkció nagy titka, hogy a teatralitást kerüli,
ezért úgy hangzanak fel a művek, mint a belső gondolatok közvetítései, azaz a legegyszerűbben, sallangtalanul. Ragyogó, egységes, kiemelkedő színházi előadás részesei lehetünk, ha ezt az estét megtekintjük. Végezetül álljon itt az előadók névsora: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Pogány
5775. Hesván-Kiszlév Judit, Polgár Csaba, Szandtner Anna, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István. Örömmel ajánlom az előadást; éppúgy élvezi, élvezheti egy 8-10 éves korú emberke, mint a szülei, nagyszülei vagy dédszülei. Ragyogó családi program lehet. Aki ajánlotta: Csillag Ferenc
A magyar kis-nagy ember Hirsch Zoltán apró alakját sokáig nem tudták feledni a magyar gyerekek. Valahányszor Zoli bohóc porondra lépett, óriási ováció fogadta, és szűnni nem akaró tapsvihar. A Kis Zolit egész Magyarország a szívébe zárta, hosszú éveken keresztül az egyik legünnepeltebb cirkuszi előadóművésze volt hazánknak, csak úgy emlegették: Zoli, a gyerekek öröme. A két világháború között népszerűbb volt Pesten, mint akármelyik színész-sztár. A legendás artista-bohóc neve ma már sokak számára teljesen ismeretlen. Nagyszüleink talán még homályosan emlékeznek rá, a második világháború rémsége azonban sok jót és szépet elfeledtetett velük a régi világból. Antikváriumokban nagy ritkán rá lehet bukkanni Hirsch Zoltán Kis ember nagy élete című önéletrajzi ihletésű könyvére, melyet önköltségen 1942-ben adott ki, hogy kis jövedelemhez jusson, hiszen az akkor érvényben lévő zsidótörvények miatt már nem léphetett fel többet egyetlen cirkuszban sem. Hirsch Zoltán 1885-ben látta meg a napvilágot egy szegény, nagycsaládos zsidó kereskedő harmadik gyermekeként. Háromesztendős koráig egy speciális klinikán feküdt ízületi bántalmai és apró termete miatt, ahol különféle gépezetekkel próbáltak segíteni rajta, mindhiába. Az angolkór gyógyíthatatlan. Később családjával Pécsre költözött. Önéletrajzában mély szeretettel vall nagyapjáról, akinek szeme fénye volt, nem véletlenül. A bátaszéki öreg zsidó kocsmáros megkülönböztetett bánásmódjával próbálta ellensúlyozni mindazt az emberi gonoszságot, ami törpenövésű unokáját társaitól érte. „Apró termetem miatt sokszor gúnyoltak, tréfák célpontja lettem, és ezek a sérelmek hosszú ideig nyomot hagytak a lelkemben” - írja emlékezésében a világhírű artista. Szülei szerették volna iskoláztatni, de Zoli nem érzett kedvet a tanuláshoz. „Sokat bánkódtam kis termetem miatt, és sok keserűség volt a szívemben. De Pé-
csett játszott a híres Schmidt cirkusz…” A cirkusz világa mágnesként vonzotta az apró pécsi legényt. Naphosszat őgyelgett a sátrak körül, és valóságos kis bennfentes lett az artisták között. Önszorgalomból takarította az öltözőket, vizet hordott, és mindenkinek, aki a cirkuszhoz tartozott, boldog lelkesedéssel állt szolgálatára. „Szinte mágikus erővel vonzott magához ez a különös, festett világ, és én boldog voltam, ha bármi áron is az artisták közelében lehettem.”
Hirsch Zoltán Zolinak azonban évekig kellett még várnia, míg végre színpadra léphetett. Bádogosinasként kereste kenyerét, de úgy érezte, ez a munka csak kényszer. A szíve továbbra is a cirkusz világába húzta. 1907-ben bátor lépésre szánta el magát. Pécsről a fővárosba ment. Kalandos és nehéz utazás vette kezdetét a mindenre elszánt fiatalember életében. Budapest, Bécs, Amszterdam. Sokszor kellett nélkülöznie; utazott idomított kutyákkal szalmakupacon, fagyoskodott és éhezett, de kitartását és szorgalmát siker ko-
-5-
ronázta. 1909-ben a Pécsi Napló a Zolika és a trónörökös gyermekei című vezércikkel tisztelgett Hirschnek, vagy ahogy a zsurnaliszta nevezte: „a mi jó humorú törpénknek”. Frigyes királyi herceg családját valósággal elbűvölte a magyar Zoli bohóc. Olaszország, Moszkva, Anglia, Franciaország, Németország, Norvégia után DélAmerikában is fellépett. Külföldön Fips Mesterként ismerhette meg a nagyérdemű. Zoli bohócból hungarikum lett. Felkapták a lapok, és ünnepelték az emberek. 1914 és 1938 között majdnem minden fellépéséről tudósítanak, és számtalan riportot készítenek vele az újságírók. Zoli nem jön zavarba egyetlen provokatív kérdéstől sem. Mindenre van egy humorral fűszerezett, frappáns válasza. Elmondja, hogy negyvennégy kiló, a cipője harmincnégyes, a kesztyűje hatos, még azt se titkolja, hogy érdeklik a nők, sőt tervezgeti a házasságot is. Nem tér ki az elől a kérdés elől sem, hogy miért maradt törpe, azt sem szégyelli, hogy púpos. „Ha valaki most növesztő port adna, melytől azonnal megnőne, bevenné-e?” - pimasz kérdésre a válasza ennyi: „Ki van zárva! Miből élnék akkor? Húsz éve játszom. Az egész világon ismernek.” Zoli bohócot némafilmekben is viszontláthatjuk. Páratlan játéka és sajátos karaktere a mozivásznon is megállta a helyét. A magyar arisztokrácia kiválóságai is szívesen invitálták magukhoz egy-egy estélyre, hogy szórakoztassa a jelenlévő tekintetes urakat és méltóságokat. Zoli örömmel tesz eleget a felkéréseknek. Leginkább arra büszke, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Gyerekzsúrokra hívják, ahol nagy üdvrivalgással fogadják, az utcán is felismerik, igaz, nehéz észrevétlennek maradnia. „Ez a nagyság/kicsiség átka” - tréfálkozik a népszerű bohóc. Gyakran látogatott haza gyermekkora helyszínére, Pécsre, szüleit, testvéreit mindvégig támogatta. Hálás volt, hogy felnevelték. Kis ember nagy élete című memoárjában kalandos művészi pályáját, sikereit és ku-
Budai ófár
2014. november darcait, örömét és bánatát osztja meg az olvasóval. Önéletírását egy szokatlan történettel kezdi. „De mielőtt hozzákezdenék mozgalmas életem történetéhez, engedjék meg nekem, hogy elmondjak valamit, egy kis történetet, amely vagy tizenöt évvel ezelőtt esett meg velem, és amit soha-soha nem tudok elfelejteni. Ha valaha kétségek gyötörnének, érdemes volt-e élnem, alkottam vagy teremtettem-e valamit az évek alatt, melyeket ajándékba kaptam Istentől, úgy erre a kis történetre fogok gondolni, amely első szavától az utolsóig fájóan és boldogan igaz.„ Hirsch Zoltán késő esti fellépéséről igyekezett haza a cirkuszból, amikor a művészbejárónál elé állt egy sovány, rosszul öltözött férfi. A legnagyobb alázattal arra kérte a művész urat, hogy jöjjön el vele angyalföldi lakására, ahol a kisfia, Gabi haldoklik. „Apuka, kérem, tessék elhívni hozzám Zolit a cirkuszból… Zolit a cirkuszból, és akkor én nagyon boldog leszek. Ezért
vártam én meg, művész úr, ezért jöttem el ide a cirkuszhoz. Ne tessék rám haragudni, én tudom, hogy a művész úr fellépését meg szokták fizetni… Nekem nincs miből, Zoli úr kérem. Nekem nincs semmim, csak Gabi, és az is reggelre meg fog halni. Megkérem a művész urat, kivételesen tessék eltekinteni a fellépti díjtól, és tessék eljönni velem a Gabihoz, akinek ez az utolsó kívánsága.” Zoli bohóc elment. Az angyalföldi nyomorúságos szobában, petróleumlámpa szomorú fényében bolondozott Gabinak. „Ez volt életem legnehezebb fellépése. Sírni szerettem volna, amikor arra gondoltam, hogy ez a kisfiú ma éjszaka örökre elmegy. Ezekben a nehéz percekben eszembe jutottak műsorom legjobb számai, eszembe jutott mindaz, amin felnőtt és gyerek szívből nevetni tudott, ha megjelentem a cirkusz porondján.” Zoli igyekezetét siker koronázta, mert a kis Gabi egyszer csak alig hallhatóan felnevetett, a kisfiú kacagását követte a többi: „Később már velem játszott, velem élt, velem
5775. Hesván-Kiszlév komédiázott a csíkos dunna alatt, a szomorú kis munkáslakásban.” Zoli bohóc egy egész éjszakát virrasztott át Gabi mellett. Egészen addig maradt, amíg a kisfiú elaludt. Másnap nehéz szívvel indult a cirkusz felé, mert arra gondolt, hogy a gyermek reggelre már nem él. A bejárat előtt a rongyos alak várta: „Művész úr, csak azért jöttem, hogy megmondjam, maga csodát tett! Gabi jobban van! Délben ott volt az orvos, és azt mondta, Gabi meg fog gyógyulni…” A német megszállás után Hirsch Zoltánt tiltott könyvárusítás és a sárga csillag szabálytalan mérete miatt internálták. Mikor a szemére hányták, hogy miért viselt olyan icipici csillagot, azt felelte: „Azt hittem, kérem, törpének kisebb csillag is elég.” Zoli bohóc 1944-ben, a náci pribékek kegyetlen tréfáitól elgyötörve, Auschwitzban vesztette életét. (Forrás: hetek.hu)
Az Eduard Einstein-eset Laurent Seksik francia orvos-író Az Eduard Einstein-eset című regényében rekonstruálja Albert Einstein fiának, Eduardnak az esetét, akit 20 éves korában elmegyógyintézetbe zártak. Albert Einstein, a 20. század nagy zsenije bátor ember volt. Sikerült kibújnia a Gestapo karmai körül, részt vett Izrael állam létrehozásában, ő volt az, aki rávette Franklin D. Roosevelt elnököt az atombomba program jóváhagyására és ő volt az is, aki megpróbálta leállítani, amikor Harry S. Truman elnök úgy döntött, hogy felhasználja Japán ellen. Egy valamire azonban nem volt bátorsága: látogatni az elmegyógyintézetben a fiát. A könyv a francia életrajzírás hagyományainak megfelelően teret ad a fikciónak is, igaz, csak pszichikai területen. Így műfaját illetően dokumentum-regény. Eduard 1910-ben született Einstein és Mileva Maric házasságából. Érzékeny, beteges gyerek volt, akit zenei tehetségnek tartottak. Zürichben élt anyjával és testvérével, Hans Alberttel. Berlinben élő apja gyakran látogatta őket. A fiúnak látszólag derűs gyermekkora volt. Beiratkozott az egyetemre, pszichiáter akart lenni, nagyon érdekelték Freud nézetei. A betegség 1930ban tört ki rajta súlyos formában, egy rohamában anyját is megtámadta. 1932-ben szükségessé vált egy elmebetegek számára fenntartott klinikára szállítása. Itt töltötte életének nagy részét és itt is halt meg 1965-
ben, tíz évvel apja halála után. Apa és fia a hosszú idő alatt mindössze egyszer találkoztak - ezt fotó is dokumentálja 1933-ban, amikor a tudósnak el kellett hagynia Berlint és Amerikába készült második feleségével. Hitler kancellár lett és Einstein a nácik fontos célpontjává vált.
Eduard Einstein Einstein meglátogatta a fiát előtte, hogy rábeszélje, menjen vele. Nem sikerült. A klinikán találkoztak, zongoráztak, de a többit az író is csak elképzelni tudta. A regényben Eduard kihívóan közli apjával, hogy inkább megdöglik, de nem megy vele. Az azonban valószínűleg soha nem derül ki, mi történt akkor kettőjük között. A fiatalembernek továbbra is az anyja volt a gyámja és senyvedt az elmegyógyintézetben, ahol a kor gyógyászati módszereivel - elektrosokkal és
-6-
kényszerzubbonnyal - kezelték. Az apa Mileva halála és a háború után sem tudott szembenézni fiával, vagy talán inkább fia betegségét nem tudta elfogadni. Valósággal rettegett és ez itt-ott meg is jelent a levelezésében. „A fiam az egyetlen probléma, ami megoldás nélkül marad” írta. Az őrültek házában és családoknál, akik néha meghívták, Eduard tanult, verseket írt és nem titkolta, hogy agyonnyomta egy elviselhetetlenül zseniális apa és valami sötét múlt, amely lassacskán a felszínre került. Testvérétől, Hans Alberttől megtudta, hogy az ő születésük előtt a házaspárnak volt egy kislánya, mivel azonban még túl fiatalok és pénztelenek voltak, dajkaságba adták és a gyerek hamar meghalt. Így lehet, hogy Albert Einsteinnek nemcsak a fia volt a megoldatlan probléma. Érdekes, hogy Eduard szobájában ott díszelgett Freud képe, talán egy bonyolult apai szimbólumként - véli a szerző. Albert Einsteinnek furcsa kapcsolata volt a pszichoanalizis atyjával. Kezdetben elvetette teóriáit, olyannyira, hogy 1928-ban ellenezte - igaz sikertelenül - hogy Nobel-díjra jelöljék. Később azonban levelezésben állt vele és együtt írtak a Népszövetség számára egy könyvet, amelynek témája a háború volt. Einstein végül azt is elismerte, hogy a tudatalattival kapcsolatos elméletek talán elfogadhatók, de Freudnak soha nem beszélt fia betegségéről (Forrás: nepszava.hu)
