"Büszkén vállaljuk, hogy amatőr együttes vagyunk" - Dr. Székely György (Semmelweis Vonósnégyes) SzJ - 2006-01-20 www.momus.hu - komolyzene az interneten
A Semmelweis Vonósnégyes, bár ritkán koncertezik, érdekes színfoltja a hazai koncertéletnek. Nevükből kitalálható: orvosokból álló kvartettről van szó. Az együttes második hegedűsével, dr. Székely Györggyel, a Szent János kórház I. számú Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosával beszélgettünk. - Érdekes egybeesés, hogy amikor telefonon megkeresett, épp egy olyan filmet néztem, amiben szerepel a Café Momus. Tudja, melyik ez? - Gondolom, a Bohémélettel kapcsolatos... - A Picasso kalandjai. - Ó, hát persze!... - És tudja, hogy abban a jelenetben Mimit Elisabeth Söderström énekli, aki nem csak a hangját, hanem játékát is adta a filmhez? Ebben az időben a svéd énekesnő a New York-i Metropolitan sztárja volt. Nekem egyik kedvencem. "Picasso" hangja pedig a szintén kiváló Gösta Winbergh volt. - Ezt nem tudtam. Mentségemül szolgáljon, hogy erről a filmről zenei téren az embereknek általában a finn dizőz ugrik be... - És egy orvos-muzsikus, Albert Schweitzer. - Stimmel. Úgyhogy témánál is vagyunk. Volt egyszer egy Semmelweis Kamarazenekar... - Nem csak volt, van is. Elődje, az Orvosegyetem Szimfonikus Zenekara, már a háború előtt is működött, és a 60-as években alakult át kamarazenekarrá, Tardy László fáradhatatlan munkájával (ő egyébként a Mátyás-templom karnagya). Első hegedűse, koncertmestere dr. Kelemen László, érbetegségekkel foglalkozó belgyógyász-háziorvos. Õ professzionális szinten hegedül, rendszeresen zenél, és a kamarazenekarbeli tevékenysége mellett alapított egy kvartettet is. Ez még nem a Semmelweis Vonósnégyes volt, nem csak orvosokból állt. De történt egy sajnálatos haláleset, és ez az együttes megszűnt. Ez után alakult meg, huszonkét évvel ezelőtt, a kamarazenekar négy orvos-tagjából a Semmelweis Vonósnégyes. - Házi muzsikálásra, vagy koncertekre készültek?
- A cél a házi muzsika volt, hogy saját magunk élvezetére zenéljünk. Viszont egy hónappal a megalakulásunk után máris jött az első felkérés, 1983 decemberében Tolnán, a zeneiskolában adtunk koncertet, ahol profi művészként fogadtak minket. Ez ránk egy olyan mély benyomást tett, hogy elkezdtünk azon gondolkodni, kilépjünk-e közönség elé. Fél éves gyakorlás után merészkedtünk az akkori Zichy Kastély (ma Óbudai Társaskör) koncerttermébe. Aztán az egyik felkérés hozta a másikat, sohasem mi jelentkeztünk, hanem minket kértek. - Milyen gyakorisággal tudtak, tudnak koncertezni? - Évi 3-6 fellépésünk van. Ez összetart minket, mert ha ilyen kis mértékben is, de egy több évtizedes munkánál szükség van arra, hogy valami produkció kerekedjen ki a sok gyakorlásból és próbából. A munkánk eredménye az lett, hogy egészen különleges helyszíneken is játszhattunk. Felléptünk kétszer Salzburgban (egyszer a Mozarteumban is), Grazban, Berlinben, itthon vidéken, Budapesten, sokféle helyszínen. Kiemelem az Óbudai Társaskört, a Régi Zeneakadémiát, Semmelweis Tibor hegedűkészítő mester Muzsikus Kávéházát, és nem utolsósorban azt is, hogy két alkalommal a Zeneakadémia nagytermében volt szerencsénk játszani. Nagyon élménydús, nagyon impresszív két évtized volt, amely nem csak baráti társaságként tartott össze minket, hanem arra is lehetőséget adott, hogy elmélyedjünk a zenében. - Kaptak-e a szakma képviselőitől támogatást? - Sok-sok művésszel megismerkedtünk, így személyes kapcsolatba kerültünk például Végh Sándorral, a salzburgi Camerata Academica világhíres karnagyával, és Kistétényi Melindával is, aki személyes barátságával ajándékozta meg az együttest, együtt kamarazenéltünk. Õk sajnos már nincsenek közöttünk. Akik viszont jelenleg is sokat segítenek: Nagy Enikő brácsaművésznő, Varga Csilla zongoraművésznő és Devich Sándor professzor, a Bartók Vonósnégyes egykori tagja. Ilyen módon bekerültünk egy kicsit a zenei élet vérkeringésébe. Tudnak rólunk, számon tartanak minket. - Hogyan definiálná mindezek után a Semmelweis Vonósnégyest? Amatőr, műkedvelő, vagy hivatásos, profi együttes? - Mi nagyon büszkén vállaljuk, hogy amatőr együttes vagyunk, akik fellépnek, koncerteket adnak, és akiknek ilyen szempontból némi ismertségük van. Semmiképpen nem mondanám azt, hogy odaállítjuk magunkat a professzionális vonósnégyesek mellé, de mégis úgy látszik, hogy szükség van erre a fajta zenélésre is, ami egy bizonyos szinten az amatőrségnél egy picit többet kíván. Igyekszünk ezt teljesíteni. - Milyen zenei képzettséggel rendelkeznek a tagok? - Mindannyian zeneiskolában tanultunk, és több más hangszeren is játszunk. Én gitáron, az első hegedűsünk zongorán és orgonán, a brácsásunk
hegedűn, a csellistánk pedig szintén zongorán és orgonán. És valamennyiünknek van egyéb zenei tevékenysége is. Kelemen Lászlóról beszéltem, Ostoros Gyula a Mátyás-templom zenekarának tagja, Asbót Richard több kórusban is énekel. Én zenei újságcikkeket is írok. - Akkor már csak a párosítás hiányzik: ki kicsoda? - Én gasztroenterológus-belgyógyász vagyok, az első hegedűsünkről, Kelemen Lászlóról már szóltam, Ostoros Gyula, a brácsásunk tüdőgyógyász-onkológus, a csellista, Asbót Richard pedig kardiológus. Tehát négy belgyógyászról van szó. Nem operálunk ugyan, de manuálisan is tevékenykedünk. - Nehéz összeegyeztetniük a próbákat, fellépéseket? - Meglehetősen. A szakma mindenképpen lefoglalja az embert, és mindenkinek van magánélete is (családi téren összesen 12 gyermekkel büszkélkedhetünk). Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy amatőr vonósnégyesnek, ha szerepelni akar, akkor hosszmetszetben kell annyit tudnia gyakorolnia, mint egy profi kvartettnek. Tehát mi elgyakorolgatunk öt-tíz évig egy művön, és utána azt mondjuk, hogy most már sorozatban fellépünk vele. - Mekkora az együttes repertoárja? - A kvartett-irodalomnak az a része, amely a lelkesebb amatőröknek íródott, az elsősorban Haydn és Mozart, amely egy csodálatos világ. Innen mi eljutunk Beethovenig, Mendelssohnig, Schubertig, és eljutottunk a Schumann-zongoraötösig is. A késői Beethoven-kvartettek, vagy XX. századi vonósnégyesek technikai kihívását nem vállalhatjuk fel. - A falon viszont egy Bartók-képet látok. - Ha nem is játsszuk vonósnégyeseit, zeneileg úgy érzem, rajta nőttem fel. Kétszer is készültem Bartók-versenyre, így megismertem munkásságát, ami életem nagy élménye volt. - Tud-e az Önökéhez hasonló együttesekről? - Nem nagyon. Amatőr vonósnégyesek vannak Magyarországon, de ilyen, hosszú évtizedekig koncertező együttesről nem tudok. Általában házi muzsikára jönnek össze az amatőr zenészek, akiknek időnként - néha profi művészekkel - adódik egy-egy fellépésük. Orvos-vonósnégyes itthon biztosan nincs több, külföldön is csak néhány. Starker Jánossal beszéltem egyszer, ő Bloomingtonban ismert egy ilyen együttest. Bár szerettünk volna, de nem volt módunk velük találkozni. Ugyanakkor Magyarországon évente megrendezik az orvosi és egészségügyi dolgozók zenei fesztiválját. Ez egy többnapos rendezvény, amelynek során 30-40 egészségügyis vállalkozik arra, hogy szólistaként vagy valamilyen kamara-formációban fellépjen.
- Volt-e már példa arra, hogy a munkahelyén gratulált Önnek egy páciens egy koncert miatt, illetve fordítva, mentek-e oda koncert után azzal, hogy valahol fáj? - Pontosan ezt a kérdést tették fel nekünk nemrég a Bartók Rádióban is. Igazából ez fordítva működik, hiszen a betegek először a bajaikkal fordulnak orvoshoz. Meggyógyítjuk őket, és ha megtudják, hogy zenélünk, jó néhányan eljönnek a koncertjeinkre. - Ha már a betegek szóba kerültek, akkor felvetődik még egy téma: az orvoslás és a zene összefüggése. Sokat lehet olvasni a zene gyógyító, terápiás hatásáról. Ön hogy vélekedik erről? - Ez a terület sokakat izgat. Hazánkban is vannak ilyen témájú konferenciák, és egy nemzetközi társaság évente rendez kongresszust különféle helyszíneken. Viszont ez nem belgyógyászati terület, én nem foglalkozom vele. Ez a pszichiátriában, az ideggyógyászatban, a mozgásszervi betegségekkel kapcsolatban kerül elő. De sokan beillesztik a gyakorlatukba. Még az orvosok is élnek vele, maguk és betegeik komfortérzetének növelésére szól a klasszikus zene a rendelőkben, műtőkben. Pont nemrég volt egy személyes élményem ezzel kapcsolatban. Néhány napja koncerten voltam, mellettem egy kismama ült, és azt láttam, hogy amikor megszólal a Mozart fuvola-hárfa verseny, a papa odateszi a kezét a kismama hasára, boldogan várva, hogy mit fog majd a Mozart-zene kihozni a leendő gyermekből. Visszatérve a kérdésre: én is látok benne valamit. És vannak, akik esküsznek is rá.
Az együttes legutóbbi, a Magyar Rádió Márványtermében adott hangversenyének felvétele: 2006. január 7., 16:05 - A Bartók Rádió Klubja A Semmelweis Vonósnégyes további tagjai: Dr. Kelemen László, Dr. Ostoros Gyula, Dr. Asbót Richard
A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
