„Azért vagyunk, hogy támogassunk…” Interjú Adorjáni Katalinnal, az Életfa Családsegítő Egyesület ügyvezetőjével Az Életfa Családsegítő Egyesület és a MCSZESZ kapcsolata több évre nyúlik vissza, és amikor találkoztunk, rendre Adorjáni Katalin képviselte az Egyesületet. Amikor interjút kívánok készíteni vele, természetesen megnézem a honlapjukat, ahol fontos információkat nyújtanak a tevékenységükről, de innen nem sikerül megtudni, ki a vezetője. Mivel Adorjáni Katalin régi ismerősünk, őt keressük meg kérdéseikkel. Az interjút annak fényében indítom, amit a honlapon önmagukról közzé tesznek. „Azért vagyunk: a) hogy támogassuk és segítsük a családokat kultúrájukban, szellemi és anyagi létükben, életük minden szakaszában; b) hogy megőrizzük és megerősítsük a családot, mint társadalmunk alapját, melléálljunk és támogassuk a krízishelyzetekben; c) kiemeljük a gyerek jelentőségét a családban; d) fontossá tegyük az anya és az apa szerepét a nevelésben.” Állandó tevékenységeik keretét a Kismamaklub, Bóbita játszóház, Egyszülős családok klubja és az Ikerklub jelentik. − Úgy tudom önnek is számos családja van. − Igen, nekünk hat gyerekünk van. A székely azt mondaná, csak egy, a többi meg leányka. Ilyen szempontból nagynak számítunk Kolozsváron. Általában Kolozsváron a református lelkészek több gyermeket vállalnak. Ez végül is példamutató is lehet adott esetben az egyháztagoknak. A lelkészi feladat nem olyan hatalmasan nagy. Nem miniszteri fizetés, semmi féle kép, a hat gyereket felnevelni egy komoly kihívás. Mondjuk a férjemék öten voltak testvérek, mi hárman így egy picikét ismerjük a nagycsaládnak a völgyeit és a dombjait. − Hogy látja a nagycsaládok helyzetét régen és most? Akár húsz, huszonöt évvel ezelőtt. Könnyebb volt akkor nagycsaládot alapítani és eltartani, vagy most inkább adottak a körülmények? − Az az érdekes, hogy régen is az volt jellemző, hogy akiknek megvolt a lehetőségük, például a főuraknak, azoknak kevés gyerekük született. Itt Erdélyben is van olyan vidék, ahol a vagyon miatt kevés gyereket vállalnak éppen azért, hogy annak az egynek tudjanak bőségesen hátteret biztosítani. Sokan tudják, Kalotaszegre gondolok, ott divat az egykézés. Viszont, azt hiszem Székelyföld más, ott falusi közösségben –– sokkal könnyebb volt nagycsaládban élni. Egyrészt régen a családok nem mozogtak annyit, a gyerekek sokkal több ideig voltak a szülők közelében, még akkor is, ha családot alapítottak. Ezt jelenleg főleg Tordaszentlászlón figyelem és felismerem, hogy hogyan is volt régebb: amikor a gyerekek megnőttek, a szülőknek az volt a gondjuk és arra törekedtek, hogy nekik házat építsenek. Abba a házba nyilván sokkal könnyebben hozták a feleséget, sokkal könnyebb volt családot alapítani. Ez az egyik alapvető dolog, tehát, hogy legyen tere a családnak. Ez városon most sokkal nehezebb, mint régebb. − Ha jól értem, régebb városon nehezebb volt egy nagycsaládnak mint falun.
1
− Mindig is nehezebb volt, most is nehezebb. Igazából a falusi közösségben az egymást segítése sokkal inkább működik. Itt zártabbak a családok. Becsukom az ajtót és akkor mi vagyunk. A nagyvárosba sokan eljönnek más vidékről, Székelyföldről, kisebb városokból felkerülnek a fiatalok, és a szülők nincsenek a közelben, hogy segítsenek. Ez egy alapvető dolog és szempont, hogy legyen valaki, aki a gyerek nevelésében segítséget tud nyújtani. − Ismerve ezeket a tényeket megkérdezem, hogy hogy látja napjainkban a nagycsalád alapítás tendenciáját? Inkább alapítanak mostanában nagycsaládot, vagy elég az egy-két gyerek? − Nem vagyok szociológus, nem vagyok illetékes a válaszadásra. Nyilván készülnek tanulmányok és felmérések. Van szó arról, hogy a székelységben sokkal több gyermek születik és bátrabban vállalnak harmadik gyereket is. Kolozsvári szinten azt tudom, hogy amióta támogató szervezetek működnek, itt az elsők között említendő az Életfa Családsegítő Egyesület, mert éppen ebben az évben ünnepeltük a Kismama Klub a 15. évfordulóját, tehát ha léteznek olyan szervezetek amelyek támogatást tudnak nyújtani az anyáknak, akkor bátrabban vállalnak egy harmadik gyermeket. A harmadik gyermek már nagycsaládnak számít a mai körülmények között. − Mindjárt rátérünk a szervezeti oldalra is, de előtte még egy annyit, hogy tudjuk-e, mik a nagycsaládnak általánosan hangoztatott előnyei és hátrányai. Mint például: sokkal több szeretet van több gyerek között, hátrány pedig az anyagi nehézség. Ezen felül milyen más előnye és hátránya lehet? − Gondolkozzunk logikusan, bőven elég azt látni és felmérni, hogy a gyerekek megnőnek és az életben az egyetlen, akikre biztosan számíthatsz, az a család. Akkor persze, ha a családban olyanok a kapcsolatok. Barátok jönnek-mennek, de ha a család igazi és érzi mit jelent családnak lenni, akkor nyújtani képes azt a biztonsági hálót, hogy „fiam bármi történik, akkor itt a családod”, melléd áll, veled van, nem vagy egyedül. A szülők egy idő után óhatatlanul meghalnak, tehát ez bekövetkezik, hozzá tartozik az élethez, viszont a gyerekek egymásnak támaszai tudnak lenni. Ez pedig egy óriási kincs. Nagyon sok elmagányosult embert látunk és abban az esetben, ha nincs testvér, akkor bizony kevés az esély, hogy az önzetlen támogatásra… Nem mondom, bizonyára létezik jó barátság, de a család, ha igazán jól működik a család, az egy óriási kincs. − Mi bizonytalanítja el a friss házasokat, hogy több gyereket vállaljanak? − Egészen megváltozott ebben a korban a gyerekvállalás és a családalapítás módja. Annak idején, emlékszem, bennem is élt az, hogy egy lány minél hamarabb férjhez kell menjen. Sokkal jobban élt bennem az, hogy családot alapítani, tehát anya legyek. Most amikor akkora lehetőség és szabadság van, és bizony nagyon sok lány ügyesen helyt áll professzionális téren, elképzelhető, hogy először azt kívánja, hogy magát megvalósítsa szakmai téren, és utána vállal családot. Persze vannak kivételek is, akiknek elsősorban a család a fontos. Mondjuk, én annak idején lehet ebből a szempontból fehér holló voltam, mert nekem professzionálisan nem volt elképzelésem, hogy én mit akarok az életemmel. Azt nagyon határozottan és erősen tudtam, hogy családot akarok és anya akarok lenni. Ma nagyon ritka, hogy ez fogalmazódjon meg valakiben. − Mondjuk, átlépnek azon, hogy szakmai pálya, rendben van, eldöntik, hogy jöhetnek a gyerekek. Felmerül a kérdés, hogy hány gyerek. 2
− Azt hiszem, hogy az életminőségről kialakult kép megváltozott. Amikor valaki azt mondja, hogy „minőségi életet akarok a gyermekemnek biztosítani” akkor egy minimális dolog az, hogy legyen élettere, tehát lakás. Amennyiben a lakást nem tudja biztosítani, hogy ott több gyereket tudjanak nevelni, nem biztos, hogy fölvállalja. Főleg azokra a családokra gondolok, akik érettségivel, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Nyilván megtörténik sok családban, hogy a gyerekek jönnek, ott nem is azért jönnek, mert tervezik, hanem jönnek. Ilyen is van. − Vannak a tárgyalt nehézségek vagy akadályok, amelyeken átlépni, gondolom az Életfa Családsegítő Egyesület és a hozzá hasonló szervezetek segítik a családokat. Melyek azok a konkrét célok, amelyekért létrejött az Életfa Egyesület? − Nevezzem úgy magunkat, hogy a Kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület, mert közben létrejött Sepsiszentgyörgyön is pont ugyanezzel a névvel egy magyar egyesület. A mi történetünk igen érdekes, mert egy helyi hiányra válaszként egy édesapa létrehozott egy kismama klubot. Itt Kolozsváron. Azt több évig működtette, nyilván neki segítői voltak sokan, zenepedagógusok, orvosok, pszichológusok, tanítónők, hogy tanácsokkal lássák el a gyerekeket nevelő családokat. Egy idő után azok, akik ebben a tevékenységben valamilyen szinten részt vettek rájöttek, hogy szükség van egy szervezeti formára, hogy mindazt, amit teszünk a családokért, azt jobban lehessen tenni, kell a lehetőség arra, hogy adott esetben anyagi forrásokat is keressünk. Azt, hogy ott lenni és segíteni a család minden szakaszában, teljesen mindegy, hogy milyen a család, egyszülős akár egy gyermeket nevelő, kettőt vagy hármat, ott tudjunk lenni mellettük és amennyiben szükség van professzionális tanácsra, segítségre, azt mi nyújtani tudjuk. Így jött létre az Életfa Családsegítő Egyesület, és csodálkozva vettük észre már az első év után, hogy mekkora nagy szükség van rá. 1995-ben jegyeztük be az egyesületet, amikor már nem működtek úgy a nővérek, akik hazamentek a frissen szült édesanyához, és tanáccsal látták el, tehát a védőnők nem úgy működtek, mint annak idején a változás előtt. Az Életfa fel is vállalta ezt a szerepet, mert azoknak az anyukáknak, akiknek frissen született kisbabájuk, azokat a tanácsokat tudta nyújtani a megfelelő szakembereken keresztül, amire neki éppen szüksége volt, és hiány volt akkor. Jelenleg azon túl, hogy a frissen szült édesanyáknak tanácsokat adunk, meg nyilván az áldott állapotban levő anyukáknak különböző témakörben tanácsokat tudunk nyújtani, amellett újabban gyerek pszichodráma csoportok is vannak, ahol nagyobb gyerekeknek nyújt foglalkozást az egyesület. − Értsem úgy, hogy a tanácsok lelki jellegű problémáktól el egészen orvosi témákig terülnek? − Igen. Egy-egy alkalomra eljön neonatológus, eljön gyermekorvos, eljön szülész. Különböző rendezvények vannak, mint például a születés hete. Akkor egy egész előadássorozat arról szól, hogyan lehet szülni. Most nálunk nagyon elindult és megerősödött a dúla mozgalom. A dúlák azok a személyek, akik asszisztálják az anyukát a szülés mellett. Ők nem bábák, hanem segítik lelkileg abban, hogy ő képes legyen természetesen szülni. Vannak a babahordozó, tehát a kötődő nevelést támogató mozgalmak, ezekbe is belékapcsolódtunk. Ilyen gyakorlati dolgok, hogy babahordozó kendőket tanítunk meg, hogy az anyukák hogy használják, a gyereket minél több ideig testközelbe hordják. Van a szoptatás hete, amikor nyilván azt próbáljuk előtérbe helyezni, 3
− −
− −
hogy mennyire fontos az anyatej, nem csak egészségileg, hanem lelkileg is. Ez a kötődés az édesanyához milyen sokat jelent, ha sikerül szoptatni a babát. Olykor a nagyon nagy családnál szociális problémák vannak, ezekre is keressük a megoldást. Volt támogatást gyűjtő rendezvényünk is, különleges esetekben, amikor valakinek a kezelésére kellett pénz. Ha szükséges, adott esetben tanácsadást is létre tartani, meg lehet hívni olyan szakembert, aki például pénzügyi tanácsokat tud adni. Nemrég volt egy rendezvényünk, ahol Erdély szinten találkoztak azok a Kismama klubok, amelyek a kolozsvári mintájára jöttek létre. Ennek nagyon örülünk, mert a jó ötletet nem szabad monopolizálni. A nem kolozsvári szervezetek másképpen működnek, mások a kérdések, más a folyamatok dinamikája, és ők tudják a legjobban, hogy mire van szükségük. Nagyon örülünk a gerjesztő hatásnak, amit többek között az internetnek is köszönhetünk. Éppen azért, hogy javuljon a kommunikáció az anyukák között, létrehoztunk egy kismama levelezőlistát, ami lassacskán akkorára nőtt, hogy több mint ezer kismama van rajta. Ez azt jelenti, hogy ezer család és nem csak Kolozsvárról, hanem Erdély minden részéről, illetve külföldről is rákapcsolódtak. Megtudták, mi történik Kolozsváron, akkor nyilván az információ terjedt. Ez a Kismama klubok második találkozója volt, nagyon hasznosak ezek a találkozások. Érdemes folytatni, mert lendületet ad az esetleg ellankadóknak. Átgondolhatjuk, újból kitalálhatjuk magunkat, ha eddig így voltunk, akkor a következő évben hogyan legyen. Mennyire aktív a levelezőlista? Érkeznek érdembeli kérdések, vagy inkább szakemberek írnak egy-egy körlevelet? Az a kérdés, mit akarunk a listával. Ha csak azt akarjuk, hogy szakmai tanácsokat kapjanak a kismamák, akkor nyilván nem aktív. Itt az volt a jó, és ezt érdemes bármilyen szervezeti fejlődésben figyelni, hogy abban az esetben, ha a kezdeményezés a csoporttól jön, akkor másképp viszonyulnak a listához. Igazából az Életfa Családsegítő Egyesület sem azért jött létre, mert valakinek volt egy jó ötlete, hanem már egy létező program okán vált szükségessé az egyesület. A kismama levelezőlistán is egy kismama kör szeretett volna jobban kommunikálni. Elkezdődött a beszélgetés, és nyilván nagyon sok mindenről beszélgetnek, nevelési kérdések is vannak, ugyanakkor teljesen gyakorlati dolgok is napirendre kerülnek, mint például: „nem tudjátok véletlenül, hogy ez az orvosnő mikor rendel”. Ugyanakkor nagyon nehéz moderálni, amikor mindenki valamilyen magánügyet hoz elő, hogy ne terheljük a listatagokat azzal, hogy különféle hálózatok és ki tudja milyen termékek kerüljenek be. Nálunk több moderátor van, leszabályoztuk. Kereskedelmi célú hirdetésekért minimális összeget kell fizetni. Ha egy kismamának vagy egy kapcsolódó vállalkozása, akkor szponzorként felkerül az Életfa honlapjára is, és ugyanakkor a hírlevele is megjelenik, de csak kétszer egy hónapba. Csak az kerül fel, amit megengedünk. Minden a moderátorokon megy át. Nagyon sok információ jut el az anyukákhoz, és pénteken van egy adok veszek, egy piac amikor mindenki a kinőtt ruhákat bárki továbbadhatja, eladhatja. Igazából egy virtuális közösségi tér. Van-e olyan sikertörténet, amikor az egyesület tevékenységének köszönhetően egy család többgyerekesre bővült? Ezt így nehéz állítani, de áttételesen már igen. Csak azt mondhatom, hogy ha létezik egy közösség, ahova eljöhet a szülő a gyerekkel, akkor az hat. És most itt van az Advent, lesz nálunk adventi fesztivál és sokadalom, egy olyan közösségi megmozdulás, ahol a gyerek 4
− −
− −
− −
reggeltől estig játszik és nem kerül a szülőknek pénzbe, és mivel árusok is jönnek, az anyuka a karácsonyi angyalozást meg tudja oldani. Ha ezekre a foglalkozásokra eljönnek, elhozzák a gyereket is, az hat. Most nagy sikere van a fejlesztő tornának; az apró gyerekeket kisiskolás korig hozhatják és adott a lehetőség, nagyon ügyes a gyógytornászunk. Tehát ha látják, hogy van segítség, nincsenek egyedül, mehetnek közösségbe, ahova vihetik a gyereket – az hat. Fontos a tudat, hogy vannak helyek, ahova elmehetnek, és együtt lehetnek. Itt látom, amikor egy harmadik gyermek születik a családban, akkor egyértelműen úgy gondolom, hogy nagyon hasznosak az ilyen szervezetek, mint az Életfa Családsegítő Egyesület. Ki támogat egy ilyen egyesületet, hisz említette, hogy esetenként a családokat akár anyagilag is tudják támogatni? A civil szerezetek szoktak pályázni, tudom, Erdélyben nagyon sok civil szervezet van, és amikor egy-egy magyarországi pályáztatóhoz ezek a civil szervezetek elküldik pályázataikat, akkor nagyon kevés az esély, hogy ott valaki nagyon sok pénzt kapjon. Ezért az Életfa is több lábon áll. A pályázatok mellett nagyon fontos, hogy a helyi közösséget megszólítsuk. Megszólítunk vállalkozókat is, ugyanakkor hirdetjük listáinkon, hogy adományokat lehet behozni. Mikor egy szociális téma van, akkor azt meghirdetjük, hogy lehet behozni ebben a témakörben. De az egyesület fenntartásáért bizony fontos, hogy a helyi közösség valamilyen szinten támogatást nyújtson. Igazából a nagy rendezvényeken tudunk valamit nyújtani a szponzoroknak is, ki tudjuk tenni a plakátra, szórólapra a nevüket. Ez nekik is üzlet. Mindenhol ott van az adománydoboz. Pályázunk, nagyon sokat pályázunk, van egy nagyon ügyes titkárnőnk, aki a második babáját szülte a napokban, tehát van egy csapat. Mekkora csapat áll az egyesület mögött? Ha az állandó önkénteseket összeszámoljuk, úgy hiszem olyan húsz fő, és a tagság harminc körül mozog. Nagyobb rendezvényen ott vannak, akiknek több idejük van, másnak kevesebben – ez így váltakozik. Láttam honlapjukon, hogy az Életfa tagja az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének. Az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének is. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége korábban jött létre. Magyarországon létezik a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a NOE, már több mint huszonöt éve működik. Nekik már sikerült akkorára nőni, hogy ki tudtak harcolni kedvezményeket a nagycsaládoknak. Üdültetési lehetőségekről van szó, meg bizonyos helyekre nagycsaládos kártyával árkedvezménnyel lehet bejutni, bizonyos termékeket olcsóbban lehet megvenni. Az ők kezdeményezésére jöttek létre itt Erdélyben a nagycsaládos szervezetek. Székelyföldön elsősorban. Így jött létre a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, aminek óriási gerjesztő hatása van, mert ha mi magyarok az elszakadt országrészekben összetalálkozunk és tudunk beszélni arról, hogy mit tehetünk a magyar családjaink érdekében, ennek hatalmas ereje van. Ha a családra gondolok, akkor ott van a kultúra és a nyelv megőrzése, ott van az életminőség megőrzése, életcélunk, hogy a magyar családok életminősége javuljon. Nagyon sokat segít, hogy látjuk a vajdasági mintát, látjuk a magyarországi működést; sok ötletet és bátorítást kapunk tőlük, ami előre visz minket. Újabban ez kibővült, létrejött, több éve a 5
− −
−
−
− −
Családlánc mozgalom, amelyhez professzionális, szakmai szervezetek is kapcsolódhattak. Alapítványok is, szövetségek is, amelyek a Kárpát-medencében élő magyar családok jólétéért dolgoznak. Ez megint új pezsdülést hozott, és ráadásul létrejött az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége, ami fontos, mert hátteret tud biztosítani például a kismama kluboknak, mert nem mindegyik mögött van egy szervezet. És így a klubok fejlődhetnek, s ha szükségesnek érzik, létrehozzák a saját szervezetet. Ezért fontosak a szövetségek, az erdélyi és a kárpát-medencei is, mert erőt adnak, és valóban megéljük azt, hogy nem számítanak a határok. Mi összetartozunk, tudunk egyben gondolkodni. Sokan kérdezik a román közösségből, hogy mért nem csináljuk románul is. Mondtuk, ennek nyelvi és kulturális a háttere. Például a gyerekeknek altatókat tanítunk, a magyar közösségnek másak az énekei, másak a versikék. De nyitottak vagyunk, ők hozzák létre s mi segítünk nekik. Léteznek kezdeményezések, így bizonyos részfeladatot korházak vállalnak fel, úgy tudom létezett egy nővéri közösség, amely kismamatornát vezetett, bár nem úgy, mint mi, nem annyira sokrétűen. Ha a román oldalon a rendszer nem működik ilyen strukturáltan, akkor gondolom, a törvénykezésben sem tartunk ott mint Magyarországon. Nincsenek adókedvezmények… Igen, ez még várat magára, ebben lépni kell. Román részről hasonló igyekezet a neoprotestáns egyházaknál létezik. Kimondottan a családokkal foglalkozó egyesületekről nem tudok. Csak bizonyos részfeladatot érintenek abból, amiket mi és a hozzánk hasonló szervezetek csinálunk. Törvénykezési kezdeményezéshez viszont szükséges a román szervezeti háttér, kellenek ők. A mi képviselőinken keresztül azt tudjuk elérni, hogy konzultáljanak velünk, hol lehetne, kellene beavatkozni. Tehát a kapcsolatra szükség van. Ez a kapcsolat többször is létrejött, megtörtént, hogy konzultáltunk, hogy mit tegyünk, hogy jobb legyen. Ez nem elég, nyilván szükség van a többségi nemzet részéről is a szervezeti háttérre. Akkor az állam részéről nincs semmilyen engedmény, kedvezmény a nagycsaládok számára. Mi a helyzet az egyház részéről? Például bérlakásokkal nem támogatják a többgyerekes családokat? A lakás kérdése a többgyerekes családok esetében akkor merül fel, ha igénylik. Konkrétan a Kétágú templomról tudok beszélni, mi kolozsváriak így nevezzük alsóvárosi templomunkat, itt van egy diakóniai csoport, akik vállalták, hogy megkeresik azokat a családokat, ahol nehézségek vannak, akár egészségügyi problémák, akár pénzügyi szinten és ezeket valamilyen szinten támogatják. Az egyháznak, például a Kétágúnak nincs bárlakása, tehát nem segíthet. Hallottam egy ilyen projektről, de nem tudom, melyik egyházközösség rendelkezik kiadható lakásokkal. Olvastam arról, hogy külön foglalkoznak az egyszülős családokkal… Igen, és nem tudom, hogy máshol van-e ehhez hasonló, az Életfánál létezik. Az egyszülős családok csoportja zártkörű. Ha valaki kíváncsi, hogy mi történik ott, nem mehet csak úgy oda el. Egyrészt azért, mert a hasonló helyzetben lévő családok egymást bátorítják, és ők tudják a legjobban megérteni azt a helyzetet, amiben vannak. Ha egy elvált szülő két gyermeket nevel, az már nagy családnak számít, mert az egyedül kettőt az olyan, mint ketten négyet nevelni. Ezért rájuk is pont úgy oda kell figyelni, mint a nagycsaládra. Egy eset volt, hogy egy nagybácsi egyedül nevelt több gyermeket. Nagyon szélsőséges 6
helyzet, sikerült anyagi támogatást nyújtani. Nálunk még működik a vakációs játszóház, az idén augusztusban volt minden nap hétfőtől péntekig, rendszeres foglalkozás kisiskolás gyerekeknek. Ezekre az alkalmakra eljöhetnek azok a gyerekek is, akiknek nincs lehetőségük táborokba elmenni, mert nincs anyagi háttér ehhez. Táborunk is volt, oda is vittünk el ilyen gyerekeket, akiknek nagy segítség volt az, hogy részt vehettek. − Az egyszülős családok számára szerveznek még valamit? − Vannak foglalkozások, mi a keretet biztosítjuk. Igény szerint meghívnak szakembereket, kiválasztják a témakört, közös programokat szerveznek, együtt kirándulnak. Igazából egy kicsit érzékeny ez a téma, mert nem mindenki tud kinyílni, nagyon nehezen csatlakoznak. Akinek igénye van rá, ebben a csoportban megtalálja a támasz lehetőségét. A mi egyszülőseinknek kapcsolata van a magyarországi egyszülős családok alapítványával. Volt közös projektjük. Voltak látogatóban nálunk, beszélgetés folyt arról, hogy ki hogyan szervezi az életét. Az Életfa Családsegítő Egyesület itt Kolozsváron igyekszik odafigyelni minden családformára. Nyilván mi a férfi és a nő házasságából alakult családmodellre gondolunk, és ebből a szempontból kicsit hagyományosak vagyunk, a liberalizmus nem tört be hozzánk. Reméljük, hogy megmaradunk ezen a szinten, ezt vállaltuk fel, ebben tudunk támaszt nyújtani. Pont ugyanúgy, ahogy a román közösség felé is nyitottak vagyunk, szívesen segítünk, de nem tudunk nekik programot szervezni. És mi a hagyományos családot erősítjük, ez a mi családmodellünk. − Köszönöm szépen a beszélgetést. Készítette: Nagy Ákos
7
