Reformátusok vagyunk

PÁTYI HARANGSZÓ A PÁTYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LAPJA XII. évfolyam 2. szám

2011. október

Reformátusok vagyunk A népszámlálás kapcsán felhívták a figyelmünket arra, hogy bátran valljuk meg: reformátusok vagyunk. Elgondolkoztam azon, hogy református voltunk miben is nyilvánul meg; egyáltalán: büszkék lehetünk-e rá, vagy szégyenkeznünk kell-e amiatt, hogy a református nevet viseljük. A népszámlálás református hirdetéséhez kapcsolódott egy reklámfotó, ahol mindenki örül, „fülig ér a szája”, és még a karon ülő kisgyermekek is boldogok, hogy reformátusok lehetnek. Persze tudjuk, hogy nem minden református emberrel lehetne bármikor madarat fogatni, de a „Mindenkor örüljetek” (1 Thessz 5,17), illetve: „Örüljetek az Úrban mindenkor” (Fil 4,4) parancsot komolyan vevő, a Bibliáját rendszeresen olvasó és ismerő református emberről nem baj, ha folyamatosan árad a békesség és a derű. A felfelé tekintő, hitben élő református ember Isten útmutatását keresi a Bibliában, akár istentiszteletet hallgat, akár otthon veszi elő a saját Bibliáját. A reformáció elindulása után vált ugyanis lehetővé, hogy anyanyelvünkre lefordítsák a Bibliát, és ne csak a papok olvashassák, hanem az egyszerű emberek is. Nem attól vagyunk mi reformátusok, hogy kis csecsemő korunkban elvittek minket a református templomba és ott megkereszteltek. (Nem is attól, hogy szépen tudunk mosolyogni.) Sokkal inkább az tesz reformátussá, hogy figyelünk Isten szavára, és azt komolyan vesszük. Figyeljük csak meg, hogy egy római katolikus templomban a padsorok az oltár felé néznek, ahol a mise központi eseménye, az áldozás látható. A református templomban a padsorok a szószék felé néznek, ahonnan az Isten igéje hallható. Vajon mennyire református az az ember, aki nem él Isten igéjével? Aki templomba csak nagy ünnepeken jár (vagy akkor sem), és Bibliája a polcon porosodik ahelyett, hogy az asztalon tartaná naponkénti készenlétben, ott, ahol a mindennapi kenyér helye van? Nézzük meg azt is, mit jelent a református szó! A keresztyén egyházat Isten formálta, ez az idők folyamán deformálódott (eltorzult), ezért kellett reformálni (újra formálni, megújítani). Bár a többi protestáns egyházaknál is megtörtént a reformáció, mi, akik Kálvin útmutatása nyomán találtunk vissza Jézus Krisztushoz, a megnevezésünkben is reformáltak, azaz reformátusok vagyunk, legalábbis azok próbálunk lenni. Hadd fordítsam meg: mi, akik megnevezésünkben reformátusok vagyunk, találjunk vissza Jézus Krisztushoz, kegyelemből, hit által megújult életre, naponként táplálkozva Isten igéjével! Legyünk tényleg megújult életűek, reformátusok! Vizi István

PÁTYI HARANGSZÓ – a református gyülekezet lapja

Elmélkedés

Ismeret és/vagy bölcsesség? “Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik." (Példabeszédek 2,6) Olvasandó: Példabeszédek 2,1-9 Van-e határa a megszerezhető tudásnak? A technika segítségével rengeteg információ érhető el. Bill Gates, a Microsoft cég alapítója szerint a tudás mezejének csak a szélén járunk még. “Az előttünk álló út“ (The road ahead) c. könyvében a következő feltételezéssel él: “Amikor a holnap nagy teljesítményű informatikai gépeit összeköttetésbe hozzuk egymással, bárkivel, bárhol összeköttetésben lehet maradni. Könyvtárak ezreit lehet majd éjjel-nappal fürkészni.” Ha körülnézünk, ezt már most megvalósulni látjuk magunk körül... Valóban nagyon hálásak lehetünk, hogy a technika révén információkhoz juthatunk. Bár sokszor az információ özönben a legnagyobb feladat a sok szemét közül az értékest kiválogatni, és megtartani! Fegyelemre van szükségünk az interneten töltött időnk korlátozására is, mert ez is válhat kábitószerré, szenvedéllyé. (Virtuális kapcsolatokban egyre több gyerek – és felnőtt is – szinte megállás nélkül szeretné az online játékokat otthonról, sőt még útközben is az okos telefonjáról játszani, mig közben még enni-inni, aludni is elfelejt, nem beszélve a megszakadó kapcsolatokról, feladatokról.) Egymással kapcsolatban lehetünk, tájékozódhatunk, ügyeket intézhetünk az interneten keresztül akár a Föld másik végéről is. A kapott nagyszerű eszközöket lehet bölcsen (de rosszul is!) felhasználni. A tények puszta ismerete azonban még nem jelenti azt, hogy mindent tudunk és értünk. Sem a filozófusok összes tudománya, sem az etikusok okfejtései, sem a tudósok kutatási eredményei nem tudják megadni nekünk az igazságot Istenről, az Ő akaratáról, kegyelméről, a Jézus Krisztusban megjelenő jó hírről, a bűnökből való szabadulásról. Az a tudás, amire szükségünk van (és lesz), a Bibliában található. A Szentlélek teszi érthetővé, személyessé Isten üzenetét. Ne pazarold az idődet pusztán arra, hogy tényeket szerezz meg! Sokkal hasznosabb, ha Isten igazságát kutatod az Ő igéjében, a Bibliában. Emlékezz: ”Csak az Úr ad bölcsességet.” INFORMÁCIÓT SZEREZHETSZ BÁRHONNAN, DE A BÖLCSESSÉG CSAK ISTENTŐL JÖHET! Egyéni átgondolásra: Mennyi időt töltök Istennel, rá figyelve – ez arányban áll-e a képernyő előtt töltött szabad időmmel? Molnár Balázs

2


Könyvajánló Fiataloknak Jeremy V. Jones: A Kaká-sztori Az aranylabdás brazil labdarúgó életrajzából kiderül, hogyan segítette hite, kemény munkája, kitartása és alázata abban, hogy világklasszisként a csúcsra jusson. Jeremy Jones könyve elsősorban a fiatalok számára íródott, de az idősebb generációnak is tanulságos lehet.

Fiataloknak és felnőtteknek Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek Ez a könyv rövid és többféle témában összeválogatott írásokat tartalmaz, amelyek felnőttek és nagyobb gyermekek (10 éven felüliek) számára is érdekes olvasmány lehet. A történetek lelki mondanivalója a gondosan kiválasztott igei utalások elolvasásával válik igazán teljessé. Az igehelyek minden történet végén találhatók, ahol a kis szabad helyet kihasználva célszerű kikeresnünk a Bibliából és ide írnunk azokat (ez megkönnyíti az olvasást).

Felnőtteknek Gary Chapman és Cathrine Palmer: Tavaszi történet, Nyári szellő, Parázsló ősz, Télre tavasz (ÚJ KÖNYVEK!) A regénysorozatban megelevenedik Gary Chapman A házasság négy évszaka című tanácsadó könyve. Idill kisvárosban kapcsolatok bontakoznak ki, házasságok jutnak válságba és kapnak új erőre, szomszédok, anyósok és baráti körök segítik vagy nehezítik a családok életét. Az ősz bizonytalanságától vagy a tél hidegétől szenvedő házaspárok kapcsolata is megújulhat, ismét megtapasztalhatják a tavasz reménységét, a nyár melegét.

3


Beszámoló a nyári gyermektáborról Lelki szolgálat Az idei nyári tábor fő témaköre a „Testvérek a Bibliában” volt. A tábor 5 napja folyamán 5 különböző testvérpárral ismerkedhettek meg a gyerekek. 1. nap: Dávid és Jonatán történetéből azt tanulhatjuk meg, hogy ne féljünk, ha kicsik is vagyunk, Istennel erősek lehetünk! 2. nap: Mózes és testvérei példája arra intett bennünket, hogy ne csúfolódjunk, és ne legyünk irigyek vagy féltékenyek testvéreinkre! 3. nap: Jákób és Ézsau története arra tanított, hogy tudjunk megbocsátani testvéreinknek! 4. nap: András és Péter példájából megtanulhattuk, hogy nemcsak testi, hanem lelki testvérek is léteznek, akik Jézust követik és őt szolgálják. 5. nap: Mária és Márta történetéből pedig azt a tanulságot vontuk le, hogy fontos a kétkezi munka, de fontos mellette a lelki táplálék is. Akkor tudunk igazán a kezünkkel, lábunkkal szolgálni, ha lelkileg rendben vagyunk. Tudjunk Jézus lábához leborulni, odakuporodni, hogy szolgálhassunk Neki! Kétkezi szolgálat Ez volt az első olyan tábor, amikor a gyerekek ebédeltetése nem külső helyszínen, hanem a gyülekezeti házban, a gyülekezeti asszonyok és az ifisek segítségével került megoldásra (főzés, terítés, mosogatás). A változtatás nagy sikert aratott, a gyerekek minden nap finom és laktató testi táplálékban is részesülhettek a lelki táplálék és a sok élmény mellett. Az egyik kétkezi szolgáló, Mándi Piroska néni írta az alábbi beszámolót: Áldás, békesség a kedves Olvasóknak! Egy szép júniusi napon délben megérkeztem a gyülekezeti házhoz. Már a kapuban lehetett érezni a finom étel illatát. Az udvaron vidám gyerekek hada fogadott. Volt olyan csoport, amely éppen a fagyizásból érkezett meg, voltak, akik gólyalábazással próbálkoztak Tiszteletes Asszony segítségével. A benti termekben gyöngyözés, rajzolás és sok szép kézi alkotómunka készült. De én nem nézelődni, hanem segíteni mentem, így nekiláttam, hogy a rám bízott feladatot ellássam. A konyhában aznap Kerék Zsuzsi néni főzte a finom tárkonyos ragulevest. Mindenütt mosolygós arcokkal és szorgos kezekkel találkoztam. Az ifisek 4


terítettek, közben megérkezett a lekváros bukta is a Simi pékségből. Több csoportra osztva Tiszteletes Úr egy imával kezdte meg az ebédelést. A munka közben eszembe jutott a ’90-es évek elején rendezett (akkor induló) gyermektáboroztatás, ami ugyanezen a helyszínen volt, de az akkor még romos gyülekezeti házban, kevésbé komfortos körülmények között (nem volt konyha, sőt a gyerekek lavórban tudtak csak kezet mosni). Akkor még az iskolában volt megoldva az ebéd, az uzsonnát pedig otthon készítettük és hoztuk el a gyerekeknek. Akkor még az én lányaim is kicsik voltak, s szívesen jöttek a táborba. Azóta a lányaim felnőtté váltak, s – hála az Úr Jézusnak – a gyülekezeti ház újjáépülhetett, most is sokak örömére. Úgy gondolom, ez a hét is áldott együttlét volt, nemcsak a résztvevőknek, hanem a kétkezi szolgálóknak is. Az alábbi igével zárom gondolataimat: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!” (Filippi 4,13)

Családos hétvége Balatonfenyvesen Idén a nyári családos tábor ismét egy családos hétvégére rövidült, és a Balatonon került megrendezésre. „Gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására”. Filippi 1,11 Az idei évben július elejére esett a családos-kör záró alkalma. Több, mint 50 pátyi gyermek és szülő indult el 8-án, pénteken délelőtt a balatonfenyvesi református táborba. Az ebédet már közösen fogyasztottuk el. Nagy hőség volt ebben az időszakban, így igazán jól esett mindenkinek a délutáni fürdőzés a Balaton hűs vizében. Vacsora után két részre szakadt a társaság: gyermekekre és felnőttekre. A kicsiknek Vizi Anna, Papp Edina, Stefanné Rokaly Elvira és Vizi Istvánné Anikó tartott lelki együttléteket. Polgár Istvánné Eta néni is besegített a gyermekfelügyeletbe. Különösen nagy szükség volt rá a kézműves foglalkozások alkalmával. A felnőtteknek Pálhegyi Feri bácsi tartott előadásokat és utána vezette a kötetlen beszélgetéseket is. Az első előadás pénteken este volt és Hány füle van az embernek? címmel hangzott el. Milyen sokszor megronthatja férj és feleség kapcsolatát egy megjegyzés, egy mondat csak azért, mert fáradtak vagyunk, nem figyelünk a másikra, rohanunk. Nem szabad megsértődnünk. Fontos az, hogy megbeszéljük egymással, ha ilyen történik. Ne magunkra figyeljünk, a saját sérelmeinkre, hanem forduljuk felé a megértő szeretet „fülével”, próbáljuk magunkat beleélni az ő helyzetébe, különbnek tartva őt magunknál. Szombaton reggeli után Nagytiszteletű Úr tartott áhítatot Pál apostol 5


Filippibeliekhez írott levele 1. rész 1-30 terjedő versei alapján. Kiemelném belőle a 9–10. verseket: ”Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek mi a helyes, és hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” Majd Feri bácsi előadása következett: Konfliktusok kezelése címmel. A kapcsolatok működéséhez szükség van arra, hogy aki hibát követett el, az elismerje, hogy hibázott, ezzel kárt és szenvedést okozott a másik embernek. A hibát helyre kell hozni, bocsánatot kell kérni! Délután családi vetélkedők következtek Keserűné Molnár Krisztina szervezésében. A jutalomcsokoládéknak leginkább a gyermekek örülhettek. Vacsora előtt még volt időnk fürdeni egyet a tóban. Majd Feri bácsit hallgattuk meg, aki Már megint megbántottál! címmel tartott előadást. Mindenkinek van néhány érzékeny pontja, és felszisszen, ha ahhoz hozzáér valaki. A bántás és a megbántódás hátterében megromlott emberi természetünk áll. Ezért a bántás kapcsolataink természetes velejárója. A bántás haragot vált ki, a harag pedig gyűlöletté változhat. Bibliai kezelésének módja, hogy Isten elé viszem haragomat. Az Ő szavának engedelmeskedve elindulok a megbántott társam felé, és Szentlelke segítségével bocsánatot kérek. „Szentlelket pedig azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.” ApCsel 5,32. Vasárnap reggel áhítattal kezdtük a napot, folytatva a Filippi levelet: 2,1–11. A 3. versszakot szeretném kiemelni: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Ezután Feri bácsi tartotta meg előadását a „Megbocsátásról?!”. Lelkünk és kapcsolataink egészséges működéséhez szükség van arra is, hogy sértett félként meg tudjunk bocsátani. Ha tőlünk kérnek bocsánatot, képesek legyünk megbocsátani, tiszta szívből, őszintén. Vajon hányszor kell megbocsátanunk a másiknak? „Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is” – tanít bennünket Jézus Krisztus. A záró alkalmon ismét egybegyűltek kicsik és nagyok. Megköszöntük az előadónknak és a gyermekek között szolgálóknak munkájukat, majd közös éneklés után ebédelni indultunk. Akinek még kedve támadt, fürödhetett egyet a Balatonban. Mindannyian lélekben gazdagon tértünk hajlékainkba. Csorbáné Ágoston Éva

Adjunk hálát! • • •

az új ifjúsági alkalomért (ifjúsági istentisztelet), amely a már konfirmált ifjaknak biztosítja a nekik való lelki táplálékot és közösséget; azokért az élményekért, pihenésért, kikapcsolódásért, lelki feltöltődésért, amikkel Isten megajándékozott minket a nyár folyamán; az őszi csendesnapért, a tartalmas együttlétért!

6


PáKICs tábor az Őrségben és Kőszegen „Ti vagytok a föld sója!” (Máté 5,13) pontja az Írott-kő csúcs, melyet a trianoni békediktátum során határpontnak jelöltek ki. Ezen a helyen egy kilátó is áll, mely az utóbbi években szabadon látogatható. Erre a csúcsra gyalogoltunk fel egyik napon. Az aznapi áhítatot ott tartottuk, majd egy nagyot számháborúztunk. A cserkészek számára fontos Isten igéjének hallgatása, Isten akaratának követése. Táboraink során egy-egy ige mentén hallgatunk áhítatokat, a vezetők tolmácsolásában. Az idei alapigénk: „Ti vagytok a föld sója” (Máté 5,13) volt. Ennek kapcsán több történetet is meghallgattunk, melyeket egy-egy magyar népmeséhez is kötöttünk, ezzel mutatunk rá az isteni és a népi gondolkodás hasonlatosságaira, párhuzamaira, esetleg ellentmondásaira. Mi vagyunk tehát a föld sója! Ezzel az isteni örömhírrel vágtunk neki az újabb tanévnek, és ezt az örömhírt adjuk tovább mindazoknak, akik Jézust követve élnek.

Ötödik nyári táborunk rendhagyó módon alakult. A PáKICs történetében először osztottuk ketté a Csapat apraját és nagyját. A kisebbek Kőszegen töltöttek egy hetet, míg a nagyobban Őriszentpéterről indulva, kerékpáron jutottak Kőszegre. A változatos – hol napos, hol esős – időjárás sem akadályozott meg bennünket abban, hogy az Őrség gyönyörű vidékén kerekezve átlátogassunk a határainkon túlra került részekre, Szlovéniába és Ausztriába. Útközben Pityerszert és a jáki templomot is megnéztük. Ezalatt a kisebbek a táborhelyet alakították ki, sátrakat állítottak fel és a Kőszegi-hegységgel ismerkedtek meg. A Csapat egyesülése után zajlott a próba, mely során a gyermekek számot adtak az év során megszerzett gyakorlati ismereteikről. Csakúgy, mint tavaly, idén is akadályverseny jelleggel zajlott ez az esemény. A sikeres próbatétel jutalma az újaknak a PáKICs nyakkendő, a korábban már nyakkendőt szerzettek számára pedig egy újabb csík a nyakkendőjükre. A Kőszegi-hegység legmagasabb

Bálint Balázs

7


Az irgalmasság „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Máté 5,7 Idén immár negyedik alkalommal tartottunk gyülekezeti csendesnapot a megszokott időben, szeptember második vasárnapján. Hálát adunk Istennek, hogy évről évre többen vágyakoznak arra, hogy az igét hallgassák és hitükben erősödjenek. Ebben az évben Cseri Kálmán ny. lelkipásztor az irgalmasságról szolgált közöttünk mind a délelőtti, mind a délutáni alkalmakon. Az alábbiakban erről olvashatunk egy összefoglalást. A csendesnap teljes hanganyaga gyülekezetünk honlapján meghallgatható. Miért szükséges beszélni az irgalmasságról? • Mert egyre kegyetlenebb ez a világ, már az iskolában lövöldözik egymást a gyerekek. Lehet, hogy mi nem vagyunk ilyenek, de áldozatai lehetünk ilyen embereknek. • Nincs jövője annak, aki becsületesen próbál dolgozni – így érezzük sokszor. • Családba is befészkelődik ez, a házastársak is kegyetlenek, egymást kibeszélik, egymásra kígyót-békát mondanak. • A családon belüli erőszak is egyre gyakoribb. • Az irgalmatlan közöny is ebbe a kategóriába tartozik. Például békésen egymás mellett élnek a család tagjai, mindenki egy-egy sarokban vagy szobában külön, de senki nem tud a másikról semmit. Ha meglátunk valakit a bajban, a szív tiltakozik ellene, hogy mi segítsünk, azt mondjuk: „Az ő baja!”, pedig mi láttuk meg. Ne tereljük a felelősséget a különböző szociális intézményekre, ha Isten ránk bízta a segítség nyújtását! Jézus mindig segített, tapintatosan, sokszor kérés nélkül is. Jellemző-e ez rám, hogy a másik baját már a másik szeméből kiolvasom? Érdekből segítek, hogy majd ő is segítsen? Ez üzleti gondolkodás. Az irgalmas szívű ember nem a maga érdekét nézi, csak ad önzetlenül. Egyik legnagyobb hiánycikk ma az életből: az irgalmasság, tapintat. Isten irgalmasságáról szóló történetekkel tele van az egész Biblia: • 103. zsoltárban: sok jót ad Isten, amit nem érdemlünk meg • Mikeás könyvében: Isten irgalmas hozzánk, mert abban telik a kedve • Evangéliumokban: Jézus Krisztus halálával Isten igazsága nem szenved csorbát, sőt az Ő szeretete és irgalmassága diadalmaskodik!

8


Hittel ragadhatjuk meg Isten irgalmát. Az ilyen ember tud másokkal szívből irgalmas lenni, a többiek csak próbálkoznak. Isten irgalmassága áradhat rajtunk keresztül: otthon, munkahelyen vagy bárhol, ahol Isten használni akar! Szoktál-e segíteni? Mivel mentegeted magad? • „Attól függ, kinek.” Pedig, ha Isten minket tett felelőssé, akkor nekünk kell segítenünk. Ne legyünk személyválogatóak, Isten sem az! • „Miért éppen én?” Mert Isten rád bízta. • „Nekem is megvan a magam baja.” vagy: „Nekem se segít senki.” Ebből miért következik az, hogy én se segítsek? • „Akkor is, ha nem hálálja meg?” Ez eszünkbe se jusson! Rááll-e a szemem arra, hogy kinek kell segítenem, ki van bajban? „Az irgalmas szemű embert megáldja az Isten.” Ha látunk valakit szomorúan, imádkozzunk érte, hogy meglássuk, mivel tudunk neki segíteni! Összeszorul-e a szívem, ha valami tragédiát látok? A szívünk mellett megmozdul-e a kezünk, lábunk? Megmozdulunk-e oda is, ahova a legnehezebben nyúlunk? A saját életünkhöz, vagyonunkhoz.

Az irgalmasság mozdulatai az irgalmas samaritánus története alapján (Lk 10,33–35) 1. MEGÁLLT Ez azt jelenti, hogy időt szánt a bajban lévőre, pedig biztosan sietett, ő is félthette magát és az értékeit. Ha esetleg az derül ki, hogy halott ez a sebesült, még ő kerülhetett volna bajba, tehát ezzel kockázatot is vállalt. Sokan rohannak a maguk célja felé, nem tesznek rosszat, csak nem teszik a jót. Így is lehetünk gyilkosok: ha nem teszünk semmit, pedig tehetnénk valamit. Ahogy egy bibliai ige is mondja: „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak!” (Jak 4,17) Vagy ahogy egy versben írva van: „A rohanás e kornak átka…”. Hiányzik az időszánás, alaposság, meggondoltság. Ma összeütjük az üzleteket éppúgy, mint a házasságokat, aztán a nagy rohanásban szétszóródnak a kapcsolataink, értékeink. Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy minőségi időt szánok másokra. Például kérdezzük meg szüleinktől: „Anyu, hogy vagy?” vagy „Apu, mi volt a munkában?” – próbáljuk ki, s meglátjuk, hogy milyen jó beszélgetések lesznek belőle, ha odafigyelünk egymásra. Ne rohanjunk el egymás mellett! Például ne mindenki külön-külön 9


egyen, hanem legyenek közös családi vacsorák! Nekünk nem muszáj rohannunk. Jézus sem rohant, mégsem késett el sehonnan. Van időnk, Isten mindenkinek 24 órát adott. Ebből mennyi időt pocsékolunk el hiábavaló dolgokra? Pedig lehet, hogy a munkahelyünkön is körbe vagyunk véve olyan emberekkel, akik irgalmas samaritánusra vágynak. 2. LEHAJOLT Ne lenézően segítsünk! A samaritánust gyermekkorától belenevelték, hogy gyűlölje a zsidókat, ő mégis félreteszi az elveit és lehajol hozzá segíteni. Aki megszokta, hogy Isten előtt lehajol, annak nem esik nehezére, hogy másokhoz is lehajoljon! Ne essen nehezünkre magunkat megalázni, ez nem megalázó és nem kötelező, hanem szabad! Jézus is lehajolt értünk. 3. BEKÖTÖTTE A SEBEIT Milyen nagyon szeretjük kitakarni mások sebeit/hibáit/bűneit! Az irgalmasság betakarja mások sebeit/hibáit/bűneit. A szeretet sok vétket elfedez. Ez nem azt jelenti, hogy falazunk mások bűneinél. Az irgalmas nem beszél mások sebeiről, maximum vele beszél róluk. Az irgalmasság NEM EGYENLŐ a mindenre igent mondó elvtelenséggel és NEM EGYENLŐ a mindenben igazat adó gyávasággal sem. 4. GONDJÁT VISELTE Elsősegélyben még szívesen részesítjük egymást, de tovább nem. Már ezzel nagyon elégedettek vagyunk magunkkal. Egyszer még megtesszük, de hosszú távon nem. A családban is olyan ritka az ilyen állhatatos szolgálat idősek, betegek mellett. A hűség nagy hiánycikk a családban, a barátságokban, a konfirmációban és a gyülekezetben is. Ne fáradjunk bele abba a szolgálatba, amit végzünk! 5. ELTŰNT, MIUTÁN NEM VOLT RÁ SZÜKSÉG Nem érezteti, hogy ő szívességet tett, elmegy a fogadóból, mielőtt felépült volna a beteg. Az irgalmasság egy életstílus. Ezt nem lehet viselkedésszerűen tenni, mert lehull a lepel egy idő után. Jézus sebeit nem mosta ki senki, az Ő sebei nem gyógyultak be. Aki ezt észreveszi, az irgalmassá válik! Engedjük, hogy Jézus formáljon minket irgalmassá! Pásztor Edina

10


Molnár család beszámolója Ausztráliából Molnár Balázs és felesége Anikó 4 gyermekükkel együtt 2011. február 8-án repülőgéppel útnak indultak Ausztráliába, a Keleti partvidéken található nagyvárosba, Sydney-be. 26 óra repülőút után ottani idő szerint 10-én reggel meg is érkeztek, örülve a szép nyárvégi (!) időjárásnak. Beilleszkedésükről, ottani életükről Kerék Zsuzsa kérdezte őket.

Hogyan határoztátok el magatokat arra, hogy külföldön éljetek hosszabb ideig? • Már régóta élt bennünk a vágy, hogy milyen jó lenne angol nyelvterületen élni egy ideig. Nem csak a nyelvgyakorlás, a más kultúra megismerése, a tapasztalatszerzés vonzott, hanem az is, hogy megmutathatjuk a gyerekeknek a világot, és nyelvet is tanulhatnak. Balázs munkahelye révén már többször neki vághattunk volna a világnak. Most adódott egy nagy lehetőség, amelybe sok imádkozás után bele mertünk vágni, tudva, hogy Isten nem örökké ad lehetőséget, és vágyaink, kéréseink ott voltak előtte már régóta. Nem új hazát, hanem egy néhány éves ausztráliai lehetőséget kaptunk, amiért hálásak vagyunk Istennek. Sokat tapasztalunk, tanulunk, új helyzetekbe kerülünk, amit nekünk kell megoldanunk. Hogyan vezetett, támogatott benneteket ebben Isten? • Elsősorban talán a körülményeken és egymáson keresztül. Közösen szerettük volna, ilyen vagy hasonló lehetőségért több, mint 10 éven át imádkoztunk, és jó megerősítés volt az interjú sorozat után a sikeres kiválasztás is. Hogyan sikerült a mindennapokba beilleszkednetek? • Kint egy magyar házaspár rengeteget segített az első hetekben. Rajtuk keresztül találtuk meg azt a baptista keresztyén iskolát, ahova a gyermekeink járnak, ill. azt a környéket is, ahol albérletet vettünk ki. 3 nagyobb gyermekünk ebbe a keresztyén iskolába jár. Családias, sokféle sport- és családi kirándulással építik a közösséget. A szülői értekezlet része a tanítókért való imaközösség is, illetve az igazgató úrral a beiratkozást és részletes beszélgetést is imaközösség zárta! Megható volt, amikor a szülői munkaközösségtől kétszer is meglepetés-vacsorát kaptunk... Gyermekeink szorgalmasan tanulják az angolt, némelyikük már beszélget, mások aktívan hallgatnak, de egyre többet kezdenek megérteni. Kis iskolás barátaik is sokat segítenek ebben, megmutatva azt is, hogy szavak nélkül is milyen jól el lehet játszani egymással... ☺ Minden iskola külön, arra jellemző egyenruhát készíttet, amelyet kötelező a gyermekeknek viselni. Nem iskolába illő hajviselet, ékszerek, kifestés, mobil telefon például nem engedélyezett. Minden próbatétel mellett nagyon örülünk, hogy itt lehetünk egy időre, és megtapasztaljuk az életet ebben a szép országban. Egy Spanyolországban élő, családgondozó misszióval foglalkozó család házát bérelhettük ki, ebben is Isten munkáját látjuk, így talán ezzel az albérlettel is 11


részesei lehetünk a missziójuknak. Az apró kertben a fák és a bokrok gondozása adja a kerti munkát, miközben tanulmányozhatjuk a különböző pálmák lágyszárú törzsét, lombozatát. Gyökeresen más, mint például az Árpád utcai diófák... Óriási összetett pókhálókat is látni, amelyeket az állatvédő helyiek (velem ellentétben!) nem takarítanak el. Milyen a munkád, Anikóé, a gyerekek tudtak e kapcsolatokat kialakítani? • A munkahelyem a belvárosban, de a lakhelyünk egy kertvárosias környezetben, a Keleti parton Sydney központjától északabbra található. A több mint 4 millió lakosú városban a gyakori forgalmi dugók és drága parkolási díjak miatt is a legpraktikusabb közlekedési eszköz a vonat, sok irányba kiépített hálózattal, amit Magyarországon már inkább HÉV-nek, vagy földalattinak is mondanánk. 50 perc alatt jutok el vele a munkahelyig. • Anikó kezdetben a gyerekeink iskolai óráin is jelen volt, fordított, segített. És most is sok dolga van a gyermekek körül, a nagyszülők, barátok távollétében... • A gyerekek kezdetben nehezen tudtak beszélgetni, ismerkedni. A közös játék, sport, nevetés enyhített ezen. Mostanra már beszélgetőtársakká váltak. Több kedves barátjuk van: az iskolából, gyülekezetből. Találtatok-e barátokat, lelki társakat, gyülekezetet, ahová "befogadtak" titeket? • Barátságos és nyitott kollégákat, iskolatársakat és gyülekezeti tagokat kaptunk, persze a komoly barátaink mind Magyarországon vannak. Sokat tanulunk a segítőkészségről, a bátorításról, hogy a gyermekek az erősségeikből tudjanak még többet kihozni, és optimista, örömteli életszemléletről is, amit a legtöbb utca emberétől is megtapasztaltunk. Ha valakit leszólítottunk segítséget kérve, az hosszan és részletesen, kedvesen segített, még akkor is, ha nem közvetlenül ő volt az ügyben illetékes. • Nagyon örülünk a gyülekezet kedves befogadásának is. Hamar meghivtak házicsoportos bibliaórára. Csütörtökönként járunk ezekbe. Külön női, külön férfi órára. A csoportok 8–10 fősek. Ez egyben kis imaközösség is, ahol egymás terheit Isten elé vihetjük. Mostanában a Kispróféták könyveit tanulmányozzuk. Milyen örömök/bánatok, sikerek/nehézségek érnek benneteket "küldetésetek" során? • Sok új, soha vissza nem térő tapasztalatban részesülünk, amit – bízunk benne – később is használni tudunk. • A legnehezebb a családtól, régi barátoktól való távolság. • Az idegen környezetbe való beilleszkedés, sok mindenben “újat kezdés”! Mindannyiunkat rengeteg új élmény ért nap mint nap. Eleinte nem mindig jók. • Váratlan volt az erős idegen érzés, mely sokáig bennünk volt. Nekünk nem ez a hazánk, nem ez az anyanyelvünk. Ez enyhült, és már könnyebben megtaláljuk a helyünket. 12


Mit üzentek a pátyi gyülekezet tagjainak? • Jó az Úr Jézust szeretni, és követni! • Krisztus gyülekezete itt is ugyanaz (eltérő külsőségek mellett)! Megértjük egymást az ausztrál gyülekezetben, és szeretettel be is fogadtak, egészséges tanítást hallhatunk. • Isten hűsége minden nap megtapasztalható! Minden nap van miért hálát adni. • Isten gondoskodik lelki otthonról minden gyermeke számára. Lelki nagy családhoz tartozik minden keresztyén ember. Ebben nincsenek határok. Mi volt a legjobb élményetek (külön-külön vagy együtt a gyerekekkel)? Folytatjuk az esti családi áhítatokat együtt. A gyerekek most már mindannyian, egyre bátrabban imádkoznak, hangosan is. Az egyik legjobb, amikor halljuk a gyerekeket hálát adni Istennek azért a lehetőségért, hogy itt lehetünk. Mert Istennek köszönhető ez, és nem embereknek. Köszönjük a Tőletek kapott ima-támogatást, leveleket és skypebeszélgetéseket, ezek nagyban hozzájárulnak a mindennapjaink megerősítéséhez. Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. Példabeszédek 25,25 Isten áldását kérjük a gyülekezetre, az életetekre, a döntéseitekhez!

Molnár család (jobbról balra: Anikó, Balázs, Hanna, Abigél, Máté és Lídia)

13


Bemutatkozások

Gacsal család bemutatkozása Ezen az anyák napi családi istentiszteleten röviden a Gacsal család mutatkozott be. A fiatal család gyermekeikkel már több éve laknak Pátyon. A családfő, Gacsal Károly mérnök-informatikus, felesége Réka, gyermekeikkel: a 6 éves Leventével, a 4 éves Hunorral és az 1 éves Bendegúzzal van otthon. Bendegúzt már Pátyon keresztelték. Szinte minden istentiszteleti alkalomra eljönnek a templomba, ez úton köszönik, hogy a gyülekezet szívesen fogadta a családot. Anyák napja alkalmából Réka Az életkorok öröme (ismeretlen szerzőtől) c. írást olvassa fel. Örüljünk az életben minden pillanatnak, akár felnőttek, gyermekek, vagy öregek vagyunk. Akár indulni készülünk, vagy megérkezünk. Tudjunk minden nap örülni valaminek, ne bánkódjunk amiatt, ami már elmúlt, és ne sürgessük az eljövendőt. Réka még hozzátette: „Szívünkben ezer öröm nyílhat, lehetünk akár gyermekek, felnőttek, vagy vének. Mert minden öröm a teremtő Isten gyönyöréből egy-egy szikra. És az ember, aki örül, szívében próbálja tetten érni az örvendező Istent.” Végül a családfő olvasott egy rövid részt a Bibliából, a János 15,9–11. verseit az örömről: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” Ámen.

Dózsa Katalin bizonyságtétele – elhangzott 2011. október 2-án –

Az, hogy mit jelent számomra Jézus Krisztus követése, egy szóval is elmondhatnám – MINDENT –, és ezzel egyszerűen le is tudnám az egész magyarázatot. Mégis szeretném ezt kifejteni. Egy igét szeretnék felolvasni: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek. És a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” Tehát nem mi választjuk Jézust, hanem Ő keres meg minket egyenként, személy szerint. Engem is megtalált. 23 éves voltam, amikor igent mondtam az Ő megszólítására. Nem kaptam vallásos neveltetést. Egy teljesen hétköznapi családban nőttem fel. Sajnos a szüleim elváltak 8 éves koromban, a nővérem 12 éves volt. Nagyon megviselt bennünket, hogy édesapa nélkül maradtunk. Mindig egy kicsit félárvának éreztem magamat. Sok kérdést tettem fel magamnak, ahogy növekedtem. 14


Mi az értelme az életemnek? Miért nem szeret engem úgy senki, ahogy arra nekem szükségem lenne? Még az édesanyám sem tud mindig úgy megérteni, hogy az nekem jó lenne! Mi az életem célja? Mi az igazság? Sok ilyen kérdés merült föl bennem. Istennek hála, hogy egy istenfélő nagymamám, aki katolikus volt – én hiszem, hogy hitben járó asszony volt – akit nagyon szerettem, és akitől rengeteg szeretetet kaptam. A sütemények is arról beszéltek, hogy a nagyi hogy szeret minket! Ő tanított meg Miatyánkot imádkozni, és egyáltalán arra, hogy van fölöttünk egy gondviselő, szerető Isten. Ezen kívül sajnos sok mindent nem tudtam az Úrról. Nem jártunk templomba. Gimnazista koromban nővéremmel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk hittanra járni. Katolikus hittanra jártunk, hiszen katolikus gyülekezetben lettünk megkeresztelve. Első áldoztunk, elkezdtük tudatosan is keresni Istent, de sajnos az én szívem akkor még kemény volt. Sok mindent nem értettem meg, mindent kívülről, másoktól kértem. Aztán egyetemista lettem, orvosnak tanultam, és az egyetemi közösségben elég sok kudarc ért a személyes kapcsolatokban. Voltak mindenféle csoport-összejövetelek, ahová eleinte engem is meghívtak, és aztán konfliktusba kerültem a csoporttársaimmal erkölcsi kérdések miatt, éppen Istennel kapcsolatban, akit még nem ismertem. Hűségesnek kell lenni egy kapcsolatban! (pl. a házasság) A fiú csoporttársak azt mondták, ha lesz egy csinos nővérke, akkor nem fogjuk megvetni az ő társaságát. Én azt mondtam, szerintem ez nagyon gyalázatos dolog lenne! És, ha a te nyakadba ott van a kereszt, és te hiszel Istenben, akkor miért mondasz ilyeneket? Innentől kiközösítettek a csoportból. Maradt néhány barátom, de fájt, hogy nem hívtak el többé összejövetelekre. A családunkban is voltak nehézségek. Édesanyám is hozott nehéz döntést. Újra férjhez ment. Nem működött jól ez a házasság. Én próbáltam figyelmeztetni, hogy ne lépje meg ezt a döntést, de sajnos nem sikerült. Mindazonáltal nagyon szerettem az édesanyámat, és Isten teljesen helyreállította ezt a kapcsolatot. Tudjuk, hogy egy új házasság, egy új kapcsolat a családban mennyi konfliktust tud okozni. Ilyen állapotban kerültem el egy csendes hétre, ahol gyerekekre vigyáztam és úgy gondoltam, nekik van szükségük Istenre, nekem annyira nem is, de Istennek hála, én találtam meg ott az Urat, azaz Ő talált meg engem és szerető közösségre találtam Őrben, egy református gyülekezetben. Akkor jöttem rá, hogy Isten nem valahol a felhők fölött a csillagok között van, hanem Jézus Krisztus itt van, jelen van. Ma is jelen van közöttünk. Megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman a nevében együtt vagyunk, Ő ott lesz, és ez ma is így van. Csodálatos ereje van annak, amikor Jézus Krisztus valakit megérint a szeretetével, és erre válaszolni tud. Ezért, amikor eljövünk a templomba, nagyon figyelni kell, figyelő szívvel kell itt lenni, mert Krisztus jelen van. Ahol a Biblia szól, ott Jézus Krisztus megjelenik, és várja azt, hogy mi lassan válaszolunk az ő hívására és szeretetére. Később csodálatosan megajándékozott, kárpótolt. Az elveszített édesapa helyett lett egy mennyei édes Atyám, és a mennyei Atya szeretetében megtaláltam mindent, amire vágytam, és újra tudtam szeretni az édesapámat is, akivel szemben rengeteg megbántottság, sértődöttség volt bennem, hogy miért hagyott ott minket. Újra visszanyertem a földi apukámat és nagyon jó vele a kapcsolatom. Tudunk beszélgetni 15


a hit dolgairól és öröm újra vele lenni. Meg tudtam neki bocsátani azt a rossz döntését, amikor otthagyott minket. Most már azt is tudom, hogy ha Isten nem könyörült volna rajtam, én magam is erre az útra tévedhettem volna feleség- és édesanyaként. Megajándékozott az Úr új szemmel. Másként látom az édesanyámat is. Rendeződött vele is a kapcsolatom. Másként kezdtem el szeretni a testvéreimet. A nővérem, aki előttem jutott hitre, duplán a testvéremmé vált. Nemcsak test szerint, hanem lélek szerint is testvérekké váltunk Jézus Krisztusban. A párválasztásban is megtapasztaltam, hogy mennyire más Jézussal társat keresni. Próbáltam ezt nélküle is, de nem sikerült. Kaptam tőle egy olyan férjet, akinek a szívében Ő lakik, együtt tudunk imádkozni. Az együtt járásunk is próbatételes volt. Ő is katolikus családból származik, ahogyan én is. De amint látták, hogy én nem tudok visszatagozódni a katolikus szokásokba, akkor ebből konfliktusok lettek. Egészen addig, hogy mindent megtettek, hogy ez a házasság ne jöjjön létre. De olyan jó, hogy Isten ezt is elrendezte. Megszerettek, látták, hogy nem az a lényeg, hogy melyik felekezet, hanem Jézus Krisztus személye a lényeg, hogy Őt megismertem, vagy sem. Mi mindenre tanított meg az Úr: • Ő a legjobb barátom, akire mindig számíthatok, aki mindig itt van velem. Aki soha nem mondja azt, hogy „Bocs, de most nem érek rá, és nem tudlak meghallgatni, mert annyi dolgom van!”. Én ezt megteszem a gyermekeimmel, ha nagyon sok dolgom van. De az a jó, hogy Jézus Krisztus soha nem teszi velünk, mindig felemelhetjük hozzá a szívünket, mindig elmondhatjuk neki a bánatunkat, örömünket, hálánkat, félelmeinket, és mindennel hozzá futhatunk. Nem tökéletes embereket hívott el magával, hanem bűnösöket. Azért szeretem a Bibliát, mert nem szuperhősökkel van tele, hanem egészen normális hétköznapi emberekkel, akiknek botlásaik, bukásaik vannak, és Isten felemelte őket. Én is ilyen vagyok. És ha újra kísértenek a régi bűneim, félelmeim, egyből elmondhatom Istennek. Mindig megtapasztalom, hogy békét kapok tőle, erőt, szeretetet, és tovább visz az úton. Ha mégis valamiben elbotlanék, például türelmetlen vagyok a reggeli indulásnál a gyermekeimhez, nyomban bocsánatot kérhetek az Úrtól, és a következő reggel egész másképp indul. A gyerekek ezt érzik és észreveszik. • Megtanította azt is, hogy Ő az egyetlen megoldás minden problémámra. Akármilyen dologról van szó, megoszthatom a Mindenség Urával. Nem kell megijednem, hogy na, erre a problémára nincsen megoldás, mert a másik ember fejébe nem bújhatok bele, mert nem befolyásolhatom, hogy mit érezzen, mit gondoljon, de mehetek Jézus Krisztushoz, akinek az Atya adott minden hatalmat mennyen és földön. • Tanít szüntelenül imádkozni. • Megtanít arra, hogy mennyire por, semmi az életünk, ami itt van a földön. • Tanít arra, hogy túllássak a napi gondokon. Akármi probléma jön is, megértem, eszembe juttatja az Ő szavát. Például, hogy: „akik Őt szeretik, azoknak minden a javukra van”. Azt is mondta az Úr Jézus, hogy „aki Benne hisz, annak minden lehetséges”. Óriási dolgokat mondott Jézus. Amelyik igerészt felolvastam, így fejeződik be: „… a ti gyümölcsötök megmaradjon. Akármit 16


kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Tehát óriási ígéreteket kaptunk tőle. Tanít ezekkel az ígéretekkel jól élni. Bízzak benne, ne veszítsem el a fejemet és a Szentlélek által eszembe juttatja az ő csodálatos ígéreteit, amelyek valóban olyanok, mint a kőszikla. Építkezni lehet rá, amit Jézus mond. Ő valóban a legjobb barátom. Soha nem csalódtam benne. Egyszer sem fordult elő, hogy ne hallgatott volna meg, ne válaszolt volna az imádságomra, hogy ne hajolt volna le hozzám. És azt gondolom, hogy amíg ezen a földön vagyunk, addig tanulunk. Ez olyan, mint egy iskola, és nagyon nehéz megküzdenünk azzal, hogy ebben a földi testben kell leélnünk az életünket, a földi szemünkkel látunk és a földi fülünkkel hallunk. Jézus Krisztus tanít arra, hogy legyen mennyei látásunk, mennyei fülünk; és ahogyan Péter, amikor a viharzó tengeren ment Krisztus felé és nem Jézus tekintetét nézte és egyből elkezdett süllyedni, úgy mi is elkezdünk süllyedni, ha elveszítjük a Megváltónak a tekintetét. Ha nem Rá figyelünk, hozzánk is úgy odalép, mert önmagáért és a szeretetéért nem engedi meg, hogy aki hozzá tartozik, az elsüllyedjen és belefulladjon ennek a világnak a tengerébe. Mert a világ bizony „nem fenékig tejfel”. Ebbe bele lehet fulladni, el lehet tévelyegni, mert az ördög nagyon ravasz, és különösen is jó célpont neki az, aki elkezdte Őt, Jézus Krisztust keresni. Az ördögnek ott nagyon sok tennivalója van, ahol valaki Isten felé kezd fordulni. Ezért nekünk nagyon résen kell lennünk, és figyelnünk kell Jézus szavára, hogy azt kövessük és ne a világnak a szavát és ne a világnak a hangját. Ebben segítsen az Úr mindannyiunkat, és köszönöm szépen! Kerék Zsuzsa

Imádkozzunk! • az őszi gyülekezeti presbiter- és gondnokválasztásért: azért, hogy az Istennek odaszánt életű emberek kerüljenek gyülekezetünk döntéshozó testületébe; • a gyülekezetünkbe, hittanórákra járó gyermekekért, hogy Isten segítse őket a tanulásban és a tanítóikat a tanításban, nevelésben; • az őszi evangelizációs hétért, hogy Isten meg tudja szólítani az oda jövő hallgatókat, s változást indítson el az életükben!

17


Gyülekezeti hírek

PRESBITERVÁLASZTÁS Gyülekezetünkben 2011. november 13-án, a vasárnapi istentiszteletet követően összehívott közgyűlés keretében presbiter- és gondnokválasztást tartunk. Választásra jogosult minden választói névjegyzékben szereplő gyülekezeti tag, amit a választáskor a Bizottság ellenőriz majd. Érvényesen szavazni maximum 16 presbiterjelöltre és egy gondnokjelöltre lehet. A 16 legtöbb szavazatot kapó jelöltből lesz presbiter, az őket követő 4 jelölt pedig pótpresbiter. A jelöltek bemutatására november 6-án, az istentisztelet végén kerül sor. Az új presbitérium 2012. januárjától lép hivatalba. Presbiterjelöltek:

Leköszönő presbitereink:

Bálint Balázs Cseke András Cseke Zoltán Gönczöl Sándorné Jánk András Juhász Attila Kátayné Gáti Melinda Kerék László Kerék Zsuzsa Kondor Katalin Kovács Zoltánné Lukácsi Károly Mándi József Nagy Imréné Nyilas Józsefné Páli István Pásztor Edina Polgár Istvánné Simon Olivér Szabó István Szenci Győző Szokodi Edina

Hady Antal Major Géza Silingi Béláné Szöllősi Béla Leköszönő gondnokunk: Szenci Győző Köszönjük eddigi szolgálatukat!

18


Anyakönyvi hírek

Keresztelők: Mile Inez Nikolett Jeles Antal Milán Strausz Martin Varga Domos Marcell

Vámos Izabell Éva Száraz György Rinaldó Dobay Domonkos Csanád Kieron Sandor Adams

Kenneth Adams Major Nimród Csegő

Temetések: Daróczi Lajos özv. Joó Lajosné (Szöllősi Etelka) özv. Molnár Gyuláné (Polgár Erzsébet) Silingi (Mocsai) Lajos Szabó Endréné (Simon Julianna) özv. Silló Ferencné (Roubinek Erzsébet)

71 éves

Pátkai Sándorné (Tóth Piroska) Csík Imréné (Horváth Etelka) Kecskés Károly Silingi János Bálint Szokodi Lászlóné (Kerékgyártó Júlia) Győrik István Mészáros Sándor Kollár István Attila

76 éves 94 éves 81 éves 76 éves 95 éves

73 éves 90 éves 87 éves 67 éves 60 éves 72 éves 79 éves 48 éves

Házasságkötések: Zohány Attila és Kovács Zsuzsanna Gál László és Szekeres Zsuzsánna Kühstaler György és Kiss Nóra Konfirmáltak: Ifjak:

Bozsó Ida Csóka Eszter Erdei Norbert Horváth Ábel

Horváth Boglárka Hornyák Bence Joó Hajnalka Kókai Ádám

Keserű György Keserű Péter Papp Nóra Pechter Dávid

Felnőttek:

Budai Attila Dohor Fanny

Kóczon Gabriella Lutsch Zoltán

Lutsch Emília Szabóné Kecső Ilona

19

Pető Norbert Stefan Tünde Vizi Dávid Wlasits Adrienn


Rendszeres gyülekezeti alkalmak, programok Vasárnap de. 10 óra

Istentisztelet * + gyermek istentisztelet 3 korcsoportban + ifjúsági istentisztelet (kivéve családi és úrvacsorás istentiszteleten) Minden hónap 1. vasárnapja, de. Családi istentisztelet 10 óra + utána szeretetvendégség Minden hónap utolsó Úrvacsorás istentisztelet vasárnapja, de. 10 óra Kedd de. 9 óra Bibliaóra a gyülekezeti házban Minden hónap családi istenPresbiteri bibliaóra a gyülekezeti házban tiszteletet követő kedd este 6 óra Szerda de. 9 óra Imakör a gyülekezeti házban Négyhetente csütörtökönként Mamaköri bibliaóra* de. 10 óra Csütörtök este 6 óra Bibliaóra + KÓRUSPRÓBA Péntek este 6 óra Ifjúsági bibliaóra Minden hónap 2. szombatja, du. Családos bibliaóra* 4 óra * A megjelölt alkalom alatt gyerekmegőrzést biztosítunk.

Evangelizációs hét 2011. november 21-25. között kerül megrendezésre az őszi evangelizációs hét. Az alkalmak a református gyülekezeti házban (Kossuth L. u. 95.) lesznek, amire minden gyülekezeti tagot és érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

Hivatali idő A lelkészi hivatalban kedden 16.30 – 18.00 ill. szerdán 9.00 – 12.00 van hivatalos idő. Természetesen, aki ezekben az időpontokban nem tud jönni, máskor is jöhet, de érdemes előzőleg telefonon egyeztetni, mert más elfoglaltságaink is vannak (hittanórák, látogatás stb.). Cím: Kossuth Lajos utca 95.

PÁTYI HARANGSZÓ A Pátyi Református Gyülekezet lapja Felelős kiadó: Vizi István lelkipásztor A szerkesztőbizottság tagjai: Bálint Balázs, Kerék Zsuzsa, Molnár Balázs, Pásztor Edina, Szabó István, Vizi Istvánné

Telefon: (23) 343-386 A gyülekezet internetes elérhetősége: http://www.paty.parokia.hu

20

Reformátusok vagyunk

Recommend Documents