Boldog emlékű Paisziosz sztarec Bűneinkkel jogot adunk az ördögnek, hogy rendelkezzék velünk Beszélgetések Bűneinkkel jogot adunk az ördögnek, hogy rendelkezzék velünk Ma a világban nagyon nagy a megszállottság. Az ördög napjainkban komolyan elszabadult, mert a mai emberek nagyon sok jogot adtak neki önmaguk felett. Számos ember komoly démoni támadásokat szenved el. Egy ember nagyon pontosan elmagyarázta ezt. „Korábban, - mondta, - az ördög foglalkozott az emberekkel, most nem foglalkozik velük. Elvezeti őket a saját útjára és így szól hozzájuk: sok sikert! Az emberek pedig maguk mennek az ő útján”. Ez rettenetes. Nézzétek meg: a Gadarénusok országában lévő démonok engedélyt kértek Krisztustól, hogy a disznókba mehessenek, mert a disznók nem adtak jogot az ördögnek maguk felett és neki nincs joga beleegyezésük nélkül megszállni őket. Krisztus engedte ezt meg neki. - Atya, egyesek azt mondják, hogy nincs ördög. Igen, nekem is egy ember azt tanácsolta hogy hagyjam ki „Szentéletű Kappadókiai Arszéniosz”-ról szóló könyv francia fordításából azokat a helyeket, ahol a megszállottakról van szó. Azt mondta: „Az európaiak ezt nem értik meg. Ők nem hisznek abban, hogy létezik az ördög.” Látod? Ők mindent pszichológiával magyaráznak. Ha az evangéliumi megszállottak pszichiáterek kezébe kerültek volna, akkor őket elektrosokkos kezelésnek vetették volna alá. Krisztus megfosztotta az ördögöt attól a jogától, hogy rosszat cselekedjen. Csak akkor teheti ezt meg, ha maga az ember jogosítja fel erre. Ha az ember nem vesz részt az Egyház szentségeiben, ezzel jogod ad a gonosznak önmaga felett és sebezhetővé válik a démoni támadásoktól. Atya, hogyan adhat még az ember ilyen jogokat az ördögnek? - Logika*, ellenkezés, makacsság, konokság, önfejűség, gőg, akaratosság, engedetlenség, szégyentelenség – mindezek az ördög ismertető jegyei. Az ember olyan mértékben válik sebezhetővé a démoni támadások során, amilyen mértékben személyisége ezeket a vonásokat magán viseli. Azonban amikor az ember lelke megtisztul, akkor belé költözik a Szent Lélek és az ember eltelik Kegyelemmel. Ha az ember halálos bűnökkel szennyezte be magát, akkor tisztátlan lélek költözik belé. Ha azok a bűnök, amelyekkel az ember bepiszkolódott, nem halálos bűnök, akkor a gonosz lelkek kívülről hatnak az emberre. Sajnos korunkban az emberek nem akarnak megszabadulni szenvedélyeiktől, nem akarják visszafogni akaratukat. Ezután szégyentelenül kezdenek beszélni és eltaszítják maguktól Isten Kegyelmét. Majd pedig az ember, bárhogy erőlködjék is, egy lépést sem tud tenni, mert a démoni hatások fogva tartják őt. Az ember ekkor már kifordul önmagából, és kint az ördög parancsol neki. Az ördög nem őbenne van, Isten ments! De még kívülről is tudja irányítani az embert.
A Kegyelem által elhagyott ember rosszabb lesz az ördögnél is. Mert az ördög nem mindent maga tesz, hanem az embereket igyekszik rávenni a rosszra. Például, nem követ el bűncselekményeket, hanem erre készteti az embereket. Ettől válnak az emberek démoniakká. *A „logika” alatt az atya az élethez való elméleti viszonyulást érti. A bűnbánat megfosztja az ördögöt az ember feletti jogától Ha az emberek legalább elmennének a lelkiatyjukhoz és elmondanák bűneiket, akkor eltűnne a démoni hatás az életükből és újra képesek lennének gondolkodni. Hiszen jelenleg a démoni hatás következtében nem képesek gondolkodni a fejükkel. A bűnbánat, a gyónás megfosztja az ördögöt az ember feletti jogtól… Az ördögnek semmi ereje és hatalma nincs a hívő, templomba járó, bűnbánatot tartó és a Szent Adományokhoz járuló ember felett. Az ördög csak ugathat az ilyen emberre, mint egy fogatlan kutya. Azonban nagy hatalma van a nem hívő ember felett, aki jogot ad neki önmaga felett. Az ilyen embert az ördög meg is haraphatja – és ebben az esetben éles fogai vannak, amelyek keserves kínokat okozhatnak az illető számára. Az ördög azzal összhangban kap hatalmat az ember lelke felett, amilyen jogokat ad neki az ember. Amikor a rendezett lelkiismeretű ember meghal, akkor a Mennybe távozó lelke robogó vonathoz hasonlít. Az ugató kutyák a vonat után rohannak, fulladozva igyekszenek megelőzni a vonatot, de a vonat csak robog és robog tovább – még el is üt egy pár merészebb ebet. Ha olyan ember hal meg, akinek lelkiismerete lehetett volna jobb állapotban is, akkor lelke olyan vicinálishoz hasonlít, amely alig vánszorog. Nem tud gyorsabban menni, mert rosszak a kerekek. A kutyák beugranak az ajtókon, ablakokon, megharapják az embereket. Abban az esetben, ha az ördög nagy jogokhoz jutott az ember felett, akkor meg kell keresni a történtek okát, hogy az ördögöt sikerüljön megfosztani ezektől a jogoktól. Ellenkező esetben bármennyit is imádkozzanak ezért az emberért mások, az ellenség nem hagyja el. Megnyomorítja az embert. A papok olvashatják felette a megtisztító imákat*, de végső soron a szerencsétlen még rosszabbul fogja érezni magát, mert az ördög még inkább kínozni fogja, mint eddig. Az embernek bűnbánatot kell tartania, meg kell gyónnia bűneit, meg kell fosztania az ördögöt azoktól a jogoktól, amelyeket felette nyert, amelyeket maga adott neki. Csak ezután fog az ördög eltávozni, különben az ember tovább kínlódik. Akár napokig, hetekig, hónapokig, évekig is olvashatják felette a megtisztító imákat – az ördög addig nem távozik a szerencsétlentől, amíg az saját maga vissza nem veszi a neki adott jogokat. _______________________________ * A tisztátlan lelkek kiűzése (exorcizmus vagy megtisztítás) – megtisztító imákat jelent, amelyeket a pap mond a megszállott lelkének szabadulása érdekében. Paisziosz sztarec hangsúlyozza, hogy a megtisztító imákhoz fordulónak saját magának kell meglátnia bűneit, bűnbánatot kell tartania, és szilárdan el kell határoznia, hogy keresztény életet fog élni Megjegyzés a könyvben. A tiszta teremtéshez nem fér hozzá az ördög - Atya, hogy lehet, hogy rabjaivá válok a szenvedélyeimnek?
- Amikor az ember rabjává válik a szenvedélyeinek, akkor jogot ad önmaga fölött az ördögnek. Vágd szenvedélyeidet az ördög szarvai közé. Ezt akarja Isten is, ez a te érdeked is. A haragot, a konokságot és a többi szenvedélyt fordítsd az ellenség ellen. Vagy másképp mondva: add el a szenvedélyeidet az ördögnek, és a kapott pénzen vegyél macskaköveket és azzal dobáld meg az ördögöt, hogy ne közelítsen feléd. Általában mi emberek figyelmetlenségből vagy gőgös gondolatok miatt engedjük meg az ördögnek, hogy rosszat tegyen nekünk. Az ördög fel tud használni akár egy gondolatot vagy szót is. Emlékszem, volt egyszer egy nagyon barátságos család. Egyszer a férj viccből azt mondta a feleségnek: „eh, elválok tőled!”, a feleség pedig viccből így felelt: „Nem, én bontom fel veled a házasságot!”. Csak úgy mondták, nem komolyan, viccből, de addig vicceltek, míg felhasználta ezt az ördög. Kis nehézségeik támadtak, hirtelen komolyra fordult a helyzet, készek voltak valóban elválni. Nem gondoltak sem a gyerekekre, sem egymásra. Szerencsére találkoztak egy lelkiatyával, és beszéltek vele: „Csak nem ilyen butaság miatt akartok elválni?” – mondta nekik. Ha az ember elfordul Isten parancsaitól, akkor a szenvedélyek kezdik gyötörni. Ha az ember lehetővé teszi a szenvedélyeknek, hogy gyötörjék őt, ehhez még az ördögre sincs szüksége. A démonoknak is meg van a maga „specializációjuk”. Végigtapogatják az embert, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak a beteg helyek ellen. Nagyon oda kell figyelni, az ablakokat és az ajtókat – vagyis érzékeinket – zárva kell tartani. Nem szabad a repedéseket nyitva hagyni a gonosz előtt, nehogy azokon keresztül behatoljon. Ezek a repedések és lyukak a mi gyenge pontjaink. Ha csak egy kis repedést nyitva hagyunk az ellenség előtt, akkor befurakodhat és kárt okozhat a lélekben. Az ördög abba az emberbe hatol be, akinek szíve tisztátlan. A tiszta teremtményhez nem fér hozzá az ördög. Ha az ember szíve megtisztul a szennytől, akkor az ellenség elmenekül és újra visszatér Krisztus. Ahogy a disznó, ha nem talál moslékot, röfög és odébbáll, úgy az ördög sem közelit az olyan szívhez, amely tiszta. Milyen táplálékot találhatna a tiszta és alázatos szívben? Tehát, ha észrevesszük, hogy házunk, vagyis szívünk, az ellenség táborhelyévé vált, akkor azonnal le kell azt rombolnunk, hogy az ördög, e gonosz bérlő, eltávozzék. Hiszen ha a bűn sokáig él az emberben, akkor természetesen, az ördög egyre nagyobb jogokat szerez felette. - Atya! Ha az ember sokáig figyelmetlenül élt és ezzel jogot adott maga felett a kísértőnek, de most szeretne megjavulni, figyelmes életet kezdeni, akkor harcol ellene továbbra is az ördög? - Amikor az ember Istenhez fordul, akkor erőt, megvilágosodást és vigasztalást kap tőle, amelyek elengedhetetlenek az út elején. De alighogy az ember megkezdi a szellemi harcot, az ellenség kegyetlen védekezésbe kezd. Ekkor kell feltétlenül kitartást tanúsítani. Különben hogyan lehetne kitépni gyökerestül a szenvedélyeket? Hogyan lehetne levetkőzni az óembert? Hogyan lehetne elhagyni a gőgöt? De az ember tudja, hogy önmaga, egyedül, saját erejéből nem tehet semmit sem. Ezért alázattal kéri Isten segítségét, és megkapja azt. Ugyanez történik akkor is, amikor az ember valamilyen rossz szokást akar elhagyni, például a dohányzást, a kábítószert, az alkoholt. Kezdetben örömet érez és elhagyja ezt a szokást. Aztán látja, hogy a többiek dohányoznak, kábítószereznek, isznak és komoly harcot kell folytatnia. Ha az ember győz ebben a csatában, akkor már nem nehéz elvetnie e szenvedélyt, nem nehéz hátat fordítani neki. Tehát harcolni, küzdeni is kell. Az ördög teszi a maga dolgát, mi miért ne tennénk a sajátunkat? Ne kezdjünk beszélgetni az ördöggel Mindannyian rendelkezünk örökölt szenvedélyekkel, de ezek önmagukban nem károsítanak. Olyan, mintha az ember anyajeggyel az arcán születik, amely létrehozza sajátos szépségét. De
ha ezt az anyajegyet feltépik, akkor rákos daganat is kialakulhat. Nem szabad megengedni az ördögnek, hogy feltépje a szenvedélyeinket. Ha megengedjük neki, hogy kikaparja a gyengeségeinket, akkor megindul bennünk a szellemi rák. Szellemi bátorságra van szükség ahhoz, semmibe vegyük az ördögöt és az őtőle eredő összes gonosz gondolatot, az ördög „táviratait”. Ne kezdjünk beszélgetni az ördöggel. Még ha az összes ügyvéd összegyűlne a földön, ők sem tudnának vitában legyőzni egy kis ördögöcskét sem. Nagyon sokat segít abban, hogy eltépjük a kísértőhöz fűződő szálakat és megmeneküljünk a kísértéstől, ha egyszerűen megszakítjuk a társalgást. Valami történt velünk? Igazságtalanok voltak velünk? Szitkozódtak velünk? Vizsgáljuk meg nagyon komolyan, hogy nem vagyunk-e valóban hibásak. Ha nem vagyunk hibásak, akkor jutalomban lesz részünk. De itt meg kell állni, nem szabad tovább foglalkozni a dologgal. Ha az ember tovább folytatja a beszélgetést az ördöggel, akkor az úgy összekavar bennünket…* Az ördög arra késztet, hogy az ő törvényei szerint gondoljuk át a dolgokat, az ő „igazsága” szerint mérjünk, és az embert a dühödtségbe vezeti el. Emlékszem, ahogy az olasz seregek, amikor Görögországból távoztak, maguk után hagyták a kézigránátokkal telt ládákat. Távoztuk után nagyon sok ilyen láda maradt. Az emberek elhordták ezeket a ládákat és azt, ami bennük volt. A gyerekek játszottak ezekkel, hány szerencsétlen halt meg emiatt! Hát lehet-e játszani a gránátokkal?! Ugyanúgy vagyunk mi is az ördöggel: csak nem kezdünk vele játszani? ___________________ * Olyan gondolatokat ébreszt bennünk a sérelmekkel kapcsolatban, amelyek szüntelenül lefoglalnak bennünket, felzaklatnak és egyre mélyebben belegabalyodunk a hálójába. Ezzel az ördög meggyengíti az embert (Megjegyzés a könyvben) Az ördög erőtlen - Atya, az a gondolat gyötör, hogy az ördögnek óriási ereje van, különösen napjainkban. - Az ördögnek nem ereje van, hanem dühe és gyűlölete. Mindenható ereje Isten szeretetének van. A sátán igyekszik magát mindenhatónak mutatni, de nem tudja jól eljátszani ezt a szerepet. Erősnek tűnik, de a valóságban teljesen erőtlen. Sok romboló terve dugába dől, még mielőtt elkezdhetné megvalósítani. Hát engedné-e a jó és szerető atya, hogy valamilyen csirkefogó terrorizálja a gyermekeit? - Atya, pedig én félek az ördögtől. - De hát miért félsz tőle? Az ördögnek semmi ereje sincs. Krisztus mindenható, az ördög pedig romlott. Hát nem viselsz keresztet? Az ördögi fegyvereknek nincs erejük. Krisztus saját Keresztjével fegyverzett fel bennünket. Az ellenségnek csak akkor van ereje, amikor mi letesszük a szellemi fegyvert. Volt olyan eset, amikor egy orthodox pap egy kis keresztet mutatott fel a varázslónak, amivel rettenetbe taszította a démont, akit a varázsló segítségül hívott. - Miért fél ennyire a Kereszttől? - Azért, mert amikor Krisztust megköpdösték, megverték és megütötték, akkor lerombolódott az ördög országa és hatalma. Milyen csodálatos módon győzött felette Krisztus! „Nádszálként roppant össze az ördög hatalma” – mondta egy Szent. Vagyis az ördög hatalma összeroppant,
amikor Krisztus fejét elérte az utolsó ütés. Tehát az ördög elleni legjobb szellemi védekezési eszköz: a türelem, legjobb fegyver ellene pedig az alázat. Az ördög legyőzése a leggyógyítóbb balzsam, amelyet Krisztus ontott Keresztáldozata során. Krisztus Keresztre feszítése után az ördög olyan mint a kígyó, amelyet megfosztottak mérgétől, olyan, mint a fogatlan kutya. Az ördög megfosztatott mérgező erejétől, a kutyáknak, vagyis a démonoknak, kiverték a fogait. Most fegyvertelenek, nekünk pedig van fegyverünk ellenük: a Kereszt. A démonok nem tudnak Isten teremtményei ellen semmit sem tenni, ha mi nem jogosítjuk fel őket erre. Csak handabandázni tudnak – hatalmuk nincs. (…) - Atya, és hogy néz ki az ördög? - Ha tudnád, hogy milyen „szépfiú”?! Mesében sincs ilyen, megrajzolni sem lehet, hogy milyen szép. Ha csak egyszer látnád!... Milyen bölcs, hogy Isten szeretete nem engedi, hogy az ember megláthassa az ördögöt! Ha meglátnánk, legtöbbünk meghalna a félelemtől. Gondold csak meg, ha az emberek látnák, hogyan tevékenykedik, ha látnák, milyen elégedett önmagával!... Igaz, lehet, hogy egyesek jót szórakoznának ezen. Az ilyen „mozifilmért” lehet, drága árat kellene fizetni, de még ezen ár ellenére sem könnyű ilyet meglátni. (…) - Atya, a démonok azután váltak ilyen gonoszakká, hogy elbuktak? Azután, hogy angyalokból démonokká váltak? - Természetesen azután. Ők most olyanok, mintha beléjük csapott volna a villám. Ha a villám fába csap, akkor az nem válik-e azonnal, egy szempillantás alatt égett rönkké? Tehát most is ilyenek, mintha villám csapott volna beléjük. Volt idő, amikor azt mondtam az ördögnek: „Gyere, hogy megláthassalak, és ne kerüljek a karmaid közé! Most ahogy rád nézek, már látszik, hogy milyen gonosz vagy! Ha a karmaid közé kerülnék, el tudom képzelni, hogy mi várna rám!” Az ördög buta - Atya, tudja-e az ördög, hogy mi van a szívünkben? - Még csak az kéne! Még csak az hiányzott, hogy tudja, mi van az emberek szívében. A szíveket csak Isten ismeri. És csak Isten embereinek tárja fel néha a mi érdekünkben, hogy mi van a szívünkben. Az ördög csak gonoszságot és dühödtséget ismer, amelyet ő ültet el azokban, akik neki szolgálnak. A jó gondolatainkat nem ismeri. Csak tapasztalatból találgathat, de itt is a legtöbb esetben bakot lő. Ha az Isten nem engedné néha, hogy az ördög megértsen valamit, akkor az ördög mindig mindenkor hibázna. Hiszen az ördög – maga a sötétség! Semmi világosság nincs benne. Tegyük fel, hogy van egy jó gondolatom. Az ördög nem ismeri. Van egy gonosz gondolatom is, azt ismeri az ördög, mert ő ülteti el bennem. Hogyha én most valami jót akarok tenni, mondjuk megmenteni egy embert, akkor az ördög nem tud erről. Azonban, ha maga az ördög mondja az embernek, hogy „menj, mentsd meg ezt és azt”, akkor olyan gondolatot ültet el benne, amely táplálja az illető gőgjét és ezért tudni fogja, hogy mi van az illető szívében. Ezek nagyon kifinomult dolgok. Emlékeznek Makariosz abba esetére? Egyszer találkozott az ördöggel, aki éppen egy közeli sivatagból jött. Azért ment oda, hogy szerzeteseket keressen. Azt mondta az ördög Makariosz abbának: „A testvérek nagyon kegyetlenek velem, csak egy barátom van, aki hallgat rám, és amikor meglát engem, akkor úgy táncol, ahogy én fütyülök”. – „Ki ez a testvér?” – kérdezte Makariosz abba. „Theopemt a neve” – felelte az ördög. A
szentéletű elment a sivatagba és megkereste ezt a testvért. Nagyon óvatosan rávette, hogy tárja fel a gondolatait és segített a lelkének. Amikor újra találkozott az ördöggel, Makariosz abba kérdezősködött a sivatagban lakó testvérekről. „Mind olyan kegyetlenek velem, - felelte az ördög. – És ami a legrosszabb, az, aki korábban a barátom volt, nem tudom miért, megváltozott, és most ő a legkegyetlenebb velem”. Az ördög nem tudta, hogy Makariosz abba elment a testvérhez és kijavította őt, mert a szentéletű alázattal cselekedet, szeretetből. Az ördögnek nem volt semmi joga az atya jó gondolataival kapcsolatban. Azonban ha a szentéletű ezután gőgössé vált volna, akkor az ördög jogot szerzett volna felette. Akkor tudott volna a szentéletű terveiről, mert ebben az esetben maga az ördög tüzelte volna a gőgjét. - Ha az ember elmondta valahol jó gondolatát, akkor meghallhatja-e azt az ördög és kísérthetie ezt az embert? - Hogyan hallhatná, ha az elmondottakban nincs semmi, ami az ördögtől lenne? Azonban, ha az ember a gondolatát azért mondta, hogy büszkélkedjen, akkor az ördög beavatkozik. Vagyis, ha az embernek hajlama van a gőgre, és gőgösen kijelenti: „Elmegyek, és megmentem ezt vagy azt!”, akkor az ördög társul szegődik hozzá. Ebben az esetben az ördög tudni fog a tervéről, míg ha az ember indítéka a szeretet, és alázattal cselekszik, akkor az ördög nem tud róla. Nagy figyelemre van szükség. Ezek nagyon kifinomult dolgok. Nem véletlen, hogy a Szent Atyák a lelki életet a „tudományok tudományának” nevezik. - Atya, előfordul, hogy mondjuk egy jós megjósolja például három lánynak, hogy az egyik férjhez megy, a másik is, de szerencsétlenül, a harmadik pedig pártában marad, és ez be is teljesül. Miért? - Az ördögnek tapasztalata van. Például egy mérnök, látván, hogy a ház életveszélyes állapotban van, meg tudja mondani, hogy még mennyi ideig fog állni. Ugyanígy az ördög is, abból, ahogy az ember él, tapasztalata alapján meg tudja állapítani, hogy hogyan fogja végezni. Az ördög nem éleselméjű, nagyon buta. Lénye teljes zűrzavar. Néha úgy viselkedik, mintha nagyon okos lenne, néha pedig mint egy hülye. Cselekedetei nagyon bárdolatlanok. Ez volt Isten terve, hogy mi képesek vagyunk kiismerni. Nagyon el kell telni ahhoz gőggel, hogy az ember ne ismerje ki az ördögöt. Alázattal képesek vagyunk felismerni az ördög csapdáit, mert az alázat által az ember megvilágosodik és közel kerül Istenhez. Az alázat – ez teszi az ördögöt nyomorékká. Miért engedi Isten, hogy az ördög kísértsen bennünket? - Atya, miért engedi Isten, hogy az ördög kísértsen bennünket? - Miért? Azért, hogy elszakítsa tőle a hozzá csatlakozókat. „Csinálj sátán, amit akarsz”, mondja Isten. Mert bármit is csinálna az ördög, végső soron beletörik a foga a szegletkőbe, Krisztusba. Ha mi hisszük, hogy Krisztus a szegletkő, akkor semmi nem rémíthet meg minket. Isten nem engedi meg a megpróbáltatásokat akkor, ha abból nem jönne ki semmi jó. Látván, hogy a jó, amely létrejön belőle, nagyobb a rossznál, Isten megengedi a sátánnak, hogy tegye a dolgát. Emlékeznek Heródesre? Tizennégyezer gyermeket végeztetett ki és a mennyei seregek száma tizennégyezer vértanú-sereggel növekedett. Láttál már vértanú-angyalokat? Az ördög beletörte a fogait! Diocletioanus, kegyetlenül üldözvén a keresztényeket, az ördög
munkatársa volt. De, maga sem ezt akarván, önkéntelenül is jót tett Krisztus Egyházával, szentekkel gazdagította azt. Úgy gondolta, hogy kiírtja az összes keresztényt, de nem ért el semmit sem – minket viszont megajándékozott a szentekkel és ereklyéik sokaságával és gazdagította Krisztus Egyházát. Isten már rég leszámolhatott volna az ördöggel, de Ő – Isten. Most is, ha akarná, egy pillanat alatt kardélre hányhatná az ördögöt, és örök időkre a pokol tüzébe vethetné őt. De Isten a mi javunk miatt nem teszi ezt meg. Hiszen engedné-e Isten, hogy gyötörje és kínozza a teremtményét? Azonban, egy bizonyos határig, egy ideig engedi neki ezt, hogy az ördög dühödtségével segítsen minket, hogy kísértsen bennünket, és mi ezért Istenhez forduljunk. Isten megengedi az ördögnek, hogy kísértsen bennünket, ha ez a jóhoz fog elvezetni. Ha nem a jóhoz vezet, akkor nem engedi meg. Isten a mi javunkra engedi meg mindezt. Ebben hinnünk kell. Isten megengedi, hogy az ördög rosszat tegyen, hogy az ember kénytelen legyen küzdeni. Ha a tésztát nem nyújtják és nem gyúrják, akkor nem lesz belőle kalács. Ha az ördög nem kísértene bennünket, akkor úgy képzelhetnénk, hogy mi szentek vagyunk. Ezért engedi Isten, hogy az ördög kitöltse rajtunk a haragját. Hiszen azzal, hogy ütlegel bennünket, az ördög kiporolja bedohosodott lelkünket, és az tisztábbá válik. Vagy pedig Isten megengedi, hogy ránk támadjon és harapdáljon bennünket, hogy Őhozzá forduljunk segítségért. Isten szüntelenül hív bennünket, de mi általában elfelejtkezünk Őróla és csak akkor szaladunk Őhozzá, ha valamilyen veszélybe kerülünk. Amikor az ember Istenhez tér, akkor a gonosz nem férkőzhet közéjük. De ezen kívül semmi más indoka nincs Istennek, hogy engedje, hogy az ördög megkísértse az ilyen embert, hiszen csak azért engedi ezt meg, hogy az ember Istenhez forduljon. Akárhogy is van, a gonosz ezzel jót tesz nekünk – segít bennünket, hogy szentté váljunk. Ezért is tűri meg őt Isten. Isten nem csak az embereket hagyta meg szabadságukban, de a démonokat is, mivel azok nem ártanak, nem is árthatnak az ember lelkének, kivéve azokat az eseteket, amikor maga az ember akar ártani saját magának. Ellenkezőleg, a rossz és figyelmetlen emberek, akik, bár nem akarják, mégis rosszat tesznek nekünk – jutalmat készítenek elő a számunkra. „Ha nem lennének kísértések, senki nem üdvözülne” – mondja Evagriosz abba. Miért állítja ezt? Azért mert a kísértések nem kis haszonnal járnak. Nem azért, mert az ördög képes lenne valaha is jót tenni, nem, ő – gonosz. Ő szeretné szétverni a fejünket és kövekkel dobál minket, hanem a Jóságos Isten… elkapja ezeket a köveket és a kezünkbe adja. A másik kezünkbe pedig mogyorót rak, hogy ezzel a kővel törjük fel a mogyorót! Vagyis Isten nem azért engedi meg a kísértéseket, hogy az ördög terrorizálhasson bennünket. Nem, azért engedi meg neki, hogy kísértsen, hogy ily módon lerakhassuk az eljövendő életbe vezető belépő-vizsgákat és Krisztus Második Eljövetelekor ne kelljen túl sok mindennel elszámolnunk. Jól meg kell értenünk, hogy magával az ördöggel harcolunk és ez a harc addig tart, amíg földi életünket éljük. Amíg az ember él, sokat kell munkálkodnia, hogy lelkét jobbá tegye. Amíg él, joga van, hogy letegye e szellemi vizsgákat. Ha az ember meghal és elégtelent kap, akkor kihúzzák a vizsgázók listájáról. Pótvizsga nincs. A sátán nem akar bűnbánatot tartani A Jóságos Isten megteremtette az angyalokat. Azonban egyesek gőgjük miatt elbuktak és démonokká váltak. Isten egy tökéletes teremtést hozott létre, az embert, hogy helyettesítse az elbukott angyali rendet. Ezért az ördög nagyon irigyli az emberi nemet – Isten teremtményeit. A démonok így kiabálnak: „Mi egy bűnt követtünk el, és Te nyomorgatsz minket, az embereknek, akiknek pedig oly sok minden van a rovásukon – megbocsátasz”. Igen, megbocsát, de az emberek bűnbánatot tartanak, a volt angyalok pedig olyan mélyre
süllyedtek, hogy démonokká váltak, és ahelyett, hogy megbánnák bűneiket, még gonoszabbakká, még dühödtebbekké válnak. Kegyetlenül megindultak, hogy lerombolják Isten teremtményeit. A bukott angyal volt a legfényesebb angyal! És hová jutott… A gőg miatt a démonok évezredekkel ezelőtt eltávolodtak Istentől, és a gőg miatt távolodnak továbbra is Őtőle, és nem tartanak bűnbánatot. Ha csak annyit ki tudnának mondani: „Uram, irgalmazz”, akkor Isten kitalálna valamit a megmentésük érdekében. Ha csak annyit ki tudnának mondani: „vétkeztem”, de ők még ezt sem tudják kimondani. Ha az ördög kimondaná, hogy „vétkeztem”, akkor újra angyallá válhatna. Isten szeretete határtalan. De az ördög konok akaratú, makacs, egoista. Nem akar engedni, nem akar üdvözülni. Ez szörnyű. Hiszen valaha angyal volt…! - Atya, és emlékszik az ördög e korábbi állapotára? - Még kérded? Ő teljes egészében tűz és őrjöngés, ezért nem akarja, hogy mások váljanak angyalokká, azok, akik az ő korábbi helyére kerülnek. Minél több idő telik el, annál rosszabbá válik. Fejlődik a dühödtségben és az irigységben. Ó, ha az ember képes lenne megérteni azt az állapotot, amelyben az ördög van! Éjjel és nappal zokogna. Már az is nagyon fájdalmas, amikor egy jó ember rossz irányba megváltozik és bűnöző lesz. Milyen nagy szomorúság, ha angyalok bukásáról van szó. Egyszer egy szerzetes nagyon megsajnálta a démonokat. Letérdelt, leborult és a következő szavakkal imádkozott Istenhez: „Isten, Neked csak akarnod kell, és megtalálod a módját, hogy megmenekülhessenek ezek a szerencsétlen démonok, akik korábban oly nagy dicsőségben voltak, és most bennük van a világ teljes dühödtsége és alattomossága, és ha nem lenne a Te védelmed, elpusztítanák az összes embert”. A szerzetes fájdalommal imádkozott. Amikor kimondta ezeket a szavakat, akkor maga mellett meglátta egy kutya pofáját, amit kinyújtja a nyelvét és kigúnyolta őt. Úgy tűnik, Isten azért engedte ezt meg, hogy a szerzetes megértse, hogy Ő kész visszafogadni a démonokat, csak tartsanak bűnbánatot. Azonban ők maguk nem vágynak az üdvösségre. Nézzék, Ádám bukását Isten megtestesülése gyógyította meg. Azonban az ördög bukása nem gyógyítható mással, mint saját alázatával. Az ördög azért nem javul meg, mert nem akar. Tudják, mennyire örülne Krisztus, ha az ördög szeretne megjavulni?! Az ember is csak abban az esetben nem képes megjavulni, ha maga sem akar. - Atya, hogy van ez? Az ördög tudja, hogy Isten szeretet, tudja, hogy Isten szereti őt, és ennek ellenére folytatja eddigi életét? - De még mennyire, hogy tudja! De hát a gőg nem engedi meg, hogy megalázkodjon. Ezen kívül még gonosz is. Most igyekszik megnyerni magának az egész világot. „Ha nekem több követőm lesz, - mondja, akkor végső soron Isten kénytelen lesz megkegyelmezni összes teremtményének, és ebbe én is bele fogok tartozni!” Így véli. Ezért akar a saját oldalára átcsábítani oly sok embert. Látják, hogy ravaszkodik? „Az én oldalamon, - mondja, - oly sok ember van! Isten kénytelen lesz nekem is megkegyelmezni!” Bűnbánat nélkül akar üdvözülni! Hát nem ugyanezt akarta Júdás is? Tudta, hogy Krisztus kiszabadítja a holtakat a pokolból. „Elmegyek Krisztus előtt a pokolba, - mondta Júdás, - hogy engem is kiszabadítson!” Látod, milyen alattomos? Ahelyett, hogy bocsánatot kért volna Krisztustól, hurkot rakott a nyakára. És nézzük: Isten jósága meghajlította a fügefát, amelyre felkötötte magát, de Júdás, mivel nem akart életben maradni, behúzta a lábait, hogy azok ne érjék a földet. Mindezt csupán azért, hogy ne kelljen kimondania azt az egyetlen, egyszerű szót: „bocsáss meg”. Milyen szörnyű ez! Ugyanígy az egoizmusban élenjáró ördög sem mondja ki: „bocsáss meg”, hanem szüntelenül azzal foglalatoskodik, hogy minél több embert csaljon a saját oldalára.
A sátán porba hull az alázattól Az alázatnak nagyon nagy ereje van. Az alázattól a sátán porba hull. Az alázat – a legerősebb sokkoló ütés a sátán ellen. Ott, ahol alázat van, az ördögnek nincs helye. Ha pedig az ördögnek nincs helye, nincs kísértés sem. Egyszer egy szentéletű rávette a démont, hogy mondja: „Szent Isten…”. „Szent Isten, Szent Hatalmas, Szent Halhatatlan!” – mondta el a démon, majd elhallgatott, az „irgalmazz nekünk”-et nem mondta ki. „Mondd ki, hogy „irgalmazz nekünk!” Ugyan hová gondolsz! Ha kimondta volna, angyallá vált volna. A démon mindent elmond, amit akarsz, kivéve, hogy „irgalmazz nekünk”, mert e szavak kimondásához alázatra van szükség. Az „irgalmazz nékünk” kérésben alázat van, és az Isten nagy kegyelmét kérő lélek megkapja azt, amit kér. Bármit csináljunk, elengedhetetlen az alázat, a szeretet, a nemesség. Hiszen ez olyan egyszerű – mi magunk bonyolítjuk túl lelki életünket. Amennyire lehet, nehezítsük meg az ördög életét, és könnyítsük meg az ember életét. A szeretet és az alázat nehéz az ördög számára és könnyű az ember számára. Még a gyenge, beteges, kis lelkierejű ember is legyőzheti a sátánt alázattal. Az ember egy pillanat alatt angyallá vagy ördöggé változhat. Hogyan? Alázattal vagy gőggel. Hát sok időre volt szükség, hogy a legfőbb angyal ördöggé változzon? Bukása néhány pillanat alatt lezajlott. Az üdvösség legkönnyebb útja: a szeretet és az alázat. Ezért szeretettel és alázattal kell kezdeni a lelki utat, és csak utána kell továbblépni a többihez. Imádkozzatok Krisztushoz azért, hogy szüntelenül örömet okozzunk Őneki, az ördögöt pedig felzaklassuk, ha már ennyire tetszik neki a pokoli szenvedés és nem akar bűnbánatra térni. A fordítás orosz nyelvből az alábbi kiadvány alapján készült: Блаженной памяти Старец Паисий Святогорец. Слова. Том 1-й. С болью и любовию о современном человеке. Монастырь Святого Апостола и Евангелиста Иоанна Богослова. Суроти, Салоники. Издательский дом "Святая Гора", Москва. 2003. 2007-03-18
Arról, hogy a bűn divattá vált Beszélgetések Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk.
Arról, hogy a bűn divattá vált - Atya, azt hallottuk, hogy valakinek azt mondta, hogy háború lesz. Ez igaz? - Én magam nem mondtam semmit, de az emberek mondanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. De még ha tudnék is valamit – kinek beszélhetnék erről?... - Atya, a háború nagy barbárság!... - Ha az emberek nem éltetnék a bűnt, akkor nem jutnának el ilyen barbárságig. De még nagyobb barbárság az erkölcsi katasztrófa. Az emberek lélekben és testben is szétesnek. Egy ember ezt mondta nekem: „Az emberek Athént dzsungelnek nevezték el, de senki nem távozik ebből a dzsungelből. Mindenki csak beszél: dzsungel! De mindenki ebbe a dzsungelbe igyekszik”. Hogy hova jutottak az emberek! Az állatok szintjére. Tudja, mint az állatoknál:
először bemennek az istállóba, ürítenek, vizelnek, majd a trágya kezd felbomlani, meleg, és az állatok ettől felmelegednek. Jó nekik az istállóban és nem akarnak sehová sem távozni onnan. Azt akarom mondani, hogy az emberek is így élik meg a bűn „melegségét” és nem akarnak kilépni belőle. Érzik a bűzt, de nem akarják elhagyni a meleget. Ha az istállóba kívülről lép be valaki, akkor nem bírja elviselni a bűzt. A másik azonban már megszokta, állandóan az ólban él, a bűz már nem nyugtalanítja. - Atya, egyesek azzal mentik fel magukat, hogy ez a bűnös élet nem napjainkban kezdődött. Nézd meg, - mondják – hogyan éltek az antik Rómában!...” - No persze, de Rómában bálványoknak hódoltak, pogányok voltak. Pál apostol a rómaiaknak írt levelében azokhoz a pogányokhoz fordul, akik már megkeresztelkedtek, de még nem hagytak fel a rossz szokásaikkal (vö. Róm. 1, 24-32). Nem a legnagyobb hanyatlás korszakait kell mintának venni a történelemből. Ma a bűn divattá vált. Csak gondoljunk bele – hiszen orthodox nép vagyunk, - hogy hová süllyedtünk! Más népekről nem is szólva… De a legrosszabb, hogy a mai emberek, akik tömegesen csábulnak el a bűn által, látván, hogy valaki nem követi az idők szellemét, nem bűnözik, él még benne a jámborság, azt maradinak, retrográdnak nevezik. Ezeket az embereket dühíti, ha valaki nem követi őket a bűnben. A bűnt fejlődésnek tartják. Ez pedig a legrosszabb. Ha a mai, bűnben élő emberek legalább elismernék ezt, akkor Isten kegyelmezne nekik. De ők igazolni akarják azt, amit nem lehet igazolni és dicshimnuszokat zengenek a bűnnek. A bűnt fejlődésnek tartani és azt mondani, hogy az erkölcsnek már lejárt az ideje – ez mindenek előtt a Szent Lélek elleni legnagyobb bűn. Ezért ha valaki a világban él, és törekszik a jóra, védelmezi élete tisztaságát, annak nagyon nagy értéke van. Az ilyen emberekre nagy jutalom vár. A régi időkben a romlott vagy részeges ember még a piacra is szégyellt kimenni, mert az emberek kinevették volna. Ha az asszony félrelépett volna, akkor még az orrát is félt volna kidugni a házból. Elmondhatjuk, hogy ez a bűnt visszatartó valamiféle erő volt. Ma pedig ha az ember helyesen él, mondjuk egy leány tisztaságban él, akkor azt mondják róla: „Hogy kerül ez ide? A holdról?” Egyáltalán: régen ha a világi ember bűnt követett el, akkor szegény szenvedett, bűntudata volt, átélte bűnös voltának érzését, és egy kicsit alázatosabbá vált. Nem nevették ki azokat, akik szellemi életet éltek, ellenkezőleg: szerették őket. Napjainkban pedig azok, akik bűnöznek, nem érzik át bűnös voltukat. Hiányzik a másik iránti tisztelet is. Minden le lett tarolva. Ha az ember nem a világ szerint él, akkor a bűnösök nevetség tárgyává teszik, gúnyt űznek belőle. Az embereket kínozza a lelkiismeretük Franciaország – ez nem valamiféle fejlődő ország, számos más ország előtt jár. Ennek ellenére az elmúlt években (A beszélgetés 1988-ban hangzott el) nyolcvanezer francia tért át az iszlámra. Miért? Azért mert divattá vált náluk a bűn, de kínozza őket a lelkiismeretük, és szeretnék azt megnyugtatni. Az ókori görögök hogy igazolják szenvedélyeiket, kitalálták az isteneket. Ugyanezt teszik a franciák is: olyan vallást keresnek maguknak, amely igazolná a szenvedélyeiket, hogy ne kínozza őket tovább ez a kérdés. Az iszlám, mondhatjuk, kielégítő a számukra: annyi feleséget vehetsz, amennyit akarsz, a másvilágon ez a hit pedig gyönyöröket ígér – érintetlen természet, tej – amennyit akarsz, méz – mint a tenger. Ha pedig az elhunytat halála után meleg vízzel lemossák, akkor mintegy megtisztul a bűneitől, bármennyi és bármilyen nagyok legyenek is azok. Tisztán mennek Allahhoz! Hát mi kell még ide? Hiszen minden olyan egyszerű! De a franciák még sem találják meg a nyugalmat. A belső világ felé törekednek, de nem találják meg, mert a szenvedélyeket nem lehet igazolni. Bármit is találjanak ki az emberek, bármilyen érzéketlenség mögé bújjanak el, a nyugalmat nem fogják megtalálni. Igyekezvén igazolni azt, amit nem lehet igazolni, kínlódnak a lelkükben. Belül zaklatottak maradnak. Ezért keresik a szerencsétlenek a szórakozásokat, ezért járják a bárokat és a diszkókat, azért isszák le magukat, ragadnak le a televízió előtt… Lelkiismeretük kínozza őket, és azért, hogy arról el tudjanak felejtkezni, butaságokkal
foglalkoznak. Gondolod, hogy nyugodtak, amikor alszanak? Az embernek van lelkiismerete. A lelkiismeret – a legelső Szent Írás, amelye Isten adott az első teremtményeknek. A lelkiismeretet mint egy „fényképet” vesszük át lelkünkben a szüleinktől. Bármennyire is próbálja az ember elnyomni a lelkiismeretét, az belülről mindig le fogja leplezni. Ezért szokták mondani: „Belülről férgek rágják”. Hiszen nincs nagyobb öröm a békés, nyugodt lelkiismeretnél. Az ilyen ember belülről szárnyal, képes repülni. Istentől eltávolodva az ember pokoli szenvedéseket él át Nem emlékszem olyan napra, amikor ne éltem volna át isteni vigasztalást. Vannak szünetek, és akkor rosszul érzem magam. Ily módon képes vagyok megérteni, milyen rosszul él az emberek többsége. Eltávolodtak Istentől és ezért meg vannak fosztva az isteni vigasztalástól. Minél messzebbre távolodik az ember Istentől, annál nehezebb a számára. Ha befogadjuk Istent, akkor nincs is szükség semmi másra, nem is kell másra vágyakozni. Itt van az egésznek a gyökere. Ha az embernek meg van mindene, de nincs Istenben, akkor belső szenvedéseket él át. Ezért, amennyire lehetséges, meg kell közelítenünk Istent. Csak Isten közelében találja meg az ember az örömöt – a valódi, örök örömöt. Távol élve Édes Jézustól, a keserűség kelyhét kell kiinnunk. Amikor az óember valódi emberré válik – királyi sarjjá, akkor az isteni gyönyörűséggel táplálkozik, a mennyei édességgel és mennyei örömöt él át. A kisebb mennyei örömtől az ember nap mint nap nagyobb és nagyobb örömben részesül. Felteszi a kérdést: „Lehetséges-e, hogy a mennyországban van még ennél is magasztosabb, mint amit most élek át?” Olyan állapotba kerül, hogy semmi mással nem akar foglalkozni. Ettől az isteni melegségtől és édességtől meggörbülnek a lábak, mint a gyertyák. A szív fulladozik, remeg az örömtől, szeretne vékony kiutat vágni a mellkasba és elrepülni – mert a föld és az összes földi dolog a szív számára ekkor semmiségnek tűnik. Kezdetben az ember közösségben volt Istennel. Azonban később eltávolodott Istentől, és úgy kezdte magát érezni, mint aki korábban egy palotában lakott, majd örökké a kapun kívülre került, nézte a palotát és sírt. Ahogy a gyermek szenved, amikor távol kerül az anyjától, úgy szenved, kínlódik az ember, amikor eltávolodik Istentől. Istentől eltávolodva az ember pokoli kínokat él át. Az ördögnek sikerült olyan messzire eltávolítania az embert Istentől, hogy az emberek faragványoknak kezdtek hódolni és áldozatul adták e faragványoknak saját gyermekeiket. Milyen szörnyű ez! A démonok: honnan kaparnak elő ennyi „istent”? Chamosz „isten”*!... Rettenet már a nevet is meghallani! Azonban mindenkinél jobban kínlódik maga a sátán – hiszen elhagyta az Istent, ő távolodott el leginkább a szeretettől. Ha pedig eltávolodik a szeretet, elkezdődik a pokoli szenvedés. Mi a szeretet ellentéte? A gyűlölet. A gyűlölet és a kín – ugyanaz. Az, aki eltávolodott Istentől, démoni hatásoknak teszi ki magát, míg az, aki Istennel él, befogadja az isteni Kegyelmet. Isten Kegyelme megsokszorozódik abban, aki befogadta. Ha az ember rendelkezik egy kevés kegyelemmel, de nem megfelelő áhítattal fordul hozzá, akkor azt a keveset is elveszíti, amivel eddig rendelkezett (vö. Lk. 19, 26). A mai embereknek hiányzik Isten Kegyelme, mert bűnözvén, elszórják a kegyelem azon morzsáit is, amivel rendelkeznek. Amikor eltávolodik az isteni Kegyelem, akkor az emberbe dühödten próbálnak betörni a démonok. Azzal összhangban, hogy mennyire eltávolodtak az emberek Istentől, olyannyira érzik elkeseredettnek magukat ebben az életben. Az eljövendő életben pedig örök elkeseredettséget fognak érezni. Amilyen mértékben az ember összhangban él Istennel, olyan mértékben – még ebben az életben – megízlelheti a paradicsomi édességet. Vagy már ebben az életben részben átélhetjük a paradicsombeli örömet és innen a mennyországba kerülünk, vagy részben pokoli kínokat élünk át és – Isten mentsen meg ettől bennünket – a pokolba kerülünk. A paradicsom – ugyanaz, mint a jó, a pokolbéli szenvedések – ugyanaz, mint a rossz. Ha az ember jót tesz, örömet érez. Amikor a bűnt teszi – szenved. Minél több jót tesz az ember, annál nagyobb az öröme, minél több rosszat tesz, annál inkább szenved a lelke. Örömet érez-e a tolvaj? Milyen
öröm lehet az? Hiszen örömet az érezhet, aki jót cselekszik. Még ha az utcán találsz valamilyen dolgot, felemeled, mondván, hogy akkor ez a tied – már elvesztetted a lelki békédet. A megtaláló nem tudja, hogy ki hagyta el azt a dolgot, senkit nem bántott meg és senkit nem rabolt ki, azonban a lelki békéjét mégis elveszíti. Mit érezhet akkor a tolvaj! Még akkor is, ha az ember valakit elfogad másoktól – nem érzi azt az örömöt, amit akkor érez, amikor ad valamit másoknak. Milyen öröm lehet akkor, ha valaki lop és rabol? Ezért nézzétek meg azokat, akik bántanak és becsapnak másokat: milyen elkeseredett, szörnyű arcuk van, mily torz grimasz van az arcukon! _________________________________ * Χαµώς – Lót idősebb fiának, Móáb utódainak „istene” (vö. 3Kir. 11, 7), „χαµός” – (újgörög) – bukás, halál, sérülés. Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált Istentől eltávolodván, az ember sehol nem talál vigasztalást és kétszeresen szenved. Az, aki nem hisz Istenben és az eljövendő életben, nem csak meg van fosztva a vigasztalástól, de élete felkészülés az örök kínokra. Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk. Minél inkább dolgozunk Krisztusnak, annál fényesebbekké és örömtelibbekké válunk. De mi így beszélünk: „Krisztusnak szolgáljunk? Hát meghibbantunke?!” Milyen szörnyű ez. Ez elvetése Krisztusnak az emberért hozott áldozatának! Krisztus elszenvedte értünk a Keresztet, hogy megváltson bennünket a bűntől, hogy megtisztuljon az egész emberi nem. Mit tett értünk Krisztus, és mit teszünk Őérte mi?... Az emberek szeretnék továbbra is tenni a bűnt és olyan Istent szeretnének, Aki joviálisan mindent eltűr. Olyan Istent, Aki mindent megbocsát, mi pedig tovább élhetünk a bűnben. Vagyis, hogy mi mindent megtehessünk, amit akarunk, Ő pedig mindent bocsásson meg nekünk, hogy Ő szüntelenül bocsásson meg, míg mi saját dudánkat fújjuk. Az emberek nem hisznek, és e miatt féktelenül vetik be magukat a bűnbe. Ebből, vagyis a hitetlenségből ered minden rossz. Az emberek nem hisznek az eljövendő életben, és ezért nincsenek tekintettel semmire. Bántják és becsapják egymást, elhagyják saját gyermekeiket… Olyan dolgok történnek, hogy azt elmondani is nehéz. Nem könnyed bűnöcskék ezek, nem vicc ez… Olyan bűnök, hogy még a Szent Atyák sem gondoltak ilyenekre a Szent Kánonok megalkotásakor. Ahogy Isten mondta Szodomáról és Gomorráról: „vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.” (vö. Ter. 18, 21). Ha az emberek nem tartanak bűnbánatot, és nem térnek meg Istenhez, akkor elveszítik az örök életet. Az embernek igyekeznie kell ráéreznie az élet legmélyebb értelmére. Vissza kell térnie önmagába, hogy megérezze az isteni vigasztalást. Az a feladat, hogy az ember lelkiszellemi értelemben felnőjön, ne pedig csak tartózkodjék a bűntől.
A fordítás orosz nyelvből az alábbi kiadvány alapján készült: Блаженной памяти Старец Паисий Святогорец. Слова. Том 1-й. С болью и любовию о современном человеке. Монастырь Святого Апостола и Евангелиста Иоанна Богослова. Суроти, Салоники. Издательский дом "Святая Гора", Москва. 2003. 2007-03-14
