Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik

www.gyongyos.ofm.hu

Sarlós Boldogasszony

XV. évf. 2. szám 2010. július

„Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik...” Lk.1,45-46 A nemzeti összetartozás színhelye

„A te szavadra, Uram”

Százszorosan kapod vissza

Már 40 anyuka s mégtöbb csemete

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön

Köszöntő “Nálunk, hogy a többi Mária ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján. Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya… Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt.13,26–30).” (Jankovics Marcell: Jelkép - kalendárium) Ha már az aratást ünnepeljük, a "bőséget", nem hagyhatjuk figyelmen kívül az idei vizes esztendő inkább a "szükségre" emlékeztető árvíz súlytotta falvainak képét. Összeomló házak, vízzel borított búzamezők, emberek, akik már-már reményüket vesztik, kitelepítések, homokzsákokat rakó dolgos kezek. Önkéntesek, akik az ország minden részéből nekiiramodtak, hogy segíthessenek a védekezésben. Hihetetlen összefogás és támogatás: segélyszervezetek, szeretetszolgálatok, karitász. Sok ember, "ki szívét osztja szét", önzetlen, segítő szeretet. És arc nélküli angyalok, kik név nélkül juttaták el adományaikat. De hogy jó hírrel is köszöntselek, Kedves Olvasó, közhírré kell tennem: főszerkesztő asszonyunkat a Jósiten egy egészséges leánygyermekkel áldott meg, megszületett Szerkesztőségünk Babája: Hegede Mirjam! Mostani ünnepünk tehát a bőség ünnepe, mely az élet megfosztásával kezdődik, hogy az élet táplálásával folytatódjék. Ami termőre érett, aratásra készen várja az új életet. A gabona életének a kaszás vet véget, hogy új életben tovább éljen a kenyérben az élet, mely bennünket éltet. Lehotai Katalin

Ez történt... Ministráns találkozó

M

ájus 29-én, reggel Zsombor testvér vezette öt fős kis csapatunk elindult Egerbe a ministráns találkozó helyszínére. A megérkezést követően regisztráltuk magunkat, külön a lányok, külön a fiúk. A Bazilika megtelt ministránsokkal, akik várták, hogy az érsekatya bemutassa a misét. A misén való ministrálással a templomunkat Láng Orsolya képviselte. Ezek után következett a jól megérdemelt ebéd, ami ízletes virsliből, ízlés szerint ketchupből és mustárból, kenyérből, teából és jégkrémből állt. Ebéd után volt egy kis idő a pihenésre, mielőtt a délutáni programokra indultunk volna. Kinek játékos feladatokkal, kinek a kispapok előadásával telt a délutánja. A hazaút kellemes beszélgetéssel, az emlékek felidézésével telt. Azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, hogy egy emlékezetes nappal gazdagodtunk. Láng Orsolya és Láng Bertalan

Katekumenátusról

T

öbb, mint másfél éven át készült lelkes csapatunk a keresztelésre,első szent áldozásra, és volt, aki csak a bérmálásra. Mi már felnőtt fejjel köteleztük el magunkat a mélyebb keresztény életre. Hittani alapismereteink elsajátításában Zsombor Testvér segített bennünket. Alkalmanként még házi feladatot is kaptunk: egy-egy szentírási szöveg elolvasását, sőt, még írásbeli dolgozatot is kellett készítenünk, de nem panaszkodhattunk túlterheltségre. Rendszeres tankönyvként Tomka Ferenc kiváló stílusban írt könyvét használtuk. A várva várt nagy nap 2010. április 3.-án érkezett el, amikor is meg lettünk keresztelve és magunkhoz vettük az Úr Jézus testét és bérmálkoztunk. Örülök, hogy én is tagja lettem a Katolikus Egyháznak, részt vehetek annak munkájában. Bekerültem a Karitász csoportba, és a rendszeres szentáldozásban ezentúl Krisztus ad megerősítést. A közös felkészülés során őszinte emberi kapcsolatok is létrejöttek, sőt továbbra is rendszeresen találkozunk a plébánián.

G yön gyös i beteglátog ató k kitün tetés e

K

órházi beteglátogató csoport alakult az elmúlt esztendőben Gyöngyösön. A beteglátogatók olyan vallásos asszonyok, akik szívesen vállalkoztak arra, hogy a Bugát Pál Kórházban fekvő betegekhez bemennek, és egy-egy osztályon, a hét minden napján lelki támogatást nyújtanak. Nemrégiben a kórház Wiltner Sándor díját is megkapták. Miközben dúlt a „Hospinvest-háború”, a beteglátogatók csendesen odaálltak a betegek ágyához. E tevékenységükhöz, a kórház orvosi és ápolói személyzetének támogatását és elismerését is megnyerték. A beteglátogatás ötletét a Váci Egyházmegye kórházi szolgálattevőitől hozta Matin Jánosné. Megalakulásuk óta lelkinapokon és lelkigyakorlatokon vesznek részt. Valamint havonta találkoznak tapasztalataik megosztására a Felsővárosi Plébánián. Legutóbb Tóth Béla kórházlelkész tartott lelkinapot a csoportnak. Az elmúlt esztendőben az a megtiszteltetés érte a beteglátogató csoportot, hogy megkapta a Bugát Pál Kórház kitüntetését. Ezt a nővérek és az orvosok javaslatára minden évben annak itélik oda, aki a legönzetlenebb segítséget nyújtotta a kórháznak. A csoport elismerését az a tény is növeli, hogy Gyöngyös és környékének lelkipásztorai, mintegy 13-an vállalták, hogy péntekenként maguk is meglátogatják a betegeket, a szükséges szentségeket is feladva azoknak, akik kérik. Így, ezen szentségekben hetente 30-40en részesülhetnek. Forrás: Egyházmegyei Hírek www.eger.egyhazmegye.hu

Benyikné Gabi

2.

Életünk-Sarlós Boldogasszony

2010./02.


A nemzeti összetartozás helyszíne, avagy Csíksomlyó 2010. ,,És ann yi bals z erencs e köz t, O ly s ok vis z ály után, M egfogyva bár, de tör ve nem Él n em z et e haz án.”

A

ki volt már valaha Erdélyben, jól tudhatja, hogy nem csupán egy földrajzi helyről, egy tartományról van szó, sőt nem is lehet igazán jó szót találni arra a különös áldásra és kegyelemre, amit ott érezhet a szívében az ember. Erdélynek olyan varázsa van, amit egyszerűen meg kell tapasztalni. Eddig kétszer adatott meg ez az áldás az életemben, de megfogadtam, hogy ha újabb lehetőség nyílik, feltétlenül visszatérek Hunyadi Mátyás és Wass Albert szülőföldjére. 2010-ben a gyöngyösi ferences plébánia csoportja is elzarándokolt a csíksomlyói búcsúra. Május 20-án csütörtök hajnalban pakoltunk be a buszba és elfoglaltuk helyeinket. Erdélybe érve az első megállóhelyünk Kalotaszeg fővárosában, Bánffyhunyadon volt, ahol a református templomot tekintettük meg. A XIII. századi eredetű templom túlélte előbb Basta pusztításait, 1661 nyarán pedig a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát (1657) megtorló Ali pasa töröktatár hadainak vérengzését. Utunk következő állomása Erdély történelmi központja, Kolozsvár volt. Hunyadi Mátyás szülőhelyét 1405-ben tette Luxemburgi Zsigmond szabad királyi várossá. Elsőként a Házsongárdi temetőben tekinthettük meg a Bethlenek és Bánffyak kriptáit, de ide tért meggnyugodni a számkivetett tanító, Apáczai Csere János, nagy zsoltárfordítóink, Heltai Gáspár és Szenczi Molnár Albert, költőink közül pedig Reményik Sándor és Szilágyi Domonkos. A városban megtekintettük Mátyás király szülőházát, az igazságos uralkodó szobrát viszont ,,elvarázsolták” a főtérről. A városnézés után Tordaszentlászló felé vettük az irányt. A hagyomány szerint Szent László a kunok feletti győzelem után itt telepítette le harcosait. Innentől egészen egyértemlű tehát, hogy mi is itt száll-

2010./02.

tunk meg. A vendéglátóink nagyon kedvesen fogadtak minket és természetesen a hűvös idő sem szegte kedvünket, én például 20 cm-re aludtam egy remekül működő cserépkályhától. Másnap a székelység fővárosába, Marosvásárhelyre érkeztünk, ahol a szecesszió stílusában épült Kultúrpalotában megtekintettük a 800 személy befogadására képes hangverseny termet. Mégis talán a leginkább lebilincselő látványt a tükörterem ablakain megelevenedő magyar mondák jelentették, ahol Attila király vára és a honfoglalás megcsodálása mellett Kádár Kata balladája emlékeztetett arra, hogy az igaz szerelem minden társadalmi akadályt, minden vészt legyőz. Ellátogattunk a szoborparkba is, ahol kishíján alkalmi idegenvezetőket is

kaptunk, csak nagyon megijedtek a közelben álldogáló rendőröktől. A magyar történelem legjelesebb alakjainak megtekintése után a buszhoz viszszatérve szinte a semmiből újra előkerültek az önjelölt idegenvezetők és tartottak egy rövid töri órát a szoborparkban látottakról. Sosem gondoltam volna azt sem, hogy erdélyben két cigánysrác fogja velem elénekeltetni a Székely Himnuszt, dehát vannak kellemes meglepetések. Útban a szállásra sétáltunk egy fél órát az 1875-ben keletkezett, és a világ legnagyobb heliotermikus tava, a Medve-tó körül. Nevét arról kapta, hogy amikor térképen megrajzolták a tavat, a vonalak kísértetiesen hasonlítottak egy kiterített medvebőrre. Az esti órákban elfoglaltuk szálláshelyeinket Csíkcsicsón és Csíkrákoson, ahol szintén nagy szeretettel látták a vándorokat. A mi vendéglátóink azzal


is megtiszteltek, hogy piros-fekete, csíki székely népviseletben fogadtak bennünket. Különös csodálattal töltött el, hogy a székelyek milyen komolyan élik meg a magyarságukat. Sokak előtt példaként szolgálhatnak ezzel a lelkülettel és ezzel a bátorsággal, hogy az összetartást ne is említsem... Szombat reggel Csíkcsicsóról gyalogosan indultunk a búcsúra. Az úton végig a kapualjakból köszöntötték a zarándokokat idősebb székely testvéreink, akik nem egyszer könnyeiket is hullatták az éneklő tömeg láttán. A nyeregbe való feljutás az esőzések következtében kicsit sarasra sikerült, de mindenki gondoskodott bakancsról és esőkabátról. A nyeregbe érve egészen elképesztő látvány volt megpillantani azt, hogy milyen sokan is vagyunk itt. Képviseltette magát a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, különböző lovagrendek, vitézi rendek, pártok, gárdisták, nemzetőrök, barantások, az ország minden részéből érkező hívők, de voltak Kanadából, Indiából és Európa több részéből is. Jelen volt Wittner Mária 56-os halálraítélt és prof. dr. Papp Lajos szívsebész is. Mindannyian zarándokként érkeztek ide, hogy teljesítsék őseik 1567-ben tett ígéretét, arról, hogy miután az István gyergyófalvi plébános vezette székelyek Szűz Mária segítségével győzelmet arattak a fegyveresen unitárius hitre térítő János Zsigmond serege felett, minden év pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra és együtt adnak hálát a Szűzanyának nemzetünk megtartásáért. Ezért lehet Csíksomlyót a nemzeti összetartozás helyszínének nevezni. Itt nincs széthúzás, hanem különböző emberek akik bár nem feltétlenül értenek mindig egymással egyet, egyszerre térdelnek Mária elé, hálát adnak és kérik a kegyelmét ugyanazokkal az imákkal. Ez az igazi csodája Csíksomlyónak. Aki tiszta szívvel érkezik oda, mindenkit egyformán testvérének tekint. Ezt az élményt pedig szavakkal nem lehet leírni, ezt meg kell tapasztalni. Hihetetlenül nagylelkű gesztus székely testvéreinktől, hogy a búcsú perselyadományait felajánlották a magyarországi árvízkárosultak javára, akik viszont kinyújtották feléjük a kezüket a kettős állampolgárság megadásával.

3.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön Valahol itt kezdődik a nemzeti összefogás. Este részt vettünk egy csángó misén, majd ismételten elfoglaltuk szálláshelyeinket. Vasárnap reggel közös szentmisén vettünk részt a csicsóiakkal, majd a Gyimesek völgyeiben kanyarogva megérkeztünk Gyimesbükkre, a történelmi Magyarország határára. Itt megnéztük a felújított őrházat és bunkert, a bátrabbak pedig a Rákóczi-vár őrtornyának tetejére is felmerészkedhettek. Hétfőn délelőtt a tordai sóbányát tekintettük meg, majd hazaindultunk Gyöngyösre. Mindannyiunk nevében szeretettel köszönjük Hatala Zoli bácsinak és Emese néninek a szervezést és ezt a szép utat. Boros Márk

Élmények és gondolatok a csíksomlyói zarándokútról

N

eveltetésünkből következő Máriatisztelet és magyar öntudat gyakorlására évtizedeken át személyes, egzisztenciális kockázatok vállalása árán volt csak lehetőségünk. Hosszú évek után nyílt lehetőségünk arra, hogy a csíksomlyói nyeregben kérhessük Babba Máriánk megerősítő segítségét hitünk, magyarságunk bátor megéléséhez. A szűkebb családunkban jelentkező súlyos betegség leküzdéséhez is az Ő közbenjárását kértük és kaptuk meg. Az idén az alsóvárosi egyházközség szervezésében vehettünk részt a csíksomlyói zarándokúton és a búcsún; amit ezúton is megköszönünk a szervezőknek és a zarándok társaknak. Jó emberekkel, fiatalokkal és majdnem fiatalokkal bővülhetett a baráti körünk. Jó volt együtt lenni velük, imádkozni, egyházi és hazafias dalokat, verseket hallgatni és közösen énekelni az út során. Odafelé a bánffyhunyadi református templomban a Tiszteletes úr hangsúlyozta, hogy ő nem idegenvezető, mert nem idegenként, hanem hazaérkező zarándokokként fogadja közösségünket. Kincses Kolozsváron a magyar nevezetességekkel ismerkedhettünk meg lelkes helytörténész kalauzolásával; később megtekintettük Marosvásárhely és

4.

Székelyudvarhely szépségeit is. Szállásadóink barátként, testvérként fogadtak bennünket. A várva-várt búcsú napján a kora reggeli órákban a Somlyó hegy felé tartó többségében fiatalokból álló, találkozásunk idejéig már több (esetenként több tíz) kilométert gyalogosan megtevő keresztalják láttán és hozzájuk csatlakozva fátyolos szemekkel élhettük meg az őszinte vendég- és testvéri szeretet felemelő érzését. Végeláthatatlan sorokban kígyózva, - az időjárási viszontagságokkal nem törődve - járult a többszázezres tömeg a nyeregben felállított hármas-halmot formázó oltár elé. Átérezhettük, hogy összetartozunk, az ismert ének soraival: „Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk…; majd megérkeztek mindhárom irányból a Tihanyból induló feltámadási menet szalagos keresztjei, jelképei, s itt egyesültek. Az ünnepi szentmise kezdetén a zarándokokat köszöntő atyával együtt fohászkodtunk: „Babba Máriánk segíts, hogy megmaradjunk hit, remény és szeretetben.” Az egyházi főméltóságok üdvözlése után Böjte Csaba atya mondta a szentbeszédet. Utalva az ilyentájt szokásos esős időre tájékoztatta a híveket, hogy a zarándoklásra soha sincs rossz idő, legfeljebb gyenge ember; értésünkre adta: örül, hogy nem lettünk táposak. Mi is örültünk. Arra kért, hogy ne a korlátainkat keressük, ne csüggedjünk; a szeretet parancsát kövessük, mert Jézussal van remény és van jövő. Házi feladatot kaptunk a kétezer gyermek sorsát felkaroló és szívén viselő atyától: vigasztaljuk, bátorítsuk, lelkesítsük, szeressük egymást; majd elérzékenyülve mondta: ”Öröm, hogy a magyarországi testvéreink kinyújtják felénk a kettős állampolgárság útján a kezüket”; később bejelentette, hogy a csíki emberek a búcsú teljes bevételét, adományait nagy szeretettel felajánlják a magyarországi árvízkárosultak számára. Tisztaszívből köszönjük. Csaba atya szavai hallatán sok zarándokban, többünkben mélységes szégyenérzettel vegyes szomorúság vett erőt, a 2004. december 5-i fájdalmas eseményekre emlékezve; de nem szabad elve-


szítenünk a reményt, talán mégis elfogadják a feléjük nyújtott kezünket és bocsánatkérésünket elszakított testvéreink. Megfogadva Böjte atya tanácsát megalapozott lehet a remény, hiszen Csíksomlyón együtt dobogott több százezer magyar ember szíve, minden zarándok vigyázott a szomszédjára, egymásra mosolyogtak ismeretlen emberek; miért ne fordulhatna ez elő idehaza is így? Nagy élmény volt Kázmér atya Csíkcsicsón, pünkösdvasárnap celebrált szentmiséjén részt vennünk. A hazafelé úton lenyűgözött a tordai sóbánya szépsége, majd emelkedett lélekkel tisztelegtünk a gyimesbükki ezeréves határnál, a világégésekben hősi halált halt gyimesi emberek emléktáblájánál. Székelyföldre mentünk feltöltődni, hitünkben és magyarságunkban megerősödni; imádkozni családunkért, nemzetünkért, egyházunkért; megköszönni a közbenjárást. Reménykedjünk; de tennünk is kell érte, hogy Mária országa ne lehessen gúny tárgya többé, s az Ő segítségével, a bekövetkezett örvendetes társadalmi változások eredményeként idehaza is büszkén lehessünk hívő katolikusok és öntudatos magyarok. Gyöngyös, 2010. május Dávid József Dávid Józsefné Erzsébet

2010./02.


„A te szavadra, Uram” Szerkesztőségi megbeszélésünk során felmerült , hogy szerzetesi hivatást elfogadó fiatalokat, életüket, hivatásukat mutassuk be. Mostani számunkban Takács Anita testvért kerestem meg, aki a Szociális Testvérek Társaságának ideiglenes fogadalmasa, többen is ismerhetik/ ismeritek, hiszen a gyöngyösi ferences plébánia közösségéből indult. Személyesen nem találkoztunk, a modern világ lehetőségei közül az emailt használtuk, ezért ezen a párbeszédes formán nem is kívánok változtatni. Megkeresésemre nagyon kedves igenlő választ kaptam. Nagyon örültem a válaszának, bevallom kicsit aggodalmaskodtam, hogy megkapja-e a levelem. Június 11. lapzárta miatt. (Ha ilyen belső titkot elárulhatok-e cikk keretében) Gyorsan rázúdítottam kíváncsi kérdéseimet: Miként fogant meg a gondolat a szerzetesi hivatásra, voltak-e konfliktusok, hogyan történt az elhatározás….stb. Válaszként Anitától kaptam egy írást, amely Társaságuk lapjában, A Lélek Szavában első fogadalma után jelent meg. Zajos rohanó világunkból egy pillanatra álljunk meg, hogy megértsük és meghalljuk ezt az utat és ezt a csendes igent: - 1976-ban Gyöngyösön születtem. Családom nem volt gyakorló katolikus, de kisiskolás koromban megkereszteltettek. E szentség kegyelmének tartom, hogy 13-14 éves koromban a szívem mélyén kezdtem el megsejteni Isten vonzását, kezdtem el vágyni a templom, a többi beavató szentség után. Kisgyermekként sok szeretetet kaptam édesanyámtól, nagyszüleimtől, de ekkor már nagyon vágytam barátságokra is. Ezt a szeretetvágyamat „találta meg” az Úristen, s hívott általa magához, hívott az Egyházba, ifjúsági közösségbe; s hamarosan küldött szolgálatokba: sérült fiatalok, cigány gyermekek, hajléktalanok közé, ahol szeretni tanulhattam. Később foglalkoztam bérmálásra készülő fiatalokkal, és bekapcsolódtam liturgikus szolgálatokba is. A gyöngyösi ferences plébánián találtam lelki otthonra - igazi közösség-

2010./02.

re és Szendrei Miklós atya személyében lelkiatyára is. Istenkapcsolatomra, imaéletemre nagy hatással volt Taizé lelkisége. Középiskolás éveim lelkes, gazdag önkéntes munkájában gyökerezik szakmai elhivatottságom: a gyógypedagógiai tanárképző főiskolán végeztem tanulmányaimat. Dolgoztam általános iskolában, családok átmeneti otthonában és halmozottan sérült gyermekek bentlakásos otthonában. - 2002 nyarán döntöttem úgy, hogy mint egykor Ábrám, elindulok „földemről, atyám házából”, hogy megtaláljam azt a helyet, hivatást, amelyet az Úr számomra készített. Budapestre költöztem, s egy imádságos, szép és boldog kereső időszak kezdődött az életemben. Egyre tisztábban ismertem fel Isten öröktől fogva néven szólító, lefoglaló szeretetét. Többször jártam Medjugorjében, hogy imádkozzam a hivatásomért. 2004 pünkösdje után mondtam ki, hogy egészen Istennek adott életet szeretnék élni. - Ekkorra ismertem már néhány szerzetesközösséget, s egy alkalommal összeírtam, mi mindent gondolok én fontosnak, s mire vágyom a hivatásos életben. Lelkiatyám mondta akkor, hogy ezek alapján ő a Szociális Testvérek Társaságát gondolja leginkább nekem valónak. Még főiskolás éveimből ismertem néhány testvért, akiket a 2005-ös tavaszi nagymarosi ifjúsági találkozó után megkértem, hogy beszéljenek nekem a közösségről, saját hivatásukról. E beszélgetések után biztos voltam benne, hogy én is ide akarok tartozni. Kaptam még kedves jeleket is az Úrtól, amelyek megerősítettek elhatározásomban - s azután elkezdődött az út a Társaság felé. Szűk egy éves ismerkedési időszak után, 2006. augusztus végén költöztem be egyik közösségi házunkba. 2007 pünkösdjén kezdődött két éves noviciátusom, ami hivatásom, Istennel való kapcsolatom elmélyülésének, a közösség karizmája megismerésének kitüntetett időszaka volt. 2009 pünkösdjén letettem első fogadalmamat, idén pedig megújíthattam azt. - Közösségünkben az a szokás, hogy első fogadalma előtt minden testvér életmottót választ, ami kifejezi hivatá-


sát, életét, Istennel való kapcsolatát. Az én mottóm ez: „A te szavadra, Uram”. Az igentmondás alkalmas szavát kerestem - azt szerettem volna, hogy a mottóm maga válasz legyen, igen legyen az Úr hívására. Ez a mondat az Úr Jézus, a Szűzanya és az apostolok igenjéhez csatlakozik, beleállít az igentmondók hosszú sorába, s az Egyház igenjébe is. A másik fontos dolog, hogy amikor kimondom: „a te szavadra” - ez számomra a Szentírásnak minden olyan szavát is jelenti, amely valaha is megszólított, melyek az Úr szeretetét, vezetését közvetítették és közvetítik számomra. Tehát a mottóm nem egyetlen szentírási mondat csupán, hanem soksok ige, melyek életet adtak, adnak nekem. Mivel olyan kevesen ismerik a Szociális Testvérek Társaságát, ezért rövid történetéről, Slachta Margitról, Salkaházi Sára vértanúról mint a rend múltjáról és mai jelenéről, tevékenységükről szeretném, ha írna . A Szociális Testvérek Társasága 1923-ban Budapesten alakult azzal a célkitűzéssel, hogy a modern időkben korszerű módon valósítsa az Egyház szociális küldetését, hivatásos és képzett munkásokat adjon az Egyháznak és a társadalomnak. Hivatásunk, hogy tanúságot tegyünk Isten megszentelő szeretetéről a világban. Lelkiségünk középpontjában a Szentlélekkel való bensőséges kapcsolat, a Szentlélek tisztelete áll, Őáltala, Őbenne gyökerezetten valósul meg egész életünk. A közösség tagjai a tisztaságra, a szegénységre, az engedelmességre és a karizmánk iránti hűségre tett fogadalommal kötelezik el magukat Isten, a testvérek és az emberek iránti szeretetre. Korszerűségünk kifejeződik életformánkban, szolgálatainkban, az idők jeleire való odafigyelésünkben; ugyanakkor nagyon fontos számunkra, hogy a

5.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön szent benedeki szerzetesi hagyományból merítjük fogadalmas közösségi életünk alapelveit, értékeit. Közösségünk alapítója - más testvérekkel együtt - Slachta Margit testvér, aki a Társaság egészének megformálásában több évtizeden át hatalmas alkotóerővel vett részt. A Társaság alapította és vezette a Budapesten működő Szociális Képzőt, ami a mai szociális munkás képzés egyik gyökerének tekinthető. Sok testvér tevékenykedett a két világháború között az egyházi mozgalmakban, Margit testvér pedig több alkalommal parlamenti képviselőként is dolgozott az evangéliumi értékek, elvek érvényesítéséért. A testvérek többsége egyházközségekben, karitász irodákban és a legkülönfélébb intézményekben szolgálta a szegények, a gyermekek, a nők, a családok jólétének előmozdítását. Néhány évvel a Társaság alapítása után Gyöngyösön is letelepedett néhány fogadalmas testvér, a Menház utcában a városi szegényház (más néven Aggok Háza) volt fő munkaterületük. Később a népkonyha is ide került, szegény gyerekek számára pedig napközi otthon létesült. Emellett előadásokat tartottak, dolgozó lányokat nyaraltattak, s a Társaság jelöltjei is kaptak itt rövidebbhosszabb időre szolgálatokat. A 2. világháború idején a Társaság egésze nagyon sokat tett az üldözöttek menekítéséért, házainkban – köztük a gyöngyösiben is - számos zsidó származású ember talált menedékre. Ennek az embermentő szolgálatnak lett vértanúja Salkaházi Sára testvér, akit tudatos életfelajánlása és vértanúsága miatt 2006-ban Egyházunk boldoggá avatott. 1950-ben a mi közösségünk működési engedélyét is megvonták, ám a Társaság az illegalitás idején is tovább élt; folyamatosan vett fel jelentkezőket, s nem maradtak abba a közösségi találkozások, lelkigyakorlatok sem. Ezzel a testvérek magukra vállalták a kihallgatások és a börtön kockázatát; ám ennek a nagylelkűségnek gyümölcseként közösségünk ma is eleven, és új tagokkal gyarapszik. Ma Magyarországon kívül Szlovákiában, Erdélyben, az Egyesült

6.

Államokban, Kubában élnek testvéreink. Itthoni közösségünk több mint 90 tagot számlál. Jelenleg Budapesten, Csobánkán és Szombathelyen vannak közösségi házaink, és úgynevezett külső testvéri életformában számos más településen is élnek testvérek. Házaink általában 3-5 fős családias kisközösségek; a testvérek világi vagy egyházi munkahelyeken dolgoznak, ki-ki ott, ahol adottságai, tudása legjavával szolgálhatja a rábízottakat. Nincsen hagyományos szerzetesi ruhánk; a fogadalomtételkor kapott Szentlélek-jelvény és jegygyűrű az ismertető jelünk. Kedves Anita! Szeretnék kérni néhány mondatot arról, hogy jelenleg mivel foglalkozik, hogyan vesz részt személyesen a szociális testvérek életében. Jelenleg egyik budapesti házunkban élek, fő apostoli szolgálatomat - a mindennapi munkámat - egy fővárosi fenntartású gyermekotthonban végzem. Gyógypedagógusként súlyosan-halmozottan sérült gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozom. Ezekben a hetekben ért véget egy kisebb szolgálatom, egy plébániai katekumenátusi csoport segítése; ezen kívül pedig a közösségben az érdeklődő, hivatáskereső fiatalokkal foglalkozom még más testvérekkel együtt. Mindennapjainkat a közös zsolozsma és az esti szentségimádás keretezi; esténként a vacsoraasztalnál osztjuk meg egymással napunk eseményeit, élményeit. A napi szentmise és a személyes imádság mélyíti, gazdagítja fogadalmas életünket, Istennek adottságunkat és szolgálatainkat. A hétvégéink egy része közösségi programokkal és szolgálatokkal telik, bekapcsolódunk egyházi rendezvények, találkozók lebonyolításába. Körülbelül havonta van alkalmunk a családi, baráti találkozásokra is. Utolsó levélváltásunkról semmiképp sem szeretném, ha nem értesülnének, hiszen kapcsolatot teremthetnek ezáltal ezzel a modern, de mégis már vértanút adó szerzetesközösséggel. Aki lelkiségünkről, életünkről, minden-


napjainkról többet szeretne megtudni, a Társaság honlapján, a www.szocialistestverek.hu weboldalon számos írást és fotót is találhat rólunk. Minden nyáron tartunk fiatal lányok számára 5-6 napos hivatástisztázó lelkigyakorlatot, mely segíthet felismerni Isten hívását, örömét a te életedben is. Idén Mátraverebély-Szentkúton lesz ez a lelkigyakorlatunk, augusztus 6-a és 12-e között, melyre szeretettel várjuk az érdeklődőket. Bővebb információk erről is a honlapunkon találhatók. Köszönöm! Isten áldjon!Anita Török Julianna

A Gyöngyösi Ferences Plébánia mellett működő Szent Erzsébet Karitász csoport tevékenysége

A

Karitász csoport vezetőjének javaslatára és tagjainak megbízása, illetve felkérése alapján kerül sor a megalakulástól – napjainkig terjedő tevékenységünk megírására, melynél az írásban rögzített éves tájékoztató beszámolókat és a tagok elmondását, valamint 10 éves személyes tapasztalataimat vettem alapul. A karitasz tevékenységet, mint szeretetszolgálatot, nemzetközi szinten hozták létre, és terjesztették el. Szükségességét az utóbbi 20 évben jelentkező, több irányú nehéz szociális helyzet indokolta. Ezekhez tartozik az emberek egymással szembeni elhidegülése, a távolságtartás, a közömbösség, a szeretet hiánya. A mozgalom főleg az egyházon belül terjedt el. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lélek és az egymás iránti szeretetnek kell érvényesülnie a rászorulók megsegítésében, az elesettekkel való törődésben. Megalakulás és tevékenység: Az első lépések 1995-96-ban voltak. Kóródi Beáta főiskolai hallgató kezdeményezésére alakult meg Gyöngyösön a karitász csoport. Vezetésével, irányításával működött igen kis létszámmal, de nagy szeretettel. Régiós központunk Egerben van. A tevékenységen belüli munkafeladatokat helyileg kellett kialakítani, erre központi iránymutatás nem volt. A kezdeti munkába kapcsolódott be Melicher Béla bácsi, aki ez idáig a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt főleg a kórházban végzett szeretetszolgálatot. Beteglátogatása kapcsán lelki gondozás,

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön ima, gyónás, szentáldozás lehetőségének megszervezése volt a célja. A személyes beszélgetés alkalmával a most 88 éves Béla bácsi teljes odaadással beszél az akkori munkájáról, melyet nagy szeretettel látott el és evangelizációs szolgálatként élte meg a vállalt feladatot. A csoport lassan, nagy szervezések árán beindult, sikerült önkéntes tagokat találni erre a szép feladatra. A tagok száma folyamatosan növekedett, mai létszámunk 32 fő. Kóródi Beáta távozása után (szegénygondozó szerzetesnővér lett) Barna Józsefné vette át a csoport vezetését. Rendszeresen közreműködünk a központilag meghirdetett országos gyűjtésekben, és annak a rászorulókhoz való eljuttatásában. Havi rendszerességgel tartunk megbeszélést, ahol a munka személyre szabott elosztása is megtörténik. Munkatervet készítünk, amiben rögzítjük havi bontásban a feladatokat és a felelősöket. Szoros együttműködést valósítunk meg a helyi civil szervezetekkel, a Máltai Szeretetszolgálattal, a Családsegítő Központtal, a Kolping Családdal, a Magyar Vöröskereszttel. Az előírásoknak megfelelően tagnyilvántartással, pénztárkönyvvel rendelkezünk. Éves beszámolóban tájékoztatjuk tagjainkat, vezető plébánosunkat és az egri központot. Jelenleg csoportunk lelki vezetője Zsombor testvér. A csoport munkájának két fő tevékenysége van: - az érintettek lelki gondozása, segítése - a rászorulókra, a hátrányos helyzetűekre való odafigyelés, anyagi és tárgyi eszközökkel való segítés. Az idős, beteg és az egyedülállóknál fontosnak tartjuk, hogy ne veszítsék el a reményüket és érezzék, hogy törődünk velük. Igyekszünk az Istenbe vetett hitüket, reményüket fenntartani látogatásaink, beszélgetéseink során és évente lehetőséget adunk a számukra, hogy aki még képes rá, eljusson egy-egy búcsújáró helyre. Autóbuszos zarándoklatot szerveztünk több alkalommal MátraverebélySzentkútra és Máriabesnyőre. Évente mondanak értük helyben is szentmisét, imaórákat tartunk már a nyolcadik éve Gyöngyösön az idősek otthonában. Mátraházára, az Idősek Otthonába is heti rendszerességgel járunk, Zsombor testvér

2010./02.

segítségével lehetőség van ott helyben szentgyónásra és szentáldozásra. Karácsonykor szeretetlakomát tartunk idős egyedülállók részére, ami mindig nagyon sikeres. Szentmisével kezdünk és a karácsonyi énekek és imák elvégzése után lehetőség van személyes beszélgetésekre. Már hagyomány, hogy több éve a Berze Nagy János Gimnázium tanulói kedveskednek kulturális műsorral e szép napon. Az anyagi, dologi segítéshez támogatást kapunk a Ferences Plébániától és az egri központtól. Pályázatok útján és egy-egy segítő szponzor felkutatásával próbálunk további anyagi forrásokhoz jutni. Az előző években a Kolping Családtól is kaptunk tartós élelmiszereket. Az adakozó hívek segítségével több alkalommal hirdettünk meg tartós élelmiszer gyűjtési akciót igen szép sikerrel. A tárgyi dolgok koordinálása is sikeresen működik a csoporton keresztül. A kapott javak szétosztását közösen végeztük, csomagolását és családokhoz való kiszállítását minden esetben sikerült megoldani. Több esetben étkezési utalványt juttattunk a családoknak. Közben a segítés egyéb formáit is gyakoroltuk, pl. lakásbérletszerzés. Állami gondozott anyának és gyermekének lakásvásárlási ügyintézése és induló részletre való gyűjtés szervezése is felvállalásunk része volt. Jogi tanácsadásra volt példa már nem egy esetben az ügyvédnő önkéntes vállalása alapján. Segítettünk tűz illetve árvízkárosultaknak. Pénzbeli segítséget adtunk beiskolázásra, elmaradt közüzemi számlák kiegyenlítésére. Rendszeresen támogattunk börtönben lévő személyeket anyagi javak juttatásával. Szabadulás után munkahelykeresésben sem hagytuk magára, ruhákat is küldtünk. Kerékpárvásárlásban segítettünk. Évente 3-5 rossz anyagi helyzetű, beteg, idős rászorulót tüzelővásárlásban segítettünk. Patronáltunk egy-egy óvoda, iskola szegényeinek étkezését anyagi hozzájárulással. Lehetőség szerint a helyi autista intézet gyermekeit is támogatjuk. Több esetben küldtünk adományokat, könyveket, ruhaneműt az erdélyi, kárpátaljai gyermekeknek és családoknak. Néhány alkalommal gyűjtést szerveztünk Böjte Csaba atya dévai otthonába, amit személyesen vittünk el a helyszín-


re, sőt, két alkalommal 2-3 fő egy-egy heti munkájával segített az otthon kis lakóinak az ellátásában. Egyéb tevékenységként megemlítendő, hogy minden alkalommal bekapcsolódunk a plébánia rendezvényeinek, ünnepeinek előkészítő munkálataiba.(Úrnapi sátordíszítés, búcsúk vendéglátásának előkészítése, oltárdíszítés vállalása stb.) Rendszeresen részt veszünk lelkigyakorlatokon, továbbképzésen. 2008-ban beindítottuk havi egyszeri alkalommal a nyugdíjasok klubdélutánját, ahol különböző témákban felkért személyek tartanak előadást. Esetenként filmvetítéssel tesszük változatossá összejöveteleinket, örömünkre van rá érdeklődés. Plébániánknál negyedévente megjelenő Életünk című újságban tájékoztatjuk az egyházközség híveit a szeretetszolgálat tevékenységéről és kérjük segítségüket. Felhívásunkra jelenleg 3új taggal bővült a csoportunk, aminek nagyon örülünk. Nagyon kell a fiatalok bevonása, mert a tagság soraiban igen sok a korábban született személy. Sajnos több aktív tagunktól kellett már elbúcsúznunk, emléküket szeretettel őrizzük, adjon a jó Isten csendes nyugodalmat részükre, vezesse be az Ő dicsőségébe lelküket. (Kóródiné Pannika, Iványiné Marika, Kissné Marika, Eperjesiné Rózsika) Sokszor gondoljuk, hogy az általunk végzett munka csepp a tengerben. Ilyenkor Kalkuttai Boldog Teréz Anya mondata jut az eszünkbe, miszerint a tenger sekélyebb lenne e nélkül a cseppek nélkül. Kicsi, apró munka valóban, amit teszünk, de amikor látjuk a segítetteken, hogy milyen örömet tudunk szerezni, törődésünkkel, odafigyelésünkkel, reméljük, nem hiábavaló önkéntes szeretetszolgálatunk. Kérjük a Jóisten segítségét és Szent Erzsébet közreműködését, hogy legyen erőnk a további feladatok elvégzésére. Összeállította: Tornay Mária A karitász csoport tagja Keres: Hűtőszekrényt keresünk kisgyerekes család részére Kínál: Babaágyat ajánlunk föl É rd e k l ő d n i : [email protected] vagy a plébánián.

7.


Elfogadás és megosztás

V

an egy kifejezésünk a találkozásra, amit nem kedvelek ugyan, de el kell ismernem, hogy találó. Gyakran szoktuk mondani, hogy összefutunk egymással. Olyan ez a megfogalmazás, mintha egy karambolról beszélnénk, valami szerencsétlenségről, nem egy örömteli találkozásról. Többnyire nem is ilyenek ezek az összefutások, nincs mélységük, felszínesek. Futunk. Össze, aztán meg szét, és a kettő között sokszor nem történik semmi. Nem is lenne rá idő, hiszen mire a kötelező „hogy vagy, mi van veled” kérdésre egy „kösz jól”-t válaszolunk, már menni is kell tovább, nincs idő többre, nincs idő elmélyedni. Nincs lehetőség arra, hogy valami igazán személyes és lényeges dolgot megosszunk a másikkal, és nincs idő arra sem, hogy egy ilyen megosztást meghallgassunk, befogadjunk. Mária is siet. Siet Erzsébethez. De nem fut, és főleg nem összefut vele. Több mint 100 kilóméteres utat tesz meg, hogy találkozzanak, és heteket tölt ott. A találkozás vágya sürgeti, nem a hajszolt életforma. Azzal akar találkozni, aki érti őt, mert valami hasonlót élt át. Akivel néhány szóból, sőt talán szavak nélkül is megértik egymást. Akivel kölcsönösen megerősíthetik egymást, akivel megoszthatja, ami vele történt, hiszen ő, Erzsébet is részese annak. Azzal akar találkozni, aki szintén részese a titoknak. Értő és együttműködő részesei a titoknak, a megváltás művének, mely sarkaiból fordítja ki a világot. Az igazi találkozáshoz idő kell, és kell a közös „titok”, ami összefűz. Mi keresztények, akik édesanyánknak és példaképünknek tekintjük Máriát, tanulunk-e tőle, tudunk-e – legalább néha – úgy találkozni, mint ő Erzsébettel? Hozunk-e áldozatot egy találkozásért? Szánunk-e, vesztegetünke időt egymásra? Ha együtt vagyunk, beszélgetünk, ott van-e a szavainkban, gondolatainkban ez a közös titok, Isten szeretetének titka, amit mi már megismertünk? Közös örömünk-e, hogy részesei vagyunk, tud-e igazi, mély közösséget teremteni köztünk?

8.

Amikor pedig olyanokkal találkozunk, akik még nem részesei ennek az örömteli titoknak, tudunk-e úgy együtt lenni, osztozni velük, hogy rajtunk keresztül felcsillanjon valami belőle a számukra? És vajon tudunk-e így (áldozatot hozva, időt „vesztegetve”, az ő „titkaira” figyelve) találkozni Istennel, vagy vele is csak összefutunk néha? Mária hatalmas ajándékot kap Istentől. Befogadja ezt az ajándékot, de kiválasztottságának, megajándékozottságának tudata nem teszi öntelté. Istentől kapott gazdagságát nem őrizgeti, dédelgeti féltékenyen, hanem azonnal elindul, hogy megossza valakivel, hogy találkzzon, hogy adjon, hogy szolgáljon. Mária először nem a méhébe fogadta Jézust, hanem a szívébe. Ez a legfőbb „titka”. Szíve ráhangolódott Isten szívdobbanásának ütemére: elfogadás – megosztás – elfogadás – megosztás. Ez Isten szívverése, ez a Szentháromság belső élete, a szeretet mozgása, a keresztény élet dinamizmusa. Ha nem fogadjuk be Isten ajándékát, nincs mit megosztani – ha nem osztjuk meg, nem tudjuk felismerni, és befogadni az újabbakat. Segítsen a Szentlélek, hogy Mária példájára egyre jobban ráhangolódjunk erre a ritmusra, az elfogadás és megosztás éltető ritmusára; és segítsen, hogy minél több igazi, mély, örömteli találkozás legyen az életünkben. Olyan, amiben felcsillan a titok, Isten szeretetének titka, amiben meg tudunk osztani a másikkal valamit magunkból és Istenből. Lengyel Gyula


Örömteli üzenet 2. Felhívás a visszatérésre Szent Márk evangéliumában Krisztus első nyilvános kijelentése, felhívás a megtérésre: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Jézusnak ez a felhívása a szabadulás örömhírét hordozza mindazoknak, akik a Sátán szolgaságában senyvednek, de egyben komoly figyelmeztetés is: mekkorák lehetnek az emberiség bűnei, ha Isten egyszülött Fia jött el, hogy megváltson minket nyomorúságunkból. Isten emlékeztet a bűn irtózatára: de nem azért, hogy megfélemlítsen minket, hanem, hogy bátorítson. Azt szeretné, úgy is mondhatnánk, az a „szíve vágya”, hogy meghalljuk megtérésre hívó szavát. Az idők végén Krisztus újra eljön, „teljes hatalmában és dicsőségében”. Ő az, akihez megtérünk, és tudjuk, hogy viszszatérése az ítéletet jelenti azoknak, akik úgy érzik nekik nincs szükségük a megtérésre. Akik azonban szívük-lelkük mélyéből meghallották szavát és megtértek hozzá, örömmel tapasztalják az Úr második eljövetelét: „…nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”(Lk 21,28) A hozzánk érkező Isten megtérésre hív. Mindenkit meghív, így személyesen szólít meg téged is. Szeretne visszavezetni téged az atyai házba: nem csupán azáltal, hogy mélységes vágyat önt beléd az üdvösség és a boldogság után, nem is csupán az örök büntetéstől való félelmeden keresztül, hanem személyes szeretetével. Ő a jóságos Atya. Isten nemcsak a törvényeivel figyelmeztet, nemcsak a Mennyek Országának ígéretével hív, nemcsak a pokol és a tisztítótűz képével int, hanem személyesen is megszólít téged! Persze mondhatod magadban: még sohasem hallottam az Ő szavát. De talán tapasztaltad már, hogy egy pap szolgálata révén éppúgy, mint lelkiismereted hangja által érezted: meg lettem szólítva! Ott belül, személyiségem legbensőbb pontján Valaki megszólított, és most választ vár tőled. A szeretet hívása ez melyet a Biblia így

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön fejez ki: „Neveden szólítottalak, az enyém vagy.”(v.ö Iz 43,1) Amikor az Úr hív, nem szabd késlekednünk. A 95. zsoltárban ez áll: „Bárcsak meghallgatnátok ma a szavát: Ne keményítsétek meg szíveteket…” Isten arra hívott meg minket, hogy feltétel nélkül álljunk az Ő szolgálatába, és megszabaduljunk mindattól, ami útját állhatja szeretetének. Pál apostol így fejezi ki a megtérés értékét: „Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne?” (Róm 6,2) „Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is…föltámasztott minket, és maga mellé ültetett a mennyben…” (Ef 2,5) Ha teljes valóságában sikerült megértenünk az Úristen ajándékát, akkor megértjük ennek az üzenetnek a jelentését is: „A világosság fiai vagytok, ezért úgy is kell élnetek! Mint szeretett jó barátok az Úr országához tartoztok, ezért szilárdan maradjatok is a közelében. Fogadjátok hittel és állhatatossággal az új életet, amelyet Isten ajándékozott nektek!” (vö. Ef 5,8; 1Kor 5,7; Kol 1,21; 2,20) A tékozló fiú visszavágyik az atyai házba, annak szeretetteljes légkörét most, jelenlegi nyomorúságában tudja csak igazán értékelni. A tékozló fiú bátyjához hasonlóan a megtért ember a Mennyei Atya házában marad, de nem érzi magát méltónak az Úrtól kapott ajándékra. Isten nagylelkűsége ösztönzi őt a mind tökéletesebb önátadásra. Isten szeretetére, az atyai házra gondolva sohasem lehetünk elégedettek magunkkal, cselekedeteinkkel. Sohasem érezhetjük, hogy MINDENT megtettünk, amit megtehettünk. A megtérés nem egyetlen, döntő lépés, hanem folytonos haladás. (Bernhard Häring nyomán összeállította: Fr. Zsombor)

Szent János evangéliuma Ferenc lelkiségében 1. Ha tárgyilagosan igyekszünk tanulmányozni. Assisi Szent Ferenc írásait, hamarosan egy meglepő felismerésre jutunk. Ez a felfedezés a következő: megtévesztő, ha azt állítjuk, hogy Ferenc kizárólag a szinoptikus evangéliumokra, s ezáltal csak a földi Jézusra fókuszált volna. A János-

2010./02.

evangéliumban megjelenő Felmagasztalt Krisztusnak és magának János írásainak igencsak fontos szerepe van Ferenc karizmájában. A János-evangélium előszava (Jn 1,118) Ferenc számára tartalmilag és formailag is döntő fontosságú. Hiszen hamarosan eljön a nap, amikor Ferencnek életformát kell adnia azoknak a férfiaknak és nőknek, akik ugyan a családjukhoz vannak kötve, mégis maguknak érzik Ferenc evangéliumi útját. Először csak néhány mondatot ír le, éppen annyit amennyi a keresztény élet számára nélkülözhetetlen, mindenekelőtt azt, ami- szemben a testés egyházellenes katharénus szekta tanaival-hűségesen kifejezi a keresztény tanítás lényegét. Idővel aztán kibővíti ezt a szöveget, és egy bevezetést ír hozzá, egyfajta kommentárt az „És az Ige testté lett” kijelentéshez. Jézus az Atya Igéje. Az Ige testében alávetette magát emberi mivoltunk törékenységének. Példát adott, amelyet követnünk kell. Ferenc tehát önmagát és életét is a jánosi írásokból értelmezi, mint Isten megtestesülésének egyenes következményét, mint az Ige kifejeződését és jelenlétét. Tipikusan Szent János-i az az út, amelyen Ferenc találkozik Istennel, Krisztussal és az Eucharisztiával: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”(Jn 4,24) Egy csupán evilági szemléletmód nem elegendő. Az embernek a látás egy magasabb fokára kell felemeltetnie. Csak így értheti meg, mi az Eucharisztia, ki is valójában Isten és kicsoda Jézus. S itt most a cikk írójaként szeretném a bajuszom alatt megjegyezni, hogy mindig idegenkedtem attól kifejezéstől, hogy „Krisztus ügye”. Egy olyan társadalomban, amelyben ügynökök, reklámügynökségek iparkodnak nekünk eladni valamit, Krisztussal kapcsolatban talán nem teljesen helytálló ez a kifejezés. Egyébként önmagában semmi bajom a fenti szakemberekkel, pusztán azt szeretném érzékeltetni, hogy Isten Országa egy felajánlott ajándék, amely anyagi javakkal nem megszerezhető. Ferenc egész élete arra mutat rá, hogy sokkal inkább az


anyagiaktól való szabadságban, mintsem a birtoklásban találunk rá az Isten Országára. Sőt, ha még pontosabban akarunk fogalmazni, a megtalált Ország nagyszerűsége szabadítja fel a szívünket a mindenáron való birtoklás alól. Aki megtalálta ezt az Országot, semmi mást nem akar birtokolni. Ferenc gyakran idézi ezt a mondatot: „ A lélek az ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Nem mindig az egész mondatot idézi, gyakran csak a „lélek és élet” kifejezéseket. Mélységesen meg van győződve az Ige hatékonyságáról, bárhol is hirdessék azt: akár teológusok és igehirdetők (akiket ezért végtelenül tisztel!), akár a Szentírásban, akár saját Regulájában és leveleiben. További fontos motívum Ferenc számára „a jó pásztor”(Jn 10,1-6), aki juhaiért még az életét is kész feláldozni, és akire ezért nagyon oda kell figyelni, akit állhatatosan követni is kell. Ferenc óriási jelentőséget tulajdonít ennek a kijelentésnek, ez lebeg szeme előtt akkor is, amikor Egyiptomba indul, hogy ott a szaracénok között életét is kockára tegye. A lábmosás jelenete (Jn 13) mindig lelki szemei előtt lebeg, amikor a kisebb testvérek eszményét akarja megrajzolni. Különösen közössége „megszervezésekor” köti a testvérek lelkére a szolgálat lelkületét: Minden testvér, de különösen a miniszterek (szolgák) kötelessége egymás lábának megmosása. Halála előtt ezt az evangéliumi részletet olvastatja fel magának…folyt köv. Anton Rotzetter OFMCap írása alapján összeállította: Fr. Zsombor

9.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön Mint kamilla a réten A kamilla kicsiny, egyszerű virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erősítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerűen,

.

akár a kamilla

Azt hiszem, ilyen nagymamára vágynak az emberek általában, afféle Szupernagyi, teli erővel, energiával, csörög a telefonja, meg sem áll, szervez, segít, gondoskodik: ott van, ahol kell, és teszi, amit kell. Ahova a Jóisten épp kirendeli. A Karitász csoport vezetőjével, Barnáné Klárikával beszélgettünk. - Honnan az indíttatás? - Gyerekkoromban kezdődött, hogy észrevettem a bajba jutott embereket, és rájöttem, hogy kevés eszközzel is, akár egy jó szóval, vagy a meghallgatással, simogatással is milyen sokat lehet segíteni. Nagymamám mindig nagyon mély lelkülettel fordult a bajba jutott emberek felé, és én gyerekként felfigyeltem rá, hogy milyen örömtelivé és jókedvűvé vált, amikor valakin segített. Azt mondta, ha valakin segítesz, azt százszorosan kapod vissza, mert Szent Antal figyel rád, és megsegít. Mindig terveztem, hogy egyszer valamilyen karitatív szervezetben fogok munkálkodni. 1996-ban mentem nyugdíjba, rá egy évre sajnos megözvegyültem és nagyon nehezen éltem meg a magányt. Akkoriban 2-3 fővel alakult meg a plébánián a Karitász csoport, ahová Teofil atya ajánlására kerültem be. Ez a közösség nagyon sokat segített a magányomon, nagy erőt adott, hogy mindig volt, aki odafigyelt rám, vagy akire nekem kellett figyelnem. - Mit kell tudnunk a csoportról? - 24-28 főből áll ez az önkéntes közösség, legtöbben özvegyek, magányos emberek. Most nagy örömünkre négy fiatal önkéntes társult hozzánk. Minden hónap utolsó szombatján összejövünk, mindig valaki tennivalót, ötletet hoz, amit megbeszélünk, és ezekből a gondolatokból, érzésekből dolgozunk. Vagy a plébániára megy be valaki, hogy kellene egy élelmiszercsomag, vagy a családsegítőtől szólnak, hogy van egy bajban lévő gyermekes család, és akkor mi

10.

szaladunk, mikor melyikünk tud. Az adományozók már tudják, hogy az adományaikat, élelmiszereket, ruhákat, a plébániára hozzák, megbíznak bennünket, hogy közvetítsük a jóságot. Ez mindenkinek lelki békét ad: aki adni akar, az tudja, hogy jó helyre kerül az adománya, aki bajban van, annak pedig nagy segítség sokszor egy 2-3 ezer forintos élelmiszer csomag is. Legtöbbször élelmiszerrel, ruhával, vagy tartós fogyasztási cikkel segítünk, most például hűtőszekrényt keresünk egy albérletben lakó kétgyermekes családnak. A templom bejáratánál van a hirdető táblánk, ha valamit keresünk vagy felajánlunk, ott tesszük közzé, de természetesen a csoportban és ismerősök között is érdeklődünk. A karitatív kapcsolataink révén sikerül mindig azt a helyet megtalálnunk, ahova a legjobb helyre kerülnek ezek az adományok. Itt a nehézséget csak az jelenti, hogy sajnos nincs igazán raktározási lehetőségünk, olyan hely, ahol tudnánk válogatni, tárolni. - Melyek az állandó, rendszeres tevékenységeitek? - Ilyen a beteglátogatás és a magányos emberek otthonukban történő látogatása. Emellett az Idősek Otthonába járunk rendszeresen, immár hét éve, kéthetente imádkozni, ahol negyven-ötven fő vár bennünket, és nagyon nagy örömet szerzünk nekik ezzel az egy-másfél órás látogatással. Elmondjuk a Rózsafüzért, és utána kicsit leülünk közéjük és meghallgatjuk őket, beszélgetünk. Nagyon kellett a segítség, hogy mindig meglegyen az a két ember, aki elmegy hozzájuk, de minden munkánkban ott van a Szűzanya segítő kegyelme, úgyhogy most már ez a gondunk is megoldódni látszik, mert a négy fiatal tagunk közül ketten most rendszeresen járnak. Húsvétkor második alkalommal rendeztük meg a plébánián Kázmér atya segítségével a tartós élelmiszerek gyűjtését, és nagy örömünkre szolgált, hogy idén több mint öt mázsát sikerült összegyűjtenünk, amit 97 rászoruló család között osztottunk szét. Kb. két éve kezdtük el a nyugdíjas találkozók szervezését, annak kapcsán, hogy sok magányos ember van, aki nem tud magával mit kezdeni. Én még szerencsés vagyok, mert van hat unokám, de aki már idő-


sebb, ahol már felnőttek az unokák is, ott egyszerűen nincs feladat: sok idős ember nem érzi azt, hogy fontos valakinek. Innen jött a nyugdíjas délutánok ötlete. Harminc-negyven ember is összegyűlik ilyenkor, vendégeket hívunk, filmeket vetítünk. Szeretnénk erősíteni és felhívni az emberek figyelmét a nagymamák szerepére a családban: egy idősebb ember letisztult tapasztalata sokat segíthet, életük példát mutathat a gyermekek számára, hogy nagyon sokat tanulhatnak a gyerekek az idősektől. - Van-e olyan személyes történet, amit szívesen megosztanál az olvasókkal? - Volt néhány olyan rendkívüli feladatunk is, amikor nagy bajban levő emberek gondját vállaltuk fel: például volt kilenc évvel ezelőtt egy lányanya, aki egy gyermekotthonból került ide, és egy két hónapos kisbabával volt a hajléktalanszállón. Úgy kerültünk vele kapcsolatba, hogy albérletben lakott előzőleg, ahonnan kitették, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat. Kerestünk neki egy olcsó albérletet, amit rendbe tettünk neki, de onnan is kitették. Van egy jogi tanácsadónk, aki egy református lelkész egyébként, és az ő segítségével elindítottunk neki egy pályázatot, amivel lakáshoz juthatott. Megszereztük neki az alaptőkét, mert a nélkül gyermekotthonból kikerülve sem tudott volna a lakásra pályázni. Abasáron egy jólelkű, hívő családtól sikerült egy olcsó kis családi házat megvásárolnia. Nagyon szépen alakult az élete, úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz… sajnos azonban itt kell elmondanom, hogy ha egy ember gyerekkorában nem tanulja meg, nem tanítják meg neki, hogyan mik az élet fontos dolgai, és nem kap szeretetet, az nem is fog tudni szeretetet adni. Egyik kapcsolatból a másikba bonyolódott, olyannyira, hogy a kislányát elvették tőle, intézetbe vitték Egerbe, ugyan oda jutott, ahol az édesanyja is nevelkedett. A kis házat eladta, Egerbe akart költözni, ahol együtt élhet az élettársával, és a kislányt is nevelheti, de sajnos, amiket hallunk róla, az alapján úgy tűnik, ugyanoda jutott vissza, ahonnan indult. Annyi energiával, annyi segítő szándékkal álltunk mellé, de rá kellett jönnünk, hogy minden segítség kevés, ha az emberben nincs meg az a belső

2010./02.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön értékrend, vagy a dolgok fontossági sorrendje, ami kell a gondok megoldásához, akkor ezek a segítségek csak porszemek, mert hiába volt ott a lehetőség, mégsem tudott talpra állni. Aztán volt egy tizenéves, rákos kislány. Az édesanyja felhívott, hogy küldött egy csomagot. A csomagban volt a kislány levágott, negyven centis hajfonata, és kért, hogy segítsünk neki eladni. Elindultunk ezzel, Pestre a Váci utcába vittük fel egy szalonba, ahol hajfonatokat készítettek. A szalonvezető, miután az édesanyja levelét megmutattuk, a szokásosnál jóval drágábban vette meg tőlünk a kislány haját, és aztán később is kapcsolatba maradtak, és segítette őket. Most például az utóbbi hónapokban nagyon sokat imádkozunk egy huszonegy éves leukémiás egyetemista fiúért. Hárman testvérek, az édesanyja egyedül neveli őket, ráadásul a legkisebb cukorbeteg. Most nemrég volt csontvelő átültetése, az édesanyja fantasztikus kitartással küzd és tartja benne a lelket. De sajnos munkanélküli, az apa nem segíti őket, így aztán havonta támogatjuk, és most nagy örömmel halljuk, hogy a fiú hazajöhet a korházból, és javul az állapota. - Sokszor hangsúlyozod az ima szerepét… - Amikor csatlakozik hozzánk valaki, van úgy, hogy tart attól, hogy nem nagyon tud közösségünk hasznára válni, mert éppen nincs lehetősége… Ilyenkor mindig csak azt mondjuk, hogy elég az is akár, ha az imájával segít bennünket, ha az imája erejét adja nekünk. Mert nagy dolog az, hogyha valahol, valaki, valakiért imádkozik. Végezetül pedig egy történet, egy idős ember tanúságtétele, amit szeretnék megosztani veletek: „Ha visszagondolok a magam életére, csak néhány boldog óra, derűs nap az, amikor valóban zavartalanul éltem. Mert vagy a múlt csődjei, vagy a jövő félelmei tették tönkre a jelenemet. A jelen, amiben éltem, így mindig elromlott, és szüntelen azzal vigasztaltam magam, hogy majd holnap, vagy holnapután…, akkor majd biztosan másképp lesz. S a holnapból ma lett és azt éppen úgy elrontottam a tegnapok bánatával, vagy a holnapok félelmével.

2010./02.

Ma már tudom, hogy ott rontottam el az életemet, hogy a jelennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Úgy jártam, mint gyermekkoromban, amikor egész télire megvettük az almát, de mindig csak azt volt szabad felhozni a pincéből, amelyik már romlani kezdett. Én soha nem ettem jó ízű gyümölcsöt.” Vegyük észre a jelen kegyelmeit, mert olyan sok ajándék és szépség van köröttünk, és legyünk hálásak érte. A problémák, gondok megoldásához kérnünk kell Isten segítő kegyelmét, és tartsuk szem előtt, hogy aki másokat felüdít, önmaga is felüdül. - Isten áldása kísérjen benneteket munkátokban! Lehotai Katalin

Meszlényi gyerekeket nevelte

D

r. Erdő Péter bíboros, prímás esztergom - budapesti érsek és Angelo Amato érsek a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa 2009. október 31-én avatták boldoggá Meszlényi Zoltán püspököt az esztergomi bazilikában. A vértanú püspök 1892. január 2-án született Hatvanban. Apja Meszlényi Zoltán tanító volt a hatvani elemi iskolában. Anyja Burszki Etel. A Meszlényi család 1895-ben költözött el Hatvanból Rimaszombatra. A családnak még három gyereke született: Ilona, Miklós és Mária. A szülők szeretettel és vallásos légkörben nevelték a gyerekeket. Az édesanya azonban 1 9 0 3 - b a n Rimaszombaton elhunyt. A család ezután Budapestre költözött, ahol az apa a Petőfi Sándor utcai főpostán megismerkedett. Varjas Júlia, postás kisasszonnyal. Eleinte Júlia nem akart férjhez menni a tanítóhoz. Az apa ekkor a kis szőke Mária gyerekével ment a


postára, hogy a fiatal nő szíve megessen rajta. Ez nem hagyta érintetlenül Júlia érzelmeit és 1905-ben feleségül ment a tanítóhoz. A nagyobbik fiú, Zoltán tizenhárom éves ekkor, testvérei pedig még fiatalabbak voltak. Anyjuk elvesztése minden bizonnyal megviselte őket. Varjas Júlia református vallásban nőtt fel, nagybátyja református pap volt. Férje halála után tért át a katolikus hitre. Zoltán fia pap nagy hatással volt rá, aki pap volt. A négy gyereknek jó mostohája volt, akik szerették őt. Később, amikor Zoltán püspök lett, gyakran vendégeskedett Esztergomban, a püspöki palotában, majd be is költözött a bazilikával szembeni házba. 1949-ben Nagykökényesre távozott, ahol társalkodói állást szerzett neki Meszlényi püspök. Már ekkor az állambiztonság emberei a püspök anyját is figyelték. Zoltán püspök viszonozta szeretetét, törődött vele és mamámnak nevezte. Az anyának nagy fájdalma volt, hogy saját -és nevelt gyerekei korán meghaltak. Élete hátralévő részét Buda Tétényben, a Mexikói úton és Újpalotán töltötte- földönfutó volt. A Mexikói úton társbérletben, hideg lakásban lakott. Később Újpesten nevelt lányánál, Máriánál lakott a téli hónapokban. Varjas Júlia 1967-ben halt meg, sírja a Kornél fia mellett található a rákoskeresztúri temetőben. A Meszlényi püspök családjának története adalékul szolgál a középkorban ismertté vált középnemesi katolikus család történetéhez. A püspök boldoggá avatására jelent meg: Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála c. könyve, ahol a 311. oldalon található a jelen írásban látható a Varjas Júlia fénykép. A szerző a könyvében oly hűséggel mutatja be a vértanú püspök életútját, a családját és köztük Varjas Júliát, aki szeretettel nevelte Zoltánt és testvéreit. Kovács János kép: Soós Ádám

11.


12.


2010./02.


Gondolatok-ahogy az olvasóink látják

A

plébániánkon működő babamama klub egyre népszerűbb. László Rita vezeti mintegy másfél éve, azóta közel 40 anyuka és gyermeke csatlakozott a közösséghez. Az összejöveteleket kedden és pénteken délelőtt 10 órától délig tartják. Hogy milyen a hangulat van ilyenkor a babamama szobában, arról személyesen is meggyőződhettünk. Nem mentem egyedül, a riportra elkísért a mi drága fotószerkesztőnk, Laci is. Kicsit késve érkeztünk, az anyukák már kört alkotva ültek a szőnyegen. A babák többsége az anyukájuk előtt helyezkedett el, de volt, akit a játékok jobban érdekeltek. Mindenki bemutatkozott, a kisebb gyerekek helyett az édesanyjuk mondta el a nevüket. Az első félórában Rita vezetésével énekkel, mondókákkal játékos formában a gyermekek együtt mozogtak az anyukáikkal. (A Süssünk-süssünk valamit…kezdetű dal azóta is nagy kedvenc itthon.) Gyakorlatilag eljátszották a szöveget, az anyukák szinte észrevétlenül átmozgatták a babák kis testét. Nem volt kötelező követni a többi gyermeket, egy-két csemete figyelme a hatalmas labda és a porszívó felé irányult. De ez benne a jó! Nem kötöttek a foglalkozások, nem az a lényeg, ki az ügyesebb. Hanem az, hogy a foglalkozások végén az anyukák és a gyermekeik azt mondják, legközelebb is eljönnek, mert jól éreztük magukat. Az összejövetelek második felében „Kinyílt Játékország kapuja”, és a gyermekek kötetlenül játszottak, az anyukák egymással ismerkedtek, és kicserélték tapasztalataikat. Elsősorban a gyermekneveléssel kapcsolatos ismereteiket, gondjaikat, problémáikat és kételyeiket. Hittel kapcsolatos kérdések is felmerülnek, nagyobb ünnepek előtt beszélgetnek azok valódi tartalmáról, jelentőségéről, énekeket is tanulnak, tudtam meg Ritától. Tartanak Mikulás ünnepséget, karácsonykor megnézik a pásztorjátékot, gyereknapot is szerveznek. Apró figyelmességekkel is színesítik a foglalkozásokat, felköszöntik a születésnapos és névnapos gyermekeket. Az összejövetelek végén néhányan rendszeresen bejárnak a templomba

2010./02.

imádkozni. Fontos az utánpótlás nevelése említi Rita. Ebben a korban a gyermekek nem hitbeli meggyőződésből járnak a templomba, de ha azt tapasztalják, hogy milyen jókat énekelnek, mondókáznak itt, ugyanakkor közben megismerkednek a katolikus vallás néhány elemével, akkor talán pár év múlva maguk döntenek majd úgy, hogy érettebb fejjel is szeretnének ide tartozni. Terveimben még naivan az szerepelt, hogy gyerekeket is megszólaltatok a riportban, de a többségüknek a véleményét még nem tudnám papírra vetni. A korosztály a pár hónapos kortól egészen az óvodás korig képviselteti magát. Így csak az anyukákat faggattam, hogyan találtak rá a klubra, miért szeretnek idejárni, milyen többletet ad nekik. Kaplonyiné Oláh Rita és Liliána Másfél éve költöztünk ide. Mondhatjuk, hogy az utcán hallottunk a klub létezéséről. Azért járunk ide, hogy a lányom ne legyen félős, társaságban legyen. Itt fegyelmet is tanul, jól érzi magát. És persze anya is jó társaságban van. Deákné Héray Anikó és Bori A Batthyány térre jártunk baba tornára. Riti mesélt a klubról. Ritkán jövünk, mert otthon van az egyéves testvére. Nagyon jó a társaság, a mondókák, jó kimozdulni otthonról. Lukács Edina és gyermekei, Rebeka és Alíz Eddig még csak kétszer voltunk. Itt nagyokat játszanak a gyerekek, szokják a társaságot. Otthon is mondókázunk.


Én is jól érzem magam, kikapcsolódom. Ezek az összejövetelek színesebbé teszik a mindennapokat. Várkonyi család és Lili (Lulu) Nemcsak anya, hanem apa is elkíséri a családot. Az egyik házunkban lakó anyukától hallottunk a közösségről. Talán egy éve járunk. Ha anya nem ér rá, akkor apa hozza el Lulut a foglalkozásra. Sok olyan anyuka jár, akit már korábban is ismertem. Az összejövetelek kikapcsolódást jelentenek, otthon is énekelünk. Csepelyi Boglárka és Péter A keresztelőn Kázmér testvér említette a baba-mama klubot, és utána Ritával felvettem a kapcsolatot. Gyakran járunk. Gyerekek között vagyunk,nagyon jó a társaság. Én is kikapcsolódom, a többi anyukával kicseréljük a tapasztalatainkat a nevelésről. Fodor Kati és Gréti Ritivel a játszótéren ismerkedtünk meg. Épp azt mondtam neki, sajnálom, hogy a városban nincs olyan hely, ahová kisgyerekekkel járni lehetne. Örömmel mondta, hogy szívesen látnak bennünket a Barátok templomában, és pont ő tartja a foglalkozást! Kislányom nagyon megszerette a „mamaklubbot”, ahogy ő hívja. Riti személye, kisugárzása, nyugalma nagyon barátságossá teszi a klubbot. Gyerekeink sok-sok mondókát, éneket tanultak meg. Eleinte még nem mondogatták, csak figyelték, de később szinte egyben és egyszerre visszaadták az összeset, akár harmincat is. Óvoda előtt

13.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön egy felkészülést biztosított kislányomnak a társas kapcsolatokra, a gyerekekkel való játékra. Kedves anyukákkal találkoztunk, többükkel szorosabb barátság is kialakult. Egy-egy foglalkozáson 10-15 kis lurkó szokott részt venni, a nagyobb eseményekkor, pl. télapókor kb. 50 szaladgáló-totyogó is kíváncsi volt, vajon mit rejthet télapó zsákja. Kislányom már óvodás, de alig várjuk a nyarat, hogy újra mehessünk. Fontosnak tartom még megemlíteni azt a légkört, ami a Barátok templomában vár minket, Kázmér atya hatalmas szeretetéért és kedvességéért hálásak vagyunk. Nagyon köszönjük Ritinek és Syssinek a lehetősséget, és hogy kis barátjuk lehetünk! Pintér Zsuzsi és Dorka A kislányom Dorottya most 18 hónapos. 15 hónapos kora óta járunk a klubba (hamarabb is mentünk volna, de akkor még délelőttönként ebben az időben aludt). A klubbról ismerős anyukától hallottunk, aki az oviig járt oda a kislányával hetente kétszer. - sok számomra új dalt/ mondókát tanultam meg, amivel tudom bővíteni az itthoni repertoárt - Dorkám - lévén, hogy még egyke - elég önző volt, ami a játékokon való osztozkodást illeti. Itthon minden az övé, új volt Neki, hogy más elveszi tőle, vagy épp Ő nem veheti el mástól. Kezdetben elég jó kis „szülő égető” hisztiket rendezett ilyen esetekben, de 1

14.

hónap után ez szépen rendeződött Nála. És más szituációban (játszótér, rokon gyerek, orvosi rendelő) sem jön elő! - Nagyon jó, hogy a kislányom úgy kerül közösségbe, hogy én is ott vagyok vele, így a fent említett problémát tudom észrevenni, kezelni. Megfigyelhetem, hogy Ő hogyan érzi magát pl. anyás-e, ül-e egy helyben és várja, hogy valami történjen, bekapcsolódik-e a többi gyerekkel való játékba, feltalálja-e magát idegen környezetben. Ezek számomra mind előre vetítik, mire számítsak majd az ovikezdés körül. - 3,5 éve költöztünk ide a férjemmel Debrecenből (az ő munkája miatt), így nekünk itt “se kutyánk se macskánk”, persze az elmúlt időben lettek barátaink, de nem feltétlenül kisgyerekesek. A klubban már megismerkedtem és összebarátkoztam néhány anyukával, akiknek ugyanazok a problémái, mint nekem (pl. önálló evés, ivásra szoktatás, akaratosság kezelés stb.) Ezeket nagyon jó megbeszélni, más máshogyan látja, jobb ötletei vannak, így lehet egymástól „tanulni”! - Riti nagyon aranyos és közvetlen mindenkivel Gulyásné Béres Melinda és Bálint Védőnőnk, Tóth Jánosné Magdika néni ajánlotta nekünk a baba-mama tornát, amit a Barátok Templomában hetente kétszer tartanak. Nagyon örülünk ennek a nagyszerű lehetőségnek, hiszen Bálint szerzett új kispajtásokat, én pedig megoszthatom a többi anyukával minden kétségemet, kérdésemet kötetlen beszélgetések során. Az egy óra hossza nagyon jól beosztott: Legelején bemutatkozunk, a kicsik helyett anyuka mondja meg, hogy hívják, mennyi idős; a nagyobbacskák már önállóan teszik ezt. Első félórában egy nagy körben mondókázunk, énekelünk és a


kicsikkel együtt a hozzájuk kapcsolódó mozgássorokat végezzük. Nem torna ez, mégis megmozgatja babát-mamát egyaránt. Pezsdítően hat, nagyon szeretjük mindketten. Mióta idejárunk (több mint 1 hónapja) észrevettem, mennyi éneket utánoz már, a maga módján el is énekli azokat. És aminek borzasztóan örülök az az, hogy már nem veszi el más babócától a játékot, mint ezelőtt-lévén, hogy egyke és eddig csak körülötte forgott a világ-mára már önzetlenül játszik kisebbekkel, nagyobbakkal. És ami még nagyon fontos: itt semmi sem kötelező! Bálintnak is vannak nyűgösebb napjai, ha nem akar egy helyben megmaradni, vagy nem szeretné valamelyik gyakorlatot éppen a csoporttal együtt végezni, az sem baj, kedve szerint elfoglalhatja magát mással is. Az sem akadály, ha a pöttömke még nem tud járni, hiszen a kisebbek is nagyon-nagyon élvezik. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek, hiszen bárki jöhet erre az INGYENES foglalkozásra. Kizökkent bennünket is egy kicsit a hétköznapi mókuskerékből, a gyerekek szelektált figyelmét leköti, szocializálódásukat pedig hasznosan elősegíti. A sok készségfejlesztő játékot pedig egyenesen imádják az óra második felében kipakolni a szekrényből, és játszani azokkal közösen. Délelőtt 10 órától (elvileg)11-ig tart, így mire hazaérünk Kisfiam kellően kifárad és alszik egy nagyot. Régebben még a déli alvást sem tudtam ilyen jól rendszeresíteni. Én csak megköszönni tudom ezt a csodálatos lehetőséget Ritának, és hogy mivel?- hát azzal a sok gyönyörű kiegyensúlyozott mosollyal gyermekeink arcán! Kell ennél több?! Kolló-Tábi Eliza és Márk Egy kedves ismerősünktől hallottunk a klubról,és már 1éve,amikor a kishúgi engedi, lelkesen látogatjuk 3éves kisfiammal Márkkal. Mindkettőnknek nagyon tetszik a mondókás-játékos foglalkozás. Nagyon örülök annak,hogy a klub által sok barátra tettünk szert. Hegede Márta

2010./02.


J

úlius. 4. vasárnap 10:30, S a r l ó s Boldogasszony ünnepe, Templom-búcsú – Posztós Eris és Zarándy Kleofás ferences újmisések, mise után körmenet (Püspökiben nincs mise) júl. 1. csüt. 9-12: szünidei matiné – játékbarlang a plébánián júl. 8. csüt. 9-12: szünidei matiné – játékbarlang a plébánián júl. 12-18 Családos és ifjúsági tábor Káptalanfüreden júl. 19-25 Családos tábor Esztergomban, Gerecsében júl. 30. szombat: Megemlékezés a ferencesek Gyöngyösre való visszatérésének 20. évfordulója alkalmából 17.00 visszatekintés, megemlékezés 18.00 ünnepi szentmise 19.00 kötetlen beszélgetés a templomkertben (kerti-party) ugusztus 1. vasárnap: A n g y a l o s B o l d o g a s s z o n y (Porciunkula) ünnepe – a ferences templomokban teljes búcsú nyerhető aug. 1-5 vasárnap – csütörtök: gumicsizmás lelkigyakorlat – lelkigyakorlat kamaszoknak aug. 8 vasárnap: A Rókus kápolna búcs úja (a 9 órai szentmise a Rókus kápolnánál) aug. 11. szerda Assisi Szent Klára ünnepe aug. 14-15 (szombat, vasárnap) gyalogos zarándoklat MátraverebélySzentkútra aug. 15. vasárnap: Nagyboldogasszony, parancsolt ünnep – vasárnapi miserend aug. 20. péntek: Szent István király ünnepe, ünnepi miserend (litánia nélkül) aug. 22 vasárnap: (1904-ben) este égett le a ferences templom és a kolostor Gyöngyös déli részével együtt – az esti mise után harangozás aug. 22. vasárnap, Szent Bertalan búcsú Felsővároson zeptember 12. vasárnap: V e n i S a n c t e – tanévkezdő szentmise szept. 23-24: (csütörtök-péntek): 18.00 szentmise keretében a búcsúra való felkészítő szentbeszéd – Bezzegh Kelemen – gyöngyösi származású ferences atya, a budapesti Belvárosi Ferences Templom templomigazgatója szept. 25 (szombat): F á j d a l m a s Szűzanya búcsú – a hordozható Mária-szobrok

A

S

2010./02.

országos találkozója 16.30 gyóntatás, 18.00 ünnepi szentmise – főcelebráns: P. Bezzegh Kelemen OFM, gyertyás körmenet 19.30 hívek imaórája, 20.30 ünnepi zsolozsma, 21.30 csendes imaóra (a templom egész éjjel nyitva) 24.00 szentmise az elhunytakért szept. 26 vasárnap: Fájdalmas Szűzanya búcsú – a hordozható Mária-szobrok országos találkozója 6.00 reggeli zsolozsma, 7.00 szentmise, 8.30 „beköszöntés” a hordozható Mária-szobrokkal, 10.00 ünnepi szentmise a szabadtéri oltárnál – főcelebráns: Dr. Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök, körmenet Gyöngyös belvárosában 12.30 Gyöngyösi Úrangyala 17.30 Loretói litánia 18.00 búcsúzáró szentmise Magunkhoz vettük a Szentlelket… Idén tizennégy fiatal és három felnőtt készült a bérmálásra amelyet két éves felkészülés elözőtt meg és amelyben Lengyel Gyula segített minket hogy lelkileg és testileg is készen álljunk a Szentlélekkel való találkozásra. Nagy figyelmet fordítottunk a védőszent név választásra, mert nagyon fontos volt hogy olyan legyen akiben láttunk valami különlegességet, hasonlóságot ami a mi életünkbe is van! Az utolsó hónapban egy bérma vizsga várt ránk amelyen szerencsésen átment mindenki! A bérmálást megelőző napon (május 15.-én) volt egy lelki délután, amelyen Csiszér László az énekeivel szórakozatott minket miután ki énekeltük magunkat, megnéztünk két film részletett Gyűrűk Urából és a Passióból utána Nagy Zsolt segítségével ezekről elmélkedtünk. A lelki délutánon két tanúságtételt hallhatunk, mi után ez véget ért meggyóntunk és elmentünk a zenés esti misére. Amelyen megint csak Csiszér László énekei hangoztak el, a mise alatt megint kettő tanúságtételt hallhatunk. ( Szerintem sokunk nevében írhatom hogy ilyen délutánt és misét szervezzünk gyakrabban!) És eljött május 15. a bérmálkozás napja, izgatottak voltunk tudtuk hogy nagy dolog fog velünk történi, felelősség teljesebbek lettünk az Egyházban nagy korúak lettünk! Az egri püspök Katona István bérmált meg minket, általa magunkhoz vehettük a Szentlelket! Ez egy leírhatatlan ajándék, amivel közelebb kerültünk Istenhez! Ez az ajándék örökre szól, sose féljünk közeledni a Szentlélekhez!

Á llan dó pr og r amok:

M

in den h étkö zn ap 6. 30- k or és 18 .30 - ko r énekes zs o lo zs ma a s zer zetes ek kel a temp lomban ( k iv. els ő pén tek r eggel, és s zo mbatonk ént es te) ör ög k atolikus s zentmis e: mind en hó nap más odik és uto ls ó s zombatján 10 ór ától in den h ón ap els ő vas ár nap ján a temp lo mb an d élután f él 4 - tő l 5 ór áig elimád kozzuk a teljes r ózs af üzér t, 5 ór ától s zen ts égimád ás , majd a Rózs af üzér Tár s u lat titokcs er éje. A h ónap töb bi vas ár n apján délu tán 4 - tő l f él 6- ig elimádkozzuk a teljes r ózs af üzér t, után a litániát tar tun k. in den els ő cs ü tö r tökön 1 6. 30- kor s zen ts égimádás a J ézus S zíve Cs alád vezetés ével. in den els ő pénteken a r eg geli s zentmis e után elimád k ozzuk a J ézus S zíve litániát. A nap f olyamán f ö lk er es s ük a b ejelentett betegek et. in den h ón ap els ő s zomb atján a r egg eli s zentmis e után papi és s zer zetes i hivatás o k ér t imádk ozun k. in den h ón ap 13 - án F atimai eng es ztelő imaó r a az es ti s zentmis ével k ezdődő en. F er ences Világi Rend K özö s s ége imaór át tar t min d en h ónap els ő hétf őjén 1 7.00 ór ától a temp lo mban ; illetv e r en di g yű lés t tar t a h ón ap har mad ik h étf őjén 15. 00 ór ától. S zent Er zs éb et K ar itás z cs o por t f o gadó ór ája minden h étf őn 16 - 17 ór áig van. G y űlés t tar t mind en hó nap utols ó s zomb atján 1 6 ó r akor. S zent M ón ik a K ö zös s ég imaó r át tar t min den hón ap 27 - én 16 .3 0- k or a tanács ter emb en. S zentlélek imacs op or t imaór ája min den hó nap els ő s zomb atján 1 6. 30- k or. aba- mama k lu b kedden és pén teken f él 10- tő l vár ja az ér deklő dő ket. z if jús ági k özös s ég ( 18- 26 éves ek) s zombato nkén t 19 ór átó l tar tják az ö s s zejö vetelek et. V áltozato s p r o gr amok kal, tes ti- , lelki töltődés s el vár ják a r égi és az új tagok at.

G M

M M M M A A A A B A

Gyimesi Gyopárka


15.

A Ferencesek 20 éve Gyöngyösön K ö z l e m é n y e k

ELSŐÁLDOZÓK 2010 Balogh Benedek, Bobák Virág, Bognár Fanni, Csáki Panna, Deák Barbara, Deák Ferenc, Dobre Dénes, Domoszlai András, Fábián Flóra, Fehér Marcell, Fenyvesi Bernadett , Hammer Balázs, Hammer Pál, Harmos Szilvia, Jakkel Zsófia, Jakkel Péter, Kis Anna Kamilla, Kiss Kristóf, Kiss Norisz, Lukács Máté, Patócs Balázs , Szabó Csenge, Szabó Csongor , Szabó Gergely, Szabó Kristóf, Szabó Martin, Szatmári Adrián, Szekrényes Bálint, Tóth Milán, Török Dávid, Urbán Lilla, Vajda Dániel.

Megtértek az Úrhoz Bertók Sándor, Buda Imre, Budai István, Czibolya Istvánné Fekete Anna, Horváth András, Horváth Lászlóné Barócsi Zsuzsanna, Hovanyecz Józsefné Kisduda Magdolna, Kerekes László, Králik Lajos, Lakatos Mihály, Pampuk Jánosné Szollár Ilona, Pataki Ferencné, Petrovics Sándorné Leszkóczi Ildikó, Pilinyi Jánosné, Szécsi Sándor, Szepesi Antal, Tóth Bertalan, Tóth János, Varga István, Vekszler Pál, Vereb Józsefné Mária, Keresztség szentségébe részesültek: Albert Viktória, Bánka Levente, Bikkes Boglárka Vanda, Csáki Panna, Csemer Dorina, Csőgör Szabolcs, Debrei Eszter, Dobóczi Linda, Eperjesi Szabolcs, Gyurosovits-Petheő Nelli, Ladnai Eliza Sára, Meggyes Levente, Meggyes Milán Adrián, Ostoróczki Zalán, Petrovics Anna, Petrovics Dóra, Szabó Csenge, Számpor Boglárka, Tóth Fanni, Tóth Miron, Török Boglárka, Urbán Lilla, Viktor Csongor, Zsoltész Eszter Sára, Házasság szentségébe részesültek: Kerekes Zoltán – Péntek Marianna Zsanett Kristó Ágnes – Ákos Endre Gyurosovits Péter – Petheő Csilla Endrődi Tamás Sándor – Fülöp Orsolya Nagy Zoltán – Maka Szilvia Kálnási Tamás – Nagy Márta Tóth László – Király Boglárka Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30 Nyitvatartás: Plébánia Iroda: H é t f ő - P é n t e k 8.00-12.00; 16.00-18.00 Porta: Hétfő-Vasárnap 7.00 - 19.00

ÉLETÜNK 2010/2. szám Kiadja, szerkeszti és tördeli: G y ö n g y ö s i F e r e n c e s Te m p l o m Felelős kiadó: fr. Kárpáti Kázmér ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2. Telefon/Fax: (37) 311-971 E-mail: [email protected] Honlap: www.gyongyos.ofm.hu Szerkesztői e-mail: [email protected]

16.

SZERKESZTŐSÉG: Főszerkesztő: Hegede Márta; Tördelő-szerkesztő: Lehotai Gusztáv; Fotó-szerkesztő: Hegede László Szerkesztők: fr.Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Hegedűs Ádám. Nyomdai munkák: Konturs Nyomdaipari Kft. Megjeleneik évente 4 alkalommal, 600 példányban. A Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával


2010./02.

Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik

Recommend Documents