A VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁR KIADVÁNYAI 33. KÜLÖNLENYOMAT
PADÁNYI BIRÓ MÁRTON
EMLÉKEZETE
Szerkesztette Hermann István A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁRA VESZPRÉM, 2014
Bárth Dániel
KATOLIKUS FELVILÁGOSODÁSÉs NÉPI KULTÚRA A 13. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON BEVEZETÉS, TÉMAFELVETÉS
katolikus felvilágosodás' történeti kutatása kapcsán más tudományágak mellett a néprajz létjogosultsága is régtől fogva bizonyítható. A néprajzi/ antropológiai szemlélet már azelőtt éreztette hatását e témakör vizsgálatában, mielőtt a történettudomány ilyen irányú látványos fordulatai lejátszódtak volna az 1970-80-as években. A problémakör összetettsége magától értetődővé teszi, hogy a népi kultúra több fontos terrénumára hatást gyakorló egyházi áramlatot több oldalról, köztük a néprajz oldaláról is szemügyre vegyükf Már csak azért is szükségesnek látszik e témafelvetés, mivel a magyarországi szakirodalom tanúsága szerint az ilyen szempontú kutatás nálunk még gyerekcipőben jár. Valójában az egyházi/katolikus felvilágosodás komplex kérdésének történeti vizsgálata is hagy némi kívánnivalót maga után Magyarországon. Az eyháztörténet főbb áramlatai általában ambivalensen viszonyultak magához a fogalomhoz is, időnként összeegyeztethetetlenellentétként értelmezve, máskor általánosításokkal rövidre zárva aztRJobbára csak irodalomtörténet részaz eredményeiról tudunk számot adni! Nálunk még hiányoznak azok az átfogó monográfiák, amelyek kimondottan időszakra vonatkoztatva mutatják erre az A
*
A tanulmány megírása idején a szerző kutatásait az MTA Bobiaijánas Kutatói Ösztöndíja támogatta. A fogalomhoz: Ptonctkon (1969); KovAcs (1979); KLUl-TrING (1993); BEUTLL (2009).
2
(1956); Gov (1969); BRÜCKNER (1982); Hxücmn (ZOOOa); MARTINO 142-1574 DRASCEK (1998) 25-44. Hamm (1973). Lásd még az új Magyar Katolikus Lexikon "Felvilágosodás" szóeikkét: Diós 1997. Az új - egyháztörténet-irás szemléletéhez vö. Fakad 2012. RÜCKERT
(1982);
3
4
(1937);
VEIT-LENHART
HARTINGER (1985)
Tuslcü-KNAPP (2001); LuxAcsi (2013).
BAmi-i DÁmu.
be egy-egy egyházmegye vagy
egyháztartomány egyházszervezeti, hitéleti és változásait. mentalitástörténeti Pedig európai minta akadna bőven! Az elmúlt bő évszázadban főként a - készülnémet nyelvű és francia kutatásokban példaadó monográfiák tucatjai tek el a tárgykörbenf Ezek sokszor egy-egy egyházi vezető tevékenysége köré szervezték adataikat! Gyakran kitértek többek között a népi vallásosság, a népszokások, a néphit, a mágia és a babona elleni harc stb. kérdésköreíre7 E nemzetközi kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a katolikus felvilágosodásnak regionálisan eltérő változataival számolhatunk a 18. századi Európában. A jövőbeni magyarországi primer forrásfeltáráson alapuló áttekintések eredményei csakis európai kitekintésben lesznek értelmezhetők.A magyarországi katolikus felvilágosodás jellemzésének egyik alapvető kérdése, hogy mely időszakban számoljunk annak wirágkorával". A francia egyháztörténet-irásban Bernard Plongeron az 1770-1830 közötti bő fél évszázadot jelölte meg, amely alatt a katolikus felvilágosodás eszmeáramlata a legdinamikusabban éreztette hatását? A német kutatásokban már a 18. század derekának évtizedei is többször ebben a keretben értelmeződnek, míg a század első fele kapcsán az egyházi korai felvilágosodás (Früh-Aufltlíírung) megnyilvánulásairól tesznek említést." A magyarországi egyházi fejlődés e nyugateurópai példákhoz képest megkésettséget mutat, amely elsősorban a török hódoltság következményeként jelentkezett. Az ország nagy részén csak a 17. század végén, de leginkább csupán a 18. század első harmadában indulhattak be azok a reformfolyamatok, amelyek a Trídentinum megújult katolicizmusát jellemzik, ugyanakkor ez égi időben zajlott le az egyházszervezet kiépülésének és a felekezeti határok megszilárdulásának folyamatával. A katolikus reform/ megújulás és a konfesszionalizáció együttes jelentkezése teszi igazán sűrű és izgalmas kutatási periódussá a 18. század első felének időszakát." A korábbi (egyháútörténetírásu ezeket az évtizedeket a "későbarokk" gyűjtőfogalommal illette, amely véleményem szerint érdemein felül túlterhelt eszme-, - kategóriaként mára alkalmatlanná egyház-, irodalom- és művészettörténeti vált az általános értelmű használatra. Ma még nem látszik világosan, hogy hol scanüm (1941) 205-272; GoY (1969); HAGEN (1953); WmTsR (1962); (1975); IJZNGFNFEUIER (1990); Bxsusn (2001); FRrrsci-i (2004); SPEHR (2005). SÁGMÜLLER (1906); Rössmz (1914); ScHöi-n. (1939); Dümm (1967); Fwonzcx (1983); HAEFS (1998); Rumnsno (1999); MÜLLER (2005); PICHI (2007); 51 FIN (2007). Mrtkxtr (1910); Puma (1937);
5
WLHRL (1966); BAUMGAKFNER
Például: Kmwmcu (1989);
wH-omx:
PGIT (1992); Sor-unom (1995); Bxücxnsx (ZOODb); SIEMONS (2002).
(1969). HARTINGER(1985); WINTER (1966).
PLDNGERDN
p-o
(2005) 16-18. Például KOSÁRY (1980).
Emu
Karouxus rswimoosonás
És NÉPI
rumom A
18. szÁzADI MAGYARORSZÁGON
húzódnak az egyes katolikus megújulási tendenciák határai: egy-egy konkrét zsinati vagy szentszéki intézkedés hátterében meddig használhatjuk a megújulás/reform, mikortól a (korai) felvilágosodás magyarázó kategóriáit? A katolikus felvilágosodás két kulcsfogalma, a racionalizmus és a tolerancia közül leginkább az elsővel vagyunk bajban, hiszen az észközpontúság éppen népi a kultúra bizonyos elemei kapcsán már a 18. század első felében számos reformhatározat mögött tetten érhető. A tolerancia Magyarországon jobbára csak a jozefinizmus korszakában hoz tisztán észlelhető szemléleti változásokat. Ez is felveti a kérdést: vajon mennyire számolhatunk az egyházi felvilágosodás és a felvilágosult abszolutizmus szoros párhuzamosságával Magyarországon, amely ebben a régióban a nyugati modellekhez képest általános jellemzőként tűnik föl?" Különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha a népi kultúrával kapcsolatos eg/házi attitűd változásait szeretnénk megragadni, hiszen az egyházi irányítás főbb trendjei gyakran egy irányba tartanak az egész század folyamán. Meg kell találni azokat a csomópontokat, amelyek kapcsán az egyházi attitűdváltások élesebben me igyelhetők. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet egy esettanuhnány ke-
retében.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, feltétlenül utalnunk kell az alsópapság közvetítő szerepének fontosságára, amely Magyarországon szintén kiesett a korszakkal foglalkozó történeti érdeklődés látóköréből." Pedig véleményem szerint az egyházi irányítás és a lokális közösségek közötti érintkezési zónában éppen az alsópapság szemléletváltásának és konkrét intézkedéseinek nyomait kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy megértsük az egyházi felvilágosodás és a népi kultúra kapcsolatának bonyolult szövevényeit. Bálint Sándor, vallási néprajz a legkiválóbb magyar kutatója többször kissé méltatlankodva és elítélően utal műveiben a "jozefinista papság" idegenkedésére bizonyos népi ájtatossági formákkal kapcsolatban, ám e megváltozott papi attitűd mélyvizsgálatát nem
végezhetteel."Alaposforrásfeltárásokhiányoznakpéldáulapapiszemináriumok tanári gárdájának mentalitásváltása, irányultsága kapcsán," de nagyon keveset tudunk az állami szándékok és rendelkezések helyi végrehajtásáról, illetve az ezekre adott lokális papi reakciók mibenlétéről is.
kérdéshez vö. WANDRUSZKA(1973).
12
A
13
VÖ. PLoNuuroN (1974); TmcL-rr (1977);JUxJA (1996); MCMANNEIIS (1998); Brcx (1988); Drwow (1998);
14
Fnmws (1998); HMo-Hoxznz-Zmmmuw (2002). A legújabb hazai eredményekre lásd: BAuNr (1944).
15
WLHRL
(1966).
BÁRTH (2013).
BÁRTH DÁNiLL
OPERACIONALIZÁLÁS
Famísadottságok
következőkben a teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány olyan forráscsoportot, amelyek segíthetik az imént felvetett kérdéskörvizsgálatát." 1. Mivel a felvilágosult abszolutizmus rendelkezései a Habsburg Monarchiában elválaszthatatlanok a katolikus felvilágosodás mozzanataitól, elsőként a császári-király rendelkezések jelentősége emelkedik ki témánk szempontjából. Ezek módszeres kiaknázása még a nyomtatott kiadású rendelkezések esetében sem történt meg." Alkalomszerű publikációk láttak napvilágot többek között a boszorkányüldözések betiltása, a temetkezés rendjének szabályozása, az ünnepek rendezése vagy a falusi iskolai oktatás szabályozása kapcsán, hogy csak néhány olyan témakört említsünk, amelyek ezer szállal kapcsolódnak a népi kultúrához. A népszokások, népi vallásosság történetét vizsgáló szakirodalom időnként említést tesz II. József több olyan radikális rendelkezéséről, amelyek egy-egy szokáselem (pl. házszentelés, votiv-tárgyak, Mária szobrok öltöztetése, boricza tánc) betiltására irányultak." Ritkán vizsgálták viszont e rendelkezések helyi fogadtatásának, végrehajtásának mechanizmusait, amelyben az imént említett alsópapságnak volt kulcsfontosságú szerepe. 2. A másik fontos és ismert forráscsoportot a középszintű egyházi irányítás dokumentumai, elsősorban a különféle egyházmegyei statútumok, püspöki körlevelek, konzisztáriumi jegyzőkönyvek jelentik. Ezekből egyrészt az egyházi vezetők viszonyulása érhető tetten a központi hatalom (állam) rendelkezései irányában. A püspöki körlevelek megmutatják, hogy a regionális egyházi vezetés miként interpretálta a felvilágosult abszolutizmus új típusú elvárásait. Másrészt nagyon gyakran ezek a középszintű irányítási dokumentumok alakították ki az elvárásokat: ilyenkor nem a felső rendelkezések, hanem inkább a mögöttes attitűdváltások nyomai kereshetők." Mivel e rendelkezések másolatai végül a plébániák irattáraiban kötöttek ki, szerencsés esetben a lokális adaptációk első mozzanatai is megragadhatók. 3. Az egyházmegyei és a plébániai szint között nem szabad elfeledkezni az esperesi kerületek normatív szerepéről sem. Egyházmegyénként változó jelentőséggel, de a korszakban szinte általánosan működtek bizonyos formális gyűlések, az ún. esperesí koronák, amelyeken a kerület papsága vitatta meg az
A
pap-nun- sDmxICh
Vö. Blurm (2008a); Görrscii (2007). Kiváló példa GDTTSCIIALL(1979). BAnTH (2009a). Blumi (2003).
KATOLIKUS FELVILÁGDSDDÁS És NÉPI KULTÚRA A
18.
SZÁZAD! MAGYARORSZÁGON
aktuális kérdéseket." Ezen összejövetelekjegyzőkönyvei azért fontos források, mert az alsópapság és a fentről érkező elvárások ütközőzónáját dokumentálják. 4. szempontunkbólkimeríthetetlen adatbázistjelent plébániai iratok együta tese, amelyet manapság is vagy az adott parókián vagy az illetékes egyházmegyei levéltárban őriznek. A visitatio cananíca egyszerre leíró, ellenőrző és határozathozó alkalom volt, amelynek jegyzőkönyvei lokális érdekeltsége ellenére akár az egyházi irányítás homogén irattipusaként is értelmezhetők." A még -inkább helyi kötődésű historia domus az egyes rendelkezésekre adott papi reakciók gyűjtőhelye. Az alsópapság levelezésével, naplóival, feljegyzéseivel együtt ezek azok a legfontosabb ege-dokumentumok,"amelyekben történelmi cselekvő a egyén egyes szám első személyben nyilvánul meg. 5. Hasonlóképpen teret adnak az individuum megnyilvánulására a különféle peres iratok, amelyek leginkább az egyházi bíróságok (consistorium) előtt zajlottak le. A katolikus szentszéki jegyzőkönyvek és főként az ezekhez kapcsolódó tanúvallomások,levelek stb. vizsgálatán keresztül olyan modellértékű ügyek sokasága vázolható fel? amelyek segítségével mintegy újramesélt hajdani történetek az tükrében még jobban kitapinthatók katolikus felvilágosodás témyerésének a csatornái. Ha ezen ügyek középpontjában éppen a felvilágosodás és az ellenfelvilágosodás konfliktusa áll, akkor különösen közel juthatunk kitűzött cél a eléréséhez. 6. Végezetül azokról a nem levéltári forrásokról kell megemlékeznünk, amelyek szintén nagyobb tömegben nyújtanak vizsgálati lehetőséget az itt tárgyalt témakörben. Különösen fontosak lehetnek a nyomtatott és kéziratos prédikációk," amelyek tartalomelemzése segítségével jobban megérthető az egyházi felvilágosodás személete és szemléletformáló törekvése. Általában a befogadói oldal szempontjából pontosabb vizsgálatot tesznek lehetővé azok a beszédgyűjtemények, amelyek konkrétan helyhez és időhöz kötött prédikációkat foglalnak magukba. Magyarországi viszonylatban még ennél is elhanyagoltabb forrástfpust jelentenek a korszak liturgikus kézikönyvei, amelyekkel kapcsolatban Európa-szerte megfogalmazódtak reformjavaslatok többek között az anyanyelvűség, a "babonás" elemek visszaszorítása és a szertartások leegyszerűsítése, közérthetővé, individuálisabbá tétele kapcsán." NNNNNN mentene-o
DÉNES! (2006).
TomsA (1997); Gózsr-VARGA (2009). A
fogalomhoz vö. Sci-xutzt (1996).
GÖITSCH
(2007).
LUKÁCS!
(2013).
STEINEK
(1976); Houuwrcrn (1976); (1994); KEUJIR (1996).
IGNAXZI
SWIDLER (1978); KOHLSCHEIN-KÜPFERS (1993); KRANEMANN (1990);
43
BÁRTH DÁNIEL
A
vallási élet mely területeitérintette a szemléletváltozás?
Vizsgálatunk előzetes hipotéziseként megfogalmazható, hogy a katolikus felvilágosodás hatása a vallási élet szinte valamennyi területén éreztette hatását: alapos kutatásoknak kell még tisztázni, hogy az egyes területeken milyen mértékben és milyen hatásfokkal. Mivel magyarországi egyházmegyei vizsgálatokkal ezen a téren még nem rendelkezünk, egyelőre el kell fogadnunk a nemzetközi szakirodalom vonatkozó megállapításait. Nincs okunk ugyanis feltételezni, hogy a magyar katolikus felvilágosodás jelentősen eltérő irányokban fejtette volna ki hatását. Az alábbiakban Barbara Goynak a würzburgí és bambergi egyházmegyék forrásanyaga alapján megirt monográfiája" nyomán soroljuk föl a szóba jöhető területeket: D-Ib-IXDGINIONLTIuALJNI-I
. . . .
. . . . EP.
Az év ünnepei
Ünnepnapok, munkanapok rendezése Szenttisztelet Processziók Búcsújárás A búcsúnyerés lehetősége Szentelmények Vihar elleni harangozás Átmeneti rítusok (az emberi élet fordulói) Imaélet, egyházi ének Rltusok egyszerűsítése
területek sora természetesen még tovább bővíthető az adott egyházmegye forrásadottságainak megfelelően. Jelen tanulmányban nincs terünk arra, hogy monográfiák adósságait pótolva akár csak néhánypéldát hozzunk az itt felsorolt témákból. Szerencsére azért akadnak magyarországi előtanulmányok, amelyek és nem területileg, hanem tematikusan közelítették meg e témák némelyikét felvilágosodás szórványosan ugyan, de tartalmaznak utalásokat a katolikus okozta változások vonatkozásában. Példaként a búcsújárás kutatását," a szenttisztelet változásainak vizsgálatát," valamint a szentelmények hátterében álló egyházi benedikciós gyakorlat kora újkori bemutatását említem." Mindezek közös nevezőjeként emelhető ki az a fontos körülmény, hogy az általunk vizsEzen
25
Goy (1969).
27
TUSICÉS-KNAFP
(2001); TÜSKÉS (1993).
28
TDSKÉS-KNAPP
(2001).
29
BÁRTH
44
(2010).
KATOLIKUS FELVIIÁGOSODÁS És NÉPI KULTÚRA
A
18. szÁzAm
MAGYARORSZÁGON
gált eszmeáramlat hatására megváltozott a csodához való viszony?" az egyházi társadalom felső rétegeinek gondolkodásában fokozatosan háttérbe szorult a különféle pszeudo-mirákulus jelenségek iránti fogékonyság, egyre inkább a "népi vallásosság" jelenségkörébe sorolva azokat. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a 18. század második felében Magyarországon is tevékenykedtek az ún. ellen-felvilágosodás" (Gegen-Auflclámng) képviselői, akiknek szemléletére leginkább a velük kapcsolatos ügyiratok, gyakran botrányos események segítségével derülhet fény. Az alábbiakban egy rövid esettanulmány keretében kíséreljük meg kitapintani a kétféle egyházi attitűd konfliktusfelületeit. Elemzési példa: a démoni megszállottság és az ördögűzés megítélésének változatai a századi egyházi gondolkodásban
18.
elemzési példának szánt fejezet a démoni megszállottság és ördögűzés problematikája kapcsán a 18. századi egyházi gondolkodás eltérő rétegeit mutatja be. A korszak forrásanyagának tanulmányozásaarra Figyelmeztet minket. hogy a sokszor általánosítva alkalmazott "elit" és ,,populáris" kultúra, vagy a ,,klerikus" és "laikus" vallásosság dichotómikus kategóriái bizonyos témák esetében korántsem kielégítők." Prekoncepciőnk szerint a "negatív teológiaként" kezelhető egyházi demonológia, amely a közép- és kora újkorban hosszú folyamat keretében kristályosodott ki, nem egy kizárólagos értelmezési rendszerként érkezett meg az ,,ész századába", hanemjobbára egy olyasféle bizonytalan állagú ismerethalmazként, amely a 18. századi empíria számára nehezen kezelhetőnek, sőt időnként riasztónak hatott. Különösen igaz ez a római katolikus egyház kelet-európai régiójában, ahol a 18. század első felében még csúcsra hágott a boszorkányüldözés hisztériája, amely éppen a hétköznapi rontás (maleficíum) és az ördögszövetség vádjának összekapcsolásán alapult." A korszakkal foglalkozó mentalitástörténet egyik fontos feladata, hogy kimutassa azokat az eltéréseket, amelyek a démoni megszállottság kapcsán az egyházi társadalom különféle rétegeinek gondolkodásmódjában jelentkeztek." Ehhez a munkához persze meg kell találni a megfelelő forrásokat. Ami az egyházi demonológiai kézikönyveket és ördögűzési rituálékat illeti, ezen a téren Magyarországon kevés specialitást találunk. Hivatalos szertartáskönyveink a Ez az
(1969).
30
PLONGERDN
31
A
32 33
vö. Bum (1991);
34
SLUHOVSKY
fogalomhoz vö.
DRASCEK
(1997):
BROCKNER(2000a),
KAPLAN (1984);KLAN1czAY-Pócs
190-1914 MCMAHON (2001).
(2006).
Pöcs (2001); KLAmczAv-Pócs (2008). (2005); KumczAv-Pócs (2008).
45
BÁRTH DÁNIEL
Rituale Romanum (1614) megújított és egységesített szövegét alkalmazzák." Nem hivatalos (vagy ,,fél-hívatalos") szerzetesi kézikönyveink szintén a kora újkori
európai mintákat követik, és inkább benedikciókat, mint a megszállottságot gyógyító exorcizmusokat tartalmaznak. Ezek a liturgikus szövegek rengeteg tanulsággal járnak a démoni circumpossessio-val kapcsolatos nézetek szempontjából, hiszen az imádságok nagy része a levegőben, vízben és a földi lét megannyi terrénumában jelentkező démoni behatás lehetőségével számolt. A "kis" exorcizmusok által megtisztított területekre (házra, udvarra, földekre, tárgyakra, növényekre, állatokra, különféle anyagokra stb.) az áldást kérő benedikciók biztosították az isteni kegyelem kiáradását. Minthogy a kora újkori magyarországi benedikciókkal már máshol, többek közt egy önálló kötetben is részletesen foglalkoztunk," jelen fejezetben figyelmünket inkább az úgynevezett "nagy" exorcizmusok felé fordítjuk. Nyilvánvalóan közelebb jutunk célunk eléréséhez, ha az egyházi levéltárak 18. századi anyagában olyan iratkötegeket keresünk, amelyek egy-egy ördögűzési botrány kapcsán keletkeztek." Az ünnepélyes exorcizmus ugyanis ebben a korszakban már leginkább nagyszabású skandalumhoz vezetett. Az efféle ügyekben felvett vizsgálati jegyzőkönyvek, tanúkihallgatások és levelezések elemzésével közelebb kerülhetünk a klerikus és laikus gondolkodás mélyrétegeihez. Az elmúlt években két ilyen esettel foglalkoztunk részletesebben: az egyik történet a történelmi Magyarország keleti, a másik a déli határán játszódik. Nyilván nem véletlenül. Az említett területek római katolikus lakossága E szoros közelségben élt az ortodoxiával, annak román és szerb változatával. és későbbi vallási mezők korabeli határhelyzet fontos tanulságokkal járhat a (sőt jelenkori!) érintkezésénekvizsgálatában. Az első eset" színtere az erdélyi Csíkszentgyörgy, dátuma 1726. A főszereplő a helyi plébános és egy megszállottként(energumena) aposztrofáltasszony, akinek időnként erőteljes rángásokkal jelentkező rohamai voltak. Arról nem szólnak a források, hogy a pap miként győződött meg az asszony megszállottságáról, ám annál elszántabban igyekezett ezt a tényt később a kételkedő paptársainak és a falubelieknek bizonyítani. A tanúk elmondása szerint még prédikáció közben is azzalfenyegetőzött, hogy aki nem hisziel, hogyanőben ördöglakik, az elkárhozik. A plébános egyik levelében arról írt, hogy a nő kezébe adta az oltáriszentséget és úgy eskette meg, hogy démonok szállták meg. A pap véleménye szerint nem 35 36 37 38
46
BÁRrH
(2010) 429-438.
BÁRTH (2010).
Lásd a párhuzamokat: ERNST (1972); Mmmoar (1992), (2005); ALMOND (2DO4);]oHNsoN (2005). Lásd az eset bővebb leírását, pontos hivatkozásokkal: Bitem (zooah).
Karouxus
FELVILÁGOSODÁS És NÉPI KULTÚRA A
18.
SZÁZAD! MAGYARORSZÁGON
beszélt, hanem a benne lévő gonosz lélek. A paptársak számára nyújtandó bizonyítékként latin kérdéseket tett fel az egyébként műveletlen asszonynak különféle teológiai témákban. A templomban lezajlott nyilvános faggatózás során olyan kérdések hangoztak el például, hogy Szűz Mária vajon az eredendő bűn nélkül fogantatott-e. A nő magyarul válaszolta: "teljesen, ugyanolyan szűz, mint Krisztus". A következő kérdés arra kérdezett rá, hogy Krisztusban megvalósul-e az unio hypostatíca. A válasz erre is pozitív volt: "teljesen". Kik tanítják ez utóbbit? jött a következő kérdés. ,,A jezsuiták" hangzott el a nő - A teológiai vizsgáztatás többek között- angyalokra, szájából a helyes válasz. az a purgatóriumra, az ördögre és a predestinációrais kitért. A szomszédos falvakban szolgáló plébánosokat az ezekre adott körmönfont válaszok győzték meg. Úgy gondolták, ilyen alapos válaszok csak az ördögtől jöhetnek. Emellett leginkább az asszony jövendölései és látomásai voltak környezete számára meggyőzőek. Még az ördögűző plébános is jegyzeteket készített helyi illetőségű halottak a túlvilági tevékenységéről. A megszállottsága által transzban megnyilatkozó asszony kinyilatkoztatta a purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulási lehetőségeit, megfelelő számú mise elmondását rendelve el ebből a célból. Az élőkkel kapcsolatban főként az eltitkolt bűnöket tárta fel. Sajnos kevés leírással rendelkezünk az állítólagos megszállottság fizikai tüneteiről. Említik ugyan a rohamokat, amelyek során az asszony szenvedett, mintha a démonok belülről gyötörték, "szaggatták" volna, ugyanakkor szokatlan testi erőről tett tanúbizonyságot. Éppen ezért állandó őrséget kellett fenntartani mellette a helyi férfiak köréből. A pap szerint az asszonyból magából nyilatkozott meg az ördög (kárhozott lélekként nevezve meg magát), hogy mindig két pap is legyen mellette. A többi kollégáját ördögűző célzatú misék mondására buzdította a lélek megszabadítása érdekében. A plébános szerint eredetileg 17 millió démon szállta meg a nőt, amelyek számát a heteken át tartó exorcizmussal sikerülthatvanra csökkenteni. A majdnem két hónapon keresztül elhúzódó viadalban a pap előbb a hivatalos szertartásrendet alkalmazta, majd miután azzal nem sokra ment bevetette az ördögűzés kora újkori alternatív fegyverarzenálját. Az alkalmazott eljárásokból több mint valószínű, hogy Girolamo Menghi népszerű kézikönyveit (Flagellum dwmanum, Fustis dcemonum)? vagy azok kivonatolt változatát használta. Természetesen használt szentelt vizet és olajat. Előbbivel a parókiát hintette meg bőségesen, utóbbit a beteg halántékára, szemére, mellére, köldökére. talpára és (bizonyos vallomások szerint) a szeméremtestére kente, miközben a testen dudor formájában kiütköző ördögöt űzte tagról-tagra. A füstölőre nem csak tömjént, hanem ként és erős illatú növényeket (ruta, levendula, rózsa) is tett. Lerajzoltatta a nővel a démonok képét, és azt tette a is ő
39
Vö. Pmoccm (1957);
PROBST (2008).
47
BÁRTH DÁNIT].
parázsra, hogy amint a füst elemészti a rajzot, úgy fogyjon el az ördög hatalma. vesszőket áldott meg, hogy azokkal söpörjék ki a gonoszt a házból, az ablakból, a tűzhelyről és minden helyiségből. A pap emellett megáldott egy görbe botot, amivel az asszony hátát és fejét ütögették. A plébános az asszony ételeit és italait is megáldotta, aki ráadásul nagyon válogatós volt, nem evett meg akármit. A gasztronómiai élvezetek mellett a test kényeztetése sem maradt el. Különféle növények, füvek megszentelése után azokból fürdőt készítettek, amely a kézikönyvek tanúsága szerínt démonűző hatású volt. Több tanú szerint a nőt borban is megfürdették. E jelenetek már sejtetni engedik, hogy az egyházi hatóságoknak több súlyos problémája akadt a plébános eljárásával kapcsolatban. Az exorcizmus számos ponton megsértette a Rituale Romanum előírásait!" Eleve nem volt bejelentve, másrészt nyilvánosan, látványosságként ment végbe. A pap annak ellenére hitelt adott a megszállott, illetve a belőle megszólaló démon fecsegésének, jövendölésének, hogy ezt a szabályzat szigorúan megtiltotta. A plébános helytelenül használta fel a templomi eszközöket (stólát, ruhákat) és az oltáriszentséget. Utóbbinak egy darabját kicsi textilbe varrva folyamatosan a nő nyakában tartották. A szentségtartót a nő testéhez érintette, még a "legilletlenebb" helyhez is. Az elhúzódó ördögűzés fokozatosan csúszott át az erotika világába, a pap és a megszállott asszony közötti sugdolózástól indult, majd apró szerelmi gesztusokban (simogatás, ölelés, csók) folytatódott és végül az éjszakai nemi aktusig vezetett. A közösség szemében egyértelműen erotikusként értelmezett mozzanatok mellett a plébános néhány szokatlan dolgot is tett: például megfürdött a nő fürdővizében, illetve elkísérte az asszonyt a mellékhelyiségbe, ahol az a szükségét végezte. Hiába mentegette utólag magát azzal, hogy ő csak a testből sokszor az ürülékkel távozó démontakarta felfedezni. Még evés közben is csókolóztak úgy, hogy szájukkal szakították szét a közös falatot. Persze nem csak a pap, hanem a többségében nőtlen fiatal férfiakból álló "őrség" is kivette ebben a részét. Hogy pontosan kitől lett terhes az asszony, azt nem is sikerült utólag kideríteni. Az egyházi vezetés egyértelműen szexuális abúzusként interpretálta a történteket, és a nő megszállottságát csak színleltnek minősítette. A dokumentumokból azonban ennek ellenére több fontos tanulság kirajzolódik a helyi vallás megszállottsággal kapcsolatos attitűdjére vonatkozóan. Kezdetben nem csak a pap, hanem kollégái és a helyiek többsége is megszállottnak tartotta az asszonyt. változatosan fogalmazták meg azonban, hogy pontosan ki tartotta megszállva. Az ördög, a démonok egész hada mellett gyakran a visszajáró halottak (kárhozott/tisztátalan lelkek) említődnek ebben a szerepben. Az egyik tanú 40
48
Emma (2010)
429-433.
KATOLIKUS EELVILÁGOSODÁS és NÉPI KULTÚRA
A
18. százan: MAGYARoRszÁGoN
narratívája az itt incubus démont jelentő lidérc (agresszív szerelmi partner) kakas formájú meelenését írta körbe. Ugyanitt a plébános felháborodásáról tettek tanúbizonyságot, amely talán a boszorkány segítő szellemeként működő lidérc korabeli képzetével magyarázható. Más tanúvallomások is boszorkányként említik ugyanis a főszereplőt. Utóbbi kategória azonban csak a helyi lakosok között került elő. 1726-ban még könnyen veszélyes lehetett volna az asszony számára, ha ezt a hatóságok is komolyan veszik. Az egyházi vezetés azonban őt ,,hazug és rossz csalónak" minősítette, és ítéletével elsősorban a bűnös papra sújtott le. Papi hivatalától biztosan, de vélhetően szabadságától (esetleg életétől) is megfosztották. Fontos körülmény, hogy az alsópapság felvilágosodás előtti képviselőjének bűne nem az exorcizmus elvégzése, hanem annak helytelen formája volt." fél évszázaddal későbbi másik történet" arra a korszakra esik, amikor a katolikus/egyházi felvilágosodás szellemisége már zajos botrányok keretében küzdött meg a gyógyító célzatú, enthuziasztikus mozgalmakkal." A helyszín Zombor, a Bácska egyik központjának számító, többnemzetiségű szabad királyi város. A főszereplő a ferences konvent egyik szerzetese, Szmendrovich Rókus (1726-1782), aki alig három évet töltött a városban, ám az 1766 és 1769 közötti időszak sokak számára emlékezetes maradt. Ez a konfliktus messze túlmutat a szerzetes személyén: az egyházi "elit" megváltozott mentalitásának és a ferencesek által képviselt középkorias, "népközeli" vallásos attitűdnek a küzdelmét szimbolizálja. A történet 1766 decemberében kezdődött. Egy Arma nevű helybéli asszony hosszú évek óta szenvedett különös betegségében, amelyet rokonai ördögi megszállottságként értelmeztek.Elmondták, hogy a nőt zavartsága, görcsös rohamai mellett négy esztendő óta valami különös erő akadályozza meg abban, hogy a szentáldozást elvégezze. A kétségbeesetthozzátartozók a konvent újonnan érkezett tagja, Rókus atya segítségét kérték. A szerzetes korábbi állomáshelyein elvégzett ördögűzéseinek híre ezek szerint ide is eljutott. Szmendrovich először a nő valódi állapotáról akart meggyőződni. Már az exorcizmus bevezető szavai meghozták a kellő hatást. A megszállott előbb hangosan felnevetett,majd amikor a pap a keményebb szavakhoz ért, hirtelen könnyek özönlöttékel az arcát. Olyan erővel vágta a földre magát, hogy képtelenség volt megtartani. Úgy tűnt. hogy érti a latin szöveget: amikor enyhébb szavakat mondtak fölötte, megnyugodni látszott, de a súlyos exorcizmus görcsökbe rántotta. A befordult szemeihez, A
41
BÁRTH (zooab);
42
Lásd bővebben, pontos hivatkozásokkal: MIDELYORT(2005).
43
mm (2o1o)77-9o.
BÁRTH
(Z009b).
49
BÁRTH DÁNIEL
sápadt és felpuffadt arcához közel hajoló paphoz latinul vágta hozzá: démon és ördög vagyok, majd ironikusan hozzátette: ,,beszélj gyorsan!" (cito loquarís). A szertartás előrehaladtával a jelek tovább fokozódtak: természetellenes görcsök facsarták ki testét és tagjait, ijesztően hangosan csikorgatta a fogait, felfúvódott a mellkasa, fulladozott, tajtékzott, szokatlanul erős bűz áradt szét belőle, néha ellankadt és halál közeli, tudattalan állapotot mutatott, hogy aztán hirtelen állati ordításba törjön ki, és vadul szaggatni kezdje ruháját. Az ördögi megszállottság eme egyértelmű jelei tökéletesen meggyőzték a szerzetest. A két héten át elhúzódó szertartás időközben helyi látványossággá fejlődött. A megszállott ordítozása sokakat odavonzott. Az exorcizmus előbb a sekrestyében zajlott, majd a templomban folytatódott. Jelen voltak a város magyar és horvát elöljárói. közönséges lakosai, a bámészkodó katonák között lutheránusok is akadtak, sőt egyre több görögkeleti szerb is beszivárgott a katolikus templomba. Szmendrovich Rókus előbb a hivatalos (római) rituále szertartásmenetét alkalmazta, majd elővette a középkori gyökerű, súlyos exorcizmusok változatos korpuszát jelentő alternatív gyűjteményét: Menghi fent említett kézikönyvét. A szentelt víz mellett használt pápa által megáldottviaszmedált (Agnus Dei), Szent János evangéliumát és más szent szövegeket tartalmazó nyomtatványokat, Szűz Máriához, Szent Ferenchez és Szent Antalhoz szóló imádságokat, szentelt kenyeret stb. Megáldott virágokkal és növényekkel csinált füstöt a démonok kiűzésére. A szentelt vízbe szentelt olajat csöppentett, és azt itatta meg az asszonnyal. Alkalmazta azokat a különleges exorcizmus-szövegeket is, amelyek aprólékos felsorolásával, az ördögöt módszeresen, a megszállott testrészeinek lépésről lépésre űzték ki. Az asszony ilyenkor felváltva hideget majd meleget érzett futkározni a testén, egyszer tüzet, másszor szelet érzett a tagjaiban. Mintha hangyák mászkáltak volna rajta. A kényszerítő szavak hatására maga az ördög is elárult egyet s mást. Például nehezen, de végül csak kibökte a nevét: Hassannak hívták. Vízidémon lehetett, mert elárulta, hogy a Dunában lakik. Anna hosszú évekkel ezelőtt egyszer elhagyta a férjét és az anyjához menekült, majd útközben sűrű káromkodások közepette ivott a folyó vizéből. Bűnével összefüggésben szállt belé ekkor az ördög. A viadal végül a ferences győzelmével zárult. A démon alakjában. Egyesek a templom a megszállott nő száján át távozott egy fekete légy de hallották, csörömpölését is ablaküvegének az üvegdarabokat később nem találták meg. Az asszony szája órákon át mozdulatlanul tátva maradt. Lassan tért belé vissza az élet, az exorcizmusra később nem tudott visszaemlékezni. Mint mondták: megnyugodott. E sikeres megszabadítással vette kezdetét az a történet, amelynek középpontjában az említett ferences ördögűző, gyógyító, katekizációs, prédikációs és gyóntató tevékenysége állt. A római katolikus és görögkeleti megszállottakat 50
l
KATOLIKUS FELVILÁGOSODÁS És NÉPI KULTÚRA A
18.
SZÁZAD! MAGYARORSZÁGON
egyaránt kezelő fráter ügye már a következő év tavaszán a felettes egyházi hatóságnál (kalocsai érsekség) kötött ki. Az érseki szentszék (consistorium) 1767
márciusában egy feljelentést követően vizsgálta meg először az exorcista tevékenységét. Az egyházi vezetőket mindenekelőtt a pravoszláv schizmaticusok A szerzetes levelek egész sorában érvelt eljárása mellett. Leírta, érdekelte. szerepe hogy a több tucatnyi hozzá érkező szerb asszony egy részéről megállapította, hogy természetes betegségben szenvednek. Végül 19 görögkeleti nőt exorcizált, többségük esetében látványos eredménnyel: a démonok (akiknek több mint harmincféle nevét is felsorolja) fekete madár, légy,méh, varj ú és veréb formájában távoztak belőlük. A pap szabálytalanságot követett el azzal, hogy nyilvánosan és csoportosan végezte a szertartást, a színpadszerűen megkonstruáltemelvényen körbe állította gyertyával a kezükben a megszállottakat és a segítőket, sőt a vulgáris imádságokat is együtt, kórusban mondatta velük a nagyobb hatás kedvéért. Megbízható szemtanú látta, amint a tömeg a ..távozz el Sátán, távozz el tisztátalan lélek, Krisztus szenvedése semmisítsen meg, Krisztus vére zúzzon össze" kezdetű és hasonló szövegeket skandálta. Az érv, miszerint a páciensek megszabadítása számos esetben ugyanezek (és a jelenlévők) áttérését eredményezte, átmenetileg az ördögűző ferences oldalára állította az egyházi vezetőket. Szabályozott körülmények között (elzárt helyen, két tanú jelenlétében, felettes jóváhagyásával) engedélyezték számára az exorcizmusok folytatását. A szabályozottság azt eredményezte, hogy az ügy dokumentációjában több olyan akkurátus tanúsítvánnyal találkozunk, amelyben a szerzetes és a jelenlévő tanúk az aktuális páciens esetében a megszállottság jeleit (signa) veszik sorba. A tucatjával felsorolt jelek (az exorcizmus során latinul ért és beszél; természetellenestesthelyzetekbe rándul; "extázisba esik"; kifordítja a szemét; hosszan sír, nevet; hirtelen kipirul-elsápad; titkos és elrejtett dolgokat lát meg; irtózik a szent tárgyaktól; ordít, dühöng, szaggatja ruháját, tépi a haját etc.) az egyházi hatóságokat voltak hivatottak meggyőzni az exorcizmus adekvát alkalmazásáról. 1769 májusában a szentszék végül megelégelte a levelezést és maga az érsek rendelte el, hogy az akkor kezelt két állítólagos megszállottat (egy férfit és egy nőt) szállítsák az egyházmegye központjába, és ott, Kalocsán végezzék el a szertartást, Előbb a consistoríum tagjai, majd maga Rókus végezte el az ördögűzést. Sem a rítus előtt, sem a rítus közben tapasztaltjelek (torzulás, rángatózás, fogcsikorgatás, ordítozás, remegés) nem győzték meg a szkeptikus egyházi vezetőket. A nő megszállottsága mellett tanúskodó asszonytársai elmondták, hogy az időnként földre dobja magát, görcsbe rándul és (vérrel keverve) habzik a szája. A jelenlévő vármegyei orvos (physicus) egyértelműen természetes betegségként, epilepsziaként azonosította a problémát. Ugyanő a férfit idegbetegnek és maníacus-nak deklarálta. Az egyházi bíróság számára 51
BÁRTH DÁNIEL
akkor lett egyértelmű a férfi csalása, amikor legfontosabb érvet, a latin nyelv megértését leleplezték. Azt állította ugyanis, hogy amikor imádságot hall, görcsbe rándul. Elkezdtek hát fölötte latinul imádkozni, ám fokozatosan profán szövegekbe mentek át. A férH meg csak rángatózott tovább. Hiába érvelt Rókus atya azzal, hogy az ördög csalárdságait a hivatalos rituáléval nem, csupán erős és hathatósabb szövegekkel lehet leleplezni. Gyanús, superstitíosiu attitűdje végül eltávolításához, a városból és az egyházmegyéből történő kiutasitásához
vezetett.
A ferences helyi népszerűsége, ördögűző és gyógyító tevékenysége előbb-utóbb nemkívánatossá tette a felvilágosodás szellemétől már jócskán megérintett egyházi vezetők szemében. Rókus atya szenvedélyes, "konyhalatin" nyelvezetű levelei, valamint a hivatalos egyházi álláspont hűvös racionalitása között hasonló konfliktust érzünk, mint az ugyanekkor tevékenykedő híres német ördögűző, Johann joseph Gassner esetében, akinek küzdelmeiről nemrégiben Eric Midelfort jelentetett meg kiváló monográfiát." Gassner és a zombori ferences is a viszonylag egyszerű naturalisztikusoksági viszonyt alkalmazta a betegségeket több okkal magyarázó perszonalisztikus megközelítés helyett: a testi bajok többségét démoni megszállottságnak tulajdonította." A racionalitás és empíria elleni utolsó érvként azt vetették be, hogy az ördög képes akár természetes betegségnek is álcázni a megszállottságot. Mindannyian előszeretettel alkalmazták a fehér mágia egyházi arzenáljának szöveges (benedikciók, exorcizmusok) és tárgyi (szentelmények) megnyilvánulásait. Úgy tűnik, ők voltak az "ellen-felvilágosodás" utolsó ködlovaai egy olyan korszakban, amikor a "démonokkal való gondolkodásw korábban általános érvényessége már tovatűnni látszott.
EPILÓGUS
tanulmányunk nem vállalhatta fel a címben megjelölt problémakör kimerítő bemutatását. Szándékaink szerint sokkal inkább a témafelvetésre
Rövid
szorítkozott. A külföldi szakirodalom vonatkozó példáinak felvillantásával, a lehetséges forrástípusok számbavételével, valamint a saját kutatásainkból származó esetek vázlatos bemutatásával jobbára a továbbgondolkodás és a további vizsgálatok szükségességére kívántuk felhívni a figyelmet. A bemutatott példák ugyanakkor remélhetőleg meggyőzően bizonyították, hogy a katolikus
45
Mmmonruoos). lrv1(ZO01)64-67.
46
CLARK(1997).
44
52
KATOLIKUS FELVILÁGOSODÁS És NÉPI KULTÚRA A
18. szxzam
MAGYARDRSZÁGON
felvilágosodás és a népi kultúra kapcsolatának kérdésköre többféle szinten, egymástól eltérő módszerekkel megközelíthető, kétségtelenül fontos probléma, amelynek megismerése nem csak a népi vallásosság története, hanem az általános magyar (és európai) művelődéstörténet szempontjából is rendkívül komoly tanulságokkal kecsegtet.
FELHASZNÁLT IRODALOM ALMoNu,
Philip C. (2004), Demanlc possession ami exorcism
in earbv modern England, Cantemporary
and their cultural contexts, Cambridge. BAUMGARTNER,Konrad
ma:
(1975), Die Seelscrge ím Bísmm Passau zwischen barocker Traclítíon, AuMümng und
Restauratíon, St. Ottilien. BAuNT, Sándor (1944), Sacm
Hungaria, Tanulmányok a magyar vallásos népélet köréből, Kassa. Biumi Dániel (2003), Szokás és hatalom, Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén, Cumania 19. 85-120. B/mm Dániel (mos), Esküvő, keresztelő, avatás, Egyház és népi kultúra a kora úikori Magyarországon, Budapest. (Szövegek és elemzések 1.) Egyházi források a történeti szokáskutatás szolgálatában, in: FüLsMiLs Ágnes, KISS Réka [szerlm], Történeti forrás Néprajzi olvasat, Gazdaság, társadalom-és egyháztörténetíforrá-
BÁRTH Dániel (2008a),
-
sok néprajzi értelmezésének lehetőségei, Budapest. 290-300. BÁRTH Dániel (2008b), Exorcizmus és erotika, Egy XVIII. századi székelyföldi ördögűzés szokatlan körülményei, Kecskemét. (Libellí Transsilvaníci 3.)
Dániel (2oo9a), Népszokások, in: PMÁIJI-KOVÁCS Attila [főszerln], Magyar Néprajz történelem, Budapest. 477-484.
Emma
Hím-u
Dániel (Z009b).
A
l. 2.
ny, nép,
zombori örclögűző, Egy 18. századi bácskai ferences tündöklése és bukása
l-ll, Bácsország, VizjdaságiHanísmereri Szemle 20093. 20-25; 2009:4. 78-81. BÁRTH Dániel (2010), Bertedikció és exorcizmus a kara iykori Magyarországon, Budapest-Pécs. (Fontes Ethnologia Hungaricae IX.)
BÁRTH Dániel [szerk.]
(2013), Alsópapság, lokális társadalomés népi kultúra a 18-20. századi Magyarorszá-
gon, Budapest. Rainer (1938), Der Pfarrer und das Dorf. Konformismus und Eigensinn im katholischen
Benk,
Bayern des 17./ lajahrhunderts,in: DOLMEN, Richard van [Hrsg], Armut, Líehe, Ehre, Studien zur hístorischen Kulturforschung, Frankfurt am Main. 107-143.
BEUTEL, Albrecht
(2009), Kirchengeschíchte ím Zeimlter der Aufklürung, E ín Kompendium, Göttingen. Bumm, Dieter [Hrsg] (2001), Die Auflclürung in den deútschsprachigen kazholischen Lündem 1750-1800, Kulturelle Ausgleichsprozesse lm Spiegel van Bibliatheken ín Luzem, Eichstütt und Klnstemeuburg.
Paderborn. 53
BÁRTH DÁNIEI.
Wolfgang (1982), Zum Wandel der rellgiösen Kultur im 18. jahrhundert, Elnkreisungsversuche des "Barockfrommen" zwischen Mittelalter und Massenmissioniemng, in: lündlichen Welt HINRICHS, Emst, WIEGELMANN, Günter [Hrsg.], Sozialer und kulmreller Wandel ín der des ISJahrl/iunderts.Wolfenbüttel. (Wolfenbiitteler Forschungen 19.) 65-83.
Bxücxmzn,
ín: BRÜCKNER. Bnucmzx, Wolfgang (20003), Volkskultur und Wandel vom 18. zum 19. Jahrhundert. Wolfgang. Kultur und Volk, Begrl/Te, Probleme, ldeengeschichte, Volkskunde als histonlsche Kulturwissenschaft l. Gesammelte Schriften von Wolfgang Brückiur, Würzburg. 184-206. Konzi] und kirchlicher Bnücxnsn, Wolfgang (zooob) Kunfessionsfrömmigkelt zwischen Trienter Konfessiort, Verstehensund Frömmigkelt Aufklárung in Unterfranken, in: Bnücxuzk, Wolfgang, X. Gesammelte probleme, Denkfonnen, Lebensprmris, Volkslcuncle als historische Kulturwissevnschaft Schriften von Wnlfgang Brückner, Würzburg, 324-382. BuRxE, Peter (1991), Népi kultúra a kara léjkofl Európában, Budapest. CLARX, Stuart
(1997), Thinking Wlth Demans, The idea ofWitchcraftiri Barbi Modem Europe, Oxford. (2006), Alsópapság. pasztoráció és egyházi irányítás a 18. századi veszprémi egyházmegyében,
Tamás Budapest. (Doktori értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kézirat) Diós István [szerin] (1997), Magyar katolikus lexikon 111.. Budapest. DIPPOLD. Günter (1998), Klerus und Katholische Reform im Hnchstift Bamberg, jahrlzuchfür
DÉNLSI
Volks-
kuride 21. 57-83. (1997), Gegenaufltliirung ím süddeutschen Raum, Zur "hansfurmation der spütbarockzn Allmgs- und Frömmigkeitskultur im letzten Dríttel des 18. jahrhunáerts, München. (Habilitációs
DRASCEK, Daniel
disszertáció, kézirat) DRASCEK, Daniel
(1996), Der Papstbesuch in Wien und Augsburg 1782., Zum Wandel spiitbarocker dem Einfluss süddeurscher Gegenaufklárer, in: Frömmigkeitskultur
Alltags- und LAUTERBACH, Burkhaxt,
unter
Köcx,
Christoph [Hrsg.], Valkskundllche Fallsmdien, Profíle emplrischer
Kulturfurschung heute, Münster. 25-44.
und das August-iner-Chorhzrrenstlft Polling, Ein Brit-rag zur Geschichtz áer katholüchznAufklürung in Bayem, Kallmünz. und 17. Jahrhunden, Esmsr, Cécile (1972), Teufelaustreibungen, Dia Praxis de! katlwlischen Kirche ím 16.
DÜLMEN,
Richard von (1967), Propst
Franzilslcizs Töpsl (1711-1796)
Bem. András (2012), Katolikus felvilágosodás és politikai refomimozgalom, Szerzetesek amegújulás szolgálatában, in: SZUÁIITÓ M. István, Szocs Zoltán Gábor [szerln], Politikai elit és politikai kultúra a
Foxcó
Budapest. 120-146. Gemeinschafr, Das Dekanat Vechta 1400-1803, FREITAG, Wemer (1998), Pfmer, Kirche und lándliche Bielefeld. NaturrechtlicheBegründung Fmscu, Matthias ]. (2004), Religiöse Taleranz ím Zeitalterázr Aufklürung, 18. század végi Magyamrszágon,
konfessionelle Differenzen, Hamburg.
Fnonzzx, Klaus (1983). Kirchlichz Leitungstütigkeit ín
der katholischen Pastorulth/zologie der áeutschen
Aufklümng nach ázr Lelve van Franz Christian PirtroE(1739-1314), Leipzig.
54
Knouxus FELVILÁGOSODÁS És ÜOTYSCHALL.
NÉPI KULTÚRA A
18.
SZÁZAD! MAGYARORSZÁGON
Klaus (1979), Dokumente zum Wandel ím relígiösen Lebzn Wíens wiihrend desjosephíntmus,
Wien. GoY, Barbara (1969), Aufklürung
und VoIks-fiűmmigkeitín den Bütümern Würzburg und Bamberg. Würzburg. (quellen und Forschungen zur Geschichte des Bismms und Hachstifts Würzburg XXI.) GÖTrscH, Silke (Z0O7'), Archivalische quellen und die Möglichkeit ihrer Auswertung, ín: Gürrscu, Silke, Lsummn. Albrecht [Hrsg.], Mzthnden der Volkskunde, Positionen, Oueilen, Arbeítsweiszn dzr
Ethnologie, Berlin. 15-32. Zoltán, VARGA Szabolcs (2009), kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben, Századok 143. 1123-1163. HMG, Norbert, Horn, Sabíne, ZIMJAERMANN,Wolfgarlg [Hrsg.] (2002), Lündliche Frömmigkeit. Konfessianskulturen und Lebenswelten l500-1850.. Stuttgart. HAzrs, Wilhelm (1998), Aufitlürung ln Altbayerrl. Lebzn, Werk und Wirkung Lorenz Westenrleders, EHÍOpÖLSChZH
Gózsv
Neuried. August (1953). Díe kirchliche Aufíclüiung in der Dlözese Rottenburg, Bildnísse aus eínem Zeitalter dzs Übergungs, Stuttgart. HARTINGFR, Walter (1985), Kirchliche Frühaufklárung in Ostbayem, Massnahmen gegen Wallfahrten HAGEN,
und geistiiche Spiele in den Bístümem Passau und Regensburg am Beginn des IBJahrhundertS, Ostbainlsche Grenzenmarken, Passauerjahrbuch für Geschichtz, Kunst und Volkskunde 27. 142-157. kalolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München.
HERMANN Egyed (1973), A
Houtnwrnsk. Hans (1976), Die Reform des Gottesdienstes zur Zeít dzs josephínümus ín Österreich,
Regensburg.
Hans-Joachim (1994), Die Liturgíe des Begrübnisses ín dzr kathohlschen Aufklűrung, Eine Untersuchung van Refbnnzntmlnfen ím südlichen deutschen Sprachgehiet, Münster. (Liturgiawissenschaftliche Guellen und Forschungen 75.)
ÍGNATZI.
JoHNsoN, Trevor (2005),
Besessenheit, Heíligkeit undjesixitenspiritualitát.ln: WAAIIDT, Hans de et al. [Hrsg.], Dámamsche Besessenheit, Zur lnterpretaríon zines kulturhisturkchen Phenamens. Bielefeld.
233-247. Dominique (1996), Der Priester, in: Vovnus, Míchel [Hrsg], Der Mensch derAufHürung,Frankfurt am Main. 282-320.
JUHA,
Kapun, Steven L. [ecL] (1984), Understanding Popular Culture, Europe from the Middle Ages to the Nineleenth Century. Berlin-New York-Amsterdam. Kzuxn, Klaus (1996), Die Liturgia der Eheschliessung ín dzr kathohschen Aufklürung, Eíne Untzrsuchung der Refonnenmníifie ím deuschen Sprachraum, St. Otiilien. (Münchener Theoiogische Studien II. 51.) Eva (1989), Relígíöse Volksbníuche (m Rűdewerk der Obrigkeíten, Ein Beírrag zur Auswirkung uufkliirllscher Refannprogramme oberrhein und Vurarlberg, Frankfurt Main.
KIMMINICH,
am
am
Kumxcmr, Gábor, Pöcs, Éva [eds.] (2005), Communicating wlth the Spirits. Budapest-New York. (Demons, Spiríts, Witches 1.) Kumczav, Gábor, Pécs, Éva [eds.] (2006), C hrLstian Demonology and Papuiar Myrhology, Budapest-New
York. (Demons, Spirits. Wítches 2.)
55
BÁRTH DÁNIB. KLANICZAY.Gábor. Pöcs, Éva
[eds.] (2008), Wítchcraft Mythologíes und Persecutíons. BudapestwNewYork.
(Demons, Spiríts, Witches 3.) KLumNc,Harm [HrsgJ (1993), Kutholísche Aufklürung - Aufklürung ím katholíschen Deutschland. Hamburg. (studíen zum Achtzehnten Jahrhundert 15.) KOHLSCHEIN, Franz, Küppnus, Kurt (1993), "Der grosse Sdngzr Davíd euer Muster", Studien zu den ersren díözesanen Gesang- und Gebetbücherdev kathoíischen Aufícíűrung, Münster. (Liturgiewíssemchaftliche quellen und Fcrschungen 73.) Kosmzv Domokos (1980), Művelődés a XVIII, századi Magyarországon, Budapest.
Elísabeth [Hrsg.] (1979), Katholísche Aufkíürung undjosephinismus,Wien. (1990), Die Krankensaíbung ín der Zeit der Aufldíirung, Ritualien und pastomllíturgíschz Studíen ím deutschen Sprachgebíet. Münster. (Liturgiewíssenschaftliche quellen und
KovAcs.
KRANEMANN, Benedikt
Forschungen 72.) Lmcsurswsu, Bruno (1990), Die Diözese Eíchstütt zwíschen Aufklűrung und Restauratíorí, Kírche und Sraat 1773-1821,
Regensburg.
Lm, Giovanni (2001), Egy faíusí ördögűző és a hatalom, Budapest. Zoltán (2013), szószék és világosság, A magyar katolikus prédíkáciá a felvilágosodás korában,
LUKÁCS]
Győr.
Emesto de (1982), Katholízísmus, Magíe, Aufklürung, Religícnsuzüseríschafrlíchz Studíe am Beíspíel Sííd-ltalíens, München. MCMAHON. Darrin M. (2001), Enemíes ofthe Enlíghtenment, Thz French Counter-Enllghtenment and the
MAKTINO,
Makíng ofModzmítíy, Oxford.
McMummsJohn (1998). Church and Socíety ín Eíghteenth-Century Fnmce HL, Oxford. Mnuax, Sebastian (1910), Die kírchliche Aufkíürung ím kathohschen Deutschland, EíneAbwehr und zngleich eín Beítrag zur Charakteríístik "kirchlícher"und ,,unkirchlícher" Geschichtsschreíbung, Berlin.
Mmmom, H. C. Erik (1992), Catholíc and Lutheran Reactlons to Demon Pussessíon ín the Late Seventeenth Century: Two Case Historíes, in: LEVACK,Brian P. [ed.], Possessíon ami Exorakm, New York-London, 135-160. MlDl-IlJ-"ORT, H, C. Erik (2005), EXOYEÍSM ami Enlíghtenment, Johann Joseph Gassner und thz Demons of Eighteenth-Cenrury Germany, New Haven. Mmuzn, Michael (2005), Fíírstbíschof Heínrích von Bibra und díe Katholísche Aufklümng ím Hochstíft Fuída (1759-88), Wandeí und Kantinuitátdzs kirchlichen Lebens, Fulda.
Pemoccm, Massimo (1957), Esorcümí e magiu neIHtaíía de? cinquecento e delseícznto, Napoli. Pícm, Síegfríed Rudolf (Z007),_Ioseph Anton Gall, jasephiner aufdem Bíschofkstuhl, Frankfurt am Main. Pwncznon. Bemard (1969), Recherches sur l',,Aufklíi.ru.ng" catholíque 1830). Revue d'HLstoíreModzmz et Contemporuíne 16. 555-605.
en Europe occidentale (1770-
Pwnsnnon, Bemard (1974), La víz quotídíznne du cleryé Francaís au XVHF síécle, Paris. Poscu, Andreas (1937), Díe kírchlíche Aufklürung ín Graz und an dzr Gyaur Hochschule, Graz.
Po-n, Martin (1992), Aufklürung und Aberglaube, Díe deutsche Frííhaufkíümng ím Spiegel íhrer Aberglaubenskrítík, Tübingen.
56
KATOLIKUS FELVILÁGOSODÁS És NÉPI KULTÚRA A
Pöcs Éva
[szerk]
18. SZÁZAD! Mncvmonszxaou
(2001), Demonológía és boszorkányság Európában. Budapest. (Studia Ethnologica
Hungarica 1.) Pnoasr. Manfred (2008), Besessenheít, Zaubzrei und ihre Heilmítrel, Dokumentation und Untersuchung van Exnrzismntshandbüchem de; GírolamoMenghí 0523-1609)und des Maxímílan van Eynamen (1574/75-1631),
Münster. (Ijturgiewissenschaüliche quellen und Forschungen 97.) Winfríed (1999), Johann Ignaz van Felbiger und Kardínal Johann Heinrích van Franckenberg, Wege der relígíösen Reform ím 18. Jahrhundevt, Sigmaríngen. RÖSSLEK,Joharmes (1914), Die kírchlíche AuNörung unter dem Spzíerer FürstbLschofAugust van LímburgRoMnERc,
Stirum (1770-1797), Ein Beitrag zur Geschlchte und Beurteílung ds5 Aufklürungszeítalters, Speíer am
Rhein. Rücxsn, Georg (1937), Brauchtum und Diözesanrítuale ím Aufldéíxungszeitalter, Das Rjtuale Augustanum vom Jahre 1764. VoIk und VolksmmJahrbuchfíir Volkskunde 2. 297-313. SAcMuLLmJohaxmBapt. (1906), Die kirchlíche Aufklürung am Hofedes Herzogs KarlEugen von Wíírttenberg (1744-1793). Eín Beítmg zur Geschíchtz der kírchlíchen Aufklülung, Freiburg ím Breísgau. SCHLÖGL,
Rudolf (1995). Glaube und Reíígían ín der Sákularísierung,
Díe kathoíische
Stadt Köln, Aachen,
Münster - 1700-1840, München, Scmrum, Gustav (1941), Kathahsche Kirche und Kultur lm Iujahrhundert, Paderborn.
Scuönhjosef(193 9), Kírchlíche Refbnnen
-
dzs Salzburgzr Erzbíschah Híeranymus van Colloredo ím Zeítal-
ter der Aufklörung, Hirschenhausen. SCHULZE, Winfried [Hrsg.] (1996), Ego-Dokumente, Annühevung an den Menschen ín der Geschíchte, Berlin. SIEMDNS, Stefan
(2002). Frőmmígkeít ím Wandel. Veríínderungen ín dzn Permen de! Volkshömmígkeít durch Aufíclürung und Sükularisation, Eíne Untersuchung zu den Eígenheíten ín derReíchssradtAugsburg und íhrem schwiibllschzn Umland, Augsburg.
Moshe (2005), Discenúng Spirits in Early Modem Europe, ín: KLANICZAY,Gábor, Pöcs, Éva [eds], Communícatíng wíth the Spíríts, Budapest-New York. (Demons, Spirits, Wítches 1.) 53-70. Spu-m, Christapher (2005), Aufklürung und Őkumene, Reuníonsversuche zwischen Katholíken und Protes-
SLUHOVSKY,
tanten ím deutschsprachígenRaum des spiitzrzn 18. Jahrhunderts, Tübingen. Claudius (2007). Staatskírchenmm,Refbrmkatholízümus und Orthodnxiz ím KudíírstenmmBayem der Spátaufklürung, Der Erdínger Landríchterjoseph van Wídnmann und seín Umfzld 0781-1803), München. Smnzn, Josef (1976), Limrgíerefonn ín der Aufklíirungszeít, Eine Darstellung am Beispíel Vltus Anton Snzm,
Wímers, Freiburg. (Freiburger Theologische Studíen 101.) Swmun, Leonard (1976), Aufkliirung Catholicism 1780-1850, Líturgícal und Other Reform: ín the Catholíc AuHcIűrung,Míssoula.
Timothy (1977), Príest und Pansh in Eíghteenth-Centuty Franca, A Social ami Political Srudy oí the Curés ín Díocese afDauphíné 1750-1791"Prínceton. TOMISA Ilona (1997), Vbitatío Cananíca, Egyházlátogatásí jegyzőkönyvek BatthyányJózsefesztergomi érsek idejéből 1776-1779"Budapest.
TACKEIT.
57
Biurm
DÁNIEL
Gábor (1993), Búcsújárás a barokk kori Magyarországon a mírákulumímdalom tükrében. Budapest. Tüsxis Gábor, KNAFP Éva (2001), Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. században, Források, formák, közvetítők, Budapest. VErr, Ludwig Andreas, Lsnmr, Ludwig (1956), Kirche und Volkshömmigkeít ím Zeitaltzrde: Barack,
TÜSKÉS
Freiburg ín Breisgau.
(1973), Der Refom1katholi2ismus des 18. Jahrhunderts ín Italien undi ln Österreich. Neue Farschungen und Fragestellungen, ín: Novomv, Alexander. Pxcu, Othmar [Hrsg.], Fesrschrift Hemunn Wíesflecker zum sechzígsten Geburtstag, Graz. 231-240.
WANDRUSZKA. Adam
ín Wien van Wum, Franz (1966). Der "neue Geíst", Eine Untersuchung der Geístesríchtungen des Klerus 1750-1790, Wien. (Phil. Diss.) WINTER, Eduard (1962), Dzrjoszphínísmus, Die Geschichte der österreichísciwn Refovmkatholizllsmus 1740-
Berlin. Wm-rxn, Eduard (1966), Frühauaüclürung, Der Kampf gegen den Konfessíanalismus und die deutsch-slawische Begegnung, Berlin. 1848,
58
ín Mitrel- und Osteuropu
