1
Kiadó I Publisher Biksady Galéria Kft. I Biksady Galéria Ltd. Szöveg I Text Feledy Balázs Fordítás I Translation Kovács Nóra Nyomda I Press Pharma Press Kft. Példányszám I Number of copies 300 darab I 300 pieces ISBN 978-963-12-3514-2 © 2015 I Biksady Galéria I Budapest 2
BIKSADY GALÉRIA és AUKCIÓSHÁZ
Baska József I Érdemes a művész Kiállítás megnyitó I Exhibition opening 2015. október 1-én, csütörtökön 18 órakor on Thursday 1st October 2015 at 6 p.m. A kiállítás megtekinthető I On view 2015. október 2-tól 16-ig from 2nd to 16th October 2015 Kiállítás helyszíne I Location of the exhibition Biksady Galéria I Biksady Gallery H-1055 Budapest, Falk Miksa utca 24-26. Telefon: 00 36 1 784 11 11 Fax 00 36 1 780 93 07 www.biksady.com
[email protected] A katalógus megtekinthető I The catalog is available www.biksady.com 3
Női figura, 1968 olaj, vászon 100*70 cm 4
Rokkázó asszonyok, 1966 olaj, vászon 120*140 cm 5
A láthatóvá tett világ Személyes sorok Baska József festészetéről Baska József 80 éves. Nem tudok róla tudományos jellegű dolgozatot írni. Túlságosan régen ismerem, s remélem – elsősorban – festészetét talán jól. Elfogult vagyok vele. Mindig becsültem művészi frissességét, művészi bátorságát. A 80 év vele kapcsolatban csak egy adat. Nem jellemzi őt. Baska József évtizedek óta hosszúra növesztett hajával, laza, atlétikus mozgásával, mindenkit mosollyal köszöntő magatartásával nem tartozik az idősebb korosztályhoz. Festészetével különösen nem. Amit – immár öt és fél évtizedes pályáján – létrehozott, az az elvont magyar lágy, geometrikus piktúra csúcsminősége. Izgalmas pálya az övé, meghatározó gyermekkori élményekkel, mert tudjuk, hogy milyen, egész életére és művészi pályájára is erős hatással volt családja 1947-es menekülése a Felvidékről. Ő Dernőn született, s családjával Rozsnyón élt, amely város, a közeli Krasznahorka meghatározó benyomásaival eszmélésének terepe. Az iskolában többször kapott büntetést, mert magyarul beszélt. Szinte szükségszerűen jött a kitelepítés. S a négy gyermekes családot – épp a benesi dekrétumok jegyében - a Szudéta-földre akarták deportálni, ezért menekülniük kellett Magyarországra. Mindezt azért fontos megemlítenünk, mert a ’fekete szekér’ áttételes vagy konkrétabb motívuma később, festészetében, szinte egész pályáján végig vonul, sötét árnyat vetve a múltra. A család Diósgyőrbe került és 1949 és 1953 között Baska József Diósgyőrben jár gimnáziumba. Atletizál, sportol és rajzol. Bíztatást többektől, de leginkább matematika tanárától, Veszprémi Leó Jenőtől kap. Az akkori Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakán folytatta tanulmányait. 1960-ban diplomázott. Jeles mesteri voltak, Miháltz Pál, Rákosy Zoltán, Z. Gács György és mindenekelőtt Hincz Gyula, akinek igen sokat köszönhet, aki felismerte a fiatal művészben nem csak a tehetséges alkotói vénát, hanem a pedagógiai érzéket is és - ahogy mondani szokták – „benn tartotta” a Főiskolán. Hincz Gyula 1958 és 1963 között volt az Iparművészeti Főiskola főigazgatója, s a fiatal művész 1960-tól az Iparművészeti Főiskola tanársegédje, melyet hosszú, több évtizedig tartó, sikeres főiskolai tanári pálya követett, majd négy és fél évtizeden át. Festészetében az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje egy forrongó, feszültségekkel teli időszak, melyről a művész így nyilatkozik: „A főiskola után rövid ideig figurális műveim születtek, de azok is már az új festészet nyelvén szóltak, a kubizmus, a futurizmus ismeretében. Fő motívum a bunker, a pince.” Ha rápillantunk az ebben az időszakban készült, még a realizmus jegyében fogant képeire, első benyomásunk, hogy friss, festőileg eleven műveket látunk, melyek azonban sok szürke tónusukkal szorongató lelkiállapotról is tudósítanak. A fiatal művész több önarcképet fest, melyek szintén ezt az atmoszférát árasztják. Aztán a belső küzdelem a tovább lépésre sarkalja, s mindez jelentős változást eredményez, melyet elősegít egy akkori Nyugat-európai, hamburgi utazása is a hatvanas évek közepén. Elvont, dinamikus formákkal kezd dolgozni. Fábián László kérdésére, hogy mi késztette őt az absztrakció felé, Baska József így válaszolt: ”… egyre egyszerűbben, egyre tisztábban akartam festeni. Úgy éreztem, a művészet igazán akkor szólal meg, ha nincs benne rajta kívüli mozzanat.” Rendkívül fontos megállapítás akkor, amikor még erős a szoc.reál iránti követelmény, amikor a politika szinte szimbiózisban van a művészi alkotó munkával. Baska művészetének függetlenedése a politikától annál is inkább figyelemreméltó, mert ő maga szerepet vállal a közéletben, úgy érzi, hogy „tartania kell a hátát” kollégái művészi szabadsága érdekében. Jelentős állomás 1971-es Ernst Múzeum-beli kiállítása, mely ennek a festői átmenetnek, művészi metamorfózisnak a bemutatója, ahol immár képkölteményeket tár közönsége elé, s a képek döntő többsége már absztraktnak mondható. A kiállítást megtekintette Barcsay Jenő, aki igen jó véleménnyel volt a látottakról. Ennek nyomán Baska még ebben az évben – Barcsay intézkedő közbenjárásával – tagja lett a szentendrei régi művésztelepnek, annak „örökös tagja” lett, de ez ma már (sajnos) nem jelent konkrét szentendrei jelenlétet. A hetvenes évektől egyszerű, tiszta formákkal dolgozik, mely korszakára a jeles művészettörténész, Frank János találóan alkalmazta a biogeometria terminus technicust, melyet lírai geometriának is aposztrofál, s mindkét fogalma találó. A festő körformái, gömbformái az uralkodók, ívek, ívelések, színfelületek ritmusa, pontos kompozíciója teremt harmóniát, komplementer vizsgálódásokkal. Egyrészt képeit szigorú rend jellemzi, másrészt ezzel együtt folyamatosan jelen van egy sajátos játékosság, oldottság, tiszta színekkel való képépítkezés, gazdag előadásmód. Feltűnő a „csinálás szépsége”, elmélyültsége. Mindez nem jelent konfliktus mentességet. 1975-ben, az országos tárlat előkészületei során levetetik képét a falról. Ezt követően formái egyszerűsödésével együtt kolorisztikája is redukálódik, feketével, fehérrel, ezüsttel dolgozik, személyes minimal art-ja új szemléletet hoz a kortárs magyar festészetbe. A hetvenes években művészete közösségi jellegű munkákkal bővül, több murális műve születik, melyre őt szinte predesztinálja művészetének dekoratív bensőségessége. Munkái faintarziaként, mozaikként, üvegablakként valósulnak meg. A nyolcvanas évek elején a valóságban is kilép a térbe, faplasztikái a harmadik dimenzióba emelik festői formáinak íveit. Festői 6
világa összetettebbé válik, megjelenik a rácsvilág, egyenesek által egy keményebb struktúra épül képein, ös�szetettebb, bonyolultabb színalkalmazással. Felületeibe izgatott, szinte expresszív gesztusok is szervesülnek. Amikor 1989-ben eljön a Rácsvilág vége (ez egy képcím is!), akkor tudja megrendezni nagy Műcsarnoki kiállítását, méghozzá annak középső három termében (amely kevés kortárs festőnek adatott meg). Kell a hely tágassága, hiszen képei méretei is megnőttek, kétszer két méteres (vagy hasonló méretű) művek születtek. A sors szeszélye folytán a kiállítás akkor jön létre, Frank János kitűnő rendezésében, amikor Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai újratemetése zajlik a Hősök terén, s a Műcsarnok arculata is átformálódik a fájdalmas eseményhez igazodóan. Kiállítása megnyitóját is egy héttel elhalasztják, s az első terembe kerülnek fekete-fehér képei… Művészetét a kilencvenes években, egy sajátos nyugtalanság vezérli. Jellemzi – ahogy ő fogalmaz – a „játékos öregedés”, eljut a jelektől a figuráig, érzékelhető a laza és fegyelmezett ecsetkezelés. Megihleti Szentendre, indulatok sejlenek fel képein, néha már tüzes kolorisztika uralja képmezőit, miközben harmonikus és töredezett formákkal fokozza képi izgalmait, feszültségeit. Baska József folyamatosan hordozza magában valamikori megpróbáltatásait, ám mindezt nem aktualizált festői formavilágban, hanem egy személyes – erről még majd szó lesz - időn kívüliségben tárja elénk. Ez teszi maradandóbbá képeit. A művész több egyéni kiállítást rendezett, s mindig fontosokra vállalkozott. Ilyen volt a már jelzett 1971-es kiállítása az Ernst Múzeumban, majd 1979-ben a Műcsarnokban. Fontosak a nyolcvanas évek elején megrendezett szentendrei bemutatói, melyeket még Barcsay Jenő élénk figyelemmel kísért, s akivel mély emberi, szakmai barátsága szövődött. Jeleztük az 1989-ben megrendezett Műcsarnoki kiállítást és fontos esemény a feleségével, Rényi Katalinnal együttesen létrehozott 1992-es Vigadó Galéria-beli bemutató, melyet az elsősorban új képeiből összeállított 1998-as Budapest Galéria-beli, majd a gyűjteményes 2005-ös Ernst Múzeum-beli kiállítás követett, melynek alkalmából egy egész munkásságát áttekintő kiadvány is megjelent. Szakmai kapcsolatot a Körmendi Galériával 1995-ben alakított ki, amikor itt első, bemutatkozó kiállítását rendezte. 2006-ban itt valósultak meg „Az én 60-as éveim”, majd „Az én 70-es éveim” című kiállításai, melyeket egy kisebb képekből válogatott és a rácsvilág képeiből összeállított kiállítás követett. Baska József festészete egész oeuvre-jét egy analizáló, elemező, forma kutató attitűd jellemzi és hitelesíti, ahol innovatív és meglehetősen egyedülállóan, szimultán módon van jelen intellektualitás és emócionalitás. Alapvető festészetében az a magatartás, melyet – talán Klee gondolatához is igazodva - a művész így fogalmaz meg: „A vizuális művészet, köztük a festészet is végtelen sokirányú, a látott létező világ leképezésétől a láthatatlan világig, amit a művész tesz láthatóvá. És a két pólus között ahány művész, annyi valóság.” Nos Baska József festészetében eltűnt a látható világ, a leképezés, de egész életműve bevezet egy olyan világba mely az ő eszmeiségét, festői ideáit, formáit teszi láthatóvá. Mindehhez mintha egy sajátos - mint jeleztük - időn kívüliség is párosulna. Hogy is fogalmaz Kazimír Malevics „A tárgynélküli világ” című fundamentális írásában? „A művészi értékek – esetünkben a formák és színek esztétikus elrendezése a képfelületen – önmagukban és önmagukért valók, s így meghaladhatatlanok és semmivel sem mérhetők, mivel az időn kívül állnak.” (kiemelés tőlem F.B.). Még ha Baska József - különösen korai - képei kapcsolódnak is tematikájukban időben elhelyezhető, elhelyezkedő eseményekhez, tárgyakhoz, helyekhez, a művész hamar megteremti azt a képi fogalmazásmódot, szemléletet, amely munkáit kiemeli a mindig szorító konkrét idő dimenzióiból. A művész Budapest belvárosában él, alkot, tanít. S bár szülőföldjéről elüldözték, kötődése folyamatosan erős. Rozsnyón többször kiállított, életmű kiállítást is rendeztek képeiből, s büszke arra, hogy Rozsnyó díszpolgára is. Érzékletesen fogalmazott Mándy Iván, Baska József nagy, 1989-es kiállítása megnyitójában: „Baska vonalai, gömbjei nemcsak a tárgyak érzékenységét, hanem az ember furcsa, eddig alig ismert világát érzékeltetik.” Valóban: így lesz a formák szerelmeséből, a formák kutatójából felfedező festő, aki alig ismert világot érzékeltet, s aki a formák harmóniájától elvezet minket a formák lázadásáig, láthatóvá tett világa leküzdi az idővel való viaskodás reménytelenségét. Baska József 80 éves, de ez egy puszta adat. Habitusa, festői értékei kortársi értékekkel teliek. Van tehát kit, s van mit köszöntenie jubileum kapcsán. Külön öröm, hogy ezt egy jeles kiállítással és egy kiadvánnyal tehetjük. Budapest, 2015. szeptember Feledy Balázs 7
Diptichon I-II, 1980 olaj, vászon 110*110 cm 8
Fekete fehér ezüst, 1975 olaj, vászon 110*110 cm 9
A world made visible Personal lines about Jozsef Baska’s artistry Jozsef Baska is 80 years old. I am unable to write an academic paper on him. I have known him for too long, and I hope -at least his artistry- I do know well. I am biased to him. I always valued his artistic freshness and courage. 80 years, that is only a number, it does not describe him. For decades, with his long-grown hair, easy and athletic movement, and positive attitude he has not belonged to the elderly circle. Especially not with his painting. What he has created – in his 5-and-a-half-decade career- it is the top of all the Hungarian abstract, soft, geometric art. His career is quite an exciting one, with determining childhood experiences, as we know, most importantly his family’s escape from the highlands in 1947. He was born in Dernő, lived with his family in Rozsnyó (Roznava, Slovakia) which -with the strong influences of the nearby Krasna Horka- was his place of awakening. In school he was punished several times for speaking in Hungarian. So a relocation became quite necessary. In the name of the Benes Decrees, the family with four children was to be deported to the Sudetenland, so they had to flee for Hungary. All this is so important to mention, because the “black wagon” motif later runs through almost all of his career, casting a dark shadow on the past. The family gets to Diósgyőr, Hungary where Jozsef attends high school between 1949 and 1953. He does athletics and sports, and he takes up drawing. He receives encouragement from many, but mostly his Math teacher, Leo Jeno Veszpremi. Later he goes on to study painting at the University of Applied Arts from where he graduates in 1960. His masters are Pal Mihaltz, Zoltan Rakosy, Gyorgy Z. Gacs, and most importantly, Gyula Hincz, who recognizes not only the real talent in him, but also his pedagogic skills, so -as we say it- he “holds him in”. Gyula Hincz was the director of the University of Applies Arts between 1958 an 1963, and the young artist became an assistant professor there from 1960, which was followed by a successful career as a professor for four and a half decades. In his painting, this end of 50’s and beginning of 60’s period is full of seething and stress, which the artist himself describes: “After university my works were representational, but they were already in the language of the modern, in the knowledge of the cubism and futurism. The new motif is the bunker, the cellar.” If we take a look at his works from this period, that were still born under the influences of realism, our first impression is something fresh and lively, but also with their grey tones they express a kind of anxious state of mind. The young artist paints many self-portraits, and they have the same atmosphere. Then his inner struggle encourages him to get on, which results in a notable change that was previously advanced by his visit in Western-Europe and Hamburg as well, in the middle of the 60’s. He starts to work with abstract, dynamic forms. When he was asked, what led him to turn towards abstract, he answered: “I want to paint more simple, more clear. I felt art only speaks really when there is no circumstantiality involved.” A remarkable observation in the time of the obligatory commitment to the socialist party, when politics and artistic creation is in symbiosis. The independence of his art is especially noteworthy, because he himself takes part in the public life, he feels he “must keep his back” for his colleagues’ artistic freedom. His next important step is a 1971 exhibition at Ernst Museum which is a presentation of this transition and artistic metamorphosis, where whole compositions are exhibited, and most of the paintings could be called as abstract. Jenő Barcsay visited this exhibition, who had a very high opinion of what he saw. With his help, Baska became a member of the old Szentendre artists’ colony. From the 70’s he works with simple, clear forms, to this period Janos Frank – the great art historian- applied the technical term biogeometry, which is also called lyrical geometry, both expressions are pertinent. The painter’s circular and spherical shapes are dominant, the rhythm and precise composition of arches, cambers and colours create harmony, with complementary disquisitions. On one hand, his works are characterized by strict order, on the other hand along with this order there is a peculiar playfulness present, a relaxed atmosphere, an image construction with clear colours, and a rich presentation. An outstanding and intense “beauty of creation”. All this does not mean exemption from conflict. In 1975, during the preparations of the national art exhibit, his work is removed from the wall. Later his shapes get simplified and his colours reduced, he works with black, white and silver, his personal minimal art brings a new approach to contemporary Hungarian painting. In the 70’s his art expands with communal type of works, many mural-like paintings are born, to which he is predestined in a way, through his decorative intimacy. His works materialize as wooden intarsia, mosaic, and on glass windows. In the beginning of the 80’s, he enters space in reality, his wood-plastics raise his shapes and arches into the third dimension. His artistic world becomes more complex, the grid appears with the linear, a stronger structure appears in his works, with more complicated application of colours. His surfaces show expressive, exciting gestures. 10
When the Grid World comes to an end (also a title of one painting), he can organize his exhibition in the great Art Hall, in the 3 central rooms, which was given to only very few contemporary painters. The spacious rooms are necessary, since his works have grown, 2 meters by 2 meters or similar. Through the rhapsodic nature of fate his exhibition took place -organized by the excellent Janos Frank- at the same time when the reburial of martyr Prime Minister Imre Nagy and his men happened at Heroes’ Square, and the imagery of Art Hall transforms as well, accordingly to the painful event. His opening is delayed by a week as well, and his black-and-whites get relocated to the first room... In the 90’s his works contain a specific unrest. As he describes: “a playful ageing”, from signs and symbols he reaches figures, with an easy but disciplined brushwork. He is inspired by Szentendre, impulses appear on his paintings, sometimes even fiery colours dominate his fields, while he enhances his visual ferments and tensions with harmonic and fragmented forms. Jozsef Baska constantly carries his past trials and tribulations in himself, however, he does not display all those in a modern manner and design, but in a personal timelessness. This makes his artistry permanent. The artist organized several solo exhibitions, and he always made it special and important. As his 1971 exhibition at Ernst Museum has already been mentioned, then the one in 1979 at Art Hall. His shows at Szentendre in the 80’s are also relevant, that were closely by Jeno Barcsay, with whom he had deep professional and private friendship. Another example is the exhibition in 1989 at Art Hall again, then he organized one together with his wife, Katalin Renyi in 1992 at the Vigado Gallery which was followed by the Budapest Gallery exhibition in 1998, then a collective solo exhibition in 2005 at Ernst Museum. On that occasion there was a catalogue released reviewing his whole artistry. A professional relationship has started in 1995 with Kormendi Gallery, where special events took place again in 2006, his exhibitions titled “My sixties” and “My seventies”, after which two other smaller exhibitions came. Baska’s entire ouvre is characterized and authenticated by an analytic, form-explorer attitude, where intellect and emotion is present in an innovative and quite unique, simultaneous way. A fundamental demeanour in his painting, as he describes it: “Visual art, including painting, is infinitely multifaceted, from the materialized, visibly existing world to the invisible, that the artist makes visible. And between the two poles: so many artists so many worlds.” In Jozsef Baska’s painting, the visible world has disappeared, but his ouvre introduces a world that makes his concepts, artistic ideals and forms visible. All this is coupled with –as I referred to it before- a certain timelessness. Kazimir Malevich describes a sentiment like this in his fundamentalist writing: Artistic values are to be taken solely by themselves and for themselves, therefore, cannot be exceeded or measured, as they stand outside of time. Even if some of Baska’s (early) works are connected to themes or events, objects, places that are or can be located in time, the artist soon creates the kind of expression and approach which lifts his works from the ever-confining concrete time-dimensions. Jozsef now lives, works and teaches in downtown Budapest. Even though he was persecuted from his birth land, he has a constant connection to it. He had exhibitions in Rozsnyo, they even had a lifetime-exhibition of his works there, and he is proud of being an honorary citizen of the town. In the opening speech of his great 1989 exhibition, Ivan Mandy said: “Baska’s lines and spheres picture not only the sensitivity of objects, but also a weird, hardly known side of the human world.” Indeed, this is how the lover of shapes and researcher of forms becomes an explorer who captures a hardly known world, who leads us from the harmony to the insurgence of shapes, whose world made visible defeats the hopelessness of the endless struggle with time. Jozsef Baska is 80 years old, but that is a simple fact. His habitus and art are full of contemporary values. At his anniversary he has people to be grateful to and things to be grateful for. It is a pleasure to be able to do that with this excellent publication and exhibition. Written by: Balazs Feledy Budapest, September 2015
11
Fúga II olaj, vászon 180*180 cm 12
Mozgásban olaj, vászon 200*131 cm 13
Szentendrei hajnal, 1998 olaj, vászon 150*80 cm 14
Szentendrei forma, 2002 olaj, vászon 150*80 cm
Érintés I-II., 1980 olaj, vászon 170*85 cm 15
Jeltől a figuráig I, 2001 olaj, vászon 150*80 cm 16
Jeltől a figuráig II, 2001 olaj, vászon 150*80 cm
Jeltől a figuráig III, 2001 olaj, vászon 150*80 cm
Jeltől a figuráig, IV, 2001 olaj, vászon 150*80 cm 17
Kapcsolatok A-B, 2002 olaj, vászon 150*80 cm 18
Fehér fehérben, 2001 olaj, vászon 100*120 cm
Mozgásban, 2000 olaj, vászon 100*70 cm 19
A széttört fekete szekér I., 2007 olaj, vászon 150*100 cm 20
A széttört szekér II., 2007 olaj, vászon 150*100 cm
A széttört fekete szekér III., 2007 olaj, vászon 150*100 cm 21
Figura jel II olaj, vászon 150*80 cm 22
Szentendrei hajnal, 2000 olaj, vászon 150*80 cm
Kötelék VII, 2001 olaj, vászon 150*80 cm
Kereszt, 2005 olaj, vászon 150*90 cm 23
Szentendrei dallam, 2011 olaj, farost 100*70 cm 24
Nagy figurák, 2001 olaj, farost 100*70 cm
Ölelkezés, 2010 olaj, farost 100*70 cm
Repülni I., 2011 olaj, farost 100*70 cm 25
Fekete szekér emlék, 1991 olaj, farost 100*70 cm 26
Emlék I, 2007 olaj, vászon 150*80 cm
Szentendrei éjszaka olaj, vászon 100*70 cm
Diptychon-Biovilág IV, 2002 olaj, vászon 150*90 cm 27
Szekér kerék, 2012 olaj, farost 100*70 cm 28
Éles formák, 2004 olaj, farost 100*70 cm
Magasságban, 2004 olaj, farost 100*70 cm 29
Baska József Baska József 1935. Január 2-án született Dernőn, 12 évesen a hattagú család Magyarországra menekült, mindenüket hátrahagyva a Benesi dekrétumok következményeként, hiszen Magyarnak vallották magukat. Festővé válásának helyszínei: Kraszna Horka vára, a dernői falu, a Rozsnyói malom, A gyönyörű rozsnyói főtér, a Premontrei Gimnázium, a diósgyőri vár, a diósgyőri vasmű és a beérés Budapest, Iparművészeti Főiskola. Majd a Diploma után Hincz rektor tanárnak nevezi ki, ahol 45 évig művészgenerációk sorainak mestere, és a rajzi tanszék vezetője. Közben mint szuverén művész, építi saját festészeti világát, részt vesz a Magyar képzőművész társadalom vezetésében. Sorra nyitja egyéni kiállításait, Budapesttől Párizson át Amerikáig, minden jelentős kiállítóteremben. Ernst Múzeum, Műcsarnok, Budapest Galéria, Vigadó Galéria – ahol bemutatja művészi korszakait. Művészi és emberi sorsának különleges elégtétele a Budapest Belváros kulturális tanácsnokaként Karsai Károly polgármesterrel létrehozott – Belváros és Rozsnyó kapcsolatának megteremtése. Ennek során sok felvidéki magyar művész és kisdiák kapott lehetőséget, Budapest szívében megmutatkozni, baráti, testvéri segítséget kapni. Magyar művészek is megkapták ugyanezt a gyönyörű Rozsnyón. Nagy kitüntetés volt számára a Rozsnyó díszpolgára kitüntetés. Életének és alkotásainak társa 40 éve Rényi Katalin, Festő-grafikusművész és költő. Képei mellett két fő műve, Barbara lánya és Balázs fia mindketten aktívan alkotó képző és filmművészek, a mester nagy örömére. Életműve megkoronázásaként az Érdemes Művészi kitüntetés visszaigazolás, a művészet szeretében, hűségében, tevékenyen megélt alkotó életére. Életrajzi adatok 1935 Január 2. –án született Dernőn 1955-60. Budapesti Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult – mestere Hincz Gyula volt. 1960 – Diploma után az Iparművészeti Főiskola tanára, 1980 tól a Rajzi Tanszék vezetője. 1976 – házasságot köt Rényi Katalin Képzőművésszel 1978 – Balázs fia születése 1984 – Barbara lánya születése Önálló kiállításai 1965 – MOM művelődési ház Budapest 1971 – Ernst Múzeum Budapest 1971 – Uitz terem Dunaújváros 1971 – Festőterem Sopron 1973 – Görög templom Vác 1975 – Nagymaros Művelődési Ház 1978 – Szcecin 1979 – Műcsarnok Budapest 1979 – Művésztelepi Galéria Szentendre 1980 – Nagykanizsa Művelődési központ 1984 – Műhely Galéria Szentendre 1986 – Műszaki Egyetem Galéria Miskolc 1989 – Műcsarnok, Budapest 1991 – Csopak – Rényi Katalinnal közös 1992 – Vigadó Galéria Budapest Rényi Katalinnal közös 1994 – Rozsnyó 1995 – Körmendi Galéria Budapest 1998 – Budapest Galéria 1998 – Polgár Galéria Budapest 1998 – Gyergyószentmiklós 2004 – Párizs Magyar intézet 30
2005 – Ernst múzeum Retrospektív 2006 – Körmendi Galéria Budapest 2007 – Hajnóczy ház Sopron 2012 – Muosz Újságíró Székház Baska családdal közösen 2015 – Rozsnyói Galéria 2015 – Biksady Galéria Murális munkák 1962 – Sgrafitto 15 m2 Hevesi Sándor Színház Zalaegerszeg 1968 – Mozaik 20 m2 Siófok 1973 – Faintarzia 25 m2 Kultúrház, Nagymaros 1975 – Faintarzia 25 m2 Agrártudományi Egyetem, Keszthely 1978 – Üvegablakok 30 m2 Gundel étterem, Budapest 1982 – Mozaik 40 m2 Heim Pál gyermekkórház, Budapest 1983 – Faintarzia 30 m2 Zalka Máté Katonai főiskola, Budapest 1986 – Pannó 32 m2 14. Kerület Thököly úti gimnázium, Budapest 1987 – Térfestmény (objekt) 12 m2 XIX. Kerületi gimnázium Budapest 1990 – Üvegablak 6m2 művelődési ház, Fényeslitke Szakmai díjak 1994 Köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetés 1998 Csopakért érdemrend 2000 Rozsnyó város díszpolgára díj 2015 Érdemes művész díj Baska József Munkácsy Mihály díjas festőművész részére a Magyarország Érdemes Művésze díjat adományozta Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke 2015. március 15-én Budapesten.
31
32
