BIGGIE SZISZI, H1N1 BÉLA SZARVAS CHANUKAI A PROFI. BOKOR & VAKER: Ez a jövô, egyétek! CSODÁJÁRÓL SZENTPÉTERVÁRRÓL. Ismét Photo Love Story

2009/2010 TÉL

100% original lauder-joint summer camp SPIRIT

Chanukai mese

Ismét Photo Love Story

Egy nyár New Yorkban

BIGGIE

SZARVAS

L A PZ Á R TA

ÁN UT

CHANUKAI

É R K E Z ETT

A ZETÔ VE OR

B TÁ

S A V ÔL R A JÉR

SZ

Ô ÖV

J

SZISZI, A PROFI

CSODÁJÁRÓL a

H1N1 & BÉLA

SZENTPÉTERVÁRRÓL

és sokminden másról…

BOKOR & VAKER: Ez a jövô, egyétek!

BREAKING news

Ó R T R Ó FO DR

életk Hogy életképes-e a hazai kampány ötlete? Ig Igen. Az összetartás nagyon fonto fontos, és néha nem is feltétlenül a ppénz, hanem az ötkapcsolataink és a beleN e m - leteink, kapcs fektetett energ energia a legértékesebb. rég sorban A színvonalró színvonalról pedig soha nem röppentek fel a hírek fogunk lemondani, lemo akárhány arról, hogy 2010-ben jelentős turnus is lesz – ettől Szarvas a változások lesznek a szarvasi táborban. Szarvas. Bizo SzT: Bizonyára van olyan, Ismerőseink körében egészen rémisztő történetek hall vagy olvas előis keringenek már: mi lesz, pontosabban mi minden nem lesz aki most hal ezekről a gondokról. idén nyáron. A hirtelen feltámadt kétségek és a reakciók özöne arra ször ezekrő m tehet ő, mondKonkrétan mit késztetett minket, hogy tudjuk és osszuk meg, valójában mi is történik, mi tábo juk egy táborozó azért, hogy az igazság a mendemondák mögött. A szerk. minderről az egyik legilleté- segítsen? Egyáltalán, Eg szüksékesebbet, Friedman Sashát, a tábor vezetőjét kérdezte. tábo vezetőségének, ge van a tábor a tábornak il ilyen segítségre? Szarvas Times: S Ti Mi iigaz eddiginél ddi i él több táb jd S Tervek T k vannak. k JJelen l pilil S Hogyne! H S: Bárki nagyon táborozóó jö jön majd S: mindabból, amit egyre több – a szerk.). Továbbra is minden lanatban a tábor működése sokat segíthet! Egy táborozó helyről hall vissza az ember, ország megkapja a lehetőséget a nagyban függ az amerikai pénz- például beszélhet minderről a hogy kevesebb lesz a turnusok részvételre. Kevesebben leszünk, gyűjtő kampányoktól, de ez vál- többi táborozónak, a szüleinek, száma, nem lesznek izraeliek, akik működtetjük a tábort, és ki- tozhat. Amit nagyon szeretek a a barátainak. Minél többen tudfeleannyi táborozó jöhet majd, csit szűkösebben is leszünk, mint közösségünkben az az, hogy ha nak a helyzetről, annál nagyobb és a többi. eddig, de hát sok jó ember… máskor nem is, de ha baj van, az esély arra, hogy lesznek táSasha: A majd’ két évvel ezSzemély szerint hiszek és összefogunk. Hihetetlen az a mogatóink, lesznek új kapcsolaelőtt elkezdődő gazdasági vál- bízom abban, hogy a mostani szeretet és ötletroham, amivel taink, akár például egy asztalos, ság most érte utol az AJJDC-t helyzet változni fog. Látom a le- engem vagy a csapat más tagjait egy busztársaság, egy ápiszos a (American Jewish Joint Distrihálózatban, aki a saját tudásábution Committee, az Amerikai val, vagy akár raktárkészletével Joint, ez a szervezet működteti a a tábor mögé tud állni. Az ilyen tábort annak megalapítása, 1990 felajánlásokkal például a kiadáóta. – a szerk.). Ez hatással volt sainkat csökkenthetjük, és ez is a fundraising, adománygyűjtő egy fontos módja a segítségnek. kampányára és ezen keresztül Persze a pénz tűnhet mindig a világszerte minden projektjére. legegyszerűbb megoldásnak, de Bár a szarvasi tábor a JDC egyik hetőséget arra, hogy a jövőben a megkerestek szülők, chanichok, sokszor nem az. Tudom, hogy legkiemelkedőbb programja, ez tábort nem csak a már megszo- madrichok, tényleg mindenki… mindig van az emberben valaa dolog sajnos minket is érintett. kott, négy turnusos rendszerben, Ha már csak ezekkel az ötletek- milyen félsz az anyagi támogaVilágszerte vannak olyan Jointos hanem annál sokkal bővebb kel és ezzel a lelkesedéssel élni tásokkal kapcsolatban, hogy projektek, amelyek támogatását – egész éves – struktúrában mű- tudunk, akkor ezek az emberek biztosan oda megy-e a pénz, minimálisra csökkentették, vagy ködtessük. – akiknek eddig a tábor adott oly ahova szánjuk, de a jelen esetegyszerűen megszüntették. SzT: A táborvezetésnek sokat – fogják biztosítani a mű- ben, mint a tábor projektjének A számunkra kijelölt idei vannak-e már konkrét tervei ködéshez elegendő és megfelelő vezetője, személyesen biztosítok költségvetésünkből már több arra, hogyan teremtse elő a feltételeket. Az elmúlt 20 évben mindenkit arról, hogy minden forgatókönyvet is felvázoltunk, hiányzó forrásokat ahhoz, körülbelül 20 000 (húsz ezer!) Szarvasnak szánt támogatást vamelyek közül a JDC a már em- hogy változatlan színvonalon ember volt a táborban, és raj- lóban Szarvasra fogunk költeni. lített híresztelésekben is szóban működjön a tábor? Egyál- tuk keresztül még mennyi más Azért jó, ha tudjátok, hogy forgó két „mega-turnusos” meg- talán, életképes alternatíva emberre, közösségre is hatással az anyagi támogatások mellett oldást választotta (ami szerint például egy hazai pénzgyűjtő volt Szarvas… az már nem egy minden szarvasos is kincset ér csak két turnus lesz, de abba az kampány? nekünk. Minél többen vagyunk, ötjegyű szám.

ártaezett z p La rk é n utá

„ A számunkra kijelölt idei

költségvetésünkből már több forgatókönyvet is felvázoltunk…

SINCE 1997 PUBI (1997-1997) XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009/2010 TÉL A SZARVASI NEMZETKÖZI ZSIDÓ IFJÚSÁGI TÁBOR LAPJA. MEGJELENIK, AMIKOR ELKÉSZÜL. MINDEZT A JDC MAGYARORSZÁG TÁMOGATÁSÁVAL TESZI.

2

”

FELELŐTLEN SZERKESZTŐ: BUTTÁS LEVENTE · TÁBORVEZETŐ: FRIEDMAN SASHA · NEVELÉSI IGAZGATÓ: FRITZ ZSUZSA · PROGRAMIGAZGATÓ: SONJA VILIČIĆ MUNKATÁRSAK: ICH BIN EIN BERLINER: BALLA „BIGGIE” ZSOLT (BERLIN) · MINDEN BOKOR VAKER: KERTÉSZ ENDRE (BÉCS), SAXINGER VIKTOR (BÉCS) NEGEV+GALIL ROVAT: CHANA DEUTSCH (MITZPE YERICHO) · REJTVÉNY: GYERTYÁNOS BORBÁLA TOVÁBBI MUNKATÁRSAK: BÁN BERNADETT, ERDÉLY JANKA, GÁBOR FANNI REBEKA (NEW YORK), HEGYI BORBÁLA, JAMBRIK ALEXANDRA, LIEBERMAN DÁRIA, MOSKOVITS „MOSY/KA” GÁBOR, NÓGRÁDI NOÁ, PASZTERNÁK „KISPASZTI” ANDRÁS LAPTERV, TÖRDELÉS & NEMALVÁS: DJ 8T8 FOTÓ: LÁSZLÓ PÉTER, TINA ZEKIĆ (BIELEFELD), VEDRAN VAJNBERGER (SARAJEVO), BUTTÁS LEVENTE ILLUSZTRÁCIÓ: DEUTSCH LIÓRA (MITZPE YERICHO) QA: THIRTY-EIGHT · NYOMÁS: „KÉT N” KKT. FELELŐS VEZETŐ: FÉNYES ISTVÁN · ISSN: XXXX-XXXX (JÓ, EGYSZER TÉNYLEG LESZ MÁR!) LEVELEZÉSI CÍM: BÁLINT HÁZ, 1065 BUDAPEST, RÉVAY UTCA 16. (A BORÍTÉKRA ÍRD RÁ: SZARVAS TIMES) E-MAIL: [email protected] A LAP ELKÉSZÜLTÉT SOKBAN SEGÍTETTE PDF ARCHÍVUM, KÉPEK, VIDEÓK, INFORMÁCIÓK: WWW.SZARVASTABOR.HU A TILOS RÁDIÓ (90.3 MHZ) HALLGATÁSA. MEG NEM RENDELT KÉZIRATOKAT IS ÖRÖMMEL FOGADUNK. A húgom szerint kíváncsi természetem van. Legalábbis ezt írta a naplójába...

THE SZARVAS TIMES 2009/2010 TÉL

BREAKING news

annál előbb leszünk kint a mos- kellett ismernem, ismernünk a tani helyzetből. helyzetet, higgadtan kielemezSzT: Az anyagi támogatással ni azt, és elindulni valamilyen kapcsolatban: van mondjuk irányba. Sok döntést kellett konkrét számlaszám, ahová a meghoznunk nagyon rövid felajánlásokat várjátok, vagy idő alatt, és még sok további áll hivatalos elérhetőség azok szá- előttünk. Ahogy már mondtam: mára, akik fel akarják ajánlani a minőségből és a színvonalból személyes támogatásukat? nem engedünk, de ehhez naS: Magyarországon a JDC gyon pontosan kell terveznünk, által alapított MAZS (Ma- és megfontoltan kell cselekedgyarországi Zsidó Szociális nünk. Ami az európai JDC és a Segély Alapítvány) a szarvasi New York-i központ késlekedő tábor hivatalos alapítványa. Az reakcióit okozhatta, az inkább a anyagi felajánlásokat konkrétan meglepetés, amit az alulról jövő, ide, a MAZS számlaszámára facebookos szerveződés váltott várjuk: 10800021-20000001- ki. Nem hiszem, hogy számítot09199036. Ami pedig a személyes támogatásokat illeti, örömmel válaszolok minden megkeresésre, nyitott vagyok a párbeszédre. Általában a Bálint Házban vagyok elérhető: a ház központi telefonszáma: 06-1311-9214, az email-címem pedig: [email protected]. SzT: Jellemző a táborral kapcsolatos hírek kiváltotta hatásra, hogy amikor pár hete Fehérvári András a Facebook közösségi oldalon létrehozta a Save Szarvas csoportot, akkor ehhez volt és jelenlegi táborozók, csoport-, sőt korcsoportvezetők is rögtön nagy számban csatlakoztak – rövid idő alatt több mint 2200-an! Az online szerveződést életre hívó pánikreakciókban nyilván szerepet játszott az is, hogy nem érkezett konkrét információ a hivatalos forrásokból. Tervezitek, hogy a jövőben rendszeresen tájékoztatjátok a szarvasos közvéleményt az aktuális helyzetről, mint például az adománygyűjtés állása, vagy a nyári turnusok konkrét terve? tak arra a nem mindennapi jelenS: Tény, hogy például az em- ségre, hogy egy program régi és lített facebookos kezdeménye- új résztvevői – ráadásul ennyien zéshez képest később kezdtünk – egyszer csak az asztalra csapnak el hivatalosan kommunikálni, és azt mondják: na ne! A Save és azoktól, akik időközben rám, Szarvas egy fantasztikus dolog! vagy ránk vártak, elnézést és Köszönöm Andrásnak a kezdemegértését kérek. Részemről a ményezést, és mindenkinek, aki hivatalos közlemény hiányának csatlakozott vagy csatlakozni megvolt az oka. Mint ahogy azt fog a részvételt, a tábor iránti korábban említettem, sok forga- elkötelezettséget. Higgyétek el, tókönyv került terítékre, és nem ez sokat jelent nekünk és igazán feltétlenül a szívemhez legkö- motiváló a mindennapjainkzelebbire esett a választás. Meg ban. Főleg a rövid történetek és

„ Minél többen tudnak a helyzetről, annál nagyobb az esély arra, hogy lesznek támogatóink, lesznek új kapcsolataink…

”

a képek, amiket a facebookosok megosztanak egymással. Ezek egészen a JDC főhadiszállásáig is eljutnak, ami bizony segít a helyzet javításán! Minden újabb tag és történet csak azt bizonyítja a legfelsőbb döntéshozók számára, hogy Szarvas több, mint amenynyit látnak belőle.

összeállítunk egy csapatot, és hamarosan mehet is a dolog. Csak ne felejtsétek el ismerősnek jelölni! És a tábor mostani weboldala is változni fog, ennek az elkészítése már folyamatban van. SzT: Mi a következő konkrét lépés, amit a tábor vezetőiként és működtetőiként

SzT: Gondoltatok arra, hogy éltek az új technikai lehetőségekkel, a folyamatosan változó online közösségi trendekkel, és végre hivatalosan megjelenik a szarvasi tábor mondjuk a Facebookon és a Twitteren? Ez közvetlen és állandó kapcsolatot jelenthet a táborvezetés és a tábor közönsége között. S: Igen, eszünkbe jutott. Hamarosan fent lesz a tábor mindkettőn. A közösségi oldalakhoz

megtesztek, illetve te magad megteszel? S: Meghirdetem a 2010-es nyarat az összes országnak, javaslatot teszek nekik a turnusra és a létszámra. Közben már elindult a madrichok felkészítése, és a nyári tábortéma részletes kidolgozása is egészen jól áll. Hamarosan pedig indulnak a madrich- és a korcsoportvezetői szemináriumok. Nem veszíthetünk időt. Akárhány turnus is lesz idén, annak 110%-osnak kell lennie.


3

OROSZ + lány

Orosz madrichokkal Szentpéterváron, is késésben voltunk, és már a stoppolás is esélytelen volt, de a kicsi turista-mozdony mégis felvett és ingyen átvitt minket Szlovákiából Esztergomba. Mondanom sem kell, ismerve orosz barátaimat, idegen országban a pofátlanságban náluk nincs határ, úgyhogy amikor Visegrádra utaztunk komppal, akkor az egyikük felkéredzkedett egy motoros gépére, hogy aztán menő módon szálljon le a kompról (éljen a magyar vendégszeretet!). Gondolom a gyermekvasút is közelebb hozta őket hozzánk, hiszen aki utazott már a Széchenyi-hegyen az tudja, hogy maradtak orosz feliratok a vonaton és az állomásokon is. Budapesti kalandjainkban fontos szerep jutott az éttermi látogatásoknak. Ők nem a számlához adják hozzá a borravalót (ami vagy eléri a 10%-ot, vagy khm… nem), hanem pontosan kérnek vissza, majd a végén az aprót ott hagyják az asztalon. De megtanítottam

metró mozgólépcsőjén jobbra kell állni, pedig a nagyvárosokban (Moszkva, Szentpétervár) sem udvariasabbak a közlekedők mint itt, Budapesten. Még egy mókás élmény, ami viszont mindig viszszatér: amióta barátok vagyunk, azóta bankárként is funkcionálok, hiszen sosincs idejük pénzt váltani, ezért a pénztárcámban a forint mellett dollár és euró is bármikor található, és rendesen vágom az aktuális középárfolyamokat is. És Szentpétervár, a néhai Leningrád: egy hetet a rokonaimnál töltöttem, konkrétan babáztam. De persze azért történt velem egy s más. Például utaztam, és észrevettem, hogy nem mindenhol van zebra, viszont a villamosmegálló (amiről nem is látszik, hogy villamosmegálló) az út közepén van. Itt persze nincs kiemelt járdasziget vagy várakozó kiépítve, tehát tényleg olyan érzés, mintha nem is lenne ott semmi. Az autósok a villamos felső vezetékéről lógó apró táblán kapnak csak jelzést arról, hogy ott a villamosnak bizony megállója van. Na, az ilyen helyeken naponta ütnek el valakit (a szerencsétlen, hát miért megy mindig oda? – a szerk.).

őket, hogy ez itt, Magyarhonban nem így működik. Ami viszont meglepő, az az utazás: ők ugyanis otthon megtanulták, hogy a

A kocsikról meg csak annyit, hogy Oroszországban az autók 80%-a automata váltós. Szinte senki sem hazsnál már kézi sebességvál-

avagy újabb kulturális különbségek a terítéken Pár éve írt cikkemben (Kulturális különbségek, 2006 tavaszi szám – a szerk.) azt fejtegettem, hogy egy látogatásom alkalmával milyen szokás- és viselkedésbeli különbségeket véltem felfedezni az orosz zsidó barátaim és Magyarországon szocializálódott önmagam között. Történetünk per-

zán vannak belső határok, az EU más országait is. Volt szerencsém megmutatni nekik Visegrádot, ahol megmászták a várat, boboztak és canopyztak is, vagy elvinni őket Bécsbe, Esztergomba, Szlovákiába, vagy éppen a budai hegyekbe, úttörővasutazni. Ezen az élmények mind segítettek abban,

sze folytatódik, de ez alkalommal nem a fővárosban, Moszkvában, hanem Szentpétervárott (a városban, ami szerintem a legszebb a világon, ebben a hitemben talán egyedül Párizs volt, ami megingatott, de végül az sem győzött meg, szóval Szentpétervár!). De előtte még némi összefoglaló a már tag-

hogy azokat a bizonyos kulturális különbségeinket valahogy összecsiszoljuk. Bécsben az egyik orosz lány (aki félig német, és élete nagy részét Németországban töltötte) az érkezés előtt szólt, hogy Ausztriában nem használhatunk bizonyos h-val, n-nel, és f-fel kezdődő szavakat, mert bajunk eshet. Ezen persze mindannyian jót nevettünk, és megállapítottam, hogy az orosz kommunizmusból megmaradt félelem még a Németországban élő orosz zsidókban is jócskán ott van. Szlovákiában szeretettel fogadták az orosz társaságot, hiszen volt kivel meginni egy pár korsó szlovák sört. Majd megismerkedtünk a vidéki jóindulattal, amikor

„Nincs olyan kultúrája a

szinkronnak, mint nálunk, ezért minden film hangalámondásos…

”

lalt moszkvai látogatás óta eltelt idő közös kalandjaiból. Az elmúlt évek alatt orosz madrich barátaimnak lehetősége nyílott arra, hogy segítségemmel felfedezzék Budapestet, Magyarországot, illetve mióta nem iga-

4


OROSZ + lány

tót.Szórakozás:alegjobbklubokba úgy lehet csak bejutni, hogy mintegy 120 000 Ft-nak megfelelő öszszeget befizet az ember – ez persze belépőnek egy kicsit drága, még ha ez le is fogyasztható, de hát akkor is… Egy hasonló helyen voltunk asztalt foglalni színház után, és komolyan mondom, hogy kinéztek minket onnan, mert a színházi ruha nem volt elég jó nekik, de azért a hely csak kicsivel nézett ki jobban, mint mondjuk a Szóda vagy a Szimpla. A színházban pedig a hostesslányoknak, akik a helyedre kísérnek (nálunk a legtöbb helyen

eredetit. Az egyik film (The Ugly Truth, A csúf igazság), amit volt szerencsém kint megnézni, csak most, másfél hónappal később jött ki nálunk (hm… bizonyára a szinkron elkészítése tartott ennyi ideig – a szerk.), a másik, a Pippa Lee négy élete (The Private Lives of Pippa Lee) pedig még ki sem jött (hazai bemutató: 2009. október 8. – Smuel). Egy olyan moziban voltam, amelyet színházból alakítottak át, és valóban olyan, mintha színházban néznél filmet. A vásárlásról csak annyit, hogy a boltokban sokkal olcsóbb az étel, mint nálunk, viszont jóval

„ Sokan keresnek plusz pénzt

azzal, hogy nem taxisok, csak úgy felvesznek embereket, és egyezség szerint elvisznek…

”

khm… idősebb hölgyek töltik be ezt a munkakört) olyan fülhallgatós készülékeik van, mint a biztonsági őröknek, és egymás között lebeszélik, hogy hová lehet leültetni a későket. Nagyon meglepő volt. A filmnézés az zseniális. Nincs olyan kultúrája a szinkronnak, mint nálunk, ezért minden film hangalámondásos (most már legalább nem csak egyetlen női és egyetlen férfi hang van, mint a nyolcvanas években, hanem több), de egyszerre hallod az orosz szöveget és a háttérben az

nagyobb a választék: amíg nálunk hatféle Activia joghurt van, ott 12-féle, és egyes márkákon belül vannak olyan termékek, amik nálunk nincsenek is. Az utolsó három napot orosz madrich barátaimmal töltöttem, akik eljöttek Moszkvából, hogy találkozzanak velem. Szerintem többen ismeritek őket: Ljonya, aki MC Jew volt az egyik keretjátékban, Grisa, a sport- és orvosbajnok, Misa, a copfos fiú, Ira a gitáros lány, Maja a korcsoportvezető, valamint kevésbé híres madrich barátok: Tanja, Sztasz

és a fiúk barátnői. Zseniális volt! Október 12-én már túl voltam az első hóviharon, míg az együtt töltött három nap alatt folyamatosan esett az eső, de ez sem tántorított el minket attól, hogy bejárjuk a várost. Barátaim úgy döntöttek, hogy a Szentpétervár megismerésének leggyorsabb módja az, ha felülünk egy „sightseeing” buszra (anno Bécsben is így csinálták), majd a fárasztó buszozás után beülünk egy étterembe. Nálunk hét közben az éttermek általában menüket ajánlanak, náluk ezt úgy hívják, hogy „business lunch”. Az orosz rendszer szerint nem „A” meg „B” menü van, hanem öt fajta előétel, öt fajta leves, öt fajta saláta, és öt fajta főétel – ezekből pedig azt válogatsz össze magadnak, amit csak akarsz. Este, péntek lévén, meglátogattuk a Bolsaja zsinagógát, ahová persze késve érkeztünk. A

biztonsági őr viszont nem akart minket beengedni, mert mindjárt vége az I-tentiszteletnek. Ezt nem akartuk elhinni. De nem csak minket, hanem helyieket sem akart beengedni, ami elég vicces volt, de később már nem érdekelt minket a biztonsági őr, és csak azért is bementünk (ez az igazi orosz mentalitás :D (és ilyen kemény egy igazi orosz biztonsági őr? – a szerk.)). Késő este persze jött az otthoni, családi hangulatban történő italfogyasztás (én is imádom a jó teákat! – Arnold), beszélgetés, és ha már madrichokról van szó, akkor a szarvasi játékokkal való időtöltés. Ez többet ér bármiféle szórakozóhelynél (ahová amúgy is, mint már említettem, sok pénzzel kell érkezni). Másnap mindenki az Ermitázsba látogatott el (kivéve engem, mert én, a magyar, már előtte

A S Z E N T P É T E R VÁ R I B O L S A J A Z S I N A G Ó G A Az épület a Lermontovszkij sugárút 2. szám alatt található, és a Dohány utcai zsinagóga után Európa második legnagyobb zsinagógája. Felállítására még a város alapítója, Nagy Péter cár adott engedélyt, a munkálatok 1880-tól 1888-ig tartottak, az épületet 1893-ban szentelték fel. Stílusa eklektikus ötvözete mór és neobizánci elemeknek, tervezésekor Berlin Oranienburgerstrasse-i zsinagógáját vették követendő példának. Az első világháború alatt a

hitközség 100 ágyas kórházat létesített az épületben, amely felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadta a sebesülteket. Az 1917-es szocialista forradalom és a Szovjetunió megalakulása idején a szentpétervári zsidóság egy része emigrált, a szovjet hatóságok befagyasztottak minden, a zsinagógához tartozó bankszámlát, majd a zsidó hitközséget hivatalosan feloszlatták. A második világháború során a város ostroma alatt (1941–1944!) a náci német hadsereg bombázta a

zsinagógát is, ennek ellenére sikerült itt újfent kórházat üzemeltetni. A sérült épület teljes rekonstrukciójára csupán 2000ben került sor, a munkálatok egészen 2005-ig tartottak. 2005-ben Michail Gorelik izraeli építész tervei alapján új mikvét emeltek a zsinagógához, az elkészült együttest 2005. április 19-én avatták fel. Az intézmény hivatalos és teljes neve sokáig Szankt-Peterburgszkaja Bolsaja Khoralnaja Szinagoga (Санкт-Петербург-

ская Большая Хоральная Синагога) volt. Az épület felújítására 1999-ben 5 millió dollárt adományozott a libanoni származású Safra bankárcsalád, ezért a hitközség hálából, és az 1999-ben elhunyt családfő emlékének szentelve 2000-ben megváltoztatta a zsinagóga nevét Edmond J. Safra Khoralnaja Bolsaja Khoralnaja Szinagogára (Эдмонд Дж. Сафра Большая Хоральная Синагога). A közösség tagjai az épületet továbbra is csak egyszerűen Bolsaja szinagogának nevezik.


5

OROSZ + lány

ötször jártam ott, míg a moszkvai madrichok nagy része addig sosem). Az Ermitázsról azt érdemes tudni, hogy ez volt régen a cár téli palotája, és annyi kép és műalkotás van ott, hogyha mindegyik előtt csak 10 másodpercet állnál, akkor is három évig tartana a látogatásod. A látvány persze kihagyhatatlan, és ebben egyetértettünk (nini, nincs különbség a kultúra szeretetében). Újabb utazási módszer, a kocsi leintése. Sokan keresnek plusz pénzt azzal, hogy nem taxisok, csak úgy felvesznek embereket, és egyezség szerint elvisznek oda, ahová szeretnéd – ez igen kényelmes, és elég olcsó is, mert a taxi sokkal drágább, mint nálunk. Második este volt szerencsénk bejutni a Reklámzabálók éjszakájára – csak érdekességként említem, hogy Oroszországban új szabály van, mely szerint az alkohol-reklámokban nem szerepelhet ember. Na ezeket a reklámokat képzeljétek el! A nálunk naponta bemutatott Heineken hirdetést (lányoknál gardrób-sikoltás, fiúknál mega-giga hűtő utáni üvöltés)

még sohasem látták – unikumnak számított, hiszen emberek vannak a reklámban (hát… még én sem láttam, azt hiszem van értelme a TV kerülésének – a szerk.). Késő este, miután megnéztük a hidak felvonását (a várost a Néva folyó szeli át, és emiatt

ZSIDÓK A MAI OROSZORSZÁGBAN A 2002-es népszámlálás adatai alapján az oroszországi zsidóság a maga 256 ezres lélekszámával a lakosság 0,16%-át teszi ki. A legtöbb orosz zsidó szekuláris, és zsidóságát inkább nemzetiségnek tekinti, mintsem vallási hovatartozásként; jellemző az asszimiláció. Ez a tendencia – főleg a Chábád-Lubavicsnak köszönhetően – az elmúlt években változni látszik, a nagyobb közösségek tagjai körében, ahol zsidó óvodákat és iskolákat indítanak, egyre nagyobb teret kap a zsidó identitás és a vallásgyakorlás. A 90-es évek nagy poszt-szovjet alijahullámának köszönhetően az oroszországi zsidók szinte mindegyikének van izraeli rokona. Európához, benne Magyarországhoz hasonlóan Oroszországban is arányaiban sok a zsidó orvos, jogász, tanár, tudós és üzletember. Oroszország öt leggazdagabb oligarchája közül is három zsidó: Roman Abramovics, Mihail Fridman és Viktor Vekselberg. Mihail Hodorkovszkij olajmilliárdos, aki Vlagyimir Putyin politikai bírálójaként is feltűnt, és adócsalás vádjával jelenleg is börtönbüntetését tölti, szintén zsidó születésű.

6

A mai tudományos életben is találunk hírneves zsidó származású oroszokat: Zsoresz Alfjorov 2000-ben, míg Vitalij Ginzburg és Alexej Abrikoszov 2003ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat, de Oroszország szülötte a 2007-ben közgazdasági Nobel-díjas amerikai Leonyid Hurwicz is. Világhírű zsidó művészeket is köszönhettünk a néhai Szovjetuniónak, a hosszas felsorolás helyett elég legyen itt csak Vlagyimir Horowitz zongoraművészt, Borisz Mojszejev koreográfust és táncművészt, Isaac Stern hegedűművészt, a sci-fiszerző Sztrugackij fivéreket, Iszak Babel, Borisz Paszternak, vagy Joszif Brodszkij írót említeni (az utóbbi két úriember irodalmi Nobel-díjat is kapott). A fiatalabbak bizonyára jól ismerik az orosz születésű Genndy Tar takovsky (eredetileg Gennagyij Boriszovics Tartakovszkij) nevét és munkásságát, ugyanis neki köszönhető a Dexter’s Laboratory, a The Powerpuff Girls, a Samurai Jack és a Star Wars: Clone Wars rajzfilmsorozat a Cartoon Networkön, mindegyiknek írója, grafikai tervezője, producere és rendezője is ő maga volt.


SZENTLENINBURG: E G Y VÁ R O S N E V E I A T Ö R T É N E L E M B E N Fennállása során többször is új nevet kapott a Néva-parti város: 1703-ban alapítója, Nagy Péter cár védőszentjéről, Péter apostolról nevezte el a települést. Első elnevezése a holland nyelvű Sankt Pieter Burch volt, de hamarosan a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg (СанктПетербург) elnevezést kapta. Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a német nevet tükörfordítással Petrográdra (Петроград) oroszosították. Vlagyimir Iljics Lenin kommu-

nehézkes az egyik oldalról a másikra való átjutás: ha nem ismered a hídnyitások idejét, és a másik oldalon laksz, mint ahol bulizol, nem jutsz csak úgy haza), fogtunk egy minibusz taxit, ahol a sofőr maximumra tekerte a hangerőt, és hazafelé olyat buliztunk, hogy csak na! Harmadik napon tetőkön akartunk mászkálni, de sajnos nem sikerült, pedig tényleg vannak olyan helyek, ahol ez megengedett. Ezért hát egy hosszabb városnézés után beültünk egy remek szusi bárba. Oroszországban nagyon szeretik a szusit, és érdemes kipróbálni, sokkal jobb, finomabb és nagyobb a választék, mint nálunk. Olyan szórólappal

nista ideológus és vezető halála után 1924. január 26-án a Petrográdi városi szovjet kérelmére a város nevét Leningrádra (Ленинград) változtatták. A Szovjetunió összeomlása után az 1991-ben tartott népszavazás szűk többséggel a város 1914 előtti nevének visszaállítását támogatta, és a következő években a várossal együtt az utcák, terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket. A hétköznapokban a várost lakói sokszor egyszerűen csak Pityernek (Питер) nevezik.

mentünk, amivel féláron ehettünk mindenből (na ez aztán az igazi szolgáltatás!). Persze a három nap alatt előjött, ami ránk, budapestiekre is jellemző: a főváros kontra minden más város, vagyis a vidék lenézése. A büszke és nagyszájú moszkvai madrichok ez alkalommal nem ütötték meg a bokájukat, de egyszer még meg fogják, az tuti. Végül mindenkinek ajánlom Oroszországot, hogy maga tapasztalja meg izgalmas kulturális különbségeinket. Ami mégiscsak meghatározza viselkedésünket, karakterünket – annak ellenére, hogy egy családból származunk: zsidók vagyunk mind. Dari

BIGGIE

ich bin ein berliner

ein berliner aus szarvas szarvas és chanuka Rav Méir Sápira, a híres lublini (Lengyelország) jesiva szellemi vezetője ezt a misnát a szó szerinti jelentés mellett szimbolikusan is értelmezi. 1. Vettünk-e tizedet a saját időnkből, hogy fejlesszük személyiségünket a zsidó hagyományok tanulmányozásával? 2. Elősegítettük-e különböző csoportok között a kapcsolatot, azaz képesek voltunk-e egy kicsit távolabb is látni a magunk kis köreinek határain túl, és észrevenni, hogy rajtunk kívül sokan mások is vannak a zsidóságban, akiknek

Fotó: München és Felső-Bajorország Zsidó Hitközsége

Idén ismét lehetőségem nyílt rá, immáron kis családommal együtt, hogy egy turnust Szarvason töltsek. Eleinte kicsit féltünk, milyen is lesz: három éve nem voltam a táborban teljes turnust, és időközben sok minden történt velem. Családot alapítottam, és immáron Marina, a feleségem, és Naomi, a szuperkistündér lányom is ott volt mellettem. Sokat változtam én magam is, és persze még azt sem tudtam, milyen Szarvas a régi faházak nélkül. Az élmény leírhatatlanul csodás volt. Mint kiderült, a félelmeink teljesen alaptalanok volt. Aki volt valaha szarvasi, az is marad. Ugyan sok volt az új arc, de mellettük ott voltak a régiek is: Zsuzsa, Szása, Szonja, Dani, Levi, Lantai Dávid, és sokan mások (csak azért fogom ilyen rövidre a listát, mert nincs elég hely a Szarvas Times-ban). Mi is az, ami Szarvason történik évről évre? Mi az a csoda, ami minden nyáron megismétlődik egy apró városka mellett Magyarországon (ezt csak azért mondom, mert Berlinben lakom, és ahhoz képest…), és zsidó fiatalok ezreit érintette meg az elmúlt két évtizedben? A csoda nem más, mint chanuka csodája. Madrichok százai az évek alatt megszámlálhatatlan számú fényt gyújtottak meg, sok-sok gyerek szemében és lelkében. A csoda pedig az, hogy az a kevés olaj, ami a XX. század második felének szellemi sivárságában megmaradt, elég volt ahhoz, hogy egy új reneszánszt indítson el. Velünk vannak azok a harcos szellemű egyének, akik a kezdettől fogva itt harcoltak, hosszú éveken keresztül, hogy fiatalok százai vigyék haza maguk-

az értékrendje nem feltétlenül egyezik a miénkkel? Ha mindezt megtettük, akkor: 3. Gyújtsuk meg a fényt mások szemében és szívében, hogy a hagyományaink tovább öröklődjenek nemzedékeken keresztül! Ez a csoda, ami Szarvason történik. Fiatalok áldozzák arra idejüket, hogy tanuljanak a hagyományokról, hogy azt mások számára is elérhetővé tegyék. Innen, a távoli Németországból is azt kívánjuk kis családommal, hogy ez a csoda évről évre ismétlődjék meg, és hogy továbbra is részesei lehessünk ennek a csodának. Balla „Biggie” Zsolt

kal a zsidó hagyomány fényét országaikba és közösségeikbe. És győztek. A Talmud Sábbát traktátusa 2. fejezetének utolsó misnája azt mondja: Három dolgot kell megemlíteni otthon a Sábbát bejövetele előtt: 1. Vettünk-e tizedet? (Azaz, minden étel, amit előkészítettünk, fogyasztható-eszámunkra.) 2. Csináltunk-e éruvot? (Az éruv annak a lehetőségét teremti meg Sábbátkor, hogy az emberek távolabbi helyekre eljussanak, vagy pedig közösen használt területeken tárgyakat vihessenek.) 3. Gyújtsuk meg a sábbáti gyertyákat!

B A L L A Z S O LT éveken át volt a szarvasi tábor madrichja, majd vallási felügyelője. 1979-ben született Budapesten, első diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki menedzser szakán szerezte, majd a jeruzsálemi Midrash Shmuel jesiva, a berlini Yeshivas Beis Zion, végül a 2005-ben újraindult Hildesheimer Rabbiszeminárium hallgatója volt. Zsoltot és kollégáját, az ukrán születésű Avraham Radbilt 2009. június 2-án avatták rabbivá a müncheni Ohel Jakob zsinagógában. Németországban 70 év után ez volt az első alkalom, amelyen a német zsidó közösséget szolgáló ortodox rabbikat avattak. Az esemény jelentőségét az is jelzi, hogy azon ven-

dégként Wolfgang Schäuble német szövetségi belügyminiszter is részt vett, és élőben közvetítette a német televízió. A nagyszerű énekhangjáról is ismert Balla Zsolt rabbi 2007 óta házas, egy gyermek édesapja, jelenleg a Lauder Yeshurun programigazgatójaként dolgozik, hétvégenként rabbinikus teendőket lát el a lipcsei zsidó hitközségnél, szabadidejében pedig időnként baszszusgitározik. Az rabbiavatáson készült képen Zsolt Ronald Steven Lauderrel, a Zsidó Világkongresszus elnökével látható, akinek alapítványa a berlini rabbiszemináriumot is támogatja, és nélküle a szarvasi tábor sem létezne.


7

E · M · L · É· K· M· Á· S „Haláli” Nyugdíjas Otthon 2081, Wyoming

„

Érzem, hogy már elkezdődött. Nincs sok időm. Persze nem bántam meg. 102 év éppen elég volt belőlük, belőlem. Mikor húsz évvel ezelőtt a tanács elfogadta az Eutanázia Praecox törvényt, tudtam hogy valamikor én is beállok a sorba. Jó vicc, ha legalább állni tudnék… A tudtahasadásom miatt dupla annyi volt a papírmunka és ragaszkodtam a sírkő két különböző oldalához is, de a ZsPK mindent elrendezett. Istenem, a srácok… Hogy is volt? Még valamikor a kilencvenes években jelentkez-

bizonyult, ugyanis így zsákutcába kerültünk. A fegyencek is érezhették bizonytalanságunkat, mert a pimaszabb elítéltek gyakrabban nézegettek hátrafelé. Egy-két nehézfiú felállt a helyéről és tett néhány lépést a folyosón. Igaz, hogy mindig volt rendőri kíséret, de rendesen leizzadtunk, mire leértünk – később mindig volt nálam egy skorpió és egy nyúzókés. Ha visszaemlékszem, ahogy a tankolásnál a benzinkúton megpróbáljuk visszaterelni őket a buszra, még ma is a torkomban dobog a szívem. A második évtől kialakult egy rituálé. Pest határában kinéztem a falkavezért, és ahogy elmaradtak a rendőrök, zsákot húztunk rá és a csomagtartóban utazott tovább a kivéreztetett birkákkal. Utána nyugi volt végig. Tudni kell kezelni a nehéz helyzeteket. Ezért lettünk mi az Alfa csapat. Hozzánk tartozni nem csak elitizmus volt, hanem hitvallás is. Már ami a zsidóságon felül még belefért. Egyszer Z. Fritz tábornok megkérdezte tőlem, hogyan lehet, hogy fanatizmusom ellenére minden évben visszajárnak a kadétok a barakkjaimba. A feleletet már

Eleinte még hittünk a szebb jövoben, meg az internetes letöltés korlátlanságában. Farmert hordtunk és teli szájjal habzsoltuk a tönkölykekszet.

”

tünk ketten, egyként. Be voltam szarva(s). Olcsó kétértelmű viccekkel, kenőpénzzel és kiélezett obszidiánlapokkal vágtam ki magam a kínosabb helyzetekből. A buszon elfoglaltuk a hátsó sort, ami utólag rossz ötletnek

nem hallotta sajnos, mert még a Hatnapos háborúban egy srapnel a hipotalamuszába csapódott és azóta bizonyos időközönként szamovárnak képzelte magát. Eleinte még hittünk a szebb jövőben, meg az internetes letöltés korlátlanságában. Farmert hordtunk és teli szájjal habzsoltuk a tönkölykekszet. Halhatatlanak voltunk és arrogánsak. A Mifkád teret 3x nyalattuk fel a tábori csigákkal minden gyülekező előtt, a barakkok szekrényeibe pedig levendulát ültettünk a molyok ellen. Volt, hogy egy jobb délután megettem 15-20 cső kukoricát. Ültünk a faházak előtt, pár madrich és néhány lazább korcs. Versenyt zabáltunk. A ránk bízott fiatalok távolodó kiabálása meg a kutyák csaholása már a márgaföldtől hallatszott. Tömtük két pofára a tengerit és közben disznó vicceket meséltünk. Általában a tábori rabbi nyert, 30 csőnél jött meg az étvágya. De nem csak ezért néztem fel rá. Olyan decibele volt, mint a légvédelmi szirénának. És ahogy cifrázta… 2012-ben a hermonosok megszerezték a fegyverraktár kulcsát és túszul ejtettek a Kupolában. Azt akartál elérni, hogy az ebédlőben is lehessen dohányozni. Abban az évben amúgy is ren-

Gedeon kalandozásai az élet tengerén, az észlelés kapuin innen és túl

Hm... úgy vélem Joggal

De vágod, én szeretem a kihívásokat!

teheted fel a kérdést: hogyan is került ide ez a hercig csávó, 0

Vagy patent superhero,TM aki rendszeresen megmenti az UniverzumotTM ...

mármint én, Gedeon...

8

geteg változáson ment keresztül a tábor – vagyis sziget, ahogy akkoriban hívták –, és ahogy a lakók megérezték a szabadság ízét, egészen megvadultak és folyton újabb engedményeket erőszakoltak ki. Végül engedtem nekik a szodómiában és a fegyverviselésben. Vagy csak a fűzőt nem voltak hajlandóak viselni…? Összefolynak a dolgok. Kezdek homályosan látni… Nem egészen így képzeltem. Minden benne volt a prospektusban, de csak átfutottam az egészet, hogy végre aláírhassam és ne kelljen foglalkozni vele többet. Senkivel. Írjátok meg magatoknak a peulákat, találjatok ki ti esti programot, rágjatok ti kutyabengekérget kaja után… Mit is akartam még? Hallottam, később kiből mi lett. A köpcös beállt kocsmárosnak. A pufók német-ajkú lett, a ZsPK-t pedig eltemette a bölcsész-bürokrácia. Csak a Colos maradt meg talán annak, aki egykor volt, de ő már 5 évvel ezelőtt kirúgta maga alól a széket és csak lógott ott, mint akit nagy megtiszteltetés ért. Mégis bokononistának kellett volna lennem. Talán még nem késő. Hogy is… A halál beállta: 16:04. Az elhunyt kérésére hamvait a délkeleti szélbe kell szórni.

hiszen lehettem volna akár bányamentő Kínában...


ezért jöttem hát el idén nyáron Irak helyett

SZARVASRA !

ROVATCÍM R OV O VA OVATC AT

Milyen változásokra lehet számítani a 2012-es szarvasi táborban? Erről kérdeztük Kertész Endrét és Saxinger Viktort, vagy ahogy a régiek ismerik őket: Bokort és Vakert. Szarvas Times: Nem is tudom, tegezhetlek titeket, fiúk? Saxinger Viktor: Ha még itt akarsz dolgozni, akkor inkább ne. Kertész Endre: Tudod, hogy csak ugrat! Természetesen. SzT: Mi fog változni nyáron? KE: Egy szóval: minden. Talán leginkább a napirend. Hivatalos ébresztő 10:30-kor lesz, Simon & Garfunkellel vagy Norah Jones-szal, de tulajdonképpen szabadon választható az akusztikailag hermetikusan lezárt szobákban. Utána a brazil nőiférfi strandröplabda-válogatott szolgálja fel a reggelit. A szobákban. SV: Apró változtatás, hogy mostantól lehet az ágyban dohányozni. Ez már régi vágya volt a füstorientáltabb nyaralóknak. SzT: Nem féltek attól, hogy a késői kelés a napi tanulás rovására megy majd? KE: Egyáltalán nem. Figyelembe véve, hogy 14h-ig szabad program lesz. SV: Kibővítettük a strand területét négy másik medencével, ebből kettő csúszdás, kettő pedig wellness-kényeztető. Apró változás továbbá, hogy mostantól a strand területén és a medencében is lehet majd dohányozni vagy pipázni, megkönnyítve ezzel a sportosabb pöfékelők kikapcsolódását. SzT: Mi a helyzet a reggeli imával? KE: Na és a reggeli aba? De most komolyan, többet nyom

a latba egy kipihent, erőteljes lélek fohásza mint az, ha nem vallási megfontolásból hanem a fáradtságtól dülöngél valaki, és mindent csak elhadar, csak hogy ejtőzhessen még reggeli után. SV: Megkezdtük a tárgyalásokat kenyai zsidó sámánokkal, akik segítenek majd a kis pelyheseknek álmukban imádkozni. Jut is, de semmiképpen nem maradi! SzT: Hogy vélekednek ezekről az újításokról a régebbi oszlopos tagok? Hiszen őket nem lehet mellőzni! Ági néni, Levi, a konyhások, a macskák, a biztonságiak? Nélkülük nem lenne ugyanaz. Vagy új csapatot verbuváltok? SV: Ugyan már! Hiszen mi is az ő anyatejüktől duzzadunk még ma is. A megszokott arcok maradnak, csak imitt-amott picit átplasztikázzuk őket, hogy ne elijesszék, hanem inkább elcsábítsák az érdeklődőket. KE: Persze mindenkit átképezünk. Túl tápos a csapat, kilóg a kicsit sem kóser lóláb. SzT: És a szülők hogyan fogadták a változásokat? SV: Két dologban kellett meghajolnunk a szülői munkaközösség akarata előtt. A koedukált szobák és a közös térben való dohányzás korhatára 12 év lett. Ez alatt a kor alatt mindezt csak külön szülői engedéllyel lehet. Ha pl. egy negevest mégis inflagranti kapnánk, annak beláthatatlan következményei lesznek. Egy hét reiki és relax szoba, legalább. SzT: Meg nem erősített forrásból hallottam, hogy bevásárlóközpont is épül a tábor területén.

SV: Badarság. Épphogy kibővítettük az imaterem épületét, helyet adva a dohányozni, pipázni, vagy tubákozni vágyóknak, de maradt még hely egy kisebb biliárdszalonnak, egy szinttel feljebb pedig egy nonstop diszkónak három különböző teremmel: hip-hop, retro és R&B. Az autóval érkezőknek akartunk kedvezni a 200 férőhelyes őrzött földalatti garázszsal, és az így felszabadult helyen a főbejárat előtt épült az új Noah Café, illetve a Hooters egy étterme, kizárólag kóser szilvapálinkával. KE: Mindenekelőtt szeretnénk, ha minden zsidó és zsidószerű/ zsidóbarát megértené, átérezné, hogy Rénszarvas más… SzT: Rénszarvas?… KE: Hát persze! Hiszen enynyi extrával nem hívhatjuk ugyanúgy. Felmerült azért sokmásik variáció is, mint pl. Szarvasgida, Szaracél, Szarvabb, Bivalyb*sznád, Jóvas etc., de a kuratórium emellett voksolt. SzT: Tehát akkor pontosan miért is más? KE: Nem akarok túl sokat elárulni, de főleg arra törekedtünk,

hogy az élmény maradandóbb legyen. Aki egyszer „berénszarvasozott”, ne akarjon más táborokba menni, vagy akár haza se nagyon… SV: Tárgyalásokat kezdtünk a megyével és a Pannon Tenger Emlékbizottsággal a terület szó szerinti elszigeteléséről vagy még inkább elszigetesítéséről. SzT: Ha a változások pozitív visszhangra találnak, milyen irányban folytatódnak a fejlesztések? SV: Nem szeretnék ennyire előreszaladni, de tárgyalások folynak kanadai befektetőkkel, akiket érdekelne a Rénszarvas Ranch. Megvan az esélye a cserének egy kihasználatlan afrikai gyémántbányával, a gyerekek ott is zavartalanul nyaralhatnának. KE: Az utazás természetesen díjmentes lenne, mint ahogy a maláriaoltás is. Minden századik kibányászott gyémántot pedig kisorsolnánk a táborozók között. De ez még a jövő szimfóniája.

Photo Love Story H

1

Az előző rész tartalmából

ans Klégeltropp részvényei meredeken zuhanni kezdenek a kandahári tőzsdén, ezért úgy dönt, felhagy stagnáló rövidáru- és leánykereskedésével. Emiatt azonban bajba is kerülhet: nem tudja még, hogyan fogja fizetni tolótetős, ezüstmetál színű sportvelorexe részleteit Radován Steinbraunovic lokális üzbég hadúrnak. Mindeközben Pálinkás József, az MTA elnöke nyilvánosságra hozza, hogy távoli rokonságban áll Barack Obama amerikai elnökkel. A hír hallatára Aranka végül elmegy a Dagobarendszerbe, hogy érdekházassági tanácsot kérjen Elemértől, aki 13. szintű versenyolvasztár a helyi protonkohászati művek dalárdájában. Ők még csak nem is sejtik, hogy mindeközben Latinlover Sándor már szemet vetett Olga néni hétvégi telkére, hátha kikel belőle valami, főleg mert az ingatlanpiaci árrobbanásra bazírozva jó üzletet és Olga néni fejét készül nyélbe ütni. DJ Talicska talponállót nyit, és itt tartandó búcsúkoncertjére újra összeáll Michael Jackson. 12 ⌦

2

Mmmpfff...

3

Ezt a kemény napot! A lángossütés azért zsírosabb állás volt... Aranka a műszak végén, lelkében a jól végzett munka örömével, szendvicsét majszolva éppen kilép a Patológiai intézet ajtaján, amikor furcsa, ám ismerős zajra lesz figyelmes... 7

Sgzlnnnytkmm!

A sarki autóbontó falatozójában, miközben érthetetlen fonémákat mormol maga elé, a Dagobán megismert Jelizaveta Alexejeva Bakterhausova pörgeti vadul a csocsót.

!

Mi történt az orroddal?

Aranka vágyakozó pillantást v már kitörölni emlékezetébő amikor Drum ’n’ Bass-re lassú dagobai hold halvány-hányá 8

9

Hgrfnklvvvv... Egy sima lengőajtótól ekkorára? Hihi... ...Incredible, Messiah, Clockwork, X Ray, Tarantula, The Druids... Na és a Misirlou bootleg...

A játékot azonban hívás szakítja meg. A fess Elemér – akit a Dagobán az óvodában szerettek azzal abuzálni, hogy Ekkorra má A csocsóbajnok gyorsan magára kapja mindig elküldték elemér’ –, hívta találkozóra Jelizavetát, de az izgalomtól zon a másik kabátját, és a vakufényben megcélozza a észre sem veszi, hogy régi ügyfele, Aranka szintén a képbe került. Aranka viElemér csa kijáratot. Másodszora már nem is téveszti el. szont még mindig képtelen elszakadni a Jelizavetával közös édesbús emlékeitől. visszavon 13

14

Wikkid!

Vanezígy...

* Restecp! Zsír!

$ß%@đ>#%... hehe...

Aha... kúl... OMG!

Mostan színes tintákról álmodom. És lángolónyakú zsiráfokról, meg elfolyó faliórákról. Hm... jó a cucc.

* a tádzsik akcentust kifigurázó, szintén lefordíthatatlan üzbég szóvicc Aranka erősen koncentrál, de valójában egy árva A lány kitartó figyelme annyira meghatja a lánglelkű üzbég gondolatot sem képes dekódolni a nejlonzacsóhadurat, hogy nem tudja visszafogni magát, mindenki zörgésből. Mindenesetre úgy tesz, mintha értené, mi szeme láttára megöleli (mármint a lányt, nem a figyelmét), zajlik. Radován ezt jó jelnek veszi, ezért belekezd pedig ez nem ildomos dolog a taskenti nátriumglutamátfogadott nagybátyja viselt dolgainak elmesélésébe – mezők kies vidékén. Radovánt azonban már olyannyira csak úgy zizeg a jobb napokat is látott nejlonszatyor... elragadják az érzelmei, hogy rögvest meg is hívja udvarába a fiatal autodidakta kórboncnokot. A mi Sanyinknak volt két fixa ideája: az egyik szerint a legjobb arcok a kirakati bábuk, mert bennük tuti nem lehet csalódni (a másik meg az, hogy a világ margaringyárosai összeesküdtek a rádiós slágerlisták ellehetetlenítésére, de ez egy másik történet, és legalább annyira zavaros, mint a kirakati-babás). Így valahányszor összetűztek Jolival, a csajával, mindig bevette magát valamelyik nagyobb plázába, és végiglátogatta a régi bandát, akikkel még egykor közösen lejmoltak a Moszkván, vagy ugyanazon kellékraktárba jártak – a bábuk átszállításra várva, Sanyi meg aludni, amikor nem volt éppen kéró. A babák mindig meghallgatták, akármekkora balfas*ságokat is mondot, és Sanyi tudta ezt értékelni – mondta is nekik gyakran: ha nem lennének a rohadt margaringyárosok, már régen betörtem volna a zenei életbe. No nem pajszerral, mint oda, a raktárba, de hogy miképpen, arról nem közölt részleteket, így elméletének pontosabb részletei jótékony homályban maradtak, közvezlen barátainak őszinte örömére.

A történetben bekövetkező váratlan fordulat annyira meglepi Arankát, hogy boldog mosollyal hajtja fejét az üzbég vállára. Ekkor még csak nem is sejti, mekkora megrázkódtatásoktól menekül meg. És azt sem, hogy a délben elfogyasztott babgulyás nem volt teljesen friss, így a történetben a következő 6 dobásból kimarad... 19

18

Yo, krú! What’s happenin’? Látom, árleszállítás van – hát így becsülik itt a régi arcokat? Én mondom, ez szégyen...

Csá, Nyuszó! Hogy vagy a szezonvégi kiárusítás óta? A múlt héten dumcsiztam Maciékkal. Ott volt Guriga, Dömper, és Varázsló is, jót smúzoltunk a régi markecolásokról...

4

5

6

Kssszzzllltsss!... Hm... The Nine, Original Nutta, a Bacteria Pendulum remixe, Chubrub...

Huh, olyan mértékben éhes vagyok, hogy csak! Mmm... finom!

vet rá, sosem tudja ől azt a éjszakát, úztak a lenyugvó ásszínű fényében.

Ekkor azonban Jelizaveta akkora gólt pörrent, hogy örömében majdnem kiugrik a képkeretből. Jó szokásához híven továbbra is kivehetetlenül szörcsög, ezúttal alveoláris szibilánsokkal szórakoztatva fonetika szigorlatra készülő barátait.

A gólöröm újra Aranka eszébe juttatja daráltmókusos szendvicsét, és erre olyan mértékben fogja el az éhség, hogy nem is törődik a gól és a szendvics közötti logikai kapcsolat kibogozásával. 10

11

...és hétvégénként kirándulni járunk majd a közeli temető melletti mocsárba...

Pklhrömmöggh? h?

WTF?

Persze még csak nem is sejti, hogy éppen a város egyik utolsó mókusát zabálja fel, szöget ütve ezzel egy újabb faj evolúciós koporsójába, még ha ez kissé zavaros kép is. Mindenesetre a szendvics finom...

#&%ß!*

Stglmüfr?

Jelizateva drága, tartozom egy vallomással! Azon a forró éjjelen én hangoltam el a szobaakváriumod termosztátját. De meg kell értened...

...és majd megtanítom őket arra, hogy késselvillával egyék az erdei vándorokat. Azt tudtad, hogyha egy barlangi trollra tiroli bőrnadrágot húzunk...

Hmldgwmag!

*lefordíthatatlan üzbég szójáték

Jelizateva, na most tényleg! Hidd el, parókakötésből és aszfalthámozásból biztosan nem fogsz megélni. Ez egy kemény világ! Szükséged van segítségre...

De minő szerencse, megérkezik Radován Steinbraunovic, így ár nem is bírja tovább, fékezhetetlen vágyat érez arra, hogy belepofáz- A leggyorsabban Jelizaveta vágja le a szitut, miszek kettő párbeszédébe. A sokktól, hogy ügyfelét ilyen hamar viszontlátja, rint Aranka megzakkant – meglehet, túlzásba vitte Elemér tovább álmodozhat. Már biztos, hogy kék tapéta lesz a kis ak néz hülyén, mint hét törpe a Kupolában. Ekkor határozza el, hogy inkább a tévéreklámok bámulását. Vagy túl sokat hallgatta trollok szobájában, mert a kék az ugye nyugtató szín. Radován, a Danubiust és/vagy a Schlagert. Bár sanszosabb, tekintettel letagadhatatlan üzbég akcentusára, inkább meg sem ul, és árván maradt barlangi trollok nevelésének szenteli hátralévő éveit. hogy ezek kombinált hatása áll a dolog mögött. szólal, mondanivalóját már amúgy is évek óta egy csörgő Tesco Mindeközben Elemér elhatározza: nem követi el nejlonzacskó hathatós segítségével közli az arra érdemesültekkel. 15 ugyanazokat a nevelési hibákat, amiket annak idején az ő szülei. Ő teljesen újakat követ majd el. 17 16 Whaflgmstpmm!

De most komolyan... Hidd el, csak érted teszem, hogy tanulj a dologból. Meg hogy fájjon...

Csá, Kornél, gimmi fájv, öreg harcos! Mi a pálya, hogy tolod az ipart itt, a rekettyésben, te vén lókötő?...

...és ha megidegesedek, akkor pofozkodok – folytatja Jolán, és hogy lássa Az a bizonyos ügy Sándorral régi dolog, ma már A tömegből egyszer csak kiválik Hammelstramm Jolán Géza, is a másik, ezt komolyan gondolja, rögvest el is kezdi csapkodni Jelci fejét a kevesen emlékeznek rá, idézzük hát fel mi is, mi Jelizaveta régi óvodástársa, hogy nekiszegezze a kérdést: is történt azon a hideg és szeles januári napon, Mi a fenét keresel te itt? De most komolyan, régen a Duna mélyén két dolgos kezével, aztán meg szorongatni a nyakát, ami a kínai horoszkóp szerint rossz egészséget jelent – mármint a nyak tulajdonosának. A szoami ekkora hatással volt a hódok szociális életére. lenne a helyed egy hejre kis betonpapucsban, amiért megpróbáltad lenyúlni Sándort, a pasimat! Ha csak eszembe jut, megidegesedek... rongatott (hehe) helyzetben lévő nő agyán átvillan, miért is van ez így... Sanyi éppen bandázni volt kedvenc bábujaival... 20

SSzijó, Latinlover Sanya vagyok, menő m arc és lokális kúlságfelelős, yo! Szólíts csak Bélának...

...na és ők megállapították, hogy mára bazi nagy lett a környezetszennyezés – képzeld, például a Balaton kétharmada már hidrogén! Nade aztán mondtam is ott a kutatóban a csávóknak: ingyen én itt nem dolgozok... semmi pénzért!

21

23

Ökhmltrabantpltbvakk... Háblsmr? Kcrmcsnakk...

Egy ilyen alkalommal futott össze Jelizavetával, aki akkoriban eladó volt egy pláza melegkonyhai büféjében. Sanyi először azt hitte, túlszívta magát, hogy nem érti a csaj egyetlen szavát sem, de aztán belátta, hogy ez a rideg valóság. Bár kétségtelenül vannak a dolognak előnyei is – például bármit mondhat a a csajszi, nem kell rá reagálni...

Hö?

Magasröptű társalgásuk eltarthatott akár 4-5 percig is, ami azért – lássuk be – elég nagy önuralmat kívánt mindkettőjüktől. Maga az élmény talán arra az esetre emlékeztette leginkább a lányt, amikor gyerekkorában TV-zés közben egy 100-as szöggel piszkálta a fülét, és egyszer csak elment a hang. És ekkor jött el a pillanat, amikor végre megfogta Sanyi kezét...

A fiatalember meg is lepődött ezen rendesen. Hiába volt már a neve is Latinlover, azért őt is zavarba lehetett hozni, mint csecsemőt egy topless-bárban. Az érdekes és tanulságos történet további részletei kiderülnek a következő számunkban! Bezony...

INTERJÚ

„JOBB KEVESEBB, DE TARTALMASABB IDŐT EGYÜTT TÖLTENI” Szilágyi Gergő madrich, korcsoportvezető és profi Vannak emberek, akik szinte a kezdetektől ott voltak Szarvas életében, először cha nichként, majd később madrichként, specialistaként, esetleg korcsoportvezetőként is. Mi az, ami megfogja az embert a Szarvasi tábor hangulatában, ami évekig visszahúzza a közösségbe, mi az, ami oly sokáig nem ereszti, és mit jelent mindez egy felnőtté váló fiatalember életében? Ezekről és a filmektől kérdezte Sziszit hermonos száguldó riporte rünk, Bán Bernadett. Szarvas Times: Mikor kezd- Somerben már túl voltam egy tél el aktív zsidó életet élni? maratoni és konfliktusokkal Szilágyi Gergő: Mikor Wes- teli madrichképzésen, úgyhogy selényis koromban elrángattak sok meglepetés nem ért. a Somerbe. SzT: Mit jelent a számodra SzT: Még a Wesselényiben Szarvas? ismerkedtél meg Sashával, SzG: Sok mindent, lévén 12 vagy valamikor később? év alatt kb. 25 turnust voltam SzG: Ott bizony, 5. osztály- Szarvason, de mivel a csöpögős ban és ennek már 15 éve! :D) kliséket – „mindent, az életet, SzT: Mikor kezdtél el Szar- a barátságot, blabla” – nem vasra járni? szeretem, és ez egy viszonylag SzG: Azt hiszem 1996-ban, intim kérdés, ezt a választ igazi amikor a barátaimmal rög- mélységében megtartom a batön felkönyörögtem magam rátaimnak. Legyen elég annyi, golánba. Azóta sem engedem hogy a kamasz- és fiatal felnőtt ezt egy galilosnak sem. :) korom élményeinek jelentős SzT: Akkoriban még más- része Szarvashoz kötődik – képp zajlott a madrichok konkrét és átvitt értelemben is. képzése. Te mikor kezdted a SzT: Mi volt a kedvenced... szarvasi munkát? SzG: Amit szerettem, az a SzG: 2001-ben lettem sok beszélgetés a sok jó baráttal madrich, Fifi és Balla Zsolti és a még több belső poén. csoportjában voltam a másoSzT: ...és mi volt az, amit dik képzésen. Voltunk vala- a legkevésbé szerettél Szarvami hegy tetején februárban son? (Galyatetőn, a Mátrában – a Amiket meg nem?... Az utóbszerk.), illetve Szarvason már- bi pár évben a kialvatlanságom ciusban, ahol a 17-es szobában és az egyre inkább felerősödő volt a csoportunk főhadiszállá- világnézeti különbözőségek. sa. Élveztük a képzést, de olyan A múlt nyáron a chanichok hatalmas szakmai tudást sem legnagyobb részénél kétszer februárban, sem márciusban idősebb voltam és ez nekem nem szedtem össze. Inkább kezdett feloldhatatlan konflikbandázásra emlékszem, rend- tust okozni – mondjuk nem én szerre és tudományra nem – vagyok a csúcstartó. :) (Ugyan! mondjuk biztosan bennem van Kinek van több vagy feloldhaa hiba, nem nagyon szoktam tatlanabb konfliktusa?... ^_^ – ilyenekre emlékezni :). 2001 a szerk.) második turnusában voltam SzT: Évek óta részt vettél először madrich, Spigóval. A az újabb madrich-generációk

12


képzésében, emellett a Bálint Házban is dolgoztál. Pontosan mi volt a feladatod a képzésben? SzG: Ahogy teltek-múltak az évek, a képző csapatban átkerültem a tapasztalt oldalra, azon belül is a nagy múlttal rendelkezők kisebb klikkjébe. Mi vagyunk azok, akik a fiatalabbak szerint sokat morgunk és nem vagyunk elég lazák. Ezzel szemben mi úgy látjuk, hogy mi kattogunk az alábbi fogalmakon a legtöbbet: értékteremtés, oktatás, határok... :) A feladatom képzőként és tutorként, majd mentorként egyrészt a régi értékrend ápolása és érvényben tartása volt – akadt számos partnerem ebben, bár ők még nálam is idősebbek :) (Sziszi, hagyd már Smuel bácsiékat – a szerk.) –, illetve az, hogy a felgyülemlett tapasztalatot ne csak a madrichoknak, hanem a fiatal korcsoportvezetőknek is átadjam. A BH-s képzést együtt kezdtük a Fricivel, Sonjával, Lányi Eszterrel és a Sashával, ekkor mindenkinek ugyanaz volt a feladata: életre hívni és életben tartani. Sajnos ebből a romantikus felállásból a sok szép élmény mellett adódtak feszültségek is. A Bálint Házban egyébként gazdasági vezetőként dolgoztam, a képzések abszolút társadalmi munkát jelentettek, ez volt a másik fő konfliktusforrás.

SzT: Ezen a nyáron Lantai Dáviddal párban még lent voltál korcsoportvezetőként, de már tudtad, hogy ezzel vége, legalábbis ilyen szinten. Milyen érzés volt így dolgozni? SzG: A turnus előtt derült ki, hogy ősszel biztosan el fogok menni a Bálint Házból, külön leutaztam Szarvasra látogatni, hogy ezt megbeszéljem Fricivel. De erről talán részletesebben is ejtek még szót. SzT: Más volt-e így, hogy lényegében ez búcsú volt attól ami évek óta az életed része volt? SzG: Turnus közben nem foglalkoztam ezzel, mivel korcsoportvezetőként, több korcsoport munkájában részt venni napi 16 órás elfoglaltság. Az utolsó pár napban kezdtem erről beszélgetni a régi barátokkal, akkorra datálom a döntést is. A turnus egyébként nagyon jó volt, ott van a három legjobb között. Ez nagyban köszönhető a csodálatos madrichoknak és Dávidnak is. Nem éltem meg búcsúként a turnust, nem volt rá idő. Nyomtuk ezerrel, néha beszéltünk ezekről is a Dáviddal, de én nem vagyok az az állandóan lamentáló típus. Éreztem, hogy nem folytathatom így a munkát, a szarvasi élet 90%-ról le kell mondanom. De igazán felfogni csak a turnus vége felé tudtam ezt. Utolsó este, mikor a madrichokkal

INTERJÚ

és Dáviddal értékeltük a két hetet, én erről nyilvánosan akkor és ott beszéltem először és utoljára. Aki ott volt, szerintem érezte a dolog súlyát... én biztosan. SzT: Részt veszel még valamilyen zsidó szervezet munkájában, vagy életednek ezt a részét már lezártad? SzG: A munkában való részvétel így szó szerint nem fog megvalósulni egy darabig. Idő hiányában egyelőre minden társadalmi munkámat szüneteltetem, de terveim szerint amint végleges pályára áll az életem új szakasza, egy mindenki számára megfelelő szinten képben maradok a madrichképzésben és a Haver Alapítvány munkájában is. Minden másról lemondtam. SzT: Látunk még téged Szarvason? SzG: Biztosan. SzT: Szeptemberben elmentél a Bálint házból egy másik céhez. Ezt hogyan élted meg? Nehéz volt eldönteni, feladd-e az eddigi munkádat? SzG: Szerintem itt leginkább a „másik” szó elhagyásán van a hangsúly. Egy céghez mentem, ami minden szempontból mást nyújt és követel, mint a zsidó közösségi intézmények... nem jobbat vagy rosszabbat, hanem egész mást. Ez sok mindent jelent a gyakorlatban is, mélyen nem is akarok belemenni, mert aki megtapasztalta, tudja, aki meg nem, az nem biztos, hogy megértené. Maradjunk annyiban, hogy nekem erre a másra volt éppen szükségem. A döntés meghozatalával lezártam a gyermek- és fiatalkorom, és megkezdtem felnőtt életem. Lehet, hogy kívülről gyors és fájdalmas volt a váltás, de jobb későn, mint még

később. Úgy gondolom, hos�szú távon jobb időben és határozottan elindítani a felnőtté válás folyamatát, mint évekkel később rájönni, hogy ez a változás sosem történt meg és egyre kisebb rá az esély. Én előre menekültem, amit a barátaim talán a tőlük való elszakadásként élnek meg, de én úgy vélem, jobb kevesebb, de tartalmasabb időt együtt tölteni. Ez idővel be is fog bizonyosodni. A Bálint házi és szarvasi munkát kezdésként minden fiatalnak tudom ajánlani, nekem is biztos védőhálót és jó alapot nyújtott a felnőtt életem elkezdéséhez. A kulcs a tudatos fejlődésben van. Ezúton is mindent köszönök a kollégáknak, minden színtéren két meghatározó főnökömnek, akik mindezt lehetővé tették: Fricinek és Mirceának. SzT: A váltás óta szinte lehetetlen téged utolérni... én egy hete próbáltam, mire sikerült ezt az interjút összehoznunk. Marad még egyáltalán időd másra? SzG: Erre két válaszom is van: tényleg minden erőmet arra fordítom szeptember 1. óta, hogy helyt álljak az új élethelyzetekben. Ezt kb. az iskolakezdéshez tudnám hasonlítani. Általában

amit komolyan veszek, azt nagyon, esetleg túl intenzíven is csinálom és élem meg. Ennek következménye, hogy sok minden kényszerűen a háttérbe

kámban beállt változások és az új körülmények rutinná tétele egy időre leköti minden energiámat. Mostanában kezdenek elülni a hullámok a fejem felett. Viszont egy SMS sem jött interjú témában! Tény, hogy felhívni a privát telefonomon nap közben általában nem lehet, leginkább a munkahelyemet jelentő épület térerő-problémái miatt, de ennél azért egy újságíró erőszakosabb kellene, hogy legyen. :) SzT: Ha van egy kis szabadidőd, mit csinálsz legszívesebben? Család, barátok, némi foci. Másra egyelőre tényleg nincs időm és energiám. Ha lesz, sze-

A BÁLINT HÁZ

1994 októberében nyitotta meg kapuit – a soá óta Közép- és Kelet-Európa első zsidó közösségi központjaként. Több szervezet támogatásán túl a magyar származású, Londonban élő Bálint család jelentős adománnyal járult hozzá a közösségi ház megalapításához, így kapta az intézmény a nevét. A ház fő tevékenysége a zsidó vallású, a zsidósághoz kötődő fiatal családok, gyermek- és ifjúsági csoportok, segítségre szoruló szoruló társadalmi rétegek, valamint idős emberek szociális támogatása, közösségfejlesztés és informális oktatás nyújtása, valamint a zsidó hagyományok megőrzése. A ház állandó korosztályos programjai pl. az Éden Játszóház (csecsemőkortól 6 éves korig), a Forrás Ifjúsági Központ (tizen- és huszonévesek számára), ami fontos szerepet játszik a szarvasi madrichképzések megvalósításában is, valamint a Salom Klub, idős holokauszt-

szorul, például ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására napközben általában nem tudnék 15 percnél több időt fordítani, de most elkapott a hév. Ezen persze próbálok változtatni, de azt is be kellett látnom, hogy a mun-

túlélők klubja. Ezek mellett rendszeres és állandóan változó kulturális és közéleti programok, mint például koncertek, időszaki kiállítások, A Hóra Budapest táncháza, Perlaki Tamás filmesztéta filmklubja, drótékszer-készítő tanfolyam (a szarvasi táborozó Hajnal Benjámin vezetésével!), vitaestek és meghívott előadók részvételével előadások zajlanak a házban, de itt tartja több foglalkozását például a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség is. A legalsó szinten lévő edzőterem nagyterme ad otthont a fitnesz, aerobik, jóga, karate, krav maga és tai-chi foglalkozásoknak, a klasszikus edzőterem mellett pedig szauna is működik. A ház Budapest belvárosában, az Operától kb. egy percre van, címe: VI. kerület, Révay u. 16. A ház részletes kínálata és aktuális programjai megtalálhatók a balinthaz.hu oldalon.

retnék ezekre még több időt fordítani. SzT: Egyet azért árulj még el: milyen filmeket szeretsz? Amikre a barátnőm jól elalszik, mire én végre átkapcsolhatok a focimeccsre. :)

Gedeon kalandozásai az élet tengerén, az észlelés kapuin innen és túl i! h, nc dr Lu rybo eve

ç Ebédelő EGYTŐL

a zima:

KAJA UTÁN

Imádkozó è

...és az egész tábor egész területén tilos plutónium-239 birtoklása, fogyasztása, vagy birtoklása. XXIV. szabály:

...ba bevinni bármilyen kilőtt harcjárművet. CDXIV. szabály: 42! CDXV. szabály: rózsaszínű nindzsaruha viselésekor tilos a lé...

B ak k e r!

...

olyan, élőállat

tárolására alkalmas...

akkor mégis, mit lehet itt egyáltalán csinálni?

TÁ NY É RO

TE ÜVÖL NI!!!

! K

A kaja:

GONDOLKODÓ

A kérdés az, hogy miért ciki Magyarországon aktívnak lenni. Az eddigi talán legelfogadhatóbb magyarázat, amit hallottam, az a történelmi-szociológiai megközelítés, ti. hogy a kommunizmus nyomta rá a bélyegét a magyar hozzáállásra. Hogyan? Az elmélet szerint a rendszer arra szocializálta az embereket, hogy 1) ne bízz senkiben, 2) ha felbukkannak a következő szavak: szervezet, ideológia, mozgalom, csoport, illetve bármilyen izmus

vagy ha teszem azt rendszeres megjelenésre invitálják valahova, néha akkor, ha chanichból komoly, egész éves munkára madrichhá kellene válnia. További problémák bonyolítják a helyzetet, amikor zsidó aktívságról van szó. Zsidulni para. A zsidóság témájában másik történelmi kontextus, az üldöztetés kerülhet képbe. Általában úgy néz ki a generációs hozzáállás, hogy a) a túlélők (nagymamáink

aktívia

Dolgozgat az ember a zsidó (például cion-, juda-, aktiv-), és nagypapáink korosztálya) szférában, és szembenéz minden- fuss. Az elmélet azért meggyőző, emigráltak, féle megoldandó problémával. A mert tapasztalatim szerint tény- b) a túlélők igyekeztek elfelejtecélja – a lehető legegyszerűbb mó- leg valami, a félelemhez közeli ni mindent, a zsidóságot is, don megfogalmazva – az, hogy érzést nyilvánul meg az össze- c) a túlélők belevették magukat eltaláljon az emberekhez, és hogy ráncolt homlokokon, ha eset- az ortodoxiába. ezáltal az emberek eltaláljanak va- leg kibuknak a számon a fenti Fenti esetekben a másodgenerálamihez, amit kerestek, vagy ami- kifejezések. Az emberek nagy ciósok (szüleink korosztálya) ről nem is tudják, hogy keresik, de része távol akarja tartani magát a) nincsenek Magyarországon, örülnek, ha megtalálják. az efféle, bevonódást implikáló, b/1) nem tudják, hogy zsidók, A megoldandók között van egy „agymosás-gyanús” dolgoktól. b/2) említés szintjén tisztában nagyon gyakori és nehéz prob- Nem akarja magát elkötelezni vannak származásukkal, de az léma, amivel már sokat küzdöt- semmilyen csoportosulásban, nem mozgatja meg őket, tünk, de úgy tűnik, a megoldás ami jelzőkkel rendelkezik. A b/3) tisztában vannak a zsidónem a mi kezünkben van: az em- semlegest keresi, és ő is az sze- ságukkal, és szeretnék felvenni berek nagy többsége látogató. El- retne maradni. a fonalat, látogat a zsidóságba, maximum Az úgynevezett „burjánzó civil c) folytatják a hagyományokat belekukkant a saját zsidóságába, szféra”, meg „háborúk után új- az ortodoxiában. már ha úgy dönt, hogy neki személyesen van olyanja, aztán továbbáll. A nagy ünnepen elmegy a zsinagógába, vagy megfordul valamelyik nagyobb belvárosi rendezvényen, fesztiválon, talán elmegy egy klezmerkoncertre, elküldi a gyereket két hétre zsidó táborba, esetleg egy beszélgeté- jáéledő zsidó közösség” pedig, Így a fiatalok (úgynevezett sen megemlíti, hogy neki is v an ellentétben a boldogtalan béke- „jövő”) köze a zsidósághoz, demindegy. idők hagyományaival, nagyon a) nincsenek Magyarországon, Beszéltem többekkel erről, és sokféle alternatívát nyújt a vala- b/1) nem tudják, hogy zsidók, kiderült: nem csak a zsidó szfé- milyenségre. Amennyiben még b/2&3) említés szintjén tiszrában van így, hanem szinte min- érdeklődést ki is tud váltani, de tában vannak vele, hogy zsiden civil közegben. Az emberek odáig jut a dolog, hogy el kéne dók, vagy valamikor tinikoruk jönnek, megnézik, kedvesen köteleződni egy csoport, vagy során kiderül számukra, de visszautasítanak, ha további né- eszme mellett, esetleg a látoga- ez vagy megmozgatja őket, zelődésbe, pláne ha bevonódás- tónak magából is adnia kéne va- vagy nem, a szülők vagy ba invitálnád őket, és elhúznak. lamit, akkor hátra arc, ennyi volt. ösztönzik őket, vagy nem, Külföldieknél (attól függ persze, Ez a pont olyan pillanatokban c) folytatják a hagyományokat hogy melyik égtáj felé indulunk) jön el, például, ha egy hórára az ortodoxiában. kevésbé, ott a bevonódás-téma akarják megtanítani, ahelyett, És itt még belép a rendszerválmég némileg menőnek is számít. hogy csak nézné a táncolókat, tás témája is. A rendszerváltás

„…a kommunizmusnak

20 éve vége van, a Soának 60 éve, el kellene engedni a múltat…

”

14


után ugyanis hirtelen az emberek annyira megörültek annak, hogy megint lehet zsidónak lenni, identitással, vallással kezdeni valamit, hogy még a szervezéstől, csoportosulástól sem riadtak vissza. Robbanásszerűen gyarapodtak az ifjúsági szervezetek, táborok, közösségek, zsinagógák. A felvállalhatóság feletti öröm azonban már lelankadt. A hirtelen reakciót túlélte az idők során belénk épült hozzáállás. A Magyarországi állapotok sem segítenek: ha nem lennének meggyőződve róla az emberek, hogy a zsidó eseményeken, rendezvényeken van biztonsági őr, még csak látogatóba se jönnének oda. Ránk szakadt az identitáskeresés, a megismerés, tisztába jövés, megélés lehetőségének szabadsága, de már úgy látszik, nem örülünk neki. Aki valamilyen zsidó közösségben, szervezetben, a „szférában” dolgozik, tudja: annak ellenére, hogy Magyarországon elvileg ~80-120 ezer zsidó van (akiknek a többsége Budapesten él), az aktívabb emberek száma jóindulattal 500-1000 körül mozog, a félaktív, látogató-jellegű emberek száma pedig talán duplaennyi. De ami még ennél is rosszabb, a többi százvalahányezer emberről szinte nem is tudunk, és úgy néz ki, ők sem nagyon kívánnak tudni a zsidóságról. A többi volt kommunista országban sokkal kevesebben vannak, és bár ők is megvívják a maguk harcait, hogy az emberek bevonódjanak, talán épp azért, mert ilyen kevesen vannak, arányaiban (van, ahol számszerűleg is) többen aktívak a közösségben, mint Ma gyarországon. Erről a témáról még nagyon sok álláspont létezik, nem csak cikket, akár könyvet is lehetne belőle írni, de erre itt most nincs hely és idő. Egyvalamit viszont még leszögeznék: a kommunizmusnak 20 éve vége van, a Soának 60 éve, el kellene engedni a múltat (emlékezni persze szabad, benne élni veszélyesebb), az előítéleteket,

GONDOLKODÓ

félelmeket a zsidó léttől, és a bevonódástól egyaránt. Sok-sok ifjúsági szervezet és rendezvény, rendezvénysorozat, még közösségi ház is van, aminek tagjai erejüket, idejüket nem kímélve azon dolgoznak, hogy adjanak másoknak valamit. Jó lenne hagyni őket, hogy adhassanak, megtanulni örülni ennek, és idővel talán megtanulni azt is, hogyan váljunk mi adókká. nnoa

És a legszörnyűbb az, hogy míg ezt a gyűlöletáradatot (vagy mások nemtörődömségét) nem fogadom el, már a puszta léte is sokszor elfelejteti velem, hogy jó emberek is vannak… együtt érző emberek, igaz emberek. Pedig vannak. Számomra ezt bizonyította az a nemzetközi holokauszt-konferencia, melynek szervezésében volt szerencsém részt venni. Eleinte ugyan felmerült bennem, hogy a témáról egye-

„…Kaptunk segítséget a Holo kauszt Dokumentációs és Em lékközponttól is, de a Docete névre hallgató keresztény aka démia is társzervezo lett…

sömmesélthasonlóesetekről.Ezért is volt megható érzés számomra, amikor a tanárom által megálmodott konferencia szervezésébe kö-

gyógyuló Szarvason, ilyen vagy olyan módon, minden turnusban szentelünk egy estét arra, hogy megemlékezzünk a holokauszt áldozatairól, a saját áldozatainkról. Ezek az esték néha személyesebbek, néha elgondolkodtatóak, néha embert próbálóak, mert valami olyan rettenetes dologgal szembesítenek, amihez bár közünk van, személyesen nem éltük át… Még nem… – gondolhatják páran a jelenlegi politikai helyzetre való tekintettel. Mások pedig legyintenek, hogy ugyan már, azért ezek már más idők. Azt nem tudom, hogy hol van az igazság, de azt igen, hogy ezt a sok gyűlölettől fröcsögő vádat, ami minket, zsidókat ér, sokáig elképzelhetetlennek tartottam. Nem ezen vádak létezését, vagy azt, hogy pár hülye hisz abban, hogy világuralomra törünk és keresztény gyerekek vérével táplálkozunk, hanem hogy ezek a nézetek hatvanöt évvel a zsidók tömeges lemészárlása után ismét népszerűek lesznek. Mert a szenzációhajhász média teret enged nekik, és elkeseredettségükben az emberek megint a kirekesztéshez és a gyűlölethez fordulnak, mintha az bármit megoldana. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy még egy olyan ember, akivel régen jóban voltam szintén szimpatizálni kezd azokkal, akik szerint a holokauszt nem történt meg… akik szerint az én nagyszüleim sem voltak haláltáborban.

beszámoló egy konferenciáról

sebek

sek szerint így is túl sok szó esik, de végül beláttam, hogy nagyon is jó a kezdeményezés – ugyanis hos�szú idő óta először nem azt láttam, hogy zsidók beszélnek zsidóknak a saját fájdalmukról, hanem azt, hogy egy nem zsidó közösség vállalja magára ezt a szerepet. A konferencia főszervezője a Károli Gáspár Református Egyetem egyik oktatója volt, aki egyben a diplomamunkám témavezetőjeként a szakdolgozatom elkészítésében is sokat segített. Kállay G. Katalin évek óta tanít (és beszélget!) a holokauszt szörnyűségeiről, és annak irodalmáról. A lényeg: többségében (majdnem kizárólag) nem zsidó hallgatósággal, egy olyan egyetemen, melynek teológia karán egykor még oktatott Hegedűs Loránt református püspök, aki nemegyszer kiállt fia, ifj. Hegedűs Loránt mellet, amikor annak antiszemita megnyilvánulásai botrányt kavartak. Egy olyan egyetemen, aminek többek között emiatt is rossz híre van a zsidók között, és amitől engem is óva intettek, amikor oda készültem. Valóban, nemegyszer tanúja voltam antiszemita mocskolódás nak, leginkább hallgatók, ritkábban oktatók részéről. Hozzátenném, hogy azért más egyetemeket sem kell félteni ilyen téren (vagyis éppen hogy félteni kellene!), sok ELTÉ-s, pázmányos stb. ismerő-

zel tizenöt károlis hallgató szállt be. Ők minden erejükkel azon voltak, hogy színvonalas programot hozzunk létre. Kaptunk segítséget a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközponttól is, de a Docete névre hallgató keresztény akadémia is társzervező lett. Végül egy négynapos rendezvény született meg szeptemberben, amire az Egyesült Államokból, Izraelből és Magyarország mellett több európai egyetemről is jöttek hallgatók és különböző szakterületen működő oktatók. A holokauszt témakörén belül volt szó irodalomról, zenéről, történelemről, pszichológiáról, filmtörténetről, múzeumokról, médiáról… arról, hogy mi hogyan látjuk a történteket, és hogyan oktatnánk róla másokat. Bár a rendezvény témája szomo rú, a konferencián mégis sok szép pillanat volt. Aranka Siegal Ame rikában élő magyar származású holokauszt-túlélő például találkozhatott egyik könyvének fordítóival, akik vállalták, hogy a magyar közönség számára is elérhetővé teszik a művét. Tettünk sétát a zsidónegyedben is. A meghívott zenészek koncertjein a keresztény egyetem hallgatói mosollyal az arcukon, hangosan tapsolva hallgattak híres zsidó nótákat. A legjelentősebb mozzanat azonban a konferencia nyitóünnepsége volt, melyen a református egyház és a zsidóság

”

képviselői tartottak beszédeket. A konferencia sajtóvisszhangjáról elég annyit megemlítenem, hogy több hírportálon jelentek meg ehhez hasonló szalagcímek: „Erősödnek a kapcsolatok a református egyház és a zsidóság között”. Szó volt arról is, hogy a feszültségeket mindig egy-két ember kelti a közösségekben, melyek máskülönben békében élnek egymással. Igen, sajnos az elmúlt években erősödött a magyarországi anti szemitizmus, vagy legalábbis szószólói nagyobb teret kaptak a médiában. Igen, sajnos még mindig van félnivalónk. És igen, sajnos ez a félelem vagy frusztráció még mindig része bizonyos fokig az identitásunknak… a seb még mindig fáj. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ahogyan több mint 60 éve is éltek jó emberek, akiket ma a világ igazaiként ismerünk, úgy ma is vannak, akik osztoznak a fájdalmunkban, akik mások helyett szégyellik magukat, és akik kirekesztés helyett befogadnak, mert értéket látnak bennünk. Kívánom mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy sok hasonló embert ismerjen meg. Nekem sokszor a jövőbe vetett hitemet adták vissza. Mosy


15

JELENidő

Belharcok

avagy a H1N1, Joshi Bharat, és Béla Mostanában megfontolt, érett lánynak érzem magam. És lehet, hogy furcsán hangzik, de ez kizárólag a H1N1 járványnak köszönhető. A gimiben lyukas órákon vagy a trolin utazás közben ugyanis a barátaimmal nemcsak a szokásos hülyéskedések folynak, egyre több szó esik közöttünk politikáról, járványról, a H1N1-es oltás veszélyeiről. Felnőttesen, mintha értenénk hozzá. (Ó, van, aki szerint a „felnőttesen”, vagyis ahogy a felnőttek csinálják, pontosan ezt takarja: mintha értenén(e)k hozzá. – a szerk.) Sok politikus-gyerek van az osztályomban és sok orvos-csemete is. Pár hete ennek megfelelően a mi kis társadalmunk két részre szakadt. Az oltás ellenzőire, illetve pártolóira. Én orvos-gyerek lévén természetesen (? – a szerk.) a pártolók közé tartozom. Gyakran hallom otthon, amint

aggódó édesanyák telefonálnak, s kérnek tanácsot apától: mit tegyenek, kinek higgyenek? Az iskolában pár szinttel alacsonyabban magam is tapasztalok valami effélét: hozzám is sokan odajönnek megtudakolni a véleményemet, hiszen orvos van a családomban… mintha én emiatt jobban tudnám. Azért természetesen kicsit élvezem ezt az újonnan szerzett pozíciómat, próbálok okosakat mondani, persze az otthon hallottakon izmosodott tudásom alapján. Pár hete még, amikor a tévében belenéztem Joshi Bharat műsorába, megakadt a szemem az

Az illusztráció az A típusú influenzavírus ç egy H1N1-es törzsbe tartozó példányát ábrázolja, nem Bélát vagy T. I.-t.

ismerősnek

jelölt…

16

hogy már a mi korosztályunk is ingyen kaphat oltást, bizony néhányan az addigi ellenzők közül is meginogtak, s beadatták maguknak. Ismét kiegyenlítődtek az erőviszonyok! Aztán sokáig csend lett. Majd napjainkban ismét megszaporodtak a baljós jelek, sok lett az elrettentő példa, de már nem úgy, mint eddig. Már közelről szaglik a járvány. Terhes nők, pici gyerekek kerülnek kórházba, sajnos halálos áldozatok is akadnak bőven, fiatalok, akiket az influenza döntött le… a vélemény az iskolában az oltással kapcsolatban megváltozott. A minap megint belekukkantottam a fentebb említett tévéműsorba. Éppen a kómában lévő állapotos asszony családtagjaival beszélgettek. Rossz szokásomhoz híven ismét az üzenősávot kezdtem olvasgatni, s a következőt láttam: „Utálom azokat az orvosokat, akik nem oltanak. Ez a dolguk, nem?!” – ja és a sors iróniája: „(Béla)”. Talán háborút nyertünk… Hegyi Borbála

T. I. Levelet kaptam a Facebooktól, T. I. ismerősnek jelölt. Rákattintok T. I.-re – vajon ki lehet? Nézem a profilképet, elsőre nem ismerős. Aztán ismeretlen ismerősei… csupa szarvasi arc. Szóval a táborban futottunk össze, de melyik évben, melyik turnusban találkozhattunk? Kb. egyidős velem, biztos nem lehetett a chanichom. Akkor vagy madrichtárs, vagy valaki gyermekkoromból? Esetleg egy szülő a negevből? Csoportlisták futnak végig az agyamban, a T. családnevet keresem. El-

üzenősávban futó egyik véleményen: „Rohadt orvosok, csak a zsebüket tömnék, nincs itt semmiféle járvány, neeee ooltttass!!! Manyi szeretlek! (Béla)”. Az iskolámban például a tanári karnak be kellett oltatnia magát, kötelezően! A következő héten az én heti 35 órámból – nem csalás, nem ámítás – 6 lett megtartva. Persze tudjuk, ők a veszélyeztetett korosztály, kiütheti őket még a vakcina is. Ám amikor mi kezdtünk el hullani, az már más tészta volt. Én személy szerint egy hetes hiányzást spájzoltam be az oltás után, de tudtam, ez benne van a pakliban. Az orvosi csapat bomlani kezdett, de én még ekkor is úgy gondoltam, csak csatát vesztettünk, nem háborút. Amikor pedig az egészségügyi miniszter bejelentette,

sőre semmi e r e d m é n y. Valami kezd derengeni, mintha… á nem, az nem lehet. 1996? Gr. Nr. 1. 1. 1. a második turnus Golánjában? Fehérvári Andris és Vasadi Peti csoportjában? Valahol volt egy kép a laptopomon, gyors keresés… Megvan, ő nem, ő sem… Tényleg, T. I.-vel egy csoportban voltunk 13 éve két hétig Szarvason. Valóban, ismerem, ideje visszaigazolni a kapcsolatot. Végigböngészem a lapját, kíváncsi vagyok, mi történt vele, eltelt néhány év, amióta a turnus végén leszálltunk a Dózsa György úton arról a régi Ikarus


buszról… Fura volt ez a mai nap, egy igazi Szarvas Day Budapest szívében. Reggel K. L. dudált rám a zebrán, és ordította: Szia, Paszti! K. L.-t három-négy éve nem láttam, galilos madrichként ismertem meg még a 2000-es évek elején – egyszer közös szobában is laktunk, ő aludt a felettem lévő ágyon a középső kőházak egyikében… Nem sokkal később a metrón egy Radnóti 100-as plakáton V. T. rabbi képét pillantottam meg. Már olvasom is a költőről írt gondolatait. Hát igen, emlékszem V. T.-re, amikor még a Kupola tetején kőtáblákkal a kezében járkált, vagy Bal Sem Tovként kocsizott

a szarvasi erdő közepén, több száz álmos szempár előtt, hajnalok hajnalán. Most meg T. I. a Facebookon… Ez egy szép nap volt, tele szarvasi élményekkel 2009 novemberében… [email protected]

FA C E B O O KO L S Z T E I S ? Akkor irány a Save Szarvas csoport, mert nem csak neked lehet szükséged a táborra, de néha a tábornak is rád : http://www.facebook.com/ group.php?gid=216865179120 Vagy egyszerűen csak keress rá a csoportnévre.

40:30N–45:1N 71:51W–79:46W

summer NYÁR NEW YORKBAN

Órákig vitatkozhatnánk, hogy olvasztótégely vagy mozaik. Amerika még talán olvasztótégely… de New York biztosan mozaik – vagy pizza, vagy puzzle. Talán nyáron a leginkább az: város, ami kisebb, mint amilyennek tűnik, és mégis óriási. Májustól szeptemberig forró beton, egymásra és a piroson átmenő gyalogosokra dudáló sárga taxik, turista-tömegek, munkába igyekvő emberek, éttermekben ülő, vásárolgató hölgyek és urak keverékévé válik. Mintha a pihenőszezonban is mindenki éjjel-nappal dolgozna, és mintha mégis mindenki megállás nélkül enne, inna, vásárolna. New York menő – ezt nyilván így gondolják a világban, mi más magyarázat lehet arra, ahogy a várost elözönlik nyáron a turisták milliói. Panaszkodni az út közepén térképet néző, lassan fényképezgetve sétáló emberek miatt a munkába rohanó, hazarohanó – rohanó, mint életstílus – New York-iak számára a legtipikusabb dolog. Még ha turista is vagy, ezzel az attitűddel van a legnagyobb esélyed közel férkőzni a bennszülöttekhez. Nyáron New Yorkban turistáskodni menő, a New York-iaknak itt lenni viszont nem menő; és mivel én egyik kategóriába sem tartozom, gondoltam, akár ki is próbálhatom egy hónapra. Az egyetemem fél óra vonatútra van a várostól, és bár tavaly általában hetente egyszer bejártam New Yorkba dolgozni, az otthon-érzés állapotától azért még igen messze voltam. A heti egy alkalmak útjai legtöbbször a Magyar Kulturális Intézetbe vezettek – készült az Extremely Hungary fesztivál. Igen, sikerült népszerűsíteni a magyar kultúrát az amerikaia k-

nak: voltak koncerteken, kiállításokon, részt vettek bajuszversenyen, a nyertes még ingyen repülőjegyet is nyert Budapestre. Ízlett nekik az Unicum – vagy csak ittak, mert ingyen volt; vagy előtte annyi német sört öntöttek magukba, hogy a feles íze már mindegy volt –, ezt már nem fogjuk megtudni. Nyáron viszont valami egészen mást szerettem volna csinálni. B: Te mit is csinálsz egy hónapig New Yorkban?! Én: Az öcsémmel és a barátaimmal vagyok. És önkéntesként dolgozom: idős nénit interjúzom egy brooklyni öregek otthonában; queensi orosz emigránsoknak segítek az állampolgársági vizsgára való felkészülésben; gyerekeknek olvasok fel egy iskolában; mozgássérültekkel futok a Central Parkban, az éves Asztma-futást szervezem a Battery Parkban; egy pszichiátriai intézetben manikűrözök a betegeknek; elhagyatott parkokban szedek szemetet és kertészkedem… B: Jézusisten, ez kész Máltai Szeretetszolgálat. És ebből neked mégis mi hasznod van?! Rengeteg. Megismertem a várost, azokat a részeket, ahová a turisták nem jutnak el, és megismertem valódi, hús-vér embereket, akik nem a Sex and the City életét élik… Hat hétig a csütörtök délutánokat Zahavával, a 94 éves, Varsóban született zsidó nénivel töltöttem. Zahava életútja fantasztikusan színes: 18 évesen (1935-ben!) fiatalabb testvéreivel, édesanyjával és rabbi édesapjával az utolsók között menekülhetett Palesztinába, ahol 21 éven át élt és dolgozott – ott ismerte meg első férjét, egy lvovi üz-

the

and

letembert, és ott született két gyermeke is. Férje üzletei miatt Torontóba költözött a család, ahol Zahava megkapta a harmadik állampolgárságát és megtanulta a negyedik nyelvet is a lengyel, francia, és héber után. Első férje halála után jó pár évvel, 68 évesen házasodott össze egy 72 éves Auschwitz-túlélő, szintén lvovi férfival, akit barátokon keresztül ismert meg, és aki miatt végül a lányával együtt New Yorkba költözött – fia és unokái még mindig Torontóban élnek. Zahavánál elegánsabb idős nénit keveset ismerek. Viszont magányosabbat sem. Boldogtalansága ebben a keresztény öregek otthonában mindennél szembetűnőbb. Egyedüli rendszeres látogatója a lánya, ő hetente egyszer jön, a fia ritkán, a barátait pedig már mind elveszítette. Zahava szerint meghalni nehezebb, mint élni volt, és ez a mostani köztes állapot a legrosszabb. Tina a gazdasági válság kirobbanása után került a pszichiátriai intézetbe. A volt cégénél az utolsó hónapokban napi 10-12 órát dolgozott, a cég viszont végül csődöt jelentett és fizetni már nem tudott. Tina teljesen kimerült és összeomlott, pár hónapra ebben a downtown-manhattani intézetbe költözött. Gyerekek, felnőttek, látogatók, ápolók közös képe fogadott. Síri hangulat, egy nagy adag iróniával fűszerezve. Ahogy Tina mondta: ha már úgyis bolondnak tartanak, végre azt csinálhatok, amit akarok. Bent magány, kint élet. A Central Park maga is város a városban. Állatkert, játszóterek, sétálgató szerelmespárok, biciklizők, maratonra edzők. Maratonra edző nők, férfiak, fiatalok, idősek, épek és sérültek. Kedd esténként az Achilles-club tagjai edzenek – vakok, süketek,

szívátültetésen és különféle műtéteken átesettek. Olyan tempóval futnak, amit képtelen voltam tartani, és olyan lelkesedéssel élnek, amit nem győztem csodálni… Igazi New York-i emberek megismerése mellett persze a város más oldalait is felfedeztük – kivel mással, mint az egyik kedvenc öcsémmel (a kedvenc idősebbik – aki szintén fiatalabb, mint én, de idősebb, mint a másik kedvenc, aki fiatalabb, na). Fülöpkével múzeumokba jártunk és operába, frizbiztünk a Central Parkban, hajóztuk a Hudsonon, megismertem az új itteni barátait, ő az enyéimet. Brooklyn, mozi, vacsorák, sőt, még marokkói kulturális estet is tartottunk (értsd: vízipipáztunk). Kipróbáltuk az utcai arab gyorsételt (a halal food név nem valami bizalomgerjesztő egy magyar anyanyelvűnek, de hál’ istennek erre nem áll a nomen est omen). A bárány eredeti ízere nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy a figyelmeztetés ellenére tettem rá egy kis csípős szószt, így a vacsora nagyobbik részében csak köhögtem és könnyeztem a 5th Avenue és az 53. utca sarkán lévő nagy körben ülve. Sosem felejthető emlékké váltak a tetőn tartott piknikek, a hajnali Washington Square Park, az ingyen komp a brooklyni Ikeába egydolláros hot dogért. Az otthonom lett a város, és július 1-jén a JFK-n ülve már azt az augusztusi napot vártam, hogy mindez folytatódjék. Gábor Fanni, New York

NEGEV + GALIL

CHANUKA ÜNNEPÉRŐL Chanuka a fény és a szabadság Chanuka ideje alatt olajban ünnepe. Az ünnep története na- sült ételeket eszünk: fánkot, lángyon régi, abból az időből való, gost, latkeszt, és pörgettyűvel ját amikor még állt Jeruzsálemben szunk, melynek négy oldalán a a Szentély. A görögök, akik ak- négy betű: nun, gimel, hé, pé (vagy koriban rengeteget háborúz- Izraelben a sin) emlékeztet mintak, és sok országot elfoglaltak, ket arra, hogy nész gádol hájá po elérkeztek Jeruzsálemig, a (sám) – nagy csoda történt itt (ott). várost bevették, és ezzel együtt a kezükre került a Szentély is. Tönkretették, feldúlták, és bálványszobrokkal szennyezték be az épületet. Zsidók nem léphettek a Szentélybe, nem mutathattak be áldozatot, és Chanuka első estéje volt. Kint még a Tóra tanulmányozását is vadul kavargott a hóvihar, de megtiltották nekik. Ebben az bent, a szobában minden nyuidőben élt egy bátor zsidó, Judá godt volt és meleg. A mezibusi Mákábi. Az ő vezetésével egy Báruch rabbi, a híres Báál Sem kicsi, elszánt zsidó csapatnak Tov unokája a menóra mellett sikerült legyőznie az erős görög állt, követőitől körülvéve. Teljes sereget, és kiűzni a görögöket átéléssel mondta el az áldásokat, a Szentélyből. A komoly csata majd meggyújtotta az első gyerután nehéz feladat várt még a tyát, és a sámeszt, a szolgagyerzsidókra: meg kellett tisztítani- tyát visszatette a helyére. Arca uk a Szentélyt, és meg kel-lett szentséget és örömöt árasztott, gyújtaniuk a menóra állandóan ahogy elénekelte az ilyenkor szoégő láng jait. A bálványszobro- kásos dalokat. A köréje gyűlt kat eltakarították, az épületet tömeg vele együtt rendbe hozták. Ám amikor meg akarták gyújtani a lángokat, nem találtak hozzá megfelelő olajat. A görögök minden cserepet összetörtek, minden olajat kiöntöttek. Végül találtak egy ép korsót, melynek tartalma éppen egy napra volt elegendő. Az új olaj elkészítéséhez azonban nyolc énekelt. napra volt szükség. Ekkor csoda A kis láng erős fénnyel történt: az egy napra való olaj égett, ám egyszer csak gyennyolc napig égett. Ennek a cso- gülni, halványodni kezdett, dának az emlékére gyújtjuk meg táncolt, erőlködött, pedig a mi is minden évben a nyolcágú levegő sem rezdült a szobában chanukai menórának a láng- – majd egyszerre csak eltűnt! jait: minden nap eggyel többet, Nem kialudt, nem volt füstje, ahogyan minden nap egyre egyszerűen nem volt ott többé. nagyobb volt a csoda, hogy még Mintha elrepült volna egy mámindig kitartott a kevéske olaj. sik helyre. A Rebe gondolatai-

Chanukai dal Szevivon szov szov szov chánuká hu chág tov chánuká hu chág tov szevivon szov szov szov

‫סביבון סוב סוב סוב‬ ‫חנוכה הוא חג טוב‬ ‫חנוכה הוא חג טוב‬ ‫סביבון סוב סוב סוב‬

szov ná szov ko vá cho nesz gádol hájá po nesz gádol hájá po szevivon szov szov szov

‫סוב נא סוב כה וכה‬ ‫נס גדול היה פה‬ ‫נס גדול היה פה‬ ‫סביבון סוב סוב סוב‬

A kialudt láng meséje

Illusztráció: Deutsch Lióra

ba mélyedt, ám amikor szolgája ismét meg akarta gyújtani a lángot, leintette őt. Kézmozdulatával utasította az őt követő chászidokat, hogy folytassák az éneklést. Két dal között tórai részleteket magyarázott, kellemesen telt az este. A résztvevők szinte meg is feledkeztek a megmagyarázhatatlanul eltűnt lángról. Majdnem éjfél volt, amikor a havon és jégen fékező lovaskocsi kerekének éles csikorgása hasított bele az átszellemült hangulatba. Az ajtó kicsapódott, és egy távoli faluból

való férfi lépett be rajta. Szánalmas volt a külseje: ruhája tépett és szakadt, arca felpuffadt, vérzett. Szeme azonban örömtől ragyogott, mozdulatai boldogságot sugároztak. Leült az asztalhoz, minden szem rá szegeződött, ő pedig lelkesen beszélni kezdett. „Nem ez az első alkalom, hogy az erdei

úton érkeztem Mezibusba. Jól ismerem a járást. Ezen a héten azonban szörnyű hóvihar volt, és ez meglehetősen lelassította az utamat. Nagyon aggódtam amiatt, hogy talán nem érek oda időben a Rebéhez chanuka első estéjére. Annyira zavart ez a gondolat, hogy nem vártam ki a vihar végét, hanem nekiindultam, és éjjel-nappal utaztam abban a reményben, hogy még időben érkezem. Elismerem, ez butaság, de már késő volt, mire rájöttem erre. Az előző éjjel egy csapat rablóba futottam bele, akik nagyon örültek a találkozásunknak. Úgy gondolták, hogy aki ilyen időben, éjjel, egyedül utazik, csakis egy gazdag kereskedő lehet, akinek az üzlete nem várhat. Azt követelték, hogy adjam oda nekik minden pénzemet. Magyarázkodtam, kö-nyörögtem, de nem hitték el, hogy nincsen pénzem. A rablók bemásztak a kocsimba, két oldalról körülfogtak, nehogy mozdulni tudjak, vagy szökni próbáljak, és a kocsimat a vezérükhöz irányították, hogy ő döntsön a sorsom felől. Útközben faggattak, vizsgáztattak, átkutattak engem és a kocsimat is, ütöttek-vertek,

NEGEV + GALIL

hogy kiszedjék belőlem, hova rejtettem el a pénzt. Az igazságon kívül azonban semmit nem tudtam mondani nekik, ezt pedig ők nem fogadták el. Órák teltek el így. Végül, bár megkínoztak, megsebesítettek és kimerült is voltam, megkötöztek, majd egy pincébe dobtak. Az egész testem sebes volt és fájt. Estig feküdtem ott, akkor érkezett meg a bandavezér. Legjobb tudásom szerint elmagyaráztam neki utazásom célját, azt az örömöt, amit a Rebével való ünneplés jelent, és hogy an�nyira fontos ez számomra, hogy még az éjszakai utazás veszélyeit is vállaltam miatta. Nem tudom, mi hatotta meg, de hála Istennek megszabadított a kötelékeimtől, és így szólt: „Érzem, hogy Istenedben való hited erős, és a vágyad, hogy a Rebéddel lehess, valódi. Elengedlek, és próbára teszlek. Tudnod kell, hogy az erdő mélye veszélyes, és még a legelszántabb emberek sem mernek egyedül nekivágni, különösen nem ilyen hóviharban. Elindulhatsz, és szerencsét próbálhatsz. Ha élve kijutsz az erdőből, feloszlatom a rablóbandámat, és jó útra térek. Ha kiértél, dobd a zsebkendődet az út menti árokba, az útjelző tábla mögé. Az egyik emberem várni fog rád, hogy megtudjam, sikerrel jártál-e.”

Nagyon megijedtem. Éppen elég nehézségen mentem már keresztül, és most újabb félelmek elé néztem. De amikor eszembe jutott, milyen csodálatos érzés a Rebével gyújtani a chanukai lángokat, összeszedtem magam, és egy percig sem késlekedtem. Visszakaptam a lovamat és a kocsimat, és nyomban útnak indultam. Köröskörül teljes volt a sötétség. Közelről hallottam az erdei állatok üvöltését, és nagyon féltem. Hiába sürgettem a lovamat, nem mozdult a sűrű sötétségben. Kétségbeestem, nem tudtam, mitévő legyek. Ebben a pillanatban egy kis lángocska jelent meg a kocsim előtt, a ló megindult felé. A fény haladt, a ló követte. A vadállatok elhúzódtak az utunkból, mintha a kis láng elijesztette volna őket. Idáig követtük a lángot. A megbeszélt helyen bedobtam az árokba a zsebkendőmet, megtartva ezzel a bandavezérnek tett ígéretemet. Ki tudja? Talán tényleg jó útra térnek azok a kegyetlen gazfickók ennek a kis lángocskának az érdemében” Ekkor vették észre a szobában ülő chászidok, hogy a Rebe chanukiájába visszatért az elveszett láng. Ott volt, égett, fénye erős volt és tiszta, mintha csak most gyújtották volna meg.

TRENDERLI – SZEVIVON – PÖRGETTYÛ Hagyományos chanukai játék, aminek következő a menete: A játék résztvevőivel megállapodunk abban, hogy hány menetből álljon a játék. Az asztal közepén elhelyezünk egy nagy kupac diót, mogyorót, vagy más finomságot, ezek a pontok. Kezdésként mindenki kap 10 szemet. A játékosok sorban megpörgetik a trenderlit, és amikor megáll, a felül látható betű szerint járnak el: kivesznek, illetve visszatesznek diókat/pontokat. Az nyer, akinek a legtöbb pontja van, amikor befejezik a játékot.

A betűk: ‫( נס גדול היה שם‬nagy csoda történt ott), ez Izraelben: ‫נס גדול היה פה‬ (nagy csoda történt itt) A betűk (jiddis-nyelvű) jelentése a játékban a következő: ‫ נ‬nist – semmi: nem történik semmi, pörget a következő ‫ ג‬gánc – egész: a pörgető játékos mindent visz középről ‫ ה‬hálb – fél: a bentlévő diók/pontok felét viszi el a játékos középről, ha páratlan számú dió van bent, akkor a nagyobbik felét ‫ ש‬steln (ez Izraelben ‫ – )פ‬rakni: a játékos betesz egy diót

RECEPT: LATKESZ Az alábbi recept elkészítéséhez kérd meg szüleidet vagy idősebb testvéredet, hogy segítsenek. 8 közepes méretű krumplit finomra reszelünk. A krumpli levét kinyomkodjuk, belekeverünk három tojást, sózzuk, borsozzuk. Hozzáadunk egy fej apróra vágott hagymát, esetleg egy összenyomott fokhagymagerezdet, valamint 2-3 kanál maceszlisztet, vagy zsemlemorzsát is. Mély serpenyőben

ç

Hanna, Eszter és Marci, a három jóbarát mindig együtt sétáltatja a kutyáját. Ma azonban hogy, hogy nem, úgy belemerültek a beszélgetésbe, hogy

olajat hevítünk, kanállal lepénykéket szaggatunk a forró olajba, és lassú tűzön ropogós aranybarnára sütjük a latkeszeket. Ha készen vannak, papírtörlőre szedjük, alaposan leitatjuk az olajat, és frissen tálaljuk őket. Jó étvágyat! KÓSER TIPP: a tojásokat üvegpohárban ellenőrizzük egyesével, csak az használható, amelynek a sárgájában nincsen vércsepp.

a kutyusok póráza teljesen összegubancolódott. Segíts a gyerekeknek kibogozni őket, így azt is megtudhatod, melyik kutyának ki a gazdája!

Gedeon kalandozásai az élet tengerén, az észlelés kapuin innen és túl ...és ezért van az, hogy termonuk-

...és megfogá vala az tüzesen égő csiperkebokrot, és megevé szósszal...

...és bizony mondom én néktek, fogjátok ti még érett sajttal...

...és elővevé ekkor Menássé az antiochiai szent kézigránátot...

leáris robbanás esetén a sábátot...

na és akkor meggyújtottuk a chanukagyertyákat a karácsonyfán. ...

hát úgy tűnik, hogy örökké...

Meddig tart még ez a peula?

...na jó, és azután mit csináltatok?


19

tavasz, szarvas, ősz, tél

BIGGIE SZISZI, H1N1 BÉLA SZARVAS CHANUKAI A PROFI. BOKOR & VAKER: Ez a jövô, egyétek! CSODÁJÁRÓL SZENTPÉTERVÁRRÓL. Ismét Photo Love Story

Recommend Documents