Bibliaolvasás: Máté 12, 36—45 Alapige: Jónás 2, 1—11
I
me, a híres történet a halról, amely Jónást lenyelte, majd három nap és három éj elmúltával ismét élve a partra köpte. Ez a rövid tudósítás csodálatos zárójelbe fogja a próféta hosszú és megragadó imádságát. Vannak, akik számára ez a tör-
ténet nem egyéb mesénél; szép és kegyes, de túlságosan fantasztikus, hogy ezt a történetet el tudnák hinni. Mások számára viszont ez egyáltalán nem kérdés. İk meg a hit bizonyosságára hivatkoznak, arra, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Ezért hiszik el egyszerően és gyermeki hittel azt, ami itt áll, és ahogyan itt áll. İk tudják, hogy erre az elbeszélésre utalva maga Jézus is többször beszélt a „Jónás jelé”-rıl . Így válik számukra és mások számára ez a történet a nagy hallal bizonyosfajta hitbeli tesztté, az igazi, a bibliai hit mérıvesszıjévé. Mintha itt a hal lenne a fontos. Mintha az Isten beavatkozásának az útja-módja lenne a fontos. Miért jövünk hát mindig mindjárt azzal, hogy mítosz, meg mese, amikor úgy véljük, hogy vallástörténeti párhuzamokat találunk? Mintha így a Biblia kihívását olcsón és könynyen lerázhatnánk! De, ugyanakkor miért is van az a nagy ragaszkodás ehhez a halról szóló, nehezen felfogható elbeszéléshez? Mintha a hit vagy a hitetlenség csak azon állna vagy bukna, hogy egy ilyen történetet ténylegesen megtörténtnek tartunk-e vagy sem. Az ige alaposabb vizsgálata során rájövünk, hogy a szövegben három különbözı felfogás áll elválaszthatatlanul és kötetlenül egymás mellett arról, hogy hol is tartózkodott ténylegesen Jónás. Az elején és a végén valóban arról az egyetlen „nagy halról” van szó, amelyet az Úr rendelt oda, hogy Jónást elnyelje. De Jónás imájával kapcsolatosan nem egyszerően csak annyi áll itt, hogy „a hal gyomrában” segítségül hívta az Urat. A héber szöveg ezen a helyen egy sajátos többes számú alakot használ, amely magába foglalja a halak öszszességét. Pontosan kell tehát lefordítani: a halnyüzsgés kellıs közepébıl, vagy ha szabad
2008. november 2.
2
így fogalmazni, a „halak világának” közepébıl imádkozott Jónás. Továbbmenve azonban ugyanabban az imádságban nincs szó se halról, se halrajról, hanem a tenger áramáról, annak mélyérıl, kútjairól és závárjairól, ahová jutott Jónás. Annak, aki ezt a történetet elıször leírta, nyilván nem a cethal vagy a halak sokasága volt lényeges. Ami itt ténylegesen történik, annak nincs köze a mesékhez ás a mítoszokhoz, de a tömény csodahithez sem. Itt mentés történt, egy elveszett ember valóságos, kézzelfogható megmentése a halálból az életbe, és ez minden idıkre a Jónás jele, amirıl Jézus beszélt. Jónás elveszett. Ez megrázó hatású imádságából válik nyilvánvalóvá. Azonban ı egy különös elveszett. İ nem akárki. Jónás Isten elhívottja, Urának megbízottja. Rajta életének elsı napjaitól fogva Isten keze nyugszik. Ennek az embernek az életét, Isten a maga szolgálatába állította. Használni akarja a maga eszközeként. Jónást ı küldi követként kora embereihez. Ezért volt kezdettıl fogva a mi szemünkben Isten népének képviselıje és így Jézus Krisztus gyülekezetének mai képviselıje is. Ismeri Urát, hallja annak hangját, tud beszélni vele, élı és személyes kapcsolatban van vele. De egyszer csak elérkezett az a fekete nap, amikor Jónás többé nem tud, és nem akar az Úr követe lenni, amikor futásnak ered az Úr színe elıl. Már itt az Ótestamentumban is szemlélhetjük a Jézus példázatában elıforduló kisebbik fiú elveszett voltát. İ az atyai házból futott el. Pedig ismeri az apját. Tudja, hogy az apja mit gondol, és mit akar, s tudja, hogy ez az akarat számára jó. De nem kíván gyermek maradni, nem akar függeni, nem akar Urának szolgálatában állni. Szabad akar lenni, felnıtt kíván lenni, élni akarja a maga életét, és úgy óhajtja azt alakítani, ahogy a neki tetszik. Vajon ez csupán Jónás különös helyzete lenne? Vagy pedig mi is ismerjük ezt a sötét napot? Esetleg egy olyan nap volt, egy olyan tudatos esemény, amely bennünket Isten útjától, akaratától és szeretetétıl távol vetett? Esetleg egész sora a napoknak, a heteknek, a hónapoknak és az éveknek, esetleg egy egész hosszú idıszak? Megszőntünk; talán egyszerre, talán fokozatosan szőntünk meg a Bibliából az ı szavára hallgatni, imádságunkban vele beszélni, testvéri közösségben mellette kiállni, érte harcolni, neki szolgálni. Úgy véltük, hogy erre már nincs szükségünk. Ehelyett elkezdtük a magunk érdekeit elıtérbe állítani; a magunk jussát, a magunk dicsıségét, a magunk nevét védeni. Nem csupán személyes életünkbıl ismerjük ezt a lényegestıl való félelmetes eltávolodást, ezt a fokozatos belegabalyodást a mindennapokba, mindazzal együtt, ami ezzel jár. Ugye messzemenıen ugyanez a mi egyházunknak és a mi keresztyénségünknek is a helyzete? Sokáig tartott, amíg Jónás beismerte ezt. Hisz magunknak is ezer meg ezer okunk van a mentségre. De akkor jött a tengeri vihar és veszedelem, majdhogynem a hajótörés, a ten-
3
XI. évfolyam 32. szám
gerészek sorshúzása, amely éppen rá esett; majd a döntés, hogy levessék a fedélzetrıl, hogy ne kelljen mindannyiuknak elveszniük. És csak e három nap és három éjjel tartó vészteljes szorongattatás között, amelyrıl itt szó van — a halban-e vagy a halak között, vagy valahol a nyílt tengeren hányattatva —‚tör fel belıle a hívás, a kiáltás az Úrhoz. Jónásról. Nem együtt rejtızködik—e titokzatos módon, elválaszthatatlanul és szétszakíthatatlanul a próféta alakjában mindkettı: az elveszett ember, aki mi vagyunk; az Isten ítélete alatt álló ember, aki csak a maga romlását és pusztulását várhatja, de ugyanakkor az a másik ember is, aki elveszett, mert magára vállalta a mi elveszett állapotunkat. Nem Jézus keresztre vivı útját látjuk-e Jónás halálra válásában elırevetítıdni? Nem a Jónás imája volt-e szóról szóra az ı imádsága is a Golgota sötétségében, el egészen az Istentıl való elhagyatottság utolsó kiáltásáig? „És én mondám: Elvettettem a te szemeid elıl.” Nem vette ıt körül a mélység egészen más módon, és nem záródtak be mögötte a föld závárjai bető szerint, midın a követ sírjának szájára hengerítették? De a halottak világának ölén eltelt három nap és három éjjel mégsem az utolsó esemény az életében. „Kiemelted éltemet az elmúlásból, ó, Uram, Istenem”? Isten megmenti az elveszettet. Nem hiábavaló az imádsága. Bár nem kímél meg bennünket egy-egy nehéz úttól, mégis az ı gondolatai felılünk a békesség és nem a háborúság gondolatai, hogy így jövendıt és reménységet adjon számunkra. Jónás ajándékba kapja vissza a saját életét. Ez a benne, a vele, a rajta történt megmentés csodája. Mi sem tehetünk mást, mint hogy Jónással együtt „hálaadó szóval” valljuk az imádság zárómondatát: „Az Úré a szabadítás.” Ámen. (Szabó Gábor)
Heti rendünk: Vasárnap (november 2.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem] 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa-iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Gábor
2008. november 2.
4
Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhitat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhitat [Templom], Fekete Zoltán Kedd: 18.00 Házi bibliaóra [Kossuth L. u. 10.], Dr. Fodor Ferenc Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 16.00 Házi istentisztelet [Nyársapát, Csínos Gyuláné lakása], Fekete Zoltán 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök: 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Dr. Fodor Ferenc 16.00 Ifjúsági bibliaóra [Kálvin terem], Fekete Zoltán 18.00 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 15.00 Beiktatási istentisztelet [Templom], Dr. Szabó Gábor püspök Vasárnap (november 9.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem] 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán Eltemettük: Turcsán Lajos Tibor (Jakab Éva férje) élt 51 évet, Gubodi u. 9. Halottunk: Varga Gyula (Pap Margit férje) élt 83 évet, Szolnoki út 84. Urnájának elhelyezése: 2008. november 3. (kedd) 14 óra a református temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 47.000,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 54.465,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
ÉRTESÍTÉS Szeretettel értesítem a kedves testvéreket, hogy a nagykırösi gyülekezet lelkipásztori tisztségébe való beiktatásom 2008. november 8. (szombat) délután 3 órakor lesz a templomban. A beiktatást Nagytisztelető Komlósi Péter esperes úr végzi, igét hirdet Fıtisztelető Dr. Szabó István püspök úr. Kérem a gyülekezet azon tagjait, akik az ünnepség, illetve az azt követı vendéglátás megszervezésében, lebonyolításában bármi módon segíteni tudnak, jelentkezzenek nálam vagy a Lelkészi Hivatalban. Köszönettel: Szabó Gábor lelkipásztor
5
XI. évfolyam 32. szám
„Erıs várunk nékünk az Isten”
Luther éneke II.
Erıs vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk. Ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ısi rossz, Bajvetı gonosz, Csel vad fegyvere, Erıszak ıvele, A földön ı az elsı.
Önnön erınk csak délibáb, És bizony esnénk esten. De harcba küldte Egy Fiát, Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fı, Nincs Isten más csak İ, Krisztus a Gyızedelmes!
S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk – ellene Gyız hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet, İ megítéltetett. Megrendül egy szavunkra.
Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jó hír, nı, család, Jószág, test, világ Veszhet – vihetik Veszendı kincseik’ – Miénk marad az Ország.
(József Attila énekelhetı fordítása; Evangélikus Énekeskönyv, 256.)
2008. november 2.
1921-es énekeskönyv :
6
7
Huszár Gál 1560:
XI. évfolyam 32. szám
8
2008. november 2.
Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok 180 éve született Filó Lajos Felhívjuk a kedves testvérek figyelmét, hogy Filó Lajosról, a gyülekezetünket 18611905-ig , haláláig híven szolgáló neves lelkészrıl, korának kiemelkedı teológiai gondolkodójáról, tudós egyházkormányzójáról lelkipásztorunk, Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr jelentetett meg mélyen elgondolkodtató méltatást a Nagykırös címő hetilap október 31-ei számában. Ebbıl az írásból idézünk egyetlen gondolatot: „ Filó Lajos szellemi öröksége …. a ma élı gyülekezeteknek is közös kincse lehet: egyházépítı ortodoxia, vagyis a Szentírás üzenete elıtti meghajlás, elfogadván azt úgy, amint van, de ami róla megtudható, elmenni a kijelentett igazság megismerhetıségének legvégsı határáig. İszintén és gyermeki hittel elfogadni Isten szavát akkor is, ha az meghaladja a látható világ törvényeit vagy eddigi tapasztalásunkat.” Természetesen egy késıbbi számunkban a teljes tanulmányt közöljük. Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2008. október 26 – november 2-a között) Okt. 26. Okt. 27. Okt. 28. Okt. 29. Okt. 30. Okt. 31. Nov. 1. Nov. 2.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Jób 1,13-22; Jób 2,1-10; Jób 2,11-13; Jób 3; Jób 4; Jób 5; Jób 6; Jób 7;
Zsolt 107;
Hab 2,1-4; Zsolt 70;
Mk 14,32-42; Mk 14,43-52; Mk 14,53-59; Mk 14,60-65; Mk 14,66-72; Mk 15,1-5; Mk 15,6-15; Mk 15,16-19;
RÉ 107 RÉ 274 RÉ 480 RÉ 137 RÉ 92 RÉ 390 RÉ 109 RÉ 70
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
